Harangi Fülöp sk. Forrás: Weborvos Erdélyi Ildikó jó ha figyelünk

A TARTALOMBÓL: A jövõ letéteményese az ifjúság . . . . . . . . 2 Alakulóban a civilek törvényjavaslata. . . 2 Lassan már derekunk sincs . . . . . . . . . . . 3 Adjátok vissza a mandátumokat! . . . . . . 4 Az utolsó születésnap? . . . . . . . . . . . . . . . 7 Áthelyezik Izraelt Európába? . . . . . . . . . . 8 Bankárt szüljetek, ne magyart! . . . . . . . 10 „Állam és reform történelmi háttérrel” . 10 Csak a népszavazás segít . . . . . . . . . . . . 12

Ez a népszavazás nem lesz sikeres! . . . . . 13 Bugyogó MSZP-s pöcegödör . . . . . . . . . 14 Megbukhat-e Gyurcsány? . . . . . . . . . . . 15 GyF, mint inmorális illuzionista! . . . . . . 16 Kitörési kísérlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Mese Budapestrõl meg az út-törõkrõl . . 18 Nagykorú lett az MSZP, tehát büntethetõ. 19 Nem Gyurcsány Ferenc az ellenség! . . . 20 OV álruhában járja az országot? . . . . . . 20

Miért igénytelen, figyelmetlen . . . . . . . . 21 és sörhasú a magyar férfi? Rothschildék lépései az európai. . . . . . . 23 gazdák csõdbe juttatására Vadnyugati lebuj a Kossuth téren . . . . . 24 A budapesti szingli garantált zsákutca. . 25 Morituri te salutant! . . . . . . . . . . . . . . . 26 A D209-es magaslat. . . . . . . . . . . . . . . . 28

2Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

A rendszerváltás pillanatában egy agymosáson átesett, identitásától és önbizalmától megfosztott nép és egy adósságokkal megterhelt kisemmizett ország próbált több évtizedes hibernációjából felébredve olyan politikai és társadalmi rendet kialakítani, amely megkísérli visszaterelni az egészséges fejlõdés medrébe a magyar nemzet egészét. Mégis a demokratikus rendhez való visszatérés számos nehézséget rejtett és rejt ma is magában. Az emberek gondolkodásának egy jelentõs részét még mindig azok a sémák uralják amelyek az állampárti rendszer politikai és erkölcsi szocializációja során vésõdtek be. A demokrácia értékeit, a piacgazdaság folyamatait és általában a szabadságban való lét lehetõségeit, kötelezettségeit a fejlet nyugati demokráciák, politikai, gazdasági és kulturális tényezõit exportálták hazánkba azok minden elõnyével és hátrányával együtt. A szellemi és fizikai elnyomás alól felszabaduló nemzet nem tudott mit kezdeni a hirtelen jött szabadsággal, így az egypártrendszerbõl öröklõtt , valamint az újonnan színre lépett politikai és kulturális vezetõk szabadon terjeszthették a nekik tetszõ eszméket. Ezen törekvések közepette a politikai rendszer megváltoztatása mellett a valódi rendszerváltás elmaradt rendszerváltás helyett csupán a rendszer megváltoztatása következett be. A diktatúrát azonnal demokrácia váltotta fel, ám az elõzõ rendszer és annak vezetõinek prominens képviselõinek elszámoltatása, a

múlt mindenre kiterjedõ feltárására nem került sor. A személyi, politikai és erkölcsi konzekvenciák levonása és a felelõsségre vonás bár nélkülözhetetlenek tûnt, mégis elfelejtésre került. Ilyen körülmények között pedig nem történt, nem történhetett meg az újrakezdéshez szükséges alapok valódi lerakása. A nyugathoz való újracsatlakozás politikai programmá vált. Miközben a történelmi és nemzeti hagyományok, melyek önazonosságot, egészséges öntudatot adhatnának a világ vérkeringésébe újra visszataláló magyar nemzet ismét, mint „maradi“ elemek széles körben megkérdõjelezésére kerültek sõt a „fejlõdés gátjaként“ kerültek beállításra. Míg a korábbi pártállami vezetõk politikai tõkéjüket gazdasági tõkére váltották meghatározva ezzel a gazdasági átalakulás irányát, menetét és trendeket, melyeket a média valamint az egyéb kulturális életet meghatározó intézmények közvetítenek Magyarország lakossága felé, ismét egy internacionalizálodó és globalizálódó rendszert próbálnak kiépíteni hazánkban. Ennek részeként a hazai közélet sémai és nyelvezete a média és számos politikai szereplõ társadalmat befolyásoló tevékenysége nyomán elferdült. Mindenki „sovinista“, „nacionalista“ és „revizionista“ aki nemzetben és nem profitban gondolkodik, aki a határontúli magyarság megóvására hívja fel a figyelmet és 15 millió magyarról beszél, aki egy adott politikai irányvonaltól különbözik, „náci“ és „fasiszta“ mindenki, aki nemzeti hagyományokat követ és õriz meg az „fejlõdés“

Társadalmi szervezetek is készítenek törvényjavaslatot az egészségbiztosítás reformjára, hangzott el a püspöki konferencia és a Faludi Ferenc Akadémia konferenciáján. Az Igazságosság a magyar egészségügyi rendszer reformjában – Hogyan érintik a tervezett reformok a szegényeket és a betegeket? címmel szervezett tanácskozáson az egyházi személyiségek mellett szakértõk is részt vettek. A konferencia szünetében tartott sajtótájékoztatón Beer Miklós váci megyéspüspök, az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagja, egyben egészségügyi bizottságának elnöke kifejtette: szeretnék, ha a kormány figyelembe venné, hogy az egészségbiztosítási rendszer átalakításakor a beteg emberek méltóságáról, biztonságáról és ellátásuk minõségérõl van szó. A magyar társadalombiztosítás legszebb hagyománya, hogy a járulékokat anyagi képességeik szerint fizetik, az ellátásokat pedig egészségügyi szükségleteik alapján vehetik igénybe az emberek. A katolikus egyház félti a szolidaritás rendszerét és nem látja, hogy a tervezett profitorientált egészségbiztosításban miként õrizhetõ meg ez a hagyomány. Mint mondta, a mai tanácskozás célja nem a politizálás volt, csupán a tisztánlátás és a társadalmi párbeszéd elõsegítése az egészségügyi rendszer igazságosabbá tétele érdekében. Lindeisz Ferenc, az Európai Katolikus Információs Központ (OCIPE) Magyarország jezsuita Európa-iroda vezetõje, biztosításmatematikus aggodalmát fejezte ki a biztosítói verseny külföldi ta2

és „haladásellenes“. Az ilyen és ezekhez hasonló megbélyegzési törekvések szemmel láthatóan hatásosnak bizonyulnak. A magyar társadalmat sikerrel befolyásolja és osztja meg ez a fajta nyelvhasználat és teszi politikailag lehetetlenné a nemzetben gondolkodó jobboldali konzervatív erõket. Mi úgy gondoljuk, hogy elengedhetetlen az összetartás és az összetartás tudat megteremtése. Mindennek pedig elõfeltétele nemzeti, kulturális és erkölcsi hagyományaink megismerése és újraélesztése. Hiszen ahhoz, hogy megvalósítható legyen az öntudattal rendelkezõ karakteres nemzet és a szabad Magyarország programja, elkerülhetetlen saját múltunk értékeink feltárása és megõrzése, mert csakis így képzelhetõ el az organikus fejlõdésben kialakuló jövõnk. A jövõ letéteményese az ifjúság. Az az ifjúság és az a generáció amely már egy demokratikus országban nõtt fel, amelyek tanulmányaira és szocializációjára nem nyomta rá bélyegét a szocializmus kiépítését célként kitûzõ pártállami rendszer. De egyben ez azaz ifjúság, amely már egy globalizálódó értékvilággal szembesül és szembesül azzal az értékvilággal, amely nem ismer közösséget és összetartást, nem ismeri hagyományainkat, hiszen mindez akadályokat a világméretû uniformizálás elé. Múlt nélkül nincs jövõ, közös értékek nélkül nincs összetartás, összetartás nélkül nincs nemzet, erkölcsök nélkül nincsenek emberi kapcsolatok. Harangi Fülöp sk.

pasztalatai alapján. Mint mondta, félõ, hogy a közfinanszírozás jelenlegi és esetleg tovább csökkenõ szintjét a versengõ magánbiztosítók szûkülõ ellátási csomaggal, egyre komolyabb önrészfizetéssel ellensúlyozzák, ezzel pedig az elesettebb rászorulók az egészségügyi gondoskodás körébõl gyakorlatilag kikerülnek. A konferencia egyik elõadója, Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzõ Intézetének tanára kulcskérdésnek mondta, hogy a jövendõ egészségbiztosítók rendelkeznek-e az ellátás szervezéséhez megfelelõ szakértelemmel. A tõlük származó információk szerint ellátásszervezõi tapasztalatokat szerzett munkatársak jelenleg nincsenek a magánbiztosítóknál. De ha meg is szerzik õket, akkor is olcsóbb lenne, ha a betegellátás szükséges szintjének meghatározását az orvosokra, kórházakra bíznák. Gaál Péter szerint, ha az egészségesek után nem kapnának fejkvótát, a betegek után pedig az ellátáshoz szükséges összeg egészéhez hozzájutnának a magánbiztosítók, akkor nem igyekeznének megválogatni tagságuk összetételét. Ezzel a lehetõséggel azonban a kormány nem akar élni. A szakértõ elmondta, hogy készül egy civil törvénytervezet, amelyhez „a jobb és bal oldalon" politizáló és nem politizáló társadalmi szervezetek egyaránt csatlakozhatnak. Amennyiben ezt sikerül eljuttatni a parlamentnek, akkor a politikusok nem mondhatják, hogy saját átalakítási javaslatuk mellett nincs más alternatíva. Forrás: Weborvos – Erdélyi Ildikó

jó ha figyelünk

– avagy A békés egymás mellett elbeszélés mûvészete – Baj van Karsaival. Még él. A koalíciós pártok szemszögébõl legalábbis meglehetõsen kellemetlen jelenség. Úgy értem önálló véleménye van. Ráadásul, hogy a bajt tetézze, hangot is ad neki. Jó nagyot. Ez úgy tûnik a magát balnak nevezõ oldalon itt-ott kiverte a biztosítékot. Október 6-án reggel a Nap-kelte mûsorában Verebes jegyezte meg cizellált formában az egykori búzaégetõnek, hogy hát a szegfûmintás utódpártban, ha tényleg nagy gáz van, össze illik ám zárni, mint a monolit, kérem tisztelettel. No, mármost a beszélgetést figyelve jöhetett rá a gyanútlan tévénézõ a párt-szócsõ kifejezés valódi értelmére. Mintha valamilyen ideológiai átnevelõ-táborba kerültünk volna így kora reggel. A tizenhármakra való emlékezés helyett, holmi kicsinyes, koalíciós aktuálpolitikai osztályfõnöki rovó nyilvános kihirdetésének lehettünk szem- és fültanúi. A nép egyszerû gyermekét azonban nem olyan fából faragták, hogy az elsõ nehézségek láttán meghátráljon. Az álliberálisokra jellemzõ, butapesti elefántcsonttorony elszigeteltségének köszönhetõ életszerûtlenséget szajkózó Verebes és a nép egyszerû gyermekének egyszerû nyelvén fogalmazó Karsai képviselõ úr oly tökéletesen elbeszéltek egymás mellett, ahogyan az abba a bizonyos nagy könyvbe kívánkozik, hogy a késõbbi korok során majd mindenki okuljon belõle. Mondanám tán még azt is, hogy öröm volt nézni, de inkább azt mondom, hogy elszomorító, hiszen éppen ez az, amiért a kiváltságosok kasztjához felemelt média prominens képviselõi nem tudják, de talán nem is akarják megérteni a kinti világban, a Butapest táblán kívül rekedt Magyarországot, valamint annak lakósait, és azok problémáit. Amikor pedig Karsai képviselõ úr arról beszélt, hogy bizonyos esetekben kikéri a frakció tanácsát, hogy mely esetben hazudjon, és mely esetben mondjon igazat, megmondom az õszintét, a magyar ember zsebében szalonnázás céljából tartott bugylibicska félautomatikus üzemmódban azonnal kinyílott. Asszem valahol lemaradtam. Álljunk mán meg egy ásónyomra jó barát! Ez lenne a demokratikus jogállam?! Ez lenne az ún. alkotmány (az 1949. évi XX-as) által garantált közvetett népképviselet? Mikor diktálja az érdekem úgy, hogy hazudnom kell, s mikor úgy, hogy most pedig nem? És errõl még ki is kérem a frakció véleményét! Naná! Úgy illik, nem igaz? Mondja jó ha figyelünk

ezt egy felesküdött országgyûlési képviselõ a média nagy nyilvánossága elõtt. Az emberben természetesen óhatatlanul felmerül a kérdés, milyen emberek kezében van az ország vezetése? Egy ilyen, a média széles nyilvánossága elõtt elhangzott kijelentés után a köztársasági elnök vajon nem látja-e veszélyeztetettnek az ország stabil kormányozhatóságát, valamint a nemzet érdekeinek képviseletét? Hiszen a legnagyobb kormánypárt egyik képviselõje maga mondta el, bizonyos esetekben (döntések meghozatalakor?, pénzek odaítélésekor?) a napi praktikum – s a múlt esztendõk példáiból okulva nyugodtan mondhatjuk, a hatalom megtartásának céljából – megengedhetõ, mit megengedhetõ, egyenesen kötelezõ hazudni a választópolgárok felé. Méghozzá pártszinten! Nem semmi! Ez lenne akkor hát az európéer politizálás? Annak idején az Európai Uniós tagságra szavazó igentisztelt honfitársaim, tessenek mán megmondani, valami ilyesmire gondoltak, amikor behúzták azt a bizonyos x-et? És akkor arra még egy árva szó nem sok, de annyit sem pazaroltunk, hogy kedélyesen elkvaterkázgatnak a magát a „köz” televíziójának nevezõ csatornán, és a riporter szerepkörébe odaültetett senkiházi még csak meg sem rökönyödik. Mi az, hogy a képviselõ hazudik? Ennyit ér az eskütétel?

Nem, a szerkesztõ úrnak titulált Verebes maga mondja, hogy Karsainak adott esetben igaza lehet, amikor szûkebb kompániájának érdekeit képviselné az igazmondással, no de hát a nagyobb közösség, az ország ugye, nohát az élvez elsõbbséget drága barátaim. S mint azt eftikéimtõl darab ideje tudhassuk, a cél ugye (pc-megfogalmazás: bizonyos, ezzel szemben a valóság, hogy minden esetben) szentesíti az eszközt! Bezony ám. Süketek párbeszéde. A nép egyszerû gyermeke, amikor szóbahozzák neki ezt a kis csetepatét a mûminiszterelnökkel, próbál rávilágítani a probléma lényegi részére, a bazidai Darth Vader epitheton ornansszal felruházott színházi ember azonban csak nem akar megérteni belõle egy árva kukkot sem. Aszongya Karsai a mûminiszterelnöknek: Papa, az ország egyes részein már emberek éheznek! Qrva nagy baj van, te meg itt heti ötletparádét rendezel matiné szinten, amirõl csak a másnap reggeli Szabad Nép jogutóból értesülünk?! Álljon mán meg a hegyi menet! Na most ugye vagy az van, amire az urbánus frazeológiában azt szokták mondani, hogy a képviselõ úrnak elfelejtették odaadni a frankó papírt, vagy az van, hogy Karsai úr képviseli a népi naivitást. A frankó papír az, amin le van írva, szépen, szájbarágósan, pontokba szedve, mi az, amit lehet, és mi az, amit nem. Egyszerûen, úgy, hogy még a hülye is megértse. A népi naivitás meg ugye a jelen esetben azt jelenti, hogy Karsai úr szocialista képviselõként akkor, amikor azt hiszi – az õ szavaival –, hogy õneki, mint országgyûlési képviselõnek az lenne a feladata, hogy „az õ kis népét képviselje”, akkor bizony nagyon téved. Ez a szocialista párt ugyanis már nem az a szocialista párt, ami volt annak idején, mondjuk a Kárpátok Cicerója, vagy az egykoron steppelt kabátban a forradalmárok leveréséért Rambót játszó karhatalmista Horn Gyufa idejében. A hajdani posztkommunista gyökerekkel bíró szegfûmintás utódpárt mára a neoliberalizmus hazai megtestesüléseként Mammont imádja, szemrebbenés és különösebb gátlások nélkül rombolja le, hordja szét mindazt, amit nemzedékek sokasága Magyarország néven, mint nemzetállamot felépített. Már csak azért is csodálatraméltó Karsai úr szocialista széllel szembeni kitartó próbálkozása, mert nem ma jött le a falvédõrõl, már ami a képviselõséget illeti. Pedig nem kell ahhoz szocialista országgyûlési képviselõnek lenni, hogy tudjuk, az ökörköri karámbarátok mindig a vezérürü után mentek, még akkor is, ha az rossz irányba vezette õket. Ah3

hoz meg aztán végképp nincsenek hozzászokva, ha valamelyik tagtárs beszól, mondván háttal megyünk elõre, ráadásul rossz irányba! Az új idõk új módszereket kívánnak. A véres kard helyett mostanság Karsai képviselõ urat hordozzák körbe, érzékeltetvén mekkora a baj. Az ellenzéki média lecsapja a magas-labdát, mondván, lám-lám már a szocialisták soraiból is be-beszólogatnak! Ugye-ugye, mi mögmondtuk, hogy jó lesz vigyázni a mûminiszterelnökkel! (Mint utóbb kiderült, a miniszterelnök-feleségeket elletõ Szanyi Tibor is beszólt, de rá most ne is pazaroljuk a drága idõt, õ úgy is odaáll, ahonnan nagyobb hasznot remél.) A koalíciós oldal szolgalelkületû ölebmédiája pedig eljátssza a nagyközönség számára a nyilvános feddés, a szõnyegszélére rendelés ócska színjátékát, ahol a kutyát rángató farokkal rokonszenvezõ bohém lélek magyarázza el a magát tõsgyökeres szociáldemokratának tartó mezõgazdasági kisvállalkozónak*, hogy mikor illik és kell összezárni, és mikor nem.

* Karsai képviselõ úr aszonta, hogy õ mezõgazdasági kisvállalkozó. Verebesnek azon kérdésére, mely Karsai úr éves bevételét firtatta, valami százmilliós összeget jelölt meg Jóska bátyánk, majd rezignált nyugalommal tette hozzá, hogy hát ez (legalábbis az õ mércéje szerint mindenképpen) a kisvállalkozás kategóriájába tartozik. Most jöttem tisztába csak igazán a mikro-vállalkozás szóösszetétel valódi jelentéstartalmával. Köszönöm neked Jóska bátyám! Ezek tényleg ennyire nyíltan csinálnak most már mindent! Nagyon úgy tûnik, hogy itt a vég! A kérdés csak az, hogy milyen hosszan húzódik és mennyire lesz fájdalmas. Végre gyün valaki, aki teli torokból üvölti – lassan õ maga is rámegy –, hogy emberek ébresztõ, lassan már nincs derekunk, amin összébb húzhatjuk azt a bizonyos sokat emlegetett nadrágszíjat, de legalábbis már nem tudunk több lukat fúrni rá! Inkább lazábbra kéne engedni a gyeplõt, mert a végén még beledöglünk! Ezzel kellene foglalkozni, nem pedig azzal, hogyan rakjunk még több terhet egy már amúgy is vagyontalanná tett társadalom vállaira, ráadásul mindezt ad-hoc jellegû ötleteléssel!

(Ráadásul mindezt egy olyan embertõl, akinek semmiféle morális, vagy jogi alapja nincs meg ahhoz, hogy bármit is számon kérjen a magyar társadalomtól. Morális alapja 2004. december 5-e és az õszödi beszéd óta nincs, jogi alapon pedig ne merészeljen számon kérni semmit egy olyan ember, akit kizárólag az elévülés intézménye mentett meg a felelõsségre vonástól.) Mostanság az MDF egykori alapítói jelennek meg sorra a képernyõn, s a régi szlogen, valamint a nyilvánosság elõtt immáron szemérmetlenül zajló koalíciós ország-bitorlás kapcsán az jutott eszembe, igaz, hogy most már az õsznek is hamarosan vége, jön a tél nemsokára, de szerény véleményem szerint, különös tekintettel az ország és a politikum jelenlegi helyzetére, most is jól jönne egy nagy takarítás. Ezúttal nem kellene elmismásolni. Ha túl nagy a szõnyeg alá söpört szemétbõl képzõdött halom, abba könnyen orra bukhatunk. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

(A népszavazás eredménye nem old meg semmit!) – Elõrehozott választásokat! Mára már elfogadott tényként közli a média, hogy Magyarországon egyre mélyül a szociális válság. Abban is egyetértés található, hogy a válságot a jelenlegi MSZPSZDSZ kormány tevékenysége idézi elõ. A szociális válság gyökere azonban nem csak politikai természetû, még ha a ‘tényközlõk’ kizárólag erre szeretnék összpontosítani a társadalom figyelmét. A szociális válság elõidézõje az elmúlt 20 év ultraliberális gazdasági/pénzügyi folyamatainak mély beágyazódása a magyar társadalomba.

4

jó ha figyelünk

Érdemes lenne visszamenni 1988/89-90-be, s aprólékosan elolvasni a fõsodrású lapok gazdaságpolitikai híreit. A közgazdasági mantra, amit állandóan sulykoltak, nem szólt másról, mint a dereguláció és a piacnyitás áldásos tevékenységérõl. Ez a közgazdasági filozófia erõteljesen sugallta, hogy a minden állami (közigazgatási) korlátok nélküli, beözönlõ külföldi tõke rövid idõ alatt megteremti azt a Magyarországot, amelynek életszínvonala Ausztriával mindenképen, a késõbbiekben Németországgal vetekszik majd. Miközben, alig két-három év alatt gyakorlatilag felszámolódott másfél millió munkahely, s velük együtt szakirányú termelõ ágazatok (busz-tehergépkocsigyártás, szerszámgépipar, elektronika, számítástechnika, stb.). A magyarországi, évi 11 milliárd US$ forgalmat lebonyolító piac teljesen a nyugati, javarészt európai uniós multinacionális cégek irányítása alá került (Lóránt Károly). Nagyon nehéz felfogni azt, hogy egy belsõ termelõ kapacitás a maga szakmai tapasztalataival, g yakorlatával, és az azon nyugvó export és belpiac elvesztése mit is jelent a mindennapi életben. Hiszen, csak a számadatok mögött rejlõ magyar termelõi, s a magyar termelés mögött létezõ munkahely, foglalkoztatottság számsorai sokak számára nem mond semmit. Pedig, mai bajaink egyik leglényegesebb problémája ez, hogy alig található már tényleges magyar tulajdonú termelõ(!) egység. A magyarországi székhelyû, de nem magyar állampolgárságú (nemzetiségû) tulajdonos tulajdonának minden jellegû hozadékát (különösen az EU-s csatlakozás óta) szabadon kiviheti (repatriálhatja) az országból. Nem kötelezõ visszaforgatni, s (külföldi) tulajdonosától ez nem is várható el. Ha csak piacot vásárolt (lásd. Danone-Gyõri Kekszgyár), felszámolhatja a termelést, az ott dolgozók elbocsátásáról pedig egyszerûen értesíti a Munkaügyi Hivatalt, s kész. Miközben, magát a megszerzett piaci részesedését is eladhatja a magasabb árat kínáló új (általában külföldi) vevõnek. Az elbocsátott foglalkoztatottak pedig azt csinálhatnak, amit akarnak. Miközben nem csak egyéni egzisztenciák mennek tönkre a közép-hosszú távú munkanélküliség következtében (fizikai, lélekromboló), a család anyagi jellegû kényszerelkötelezettségeit (élelmiszer, lakásfenntartás, isk ola, ruházkodás, stb.) sem lehet a nevetségesen alacsony, a minimálbért nem meghaladó munkanélküli segélybõl (politikailag korrekt beszédben: ‘álláskeresõ támogatás") fedezni. A munkanélküli (és családja) fogyasztása beszûkül, létfenntartása veszélybe kerül (a közületi /sok esetben szintén külföldi érdekeltségû/ számlaküldõket nem érdekli fogyasztójuk anyagi állapota). A fogyasztás drasztikus beszûkítése közvetlenül érinti azokat a szolgáltatókat is, akik, addig, a termelésben foglalkoztatott fogyasztásából éltek. Vagyis, õk is rákényszerülnek kiadásaik csökkentésére. (Példálózzunk tovább az eltûnõ félben levõ sarki mindenes, élelmiszer kisboltokkal, vagy kisiparossággal, bár az utóbbinak más okai is vannak. Többek között a termelés kihelyezése Kínába, s a multinacionális kereskedõláncok révén onnan exportált olcsó, silány árudömping miatt.) Minden újabb felszámolt, magyar tulajdonú termelés, szolgáltatás már nem adózik, miközben növekszik az állami feladatok elvégzéséhez (közigazgatás, oktatás, társadalombiztosítás, egészségügy, stb.) is szükséges, a társadalom egészére kiszabott, de csak az aktív foglalkoztatottaktól beszedhetõ adók, járulékok. S a kör bezárult. A korrupció növekedése, a politikai, a gazdasági klientúrák, ezek agitációs propaganda imázsát (társadalmi képét) megrajzoló értelmiségi, sajtó (s egyéb „munkások“) holdudvarának kiépülése, a bûnözés, a kábítószer fogyasztás, a prostitúció és a pornográfia, a homoszexualitás már majdnem nyílt propagálása, a gyerek-család vállalásról való „lebeszélés“, az abortuszok magas száma, a gyerekgyilkosságok, növekvõ számú hajléktalanság hátterében egy brutálisan egyszerû, iszonyúan kifinomult eszközökkel végrehajtott, teljes körû, Magyarország gyarmatosításának politikája áll. Kiépült a majdnem állam nélküli (SZDSZ: az állam rossz tulajdonos) fogyasztói (büntethetetlenül és kíméletlenül kifosztható) piaca a globális tõke korlátlan érvényesülésére. (Még egyszer leírom: a magyarországi fogyasztói piac évi 11 jó ha figyelünk

milliárd US$-os nagyságot jelent.) A megmaradt állami funkciók a helyi bennszülöttek fékentartására, s a kiszivattyúzható tõke folyamatos biztosítására korlátozódhat. (A „szabad tõkeáramlás“ dogmája tulajdonképpen ezt a folyamatot jelenti.) És a helyi irányítói réteg kontraszelektálására. Amelynek feladata a tõkekiszivattyúzás biztosítása a nyugati tõketulajdonos rezidensek számára. (Ismét egy jellegzetes példa: a három földi TV csatorna kiemelt személyzetének körforgása. Ma az egyikben tûnnek fel, holnap a másikban, holnapután a harmadikban. Mi teszi õket ennyire különlegessé? Kevésbé szakmai tudásuk, mint személyes kötõdöttségük a neoliberális kontraszelektált réteghez. Ugyanazt az elvi hozzáállást képviselik. S ezért nem lehet lényeges, eltérõ véleménykülönbség a hivatalos kommunikáció területén. A ‘politikai korrekt beszéd’ határain kívül minden szélsõséges. S az, hogy mi a ‘politikai korrekt beszéd’, az a kontraszelektált réteg bizományába tartozik.) Természetesen a fentiekben leírtak már köztudottak, hiszen sokan, sok helyen, szintén mantra szerûen ismételgetik ugyan ezt. (Ahogyan én is!) Magyarország stratégiai vereséget szenvedett (Pozsgay Imre). A háttér alkuk következtében (‘4 igenes népszavazás’; MDF-SZDSZ Paktum: gyökere az id. Bush USA, és Gorbacsov szovjet, exelnökök máltai kiegyezése). Amelynek egyik következménye egy olyan, több országgyûlési cikluson átívelõ (megélhetési) politikai réteg kialakulása lett, amelyet saját maguknak megszavazott privilégiumok tartanak össze, s amelyekrõl nem akarnak lemondani, még ha az, az ország teljes elpusztulásához vezet is. Fel lehetne tenni azt az egyszerû kérdést, hogy vajon milyen kiváló emberi és vezetõi tulajdonságokkal rendelkeznek azok a pártlistán bekerült képviselõk, akik, immár ki tudja hányadik országgyûlési idõszakukat töltik ki? Akik, ugyanakkor, rendre, csúfos eredménnyel elbukják az egyéni megmérettetést? Vajon milyen érdekeket képviselnek azon képviselõi mandátumok birtokosai, akiknek pártjai kizárólag a pártlistákon elért 5%-os parlamenti küszöböt lépték át? A jelenlegi társadalmi környezet fenntartásában jelentõs szerepet játszik a pártközpontú elituralom, amely kizárja a civiltársadalom beleszólását a közügyek intézésébe (Gazsó Ferenc szociológus). A pártközpontú elituralom szerves része a magyar társadalom vezetésére hivatott politikusi réteg legszemérmetlenebb cselekedete, az álláshalmozás fenntartása. Nem lehet indok a politikusi álláshalmozásra az, hogy egy polgármester csak abban az esetben képviselheti legjobban települése érdekeit, ha egyben országgyûlési képviselõ, bizottsági tag is. (Hiszen, akkor a magyar országgyûlésben csak Leonardo da Vinci típusú polihisztorok ülnek. Akik mindenhez, a legmagasabb emberi tudásszinten értenek. S másodpercek töredéke alatt képesek eldönteni azt, hogy mi jó az országnak, s azon belül mi a legmegfelelõbb településüknek.) S nem lehet semmilyen indok a politikusi álláshalmozásra egy olyan szociális-gazdasági környezetben, ahol a társadalom immár egy harmada a létszegénység küszöbe alatt él, s csak iszonyú össztársadalmi (nem csak anyagi, hanem szociális-pszichológiai) eszközök igénybe vételével lehet ezt a társadalmi réteget kiemelni önfenntartási létének feladásából. Az elmúlt 17 év óriási idõ egy generációváltáskor. A felbukkanó, kiutat keresõ javaslatok részleteiben, vagy akár egészében elfelejteni látszanak azt, hogy rosszul megválasztott agitációs propagandával nem lehet egy generációváltás elõtti társadalmat a végletekig lelkesíteni. Olyan megfoghatatlan célokért, amelyek megvalósítása figyelmen kívül hagyják a mindenkori helyzetet. A Fidesz népszavazási kezdeményezése, a történelmi összefogás a középosztály és a leszakadásra ítélt szegények társadalmi rétege között a maga összességében talán helyes is lehetne, ha a Fidesz-KDNP frakciószövetség a két párt vezetésével egyetemben a maga nevében drasztikus cselekedetre szánná magát. Ki lehet ugyan mondani, hogy a 2006-os országgyûlési választásokon gyõztes MSZPSZDSZ kormány erkölcsi értelemben illegitim! Ki lehet mondani azt is, hogy ugyanez kormánykoalíció gyõzelme hazugságokra (Öszöd) épült! Figyelemmel lehet kísérni a 5

Szonda-Ipszosz/Tárki-Századvég közvélemény kutatásait..."hogy ha most vasárnap lennének a választások, akkor...", meg a népszerûségi lista alakulását, attól még érdemben az ország szocio-gazdasági helyzete nem javul. Ki lehet mondani, hogy az ország vezetésében vis major (váratlan, rendkívüli állapot) áll fenn. Csak egyet nem szabadna figyelmen kívül hagyni: a dübörgés helyett a Titanic hajó hullámsírba szállásának hangjai immár mélytársadalmi méretekben hallatszanak. A Fidesz-KDNP parlamenti ellenzéknek egyetlen, hathatós lépése lehet, hogy, egyrészt maguk mellé állítsák a polarizálódott (atomjaira hullott) jobboldalt, és ezzel meg-visszaszerezzék a teljes jobboldali elkötelezettségû több milliós szavazó tömeg feltétlen támogatását.

Másrészt, a jelenlegi kormánykoalíciót támogató tömegek bizalomelnyerését szintén meg lehetne valósítani. Vissza kell adnia az összes mandátumát a Fidesz-KDNP frakciószövetségnek, és ezzel egy idõben minden törvényes eszközt meg kell mozgatni egy elõrehozott országgyûlési választások kiírásáért. Ez az egyetlen olyan lépés, ami az ország, a magyar társadalom érdekét szolgálná. Ha az életvitelszerû megélhetési politikusságot az ország érdekei elé helyezik, akkor teljesen mindegy, hogy 2010-ben ki kerül hatalomra. Fata viam invenient (A Sors megtalálja a maga útját)

Tulajdonos: Atlantic Publishing & Holding Corp., 250 W 57th Street, Suite 732. New York, NY 10107 Kiadó: Olívia Media & Publishing Corp. 250 W 57th Street, Suite 732. New York, NY 10107-0732 Fõszerkesztõ: Bartus László

felelt Teller Ede Orbán-bíráló „embertõl keletre“ leveléért, amelyet a tudós holta után írt... Akkor elõléptették. „Embertõl keletre“ hazugság, az ötéves adócsökkentési program 2005. november 7-érõl. Az „embertõl keletre“ Gyurcsány és az MSZP (ma is szinte naponta van más és más programja,) amit szét lehetett kürtölni az adófizetõk költségén, miután meghozza a választási gyõzelmet, utána el lehet törölni. Persze ez az „embertõl keletre“ mézesmadzag belógatható újra, meg újra, egészen addig, amíg van olyan 62 éve „embertõl keletre“ gondolkodású választó, aki be is veszi. Magyarországnak nem csak az a fõ baja, hogy „embertõl keletre“ gazember kormánya van. Még az sem, hogy a kormányzó politikai pártok afféle „embertõl keletre“ politikai bûnbandaként mûködnek az ország pénzei körül. Az igazi baj az, hogy ez a politika 62 év „embertõl keletre“ elnyomás, meg aláztatás és kizsákmányolás után is támogatást élvez. Igenis élvezi. Gonoszul, cinikusan, mint az „embertõl keletre“ szélhámos, aki magában kineveti áldozatát. Az áldatlan „embertõl keletre“ állapotoknak két fõ felelõse van: az „embertõl keletre“ kormányerõk és az „embertõl keletre“ sajtójuk. Nem lehet a teljes

Lacikám! Gábor Áron, akinek neve nem ismeretlen elõttünk. (Már csak azért is ismert név, mert a 48-as szabadságharc híres ágyúöntõjének leszármazottja.) Az „Embertõl keletre“ címû könyvében leírja Szibériában töltött életét, s a mérhetetlen sok szenvedést. Az egész orosz nép szenvedett, saját szenvedése az orosz nép fájdalmának vetülete volt. Az egész szovjet birodalom egy nagy „embertõl keletre“ börtön volt. A börtönön kívül élõk is rabok voltak. Drámaian ecseteli a szovjet kommunista „paradicsom“ és a szabad világ közötti különbséget. Szemléltetõen írja le az „embertõl keletre“ szocialista társadalmi rendszert, amikor ezt írja: „Testileg 42 kg-os emberi torz lettem, lelkileg átéltem a világtörténelemnek leggyalázatosabb korszakát. Eladottak, kiszolgáltatottak, meggyalázottak, a kommunizmus rabjai voltunk. Végigmentünk a szovjet emberképzés, társadalom-átalakítás, világformálás lépcsõin és a Nyugat nem értette meg, hogy életünk figyelmeztetés volt. Amerre útjuk vezetett — néhány grammnyira, néhány milliméterre a haláltól —

ott az emberek ritkán hazudnak. Ha már semmit sem veszthetnek, az igazságot is elmondják.“ Ha a mai Magyarországon élne, most is sok írnivalója lenne. Leváltották az „embertõl keletre“ Népszabadságnál Nagy Csaba fõszerkesztõ-helyettest, mert õt találták felelõsnek az „embertõl keletre“ Horn Gyula hamis halálhírének közzétételéért. Ugyanez az „embertõl keletre“ Nagy Csaba rovatvezetõként

Csontos Gábor politológus

politikai elitre kenni, ami folyik. Nem mindenki hazudozott, csak az „embertõl keletre“ Gyurcsány. És nem mindenki bocsátotta meg ezt neki, csak az „embertõl keletre“ MSZP (meg utóbb az „embertõl keletre“ SZDSZ). És nem mindenki hozsannázik nekik, nem mindenki hajlandó azt hazudni, csak a kormánypárti „embertõl keletre“ sajtó. Az „embertõl keletre“ birodalom emlõin nevelkedett és az „embertõl keletre“ marxizmus-leninizmusban kiképzett vezetõségnek fogalma sincs, hogy kell egy gazdasági és politikai rendszert irányítani. Ennek szomorú eredménye, hogy a magyar nemzetgazdaság az Európai Unióban az utolsók közt „dübörög“, és a kormány az országot csak hatalmas kölcsönök segítségével tudja a felszínen tartani. Ideje lenne teljes mértékben szakítani az „embertõl keletre“ beidegzõdéssel és hagyományokkal, és egy olyan új gazdasági vezetõréteget állítani munkába, amely a modern szabadpiaci elvek alapján, szakértelemmel vezetné az ország gazdasági életét, nem pedig „embertõl keletre“ módszerekkel. Winston Churchill a következõképen jellemezte az „embertõl keletre“ szocializmust: „A szocializmus a sikertelenség filozófiája, a tudatlanságra alapított hit és az irigység igéje.“

MIRE MEGYÜNK KETTEN Két (magán)problémám van az egész ügyben. Az egyik demagógnak is hathat, bár hitem szerint nem az. A regnáló miniszterelnök roppant vagyonos ember. Morálisan nem a legalkalmasabb arra, hogy mások (szervezetek, egyének) „bevett“ jövedelemforrásainak csapjait zárja el. A másik. Én minden népszavazásban a parlamenti demokrácia kudarcát érzem. Nem szeretem a népszavazásokat, soha nem gyõztek meg a jobboldali sajtó opportunista (csak most) ünnepélyesre szabott érvállományai az úgynevezett népfölségrõl. Forrás: Aczél Endre – Népszabadság, 2007. október 9.

6

jó ha figyelünk

Tizennyolc éves lett az MSZP. Ez az a párt, amely „tisztán“ született, de 15 éves korában már érett asszony volt (copyright by Gyurcsány). Amikor most megünneplik a párt „nagykorúvá válását“, kénytelenek vagyunk emlékeztetni rá, hogy az MSZP minden születésnapja a kényszeres duma napja. Ennek a pártnak a lényegét lehetetlen igaz mondatokban megfogalmazni. Ezért buknak ki az ünneplõ ajkakról torz szóképek, nevetséges zöldségekkel meg talmi elméletekkel váltakozva. Anno, 1989. október 7-én az „új párt születik“ volt a hazugság. Semmiféle „új“ párt nem született, csupán folytatódott a régi kommunista tradíció: amikor az egyik struktúra eljutott a zsákutca végére, amikor már nyilvánvalóan nem volt folytatás, nos akkor derült ki mindig, hogy „megújul a mozgalom“. Holott csupán a kígyó vedlette le az aktuális bõrét. De a lényeg, a kígyóság maradt. Éppen azért kell vedleni idõnként, hogy még nagyobbra nõjön a maga lényegi valójában. Az ellenzékiség látszólag szûk esztendeiben rendre az volt az ünnepi szöveg, hogy ez egy hamisítatlan, hiteles európai szociáldemokrata párt. A hatalomra került MSZP egyfelõl nem bánta, ha a kádári „aranykor“ visszfénye meg-megcsillan a párton, másfelõl viszont hevesen tagadta, hogy „jogutód“ lenne. Ennek persze élesen ellentmond a Németh-kormány titkos határozata, amellyel a Kádár-párt teljes vagyonát az MSZP-re ruházta, néhány nappal az ünnepélyes megalakulást követõen. Persze elmondhatták volna az MSZP-sek, hogy a magyarországi náci szervezetek bizonyos vagyonelemeit is akkori kormánydöntésekkel (meg foglalásokkal) kapták meg 1945-ben – de hát ez kínos párhuzamokra engedett volna következtetni, némely gonosz jobboldaliak a tagság múltjára vonatkozó megjegyzéseket is megengedtek volna maguknak. jó ha figyelünk

Visszatérve az MSZP önértékeléséhez, hogy a párt kvintesszenciája a kommunista lelkület, gondolkodásmód, hogy ne mondjuk, személyiség, nos ezt mindennél ékesebben bizonyítja három ember története. Emlékezetes, hogy 1996 elején a párt kongresszusán I LOVE BOKROS feliratú pólókat osztogattak, és nyugdíjas nénikéktõl

sörhasú vállalkozókig a bajszos ember politikájától megnyomorított kongresszusi képviselõk feszítettek mosolyogva a fehér trikókban, mellükön a párt kedvencének, a bankár Buharinnak képével. Aztán pár hét múlva úgy lett kirúgva Bokros, hogy még a sajtóból is kitiltották (volna) a nevét, elvégre föl kellett készülni a választásokra. És a mai napig hivatalosan nem létezõnek tekintik az 1995/96os fosztogatást, miközben Bokros lett az emblematikus figura, akit jól eltávolítottak a párt közelébõl. Pedig a nagy szajrét a privatizáció hoz-

ta-vitte, amelynek fõ- fõ játékmestere Suchman Tamás volt. Hasonlóan esett a történet Medgyessy Péterrel. Ma ha belenézünk az MSZP-világba, nagyjából azzal a hökkenettel találkozunk: miféle Medgyessy? Akik istenítették, mostanra törölték a memóriájukból. Hasonlóan állunk Kovács Lászlóval. A pinológus külügyér pártelnök volt évekig, most mintha nem is létezne. Igaz viszont, Kovács mint profi apparatcsik kisajtolta távozásának ellenértékét. Most õ tölti be a legjobban fizetõ magyar politikusi posztot, az EU-biztosit, amelyet jutalmul kapott azért, mert pártját belevezette egy hatalmas választási vereségbe, a 2004. évi EP-választásba. Megemlékezhetnénk azokról, akiket a hajdani sztálini csisztkák mintájára kivakartak a párttablóról: Németh Miklósról, Pozsgay Imrérõl, Szûrös Mátyásról, másokról. De minek? Térjünk inkább a viszketõ kérdésre: mi lesz holnap? A párt 18 éves, és ezzel az 1918 óta létezõ magyarországi kommunista struktúrák második leghosszabb életû formációja. A probléma – marxista terminusokkal – ma a következõ a mozgalom számára: megõrizni vagy meghaladni? Azaz meddig menjen a mostani éra, és mikor, miképpen lehet majd túlélni. Gyurcsány Ferenc, miközben tönkreteszi az országot, az MSZP-t is tönkreteszi, ez ma már minden gondolkodó szocialista elõtt világos. Az a kérdés, hogyan tudják úgy letenni a Gyurcsányörökséget, hogy maga a Mozgalom (a Cosa Nostra) megmaradhasson, túlélhessen. Ne tévesszen meg bennünket, ha netán az ünneplõ MSZP nyilvánosan szerelmet vall Gyurcsánynak. Gondoljunk inkább Bokros Lajosra. A 18 éves párt pedig, amely három éve érett asszony volt, mostanra szikár, zörgõ banyává aszott. Néhány gerontofil még odavan érte, de a többségben már felülkerekedett az egészséges ösztön. Forrás: Nyiri János – gondola

7

Amikor 2006-ban Mahmúd Ahmadinedzsád iráni elnök a nyugati világ nem kis megrökönyödésére felvetette, hogy Izraelt át kellene telepíteni Európába, még maguk az arab országok is csak az utópia kategóriájába sorolták ezt az elképzelést. Az utóbbi idõk eseményei és háttér-információi azonban arra utalnak, hogy az iráni elnök valószínûleg több információval rendelkezett, mint egy átlagos földi halandó, és kijelentése mögött sokkal több realitásérzék rejtõzött, mint egyszerû provokáció. Az elmúlt években több politikai megfigyelõ is arra a következtetésre jutott, hogy a Zsidó Államnak törvényszerûen össze kell omlania. A rabló- és terrorállam összeomlásának okai kézenfekvõek: a holo-építmény fõ anyagi támogatói, Németország és az USA maguk is a csõd szélén állnak. Belátható, hogy hamarosan hiányozni fog az anyagi alap a palesztinok és más arab népek elleni terrorizmus további folytatásához. Ezen kívül Izraelnek egy megoldhatatlan demográfiai problémával is szembe kell néznie. A palesztinok és a környezõ arab országok népessége egyedül a szaporodásukból származó tömegek segítségével elõbb vagy utóbb átveszi a hatalmat és megszüntetik a földrabló szisztémát képviselõ zsidó államot. A maroknyi Hezbollah-harcos ellen elvesztett háború 2006-ban az elsõ jele volt a zsidó állam kikerülhetetlen összeomlásának. Soha elõtte nem kellett Izraelnek a katonai fölénye tudatában egy háborút félúton befejeznie. Annak ellenére, hogy az egész izraeli hadsereg, a világ egyik legmodernebbül felszerelt katonai gépezete ellen a másik oldalon csak kb. 2000 fõnyi, de mindenre elszánt bátor harcost tudott a Hezbollah felvonultatni. 2006 júliusában és augusztusában nem volt a megszállt Palesztinában olyan hely, ahová a Hezbollah rakétái nem tudtak elérni, Tel Avivba és más helyekre is. Számtalan további jel mutatja, hogy Izrael elõbb-utóbb összeomlik. Ezek közül talán a legfigyelemreméltóbb, hogy nemrég a világ egyik legbefolyásosabb cionistája, a Knesset egykori elnöke és a Jewish Agency fõnöke, Avraham Burg nem csak nyilvánosan beismerte Izrael küszöbön álló összeomlását, hanem ráadásul még le is leplezte, hogy az izraeli elit a rablóállam további fenntartását már feladta. „Az emberek még nem akarják beismerni, azonban Izrael elérte a határt. Kérdezzék meg a barátaiktól, hogy biztosak-e abban, hogy a gyermekeik még itt fognak élni. Hányan fognak igent mondani? Maximum, ha ötven százalék. Az izraeli elit már régen szakított ezzel a hellyel. És elit nélkül nincs nemzet... Már halottak vagyunk. Még nem mondták be a hírekben, de már halottak vagyunk. Ez nem mûködik tovább.“ (Welt, 2007. 07.24., 29. old.) DE MI LESZ A ZSIDÓKKAL? Már régóta folyamatban van Európa irányába egy zsidó exodus, amit a cionista média tervszerûen eltitkol az emberek elõl. Sáska módjára folyik a globalista cionisták tõkebefektetése, fõleg Németország irányába, de utána rögtön következik Magyarország is, mint célország. Az izraeli zsidók átvándorlása Németországba újabb rekordokat döntött meg. „Minél több külföldi akar német lenni... Különösen erõs emelkedés tapasztalható az izraeliek áttelepülésében (plusz 50 %).“ (Die Welt, 2007. 07. 24., 1. old.) Németországban különben minden izraeli rögtön német útlevelet kap, aki ezt kérvényezi. Azonban nem csak izraeli zsidók élvezik ezt a privilégiumot, hanem minden zsidó. Minden zsidó, aki bármely sarkából a világnak Németországba érkezik, rögtön német útlevélben részesül. Most válik világossá, hogy miért kötött 2003-ban a Német Szövetségi Köztársaság egy „államszerzõdést“ a németországi Zsidó Tanáccsal (a MAZSIHISZ ottani megfelelõje). Normális körülmé8

nyek között államszerzõdéseket két független állam szokott kötni egymással. Itt azonban a Német Szövetségi Köztársaság, amely hivatalosan független államnak számít, egy miniatûr vallási közösségnek számító képzõdménnyel lépett szerzõdésre. Kérdéses, hogy ennek az államszerzõdésnek a titkos záradékában vajon lefektették-e, hogy Izrael összeomlásakor vagy feladásakor Németország héber felségterületté válik. Akkor ugyanis a németek végre örök idõkig örömmel szolgálhatják a „holocauszt-áldozatokat“, hiszen szinte naponta esküszik a hivatalos politika újra meg újra az „elmúlhatatlan felelõsségre“ a zsidókkal szemben. (A felelõsség ebben az esetben természetesen az elévülhetetlen örök bûnt jelenti.) A New Yorkban székelõ „titkos világkormány“ hatalmasságai, a Council on Foreign Relations (CFR) zsidó vezetõ emberei 2006. szeptember 20-án találkoztak New York-ban Mahmúd Ahmadinedzsáddal, Irán elnökével. Az iráni elnöknek lehetõséget adtak, hogy egy szûk körben elõadhassa az indokait, amiért a holocaustot csak egy mítosznak tartja. Ez egy olyan szenzációs esemény, amely néhány évvel ezelõtt még elképzelhetetlennek számított. A német és angol nyelven megjelenõ National Journal annak idején beszámolt az eseményrõl, amelybõl az alábbi következtetést vonta le: „Nyilvánvalóan már rég eldöntötték, hogy a gyilkos zsidó állam, amely a világ lakosságának szemében már nem, mint áldozat, hanem, mint tettes jelenik meg, feladásra kerül. A CFR hatalmasságai nagyon jól tudják, hogy a csõd szélén álló USA és Németország már csak nagyon rövid ideig lesz képes az atombombákkal díszített terrorállamot anyagilag eltartani. Azt is tudják, hogy Izraelt katonailag Németországból vagy hasonló dekadens országokból toborzott katonákkal egy áldozathozatalra kész arab lakossággal szemben nem tudják megvédeni. A “Nagy Sátán"(USA) nem tudja Irakot és Afganisztánt sem megtartani, hogy akarnák akkor Izraelt hosszú távon katonailag megvédeni és anyagilag támogatni? A CFR mérvadó vezetõi köreiben tisztában vannak vele, hogy ez a jövõre nézve nem lesz lehetséges. Izraelt fel kell adni." Ezen háttérismeretek birtokában az is érthetõ, hogy néhány évvel ezelõtt az izraeli sajtóban miért csináltak akkora reklámot a Németországba történõ kivándorlás érdekében. Minden kivándorlásra hajlandó személyt 130.000 euró garantált kezdõtõkével jutalmazott volna a német kormány. Ma hivatalos helyekrõl természetesen tagadják, hogy a kezdõtõkét kifizették, vagy kifizetik. Valószínûleg a várható nagyobb felháborodás elkerülése végett a német lakosság köreiben. Mégis, ez mögött a kezdõtõke mögött több rejtõzik mint egyszerû izraeli hangulat. Az amerikai filmrendezõ és egykori elnökjelölt Aaron Russo, aki maga is zsidó, elmondta errõl a témáról egy interjó ha figyelünk

jú keretében, hogy David Rockefeller beszámolt neki egy tervrõl, amely az izraeli zsidók Nevadába történõ áttelepítését tartalmazta. Russo: „Világossá vált, hogy a CFR elitje az Izrael-Palesztina konfliktust nem tudja tovább ellenõrzése alatt tartani. Ezért a CFR komolyan utánagondolt, hogy minden olyan izraelinek 1 millió dollárt a kezébe kell nyomni, aki feladja Izraelt és hajlandó áttelepülni Arizonába.“ Nagyon valószínûnek tûnik, hogy most Németország veszi át az izraeli zsidók áttelepülésével kapcsolatos anyagi kiadások fedezését. És Arizona helyett mostanra Németország vált a zsidó áttelepítés egyik fõ célországává. Az ember csak spekulálni tud, hogy a fejpénz, amit a németek minden egyes zsidóért fizetnek, 1 millió dollárnál marad-e (Rockefeller-terv), vagy pedig 1 millió euró lesz. Képzeljük el ezt az õrületet. A Közel-Kelet népeit gyilkolták, milliókat elüldöztek, egész Palesztina és más országok egyes részei a zsidó földrablás áldozataivá váltak és a jogos tulajdonosok életlehetõségeinek alapjait szétrombolták. Mindezt egy jogilag és erkölcsileg alátámasztott és megindokolt ok nélküli mûállam létrehozásával, amely már a kezdetek óta semmiféle kilátást nem tudott mutatni egy hosszú távú megmaradásra. Ezért a halva született állami õrületért fizetett és fizet még mind a mai napig Németország talán 1 milliárd(1000 millió) euró direkt és indirekt anyagi támogatást. Erre vezethetõ fõleg vissza, hogy miért is áll jelenleg Németország a csõd szélén. Ezért az államért borzalmas háborúk folytak és elmondhatatlan szenvedést hoztak az emberiségre. A zsidó Neturei Karta Mozgalom 1997-ben egy kiáltványt jelentetett meg a New York Times-ban, amelyben Rabbi Schwartz nyilvánosságra hozta, hogy a Zsidó Világkongresszus provokálta annak idején a hitleri Németországot, hogy a II. világháború kirobbantásával elérhessék Izrael megalapítását. „Ezzel az ateista exilpolitikával provokálták a cionisták az antiszemitizmus növekedését Európában, amely a II. világháború kirobbantásához vezetett. Az egész világra kiterjesztett bojkott Németország ellen a Zsidó Világszövetség cionista vezetõinek számlájára írható. A cionisták mottója így hangzott: ‘Rak B’Dam’ (Csak vérrel kapjuk meg a földet).“ (New York Times, 1997. 09.30., 16. oldal) A legújabb háborúk, a tömeggyilkosságok Irakban és Afganisztánban szintén a Zsidó Állam érdekében történnek. Ariel Natan Pasko az Izrael News c. lap 2003. 03. 26.-i számában már ezzel dicsekedett: „Ahogy már elmondtuk, ez a háború (Irak ellen) természetesen a zsidóság és Izrael érdekében történik. Ahelyett, hogy ez elõl a vádaskodás elõl elbújunk, és antiszemitizmust kiáltunk, inkább hálásan el kellene ismernünk, hogy az, amit az Univerzum Ura az ellenségeinkkel szemben tesz, azt egyedül értünk teszi.“ Mindezen gyilkosságok, mindezen szenvedés a világon, fõleg egy jogtalanul létrejött állam érdekében, amelyet mindenképp fel kell adni? Ez az állam nem csak millió ártatlan ember haláláért felelõs, hanem Németország küszöbön álló csõdjéért is. Miért volt erre szükség? És amire eddig még nem volt példa, most a Németországban élõ és azt már sajátjuknak tekintõ cionisták részérõl a szintén ott élõ arabok, és muzulmánok elleni uszítás vette kezdetét, mivel a héber uraságok a Palesztinából történõ tervszerû áttelepülésük után az „új Izraelbe“, nem szeretnének egy olyan környezetet találni, amely elõl már most tömegesen menekülnek. Legutóbb a TV nyilvánossága elõtt az egyik legfõbb héber inkvizítor, Ralph Giordano a muszlim nõket nemes egyszerûséggel csak „emberi pingvineknek“ nevezte, akiket nem szívesen lát az utcákon. Egykor õk voltak azok, akik különbözõ nyugat-európai országokban a legradikálisabban szorgalmazták a multikultúra kialakulását, abban a reményben, hogy egy összekotyvasztott, öntudatától megfosztott nép fölött könnyebben tudnak uralkodni. Azonban most, hogy világossá vált, a muszlimokat nem lehet dekadensé tenni és a Koránból származó büszkeségük erejét nem lehet legyõzni, szeretnének valamiképpen újra megszabadulni ezektõl a tömegektõl. Hogyan akarnak majd több millió muszlimot újra kitenni az országból? jó ha figyelünk

Sir Winston Churchill Ezek harcolni fognak és a jelenlegi német elit már most napról napra behúzza elõttük a nyakát. A héberek tehát nem kapnak egy biztonságos országot Izrael feladása után. Az, hogy a Zsidó Állam Rockefeller terveinek megfelelõen feloszlatja magát és a jövõre nézve valószínûleg Európában, fõleg Németországban, de Magyarországon is sátrat fog verni, nem mindenkinek meglepetés. Németország átvétele már 1939-ben is, mint háborús célkitûzés szerepelt. Akkor azonban az Erec-Izrael frakció Palesztina megszállására vonatkozó terve kapott átmenetileg mégis többséget. Mára az egykori háborús cél a hangadó zsidóság számára egy új lehetõséget jelent és egyre attraktívabb megoldásnak tûnik. Emlékeztetõül: 1939. október 22.-én Lionel de Rotschild, mint Nagy-Britannia és Írország cionista szervezeteinek tiszteletbeli elnöke, Churchill titkárával – John Colville-val – szemben azon követelésnek adott hangot, hogy a háború céljaként: „Németországot a zsidókra kell hagyni, és a németeket pedig a világ más népei között szétszórni, szétosztani.“ (John Colville: „Downing Streeet Tagebücher 1939-1945", Siedler Verlag, Berlin 1988, 31. oldal) De mi a helyzet Magyarországgal? Az már régóta nyilvánvaló, hogy a zsidóság – állítólagos állandó üldözése és félelme ellenére – nagyon kellemesen érzi magát ebben az országban. (Ezen nem is csodálkozhatunk, hisz majdnem minden a kezükben van.) Nem is olyan régen szivárgott ki, hogy a jelenlegi kormány milliós nagyságú – állítólag ázsiai bevándorlásról készít terveket. Talán Gyurcsány Ferenc sem véletlenül hangsúlyozza és szorgalmazza, hogy akinek az õslakosok közül nem tetszik, ami itt folyik, az nyugodtan elmehet ebbõl az országból. Minden jel arra mutat, hogy kell a hely másoknak. Vándor

9

Egyelõre ott tartunk, hogy könnyû kimondani: már nem lep meg semmi, bármi is történjék ebben a mai magyartalan Magyarországban. Mégis, mégis naponta szállítja a kormány a meglepetéseket, nem enged belenyugodni idénymunkás sorsunkba, a fásultságot, a mai magyar nemzetre annyira jellemzõ beletörõdöttséget nyílt sebekre öntött sós vízzel élesztgeti, hadd fájjon! Szültünk. Kinek-kinek lelke és vágyódása szerint mozdult meg a föld a kis emberke vártán. Milyen lesz, ép-e, egészséges-e, és az anya, és a kórház…? Megjött a kicsi emberke pénteki napon, és a kismama önérzeti kérdést csinálva a kérdésbõl, büszkén mondta: megszültem! én szültem meg, nem elvették, nem kivették! Kértek külön szobát vaskemény pénzekért a szülõk, mint az elsõ gyerek jövetelekor, NEM adtak, mert állítólag nem volt. Anyát, picit bedugták a háromágyas szobába. A három megfáradt, megszenvedett anya mellett szakadatlan sírt örömében, bánatában a három újszülött, és – a budapesti István Kórházban vagyunk – áradt szüntelen a látogatók hada, civilek, vigyorral s virággal, bacilussal és ételhordókkal, csókkal és hálapénzekkel rakottan… Magyar egészségügy, a legendás. Hétvége. Egyetlen orvos rá se nézett a kismamára, a szent anyákra, akik még gyermekeket szülnek SAJÁT FELELOSSÉGÜKRE Magyarországon. Alig hiszek a szememnek, fülemnek. Rohanás a Nyírõ Kórházba, magánintézet, fogadja külön szobával a fizetni képeseket. Hajrá! De hát sebbel-lobbal, sebekkel és pislákoló picike élettel autózni át az ideiglenes Magyarország fõvárosán…Mégis, hátha lenne külön szoba az Istvánba is? – Igenis, kérem az összes papírjaimat, így az anya, innen elmegyünk oda, ahol van másféle bánásmód…, stb. Lett külön szoba jó pénzekért. Két és fél nap után kézbe nyomják az elbocsátó papírokat, és azon írásban megszégyenítve az anyát, a szülõket, ezt az egész cudar

magyar életet, amelyben mégis csak meg kell valakinek születni magyar szülõktõl, valahogy…, és ha már utópiában élünk, a leggonoszabb európai utópiában, hát akkor mondjuk ki az utópiát megszülõk rovására: megszégyenítve Európát azzal a papírral…A szükséges vizsgálatokat a kórház el nem végezte, egyetlen vérképet az anyáról nem, gyerekrõl nem, mars haza harmadnap, mert hiszen harmadnapon még a megfeszített Jézus is feltámadott, nohát!!! És az elbocsátó papíron ott a szentencia, a végzés, a megrovás és a szemrehányás, az ország és az abban szülõ anyák elátkozása vad vád alatt a mostani „egészségügyeskedés” részérõl: „…Az ön itt léte és a szülés, a kezelés és az ellátás az államnak 91 ezer (kilencvenegyezer) forintba került…” Ez hát az állam, a kormány, a minisztérium részérõl! Nem az a szó, esetleg, hogy kérjük, bármilyen gondja adódik, azonnal forduljon hozzánk…, jó egészséget önnek és a kisbabának…, sok szerencsét az életben… – ilyesmi nem. Az orvos, a nõvér fölösen megkapta a maga pénzét. Az anya és újszülötte semmit, sem államtól, sem kórháztól. Burundiban, Etiópiában, Szudánban más szavakkal köszöntik a mamát s az újszülöttet, Ágnes miniszter asszony! -, ki lakodalmát minap a világhírû Festetics Kastélyban tartotta Keszthelyben! A szégyen fekszik mellénk bölcsõbe, sírba itthon. „S ha kinek nem tetszik, el is mehet” -, mondja Gyurcsány miniszterelnök!!! Van-e még, amit tudnunk kell itt, tisztelt olvasó? Még mire van szükséged, hogy megtudd, mire ítéltek-szántak Gyurcsányék bennünket itthon? A szégyen azé, ki magyart mer szülni Magyarországon, övé a penitencia, a büntetés, a megrovás, a megfenyítés. Magyar anyák! Bankárokat szüljetek, ne honvédet! Czego Zoltán – fuggetlenseg.hu

18 ÉVES AZ MSZP Megállt az idõ. Más magyarazátot nem találok. Ünnepeltetik magukat. Pedig már idõsebbek mint ahányan rájuk szavaznánk (18 év vs. 16%). Remek nyugdíjastalálkozó kerekedett a szülinapi partyból. A Hungexpón rendezett születésnapi ünnepség több ezer vendégének nagyobb részét különbuszokkal utaztatták fel a fõvárosba vidékrõl ingyenpörköltet, tortát és Gyurcsány-beszédet ígérve nekik. És most pár idézet : Nyers Rezsõ: „Húzzunk bele, hogy kikerüljünk a slamasztikából” Kovács László: „Feltárni mindent, szakítani mindazzal, ami ellentétes a tisztességes politizálással, és levonni a tanulságokat.” Gyurcsány: „A baloldal dolga megvédeni a magyar baloldalt az „igazságtalan hazugságokkal, rágalmakkal szemben”, meg is fogják védeni. Ez az oldal „soha nem sározódott be, megmaradt tisztességesnek, becsületesnek”. Gyurcsány: Legyetek õszinték, kérjétek ki magatoknak, kérdezzetek vissza – mondta. – Mi nem takargattuk a bûnt, vágjátok oda hetykén, tõletek nem fogadjuk el, csak Magyarország tisztességes népétõl, a magyar népben e tekintetben lehet bízni.” Most komolyan : Ki hisz még neki ?! Forrás: http://vastagbor.blog.hu/2007/10/07/18_eves_az_mszp

Bogár László javaslata a Pénztár tárgyhoz Az elmúlt alkalommal a versenyképesség témáját érintve már felvetõdött az állam szerepének értékelése a mai társadalmakban. Mivel a következõ évek során a világ-térben, Európában és Magyarországon is a párbeszéd állandóan visszatérõ eleme lesz az állam szerepének újragondolása, így érdemes talán a kérdést ebbõl a nézõpontból is szemügyre venni. A gyõztes kapitalizmus a 18. század végén 19 század elején még úgy vélte, hogy az állam 10

legfeljebb „szükséges rossz“, és legfeljebb az „éjjeli õr“ szerepét lehet rábízni. Ez valójában azt jelentette, hogy bõven elég, ha a törvényes erõszak eszközeként használjuk, a hadsereg, rendõrség, jogrend biztosítására, vagyis a tõke kényszerítõ hatalma ellen lázadó munkaerõ állatok csordáinak kordában tartására. Ez a Dickens és mások által megörökített „manchesteri“ kapitalizmus világa, ahol a kapitalizmus közel járt a „versenyképesség“ legvégsõ élettani határához, majdnem megvalósult a 24 órás munkaidõ nulla bérért

felépítés. Ezt némi megszépítéssel az „eredeti tõke-felhalmozásként“ is szokás említeni. Kétségtelen hatalmas pénztõkék halmozódtak fel, de a „másik oldalon“ meg ennek visszás lenyomataként óriási társadalmi hiányok jöttek létre, Angliában például alig több mint fél évszázad alatt a férfiak várható élettartama 48 évrõl 39 évre csökkent ekkoriban, amirõl persze kevesebb szó esik ma már. A 19. század második felétõl tehát megindultak azok a szervezett társadalmi mozgaljó ha figyelünk

mak, amelyek végül is a rendszer urait a kérdés újragondolására kényszerítették. Anglia, Franciaország és Németország ekkor kezdte el felépíteni az állam új rendszerét, amelynek lényege egy „ütközõ-zóna“ létrehozása volt a munkaerõ tulajdonosok és tõke tulajdonosok közötti összeütközés-térben. Mindez persze az addig alig létezõ adók jelentõs növelésével volt elérhetõ, vagyis az állam a humántõke társadalmi szintû újratermelésének növekvõ költségeit azoktól igyekezett „beszedni“, akik „használják“ azt, vagyis a tõke tulajdonosoktól. Ez csökkentette ugyan a haszon növekedési ütemét, de jelentõsen csökkentve a társadalmi ütközések romboló következményeket és a hatalmas rendészeti költségeket, hosszú távú hatásait tekintve a tõke tulajdonosok számára is jó alkunak bizonyult. Az újabb fontos állomást az 1929-33-as világválság jelentette. Kiderült, hogy az eredeti, „Bismarcki“ alkut át kell alakítani, vagyis inkább új alkura, „New Deal“-re van szükség.

Roosevelt Amerikája ezzel megvetette a „jóléti állam“, „jóléti piacgazdaság“ történelmi alapjait. Ez tovább növelte ugyan az adókat, de az olyan tereket nyitott meg, amelyek lehetõvé tették az alkotás, újítás tudás-tõke új kiterjedéseinek a megjelenését, tehát hosszú távon újra bebizonyosodott az új alku elõnye. 1930 és 1980 között fél évszázad alatt a legfejlettebb országokban 15%-ról 45%-ra nõtt az állami újraelosztás aránya GDP-n belül, és ez az óta is csak 42%-ra csökkent. A lassú csökkenés oka, hogy az új eljárások viszont lehetõvé tették, hogy a „harmadik világot“ is mélyreható módon bekapcsolják a világ-tõke mûködésébe, és ez a 80-as évektõl új szervezõdési mód létrehozását tette lehetõvé. Kiderült, hogy a nemzetközi tõke képes a világtérben egyre szabadabban mozogva a nyugati reálbérek folyamatos növekedésének történelmi irányát visszafordítani. Ennek fõ oka, hogy India és Kína megjelenésével 1 milliárd olyan új munkaerõ léphet be a munkaerõ világpiacra, amelynek

„használati díja“, vagyis munkabére csak töredéke a nyugati munkásénak. A kereslet-kínálat kegyetlen gépezete tehát elkezdték közelíteni a nyugati valós béreket a harmadik világéhoz. A különbség azonban egyelõre olyan óriási, és a munkavállalók olyan szervezetten szállnak szembe a valós bér csökkentésével, hogy ez csak lassan megy végbe. De azért zajlik, különösen az EÁ-ban, ahol, hasonlóan Magyarországhoz, már sikerült visszanyomni a valós béreket az 1980 elõtti szintre. Az állam szerepének alapos csökkentése a nemzetközi tõkének azt a távlatim törekvését tükrözi, hogy a valós béreket közvetett módon úgy csökkentse, hogy az eddigi, a munkavállalónak közel ingyenes állami ellátást (oktatás, egészségügy, nyugdíj stb.) a maga javára világméretekben magánosítsa, és az ennek „megfelelõ“ árszintre emelje. Ezzel a harapófogó rácsappan a nyugati munkaerõ-tulajdonosokra, és a közvetett valós bér csökkentésének újabb terei nyílnak meg a nemzetközi tõke számára. Az a folyamat, amit Nyugaton szerkezeti váltásnak, nálunk „államháztartási megújulásnak“ szokás hívni, valójában a New Deal és a jóléti állam, jóléti piacgazdaság rendszerében megfogalmazódó történelmi alku felmondását jelenti. Ez valóban RE-FORM, abban az értelemben, hogy „visszaalakítja“ a manchesteri vad-kapitalizmus durva szervezõdési módját. Mindennek beláthatatlan következményei lehetnek mind Nyugat Európában, mind Közép Európában. Ez utóbbinál, így Magyarországon is, azért lesznek még pusztítóbbak a következmények, mert az eleve csak a közösségi rendszerek segítségével ellátható társadalmi csoportok („roncs-társadalom“) aránya magasabb, és ami még veszélyesebb, hogy az ebbe a helyzetbe való lecsúszással fenyegetett csoportoké, pedig sokkal magasabb, mint Nyugaton. Vagyis nincs semmiféle „tartalék“ a rendszerben. A társadalmi, gazdasági, politikai élcsapat így most rendkívüli történelmi felelõsséget visel. Ha nem leszünk képesek a nemzetközi tõke ámokfutását megállítani, csak a „rohadás, versus robbanás“ lehetõség marad. Ennek elsõ lépése az lehet, ha végre õszinte párbeszéd indul az állam szerepének valós összefüggéseirõl, az eddigi hamis párbeszéd helyett az itt vázolt terek mentén elkezdõdik a kérdés átfogó újragondolása. Most éppen ellenkezõ irányba megyünk! Forrás: hír TV

DÉLIBÁB A HORTOBÁGYON Az Új Magyarország vidékfejlesztési program keretében minap a Hortobágyra érkezett Gyurcsány Ferenc. Hogy a kormányfõ mihamarabb beilleszkedjen a helyi atmoszférába, mindjárt be is kapott néhány fél deci pálinkát, ami nyomban megerõsítette abban az elhatározásában, hogy õ bizony lóra kap, és kirúgtat a rónára. A kormányfõ nyeregbe pattant, s hû fegyverhordozóival együtt nekivágott a délibábos rónaságnak. (Persze a legmamlaszabb, leinformált pejkót rakták alája, valószínûleg kormánypárti volt a kanca, mert jámboran tûrte, ahogyan a hórihorgas ember fölcsimpaszkodott a hátára, s mint beépített ló, menet közben sem próbálta meg földre helyezni peckesen domborító lovasát.) Pilhál György – Magyar Nemzet

jó ha figyelünk

11

Szokták mondogatni mostanában: miért nem csinálunk forradalmat? És azt is, hogy miért nem áll végre az élre valaki, vezetni a népet a Kánaán felé? Akik ezt mondogatják, vagy nem ismerik ezt a népet, vagy... Vagy azért mondogatják, mert valakik utasították õket, hogy mondogassák. És akkor nézzük sorjában. Mindenekelõtt: forradalmat nem szoktak „csinálni“. A történelemben eddig egyszer „csináltak“ forradalmat – a bolsevikok. Uljanov – utóbb Lenin – vezette õket, meghaladva Marx „leggyengébb láncszemrõl“ alkotott tézisét, egyszersmind létrehozva a modern kor elsõ igazi szörnyállamát. Amúgy a forradalom az jön magától. ‘56-ban sem kérdezte senki, hogy ki áll végre az élre? – hanem ment. Mert úgy érezte mindenki: nem bírja tovább. Utóbb persze lettek vezetõk is, vezérek is, mert ez így szokott történni. De fordított sorrend nem lehetséges. Forradalomra elszánt nép (nemzet – vajon mi még nemzet vagyunk?) nélkül hiába ácsingóznak a vezérek. Forradalomra elszánt nép nélkül minden vezér csak bohóc. (Ugye, mennyi ilyet fel tudnánk hirtelenjében sorolni...) JELENTKEZNEK A SZTRÁJKTÖRÕK S õszintén: ki akarhat forradalmat kirobbantani egy olyan országban, ahol fizetett hirdetésben toboroznak sztrájktörõket a sztrájkra készülõdõ BKV-dolgozók helyére? Tudom én, ez a mondat így, leírva sokaknak szinte semmit sem jelent. Pedig... Pedig ebben a tényben ott lapít a mi egész életünk. És persze az a végtelen cinizmus, gengsztertempó és aljasság, amellyel ez a hatalom, ez az állam és ez a kormányzat viszonyul mihozzánk. Mert hát, felebarátaim, ha a Lajtától nyugatra ilyesmivel próbálkozna bárki is, azt bizony helyben agyonvernék. Ehhez képest minálunk nyugodtan toborozzák a sztrájktörõket, és ami az igazi tragédia: százak és ezrek jelentkeznek a hirdetésre. Mert minálunk napi tizenötezer forintért százak és ezrek rávehetõk bármire. Az meg már csak külön pikantériája az ügynek, hogy mindezt a Népszava címû lapban hirdetik. S hogy ez miért vérlázító cinizmus és aljasság? Azért, mert a Népszava évtizedeken át azt írta címlapjára, hogy „a magyar szakszervezetek lapja“ . Sajnos, mára elfelejtették mindezt. Elfelejtettek mindent. Mert hát mégiscsak – a mindenségit neki! – május elsejét az óta ünnepeljük, amióta 1886. május elsején a sztrájkoló munkások közé lövettek Chicagóban. Nem elhanyagolható része a történetnek, hogy a chicagói munkások éppen azokat a sztrájktörõket készültek meglincselni, akiket a gyárosok toboroztak az õ munkabeszüntetésük idejére. Mindezek után hogyan fog a Népszava a következõ május elsején az elsõ sorban menetelni, és vidám sátrat állítani 12

helyesen – ennél is tágabban definiálja e generációs szerzõdéseket. A társadalmi szerzõdésben foglalt kötelezettségek jogilag nem mindig kényszeríthetõk ki, de még ilyenkor is hatnak a résztvevõk magatartására. A megegyezés kifejezés arra utal, hogy a felek aktívan és elvben egyenrang ú félként vesznek részt a szerzõdés kidolgozásában. Azaz – ismét elvben – a társadalmi szerzõdés demokratikus folyamatban jön létre, amely folyamatban a polgári és politikai jogok segítik a szociális és gazdasági jogok kikényszerítését, azaz magának a modern szociális állampolgáriságnak a formálódását (Marshall, 1965). odakünt a lizsében? (A kérdés költõi: természetesen arcpirulás nélkül...) TÁRSADALMI SZERZÕDÉS Mindez persze csak apróság. Ez az az elhanyagolható semmiség, amelyben ott lapít, sunyít és szégyenkezik a mi egész, Kádár bácsi cukrászdájában megereszkedett életünk. Ám ettõl a kérdés még kérdés marad: ha egyszer nem lehet forradalmat „csinálni“, akkor mégis mit lehet csinálni? Hiszen napnál is világosabb, hogy valamit tenni kell. Azért, mert ez a hatalom tényleg illegitim, továbbá azért is, mert ebben az országban már nincsen érvényben a társadalmi szerzõdés. Hogy az mi? Volt egyszer egy Rousseau, sõt volt egyszer egy felvilágosodás is, a társadalmi szerzõdés ott gyökeredzik. Mondjuk ki: a társadalmi szerzõdés a modern polgári demokráciáknak (is) alapja. Legalábbis azt hittük sokáig. Igen ám, de Ferge Zsuzsa egy tanulmányban találóan jegyzi meg: „A modern jóléti államok »jóléti« intézményrendszere sokféle érdek kompromisszumos összhangba hozásával jutott el oda, hogy többféle társadalmi célt képes viszonylag sikeresen összeegyeztetni (Baldwin, 1990). Olyan társadalmi szerzõdések köttettek, amelyek egyszerre szolgálták az egzisztenciális biztonságot, a társadalom integráltságát és némiképpen a társadalmi igazságosságot is.“ A tanulmányban a szerzõdés fogalmát széles értelemben használom, ideértve írott és íratlan szerzõdéseket. Valójában az íratlan szerzõdés a szerzõdésjog kiindulópontja. Fried szerint „létezik egy konvenció, amely meghatározza, mit jelent az ígéret, és milyen vonzatai vannak“ (Fried, 1981, 17. o.). A jogi szerzõdéselmélet közvetlenül nem alkalmazható nem személyközi ígéretekre, de a filozófiai szerzõdéselméletben mindig társadalmi léptékû szerzõdésekrõl van szó. A „társadalmi szerzõdés“ a kormányzat (állam) és a polgárok közötti megegyezés valamilyen lényeges társadalmi kérdésben. Egyik példája a generációk közötti kimondott, de íratlan nyugdíjszerzõdés. Augusztinovics Mária (1990) – szerintem

ADÓ ÉS SZOLGÁLTATÁS Ha pedig mindez túl bonyolult, akkor jegyezzünk meg csak ennyit. A modern polgári demokráciákban a társadalmi szerzõdés része az adózás is. Az állampolgár lemond jövedelmeinek egy részérõl az állam javára, s ezért az állam cserébe mindenféle szolgáltatásokat nyújt neki. Létezhet olyan modell, amelyben az állampolgár sok adót fizet és sok állami szolgáltatást kap (svéd modell), és olyan is, amelyben kevés adót fizet és kevés szolgáltatást kap (amerikai modell). Gyurcsány azonban feltalálta a harmadikutas megoldást: iszonyú mennyiségû adó és nulla állami szolgáltatás. Nos, ez pedig nem lehet sem legitim, sem szerzõdés tárgya. Ez diktátum és diktatúra. Még sincs – és nem lehetséges – forradalom. Akkor pedig mi marad? Egyetlen dolog marad: az a sokat szidott, lesajnált, elátkozott, megunt és kiröhögött népszavazás. Igen, felebarátaim, ez maradt. S nem azért, mert egy sikeres és eredményes népszavazás eredményeképpen Gyurcsány másnap lemond majd. Nem mond le. Õ nincs tisztában szavai és cselekedetei súlyával és következményeivel, ezért egy sikeres és eredményes népszavazás másnapján éppoly lendületesen és ellentmondást nem tûrõ hangon fog valamit hazudni a kamerákba, ahogy ezt bármikor megtette eddig is. De egy sikeres és eredményes népszavazás után Gyurcsány már végképp nem fog számítani. Attól a pillanattól ugyanis végképp nyilvánvaló lesz, hogy kormányzásának és hatalmának nincsen semmiféle legitimációja. Ahogy mondtam már: Gyurcsány egy megoldandó probléma lesz – és legkésõbb akkor meg is fogják oldani. Vagy használjunk egy fordított érvelést. Ha ez a népszavazás sikertelen lesz, vagy elbukjuk, akkor mi magunk, mi, ellenzéki magyarok fogjuk legitimálni Gyurcsány Ferenc hatalmát. Visszafelé is, és elõre is. Ha ezt sem tudjuk megcsinálni, akkor Gyurcsány azt tesz és tehet velünk, amit csak akar. És akkor meg is érdemeljük. Forrás: Bayer Zsolt, fõmunkatárs – Magyar Hírlap

jó ha figyelünk

Miért? Azért, mert az 1980-as, 90-es évek MUNKÁSSÁGA, vagyis a teljesítménybérben dolgozó szakmunkásai nem azonosak azokkal a proletárokkal, akik 1945 után megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az! Sokkal inkább azonosak: – az otthonaikból elûzött kitelepítettekkel és utódaikkal; – az államhatalom által, a „nép nevében“ kisajátított üzleteikbõl-mûhelyeikbõl a gyárakba tereltekkel és utódaikkal; – a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erõszakos TÉESZesítésének áldozataival és utódaikkal; – a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédõ katonákkal és utódaikkal; – a málenkíj robotot túlélõkkel és utódaikkal; – a recskihez hasonló büntetõ- átnevelõ táborokat túlélõkkel és utódaikkal; – az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek utódaival! Mit hozott a történelmi váltás ezen széles néprétegnek? Egy 1995-ös felnõttoktatási konferencián az egyik elõadó A kettészakadó magyar társadalom címû tanulmányában kifejtette: „... a kilencvenes évek kezdetétõl ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyészõ kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetõséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte “=(hiánya)" egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idõsebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezõkre és a reménytelenül leszakadókra." És akkor még nem is beszéltünk az elõbb idézett szociográfia szakmunkásairól. Õk a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsõfokú szakképzettségûekkel együtt) – egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint. (KSH Statisztikai Évkönyv 1991.) Vajon mire jutott a felnõttképzési konferencia elõadója? „Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnõttoktatási intézményrendszerek létrehozása...“ ... „Elsõsorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nõ az esélyük arra, hogy végleg “lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... „Képezhetetlenségükkel erõs indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad-, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom§ kialakulásához, vagy (már) tartósításához.“ A következõ gondolattal fejezi be a konferencia elõadója tanulmányát:

„A képzõ intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerûsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, mûködtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelõzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnõttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program.“ (Új Pedagógiai Szemle 1995/2.) A 17 év alatt nem történt semmi ebben a témában, – de semmi, egyik párt részérõl sem!!! Hagyta, minden kormány oktatási politikusa, hogy ezeknek a szakmunkásoknak elprivatizálják a fejük fölül a gyárakat, üzemeket és tömegesen az utcára kerüljenek!!! Mert, bizony, a legtöbb munkaügyi hivatalban ugyanazok iskolázhatták be, vagy NEM a delikvenseket, akik abban a telelökött cuclizmusban is a negatív megkülönböztetést alkalmazták azokkal szemben, akikrõl az elsõ részben írtam... Ahogy teltek, múltak azok a bizonyos „rendszerváltoztató“ évek, ennek a nagy-létszámú rétegnek semmilyen alternatívát nem tudtak – vagy nem is akartak -kínálni! Nem tudták – vagy nem is akarták – tömegesen rehabilitálni õket!!!! Nem tudtak semmilyen eszközt (induló tõke és tudás formájában) felkínálni ahhoz, hogy ellehetetlenült helyzetükbõl kikerüljenek! Vagyis, nem tudták hozzásegíteni õket ahhoz, hogy õk is (rendszert)váltani tudjanak! Sõt! Volt, aki úgy érezte igazságosnak, hogy leprolizva õket, rajtuk reagálja le az 1945 utáni presztízsvesztettségét! Az 1990-es rendszerváltoztató politikusok is csak az induló tõkével rendelkezõ szakmunkások – munkás arisztokraták - társadalmi elfogadhatóságát tudta produkálni. Ez a népszavazás sem lesz sikeres! Azért, mert: A dolgok ilyetén alakulása folytán bekövetkezett a legrosszabb: ezek az emberek visszaszavazták azokat a hatalomba, akik elõtt nem kellett szégyellniük kicsinységüket, elesettségüket, gyengeségüket!!! Ennek a tragédiáját írtam meg a nagyszüleim- és szüleim életérõl készített néprajzi írásomban („Helytörténeti-néprajzi hagyományok Kunszentmiklóson“). Tanuljunk belõle, hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazt a hibát! Mert így nem jutunk elõre soha! Tanuljunk abból, hogy a 2004. december 5-i népszavazáskor sem voltak képesek belátni, hogy az IGEN-nel egy egész nemzetrebenne a saját felemelkedésükre is szavazhatnak!!! A mostani népszavazással sem lesznek másképpen!!! Bóna Mária Ilona

NÁSZUTASOK BIZTOSÍTÁSA KABULBAN

Ma megdöbbenéssel hallom, hogy a honvédelmi minisztert Afganisztánba elkísérõ slepp tagjai között volt egy Pap Valter nevû férfi is, akinek a Magyar Honvédség missziós szerepvállalásához mindössze annyi köze van, hogy Horváth Ágnes egészségügyi tárcavezetõ újdonsült férje. Annak a Horváth Ágnesnek, akinek a terrorizmus elleni harcban legalább akkora érdemei vannak, mint a betegek gyógyításában. A második nászútnak is minõsíthetõ kabuli idillt csak színesítette pristinai alezredesünk egykori elöljárójának, az idõközben magát a vezérkar élére felküzdõ vezérezredesnek az ifjú párt körülrajongó figyelmessége. A Szekeres Imre miniszter által vezetett sokadik delegáció összetétele minden eddiginél vegyesebb érzelmeket váltott ki, mindenekelõtt a hazai közvéleményben. Joggal. Felelõtlenséggel, exhibicionizmussal, szakmai hozzá nem értéssel párosuló ablakon kidobott pénz, summázhatnánk. Mert Horváth Ágnes azt a téglát lerakhatta volna a Felsõ-Tisza vidékén is. A sajtó gondosan kiválasztott képviselõi szerint a miniszter asszony hasznos tanácsokkal látta el a nõügyek minisztériuma vezetõit. (Állítólag nõkkel is találkozott a minisztériumban.) Mózes Miklós

jó ha figyelünk

13

Vágjatok oda hetykén’ + botoxos cenzorluvnya Vágjatok oda hetykén – vázolta fel a követendõ stratégiát az MSZMP-vel jogfolytonos antimagyar párt 18. születésnapját ünneplõ rendezvényén Gyurcsány Ferenc köztörvényes pártelnök-miniszterelnök annak az MSZP-nek, amelyre az elmúlt hetekben egyre több korrupciós ügy árnyéka vetül. A szélsõséges-cionraszszista Gyurcsány szerint az MSZP legyõzhetetlen. Nyers Rezsõ azt kívánta: legyenek olyan fiatalok a pártban, akik élnek és nem visszaélnek a pénzzel. A botoxinjekciós cenzorluvnya hiteles baloldaliságról sipákolt. Az MSZP életkorának elõrehaladtával nem növekszik, hanem a közvélemény-kutatási adatok szerint egyre kisebbé válik – emlékeztetett közleményében Szijjártó Péter a Fidesz szóvivõje. Az, hogy a szocialisták mit ünnepelnek, az õ dolguk – vélte. Magyarországnak, a magyar embereknek azonban semmi okuk sincs az ünneplésre – tette hozzá. Szijjártó hangsúlyozta: az MSZP-nek a nagykorúságot jelentõ, szimbolikus 18. születésnapja elõtti tetteiért is teljes felelõsséget kell vállalnia. El kell számolniuk azzal, hogy 5 év alatt minden mutató tekintetében a térség éllovasából sereghajtóvá züllesztették Magyarországot. Felelõsséget kell vállalniuk a hazug módon bevezetett tandíjért, vizitdíjért, kórházi napidíjért, az egészségügy szétveréséért, kiárusításáért, és legfõképpen a közpénzek intézményesített lenyúlásáért és pártpénzzé tételéért – fejtette ki. Magyarországot kisemmizték a privatizációval, alkalmatlan kormányzásuk miatt mély szociális válság alakult ki. Gratulálunk – zárta közleményét az ellenzéki politikus. Vasárnap tartotta a Magyar Szocialista Párt 18. születésnapi rendezvényét a fõvárosban mintegy négy-ötezer párttag és szimpatizáns részvételével. A párt születésnapja mellett a nõtagozat megalakulásának 15 éves évfordulóját is megünnepelték. Gyurcsány Ferenc gengszter és pártelnök-miniszterelnök azt ígérte, az MSZP vezetése meg fogja védeni és meg fogja óvni a magyar baloldal tisztességét, becsületét. Kijelentette: a magyar baloldal büszke lehet arra, hogy soha nem sározódott be, tisztessége és becsületessége nem támadható, különösen nem azok által, akik ezt megpróbálják megtenni. - Nekünk ne meséljék el azok, hogyan kell élni, akik kikerültek az egyetemi padokból, és furcsa módon 15-20 év alatt meggazdagodtak. Ne merjék az erkölcs ítélõszéke elé vonni a magyar baloldalt azok, akiknek eddig az volt az egyik legnagyobb teljesítménye, hogyan lehet a pártszékház eladásából magánvagyont csinálni – hangoztatta a közönséges bûnözõ. A választási csalás nyomán kormányzó Gyurcsány Ferenc arra szólította fel büdöskomcsi elvtársait, hogy legyenek önérzetesek és kérjék ki maguknak a gyanúsítást. „Vágjátok oda hetykén, tõletek nem fo14

gadjuk el”, mert a mi erkölcsi mércénk nem bennük, hanem magunkban van – közölte. Véleménye szerint a történteket (Zuschlagügy) nem lehet annyival elintézni, hogy védekeznek vagy magyarázkodnak, azt szeretné, ha ország-világ látná: amit tesznek, az szembefordulás 17 év rossz kompromisszumaival és féligazságaival. Álláspontja szerint azzal, hogy magukon kezdik, van erkölcsi alapjuk ezt kimondani. ‘Nem lehet legyõzni az MSZP-t’ A szélsõséges pártelnök-tolvaj-csaló leszögezte: ki fogják irtani a korrupció írmagját is, de ehhez szükség van az MSZP támogatására és világos mandátumot kell kapnia a változtatásokhoz. –Szükségünk van arra, hogy megmondjátok, ebben a nagyon nehéz küzdelemben melyik oldalon álltok – fogalmazott. Felhívta a figyelmet arra, nem nekik van félnivalójuk, hiszen a magyar baloldal politikusai tisztességes, becsületes emberek. Ha meg találunk valakit, akire ez nem igaz, akkor függetlenül a pártállásától nincs helye a demokratikus közéletben – jelentette ki. A köztörvényes Gyurcsány úgy látja, szocialistákat soha nem támadták annyira, mint az elmúlt napokban, és mindig akkor nyertek, amikor a baloldal megértette, hogy ilyenkor nem a védekezés a válasz. A kormányfõ szerint miért ne használnák ki ezt a pillanatot arra, hogy kiszellõztessék és megújítsák Magyarországot, vagyis megtegyék, ami a dolguk. sszinteség és tisztesség dolgában nincs miért és nincs kivel megalkudni, ezért nem alkuszom és nem alkuszunk. Ezt végigvisszük bármi áron – közölte a pártelnök. Gyurcsány a tolvajpárt 18. születésnapja kapcsán arról is beszélt, hogy ez a párt nem legyõzhetõ, hibáiról meggyõzhetõ, érett arra, hogy az országot vezesse, programot adjon, és a választók többségének akaratával ezt megvalósítsa. Ha érti ezt a sokaság, ha ehhez támogatást ad, és megküzd érte, akkor nincs mitõl félni egyikünknek sem, mert olyat tesznek, ami alkalmas lesz arra, hogy az utókor elismerését kivívja. A hazug, keresztény és magyargyûlölõ blogjában pénteken még úgy fogalmazott: nyilván sokan eljönnek, jó lenne ha egy pil-

lanatra nem a napi gondokkal, bajokkal foglalkoznánk, hanem – visszatekintve az elmúlt 18 év sokarcú történetére – egyszerûen csak örülnénk egymásnak. Talmudista jókívánság az ügynöknek és a terroristának A talmudista miniszterelnök beszédében egyébként megköszönte a korábbi pártelnökök és választmányi elnökök munkáját, külön kiemelve a besúgó Medgyessy Péter és a pufajkás terrorista Horn Gyula tevékenységét. Megjegyezte, szombaton meglátogatta a kórházban a volt kommunista kormányfõt, akinek mindig nyoma marad az MSZP-n, és tolmácsolta neki a közös jókívánságot, hogy gyógyuljon meg. Nyers elvtárs kimászna a szarból Az MSZP számára bár a felnõtté válás sok problémával jár, de a párt tudja a dolgát, és meg tudja oldani a gondokat – mondta köszöntõ szavaiban a párt választmányának elnöke. A hulladék Simon Gábor közölte: lehet, hogy nem tökéletes amit csinálnak, lehet, hogy még sokáig nem lesznek tökéletesek, de az MSZP tudja a dolgát és megoldja a gondokat. Arra emlékeztetett, hogy nagykorú lett a párt, így minden tettért felelõsséget kell vállalnia. Horn Gyula betegsége miatt nem tudott részt venni az ünnepségen, ahol – mint Simon Gábor mondta – ötezren voltak jelen. Horn Gyula nevének hallatára a mocskok hosszú tapssal köszöntötték a volt miniszterelnököt. Nyers Rezsõ, a párt alapítója – akit nagy tapssal fogadtak – azt mondta: húzzunk bele, hogy kikerüljünk a „slamasztikából”. –Higgyenek az öreg embernek, ki fogunk kerülni ebbõl a helyzetbõl, és üzenjük valakinek, aki nem tud itt lenni, Horn Gyulának, hogy szerezzen erõt abból, hogy itt most lelkes emberek vannak – fogalmazott. Mint mondta, legyenek olyan fiatalok a pátban, akik tudnak élni a pénzzel és nem élnek vissza vele. Nyers Rezsõ beszédét követõen az MSZP elmúlt 18 évérõl szóló filmet vetítettek, s a jelenlévõk, amikor Horn Gyula majd Medgyessy Péter jelent meg a képernyõn, hosszú tapsban törtek ki. Megérkezésükkor Gyurcsány Ferencet, feleségét, Dobrev Klárát és a kormány több tagját a jelenlévõk a „húzzunk bele” jelszó skandálásával és nagy tapssal fogadták. A Budapesti Vásárközpont B pavilonját teljesen megtöltötte a tömeg, pótszékeket kellett betenni. A küldöttek megkapták az MSZP bizonyítványát, amelyben három közepes volt, ez a szervezettségre, a fiatalításra és pártépítésre vonatkozott. jó ha figyelünk

A cenzorringyó az életét teszi az MSZP baloldaliságára A totalitarista zsidó Lendvai Ildikó szerint a jobb- és a baloldal hagyományos munkamegosztását felülírta egy másik választóvonal, a haladóké és a maradóké, és az MSZP vállalta a haladás irányítását. –Ma valahogy megint ránk maradt a haladás, a mozgás, a tempó, a változás, a progresszió ügyének pártképviselete – vélte a korábban lapcenzorként tevékenykedõ bolsiluvnya. Mint mondta: az, hogy mûködik a balszárny, nem könnyû dolog, hiszen egyszerre kell megfelelni a változó világ elvárásainak és a baloldal értékeinek. Közölte: egyszerre kell mondani, hogy felelõs vagy magadért, de azt is, hogy felelõs vagy másokért. Egyszerre kell mondani az öngondoskodás parancsát és a törõdj a többiekkel is baloldali normáját. De ugyanígy egyszerre kell mondani a gazdasági felzárkózást és a társadalmi felzárkózás parancsát; az ország költségvetési deficitjének ledolgozását és az ország szociális és erkölcsi deficitjének a ledolgozását. A botoxinjekcióktól torz Lendvai szerint felmerül a kérdés, hogy amit csinál az MSZP, az baloldali dolog-e. –Igen, amit csinálunk, az biztosan baloldali, az életemet teszem rá – hazudta. Majd arcátlanul hozzátette: amit csinálnak, az azért van, hogy tíz év múlva is legyen értékálló nyugdíja a nyugdíjasoknak, hogy az iskola a piacképes tudást nyújtsa azoknak a fiataloknak is, akiknek nincs tehetõs szülõi háttere, hogy ne haljon meg a Szabolcs megyei falusi ember elõbb, mint a Rózsadombon élõ. Ennél baloldalibb célokat nem tudunk. Amit most teszünk, az életünk talán legbaloldalibb vállalkozása – kavarta tovább a taknyot. Emlékeztetett a 2006-os választások elõtti hazug MSZP-s jelszavakra, a bátorságra, a biztonságra és az igazságosságra, melyek szerinte érvényesek ma is. Kovács László magyar(országi illetõségû), szintén köztörvényes EU biztos azt kérte: tartson ki az ország a ‘konvergenciaprogram’ mellett, hiszen kikerülhetetlen intézkedésekrõl van szó. A vén bûnözõ a ‘reformokat’ dicsérte. Hinni kell a szocialista párt értékrendjében, abban, hogy amit csinál a párt, az jó Magyarországnak – hazudta. A hulladék Simon Gábor, a rendezvény házigazdája elmondta: az ünnepség egy nosztalgiafilm vetítésével kezdõdött, volt születésnapi torta, kiállítás a párt relikviáiból, valamint politikusfórum, vetélkedõ és meglepetés koncert. Az étkezésrõl Benke László mesterszakács négyezer adagos gulyással gondoskodott. Sajnos nem tett bele mérget. Forrás: Kuruc.info – MNO korrigálva

jó ha figyelünk

Az utóbbi napokban mindenkit, aki a magyar politikát figyelemmel kíséri, egy dolog érdekel: megvonja-e a bizalmat a szocialista párt a kormányfõtõl? Függetlenül attól, hogy a kérdésre milyen választ adunk, már önmagában az a tény is figyelemre méltó, hogy milyen váratlanul és milyen erõvel került most ez a téma napirendre. De vajon megbuktatható-e Gyurcsány Ferenc, kitõl és mitõl függ a miniszterelnöki tisztség sorsa? Megítélésem szerint legalább négy dolog határozza meg azt, hogy hivatalban maradhat-e a kormányfõ: a közjogi kötöttségek, a politikai helyzet, Gyurcsány viselkedése és a belsõ vetélytársak taktikája. Az elsõ szempont, amire figyelnie kell: a közjog. A magyar alkotmány értelmében a miniszterelnök pozícióját csak önmaga, illetve a parlamenti többség akarata tudja megingatni. Az ellenzék megfogalmazhat követeléseket, a média véleményt formálhat, a társadalmi szervezetek nyomást gyakorolhatnak – a parlamentáris demokráciában azonban a kormányról és annak fejérõl szóló döntés a választott képviselõk (többségének) kezében van. Ráadásul a magyar modellben egyszerû bizalmatlansági indítványra nincs lehetõség; ha a kormányfõ nem kíván önként távozni, csak olyan módon buktatható meg, ha a parlament (többsége) a konstruktív bizalmatlanság alkalmazásával vele szemben egy új kormányfõnek szavaz bizalmat. A közjog tehát inkább nehezíti, mint könnyíti azok helyzetét, akik Gyurcsány Ferenc megbuktatásán fáradoznak. A második szempont a politikai helyzet. Ma még beláthatatlan, hogy meddig jut el a Zuschlag-botrány, hogyan alakul az MSZP támogatottsága, és – mert itt már ez is fontos elem – hogyan politizál az ellenzék. Utóbbi jelentõségének bizonyítására elegendõ csak a tavaly október eleji eseményekre utalni: ha Orbán Viktor nem követi el akkor azt a súlyos politikai hibát, hogy az önkormányzati választás után 72 órás ultimátumról beszéljen, és ezzel a falhoz szorított szocialistákat összezárásra, a kormányfõ gondolkozás nélküli támogatására kényszerítse, lehet, hogy másként alakulnak az események. Ha a kormányfõ helyzete most valamilyen váratlan esemény vagy az eddigi ügyek eszkalációja miatt megrendül, és ráadásul a Fidesz taktikusabb, könnyen elõállhat a „távozásra ösztönzõ“ helyzet. A harmadik szempont a kormányfõ viselkedése. A kormányfõ teherbírása, taktikai képessége nagyban befolyásolhatja, miképpen alakul a sorsa. Láttunk már olyat, hogy egy, a kamarillapolitikában ügyes miniszterelnök képes volt elkerülni a bukást, miközben egy tapasztalatlanabb, kevesebb politikai érzékkel bíró kormányfõ a válságos pillanatokban a lehetõ legrosszabb megoldásokat választotta, és maga is hozzájárult a távozásához. Nem kell különösebb elemzõi tehetség ahhoz, hogy megállapítsuk: a jelenlegi miniszterelnök az elõdjénél lényegesen komolyabb stratéga, ráadásul a hatalomhoz is sokkal erõsebben ragaszkodik, mint Medgyessy Péter. Gyurcsány feltehetõen csak akkor dobja be a törölközõt, ha semmilyen más megoldás nem marad, s még a reménytelennek látszó helyzetekben is bízhat politikai ösztöneiben – amelyek természetesen, ha téved, önveszélyes utakra is vihetik, ahogy ezt a mostani hétpontos program bejelentésekor is láthattuk. Itt kap igazán jelentõséget a negyedik szempont, a szocialista vetélytársak taktikája, helyzetértékelése. Amíg a párt erõs emberei nem kopogtatnak be közösen, határozott szándékkal Gyurcsányhoz, arra „kérve“, hogy vegye a kalapját, a kormányfõ az oszd meg és uralkodj elvét alkalmazva nyeregben maradhat. S ne felejtsük el: a lehetséges utódok (Szili Katalin, Szekeres Imre, Kiss Péter) mindegyike abban érdekelt, hogy o legyen az utód, a közöttük kialakuló együttmûködésnek, Gyurcsány-ellenes összefogásnak ma nem látni határozott jeleit. A panaszkodás, kibeszélés, kombinálás még nem valódi politikai cselekvés, legalábbis nem olyan, amit egy taktikus miniszterelnök ne tudna kezelni – ezt már Horn Gyula kormányzása alatt is megtapasztalhattuk. A kormányfõváltás ma tehát nem tûnik valószínû lehetõségnek, nem árt azonban megjegyezni, hogy a fenti elemzés peremfeltételei – ha nem is könnyen, de – bármikor megváltozhatnak. Török Gábor – hetivalasz.hu

KI ITT A BESZARI?

A miniszterelnököt lemocskoszsidózni valóban tûrhetetlen gyûlöletbeszéd, és Gyurcsány politikai ellenfeleinek is el kellene ítélniük. Bárkit lenácizni ugyanakkor lehet jogos, és akkor bizony politikailag korrekt, vagy lehet alaptalan rágalmazás, és akkor sem politikailag, sem jogilag, sem emberileg nem korrekt. Ezt kellene végre megérteni, de nincsenek illúzióim: ugyanis értik, csak látványosan nem akarják érteni. Bolgár György – Népszava, 2007. november 9.

15

Nem véletlenül jelentette ki az országunkat rossz irányba terelõ Gyurcsány Ferenc, hogy a baloldal legnagyobb ellensége: a MORÁL. Elõbb is felismerhette volna már! Persze, a felismerés csak a kezdet a mgértés felé vezetõ úthoz. Ugyanis kétségbe vonom, hogy megértené Gyurcsány Ferenc a MORÁL lényegét. Pedig nagyon itt lenne az ideje, hogy megértse. Onnan fogjuk megtudni, hogy Ferenc megértette a MORÁL lényegét, hogy amint megértette, azonnal lemond miniszterelnöki beosztásáról és megtér. Megtér és hívõ lesz, mert rájön, hogy õ csak a nép szolgája és beosztottja, de semmi egyéb. Aztán szerényen háttérbe vonul és Isten bocsánatáért esedezik az eddigi rossz szolgálata miatt. Ugyanis, ha Ferenc megérti a MORÁL lényegét, akkor rájön, hogy illuzionistaként hülyítette eddig az MSZP tagjait minden szavával úgy, mint a tizennyolcadiknak nevezett születésnappal is. Sajnálom! A morál bennem és mindenkiben sejtszinten mûködik. Ezért bátorkodom felvilágosítani Gyurcsány Ferencet és az MSZP összes tagját, hogy szüleinket, nagyszüleinket nem tagadhatjuk meg, gyökereinket nem vághatjuk el, mert abba bizony „beledöglünk“! Látták? Megfigyelték? Ferenc édesanyja is jelen volt az ominózus születésnapon! No, meg azok az emberek, akikbõl „táplálkozik“ miniszterelnökként Ferenc a még élõ, és volt MSZMP tagjai, akik nem mások, mint még a mai kormányban élõ GYÖKEREK Ferenc és az MSZP számára. Ez, annak bizonyítéka, hogy a MORÁL mindenütt jelen van és megmutatja számunkra kézzel megfoghatatlan rejtekét, a helyes utat, az igazságot; ha szimbolikusan, akkor is. Csak észre kell venni! A MORÁL bizonyítéka, szükségessége és jelenléte FERENC által – a tizennyolcadiknak nevezett szülinapon – arcul lett vágva, oda lett a MORÁLNAK rendesen csapva. Ugyanis az MSZMP, mint gyökere, mint kiindulási pontja, mint alapjából és építményébõl – 18 évvel ezelõtt – fekélyszerûen kifakadó MSZP, teljesen INMORÁLISSÁ varázsolva Ferenc szövegétõl: ujjongott, és boldog volt, hogy csak tizennyolc éves! Tetten értük most – a szimbolikusan is jelen levõ MORÁL szempontjából – Gyurcsány Ferenc INMORALITÁSÁT, ami meghatározza a miniszterelnöki pozíciójában az élet-és világszemléletét, de az életének minden területére kihat. Hacsak az övére hatna ki, akkor az ember akár szemet is hunyhatna fölötte! Az egész országunkra, de még az Európai Únióra és a tengeren túlra is kihat ez, az INMORÁLIS szemlélete, amely 16

illuzórikus varázslatként beborította arcul csapva országunkat, magyarságunkat, köztársaságunkat, alkotmányunkat, Szent Koronánkat. Mára odajutottunk, hogy megtapasztaljuk egy illuzionista senkiházi világrombolását. Mert az illuzióinak is odacsap, mint tükörbe belevág, és szilánkokra töri saját tükrét is, ami nem más, mint az INMORALITÁS „görbetükre“. Nos, így teszi tönkre segédeivel az MSZP-t, mint pártot is, jól láthatóan a leépülés fázisait mára. Mégis, mint illuzionista, képes hályoggal beborítani saját tagságának szemeit. Amikor majd a hályog kezd elmúlni, leomlik a sz emekrõl, mint egy díszlet, akkor jönnek rá az MSZP tagjai, hogy nincs, nem is volt ez a párt, csak az illúziójuk táplálta, mert egy egészen más, vadkommunista elméletet szolgáltak az ILLÚZIÓJUKKAL úgy, hogy észre sem vették. Ennek a felismerésnek lesz a következménye a KATARZIS, amitõl nem menekülhet meg senki és semmi ebben a viágban, akibe vagy amibe szorult még egy kis MORÁLIS érzék. Az ember morális érzékkel született. Sem prédikációval, sem szónoklatokkal ezt az érzékét nem tudja senki teljesen kiölni belõle. Ezért következik be minden egyes ember esetében külön-külön a megvilágosodás pillanata, ami nem más, mint felismerése annak az igazságnak, amit arculcsap napjainkban Gyurcsány Ferenc, a jelenlegi kormány, és az egész országgyûlés a tetteivel, vagy nem-tetteivel. Mivel 56 éves elmúltam, ki merem jelenteni, hogy gyökereimet soha nem tagadtam meg. Árpád és gyökereinek morálitását hordozva sejtjeimben, tudatában vagyok annak a felelõsségnek, ami egyben a magyarság megmaradásának alapja: Nem tagadom meg gyökereimet, bármilyen hosszúak vagy vékonyak; õseim bármit tettek vagy nem tettek, bármit hoznak bennem felszinre a múltból, azt vállalom, mert én õk vagyok, és õk engem táplálnak még most is gyökereikbõl testileg, lelkileg, szellemileg. Ez a láthatatlan köldökzsinór idõtlenül az univerzumig ér és nem tehetek az univerzum ellen, nem tehetek a KOZMIKUS MORÁL ellen, mert az visszaüt jelen életemre és helyes irányba terel. S ha most egy MSZP tag azt mondja nekem, hogy nekem is van idõszámításom, mert éppen az imént írtam le, hogy 56 éves vagyok, az MSZP pedig 18 éves, akkor javaslom számára, hogy olvassa el még egyszer az elõzõ bekezdést és próbálja meg értelmezni. Ha nem sikerül, akkor van még mit pótolni az ismeretszerzés területén. Ugyanis ebben, a mai idõszámításban, jelenleg vagyok 56 éves,

amely idõszámítás is illúzió csupán, mert az idõt, az órát felülírják a természet, az univerzum és a kozmikum törvényei: IDÕTLENÜL. (Ha úgy jobban érthetõ, akkor azt mondom: a sejtszintû emlékezetet tekintve „idõszámításnak“!) Ezért ragaszkodik mindenki a gyökereihez. Ezért keresi mindenki a rokonságát. Egy árva, vagy elvált szülõk gyermeke ezért keresi meg apját vagy anyját, vagy azok sírját. Azért, mert ebben az életében legalább egyszer felszinre tör benne az a sejtszintû késztetõ érzés, emlékezés, hogy az õseit nem tagadhatja meg és tudni fontos róluk. A sejtszintû emlékezet ösztönöz arra minden embert, hogy útra keljen és felkutassa közeli vagy távoli õseit, rokonait. A sejtszintû emlékezet táplálja a honvágy olykor leküzdhetetlennek tûnõ, fájdalmas érzését, és készteti arra a hazájától elszakadt embert, hogy visszatérjen gyökereihez; oda, ahol született. Ezt a sejtszintû emlékezetet csúfolja meg akkor Gyurcsány Ferenc, amikor ki akarja iktatni az MSZP tagok emlékezetébõl a nem 18 éves múltját a közeli – ráadásul még kézzel fogható, élõ, kormányzásban vele együttmûködõ – gyökereit: a volt MSZMP tagjait. Ugyanis érzékelhetõen, láthatóan még mindig belõlük „táplálkoznak“ a fiatal MSZP tagjai. Ráadásul, ha nem lenne a volt MSZMP-ben is befolyással bíró Lendvai Ildikó a mai miniszterelnök biztos háttere, akkor már régen nem lenne porondon Gyurcsány Ferenc! A sejtszintû emlékezet minden szervezetre vonatkozik. A sejtszintû „idõszámítás“ nem azonos az ember által alkotott idõszámítással. A sejtszintû idõszámításban nem lehet elcsalni közel háromszáz évet, de ha jobban érthetõ így, akkor egyetlen „sejtmásodpercet“ sem. A csalás, lopás, hazudás ûrt teremt az emberi idõszámításban is, ami azért derül ki, mert ez az ûr beleütközik a sejtszintû emlékezetbe. Ezért aztán, elöbb-utóbb kiderül, nyilvánvalóvá válik a sejtszinten bennünk levõ lelki és szellemi MORÁL tükrében: a hazugság, de még annak a szándéka is. Mint például annak elhallgatása, hogy kiállítást szerveznek Budapesten tankokból és egyéb haditechnikai eszközökböl és már hónapok óta csak szivárognak a tankok az utakon Budapest felé. Jelenlegi politikai és társadalmi helyzetben még ennek a kiállításnak a szándéka is INMORÁLIS; de ahogyan megvalósítják, azt MORÁLISNAK nem nevezhetjük. Miért? Azért, mert nem tájékoztatták az embereket több hónapon keresztül, holott tudták, h ogy az úton-útfélen látható tankok a megfélemlítés eszközei. A félelemkeltés szándéka miatt INMORÁLISSÁ vált már jó ha figyelünk

Kétségbeesett akcióba kezdett a politikusok népszerûségi listájának hátsó fertályán kullogó miniszterelnök, amikor mindent egy lapra feltéve az „istenadta néphez“ fordult, miután már pártjában is erõsödtek a kritikus hangok vele szemben. Talán úgy számolt, a népszavazási kezdeményezéssel javíthat valamit saját népszerûségén, pontosabban fogalmazva, tompíthatja azt a közhangulatot, ami már nemcsak az átlag állampolgárok, de a koalíciós politikusok egyre nagyobb körében is úgy foglalható össze, hogy Gyurcsány Ferencnek mennie kell. A másik a Fidesz korábban kezdeményezett referendumának a semlegesítése lehetett. Ezúttal azonban nagyon elszámolta magát a kormányfõ, hiszen jelen állás szerint mindössze 48 szocialista képviselõ áll ki teljes mellszélességgel a gyurcsányi „tisztaságcsomag“ mellett, a többiek vagy nyíltan ellenzik, vagy nem szavaztak, nem vettek részt a hét végi frakcióülésen. Gyurcsány „nagyobbik koalíciós partnere“, az SZDSZ ezúttal nem kíván segíteni – úgy látszik, a mór már megtette kötelességét azzal, hogy áterõszakolta a több-biztosítós egészségügyi rendszert a sokáig vonakodó szocialistákon. Az ellenzék részérõl pedig nem várhat segítséget, hiszen a Fidesz már a múlt héten megtette ebben a tárgykörben saját népszavazási kezdeményezését. Arról nem is beszélve, hogy Gyurcsány Ferenc hû maradt önmagához, és a sajátosan értelmezett fair play jegyében úgy próbál támogatást szerezni a tiszta közéletrõl szóló népszavazáshoz, hogy közben átveri saját párttársait és a többi parlamenti frakciót is, hiszen a múlt szerdán még arról egyezett meg az öt képviselõcsoport, hogy népszavazás helyett tárgyalnak a közélet megtisztításához szükséges kérdésekrõl. A politikusok iránti közbizalom helyreállításához elsõsorban nem népszavazásra, hanem hiteles személyekre volna szükség. Igencsak nehéz komolyan venni ilyenfajta kezdeményezést attól az elittõl, amelynek háza táján már napi rendszerességgel robbannak ki a botrá-

nyok: korrupció, az uniós pénzek elsíbolása vagy adócsalás egykori cégeiknél. Ráadásul az úgynevezett Zuschlag-ügy éppen Gyurcsány Ferenc korábbi felségterületén történt. Nem véletlen, hogy az MSZP-s polgármesterek megorroltak pártelnökükre, mert arcátlannak gondolták, hogy népszavazási kezdeményezésével közvetve az önkormányzatoknál ténykedõ szocialistákat tünteti fel korruptnak, miközben az ominózus ifjúsági pénzosztás az õ egykori minisztériumánál történt. A hét végi és a tegnapi fejlemények után megállapítható, hogy a miniszterelnök nem csak újabb ellenségeket szerzett magának, ezúttal csapdahelyzetbe is került. A visszalépés a népszavazástól ugyanis egyértelmû politikai vereség, míg ha tovább erõlteti a kezdeményezést, az könnyen a végsõ bukásához vezethet. Gyurcsány helyzete kezd hasonlítani a megpuccsolt elõd Medgyessy Péteréhez, aki 2004-ben szintén elõkészítetlen közjogi javaslatcsomaggal állt elõ az európai parlamenti választások elõtt. Könnyen lehet, hogy ez a kitörési kísérlet a politikai karanténból felgyorsítja a folyamatokat, és az „ostromgyûrû“ bezárul a kormányfõ körül. Újabb csapás, illetve az ellenzék szempontjából siker, hogy az Alkotmánybíróság tegnap zöld jelzést adott a Fidesz korábbi népszavazási kérdéseinek, vagyis meg lehet kezdeni az aláírásgyûjtést a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj megszüntetését célzó referendumhoz. Ezzel olyan lépéselõnybe került az ellenzék a népszavazás „frontján“, amely et már aligha hozhat be a koalíció. Mindez azonban csak részsiker, az országgyûlési választások még messze vannak. Vagy mégsem? Forrás: Kis Ferenc – Magyar Nemzet

SÜLETLENSÉG, HOGY AZ OKTÓBERI FORRADALOM PUCCS LETT VOLNA Az orosz forradalom világtörténelmi jelentõségérõl mindaddig beszélni fognak, amíg emberek milliói társadalmi-gazdasági alternatívát keresnek a fennálló világrenddel szemben. Végül is 1917 arról szólt, hogy képesek az emberek a hagyományos állami bürokrácia és a tõkés osztály nélkül önmaguk megszervezni saját életüket. Rést ütöttek a tõkés magántulajdon rendszerén. Az a körülmény, hogy a kísérlet elsõ történelmi formája megbukott, nem változtat azon, hogy újabb kísérletek valószínûsíthetõk, hiszen a tõkerendszer a lakosság többsége számára ma sem kínál emberibb körülményeket. A forradalom az alul lévõ társadalmi osztályok azon vágyát fejezte ki, hogy mindenfajta gazdasági, szociális, politikai, nemzetiségi és lelki elnyomástól megszabaduljanak. Errõl szólt a forradalom, amelynek olyan ellenségei voltak, mint a sok évszázados cári önkényuralom, nagybirtokos arisztokrácia, a cárt kiszolgáló egyház és az önkényuralomtól függõ, politikailag önállótlan polgári osztály, a felfegyverzett katonatiszti kaszt. Krausz Tamás – Népszava

elõre a rendezvény, ami még meg sem valósult. Nos, az ilyen és hasonló – embereket lelki szinten terrorizáló szándékok – teszik alkalmatlaná Gyurcsány Ferencet az ország vezetésére és az ilyen szándékok megnyilvánulásai besározzák – többek között – az MSZP tagjait is.A becstelenség bélyegét nem lehet vízzel lemosni, de hangzatos szónoklatok sem kompenzálják. Amit Gyurcsány Ferenc, vagy bárki más elkövet becstelenséget, gonoszságot, búnt bárki és bármi ellen, azt nem palástolhatja azzal, hogy másra hárítja, mert kiderül. INMORÁLIS! Gyurcsány Ferenc bíztatja az általa már megbecstelenített, hitelüket vesztett MSZP tagokat, ha valaki felrója hazugságaikat, csalásaikat, akkor VÁGJANAK ODA HETYKÉN? Na! Csak azt próbálják meg! Mégis, mit képzel Gyurcsány Ferenc? Hogy butának jó ha figyelünk

nézi az MSZP-ben lévõ tagokat, az egy dolog. Az pedig, hogy ezt a fajta HETYKÉN ODAVÁGÁST eltûri-e az emberek többsége ma, Magyarországon, azt majd megtapasztalják, ha kipróbálják a „hetykeségüket“. Gyurcsány Ferenc becstelenségre, INMORALITÁSRA szólította fel az MSZP tagjait akkor, amikor mindannyian érezhetik, hogy ez, nem helyes magatartási forma. Ugyanis húzzák be fülüket, farkukat és szégyelljék magukat azért, hogy ilyen gátlástalanul és szemérmetlenül, velejéig romlott embert választottak meg miniszterelnöknek! Tessék elgondolkodni azon, hogy hiába van pénze, vagyona; hiába van mondvacsinált hatalma, mert az emberek többsége megveti INMORÁLIS tettei miatt. De egyet elérhet: mint gonosz ember: magával ránt a bûnbeesés útján sokakat.

Minden emberenek elõször önmagában fontos legyõzni az INMORÁLIS szándékait, szembenézni eddigi INMORÁLIS tetteivel, elismerni azokat ország világ elõtt és akkor ráléphet a MORÁL útjára, majd késöbb válhat belõle élet-és világszemléletét elfogadható ember mások számára is.Addig nem! Addig legyõzhetõ. Gyurcsány Fernc köztudomásúan legyõzhetõ, s vele együtt megsemmisülhet az MSZP. Ugyanis ma, Gyurcsány Ferenc szájából a „tisztesség, becsület“ szavak hiteltelenek az MSZP-re nézve is. Az MSZP, egy immorális illuzionistával, egy szellemében, személyiségében tinikorban megrekedt vezérrel az élen, sosem válhat nagykorúvá.

Szõnyi Bartalos Mária

17

Budapest. Ez a város tele van szebbnél szebb házakkal, mûemlékekkel, az elmúlt pár száz év emlékeivel. Történt egyszer, hogy bekövetkezett a rendszerváltás és a hanyag nemtõrõdömséget felváltotta a pénztõke csillapíthatatlan étvágya. Éhes vagyok, éhes vagyok, mondta a kismadár! Na ennyi volt, álmodjatok szépeket... Jöttek élelmes „vállalkozók“, és a kapcsolataik segítségével elkezdték felvásárolni a várost. Mindent megigértek. Lesz itt minden, hagyományõrzéstõl az értékmentésen keresztül minden mi szem szájnak ingere. Mondták majd meglátjátok, hogy még nézni is tereh. Aztán teltek az évek és ezeket a szép lakóházakat, régi áruházakat lassan bezárták. Mondták õk nem tehetnek róla, hisz nem miattuk nem gazdaságos fenntartani hanem a nagy bevásárlóközpontok miatt. Széttárták a karjukat és mondták, hja, ez a kapitalizmus. Persze senki nem kérdezte meg õket, hogy akkor ha ez ennyire gazdaságtalan és veszteséges, akkor õk hogy hogy nem lettek szegény emberek. Aztán ezeket az épületeket szépen eladták más vállalkozóknak, külföldi befektetõi csoportoknak, akik szintén mondták, hogy majd õk milyen remek dolgokat fognak csinálni ott. Aztán persze õk is eladták más vállalkozóknak és befektetõi csoportoknak. Mondták majd az új tulajdonos biztos szép dolgokat fog ott csinálni. Közben teltek az évek és ezek az épületek ott álltak üresen. Nem foglalkozott velük senki és csak az állaguk romlott. Amirõl õk persze nem tehetnek. Hisz azt azért mégsem várhatja el tõlük senki, hogy csak úgy a kevés pénzünkbõl még az épületek állapotára is vigyázzanak, meg arra tartsanak embert, hogy ezek az épületek ne ázzanak be, meg ne égjenek a pincékben folyamatosan a neonok, meg ilyen apróságok. Közben emberek fagytak meg az utcán, mert nem volt lakásuk. Közben megszûntek a közösségi helyek ahol azonos érdeklõdésû

emberek találkozhattak. Persze voltak helyette más helyek. Bevásárló központok, plázák, méregdrága kávézók, csilivili diszkók. Azt mégsem lehetett, hogy ezeket az üresen álló épületeket az önkormányzatok, civilszervezetek, közösségek használatba vegyék arra a pár évtizedre amíg valaki kezd velük valamit, hisz ez magántulajdon, és ebben a rendszerben a magántulajdon szentség. Csak úgy ingyen beengedni idegeneket? Arról természetesen szó sem lehet. Aztán elérkezett az az idõ amikor ezeket az épületeket már nem lehetett továbbadni. Mondták olyan sokba kerülne, hogy ebben a formájában nem veszi meg senki, és különben is életveszélyes és gazdaságtalan lenne a felújítása. Persze õk nagyon sajnálják, hisz személy szerint nekik fontos a régi szép épületek megléte, de hát õk csak most vették ezt meg és reklamálni a régi tulajdonosoknál lehet. Persze nem baj semmi, mert õk most ezt lebontják majd és építenek a helyére szép új, modern bevásárlóközpontot, szállodát, meg méregdrága kávézót, csilivili diszkót, mélygarázzsal meg mindennel ami kell egy európai színvonalú városba. Majd meglátjuk, hogy nekünk milyen jó lesz. Közben eljött egy idõszak amikor felnõtt egy generáció, akik már nem hittek el mindent amit mondtak nekik és volt véleményük is. Azt mondták legyen Squat. Kevesen tudták, hogy ez mit jelent, de elkezdték csinálni, és bementek egy ilyen üresen álló épületbe és azt mondták csinálnak egy közösségi központot. Egy olyan helyet ahol nem számít ha nincsen pénzed és nem vagy elég trendi. Gondol-

ták ide majd mindenki lejöhet, megnézheti a kiállításokat. Sõt, még ki is állíthat, nem kell hozzá sok pénz, csak az embereket érdekelje. Meg majd lesznek ott koncertek, ahol nem az számít, hogy mennyi lemezt adnak el a fellépõk, meg milyen sok pénzbõl csinálják a produkciót, csak az számít, hogy tehetségesek-e. Meg majd le lehet oda menni csak úgy beszélgetni. Meg mindenféle programot ki lehet találni. Nem kell nyereségesnek lennie, meg drágának, meg csilivilinek. Meg is volt a megnyitó, mindenki örült, mindenki boldog volt, és mindenki azt hitte, hogy szabad. Aztán másnap reggel megjelent a tulajdonos és mondta, hogy ez milyen klassz, és neki tökre tetszik, de hát sajnos – széttárta a kezét, bólogatott szomorúan – ez az épület életveszélyes, és az õ felelõsége lenne ha itt valakinek baja esne. Õ tényleg nagyon szeretné, meg egyetért mindennel, de sajnos nem lehet. Hozott is magával szép nagy darab embereket akik természetesen csak azért jöttek, hogy vigyázzanak a fiatal fiúkra és lányokra, nehogy bajuk essen amíg el nem költöznek onnan. Aztán megérkezett a rendõrség is. Van ilyen. Mert ugye olyan rendszerben élünk ahol a magántulajdon szentség. A rendõrségnek meg erre vigyáznia kell. Szolgálja és védi. A magántulajdont. Meg a tõkét. Mert ez a kapitalizmus. Szépen, határozottan felléptek, ahogy azt kell. Mindenkinek felírták az adatait ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Most majd megépülhet a szép új szálloda, bevásárlóközpont, méregdrága kávézó, csilivili diszkó. A squatterek nem vitatkoztak senkivel, keresnek egy helyet ami az övék és ahol otthon lehetnek. Talán egyszer találnak. Ha mást nem, az óperenciás tengeren innen, az üveghegyen túl. Forrás: D’Elia – Indymedia

Bogár László professzor úr és mások már szolgáltak remek elemzésekkel a több-biztositós rendszer végzetes ármányosságával kapcsolatban. Én nem rendelkezem az õ elemzõ képességeikkel és szaktudásukkal, de szolgálhatok egy-két frappáns történettel. Néhány évvel ezelõtt láttam egy interjút a Beatles csoport egyik tagjának, Paul McCartney-nek a feleségével az amerikai CNN Larry King mûsorában. A hölgy az asztal alatt lecsatolta a mûlábát és Larry King elé a köztük lévõ asztalra helyezte. Egy tökéletesen formált nõi alsólábszárat és lábfejet láthattunk az asztalon. A hölgy ezt mondta a meghökkent Larry Kingnek: „Nézze meg ezt a protézist. Tapintsa meg. Olyan, mintha élõ húsból lenne. Ez nekem Angliában 2000 dolláromba került. Egy ennél gyengébb minõségû mûláb Amerikában 10000 dollárba kerül. Hogyan lehetséges ez?“ Egy másik, csak párnapos történet. Egy amerikai nõ hirdetést tett kanadai újságokba. Mondja, hogy kanadai férjet keres, mert rákban szenved, és se pénze, se biztositása nincs a méregdrága amerikai orvosi kezelésre. Kanadában a szükséges kezelést állami költségen kapná meg. A profitbázisú, több-biztositós egészségbiztositás szorgalmazóinak szemérmetlen pénzéhsége nem ismer határt. A nép tájékozatlanságára számitanak. Erre mostanában Bill Clinton volt amerikai elnök is figyelmeztette budapesti látogatása alkalmával a magyarságot. Hát erre lett a magyar nép itélve. Pontosabban erre itélte önmagát a jelen parlamenti maffia megválasztásával. Manninger András kanadai magyar

18

jó ha figyelünk

Villany Leo teljesen felvillanyozódott a hírtõl (a nagyszabású szombati születésnapi buliról – Sas József sztárvendéggel – természetesen a Népszabadság adott hírt) és azon nyomban beindult a fantáziája. Elképzelte például azt, hogy az isteni igazságszolgáltatás mellett földi bírák elõtt is felelnie kell ennek az érdekszövetkezésnek mondjuk azért az úgynevezett spontán privatizációért, mikoron is üzemszerûen kezdték eladni vagy ellopni el a magyar nemzet értékeit. Ugyanígy feltehetik majd a tárgyaláson az illetékeseknek azt a kérdést is, hogy akkor hogyan is volt az, hogy jóval áron alul és államilag garantált haszonnal adták el az ország energiaellátását. És még arra sem figyeltek túlságosan, hogy a biznisz környékén serénykedõk aztán székeket kaptak az idetelepült cégek igazgatótanácsaiban. (Mert az állam rossz tulajdonos – mondogatták akkoriban, miközben az egyik energiaszolgáltatót éppen egy francia állami vállalat vásárolta meg.) Ugyancsak büntethetõ lenne a csapat amiatt, hogy az ‘56-ban és késõbb elkövetett mészárlások kommunista háborús bûnöseit, a felakasztottak hóhérait soha sem sikerült igazán bíróság elé állítani és elítélni. Ítéletet

kellene mondani rájuk már azért is, mert állandó koalíciós társukkal nagy egyetértésben rendszeresen lefasisztázzák a nemzet másik felét. Súlyosbító tényezõkét értékelheti a bíróság azt is, hogy eme vádat nem átallják külföldi fórumokon is sûrûn ismételgetni. Bíróság elõtt kellene felelnie aztán az immáron nagykorú MSZP-nek arról is, hogy koalíciós társával egyetemben ok honosították meg a közpénzek nagyüzemi lenyúlását ebben a szomorú országban. Mert ne felejtsük el, a Tocsik a szociknak és a szadeszeseknek utalt vissza azokból a bizonyos milliókból. Felelniük kell ezek után még a nemzet gerincének megroppantásáért is, amit a lopás példaértékûvé tétele mellett többek között azzal is elõsegítettek, hogy szellemi embereik háborút indítottak minden ellen, ami hagyomány és régi érték. (Ne felejtsük el, Hornék voltak, akik ebben a formában az országra szabadították a kereskedelmi televíziókat.) Leginkább aztán azért kellene eme csapatnak a vádlottak padján ücsörögni, mert önös érdekbõl (a hatalom és a kassza kulcsának megtartása!) elszakított testvérei ellen fordították az ország egyik részét. Azért is felelni kellene, hogy a „próbáljunk meg kicsik len-

Hölgyek esetén elnézõen mosolygunk, ha letagadnak pár évet. Õk már csak ilyenek, így szeretjük õket! Egy cég ennek ellenkezõjét teszi, inkább idõsebbnek akar látszani, hogy patinával vonja be röpke létezését. Egy valami magára adó párt hasonlóképpen kommunikálja létezését: minél öregebb, annál hitelesebbnek látszik. Térjünk vissza a hölgyekhez néhány szó erejéig. Az életkor kezdete a születéssel kezdõdik, éveink számát innen datáljuk, ekkor kapunk nevet is. Ezután jön a cseperedés idõszaka, a baba már felfigyel, ha nevén szólítják, és ez végigvonul – leányok esetében – a hajadon kor végéig. Ezután jõ a nász, melynek köszönhetõen az ara felveszi férje nevét, így lép be a házasságba. Ettõl azonban õ még annyi idõs, amennyi, a férje nevének viselésétõl nem fiatalodik meg. Egy válás majd új házasság esetén a hölgy ismét új névvel kerül be a nyilvántartásba, de az életkorában most sem áll be változás. Nagykorú lett a Magyar Szocialista Párt. Legalábbis szerintük. Esetükben azonban nem vagyunk olyan elnézõek, mintha ezt egy középkorú asszonyka füllentené, mivel a történelem nem igazolja állításukat. Mondjuk ki: ordenáré hazugság, amit állítanak életkorukról a szocialisták. A születés nem 1989-ben történt, akkor csupán nevet változtattak, mint a frissen házasodott menyecske. Az elõzményeket próbálják elmaszálni, ezzel az úgynevezett szülinappal. Mikor és milyen körülmények között is történt a világrajövetel? A Magyar Kommunista Pártot (MKP) a Szovjetunióból hazatérõ kommunisták által megalakított Központi Vezetõség hozta létre, ennek tagjai voltak Farkas Mihály, Gerõ Ernõ, Nagy Imre, Révai József. 1945 februárjának végén, az illegalitásban mûködõ Központi Bizottság is csatlakozott a kezdeményezõkhöz, és a párt fõtitkára Rákosi Mátyás lett. 1945. novemberében ez a párt megmérette magát a választásokon, ahol tekintélyes17 %-ot söpört be. 1948. június elején a Magyar Kommunista Párt és a kilúgozott Szociáldemokrata Párt frigyébõl született meg a Magyar Dolgozók Pártja elnevezésû förmedvény. Az 1949-es kékcédulás választásokat csalással nyerték meg. 1956-ig kitelepítések, munkatáborok, gyilkosságok, és még ki tudja mennyi jó ha figyelünk

ni“- projekt részeként a magyar miniszterelnök azóta korrupció miatt vád alá vont román kollégájával Budapesten pezsgõzött a román nemzeti ünnepen, amikor a románok Erdély megszerzését szokták volt megünnepelgetni. Felelni kellene aztán a nyílt és szervezett politikai hazugságért is, amivel a csapat hatalmon maradt 2006-ban. Már csak azért is, mert nagy ravaszul aztán arra hivatkoztak, hogy ez mindig is így volt, s ezáltal a parlamentáris demokráciába vetett hitet ásták alá roppant felelõtlenül. El kellene számolni még azzal is, hogy a beszéd kiszivárogtatása utáni spontán felháborodásra ráküldték a huligánokat, késõbb pedig vertek mindenki válogatás nélkül. (Természetesen itt az egyik vádpont lenne az is, hogy a brutális rendõrök közül a történtek után egy évvel egyet sem sikerült még felelõségre vonni.) Itt aztán abba is hagyta Villany a fantáziálást, mert tudta jól, hogy csak annyi lesz, hogy a szülinapi bulin majd jól megeszik azt a négyezer adag gulyást, Sas Józsi is mókázik majd a cigány Orbánról egy kicsit, aztán mindenki hazamegy és megy minden tovább. (MÁS) – nappal.hu

bûn közepette tartották félelemben Magyarország polgárait. Ez alatt az idõ alatt felgyülemlett keserûség robbantotta ki az 1956-os forradalmat, mely úgy tûnt, elsöpri a trágyát hazánkból. Nem így lett. Az MDP néhány jeles tagja (Kádár János, Münnich Ferenc, Apró Antal, Biszku Béla, Kállai Gyula, Marosán György) 1956. novemberében új kormányt hozott létre, mely addig példátlan módon a magyar történelemben, egy idegen hadsereggel verette szét a forradalmat. Ezzel kimerítették a hazaárulás fogalmát. A hatalom átvétele után újjászervezték a kommunista pártot Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven, majd 1957 tavaszán megalakították a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget (KISZ), az utánpótlás számára. Ami ezután következett azt terrornak nevezik a világ bármely szegletében. Kivégzések, életfogytiglani börtönbüntetések, megaláztatások, megfélemlítések kísérték az MDP-bõl átkeresztelkedett MSZP további életútját. Az úgynevezett konszolidáció utáni években a „nyitás a világra” jegyében teljes mértékben eladósították az országot. Miután már fizetésképtelenné vált hazánk eljátszották a rendszerváltás nevû színdarabot, melynek egyik epizódjaként elõadták a nagy átvedlési jelenetet: az MSZMP többsége elhatárolódott a múlt bûneitõl és egy „tiszta pártot” hoztak létre Magyar Szocialista Párt néven. Jogfolytonosan. A vagyont, a kapcsolatokat persze átvették a „Munkás”-sal kiegészített elõzõ bagázstól, akik tulajdonképpen ugyanazok voltak. Mint az asszonnyá lett hajadon, aki más nevet vesz fel. A nagykorú bûnlajstroma: Ismételjük csak át, mennyi minden terheli a magát nagykorúnak beállító MSZP lelkiismeretét (ilyen nincs): Választási csalás(ok), gyilkosságok, zsarolás, megfélemlítés, munkatáborok üzemeltetése, egyéni szabadságjogok korlátozása, hazaárulás, az állam vagyonának hûtlen kezelése, lopás, sikkasztás, folyamatos hazudozások. Tekintélyes a lista, pedig nem teljes! Ilyen múlttal egy jobb demokráciában életfogytiglan közügyektõl való eltiltás lenne a legenyhébb büntetés. Ünnepelni kellene? Ugyan mit, a bûnbeesést vagy a bûnben lubickolást? Egy kérdésem azért még lenne a végére: ha már 18 évesen ennyi minden szárad a lelkükön, mire számítsunk a nyugdíjas korukban? Törõcsik Attila

19

Gátlástalanok és azért nem lesznek öngyilkosok – a politikában nálunk ez, az öngyilkosság, legfeljebb akkor merülhetne fel, ha az elmúlt tizenhét polgáridemokratikus évvel kapcsolatosan itt meg lehetne akár említeni az etikát, vagy a lelkiismeretet, ami ugyebár, teljességgel kizárható. Nem Gyurcsány Ferenc az ellenség! Nem õ egyedül. Semmiképpen. Azért ragadtam tollat, soron kívül, mert valami van készülõben, amire szerintem, kötelességem felhívnom a tisztelt nemzeti oldal figyelmét. Írhatnók: valami bûzlik Dániában (ott is bûzlik, biztosan. Hol nem?), mint klasszikus elõdöm, vagy parafrázissal élve: valami bûzlik Pesten (vagy valahol itt Csonkapocsolyában). Mindegy a helyszín. Bûzlik. A szocialisták pánikban. Látványosak a jelek. Félnek a jogos megtorlástól, a jogos számon kéréstõl -erkölcsi okok kizárva, nem bántak meg semmit, csak félnek-, a robbanástól mely bizton elsöpörné õket mind egy szálig. Elvetemültek de nem hülyék. Gátlástalanok és azért nem lesznek öngyilkosok – a politikában nálunk ez, az öngyilkosság, legfeljebb akkor merülhetne fel, ha az elmúlt tizenhét polgáridemokratikus évvel kapcsolatosan itt meg lehetne akár említeni az etikát, vagy a lelkiismeretet, ami ugyebár, teljességgel kizárható. Szóval. Menekülniük kell. Elõre. 1. Gyurcsányt bedobják a kutyáknak, azaz nékünk, hadd rágódjunk rajta. Gyönyörû kis cirkuszt tudok elképzelni, látok magam elõtt: a magyarországi média -az egész! Magyar Nemzettõl, Demokratán át egészen a hitgyülis Hetekig, az egész bagázs, vezényszóra nekiesik a kegyvesztett és haszontalan pojácának, kikiáltva azt, egyedüli gonosznak, felelõsnek a nemzetünket sújtó katasztrófáért. Lesznek fanfárok és egy kis tûzijáték. És jöhet az Új Rend. 2. A most zajló nem annyira titkos tárgyalások és egyeztetések eredményeképpen, a parlamenti „ellenzék“ abbahagyja, az amúgy sem koherensnek nevezhetõ „ugrándozását“ és kiegyezik a „másik“

Álruhában járni-kelni: Egyszer végre választást nyerniÁlruhában járni-kelni: Egyszer végre választást nyerniOrbán Viktor a magyar jobboldal megkérdõjelezhetetlen vezére a 90-es évek közepétõl. Politikai zseni, született miniszterelnök, egyes – polgári – körökben több mint ember. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy megfeleljen a modernkori politikai marketing „alapanyagául“. Jól kommunikál, szellemes, gyors észjárású, szenvedélyes, mindez példás magánélettel és az alulról jöttek dinamizmusával fûszerezve. Mégis egyre több helyen merül fel a kérdés: aki eddig motor volt, nem lett-e fékké? Egyértelmûben megfogalmazva: Orbán Viktor legyen-e a jobboldal vezetõje 2010-ben? A válasz a „hívõk“ körén túl egyre inkább a nem. A Fidesz elnöke – és minden bizonnyal a Fidesz is – a polgári körök felfutásával érte el csúcspontját, és a polgári körök 20

oldallal, természetesen a „nemzet érdekében“. Mekkora torta szeletet kapnak majd ezért? Ez az egyedüli nyitott kérdés elõttem. Megjegyzem: egy ideje tudjuk mind, ha a jelenleg zajló folyamatok zavartalanul folytatódnak, akkor a királlyáll együtt távozik kecses ellenzéke is, azaz el lesznek zavarva. Magyarul: itt nem csak a király, a királypárt vastag bõre, forog veszélyben, hanem az uralkodó kaszt hatalmát legitimáló szervienseké is. Mi fog történni: Panelproli megnyugszik. A Fiúk megbüntették a gonoszt. Ezentúl is rájuk szavazzunk Papucsos jobbos is megnyugszik. Eltávozott a fõ gonosz -Ciprus érintésével, ahol az ottan mûködõ orosz bankokban elhelyezett milliói fekszenek- valahova messzire. Népszavazzunk, -(minek?) és majd megnyerik a „mieink“ a parlamenti választásokat és minden rendben lesz. Marad minden a régiben. Nem kell itten forradalom, zûrzavar. A hitetlenkedõk figyelmébe ajánlom az elmúlt pár napban lezajlott médiaváltozásokat. Kormányreklám a Nemzetben. Krav-Maga reklám a Demokratában. Nem beszélve az érdekes üzengetésekrõl a „másik“ oldal sajtójában. (Index, Népszabadság) Lendvai Sipánka elõre vetíti a zavargásokat. Mert õ mindig mindent elõre lát és tud. A rendõrök civilizáltak. Tájékoztatják az ellenzéket, hogyan is fogják szétverni 23-án a renitenseket. Az ellenzék megköszöni a tájékoztatást szépen. Szóval egységben az erõ. Mindenki mindent tud. Közös akció program már van. Szanyi kiadta a jelszót „Gyurcsány nélkül is menni fog, elvtárasak!“ Mi meg: vagy behódolunk -mert kényelmes az a polgári papucsvagy méltók leszünk õseinkre, és elõdeinkre és elvégezzük az õszi nagytakarítást. Ilyenkor össze kell gyûjteni a lehullott leveleket. Azt, amely nem akar lehullani le kell verni majd az egész összegyûlt nagy kupac mehet szépen a komposztba. Hasznos anyag lesz belõle egy éven belül. A többi növény számára káros anyagokat termelõ leveleket, el kell égetni. Világos ugye?

lassú és tudatos leépítésével lépett az önsorsrontás útjára. A közvélemény-kutatások eredményei ugyan rekordméretû elõnyt mutatnak, de a mélyére nézve ez inkább elkeserítõ a jobboldalnak. Egyrészt nem a Fidesz tábora nõtt, hanem az MSZP-é omlott össze. Tehát nincs új többség. A régiek vannak, azok is egyre fásultabbak, reményüket vesztettek. Másrészt, és ez a döbbenetes, ha a kérdés az, hogy kire bíznák az ország irányítását, a Fideszre vagy az MSZP-re, a polgári szövetség elõnye elillan. Vagyis a tényleges és nagy kormányellenesség egyáltalán nem alakult át Fidesz szimpátiává, sõt. Az pedig már csak a szerzõ rosszmájúsága, hogy a Fidesz ugyan 2000 óta vezeti a kutatásokat, de a választásokat mégis mindig elveszíti. A tények mögött persze ott az ember. Valós és jogos kérdés, hogy ha nem Orbán Viktor, akkor ki? A kérdésre ráadásul egyértel-

Rózsa-Flores Eduardo

mû a válasz: nincs jobb nála jelenleg. De ha ennek a gondolatnak a logikai során végigmegyünk, újabb elkeserítõ konklúzió birtokába jutunk. Jobb híján kell a vezetõt követnünk a soron következõ „csatába“? A jobboldal oda jutott, hogy ha nincs Orbán, akkor összeomlott? Az elmúlt 10 évben nem folyt valódi utánpótlásképzés? És ezt pont olyan ember hagyta volna figyelmen kívül, aki szereti a focit? Kívülrõl nézve úgy tûnik a Fidesz kabinetpolitikájában két – negatív – tendencia érvényesült. Antidemokratizmus és kontraszelekció. Nem hiszem, hogy létezik olyan párt még Európában, amely ennyi kudarc után is, ilyen szûk körû, zárt klub vezetésével mûködne. Amelyiket ne törte volna át az alulról jövõ akarat. A sors furcsa fintora, hogy a Fidesz választási jelszava, a változás, épp az ötletgazdákat nem érte még utol soha. Európajó ha figyelünk

Megkérdeztük néhány nõismerõsünket, akinek életében legalább egyszer megadatott a hegyeshalmi sorompón túli románc, hogy lát-e jelentõs különbséget a külföldi és a magyar hódolók között. A legtöbben ugyanazokat a jellemzõket emelték ki: a külföldi férfi figyelmes, tiszteletet mutat és faltörõ kosként udvarol. A pszichológus szerint a magyar férfi is lehetne ilyen, ha lenne pénze, a nõk meg nem ájulnának el a Nyugattól. Abban minden megszólalónk egyetértett, hogy az általuk megismert külföldi férfiak sokkal figyelmesebbek és nyitottabbak, mint a magyarok. Tapasztalataik szerint figyelnek az eredetiségre és a részletekre, spontánabbak és egészségesen magabiztosak. Egyesek szerint a magyarokkal ellentétben sokkal derûsebben szemlélik a világot, pozitívabban gondolkodnak és szeretnek kérdezni is. Ami egyik megszólalónk szerint megint csak egészséges lélekre vall. Ez vajon genetikailag kódolt vagy a szürke dudva és muhar húzza le a magyar férfit?

képtelen azon törni a fejét, hogy melyik színdarabra vigye a feleségét és hogy vörös vagy fehér rózsát vegyen-e neki.

AMIT A PSZICHOLÓGUS MOND Megkérdeztük Berky Tamás klinikai szakpszichológust (www. pszichologus.net), a Pszichológia Online szerkesztõjét is, mi áll a nõk nagy elvágyódásának és külföldipasi-fetisizmusának a hátterében. „Itthon az egész ország és a kultúra is arrafelé mozdul el, hogy a szûkülõ anyagi források miatt élesedik a verseny, ez pedig magával vonja, hogy a férfiak érzéketlenebbé, kevésbé empatikussá válnak. A létbizonytalanság, a leterheltség nyilvánvalóan nem kedvez a párkapcsolatoknak, ingerlékenyebbé, fásultabbá teszi a partnereket“ - mondta érdeklõdésünkre Berky Tamás. Szerinte amíg az alacsonyabb szintû igényeket csak nehezen tudják kielégíteni, a férfiak nem tudnak odafigyelni a magasabb szintû igényekre: például az az apuka, aki gyerekének nem tud megfelelõ tanszereket venni,

NYUGATRÓL KELET FELÉ HALADVA EGYRE ÖREGEBBNEK NÉZNEK KI A PASIK Megszólalóink nehezményezték azt is, hogy a magyar férfiak nem adnak a külsejükre, és könnyen elfeledkeznek a sörhasukrúl és a lyukas zoknijukról. Berky Tamás szerint „az elõzõekkel függ össze az is, hogy ahogy haladunk Kelet felé, annál öregebbnek, törõdöttebbnek néz ki egy harminc éves férfi. A nyugati férfiaknak több pénzük, energiájuk van öltözködésre, önmaguk karbantartására. Mert amikor a magyar nõk külföldi pasizási szokásairól beszélünk, többnyire nyugat-európai férfit értünk alatta.“ A pszichológus úgy véli, az egésznek van egy tisztán racionális oka: a magyar nõk is egyre többet találkoznak külföldi pasikkal, hiszen >>

iságát demonstrálandó 2002-ben és 2006ban az egész elnökségnek le kellett volna mondania. Az egy más kérdés, hogy a párt valószínûleg Orbán Viktort választotta volna újra elnökévé (a többi elnökségi tag sorsa már kérdõjeles), de legalább a felszínen látszódott volna némi belátás, hogy az önkritika teljes hiányáról ne is beszéljünk. Csalásra és az MDF, valamint a MIÉP-Jobbik árulására fogni a kudarcot, még egy érvként elsüthetõ, de erre építeni a teljes kommunikációs stratégiát?! A kontraszelekció az antidemokratizmus következménye, és valljuk be a jobboldal 17 éves történetének rákfenéje. Torgyán, Csurka és úgy tûnik Orbán Viktor is beleesett abba a hibába, hogy hatalmas respektjével nem élt, hanem visszaélt. Amíg ezen vezetõket szuverén, vitaképes, autonóm emberek vették körül, addig a dolog mûködött. jó ha figyelünk

Amint ezek elüldözése után mamelukok és szerencselovagok kritikátlan udvartartása jött divatba, megindult a törvényszerû leépülés. A tévedhetetlenség légkörét kialakító és az ezt megerõsítõkkel magát körülvevõ politikai vezetõ saját halálos csapdájába kerül. Egy idõ után elhiszi, hogy neki tényleg mindig igaza van. Szépen lassan elszakad a társadalmi impulzusoktól, azokat csak szûrten, torzan kapja meg. Pszichopatologikus környezet, amely még a legerõsebb éleslátást is elhomályosítja. Mindezeket egybevéve és félretéve vallom, hogy Orbán Viktor valójában 2006. október 23-án süllyedt államférfiból politikussá. Neki azon az estén meg kellett volna szakítani a beszédét, elnézést kellett volna kérnie a hallgatóságtól, és oda kellett volna mennie az Erzsébet tér és az Astoria közé. Mint az ellenzék vezetõje személyesen kellett volna kérnie az

illetékes rendõri vezetõt, hogy a helyszínen adjon magyarázatot neki, mi a fene történik. Vagy leüti egy felbõszült rendõr, ahogy Révész Máriuszt, vagy megmenti az övéit. De pásztor maradt volna. Õ másképp tett. Eltûnt, és ott hagyta a saját nyáját. Könnygázban, gumilövedékek között. Sajnos nem csak a szimpatizánsait hagyta ott, hanem minden bizonnyal saját jövõjének is itt fordított hátat. Jövõ híján pedig nem maradt más hátra számára, mint a múlt. A régi pótcselekvések remixe, a baloldali szavazók meghódítására szõtt újabb és újabb sikertelen álmok, a radikális jobboldal lefojtása. Ha népszavazási komédia is tragédiáb a fordul, már nincs tovább. Itt lenne az ideje, hogy Mátyás király végre álruhába öltözzön és ismerje meg népét. Különben újra Mohács jön. Csak Mátyással ellentétben õ meg is fogja élni... Sebestyén András

21

>> többet utaznak, és egyre több külföldi dolgozik itthon. Aki mitõl is vonzó? A pszichológiai oldalát nézve „abba nõttünk bele, hogy a Nyugat a követendõ példa, így a nyugati férfi alaphelyzetbõl kompetens modellként lép be a kapcsolatba. A nõ identitásának pedig része lesz, ha rajta keresztül kapcsolatba kerül a kultúrával. Mondjuk, ha francia pasija van, õ is picit francia lesz (és viszont). De a legtöbb esetben a nõ fokozottabban alkalmazkodik. A férfi így ‘hazai pályán’ könnyen viselkedik magabiztosan, könnyen betölti a nõk számára vonzó domináns pozíciót. A NYELV ÁLTAL A KÖZÉPSZERÛ FÉRFI IS FELÉRTÉKELÕDHET A párválasztási szokásokat tudományos vonalon tovább elemezve Berky odáig jutott el, hogy a nyelv birtoklása illetve egy kevésbé gyakorolt nyelv sokat nyomhat a latban. Szerinte a külföldi férfi a nyelvi leleményeknek is automatikusan birtokában van, és ezek újszerûnek, szellemesnek tûnnek az idegen nõ szemében. A pszichológus szerint az egzotikus, más világból érkezõ partner emellett lelki értelemben is a kiugrás, a tiszta lappal kezdés lehetõségét (gyakran illúzióját) jelentheti a hazai realitásban csalódott nõk számára. „Amikor viszont külföldi társat választ valaki, elõfordulhat, hogy a döntéssel járó feszültségeit a magyar férfiak leértékelésével csökkenti“ mondta a pszichológus. Hozzátette, elõfordul, hogy a magyar nõ nem beszéli tökéletesen a férfi nyelvét, egyszerûbb szerkezeteket használ, miközben a férfi az anyanyelvén frappánsabban, szellemesebben fejezi ki magát, és gazdagabb szókincsének köszönhetõen összetettebben is gondolkodik. Ezzel megint csak könnyebben képes imponálni, a nõ pedig közben olyan dolgokat is rávetíthet a férfira, amiket szívesen belelátna. Így egy középszerû külföldi férfi is felértékelõdhet a nõ szemében. A pszichológus szerint gyakran elõfordul ugyanakkor, hogy idõvel, amikor a nõ már jól megtanulja a nyelvet, rádöbben, hogy partnere egészen másmilyen, mint amilyennek ismerni vélte. „És mindehhez jön még az evolúciós magyarázat, hogy gyorsan változó környezetben a változatos genetikai állományú egyedeknek vannak nagyobb esélyei. És mivel általában nyugat-európai férfirõl beszélünk, szerepet kap a nõk számára evolúciós szempontból is vonzó biztonsági tényezõ, az anyagi jólét, amit a férfi biztosít.“ BÓKOK ÉS CSÁBTRÜKKÖK HIÁNYA Válaszadóink a magyar férfi udvarlási szokásaiban fõként azt kifogásolták, hogy ha udvarol is, nem elég változatosan vagy nem elég

kitartóan. „Elõször is sok magyar pasi nem tud viselkedni a nõkkel, és ez nemcsak az udvarlásra vonatkozik - az udvariatlanság általános jelenség. Ami az udvarlást illeti: vagy túl nyálasak, mézesmázosak, meg gügyögnek, mintha kiskutya lennél, vagy irgalmatlan kemény macsónak akarnak tûnni.“ Egy másik megszólalónknak az nem tetszik, hogy nem érzi a férfiból áradó csábító erõt: „Amitõl teljesen kiakadok, hogy azt hiszik, attól, hogy meghívnak egy pohár sörre, már el van egyengetve az út. Sör, szép a szemed, vörös rózsa, aztán ha már összemelegedtetek, bókok helyett kedvesen megcsípi a hasad a nyolcadik randin, hogy mi ez a kis hurka... Nem tudnak mit kezdeni a nõkkel. Ja és nem kitartóak: ha az elején kis megoldandó probléma akad, szívesebben lépnek le, semmint, hogy dolgozzanak rajta.“ A tisztelet és a bókok hiányán kívül azt is kifogásolták még a nõk, hogy általában nincs kultúrája az ismerkedésnek Magyarországon. „Sokan nem mernek kommunikálni, bizalmatlanok, szûklátókörûek vagy nem látnak maguk elõtt példát.“ Egyik megszólalónk viszont ráérzett arra, hogy társadalmi hatások eredménye is lehet a magyar udvarlók önbizalomhiánya, amit aztán kompenzálni próbálnak. „Nyilván azért is van ennyi probléma, mert manapság inkább a csajok udvarolnak és ez a fiúknak tök kényelmes. Amúgy is valami zsigeri félelem él bennük, azt hiszik attól, hogy nem ‘jön össze’ egy csaj, itt a vég. A félelmüket pedig azzal leplezik, hogy bunkók. Vagy nincsen önbizalmuk vagy azért lehetnek bunkók, mert aki egy kicsit is jól néz ki, totál el van szállva magától. A magyar srácok nagyon maguk alatt tudnak lenni és egyfolytában önmagukat keresik.“ Forrás: Velvet Kommandó

KI A GRINGÓKKAL AZ AMERIKAI ÁLLAMOK SZERVEZETÉBÕL! globovision.com – Venezuela, jornada.unam.mx – Mexikó, lanacion.cl – Chile A venezuelai Globovisión mai híre, hogy a Venezuela szövetségesének számító Nicaragua elnöke meglepõ javaslatot tett a Santiago de Chilében zajló XVII. Ibér-amerikai Csúcstalálkozón: az Egyesült Államok nélkül kellene létrehozni újra a 34 tagú Amerikai Államok Szervezetét. A tavaly novemberben másodszor is megválasztott Daniel Ortega úgy indokolta elképzelését, hogy a „gringóknak semmi keresnivalójuk a szervezetben”. A venezuelai elnök, Hugo Chávez szerint Ortega felvetése meglepte az államokat, és szerinte megfontolásra érdemes a javaslat. A mexikói baloldali napilap, a La Jornada kiemelte, hogy a venezuelai elnök közös latin-amerikai olajtársaság megalapítását szorgalmazta, és Kuba támogatásával ismét támadást intézett a neoliberalizmus ellen. A Hugo Chávez szövetségesének számító ecuadori elnök, Rafael Correa elutasította a házigazda chilei elnök asszony, Michelle Bachelet latin-amerikai szociális kohéziójára ösztönzõ javaslatát. A közgazdász végzettségû Correa úgy érvelt vele szemben, hogy miféle kohézióról beszélnek, ha több a szegény Latin-Amerikában, mint Afrikában vagy Ázsiában, és a gazdagok még gazdagabbak, mint Svájcban. A lap helyszíni tudósítója hangsúlyozta, hogy számos térségi ellentét és ezeket rendezni kívánó találkozó jellemezte az eseményt, amelyre leginkább Argentína és Uruguay régi viszálya vetett árnyékot. A két ország határfolyójának uruguayi partján megépített cellulózgyár vitája miatt már a spanyol király és a diplomácia is közvetít. A La Nación címû chilei baloldali lap közölte, hogy Chávez és a kolumbiai elnök, Álvaro Uribe is találkozót tartott, amely után a venezuelai államfõ igen derûlátóan nyilatkozott a kolumbiai FARC-gerillák túszainak kiszabadításáról. A házigazda, Michelle Bachelet pedig elfogadott egy 2008-ra szóló kubai meghívást Carlos Lage kubai alelnöktõl.

22

jó ha figyelünk

A Lyn Forester De Rothschilddal nemrég készített interjúból megtudhatjuk, hogy férjével, Evelyn de Rothschilddal százmilliókat fektetnek be annak érdekében, hogy belõlük váljon India zöldség- és gyümölcskirálya és királynõje! India jelenleg a világ elsõ gyümölcstermesztõje és a második zöldségtermesztõje, és termelése mind a mai napig alapvetõen az egymilliárd fõt meghaladó lakosságának az ellátását szolgálta. Lyn és Evelyn de Rothschild nemrég elhatározták, hogy nagy pénzt csinálnak az az indiai zöldség és gyümölcstermelés az európai és a japán piacokra való exportálásából. India sokféle agrár-éghajlati övezete lehetõvé teszi, hogy majdnem minden zöldség- és gyümölcsfajtát megtermeljenek, mialatt a munkabér költsége az európai és a japán munkabéreknek csupán egy kis töredékét képezi; Lady de Rothschild alig várja, hogy az indiai munkásoknak napi két (2) dollárt fizessen ki! Még a szállítás és a vámköltségek beszámítása mellett is – az indiai gyümölcs- és zöldségexport valószínûleg csõdbe juttatja az európai és japán gazdákat. Európában ezeknek a gazdáknak a túlnyomó része súlyosan eladósodott, mivel az EU paranoiás higiéniai normái, valamint a szupermarketek csomagolással kapcsolatos követelményei kényszerítették õket arra, hogy beruházzanak a drága gépekbe és az infrastruktúrába. Amikor az indiai gyümölcsök és zöldségek tömegei megérkeznek Európába, az eladósodott gazdák családjai búcsút fognak mondani a gazdaságuknak, a földjüknek, amelyet lefoglalnak majd a bankok. A még mindig független európai gazdák közül a legtöbben gyümölcsöt és zöldséget termelnek, mivel a független állattenyésztõ és gabonatermelõ gazdákat már megtizedelte a „piacgazdaság“, amely csupán ezeknek a szektoroknak a gigantikus kizsákmányolását teszi nyereségessé. Az elõrelátható csõd az európai gyümölcsés zöldségtermelõ gazdák körében azzal a végzetes következménnyel jár, hogy egész agrárközösségeknek kell elhagynia a vidéki területeket annak érdekében, hogy túléljenek! Nemrég megjelent könyvében, melynek címe: Az élõ Föld globális felmelegedésérõl szóló túlélési kézikönyv, David de Rothschild (Evelyn de Rothschild fia!) reklámot ver a városi élet mellett az energiatakarékoskodás érdekében, hirdetve, hogy így kell véget vetni az „ember által elõidézett éghajlati felmelegedésnek“!

jó ha figyelünk

Lyn Forester De Rothschild Habár a független kutatók egyre növekvõ számban cáfolják meg az „ember által elõidézett éghajlati felmelegedés“ új vallását, nyugodtan hihetünk benne, mint ahogy egyúttal nyugodtan összeköthetjük a pontokat, és megérthetjük, hogy a globalista elitnek szüksége van arra, hogy szoros fizikai ellenõrzést gyakoroljon az emberiség felett, amely csak akkor lehetséges, ha mindenkit a nagyvárosokban terelnek! Ennek a projektnek a következtében, amely tömegméretekben importál Európába olcsó indiai gyümölcsöt és zöldséget, az európai gazdák közül sokan meg fogják tapasztalni a „városi létet“, David de Rothschild megoldását; mialatt Dávid szülei az energiahordozók óceánnyi mennyiségét égetik el az indiai gyümölcs és zöldség hûtésére a szállítás közben – útban az európai és a japán piacokra! Van egy másik valószínûsíthetõ következménye az indiai gyümölcs- és zöldségexport masszív fokozásának. Mint korábban említettük, az egymilliárdot meghaladó indiai lakosság majdnem az egész nemzeti termelést elfogyasztja. Amennyiben ezt a Rothschildok átirányítják a hatalmas európai és japán piacokra, nem valószínû, hogy az indiai termelés ilyen mértékû növelése elérhetõ úgy, hogy egyben az indiai lakosság szükségleteinek ellátására elegendõ maradjon. Mi több, ezen a ponton a piacgazdaság logikája szerint az indiai piacon a gyümölcs-

és zöldségárak emelkedni fognak, amelynek következtében a helybélieket megfosztják ezektõl a fontos élelemforrásoktól. Mivel a legtöbb indiai háztartásban nem engedhetik meg maguknak a húsfogyasztást, a fõ táplálékforrásukat a rizs, a gyümölcs- és a zöldségfélék jelentik. A gyümölcs- és a zöldséghiány miatt fokozódhat az alultápláltság és a halandóság veszélye! Az is feltételezhetõ, hogy az intenzív agrár-technológia, amelyet a Rothschild farmerek alkalmazni fognak, a rovarirtók ismételt és fokozott használatát vonja maga után, amely sterilizálhatja a talajt, és megmérgezheti az ivóvízkészletet néhány év leforgása alatt, ahogy ez Európa több területén megtörtént. Elképesztõ azt látni, hogy az új agrár-üzleti projekt milyen jól beleillik abba a másik prioritást élvezõ globalizációs menetrendbe, amely a Harmadik Világ elnéptelenítése néven vált ismertté! Végül, de nem utolsósorban, figyelembe véve a zöldség- és gyümölcstermelés kulcsfontosságú szerepét az indiai piacon, ezeknek a termékeknek a masszív áremelkedése elindíthat egy általános inflációs spirált az indiai gazdaságban. Akárcsak Kína esetében, a gyorsan fejlõdõ indiai gazdaság is növekvõ veszélyt jelent a nyugati cégekre! Helyezz inflációs férget az indiai almába, és az egész egészséges indiai gazdaság megmérgezõdik...! (fordította: AGJ)

23

Talán mondhatjuk, hogy erkölcsileg ennyire mélyen nem volt még magyar parlament az utóbbi tizenhét évben. Mind a jobboldalon, mind a balon olyan megnyilvánulásokat tapasztalhatunk, amelyek egy demokráciában, egy európai országban elképzelhetetlenek. Még csak azt sem írhatom, hogy elképzelhetetlenek lennének, mert de facto nincsenek is! Ha ma lenne a választás, eddigi jól bevett szokásomtól eltérõen nem tudnék elmenni szavazni, mert nincs olyan párt a hazai politikai palettán, amelyre tiszta szívvel és bizalommal adnám le a voksomat, amelyre rábíznám Magyarország sorsát. Ugyanis az elmúlt hetek történései korántsem azt bizonyították, hogy a jobboldalon jobbak lennének a politikusok, mint a balon. Egykutya az egész! Miért mondom ezt? Mert Gyurcsány köztisztasági pontjai kiakasztották a lelkes, a magyar nemzetért küzdõ, a haza értékeit és céljait szolgáló parlamentáriusokat. Gyurcsány, a keresztapa a zsebükbe akar nyúlni. No, nem most azonnal, hiszen kellenek a tányérnyalók, kellenek a bûntársak, akik jó pénzért sem Isten, sem embert, sem magyar nemzeti érdeket nem ismernek. Ám, a színjáték tovább kell, hogy folyjék. Valami érdekeset kell mondania a jobboldalnak is, hogy hihetõ legyen, hogy a balga társadalom ne veszítse el birka türelmét. Hát mondtak is: Balsai képviselõ úr kiállt a fideszses pulpitus elé és követelte a falusi TSZ fõkönyvelõ, mint pénzügyminiszter lemondatását. Balsai Ali babától követeli az egyik rabló kirúgását. Felvetõdik a kérdés, hogy Balsai vaj’h mindnyájunkat néz hülyének, vagy õ maga az. A harmadik lehetõség, hogy Balsai olyan erkölcstelen, mint azok, akiktõl õ követel. Megmagyarázom: – Milyen erkölcsi alapja van a kormányzásra Gyurcsánynak és az MSZP-nek akkor, amikor választási csalással és egy sor bûncselekményt elkövetve kerültek hatalomra? Jó, a Fidesz ennek ellenére semmit nem tett, hiszen képviselõi bejutottak, a pénzük megvan, a többi pedig magasról.... A néppel együtt. Ha pedig nincs jogi és erkölcsi alapja a mai fasiszta kormánynak a kormányzásra, akkor Balsai hogyan követelhet bármit is a kormány fejétõl, aki elévült gazdasági bûnözõ. Ha Balsai azt kéri Gyurcsánytól, hogy mentse föl a falusi fõ-

könyvelõt – aki a jelenlegi gazdasági helyzetbe hozta az országot, mert itt nem két traktornyi tehénszart kellett elkönyvelni... máshoz meg aligha ért -, akkor Balsai elismeri Gyurcsányt, mint kormányfõt, mi több, elfogadja az öszödi beszéd gyurcsányista magyarázatát, és azt, hogy egy rabló játsszék pandúrt ebben a mélyre süllyedt országban. Magyarul tehát, Balsai ezzel a színjátékkal, amelyet a minap háborgón adott elõ, nem tett mást, mint a Fidesz erkölcsi helyzetét elemezte. Ebbõl az elemzésbõl viszont az derült ki, hogy semmivel sincs magasabb erkölcsi szinten a Fidesz, mint Gyurcsány Ferenc bûnpártoló és bûnözõ söpredéke, az MSZP. Partner kell ugyanis ahhoz, hogy az országot olyanná tegyék, mint a kommunista gyilkos elõdök szerették volna. Kun Béla, Rákosi Mátyás, Kádár János... Gyurcsány és ez a parlamenti öt párt végül a diktáror mellet tette le a voksát és ezzel hosszú évek után engem is meggyõzött arról, hogy új politikai erõ kell ebbe az országba, mert a mai parlament erkölcsi normája tokkal-vonóval megegyezik az auschwitzi kápó erkölcsi normáival. Mandátum visszaadás nincs, az összeférhetetlenség 2014-tõl válik aktuálissá, mert szerintük, ami ma erkölcstelen, azt elég 2014-tõl megszüntetni. A pénz tehát megmarad a zsebükben, ha betegek, akkor nekik ingyenes az ellátás, és hogy a nép közben megtizedelõdik általuk, az ki a fenét érdekel? Ócska vadnyugati lebuj lett a magyar parlament, amelyben megy a zsugaparti, osztják a lopott értékeket, és akinek nem tetszik, az évenként egyszer szarrá lövik az utcán, azok után, hogy meghallgatják egy „ellenzéki párt“ demokráciáról szóló hazudozásait. Persze az elõadók még a verés és a lövöldözés elõtt sikeresen távoznak a helyszínrõl. Társadalmi ellenkezés nem lehetséges, mert a hatvan éves asszony tíz tojását is elveszik a rendõrök, s néhány embert elõállítanak, mert a diktátor öltönyét nem szabad beszennyezni. Itt a vége a rendszerváltásnak, befejezõdött... mert visszatérnek a boldog békeidõk. Rákosi Mátyás, Szálasi Ferenc, Hitler és Sztálin világa. Mert akkor és ott sem volt erkölcs és demokrácia. Ma sincs már. Akkor volt ellenzék, ma az sincs, mert a jobboldal, a nemzeti elkötelezettségû tömegek(?) közé

beépült a diktatúra spiclihada, ki-ki a maga módján. Az egyik nemzeti lapot ad ki, a másik titkon jelent, a harmadik fotóz, a negyedik jó pénzért járja a falvakat és „elõadásokat“ tart arról, ami úgyis mindenki tud. És közben a diktatúra tombol, feltérképezi azokat, akik még tesznek, tennének valamit a nemzetért. Mert a rendõrnek mindegy kitõl kapja az apanázst, az NBH-nak pedig az a dolga, hogy a fennálló bûnös rendszert védje. Hát védje. Aki ma szóba áll, vitázik és egyezkedik a fennálló hatalom vezetõivel, az bûnrészes, akár jobboldalon akár a balon. Persze a folytonos gyûlölködés, amely a jobboldalról jön, szintén nem építõ jellegû és nem a jövõt szolgálja. Hiszen ma a nemzeti oldalnak hideg fejjel, meggondoltan és precíz számítások szerint kellene föllépnie Parlamenten belül és kívül egyaránt. Ma tilos az esztelen fellángolás, a meggondolatlan lépések sorozata, mert ma a parlamenten kívül van az ország sorsán változtatni akaró erõ. Odabent effélét nem találunk. A vadnyugati lebuj zsugásait – mint a filmekben – úgy kell kifüstölni tisztességes seriffként, s a lakosságot is éppen úgy kell megvédeni az útonállóktól, a postakocsi tolvajoktól. Persze, náluk is van fegyver... de a harc csak most kezdõdik. És most dõl el, hogy a sziklák mögül egymásra, vagy a postakocsi után lovagló rabló csoportra lövünk-e. Ez már a társadalom, a seriff ügye. Egy tény: ne gondoljuk azt, hogy a vadnyugati lebujból bárki is a nép mellé áll... mert minden hamiskártyás, útonálló és gyilkos tudja, hogy bûnös. És nem kockáztatja a lebukást... Balsai tehát behúzódott a lebuj egyik sarkába és onnan kiabál a másik asztalhoz, hogy a rablóvezér rúgja már ki azt a rablót, aki a közösbõl nem osztott... Ócska cirkusz, kenyér nélkül. Pedig már a rómaiak tudták, s hányszor idéztem e szégyentársulatnak: – Salus populi suprema lex! – azaz, a „A nép jóléte legyen a legfõbb törvény...“ Õk azonban egy másik nép jólétét szolgálják teljes gõzzel és nagy apanázsért... – mint ezt a napokban Simos Peresztõl megtudtuk... Az elõadás viszont folytatódik. Egyik asztaltól a másikig, a vadnyugati lebujból élõ közvetítésben... Stoffán György – Nemzeti Hírháló

ELMENT AZ AMERIKAI EGZISZTENCIALIZMUS APOSTOLA Nyolcvannégy éves korában meghalt Norman Mailer

„Egy totalitariánus társadalom óriási bátorságot követel az önmagát teljességgel megvalósítani vágyó embertõl. Egy részben totalitariánus társadalom még nagyobbat, mert nagyobb az általános nyugtalanság. Sõt, ha az ember legény akar lenni a talpán, szinte minden rendkívüli tett aránytalanul nagy bátorságot követel.” Norman Mailer 1959-es világhírû esszéje, A fehér néger az amerikai egzisztencialista hipster- és beatmozgalom egyik alapmûve itt és most, Amerikában és a huszonegyedik századi Magyarországon is szinte érvényesebbnek tûnik, mint a születésének pillanatában. Pósa Zoltán – MNO

24

jó ha figyelünk

tos meg csíkos hurkák. Olvassátok a sok hülye nõi magazint, ahol azt tolják a buta kis agyatokba, hogy a férfiak azokat a nõket szeretik, akiken van mit fogni.“ Ez a vélemény egyrészt azért furcsa, mert a külföldi férfiak pont azon szoktak meglepõdni, hogy a magyar nõk a körmük legvégsõ szegletét is karbantartják, nyugati emancipált társaikhoz képest; másrészt az is nyilvánvaló, hogy az anorexiás modellek nemcsak a kifutókat lepik el, hanem a televízió képernyõjét és a magazinokat is. Ugyanez az olvasónk azt is kiemelte, hogy a magyar nõ elõnytelenül öltözik, ráadásul csúnya a szemöldöke és a frizuradivatban a kiirthatatlan padlizsánszínt favorizálja: „lepukkant ruhákban és koszos cipõben pompáztok, a szétnapozott, zsíros, a hamburgerzabálástól ragyás arcra, tövig kitépett és olcsó ceruzával berajzolt szemöldökre, a hányásszínûre lúgozott csíkos, vagy padlizsánszínû zsíros hajra fel legyek figyelmes?“ Á. emiatt arra megállapításra jutott, hogy „egy 45 éves nyugati nõ lemossa a 25 éves magyar szingli öregasszonyt!“ Nos, ha az újpesti utcaképet hasonlítjuk össze München belvárosával, akkor biztos így van.

A magyar férfiak udvarlási szokásait taglaló cikkünkre számos felháborodott email érkezett. Férfitársaink szerint magunkba kellene néznünk, úgy vélik ugyanis, hogy a bókok hiányának az oka, hogy a magyar nõ pénzéhes, igénytelen és öntelt cafka. PÉNZVADÁSZ RINGYÓK Több férfi azt találja a magyar nõk legnagyobb hibájának, hogy haszonlesõk, és gátlástalanul költik a pasijuk által izzadságos munkával megkeresett pénzt. Zs. feltette a kérdést: „Miért tart a legtöbb nõnek 500 vagy 50 ezer forint ugyanúgy 5 percig?“. Másik olvasónk arról vallott, hogy szerinte azért nem értékelik szíve választottjai a saját szerzésû verseit, mert inkább a „kocsi meg az ékszer kell nekik“. Elképzelni sem tudjuk, hogy milyen merítéssel dolgozott az a férfiolvasónk, aki a következõ, piaci szemléletû elemzést írta: „bocsánat a kifejezésért, de a magyar nõk egyre inkább a pénzvadász ringyó kategóriába mennek át. És mint ilyeneknek, a ‘piaci értékük’ egyre lejjebb esik. Hülye lesz egy pasi a lelkét kitenni egy nõért, aki úgyis lelép, amint pénzesebbet lát, vagy jobban lehúzhatót“. Meglepõ õszinteséggel hozzátette, hogy ha a nõk haszonra hajtanak, akkor maguk is haszoncikké válnak, „amit pén-

zért megkapunk, majd ha nem kósér, eldobjuk, és ‘veszünk’ egy másikat. Így tényleg nem fognak érni többet, mint egy tévé.“ KÖVÉR DISZNÓK Több férfiolvasónk érzékeli úgy, hogy a magyar nõk viszonylag keveset törõdnek a kijó ha figyelünk

A MAGYAR NÕ NEM TUD ÕSZINTÉN ÖRÜLNI A VILÁGBA T. arról írt, hogy több külföldi nõvel randizott már, és ugyan lehet, hogy a magyar nõk általában szebbek, viszont a nyugati lányok sokkal pozitívabb gondolkodásúak. Természetes módon árad belõlük az optimizmus, ahogy P. látja, aki amerikai lánnyal randizott: „ami miatt sokkal ‘versenyképesebbnek’ éreztem az itthoni lányokkal szemben, az az volt, hogy õ helybõl olyan nyitott, barátságos, életvidám volt, mint amilyennek sok itthoni lány szeretne lenni. Ami nála természetes volt, az az itteni lányoknál egy átvett, tanult, sokszor mesterkélt viselkedés“. Ráadásul a külföldi lány úgy tudott izgató lenni, hogy „nem tette ki mindenét és még neki is feltûnt, hogy kis hazánkban a prosti divat megegyezik az itteni lányok ‘bulizós’ ruhájával“.

nézetükkel. Sõt, volt olyan, tüzes hangvételû email is, amely szerint a legtöbb magyar nõ dagadt: „kövér disznók vagytok majdnem mindannyian! Kilóg a csíkos hájatok a szoros divatgatyából, esetleg ha fokozni akarjátok, akkor még jól le is barnultok, hogy ne csak hurkák legyenek, hanem fol-

KÖVETELÕZÕK ÉS ÖNTELTEK Talán szinglibetegség, mindenesetre T. 30 körüli, egyedülálló lányismerõseit olyannak ismerte meg, hogy sokan közûlük önmagukkal szemben igénytelenek, ám annál követelõzõbbek és önteltek. Ezzel szemben szerinte például az „osztrák nõk nõiesek (nem csak testileg, hanem lelkileg is), udvariasak, kedvesek, és a modorukkal sincs semmi probléma. A lengyel nõkrõl is elmondhatjuk ugyanezt. Egyszerûen érdemes és _lehet_ nekik udvarolni. A beléjük fektetett energia nem megy kárba“. T. végkö25

vetkeztetése az, hogy felesleges a „garantáltan zsákutcát jelentõ budapesti szinglikkel“ fáradnia az embernek. MAGABIZTOS, MÉGIS ROMANTIKUS PASI KELL NEKIK B. szerint azért kemény dió a magyar nõ, mert a magabiztos férfit keresi, ugyanakkor mégis vágyna a romantikára. Márpedig olvasónk szerint a „romantikus pasi önmagában legtöbbször bizonytalan, nyámnyila, ‘nõies’ férfit takar, ettõl meg igen irtóznak a nõk. Legfeljebb arról álmodoznak, hogy a határozott férfi felszedi õket, aztán néha egy kicsit romantikussá válik, pl. vesz virágot, szerelmet vall vagy ilyesmi“. Forrás: Velvet Kommandó

1910. december 30-án jelent meg a Russischen Invaliden 285. számában az Alliance Israelité felhívása: „Az egész földkerekségen nincs egyetlen földdarab sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot.“ A felhívásban a világ zsidósága felajánl minden anyagi segítséget ehhez. Tel Aviv-ban Simon Perez 2007. október 10-én a Kereskedelmi Irodák Szervezetének éves közgyûlésén többek között kijelentette: Izrael precedens nélküli gazdasági eredményeket ér el, többek között az izraeliek felvásárolják Lengyelországot és Magyarországot. Perez tehát lényegében nem mondott semmi újat. Mára alig akad valaki, aki ne tudna errõl, még ha nem is ismeri a fenti idézeteket. Ki ne tudna a lakóparkok csillagászati árú lakásainak tulajdonosairól? Perez szavai legfeljebb annyiban szorulnak pontosításra, hogy nem csak az izraeliek vásárolják fel Magyarországot, hanem az egykori Szovjetúnió utódállamaiban élõ, vagy onnan ide költözött fajtársaik is. (A két csoport meglehetõsen hangosan éli a mindennapjait a szerény lakóparkokban: esténként olyan vehemensen zsidózzák egymást, hogy ahhoz képest Zuschlag János elhíresült viccelõdése ártatlan semmiség. Igaz, Hiller Istvántól tudjuk Pásztor Tibor díszzsidózása kapcsán, hogy ha egy zsidó zsidózik, az nem zsidózás. Nekik szabad, csak a világ további 999 ezrelékének tilos...) Visszatérve Perez kijelentésére, nem az a lényeges, amit mondott, hanem az, hogy kimondta. A zsidóság politizáló része - és itt most nem a kis szatócsokra, egyszerû kereskedõkr e gondolok - a történelem során idõrõl idõre elköveti azt a hibát, hogy megszegi az íratlan törvényt, és 26

mérhetetlen gõggel a keresztény kultúrkör arcába dobja a kesztyût. Nem elégszik meg azzal, hogy csendben végrehajtja a terveit, hanem már ki is mondja ezeket. Emlékezzünk csak Landeszmann rabbira: amikor már elég erõsnek érezte a MAZSIHISZ-t, kimondta, amit gondolt: „Ha mi kivonulnánk Magyarországról, nem maradna itt más, csak bõgatya és fütyülõs barack.“ Landeszmannak napokon belül távoznia kellett hazánkból. Nem azért, mert ezt mondta, hanem azért, mert kimondta. Nem azért, mert társai másként gondolták, azért, mert megszegte az alapszabályt: „Nálunk a beszéd nem a gondolatok kifejezésének, hanem a gondolatok eltitkolásának az eszköze.“ Vajon Pereznek is távoznia kell majd? Nem valószínû. Vajon fog-e tiltakozni ma egyetlen magyar(országi) politikus is e nyilatkozat miatt, ahogy annak idején Antall József miniszterelnök úr tette? Felkeresi-e bárki Magyarország izraeli nagykövetét? Fel! De még mennyire! Mi az, hogy! Nagyon is! Csak éppen nem azért, hogy tiltakozzon, hanem azért, hogy átvegye a módszertani utasításokat: hogyan kell az ominózus Perez-nyilatkozatot interpretálni hazánkban... Elõre bocsátjuk: nincsenek faji elõítéleteink. Nem vagyunk se antiszemiták, se filoszemiták. Patrióták vagyunk. Ha bármely más nép fia nyilatkozta volna azt, amit Perez, ugyanígy tiltakoznánk, és aggódnánk hazánk sorsáért. Arról, hogy történetesen éppen Simon Perez mondta mindezt, történetesen éppen az izraeliekkel kapcsolatban, nem mi tehetünk. De nézzük a kérdés hétköznapi oldalát. A felvásárláshoz ugye két fél kell: vásárló és el-

adó. Eladó nélkül hiába volna vásárló. Ahhoz, hogy Izrael - vagy bárki más - felvásárolhassa hazánkat, kellünk mi is, eladók. Ha mi nem adjuk el, ami a miénk, akkor mehetnek vásárolni, ahová akarnak. Lényeg, hogy el innen. Fel kell tegyük magunknak a kérdést: akarjuk-e eladni a javainkat izraelieknek, vagy éppenséggel bárki másnak?! Nekem például van egy kis földem, meg egy kevés erdõm. Megmûvelni - 200km távolságból nem tudom. A helyi önkormányzat közölte is példás sietséggel, hogy elkobozzák, ha parlagon hagyom. Így aztán kerestem egy bérlõt, aki megmûveli. Épp csak az adó befizetését kértem tõle, egy fillérrel sem többet. Azóta sokan kérdezték: miért nem adod el? Nincs semmi hasznod belõle, ugyanakkor jó pénzt kaphatnál érte. Nos, ki tudja, megértik-e, mindenesetre nagyon egyszerû. Nagyapám minden nap kijárt erre a földre a talicskáját tolva. Ásott, kapált, vetett, permetezett, me tszett, hordta haza verejtékes munkájának eredményét. Édesanyám ezen a kis földön és ebben a kis erdõben játszott. Kiskoromban nyaranta a rozoga fatalicskán utazva mentem ki erre a földre a nagyapámmal. Itt gyújtottam elõször tábortüzet, itt sütöttem elõször szalonnát nyárson. Amikor manapság nyaranta egyszer-egyszer kimegyek és leülök az erdõben, behunyom a szemem és gyermekkorom emlékei tolulnak fel elõttem. Emlékszem: egyszer felkerestük édesanyám gyermekkorának színhelyét, a kisvaszari nagyszülõi házat. Az egykori sváb települést a kitelepítést követõen romák lakták be. Az egykoron takaros nagyszülõi házban ma félnomád baromfitenyésztés folyik, a házra ráismerni se lehet. A lakók ugyan barátságosan jó ha figyelünk

betessékeltek, udvariasak voltak, örültek a váratlan látogatásnak. Büszkén mutatták a hízott libákat, kacsákat, „Mi dolgozunk, nem úgy, mint a falu nagy része!“ Mire visszaindulni készültünk, a kerítés elõtt kisebb csapat gyûlt már össze, hamar híre ment, hogy ritka, városi lá togatók érkeztek. Úgy néztek ránk, mintha egy másik bolygóról érkeztünk volna. A háziak barátsággal búcsúztak, kérték, hogy jöjjünk el máskor is. A kisebb nézõsereg is barátságosan integetett utánunk... Édesanyám szeme mégis könnybe lábadt a távolodó autóban. „Meg akartam mutatni neked - a fiamnak -, hogy hol töltöttem a fiatalságom éveit. Úristen, mi lett a nagyszüleim falujából, a házunkból! Bár ne láttam volna. Soha többé nem akarok ide jönni.“ Nem a falu mostani lakói fájtak neki, hanem azok, akik kitelepítették az egész rokonságát. Az emberiség tetvei: a kommunisták. Hát ezért nem adom én el azt a kis földet és erdõt. Nem akarom megérni, hogy ott, ahol a nagyapám termelt, ahol játszottam kiskoromban, egyszer csak kaftános, cilinderes, tetûlétrás, tisztességben meggörbült orrú újmagyarokkal, az erdõm helyén letarolt pusztasággal kelljen találkoznom. Ha rajtunk, magyarokon múlna, nemigen jelenthette volna ki Simon Perez azt, amit kijelentett. Hogy mégis kijelenthette, annak igen egyszerû oka van. Emlékezzünk, mivel is védekezett a Rosenberg házaspár annak idején a hazaárulás vádja ellen: „Mi nem amerikai találmányt adtunk el az oroszoknak. Az atombomba a mi találmányunk, a mi találmányunkat osztottuk meg szovjet állampolgárságú testvéreinkkel.“ Valami ilyesmirõl van szó ebben az esetben is. Nem arról van szó, hogy magyarok adják el a magyar vagyont izraelieknek, arról van szó, hogy magyar, illetve kettõs állampolgárságú zsidók adják el a rájuk bízott magyar vagyont - és még véletlenül sem a saját tulajdonukat! - izraeli zsidóknak. Persze akad ennek a kérdésnek egyéb vetülete is... Mi magyarok, és mellesleg a világ összes népe - kivéve persze egyet - hont foglaltunk, esetleg alapítottunk, míg õk hont vásárolnak, illetve felvásárolnak. No de mindenki azzal él, amije van. A bátor a bátorságával, az okos az eszével, a kufár a pénzével, illetve mások pénzével... De nézzük, mire számíthatunk, ha továbbra is azokra bízzuk a magyar nemzet vagyonát, akik eme vagyon kezelése során nem a magyar nemzet érdekeit, hanem csak és kizárólag faji hová tartozásukat - és persze saját hasznukat - tartják szem elõtt. Legyen intõ példa számunkra a palesztin - izraeli „csendélet“... Lássuk, miként vélekednek a demokráciáról, a civilizált nemzetek által elfogadott normákról az izraeliek ott, ahol kezükben a hatalom, ahol döntési pozícióban vannak. Nézzük, hogy a mindenkit a másság minden formájának tolerálására okító nép önmaga jó ha figyelünk

vajon hogyan értelmezi a mások iránti tolerancia fogalmát... Ennek szemléltetésére álljon itt néhány idézet vezetõ izraeli politikusoktól, valamint nemzetközi támogatóiktól. Golda Meir, Izrael állam egykori miniszterelnöke, a „Vas Lady“, nem utolsó sorban Adolf Hitler egyik legodaadóbb támogatója, aki pénzzel, befolyással, az antifasiszta bojkott bojkottálásával támogatta egykoron a harmadik birodalomat: „Izrael nem más, mint maga az Úristen által tett ígéret beteljesedése. Ezért egyszerûen nevetséges bármiféle nemzetközi jogról, törvényrõl és jogszerûségrõl elszámoltatni Izraelt.“ „Az ENSZ határozatok csak közönséges papírok, nem tankok.“ Ben Gurion (született David Grün), Izrael állam elsõ miniszterelnöke, a nemzetközi jog értelmében tömeggyilkos: „Izrael földjét visszakapja Izrael népe teljes egészében és örökre. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy Izrael háborúban született. Ennek köszönhetõen sokkal nagyobb zsidó államot hoztunk létre, mint az ENSZ elõírt. De nem elégszünk meg a jelenlegi határokkal, harcunk ezzel még nem ér véget, mert ez csupán a kezdet. Kötelességünk, hogy megvalósítsuk a Nílustól az Eufráteszig terjedõ zsidó birodalmat.“ „A különféle nemzetek cionista szervezeteinek együttes kötelessége, hogy segítsék a zsidó államot minden körülmények között és feltételek nélkül, még akkor is, ha ez a magatartás ellentétbe kerül saját hatóságaikkal.“ „Amikor egy zsidó Amerikában vagy Dél-Amerikában zsidó társaival a mi kormányunkról beszél, akkor ezen mindenki Izrael kormányát érti.“ Menahem Begin, a Deir Lasszin-i mészáros, egykori izraeli miniszterelnök, a nemzetközi jog értelmében tömeggyilkos: „Addig nem lesz itt béke, amíg a nagy Izraelt föl nem szabadítottuk. Ezt csak háborúkkal tudjuk megvalósítani.“ Moshe Dayan, izraeli katonai vezetõ és politikus: „Ha nekünk van Ószövetségünk, Tóránk, s ha mi a Tóra népének tekintjük magunkat, akkor nekünk kell birtokolnunk az összes bibliai földet.“ Jorám Ben Porát, izraeli politikus: „Nincs cionizmus, nincs zsidó állami gyarmatosítás az arabok kiszorítása és földjeik kisajátítása nélkül.“ Sitrak, Franciaország fõrabbija: „Minden francia zsidó Izrael képviselõje.“ Clement Attlee, egykori angol miniszterelnök: „Az Egyesült Államok palesztinai politikáját a zsidó szavazatok, valamint több nagy zsidóvállalat választási adománya határozza meg. Ez azért lehetséges, mert a két pártra leadott szavazatok száma nagyjából mindig azonos, így a zsidó szavazatok képezik a mérleg nyelvét.“ Fulbright szenátor (USA) 1973: „Az izraeliek ellenzik a kongresszus és a szenátus tevékenységét. Szenátor kollégáimnak körül-

belül hetven százaléka egy idegen érdekszövetség nyomására és nem saját meggyõzõdésbõl szavaz.“ Paul Findley, USA, Illinois állam képviselõjének 22 éves tapasztalata: „Bárki, aki bírálni merészeli Izrael politikáját, annak fájdalmas és szûnni nem akaró megtorlásokkal kell számolnia. Annak még a megélhetése is veszélybe kerül az izraeli érdekszövetség politikai nyomásának következtében. Az amerikai elnök is ettõl fél. A kongresszus szinte minden követelésüknek enged. A legtekintélyesebb egyetemek tanterveibõl eltávolítanak minden olyan témát, ami ellenkezik Izrael politikájával. A média óriások és fõtisztek is engednek ennek a nyomásnak.“ Albert Einstein: „...ez egy mulandó hatalom terve. Félek a judaizmust sújtó, abból adódó belsõ károktól, hogy sorainkban kifejlõdik a szûk nacionalizmus.“ Izrael Sahak, holokauszt túlélõ, izraeli békeaktivista: „Az antiszemitizmus és a zsidó sovinizmus ellen csak egyidejûleg lehet küzdeni.“ (Ebben tévedett: miután az utóbbi az ok, és az elõbbi az okozat, elegendõ - sõt kötelezõ! - az utóbbival szemben küzdeni. Ha az ok megszûnik, az okozat eleve nem születhet meg. - a szerzõ hozzáfûzése) A Szovjetunió által még 1975-ben beterjesztett és 72:35 arányban elfogadott határozati javaslat szerint: „A cionizmus a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formája.“ E döntést az ENSZ 1991-ben óriási többséggel visszavonta. Azt, hogy a Világkormány milyen érdekeket szolgál, bizonyítja Morvai Krisztina esete, aki az ENSZ CEDAW bizottságának volt tagja. Az Izraelben, illetve a megszállt területen élõ arab nõk helyzetével, és a velük szemben alkalmazott diszkriminációval foglalkozott. Amikor a CEDAW bizottsága tavaly júliusban az izraeli ország jelentést megvitatta, Morvai Krisztina az izraeli kormány képviselõitõl az illegális beduin falvakban élõ nõk helyzetérõl és az izraeli arab nõknek „a közélet minden területén tapasztalható alulreprezentáltságáról“ kért felvilágosítást. Az izraeli ENSZ nagykövet helyettese levelet írt a Bizottság elnökének, kifogásolva a vita légkörét és külön bepanaszolva a magyar delegátust. „Értesültem róla: az izraeli küldöttség a kormányomat is megkereste, hogy panaszt tegyen rám. Kormányom “sajátos bocsánatkérése Izraeltõl" komoly megrázkódtatást okozott nekem." - írta Morvai Krisztina. Idén januárban a Kínzás Elleni Világszervezet (OMCT) és az Izraeli Kínzás Elleni Társadalmi Bizottság (PCATI) is védelmébe vette Morvai Krisztinát. Genfi központjukban közleményt adtak ki, amely leszögezi: a magyar küldött helyére kormánya „egy másik személyt jelöl, aki megalapítója és vezetõje egy magyarországi cionista nõszervezetnek“. A szavazás Morvai Krisztina szempontjából sikert hozott, Petõ 27

Andrea nem kapta meg a szükséges szavazatokat. Igaz, nem teljesült az a vágya, hogy folytathassa tevékenységét még négy évig New Yorkban. Mindenesetre, 2007-tõl nem lesz magyar delegátus ebben az ENSZ szervezetben. Mindebbõl jól látszik, hogy a modernkori cionizmus értékrendje alapvetõen ellentétes gyakorlatilag minden nemzet, nép értékrendjével, beleértve a zsidóság asszimilálódott, hosszútávon elõrelátó részét is. Éppen ezért minden nemzet létérdeke, hogy megakadályozza a cionizmus domináns politikai erõtényezõvé válását hazájában. (és a világon) Tudjuk: a politikai hatalmat a pénzha-

talom határozza meg. Azé az ország, akié a föld, a gyár, a Nemzeti Bank. Földbirtok nélkül, Nemzeti Bank nélkül, nemzeti gazdaság nélkül legfeljebb virtuális ország létezhet. Mára a Nemzeti Bankunk lényegében már nem más, mint a Világbank fiókszervezete. A nemzeti vagyon még hazai tulajdonban lévõ részét a jelenlegi vezetés gõzerõvel árulja, ráadásul messze áron alul. Amit ma eladhatsz - ellophatsz -, ne halaszd holnapra, mert ki tudja, mit hoz a holnap. Létérdekünk, a nemzet fennmaradásának kérdése tehát, hogy mit hoz a holnap. A holnapot nekünk, patriótáknak kell írnunk. És ebben a holnapban csakis olyan politikusoknak le-

És közben nem csináltunk semmit négy évig. Semmit! – ismerte be egy kormánypolitikus tavaly májusban Balatonõszödön. Õ maga „csak“ két évig nem csinált semmit, elõtte másvalaki tette ugyanezt. Egy korábbi titkosrendõr, aki 2002-ben miniszterelnöki magaslatra emelkedett, majd miután rendõri mivoltának legalábbis a titkossága megszûnt, a liberális kispárt kegyelmébõl - és azóta sem ismert feltételek teljesítése után - ott, a magaslaton is maradhatott. Kétévi állítólagos semmittevése osztogatásból állt: a nemzetgazdaságot az eladósodás pályájára lökte. Ebben vele egyenlõ mértékben felelõs a koalíciós párt akkori elnöke, Kuncze Gábor. E felelõstárs a HVG 2006. március 8-ai számában tett beismerõ vallomást. Lõke András vetette föl neki: „HVG: Késõbb asszisztáltak a Medgyessy-kormány osztogatós politikájához, és most is csak a bajszuk alatt dörmögnek a költségvetési egyensúly helyreállításának szükségességérõl. Holott a büdzsé nagy bajban van, a gazdaság pályája fenntarthatatlan, az állam hitelekbõl él és osztogat... K. G.: A 2002-es kampány végén olyan ígéretek hangzottak el, amelyek késõbb fogva tartották, megbénították a miniszterelnököt." Mondta a felelõsségben osztozó koalíciós társ. Mit jelent ez? Azt, hogy Kuncze alighanem megszegte esküjét. Amely így hangzott: Én, ..., a Magyar Köztársaság Országgyûlésének képviselõje esküszöm, hogy képviselõi tisztségem ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hû leszek; (.) lelkiismeretesen

het helye, akik bármilyen származásúak is legyenek, elsõdleges identitásuk a magyar kell, hogy legyen. Ebben a kérdésben pedig nem a szavaik, az ígéreteik, hanem a tetteik alapján kell megítélnünk õket. Nem kis feladat vár ránk. A feladattal nem kis kockázatot kell vállalnunk. De ahogy egykoron a spártaiaknak, úgy nekünk is meg kell cselekednünk, amit megkövetel a haza. A hon védelmében meg lehet halni, de elfáradni nem lehet. Ahogy egykoron Caesar katonái mondták, amikor a hazájukért hadba indultak, tudva, hogy sokan közülük nem térnek vissza: Morituri te salutant. Forrás: Kroko tanár úr

járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlõdését elõmozdítsam, népének boldogulását elõsegítsem." Kuncze nem a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez volt hû, hanem a D209-eshez. A D209-es pedig önmagához volt hû. Most, a napokban is, amikor erkölcsi magaslatra emelkedve az MTI-nek nyilatkozott. A hírügynökség így adta vissza szavait: „A szocialista politikus az elmúlt három évet elvesztegetett idõnek tartja abból a szempontból, hogy 2006 õszéig - mint mondta - leállt a 2003-ban elkezdett gazdasági egyensúlyt helyreállító folyamat, és 2004-ben nem kezdték el a már akkor elõkészített egészségügyi reformot.“ Mit jelent ez? Azt, hogy a D209-es, miután három éve politikai süllyesztõbe került, megint fölemelkedett, s abban reménykedve, hogy a társadalom emlékezete rövid: erkölcsi magaslatra állt. A nemzetgazdaságot - a híres ÚTELÁGAZÁS után - tévútra vivõ, az akadozó és méregdrága Idõkereket a térre emeltetõ, a mákosguba-akcióval a fiatalokat boldogító, a „korrupciós ügyekkel teli“ kispárttal testvérien együttmûködõ, majd utazó nagykövetként a haza javára díszelgõ, luxusvillát a Balaton mellé építõ D209-es most elegánsan kioktat. Fönt áll az erkölcsi magaslaton. És traktorral sem tudnák lehúzni róla, mint Nagycsizmás Elõdjével megtették éppen ott, az Idõkerék terén. Mégis csak lehet visszaforgatni az idõt?. Ha igen, akkor még néhány fordulat, és sötét árnyékot vetõ bálványként emelkedik fölénk.

EDWARD KIRÁLY A BRÛGÖLÕBEN ...négy sivár évtizeden át arra voltunk büszkék, amit a legjobban kellett volna szégyellnünk: hogy a szocialista lágerben mi vagyunk a legvidámabb barakk. Ez a baj, király. S csak hogy tudd: nem vagy te sem kalapos király, sem nagy reformer, sem Blair, sem semmi. Te a kor szülötte vagy, király. Minden-minden szükségképpen torkollott tebeléd. Hogy ne mondjam, te vagy az a véletlen, aminek szükségképpen be kellett következnie. Te vagy a baleset, az összeomlás. Semmi apokalipszis, semmi hét lovas, semmi sáskajárás, Ézsaiás nem venne a szájára téged. Ha egy töklevél alatt üldögélnél a sivatagban, és elhívna az úr – te, király, megzabálnád azt a tököt, aztán odébb állnál. Miattad értelmét vesztette már az örök igazság: „vétkesek közt cinkos aki néma”. Mert nincsenek már vétkesek. Vétkesek sincsenek. Ül a néped, egykedvûen a brûgölõben, és gyûlöl téged. Olyan alaktalan, tárgytalan, cselekvésképtelen gyûlölettel. És ebbõl te levontad a következtetést: tiéd az örökkévalóság. (Vagy legalábbis a jelen, s tán még a következõ néhány esztendõ is – mert ennyi marad ebben a korban az örökkévalóságból…) A néped gyûlöl téged, te pedig megveted népedet. Annyira szép, és annyira jellemzõ volt házi lapocskádban, a Magyar Narancsban a múlt heti címlap. Amiben nagy interjút adtál, király, hazudtál és hazudtál kolumnákon át, s a címlapon ott díszlett a fotód. A képed, az elviselhetetlen. S azt írták alád viccesen a szerkesztõk, hogy: MÉG GYÖKÉR A NÉP… Érted te is, ugye, király? Te vagy a Messiás, de a nép, a bunkó nem ért meg téged. Mert te kimagaslasz a korból, nem érik fel ésszel zsenidet, elhivatottságodat sem. Gyökér a nép… De a néma tartomány a legbeszédesebb. Olyan néma ez a tartomány, amilyen némán és jelentéktelenül és dicstelenül fogsz te kimúlni belõle. Az a vágyad, hogy legyél valaki. Mert onnan, ahonnét te elõkerültél, csak két út vezet kifelé: az egyik a kocsmák mélyére, a másik a cezaromániába. A tiéd a második út lett. Mert ez a kor ezt jelölte ki neked. Bayer Zsolt – Magyar Hírlap

28

jó ha figyelünk