Szegedyné Fricz Ágnes1 – Kasza Gyula2 – Ittzés András3
Helyi termék a vidékfejlesztésben Local product in rural develpoment
[email protected] Minisztérium, főosztályvezető-helyettes 2 Szent István Egyetem, egyetemi docens 3 Szent István Egyetem, egyetemi docens
1 Földművelésügyi
Bevezetés, „helyi termék” szabályozás előzményeinek áttekintése
A fogyasztói felmérések a 90-es években azt mutatták, a vásárlások során fontos szempont a földrajzi környezet, ahol a mezőgazdasági terméket megtermelték és az élelmiszert előállították. Az EGK ezen igények mentén is alakította ki a közösségi minőségpolitika rendszerét. Megalkotásra kerültek a földrajzi árujelzőkkel ellátott termékekre, a hagyományos különleges tulajdonságokkal rendelkező termékekre, valamint az ökológiai gazdálkodásból származó termékekre vonatkozó uniós szintű szabályozások. A XXI. század emberének számos, a globális felmelegedésből fakadó, rohamos környezeti változással szembe kell néznie. A hosszú távon károsnak ítélt változásokra adandó válaszok egyike az élelmiszer ellátási láncok hosszának csökkentése.(1) Az Európai Parlament (EP) számos fórumon fogalakozott a helyi termékek előállításával és értékesítésével kapcsolatos kérdésekkel. Az EP 2010-ben elfogadott állásfoglalásaiban(2) (3) kihangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika 2013 utáni egyik alapvető célkitűzése kell, hogy legyen a versenyképesség növelése a helyi piacokon is. Kérte a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra vonatkozóan, hogy milyen eszközökkel lehetne támogatni a „gazdálkodók által irányított élelmiszer-ellátási láncokat, a rövid ellátási láncokat és a gazdálkodói piacokat”. A Régiók Bizottsága(4) szükségesnek tartotta, hogy uniós szinten kerüljön meghatározásra a „helyileg előállított élelmiszertermékek” és a „helyi élelmiszerrendszerek” fogalma. Ehhez kapcsolódóan javasolta, hogy kerüljön kidolgozásra a helyi termékek jelölésének közös rendszere. A Bizottság a Közös Agrárpolitika(KAP) jövőjét elemző dokumentumban(6) megerősítette, hogy az uniós fogyasztók számára fontos, hogy az élelmiszerek – beleértve a helyi termékeket is – biztonságosak, jó minőségűek legyenek. A Bizottság által 2013-ban készíttetett tanulmány(5) szociális-gazdasági szempontból tekinti át a rövid ellátási láncok (Short Food supply chains) és a helyi élelmiszerrendszerek (Local Food Systems) helyzetét az Unió területén, amelyben három esettanulmány (Ausztria, Franciaország és Magyarország) részletes elemzése is szerepel. A tanulmány javaslatokat fogalmaz meg egy jelölési rendszer kialakítására vonatkozóan. A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló jelenleg hatályos 1151/2012/EU rendelet(7) 55. cikke értelmében a Bizottságnak jelentést kellett készítenie a helyi termelés és közvetlen értékesítés címkézésre szolgáló új rendszer helyzetéről. A Bizottság 2013 decemberében elkészült jelentése(8) megállapítja, hogy a fogyasztók keresik az azonosítható „helyi termékeket”. A tagállamok között lényeges különbségek vannak a helyi termékek értelmezése és a rövid élelmiszer-ellátási lánc értékesítési csatornái tekintetében. Ezek a különbségek a gazdaságok szerkezetére, a kulturális különbségekre és a földrajzi sokszínűségre vezethetőek vissza. A Bizottság szükségesnek látná az új jelölési rendszer kialakítását. Az esetleges új rendszernek, igazodva a KAP elveihez, a fogyasztók tisztességes tájékoztatását kell szolgálnia úgy, hogy a szabályozási rendszer nem jelent újabb terheket a termelők számára.
351
1305/2013/EU rendelet(9) 16. cikke értelmében a vidékfejlesztési támogatásban részesülhetnek az uniós és tagállami mezőgazdasági termékek és élelmiszerek minőségrendszerei. A tagállamok feladata, hogy a nemzeti minőségrendszerekre vonatkozó kritériumrendszert létrehozzák és működtessék az azok elismerésére vonatkozó rendszert.
Anyag és módszer A magyarországi felnőtt lakosságot demográfiailag reprezentáló, 1000 fős mintaelemszámú fogyasztói felmérés a személyes megkérdezés módszerén alapult. A minta adatainak reprezentativitása nem, életkor, lakóhely és régió szerint a KSH 2011-es népszámlálási adatai alapján került megállapításra. Ennek megfelelően életkor szerint négy (29 év alatt, 30-39 között, 40-59 között, 60 felett), régiók szerint pedig hét (Közép-Magyarország, KözépDunántúl, Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld) eltérő mintaelemszámú fogyasztói csoport kialakítására volt lehetőség. A személyes megkérdezésekre 2014. július hónapban Budapesten és 10 vidéki helyszínen került sor. A kérdőívben a védjegyekkel és fogyasztói attitűdökkel kapcsolatos ismeretek feltérképezésére túlnyomó részt 5 fokozatú attitűdskálát (Likert-skála) alkalmaztunk. A vásárlási szokások alaposabb elemzéséhez nyílt kérdéseket is tartalmazott a kérdőív. A hibaszűrt adatokat SPSS statisztikai programcsomag segítségével elemeztük. A leíró statisztikai eredményeken felül, a változók közötti összefüggéseket is vizsgáltuk kereszttáblák segítségével, khinégyzet-próbát végezve.
Eredmények A válaszadók többségének (78,77 %) növelné a helyi termékek iránti bizalmát, ha a termékeken szerepelne a “helyi termék” jellegre utaló jelölés (1. ábra).
1. ábra A „helyi termék” felirat megítélése A kérdést kereszttáblás elemzéssel vizsgálva elmondható, hogy egy demográfiai paraméter, a válaszadók lakóhelyének típusa áll statisztikailag szignifikáns összefüggésben a helyi termékek iránti bizalommal (p=0,007). A községben és a kisebb városban élő fogyasztók jobban megbíznak a helyi termékekben, mint a megyeszékhelyeken, illetve a fővárosban élők.
352
A kutatás kiemelt célja volt annak felmérése, hogy a fogyasztók milyen szempontok alapján döntenek a helyi termékek megvásárlása mellett. A kérdőívben öt szempontot fogalmaztunk meg és lehetőséget adtunk egyéb szempont meghatározására is. Több szempont együttes megjelölésére is lehetőség volt. Az eredmények azt mutatják, a legtöbben (68,22%) a helyi ízek megismerése, preferálása miatt választják a helyi termékeket. A válaszadók jelentős hányadának (63,55%) fontos szempont a helyi munkahelyek támogatása, az új munkahelyek teremtésének lehetősége. A szociális megközelítés is jelentős mértékben fellelhető, mivel a válaszadók több mint fele (55,76%) úgy véli, hogy a helyi termékek megvásárlásával erősítik a helyi gazdaságot (turizmus-vendéglátás vonatkozásában). A fogyasztók több mint egyharmada (37,90%) számára a környezetvédelem (kisebb környezetterhelés) is szerepet játszik a helyi termékek vásárlásakor. Fontos üzenetértéke van annak, hogy a válaszadók 37,07%-ának fontos az előállítókkal való közvetlen kapcsolat (2 . ábra).
2. ábra: A helyi termékek vásárlásának fő szempontjai
Az élelmiszerellátási lánc működésének egyik fontos ismérve, hogy a fogyasztók hol és hogyan szerzik be a helyi termékeket. A jelenlegi értékesítési módok elfogadottsága vagy elutasítása fontos információ a helyi termékek értékesítési csatornáinak jövőbeni fejlesztéséhez. A vásárlási helyszínekre adott válaszok értékelésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy az egyes értékesítési módok, illetve helyszínek mennyire elterjedtek és elérhetőek a fogyasztók számára A legtöbben (78,90%) a klasszikusnak tekinthető vásárlási helyszínen, a piacról, közvetlenül a termelőtől szerzik be a helyi termékeket. A válaszadók valamivel kevesebb, mint fele (47,66%) vásárol termelői bolthálózatban helyi termékeket. A fogyasztók egynegyede vesz részt a „szedd magad” mozgalomban. Jelenleg mindössze 22,43% vásárol gazdaudvarról. A többi beszerzési módnak – út menti árusítás (7,68%), házhoz szállítás (6,54%), közösségi kezdeményezés (4,36%), webshop/online bolt (3,01%) – még kis jelentősége van a helyi termékek fogyasztókhoz való eljuttatásában. A felmérés időszerűségére vonatkozóan pozitív eredményként értékeljük, hogy a válaszadók 65,89%-a vásárolt közvetlenül a termelőtől helyi terméket az elmúlt egy hónapban. A kereszttáblás elemzés arra is rávilágít, hogy válaszadók életkora és a közvetlenül a termelőtől való vásárlás ténye között statisztikailag erősen szignifikáns kapcsolat van (p=0,001). Az idősebbek egyértelműen nagyobb arányban vásároltak az elmúlt hónapban közvetlenül a termelőtől, mint a fiatalabb válaszadók. Összefoglalás, javaslatok
353
Tekintettel arra, hogy a “helyi termék” kifejezés definíciója Magyarországon sincs még pontosan meghatározva, a megkérdezettek nem kaptak erre vonatkozóan semmi féle előzetes tájékoztatást a kérdőív kitöltése előtt. Ennek hiánya azonban az egyes kérdésekre adandó válaszok megfogalmazásában a válaszadóknak nem jelentett problémát. A válaszok alapján elmondhatjuk, hogy a magyar fogyasztók számára a “helyi termék” az esetek többségében egy-egy konkrét termelő termékeit jelenti adott földrajzi területhez kapcsolódóan. Az uniós felmérésekhez hasonló módon, elsősorban a vidéki válaszadók körében a helyi termék iránti bizalmat növelné, ha a termék jelölésén megjelenne a “helyi termékre” való utalás. A helyi termékek vásárlásakor a válaszadók többségének a legfontosabb szempont a termék élvezeti értéke. Tekintettel arra, hogy nem egyszerű élelmiszervásárlásról van szó, a fogyasztók elvárása, hogy a termékek a helyi ízvilágot is képviseljék. A válaszok alapján elmondható, hogy a helyi termékek vásárlásakor a fogyasztók értékrendjében egyértelműen fellelhető a társadalmi felelősségvállalás. Fontos szempont, hogy a helyi gazdaságot erősítsék, támogassák az élelmiszervásárlással. A környezettudatos gondolkodás még a társadalom kisebb hányadára jellemző. A vásárlás legkedveltebb helyszíne a piac, ahol vásárló és termelő közvetlen kapcsolatba tud kerülni. Az elmúlt évek jogszabályváltozásainak eredményeképpen egyre több településen került felújításra vagy újonnan kialakításra termelői piac, megteremtve a lehetőséget a helyi termékek klasszikus értékesítési módjának. A felmérésben kisebb érdeklődést mutató értékesítési módok egy-egy speciális értékesítési csatornát jelentenek. Ilyenek a gazdaudvarokon történő vásárlások, és a túlnyomó részt zöldségekre és gyümölcsökre jellemző “Szedd magad mozgalom”. Egyik közös jellemzőjük, hogy szezonális tevékenységről van szó az esetek többségében. A másik közös jellemző, hogy ezek az események nem tekinthetőek egyszerű élelmiszervásárlásnak. Olyan komplex, családi vagy társasági programnak tekinthetőek, amelynek az egyik fontos eleme az élelmiszervásárlás. Ennek a két élelmiszervásárlási helyszínnek a közös sajátossága, hogy itt nem csak a konkrét áru és annak vételára cserél gazdát. A fogyasztó az élelmiszer mellett “élményt” is vásárol. Lehetőséget kap arra, hogy közvetlen ismereteket, benyomásokat is szerezhessen a termékek előállításával kapcsolatosan. A gazdaudvarok esetében egyre népszerűbbek például a haszonállat bemutatók, sajtkészítési, lekvár főzési bemutatók. A helyi termékek fogyasztókhoz történő eljuttatásának az eredményeink alapján két fő irányát különböztetjük meg. Az első esetben, ha csak élelmiszer-beszerzésről van szó, akkor a fogyasztónak olyan helyszínt kell biztosítani, ahol egy helyen, lehetőség szerint szakértők támogató segítségével tudja beszerezni a különféle élelmiszereket. Véleményünk szerint a termelői piacok, termelői szakboltok tölthetik be a jövőben ezt a szerepet. Országos szinten számtalan jó példa van már olyan értékesítési helyek működtetésére, ahol a fogyasztók a termelőktől, azaz a termék szakértőitől közvetlenül szerezhetik be a helyi termékeket. Számos jó példával találkozunk a második esettel kapcsolatban is, amikor a termék mellett élmény is párosul a vásárláshoz. A Földművelésügyi Minisztérium Helyi termék éve 2015 programsorozat(10) kapcsán az ország mind a 19 megyéjében előadássorozatot szervezett, amelyen a kistermelők, önkormányzatok, szakmai szervezetek képviselői élelmiszer-higiéniával, jelöléssel, adóval kapcsolatos kérdésekről kaptak tájékoztatást. A rendezvények keretében a helyi termelők és közösségek is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra. A rendezvényeken szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy a helyi termékek iránti fogyasztói igények kielégítésére folyamatosan nő a helyi termékeket előállító termelők száma. A Vidékfejlesztési Program 2016-2020(11) keretében lehetőség lesz a nemzeti minőségrendszerek kialakításának és működésének támogatására. Külön alprogramként került kialakításra a Rövid Ellátási Láncok (REL) kiépítése és megerősítése. A támogatási kritériumok megfogalmazásakor előnyben kell részesíteni azokat a csoportosulásokat, amelyek helyi erőforrásokra és értékekre alapuló, a fogyasztók számára egyértelműen azonosítható komplex rendszereket hoznak létre és működtetnek.
354
Hivatkozások 1. Eurobarameter (2011): The Common Agricultural Policy, http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_368_en.pdf 2. European Parliament Resolution of 8 July 2010 on the future of the Common Agricultural Policy after 2013, P7_TA(2010)0286. 3. European Parliament resolution of 7 September 2010 on fair revenues for farmers: A better functioning food supply chain in Europe, P7_TA(2010)0302. 4. Opinion of the Committee of the Regions on 'Local food systems" (outlook opinion), 2011/C 104/01. 5. Knefsey, M., Schmutz, U., Venn, L., Balint, B., Trenchard, E.: Short Food Supply Chains and Local Food Systems in the EU. A State of Play of their Socio-Economic Characteristics. European Union, 2013, available at: http://agrilife.jrc.ec.europa.eu/documents/SFSChainFinaleditedreport_000.pdf. 6. A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése (COM (2010) 672 végleges, 2010.11.28.). 7. Regulation (EU) No 1151/2012 of the European Parliament and of the Council of 21 November 2012 on quality schemes for agricultural products and foodstuffs, OJ L 343 of 14.12.2012, p. 1. 8. Report from the Commission to the European Parlament and the Council on the case for a local farming and direct sales labelling scheme (2013) COM 866 Final 9. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1305/2013/EU RENDELETE (2013. december 17.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről 10. www.helyboljobb.hu 11. Vidékfejlesztési Program 2014-2020 http://ivsz.hu/wpcontent/uploads/2015/07/Programme_Commisison-Decision_2014HU06RDNP001_1_1_hu.pdf
355
