Hazánk KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
A KDNP, az MKDSZ és a BIA lapja
2007. november
A zsarnokság ma nem terror, hanem manipuláció formájában jelenik meg
Meg kell állítanunk a kormány ámokfutását „A szociális népszavazás sikeressége érdekében kérem tisztelt Tagtársamat, hogy segítse aláírásával kezdeményezésünket. Hívja fel családja, barátai, ismerõsei, tagtársai figyelmét, csatlakozzanak a népszavazáshoz, hiszen most olyan lehetõség elõtt állunk, amely biztosíthatná a népakarat érvényre jutását, a demokrácia helyreállítását, a szociális válság megoldását.” 3. oldal
Nyugdíjrendszer és termékenység
Ünnep nélkül sivár az ember élete, ünnep és közösség összetartozik, hiszen egyedül nem lehet ünnepelni. Vannak családi közösségeinknek családi ünnepei, az egyháziaknak az egyházi ünnepek, a nemzet egészének pedig a nemzet ünnepei, még akkor is, ha ezt sokszor helyi közösségben üljük meg. A magyar társadalomban sok érték van, de sajnos a betegség tünetei is jelentkeznek. Egyik ilyen tünet az ünnepek elszürkülése. Nemcsak a hagyományaink tisztelete kopott meg, és nemcsak a jövõbe vetett remény csökkent sokakban, hanem a jelen ünnepei is elsivárosodtak. Újból meg kell tanulnunk ünnepelni. Mi lehet ennek az oka? Nyilván az életformaváltás, aminek lényeges eleme az elmagányosodás. Nem szeretnék most statisztikai adatokkal senkit untatni, de tudjuk azt, hogy nem csupán a házasságkötések száma csökkent, hanem az élettársi kapcsolat, házasságkötés együttes – tehát a párkapcsolatok – száma is. Ez azt mutatja, hogy az emberek magányosodnak, még akkor is, ha mögé bármilyen ideológiát tesznek. Ez a magányosság, ez az atomizálódó társadalom nem képes az ünnepek ízét, han-
gulatát úgy megélni, mint egy közösségekre épülõ társadalom. Miért mondtam ezt el? Azért, mert ma a nemzeti ünnepekrõl szeretnék néhány szót szólni, hiszen most ünnepeltük 1956. október 23-ának eseményeit. Ilyenkor, nemzeti ünnepeinken történelmünk nagyjai elõtt hajtunk fejet, és felidézzük a történelem egy-egy nagy pillanatát, illetve annak üzenetét, annak eszmeiségét. Az ünnepeink között sok a forradalmakra, szabadságharcokra emlékezõ ünnep. Ezeknek van egy sajátossága, végigvonul a történelmünkön három gondolat: a szabadságszeretet, a hazaszeretet és egyfajta erkölcsi emelkedettség. A szabadságszeretet nem mást jelent, mint megélem a szabadságomat, tisztelem a másik szabadságát, és küzdök a nemzet szabadságáért. A hazaszeretet már maga a nemzet szabadságáért való küzdelem. Folytatás a 3. oldalon
„A születési ráták stabilizálódása és a foglalkozási ráták csekély mértékû növekedése esetén a jelenlegi állapothoz hasonló, vagy kissé romló pálya alakulhat ki az elkövetkezõ évtizedben.” 6–9. oldal
Elfogadhatatlan a költségvetési törvénytervezet „A kormány költségvetése azt prognosztizálja, hogy a gazdasági növekedés jövõre 2,8 százalékos ütemû, míg a deficit nagysága a GDP-re vetítve 4,1 százalékos lesz. Nincs olyan szakértõ, 'ki ne azt állapítaná meg, hogy ez csak óhaj! Sõt az is megállapítható, hogy a gazdaság immár maradandóan eltért a konvergencia-programban felvázolt úttól.” 14. oldal
A népszavazás az elsõ lépés a megoldások felé Aki erõszakhoz nyúl, a hatalom szolgájává válik „Betelt a pohár!” – mondta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a párt Astoriánál megtartott 1956-os emlékünnepségén. A politikus szerint a jelenlegi válságot csak józanul, erõszak nélkül lehet megoldani, ennek elsõ lépése a népszavazás. Orbán Viktor szerint az ünnepségen a zord idõjárás ellenére jelenlévõ negyedmillió ember azt demonstrálta, hogy a tavalyi rendõrattak után sem félnek. Emlékeztetett: akkor a törvénytisztelõ polgárok emberi méltóságát taposták sárba a maszkjuk mögé rejtõzõ verõlegények, mögöttük a megrendelõ hatalom jól kivehetõ sziluettjével. Hozzátette: nem felejtenek, a közvetlen parancsnokokat, a rendõri vezetést, az õket biztató politikusokat is felelõsségre vonják majd. A pártelnök 1956 kapcsán azt mondta: „A Kelet ellen vívtuk a forradalmat.” Szerinte a keleti politika nem tûri az önállósodást, a függetlenséget és a szabadságot, vagyontalanná, kiszolgáltatottá tesz, elszegényít, megfélemlít. A szabadságharc viszont „új korszakot nyitott, és megsebezte a keleti koloszszust”. Hozzátette, hogy a forradalommal az önálló, független, polgári élet garanciáit akarták kialakítani. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió helyén egy „újratatarozott keleti hatalom” terjeszkedik Oroszországtól és Ukrajnától Közép-Európán át
a Balkánig. A keleti új rend gyarapodó erõinek és helyi kiszolgálóinak hatását már a bõrünkön érezzük. „Ez nem a Nyugat, ez nem a huszonegyedik század, a Kelet és a múlt század újra elér, és visszahúz bennünket” – mondta Orbán Viktor. Ennek jeleként említette a maffiamódszerekkel élõ kormányzást, a szociális válságot, az elszegényedést, a munkanélküliség növekedését, a dobra vert országot, a kisemberek kiszolgáltatottságát, a süllyedõ polgárságot. „Betelt a pohár!” – mondta Orbán Viktor, hiszen Magyarországon évek óta semmi más nem jött létre, mint szenvedés, elkeseredés. A válság azonban a
bal- és jobboldali embert ugyanúgy érinti. Hozzátette: „nincs jobboldali vagy baloldali vizitdíj és munkanélküliség”. Megoldásnak a leszakadók és a középréteg közötti történelmi szövetségkötést tartja, ennek során hitet tesznek a népuralom, a demokrácia helyreállítása és az erõszakmentesség mellett. „Az erõszak ugyanis megsokszorozza az erõszakot, s aki erõszakhoz nyúl, akarva-akaratlanul is a hatalom szolgájává válik.” Orbán Viktor szerint a szövetségkötés a tandíjas, a vizitdíjas és a kórházi napidíjas népszavazásban testesülhet meg, ez az elsõ lépés az úton. Forrás: Magyar Hírlap
Nem egyeztethetõ össze egymással a Kádár-rrendszer és a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendje Az igazság pillanata volt 1956, a visszanyert emberi méltóság nagy példája. Az ötvenhatos forradalom mellett kiállni azt jelenti, hogy kiállunk a szolidaritás, a bizalom, a félelemnélküliség mellett. Erre különösen nagy szükség van ma jelentette ki Sólyom László a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából mondott beszédében. Az államfõ hangsúlyozta, minden évforduló hozzájárulhat ahhoz, hogy október huszonharmadikát a nemzet a szívébe fogadja, hogy a forradalom része
legyen a magyarság önazonosságának. Nem akarjuk és nem is lehet elfeledni azt, ami tavaly október 23-a estéjén és éjszakáján történt. A tüntetõ nem szegheti meg a törvényt, de a jogállamot a rendõrség törvénysértõ, erõszakos fellépése különösen sérti – tette hozzá. Sólyom László kiemelte, a tüntetõk és a tüntetéseken részt sem vevõk sokaságának súlyos bántalmazását „nem lehet lezárni úgy, hogy az elkövetõ rendõrök túlnyomó többsége ismeretlen tettes marad”. Sólyom László szerint mégis van egy adóssága az ötvenedik évfordulónak,
Hazánk
„még mindig nem egyértelmû a válasz a kérdésre: Nagy Imre vagy Kádár?” Az 1956-os forradalom és szabadságharc céljai, alapértékei a mai magyar alkotmánynak is. Az Alkotmánybíróság is többször megfogalmazta, hogy a forradalmat eltipró Kádár-rendszer és a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendje egymással össze nem egyeztethetõ – jelentette ki. Az államfõ azt is hangsúlyozta: a Magyar Köztársaság eszmei és történelmi alapja az, hogy 1956 forradalom volt. „Ezért bármilyen folyamatosság a Kádár-rendszerrel kizárt”. Forrás: mno
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2
2007. november
Célegyenesben a Fidesz–KDNP népszavazási kezdeményezése
Folytatás az 1. oldalról
Az erkölcsi emelkedettség pedig azt jelenti, hogy túllépek önmagamon, és megpróbálok a közösség felé, a másik felé fordulni, és ez a szép a forradalmi ünnepeinkben, hogy ott megjelenik az az emberi magatartás, amely képes a másik kezét megfogni, képes a másik felé fordulni, a nemzetért élõ emberek magatartása. De ne hagyjuk ki a másik oldalt sem! Ki ellen lépnek fel? A zsarnokság ellen. A zsarnokság ellen, ami mindig a nemzetért élés helyett a nemzetbõl élést, azt a magatartást tükrözi. A zsarnokság valaha, gondoljunk Illyés Gyula szép versére, mindig a terror és a társadalomba mélyen beült zsarnokság képét mutatta. A demokráciában is létezik zsarnokság, és itt most hadd mondjak ellent az elõttem szólónak, hiszen a zsarnokság ma nem terror formájában jelenik meg, hanem manipuláció formájában. A tömegen uralkodni akaró réteg a tömeget manipulálja. Ehhez nemcsak politikai, de a média egyes képviselõinek a munkáját is használja. Ma nincs forradalmi hangulat Magyarországon, ez igaz, de van elégedetlenség. Sokan látják, hogy vannak, akik a nemzetbõl élnek és nem a nemzetért, és egyre többen veszik ezt észre, és azt is, hogy manipulálják õket, és egyre többen tudnak egymásra tekinteni, és megfogni egymás kezét.
Megnyílt a lehetõség arra, hogy a három legfontosabb – a szociális, az egészségügyi és az oktatási – kérdésben a magyar nemzet kifejezze politikai akaratát – jelentette ki Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével az Alkotmánybíróság döntése után tartott közös sajtótájékoztatón. Mint mondta: nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány ámokfutása után kialakult szociális válságra a szociális népszavazás lehet a válasz, s ez a népszavazás rejti magában a szociális válság megoldásának lehetõségét. Semjén Zsolt úgy fogalmazott: ezen túlmenõen hasonlóan hangsúlyos feladat a demokrácia helyreállítása, hiszen az elmúlt egy évben azzal kellett szembesülni, hogy Gyurcsány Ferenc és köre antidemokratikus manipulációkkal el akarta szabotálni a népszavazás lehetõségét. A KDNP elnöke szerint a népszavazásra azért van szükség, mert az MSZP és Gyurcsány Ferenc megszegte azt a megállapodást társadalommal, amelyre programjuk alapján a választási kampányban szerzõdtek. Mint mondta, õk most visszaadják az embereknek a jövõrõl folytatandó értelmes vita lehe-
tõségét, egyben elõsegítik a demokrácia helyreállítását és a szociális válság megoldását. Orbán Viktor emlékeztetett rá: lassan egy éve annak, hogy október 23-án elõször beszélt a Fidesz a népszavazás szükségességérõl. Az Alkotmánybíróság tegnapi döntése az új többség sikerét jelenti. A Fidesz elnöke kijelentette: történelmi választás kapujában áll az ország, amikor is történelmi szövetség jöhet létre a középosztály és a leszakadóban lévõ emberek között.
Már több mit félmillió aláírás Kérdésenként közel 300 ezer aláírást gyûjtött a Fidesz és a KDNP a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról szóló népszavazási kezdeményezésekhez 48 óra alatt. Miután a két párt az aláírási íveket eljutatta az Országos Választási Bizottsághoz úgy döntött, támogató „petíció” formájában folytatja az aláírásgyûjtõ akciót. A legutóbbi adatok szerint már több mint ötszázezren támogatták aláírásukkal a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj népszavazásra bocsátását. Forrás: mno, KDNP webszerkesztõség
Meg kell állítanunk a kormányzati ámokfutást Semjén Zsolt tagsághoz írt levele Tisztelt Tagtársam! Válsághelyzetben van Magyarország. Gyurcsány Ferenc és Kóka János saját üzleti érdekeitõl vezetve lépésrõl lépésre számolja fel mindennapi életünk biztonságát, szociális válságba züllesztve hazánkat. A kormány meghazudtolva az országgyûlési választások elõtt tett ígéreteit, szembemegy az emberek akaratával, ennek eredményeként a családok, az idõsek, a betegek, valamint a felsõoktatásban tanulni kívánó diákok kiszolgáltatottá váltak. Meg kell állítanunk a kormányzati ámokfutást, érvényt kell szereznünk az emberek akaratának. Ennek érdekében a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség szociális népszavazást kezdeményezett. Az Alkotmánybíróság október 15-én döntött arról, lehet népszavazást tartani a felsõoktatási tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj megszüntetésérõl. A szociális népszavazás sikeressége érdekében kérem tisztelt Tagtársamat, hogy segítse aláírásával kezdeményezésünket. Hívja fel családja, barátai, ismerõsei, tagtársai figyelmét, csatlakozzanak a népszavazáshoz, hiszen most olyan lehetõség elõtt állunk, amely biztosíthatná a népakarat érvényre jutását, a demokrácia helyreállítását, a szociális válság megoldását. Baráti köszöntéssel: Dr. Semjén Zsolt
(Harrach Péter, október 25-én elmondott parlamenti beszéde)
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. november
3
A kormány csökkenti a Ratkó-n nemzedék nyugdíját A KDNP felhívta a figyelmet arra, hogy a kormány jelentõsen csökkenti az 1950 és 1953 között születettek, az úgynevezett Ratkó-n nemzedék várható nyugdíját jelentette ki Soltész Miklós, a párt országgyûlési képviselõje sajtótájékoztatóján. Lassan mondom, hogy Lamperth Mónika is megértse: a nagy októberi szocialista nyugdíjreformmal a kormány átlagosan 1 millió forinttal csökkenti a Ratkó-korszakban 1950 és 1953 között született 120 ezer ember nyugdíját – mondta a képviselõ. A kereszténydemokrata politikus hozzáfûzte, a nyugdíjtörvény tavalyi módosítása amúgy is 8 százalékkal csökkenti a jövõre nyugdíjba menõk ellátását, ami gyakorlatilag a 13. havi nyugdíj megvonását jelenti. A tavalyi változások kapcsán felidézte: az elõrehozott öregségi nyugdíj feltétele a munkaviszony megszüntetése, az induló nyugdíj nettósítása miatt az illetmény legalább 8 százalékkal alacsonyabb lesz 2008. január 1-jétõl, illetve
Egyre kevesebb a születés, egyre több a halálozás
ha valaki elõrehozott nyugdíj mellett dolgozik, éves jövedelme a minimálbér 12-szeresét érheti csak el, mert ha túllép e határon, akkor felfüggesztik nyugellátását. Soltész Miklós kiemelten foglalkozott és videofelvételen is bemutatta a tavalyi parlamenti szavazást, amikor is néhány szocialista, illetve szabad demokrata képviselõ megnyerésével sikerült elfogadtatni a Fidesz és a KDNP azon módosító javaslatát, amely szerint 2009. január 1-jétõl, amennyiben legalább 40 év szolgálati idõt szereztek életpályájuk során, a férfiak és a nõk egységesen 59. életévük betöltésekor, nyugdíjuk csökkentése nélkül mehetnek elõrehozott
öregségi nyugdíjba. A képviselõ emlékeztetett: a módosítás elfogadása dühöt váltott ki a szocialista frakció és a kormány nagy részébõl, ezért most ezt „kétszeresen verik le” az érintett korosztályon. Más szociális témáról szólva Soltész Miklós értékelte a Vidorné Szabó Györgyi szocialista országgyûlési képviselõ által kezdeményezett és elfogadott módosító javaslatot, amely beemeli a hajléktalan-ellátásba a bázisszálló fogalmát, ami magyarul sátras elhelyezést jelent. A politikus értékelése szerint a parlamenti többség humánusnak nem nevezhetõ döntéséhez kötõdik Vecsei Miklós miniszteri biztosnak, a hajléktalan-ellátás megkérdõjelezhetetlen szakemberének lemondása. A politikus szerint Vecsei kényszerû távozása veszélybe sodorhatja a hajléktalan-ellátás stratégiáját. Forrás: KDNP webszerkesztõség, MTI
A KDNP elutasítja a koalíció embertelen javaslatát
Az év elsõ nyolc hónapjában kevesebb gyermek született és több lakos halt meg, mint az elõzõ év azonos idõszakában, így a természetes fogyás nagyobb mértékû volt, mint 2006 januárja és augusztusa között. A házasságkötések száma több, mint 8 százalékkal csökkent. A népesség becsült lélekszáma az idõszak végén 10 053 ezer fõ volt – áll a Központi Statisztikai Hivatal közleményében. A születésszám csökkenése és a halálozások emelkedése következtében a természetes fogyás a 2006. január-augusztusi 21 783-mal szemben 2007 elsõ nyolc hónapjában 24 669 fõ volt. A nemzetközi vándorlás becsült értékeinek pozitív egyenlege folytán az ország lakossága ténylegesen ennél kisebb mértékben, mintegy 13 000 fõvel csökkent, eszerint a népesség lélekszáma az idõszak végén 10 millió 53 ezer fõ volt. Forrás: KSH, mno
A KDNP elfogadhatatlannak tartja, és ellene szavaz a kormány törvényjavaslatának, mely a nyugdíjrendszerben akar foganatosítani újabb megszorításokat. A Kereszténydemokrata Néppárt megdöbbenten tapasztalja, hogy egy év elteltével a szocialisták az elõrehozott öregségi nyugdíjba menõ emberek érdekét szolgáló törvény hatálytalanítására készülnek, még durvább támadást indítottak a leendõ nyugdíjasok ellen. Mi ennek az oka? A törvényjavaslat indoklásában ez áll: Az elõrehozott nyugdíj alsó korhatárának a férfiaknál javasolt korrekciója a 2009–2012 közötti idõszakra fokozatosan növekvõ kiadásmegtakarítást, öszszességében 120 milliárd Ft-ot jelent. Magyarul: megszorítás, pénzvisszatartás az életet végigdolgozó nyugdíjasoktól a nagyfokú költségvetési hiány miatt. A Kereszténydemokrata Néppárt csak emberközpontú politikát támogat, amelynek az ember a célja és nem eszköze. Elfogadhatatlan, hogy költségvetési hiányt vétlen emberek fizessék ki a szocialista és
Hazánk
szabaddemokrata kormány rossz gazdaságpolitikájának árát. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt a nyugdíjasok érdekében ismét benyújtja azonos tartalommal azt a módosító indítványt, amelyet egyszer már, 2006. november 27-én az Országgyûlés elfogadott. Lanczendorfer Erzsébet országgyûlési képviselõ
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
4
2007. november
Kereszténydemokrata törvényjavaslat a nyugdíjrendszer problémáinak megoldására A nyugdíjrendszer problémáiról és lehetséges megoldásairól szólt Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke a Parlamentben. Mint mondta, a KDNP által kidolgozott törvényjavaslat a stabilitás érdekében kiveszi a pártpolitikai küzdelmek területérõl a nyugdíjrendszer paramétereinek meghatározását, és ezt egy létrehozandó társadalombiztosítási tanács kezébe adja. Sajnos, a nyugdíjrendszer egésze, maguk a nyugdíjasok is ki vannak téve a pártok szavazatvásárlási kényszerének, a választási évben különösen. Ne legyünk naivak, így lesz ez a következõ választás elõtt is – mondta a KDNP alelnöke. Az aktív és inaktív réteg arányának megváltozása jelenti a legkomolyabb problémát a nyugdíjrendszerben. Ez részben az alacsony foglalkoztatásból és a születésszámok alacsony voltából adódik. A biztosítási és szolidaritási elem sem különül el egymástól. A kormányzati munka ezen a területen is olyan, mint másutt, vagyis átgondolatlan és toldozgató-foltozgató – jelentette ki a politikus. Harrach Péter hangsúlyozta: a KDNP a változtatás érdekében törvényjavaslatot nyújt be, amelynek. lényeges elemei a következõk: A stabilitás érdekében kiveszi a pártpolitikai küzdelmek területérõl a nyugdíjrendszer paramétereinek – például a korhatárnak, és a járulékkulcsoknak – a meghatározását, és ezt egy létrehozandó társadalombiztosítási tanács kezébe adja. A lényegi, hosszú távú kérdésekben, csak két parlamenti ciklus egybehangzó döntése alapján enged változtatást. S a javaslat az egyéni számlavezetésre is nagy hangsúlyt helyez. Ennek egyik ha-
tása lehet a rugalmas nyugdíjba-vonulási idõ erõsödése. Bevezeti az állampolgári alapnyugdíj rendszerét, ami a szolidaritási elem része. Olyan társadalompolitikai szempontokat igyekszik érvényesíteni, – a gyermeknevelés értékelése, a jövedelemadó „x” százalékának irányíthatósága, a szülõ nyugdíjának kiegészítése, ami méltóképpen jutalmazza nemcsak a gyermekszülést, hanem a gyermeknevelést is. A tervezet igazságosabbá kívánja tenni az özvegyi nyugdíjat is. Szerepel a programban a járulékrendszer teljes átalakítása is: többek között, az egyéni számlavezetés a munkavállaló járulékából történne. Az alapnyugdíj, az özvegyi nyugdíj és
a rokkantnyugdíj viszont a munkaadó járulékából származna – így a biztosítási és a szolidaritási elem járulékfizetés szétválna. Az utóbbiból kapna kedvezményt a gyermeket nevelõ szülõ, a munkaadó pedig érdekelt lenne abban, hogy a munkahelyre visszatérni akaró családanyákat is fogadjon – jelentette ki Harrach Péter. A nyugdíjrendszer stabilitását két fontos alapfeltétel biztosítja. Az egyik az aktivitási ráta, a másik a demográfiai egyensúly. Mind a kettõ olyan kérdés, amit a nyugdíjrendszeren kívül lehet s kell rendezni, vagyis jó foglalkoztatás és jó családpolitika szükséges a nyugdíjrendszer megerõsítéséhez is. Minden mindennel összefügg. Tehát azt tudom javasolni, hogy ebben a kérdésben ne pártpolitikai küzdelmet, hanem higgadt egyeztetést folytassunk. Közös felelõsségünket úgy gyakoroljuk, hogy az együttgondolkodást megvalósítva hosszú távú, kiszámítható, a növekvõ részarányú idõs korosztály biztonságát szolgáló intézkedéseket tudjunk hozni – mondta végezetül a kereszténydemokrata képviselõ. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter a kormány nevében üdvözölte Harrach Péter javaslatában azt a hangütést, amelyben megszólalt a nyugdíjreform, illetve a nyugdíjrendszer problémáinak megoldása érdekében. Mint mondta, a KDNP által kidolgozott törvényjavaslatban nagyon sok olyan észrevétel van, amelyrõl érdemben szükséges egyeztetni, és van néhány olyan dolog is, amelyrõl máshogyan gondolkodnak. Forrás: KDNP webszerkesztõség, mno
Nagy a jólét: a FAO szerint kétszázezren éheznek hazánkban Európában összesen harmincötmillió, Magyarországon pedig kétszázezer ember éhezik, s az éhezõk száma folyamatosan növekszik – nyilatkozta Maria Kadleciková , az ENSZ Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezetének (FAO) regionális vezetõje az MTI-nek. A világon több, mint 850 millió éhezõ ember van, az eurázsiai térségben nem
annyira rossz a helyzet, mint például Afrikában – mutatott rá a FAO Európai és Közép-ázsiai Regionális Hivatalának vezetõje. Hozzátéve: a térségben a középázsiai, a kaukázusi és a balkáni államokban jelenti a legnagyobb problémát az éhezés. Ha a döntéshozók nem kezelik megfelelõen a globális klímaváltozás hatásait, duplájára nõhet, vagy akár
meg is háromszorozódhat a világon az éhezõk száma – mondta Maria Kadleciková. A túlnépesedés is további problémát okozhat: ha nem oldják meg az éhezés és a szegénység problémáját az érintett régiókban, akkor Afrikából és Ázsiából tovább folytatódik a nagyarányú migráció Európába – hangsúlyozta a szakértõ.
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. november
Forrás: MTI
5
Társadalombiztosítási nyugdíjrendszerek és a termékenység kölcsönhatása Bevezetés A nyugdíjrendszerek válságáról sokan és sokféleképpen cikkeznek, mind a szakirodalomban, mind a sajtóban. Az elemzések döntõ többsége az idõsödõ társadalom okozta kihívásokat vizsgálja, és megállapítja, hogy a jelenlegi formában a felosztó kirovó nyugdíjrendszerek nehezen lesznek fenntarthatók. Tanulmányunkban mi úgy tekintjük, hogy ezek a folyamatok nem egyirányúak és nagyon sok visszacsatolás van bennük, és egy ilyen visszacsatolási ág: a gyermekáldás és a nyugdíjrendszer kapcsolatát kívánjuk részletesebben elemezni.
A nyugdíjrendszereket érintõ kihívások a következõ évtizedekben Számos szerzõ, amikor a nyugdíjrendszereket érintõ problémákat elemzi, megítélésünk szerint túlhangsúlyozza a „fenyegetõ demográfiai válság” szerepét. Hazánkban és Európa legtöbb országában rövid és középtávon legalább ilyen fontos tényezõ az alacsony foglalkoztatottsági ráta. Amennyiben a foglalkoztatottsági rátát sikerülne folyamatosan évente 2-3 %-kal emelni, ez legalábbis középtávon a rendszerek válságának mélyülését elodázná. Az utóbbi évtizedek felerõsítették a korábbi folyamatokat, azaz a csökkenõ születésszám, a meghosszabbodott életkor következtében a fejlett társadalmak korfája átalakult. Míg korábban az idõsebbek voltak kisebbségben, napjainkra az idõs korosztály fiatalokhoz viszonyított aránya radikálisan megváltozott. Ez új kihívásokat jelent, hiszen az idõskori ellátórendszerek finanszírozása más alapfeltevésre épült, arra, hogy a mindenkori aktív korosztályok a jelenleginél jóval nagyobb arányt képviselnek az idõsekhez képest. Így a döntéshozók kénytelenek a nyugdíjkorhatár emelésével szembenézni, hogy a nyugdíjrendszer továbbra is finanszírozható maradjon. E kihívással párhuzamosan szerte a világban lényegében a hetvenes évekre vált a teljes társadalom nyugdíjrendszerek által lefedetté, és ennek hatása is napjainkra érik be. Az 1960-as évek tár-
sadalmi változásai – a nõk munkába állása, a nõk megnövekedett iskoláztatása és a megváltozott értékrend – a termékenység radikális változását eredményezte az elmúlt harminc évben. Míg 1960-ban nem volt olyan európai állam, ahol a teljes termékenység 2.00 alatt lett volna, napjainkra ez az adat 1.5 körül ingadozik. A fenti trendek folytatódása esetén az európai társadalmak radikális elöregedésével kell számolnunk, amennyiben a termékenység a jelenlegi szint körül stabilizálódik, akkor is a jelenleginél jóval nagyobb számú idõsrõl kell a társadalmaknak gondoskodnia. A nagy nemzetközi szervezetek, mint a Világbank, az OECD vagy az Európai Közösség különbözõ tanulmányokat és felkészülési programokat indítottak a társadalombiztosítási rendszerek felkészítésére, a megnövekedett létszámú idõs korosztályok ellátására. Szeretnénk ismételten hangsúlyozni, hogy a közkeletû hiedelmekkel ellentétben nem csak a demográfiai változások azok, amelyek
dés fenntartása lehetséges-e tartósan szûkülõ munkaerõpiac mellett. Ha nem, akkor nyilvánvalóan újra kell gondolni az európai államoknak, illetve az Európai Közösségnek a bevándorlási politikával kapcsolatos prioritásait, illetve a bevándorlók integrációjának kérdéseit. E kérdések hazánkban is hamarosan felvetõdnek. Az utóbbi tizenöt évben a klasszikus foglalkoztatási szerkezet jelentõs mértékben átalakult. A gazdaság szerkezetének változása a nagyipari foglalkoztatottak arányát jelentõsen lecsökkentette, míg a szolgáltatások területén egyre többen dolgoznak. Ez a folyamat átalakította az alkalmazottak klasszikus bérmunkás szerepkörét. Megjelentek az atipikus foglalkoztatási formák, megnõtt a részmunkaidõben foglalkoztatottak száma, és az önfoglalkoztatottak aránya is jelentõsen megnövekedett. Ez a jelenség nagyon intenzív kihívást jelent a nyugdíjrendszerek számára, különösen a nem fedezett, továbbá a biztosí-
a társadalombiztosítási rendszereket jelentõs kihívásokkal állítják szembe. A fejlett államok növekvõ munkaerõ szükségletüket a hatvanas-hetvenes években aktív bevándorlási politikával elégítették ki. Napjainkban ezek a társadalmak kénytelenek szembesülni a bevándorlók részlegesen sikerült integrációjával. Erre a legtöbb állam egy megváltozott bevándorlási politikával válaszol. Kérdés, hogy a gazdasági növeke-
tásmatematikailag nem korrekt rendszerek esetében. A biztosítottak egyre rövidebb munkában töltött életszakasz idején fizetnek járulékot, míg egyre hosszabb ideig élvezik járadékaikat. A járulékfizetõ idõszak esetén is gyakran csak részmunkaidõben foglalkoztatottak, így alacsony járulékot fizetnek a már nem aktív korosztályok ellátására. Azokban a rendszerekben, amelyek meghatároznak valamilyen minimális ellátási
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
6
2007. november
szintet, gyakran e minimum alkalmazását jelenti a késõbbiekben a részmunkaidõs foglalkoztatás. A fenti okfejtésbõl világossá válhat, hogy a születési ráták stabilizálódása és a foglalkozási ráták csekély mértékû növekedése esetén a jelenlegi állapothoz hasonló, vagy kissé romló pálya alakulhat ki az elkövetkezõ évtizedben.
A felosztó kirovó rendszerek „belsõ adóssága” A második világháború után a pusztítástól által leginkább sújtott európai országok vezették be a korábbi fedezett rendszerek helyett a felosztó-kirovó rendszereket. A háború jórészt megsemmisítette a korábbi rendszerekben megtestesülõ tõkejószágokat, így az akkori kormányzatoknak nem volt más mozgásterük, mint e döntés meghozatala. A felosztó-kirovó rendszerek hangsúlyozottan a keresztmetszeti egyensúlyra építenek, azaz az adott évi befizetések és kifizetések egyensúlyát kell megteremteni. Így ez az adósság két forrásból is táplálkozik, a felosztó-kirovó rendszerek bevezetésének idején a járulékokat az egyensúlyi járulék alatt állapították meg, így a nyugdíjígérvények és a tényleges befizetések nem voltak egyensúlyban, másfelõl a várható élettartam meghosszabbodása az egyensúlyi nyugdíjjárulékot is szükségképpen megnövelte. Ez önmagában jelentõs generációs egyensúlytalanság forrása. Másfelõl eddigi érvelésünknek megfelelõen a felosztó-kirovó rendszer önmagában is egy implicit államadósság-felhalmozó intézmény. Így jelentõs államadósság halmozódott fel. A felosztó-kirovó rendszerek „belsõ adósságának” vizsgálata az 1980-as években kezdõdött el. A vizsgálatok számos leegyszerûsítõ feltétel mellett a felosztó-kirovó rendszerek elígérkezéseinek jelenértékét adják meg. E számok néhány ponton ugyan vitathatóak, de nagyságrendjük mindenképpen figyelemfelkeltõ.
A nyugdíjrendszerek és a szolidaritás A társadalombiztosítási rendszerek elemzése során gyakorta beszélünk szolidaritásról, korrektségrõl, érdemes tehát e fogalmakat definiálnunk. Generációk közötti azonosság: Ez a szempont azt próbálja meg rögzíteni,
hogy azonos tartamú és nagyságú nyugdíjszolgáltatásért azonos tartamú és méretû befizetést teljesítsen egy-egy átlagos generációs tag. E szám többé-kevésbé bemutatja azt, hogy a nyugdíjrendszerek hosszabb távon mennyire tekinthetõk a generációk terheit illetõen semlegesnek. Biztosításmatematikai értelemben vett korrektség: E fogalom lényegében a generáción belüli korrektség igényét fogalmazza meg, azaz egy adott szolgáltatásért egy adott generáció minden tagja hasonló összegû befizetést kell, hogy teljesítsen. Biztosításmatematikai értelemben vett semlegesség: E fogalom azt kívánja rögzíteni, hogy a nyugdíjba vonulás idõpontja ne befolyásolja azt, hogy az adott személy nyereséggel zárja a rendszerbõl származó kifizetéseit. (Azaz rugalmas nyugdíjkorhatár esetén tetszõleges idõpontra nézvést a rendszer semleges maradjon.) E három fogalmat használva megállapíthatjuk, hogy a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerek többsége nem felel meg a kritériumoknak. A felosztó-kirovó rendszerek általában eltérõ hozamokat produkálnak, amennyiben a mögöttük lévõ gazdaság dinamikus állapotában van. Egy fedezett rendszertõl a három fent bevezetett szempont teljesülését várjuk, és e rendszereknél e szempontok többé-kevésbé érvényesíthetõek is. A felosztó-kirovó rendszerek esetében azonban általánosságban e szempontok teljesülését az úgynevezett egyéni számlás rendszerekkel kívánják elérni. Az elõször Svédországban bevezetett NDC rendszer egyik célja e szempontok érvényesítése volt. A szakirodalom rávilágított arra (Disney 2003), hogy az aktuálisan korrekt nyugdíjrendszerek ugyan egy dinamikusan hatékony egyensúlyi pályán lévõ gazdaság fedezett rendszerénél elméletileg alacsonyabb hozammal rendelkeznek. Az NDC rendszerek ugyan nem oldanak meg minden jelenlegi problémát, de az átláthatóságot, a rendszer egyensúlyát mindenképpen szolgálják. Megállapíthatjuk, hogy az ilyen rendszerek csökkentik a jövedelemátcsoportosítás lehetõségét (melyet ki-ki ítéljen meg értékei szerint). Szeretnénk azt is megjegyezni, hogy a fedezett rendszerek sem mentesek ugyanezektõl a problémáktól. A nyugdíjrendszer-viták egyik fontos szempontja az, hogy mennyire szüksé-
ges és lehetséges a felosztó-kirovó rendszereket fedezett rendszerekkel felcserélni. A tárgyszerû elemzések e témában megoszlanak. A fedezett rendszereket egyes szerzõk magasabb hozamokkal kecsegtetõnek tekintik. (Európai vonatkozásban Larry Thompson számos ellenpéldát mutatott be.) A felosztó-kirovó rendszerek járulékát érdemes két részre bontani. Az egyik rész a tényleges nyugdíjszolgáltatások fedezetéül szolgál, míg a másik részt tekintsük egyfajta nyugdíjadónak. (Ez utóbbi lehet negatív, 0 és pozitív szám.) A korosztályi egyensúly megbomlása a fiatalabb korosztályok számára pozitív összegû „nyugdíjadó”-t eredményez, míg a rendszer bevezetésekor az elsõ korosztályok számára ez az adó negatív rátájú. Elemzés tárgyát képezheti ezen nyugdíjadó dinamikája. Sajnos hazánkban alapos nyugdíjstatisztika híján ezen adó alapos elemzését nem tudjuk végrehajtani. Egyszerû megfontolással megállapíthatjuk azonban azt, hogy a felosztó-kirovó rendszer egy zérusösszegû játék a generációk között, azaz ha valamelyik generáció csökkenteni akarja terheit, az egy másik generáció befizetéseinél kell, hogy jelentkezzen, így a felosztó-kirovó rendszerrõl fedezett rendszerre történõ áttérés szükségképpen azonos összegû terhet jelent, legfeljebb egy-egy korosztály terhelése lehet más. A generációk közötti egyensúlytól való eltérést különbözõképpen csoportosíthatjuk. Az egyik szempont az, hogy az egyensúlytól való eltérés a központi kormányzati költségvetésben vagy a nyugdíj alapoknál keletkezik, a másik szempontunk, hogy makro- avagy mikrohatást eredményez.
Nyugdíjrendszer és gyermekáldás A szociális ellátórendszerek és a termékenység kapcsolatát illetõen több teória is közkeletû a szakirodalomban. A Barro és Becker altruizmus koncepciójától az idõskori biztonság elméletéig (Boldrin, Jones) mindkét koncepció azt jelzi elõre, hogy a kiterjedõ szociális biztonság csökkenõ termékenységet eredményez. Ennek az irodalomnak jó áttekintését nyújtja Gál Róbert Iván könyve. A nyolcvanas évek elejétõl kezdve számos szerzõ vizsgálta a nyugdíjrendszerek és a születési ráták kapcsolatát. A szerzõk többsége egyetértett abban,
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. november
Folytatás a 8. oldalon
7
Folytatás a 7. oldalról
hogy a nyugdíjrendszerek általánossá válása negatív irányba módosítja a születési rátákat. Más szerzõk e hatást és általában is a szociális rendszerek hatását marginálisnak tekintik. (Megítélésem szerint ezeknek a szerzõknek az álláspontja cáfolható. A szakirodalomban két németországi példa is elemzésre került, melyben egyetemben kimutatták a szociális rendszerek pozitív, illetve negatív hatását a születésekre. Schwarz tanulmánya szerint amikor a Saar-vidék 1957-ben újra csatlakozott Németországhoz a korábbi francia megszállás alól, jelentõs mértékben csökkent a termékenység. Ennek oka a korábbi nagyvonalú francia családtámogatási rendszer felváltása volt a jóval szûkösebb német rendszerre. Büttner tanulmánya szerint egészen a hetvenes évek közepéig a két német állam termékenységi adatai igen közel álltak egymáshoz. Ekkor az egykori NDK nagyvonalú népesedéspolitikai intézkedéseket vezetett be, ennek hatására emelkedtek a termékenységi ráták, a szülések egy része ugyan „elõrehozott” szülés volt, de Büttner szerint az intézkedéscsomag mindenképpen megemelte a születési rátákat. A kilencvenes évek után pedig a néhai NDK területén jórészt a nyugati területek fogyasztói társadalmának beáramlása, de a családtámogatási rendszer szolgáltatásainak csökkenése okán is drámaian lecsökkentek a születési ráták.) Érdekes módon a nyugdíjrendszer-vitákban alig kap szerepet e visszacsatolási ág tanulmányozása, azaz a demográfiai válságból születések ösztönzésével való kezelése. A hetvenes évektõl kezdõdõen – Hohm (1975) – empirikus adatokon is megkísérelték bizonyítani a jóléti rendszerek és a termékenység kapcsolódását. Hohm tanulmánya 67 ország adatait vizsgálta, és jutott a termékenység és a jóléti rendszerek fordított kapcsolatára. Cigno és Rosati (1992) az olasz termékenységi adatok és a társadalombiztosítási adatok kapcsolódását vizsgálta. Tanulmányuk legfontosabb megállapítása, mind a társadalombiztosítás kiterjedtsége, mind a pénzügyi rendszer fejlettsége negatív irányba befolyásolja a termékenységet. (Journal of Population Economics 333. oldal.) A hosszabb távú idõsorok elemzése hasonló eredményekre vezethet. A nyugdíjrendszerek
termékenységre vonatkozó hatásvizsgálatára a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján számos szerzõ vállalkozott. E szerzõk az elõbb említett két modell gondolatkörén belül maradva különbözõ hosszúságú idõsorokat elemeztek, s különbözõ mértékben, de mindegyikük negatív hatást mutatott ki. A hatás nagysága jelentõsen függött a szerzõk által választott modellektõl. Tapasztalataink szerint a kiterjedt és beérett társadalombiztosítási rendszerekkel rendelkezõ társadalmakban a születési ráták igen alacsonyak. Nyilvánvalóan számos oka lehet ennek a jelenségnek. (A teljesség igénye nélkül: értékrendváltozás, nõi foglalkoztatottság változása, nõk iskolázottsága stb. OECD (22005).) Minden generációnak a társadalmi újratermelésben kettõs szerepe van. Egyfelõl felhalmozás a saját idõs kor biztonságának megteremtésére (ez felosztó-kirovó nyugdíjrendszer esetén az aktuális nyugdíjas korosztály nyugdíjának finanszírozását jelenti), és az utódok felnevelése, hogy legyen újabb korosztály, amelyik a mindenkori idõsekrõl gondoskodik. Az utóbbi évtizedekben Európában hétköznapi élet ezen természetes rendje megbomlott, egyre kevesebb gyermek születik, ily módon egyre kevésbé biztos a korosztályok közötti egyensúly. Ilyen esetekben a demográfiai egyensúly megbillenését tõketartalék képzésével lehetne kompenzálni. (Gondoljuk meg, ha egy-egy generáció mondjuk csak feleannyi gyermeket nevel fel, mint az adott generáció létszáma, ekkor jelentõs tõkét von ki a társadalmi újratermelésbõl. E szemléletben vizsgálódva hazánk költségvetésének kifejezetten többlettel zárónak kellene lennie.) A nyugdíjrendszerek és a termékenység kölcsönös függése szükségessé tenné olyan nyugdíjmodellek kialakítását, melyek a születési rátát mint endogén paramétert vizsgálnák. Érdemes számba vennünk azt, hogy egy-egy gyermek születése mekkora többletjövedelmet eredményez a nyugdíjrendszer számára. Ezt a számítást Németországra nézve elvégezte HansWerner Sinn. Egy átlagos német járulékfizetõ életpályáját elemezve befizetéseinek jelen értékeit számítva megállapította, hogy 90 ezer eurónak megfelelõ többletjövedelmet jelent egy új járulékfizetõ a rendszernek. Ha nettósítjuk a fenti számítást, azaz levonjuk az átlag
Hazánk
os járulékfizetõ költségeit, akkor is mintegy 35 ezer euró nettó nyereség marad a rendszerben. Ez az okfejtés két dolgot is világossá tesz: – a felnevelt gyermekek általában pozitív gazdasági hatásúak, – a demográfiai egyensúlyhoz képest meg nem született gyermekek tõkekivonást jelentenek, legalább a felnevelésük költségének erejéig a társadalomnak tartalékot kellene képeznie a nyugdíjrendszerben. A fenti érveléssel a csökkenõ születésszámokkal együtt élõ társadalmakban bevezetendõ valódi felhalmozó rendszer mellett érveltünk. (Hazánk jelenlegi második pillére nem ilyen, hiszen az költségvetési hiányt, nem pedig többletet eredményez jelenleg. Az eddigiekbõl világossá válik az, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszerek kifejezett ellenösztönzõket tartalmaznak a születési ráták növekedésére, holott az egyszerû józan ész is azt követeli, hogy a rendszer igyekezzék a demográfiai trendek megváltozását elõsegíteni. A nyugdíjszakmai viták sajnálatos módon nem terjednek ki arra, hogy ezt az ösztönzõ elemet milyen tartalommal és hogyan lenne érdemes a felosztó-kirovó rendszerekbe beilleszteni. Sinn tanulmánya azt fogalmazza meg, hogy méltányos lenne az egyensúlyi gyermekáldás alatti termékenységi rátával rendelkezõktõl többletjárulékot szedni. Kérdés az, hogy ez lehetséges-e? Megítélésünk szerint érdemesebb lenne a gyermeknevelést pozitívan ösztönözni, azaz a felnevelt gyermekek járulékából részesíteni az õket felnevelteket. Ilyen lehetõség lehet a nyugdíjjárulék egy részének közvetlen eltérítése, vagy külön demográfiai nyugdíjalap létesítése, amely külön kifizetéseket teljesít különbözõ demográfiai szempontok szerint.
A generációk közötti szolidaritás újragondolása A társadalmat leírhatjuk úgy is, mint különbözõ társadalmi csoportok közötti jövedelemtranszferek együttesét. E jövedelemtranszfereket elemezhetjük generációs szempontok szerint is, azaz az emberek életpályájához kapcsolódó különbözõ mérlegekkel. Az ember gyermekés ifjúkorában a szülõk generációja fedezi az iskoláztatás és az egészségügy költségeit, melyet a késõbbiekben aktív
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
8
2007. november
korban törleszt egy-egy generáció. Ebben a megközelítésben fontos szempont egyegy generáció fizetési mérlegének egyensúlya. A nyugdíjrendszereket is elemezhetjük ebbõl a szempontból. A közgazdaságtanban ezt a megközelítést generációs számlák rendszerének nevezik. Ebben a megközelítésben a nyugdíjrendszert akkor tartjuk „fairnek”, ha a különbözõ generációk zérus mérlegösszeggel zárnak. Ez a megközelítés nem vizsgálja azonban az adott generáción belüli átcsoportosításokat, holott nyilvánvalóan a rendszer úgy is lehet fair a generációk között, ha generáción belül nagymértékben „unfair”. Egy-egy család, mely több gyermeket nevel fel, és gyermekei késõbbiekben részt vesznek a járulékok és adók elõállításában, jelentõs jövedelmet áldoz a kevesebb gyermekkel rendelkezõ családok idõskori biztonságára. E megfontolásból érdemes meggondolnunk ennek a negatív jövedelemtranszfernek a kompenzálását. A köznyelv ezt az elemet nevezte „nagyipénznek”. A jelenleg szokásos kormányzati elgondolásokra tekintsünk egy példát: a kilencvenes évek közepén a német kormány megbízta az úgynevezett Rürup Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat a nyugdíjrendszer hosszútávú fenntarthatósága érdekében. A bizottság a nyugdíjak helyettesítési rátájának csökkentését és korhatáremelést javasolt. Kérdés, ez a gyógymód alkalmas-e probléma hosszabb távú kezelésére? Megítélésünk szerint nem. Mint már korábbiakban kifejtettük, a nyugdíjrendszereknek, legalábbis ezeknek a kontinentális Európában mûködõ felosztó-kirovó változatoknak két alapvetõ problémája van. Rövidtávon az alacsony foglalkoztatottság, míg
hosszabb távon az alacsony gyermekáldás. A fenti megoldási javaslat e két probléma egyikét sem kezeli. A javaslatok bevezetését követõen sem lesz magasabb a foglalkoztatottsági ráta, és nem születik több gyermek sem. A Rürup Bizottsághoz hasonló megoldási javaslatokat készítenek szerte Európában a különbözõ nemzeti nyugdíjbizottságok. Megítélésünk szerint lényegileg eltérõ új megoldásokra van szükség. A megoldási javaslatok irányát a német alkotmánybíróság 1992-es 87-es számú és 2001. 103as számú ítélete kijelölte, mely ítéletek kimondják, hogy az idõskori biztonsági rendszerek ellátásai, illetve járulékai estében figyelembe kell venni az ellátást elnyerõ, illetve a járulékfizetõ által felnevelt gyermekek számát. A német alkotmánybíróság ítéletét a teljes idõskori biztonsági rendszerre általánosíthatjuk és véleményünk szerint megfontolás tárgyát kell, hogy képezze a nyugdíjrendszer kiegészítése a gyermekneveléstõl függõ ellátási pillérrel. E pillérbõl kapnának pótlólagos ellátást a gyermeket felnevelõk. Így egy olyan ösztönzõ elem épülne a rendszerbe, amely összefüggést teremtene az idõskori biztonság és a felnevelt gyermekek száma között. Véleményem szerint ez az elem hosszabb távon ösztönözné a gyermekvállalást. A gyermekes családok helyzetét hasonló korú és jövedelmû családok helyzetével összehasonlító statisztikák nem készülnek. Így egy elnagyolt statisztikával szeretném jelzésszerûen érzékeltetni a fogyasztási szerkezet különbségeit. (Ismereteim szerint olyan statisztikák nem készülnek melyek a gyermekek felnevelésének költségeit évrõl évre számszerûsítenék. Nagy kár.)
A gyermekes családok jövedelmük döntõ részét fordítják gyermekeik felnevelésre. A felnevelt gyermekek befizetett járulékai a teljes idõsgeneráció ellátását finanszírozzák, függetlenül attól, hogy az adott egyén részt vett-e az ellátást finanszírozó generáció felnevelésében, avagy sem. (Jelen formájában a nyugdíjrendszer tekinthetõ akár a gyermektelenség elleni biztosításnak is, holott eredetileg ez nem volt célja.) A nyugdíjrendszer tehát jelen formájában egy keresztfinanszírozást hajt végre, jövedelmet csoportosít át a járulékfizetõ gyermekeket felnevelõktõl a gyermektelenek irányába. E jövedelemátcsoportosítás indokoltsága kétséges. Ellenösztönzõ hatása azonban világos, megítélésem szerint olyan szociális rendszereket érdemes mûködtetni, amelyek a társadalom számára hasznos teljesítményeket jutalmazzák meg. A fenti okfejtésbõl világos, hogy a nyugdíjrendszerek jelen formájukban nem ilyenek.
A gyermekneveléssel összekapcsolt nyugdíjpillér felépítése E nyugdíjpillér finanszírozásánál különbözõ megoldási megfontolásokat alkalmazhatunk. (Érdemes megint a németországi választási vitát felidéznünk, melyben az egyik hatalomra aspiráló párt gyermekszámtól függõ idõszakos járulékcsökkentést, míg a másik családi pótlék emelését javasolta.) Megítélésem szerint van más járható út is. Az egyik az aktív generáció által befizetett nyugdíjjárulékok egy részének eltérítése a felnevelõ szülõkhöz, bizonyos kompenzációs mechanizmusokkal (a sérült gyermekeket felnevelõ, a „lányos szülõk” és egyéb élethelyzetek), a másik lehetséges út a befizetett jövedelemadó eltérítése az elõbbiekhez hasonló kiegészítésekkel. Vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze az egyes alternatívák hatásainak számbavétele (jelen tanulmány kereteit túlfeszítené az erre kiterjedõ erõfeszítés). Hasonlóan további vizsgálatokat igényel a bevezetendõ új nyugdíjpillér terjedelme, azaz mekkora az az átirányításra kerülõ összeg, amely az egyes generációkon belüli gyermek–gyermektelen keresztfinanszírozást kompenzálja, továbbá elégséges ösztönzõ erõvel bír a termékenység növelése érdekében.
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. november
Mészáros József a KDNP alelnöke, a Barankovics Alapítvány kuratóriumának elnöke
9
Levél az önkormányzatokért
A Fidesz és a KDNP nem asszisztál a kormányzati színjátékhoz
De Blasio Antonio és Surján László néppárti európai parlamenti képviA Fidesz és a Kereszténydemokrata selõk elsõbbséget élvezõ írásbeli váNéppárt a továbbiakban nem vesz laszt igénylõ kérdéssel fordultak az részt az új földtörvényrõl folyó ötpár- Európai Unió Bizottságához a mati tárgyalásokon. Ennek oka, hogy a gyarországi LEADER csoportok kormánytöbbség, felrúgva az évtize- megalakulásával kapcsolatban. des konszenzust, egy olyan törvénymódosítást erõltetett át a törvény- Az elmúlt napokban magyarországi önhozáson, amely lehetõvé teszi, hogy kormányzati képviselõk és polgármestea társas vállalkozások és ezen ke- rek közvetlenül levélben fordultak az resztül külföldiek termõföldhöz jut- Európai Parlament magyar képviselõihassanak – áll Medgyasszay László hez, hogy felhívják figyelmüket a sajtó(KDNP) és Font Sándor (Fidesz) ban is megjelent szervezett visszaéléközleményében. sekre. A tárgyalások sikerének alapfeltétele, hogy a tárgyalások ideje alatt a kormánytöbbség ne kezdeményezze a földtörvény módosítását, illetve hogy a Nemzeti Földalap függessze fel az állami tulajdonú termõföld értékesítését, hiszen e témakörök megvitatása az ötpárti tárgyalások körébe tartozna. A két frakció tagjai korábban interpellációk és kérdések formájában hívták fel a figyelmet a Nemzeti Földalapnál kialakult földhasznosítási gyakorlat tarthatatlanságára. A napvilágra került újfehértói, bábolnai esetek és a választópolgároktól a képviselõcsoportokhoz eljuttatott számtalan panasz azt mutatja, hogy a Nemzeti Földalap – nyilvánvalóan kormányzati támogatással – az állami tulajdonú termõföldet egy szûk, gazdasági érdekcsoport részére kívánja átjátszani – írják a képviselõk. Ez a szándék mérhetetlen károkat okoz a magyar falvakban élõknek; a több száz hektáros értékesítési egységek kialakítása törvénysértõ is, hiszen akadályozza a helyben lakókat a törvény által biztosított elõvásárlási joguk gyakorlásában. A kialakult helyzetben tehát a tárgyalások feltételének egyik pontja sem teljesül, ezért a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportja nem látja értelmét a tárgyalásokon való további részvételnek, és nem kíván asszisztálni egy olyan színjátékhoz, melyet a kormánypártok a valós helyzet elfedésére használnak fel – olvasható a közleményben.
Mint ismeretes, az alapvetõ demokratikus követelmények semmibe vételével a LEADER csoportok Magyarországon több kistérségben úgy alakultak meg, hogy a megalakulásra meghirdetett idõpont elõtt (néhány órával vagy nappal) a Magyar Szocialista Párt képviselõi önkényesen, mások kizárásával hozták létre az akciócsoportokat. Az így kizárt – többnyire, de nem kizárólag jobboldali – képviselõk tiltakozásának ellenére az illetékes minisztérium a törvénysértõ módon megalakult LEADER csoportokat jóváhagyta, mintegy szentesítve ezzel a nyilvánvalóan jogszabályellenes gyakorlatot. De Blasio Antonio és Surján László az érintettek leveleibõl értesült arról, hogy az Európai Unió által a magyarországi kistérségek részére nyújtandó támogatás lehívására és elosztására jogosult LEADER akciócsoportok alakuló
ülései az egész országban hasonlóan zajlottak. A néppárti képviselõk rámutattak, hogy a forgatókönyvek feltûnõ hasonlósága arra enged következtetni, hogy egy kormányzati szinten összehangolt, elõre eltervezett visszaélés zajlik, amelynek célja az, hogy a kistérségek számára szánt Európai Uniós pénzeket nem rendeltetésszerûen, mindenféle kontroll nélkül a saját érdekük szolgálatában használhassa fel a szocialisták egy csoportja. Fentiek ismertetését követõen De Blasio Antonio és Surján László képviselõ azt a kérdést tették fel az Európai Unió Bizottságának, hogy szándékában áll-e kivizsgálni a magyarországi LEADER csoportok jogsértõ megalakulását, továbbá, hogy milyen eszközökkel kívánja a LEADER csoportok törvényes újraalakulását és mûködését biztosítani. A néppárti képviselõk hangsúlyozták, hogy mivel a demokratikus jogaikban sértett, az illetékes minisztériumban jogorvoslatot nem találó érintettek mindezidáig hiába fordultak jogorvoslatért a tárcához, az ügyet az Európai Unió illetékes fóruma elé kell tárni. De Blasio Antonio és Surján László rámutatott, hogy a demokratikus európai jogelvek érvényre juttatása és a jogsérelmek orvoslása csak a LEADER csoportok törvényes keretek közötti újraalakulása és az eset alapos kivizsgálása révén látszik biztosítottnak. Forrás: EP-ffrakció sajtóosztálya
Felelõsségvállalás a jövõ nemzedékért A Kereszténydemokrata Néppárt támogatja a jövõ nemzedékek országgyûlési biztosi posztjának létrehozását. A Kereszténydemokrata Néppárt keresztény-konzervatív gyökereibõl adódóan mindig is felelõsséget érzett az eljövendõ generációkért. Emellett fontos szempont, hogy egy olyan pozíciót hoz létre az Országgyûlés, amely kiemelt hatáskörrel rendelkezik környezetvédelmi ügyekben, ugyanis a Kereszténydemokrata Néppárt felelõsséget vállal az „unokáinktól kölcsönkapott föld” megóvásáért.
Forrás: KDNP webszerkesztõség, mno
Hazánk
Nagy Andor országgyûlési képviselõ
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
10
2007. november
Nyolc hónap mérlege a fõvárosban A KDNP-frakció erõn felül teljesített az elmúlt idõszakban A Közgyûlés megalakulásakor kiemelt célunk volt a kereszténydemokrata értékek önálló, erõteljes képviselete, a kormányzó koalíció hibáinak bemutatása. Ezeket a célokat erõnkhöz képest sikerült megvalósítani – olvasható a Fõvárosi Önkormányzat kereszténydemokrata frakciójának 2006 októbere és 2007 augusztusa között eltelt idõszakot felölelõ beszámolójában. Az önkormányzati választások után a KDNP célkitûzéseivel összhangban önálló kereszténydemokrata frakció alakult a Fõvárosi Önkormányzatban, amelynek tagjai: Bagdy Gábor frakcióvezetõ, Endrédy István frakcióvezetõ-helyettes, Rétvári Bence frakció-szóvivõ Wertán Zsolt Zoltán frakcióigazgató. A KDNP a Fidesz frakcióval frakciószövetséget hozott létre, amelyet Tarlós István elnökkel együttmûködve Bagdy Gábor társelnökként irányít. A KDNP négyfõs frakciója sokszor és érdemben szólt hozzá a Közgyûlés napirendjén lévõ kérdésekhez, önálló elõterjesztésekkel, kérdésekkel, interpelláci-
ókkal, módosító indítványokkal hívta fel a figyelmet a város mûködésében mutatkozó zavarokra és, tett javaslatot kereszténydemokrata szempontból is támogatható megoldásokra. Például Bagdy Gábor a Fõvárosi Közgyûlés felé elõterjesztést intézett: a Fõváros által tulajdonolt gazdasági társaságokban a jogszerûség helyreállításáért; a Margitsziget helyi védettség alá helyezésére. Endrédy István az ötvenévesnél idõsebb bérházak állapotfelmérésnek elindítására, Rétvári Bence a gyermeküket egyedül nevelõ szülõk kedvezményes BKV-bérlethez juttatására tett javaslatot, s módosító indítvány-
Rendõrséggel az ellenzéki képviselõ ellen A Kereszténydemokrata Néppárt fõvárosi frakciója egyre fájóbbnak találja az MSZP fõvárosi frakciójában ülõ egyes képviselõk hozzáállását a mai magyar demokratikus viszonyokhoz. 2007. október 6-án megjelent, az ötvenhatos forradalommal kapcsolatos interjújával Havas Szófia fõvárosi szocialista képviselõ borzolta a társadalom józan többségének kedélyeit. A forradalmárok mindegyikét vállalhatatlan jelzõkkel illetõ nyilatkozatának azonban nem lett semmilyen következménye a szocialista frakción belül. Most egy újabb MSZP-s képviselõ, Gajda Péter sajátos demokrácia-értelmezése mérgezi a fõvárosi közéletet. A Kispesten polgármesteri tisztséget betöltõ fõvárosi képviselõ 2007. november 7-én rendõrökkel tartotta távol az ellenzéki képviselõket az általuk kezdeményezett lakossági meghallgatástól. Ezen a megbeszélésen a kõbánya-kispesti metróállomás üzletbérlõinek további helyzetérõl volt szó. Gajda Péter polgármester azonban nem engedte, hogy rajta és szocialista párti munkatársán kívül más is jelen legyen – akárcsak megfigyelõként – a megbeszélésen. Így elõbb kiküldte a képviselõket és a civil érdekvédõk képviselõjét, majd rendõrök akadályozták meg visszajutásukat. Eltorzult hatalmi szemlélet az, amelyik az ellenzéket karhatalmi erõvel akarja távol tartani bármilyen közérdekû megbeszélésrõl. Ez már olyan szint, ahol az MSZP-nek lépnie kell, és a nyilvánosság elõtt kell az eset következményeit levonni. Bagdy Gábor, Rétvári Bence, fõvárosi KDNP, Tarnai Richárd, FIDESZ–KDNP kispesti frakcióvezetõje
ban kérte fel a fõpolgármestert arra, hogy minden rendelkezésére álló jogi és erkölcsi eszközzel lépjen fel a SchöpfMerei Ágost Szülészeti és Anyavédelmi Központ bezárása ellen. A KDNP-frakció interpellálta a fõpolgármestert a felhatalmazás nélküli aláírások, a városházi új beléptetõrendszer ügyében, a Lágymányosi híd és a Petõfi híd budai hídfõjének állapota miatt, az idõsotthonokban bevezetett létszámstoppal kapcsolatban, a Combino beszerzése és forgalomba helyezése körüli botránysorozata – a Margit-híd katasztrofális állaga – valamint a Parlament körül felállított kordon miatt. A kereszténydemokrata frakció minden alkalommal szót emelt a fõpolgármester „sajátos” stílusú, demokráciát sértõ városvezetési módszerei ellen, s visszautasította a nap mint nap tetten érhetõ hatalmi arroganciát.
Alkotmányosan aggályos változtatások A mûvészeti oktatást végzõ intézmények megmaradása érdekében a kereszténydemokraták javasolják, hogy ezek az iskolák kapjanak türelmi idõt az oktatás elõírt feltételeinek megteremtésére. Az iskolák számának csökkenése a leghátrányosabb helyzetû, illetve a kistelepüléseken élõ gyerekeket fosztja meg ezen oktatási formától. Hoffmann Rózsa szerint a kormány nem akarja finanszírozni ezen intézmények mûködését, ezért írta elõ a minõsítési eljárást. A KDNP azt szeretné, hogy legyen lehetõség a mûvészeti iskolákban dolgozó pedagógusok átképzésére, a megfelelõ gyakorlattal rendelkezõ pedagógusok pedig kapják meg az oktatáshoz szükséges jogosítványokat. A mûvészeti intézmények számára elõírt minõsítési folyamat elõminõsítõ fázisának befejezését követõen a tanulók száma több, mint százezerrel csökkent – közölte Hoffmann Rózsa, a KDNP szakpolitikusa. Mivel a minõsítõ eljárás alkotmányossági aggályokat vet fel, ezért nem kizárt, hogy a KDNP rövidesen az Alkotmánybírósághoz fordul – jelentette ki a kereszténydemokrata politikus. Forrás: KDNP webszerkesztõség, mno
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. november
11
Deák András (1951 – 2007) Elhunyt Deák András országgyûlési képviselõnk, a KDNP legkorábbi csapatához tartozott és már felkészülten lépett a politikai élet színterére, amikor erre lehetõsége nyílt. Gépészmérnöki diplomát szerezve energetikával kezdett foglalkozni és egészen képviselõi megbízatásáig eredeti szakterületén dolgozott. Eszmei magatartása regnumi múltjában gyökerezett. Elkötelezett keresztényként, és mint hatgyermekes családapa vett részt a nagycsaládosok egyesületének, a NOE-n nek megszervezésében. A NOE a régi rendszer végsõ hanyatlásának idején azzal a nyíltan ki nem mondott, de tudott célkitûzéssel alakult, hogy a pártállam ál-eegyesületei helyett valóságos tettekkel üssön rést a gyülekezési és szervezési monopólium falanszterén. A rendszerváltozáskor egy sor fiatal és felkészült politikus került ki a NOE körébõl és lépett be a kereszténydemokraták közé, közöttük Deák András, aki már 1990-ben önkormányzati képviselõjelölt volt a pesti belvárosban és tagja lett a KDNP energetikai szakértõi bizottságának, amely a párt legfelkészültebb, mai napig is mûködõ munkaközössége. A KDNP kezdeti, felívelõ korszakának legemlékezetesebb eseménye 1992-es elsõ kongresszusa volt, amelyet elsõsorban Deák András szervezett meg a nyugati testvérpártok részvételével. Többek között jelen volt Wilfried Martens, az Európai Néppárt mai elnöke is. A következõ önkormányzati választáson a belvárosban elsõk között jött létre a polgári együttmûködés, amelynek eredménye jobboldali gyõzelem lett és Deák András mint önkormányzati képviselõ négy éven át alpolgármesteri tisztet töltött be. Az õ érdeme, hogy a KDNP széthullásának pillanataiban sikerült az elkótyavetyélt pártszékház helyett megfelelõ helyiséget és infrastruktúrát, anyagi hátteret biztosítani a megalakuló Magyar Kereszténydemokrata Szövetségnek, az MKDSZ-nek. Deák András az MKDSZ-nek is alapító tagja és ügyvezetõ titkára, az 1998-as önkormányzati választáson Latorcai János fõpolgármesterjelölt kampánystábjában vett részt, és õ maga bekerült a fõvárosi önkormányzat Fidesz–MKDSZ frakciójába. Szívós munkával elérte, hogy az MKDSZ neve
lassan elfoglalta helyét a köztudatban. Szinte természetes volt, hogy a következõ választási ciklusban ismételt, de a 2002-es országgyûlési választáson már képviselõjelöltként is indult Kelenföldön, az egyik legeredménytelenebbnek számító lakótelepi kerületben. Ha gyõznie nem sikerült is, de bevitte a köztudatba a Fidesz és a kereszténydemokrácia szövetségének létezését az eddig elhanyagolt városrészben. Az országgyûlésbe 2004-ben került be, az Isépy Tamás halálával megüresedett helyen. Szervezõképességének jutalma, hogy múlt évben még nehezebb helyen, ugyancsak a XI. kerületben kellett indulnia, az addig biztos MDF-erõdnek számító helyen, és sikerült legyõznie MDF-es és MSZP-s ellenjelöltjeit. Ez sajnos már a szomorú jelen, Deák András elhatalmasodó betegségének ideje. Mint mindig, ebben a választási harcban is teljes energiával vett részt, több mint tizenegyezer szavazót kerestek fel személyesen. Isten nyugosztalja barátunkat, küzdõtársunkat. Dessewffy László KDNP–MKDSZ Budapest-Belváros
Hitvallás a Megváltóról Megjelent XVI. Benedek pápa A Názáreti Jézus címû könyve Erdõ Péter hangsúlyozta: nem mindennapi, hogy egy pápa a pápasága idején tudományos könyvet ír, azaz tudósként is tovább dolgozik. A Szentatya könyvében arról ír, „aki számára, és az egész Egyház számra is a legtöbbet jelenti: Jézus Krisztusról.” A könyv címe hordozza a mû legfõbb hangsúlyát – mondta a bíboros –, mégpedig azt, hogy a Názáreti Jézus történelmi személy. A Szentatya könyvében a
Jézus nevet használja, nem pedig a Krisztust, amely már egy hitvallás, annak a megvallása, hogy õ a Messisás. A könyv célja mégis az, hogy ne csupán a történeti Krisztust, vagy Jézust mutassa be, hanem hogy „kimutassa azt, hogy ez a személy azonos a hit Krisztusával.” A pápa nagyon világosan mutatja meg, hogy a kettõ szerves egységben van egymással, és nem alakulhatott volna ki a
Hazánk
Krisztusról szóló hitvallás, ha nincs annak alapja a Názáreti Jézus személyében és életében. A könyv egyben hitvallás is, amely a szerzõ személyes meggyõzõdését és az Egyház hitét fejezi ki – mondta Erdõ Péter bíboros. A könyv második kötete – amely a passió részleteit, Jézus halálát és feltámadását dolgozza fel – várhatóan jövõ évben jelenik meg. Forrás: Magyar Kurír
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
12
2007. november
Apor Vilmos vértanú püspökre emlékezve Tíz esztendeje annak, hogy Apor Vilmos püspököt, a magyar kereszténység vértanúját boldoggá avatta II. János Pál pápa. Báró Apor Vilmos Segesváron született 1892-ben, egyazon évben Mindszenty József hercegprímással. E két fõpap a magyar glóbusz két ellentétes pólusáról érkezett: Mindszenty õsei Vas megyei szegényparasztok voltak, Apor Vilmoséi erdélyi arisztokraták. Ám életútjuk egyazon irányba vitt. Az õsi székely eredetû Apor családot az erdélyi nemesség sajátosságai jellemezték századokon át: mély hazaszeretet, puritán életvitel, erõs kötelességtudat. A szülõi háttér és a jezsuita gimnáziumi nevelés felébresztette papi hivatását. Apor Vilmos Innsbruckban szerzett teológiai doktorátust, 23 évesen szentelték pappá. Az elsõ világháborúban kórházvonaton teljesített lelkészi szolgálatot, majd az 1918-as összeomlás idején Gyula város plébánosa lett. Huszonhat éves volt ekkor, és huszonhárom évet szolgált Gyulán. Az Innsbruckban tanultak, személyes életpéldája, állhatatos szorgalma révén virágzó lelkiséget teremtett Apor plébános úr. Amikor 1941-ben a gyõri egyházmegye élére állította Róma, akkor a gyulai lelkipásztori munka folytatására kapott küldetést, de már nem plébániai, hanem egyházmegyei léptékben. Ars poeticáját a legtömörebben annak a máltai lovagrendnek a jelmondatával összegezhetjük, amelynek mélységesen elkötelezett tagja volt: „A hit védelme és a szegények szolgálata.” Ezt a lelkiséget élte meg egész szolgálata során: a szenvedõk és ínségesek segítése, a gyermekek jó példával nevelése, az iskolaügy felkarolása. A történelem azonban mind többet követelt. 1941-ben a fiatal, mindössze 49 éves püspöknek ki kellett lépnie az új hivatalával szükségképpen együtt járó politikai síkra is. A közéletet mindig is figyelemmel kísérte, és markánsan képviselte a keresztényszociális tanítást. Apor Vilmos gyõri püspökként – Prohászka Ottokárhoz hasonlóan – szorgalmazta a földosztást, a nagybirtokrendszer átalakítását, beleértve az egyházi nagybirtokot is. Támadták is érte azok, akik nem értették meg az idõk szavát.
Máig ható érdemei vannak a magyar kereszténydemokrácia politikai kereteinek megteremtésében. 1943 nyarán õ adott otthont a katolikus szociális mozgalmak vezetõi és a politikai élet képviselõi közötti nagy találkozónak, amelynek eredményeképpen megalakult a Katolikus Szociális Népmozgalom. Ennek lelki vezetését, egyházi képviseletét vállalta Apor Vilmos. A mozgalom kezdettõl fogva a háború utáni szükséges, nagy
mélyesen hárította el õket. Március 30án, nagypénteken azonban egy részeg szovjet tiszt géppisztolysorozatot lõtt rá. Háromnapi, hõsiesen viselt szenvedés után, húsvét hétfõn hajnalban adta viszsza lelkét a teremtõnek. 1945. április 4én, szerdán a félelemtõl bénult Gyõrben csöndben temették el, ideiglenesen a karmeliták templomában. 1948 novemberében már minden meg volt szervezve a méltó temetésre,
társadalmi átalakulás elvi és gyakorlati programjának kidolgozásával foglalkozott. Mire ez a munka elkészült, hazánk már hitleri megszállás alatt állt. 1941-tõl õ volt a Magyar Szent Kereszt Egyesület elnöke, és 1944-tõl egyre több és több menekültet bújtatott a nyilas üldözés elõl. A gyõri Püspökvár pincéje megtelt zsidó menekültekkel és politikai üldözöttekkel. Apor Vilmos senkit nem küldött el, hanem bõvítette az embermentõ hálózatot. Segítették õt ebben hívei, az egész egyházmegyei szervezet és a Pannonhalmi Fõapátság. Apor Vilmos Gyõr szovjet ostromára is felkészült. A Püspökvárba menekült sok-sok ember ellátására élelmiszert tartalékolt. Amikor részeg, emberi mivoltukból kivetkõzött vörös katonák a Püspökvár pincéjébe akartak bejutni, hogy onnan ételt-italt, de fõleg nõket szerezzenek, Apor püspök mindannyiszor sze-
amikor a kommunista hatalom megtiltotta a szertartást, mivel „Apor Vilmos tervezett temetése sértené az ország külpolitikai érdekeit”. Az ÁVO a temetés napján Gyõrt hermetikusan lezárta, még az utcát is fölszedette, úgy félt a mártír püspök emlékétõl. Az elhallgatás ellenére mégis kialakult a bensõséges Apor-tisztelet. A késõ Kádár-rendszer, nemzetközi renoméját javítandó, 1986-ban hozzájárult Apor Vilmosnak saját sírba való temetéséhez, de csak titokban. Apor püspök vértanúhalála után az Isten- és emberellenes hitleri és sztálini neopogányság a történelem szemétdombjára került. Üldözöttjüket, Apor püspök urat pedig immár egy évtizede oltárainkon tiszteljük. Életpéldája és közbenjárása segítsen minket!
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. november
(Semjén Zsolt napirend elõtt elmondott beszéde.)
13
Elfogadhatatlan a költségvetési törvénytervezet A KDNP nem támogatja a 2008. évi költségvetés törvénytervezetét. Nem, mert – többek között – tovább növeli a területi és társadalmi különbségeket. Két és fél év megszorítása után tovább rontja milliók szociális biztonságát. Nem ad kellõ, sõt semmilyen támpontot arra, hogy az ország egy új növekedési pályára álljon. Mindemellett sérti az önkormányzati alapjogokat, ezért még alkotmányellenes is. Az elkövetkezendõ idõszakban a költségvetést ellenõrzõ tanácsra vonatkozó elképzelésünket újra az Országgyûlés elé terjesztjük, abban a reményben, hogy tán féket vet az ellenõrzés nélküli pénzosztásnak és -mosásnak – hangsúlyozta a párt álláspontját kifejtve Hargitai János vezérszónokunk. Nyílik az olló. Sajnos nem hoz érdemi javulást a gyermeket nevelõ családoknak sem, pedig a demográfiai katasztrófát csak õk háríthatják el. Ez a költségvetés nem csökkenti, hanem növeli a lemaradásunkat. Nem módosítani, hanem újragondolni kellene! Ha nem változik, kár lesz megszavazni! – hangsúlyozta Surján László. Hozzátette: a 2008. évi költségvetés nem közelíti hazánkat az Unió fejlettebb országaihoz, nem hárítja el a ránk és gyermekeinkre, unokáinkra váró veszélyeket, s nem csökkenti a konvergenciaprogram kockázatait sem. A kormány költségvetése azt prognosztizálja, hogy a gazdasági növekedés jövõre 2,8 százalékos ütemû, míg a deficit nagysága a GDP-re vetítve 4,1 százalékos lesz. Nincs olyan szakértõ, 'ki ne azt állapítaná meg, hogy ez csak óhaj! Sõt, az is megállapítható, hogy a gazdaság immár maradandóan eltért a konvergencia-programban felvázolt úttól – közölte Latorcai János. Az egyházi közgyûjtemények támogatása 500 millióról 325 millióra, az egyházi rekonstrukciós alap 545 millióról 325 millióra csökken. Ezek a számok önmagukban diszkriminációs vádiratok Magyar Bálint (ex-miniszter) manipulatív propagandájával szemben. Nem fogadható el semmilyen megkülönböztetés az egyházi iskolába járó diák és az önkormányzati iskolába járó diák, az egyházi iskolában tanító
tanár és az önkormányzati iskolában tanító tanár között. Az egyházi közfeladatot ellátó intézmények nem valamifajta plusztámogatást kérnek, hanem pusztán annak érvényesülését, hogy ugyanannak a közfeladatnak az ellátására ugyanazt a finanszírozást kapják, mint a hasonló feladatot ellátó önkormányzati intézmények! – mondta Semjén Zsolt, a KDNP elnöke. Ismételten megnyirbálják az egészségügyi ágazatot (is): így a korábbi két esztendõt hozzáadva, három év alatt 250-280 milli-
árd forintot „sikerül” kivonni. Messzirõl látszik a szociális bizonytalanság, látszik az egészségügyi ellátás bizonytalansága, káosza. Nem nemzethalálról beszélek, hanem a jövõ évi költségvetés diagnózisáról. – jelentette ki Puskás Tivadar. A tisztes szegénység luxusával mintegy 3 millió honfitársunk nem büszkélkedhet, õk ugyanis a létminimum alatt élnek. Jövõre 1000 milliárd forinttal több adót szed be a kormány. A 2008-as költségvetés kegyetlen, antiszociális. Pénzkifizetõ automataként kezeli az embereket. Különösen fájdalmas, ha a társadalom olyan rétegeit sarcolja meg, akik magukon sem tudnak segíteni. A kereszténydemokraták ilyen költségvetést soha nem támogatnak! – hangsúlyozta Lanczendorfer Erzsébet. A már amúgy is kifacsart önkormányzatoknál, az inflációval is gyarapított,
Hazánk
drasztikusan növekvõ kiadások ellenére, szinte sehol sem emelkedett a normatív támogatás összege. Nógrádi László a kistelepüléseket érintõ sarcokról, megszorításokról beszélt, példákkal igazolva, miként lehetetleníti el a 2008. évi költségvetés a fejlõdésnek még a reményét is. Ez a költségvetés sem az önkormányzatok költségvetése! Különösen nem azoké az önkormányzatoké, amelyek hátrányos helyzetû térségekben vannak, illetve az önhibájukon kívül vannak hátrányos helyzetben. Szomorúan látjuk: a hátrányos helyzetû térségek támogatása évek óta stagnál. A kormány egyre inkább magára hagyja a kistelepülések önkormányzatait, egyre inkább magára hagyja a hátrányos helyzetû térségek polgárait. Nem segíti õket a közfeladatok ellátásában, nem segíti, nem támogatja a létükért folytatott kétségbeesett küzdelmüket sem – sommázta a kormány jövõ évi költségvetéstervezetét Szászfalvi László. A folyamatos reformoknak, a közigazgatási korszerûsítésnek nevezett költségvetési és szervezeti leépítéseknek köszönhetõen, a környezetvédelmi és vízügyi tárcától a 2008-as évben egyszerûen már nem lehet többet elvenni anélkül, hogy össze ne omlana az egész környezetvédelem. Valós feladatoktól vonják el az átalakításokra a pénzt, s teszik ezt azért, hogy elbújjanak a felelõsség elõl. Elfogadhatatlan, mert se megfelelõ forrás, se megfelelõ szemlélet nincs garantálva a gondos környezetvédelmi tevékenységhez – hangsúlyozta Molnár Béla. Állítom, hogy a nyolcvanas évek közepén-végén sokkal magasabb szintû volt az agrár-közigazgatás, és egészen a közelmúltig tartott ez a folyamat, amíg szét nem verték és meg nem csinálták ezt a nagy katyvaszt – mondta az agrártárca viselt dolgait elemezve a jövõ évi költségvetés parlamenti vitájában Medgyasszay László, a Kereszténydemokrata Néppárt agrárszakértõje. A támogatások még az inflációt sem követik. Ha volna Illés prófétánk vagy Ézsaiásunk, akkor bizonyára nagyon szomorú jövõt jósolna az országnak, és még átkokat is szórna a döntéshozók fejére - tette hozzá.
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
14
2007. november
Vasárnapi munkaszünetet! Alkotmányos jogainkat sértõ gyakorlat A vasárnapi pihenõnap évszázadok óta a kultúránk és a társadalmunk olyan vívmánya, amely nemcsak a vallásos emberek életét érinti. Másrészt nincs még egy olyan ország Európában, ahol annyian dolgoznának vasárnaponként, mint nálunk. Hazánkban megközelítõleg félmillió munkavállaló dolgozik rendszeresen vasárnap, alkalmanként pedig közel egymillió. Ha a családtagokat is figyelembe vesszük, akkor több, mint hárommillió embert érint ma Magyarországon a vasárnapi munka. A vasárnapi munkát a Munka törvénykönyve szabályozza, míg a nyitva tartásról a kereskedelmi törvény rendelkezik. A kereskedelmi törvény ma korlátozás nélkül lehetõvé teszi a boltoknak, hogy vasárnaponként nyitva tartsanak, így vasárnap bárkinek elrendelhetõ a munkavégzés. Álláspontunk sze-
rint a vasárnapi munka alkotmányos jogokat is érint: a szabad vallásgyakorlás jogát, a pihenéshez, a szabad idõhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz való jogot, valamint a testi és a lelki egészséghez való jogot is. Ha nem sikerül elérni azt, hogy a vasárnap ismét pihenõnap legyen és zárva legyenek a boltok, akkor a polgárok szabad választása jegyében javasoljuk, hogy legyenek nyitva a hivatalok és a bankok is! Ezek alapján a Kisgazda Polgári KörKPK támogatja a Kereszténydemokrata Néppárt azon kezdeményezését, hogy az európai példát és az évszázados hagyományokat követve biztosítsák a vasárnapi munkaszünetet, azaz a vasárnap legyen általános pihenõnap. Harangi Fülöp a Kisgazda Polgári Kör elnöke
Szabad vasárnapért demonstráltak Veszprémben A szabad vasárnapért országos kampány részeként október 28-án Veszprémben az egyik hipermarket elõtti útvonalon a demonstrálók 20 gépkocsival két és fél órára lezárták a 8-as fõút várost elkerülõ szakaszának félpályáját. Mintegy 60–70 ember gyûlt össze transzparenseket, nemzeti színû zászlókat tartva. A demonstrációt a Munkástanácsok és a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének Veszprém megyei szervezetei, valamint a Kereszténydemokrata Néppárt helyi aktivistái szervezték, de csatlakoztak hozzájuk civil szervezetek is, illetve a Fidesz munkás és alkalmazotti tagozata. A vasárnap a családi együttlét, a pihenés és a szeretet erõsítésének a napja, és nem a munkáé – mondta Forró Pál, a KDNP veszprémi elnöke, megjegyezve, hogy pártja parlamenti frakciója törvénymódosító indítványt nyújt majd be, hogy a vasárnapi munkavégzést – néhány ügyeleti munkahelytõl, kórházaktól és közlekedési cégektõl eltekintve ne lehessen elrendelni, s különösen a kereskedelemben legyen tilos az alkal-
mazottak vasárnapi dolgoztatása. Szolidaritást vállalt a tüntetõkkel Debreczenyi János, Veszprém fideszes polgármestere is, aki „Legyen pihenõ vasárnap!” feliratú táblával a kezében állt az útsávot lezáró kocsisor és a demonstráló csoport élén. Fel kell számolni a 21. század rabszolgaságát! – mondta az MTI-nek a polgármester. Forrás: mno, MTI
Félpályás útlezárással tüntettek Baján A KDNP demonstrációján 20 autó és mintegy 50 ember vett részt. Baja központi terérõl, a Szentháromság térrõl kiindulva a legforgalmasabb területeken (piac, lakótelep, TESCO parkoló) át vonultak az autók rendõri felvezetéssel. A demonstráción részt vett dr. Lanczendorfer Erzsébet a Kereszténydemokrata Néppárt országgyûlési képviselõje is.
Politikai érdek a kötelezõ egészségbiztosítás Politikai érdekbõl, a kormánykoalíció egyben tartása érdekében teljesen zavaros törvény születik a kötelezõ egészségbiztosításról – jelentette ki Nagy Kálmán, a KDNP országgyûlési képviselõje miután az egészségügyi bizottság általános vitára alkalmasnak találta az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelezõ egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjérõl szóló törvénytervezetet. Az ellenzéki politikus elmondta: az ülésen több szocialista politikus megfogalmazta bírálatait, mégis egyhangúlag szavaztak a javaslat általános vitára alkalmasságáról. Nagy Kálmán a törvénytervezet egyik hibájának nevezte, hogy nem szerepelnek benne társadalmi prioritások, és a tervezet adatvédelmi szempontból is kifogásolható. A kereszténydemokraták szakpolitikusa kiemelte, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára a bizottsági ülésen elismerte: a magánbiztosítók nem pluszpénzt, hanem „bizonyosfajta biztosítói szakértelmet hoznak be a rendszerbe”. A képviselõ hangsúlyozta azt is, hogy a volumenkorlátot a javaslat értelmében a biztosító határozza majd meg. Véleménye szerint ha a volumenkorláton felüli teljesítményt kifizeti majd a biztosító, akkor oda a biztosítási pénztár alaptõkéje. Nagy Kálmán közölte: a javaslat értelmében a kórházaknak kell majd versenyezni a betegkért, azonban, mint mondta, a kormány a kórházakat tönkretette. A KDNP felszólítja a civil szervezeteket, a szakszervezetek, az egyházi közösségeket, a rendvédelmi szerveket, a vasutasokat, hogy a saját érdekükben „védekezzenek”, ne lépjenek be olyan rendszerbe, amelyiknek nincs hatékonyan mûködõ háttere – fogalmazott. Az ellenzéki képviselõ elmondta: a KDNP kész arra, hogy odaálljon a biztosítók elé, és azt mondja az embereknek: „Ezt a biztosítót nem!” Mint hangsúlyozta, elõfordulhat olyan helyzet, hogy a biztosítók a befektetett vagyonukból a rendszer visszaalakítását fogják finanszírozni. Forrás: KDNP webszerkesztõség, mno
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
2007. november
15
Szociális népszavazás Sopronban Történelmi lehetõség van az összefogásra A kormány nem az embereket és a családokat ellehetetlenítõ megszorító intézkedésekre kapott felhatalmazást, a népszavazás sikere megszabadíthatja az embereket azoktól a terhektõl, amelyek kifizetése egyre nagyobb nehézséget jelent a családok döntõ többsége számára. – Magyarországon folyamatosan mélyülõ szociális válság alakult ki. A kormány felhatalmazás nélküli döntései egyre nehezebb helyzetbe hozzák az embereket és a családokat. A szociális válságot meg kell oldani a népszavazás békés, erõszakmentes és demokratikus eszközével – jelentette ki Firtl Mátyás, Sopron országgyûlési képviselõje soproni sajtótájékoztatóján. Sopron országgyûlési képviselõje kifejtette: A 2006-os országgyûlési választás kampányában Gyurcsány Ferenc és a szocialisták végig hazudtak a magyar embereknek: eltitkolták a közvélemény elõl az ország valós állapotát és azt, hogy milyen megszorításokra készülnek. Következetesen tagadták, hogy vizitdíjat, tandíjat és kórházi napidíjat akarnak bevezetni.
Az emberek élete egyre nehezebb, a megélhetési költségek folyamatosan emelkednek, a fizetések pedig egyre kevesebbet érnek. A kormány a becsapott emberekkel fizetteti meg saját hazugságainak árát, semmibe veszi az embereket, akaratukkal szemben kormányoz. A szociális népszavazás most történelmi lehetõséget kínál: minden idõk legszélesebb összefogását teremtheti meg, amivel egyértelmûvé tehetjük: többé nem lehet semmibe venni az emberek akaratát, senki nem dönthet rólunk a megkérdezésünk nélkül. A népszavazás sikere esetén megszabadítja az embereket azoktól a terhektõl, amelyek kifizetése egyre nagyobb nehézséget jelent a családok döntõ többsége számára, mert politikai értelemben tarthatatlanná válik a helyzete. Firtl Mátyás azt is elmondta, hogy Sopronban is zajlik a támogatói aláírásgyûjtés, amelynek helyszíneit és idõpontjait is ismertette a sajtóval. Forrás: fidesz.sopron.hu
Nem engedte napirendre tûzni... Nem engedte napirendre tûzni a saját jutalmazásáról szóló elõterjesztést Michl József, Tata város FIDESZ-KDNP-s polgármestere. A város elsõ embere már a tavalyi évben sem vett fel jutalmat. Idén 6 havi illetményének megfelelõ összeget javasoltak számára képviselõtársai az elmúlt egy évben végzett kiemelkedõ munkájának elismeréseként. A FIDESZ-KDNP-s városvezetõ a testületi ülésen úgy fogalmazott, hogy abban a szociális helyzetben, amiben hazánk van, nem engedheti meg magának egy polgármester, hogy jutalmat vegyen fel, még akkor sem, ha ezt a jutalmat megérdemli. A polgármester szólt arról is, hogy Tatán és környékén már közel 10 ezer aláírás gyûlt össze a szociális népszavazás kezdeményezése mellett. A tatai városvezetõ felháborítónak tarja, hogy a kormány hidegen elutasít minden – szociális megszorításokkal ellentétes – javaslatot, így például 30 milliárd forintot von el a családok téli fûtéstámogatásából.
Összefogás Budakalászon Ercsényi Tiborné személyében közös polgármester-jelöltet indít a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz –Magyar Polgári Szövetség Budakalászon az idõközi polgármester-választáson. A két párt vezetése megegyezett arról is, hogy a megújuló képviselõ testület tagjainak választásakor önállóan indítják jelöltjeiket. A 2007. december 2-án, vasárnap tartandó idõközi választáson Budakalász
önkormányzati testületébe mandátumot szerzõ kereszténydemokrata és fideszes képviselõk elkötelezetten együttmûködnek annak érdekében, hogy a polgári oldal keresztény-nemzeti programját közösen valósítsák meg a település polgárainak érdekében. A Kereszténydemokrata Néppárt elnöksége nevében:
Hazánk
Semjén Zsolt elnök, Harrach Péter alelnök
KDNP a vajdasági és a kárpátaljai magyarok beutazási könnyítéséért A Kereszténydemokrata Néppárt üdvözli a Független Jogász Fórum kezdeményezését, amely a schengeni szerzõdés Magyarországra kiterjesztése kapcsán a kiegyensúlyozást célozza. A KDNP egyetért azzal, hogy a vajdasági és kárpátaljai magyarok életét ne nehezítse meg fölöslegesen a schengeni szerzõdés, amely nem veszi figyelembe a magyarság történelmi okokból egyedülállóan nehéz körülményeit, s mintegy vasfüggönyt húz az elszakított nemzetrészek és anyaország közé. Szükségesek és helyesek az olyan szabályok, amelyek a Kárpát-medencei magyar közösségek minden tagjának egyformán könnyen biztosítják az anyaországi beutazást. Az Európai Unió alapeszméjébõl ugyanis az következik, hogy a Magyar Köztársaságnak joga és erkölcsi kötelessége minden magyar számára a lehetõ legkevesebb adminisztrációval biztosítani a szabad beutazást az anyaországba. A KDNP felkéri a parlamenti pártokat, hogy támogassák ezen követelmény megvalósulását és csatlakozzanak a Független Jogász Fórum kezdeményezéséhez. Halász Zsuzsa a KDNP szóvivõ
Hazánk
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
Kiadja: Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Felelõs kiadó: Harrach Péter A lap kiadását támogatja a Kereszténydemokrata Néppárt és a Barankovics István Alapítvány Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: Dobi Ágnes Telefon: 06-30/523-02-56 Elõkészítés: Nagy Ferenc Ubipressz Bt., Brém-N Nyomda: Onix Nyomda Kft. 4030 Debrecen Rigó u. 35-39. ISSN 1788-7690
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET
16
2007. november
