Heartcry Missionary A Biblikus családi élet fontossága az evangélium terjedésének érdekében Paul Washer The importance of biblical family life for Spreading the Gospel c. előadásának fordítása
Ismét nagyon megtisztelő, hogy itt lehetek. Nagyon sok mindent szeretnék üzenni, nagyon sok minden extrém fontosságú. Most különösképp a férfiakhoz szeretnék szólni. Amikor elhagyom otthonomat, mondjuk egy Bibliai konferencia miatt, átölelem a feleségem, és nem akarom elengedni. Ez ilyenkor nem egy ilyen érzelgős pillanat, sokkal inkább szomorúságos. Hiszek abban, amit el fogok most mondani. Szeretném hangsúlyozni a férfiak számára, hogy amit tanítani fogok az egy norma és nem a saját életem! Egy fiatalember kérdezte egyszer tőlem: „Paul testvér, hogyan lehet Isten igéjét képmutatás nélkül tanítani?”. Azt válaszoltam, hogy „Fiam, mindig az a feladatod, hogy egy normát taníts az embereknek, ami nem feltétlen a saját életed. Csak akkor leszel képmutató, ha megpróbálod eljátszani, hogy elérted, amit tanítasz. Ha most azt kérdeznétek, hogy milyen imádsággal segíthettek engem, akkor azt felelném, hogy imádkozzatok azért, hogy még inkább krisztusi férjjé tudjak válni. Nem szeretnék egyikőtökkel sem megalkudni, lehet, hogy azt gondoljátok, hogy ez az ember, aki itt magyaráz, „ez igen”, „ő már valami”. Lehet, hogy valóban már valami, de tudod, nem biztos, hogy tudom mi ez a valami. Egyébként én is küszködöm épp úgy, mint ahogy te. A feleségem legnagyobb szükséglete, hogy krisztusibb férj legyek. Be fogok mutatni egy normát, amiért őszintén küzdök, amit a magamévá szeretnék tenni, de be kell ismernem, hogy én is egy összetört ember vagyok. Nem egy hibám van, de a legjobb, amit tehet az az, hogy tovább küzdök. Küzdök tovább. „Paul testvér, miként imádkozhatunk érted?”? Hadd legyek még inkább krisztusközpontú férj. Még krisztusibb édesapa. Még inkább krisztusközpontú. Térjünk az Úrhoz, imában: Atyám eléd járulok és imádkozom, hogy munkálkodj ebben az üzenetben. Segítsd az embereket, tanítsd őket, próbáld őket, javítsd őket, neveld őket, edzed őket igazságban, minden egyes szóval, amit leírok. Atyám kérlek, ugyanígy foglalkozz az én szívemmel is. Atyánk, olyan nagy szükségünk van
arra, hogy Jézus hasonlatosságára tudjunk változni. Formálj minket az Ő hasonlatosságára. Jézus nevében: Ámen! Szeretném egy igehellyel kezdeni, ami elsőre szokatlannak tűnhet. Máté 23,15. „15. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek ők, kétszerte inkább magatoknál.” Nem egy szokványos bevezető ige ez, egy missziós alkalmon, de úgy hiszem most szükséges ezzel kezdenem. Ezek az emberek átutaznak hegyeket, völgyeket, tengereket egyetlen célért. A lényeg azonban az, hogy amit „exportálnak”, az nem kéne, hogy „exportcikk” legyen! El kellet volna gondosan zárni valahova. A kérdésem az, hogy a világ kereszténységének mekkora része kéne, hogy „exportcikk” legyen, és mekkora részét kéne karantén alá helyezni a nemzetek védelmében? Hadd tegyek fel még pár kérdést: Van olyan evangéliumunk, amit érdemes exportálni? Beutaztam már a világot. Amit látok az az, hogy ez az amerikai könnyű „hívőség”, könnyű döntés alapú „megtérhetőség”, elterjedt a nemzetek körében. Ugyanúgy, mint itt Amerikában, számtalan ember, óriási tömegek hiszik, hogy megtértek, mert egyszer behívták Jézust a szívükbe, egy ima által. Semmiféle jelét nem mutatják a megtérésnek. Azt látom, hogy ezt az amerikai dolgot, már exportálták számos országba amerikai misszionáriusok által. A mi evangéliumunkat exportálni vagy karanténba zárni kéne? Egy kicsit személyesebb kérdés: Elég áldozatos az életünk ahhoz, hogy exportáljuk vagy inkább zárjuk el? Szeretnénk eljuttatni a nemzeteknek azt, amink van? Szeretnéd, hogy valaki másnak is olyan áldozatos élete legyen, mint a tiéd? Elég személyessé vált Isten számunkra, ahhoz, hogy exportáljuk vagy inkább karanténba vele? Szeretnéd, hogy valaki más olyan kapcsolatba kerüljön Istennel, mint amilyenben te élsz, hogy olyan Szent élete legyen, mint a tiéd? Még régen elkezdtem kérdezgetni magamtól ezeket a kérdéseket, ezért teszem fel neked is ezeket a kérdéseket. Szeretném, ha hosszasan, mélyen elgondolkoznál. Exportálni kéne az istenközpontú életedet, vagy inkább karanténba vele?
Vajon elég egyedülállóan keresztyén életvitelünk van, ahhoz, hogy exportálni lehessen? Ha valaki egy másik bolygóról – ha létezne egyáltalán ilyen – eljönne közénk és megnézné az egész életed lefolyását, látna bármiféle keresztyéni elkülönülést? Mi teszi mássá az életedet, családodat a világiaktól? Mid van, amit vihetsz a nemzeteknek? Elég megfelelő a házasságunk az exportáláshoz?! Szeretnéd, hogy másnak is olyan legyen a házassága, mint neked? Kívánnád a házas életedet a legádázabb ellenségednek? Áldás lenne a házasságod kétszereződése a körülötted élők életére nézve vagy átok? Ezek rendkívül fontos kérdések! Exportra érdemes a családi életünk? Szeretnéd, ha egy családnak - akit talán nem is ismersz – ugyanaz a családi élet adatna, mint neked? A szeretet foka a családodban, a béke foka, az érzékenység foka? Szeretnéd azt másnak? Kívánnád másnak? Vajon ők áldásnak vagy átoknak tekintenék? Van exportra méltó gyülekezetünk? Valóban szeretnénk az amerikai gyülekezetet áthelyezni máshova, vagy inkább karantén alá kéne helyezni? „Ezek borzasztó nehéz kérdések Paul testvérem!” Igen, de meg kell őket válaszolnod! Azért, hogy ne kelljen azt hallanunk, amit Jézus a farizeusoknak mondott. Nagyon benne vagy a missziózásban, de mikor valaki a gondjaid alá kerül, ahelyett, hogy fiadként tekintenél rá, egy kétszeres ördögfiókát látsz benne. Ezért van szükség a személyes Istenkapcsolatra, személyes teljességre. Ezért olyan rendkívül fontos a krisztusközpontúság, a saját életünkben, saját családi körünkben. Csak egy kicsivel vagyunk többek, megmentett pogányoknál? Vagy a teljes Írást magunkévá tesszük és alkalmazzuk az életünkben? Vegyünk most figyelembe Izrael népét! Izrael népét Isten elhívta, hogy világosság legyen a nemzetek számára. Egy kiemelkedő nemzetnek kellett lennie, olyan értelemben, hogy el kellett különülniük a világtól, ki kellett állniuk, másnak kellett lenniük, mint a világ. Amire Isten elhívta Izraelt és majd később látjuk az egyházat 1 is, az abszolút ellentétes azzal, mint amit annyi ember mond, hogy milyennek kéne lennie: „Az egyháznak jelentőségteljesnek kell lennie!” 1
Egyház – Isten által elhívott, Ő benne őszintén hívő és hitüket naponta megvalló emberek csoportja a világon. Nem a római katolikus, vagy református, vagy baptista, stb. vallási felekezetekre gondol itt.
„Hadd nézzen ki az egyház úgy, mint a világ, hogy szolgálhassunk a világiaknak is.” NEM! Ez nem igaz! Nem azért kell jelentőségteljesnek lenni, mert szeretjük a világot! Azért vagy jelentőségteljes, mert teljesen elkülönülsz tőle! Ha a világhoz hasonlítasz, akkor egyértelműen lehetőséget hagysz a világias bolondság gyülekezetbe való betörésére! Szeretném megmutatni, hogy két dolog volt, ami elkülönítette Izraelt a többi nemzetektől. Aztán megnézzük, hogyan vonatkozik ez az egyházra. A két dolog a következő: 1. A megváltásuk története választja külön őket. 2. Aztán pedig Isten, aki felfedte előttük akaratát, majd ők behódoltak Isten akaratának, választja őket külön Szóval a megváltásuk története, de egyben az új életvitelük is. Ez az új viselkedés az életükben, amit Isten adott nekik a megváltásuk eredményeképpen. Elsőként tekintsük a megváltást. Mi választja Izraelt külön? Nézzük meg az írást: 2 Móz. 20,1-3: „1. És szólá Isten mindezeket az * igéket mondván: (*5 Móz. 5,6-21; Mt. 5,1748)
2. Én, * az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. (* 5 Móz 5,6-21) 3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. (* Józs. 24,14)” Mit mond? Azt mondja, hogy: „Izrael, nekem kettős jogalapom van rátok: Én vagyok a teremtő, Én teremtettelek titeket is és így az enyémek vagytok!” Istennek minden emberre nézve a földön teljes hatásköre van, azt csinál, amit akar, függetlenül attól, hogy ismerik-e Krisztust, mert Ő készített minden embert, és bárki, aki megtartatik Ő általa tartatik meg. De! Azt is mondja: „Én az Úr, hoztalak titeket Egyiptomból!” „Ezáltal dupla jogalapom van rátok!” Nem csak, hogy megteremtettelek, de meg is szabadítottalak. Megváltottalak, hozzám tartozol! Nagyon érdekes ez a rész, mert ezzel a helyzettel kezdi a tízparancsolatot. Mielőtt elkezdené Izraelt etikailag, erkölcsileg oktatni, megmutatja nekik, hogy az alapja, annak, amit tett az életükkel nem egy halom parancs. Az alap, pedig az Én megváltó munkám rajtatok, és most, hogy már hozzám tartoztok, adok törvényeket, hogy tudjátok, hogyan kéne élnetek. A megváltással kellett dicsekedniük az Izraelieknek! Elmentek a népek közé és példát mutattak az életükkel és viselkedésükkel a törvények alapján, de elsősorban azért mentek, hogy hirdessék a dicsőséges Istent, aki kihozta őket Egyiptom földjéről!
Zsolt. 96,1-4: „1. Énekeljetek az Úrnak * új éneket; énekelj az Úrnak te egész fold! (*Ésa. 42,10.12)
2.Énekelj az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek * napról-napra az ő szabadítását. (* Zsolt. 85,2-4) 3. Beszéljétek a népek * között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait; (*Zsolt. 18,50) 4. Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.” Izrael nem magával dicsekedett, még csak nem is törvényeikkel dicsekedtek, hanem Istennel és a megváltással, amit Isten adott nekik. Ennek a dicsekvésnek, nagy hatással kellett lennie a népekre. Most szeretném, ha megnéznék az egyházat: Nem úgy kell a népek közé mennünk, hogy az életstílusunkkal dicsekszünk! Mikor látunk egy embert, aki nem ismeri Istent, nem mehetünk oda hozzá, hogy lenyomjunk a torkán egy csomó szabályt. Hadd próbáljam meg még tisztábban kifejezni: Ha egy szomszédunk nem ismeri Krisztust és - mondjuk - country zenét hallgat, a pénzét nagy kocsikra költi, a felesége nadrágot szeret hordani vagy bármi más. Nem úgy megyünk oda hozzá, hogy megpróbáljuk őt egy új életstílusba belerángatni. Ha így teszel, akkor kihagytad az evangéliumot! Azért megyünk oda, hogy egy Megváltót adjunk neki! Egy MEGVÁLTÓT! Ha a te Megváltóddal mész oda, és dicsekedsz a megváltóddal, akkor, ha elkezdi megismerni a Megváltót, akkor ez a Megváltó elkezd dolgozni az ő életvitelén is. Érted? Tehát, mint gyülekezet, nem azzal dicsekszünk, hogy Isten milyen életmódbeli változásokat hozott az életünkbe, hanem magáról Istenről a mi megváltónkról dicsekszünk! 1 Kor. 6,19-20: „19. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, * a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi ** vagytok? (* rész 3,16; ** Róm. 14,7.8) 20. Mert áron * vétettetek meg; dicsőítsétek ** azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi. (*rész 7,23; 1 Pt. 1,18.19; ** Fil. 1,20)” Gal. 6,14: „14. Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus * keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak. (*1 Kor. 1,31.2.2)”
Mivel dicsekedjünk hát? A dicsekvésed Jézus legyen! Jézus Krisztus evangéliumával dicsekedj. Értesz? Minden más is fontos, de csak másodlagos! Egyszer mikor Peruban voltam, tanácsadói szolgálatot tartottam. Nagyon nehéz, felfordulással teli volt az a nap. A szolgálat közben valaki kopogtatott. Ez a szolgálat arról szól, hogy olyan emberekkel foglalkozunk, akik drogosok, prostituáltak és még sok más hasonló. Nekik próbálunk tanítani, tanácsokat adni. Ekkor valaki kopogott az ajtón. Természetesen kinyitottam. Egy hetednapi adventista volt. Ezzel érkezett hozzám: „Szoktál húst enni?!” Csak bámultam rá, és így feleltem: „Eszek-e húst?! Ez a legtöbb, amit tudsz?! Ez a te evangéliumod?! Ez a város tömve van prostituáltakkal, drogosokkal, bűnözőkkel, éhező gyermekekkel, utcai harcokkal és ez az egyetlen dolog, amivel ideállítasz az ajtómhoz, hogy eszek-e húst?!” Az az igazság, hogy sajnos ismerek ilyen keresztényeket, akik olyan sok fontos dolgot hirdetnek, de valahogy mégis elhanyagolják, hogy Jézusról beszéljenek az embereknek. Szeretném buzdítani az otthon iskolázókat, mert én is közéjük tartozom. Ha most olyan emberekhez szólnék, akik abszolút nem törődnek a gyermekeikkel, akkor valószínűleg valami mást mondanék. Te viszont olyan ember vagy, aki törődsz a gyermekeiddel, az otthoni oktatással és minden hasonlóval, ami nagyon is szép dolog. Hadd figyelmeztesselek valamire: Mindent Krisztusra nézve tégy! Erények, öltözködés, szerénység, viselkedés, emberi méltóság, oktatás, jó tettekre való törekvés. Mindezek nagyon fontosak, de mindezek ostobaságok Krisztus nélkül! Semmisem hasonlítható Jézushoz! A családunkban, muszáj, hogy minden Krisztusról szóljon! Muszáj beszélnünk, dicsőítenünk Istent. Nem a szabályainkkal, nem az életstílusunkkal, nem azokkal a dolgokkal, amikor azt gondoljuk sokszor, hogy milyen fontosak. Istennek a könyörülő kegyelmével kell dicsőítenünk Istent és a gyermekeinknek látniuk kell, hogy mindenekfelett szenvedélyesek vagyunk Jézus Krisztus személyével kapcsolatban! Óvakodj a család bálványozásától, az intellektualitás bálványozásától, a helyes életvitel bálványozásától. Kálvin azt mondta, hogy a szívünk egy bálványgyár. Pontosan. Bizonyosodj meg róla, hogy amit hirdetsz az nem te magad vagy, vagy, amit teszel. Hanem Krisztus és, hogy Ő mit tett érted! Ne legyen más lobogó a fejed felett, kizárólag Jézus Krisztus zászlaja! Nagyon sok embert ismerek, akik rendkívüli elismerésben részesülnek a gyereknevelés terén, de mikor rájuk nézek, egyértelmű, hogy a zászlajuk az otthoni iskoláztatás, az Istenfélő
családjuk. Erről beszélnek, ebben fürdőznek, ezt csodálják és nagyon keveset hallok Jézus Krisztusról tőlük! Ez hiba! Volt egy lelkész, aki egyszer felhívott és így szólt: „Szükségem lenne rád, hogy prédikálj egy hétig a gyülekezetemben.” Kérdeztem: „Miért? Mi a baj?” „Mert úgy érzem, rengeteg ember tévelyeg a gyülekezetben.” „Miért?” „Mert otthoni iskoláztatók.” „Testvérem, te is otthon iskoláztatsz!” „Igen, de nekem nem ez a zászlóm. Vannak olyan emberek a gyülekezetben, akik felállnak, és valami ilyesmit mondanak: „5 éve kitanultam az otthoni oktatást és ez megváltoztatta az életemet.”” Barátom! Ez így rossz! Mindennek Krisztusra kell mutatni! Majd ha az emberek közé mész, a család fontos, de SEMMI sem léphet Jézus Krisztus helyébe! Ő egyedülálló mindenekfelett! Olvassuk most el a következő igerészt, amit meg szeretnék mutatni neked, mielőtt továbblépünk. Mi volt, ami elválasztotta Izraelt a többi néptől? A megváltásuk története, amit Isten tett velük. Az, hogy Isten dolgozott az ő érdekükben, hogy megszabadítsa őket Egyiptom fogságából. Mi választja hát el az egyházat? Jézus Krisztus megváltó munkája, amit a javunkra tett. Mivel dicsekedjünk? Jézus Krisztus megváltó munkája a javunkra. De nézzük csak, mit találunk még Izrael népében. Van még egy dolog, ami különválasztja őket. Ez az Isten akaratának ismerete, és annak való behódolásuk. 5 Móz. 4,5-9: „5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt. 6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmetek * a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! (* Jób 28,28; Zsolt. 111,25)
7. Mert melyik nagy nemzet * az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? (*4 Móz. 14,14; rész 26,19)
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései * és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, amelyet én ma adok elétek?! (* Zsolt. 147,19.20)
9. Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem * ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak ** fiaival. (*rész 6,6-9; 11,19-21; ** 1 Móz. 18,19; Zsolt. 34,12-17)” Látod? Két dolog volt, ami elválasztotta Izraelt a világtól. Isten megváltó munkája az életükben, azután, pedig az életvitelük! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sehol az Ószövetségben nem található meg, hogy Isten ezt mondja: „Figyelj Izrael! Nézz ki úgy, mint a pogányok, hogy megnyerhesd őket! Viselkedjetek úgy, mint a pogányok, hogy aztán egyesülhessetek velük!” NEM! Nincs ilyen! Ez a mai korunk nagy hazugsága! Isten szavához kell fordulnunk, az Igéhez, megkérdeznünk Istent, hogy miként is kéne járnunk, hogyan kellene beszélnünk, hogyan kéne öltözködnöm, ennem, aludnom, dolgoznom! Hogyan szeressek egy asszonyt, hogyan szeressem a gyermekeimet, hogyan rendezzem az életem. Érted? Ezért fontos az Írás, és ezért elegendő egyedül az Írás. Itt buktunk el. Az USA-ban már nincs jelen a bizonyságtételek ezen nézőpontja. Észrevettétek? Nincs! Dicsekszünk Istennel, Jézussal, de ha az életünkre nézünk, nem lehet azt mondani, hogy nézd ők egyedülállók. Sőt, még rá is nevelnek, hogy hencegjünk azzal, hogy annak ellenére, hogy Jézus velünk van, mi ugyanolyanok vagyunk, mint ti. Egyszer mikor egy kisvárosban prédikáltam, volt egy fiatal srác, aki ott ült, a tanítást hallgatta. Hogy is fogalmazzak, meg volt minden rajta. Úgymint tetoválások, fülbevalók, minden. Hihetetlen volt. Sajnos nagyon sok barátom viseli ezeket és szeretem őket. Miután a szentségről beszéltem és végeztem a prédikációval, azt mondta, meg kell értenem, hogy az utcákon szolgál, úgyhogy azonosulnom kell az emberekkel, akik ott élnek. Erre én azt feleltem: „Ez a város elég kicsiny, hány utcátok is van? Tudod barátom, nagyon nagyra értékellek és örülök, boldog vagyok, hogy kinn vagy az utcán. Megoszthatok veled valamit? Én egy farmer vagyok, egy nem túl ragyogó helyről. Utcai emberek között éltem! Dallas belvárosában, úgy 6 hónapig. Velük éltem. Nekik szolgáltam 3 évig. Drogtanyákra, prostituáltak közé jártam és miközben ezt csináltam, épp úgy néztem, ki mint egy farmerlegény. Nem érdekelte őket. Az érdekelte őket, hogy van itt ez a srác, aki valóban szereti őket.” Ez az egész alkalmazkodjunk a világhoz, nézzünk ki úgy, mint a világ, egy hazugság! Egyszerűen csak egy hazugság! Különbözőeknek kell lennünk! Nem szánt szándékból, csak azért, hogy különbözőek legyünk, mert az bálványozás! Különbözőek az alapján, hogy mit követel a Biblia! Vegyük észre, hogy Izraelen igazán látszódott, hogy ők Isten népe a törvényeik és rendeleteik miatt és ennek így kéne lenni nálunk is, de figyeljük csak meg mit mond Jézus: A szeretetről, amit egymás iránt tápláltok, arról felismernek, hogy az enyéim közé tartoztok.
Ha eljönnél hozzánk, nem lenne szégyellnivalóm. A gyereknevelésben azért küzdök, hogy Biblikus édesapa lehessek. Tudod, néhány hónap múlva valószínűleg egy szegénynegyedben leszek, Chicagoban. Olyan emberekkel leszek, akik nektek valószínűleg nagyon furcsának tűnnének. Szeretni fogom őket, át fogok élni dolgokat, nem leszek az a beteges ember, aki egy listával odaáll, és azt mondja: „Nem nézel ki így, így, így és így, ezért nem közösködöm veletek”. Azért nem leszek ilyen, mert mikor közöttük vagyok, akkor látom, hogy Krisztus drasztikusan megváltoztatja az életüket. Felfedezem Krisztus életét közöttük és közben még mindig ugyanúgy nézek ki, mint egy farmerlegény a nyomornegyed közepén. De szeretni fogom őket, nem fogok hozzájuk hasonlóvá válni, hanem szeretni fogom őket és értékelni fogom, amit Krisztus visz véghez bennük, tanítani fogom őket, türelmes leszek velük, reménykedve. Pontosan úgy, ahogy Krisztus is türelmes volt velem 26 éven át. Érted? Prédikátornak kéne lenned neked is, ha most nem vagy, és folytonos támadásokat kéne kapnod minden amerikai bloggertől: „Barátkozik ezekkel meg ezekkel az emberekkel, akiket nem szeretünk, mert túlságosan törvénykezők. Barátkozik velük és velük, akiket nem szeretünk, mert nem túl törvénykezők.”. Tudod, bárkivel együtt lógok, aki szereti Jézust és közelít a Szentség felé! Lehet, hogy nem mindent ért, amit esetleg én értek, de akkor is tudok vele együtt lenni. Így arról leszünk ismertek, hogy milyen a mi életstílusunk, az életvitelünk, ahogy öltözünk, beszélünk. Igen, ezek mind nagyon fontosak! De Jézus kijelentette, hogy onnan fognak megismerni bennünket, hogy szeretjük egymást”! Ez a lényeg! Sokan hívnak puritán dinoszaurusznak. Talán az is vagyok. Egy régi történetem az Amazonas vidékéről, a perui háború idejéről: El voltunk veszve és próbáltunk megkeresni egy gyülekezetet, ami rendkívül komoly üldöztetés alatt állt. Egy teherautó hátuljában csempésztettük magunkat 24 órán át, egyenlítői éghajlaton, rendkívüli hőmérsékleti viszonyok között, egy fekete ponyva alatt. Éjszaka a teherautó megérkezett a végállomásához. Mi kiszálltunk és elrejtőztünk a dzsungelben, elindultunk fel egy hegyre, egy kis faluba. Szörnyen féltünk, mert tudtuk, ha beleszaladunk egy háborús csapatba, akkor megölnek minket. Később rájöttünk, hogy végig követtek minket. Éjszaka közepe volt és megérkeztünk erre a Paco Laos nevű kis helyre. Nem tudtuk mit tegyünk, mert ha bemegyünk, megölnek, ha kint maradunk, az sem jó megoldás. Szóval az arcomba húztam a sapkám, felvettem a poncsómat és olyan kicsinek próbáltam tűnni amennyire csak lehetséges, majd besétáltunk a faluba. Egy részeg emberbe futottunk bele elsőként. Azt kérdeztük tőle, hogy vannak-e testvérek a környéken. Nagyon csúnya kifejezésekkel, elmondta, hogy lakik nem messze egy öreg hölgy, aki evangéliumi. Oda sétáltunk, bekopogtunk. Kis alacsony öreg, halálra rémült asszony nyitott ajtót, nem tudta ki lehet a másik oldalon. Talán a terroristák? Ki kopog ilyenkor? Ránéztem és azt mondtam neki: „Evangéliumi pásztorok vagyunk, szükségünk van segítségre.” Én kálvinista vagyok, Ő nazarénus volt. Rengeteg különbség van a két vallás között. Igen, a tanok rendkívül fontosak, de van egy még fontosabb: Ismerte Krisztust! Megragadta a poncsómat, levitt minket egy kis pincébe, ami a sziklából volt kivájva, elrejtett minket ott. Megjelent egy kisfiú, mondott neki valamit, aztán a fiú elszaladt. Mikor visszatért egy csomó nazarénus társával, hoztak
csirkéket, amiket levágtak, elkészítettek és adtak enni. Meg is halhattunk volna! Erről ismerszik, meg, hogy keresztyének vagyunk! Erről látják meg, hogy Ismerjük Istent! Mert szeretjük egymást. Krisztus által. Van még valami, amiről ez az írás leginkább szól. Elsősorban férfiaknak. Kedves nőtestvérek, ha a férjetek ragaszkodni fog ezekhez, akkor nagyon boldogok lesztek. Az 1 Móz. 1,28 ezt írja: „28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” Az ember arra lett elhívva, hogy „birodalma alá hajtsa” Isten Királyságát, már a kezdetektől fogva. Ádám és Éva nem csak simán ültek és élvezték a paradicsom gyümölcseit. Volt egy feladatuk, mégpedig az, hogy hajtsák birodalmuk alá a földet. Dolgozz, add át magad Isten akaratának cselekedetére, hogy Isten akarata elterjedhessen az egész világon. Ez még ma is ugyanígy folytatódik. Nem katonai csatákon keresztül, nem politikai harcok által, hanem az evangélium hirdetése által! Jézus ezt mondta: Mt. 28,19-20: „19. Elmenvén * azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, (*Mk. 16,15-16)
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én * ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (*rész 18,20)” Ugye ez a nagy parancs: „Szeresd Istenedet teljes szívedből, elmédből, erődből.”. Ám attól függetlenül, hogy szeretjük Istent, az ember életében az igazi szenvedély, az Isten Királyságának a fejlődése kellene, hogy legyen. Ezt szemlélteti igazán jól Jézus Krisztus. Hallgassuk meg az imáját: Mt. 6,9-13: „9. Ti azért így imádkozzatok: „* Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; 10. Jöjjön el a te országod; * legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. (* rész 7,21; Luk. 22,42) 11. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. 12. És bocsásd meg a mi * vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk
azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; (* vers 14,15; rész 18,21-35) 13. És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd * az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! (*1 Krón. 29,11-13)
Figyeljük meg ezt az imát, miért volt Jézus Krisztus nagy szenvedéllyel? Ezért: „… Szenteltessék meg a te neved…”. Mit jelent ez? Szent legyen a neved. Ez mit jelent? Azt, hogy a te neved, legyen egyedülálló, elkülönülő, hogy sose legyen semmivel sem hozzárendelő viszonyban, mert senki és semmi sem érhet fel a te nevedhez és legyen a te neved különleges, mindenekfelett lévő és minden ember kezelje a nevedet Szentül, minden nevek felett. Ha Krisztus szemébe nézhettünk volna és láthattuk volna, ahogy dolgozik, azt láttuk volna, hogy azon munkálkodik, hogy Isten neve dicsőséges legyen ezen a földön. „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod”. Legyen dicsőséges Isten neve, az ő országának terjesztésével, és emberekkel, akik alávetik magukat Isten akaratának és alkalmazkodnak Isten akaratához. Ezért volt szenvedélyes Krisztus. Ahogy Pál apostol mondta: Ap.Csel. 20,24: „24. De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága * nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, ** melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliumáról. (* Fil. 2,17; Ap.Csel. 21,13; ** Ap.Csel.9,15; Gal1,15.16)”
Belenézünk a szemébe és láthatjuk, hogy ezt az embert egy óriási Szent szenvedély tüzeli: Isten neve legyen dicső, hogy eljöjjön az Ő országa, hogy minden nép alávesse magát az Ő akaratának, a saját javukra és legfőképpen Isten dicsőségére. Nem csupán a férfiak lettek erre elhívva! A nők is ugyanerre lettek elhívva. Nehogy elfelejtsük, a nők is ugyanolyan szenvedéllyel, meggyőződéssel és árral kell, hogy hirdessék Isten országát. Nézzük, mit mond az írás: ”És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” (A fordító kiemelésével) Két emberhez szól, az egyik egy férfi, a másik pedig egy nő. Kettejükből lesz a közösen. Látunk még valami másik fontos dolgot is: Annak ellenére, hogy a szerepük megegyezik, és egyenlő odaszánást igényel, mégis a szerepük valahogy különböző. 1 Móz. 2,18: „18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül* lenni; szerzek
néki segítő társat, hozzá illőt. (*Préd. 4,9)”
Hadd meséljek el egy történetet, az egyik bűnömről: Évekkel a megházasodásom előtt, még nagyon figyelmetlen voltam a házasságra és a családdal kapcsolatban. Túlbuzgó misszionárius voltam, egy agglegény, csak arra vágytam, hogy Krisztus nevéért mártírkodjak, sőt még kerestem is az alkalmakat. Csak Krisztust akartam szolgálni és meghalni, de Isten hozott egy nőt az életembe. Először azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy én és ő egy Batmen és Robin páros leszünk majd. Majd együtt prédikálunk, éljük az életünket, hátizsákokat fel és irány a dzsungel, az Amazonas és így tovább. A feleségem egy nagyon áldott teremtés. Úgy láttam, nagyon-nagyon jól tudna tanítani, és rengeteg bölcsessége van. Ahogy teltek az évek, egy idő után mondtam neki, hogy drágám be kéne vonnod magad ilyen és ilyen szolgálatokba, segíts ebben meg ebben. Aztán egy napon évekkel ezelőtt kitört belőle a sírás. Úgy értem sírás… Kirohant a szobából, ami még sosem fordult elő azelőtt. Én pedig azt hittem, hogy szeretettel bátorítottam őt, hogy bekapcsolódjon ő is a nagy elkötelezettségbe. Zokogás tört ki rajta. Megfordult könnyekkel teli szemmel. Akkoriban akár egy villáskulccsal is megüthettél volna, az sem fájt volna. Ő azt mondta: „Szeretnéd, hogy olyan sok minden legyek, de én egyszerűen csak a feleséged szeretnék lenni. Mikor hazaérsz tele sebekkel, be szeretnélek kötözni. Szeretnék főzni rád, törődni veled, imádkozni érted, csak szeretném, hogy Isten gyermekekkel áldjon meg (azt mondták nekünk, hogy nem lehet gyerekünk), csak szeretnék gondot viselni a gyermekeinkről. Ezzel egy olyan utazás kezdődött az életemben, hogy végül itt kötöttem ki. Igen, megyek és misszionálok, és igen ő az én egyenlő társam mindenben. Az emberek mindig mondják neki, hogy tanítania kéne. Erre ő mindig azt feleli, hogy „igen, fogok, majd amikor a gyermekeim világra jönnek és nevelem őket. Tanulmányozni fogjuk a Bibliát éveken át és mikor a gyerekek elhagyják az otthont, akkor lehet, hogy tanítok majd fiatalabb nőket, hogy hogyan is szeressék a férjüket és hogyan viseljék gyermekük gondját. Beszélgetni fogok a férjemmel minden nap, és már most is azt teszem. Néha megkérdezi tőlem, hogy mit is jelenthet egy rész az Írásban és akkor segítek is neki.” Különbözőek a szerepeink, de rettentően fontosak. Nélküle nem bírnám a harcot. Figyeljetek ide drága nőtestvérek! Ha a férjetek olyan, mint én, akkor - ha reggel felkeléskor egy egész had áll az ajtó előtt, hogy „le vele!” „nem érdemli meg, hogy éljen” csak úgy át tud nézni rajtuk és azt tudja mondani: „Csak egy újabb nap a paradicsomban!”. Ezt el lehet viselni, de ha nem tudnám, hogy a feleségem tisztel vagy nem az én oldalamon áll, az viszont darabokra tépne! Érted? Olyan sok minden van még, amiről szeretnék írni, de tovább kell lépni, más nagyon fontos dolgokra is. A feleség, az efézusi levél alapján, a Biblia alapján, a férjét kellene, hogy tisztelje és egyben Krisztus akaratának örömmel kéne magát alávetni. Ezt tanítja a Biblia. Ilyenkor a férfiak talán azt mondják: „Így van testvérem!”. Nem kéne, hogy üljetek a feneketeken és ezt
mondani! Remegnetek kéne a félelemtől. Felfogod, hogy kit vonnak majd felelősségre az ítélet napján, mikor a családod kerül elő? Tegyük fel, hogy én egy hatalmas vállalat vezérigazgatója vagyok, nekem dolgozol és a lányom férje vagy. Van egy másik srác is, aki csak úgy teng-leng, nem nagyon érti még a dolgát, de úgy döntök, segítek neki és nevelem a munkára. Tehát tőled származik a 95% bevételem. Ha rájönnék, hogy a lányomat nem helyén kezeled és rosszul bánsz vele, akkor hatalmas problémád lenne. Nem érdekel, hogy elvesztem azt a nyavalyás 95%-ot, kirúgnálak, mert a lányommal szórakozol! Gondolkozz el valamin! Nem érdekel, ha te vagy a legnagyobb szolgáló a földön, nem érdekel, ha Isten mindenfélére felhasznál, ha rosszul bánsz a feleségeddel, és ha arra használod a vezető szerepedet, hogy uralkodj rajta, manipuláld vagy megalázd, akkor tudd meg, hogy az ítélet napján pokoli dolgod lesz! Nem csak egy szolgálattal szórakozol! Hanem Isten lányával szórakozol! Szóval mikor vezetésről beszélsz, jobb, ha remegsz. Sokszor félek a biblikus vezetésről tanítani, tudod miért? Azért, mert ha egy istentelen, őrült, vallásos ember rákap a vezetőségre, akkor azzal vissza tud élni és hihetetlenül megalázza, kihasználja feleségét. Vezetésről beszélünk, jobb, ha megrendülsz magadban, mert Isten leányának vagy a vezetője! Kapd össze magad! Képzeljetek el egy nőt, aki komolyan veszi Isten parancsait, aláhelyezi magát férjének és támogatja őt a törekvéseiben. Ez a nő Isten parancsai által vezérelve tekint férjére és ezt látja: „Az én nevem fontos egyedül, a királyságom eljön, az akaratom meglegyen! A saját előléptetéseimért dolgozok, pénzért, hobbikért, ezt és azt csinálok, minden csak rólam szól, mindenki az én szolgálatomra van.” Amikor a nő ezt látja, akkor a lelkét ellepi a keserűség, egy vámpír lopózik a szívébe. „Tudom, hogy Isten parancsai fontosak, de erre lennék elhívva?” Egy egoista, önközpontú ember, aki csak magára tud gondolni és azt hiszi minden és mindenki érte van. Egy ilyen ember azt gondolja, hogy a családja, felesége és mindenki az ő hatalma alatt áll, érte léteznek. Egy ilyen ember szeretetlen. Amikor arról tanítok, hogy egy biblikus férjnek a Királyság szolgálatában kell állnia, gyakran megijednek a nőtestvérek. A legigazabb nőtestvérek ijednek meg, biblikus tanítók feleségei ijednek meg, mert már tapasztaltak hasonlót, csakhogy a rossz módon. Van férjük, aki az Isten dicsőségéért él, aki az ige terjedéséért él, egész életét Istennek szolgálja, szolgál éjjel-nappal. A feleség ilyenkor azt kérdi: „Mi folyik itt? Erre lennék elhívva?” Egy nő, egyedül egy családdal, mert a férjét ellopta Isten a szolgálatra? Sajnos sok olyan embert ismerek, aki azt hiszi, hogy erényes dolog a családot feláldozni a szolgálatok oltárán. Nagyon sok misszionárius vesztette el családját idegen tájakon az ördög hazugsága miatt. Nevezetesen, hogy áldozd fel a családod a szolgálatod oltárán. Nézzünk meg egy igehelyet: Róm. 12,2: „2. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, * hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (*Ef. 4,23; 1 Thessz. 4,3)”
Isten akarata tökéletes, ha tökéletes, akkor nincs benne ellentmondás. Tehát nem töltheted be teljességgel Isten parancsát úgy, hogy közben megsértesz egy másikat. Az, hogy Isten akarata tökéletes, azt jelenti, hogy a parancsokat azért kaptam, hogy elősegítsem Isten királyságának növekedését, ezért be is kell, hogy tartsam azokat. Vannak parancsolatok, amik a házaséletre, családra, gyereknevelésre vonatkoznak. Arra lettem elhívva, hogy azokat is betartsam. Amikor eljutok egy pontra, hogy azt mondom, nem tudom tovább betartani Isten parancsát a feleségemre vagy gyerekeimre nézve, mert más szolgálatokban forgolódok, akkor nem Istennek tetsző, amit művelek. Ekkor vagy egy rossz látásmódbeli istent szolgálok, vagy pedig a saját önös érdekeim vezérelnek. Az út, melyen Isten országát bővítjük, az az, hogy engedelmeskedünk a királyok Királyának! Ha egyedülálló férfi vagy és Isten elhív, hogy élj 24 órákat csak és kizárólag vele, taníts, evangelizálj, imádkozz egész nap, akkor rendben menj és csináld, mert szabad vagy azon parancsolatok alól, amik engem kötnek. Egyszer én is olyan voltam, mint te, mentem és egész nap tanítottam, hirdettem az evangéliumot, Krisztus nevét hirdettem egész álló nap. Mert nem volt feleségem, de egy nap az Úr elém hozta a feleségemet. Ekkor valami történt. Új parancsolatokat kaptam, egy újfajta elköteleződést, aminek addig nem voltam alávetve. Most már vannak parancsolatok, amelyeket be kell töltenem, mint férj. Nyolc évig gyerek nélkül éltünk, de aztán Isten megajándékozott bennünket gyermekekkel, aztán kaptunk még egyet és még egyet. Szóval a feleségem és én új parancsolatok alá kerültünk. Ekkor már nem csak egyszerű házasságról volt szó, hanem családról. Érted? A legjobb, módja, hogy a Király országát növeljük, az, ha engedelmeskedünk a Királynak. Nem valami pragmatikus rohangálással, hogy eljuttassuk a világ minden pontjára az evangéliumot. Így nem fog működni. Ahhoz, hogy növeljük Isten országát, engedelmeskedni kell Neki. Növeld Isten országát koncentrikus körökként. Ha egy kavicsot bedobsz a vízbe, látod, ahogy a hullámok elkezdenek koncentrikusan távolodni. Így tekintek az életemre. Hogy misszionárius legyek, először is Istenfélő férfinek kell lennem. Ahhoz, hogy férj legyek, először is Istenfélő férfinek kell lennem. Ahhoz, hogy apa legyek, először is Istenfélő férfinek kell lennem. Ahhoz, hogy bármi legyek, először is Istenfélő férfinek kell lennem. Tehát az életem első köre, hogy Istenfélő férfivá edzem magam. A feleségem legnagyobb szükséglete, hogy Jézushoz minél inkább hasonlóvá váljak. A missziós föld legnagyobb szükséglete, hogy még inkább Jézushoz hasonlóvá váljak. Nem teszek jót senkivel és semmivel, ha nem növekszem Krisztusképűségben. Tehát ez az első kör. Sok időt töltök minden nap Istennel, az Ő igéjével, imádságban, hogy a lelki élet tudománya Isten által legyen felhasználva arra, hogy átformálja az életem. Még ha figyelmetlen volnék sok házasságot, családot, missziót érintő alapelvre nézve, de közben még inkább Krisztus képű volnék, akkor is jobb ember lennék, mint egyébként. Ezek után, mi az elsődleges szolgálatom? Ha egy repülőn utazok, és valaki azt kérdi mivel foglalkozom rendszerint így felelek: „Férj vagyok.” „Értem, és mi mással foglalkozol még?” „Édesapa vagyok.”
„Oké… értem… és mivel foglalkozol még?” „Prédikálok is.” Ez a sorrend. A Biblia azt mondja, hogy nem lehetek presbiter a gyülekezetben, ha nem tudom a családomat vezetni. A Biblia ad parancsokat a családomra nézve. A Biblia senkire sem mondja, hogy egy test lenne velem a földön, csakis a feleségemre. Szóval az elsődleges szolgálatom a feleségem kell, hogy legyen, még a gyermekeimen is felül! Mikor elmegyek Peruba vagy más nemzetek közé, azt kell, hogy lássák, hogy ez az ember igazán szereti a feleségét. Aggódik a felesége Istenfélelméért, az ő feleségének az előrehaladásáért, szentségben való növekedéséért, az ő jólétéért. Ez most egy nagyon nyers illusztráció lesz, de kérlek, értsd meg. Soha nem voltam hasonló helyzetben és nem is akarok a közelébe sem kerülni soha. Csak azért van, hogy rámutassak a lényegre. Ha egy hajóban utazunk a családommal és az a hajó elkezd süllyedni és én vagyok az egyetlen, aki tud úszni és csak egyetlen embert tudok megmenteni, akkor a feleségemet választom. Azt a személyt, akit jobban kell szeretnem minden más személynél a föld színén, a feleségemet. Elmondhatom neked, hogy ha jobban szereted a feleségedet, minden embernél a földön, akkor neked lesznek a legboldogabb gyermekeid a földön. Férjek, ha a feleségetek olyan dühös lesz, hogy a szószéket okolja, kérlek, fogjátok vissza őt. Hallottátok már azt az állítást, hogy nincs akkora szeretet, mint az anyai szeretet? Ez nem igaz! Nem ezt mondja a Biblia. Nagyon sok anyuka elárasztja gyermekét a szeretetével, még bálványt is csinál belőle, de ez nem igazán az önzetlen szeretet terméke. Ez egy élősködő kapcsolat, mert elhanyagolták őket, lelküket és szükségleteiket. A férjük hanyagolta el őket. Azért küzdenek, hogy megkapják a szeretetet, amit a férjektől követel meg a Biblia a feleségek iránt. Kétségbeesetten próbálják megtalálni ezt a szeretetet valahol és a gyermekeiktől kaphatják meg. Ám egy gyermek nem arra lett teremtve, hogy egy ilyesfajta szeretetet biztosítson az édesanyjának. Ezért van, hogy jön egy fiatal leány, aki Istenfélő, és elveszi az édesanya fiát, majd az édesanya a lány „miatt” házasságtörést követ el. „Elvetted tőlem a szeretetem és lelkierőm forrását!”. Látod már, mi történik, ha nem engedelmeskedünk Isten akaratának csak egyetlen területén? Tehát az elsődleges szolgálatom, a feleségem! Aztán a gyermekeim, megtanítani nekik az ige mondanivalóját. Nálunk nincsenek ilyen nagy, hitvallási órák. Minden nap vannak elkülönített órák, mikor tanítjuk mindegyik fiút és hasonlók, de szeretném, hogy értsd, hogy ennek életstílusszerűen kell működnie. Nem pedig egy feszített, törvénykező, akadémikus formában. Jézus szeretete szerinti életstílusnak kell lennie, akkor, amikor leültök és Bibliát tanulmányoztok, de akkor is mikor birkóztok, horgásztok, vadásztok. Minden Róla szól, minden az Írásról szól és mindenben van lehetőség, hogy az igéről és az igéről és az igéről szóljon. Krisztus, Krisztus és Krisztus az, akiről minden szól! Némely otthonokban, mikor ellátogatok nem látok semmi hasonlót. A gyerekek fagyott zombikként néznek ki, hol van itt az öröm, a gyönyörűség, az apuval való birkózás, várakozás az ajtóban, mert már nem bírja kivárni mikor ér haza apu? Krisztussal a központban öröm van, mikor az igazság áll a központban, akkor örömteli a ház. Ha csak egy olyan férfi vagy, aki
dicsekvésre használja a családját valami konferencián, mert felvonultatni őket a közönség előtt nem tudod, akkor légy nagyon óvatos a bálványodra való büszkeségedben. Még sehova sem jutottam, azzal, amit szeretnék mondani. Ez tulajdonképpen csak a bevezető volt. De hadd mondjam el, hogy a legelhanyagoltabb témakörök a keresztyénség körében a következők: Szisztematikus teológia, hermeneutikus ismertető 2 jellegű tanítás, biblikus tanácsadás, stb... Ami viszont a legfontosabb a felsorolásban, az a család. Majdhogynem nincs tanítás a család témakörében, de még ha van is, akkor az inkább pszichológiai jellegű előadás, mint keresztyén szemléletű. A legtöbb misszionárius a legcsodálatosabb ember, akivel csak találkozhatsz, de sokuk rosszul tekint a saját családjára. Nem tudják felmutatni a családjukon keresztül, hogy Krisztus mire képes az emberek életében. A család által, a legközelebbi kapcsolataink állapotával, is demonstráljuk a világnak, hogy kicsoda Krisztus. Ha valaki besétál a lakásunkba és látja a szeretetet, amit a feleségemtől kapok nem csak erkölcsösséget vagy betartott szabályokat, hanem szeretetet! Szeretetet! Ránéznek a gyermekekre. Fegyelmezve vannak? Igen, de nem azért fenyítem meg őket, mert gyermekek, hanem azért, ha lázadnak. Viszont nem csak fegyelem van, öröm is van! Béke van? Igen, de ugyanúgy van egy kis vadság is, mert az is kell. A keresztyénség nem szelídít meg egy embert, vaddá teszi a létező legjobb értelemben. Szeretném, ha az otthonom nem csak jó lenne, hanem szerelemmel, örömmel teli. Szeretném, ha olyan lenne, hogy ha valaki besétál, akkor azt mondja: „Én is ilyet szeretnék!”. A misszionáriusainknak van egy szabály felállítva. Mindenkinek elmondjuk: „Itt egy szituáció: Én vagyok a nemzetközi igazgatója, alapítója a Heartcry-nak. Elutazok 8000 mérföldet, megjelenek az otthonodban, mert nagyon fontos megbeszélni valóm van veled a missziós munkáddal kapcsolatban. Ezek előtt, te már megígérted a családodnak, hogy elmentek piknikezni a parkba. Megjelenek reggel 8-kor, mikor épp indultok az egész napos kalandra, és azt mondom: „Testvérem! Átutaztam az USA-t, én vagyok az igazgató nagyon nagy szükség lenne rá, hogy beszéljünk.”” Azt szoktam mondani a misszionáriusoknak, hogy ha te ilyenkor azt mondod, rendben, beszéljünk, majd a feleségednek és a gyerekeidnek elmondod, hogy elnapoljátok a túrát, akkor ki vagy rúgva. Ki vagy rúgva! Ám, ha azt mondod, bármit megtennél értem, átrendeznéd a menetrendedet, de ez a családod és a szavadat adtad nekik. Hacsak valaki meg nem halt vagy Jézus épp most tér vissza, akkor most mi megyünk és piknikezünk a parkban. Férjek nézzetek rá a feleségetekre és képzeljétek el: Egy nap mikor a karjaidban tartod, ránézel, ez az utolsó pillanat mielőtt a másik világba távozik. A karjaidban egy törékeny test fekszik. Úgy szeretnél majd ekkor rátekinteni, hogy mindenféle dolgok miatt bánkódsz, vagy pedig úgy, hogy örömmel küldöd őt a mennybe. Sosem ismertem olyan vezetőt, lelkészt, se senkit, aki megbánta volna, hogy túl sok időt töltött a gyermekeivel, viszont sokat, akik mindent megadtak volna azért, hogy több időt tölthessenek a gyerekeikkel a múltban. 2
Hermeneutikus ismertető: A hermeneutika, az értelmezés, megértés tudománya. A Bibliát, az adott levél vagy könyv megírásának idejében fennálló életkörülményeket, nyelvi elemeket, szokásokat figyelembe véve magyarázzuk.
Ha ez nálad is így van, akkor ne tanítsd azt, ami tönkreteszi az életed! Ha nem tudsz biblikus férj és apa lenni, akkor kérlek, ne légy misszionárius! Ha nem tudsz biblikus férj lenni, akkor nem kell, hogy misszionárius légy, van elég probléma amúgy is. A peruiak, a kínaiak, oroszok, mindenhol azt kell látni az embereknek, milyen, amikor egy ember telve Szent Lélekkel, szereti a feleségét és gyermekeit. Még ezek után is annyi meg annyi mondanivalóm van. Lehet, hogy okoztam pár félreértést az elmondottakkal, de amit szeretnék mutatni neked az az, hogy a misszió a Királyról szól, hogy mindent Isten akarata alá kell helyezni, de ha a személyes életed és a családoddal való kapcsolat nem egy fő része ennek, akkor semmid sincs. Imádkozzunk: Atyám imádkozom, hogy használd ezt az üzenetet. Még ha oly befejezetlen, tökéletlen is. Kérlek, használd fel, ami itt elhangzott. Mozgósíts engem, és minden törékeny embert, hogy kiábrázoljuk Krisztust az emberek előtt a magaviselettel és a családi környezetünkkel. Segíts nekünk szeretni a feleségeinket, ahogy Krisztus is szerette az egyházat és önmagát adta érte, az ő megszentelésére, az ő megáldására, az ő javára. Segíts nekünk, hogy tudjuk odaszánni életünket a gyermekekért, hogy aztán túlszárnyaljanak bennünket olyan szinten, amiről még álmodni sem mertünk volna. Jézus nevében, Ámen!
