badgirl.net Figyelem: a valódi neveket, helyszíneket és eseményeket megváltoztattam, hogy megvédjem az ártatlanokat. És megvédjem magamat - "az ártatlanok" dühétől.
Hey, people! Elgondolkodtatok már valaha azon, hogy milyen lehet a kiválasztottak élete? Na, most megtudhattok egyet s mást, mivel én is közéjük tartozom. Nem észbontó modellekről, dögös színészekről, rendkívül tehetséges énekesekről vagy kvantumfizikusokról lesz szó, hanem olyanokról, akik kiváltságosként jöttek a világra. Némelyikünknek megadatik, hogy mindent megkapunk a sorstól, amit szemünk, szánk kíván, és természetesnek vesszük, hogy tejbenvajban fürösztenek bennünket. Isten hozott benneteket Manhattan keleti részében, ahol a New York-i elit csajok és pasik élnek! A haverok és én itt lakunk, itt tanulunk, itt szórakozunk és hempergünk... gyakran egymással. Mindannyian hatalmas luxuslakásokban élünk, költjük a zsét, piálunk, szívunk, amikor csak kedvünk tartja, hiszen az őseink alig vannak otthon, így zavartalan a nyugalmunk. Szépek vagyunk és szellemesek, soványak, és fantasztikus cuccokban virítva pörgünk. Na, kellően bosszantóak vagyunk, mi? Hiába irigykedsz, valakinek ez a fantasztikus élet jutott, sorry! A kérőnk csak egy kényelmes sétányira van az Ötödik sugárúton lévő Metropolitan Múzeumtól és a kizárólag hölgyeknek fenntartott Constance Biliárd magániskolától. Egyébként a legtöbben ide járunk. A sugárút számunkra még beszíva is pazar, főleg amikor a reggeli napfény megcsillan a St. Jude's Fiúiskola diákjainak haján. Valami nagyon gázos dolog van készülőben. Lebukta! B az anyjával vitatkozott a Takashimaya áruház előtt álló taxiban. N a Met lépcsőjén füvezett. C a Barneys-ban kutatott új csilivili surranó után. Látták az ismerős, karcsú, dögös szőkeséget, aki a központi állomáson szállt ki a New Haven felől érkező vonatból. Körülbelüli életkora: tizenhét év. Nem mondod! S visszatért? A LÁNY, AKIT KIRÚGTAK A BENTLAKÁSOS ISKOLÁBÓL, VISSZATÉRT! Igen, S többé már nem a bentlakásos rabja. A haja fényesebb és szőkébb, mint valaha. A vadászó, kéklő tekintet ki nem mondott titkokat rejt. Ugyanazokat a cuki cuccokat hordja, melyeket nőcis kabát takar, hogy megvédje a hűvös New England-i szelektől. Ezen a reggelen a Met falai visszaverték S vidám kacaját. Többé már nem adhatjuk át magunkat a gyors cigi és a kapucsínó okozta élvezetnek anélkül, hogy ne gondolnánk a szülei lakásának erkélyéről integető S-re. Rászokott a körömrágásra, amitől még dögösebb, s bár mindannyian majd' meghalunk a kíváncsiságtól, hogy megtudjuk, miért rúgták ki a bentlakásos iskolából,
mégsem szólunk egyetlen szót sem, mert titokban jobban szerettük volna, ha távol tartja magát New Yorktól. S azonban minden kétséget kizáróan visszatért. Na ide hallgassatok! Ha nem vigyázunk, S behízelgi magát a tanárainknál, megveszi a legszűkebb cuccot, amibe nekünk a fél seggünk sem megy bele, befalja az utolsó olívabogyót a tálcáról, a szüleink ágyában kefél a pasikkal, Camparit loccsant a perzsára, végül pedig romba dönti az életünket és kacagva kicsinál valamennyiünket. Egy percre sem tévesztem szem elől. Mindannyiótokat figyelni fogom. Bizsergek a fejtetőmtől a tangámig, érzem, hogy durva, gonoszsággal teli évnek nézünk elébe! Szeretettel:
badgirl.net
Mint minden valamirevaló történet, ez is egy bulin kezdődött - Egész reggel a Nickelodeont néztem a szobámban, hogy ne kelljen együtt reggeliznem velük - panaszkodott BlairWaldorf két legjobb barátnőjének, Kati Farkasnak és Isabel Coatesnak, akikkel egy osztályba járt a Constance Biliárdban. - Az anyám omlettet készített neki. Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen konyhatündér. Blair a füle mögé simította hosszú, sötétbarna haját, és nagyot kortyolt a kristálypohárban aranyló, kiváló évjáratú skót whiskyből. Már a második adagnál tartott. - Melyik film ment? - kérdezte Isabel, és levett egy kósza hajszálat Blair fekete kasmírkardigánjáról. - Szarok rá! - csattant fel válaszképpen a lány. Legújabb, fekete, sarok nélküli cipőjét viselte, amelyet kizárólag a tehetősebb csajok tudtak megfizetni. Blair egyébként bármit felvehetett, és kopott, hegyes orrú, magas szárú csizmája, valamint az anyja által gyűlölt, őrülten szexis, ezüstszínű szoknya segítségével csilivili gazdag csemetéből egy pillanat alatt vadmacskává változott. - Az a lényeg, hogy egész reggel a szobámban kellett dekkolnom, mert a gerlepár hatalmas romantikus reggelizést csapott, egyforma, vörös selyemköntösbe bugyolálva. Még csak nem is zuhanyoztak - tette hozzá a fejét csóválva, és újra az italába kortyolt. Kizárólag úgy volt képes elviselni, hogy az anyja ágyba bújik azzal a fickóval, hogy berúgott. Mégpedig alaposan. Szerencsére ő és a barátai olyan családból származtak, ahol az ivás ugyanolyan hétköznapi dolognak számított, mint az orrfújás. A szülők az európai trendhez igazodva úgy gondolták, hogy minél engedékenyebbek az alkoholt illetően, annál valószínűtlenebb, hogy a gyerekeik rászoknak. így aztán Blair és társai annyit és akkor vedeltek, amennyit és amikor csak akartak. Csupán néhány egyszerű szabálynak kellett eleget tenniük: megígérték, hogy kiváló tanulmányi eredményt és makulátlan megjelenést produkálnak, nem hozzák kínos helyzetbe magukat és a családjukat azzal, hogy nyilvános helyen behánynak vagy a nadrágjukba vizelnek, és nem keverednek botrányba. Ugyanezek a szabályok vonatkoztak a szexre és a drogokra is - amíg fenntartják a tökéletesség látszatát, bármit szabad. Az anyja új barátját, aki miatt Blair kiborult, Cyrus Rose-nak hívták. A férfi éppen a nappaliban fogadta a vacsorára érkező vendégeket. Úgy nézett ki, mint aki otthon van a divat világában és nem tűnik elveszettnek a Saks cipőosztályán, ráadásul bárkinek kész vásárlási ügyben segítséget nyújtani. Teljesen kopasz volt, s az ajka fölött kicsinyke, bozontos bajusz díszelgett. Domborodó pocakját a fényes, kék anyagból készült, dupla gombolású öltöny sem rejtette el. Egyfolytában a zsebében lévő aprópénzt csörgette, s amikor kibújt a zakójából, jól látszott a hóna alatt éktelenkedő hatalmas, gusztustalan izzadságfolt. Minden viccen
harsányan röhögött, és rettenetesen behízelgő volt Blair anyjával. Csakhogy nem tartozott a családhoz. Az asszony férje tavaly Franciaországba szökött egy másik férfival. Komolyan! Egy kastélyban éltek, és együtt üzemeltettek egy borászatot. Ha az ember jobban belegondol, király életük volt! Mindez természetesen nem Cyrus Rose hibájából történt, de Blairnek ez egyáltalán nem számított. A fickót hihetetlenül idegesítő, elhízott lúzernek tartotta. Blairnek azonban nem volt más választása, mint hogy elviselje őt, mivel az anyja kifejezetten az ő tiszteletére adott vacsorát, s a Waldorf család minden ismerőse jelen volt, hogy kezet rázhasson vele. Bassék és két fiuk, Chuck és Donald, Mr. Farkas és a lánya, Kati, a közismert színész, Arthur Coates, a felesége, Titi, és a lányaik, Isabel, Regina és Kamilla. Mrs. Archibald és kapitány férje, valamint a fiuk, Nate. Egyedül Mr. és Mrs. van derWoodsen nem jelent meg és természetesen kamasz gyermekeik, Serena és Erik sem, mivel nem a városban jártak iskolába. A Blair anyja által adott vacsorák híresek voltak, s ez a mostani különösen fontos volt, hiszen világraszóló válása óta először hívott meg vendégeket az otthonába. AWaldorfok káprázatos tetőtéri luxuslakása ezen a nyáron csodálatos, mélyvörös és csokoládébarna színekben pompázott, s a rengeteg régiség és műremek mindenkit lenyűgözött, aki valamelyest is konyított a művészethez. Az étkezőasztal közepén lévő hatalmas ezüstvázában hófehér orchideákból, fűz- és gesztenyeágakból álló csokor díszelgett. A legújabb divat szerint készült kompozíciót az Ötödik sugárúton lévő előkelő Takashimaya üzletből rendelték. Valamennyi porcelántányéron aranyszegélyes ültető-kártya állt. A konyhában Myrtle, a szakácsnő, Bob Marley-dalokkal próbálta még gusztusosabbá tenni a felfújtat, a kétbalkezes ír szobalány pedig hálás volt a sorsnak, amiért eddig senkit nem öntött nyakon whiskyvel. Blair egyre türelmetlenebb lett, és eldöntötte magában, hogy ha Cyrus Rose nem száll le a barátjáról, Nate-ről, odamegy hozzá, és az italát mintegy véletlenül az ócska olasz cipőjére loccsantja. -Te és Blair már jó ideje kavartok, ugye? - kérdezte Cyrus, és kedélyesen Nate karjába bokszolt. Megpróbálta rávenni a srácot, hogy lazítson. Ezek az előkelő kölykök olyan merevek! Legalábbis Cyrus ezt gondolta. Adjunk még egy kis időt a srácnak! - Lefeküdtél már vele? Nate vörösebb lett, mint a mellette lévő, tizennyolcadik századból származó francia szék huzata. - A születésünk óta ismerjük egymást - habogta -, de csak egy éve járunk. Nem akarjuk elrontani a kapcsolatunkat azzal, hogy elsietjük a dolgot. Nate ugyanazt ismételte meg, amit Blair mondott, valahányszor megkérdezte, hogy készen áll-e. Ezúttal azonban a barátnője anyjának a pasijával beszélget. Mégis mit kellene mondania? Talán azt, hogy: „Haver, ha az lenne, amit én akarok, ebben a pillanatban is döngetnénk!" - Teljesen igazad van - mormolta Cyrus Rose, és húsos kezével megragadta Nate vállát. A csuklóján megcsörrent a vastag Cartier karkötő. Az a fajta, amelyet ha az ember felvett, soha nem szabadult meg tőle. A '80-as években rendkívül divatosnak számított, manapság azonban senki nem hordott ilyesmit, hacsak nem valami retróarcnak adta ki magát. Ébresztő, ez itt a 21. század! - Hadd adjak egy jó tanácsot! - fordult Cyrus Nate felé, mintha a fiúnak lenne más választása, mint hogy végighallgatja. - Egyetlen szót se higgy el abból, amit Blair mond! A nőknek bejönnek a meglepetések. Mindig izgalomra vágynak... ha érted, mire gondolok... Nate a homlokát ráncolva bólintott. Megpróbálta felidézni a legutóbbi alkalmat, amikor sikerült meglepnie Blairt, de csak az jutott eszébe, amikor a squash után egy jégkrémmel
várta. Mindez több mint egy hónapja történt, ráadásul egyébként is elég szánalmas meglepetés volt. Ha ettől függ, hogy Blair lefekszik-e vele, biztos, hogy ínséges napoknak néz elébe. Nate egyike volt azoknak a fiúknak, akikre ha ránézel, azonnal tudod, hogy azt gondolják: „Olyan jó pasi vagyok, hogy ez a csaj le sem tudja rólam venni a szemét". S bár a viselkedéséből nem derült ki, hogy tisztában van vele, mégis sejtette, hogy miért vonzódnak hozzá a lányok. Nem tehetett róla, ilyennek született. Nem mondod! Nate aznap este a mohazöld, V nyakú kasmírpulóverét viselte, amit húsvétra kapott Blairtől, amikor a lány apja egy hétre síelni vitte őket Sun Valleybe. Mielőtt átadta volna az ajándékot, titokban apró, aranyszínű szívet hímzett a pulóver ujjába, hogy biztos legyen benne, a fiú szerelme örökké tart majd. Blair imádott reménytelen álmodozók bőrébe bújni, s ilyenkor úgy érezte magát, mint a régi filmek nagy sztárjai, Audrey Hepburn vagy Marilyn Monroe. Gondolatban kitalált egy történetet, melynek ő maga volt a főszereplője, s amely kísértetiesen hasonlított a valódi életéhez. - Szeretlek - lehelte a fiú fülébe, amikor átnyújtotta neki a pulóvert. - Én is - hangzott a nem túl meggyőző válasz. Amikor Nate belebújt az ajándékába, olyan jól állt neki, hogy Blair legszívesebben sikítva letépte volna magáról a ruháit. A sikítozás azonban egyáltalán nem illett a pillanathoz, hiszen a végzet asszonya helyett egyelőre a szerelmére vágyó lányt alakította. Így aztán inkább csendben maradt, és megpróbált törékenynek látszani Nate karjában, akár egy madárfióka. Hosszú ideig csak csókolóztak, s az arcuk egyszerre volt jéghideg és tűzforró a havas lejtőkön töltött nap után. A fiú Blair hajába temette az ujjait, és magával rántotta a szállodai ágyra. A lány felemelte a karját, és hagyta, hogy Nate vetkőztetni kezdje. Aztán hirtelen ráeszmélt, hogy nem egy filmben szerepel, és megrémült attól, hogy hová vezet ez a kis játék. Jó kislányhoz méltón felült, és ráparancsolt Nate-re, hogy hagyja békén. Eddig azonnal leállította, amikor úgy érezte, túl messzire mentek. Két napja egy buli után Nate beállított hozzá egy félig üres konyakosüveg kíséretében. - Kívánlak, Blair - mormolta, miután elterült az ágyán. A lányt ismét elöntötte a vágy, hogy sikoltva rávesse magát, de ellenállt a késztetésnek. Nate elaludt, s miközben halkan hortyogott, Blair lefeküdt mellé, és elképzelte, hogy egy filmben szerepelnek, amelyben házasok, és a férjének gondjai vannak az alkohollal, de ő jó feleségként kiáll mellette és annak ellenére is örökké szeretni fogja, hogy időnként az ágyba vizel. Blair nem játszotta meg magát, valóban úgy érezte, hogy nem áll készen a szexre. Ő és Naté alig találkoztak a nyári szünidő alatt, mivel Észak-Carolinába kellett mennie, abba a rettenetes squashtáborba, a fiú pedig Maineben hajókázott az apjával. Blair meg akart bizonyosodni afelől, hogy a külön töltött idő ellenére még mindig szeretik egymást. Első együtt töltött éjszakájukat jövő hónapban tartandó, tizenhetedik születésnapjára tervezte. Jelen pillanatban azonban elege volt a várakozásból. Nate dögösebb volt, mint valaha. A mohazöld pulóver kiemelte ragyogó szemét, s hullámos, barna hajába aranyló csíkokat festett az óceánra tűző nyári nap. Blair készen állt. Belekortyolt az italába. Teljes bizonyossággal érezte, hogy eljött a pillanat.
Egy órányi vad szexel 360 kalóriát adhatsz le - Miről pusmogtok itt? - kérdezte Blair anyja, miközben odasurrant melléjük és megragadta Cyrus kezét. -A szexről - felelte a férfi, és nedves csókot nyomott a nő fülére. Pfuj! - Ó! - sikkantotta EleanorWaldorf, és megigazította divatos bubifrizuráját. Blair anyja azt a fekete bársonyszandált és a testre simuló, grafitszürke, gyönggyel díszített Armani ruhát viselte, amit a lányával együtt választottak ki külön erre az alkalomra. Egy éve még nem fért volna bele a ruhába, de mióta megismerkedett Cy-russzal, leadott tíz kilót. A vendégek valamennyien egyetértettek abban, hogy káprázatosan néz ki. - Vékonyabbnak tűnik - suttogta Mrs. Bass Mrs. Coatesnak -, de bármibe lefogadom, hogy felvarratta a tokáját! - Szerintem is. Biztosan azért növesztette meg a haját, hogy eltakarja az árulkodó kis hegeket! A szoba életre kelt a rengeteg pletykától, amely mind Eleanorral és Cyrus Rose-zal volt kapcsolatos. Abból, amit hallott, Blair számára nyilvánvalóvá vált, hogy a társaságban mindenki ugyanazon a véleményen van, mint ő. Bár az „idegesítő, elhízott lúzer" jelzőket senki nem használta. - Old Spice-illatot érzek - fordult Mrs. Coates Mrs. Archibaldhoz. - Gondolod, hogy képes volt magára kenni azt a pacsulit? Az Old Spice az Impulse dezodor férfimegfelelője volt, és a legtöbben mindkettőt egyaránt visszataszítónak találták. - Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, igen - felelte az asszony, és lekapott Esther tányérjáról egy tőkehallal töltött tavaszi tekercset, majd a szájába tömte és elszántan rágni kezdte, nehogy akár egyetlen szót is ki kelljen ejtenie a száján. Ott helyben elájult volna, ha abba a kínos helyzetbe kerül, hogy EleanorWaldorf meghallja őket. Igaz, hogy a pletykálás és a semmitmondó cseverészés szórakoztató, de nem akarta megsérteni régi barátnője érzelmeit. Egy nagy frászt! - mondta volna Blair, ha tudja, mit gondol Mrs. Archibald. Képmutató aggszűz! A jelenlévők egytől egyig híres pletykafészkek voltak. Ráadásul ha az ember köztudottan vetít ezt-azt, miért ne élvezné? A szoba másik felén Cyrus megragadta Eleanort, és mindenki szeme láttára szájon csókolta. Blair elfordult a visszataszító látványtól, mivel látni sem bírta a begerjedt kamaszként turbékoló párocskát. Ehelyett inkább a Central Parkot és az Ötödik sugárutat vette szemügyre. A fák tűzvörös színben pompáztak, s a 72. utca felőli bejáraton egy magányos kerékpáros hajtott ki. Megállt a hot dogos standjánál, és vett egy üveg ásványvizet. Blairnek eddig soha nem tűnt fel, hogy ott van egy árus, és eltöprengett azon, hogy vajon régóta áll-e ott, vagy új a környéken. Különös, hogy az embernek mi minden nem tűnik fel, pedig nap mint nap elmegy mellette.
Blair gyomra hatalmasat kordult, s abban a pillanatban tudta, hogy mit szeretne enni: egy hot dogot. Mindennél jobban vágyott a gőzölgő, mustárral, ketchuppal, hagymával és káposztával ízesített virslire. Eldöntötte, hogy három falatra betömi az egészet, majd az anyja szeme láttára hatalmasat böfög. Ha Cyrus a vendégek előtt ledughatja a nyelvét Eleanor torkán, akkor ő is megehet egy nyavalyás hot dogot. - Mindjárt jövök - fordult Katihoz és Isabelhez, majd sarkon fordult és az előszoba felé indult. Gyorsan felveszi a kabátját, kimegy és vesz egy hot dogot, aztán befalja, visszajön, büfizik egy hatalmasat, majd iszik valamit és lefekszik Nate-tel. - Hová mész? - hallotta a háta mögött Kati hangját, de nem állt meg. Nate észrevette, és még éppen idejében sikerült megszabadulnia Cyrustól, valamint a lány anyjától. - Hová lesz a séta? Blair megállt, és egyenesen Nate gyönyörű, zöld szemébe nézett, amely úgy ragyogott, mint a smaragddal díszített mandzsettagombok, amiket az apja a szmokingjához viselt, valahányszor az operába indult. Övé a szívem, emlékeztette magát, és a hot dog evés már nem is tűnt olyan jó ötletnek. Elete filmjében Nate az ölébe kapná és a hálószobába vinné, hogy elvarázsolja a szomorúságát. Sajnos azonban egyelőre a való világban kellett boldogulnia. - Beszélnem kell veled - mondta, és a fiú felé nyújtotta a poharát. - Kaphatnék még egyet? Mindketten az étkezőbe nyíló üvegajtók mellett megbújó, márványtetejű bárpulthoz mentek, és Nate whiskyt töltött két pohárba. - Mi a helyzet, fiatalok? - fordult hozzájuk Chuck Bass, amikor elhaladtak mellette. A fiú a hatás kedvéért felvonta az egyik szemöldökét, és jelentőségteljes pillantást vetett rájuk. Blair a bárgyú célzás hallatán az ég felé emelte a tekintetét, de szó nélkül ment tovább. Nate tudomást sem vett a kérdésről. Chuck Bass, Misty és Bartholomew legidősebb fia rendkívül vonzó volt, és leginkább azokra a férfiakra hasonlított, akik borotvahab-reklámokban szerepelnek. Egyébként nemrégiben részt vett az illatszereket gyártó British Drakkar Noir reklámfilmjében, amire a szülei titokban rendkívül büszkék voltak, de a baráti társaságuk előtt felháborítónak nevezték fiuk tettét. Chuck volt a legkanosabb pasi Blair és Nate ismerősei közül. Egyszer, kilencedikes korukban, egy bulin bezárkózott a vendégszoba szekrényébe, és két órán keresztül várta az alkalmat, hogy ágyba bújhasson Kati Farkassal, aki olyan részeg volt, hogy még álmából is többször felkelt hányni. Chuck azonban egyáltalán nem bánta, számára az volt a lényeg, hogy az estét elélvezéssel zárja. Rendkívül elszánt tudott lenni, ha a csajokról volt szó. Az ilyen pasikkal csak egyféleképpen lehetett bánni: ha az ember az arcukba nevetett. Pontosan ezt tették azok a lányok, akik ismerték. Mivel Chuck a fikahuszárok közül is a legrosszabbak közé tartozott, legszívesebben minden társaság kiközösítette volna. A családjaik azonban már generációk óta összejártak. Chuck a Bassokhoz tartozott, ezért kénytelenek voltak elviselni. Egyébként is hozzászoktak már monogramos, arany pecsétgyűrűjéhez, valamint a védjegyének számító tengerészkék kasmírsálhoz és a róla készült, töméntelen mennyiségű fényképhez, melyek szinte ellepték szülei szebbnél szebb házainak és lakásainak falát, s halomban hevertek a Riverside Előkészítő Fiúiskola zárható szekrényében. - Gumit a cerkára! - szólt utánuk Chuck, és feléjük emelte a poharát, miközben Nate és Blair végigsétáltak a hálószobához vezető, hosszú, vörös szőnyegen. A lány megragadta az üvegből készült kilincsgombot, és elfordította. A piros selyemtakarón összegömbölyödve szunyókáló orosz kékmacska, Szőrpamacs ijedten kapta fel a fejét. Blair megállt a küszöbön, és szorosan a fiú testéhez simult, majd megfogta a kezét. Nate-ben egy szempillantás alatt felébredt a remény. Blair kihívóan viselkedett egész este, és egyfolytában szemezett vele... Lehet, hogy történik végre valami?
Blair megszorította Nate kezét, és magával húzta a hálószobába. Egymásba kapaszkodva botladoztak az ágy felé, s közben az itatjuk a moherszőnyegre loccsant. A lány kuncogva próbálta összeszedni magát, de érezte, hogy a whisky a fejébe szállt. Rövidesen lefekszem Nate-tel, gondolta kábultan. Aztán júniusban leérettségizünk, ősszel aYale-re megyünk, és négy évvel később hatalmas esküvőt csapunk. Utána természetesen vásárolunk egy csodás lakást a Park sugárúton, amit csupa bársony-, selyem- és szőrmeholmival rendezünk be, és minden egyes szobában megállás nélkül dugunk majd. Hirtelen Blair anyjának csilingelő hangja törte meg a varázst: - Serena van derWoodsen! Micsoda kellemes meglepetés! Nate elengedte a lány kezét, és kihúzta magát, akár egy katona, aki a parancsnoka előtt áll. Blair az ágy szélére huppant, a földre tette a poharát, és olyan erősen szorította az ágytakarót, hogy kifehéredtek az ujjpercei. Felnézett Nate-re, de a fiú már elfordult és a folyosó irányába indult, hogy megbizonyosodjon arról, igaz-e a hír. Serena van derWoodsen valóban visszatért volna? Élete filmje hirtelen tragikus fordulatot vett. Blair korgó gyomrára szorította a kezét. Mégiscsak le kellett volna ugrania azért a hot dogért!
S visszatért! - Nézzenek oda, ki van itt! - károgta Blair anyja, majd futó csókot nyomott mindegyik van derWoodsen sima, beesett arcára. Puszi, puszi, puszi, PUSZI! - Tudom, hogy Serena nem hivatalos a vacsorára, édesem - suttogta Mrs. van derWoodsen aggodalmaskodva -, de remélem, azért nem gond, hogy eljött. - Hát persze hogy nem. A hétvégére jöttél haza, drágám? Serena van derWoodsen megrázta a fejét, miközben átnyújtotta veszettül előkelő Burberry kabátját Esthernek, a szobalánynak. A füle mögé simított egy kósza szőke tincset, és a háziasszonyra mosolygott. Amikor elmosolyodott, a tekintete egészen megváltozott. Serena nem a szájával, hanem mélykék szemével mosolygott. Az ember lánya általában órákon át gyakorolhatta ezt a fürdőszobában, miközben kénytelen volt belátni, hogy úgy fest, akár egy komplett idióta. A varázslatos, csábos mosoly, amelyet még a legmenőbb szupermodellek is csak hosszú évek alatt tudtak elsajátítani, Serena számára természetes volt. A kéklő szempár egyértelmű üzenetet küldött a külvilág felé: nem tudod levenni rólam a tekintetedet, ugye? -Nem, hanem... - Serena úgy gondolta, hogy a bentlakásos iskola nem neki való - vágott közbe gyorsan az anyja, és nyugodt mozdulattal végigsimított a haján, mintha a bejelentés figyelmet sem érdemelne. Az asszony minden szempontból a higgadtság mintaképe volt. Az egész van derWoodsen család ilyen volt. Mindannyian magasak, szőkék, karcsúak és rendkívül kiegyensúlyozottak voltak, ráadásul soha nem tettek olyasmit, legyen szó akár teniszezésről, taxi rendelésről, spagetti evésről vagy pisilésről, ami kizökkentette volna őket a nyugalmukból. Serena önuralma messze földön híres volt. Ezt a ritka kiváltságot nem lehetett csak úgy megtanulni, bár az ember idővel rájött, hogy milyen titokzatos képesség kell ahhoz, hogy kiválassza a tökéletes táskát vagy a legmenőbb farmert. Minden lány rá akart hasonlítani, s ő volt a férfiak álma. - Serena holnap visszatér a Constanceba - szólt közbe Mr. van derWoodsen, és jéghideg, acélkék tekintetét, melyből egyszerre sugárzott büszkeség és rosszallás, a lányára szegezte. Bagolyszerű arca még ijesztőbbé tette, mint amilyen valójában volt. - Nos, Serena kedvesem, igazán csodásan nézel ki! Blair odáig lesz az örömtől, ha megtudja, hogy visszatértél - áradozott Mrs. Waldorf. - Ezt te mondod? - kérdezte Serena, miközben átölelte az asszonyt. - Hihetetlenül lefogytál, nagyon csini vagy! És a lakás is pazar! Csodás kis múzeumot rendeztél be. A nő elégedetten elmosolyodott, és átkarolta a lány karcsú derekát. - Kedvesem, szeretnélek bemutatni egy rendkívüli embernek, Cyrus Rosenak. Cyrus, ő itt Serena. - Elbűvölő - búgta Cyrus, miközben cuppanós csókot nyomott a hamvas arcra, és a kelleténél kissé erősebben szorította magához Serenát. - Ráadásul az ölelése se mindennapi - tette még hozzá, és megpaskolta a lány keskeny csípőjét.
Serena halkan kuncogott, de az arcizma sem rándult. Az elmúlt két évben rengeteg időt töltött Európában, így hozzászokott az ártalmatlan, felajzott tapizókhoz, akik nem tudtak ellenállni a bájainak. Olyan volt, mint egy tapizó fal. - Serena és Blair a legeslegeslegjobb barátnők csivitelte Eleanor, Cyrus felé fordulva. - Sajnos a kis hölgy a tizenegyedik osztályt már a Hanover Akadémián töltötte, ezen a nyáron pedig csak utazgatott. Szegény Blair nagyon nehezen bírta ki nélküled az elmúlt évet, Serena suttogta Mrs. Waldorf könnybe lábadt szemmel. - Ráadásul itt volt a válás is... A lényeg azonban, hogy visszatértél! Mindenki nagy örömére! - Hol van Blair? - kérdezte Serena mohón, és tökéletes szaténbőre rózsaszínre gyúlt az izgatottságtól, hogy újra találkozhat régi barátnőjével. Lábujjhegyre állt, és a szeme ide-oda járt abban a reményben, hogy megpillantja Blairt. Hirtelen azonban valamennyi szülő - az Archibaldok, a Coatesok, a Bassok és Mr. Farkas - mellette termett, hogy üdvözölje és megölelje. Serena boldogan adta át magát a viszontlátás örömének. Ezek az emberek jelentették számára az otthont, és már jó ideje nem találkozott velük. Alig várta, hogy az élete visszatérjen a megszokott kerékvágásba. Ő és Blair ismét együtt mennek majd iskolába, hanyatt fekszenek a fűben és fényképeket készítenek a Central Parkban lévő Sheep Meadow fölött keringő felhőkről és galambokról. Szívnak, kóláznak, és úgy tesznek, mintha igazi, keményvonalas művészpalánták lennének. Koktélt vedelnek a Tribeca Star Hotel Csillagtermében, majd mivel túl spiccesek lesznek ahhoz, hogy hazamenjenek - a Chuck Bass családja által bérelt lakosztályban töltik az éjszakát. Blair hatalmas ágyán kuporogva, csábos hálóingben Audrey Hepburn-filmeket néznek, és zöldcitrom-lével kevert gint kortyolgatnak. Szokásuk szerint csalnak a latinvizsgán. Amo, amas, amat. Az alkoholos filcnek köszönhetően a három apró szó még mindig ott díszeleg Serena könyökhajlatában. Hála legyen az Úrnak a hosszú ujjú blúzokért! Leruccannak a Connecticut államban lévő Ridgefieldbe, a van derWoodsenek birtokára, és ostoba iskolai indulókat kántálva körbe-körbe furikáznak a temetkezési vállalkozó viharvert Buick kisbuszában, akár a tébolyodott idős hölgyek. Odapisilnek az osztálytársaik házának kikövezett bejárata elé, majd becsengetnek, és vihogva elszaladnak. Elviszik Tylert, Blair kisöccsét a kerület túlsó végébe, aztán magára hagyják, és figyelik, hogy mennyi idejébe telik hazatalálni. Valójában ezzel jót cselekedtek, mivel a fiú lett a St. George Iskola egyik legdurvább arca, aki remekül tájékozódott a kerületben, ha menekülőre kellett fogni. Hatalmas baráti körükkel együtt indulnak bulizni az éjszakába, és bőrnadrágjukban izzadva öt kilót fogynak. Nem mintha szükségük lenne a diétára... Ugyanolyan közkedvelt páros lesznek, mint voltak. Serena alig várta, hogy belevessék magukat a mulatozásba. - Hoztam egy italt - mondta Chuck Bass, és a szülők kordonján áttörve odanyújtott a lánynak egy pohár whiskyt. - Isten hozott - tette még hozzá, és lehajolt, hogy arcon csókolja Serenát, de aztán szándékosan elfordult, és az ajkuk egy pillanatra összeért. - Semmit nem változtál - mondta a lány, és nagyot kortyolt az italából. - Szóval hiányoztam? - Micsoda kérdés! Talán inkább én hiányoztam neked, nem? Gyerünk, édesem, ki vele! Miért jöttél vissza? Mi történt? Jársz valakivel? - Ugyan már, Chuck - suttogta Serena, és megszorította a fiú kezét. -Tudod, hogy azért jöttem vissza, mert halálosan vágyom rád! Mindig is kívántalak! Chuck hátrált egy lépést, majd fülig vörösödve megköszörülte a torkát. Ritka látványt nyújtott, ahogy zavarba jött. - Hát... tudod, erre a hónapra már be vagyok táblázva, de azért felveszlek a várólistámra sziszegte sértődötten, miközben megpróbálta összeszedni magát. Serena azonban már nem figyelt rá. Sötétkék szeme egyfolytában a jelenlévőket pásztázta. Minél hamarabb szeretett volna találkozni azokkal, akikre a leginkább kíváncsi volt. Nate-tel és Blairrel. Végül megtalálta őket. A fiú az ajtóban állt és félig eltakarta a barátnőjét, aki
egyre csak fekete kardigánja gombjaival matatott. Nate egyenesen Serena szemébe nézett, majd az ajkába harapott zavarában. Aztán elmosolyodott. Ez a mosoly! Ez a szempár! Ez az arc! - Gyere ide - formálta Serena hang nélkül a szavakat. A szíve hevesen vert, ahogy a fiú elindult felé. Dögösebb volt, mint ahogy az emlékeiben élt. Sokkal dögösebb! Nate gyomra görcsbe rándult. - Szia - lehelte a lány, amikor megölelték egymást és megérezte az ismerős illatot. Ugyanolyan izgató volt, mint régen. A legtisztább, legfincsibb srác a föld kerekén! Serena szemébe könny szökött, ahogy a kemény mellkashoz préselte az arcát. Végre hazatért! Nate elpirult. Nyugi, haver! - figyelmeztette magát, de tudta, hogy képtelen uralkodni az ösztönein. Legszívesebben felkapta volna a lányt, és örömében alaposan megpörgeti, majd összevissza csókolja. Szeretlek! - kiáltotta volna, de aztán mégsem tette. Nem tehette. Nate a haditengerészet kapitánya és egy francia háziasszony gyermekeként látta meg a napvilágot. Az apja kiválóan értett a hajókhoz; rendkívül vonzó férfi volt, de érzelmileg sohasem állt a helyzet magaslatán. Az anyja viszont pontosan az ellentéteként működött. Egyfolytában a fiacskája körül téblábolt, és állandóan érzelmi válságban tengődött. Ha problémái adódtak, bezárkózott a hálószobájába egy üveg pezsgő társaságában, és felhívta a jachtján Monacóban élő nővérét. Szegény Nate mindig eljutott arra a szintre, ahol képes lett volna hangot adni az érzelmeinek, de aztán meggondolta magát, mert nem akart jelenetet rendezni, és rettegett attól, hogy később esetleg megbánja őszinteségét. Ezért inkább csendben maradt, és hagyta, hogy mások irányítsák a hajóját, míg ő kényelmesen elhelyezkedve élvezte a hullámok lágy táncát. Külsőleg nagy kannak tűnt, de a lelke mélyén gyenge volt. - Hogy vagy? - kérdezte Serenától, és megpróbált egyenletesen lélegezni. - Mindannyiunknak hiányoztál! Észrevettétek, hogy még arra sem képes, hogy a saját nevében nyilatkozzon, és kimondja: őrülten hiányoztál nekem? - Komolyan? - kérdezte a lány kuncogva. - Ha tudnád, Nate! Olyan, de olyan rossz kislány voltam! Nate keze önkéntelenül ökölbe szorult. Te jóságos szent atyaúristen, mennyire hiányzott neki Serena! Mivel Chuckra szokás szerint senki nem figyelt, a fiú magára hagyta Nate-et és Serenát, majd átvágott a szobán és odalépett Blairhez, aki ismét Kati és Isabel társaságában iszogatott. - Lefogadom, hogy kirúgták - közölte kertelés nélkül. - Szerintetek nem úgy néz ki, mint akit alaposan szétcsináltak? Lehet, hogy tagja valamelyik piros lámpás háznak vagy klubnak. A Hanover Akadémia Boldog Éjjeli Pillangói - nevetett Chuck a saját ostoba viccén. - Nekem inkább úgy tűnik, mintha be lenne lőve - mondta Kati. -Talán rászokott a hernyóra. - Vagy valamilyen gyógyszeren él - jegyezte meg Isabel. -Tudjátok, olyasmin, mint a Valium vagy a Prozac. Lehet, hogy teljesen megzakkant. - Mindig jó volt kémiából, úgyhogy akár saját magának is elkészítheti az anyagot - bólintott Kati egyetértően. - Én úgy hallottam, hogy csatlakozott valamilyen szektához - kotyogott közbe Chuck. Átmosták az agyát. Most már csak a szexre tud gondolni, és állandóan csak hegesztene... Mikor lesz végre készen a vacsora? - töprengett Blair, miközben megpróbálta figyelmen kívül hagyni barátai nevetséges találgatásait. Már el is felejtette, milyen gyönyörű haja van Serenának. Milyen sima a bőre és karcsú a teste. Eszébe jutott Nate tekintete, amikor meglátta. Mintha soha többé nem akarna pislogni. Blairre egyszer sem nézett így. - Hé, Blair, Serena biztosan szólt neked arról, hogy visszajön - hangzott fel Chuck idegesítő motyogása. - Gyerünk, ki vele, mondd el, mi a helyzet a csajjal!
A lány üres tekintettel nézett a fiúra, apró rókaarcát pedig lassan elöntötte a pír. Ha őszinte akart lenni, be kellett vallania, hogy legalább egy éve nem beszélt Serenával. Amikor barátnője tizedik után bentlakásos iskolába került, Blairnek eleinte nagyon hiányzott. Aztán rövidesen rájött, mennyivel könnyebb kitűnnie a tömegből, ha Serena nincs vele. Hirtelen ő lett a legcsinibb, a legokosabb, a legmenőbb és a legérdekesebb csaj a társaságban. Ő volt az, akire felnéztek, s így lassan elfelejtette, hogy valaha is a második helyen állt. Kissé bűntudatot érzett, amiért nem tartotta a kapcsolatot Serenával, de amikor megkapta a lány kurta, semmitmondó mailjeit, amelyekben egyfolytában csak arról mesélt, milyen jól érzi magát a bentlakásos iskolában, a lelkiismeret-furdalás elpárolgott. Stoppal elugrottam Vermontba snowboardozni, és egész éjjel a legcukibb pasikkal buliztam! Micsoda éjszaka! A francba, majd' szétmegy a fejem! Legutoljára nyár elején kapott tőle egy képeslapot: Blair! A Bastille bevételének napján betöltöttem a tizenhetet. Franciaország sirály hely. Hiányzol!!! Tsók: Serena Ennyi. Blair egy régi Fendi cipősdobozban őrizte a barátságukból maradt emléktárgyakat, s a képeslapot is ide rejtette. Örökké nagy becsben fogja tartani az együtt töltött éveket, de eddig úgy gondolta, hogy a kapcsolatuknak vége. Serena azonban visszatért. A fedél ismét lekerül a dobozról, és minden ugyanolyan lesz, mint régen. Serena és Blair, Blair és Serena. Blair újra eljátszhatja a kicsi, nem túl csinos, nem kifejezetten okos szürke egérkét, aki a gyönyörűséges szöszi, Serena van derWoodsen barátnője. Vagy nem. Legalábbis ha Blairen múlik, akkor biztosan nem. - Bizonyára nem férsz a bőrödbe, hogy itt van a barátnőd - csivitelte vidáman Isabel, de amikor meglátta a lány arckifejezését, azonnal hangnemet váltott. - Naná, hogy a Constance visszavette. Jellemző. Kétségbeesetten ragaszkodnak mindannyiunkhoz. Egyébként hallottam, hogy tavaly tavasszal összejött valami New Hampshire-i pasassal, és abortusza volt - tette hozzá halkabban. - Lefogadom, hogy nem először és utoljára - vihogott Chuck. - Nézzetek csak rá! Mindannyian engedelmeskedtek a felszólításnak. Serena még mindig boldogan csevegett Nate-tel. Chuck azt a lányt látta maga előtt, akivel le akart feküdni, amióta az eszét tudta, vagyis elsős kora óta. Kati a példaképét fixírozta, akire azóta irigykedett, hogy saját zsebből vásárolgatott. Mikor is volt ez? Harmadikban? Isabel szomorúan emlékezett vissza arra az esetre, amikor Serena valódi tollból készült szárnyakkal angyalt játszott a Mennybéli Nyugalom templomának karácsonyi ünnepségén, míg neki csak az alantas pásztor szerepe jutott, és durva vászonanyagból készült ruhát kellett viselnie. Ez is harmadikos korukban történt. A lelke mélyén mindkét lány attól tartott leginkább, hogy a jövevény elcsábítja mellőlük Blairt, és egyedül maradnak. Már a kettesben végigszenvedett unalmas programok gondolata is rémülettel töltötte el őket. Blair a legjobb barátnőjét látta, akit egyszerre imádott és gyűlölt, akihez soha nem lesz képes felérni, s akinek olyan nagyon szeretett volna a helyébe lépni. A lelke mélyén azt kívánta, hogy mindenki felejtse el Serenát. Nagyjából tíz másodpercig mérlegelte a lehetőséget, hogy bevallja a barátainak: fogalma sem volt arról, hogy egykori lelki társa visszatér. De hát mit szólnának hozzá? Mindenki úgy tudta, hogy bármiről is legyen szó, Blair rendkívül jól értesült. Hogy nézne ki, ha rájönnének, hogy mindannyian többet tudnak nála, s fogalma sem volt a váratlan meglepetésről? Nem állhat úgy, mint egy rakás szerencsétlenség! Mondania kell valamit, különben kiderül a turpisság. Mindig mindenhez hozzá tudott szólni... Ráadásul valószínűleg senki nem kíváncsi az igazságra, hiszen az mindig unalmas. Blair igazi drámakirálynő volt, így nem szalaszthatta
el a kiváló alkalmat, hogy bebizonyítsa rátermettségét. Megköszörülte a torkát, majd így szólt: - Minden olyan gyorsan történt - suttogta titokzatoskodva. Lehajtotta a fejét, és babrálni kezdte az ujján lévő apró, rubinköves gyűrűt. A film forgott, Blair pedig egyre jobban belejött a szerepébe. - Szerintem Serena eléggé össze van zavarodva. Megígértem neki, hogy nem jár el a szám tette még hozzá. A barátai egyszerre bólintottak, mintha pontosan tudták volna, miről is van szó. Az ügy komolynak és rendkívül rejtélyesnek tűnt, s ami a legjobb, valamennyien biztosra vették, hogy Blair minden részlettel tisztában van. A lány magában azt kívánta, bárcsak egyedül írhatná meg a forgatókönyv hátralévő részét, hiszen akkor a történet végén egészen biztosan ő szerezné meg a főszereplő fiút. Serenára osztaná annak a lánynak a szerepét, aki lezuhan egy sziklaszirtről és összezúzza magát, majd élve megeszik a kiéhezett keselyűk, és soha többé nem kerül elő. - A helyedben én óvatos lennék, Blair - figyelmeztette Chuck, Serena és Nate felé intve. A két fiatal a bárpultnál állva halkan beszélgetett, s a tekintetüket egyetlen pillanatra sem vették le egymásról. - Úgy tűnik, a madárka lecsapott következő áldozatára.
S&N Serena lazán fogta a srác kezét, és ide-oda himbálta. - Emlékszel a Pucér Pasira? - kérdezte kuncogva. Nate még ennyi év után is zavarba jött, ha eszébe jutott. A Pucér Pasit nyolcadikban találták ki egy durva bulin, ahol a legtöbben életükben először rúgtak be. Miután Nate benyakalt hat sört, levette az ingét, és hagyta, hogy Serena és Blair fekete, alkoholos filccel egy béna, csálé fogú, meztelen férfit rajzoljon a mellkasára. Ezután valamiféle különös oknál fogva Nate begőzölt. Mindenkit leültetett a földre, majd egy latinkönyvvel a kezében a kör közepére állt, és ivóversenyt szervezett. Aki nem tudta elragozni az általa kiválasztott igét, annak meg kellett húznia az üveget, és csókot kellett nyomnia a Pucér Pasira. Természetesen a fiúk és a lányok valamennyien elvétették a ragozást, így pucér barátunk szinte kisebesedett a csókoktól. Másnap Nate megpróbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de a bizonyíték ott éktelenkedett a bőrén. A Pucér Pasi még hetekig boldogította a gazdáját, míg végül a rengeteg zuhanyzásnak köszönhetően örökre eltűnt a színről. - És a Vörös-tengerre? - kérdezte Serena, miközben a fiú arcát fürkészte. Ezúttal egyikük sem mosolygott. -A Vörös-tenger... - ismételte meg Nate, s szinte elveszett a lány tengerkék szemében. Természetesen emlékezett rá. Hogy is felejthetné el? Egy forró augusztusi hétvégén, a tizedik osztályt követő nyáron Nate a városban maradt az apjával, míg az Archibald család többi tagja továbbra is Maine-ben időzött. Serena Ridgefieldben volt a vidéki házukban, és annyira unatkozott, hogy minden egyes körmét más színűre pingálta. Blair a nagynénje esküvőjére, a Skóciában lévő Gleneaglesbe utazott, ahol a Waldorf családnak volt egy kastélya. Ez azonban nem akadályozta meg két legjobb barátját, hogy nélküle is mulatozzanak. Amikor Nate felhívta, Serena gondolkodás nélkül a New Haven-vonalon közlekedő vonatra pattant. A fiú a peronon várta. Serena kilépett a vonatból, és nem viselt mást, csak egy rózsaszínű vietnami strandpapucsot, na jó, és egy halványkék selyemruhát. Kiengedett szőke haja épphogy csak érintette meztelen vállát. Nem volt nála táska, de még egy pénztárca vagy egy kulcs sem. Nate számára olyan volt akkor, akár egy angyal. Micsoda übermázlista! Az élete még soha nem tűnt olyan tökéletesnek, mint amikor Serena odalibbent hozzá, a nyaka köré fonta a karját és szájon csókolta. Még ma is emlékezett arra a csodás, meglepő csókra. Először a Vanderbilt sugárútra mentek, ahol az állomás közelében, egy emeleti kis bárban martinit ittak. Onnan taxival a Park sugárútra vitették magukat, Nate-ék Nyolcvankettedik utcán lévő házához. A fiú apja szórakozni ment külföldi bankár barátaival, így csak késő éjjelre várták haza. Furcsa volt, hogy mióta együtt lógtak, akkor maradtak kettesben először. Naná, hogy paráztak. Kiültek a kertbe, sört ittak és cigiztek. Nate hosszú ujjú pamutinget viselt, de mivel rettenetes hőség volt, ezt is levette. Lebarnult bőrét a vállán ezernyi apró szeplő pettyezte, s a háta
rendkívül izmos volt, hiszen végeláthatatlan órákat töltött a maine-i kikötőben, ahol az apjával vitorlás hajót építettek. Serenának is melege lett, ezért fogta magát, és bemászott a szökőkútba. A márványból készült MilóiVenus ölébe telepedett, és addig fröcskölte magára a hűsítő vizet, amíg a ruhája teljesen át nem ázott. Kettőjük közül nem volt nehéz kiválasztani a valódi istennőt. Venus Serenához képest csak egy csúf márványtömb volt. Nate odalépett a szökőkúthoz, és csatlakozott a lányhoz. Rövidesen szenvedélytől fűtve cibálták le egymásról vizes ruháikat. Végül is augusztus volt, s minden városlakó tudja, hogy a nyarat csak meztelenül lehet elviselni a kőrengetegben. Nate aggódott a mindenhol jelen lévő, szüntelenül készenlétben álló biztonsági kamerák miatt, így a szülei hálószobájába vezette Serenát. A többi már ment magától. Mindkettőjüknek az volt az első alkalom. Esetlenek voltak és a szokásos fájdalom sem maradt el, az élmény mégis annyira újnak tűnt, hogy egyikük sem érezte kínosan magát. Minden pontosan olyan feledhetetlenül édes volt, amilyennek az ember az első szexet képzeli, így egyikük sem bánta meg. Később bekapcsolták a tévét, és a Geographic csatornán egy, a Vörös-tengerről szóló dokumentumfilmet kezdtek nézni. Amikor megunták, szorosan összebújtak, és miközben a narrátor arról beszélt, hogy Mózes miképpen választotta szét a tengert, a tetőablakon keresztül a felhőket kémlelték. - Szétválasztottad a Vörös-tengeremet - kiáltotta Serena kacagva, és két vállra fektetve odanyomta Nate-et a párnára. A fiú nevetve bebugyolálta a lepedőbe, akár egy múmiát. - Akkor itt az ideje, hogy feláldozzalak a Szent Föld oltárán! - dörmögte mély, horrorfilmekben hallható, hátborzongató hangon. Egy ideig még bolondoztak, majd Nate felkelt, és hatalmas adag kínai vacsorát, valamint csapnivaló fehérbort rendelt. Az ágyban ettek-ittak, aztán később, mielőtt az ég sötétre váltott és megjelentek az első csillagok, még egyszer összebújtak. Serena egy héttel később elutazott a Hanover Akadémiára, Nate és Blair pedig New Yorkban maradtak. Azóta egyetlen szünidőt sem töltött otthon; karácsonykor az osztrák Alpokba utazott, húsvétkor a Dominikai Köztársaságba, nyáron pedig európai körútra. A „Vöröstenger szétválasztása" óta ez volt az első alkalom, hogy találkoztak. - Blair nem vágja, igaz? - kérdezte Serena halkan. Ki is az a Blair? - töprengett Nate, pillanatnyi emlékezetkiesésével küszködve. - Nem - rázta meg végül a fejét. - Ha neked nem járt el a szád, akkor nem. Sajnos azonban Chuck Bass tudott a történtekről, és ez még nagyobb gáz volt. Nate két napja vakkantotta el neki részegségtől zavarodott állapotban. Egymás után vedelték az italokat, és kérdezz-feleleket játszottak. - Szóval, Nate, ki volt életed legjobb numerája? Már ha egyáltalán csináltad valaha... - Hát, lefeküdtem Serena van derWoodsennel -motyogta a fiú ostobán. Tudta, hogy Chuck nem tartja sokáig magában a titkot, hiszen ahhoz túlzottan szaftos pletykát sikerült megtudnia. Szükségtelen volt elolvasnia a Hogyan szerezzünk barátokat és miképpen befolyásoljuk az embereket? című könyvet, hiszen akár ő maga is írhatta volna azt a baromságot. Ennek ellenére nem állt túl jól a barátok terén. Serenának nem tűnt fel Nate kínos hallgatása. Felsóhajtott, és a fiú vállára hajtotta a fejét. Már nem a megszokott, Chanel-féle Cristalle parfümöt használta. A külön neki készített, méz, szantálfa és liliom keverékéből készült illat rendkívüli módon illett hozzá, hiszen olyan volt, mint maga a lány: ellenállhatatlan. Nate sejtette, hogy ha valaki máson érzi meg ugyanezt az illatot, felfordulna a gyomra tőle, nemhogy beindítaná. - Basszus, annyira hiányoztál - mormolta Serena. - Bárcsak megleshetted volna, amint rosszalkodom!
- Hogy érted ezt? Miket csináltál? - kérdezte Nate, s a hangjában a rémület és a kíváncsiság különös keveréke elegyedett. Egy röpke pillanatra felmerült benne, hogy Serena bizonyára rengeteg orgián vett részt a Hanover Akadémia kokszában, és véget nem érő szexpartikat folytatott idősebb párizsi pasasokkal. Azt kívánta, bárcsak meglátogatta volna Európában. Mindig ki akarta próbálni, milyen egy hotelszobában szeretkezni. - Ráadásul barátnőként is egy genya lettem - folytatta Serena. - Alig beszéltem Blairrel, amióta elhúztam. De annyi volt a pörgés! Látom, hogy baromira berágott rám. Még csak nem is köszönt! - Dehogy! Lehet, hogy szed valamit. Serena félreérthetetlen grimaszt vágott. - Nem mondod! Blair? Mióta? - Hülyülök, de szerintem biztos, hogy nem rágott be rád - makacskodott Nate. - Olyan kúl, hogy végre itthon lehetek! Újra együtt a kiskirálylányok. Blair és én ellógunk az órákról, és a Metropolitan tetején találkozunk veled, aztán lelépünk abba a régi moziba a Plaza Hotel mellett, és horrorfilmeket nézünk, amíg a bárokban el nem kezdik felszolgálni a koktélokat. Te és Blair örökre együtt maradtok, az esküvőtökön pedig én leszek a koszorúslány. Aztán pedig mindannyian boldogan élünk, míg meg nem halunk, akárcsak a mesékben. Nate felvonta a szemöldökét. - Ne vágj már ilyen képet - nevetett fel Serena. - Olyan gázul hangzott, amit mondtam? A fiú vállat vont. - Nem, végül is részemről oké - felelte, de a lelke mélyén egy szót sem hitt el belőle. - Mi oké? - hallatszott mögülük a mogorva dör-mögés. Nate és Serena rémülten kapta el egymásról a tekintetét, és mindketten megfordultak. Ott állt előttük Chuck, Kati, Isabel és a valóban szétütött-nek tűnő Blair. - Bocsi, Nate - csapott Chuck a fiú vállára -, de nem sajátíthatod ki egész estére van derWoodsent! A fiú válaszképpen dünnyögött valamit, majd felhajtotta az italát, de a pohár alján már csak olvadt jég volt. Serena Blairre nézett. Legalábbis szeretett volna, mivel a lányt szemmel láthatóan teljesen lekötötte, hogy fekete harisnyáját centinként felhúzza. Először csontos bokáján, majd a térdén, aztán pedig squashtól izmos combján igazította el a vékony anyagot. Így Serena feladta a hiábavaló próbálkozást, és először Katit, aztán Isabelt puszilta meg, végül pedig Blairhez lépett. Mivel a lány nem bíbelődhetett tovább a harisnyájával anélkül, hogy nevetségessé ne vált volna, kénytelen volt szembenézni barátnőjével. Amikor Serena már egészen közel ért hozzá, úgy tett, mintha meglepődne. - Szia, Blair édesem - mondta izgatottan Serena, és mindkét kezét a lány vállára tette, aztán lehajolt, hogy megpuszilja. - Sajnálom, hogy nem csörögtem, mielőtt hazajöttem. Akartam, hidd el, de a dolgok kissé összegabalyodtak. Rengeteg dumálnivalónk van! Chuck, Kati és Isabel oldalba lökték egymást, és várakozóan bámultak Blairre. Nyilvánvaló volt, hogy vetített nekik. Fogalma sem volt arról, hogy Serena visszatér. Blair elvörösödött. Ezt bebukta. Nate érezte a feszültséget, de azt hitte, hogy a feszélyezett csend oka teljesen más. Chuck máris befújta volna? Basszus. Blair még csak rá sem nézett. Hihetetlenül kínos pillanatokat éltek át. Semmi nem utalt arra, hogy egy rég nem látott barát tért vissza hosszú távollét után. Serena tekintete ide-oda vándorolt. Bizonyára valami rosszat mondott... Hirtelen rádöbbent, mit tett. Micsoda lúzer vagyok! - szidta magát.
- Mármint sajnálom, hogy tegnap este nem csörögtem rád. Most jöttem vissza Ridgefieldbol. Az ősök ott rejtegettek, amíg ki nem ötlöttek, hogy mihez kezdjenek velem. Halálra untam magam. Szép húzás. Serena azt várta, hogy Blair majd hálásan rámosolyog, amiért falazott neki, de a lány Katit és Isabelt figyelte kíváncsian, és azon morfondírozott, hogy rájöttek-e a csalásra. Blair rendkívül furcsán viselkedett, és Serena minden erejével azon volt, hogy leküzdje a torkát összeszorító pánikot. Lehet, hogy Nate tévedett, és legjobb barátnője valóban berágott rá? Sok mindent elmulasztott. Például a válást is. Szegény Blairecske! - Biztos szar így a papád nélkül. Anyukád viszont dögösebb mint valaha, Cyrus pedig igazán cuki, főleg két pohár bor után - kuncogta. Blair azonban még csak el sem mosolyodott. - Komolyan? - kérdezte a lány, és a hot dog árust figyelte az ablakon át. - Azt hiszem, én még nem szoktam hozzá. Mind a hatan hosszan hallgattak, Nate-nek azonban eszébe jutott, hogy egy jó erős ital majd feloldja a feszültséget. - Kér valaki még egyet? - kérdezte, s megcsörgette a jeget a poharában. Serena bólintott. - Nekem jöhet. Olyan rohadtul szomjas vagyok! A szüleim bezárták előlem Ridgefieldben azt a nyamvadt bárszekrényt. Hát nem szemétség? Blair megrázta a fejét. - Kösz, én nem kérek. - Ha még egyet iszom, másnapos leszek a suliban - mondta Kati. - Te mindig másnapos vagy a suliban - nevetett fel Isabel, és átnyújtotta Nate-nek a poharát. Majd én iszom Kati helyett is. - Segítek - ajánlotta Chuck, de alig állt fel, máris megjelent Mrs. van der Woodsen, és finoman megérintette a lánya karját. - Serena, Eleanor szeretné, ha asztalhoz ülnénk. Csinált neked helyet Blair mellett, hogy dumcsizhassatok. Serena idegesen pislogott Blair felé, de a lány szó nélkül elfordult, és leült tizenegy éves öccse, Tyler mellé, aki már több mint egy órája a helyén trónolt, és a Rolling Stone magazint olvasgatta. Kedvenc filmrendezője Cameron Crowe volt, aki már tizenöt éves korában a Led Zeppelinnel turnézott. Tyler utálta a cédéket, és meggyőződéssel vallotta, hogy a hangzás teljesen más a bakelitlemezek esetében. Blair aggódott, hogy az öccséből überlúzer lesz. Serena összeszedte magát, és odahúzott egy széket a Blair melletti helyre. - Bocs, hogy olyan bénán viselkedtem - mondta, miközben levette vászonszalvétájáról az ezüstgyűrűt, és az ölébe terítette. - Biztos megzakkantál a szüleid válása után, nem? Blair vállat vont, és elvett az asztalon lévő kosárkából egy frissen sült cipót. Kettétörte, és az egyik felét a szájába tömte. A vendégek lassan szállingóztak az étkezőbe, hogy megkeressék a helyüket. Blair tudta, hogy udvariatlanság elkezdeni az evést, mielőtt mindenki leülne, de úgy okoskodott, hogy ha a szája tele van, nem kell beszélgetnie. Semmi kedve nem volt cseverészni. - Bárcsak itt lehettem volna - mondta Serena, miközben figyelte, ahogy Blair vastagon megkeni a cipó másik felét francia vajjal. - Hihetetlen évem volt! Alig várom, hogy elmeséljem, mennyi furi dolog történt velem. Blair bólintott, miközben lassan kérődzött a cipóján, akár a tehén a szénán. Serena azt szerette volna, ha megkérdezi, miféle dolgokon esett át, de a lány csak evett tovább szó nélkül. Esze ágában sem volt végighallgatni, milyen csodás élményekkel gazdagabban tért vissza barátnője, míg ő otthon ült és azt hallgatta, hogy a szülei órákon átveszekednek olyan antik
székeken, amelyeken soha senki nem ült, teáskészleteken, amelyekből senki nem ivott, és gusztustalan, méregdrága pingálmányokon. Serena mesélni szeretett volna Charlesról, az egyetlen rasztáról a Hanover Akadémián, aki rá akarta venni, hogy szökjön el vele Jamaicába; Nicholasról, a francia főiskolás srácról, aki nem viselt alsót, s aki apró Fiatjában ülve Párizstól egészen Milánóig üldözte a vonatát. Arról, amikor hasist szívott Amszterdamban, és egy parkban kénytelen volt együtt aludni néhány beállt prostival, mert elfelejtette, hogy hol szállt meg. El akarta mondani Blairnek, milyen nagy szívás volt, hogy a hanoveresek nem fogadták el az utolsó iskolai évét csak azért, mert az első néhány hétben hiányzott. És hogy mennyire fél attól, hogy holnap visszamegy a Constance-ba, mivel az elmúlt évben nem törte kezét-lábát a nagy tanulásban, és úgy érzi, teljesen debil lett. Blairt azonban nem érdekelte mindez. Felmarkolt még egy cipót, és hatalmasat harapott bele. - Bort, kisasszony? - kérdezte Esther, Serena bal oldalán állva. - Köszönöm, kérek - felelte, s mialatt a poharába csorduló francia vörösbort, a Cőte du Rhone-t figyelte, ismét eszébe jutott a Vörös-tenger. Lehet, Hogy Blair mégiscsak tudja? Ezért viselkedik ilyen furán? Serena a tőle jobbra, négy székkel arrébb ülő Nate felé lesett, de a fiú elmélyülten beszélgetett az apjával. Nyilvánvalóan a hajókról folyt az eszmecsere. Úgy döntött, megkockáztatja a kérdést. - Szóval, te és Nate még mindig együtt nyomultok? Lefogadom, hogy a vége házasság lesz! Blair a borába kortyolt, s az apró rubinköves gyűrű a pohárhoz koccant. Ismét a vaj után nyúlt, és hatalmas adagot kent a cipójára. - Hahó! Itt vagy? - kérdezte Serena, és oldalba bökte barátnőjét. - Minden rendben? - Aha - motyogta teli szájjal. A kurta választ azért préselte ki magából, hogy kitöltse az űrt, amíg megkeni a következő cipót. - Megvagyok. Esther feltálalta a kacsát, a különleges tengeri rákból készült felfújtat, a párolt mángoldot, a vörösáfonya-szószt, s az ebédlőben egy ideig csak az evőeszközök és a tányérok csilingelése, valamint időközönként az „isteni" jelző hallatszott. Blair iszonyatos mennyiségű ételt halmozott a tányérjára, és úgy esett neki, mint aki hetek óta nem evett. Nem érdekelte, hogy rosszul lesz, ha ez az ára annak, hogy ne kelljen beszélgetnie Serenával. - Apám! - mormolta a szőke lány, miközben figyelte, ahogy barátnője teletömi a száját. - Te aztán kajás vagy! Blair bólintott, és belapátolt egy adag mángoldot, majd leöblítette egy korty borral. - Éhen veszek. - Serena, mesélj valamit Franciaországról! - hallatszott Cyrus Rose hangja az asztalfőről. Édesanyád mondta, hogy délen voltál idén nyáron. Igaz, hogy a francia lányok nem viselnek bikini felsőt a strandon? - Igen, igaz - válaszolta Serena, és játékosan felvonta a szemöldökét. - De nem csak ők! Én sem vettem fel soha. Másképpen nem barnultam volna le ilyen szexisen. Blairnek megakadt a torkán egy hatalmas falat felfújt, amit végül a borába köpött. Az étel ázott gombócként lebegett a karmazsin színű italban, amíg Esther el nem vitte és hozott helyette egy tiszta poharat. Senki nem vett észre semmit. Az asztalnál ülők valamennyien Serenára figyeltek, míg ő lebilincselő történeteket mesélt európai útjáról egészen a desz-szert feltálalásáig. Blair befejezte a második adag kacsát, majd betermelt egy óriási tál csokoládéval bevont tapiókapudingot, s mialatt megállás nélkül kanalazta magába az édességet, megpróbálta kizárni Serena hangját. A gyomra végül fellázadt a roppant mennyiségű étel ellen. Blair hirtelen hátratolta a székét, felugrott, és a szobájához tartozó fürdőszobába rohant. - Blair! - szólt utána Serena, és ő is felállt. - El-nézést! - mondta, majd barátnője után sietett. Valójában fölösleges volt igyekeznie, hiszen pontosan tudta, mi a gáz.
Amikor Chuck látta, hogy a két lány eltűnik az asztaltól, sokat sejtetően bólintott, és a könyökével oldalba bökte Isabelt. - Blair kiakadt - suttogta. - Szar ügy! Nate egyre idegesebben figyelte az eseményeket. Tutira vette, hogy a lányok kizárólag a szexről beszélnek a fürdőszobában. Ez általában így is volt. Blair letérdelt a vécékagyló elé, és a középső ujját olyan mélyre dugta le a torkán, ahogy csak bírta. A szeme könnybe lábadt, a gyomra pedig görcsbe rándult. Sokszor csinálta már. Tudta, hogy undorító és beteges, amit művel, de utána mindig jobban érezte magát. A fürdőszoba ajtaja félig nyitva állt, így Serena hallotta, ahogy a barátnője öklendezik. - Blair - suttogta. - Rókázol? - Egy perc és kint leszek - motyogta a lány, és megtörölte a száját. Felállt, és lehúzta a vécét. Serena belökte az ajtót, mire Blair megfordult és ráförmedt: - Jól vagyok! Semmi gáz. A lány lehajtotta a vécéülőke tetejét, és rátelepedett. - Ne légy már ilyen ribi! - fakadt ki elkeseredetten Serena. - Mi van? Én vagyok, emlékszel rám? A legjobb barátnőd, a kiskirálylányok egyike! Blair elővette a fogkeféjét, és fogkrémet nyomott rá. - Legalábbis régen így volt - dörmögte, és őrült módjára sikálni kezdte a fogait, majd zöldes habot köpött a mosdókagylóba. - Ha már itt tartunk, emlékszel, mikor dumáltunk utoljára? Múlt nyáron? Serena elmélyülten vizsgálgatta kopott, barna bőrcsizmáját. - Igen, tudom. Sorry. Genya vagyok. Blair leöblítette a fogkeféjét, és visszatette a tartójába. - Sok mindenből kimaradtál - mondta, miközben szemügyre vette magát a tükörben. A kisujjával letörölte a szeme alatt elkenődött foltot. - A tavalyi év... más volt. Először azt akarta mondani, hogy durva volt, de nem akart mártír lenni, mint aki képtelen megbirkózni Serena távollétével. A „más" sokkal jobban hangzott. Hirtelen támadt magabiztossággal nézett le a vécén kuporgó Serenára. - Tudod, Nate és én igazán közel kerültünk egymáshoz. Minden titkunkat megosztjuk egymással. Na, ja! A két lány egy röpke pillanatig óvatosan méregette egymást, majd Serena vállat vont. - Nem kell paráznod miattunk. Csak együtt lógunk. Ráadásul egy jó időre elegem van a pasikból. Blair halványan elmosolyodott. Serena nyilvánvalóan arra várt, hogy megkérdezze, mi a gáz, neki azonban esze ágában sem volt a kedvére tenni. Megigazította a ruháját, és még egyszer belenézett a tükörbe. - Bent találkozunk - vetette oda a lánynak, majd sarkon fordult és mint aki jól végezte dolgát, kitipegett. A francba! - gondolta Serena, de nem mozdult. Semmi értelme Blair után menni, amikor ilyen elcseszett hangulatban van. Holnap a suliban bizonyára jobb kedve lesz. Együtt ülnek majd be büfézni, hogy a citromos joghurt és a zöldsaláta mellett megejtsék a szokásos lelkizést. Őrült nagy gáz lenne, ha csak úgy véget érne a barátságuk! Serena felállt, megvizsgálta a szemöldökét a fürdőszobatükörben, aztán Blair csipeszével kitépett néhány kósza szálat. Elővett a zsebéből egy ajakbalzsamot, és a szájára kent még egy réteget. Ezután lassan megfésülködött, csókot dobott magának a tükörbe, és csatlakozott az odakint vacsorázókhoz. Az ajakbalzsamot ott felejtette Blair mosdókagylója mellett. Amikor Serena leült, barátnője a második adag pudingot majszolta, Nate pedig éppen egy gyufásdoboz hátuljára vázolta Cyrusnak vitorlás hajója kicsinyített mását. Az asztal túloldalán
Chuck Serena felé emelte a poharát. A lánynak fogalma sem volt róla, hogy mire koccintanak, de mindig készen állt egy kis mulatozásra.
badgirl.net Figyelem: a valódi neveket, helyszíneket és eseményeket megváltoztattam, hogy megvédjem az ártatlanokat. És megvédjem magamat - "az ártatlanok" dühétől.
Hey, people! S-T LÁTTÁK, AMINT A MET LÉPCSŐJÉN BOLTOL VALAKIVEL. Nos, úgy tűnik, a kezdet rendkívül kecsegtető. Tonnányi mailt kaptam tőletek, és őrülten élveztem valamennyit. Ezer kösz! Ugye, milyen jó gonosznak lenni? A mailjeitekből: üdv, badgirl! hallottam egy macáról, akit a rendőrség meztelenül talált egy New Hampshire-i parkban, és körülötte mindenfelé döglött csirkék hevertek, szar ügy! azt csicser-gik a madarak, benne volt valami voodoocuccban. gondolod, hogy S volt az? sztem kitelne tőle. csá! - catee3 Kedves Catee3! Nem tudok róla, de nem lepne meg, ha ő lenne. S „szerelmes" a csirkékbe. 1szer láttam a parkban, amint magába tömött egy vödörnyi sült csirkeszárnyat. Még levegőt venni sem volt ideje. Bizonyára alaposan kirúgott a hámból aznap. -BG A nevem S-sel kezdődik, és szőke vagyok. Ráadásul én is most tértem vissza a bentlakásos suliból, hogy újra kezdjem itt, NY-ban. Majd megvesztem a sok szabálytól. Nem lehetett piálni meg szívni, a srácokat pedig kitiltották a szobánkból.:(A lényeg, hogy most már saját kéróm van, és jövő szombaton bulit tartok. Eljössz? :-) -S969 Kedves S969! S, akiről szó van, még mindig a szüleivel él, mint ahogy a legtöbb hozzám hasonló tizenhét éves. -BG Mi a pálya, Badgirl? tegnap éjjel az egyik haverom beszerzett néhány tablettát a Metropolitan Múzeum lépcsőjén üldögélő szőke bigétől. A pirulákra S betű van nyomva. Véletlen egybeesés lenne? - Névtelen 0 Kedves Névtelen 0! Nem mondod??? -BG
3 PASI ÉS KÉT CSAJ I és K komoly gázban lesznek, ha bele akarják préselni magukat abba a cuki kis göncbe, amit tegnap vettek a Bendel'snél, mivel naponta beugranak a 3 Pasi Kávézójába és forró csokit vedelnek, valamint sült krumplival tömik a képüket. Én magam is becsekkoltam, hogy megnézzem, mire ez az őrületes kavarás. A pincér egész dögös volt, már ha valakinek bejönnek a szőrös fülűek, a kaja azonban rosszabb, mint Jackson Kuckójában, ráadásul az átlagéletkor nagyjából 1000 év! Lebukta! C-t látták a Tiffanyban, ahol újabb monogramos mandzsettagombot vásárolt egy partira. Hallod! Várom a meghívót! B anyukája kézen fogva mászkált az új ölebével a Cartier ékszerboltban. Hmm, mikor is lesz az esküvő? Egy csaj, aki döbbenetesen hasonlít S-re, a Manhattan keleti részében lévő bőr- és nemibeteg-gondozóból lopakodott ki. Hatalmas fekete parókát és óriási napszemüveget viselt. Elég béna álca. Tegnap késő éjjel valaki látta S-t, amint kihajol az Ötödik sugárúton lévő lakásuk ablakán. A beszámoló szerint elég szétcsúszottnak tűnt. Csak annyit mondhatok, ne ugorj le, bébi, vagy köss követ a nyakadra. Egyelőre ennyike. Holnap see you a Su-Lee-ban! Tudom, hogy megdöglötök értem, hát rajta! Szeretettel:
badgirl.net
Halld a hírvivö angyalok dalát - Isten hozott benneteket újra az iskolában, lányok! - mondta Mrs. McLean, és az előadóterem színpadáról végignézett növendékein. - Remélem, mindenkinek csodás, hosszú hétvégéje volt. Jómagam Vermontban jártam, és fantasztikusan éreztem magam. A Constance Biliárd Lányiskola mind a hétszáz diákja az óvodásoktól kezdve a tizenkettedik évfolyamig, az ötven tantestületi tag és a személyzet halkan kuncogott. Mindenki tisztában volt vele, hogy Mrs. McLean barátnője Vermontban él,Vondának hívják és traktorosként dolgozik. Az igazgatónő combján volt egy tetoválás a következő felirattal: „Pattanj a nyergembe, Vonda!" Nem kamu. Mrs. McLean, vagy ahogy a lányok hívták, Mrs. M. volt az iskola feje. Az ő dolga volt, hogy a diákok legjavát a legjobb egyetemekre, főiskolákra küldje, tökéletes párt találjon nekik, és gondoskodjon róla, hogy életük hátralévő részében tejben-vajban fürödhessenek. Remekül végezte a munkáját, és nem fecsérelte az idejét lúzerekre. Ha rájött, hogy valaki elindult lefelé a lejtőn - azaz gyakran jelent beteget, vagy elbénázza a vizsgáit -, azonnal mozgósította a dilidokijait, a tanácsadóit és a tanárokat, s gondoskodott róla, hogy az illető kijavítsa a jegyeit, javuljon a teljesítménye, és az általa kiválasztott egyetemen tárt karokkal fogadják. Mrs. M. a gonoszságot sem tűrte el. A Cons-tance-ban nem léteztek klikkek és előítéletek. Kedvenc mondása szerint: „Egy lélek, egy szív!" Ha a tudomására jutott, hogy valaki becsmérelte vagy megrágalmazta a társát, egynapi elkülönítés és leckeként egy rendkívül nehéz fogalmazás megírása volt a büntetés. Erre azonban csak a legritkább esetekben került sor, mivel Mrs. M. áldásos tudatlanságba merülve igazgatta az iskoláját. Arról pedig, amiről az előadóterem leghátsó sorában ülő felsősök pusmogtak, végképp fogalma sem volt. - Nem azt mondtad, hogy Serena visszajön a suliba? - kérdezte Rain Hoffstetter Isabel Coatestól. Aznap reggel Blair, Kati, Isabel és Rain szokásuk szerint a sarki kávézónál találkoztak, hogy elszívjanak néhány szál cigit, és még az iskola előtt bedobjanak egy kávét. Már két éve mindennap ott lógtak, s félig-meddig azt remélték, hogy Serena is becsekkol. A lány azonban nem került elő, pedig már tíz perce mindannyian a helyükön ültek. Blair nem tudta leküzdeni ingerültségét, hogy a várakozással Serena még titokzatosabbá tette a visszatérését. A haverok úgy fészkelődtek a helyükön, akár a giliszták, csak hogy elsőként pillanthassák meg. Úgy viselkednek, mintha valami celebrityt várnának! - Lehet, hogy bekokózott, és képtelen felkelni - suttogta Isabel. - Esküszöm, hogy tegnap este legalább egy órán át volt Blair fürdőszobájában. Ki tudja, mit művelt odabent? - Hallottam, hogy S betűvel díszített tablettákat árul. Totál drogfüggő lett - tájékoztatta Kati Raint. - Majd meglátod! - mondta Isabel. - Szétcsúszott a csaj. - Igen, én is hallottam, hogy csatlakozott valami afrikai voodooszektához New Hampshireben.
- Kíváncsi vagyok, hogy elhív-e bennünket egy szeánszra - kuncogott Kati. - Eszednél vagy? - korholta Isabel. - Felőlem aztán ott ugrabugrál meztelenül a csirkéivel, ahol akar, én tuti, hogy nem nézem végig! Nincs az az isten! - Egyébként is, hol lehet a városban élő csirkét kapni? - kérdezte Kati. - Pfuj, de gusztustalan! - mormolta Rain. - Most pedig szeretném, ha mindannyian felállnátok és kinyitnátok az énekeskönyveteket a negyvenharmadik oldalon. Énekeljünk együtt! - adta ki a parancsot Mrs. M. Mrs. Weeds, a bongyor hajú hippi énektanárnő leütötte a sarokban álló zongorán az ismerős ének első akkordjait, majd a lányok felálltak és a tanárnővel együtt énekelni kezdtek. A hangjuk elért a 93. utcáig, úgyhogy miközben Serena van derWoodsen magát szidta a késésért, jól hallott minden dallamot. Utoljára tavaly júniusban kellett ilyen korán felkelnie, amikor tizenegyedikesként a Hanover Akadémián vizsgázott. Már el is felejtette, milyen rohadt érzés. Halld a hírvivő angyalok dalát! Kik dicsőséggel éltetik a királyt. Béke szálljon a földre és könyőrület, Mely összebékíti Istent és a bűnösöket. A kilencedikes Jenny Humphrey hangtalanul formázta a szavakat. Az énekeskönyvön, melyet ő maga készített csodálatos kézírásával, a mellette álló lánnyal osztozott. Egész nyáron át dolgozott rajtuk, de megérte. Az énekeskönyvek gyönyörűek lettek. Három év múlva a Pratt Iparművészeti és Tervezőintézet kézzel-lábbal kap majd utána. Jen-nyt mindezek ellenére hányinger fogta el, olyan kínosan érezte magát, valahányszor kinyitották a könyveket, s pontosan ez volt az oka, hogy képtelen volt hangosan énekelni. Úgy gondolta, hogy ezzel nagyképűségét bizonyítaná, mintha azt akarná mondani: „Hé, ide nézzetek, abból a könyvből énekelek, amit én készítettem! Hát nem szupi?" Jenny jobban szeretett a háttérben maradni. Alacsony, göndör hajú kilencedikesként ez nem is volt olyan nehéz. Valójában még könnyebb lett volna, ha a mellei nem nőnek hihetetlenül nagyra. Tizennégy évesen már 75D melltartót hordott. Nem mondod?! Hallja a világ a mennybéli hírnökök szavát, A Kisjézus Betlehemben látta meg először a csodát. Jenny a felhajtható székekből álló sor végén állt az előadóterem hatalmas ablaka mellett, ahonnan a 93. utcára nyílt remek kilátás. Hirtelen egy sietősen lépdelő alak keltette fel a figyelmét. Szőke haját szétfújta a szél. Skót kockás kabátot, barna, kopott szarvasbőr csizmát és újnak tűnő, vörösesbarna egyenruhát viselt. Különös összeállítás, de a lánynak valahogy mégis jól állt. Úgy nézett ki... Lehetséges lenne... Talán ő... Nem! Vagy mégis? Igen, ő az! Egy pillanattal később Serena van derWoodsen belökte a nehéz tölgyfa ajtót, és megállt, hogy megkeresse az osztályát. Erősen zihált, és a haja kócos volt. Az Ötödik sugárúttól tizenkét háztömbnyit futott az iskoláig, így az arcát pirosra csípte a szél, s a szeme csillogott a könnyektől. Még tökéletesebb volt, mint ahogy Jenny emlékezett rá. - Atya... úr... isten... - suttogta Rain. - Honnan szedte össze ezeket az ótvaros cuccokat, a menhelyről? - Még csak meg sem fésülködött - kuncogta Isabel. - Kíváncsi lennék, hol éjszakázott! Mrs.Weeds erőteljes csapással fejezte be a zongorázást, az igazgatónő pedig megköszörülte a torkát. - Most pedig adózzunk egyperces néma csenddel azok emlékének, akik nem olyan szerencsések, mint mi. Gondoljunk az indiánokra, akiket országunk történelmének kezdetén
lemészároltak, s akik bizonyára megbocsátják nekünk, hogy tegnap megünnepeltük Kolumbusz napját. A terem csendbe borult. Legalábbis félig-meddig. - Láttátok, hogy a kezét a hasára szorítja? Biztosan terhes - súgta oda Isabel Rainnek. - Az ember csak akkor csinál így, ha bekapta a legyet. - Lehet, hogy ma reggel volt abortuszon, és ezért késett el. - Az apám rendszeresen utal át pénzt a Phoenix Kábítószer- és Alkoholelvonó Központnak mondta Kati Laura Salmonnak -, úgyhogy majd én kiderítem, járt-e ott Serena, vagy sem. Lefogadom, hogy ezért jött vissza ilyen hirtelen. Biztosan re-habra kellett járnia. - Hallottam, hogy a koleszokban összekeverik a Cometet, a fahéjat és az instant kávéport, aztán felszippantják. Állítólag olyan, mint a speed, de a bőröd zöld lesz tőle, ha túl sokáig használod - kotyogott közbe Nicki Button. - Megvakulsz, aztán meghalsz. Blair csak szófoszlányokat hallott haverjai ostoba fecsegéséből. Mrs. M. eközben Serena felé fordult, és mosolyogva bólintott. - Lányok, fogadjátok szeretettel régi barátnőtöket, Serena van derWoodsent. Menj, és keress magadnak egy helyet, kedvesem! Serena könnyed léptekkel végigsétált az előadóterem széksorai között, majd leült a megrögzött orrturkáló, a másodikos Lisa Sykes melletti üres helyre. Jenny alig bírt magával. Serena van der Woodsen! Ott volt egy helyiségben vele, alig néhány méternyire tőle. Olyan valóságosnak tűnt. És meglepően felnőttesnek. Kíváncsi lennék, hányszor csinálta - gondolta magában Jenny. Elképzelte Serenát és egy szőke hanoveres fiút, amint egy ősöreg fának dőlnek. A srác magához öleli a lányt, és beburkolja a kabátjába, Serenának ugyanis sietve kellett kiszöknie a kollégiumból, így nem öltözött fel elég melegen. Nagyon fázik, a hajába falevelek tapadnak, de nem bánta meg, amit tett. Jenny lelki szemei előtt újabb fiú jelenik meg, aki egy sífelvonóban ül Serenával. A felvonó elakadt, s mivel nagyon hideg van, a lány az ölébe telepedik, hogy felmelegedjen. Csókolózni kezdenek, és nem bírnak ellenállni a vágynak. Mire végeznek, a felvonó újra elindul. A sílécük összegabalyodik, így kénytelenek menni még egy kört, és lefelé ismét összeakadnak. Eszméletlenül dögös - gondolta Jenny. Serena van derWoodsen minden kétséget kizáróan a legdögösebb csaj volt az egész világon. Legalábbis a felsősök között. Már az is észbontó, hogy ilyen, cuccban jön suliba, ráadásul elkésik... Mindegy, milyen eget rengetően jól nézel ki vagy mennyire gazdag vagy, a bentlakásos iskolák gondoskodnak róla, hogy úgy fess, mint egy homeless. Serena esetében azonban kifejezetten csábító homelesszel állunk szemben. Már legalább egy éve nem vágatta le a haját. Előző este hátrafogva viselte, de aznap leengedte, s ettől némileg viharvertnek tűnt. A fehér férfiing kézelője és gallérja elnyűttnek tűnt, és az anyagon áttetszett bíborszínű, csipkés melltartója. A lábán kedvenc, fűzős csizmáját viselte, és a hozza illó harisnya a térdhajlatában lyukas volt. Ami a legrosszabb, kénytelen volt új egyenruhát beszerezni, mivel a régit a szemétledobóba hajította, amikor a bentlakásos suliba indult. Az új egyenruha volt az, ami mindenkinek szemet szúrt. Ezt a szégyenfoltot hatodikos korukig kellett hordaniuk, bár a Constance-lányok legalább szoknyába bújhattak. Az új viselet műszálas, rettentő fényes anyagból készült, vörösesbarna volt, és a rakott részek természetellenesen mereven álltak. Egyszóval, észveszejtőén gázos volt az egész. Serena ezt a rémséget vette fel a Constanceban töltött első napján. A szoknya ráadásul a térdéig ért! A többi felsős mind ugyanazt a tengerészkék gyapjúszoknyát hordta hatodikos korától fogva, és mivel az évek múlásával rengeteget nőttek, a szoknyák egyre kurtábbak lettek. Minél rövidebb volt tehát a szoknya, annál döglesztőbb volt, aki viselte. Blair valójában nem nőtt olyan sokat, úgyhogy titokban felhajtatta. - Mi a szent szar van rajta? - sziszegte Kati.
- Hát ezt benézte, azt hiszi, idén ez a trendi a Pradánál - gügyögte Laura kényeskedve. - Szerintem ezzel a tudtunkra akar hozni valamit - susogta Isabel. - Valami olyasmit, hogy „Nézzétek, én vagyok Serena, dögösen nézek ki, úgyhogy bármit magamra aggathatok!" És ez így is van - gondolta Blair. Mindenben csodásan festett. Azon kívül, hogy miben jött be, Jenny és az előadóteremben összegyűltek egytől egyig arra voltak kíváncsiak, hogy miért tért vissza az iskolába. Valamennyien a nyakukat nyújtogatták, hogy jobban lássanak. Van a szeme alatt monokli? Terhes? Be van lőve? Megvan mindegyik foga? Változott valamit egyáltalán? - Forradás van a nyakán? - kérdezte a többiektől Rain. - Egy este, amikor anyagot árult, megkéselték -felelte Kati. - Hallottam, hogy idén nyáron plasztikáztatott, és a dokik nem végezték túl jól a dolgukat. Mrs. McLean hangos felolvasásba fogott, Sere-na pedig hátradőlt a székében, keresztbe tette a lábát és lehunyta a szemét, hogy elmerülhessen az ismerős érzésben. Újra itt ülhet a csajok között, és hallgathatja a dirinőt. Fogalma sem volt róla, miért volt olyan zakkant reggel. Elaludt, és mivel öt perc alatt kellett felöltöznie, az sem zavarta, hogy letört körmével kiszakította a harisnyáját. A bátyja, Erik kopott, régi ingét vette fel, mert olyan illata volt, mint a fiúnak. Erik régebben ugyanabban a bentlakásos iskolában tanult, mint ő, de mivel már főiskolára járt, rettentően hiányzott Serenának. Ahogy kilépett volna a lakás ajtaján, az anyja meglátta, és ha nincs késésben, bizonyára nem engedi el így az iskolába. - Hétvégén együtt megyünk vásárolni, és elviszlek a szépségszalonba is. Nem mászkálhatsz így az utcán, Serena! Nem érdekel, hogy öltöztetek a Ha-noverben, itthon nem mutatkozhatsz ilyen elhanyagoltan - ezzel arcon csókolta a lányát, és visszabújt az ágyába. - Hallod, ez bealudt! - súgta oda Kati Laurának. - Lehet, hogy fáradt. Azt beszélik, azért rúgták ki a koleszból, mert minden sráccal megdugatta magát. Az ágya melletti falra húzta a strigulákat. A szobatársa végül befújta, úgyhogy bebukta. - És a késő esti csirketáncoltatás? - tette hozzá Isabel, mire a lányokat görcsös vihogás fogta el. Blair az ajkába harapott, nehogy kitörjön belőle a röhögés. Olyan hihetetlen volt ez az egész!
S másik rajongója Ha Jenny Humphrey hallotta volna, miket hordanak össze a felsősök példaképéről, Serena van der Woodsenről, bizonyára bemosott volna nekik. Abban a pillanatban, ahogy véget ért az ima, Jenny átverekedte magát osztálytársain, és az előcsarnokba sietett, hogy telefonáljon. A bátyja, Dániel, elevez majd a gyönyörűségtől, ha virítja neki a nagy hírt. - Halló! - szólt bele mobiljába Dániel Humphrey a harmadik csengőhang után. Éppen a 77. utca és a West End sugárút sarkán álldogált a Riverside Előkészítő Iskola előtt, és dohányzott. Kissé összevonta a szemöldökét, hogy az éles októberi napfény ne bántsa annyira sötétbarna szemét. Dan estéje nagy részét a szobájában töltötte, és morbid verseket olvasgatott az emberi lét sanyarúságáról. Arca sápatagon világított, mint egy darkosnak, a haja borzasán meredt az ég felé, és amolyan jaggeresen sovány volt. Az egzisztencializmus valahogy elveszi az ember étvágyát. - Nem fogod elhinni, ki jött vissza a suliba - süvöltötte a húga izgatottan a telefonba. Danhez hasonlóan Jenny is kissé befordult lány volt, s ha dumálni akart valakivel, mindig a bátyját hívta. Mindkettőjüknek ő újította a mobilokat. - Jenny, nem érne rá... - kezdte Dan olyan unott és ingerült hangon, ahogy csak egy báty tud beszélni. - Serena van derWoodsen visszajött a Constance-ba! - vágott közbe Jenny. - Láttam a reggeli papo-záson. Na? Dan meredten bámulta az útpadka mellett heverő műanyag pohártetőt. Egy vörös Saab eszeveszett iramban áthajtott a sárgán a West End sugárúton. Serena van derWoodsen. Mélyen leszívta a Camel füstjét. A keze annyira beleremegett, hogy a száját is nehezére esett megtalálnia. - Dan! - sikoltotta Jenny. - Vágod? Serena visszajött! Serena van derWoodsen! A fiú sziszegő hangot hallatva mély lélegzetet vett. - Igen, vágom - mondta, s közben megpróbált unott hangot produkálni. - És? - „És"? - nyögte hitetlenkedve Jenny. - Ja persze, azt akarod velem elhitetni, hogy nem érdekel, mi? Ne vetíts, Dan! - Eszemben sincs. Csak ezért csörögtél? - kérdezte ingerülten. - Ez volt olyan fontos? Jenny hatalmasat sóhajtott. Kösd fel magad, gondolta. Miért nem tud az életben legalább most az egyszer boldog lenni ez a tapló bátyja? Tele van a töke ezzel a világfájdalmas, depis, befordulós költőimagedzsel! - Felejtsd el - mondta végül. - Épp hívnak. Dan kopott, fekete kordnadrágja zsebébe dugta a mobilját, majd elővett egy doboz cigit, és a szájában lévő csikkel meggyújtott egy újabb szálat. Kissé megégette a hüvelykujját, de észre sem vette. Serena van derWoodsen. Egy partin találkozott vele először. Nem, ez nem egészen igaz. Dan a saját házibuliján látta meg először, amit a szülei 99. utca és a West End sugárút sarkán lévő otthonában rendezett.
Nyolcadikosok voltak, és Jenny találta ki, hogy rendezzenek egy oltári partit. Az apjuk, Rufus Humphrey, a kevésbé ismert beatkorszakbeli költők hírhedt, már visszavonult szerkesztője, aki maga is buliarc volt egykor, örömmel egyezett bele a kérésbe. Az édesanyjuk évek óta Prágában élt, hogy „közelebb legyen a művészethez". Dan meghívta az egész osztályát, és mindenkinek szólt, hogy annyi embert hozzon magával, amennyit csak akar. Több mint százan voltak, Rufus pedig csapra vert a fürdőszobában egy hordó sört, amitől a legtöbben életükben először - alaposan beálltak. Dan élete legjobb bulija volt ez. Nem a piálás miatt, hanem mert ott volt Serena van derWoodsen is. Még az sem zavarta, hogy a lány alaposan kiütötte magát, és valami ostoba latinos ivóverseny során egy alkoholos filccel alaposan összefirkált mellkasú srác hasát csókolgatta. Dan igazán rápörgött a csajra. Jennytől később megtudta, hogy Serena is a Constance-ba fog járni, és attól kezdve a húga, mint egy kém, minden apró részletet továbbított a bátyjának. Tudta, hogy mit csinál, mit mond, mit visel stb. Arról is időben értesült, hogy Serena milyen helyeken fog feltűnni, így mindig volt alkalma meglesni. Ezek azonban a ritka és kivételes alkalmak közé tartoztak. Nem azért, mert a lány nem járt el otthonról túl gyakran, hanem mert Dan nem ugyanabban a körben mozgott, mint Serena, Blair, Nate és Chuck. Hozzájuk képest ő egy senki volt. Egy átlagos, szürke, uncsi srác. Dan két éven át sóvárogva követte Serenát, de csak távolból stírölte, megszólítani sohasem merte. Amikor a lány bentlakásos iskolába került, megpróbálta elfelejteni, mivel biztosra vette, hogy többé nem látja viszont, hacsak valami mágia folytán nem kerülnek ugyanarra a főiskolára. És most újra itt van! Dan elsétált a háztömb végéig, aztán megfordult és visszament. Az agyában vadul cikáztak a gondolatok. Rendezhetne még egy bulit. Készíthetne meghívókat, és rávehetne Jennyt, hogy csempésszen be egyet Serena iskolai szekrényébe. Amikor pedig a lány besétál az ajtón, Dan odalép hozzá és lesegíti a kabátját. - Isten hozott újra New Yorkban! Amíg távol voltál, mindennap esett - mondja majd költőhöz méltó pátosszal. Aztán belopóznak az apja könyvtárába, levetkőztetik egymást, és a kandalló előtt, a bőrkanapén csókolóznak. Amikor mindenki hazament, megosztoznak Dan kedvenc Breyers féle kávés jégkrémjén. Attól kezdve minden percüket együtt töltik. Az utolsó év hátralévő részében még egy koedukált iskolába is átiratkoznak, mert képtelenek meglenni egymás nélkül. Később a Columbia Egyetemre mennek, és egy, az iskolához közeli tetőtéri kéróba költöznek, amelyben semmi más nem lesz, csak egy hatalmas nagy ágy. Serena haverjai megpróbálják majd visszacsalogatni fényűző életéhez, de a jótékonysági bálok, a sznob koktélpartik és a fergeteges bulik sem tudják elcsábítani mellőle. Az sem zavarja majd, hogy le kell mondania az örökségéről és a dédnagymamája gyémántjairól. Serena a nyomort is vállalná, csak hogy Dannel élhessen. - A francba, már csak öt perc van órakezdésig! - hallatszott mögötte egy kellemetlen hang. Dan megfordult és meglátta Chuck Basst, vagy ahogyan röhejes, monogramos sálja miatt nevezte, a Nyálas Sálast. Chuck két haverjával, Roger Paine-nel és Jeffrey Prescottal ácsorgott nem messze tőle. Hozzá sem szóltak Danhez, még egy fejbólintással sem jelezték, hogy feltűnt nekik a jelenléte. Miért is tették volna? Ezek a srácok csak azért szelték át busszal minden reggel a Central Parkot, hogy puccos East Side-i lakásaikat elhagyva iskolába menjenek a West Side-ra, vagy elvegyüljenek valami ütős kis bulin. S bár ugyanabba az osztályba jártak Dánnal a Riverside Előkészítőben, mégsem tartoztak ugyanahhoz az osztályhoz. Egy nulla volt a szemükben, úgyhogy le sem érdekelték. - Hallod, találjátok ki, hogy kivel találkoztam tegnap este! - hőzöngött Chuck, és rágyújtott. Úgy szívta, mintha spangli lenne: mutató- és hüvelykujja közé csippentette, majd mélyen letüdőzte.
- LivTylerrel? - kérdezte Jeffrey. - Hát persze, és le sem tudtad vakarni magadról - nevetett Roger. - Nem, nem vele. Serena van der Woodsennel. Dan hallgatózni kezdett. Már éppen el akart indulni az osztálytermébe, de inkább ő is rágyújtott, és a helyén maradt. - Blair Waldorf anyja vacsorát adott, és Serena ott volt az őseivel. Egyébként őt tényleg alig tudtam levakarni magamról. Ő a legkurvásabb csaj, akivel valaha is találkoztam - jelentette ki Chuck, és szívott egy slukkot. - Komolyan? - kérdezte döbbenten Jeffrey. - Hallod. Először is, most tudtam meg, hogy már tizedik óta kavar Nate Archibalddal. A bentlakásos suliban pedig megtanult egy-két trükköt, vágod?... Úgy viselkedett, mint egy utolsó ribi, úgyhogy mindenképpen meg akartak szabadulni tőle. - Ugyan már, haver, az embert nem rúgják ki csak azért, mert kurva - mondta Roger. - De akkor igen, ha számon tartja az összes pasast, akivel kefélt, és rászoktatja őket a cuccra, amiben ő is utazik. Az őseinek el kellett hozniuk, mivel rászállt az egész sulira. Chuck kezdett belemelegedni a hazugságba. Az arca vörös lett, és beszéd közben csak úgy fröcsögött a szájából a nyál. - Ja, és összeszedett valami durva nemi nyavalyát is. Látták, amikor a Villageben bement egy klinikára. Parókában. Chuck haverjai döbbenten csóválták a fejüket, Dan pedig magában bosszankodott. Baromarcú! Serena nem volt kurva. Minden ízében tökéletes volt, ugye? Ugye!? Idővel úgyis kiderül. - Egyébként hallottatok arról a madaras buliról? - kérdezte Roger. - Mi van? - Amit a Central Park vándorsólymainak megmentésére szerveznek? Ja, Blair mesélt róla. A régi Barneys boltban lesz - mondta Chuck. - Minden arc ott lesz, aki számít! Dan természetesen nem tartozott a mindenki tárgykörébe. Serena van der Woodsen azonban igen. - Ezen a héten küldik szét a meghívókat. Valami furcsa név alatt fut a buli, nem vágom pontosan, csak azt tudom, hogy gagyi... - Csőrözz! - segítette ki Chuck, és elnyomta a cigijét. - Ez a buli neve. - Nem mondod! - morogta Jeffrey. - Lefogadom, hogy csőrözés helyett nyalókázás lesz ott. Főleg, ha Serena is felbukkan... A srácok röhögve nyugtázták rendkívüli humorukat. Dannek elege lett. A földre pöckölt cigarettája néhány centiméterre Chuck cipőjétől ért földet. Amikor elhaladt a három fiú mellett, megfordult, és a száját csücsörítve cuppanós csókot dobott feléjük. Aztán elindult az iskola felé, majd döngve becsapta maga után az ajtót. Megcsókolhatjátok a seggemet, baromarcúak!
Romantikus lélek, übergagyi cuccban - A jelenet lényege a feszültség - magyarázta Vanessa Abrams a Constance filmesztétikaóráján összegyűlt kis csoportnak. A terem bejáratánál állva próbálta a többiek szájába rágni, hogy milyen filmet szeretne készíteni. - Mindkettőjüket le fogják lőni, amikor egy este a park padján ücsörögnek. Sosem tudjuk meg, miről beszélgettek. Vanessa drámai szünetet tartott, és várt, hátha valamelyik osztálytársa hozzá akar szólni a témához. A tanáruk, Mr. Beckham, mindig azt hangoztatta, hogy a jeleneteket a párbeszédekkel és az izgalmas cselekménnyel lehet életben tartani, Vanessa pedig szándékosan pont az ellenkezőjét tette. - Ezek szerint nincs benne dialógus? - hallatszott Mr. Beckham hangja a terem hátsó részéből. Nyilvánvaló volt, hogy a jelenlévők közül senki nem figyel a lányra. - Szinte halljuk majd az épületek, a pad és a sétány csendjét, és látjuk, ahogy az utcai lámpák fénye megcsillan a testükön. A mozdulataik és a tekintetük beszélnek helyettük. Aztán szófoszlányok ütik meg a néző fülét, de csak alig kivehetően. Ez egy „hangulatdarab" magyarázta Vanessa, és felvette a projektor távirányítóját, majd végigfutott a fekete-fehér képeken, amelyeket azért készített, hogy érzékeltesse rövidfilmje hangulatát. Egy magányos pad a parkban. Egy járdaszegély. Utcai csatornanyílás. Használt óvszert piszkálgató galamb. A szemeteskuka szélére ragasztott rágógumi. - Haha! - kacagott fel hangosan Blair Waldorf a hátsó sorban, miután elolvasta Rain Hoffstetter levelét. Ha szét akar csúszni, hívja fel Serena v. d. Woodsent! Vágod?Van drogWoodsen! Vanessa dühösen meredt Blairre. A filmesztétika volt a kedvenc tantárgya. Rendkívül komolyan vette, míg a többi csaj, beleértve Blairt is, csak azért járt erre az órára, hogy egy időre megszabaduljon a kötelező tantárgyak: a biosz, a töri, az irodalom, a francia, valamint a differenciál- és integrálszámítás rémséges poklából. Valamennyiük számára egyenes út vezetett aYale-re, a Harvardra vagy a Brownra, ahová az őseik már generációk óta jártak. Vanessa sokban különbözött tőlük. A szülei annak idején nem mentek főiskolára. Művészek voltak, és a lányuk egyetlen dologra vágyott csak: hogy felvegyék a New York University filmművészeti karára. Vanessa kilógott a Constance növendékeinek sorából. Ő volt az egyetlen lány az iskolában, aki majdnem kopaszra nyírta a haját, mindennap fekete garbót viselt, többször is elolvasta Tolsztoj Háború és békéjét, és édesítő nélkül itta a fekete teát. A Constanceban egyáltalán nem voltak barátai, s a brooklyni Williamsburgban élt huszonkét éves nővérével, Rubyval.
Akkor mit keresett az előkelő magániskolában az Upper East Sideon, ahová a BlairWaldorf féle hercegkisasszonyok jártak? Vanessa nap mint nap feltette magának ugyanezt a kérdést. A szülei idősödő, lázadó művészek voltak, akik Vermontban éltek egy újrahasznosított autógumikból készült házban. Amikor a lány betöltötte a tizenötöt, megengedték krónikusan depis gyermeküknek, hogy Brooklynba költözzön, basszusgitáros nővéréhez. A szülők azonban azt akarták, hogy megfelelő középiskolai oktatásban részesüljön, ezért beíratták a Constance-ba. Vanessa gyűlölte az iskolát, de ezt egyetlen szóval sem említette a szüleinek. Már csak nyolc hónap volt hátra az érettségiig. Nyolc hónap múlva irány a hőn áhított New York-i egyetem. Nem sokáig kell elviselnie azt a fapina BlairWaldorfot és a drágalátos barbitársát, Serena van derWoodsent, aki teljes pompájában tért vissza az utolsó évre. Úgy tűnt, Blair a plafonon van a boldogságtól, amiért újra együtt lehet legjobb barátnőjével. Valójában az egész hátsó sor fel volt dobva, és egyfolytában apró levélkéket dugdostak elegánsan sznob kasmírpulóverük ujjába. Nyasgem! Vanessa felszegte az állát, és folytatta az előadását. Magasan fölötte áll ezeknek a plasztikcsajoknak. Már csak nyolc hónap! Talán ha Vanessa látta volna azt az üzenetet, amit Kati Farkas küldött Blairnek, lehet, hogy több együttérzést tanúsít Serena irányába. Kedves Blair! Tudnál kölcsönadni ötven rugót? Szip, szip, szip. Lógok a kokóárusnak, és ha ma nem kapja meg a zsét, hazavágnak! A 'csába, már nagyon viszket a macskám! Ölel Serena v. d. Woodsen Blair, Rain és Kati hangosan beröhögtek. - Csendet! - szólt rájuk Mr. Beckham, miközben szánakozva Vanessára sandított. Blair megfordította a lapocskát, és a hátuljára körmölte a választ: Hát persze, Serena! Amit csak akarsz! Majd hívj fel a hűvösről! Úgy hallottam, remek a kaja odabent. Nate és én majd becsekkolunk, ha lesz egy kis időnk. Egészen pontosan... mikor is...? Megmondom, SOHA! Remélem, hogy jól átöblítetted az agyad kokóval! Üdv, Blair Csak egy egészen aprócska lelkifurdalást érzett, amiért ilyen gonosz. Rengeteg pletyka keringett Serenáról, és őszintén szólva fogalma sem volt róla, hogy mi igaz belőle. Ráadásul senki sem tudta, hogy egészen pontosan miért is tért vissza a lány; úgyhogy Blair nem érezte kötelességének, hogy megvédje egykori barátnőjét. Talán igaz a szóbeszéd, és lehet, hogy a java valóban megtörtént. Egyébként is sokkal mulatságosabb levelet küldeni, mint kapni. - A filmet én írtam, én rendezem és én fényképezem. Már megkértem az egyik barátomat, Dániel Humphreyt a Riverside Előkészítőből, hogy játssza el Andrej herceg szerepét magyarázta Vanessa, s ahogy kimondta Dan nevét, már bele is pirult. - Egy Natasára azonban még szükségem lenne. Holnap tartok egy meghallgatást estefelé a Madison Square Parkban. Érdekel valakit? Vanessa a saját maga szórakoztatására tette fel a kérdést. Tisztában volt ugyanis azzal, hogy az osztályteremben senki nem figyel rá. Mindannyiukat lekötötte a levelezgetés. Blair váradanul feltette a kezét. - Leszek a rendező! - jelentette ki. Egyértelmű volt, hogy még csak nem is hallotta a kérdést, de olyan elszántan igyekezett lenyűgözni a Yale felvételi bizottságát, hogy mindig mindenre elsőként jelentkezett.
Vanessa már szóra akarta nyitni a száját. Legszívesebben a középső ujját felemelve adta volna a lány tudtára, hogy mit gondol az ötletéről. -Tedd le a kezedet, Blair - sóhajtott fel kimerülten Mr. Beckham. - Vanessa egész eddig azt magyarázta, hogy ő maga rendezi és fényképezi a filmet. Hacsak nem akarod eljátszani Natasa szerepét, azt javaslom, összpontosíts a saját feladatodra! Blair dühösen a tanárra meredt. Gyűlölte a hozzá hasonló, megkeseredett balekokat. Bár Mr. Beckham megvalósította szánalmas kis álmát - Nebraskából New Yorkba költözött -, arra már nem maradt ereje, hogy menő filmeket rendezzen, melyek elindíthatják a hírnév felé. Ehelyett egy rakás tehetségtelen kiskirálylányt kellett tanítania. - Mindegy - mondta Blair, miközben finom mozdulattal a füle mögé igazította sötétbarna haját. - Egyébként sincs rá időm. Blair a diákönkormányzat elnökségi tagja volt, ő vezette a franciaklubot, harmadikosokat korrepetált olvasásból, hetente egy estét a rászorulóknak kialakított ingyen konyhán dolgozott, keddenként egyetemi felvételi előkészítőre járt, csütörtökön pedig Oscar de la Renta divattanfolyamán vett részt. Hétvégenként squasholt, nehogy lejjebb csússzon az országos ranglistán. Mindemellett segített valamennyi olyan szociális rendezvény megszervezésében és lebonyolításában, amelyen legalább egy tucatnyian megfordultak, így a határidőnaplója tél végéig dugig volt. Egyszóval pörgött. A menedzser-kalkulátora folyton azt jelezte, hogy a memória megtelt. Vanessa felkapcsolta a világítást, és visszament az első sorban lévő helyére. - Semmi gond, Blair. Egyébként is szőkét akarok Natasa szerepére - közölte, majd megigazította az egyenruhája szoknyáját, és kecsesen leült. Szinte tökéletesen utánozta Blairt. A lány fölényesen vigyorgott Vanessa tüskésre nyírt frizurája mögé rejtőzve. Mr. Beckham megköszörülte a torkát, és felállt. A gyomra korgott, és a kicsengetésig még öt perc volt hátra. - Nos, lányok, ma korábban elengedlek benneteket! Vanessa, azt javaslom, hogy tegyél ki a faliújságra egy jelentkezési ívet, amire feliratkozhatnak azok, akik szeretnének részt venni a holnapi meghallgatáson. Vanessa kitépett egy üres lapot a jegyzetfüzetéből, és a tetejére firkantotta a szükséges információkat: Háború és béke. Rövidfilm. Jelentkezni lehet Natasa szerepére szerdán, szürkületkor a Madison Square Park északkeleti bejáratánál lévő padnál. Nem írta le, hogy pontosan milyennek képzeli el a főszereplőt, mivel nem akart elijeszteni senkit. Ennek ellenére lelki szemei előtt megjelent a lány, akit, tudta, nem lesz könnyű megtalálnia. A tökéletes Natasa sápadt szőkeség. Természetes, gonosz kis szöszi. Nem kell, hogy egyértelműen dögös legyen, de olyan arcot képzelt el neki, amely felkelti a férfiak figyelmét. A lánynak fel kell gyújtania Danben a szenvedély lángját. Életerősnek és vidámnak kell lennie. Vanessa tudta, hogy a srácban mélyen rejtve hatalmas energia munkál, amely néha annyira szeretne a felszínre törni, hogy Dan beleremeg. Danre gondolt, olyan érzéssel töltötte el, mintha pisilnie kellene. A borotvált fej és a béna fekete garbó mögött egy érző lény bújt meg, akit neki kellett kihámoznia...
Ebédre diétát - Már csak a meghívók, a meglepetéscsomagok és a pezsgő van hátra - jelentette ki Blair, és elgondolkodva rágcsálta a tányérjáról levett uborkaszeletet. - Kate Spade cége még mindig az ajándékok összeállításával cseszi az időt. Hallod... szerintetek nem dögunalom a stílusa? - Szerintem Kate Spade tökéletes - felelte Isa-bel, miközben copfba fogta sötét haját. Gondoljatok csak bele, milyen top tenes ez az egyszerű, fekete táska, ahelyett, hogy azokkal az állatmintás meg terepszínű szarságokkal jönnénk elő. Annyira... gusztustalanok, nem? Blair bólintott. - Oké. - Hé, és az én leopárdmintás kabátom? - kérdezte Kati sértődötten. - Az valódi leopárdbőr - mentegetőzött Blair. -Más téma! A három grácia a Constance büféjében üldögélt, és a Csőrözz! jótékonysági partiról beszélgetett, melynek célja az volt, hogy a vendégek anyagilag támogassák a Central Park-i Vándorsólyom Alapítványt. Blair persze tagja volt a szervezőbizottságnak. - Szegény madarak - sóhajtott fel, mintha egy megveszekedett pillanatig is érdekelnék azok az átkozott tollpamacsok. - Azt akarom, hogy dögösre sikerüljön a buli. Remélem, eljöttök a holnapi fejtágítóra! - Naná - mormolta Isabel. - Na és Serena? Meséltél neki a buliról? Ő is beszáll? Blair kifejezéstelen tekintettel meredt a lányra. Kati összeráncolta fitos kis orrát, és a könyökével oldalba bökte barátnőjét. - Mibe, hogy Serena túl elfoglalt lesz? Tudod, hogy mennyire leköti a... problémája. Valószínűleg nincs ideje arra, hogy segítsen nekünk. Blair vállat vont. Hirtelen megpillantotta Serenát, aki éppen akkor állt be ebédért a sorba. Észrevette a lányokat, és vidáman mosolyogva integetett: egy perc és ott vagyok! Blair pislogni kezdett, s úgy tett, mintha elfelejtette volna betenni a kontaktlencséjét. Serena végigcsúsztatta a tálcáját a fémpulton, miközben kiválasztott egy citromos joghurtot, és a meleg ételeket figyelemre sem méltatva a forró vizes automatához lépett. Megtöltött egy csészét, majd Lipton teafiltert, egy szelet citromot és egy kis cukrot tett mellé. Aztán a salátabárhoz ment, ahol zöldsalátát mert a tányérjára és egy kevés márványsajtos öntetet löttyintett rá. Jobban szeretett volna olyan sonkás-sajtos franciapirítóst enni, amit sietve kapott be a párizsi Gare du Nord-ban, mielőtt elcsípte a Londonba tartó vonatot. Nem panaszkodhatott azonban, mivel újra ugyanaz az ebéd volt a tálcáján, ami hatodikos kora óta mindig. Blairrel a „diétáska" nevet adták az ételnek. Blair látta, hogy Serena már a salátáspultnál jár, és egyfolytában attól parázott, hogy teljes pompájában odaül mellé, hogy felmelegítse rég kihűlt barátságukat. A francba! - Halihó, csajok! - csicseregte Serena, és ajkán varázslatos mosollyal lehuppant Blair mellé. Minden a régi - nevetett, miközben lehántotta a joghurt fedőfóliáját. A bátyja régi, rongyos ingének kézelőjéről vékony cérnadarabkák lógtak a joghurt tetején úszó savóba.
- Hali, Serena - mondta egyszerre Kati és Isabel. Blair felnézett, és szájfénytől csillogó ajkán halvány mosoly jelent meg. Serena felkavarta a joghurtját, és a fejével barátnője tálcája felé bólintott, melyen még ott voltak a krémsajtos bagel és az uborka maradványai. - Látom, kinőttél a diétás kajából - jegyezte meg. - Úgy tűnik - morogta Blair, és miközben a hüvelykujjával összenyomta a szalvéták közé szorult krémsajtdarabkát, döbbenten meredt Serena slam-pos öltözékére. Az oké, hogy az ember elcseni a bátyja cuccait kilencedikben vagy tizedikben, na de végzősként!? Akkor trendi volt, most azonban annyira... hominak tűnik. - Az órarendem szopó - mondta Serena, és lenyalta a kanalát. - Egyetlen közös órám sincs veletek! - Hát, ez bizonyára azért van, mert nem vettél fel olyan tantárgyakat, mint mi - közölte Kati. - Mázlista - sóhajtott fel Isabel. - Annyi beseggelnivalóm van, hogy még aludni sincs időm! - Mindegy, legalább lesz energiám partizni - kuncogott Serena, és barátságosan meglökte Blairt. - Egyébként mi a pörgés ebben a hónapban? Teljesen lemaradtam. Blair kihúzta magát, felemelte a műanyag poharát, de már csak akkor vette észre, hogy üres, amikor a szájához emelte. A lelke mélyén tudta, hogy be kellene számolnia Serenanak a Csőrözz! partiról, és az sem ártana, ha a segítségét kérné. Régebben mindig jót mulatoztak az ilyen helyeken. Valahogy azonban nem vitte rá a lélek, hogy szóljon róla. Egyáltalán nem bánta, hogy Serena lemaradt tőlük. Azt akarta, hogy többé ne is hozza be ezt a lemaradását. - Punnyadás. Karácsonyig semmi pörgés - hazudta, és figyelmeztető pillantást lövellt Kati és Isabel felé. - Nem mondod! - húzta el a száját csalódottan Serena. - Mi lenne, ha ma este pizsamapartit csapnánk? Blair a barátaira sandított. Lett volna kedve szórakozni egy kicsit, de még csak kedd volt. Ilyenkor csupán arra telt az erejéből, hogy kivegyen egy filmet és Nate-tel együtt megnézze. Hirtelen vén, bepunnyadt bálnának érezte magát. Serena ismét elcseszte a hangulatát. - Holnap röpit írok franciából. Bocs, Serena - mondta, azzal felállt. - Rohanok, mert Madame Rogers-val van randim. Serena töprengve ráncolta a homlokát, és rágcsálni kezdte a körmét. Ezt az idegesítő szokást a bentlakásos iskolában vette fel. - Hát, akkor majd felcsörgöm Nate-et. Talán ráér. Miközben Blair felemelte a tálcáját, megpróbálta leküzdeni a késztetést, hogy az ételmaradékokat Serena képébe vágja. El a kezekkel a pasimtól! - akarta kiáltani, s legszívesebben az asztalra pattant volna. - Később találkozunk, csaó - vetette még oda a többieknek, és olyan arcot vágott, mint aki karót nyelt. Serena felsóhajtott, és lefricskázott a tányérjáról egy darabka salátát. Blair egyre unottabb! Mikor kezdenek el már partizni, mint régen? Reménykedve nézett Katira és Isabelre, de a két lány is készülődni kezdett. - Mennem kell arra a béna egyetemi tanácsadásra. - Én meg lépek a rajzterembe, hogy elrejtsem a festményeimet. - Mielőtt még meglátja valaki? - kérdezte nevetve Kati. - Dugulj el! - rivallt rá Isabel. - Örülök, hogy visszatértél közénk, Serena - hazudta Kati, de maga is tudta, hogy a hangja hamisan cseng. - Igen, én is - csatlakozott Isabel az előtte szólóhoz, majd a két lány fogta a tálcáját és faképnél hagyta Serenát, aki unottan kevergetni kezdte a joghurtját, és közben azon gondolkozott, hogy mi üthetett a haverjaiba. Mindegyik komplett idióta módjára viselkedett. Mit követtem el? - tűnődött elmélázva, és újra rágni kezdte a körmét.
Jó kérdés.
badgirl.net Figyelem: a valódi neveket, helyszíneket és eseményeket megváltoztattam, hogy megvédjem az ártatlanokat. És megvédjem magamat - "az ártatlanok" dühétől.
Hey, people! HOVÁ TŰNTEK A PASIK? Kösz, hogy rám kattantatok, bár a legtöbben nem sok új infóval láttatok el S-t és S-t illetően. Mindenki csak a pasikról akar hallani. A mailjeitekből: Kedves BG! D nagyon cuki. Mi a francért repeszt azért a riherongy S-ért? - Bébe Kedves Bébe! Véletlenül tudom, hogy D nem is olyan ártatlan. Nyolcadikban, még a nyári táborban benne volt valami szaftos kis buliban. -BG Hali, BG! Mit csinál N ebédidőben? Az én sulim az övé közelében van, és azon filóztam, hogy talán már láttam is, de nem ismertem fel. L GÁZ! -shy Oké, ha annyira akarjátok tudni, megmondom a tutit. A St. Jude vezetősége kiengedi ebédelni a felsősöket, úgyhogy N valószínűleg a 80. és a Madison sarkán lévő kis pizzériában burkol. Vino vagy Vinnie a neve. Nem lényeges. Takaros szeleteket adnak, és az egyik pizzafutártól egész jó anyagot lehet beszerezni. N törzsvendég náluk. A pizzéria előtt mindig nagy a tömeg, mert oda járnak a L'École diákjai is. N mindig benéz és kerülget valami kiscsajt, akit nevezzünk Claire-nek, s aki úgy tesz, mintha nem beszélné az anyanyelvét, vagyis az angolt. Hiába játssza meg a pirulós szüzet, valójában egy nagy K, és csak töri a franciát. N mindig ugyanazon, bevált forgatókönyv szerint jár el: vesz két szelet pizzát és az egyiket Claire-nek adja, aztán miközben beszélgetnek, a lány leharap egy ici-pici darabkát a háromszög végéből, mire a pasas felháborodást mímelve rákiált: nem mondod, hogy be akarod falni a pizzámat! Kikapja a kaját Claire kis kezéből, és két falatra betömi. Erre C olyan eszeveszett vihogásban tör ki, hogy a cickói majdnem kibuggyannak a blúzából. A L'École-csajok testre simuló egyenruhát, őrülten rövid szoknyát és hozzáillő magas sarkú cipőt viselnek. Ők az Upper East Side oktatási intézményeinek
örömlányai. N imád velük flörtölni, de ennél többre még nem vállalkozott. Bár ha B továbbra is az orránál fogva vezeti, lehet, hogy Claire rövidesen nem csak a pizzáját élvezheti. Egyébként N legnagyobb megdöbbenésére a csaj elmeséli, hogy úgy tudja, S teherbe esett tavaly, és Franciaországban szülte meg a gyermekét. A poronty neve Jules, és boldogan éldegél Marseille-ben. Ami D-t illeti... Nos, mint mindig, ezúttal is a Riverside udvarán üldögél, és miközben a verseket bújja, nutel-lás szendvicset majszol. Tudom, hogy ez überszánalmas, de don't worry, rövidesen felvirrad az ő napja is. Időben tudósítalak benneteket. Lebukta! K visszavitte rózsaszínű, terepmintás kézitáskáját a Barneysba. Személy szerint nagyon cukinak találtam a táskát, de valaki biztosan beszólt neki miatta. Tudom, hogy nyalnátok a talpam, hát tessék, Szeretettel:
badgirl.net
Üzik - Halihó, Nate! Serena vagyok. Csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem, mi újság nálad. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahová ma este, de már meggondoltam magam. Bepunnyadtam. Még csak tíz múlt, de azt hiszem, inkább bealszom. Remélem, a hétvégén azért talizunk! Már alig várom! Csókollak! Szép álmokat! Serena letette a telefonkagylót. Az Ötödik sugárút szokatlanul kihaltnak tűnt, s csak az időnként elrobogó taxik törték meg a csendet. A hatalmas, baldachinos ágyról jól látta az ezüstkeretbe foglalt fényképet, amely akkor készült a családjáról, amikor tizenkét éves korában Görögországban nyaraltak. Megkérték a kibérelt hajó kapitányát, hogy kapja le őket. Mindannyian fürdőruhában voltak, és a bátyja, Erik, aki akkor volt tizennégy, bohóckodva cuppanós csókot nyomott az arcára. A szüleik nevetve figyelik őket. Serena életében először azon a hajókiránduláson menstrualt. Annyira kínosan érezte magát, hogy még az anyjának sem mert szólni, de muszáj volt valamit kitalálnia. Még aznap kikötöttek Rodosz szigetén, s míg a szülők búvárkodtak, Serena és Erik órákat vettek egy helyi szörföstől. Erik eközben kiúszott a partra, elcsórt egy Vespa robogót, és szerzett néhány extra méretű intimbetétet. Egy nejlonzacskóba rejtette őket, és a fejére kötözve vitte a húgának, aki hősként tekintett rá. Serena a vízbe dobta véres bugyiját, amely valószínűleg azóta is ott lebeg a hullámok között egy sziklára akadva. Erik a Brownon volt elsőéves, így Serena nem sokszor találkozott vele. A nyarat együtt töltötték ugyan Franciaországban, de egyfolytában csajok és srácok üldözték őket, vagy éppen ők futottak utánuk, így aztán nem jutott idejük dumálni. Serena felvette a telefonkagylót, és a bátyja lakásának számát tárcsázta. Hosszú várakozás után végül bekapcsolt az üzenetrögzítő: - Ha Dillonnak szeretnél üzenetet hagyni, nyomd meg az egyes gombot, ha Timnek, a kettest, ha Drew-nak, a hármast, ha pedig Eriknek, a négyest. Serena habozva lenyomta a négyes gombot: - ...hahó! ...itt a húgod beszél. Bocs, hogy nem hívtalak korábban, de te sem sms-eztél túl gyakran, te genya. Ridgefieldben sínylődtem, tulajdonképpen meghaltam, de ezen a hétvégén végre visszatérhettem az élők sorába. Ma voltam először suliban. Fura egy hely. Valójában szívás ez az egész, mert mindenki... minden... nem is tudom... olyan bizarr... Na mindegy, majd csörögj rám! Hiányzik az a rusnya képed! Amint lehet, majd küldök egy „elsősegélycsomagot". Szeretlek. Halihó!
Az élet egy csilivili válltáska jókora lyukkal - Beszarás, hogy milyen hülye vagy, Dan - közölte Jenny Humphrey a bátyjával. A West End sugárúton lévő, tizedik emeleti, négy hálószobás, hatalmas, ősrégi lakás konyhájában üldögéltek. Az irdatlan belmagasságú, óriási ablakokkal, lábakon álló fürdőkádakkal és beépített szekrényekkel ellátott csodálatos otthonukat a '40-es évek óta nem újították fel. A falakon repedések és vízfoltok éktelenkedtek, a faparketta pedig karcos és kopott volt. A sarkokban mamut méretű pormacskák kergetőztek, és úgy tapadtak a földre, mintha mohák lennének. Jenny és Dan apja, Rufus, néha-napján felbérelt egy takarítóbrigádot, hogy saroktól sarokig kisuvikszolják a lakást, termetes macskájuk, Marx pedig gondoskodott róla, hogy a csótányok ne lepjék el a szobákat. Mindent egybevéve az otthonuk általában úgy nézett ki, mint egy kényelmes, de elhanyagolt padlásszoba, ahol az ember elveszett kincsekre, ősrégi fényképekre, ócska cipőkre, vagy akár előző karácsonyról megmaradt csontra is bukkanhatott. Jenny egy félbevágott grépfrútot rágcsált, és mentolos teát kortyolgatott hozzá. Mióta tavaly tavasszal megjött neki, egyre kevesebbet evett. Egyébként is minden zsír a mellére rakódott. Dan eleinte aggódott, amiért a húga nem táplálkozott megfelelően, Jenny azonban ugyanúgy pörgött, mint mindig, így aztán felhagyott az aggodalmaskodással. Nem tudta, hogy a húga iskolába menet mindennap betér az útjába eső kis pékségbe és vesz magának egy pirított, vajas, csokoládédarabokkal felturbózott brióst. Ettől persze nem lettek kisebbek a mellei. Dan éppen egy Entenmann-féle csokoládés fánkot evett - a másodikat -, és tejszínnel, valamint négy kanál cukorral ízesített instant kávét ivott hozzá. Imádta a cukrot és a koffeint, ami jócskán hozzájárult ahhoz, hogy remegett a keze. Dánt nem érdekelte különösebben az egészséges életmód. Szeretett kockáztatni. Evés közben a Vanessa Abram rövidfilmjéhez készült forgatókönyvet tanulmányozta. Ő lenne a főszereplő. Újra meg újra elolvasta ugyanazt a sort, mintha valami mantra lenne, amit monoton hangon mormolnak: képtelen létünk egy hajszálon függ. - Most tutira nem érdekel Serena van derWoodsen? - kérdezte kihívóan Jenny, majd beleharapott a grepfrútba és rágcsálni kezdte. Aztán benyúlt a szájába, és kihalászott egy darabka fehér gyümölcshúst. - Pedig látnod kellene! Csúcs szuperül néz ki. Egészen más lett. Nem a cuccaira gondolok, hanem az arcára. Idősebbnek tűnik, de nem ráncos vagy ilyesmi. Olyan, mint Kate Moss vagy valami modell, aki már sokat tapasztalt, és ettől totál új ember lett belőle. Annyira... hogy is mondjam... érettnek látszik. Jenny várta, hogy a bátyja mondjon valamit, de a fiú egyre csak a kávéját bámulta. Képtelen létünk egy hajszálon függ. - Még csak meg sem lesed? - kérdezte végül.
Dan azon gondolkozott, amit Chuck Bass mondott Serenáról. Esze ágában sem volt elhinni azt a sok sületlenséget, de most, hogy Jennyt hallgatta, eszébe jutott, hogy talán mégsem oltogatta az a balfék. Lehet, hogy Serena a legnagyobb k, ráadásul drogos és nemi beteg. Dan megvonta a vállát, és a Jenny tányérján heverő grépfrút maradványokra mutatott. - Csak nyámmogsz azon a kaján! Nem tudnál enni legalább egy gyümölcsös lepényt, mint más normális emberi lény? - Mi bajod a grépfrúttal? Színtiszta wellnesskaja. - De az nem egészséges, ahogy zabálod. Gusztustalan - jegyezte meg Dan, és a szájába tömte a fánk maradékát, majd óvatosan lenyalta az ujjáról a csokoládét, nehogy összekenje a forgatókönyvet. - Akkor ne nézz ide! - csattant fel Jenny. - Egyébként pedig nem válaszoltál a kérdésemre. - Mi van? - nézett fel Dan. Jenny az asztalra könyökölt, és előrehajolt. - Serenával kapcsolatban. Tudom, hogy látni akarod! Dan ismét a forgatókönyvre pillantott, és újra megvonta a vállát. - Nem vagyok rá beindulva. - Aha, persze - mormolta Jenny, és az ég felé emelte a tekintetét. - Hallod, jövő pénteken lesz egy buli! Valami jótékonysági parti, amit a Central Park-i vándorsólymok megmentésére szerveznek. Vágtad, hogy élnek vándorsólymok a Central Parkban? Mert én nem. Egyébként Blair Waldorf a főguru, és mint tudjuk, ő Serena legjobb barátnője, így nyilvánvaló, hogy a kiskirálylány is ott lesz. Dan tovább olvasta a forgatókönyvét, és úgy tett, mintha cseppet sem érdekelné, amit a húga összehord. Jenny viszont zavartalanul folytatta a beszédet, és ügyet sem vetett arra, hogy a bátyja lesajnálja a mondandóját. - Valahogy be kell jutnunk arra a bulira! Jenny felkapott egy papírszalvétát, gombóccá gyűrte és Dan fejéhez vágta. - Please, el kell mennünk! - könyörgött. Dan félretolta a forgatókönyvet, és komoly, szomorú tekintetét a húgára szegezte. - Jenny, nem akarok elmenni abba a buliba. A jövő pénteken valszeg Dekenél leszek és a Play-Stationjén nyomulunk, aztán összefutok Brooklynban Vanessával és a nővérével, és bandázunk egy kicsit. Mint minden áldott pénteken. Jenny dühében rugdosni kezdte a szék lábát, akár egy kislány. - Genya vagy! Miért nem akarsz elmenni abba a buliba? Dan keserű vigyorral az arcán megcsóválta a fejét. - Talán azért, mert nem hívtak meg. És szerintem nem is fognak. Add fel, Jen! Sorry, de ez van. Mások vagyunk, mint ők, és ezt te is vágod. Serena van der Woodsen és Blair Waldorf meg a haverjaik más világban élnek. - Hogy te mekkora lúzer vagy! Beszarás - közölte a lány mérgesen, majd felkapta az asztalról a tányérokat és a mosogatóba dobta, aztán eszeveszetten súrolni kezdte őket egy szivaccsal. Hirtelen megpördült és csípőre vágta a kezét. Rózsaszínű flanel hálóinget viselt, s a haja borzasán meredt az ég felé, mivel este, amikor lefeküdt, még nedves volt. Zilált külsejével és hatalmas, a testéhez képest túl nagy melleivel úgy festett, akár egy felizgult háziasszony. - Leszarom! Én biztos, hogy elmegyek abba a buliba! - jelentette ki határozottan. - Milyen buliról van szó? - kérdezte az apjuk a konyhaajtóban állva. Ha lett volna olyan díj, amelyet a világegyetem legcikisebb apjának ítélnek oda, Rufus Humphrey azonnal elnyerte volna. Izzadságfoltos, fehér atlétát és piros pöttyös boxeralsót viselt, s beszéd közben az ágyékát vakargatta. Az állán többnapos borosta figyelt, és úgy tűnt, mintha szürke szakálla kisebb-nagyobb reklámszünetekkel nőne. Néhol dús volt és hosszú, máshol ritkás foltok tarkították. Göndör, ősz haja gubancos volt, a szeme alatt pedig hatalmas táskák figyeltek. Mindkét füle mögé cigarettát tűzött.
Jenny és Dan egy ideig némán szemlélték az apjukat. - Hagyjuk - sóhajtott végül a lány, és visszafordult a mosatlanhoz. Dan önelégülten elmosolyodott, és hátradőlt a székében. Az apjuk gyűlölte az Upper East Side-ot és az azzal járó kiváltságokat. Csak azért járatta Jennyt a Constance-ba, mert tudta, hogy nagyon jó iskola, és mert hajdanán kefélgetett az egyik angoltanárral. Már maga a gondolat is undorral töltötte el, hogy a lányára rossz hatással lehetnek az osztálytársai, vagy ahogyan ő nevezte őket, az „elsőbá-lozók". Dan biztosra vette, hogy az apjának tetszeni fog a történet. - Jenny a jövő héten el akar menni valami sznob jótékonysági banzájra. Mr. Humphrey kivett egy cigarettát a füle mögül, aztán a szájába tette, és a nyelvével játszadozni kezdett vele. - Mire gyűjtenek? Dan előre-hátra hintázott a széke hátsó lábain, miközben elégedett, gúnyos mosoly terült szét az arcán. Jenny megfordult és dühösen rámeredt, mintegy jelezve, hogy ne merészeljen válaszolni a feltett kérdésre. - Nem fogod kitalálni! A Central Parkban élő sólymoknak. Valszeg építenek nekik valami puccos reptetőt vagy ilyesmit. Mintha nem lenne elég ho-mi a parkban, aki segítségre szorul. - Kussolj! - sziszegte Jenny. - Miért kell neked mindig osztanod az észt? Csak egy tetves buliról van szó, te meg úgy csinálsz, mintha a máltaiak meg a Greenpeace szervezné közösen. - Ebből elég! - bődült el az apjuk. - Hogy nem sül le a képükről a bőr! Azok az emberek csak azért ragaszkodnak a madarakhoz, mert szépek. Mert miattuk úgy érzik magukat, mintha vidéken lennének a rongyrázós connecticuti vagy a maine-i házukban. Ha az ember az elkényelmesedett gazdagokra hagyja a jótékonykodást, biztos, hogy a pénz olyan célra megy, amiből senkinek semmi haszna sincs - kiabálta, és borostás arca egyre vörösebb lett. - Az ördögbe is, Jenny, napról napra jobban hasonlítasz az anyádhoz! Dan hirtelen kezdte rosszul érezni magát. Az anyjuk Prágába szökött valami gróffal vagy herceggel, és gyakorlatilag kitartott nőként élte az életét. Hagyta, hogy a pártfogója öltöztesse és fizesse az európai szállodai számlákat. Egész nap csak shoppingolt, kajált és virágokat ábrázoló dögunalom csendéleteket festett. Évente néhányszor a furcsa ajándékai mellé levelet is mellékelt. Tavaly karácsonyra például Jenny kapott tőle egy német parasztszoknyát, ami legalább tíz számmal nagyobb volt a kelleténél. Nem volt valami szép az apjától, hogy Jennyt az anyjukhoz hasonlította. Kifejezetten ocsmány dolog volt. Úgy tűnt, a lány mindjárt sírva fakad. - Szállj le róla, apa! Egyébként sem hívtak meg bennünket arra a bulira, úgyhogy ha akarnánk, sem tudnánk elmenni. - Erről beszélek! - kiáltott fel diadalmasan Mr. Humphrey. - Minek lógnátok együtt azokkal a sznobokkal? Jenny üveges szemmel meredt a piszkos konyhapadlóra. - Menj, kapj magadra valami göncöt, Jen! - szólt rá Dan gyengéden. - Leviszlek a buszmegállóig.
badgirl.net Figyelem: a valódi neveket, helyszíneket és eseményeket megváltoztattam, hogy megvédjem az ártatlanokat. És megvédjem magamat - "az ártatlanok" dühétől.
N izgi mailt kap Nate a latinóra utáni szünetben belopózott a St. Jude's Fiúiskola számtechtermébe. Ő és Blair minden szerdán, szokás szerint, gyors, szerelmes mailt váltottak (ami persze Blair ötlete volt), hogy ezzel is erőt adjanak egymásnak a hátralévő órák elviseléséhez. Már csak két nap a hétből, s akkor végre annyit lóghatnak együtt, amennyit csak akarnak. Aznap azonban Nate-nek eszébe sem jutott Blair. Arra volt kíváncsi, hogy van Serena. A lány előző este üzenetet hagyott a rögzítőjén, míg ő a Yankees-meccset nézte a haverokkal. A hangjából ítélve depis és befordult volt, s úgy tűnt, mintha rettentően hiányozna neki valaki, vagy valami. Nate még soha nem hallotta Serenát ilyen tragikusnak. Ráadásul mióta szokott ilyen korán ágyba bújni, egyedül? Nate leült a gép elé, az Új levél küldése feliratra kattintott, és begépelte a levelet Serena régi, constance-os címére. Nem tudta, hogy a lány megnézi-e, de úgy döntött, hogy egy próbát megér. Címzett:
[email protected] Feladó:
[email protected] Hali! Mizujs? Megkaptam az üzenetedet. Sorry, hogy nem tudtunk beszélni. Pénteken tutira ösz-szefutunk, okay? Csók, Nate Amikor kinyitotta a saját postaládáját, rövid üzenet várta Blairtől. Hú, basszus! A hétfői vacsora óta nem dumáltak. Címzett:
[email protected] Feladó:
[email protected] Nate! Hiányzol! Hétfőre valami különlegeset terveztem. Mielőtt bezavartak volna, olyasmit akartam tenni, ... na, gondolom, sejted, miről van szó. Az időzítéssel azonban volt egy kis bibi. Csak azt akarom mondani, hogy eddig voltak páráim, de most már benne vagyok a dologban. Anya és Cyrus elutaznak pénteken, és nagyon szeretném, ha velem aludnál. Szeretlek.
Csörögj rám! Kisss, Blair Nate kétszer is elolvasta a sorokat, majd bezárta, hogy ne is lássa többet. Még csak szerda volt. Lehetséges, hogy annak ellenére, hogy Blair és Serena a legjobb barátnők és megosztják egymással a legféltettebb titkaikat is, péntekig nem derül ki semmi róla és Serenáról? Negatív. Ráadásul ott van még a balfék Chuck Bass, aki éppen a nagy pofájáról híres. Nate vadul megdörzsölte a szemét. Mindegy, ki fújja be Blairnél, ő mindenképpen szívni fog. Törte az agyát, de végül megegyezett magával, hogy jobb, ha inkább kivár, és majd pénteken este kiderül a szitu. Mi a francnak parázzon addig is. Váratlanul kinyílt a terem ajtaja, és Jeremy Scott Tompkinson lesett be rajta. - Csocsi, Nathaniel, ellógunk a töriről, és átmegyünk focizni a parkba. Jössz? Megszólalt a második csengő, így a lógás jó ötletnek tűnt. - Naná! Egy sec! Rákattintott Blair üzenetére, és a képernyőn keresztül a Törölt elemekbe húzta. - Oké, lépjünk! A Central Park csodálatos októberi napsütésben fürdött. A Sheep Meadow tömve volt diákokkal, akik mind lógtak a suliból. A legtöbben a fűben feküdtek, vígan pöfékeltek vagy frizbiztek. A tisztást körülvevő fák levelei sárga, narancs és vörös színben pompáztak, s mögöttük méltóságteljesen emelkedtek az ég felé a nyugati rész csodálatos, régi házai. Egy pasi füvet árult. Anthony Avuldsen vett tőle, hogy kiegészítse a Nate által tegnap ebédidőben beszerzett anyagot. Nate, Jeremy, Anthony és Charlie Dern megosztozott egy jókora spanglin, miközben ráérősen passzolgatták egymásnak a focilabdát. Charlie mélyen letüdőzte, és továbbadta Jeremynek. Nate odarúgta neki a labdát, de a fiú megbotlott. Rettentően magas volt, és a feje a testéhez képest túl nagyra sikeredett. Mindenki csak Frankensteinnek csúfolta. Anthony, a szőke, atlétatermetű srác annak ellenére is teljes erőbedobással ugrott a labda után, hogy keményen be volt állva. Felrúgta a levegőbe és odafejelte Jeremynek, akit vézna mellkasán talált el. - Fuck, erős ez a cucc - nyögte, és felrángatta a nadrágját, ami bármilyen szorosra húzta is meg az övét, mindig lecsúszott vékonyka csípőjére. - Nem mondod - helyeselt Nate. - Beálltam, mint kamionos a kurvasorba. A lába bizsergett, mintha a fű átnőtt volna Con-verse cipője talpán. Jeremy egy ideig dekázott, majd abbahagyta és a haverok felé fordult: - Hé, Nate, összefutottál már Serena van der Woodsennel? Úgy hallottam, visszajött a városba. Nate vágyakozva meredt a labdára, és azt kívánta, bárcsak nála lenne, s akkor átrúghatná a tisztás túloldalára, hogy ne kelljen válaszolnia a feltett kérdésre. Érezte, hogy a másik három srác erősen beméri ezzel a kérdéssel. Lehajolt és levette a cipőjét, hogy megvakarhassa őrülten viszkető talpát. - Aha, hétfőn taliztunk - vetette oda könnyedén, miközben le s fel ugrált a jobb lábán. Charlie megszívta az orrát, és a fűbe köpött. - És milyen a csaj? Azt beszélik, hogy szétszívta az agyát, és szanaszét keféitette magát Hanover-ben. - Ja - mondta Anthony a füstszűrőt szipkázva. -Úgy hallottam, azért rúgták ki, mert orgiákat tartott a szobájában. A lakótársa nyomta fel - tette hozzá röhögve. - Miért nem ment szállodába a kis ribi? - Azt hallottátok, hogy van egy gyereke? - folytatta Charlie a beszámolót. - Esküszöm. Franciaországban szülte meg, aztán most a szülei tejelnek, hogy valami puccos helyen neveljék a kölyköt. Mint valami tré hollywoodi filmben! Nate egy szót sem hitt el abból, amit hallott. A földre dobta a cipőjét és leült a fűbe, majd a zoknijától is megszabadult. Csak ült ott, és csendben vakargatta csupasz lábát.
- El tudjátok képzelni Serenát azokkal a koleszos pasikkal? Ó, bébi, még, még, erősebben! vihogta Jeremy hisztérikusan, és csontos kis mellkasát simogatva a fűbe rogyott. - Csináld! - És a kölyöknek így legalább harminc apja lehetett, mi? - jegyezte meg Anthony. - Állítólag valami hernyós ügyben is nyakig benne van. Dilerkedett, de benézte és függő lett, aztán Svájcba küldték elvonóra. Gondolom, miután megszületett a kis tökös. - Baszki, micsoda elcseszett sztori! -Ti kavartatok, ugye, Nate? - kérdezte Charlie. - Ki mondta? - kérdezte a fiú gondterhelt arccal. Charlie megrázta a fejét, és elmosolyodott. - Ne szívass, haver. Mindenki vágja. Egyébként meg mit parázol? Ütős a csaj! - Ja, de volt már jobb is - vágta rá Nate, de azonnal meg is bánta. Mi a francnak jártatja a száját? - Aha, szóval Blair sem rossz. - Lefogadom, hogy úgy meglovagol, mint egy cowgirl - mormolta Jeremy. - A ló már attól is ágaskodik, ha rá gondol - vihogta Anthony Nate-re mutatva. Nate nevetve megcsóválta a fejét. Ledőlt a tisztáson, és a vakítóan kék égre meredt. Ha hátrahajtotta a fejét, láthatta Serena és Blair Ötödik sugárúton lévő tetőtéri lakását. Nate ismét az égre nézett. A fű annyira bejött, hogy képtelen volt gondolkodni. Megpróbálta összeszedni magát, de egyre csak Serena és Blair meztelen teste lebegett előtte. Tudom, hogy szeretsz - mondták kórusban a lányok, mire Nate elmosolyodott, és hagyta, hogy szétszedjék.
badgirl.net Figyelem: a valódi neveket, helyszíneket és eseményeket megváltoztattam, hogy megvédjem az ártatlanokat. És megvédjem magamat - "az ártatlanok" dühétől.
Hey, people! Tudom, hogy nemrég chateltünk, de képtelen vagyok ellenállni a késztetésnek, hogy még többet írjak új, kedvenc témámról, vagyis N-ről. Kibszttul jó pasi. Még akkor is, ha egy átverős, genya szarzsák. BEÁLLVA A CENTRAL PARKBAN Valójában a kedvenc új témám az Überek, amely a Füvesek elit változata. Az Über az átlagos füvessel ellentétben nincs oda a númetálért, nem szórakozik a számítógépén föld alatti börtönben játszódó gagyiságokkal, nem deszkás, és nem vega. A bőre nem zsíros és a sérója faja. Finom illata van, és a csajától kasmírpulóvert kap ajándékba. Tűrhetően tanul, jól bánik az anyukájával, vitorlázni jár, focizik, tudja, hogyan kell megkötni egy nyakkendőt, táncol és szexis! Az Über soha nem mélyül el semmiben és senkiben. Nem kapkodja el a dolgokat, és hazudik, mint a vízfolyás. Nem kedveli a rizikót, éppen ezért rizikós belezúgni. Hallod, na ez egy cseppet sem hasonlít rám. Én ugyanis képtelen vagyok befogni a számat! Komolyan hiszek abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Be kell vallanom, hogy szívesen lennék egy Über csaja. Egyébként biztos forrásból tudom, hogy nem én vagyok az egyedüli. A mailjeitekből: Kedves BadGirl! összefutottam N-nel a central parkban egy puha takarón, legalábbis azt hiszem, hogy a fent említett N volt. egy merő szeplő, és olyan illata van, mint a naptejnek és a fűnek vegyítve, nem felrázva, ő az? - lepedóakrobata Kedves lepedőakrobata! Nyamm! Szerintem a válasz igen. - BG Lebukta!
B óvszert vett a Zitomer gyógyszertárban. Lifestyle márkájú, extra nagy méretű rücsköset. Csak azt szeretném tudni, hogy honnan az okosság! Egyébként, úgy tudom, a hegesztésen kívül már mindenen túl vannak. S ezután elszambázott a J. Sisters szépségszalonba, ahol teljes körű gyantázásnak vetette alá magát. Biztosan fájt! A szépségért meg kell szenvedni, de higgyétek el, megéri! S a postán feladott egy hatalmas csomagot. Lehet, hogy a Barneysban vett néhány babaruhát a kis francia bébijének? I és K ismét a 3 Pasi Kávézójában járt, ahol a változatosság kedvéért sült krumplit és forró csokit nassoltak. Egyébként nemrég visszavitték a Bendel'shez azokat a cuki kis ruhákat. Basszus, szerintem kezdenek elhízni. Kénytelenek lesznek új cuccokat keresni a Csőrözz! bulira. Kár, hogy nem bálnapartit rendeznek! Értelmező szótár Mivel rengetegen érdeklődtetek, válaszolok a nagy kérdésre, amely azóta bántja a csőrötöket, hogy tudómást szereztetek a vándorsólymos buliról. Szóval, kéziszótáram szerint a sólyom: a sólyomfélék (Falconidae) családjába tartozó madárnemzetség. Hosszú, hegyes szárnyak, rövid farok, valamint lefelé görbülő csőr jellemzi, melynek felső szélein fogszerű kinövés látható. Gyorsan, könnyedén repülnek és áldozatukat is röptében kapják el. Némelyik faj kihalóban van. A vándorsólyom (Falco peregrinus) a világ minden részén megtalálható, és a solymászat kedvelői gyors röpte miatt tartják. Lefogadom, hogy őrülten beizgultatok az infó hallatán, de hát sorry, nekem az a dolgom, hogy megosszam veletek az okosságot. Irány a park! Tudom, hogy fényeztek a hátam mögött, hát ne kíméljetek, Szeretettel:
badgirl.net
S és az élet iskolája - Nos, kedvesem, csodás, hogy visszatértél - mondta Ms. Glos, a Constance pályaválasztási szaktanácsadója, majd feltette aranyláncon függő szemüvegét, hogy jobban lássa Serena órarendjét. -Lássuk csak! Mmm. Igen. Rendben - mormolta az asztalon előtte fekvő papírt tanulmányozva. Serena keresztbe vetett lábbal, türelmesen üldögélt Ms. Glos irodájában. A falakat nem borították bekeretezett diplomák, amelyek bármiféle szakképesítésre utaltak volna, kizárólag a nő unokáiról volt néhány fénykép. Serena azon filózott, hogy Ms. Glos járt-e egyáltalán főiskolára. Az ember azt gondolná, hogy ha valaki felcsap tanácsadónak, bizonyára jól ismeri a szakterületét. Ms. Glos megköszörülte a torkát. - Nos, úgy látom, hogy az órarended tűrhető. Nem mondhatnám, hogy kiváló, de elfogadható. Gondolom, kiegészíted még néhány tanterven kívüli tantárggyal is. Serena vállat vont. Amennyiben a Pernod-vedelés és a cannes-i tengerparton való meztelen tánc része az oktatásnak, akkor igen. - Egyelőre még nem iratkoztam fel semmire... Ms. Glos leengedte a szemüvegét. Az orrcimpái vörössé váltak és remegni kezdtek. Serena bepará-zott, nehogy eleredjen az orra vére. Ms. Glos ugyanis híres volt vérzékenységéről. A bőre rendkívül sápadt, szinte sárgás színben játszott, s a lányok arról pletykáltak, hogy szörnyű, fertőző betegségben szenved. - Nem vettél fel plusztantárgyakat? De hát akkor hogyan akarsz fejlődni? Serena udvarias, de kifejezéstelen tekintettel bámult Ms. Glosra. Honnan veszi ez, hogy fejlődni akar? - Értem. Nos, akkor keresnünk kell számodra valami elfoglaltságot. Attól tartok, a főiskolák még csak rá sem pillantanak a jelentkezési lapodra, ha nem tünteted fel a fakultatív tantárgyakat, amelyekre jártál. Ms. Glos kivett az íróasztala fiókjából egy szép nagy iratgyűjtő mappát, majd átlapozta a színes szórólapokat. - Ez a tanfolyam a héten indul. Feng shui-virág-kötészet, avagy a virágok művészete. Felnézett Serenára, aki felsőbbségesen ráncolta -a homlokát. - Igazad van, ezzel nem kerülsz be a Harvardra - mondta kurta kis kacaj kíséretében. Ms. Glos felgyűrte a blúza ujját, és gondterhelt arccal lapozgatott tovább. Nem adta fel a próbálkozást, hiszen büszke volt szakmai eredményeire. Serena a körmét rágta. Eszébe sem jutott, hogy a főiskolák és az egyetemek többet várnak annál, mint amit nyújtani tud. Mindenképpen tovább akart tanulni egy jó iskolában. A szülei elvárták tőle, hogy egy kiváló hírű intézményt jelöljön meg a jelentkezési lapján. Nem mintha
erőltették volna, de szó sem esett az ellenkezőjéről. Minél tovább törte az agyát, annál biztosabb lett benne, hogy nem nagyon van olyan tantárgy, ami különösebben lekötné. Kirakták az előző sulijából, a jegyei leromlottak, fogalma sem volt róla, hogy miről dumálnak a tanárok az órán, nincs hobbija, és a szabadidejében nem foglalkozik semmilyen hasznosnak mondható dologgal. A záróvizsgáját elcseszte, mert az esze nem a szaros kis feladatokon járt, amiket meg kellett volna oldania, hanem egészen máshol. Az utóvizsgája valószínűleg ugyanolyan rosszul fog sikerülni. Szar ügy. - Na és a színművészet? Az irodalomjegyeid kifejezetten jók, bizonyára szereted a színdarabokat. Az iskolai színjátszó kör az Elfújta a szél modern változatát adja elő, és még csak egy hete próbálnak. Mit szólsz hozzá? - nézett fel reménykedve Ms. Glos. Serena ráérősen lóbálta a lábát és kitartóan rágcsálta a körmét, miközben megpróbálta elképzelni magát, amint egyedül áll a színpadon és Scarlett O'Hara szerepében tetszeleg. Meg kell tanulnia vezényszóra sírni és elájulni, hatalmas, fűzővel és szoknyamerevítővel ellátott ruhákat kell viselnie. Talán még parókát is adnak rá. Soha többé nem fogok éhezni! - kiáltja majd drámaian, déli akcentussal. Nem is rossz buli. Serena elvette a szórólapot Ms. Glostól, de vigyázott, nehogy ott fogja meg, ahol a nő hozzáért. - Köszönöm. Ez érdekelne. A nap utolsó órájáról akkor csengettek ki, amikor Serena kilépett Ms. Glos irodájából. A színdarab próbáját hat órakor tartották az előadóteremben, hogy a sportfoglalkozásokra járó diákok is részt vehessenek benne. Serena a széles lépcsőkön lassan elindult a negyedik emeletre, hogy kivegye a kabátját a szekrényéből, és megnézze, talál-e valakit, akivel lóghatna hatig. Körülötte mindenki pörgött, ahogy a tanítás végén az már lenni szokott. A csajok felszabadultan igyekeztek a pasijukhoz, próbára, gyakorolni vagy valamelyik klubba. Megszokásból odaköszöntek Serenának, esetleg meg is álltak egy pillanatra, mivel emberemlékezet óta tudták, hogy akit Serena van derWóodsennel lát-; nak együtt, az már valaki. - Hali, Serena - kiáltotta oda neki Laura Salmon, mielőtt elnyelte az alagsori zeneterembe vezető folyosó. - Szia S! - csicseregte Rain Hoffstetter, aki rövidnadrágjában futballedzésre sietett. - Hello - mormolta Lily Reed, és fülig pirult, mivel mindig zavarba jött, ha az emberek lovagló- ' nadrágban látták. - Hali! - vetette oda a rágóján kérődző, motoros bőrdzsekis Carmen Fortier. Ő volt az egyik ösztöndíjas az alsósok között. Bronxban lakott, és amikor alkalma nyílt rá, mindenkinek azt mesélte, hogy nem viselheti az egyenruháját, mivel a környékbeliek megagyalnák érte. Carmen a virágkötészeti tanfolyamra igyekezett, de Bronxban élő barátainak mindig azt hazudta, hogy karateedzésre jár. A folyosó gyorsan kiürült. Serena kinyitotta a szekrényét, levette a fogasról a Burherry kabátját és felöltözött. Végül becsapta az ajtót, letrappolt a lépcsőn és kilépett az iskolából. A 93. utcán a Central Park felé vette az irányt. Előkotort a zsebéből egy narancsízű Tic Tac-os dobozkát, és kihalászta belőle az utolsó szemet. ! Bevette a szájába, de annyira aggódott a jövője miatt, hogy szinte alig érezte az ízét. Átvágott az Ötödik sugárúton, és elindult a parkot körülvevő, lehullott levelekkel borított sétányon. Nem messze tőle a Szent Szív Általános Iskola tündéri, piros-fehér kockás kötényt viselő növendékei egy hatalmas, fekete rottweilert sétáltattak, de inkább a kutya húzta a két kislányt. Serena először arra gondolt, hogy a 89. utcánál bemegy a parkba és leül egy padra, hogy kivárja, amíg elkezdődik a próba. De mi a francot csináljon egyedül? Bámulja az embereket? Mindig azok közé tartozott, akikben mások gyönyörködtek. Úgy döntött, inkább hazamegy.
Az Ötödik sugárút 994. szám alatt lakott, egy előkelő, luxusszolgáltatásokkal felszerelt épületben, a Stanhope Hotel mellett, a Metropolitan Múzeummal pontosan szemben. A van derWood-seneké volt a legfelső emelet fele. A lakásukban tizennégy helyiség volt - öt háló, külön fürdőszobával, a szobalány lakrésze, egy bálterem nagyságú nappali, és két, minden jóval felszerelt társalgó, ahol bárpult és méregdrága házi mozi várta a családot és a vendégeket. Amikor Serena hazaért, a lakást üresen találta. A szülei alig voltak otthon. Az apja ugyanazt a holland hajózási vállalatot vezette, amit az elődjei az 1700-as években alapítottak. Mindketten vezetőségi tagjai voltak a város valamennyi jótékonysági szervezetének és művészeti alapítványának, s mint ilyen, állandóan összejövetelekre, hivatalos ebédekre és gyűjtésekre jártak. Deidre, a szobalány vásárolni ment, de a lakásban kifogástalan rend honolt. Minden helyiségben friss virág illatozott, beleértve a fürdőszobákat is. Serena elhúzta a kisebbik társalgó tolóajtaját, és lehuppant kedvenc, kék bársonnyal bevont karosszékébe. Elővette a távirányítót és megnyomott rajta egy gombot, amely a tévét rejtő szekrényt nyitotta, majd türelmetlenül szörfözni kezdett a csatornák között. Egyetlen program sem kötötte le a figyelmét, de végül annak ellenére megállt a TRL műsoránál, hogy Carson Dalyt a világ legidegesítőbb pasasának tartotta. Mostanában nem sok alkalma volt tévézni. A bentlakásos suliban a szobatársai pattogatott kukoricával és forró csokival felszerelkezve, pizsamában nézték a Saturday Night Live-ot vagy a Jackasst, ő azonban inkább lesurrant a kápolna alagsorába, ahol a srácokkal likőröztek és dohányoztak. Ezúttal nem Carson Daly izgatta, és az sem érdekelte, hogy egyedül unatkozik. Az azonban a lelke mélyéig felkavarta, hogy hátralévő éveiben talán ugyanezt teszi majd - ül a tévé előtt a szülei lakásában -, ha nem szedi össze magát, hogy bekerülhessen egy jó főiskolára. Lúzer lettem? Úgy tűnt, a többiek időben összekapták magukat. Talán lemaradt az ilyenkor szokásos béna, „kapd végre össze magad!" lelki fröccsről? Miért nem figyelmeztette senki? Semmi értelme bepánikolni. Még rengeteg ideje van. Ráadásul közben még jól is érezheti magát. Nem kell zárdába vonulnia csak azért, mert jelentkezik az iskolai színjátszó körbe, vagy hogy hívják. Serena kikapcsolta a tévét, és átsétált a konyhába. A csilivili, rozsdamentes acél főzőpult fölött a fal teljes szélességében masszív üvegszekrények sorakoztak. Két óriási tűzhely és három hűtőszekrény üzemelt a helyiségben. Az irdatlan, karcmentes asztal a konyha közepén állt, s rajta szépen halomba rakva ott hevert a napi posta. Serena átfutotta a leveleket, melyek legtöbbje a szüleinek szánt meghívó volt. Az elegáns, régimódi betűkkel megcímzett fehér borítékok bálokra, jótékonysági vacsorákra és árverésekre csábították a van der Woodseneket. Voltak művészeti galériáktól érkezett, megnyitóra invitáló lapok, melyek egyik oldalán a kiállító műve, a másikon pedig a rendezvény helyszíne és időpontja állt. Az egyik felkeltette Serena érdeklődését. Már valószínűleg jó ideje ott hányódott a levelek között, mivel kissé viharvertnek tűnt. A megnyitó szerdán négy órakor kezdődött, ami... éppen aznap volt. Serena megfordította a képeslapot, és alaposan szemügyre vette a művész munkáját. A közeli, fekete-fehér felvétel rózsaszínnel pöttyözött szemet ábrázolt. A címe Kate Moss volt. A megnyitó a Kulisszák mögött elnevezés alatt futott. Volt a fényképben valami ártatlan és szép, ugyanakkor mégis különösnek tűnt. Talán mégsem szem. Serena nem tudta biztosan, hogy mit lát, bár kétség sem fért ahhoz, hogy a kép rendkívül hatásos. Végre rájött, mivel üti el a próbáig hátralévő két órát. Bevágtatott a szobájába, lehámozta magáról a ronda egyenruhát, és kedvenc, fekete bőrnadrágjába bújt. Felmarkolta a kabátját, majd megnyomta a lift hívógombját. A taxi néhány perccel később letette a Chelsea-ben lévőWhitehot Galéria előtt.
Amint megérkezett, Serena azonnal lerabolt egy ingyenes gin-martinit, majd aláírta a vendéglistát. A galériában csak úgy tolongtak a húszas éveikben járó, dögös cuccokba bugyolált fazonok, akik a falakon függő fényképeket csodálták. Valamennyi kép hasonlított a meghívón lévőre: ugyanaz a fekete-fehér, közeli beállítás, különféle alakú, méretű és színű szemekkel. Alattuk hírességek nevei díszelegtek: Kate Moss, Kate Hudson, Joaquin Phoenix, Jude Law, Giselle Bündchen, Cher, Eminem, Christina Aguilera, Madonna és Elton John. A láthatatlan hangszórókból francia popzene bugyogott elő. Maguk a fotóművészek, a Remi testvérek, egy francia modell és egy angol herceg egypetéjű ikrei, híres magazinok - az Art Forum, Vogue, W, Harper's Bazaar és a New York Times -fényképészei és riporterei gyűrűjében álltak. Serena gondosan tanulmányozta valamennyi felvételt. Mégsem szemek, gondolta most, hogy felnagyítva, közelről is szemügyre vehette őket. De hát akkor mik? Köldökök? Hirtelen egy kar fonódott a derekára. - Hello, ma chérie! Csodaszép kislány. Hogy hívnak? - kérdezte az egyik Remi testvér. A fiú huszonhat éves volt, ugyanolyan magas, mint Serena, ragyogó kék szeme és göndör, fekete haja volt. Francia és angol akcentussal beszélt, s tetőtől talpig tengerészkékben pompázott. Vérvörös ajkai pajkos mosolyra húzódtak. Hihetetlenül vonzó volt, akárcsak ikertestvére. Szerencsés vagy, bébi! Serena nem tiltakozott, amikor a fiú magával húzta, és hagyta, hogy a New York Times vasárnapi divatmellékletének fotósa lekapja a testvérpár társaságában. Az egyik fiú Serena mögé állt és megcsókolta a nyakát, míg a másik elé térdelt és átölelte a lábát. Körülöttük mindenki irigykedve figyelte a jelenetet, és majd' meghaltak, hogy egy pillantást vethessenek az új kiszemeltre. New Yorkban mindenki hírnévre vágyik. Vagy legalább, hogy találkozzon egy celebrityvel, akivel később eldicsekedhet. A társasági rovat riportere emlékezett Serenára egy tavalyi partiról, de biztosra kellett mennie. - Serena van derWoodsen? - kérdezte, jegyzetfüzetéből felpillantva. A lány elpirulva bólintott. Hozzá volt szokva, hogy felismerik. - A modellünk leszel - lehelte az egyik fivér, miközben megcsókolta Serena kezét. - Ne ellenkezz - tette hozzá a másik, és a lány szájába tett egy olívabogyót. - Rendben - nevetett fel Serena vidáman, bár fogalma sem volt róla, mire vállalkozik. - Miért is ne? Az egyik fiú a galéria túlsó végében lévő, „Idegeneknek belépni tilos!" feliratú ajtóra mutatott. - Ne aggódj, mindketten melegek vagyunk! Serena kuncogva az italába kortyolt. Viccelnek? A másik gyengéden megpaskolta a fenekét. - Egyszerűen elbűvölő vagy, drágaságom, úgyhogy nincs mitől tartanod. Gyerünk, menj! Egy perc és ott leszünk. Serena egy pillanatig habozott. Ő is van olyan menő, mint Joaquin Phoenix vagy Christina Aguilera. Semmiség az egész. Felszegte az állát és elindult az ajtó felé. A Köztér Művészeti Társaság és a New York-i Közlekedési Vállalat képviselője éppen akkor ért oda a fivérekhez, hogy ejtsenek néhány szót az új, avantgárd művészeti programról. Azt akarták, hogy a Remi testvérek fényképei díszítsék a buszok oldalát, a földalatti falait és szerte a városban a taxik tetejére szerelt hirdetőtáblákat. - Ahogy óhajtják. Nos, ha várnak egy pillanatot, kivételes ajándékot kapnak tőlünk! - Mi a neve? - kérdezte kíváncsian a Közlekedési Vállalat képviselője. - Serena - felelték egyszerre a Remi fivérek.
Sólymok, virágok, cuki kis cicak - Kukáztam egy nyomdát, akik holnap délutánra kinyomják a meghívókat, ki is viszik a címzetteknek, úgyhogy péntekre mindenki megkapja -mondta Isabel, aki szemmel láthatóan rendkívül elégedett volt kiváló teljesítményével. - De milyen baromi drágán? Ha őket választjuk, akkor le kell faragnunk a többi kiadásból, az tuti. Megnézted egyáltalán, hogy mennyibe kerülnek a virágok a Takashimayánál? Amint a Csőrözz! buli szervezőbizottságának tagjai végeztek szerda délutáni óráikkal, a 3 Pasi Kávézójában gyűltek össze, hogy megvitassák az utolsó pillanatra hagyott tennivalókat. Blair, Kati, Isabel és Tina Ford a Seaton Arms Középiskolából sült krumpli és forró csoki mellett beszélgetett. A legnagyobb gáz az volt, hogy a partit kilenc nap múlva tartották, és még egyetlen vendég sem kapott meghívót. Igaz, hogy már hetekkel azelőtt Jeadták a megrendelést, de rajtuk kívül álló okok miatt megváltozott a helyszín, és a Chelseaben lévő új, felkapott étterem, a Park helyett a 17. utca és a Hetedik sugárút találkozásánál lévő régi Barneys-épületet jelölték meg. A csajok tehát kutyaszorítóba kerültek. Minél hamarabb el kellett készíttetniük az új meghívókat, különben ultranagy szívás lesz ez a buli. - De hát a Takashimaya az egyetlen nem gagyi hely, ahonnan virágokat szerezhetünk. Ráadásul nem is olyan húzós áron. Jaj, ne szívass, Blair, gondolj a csodaszép virágesőre nyafogta Tina. - Gondolok, de attól még máshonnan is rendelhetünk virágot - mondta Blair. - Hallod, megkérhetnénk a vándorsólymos bandát, hogy dobjanak már meg valamennyi zsével -javasolta Isabel, és a ketchupba mártott egy hosszú sült krumplit, majd lenyalogatta. Ingyenélő tol-lashátúak! Blair grimaszt vágott, és megfújta a forró csokiját. - Ez a dolog lényege! Mi gyűjtünk pénzt nekik. Kati az ujjára tekert göndör, szőke tinccsel játszadozott. - Egyébként miféle madár ez a vándorsólyom? Olyan, mint egy fakopáncs? - Nem, szerintem nagyobb - felelte Tina. - Ragadozó, úgyhogy nyulakat, egereket meg ilyesmit eszik. - Kúl! - húzta el a száját Kati. -Valamelyik nap olvastam róla - töprengett Isabel -, de már nem emlékszem, hogy hol. - A kihalás szélén állnak - mormolta maga elé Blair, miközben átfutotta a meghívottak névsorát. Összesen háromszáztizenhat arcot vártak. Kizárólag korukbelieket, hála istennek, szülők nélkül. A tekintete megakadt a lista alján lévő néven: Serena van derWoodsen, s mellette a New Hampshire-i Hanover Akadémia címe. Blair anélkül, hogy kijavította volna a címet, félretette a paksamétát. - Muszáj lesz a nyomdára költenünk az extra zsét, de majd szólok a Takashimayának, hogy orchideák helyett liliommal díszítsenek, és felejtsék el a vázák köré tervezett pávatollat. - Én el tudom intézni a meghívókat - cincogta mögöttük egy vékony kis hangocska. - Ingyen.
A négy lány egyszerre fordult hátra. Nocsak, a kis Ginny - gondolta Blair. - A kilencedikes, aki kidíszítette az énekeskönyvünket. - Még ma este meg tudom írni kézzel, és el is küldöm, ha kell. Csak az anyagköltséget kell álmotok, de tudom, hol lehet olcsón jó minőségű papírt venni - mondta Jenny Humphrey. - Ő készítette az iskolai énekeskönyveket - súgta oda Kati Tinának. - Ügyes a csaj. - Aha, az zsír - jegyezte meg Isabel. Miközben Jenny Blair döntésére várt, elpirulva vizsgálgatta a kávézó linóleumpadlóját. Tudta, hogy a lány mondja ki az utolsó szót. - Ingyen megcsinálnád? - kérdezte gyanakodva. -Valójában abban bíztam, hogy ha elkészítem a meghívókat, én is eljöhetek a bulira. Blair magában felsorakoztatta az érveket és az ellenérveket. Mellette az szólt, hogy a meghívók egyediek lesznek, és ami a legjobb, ingyen kapják valamennyit, úgyhogy nem kell spórolniuk a virágokon. Ellene: valójában semmi. Blair tetőtől talpig végigmérte a Ginny nevű lányt. A cuki, nagy mellű, kilencedikes cicuska. Úgy tűnik, mazochista, ráadásul senkit sem fog ismerni a meghívottak közül... de kit érdekel? - Zsír, rajzolj magadnak egy meghívót, és a barátodat is elhozhatod - mondta Blair, azzal átnyújtotta Jennynek a vendéglistát. Milyen nagylelkű! Miután Jenny minden infót megtudott, ami a meghívók elkészítéséhez kellett, lélekszakadva kirontott a kávézóból. Az üzletek rövidesen zárnak, úgyhogy nincs túl sok ideje. A névsor hosszabb volt, mint ahogy várta, ezért valószínűleg egész éjjel fent kell maradnia, de legalább elmehet a buliba. Csak ez számított. Kíváncsi volt rá, milyen arcot vág majd Dan. Totál ki fog akadni! Mindenképpen el kell kísérnie a buliba, akár tetszik neki, akár nem.
Az Elfújta a szelet elfújta a szél Két martinival később Serena kiugrott a taxiból a Constance előtt, és a lépcsőket villámgyorsan szedve felsietett az előadóba, ahol már elkezdődött az iskolai darab próbája. Az előtérbe kihallatszott a Talking Heads egyik száma. Serena benyitott az előadóba, ahol egyik régi barátja, III. Ralph Bottoms a Buli a házban dallamára a Déliek pácbant énekelte komoly arccal. Rhett Butlernek, az Elfújta a szél egyik főszereplőjének volt öltözve, s még egy apró bajusz is ott díszelgett a szája fölött. Ralph alaposan meghízott az elmúlt két évben, és az arca pirospozsgás volt, mintha túl sok nyers húst zabált volna. Egy nagdarab, göndör, barna hajú, lóképű lánynak szorongatta a kezét, aki bizonyára Scarlett O'Hara, az Elfújta a szél másik főszereplőjének bőrébe bújt. Ő is énekelt. Serena a falnak dőlve, letaglózva figyelte a jelenetet. A művészeti galériában látottak nem voltak rá ilyen hatással, de ezúttal elhűlve nézte az iskolatársak előadását. Amikor véget ért a dal, az iskolai színjátszó kör tagjai vidáman éljeneztek és tapsoltak, majd a tanár, egy idősebb, férfias nő, beállította a következő jelenetet. - Tedd csípőre a kezedet, Scarlett! Gyerünk, hadd lássam! Ez az! Gondolj arra, hogy te vagy a polgárháború déli tinibálványa, és fittyet hánysz a szabályokra! Serena kinézett az ablakon, s látta, amint három lány kiszáll a taxiból a 93. utca és a Madison sugárút sarkán. Kissé hunyorított, és felismerte Blairt, Katit és Isabelt. Serena maga köré fonta a karját, és megpróbálta elhessegetni magától azt a különös, kellemetlen érzést, ami azóta gyötörte, hogy visszatért a városba. Életében először úgy érezte, kívülálló lett. Anélkül, hogy elköszönt volna a színjátszó kör tagjaitól, kisurrant az előadóteremből, és az előcsarnokba sétált. A faliújság tele volt szórólapokkal és felhívásokkal, s Serena megállt, hogy végigböngéssze őket. Vanessa Abrams felhívása még mindig ugyanott volt, ahová a lány előzőleg tette. Vanessát ismerve a film bizonyára bonyolult és lelkizős lesz, de máris jobbnak tűnt, mint hogy ga-gyi dalocskákat zengjen, és a hájas, izzadó III. Ralph Bottoms letapizza. A meghallgatás már egy órája tartott a Madison Square Parkban, de talán még elcsípheti a végét, ha belehúz. Serena ismét eszeveszett rohanásba kezdett, hogy fogjon egy taxit, ami elviszi a belvárosba. - Csináld már légyszi úgy, ahogy mutattam - magyarázta Vanessa Marjorie Jaffe-nek, az egyetlen constance-os végzősnek, aki Natasa szerepére jelentkezett. A lánynak göndör, vörös haja és turcsi orra volt, szeplők tarkították az arcát, és úgy tűnt, mintha nyak nélkül született volna. Megállás nélkül kérődzött a rágógumiján, és olyannyira nem illett rá a szerep, hogy Vanessának felállt a hátán a szőr. A nap lassan nyugovóra tért, és a Madison Square Park csodálatos, rózsaszín fényben fürdött. A levegőben a New York-i őszre jellemző illatok úsztak: a kandallókból kiáramló füst, a száraz levelek, a gözölgő hot dog, kutyaszar és szmog szaga keveredett. Daniel a park egyik padján feküdt olyan pózban, ahogy Vanessa beállította. Sebesült katonát játszott, s a végtagjait kicsavarodva kellett tartania. A háború és a szerelem egyaránt
megsebezte. Sápadtan, lesoványodva, gyűrötten várta a végzetét. Egy apró üvegpipa hevert a mellkasán, melyet a szerencsés Vanessa hétvégén talált az utcán, Williamsburgben. A pipa tökéletes támaszt jelentett szexis, sérült hőse számára. - Felolvasom neked Natasa szövegét. Figyelj jól - mondta Marjorie-nak. - Oké, Dan, kezdhetjük! - Aludtál? - kérdezte Natasa szerepében Vanes-sa, és az Andrej herceget játszó Danre nézett. - Nem, már régóta téged figyellek. Éreztem, hogy itt vagy. Rajtad kívül senki nem képes ilyen gyengéd nyugalmat árasztani... ilyen fényben pompázni. Úgy érzem, sírni tudnék örömömben. Vanessa a fejéhez térdelt, s az arcáról elragadtatás sugárzott. - Natasa, olyan nagyon szeretlek! Jobban, mint az egész életet - lehelte Dan, és megpróbált felülni, de aztán visszahanyatlott a padra, mintha erős fájdalmai lennének. Azt mondta, hogy szereti. Vanessa megragadta a fiú kezét, és elpirult a boldogságtól. Teljesen átadta magát a pillanat varázsának. Aztán hirtelen visszatért a valóságba, és elengedte Dan kezét. - Most te jössz - fordult Marjorie felé. - Simán - felelte a lány, miközben nyitott szájjal kérődzött a rágóján. Kivette a hajából a csatot, felborzolta bozontos vörös haját, és letérdelt Dan mellé. - Kezdhetem? - kérdezte a fiútól, és maga elé tartotta a szövegkönyvet. Dan bólintott. - Aludtál? - kérdezte a szempilláját rebegtetve, de a ragozást egyetlen pillanatra sem hagyta abba. Dan lehunyta a szemét és elmondta a szövegét. Talán túlélheti a próbát röhögőgörcs nélkül, ha nem néz a lányra. A jelenet közepe felé járhattak, amikor Marjorie orosz akcentussal kezdett beszélni. Rémséges volt. Vanessa csendben szenvedett, és azon töprengett, hogy mihez kezd majd Natasa nélkül. Egy pillanatra felmerült benne, hogy vásárol egy parókát és ő maga játssza el a szerepet, aztán felkér valakit, hogy forgassa le a filmet. Ez volt azonban a házija, úgyhogy neki kellett megcsinálnia. Hirtelen valaki megfogta a karját. - Megpróbálhatom, ha a csaj végzett? Vanessa oldalra fordult, és szemben találta magát a futástól kifulladt Serena van derWoodsennel. Az arca kipirult és a szeme sötéten csillogott. Serena maga volt a megtestesült Natasa. Dániel a szerepéről és a sérüléséről megfeledkezve felült, és a pipa a földre esett. - Halló, mit csinálsz - figyelmeztette Marjorie, és megragadta Dan karját. - Meg kell csókolnod a kezemet! A fiú üres tekintettel meredt rá. - Csak szeretnéd. Átadnád Serenának a szövegkönyvet? A két lány helyet cserélt. Dan tágra nyílt szem-"mel ült a padon, és pislogni sem mert. A próba elkezdődött. - Már régóta figyellek - mondta, de rajta kívül senki sem sejtette, hogy minden egyes szót komolyan gondol. Serena letérdelt mellé és megfogta a kezét. A fiú úgy érezte, mindjárt beájul, így hálát adott, amiért egy padon feküdt. Kíp it kúl, haver! Dan már rengeteg színdarabban játszott, de még soha nem érezte azt a mindent elsöprő érzést, mint abban a pillanatban. Olyan volt, mintha kivételezettként csodálatos halálnemet választhatott volna magának. Mintha ugyanazt a levegőt lélegezték volna be. Ő volt a kifelé
áramló lélegzet, a lány pedig a tüdejébe hatoló levegő. Csendben várt, miközben Serena úgy szikrázott körülötte, akár egy színes tűzijáték. Serena is jól érezte magát. A szövegkönyv csodálatos volt és szenvedélyes, s ez a szedettvedett, Dan nevű pasas igazán remekül színészkedett. Meg tudnám szokni - gondolta izgatottan. Addig nem nagyon volt alkalma eltöprengeni azon, hogy mit kezdjen az életével, de talán színésznőnek nem volna rossz. A megjelölt résznél jóval tovább olvasták a szöveget, mintha megfeledkeztek volna arról, hogy valójában miért is vannak a parkban. Vanessa felvonta a szemöldökét. Serena kiválóan játszott, fantasztikus párost alkottak, Dan azonban teljesen megbabonázva bámulta a lányt. Gusztustalan volt. A srácok olyan kiszámíthatóak - gondolta Vanessa, és hangosan megköszörülte a torkát. - Kösz, Serena, és neked is, Dan - mondta, és úgy tett, mintha a füzetébe jegyzetelne. Holnapra eldöntöm, kié a szerep - fordult Serena felé. Az tuti, hogy nem a tiéd - írta le a lapra. - Faja volt! - mondta Serena Danre mosolyogva. A fiú üveges tekintettel nézett vissza rá, és látszott rajta, hogy még mindig a pillanat varázsa alatt áll. - Marjorie, holnap majd beszélünk, jó? -Aha. Kösz! Dan pislogva felült. - Köszönöm szépen, hogy kipróbálhattam magam - mondta Serena kedvesen, és elindult a park kijárata felé. - Csaó - mormolta Dan még mindig kábán. - Hali! - intett búcsút Marjorie, majd Serena után futott. - Gyakoroljuk a monológodat, Dan - kérte Vanessa éles hangon. - Ezzel a jelenettel akarom kezdeni a forgatást. - Melyik metróval mész? - kérdezte Marjorie Serenától menet közben. -Hát... Soha nem utazott metróval, de bizonyára nem lesz tőle kiütése, ha csatlakozik a lányhoz. - Azt hiszem, a hatossal. - Szupi, én is! Mehetünk együtt! - csacsogta Marjorie boldogan. A csúcsforgalom miatt rengetegen tolongtak a metróban. Serena egy hatalmas hátizsákot cipelő nő és egy kövér kisfiú közé ékelődött, aki, valahányszor a szerelvény meglódult, jobb híján a lány kabátjába csimpaszkodott. Marjorie a fejük fölött lévő fogantyút célozta meg, de mivel alacsony volt, csak az ujjhegyével érte el, és állandóan a mögötte állók lábára lépett. - Szerinted is halál cuki ez a Dan? - kérdezte Serenától. - Alig várom, hogy megkezdődjön a forgatás, mert akkor egész nap vele lóghatok. Serena elmosolyodott. Marjorie nyilvánvalóan azt képzelte, hogy megkapta a szerepet, ami elég szánalmas volt, mivel ő klasszisokkal jobban játszott a lánynál. Egyszerűen lemosta a pályáról. Elképzelte, ahogy lassan megismerik egymást Dannel. Vajon melyik iskolába jár? Sötét, átható tekintete volt, és úgy mondta a szövegét, mintha minden egyes szót komolyan gondolt volna. Ezzel elnyerte a tetszését. Iskola után majd gyakorolniuk kell. Eltöprengett rajta, vajon Dan szeret-e mulatozni, és mi a kedvenc itala. A földalatti hirtelen rándulással megállt az 59. utca és a Lexington sugárút sarkán, Serena pedig a kövér gyerek lábára lépett. - Aú! - kiáltott fel a gyerek, és dühösen nézett fel a lányra. - Én itt szállok ki - mondta Marjorie, és megpróbált magának utat törni a tömegben. - Sorry, ha nem kapod meg a szerepet. Holnap a suliban! - No problémó! - szólt utána Serena. A metrókocsi némileg kiürült, így lehuppant egy ülésre, és Danről álmodozott. Elképzelte, ahogy ír kávét szürcsölgetnek egy félhomályba borult kávézóban és az orosz irodalomról csevegnek. Úgy tűnt, Dan sokat olvas. Bizonyára kölcsönad majd néhány jó könyvet és segít beletanulni a színészkedésbe. Talán még össze is barátkoznak. Jól jönne néhány új barát.
badgirl.net Figyelem: a valódi neveket, helyszíneket és eseményeket megváltoztattam, hogy megvédjem az ártatlanokat. És megvédjem magamat - "az ártatlanok" dühétől.
Hey, people! Egyszer én is szerepeltem egy iskolai színdarabban. A szövegkönyv szerint csak annyit kellett kiáltanom: Jéghegy! Gondolom, ezek után vágjátok, mi volt a szerepem és melyik darabról van szó. A századik helyes megfejtő potya Remi fivérek-posztert kap ajándékba. Na, ennyit rólam. S MODELLKARRIERJE! Hétvégi programként csekkoljátok a buszok oldalán, az aluljárók falain, a taxikon és a neten (nem kamuzok, én is rendeltem) pompázó, dögös, új posztereket. S van rajta, de nem látszik az arca. A neve a kép alá van írva, úgyhogy biztosan nem kamu. Gratulálunk neki, szép munka, ha nem is tett érte sokat! Lebukta! B, K és I a 3 Pasiban fogyasztotta el szokásos sült krumpliját és forró csokiját. Az asztaluk alatt degeszre tömött Intermix bevásárlótáskák lapultak. Nincs más dolguk ezeknek a csajoknak? Én kis naiv, azt hittem, hogy folyton pörögnek és buliznak. Milyen szánalmasak! Egyébként észrevettem, ahogy B belelöttyint néhány korty konyakot az italába. A kis hamis. Ismét láttam a parókás nőt kijönni a bőr- és nemibeteg-gondozóból. Ha S az, akkor ocsmány kis gonoszmókust szedett össze. Ja, amúgy bizonyára elgondolkodtatok rajta, hogy mit keresek állandóan a klinika közelében. Nos, az utca túloldalán lévő szépségszalonban dolgozik a fodrászom. A mailjeitekből: kedves bad! csaj vagy te egyáltalán? lehet, hogy egy ötvenes, befordult újságíró vagy, aki badgirl bőrébe bújt, és arra élvez, hogy halálra szekírozza a hozzám hasonló fazonokat? lúzer! - jdwack Drága Jdwack!
Én a legcsajosabb csaj vagyok, aki valaha élt a földön. Főiskola előtt, valamint a felnőttkor küszöbén állok. Na és honnan tudjam, hogy te nem egy ötvenes, pedofil pasi vagy, akinek ragyás az arca, és az epés megjegyzéseivel akar felszedni fiatalkorúakat? -BG Kedves BG! Annyira imááááááádom a rovatodat, hogy megmutattam Apának, aki szintén bírta. Rengeteg haverja van, akik a Mi újság?-nál és A kisebbség hangjánál dolgoznak, úgyhogy ne lepődj meg, ha a forgalmad őrületesen megnő. Remélem, nem bánod!!! Hűséges talp-nyalód: - JNYHY Hogy bánom-e? Hallod, viccelsz? Elepedek a nagy dolgokért! Upsz! Többé nem játszom elcseszett iskolai színdarabokban. Lehet, hogy legközelebb egy busz oldalán látjátok viszont a fotómat. Kezdődjön a buli! Tudom, hogy fotóznátok éjjeleken át, hát sisteregjenek a vakuk, Szeretettel:
badgirl.net
Elutasítva - Fincsi - mormolta maga elé Serena, miközben szemügyre vette a Constance menzáján kitett mogyorókrémes és csokoládédarabkás sütiket, melyek mellett narancslével és tejjel megtöltött műanyag poharak sorakoztak. Az ügyeletes konyhás néni árgus szemekkel figyelte a lányokat, akiknek csak két finomságot lehetett elvenniük a tálcáról. Amikor a konyhás néni elfordult egy pillanatra, Serena felmarkolt hat mogyorókrémes sutit, és lelépett, hogy megtömhesse a hasát. Nem ez volt a wellnesstáplálkozás netovábbja, de egyelőre be kellett érnie ennyivel. Előző este sokáig ébren maradt és beleolvasott az apja bőrkötéses Háború és békéikbe, hogy felkészüljön Vanessa filmjére. A könyv legalább kétmillió oldalasnak tűnt. Él a földön olyan lúzer, aki még nem hallott a Világirodalom remekei dióhéjban sorozatról? Serena meglátta Vanessát, amint fekete garbójában, arcán a megszokott, unott kifejezéssel, kezében egy pohár teával kilép az ebédlő büféjéből. Odaintett neki, mire a lány felé vette az irányt. - Szia - köszöntötte Serena vidáman. - Döntöttél már? Vanessa a teájába kortyolt. Fél éjszaka fent volt, és megpróbálta eldönteni, melyik jelöltjének adja a szerepet. Képtelén volt kitörölni az emlékezetéből Dan mámoros arcát, amikor Serenával együtt a szerepét gyakorolta. Mindegy, milyen jó volt a szőkeség, soha többé nem akarta látni azt az ábrándos tekintetet, amit a srác vetett rá. Ahhoz pedig végképp nem fűlött a foga, hogy filmre vegye mindezt. -Aha. Még nem szóltam Marjorie-nak, de a szerep az övé - közölte Vanessa hűvösen. Serena meglepetésében a földre ejtette a sutit. -Óóó! - Nos... - Vanessa kétségbeesetten kutatott elfogadható magyarázat után, ami működne, mivel Serenát az isten is erre a szerepre teremtette. -Marjorie olyan, mint egy csiszolatlan gyémánt. Szűzies és természetes, ráadásul pontosan ez az, amit keresek. Dan és én úgy gondoltuk, hogy az előadásod kissé... hát... kissé túlcsinált volt. -Aha. Serena alig kapott levegőt. Dan is leszavazta? Ezekkel akart ő barátkozni? - Sorry - mondta Vanessa, mert érezte, hogy gáz van. Tudta, hogy nem kellett volna belekevernie Dant, hiszen a fiúnak fogalma sem volt arról, hogy visszautasította Serenát. Csakhogy így ez az egész kínos ügy sokkal hitelesebbnek tűnt. A lány személye ellen nem volt semmi kifogása, szigorúan szakmai alaporodöntött. - Egyébként jó színésznő lenne belőled, úgyhogy azt ajánlom, ne add fel a próbálkozást! - Kösz. Ezek szerint nem fog Dannel lógni, és a szerepüket sem fogják együtt próbálni úgy, ahogy elképzelte. Mit fog mondani Ms. Glosnak? Még mindig nem talált magának fakultatív elfoglaltságot, és így egyetlen valamirevaló főiskola sem fog kapkodni utána.
Vanessa magára hagyta Serenát, és elindult, hogy közölje Marjorie-val a jó hírt. Ha már neki adja a szerepet, teljesen át kell írnia a forgatókönyvet. Vígjáték lesz. Csak az vigasztalta, hogy nem kell végignéznie a Végtelen szerelem újabb epizódja a parkban, sötétedés után című giccsparádét, a főszerepben Serena van derWoodsennel és Dániel Humphrey-val. Pfuj! Serena a büfé sarkába húzódott, és hagyta, hogy a süti szétmálljon a kezében. Az Elfújta a szél totális katasztrófa, a Háború és békét pedig „túlcsinálja". Mi a szar legyen? A gondolataiba merülve rágta a körmét. Talán ő is forgathatna egy filmet. Blair jár filmművészetórára, segíthetne. Kiskorukban folyton arról dumáltak, hogy egyszer majd filmezni fognak. Blair mindig olyan sztár akart lenni, aki Aud-rey Hepburnéhez hasonló, menő Givenchy cuccokban flangál; bár ha rajta múlik, inkább a Fendi mellett döntött volna. Serena arra vágyott, hogy rendezhessen. Buggyos vászonnadrágban, kezében hangosbeszélővel parancsokat osztogatna, miközben „rendező" felirattal ellátott székében üldögél. Itt volt a remek alkalom. - Blair! Serena felsikított, amikor meglátta Blairt. Az ötlet olyan fantasztikusnak tűnt, hogy teljesen eldobta az agyát. - Szükségem van a segítségedre - hadarta, és megragadta a lány karját. Blair mereven állt, és szó nélkül várta, hogy Serena elengedje. - Figyelj, csinálni akarok egy filmet, és arra gondoltam, hogy segíthetnél. Tudod, a kamerákkal meg ilyesmi, mivel amúgy is filmesztétikára jársz... Blair lopva Katira és Isabelre sandított, akik észrevétlenül szürcsölgették mögötte a tejet. - Sorry - mondta mosolyogva, és megrázta a fejét -, de minden napra jut valami program. Egyszerűen el vagyok havazva. - Ne szívass, Blair - könyörgött Serena, és megragadta a lány kezét. - Nem emlékszel, hogy mindig erre vágytunk? Audrey Hepburn akartál lenni! Blair elhúzta a kezét és keresztbe fonta a karját a melle előtt, miközben újra jelentőségteljesen Isabelre és Katira pillantott. - Ne parázz, én intézek mindent - tette hozzá Serena sietve. - Csak meg kell mutatnod, hogyan működik a kamera, a világításhoz szükséges cuccok meg ilyesmik. - Bocsi, de nem áll az alku. Serena összeszorította a száját, hogy elrejtse a dühét. A szeme hatalmasra tágult, az arcán pedig vörös foltok jelentek meg. Blair jól ismerte ezt a különös átalakulást, mivel a barátságuk során számtalanszor látta már. Egyszer, amikor nyolcévesek voltak, hat kilométert gyalogoltak Serenáék vidéki házától Ridgefield városkába, csak azért, hogy vehessenek egy fagylaltot. Amikor a lány kilépett a cukrászdából, lehajolt, hogy megsimogasson egy kutyát. A csokoládére-szelékkel megszórt epres fagylalt ezalatt kicsúszott a tölcsérből és a földre esett. A szeme elkerekedett, és az arcbőre olyan színt öltött, mintha himlős lenne. A könnycseppek végiggördültek az arcán, és Blair már éppen fel akarta ajánlani a saját fagyijának a felét, amikor kijött a tulajdonos, és Serena kezébe nyomott egy másik tölcsér édességet. Most, hogy ismét látta a feltörni készülő könnyeket, valami megmozdult a lelke mélyén és önkéntelenül is "Visszakozott. - Figyu... pénteken nyolc körül beülünk aTri-beca Starba egy italra. Ha akarsz, gyere oda. Serena mély lélegzetet vett és bólintott. - Mint a régi szép időkben - mondta, és a köny-nyeit nyelve elmosolyodott. -Valahogy úgy - válaszolta Blair. Gondolatban feljegyezte a filofaxba, hogy lemondja a találkát Nate-tel. Esze ágában sem volt összeereszteni kettőjüket. Blair úgy tervezte, hogy megiszik néhány italt a Tribecában, korán hazamegy, meggyújt egy rakás gyertyát, vesz egy illatos fürdőt és megvárja Nate-et. Aztán egész éjszaka szeretkeznek, miközben romantikus, lágy dallamok úsznak a levegőben... Már
be is szerzett egy andalító válogatást. A legjobb neveltetést kapott lányoknak kötelességük valami fincsi zenéről gondoskodni, ha már egyszer úgy döntenek, hogy megszabadulnak a szüzességüktől. Megszólalt a csengő, és a lányok elváltak. Blair a továbbtanuláshoz elengedhetetlen társadalomelmélet-, Serena pedig az unalmas rajzórára sietett. Alig akarta elhinni, hogy az elmúlt tíz percben kétszer is kidobták. Miközben kivette a könyveit az öltözőszekrényéből, megpróbált új haditervet készíteni. Nem adhatja fel! Jó oka van annak, hogy az ő képe került a buszok oldalára.
Elcseszett romantikus álmok Vanessa ellógta a matek első öt percét, hogy felcsörögje Dánielt a mobilján. Tudta, hogy csütörtökönként ilyenkor van lyukasórája, és a srác valószínűleg az udvaron dohányzik, miközben verseket olvas. A Riverside alsósai kidobóztak az udvaron, így Dan a forgalmas Broadway közelében lévő padon üldögélt egy parkban, amikor megcsörrent a mobilja. Éppen akkor nyitotta ki Albert Camus Közöny című könyvét, amely kötelező volt franciából. Már elolvasta az angol fordítást, de kifejezetten menő dolognak találta, hogy a zajos, büdös Broad-wayn ülve, gyilkos kávét szürcsölgetve, bagózva eredetiben is élvezheti. Az egész olyan elvont volt. Felülemelkedett a körülötte örvénylő embertömeg mindennapi gondjain, és úgy érezte magát, mint a könyvben szereplő pasas. A szeme alatt sötét karikák húzódtak, mivel előző este semmit nem aludt. Csak Serena van der Woodsenre tudott gondolni. Együtt szerepelnek majd a filmben, és még csókolózni is fognak. Túl szép, hogy igaz legyen! Szegény srác, ezt már bebukta. Dan mobilja még mindig csengett. - Igen?! - Hali, ittVanessa! - Szia! - Gyorsan mondom, mert sietek. Csak azért hívlak, hogy szóljak, Marjorie-ra osztottam a szerepet. - Serenát akartál mondani, ugye? - kérdezte Dan, miközben lepöckölte a hamut a cigaretta végéről. - Nem, Marjorie-t. Dan kifújta a füstöt, és az ujjai még szorosabban fonódtak a telefonra. - Várj csak... kiről beszélsz? A vörös hajú, rágón kérődző Marjorie-ról? - Aha, pontosan. Nem kevertem össze őket, nyugi - mondta Vanessa türelmesen. - De az a csaj irdatlanul béna! - Igen, lehet, de nekem tetszik a természetessége. Ettől valahogy hihetőbb lesz az egész, nem? A nézőt meg kell lepni. - Hát az tuti - sziszegte Dan. - Hallod, szerintem óriásit hibázol. Serena csúcs volt. Nem értem, miért nem őt választottad. Főnyeremény a szerepre. - Lehet, de én vagyok a rendező, úgyhogy én döntök. Marjorie lesz Natasa. Oké? Amúgy is mindenféle bizarr sztori kering Serenáról, úgyhogy nem hinném, hogy megbízható. Vanessa holtbiztos volt benne, hogy amit hallott, baromság, mégis úgy gondolta, hogy nem árt, ha megemlíti Dannek. Semmi kedve nem volt azt hallgatni, hogy milyen főnyeremény lenne Serena a szerepre. - Miféle sztoriról beszélsz?
- Olyasmi, hogy S néven saját drogot dobott piacra, meg hogy összeszedett valami súlyos nemi nyavalyát. Semmi kedvem belekeveredni a kétes ügyeibe. - Én nem vágom ezeket. Hol hallottad? - kérdezte Dan. - Megvannak a forrásaim. Egy busz dübörgött végig a Madison sugárúton, az oldalán egy hatalmas, köldököt ábrázoló fényképpel. Vagy golyó ütötte seb volt? Kék, lányos írással egy név állt a kép alatt: Serena. Vanessa döbbenten meredt a buszra. Bekattant, vagy Serena tényleg ott van mindenhol? Elege volt abból, hogy a csapból is ő folyik. - Nem hinném, hogy ő a mi emberünk - mondta végül, és titkon remélte, hogy Dan megenyhül a mi hallatán. Végül is ez az ő közös filmjük, nem pedig Serenáé. - Ertem - közölte hűvösen a fiú. - Pénteken elmegyünk Brooklynba Rubyval? -Vanessa kétségbeesetten próbált témát váltani. - Nem hinném. Na hello - dünnyögte Dan, és kikapcsolta a telefont, majd dühösen fekete hátizsákjába dobta. Jenny, a húga aznap reggel véreres szemmel, nyakig tintásán esett be a szobájába, és az ágya mellé dobta a sólymos bulira szóló meghívót. Valójában arról álmodozott, hogy mivel Serena és ő együtt fognak játszani a filmben, elhívja a partira. Ezt elcseszték. Dan képtelen volt elhinni, hogy Vanessa művész-kedése és a világ leggagyibb filmje miatt nem fog találkozni többet Serenával. Azt pedig kiváltképpen furcsának találta, hogy Vanessa, aki azelőtt kézzel-lábbal tiltakozott a sznobok ellen és minden alkalmat megragadott, hogy lázadjon, egyszerre pletykákat terjeszt olyasvalakiről, akit nem is ismer. Lehet, hogy a Constance őt is bekebelezte? Egy busz állt meg a piros lámpánál, és ahogy Dan felnézett, azonnal észrevette az oldalán Serena nevét. A hatalmas, fekete-fehér kép mintha egy rózsabimbót ábrázolt volna. Dan csodálatosan szépnek találta.
Rajongó vs. példakép Jenny úgy járt-kelt csütörtökön, akár egy zombi, mivel egész éjszaka a Csőrözz! buli meghívóin dolgozott, így azonban neki és Dannek legalább volt saját meghívója. Kajakra éhes volt, mivel vacsorára csupán egy banánt és egy narancsot evett. A szokásos reggeli csokis muffinjáról is megfeledkezett, ezért a Constance büféjében kért két sajtos melegszendót, két kávés joghurtot, és zsákmányával elindult, hogy keressen egy csendes asztalt. Miközben evett, megpróbálta bepótolni a házi feladatot, amit előző nap passzolt. Jenny a büfé túlsó falára szerelt tükrök előtt ült le. A felsősök nem szerettek ezen a helyen ebédelni, mert a tükörben hájasnak látták magukat, így mindig akadt üres asztal. Letette a tálcáját és már éppen neki akart állni a lakomának, amikor észrevette a tükörre ragasztott papírlapot. Jenny előkotort egy tollat a hátizsákjából, és felírta a nevét a lapra - ő volt az első, aki jelentkezett! -, aztán leült a finomságokkal megpakolt tányérja elé. Az élet tele van csodás meglepetésekkel, és a napnak még nincs vége! Serena van derWoodsen kilépett az ebédért kígyózó sorból, és kezében a tálcájával elindult Jenny felé. Csak nem mellé akar ülni? Teljes élemagyságban! Wow! Nagy levegő, kifúj! - Szia - mosolygott rá Serena, és letette a tálcáját. Basszus, milyen szép! A haja sápadt aranyra hasonlított, s a Constance növendékeinek legtöbbje négy órát töltött a Bergdorf Goodman felső szintjén lévő szépségszalonban, hogy olyanra satíroztas-sa a tincseit, mint az övé. A vak is láthatta azonban, hogy Serenáé valódi. - Feliratkoztál a filmemre? Jenny bólintott. Szóhoz sem jutott egy ilyen celebrity társaságában. - Kúl, eddig te vagy az egyetlen - sóhajtott a lány, és lehuppant a tükörrel szemben lévő székre. Neki nem kellett amiatt aggódnia, hogy hájasnak látszik, mivel egyetlen deka felesleg sem volt rajta. - Szóval, mozibubus vagy? - vonta fel finom ívű szemöldökét. Jenny kedvetlenül tologatta a melegszendvicseit. Milyen lúzer volt, hogy kettőt kért! Serena bizonyára azt gondolja, hogy egy kajás disznó. - Hát... a művészet közel áll hozzám. A suli zsoltároskönyveit saját kezűleg készítettem, aztán megjelent néhány fényképem és egy novellám a Balhéban - sorolta Jenny. A Balhénak, a Constance iskolai újságjának Vanessa Abrams volt a főszerkesztője. - Ja, és én készítettem el annak az oltári nagy bulinak a meghívóit, amin a jövő héten mindenki ott lesz - tette még hozzá Jenny azzal a nem titkolt szándékkal, hogy lenyűgözze Serenát. - Blair Waldorf kért fel. Egyébként... - Jenny a táskájába nyúlt és kivett belőle egy borítékot, melyen díszes betűkkel ott virított Serena neve. - A vendéglistán, amit Blairtől kaptam, még a bentlakásos iskolád címe volt, úgyhogy a meghívódat a szekrényedbe akartam tenni, de most, hogy itt vagy... Jenny elpirult. Remélem, nem hiszi, hogy rámászom!
- Koszi - lehelte Serena, és elvette a borítékot. Kinyitotta, s miközben elolvasta a benne lévő meghívót, a tekintete elborult, és gondterhelten összevonta a szemöldökét. A szarba is, ocsmánynak találja! - gondolta kétségbeesetten Jenny. Serena a táskájába süllyesztette a borítékot, és szórakozottan felemelte a villáját. A szájába vett egy darabka salátát, és elmélyülten rágcsálni kezdte. Jenny megpróbálta ellesni, hogyan tűnjön titokzatosnak és hűvösnek, mint Serena. Ha tudta volna, hogy a lány magában Blair piszkos kis szarkeverése miatt fortyog... Nem akarta, hogy elmenjek a bulira. Még azt sem mondta, hogy lesz buli! - Pazar, akkor felvettelek! - jelentette ki a salátáját majszolva, és Jenny felé nyújtotta a kezét. Se-rena vagyok - mosolyodott el kedvesen. - Igen, tudom - felelte a lány fülig pirulva. - Én pedig Jenny.
badgirl.net Figyelem: a valódi neveket, helyszíneket és eseményeket megváltoztattam, hogy megvédjem az ártatlanokat. És megvédjem magamat - "az ártatlanok" dühétől.
Hey, people! S ÉS B EGYÜTT MELEGEDIK A FORRÓ FÜRDŐBEN! A következő hírt egy névtelen forrástól kaptam: úgy tűnik, S és B forró pillanatokat élt át együtt C lakosztályában a Tribeca Starban. Az biztos, hogy nem vesztegetik az idejüket. A csók vajon az egymás iránt tanúsított valódi érzelmek kifejezése, vagy csak laza lezbizés, ahogy az két lökött, beszívott csajhoz illik? Bármelyikről legyen is szó, az biztos, hogy az események felpörögtek, és megfűszerezték ezt a finom kis pletykát. Banzáj! Amennyiben még nem láttátok volna a buszokat, taxikat és a metrókocsikat díszítő, városszerte felbukkanó posztereket, melyeken S pózol, akkor csekkolhatjátok a Chelsea-ben lévő Whitehot Galériában, a többi megrögzött exhibicionista képe mellé függesztve. Természetesen én is köztük vagyok. Nem kamu! A Remi fivérek olyan szexisek, hogy képtelenség ellenállni nekik. Szóval, aki dögös, az bizony dögös! A mailjeitekből: Kedves BadGirl! Nem árulom el, hogy ki vagyok, de az én képem is szerepel a Remi fivérek kiállításán. Csippantom a munkáikat, és a fotó is bejön, amit rólam készítettek, de nincs az a pénz, amiért hagytam volna, hogy kitegyék egy busz oldalára. Ha engem kérdezel, S kihívta maga ellen a sorsot, s ahogy hallom, már meg is kapta, amit megérdemel. - Anonomy Kedves Anonomy! Kúl, ha az ember szerény, de ha valaki az én arcommal akarna kitapétázni egy buszt, állnék elébe. A hírnév rabszolgája vagyok. - BG Lebukta! A kis J egy hatalmas, filmkészítésről szóló könyvet vásárolt a Shakespeare és Co.-nál a Broadwayn. N különféle bárokban lóg C-vel. Bizonyára rajta akarja tartani a szemét, nehogy C köpjön. Hahaha! B egy rakás gyertyát vett a Lex sugárúton. Ezek szerint romantikázni, vagy egyszerűen kefélni akar. Ennyike. Érezzétek jól egymást a hétvégén - én is azt teszem. Tudom, hogy rólam álmodoztok lefekvéskor, de kezeket a paplan fölé, Szeretettel:
badgirl.net
Tribeca Star A Tribeca Star Hotel tágas, elegáns Csillagtermét rengeteg kényelmes karosszék, párnás kanapé és kör alakú asztal díszítette, így a vendégek visszavonulhattak saját külön kis világukba, és zavartalanul élvezhették egymás társaságát. A falon lévő tartókban tucatnyi fekete gyertya égett, s lángjuk vidáman táncolt a félhomályban. A DJ lágy, a hely szelleméhez illő zenét kevert. Még csak nyolc óra volt, de a bár már zsúfolásig telt divatos ruhákba bújt vendégekkel, akik pasztellszínű koktélokat kortyolgattak. Blairt nem érdekelte, hány óra van, szüksége volt egy italra. A bárpult melletti karosszékben kuporgott, de a kis felszolgálócsaj ügyet sem vetett rá. Valószínűleg azért nem méltatta figyelemre, mert arra sem vette a fáradságot, hogy átöltözzön. Kopott Earl farmerét és unalmas, fekete pulóverét viselte, mivel csak egy gyors italt akart meginni Serenával, hogy felkészülhessen a vad szexszel teli éjszakára. Ahhoz pedig egyáltalán nem volt szüksége ruhára. Blair úgy tervezte, hogy meztelenül fogadja Nateet. Teljesen beizgult már a gondolattól is, és magabiztosan nézett körül a helyiségben. Legbelül azonban lúzernek érezte magát, ahogy ott gubbasztott a karosszékben és még egy ital sem volt előtte. Hol a francba van Serena? Nem ér rá egész este! Rágyújtott egy cigarettára, és eldöntötte, hogy ha a lány nem libben be addig, mire elszívja, lelép. - Azt nézd! - hallatszott mögötte egy elragadtatott hang. - Hát nem gyönyörű? Blair megfordult. A két nő természetesen Sere-náról beszélt. A lány antilopbőrből készült kék, magas szárú csizmát és hosszú ujjú, magas nyakú kék, narancs és zöld kristálygyöngyökkel kirakott övvel díszített eredeti Pucci ruhát viselt. Eszméletlenül szexi volt. A haját copfba fogta a feje tetején, az arcát pedig sápadtkék szemhéjpúderrel és csillogó rózsaszín rúzzsal dobta fel. Mosolyogva integetett Blairnek a terem túlsó végéből, és utat tört magának a tömegben. A vendégek kivétel nélkül utána fordultak, és Blair érezte, hogy görcsbe rándul a gyomra. Máris elege volt Serenából, pedig még egyetlen szót sem váltottak. - Halihó - mondta a lány, és lehuppant egy négyzet alakú párnás kanapéra. A pincérnő abban a pillanatban odasiklott az asztalukhoz. - Szia, Serena, ezer éve! Bátyád? - kérdezte a csaj. - Hali, Missy! Erik jól van. Még ahhoz is túl elfoglalt, hogy rám csörögjön. Szerintem legalább nyolc csaj lesi a kegyeit - felelte nevetve Serena. - Nálad? - Megvagyok. Hallod, a nővérem egy rendezvényszervező cégnél gürizik, és mondta, hogy néhány napja látott egy galéria buliján, Chelsea-ben. Azt állítja, hogy te vagy a buszok oldalán. Nem ka-muzik? - Ja. Én vagyok a képeken. - Bevállalós vagy - sivította Missy, és Blairre sandított, aki dühösen meredt rá. - Mit hozhatok, csajok?
- Ketel One-t tonikkal - sziszegte Blair, és kihívóan a pincérnő szemébe nézett, jelezve, hogy eszébe se jusson elkérni a személyi igazolványukat. - Sok zöld citrommal. Missy inkább rizikózta, hogy kirúgják, mint hogy fölösleges ostobaságokkal zaklassa Serena van der Woodsent. Ezért is jártak a csajok szállodák bárjaiba iszogatni: senki sem kérte számon rajtuk, hogy hány évesek. - És neked, édes? - fordult Missy Serena felé. - Ó, én egy Cosmóval kezdenék - felelte a lány nevetve. - Kell valami rózsaszín pancs, ami megy a ruhámhoz. Missy elhúzta a csíkot, hogy mielőbb elújságolhassa a mixernek: a Remi fivérek fotóján városszerte felbukkanó lány a bárban ül, és vele haverkodik. - Sorry, hogy késtem. Többiek? Blair vállat vont, és hosszan letüdőzte a cigarettája füstjét. - Arra gondoltam, hogy egy kicsit lehetnénk kettesben. Egyébként is csak később lesz itt pörgés. Serena lesimította a ruháját, és apró, piros kis táskájából kivette a Franciaországból hozott Gauloises cigarettát. - Hm? - fordult Blairhez, miután kirázott egy szálat a dobozból és a szájába tette. - Kösz nem. - Elég durva, de olyan király a doboza, hogy nem igazán érdekel - mondta nevetve, és meg akarta gyújtani a cigarettát a bár gyufájával, ám abban a pillanatban ott termett a mixer és tüzet adott neki. - Kösz - lehelte Serena, mire a pasi rákacsintott és gyorsan visszalépett a pult mögé. Missy eközben kihozta az italukat. - A régi szép időkre - emelte fel a poharát Serena, és hatalmasat kortyolt a Cosmopolitanjéből. Hátradőlt a székében, és elégedetten felsóhajtott. -Imádom a szállodákat! Mindegyik ezernyi titkot rejt. Blair felvonta a szemöldökét és megadóan várta, hogy Serena meséljen azokról a szexi és vad dolgokról, amelyek az európai szállodákban vagy az ördög tudja, még hol estek meg vele. - Mármint az ember egyfolytában azon filózik, hogy ki mit művel a szobája mélyén. Lehet, hogy két nő pornót néz és muffint habzsol, vagy két pasi éppen a fürdőszobában partiba vág egy csajt. Az is lehet, hogy a párok a fáradtságtól bealszanak. - Aha - dünnyögte Blair unottan, miközben az italát kortyolgatta. Erőt akart meríteni a piából. Tisztában volt vele, hogy az előtte álló éjszakát -főleg a szexes részét - csak némi segítséggel lesz képes végigcsinálni. - Mondd, mit keres a fényképed a buszok oldalán? És miért nem avattál be? Serena kuncogva hajolt közelebb Blairhez, hogy felfedje a titkát. - Nem ismernél rám! A kép alatt ott van ugyan a nevem, de az arcom nincs rajta. - Nem vágom, mi van? - vonta fel Blair a szemöldökét. - Művészet, az van - magyarázta Serena titokzatosan, és újra kuncogni kezdett. A két lány arca csak néhány centire volt egymástól, így Blair érezte a különféle olajokból készült, nehéz parfüm illatát. - Még mindig nem vágom. Valami mocskos ügy? - Dehogy - felelte Serena ravaszkás mosollyal. -Sokan elkészíttették a fivérekkel a portréjukat. Sok celebrity. - Mint például? - Madonna, Eminem és Christina Aguilera. - Fasza - bökte ki Blair közönyösen. Serena szeme résnyire szűkült. - Csak ennyi, hogy „fasza"? Blair felszegte az állát és a füle mögé simította egyenes, barna haját.
- Miért, mit vártál? Ultragáz, hogy te bármire képes vagy azért, hogy sokkold az embereket. Nincs benned büszkeség? Serena letaglózva csóválta meg a fejét, és izgatottan rágni kezdte a körmét. - Most beszóltál? Mit csesztem el megint? - Például kirúgattad magad az előző suliból -vetette oda hanyagul Blair. Serena felhorkant. - És? Egy rakás embert ismerek, akiket kirúgtak. Annyi balfasz rendszabály van, hogy szinte lehetetlen bent maradni egy ilyen helyen. Blair összeszorította a száját, és alaposan megfontolta, amit mondani akart. - Inkább az a gáz, amiért kitettek. Blair szórakozottan forgatta az ujján a rubinköves gyűrűt. Serena Missy felé emelte a poharát, jelezve, hogy kér még egy italt. - Az egyetlen ok, amiért kirúgtak, az, hogy nem kezdtem el időben a sulit. Franciaországban maradtam úgy, hogy az őseim nem is tudtak róla. Eredetileg augusztus végén repültem volna vissza, de szeptember harmadik hetéig oda sem toltam a képemet. Egy überkirály kastélyban laktam Cannes mellett, ahol egyfolytában pörögtem. Nem hinném, hogy végigaludtam volna akár egyetlen éjszakát is, amíg ott voltam. Olyan volt az egész, mintha a Nagy Gatsbyben szerepelnék. Volt ott egy testvérpár, felváltva kavartam velük. Igazából - nevetett fel vidáman - inkább az apjuk tetszett, de ő nős volt, sajnos. A DJ dögös acidet kezdett játszani. A gyertyák lángja homályos fényt vetett a falakra. Miközben Serena a távolba révedő Blairt figyelte, a lába a dob ritmusára járt. Ujabb cigarettára gyújtott. - Egyébként persze hogy szétbuliztam magam a suli alatt, ahogy mindenki. Az igazgatóság attól bukott ki, hogy nem jelentem meg az év elején. Megértem őket is, de nekem egyáltalán nem jött be a tanulás. Túl jól mulatoztam. Blair rosszallóan forgatta a szemét. Baromira nem volt kedve végighallgatni a sztorit. - Arra nem gondoltál, hogy ezek életünk legfontosabb évei? Nemsokára jön a fősuli! Missy kihozta Serena italát, de a lány ezúttal csak bólintott köszönetképpen. A tekintetét a földre szegezte és ismét a kisujja körmét rágcsálta. - Mostanában parázok is emiatt. Eddig nem nagyon mozgatott, hogy a továbbtanulás miatt valamelyik klub vagy csoport tagja legyek. Eszem ágában sem volt a tanulásra összpontosítani. Blair megcsóválta a fejét. - Szar lehet az őseidnek - mondta halkan. Serena szeme tágra nyílt, és az ajka remegni kezdett. Azért sem hagyja magát kikészíteni. Blair csak húzza. Lehet, hogy megjött neki. Serena hatalmasat kortyolt a koktéljából, és a szalvétával megtörölte a száját. - Na, és te? Mit műveltetek Nate-tel a nyáron? Láttad már a yachtját, amit Maine-ben épít? kérdezte témát váltva. - Squashtáborban voltam. Elcseszett nyaram volt. -Aha. Egy ideig kínos csendben iszogattak, majd Sere-nának hirtelen felcsillant a szeme. - Hallod, egy csaj vállalkozott rá, hogy segít a filmezésben. Egy kilencedikes. A neve Jenny. Ja, és kaptam tőle egy meghívót a jövő heti partira. Amit te szervezel. Betalált! Blair előhúzott egy újabb szál cigarettát, és a szájába tette. Kezébe vette a gyufát, és várt egy pillanatot, hátha a mixer hanyatt-homlok odarohan hozzá az öngyújtójával. De ezt bebukta. Blair maga gyújtott rá, és a hatalmas füstfelhőt egyenesen Se-rena arcába fújta. Szóval, tud a buliról. Ráadásul meghívója is van. Mindegy, előbb-utóbb amúgy is rájött volna. - A szépírásművész - mondta Blair édesen mosolyogva. - Ügyes kezű csaj, mi?
- Igen, faja lett a meghívó. Cuki volt tőle, hogy szólt, amiért a tőled kapott listán a régi sulim címe szerepel. Blair megigazította a haját és vállat vont. - Nem mondod - kuncogta meglepetést színlelve. - Sorry. - Mesélj valamit róla! Most éppen kinek gyűjtünk? Blair képtelen volt öntelt mosoly nélkül beszélni a jótékonysági buliról, mivel az egész olyan lagymatagnak és sótlannak tűnt. Pontosan azért adta neki a Csörözz! nevet, hogy egy kis színt és életet leheljen belé. - Annak a két vándorsólyomnak, amelyek a Central Parkban élnek. Lévén kihalófélben lévő faj, mindenki parázik, hogy elpusztulnak, éheznek vagy a mókusok felzabálják a tojásaikat, meg ilyesmi, így aztán létrejött egy alapítvány. Ne röhögj! Tudom, hogy bénán hangzik... Serena kifújta a füstöt. - Szerintem az emberek között is akadnak olyanok, akikre ráférne a segítség. Itt vannak például a homik. - Ez is van olyan fontos ügy, mint a többi. Nem akartuk túl komoly témával kezdeni az idényt -pufogott sértődötten Blair. Ő nevethetett ezen a szerencsétlen ötleten, de Serenának nem volt joga hozzá. - Csak mi leszünk ott vagy az ősök is hivatalosak? Blair egy pillanatig habozott. - Csak mi - nyögte ki végül. Felhajtotta az italát, és az órájára nézett. - Lassan lépek mormolta, és a vállára vette a táskáját, majd az asztalon heverő cigarettásdoboz után nyúlt. Serena döbbenten vonta fel a szemöldökét. Vette a fáradságot és kiöltözött, mivel arra készült, hogy vad éjszakának néznek elébe. Nagy társaságra számított, azt hitte, hogy minden haverja ott lesz a szállodában. Blair és a lányok, Nate és a srácok -azok, akikkel régebben együtt lógott. - Nem maradunk még egy kicsit? Hová sietsz? - Holnap reggel próbaérettségi lesz - válaszolta Blair fölényesen, bár hazudott, mint a vízfolyás. -Magolnom kell, utána pedig korán bealszok. - Aha - Serena keresztbe fonta a karját és hátradőlt. - Azt reméltem, hogy Bassék lakosztályában bulizhatunk. Még megvan, ugye? Tizedikes korukban Serena, Blair és a haverok rengeteg éjszakát töltöttek a lakosztályban. Iszogattak, táncoltak, filmeket néztek, különleges finomságokat rendeltek, és lubickoltak a jaccuziban. A bulik után egy hatalmas vízágyban józanodtak másnap délig. Egyszer, a tizedik osztály vége felé, Serena és Blair a kádban áztatták magukat egy mámoros éjszaka után. Blair ekkor szájon csókolta a barátnőjét. Serena ugyan másnap nem emlékezett a dologra, Blair azonban soha nem felejtette el. Annak ellenére, hogy a pillanatnyi bekattanás késztette ilyen furcsa megmozdulásra, mégis elöntötte a forróság és kínosan érezte magát, valahányszor eszébe jutott az a csók. Ez volt az egyik oka, amiért megkönnyebbült, amikor Serena a bentlakásos iskolába került. - Basséknak még mindig megvan a kérója -mondta, miközben felállt -, de nem nagyon csippantják, ha más használja. Már nem vagyunk dedósok - tette hozzá hűvösen. - Ertem - felelte Serena. Úgy tűnt, mindegy, mit mond, semmi sem jó. Legalábbis Blairnek nem. - Hát... akkor jó hétvégét - mondta Blair olyan erőltetett mosollyal, mintha idegenek lennének, nem pedig gyerekkori jó barátnők. Egy húszdollárost dobott az asztalra, majd sarkon fordult és elindult a kijárat felé. - Elnézést - szólt oda az útjában álló három, magas srácnak. Szabad?
Serena a szívószáljával kavargatta az italát, és miközben Blairt figyelte, felhörpintette a Cosmopolitan maradékát. A sírás szélén állt, így a koktélját kissé sósnak érezte. - Hé, Blair! - kiáltott a lány után. Talán ha kitá-lalna mindent, megkérdezné, mitől ilyen ribi Blair, és elárulná, hogy egyszer lefeküdt Nate-tel, ismét barátok lehetnének. Újra kezdhetnének mindent. Serena felkészülhetne a záróvizsgára, és együtt bulizhatnának megint. Blair azonban már messze járt. Kisétált a Hatodik sugárútra, hogy fogjon egy taxit. Közben szemerkélni kezdett az eső, és a haja sátorként tapadt a fejére. Egy busz húzott el előtte, rajta Serena képével. A köldökét látta egy pillanatra. Úgy nézett ki, mint az őszibarack belsejében lévő sötét gödröcske. Blair felemelte a kezét, hogy leintsen egy taxit. Minél gyorsabban a lehető legtávolabb akart lenni Serenától. Amikor azonban a taxi megállt, a tetején lévő kivilágított reklámfelületen ugyanaz a kép fogadta. Beugrott az autóba, és dühösen becsapta maga után az ajtót. Soha nem fog tudni megszabadulni tőle! Serena mindig kísérteni fogja, akár egy nyamvadt szellem.
B és N kóstolgatják egymást Serena újabb cigarettát halászott elő, és remegő kézzel a szájába tette. Váratlanul rózsaszín gyűrűs kéz jelent meg előtte, és fellobbant egy Zippo öngyújtó lángja. Az arany öngyújtót, akárcsak a gyűrűt, C. B. monogram díszítette. - Hali, Serena! Iszonyú dögös vagy - mondta Chuck Bass. - Miért búslakodsz itt egyedül? Serena mély lélegzetet vett, legyűrte a könnyeit és elmosolyodott. - Hali, Chuck! Örülök neked. Blair dobott, úgyhogy magamra maradtam. Jön még valaki? Chuck becsukta az öngyújtó tetejét és zsebre vágta. - Ki tudja? - nézett körül a bárban. - Sosem lehet előre tudni, hogy ki téved be - mondta, és lehuppant a székre, ahol előzőleg Blair ült. - Tényleg hihetetlenül dögös vagy - mormolta, és úgy bámulta Serena lábát, mintha fel akarná falni. - Kösz - mondta a lány nevetve. Megkönnyeb-bülést érzett, hogy amíg régi haverjai furcsán viselkedtek, Chuck ugyanaz maradt, aki volt. - Még egy kört! - szólt oda a fiú Missynek. - írd a számlámhoz - tette még hozzá, és visszaadta Se-renának az asztalon heverő húszdollárost. -Tedd el! - Blairé. - Akkor add vissza neki. Serena egy ideig nézte a bankót, majd bólintott és piros bársonytáskájába gyűrte a pénzt. -Végre! - derült fel Chuck arca, amikor Missy az asztalukra tette az italokat. - Halál a májra! -kiáltotta, és koccintott Serenával, majd ledöntötte a torkán a skót whiskyt. - Hoppá! Serena véletlenül a ruhájára löttyintette az italát. - A francba! Chuck gyorsan felkapta a koktél mellett heverő szalvétát, és a foltra nyomta, ami a lány csípőjénél éktelenkedett. - Na, már fel is szívta - jelentette ki vidáman, és a keze elidőzött Serena testén. - Kösz, Chuck - mondta, és eltolta a fiú kezét. -Minden oké! Chuck egyáltalán nem zavartatta magát. Lehetetlenség volt kínos helyzetbe hozni. - Kérjünk még egy kört, aztán vigyük fel a lakosztályba, hm? Majd szólok a bárpultosnak, hogy aki jön, küldje fel. Egyébként is vágja az egész bagázst. Serena habozott egy pillanatig, mert eszébe jutott, mit mondott Blair arról, hogy a Bass család nem igazán rajong azért, ha idegenek tivornyáznak a lakosztályukban. -Tutira? Chuck felnevetett, és a kezét Serena felé nyújtotta. - Naná! Add a kezed kismókus! Annak ellenére, hogy zuhogott az eső és majd' lefagyott a töke, Nate nem igyekezett túlzottan Blairhez. Micsoda ótvar helyzet. Egy tizenhét éves srác, aki most először fog kefélni a barátnőjével... Mint az állat kéne rohannia a lányhoz.
Mostanra már biztosan vágja - mondogatta magában újra meg újra. Ha az egész város tisztában van vele, hogy lefeküdt Serenával, ő miért lenne kivétel? Ha viszont valaki felnyomta nála, akkor miért nem akadt ki már előbb? Nate kezdett bekattanni. Beugrott a Madison sugárúton lévő italboltba, és vett egy kis üveg Jack Danielst. Otthon már elszívott egy spanglit, de szüksége volt némi szíverősítőre, mielőtt Blair elé áll. Sejtelme sem volt róla, hogy mire számítson. A hátralévő utat olyan lassan tette meg, ahogyan csak tudta, s közben hatalmas kortyokban gurította le a torkán a piát. Mielőtt még Blairék házához ért volna, vett egy szál rózsát. Chuck újabb kört rendelt a bárban, s Serenával a nyomában elindult a lifthez, hogy felmenjenek a Bass család kilencedik emeleten lévő lakosztályába. A helyiség ugyanúgy festett, mint máskor: házi mozival és bárral felszerelt nappali, jókora ágy és újabb házi mozi a tágas hálószobában, óriási márvány fürdőszoba, jacuzzi és a fogason két pihe-puha fehér köntös. Serena már csak a köntösök miatt is imádta a szállodákat. A nappaliban lévő kávézóasztalkán fényképek hevertek. Serena az egyiken felismerte Nate arcát, így felemelt egy köteget és gyorsan végigfutotta. - Tavalyiak - magyarázta Chuck, futó pillantást vetve a képekre a lány válla fölött. - Őrült parti volt! Blair, Nate, Chuck, Isabel és Kati meztelenül a jacuzziban, az ágyban pezsgőt kortyolgatva, fehérneműben indián táncot lejtve... Valamennyi fotó tavalyi bulikon készült a lakosztályban. A dátum ott állt mindegyiken. Szóval Blair hazudott! Semmi sem változott, még mindig hatalmas orgiákat tartottak Bassék lakosztályában. Blair tehát nem volt az a visszafogott Teréz anya, akinek kiadta magát a szemérmesen nyakig begombolt, kis fekete kardigánjában és a jövőről leadott álszent előadásával! Az egyik fényképen csak egy alsónemű volt rajta, s kezében egy óriási pezsgősüveggel fel-le ugrált az ágyon. Serena az italába kortyolt, és leült a kanapéra. Chuck a másik végébe telepedett, és az ölébe vette a lány lábát. - Chuck! - szólt rá éles hangon Serena. - Mi van? Csak lehúzom a csizmádat - mondta ártatlan arccal. - Vagy nem akarod magad kényelembe helyezni? Serena felsóhajtott. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. - Dehogynem - felelte, s miközben Chuck levette a csizmáját, a távirányítóért nyúlt, hogy bekapcsolja a tévét. A TBS csatornán a Dirty Dancing ment. Pazar! Chuck masszírozni kezdte a lábfejét. Jólesett. Aztán megharapta a lány nagylábujját és csókot nyomott a bokájára. - Hé! - kuncogta Serena, és hátrahanyatlott a kanapén. A szoba forogni kezdett vele. Soha nem bírta igazán a piát. Chuck keze feljebb csúszott a lábán, és az ujjai a combján matattak. - Chuck! - ült fel hirtelen Serena, és kinyitotta a szemét. - Mi lenne, ha csak úgy ücsörögnénk egy kicsit? Nem tudnál nyugton maradni? Punnyadjunk és nézzük a filmet! Tudod, mint a csajok. Chuck négykézláb kúszott Serena felé, s a lány rövidesen a kanapéhoz préselődve találta magát. - Csakhogy én nem vagyok csaj - mormolta, és lassan csókolgatni kezdte Serenát. A szájának sósmogyoró-íze volt. - A francba! - sikoltotta Blair, amikor meghallotta a kaputelefon hangját, mivel tudta, hogy a portás hívja. Nate megérkezett, és ő még mindig ruhában volt, ráadásul végigcsöpögtette a szőnyeget vörös viasszal. Gyorsan lekapcsolta a villanyt a hálószobájában, és a konyhába sietett, hogy felvegye a telefont.
- Igen, küldje fel! - mondta a portásnak. Kigombolta a farmerját, és miközben visszarohant a szobájába, megpróbált kibújni belőle. Aztán megszabadult a többi ruhadarabtól, és gombóccá gyűrve valamennyit a szekrényébe dobta. Amikor végre meztelen volt, parfümöt fújt magára, és a lába közé is spriccelt egy keveset. Blair megállt a tükör előtt, hogy szemügyre vegye meztelen testét. A lába túl rövid volt, a melle pedig kicsi, nem olyasmi, amibe belefúrhatná a srác az arcát. A farmerja vörös csíkot hagyott a derekán, ami azonban nem tűnt fel a halovány fényben. Bársonyos bőre még mindig barna volt a nyári nap sugaraitól, a tekintetéből azonban félelem sugárzott, és annak ellenére, hogy a tervéhez méltón szexisnek akart látszani, inkább egy párás kislányra emlékeztetett. A haja kócos volt az esőtől, így aztán beszáguldott a fürdőszobába, az ajkára kent egy keveset az ajakbalzsamból, amit Serena a mosdókagyló szélén felejtett, majd addig fésülte hosszú, barna haját, amíg a tincsek engedelmesen, csábosán simultak a vállára. íme, elkészült az ellenállhatatlan nő! Megszólalt a csengő, és Blair fésűje hatalmas koppanással a mosdókagylóba esett. - Nyitom! - kiáltotta. Mély lélegzetet vett, lehunyta a szemét, s annak ellenére, hogy nem volt az az imádkozós fajta, elmormolt egy rövid fohászt. Remélem, minden simán megy! Én megtettem, amit lehetett. Mivel a fiú teljes súlyával ránehezedett és nem volt ereje megmozdulni, Serena hagyta, hogy Chuck nyelve felfedezőútra induljon a szájában. Egy ideig figyelte, amint Jennifer Grey Patrick Swayze-vel együtt a tóban pancsikol, majd elfordult és lehunyta a szemét. - Chuck, elég szarul vagyok - mondta, s úgy tett, mintha hányingere lenne. - Kicsit pihenjünk, oké? Chuck felült, és a kézfejével megtörölte a száját. - Semmi gond - felelte, és felállt. - Hozok egy pohár vizet. A bárpulthoz ment, jeget tett egy pohárba, majd Poland ásványvizet öntött rá. Amikor visszatért Serenához, a lány már mélyen aludt. A feje hátrahanyatlott a párnákra, hosszú lábát keresztbe fonta. Chuck lehuppant mellé a kanapéra, megragadta a távirányítót és csatornát váltott. - Szia! - köszönt Blair, és kikukucskált a résnyire nyitott ajtón. - Szia! - emelte fel Nate a rózsát. A haja nedvesen csillogott, és az arca kipirult az izgalomtól. - Csupasz vagyok. - Nem mondod? - kérdezte Nate, de látszott rajta, hogy alig fogta fel, amit hallott. Beengedsz? - Persze - felelte a lány, és szélesre tárta az ajtót. Nate sóbálvánnyá dermedve bámult rá, mire ő elvörösödött és a teste köré fonta a karját. - Mondtam, hogy nincs rajtam semmi. Blair kinyújtotta a kezét és elvette a virágot. - Neked hoztam - dadogta rekedten Nate, aztán megköszörülte a torkát, és a padlóra meredt. Cipő? Blair felnevetett. Nate parázott, talán jobban, mint ő. Annyira cuki! - Siess, vetkőzz le te is! - suttogta, és kézen fogta a fiút. - Gyere velem! A hálószobába mentek, de Nate-nek nem az ilyenkor szokásos dolgok jártak a fejében. Eszébe sem jutott, hogy alaposabban szemügyre vegye Blair seggét, vagy keressen egy óvszert, esetleg a rossz lehelete miatt parázzon. Képtelen volt józanul gondolkodni. Blair szobája gyertyafényben úszott. Az ágy mellett egy üveg vörösbor és két pohár állt. Blair letérdelt, és mindkettőjüknek öntött az italból, akár egy szorgos kis gésa. A szobája sötétjében sokkal felszabadultabb lett. - Milyen zenét akarsz? - kérdezte Nate-től, és felé nyújtotta az egyik poharat. A csendben jól hallatszott, ahogy a fiú hatalmasat kortyol a borból.
- Zenét... Bármit. Mindegy. Blair természetesen már korábban elkészített egy válogatáscédét. Az első helyen a Coldplay szerepelt, mert tudta, hogy Nate-nek bejön. Lassú, érzéki dallamok, az kell ide! Blair gondolatban már olyan sokszor elpróbálta a jelenetet, hogy úgy érezte magát, mint egy színésznő, aki végre megkapta élete nagy szerepét, amely a hírnévhez segíti. A kezét Nate vállára tette. A srác nem akart ránézni, de nem tudott ellenállni a csodálatos csábítónak. Egy lány és egy fiú állt egymással szemben. Rengeteg érzelmes dalt írtak már erről a nagy pillanatról. Pfuj! -Vetkőzz, Nate - suttogta Blair. Talán majd elmondom neki, miután megvolt -gondolta Nate. Tudta, hogy nem túl tisztességes, amit művel, de azért lehajtotta a fejét és megcsókolta Blairt. Innen már nem volt visszaút, képtelen volt megálljt parancsolni magának. Amikor Serena nem sokkal később felébredt, Chuck az MTV2-t nézte és hangosan énekelte Jay-Z egyik dalát. A Pucci ruha felcsúszott a lány vékony derekára, és kilátszott a csipkés, kék fehérneműje. A könyökére támaszkodott, és letörölte a szája széléről az ajakbalzsam odaragadt maradékát, majd megigazította a ruháját. - Hány óra? - Itt az idő, hogy ledobjuk a gönceinket és ágyba bújjunk - felelte Chuck türelmetlenül. Úgy érezte, már eleget várt. Serena feje lüktetett, és minden vágya az volt, hogy igyon egy pohár vizet. - Iszonyat szarul vagyok - nyögte, és miközben a homlokát masszírozta, felült. Hazamegyek. - Ne szívass! Veszünk egy forró fürdőt, és rögtön jobban leszel - szólt Chuck, miután kikapcsolta a tévét. - Nem akarom. - Oké, oké! - csattant fel a fiú. - A víz ott van az asztalon. Vedd fel a csizmádat, aztán fogok neked egy taxit. Serena engedelmeskedett. Amikor felállt, látta, hogy hideg eső veri a szálloda ablakát. - Zuhog - jelentette ki, majd belekortyolt a vízbe. Chuck odanyújtotta neki a védjegyévé vált kék kasmírsálat. -Tekerd a fejedre! Gyere, bébi! Serena elvette a sálat, és követte a fiút a felvonóhoz. Menet közben egyetlen szót sem váltottak. Serena tudta, hogy Chuck berágott, amiért elmegy, de egy fikarcnyit sem érdekelte. Alig várta, hogy kint legyen a friss levegőn és végre a saját ágyába bújjon. A Remi fivérek fényképével díszített taxi állt meg mellettük. Serenának úgy tűnt, mintha a kép csókra csücsörített ajkat ábrázolna. - Ez meg mi? Egy rudi? - kérdezte viccelődve Chuck, de amikor a lányra nézett, a szemében nyoma sem volt vidámságnak. - Hé, tudom már, ez a segglyukad! Serena bizonytalanul nézett rá. Fogalma sem volt róla, hogy Chuck poénkodik vagy valóban ezt gondolja a fényképről. Kinyitotta előtte a taxi ajtaját, ő pedig gyorsan beugrott a hátsó ülésre. - Kösz, Chuck - mondta kedvesen. - Később találkozunk! - Na persze - mormolta, majd behajolt az autóba, és az üléshez préselte Serenát. - Mi a fene bajod van velem? - sziszegte. - Tizedik óta kavarsz Nate Archibalddal, és tuti, hogy a bentlakásos suliban meg Franciaországban is szétcsináltál minden pasit. Azt hiszed, velem nem tudnál kefélni egy jót? Serena egyenesen Chuck szemébe nézett, és életében először látta olyannak, amilyen valójában volt. Mindig nehezére esett kedvelni őt, de addig soha nem jutott el, hogy megutálja.
- Egyébként felejts el. Úgysem húználak meg -vicsorogta dühösen. - Hallottam, hogy mindenféle nyavalyát összeszedtél. - Húzz a francba! - rivallt rá Serena, és a kezét a fiú mellkasának nyomva ellökte magától, majd bevágta az orra előtt az ajtót, és megadta a címet a sofőrnek. Ahogy az autó elindult, Serena maga köré fonta a karját, és kifejezéstelen tekintettel meredt a szélvédőn csorgó esőre. Amikor a taxi megállt a Broadway és a Spring kereszteződésében lévő lámpánál, kinyitotta az ajtót, kihajolt, és a csatornalefolyóba hányt. Most legalább alapos leckét kapott abból, hogy miért nem szabad inni éhgyomorra. Chuck sálja belelógott a járdára fröccsent rózsaszínű hányásba, így Serena letekerte a nyakáról, beletörölte a száját és a táskájába gyömöszölte. - Ez faja - dünnyögte maga elé, és becsukta a taxi ajtaját. - Papír zsebkendőt, hölgyem? - kérdezte a sofőr, és hátranyújtott egy doboz Kleenexet. Serena kivett egyet, majd ismét megtörölte a száját. - Köszönöm. Hátradőlt az ülésben, lehunyta a szemét, és mint mindig, ezúttal is hálás volt, amiért egy idegen a segítségére sietett. -Van nálad gumi?... - suttogta Blair Nate merev farkát simogatva, amely olyan hatalmasnak látszott, akár egy tüzelésre kész ágyú. Sikerült levetkőztetnie Nate-et, s mindketten az ágyra terített takarón feküdtek. Az előjáték már egy órája tartott. Jennifer Lopez száma ment, és Blair érezte, hogy egyre jobban belemelegedik. Megragadta Nate kezét és végignyalogatta az ujjait, majd mohón szopogatni kezdte a végét. A lelke mélyén tudta, hogy a szex a legjobb mulatozás. Nate a hátára fordult. Olyan feszült volt egész nap a Blairrel megbeszélt randi miatt, hogy alig evett valamit, s a gyomra hatalmasat kordult. Hazafelé menet mindenképpen meg kell állnia a Lexing-tonon lévő mexikói étteremnél. Baromira vágyott egy csirkés, fekete babos burritóra, extra avokádó-krémmel. Blair erősen a kisujjába harapott. - Au! - kiáltott fel önkéntelenül, és érezte, hogy a merevedése alábbhagy és lelohad, mint a tűvel kilyukasztott lufi. Felült és dühösen a hajába túrt. - Nem megy - mormolta. - Mi? Mi a baj? - kérdezte Blair, és ő is felült. A gyomra görcsbe rándult. A forgatókönyvében nem ez szerepelt. Nate elcseszi a tökéletesnek induló estét. A fiú esetlenül megfogta a lány kezét, és végre a szemébe nézett. - El kell mondanom valamit! Képtelen vagyok "lefeküdni veled úgy, hogy nem tudsz róla. Totál idiótának érzem magam... Blair kiolvasta Nate tekintetéből, hogy az estéjük nemcsak hogy elcsesződött, hanem egyenesen tragédiába fulladt. - Mondd - szólt halkan. Nate felemelte az ágytakaró szélét, és az egyik felét Blair vállára terítette, a másikat pedig a dereka köré igazította. Ciki volt úgy beszélni a történtekről, hogy közben mindketten meztelenek voltak. Ismét megfogta Blair kezét. - Emlékszel, amikor a tavalyelőtti nyáron Skóciába utaztál a nagynénéd esküvőjére? A lány bólintott. - Rohadt meleg volt, és a városban rekedtem az apámmal. Egész nap csak lógtam, míg ő értekezletekre meg ilyesmikre járt, úgyhogy felhívtam Serenát Ridgefieldben, és megkértem, hogy jöjjön be New Yorkba. Nate észrevette, hogy Blair mozdulatlanná dermedt Serena nevének hallatán. A tekintete gyanakvóvá vált, és miután elhúzta a kezét, összefonta a karját a melle előtt. - Iszogattunk és kiültünk a kertbe. Olyan forróság volt, hogy Serena bemászott a szökőkútba és fröcskölni kezdett vízzel. Elvesztettem az eszem... mármint... - Nate hebegett-habogott.
Eszébe jutott, mit mondott Cyrus arról, hogy a lányoknak nagyon bejön a meglepetés. Nos, Blairre élete egyik legnagyobb meglepetése várt, de Nate biztos volt benne, hogy egyáltalán nem fog bejönni neki. - Igen? És? - Csókolóztunk - nyögte halkan Nate. Mély lélegzetet vett és benn tartotta. Kénytelen lesz elmondani a teljes igazságot. Kifújta a levegőt. - Aztán lefeküdtem vele. Blair lelökte magáról a takarót és felpattant. -Tudtam! - kiáltotta. - Ki nem kefélte meg azt a ringyót? - Sorry, Blair. Nem terveztük el előre... csak úgy megtörtént. Egyetlenegyszer, esküszöm! Nem akartam, hogy azt hidd, ez lesz számomra az első alkalom. El kellett mondanom a frankót. Blair kiviharzott a fürdőszobába, lekapta az akasztóról rózsaszín szaténköpenyét, majd belebújt és ingerült mozdulattal szorosra húzta az övet a derekán. - Húzz a francba, Nate! - sziszegte mérgesen, és dühében forró könnycseppek csorogtak végig az arcán. - Rád sem bírok nézni! Szánalmas vagy! - Blair... - Nate egy pillanatig elgondolkozott rajta, hogy mivel vehetné le a lábáról a berágott lányt. Mindig is remekül értett a nők nyelvén, de a szavak ezúttal nem jöttek a szájára. Blair becsapta az orra előtt a fürdőszoba ajtaját. Nate felvette a boxeralsóját, összeszedte a farmerját, ingét és a cipőjét, majd lelépett. Alig várta, hogy végre ehessen egy burritót. Blair hallotta, ahogy az ajtó tompa dübbenéssel bezárult, mégsem hagyta el a fürdőszobát. Csak állt a tükör előtt, és könnyáztatta arcát bámulta. Serena ajakbalzsamja ott hevert a mosdókagyló mellett, ahol hagyta. Blair remegő kézzel felemelte, és elolvasta az oldalán álló feliratot: Sebhely. Milyen undorító név! Természetesen Serena megengedhette magának, hogy undorító nevű ajakbalzsamot használjon, lyukas harisnyát, kopott, régi cipőt viseljen, és elhanyagolja a haját. Mindenképpen megkapta álmai férfiját. Blair dühösen felmordult, majd kinyitotta a fürdőszoba ablakát, és kidobta az ajakbalzsamot az éjszakába. Egy ideig várt, hogy hallja-e, ahogy az apró tubus koppanva földet ér, de odakintről csak a forgalom zaja szűrődött fel hozzá. A fejében új filmjének részletei kavarogtak. A főszereplőt, a csodás Serena van der Woodsent szétlapítja egy busz, amelynek oldalán ott pompázik flancos fényképe, és a csaj rettenetes állapotba kerül. Hű barátnője, Blair azonban nem sajnálja rendkívül drága idejét, hogy odaadó férjével, Nate-tel együtt meglátogassa és körtepéppel etesse Quasimodo Serenát, miközben azokról a bulikról mesél neki, amelyeken élete szerelmével részt vettek. A visszataszító külsejű rémség válaszképpen csak szellem és morog, de a jószívű Blairt mindez persze egyáltalán nem zavarja, hiszen ez a legkevesebb, amit megtehet barátnőjéért. Az emberek Szent Blairnek fogják hívni, és aranyszíve miatt különféle díjakat adományoznak majd neki.
S és N esélyei Nem sokkal éjfél előtt egy taxi állt meg az Ötödik sugárút 994. számú háza előtt. Az utca túloldalán lévő Metropolitan Múzeum lépcsőjén egyetlen lélek sem ült, s az utcai lámpák fehér fénybe vonták a környéket. Serena kiszállt az autóból, és intett Rolandnak, az öreg éjszakai portásnak, aki nyugodtan szunyókált a folyosón. A bejárati ajtó kinyílt, de nem Roland, hanem Nate nyitotta ki. - Nate! - sikkantotta Serena őszinte meglepetéssel a hangjában. - De jó, hogy látlak, megdobnál öt dolcsival? Általában a portástól kérek, de úgy látom, ő bealudt. Nate előhúzott a zsebéből egy köteg bankjegyet, és kifizette a taxisofőrt. Azután a mutatóujját a szája elé tette, majd odalopakodott a főbejárathoz, és erősen megkocogtatta az üveget. - Hahó! - kiáltotta. - Jaj, Nate - nevetett Serena -, olyan genya vagy! Roland kinyitotta a szemét, és ijedtében akkorát ugrott, hogy majdnem leesett a székéről. Miután feltápászkodott, kinyitotta nekik a belső ajtót, és Serena, nyomában Nate-tel a felvonóhoz futott. A lakásban egyenesen a lány szobájába mentek. - Megkaptad az üzimet? - kérdezte Serena ásítva, miközben megpróbálta lecibálni a csizmáját. -Azt hittem, bulizunk egyet ma este. - El voltam havazva - válaszolta Nate. Felemelte a mahagóni kincsesládikát őrző apró üvegbalerinát, melynek gombostűfejnyi lábacskái spiccbe feszültek. El is felejtette, milyen szép. - Mindegy, amúgy sem volt túl nagy kedvem hozzá - sóhajtotta Serena, és lehuppant az ágyra. - Kivagyok - suttogta, és megpaskolta maga mellett a takarót, majd kicsit arrébb húzódott, hogy helyet csináljon Nate-nek. - Feküdj ide mellém, és mondj el egy esti mesét! Nate letette a balerinát, és hatalmasat nyelt. Serena szobájának illata fájó emlékeket ébresztett benne. Odafeküdt a lány mellé, átölelte, s hagyta, hogy megcsókolja és kényelmesen bekuckózza magát kiskiflibe. - Most jöttem Blairtől. Serena azonban nem válaszolt. Egyenletesen lélegzett. Talán már el is aludt. Nate mozdulatlanul feküdt. A szeme azonban nyitva volt, és a gondolatai forgószélként kavarogtak. Azon töprengett, hogy a történteket tekintheti e hivatalos szakításnak. Vajon mit tenne Serena, ha szájon csókolná és bevallaná neki, hogy szereti? Talán ha nem lett volna titkolnivalója, lefekszik Blairrel... Nate körülnézett az ismerős és kedves tárgyakkal telezsúfolt szobában, melyekkel együtt nőttek fel. A skót szoknyába öltöztetett játék mackó előkelő származásához méltón, fensőbbségesen trónolt Serena öltözőasztalkáján. Serena ruhái, mint mindig, ezúttal is túlcsordultak az óriási mahagóniszekrény fiókjainak peremén. A kis, barna égésfolt, melyet Nate ejtett még kilencedik osztályos korukban az ágy fölé tornyosuló, hófehér baldachinon.
Az ajtó mellett ott hevert Serena piros bársonytáskája, melynek tartalma szanaszét hevert a földön. Egy kék dobozos Gauloise cigaretta. Húszdolláros bankjegy. Amex kártya. És egy tengerészkék sál. Miért kért kölcsön, ha volt nála húsz dollár? És mit keres a táskájában Chuck Bass sálja? Nate fordult, és Serena halkan felnyögött, ahogy a feje a párnára hanyatlott. Alaposan szemügyre vette a lányt. Dögös és szexis, mindig meglepő, s az ember önkéntelenül is megbízik benne. Nehéz volt elhinni, hogy nem álom, hanem hús-vér csaj. Serena hirtelen Nate nyaka köré fonta a karját, és magához húzta. - Aludj velem! - mormolta lehunyt szemmel. Nate szinte sóbálvánnyá merevedett. Fogalma sem volt róla, hogy Serena vele akar aludni, vagy alvás előtt kefélni is akar. Már rágondolni is elég volt ahhoz, hogy felizguljon. Minden épeszű pasas rákattanna - gondolta Nate, és pontosan ez volt az, ami hideg zuhanyként hatott rá. Volt valami könnyed nemtörődömség abban, ahogy Serena megkérte, hogy aludjon vele. Abban a pillanatban valahogy nem esett nehezére elképzelni, hogy a lány valóban akkora ribanc, ahogy rebesgették. Serenát ismerve a legocsmányabb szarkeverés is hitelesnek tűnt. Valami megcsillant a beáramló fényben, és Nate meglátta a gyerekkori tejfogakkal teli, parányi ezüstdobozkát, melyet a lány az ágya melletti asztalon tartott. Valahányszor Nate felkereste Serenát, kinyitotta a bársonybéléses dobozt, hogy megbizonyosodjon arról, a fogak még mindig benne vannak-e. Ezúttal azonban nem engedett a késztetésnek. Ahogy a dolgok jelenleg álltak, úgy tűnt, Serena már nem az a bájos kislány, aki gyűjtötte a tejfogait. Nate elhúzódott a lánytól, és felkelt. Felkapta és az ágyra dobta Chuck sálját, s közben észre sem vette, hogy hányásfoltok éktelenkednek rajta. Anélkül, hogy egyetlen búcsúpillantást vetett volna Serenára, kiment és becsapta maga mögött az ajtót. Serena felébredt a zajra. Kinyitotta a szemét és sóhajtott. Amikor megérezte a hányás szagát, öklendezni kezdett, és amilyen gyorsan csak tudott, a fürdőszobába rohant. Térdre rogyott, megragadta a fehér porcelán vécécsésze peremét, és belehajolt. Az erőlködéstől megfájdult az oldala, de semmit nem adott ki magából. Felállt, megnyitotta a forró vizes csapot, majd kibújt nyirkos Pucci ruhájából és a földre dobta. Egy kellemes zuhany, némi bőrradír, és holnapra olyan lesz, mint újkorában.
badgirl.net Figyelem: a valódi neveket, helyszíneket és eseményeket megváltoztattam, hogy megvédjem az ártatlanokat. És megvédjem magamat - "az ártatlanok" dühétől.
Hey, people! SZŰZOLTÁS Af-től egy hatalmas hátast dobtam. Már csak egy incifinci hajszál választotta el attól, hogy belépjen B mennyei örömének kapuján. Azt hiszem, meg kell hajolnunk fantasztikus önuralma előtt, amiért képes volt a kifliben tartani a hot dogot. Lefogadom viszont, hogy S nem bánta volna, ha N befogja a száját ahelyett, hogy őszinteségi rohamában kiönti a lelkét és elmeséli, mi történt S-sel, inkább hozzálát azon melegében. Szegény B, ki lesz most a szűzoltója? Tévedtem a pasikkal kapcsolatban. Mindig azt hittem, hogy bármit megtennének csak azért, hogy felpróbáljanak egy szüzet. Mármint azt gondoltam, hogy W-nek tetszeni fog a dolog. Úgy tűnik azonban, hogy nem izgatja különösebben. Egyébként az is tuti, hogy képtelen lenne megbirkózni egy ilyen óriási kihívással anélkül, hogy egy jó kövér spangli kíséretében be ne vedelne fél üveg whiskyt. Lúzer! Mint kiderült, S-re sem vetette rá magát, pedig mindannyian tudjuk, hogy ő már búcsút mondott a pókhálójának. Az is lehet, hogy N túl magasra tette az erkölcsösség lécét. Óóó, ettől még jobban szeretem! A mailjeitekből: Hali, BG! "láttam, amikor S egy pasassal a lift felé araszolt a Tribecában. totál ki volt bukva, egy pillanatra elfogott a kísértés, hogy bekopogjak a lakosztályuk ajtaján és megnézzem, hogy buliznak-e vagy valami más rosszban sántikálnak, de aztán berezeltem, a tanácsodra lenne szükségem, mit gondolsz, S velem is eljönne egy numerára? nekem nagyon úgy tűnik, hogy tuti könnyű préda. -Coop Kedves Coop! Ha azok közé tartozol, akiknek kérniük kell az ilyesmit, akkor a válaszom: valószínűleg nem. Lehet, hogy S
egy Krva, de kiváló ízlése van. - BG Lebukta! Egyetlen infóm van: N burritót burkolt a Lexingtonon, és a cuki pultoslánnyal traccsolt. Hálából ingyen kapott egy szép nagy adag extra avokádókrémet. Na persze, hálából! Tudom, hogy értem lángol a kis szívetek, hát csak égjetek bátran, Szeretettel:
badgirl.net
Nem félünk a Barneystól! - Szarházi - suttogta Jenny, miközben a bátyja mellkasát bökdöste. - Kelj már fel! Dan eltakarta a szemét, és magára húzta a takaróját. - Szállj le rólam, szombat van - motyogta. -Térj már magadhoz, hallod? - nyavalyogta Jenny, és az ágy szélén ülve rázni kezdte a srác vállát. - Mi van? Hagyjál lógva! - Francokat. Shoppingolni megyünk! - Még csak az kéne - válaszolta Dan, és a fal felé fordult. - Please! Vennem kell egy ruhát a pénteki bulira, neked pedig segítened kell kiválasztani. Apa ideadta a hitelkártyáját. Azt mondta, te is választhatsz valami göncöt - kuncogta. - Olyanok leszünk, mint a nyamvadt, sznob kölykök, akik frakkban és puccos ruhákban járnak! Dan a húga felé fordult. - Részemről passzolok. - Fogd be! Eljössz és kész! Találkozni fogsz Serenával, és táncolhatsz is vele. Majd bemutatlak neki. Über jó fej - csacsogta Jenny. - Negatív - közölte makacsul Dan. - Oké, de akkor legalább segíts kiválasztani a ruhát - duzzogott a lány. - Én mindenképpen ott leszek, és dögösen akarok kinézni. - Nem kísérhetne el inkább apa? - Ne szívass! Azt mondtam, hogy jól akarok kinézni. Tudod, mit tanácsolt apa? Azt, hogy menjünk a Searsbe, mert az a munkásosztály áruháza. Fogalmam sincs, mit akar ez jelenteni. Még azt sem tudom, hol van a Sears... ha egyáltalán létezik még. Amúgy a Barneysba megyek. El sem hiszem, hogy még sohasem voltam ott! Lefogadom, hogy a Serena van derWoodsen- és a Blair Waldorf-félék mindennap oda járnak. Dan felült és hangosan ásított. Jenny indulásra készen állt. Göndör haját copfba kötötte, és már felvette a kabátját meg a cipőjét is. Olyan cuki volt, hogy nehéz volt neki ellenállni. - Kihasználsz - dörmögte Dan, miközben felkelt és a fürdőszoba felé botorkált. - De csak azért, mert imádsz - kiáltotta utána Jenny. Dan meggyőződése szerint a Barneys az idióták melegágya volt. Közéjük tartozott az a fickó is, aki arcán a világ legnyálasabb vigyorával ajtót nyitott nekik. Jenny azonban élvezte a helyzetet, és annak ellenére, hogy még soha nem járt az áruházban, úgy ismerte valamennyi zegzugát, mint a tenyerét. Tudta, hogy a földszinten semmi esélye arra, hogy bármit is vegyen, mivel ott kizárólag neves divattervezők ruháit kínálták. Amikor a felvonó felrepítette őket az emeletre, úgy érezte magát, mint aki meghalt és a mennyországba került. A fogasokon csodálatos cuccok sorakoztak, és Jennynek már attól is csorogni kezdett a nyála, ha csak rájuk nézett. Mindegyiket fel akarta próbálni, de természetesen erre nem volt lehetősége. Ha az ember 75D melltartót hord, némileg korlátozott a szabadsága, és mindenképpen segítségre van szüksége.
- Dan, megkérnéd azt a nőt, hogy keressen nekem ebből az én méretemben? - suttogta Jenny, és végigsimított a gyöngypántos, egyenes szabású, bíbor bársonyruhán. Előhúzta az árcímkét a nyakkivágásból. Hatszáz dolcsiba került. - Jézus! - sziszegte Dan, amikor meglátta az árát. - Felejtő! - Csak poénból próbálom fel - magyarázta Jenny. - Nem fogom megvenni. Magasra emelte a ruhát, hogy jobban szemügyre vehesse. A felsőrész alig takarta volna a mellét. Felsóhajtott, és visszatette a helyére a bíborcsodát. - Lennél olyan drága és megkérnéd végre-valahára azt a hölgyet, hogy segítsen? - kérdezte újra. - Mi vagyok én, a csicskád? Dan bársonynadrágja zsebébe süllyesztette a kezét, és hanyagul a kalapokkal teli fapolcnak dőlt. - Könyi... - Na jó. Odalépett a nyúzott, platinaszőke hajú eladóhoz, aki úgy nézett ki, mintha egész életét áruházakban töltötte volna és évente egyszer a szomszédos New Jerseybe járna üdülni. Dan elképzelte, ahogy egymás után szívja a Virginia Síim cigarettákat, és nyaralás közben azon gondolkodik, hogy a lányok boldogulnak-e nélküle az áruházban. - Segíthetek, fiatalember? - kérdezte a nő. A ruháján lévő kitűzőből az is kiderült, hogy a neve Maureen. Dan elmosolyodott. - Jó napot! Segítene a húgomnak kiválasztani valami szép ruhát? Ott van - mutatott Jenny felé, aki éppen egy fodros ujjú, vörös selyemruha árcéduláját tanulmányozta. A kabátját levette, és Dan-nek be kellett látnia, hogy fehér pólóban még hatalmasabbnak látszanak a mellei. -Természetesen - felelte Maureen, és céltudatos léptekkel a lány felé indult. Dan ott maradt, ahol volt. Bizonytalanul nézett körül a számára teljesen idegen környezetben. Hirtelen ismerős hang ütötte meg a fülét. - De mama, esküszöm, úgy nézek ki, mint egy apáca! Totál bénán áll. - Ugyan már, Serena! Szerintem kedves kis ruha. Mi lenne, ha kicsit kigombolnád a nyakrésznél? Ez az! Látod, így már mindjárt más. Úgy nézel ki, mint Jackie Kennedy! Dan megpördült. Az elfüggönyözött próbafülke bejáratánál egy magas, középkorú asszony állt, aki kísértetiesen hasonlított Serenára. A függöny kissé szétnyílt, és Dan egy pillanatra megpillantotta a lány haját, nyakát, meztelen lábát és a sötétvörösre festett körmöket. Az arca lángra gyúlt zavarában, és botladozva a felvonó irányába indult. - Hé, Dan, hová mész? - kiáltott utána Jenny. A karjában iszonyatos mennyiségű ruhát tartott, és hagyta, hogy a fogasok között keresgélő, mindentudó Maureen praktikus tanácsokkal lássa el a speciális melltartókat és a legújabb divat szerint készült push-upokat illetően. Jenny nem is lehetett volna elégedettebb. - Megnézem a férfiosztályt - morogta, és aggódva sandított a próbafülkék felé, ahol az imént meglátta Serenát. - Oké, lent találkozunk háromnegyed óra múlva! Ha szükségem lenne a segítségedre, megcsörgetlek és sikítok. Dan szó nélkül bólintott, majd belépett az üres felvonóba. A férfiosztályon odasétált a pulthoz, és a csuklójára spriccelt egy kis Gucci parfümöt. Az erős, olaszos illat nem jött be neki, ezért gyorsan körülkémlelt a számára szokatlan, mondhatni rémisztő környezetben, hátha talál a közelben egy mosdót, ahol leöblítheti a kezét. Nem messze onnan, ahol állt, meglátott egy elegáns ruhába bújtatott próbababát, mellette pedig csatarendbe állított szmokingok egész sorát. Dan odasétált és végigsimított a drága anyagból készült zakókon. Hugó Boss, Calvin Klein, DKNY, Armani.
Elképzelte, ahogy Armani szmokingjában, karján Serenával kilép a limuzinjából. Végiglejtenek a fergeteges buliba vezető vörös szőnyegen, miközben az emberek ámulva nézik őket és irigykedve utánuk fordulnak. A zene lüktet körülöttük, s Serena Dan füléhez szorítja tökéletes ajkát, hogy suttogva szerelmet valljon neki. Erre ő megáll, megcsókolja és az ölébe kapja, hogy visszavigye a limuzinba. A francba a bulival! Van fontosabb dolguk is. - Segíthetek, uram? - szólította meg udvariasan egy eladó. Dan rémülten felkapta a fejét. - Nem. Én csak... - egy pillanatig habozva nézett az órájára. Jenny bizonyára nem sieti el a vásárlást, úgyhogy van még ideje. Miért is ne? Felemelte az Armani szmokingot, és az eladó orra alá dugta. - Felpróbálhatnék egy ilyet az én méretemben? Bizonyára a fejébe szállt a parfüm! Jenny és Maureen végignézték valamennyi állványra akasztott ruhát, s a próbafülke végül megtelt a többtucatnyi, különböző méretű és stílusú színcsodával. A gond csak az volt, hogy míg Jenny alakjára a 34-es méretet szabták, a mellrészen a 40-es illett rá. Maureen úgy gondolta, hogy alkut kell kötniük, és a 38-as mellett döntött, amely a szabását tekintve bővebb volt a mellrészen és szűkebb derékban. Az elsőként felpróbált ruhák felértek egy katasztrófával. Jenny majdnem kiszakította az egyik cipzárját, amely beleakadt a melltartójába. A másikba bele sem tudta préselni a melleit, a harmadikban pedig úgy festett, akár egy ribi. A negyedik kifejezetten elviselhetőnek látszott, csakhogy ragyogó narancssárga színével és az elején keresztülfutó vágással - amely úgy nézett ki, mintha valaki késsel nekiesett volna - furcsának tűnt. Jenny kidugta a fejét a próbafülkéből, hogy előkerítse Mau-reent. Serena, nyomában az édesanyjával, éppen akkor lépett ki a mellette lévőből, hogy kifizesse a kiválasztott ruhát. - Serena! - kiáltotta Jenny gondolkodás nélkül. A szőke lány megfordult, mire Jenny céklavörös lett. Hihetetlen zavarba jött attól, hogy az ostoba vágással díszített narancssárga förmedvényben kell szembenéznie Serena van derWoodsennel. - Hali, Jenny! - mosolygott rá a lány, és arcon csókolta. Jenny levegőt sem mert venni, és a függönybe kellett kapaszkodnia, fel ne bukjon. Serena van derWoodsen megpuszilta! - Hallod, dögös a cucc - ámuldozott Serena, és közel hajolt Jennyhez. - Mázlista vagy, hogy nincs veled az anyád - súgta a fülébe. - Én kikaptam az áruház legocsmányabb kisestélyiét emelte fel a vállfán függő, hosszú, fekete, hihetetlenül csodás ruhát. Jenny nem tudta, mit mondjon. Azt kívánta, bárcsak ő is olyan lány lehetne, aki arra panaszkodik, hogy az anyjával kell vásárolnia, és nyugodtan rondának nevezhet egy szép ruhát. Csakhogy ő nem olyan volt. - Minden rendben, kedvesem? - kérdezte Maureen, és odanyújtott Jennynek egy pánt nélküli, melltartóra emlékeztető páncélt. A lány fülig pirulva elvette tőle. - Jobb, ha felpróbálom ezeket. Hétfőn találkozunk, Serena! Hagyta, hogy lehulljon a függöny, de Maureen kissé elhúzta, hogy bekukucskálhasson. - Nagyon csinos - bólintott elégedetten a narancssárga ruha láttán. - Jól áll magának! Jenny vágott egy elkeseredett grimaszt. - Feketében nincs? - Szerintem még túl fiatal a feketéhez - felelte Maureen a homlokát ráncolva. Jenny a nő karjába tette a nemkívánatos darabokat, és határozottan behúzta a függönyt az orra előtt. - Köszi a segítségét! Leráncigálta magáról a narancssárga rettenetet, majd kibújt a melltartójából, és a fekete, testre simuló szaténruha után nyúlt, melyet maga választott ki. Felvette és hagyta, hogy a finom anyag végigsimogassa a testét. Amikor a tükörbe nézett, nyoma sem volt a kedves kis Jenny Humphreynak, helyette azonban egy veszélyesen vonzó, vad szexistennő állt a próbafülkében.
Adjunk hozzá egy magas sarkút, egy tangát és némi Chanel márkájú Démon rúzst, és már kész is a bomba nő! Egy szexistennő sohasem túl fiatal ahhoz, hogy feketét hordjon
Vasárnapi villásreggeli, megkésve Vasárnap késő délelőtt szokás szerint rengeteg ember nyüzsgött a Metropolitan Múzeum lépcsőjén. Főként turisták, valamint a helyiek, akik csak beugrottak egy rövid időre, hogy aztán műveltnek tűnjenek, ha a barátaiknak mesélnek a látogatásról. Az egyiptomi szárnyban villásreggelit szolgáltak fel a múzeum támogatóinak és azok családjainak. Ebben a részben csodás éjszakai partikat szerveztek, mivel az óriási, modern üvegfalakon átsütő hold mesés fénybe vonta a csillogó, egzotikus, arany berendezést. Mindez azonban egyáltalán nem illett a villásreggelihez. A füstölt lazac és a tojás, valamint az ősi egyiptomi fáraók múmiái nem fértek meg egymás mellett. Ráadásul a reggeli nap olyan éles fénnyel sütött át a ferde üvegfalon, hogy még a legártatlanabb másnaposságból is rettenetes rosszullétet varázsolt. Egyébként is, ki találta ki a villásreggelit? Vasárnap reggel az egyetlen normális hely, ahol az ember lehet, az a pihe-puha ágy. A teremben elhelyezett hatalmas, kerek asztaloknál letelepedtek a Manhattan keleti felében élő friss és üde vendégek. Eleanor Waldorf, Cyrus Rose, a van der Woodsenek, a Bassok, Archibaldék és a gyermekeik. Blair az anyja és Cyrus között ült, s szemmel láthatóan morcos kedvében volt. Nate péntek óta vagy a fűtől, vagy a piától volt kába, így aztán nem csoda, ha másnaposnak és gyűröttnek tűnt, mintha éppen akkor ébredt volna fel. Serena azt a ruhát viselte, amit előző nap vásárolt az anyjával, és a fodrász ügyes kezének köszönhetően új frizurája tökéletes keretbe foglalta gyönyörű arcát. Szebb volt, mint valaha, de a hat csésze kávé miatt nyugtalannak és idegesnek érezte magát. Egyedül Chuck tűnt lazának, hiszen boldogan szürcsölgette a Bloody Maryjét. Cyrus Rose félbevágta a póréhagymás-lazacos omlettjét, és rátette a bagelre, a középen lyukas zsemlére. - Annyira kívánom a tojást - mondta, és mohón az ételbe harapott. - Tudjátok, milyen az, amikor a testünk kiadja a parancsot és ellenvetést nem tűrve jelzi, hogy mire vágyik - hadarta csak úgy magának. - Olyankor aztán nincs mese, enni kell! Az én testem egyfolytában azt kiabálja, hogy „tojást, tojást, tojást!" Az enyém pedig, hogy „pofa be végre, te bunkó!" - gondolta Blair, és a férfi felé tolta a tányérját. - Ezt is megeheted. Én utálom a tojást. - Edd csak meg, szükséged van rá, mert növésben vagy. Nekem nem olyan fontos. - Így van, Blair - helyeselt az anyja is. - A tojás jót tesz. - Úgy hallottam, hogy fényes lesz tőle a haj - tette hozzá Misty Bass. Blair megcsóválta a fejét. - Nem eszem csirkeembriót - makacskodott. - Hányingerem van tőle! Chuck átnyúlt az asztalon.
- Majd én beburkolom, ha neked nem faja. - Ugyan már, Chuck - szólt rá Mrs. Bass a fiára. - Ne légy ilyen falánk kismalac! - De hát azt mondta, nem kéri; ugye, Blair? A lány szó nélkül odanyújtotta Chucknak a tányérját, de kínosan ügyelt rá, hogy még csak véletlenül se nézzen Serenára vagy Nate-re. Serena azzal volt elfoglalva, hogy apró négyzetekre vagdossa az omlettjét, majd kis tornyokba rendezze azokat, mintha egy kirakójáték darabkái lennének. Nate a szeme sarkából figyelte, ugyanakkor Chuck kezét is szemmel tartotta. Valahányszor a fiú az asztal alá nyúlt, Nate elképzelte, ahogy Serena combján matat. - Látta valaki a Times divatmellékletét? - kérdezte Cyrus körbepillantva. Serena felnézett. Teljesen kiment a fejéből a fénykép, amit a Remi fivérekről és róla készítettek. Összeszorította a száját és lejjebb csúszott a székében, majd várta, hogy a szülei és a jelenlévők alávessék az inkvizíciós vallatásnak. A letolás azonban elmaradt. Zárt kis közösségük íratlan szabályai közé tartozott, hogy ne vájkáljanak olyasmiben, amitől bármelyikük zavarba jöhet. - Ideadnád a tejfölt, Nate drágám? - kérdezte Blair anyja, miközben Serenára mosolygott. Ennyi volt az egész. - Blair, hogy halad a Csőrözz! összejövetel szervezése? - kérdezte Nate anyja, majd nagyot kortyolt a 7up-ból és Seagram whiskyből készült koktéljából. - Elkészültetek mindennel? - Igen, majdnem - válaszolta a lány udvariasan. - Végre kipostáztuk a meghívókat, és Kate Spade csütörtökön, tanítás után átküldi a meglepetéscsomagokat. - Jól emlékszem azokra a rendezvényekre, amiket én szerveztem - mondta távolba révedő tekintettel Mrs. van der Woodsen, és a két fiúra nézett. - A barátnőimmel leginkább amiatt aggódtunk, hogy a fiúk eljönnek-e a bulira. Remélem, ti ketten ott lesztek?! - Én tutira - csámcsogta Chuck tele szájjal. - Én is - felelte Nate, és Blairre sandított, aki most nyíltan őt bámulta. Nate azt a zöld kasmírpulóvert viselte, amit Sun Valleyben adott neki, és amelyikbe arannyal belehímezte a szívet. - Elnézést - mondta Blair, majd hirtelen felpattant és kifelé indult. Nate követte. - Blair! - kiáltotta, és az asztalok között kígyózva a lány után indult. Ügyet sem vetett a barátjára, Jeremyre, aki a terem túlsó végéből integetett neki. - Várj meg! Blair, anélkül hogy hátrafordult volna, még inkább megszaporázta a lépteit. Cipője magas sarka hangosan kopogott a fehér márványpadlón. Nate a mosdókhoz vezető folyosón érte utol. - Ugyan már, Blair, várj! Sorry! Nem beszélhetnénk meg, ami történt? A lány megállt a női mosdó előtt, majd megfordult és a hátsójával belökte az ajtót. - Szállj le rólam, szarzsák?! - sziszegte, majd belépett a helyiségbe. Nate egy ideig zsebre dugott kézzel ácsorgott a folyosón. Aznap reggel, amikor felvette a Blairtől kapott zöld pulóvert, észrevette, hogy az ujjában egy apró, aranyszínű szív van. Korábban soha nem tűnt fel neki, de nyilvánvaló volt, hogy a lány hímezte bele. Kapcsolatuk során akkor először érezte, hogy Blair komolyan gondolta, amikor szerelmet vallott neki. A felfedezés különös hatással volt rá. Hízelgőnek találta a dolgot. Ráadásul újra vágyni kezdett Blairre. Nem akármilyen lány lehet, ha képes arra, hogy egy arany szívet hímezzen az ember ruhájába! Serenának iszonyatosan kellett pisilnie, de képtelen volt elviselni Blair jelenlétét, miközben a vécén ül. Öt perc elteltével azonban már nem bírta tovább. Felállt és elindult, hogy könnyítsen magán. Ahogy elhaladt az asztalok között, ismerős arcok mosolyogtak rá. A pincér egy pohár pezsgőt nyújtott felé, de Serena megrázta a fejét, és a lépteit megszaporázva végigszáguldott a
mosdóba vezető márványfolyosón. Már éppen belépett volna az ajtón, amikor zajt hallott maga mögött. Cyrus Rose jelent meg a folyosón. - Megmondanád Blairnek, hogy siessen, ha azt akarja, hogy jusson neki édesség? Serena bólintott, és elszántan belökte a női mosdó ajtaját. Blair éppen kezet mosott. Felkapta a fejét, és a tükörben egyenesen Serena szemébe nézett. - Cyrus azt üzeni, hogy igyekezz, ha kérsz desszertet - hadarta gyorsan, majd eltűnt az egyik fülkében és bevágta maga mögött az ajtót. Lehúzta a bugyiját és megpróbált pisilni, de Blair miatt nem ment. Serena ostobának érezte a helyzetet. Már maga sem tudta, hány alkalommal ültek nevetgélve, beszélgetve a vécén. Olyan sokszor, hogy képtelenség lett volna számon tartani. Ezúttal azonban kifejezetten kellemetlenül érezte magát, s ettől leblokkolt. Az agya felmondta a szolgálatot és kikattant. Kínos csend telepedett a női mosdóra. Hát nem vérgáz az ilyen helyzet? - Oké - felelte Blair, mielőtt kilépett a folyosóra. Az ajtó becsapódott mögötte, és Serena végre zavartalanul elengedhette magát. Cyrus a férfimosdóban találta Nate-et. - Veszekedtetek Blairrel? - kérdezte, miközben lehúzta a nadrágja cipzárját és odaállt a piszoár elé. Szegény Nate! - Ja - felelte, miután kezet mosott. - Hadd találjam ki! A szex miatt, ugye? Nate elpirult, és kivett egy papír törlőkendőt az automatából. - Hát, olyasmi... Esze ágában sem volt megvitatni a helyzetet ezzel a bumfordi fickóval. Cyrus leöblítette a piszoárt, és csatlakozott a mosdókagyló előtt álldogáló Nate-hez. Megmosta a kezét és megigazította rózsaszínű, sárga oroszlánfejekkel díszített nyakkendőjét. Tetőtől talpig Versace. Egyszóval tré. - A szerelmespárok kizárólag a szex és a pénz miatt veszekednek - jegyezte meg bölcsen. Nate zsebre dugott kézzel, szó nélkül állt. - Semmi gond, kölyök. Nyugi, nem fogok kiselőadást tartani a témáról. Végül is a jövendőbelim lányáról van szó. Tuti biztos, hogy tőlem nem kapsz tippeket ahhoz, hogyan varázsold le róla a bugyit! Cyrus jót nevetett a saját viccén, majd kiment a mosdóból. Nate elgondolkodva nézett utána. Vajon Blair tudja, hogy Cyrus el akarja venni feleségül az anyját? Nate ismét megnyitotta a csapot és hideg vizet locsolt az arcára, majd szemügyre vette magát a tükörben. Tegnap este sokáig fent volt, mivel a haverjaival hatalmas ivászatot tartottak, amelyben a Tomb Raider is segítségükre volt. Valahányszor meglátták Angelina Jolié mellbimbóját, inniuk kellett. Megpróbálta annyi alkoholba fojtani Serenával és Blairrel kapcsolatos borús gondolatait, amennyi csak lement a torkán, s ezért rettenetes másnapossággal fizetett. Az arca sápadt és beesett volt, a szeme alatt pedig barnáslila karikák éktelenkedtek. Úgy festett, mint akit megrágtak és kiköptek. Amint véget ér ez az átkozott reggeli, azonnal a parkba megy, hogy elszívjon egy blázt a napon, és bekapjon néhány tablettát. A tökéletes gyógymód minden bajra. Először azonban kitartó flörtbe kell kezdenie Blairrel, hogy újra visszahódítsa. A cuki fiú! Blair ahelyett, hogy a mosdóból egyenesen visszament volna az asztalához, átvágott a termen, hogy megkeresse Isabelt és Katit. - Blair! Itt vagyunk! - kiáltotta Kati, és megpaskolta a mellette lévő üres széket. A szülők és a barátaik társadalmi kötelezettségüknek eleget téve végigjárták az asztalokat és üdvözöltek mindenkit, akit csak kellett, így a lányokat semmi nem zavarta a csevegésben.
- Idd meg! - parancsolta Isabel, és egy pezsgős narancslével teli poharat nyomott Blair kezébe. - Kösz - mondta a lány, és belekortyolt az italba. - Képzeld, az előbb idejött Jeremy Scott Tomkinson, és arra akart rávenni bennünket, hogy menjünk vele a parkba - kuncogta Kati. - Kifejezetten cuki... mármint a maga über módján. Isabel a szemét az ég felé emelve fordult Blairhez: - Ez itt behalás. A te asztalod milyen? - Dettó! Találjátok ki, hogy ki mellett ülök! A két lány egyszerre kacagott fel. Találgatniuk sem kellett, azonnal tudták a választ. - Láttad a plakátját? - kérdezte Isabel. Blair bólintott, és a grimaszából egyértelműen kiderült, hogy mi a véleménye. - Egyébként mi akar az lenni? A köldöke? Blairnek fogalma sem volt róla. - Kit érdekel? - Szánalmas cafat! - csóválta meg a fejét Isabel. -Valójában még sajnálom is. - Igen, én is - helyeselt Kati. - Azért ne essünk túlzásba! - horkant fel dühösen Blair. Grrr! Nate abban a pillanatban lépett ki a férfimosdó ajtaján, amikor Serena kinyitotta a női szakaszét, így kénytelenek voltak együtt visszasétálni a terembe. - Nate, elmondanád, hogy miért hanyagolsz? - kérdezte a lány, miközben megigazította új, barna, szarvasbőr szoknyáját. - Nem hanyagollak. Most is beszélgetünk, nem? - Ezt nem nevezném beszélgetésnek. Mi a gáz? Hm? Blair mondott valamit rólam? Nate ösztönösen a zakója zsebébe nyúlt, ahol a dugi flaska whiskyjét tartotta. A tekintetét a márványpadlóra szegezte, hogy ne kelljen Serena gyönyörű, szomorú szemébe néznie. - Vissza kell mennünk - mondta, és felgyorsította a lépteit. Serena ismét érezte a torkában azt a jellegzetes sós ízt. A könnyek ízét. Már napok óta elfojtotta a bőgést, s ezúttal csak egy hajszál választotta el attól, hogy átszakadjon a gát. Még egy pillanat és zokogni kezd, és akkor egészen biztos, hogy képtelen lesz abbahagyni. Amikor Nate és Serena leültek az asztalhoz, Chuck sokat sejtetően rájuk kacsintott. Milyen volt? - kérdezte a tekintetével. Serena legszívesebben orrba vágta volna. Rendelt még egy csésze kávét, és miután négy teáskanálnyi cukrot borított bele, kevergetni kezdte. Egyre csak kevergette, mintha lyukat akarna vájni a csészén, majd az alatta lévő kis tányérkán, az asztalon és a padlón, hogy aztán belezuhanjon egy fáraó ősrégi sírjába, ahol nyugodtan hisztizhet, s ahol nem talál rá senki. Nate kért a pincértől egy Bloody Maryt. - Fenékig! - kiáltotta Chuck, és a poharát a magasba emelve koccintott Nate-tel. Blair eközben visszatért az asztalához. Már felfalta a saját francia vaníliakrémjét, s az anyja adagját kanalazta. Annak ellenére, hogy amit evett, tömve volt csirkeembrióval, nem zavartatta magát különösebben - egyébként is néhány percen belül kihányja majd, amit elpusztított. - Blair - suttogta Nate olyan érzéki hangon, hogy a lány hatalmas csattanással elejtette a kiskanalat. A fiú elmosolyodott, és közelebb hajolt hozzá. - Klasszul néz ki. Adsz egy falatot? Blair a szívéhez szorította remegő kezét. Istenem, milyen jó pasi! Az egyetlen szerelme. Iszonyatosan vágyott rá. Ennek ellenére elhatározta, hogy nem adja meg magát ilyen könnyen. Végül is nem dobhatja csak úgy sutba a büszkeségét! Blair összeszedte magát és Nate felé tolta a tányérját, majd felemelte a poharát, és egyetlen, hatalmas hörpintéssel eltüntette az italát. - Megeheted az egészet - közölte szenvtelenül. - Elnézést - állt fel kecsesen, és magas sarkú topánkájában végigvonult a márványfolyosón, hogy a női mosdóban mindent kiokádjon.
Finom!
badgirl.net Figyelem: a valódi neveket, helyszíneket és eseményeket megváltoztattam, hogy megvédjem az ártatlanokat. És megvédjem magamat - "az ártatlanok" dühétől.
Hey, people! Szerintem S kifejezetten dögös a vasárnapi Times divatmellékletében látható fotón. A tanárai azonban valószínűleg nem lesznek a plafonon örömükben, hogy az egyik növendékük tanítási napon martinizik. Na, dobom a témát. A jelek szerint viszont ti még mindig nem tettétek túl magatokat a történteken. A mailjeitekből: Hali, bg! megnéztem a kiállítást a galériában, és megpróbáltam csekkolni, melyik vagy te. mindegyik őrült szexi, az írásaidat is imádom, király vagy! - Hűséges rajongó Kedves Hűséges rajongó! Amennyiben nem vagy szatír vagy kukkoló, igazán hízelgő a kedvességed. - BG Kedves BadGiri! Amikor megláttam az újságban S képét, eszembe jutott valami. Te lennél S? Ha igen, akkor elég alattomosan ügyködsz. Egyébként az apám beléd van zúgva, és azt akarja, hogy írj egy könyvet. Rengeteg kapcsolata van, úgyhogy ha elárulod, ki vagy, híressé tehet. -JNYHY Te édes baba, JNYHY! Alattomosnak tűnsz. Nem akarok kérkedni, de már így is elég híres vagyok. Bár én inkább hírhedtnek nevezném magam. Eggyel több ok arra, hogy ne fedjem fel a kilétemet. -BG Lebukta! D tegnap visszavitt a Barneysba egy fincsi kis Armani szmokingot, és a közeli kölcsönzőből beszerzett egy csinosnak korántsem nevezhető darabot. A húga, J, a Le Petité Coquette nevű fehérneműboltban vásárolt, de a hőn áhított tangát nem merte megvenni. W-t látták, amint a Central Parkban óriási csomag füvet markolt fel. Ezzel nem mondtatok újat. B ismét gyantázásnak vetette alá magát a J. Sisters nevű szépségszalonban. Már biztos vakarózik. S a körömlakkját szárogatta úgy, hogy a lábát kilógatta a kérója ablakán. Nem hiszem, hogy
egész életében akár egyszer is előfordult vele, hogy ilyen hosszú időt töltött otthon. Talán örökbe kellene fogadnia egy macskát vagy egy göndör fürtös papagájmajmot. KÉT KÉRDÉS Első: Ha tudomást szereznél arról, hogy valaki szervezett egy bulit, amire nem hívott meg, elmennél-e csak azért, hogy mindenki kiakadjon? Én igen. Második: Ha úgy döntenél, hogy elmész a buliba, nem akarnál beparáztatni mindenkit azzal, hogy totál puccba vágod magad és lenyúlod a csajok pasijait? Tuti, hogy dehogynem! Ki tudja, hogy dönt S? Tele van meglepetéssel... Most legalább mindenkinek lesz min gondolkodnia, miközben a körmösnél üldögél, a kozmetikában szedeti a szeméremszőreit. Viszlát a bulin! Tudom, hogy miattam vesztek tangát, fiúkák, hát csak gyömöszöljétek bele a cerkát, Szeretettel:
badgirl.net
Szív küldi szívnek: szívás! - Szar, ocsmány, tré! - morogta Serena, és új, fekete ruháját gombóccá gyűrve az ágyára hajította. Serena a hét minden napján felöltötte vörösesbarna egyenruháját, iskolába ment, hazatért, tévézett, kajált, ismét tévézett, majd lefeküdt. Még a házi dolgozatait is elkészítette, néhányszor. A szülein és a tanárain kívül nem beszélt senkivel, csak elvétve odaköszönt az iskolatársainak. Kezdte zombinak érezni magát. Mintha csak az árnyéka lett volna régi önmagának. A lány, akit egykor mindenki ismert, de ma már senki nem emlékezett rá. Életében először rondának és lúzernek látta magát. A tekintete és a haja fakónak tűnt, csodás mosolya, magabiztos viselkedése érdeklődés hiányában egyelőre szünetelt. Péntek este volt, a Csőrözz! parti napja. A kérdés pedig egyfolytában ott motoszkált abban a szépséges fejében: „menni vagy nem menni?" Az ehhez hasonló vad partik előtt Serena és a barátnői mindig összegyűltek, hogy együtt csinosítsák magukat. Gin-tonikot iszogattak, a fehérneműjükben vadul riszáltak, mindenféle bőrcuccot húztak magukra. Ezúttal azonban Serena egyedül bogarászott a gardróbban. Elővette a farmerjét, amit még Ridgefieldben kiszakított a szögesdrót. A fehér szaténruháját, amit kilencedikes korában viselt egy karácsonyi táncos bulin. A bátyja régi bőrkabátját. Áporodott szagú teniszcipőjét, amit már legalább két éve kukára ítélt. És... ez meg mi? Vörös gyapjúpulóver. Nate-é. Serena beletemette az arcát, de a saját illatát érezte rajta, nem pedig a srácét. A szekrény mélyén rábukkant a fekete bársonyruhára, amit még Blairrel együtt vett egy régiségboltban. A ruha szemmel láthatóan leginkább azokra az alkalmakra készült, amikor az ember iszogat és táncol, s szórakozó, vidám vendégekkel telezsúfolt házában le-fel flangál, hogy mutogassa magát. Serenát egykori önmagára emlékeztette; arra a lányra, aki régen gondtalanul bulizott, de két hete nyomtalanul eltűnt. A földre dobta a köntösét, és belebújt a ruhába. Talán így visszanyerheti a varázserejét. Mezítláb a nappaliba indult, ahol a szülei már javában készülődtek a barátaik által szervezett elegáns, esti összejövetelre. - Milyen? - kérdezte, és megpördült. - Jaj, Serena, ugye, nem ebben akarsz elmenni? Kérlek, mondd, hogy nem! - könyörgött az anyja, miközben hosszú gyöngysort akasztott a nyakába. - Mi a gáz? - Az, hogy egy molyrágta gönc. Szerintem a nagyanyámat ilyesmiben temették el. - Miért nem azok közül válogatsz, amiket az anyáddal vettél a múlt hét végén? - kérdezte Mr. van der Woodsen. - A bulira nem találtál semmit? - Dehogynem - mondta gyorsan Mrs. van der Woodsen. - Egy csodás, fekete rucit. - Olyan vagyok benne, akár egy dagadt apáca - csattant fel ingerülten Serena. Csípőre tette a kezét, és elgondolkodva nézegette magát az anyja hatalmas tükrében. - Nekem bejön. Speciális.
Az asszony lemondóan felsóhajtott. - Na és mit vesz fel Blair? Serena tanácstalanul meredt az anyjára. Normális körülmények között még azt is egészen pontosan tudná, hogy milyen színű tanga lesz rajta. De most... - Úgy beszéltük le, hogy mindenki valami régi holmijában menjen - hazudta Serena. Az anyja válaszolni akart valamit, de abban a pillanatban megszólalt a telefon Serena hálószobájában. Vajon Nate hívja, hogy bocsánatot kérjen? Esetleg Blair? Mezítlábasán végigszáguldott a folyosón, és rávetette magát a telefonra. - Szeva! Sorry, hogy lemaradtam rólad. Serena mély lélegzetet vett, és lehuppant az ágyára. Erik, a bátyja hívta. - Hali! - Láttalak a múlt vasárnapi újságban. Bekattantál, Seri! - nevetett Erik. - Anya nem ájult be? - Azt csinálok, amit akarok. Mindenki meg van győződve arról, hogy egy hétmérföldes ribi lettem - magyarázta Serena a megfelelő szavak után kutatva. - Ez baromság. Hé, mi a gáz? Befordultál? - Aha. Elég szarul érzem magam - felelte Serena, és a szája remegni kezdett. - Mesélj! Pasiügy? - Nem is tudom. Itt van ez a buli is, amire el kellene mennem. Minden arc ott lesz, aki számít. Emlékszel, hogy megy ez... - Zsír, akkor meg mi van? ~ kérdezte Erik kedvesen. Serena az ágytámlához húzta a párnákat, és kényelmesen elhelyezkedett a takarója alatt. Hátradőlt és lehunyta a szemét. - Lesajnálnak. És nem vágom, hogy miért, de amióta visszajöttem, úgy kezelnek, mintha leprás lennék, vagy legalábbis AIDS-es - magyarázta, és a könnyek lassan szivárogni kezdtek lehunyt szempillái alól. - Na és Blair meg Nate? Ők biztosan jó fejek, a legjobb haverjaid. - Szakítottunk - mondta Serena halkan, és most már patakzottak a könnyei. Felvette és az arcához szorította az egyik párnát, hogy felitassa a nedvességet. - Na, megmondom én a frankót. Serena hatalmasat nyelt, és a kézfejével megtörölte az orrát. -Hm? - Csesszék meg! Tehetnek egy szívességet. Egyébként pedig nem hiszem, hogy különösebb szükséged lenne rájuk, mivel te vagy a nyugati félteke legdögösebb kiskirálylánya. A francba velük, a francba velük, a francba velük! - Jó, de ők a haverok - jegyezte meg Serena bizonytalanul. - Az rég volt. Te mondtad. Lépj tovább. Komolyan! Nem hagyhatod, hogy azok a lúzerek lerántsanak a szánalmas szintjükre. Szarni rájuk! A tökéletes Erik-féle megoldás. Serena felnevetett, és az orrát a párnájába törölte, amit aztán a szoba túlsó végébe hajított. - Rendben - szipogta. - Jegelem őket. - Naná. Én csak vágom. Tudod, a világban hatalmas a kereslet a hozzám hasonló pasikra. - Hiányzol - mondta Serena, miközben a kisujja körmét rágcsálta. - Te is nekem. - Serena! Elmentünk - hallatszott az anyjuk hangja az előszobából. - Oké, most rohannom kell. Imádlak! - Szia! Serena letette. Az ágy végében ott hevert a meghívó, amit Jenny készített neki. Dühösen felkapta, és bedobta a szemetesvödörbe. Eriknek igaza van. Nem kell elmennie erre az ostoba jótékonysági bulira csak azért, mert mindenki ott lesz. Meg sem hívták! Csesszék meg! Azt csinál, amit akar. A telefont az íróasztalára tette, és addig turkált a halomban heverő iratok között, amíg meg nem találta a
Constance Biliárd diákjainak címjegyzékét. Serena átfutotta a hétfői postával érkezett listát. Bizonyára nem ő az egyetlen, aki kihagyja a bulit. Keres valakit, akivel elütheti az időt.
Vörös vagy fekete - Mondd! - szólt bele a telefonba Vanessa. Éppen cicomázta magát, hogy a nővérével és a barátaival elmenjen a szokásos péntek esti mulatozásra. Fekete push-upot, farmert és Doc Martens bakancsot viselt. A többi fekete cucca mind mosásban volt, így a nővére megpróbálta rávenni, hogy vegyen fel egy vörös pólót. - Halihó! Vanessa Abramset keresem - hallatszott egy fiatalos hang a vonal túlsó végén. - Igen? Tessék! - kérdezte Vanessa, s közben maga elé tartotta a vörös pólót, hogy szemügyre vehesse magát a hálószobája tükrében. Két éve kizárólag feketében járt. Ez volt az imidzse. - Serena van der Woodsen. Vanessa elfordult a tükörtől, és az ágyra dobta a pólót. - Ó, hali! Mizujs? - Na figyu, totál megértem, hogy miért marjorie-t választottad. Mármint, tudod, a filmedhez.A gáz csak az, hogy nekem mindenképpen szükségem van valamilyen plusztantárgyra, különben Ms. Glos kinyír. Arra gondoltam, hogy megcsinálom a saját filmemet. - Aha - válaszolta Vanessa, és egyre csak azon töprengett, hogy valójában mit akarhat tőle Serena van der Woodsen pénteken este. Nem kellene valami puccos bálban vagy elegáns estélyen lennie? - A lényeg az, hogy te értesz ezekhez a dolgokhoz, és arra gondoltam, hogy talán segíthetnél.; Megmutathatnád, hogyan működik a kamera meg ilyesmi. Tényleg balfék vagyok az egészhez - tette még hozzá hatalmasat sóhajtva. - Lehet, hogy gagyi ötlet filmet forgatni. Nyilván sokkal húzósabb, mint gondoltam. - Dehogy! - válaszolta Vanessa, és akarata ellenére is megsajnálta a lányt. - Az alapokra megtaníthatlak. - Komolyan? - kérdezte vidáman Serena. - Holnap? Ráérsz? Vanessa szombatonként vámpírnapot tartott. Sötétedés után kelt, és a nővére vagy Dan társaságában megvacsorázott, esetleg moziba ment. - A vasárnap jobb lenne. - Rendben, akkor vasárnap. Gondolom, van egy rakás felszerelésed meg kelléked a lakásotokban. Mi lenne, ha elmennék hozzád, hogy ne kelljen ide-oda cipelned a cuccokat? - Jól hangzik. - Oké - mondta Serena elégedetten, majd rövid szünetet tartott. Úgy tűnt, nincs túl nagy kedve abbahagyni a dumát. - Hé, nem ma van az a nagy buli a régi Barneys-épületben? Biztosan mész... - Á, nem hívtak meg. Vanessa bólintott, s közben feldolgozta a hallott információt. Serena van der Woodsent nem hívták meg? Lehet, hogy nem is olyan reménytelen a csaj.
- Esetleg nincs kedved kiruccanni velünk ma este? - bukott ki belőle a kérdés, mielőtt még meggondolhatta volna magát. - Én és a nővérem elmegyünk egy williamsburgi bárba. A bandája játszik. -Kúl. Vanessa megadta a Five and Dime címét, ahol a nővéréék felléptek, majd letette. Milyen különös az élet! Egy nap az ember fánkkal tömi magát és az orrát piszkálja, aztán másnap együtt lóg Serena van der Woodsennel. Vanessa felvette a vörös pólót, és ismét szemügyre vette magát a tükörben. Úgy nézett ki, mint egy tulipán. Mint egy borostás virágú tulipán. - Dannek tetszeni fog - mondta a nővére, és Vanessa felé nyújtott egy sötétvörös színű rúzst. Démon. - Dan nem jön velünk ma este - húzta el a száját a lány. A szájára kent egy kevés rúzst, majd összedörzsölte az ajkait. - Elviszi a kishúgát valami puccos bálba. Még egyszer ellenőrizte a külsejét a tükörben. A rúzs kiemelte hatalmas, barna szemét, és a póló kifejezetten jól állt neki, mintha mindenkit arra bátorított volna, hogy „hé, nézzétek, milyen menő cucc van rajtam!" Vanessa kihúzta magát, és csábosán a tükörképére mosolygott. Talán szerencsém lesz - gondolta. Vagy nem. - Eljön egy ismerősöm is - közölte a nővérével. - Srác? - kérdezte Ruby, miközben szemügyre vette a fenekét a tükörben. - Csaj. - Neve? - Serena van derWoodsen - mormolta Vanessa. - Az a csaj, akinek a képével tele van az egész város? - kérdezte Ruby beizgulva, és zselét kent dús, fekete hajára. - Ja,ja. - Lefogadom, hogy jó fej. - Naná - felelte Vanessa. - Kiderül.
Vörös vagy fekete - Milyen csodás virágok! - lelkendezett Becky Dormand, a Constance egyik alsósa, majd arcon csókolta Blairt. - És ez a dögös cucc! - Kösz, Beck - válaszolta a lány, és elégedetten végignézett zöld, testre simuló szaténruháján. Aznap reggel megjött neki, de a ruha miatt kénytelen volt leheletfinom bugyit felvenni, és ettől kissé ideges volt. Egy pincér sétált el mellettük, kezében hatalmas, pezsgővel teli tálcával. Blair levett egy poharat, és másodpercek alatt eltüntette belőle az italt. A harmadik adagnál tartott. - Tetszik a cipőd - mondta, és Becky magas sarkú szandáljára mutatott, melynek fűzője felkígyózott egészen a lány térdéig. Tökéletesen illett rövid, fekete tütüjéhez és szupermagasra tornyozott lófarkához. Úgy nézett ki, mint egy dögös kis balerina. - Alig várom, hogy megkapjuk az ajándékcsomagot - nyafogta Laura Salmon. - Kate Spade cuccok lesznek benne, ugye? - Azt hallottam, hogy tettek bele egy sötétben világító óvszert is - kuncogta Rain Hoffstetter. Zsír! - Nem mintha szükséged lenne rá - jegyezte meg Blair. - Tényleg? - húzta fel az orrát sértődötten Rain. - Blair... - hallatszott a közelből egy bizonytalan, remegő hang. Amikor Blair megfordult, ott állt előtte a kis Jenny Humphrey, aki fekete szaténruhájában két lábon járó csodamelltartó-reklámnak tűnt. - O, szia - köszönt hűvösen. - Még egyszer koszi, hogy elkészítetted a meghívókat. Igazán faják! - Én köszönöm, hogy megcsinálhattam - rebegte hálásan Jenny. Körülnézett a tágas, vendégekkel zsúfolt, zenétől lüktető, füstben úszó teremben. Magas, pávatollakkal és illatos, hófehér orchideákkal díszített, kémcsőszerű üvegekben egy méter magas, fekete gyertyák égtek. Jenny még soha életében nem járt ilyen elképesztő helyen. - Basszus, nem ismerek itt senkit - mondta feszengve. - Nem mondod? - kérdezte Blair, és azon töprengett, hogy Jenny vajon azt várja-e tőle, hogy egész este szórakoztassa. - Úgy volt, hogy a bátyám eljön velem, de aztán meggondolta magát. Egyébként egyvalakit mégiscsak ismerek. - Komolyan? Kit? - Serena van der Woodsent - 'csiripelte Jenny. - Együtt forgatunk. Nem mesélte? Egy arra járó pincér Blair orra alá dugta a szusival teli tálcát. A lány lekapott róla egy gusztusosnak látszó tonhalas tekercset, és a szájába tömte. - Serena még nem jött meg - mondta tele szájjal -, de biztosan bírni fogja, hogy találkozhat veled. - Megvárom - mondta Jenny, és elvett két pezsgővel teli, hosszú nyakú poharat a pincértől. Az egyiket odanyújtotta Blairnek. - Nem zavarlak?
Blair elvette az italt, és a fejét hátradöntve, egyetlen hajtásra kiitta a pezsgőjét. Az émelyítően édes, buborékos finomság nem volt összhangban a nyers hallal és a tengeri moszattal, amit korábban evett. Blair a rosszulléttől hatalmasat böfögött. - Egy sec - motyogta, és gyakorlatilag futva tette meg a mosdóig vezető utat. Jenny a pezsgőjébe kortyolt, és álmatag tekintettel nézte a plafonról függő kristálycsillárt. Gondolatban hátba veregette magát, amiért sikerült bejutnia a bulira. Pontosan erre vágyott egész életében. Lehunyta a szemét, és felhörpintette az italát. Amikor felnézett, ezernyi csillag táncolt előtte, de Sere-nának még mindig nyoma sem volt. Újabb pincér bukkant fel a közelben, és Jenny ezúttal is két poharat csent el a tálcáról. Otthon, az apjával ivott már sört és bort, de pezsgőt még sohasem kóstolt. Csodás íze volt. Jenny körülnézett, hátha meglátja Blairt. Rengetegen tolongtak a teremben, s bár sok vendéget felismert, nem talált olyat, akihez fesztelenül odasétálhatott volna egy kis baráti csevejre. Serena bizonyára hamarosan megérkezik. Muszáj eljönnie! Jenny odament a márvány lépcsősorhoz, és leült a legalsó fokára. Arról a helyről szemmel tarthatott mindent, beleértve a bejáratot is. Várakozás közben megitta mindkét pohár pezsgőjét, s azt kívánta, bárcsak ne lenne olyan szoros a ruhája. Kezdte benne rosszul érezni magát. - Halihó - harsant fel egy mély hang. Jenny Chuck Bass szemébe nézett, és ijedtében még levegőt venni is elfelejtett. A világ legjobb pasija mintha egyenesen egy arcszeszreklámból lépett volna ki, csak hogy találkozhasson vele. - Nem mutatsz be? - kérdezte Chuck a lány mellére meredve. - Kinek? - kérdezte meglepetten Jenny. A fiú felnevetett, és felé nyújtotta a kezét. Blair megkérte, hogy beszélgessen egy kicsit egy unatkozó csirkével, de Chuck nem igazán díjazta az ötletet. Ezúttal azonban megütötte a főnyereményt. Micsoda dekoltázs! - Chuck vagyok. Táncolunk? Jenny egy pillanatig habozva nézett az ajtó felé. Serena még mindig nem érkezett meg. A tekintete visszatért a fiúra. El sem hitte, hogy egy ilyen helyes, magabiztos srác pont vele akar táncolni. Csakhogy nem azért vette meg a csábos, fekete ruhát, hogy egész este a lépcsőn ücsörögjön. Felállt és kissé megtántorodott. A sok pezsgő kezdett a fejébe szállni. - Hát persze, gyerünk! - motyogta, és ahogy lelépett a lépcsőn, Chuck mellkasának ütközött. A fiú a dereka köré fonta a karját, és szorosan magához ölelte. - Jó kislány - mormolta, mintha egy kutyát nyugtatgatna. A táncparkettre menet Jennynek eszébe jutott, hogy Chuck még a nevét sem kérdezte meg. Viszont elbűvölőnek találta, és a buli is eszméletlenül pörgött. Bizonyára ez lesz élete egyik legemlékezetesebb estéje.
A Csőrözz! buli - Milyen csodás virágok! - lelkendezett Becky Dormand, a Constance egyik alsósa, majd arcon csókolta Blairt. - És ez a dögös cucc! - Kösz, Beck - válaszolta a lány, és elégedetten végignézett zöld, testre simuló szaténruháján. Aznap reggel megjött neki, de a ruha miatt kénytelen volt leheletfinom bugyit felvenni, és ettől kissé ideges volt. Egy pincér sétált el mellettük, kezében hatalmas, pezsgővel teli tálcával. Blair levett egy poharat, és másodpercek alatt eltüntette belőle az italt. A harmadik adagnál tartott. - Tetszik a cipőd - mondta, és Becky magas sarkú szandáljára mutatott, melynek fűzője felkígyózott egészen a lány térdéig. Tökéletesen illett rövid, fekete tütüjéhez és szupermagasra tornyozott lófarkához. Úgy nézett ki, mint egy dögös kis balerina. - Alig várom, hogy megkapjuk az ajándékcsomagot - nyafogta Laura Salmon. - Kate Spade cuccok lesznek benne, ugye? - Azt hallottam, hogy tettek bele egy sötétben világító óvszert is - kuncogta Rain Hoffstetter. Zsír! - Nem mintha szükséged lenne rá - jegyezte meg Blair. - Tényleg? - húzta fel az orrát sértődötten Rain. - Blair... - hallatszott a közelből egy bizonytalan, remegő hang. Amikor Blair megfordult, ott állt előtte a kis Jenny Humphrey, aki fekete szaténruhájában két lábon járó csodamelltartó-reklámnak tűnt. - O, szia - köszönt hűvösen. - Még egyszer köszi, hogy elkészítetted a meghívókat. Igazán faják! - Én köszönöm, hogy megcsinálhattam - rebegte hálásan Jenny. Körülnézett a tágas, vendégekkel zsúfolt, zenétől lüktető, füstben úszó teremben. Magas, pávatollakkal és illatos, hófehér orchideákkal díszített, kémcsőszerű üvegekben egy méter magas, fekete gyertyák égtek. Jenny még soha életében nem járt ilyen elképesztő helyen. - Basszus, nem ismerek itt senkit - mondta feszengve. - Nem mondod? - kérdezte Blair, és azon töprengett, hogy Jenny vajon azt várja-e tőle, hogy egész este szórakoztassa. - Úgy volt, hogy a bátyám eljön velem, de aztán meggondolta magát. Egyébként egyvalakit mégiscsak ismerek. - Komolyan? Kit? - Serena van der Woodsent - 'csiripelte Jenny. - Együtt forgatunk. Nem mesélte? Egy arra járó pincér Blair orra alá dugta a szusival teli tálcát. A lány lekapott róla egy gusztusosnak látszó tonhalas tekercset, és a szájába tömte. - Serena még nem jött meg - mondta tele szájjal -, de biztosan bírni fogja, hogy találkozhat veled. - Megvárom - mondta Jenny, és elvett két pezsgővel teli, hosszú nyakú poharat a pincértől. Az egyiket odanyújtotta Blairnek. - Nem zavarlak?
Blair elvette az italt, és a fejét hátradöntve, egyetlen hajtásra kiitta a pezsgőjét. Az émelyítően édes, buborékos finomság nem volt összhangban a nyers hallal és a tengeri moszattal, amit korábban evett. Blair a rosszulléttől hatalmasat böfögött. - Egy sec - motyogta, és gyakorlatilag futva tette meg a mosdóig vezető utat. Jenny a pezsgőjébe kortyolt, és álmatag tekintettel nézte a plafonról függő kristálycsillárt. Gondolatban hátba veregette magát, amiért sikerült bejutnia a bulira. Pontosan erre vágyott egész életében. Lehunyta a szemét, és felhörpintette az italát. Amikor felnézett, ezernyi csillag táncolt előtte, de Sere-nának még mindig nyoma sem volt. Újabb pincér bukkant fel a közelben, és Jenny ezúttal is két poharat csent el a tálcáról. Otthon, az apjával ivott már sört és bort, de pezsgőt még sohasem kóstolt. Csodás íze volt. Jenny körülnézett, hátha meglátja Blairt. Rengetegen tolongtak a teremben, s bár sok vendéget felismert, nem talált olyat, akihez fesztelenül odasétálhatott volna egy kis baráti csevejre. Serena bizonyára hamarosan megérkezik. Muszáj eljönnie! Jenny odament a márvány lépcsősorhoz, és leült a legalsó fokára. Arról a helyről szemmel tarthatott mindent, beleértve a bejáratot is. Várakozás közben megitta mindkét pohár pezsgőjét, s azt kívánta, bárcsak ne lenne olyan szoros a ruhája. Kezdte benne rosszul érezni magát. - Halihó - harsant fel egy mély hang. Jenny Chuck Bass szemébe nézett, és ijedtében még levegőt venni is elfelejtett. A világ legjobb pasija mintha egyenesen egy arcszeszreklámból lépett volna ki, csak hogy találkozhasson vele. - Nem mutatsz be? - kérdezte Chuck a lány mellére meredve. - Kinek? - kérdezte meglepetten Jenny. A fiú felnevetett, és felé nyújtotta a kezét. Blair megkérte, hogy beszélgessen egy kicsit egy unatkozó csirkével, de Chuck nem igazán díjazta az ötletet. Ezúttal azonban megütötte a főnyereményt. Micsoda dekoltázs! - Chuck vagyok. Táncolunk? Jenny egy pillanatig habozva nézett az ajtó felé. Serena még mindig nem érkezett meg. A tekintete visszatért a fiúra. El sem hitte, hogy egy ilyen helyes, magabiztos srác pont vele akar táncolni. Csakhogy nem azért vette meg a csábos, fekete ruhát, hogy egész este a lépcsőn ücsörögjön. Felállt és kissé megtántorodott. A sok pezsgő kezdett a fejébe szállni. - Hát persze, gyerünk! - motyogta, és ahogy lelépett a lépcsőn, Chuck mellkasának ütközött. A fiú a dereka köré fonta a karját, és szorosan magához ölelte. - Jó kislány - mormolta, mintha egy kutyát nyugtatgatna. A táncparkettre menet Jennynek eszébe jutott, hogy Chuck még a nevét sem kérdezte meg. Viszont elbűvölőnek találta, és a buli is eszméletlenül pörgött. Bizonyára ez lesz élete egyik legemlékezetesebb estéje.
Five and Dime - Mindig rumos kólát iszom, hacsak nem kell forgatnom - fordult Vanessa Serenához. - Te kérj, amit csak akarsz. Van minden! Mivel Ruby a zenekarhoz tartozott, válogathatott az ingyenes italok között, így ő adta le a rendelését. - Valami speciális kéne. Kaphatnék egy Stoli vodkát kólával? - Jó párosítás - mondta elismerően Ruby. Fekete, divatos bubifrizuráját a homlokánál rövidre vágatva viselte, és sötétzöld bőrnadrágban pompázott. Olyan csajnak tűnt, aki bárhol, bármikor képes gondoskodni magáról. A zenekarát CukrosBácsinak hívták, és ő volt benne az egyetlen csaj. Basz-szusgitározott. - Ne felejtsd el a sherrymet! - kiáltott Vanessa Ruby után, amikor a lány elindult, hogy becserkéssze az italukat. - Haláli a nővéred! - lelkesedett Serena. Vanessa vállat vont. - Ja, de ugyanakkor egy ribi is. Állandóan csak azt hallom, hogy Ruby ilyen meg olyan jó csaj, mintha én nem is léteznék. Serena felnevetett. - Pontosan tudom, hogy mire gondolsz. A bátyám a Brownra jár, és mindenki odáig van érte. Bármit tesz, a szüleim lelkesednek, énnekem pedig, mióta visszajöttem a bentlakásos suliból, pokol az életem. Szerintem néha az őseim is meglepődnek rajta, hogy van egy lányuk. - Az gáz - csóválta a fejét Vanessa. El sem akarta hinni, hogy nevetségesen normális társalgást folytat Serena van der Woodsennel. Ruby meghozta az italukat. - Bocs, srácok, de mennem kell hangolni. - Mindent bele! - kiáltotta utána Serena. - Kösz, édes - szólt vissza Ruby, és kezében a gitártokkal eltűnt, hogy megkeresse a zenésztársait. Vanessa alig akart hinni a fülének. Ruby a Tofu nevű arapapagáján kívül soha senkit nem nevezett édesnek. Serena szemmel láthatóan remekül értett ahhoz, hogyan vegye le az embereket a lábukról. Maga Vanessa is kezdte egy kicsit megkedvelni. Felemelte és Serenáéhoz koccintotta a poharát. - A jó csajokra! - rikkantotta, s bár érezte, hogy kissé túltolta a dolgot, magasról tett rá. Serena felnevetett, és egy hörpintésre felhajtotta a vodkáját. Megtörölte a szemét és gyorsan pislogott néhányat, hogy eltüntesse a könnyeket. Egy szedett-vedett külsejű, túlméretezett szmokingot viselő fiú lépett be a bárba. Megtorpant az ajtóban, és úgy meredt Serenára, mintha kísértetet látna. - Hé, az ott nem a barátod, Dan? - fordult a lány Vanessához. Dan életében először viselt szmokingot. Amikor otthon felvette, kifejezetten belevaló pasinak érezte magát, ennek ellenére mégis képtelen volt elmenni a Csőrözz! bulira. így aztán, amikor végre sikerült rábeszélnie Jennyt, hogy nélküle vágjon neki az estének, gondolt egyet, és a
Five and Dime felé vette az útját, hogy bocsánatot kérjen Vanessától, amiért olyan idiótán viselkedett a Marjorie-ügy kapcsán. Megpróbálta bebeszélni magának, hogy egyáltalán nem izgatja, látja-e valaha még az életben Serena van der Woodsent. Hát az biztos, hogy az élet néha jól betart az embernek, mivel Serena ott ült nem messze tőle. Álmai nője bárhol lehetett volna, mégis a világ összes helye közül Williamsburgot választotta. Dan úgy érezte magát, mint Hamupipőke. Miközben zsebre vágta a kezét, hogy elrejtse árulkodó remegését, azon gondolkodott, mi legyen a következő lépés. Lazán odasétál Serenához, és meghívja egy italra. Ebben a szmokingban? Persze sokkal dögösebb lett volna, ha a Barneysban megvett Armani cuccot viseli... - Hali - recsegte fátyolos hangon, amikor odaért a lányokhoz. - Hát te? - kérdezte Vanessa. Képtelen volt elhinni, hogy ilyen lúzer. Egyszer az életben neki is lehetne szerencséje! Egész este azt kell majd néznie, hogy Dan nyálcsorgatva hetyeg Serenával. - Nem volt túl nagy kedvem pörögni, meg amúgy is kilógtam volna a sorból. - Akárcsak én - szólt közbe Serena. Dan úgy érezte, még soha senki nem mosolygott rá ilyen édesen. Meg kellett kapaszkodnia Vanessa székében, nehogy összeessen. - Szia! - Emlékszel Serenára, ugye? Egy suliba járunk. - Hali, Dan! Jó a cuccod. A fiú elpirulva nézett végig a ruháján. - Kösz. A te ruhád is... egészen... csinos - nyögte ki végül. Nem is képzelte, hogy az ember ilyen könnyedén oltári barmot csinálhat magából. - Na és az én pólóm? - kérdezte Vanessa. - Láttál már ilyen király cuccban? Dan a lány pólójára meredt. Vörös. Nem túl izgalmas. - Új? - kérdezte zavartan. - Felejtsd el - sóhajtotta Vanessa, és türelmetlenül ide-oda lötyögtette a poharában a maraschino cseresznyéből készült italt. - Csapj le egy székre - mondta Serena, és arrébb húzódott, hogy helyet csináljon Dannek. Ruby bandája mindjárt kezd. Képtelenség, amit róla pletykálnak! Serena egyáltalán nem tűnt szexmániás, kábítószerfüggő őrültnek. Törékenynek, tökéletesnek és izgalmasnak látszott, akár egy vadvirág, amire az ember váratlanul bukkan a Central Parkban. Dan meg akarta fogni a lány kezét, de a világon leginkább azt szerette volna, ha egész este csodás dolgokat suttoghatnak egymás fülébe. Amikor lehuppant mellé, a keze annyira remegett, hogy rá kellett ülnie. Eszméletlenül vágyott Serenára. A banda elkezdte a műsort. - Még egy kört? - kérdezte Dan lelkesen, amikor észrevette, hogy a lány végzett a vodkájával. - Passz - felelte, miközben hátradőlt a székében, - Hallgassunk inkább egy kis zenét! - Zsír. Dan bármire képes volt, csak hogy mellette maradhasson.
B kikattanva N belőve - Csá! - kiáltotta Jeremy Scott Tompkinson, amikor belökte a régi Barneys-épület ajtaját. Mint mindig, Nate, Jeremy, Anthony és Charlie ezúttal is tekert egy trombitát a buli előtt. Nate a fellegekben járt, és amikor meglátta Blairt, aki a szájára szorított kézzel a mosdó felé törtetett a tömegen keresztül, kuncogni kezdett. - Mit vihogsz, te baromarcú? - kérdezte Anthony, miközben a könyökével a fiú bordái közé vágott. - Még nem is történt semmi! Nate a kézfejével megtörölte a homlokát és megpróbált komoly maradni, de nehezére esett fapofával végignézni a pingvinnek öltözött pasikon és a szexis cuccokban riszáló csajokon. Tudta, hogy Blair, szokásához híven, a női mosdóban teszi ki a taccsot. A kérdés csak az volt, hogy a segítségére siessen-e. Egy jóravaló, aggódó barát ezt tette volna. - Irány a bár, pöcsök! - adta ki a parancsot Charlie. - Később találkozunk - szólt utánuk Nate, és a zsúfolt táncparkettre lépett. Kikerülte Chuckot, aki lelkesen dörgölőzött egy barna, göndör hajú, őrületes dekoltázzsal felfegyverkezett lány seggéhez, majd a női szakasz felé vette az irányt. Blair azonban nem ért el a mosdóig. Mielőtt még feltéphette volna az ajtót, egy vörös Chanel kosztümös, középkorú nő állta az útját. A ruháján Mentsük meg a sólymokat' feliratú kitűző díszelgett. - Blair Waldorf! - kiáltott fel boldogan, és arcán legodaadóbb pénzgyűjtő mosolyával a lány felé nyújtotta a kezét. - Rebecca Agnelli vagyok, a Central Parkban működő Mentsük Meg a Vándorsólymokat Alapítványtól. Ez aztán a remek időzítés! Blair a nőre bámult. A jobb kezét a szájára szorította, és azon igyekezett, nehogy beinduljon a kitörni készülő vulkán. Erőt vett magán és lassan elvette a kezét a szájától, de abban a pillanatban elsuhant mellette egy gőzölgő fűszeres sült csirkét kínáló pincér, és Blair öklendezni kezdett. Összeszorította a száját, nehogy kicsorduljon a hányás, és ezúttal a bal kezét kapta elé. - Annyira örülök, hogy találkozunk végre - lelkendezett a nő. - Nem is tudom, hogy köszönjem meg a rengeteg segítséget! Blair bólintott. Ennyi telt tőle. Képtelen volt tovább türtőztetni magát. Kétségbeesetten körülnézett a helyiségben, hátha valaki a segítségére siet. Kati és Isabel együtt táncolt. Anthony Avuldsen éppen dilibogyókat osztogatott a rászorulóknak. Jeremy Scott Tompkinson Laura Salmont és Rain Hoffstettert próbálta megtanítani arra, hogyan kell füstkarikát fújni. Chuck a kis Ginnyvel táncolt, és olyan erősen szorította magához, hogy félő volt, a lány mellei kipukkannak. Minden statiszta jelen volt, de a megmentő szerepében tetszelgő hős hiányzott a jelenetből. - Blair!
A lány megfordult. A tömegből Nate bukkant elő, és egyenesen felé tartott. A tekintete zavaros, az arca petyhüdt volt, és a haja borzasán meredt az ég felé. Inkább feledhető, másodrangú epizódszereplőnek, nem pedig romantikus főhősnek látszott. Ennyi a felhozatal? Nate lenne a megmentő? Blairnek nem volt túl sok választása. Miközben tágra nyitotta a szemét és némán segítségért fohászkodott, reménykedett, hogy Nate nem hagyja cserben. Ms. Agnelli felvonta a szemöldökét és megfordult, hogy lássa, mi az, ami ennyire leköti Blair figyelmét. A lány egy szempillantás alatt eltűnt, Nate pedig végszóra lépett színre. Még szerencse, hogy nem volt magánál! - Nate Archibald vagyok - mutatkozott be, és mosolyogva kezet rázott a nővel. - Édesanyám nagy rajongója a sólymoknak. Ms. Agnelli felnevetett és kissé elpirult. Milyen elragadó fiatalember! - Igen, tudom. A családja rendkívül bőkezűen támogatja az alapítványt. Nate levett két pohár pezsgőt egy pincér tálcájáról, és az egyiket átnyújtotta a nőnek. - Igyunk a madarakra! - emelte magasba a poharát, és miközben koccintottak, megpróbálta visszafojtani a vihogást. Ms. Agnelli ismét elpirult. Elbűvölő ez a fiú! - Ja, egyébként az a két lány is segített megszervezni a bulit - mutatott Nate Kati és Isabel felé, akik szokás szerint tétlenül ácsorogtak a táncparkett szélén. Amikor a lányok felé fordultak, magához intette őket. - Szia, Nate! - köszönt Kati tízcentis tűsarkán egyensúlyozva. Isabel az italát szorongatva végigmérte a fiú mellett álldogáló fura nőt. - Üdv! Klassz a kosztümje. - Köszönöm, drága. A nevem Rebecca. Agnelli, és a Central Parkban működő Mentsük Meg a Vándorsólymokat Alapítványnál dolgozom - mutatkozott be a nő, és Isabel felé nyújtotta a kezét, aki a karját szélesre tárva hatalmas, kissé alkoholgőzös ölelésben részesítette. - Elnézést - mormolta Nate, és kihasználva az adandó alkalmat, kereket oldott. - Blair! - Nate óvatosan kinyitotta a női mosdó ajtaját, és benézett. - Itt vagy? Blair a leghátsó vécéfülkében kuporgott. - A francba - suttogta, és lenyomta az öblítőgombot, majd a vécépapírral megtörölte a száját. Mindjárt kész vagyok - szólt ki hangosabban, és azt remélte, hogy a fiú kimegy. Nate azonban sarkig tárta az ajtót, és belépett a helyiségbe. A mosdókagylók mellett apró üvegben Evian ásványvíz, parfümök, hajlakkok, kézkrém és Advil fájdalomcsillapítók sorakoztak. Kinyitott egy üveg Eviant, és kivett két tablettát a tégelyből. Blair kilépett a fülkéből. - Még mindig itt vagy? Nate átnyújtotta neki a vizet és a gyógyszert. - Még mindig itt vagyok - ismételte meg a lány szavait. Blair engedelmesen lenyelte a pirulákat, és lassan kortyolt hozzá egy kevés folyadékot. Tényleg minden oké. Menj bulizni. - Csinos vagy - jegyezte meg Nate, ügyet sem vetve a kérésre. Finoman végigsimított Blair csupasz vállán. A lány forró bőre selymes volt, és Nate azt kívánta, bárcsak az ágyában fekhetnének és együtt aludhatnának el úgy, ahogy mindig. - Kösz - felelte Blair, és megremegett az ajka. - Te is. - Sajnálom, ami történt. Annyira sajnálom... A lány bólintott, és váratlanul kitört belőle a sírás. Nate letépett egy papír kéztörlőt, és átnyújtotta neki. - Azt hiszem, csak azért tettem... mármint, azért feküdtem le Serenával... mert tudtam, hogy igent fog mondani - dadogta a megfelelő szavakat keresve. - De mindig is rád vágytam!
Szép kis hazugság! Blair hatalmasat nyelt. Nate pontosan azokat a szavakat használta, amelyeket képzeletbeli forgatókönyve főszereplőjeként a szájába adott. A karját a fiú nyaka köré fonta, és szorosan átölelte. A ruhája fűtől bűzlött. Nate eltolta magától, hogy mélyen a szemébe nézhessen. - Ezek szerint mégsem balhéztunk össze végleg? Még mindig akarsz engem? Blair egy pillanatra a tükörképükre sandított, aztán elmerült a csodálatos, zölden izzó szempárban. - Naná, de tartsd távol magad Serenától - szipogta. Nate az ujja köré csavarta Blair hajtincsét, és belélegezte a parfümje illatát. Ahogy ott állt, karjában a lánnyal, akire vágyott, könnyűnek tűnt az ígéret. Úgy érezte, képes betartani. Most és talán mindörökké. Serenára pedig nincs semmi szüksége. - Esküszöm - bólintott elszántan, és megcsókolta Blairt. A szomorú, lágy csók közben Blair szinte hallotta a zenét, amely még szentimentálisabbá tette a jelenetet. Kissé döcögve indult a film, de a végére minden a helyére került. - Gyere, csekkoljuk le a bulit - suttogta Nate fülébe. Kissé elhúzódott, és letörölte a szeme alatt éktelenkedő szempillafestéknyomokat. Kézen fogva hagyták el a női mosdót, és a befelé igyekvő Kati Farkas elnézően mosolyogva nézett utánuk: - Miért nem kerestek végre magatoknak egy sötét sarkot?
Bepörgés - Zsír ez a banda! Serena megpróbálta túlharsogni a dübörgő zenét. Csillogó szemmel ide-oda mozgott a ritmusra, miközben Dan azon igyekezett, hogy levegőt juttasson átforrósodott tüdejébe. Az itala érintetlenül állt előtte az asztalon. Vanessa elmosolyodott. Örült, hogy Serenának bejön a zene, bár neki személy szerint nem jött be. Természetesen a nővérének, Rubynak soha nem árulta el. A CukrosBácsi olyanoknak szólt, akik szerettek táncolni, izzadni és rángatózni. Vanessa nyilvánvalóan nem osztotta ezt a szenvedélyt. Jobban szeretett csak úgy heverni a sötétben és gregorián énekeket hallgatni. Hát nem mondhatná, hogy ő a parti ördöge! - Gyere! - állt fel a helyéről Serena. Vanessa megrázta a fejét. - Én passzolok, te menj csak. - Dan? - nézett Serena kérdőn a fiúra, és megrángatta a szmokingja ujját. - Jössz? Dan sohasem táncolt. Kétballábas volt, ezért egy rakás trágyalének érezte magát a táncparketten. Habozva Vanessára sandított, aki fekete tussal kihúzott szemöldökét felvonva úgy nézett vissza rá, mintha azt mondaná: „Ha most táncra perdülsz, a lúzerlistám első helyére startolsz!" Dan felállt. - Miért ne? Serena megragadta a fiú kezét, és magával húzta az örvénylő tömegbe. Magasba emelte a karját, és a vállát ütemre mozgatva táncolni kezdett. Higanymozgása nagy feltűnést keltett. Dan bólogatva próbált a zene ritmusára táncolni, miközben néha megvonaglott a teste és megroggyant a térde. Serena megragadta a csípőjét és előre-hátra-körbe mozgatta, mintha ő lenne a tánctanár. Dan felnevetett, mire a lány elmosolyodott, lehunyta a szemét és elmerült a zenében. A fiú követte a példáját, és hagyta, hogy a testük együtt ringatózzon. Egyáltalán nem bánta, hogy hülyét csinál magából vagy, hogy ő az egyetlen a bárban - és valószínűleg egész Wüliamsburgban -, aki szmokingot visel. Egyedül az számított, hogy együtt lehetett a „nagy ő"-vel. Vanessa eközben egyedül üldögélt az asztalnál, * és először a saját, majd Dan italát tüntette el. Amikor végzett, odasétált a bárpulthoz, és felült az egyik magas székre. - Feszes a pólód - jegyezte meg a csapos. A vörös hajú, pajeszos srác a húszas éveiben járt, és ravaszkás mosollyal nézett a lányra. Ruby mindig arról regélt, hogy milyen cuki. - Köszi - viszonozta a mosolyt Vanessa. - Új. - Gyakrabban kellene vöröset viselned. Clark vagyok - nyújtotta a lány felé a kezét. Vanessa, igaz? Ruby húga. Vanessa eltöprengett rajta, vajon a fiú azért olyan kedves-e vele, mert tetszik neki a nővére, vagy esetleg valami más oka van rá. - Megmondjam a frankót? - kérdezte Clark, mialatt különböző italokat töltött a shakerbe és alaposan összerázta azokat.
Ó, a francba! - gondolta Vanessa. - Most jön az, hogy kiönti a szívét, és elgagyogja, hogy egész életében Rubyt szerette, de sajnos az imádottja észre sem veszi, és ha lennék olyan kedves eljátszani Cupido szerepét, blablabla... -Na? - Gyakran látlak itt benneteket Rubyval.. Na tessék, nem megmondtam? - Viszont eddig még soha nem jöttél ide a bárpulthoz, hogy dumáljunk egy kicsit. Abban a minutában beléd zúgtam, ahogy megláttalak. Vanessa alig akart hinni a fülének. Szórakozik vele ez a pasi? Clark a shakerből egy csinos kis üvegpohárba öntötte a koktélt, zöld citromot facsart bele és a lány elé tolta. - Nyalj bele! A cég ajándéka. Vanessa felemelte a poharat és belekortyolt az italba, amely egyszerre volt édes és keserű, ráadásul egyáltalán nem lehetett benne érezni az alkohol ízét. A koktél - egy szóval jellemezve - ütős volt. - Hogy hívják? - Csókolj meg - felelte Clark rezzenéstelen arccal. Vanessa letette az italát, és áthajolt a bárpulton. Serena és Dan felőle ronggyá táncolhatták a lábukat, egyáltalán nem érdekelte. Rövidesen édes élményben lesz része. A Csőrözz! buli DJ-jének nemrégiben szakadt meg négy évig tartó kapcsolata, így aztán szinte kizárólag lassú és szomorú szerelmes dalokat játszott. Az elegáns ruhákba bújt párok összebújva ringatóztak a félhomályban az andalító zenére. A levegőben nehéz viasz-, nyershal-, cigarettafüst- és orchideaillat keveredett, s az egész összejövetel olyan békésnek, ugyanakkor kifinomultnak és kellemesnek tűnt, hogy a vendégek boldogan adták át magukat az önfeledt szórakozásnak. Nem az a tomboló, „verjük szét a házat" buli volt, mégsem lehetett rá azt mondani, hogy rossz. Rengeteg ital közül lehetett választani, semmi nem kapott lángra, és még a rendőrök sem törtek a társaságra, hogy ellenőrizzék a jelenlévők életkorát. Ráadásul a buliévad épphogy csak megkezdődött, és a java még hátravolt. Blair Nate mellkasához simult, és lehunyt szemmel élvezte, ahogy a fiú ajkával tánc közben többször is végigsimított a homlokán. Egy időre kikapcsolta az agyát, és hagyta, hogy megszállja a nyugalom. Elege volt abból, hogy állandóan egy kitalált filmbe képzelje magát. A valóság ezúttal tökéletesen megfelelt számára. Nem messze tőlük Chuck teste szinte egybeolvadt Jennyével, és a lány azt kívánta, bárcsak valami pörgősebb számot nyomna a DJ. Megpróbált minél gyorsabban táncolni, csak hogy távol tartsa magától Chuck matató ujjait, de ezzel pont az ellenkező hatást érte el. Valahányszor erőteljesebben mozgatta a testét, a melle kibuggyant a ruhájából, és gyakorlatilag képen törölte vele a fiút. Chuck viszont a mennyországban érezte magát. Karját Jenny derekára fonta és szorosan magához ölelte, majd betáncolt vele a női mosdóba. - Mit csinálsz? - kérdezte zavartan a lány. Tudta, hogy Chuck Serena és Blair barátja, ezért szeretett volna bízni benne, de a fiú még mindig nem kérdezte meg a nevét, sőt alig szólt hozzá egész este. - Meg akarlak csókolni - mondta Chuck. Lehajtotta a fejét, és olyan erővel nyomta a nyelvét a lány fogához, hogy Jenny felnyögött meglepetésében. Kinyitotta a száját, és hagyta, hogy Chuck ledugja a nyelvét a torkán. Már korábban is csókolózott, amikor egy-egy buli alkalmával üvegeztek és sor került rá, de ehhez hasonló élményben még soha nem volt része. Ilyen gusztustalan lenne? - töprengett, és hirtelen beparázott. A kezét Chuck mellkasának feszítette, és levegő után kapkodva elrántotta a fejét. - Ki kell mennem - motyogta, miközben behátrált az egyik fülkébe és magára zárta az ajtót.
Az ajtó alatti résen át látta, hogy Chuck egy tapodtat sem mozdul. - Még nem végeztünk, bébi! Jenny anélkül, hogy felhúzta volna a ruháját, lehuppant az ülőkére és úgy tett, mintha pisilne. Aztán felállt és megnyomta az öblítőgombot. - Ennyi? - kérdezte Chuck. Jenny nem válaszolt. A gondolatai őrült iramban cikáztak. Mit tegyen? Türelmetlenül apró, fekete táskájába nyúlt, hogy elővegye a mobilját. Chuck leguggolt, hogy belessen a fülke ajtaja alatt. Mit csinál odabent ilyen sokáig az a kis lotyó? - Oké, időd lejárt! Bemegyek! Négykézlábra ereszkedve beljebb kúszott. Jenny lehunyta a szemét és a falhoz hátrált. Amilyen gyorsan csak tudta, bepötyögte Dan számát, és magában imádkozott, hogy a bátyja felvegye a telefonját. Ruby zenekara az utolsó dalt játszotta. Dan és Serena teste verejtékben fürdött. A fiú új figurákat gyakorolt, és éppen egy tekervényes csípőmozdulattal egybekötött oldalra csúsztatáson kísérletezett, amikor megcsörrent a mobilja. - A francba! - morogta, és kivette a telefont a zsebéből. - Dan! - hallatszott a húga suttogó hangja. - Én... - Hali, Jen! Mi van? Nem hallak. Megpaskolta Serena karját, és a telefonjára mutatott. - Bocs! - kiabálta túl a zenét, és visszasétált az asztalhoz, majd befogta szabadon lévő fülét. Jenny? - Dan, segíts! Eljönnél értem? A lány hangja erőtlenül és ijedten csengett, s úgy tűnt, mintha rettentő távolról jönne. - Most? Serena egyenesen felé tartott, és tökéletes arcán aggodalmas kifejezés jelent meg. - Minden rendben? - formálta a szavakat a szájával hang nélkül. - Kérlek, Dan! - könyörgött Jenny most már rémülten. - Mi a gáz? Nem tudnál fogni egy taxit? - Nem, én... Kérlek, gyere értem, oké? - mondta elhaló hangon, és a vonal megszakadt. - Ki volt? - kérdezte Serena. - A kishúgom. Ott van a sólymos bulin, és azt akarja, hogy menjek érte. - És? - Lelépek. Olyan furi volt a hangja. - Elkísérlek - ajánlotta Serena. - Oké - felelte mosolyogva Dan. Az este tökéletesnek ígérkezett. - Jó ötlet! - Szóljunk Vanessának! - mondta a lány, és a bárpult felé indult. Dan követte. Vanessa teljesen kiment a fejéből, de úgy tűnt, barátnője remekül szórakozik a csapossal. - Dan kishúga telefonált az előbb. Érte kell mennie a sólymos buliba - magyarázta Serena. Vanessa szándékosan lassan fordult felé. Arra várt, hogy Clark felocsúdjon, és a szemei rátapadjanak a Gyönyörű Lányra, akihez hasonlót leginkább a divatmagazinok címlapján látni. Clark azonban ugyanolyan röpke pillantást vetett rá, mint bármely más vendégre. - Mit adhatok? - kérdezte, és letett Serena elé egy koktélalátétet. - Ó, koszi, de semmit - felelte a lány, majd újra Vanessa felé fordult. - Azt hiszem, Dannel tartok. - Serena, lépjünk - hallatszott Dan nyugtalan hangja. Vanessa megfordult, így látta, hogy barátja tűkön ül, miközben földig lóg a nyelve. - Oké, akkor jó éjszakát - mondta Serena, és búcsúzóul csókot nyomott Vanessa arcára. – Mondd meg Rubynak, hogy csúcs volt - tette még hozzá, majd csatlakozott Danhez.
- Csaó, Vanessa! - szólt oda Dan a lánynak, és elindult a kijárat felé. Vanessa szó nélkül visszafordult Clarkhoz. Alig várta, hogy újra megcsókolhassa és kiverje a fejéből az éjszakába vesző Serenát és Dánt. - Kik voltak ezek? - kérdezte Clark a pultra könyökölve. Kivett a tálkából egy olívabogyót, és Vanessa ajkához tartotta. A lány beleharapott, és megvonta a vállát: - Pár arc a múltamból.
S reményteljes éjszakája Dan leintett egy taxit, és kinyitotta az ajtót Serena előtt. Friss, csípős levegő fogadta őket odakint, és az októberi szél karamell illatát sodorta feléjük. Dan hirtelen rendkívül előkelőnek és felnőttesnek érezte magát. Egy szmokingos férfi mulatni viszi szépséges barátnőjét az éjszakába. Beült Serena mellé, és ahogy a taxi elindult, a kezére pillantott. Szerencsére már nem remegett. Hihetetlennek tűnt, ám mégis igaz volt, hogy tánc közben ezzel a kézzel ért hozzá Serenához. Együtt utaztak a taxiban, és ha akarja, megsimogathatta volna, s talán még meg is csókolja. Lopva fürkészte az utcai lámpák sárga fényében fürdő, szoborszerű arcot, de képtelen volt rávenni magát arra, hogy megtegye a döntő lépést. - Basszus, én imádok táncolni - mondta a lány, és hátrahajtotta a fejét az ülés támlájára. Rég nem érezte magát ennyire felszabadultnak. - Komolyan, minden éjszakát képes lennék végigtáncolni! Dan bólintott. - Aha, én is! De csak veled - tette még hozzá gondolatban. Egy Serenához hasonló tündér kell ahhoz, hogy egy kétballábas lúzer azt mondja, szeret táncolni. Az út hátralévő részét csendben tették meg. Élvezték, ahogy fáradt lábuk bizsereg a tánctól, és a nyitott ablakon beáramló hűvös levegő simogatja verejtékben úszó homlokukat. Egyáltalán nem tűnt kínosnak a csend. Sőt, kifejezetten kellemes volt. Dan arra számított, hogy amikor a taxi megáll a régi Barneys-épület előtt a 17. utcában, Jenny már várni fogja őket. A járda azonban üres volt. - Bemegyek érte - fordult Dan Serenához. - Ha akarsz, hazamehetsz, vagy... megvárhatsz. - Bemegyek veled. Legalább lecsekkolom, mit hagytam ki. Dan kifizette a taxist, aztán kiszállt és a bejárat felé indult. - Remélem, beengednek - suttogta a lány. - Kihajítottam a meghívót. Dan előhúzta a zsebéből a gyűrött meghívót, amit Jenny készített, és odanyújtotta az ajtóban álló kidobófiúnak. - Ő velem van - karolta át Serena vállát. - Mehettek - intett a kidobófiú. Velem van? Fogalma sem volt róla, hogy ilyen mázlista is lehet. - Megyek, előráncigálom a húgomat - szólt oda Serenának, amikor beléptek az épületbe. - Oké, tíz perc múlva ugyanitt. Odabent ismerős arcok fogadták. Mindenki ismert mindenkit, úgyhogy senki nem tudta biztosan, hogy Serena van der Woodsen egész este velük bulizott-e vagy csak nemrég érkezett. Mindenesetre lerítt róla, hogy bejön neki a hely. A haja lazán, kissé kócosan omlott a vállára, melyet szabadon hagyott félrecsúszott ruhája. A harisnyáján felszaladt egy szem, és az arca rózsaszínű volt, mint futás után. Vad párducnak látszott, vagyis pontosan olyannak, akiről bármit elhisz az ember - sőt még annál is többet!
Blair azonnal kiszúrta Serenát. A táncparkett szélén ácsorgott abban a fura, régi ruhában, amit együtt vettek Alice Turkálójában. Blair elhúzódott Nate-től. - Odass, ki van itt! A fiú megfordult, és megszorította a lány kezét, mintegy jelezve, hogy a szerelme megingathatatlan. - Miért nem mész oda hozzá? Elmondhatnád neki, hogy többé nem lehetsz a barátja. Blair gyomra felfordult az idegességtől. A női mosdóban rendezett rókabuli után muszáj ennie egy tonhalas tekercset. Nate komor, kifejezéstelen tekintettel, de elszántan meredt Serenára. Ha Blair szerint életbe vágóan fontos, hogy lerázza Serenát, akkor természetesen megteszi, amit kér. Alig várta, hogy túl legyen végre a kettőjük közötti haragszomrádon és lazíthasson. Miután beszélt a lánnyal, keres egy nyugodt kis zugot, ahol felfrissítheti magát. Az überek egyes számú szabálya: ha forró a helyzet, tekerj egy spanglit! - Oké, fussunk neki! - mormolta maga elé, és elengedte Blair kezét. - Hali! - köszönt Serena mosolyogva, és arcon csókolta Nate-et. A fiú elpirult a váratlan érzelemkitöréstől. - Olyan szupercukin nézel ki! - szólt a lány kényeskedően. - Kösz - felelte Nate. Megpróbálta zsebre dugni a kezét, de aztán eszébe jutott, hogy a szmoking híján van ennek az áldásos kis résnek. Szar ügy! - Mizujs? - Hát, tudod, nem volt kedvem a bulihoz. Inkább Brooklynba mentem és áttáncoltam az éjszakát egy őrületesen kúl bárban. Nate csodálkozva felvonta a szemöldökét, aztán eszébe jutott, hogy Serena mindig tele van meglepetéssel, úgyhogy lassan hozzá kellene szoknia ehhez. - Na, jössz? - kérdezte a lány, és mielőtt még Nate válaszolhatott volna, a nyaka köré fonta a karját, s lágyan ringatózni kezdett a zene dallamára. Nate Blair felé pillantott, aki szigorú arccal figyelte a jelenetet, majd megpróbálta összeszedni magát. - Nézd, Serena... - kezdte dadogva, és lefejtette magáról a lány karját. - Nem igazán... tudod... ez így nem okés... legalábbis nem úgy, ahogy eddig. Serena fürkészve nézett a szemébe, és megpróbálta kitalálni, mire gondol valójában Nate. - Miért nem? Mi a gáz? - Blair a barátnőm... én... nekem hűségesnek kell lennem hozzá. Ezért nem... nem lehetek... Serena összefonta a karját a melle előtt. Bárcsak képes lenne gyűlölni Nate-et, amiért ilyen kispolgári és lúzer. Bárcsak ne lenne ilyen helyes, és bárcsak ne kedvelné annyira! - Ezek szerint többé nem is dumálhatunk. Vigyáznunk kell, nehogy berágjon ránk Blair mondta halkan, és hirtelen mozdulattal hátat fordított a fiúnak. Átvágott a tömegen, s a tekintete egy pillanatra találkozott Blairével. Megtorpant, és a táskájába nyúlt, hogy megkeresse a húszdollárost, amit Blair a Tribecában hagyott. Vissza akarta neki adni. Úgy érezte, mintha ezzel bebizonyíthatná, hogy ezt nem érdemelte. Sem aznap este, sem máskor. Az ujjai rátaláltak a cigarettásdobozra. Kivett egy szálat, és az ajkai közé fogta. A zene egyre hangosabban dübörgött, és az emberek vadul táncoltak körülötte. Érezte, hogy Blair őt figyeli, és a keze remegni kezdett, ahogy öngyújtó után kutatva a táskájában turkált. Szokás szerint nem volt nála egy sem. Dühösen megcsóválta a fejét, és felnézett Blairre. Aztán ahelyett, hogy vicsorogva egymásra meredtek volna, a két csaj elmosolyodott. Egyikük sem tudta, hogy miért mosolyog furcsán a másik. Talán Blair azért mosolygott, mert végül elnyerte a főnyeremény pasit, és ezzel rátaposhatott Serena báli cipellőjére?
Serena zavarában mosolygott? Vagy azért, mert képes volt megállni, hogy ne alacsonyodjon le Blair szánalmas szintjére, ne oltogasson mindenkit orrbaszájba, és ne manipulálja Nate agyát? Esetleg ezzel a szomorú mosollyal adták egymás tudtára, hogy a barátságuk véget ért? Az is lehet, hogy azért mosolyogtak, mert a lelkük mélyén tisztában voltak azzal, hogy mindegy, kibe szeretnek bele; nem számít, milyen ruhát viselnek vagy hogy mi lesz az érettségi vizsga eredménye és melyik főiskolára jutnak be; ezentúl boldogulnak egymás nélkül. Végül is az élet nem állt meg, és a föld forog tovább. Serena kivette a szájából a cigarettát, a földre dobta, és elindult Blair felé. Amikor ott álltak egymás előtt szemtől szemben, kivette a táskájából a húszdollárost és átnyújtotta a lánynak. - Nesze, ez a tiéd - mondta, majd sarkon fordult és a női szakasz felé vette az irányt, hogy hideg vízben megmossa az arcát. Blair a bankjegyre nézett, és az arcáról lassan lehervadt a mosoly. Rebecca Agnelli, a Mentsük Meg a Vándorsólymokat Alapítvány vezetője a bejáratnál állt, és miközben búcsúcsókkal kívánt jó éjszakát Isabelnek és Katinak, belebújt a nercbundájába. Blair odasétált hozzá, és a kezébe nyomta a húszast. - Ez a madaraké - mondta erőltetett mosollyal az arcán. - Ne felejtse itt az ajándékcsomagját! Serena megnyitotta a csapot, és újra meg újra hideg vizet fröcskölt az arcára. Olyan jólesett, hogy legszívesebben levetkőzött volna, hogy beugorjon a mosdókagylóba. Amikor végzett, a kezével szárazra paskolta a bőrét. A tekintete a padlóra siklott, ahol meglátta egy fekete cipő orrát, egy kék sál szélét és egy fekete női kézitáska fogóját. Serena grimaszolva az ég felé emelte a tekintetét. - Chuck, te vagy odabent? Ki van veled? Odabentről női sóhaj hallatszott. - A francba - morogta a fiú. Chuck az utolsó fülkében felállította Jennyt a Vecéülőkére, és lehúzta a ruháját, hogy jobban hozzáférhessen óriási lökhárítóihoz. Serena a lehető legrosszabbkor szakította félbe őket. Résnyire nyitotta az ajtót, és kiszólt: - Kopj le! - sziszegte. Serena meglátta a kis Jenny Humphreyt. A lány ruhája a derekára tekeredett, és a szeméből csak úgy sütött a rémület. Valaki kinyitotta a mosdó ajtaját. - Jenny! Bent vagy? - kérdezte Dan. Serena végre rájött, hogy Jenny Dan húga. Nem csoda, hogy olyan fura volt a hangja, amikor telefonált, hiszen csak percek választották el attól, hogy Chuck szétmarcangolja. - Itt vagyok - nyöszörögte a lány. - Húzz a francba - rivallt rá Serena Chuckra, de csak annyira nyitotta ki a fülke ajtaját, hogy a fiú kiférjen rajta. Chuck kifurakodott, és közben az ajtóhoz lökte Serenát. - Bocs, te kis ribi, majd legközelebb engedélyért folyamodok hozzád! -Várjunk csak egy percet, seggfej! - szólt közbe Dan, és végigmérte Chuckot. - Mit műveltél a húgommal? Serena becsukta a fülke ajtaját és elé állt, hogy Jennynek legyen ideje lekászálódni a vécéről és rendbe hozni magát, mielőtt a bátyja meglátja. Odabentről csak halk szipogás hallatszott. - Cseszd meg! - vicsorogta Chuck, és el akarta lökni Dánt az útjából. - Cseszd meg te, balfasz! Dan még soha nem verekedett, így a keze ismét remegni kezdett az izgalomtól. Serena gyűlölte, amikor a srácok egymásnak estek, akár a vadkanok. Semmi értelmét nem látta a verekedésnek, ráadásul ezzel csak lealacsonyították magukat.
- Hé, Chuck, Dannek igaza van, cseszd meg te, mivel senki más nem teszi meg neked ezt a szívességet! - Te kis ribi! Azt hiszed, hogy azok után, amiket tettél, visszajöhetsz ide és dirigálhatsz, mint egy királylány? Azt hiszed, hogy te vagy a mindenható és elküldhetsz a francba?! - Mi a büdös franc bajod van, Chuck? - kérdezte Serena. - Bekattantál? Chuck megnyalta az ajkát és halkan felnevetett. - Először is, kirúgtak a bentlakásos suliból, mert egy perverz lotyó vagy, és az ágyad fölött strigulákat húztál, valahányszor megkeféltek. Nemi beteg vagy. Mindenféle drogot kipróbáltál, de az elvonóról is kihajítottak, mivel saját cuccot dobtál a piacra. Egy csirkegyilkos szekta tagja voltál, és van egy nyavalyás kölyköd Franciaországban! Chuck mély lélegzetet vett, és ismét megnyalta a szája szélét. Serena újra mosolygott. - Basszus, és ezt csak most mondod! Chuck dühösen meredt rá, aztán Danre nézett, aki zsebre dugott kézzel, szó nélkül figyelte a jelenetet. - Húzz innen a francba, Chuck - suttogta Serena. A fiú vállat vont, majd felkapott egy üveg Eviant a mosdókagyló széléről, és az ajtó felé indult. - Ahogy akarod, te kis pinaszájú. - Szeretnél, mi? - kiáltott utána Serena. Dan bekopogott a vécéfülke ajtaján. - Jenny! Jól vagy? - kérdezte gyengéden. Újabb szipogás. Jenny képtelen volt összeszedni magát. Pont Serena van der Woodsennek kellett ilyen állapotban látnia. Bizonyára szánalmas lúzernek tartja. - Igen, minden oké - nyögte ki végül. Felvette a földről a táskáját, és kilépett a fülkéből. Vigyél haza! Dan átkarolta a húga vállát, Serena pedig megfogta a fiú kezét, és a kis csapat átverekedte magát a hullámzó tömegen. - Várjatok, itt vannak az ajándékcsomagok! - kiáltott utánuk a bejárati ajtónál őrködő Rain Hoffstetter, és a kezükbe nyomott egy-egy fekete Kate Spade papírtáskát. Dan kinyitotta az ajtót, és kiszaladt az utcára, hogy leintsen egy taxit. Először Serena szállt be az autóba, majd Jenny és végül Dan. Jenny feltette a lábát az üléseket elválasztó kis domborulatra, átkulcsolta a térdét és ráhajtotta a fejét a karjára. Serena óvatosan simogatni kezdte a lány göndör, barna haját. - Először ti menjetek haza - mondta halkan. Dan a húgára nézett. Minél hamarabb ágyba kell dugnia. - Zsír - bólintott, és megadta a sofőrnek a címet. Serena hátradőlt, de továbbra is Jenny haját simogatta. - Hű, azóta nem volt részem ennyi izgalomban, amióta eljöttem a bentlakásos suliból jegyezte meg gunyorosan. Dan tágra nyílt szemmel nézett a lányra. A tekintetéből bizalom és kedvesség sugárzott felé. - Szóval, az a sok duma... - kezdte, de aztán zavartan elhallgatott. - Mármint... nem kamu? kérdezte végül. Serena a homlokát ráncolva a táskájába nyúlt, hogy elővegyen egy cigarettát, de meggondolta magát. - Szerinted? Dan vállat vont. - Szerintem kamu. Serena pajkosan vigyorogva felvonta a szemöldökét. Kék szeme szinte világított az utcai lámpák csillogó fényében. - Tutira?
Nem, Dan képtelen volt elhinni, hogy Chuck mocskolódásából akár egyetlen szó is igaz lenne. Kizárólag arra tudott gondolni, hogy Serena mikor csókolja meg végre. - Komolyan nem hiszem el! Serena gyönyörű szája ismét mosolyra húzódott. - Akkor jó - felelte. Mély lélegzetet vett, és ismét az ülés támlájára hajtotta a fejét. Dan ugyanígy tett. - Zsír - mormolta, és lehunyta a szemét. Ahogy elhaladtak a Times Square villódzó hirdetőtáblái és foszforeszkáló fényei mellett, Serena kinézett az ablakon. Mindig úgy gondolta, hogy a tér ronda és lehangoló ahhoz a gondosan rendben tartott, előkelő, csendes környékhez képest, ahol ő élt. A ragyogó fények, a zaj és a lefolyók rácsain feltörő gőzfelhő láttán azonban újra reményteljesnek látta a jövőjét. A taxi sötétjében Dan keze után tapogatózott, s a fiú ugyanabban a pillanatban nyúlt az övé felé. Alig várta a folytatást!
badgirl.net Figyelem: a valódi neveket, helyszíneket és eseményeket megváltoztattam, hogy megvédjem az ártatlanokat. És megvédjem magamat - "az ártatlanok" dühétől.
Hey, people! Figyelem: a valódi neveket, helyszíneket és eseményeket megváltoztattam, hogy védjem az ártatlanokat. És megvédjem magamat – „az ártatlanok” dühétől. Hey, people! Űber volt a Csőrözz! buli, nem? Legalább hat kilót fogytam. Nem mintha kellene, de azért... Szóval, szükségtelen kihangsúlyoznom, hogy csúcsformában vagyok. Lebukta! B és N pénteken késő este együtt mentek fel a srác lakásába. C a Tizedik sugárút környékén ténfergett, abban a reményben, hogy felszedhet egy vidéki csajt. D és J, valamint lompos apjuk családi reggelin vett részt szombaton abban a kajáidéban, ahol a Seinfeld-sorozatot forgatták. V Brooklynban horrorfilmet vett ki a kölcsönzőből az új barátjával. S a Met múzeum lépcsőjén kuporgó hajléktalannak adta a fekete Kate Spade ajándékcsomagot. A mailjeitekből: Hali, BG! Csak azt akarom mondani, hogy te lettél a főiskolai szakdolgozatom témája. Űber vagy! - Okostojás Kedves Okostojás! Megtisztelsz. Szóval... összefutunk? - WB KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK Miért parázzunk a továbbtanulás miatt? Olyan jól érzem magam a bőrömben, és rengeteg dolog vár még megoldásra: S és D szerelmesek lesznek? S vajon nem fogja megunni a kopott kordnacit? J hátat fordít-e a felső tízezernek, hogy végre a saját korosztályában keressen haverokat (még akkor is, ha egyikük sem hord akkora melltartót, mint ő)? V vajon lerázza láncait és a szivárvány színében pompázó cuccokban fog járni? Esetleg megnöveszti a haját? Hogy alakul bimbózó románca a pultossal? B W-nel marad?
C felhagy végre azzal, hogy fiatal csajszikat maceráljon, és belátja, hogy egy lúzer? S tényleg belevág a filmforgatásba? Eddigi életében még egy eldobható Polaroid fényképezőgépet sem vett soha. Az emberek továbbra is a fent említett dolgokról fognak pletykálni? Tutira. Legalábbis ami engem illet. Túlságosan szeretek szart kavarni ahhoz, hogy jó útra térjek. Csaó! Szeretettel:
badgirl.net
