Harangszó. Gyökereket és szárnyakat!

Harangszó

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA l Amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordán vizében, „az egek megnyilatkozának néki, és látá az Istennek Lelkét alájõni, mint egy galambot és õ reá szállani” – olvassuk a Máté Evangéliumában (Mt 3,16). A Szentháromság-egy-Isten egyik személye és megjelenési formája: a Lélek, aki Pünkösd napján „sebesen zúgó szélnek zendülése” közepette töltötte be az egész házat, ahol a tanítványok tartózkodtak” (Csel 1,2). A Mindenható „a felhõket rendeli az õ szekerévé, és jár a szeleknek szárnyain” – mondja a Zsoltáros (Zsolt 104,3). A pünkösd ünnepén alászálló Szentlélek tanítványainak is szárnyakat ad. Az elnyeléssel fenyegetõ, örvénylõ vizeken Krisztussal együtt tanulnak meg járni (lásd: Mt 14). Hogyha „az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el – tanúsítja Ésaiás (És 40,31). „Kik ezek, akik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok, dúcaikhoz?” – kérdezi álmélkodva a Próféta (És 60,8). Szentlélek ünnepén kérjük Istent, hogy „az erõs lelket újítsa meg bennünk” (Zsolt 51,12), emeljen fel bennünket a bûn és a halál mélységébõl, tanítson meg „Lélek szerint járni”

Gyökereket és szárnyakat! (Gal 5,16), mutassa meg a felemelkedés útját, és Lelkének szárnyain hordozzon minket. Ez az emelkedettség, a Lélek táplálta hit erejével és buzgóságával való járás azonban nem jelenthet a földi valóságtól való elrugaszkodást. „Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól” – mondja Jézus fõpapi imájában (Jn 17,15). Az Úr „nemes szõlõje” a földbe gyökerezik (lásd: És 5). Júda háza, amely megszabadult, „ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül” (És 37,31). „Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libanon” – jövendöli Hóseás (Hós 14,6). A hívõ ember élete Istenbe gyökerezõ élet. Hogyha az Õ „hálátlan szõlõje” Tõle elszakad, és jó gyümölcsöt nem terem, „kivágattatik és tûzre vettetik”. Hogyha az Ige magvai köves helyre

Kértél-e Szentlelket? (Nyílt levél elõször úrvacsorázókhoz) Erõtlen vagyok. Megfáradtam. Alig tudok a munkahelyemen megfelelni. Halljuk naponként ezeket a mondatokat többnyire a felnõttektõl, de manapság egyre-másra a fiatalabbaktól is. A panaszokat ma-gyarázatként lehet hallani, ha indokolni szükséges a csökkenõ teljesítményt. Gyakran a templomkerülést is ilyen okokkal igazolják. Nem vonhatjuk kétségbe az elerõtlenedés jelenségének a tényét. Egyre fáradtabbak és gyengébbek leszünk, ha nem keressük meg az ellenszert. Nagyon helyesen biztatják egymást az emberek, amikor az el nem hagyni önmagad felszólítással bátorítják egymást. Az orvosok segítsége sem elhanyagolható. A vitaminokat és nyomelemeket is pótolni kell. A testet edzeni szükséges, hogy a betegségek elkerüljék. Ennyi azonban nem elég, vagy legalábbis kevésre alkalmas. Istent elkerülni azért sem érdemes, mert üzeneteiben naponként megajándékozza a hallgatóit hasznos és erõfakasztó tanácsokkal. Ezek úgy a személyes, mint a közösségi életünk javítására szolgálnak. A Jelenések könyvében többek között ezt olvassuk: „Aki gyõz, és mindvégig megõrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok…” (2, 26) Ebben a mennyei üzenetben,

mint nagyon sok ehhez hasonlóban, érzem kitapinthatónak azt, amit senkitõl sem lehet beszerezni, hanem csak egyedül az égi bölcstõl. Érdemes megfigyelni, hogyan tárja fel egyetlen mondatban a bajok okát, majd a helyes életmód lényegét, hogy végül megfogalmazza az eredményt, azaz hatalmat, tehát erõt adok. Isten ígérete egyértelmûen erõárasztás az elerõtlenedett életekbe. Aki gyõz, azzal csodák történnek. Nem szabad ebben a kijelentésben csak annyit látni, hogy van egy gyõzelmes csapat, melynek élén ott van Krisztus, és ehhez csatlakozni is lehet. Ismerjük annyira önmagunkat, hogy õszintén megvallhatjuk csatlakozásainkról, hogy mennyire sérülékenyek, esetlegesek. A konfirmáció után keservesen kell megtapasztalnunk, hogy alig tizede marad meg a csoportnak, pedig milyen lelkes fogadalmaknak voltunk már tanúi. Annak, aki gyõzelemre kér kegyelmet, elõször önmagát kell legyõznie Isten hatalmas erejének segítségével. Ha ez megtörténik, akkor az igazi csatlakozás is meglesz a gyõzelmes csapathoz. Ne tûnjön nagyon elvontnak az önmagunk felett való gyõzelem kérdése, nem olyan papi beszéd ez, hogy mindenki értsen belõle valamit és ha úgy adódik,

2007. MÁJUS XVIII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM

esnek – olvassuk a Magvetõ példázatában –, mivel gyökerük nincsen, elszáradnak (Mt 13,6). Isten megítéli az Õ népét – emiatt: „gyökerük megszárad. Nem teremnek gyümölcsöt” – írja Hóseás (Hós 9,16). Pünkösd szent ünnepén térjünk vissza hitünk gyökereihez. Miként reformációkori eleink, találjunk vissza az Ige tiszta forrásához, Istennek Lelke vezessen vissza bennünket megváltó Krisztusunkhoz. Ne engedjük, hogy szekularizált világunk megfosszon gyökereinktõl, amelyek „eleitõl fogva” táplálják életünket. „Gyökereket és szárnyakat!” – A nagy német költõ, Goethe fogalmazta meg ezt a közmondásszerûen hangzó életbölcsességet. Tömör, letisztult mondása legyen hitünk ünnepi kívánsága és eszmei követelménye. Kérjük Istent, hogy óvja gyökereinket és adjon nekünk szárnyakat – és Pünkösd ünnepe alkalmából ugyanezt kívánjuk egymásnak! 2007 PÜNKÖSDJÉBEN TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

akkor valósuljon is meg belõle valami. Krisztus beszéde, mint két élû kard most is egyenes beszéd. Mi az, ami benned legyõzésre vár? Mi a legfélelmetesebb gondod, vétked, titkod, amit egyedül te ismersz Uradon kívül? Te vagy az, aki gyõzhetsz, mert neked tárja fel most igényét, hogy kedvezõ viszonzás esetén megajándékozzon ígéretével. Le kell gyõznöd a benned rejtõzködõ félelmet, amely távol tart Istentõl. Nem könnyû ez a vállalkozás. Az ördög minden erejével ellened van. Szép ajánlásaival csábít, távolít, majd magadra hagy. Megfigyelhetõ, hogy ezrek tolonganak vasárnaponként nagy bevásárló csarnokokban, olyanok, akik egyébként fáradtak és pénzük sincs. Stadionok lelátóin ordítoznak olyanok, akik tegnap még alig tudták hazavonszolni elcsigázott lelküket és testüket. A sátáni erõ felvillanyoz pillanatok alatt, egy kis kikapcsolódásra csábít, ami idõben akár többszöröse is lehet az imádságra és az istentiszteletre eltöltött egész heti, vagy hónapi percektõl. Ugyancsak az elerõtlenítés hatalma játszadozik, ha az otthonmaradás kívánsága nõ túl a normalitáson. Bár kevesebbet vagyunk a családunkkal, de az otthontartózkodás nem mindig a mieinknek szánt idõ, hanem inkább a kertnek, a televíziónak, vagy csak a közömbösség, a semmittevés üres magányának. Le kell gyõznie az embernek mindazt, ami végül is Istentõl és a felebarátoktól lopja el az idõt és alkalmat. Nem mindenki (Folytatása a 3. oldalon)

Áldott Pünkösd-ünnepet kívánunk minden kedves olvasónknak!

2. oldal l HARANGSZÓ „Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú elõtt futsz vala. Akkor monda Jákób az õ házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket. És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam. Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikbõl a függõket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala. És elindulának. De Istennek rettentése vala a körültök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait. Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, õ maga és az egész sokaság, mely õ vele vala. És építe ott oltárt, és nevezé a helyet ÉlBéthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az õ bátyja elõtt fut vala. És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak. Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor az jöve Mésopotámiából, és megáldá õt. És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel legyen neved. És nevezé nevét Izráelnek. És monda néki Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tõled, és királyok származzanak a te ágyékodból. És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet. És felméne õ tõle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott vala. Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, ahol szólott vele, kõoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat. És nevezé Jákób a hely nevét, ahol az Isten szólott vala õ vele, Béthelnek. Es elindulának Béthelbõl, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dûlõföldre valának, szûle Rákhel, és nehéz vala az õ szülése. S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz. És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé õt Benjáminnak. És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivõ úton. És emlékoszlopot állíta Jákób az õ sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig. Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.“ 1Móz 35, 1-21

1. Jákób, az Isten elé készülõ ember Jákób, Izsák kisebbik fia, Istentõl áldást nyerõ kiválasztott volt Ézsauval, bátyjával szemben. Jákób, ahogy neve is utal rá csaló-

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA

A LÉLEK CSENDJE

ként, emberi módon mindenféle testi eszközzel, erõvel akarta elnyerni, kieszközölni az áldást. Isten azonban élete során megtanította arra, mégha bele is sántult, még ha sok keserves csalódása, lelki fájdalmas tusakodása is volt, hogy ne magára, erejére támaszkodjon, ne emberként harcoljon, hanem a hit útját válassza, mint az ígéret hordozója, az Úrra bízza magát. Isten összetörte Jákóbot, hogy az áldást tudja elfogadni, hogy ne magának érdemeinek jutalmaként fogadja, hanem kegyelembõl, egyedül Isten kezébõl. Ez az összetört ember, de ez a hitre jutott ember készül Bételbe, Isten házába, Isten elé! Isten az öntelt, a maga erejében, eszközeiben, érdemeiben bízó embert nem tudja használni tervei véghezvitelében, de a töredelmes szívût, az összetört lelkût, aki egyedül Istenben bízik, egyedül az Õ erejére támaszkodik, azt meg tudja áldani, tudja vezetni, tudja üdvözíteni. Akinek összetört szíve, élete van és a hit útját választja, aki Isten elé készül, aki egyedül csak Benne bízik már, az Bételbe kell menjen, az arra a helyre kell eljusson, ahol Isten ismét szól, ismét megszólítja. A templomba, Isten házába az siet, az készülõdik, aki összetört szívvel egyedül Istentõl várja a gyógyító igét, útmutató szót. Az Isten elé készülõ ember nem állhat Isten elé kemény, öntelt, büszke szívvel, nem szólíthatjuk meg úgy Istent az Õ házában, mint aki a maga erejében, érdemeiben bízik. Az Isten elé készülõ ember õszinte szívvel, bûneit, vétkeit õszintén feltáró lélekkel mehet el Bételbe, a templomba. Csak azt tudja Isten újra megszólítani, aki tiszta szívvel, bálványok nélkül, babonáskodás nélkül, egyedül az Úrra hagyatkozva lép be az istentiszteleti helyre.

2. Jákóbnak új név adatik A megtisztult és hittel megtelõ Jákóbot Isten újra, másodszor is megszólítja. Elõször

is új nevet ad neki: Izráel, ami azt jelenti Isten uralkodik, vagy Istennel viaskodó. Jákóbot ez a név élete végéig emlékeztetni fogja belsõ, lelki viaskodásaira, az óember és az újember harcára, amibõl mindig az Úristen került ki gyõztesen, de a hitre szoruló bûnös ember is gyõztessé vált, az összetörtség javára válik. Mi is saját szüleinktõl kapott család és keresztnevünk mellé Istentõl a keresztyén nevet is kaptuk, s ez emlékeztet minket halálunkig arra, hogy Krisztus önmagát adta értünk, hogy õ váljék szívünk Urává, hogy lelki belsõ harcainkban erõt adjon az Õ jelenléte, ereje, értünk hozott áldozata. Aki Istenhez készül, az Krisztusra talál. Isten minket Jézus Krisztuson keresztül szólít meg újra és újra, s a Krisztus követés mutat irányt, ad erõt a tusakodásban. Isten uralkodik Krisztus által, Krisztus a gyõztes, az erõforrás. Az, aki Krisztusra talált, megajándékozott emberré lesz, Isten áldását kapja meg ingyen kegyelembõl. Abban a keresztyén családban, amelyben Krisztus az elsõ, ott megismétlõdik a teremtésbeli áldás, gyermekek születnek, Isten néppé kovácsolja össze az egymást követõ nemzedékeket, akiket maga Isten tesz az emberiség történelmében naggyá és mindenütt élõvé. A keresztyén anyaszentegyház egyetemessé és naggyá lett és lesz, mert Isten választott néppé tette a keresztyéneket. Isten áldással válaszol neked, a te hozzá fordulásodat mindenképpen megjutalmazza.

3. Benjámin, Isten áldásígéretének jele Jákób csalását az Úr megbüntette, s ennek a büntetésnek fájó része volt, hogy Rákhel, a kedvesebbik feleség nehezen szült és nem annyi gyereket, mint Lea. Rákhel Józsefet és Benjámint szülte, s az utóbbiba bele is halt. Rákhel Benóninak nevezte második fiát, ami annyit jelent: fájdalmak fia. Jákób ezzel szemben Benjáminnak nevezte „át”: szerencse fia, vagy kedvenc feleség fia. Benjámin volt az utolsó szülött gyermeke Jákóbnak, a kései, öregkori szerelem utolsó gyümölcse, Isten áldásának újabb jele, és az ígéret beteljesedésének újabb biztosítéka. Jákób édesapaként gyászos és fájó szívvel temeti el Rákhelt, de vigasztalja az a tudat, hogy Isten tizenkét gyermekkel áldotta õt meg, megtartotta ígéretét, amit még ifjú korában ígért. Rákhel sírja nemcsak egy szomorú férjnek maradt jel, hanem Isten áldásának jele is maradt. Rákhel sírja még évszázadok múlva is útjelzõ maradt Saul király számára, utazók, királyok, zsidó vándorok számára, sõt a Bethlehembe vezetõ úton a sír mellett maga Jézus is és nevelõ szülei, a napkeleti bölcsek, de Heródes gyilkoló katonái is járni fognak. Életünkben nemcsak az élõk, de a temetõk sírjai is jelek és útjelzõk, Isten ígéreteinek beteljesedésérõl, áldozatos anyai szeretetrõl, fájdalmas apai életútról, árvák, félárvák küzdelmérõl szólnak. De szólnak mindenképpen Isten munkálkodó, gondviselõ vezetésérõl, szeretetérõl. BALÁZSNÉ KISS CSILLA


Kértél-e Szentlelket? (Folytatás az 1. oldalról) fog gyõzni. Világosan tudtunkra adja Urunk üzenete, hogy csak némelyek sikere ez. A többiek sajnos továbbra is magukra maradnak a számítógépek elõtt eltöltött hosszú órák elszigetelõ fogságában, vagy a félelemtõl megbénult élettel a magukra reteszelt ajtó mögötti aggodalommal. Nagyon sok embernek sürgõsen kell a gyõzelmet remélnie. Mivel a társadalom sok embernek a közössége, ezért a benne levõ személyek állapotának következménye a róla kialakított kép. Ha csak a magyarokra gondolunk, hányszor hallani felõlünk, hogy megfáradt nemzet vagyunk, öngyilkos népként tartanak számon, szenvedélybetegségek halmozóiként minõsítenek bennünket. Nem jól van ez így sehogy sem. Nemzetünknek is gyõzedelmeskednie kell. Saját jövõje érdekében szükséges a látásmódján változtatnia. Az áldozatot nem hordozó társadalom, meggyengült tagokról tesz bizonyságot. A ma élõk lehet nem is gondolják, hogy a mostani közöny, elhúzódás, Isten- és embertagadás saját kilátástalan állapotuknak az elõkészítõje. Vajon gondolnak-e felelõsen saját öregkorukra, akik egészségesekként nem vállalnak gyermeket. Ki fogja a nyugdíjukat megkeresni, vagy ki fog majd a betegágyuk mellett megállni, talán pohár vizet nyújtani. Vagy, ha

csak egy gyermek születik, fogja-e bírni egyedül a két szülõ minden nyûgét és nyomorát. Ma sokszor hallatszik, hogy csak azért egy gyermeket, mert ennek még talán sikerül összehozni diplomát, lakást, kocsit…, csak arról nem szólnak az ilyenek, hogy éppen a jövõt ezzel lehet elveszíteni. Így kerül veszélybe a család rövid távon, és a nemzet kevéssel hosszabb idõszak után. A fájdalmas állapotot Isten orvosolni szándékszik. Az én cselekedeteimet mindvégig õrizni kell! Mondja Krisztus a gyógyító, a megtartó, az ápoló mondatot. A Vele élõk nem lesznek mozdulatlanságra ítélt emberek. Õk gyõzõk és nem legyõzöttek. Az ilyenek nem ténferegnek a világban céltalanul, és nem zárják magukra szobájuk ajtaját tehetetlenül, hanem éltetik Krisztus cselekedetét, és õrzik az azokban kapott követhetõ mintát, a példát, amely minden helyzetre megoldást tartogat. Isten életmód-változást kér tõlünk. Semmit sem tilt el, ami nem tör az életünkre, de megköveteli, hogy az egyedül pozitív fordulatot ígérõ gyõzelemért figyeljünk állhatatosabban és hûségesebben Õ rá, és ne csak hallgassuk, hanem meg is tartsuk szavait, amelyek ma is teremtõ Igék a mi életünkben is. Amennyiben az életmód-változásra sor kerül a gyõzelem állandósul bennünk. Ellenkezõ esetben csak apró csatáknak lehetünk részesei, nagy reménykedéseknek, hatalmas csalódásoknak és keserves vereségeknek. Ilyenkor szoktuk Istent is vádolni, rágalmazni magunk gyártotta magyarázkodásokkal. Pedig Isten jó elõre mindent kije-

3. oldal l HARANGSZÓb lentett, sõt alkalmanként figyelmeztet, jelzéseket ad, idõszerûsíti örök üzeneteit a mi körülményeinkre és igényeinkre. Mindezek ellenére mégis erõtlenek vagyunk, megfáradtak és nincs idõnk semmire és senkire, de leginkább nincs Istenre. Nem is lesz, ha nem fogadjuk el a változtatás Lelkét, ha nem küzdjük meg harcunkat a gyõzelem biztos tudatában. Viszont, ha csak a vágy sem születik meg bennünk, és marad minden a régiben, akkor soha nem látott nyomorúság borul életünkre. Sürget az idõ, a rajtunk múlókat meg kell tennünk hitbõl, mert ez a feltétele annak, hogy hatalmat, azaz erõt nyerjünk az Úrtól. Pál apostol miután gyõzött önmaga felett Isten segítségével és alkalmassá lett a szent cselekedetek megõrzésére így kiáltott fel a jóra fordult életének örömébõl: „Mindenre van erõm a Krisztusban, aki engem megerõsít” (Filippi 4,13). Krisztus megtöretett testét és kiontott vérét kínálja megfáradt, elerõtlenedett életünknek, hogy legyen nekünk is mindenre erõnk. A kínálat nem egyszeri és nemcsak a konfirmáció záró momentuma, hanem folyamatosan felénk áradó szeretet. Fogadjuk valamennyiszer alkalmunk van élni a lehetõséggel, mert ezekben a jegyekben adja Krisztus a mi valódi táplálékunkat, azaz Szentlelkét, Akiben minden percben együtt vagyunk Istennel. Nincs ettõl nagyobb ajándéka életünknek. CSÛRY ISTVÁN

„Várjátok meg az Atya ígéretét...“ A pünkösd megünneplésének szokása aránylag hamar kialakult az egyház életében a húsvét ünneplése után. A pünkösd története bõséges leírást kap az Újszövetségben, évenkénti ünneplésérõl azonban ott nincs még szó. Tertullianus (150?-223-225), a sokat író teológus a 3. században, élete utolsó évtizedeiben már említi. A pünkösd hasonlít a húsvéthoz abban, hogy ünnepkör és nem csupán egynapos ünnep, ami áldozócsütörtöktõl Szentháromság-vasárnapig (pünkösd utáni elsõ vasárnapig) tart. A pünkösd neve a görög pentékoszté, azaz ötvenedik számnévbõl származik. Református körökben néhány évtizede még a görög írásmód és hangzás alapján pünköst-nek írták és mondták. Az ünnep is visszaszorult a templomba, igaz, hogy két napos maradt, sõt az állami ünnep is két napos egy idõ óta, éspedig pünkösd-vasárnap és pünkösd-hétfõ. Arra a kérdésre, hogy van-e ószövetségi elõzménye a pünkösdnek úgy, mint a húsvétnak, azt válaszolhatjuk, hogy tartalmilag nincs, csupán idõi egybeesés van egy nap késéssel egy zsidó ünneppel a sávout-tal, vagy tudományos héber ejtés szerint sövout-tal. A zsidó vallás Krisztus korában is a páska ünnepe után a 7. szombaton, azaz a páska kezdõ napjától számított ötvenedik napon kezdte ünnepelni a több napig tartó sövoutot, amelyen az új kenyérbõl mutattak be áldozatot, egyúttal a sinai-hegyi törvényt és Istennek a zsidó néppel kötött szövetségét is ünnepelték és ünneplik a mai napig. A sövout jelentése hetek, mivel hét hét telik el a páskától addig. Ez az idõi egybeesés nagyon fontos, mert az elsõ pünkösdkor is sok izraelita zarándok volt Jeruzsálemben a Római Birodalom területérõl, sõt azon kívüli zsidó közösségekbõl, így az egyház születésnapja, a Szentlélek kitöltetése nagy nyilvánosságot kapott és az arról szóló hír (evangélium=örömhír) elképesztõen gyorsan eljutott az akkor ismert világ nagy részébe. A keresztyén pünkösd megünneplését az elvirai zsinat rendelte el 305-ben éspedig a húsvét vasárnapja utáni ötvenedik napra azért, mert azon a napon töl-

tetett ki az elsõ pünkösdkor a Szentlélek és született meg az új választott nép, az egyház. Pünkösdkor teljesedett be a feltámadott Jézusnak a tanítványai számára mennybemenetelekor (áldozócsütörtökön) adott ígérete és egyben rendelkezése: „Ne távozzatok el Jeruzsálembõl, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyrõl hallottatok tõlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nem sok idõ múlva Szentlélekkel kereszteltettek meg... Erõt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sõt egészen a föld végsõ határáig.” (ApCsel 1,4-5,8) Ez az ígéret és parancs áldozócsütörtökön hangzott el. Tíz napot vártak a tanítványok Jeruzsálemben a Szentlélek kitöltetésére. Ez idõ alatt az árulóvá lett Júdás helyére Mátyás személyében apostolt választottak. Az ismét teljessé vált tizenkettes tanítványi kör és Jézus Jeruzsálemben volt más tanítványaival mintegy 120-an várták a Szentlelket, Akit Jézus máskor Vigasztalónak nevezett. Szükségük volt vigasztalóra, mert okkal féltek a zsidó hatóságok üldözésétõl, hiszen azok rájuk úgy tekintettek, mint eretnekekre, a hamis messiásként kivégzett Názáreti Jézus követõire. A Szentlélek kitöltetésekor zúgó szél hangjához hasonlót hallottak, kettõs tüzes nyelveket láttak leszállni az égbõl a szobába, ahol tartózkodtak, és a tanítványok mindegyike fölött megállt és lobogott a mennyei tûz. Egyszerre különös erõt, bátorságot és örömöt éreztek és kimentek az utcára. Az utcán nagy tömeget találtak, amely a szél zúgásához hansonló hangot hallotta és azért gyûlt össze. Az emberek megdöbbenve találgatták, hogy mi történt? Péter és a tanítványok, akik ekkor váltak Krisztus apostolaivá (=küldötteivé) úgy szóltak a különbözõ nyelvjárást beszélõ zsidókhoz, hogy azok mindnyájan megértették beszédüket. A nyelveken szólás adományának láttán a tömeg még jobban zavarba jött és egyesek felvetették, hogy részegek a hozzájuk beszélõk. Péter apostol ekkor a Szentlélek indítására világtörténelmet formáló prédikációt mondott. Tanúsította, hogy nem részegek õk, hanem az

ószövetségi prófécia teljesedett be, kitöltetett Isten Lelke rájuk és azért viselkednek olyan szokatlanul. Hirdette, hogy most érkezett el az utolsó világkorszak. Azt a Jézust pedig, „akit ti megfeszítettetek”, Isten feltámasztotta, Úrrá és Krisztussá (=Megváltóvá) tette és mennybe vitte. Péter és tanítványtársai a tanúi mindennek. Krisztus él és uralkodik a mennyben és most ígérete szerint elküldte a Szentlelket. „Péter pedig azt mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevére, bûneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát. Mert nektek szól az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mind azoknak, akik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Sok más beszéddel is tanúbizonyságot tett és intette õket... Akik tehát örömest vették az õ beszédét, megkeresztelkedtek, és hozzájuk csatlakozott azon a napon mintegy háromezer lélek.” (ApCsel 2,36-41) A Péter prédikációjára megtértek egy része zarándokként tartózkodott Jeruzsálemben, amikor azok immár keresztyénként hazatértek, elsõ misszionáriusai lettek lakóhelyük zsinagógáiban és hitsorsosaik között a Názáreti Jézusban megérkezett Szabadítónak és zsidókeresztyén gyülekezeteket szerveztek. Jeruzsálemben megalakult a keresztyén õsgyülekezet. A mennybemenetelkor kapott krisztusi parancs és ígéret nyomán, ami a keresztség szereztetési igéjévé lett, egyúttal missziói parancsként értelmezzük, megindult a keresztyén hit terjesztése. Elõször Jeruzsálemben, Judeában és Samáriában, aztán a föld végsõ határáig. Pál apostol elhívásával a pogányok (nem zsidók) számára is apostolt támasztott az Úr és megmutatta, hogy Õ ledöntötte a válaszfalat az emberek között és váltsága által mindenki üdvözülhet, aki hozzá tér és hisz benne, cselekszi a hívõ keresztyén ember cselekedeteit és hirdeti az általa megjelent üdvözítõ isteni kegyelmet. CSOHÁNY JÁNOS

4. oldal l HARANGSZÓ


A KIRÁLYHÁGÓMELLÉK MÁRTÍRJAINAK ÉLETÉBÕL

Dr. Szabó Lajos lelkipásztor útja a vértanúságig Nagyvárad közkedvelt lelkészérõl legendás szeretettel emlékeznek a régiek. Az, hogy Szabó Lajos keresztelt, konfirmáltatott vagy esketett valakit, még ma is többnek számít, mint egy pecsétes ajánlólevél. Életének üzenete: egy embertelen világban a szentek állhatatosságával kell építkezni, lélektõl lélekig, családtól templomig, börtönbõl a csillagokig. Emlékezete nem veszhet el, pedig a zsarnokok gondosan eltervezték az áldozataik nyomainak eltörlését. Egyházkerületi levéltárunkban azonban fennmaradt Szabó Lajos 1951. május 24-én írott önéletrajza, amelybõl a sorok közül nyilvánvalóan kitûnik, hogy az akkori nagyváradi egyházmegye esperesére veszély leselkedik és már a békeharcos mozgalomban betöltött szerepe sem mentheti meg. Vállalhatta volna, hogy beáll az árulók és a magánszorgalmu ebek szervezetébe, de erre még árnyaltan sem céloz, hiszen számára elég az, ha a Magyar Népi Szövetség tagja és díszelnöke a Haladó Ifjúságnak. Az ideológiai mindentudás megszállottjai – így nevezte Bibó István a téveszméiket erõszakosan terjesztõ kommunistákat – koncepciós fogással mégis a halálba vitték, hogy mindenki féljen, aki addig õt a szószékrõl prédikálni hallotta vagy munkatársa volt a helyreállításban.

I. Szabó Lajos négyféle világot ért meg, egyik keservesebb volt, mint a másik, fõleg azért, mert a magyar történelem egy Trianon jelölésû zsákutcába szoríttatott. Õ még a békeidõben született 1901. december 11-én Nagyszalontán, szeretetteljes családban, a helybéli tanító fiaként. Unokatestvére, néhai Szabó Attila lelkipásztor azt írja, hogy Szabó Lajos, az elemi iskola igazgatójaként jelentõs szerepet játszott a város egyházi és kulturális életében. Alelnöke volt az Arany János Egyesületnek, és jegyzõje volt a szalontai református egyházmegyének. Két fia közül Lajos a szalontai jogakadémia hallgatója lett. (Szabó Attila: Dr. Szabó Lajos lelkipásztor emlékezete Nagyvárad-réten. In: Harangszó, 1991. szept-okt.) Ennek elvégzése után a Kolozsvári Református Teológiára íratkozott be, ahol 1925-ben már meg is szerezte a lelkészi diplomát. Sulyok István püspöki segédlelkészként veszi maga mellé három évre, miközben Debrecenben további jogi tanulmányokat folytatott és 1929-ben államtudományi doktorrá avatják a szegedi egyetemen. Sulyok István püspök 1928 januárjában Szabó Lajost a réti parokiális kör megszervezésével bízza meg. A négy nagyváradi egyházközség 1924-ben alakult meg (Olaszi, Újváros, Velence, Rét), de a Rét csak Szabó Lajos buzgó szolgálatával erõsödött meg és szinte hihetetlen: az egykori Epreskert területén 1928. december 23-án már felszentelik a négy hónap alatt felépítet, szép kivitelû és tágas imaházat. Megalakítják a nõi és férfi szövetségeket, sokszáz családot segélyeznek, szegény gyermekeket látnak el ruhával. A Sztáray Mihály Énekkar alapítása

1929-ben történik és fejlõdésükre jellemzõ, hogy 1932-ben a nagybányai kerületi dalosversenyen ezüst serleget nyernek, 1935-ben pedig nagyszabású zászlóavatási ünnepséget tartanak, amely a magyar dal országrészi ünnepévé lett. Ötvenöt éven át Soós András volt az énekkar vezetõje, az egyházközség kántora pedig Dézsi László, aki a lelkész kiváló munkatársa volt. (Lásd a Pálfi József által szerkesztett emlékfüzetet: „Épüljetek fel…“ Részletek a NagyváradRéti Református Egyházközség és a Sztáray Mihály Énekkar történetébõl. Nagyvárad, Szenczi Kertész Ábrahám Nyomda, 2000.) Tisztségei közül kiemeljük, hogy a bihari egyházmegye belmissziói elõadója volt és lelkészi jegyzõnek választották. Közéleti tevékenységébe beletartozott a politikai szerepvállalás, 1933-ban a nagyváradi Magyar párt I. és II. körzetének elnökévé választották. A közmûvelõdés területérõl emlékezetes maradt a Szabó Lajos által színpadra vitt Jókai Mór féle novella, a Rézpataki lelkész. A köztudatban úgy él, hogy Székely Gizi, a város egyik legismertebb színésznõje innen nyerte a színi pályán való indulás elsõ inspirációját. Említésre méltó, hogy dr. Szabó Lajos kultúrházat is építtetett és városszerte sorozatos egyházi, történelmi és irodalmi elõadásokat vállalt. A második világháború kitörését megelõzõen a sovinizmus következtében állásukból elbocsátott vasutasok és postások érdekében újságcikkekben foglalt állást, mindenütt ott volt, ahol segíteni lehetett.

II. Szabó Lajos a négyéves magyar impérium alatt a politikai tevékenységtõl szinte teljesen visszavonult. Úgy tudjuk, hogy az

Erdélyi Párt egyszerû tagja volt. A gettózás szörnyû idején zsidó családokat mentett, errõl Katona Béla hírlapíró egy külön fejezetben szól a Várad viharban címû munkájában. Egy Pajor nevû zsidó gyógyszerész szomorúan jegyezte meg, hogy miképpen történhetett meg, hogy 1952–53-ban ezt az embert, aki olyan derekasan viselkedett, bebörtönözték és halálra adták. A háború vége felé, 1944. szeptember 6-án a vasútállomás bombázásakor, Várad második légitámadása idején a réti imaházat telitalálat érte. Szabó Lajos is súlyos légnyomással szabadult a lakása romjai alól. Három hónapig Pápára távozott feleségével és két gyermekével, László-Lajossal és Emíliával. Felesége, Papp Ilona Lenke, akivel 1927. december 24-én kötött házasságot, református tanítónõ volt. Vissztérésük után hozzáláttak a romok eltakarításához, az iskola megmaradt fundamentumán pedig a templom építéséhez. Heroikus közdelem volt a Partium és Erdély-szerte való gyûjtés, az építõanyagok beszerzése. A templomtervet készítõ mûépítész, Szeghalmi Bálint 1945-ben vagy 46-ban Németországba menekült, onnan küldte el a tervrajzait. Szabó Lajost a bihari egyházmegye 1952-ben esperessé választotta, de ezt a tisztséget sem tölthette be sokáig. Országos szinten elkezdõdött a Magyar Népi Szövetség felszámolása és az erdélyi magyarság vezetõ-rétegének a lefejezése. Szabó Lajost, egy napon Bíró János és Kiss Bertalan esperesekkel meg más vezetõ egyházi emberekkel, 1952. augusztus 16-án elvitte a szekuritáté és végig ítélet nélkül tartották fogva. Sztalin generalisszimusz várván várt elpusztulása (1953. március 5.) még nem hozta el az amnesztia idejét, a fogságban élõk talán nem is hallottak errõl a fontos eseményrõl. A Bukarestben kiállított halotti bizonyítványból nem lehet megtudni az elhalálozás okát és helyét, csak a dátumot: 1953. július 24. Errõl a szomorú hírrõl a család csupán 1953 karácsonyán értesült és akkor is csak úgy, hogy Nagy Árpád nevû, becsületes szalontai anyakönyvvezetõ sorra írt a bukaresti rajonoknak, hogy tudnak-e valamit a Szabó Lajos haláláról. Dr. Molnár János szegedi professzor ma délelõtt elhangzott elõadása levetítette elõttünk annak az átkozott, de részünkrõl térdrehullottan is hõsi világnak a hátterét, sötét erõinek és eszmerendszerének a gyilkos mûködését. Ma, örökösökként és érintettekként, meghatódva avatjuk fel ezt az emlékszobát, hogy történelmi anyagával õrizze a kommunizmus áldozatainak emlékét. Mi vagyunk a tanúi annak, hogy a megemlékezõ, az építõ és a magasba nézõ szeretet soha el nem fogy. A pokol kapui mögül hangzó tiltó parancsszó megtört a szeretet hatalmán és a réti templom felépült. Jelképes, hogy 1956 õszén a hívek már készülhettek ennek a templomnak a felszentelésére, amelybe a dr. Szabó Lajos áldozatos élete immáron teljesen beleépült. DR. HERMÁN M. JÁNOS Elhangzott Nagyvárad-Réten, a Dr. Szabó Lajos terem avatása alkalmával, 2007. április 29-én.

5. oldal l HARANGSZÓb


PRESBITERI SZÖVETSÉG „A presbitérium a gyülekezet idegrendszere kell legyen!“ A Zilahi Egyházmegye Presbiteri Szövetségi találkozóját a 35 lelket számláló Hidalmáson szervezték meg. Itt hangzott el az alábbi elõadás, melyet részletekben közlünk.

Az úrvacsorázó presbiter Elõadásom elején néhány gondolatban szeretném megindokolni a címet, amelyet adtam: miért éppen az úrvacsorázó presbiterrõl szól ez az elõadás. A presbiter a tisztség bibliai megjelenésétõl kezdõdõen a keresztyén gyülekezet vezetésével, irányításával megbízott személy, olyan ember, aki arra nyer kiválasztást Isten és a gyülekezet tagjai által, és Istentõl arra kap tálentumokat, hogy Krisztus földi seregének, az Anyaszentegyház egy adott gyülekezetének vezetõje legyen. A szó elsõdleges jelentése: vén, öreg. Ezt azonban nem szabad és nem kell egyértelmûen csak a korra vonatkoztatni. Bár fõképpen az Ószövetségben vénekbõl álltak a közösségek vezetõi, õk voltak, akikkel Mózes elõször közölte Isten parancsait, késõbb a királyoknak voltak a tanácsadói, s Izráel kettészakadásának okát a Szentírás abban is látja, hogy Salamon halála után fia, Roboám nem folytatta ezt a hagyományt, hanem fiatalokat választott tanácsadóként, akik nem rendelkeztek kellõ tapasztalattal és bölcsességgel, s megvetette az idõsebbek tanácsát, ezért lázadást, majd szakadást idézett elõ. Jézus korában is a vének alkották a Nagytanácsot, amely fõképpen vallási vezetõje volt Izráel közösségének. Az újszövetségi gyülekezet is próbálja ezt a hagyományt folytatni, de akkor, amikor a presbiterek kiválasztásáról ír Pál apostol, sehol sem az életkorhoz köti a presbiteri tisztséget, hanem a presbiter az legyen feddhetetlen, egy feleségû, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszeretõ, a tanításra alkalmatos, (…) aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyõzhesse az ellenkezõket. (1Tim 3,1; Tit 1,6-7.9) Azért akkor, amikor jellemezném a presbitert, akkor azzal a kifejezéssel illetném: a presbiter legyen bölcs ember. S a bölcsesség itt nem csupán ismeretet, élettapasztalatot jelent, hanem elsõsorban azt, hogy reátalált a nagybetûs Bölcsességre, amit a Szentírás így határoz meg: a bölcsesség kezdete Isten félelme. A bölcs ember Istent tisztelõ és Istent ismerõ ember. Isten anyaszentegyházát vezetõ ember számára, a presbiter számára az elsõ és elengedhetetlen követelmény: Istenben hívõ, Istent igazán tisztelõ és ismerõ ember legyen, hisz Isten sáfára õ, ismernie kell tehát a gazdát, akit szolgál. A másik fontos követelmény az önmagam helyes ismerete. A bölcs ember az, aki önmagát, képességeit és hiányosságait is egyformán jól ismeri. Istennel való viszo-

nyában a legfontosabb ismeret önmagáról: kegyelemre szorulok. A harmadik pedig az egészséges tudomány biztos ismerete. Hitvallásának biztos ismeretét jelenti ez. Akkor, amikor a Szentírás a presbiterrõl beszél, mindig megemlíti, hogy neki feladata az irányadás, a tanítás. „Tanításra alkalmatos”, olvassuk a Timóteushoz írt elsõ levélben, vagy „aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát”, - azaz ismeri a Krisztus szerinti igaz tudományt, s ehhez tartja magát, - sõt nem csak magát, hanem másokat is efelé irányít, ahogyan tovább olvassuk a Tituszhoz írt levélbõl: „hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyõzhesse az ellenkezõket”. Meggyõzni márpedig csak az tud, aki maga szilárdan áll abban, amirõl másokat akar meggyõzni. Bölcs ember tehát az, aki tanítani tud: mert van ismerete, van tapasztalata, mert életével olyan példát szolgál, amelyre érdemes hallgatni, s amelyet érdemes követni. Mivel tehát a presbiteri tisztség nem csak vezetõi tisztség, nem csak tanácsadói testülete a lelkipásztornak, nem csak a gazdasági ügyekért, pénzügyekért felelõs ember, hanem olyan elöljáró, aki Isten tiszteletében, önmaga kegyelemre szorultságának és hitének ismeretében elöljáró, ezért szükséges az, hogy elõl járását élete példamutatásával és tanítással mutassa meg. Hogy pedig taníthasson, biztos ismerete kell legyen, például arról, hogy mi a Szentírás és hitvallásaink tanítása az úrvacsoráról. A szervezõkkel együtt azért választottuk az úrvacsorázó presbiter témát, mert azt tapasztaljuk, hogy gyülekezeteinkben sokféle téves felfogás és gyakorlat van az úrvacsorával kapcsolatban. S kikben másokban kellene megerõsíteni az igaz tanítást, mint a gyülekezet elöljáróiban, a presbiterekben? Elgondolkoztató számomra az, hogy az úrvacsora mellékesnek, másodlagosnak tûnik az igehirdetés mellett. Ez pedig megnyilvánul abban, hogy gyülekezeteinkben jóval kevesebben vesznek úrvacsorát, mint amennyien részt vesznek az istentiszteleteken. Megnyilvánul ez abban is, hogy fõleg falusi gyülekezetekben az úrvacsora osztásos ünnepi istentiszteletekre csak azok jönnek el, akik vesznek is úrvacsorát. A Kegyelem asztalának visszafogottabb elutasítása ez gyülekezeti tagjaink részérõl. Sokkal visszataszítóbb az, amikor városi gyülekezetek nagyobb része zajos ajtócsapkodással kivonul úrvacsoraosztás elõtt. Lényegében ugyanarról szól mindkét viselkedésforma:

visszautasítom Isten kegyelmét és bocsánatát. Chrisostomos, az óegyház egyik nagy teológusa írta: „Az úrvacsora megünneplése a világ által valaha élvezett legnagyobb áldásról való megemlékezés. A sákramentum látható igehirdetés. S ebben a sákramentum túltesz a hirdetett Igén. Az Ige Krisztust hirdetõ kürt. A sákramentum Õt bemutató tükör.” Ennél a gondolatmenetnél maradva híveink közül nagyon sokan csak a kürtzengésnél maradnak, s nem jutnak el Krisztus meglátásáig. SZILÁGYI ZOLTÁN lelkipásztor, zilahi egyházmegyei katekétikai elõadó (Folytatása következõ lapszámainkban)

A

jövõt illetõ óvatos derûlátással nyugtázzuk, hogy írások beküldésére buzdító többrendbeli felhívásaink nyomán mintha a szívekrõl olvadozni kezdene a tartózkodás merev kérge. Levelet küldött szerkesztõségünkbe egy presbiter-feleség a mikolai gyülekezetbõl (Szatmár megye), mellékelve egyik versét is, melyet - mint írja - személyes élménytõl indíttatva vetett papírra. Jelentkezését köszönjük, versét alább örömmel adjuk közre, egyelõre nevének kezdõbetûit tüntetve fel, ahogyan levelében kérte. Másokat is szeretettel hívogatva, további írás(ok) beküldésére sarkalljuk kedves testvérnõnket. (a szerk.)

Beléd kapaszkodva Ha szemem könnyezik, Lábam meginogna, Feléd nyújtom kezem Beléd kapaszkodva. Ha fáradt vagyok már, Erõm fogytán volna, Hozzád fohászkodom Beléd kapaszkodva. Ha gondom, bajom van, Tehozzád fordulva, Reményem megújul Beléd kapaszkodva. Ha öröm tölti szívem, És köszönetet mondva, Hálát adok Neked Beléd kapaszkodva. Ha áldást kérek én Kicsi családomra, Tudom, Te megadod Beléd kapaszkodva. Ha emberi gonoszság Utam elgáncsolja Én csendben felállok Beléd kapaszkodva. Ha majd a zord halál Szememet lecsukja Lelkem Hozzád száll föl Beléd kapaszkodva.

U.Á.



IFJÚSÁGI

ROVAT

Tantárgyverseny a Bihari és Érmelléki Egyházmegyék kisiskolásainak Április 28-án népes gyermeksereg gyûlt össze a Nagyvárad-Olaszi templomban. Szüleik, tanáraik kíséretében mind a 144 kisdiák arra készült, hogy számot adjon a tanév során szerzett tudásáról. A hagyománynak megfelelõen a templomban, áhítattal kezdõdött a verseny. Veres Kovács Attila lelkipásztor, a Bihari Egyházmegye Katekétikai elõadója hirdette az igét. Ezt követõen Mikló Ferenc, a Bihari Egyházmegye esperese köszöntötte az egybegyûlteket. Tolmácsolta esperestársa, Gellért Gyula köszöntését. Eredményes versenyt kívánt a tantárgyverseny résztvevõinek. 10 órakkor már minden résztvevõ elfoglalta a helyét a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tantermeiben és várta a feladatlapokat. A feladatokat készítõ tanárok csapata igyekezett érdekes feladatokkal fenntartani a diákok érdeklõdését. A harmadikosok József történetébõl kaptak feladatokat: társítaniuk kellett a történet szereplõinek nevét az általuk látott álmokhoz, majd le kellett írják az álmok üzenetét, magyarázatát. A negyedikes diákok a Tízparancsolatot kellett ismerjék, hogy teljesíteni tudják a feladatot. Ugyanakkor azt is le kellett írják a megadott, de gondosan összekevert kulcsszavak segítségével, hogy mire emlékeznek a zsidók és a keresztyének a páskavacsora és az úrvacsora „fogásainak” elfogyasztásával. Az ötödikes diákok a „Tábori harsona” újság egyik cikkét kellett gondosan elolvassák, mert a tudósító pontatlanul jegyezte le a Saul és Dávid közötti harcot. A hibák felismerése után a kijavított tudósítást kellett megírják. Nagyon könnyûnek bizonyult számukra a másik feladat is, melyben bibliai szereplõk neveit kellett társítaniuk, megindokolva az elvégzett párosításokat. Ilyen feladatot kaptak a hatodikosok is, természetesen itt más bibliai személyek neveit kellett párosítani. Nem ez volt azonban a hatodikosok egyetlen feladata. Ahogyan az egyik margittai kisfiú fogalmazott, egy nagyon szép feladatot kellett megoldaniuk. Marikával és problémáival ismerkedhettek meg. Marika a diákok dolgozatából kapott választ kérdéseire. A feladat teljesítéséhez a gyerekeknek ismerniük kellett Dániel történetét, fel kellett ismerjék, hogy Marika és Dániel rokonlelkek, valamint azt is pontosan kellett tudják, hogy milyen üzenete van Dániel történetének a mindenkori ember számára. A feladatok megoldására két óra állt a diákok rendelkezésére. Miután a gyerekek elhagyták a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium épületét, a javítótanárok lelkes csapata nekifogott a gondosan lezárt dolgozatok kiértékelésének. Mindannyiunk örömére ismét elmondhattuk, hogy szép eredmé-

nyek születtek. Isten megáldotta a tanárok és a gyermekek szorgalmas fáradozását. Illõ, hogy ezúton is köszönetet mondjunk mindazoknak, akik adományaikkal hozzájárultak a nyolcadik alkalommal megrendezett, megyei szintû református tantárgyverseny (olimpia) szervezéséhez, lebonyolításához. Köszönjük: a Bihari és Érmelléki Egyházmegye Esperesi Hivatalainak könyvadományát; a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium és a Nagyvárad-Olaszi Egyházközség befogadó szeretetét; a nagyváradi Caritas Catolica szervezet adományát; valamint a nagyváradi malersdorfi ferences-nõvérek adományát.

Kimagasló eredményeket értek el: harmadik osztály: 10 – Barczag Beatrix, Hegyközkovácsi; 9,80 – Pázmán Felisziti, Szalacs és Rizó Réka, Érmihályfalva; 9,70 – Bittembinder Éva, Nagyvárad, Bodán Izabella, Nagyvárad és Tökölyi Bernadett, Bors; 9,60 – Porsztner Vivienn, Érmihályfalva. Negyedik osztály: 10 – Kovács Attila, Nagyvárad; 9,80 – Salánki Zita, Nagyvárad és Tatai Csilla, Margitta; 9,65 – Panda Krisztián, Nagyszalonta. Ötödik osztály: 10 – Fenesi Ruth Beáta, Várasfenes; 9,90 – Egyed Henrietta, Várasfenes és Forgács Ákos, Margitta; 9,80 – Szabó Noémi, Nagyvárad; 9,60 – Nagy Evelin, Margitta. Hatodik osztály: 9,70 – Lengyel Erzsébet, Nagyvárad és Orbán Zsuzsa, Nagyvárad; 9,60 – Pop Tímea Bianka, Margitta. SZÛCS ÉVA

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat! A Nagyvárad-Réti Református Gyülekezetet és vendégeit csodálatos, verõfényes reggel köszöntötte az Anyák Napi Családnapon 2007. április 30-án. A rendezvény sokszínû programjai közül szeretném kiemelni a Csillagocska Református Zeneóvoda tevékenységeit. Az óvoda nagy termében az óvodapedagógusok vezetésével a gyermekek kézmûves foglalkozásokon vettek részt. Az idesereglett gyermekek, az óvoda növendékei mellettt a város számos iskolájából és óvodájából érkeztek. A kézmûves asztaloknál az alkalomhoz illõ gipszfigurákat festettek, díszes virágokat hajtogattak és ragasztottak az édesanyáknak. Másik asztalnál tengeri csutkát öltöztettek tarka vászon anyagba, ebbõl lett a csutkababa, felfújt lufikból vidám bohócokat alkottak, mely a gyerekek körében nagy sikert aratott, a kissebbek pedig színes virágcsokrokat festettek az édesanyáknak. A délelõtti programot a középsõ csoport Anyák napi köszöntõje gazdagította, délután a nagycsoportosok örvendeztették meg az édes-

Ifjúsági majális Éneklõ, játszó, sportoló ifjak hangja verte fel a hadadi Degenfeld kastély csendjét 2007. május 12-én, amikor is majálisozni gyûlt össze egyházkerületünk ifjúsága. Öt egyházmegyébõl, 130 fiatal érkezett meg Hadadra, lelkipásztoraik kíséretében, s töltött el egy kellemes, szép napot. A program 10 órakor kezdõdött áhítattal, melyet Tatár János, hadadnádasdi lelkipásztor tartott arról, hogy tartalmas életet kell élnünk, s az ifjak vigyázzanak, mit kezdenek a kapott talentumokkal. Az áhítat után Kurta-Tõtös Beáta a Nagykárolyi Egyházmegye és a Degenfeld Központ részérõl, valamint Lucza István az Egyházkerület részérõl köszöntötte az egybegyûlteket. Kánya Zsolt Attila, lecsméri lelkipásztor az Önismeretrõl tartott elõadást. Kihangsúlyozta, hogy ahhoz, hogy pályát válasszunk, megtaláljuk a helyünket ebben a világban, fontos az önismeret. Fontos, hogy megimerjük képességeinket, erõsségeinket, gyengéinket, hogy betöltsük a feladatunkat e világban. Rövid szünet után Ferencz Ágota, a Szatmárnémeti Református Gimnázium pszihológusa Pályaválasztás témában tartott elõadást, bemutatót, útbaigazítva fiataljainkat. Prospektu-

anyákat és nagymamákat, verseik és énekeik örömkönnyeket csaltak az õket hallgatók szemébe. Az Anyák napi családnap záróakkordjaként ft. Tõkés László püspök úr üdvözölte az egybegyûlteket. A családnap szeretetvendégséggel zárult. VARGA ELIZ óvodapedagógus sokkal, színes képes bemutatóval érkezett, mely lehetõséget biztosított akár a líceumokba, akár az egyetemre készülõdõ ifjaknak. Az elõadások, köszöntések között orgona és gitárkísérettel ismert és új ifjúsági énekeket énekeltek és tanulhattak. Az elõadások után pedig következett a játék. Kurta-Tõtös Beáta egy stratégiai játékot szervezett a fiatalok számára. A játék után a távolabbról érkezõktõl elköszöntünk, a közelebbrõl érkezettek pedig fociztak, játszottak, énekeltek tovább. Remélem, mindenki jól érezte magát ezen a napon, és máris megvan a következõ program: június 9-én Szatmáron egyházkerületi sportnap, július közepén pedig egyházmegyei KRISZ tábor lesz a Nagykárolyi egyházmegyében. Köszönöm lelkésztársaimnak, akik jelen voltak, hogy elhozták gyülekezetük ifjait erre a napra, segítettek a nap lebonyolítasaban, akár közelrõl, akár távolról jöttek és sajnálom, hogy sokan voltak azok is, akik távol maradtak e rendezvénytõl. Isten áldja meg Egyházkerületünk ifjúságát és az õket tanító, velük foglalkozó tanárokat, szülõket, lelkipásztorokat. KURTA-TÕTÖS BEÁTA a hadadi Degenfeld Központ igazgatónõje

7. oldal l HARANGSZÓb


HATÁROZATA

a. Egyházkerület Igazgatótanácsa és Esperesek Kollégiuma egyhangúlag visszautasítja azokat a nemtelen támadásokat, akár Egyházon kívülrõl vagy belülrõl származnak, amelyek Tõkés László püspök európai parlamenti jelöltségét, illetve személyét veszik össztûz alá. b. Igazgatótanács és Esperesek Kollégiuma fenntartja és megerõsíti 2007. február 2-án hozott határozatát, amelyben teljes támogatásáról biztosította Tõkés László jelölését. A választásokra nézve megújítja ezen támogatását, és ugyanerre szólítja fel Egyházkerületünk hívõ népét. c. Igazgatótanács és Esperesek Kollégiuma köszönetét fejezi ki az Erdélyi Református Egyházkerületnek a Tõkés László jelöltetéséhez nyújtott hathatós támogatásáért, hasonlóképpen az Országos Unitárius Lelkészértekezleti Szövetségnek, és testvéri szolidaritásáról biztosítja õket az ellenük intézett támadások vonatkozásában. d. Igazgatótanács és Esperesek Kollégiuma megköszöni mindazoknak, akik aláírásukkal támogatták Tõkés László jelöltetését: gyülekezeteink tagjainak, akik hitbeli felelõsséget vállalnak erdélyi magyarságunk jövõjéért, és valamennyi aláírónak, akik a jó ügy mellé állottak. e. Igazgatótanács és Esperesek Kollégiuma megdöbbenéssel értesül a hollandiai Reformatorisch Dagblad címû egyházi folyóiratban megjelent névtelen írásról, amely durva torzításokkal és hazug módon számol be a romániai magyar és egyházi viszonyokról, valamint Tõkés László európai parlamenti jelöltetésérõl. Írásbeli úton kéri a cikk szerzõje nevének közlését, valamint az abban megjelentek helyesbítését. Ellenkezõ esetben peres úton kér elégtételt az írásban megjelent rágalmakért. f. Igazgatótanács és Esperesek Kollégiuma megfontolás tárgyává teszi fegyelmi eljárás beindítását azon egyházi személyekkel szemben, akik egyházunk törvényes rendjét megsértve, rágalmazó és lejárató kampányukkal zûrzavart és békétlenséget próbálnak meg gerjeszteni Egyházunkban.

a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nõszövetségeinek Zsoltár 100,2.4-5 Kedves Asszonytestvéreim! Anyáknapja kapcsán eszünkbe jutnak azok a szép gyermekkori emlékek, amikor még mi kötöttük csokorba a szeretet virágait, átadva édesanyánknak, mint a gyermeki szív hálájának jeleit. Ma felnõtt nõkként és édesanyákként örömkönnyek közepette fogadjuk gyermekeink és unokáink anyáknapi köszöntését és megköszönjük Istenünknek, hogy õket ajándékba adta nekünk. Szeretnénk az anyai szeretet ölelésében mindenkor menedéket biztosítani számukra az õket körülvevõ világ minden gondjával, kísértésével szemben. És boldog a szívünk, hogy nõszövetségi tagokként Isten nagy családjának, a gyülekezetnek is édesanyja lehetünk, hogy lelki, anyagi támogatást nyújtsunk a kicsinyek, öregek, betegek, nélkülözõ és bajba jutott gyülekezeti tagok számára. Bibliaóráinkon az Igébõl merítve erõt, értük imádkozunk. Kétkezi munkánk és egyéb áldozatvállalásunk is arról szól, hogy küldõ Urunk szolgálatában hûséggel szeretnénk megállni az Õ nagy neve dicsõségére. A nõszövetségek eddigi tevékenysége is arról tanúskodik, hogy a nõk a gyülekezetben mindig megtalálták a hasznos szolgálat lehetõségét. Köszönet önzetlen munkátokért, amit az Úrért vállaltatok. Anyáknapja alkalmából én is szeretettel köszöntelek Benneteket. Ugyanakkor szeretettel emlékeztetem a nõszövetségeket arra, hogy a 2001-es tisztújítások során megválasztott vezetõk mandátuma ebben az esztendõben lejár. A 2007 márciusában Sárközújlakon (Szatmári Egyházmegye) tavaszi vezetõségi találkozó alkalmával egyházkerületünk nõszövetségi vezetõi a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nõszövetségi Alapszabályzata értelmében a következõ határozatot hozták: Egy körlevél által elrendeljük a 2007 évi tisztújításokat: gyülekezeti, egyházmegyei és egyházkerületi szinten. Az egyházkerületi nõszövetség vezetõségének megválasztására a 2007. július 28-án Nagyvárad Újvárosi gyülekezet (410210 Oradea str. Jean Calvin nr. 1) templomában tartandó kerületi konferencián – közgyûlésen kerül sor.

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Dunakeszi–Fóti Nyári Szabadegyetem Alapítvány és a Rogócz-Margussné Alapítvány pályázatot hirdet (immár 8. alkalommal) a Magyarország határain túl élõ, /Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék/ felsõoktatási intézményben tanuló, vagy ott már végzett, magyar anyanyelvû fiatalok számára, felsõ korhatár 30 év. A nyertes pályázók részt vehetnek a Dunakeszi-Fóti Nyári Szabadegyetem 2007.08.10-20. rendezvénysorozatán, melynek helyszíne Dunakeszi illetve Fót. (Budapest szomszédságában levõ két település.) Ez idõ alatt módjukban lesz elõadásokat hallgatni magyar történelem, irodalom, nyelvészet, mûvelõdéstörténet témakörökben, valamint különbözõ kirándulásokon vesznek részt. Az elõadásokon való részvétel kötelezõ jellegû. Szállás családoknál biztosítva, étkezés közösen az alapítvány költségére. Pályázati feltételek: Rövid önéletrajz, mely feltétlenül tartalmazza a következõket: név, születési idõ, hol érettségizett, jelenleg hol tanul, illetve hol dolgozik, elérhetõsége: telefonszám, e-mail cím (amennyiben ritkán használja, kérem ezt is je-

Ajánlott, hogy ezt megelõzõen május hónap folyamán történjenek meg az egyházközségi -, június hónapban pedig az egyházmegyei választások. Ahol a közelmúltban történtek tisztújítások és a nõszövetségnek nem áll szándékában új vezetõséget választani, meghosszabbíthatja a megválasztottak mandátumát mostantól hat évre. Ezúton kérjük az egyházmegyei vezetõségeket, hogy a megyei tisztújító közgyûlésen ejtsék meg a kerületi vezetõség jelölését is, úgy mint: elnöki-, négy alelnöki- (Teritoriális alelnökök: a) Temesvár, Arad, Bihar b) Érmellék, Nagykároly c.) Zilah, Szilágysomlyó d) Szatmár, Nagybánya), titkári-, jegyzõi-, pénztárosi tisztségre. A jelölõ listákat az egyházmegyék július 15-ig küldjék be az Igazgatótanácsi Hivatalba (410210 Oradea Str. Jean Calvin 1) Csomay Árpád generális direktor nevére címezve. Az egyházmegyei nõszövetségek ugyanakkor nevezzenek ki vezetõségükbõl 5 tagot, akik megyéjüket képviselik a kerületi közgyûlési választáson. A kerületi konferenciára szeretettel hívjuk asszonytestvéreinket egyházkerületünk minden tájáról. A programot a késõbbiekben küldjük ki. A tavalyi konferencián Zilahon – hála Istennek – több mint 1600-an vettünk részt, reméljük az idén is sokan leszünk. Az idõvel való takarékosság és a résztvevõk jobb ellátása érdekében, kérjük, hogy az idén is hozzanak magukkal egy kis uzsonnát. Részvételi díj: 5 lej, amelybõl kávét, ásványvizet, kalácsot biztosítunk a résztvevõknek. A fennmaradó összegbõl súlyos beteg gyermekek gyógykezelését szeretnénk támogatni. Az elmúlt évek során több nõszövetség ajándékozta meg templomát szép úrasztali – szószéki terítõvel. Az idei konferencia füzetünk számára ezekrõl készült jó minõségû képeket kérem eljuttatni május 30-ig a címemre (Bogya Kis Mária 440199 Satu Mare, Inaului 11, Tel.0261769745, Email [email protected]) A szép találkozás reményében Isten áldását kérem minden Nõtestvérem és Szerettei életére, szolgálatára. Szeretettel : BOGYA KIS MÁRIA egyházkerületi nõszövetségi elnök lezze), levelezési cím: település neve, irányítószáma, utca neve, házszám. Szervezés szempontjából hasznos lenne, ha megírná honnan értesült a nyári egyetem rendezvényérõl. A rendezvénysorozatot keresztény, konzervatív szellemben szervezzük. Kérjük két gépelt oldalon írjon a következõ 2 téma valamelyikérõl: – A magyarság szerepe a globalizálódó világban, választható altémák: gazdaság, kultúra, társadalom. – Találkozol egy idegennel, aki még soha nem hallott a magyarokról, mit tartanál a legfontosabbnak elmondani rólunk. Beküldési határidõ: 2007. június 5. A beérkezett pályázatokat az alapítvány kuratóriuma bírálja el, az eredményrõl írásban kap értesítést a pályázó. A pályázatot az alábbi címre kérjük eljuttatni: Bojtor Zsófia Magyarország, 2120 Dunakeszi, Levente u. 24., [email protected] tel.: 00 36 20 580 5712 Ízelítõül pár név a tavalyi elõadók közül: Bethlen Farkas, Csath Magdolna, Géczy Gábor, Hidán Csaba, Jókai Anna, Kiss Dénes, Kiszely István, Varga Tibor, Wittner Mária.

0003432/04.04.2007.

Tõkés László püspök európai parlamenti képviselõ-jelöltsége ügyében

KÖRLEVÉL

0003432/04.04.2007.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa és az Esperesek Kollégiuma 2007. április 20-i együttes ülésének



KODÁLY EMLÉKHANGVERSENY „Ne legyen kultúra magyarság és magyarság kultúra nélkül.”

(Kodály Zoltán)

A Kodály-évforduló méltó megünneplésének voltunk tanúi április 29-én, vasárnap este a PKE dísztermében. A Kolozsvári Magyar Zenetársaság, valamint a PMMC (Demény Attila és Pintér István) szervezésében elhangzott mûsor kiválóan tükrözte Kodály sajátos magyaros stílusát. A rendezvény elsõ részében a fellépõk hangszeres zenével örvendeztették meg a népes hallgatóságot. „Kodály hangszeres muzsikájának népdal az alapja, vagy népdalszerûen szólaltatja meg benne a hangszereket” – írja Szabolcsi Bence. Ebben a felfogásban csendült fel a Hét zongoradarab-ból a II. Székely keserves (Sirass édesanyám...), valamint a IV. a Sírfelirat (1918). Thurzó Zoltán zongorajátékában ráfigyeltetett a Székely keserves egyetlen nagy fokozásban feldolgozott, magányosan felcsendülõ dallamára, a zongora panaszos deklamációjára, amely mintegy fokozta a szinkópákkal kifejezett kétségbeesett hangulatot. A Sírfelirat egymással szembeállított két témáját is szépen csillogtatta valamint felszínre hozta a fájdalom csendes emlékké szelídült, fantáziaszerû szólamát. A Hegedû-gordonka duó (op. 7, 1914) elsõ tételét (allegro serioso non troppo) Péter Ernõ

hegedûn és Kinda Péter nagybõgõn adta elõ (gordonka helyett). A tiszta kétszólamú szerkezet személyes hangvételû szerkezetét, homogén hangzását a két elõadó szépen mintázta meg. A hangszeres muzsika egyik kiemelkedõ alkotását, az I. vonósnégyes (op. 2, 1909) három tételét (Andante poco rubato, Presto, AllegroAlegretto) a Varadinum vonósnégyes – Tokaji Ágnes, Costin Szabó Éva, Thurzó Sándor József és Bozsódi Beáta – szólaltatta meg. Ráfigyeltettek a népdal tematika mélázó – elmélkedõ hangú dallamára, a világos formálásra, a kiegyenlített hangzásvilágra. A harmadik tétel nyugtalan ritmikájú variációs tételét, valamint az utolsó tétel sajátos Allegrettóját, amelyet Grúber Emma, Kodály elsõ felesége írt, hitelesen tolmácsolták. A magyar népzene füzeteibõl (I. 1-10, II. 1964) három dalt énekelt Kõvári Eszter Sára (szoprán), a budapesti Állami Operaház magánénekese. Kodály idézete villant fel bennünk, mikor felcsendültek a csodálatos dalok: „Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene”, s erre az örömre hangolt a mûvésznõ hangszínben nemes, kulturált éneke (Apró

Barátomnak, szeretettel!

engedi és most te fizetsz barátaidnak, egyre gyakrabban jösztök össze, egyre több itallal. Vagy szerelmi csalódás ért? Meghasonlottál környezeteddel? A feleséged, férjed, vagy más valaki miatt keseregsz? Család és otthon nélkül maradtál, esetleg más bajok értek? Egy kis pálinka, néhány pohár bor, pár üveg sör magányosan, vagy a haverokkal és máris, mintha megoldódnának gondjaid, felülemelkednél a nehézségeken. Jöjjön tehát az ital, vagy drog egy kis búfeledõnek, egy kis kedvderítõnek.Végül is történjék jó vagy rossz, ez mind ok a ivásra. A magyar ember örömében is, bánatában is iszik és újra iszik, halljuk sokszor. Barátom! Hidd el nekem, hogy az élet gondjaira és örömeire nem ez a megoldás. Ez csak látszatmegoldás. Az ivás, a részegség tönkreteszi egészséged, munkabírásod, családi életedet, megrontja baráti kapcsolataidat, anyagi csõdbe juttat és a bûnözés útjára sodor. Fájdalmat, szenvedést okozol úgy a magad, mint a környezetedben élõk számára. De még az üdvösségedet is kockára teszed, sõt el is veszítheted. Tudod, mit üzen Isten neked? „Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítõ ital után futkosnak és mulatnak estig, és bor hevíti õket, és citera, lant, dob, síp és bor van lakodalmakban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét.” Ésaiás 5. rész Végezetül pedig kérlek: „Ne tarts a bor mellett dõzsölõkkel, se a falánk húsevõkkel.” (Péld 23,20) Barátom! Ha gondjaid vannak azzal, aki a világ legnagyobb gonosztevõje, mert több embert ölt meg, mint a világ összes háborúja, és családi otthonok millióit tette tönkre, milliók lelkét ontotta ki és döntötte rom-

„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja az õ barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az õ ura: titeket pedig barátaimnak mondottalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.“ (Jn 15, 12-17) Kedves Barátom! Rég nem írtam neked. Most újra megteszem. Ugye örülsz nekem? Örülsz, hogy újra kereslek?! Jó hírrel jövök hozzád: szeretném, ha meghallgatnál. Köszönöm, hogy rám figyelsz, hogy idõdbõl áldozol nekem. Még nem vagy felnõtt, sõt nagyon fiatal vagy, de valamivel bizonyítani akarod, hogy már te is „nagy vagy”. Cimborák csalogatnak hol az egyik, hol a másik szórakozó helyre, ahol könnyen juthattok italhoz. Még fizetnek is neked. Szégyen lenne nemet mondani. Talán, még meg is ítélnének. Születésnap, névnap, családi ünnep, baráti összejövetel, diszkó, bankett, közös kirándulás, el sem képzelhetõ italozás nélkül. Felnõtt lettél, kinõtted a gyerekcipõt, sikeres vagy, eredményeid vannak, kereseted meg-

alma lehullott..., Zöld erdõben..., Akkor szép az erdõ..., Tõlem a Nap..., Én elmentem a vásárba..., Jöjjön haza édesanyám...). A mûsor második felében a PKE és a debreceni Kantus összevont kórusának fellépése örvendeztette meg a hallgatóságot. Már a bejövetelkor teremtettek mefelelõ légkört: Serkenj fel kegyes nép. Majd ezt követõen szólt hozzánk a Bicinia Hungarica (I-IV, 1937-1942) több kétszólamú kórusmûve (126, 124, 33) Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy vezényletével. Három zsoltár is gazdagította az est mûsorát: a 150. zsoltár háromszólamú nõi kara (Énekeljetek az Úrnak új éneket – 1936), ugyancsak Berkesi Sándor irányításával. Brugós Barta Anikó asszisztens karvezetõ vezényletében a 121. zsoltár (1943) hangzott el (Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem), valamint az 50. zsoltár (1948) melyet Berkesi Sándor vezényelt. Itt is Kodály gondolatait idézhetnõk: „Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettõl csak az ének szelleme véd meg”. A vegyeskar elõadását a tiszta hangzás, a pontos szólambelépés, a szólamvezetés kifejezõ volta avatta nemessé a két karvezetõ rangos irányításával. Az egész est lényegében, ahogy Bartók Béla mondaná: „Hitvallomás a magyar lélek mellett.” TUDUKA OSZKÁR

lásba, jöjj el arra a gyógyító hétre, melyet az Arad-Mosóczi Református gyülekezetben tartunk Június 4-8 között. Segíteni szeretnénk neked, Isten szeretetének és Ígéjének közösségében. Jelentkezz a lelkészi hivatalban, akár személyesen, akár levélben (310205 - ARAD, Ivireanu 6), vagy a következõ telefonszámokon: 0257-218414, 0357-429274. Add meg nekem a lehetõséget, hogy személyesen is találkozzam veled! „...akiket a Fiú megszabadít, azok valóban szabadok.” (Jn 8,36) JÓZSA FERENCZ

Harangszó A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Gyülekezeti Lapja Kiadói- és Sajtóosztály vezetõje: Sándor Lajos Fõszerkesztõ: Csûry István Grafikai szerkesztõ: Radványi Károly Olvasószerkesztõ: Babes Ardai Erika Tördelõszerkesztõ: Kraftsikné Petrikó Ildikó Fotó: Gergely Károly Címünk: HARANGSZÓ szerkesztõsége 410001 - ORADEA - NAGYVÁRAD str. Moscovei nr. 14 Tel: 0259/43-46-64; Tel/fax: 41-60-67; Mobil: 0742/61-18-56 E-mail: [email protected] www.kiralyhagomellek.ro Megjelenik kéthetente. Lapterjesztés a lelkipásztori hivatalokon keresztül történik. Meg nem rendelt kéziratot nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztõség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött kéziratokat szükség szerint átdolgozza. Lapszámunk szerkesztését és nyomtatását a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám nyomdája végezte Ára: 1 lej

Harangszó. Gyökereket és szárnyakat!

Recommend Documents