HELYZETKÉP A GYÁMÜGYI IGAZGATÁS EGY TERÜLETÉRİL - AZ ÁTMENETI NEVELÉSBE VÉTEL ELEMZÉSE EGY VÁROSI GYÁMHIVATAL GYAKORLATÁN KERESZTÜL-
1
TARTALOMJEGYZÉK
I. BEVEZETÉS ....................................................................................3 II. A GYÁMÜGYI IGAZGATÁS RENDSZERE ............................4 II.1. Elıkészület .................................................................................................................... 4 II.2. A jelenlegi rendszer...................................................................................................... 5 II.3. A feladatokról ............................................................................................................... 6 II. 4. Egy városi gyámhivatal bemutatása.......................................................................... 8
III. AZ ÁTMENETI NEVELÉSBE VÉTEL MINT KONKRÉT FELADAT ............................................................................................9 III.1. Az átmeneti nevelésbe vétel elmélete ........................................................................ 9 III.2. Az átmeneti nevelésbe vétellel érintett családok a XIX. Kerületben ................... 13 III.3 Az együttmőködés mikéntje az átmeneti nevelésbe vétel kapcsán a XIX. Kerületben........................................................................................................................... 15
IV. ÖSSZEGZÉS ...............................................................................18
2
I. BEVEZETÉS A gyámügyi igazgatás mostoha terület. A gyámügyi igazgatás és benne a városi gyámhivatal szerepének megragadása nehéz feladat. Önmagában a hatósági jelleg bizalmatlansággal tölti el az érintetteket e terület vonatkozásában, mindez párosul a nehézkes, pusztán az adminisztrációra szorítkozó, az életviszonyok sokszínőségére reagálni képtelen szervezet képével, másrészt a gyámügyi igazgatás olyan életviszonyokat érint, amelyeknél az érintettek a hatósági fellépést a magánéletükbe történı durva beavatkozásként élik meg. Mit jelent ez? Elég, ha csak néhány feladatot említünk a gyámhivatal - mint a gyámügyi igazgatás egy szereplıje- feladatai közül: az örökbefogadás, a családi jogállás rendezése, a gyermek családjából történı kiemelése, a cselekvıképességet érintı ügyek, a vagyonkezelés felügyelete. A felsorolásból kitőnik, hogy milyen érzékeny területeket érint a gyámügyi igazgatás. Mindezek fényében egyáltalán nem mindegy, hogy a feladatokat milyen jogszabályok alapján, milyen szervezeti keretek között, milyen személyek, milyen eszközrendszerrel látják el. A gyámügyi igazgatás megragadása és mélyreható bemutatása tankönyvnyi kereteket kíván. A szerzı erre nem vállalkozik, nem is vállalkozhat. Mindemellett fontos a terület minél szélesebb körő tanulmányozása a hatékonyabb mőködés elısegítése érdekében. A városi gyámhivatal a gyámügyi igazgatás egyetlen aktora. Szerepe, feladatai összetettek. Rendszerbeli helyét az átmeneti nevelésbe vétellel összefüggésben kívánom bemutatni egy fıvárosi kerületi gyámhivatal gyakorlatán keresztül, rámutatva a gyámhivatal mozgásterének szőkösségére. Elırevetítve, hogy ezzel nem a hatósági attitőd mind szélesebb körő érvényesíthetısége mellett teszek hitet, pusztán jelezni kívánom, hogy a gyámhivatal nem tudja hatékonyan ellátni feladatát, ha a rendszer –amelynek részét képezi- mőködését tekintve nem áll össze rendszerré. Célom elérése érdekében a gyámügyi igazgatás jelenlegi rendszerének bemutatását követıen megkísérlem bemutatni egy városi gyámhivatal helyzetét az átmeneti nevelésbe vétel gyakorlatán keresztül.
3
II. A GYÁMÜGYI IGAZGATÁS RENDSZERE II.1. Elıkészület
A Gyermekek védelmérıl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. (Gyvt.) és a Gyámhatóságokról valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX.10.) Kormányrendelet (Gyer.) új alapokra helyezte a gyámügyi igazgatás rendszerét. Az új jogszabályok elıkészítésénél célként tőzték ki, „hogy a gyermek sorsát érintı kérdésekben csak egy független testület döntése lehessen meghatározó, felmerült annak szükségessége, hogy a gyakori szakemberhiány, az ügyintézık képzetlensége és a gyors fluktuáció mint a rendszer jellemzıi szőnjenek meg. A kifogások másik része arra irányult, hogy nem lehetséges a szakmai és a hatósági szempontok együttes érvényesülése, és amennyiben a gyámhatóságoknak kell ellátnia a családgondozás, de legalábbis a családokkal való kapcsolattartás feladatát is a hatósági tevékenység mellett, akkor többnyire valamelyik szerep túlsúlyba kerül, a feladatot ellátó pedig szerepzavarba. Másrészt a kliensek számára nem vagy nehezen feldolgozható, hogy akinek az a dolga, hogy tájékoztasson, segítsen, utóbb hatóságként hoz döntést ugyanazokról. Ez a gyakorlat bizalmatlanságot, félelmet és kiszolgáltatottságot ébresztett a kliensekben, de nagyon frusztráló és feloldhatatlan szerepzavart a jó és lelkiismeretes szakembereknek.”1 „Így az elıkészületek alapját az az elv képezte, hogy a hatósági és a szolgáltatási feladatokat e területen élesen külön kell választani, továbbá az az elv, hogy a gyámügyi feladatokat olyan testület lássa el, amely ugyan nem pótolja a bíróságot, de szakszerő és objektív döntéshozatalra képes.”2 „A Gyvt. és a Gyer. megszületésével létrejött új struktúra az Alkotmány és a helyi önkormányzati rendszer kereteihez illeszkedve, a Gyermekek jogairól szóló Egyezmény rendelkezéseivel összhangban szabályozza a gyermekvédelmi és gyámügyi rendszer egyes szereplıinek feladat-és hatáskörét.” 3
1
Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv 236.old. Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv 236. old. 3 Dr. Kulcsárné dr. Krecskó Erika: Az új gyermekvédelmi és gyámügyi rendszer kezdeti tapasztalatai Vas megyében In: Magyar közigazgatás 1999. XLIX. Évf. 6. szám 329. old. 2
4
II.2. A jelenlegi rendszer
A törvény a gyámügyi igazgatási feladatokat a szakmaiság növelése érdekében megosztja a gyámhivatalok és a települési önkormányzat jegyzıje között. A gyermekvédelmi és gyámügyi igazgatási ügyekben elsı fokon a városi gyámhivatal és a települési önkormányzat jegyzıje jár el. „A megyei szociális -és gyámhivatal pedig ellátja a települési önkormányzatok jegyzıinek és a városi gyámhivatalok szakmai irányítását és felügyeletét, másodfokon hatósági jogkört gyakorol az elsıfokú gyámhatóságok ügyeiben, továbbá kijelöli a szakmai módszertani és továbbképzési feladatokat ellátó gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményeket, elsı fokon dönt a bentlakásos intézmények mőködésének engedélyezésérıl és ellenırzi az állami és nem állami intézmények mőködését, és véleményezi az önkormányzati ellátórendszer átalakítására vonatkozó javaslatokat is. Az ágazati és ágazatközi képzések és továbbképzések szervezésében is részt vesz, végül felügyeli a pártfogókat, illetve elláttatja velük a pártfogói munkát.”4 „A törvény egységes rendszerbe foglalja a családon belüli nevelkedést biztosító, segítı, a szolgáltatás önkéntes igénybevételén alapuló gyermekjóléti alapellátásokat és a gyámhatósági intézkedéseken alapuló gyermekvédelmi gondoskodást. Ezzel a Gyvt. egy olyan egységes rendszert hoz létre, amely meghatározza a gyermekjóléti (child welfare) és a gyermekvédelmi (child protection) ellátásokat, ezek szükségletekhez igazodó megvalósítási szintjeit és összefonódásukat.”5 A törvény a fokozatosság elvét követi, így alapelvi szinten rögzíti, hogy a „jogszabályban meghatározott ellátások igénybevétele általában önkéntes. A gyermek szülıje vagy más törvényes képviselıje csak a törvényben meghatározott esetekben kötelezhetı valamely ellátásra.” (Gyvt. 3.§ (1) bek.) A hatósági szint csak az önkéntes igénybevétel sikertelensége, illetve elmaradása esetén jöhet számításba. Ennek kereteit a törvény a gyermekvédelmi gondoskodás szabályozásával jelöli ki. Ha a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlıdéséhez szükséges ellátás a szülı beleegyezésével nem biztosítható és a helyzet a gyermek fejlıdését veszélyezteti, a települési
4
Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv 2001. 241.old Dr. Hatvani Erzsébet: A hatósági intézkedések szerepe a gyermekvédelem rendszerében In: Gyermekvédelmi szakellátás 2004. szerk.: Domszky András 77. old.
5
5
önkormányzat jegyzıje, illetve a gyámhivatal a veszélyeztetettség mértékétıl függıen a gyermekvédelmi gondoskodás körébe tarozó intézkedések valamelyikét megteszi. (Gyvt. 67.§ (1) bek) A megfogalmazásból egyértelmően kitőnik, hogy a hatóság belépésének konjuktív feltételei a szülıi beleegyezés hiánya, és a gyermeket veszélyeztetı helyzet ténye. A törvény a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó intézkedések taxatív felsorolását adja. Ezek többsége a városi gyámhivatal feladat –és hatáskörébe tartozik. Az intézkedések a következık: a védelembe vétel, a családbafogadás, az ideiglenes hatályú elhelyezés, az átmeneti nevelésbe vétel, a tartós nevelésbe vétel a nevelési felügyelet elrendelése, az utógondozás, végül az utógondozói ellátás elrendelése. A védelembe vételt kizárólag a települési önkormányzat jegyzıje jogosult elrendelni, továbbá a jegyzı – nem kizárólagosan – a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezheti. A fennmaradó intézkedések elrendelése a gyámhivatal feladat - és hatáskörébe tartozik. Az ideiglenes hatályú elhelyezés kivételt képez, mert azt a jegyzı és a városi gyámhivatal mellett a rendırség, a bíróság, az ügyészség, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoksága is elrendelheti.
II.3. A feladatokról
Mind a települési önkormányzat jegyzıjére, mind pedig a városi gyámhivatalra telepített feladat –és hatáskörökrıl elızetesen elmondható, hogy rendkívül szerteágazó feladatkört takarnak, amelyek feltételezik az érintett családok, személyek körülményeinek – szélesebb családi, munka, anyagi, kapcsolati körülményeinek, rendszerének-, problémáinak, a helyi viszonyoknak, a helyi ellátórendszernek az alapos ismeretét, továbbá feltételezi az ügyintézı széleskörő pedagógiai, pszichológiai és jogi ismereteit, végül, de nem utolsósorban feltételezi a feladatot ellátók azon képességét, hogy a tevékenységi körhöz kapcsolódó személyekkel, szolgáltatókkal, intézményekkel és más hatóságokkal történı együttmőködésre képes legyen. „A településen maradó feladatok elsısorban a prevenciót és az azonnali beavatkozás lehetıségét szolgálják, valamint a leggyakrabban felmerülı ügyekben a helyben történı ügyintézést”6 A jegyzı hatáskörébe tartozik a teljes hatályú apai elismerı nyilatkozat felvétele, ügygondnok, eseti gondnok kirendelése és felmentése, gyámsági és gondnoksági ügyekben leltár és környezettanulmány készítése, szülıi nyilatkozat felvétele, amelyben hozzájárul
6
Dr. Filó Erika, Katonáné dr. Pehr Erika: Gyermekvédelem, gyámügy 1998. 257. old.
6
gyermeke ismeretlen személy általi örökbefogadásához, a gyermek védelembe vétele, a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezése, szakértı kirendelése és felmentése. Továbbá a jegyzı megállapítja a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságot, közremőködik a gyermektartásdíj iránti igény érvényesítésében a nemzetközi szerzıdésben meghatározottak szerint, közremőködik a gondozási díj, valamint a megelılegezett gyermektartásdíj behajtásában, és ellátja a törvényben vagy kormányrendeletben hatáskörébe utalt egyéb gyámügyi feladatokat. A városi gyámhivatal a gyermek védelme érdekében dönt a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezésérıl, dönt a más szerv által alkalmazott ideiglenes hatályú elhelyezés megváltoztatásáról vagy megszüntetésérıl, dönt a gyermek átmeneti vagy tartós nevelésbe vételérıl (vagy megszüntetésérıl), egyidejőleg gyámot, hivatásos gyámot rendel, vagy ment fel, dönt a nevelésbe vett gyermek kapcsolattartásáról, megállapítja nevelésbe vett gyermek lakóhelyét,
dönt
a
gondozási
díjfizetési
megszüntetésérıl, valamint az utógondozás
kötelezettség
megállapításáról,
vagy
és az utógondozói ellátás elrendelésérıl. A
pénzbeli támogatásokkal kapcsolatban dönt az otthonteremtési támogatás megállapításáról és a gyermektartásdíj megelılegezésérıl. Ezen túlmenıen feladati vannak a gyermek családi jogállásának rendezése tárgykörben, az örökbefogadással kapcsolatban, a szülıi felügyeleti joggal, a gyámsággal és gondnoksággal kapcsolatban, bizonyos ügykörökben perindítási és feljelentési kötelezettsége van, továbbá szülıi, gyámi, gondnoki vagyonkezelést érintı feladatai vannak, és nyilvántartásokat is vezet. A fıbb tárgykörök puszta felsorolása is mutatja, hogy a gyámhivatal milyen mennyiségő és sokszínő ügyfajtát lát el, valamint azt, hogy számos életviszony húzódik meg a feladatcsokor mögött. Mivel a feladat típusok széles skálán helyezkednek el, magukban rejtik a széleskörő együttmőködés szükségességét, továbbá az ügyfélkör és problémáik behatárolhatatlanságát, meghatározhatatlanságát. Mindez a feladatot ellátó ügyintézıknek nagy kihívást jelent. Herczog Mária egy tanulmányában 1999-es adatok alapján megállapítja, hogy „egy gyámhivatalra évente átlagosan 1000 ügyirat jut, ami napi négy ügy elintézését jelenti, az egy ügyintézıre jutó határozatok számát 192-193-ra teszi, ami napi egy határozatos átlagot mutat. Emellett az ügyintézéshez tartoznak nem mérhetı elemek is, mint a megbeszélések, egyeztetések, telefonálás és a kliensekkel való találkozás és meghallgatás, valamint az adminisztráció. Elviselhetetlen teher, elvégezhetetlen mennyiségő és sokféleségő munka, nagyon kevés és a feladatra csak nagyon korlátozottan felkészített ember számára.”7
7
Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv 2001. 240. old.
7
Joggal merülhet fel a kérdés, „mennyiben várható el a városi gyámhivataloktól az a szakszerőség és érdemi döntéshozás, amelyre létrehozták ıket. Ennél is fájdalmasabb az a kérdés, hogy tekintetbe vette-e valaki, hogy itt életek tízezreirıl van szó, gyermekek sorsáról, családok esélyeirıl, vagy éppen esélytelenségérıl.”8 Az elméleti bemutatást követıen érdekesnek tőnhet megvizsgálni kilenc évvel a Gyermekvédelmi törvény és a Gyer. hatálybalépése után, egy 62255 fı lakosú (ebbıl 9652 gyermek) fıvárosi kerületi gyámhivatal mindennapjait, gyakorlatát az átmeneti nevelésbe vétel kapcsán, együttmőködését a gyermekjóléti szolgálattal és a települési önkormányzat jegyzıjének kapcsolódó feladatait ellátó csoportokkal. Mennyiben valósul meg a Gyvt. egyik alapelve a mindennapokban: miszerint a gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyámhivatalok bíróságok, rendırség, ügyészség, pártfogó felügyelıi szolgálat, más szervezet és személyek e törvény alkalmazása során a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogait biztosítva járnak el, (Gyvt. 2.§) amely tevékenységük során együttmőködnek a családdal és – elısegítik a gyermek családban történı nevelkedését (Gyvt. 2.§)
II. 4. Egy városi gyámhivatal bemutatása
A kerület lakossága 62.255 fı, ebbıl 9652 a gyermek. A kerületi gyámhivatal kötelékében a hivatalvezetı, hét gyámügyi ügyintézı, egy adminisztrátor és a környezıs kolléga látja el a feladatokat. A hivatalvezetı és három ügyintézı rendelkezik jogi egyetemi diplomával, négy ügyintézı pedagógus (illetve államigazgatási fıiskolát végzett) végzettségő, a környezıs kolléga államigazgatási fıiskolát végzett, az adminisztrátor érettségivel rendelkezik. A gyámhivatalban évente 1800 iktatott ügy van, átlagosan kb. 225 ügy jut egy ügyintézıre. A hivatalvezetı a hivatal vezetése mellett ellátja a peres képviseletet. Az ügyintézık a korábban kifejtett ügyfajták mindegyikében eljárnak. Kivételt képez az örökbefogadás, valamint a kapcsolattartási ügyek, amelyekkel egy-egy ügyintézı önállóan foglalkozik, akik azonban a többi ügycsoportba tartozó feladatot is ellátják. A Hivatal rövid, általános bemutatását követıen a gyermekvédelmi gondoskodás intézkedési formái közül az átmeneti nevelésbe vett gyermekek és családjaik kerületi helyzetén keresztül kívánom bemutatni a jogszabályokban rögzített célok, az ezen célok
8
Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv 2001. 240. old.
8
eléréséhez rendelkezésre bocsátott eszközök érvényesülését a gyakorlatban. Különösen fontos és összetett problémakör ez.
III. AZ ÁTMENETI NEVELÉSBE VÉTEL MINT KONKRÉT FELADAT
III.1. Az átmeneti nevelésbe vétel elmélete
Az átmeneti nevelésbe vétel, mint a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó intézkedési forma, hatósági intézkedéseken alapuló ellátás és védelem. A gyámhivatal a gyermeket átmeneti nevelésbe veszi, ha a gyermek fejlıdését családi környezete veszélyezteti és a veszélyeztetettségét az alapellátás keretében biztosított szolgáltatásokkal, valamint védelembe vétellel nem lehetett megszüntetni, illetve attól eredmény nem várható, továbbá, ha a gyermek gondozása családján belül nem biztosítható. (Gyvt. 77.§) Az átmeneti nevelésbe vétel meghatározásánál is a fokozatosság elvét követi a jogszabály. Az átmeneti nevelésbe vétel feltétele egy olyan veszélyeztetettség fennállása, amelyet az alapellátás keretében, illetve védelembe vétellel megszüntetni nem lehetett és attól a jövıben sem várható eredmény, továbbá feltétele, hogy a gyermek gondozása családján belül nem biztosítható. E törvényi meghatározást pontosítja a Gyer. azzal, hogy a „gyermek gondozása akkor nem biztosítható családján belül”, ha veszélyeztetettségét a különélı másik szülınél történı ideiglenes elhelyezéssel vagy harmadik személynél történı ideiglenes elhelyezéssel vagy családbafogadással vagy a gyermek átmeneti gondozásával, szükség esetén fogyatékos és pszichiátriai betegek otthonában történı elhelyezéssel megszüntetni nem lehet. Ennek hiányában a gyermeket az átmeneti nevelésbe vétellel egyidejőleg elsısorban nevelıszülınél, ha ez nem lehetséges gyermekotthonban helyezik el. A jogszabály tehát ismét nyomatékosítja a fokozatosság elvét, amelyet már alapelvi szinten az ellátások igénybevételével összefüggésben rögzített. Így az átmeneti nevelésbe vételre a törvény betője szerint csak akkor kerülhet sor, ha a veszélyeztetettség nem volt megszüntethetı az alapellátással és a védelembe vétellel és attól a jövıben sem várható eredmény, továbbá a jogszabály beépít még egy szőrıt azzal a kitétellel, hogy ebben az esetben is meg kell próbálni a gyermek veszélyeztetettségének megszüntetését valamilyen más – a gondozást családon belül biztosító- intézkedéssel megkísérelni. A Gyvt. kiemelkedı fontosságú rendelkezése, hogy az átmeneti nevelésbe vétel addig tart, amíg a gyermek családja képessé válik a gyermek visszafogadására.
9
Ez a pozitív irányú meghatározás feltételezi a szülı aktív közremőködését a veszélyeztetı körülmények megszüntetésében, körülményeinek megváltoztatásában, továbbá feltételezi, hogy gyermekével kapcsolatot tart, valamint azt, hogy a gyermekét gondozókkal, a gyermekkel és a családdal kapcsolatban álló intézményekkel együttmőködik. Egyéb esetben kiteszi magát annak, hogy kapcsolattartási joga gyermekével szüneteltethetı, megvonható, továbbá per indítható ellene szülıi felügyeleti jogának megszüntetése iránt, nem beszélve arról, hogy az átmeneti nevelésbe vétel nem lesz megszüntethetı. Másrészt a törvényi meghatározás jogot generál a szülı részére- ezzel együtt kötelezettséget ró a hatóságokra és a gyermekkel (családdal) kapcsolatban álló intézményekre, személyekre-, hogy segítséget kapjon az átmeneti nevelésbe vétel megszüntetéséhez. Az átmeneti nevelésbe vett gyermek szülıje jogosult a többi között, hogy a gyermeke nevelkedését segítı ellátásokról tájékoztatást, neveléséhez segítséget kapjon, arra, hogy a gyermeke családba történı visszahelyezése érdekében a települési önkormányzattól – a nevelésbe vétel okának elhárításához, a körülmények rendezéséhez, a gyermeke családba való visszailleszkedéséhez - segítséget kapjon, továbbá jogosult a gyermekével a törvényben meghatározott módon kapcsolatot tartani. A gyermek jogai között többek között az szerepel, hogy életkorához, egészségi állapotához, fejlettségéhez, valamint egyéb szükségleteihez igazodóan joga van támogatást kapni gondozójától, törvényes képviselıjétıl családi környezetébe való visszatéréshez, arra, hogy kezdeményezhesse a családi visszatérést, valamint, hogy személyes kapcsolatait ápolhassa. A felsorolás alapján egyértelmően látható, hogy a család vonatkozásában köteles valamennyi segítı személy egymással együttmőködve, valamennyi rendelkezésre álló eszközzel a gyermek családjába történı visszahelyezését elısegíteni. Az átmeneti nevelésbe vétellel egy bonyolult kapcsolati háló, egy sokszereplıs modell jön létre. A cél egyértelmően rögzített: a gyermek visszahelyezése családjába; azonban az együttmőködés mikéntje, a rendelkezésre álló eszközök milyensége, ezek igénybevétele és a munka eredményeséssége nehezen elemezhetı. E bonyolult kapcsolati rendszerben a gyermek és a szülı számos szakemberrel, intézménnyel kerül kapcsolatba. Többek között a gyámmal (nevelıszülı vagy intézményvezetı vagy hivatásos gyám), gyámi tanácsadóval, nevelıszülıi elhelyezés
esetén
a
nevelıszülıi
tanácsadóval
is,
a
gyermekjóléti
szolgálat
családgondozójával, mellette elhelyezéstıl függıen a területi gyermekvédelmi szakszolgálat családgondozójával, vagy a gyermekotthon családgondozójával, vagy a nevelıszülıi hálózatot mőködtetı családgondozójával, a szakértıi biztossággal, a gyámhivatallal, esetenként a védınıvel, emellett az iskolával, a házi orvossal, a rendırséggel stb. 10
A kapcsolati háló megértése, elfogadása és a benne történı létezés önmagában a szakemberek számára is problematikus, kihívást jelent. Az együttmőködés ritkán zajlik teljesen olajozottan, professzionálisan, elsıdlegesen a gyermekek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve. A mechanizmus diszfunkcionális mőködése azonban azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az öncélú! szakmai érvelgetés, az álláspontok öncélú ütköztetése, egymás meg nem értése, az egymás mellett történı elbeszélés mellett elsikkad az eredeti cél, a veszélyeztetı körülmények felszámolása az átmeneti nevelésbe vétel megszüntetése érdekében. Legsúlyosabb esetben maga a rendszer teszi alkalmatlanná a szülıt gyermekének családba történı visszafogadására azzal, hogy a szülı úgy érzi kicsúszott a kezébıl élete irányítása, feje fölött zajlanak az események, mígnem kialakul egyfajta tanult tehetetlenség. A gyámhivatal a rendszer egyetlen elemét jelenti, mégpedig a hatósági oldalt. Hatóságként feladat –és hatáskörébe tartozik az átmeneti nevelésbe vétel elrendelése, a felülvizsgálati eljárás lefolytatása, az átmeneti nevelésbe vétel megszüntetése és megszőnésének megállapítása. E feladatai azonban nem értelmezhetıek a rendszerbıl kiragadva. A jogszabályok a gyámhivatal feladatait az átmeneti nevelésbe vétellel összefüggésben más intézményekre, személyekre utalással határozzák meg. Így a gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vételre irányuló eljárás során beszerzi a gyermekjóléti szolgálatnál, illetve a gyámügyi hatáskörben eljáró jegyzınél keletkezett iratokat, valamint felkéri az illetékes jegyzıt a gyermek ingó- és ingatlanvagyonának leltározására (Gyer. 100.§ (2) bek. c) pont ). Beszerzi a fıvárosi (megyei) gyermekvédelmi szakértıi
bizottság
szakvéleményére
alapozott
elhelyezési
javaslatot
a
területi
gyermekvédelmi szakszolgálattól (Gyer. 103.§ (1) bek.). A gyermekjóléti szolgáltatás feladata a kialakult veszélyeztetettség megszüntetése érdekében javaslat készítése a gyermek családjából történı kiemelésére, a leendı gondozási helyére vagy annak megváltoztatására. A jegyzı a védelembe vétel felülvizsgálata során jogosult a gyámhivatalnál a gyermekvédelmi gondoskodás más formáját kezdeményezni (Gyvt. 68§ (5) Az átmeneti nevelésbe vétel fennállásának szükségességét a gyámhivatal a gyám, a hivatásos gyám, a nevelıszülı vagy intézmény, valamint a vérszerinti családot gondozó gyermekjóléti szolgálat és a területi gyermekvédelmi szakszolgálat tájékoztatása, illetve javaslata, továbbá ha szükséges a megyei, fıvárosi gyermekvédelmi szakértıi bizottság szakvéleménye alapján vizsgálja felül. Az ilyetén szabályozás célja az volt, hogy a gyámhivatalok a jegyzık, az alapellátás, a tegyesz, és a szakértıi biztosság által elıkészített, dokumentált esetek alapján dönthessenek. A gyámhivatal közvetlen lehetısége az eljárás során – az elrendelésnél, a felülvizsgálatnál, a megszüntetésnél egyaránt- az ügyfél meghallgatása, környezettanulmány készíttetése, 11
indokolt esetben tárgyalás tartása, valamint új elhelyezési javaslat kérése- azt azonban nem módosíthatja. A szabályozás alapjában véve jó, hiszen biztosítja, hogy a gyermekrıl és családjáról minden irányból befolyjanak az információk olyan szakemberektıl, akik a gyermekkel hosszú idı óta állnak - a család gondozása révén- szoros kapcsolatban, és a családról sok és közvetlen információval rendelkeznek. Továbbá lehetıséget biztosít a szülınek és a gyermeknek az eljárásban történı közvetlen részvételre, biztosítja, hogy a folyamatban a szakemberek eltérı nézıpontban kialakult álláspontjukat ütköztessék, illetve pozitívan értékelendı, hogy a gyámhivatalnak indokolt esetben lehetısége van tárgyalás tartására. Mindemellett felmerül a kérdés, hogy mennyiben lehet hatékony a rendszer, ha a szakértıi bizottság – és e révén az elhelyezési értekezlet- csak annak fényében tudja megfogalmazni javaslatát, hogy melyik intézményben van szabad férıhely, ha a gyámhivatal erre tekintettel nem kér új elhelyezési javaslatot, ha a nézıpontok ütközését nem a gyermek mindenek felett álló érdekének képviselete és a különbözı szakmai nézıpontból megfogalmazott szakmai álláspontok ütköztetése okozza, hanem pusztán egymás meg nem értése, a közeledés és az együttmőködés
hiánya,
esetenként
a
túlterheltség
miatt
kialakult
„hanyagság”,
nemtörıdömség”, okozza. Ha a felülvizsgálat során megküldött tájékoztató vélemény minden évben nagyjából ugyanannak a pár mondatnak a megfogalmazásából áll, „miszerint a szülı körülményei nem teszik lehetıvé a gyermek családjába történı visszahelyezését”, és a gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vételt ez alapján fenntartja. Ha a vérszerinti családot gondozó személy nem tart kapcsolatot a szakszolgálat, a nevelıszülıi hálózatot mőködtetı, vagy a gyermekotthon családgondozójával csak telefonon. És még folytathatnánk a sort, hogy a leterheltség, továbbá az a tény, hogy nem vagyunk tisztában egymás munkájával, munkamódszerével és sok esetben nem is mutatunk hajlandóságot arra, hogy megismerjük azt, és mondjuk nincs is fórumunk az együttmőködésre, milyen károkat okozhat azoknak, akikért a rendszer létrejött és mőködnie kéne. Az elmondottakból leszőrhetı, hogy az alapos dokumentáció – minden intézmény részérıl – elengedhetetlen feltétele a másik intézmény hatékony mőködésének. A gyámhivatal képtelen feladatát betölteni, ha a tájékoztató vélemények szőkszavúak, információ hiányt jeleznek és minden évben ugyanolyan tartalommal kerülnek a gyámhivatal elé, másrészt egy hiányos –rosszul megfogalmazott- határozatban megtestesülı gyámhivatali munka nem ad támpontot sem a szülınek ( a gyermeknek) sem a segítı intézményeknek az átmeneti nevelésbe vétel joghatásairól, az együttmőködés kereteirıl, a célokról és a célok eléréséhez
12
rendelt
eszközökrıl.
Mindez
az
átmeneti
nevelésbe
vétel
hatékonyságát
és
megszüntethetıségének esélyeit veti vissza.
III.2. Az átmeneti nevelésbe vétellel érintett családok a XIX. Kerületben
Mindezek után nézzük meg milyen problémákkal küzdenek a XIX. Kerületben az átmeneti nevelésbe vett gyermekek családjai és hogyan alakul az átmeneti nevelésbe vétel jelenlegi gyakorlata a gyámhivatalnál, valamint, hogy hogyan alakul a gyámhivatal kapcsolata a gyermekjóléti szolgálattal és a jegyzıvel az átmeneti nevelésbe vétellel összefüggésben. A XIX. Kerületi gyámhivatal jelenleg 29 átmeneti nevelésbe vett gyermeket tart nyilván. Sajnálatos körülmény, hogy közülük 26 gyermek került elhelyezésre gyermekotthonban (lakásotthonban) és csupán 6 gyermek nevelıszülınél. Az átmeneti nevelésbe vételt megelızıen szinte valamennyi családot gondozták az alapellátás keretében, 8 gyermek (6 család) esetén pedig védelembe vétel is megelızte az átmeneti nevelésbe vételt. A 29 gyermek között találhatók testvérpárok is, így a 29 gyermek 21 családból származik. Érdemes néhány szempont alapján megvizsgálni e családok körülményeit. Mutatószámként használható a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülık vizsgálata az átmeneti nevelést megelızıen. Tíz család összesen 16 gyermek után részesült rendszeres gyermekvédelmi támogatásban. A családok nagy hányada tehát részesült rendszeres gyermekvédelmi támogatásban az átmeneti nevelésbe vétel elrendelése elıtt, ami jelzi nehéz anyagi körülményeiket, vagyis azt, hogy családjukban az egy fıre jutó havi jövedelem nem haladta meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegét. Emellett e tény jelzi, hogy e családok anyagi megtámogatása ellenére sem lehetett a gyermekek családból történı kiemelését megelızni. Valószínősíthetıen a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban nem részesülı szülık (családok) esetén sem arról van szó, hogy anyagi körülményeik megfelelıek voltak. Inkább a rossz érdekérvényesítı képesség, a szülık elérhetetlensége áll a háttérben. Következı szempontként a lakásviszonyok vizsgálatát tőztem célul. Az átmeneti nevelésbe vett gyermekek családjai közül csupán öt család él saját tulajdonú ingatlanban. Önkormányzati lakásban nyolc család él, a fennmaradó nyolc család (szülık) körülményei bizonytalanok. Közülük van, aki albérletben él, de akadnak hajléktalanok is, néhány szülırıl azonban nincs tudomása a hivatalnak, sem a többi segítı szakembernek. Az önkormányzati lakásban élı nyolc család közül hétnek van lakbérhátraléka. Egy esetben tízezer forintos nagyságrendő a tartozás mértéke, a többi esetben azonban jóval százezer forintot (esetenként több százezer) meghaladó lakbérhátralék terheli a családokat. Több esetnél a szülı nem mint 13
bérlı, hanem csak mint az önkormányzati lakásban élı kerül súlyos helyzetbe. Egy szülı ilyen úton jelenleg a lakás kiürítési eljárás végrehajtási szakát éli át három otthon maradt gyermekével. A lakbérhátralékkal érintett családok közül egy család részesült lakásfenntartási támogatásban és adósságkezelésben (úgy tőnik sikerrel) egy további család részesült még lakásfenntartási támogatásban és további két család hátralék kiegyenlítıben. A kialakuló kép jelzi, hogy az együttmőködés e téren hagy kívánni valókat, másrészt jelzi az átmeneti nevelésbe vett gyermekek szülıinek, családjának problémahalmazát, valamint rossz érdekérvényesítı képességét. A szülık többsége idınként részesül átmeneti segélyben, de alig van olyan szülı, aki a gyermek átmeneti nevelésbe vételét követıen valamilyen rendszeres támogatásban részesülne (pl.: egy szülı részesül rendszeres szociális segélyben, négy család lakásfenntartási támogatásban, egy család adósságkezelésben, néhány szülı hátralék kiegyenlítésben). A családok rossz szociális körülménye nem ezt indokolná. Az átmeneti nevelésbe vétel gyakorlatának vizsgálatára szempontként szolgálhat a kapcsolattartás szabályozásának mikéntje. Hiszen a gyermeknek joga van személyes kapcsolatait ápolni, a szülı jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani – mégpedig ezzel nem a gyermek sérelmére visszaélve, egyéb esetben felmerül az örökbefogadhatóvá nyilvánítás, esetleg a szülı ellen szülıi felügyeleti jog megszüntetése iránti perindítás szükségessége, végül a gyámhivatal köteles szabályozni a kapcsolattartást az elhelyezési javaslat alapján. A szülı a kapcsolattartás terén is jogosult a segítségnyújtásra a családgondozó és az egyéb segítı személyek részérıl. „Hiszen az átmeneti nevelés során a kapcsolattartás nem pusztán azt a célt szolgálhatja, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat a gyermek és szülıje között, hanem azt is, hogy alakuljon ki olyan kapcsolat közöttük, amivel a szülı újra képessé válhat arra, hogy gyermekét saját háztartásában nevelje, gondozza.”9 A kapcsolattartás mérıszáma lehet, hogy hány esetben nincs kapcsolat, mely esetekben biztosított a kapcsolattartás pusztán a gondozási helyen és hány esetnél viheti haza a szülı (család) a gyermekét, valamint, hogy hány esetben biztosított az idıszakos kapcsolattartás (szünidıben). Hiszen a kapcsolattartás rendszeressége, és a gyermek otthonába történı hazavitele a visszagondozás alapvetı feltétele. A vizsgálat alapján jelenleg hét gyermeknek nincs rendszeres vagy semmilyen kapcsolata családjával, ez a hét gyermek öt családból származik. Hat családnál (ami nyolc gyermeket 9
Dr. Somfai Balázs: A családból kiemelt gyermek kapcsolatai I. In: Családi jog III. évf. IV. szám 2005. december 19. old.
14
jelent) csak a folyamatos kapcsolattartás engedélyezett. Idıszakos kapcsolattartásra nyolc családnak van lehetısége, ami tizenkét gyermeket takar. A kapcsolattartás helyszíne úgy oszlik meg, hogy négy családnál (hat gyermek) csak a gondozási helyen történı kapcsolattartásra van lehetıség, míg tíz családnál a gondozási helyen kívüli kapcsolattartás is engedélyezett. Természetesen átfedések vannak, hiszen idıszakos kapcsolattartás csak a gondozási helyen kívül lehetséges, így látszik, hogy azon családok közül kettı, akinek csak a folyamatos kapcsolattartás engedélyezett, a gyermek gondozási helyén kívül is sort keríthet a kapcsolatfelvételre. Négy család azonban csak a gondozási helyen. Ennek intimitási foka alacsony. Következtetésként elmondható, hogy az esetek nagy többségében a gyermekeknek van kapcsolata családjával, de pusztán az esetek felénél van lehetıség egy intimebb kapcsolat fenntartására a gondozási helyen kívül, és pusztán nyolc családnál van lehetıség huzamosabb idejő együtt töltött idıre. A tendencia pozitív, hiszen a felülvizsgálatok során több esetben sikerül bıvíteni a kapcsolattartási jog terjedelmét, így például engedélyezhetıvé válik a gondozási helyen kívüli kapcsolattartás, esetenként az idıszakos kapcsolattartás is. A gyámhivatal azonban évente átlagosan például kapcsolattartás hiányában két gyermeket nyilvánít örökbefogadhatóvá.
III.3 Az együttmőködés mikéntje az átmeneti nevelésbe vétel kapcsán a XIX. Kerületben
A gyámhivatal átmeneti nevelésbe vétellel kapcsolatos feladatai, tevékenységének minısége a korábban kifejtettek alapján nem értelmezhetı a gyermekjóléti szolgálattól, a területi gyermekvédelmi szakszolgálattól, a nevelıszülıtıl vagy gyermekotthontól stb. elszakítottan. Ezért fontosnak tartom elemezni a hivatal és a szolgálat viszonyát helyi szinten. A gyermekjóléti szolgálat családgondozói feladatköre alapvetıen négy nagy területre terjed ki. Gondozást végez a gyermek családban történı nevelkedése érdekében, a veszélyeztetettség megszüntetése érdekében, a védelembe vétel során, valamint a családjából kiemelt gyermek visszahelyezése érdekében. E tevékenységi körében a gyermekjóléti szolgálat több ponton kapcsolódik a gyámhatósági munkához, ami a hatóság és a gyermekjóléti szolgálat együttmőködését feltételezi. A gyermekjóléti szolgálat a gyermek veszélyeztetettségének megszüntetése érdekében végzett családgondozása során javaslatot készíthet a gyermek családjából történı kiemelésére, valamint a leendı gondozási helyre vagy annak megváltoztatására.
15
Témám szempontjából viszont a fı kapcsolódási pont az átmeneti nevelésbe vétel elrendelésével –felülvizsgálatával- jön létre a korábban kifejtett feladatok, együttmőködések mentén. Az átmeneti nevelésbe vétel megszüntethetıségében, a vérszerinti kapcsolatok ápolásában, az átmeneti nevelésbe vétel elrendelésének és a felülvizsgálatnak a megalapozottságánál nagy szerepe van a gyermekjóléti szolgálat munkájának. A gyermek visszahelyezése érdekében végzett családgondozás keretében a gyermekjóléti szolgálat családgondozója együttmőködik a területi gyermekvédelmi szakszolgálat vagy a nevelıszülıi hálózatot mőködtetı gyermekotthon családgondozójával. A családgondozó elsısorban a szülıket támogatja a nevelésbe vétel megszüntetése érdekében, a kapcsolattartás minıségének javítása (megırzése) érdekében. Tevékenységi körében a személyes segítı kapcsolat keretében különösen a szülı-gyermek kapcsolat helyreállításán, folyamatos meglétén munkálkodik, gyarapítja a szülık nevelési, gondozási, háztartásvezetési ismereteit, segít a lakáskörülményeik rendezésében, valamint a szociális ellátásokhoz való hozzájutásban (15/1998. NM 23.§) A XIX. Kerületi Gyermekjóléti és Módszertani Központ a Családsegítı Szolgálattal egy szervezeti egységet képez. Önkormányzati fenntartású. A gyermekjóléti szolgálat munkájához kérdıívek révén kívántam közelebb kerülni. A gyermekjóléti szolgálat kötelékében két szociális munkás, négy szociálpedagógus és három pedagógus látja el a családgondozási feladatokat. Egy családgondozó átlagosan 25-30 családot gondoz, ami kb. 35-40 gyermeket jelent. A gondozók átlagosan heti 20 órát töltenek terepen. A családdal átlagosan egy alkalom során egy órát töltenek el. Arra a kérdése, hogy átlagosan mennyi idıt fordít a gondozó egy családra hetente jelezték, hogy a probléma jellegétıl függ, de kb. három órában jelölték meg ezt az idıtartamot. A kispesti családgondozók a családok leggyakoribb problémájaként az iskolai problémákat, a magatartási problémákat, a pszichiátriai - és szenvedélybetegségeket, valamint az életviteli problémákat jelölték meg. A családgondozók munkájuk során a legnagyobb nehézségnek a következı problémamezıket jelölték meg. A gyermekjóléti szolgálat feladatköre túl sokrétő, amihez nem állnak rendelkezésre a társintézmények által biztosítandó szociális, terápiás és mentálhigiénés szolgáltatások valamint a megfelelı kézzel fogható eszközök, a védelembe vételt mai formájában nem tartják megfelelıen mőködınek, továbbá a megállapodások betartatását és a gondozottakban a változtatni akarás csíráinak elültetését is problematikusnak ítélik. A családgondozók kérdésre elmondták, hogy gondozott családjaikból évente átlagosan egy gyermek kerül kiemelésre, a visszagondozásról egyhangúan állították, hogy évente egy gyermeket sem sikerül visszagondozni.
16
A gyámhivatallal történı együttmőködés minıségét firtató kérdésrıl összességében elmondható, hogy a családgondozók az együttmőködést formálisnak tartják, nem érzik magukat
partnernek,
a
felek
elbeszélnek
egymás
mellett.
Úgy
érzik,
hogy
a
határozathozatalnál gyakran nem érvényesül a gyermekjóléti szolgálat családgondozójának javaslata, azt felülbírálják, ezért a családgondozó úgy érzi, a gyámhivatal nem bízik szakemberként adott véleményében, munkája minıségében. Emellett problémaként merült fel a kompetenciahatárok betartása mindkét oldalról. Egyrészt, hogy a családgondozó nem járhat el hatóságként, másrészt, hogy a gyámhivatal fogadja el a családgondozás módját. A családgondozók emellett megjegyezték, hogy a konkrét esetekkel kapcsolatban általában jó
az
együttmőködés.
A
gyermekjóléti
szolgálat
családgondozói
a
hatékonyabb
együttmőködés érdekében javasolták, hogy a gyámügyi ügyintézık vegyenek részt a havi rendszerességgel tartott jelzırendszeri értekezleteken, valamint, hogy a határozathozatal elıtt a felek tartsanak esetmegbeszéléseket a módszerek átgondolása érdekében. A családjából kiemelt gyermek visszagondozása érdekében végzett családgondozás mikéntjérıl a családgondozók többsége tájékoztatása alapján a területi gyermekvédelmi szakszolgálat, a nevelıszülıi hálózatot mőködtetı, vagy a gyermekotthon családgondozójával fıként telefonon és írásban történik a kapcsolattartás. Közös családlátogatásra ritkán kerül sor. A családgondozók a kiemelt gyermek visszagondozása érdekében végzett családgondozás tekintetében saját feladatukat következıképp ítélik meg. Feladatuk a koordináció, az ügyintézéshez és a támogatáshoz való hozzáférés elısegítése, erıforrások felkutatása, képessé tenni a klienst kompetenciáinak erısítésére. A gyámhivatal vezetıje részérıl e problémakör tekintetében a következık fogalmazódtak meg. Gyakori problémát jelent, hogy a gyermekjóléti szolgálat családgondozói a határozatban foglalt rendelkezéseknek nem vagy csak felszólításra tesznek eleget, így az átmeneti nevelésbe vett gyermek szüleirıl nincs információjuk, vagy kevés, és a családgondozás kimerül a telefonálásban. A kérdıívek alapján megállapítható, hogy mind a gyámhivatal mind a gyermekjóléti szolgálat
részérıl
megfogalmazódik
az
együttmőködés
keretei
kiszélesítésének
szükségessége, a párbeszéd bıvítése a hatékonyabb együttmőködés érdekében. A két intézmény között a kapcsolat alapvetıen jó, ezt az eseti megbeszélések eredményessége jelzi. A gond abból fakad, ha a két intézmény eddig nem jut el, hanem a kapcsolat kimerül a levelezésben. A probléma kiküszöbölésének eszköze lehet, ha a gyámhivatal gyakrabban él a tárgyalás tartásának lehetıségével, ahol szükséges, hogy a gyermekjóléti szolgálat családgondozója együttmőködését megjelenésével biztosítsa, de fontos a két intézmény 17
kapcsolatának informális találkozásokkal történı bıvítése is, annak érdekében, hogy a két intézmény kölcsönösen nagyobb tudásra, elfogadási készségre tegyen szert a másik tevékenysége vonatkozásában. Mert bár legyen a gyámhivatal hatóság, a gyermekjóléti szolgálat pedig a szolgáltatási tevékenység legfontosabb színtere, a Gyvt. alapelvi szinten rögzíti, hogy valamennyi szerv, személy e törvény alkalmazása során a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, a törvényben elismert jogait biztosítva köteles eljárni. Tevékenységük nem merülhet ki saját feladat –és hatáskörük ismeretében. Nem lehet feladat ellátásuk során teljesen elszeparáltan mőködniük. Egyrészt, mert mindkét intézmény a településen mőködik, másrészt mert a Gyvt. alapelvi szinten rögzíti, az együttmőködési kötelezettséget mint eszközt, valamint azért sem, mert a gyermekjólét és gyermekvédelem aktorainak feladat - és hatáskörét a jogszabály olyan kölcsönös utalásokkal, olyan hálózatot létrehozva határozza meg, amiben a városi gyámhivatal – és a jegyzı - sem értelmezheti önmagát hatósági mivoltára hivatkozással kiragadva. Röviden a gyermekjólét és gyermekvédelem megvalósítása mint cél egységes keretbe foglalja az összes résztvevıt. Ezt jó, ha mindennapi munkánk során tudatosítjuk magunkban és ügyfeleinkben is. Továbbá elengedhetetlen, hogy az együttmőködés csatornázott keretek között folyjék. Az együttmőködés kereteit jogszabály rögzíti, a két intézmény feladata ennek tartalommal történı feltöltése, ami azonban nem történhet pusztán esetlegesen, nem múlhat kizárólagosan az ügyintézı és a családgondozó eseti együttmőködési készségén.
IV. ÖSSZEGZÉS Összességében elmondható, a jogi szabályozás megfelelı kereteket ad a gyámhivatal átmeneti
nevelésbe
vételt
érintı
feladatainak.
Leszögezhetı,
hogy
a
résztvevık
együttmőködése a konkrét esetek kapcsán jó. Rendszeres fóruma van a szociális terület kerületi intézményi vezetıinek, sor kerül esetmegbeszélésekre is, rendszeres a telefonos kapcsolat. A rendszer azonban ügyintézıi szinten mégis sok ponton esetleges. A problémát jelzi a bizonytalan lakhatásúak, a magas lakbérhátralékkal rendelkezık, a lakhatásukat elvesztık száma. Továbbá az a tény, hogy körülményeik ellenére milyen kevesen részesülnek például adósságkezelésben, vagy bármilyen egyéb rendszeres támogatásban a gyermek családból történı kikerülését követıen. Végül a visszagondozás is nagyon elenyészı esetben sikeres.
18
A probléma nagyon összetett, hiszen az érintett családok nagy része halmozottan hátrányos helyzető.
Sok
esetben
a
pszichés
betegség,
szőkös
anyagi
körülményekkel,
munkanélküliséggel, lakhatási problémákkal párosul. Az érintett pedig ingázik a gyámhivatal, a gyermekjóléti szolgálat, más segítı szolgálat, a lakásügyi csoport, a szociális iroda, a jegyzıi gyámhatóság között, és mégis elıfordul, hogy a szülı magára marad. Hiába jár el valamennyi ügyintézı, segítı személy a legnagyobb körültekintéssel, jóindulattal; ha nem tesszük össze tudásunkat, a segítség elfolyik és végeredményben a szülı körülménye nem változik. Ezért fontos, hogy az együttmőködést még magasabb szintre emeljük, konkretizálva, rögzítve ennek minimális feltételeit, minıségi színvonalát, továbbá megfontolandó a családgondozás egy új formájának bevezetése, melynek keretében a családgondozó kb. 15-20 órát töltene egy családnál hetente. E segítési forma –hasonlóan a családgondozás jelenlegi rendszeréhez- a család mindennapjaira koncentrálna és a család lehetıségeihez és képességéhez igazodna, a család egészére és annak szociális környezetére – mint rendszerrefókuszálva, figyelembe véve a körülmények realitását, mintegy a mindennapos praktikák kínálataként mőködve, közvetlenül a családnál történı gondozást biztosítva. A fı különbség a gondozás heti mennyiségében van, és feltételezi, hogy a családgondozó több idıt töltsön a család otthonában. Nyilvánvalóan ez a megoldás is számos veszély rejt magában és csak néhány – arra hajlandó és képesnek mutatkozó – család esetében alkalmazható, valamint csak néhány meghatározott problémakör esetén, de elengedhetetlen, hogy a jelenlegi hazai törvényi, személyi, anyagi keretek között hatékonyabb mozgósítás történjen. A rendszer nehézkes mőködése fényében megfontolandó a civil szféra erısebb bevonása, az állami szerepvállalás átstrukturálása oly módon, hogy emellett természetesen a leginkább érintett rossz szociális hátterő rétegek számára is megmaradjon a segítési formák igénybevételének lehetısége.
19
