Házi istentisztelet
Vasárnap 8:45 Énekkari összpróba 10:00 Istentisztelet (párhuzamosan a gyermekeknek: vasárnapi iskola, óvodások órája a Bárkában) istentisztelet után 1115-kor: Első- és másodéves konfirmandus órák a Bárkában
a Bocskai u. 1. sz. alatt kedd 15 óra szeptember 29. október 27. (úrvacsora reformáció alkalmából) november 24. (úrvacsora advent alkalmából) december 22. (úrvacsora karácsony alkalmából)
„Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” Ézsaiás 52,7
Hétfô 815 Óvodai istentisztelet 18:00 Gyülekezeti imaóra
Munkatársi óra Presbitereknek és körzetgazdáknak minden hónap 1. vasárnap 16 órakor (a Bárka konyhájában)
Csütörtök 10:00 Baba-mama kör (páratlan hét) 18:00 Bibliaóra
október 4., november 1., december 6.
Péntek
Férfi óra
18:00 Házaskör (páros hét)
október 9. péntek 18 óra november 6. péntek 18 óra december 4. péntek 18 óra
Szombat 18:00 Ifi órák (14 évtől)
Női óra
Lelkészi hivatal
18 órakor (a Bárka konyhájában)
Hivatali rend Hétfő: 9-12 és 16-18 óra Kedd: 9-12 óra (pénztári órák) Szerda: – (lelkészek tanulmányi napja) Csütörtök: 9-12 és 16-18 óra 9-12 óra (pénztári órák) Péntek: telefon:
20. évfolyam 2015/2. szám
szept. 25., okt. 23., nov. 20., dec 18.
Baba-mama kör
+36 28 742498
Páratlan hét csütörtökön 10-1130
impresszum:
Bibliaiskola
A Péceli Református Egyházközség híradója Megjelenik 1100 példányban. Kiadó: a gyülekezet Szerkesztõ: Kovács Gergely Tördelô: Ridegné Szabó Zsófia A lapot önkéntes adományokból tartjuk fent. Bankszámlaszám: 10918001-00000061-89060000 E-mail:
[email protected] Gyülekezeti honlapunk: www.pecelref.hu
szeptember 27. október 25. november 29. december 13.
16
Nagy Kornélia
SZENTLÉLEK HÍVÁSA Nélküled csak könyv a Bibliánk: Talán szebb, különb, mint sok másik, Nélküled Jézus ember volt csak És holtak maradnak a holtak, De ha tüzed betölthet minket, Megvilágítja értelmünket, Látjuk Benne a Fiú- Istent. Ki értünk odaadott mindent, Megváltotta a holt világot, Hogy aki Megváltónak vallja, S mi boldog tanúk, valljuk, éljük, Mert üzenetét már jól értjük… Jöjj Szentlélek, áradj ki reánk!
Aggeus
Szeptember 19. Templomtakarítás
Aggeus idejében Isten népe életében valami félbe maradt. Isten megszabadította népét a babiloni fogságból. Sokan hazatérhettek, és el is kezdték az újjáépítést. Újra szolgálhatták az Urat, atyáik Istenét. Ismét szolgálatba álltak a papok, Isten népe újra áldozatokkal tisztelhette Istenét. Megindult a romos város és a jeruzsálemi templom újjáépítése. Az ígéretes munka lendülete azonban megtört, a munkák leálltak, és a jó kezdet után Isten népe félbe hagyta a templomépítést, az akarat elfogyott, a kezek lehanyatlottak.
Aggeus könyvének nagy kérdése: megállhatunk-e félúton? Nagyon könnyű elkezdeni egy diétát, de egyáltalán nem könnyű heteken keresztül végig kitartani benne. Könnyű elkezdeni a zenetanulást, de nehéz napról napra kitartóan gyakorolni a sikeres fellépésig, a művészi pályáig. Két szerelemre lobbant szívű fiatal könnyen tesz élethosszig tartó ígéretet Isten és emberek előtt, de kevesen vállalják fel a társukat a nehezekben is, félúton meg nem állva, és az útfélen ott nem hagyva a másikat. Könnyű egy új szolgálatot elindítani az egyházban, de nehéz hétről hétre felvállalni a vele járó rendszeres felkészülést, kapcsolattartást, egyeztetéseket. Valaki a megtérése után bizonytalanul kérdezte: „Vajon ki tudok tartani mindvégig? Most hiszek Jézus Krisztusban! Hálás vagyok neki, mert megmentett bűnös életemből. De attól félek, hogy megváltozom, és nem tudok egész életemben kitartani Jézus mellett.” Félbemaradhat egy hívő élet? Vajon ki tudunk-e tartani, vagy valamilyen élethelyzetben meggondoljuk magunkat, és félúton, a mennyei cél előtt leállunk? Mindaz, ami a megtérésben ígéretesen elindult, félbe maradhat-e, vagy célba ér? Életünk sok területét érintő kérdésről szó Aggeus könyve.
Egy rövid könyv, amely bemutatja, hogyan bátorítja Isten a földön élő meglankadt, lendületét vesztett hívő embereket. Krisztus előtt 520. szeptember 21-én Isten üzenetet küldött, amivel újra mozgásba hozta a félúton megállt, be nem fejezett építkezést. Eszméltető üzenet, bátorító mennyei szó, megerősítő ígéretek, amelyek egykor, és ma is talpra állítják a hívő embereket. E rövid ószövetségi könyv isteni fényben mutatja be kudarcainkat, életünk, törekvéseink elhibázott irányát. Mennyei ígéretek ragadják meg a hívő lelkét, bátorítják meg szívét, és hozzák mozgásba a meglankadt kezeket. Isten maga lép közbe azért, 2
Szolgálatok
„Megtöltöm e házat dicsőséggel!” (Aggeus 2,7)
December 13. 1115 Gyermekek csomagjának készítése 20. Családos karácsony 23. előkészítő szolgálat karácsony alkalmából 24. 15.00 istentisztelet a Bárkában 25-26. úrvacsorás istentisztelet karácsony alkalmából 31. 15.00 Óévi istentisztelet
Október 18. Gyülekezeti csendesnap 22-24. Konfi-Ifi hétvége 29-31. Előkészítő szolgálat November 1. Úrvacsorás istentisztelet reformáció alkalmából 13-15. Presbiteri hétvége 26-28. Adventi előkészítő szolgálat 29. Úrvacsorás istentisztelet
Pecznyík Pál: Érthetetlen kegyelem Miért szeretsz Jézusom? Felfogni azt nem tudom. Szíved megszánt engemet, megmentetted lelkemet!
Mélybe vont a bűnteher, mégsem hagytál veszni el! Helyettem, bűnös helyett, Te adtál vért, életet!
Tudtad: Sátán mily komisz, hízelegve, bűnbe visz. S bűnöm miatt a halál, bárhol leszek, rám talál.
Bűnöst így szeretni még, hogy befogadjon az Ég, Óh csak Te tudsz, senki más, nálad vár szebb új lakás.
Ilyen szeretet felett, már csak ámulni lehet, hogy üdvöt adtál nekem, érthetetlen kegyelem!
15
Dsida Jenő Gyertyaláng Gyertya vagyok az éjszakában, fényért harcoló törpe bajnok. Te sóhajtozol, Istenem, S én jobbra hajlok, balra hajlok.
Erdei sok-sok sétaútban szemed már nagyobb éjt is vert át és mégis viszel engemet: lengő, libegő pisla gyertyát.
Csak gyöngén tartasz a kezedben, mert lanyha szolgád vagyok, vásott s ezért zizeg az esti szél: A Te szomorú sóhajtásod.
Neked köszönhetem, hogy néznek, s hogy engemet is néha látnak, s hogy csudálkozva bámulom sötét ívét az égerfáknak.
Lehetőségek klastromában annyi elrejtett fáklya-szent él! Uram, hát mi az érdemem, hogy megláttál és kiszemeltél?
Gyertya vagyok az éjszakában, fényért harcoló gyönge bajnok. Neheztelsz-e rám, én Uram, hogy jobbra hajlok, balra hajlok?
Viaszk vagyok és rongy szövétnek, mit se tanultam, mit se láttam s Te tudod, hogy egy gyertyaláng nagyon kevés az éjszakában.
Úgy szeretnék kedvedre égni reszkető, boldog éji útban! Ha gyöngeségem fáj Neked, sóhajts nagyot, - s én kialudtam.
hogy a hívő élet, a szent szolgálat ne maradjon félbe, hanem elérje célját! E cél nem változott évszázadok alatt, ugyanaz maradt Aggeus idejétől, Jézus Krisztus földi életében, a reformáció idején, és a mi korunkban is: soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség! A földön élő hívő nép életének, szolgálatának célja és ígérete: „Betöltöm e házat dicsőséggel!” Aggeus idejében a félbemaradt munka újra megindult és célba is ért. A templom felépült, és Isten dicsősége felragyogott. Jézus Krisztus szolgálatában a mennyei Atya akarata nem maradt félben, a Fiú megdicsőítette az Atyát. A megváltás műve „elvégeztetett”, Jézus nem csak meghalt, de fel is támadt, és teljes testi-lelki üdvösséget szerzett övéinek. A reformáció idején az evangélium hirdetésében, és követésében újra felragyogott Isten dicsősége, és sok hívő elődünk életét, családját, otthonát betöltötte Isten dicsősége. Hadd mozdítsa hát meg Aggeus könyvének mennyei üzenete a te szívedet, és kezeidet is kedves olvasó. 2015. októberében, a reformációra
emlékezve a péceli istentiszteleteken együtt is hadd szólítson meg minket a „seregeknek Ura”, aki azt akarja, hogy az üdvösség nagy műve a te életedben is elinduljon, és nehogy félbe maradjon, hanem elérjétek „hitetek célját, a lélek üdvösségét.” Az eszméltető figyelmeztetésekkel és a bátorító ígéretekkel a mindenható és szuverén Isten szólal meg közöttünk is. Ő nem csak Aggeus, Zerubbábel, vagy Jósua Istene. Ő a mi Istenünk, a Jézus Krisztusba vetett hit által. Ő, a mi Istenünk ígérte meg, hogy az érte végzett szolgálat nem lesz értelmetlen, mert nem marad félbe. Isten népe szolgálatán, a hívő élet küzdelmén ma is felragyog Isten dicsősége. Vedd hát kezedbe, és szívedre kedves olvasó Aggeus könyvét, és legyen az istentiszteleteinken lelkedet megerősítő táplálék, hogy Isten jó munkája félbe ne maradjon, hanem betöltse a te életedet is az Ő dicsősége! „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58) Cs.Nagy János lelkipásztor
14
3
Beszámoló a gyülekezeti életünk eseményeiről
július 6. július 10.
Kóti Mihály (68 év, Adács, Akác u. 68.) Monori Gyuláné sz. Botlik Magdolna (82 év, Pécel, Rákos u. 4.)
2015. április elejétől 2015. szeptember közepéig
július 28.
Ökrös Lajosné sz. Szilasi Rozália (74 év, Pécel, Petőfi u. 30.)
Május 21-23. között bűnbánati alkalmakat tartottunk a gyülekezeti házban, a Kovács-Hajdu Albert, Budapest-Nagytétényi református lelkipásztor szolgálatával. Május 24-én pünkösdi úrvacsorás istentisztelet keretében emlékeztünk a Szentlélek kitöltetésére. A konfirmáltak ezúttal tettek fogadalmat és járultak első alkalommal az úrasztalához. Május 25-én délelőtt szintén úrvacsorás istentisztelet volt, az ifjaink pedig a biatorbágyi országos ifjúsági csendesnapon vettek részt. Június 7-én gyülekezetünk adott otthont a mátravidéki lelkészkör presbiteri konferenciájának. Június 15-én gyülekezetünk képviselő is jelen voltak az Északpesti Református Egyházmegye közgyűlésén, amelynek ezúttal az érdligeti gyülekezet adott otthont. Június 28-án búcsúzott el a gyülekezettől Sípos Előd Zoltán beosztott lelkész, aki a dombóvári gyülekezetbe kapott kinevezést. Július 5-11. között kicsinyeink nyári táborban vettek részt a Papp tanyán, Csizmadia Márta hitoktatónk vezetésével. Július 12-én az istentiszteleten Tariska Zoltán péceli nyugalmazott lelkipásztor szolgált igével. Július 12-17. között volt ifjaink
Április 2. és 4. között bűnbánati hetet tartottunk a gyülekezeti házban, a helyi lelkészek és Sulán Emese budapesti teológiai hallgató szolgálatával. Április 5-én délelőtt úrvacsorás isten tiszteleten ünnepeltük Jézus Krisztus feltámadását, és ekkor tettek fogadalmat felnőtt konfirmandusaink is. Április 6-án délelőtt szintén úrvacsorás istentisztelet tartottunk. Délután a gyülekezet fiataljai kirándulást tettek a Pilisben. Április 12-én gyülekezetünk tagjai is részt vettek a fóti női csendesnapon. Április 24. és 26. között konferenciát tartottunk konfirmandusaink és ifjaink számára, ahová egy napra bekapcsolódtak egyházmegyénk más gyülekezeteinek konfirmandusai is. Április 26-án gyülekezetünk presbiterei is részt vettek a mátravidéki lelkészkör hévízgyörki presbiteri konferenciáján. Május 1-jén a gyülekezet házas körének tagjai kirándulást tettek a gödöllői arborétumban. Május 10-én énekkarunk is részt vett az Északpesti Református Egyházmegye kórusainak találkozóján, ennek házigazdája idén a biai református gyülekezet volt. Május 14-én volt fiataljaink konfirmációi vizsgája a gyülekezeti házban. 4
Augusztus augusztus 5. Tóth Kálmán (81 év, Pécel, Zoltán u. 21.) augusztus 24 Faragó Lajos Gyula (57 év, Pécel, Zoltán u. 67.) augusztus 28. Byrszky Mártonné sz. Murzsa Julianna (91 év, Budapest, Tátra u. 11.)
Megkereszteltek: Ambrus Bálint: dr. Ambrus Attila és dr. Tóth Éva kisfia (Pécel, Gyár u. 1/b.) Konfirmáltak: Kuszák Eszter Muratov Lea Nagy Edina Orosz Júlia Sára Szabó Csaba Tikász Bence Felnőtt konfirmandusok: Molnár Endre Csaba Molnár Endre Csabáné sz. Baczoni Marianna Nagy-Vozár Dóra Házasságot kötöttek: 2015. január 24.: Papp Viktor és Láng Hajnalka 2015. április 24.: Árva Ferenc és Böröcz Szilvia Ágnes 2015. június 5.: Nagy Dávid Márk és Nagy-Bereczky Anna 2015. június 20.: Gulydi Sándor és Szabó Éva 2015. augusztus 22.: Fábián László és Antal Annamária (Zentán kötöttek házasságot)
13
Anyagkönyvi hírek Elhunytak Március március 11. Gerhát Gábor (63 év, Szirák, Kossuth u. 50.) március 13. ifj. Burai Károly (52 év, Pécel, Gyár u. 24.) március 17. Szemők Szilvia (23 év, Pécel, Faiskola u. 7.) március 19. Korsós Tibor (79 év, Pécel, Pesti u. 11/a) március 20. Sági Lászlóné sz. Demel Aranka (75 év, Pécel, Hunyadi 35.) március 25. Pálinkás Károlyné sz. Jónás Borbála (94 év, Pécel, Zoltán u. 8.) március 25. Balla Sándor (73 év, Pécel, Temető u. 9.) március 27. Mikes Istvánné sz. Eperjesi Julianna (91 év, Pécel, Maglódi u. 127.) március 27. Móczár Lajosné sz. Somogyi Julianna (97 év, Pécel, Maglódi u. 18.) Április április 14. Szakács Ferencné sz. Gyenes Margit (94 év, Budapest, Kopolya u. 3.) április 16. Piros Imréné sz. Bátori Ida (89 év, Pécel, Berzsenyi u. 7.) Május május 12. május 15.
Bundik Sándor Károly (71 év, Budapest, Csordás u. 20.)
Banda Jánosné sz. Rácz Margit Matild (85 év, Budapest, Szabadság u. 24.) május 15. Fórizs Sebestyén (46 év, Pécel, Isaszegi u. 7.) május 15. Kocsis Árpádné sz. Ármos Erzsébet (75 év, Pécel, Széchenyi u. 23/a) május 22. Szászi József (66 év, Pécel, Pekáry u. 4.)
Június június 5. Kovács Gyuláné sz. Mladoniczki Judit (66 év, Pécel, Völgy u. 24/a) június 15. Tamás Zoltánné sz. Orosz Papp Emma (89 év, Pécel, Bem u. 6.) június 29. Szőke Jenőné sz. Széki Irén (70 év, Budapest) Július július 3. Papp Jánosné sz. Hudecz Edit Magdolna (71 év, Pécel, Felsősor 38.) 12
szolgálatát közöttünk Czakó Zoltán VI. éves teológus. Augusztus 20-22. között bűnbánati alkalmakat tartottunk a gyülekezeti házban a helyi lelkészek szolgálatával. Augusztus 23-án délelőtt úrvacsorás istentiszteleten adtunk hálát Istennek az új kenyérért. Augusztus 27. és 30. között volt fiataljaink hétvégéje a Velencén. Augusztus 29-én a gyülekezet tagjai kirándulást tettek a Dunakanyarban. Szeptember 7-én óvodai tanévnyitó istentiszteletet tartottunk a templomban.
gyülekezeti hete a Heves megyei Pétervásárán, lelkészeink, és a londoni Lyonsdown fiataljainak szolgálatával. Július 19-én Richard Hall, a londoni Lyonsdown gyülekezet missziói munkatársa szolgált közöttünk az istentiszteleten, illetve a délutáni szeretetvendégségen. Július 24. és 27. között volt a házas kör családi hétvégéje a Heves megyei Pétervásárán. Július 27. és 31. között gyermekhetet tartottunk a gyülekezeti házban Bózsó Andrea vezetésével. Augusztus 1-jén kezdte meg
Margit István főgondnok
Bemutatkozás választottam, bár mondanom sem kell azt, hogy ebből én semmire sem emlékszem. Ezután négy évig nem is láttam anyukámat és a testvéremet. Évekkel később újra elkezdtük felvenni a kapcsolatot, először csak hetente találkoztunk két-három órát, majd amikor már nagyobb lettem, ez az időtartam hosszabb is lett. Édesapámat a válás eléggé megviselte. Sokszor veszekedtünk, de sok jó élményünk is volt. Amint vége volt az iskolának, azonnal utaztunk Fegyvernekre, ahol a nagyszülők laktak. Minden nyaramat itt töltöttem, ahol sokszor dolgoztunk, mint napszámosok, délután pedig
Czakó Zoltán VI. éves teológusként szolgál a gyülekezetünkben augusztus óta előre láthatóan egy éven keresztül. Kértük, írjon magáról pár sort, hogy jobban megismerjük. 1985-ben születtem Budapesten. Édesapám katolikus, édesanyám pedig református volt, de egyikük sem gyakorolta a vallását. Olyannyira nem foglalkoztak ezzel, hogy engem meg sem kereszteltek gyerekként. Ha jól emlékszem a 3. osztályt végeztem az általános iskolában, amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy különválnak. Egy bírósági tárgyaláson én az édesapámat 5
nem emlékszem, de ott az egyik prédikáció után írta, hogy imádságban mondjuk el Istennek a bűneinket. Gondoltam magamban miért is ne, nem lesz belőle baj. Elkezdtem sorolni a bűneimet, de közben egy hihetetlen nagy kétségbeesés is nyomta a vállamat, és akkor hasított belém az a felismerés, hogy a Jézus Krisztus mindezeket elvette és Isten Őt sújtotta helyettem. Nem sokkal ezután egy vicces eset is történt. Az ifi vezető elhívott egy találkozóra, mondván beszélgessünk csak ketten. Leültünk egy étteremben és próbált evangelizálni, mire a végén csak annyit mondtam: „Nem kell aggódnod, már megtértem.” A szakma elvégzése után még négy évig dolgoztam, először egy Flextronics nevezetű cégnél, azután pedig egy gyógyszeripari cégnél helyezkedtem el, ahol mindenféle elektronikai berendezéseket javítottunk és kapcsolószekrényeket készítettünk. Innen jelentkeztem a teológiára is. Már rögtön a megtérésem után gondolkoztam rajta, de végül is édesapám rossz anyagi körülményei miatt nem léptem meg. Sokszor az elhívás kapcsán megkérdezik tőlem azt, hogy volt-e igém? Erre pedig én mindig azt válaszolom: „nem”. Csupán egy belső késztetésem volt erre, ami az idő múlásával egyre jobban feszített. Az ige által való vezetést azért nem szeretem, mert szinte minden alkalommal – legalábbis én – érzelmek vagy szimpátia alapján döntök. Mindezt pedig elrejtem „az igei vezetés” köntöse
horgásztunk vagy elmentünk a Tiszára fürödni. Érettségi után letettem egy elektrotechnikai vizsgát. Az iskola mellett sokszor dolgoztam, és az egyik ilyen „munkahelyen” ismerkedtem össze egy akkor még az óbudai gyülekezetbe járó taggal. Egymás mellett ültünk és sokat beszélgettünk. Ez a munka egy hónapig tartott, és az utolsó nap elhívott a gyülekezetbe. Elég lelkes voltam, hisz azelőtt soha nem jártam templomba, és nem tudtam mi fog engem várni ott. Egy ifjúsági órára „csöppentem be”, ahol akkor olyan 35-40-en voltak. Az ifi vezetővel már az elején nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki, aki egy középiskolában tanított olyan fiatalokat, mint amilyen én is voltam. Kaptam egy Bibliát, amit elkezdtem az elejétől olvasni, minden nap néhány fejezetet. Az 5Móz-ben volt egy ige, ami akkor megszólított: „De ha keresni fogod ott az URat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed. Ha nyomorúságban leszel, és utolérnek mindezek a dolgok, de végül megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz, és hallgatsz a szavára, akkor mivel irgalmas Isten az ÚR, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni.” /5Móz 4,29-31/ Ez akkor egy nagyon meghatározó ige volt számomra, hiszen ekkor úgy tekintettem magamra, mint akkor még egy kereső emberre. Ez egy nagy bátorítás volt nekem akkor. Párhuzamosan elkezdtem olvasni egy prédikációs kötetet is Cseri Kálmántól. A kötet címére már sajnos 6
gyerekek, hogy Istenre figyelve néhány csendes napot szenteljünk magunkra, gyerekeinkre, barátságainkra is. Új volt a helyszín, jöttek új családok, köttettek új barátságok. Sokatokkal pedig újra együtt voltunk, hasonlóan, mint hosszú évekig a Szeliditónál. Az előző évek kihagyása után - köszönhetően a hűséges szervezőknek (Kovács Zoliéknak, Cs. Nagy Jánosnak és családtagjainak, valamint külön köszönet a gyerekvigyázóknak!) ez évben is összejöhettünk néhány napra. Az indulás mindig viszontagságos. Az otthoni teendők, a családi és munkahelyi nehézségek mind vis�szahúznak. Egy ilyen program megszervezése sem csekély feladat. Aztán már milyen jó volt ott lenni! Milyen jó volt a régiek és újak hitéből és őszinteségéből erőt meríteni. Milyen jó egy befogadó közösségben együtt szembenézni azzal, hogy esendőek vagyunk, tele sok-sok hibával és nem szuperhősök, szuperanyukák és szuperapukák. És nem is szuperhívők, csak egyszerűen hívők. És milyen jó, hogy volt idő és hely és persze támogató közeg ezeket őszintén megosztani egymással. Hogy van egy biztos Forrás és mellette van egy állhatatos és hűséges közvetítőnk, lelkészünk személyében. Nagy áldás ez egy kis közösségnek. János most
sem jött üres kézzel, elhozta nekünk Sámuel történetét és a puritánok, a puritán házasság és gyereknevelés sokunk számára követendő példáit. Az előbbi ószövetségi történet (1Sámuel 2,35) sokunkat megérintett és késztetett elgondolkodni arról, vajon nekünk hogyan szól Isten. Ahogy Sámuel anyjának, Annának szólt, aki megértette, hogy az Istennel való kapcsolatnál nincs nagyszerűbb dolog, ahogy hálát tudott adni a beteljesedett ígéretért, fiáért, Sámuelért. Elgondolkodni, hogy hogyan szól most a mi életünkben Isten. Meghalljuk-e, ahogy Sámuel hallotta vagy figyelmen kívül hagyjuk Isten szavát, mint a legfőbb szolga, Éli főpap? És hogyan reagálunk rá? A megértett szót, Isten Igéjét hogyan alkalmazzuk? Megannyi súlyos és egyben izgalmas kérdés. A szűk négy nap nem volt elég a megválaszolásukra. De talán elindult bennünk valami, talán maradt egy Üzenet, amit hazavittünk. Az emlékek mellé. A közös egri séta, a Hosszú-völgyi halastavak sugározta nyugalom, a vidám és felfrissítő közös bükkszéki fürdőzés és a hirtelen jövő záporesővel záródó szalonnasütés emlékképei mellé. Ezek színesítik és építik közösségünket. Örülünk, hogy ott voltunk, Veletek voltunk, az Úrral voltunk. Jövőre is gyertek! Kapus család
11
Este fél hétkor gyűltünk össze vacsorára, utána pedig ismét csoportokra váltunk, és témánk az volt, hogy hogyan őrizzük meg a szívünket, hogyan őrködjünk a szívünk felett, hogyan tartsuk távol a szívünktől a bűnt: „Csalárdabb a szív mindennél javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!” (Jeremiás 17,9) Itt többek között szó esett arról is, hogy életünknek különböző élethelyzetei vannak: pl. a jólét, szenvedés, szolgálat, kísértés és a halál. Minden helyzetben ott van a veszély, viszont ugyanakkor ott van az evangélium, hogy őrizze a szívünket. A jólétben veszély lehet a büszkeség, a világ szeretete, megfeledkezünk Istenről. A pénz nem menthet meg, de Jézus igen, ezek a dolgok el fognak múlni, és a szívünket elfordítják Jézusról. A szenvedésnek is meg van a veszélye: panaszkodás, önsajnálat, nem vagyunk hálásak. Itt is az
evangélium tudja őrizni a szívünket. A szolgálat veszélye: a rossz motiváció, képmutatás. A kísértés veszélye, ha elhisszük a sátán hazugságát, ilyenkor eszünkbe juthat, hogy amit Isten mond, az jó. A halál veszélye pedig, amikor kételkedünk az üdvösségünkben, a sátán vádol minket, de hiába, semmi nem választhat el az Atyától. „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 8,39) A hazaindulás péntek délután volt, de szombat és vasárnap délután is összegyűltünk még, hogy közösségben legyünk egymással és Istennel.
mögé. Jobban hangzik mind magamnak, mind másnak is, hogy az „Úr mondta”, vagy az „Úr vezetett”, mint bevallani azt, hogy igazából „emberi megfontolásból” döntöttem így. A teológiai évek alatt a Békásmegyeri gyülekezetben szolgáltam, az utolsó évben pedig besegítettem a hitoktatásban is, mivel a gyülekezet hittan oktatója a kötelező hittan órák mennyiségével már nem tudott egyedül megbirkózni. A péceli gyülekezetbe először egy legáció alkalmával kerültem. Ilyenkor az ünnepek alkalmával kötelező egy általunk választott gyülekezetben
Golarics Gábor és Kinga
Az idei papp-tanyai gyermektábort július 5-11. között tartottuk, de a felkészülés már hónapokkal előtte elkezdődött. A hét vezető lelki programja Pál apostol életútjához kapcsolódott: foglalkoztunk a megtérése előtti életével, majd munkálkodásával, egészen haláláig. Szimbólumként kísérte az elhangzott szolgálatokat a hajó, amit felhasználtunk az áhítatokon, beszélgetéseken és kézműves-szabadidős programokon. Az életünket szimbolizáltuk a hajóval, ami, mint Pálnál is, haladhat jó vagy rossz irányba, majd történhet
Református családos hétvége Pétervására, 2015. július 24.-27.
kapcsolatunk ápolására. Ehhez nyújtott segítséget a Mátra északi lankáin elterülő kisvárosban, Pétervásárán rendezett családos hétvége. Egy a nyárra kiürülő régi fiúkollégium, az egykori királyi járási bíróság patinás falai közt találkozhattunk újra anyukák, apukák és
Nyári pihenést tervezgetve megfogalmazódott annak az igénye, hogy végre kilépjünk a mindennapjaink sodrásából: kívülről szemlélhessük az életünket, kicsit önmagunkra találjuk, valamint több időt tudjunk szánni az Istennel való, bizony olykor lazuló és erőtlenedő 10
prédikálni. Cs. Nagy Jánossal már ezelőtt is találkoztam, hiszen az én régi ifi vezetőm felesége, és Alexandra – János felesége – testvérek. Váltottunk egy ilyen találkozáskor már néhány szót, és egy csendes hét alkalmával is volt lehetőségem hallgatni Jánost. Az ötödév végeztével pedig felkért, hogy a gyakorlati évemet töltsem Pécelen. Mind a gyülekezetben és mind az iskolában igyekszem a képességeimhez és erőmhöz mérten munkálkodni és felmutatni az Úr Jézus Krisztust. Remélem az itt lévő szolgálatom a testvérek épülésére fog szolgálni. Czakó Zoltán
Beszámoló a Papp-tanyáról irányváltás (megtérés), kerülhet viharba (szenvedés), de a legfontosabb a cél, hogy mindig a biztos kikötő felé haladjon: ebben pedig Isten, hajónk kormányosa segít. Próbáltuk megértetni a résztvevő gyerekekkel, hogy amíg ők szeretnének kormányosok lenni, addig életük hajója a biztos halálba, pusztulásba jut, tehát, át kell engedniük az Úr Jézusnak ezt a szerepet, amint Pál is tette. Hagyniuk kell, hogy ő vezessen, az értékpiramisukon az első hely Istent illeti, és ha ezt betöltheti, akkor életük hajója a biztos kikötő, a Mennyország felé halad. 7
első papp-tanyai gyermektáborára, ami, szerintem, remekül sikerült. Hozzájárult ehhez a gyerekek bizalma és vidámsága, a segítő szolgálók csapata: a konyhában Gulydi Anikó és Dobos Eszter, a játékok szervezésében és vezetésében, a fiú csoportok beszélgetésvezetésében Rideg Tomi, Margit János, Mikolicz Andris, a lányok csoportbeszélgetésénél és felügyeleténél Kovács Kriszti, Muratov Kira, Rudas Kati, Busz Évi, a tábor ezermestereként pedig Váraljai János. A legtöbb feladat a tábor megszervezésével, a sokrétű előkészítő és utómunkában Csizmadia Mártára hárult. Megköszönöm a gyülekezetnek a természetbeli és pénzbeli adományokat és az imádságot, illetve mindezek előtt Istennek, hogy lehetővé tette számunkra az idei évben is, hogy megtarthassuk a tábort, hogy végig velünk volt, megáldott és megóvott minket.
A reggeli áhítatokat beszélgetések követték, ahol csoportokban bontogattuk az adott a témát, megpróbáltuk saját életünkre alkalmazni a hallottakat. Hálásan tapasztaltuk Isten segítségét és bátorítását a beszélgetések vezetésekor, és külön is hálás vagyok azért, hogy Muratov Kirával olyan csoportot kaptunk, ahol a lányok nagyon aktívak voltak, sok kérdéssel és hozzászólással segítettek nekünk, és talán kevesen tudták azt, hogy mind a beszélgetésekre való felkészülésekben, mind némely hozzászólásból mi is velük épültünk és erősödtünk. Egyik nap sem telt el csoportverseny és közös játék nélkül, megtartottuk a már szinte hagyománnyá vált vízi-olimpiát, számháborút. Volt íjászat, bibliai kvíz, vízibomba verseny, kézműves foglalkozás, sorverseny. Az eredményhirdetést az utolsó esti tábortűznél hirdettük ki. Jókedvvel gondolok vissza életem
Mikolicz Boglárka
8
Ifi tábor - Pétervására a sátán rögtön ki is akarja, és ha nem kapaszkodunk meg Krisztusban, akkor ki is fogja használni. Ezt követően Rich Hall angol testvérünk tartott egy rövid előadást, melyet Ifj. Mikolicz Gyula fordított, majd csoportokra váltunk, és így beszélgettünk tovább arról, miként is világít a hívő ember a mai sötét világban. Ezt János evangéliuma alapján tanulmányoztuk. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Istennél volt az Ige... Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” (János 1:1,4) A mai világ sötétségben van, mert az embereknek nincs, vagy ellenséges a kapcsolatuk Istennel. ”Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” (János 1,11). Akikben viszont ott van az élet, azaz Krisztus, azok világítani fognak a sötét világban, mert Krisztus megvilágosítja őket. A csoportos beszélgetéseken Heather Moate és Charlotte Cornes is végzett szolgálatot. Ezt követően megebédeltünk, majd a délutánokat kirándulással vagy pihenéssel töltöttük a táborban. Többek között voltunk a pétervásárai kilátón, ide egy gyalogos túra vezetett. Elmentünk megnézni az egri várat, voltunk a bükkszéki strandon, és volt olyan délutánunk is a mikor közös játékkal töltöttük el az időt.
Az idei ifi tábort Pétervásárán (Egertől kb. 25 km-re) tartottuk július 12-től 17-ig. Vasárnap délután volt az indulás, autókkal mentünk. A szállás két helyi kollégiumban volt. A héten velünk tartottak a soltvadkerti gyülekezet ifjai is. Az első este a szállások elfoglalásával telt, valamint vacsorával és egy rövid megbeszéléssel. Az igeszolgálatokat most is a Lyonsdown gyülekezetből érkező angol testvéreink segítették, akárcsak tavaly. Minden nap 8 órakor volt reggeli, majd utána közös áhitaton vettünk részt, melyen Cs. Nagy János gyülekezetünk lelkipásztora hirdette az Igét. Ezeken az alkalmakon a Pál apostolnak a Kolossébeliekhez írott levelét tanulmányoztuk: „Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.” (Kolossé 1,18) Megértettük: a hívő ember életében Krisztusnak kell betölteni az első helyet, így nyer igazán értelmet az ember munkája, bizonyságtétele, minden cselekedete, és ha folyamatos kapcsolatban vagyunk az Úrral akkor fogjuk meglátni, hogy mi a terve a mi életünkben, életünk egy adott szakaszában. Ehhez Krisztusnak kell lennie az elsőnek, mert ha nem, akkor helyet adunk a kísértéseinknek, vágyainknak, és ezt 9
