Helyszín: SZTE BTK Kari Konferenciaterem Szeged, Egyetem u. 2. PROGRAM MEGNYITÓ

Helyszín: SZTE BTK Kari Konferenciaterem Szeged, Egyetem u. 2. PROGRAM 09.00 MEGNYITÓ 09.15 SZILÁRDI RÉKA

A magyar kortárs pogány narratívumok nemzeti identitáskonstrukciói

09.45 BALI JÁNOS „Kortárs ősmagyarok”: Mítosz és kultúra 10.15 HUBBES LÁSZLÓ ATTILA

Új magyar mitológia? Tapasztalatok és kihívások

10.45 SZÜNET 11.00 POVEDÁK ISTVÁN

Láthatatlan határok. A keresztény – újpogány szinkretizmus

11.30 CSÁJI LÁSZLÓ KOPPÁNY

„Belakjuk környezetünket és az internetet!” Lokalitás és/vagy hálózatiság. Vallásantropológiai elemzés a közösségkonstrukció lokális és hálózati tereinek, szerveződésének összefüggéseiről

12.00 NAGY ZOLTÁN

Sámántánc a konferencián: a néprajztudomány teologizálódása Oroszországban

12.30 SZÜNET 13.30 FARKAS JUDIT

Újpogányság, ökopogányság és a magyar ökofalvak

14.00 KOLOZSI ÁDÁM

Nem leszünk gyarmat. Antikolonializmus, exotizmus és autenticitásigény a pogány narratívákban

14.30 SZEVERÉNYI SÁNDOR

A nemzeti oktató ponyva nyomában

15.00 SZÜNET 15.15 SZIGETI JENŐ

Túlvilági kalandok. Adalékok a magyarországi spiritizmus történetéhez

15.45 FÖLDVÁRI SÁNDOR

A chiromantia mint a két háború közti budapesti középosztály valláspótléka Majthényi György példáján

16.15 KIS-HALAS JUDIT

A táltos és az emberi lét hét szintje. Ezoterizmus és újpogányság kölcsönhatásainak vizsgálati lehetőségei a kortárs gyógyítói rendszerekben

16.45 SZÜNET

17.00 ILLÉS ANNA

Két példa az újtáltosság mitológiájának jelenkori megkonstruálására

17.30 MÁTHÉ VERONIKA

A Yotengrit tanításai a közösség vezetőivel készült interjúk alapján

18.00 MOLNÁR BIANKA

Magyar táltos hagyományőrzés, mint „mankó” a személyiségfejlődéshez

18.30 ÖSSZEGZÉS Fakultatív közös vendéglőlátogatás a kulináris élvezetek jegyében

ABSZTRAKTOK

BALI JÁNOS „Kortárs ősmagyarok”: Mítosz és kultúra Az „ősmagyar” mítosz és kultúra iránt kevésbé érdeklődők is egyre több helyen és formában találkoznak a jelenséggel a 21. századi Magyarországon, a média híreiben. Ez az elmúlt tíz évben láthatóan felerősödő mítosz- és kultúraépítés a mindennapi élet legkülönfélébb területeit érinti: a köztér nemzetiesítését („ősmagyarítását”) a rovásírásos településtáblákon és a köztéri emlékműveken keresztül kezdve, a transzcendencia megélésének sajátos lehetőségeit kínáló újpogány táltosegyházakon vagy az öltözködés és a lakáshasználat gyakorlatain (tarsolylemez, honfoglalás kori süveg, jurtaállítás) át, egészen a szabadidős sport- és harcművészeti tevékenységekig (baranta, lovas íjászat). Alapvető kérdés, mely már különféle nacionalizmuselméletekben is megfogalmazódott, az, hogy miért ünneplik a nemzetek öregedésüket, miért nem ünneplik inkább elképesztő fiatalságukat? Hogyan lehetséges feloldani azt a paradoxont, miszerint a nemzet a történészek szemszögéből, objektíven modern jelenség, míg a „nacionalisták” számára, szubjektíven ősi? A tanulmány célja az „ősmagyar” mítosz és kultúra revitalizációjának értelmezése. Az "ősmagyar” származás és életmód mítosza végső soron egy kitalált, megszerkesztett, időnként fel- és kiemelt hagyomány, melynek legfőbb célja a politikai legitimáció és kontinuitás igazolása volt. A mítosz formáját, kidolgozását, a kultúraépítésben játszott szerepét követem nyomon három korszakban, a középkorban (premodernitásban), a 19-20. század fordulója táján (modernitásban) és – kiemelten - az 1989-90-es rendszerváltás utáni időszakban (posztmodernitásban). Kitérek, részben Assmann nyomán arra, hogy ez a mitológia hogyan iktatja ki, hidalja át a történelmet és történelmi emlékezetet úgy, hogy egy időtlen, mitikus keleti ősállapotra hivatkozik, melyet minden gond nélkül beemel a (poszt)modernitásba, a mindennapok kulturális gyakorlatába (baranta, lovas íjászat, jurta állítás, hun-magyar rokonságelmélet, ősmagyar viselet, táltos hit, szimbólumok, mint a turul, stb). Ebben a folyamatban nagyon hangsúlyos a gyökérkeresés, továbbá a Hobsbawm-i fogalomhasználattal - társadalmi hagyományteremtés, kultúraépítés, mely nem a hivatalos politika felől indult útjának, hanem van egy sajátos alulról szerveződő, civil, ellenzéki, a szentistváni konzervatív államnemzeti eszme tagadására(?), meghaladására(?) épülő, kultúrnemzeti jellege.

CSÁJI LÁSZLÓ KOPPÁNY „Belakjuk környezetünket és az internetet!” Lokalitás és/vagy hálózatiság. Vallásantropológiai elemzés a közösségkonstrukció lokális és hálózati tereinek, szerveződésének összefüggéseiről

Előadásom első része egy neopogány közösség, és egy új vallási mozgalom körében az elmúlt három és fél évben végzett terepmunkám bemutatása. Kutatásaimat résztvevő megfigyeléssel, interjúzással, a szervezők naplóinak megismerésével, az interneteskommunikáció követésével és egyéb adatgyűjtő módszerekkel végzem. Előadásomban olyan absztrakt folyamatokat elemzek, amelyek más neopogány és új vallási mozgalom tanulmányozásakor is vizsgálhatók: a lokalitás szerepét és a hálózatiságot. Ezek a folyamatok általában különböző szervezőelvként merülnek fel a szakirodalomban. A lokalitás a szimbolikus, jelentéssel telített terek, kötődések kialakításaként, illetve a közösség kiépülésének helyszíneként is értelmezhető – tehát többrétegű fogalom. A hálózatiság sem egyjelentésű: az értékorientált szervezőelv mellett a lokalitástól eltérő – tereken átnyúló – kapcsolathálóként kibomló közösségkonstrukciót is jelenthet. Ez utóbbi az internetes közösségek szerveződésében vált széles körben ismertté az antropológiában. Azonban felmerül a kérdés: valóban két „teljesen” más szerveződési formára kell gondolnunk? Az általam vizsgált esetekben összekeveredik 1.) a lokális terek „belakása”, jelentéssel telítése, és 2.) a lokalitás, mint összefogott tér összetartó ereje, illetve 3.) az „értékorientált” szerveződés és a hálózati jellegű kapcsolatrendszer dinamikája. Keveredésük azonban nem azonos arányban történik. Bizonyos szempontból és bizonyos időszakban az egyik, máskor a másik szervezőelv tűnik dominánsnak. Mindkettő jelen van az általam vizsgált közösségek kiépülési és strukturálódási folyamatában – párhuzamos, de eltérő jelleggel.

FARKAS JUDIT Újpogányság, ökopogányság és a magyar ökofalvak Az ökofalvak – szándékuk szerint – a környezeti elemek közé a lehető leginkább zökkenőmentesen beilleszkedő emberi települések; lakóik olyan technológiákat, társadalmi, gazdasági és közösségszervezési módszereket alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az adott természeti környezet erőforrásait lehető legnagyobb mértékben és leghatékonyabban felhasználva hosszú távon életképes és fenntartható emberi közösség alakuljon ki. Az ökofalvak többsége ún. ’megalkotott’ közösség, azaz egy kisebb-nagyobb csoport tudatos törekvéseként létrehozott faluközösség, melynek lakóit az élhető, fenntartható település létrehozásán túl számos egyéb dolog is összeköti. Így például legtöbbjük a zöld ideológián túl másféle – vallási/spirituális – ideológiára is alapoz (történeti vallások, új vallási mozgalmak, New Age, hagyományőrzés stb.). Ebbe a sorba illeszkedik az újpogányság, amely számos zöld elemet tartalmaz, de fordítva is igaz: maga a zöld ideológia is sok újpogány elemet foglal magába. A magyarországi ökofalvak egyikéről sem állíthatjuk, hogy újpogány és/vagy ökopogány közösség lenne. Azt viszont igen, hogy világképükben fellelhető az „ősmagyar–újpogány” jelenségkör, megtalálhatók az ökopogányság elemei, hivatkozási alapjai. Előadásomban

a hazai ökofalvak vallási-ideológia meghatározottságának és gyakorlatának újpogány aspektusait igyekszem bemutatni.

FÖLDVÁRI SÁNDOR A chiromantia mint a két háború közti budapesti középosztály valláspótléka Majthényi György példáján Amennyiben az új pogányság olyan zárt nézetrendszereket alkot, amelyek tipológiájukban vallási jelenségek együtteseként működnek, akkor a 20-30-as évekbeli budapesti közép-polgárság jellemző alakja Majthényi György író ilyen rendszert alkotott. A kéz beszél c. könyve minőségileg eltér a tenyérjóslás vagy az álmoskönyvek műfajától, így tehát Krúdy Gyula mégoly irodalmi igényű álmoskönyvétől is. Kéz-analíziseiben Majthényi koherens világnézetet fejt ki, kombinálva lélektannal, asztrológiával és némi aszketikával is a chiromantiát. A bevezető rész e koherens világnézetet fejti ki, melynek alapján a tenyér-analízis eszköz a jellemfejlődésre, hogy *kiemelkedjünk a mindennapok mocskából* - írja Majthényi. Majd a terjedelmes középső részben a tenyér különböző jelei hordozzák azt a világot, amely a célközönségnek tekintett társadalmi közeget és annak világnézetét jellemzi. Kifejezetten polgári szemléletet hordoznak e jelek, bár az egészség, a család és az élet alapvető problémái minden jövendölésben helyet kapnak. Éles ellentétben azonban a vásári planétások jóslásaival, vagy a huszadik század végi posztmodern könyvkínálatban ismét megjelenő tenyérjós-könyvekkel (ezek némelyikét az előadás összehasonlító elemzésként idézi is), Majthényi módszereiben empirikus és tudományos eszközöket igyekszik felmutatni, s a munkája nem egyes jelek elkülönült jelentéseinek felsorolása csupán, hanem koherens egész. Az utolsó fejezet a *prominens kezekről* szignifikáns a társadalmi rétegek és a korszak tekintetében. Egyértelműen a húszas évek Budapestjének az a polgári világa jelenik meg, amelyet bő emberöltővel korábban Gárdonyi Géza ábrázolt Az öreg tekintetes c. regényében. Majthényi nem ábrázol, hanem kiszolgál: újságíróként és tárcaszerzőként megjelent írásai népieskedők, divatosak, ám az olvasóközönségnél sikknek számító tartalommal és a felszínes élvezetek szolgálatával, mélyebb irodalmi értékre való törekvés nélkül. Ennek a középpolgári világnak még volt komoly műveltsége, tanult az iskolában ókori kultúrákat, zenét, művészeteket, ha dilettánsan is, de sikk volt művelni -- tehát a hagyományos vallásosság már nem elégítette ki (noha sikk ekkor a templomba járás is), ám a mélyebb szellemi erőfeszítést kívánó modern világnézetek fárasztják. Ezért ennek a rétegnek a világnézeti szükségleteit kielégítheti a kvázi-vallássá, az ezoteria kelléktárából felszerelkezett és formailag tudományként fellépő chiromantia. Ma viszont, az említett 20. századi felszínes tenyérjós-könyvek idején, abszolút versenytárs nélkül marad Majthényi, mivel a show-műsorokon kiüresedett posztmodern urbánus proletariátus már nem rendelkezik a korábbi kulturált közép-polgárságnak azzal az intellektuális igényével, amely a két háború közti Budapestet még jellemezte. A modern urbánus

újpogányság nihilistán széttöredezett prolinak bizonyul a korábbi nemzedék városlakói által fogyasztott, koherens világnézeti rendszerként fellépő chiromantiával szemben.

HUBBES LÁSZLÓ ATTILA Új magyar mitológia? Tapasztalatok és kihívások „Mitikus magyar történelem” – olvasható az egyik jelentős radikális nemzeti magyarságtudományi tanokat hirdető szervezet honlapján – egy olyan korban, amikor a mítosz a közértelmezésben értékcsökkentő jelentéssel bír, legalábbis a hegemón tudományos narratívákkal szemben. Az utóbbi évtizedekben átértelmezett őstörténet, az újraélesztett hithagyományok, az újrateremtett vallási jelképek, az átértékelődő magyarságtudat: ez jellemző a világhálón is élő új nemzet-vallás diskurzusaira, szimbólumvilágára. A Szemeisztosz Kutatócsoport évekkel ezelőtt elkezdett kutatásainak során egy változatosságában is rendkívül egységes világ bontakozott ki a virtuális térbe kivetülve. Előadásom ennek a mindeddig elsősorban kommunikációtudományi jellegű kutatásnak tapasztalatait és eredményeit kívánja bemutatni röviden. Ugyanakkor pedig a felkínálkozó új kutatási irányvonalat is felvázolja: a magyar újpogány, etnopogány körök hátterében egy új nemzeti mitológia van kirajzolódóban. Egyebek közt Paál Zoltán Arvisurája, Máté Imre Yotengritje, VámosTóth Bátor Tamanája, Varga Csaba HARja, Pap Gábor Szent Korona tana képezik azt a hitvilágot, amelyben a magyar őstörténet valós és legendás elemei vallási jelképekké szakralizálódnak. Az új vizsgálatok ezt a jelenséget kívánják figyelemmel kísérni mitoszemiotikai, szimbolikus antropológiai módszertan alkalmazásával igyekezvén kimutatni a jelentésváltozások folyamatát a nemzeti önkép ezredfordulós alakulásában – és a környező közép-kelet európai népek hasonló szellemi mozgalmainak kontextusában. Előadásom egyben meghívás is az érdekeltek számára hogy csatlakozzanak az elkezdendő kutatáshoz.

ILLÉS ANNA Két példa az újtáltosság mitológiájának jelenkori megkonstruálására Fehérholló Öskü és Sólyomfi Nagy Zoltán városi sámánok: dobok segítségével révülnek, világok között utaznak, s általuk ősmagyarnak vélt szertartásokat tartanak. Ebből kiindulva kezdtem el vizsgálni tevékenységüket. Fő kérdésem, hogy a két személy hitvilága milyen elemekből konstruálódik meg, hogyan hozzák létre egyéni mitológiájukat. Vizsgálataim szerint Fehérholló és Sólyomfi hitvilága három rétegre bontható: I. archaikus (lokális); II. keleties; és III. általános újpogány (globális) réteg. Egy koherens világnézethez számukra elengedhetetlen, hogy ezek a rétegek kapcsolódjanak egymáshoz Meglátásom szerint ez a következőképpen zajlik: az archaikus réteghez a két

személynek rekonstruálnia kell a hagyományokat, szokásokat. Ez teljességében nem lehetséges, ezért szükséges, hogy egyéni konstrukciókhoz folyamodjanak, összekötik az önmagukban némileg kontextus nélküli elemeket. Mindemellett a felmerülő igényekhez további nézeteket is be kell vonniuk, amire legalkalmasabbnak a keleti tanításokból átvett gondolatok bizonyultak. Az általános újpogány réteg mintegy keretet ad ennek, mindkét réteghez igazodik, Fehérholló és Sólyomfi is szervesen be tudja építeni nézeteibe ezeket a gondolatokat. Mindkettőjük hitvilágában jól megfigyelhető az újpogányságra alapvetően jellemző szinkretizmus. Előadásomban egy kutatói konstrukciót vázolok, mely segít belelátni egyéni mitológiák létrejöttébe. Hosszútávon azonban több lényeges kérdésre is választ adhat kutatásom: Mely igényekre, társadalmi problémákra adhat választ az újpogányság annak követői szerint? Ennek során hogyan jelenik meg az archaikusság, milyen formában épül be világnézetükbe? Előadásom e kutatásnak kezdeti lépéseiről hivatott beszámolni.

KIS-HALAS JUDIT A táltos és az emberi lét hét szintje. Ezoterizmus és újpogányság kölcsönhatásainak vizsgálati lehetőségei a kortárs gyógyítói rendszerekben Az előadás a táltos-fogalom jelentésrétegeit, értelmezéseit, s ezzel összefüggésben a táltos szerepköreit mutatja be két, kortárs energiagyógyászati rendszerben: a pszichotronikában és a táltos-masszázsban. Mivel mindkét rendszer, s benne a terapeuta alakja, az újpogányság illetve a New Age ezoterizmus határmezsgyéjén működik, kiváló terepet nyújtanak e két, több szempontból is eltérő szellemiség kölcsönhatásainak leírására. Ennek megfelelően e vizsgálat a változatos táltos-szerepkörök közül elsősorban azokra helyezi a hangsúlyt, amelyek: 1. tükrözik az újpogány eszmeiség mitológia-alkotó / remitologizáló, esetenként az etnicitás tendenciáit; 2. asszociálnak a New Age-holisztikus orvoslás – a nemzeti jelleget kevésbé előtérbe állító, globálisabb – gyógyító (ang. healer) képzeteivel. Elemzésem a 2000 óta a Dél-Dunántúlon folytatott terepmunkámra épül, amelyet az írott és az elektronikus médiumok virtuális terepén szerzett tapasztalataiimal egészítettem ki.

KOLOZSI ÁDÁM Nem leszünk gyarmat. Antikolonializmus, exotizmus és autenticitásigény a pogány narratívákban Az előadásban érintett kérdéskör a mai magyar pogány és neosamanisztikus áramlatok etnikus válfajába sorolható megnyilvánulásainak néhány narratív sajátosságával kapcsolatos. A posztszocializmus nemzeti ideológiáiban szélesebb körben is jellegzetes

antikolonizációs attitűd a helyi pogány diskurzusoknak is lényegi vonása, mely a nemzeti identitás sajátos, önelképzelése szerint spirituális megfogalmazását eredményezi. Az etnokulturális hagyománynak a mainstream kulturális emlékezettől eltérő hangsúlyokkal való átértelmezése, a kereszténység felvétele előtti világ szimbolikus újrateremtésének vágya olyan összetett diszkurzív gyakorlatrendszerbe illeszkedik, mely egyszerre tekinthető a „vesztesek” szimbolikus önmegerősítő politikájának és a kulturális autenticitás újrafogalmazásának. Miközben ez a komplex identitásnyelv alkalmas a szimbolikus nyugatellenesség, az „önorientalizmus”, vagy éppen a par excellence nemzeti autochtónia kifejezésére is, használata ennél komplexebb. Az etnikus kultúra egyediségének hangsúlyozása sokszor összekapcsolódik más (többek között: indián, közép-ázsiai) kulturális rendszerek elemeinek, szimbólumainak és aktorainak bevonásával, kisajátításával, reinterpretációjával, miközben a magyarnak tekintett spirituális hagyományokat a globális alternatív spiritualitás nyelvén, keretében fogalmazza meg. A posztszocialista neopogányság nemzeti mitológiája ennyiben csak a globális és a lokális közötti bonyolult viszonyrendszerben értelmezhető, helyenként talán kifejezetten a populáris ezotéria lokális legitimizációjának tekinthető. Úgy gondolom, hogy a neopogányság helyi megnyilvánulásai túl komplexek ahhoz, hogy egyoldalúan besorolhatók legyenek a „keleti - nyugati”, „etnic - civic”, „rekonstrukcionista – eklektikus” „spirituális - politikai” ellentétpárok által felkínált kategóriák valamelyikébe, vonzerejét részben éppen az biztosítja, hogy a résztvevők számára lehetőséget ad az efféle oppozíciók áthidalására, az egyéni spirituális életcélok és a társadalmi szintű diskurzusok összekapcsolására.

MÁTHÉ VERONIKA A Yotengrit tanításai a közösség vezetőivel készült interjúk alapján Előadásomban bemutatom, hogyan alakult a – büün vallásnak nevezett, rábaközi, ősmagyar hagyományt őrző – Yotengrit Egyesüket sorsa az alapító tanító Máté Imre halála után. Részletezem, hogy melyek azok a tanítások, amiket a közösség új vezetői a leglényegesebbnek találnak. Kitérek arra is, hogy ezeket az eszméket milyen más, eredetileg a Yotengritben nem szereplő világnézetekhez kötik. Végül példákat hozok arra, hogy az interjúk (és így a tanítások) szövegében hogyan jelennek meg a romantika, a tudományosság, valamint a monoteizmus diskurzusai.

MOLNÁR BIANKA Magyar táltos hagyományőrzés, mint „mankó” a személyiségfejlődéshez Tanulmányaim során kezdtem el kutatásomat, terepmunkámat egy magyarországi, magukat hagyományőrzőként meghatározó újtáltos közösségben. A közösség vezetője Sólyomfi-Nagy Zoltán, aki az Ősforrás Iskola vezetője. Az iskolában csoportokban,

különböző témakörökön keresztül egy-egy hétvégés találkozások folyamán beszélgetnek, ismerkednek az élet fontos kérdéseivel, egymással a résztvevők. Jómagam is csatlakoztam egy ilyen csoporthoz és végigkövettem, részt vettem hétvégi találkozóikon. Ezeken a hétvégéken érdekes ötvözetét tapasztalhattam meg az önképzés, önfejlesztés és egyfajta hagyomány- és mitológia feldolgozásának, megismerésének, amelyeknek részét képezték több észak-amerikai, szibériai sámán és magyar néprajzi ismereteink elemei. Kutatásom során, és aztán szagdolgozatomban is azzal a felvetéssel éltem, miszerint a közösséghez csatlakozó és ott a helyüket meglelő személyek számára saját személyük egyengetése, fejlődése számára szükséges az a szellemi és tárgyi környezet, amely az ősi magyar hagyományokat testesíti meg számukra. A mindennapi élet gondjainak feldolgozásához ugyanúgy jól alkalmazható gyakorlatokkal ismerkednek meg ezeken a hétvégéken, mint hogy, hogyan tekintsenek rá, hogyan értelmezzék a világot. A gyakorlati technikákat átszövő elméleti, kozmológiai keret jelenti számukra azt a mankót, amelybe kapaszkodhatnak. Előadásomban egy ilyen hétvégi gyakorlat és elméleti keret bemutatásával és értelmezésével szeretném felvetésemet reprezentálni, illetve megvitatni.

NAGY ZOLTÁN Sámántánc a konferencián: a néprajztudomány teologizálódása Oroszországban Egyre gyakrabban bukkannak fel oroszországi konferenciákon a résztvevők között sámánok is, akik kutatottak és kutatók is egyszerre. Ezzel párhuzamosan az oroszországi néprajzi vallástudomány új utakat keres, az ún. anyanyelvi kutatók, native anthropologist-ok sajátos kutatási célokat tűznek maguk elé, új metodikai elképzeléseket fogalmaznak meg, új nyelvet használnak, új elvárásokat támasztanak az őket kutatók elé: teologizálják a néprajztudományt. A jelenség bemutatása mellett annak értelmezéséhez tárgyalnom kell a mögötte húzódó okokat, ideológiákat, politikai tendenciákat, és foglalkoznom kell mindezek hatásával is. A társadalmi mezők újjászerveződését vizsgáló elemzés alapja egy moszkvai konferencia mint esettanulmány, amelynek záró rendezvényén kéz a kézben táncol a tűz körül a kutató, a szibériai sámán és a városi neosámán.

POVEDÁK ISTVÁN Láthatatlan határok. A keresztény – újpogány szinkretizmus A kortárs pogány vallási jelenségkör egyik érdekessége, egyben nehezen behatárolhatóságának fő forrása, a szinkretikus-, brikolázs jelleg, mely különféle kulturális- és vallási hagyományokhoz kötődő elemeket illeszt össze egyéni-, szubkulturális érdekek és igények alapján. A konstrukciós folyamat eredménye egy

olyan összetett jelenségkör, melyben jól megférnek egymás mellett az ún. „pogány” – történelmi – nacionalista – ezoterikus – keresztény elemek anélkül, hogy a mögöttes ideológiai tartalmak konfliktutsba kerülnének egymással. Jelen előadás több uesettanulmányon keresztül ezt a fajta szinkretizmust veszi elemzés alá, keresvén a mögöttes motivációkat és a szimbolikus megnyilvánulásai formákat.

SZEVERÉNYI SÁNDOR A nemzeti oktató ponyva nyomában A magyar kortárs pogány orientációk, azok összefüggései az őstörténettel, a magyar nyelv eredetével ma már jól ismertek és rendszerezettek – mind a történettudomány, mind a nyelvtudomány, mind a vallástudomány figyelemmel követi e területek alakulását. Az elmúlt években az alternatív komplex elméletek áramoltatása új csatornát talált magának: a fikciós irodalmat. Ennek egyik okaként említhető Dan Brown Da Vinci kódja, amely nemcsak az angolszász szerzőkre van inspiráló hatással, hanem úgy tűnik, hogy magyar írókat is megihlet. A valós történeti tényeken alapuló alternatív, gyakran ezotériába hajló magyarázatokkal előálló thrillerek, mystery-k, „suspense” regényeket nevezhetjük „oktató ponyvának”. A magyar történelem számos olyan toposzt kínál feldolgozásra a hun-történettől a Szent Koronán át a titokzatos Pilis-hegységen a Pálos renden a táltos-hitig, amely jó alapot szolgáltat az alternatív történelem megjelenítésére: nagyobb szabadságot ad a szerző számára, éppen azt „ússza meg”, amit a tudományos munka írása során nem tehet meg: a racionális bizonyítást. A magyar történelmi témájú oktató ponyva és a Dan Brown-féle ponyva közötti különbség annak szándékában rejlik. A magyar oktató ponyva nem elgondolkodtatni akar, nem eljátszani a gondolattal, hogy „akár így is lehetett volna”, hanem olyan elméletek igazolását, népszerűsítését, illusztrálását tűzi ki célul, amely az alternatív, nem akadémikus, mondhatni áltudományos szakirodalomból építkezik, és ezt a szakirodalmat hiteles forrásként kezeli. Azaz az „akár így is lehetett volna” helyett „ez így történt” magatartást találjuk. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy bemutassa és értelmezze a fikciós feldolgozásban rejlő lehetőségeket olyan szerzők művein keresztül mint Kövesi Péter, Fonyódi Tibor, Jezsó Ákos és mások. Az előadásban kitérünk a műfaj szerinti megoszlásra is: a thriller mellett szintén jelen lévő történelmi regénynek szánt műveket, és a „nemzeti sci-fi”-t is meg kell említeni. Ezek összmennyisége nem akkora és nem annyira homogén, hogy irányzatként, iskolaként kellene őket kezelni, de – figyelve a könyveladási listákat – mindenféleképpen jelenlevő szegmense a könyvpiacnak.

SZIGETI JENŐ Túlvilági kalandok. Adalékok a magyarországi spiritizmus történetéhez Mivel a magyar polgárosodás nem a nyugat-európai minták szerint született, ezért sok extrém különös jelenséget produkált és a szekularizáció hátterén több vallásszerű hiedelmet épített. Az egyik ilyen az asztaltáncoltató, a meghalt lelkekkel kapcsolatot építő spiritizmus volt, aminek több jeles és kalandos sorsú képviselője volt. Ebből szeretnék néhány 19. századi személy munkásságából felvillantani néhányat, az első nyomoktól, Grünhut Adolftól (1826-1906), a Budapesti Szellembúvárok Egyesületének alapítójától Tóvölgyi Tituszig (1838-1918), aki a kommunista szép új világról írt regényt, mielőtt a spiritizmus apostola lett volna

SZILÁRDI RÉKA A magyar kortárs pogány narratívumok nemzeti identitáskonstrukciói Az előadás alapvetően a kortárs pogányság mögött álló nemzeti identitáskonglomerátumokat vizsgálja, azon belül hangsúlyt fektet a kortárs pogányság regionális eltéréseire, illetve ennek lehetséges (történeti, társadalmi) okaira, valamint a sajátos magyarországi csoportok kollektív elbeszéléseire. A kollektív elbeszélések elemzésében a szociálpszichológia (elsősorban a szociális) identitáskonstrukcióra vonatkozó megközelítései jelentik az interpretációs keretet, így a nemzeti identitáskonstrukciók a csoportközi viszonyok mentén értelmeződnek. Az előadás továbbá tartalmazza a hazai újpogány szcéna narratív kutatásának röviden összefoglalt eredményeit és az ezekhez kapcsolódó értelmezési lehetőségeket is.

ELŐADÓK Dr. Bali János (PhD) Osztályvezető - Nemzetstratégiai Kutatóintézet Egyetemi adjunktus - ELTE BTK, Néprajzi Intézet e-mail: [email protected] dr. Csáji László Koppány Kulturális antropológus PTE-BTK Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék e-mail: [email protected] Dr. Farkas Judit (PhD) Egyetemi adjunktus PTE BTK Társadalmi Kapcsolatok Intézete, Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék e-mail: [email protected] Dr. Földvári, Sándor (PhD) Tudományos kutató Debreceni Tudományegyetem e-mail: [email protected] Dr. Hubbes László Attila Egyetemi adjunktus Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Kar, Társadalomtudományi Tanszék, „Szemeisztosz” Webszemiotikai és Online Kommunikaciós Kutatócsoport e-mail: [email protected] Illés Anna Egyetemi hallgató ELTE BTK, Néprajzi Intézet e-mail: [email protected] Kis-Halas Judit Néprajzkutató Unversity of Tartu – PTE BTK Társadalmi Kapcsolatok Intézete, Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék e-mail: [email protected] Dr. Kolozsi Ádám (PhD) Kulturális antropológus e-mail: [email protected] Máthé Veronika Doktori hallgató ELTE TÁTK, Interdiszciplináris Doktori Program e-mail: [email protected] Molnár Bianka Doktori hallgató ELTE TÁTK Szociológiai Doktori Iskola e-mail: [email protected]

Dr. Nagy Zoltán (PhD) Tanszékvezető egyetemi docens PTE BTK Társadalmi Kapcsolatok Intézete, Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék e-mail: [email protected] Dr. Povedák István (PhD) Tudományos munkatárs MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport e-mail: [email protected] Dr. Szeverényi Sándor (PhD) Egyetemi adjunktus SZTE BTK - Finnugor Nyelvtudományi Tanszék e-mail: [email protected] Prof. Dr. Szigeti Jenő (Dsc) Professzor Emeritus Miskolci Egyetem - BTK e-mail: [email protected] Dr. Szilárdi Réka (PhD) Egyetemi tanársegéd SZTE BTK Vallástudományi Tanszék e-mail: [email protected]