“Hétköznapi EU - ahogy én látom” Összeállítás a nyertes pályamûvekbõl
Magyar Köztársaság Külügyminisztérium
Bevezetõ gondolatok
„Hétköznapi EU - ahogy én látom” címmel kiírt pályázatunk célja volt, hogy lehetõséget adjunk az Észak-alföldi Régió fiataljainak arra, hogy elmondják véleményüket, kifejezzék gondolataikat arról, hogyan élik meg mindennapjaikban az EU-hoz való tartozást. A 13-30 év közötti korosztályt nem volt könnyû aktivizálni ebben a témában, talán érdemes lenne egyszer ennek okait kutatni. Az EU sokak számára megfoghatatlan “valami”, egyszerre van jelen a rengeteg kínálkozó lehetõség, és ezen lehetõségek eléréséhez a néha átláthatatlan papírhalmazok és labirintusok, EU-s nyelvezet. Az idõsebb korosztály sokszor tárt karokkal áll az EU szerepével kapcsolatos kérdésekben. Mindez megjelenik e katalógusban is olvasható, látható és nézhetõ pályamûvekben, ugyanakkor a rengeteg pozitívként megélt dolog úgymint a határok átjárhatósága, a szabad munkavállalás, külföldi ösztöndíjak, pályázati lehetõségek, melyek segítségével épülhet-szépülhet környezetünk mind-mind mutatják a jó dolgokat is. A bírálatoknál figyelembe vettük a pályázó életkorát, kreativitását, egyediségét, saját véleményét, gondolatát. Megélt dolgokat vártunk, és szerencsére megkaptuk.
Jó szemlélõdést kívánunk!
A Kalamáris Egyesület Munkatársai és Önkéntesei
A pályázat a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának támogatásával valósult meg.
“A” kategória 5 perces kisfilm
A nyertes pályamûveket megtekintheti a mellékelt DVD-n
Nyertesek: 1. helyezett: Opitz Zsolt - Szamosújlak 2. helyezett: Buday Tamás - Debrecen 3. helyezett: Orbán Fanni és Orbán Virág - Hajdúböszörmény
“B” kategória 1-tõl - 3 oldalig terjedõ cikk + az íráshoz kapcsolódó 3 db saját készítésû fotó
Nyertesek: 1. helyezett: Hriczu Emese - Nyíregyháza 2. helyezett: Pletka Fanni - Záhony 3. helyezett: Vida Sándor - Létavértes
1. helyezett: Hriczu Emese - Nyíregyháza
2. helyezett: Pletka Fanni - Záhony
Hétköznapi EU – ahogy én látom pályázat a Kalamáris Egyesület felhívására, 2010
„Világunkban egyetlen integrációs tömörülés van, amely a gazdasági unió, illetve ennek legmagasabb szintjén, a monetáris unió szintjén áll, az Európai Unió. A világgazdaság vezetõ centrumegysége. A világ összes népességének 6%-a él itt, itt állítják elõ a világ összes GNPének 29%-át…”(Dr. Berek Ágnes – dr. Sárfalvi Béla: Általános társadalomföldrajz 148. oldal, Nemzeti Tankönyvkiadó) Valóban ennyit jelentene az Európai Unió? Az EU valóban egy olyan szövetség, melyhez hasonló nincs a Földön. Jelenleg 27 tagállam alkotja, ez csaknem félmilliárd embert jelent. Tehát 27 ország, 27 nemzet, 27 kultúra egyesítésérõl van szó. Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott, tehát közel 6 éve vagyunk már tagja e szövetségnek. Mit adott/ ad nekünk az Európai Unió, és vajon mi mit adunk neki? Mindenki tudja, hogy eltûntek a határok az országok között, szabad a kereskedelem, az utazás. De mindez mit is jelent igazán? Elõször arról, hogy nekem személyesen mit adott eddig az Európai Unió. 2008-ban még csak 15 éves voltam, amikor egy fantasztikus lehetõséget kaptam. Egy hónapot Európa egyik legnagyobb városában, Londonban tölthettem. Évekkel ezelõtt talán elképzelhetetlen lett volna egy ilyen út. Feledhetetlen élményekkel gazdagodtam. Nyelviskola keretében bejártuk a város nevezetességeit, múzeumokba, galériákba látogattunk el. Az iskolában egyedül én voltam magyar, diáktársaim az EU többi tagállamából (Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Portugália, Írország, Törökország, Csehország) érkeztek. Új kultúrákat, népszokásokat, népzenéket ismerhettem meg testközelbõl. Az angliai tapasztalatok sokat segítettek késõbb a nyelvtanulásban, a földrajz és történelem elsajátításában, hiszen sokkal könnyebb úgy tanulni, ha tudjuk kötni valamihez. A Londonban megismert fiatalok közül sokkal ma is tartjuk a kapcsolatot az internet segítségével. Néhány megdöbbentõ dolgot is tapasztaltam. Szinte zseninek tartottak, amiért olyan sok – egyébként számomra nagyon egyszerû – dolgot tudtam. Az egyik, hogy ismerem Európa összes országát, fõvárosaival együtt és a térképen is el tudom helyezni azokat, sõt hozzájuk képest sok információval rendelkeztem a többi kontinensrõl is. Sokaknak meglepetést okozott az is, hogy Magyarország Európa közepén található, sõt akadtak olyan kérdések is, hogy valóban lóval járunk-e iskolába, és jurtákban élünk-e. Mosolyogtam az ilyen kérdések hallatán, ám szörnyû belegondolni, hogy valóban csak ennyit tudnak hazánkról. Ezek alapján úgy gondolom, hogy az oktatásban jelentõs különbségek vannak.
Amit mi adunk az Európai Uniónak: Az Európai Unió, mint azt mottója is mutatja (In varietate concordia – Egység a sokféleségben), nem összeolvasztani akarja a nemzeteket. Ettõl szép és különleges ez a szövetség, hogy az országok saját hagyományaikat, történelmüket megõrizve válnak tagjává. Mi magyarok is (akárcsak a többi tagállam), ebbe a nagy közös egészbe különbözõ módokon veszünk részt. Szeretném megemlíteni híres borvidékeinket: mint például Tokaj, Eger, Badacsony, Villány. Ezeken a területeken a mai napig (a gépesített nagyvállalatok birtokában lévõ területek mellett) megtalálhatóak azok a szõlõsgazdák is, akik egész életükben kis birtokaikat gondozták. Nagyszüleim a Tokaj-hegyaljai Tállyán élnek, és évtizedek óta foglalkoznak szõlõtermesztéssel, borkészítéssel. A szüretelés és a szõlõ feldolgozása mai napig hagyományos módon, kézi erõvel történik, nagy családi esemény keretében. A tradicionális szüretelési mód egyre ritkább, éppen ezért helyi látványossággá vált, melyre egyre nagyobb számban érkeznek hazai és határon túli érdeklõdõk. Az ide látogatók örömmel részt vesznek a szüreti munkálatokban, és szívesen megkóstolják a friss mustot, a tájjellegû borokat, melyek közül legkedveltebb a Tokaji Aszú, ami a királyok bora, a borok királya - "Vinum regum – rex vinorum" – mondta már a Napkirály is. Ma tehát sokan csak látogatóként vesznek részt ezeken az ünnepségeken, családi kötõdés nélkül, a hagyományõrzés megtekintése miatt. Második példám: Magyarország köztudottan gazdag gyógyvizekben. Az Unióhoz való csatlakozás óta fürdõink népszerûsége megnõtt a környezõ országok lakói körében. Lakóhelyemhez közel található a kisvárdai Várfürdõ, ahol az elmúlt években jelentõsen megnõtt az ide érkezõ szlovák vendégek aránya. A látogatók számának emelkedése lehetõséget ad a fürdõ további fejlesztésére. Ezzel párhuzamosan, a városban számos kulturális programot szerveznek (Várszínházi Esték, Határon túli Magyar Színházi fesztivál, Kórustalálkozó, Nyári Zenei Fesztivál). Ezek közül nekem a legjobban a nemzetiségi Színházi fesztivál tetszett. A különbözõ kultúrák együttes jelenléte rendkívül sokszínû mûsort eredményezett. A rendezvénysorozatok alkalmából rengeteg emberrel lehet találkozni. Egy nyelvet beszélünk, mégis más-más országban élünk, de az Európai Unióhoz tartozásunk egyszerûbbé teszi a kapcsolattartást, lehetõvé teszi a kistérség, a vidék felemelkedését. Az Unió tehát számos lehetõséget kínál számunkra. Meg kell tanulnunk felfedezni ezeket az alkalmakat, és élni velük. Mit ér egy jó ötlet, ha a fiókba zárjuk? Számomra ez a pályázat is egy lehetõség, ezért tartottam fontosnak, hogy megosszam gondolataimat, élményeimet az érdeklõdõkkel, a mások gondolataira kíváncsiakkal.
Pletka Fanni
3. helyezett: Vida Sándor - Létavértes
“C” kategória Rajz szabadon választott technikával
Nyertesek: 1. helyezett: Laki Zsuzsanna - Szolnok 2. helyezett: Menydörgõs László - Törökszentmiklós 3. helyezett: Kiss Lukács - Hajdúszoboszló
1. helyezett: Laki Zsuzsanna - Szolnok
2. helyezett: Menydörgõs László - Törökszentmiklós
3. helyezett: Kiss Lukács - Hajdúszoboszló
Különdíjasok
Lingné Ujvári Mónika - Nyíregyháza Papp Eszter - Nyíradony Futó Gergely - Báránd
Lingné Ujvári Mónika
Papp Eszter
Futó Gergely
„Hétköznapi EU ahogy én látom”
Készítette: Futó Gergely A Kalamáris Egyesület pályázati felhívására
Debrecen 2010
A történelmi fejlõdés során az „öreg kontinens”, Európa volt az élet bölcsõje, a nagy felfedezõk kiindulási pontja, a tudományok fellegvára. Mégis oly sok véres harc, ellenségeskedés dúlt országai között. A XX. század második felére azonban ismét elõtérbe került a társadalmi, gazdasági fejlõdés, a béke és demokrácia szellemében. Ebben nagy szerepe volt többek között egy folyamatos névváltozáson és bõvülésen átesõ szervezetnek, melynek hivatalosan 1993-ban lett Európai Unió a neve. Az EU-nak jelenleg 27 tagállama van, 2004. május 1. óta Magyarország is tag.
Honfoglaló, államalapító õseink Ázsiából vándoroltak el erre a vidékre, ugyan letelepedésük után még kalandoztak szerte Európában, mégis ez a folyók által táplált mérsékelt égövi medence lett a végsõ otthonunk. Kiálltuk az idõ próbáját: tatárjárást, törökdúlást, orosz megszállást, világháborúkat, országunk megcsonkítását túlélt népünk, mégis feltalálókat, tudósokat, remek sportolókat adott a világnak. A szocializmus alatt szinte csak a diplomaták, sportolók és kiváltságos személyek hagyhatták el az országot. Érdekes csempészési sztorikat hallottam az „Aranycsapat” ma is jó egészségnek örvendõ jobb hátvédjétõl Buzánszky Jenõtõl. A versenyekrõl, nemzetközi sporteseményekrõl hazautazó sportolók az 50-es, 60-as években még luxuscikknek számító orkánkabátot, nylon inget, és karórákat rejtettek a bõröndjeikbe. Ma már efféle illegális dolgokra nincs szükség, a rendszerváltás után újra kinyíltak a lehetõségeink a négy égtáj mindegyike felé. Útlevél nélkül utazhatunk az EU országok között, a régi határok átlépésénél már nem kell órákat vesztegelnünk. Az EU céljai között van a tagállamok politikai, gazdasági stabilitása, az egységes piac fenntartása, az áruk, szolgáltatások, személyek és a tõke szabadon áramolhatnak a tagállamok között. Hazai ismert márkák, hungarikumok kerülhetnek a nyugateurópai boltok polcaira, innovatív, fejlõdõképes vállalatok kutató- fejlesztõ tevékenysége, technológiai fejlõdése valósulhat meg. Ugyanekkor nagy nemzetközi cégek magyar földre való letelepedésére is van mód, melynek köszönhetõen jelentõs álláslehetõség generálódik, és tovább fejlõdik a régió. Közvetlen környezetem is látványos fejlõdésen megy keresztül, iskolák, óvodák szépülnek meg, játszóterek épülnek, infrastrukturális fejlesztések mennek végbe EU-s pályázati forrásokból, melyeket mindenhol beszédes kis táblák kísérnek. Az unióba lépésünk óta, sokkal könnyebb a dolga azoknak is, aki külföldön szeretnének munkát vállalni. A tavalyi évben nekem is volt egy személyes élményem, én, mint önkéntes, egy EU-s forrásból megvalósított nemzetközi csereprogram magyar csapatában kaphattam helyet és
hazánkat és 8 további EU-tagállam, ill. még Törökország csapatai vettek részt ezen az eseményen. A megérkezés és a szállás elfoglalása után, mivel az idõ hûvös és csapadékos volt így a büfében egybõl beszélgetésbe elegyedtünk egymással. Mivel a saját csapattársaimmal is azon a héten ismerkedtem meg így bõven volt mondanivalónk. A folyamatosan érkezõ fiatalokat elõítéletekkel, emellett tele kíváncsisággal vártuk. Már az elsõ közös este folyamán oldódott a hangulat. A számos különféle emberi tulajdonsággal felvértezett különbözõ nemzetek fiai oly lazán, könnyedén kommunikáltak egymással angolul, németül, olaszul, mintha már több évtizede ismernék egymást. Nagyon jó volt ezt látni. Sajnos az alapfokú angoltudásom kevésnek bizonyult és az egész idõ alatt egy kis szótárral jártam-keltem, az emberek azonban rendkívül türelmesek és segítõkészek voltak velem mindvégig. A szobabeosztás is irányítottan zajlott, én egy máltai és egy török fiúval kerültem össze. Természetesen kicsit szokatlan volt ez a felállás, de napról-napra többet tudtunk meg egymásról és egyre jobb viszonyba kerültünk. A program középpontjában az étkezés állt, így a napközbeni játékos vetélkedõk, csapatépítési tréningek mellett minden nemzeti csapatnak egy-egy este elõ kellett állítania a jellemzõ nemzeti ételeit. Mivel itthonról nem vihettük magunkkal az egész éléskamrát, így a lehetõségeink korlátozottak voltak. A beosztásnak megfelelõen már a második estén bemutattuk kedvelt hazai ízeinket. A törökökkel kellettmegosztanunk a konyhát és még mielõtt valaki az egri vár ostromára gondolna, ki kell ábrándítanom, az ételeket rendeltetésszerûen evésre tálaltuk föl és a hangulat is kimondottan baráti volt. Gulyáslevest fõztünk, desszertnek pedig aranygaluskát készítettünk. Mivel a török itthon ismert ételek is sikert arattak így elmondhatom elég magasra tettük a mércét. Hatalmas népszerûségre tettünk szert a gulyásunk révén, melynek elfogyasztása után mindenkiben megszilárdult a fûszeres magyar étel sztereotípia. Az est folyamán elõkerült a táskáinkból itthonról vitt Egri Bikavér és egy kis jófajta házi pálinka is. A fõzõcskézés tulajdonképpen egyfajta felkészülés volt a csere utolsó elõtti napján megrendezett „Food festival”-ra. Ekkor minden nemzeti csapat kapott egy kisebb standot és ízlésesen berendezhette azt. Mi is talpig magyarba öltöztünk, asztalunkra hazai mintás terítõket, Magyarországról képeket, prospektusokat szalma és kipróbálásra egy karikás ostort helyeztünk el. Minden nemzet kitett magáért, volt itt minden mi szem szájnak ingere, jobbnál jobb gyorsan elkészíthetõ ételek, italok vártak arra, hogy elfogyasszák. Mi szalámis, kolbászos és körözöttes falatkákkal kínálgattuk a hömpölygõ tömeget. Sokféle embert odavonzott a szimata és a kíváncsisága, megtudtuk, hogy nemcsak mi magyarok szeretünk kóstolgatni, bámészkodni. Mi mindenkivel barátságosak, kedvesek voltunk nemtõl, kortól, bõrszíntõl függetlenül és ezt meg is hálálták az emberek egy-egy mosollyal vagy grazie-vel. Nagyon jól sikerült ez a rendezvény,
mindenki elégedett volt velünk és mi is magunkkal, megérte az áldozatos munka, jó volt nézni az elégedett, mosolygós arcokat. Eddig ilyen formán nem vettem részt egy fesztiválon, csupán, mint látogató. Azt hiszem több ilyen rendezvényre volna szükség, ahol ennyi ember összegyûlik a mai rohanó világban. A fesztivál az egészséges táplálkozás mellett a környezetvédelemre (szelektív hulladékgyûjtés) és a fenntartható fejlõdésre is nagy hangsúlyt fektetett. Jó lenne, ha még egyszer volna rá mód, hogy egy ilyen remek csapatban és egy ettõl nagyobb szabású rendezvényen dolgozhassak. Ha nem is országos jelentõségû esemény volt ez, de helyi szinten mindenképp jó kampánynak bizonyult. Legalább egy napra ily módon
bormúzeumban és egy szarvasmarha telepen is. Rávilágítottak a gyorsétkeztetés és a lassú táplálkozás különbségeire. Összességében nagyon jól éreztem magam a többiekkel együtt, de már nagyon vágytam haza. Sok emberrel ápolok azóta is kapcsolatot az interneten keresztül és bármikor szívesen látnak Máltán, Törökországban is. Sok mindent tanultam ez idõ alatt: fontos, hogy megõrizzük a tradicionális és kulturális értékeinket, ápoljuk hagyományainkat, de emellett legyünk fogékonyak az újdonságra, minõségre. Azóta az emberi kapcsolatokra is nagyobb hangsúlyt fektetek, angolul tanulok, és önkéntesi tapasztalataimat próbálom átvinni a mindennapi életembe és több ismerõssel is tartom a kapcsolatot az olaszországi programból. Nos, nekem ez a két hét egy olyan élmény, amire nagyon büszke vagyok és sosem feledem és mindig a sok rokonszenves, lelkes színes egyéniség jut eszembe. Ha jóval több embernek lenne lehetõsége efféle kalandra biztosan õk is máshogyan állnának embertársaikhoz és az életükhöz. Tanulmányaim alatt többször is elõjött az EU-val kapcsolat ismeretszerzés, gazdasági, földrajzi és a sport vonatkozásában, valamint követem a napi híreket is, de mégis így testközelbõl kaptam a legtöbb és legjobb információt errõl a szervezetrõl. Ezért örökké hálával tartozom mindazoknak, akiknek köszönhetõen elém tárult Európa!
