Gellért, az elsõ Magyarországi biblikus

2013. Szeptember - XVIII. évfolyam 3. (134.) szám

TA R TA L O M Három ifjú éneke . . . . . . . . . . . . . . .2 Egy gondtalan nap Algyõn . . . . . . .3 Sosem aggódtam a jövõ miatt . . . .4 Ahol a keresztény hit terjedt... . . . .5 Ilyen még nem volt... . . . . . . . . . . . .6 „A te arcodat keresem, Uram” . . . .7 A törökök nyomában . . . . . . . . . . .8 Eger vár védelme . . . . . . . . . . . . . . .8 Diákimádság . . . . . . . . . . . . . . . . . .9 Ortodox és nyugati biblikusok Belgrádban . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10 A Szentlélek legyen életünk vezére .11 A „boldogok” imája . . . . . . . . . . .12

Felmutat égbe Szent Gellért keresztje, Ahhoz, ki hozzánk küldte, ki az Eszme. Apostolod volt, boldog magyar nemzet. Áldjuk a Szentet! Õs eleinket a krisztusi hitre, végtelen keggyel kegyes Isten vitte. Gellérttõl nyertük, hogy jó lett a kezdet. Áldjuk a Szentet! Életét még zöld keresztünkre tûzte, lett vértanúknak s fõpapoknak tükre. Fehér virághoz piros rózsát szerzett. Áldjuk a Szentet!

Gellért, az elsõ Magyarországi biblikus Kevesen tudják, hogy Gellért püspök tekinthetõ az elsõ magyarországi biblikusnak. Igaz, errõl semmit sem tudtunk 1724-ig. Ekkor találták meg a Deliberationes kódexét a müncheni levéltárban egy 11. század végi másolatban, amelyet 6211 szám alatt õriztek addig a freisingeni káptalan iratai között. Ezt a kódexet két kéz írta, egy harmadik javította – ez a harmadik Otto, freisingeni püspök lehetett. A kéziratot K. Meichelbeck találta meg, aki a freisingeni egyház történésze volt. A kézirat magyar kiadására sokáig kellett várni. Elõbb Pray György és Pecz Bernát kísérletezett a kiadásával, de nem jutottak hozzá a kézirathoz. A nehéz diplomáciai kérdésben Garampi bécsi nuncius közvetített, végül Batthyányi Ignác gróf erdélyi püspök másoltatta le és Gyulafehérvárott adta ki 1790-ben. Ez az elsõ kiadás sok hibát tartalmazott, melynek korrigálása érdekében Desewffy csanádi püspök újra ki akarta adni a kéziratot, ám ez a terve meghiúsult. Végülis Udvardi József püspök kezdeményezése Gyulay Endre püspöksége idején valósult meg. A Szent Gellért püspök mûvének kiadástörténetében talán soha nem remélt kritikai kiadás Karácsonyi Bélának és Szegfû Lászlónak köszönhetõen valósult meg: a latin szöveg mellé magyar fordítás is került.

A Deliberatio pontos és teljes címe: Deliberatio Supra Hymnum Trium Puerum. Ez a latin nyelvû mû Dániel próféta könyvének egy részletéhez fûzött kommentár, egy himnusz magyarázata, amelyet „A három ifjú a tüzes kemencében” címen ismerünk. A magyarázat keletkezését – a mû szövegében található utalás alapján – 1042 nyarára szokás datálni. A marosvári püspök, Gellért ekkor kezdte magyarázni az említett Dániel próféta könyvének 3,19-90 részében található himnuszt, amelyet a papi zsolozsmában is régóta imádkoznak a szerzetesek. Ennek a magyarázatnak az értékét növeli, hogy a szerzõ 17 ókori és középkori szerzõt idéz a mûvében. Biblia ismeretét jól tükrözi, hogy a teljes ó- és újszövetségi szentírás minden könyvébõl idéz a kommentárban, kivéve Abdiás, Jónás és Mikeás próféta könyveit, illetve az Újszövetségbõl a legrövidebb levelet, Filemon levelét leszámítva. Ez a gazdag dokumentáció páratlan teljesítménynek számított, hiszen a mû megírásának idején Gellértnek nincsenek könyvei, nem áll rendelkezésére gazdag könyvtár, vagy antik kéziratok. Gellért öntudatos szerzõ, tudja, hogy Szent István korában Magyarországon, de másutt sem jár együtt a püspökség a mûveltséggel, mert a mûveltség õrei ebben a korban a bencés szerzetesek voltak. A magyarázat közben egy elejtett mondatában ezt olvashatjuk: „Arról, hogy vannak-e hamis próféták is e gyakran öntözött, mégis öntözetlen és tisztátalan földön, azok mesélhetnek, akik püspöki széket ragadnak maguk alá, noha alig hallottak a zsoltárokról az iskolákban. A többirõl meséljen Germánia, de Pannonia se hallgasson. Az ilyen föld szüli az eltávolodást a fény és ama ragyogás közt, amelynek az ég szférája nem fényeskedik.” (V. Könyv 65r. 3-5) Gellért ezt a mûvet barátja Isingrim bencés kérésére írta, de egyben azért is, mert a tudós püspök állandó szellemi feszültségben élt. A missziós munka, az folytatás a következõ oldalon

2

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

István idején megtapasztalt élethelyzetek nem hagyták nyugodni lelkét, és az sem, hogy idõrõl idõre a politikai konfliktusok közepén találta magát. Óriási teljesítmény, hogy mindeközben ilyen mû írására szánta rá magát a püspök. Talán azért, hogy itt a határszélen is megmutassa: nem csak missziós, hanem tudós is. Sõt Bakonybélben még más teológiai értekezést is írt, de azok nem kerültek elõ. A mû kinyomtatásáig az írásnak egyvagy két olvasója volt, ezt Gellért is tudta, mégis mûvelte a teológiát akkor és ott ahol kevés olvasót remélhetett. Most viszont mûve annak tanúja, hogy István korában egy kitûnõ püspök a határszélen hogyan emelte lelkét Istenhez és hogyan õrizte meg a kereszténység kulturális hagyományát. DR. BENYIK GYÖRGY

Dániel próféta Bibliai személy, a róla elnevezett könyv központi alakja. Nevének jelentése „bírám az Isten” vagy „Isten ítél”. Származásáról annyit tudunk, hogy Júda egyik elõkelõ családjából való. II. Nabukodonozor (Kr.e. 604-562) Babilonba vitette, ahol írnoki képzést kapott, majd az udvarban szolgált. Tehetsége és tudása következtében igen magas beosztásba került. (Dán 2,48; 5,11.29) Inkább államférfi, mint próféta volt, könyve mégis megérdemelten került be a prófétai iratok közé. Igazságosságáról és bölcsességérõl nevezetes emberként Ezékiel próféta, aki késõbb került a birodalmi fõvárosba, Noé és Jób közé sorolja (Ez 14,20), és bölcsességét dicséri (Ez 28,3). A zsidó és keresztény hagyomány õt tartja a Dániel könyve eredeti szerzõjének, mint II. Nabukodonozor és utódainak kortársa. Három ifjú éneke A három ifjú a tüzes kemencében Dániel könyvének egy részlete: Ananiás, Azariás és Mizaél történetével a könyv 3. fejezetében találkozhatunk. A történet egy kulturális és vallási szabadulási vízió a zsidók babiloni fogságának idejérõl azok tollából, akik hittek a jövõben, hogy az Úr megmenti a hozzá hûségeseket. A történet meséje szerint a három zsidó ifjú (babiloni nevükön: Sadrák, Abednego és Mesak) Dániel próféta társai a fogságban, a királyi udvarban nevelkedtek. Nebukadnezár hatalmas aranyszobrot állított, mely elõtt halálbüntetés terhe mellett mindenkinek hódolnia kellett. A három

ifjú ezt megtagadta, ezért tüzes kemencébe vetették õket. A tûz azonban nem ártott nekik, mert az Úr angyala megóvta õket. A tûz közepében föl-alá járkálva énekelték a három ifjú énekét, aminek láttára a király áldotta Istenüket, halálbüntetést helyezett kilátásba azoknak, akik káromolják a három ifjú Istenét és elõléptette õket. A Vulgata latin fordítás õrizte meg a három ifjú énekének szövegét egy Istent dicsõítõ imában a 3,5190-ig: 51Ekkor ezek mind a hárman egy szájjal dicsérték és magasztalták és áldották Istent a kemencében. Ezt mondták: 52»Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene! Dicséretre méltó, dicsõséges és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott a te dicsõséges szent neved, dicséretre méltó, és mindenekfölött magasztos mindörökké! 53Áldott vagy dicsõséged szent templomában, mindenekfölött dicséretre méltó és mindenekfölött dicsõséges mindörökké! 54Áldott vagy királyi trónodon, mindenekfölött dicséretes és mindenekfölött magasztos mindörökké! 55Áldott vagy, aki a mélységeket szemléled s a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és mindenekfölött magasztos mindörökké! 56Áldott vagy az ég erõsségében, dicséretre méltó és dicsõséges mindörökké! 57Áldjátok az Urat az Úrnak mûvei mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 58Áldjátok az Urat az Úr angyalai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 59Áldjátok az Urat egek, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 60Mind az ég felett, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 61Áldjátok az Urat az Úr erõi mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 62Áldjátok az Urat nap és hold, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 63Áldjátok az Urat ég csillagai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 64Áldjátok az Urat minden záporesõ és

2013. SZEPTEMBER harmat, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 65Áldjátok az Urat Isten szelei mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 66Áldjátok az Urat, tûz és forróság, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 67Áldjátok az Urat hideg és forróság, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 68Áldjátok az Urat harmat és dér, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 69Áldjátok az Urat fagy és hideg, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 70Áldjátok az Urat jég és hó, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 71Áldjátok az Urat éj és nap, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 72Áldjátok az Urat világosság és sötétség, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 73Áldjátok az Urat villámok és fellegek, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 74Áldja az Urat a föld, dicsérje és mindenekfölött magasztalja õt mindörökké! 75Áldjátok az Urat, hegyek és halmok, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 76Áldjátok az Urat föld terményei mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! (...) 86Áldjátok az Urat igazak szellemei és lelkei, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 87Áldjátok az Urat szentek és alázatos szívûek, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké! 88Áldjátok az Urat Ananja, Azarja, Misaél, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok õt mindörökké, mert kiragadott minket az alvilágból, kimentett a halál kezébõl, megszabadított az égõ láng belsejébõl, és kiragadott a tûz közepébõl. 89Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló. 90Áldjátok az Urat, az istenek Istenét, jámborok mindnyájan, dicsérjétek és adjatok hálát neki, mert irgalma örökkön-örökké tart.«

2013. SZEPTEMBER

Egy gondtalan nap Algyõn Immár hagyomány, hogy szegedi plébániák karitász csoportjai – a helyi Katolikus Karitász koordinálásával – nehezebb körülmények között élõ gyermek részére egy hét gondtalanságot, kikapcsolódást, hasznos elfoglaltságot biztosítanak a nyári szünidõben. Így öt plébániáról összesen 20 gyermeket naponta más-más közösség lát vendégül, szervezi meg szórakozásukat, étkezésüket. A tarjánvárosi plébánia évek óta egyik lebonyolítója, gyermekei pedig élvezõi ennek a kezdeményezésnek. Ezen a nyáron sem volt ez másképpen. Július 3-án a mi feladatunk volt, hogy a 20 gyermeknek igényes, nehézségeket felejtetõ napot biztosítsunk. Reggel a templom elõtti parkban gyülekeztünk. Volt egy kis izgalom, hiszen strandolni készültünk, és a gyerekek egy részének ez a lehetõség nem sûrûn adatik meg. 8 óra után Pisti fehér, és Márti piros autója összegyûjtötte a csivitelõ társaságot, s letette az algyõi Borbála Fürdõ elõtti csupavirág térre. Egy gyors csoportkép – amíg még hajunk a csobbanás elõtt frizurának nevezhetõ – majd irány a víz. Elsõ cél természetesen az élménymedence volt, ahol a váratlanul feltörõ vízsugarak zuhatagára a gyerekek hangos kacagása volt a válasz. Késõbb önfeledten játszottak, halacskáztak a felnõtt kísérõk óvó tekintetei védelmében. A bátrabbja egy idõ után bemerészkedett a nagymedencébe is, hogy úszótudományát próbálgassa. Volt, aki halacska ügyességével szelte az átlátszó vizet, volt, aki a medence szélébe kapaszkodva

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t ismerkedett a mélységgel és az archimedesi törvény igazságával, melynek értelmében a vízben súlyából vesztõ test kis kapálózás árán akár lebegni is tud. Ricsi bizonytalan karcsapásai Icu kitartó instrukciói nyomán a délelõtt végére határozott úszótempókká váltak, Andris jellegzetes harsányságával, feltûnési vágyával kiáltotta világgá az értõ füleknek: – Szeressetek már engem is...! A lányok hangosan csivitelve, lubickolva fürdöttek, majd birtokukba vették a medenceszéli játszóházat. Az elsõ fáradtság után Hajni kiosztotta a tízórait, melyet már a zöld gyepen pihenve fogyasztottak el. Rövid napozás, Anitával focizás, hintázás után a víz visszacsalogatta õket, s újult erõvel folytatódott az önfeledt fürdõzés. Dél közeledtével alig lehetett kiterelgetni némelyüket a medencébõl.

Az autók biztonságában az algyõi plébániára gurultunk, ahol Mádi atya kedves szavakkal, Norbi és Márti szépen megterített asztalokkal vártak bennünket. Ima után gyorsan fogytak a finom falatok, majd Kati, Timi, Icu és Márti háziasszonyi szakértelemmel varázsoltak percek alatt tiszta tányérokat, kondérokat és rendet.

3 Megérkezett Benyik atya is, akit a kölcsönös pacsiváltások után automatikusan a társaság tagjává fogadtak a gyerekek.

Az ebéd utáni játékprogram elõkészítését és lebonyolítását Ildi és Norbi vállalta. A keretjátékot az elõzõ napon látott film, a Pollyana adta, melyben egy árva kislány faluja lakóit próbálja a „boldogság játékra” tanítani. A feladatban minden csoportnak a történet egy-egy szereplõjérõl kellett a templomkertben eldugott képek darabjait megtalálni és összerakni, majd a szereplõvel kapcsolatos kérdésekre válaszolni. Közben újból átélhették a filmet, értékelhették a szereplõket, az emberi kapcsolatokat, pozitív életszemléletet tanultak. Norbi rutinosan, jó empátiával irányította a játékot, úgy, hogy még a nehezebben kezelhetõ gyerekek is örömmel végezték a feladatot, és büszkén olvasták fel csoportjuk összegyûjtött válaszait. A játék után kicsit elcsendesedtünk a templom hûvösében, ahol Mádi atya kedves útmutatásával megköszöntük a nap szépségeit a mi Atyánknak. Hazaindulás elõtt – miközben eszegettük Maja finom almás pitéjét, a kókuszos golyókat, a banánt – felidéztük a nap történéseit. :-) Köszönjük a lehetõséget az algyõi közösségnek is! Lejegyezte: LAKÓNÉ MARIKA

4


Sosem aggódtam a jövõ miatt Mádi György verbita szerzetes akart lenni, a piaristáknál végezte a gimnáziumot. Szemináriumi évfolyamuk segített a forradalomban részt vevõknek, ezért a teológiát csak titokban fejezhette be. Papszentelése minden külsõség nélkül, szintén titokban történt. „Budapesten születtem 1935-ben, buzgó vallásos családban. A háború elõtt Kelebiába költöztünk. Hároméves koromban meghalt az édesapám, utána Kiskunfélegyházára kerültünk. Még kisgyerek koromban emlegettem, hogy pap leszek, de késõbb inkább a mûszaki pálya vonzott, mûszerész akartam lenni. Mivel apukám csendõr volt, nyolcadik után nem vettek fel az állami gimnáziumba. Kiskunfélegyházán az Isteni Ige Társaságának volt egy szerzetesháza késõi hivatások számára. Rendszeresen jártak oda a hívek szentmisére, édesanyámmal és húgommal én is gyakran megfordultam náluk. Kápolnájukban sokat imádkoztam, itt erõsödött meg bennem a papi hivatás gondolata. 1949 õszétõl az elsõ középiskolai évet Kõszegen végeztem. Egy epizód ebbõl az idõbõl: kirándulni mentünk Velembe. A határõrök azt hitték, Ausztriába akarunk szökni, és bekísértek a Jurisics-várba. Egy napig várfogságban tartottak minket. Miután világossá vált, nem vagyunk kémek, és szökni sem akartunk, elengedtek... Erõsen foglalkoztatott a gondolat, hogy belépek a verbitákhoz. De ez a vágyam a rendek mûködésének betiltásával meghiúsult.” Ezt követõen megszakadt a kapcsolata a verbitákkal. Mivel nyolc egyházi iskola visszakerült a négy engedélyezett rend kezelésébe, Kecskemétre jelentkezett, a piaristák gimnáziumába. Érettségi után, 1954-ben a váci szemináriumba kérte felvételét. Akkor húsz körüli volt az elsõéves kispapok létszáma. „Minden osztály kapott egy felsõbb éves »duktort«, mi Bagi Istvánt. Csütörtökönként nagy sétára mehettünk vele. Egy alkalommal elvitt minket a környéken egy kis templomba, és ott az évfolyamot felajánlotta Jézus Szentséges Szívének. Harmadévre Pestre kerültem a Központi Szemináriumba. 1956 októberében történt, hogy bejött néhány forradalmár fiú, és hangosan éltették Serédy Jusztinián egykori hercegprímást. Egy alkalommal kinéztem az utcára nyíló abla-

kon, és valaki egy harckocsiról felszólt: „Tûnjön el, mert baj lesz!” A forradalom leverése után a felsõbb évesek segítettek a harcokban részt vett egyetemisták menekítésében. A szomszédos jogi kar épületébõl az ablakon keresztül jöttek át hozzánk, reverendát kaptak, és így megmenekültek.” Emiatt ötödévben tizennégy társukat elbocsátották, és nem engedték egyiküket sem hivatalosan pappá szentelni. Akik ilyen módon kapcsolatba kerültek az egyetemistákkal, a legjobb teológushallgatók voltak... „Közülük Tabódy Istvánnak sokat köszönhetünk, aki korábban huszártisztként szolgált a II. világháború alatt. Õ egy nagyszerû vezetõ egyéniség volt. Az Állami Egyházügyi Hivatal nyomására a püspöki kar úgy rendelkezett, hogy csak azokat vehetik vissza a teológiára, akik aláírnak egy engedelmességi nyilatkozatot. Ebben az állt, hogy mindenben megtartják püspökük rendelkezéseit, és eljárnak a békegyûlésekre. Természetesen ezt legtöbben nem írtuk alá.

Mádi atya a Karitász táborban

Tabódy István azt javasolta, hogy húsvétig mindenki maradjon otthon, utána felmegyünk Budapestre, hogy együtt legyünk. Megígérte, mindenkinek szerez lakást és állást. Közben folytattuk teológiai tanulmányainkat, és kirúgott professzorainknál titokban vizsgáztunk. Õsszel jött a titkos értesítés: 1959. november 30-án pappá szentelnek. Szent András apostol emléknapján, Budapesten, a Kassai téri Szentlélek-templomban Szabó Imre esztergomi segédpüspök hármunkat felszentelt. Édesanyám nem

2013. SZEPTEMBER lehetett jelen, de az elsõ szentmisémen, december 8-án ott volt Székkutason, ahol házvezetõnõként tevékenykedett. Bár hivatalos kinevezést nem kaphattunk, azért szerettünk volna ’egyházközelben’ maradni. Engem Újszászon Márk Lajos plébános alkalmazott, és 1960-tól 63-ig hivatalosan sekrestyés voltam, de papi feladatokat is végeztem. Nem tudtam, mit hoz a jövõ, de az Úristentõl megkaptam azt az ajándékot, hogy sosem aggódtam. Rá tudtam bízni mindent, és ez nyugalmat adott. 1963 januárjában a püspöki kar tárgyalásainak eredményeként megkaphattuk a hivatalos kinevezést. Így kerültem Monorra. Ittlétem alatt több buzgó leány járt a templomba, akik sokat segítettek, foglalkoztak a gyerekekkel. Õk a Vinculum Caritatis Közösség tagjai voltak, amely 1949-ben Palánkay Gausz Tibor jezsuita atya irányításával alakult meg. Akkor már titokban, minden külsõ feltûnés nélkül éltek a világban. Emlékszem, Stefán Katalin nõvér lakásán részt vettem egy lelkinapon, ahol megismerkedtem olyan papokkal, akik ennek a közösségnek a tagjai voltak. Azóta is minden nyáron találkozunk...” Monor után Kartal következett, majd Isaszeg, két, illetve egy évig szolgált itt, aztán Móricgátra helyezték. „Ebben a tanyavilágban sok kedves, õszinte, egyszerû embert ismertem meg. Nagyon szerettem köztük lenni. 1971ben Tiszaföldvárra kerültem plébánosnak. Az ottani gyógyszerész és a felesége buzgón tevékenykedett a plébánián, a hívek sok mindenben segítettek, voltak hittanosok, ministránsok szolgáltak a miséken. Tizenkét év után 1983-ban a falusias jellegû Kiskundorozsmára kerültem, amely már Szegedhez tartozott. 2011-ben innen mentem nyugdíjba, és Algyõn beköltözhettem az üres plébániaépületbe. Itt hetente kétszer misézek a faluban, valamint bejárok SzegedTarjánvárosba Benyik György atyának segíteni. 2009-ben ünnepeltem aranymisémet, emlékképemen ez olvasható: Hûséges az Isten! Valóban többször tapasztaltam életem során, hogy Õrá mindig lehet számítani.” RÓZSÁSNÉ KUBÁNYI ANDREA (A Keresztény Élet 2013. szeptember 1-i számában megjelent cikk nyomán) Fotó: Zólyomi Norbert

2013. SZEPTEMBER

5


Ahol a keresztény hit terjedt Olaszországból észak felé A forró nyárban vágytunk egy kis pihenésre hûvösebb helyen, víz mellett. Az olasz Alpokban, a Comó-i tó partján töltöttünk egy hetet. A gleccser által formált tó nyelvszerûen nyúlik be a magas hegyek közé, így a települések nemcsak a tó partján, hanem a hegyek lejtõin helyezkednek el. A tó északi csúcsánál laktunk. A kereszténység hajnalán már éltek ott emberek, a tó végénél vezetett a kereskedelmi út az alpesi hágókon át Európa északi részébe. Nagy lehetett a hit az ott lakókban, erre utal a templomok mennyisége. Ahogy a falvak terjeszkedtek a hegyoldalakra, egyre több templom épült. Domaso faluban (most 1400-an lakják), a hegyoldalon, egy kb. 2 kmes szakaszon négy templomot találtunk, három ma is mûködik. Az egyiket, a Madonna della Neve (Havasi Madonna) templomot a XVI. században fogadalmi templomként építették a Szûzanyának egy járvány túlélése után. Gera Lario faluban, ahol laktunk, két templom volt. A Kegyes Madonna nevû a hegy oldalán, míg a másik, a San Vincenzo lenn, a tó partján. Az utóbbinak hosszú története van: az elsõ templomot egy római ház helyén építették a XI. században román stílusban. Ezt a XVI. században átépítették. A mostani templomban mindhárom épület

elemeit fel lehet fedezni. Festmények, szobrok, freskók ábrázolják Jézus, a Szûzanya és több szent, elsõsorban Szent Vince életének eseményeit. A templomoknál látszik az aktív közösségi élet, csoportok segítenek a papnak a liturgiában, ünnepi programokat készítenek. Sorico az utolsó falu a tó északi csúcsánál, két templommal. A hitrõl tanúskodó freskók díszitik nemcsak a templomokat, hanem lakóházakat is. A XIV. században Soricoban élt egy remete, a késõbbi Szent Miro. Az emberek hittek abban, hogy közbenjárására az Úr esõt küldött az aszályban. A hegy, ahol élt, késõbb zarándokhely lett. A hegy oldalában álló, XII. században épült templom eredetileg Szent Mihály nevét viselte, de a Szent Miro kultusz olyan erõs volt, hogy a püspök úgy döntött, hogy a Szent Miro ereklyét az oltárnál kell elhelyezni. A templom a XV. századtól az õ nevét hordozza. A tó nyugati partján fekvõ egyik kis faluban, Ossuccioban található a kilenc „szent hegyi” (Sacri Monti) templom közül a Madonna del Soccorso (Segítõ Madonna). Valamennyi „Sacri Monti” templom Lombardiában és Piemonteban van, építészeti, mûvészeti értékük mellett a természeti környezettel mutatott összhang miatt vette fel õket az UNESCO a világörökségi listára. A

Gera Lario temploma

Madonna del Soccorso a XVI. században épült, benne kiemelt helyen áll a Szûzanya márványból készült szobra. A templomba vezetõ út mellett 14 kápolnában Jézus és a Szûzanya életének legfontosabb eseményeit embernagyságú szobrok ábrázolják. Nagyboldogasszony napja igazi örömünnep volt. Szóltak a harangok, a közeli templomban ünnepi koncertet rendeztek, tûzijáték volt a tónál.

A Santuario Madonna del Soccorso

Sok szép templomot örököltek az ottani emberek elõdeiktõl és nagyon vigyáznak rájuk, folyamatosan renoválják. Lelki felüdülés volt látni, ahogy századokon át harmóniában éltek az emberek a természettel és ahogy egykor, most is hálát adnak Istennek érte. KRYSTYNA

A San Miro templom belseje

A Peglio San Eusebio kerengõje

6


2013. SZEPTEMBER

Ilyen még nem volt, pedig ez már a 23. nyári táborunk volt együtt… Ilyen KNK-s tábor még nem volt: Ahol egy hét alatt a 3 misét 3 különbözõ atya tartotta, és kettõ Szegedrõl látogatott meg minket. Ahol a híveket népviseletes ruhában láttuk a templomban. Ahol kb. a harmadik napon, de legkésõbb a tábor végén ne vesztünk volna jól össze (csoportdinamika – viharzás). Ahol nem voltak ott csoportunk nagylányai és legidõsebb fiai, cserkészelfoglaltságok miatt. Ahol a felsõ tagozatos iskolásaink lelki kalandtúrát tartottak az alsósoknak és az ovisoknak. Ahol Perényi Zsuzsika már hason kívül volt közöttünk. Ahol ilyen sokat beszélgettem a többiekkel Istenrõl, élõ hitrõl, tapasztalatokról. Ahol a tábortûz végén általános iskolai énekkarban tanult énekeket énekeltünk több szólamban. Ahol nem csak a vezetõ (és családja) vállára nehezedett minden, hanem minden nap más-más családok feleltek a programokért. Ahol a közepes-nagylányaink a „Szólj rám, ha hangosan énekelek”-et üvöltötték ébresztõül. Ahol az éjszakai vadászlesre egy hordó sört vittünk magunkkal. Ahol reklámújság papírból kosarakat fontunk. Ahol a szállással együtt kiváló programokkal is vártak minket, amelyekrõl (a teljesség igénye nélkül) beszéljenek a képek... MÁRAMAROSI MÁRIA

A Szõlõfürt melléklete 2013. Szeptember

Kedves Gyerekek!

Elkezdődött az új tanév, a Veni Sancte szentmisén segítségül hívtuk a Szentlelket, hogy támogassa minden gyerek és tanár munkáját. A ti munkátok elsősorban a tanulás! Feladatotok ebben az évben is az, hogy szorgalmasan gyarapítsátok ismereteiteket a világról, s arról, ami és aki csak benne van. Fedezzétek fel az emberrel és az élettel kapcsolatos titkokat! Ismerjétek meg a múltat, szerezzetek szép élményeket a jelenben és készüljetek fel a jövőre! Ehhez nyújt segítséget az iskola, mely néha tehernek tűnhet, de Jézussal és az imádsággal sokkal könnyebben megy minden. Forduljatok hozzá mindig bizalommal, keressétek Őt a templomban is minden héten. A következő betűhálóban 7 különböző Jézusra vonatkozó megnevezést rejtettek el. Megtalálod őket? Tudod-e, hogy mit jelent a Jézus név?

JÉZUS =

Találd ki, melyik bibliai szereplõrõl van szó? „Ott az álomlátó!” Gyûlölte tíz bátyja. És az álom megvalósult – mind a tíz belátja.

Menekült, míg rá nem akadt egy Úr küldötte nagy halra.

mégis idegen istenek lepték háza táját.

_____________________

_____________________

_____________________

Étke erdei méz, sáska, teveszõrbõl volt ruhája. Utat épített – nem kõbõl –, igazat hirdetett szája.

Míg nem látom, nem hiszem – mondta kételkedve. – Én, uram, én Istenem! – hajolt rá a sebhelyes kezekre.

_____________________

_____________________

Messzirõl jött vándorok ajándékot hoztak és egy kisbaba elõtt sorra leborultak.

Kezét jól megmosta, pedig nem volt piszkos. Lássák, nem miatta hal meg Jézus Krisztus.

_____________________

_____________________

Bölcsességét messze földön ismerték, csodálták, õ építtette fel végre Istenének házát,

Kafarnaum kapujában ült a vámnál, s csalt, lopott, mígnem Jézus szólította, s csapot-papot ott hagyott.

Mózes testvére és szája, Izrael népét így áldja: – Áldjon meg téged az Úr és ragyogjon rád szent orcája! _____________________ Juhnyáj mellõl hívta Isten népe pásztorának, bátor és hû harcosa lett Teremtõ Urának. _____________________ Isten mondta, indulj erre, mire õ elindult arra.

A Szõlõfürt melléklete

Mesesarok

2013. Szeptember

ÁLOMLÁNYKA

Fehér masni volt a hajában, arcát szél pirongatta, vállán zöld kabátot lengetett a májusi szél, fodros szoknyáját napfény aranyozta, kis cipellõjét füvek csókolták. Tavasz volt és minden olyan tiszta, mint a teremtés kezdetén. Napfény táncolt a lányka bokája körül, hinni se mertem, hogy felém közeledik, pedig már integetett, mintha csak megbeszéltük volna a randevút. – Angéla! Angyalka! Aranka! Mennyei aranyesõ? Hogyan kerültél ide? – kérdeztem tõle izgatottan. – Nem ez a nevem! – kiáltotta és kacagni kezdett. Kacagásától hullámzott a rét, a fák fülei nagyra nõttek, a virágok szemüket dörzsölték; mindenki kíváncsi lett az aprócska jövevényre. A csöppség láthatóan élvezte a hatást, amit kiváltott csodálóiból, majd huncutul lábujjhegyre állt és pörögni kezdett. És ahogy pörgött, szivárvánnyá vált. Már azt képzeltem, hogy nincs is itt, csak forgószél jár keringõt a fénnyel, amikor hirtelen lassított, s megint ott állt elõttem teljes emberi nagyságában, mintha csak egy szõke gomba kukucskálna ki a kalapja alól. – Ne játssz velem, te tündér! Mondd meg a neved! Hogy hívnak? Tréfásan pukedlizett, jelezve, hogy immár méltóztatik szóra nyitni a száját.

– Mindenki másképp! – felelte. – A fák esõnek, a madarak fészeknek, a vizek medernek, a virágok fénynek, a levegõ tisztaságnak. A sátrak melegnek, az utak célnak, az öregek beszélgetésnek, a fiatalok ölelésnek. A lányok gyöngédségnek, a fiúk megtartó kéznek. A szenvedõk Veronikának, a szorgosak Mártának, a figyelmesek Máriának. Az elnyomottak igazságnak, a menekülõk szállásnak, a rabok szabadulásnak, a vándorok csillagnak, az elmélkedõk csöndnek, a családok békességnek, a magányosak találkozásnak... – Angyalka! Álomlányka! Ennyi nevet én nem tudok megjegyezni! Csak egyet mondj, amit sosem feledek el. Szomorúan nézett rám, az értetlen felnõttre, és halkan, csendben bemutatkozott: – Én a JÓSÁG vagyok! – Aztán megfordult és elviharzott. Ijedten kiabáltam utána: – Állj meg! Állj meg! Maradj itt velünk örökké! Megtorpant egy pillanatra és azt felelte: – Még nagyon sok helyre kell eljutnom, ahol nem ismernek. Te már ismersz. Találd ki, mi a dolgod! Azóta járom az utcákat rendületlenül, és hirdetem, hogy Õ létezik...

Vajon melyik bibiliai alak nevét rejtik az alábbi betûrejtvények?


2013. SZEPTEMBER

„A te arcodat keresem, Uram” Hitanos tábor 2013. július 15-17.

Plébániánkon minden nyáron szoktunk hittanos tábort szervezni, mivel ez jelentõsen hozzájárul a katekéták és a hittanosok kapcsolatának fejlõdéséhez. Egy-egy ilyen alkalom a tanulók nyári szabadidejének hasznos eltöltését és hittanos ismereteiknek elmélyítését egyszerre szolgálja. Eddig is besegítettünk az algyõi hittanos tábor szervezésébe illetve a két plébánia hittanosai már több alkalommal találkoztak egymással. A tábor témaválasztása a hit éve alkalmából történt. Szeretnénk hitünkben megújulni és elmélyülni azáltal, hogy a Szentírás hittel kapcsolatos tanítását jobban megismerjük. Istenképünk formálása nagyban rajtunk is múlik, de csak Jézus Krisztusra figyelve változhat a tökéletes irányba. A tavalyi közös hittanos tábor sikerén felbuzdulva jónak láttuk folytatni azt a munkát, amellyel érdekes, építõ és pedagógiailag is hasznos játékokkal tanítjuk-neveljük a gyerekeket. Hittanosaink jó része szociálisan hátrányos körülmények között él és családjaik nem tudnak nekik nyaralást biztosítani. A vakáció nagy részét, kulccsal a nyakukban, a panelek közti játszótereken töltik. Szabadidejük így megfelelõ törõdés és vezetés nélkül céltalanul telik. Úgy gondoltuk, hogy ezzel a táborral tartalmas, érdekes és életkoruknak megfelelõ szinten a hitéletüket is segítõ programot nyújtunk. Az elsõ két napot Algyõn töltöttük. Elõször azt a témát jártuk körül, hogy mit mond nekünk Istenrõl a természet? A gyerekek a Bibliában szereplõ növényekkel és állatokkal ismerkedhettek meg a különbözõ állomásokon elvégzendõ feladatok során. Ezt követõen részt vettünk a játszótéravatáson, ahol az új mászóka és a fagylaltozás egyaránt nagy sikert aratott. A lovaskocsikázás szitén nagy örömet szerzett kicsinyeknek és nagyoknak. A második napon a kisebbek aszfaltrajzverseny, a nagyobbak szituációs gyakorlatok keretében mélyedhettek el a gondviselés illetve a jócselekedetek témájában. Majd találós kérdésekkel, bibliai történetek megjelenítésével és daltanulással folytattuk a vidám együttlétet. A délutáni program, immár hagyományosan, strandolás volt a Borbála fürdõben. A harmadik napon az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpontba mentünk, ahol múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartottak nekik. Ebéd után a gyerekek templomunkkal ismerkedtek, aztán elõbb vetélkedõn, majd szentmisén vettek részt. ZÓLYOMI NORBERT

7

8


2013. SZEPTEMBER

A törökök nyomában

Kiscserkész tanyázás Ásotthalmon 1552: Eger ostroma. Szolnok eleste után ez a vár maradt Magyarország legfontosabb vára, a felsõ országrész fõ védelmezõje. Komoly feladat hárul tehát Szarvaskõre, azaz Eger tarisznyavárára is: az ide kihelyezett õrség (mely általában egy hetes váltásokban tartózkodik a várban – azaz addig, ameddig az élelemmel megrakott tarisznya ki nem ürül, innen a tarisznyavár elnevezés) legfontosabb dolga minél több információt megtudni a török táborról, és ezeket továbbítani Dobó István egri kapitánynak, hogy minél jobban felkészülhessen a közelgõ török haddal való összecsapásra. Felkerekedtünk tehát mi is, hogy teljesítsük õrszolgálatunkat a várban, s kikémleljük a török tábort. Információinkat Varsányi Imre követ küldte el nap mint nap Dobónak, aki hálásan fogadta a hasznos segítséget. A kémkedés mellett azért másnak is szenteltünk idõt: többféle hadgyakorlaton vettünk részt, hiszen ki tudja, a török táborban, kémkedés közben esetleg kisebb összetûzésekbe is keveredhetünk... A „komoly” erõpróbák mellett azért focira és röplabdára is jutott idõ, na meg persze a „tábori locsolkodás” sem maradhatott el a tikkasztó hõségben. S mivel a locsolkodás mégiscsak a strandon az igazi, hazaindulásunk elõtt Ásotthalom medencéit is felkerestük. A kémkedés és más idõtöltések közepette rohamosan fogyott tarisznyánkból a heti élelem, így feladatunkat teljesítve, Dobó Istvánt hasznos információkkal ellátva végül is hazaindultunk, hogy átadjuk helyünket az utánunk érkezõ váltásnak.

Eger vár védelme

Az 550. sz. Márton Áron Cserkészcsapat Csapattábora 1552-t írunk, amikor a török sereg nagy erõkkel ostromolja Magyarország várait, s Szolnok bevétele után Eger alatt egyesül Ali és Ahmet pasa serege: a két haderõ önmagában is erõs várakat foglalt el, mi lesz akkor, ha ez a rengeteg had találkozik Eger alatt? Nehéz helyzetben van Dobó István és maroknyi népe: sokszoros túlerõvel kell felvenni a harcot. Igyekeztünk hát jól felkészülni a nagy összecsapásra: napról napra erõsítettük várunk gyenge pontjait Egerbakta-Szentvölgy erdejében, hadgyakorlatokkal acéloztuk izmainkat, ellátogattunk Szilvásváradra, hogy ácsokat és kõmûveseket

hozzunk a vár további megerõsítéséhez. Felkerestük Eger tarisznyavárát, Szarvaskõt is, hogy fontos információkat szerezzünk a kihelyezett õrségtõl. A lázas várépítést azonban minduntalan megzavarták a várba éjjelente behallatszó török kiabálások és fenyegetések. Egyik este például valami Jumurdzsák kereste Bornemissza Gergelyt és egy török gyûrût, cserébe pedig Gergely elrabolt-elveszett gyermekét, Jancsikát ígérte... Bornemissza természetesen ügyet se vetett a törökre, ám amikor másnap kisfia kardját találta a várkapura szegezve, rájött, a török nem tréfál, csakugyan nála van a gyermek... Ezalatt az elrabolt gyermekét lázasan keresõ Cecey Éva is megérkezett a várba, s Dobótól kért segítséget: a kapitány ígéretet tett neki, hogy mindent megtesz Jancsika visszaszerzéséért. A sok bonyodalom közepette egyre közeledett a végsõ összecsapás napja: izmaink készen álltak már a harca, nem volt más hátra, mint lelkiekben is felkészülni a délutáni ütközetre egy kis böjttel és elmélkedéssel. A csata hosszú és fárasztó volt, ám összességében a magyarok gyõzelmével végzõdött. A török azonban még nem törõdött bele vereségébe, megpróbálta egy esti rajtaütéssel bevenni a várat: ismét kudarcot vallott. Sajnos azonban az esti csata alkalmával árulóra bukkantunk a várban – a török elkergetése után Dobó István azonnal felakasztatta õt hazaárulása méltó büntetéseként. Másnap délelõtt a törökök egy utolsó, elkeseredett rohamot indítottak Eger falai ellen – a magyarok azonban

9


2013. SZEPTEMBER

most sem hagyták magukat: a gyõzelem örömére megkezdõdhetett a készülõdés az éjfélig tartó lakomára és dínomdánomra. Bornemissza Jancsi esete is jól végzõdött: két ostrom között egy környékbeli parasztember kéredzkedett a várba, magával hozva Jancsikát: jártában-keltében összetalálkozott a gyerekkel, s gondolta, felhozza a várba, hogy biztonságban legyen. Volt is nagy öröm, vígan ünnepeltük a törökök visszaverését és Jancsika megtalálását. BIBI 550.

DSIDA JENÕ: DIÁKIMÁDSÁG Idegen szavak bábel-zavarából félrevonulva, ím, lelket cserélek s kezemet szépen összekulcsolom Te még megértesz, úgy-e Istenem, akkor is, hogyha - magyarul beszélek? Künt sáros, hullott, õszi levelek. Csupasz fák ólmos, felhõs ég alatt, lomha köd fojtja a melódiákat és csak én vagyok egyedül merész, akibõl most is imádság fakad. Engedd Uram, hogy két karom kitárjam, s szívem igya fel mind-mind az esõt és tönkre-szikkadt, szomjas talajából csiráztassál ki valami szent álmot, szépet, boldogat, nagyot, jólesõt! Acélozzad meg két karomnak izmát, hogy szebb jövendõm piros hajnalán nagyon erõsen megöleljelek, s kebleden sírjam le a múlt bûnét, utolsó Védõm, Istenem, Atyám! Hadd bontsam ki majd selymes lobogómat, s míg sziporkázó, víg tavasz ragyog csordultig telve hittel, akarással, zenés ajakkal kiáltsam az égbe: Istenem, olyan fiatal vagyok!

10


2013. SZEPTEMBER

Ortodox és nyugati biblikusok Belgrádban Talán az EELC rövidítés nem sokat mond, mindenesetre a keleti és a nyugati biblikusok találkozóját jelenti. Igen különbözõ vallási és kulturális közegben tanítanak és magyarázzák a Bibliát a más-más nemzetiségû szakemberek. Errõl elõször a bulgáriai Rila kolostorában szereztem tapasztalatot 2011-ben, amikor elõször találkoztam ilyen sokszínû és eltérõ nemzetiségû biblikusokkal. Ebben az évben augusztus végén Belgrádban ennek a találkozónak folytatásaként „fogadtak be” az ortodox teológiára. Így ismét lehetõségem nyílt arra, hogy a Grúziából, Örményországból, Tesszalonikibõl, Athénból, Moszkvából, Szentpétervárról, Macedóniából, Romániából, Szerbiából, Rómából, Texasból, Münsterbõl, Regensburgból, Jénából és még ki tudja, a világ hány pontjáról érkezõ kutatókkal barátságban vitatkozzunk a Szentlélek hatásáról a Bibliában és ábrázolásáról az ikonográfiában. Ahhoz, hogy megértsük az antik szövegeket, meg kellett érteni egymást és egymás hagyományait. Érdekes volt azzal szembesülni, hogy Tesszalonikában a város peremén dolgozó ortodox papnak nagyjából ugyanazzal a problémával kell szembe nézni, mint a Belgrád külvárosában tanító szerb hitoktatónak.

Egyrészt a mai tizenévesek nem ismerik a múlt kultúráját, másrészt napjaink kultúrájának problémáival kell szembesülniük. Ezen a rendezvényen egymás sikeréért tudtak imádkozni a különbözõ nemzetiségû kutatók, és ha a közös Biblia-olvasásnak csak ennyi is volt a hozadéka, már ezért megérte. Persze ennél tovább is jutottunk. A keresztény egyházak viták kapcsán váltak szét, és most a közös Biblia és a közös problémák által közelítenek egymáshoz. Ezt éreztem Belgrádban az ikonok alatt. DR. BENYIK GYÖRGY

A. C. Portalain:

CSÖNDES LITÁNIA A szóért, mely bõrünk alatt lüktet A szóért, amelytõl szomjazunk A szóért, amely ködbe vonja a derûs horizontot A szóért, mely hangja a nyelvnek A szóért, mely szakadékba visz ezért és még sok minden másért el ne vedd tõlünk testté lett Igédet, Uram! A szóért: atom A szóért: bomba A szóért: rakéta A szóért: halál ezért és még sok minden másért el ne vedd tõlünk testté lett Igédet, Uram!

11


2013. SZEPTEMBER

A Szentlélek legyen életünk vezére Nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha mindent ellenõrzésünk alá vonhatunk, ha mi tervezzük meg életünket saját koncepcióink, bizonyosságaink, ízlésünk szerint. Ez történik Istenhez fûzõdõ kapcsolatunkban is. Követjük és befogadjuk õt egy bizonyos pontig; azonban nehezünkre esik, hogy maradéktalan bizalommal ráhagyatkozzunk, hogy a Szentlélek legyen életünk lelke, vezére minden választásunkban. Félünk attól, hogy Isten új utakra vezessen bennünket, hogy ki kelljen lépnünk gyakran korlátolt, bezárt, önzõ látóhatárunkból, és megnyíljunk Isten horizontjainak. Az újdonság, amit Isten életünkbe hoz, nem önmagáért való, nem arra szolgál, hogy leküzdje az unalmat, mint ahogy ez gyakran történik napjainkban. Isten újdonsága adja meg számunkra a valódi örömet, lelkünk békéjét, mert Isten szeret minket és csak javunkat akarja. Nyitottak vagyunk-e Isten „meglepetéseire”? Vagy bezárkózunk félelemmel telve a Szentlélek újdonsága elõtt? Bátrak vagyunk-e, hogy új utakra lépjünk, amelyeket Isten újdonsága kínál fel, vagy védekezünk mulandó struktúrákba zárkózva, amelyek elveszítették a befogadás képességét? FERENC PÁPA

Hálatelt szívvel fordulunk hozzád Urunk, hogy megteremtetted számunkra a házastársunkat, és megõriztél bennünket egymás számára. Köszönetet mondunk Nektek, kedves Tátra téri Hívek, hogy velünk ünnepeltétek családunk születésnapját, és megannyi segítséget nyújtva imáitokkal mellettünk álltatok. SZABÓ

CSALÁD:

KLÁRI

ÉS

CSANÁD

H Í R E K „A tarjánvárosi közösség a gyermekek ebédjéért” akciót szeretnénk a következõ tanévben is folytatni. A karitász csoport kéri, hogy a rászoruló gyermekek iskolai étkeztetéséhez továbbra is járuljon hozzá, aki teheti. A felajánlott támogatás összegét kérjük minden hónap elején az irodában befizetni. *** Templomunkban 2014 pünkösdjén bérmálkozás lesz. Kérjük a szentség felvételére jelentkezõket, hogy mielõbb keressék meg a plébánost vagy a hitoktatókat, illetve az irodában iratkozzanak fel!

Sok szeretettel köszöntjük testvéreinket, akik az újjászületés szentségében részesültek: • Dóda Regina • Dombi András József • Farkas Csamangó Erik Viktor • Fülöp Péter Pál • Juhász Zora Zsófia • Pápai Virág • Pásztor Noémi Vivien • Reseterics Veronika • Schmedthans Annika • Tóth Tamás Dávid

Az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békében!

Június 22-én, szombaton délután közösségünk Orosházára látogatott volt plébánosunk ezüst miséjére. A 25. évforduló alkalmából az algyõi, az orosházi és székkutasi hívekkel együtt egy új reverendát ajándékoztunk Misi atyának. Ezúton is kérjük a Jó Isten áldását életére és munkájára, további jó egészséget kívánva.

† Ács Gáborné Vincze Rozália † Dr. Ádok Vince † Farkas Tiborné Mayer Sarolta † Fischer Györgyné Dörgõ Rózsa † Kanyó Mihályné Takács Margit † Király Jánosné Csõke Rozália † Nagy-Pál Gabriella † Papp Károly † Róka Lajosné Tompos Ilona † Szabó Csilla † Süli-Csontos Pálné Tómán Erzsébet † Ungvári Béla Imre † Võneki Szilveszterné Sinkó Anna

Hittanos tábort záró szentmise (2013. július 17.)

Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:

A „boldogok” imája Dicsõség neked, imádott Jézusunk, akit azért kent föl az Atya, és azért küldött el, hogy Örömhírt vigyél a szegényeknek, szabadulást hirdess a foglyoknak, látást a vakoknak, és szabadon bocsásd a megtörteket! Boldogok vagyunk mi, szegények, mert bár télen fázunk, és nem tudjuk fizetni a fûtést, nélkülözünk minden kényelmet, vagy sokszor hajléktalanul koldulunk az esõben, hóban, és elfagynak végtagjaink az utcán, vagy sokan alszunk összezsúfolva a hajléktalanok szállójában, szakadt és piszkos a ruhánk, mégis örülünk, mert te, imádott Jézusunk, nekünk ígérted az Isten országát. Boldogok vagyunk mi, éhezõk, mert bár a szemetesben turkálunk mások által nem kívánt vagy nem becsült falatok után, vagy a kutyákkal együtt fölszedjük az útszélrõl az eldobott kenyérdarabot, vagy naphosszat állunk sorban a tûzõ napon egy marék rizsért, vagy épp egész nap nem eszünk semmit, és már betegek vagyunk az éhségtõl, vagy csonttá és bõrré soványodott gyermekeink halnak meg betegségben és éhínségben, mégis örülünk, mert te, imádott Jézusunk, kielégítést ígértél nekünk. Boldogok vagyunk mi, akik most sírunk, mert bár igazak voltunk, de a hamis világ kitaszított, meggyalázott, elítélt, megvert, kisemmizett, kigúnyolt, letaposott és elátkozott minket, vagy sírunk, mert elvesztettük szeretteinket, vagy azt, amit szerettünk, és sírunk, mert a bánat mardossa a lelkünket, mégis örülünk, mert te, imádott Jézusunk, nevetést ígértél nekünk. Boldogok vagyunk, mert gyûlölnek, mert kirekesztenek, szidalmaznak és kivetik nevünket, mint a gonoszt, Érted, az Emberfiáért. Örülünk és vigadunk, mert nagy a mi jutalmunk a mennyben! Dicsõség neked, imádott Jézusunk, akit azért kent föl az Atya és azért küldött el, hogy Örömhírt vigyél a szegényeknek, hogy szabadulást hirdess a foglyoknak, és látást a vakoknak, és szabadon bocsásd a megtörteket! Ámen.

9-12; 9-12; 9-12; 9-12; 9-12;

15-18 15-18 15-18 15-18 15-18

Vasárnap: 10 és 18 óra Hétköznap: 18 óra Igeliturgia: 18 óra Gyóntatás: szentmisék elõtt fél órával Lelkibeszélgetés: elõre megbeszélt idõpontban, de sürgõs ügyben bármikor lehet a plébánost keresni.

Szõlõfürt A Szeged-Tarjánvárosi Szent Gellért Plébánia kiadványa. Megjelenik évente négy alkalommal. Lapzárta: 2013. szeptember 18. Szerkesztõség tagjai: Dr. Benyik György felelõs szerkesztõ dr. Miseta Mária szerkesztõ Zólyomi Norbert szerkesztõ, számítógépes-tördelõ Szerkesztõség címe, elérhetõsége: 6723 Szeged, Tátra tér 5. Telefon/Fax: (62) 483-750 Mobil: 70/525-2106; 20/823-1979 E-mail: [email protected] A Szõlõfürt az Interneten is olvasható. Honlapunk címe: http://www.szegedtarjanplebania.hu

Gellért, az elsõ Magyarországi biblikus

Recommend Documents