Harsányi Gézáné. Mozaikkép Nagykálló XX. századi történéseibıl

1900

Harsányi Gézáné

Mozaikkép Nagykálló XX. századi történéseibıl

2000

BEVEZETÉS

A cím várostörténetet sejtet: egyetlen évszázad, – a legutóbbi – nagykállói történetét. Ám amíg a várostörténetek az országos politikai események objektív szőrıin át, felhık magasából mutatják meg a nagy politikai viharok, vad áradások helyi kis hullámveréseit, én most azzal próbálkozom, hogy madártávlatba ereszkedjem, néha meg egészen az ereszek aljáig, s onnan figyeljem, s írjam le hő krónikásként, miként élték meg a kállói emberek a világháborúktól vészterhes legutóbbi századot. Munkám során elıször a leghitelesebb forrásokat kerestem, s találtam: a Megyei Levéltár mindig áhítattal kézbevett öreg iratait. Néha, szerencsés napokon szinte elém jött a keresett adat, évszám, történet, személy, máskor már–már feladtam a hiábavaló keresgélés közben, de a végtelen türelmő levéltárosok mindig közelben voltak, és segítettek, ha eltévedtem a papír–rengetegben. Forrásként elsısorban Nagykálló község képviselıtestületének iratait böngésztem. Talán megüti a helyi olvasó fülét a „község” szó, de az 1900–as századforduló sáros–poros községként találta ezt a települést. A Levéltárból hazatérve várt a helyi sajtó archív anyagának megmaradt része. Tudjuk, az újságok nem közölnek minden – késıbb fontosnak ítélhetı – történést, vagy egészen másként értékelve a „jelent”, mint a késıi utókor. Az is véletlenszerő, hogy az 1897 és 1944 között megjelent Nagykálló és Vidéke c. hetilap számai közül melyek maradtak fenn az idı rostáján. A sárgult lapokat olvasgatva megcsillan az élet humora: hogy ismétli önmagát! Egyik másik cikk ma is szó szerint közölhetı lenne, és az utolsó betőig ma is aktuális mondanivalójára csodálkozhatunk rá az adóról, a drágulásról, , vagy valamely ma is közkedvelt termék reklámjában stb. Vannak elavult, megmosolyogtató írások is, mégis hasznunkra válhatnak egy adott idıszak hangulatának, eseményeinek megörökítésével, megırzésével. Kíváncsi voltam, mint ahogyan kíváncsiak a helytörténet iránt érdeklıdık általában arra is, kik voltak az emlékezetünk elıtti idıben a község vezetıi, mit tettek a településért, mit tehettek a maguk történelmi szituációi közepette a korábbi képviselıtestületek? Errıl személyes visszaemlékezéseket is kaptam, a még élı egykori kállói vezetıktıl. Nem elhanyagolható forrásommá vált néhány családi irathagyaték. Tanúbizonyságai emberi sorsoknak, melyekben tetten érhetıek azok a pillanatok, amikor beleszólt az egyéni sorsba a történelem. Igen kedves forrásaim a kortárs öregek mindig szubjektív, olykor hihetetlenül pontos, máskor az eltelt idı által megszépített, megszelídített múltidézı elbeszélései, szívszorító–kacagtató igaz meséi. Találtam tehát nyilvántartott hiteles, írott forrásokat, amelyeket színesít a helyi „oral– history”. De izgalmasak a családi iratok között rejtızködı, csak fotózásra kölcsönkapott kincsek is, amelyek másolatban mégis csak közkinccsé válnak. Az így összekuporgatott színes „kövecskéket” idırendbe rakva állt össze tehát az alábbi mozaikkép. Helyenként aránytalan, hol túlzsúfolt, hol hiányt jelzı fehér folt világit, de végül is ha kellı távolságból kicsit hunyorítva nézzük, a sok-sok apró részbıl átsejlik, összeáll a megmaradásáért küzdı ısi település, Nagykálló XX. századi képe! Kérem, tiszteljék meg figyelmükkel e képet bemutató, rendhagyó tárlatvezetést!

-2-

AZ ELİZMÉNYEK Az elsı Kálló A „gyülekezıhely” jelentéső Nagykálló név 1274–ben jelent meg legelıször az írott forrásokban. Elızménye egy honfoglalás elıtti kis szláv település volt, Búzna–Dada (nevének jelentése: Asszony–, vagy Boldogasszony–Patakja) amely a tatárjárás idején teljesen elpusztult. Helyén hamarosan új falut épített a lakosság, de ezt – hogy a királyi adományként kapott napkori és téti birtokot megnöveljék – elfoglalják a Balogh–Semjén nemzettség harcokban edzıdött tagjai. Leszármazottaik az új településrıl nevezik el magukat. Így lesz Nagykálló kegyura a Kállay család. A település fejlıdését két momentum segítette: – Már az 1300–as években megyei tisztségeket viselı birtokosai révén közigazgatási és kulturális központtá vált, – Kereskedelmi központtá válását az segítette elı, hogy a város két országút találkozásához épült (Ezek a Debrecent –Munkáccsal, és a Tokajt Kassával összekötı utak) Már a XIV. századtól heti– és országos vásárokat tartottak Vásáros–Kállóban, ahol fejlıdött az ipar is, így a XV.– XVI. században jelentıs mezıvárossá nıtt. Lakossága gyarapodott a török délvidéki megjelenése miatt biztonságot keresı menekültekkel. 1500 körül a településnek vásárain kívül volt fürdıháza, sörfızıje, 1502–tıl postája. Az 1500–as évek közepének jelentıs eseményei: – egy török támadás 1566 nyarán teljesen elpusztította, felégette a várost. Épületei elégtek, lakosságából sokan meghaltak, az élık török rabbá lettek. – A törökök visszavonulása után császári parancsra a kassai fıkapitány segítségével felépült az egyedi, fából, homokból, téglából készített kállói földvár, amely 140 éves fennállása idején száznál több települést védett katonáival a töröktıl. – A sokat szenvedett lakosság földesurai távollétében az anyanyelven igét hirdetı reformátorok hatására egységesen református hitre tért. A Református Eklézsia fatemplomot épített, és elemi iskolát alapított. Újkálló A császár az 1574–es törvénnyel Kállót váras hellyé, az elpusztulttól északnyugatra épülı új várost kiváltságos mezıvárossá tette. A vár élén a kapitány, a város élén a hadnagy állt. A várat Ottavio Baldigara olasz építımester tervei alapján és vezetésével négy bástyával erısítették meg. Baldigára tervei szerint a vizes–árkot betöltötték, és sakktáblaszerően 2x2x2m–es kocka alakú gödrökkel helyettesítették lelassítva ezzel a meglepetésszerően lóháton érkezı ellenség támadását. A várost a vár, és öt földgát védte, amelyek közül az Internátus utcai, és a Kölcsey úti ma is látható. Az 1600–as, 1700–as évek A vár fennállása idején Kálló városának státusza, hovatartozása gyakran bizonytalan volt, s a lakosság megszenvedte a királyi Magyarország és az erdélyi fejedelmek közötti konfliktusokat. 1604 novemberében Bocskai István hajdúkat telepített Kállóba, megerısítette a város kiváltságait és ekkor kapta a város kulcsos–patkós címerét Bocskaitól. Nagykálló férfilakói katonai szolgálatot teljesítettek, védték a várost, és a környéket. Harcukért nem zsoldot, hanem a jobbágysorból való szabadságot, és adómentesen mővelhetı föl-3-

det kaptak. Az adómentesség a mesterekre is vonatkozott, így a század folyamán 17 mesterség céhei alakultak meg Nagykállóban A XVII. század csupa harc: a törökkel, majd a labancokkal. Hosszú azoknak a névsora a református egyház irataiban, akiket a határból elhurcoltak a török portyázó csapatok. A szerencsések kiszabadultak, és hazajöttek, mások örökre odavesztek. Igaz történet, hogy Buttykay István leányát, Annát portyázó törökök elrabolták. Az apa kérésére a kállói vár katonái öszszefogva a böszörményi hajdúkkal a törökök után mentek, és kiszabadították a környékbıl elvitt rabokat, köztük Buttykay Annát, amiért az apa Kállónak adta Buttyka nevő birtokát, amely 1977–ig Nagykálló része volt. Az Erdélyi fejedelmek mindegyikének felkelései érintették Kállót: innen intézte kiáltványát a nemzethez I. Rákóczi György, a közelbıl vitte el örökre a török Thököly Imrét, de itt kezdte szabadságharcát II. Rákóczi Ferenc is. Az ifjú fejedelem tenni akart Magyarország sorsának jobbra fordulásáért, de miután békés, a törvényes úton való próbálkozásai kudarccal végzıdtek, belátta, hogy nincs más mód, csak a fegyveres harc. Felhívást intézett a szabolcsi nemességhez, álljanak a zászlaja alá! Ám a nemesek tartottak a Kállóban állomásozó császári katonaságtól, ezért feltételül szabták, hogy a fejedelem foglalja el Kálló várát. 1703. július 29.–én megnyíltak a vár kapui a fejedelem elıtt: Johannes Eckstein osztrák kapitány a származása ellenére Rákóczi, és a szabadságharc mellé áll. A vár négy ágyúját átadta a felkelıknek, és háromszáz katona tartott velük Kállóból. Késıbb Eckstein kapitány Rákóczi utasítására átvette a veszprémi várat. Ott fogták el a honfitársaiból lett ellenségei, és kivégezték a Rákóczi iránti elkötelezettségéért. Tehát az Aradi 13 vértanú elıdét tisztelhetjük a kállói vár kapitányában. 1709–ben megbontották, a szabadságharc bukása után pedig a Szatmári béke értelmében földig lerontották a várat. Tégláiból a szájhagyomány szerint akad a környék épületeiben, a templomokban, még a Rákóczi toronyban is. A várfalak földje kitőnı alapanyag volt az 1848–as szabadságharc idején salétrom fızéséhez. Írott források szerint a XIX. század közepén még Kállóban, a Dóka–kútban mőködött az ország második legnagyobb salétromfızıje. Az 1700–as, 1800–as évek Végül a kiváltságok alapját jelentı várat lebontották, de a város fegyverviselı népe küzdött a 140 évig vérrel megváltott földért, és kiváltságaiért. A harc perbe torkolt a város népe és a Kállay család között. 1710–ben a hajdú családok jelentıs része elköltözött Kállóból Hajdúböszörménybe a bizonytalan helyzet miatt. Ezerfınyi lélekszámot veszített egyszerre Nagykálló. 1710–ben, és 1750 körül a református egyház halotti anyakönyve szerint pestisjárvány, tífuszjárvány pusztította a lakosságot. Több száz halott volt a város vesztesége. Háborúk, és járványok közepette felépültek a templomok, Szabolcs megye elsı középiskolája, a Városi Református Latin Gimnázium, s a Rákóczi torony. Ekkortájt hihetetlen gyorsasággal benépesült a szomszédos Nyíregyháza. 1780–ban már háromszor annyi volt a lakossága, mint Nagykállónak. Ennek ellenére a megye követei egyhangúlag az ısi várost választották megyeszékhelyül, s itt épült fel „két végtelen út találkozásához” a megyeház, ahonnan Szabolcs megye ügyeit irányítják a következı száz évben. De a városon belül lévı megyei apparátus élén többnyire ott voltak a peres ellenfél, a Kállay család tagjai, valamilyen magas tisztségben, és a megyei döntések minden esetben Nyíregyházának kedveztek. Az 1820–as években a szomszéd település megszerezte Kálló ısi szombati vásártartási jogát. A mesterek elköltöznek a vásár után családjukkal együtt, ami 800 fı körüli újabb lélekszám veszteséggel járt. Az 1820–as években földrengés keltett riadalmat.

-4-

A reformkor pezsgésében élénkült a kulturális élet, 1847–ben megalakul a mővelıdést szolgáló úri Kaszinó. Itt másolta Kossuth Országgyőlési Tudósításait a „kis Kossuth”, Böszörményi László. 1848–ban Nagykálló mindenbıl többet adott a szabadságharchoz, mint az a lélekszám arányában elvárható: szállással, élelemmel látta el a kiképzés idején a szabadságharcba jelentkezı önkénteseket. Két zászlóalj, kétezer négyszáz ifjú tett esküt városunk fıterén, s indul el a szabadságharcba a zászló alatt, melyre ezt hímezték: Szabolcs a hazáért, gyızni, vagy halni! A szabadságharc bukása után orosz megszállást él át a város sok szenvedéssel. Büntetésként bezárták a Református Gimnáziumot, megszüntették az 1847–ben alapított Kaszinót. A vasútépítéshez Nagykálló nem tudott földet– tisztázatlanok a tulajdonviszonyok– és pénzt adni, így a vasúti közlekedés 30 évvel korábban indul meg Nyíregyházán, ami annak további fejlıdését eredményezte. 1875–re eldıl: az új megyeszékhely Nyíregyháza. Nagykálló községgé minısült vissza, néhány járási jogkörő intézménnyel. Elköltözött a megyei hivatal, és Kálló újabb ezer fıt veszített. Ezúttal teljes értelmiségét. Aztán elköltözött a Kórház is, amelyet Korányi Frigyes alapított 1861–ben, és Jósa András fejlesztett 80 ágyassá, helybeli embereknek adva munkát. Elköltözött a Múzeum, melynek itt keletkezett bronzkori győjteménye a Nemzeti Múzeumé után országosan az egyik legnagyobb, s amelyrıl itt készült az elsı vidéki muzeális nyomtatott leltár. Végül elment a Megyei Levéltár is. 1863–ban gyújtogatás okozta hatalmas tőzvész pusztított, amikor háromszáz ház ég le. Akik itt maradtak, azok viszont szívvel–lélekkel próbáltak tenni a községért. Két évig a szülık tartották fenn a Gimnáziumot. Civilközösségek szervezıdtek, újjászületett, mőködött a Kaszinó, mely Kossuth Lajost díszelnökévé fogadta, színjátszó–, torna–, és tőzoltó–egylet alakult, 1968–tól datált a Nagykállói Dalárda. Közadakozásból épületet vásároltak Szabolcs megye elsı állami Gimnáziuma részére, és 1882–ben lezajlottak az elsı érettségi vizsgák. 1896–ban, a Millenniumra készülve bemutatták a Kállai kettıst, amelynek kottáit, koreográfiáját, történetét ekkor írja le elıször igen alapos kutatómunka után Farkas Lakos segédlelkész. Az ünnepség részeként állították a millenniumi emlékoszlopot, és fásították a Fı–tér parkját (Sajnos a fák nagy részét kipusztította az elsı világháború.) A város iratai szerint 1875–tıl katonaság állomásozott a községben 1890–ig, a Császári és királyi 10. sz. huszárezred egy zászlóalja. Úgy szólván ennek az idıszaknak az iratai a lakosságtól a katonaság élelmezésére rekvirált élelem értékérıl tanúskodnak. Nyomda nyílt a Fı téren, képeslapok készültek, megörökítve a település századfordulós arculatát, és itt készül a Nagykálló és Vidéke c. hetilap. Nagykálló XX. százada A XX. század elsı negyedével szerencsés a kutató. 1927–ben elbúcsúzott a képviselıtestület Seres József jegyzıtıl, aki 26 évig szolgálta a községet, és megható levélben összegezte 1901–ben kezdıdött szolgálati idejének történéseit. Levelét bemásolták a testületi ülés jegyzıkönyvébe, mert érdemesnek találtatott arra, hogy megmaradjon a jövınek. Lássuk mit írt? Seres József – Nagykálló 1901–1927–ig fıjegyzıjének– búcsúlevele „Szabolcs vármegye törvényhatósága folyó évi június 7.–ével engemet nyugdíjba helyezvén, így a képviselı testülettıl búcsút kell vennem. Hosszú szolgálatom ideje alatt sokszor nehéz helyzet elé állított már a végzet, de ennél nehezebb feladat soha nem jutott osztályrészemül, mert köztünk egy huszonöt és fél éves kapcsolat végének szomorú akkordja vár most reám, mikor az énáltalam annyira szeretett hivatásom teljesítésének, mőködésemnek véget kell érnie.

-5-

Fájdalmas nekem a búcsúzkodás, mert hosszú szolgálatom alatt mindig új erıt adott a kellemes viszony köztem és a képviselıtestület között, ahol becsületes, jóindulatú törekvésem, és munkásságom nagyobb méltánylással és elismeréssel nem is találkozhatott volna. A képviselı testületnek minden jóságáért legıszintébb hálámat kifejezve, engedtessék meg Nekem visszaemlékezni a munkásságom évtizedeire. 1901. év szeptember 26.–án megválasztattam Nagykálló vezetı jegyzıi állására, amelynek elfoglalásakor magammal nem hozhattam mást, mint emberszeretet, lankadatlan szorgalmat, ügybuzgalmat, a becsület, és tisztaság irányelveit. Gondolkodásomat, minden munkásságomat a község önzetlen szolgálatába állítottam, aminek az 1901–1914–ig tartó idıszakban meg voltak a község fejlıdését elıremozdító és jelentıs eredményei. Ezen idıszakban a négy osztályos gimnáziumunk mellett internátust létesítettünk. Hosszú ideig tartó küzdelemmel és kitartó munkálkodással algimnáziumunkat fıgimnáziummá fejlesztettük amely körülmény megkoronázta a kultúráért mindig nagy és erejét felülmúló áldozatokat hozó közösségünk alkotás vágyát. Ugyancsak a kultúra szeretete létesíttette a községgel nem csak a vidékünkön, de úgyszólván az országban is minta óvodát, minek céljára a kettıs telek beszerzés, az építkezés, és a felszerelés beszerzése igen nagy áldozatot igényelt a községtıl. Ez idıben építtetett a község két tanyai iskolát, a harmadikat csak tetı alá tudta vétetni a háború kitörése miatt. A tanonciskola törvényszerő nívóra emeltetett, a forradalom alatt elpusztított faiskola vidékünkön példaként szerepelt. Nagy reménnyel eltelve, nagy áldozat hozatallal járult a község a Magyar Királyi Földmívesiskola felállításához is. Hogy ezek az alkotások mit jelentettek a község érdekében, azt csak abból a szempontból lehet és kell mérlegelnünk, hogy a községet a gimnáziumnak fıgimnáziummá fejlesztésének eszméje vezette. Ezen cél elérésének érdekében a községnek minden áldozatot meg kellett hoznia, mert tisztában lehettünk azzal, hogy a vármegye székháznak és törvényszéknek Nyíregyházára való áthelyezése után községünknek némi forgalmat és életet ez az intézmény adhat. És hogy egy fıgimnázium milyen értéket jelenthet a gyermekeknek helyben való taníttathatása szempontjából. Ezen cél érdekében iparkodott létesíteni a község a villanyvilágítást felette nagy áldozattal a terület adásában, és a planíroztatás eszközöltetésével a Magyar Királyi Dohánybeváltó Hivatal megépítése ügyében. Mozgalmat indított a község, és nagyobb anyagi hozzájárulással támogatta a Nagykálló– Nyíradonyi, de eredetileg Nyírábrányig tervezett vasútvonal megépítését, amely ügyben a képviselıtestület utasítása folytán az elsı memorandumot én adtam be az illetékes helyre. Az említett idıszakban építettük meg: – a vasúti vendéglıt nyári tánchelységgel., - a kor igényeinek megfelelı közvágóhidat, hatósági hússzékkel - méntelepi istállót a terület vétellel való megnagyobbítása mellett. - Több kutat fúratott a község, a jobb minıségő víz érdekében - Tetemes mennyiségő járdát készíttetett - Fıjegyzıi lakást szerzett, - s ezeken kívül a törvényhatóság csak nagyobb anyagi áldozat vállalása melletti községi segéllyel rögzítette meg Nagykállóban a Járás Székházát a községnek hosszú éveken át tartó sürgetésére - A sétateret, a kofasátrakat, és a vasútállomáson az állatmérleget is ez idıben állította fel a község. - Nagymérvő államsegély kieszközlése mellett közlegelıt szerzett be a község, amely kissé távol esett ugyan, de a Magyar Királyi Földmíves Iskola

-6-

sürgıs elintézésének ügye kényszerítette a községet egy ilyen nem túl célszerő megoldásra. Ezek voltak nagyjából azok az alkotások, amelyet 1901 és 1914 közötti mőködésem alatt a község megoldott. Azonban már az 1912.–dik évben, a háborút megelızı idıben olyan nagy pénzügyi nyomás nehezedett az országra, hogy a község nagyobb hitelhez nem juthatván, alkotásai mőködését kénytelen lett beszüntetni. Tehát a község jelentısebb fejlıdése az 1901 és 1912 közötti évekre esik, így mőködésem alatt csak 11 év esik a fejlıdésre, amely idı alatt minden lehetıséget kihasználtunk a község fejlesztése érdekében. Nem mulaszthatom el hogy szóljak a községet létfenntartása érdekében oly nagy mértékben érintı ügyrıl: az említett idıszakban, azaz az 1901–es évben Nyíregyháza által kért Császárszállás átcsatolásának ügyére, amely ügynek kedvezıtlenül történı elintézése végzetes csapás lett volna a községre nézve, mivel Nagykálló képtelenné vált volna a törvény által ráruházott kötelezettségek teljesítésére. Az említett idıszakban –vagyis 1901–ben– kérte Nyíregyháza a csatolás kimondását. Hogy milyen írásbeli harc folyt a két település között csaknem egy évtizeden keresztül, arra a képviselıtestület élénken emlékezhetik vissza. Visszaemlékezhetik arra is, hogy ezekben a küzdelmekben milyen hathatós részt kellett vennem .– azonban végtére az eredmény a községre nézve jó lett 1925–ben, így az emlékezés örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket. Nekem pedig megnyugtató érzést kölcsönöz, hogy ezen nagyfontosságú ügyben közmegelégedésre mőködtem, mert egy vezetı jegyzınek izgalmasabb, nehezebb, terhesebb munkát egyetlen kérdés sem okozhatott volna, mint ez az ügy, melyben az elsı tíz esztendıben anynyiféle, az egész megyére szóló mozgalmat kellett indítani, vezetni. Az illetékes hatóságokat, a közigazgatási bizottság, a törvényhatóság tagjait különbözı idıkben, az ügy különféle fázisaiban az ügy megvilágítására szolgáló memorandummal ellátni. A háború kitörésével a községnek megfogyatkozott személyzettel újabb és újabb számtalan, felzaklató, idegölı munkát kellett elvégeztetni, sokszor még a lehetetlenség határáig is elmenve. Ám a rettenetes idıszakot még rettenetesebb követte 1919–ben. A forradalom idıszaka, amikor annyi személyes megtámadtatások, meghurcolások, és inzultusok is értek, s mindezek ellenére kötelességemben mindvégig kitartottam, hivatalomat el nem hagytam, mint annyi kartársam a vármegyében. Pedig volt úgy, hogy egyik nap letett a csıcselék a munkámból, késıbb pedig kényszerített a munkám folytatására. Egy ízben erıs fegyveres támadásban is volt részem, amikor a Budapestrıl rendcsinálás végett Nyíregyházára lehozott un. „Csibész” ezred egy része Nagykállóba áthozatván egy hat fıbıl álló szuronyt feltőzött járır „Végezzünk az úrral is, mint Budapesten végeztek Tisza Istvánnal!” –szavakkal betegágyamban megtámadtak. Hogy végzetes nem lett számomra az eset, egy véletlenül közbejött incidensnek köszönhetı. Azonban a forradalmi mozgalom alatt nyert idegbetegségem ezen megtámadás által erısen súlyosbodott. Ezen betegségem a következı hosszú szabadságom alatt enyhült, azonban a betegségtıl véglegesen nem szabadultam meg. A forradalmi állapotokat, azaz a proletárdiktatúrát, a román megszállás még borzalmasabb esete követte. Minek vázoljam, hiszen köztudott, hogy mint vezetı jegyzıt mindenért engem tettek felelıssé, a román parancsnokokkal való érintkezés, rendelkezéseiknek a végrehajtása, rekvirálások….stb. Az életemet megkeserítették, az anélkül is megviselt idegállapotomat tönkre tették. Újra beteg lettem, energiám lankadt, és újabb szabadság élvezése mellett magamhoz jöttem, és a község ügyeit elvégezhettem ismét. A román megszállás elmúltával a háború és megszállás alatti rekvirálások elszámolásai felette nagy munkát róttak feladatomul, azonban ezt a hosszú ideig tartó munkát is elvégeztem úgy, hogy még egyetlen lakos részérıl sem történt, még felszólamlás se. A románok kivonulása után a község életében alkotó, fejlesztı munkáról szó sem lehetett a rendkívül nehéz pénzügyi viszonyoknál fogva. -7-

Az 1924. évben kezdıdhettek meg az évtizedek alatt elavult, és a háborús idıkben még csak ki sem javított községi épületeknek a tatarozásai, jó karba hozásai, ami rendkívül igénybe vette a község anyagi erejét. 1925. évben létesítette a község a községi szeszfızdét, az 1926. évben vette az adóügyi jegyzı lakását, ez évben létesítette a község a negyedik, a görénypusztai iskola felépítését, amely nagyobb mérvő államsegély elnyerése mellett, amit ezen évben be is végeztek. Fájó szívvel említem fel azt a körülményt, hogy a Kiss László féle, késıbb Mezıssy birtokot (ma Ludastó– H.G–né) minden fáradozásom ellenére megvásárolni nem sikerült, bár az nagy hasznot hozhatott volna a községnek. Ezen idıvel tehát elkövetkezett a nyugdíjazásom. Nagykállóban való mőködésem, ha terhes volt is és gyakran nehéz feladatok elé állított, de a képviselıtestület nagy becső támogatását mindig biztosítottnak érezhettem magam részére, s úgy ez a körülmény mindig erıt, és munkakedvet adott nekem a kitartó további munkálkodásra. Most erısen megindulva, könnybe lábadt szemmel a képviselı testületnek velem éreztetett minden jóságát megköszönve holtig tartó hálával eltelve búcsúzom el, azzal az igaz–ıszinte kívánságom kifejezése mellett, hogy Nagykálló község emelkedjék a fejlıdésnek lehetı legnagyobb fokára! Isten áldása kísérje a képviselıtestületnek minden tagját!” A Képviselıtestület jegyzıkönyvi határozattal Seres Józsefnek köszönetét és elismerését fejezte ki negyedszázados munkájáért, s mert bemásolták a község testületi jegyzıkönyvébe – valóban mindmáig tudósít a XX. század elsı negyedérıl. Seres fıjegyzı úr levele emlékezetbıl, s kortársaknak íródott. Nyilván, akiknek a levél szólt, azok számára még jó néhány dolog evidens volt, ám a testületi jegyzıkönyvek segítségével kibıvíthetı, illetve a levélben leírt történések ideje pontosan meghatározható. Nézzünk meg néhány információt, és döntést kronológiai sorrendben és konkrétan Seres József jegyzısége idején Nagykálló fıbírói a következık voltak: 1890–1901 – Benedek Sámuel 1901– 1916 – Béres Ferenc 1917–1917 – Toka Sándor

1917 – 1920 – Szondy Sándor 1920–1922 – B. Kiss Sándor 1922 – 1926 – Erdıhegyi József

1905 Harangod mellett betonhíd épült 3910 FT–ért, amelynek:Nagykálló és Napkor 40–40% át, Oros 20 %–át fizeti. Megnyílt az új vágóhíd a Szakolyi úton. (A régi a Móricz Zsigmond út végén, a Gödröknél volt.) Igazgatói lakás céljára rendbe tették az Internátus melletti volt orvosi lakást. ( Megj.: A lakás még Jósa András idejében épült. Ma is áll átalakított formában, két pedagógus szolgálati lakás van az épületben. –2012.H:G:–né) Két új iskolai osztályt állítottak fel 1906 A Nagykállói Korányi Frigyes Emlékház helytörténeti győjteményében a Nagykálló és Vidéke c. lap legrégibb száma 1906. december 2.–án vasárnap jelent meg. Fejléce tájékoztat: VIII. évfolyam. Tehát a helyi társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi hetilap 1898–ban született. Készült Sarkady József könyvnyomdájában, papírkereskedésében. Ott volt a szerkesztısége, és kiadóhivatala, melyek épülete a mai Városháza helyén állt. Fıszerkesztı maga Sarkady József. Megjelent minden vasárnap. Egyes szám ára 16 fillér, azaz 8 krajczár. Nézzük mit ír 1906 karácsonya elıtt! A lap vezércikkének címe: „Általános drágaság” -8-

Idézet a cikkbıl:„Az általános, és mondhatnánk egyre fokozódó drágaságot pedig nem csak a szó szoros értelmében vett alsó néposztály érzi, a munkásosztály, hanem a középosztálynak szőkösebb körülmények között élı, vagyis nagyobbik része is…”. S a cikk elemzi azt is, mely társadalmi rétegnek mirıl kell lemondania, amit már nem bír megfizetni. Pl. a városi munkásnak a lakbérre nem telik, ami miatt egyre többen tömegszállásokra szorulnak, ez elkeseredéshez, sztrájkokhoz vezet. A cikk a megoldást a kormánytól várja. A szomszédos cikk kommentár arra a hírre, hogy a magyar kormány üdvözli a Fiuméban alapított új hajózási társaság létrejöttét, amely az Amerikába kivándorló magyarok szállításával kíván foglalkozni. A cikkíró felháborodottan sorolja a haza veszteségét, azt, hogy a gazdák kínaiakat akarnak hozni, mert nincs munkaerı a földjük megmőveléséhez, a munkaképes férfiak egyre többen vándorolnak ki. Kevesen jönnek haza meggazdagodva, de vannak, akiket sohasem lát viszont a család! Mire kell akkor új hajózási társaság? – kérdi a cikk. A helyi hírek tudatják, hogy nyugdíjba vonult Dr. Jósa András megyei fıorvos. Helyére Dr. Dohnál Józsefet nevezték ki. Szólnak még a hírek a nagykállói iskolai mulasztók megbüntetésérıl, a papír árának emelkedésérıl, az építımunkások táncmulatságáról. Megtudhatják az érdekeltek a nagykállói dohánybeváltás idejét. Itt valamennyi helyi dohánytermelı neve ki van nyomtatva, és az idıpont, amikor átadhatja a dohányt. Megtudhatjuk a helyi hírekbıl, hogy Szalmafonó tanfolyam indul, és azt is, hogy új postaládákat szereltek fel a lakosság szolgálatára. 1907 Döntött a Képviselıtestület: tatarozzák a Csendır laktanyát, javítják a Debreceni úton lévı hidat, kutakat fúrnak a jobb ivóvízellátás érdekében, és támogatást kap a Polgári dalárda. A Nagykálló és Vidéke c. lap június 30.–ai száma értékeli a Gimnáziumban végzett tanévi munkát, beszámol a diákok létszámáról, életkoruk, és vallásuk szerinti megoszlásukról, év végi vizsgaeredményeikrıl. Az 1906/1907 tanévben beiratkozott 144 tanuló, kimaradt 14 diák. Év végére maradt 130 diák, közülük tiszta jeles 11 tanuló, jó 18, elégséges 59, egy tárgyból bukott 15, két tárgyból bukott 18, több tárgyból 9. A Gimnázium növendékeibıl 25 nagykállói, 72 Szabolcs vármegyei, 58 más megyébıl való. A tantestület és diákifjúság a tanév folyamán megünnepelte a következı hazafias, és történelmi jelentıségő napokat: Október 4 – İ Felsége a Király névnapját, okt. 6.–az aradi vértanuk emléknapját, okt. 29.–én Rákóczi Ferenc és a bújdosók hamvainak hazahozatalát, nov. 19.–én megdicsıült Erzsébet királyné emléknapját, márc. 15.–ét, és İ Felsége koronázása 40. évf. alkalmából fényes ünnepséget tartottak, és megkoszorúzták a millenniumi emlékoszlopot. 1909. Rendezik a Sétateret, és felépítik a Kofasátrakat (piac) (A bódé–szerő épületek képe látható a Jósa Andrásról készült filmben. –H.G.–né) 1910 A Képviselıtestület döntéseibıl: – Főtéshez és világításhoz kap támogatást az analfabéták oktatása. – Bikát vásárol a község – Házakba költöztetik a Vályoggödrökben lakó cigányokat – Járda készül a Római katolikus templommal szemben, fúrott kút a református iskola udvarán. – Emelik a bábák fizetését –„Rapid”(gyors) jéggépet vásárolnak az Ipari tanonciskola részére Mirıl ír ekkor a Nagykálló és Vidéke c. lap 1910 nov. 13.–ai száma? Csak címszavasan: – Közgazdaság és közlekedés – Rossz az idı –részvét a szegények iránt -9-

– Új intézkedés az Elmegyógy Intézetben: nem vált be a polgári nık alkalmazása az ápolásban, ezért különösen a szegény betegek élelmezését ezen túl apácák végzik, akik már meg is érkeztek. Az apácák keresztes–nıvérek, akik Zsámbékon tanultak, onnan érkeztek ide. Reklám: tejkrém, és pemetefő cukorka. 1911–ben történik a villany bevezetése a Debreceni utcán, és a község központjában, amit nem csak Seres fıjegyzı Úr említ, hanem a járás akkori fıszolgabírója, Zoltai István is hathatós közremőködése eredményének tekint. Mint minden fejlesztés, a villamosítás is sok esetben csapatmunka. Ebbıl az évbıl maradt fenn az alábbi történet: Tisza Pálné háza a Debreceni út elején állt. (Ma is megvan, a posta utca felıl a templom irányában a második ház) Itt kezdıdött Nagykállóban a lakossági villanyvilágítás bevezetése. Tisza nénit egy nap megszólította egy másik asszony: –Kedves Tiszáné asszony! Már csak elmondom, hogy mi gyakran eljövünk sötétedés után maguk felé sétálni az urammal, és gyönyörködünk benne, milyen fényesség van a maga házában. Mint fényes délben! Mondja már lelkem! Aztán mennyibe kerül abból a villanyból egy liter? Ebben az évben vásárolták a Községháza részére az elsı tőzmentes anyakönyvtároló szekrényt, azaz páncélszekrényt, segélyt ad a község a Görög katolikus iskola építésére, Adler írógépet vásárolnak a községházai munkához, Szalmafonó mőhelyt hoznak létre, és Süttı László építımestert megbízzák az elsı Óvoda építésével. Megkezdıdik a Magyar Királyi Földmíves Iskola – amely öt megye részére képzett gazdákat – építése. 1913 A Nagykálló és Vidéke c. lap február 20.–ai száma töredékesen maradt meg. A 95 éves Görgey Artúrt méltató cikk mellett csupa reklám: – A nyíregyházi Gıztéglagyár RT reklámozza azbesztpaláját, – Gyógyszerész az aszpirint, stb. A Nagykálló és Vidéke c. lap márc.–i számában gyászhír: elhunyt Korányi Frigyes. 1914 Nagykálló és Vidéke XVI. évfolyam 20. szám, május 17. A vezércikk írója azt kérdezi: utópia–e, vagy reális óhaj Európa Egyesült Államairól beszélni. A mellett érvel, hogy az európai népek szövetkezése a túlzott fegyverkezéstıl és borzalmas háborútól menthetné meg ıket, elképzelhetetlen fejlıdést indíthatna el. A helyi hírek között ezek állnak: – Dankó Anna szegény sorsú tüdıbeteget ingyenes szanatóriumi kezelésre küldik – Madarak és fák napját tartanak az iskolák – A választókerületek, szavazóhelyek jegyzéke. Az analfabéták részére vizsgát rendeznek, ahol írás–olvasás szintjüket vizsgálják. Aki megfelel csak az szavazhat. Nagykálló és Vidéke 1914, június 21.–i szám Az elızı évben elhunyt Korányi Frigyes szülıházát hatalmas ünnepség keretében emléktáblával jelölték meg az utókor számára. Az egész napos ünnepség délelıtt kezdıdött, amikor az érkezı vendégek hintói teljesen megtöltötték a Fıteret. A vendégek számára a Gimnázium tornatermében volt villásreggelihez terítve. Ugyanott kezdıdött a hivatalos ünnepség a Kállói Képviselıtestület díszülésével.A szülıháznál megyei és országos orvos nagyságok beszédei követték egymást, majd leleplezték az emléktáblát Korányi Sándor jelenlétében. Ezután az emléktáblával megjelölt házat örökös megırzésre átadták Nagykálló vezetıinek. - 10 -

Nagykálló és Vidéke XVI. évfolyam 32. szám, augusztus 9. Kevesebb, mint három hónap telt el a hetilap májusi, és augusztusi számának megjelenése között, és mégis, mekkora különbség! A Hangulatok c. vezércikk eleje csupa pátosz, lelkesedés:„népemnek felcsapó turáni tüze…hatalmas, feltámadás–szerő kép, viaskodás a Halállal…. Gyızelem, aztán a cikkíró a hadba ment családapákat sirató hitvesekre irányítja a figyelmet, az elárvult gyermekekre. A cikk alatt adakozásra szólító, nagyon is józan írás olvasható Zoltán István fıszolgabíró aláírásával: İ maga gyızıdött meg róla – írja– hogy” a „bizonytalan határidıre hadba hívott póttartalékos katonák hátramaradt családtagjai közül csaknem teljes számban a legnagyobb nélkülözésnek vannak kitéve s a legtöbb helyen a behívott családfı távozásával kenyér sem lesz a háznál.” Tehát győjtést indít, mégpedig a környék tehetısebbjeit rendszeres adakozásra kéri, hiszen senki sem tudhatja, hogy a háborús bonyodalmak meddig fognak tartani. S közli, hogy az adományokat hetente fogják a rászorulóknak kiosztani. Még nyáron felvirágozott vonatok indultak a frontra éneklı katonákkal, de karácsony elıtt megjelennek a „Nagykálló és vidéke” c. lapban az elesettek halálhírei. Adományokat győjtenek az egyházak, és a Vörös Kereszt az elárvult családoknak, hadiárváknak, rokkantaknak. Hírek: Hadi menetrend lép életbe, naponta csak egy vonat szállít polgári utasokat; ırzik a hidakat; Kémek felbukkanása várható; A bevonult tőzoltók helyett vészhelyzet esetére önkéntes fiatalokat képeznek ki; a Gimnázium diákjai Tokajtól Szerencsig gyalogoltak Cserkész–útjukon. Jó kis kirándulás volt, egyben a hadi utánpótlás elıkészítése Magyar katonák – több, mint százezer, köztük tudjuk nagykállóiak voltak kiéheztetésre ítélve Przemisl várában. Úgy mondják a község központjában lakó Berger Mór édesapja azért kapott vitézi címet, és a zsidókkal szemben alkalmazott megkülönböztetések ellenére bádogos iparengedélyt mert egy éjszakai meglepetésszerő támadást éberségével meghiusított, ezzel mintegy megmentette a százezer magyart. Az csak a Lengyelországi Limanova testvérvárossá fogadása után derült ki, hogy a közelben volt nagy csata után nagykállói hısi halottakat is temettek el ott. .

1916 A Nagykálló és Vidéke c. lap május 21.–ei száma érdekes vezércikkel indult, „Visszhang” címmel. Húsz éve alakult meg a Vörös kereszt nagykállói csoportja, s nem sokkal megalakulása után 1897–ben jótékonysági bált rendezett. Az ezzel kapcsolatos megbeszélésen tervezték a meghívandók személyét, és egyetértettek abban, hogy a szegény néptanítót nem kell meghívni, mert nem való a fényes társaság közé. Errıl szól egy vers ismeretlen szerzıtıl. Versezet az 1897. febr.–ban tartandó mágnás bálra „Tanítót nem kell hívni, mert még el találna jönni.” „Nem lévén neki frakkja, minket zavarba hozna. Hiszen lesz itt gróf, báró, Kórházi vállalkozó” „Járásbíró, írnoka. Isten tudja kicsoda?! Látjátok, hát nem való Mi közibénk tanító.” Az lett a határozat, Hogy meghívót nem kaphat A szegény néptanító Hisz mágnás bálba nem való.

Január havában Nagykálló városban, Vöröskereszt bál készült. A bizottság összeült. Volt ı köztük tébolydás, Járásbíró, patikás, Szolgabíró s írnokja. És a vidék mágnássa, Ott volt a Herr Lajtinánt, Ott látod a kapitányt, Földbérlıvel egy sorba, Hisz’ az ember egyforma. És a győlés folyamán Egyik beszél ily cifrán - 11 -

Valószínőleg Szabó Antal tanító úr lehetett a szerzıje, mert İ volt akkoriban közismerten verseket író pedagógus, akinek önálló kötete is megjelent. Ez a vers a helyi lap egy korábbi számában látott napvilágot. A cikk írója elismeri: a helyi Vörös Keresztet 10 fı idegenbıl ideköltözött, és a tagságtól személyes anyagi hasznot remélı ember alakította meg, zártkörő csoporttá, amely nem is fejlıdött húsz éven át. Reményét fejezi ki, hogy minél többen csatlakoznak a megváltozott összetételő csoporthoz, és adományozásra buzdít. A mindössze három lapból álló szám további részét a Hírek, és az adományozók ismertetése tölti ki. Szinte minden információ kapcsolatos a háborúval. Megismerheti az olvasó a III. pótsorozás elveit, megtudja, hogy a hadba vonuló ifjakat táncmulatsággal búcsúztatják a Pannónia vendéglı (A mai Ratkó gyógyszertár mellett állt.) nagytermében, és azt is, hogy a gimnázium felsıbb osztályos ifjai Nyíregyháza–Gáva útvonalon 39 km–es menetgyakorlatot teljesítettek. De tartalmaz a lap szomorú hírt is: három kállói katona hısi halálhírét: Borbély József 22 éves, Csesznák István 19 éves, és Borsy László 21 éves életét adta a hazáért. Aztán két hasáb az adományokról. Volt, aki 10 koronát adott, volt, aki egy kosár tengeridarát, vagy két befıttet, volt, aki két hát szalmát tudott adni. 1917 A világháború harmadik éve. Egyre több fiatal férfit gyászol a család, sokról semmi hír. Ebbıl az évbıl a helyi újság öt példánya maradt meg. Ezúttal a Nagykálló és Vidéke hasábjain vezetı témaként megjelenik a Béke óhajtása. Az április 1.–i számban tanulságos felhívás olvasható a megye tanítóihoz. A július 22–.i szám vezércikkét a „Mikor a háború…”címmel Szabó Antal tanító úr írta.. Nyáron gyermekmenhelyet rendeznek be a hadi árvák részére az iskolában. 1918 Emelkednek a villanyvilágítás díjai, már akinél van villanyvilágítás. Egyre elviselhetetlenebb a szegénység, a háborús veszteség. Egyre erısebb a békesség vágya. Sajnos ebbıl az évbıl nem maradt fenn helyi lap, így nem tudjuk, hogyan élik meg a helyi emberek a háború végét. 1919 Zavaros helyzetként élik meg itt a Tanácsköztársaság idejét. Amikor a közeledı román hadsereg híre megérkezik a képviselıtestület fehér zászlót tőzet a toronyba, és a községházára. Ám a Nyíregyházáról érkezı vörösgárdisták leveszik a zászlókat. Másnap, április 24.–én, csütörtökön reggel héttıl este 9–ig ágyútőz alatt tartják a románok Nagykállót. Sok ház megsérül, összedıl, leég. Mindenütt sebesültek, halottak. A román katonák fosztogatnak.A parancsnok, Jasu Aurel katonái és a katonalovak számára élelmet rekvirál (elkoboz.) Rendkívüli a szegénység, óriási a kár, és nincs mibıl kijavítani. 1920 A román ostrom idején ágyúgolyó ütött sebet a Gimnázium tornatermének falán. A tanítás megkezdıdött ugyan a romok eltakarítása után, de a tél kegyetlenül hideg volt. Gáspár Gyula testnevelı tanár úr – aki a huzatos, nyitott falú tornateremben tanított, kérelmet írt elıljáróihoz, amelyben segélyt kér négy darab meleg hosszú alsónadrág vásárlásához. İ, és a tantestület tagjai hónapok óta nem kaptak fizetést. A munkáját a főthetetlen, nyitott tornateremben végzi, ahol a diák csak egy –egy órát tartózkodik, İ azonban a teljes munkaidejét a fagyos hidegben tölti. Legalább melegen szeretne öltözni… (Kérelmét az 1992 körül Nagykállóban pályakezdı történelem szakos középiskolai tanár unokája találta meg a Levéltárban.) - 12 -

1924 Csak öt év múltán kezdıdhet építıanyag vásárlása, és a sérült középületek javítása. Sajnos a lakásépítés a két világháború között szinte teljesen megszőnt. Ha épült is lakás, az építkezés tíz évig is elhúzódott anyagi okok miatt. Ebben az évben a Magyar Néprajzi Társaság érdeklıdésétıl ösztönözve tánccsoport alakul, hogy a Kállai kettıst bármikor be tudják mutatni. A csoport vezetıje, betanítója Szabó Antal. Áprilisban díszbemutatón láthatta a közönség Kálló közel háromszáz éves nevezetességét. 1925–ben szeszfızde épül, 1926–ban szolgálati lakás és két iskolai osztály létesül. 1929–tıl a gazdasági válság miatt egyre elviselhetetlenebb a szegénység. Fokozódik a kivándorlás Amerikába. Dr. Pásztor Lajos 4 évesen elárvulva lelencgyerekként került Biribıl Nagykállóba 1938–ban, ahol több családnál nevelkedett. Az İ visszaemlékezéseibıl tudjuk a következıket: „ Öreg gazdához kerültem a nagykerti szılıbe, aki elkeseredetten mondta nekem, a 11 éves kis lelencnek, hogy egy almát sem tud nekem adni, mert a teljes termését el kellett adnia, hogy a kötelezı adót be tudja fizetni„ „…Egy nagykállói fiatalember Budapesten kitanulta a cukrászmesterséget, és néhány évi cukrászsegédi keresetet összegyőjtve hazajött Nagykállóba. Cukrászüzletet nyitott fényes reményekkel, mert az nem volt még a községben. De Nagykálló akkor olyan szegény volt, hogy nem tudta eltartani a kis üzletet. Az akkorra már nıs cukrász öngyilkos lett.” „Gazdámmal csak úgy tudtunk főteni, ha valahonnan hoztunk fát, gallyat. A szemben lévı temetıt nappal csısz ırizte. Ha hazament rendszerint jöttek fatolvajok, és kivágtak fákat, legallyazták, és a javát elvitték. Mi a gazdával éjfélkor kimentünk, és behoztuk a maradékot. Egyszer aztán elfogyott a fa, messzire kellett menni. Volt úgy, hogy nem is volt lehullott gally, hanem fel kellett mászni letörni a száraz ágakat. Azt összekötve a hátunkon vittük haza. Ha szerencsénk volt a kerülı nem vette el…” „ Négy éves koromtól, apám halálától a mindennapi eledelem csak paszuly leves, krumpli leves, tészta leves volt – második nélkül. A fızelék félét a gazdámék nem ismerték. Hús nem volt. Nagyon gyenge voltam idegileg is az alultápláltság miatt.” „ A gazdáék mellett egy szép új házban egy csendır lakott. Egy nap elküldtek a boltba, és visszafelé jövet láttam, hogy a szomszéd csendırt bilincsbe verve kíséri két másik csendır. Azokban a napokban suttogták az emberek, hogy ez a csendır kicsalta, kiverte az új ház árát az áldozataiból. A két világháború között nem nagyon épült új ház, csak ez a csendıré…” 1930 – ban topeka (szilárd burkolatú út) és járda épül a református iskolától a katolikus iskoláig. (A mai Mártirok útjától a Fı tér jobb oldalán, a Kossuth utcán a Plébániáig.) Az Amerikába elszármazott Pollatsek Harry ügyvéd támogatásából ekkor épült újjá a zsidó iskola, és az adományozó két évig fizette a zsidó és református iskola gyermekeinek a minden napi iskolatejet. 1934–tıl Bereczky György fıbíró áll a község élén. 1934.–ben elıször választották Nagykálló fıbírájává, és még két ízben nyerte el a város elsı emberének tisztét. Jegyzıtársa mindvégig Lénárt István volt. Hivatali munkáját nagyon komolyan vette mindig pontosan indult és pontosan érkezett Móricz Zsigmond úti lakásához. Igaz az utcát akkor még „Régi vágóhíd út”–nak nevezték. Munkássága idején tárgyalt a képviselı testület arról, hogy a Kállai Kettıst védjék le Nagykálló speciális örökségeként, de ezért jogdíjat kellett volna fizetni. Bereczky György munkálkodásának elsı évében készült Istók János budapesti szobrászmővész alkotása, Simonyi Óbester dombormőves emléktáblája, amelyet 1934. augusztus 14.–én avattak fel. Még ebben az évben húsz négyzetméteres betonozást kapott a benzinkút. - 13 -

Az ısz folyamán döbbenetes történet járta be az országot: Rajt István nagykállói szegény sorsú ember –Szakolyi úti lakos– elkeseredésében megölte négy gyermekét – hogy ne éhezzenek. Rajt István mindössze 2–3 hold föld termésébıl próbálta fenntartani családját, négy gyermekét, és az ötödikkel terhes feleségét. A kevés föld nem termelte ki a megélhetést, ezért Rajt István szekerével, lovával fuvarozást is vállalt, pl. kiskereskedık részére hozta ki a megrendelt árút Nyíregyházáról, akik minden esetben elégedettek voltak készséges, gondos munkájával. Az elsı világháborúban katonaként elszenvedett „légnyomás” miatt idınként iszonyú migrénes fejgörcstıl szenvedett, aminek enyhítésére a család pénztelensége miatt remény sem volt. 1933–ban vitába, majd perbe keveredett egyik szomszédjával, valami jelentéktelen állati kártétel miatt A megkérdezett ügyvéd úgy tájékoztatta, hogy olyan egyértelmően neki van igaza, hogy el sem kell mennie a tárgyalásra. Ott azonban İt marasztalták el, és pénzbírságra ítélték, amit nem fizetett ki, és kamataival többszörösére emelkedve végrehajtást rendeltek el. A végrehajtó lefoglalta a család egyetlen tehenét, amelynek teje sokszor a gyerekek egyetlen biztos napi tápláléka volt. A tehén a községháza udvarán hangosan bıgött, mert nem gondozták rendesen, és nem fejték. A gyerekek sírva kérték apjukat, hozza haza a tehenet, mert éhesek. Az apa megígérte. El is ment a községházára, megmutatta, hogy az összes pénze csupán 30%–a a befizetni rendelt összegnek, de kérte engedjék hazavinni a tehenet. Azt mondták, kérjen szegénységi bizonyítványt, akkor hazaviheti. Rajt István türelemmel kivárta a sorát az illetékes hivatalnál, ahol –mire sor került rá– közölték, hogy öt perc múlva lejár a munkaidı, jöjjön a jövı héten. Hiába könyörgött, hogy ma kell hazavinnie a tehenet. Hiábavaló könyörgése közben elkezdıdött a szokásos fejgörcse. Vett a pénze nagy részébıl fél kilogramm húst, hazavitte, hogy fızzön jó ebédet a felesége. Ebéd után elküldte az aszszonyt 2–3 km.–re egy információért, s amikor egyedül maradt a gyerekeknek különbözı helyeken istálló, udvar, konyha, szoba adott tennivalót. Úgy ölte meg ıket, hogy egymás halálát ne lássák. Pista 13 éves volt, öccse 11, a két kislány, Ilonka és Marika 6 és 3 éves. A gyilkosság után az apa megmosakodott, felöltözött, és elment feljelenteni magát a rendırségre. Gyermekei temetési menetét a községháza ablakából kellett végignéznie, bilincsbe verve. Az elmeorvosi vizsgálat nem állapított meg elmebajt, Rajt István mégis a nagykállói Elmegyógy Intézetbe került, ahol TBC–s fertızés miatt nyolc hónap múlva meghalt. Az özvegy visszakapta a tehenet. Szomorú történet. 1935. szeptember 3.–án a Nagykállói Járás Fıszolgabírója határozatot hoz: A község elıljárósága nem felelıs a Rajt gyerekek haláláért. 1935.–ben Butykán és Görénypusztán –amelyek akkor Nagykállóhoz tartoztak– iskola épült tanítói lakással. Nagy küzdelem folyt újra a Gimnázium megmaradásáért. 1936.–ban tárgyalások kezdıdtek Strand létesítése ügyében, a város laktanyaépítés iránti kérelmet adott be, majd beültették fákkal az addig kopár fıteret. Na és, az egy érdekes kérdés, hogy miért is nem épült fel végül Nagykállóban a laktanya? Erre egy, a szájhagyományban fennmaradt történelmi anekdota adja meg a választ. Ime: . Eltervezett, kész tény volt, hogy Nagykállóban laktanya épül. Jönnek majd a katonák, ellátásuk megélénkíti a „Megye” elköltözése óta álmos község életét. Eljött a nagy nap, amikor Kormánybiztos érkezett Nagykállóba a leendı helyszín megtekintésére, a megállapodás aláírására. A Kegyelmes Úr elé hatlovas feldíszített hintó ment az állomásra, és kikocsizott a város egész tisztviselıi kara. A magas rangú úr fogadta az udvarias köszöntést és bekocsizott Kálló központjába. Az egykor jobb napokat látott Megyeház szép nagy barokk palotája elıtt állt meg a hintó. Mindjárt be is kísérték a vendéglátók az épületbe, szabadkozva, hogy Nagykállóban nincs szálloda, csak itt az Elmegyógyban tudják elszállásolni, de azért remélhetıen kényelmesen fogja magát érezni a Kegyelmes úr, hiszen - 14 -

az egykori Fıispáni lakosztály van számára kinyitva…Elhelyezkedik a vendég, aztán leül tárgyalni a laktanyáról, megszemléli a helyet. Minden megfelel a várakozásainak. Másnapra csak a formaságok, az aláírás marad…de addig még jöhet egy esti mulatság a kállói urakkal. Fínom vacsora sok fogással, nehéz húsok, erıs borok a legjobból. Mi tagadás, a házigazdák is jó kedvre derültek, de a vendéget kiütötte a Tokaji hegy leve. Két támolygó helybeli hivatalnok támogatta át a szemben lévı Pannónia étterembıl a szállására. A Fıispáni lakosztályban levetkeztették az eszméletlenségig részeg embert, s utasították a portást, hogy az úr ruháit tetesse rendbe, reggelre tiszta ruha, és fényes csizma várja, amikor felébred, s arra is gondja legyen, hogy ne zavarhassa senki az álmát. A portás szó szerint érti a dolgot, ezért rácsukja a vendégre az ajtót. Ám a portást reggel hatkor váltják, a vendég pedig csak délelıtt 10–kor ébred. Idegen helyen, kótyagos fejjel. Öltözni akar, de a ruhája sehol. Menne érdeklıdni, de az ajtó rá van csukva. Dörömbölni kezd, ám csak jó idı múlva mordul rá az ajtón túlról egy öblös hang: – Csendben legyen! Fel akarja lármázni az egész házat? – Azonnal nyissa ki az ajtót, és adják ide a ruhámat! – Azt mondtam, lejjebb az agarakkal! –dörren újra az öblös hang. A Kegyelmes most már tombol: – Tudja ki vagyok én?! Egy miniszteri titkárral beszél!Egy országgyőlési képviselıvel! A tiszteletlen hangot még megkeserüli! – Még hogy miniszteri titkár! Kegyelmes országgyőlési képviselı! Azt hiszi, megijedek? Volt itt már olyan is, aki tábornoknak képzelte magát, meg Miniszterelnöknek, sıt, volt egyszer egy császár is…Maradjon veszteg! – mondta a portás, és elcsoszogott. Amikor a vendéglátó urak déltájt jöttek érdeklıdni, felébredt–e a vendég, már késı volt. …A magas rangú Úr nem írta alá a megállapodást a laktanya létesítésérıl. Az állomásra tehénszekér vitte, minden díszítés nélkül, Kálló pedig maradt poros község… 1937 nyarán sor kerül a Strand megnyitására, ahol ezerfınyi tömeg vett részt. Nagy esemény volt a Strand létesítése, ezért a megnyitásra magas vendéget hívtak: a Magyar Úszószövetség elnökét, Horthy Istvánt a kormányzó fiát. Az esemény jelentıségét megértjük, ha tudjuk, hogy akkor a megyében ez volt az elsı „Népfürdı”, ahol a kezdeti években még vízipóló csapat is edzett, s egyik medencéje olimpiai szabvány méretőre készült. Nos a vonathoz, amellyel a díszvendég várható volt feldíszített kocsikon elément az állomásra a község színe–java. Felkészült a tőzoltózenekar, és a sorfalat álló magyar ruhás kislányok. Bejött a vonat, megállt, majd továbbment, de a vendég nem érkezett meg. A küldöttség visszaérkezett az avatás színhelyére. Bereczky fıbíró úr magához intette a vezetıket tanácskozni, mi legyen, ki nyissa meg a Strandot, amikor Semjén felıl egy poros motoros érkezett. Megállt, és megkérdezte, mi történik itt, csak nincs valami baj? A Fıbíróból kitört a csalódottság: – Az a pernahajder Horthy István becsapott bennünket! İ avatta volna fel az új Strandot! – Már nincs semmi gond – mondta a motoros– én vagyok az a pernahajder! Erre Bereczky fıbíró úr elájult ijedtében. Szerencsére volt orvos a várakozók között így hamarosan magához tért, és kezdıdhetett az ünnepség. Elszólásának semmi következménye nem lett. Egy amatır fotós jóvoltából maradt fénykép errıl az eseményrıl. Horthy István fekete lovon vonul a tömeg között. Az avatóünnepségen volt bemutató, és úszóverseny is értékes díjakkal. A mőködése elsı negyven évében a medencéket a patakból szivattyú segítségével töltötték fel.. Szőrıkön keresztül érkezett a medencébe a víz, és a nap melegítette fel. A II. világháborúig a Stand elsısorban a polgári réteg számára volt megfizethetı. Igazi népfürdıvé az államosítás után vált. Késıbb itt edzett két magyar olimpikon: Mitrócsák György és Balczó András.

- 15 -

Bereczky György fıbíró úr maradandót alkotott. A Strand immár 75 éve biztosítja minden nyáron a lehetıséget a kállói és környékbeli gyerekeknek az úszás tanulására. 1943 – a testületi jegyzıkönyvben olvasható a következı panasz: „ 14 fı létszám dolgozik a községi irodán, és 5 létszámmal dolgozik a közélelmezési iroda, és összesen csak 4 írógép áll rendelkezésre, holott gyakran egyetlen iratból 8–10 példányra van szükség. Okvetlenül be kell szerezni újabb írógépet…” – Élelmezési iroda: Élelmiszert csak jegyre lehetett vásárolni, azaz elıirt mennyiséget kaphatott mindenki, többet nem. Hiánycikk volt a szappan is, és még sok minden. 1944. április 14–16 a község 962 lakóját hurcolják el pici csecsemıtıl a járni alig bíró öregekig –zsidó származásuk miatt. Voltak közel százan, akik már évtizede kikeresztelkedtek, mégis elvitték ıket. Volt tanító, ügyvéd, költı, ártalmatlan mővészlélek. Csak 96–an élték túl a következı szörnyő egy évet a német haláltáborokban. A lakosság nagy része együtt érzett az elhurcoltakkal, de csendırszuronyok tartották vissza a segíteni akarókat. Dr. Bencze Miklós az Elmegyógy Intézet fıorvosa betegnek álcázva rejtett el zsidó férfiakat, akik közül hatan féltek, és a Zsinagóga pincéjében bújtak el. Valaki beárulta ıket, és e miatt mind a hatukat kivégezték. Bencze Igazgató úr és munkatársai szinte a frontátvonulások után azonnal mentették az utcán lévı sebesülteket.Nagyon kemény idık jártak akkor: csaknem 150 lakóház állt üresen Nagykállóban. A tavasszal elhurcolt zsidó lakosok otthonai. És voltak keresztény „ügyeskedık”, akik kihasználták a lehetıséget lakás és ingóságok szerzésére. A háborút megelızı évek sem voltak könnyőek, de az, amikor ideért a front, amikor bombák hullottak a házakra, és halottak hevertek az utcán, amikor két hétig nem lehetett kijönni a pincébıl életveszélyeztetés nélkül – azok voltak a kegyetlen idık. Éppen akkor volt Kálló fıbírája Somogyi János. Unokája, Makár Valéria segítségével idézzük azt az idıt: „1944 júliusában a tıs–gyökeres kállói családból származó Somogyi János gazdatisztet, aki ekkor éppen krisztusi korba lépett, azaz 33 éves volt, Nagykálló Fıbírájává választották. Somogyi János szül: 1911.12.23. meghalt: 1995.04.16. Csendes, halkszavú, igazságszeretı, jóakaratú, józanélető embernek ismerte mindenki. Elvált szülık gyereke volt, aki a Nagykállói Magyar Királyi Földmívesiskolát kitőnı eredménnyel végezte, és ezután évente más–más uradalmakban dolgozott gazdatisztként megbízói megelégedésére. Megnısült, és feleségével, Vas Erzsébettel, 5 gyermekük született. Albérletben laktak, amíg a házukat le nem bombázták. Édesapját kérte, adjon egy szobát, ahol ellehet családjával Öt gyerekük közül a legkisebb 1944 ıszén, a front elıtt született, a legidısebb 9 éves volt. A lakosság nagy része földmővelésbıl élt, de az állatok és növények gondozásának kemény fizikai munkája sok családban a fronton harcoló családapák távollétében az asszonyokra és az öregekre maradt. Három hónappal Somogyi János bírói munkájának kezdete után elérte Nagykállót a front. A közelben zajlott tank csata és légi ütközet a gyalogos támadást megelızı bombázások, a német és szovjet csapatok többszöri elı nyomulása és meghátrálása a községen keresztül rengeteg szenvedést okozott a civil lakosságnak és ma elképzelhetetlen károkat okozott az épületekben. A front közeledése miatt kihirdették, hogy aki menteni akarja az életét, értékeit, a német parancsnokság által rendelkezésre bocsátott teherautókon, vagy saját szekéren mielıbb induljon el nyugat felé. Sokan, akik tehették, levették a házakról az ajtókat, ablakokat, és bedeszkázták, hogy a légnyomás ne törje be, felpakoltak és el is mentek a semleges Ausztriába. Onnan késıbb legtöbben hazaszivárogtak. A front eseményeit leírni– nagyon sok kutatást igényelne. Az emberek féltek, és sokszor sejtelmük sem volt arról, ami a szomszéd utcán történt. A történelemkönyvek csak a nagy politikai döntésekrıl egyezkedésekrıl, offenzívákról, csatákról szólnak. Amirıl az élı emlékezet szól, az mozaikszerő, pontatlan. Ezért nehéz írni róla. Amit megéltek, az nincs benne a történelemkönyvekben. Úgy mondták el többen is, hogy elıször egy felderítı tank jött dél - 16 -

felıl a Debreceni úton. Abból egy szovjet katona bújt ki, és nézelıdött. Azt a Táncsics utca felıl lelıtték. A szovjet csapatok többször próbálkoztak, de mindannyiszor visszanyomták ıket. Végül hatalmas erıvel gyalogsági támadás indult Nagykálló elfoglalására László tanya, Érpatak felıl, de László tanya közelében repülıkbıl szınyegbombát bocsátottak a szovjet egységre. Iszonyú vérfürdı volt, mindenütt széttépett szovjet katonák holttestei. Ám a hadvezetés kiadta a parancsot: Nagykállót el kell foglalni! Újabb egység indult Kálló felé, de az elızı csapat holttesteit látva megtorpantak. Nem akartak tovább jönni. „Ez már nem a mi hazánk, nem harcolunk tovább!”–mondták a 17–19 éves fiatal katonák, akiknek szinte egész fiatal élete háborús szenvedések közepette telt. Rumot kaptak, és ígéretet, hogy két napig személyes hadizsákmányt győjthetnek szabadon, ha Nagykállót elfoglalják. És támadásukat szovjet repülık bombázással készítettek elı, majd a gyalogosok jöttek, utcáról–utcára, szinte háztól házig harcolva, amíg Nagykállóból elmenekültek a német–magyar hadsereg egységei. S aztán elszabadult a pokol. Romba dılt sérült házak mindenfelé.Többen leírták: a szovjetek mindenre lıttek, ami mozdult, elıször ez okozott sok ártatlan civil áldozatot. Meggyalázott nık (még az Elmegyógy szerencsétlen elmebetegei is!), éhezı, piszkos, tetves kisgyerekek, a bunkerben, pincében átfázott, beteg öregek…A sok utcai harc, és bombázás miatt rengeteg fel nem robbant lıszer hevert szerteszét, ezek is bıven szedtek áldozatokat. A front továbbvonulása után a szovjet parancsnokság megkereste a fıbírót, jelenlétét és segítségét akarták igénybe venni ahhoz, hogy a lakosságtól a szovjet csapatok élelmezésére élı állatokat és mindenféle élelmiszert szerezzenek. Somogyi János embertelenül nehéz döntésekre kényszerült. Tisztelték İt, a háború utáni elsı választáson megtartotta a község népe fıbírói tisztségében. Jegyzı munkatársa Fesztóry Sándor volt. Egyenes jellemét, igazságszeretetét igazolja, hogy unokatestvére Forró Sándor nyilvánosan hangoztatta „kritikáját”, amely szerint Somogyi János fıbírósága idején nem segítette saját családját, nem részesítette elınyben rokonait. Mások többek között éppen ezért tisztelték. A Tanácsok megalakulása idején átadta helyét közigazgatási képzettséggel rendelkezı utódainak. Miután a Virágzó Föld TSZ betagosította a földjét, a nagykállói Mezıgépnél helyezkedett el, mint üzemanyag felelıs, nyugdíjazásáig. 1971–tıl nyugdíjasként élt családja körében. Az átélt nehéz idıkrıl senki sem hallotta beszélni, csupán kisfiú unokájának (Marján Zoltán) nyílt meg szénagyőjtés közben. A fogékony kisfiú szóról szóra megjegyezte, amit a nagyapa elmondott, még akkor is, ha a hallottakat csak évtizedek múlva értette meg. Somogyi János igazi nagy tettét Pelyvás Mihály tanúsította: közismert történelmi tény, hogy Nyíregyházáról és környékérıl több mint háromezer civil férfit vittek el „Malenkij robot” –ra a Szovjetunióba 1944 novemberében. Somogyi János megpróbált tenni valamit a „malenkij robotos” kállóiakért, hiszen Nagykállóból is ötszáz férfit terveztek elvinni, akik egy részét már össze is győjtötték Nyíregyháza Sóstóra. Elment a szovjet parancsnokhoz és „megvásárolta” az embereket, azaz az éhezı szovjet katonák részére felajánlotta Nagykálló község gulyáját, cserébe az elhurcolásra váró férfiakért. A szovjet parancsnok elfogadta az ajánlatot, és becsületére legyen mondva, abbahagyták az emberek begyőjtését, és szabadon engedte a már Sóstóra begyőjtött embereket. Mindannyian megmenekültek a Szovjetunióba való elhurcolástól. A más településekrıl elhurcoltaknak csak töredéke jött haza sok–sok szenvedés után. A front utáni eseményekrıl egy idıs szomszéd, Jánosi Marci bácsi. egy alkalommal ezt mondta Somogyi fıbíró lányának:: „én ismertem a maga apját, nagyon jó ember volt! A háború idején az oroszok jöttek összeszedni a jószágokat,mert éhesek voltak a katonák. A fıbírónak jönnie kellett velük. A maga apja nem engedte, hogy elvigyék tılünk az állatokat, azt mondta „davaj, davaj, itt kevés a jószág, sok a poronyt éhesek, nincs mit adni enni nekik,innen nem vihetitek el! Vigyetek onnan, ahol sok a jószág és kevés a poronyt” ,

- 17 -

Somogyi János Nagykálló egyik, vagy talán legnehezebb idıszakában volt a község elsı embere. Kiskállónak önálló közigazgatása volt 1950–ig. Ott ifj. Kerezsi György volt a bíró a front idején. Lánya, Elek Lászlóné akkor még kicsi lány volt. Arra emlékszik, hogy amikor a front átment Kiskállón, utána elımerészkedtek az emberek a pincékbıl, az utcákon sebesültek, halottak hevertek. Az édesapja kidoboltatta, hogy jöjjenek a férfiak a halottakat eltemetni. A kapujuknál is volt egy halott katona, aki leült a kispadra, rá akart gyújtani, akkor lıtték meg, az arcát szétroncsolta a lövés, lefordult a padról. A bíró dolga volt a zőrzavarban az élet szervezése. Nem volt könnyő. A szovjet hadsereg továbbvonult, és Nagykállót román csapatok szállták meg Rengeteg csonka család várt haza félve, reménykedve, sokszor hónapokig hír nélkül valakit a családból, a hadifoglyokat akár évekig. Sokan eltőntek, mások három és több év múlva adtak életjelt. Nem volt elég élelem, és nem volt villanyáram. 1945 januárjában Nagykállóban ideiglenes képviselıtestületet hívtak össze. A megválasztott képviselık közül többen hadifogságban voltak, nem lehetett határozatképes testületet másként összehozni, így minden foglalkozási rétegbıl hívtak meg embereket: gazdálkodókat, iparosokat, kereskedıket, értelmiségieket, egyházi képviselıket stb. A járási fıszolgabíró elnökölt, és megválasztották a továbbiakban a község dolgait intézı funkcionáriusokat. Az új országos rendelkezés szerint azok, akik 1944. március 19. –azaz a német megszállás– elıtt voltak vezetık azokat nem lehetett újraválasztani, és nem maradhattak. De Somogyi János csak júliustól lett megválasztva, így İ maradhatott. Ács Lajos helyettes bíróval, és Fesztóry Sándor jegyzıvel számba vették a háborús károkat. Rendkívül kevés volt az élelem a városokban. Ezért, és a háborús kártérítési kötelezettség miatt kellett a sokféle élelmiszert, állatot beszolgáltatni. Ennek behajtása kegyetlen munka volt. 1946 január 4.–én. Szıke Lovas Antal tüzérfegyvermester hazatért Nagykállóba családjával angol hadifogságból. Ki is volt Szöke Lovas Antal? Születési neve Lovas Antal, egy Nyíregyháza környéki tanyán született néhány holdas paraszt családban. Az hamar látszott, hogy az ötgyerek megélhatését nem fogja biztositani a kevéske föld, ezért Antal lakatos szakmát tanult. Ám a szakma tudásának birtokában sehol sem kapott munkát, pedig 18 évesen fél Magyarországot bejárva próbálkozott. próbálkozott. A válság, csak nehezítette a helyzetet. Az ekkor zsoldos Magyar Hadsereg toborzói kedvezı ajánlattal kecsegtették, s ı beállt katonának ruháért. Élelemért, két hetenként 13 pengı zsoldért. Így lett „hotysta” katona. Kiképzései után Ungváron, és Kassán szolgált. 1936–ban Nagykállóba nısült. Feleségül vette Szıke József nevelt lányát, Belluskát. Mivel Szıke úr az elsı világháborúban szerzett érdemeiért Vitézi címet, és földet kapott, de fia nem volt, ezért törvény adta lehetıség szerint, Lovas Antal felvette a Szıke nevet, s így örökölte az apósa javadalmait. A katonaságnál szakmája miatt irányították a tüzér–fegyvermesteri posztra., ahol feladata a fegyverek tőzharcra való felkészítése, karbantartása volt, illetve mint tisztesnek a rábízott katonák irányítása. A front közeledtével a magyar hadsereget nyugatra menekítették. Lehetıség volt, hogy a családtagjaik az ütegük után teherautókon utánuk utazzanak. Ezzel a lehetıséggel élve Szıke Lovasné, és 4 éves forma kisfiuk utazott a többi családtaggal. Ám egy nap valahol Ausztriában eltévedt egymástól a katonai konvoj, és a családtagoké. A katonák egészen Svájcig haladtak, ahol angol hadifogságba kerültek. Néhány napi várakozás, a pairminka tisztázása után az angolok közölték, hogy a német–magyar hadsereg feloszlott, ki– ki mehet haza. Csak egy jó tanács: ha nem akarnak szovjet fogságba esni, kerüljék ki Németországot. Szıke Lovas egy talált kerékpáron, az olasz Alpokon át igyekezett Ausztria felé, ahol egyre reménytelenebbül kereste felségét, kisfiát. İk közben a családtagokat szállító teherautót szekerekre váltották át. A tábori konyha velük volt, idınként ahol volt erdı, fa, - 18 -

tüzet raktak és fıztek. Belluskának lassan megrögzött szokása lett, hogy győjtötte a fızéskor keletkezett elszenesedett fadarabokat. Ha észrevett egy útjelzı táblát, leugrott a szekérrıl elırefutott, és ráírta a szenes fával. „A 346–os üteg, és Bellus erre> és nyilat rajzolt. A többiek kezdték bolondnak nézni. Pedig csak szerelmes volt, nem bolond, s végül is ezek az üzenetek segítették a férjét, hogy megtalálja ıket. Együtt jöttek haza Nagykállóba, ahol házuk romokban hevert. A kımőves após lassan rendbe tette. A katonai rendtartást követve Szıke Lovas Antal a hazaérkezés után másnap jelentkezett a Hadkiegészítı Parancsnokságon, ahol veszélyes feladatot kapott: tisztítsa meg a fel nem robbant bombáktól, lıszerektıl Nagykállót és környékét. Közvetlen fölöttese Bartha Zoltán fıhadnagy volt, aki megszervezte a környékbe visszatért katonákból a hatástalanításban tevékenykedı csapatot, amíg a Községházán Szondy György pénzügyi elıadó győjtötte a lakosságtól az információt, hol van elhagyott fegyver, lıszer, bomba. A Szıke Lovas vezette csoport megnevezése így szólt: Debreceni 4. Területi Parancsnokság aknakutató csoportja. Létszám 40 fı, vezetıje Szıke Lovas Antal. A napi konkrét feladatra a parancsot Bartha Zoltán adta, s İ jelölte ki a Nyíregyházi út bal oldalán a temetı mögötti homokdombokat a lıszereket megsemmisítı robbantások helyszínéül. Amíg Nyíregyházát angol–amerikai repülıgépek bombázták, Nagykállót könnyebb szovjet gépek „szórták meg” rengeteg 10 kg.–os bombával, amelyek belsejében mák szerő szemcsés robbanóanyag ( perlit) volt. A legizgalmasabb feladat egy 50 kg–os szovjet gyújtóbomba kiemelése, és hatástalanítása volt a Nagybalkányi út 14 szám alatti Körtvélyfáy ház kertjébıl. Éppen akkor jelentették, amikor a csapat katonái a határban és szomszéd községben hatástalanítottak. Így egyedül Szöke Lovasra várt a feladat, aki megnézte a bombát. Látta, hogy orrával belefúródott a földbe, tehát ki kell ásni, és kiemelni. Óvatosan körülásva megtalálta az oldalgyújtót. Mivel ezek a nagy bombák robbanáskor 200 méteres körben mindent elpusztítanak, felrobbantani, csak távol a lakott területtıl lehet, de oda ki kell szállítani. A tüzér fegyvermester összes felszerelése egy kalapács, és egy franciakulcs volt. Segítıi rendırök voltak, akik elıbb lezárták az utat, majd elterelték a környék lakosságát. Szıke Lovas Antal imádkozott, és nekilátott a munkának. Az oldalgyújtó rozsdás volt, nem akart engedni, de végül sikerült, kibukott a gyújtószerkezet. Hogy hozzáférjen az orrgyújtóhoz, ki kellett emelni, amiben egy Torma nevő helyi rendır segített. Aztán a franciakulccsal kicsavarozta az orrgyújtót is. A rendırök szereztek egy szekeret, ami nam volt könnyő, mert minden gazda féltette a lovát–szekerét a felrobbanástól. Végül is egy koldus kordély lett a bombaszállító eszköz.Arra homokot raktak és abba helyezték a kb. 60 cm hosszú, 20 cm átmérıjő bombát a menetiránynak merılegesen. Kivitték a temetı mögé, ahol gödörbe tették, és gyújtózsinórral felrobbantották. Hatalmas detonációval robbant, és körülötte két hétig égett a homok. Ha a lakott területen robban fel, többszáz halott áldozat lett volna, és jelentıs épületkár. Az életveszélyes munkáért „veszélyességi pótlék” járt. Csakhogy mindez 1946–ban történt, a nagy pénzromlás idején. Elıfordult, hogy a pótlék összege csupán egy borotvákozásra lett volna elég a borbélynál, de az is elıfordult, hogy a tüzérfegyvermester felesége két karalábét tudott venni belıle. Szıke Lovas Antal és katonái Nagykállóban 26 ezer darab kézigránátot, ejtılıszert, gyalogsági–, és tőzéségi lıszert semmisítettek meg. Innen továbbvezényelték ıket Harsány községbe, ahol egy egész aknamezıt kellett hatástalanítani, ami több sérüléssel, és halállal járt. Sajnos az óvatosság ellenére voltak balesetek. A kezdetben 40 fıs egység létszáma a végére 18 fıre apadt, a többiek vagy megsérültek, vagy meghaltak. Szıke Lovas Antalt is idegkimerültséggel szerelt le, és csak több hónapi kezelés után jött rendbe. Nevével az 1956–os eseményeknél még találkozunk. 1946–48 között Somogyi János, majd 1948–’50–ig Czérna Sándor Fesztóry Sándor jegyzıvel dolgoztak együtt. Munkálkodásuk idején elkészült a háború miatt félbemaradt Pénzügyır laktanya, épült a Nagybalkányi út– Mártírok útja sarkára az új Mozi. Hosszú, nehéz viták, egyeztetések,” kilincselés” után megépítették a Kultúrházat (ma Coop diszkont a Fı–téren), és a Strand mellé az adott idıben korszerő labdarugó pályát, melynek építésében fizikai - 19 -

munkával Fesztóry Sándor is részt vett. Megszületik az új pénz, a forint. Óriási a szegénység, és a nélkülözı emberek éhezve, fázva eltakarítják a romokat, újjáépítik a hidakat, összehúzódva, több generáció él együtt, mert nagyon kevés a lakás. Majd a háborús lıszerektıl megtisztított szántóföldeken megindul a termelés. 1950 október 26 Az 1949–es országos választások után 1950 októberében minden településen meg kell alakítani a helyi Tanácsot. A települések élén innen kezdve a fıbíró helyett a Végrehajtó Bizottság elnöke áll, a jegyzı szerepét a VB. Titkár veszi át. A személyek kiválasztásánál a legfontosabb szemponttá válik a felsıbb utasításnak való feltétlen engedelmesség fontosabb, mint a helyi érdekek képviselete, és a helyi emberek iránti lojalitás. A megfelelı képzettség sokadrangú szempont. Az alakuló tanácsülést Hosszú Andrásné járási Tanács elnök vezeti, megválasszák Szikszay Pétert VB. elnökké, Trencséni Józsefnét VB. titkárrá. Mára emlékük elfelejtıdött, valószínőleg nem voltak idevalók. Megindul a TSZ szervezés. A végre földhöz jutott parasztemberek nem akarnak lemondani a földjükrıl. Akiknek több van – még inkább. Megindul keményebb szervezés 1950. november 7. Az alakuló ülés után ünnepélyes elsı ülését a helyi tanács a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójának ünneplésével kötötte össze. A nagykállói járási, és községi vezetık nevét tartalmazó táblázatok mutatják, hogy az 1950– es évektıl gyakran változik az elsı emberek személye, és gyakran szerepel más településre való ember tartósabban a névsorban. A helybeliek – még ha rátermettségük, ambiciójuk lett volna is a feladathoz – többnyire csak rövid ideig, olykor pár hónapig bírták az embertelen elvárások teljesítését. (házkutatások, behajtás, a Tsz–szervezés agitációi, stb.) Néhány adalék az 1950–es évek elejének helyi életmódjáról: Nagykálló lakóinak száma a tanyákon élıkkel együtt valamivel több, mint 12 ezer. A családok nagy része mezıgazdaságból, földmővelésbıl, vagy kisipari munkából élt. A mezıgazdasági gép még kevés, gyomirtó nincs, kézzel kell kapálni a kertekben, a határban. A lakóházakból kevés van, ezért több generáció él együtt szinte minden házban. A több szobás polgári házakba idegen családokat költöztetnek be, mert nincs pénz, és nincs építıanyag, a háborús károk helyreállítása rendkívül lassan halad. Az ivóvíz biztosítása érdekében az utcákon 300–500 méterenként un. ártézi kutakat fúrnak, onnan viszik a családok az emberi fogyasztásra szánt vizet. Vízvezeték csak jó húsz év múlva lesz. (Tehát angol WC. is! Addig az udvar végén, a bódé. Papír = szılılevél. Mosakodás 2 liter vízben, lavórban a földes konyha sarkában.) Az utcákon naponta kétszer terelik tavasztól ıszig az állatokat a legelıre és haza, ezért az utcákon nem lehet virág, az állati „nyomokat” a házi gazdáknak takarítani kell. Ekkor a Református templomtól keletre, a „Budai” melleti épületben volt a Községháza. Hogy kellemesebbé tegyék a környékét, a Fı tér déli végén jó termıföldet összehordatva virágot ültettek a tanács nıdolgozói. Gondozták is szorgalmasan, ám egy nap három disznó összetúrta az éppen megeredt virágoskertet. A Tanácselnök maga kergette el az állatokat, amelyek gazdáját senki sem tudta. No, majd İ a dolog végére jár! Amikor az állatok megéheztek, s hazafelé indultak, követte ıket, de azok meglehetısen gyors iramot diktáltak. A nem helybeli tanácselnök futott a disznók után a Móricz Zsigmond út végéig, majd mikor látta, hogy az özvegy Bereczky Györgyné kapuján kérezkednek be a sertések, s a gazdaszszony nyitja a kaput, mérgesen így kiáltott: _ Gondolhattam volna, hogy egy kulák disznói vannak betanítva a kommunista munkában ültetett virágoskert szétrontására! Bereczky néni meg tréfásan visszaszólt: – Azt meg én nem gondoltam volna, hogy a kulák–disznóinkhoz maga a Tanácselnök áll be kondásnak! - 20 -

Némi birsággal ért véget a dolog. De nézzük tovább, milyen az ’50–es években Kálló képe, az emberek élete. Kevés a szilárd burkolatú út, ezért – ha esik – bokáig érı sár van, ha nem esik, óriási por. „Népviselet” a gumicsizma, már akinek van. Ha nincs, naponta kell tisztítani, szárítgatni a vastagon sáros gyermekcipıket. Élelmiszert boltból nem vásároltunk. Ennek két nyomós oka volt: csaknem mindenki pénztárcája üres volt, és a boltban nem volt élelmiszer. És akkor mi volt? Hihetetlen találékonysággal mindent felhasználva ami a kisebb–nagyobb családi gazdaságokban megtermett, igyekeztek a háziasszonyok fogyaszthatót készíteni. Pl. a krumpliból számtalan ételféle készült : kinn a határban parázsban sült, otthon lerben, vagy kemencében sült krumpli, tört krumpli, cinke, paprikás krumpli, csirás galuska, nudli, lapcsánka, stb, stb A gyermek tízóraija, uzsonnája: zsíros kenyér, lekváros kenyér, cukros kenyér, cukros–zsíros kenyér és egyáltalán kenyér. Ha volt otthon liszt, és sütött a mama, vagy több órás sorban állás után kaptunk a pékségben. Nagykállónak két körorvosa van, de biztosítás csak keveseknek. Szakrendelés egyáltalán nincs. Tbc az van. Szanatórium még nincs, a fertızı beteget a családon belül kell elkülöníteni… Autó nincs, még autóbuszjárat sincs, Nyíregyházára csak vonattal lehet menni, szekérrel, kerékpárral, ha van, vagy gyalog. Ravatalozó nincs, a halottat két napi virrasztás után a lakásból temetik. Ló húzza a gyászkocsit, a család gyalog kíséri porban, sárban, tőzı napon, vagy hóesésben a temetıig. Iskola van, de napközi még nincs, mert ugyanott tanul délután az alsó tagozat, ahol délelıtt a felsı. A kisebb gyerekek a nagyszülık, vagy nagyobb testvér felügyelete alatt vannak az iskolaidın kívül. Kirándulásra nincs pénz, csak helyben a fenyves erdıbe vonul ki az iskola. Villanyvilágítás csak a belterületen van, de gyakran nincs áram. TV, videó, telefon – nincs. Minden házban csak egy kis vezetékes hangszóró van, amelynek csak ki–be kapcsolási és egyben hangerı szabályozó gombja van. Csatornát váltani nem lehet. Mozi van, vasárnap matiné is. Szórakozásnak néha bál. 1951 Aminek meg kell maradni, az megmarad. Az 1989–es rendszerváltozás nagy rendcsinálása közben a községi iratokból az elégetésre szánt kupac tetejérıl Blanár Katalin aljegyzı megmentett egy maréknyit, hogy késıbb kis helytörténeti győjteményünket gazdagítsa.. Az 1951–ben kelt paksamétában „hirszolgálat megszervezése” tárgyú, hetenként a Járási Pártbizottság számára készült jelentések olvashatók arról, hogy „Mit beszélnek a faluban?”, „Hogy áll a beszolgáltatás?” ,”Milyen a lakosság viszonyulása a Párthoz?” stb. Néhány lap a Melléklet–ben olvasható… 1954–60 A községi Tanács VB. Elnöke Donka Péter, a titkár Pável Erzsébet. Utak, járda építését kezdik el, a vízmő létesítésének elıkészítése folyik, Donka Péter a megalakított Vízmő–társulat elnöke is. Ekkor hozzák meg Kállóba az elsı tőzoltó autót. Addig csak kézzel lehetett oltani. Ha tőz ütött ki, azt a református toronyban ügyeletet tartó tőzırnek a harang félreverésével kellett jeleznie. Az 1950–es évek közepétıl a mai parkoló helyén álló sziréna adott jelzést, és indultak az önkéntes tőzoltók a tőzoltókocsival. Donka Péter ekkor tárgyal a Bırdíszmő budapesti gyárának nagykállói egységérıl, hogy a munkába álló asszonyoknak legyen munkalehetısége. Munkásságuk közepén 1956 ısze jelentıs változást hozó idıszak volt. 1956 október 23.– november 5 Az 1956.–os Budapesti Forradalom eseményeinek híre egy nap késéssel érkezett meg Nagykállóba. Október 23.–án még mindenütt a megszokott módon folyt a munka Nagykállóban. A forradalmi eseményeket megelızıen a rend fenntartása a Járási Rendırka- 21 -

pitányság és a Járási Hadkiegészítı Parancsnokság (a továbbiakban KIEG.) feladata volt, hozzájuk tartozott a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség (MÖHOSZ) helyi csoportja. Október 24.–én a KIEG munkatársai a rádióból értesültek arról, hogy a Budapesti tüntetés véres forradalommá alakult. Délelıtt 10 óra körül látták, hogy Szovjet tankok vonulnak Kállón keresztül. A parancsnok, Jaczkó László Fıhadnagy utasítására összegyőjtötték a Járás területérıl a MÖHOSZ fegyvereit, mint egy 100 darab hadi és céllövı puskát, és két láda lıszert. A katonai állományt ellátták pisztolyokkal és lıszerrel a többi lıszert elásták. Október 25.–én délben a KIEG egyik katonájának sapkájáról az utcán leszakították a címert. Ezután Jaczkó parancsára mindenki leszedte a sapkájáról a címert. Nagy Imre rádióbeszédének meghallgatása után az épületre kitették a nemzeti zászlót, amelybıl kivágták a címert. Október 26.–án három tehergépkocsival miskolcinak mondott forradalmárok érkeztek Nagykállóba. A középületeken lévı vörös csillagot leverték és a parkban az 1848–as szabadságharc emlékére emelt szobrot megrongálták. Tevékenységüket nagyszámú tömeg figyelte. A tömegben volt Elek Bertalan községi Párttitkár, akire Demeter Miklós ujjal mutatva hívta fel a figyelmet. Odakiabálta Eleknek: „Meddig akar még maga itt lenni? Az ilyenek miatt engem az ávósok megkínoztak!”. Mire Elek kijelentette: „Magának ehhez a mozgalomhoz semmi köze csak a kétszáz hold földjét meg a malmát akarja visszaszerezni.” Jaczkó hadnagy vállalapját az utcán letépték. Október 27.–én említésre méltó dolog nem történt. Október 28.–án vasárnap reggel Varga István betörte a Szabadság tér 14. szám alatti könyvesbolt kirakatát és az ott lévı politikai könyveket kidobálta az útra. Varga a gyülekezı emberek segítségét kérte. Gál József segítségével kifeszítették a bejárati ajtó rácsát. A könyvesbolt ajtaját is betörték és a könyveket válogatás nélkül kidobálták az esıre. Nagyszámú 12.–16 év közötti korú gyerek is segítet a könyvek kihordásában. Valaki megpróbálta meggyújtani a könyveket, de az esı miatt nem sikerült. A könyvesbolt telefonjának a zsinórját elvágták, majd a bolt feldarabolt íróasztalának meggyújtásával sikerült elégetni a könyvhalmot. Ezután Varga felhívására a tömeg a szemben lévı Járási könyvtárhoz vonult, ahol Jónás Ibolya könyvtáros Varga István kívánságára kinyitotta az ajtót. A tömeg a Varga által kiválogatót, politikai könyveket és Szovjetírók szépirodalmi mőveit szétszórta széttépte az udvaron az esıben. A nap folyamán Jaczkó fıhadnagy megállapodott a forradalom helyi vezetıivel a Nemzetırség közös megszervezésérıl. Ugyanezen a napon délután a kultúrház elıtt kb. 400 ember győlt össze, akik megválasztották a „Forradalmi Munkástanács” –ot. Elnöke Varga István lett. Tagjai: Demeter Miklós, Algay György, Török Sándor, Papp György, Csuha György, Papp János, Gelzánics Ferenc. Még ezen az estén Simon Ottó megjelent a pártbizottságon. Közölte, hogy szüksége van az Intézmény személygépkocsijára. Az elvett személyautóval a helyi forradalmárok elindultak, hogy a környék tehergépkocsival rendelkezı intézményeibıl szállító eszközöket szerezve élelmet szállítsanak a budapesti forradalmároknak. Varga István elnök utasítására Demeter Miklós a Pártbizottságra ment, hogy annak kulcsait megszerezze és a szekrényben lévı fegyvereket magához vegye. Este 8 óra körül nagy létszámú tömeg győlt össze a pártbizottság épülete elıtt. A tömeg képviseletében Algay György és Demeter Miklós követként bementek az épületbe és fegyvereket kértek. A dolgozok közölték, hogy a fegyverek a páncélszekrényben vannak, annak kulcsai pedig Nyíregyházán, a megyei parancsnokságon. Amíg bent tárgyaltak a türelmetlen tömeg „mint egy 250 fı” behatolt az udvarra majd egy részük az épületbe is ahol letépték a falakon lévı dekorációt, képeket és a könyvekkel együtt az udvaron elégették. A morajló tömeg behatolásakor a Pártbizottság dolgozói az ablakon át elmenekültek. A tömeg eltávozása után Varga István az épületet becsukta és kulcsait magával vitte. Simon Ottó közben társával három tehergépkocsit szerzett a Növényvédı Állomástól, a Balkányi Állami Gazdaságtól és a Dohánybeváltótól. Mindhárom helyen megkérdezték: Van - 22 -

e felhatalmazása a kocsik átvételére? Simon mindannyiszor a pisztolyát mutatta: „Ez a dokumentum”. Október 29.–én Simonék az egyik teherautóra 15 darab hízott sertést szereztek egy ırzött burgonyaföldrıl a második teherautót rakták meg, a harmadikra a vasútállomásnál lévı még el nem szállított almából tettek fel 35 ládányit. Nyíregyházán szállító levelet kértek a megyei Munkástanácstól és elindultak Budapestre. Aznap éjjel beverték a Kommunista Blanyár György házának ablakait. A rendbontás, randalírozás megelızése érdekében még aznap megindult Kállóban a Nemzetırség megszervezése. A forradalmi Bizottság esti ülésén döntöttek a kommunisták biztonságba helyezésérıl, a Nemzetırség megtisztításáról, élelem szállításáról Budapestre és egyes hivatalok átvételérıl. A Forradalmi Bizottság feladata a község iratainak ırzése. Utasítást kaptak a Forradalmi Katonai Tanács megalakítására is, de ez nem történt meg. Október 30.–án a délelıtti órákban hívatták a községben élı Szıke Lovas Antal volt Tüzérfegyver mestert, akit három puska megjavításával bíztak meg. A Forradalmi Munkástanács a nemzetırök részére hat gép és húsz darab hadipuskát kért. Október 31.–én elkezdték a Járásban a Nemzetırség és a Független Kisgazda Párt szervezését. A nap komikus eseménye, hogy a KIEG telefonértesítést kap, miszerint egy teherautó közeledik Kálló felé, amelyen fegyveres ávósok rejtıznek. El kell fogni ıket és lefegyverezni. A KIEG tiszti állománya nem vállalja a fegyveres konfliktus kockázatát. A Forradalmi Bizottság végül Nemzetıröket küld a teherautó elé, akik meglepetésükre az autón ávósok helyett a Nyírbátori határırség szennyes alsó ruháját találták. Este gyászmisét tartottak a forradalom áldozataiért a Romai Katolik Templomban majd a kultúrházban Dr. Vass Menyhért arról beszélt, hogy Magyarország is kivívhatja a semlegességét. Felhívott a Kisgazdapárt megalakítására. Nagy Károly tanító bejelentette, hogy Szakolyban és Bökönyben már megalakította a gazdaköröket. November 1.–jén este újabb győlés volt a kultúrházban. Dr. Vass Menyhért Mindszenty bíboros kiszabadulásáról és a rádió friss híreirıl beszélt. November 2.–án a községben elkészült a feketelista, azoknak a kommunistáknak a névsora, akiket meg kell büntetni. Éjszaka a Nemzetırség házkutatást tartott Borsós Gyula, Munkácsi Gyula, Radóczi János és Adorján Sándor Pártfunkcionáriusok lakásán. A KIEG ablakából megpróbálják megszámolni a vonuló tankokat, ami azért nehéz, mert különbözı irányokból bukkannak fel és a vonulás iránya sem egyforma. Délután Dr. Vass Menyhért az Általános Iskolában hív össze pedagógusgyőlést ahol passzivitásukért elmarasztalja a tanárokat. Demeter Miklós és Széplaki Bálint Bökönyben és Geszteréden tart győlést. November 3.–án a Járási Tanács épületében megalakult a Forradalmi Munkástanács. Tagjai: Algay György, Veress Gyula, Barek László, Dombai István és Gyırfi Ágnes. Az esti órákban döbbenten hallgatják Mindszenti Ödön beszédét. November 4.–én hajnalban sokan hallgatták Nagy Imre beszédét. A helyi forradalmárok között nagy volt az elkeseredés. Nagy Károly átvette a parancsnokságot Jaczkótól, majd felhívta Szıke Lovas Antalt, hogy készítsenek benzines robbanó palackokat a szovjet tankok ellen. Üres üvegeket győjtöttek, majd Vajda Sándor benzinkút kezelıtıl elkérték a benzinkút kulcsát. Délután Nagy Károly átadja a parancsnokságot Dr. Vass Menyhértnek, aki öszehívja a pártok vezetıit, a forradalommal szimpatizáló aktivistákat. Meggyızı érvekkel bizonygatja, hogy a szovjet tankok megtámadása esztelen ötlet. A szovjet tankok barátságos fogadására szólít fel. 1956 októberében a Nagykállón átvonuló szovjet tankokat nem érte támadás, a benzines palackok el sem készültek. A korábbi kommunista vezetıket politikai okból bántalmazás nem érte, funkcionáriusokat nem váltottak le.1956 ıszén valami megváltozott: a korábbi kemény diktatúra után enyhülés következett. Miért állt helyre olyan gyorsan a rend? Miért vonult fel - 23 -

olyan lelkesen 1957. május elsején a község lakossága? Mert 11–12 év után még jól emlékeztek a fegyverek hatalmára, a háború borzalmaira. Egyszerően békében akartak élni az emberek. Még akkor is, ha nagyon elegük volt az éhezésbıl, a beszolgáltatásból, a túl sok állami elvonásból, ha nagyon vágytak kényelmesebben lakni, és ha hazug hírekkel rémítgették ıket, az eléjük festett kolhoz rendszer torz képével. Mi történt a forradalmárokkal? Varga Istvánt öt év börtönre, és vagyonelkobzásra ítélték, Nagy Károlyt 4 év börtönre, és 1000 Ft. pénzbirságra ítélték forradalmi tettei miatt, de 1 év 8 hónap és 12 nap után amnesztiával szabadult. Dr. Vas Menyhért öt hónap, Szıke Lovas Antal kilenc hónap börtönt kapott, amit már az elızetes letartóztatásban le is töltöttek.(Viszont egész életükben büntetett elıéletőek lettek, annak minden hátrányával!). Demeter Miklós három év hat hónapot kapott, amibıl három év 26 napot töltött le, Simon Ottó egy év nyolc hónapot töltött börtönben. Az 1989–es rendszerváltozás után valamennyien „Nemzeti helytállásért” oklevelet kaptak, katonai rangjuk emelésért, és kárpótlást. 1960–61 Varga Sándor– Pável Erzsébet munkálkodása idején vezetik végig a villanyt a Szakolyi úton, és a vezetékes rádiót. 1963–76–ig Belicza István és Hegedüs Istvánné közös vezetıi idıszakában történt a Strandon a termálvíz fúrása. De ez sem egy szokványos történet. Az 1937–ben megnyílt Strandon a patakból töltötték fel a medencéket, és a nap melegítette kellemes hımérsékletőre. Belicza István szeretett volna termálvizes medencével bıvíteni, de érdeklıdésére kiderült, hogy a termálkút fúrási költsége messze meghaladja Nagykálló pénzügyi lehetıségeit. Már– már lemondott tervérıl, ám egy nap hivatalában vendége érkezett: egykori katonatársa. Testvérként köszöntötték egymást, majd a cimbora elmondta, hogy olajkutató mérnökként ezen a környéken dolgoznak, így jutott eszébe az egykori katonatárs meglátogatása. Pista bácsi nem hagyhatta ki a kérdést: „Te, mondd csak, nem kereshetnél véletlenül olajat a mi kis Strandunkon? Az sem baj, ha nem találsz „csak” termálvizet” Igy lett Nagykállónak 42 celsiusfokos gyógyvize. Utána megépült a melegviző medence, a kádfürdı, a víztorony, a kultúrház és a könyvtár az Árpád utca sarkán, a Ravatalozó és a Korányi gimnázium. Belicza István munkásságát VB. Elnökként kezdte, de az 1971–es törvény értelmében a település elsı emberét a továbbiakban tanácselnöknek nevezik, a korábbi VB. Titkár ezután tanácstitkárként munkálkodott.. Belicza Pista bácsi nevével kapcsolatban fenn maradt, hogy egyszer egy idegen embert küldtek hozzá. Bátortalanul bekopogott, s igy szólt: „Bel Ilonkát keresem!”– mondta, mert hisz csak nem „icázhat” le egy tanácselnököt! 1976–1980 Nagykálló élén Rabatin János tanácselnök, és Hegedős Istvánné tanácstitkár áll. Ebben az idıszakban épült: - 12 tantermes iskola (Körısi Csoma Sándor Iskola), 600 adagos konyhával, nagymérető tornateremmel, ebédlıvel. - Hét óvodai csoportnak férıhely épült. - Felépült az új Posta - Megépült a szennyvíztelep és a szennyvízcsatorna második üteme (Vasvári, Jókai, Deák Ferenc, Petıfi és Kossuth utca) - Épült 24 OTP lakás - Állami és OTP lakások építéséhez szükséges területet készítettek elı a Vasvári Pál és Korányi utcán. - 24 -

- Felépült 2x6 Állami lakás - Évente mintegy 100 lakás épült (OTP, C–lakások, kertes házak), felszámolták a cigánytelepeket ekkor szőntek meg végleg a földbe ásott lakások. - Létrejött az Öregek Otthona - A Noborda vízét levezették, megszőnt a Csokonai és Kisbalkányi utcai lakások belvizes gondja - A veszteséges strandfürdıt átadták a SZAVICSAV–nak (Szabolcsi Víz– és Csatorna Vállalat), így a korábbi felújításokat új beruházások követték, és a strand a mai napig a törvényes elıírásoknak megfelelıen mőködik Rabatin János hívó szavára társadalmi munkára jelentkeztek az emberek így a község lakóinak összefogásával az alábbiak valósultak meg: - Az Általános Iskola tantermeit az üzemek dolgozói minden évben díjmenetesen kimeszelték. - Új park épült a Fıtéren a Rendelı Intézet elıtt - Az I. számú Iskola udvarán Sportpálya épült - Bekerítették a Temetıt. - Felújították a Kossuth úti lıteret - A buszmegállókban fedett várókat építettek - Az ipari üzemek, KTSZ–ek, MGTSZ, ÁFÉSZ gazdaságilag megerısödtek, jelentıs fejlesztéseket valósítottak meg. - A legnagyobb eredmény az volt, hogy megvalósult Nagykállóban a teljes foglalkoztatás, megszőnt a munkanélküliség a roma lakosságnak is volt munkahelye. Rabatin János tanácselnöksége alatt Biri Nagykálló társközsége lett, 1977– a közigazgatás átszervezésének az éve volt. A Járási Tanács megszőnt (1977. december) és jogköreinek egy fontos részét a Községi Tanácsnak átadva Járási Hivatalként mőködött tovább. Negatív jelenség volt ebben az idıszakban, hogy Császárszállás, Butyka, Vadas–tanya és a kisebb tanyák népszavazással Nyíregyházához csatlakoztak. Így Nagykálló jelentıs, évszázadokon át ide tartozó földterületet és 1800 lakost veszített. Helyzetkép az 1970–es ’80–as évekbıl Az 1940–es–’50–es években a mezıgazdasági munka még lóval, illetve kézi erıvel folyt. Lassan egyre több gép segítette a fáradságos munkavégzést. Aztán jöttek az egyre nagyobb teljesítményő traktorok és munkagépek. Hatalmas kombájnok arattak, gépekkel takarították be a burgonyát is. Az emberek igen büszkék voltak a Kálló–2 nevő burgonyabetakarító gépre, amit itt fejlesztettek ki a Nagykállói Kísérleti Gazdaságban. Viszonylag rövid idı alatt a gépek egyre több kézimunkát szabadítottak fel. Számítások szerint az ezredfordulóra egy gépesített földmővelı 360 régi kézzel dolgozó munkáját végezte el. Amíg a Termelıszövetkezetek megalakulása idején, az 1950–es években még nehezen éltek a Tsz–ek dolgozói, két–három évtized alatt a közös mővelés igazolta a hozzá főzött reményeket. Jól gépesített gazdaságok alakultak jól képzett agrármérnökök vezetésével, ahol a kállói határban ekkorra termıre fordultak az almáskertek, hatalmas táblákban termett a kukorica, burgonya, napraforgó, káposzta stb. A sok kézimunkát igénylı paprika és paradicsom háztáji gazdaságok szervezésében termett, de mindent a Tsz–eken keresztül értékesítettek a termelık, és a szövetkezetek közös megelégedésével. A Termelı Szövetkezetek dolgozói egyre komfortosabban élhettek, szép új lakásokat építettek, gyermekeiket taníttatták. A környékben konzervgyárak épültek, amelyek sok–sok városi asszonynak adtak munkát feldolgozva a friss zöldséget, gyümölcsöt, amelynek jelentıs részét exportálták fıleg a Szovjetunióba. A szövetkezet gépparkjának karbantartására - 25 -

gépmőhelyekkel egészült ki az ágazatsor, sıt a környezı rétek hasznosítása érdekében sertés, és szarvasmarha–telep létesült. A takarmánynövények is megteremtek, amelyekbıl a keverıüzem állított elı fogyasztható takarmányt az állatok számára. A termelı szövetkezetek gazdaságosan mőködtek a megtermelt növények minél magasabb szintő helyi feldolgozásával, és felhasználásával, továbbá lehetıvé tették a lakosság teljes foglalkoztatásának elérését. 1970–ben a következı mezıgazdasági termelıszövetkezetek funkcionáltak nálunk: –Rákóczi Tsz – alapítva: 1950 – tagjainak száma 107 fı – földje 770 kh. –Új Alkotmány Tsz– 1949 – tagjainak száma 401 fı – földterülete 3080 kh. – Zöld Mezı Tsz – alapítva 1950 – taglétszáma 471 fı – földje 3831 kh. –Virágzó Föld Tsz. alapitva 1952. –taglétszám 510 fı– földje 3985 kh. A kisebb szövetkezetek késıbb beolvadtak a két nagyobb szövetkezetbe. A mezıgazdasági mellett ipari szövetkezetek is alakultak. –1948–ban a Cipıipari és Csizmadia KTsz, késıbb Nagykálló és Szatmérvidéki Cipész Ktsz, végül Kallux cipıipari Szövetkezet –1949 –tıl a nagykállói Szabók Szövetkezete, késıbb Nagykállói Textilruházati Ktsz – 1950–ben született a Nagykállói Vas– és Fémipari Ktsz, késıbb Nagykállói Fémtömegcikk Ktsz – 1957–tıl mőködött a nagykállói Épületszerelı és Karbantartó Ktsz – 1948–ban alakul a Nagykállói Gépjavító Állomás, ahol 1966–ig mezıgazdasági gépek javítása folyt, 1966–tól Ikarusz autóbuszok alvázainak gyártását végzik. – 1961–ben alakult a Nyírkémia Vállalat Nagykállói Szikvízüzeme – 1966–ban a Budapesti Bırdivatárú Ktsz Nagykállói részlege – 1968 –tól a Vegyesipari Vállalat Nagykálló – 1967–tıl mőködik a Nagykállói ÁFÉSZ táskakészítı üzeme – 1968 – tól a a Nagykállói ÁFÉSZ paplankészítı üzeme – 1951–tıl mőködik a Sütıüzem Nagykállói Üzemegysége A legrégibbek: –a nagykállói Malom, amely ezen a helyen több évszázada mőködik. Természetesen valaha a patak hajtotta vizimalom volt, az 1800–as évek második felétıl gız–malom. Kezdettıl 1949–es államosításáig magántulajdonban mőködött. Késıbb a legmodernebb ırlırendszerrel szerelték fel. – A Dohánybeváltó alapítása a XIX. századra nyúlik vissza, amelyet 1904–ben bıvítettek, de a II. világháború idején felrobbantották. A háború után fokozatosan, és folyamatosan újáépült. –Az 1970–es évektıl mőködött a Nagykállói Posztógyár A sokféle üzem, és munkahely létezése sok különbözı képzettségő ember munkába állását tette lehetıvé, Biztonságérzetet adott az egyre jobb, biztos jövedelm, a kiszámítható jövı, a nyugdíjas öregkor ígérete.. Nagykálló vonzó hely lett, ahová a környezı községek tanyavilágából igen sok fiatal telepedett a biztos munkahely közelébe, így növekedett a lakosság száma. .Mind ez 1989–ig, a rendszerváltozásig tartott. 1980–2002 Huszonkét évnyi idı, amíg a város élén Fodor János állt. 1980–90–ig, mint tanácselnök, 1990–tıl 2002–ig mint polgármester. Közvetlen munkatársai: eleinte 1981–89–ig Törı Imre VB. Titkár, 1989 tıl 1995–ig Dr. Szabó Imre jegyzı, és 1995–tıl 2002–ig Csordásné Szikora Erzsébet jegyzı. Fodor János munkásságát a város díszpolgári cím-

- 26 -

-

-

mel ismerte el, a testvérvárosi kapcsolat úttörı vállalkozásáért Metzingennel a német testvérváros díszpolgári címét is elnyerhette. Mőködésük idején történt: Fodor János munkálkodása közben bıvült az ivóvíz hálózat (Nagykálló, Ludastó, Biri), kiépült a szennyvízhálózat, bıvült, korszerősödött a villanyhálózat, szilárd burkolatot kapott a Jókai, Petıfi, Szakolyi, Arany János, Kisharangodi és Kisbalkányi út. 58 új lakás épült a Korányi, Zrínyi, Vasvári utcán. Iskolák épültek: a Kossuth utcán 2X8 tanterem, tornaterem (13 millió forintból és sok társadalmi munkából valósult meg) A Nagybalkányi úton 12 tanteremmel, a Budai Nagy Antal Szakközépiskolában 2X4 tanteremmel, Tornacsarnok, a Korányi Gimnázium tetıtér beépítéssel bıvült, és elkészült az új 252 férıhelyes kollégium. A Petıfi utcán felépült az új óvoda, az Ady E. úton korszerősítették a bölcsıdét. Elvarázsolta vendégeit a közben megépült Téka Tábor, és elérte a táborhelyet a víz, villany, a szilárd burkolatú, és a kerékpárút. Korszerőbbé vált a telefonhálózat, egészségügyi szakrendeléseket alakítottak ki (Tüdıgondozó, cukorgondozó) Megvalósult a Rendırség kialakítása a volt kollégium helyén. Vonzó attrakciók kezdték meg mőködésüket: a Kállói napok, a Néptáncfesztivál. Testvérvárosi kapcsolatok kezdıdtek: Metzingen, Técsı, Bevezették a két tanítási nyelvő oktatást, a német tanárok részére hat lakás épült. A Bátori út kiszélesítése és az út menti csapadékvíz elvezetı csatorna kiépítése, Új utca nyitása, kedvezményes építési telkek kialakítása (Simonyi Óbester utca) a Mártírok úti Halastó rendbetétele. 1993 szeptember 4.–én elkészült Nagykálló központjáig a földgáz vezeték, kigyúlt a gázláng. A Fodor János és Törı Imre vezetıi munkásságának ideje alatt elért legnagyobb eredmény Nagykálló városi rangjának visszanyerése volt. A várossá válás dokumentumának aláírására 1989. március 1.–én került sor Budapesten. Az ünnepélyes városavatásra április 8.–án került sor, ahol díszvendégként Németh Miklós miniszterelnök is részt vett.

1989– a rendszerváltozás éve. Az 1990–es években megtörténik a mezıgazdasági termelı szövetkezetek föld– tulajdonának, és az ipari üzemeknek privatizációja., azaz magánkézbe kerülése. Elkezdıdik a munkanélküliség, elárvul az üzemcsarnokok egy része. Talán a mezıgazdaság kiesése a legkevesebb, hiszen az új tulajdonosok, vagy bérlık többnyire agrárszakemberek, akik továbbra is korszerő gépparkkal, szakértelemmel mővelik a kállói határt. 2002–2004 A 2002–es választás a helyi OTP Bank vezetıjének, Terdik Jánosnak hozott sikert. Terdik János polgármester munkálkodása idején jegyzı Csordásné Szikora Erzsébet, majd Sitku Károly. A két éves idıszak fejlesztéseit Sitku Károly jegyzı úr a következık szerint foglalta össze: „A legnagyobb, s természetesen legtöbb vitát, konfliktust kiváltó intézkedés az intézményi átszervezés volt. Sajnos sok emberi sorsban okoztunk felfordulást, de mai napig látszik, hogy ezen feladat elvégzésének elmaradása esetén jelentıs fejlesztések – melyek mai napig való- 27 -

sulnak meg – nem mehettek volna végbe. Az átszervezés eredményeképpen évente több százmillió forint megtakarítást értünk el városi szinten. A települési szintő átszervezés után a hivatali átszervezést– irodarendszer felállítása – is elvégeztünk. Nagyon fontos lépés volt a pályázatíró csapat felállítása, mely folyamatos pályázatokkal segítette a fejlesztési munkát. De néhány konkrét munkát is említsek, amiben személyes kapcsolatokkal is segítettem a források elnyerését.: – a fıtéri park teljes tervdokumentációjának elkészítése, ennek részeként az I Rákóczi Ferenc szobor nyertes pályázata, illetve a park felújítása – ennek második ütemeként a Szilágyi Emlékház teljes felújítása pályázati forrás igénybevételével – az utak pormentesítése végett két ütemben több mint 300 millió forint értékben készült el útalap, mely késıbb az aszfaltozáshoz is jelentıs segítséget nyújtott – többéves illetve évtizedes huzavona után leaszfaltoztatta a város Széchenyi utat. (emlékezetem szerint szintén pályázati forrás igénybevételével. – saját forrásból kialakítottuk a kistérségi irodát, amivel jelentısen javítottuk a kistérségi központ szerepének betöltését – személyes kapcsolatomon keresztül – a lengyel felkérés alapján – megkötöttük a Testvérvárosi Szerzıdést a Lengyelországi Limanowával. A rövid felsorolás mellett talán legnagyobb eredménynek tartom mai napig is hogy az idıközi választások után elkészített jegyzıkönyv bizonysága szerint is több mint 1,1. milliárd forinttal indulhatott ez a város a pályázati pénzek elnyeréséért, az azóta eltelt idıben több milliárd forint beruházás valósulhatott meg, amihez ez a megtakarítás kiváló alapot nyújtott.” Az általa végzett munkáról Trefán Jánosné, Csányi Katalin, aki Nagykálló történetében az elsı nıi alpolgármester, valamint a leghosszabb ideje már 2002– tıl folyamatosan alpolgármesteri pozíciót tölt be, így ír: „Alpolgármesterségem legnehezebb idıszaka a kezdet volt, hiszen a város racionális gazdálkodása érdekében népszerőtlen döntések sorozatát kellett meghozni, (pl: intézmények összevonása, iparőzési adó emelés, tevékenységek vállalkozásba adása) mert a fı cél, a kiadások csökkentése, a bevételek növelése volt. Ennek ellenére azt gondolom, hogy nem volt hiábavaló, hiszen 2004 végére 800 milliós tıkéje volt a városnak, mely alapja lett, a késıbbi fejlesztések elindításának” A város érdekét nézve a képviselıtestület nagy része szembehelyezkedett a polgármesterrel, ami a testület feloszlatásához vezetett. Két év után idıközi választásokra került sor. 2004–ben kiirt idıközi választáskor a jelenlegi polgármester Juhász Zoltán nyerte el a választók bizalmát, a három alpolgármester felkérést kapott. 2004–2012 Polgármester: Juhász Zoltán, jegyzı Dr. Török László Juhász Zoltán alpolgármester munkatársai: Horváth Károly, Oroszné, Dr. Nagy Matild, és Trefán Jánosné. A 2006–ban, és 2010–ben is újraválasztott vezetı csapat soha nem tapasztalt ütemő városiasodást valósított meg az elmúlt nyolc évben. A munkát a polgármester és az alpolgármesterek megosztották egymás között. 2006– ban újabb választás, és újból siker. A lakosság megelégedésére a város látványos dinamikus fejlıdése megindult, és közel négy és félmilliárd összegő fejlesztés valósult meg a Nagykállóban.

- 28 -

2009–ben az autópálya elért Budapesttıl Nagykállóig, ami lehetıvé teszi, hogy 2 – 2,5 óra alatt Budapesten lehessen a Kállóból induló autós. A forgalmas közlekedési pont közvetlen szomszédjában elkészült egy Ipari park helye és nem messze felépült, és megnyílt a Profi Áruház. 2011 – Egész sor új épület készül el és kerül átadásra Eu–s pályázaton nyert támogatás segítségével: A város fıútjain végig térköves járda épült, az egész városban megújult, vagy megépült a Csapadékvíz elvezetı rendszer. Elkészült a HÍD–közösségi ház, és a Kissebségi Közösségi ház, az Inkubátorház, a Piac csarnok, és az Autóbusz állomás. Játszóterek vonzzák a gyermekeket. Például a megújult Korányi Lakótelep mellett. 2012. Megépült és átadásra került a városközpontban a Mélygarázs és az új Városháza. Az épület elıtti tér neve Kállai kettıs tere lett, ahol változó színő vízzel szökıkút csobog, játék hívogatja a kicsiket. Ma mutatós, üde kisváros Nagykálló, sajnos fogyó népességgel. Lakóinak száma ~9300 fı. A fogyást némileg mérsékli, hogy Nyíregyháza panelházaiból szívesen költöznek a kertes kállói környezetbe. ZÁRSZÓ Reméljük, hogy – tanult az emberiség a XX. század ártatlan áldozatok tömegét elpusztító háborúiból. Megérti, hogy a XXI. század nagy problémáját, a Föld túlnépesedését „bölcs emberhez” méltóan kell megoldani, hogy nem lehet többé Soá, sem „Malenkij robot”, nem juthatnak hatalomra ordas eszmék, és gyilkoló fegyverek. Sem Nagykállóban, sem máshol. – ezentúl nem csak városa múltjáról mesélhet a helyi patrióta, jövıje is lesz ennek a településnek! Nyertes, sikeres pályázatok segíthetnek továbbırizni és gyarapítani a meglévı értékeket, és számos civilközösség visz majd pezsgı életet, színeket, és ízeket a kisváros hétköznapjaiba.

- 29 -

Források: Nagykálló község képviselı testületének jegyzıkönyvei – Sz.–Sz.–B. Megyei Levéltár Nagykálló község iratai – Sz.–Sz.–B. Megyei Levéltár A Nagykálló és Vidéke c. lap megmaradt számai a Nagykállói Városi Könyvtárban, és a Korányi Frigyes Emlékházban Az Est c. napilap 1934 nov. 15.–i száma – a Rajt cikk másolata A Korányi házban A Nagykállói refomátus lelkész jelentései a Debreceni Kollégium Könyvtárának Irattárában 1955–65 Nagykállói képeslapok a Sárospataki Kollégium Könyvtárában. Családi hagyatékok: Marján Valária, Vadné, Varga Katalin, Harsányi Gézáné DR. Pásztor Lajos: Nagykállói történetek az 1930–as évekbıl – kézirat Beszélgetés Szıke Lovas Antallal a II. világháborúról – hangfelvétel 1993 Bizottsági jegyzıkönyv, amely igazolja a Nyíregyházán robbantott lıszer mennyiségét. Nagykálló község kiselejtezett iratai a Nagykállói helytörténeti győjteményben Nagykálló korábbi –még élı vezetıinek, vagy hozzátartozóiknak– írásbeli visszaemlékezései– kéziratok (Harsányi Gézáné tulajdonában) A Mellékletek forrásai, helye Színes rézkarc másolat 1929–bıl. Készítıje Kolárovics Margit 1929. Harsányi Gézáné tulajdona Város a mocsárban. Fotó a Szabolcs megye régi térképeken c. kiadványból. A Bocskai címer: Másolata a Nagykállói Református Lelkészi Hivatalban. Készítette Görömbey Péter Bp.–en a Széchenyi Könyvtárban lévı eredetirıl. A századelei képeslapok fotómásolatok a Megyei Levéltár, a Sárospataki Kollégiun, a Debreceni Kollégium Könyvtárának képeslapgyőjteményébıl, és Havasi Zsuzsa tanárnı (Nagykálló, Korányi Gimnázium) magángyőjteményébıl. Az elsı világháborúból érkezett lap – és Kolárovics Lajos 1944. márciustól 1948 márciusig a frontról és a szovjet hadifogságból Nagykállóba érkezett lapjai, a Srand avatásán készült fotói – családja tulajdonában vannak. Szkennelt változatuk Harsányi Gézáné győjtésében. A régi községi íratok a Helytörténeti győjtemény tulajdonát képezik.

- 30 -