Hévíz: bányászat, vízgazdálkodás, turizmus és politika 1979–1989 „Hány oldala van az éremnek?”, „Ér- ugyancsak elsõként került sor Hévízen telem, érzelem, politika” – ilyen és ha- egy – végkicsengésében kormányelsonló címekkel számolt be a helyi és lenes – „békés tömegdemonstrációra”. országos média az 1980-as évek végére egyre elszántabb s durva személyeske- Egy energia- és nyersanyagszegény ország désektõl sem mentes Hévíz kontra mozgástere: bauxit, timföld Kapacitásbõvítés: az Ajka II. Timföldgyár, Nyirád vitáról. 1972 Történetünk dióhéjban: a Magyar Közismert tény: Magyarország energiaAlumíniumipari Tröszt (MAT) vállala- és nyersanyagszegény ország. Számot- rendekkel megemelve a timföldtermeti körébe tartozó Nyirád környéki bau- tevõbb ásványi kincse a szén és a bau- lést. A tervezés során döntés született xitbányák ekkor már több mint húsz xit. Ám a bauxitbányászat megítélése – a bauxitlelõhelyek megkutatásáról, a éve intenzív víztelenítéssel folytatták a mind mennyiségi-minõségi, mind gaz- bányák nyitási sorrendjérõl, továbbá a termelést. Bonyolult földtani-hidroló- daságossági szempontból – a 20. szá- Szovjetunióba szállítás miatt szükségiai áttételeken keresztül azonban en- zad második felében meglehetõsen el- gessé váló vasúti kapacitás (Záhony) nek akkorra már igazolható negatív lentmondásos volt. (Elég arra utalni, megteremtésérõl is. Hosszú távú, kétoldalú timföld- és hatásai lettek, többek között csökkent hogy a világ bauxitkészleteinek közel a légvonalban 30-40 km távolságra levõ 90%-a felszín közeli, laterites, ezért alumíniumegyezményeket írtak alá: Hévízi-tó vízhozama. A gyógytóért könnyen kitermelhetõ telepeken fek- 1960-ban került pont az 1980-ig szóló aggódó orvosok és az addig biztos tu- szik. A mennyiségileg 3% körüli ma- magyar–lengyel államközi egyezményrisztikai bevételeikre alapozott megél- gyar készletek 80%-ban viszont jól- re, a hazai alumíniumipari vertikum hetésüket féltõ helyi lakosság maga rosszul vízzáró karsztkõzetek mélye- sorsára azonban meghatározó az 1962. mögött tudta a községi tanács, a me- déseiben találhatók, s csak mélymûve- november 15-én Moszkvában aláírt, gyei pártvezetés és népfront, a körzet léssel, zömmel vízbetörésnek kitett ugyancsak 1980-ig érvényes magyar– szovjet bauxit–alumínium egyezmény országgyûlési képviselõinek támogatá- bányákból hozhatók felszínre.) Az 1950-es évek autark fejlesztési volt. Ennek értelmében 1967-tõl a masát is. A nyirádi bánya leállítása érdekében falugyûléseket tartottak, ahol elképzeléseit követõen 1962 tavaszára gyar fél évenként növekvõ mennyiségmár börtönt-koncolást, sõt egy Gorba- az Országos Tervhivatal elkészítette az ben timföldet szállít a Szovjetunióba, csovhoz intézendõ levelet is kilátásba alumíniumiparra vonatkozó távlati ahonnan ugyancsak évenként emelkehelyeztek; a média útján, képviselõi (1961–1980) javaslatait, benne nagyság- dõ mennyiségben alumíniumtömböt kap vissza. A kohósítás értékkérdés formájában a kormányA mélymûvelésû bauxitbányászat a karsztvizet veszélyeztette. különbözetét a magyar fél mefõhöz intézett memorandumKülszíni fejtés Nyirádon, 1980-as évek zõgazdasági, élelmiszer-ipari és ban hangot adtak félelmükmás ipari termék szállításával nek: unikális nemzeti termévállalta kiegyenlíteni – a „szoszeti kincsünk a szocialista cialista piac árain”. ipar áldozatává válik. 1989 ápAz egyezmények alapján rilisában megszületett a kormegindult a bauxitbányászat és mánydöntés: a tó érdekében a timföldgyártás gyorsított ütemû nyirádi bányákat 1990 végéig fejlesztése (Ajka, Almásfüzitõ, be kell zárni, a bányászati célú Mosonmagyaróvár), valamint a vízemeléseket be kell szünvisszaérkezõ alumínium feldoltetni. gozási kapacitásának bõvítése. Már a kortársak is úgy érté(1970 márciusában a kormány kelték: ez volt az elsõ, márelfogadta az alumíniumipar már kormányválsággal fenyeközponti fejlesztési programját, getõ konfliktus (bizalmatlansátekintettel olyan kormánygi indítvány meglebegtetése), s
59
programokra is, mint a prefesinki megállapodás után varált könnyûszerkezetes építési gyunk – és társadalmi feltétemód, az autóbuszgyártás, kábellek hozzájárultak a turizmus gyártás, csomagolástechnika, európai felfutásához. A nyugaradiátor-, edény- és más háztarti jóléti államokban az 1980-as tási tömegcikkgyártás.) évek elejére kialakult egy széDe maradjunk a bányászatles, tehetõsebb társadalmi rénál! A szovjet és a lengyel teg, amely jövedelmeit már szerzõdések elõfeltétele volt, nem a háború utáni „zabálási hogy hosszú távon megfelelõ mániájára” költötte, sokkal inmennyiségû, minõségû és gazkább egészségvédõ kiadásokdaságosan kitermelhetõ baura. Ekkor váltak divatos jelszaxitvagyon álljon rendelkezésre. vakká a fitnesz, a természetes Az országos, majd nemzetközi gyógyüdülõközpontban A növekvõ igényeket viszont gyógymódok, s váltak népszeúj szállodák épültek. A Thermal Hotel Aqua Hévízen, 1994 már nem lehetett az elszórt, rûvé a gyógyüdülések. Célországként Magyarország – Eurókis kapacitású bauxitbányákból és a úgy: a bauxit- és timföldtermelés állafelszín közeli elõfordulásokból biztosí- milag túltámogatott, egyre gazdaságta- pában szinte egyedülálló termál- és tani. Ekkor jelentkezett megoldandó lanabb tevékenység. (Ám a döntési gyógyvízkinccsel – az idegenforgalom feladatként a mélymûvelésû bányászat mechanizmus lassúsága eleve nehézzé fejlesztéséhez fogott. Saját és külföldi vízvédelme. (Könnyû belátni: a vízzel tette a világgazdasági változásokból (1979-tõl osztrák szállodaépítési hitelelárasztott munkahelyeken az emberek eredõ hatások követését.) Az 1950-es lel) forrásokból új, magasabb kategóés az egyre drágább berendezések ke- évek „vas és acél országa” jelszavát riájú szállodák épültek (köztük Hérültek veszélybe, s az elsárosodó ércet nem felejtõ közvélemény – és az azt vízen, a négycsillagos Thermal Hotel is csak nagy veszteségekkel lehetett fel- befolyásoló média – pedig egyenesen Aqua 1984-ben). A nyugati turisták „államsegélyen élõsködõ csõdága- igényeinek megfelelõen bõvültek a színre hozni.) A kedvezõtlen bányászati feltétele- zat”-nak, a „posztsztálinista ipari lob- szolgáltatások: éttermek, uszodák, teket súlyosbította az olajárrobbanások bi” hagyatékának kiáltotta ki az ágaza- nisz- és golfpályák, kaszinók (a másokiváltotta világgazdasági recesszió, ami tot. (Az egymást fölerõsítõ negatív té- dik ugyancsak Hévízen) stb. létesültek. az 1980-as évek elsõ felében drámai nyek pedig megpecsételték a Magyar A belsõ infrastruktúra – úthálózat, gyorsasággal vetett véget az alumí- Alumíniumipari Tröszt és a Nyirád bolthálózat – mellett fejlesztették a határátkelõhelyeket, könnyítették a víniumipar „diadalútjának”. A túlkínálat környéki bányák jövõjét.) zumkiadást, megszüntették a nyugati miatt a világpiacon esett a timföld ára, turisták valutabeváltási kötelezettségét. s ezzel nehezen állta a versenyt a hazai A gyógyturizmus mint gazdasági tartalék Az eredmények hamar jelentkeztermelés. A romló piaci lehetõségeket tetézte az is, hogy 1980-ban lejárt az Az 1970-es évek közepétõl a kedvezõ tek: a magasabb fizetõképességû nyuaddig biztos felvevõpiacot jelentõ szov- nemzetközi politikai – az 1975. évi hel- gati turisták száma folyamatosan nõtt (az innen érkezõk száma 1988-ban már jet és lengyel kétoldalú egyezmény. (A hivatalos álláspont szerint a „mindkét A gyógyturizmus sikeres ágazatnak bizonyult. meghaladta a 6 milliót, az összforgalKarikatúra, Ludas Matyi, 1986. július 2. mon belüli arányuk a korábbi 10ország számára elõnyös” szovjet szer15%-ról 33%-ra emelkedett), a turizzõdés és kétszeri meghosszabbítása – a mus gazdasági szerepe pedig erõsötimföld-alumínium arány Magyardött. Az idegenforgalom javára írták, ország számára egyre kedvezõtlenebb hogy az áruexportnál jóval kedvezõbb módosításával – nem volt „publikus”. forintráfordítású devizatermelõ szféra A tényszerû tájékoztatást nélkülözõ volt. Így érthetõ, hogy a politikai és álkorabeli közvélemény viszont úgy véllami vezetés egyre inkább számolt a te, hogy a „magyar ezüst” haszna kizá(gyógy)turizmus devizatermelõ képesrólag a „nagy testvért” gazdagítja. E ségével, amit az eladósodás útjára sodvélekedés kapott képi megjelenést ródott ország külgazdasági egyenVitézy László 1982-ben készült Vörös súly-javítására fordíthatott. föld címû doku-játékfilmjében: a bauAz idegenforgalmon belül a termálxit kiaknázása érdekében szovjet elvés gyógyturizmus mutatta a legdinamitársak és tankok közremûködésével kusabb fejlõdést. (Itt sikerült ugyanis rombolják le a már vörös porfelhõtõl jó áron értékesíteni a gyógyvizet, az orfuldokló, képzeletbeli dunántúli Cserevosi tudást, a szálláshelyet, szolgáltatáfa falut.) sokat, a helyi infrastruktúrát – s mindAz iparág nemzetközi dekonjunktúezért a vevõ „helybe is jött”.) 1979 rája egybeesett azzal, hogy itthon mind márciusában a kormány határozott az magasabb döntési szinten értékelték
60
üdülõterület-fejlesztési programról, mások mellett kiemeltnek nyilvánítva a balatoni üdülõkörzet fejlesztését. 1986-ban pedig az idegenforgalom három területét jelölték meg népgazdaságilag kiemelt célnak: a mûemléki kastélyrekonstrukció, illetve a közepes kategóriájú szállodahálózat kiépítését megelõzve, elsõ helyen a termál- és gyógy-idegenforgalom létesítményeinek fejlesztését. (A termálturizmus pozíciójának erõsödése, az erre való hivatkozás majd tetten érhetõ szûkebb témánk másik szereplõje, a Hévíz-pártiak érvrendszerében is.)
Környezeti károk – karsztvízcsapolás, vörösiszap Nyirád körzetében (Izamajor, Deáki, Lengyelmajor) jó minõségû, a gyengébb bauxitok feljavítására alkalmas – más vélemények szerint emellett titánés galliumtartalma miatt a Szovjetunió számára hadiipari jelentõséggel bíró – bauxitvagyon állt rendelkezésre. S jóllehet a lencsék nagy része a karsztvíz alatt helyezkedett el, a MAT a népgazdaság érdekeire (értékes ércvagyon kitermelése, drága bauxitimport elkerülése), nemkülönben a nemzetközi szerzõdési kötelezettségekre hivatkozva ragaszkodott a bányászathoz. Az 1960-as években, a döntések idején azonban még nem voltak ismertek a bányászati vízemelés környezeti következményei. Még a földtanos, hidrogeológus szakemberek sem voltak tisztában azzal, hogy a Dunántúliközéphegység összefüggõ, csapadékutánpótlású fõkarsztvíztárolójának különbözõ célú (bányászat, ipar, vízmû, termál- és más kutak) helyi megcsapolásai három évtized leforgása alatt regionális, mintegy 2500 km2-en átlag 40 méteres vízszintsüllyedéssel (depresszió) és a térség vízháztartásánakvízforgalmának teljes átrendezõdésével járnak. (Adatok szerint 1951– 1990 között a szén- és bauxitbányászat által több térségben összesen kb. 10 milliárd m3 karsztvizet termeltek ki.) Mint ahogy azt sem tudták ekkor még, hogy a nyirádi bánya a Hévízi-tó (egyik) vízgyûjtõ területén fekszik, így az itteni intenzív bányavízemelés az 1970-es évek végére drámai hatással lesz a tó forráshozamára.
A térségben a drasztikus karsztvízszint-süllyedés sokrétû problémakört vetett fel. Sorra apadtak el a karsztvíz természetes túlcsorgói: kiszáradtak a karsztlápok (kapolcsi õsláp), s eltûnt az egykor nagy hozamú, a felszíni kisvízfolyásokat tápláló hideg, majd a langyos források vize (zalahalápi Szentkút-források, tatai Fényes-forrás, Esztergom–Sárisáp, Zámoly, Gyepükaján, pápai Tapolca-forrás stb.). Veszélybe kerültek az idegenforgalmilag jelentõs budai hévízforrások, igazolhatóan csökkent a Hévízi-tó hozama, a kiszáradás fenyegette Borgáta kútjait, s megszûnt a csónakázási lehetõség a tapolcai Tavas-barlangban. Víz nélkül maradtak a karsztrendszerre telepített kisebb helyi vízmûvek, fúrt kutak is. A mezõgazdaság szintén károsult, hiszen a talajvízszint süllyedésével közel 120 ezer hektáron csökkent a talaj termõképessége, s a Lesence-patakra települt halastavakat is fel kellett számolni. Fokozatosan megváltozott a karsztés rétegvíz-forgalom is, máig hatóan nem zárva ki az ivóvíz-minõségû karszt elszennyezõdésének forgatókönyvét. A negatívumok mellett voltak – jóval kisebb nyilvánosságot kapó – kedvezõ hatásai is az egyes helyeken jelentkezõ vízbõségnek. A nyirádi bányavíz jelentõs része például a Marcal vízrendszerén keresztül a Dunába jutott. A Viszló-patakba, innen a Balatonba elfolyó tetemes tiszta víz pedig nemcsak a tó déli medencéje vízminõségét javította (eutrofizálódását késleltette), hanem a patak felsõ folyásánál az ország egyetlen pisztrángos tógazdasága számára is megteremtette a feltételeket. Több százezer – kétségtelen, éppen a bányászat miatt víz nélkül maradt – ember ivóvíz-ellátását oldották meg: a Nyirádon kiemelt karsztvízre az 1970-es évek elejétõl alapított regionális vízmûvek juttatták el a vizet Tapolca, Sümeg, Csabrendek, Nyirád, Ajka, Pápa és a Nyugat-Balaton környékére, Kincsesbányáról pedig Székesfehérváron és Péten elégítették ki a lakossági és ipari vízigényeket. Míg a bauxitbányászat számlájára a karsztvízszint megbontását írták, a timföldgyártáséra az ugyancsak súlyos környezeti kockázatot jelentõ, nagy tömegben keletkezett vörösiszapot. (A hazai gyártás során minden tonna tim-
földre 1,2,-1,3 tonna vörösiszap jutott!) A károkat enyhítendõ, használták a zagyot savanyú kémhatású talajok javítására, tégla- és cserépgyártás, cementgyártás adalékanyagaként. S próbálkoztak a vörösiszap másodlagos nyersanyagforrásként való hasznosításával is. A belõle energiaigényes módon kinyert gyenge minõségû vas gazdaságosságát azonban a nyersvas csökkenõ világpiaci ára eleve megkérdõjelezte. A fém gallium kinyerése már nagyobb sikerrel járt, kiváló exporttermékünk volt e piac 1989–1990-ben ugyancsak bekövetkezett összeomlásáig. Máig tisztázatlanok, szinte krimibe illõk viszont a hadiipari jelentõségû titán kinyerése körüli történések. Gillemot László akadémikus 1949–1957 között folytatott szigorúan titkos kísérleteket, hogy a Nyirád környéki bauxitból, illetve a titándús vörösiszapból fémtitánt állítson elõ. Eredménnyel kecsegtethetett kutatása, amit rövid idõn belül kétszer (1949, 1957) is Kossuth-díjjal honorált a korabeli hatalom. Ám 1958-ban a munkálatok váratlanul félbeszakadtak. Ahogy az Balogh Zoltán volt hévízi kormánybiztos-fõorvos oknyomozásából tudható, a honvédelmi minisztérium a mûegyetem úgynevezett zárt zónájában mûködõ laboratórium-berendezéseit és a teljes dokumentációt orosz katonai kísérettel „ismeretlen helyre” szállíttatta. (A professzor közvetlen munkatársai szerint a kutatási anyagokat egyenesen a Szovjetunióba vitték, ahol a kikísérletezett technológiát nemcsak a hadászati jelentõségû fémtitán elõállításában, hanem az urándúsításban is hasznosították…) A karsztvíz és a vörösiszap mint környezeti károkozás – az egyre kevésbé gazdaságos termelésen túlmenõen – súlyosan esett latba az iparág jövõjének megítélésekor, az 1980-as évek közepén.
Felvirágzó tófürdõ Európa legnagyobb kiterjedésû meleg vizes, tõzegmedrû gyógytavát, a Hévízi-tavat 2008-ban Magyarország hét legszebb természeti értéke közé választották a tévénézõk. Pedig volt idõszak, amikor sokan már bûzös pocsolyává zsugorodásától tartottak.
61
Az 1953-tól Veszprém megyéhez, szolgáltatás keretében kiadott, de még ra még alkalmas tófelület nagysága és majd 1979-ben Zalához visszakerült inkább „szívességi” szobahasználatnak napok száma. Vagyis: veszélybe került a Hévíz az akkor kétszáz éves fürdõha- titulált szálláshelyekkel. 1986-ban már tó terápiás hasznosíthatósága. gyományára alapozhatta gyógyturizmu- 750 család foglalkozott hivatalosan sa fejlesztését. Világhírnévnek örvendõ szobakiadással, de szinte minden má- Hévíz hõvize – a bányászat karsztvize kénes, ásványi anyagokkal dúsuló, eny- sodik kerítésre, házkapura kikerült a hén radioaktív vize, nem kevésbé az itt „Zimmer frei” tábla, s a famíliák A két érdek ütközése küszöbön állt. kifejlesztett súlyfürdõ, víz alatti nyaranta inkább kazánházakban, gará- Úgy tûnik, az 1980-as években a felmasszázsok és más kezelések révén az zsokban, sufnikban húzták meg magu- sõbb szervek Hévíz problémáját inország legnagyobb mozgásszervi-reu- kat, ha szállást keresõ vendég kopogta- kább az alumíniumipar szemszögébõl, annak részkérdéseként kezelték (a nyimás megbetegedéseket gyógyító fürdõ- tott az ajtón. rádi bauxitbánya fenntartása helyévé vált. (A kormány kulcskérdés volt a hazai alu1965-ben országos jelentõséipar számára). Nem beszéltek gû gyógyhellyé nyilvánította, nyilvánosan a problémáról, s 1979-ben pedig a nemzetközi a politikai döntés sem szülegyógyüdülõközpontok közé tett meg. Az Állami Tervbisorolta Hévizet.) A gyógyvíz zottság 1983 novemberében, jótékony hatását az 1970-es majd 1985 januárjában ugyan évek elejéig zömmel a hazai kinyilvánította: a nyirádi bau– kisebb arányban szocialista xitbányászat gyorsított fejországokbeli – vendégek éllesztését az érintett térség vezhették. Évente több ezren természeti értékeinek védelorvosi beutalóval kezeltetmével összhangban kell elõhették magukat, vagy a szakészíteni (azaz a két „kincs” porodó szakszervezeti (Posegyüttélését még lehetségestás, Bányász, Vasas, MÁV, nek tartották) – de a gyorsíOKISZ, KISOSZ) és vállalatáshoz a pénzt csak 1986-ban ti-szövetkezeti üdülõkben A bányászati vízemelés leállítása után regenerálódik a Hévízi-tó. kapta meg a MAT. Az al(1979-ben 80!) regenerálódA vízelvezetõ csatorna újra tavirózsákkal kudozás – eredetileg csak az hattak. Joggal mondhatjuk: Az 1980-as évek közepéig úgy tûnt, ipari és egészségügyi tárca között – Hévíz ekkor a „dolgozó nép” fürdõhogy az üdülõhely töretlenül fejlõdhet. szintén évekig húzódott. helyévé vált. A MAT-ra bízták a tó állapotjavítáAz 1970-es évek közepétõl aztán, az A nyári napokon-hétvégeken autók kíidegenforgalom központi fejlesztési tö- gyóztak a Hévízre vezetõ utakon, a sát célzó mûszaki megoldások kidolgorekvéseivel párhuzamosan, a nyugati buszpályaudvarra menetrendszerû já- zását-kivitelezését is. A bányavállalat – turisták (fõként osztrákok, németek) is ratokkal özönlöttek a látogatók, mind kényszerû önmérsékletet tanúsítva – kezdték felfedezni a tavat. Évente több több nyugati autó állt a szállók körüli elõbb csökkentette a vízemelést (jelenszázezer hazai és külföldi vendég ke- parkolókban, a magánházak udvarain, tõs ércmennyiséget veszni hagyva), s a reste fel a települést, jóllehet az akkori az utcákon magyar szó vegyült idegen- nyirádi bánya bezárásának idõpontját infrastrukturális, bolti és vendéglátó- nel. A takaros vendéglõk, cukrászdák 1997-rõl 1993-ra hozta elõre. A „tóipari hálózat messze elmaradt a kívá- mellett megéltek a házi kifõzdék, bög- mentést” célozták helyi vízpótlási kínalmaktól. A legégetõbb gondon, a recsárdák, vevõre találtak a környék- sérletei is (fóliafüggönnyel „terápiás krónikus üdülõ- és szállodahely-hiá- beli kiskertek terményei – s persze szektort” alakítottak ki a gyógyító tevékenység biztosítására; a meder- és a nyon az állami szektor a meglevõ épü- virágzott a „privát” valutaváltás. Felhõk gyülekeztek azonban a tó forrásbarlang ismételt tisztítása; a forletek bõvítésével, korszerûsítésével, új gyógyszállók, szanatóriumok építésé- fölött. A nyirádi vízemelések nagy üte- ráshozam növelését célzó 11 hónapos vel, 1988 tavaszán pedig egy négycsilla- mû növekedése nyomán 1978–1983 kö- tóvízszintcsökkentés) – ám egyik sem gos gyógykemping nyitásával igyeke- zött a tóforrás hozama rohamosan hozta meg a szakemberek és fürdõvenzett enyhíteni. A „bizniszbe” bekapcso- csökkent: az 1950-es évekbeli átlag 517 dégek által remélt eredményeket. Rálódtak a községbeliek is, akik rájöttek: helyett 1983-ban már csak 270–290 li- adásul a mérnökileg korrekt eljárást, a az idegenforgalom és a vendéglátás jó- ter/perc víz került a tóba. A víz lassab- vízszintcsökkentést nem várt „mellékval jövedelmezõbb megélhetési forma ban cserélõdött (az egykori 2-2,5 nap hatások” kísérték: átmenetileg eltûnlehet számukra, mint a mezõgazdaság helyett 4-5 nap alatt), jobban kitéve a tek a tavirózsák, pusztultak a halak, a vagy a – környékrõl egyébként hiányzó levegõ hûtõ hatásának. Így viszont fürdõzõk a felkavarodó, iszapos víz mi– ipar. Nem kis irigységtõl kísérve, szá- mérséklõdött a tó hõfoka (32-rõl 28 att háborogtak. Hévízen rémhírek kapzával épültek az új, többszobás családi oC-ra), romlott a vízösszetétel, a pangó tak lábra, a gyógykórház vezetõi – akik házak, „kacsalábon forgó” apartma- vízterekben megindult az algásodás, s közben terveket készítettek a fejleszténok, bennük a legális fizetõvendég- mindezek nyomán szûkült a gyógyítás- sekkel önfinanszírozhatóvá tehetõ, sõt
62
valutatermelésre alkalmas gyógyításra – katasztrófát emlegettek. A helyiek szerint a helyzeten Hévíz hátrányára tovább nem lehet kísérletezni, inkább a bányászatban kell új technológiákkal és kevésbé vízveszélyes bányák üzembe vonásával megoldást találni. A tó körüli alkudozásban patthelyzet alakult ki, s már kormányzati szinten kellett a problémával foglalkozni. Grósz Károly 1988. áprilisi Zala megyei látogatásakor Hévízen is „tájékozódott”. A pártfõtitkár-miniszterelnök – megerõsítetve, hogy a gazdaságpolitika már egyik húzóágazatként tekint az idegenforgalomra – az egymás ellen ható érdekek: a bányászat mellett a gyógyturizmus, sõt a színvonalas egészségügy egyenrangúságát és reális kompromisszumát emlegette. A tóvédõk megnyugtatását célozta 1988 májusában Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter egy képviselõi kérdésre a parlamentben adott válasza is: kormányzati fórumokon tárgyalják a karsztvíz sorsát, a vízemelés csökkentését. (Maróthy 1987-ben, még a területet felügyelõ miniszterelnök-helyettesként a bauxitbányászat fejlesztését támogatta.) A megalapozott döntéshez rendelkezésre állt az MTA szakvéleménye is. A tudományos testület fõtitkára, Láng István a környezetvédelmi miniszterhez 1988 májusában írt levelében leszögezte: „A bányászat e térségben nehéz körülmények között, világviszonylatban pedig a marginális gazdaságosság szintjén folyik. A reális önköltség magas értéke, illetve az esetleges olcsó import konkurenciája miatt a térségi bauxitbányászat elõbb vagy utóbb gazdasági problémák elé néz. A két tevékenységet egybevetve – figyelembe véve a Hévízi-tóra »települt« 3600 foglalkoztatottat is – népgazdasági szempontból már jelenleg a Hévízitó megvédése, állapotának javítása a fontosabb.” Döntés ekkor sem született. Felelõtlen halogatásként értelmezve ennek hiányát, a hévíziek 1988 májusában tóvédõ egyesületet alakítottak, 1989.
január eleji, a miniszterelnökhöz címzett memorandumukban pedig döntést követeltek, hogy „semmiképpen se lehessünk egy hibás-hamis gazdaságossági számításokkal manipuláló technokrata lobby áldozatai”. E napokban a hévízi tanács szintén levélben fordult a kormányhoz, hogy a sokmilliárdos, közvetlen veszélyben levõ érték megmentése érdekében hozzon „sürgõs és határozott” intézkedést, aláírásgyûjtési
A hét magyar természeti érték egyike: a Hévízi-tó és fürdõépülete légi felvételen
akcióval nyomatékosítva álláspontját. A vízügyi kormányzat erre helyben tartott sajtótájékoztatón – gyors „szelepkiengedésként” – megerõsítette: Hévíz megmentése érdekében a „térségben folyó bányászati vízemelés korlátozása jelenthet hatékony védelmet”. A kenyerét féltõ, több mint húszezres alumíniumipari munkásság és a bauxitbányászok 1500 képviselõje viszont 1989. január 23-án az ajkai sportcsarnokban tartott rendkívüli nagygyûlésen állt ki a bányászat mellett, s ugyancsak nyílt levelet fogalmaztak a kormányfõhöz. A forró hangulatú gyûlésen többen úgy vélték: mesterségesen felkorbácsolt közhangulattal két „húzóágazatot” ugrasztottak össze, s – a bõs–nagymarosi vízlépcsõ körüli ütközések árnyékában – a gazdasági helyett politikai döntés készülõdik ügyükben. A két tûz közé került kormányzat 1989. február 19-én négy miniszterét – Csehák Judit egészségügyi és szociális, Berecz Frigyes ipari, Beck Tamás kereskedelmi és Maróthy László zöldminisztert – küldte „helyszíni szemlére” Nyirádra és Hévízre. A továbbra is
erõteljesen eltérõ tárcaérdekek között döntés persze nem született, helyette jött ismét a „bizottságosdi” – még ha öt szakértõi albizottság formájában is. Az érdekegyeztetés, sõt az egész magyar közállapotok kritikájaként értékelt látogatást április elején újabb rendkívüli hévízi tanácsülés követte, ahol a tavat jelképesen a magyar nemzet védelme alá helyezték, s békés tiltakozásra hívták a lakosságot. A demonstrációra 1989. április 17-én került sor. A tóvédõkkel, a gyógykezeltekkel, a tanácsiakkal együtt meneteltek a megyei pártbizottság, a KISZ, az MDF helyi csoportja, a környezõ települések, illetve az országos környezetvédelmi csoportok képviselõi-tagjai. A magasba emelt transzparenseken pedig – a természetvédelmi jellegûek mellett: „A mulandó bánya vagy az örök tó?” – politikai jelszavak is fel-feltûntek: „Magyar peresztrojka – hévízi katasztrojka?”; „A bauxit is vörös, ezért nem kell nekünk”; „MiG-re kell a bauxit?”; „Hévíz a mienk, a kormány nem”. A kormánydöntés – gazdasági és környezetvédelmi szempontokat mérlegelve – három nap múlva megszületett. A tó megmentése érdekében elrendelte a gyorsított ütemû bányabezárást. A hévíziek fellélegezhettek. A „vesztes fél” viszont az azonnal jelentkezõ mûszaki-kárelhárítási, importbeszerzési nehézségek mellett – Miskolchoz, Ózdhoz hasonló nagyságrendû – évekre, évtizedre megoldatlan szerkezet-átalakítási, foglalkoztatásiszociális problémákkal szembesült. A címben feltett kérdésre tehát ma sem adható egyértelmû fekete-fehér, igennem válasz… BURUCS KORNÉLIA Ajánló irodalom A hévízi „csoda tó”. Hévíz, 1994.; Balogh Zoltán: A Hévízi-tó kálváriája egy orvos szemével. I–III. köt. Bp., 2006., 2007., 2010.; Bán Károly: Meztelen-e a milliárdos király? Riportkönyv Hévíz– Nyirád polgárháborújáról. [Bp. 1989]; Bányászati karsztvízszintsüllyesztés a Dunántúli-középhegységben. (Szerk. Alföld László–Kapolyi László.) Bp., 2007; Szarka Lajos: Tüntetés a tóért. Hévíz, 2009.
63
