HÁLÓZATOK ÉS (INTER)DISZCIPLÍNÁK

HÁLÓZATKUTATÁS HÁLÓZATOK ÉS (INTER)DISZCIPLÍNÁK

SZERKESZTETTE: BALÁZS GÉZA – KOVÁCS LÁSZLÓ – SZŐKE VIKTÓRIA

INTER – Magyar Szemiotikai Társaság INTER – Magyar Szemiotikai Társaság

HÁLÓZATKUTATÁS

HÁLÓZATOK ÉS (INTER)DISZCIPLÍNÁK

1

2

HÁLÓZATKUTATÁS

HÁLÓZATOK ÉS (INTER)DISZCIPLÍNÁK

SZERKESZTŐK: BALÁZS GÉZA KOVÁCS LÁSZLÓ SZŐKE VIKTÓRIA

INTER–Magyar Szemiotikai Társaság BUDAPEST 2016

3

Megjelent a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport (2000) tudományos-kutatási programjában.

Lektorálta: Dede Éva Előzmények: Hálózatkutatás. Hálózatok a társadalomban és a nyelvben. Balaskó Mária – Balázs Géza – Kovács László (szerk.) 2010. Budapest: Tinta. Hálózatkutatás. Interdiszciplináris megközelítések. Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.) 2012. Budapest: Inter–MSZT–BOM–Eötvös. Hálózatkutatás. Diszciplínák és metszéspontok. Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.) 2013. Budapest: Inter–MSZT–BOM–SZTE JGYPK.

Közreműködő szervezetek: ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet Mai Magyar Nyelvi Tanszék Bolyai Műhely Alapítvány – Bolyai Önképző Műhely Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Nyelvészet Intézeti Tanszék Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda SZTE JGYPK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék

ISBN 978-963-89240-4-9 © A szerkesztők, A szerzők, 2016 © A kiadók, 2016 Minden jog fenntartva! Kiadja: Inter Nonprofit Kft. – Magyar Szemiotikai Társaság Felelős kiadó: Balázs Géza Iroda: 1148 Budapest, Örs vezér tere 11. fsz. 1. Telefon: 06-30-318-9666 E-mail: [email protected] Honlap: www.e-nyelv.hu, www.e-nyelvmagazin.hu, www.szemiotika.com A korábbi kötetek megvásárolhatók a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodában ([email protected]), vagy közvetlenül a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda webboltjában (www.e-nyelv.hu).

4

TARTALOM Előszó .................................................................................................................. 7 Hálózatok és gazdaság Fekete István – Hartványi Tamás Az ellátási lánc: mint komplex hierarchikus hálózat ............................................ 11 Fekete István – Hartványi Tamás A nyelvi hálózatok és az igény-ellátási lánc hálózatok alkalmazott-hálózatkutatási analógiái .................................................................. 22 Szőke Viktória A mezőgazdaság közlekedési infrastruktúrára gyakorolt hatásának vizsgálata ..... 29 Hálózatok és irodalomtudomány Borbás Gabriella Dóra Jézus önmegnevezései mint csomópontok ........................................................... 45 Büky László A ’szellem’ jelentésű szavak hálózatrendje Füst Milán költői nyelvében ............. 61 Hálózatok és nyelvtudomány Balázs Géza Hálózatkutatás, közösség, nyelv .......................................................................... 73 Balázs Géza Helynévhálózatok ............................................................................................... 90 Erdei Tamás A beszédprodukció aktivációterjedéses modellje mint komplex hálózat ............. 101 Erdei Tamás Szövegbányászat hálózatalapú módszerrel ........................................................ 107 Kovács László Szaknyelvi hálózatok a mentális lexikonban...................................................... 117

5

Kovács László – Szőke Viktória Kognitív hálózatok és szaknyelvoktatás a földrajzi szaknyelv példáján...............124 Raátz Judit A névadás mint járványtani jelenség ..................................................................134 Varga Mónika A vadász szaknyelvi szótárak szócikkeinek hálózatos felépítése .........................142 Hálózatok és társadalomtudományok Bakó Béla Emigráns diskurzusok csoportalkotó hálózatai ...................................................159 Balázs Géza Hálózatok az álomban........................................................................................166 Balázs László Az érzelmi intelligencia szerepe a társas hálózatok alakulásában ........................176 Fresli Mihály – Khalykov, Kabyl Kulturális hálózatok – Új utak a kultúra tanulmányozásában ..............................186 Fresli Mihály – Zsuravljova, Jevgenyija Alekszandrovna Kulturális hálózatok a filmművészetben .............................................................197 Simon Levente – Szőcs Endre Fraktáltulajdonságok a háromszéki civil szervezetek hálózatában.......................204 Szvetelszky Zsuzsanna A terjedés jellegzetességei: az intraperszonális szinttől a csoportközi transzformációig ................................................................................................212

Balázs Géza A magyarországi hálózatkutatás eseménytörténetéhez ........................................221 A tanulmányok szerzői ......................................................................................237

6

Előszó Jelen kötet – ahogy a cím is elárulja – interdiszciplináris, hálózatokat adott diszciplína keretein belül vizsgáló tanulmányokat tartalmaz. A hálózatok vizsgálata mindig érdekes kihívás. A hálózat minden esetben csomópontok és kapcsolatok rendszere, a kapcsolatok iránya és súlya bármely diszciplína esetében olyan összefüggésekre világíthat rá, amelyek „hagyományos” látásmóddal csak nehezen észrevehetőek, „hálózatos” megközelítésben azonban gyümölcsözőek. A hálózatok vizsgálata emellett mindig interdiszciplináris látásmódot feltételez: ahhoz, hogy adott diszciplína hálózatait vizsgáljuk, szükséges a szakterület mélyreható ismerete mellett a hálózatok felépítésének és dinamikájának ismerete is. A kötetben megjelent tanulmányok két, az ELTE Bölcsészettudományi Karán megrendezett konferencián, a Hálózatok konferenciasorozat keretében hangzottak el 2013-ban és 2014-ben. A konferenciasorozatot 2009-ben Szombathelyen indítottuk el, majd Budapesten folytattuk. Eddigi utolsó alkalma 2014-ben volt. A Magyar Szemiotikai Társaság eltökélt abban, ahogy a hálózatkutatást (mint „új szemiotikát”) folytatni kell, ezért néhány éves pihenő után tervezzük a sorozat folytatását. Addig is az érdeklődők figyelmébe ajánljuk eddig megjelent négy kötetünket, valamint más helyeken is publikált, pl. internetes közleményeinket (pl. www.e-nyelvmagazin.hu). Az Inter Nonprofit Kft. ugyancsak elkötelezett abban, hogy a gondolatébresztő tanulmányokat megjelentesse (ezúttal minden egyéb támogatás nélkül is). A konferencia előadásait tartalmazó kötet szerkesztői – a hagyományokhoz híven – ezúton mondanak köszönetet mindenkinek, aki a konferencia szervezésében és a kötet megjelenésében segítséget nyújtott, és kívánják egyúttal minden Olvasónak, hogy találja meg saját „kapcsolódási pontjait” a tanulmányokban vázolt elméleti-gyakorlati összefüggésekhez.

Szombathely – Budapest, 2016 tavasza A szerkesztők

7

8

Hálózatok és gazdaság

9

10

Az ellátási lánc: mint komplex hierarchikus hálózat Fekete István – Hartványi Tamás

Supply chain as complex hierarchical network The supply chain networks represent complex hierarchical network systems showing similar structure and behavior as viable network systems in molecular biology or other societal networks. Understanding the similarities between viable network systems of different material development processes enables us to learn how to develop robust and adaptive supply chain networks. In this material we introduce such visual tool for visualizing the modular structure and dynamics of networks, what can be successfully utilized in network science investigations of linguistic networks as well. Keywords: supply chain, complex directed networks, viable network systems, visualization

0. Bevezetés Az ellátási láncok komplex, irányított hálózatok. Megfigyelhetjük bennük a komplex hálózatok olyan alapvető tulajdonságait, mint a kisvilágság, a skálafüggetlenség, a moduláris egymásba ágyazottság. A folyamatos költségoptimalizálás az ellátási láncokat feszítetté teszi. A váratlan események bekövetkeztekor pedig a feszítettség és az alhálózati modulokban uralkodó nagyszámú erős kapcsolat kaszkádszerű zavarokat okoz. Más komplex, élő hálózatok hálózati topológiája – gyengekapcsoltság, redundancia, modularitás – különösen ellenállóvá teszi ezen hálózatokat a kaszkádszerű zavarokkal szemben. Ezért cikkünkben az ellátási láncok hálózatos tulajdonságait ismertetjük, valamint összevetjük azokat más komplex hálózatok egyes tulajdonságaival. Ezenkívül bemutatunk egy olyan hálózatvizualizálási lehetőséget is, mely megkönnyítheti a nyelvi hálózatos folyamatok vizualizálását.

1. Hálózattudományi kategóriák bemutatása A kategóriákat az ellátási lánc hálózatok példáján mutatjuk be. Ezt követően összehasonlításokat teszünk más anyagszerveződési hálózatokkal. Cikkünkben törekedtünk arra, hogy a nyelvész szakmában általánosan elfogadott terminológiát használjuk, a könnyebb érthetőség érdekében.

11

1.1. Pontok az ellátási lánc hálózatokban, azaz pontok, mint hálózati elemek Az ellátási lánc hálózatokban a pontok az anyag átalakulásának megfelelő állapotai, mint például a beépülő alapanyagok, segédanyagok, félkész termékek, késztermékek. Szintén pontok hálózatát alkotják az anyag átalakítását, szállítását, tárolását lehetővé tevő objektumok is: gépek, gyártósorok, gyárak, raktárhelyek, raktárak, disztribúciós központok. Továbbá hálózati pontokként értelmezhetők a kapcsolódó egyéb pénzügyi, információs tranzakciók alkotóelemei, mint például a terminálok, a PC-k, az IT-eszközök. Az ellátási lánc hálózatokban kiemelt szerepe van a vállalatok – szállítók, saját szervezet, vevők – által alkotott pontok hálózatának (1. ábra).

1. ábra. A vevő-szállító viszonyban levő vállalatok ellátási lánccá, hálózattá kapcsolódása a saját szervezet körül.

A hálózat felbontásának függvényében: egy adott alhálózat pontként szerepelhet a vizsgált hálózati reprezentációban, mint például gyártósor egy gyárban. Másfelől, amennyiben a felbontást növeljük, úgy a hálózati pont feltárhatja a saját belső szerkezetét. Ez a moduláris felépítés jellemző az ellátási lánc hálózatokra. 1.2. Élek az ellátási lánc hálózatokban – súlyozottság, irányítottság A hálózati pontokat összekötő élek határozzák meg az anyag áramlását/átalakulását két pont/állapot között. Hasonlóképpen az élek jelzik a pénz, a dokumentumok, az információ – például az igény-jel – áramlását, illetve átalakulását két állapot, két entitás között. Az élek jellemzően súlyozottak a kölcsönhatások intenzitása vagy száma alapján. Azonban a kölcsönhatások intenzitása vagy száma mellett azok időbeli eloszlása is lényeges tulajdonság, melyet a későbbiekben részletezünk. Az anyag a források pontjaitól a felhasználási pontokhoz áramlik. Ez az ellátás hálózata – a Supply Network. Az igény információja a felhasználási pontoktól/moduloktól a források pontjai/moduljai felé áramlik. Ez az igény hálózata – a Demand Network (1. ábra). Tehát az ellátási lánc hálózatok pontjai jellemzően bemenő élekkel és kimenő élekkel rendelkeznek. 12

Megjegyezzük, hogy az ellátás az anyagi jellegű javak mellett szolgáltatás, sőt virtuális szolgáltatás is lehet. Az erőforrások ellátásán – a már említett anyagok és gépek mellett – a kölcsönhatásokban résztvevő embert is értjük (Snyder – Shen 2011). Azonban a jelen cikkünkben csak az anyag áramlása és átalakulása által reprezentált (al)hálózatokra összpontosítunk. 1.3. A skálafüggetlen fokszámeloszlás összevetése Az ellátási lánc hálózatban gyakran figyelhető meg skálafüggetlen eloszlás, az eloszlás ún. „fat-tail” eloszlás a kétszeresen logaritmikus diagramon (2. ábra). Barabási által először leírt népszerűségi kapcsolódások, valamint az optimumkeresés okozzák az ellátási láncokban a skálafüggetlen fokszámeloszlást (Barabási 2003). A preferenciális kapcsolódásokat elősegíti a sikeres szereplők előnyben részesítése: például a meglévő, sikeres komponensek alkalmazása az új termékben, a sikeres partnerek előnyben részesítése. A késleltetett vevőre szabás és a moduláris termékdizájn, valamint a gyártási és logisztikai optimumra való törekvés ugyancsak skálafüggetlen hálózatosodást generál. A „fat-tail” eloszlás szintén gyakori a táplálékláncokban is. Ghoshai és Barabási kimutatták azt, hogy a skálafüggetlen eloszlású hálózatokban az első néhány pont szuper-stabil rangsorolású. (Ghoshai – Barabási 2011) Az ellátási láncokban a központi csomópontok („hub”-ok) hasonló rangsorbeli stabilitását figyelhetjük meg, amit az adott technológiai rendszer által behatárolt mozgástér is magyaráz. Csermely Péter kiemeli könyvében, hogy a nyelvi optimumra való törekvés az oka a szavak gyakoriságában is megfigyelhető skálafüggetlen eloszlásnak. Az optimum a két pólus között: minél kevesebb szóval fejezni ki magunkat VS minél kevesebb szóval megérteni a másikat; kifejezési adaptivitás VS nyelvi szerkezeti stabilitás (Csermely 2005).

2. ábra. Beépülő anyagok kimenő éleinek skálafüggetlen eloszlása egy autóipari beszállító esetén.

13

1.4. Preferenciális kapcsolódásokkal növekvő, moduláris hálózatok összevetése A továbbiakban az ellátási lánc hálózatban a rekurzív modularitásra veszünk egy példát. Ezt követően más élő rendszerek/hálózatok olyan tulajdonságait vizsgáljuk, melyek analógiát mutatnak az ellátási lánc hálózattal is. Majd megtesszük első kalandozásunkat a nyelvészet birodalmában, inkább gondolatébresztő céllal. 1.4.1. Ellátási lánc hálózat példája Láthattuk az 1-es ábrán, amint hasonló felépítésű láncszemek fűződnek öszsze komplex hálózattá az ellátási lánc hálózatokban. Ha nagyobb felbontásban vizsgájuk meg a saját szervezetet (egy konkrét gyárat), gyakran tapasztaljuk, hogy a további, belső alhálózati struktúra igen hasonló: azaz a bemeneti modul szolgáltatja az erőforrásokat, míg a konverziós modulban ezen erőforrások komplex kapcsolatrendszeren keresztül eredményezik a kimeneti modul félkész- vagy késztermékeit (3. ábra). Másrészt, jól látható a késleltetett vevőre szabás, miszerint az 1600 késztermék mindegyikében a mindössze 22 alaplap valamelyike található. Ez a rekurzív moduláris felépítés több hierarchiaszinten is megfigyelhető.

3. ábra. A „Készít” alhálózat rekurzív modularitása.

1.4.2. Az élő rendszerek hálózatos példája Stafford Beer élő rendszereknek nevezte (viable systems) a biológiai mellett a társadalmi rendszerszerveződéseket is. Már az 1979-es művében rámutatott a Pareto-elv szerint szerveződő rendszerekben az ún. „farok” (Pareto ellaposodó végében található pontok, szereplők) rendszert stabilizáló szerepére (Beer 1979) – mai, hálózatos terminológiával kifejezve: a gyenge kapcsolatok stabilizáló erejére. Szathmáry és Smith a molekuláris replikátoroktól egészen a nyelven alapuló emberi társadalomig kísérik végig az anyag rendszerszerveződését, más szóval hálózatosodását. Az úgynevezett evolúciós nagy lépésekben kimutatják a visszaté-

14

rő jegyeket – magasabb szintű egység keletkezését az alacsonyabbakból, a komplexitás növekedését, a munkamegosztást. Az autokatalitikus hozzájáruláson kívül az alacsonyabb szintű egységek hozzájárulása a magasabb szinthez (rendszerhez, hálózathoz) további két módon is megvalósul: a/ fogyasztható anyagi közjó termelése formájában, b/ heterokatalitikus/információs/regulációs folyamatok (kölcsönhatás-hálózatok) formájában. A heterokatalitikus kölcsönhatás-hálózatokban a katalizátor nem fogy el, hanem segíti valaminek a termelését, másrészről a katalízis nem az egyedet (a hálózati pontot) segíti közvetlenül, hanem magát a hálózatot (Szathmáry – Smith 2012). Vegyük észre, hogy a fogyasztható anyagi közjó erős analógiát mutat az ellátási láncokban termelt javakkal, míg a heterokatalitikus folyamatok/kölcsönhatáshálózatok az ellátási lánc hálózatok információs/regulációs alhálózataival analógok! Palotai és Csermely a fehérje-fehérje kölcsönhatás-hálózatokban és a sejthálózatokban írták le a hálózati modulok szerepét a főbb transzport útvonalak (transport routes) és jelzési útvonalak (signaling pathways) beazonosításában (Palotai – Csermely 2009). Az itt és fentebb fellelhető analógiák (transport routes ~ supply chain; signaling pathways ~ demand chain) további kutatási irányt jelölnek ki számunkra. 1.4.3. Nyelvi hálózatok – első kalandozás Az információ adat és jelentés. A nukleinsav (DNS) bázissorrendje például az adat. Míg a DNS bázissorrend a kölcsönhatások sorozatán (hálózatán) keresztül meghatározza a fehérjék sorrendjét, szerkezetét és végül a működését – ez a jelentés (Szathmáry – Smith 2012). Jelen cikk szerzőjének egyike szélesebb általánosítást tett. Gyakorlatilag minden kölcsönhatás (interakció) bír egyfajta információs vetülettel, kommunikációs szereppel a magasabb hierarchiaszinten, a hálózati meta-szinten (Fekete 2003). Az adat egy adott alhálózat belső szerkezete, míg a jelentés a meta-szinten, a kontextusban értelmezhető: az adott alhálózatnak a környezetével való kölcsönhatásában. Richard Dawkins által bevezetett mém fogalmát Szathmáry és Smith árnyalják. Véleményük szerint a mém valójában nem a kulturális öröklődés génnek megfelelő alegysége, hanem sokkal inkább a kulturális genotípus fenotípusa, míg a kulturális genotípus a neurális struktúra (Szathmáry – Smith 2012). A neurális struktúra, szerintünk a releváns neurális kölcsönhatás-alhálózat. Csermely és Palotai kimutatták, hogy a globális (inter-moduláris) kölcsönhatások/kapcsolatok determinisztikusabbak, mint a lokális kapcsolatok. Utóbbiak sztochasztikusabb jelleget mutatnak. Szathmáry és Smith szerint is a magasabb hierarchia szint statikusabb, kötöttebb: a rendszerré szerveződést/perkolációt követően. Mérő László a gondolkodás építőkockáit kognitív sémáknak nevezi. A formális logikával szerveződő szakmai gondolkodás kognitív sémáinak strukturált egymásba szerveződése – a racionális megismerés – azonban komplexitáskorlátba ütközik. Mérő László kusza hierarchiának nevezi a kognitív sémák komplex háló15

zatos szerveződését az agyunkban. S ebben mind a sztochasztikus mind a determinisztikus jelleg tetten érhető (Szathmáry – Smith 2012, Palotai – Csermely 2009, Mérő 2008).

2. Az ellátási lánc hálózatok viselkedésének vizualizálása A konvergencia- és divergenciaszimbólumokat a szerzők egyike mintegy tíz éve dolgozta ki és alkalmazta a kommunikációelméletben, a vállalati szervezetépítésben, az üzleti folyamatszervezésben (Fekete 2003). Jelen cikkben az ellátási láncok hálózatos tulajdonságainak vizualizálására kidolgozott szimbólumokat taglaljuk. Későbbiekben pedig ezen szimbólumokat alkalmazzuk nyelvi témakörben is. 2.1. Adott pont közvetlen környezetének jellemzése divergenciaszimbólumokkal az irányított hálózatokban

konvergencia-

és

Az ellátási lánc mentén a különböző transzverzális hálózati csoportosulásokban (echelons: Snyder – Shen 2011) más-más bemeneti, illetve kimeneti szimbólummal jellemezhetjük egy adott hálózati pont bemeneti, illetve kimeneti alhálózatát (4. ábra). A bemenő élek jellemzésére négy szimbólum elegendő. Például a beépülő anyagok erős (kötelező) szinkronban épülnek be a termékbe: ennek jele a „Néhány bemenő él szinkronban”. „Egy bemenő él” jellemzi például az egy-beszállítós erőforrás felhasználását, míg a „Néhány alternatív bemenő él” esetére jó példa a több-beszállítós erőforrás felhasználása.

4. ábra. Irányított hálózatban adott pont bemeneti és kimeneti alhálózatának vizualizálása.

Adott pont úgynevezett kimenő komponensében (out-component) a leggyakoribb a „Néhány kimenő él”: például a több termékbe beépülő komponens. Az „Egy kimenő él”-lel szimbolizáljuk a csak egy termékbe beépülő, specifikus kom16

ponenst, vagy a csak egy vevőnek szállított terméket. A „Számos alternatív kimenő él” jellemző a „hub”-típusú, központi pontokra, mint például egy nagyszámú termékbe beépülő komponens, vagy egy nagyszámú, nem szinkronban rendelő vevőknek szállított termék. Nagyszámú kimenő él esetén előfordul az erős szinkron: például globális promócióval, „nagy durranással” bevezetett termék szállításakor. Ez a „Számos kimenő él szinkronban”. Az alkalmazásra a továbbiakban mutatunk egy példát 2.2. Az ellátási lánc hálózati eleme főbb tulajdonságainak vizualizálása Az ellátási lánc adott hálózati elemének vizsgálatakor egy időben két hierarchiaszintet elemzünk. A magasabb szint vizsgálata az adott hálózati elem bemeneti és kimeneti moduljainak többdimenziós analízisén alapul. Lásd CQIG-módszer (Fekete – Hartványi 2013). Emellett a modulokat alkotó pontok bemeneti és kimeneti komponensét (in- and out-component) is vizsgáljuk a korábban bemutatott konvergencia- és divergenciaszimbólumokkal. Jelen cikkben csak a bemeneti modult és az azt alkotó, beépülő anyagokat elemezzük röviden (5. ábra). A szakmai részletekben nem elmerülve csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy hasonló viselkedést produkálhat két, eltérő kimeneti komponenssel rendelkező pont. Tehát nem elegendő csak a közvetlen komponensrészt vizsgálni, mert gyakran a közvetett komponensrész is erősen kihat az adott pont viselkedésére.

5. ábra. Beépülő anyagok kimenő éleinek közvetlen és közvetett alhálózatai.

Például egy autóipari beszállítónál a kölcsönhatások száma szerinti Paretorangsor két szomszédos beépülő anyaga (P8 és P9) gyakorlatilag azonos számú kölcsönhatásban vett részt (30000 és 27700), ám a kimenő élek számában nagyság17

rendi különbség van (205 és 13). A P8 esetén a nagyszámú alternatív kimenő él közvetlenül okozta a nagyszámú, reguláris időbeli eloszlású kölcsönhatást. Ugyan a P9 anyag csak kevés termékbe épült be, és a termékek kevés számú vevőnek mentek, azonban az egyik termék egy nagy vevőnek a nagy termékébe épült be: nagyszámú egymástól független vásárlóval. A P8 és a P9 viselkedése ezért gyakorlatilag azonos.

3. Kalandozás a mémek birodalmában Cikkünkben a mém kifejezést Szathmáry és Smith által árnyalt kulturális fenotípus értelemben használjuk. Balázs Géza lebilincselő cikket közölt a humor hálózatos terjedéséről (Balázs 2013). Ez inspirált bennünket a vicc két terjedési módjának vizualizálására. 3.1. Karinthy által mesélt vicc terjedésének vizualizálása Karinthy „tudományos” kísérletében bizonyára ugyanúgy mesélte el a viccet a tér-idő eltérő szegmenseiben. A „Néhány kimenő él” szimbólum és a csúcsos eloszlásszimbólum ezt hivatott vizualizálni az 1-es hálózati pont kimeneti oldalán (6. ábra). Minden ember a saját kognitív rendszerében értelmezi a viccet: 2-es és 3-as hálózati pont. Az értelmezésnél a „Néhány alternatív bemenő él” szimbólumot alkalmaztuk, hiszen minden ember kognitív rendszere más. Sőt, ugyanazon ember agya minden pillanatban változik. Részletesebb vizualizációt lásd egy korábbi publikációban a cognitive semiosis leírásánál (Fekete 2003)! A vicc megértése, „hálórengéses aha-élményben” rögzül.

6. ábra. Karinthy által mesélt vicc terjedésének vizualizálása.

18

Mivel a saját, egyedi, változó kognitív rendszerünkben értjük meg a viccet, az némileg torzul/torzulhat. Ezt szimbolizálja a 2-es és 3-as hálózati pontoknál az „Egy kimenő él”/„Néhány kimenő él” szimbólumoknál az egymástól eltérő eloszlásszimbólum. Az eloszlásszimbólumok Karinthyhoz viszonyítva kevésbé csúcsosak, hiszen a vicc továbbadói némileg eltérően mesélhették el a viccet: más-más helyzetben, más hallgatóságnak, a tudományos kísérleti pontosság igénye nélkül. További viccátadásokban – a 3-as, a 4-es hálózati pontnak stb. – kumulatív torzulás állhat be a viccben, amely mém-mutációt, vicc-mutációt is eredményezhet. Ha a teljes vicc-hálózatot pontként láttatjuk annak meta-szintjén, akkor a „Számos alternatív kimenő él” szimbólumot alkalmazzuk, hiszen nagyszámú viccreprezentáció keletkezett, melyek korlátozottan korrelálnak egymással: több viccváltozat is keletkezhetett. Ezt az „elterülő hálózatot” szimbolizálja az elterülő eloszlásszimbólum is. Lásd az 5-ös meta-hálózati pontot! 3.2. Megosztó portálokon terjedő vicc vizualizálása A megosztó portálokon terjedő vicc esetében egyidejűleg két nagy alhálózatban terjednek a mémek: a/ a megosztó portálokon keresztül az elektronikus eszközökön megjelenve; b/ a viccet az elektronikus eszközükön megtekintő emberek agyában. A két alhálózat alapvető különbséget mutat. A megosztó portálon torzítatlanul terjed a vicc és nagyszámú, pontos másolat születik a felhasználók elektronikus eszközén – az 1-es alhálózati ponttól a 2-es jelzésű alhálózati pontokig (7. ábra). Ezért a „Számos kimenő él szinkronban” szimbólumot alkalmazzuk a csúcsos eloszlásszimbólummal.

7. ábra. Megosztó portálokon terjedő vicc vizualizálása.

További megosztáskor ugyancsak nagyszámú, pontos reprodukció keletkezik a felhasználók elektronikus eszközén – a 2-es alhálózati ponttól a 4-es jelzésű

19

alhálózati pontig. A kimeneti vizualizáció megegyezik a 2-es jelzésű alhálózati pontokéval. Ha a megosztó portálokon keresztül az elektronikus eszközökön megjelenő teljes vicc-alhálózatot pontként láttatjuk annak meta-szintjén, akkor a „Számos kimenő él szinkronban” szimbólumot alkalmazzuk, hiszen nagyszámú viccreprezentáció keletkezett, melyek pontos másai egymásnak. Ezt a pontos replikációt szimbolizálja a csúcsos eloszlásszimbólum is. Lásd az 6-os metahálózati pontot! A viccet az elektronikus eszközükön megtekintő emberek agyában keletkező mémek alhálózata hasonlóságot mutat a Karinthy által mesélt vicc terjedésével, azonban egy alapvető különbséggel: a kumulatív torzulás/mutáció itt nem alakul ki. Ez esetben is minden ember a saját kognitív rendszerében értelmezi a viccet, de mindenki pontosan ugyanazt a mémet érzékeli, értelmezi. Ezért a viccet olvasó emberek vicc-reprezentációja csak enyhe statisztikus szórást mutat. Lásd a 3-as és 5-ös alhálózati pontok kimeneti vizualizációját a 7. ábrában! Ha a viccet az elektronikus eszközükön megtekintő emberek agyában keletkezett vicc-reprezentációk teljes alhálózatát pontként láttatjuk annak meta-szintjén, akkor a „Számos kimenő él szinkronban” szimbólumot alkalmazzuk, hiszen nagyszámú vicc-reprezentáció keletkezett, melyek többé-kevésbé jó másai egymásnak. Ezt az elég pontos replikációt szimbolizálja a kevésbé csúcsos eloszlásszimbólum. Lásd az 7-es meta-hálózati pontot!

4. Összefoglalás Cikkünkben vizsgáltuk, hogyan alakul ki a komplex, irányított, moduláris ellátási lánc hálózat a „vevő-szállítói mágnesek” egymáshoz kapcsolódásával és rekurzív szerveződésével. Példát néztünk a kimenő élek szerinti skálafüggetlen eloszlásra, és számba vettük a kialakulás okait. A nyelvi optimum és a logisztikai optimum között analógiát állapítottunk meg. Több hasznosítható analógiát azonosítottunk be az anyagszerveződés társadalmi szerveződéseket megelőző hálózataiban: a/ a fehérje-fehérje hálózatok irányított transzport és jelző hálózati útvonalai, valamint az ellátási lánc hálózatok között; b/ a biokémiai és biológiai hálózatokban leírt heterokatalitikus és fogyasztható közjó előállításának folyamatai, valamint az igény illetve ellátás hálózatai között. A cikkünkben bemutatatott hálózat-vizualizálási módszer megkönnyíti a lényeges, közvetlen és közvetett alhálózati tulajdonságok beazonosítását, értelmezését. Az ellátási lánc hálózatokon kívül bemutattuk a módszer alkalmazási lehetőségét a nyelvészetben a viccek terjedésének példáján. Az analógiák beazonosítása további kutatási irányokat jelölnek ki számunkra. A biológiai komplex hálózatokban a modularitás mellett a nagyszámú gyenge kapcsolat is segíti ezen hálózatokat a kaszkádszerű zavarok szétoszlatásában. A hálózati topológia és ezen zavartűrő képesség közötti kapcsolat mélyebb megértése 20

segíthet abban, hogy az ellátási láncokban is hasonló ellenálló-képességet ki tudjunk alakítani. Az itt ismertetett vizualizáció és a korábban publikált CQIGmódszer együttes alkalmazásától azon alhálózatok és hálózati pontok beazonosítását várjuk, amelyek esetében meg kell teremteni a gyengekapcsoltságot a hálózat zavartűrő képességének növelése érdekében. A nyelvi hálózatok esetében bízunk benne, hogy kalandozásunk nem volt hiábavaló: új gondolatok, megközelítési módok inspirálásában. Az eloszlásszimbólumok valóságos hisztogramok is lehetnek részletes adatok ismeretében.

Irodalom Balázs Géza 2013. Humorhálózatok. A humor hálózattudományi nézőpontból. In Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatkutatás. Diszciplínák és metszéspontok. Budapest – Szeged: INTER-MSZT-BOMSZTE-JGYPK. 31-40. Barabási Albert-László 2003. Behálózva. Budapest: Magyar Könyvklub. Beer, Stafford 1979. The Heart of Enterprise. Chicester: John Wiley & Sons. Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince. Fekete István 2003. Systematisation modeling of communication. In Hans H. Diebner – a Lehan Ramsay (szerk.): Hierarchies of Communication. Karlsruhe: Verlag ZKM. 159-170. Fekete István – Hartványi Tamás 2013. Ellátási lánc stabilizálása a domináns termékek innovatív menedzselésével. Logisztikai Évkönyv 2013. Budapest: Magyar Logisztikai Egyesület. 169-176. Ghoshai, Gourab – Barabási Albert-László 2011. Ranking stability and superstable nodes in complex networks. Nature Communications. DOI:10.1038/ncomms1396. Mérő László 2008. Észjárások. Budapest: Tericum. Palotai Robin – Csermely Péter 2009. Network modules help the identification of key transport routes, signaling pathways in cellular and other networks. Annalen der Physik 18. 822-829. (www.arxiv.org/0908.4524, www.linkgroup.hu). Snyder, Lawrence. V. – Shen, Zuo-Jun Max 2011. Fundamentals of supply chain theory. New Jersey, Hoboken: John Wiley & Sons. Szathmáry Eörs – John Maynard Smith 2012. A földi élet regénye. Budapest: Akadémiai.

21

A nyelvi hálózatok és az igény-ellátási lánc hálózatok alkalmazotthálózatkutatási analógiái Fekete István – Hartványi Tamás

Applied-Network-Science analogies between Linguistic- and DemandSupply Networks Both Linguistic Networks (LN) and Demand-Supply Networks (DSN) represent complex hierarchical network systems showing a number of similarities in their structure, e.g. directed and weighted networks, with small-world effect and overlapping modular structure. DSN show two distinct hierarchic levels with different structure, i.e. multiplex at DSN level, where the companies (organizations) are the network elements and multipartite hypergraph at a level below – where an organization represents the network and the material conversion building blocks represent the elements. We suggest to investigate the relevant structures in LN in similar way what can help to step-up from investigating elementary association links to more complex building blocks, motives of LN. The developed symbols are easy to use both in handwritten and presentation forms. Keywords: linguistic networks, demand-supply networks, complex directed hierarchical networks, visualization, structural elements, motives.

0. Bevezetés Mind az igény-ellátási hálózatok (DemandSupply Network, a továbbiakban: DSN), mind a nyelvi hálózatok: alapvetően irányított és súlyozott hálózatok. Mindkettőben (a nyelviben és a DSN-ben is) megfigyelhető a komplex hálózatok olyan alapvető tulajdonságai, mint a kisvilágság, a skálafüggetlenség, a hierarchikus egymásba ágyazottság, valamint az átfedő modulok jelenléte (Kovács 2013; Fekete – Hartványi 2016). A szóasszociációkban determinált hívószó-válaszszónak a vevőtől a szállító irányába mutató igény felel meg. Ezzel ellentétes irányultságú maga az ellátás, ui. a szállítótól a vevő irányába mutat, áramlik. Cikkünkben, az alkalmazott hálózatkutatás keretein belül, vizsgáljuk a nyelvi hálózatok és az igény-ellátási hálózatok analógiáit, s a vizsgálati módszerek kölcsönös alkalmazhatóságát. Például, az ún. Agykapocs-rendszer adaptálása hasznos lehet az igényellátási hálózatokban. A kiadvány elsődleges olvasóközönségéhez igazodva a nyelvi hálózatok irányába történő adaptációs lehetőségekkel foglalkozunk elsődlegesen. A javasolt szimbólumokat könnyen rajzolhatjuk és alkalmazhatjuk prezentációkban is.

22

1. Az igény-ellátási hálózatok néhány (a nyelvi hálózatokban) vizsgálható tulajdonsága, azaz az adaptálható vizualizálás A hálózatkutatás egyik kihívása, hogy hogyan lehetséges az ún. durvaszemcsés hálózati reprezentáció (Newmann 2010), valamint az elemi szintű kapcsolatokat vizualizáló reprezentáció között beazonosítani azon köztes mintázatokat, motívumokat, amelyek a hálózat további lényeges tulajdonságait befolyásolják, ill. azok viselkedésére is meghatározó hatással vannak. A közbülső szint (a mintázatok és motívumok) a hálózati elemeknek és kapcsolataiknak olyan tipikus, ismétlődő szerveződései, melyek nagy számban fordulnak elő a vizsgált hálózatban. Mielőtt a motívumokat vizualizálni kezdenénk, tisztáznunk kell az igényellátási hálózatok két rendszerszerveződési szintjét, amelyek viszonylatában definiálhatók a motívumok. Ezen felül a szinkronitást és az aszinkronitást is definiálnunk szükséges. Majd ezek ismeretében kalandozunk a nyelvi hálózatok birodalmában. Persze kellő alázattal, mivel szerző csak közvetve érintett a nyelvészettel. 1.1. Az igény-ellátási hálózat két hálózatosodási szintje Az igény-ellátási hálózatokban jól elkülöníthető két hálózatosodási (rendszerszerveződési) szint. A magasabb meta-szint maga az igény-ellátási hálózat, ahol a gazdasági szervezet az alkotó hálózati elem. Ez utóbbi a mi vizsgálatainkban leginkább egy termelő vállalat vagy gyár. Az igény-ellátási hálózat multiplex, hipergráf, azaz különböző fajta hálózati pontok találhatók benne, és egy elem akár több ponton is kapcsolódhat egy másik elemhez. Az élek (kapcsolatok) irányítottak, súlyozottak. Az igény-ellátási hálózatokat alkotó gazdasági szervezetek maguk is komplex hálózatok. Jellemző rájuk a moduláris felépítés, melyet előző cikkünkben már (röviden) leírtunk (Fekete – Hartványi 2013). A gazdasági szervezeteket alkotó hálózati elemek egy tipikus igény-ellátási hálózati motívumba rendeződnek. A multipartit struktúrát ez az anyagkonverziós motívum hozza létre (1. Ábra). A kimenethez (az értékesített késztermékhez) szükséges bemeneti erőforrások – beépülő (alap)anyagok, a konverziót segítő/végző gép(ek), ember(ek), energia stb. – jelenléte kötelező szinkront követel. Ha valamely bemenet nem a megfelelő módon, nem adott időzítésben van jelen, akkor a kimenet nem valósul meg (1. Ábra, 1-es szimbólum). Míg a bemenetek között, a beépülő anyagok, további kötelező szinkront mutatnak (1. Ábra, 2-es szimbólum), addig több ember és gép is elvégezheti az adott konverziót, tehát alternatív bemeneteket találunk (1. Ábra, 3-as szimbólum). – Az ábra még további szakmai mélységeket is megmutat, ami logisztikusoknak lehet igazán érdekfeszítő.

23

1. ábra. A gazdasági szervezet konverziós moduljának hálózati eleme.

1.2. A transzverzális longitudinális szinkronitás és aszinkronitás az igény-ellátási hálózatokban Véleményünk, hogy sokat segít a működési dinamika megértésében, ha az irányított hálózatban világosan értelmezzük a szinkronitás fogalmát és megjelenését. Ugyanis ez mást jelent az igény-ellátási hálózatokban, és mást jelent a nyelvi hálózatokban. Az igény-ellátási hálózatokban megjelenő transzverzális szinkront és alternatív viselkedést: már részben érintettük az előző cikkünkben (Fekete–Hartványi 2013). Ebből kiemelem azt, hogy a transzverzális szinkron az anyag (érték) áramlására merőleges irányú, azaz az adott hálózati elem bemeneti vagy kimeneti éleinek szinkronját jelenti. Míg az igény-ellátási hálózatokban a néhány él: legalább 2 vagy legfeljebb néhány tucatnyi, addig a számos él: akár több száz, sőt több ezer is lehet. A nyelvi hálózatokban bizonyosan meg lehet határozni hasonló, iránymutató alapértékeket! Az igény-ellátási hálózatokban: a longitudinális szinkron az anyag/érték áramlásával egyirányú ellátást és az ezt meghívó igény összhangját jelenti, azaz: azt, annyit, akkor, oda szállítunk, ahogyan a vevőnk igényében meghatározta. A longitudinális aszinkronitásnak egyik változata, amikor nem tud az ellátás megfelelni az igénynek. A gyenge szinkron, amikor tudatosan építünk be elaszticitást a szállítók felől, vevők felől érkező zavar elnyelettetésére, illetve megszüntetésére. 1.3. Néhány tipikus motívum az igény-ellátási hálózatokban Az igény-ellátási hálózatokban: a transzverzális szinkron, a nagyszámú kimenő él esetén, a potenciális zavarbemeneti pontja a hálózatunkban (2. ábra 1-es szimbólum). A nagyszámú alternatív kimenő éllel bíró, bemeneti csomópont destabilizálódása akár az egész szervezetünket megrázhatja, blokkolhatja (2. ábra 2-es szimbólum). – Csak ízelítőnek: egy bonyolultabb motívum vizualizálása! A részletes magyarázattól itt eltekintünk (2. ábra 3-as szimbólum).

24

2. ábra. Néhány viselkedést befolyásoló motívum az igény-ellátási hálózatokban.

2. Nyelvi hálózatok és a kognitív sémák kusza hierarchiájának vizualizálása A nyelvi hálózatok inkább (Mérő László által definiált) kusza hierarchiák, ahol egy adott kognitív séma építőeleme lehet a másiknak, és fordítva. Míg a hétköznapi logika, a dolgok logikája is létrehoz bizonyos hierarchikus szerveződéseket, szabályokat, mintázatokat, addig a formális logika által definiált kognitív sémák sokkal tisztább hierarchikus alá- és fölérendeltséget, illetve egymásutániságot mutatnak (Mérő 2008). Amint azt az előző cikkünkben leírtuk: az adat egy adott kognitív séma belső szerkezete; a jelentés pedig, meta-szinten, a kontextusban értelmezhető, és az adott kognitív séma környezetével van kölcsönhatásban. E cikk szerzője, egy korábbi munkájában, hasonló szimbólumokkal mutatta be a kognitív szemiózis modelljét, ahol láthatók és értelmezhetők a fent említett struktúrák és azok viszonyai.

3. ábra. Kognitív szemiózis

A 3. ábrán, a szemiotikus modalitások, a végtelen komplexitású valóság egy adott részét érzékelik – szűrik. A kognitív modalitásokban adott entitás belső szerkezete (építő elemek, pl. szavak a mondatban), a releváns környezetben, a kontextusban nyer értelmet. Eme kontextusban, az agyunkban, a már meglévő kognitív struktúrák is kölcsönhatásba lépnek az újonnan érzékelt/értelmezett entitással.

25

2.1. Javasolt multipartit megközelítés a nyelvi hálózatokban A mentális lexikon szemantikai és fonetikai kapcsolatai, alapvetően, elemi szintűek. Emellett a kisebb nyelvi hálózatok hálózat-szintű vizualizálása is megtörténik (Kovács 2013). Ezért úgy véljük, hogy a közbülső szint (a mintázatok és a motívumok) feltárása, vizualizálása sokat segíthet a nyelvi hálózatok tulajdonságainak modellezésében is. Reméljük, hogy az alább javasolt vizualizálás alkalmazható lesz a kereső algoritmusok fejlesztésében, sőt a tipikus mintázatok és motívumok algoritmizálásában is. E cikk szerzője (az adaptív termék- és megrendelés-konfiguráló kidolgozásakor) a 2011-ben bevezetett TGP megközelítésének nyelvi hálózatokra történő adaptálását javasolja, de TF formában. A „T” a taxonómia, amely mind a dolgok logikáján, mind pedig a formális logikán alapul. A dolgok logikája: biológiai és/vagy szociokulturális evolúció eredménye; míg a formális logika: a nyelvészet és társtudományok rendszerezése, saját nyelvi struktúrával. Ezt a sajátos struktúrát töltjük meg, például szavakkal: (a) jelentésalkotás/kor esetén/során. – A „G” a genotípust jelenthetné, de ebben a modellünkben nem használjuk, mivel Szathmáry és Smith a kulturális öröklődés genotípusán: a neurális kölcsönhatás-struktúrát érti (Szathmáry – Smith 2012). – Az „F” a fenotípus (P = phenotype a TGP-ben) a kognitív sémák értelmezése a nyelvi hálózatokban, s a taxonómiai struktúra megtöltése, konkrét szavakkal, a jelentésalkotás során. Néhány elemi szimbólummal: nagy komplexitású összefüggéseket lehet vizualizálni a nyelvi hálózatok esetén.

4. ábra. Elemi szimbólumok nyelvi hálózatok motívumainak vizualizálására.

2.2. A TF-megközelítéssel alkotott vizuális sémák a nyelvi hálózatokban Míg például, az angol nyelvben a kijelentő mondat szigorú szórendet követel, addig a magyar nyelvben nagy szabadsággal változtathatjuk azt: a jelentés lényegi változása nélkül (5. ábra). – Az angolban megfigyelhető egy kötelező longitudinális szinkron (sorrend) és csak a többi mondatrész sorrendjében enged meg bizonyos alternativitást. Mindkét nyelvben nagyszámú, alternatív, transzverzális bemeneten keresztül telik meg tartalommal a taxonómiai struktúra.

26

5. ábra. A taxonómiai struktúra megtöltése tartalommal a jelentésalkotás folyamán.

A taxonómiai struktúra tartalommal való megtöltése hozza létre a fenotípust, például egy mondatot. A jelentés elvben egyedi; valójában szinte minden esetben több jelentése lehet egy mondatnak, a kontextustól függően és az értelmező kognitív struktúrájával (aggyal) kölcsönhatásban. Lásd a 3-as és a 6-os ábrákat.

6. ábra. A jelentés és tartalom viszonya a fenotípus – pl. a mondat – esetén.

A jelzői szerkezet, a magyar köznyelvben, bizonyos szabadságfokot ad a jelzők számában, sőt több szabadságot a jelzők sorrendjében. Ennek vizualizálása látható a 7-es ábrán. Az egyedüli sorrendi megkötés (a longitudinális szinkron) az, hogy a jelzők megelőzik a jelzett szót. Ez még akkor is igaz, ha figyelembe veszszük az értelmező jelzőt, ill. értelmezős szerkezeteket!

7. ábra. Jelzői szerkezet a köznyelvben: alternatív sorrenddel.

A tudományos szaknyelvben a formális logikát követjük. Gyakran a köznyelvi szabadságot csökkentve hozunk létre a pontosabb jelentést, így elkerülve a hosszadalmas körülírást (8. ábra). A geológiában, a magmás kőzetek elnevezésekor az alkotó főásványok – mint például a biotit, piroxén, amfibol, olivin stb. – sorrendje a jelzői szerkezetben a pontos összetételre utal. Az 5%-nál kevesebbet 27

tartalmazó ásványt jelzőként használjuk, pl. biotitos. Az 5%-nál nagyobb tartalomban jelenlévő ásvány nevét kötőjelesen toldalékozzuk. Így az 5%-nál nagyobb mennyiségben jelenlévő ásványokat kötőjellel kötjük egymáshoz, illetve a kőzetnévhez. Tehát a nagyobb tartalmú ásvány neve kerül a kőzetnévhez, közelebb. Kiemelem, csupán a szavak sorrendjével: több tucat szóval leírható jelentés tömörödik a négy (4!) szigorúbban kötött szerkezetben. Ismert, hogy a szaknyelvben a terminus technikusok jóval kevesebb alternatívát engednek a jelentésalkotásban, az új kognitív séma létrehozásában. Ezt szimbolizálja a néhány alternatív bemenő él.

8. ábra. Kötelező jelzői szerkezet 3 főásványos kőzet megnevezésekor.

4. Összefoglalás Az alkalmazott hálózatkutatás keretein belül, cikkünkben vizsgáltuk a nyelvi hálózatok és az igény-ellátási hálózatok szerkezeti analógiáit. Az igény-ellátási hálózatokban a finomszemcsés elemi reprezentáció és a durvaszemcsés hálózati reprezentáció között kimutatható hálózati motívumokból bemutattunk néhány példát. Ezzel érzékeltetve a szerző által kidolgozott vizualizáció erősségét. Ezt követően próbát tettünk, néhány egyszerűbb nyelvi motívum vizualizációjára. Úgy véljük, hogy hasonló vizualizáció elősegíti a lényeg megragadását és a tipikus motívumok keresésének algoritmizálhatóságát.

Irodalom Fekete István 2003. Systematisationmodeling of communication. In Hans H. Diebner – Lehan, Ramsay (eds.). Hierarchies of Communication. Karlsruhe: Verlag ZKM. 159-170. Fekete István – Hartványi Tamás 2016. Az ellátási lánc: mint komplex hierarchikus hálózat. In Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatkutatás. Hálózatok és (inter)diszciplínák. Budapest: Inter – Magyar Szemiotikai Társaság. (Jelen kötet.) Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikonban. Budapest: Tinta. Mérő László 2008. Észjárások. Budapest: Tericum Kiadó. Newmann, Mark E. J. 2010. Networks. Oxford: Oxford University Press. Szathmáry Eörs – John Maynard Smith 2012. A földi élet regénye. Budapest: Akadémiai.

28

A mezőgazdaság közlekedési infrastruktúrára gyakorolt hatásának vizsgálata Szőke Viktória

Relationship between agricultural transportation and transport infrastructure: Theoretical considerations of an empirical study Present paper deals with the theoretical consideration to an empirical study, which planes to investigate the relationship between agricultural transportation and transport infrastructure. The theoretical paper describes how the survey form of the study was developed and which results could be expected when the collected data is analyzed.

0. Bevezetés Az ezredfordulón kibontakozóban lévő, természetes és mesterséges hálózatok struktúráját vizsgáló hálózatkutatás módszereit egyre több tudományágban használják komplex jelenségek leírására (Barabási 2009). Ilyen területek többek között az orvostudomány (Barabási et al. 2011), a nyelvtudomány (Kovács 2013) a társadalomtudományok (Carrington et al. 2005), illetve a földrajz (Barthélemy 2011, Letenyei 2004) és a gazdaságtudomány (Easley–Kleinberg 2010) területén. A hálózatok és hálózatos struktúrák vizsgálatai igazolják, hogy komplex jelenségek hálózatként (azaz pontok és azokat összekötő kapcsolatok rendszereként) leírhatóak és felépítésük és működésük nem véletlenszerű, hanem bizonyos törvényszerűségeket követ. Kialakulnak skálafüggetlen hálózatok, ahol a hálózat néhány pontja nagyon sok, míg legtöbb pontja csak nagyon kevés kapcsolattal rendelkezik (vö. Barabási 2003). Ezen hálózatok robosztusak, amely azt jelenti, hogy felépítésüknél fogva hatékonyan állnak ellen támadásoknak. A hálózat lehet irányított, ahol a kapcsolat A-ból B irányába mutat, ellenkező irányban nem, mint például a hivatkozások hálózata tudományos művekben. A hálózat lehet továbbá súlyozott, ahol a kapcsolatok erőssége az egyes pontok között különböző (vö. Kovács 2013). Tanulmányunkban módszertani megfontolásokat fejtünk ki röviden a mezőgazdasági vállalkozások közlekedési infrastruktúrára gyakorolt hatását hálózatok szemszögéből vizsgáló empirikus kutatáshoz készült kérdőívvel 29

kapcsolatban. A vizsgálat Vas megye példáján keresztül kívánja bemutatni, hogy mezőgazdasági vállalatok milyen összefüggésekben tekinthetőek hálózatok elemeinek. Ehhez feltételezzük, hogy legalább két összefüggésben beszélhetünk hálózatos struktúrákról:  Egyrészt a vállalkozások gazdasági kapcsolatrendszerében (üzleti partnerek).  Másrészt a vállalkozás által használt közlekedési infrastruktúra tekintetében is, ugyanis a gazdasági tevékenység áruk mozgatásával jár, amely (elsősorban) a megye közúthálózatának terhelésében lesz tetten érhető. Ehhez röviden jellemezzük a megye agrárszektorát, majd a vizsgálathoz összeállított kérdőívet (Melléklet), valamint a vizsgálni kívánt összefüggéseket írjuk le röviden módszertani szempontból. A kérdőív adatainak kiértékelésével vizsgálhatónak véljük a mezőgazdasági cégek közlekedési infrastruktúrára gyakorolt hatását valamint a vállalkozások által létrejövő, a települések között manifesztálódó, és a közlekedési infrastruktúra használatában realizálódó kapcsolatokat.

1. A mezőgazdaság a megyében Vas megye területén 2011-es adatok szerint a szántó területe 145790 ha, az összes mezőgazdasági terület 164564 ha, az összes termőterület 258803 ha, ezen kívül 66520 ha művelés alól kivett terület található a megyében (Póczik 2013). Az összes termőterületet 10504 vállalkozás művelte, ebből a társas vállalkozások száma 407 db, ezen kívül 10041 db egyéni gazdaság, illetve egyéni vállalkozás található a megyében. Az átlagos birtokméret 39,25 ha (Póczik 2013). A Nyugat-dunántúli régióban – így Vas megyében is – a meghatározó talajfajta a barna erdőtalaj. A termőtalajok aranykorona értéke az országos átlagnál kicsit magasabb (20,1 AK/ha). A növénytermesztés szempontjából kiemelt jelentőségű a szántóföldi növények termesztése – a búza terméshozama a környezeti adottságoknak köszönhetően kiemelkedően jó (Csapó et al. 2012). Vas megyében a legmeghatározóbb szántóföldi növények: búza kukorica repce árpa napraforgó 30

47 176 ha 29 455 ha 16 183 ha 9 560 ha 7 018 ha

(KSH 2015b) (KSH 2015c) (KSH 2015e) (KSH 2015a) (KSH 2015d)

A növénytermesztés mellett a megyében az állattenyésztés is fontos szerepet játszik. Az állattenyésztés fő célja a hús, a tej és a tojás, mint élelmiszer, illetve élelmiszeripari alapanyag mellett a feldolgozóipar által felhasználható ipari nyersanyagok előállítása (pl. bőr, gyapjú stb.). Vas megye állatállománya (KSH 2013): tyúk 967 ezer db ebből tojó 376 ezer db pulyka 448 ezer db sertés 33 ezer db szarvasmarha 28 ezer db ebből tehén 12 ezer db

2. Közlekedési hálózatok a mezőgazdaság szempontjából Vas megyében Előzetes személyes interjúk alapján feltételezzük, hogy a megyében a közlekedési hálózatok közül a közúthálózat használata lesz kiemelkedő. Ezért kérdőívünk elsősorban közúthasználatot feltételez – ennek ellenére természetesen kérdéseket nem csak a közúti közlekedésre vonatkozóan fogalmazunk meg. A kérdőívvel vizsgálni kívánt közlekedési fajták rövid jellemzői a vizsgálni kívánt összefüggések tekintetében a következőek: a.) Vízi közlekedés: Vas megye esetében vízi közlekedésről nem beszélhetünk, mivel nincs hajózható útvonal a megyében (vö. Erdősi 2005). b.) Légi közlekedés – extrém eseteket (légi megfigyelés, permetezés) leszámítva – szintén nem jellemző. A megyében csak kisebb sportrepülőterek találhatóak. c.) Vasúti közlekedés: a mezőgazdasági telephelyek viszonylagos kötöttségéből adódóan a vasúti közlekedés – mint az árumozgatás eszközének – szerepe háttérbe szorul. A vízi, a légi és a vasúti közlekedés a megyében működő agrár cégek esetében a működésben közvetlenül ugyan nem játszik szerepet, fontos azonban megemlítenünk, hogy közvetetten jelentős szereppel rendelkeznek, hiszen a vállalkozások működéséhez szükséges eszközök, alapanyagok és gépek gyakran ezen infrastruktúrákon jutnak el Európába, majd Magyarországra. Például egy az Egyesül Államokban vagy Kínában gyártott alkatrész nagy valószínűséggel vízi útvonalon érkezik valamely kikötőbe (például Hamburgba) vagy légi útvonalon egy logisztikailag fontos reptérre (például Frankfurtba), majd onnan közúton jut el (esetleg több kis-, illetve nagyke31

reskedő, illetve logisztikai vállalkozás „érintésével”) a Vas megyei telephelyre. d.) Közúti közlekedés: a megyén belüli közlekedésben a közúti közlekedés a legmeghatározóbb. Az anyagok és a szolgáltatások közúti hálózaton érhetik el a mezőgazdasági vállalkozásokat.

3. A mezőgazdaság infrastruktúrára gyakorolt hatásának vizsgálata A mezőgazdaság és a közlekedési hálózatok összefüggései több szempontból vizsgálhatóak. Röviden áttekintjük, hogy milyen tényezők befolyásolhatják az infrastruktúrára gyakorolt hatás mértékét, illetve melyek azok a tényezők, amelyek ezen hatásokat előidézhetik. 3.1. A vállalkozás adottságai A vizsgálni kívánt vállalkozások (gazdasági) jellemzőit kell megvizsgálnunk ahhoz, hogy pontos képet kaphassunk a vállalkozás hálózatban betöltött szerepéről. Feltételezhetjük, hogy minél nagyobb (azaz minél nagyobb hektáron gazdálkodik és/vagy minél több állatot tart) lesz egy vállalkozás, annál több kapcsolattal fog rendelkezni – ugyanis egy nagyobb vállalkozás nagy valószínűséggel nagyobb gépparkkal rendelkezik, amelyekhez több helyről, gyakrabban és többfajta alkatrész beszerzése szükséges. Egy nagyobb vállalkozás több munkavállalót is foglakoztat, akik szintén kapcsolatot teremtenek lakóhelyük és a telephely között; valamint több anyagbeszerzést „eredményeznek” – például munkaruhák beszerzése esetében. Fentiek alapján a kapcsolatok számát és erősségét a mezőgazdasági vállalkozások esetében elsősorban a következő három jellemző befolyásolja. A.) A vállalkozás tevékenységi köre: a.) növénytermesztés, b.) állattenyésztés, c.) növénytermesztés és állattenyésztés. Fontos leszögeznünk, hogy mezőgazdasági vállalkozások specifikuma az erős telephelyhez való kötöttség (vö. Glückler 2011: 919). Növénytermesztő vállalkozások esetében adott a földek helyzete, és a telephely is ehhez igazodik. Állattenyésztő vállalkozás esetén általában a telephely a legelőkhöz igazodik, vagy magát az istállókat jelenti.

32

B.) A vállalkozások mérete. Mint fentebb röviden leírtuk, a vállalkozás mérete (azaz árbevétele) is hatással van a közlekedési infrastruktúrára használatára: Minél nagyobb egy vállalkozás, annál nagyobb szükségletei lesznek, így annál távolabbi csomópontok is részei lesznek a hálózatuknak – azaz bizonyos eszközöket csak távolabbi városokból, vagy külföldről tudnak beszerezni. A vállalkozások mérete természetesen a munkavállalók számát is meghatározza, hiszen egy kisebb családi gazdaságnak nem biztos, hogy lesz külön alkalmazottja, míg egy nagyobb gazdaság működése lehetetlen volna alkalmazottak nélkül. A munkavállalók kapcsolatot jelentenek a lakóhelyük és a munkahelyük között. Esetükben a lakóhely-munkahely távolságára hatással van a vállalkozások mérete, hiszen annyira speciális tudással rendelkező munkavállalóra is szükség lesz, aki már adott településen, illetve annak környékén nem lesz megtalálható. C.) A vállalkozások felszereltsége. Minél „nagyobb” felszereltségű, azaz minél nagyobb gépparkkal és egyéb termelési eszközökkel rendelkezik a vállalkozás, annál nagyobb lesz az anyagszükséglete, és több szolgáltatást is fog igénybe venni. A vállalkozás nagyságát esetünkben a megművelt földterület nagyságával, illetve a tartott állatok fajtájával és darabszámával, valamint (mint a C pontban látjuk) a géppark nagyságával jellemezzük. 3.2. A vállalkozás működésének hatása a hálózatra A mezőgazdaságban a termeléssel közvetlenül történik infrastruktúra használat. A közúti infrastruktúra játssza a legnagyobb szerepet a termelés során, hiszen a magán- és közúthálózaton keresztül juthatnak el a traktorok a földre mezőgazdasági munkát végezni, vagy a kombájnok szintén ezen struktúrákat használva tudják megközelíteni a földeket és tudják learatni a terményt. A légi infrastruktúrát használhatja a vállalkozás többek között megfigyelésre, kártevő irtásra, trágyázásra, állatok terelésére. 3.3. A vállalkozás beszerzéseinek hatása a hálózatra A mezőgazdasági vállalkozások közlekedési infrastruktúrákra gyakorolt hatásánál mindenképpen érdemes vizsgálni, hogy honnan, mely infrastruktúrát használva és milyen gyakorisággal történnek a különböző beszerzések. 33

Növénytermesztéssel foglalkozó vállalkozások szállítóitól vásárolhatnak növényvédőszereket, trágyát, vetőmagot, talajjavítót; állattenyésztő vállalkozások takarmányt, gyógyszereket, vitaminokat, alomként használatos anyagokat (forgács, szalma, homok stb.). Növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozások egyaránt vásárolnak gépeket és ezek alkatrészeit, üzemanyagot, munkaruhát, védőfelszerelést, takarító- és tisztítószereket; illetve az irodai munkához irodai eszközöket. Szolgáltatások közül vehetnek igénybe például gépszervizt, könyvelési, banki, ügyvédi szolgáltatást. A beszerzések kapcsolatokat jelentenek a települések között, hálózatot hoznak létre, amelynek időbeli dinamikája is vizsgálható. 3.4. A vállalkozás értékesítésének hatásai a hálózatra A mezőgazdasági vállalkozások értékesítéseinek vizsgálatából is nyerhetünk a hálózatra vonatkozó adatokat. A terményeit / termékeit értékesítő vállalkozások és a vevőik között kapcsolat jön létre a szállítással. A vállalkozások esetében nem csak a „hasznosan” megtermelt javak értékesítéséről van szó, hanem a melléktermékekéről is, például egy állattartó telep esetében trágya – amennyiben nem tudja maga hasznosítani földjein – értékesítésről, illetve növénytermesztő vállalkozás esetén például a szalma értékesítéséről is. 3.5. A mezőgazdasági vállalkozások egyéb hálózat alakító hatásai 3.5.1 A közlekedési infrastruktúra terhelésének idődinamikája A mezőgazdaságra jellemző a ciklusosság. A növénytermesztésben minden évben történik vetés, gondozás és betakarítás. Az állattenyésztésben is megvan a ciklusosság, ahol fontos a tartás célja amely befolyásolja a működést (pl. egy „hústermelő” csirketelepen 6 hetente váltják egymást a generációk, addig egy tehenészeti telepen, ahol a tejtermelés a cél, a generációváltás jóval hosszabb időtartamot jelent). Szintén jellemző, hogy növénytermesztő cégek esetében a telep a téli hónapokban áll, vagy – termelés szempontjából vizsgálva – kevésbé „láthatóan” kevésbé aktívan működik. Ugyanakkor ezen időszak lehet a nagyobb gépkarbantartások, az új beszerzések, a termeléshez kevésbé szorosan kapcsolódó tevékenységek időszaka.

34

3.5.2 Az országhatár hatása Vas megye határhoz való közelsége miatt mindenképpen említést érdemelnek az országhatáron is átnyúló hálózatok (vö. Lenner 2000). Az országhatár nem jelent az EU-n belül akadályt az áru szabad áramlásának, így gyakran kerülhet külföldre a hazánkban megtermelt áru, létrehozva kapcsolatokat a más országokkal. Az országhatár ugyanakkor részben torzító hatású is lehet, hiszen egy „határmenti” vállalkozás esetében nagyobb valószínűséggel történnek a beszerzések egy távolabbi, de magyar mint egy közelebbi osztrák településen.

4. Várható eredmények Az adatok elemzése során választ keresünk arra a kérdésre, hogy kiemelt szerepet játszik a hálózatban Szombathely, mint hálózati csomópont. Vizsgálni kívánjuk továbbá, hogy milyen hálózati (csomóponti) szereppel rendelkeznek a kisebb városok, illetve a vállalkozások közelében fekvő települések. Amennyiben a hálózatot irányított hálózatként kezeljük – azaz a forgalmat adott irányba jelenlevőnek tekintjük – ebben az esetben feltételezhetjük, hogy Szombathely gyűjtőként (authority) (vö. Szántó–Tóth 1993) fog funkcionálni. A mezőgazdasági vállalkozások infrastruktúrára gyakorolt hatását vizsgálva feltételezzük tehát, hogy Szombathely célpont, sok bejövő kapcsolattal. A kisebb városok valószínűleg hasonló funkciót töltenek be a hálózatban. A mezőgazdasági telep irányított hálózatok szempontjából valószínűleg vezérlőként (hub) funkcionál, sok kimenő kapcsolattal. A telep azonban részben gyűjtő is, hiszen gyakran keresik fel különböző vállalkozások (pl. növényvédőszer-forgalmazók, gépforgalmazók vagy alkatrész forgalmazók) ügynökei. A hálózatot súlyozottan vizsgálva (a kapcsolatokhoz erősséget rendelve) elemezni kívánjuk, hogy – abban az esetben, ha az infrastruktúrára gyakorolt hatás mértéke adja a kapcsolat erősségét – a legerősebb kapcsolatok a telepet a közeli kisvároshoz, vagy Szombathelyhez kötik-e.

35

Irodalom Barabási Albert-László 2003. Behálózva. Budapest: Magyar Könyvklub. Barabási, Albert-László 2009. Scale-Free Networks: A Decade and Beyond. Science. 325/5939: 412-413. Barabási, Albert-László et al. 2011. Network medicine: a network-based approach to human disease. Nature Reviews Genetics. 2: 56-68.

Barthélemy, Marc 2011. Spatial networks. Physics Reports. 499/1: 1-101. Carrington, Peter J. et al. (eds.) 2005. Models and Methods in Social Network Analysis. Cambridge: Cambridge University Press.

Csapó Tamás et al. 2012. Dunántúl. In: Dövényi Zoltán (szerk.): A Kárpátmedence földrajza. Budapest: Akadémiai. 737-811. Easley, David – Kleinberg, Jon 2010. Networks, Crowds and Markets. Reasoning about a Highly Connected World. Cambridge: Cambridge University Press.

Erdősi Ferenc 2005. Magyarország közlekedési és távközlési földrajza. Budapest-Pécs: Dialóg Campus. Glückler, Johannes 2011. Standort und Standortwahl. In Gebhardt, Hans – Glaser, Rüdiger – Radtke, Ulrich – Reuber, Paul (Hrsg.): Geographie. 2. Auflage. Heidelberg: Spektrum. 916-923.

KSH 2013. KSH 2015a. Az árpa termelése. http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_omn014b.html KSH 2015b. A búza termelése. http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_omn012b.html KSH 2015c. A kukorica termelése. http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_omn013b.html KSH 2015d. A napraforgó termelése. http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_omn018b.html KSH 2015e. A repce termelése. http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_omn019b.html Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikonban. Budapest: Tinta. Lenner Tibor 2000. A kisvárosok modernizációjának társadalomföldrajzi áttekintése vas megyei példákon. Tér és Társadalom. 14/2-3: 139-146. Letenyei László 2004. Településkutatás I - II. Budapest: Ráció. Póczik István 2013. Vas megye agrárgazdasága. Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Vas Megyei Igazgatósága. Szántó Zoltán–Tóth István György 1993. A társadalmi hálózatok elemzése. Társadalom és gazdaság. 1993/1: 31-55.

36

Melléklet Közlekedési infrastruktúra használata a mezőgazdaságban Kérdőív Tisztelt Válaszadó! A Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskola doktoranduszaként szeretném kérni, hogy az alábbi kérdőív kitöltésével segítse kutatásomat. A kérdőívvel azt szeretném vizsgálni, hogy miként veszik igénybe a mezőgazdasági vállalkozások a települések közötti infrastrukturális hálózatokat. A kérdőív kiértékelése és az adatok feldolgozás anonim módon történik. A kérdőívből nyert adatokat kizárólag kutatási célra, a készülő doktori disszertációban és publikációkban használom fel. A kérdőívben a □ szimbólumokban a megfelelő választ legyen szíves x-szel jelölni. Az egyes felsorolásoknál a pontozott vonalakon ( ……….. ) további adatokat adhat meg. A kérdőív kitöltését nagyon szépen köszönöm! Szőke Viktória doktorandusz 1. a.) Vállalkozás tevékenységi köre:

□ növénytermesztés

□ állattenyésztés

□ növénytermesztés és állattenyésztés

b.) Vállalkozás székhelye (település): c.) Vállalkozás telephelyei (település):

2. Növénytermesztő vállalkozás esetén a.) hány hektáron gazdálkodik (kb.)?

□ □

0-10 ha 101-200 ha

□ □

□ □

11-20 ha 201-500 ha

b.) Milyen növényeket termeszt és a teljes terület körülbelül hány %ában?

□ □

21-50 ha 501-1000 ha

51-100 ha 1000 ha <

% % %

% % %

3. Állattenyésztő vállalkozás esetén a.) hány darab állatot tart?

□ □

0-10 db 201-500 db

□ □

11-50 db 501-750 db

b.) Milyen állatokat tart és a teljes állatállomány hány %-ában?

□ □

□ □

51-100 db 751-1000 db % % %

101-200 db 1000 db < % % %

4. a.) Munkavállalók száma:

□ □

1-2 fő 11-15 fő

□ □

3-5 fő 16-20 fő

□ □

6-10 fő 20 fő <

b.) A munkavállalók mely településekről járnak dolgozni? (Nevezze meg a 6 legjellemzőbbet!)

37

5. A vállalkozás felszereltsége a.) Növénytermesztő vállalkozás esetén: traktor rakodógép / markoló betakarító gép / kombájn növényvédelem gépe - ebből önjáró teherautó / nyerges vontató -

-

db

b.) Állattenyésztő vállalkozás esetén: traktor rakodógép / markoló takarmány betakarító - bálázó - aprító - zöldtakarmány betakarító teherautó / nyerges vontató pótkocsi terepjáró / pick up …………………. …………………. ………………….

talajművelő / vető eszköz - eke - borona - kultivátor - kombinátor - talajlazító - vető / ültető / palántázó gép trágyázó gép pótkocsi terepjáró / pick up …………………. …………………. c.) Építmények raktár siló gabona tisztító és szárító istálló fejőberendezés takarmánykeverő mérleg

db

m2 m3 m2

növényvédőszer szerves trágya műtrágya vetőmag talajjavító gép (pl. traktor) gépalkatrész szerszám üzemanyag

- munkaruha / védőfelszerelés

-

38

takarító- és tisztítószer irodai eszközök …………………. …………………. ………………….

éves

féléves

havi

negyedéves

heti

napi

-

heti 2-3 alk.

6. Növénytermesztő vállalkozás esetén milyen gyakorisággal és mely településekről (3 leggyakoribb) történnek a beszerzések? Jelölje x-szel a beszerzés gyakoriságát!

Település 1

Település 2

Település 3

-

éves

féléves

negyedéves

heti

havi

napi

-

heti 2-3 alk.

7. Állattenyésztő vállalkozás esetén milyen gyakorisággal és mely településekről (3 leggyakoribb) történnek a beszerzések? Jelölje x-szel a beszerzés gyakoriságát!

Település 1

Település 2

Település 3

takarmány gyógyszer vitaminok / ásványi anyagok alom / forgács / szalma / homok

-

kerítés, villanypásztor

-

gép (pl. traktor) gépalkatrész szerszám üzemanyag munkaruha / védőfelszerelés

-

takarító- és tisztítószer

-

irodai eszközök …………………. ………………….

-

éves

féléves

negyedéves

heti

havi

napi

-

heti 2-3 alk.

8. Milyen gyakorisággal és mely településeken (3 leggyakoribb) veszi igénybe az alábbi szolgáltatásokat? Jelölje x-szel a beszerzés gyakoriságát!

Település 1

Település 2

Település 3

gépszerviz könyvelés könyvvizsgálat bank ügyvéd közjegyző növényorvos / állatorvos …………………. …………………. ………………….

9. Mely településekre (3 legjellemzőbb) értékesíti / szállítja terményeit / termékeit? Fő termék (1) neve:

Fő termék (2) neve: Település:

Fő termék (3) neve:

Település:


Település:

39

Fő termék (5) neve:


Település:

Melléktermék (1) neve: Település:




10. A telephely(ek) saját úthálózatának hossza (kb.): aszfaltozott út zúzalékos/kavicsos út egyéb utak

m vagy

km

éves

féléves

negyedéves

havi

heti

heti 2-3 alk.

napi

soha

11. Milyen szerepet játszik – tudomása szerint – a vállalkozás működésében a légi közlekedés?

Áruszállítás beszerzés céljából. Szántók / földterület megfigyelése repülőgépből vagy helikopterből. Kártevők irtása repülőgépből vagy helikopterből. Trágyázás / műtrágyázás repülőgépből vagy helikopterből. Szántók / földterület megfigyelése drónokkal. ………………………… ………………………… 12. Milyen szerepet játszik – tudomása szerint – a vállalkozás működésében a vízi közlekedés? Termék neve Termék szállítása beszerzésnél - Termék 1 - Termék 2 - Termék 3 - Termék 4 Termék szállítása értékesítésnél - Termék 1 - Termék 2 - Termék 3 - Termék 4

40

Kikötő neve (1)

Kikötő neve (2)

Kikötő neve (3)

13. Milyen szerepet játszik – tudomása szerint – a vállalkozás működésében a vasúti közlekedés? Termék neve

Pályaudvar / állomás neve (1)



Termék szállítása beszerzésnél - Termék 1 - Termék 2 - Termék 3 - Termék 4 Termék szállítása értékesítésnél - Termék 1 - Termék 2 - Termék 3 - Termék 4

soha

napi

heti 2-3 alk.

heti

havi

negyedéves

féléves

éves

napi

heti 2-3 alk.

heti

havi

negyedéves

féléves

éves

Beszerzés / vásárlás

soha

14. Jellemzően honnan és milyen gyakorisággal szerez be a vállalat termékeket postai úton vagy futárszolgálaton keresztül?

Külföld Ország (1) Ország (2) Ország (3) Belföld Település (1) Település (2) Település (3)

Értékesítés / eladás

Külföld Ország (1) Ország (2) Ország (3) Belföld Település (1) Település (2) Település (3)

__________________ Dátum

41

42

Hálózatok és irodalomtudomány

43

44

Jézus önmegnevezései mint csomópontok Borbás Gabriella Dóra

Jesus' self-namings as junctions There are more than one hundred statements in the New Testament by Jesus about himself. Part of them are metaphorical. Part of them (or maybe all) are radical statements. In fact, even the reason why he was condemned to death was his statements about himself. Jesus' „am-statements” (his statements about himself) are to be found in the four gospels, in the Book of Revelation, where John the Apostle quotes Jesus, and in the Acts of the Apostles, where Paul quotes him. I identified 21 such statements. Jesus' messages are in fact identical to his statements about himself. He portrays his own identity in his selfcharacterizations, and portraying his identity is identical to his message. The network of naming acts is, at the same time, a network of acquiring and conveying information. The junctions or nodes of the network of Jesus' amstatements are the names he gives to himself, his acts of self-naming. These names are connected, they are related to each other, and they together constitute the message as a piece of information.

0. Bevezetés Az Újszövetség száznál több állítást őriz, amelyeket Jézus tett önmagáról. Ezek egy része metaforikus kijelentés. Egy részük (vagy talán mind) radikális kijelentés. Tulajdonképpen halálra ítélésének oka is az önmagáról tett kijelentései voltak. Az Ószövetségben több száz kijelentést tesz Isten önmagáról. Az Újszövetségben Jézus azt állítja, azonos Istennel. Az ószövetségi próféciák és isteni jelzők szintén metaforák, amelyekre Jézus sokszor visszautal. A Biblia teljes szemiotikája az értelmezési kulcsot is megadja, azaz a metaforák kifejthetők (kibontottak) a Biblián belül, a Biblia szövegében. „A metafora az a retorikai folyamat, amelynek segítségével megszületik a diskurzus azon képessége, hogy bizonyos fikciók képesek lesznek a valóság újraleírására.” (Ricoeur 2006: 12) Jézus önazonosításainak, önmagáról tett állításainak van egy további érdekessége – ugyanis legfontosabb üzenete az, hogy azt állítja önmagáról: van, azaz létezik. Az Ószövetségben Isten is azt mondja Mózesnek: „így mutass be a népnek – a vagyok vagyok” (2Móz 3:14). Jézus vagyok-kijelentéseit (önmagáról tett kijelentéseit) a négy evangéliumban találjuk meg, valamint a Jelenések könyvében, amelyben János apostol idézi Jézust, és az Apostolok cselekedetei 9., 22. és 26. fejezeteiben, amelyekben Pál idézi Jézust. Szándék szerint Jézus minden önmagá45

ról tett kijelentését összegyűjtöttem, azonban ezeknek nem az összes előfordulását idézem, csak példákat. Az idézeteket a Károlyi-féle Bibliából hozom. Álló betűkkel Jézus szavait, dőlttel pedig mások szavait jelölöm. Jézus üzenetei tulajdonképpen azonosak az önmagáról tett állításaival. Az identitását jeleníti meg önjellemzéseiben, identitásának megjelenítése pedig azonos az üzenetével. A megnevezések hálózata egyúttal információszerzési és információközlési hálózat is. Jézus önmagáról tett állításai hálózatának csomópontjai maguk a nevek, az önelnevezések. Ezek a nevek összekapcsoltak, összefüggnek és együttesen határozzák meg, alkotják az üzenetet mint információt. A hálózat absztrakció. A megfigyelhető valóság egy reprezentációja. Egy létező rendszer elemeinek (csomópontok), és az azok között fennálló kapcsolatoknak a megjelenítése, leírása az elemek releváns tulajdonságainak leírásán keresztül. 18 plusz 3 különböző olyan állítást azonosítottam be, amelyben Jézus azt állítja, valamilyen „vagyok”, vagyis vagyok-kijelentés. Ezt a 18 plusz 3 önjellemző újszövetségi állítást Jézus önmegnevezési funkcióban használja. Ha kibontjuk a metaforákba rejtett állításokat, megkapjuk az önmegnevezések mögött rejlő állításokat, valamint ezek összefüggéseit, így válik ezek hálózatos jellege láthatóvá. Jézus egókijelentéseinek többsége egyben antonomázia is, vagyis névfelidéző állandósult szókapcsolat, frazéma. Máshogy megfogalmazva: frazeológiai értékű ragadványnevek, tulajdonneveket helyettesítő névfelidéző metaforikus szókapcsolatok. A Bárdosi főszerkesztette Magyar szólástárban találhatunk a névfelidézőknek egy 10 oldalas gyűjteményét, azonban Jézus Krisztus antonomáziáiból egy sem kapott helyet a szótárban. Ezen tanulmány most ezt a hiányosságot is pótolhatja (Bárdosi főszerk. 2003: XVII; 393–408). Nézzük meg sorban Jézus önjellemzőit, önmegnevezőit! 1.1. Szelíd és alázatos szívű Jézus állította magáról, és a körötte élők tapasztalhatták is, hogy szelíd és alázatos szívű: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11:29–30)

1.2. Jó A szőlőmunkások példázatában hangzik el ez a mondat: „Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Mt 20:15)

A példázat azt mutatja be, hogy a hívőket általában zavarja, hogy Jézus mindenkinek ugyanazt adja (a példázatban a végső jutalomról [örök élet] van szó, ami sem nem jutalom, sem nem járandóság, hanem ajándék, és mindenki számára azonos), ezért kérdezi a példázatban: „azért vagy gonosz, mert én jó vagyok?” Vagyis: „azt kifogásoljátok, hogy mindenkinek ugyanazt (az örök életet) adom?” 46

1.3. Szolga Jézus szolga-ként definiálta önmagát, amely kijelentéséhez több tanítása is kötődik: „De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; És aki közöttetek első [vezető] akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia [én] nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.” (Mt 20:26– 28) „Mert melyik nagyobb, az-é, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? nemde aki asztalnál ül? De én tiköztetek olyan vagyok, mint aki szolgál.” (Lk 22:27)

1.4. Isten Fia János és Pál apostolok szerint Jézus nem teremtmény, hanem egyszülött Fiú, a teremtményeknél korábban született (Jn 1:18, Kol 1:15). A Biblia minden embert Isten fiának tart, de kiderül az is, hogy Jézus másképpen fia Istennek, ezért szokás nagybetűvel írni, sokszor névelővel: A Fiú. Maga Jézus is vallotta, hogy ő Isten Fia, valamint több igehelynél is láthatjuk lentebb, hogy a Fiú-ként utal önmagára: „Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.” (Mt 27:43) „Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát [engem] ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.” (Mk 14:61–62) „Arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!” (Jn 10:36) „Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában? Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne? Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az.” (Jn 9:35– 37)

Pál azt a tényt örökítette meg a most idézendő mondataiban, hogy bizonyos tanítások botrányosak (megbotránkoztatóak) voltak a zsidók számára, más tanítások pedig bolondságnak tűntek a görögök számára. Lentebb sorra láthatjuk majd, Jézusnak mely állításai voltak ezek. Az egyik botrány a zsidók számára például az volt, hogy Jézus állította magáról, hogy Ő Isten Fia. A zsidó hit szerint ez istenkáromló kijelentés. „Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;” (1Kor 1:22–23)

Jézus leggyakrabban így utal Istenre: „Atyám”. „Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek.” (Lk 23:34a) „És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.” (Jn 2:16) 47

„Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,” (Jn 8:54) „Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.” (Jn 10:24–25)

1.5. Az Atyával egy és egyenlő Jézus másik, zsidók számára botrányos kijelentése, hogy Istennel egyenlőnek mondta magát – aki örök életet ad és megbocsát bűnöket. A zsidó gondolkodás szerint csak Isten tud (örök) életet és bűnbocsánatot adni. Az istenkáromlás büntetése a megkövezés: „Én és az Atya egy vagyunk. Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt [Jézust].” (Jn 10:30–31) „Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.” (Jn 14: 7–11) „A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;” (Fil 2:6–7)

Jézus így beszél az Atyával való szeretetkapcsolatáról: „És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” (Jn 17:11) „Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél. Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem; És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.” (Jn 17:21–26) 48

Mit ért a Biblia Jézus és az Atya, valamint az Isten és az ember (Jézus és az ember) egyesülésén? A félig emberré lett Isten (Jézus) arról tanította a tanítványait, hogy nemsokára az Atyához tér (keresztrefeszítés és feltámadás), és akkor elküldi a Vigasztalót (Páráklétosz), azaz a saját Lelkét. Azáltal van velünk Jézus minden nap, hogy a Lelke bennünk él (a laikusok lelkiismeretnek nevezik ezt a jelenséget). „És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.” (Jn 14:16–18) „Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18:20) „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mt 28:20)

Pál megfogalmazásában a Krisztussal (az Úrral) való egyesülésünk: „De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.” (Róm 8:9,11) „A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.” (1Kor 6:17)

Jézus így szól a hatalmáról: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mt 28:18) „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, a kinek a Fiú meg akarja jelenteni. Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt 11:27–28)

Jézus gyakran egyes szám harmadik személyben utal önmagára. A hatalmát, az Istennel való egyenlőségét részletesen kifejti, amikor arról beszél, hogy minden hatalmat megkapott, és bárkit meg tud eleveníteni, életre tud támasztani, fel tud támasztani az örök életre. A megelevenítés kettős jelentésű, jelenti a feltámasztást is, de a mostani óföldön való megtérésnek, újjászületésnek nevezett jelenséget is: „Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.” (Jn 17:1–2) „Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.” (Jn 5:21) „És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.” (Jn 5:27) „És látván azoknak hitét, [Jézus] monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid. Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten? (Lk 5:20–21)

49

„És monda annak[Jézus]: Megbocsáttattak néked a te bűneid. És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?” (Lk 7:48–49)

1.6. Az Atya küldötte „De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.” (Jn 8:16) „És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.” (Jn 8:23) „Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.” (Jn 8:28)

A felemelés, felemeltetés visszautalás arra a csodára, mikor Mózessel Isten egy rézkígyót tűzetett egy póznára. Mindez akkor történt, amikor a vándorló népet kígyók marták, de aki a felemelt rézkígyóra felnézett, az életben maradt (4Móz 21. fejezet). A felemelt rézkígyó előreutalás a másik Felemelésre, a Kereszthalálra. A hálózat itt az időben is jelentkezik, különböző idősíkok alkotnak egy hálózatot. 1.7. Messiás „Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.” (Jn 4:25–26)

A Jézus (eredetileg héber: Jésua) név jelentése ’üdvözítő, szabadító, megváltó’. A Krisztus (görög eredetije: Hrisztosz) tulajdonképpen méltóságnév, jelentése ’felkent’, a héber massijach ’messiás, felkent’ szó fordítása. 1.8. Mester, rabbi „Ti engem így hívtok: Mester (rabbi), és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.” (Jn 13:13)

1.9. Test „Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.” (Jn 13:19)

Jézus a feltámadása után többször megjelent emberi testben: „Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!” (Lk 24:39)

A tanítványok azonban nem hitték el Jézusnak a testben való megjelenését, mire Jézus enni kért tőlük, hogy bebizonyítsa, ténylegesen testben létezik (Lk 24:40–43). „Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: 50

Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem. És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.” (Jn 20:24–27)

Ahogy fentebb láttuk (1Kor 1:23): Jézus egyes kijelentéseit istenkáromlásnak ítélték, más kijelentései pedig bolondságnak tűntek. A görögök számára a testben való feltámadás tanítása volt a bolondság, mert a görög filozófiában a testet másodrendűnek tartották, és ezért nem értették, miért lenne testben az új élet. Úgy vélték, a test megkötöz, hátrányként értékelték a nemesebb lélekhez képest, mivel alantasnak, elvetendőnek tartották. Krisztus többször megmutatta a feltámadása után, hogy fizikai testben létezik, és ezzel egyúttal a fizikai test alantas mivoltát is cáfolta. A Bibliában máshol is mint magasztos, szent dolog jelenik meg az emberi test. Isten templomaként, Lelke lakhelyeként van bemutatva: 1Kor 3.16–17, 1Kor 6:19, 2Kor 6:16. 1.10. Az Élet Kenyere „Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz? A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. … Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá. És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá? Felele azért Jézus és monda nékik: … Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. … Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. … Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele. Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni? Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.” (Jn 6:30–35, 41–43a, 48–49, 51, 66–68)

Az ún. utolsó vacsorán így fogalmaz Jézus: „Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok eb-

51

ből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.” (Mt 26:26–28)

Lukács evangéliuma ekként örökíti meg a történteket: „És minekutána [Jézus] a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (Lk 22:19)

Mi a tanítása e példázatcselekedetnek (Borbás 2013:106–111)? A Bibliában végighúzódnak azok a hasonlatok, amelyek Jézust testi-lelki kenyérhez, azaz testi-lelki táplálékhoz hasonlítják: Ő az Élet Kenyere, az Élet Vize, az Ő Vére megelevenítő. Ezzel a példázatcselekedettel arra tanít, hogy mondjunk hálát a testi és a lelki táplálékunkért minden étkezés előtt. A testi táplálékról jusson eszünkbe, hogy Őtőle való, minden más javunkkal egyetemben, és idézzük fel a lelki táplálékunkat, azaz Őt magát, az Ő személyét. Jézus is minden étkezés előtt hálát mondott a megszokott zsidó asztali áldásnak megfelelően (Jn 6:11 és Mt 14:19; Mt 15:36, Lk 24: 25–31). 1.11. A Feltámadás és az Élet „Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;” (Jn 11:25)

Fentebb láttuk, hogy Jézus szó szerint gondolja, hogy Ő a feltámadás és az élet, hiszen azt állítja, képes feltámasztani bárkit, örök életet adni. Vagyis, az hogy Ő az élet, az nem egy metaforikus kifejezés, hanem azt jelenti, hogy van Élete, amit oda tud ajándékozni másoknak. Az élete és az Élete szó így nem azonos jelentésű. Az embereknek életük van, aminek elejéről és végéről, azaz időtartamáról nem tudnak dönteni, Jézusnak pedig Élete van, ami azonos az örök élettel és ajándékozható, adható. Az élet kisbetűvel az emberek óföldi (újjáteremtés előtti földi) életére utal, az Élet nagybetűvel pedig az örök életre, ami Maga Jézus. 1.12. Az Út, az Igazság és az Élet „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (Jn 14:1–5)

Mit jelent a krisztusi út kizárólagossága? Mit jelent, hogy csak Jézuson keresztül juthatunk el Istenhez? Jézus szolgálata abban áll, hogy megbékítsen bennünket az Atyjával, az Atyánkkal, azaz bemutassa nekünk Isten irántunk való mély, soha nem szűnő szeretetét. Mivel csak Isten szeretetét megélve vagyunk képesek Benne bízni, így valóban csak Krisztus Által, vagyis az Ő munkálkodásának kö52

szönhetően bírunk az Atyához menni, és Istennel létezni örökre. Krisztus azért jött el emberi testben, hogy cáfolja a távoli, személytelen, mennydörgő Atya képzetét. Bemutatta, hogy olyan fontosak számára az emberek, hogy eljött utánuk a mindennapjaikba (mint jó Pásztor). Az Istenben/Krisztusban való hit nem az egyén döntésén múlik: „Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. [Jer 31:31–] Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.” (Jn 6:44–45) „És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.” (Jn 6:65)

Ha egy út van, senki sem lehet rossz úton. 1.13. A világ Világossága „Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Jn 8:12) „Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.” (Jn 9:5) „Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem. És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz. És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam [megítéljem] a világot, hanem hogy megtartsam a világot.” (Jn 12:44–47)

1.14. A jó Pásztor, A juhoknak ajtaja „Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. … És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. … Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. … Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. … Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.” (Jn 10:1–2, 4, 7, 9–11, 14–16)

Az elveszett juh és a jó pásztor képe végigvonul a Biblián, egyik legszebb ószövetségi példa: „Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.” (Ezék 34:11) 53

1.15. A Szőlőtő „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:1, 4–5) „Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.” (Mt 12:33)

Krisztus és az ember gyümölcsöt termő kapcsolatáról így ír Pál: „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5:22)

1.16. A vesék és szívek Vizsgálója „és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint.” (Jel 2:23b)

A Bibliában a belső szervek szavai a belső gondolatok és érzelmek megnevezései. Több mint 800-szor találkozunk a szív szóval (héberül lév, görögül kardia). A héber és a görög szavak jelentése sokkal tágabb, mint a magyar szív szóé, az embernek nemcsak az érzelmi, hanem az értelmi és az akarati tevékenységeinek a központját is jelöli: a gondolkodást, az emlékezést, a döntéseinket, a megértést, a tudást, a hangulatot, a kívánságokat. Azaz a héber és a görög szó nemcsak az érzelmi folyamatainkra, hanem a gondolkodási, döntési folyamatainkra is utal. 1.17. Dávidnak Gyökere és Ága; Dávid Ura és fia; Hajnalcsillag „Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván: Monda az Úr [Isten] az én Uramnak [Krisztusnak]: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. [Zsolt 110:1] Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.” (Mt 22:41–46)

Jézus a feltett kérdéssel tudatosítja, tisztában van az írástudók vádjaival: szerintük Ő istenkáromló, mivel azt állította, hogy régebb óta él, mint Ábrahám (Jn 8:58b, Jn 17:5); valamint azt is, hogy Isten Fia. A zsidók akkori hite szerint mindkét állítás istenkáromlásnak számított, azaz botránynak (botránkozásnak), ahogy Pál apostol fogalmaz (1Kor 1:23). Jézus azt fogalmazza meg, hogy az a tanítás, amiért istenkáromlással vádolják, megtalálható az általuk elfogadott dávidi zsoltárban is (Zsolt 110). Dávid 1000 évvel korábbi jövendölése arról szól, hogy a messiás egyszerre lesz a leszármazott54

ja és az Ura. Jézus kérdése arra vonatkozik: ha pusztán Dávid leszármazottja, miért nevezné Dávid mégis Urának is? Ézsaiás próféciája ugyanezt tartalmazza, amikor a jövendő újjáteremtett Földről beszél: „És származik egy vesszőszál Isai [Dávid atyja] törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. Akin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: … És lakozik a farkas a báránnyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; … Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.” (Ésa 11:1–3, 6–7, 9–10)

Erre az ézsaiási jövendölésre hivatkozik vissza Jézus a Jelenések könyvében: „Én [Jézus] vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.” (Jel 22:16b)

Gyökere, azaz: Teremtője, ezzel isteni származására utal, és testtélétele előtti életére. Ága, azaz: leszármazottja, ezzel emberi származására utal. Dávid Ura, vagyis Teremtője, és fia, vagyis leszármazotta Dávid királynak a testtélett (emberi testet felvett) Jézus. Jézus keresztrefeszítése előtti ún. főpapi imájában olvashatjuk, hogy mint Fiú a Föld teremtése előtt született: „És most te dicsőíts meg engem, Atyám, temagadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam tenálad a világ létele előtt.” (Jn 17:5)

Dávid utóda (Jézus) király lesz mindörökké (lásd a próféciát erről: 1Krón 17:11–14): „Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.” (4Móz 24:17, Bálám jövendölése) „És adom annak a hajnalcsillagot.” (Jel 2:28) „És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;” (2Pt 1:19)

Az utolsó metaforikus kép igen mély, tulajdonképpen arra utal, hogy Jézus országa a szívünkben jön el: a Hajnalcsillag (Jézus) kel föl bennünk (Lk 17:20–21). Ahogy a Hajnalcsillag nem emberi erővel kel fel az égbolton, úgy Isten országa sem emberi erő által jön el a szívekben. 1.18. Az Alfa és az Omega; A Kezdet és a Vég; Az Első és az Utolsó „Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.” (Jel 1:8) „És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.” (Jel 21:6) 55

„Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.” (Jel 22:13)

Az Alfa, a kezdet, az Első, vagyis a Teremtő, és Az Omega, a Vég és az Utolsó – vagyis az Újjáteremtő. A Biblia szerint Jézus már a Föld teremtése előtt létezett mint Isteni személy, és Ő végzi az újjáteremtést is, a megígért új föld létrehozását (Ésa 65:17, 2Pét 3:13, Jel 21:1). Fentebb láttuk, Jézus preegzisztenciájára, a testtélétel előtti életére való hivatkozások mindig heves indulatokat váltottak ki, a kijelentést istenkáromlásnak értékelték, és meg akarták kövezni: „Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.” (Jn 8:58–59, vö. Jn 17:5)

Az alfa és az omega; A kezdet és a vég; Az első és az utolsó megnevezések mind Jézus földi testi szolgálat előtti és utáni életére utaló kifejezések. „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.” (1Kor 15:20–22) „Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké [pszüchévé]; az utolsó Ádám [Krisztus] megelevenítő szellemmé [pneumává].” (1Kor 15:45)

2. További önjellemzések A következő 3 megnevezést is használja önmagára Jézus (sőt, az Emberfiát használja leggyakrabban) azonban nem a valaki/valamilyen vagyok nyelvi formában. Tehát klasszikus vagyok-kijelentésnek formai értelemben ezek nem tarthatók. 2.1. Ember Fia Krisztus az idő egy pontján (egyik kronológia szerint i. e. 5. késő őszén) leszületik közénk, felveszi emberi mivoltunkat, innentől neveztetik Jézusnak, leggyakrabban éppen ezért Emberfia-ként utal önmagára (egyes szám harmadik személyben), idézve ezzel Dániel próféta szóhasználatát is, aki szintén Emberfiának nevezi Krisztust a Vele való beszélgetései során 600 évvel korábban: „Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik. (Dn 7:13–14) „És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám a számat és szólék és mondám annak, aki előttem álla: Uram, a látomás

56

miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erőm nincsen.” (Dn 10:16)

Krisztus Isten Fia és az ember Fia is együttesen, földi testi szolgálata idejére félig emberi, félig isteni létben létezik: „És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.” (Jn 5:27) „Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja!” (Mt 11:19a)

A hálózat tovább bővíthető, ha megfigyeljük, mások hogyan nevezik Jézust: „nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja”. „Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.” (Mt 12:8) „Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.” (Mt 12:40)

Ismét megjelenik az időbeli hálózat: visszautalás Jónás 3 napjára a bálna belsejében, és előreutalás Krisztus 3 napjára a sírban. „Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;” (Mt 13:37) „És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.” (Mt 17:9) „Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.” (Mt 18:11) „Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,” (Mt 20:18) „Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” (Mt 24:44) „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük. És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:” (Jn 12:32–37) „Az ő Fia felől, a ki Dávid [király] magvából lett test szerint,” (Róm 1:3) „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett [azaz zsidó].” (Gal 4:4)

2.2. Orvos, Doktor „És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz. És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek 57

a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.” (Mt 9:10–13) „Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus. Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.” (Mt 23:8– 12) „És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva: Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. [idézve Ésa 61:1-2a] És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve. Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez? És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában.” (Lk 4:16–24)

2.3. Tanító A fentebbi mester, rabbi megnevezéssel, megszólítással azonos jelentésben: „Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.” (Mt 10:24)

3. A zsidók királya Ezt a gyakran használt antonomáziát azért említem, mert igen elterjedt a használata, holott Jézus sosem alkalmazta önmagára. Az őt vádolók nevezték így, hogy elhitessék a római vezetéssel, hogy Jézusnak politikai ambíciói vannak, tudniillik indokot kellett találniuk az elítélésére, mivel a római fennhatóság miatt a zsidó szanhedrin halálos ítéletet nem hozhatott, így a rómaiak előtt olyasmivel kellett megvádolniuk Jézust, ami a római hatalmat veszélyeztetheti, hogy elérjék a halálbüntetést. 58

„Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya! Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.” (Jn 1:50–52) „Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya? Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem? Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél? Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való. Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.” (Jn 18:33–37) „Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Mt 12:28 ) „Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok.” (Jn 19:21)

Ahogy a hajnalcsillag kel fel az égbolton, úgy kel fel Jézus királysága a szívekben: „Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” (Lk 17:20–21)

4. Összegzés Fenti gyűjtemény 18 vagyok-kijelentését és további 3 önjellemző kifejezését tartalmazza Jézusnak. (Valamint további egyet, melyet nem alkalmazott önmagára, bár tévesen elterjedt, hogy igen.) Ezek közül az alábbiakat egyben antonomáziának, névfelidézőnek is tarthatjuk: Isten Fia, Aki az Atyával egy/egylényegű/egyenlő, Az Atya Küldötte, Messiás vagy A messiás, Mester vagy A mester, Az Élet Kenyere, A Feltámadás és az Élet, Az Út, az Igazság és az Élet, A világ Világossága, A jó Pásztor, A juhok Ajtaja/Az Ajtó, A Szőlőtő, A vesék és szívek Vizsgálója vagy A szívek Vizsgálója, Dávid Gyökere és Ága, Dávid Ura és fia, Hajnalcsillag, Az Alfa és az Omega, A Kezdet és a Vég, Az Első és az Utolsó, Emberfia, Az Orvos, A Tanító. Ezek mindegyike használt a keresztény retorikában, némelyek gyakrabban, mások ritkábban. Adott névfelidézők némelyike nem szókapcsolat, hanem monolexikális egység (névelővel vagy anélkül használva). Az antonomázia ’másként való megnevezés’ azt jelenti, hogy valamely személyt vagy dolgot általánosan ismert tulajdonságával jelölünk meg, vagyis a neve helyett – rendszerint – a szokásos jelzőjét vagy körülírását használjuk. Fenti névfel59

idézők többsége egyszerre utal Jézus származására, valamint belső tulajdonságaira (jellemére), valamint funkciójára, szerepére. Vagyis a névfelidézők a személy felidézésével együtt választ adnak az alábbi kérdésekre is: Ki Ő? Ki küldte? Mit tesz? Milyen jellemű? Így válnak Jézus antonomáziái egyidejűleg az Ő Üzenetének a hordozóivá is. Hiszen Jézus üzenete azonos azzal a törekvésével, hogy feltárja Isten és Jézus jellemét, és ezzel párhuzamosan megmutassa, mit tesznek az emberiségért, és mi a céljuk az emberiséggel. Az Ó- és az Újszövetség, valamint a keresztény hagyomány további állandósult szerkezeteket is használ Jézus Krisztus megjelölésére (pl. Keresztelő/Bemerítő János Isten bárányá-nak nevezi: Jn 1:29, 36). A hálózat így tovább bővíthető. Még tovább bővíthető, ha nemcsak a Biblia szövegén belül keressük Jézus névfelidézőit, hanem e szövegen túl is. Láthattuk, hogy tulajdonképpen e hálózat 4 dimenziós, hiszen többször működtek a vagyok-kijelentésekkel alkotott szövegek mint az időben való előre és visszautalás eszközei. A nyelvészetben a hálózat mint kategória széleskörűen felhasználható. Az első hálózatnyelvésznek mindenképpen Ferdinand de Saussure-t tekinthetjük, aki a nyelv szemiotikai modelljét hozta létre, azt mutatta be, hogy milyen módon jelek rendszere a nyelv. Saussure nyelvi érték és nyelvi jelentés kategóriái tipikus hálózatkategóriák, viszonyokat ábrázoló fogalmak.

Irodalom Biblia. Károlyi-féle fordítás, 1908-as revízió. Bárdosi Vilmos (szerk.) 2003. Magyar szólástár. Budapest: Tinta. Borbás Gabriella Dóra 2013. A Biblia mint kommunikációs tankönyv. Budapest: Vince. Ricoeur, Paul 2006. Az élő metafora. Budapest: Osiris.

60

A ’szellem’ jelentésű szavak hálózatrendje Füst Milán költői nyelvében Büky László

The Network of Words Meaning ”Spirit” in Milán Füst’s Language Milán Füst language is of systemic nature, whose lexicon’s semantic field and the iconography it evokes organizes the philosophy of his poetic world. As an effect of the semantic threads across the words meaning ’spirit’ (spirit, spectre, ghost, etc.) in combination with ’night’, ’water’, ’fire’, ’heart’, and ’dog’ emerges a logical pattern. Any stylistic analysis and literary analysis of Füst’s works can be valid only against such a pattern.

1. Füst Milán és Karinthy Frigyes lírájának metaforáit tanulmányozva figyeltem föl arra, hogy Füst költői nyelvének képalkotásában rendszer van, amelyet tíz szó (szív fn., lélek, mély fn.; köd, sötét mn., fut; stb.) valamennyi előfordulásának szöveghelyeit vizsgálva vettem észre és írtam le (Büky 1989). E képalkotási rendszer számos része közül a ’szellem’ (alap)jelentésű szóhalmaz áttekintése is bizonyítja, hogy Füst Milán költői nyelvének, illetőleg kifejezéstechnikájának állandó velejárója a rendszerszerűség, amely a szóanyag jelentéshálózata és képhálózata révén lírája gondolatiságának hordozója is. Ennek bizonyítéka a Szellemek utcája című verse szavainak felhasználási kapcsolatrendje a költő nyelve egészének szóhasználatával összevetve, leírását l. Büky 2000. A ’szellem’ jelentésű szóhalmaz összefüggéseinek áttekintése is bizonyítja, hogy Füst Milán költői nyelvének állandó velejárója a rendszerszerűség, amely a szóanyag jelentés- és képhálózata révén lírája gondolatiságának hordozója is. A költő lírájában lévő szellemi lények nyelvi megnevezéseinek mint rokon értelmű szavaknak kapcsolatrendszere a SzinSz. alapján az alábbi módon vázolható. Az ábrázolás nyilai a szótár utalási rendjének felelnek meg, tehát van a szótáríró(k) szerint egyirányú használati felcserélhetőség is, ám ennek a jelen vizsgálatban nincs különösebb jelentősége. szellem

démon árny

kísértet

lélek rém

szörny

1.1. Már a költő verseinek korai csoportjában számos helyen szerepelnek szellemek, szerepükre elsőként Karinthy Frigyes (1911: 64) mutatott rá. Másik kortársa 61

(és barátja) „bús és ideges lélek hangjainak”, és „erős férfilélek” szülötteinek tartja Füst verseit (Kosztolányi Dezső 1914: 41). A kötetből Kosztolányi azt a Nyilas hava című verset idézi, amelyben „Jószivű szellem, | Idegen szellem közeleg s tengerzöld | Szőllőfürtöt tart bús arca elé. || Zöld, hideg almákat hoz s ő is eszik. | Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek.” Érdemes megemlíteni, hogy a költő a Szellemek utcája című versét tartotta a legkedvesebbnek (Büky 2000: 85). A szellem szó több jelentésben fordul nála is elő, amint előfordulásait az ÉrtSz. szerinti csoportosításhoz sorolva ez át is tekinthető Büky 2000: 153–62 alapján, ugyanitt találhatók az idézetek locusai és a rövidítések). „fn 1. test nélküli, természetfölötti lény.” […] boldog komondorok | Járták az éjszakát s fel-felugattak hozzád, mint a kócos szellemek. (Az igaztevőhöz, 62) Jószivű szellem, | Idegen szellem közeleg […] (Nyilas-hava, 104) Vad szellemek ti, sötétség szülöttei! (Előhang. N. I, 99) Ti segítsétek énekem, melyet elkezdek, mihelyt | a szellemek dalolni kezdenek szivemben […] (Uo.) A szellemektől kérd a dolgok tiszta látását, ember […] (Ua., 148) Ó hold, ó holtak lámpája, szellemek napja […] (Upaniszada. N. I, 321)

„1.||a. a halott tovább élőnek képzelt, visszavisszatérőnek, ill. megidézhetőnek vélt, nem testi része” Légy vendég köztünk, láthatatlan, | Kósza szellem, mely tüzet | Keres, hogy megtisztúljon abban […] (El innen, el… , 111) […] úgy vezetne kezeden | Remegő szeretettel s vendégeként vissza magához, | Mint legdrágább látogatóit: a téveteg szellemeket. (A mélyen alvó, 44)

„1.||b. (ritk) Lélek (2 [= lélektani értelemben vett jelentés]).” […] A szellemem szállt és szállt […] (Szőlőhegyen, 160)

„4. (csak egysz-ban) (Fil) a jelenségek nem anyagi természetű alapja, oka, létrehozója.” […] a Purasa, vagyis a legfőbb szellem […] (Előhang. N. I, 100)

A konkordanciákból láthatni, hogy sok szellem szó van metaforaszerepben: ugat, közeleg, tart vmit, dalol, keres vmit, száll (vö. Büky 2002: száll, szellem; utóbbit l. föntebb). 1.2. A kísértet szinonima metaforás adatait a Füst Milán metaforaszótáramból idézem, a * az alapmetaforát jelzi. (Az egyéb rövidítések, jelzések feloldását is ott l. Büky 2002.)

62

KÍSÉRTET *a kísértet tűz derengő fénynél | Halkan, halovány kísértetek járnak: éber hajósok és sárga tüzek kt mf Válv . 87 KÍSÉRTET *a kísértet hajós derengő fénynél | Halkan, halovány kísértetek járnak: éber hajósok és sárga tüzek kt mf Válv. 87

A tűz főnév szócikkei a metaforaszótárból (még egyszerűsítve is) mutatják, milyen kapcsolatrendszerhez kötik a kísértet-et. TŰZ a ború tüze Szent haragot ki szórsz, borúd tűzét veted a libegő boltozaton kt mf Válv. 57 TŰZ a jajgatás tüze A szenvedés | Eloltja jajgatásom rőt tüzét kt mf Válv. 81 TŰZ a kísértet tűz derengő fénynél | Halkan, halovány kísértetek járnak: éber hajósok és sárga tüzek kt mf Válv. 87 TŰZ a lírai személy [’te’, NB. a verscím: Egy csillaghoz!] tüze S bevonván fekete tüzeid, | Lassan fordúlsz el e vidékről kt mf Válv. 58 TŰZ a múlt tüze Ó múltak elalvó tüze kt mf Válv. 120 TŰZ *a nő tüze nincs e földön oly parancs, | Mely megfékezhetné tüzük [egyes könnyű, dajna nők-nek] kt mf Válv. 46 TŰZ a tűz bátorít s mint ki elmerűlt | Az éjszakában s mit se lát, de messzi tűz | Ingerli s egyben bátorítja árva két szemét kt mf (hasonlatban) Válv. 107 TŰZ a tűz forróság Boldog forróság volt nekem a földi tűz kt mf Válv. 9 TŰZ a tűz jár derengő fénynél | Halkan, halovány kísértetek járnak: éber hajósok és sárga tüzek kt mf megsz szill Válv. 87 TŰZ a tűz szárnya [lelkem] lengesz a tűznek pirosló szárnyai közt kt mf per Elmk. 50 TŰZ az út tüze Ki égeti vaj’ a havas útak sárga tüzét kt mf (tűz ’fény’ mtn) Elmk. 45 TŰZ csillagtűz csensz magadnak ember, | Még egy csókot, kortyot, csillagtüzeket kt mf ö Válv. 48 TŰZ fekete tűz S bevonván fekete tüzeid, | Lassan fordúlsz el e vidékről kt mf Válv. 58 TŰZ könnyű tűz könnyü tűz, mely nyomtalan halad kt mf Válv. 77 TŰZ S bevonván fekete tüzeid, | Lassan fordúlsz el e vidékről et mf Válv. 58

Található közvetett kapcsolat is a foszforra vonatkozó előismeretek alapján:„S mint a foszfor | Úgy világít tenéked a dolgok lelke éjszaka”; ti. a nemfémes elem fehér módosulata sötétben fényt bocsát ki. 1.3. A rokonértelmű szócsalád démon tagja is előfordul (l. Büky 2002: 155–9), egyik tulajdonsága metaforaalkotó; a költői nyelvhez kapcsolat nem mutatkozik. TESTETLEN testetlen ütleg vélem akkor láthatatlanúl | Civódtak démonok, de később megsürűdve | Mind kivált a légből és testetlen ütlegekkel | Ütni kezdtek engemet kt mf en ( testetlen démon) Válv. 88

1.4. Az árny előfordulásai is metaforákban vannak. ÁRNY az árny lép rádköszönt az alkonyat s az árny elédbe lép kt mf ráért megsz (’árnyék’  ’szellem’) Válv. 34 ÁRNY Csak árnyak vannak itt is, semmi más… | S oh mély homály föd el | S a karjaival itt is átölel | Az elmulás et mf ráért (’árnyék’  ’kísértet; szellem’) Válv. 60

Az utóbbi két árny a szövegkörnyezetben grammatikai, vonzatszerkezetes metaforák; s az első van kapcsolatban a ’szellem’ fogalommal. 63

ELŰZ az éjszakának árnyait | Elűzi édes napsütés gr mf ( vki elűz vkit ~ vmit) Válv. 118 ÖNT a zord fenyő torz árnyait elénkbe önté gr mf megsz ( vki önt vmit vhova) Válv. 104

Az éjszaka főnév metaforás kapcsolataiban számos a ¦¦kedvezőtlen¦¦ képzettársítású (pl. kalandor, ködös, végtelenbe virrad; unalmas, bozontos, vagdos, gyanús), ezek közé illik az árny is. Részletes tartalomelemzést végezve ez és más kapcsolatok viszonya egy ¦¦kedvező¦¦ – ¦¦kedvezőtlen¦¦ osztásban hasznos eredményhez vezethet, de e nélkül az elemzés nékül is bizonyító erejű a példaanyag, amelyből kiemelve az ”éjszaka teljesség” metaforát ez jól látszik: „S ma már éjszakám: | Egyetlen teljességem”. ÉJSZAKA *az éjszaka a kalandor S ha ő [NB. A verscím: A kalandor] volna az örök éjszaka: | Az emberszívekben tanyázna kt mf Válv. 117 ÉJSZAKA S ködös éjszakád a végtelenbe virrad. et mf Elmk. 50 ÉJSZAKA A végső pirkadat köszönt reád | S a végtelenbe virrad éjszakád et mf Válv. 95 ÉJSZAKA az éjszaka apáca S a csendes, sötét apácára bízd magad, | Az éjszakára bízd elárvúlt lelked kt mf megsz Válv. 12 ÉJSZAKA az éjszaka emléke Ó régi éjszakák emléke, – unalmas | Éjszakák fájó emléke kt mf (éjszaka mtn) Válv. 120 ÉJSZAKA *az éjszaka kincs S gyengéden úgy öleli elfáradt szivéhez | Egyetlen kincsét: az örök éjszakát kt mf Elmk. 14 ÉJSZAKA *az éjszaka melle Oh némely ember alszik zsákokon, | Befal, ledől s horkolván sose lát | Bozontos mellű éjszakát kt mf megsz ( *az éjszaka férfiú lat mf stat) Válv. 51 ÉJSZAKA *az éjszaka sátra oh éjszakám, szellősek sátraid kt mf Válv. 100 ÉJSZAKA az éjszaka teljesség S ma már éjszakám: | Egyetlen teljességem kt mf Válv. 10 ÉJSZAKA az éjszaka vagdos az éjszaka | Ködköntösét vagdossa szablyával kt mf Válv. 36 ÉJSZAKA elviselhetetlen éjszaka most a rideg sírba küldesz, elviselhetetlen | Éjszakáim bús engeszteléseűl kt mf megsz (éjszaka mtn) Válv. 43 ÉJSZAKA gyanús éjszaka e gyanús éjszakában nem vigasztalódik senki a gondolaton kt mf en ( gyanús gondolat) Váln. 62 ÉJSZAKA mélységes éjszaka Földnek fekete göröngye felszállottam | Mélységes éjszakámból sáppadt arccal, fel a nap elé, a fény alá kt mf Válv. 14 ÉJSZAKA oh éjszakám, szellősek sátraid! et mf ap megsz Válv. 100 ÉJSZAKA részeg éjszaka E részeg éjszakán hadd jósolok kt mf Válv. 52 ÉJSZAKA *sápadozó éjszaka Hát íly nagy itt a félelem? | Hogy sáppadozók tőle éjszakáitok kt mf megsz Válv. 48 ÉJSZAKA unalmas éjszaka unalmas | Éjszakák fájó emléke kt mf (éjszaka mtn) Válv. 120 ÉJSZAKA zöld éjszaka Sápadtabb fény ez, betegebb, mint a holdé, nem vetekszik ez a nappal | Oly holdé, milyet álmodtam egyszer, hogy volna végtelen messzi, | Volna csupán akkora, mint egy forint s zöld éjszakában | Halkan fénylene végtelen távolban kt mf Válv. 83

1.5. A lélek főnév használata is áttekinthető, most szintén egyszerűsítéssel mutatom be a szócikkeket a már többször említett helyről. LÉLEK a dolog lelke S mint a foszfor | Úgy világít tenéked a dolgok lelke éjszaka kt mf (hasonlatban) Válv. 130 LÉLEK a lélek alázata De jaj halaványan, | Sírván jön elém lelkemnek alázata újból kt mf Válv. 85

64

LÉLEK a lélek alszik A lelkük vízfenéken alszik, mint a hal kt mf megsz (hasonlatban) Válv. 88 LÉLEK a lélek bolyong elszállt pőre lelkem s most bolyong kt mf megsz Válv. 91 LÉLEK a lélek bölcsője Lelkem bölcsője kt mf Elmk. 42 LÉLEK *a lélek didereg Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg kt mf megsz Válv. 84 LÉLEK a lélek elalszik a bántott lélek menekűl […] | álmatlan, szegény szeme lecsukódik, | elalszik a homályban kt mf megsz Váln. 25 LÉLEK a lélek elcsendesedik Előbb repűlj lelkem te, ki elcsöndesedél kt mf megsz Váln. 29 LÉLEK a lélek elpihen édes lelked elpihenhet kt mf Válv. 106 LÉLEK *a lélek elrepül Előbb repülj el lelkem te kt mf megsz Elmk. 49 LÉLEK a lélek feje S a bántott lélek menekűl s vidékeid vánkosára lehajtja fejét kt mf megsz (lélek mtn) Váln. 25 LÉLEK a lélek fekszik Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek kt mf megsz ~ tgys Válv. 84 LÉLEK *a lélek felijed révbe ért a lélek […] | […] fullasztó mély a hang, amelyre felijedve riadt kt mf megsz Válv. 100–1 LÉLEK *a lélek fürge gödörre leltem | A sötét föld szinén és lyukra a tökéletes mennynek boltozatján: | Hol is, ha ügyesebb és fürgébb, a túlvilágra besiklik a lelkem, | A túlvilágra becsúszik kt mf megsz Váln. 52 LÉLEK a lélek hallgat a lelkek órája is én voltam a sok között s ha arra sodorta a szél | Gyakran leültek a párkányon s halkan hozzám | Lehajolva hallgatták a beszédem kt mf megsz Váln. 67 LÉLEK *a lélek hirdet Lobogj én lelkem, te leszel a kósza szél… | A hajnali kiáltás légy, mely elbolyong | S hirdesd, hogy végbevitted, amit sors és szenvedély | E földön rádszabott kt mf Válv. 94 LÉLEK a lélek igyekezik Igyekezz, ó igyekezz lélek | E föld körén repülni túl kt mf megsz ( vki igyekezik vmit tenni) Válv. 121 LÉLEK a lélek indul [én lelkem] Aztán indúlj a messzi vidékre kt mf megsz Váln. 29 LÉLEK a lélek jár magános lelkemet kezénél vezesd Te | A vak úton, melyen eddig nem járt még soha kt mf megsz Váln. 58 LÉLEK a lélek kíván Mit is kíván a lélek kt mf megsz Váln. 16 LÉLEK a lélek könnye Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek kt mf megsz Elmk. 39 LÉLEK *a lélek lehajol a lelkek órája is én voltam a sok között s ha arra sodorta a szél | Gyakran leültek a párkányon s halkan hozzám | Lehajolva hallgatták a beszédem kt mf megsz Váln. 67 LÉLEK a lélek lehajt S a bántott lélek menekül s vidékeid vánkosára lehajtja fejét kt mf megsz Elmk. 42 LÉLEK a lélek lehanyatlik S mint gyenge koró, amelyre leszállt az éjszaka baglya, | Gyenge a bánatos lélek és újból, újból lehanyatlik kt mf tgys (hasonlatban) Válv. 85 LÉLEK a lélek lel S a lelked vígaszát majd hol leli kt mf megsz Válv. 59 LÉLEK a lélek leng [én lelkem] És lengesz a tűznek pirosló szárnyai közt kt mf tgys Elmk. 50 LÉLEK *a lélek lengedez Az édes és végtelen tengeren | Lengedezz én lelkem, mint a kósza szél, | Mint a hajnali kiáltás, mely messze bolyong kt mf tgys (hasonlatban) Váln. 29 LÉLEK *a lélek leró [én lelkem] Leróttad tartozásodat kt mf Válv. 94 LÉLEK a lélek leül a lelkek órája is én voltam a sok között s ha arra sodorta a szél | Gyakran leültek a párkányon kt mf megsz Váln. 67 LÉLEK a lélek lobog S mint aki álmában fázik, mint a lélekmécs, úgy didereg, lobog | Megpróbált lelkem kt mf tgys (hasonlatban) Váln.12 LÉLEK a lélek marad [én lelkem] lengesz a tűznek pirosló szárnyai közt… | És ott maradsz éjszaka kt mf megsz Elmk. 50 LÉLEK *a lélek megdermed álmatag, komoly, | Két dióbarna szemeddel úgy meredj reá, hogy megdermedjen benne a lélek kt mf tgys Válv. 17

65

LÉLEK a lélek megnéz a lelkek órája is én voltam a sok között s ha arra sodorta a szél | Gyakran leültek a párkányon s halkan hozzám | Lehajolva hallgatták a beszédem, – megnézték az időt kt mf megsz Váln. 67 LÉLEK a lélek megvár [én lelkem] lengesz a tűznek pirosló szárnyai közt… | És ott maradsz éjszaka s megvárod a Hajnalt kt mf megsz Elmk. 50 LÉLEK a lélek megy Lobogj én lelkem […] | És lázadat levetni mégy kt mf Válv. 94 LÉLEK a lélek menekül S a bántott lélek menekűl s vidékeid vánkosára lehajtja fejét kt mf megsz Váln. 25 LÉLEK a lélek moccan Lélek se moccan erre mifelénk kt mf megsz Válv. 28 LÉLEK *a lélek pihen felkavarta s boros lelkünket, mely rég pihent kt mf megsz Válv. 73 LÉLEK a lélek repül Előbb repűlj lelkem te, ki elcsöndesedél kt mf megsz Váln. 29 LÉLEK a lélek riad révbe ért a lélek […] | felijedve riadt kt mf Válv. 100–1 LÉLEK *a lélek szél Lobogj én lelkem, te leszel a kósza szél kt mf Válv. 94 LÉLEK *a lélek szellős szellős lesz a lelkem, mint a virradat kt mf (virradat mtn) (hasonlatban) Válv. 111 LÉLEK *a lélek szeme a bántott lélek menekűl […] | álmatlan, szegény szeme lecsukódik kt mf tgys Váln. 25 LÉLEK a lélek szunnyad szunnyadt a lélek kt mf megsz Elmk. 35 LÉLEK a lélek tanyázik révbe ért a lélek s itt-ott tengve-lengve, | Sokfelé tanyázott, mint a kósza szél kt mf (hasonlatban) Válv. 100–1 LÉLEK a lélek tengerszeme megholt lelkem mélységes és titkos | Tengerszemére rátalált kt mf tgys Váln. 57 LÉLEK a lélek tombol Lobogj én lelkem […] | S csak magadat mulatni tombolsz még a tágas ég alatt kt mf Válv. 94 LÉLEK a lélek tud Mit is kíván a lélek! Ó ha tudná kt mf megsz Váln. 16 LÉLEK *a lélek ügyes gödörre leltem | A sötét föld szinén és lyukra a tökéletes mennynek boltozatján: | Hol is, ha ügyesebb és fürgébb, a túlvilágra besiklik a lelkem, | A túlvilágra becsúszik kt mf Váln. 52 LÉLEK a lélek vár [én lelkem] várod amíg döngő léptekkel az Új Nap | Feljön kt mf megsz Elmk. 50 LÉLEK *a lélek vár szegény lelkünk elszakadt az ágról, amely hordozá s akár a túlérett gyümölcs, | Amely egy éjszakán lehull és már csak önmagának van és vár kt mf megsz (hasonlatban) Válv. 77 LÉLEK a lélek világít S mint a foszfor | Úgy világít tenéked a dolgok lelke éjszaka kt mf (hasonlatban) Válv. 130 LÉLEK *a lélek zeng Lelke zengve változzék meg, olvadjon a fénybe kt mf Válv. 136 LÉLEK a lírai személy [’én’] lélek Látom bűnöd innen kósza lélek én, ki véletlen, hogy erre járok kt mf Válv. 105 LÉLEK Az édes és végtelen tengeren | Lengedezz én lelkem, mint a kósza szél, | Mint a hajnali kiáltás, mely messze bolyong et mf ap megsz (hasonlatban) Váln. 29 LÉLEK beteg lélek Beteg, bús lelkem rokona, bús, alvó kikötő kt mf megsz Válv. 87 LÉLEK boros lélek a békességet menten felkavarta s boros lelkünket kt mf hyp ( *boros lírai személy) Válv. 73 LÉLEK (mn) eltikkadt lélek tűzijátékot tartogat néki, | Gyönyörű mulatságúl eltikkadt lelkének e tikkasztó vidéken kt mf Elmk. 60 LÉLEK fájó lélek S két pokoli vörös szem repűl | Fenn a magasban s nézi fájó lelkem!… kt mf Váln. 12 LÉLEK hallgatag lélek Légy lelkem hallgatag | S konok, magadbamélyedő, akár a rab kt mf megsz (hasonlatban) Válv. 120 LÉLEK Igyekezz, ó igyekezz lélek | E föld körén repülni túl et mf ap megsz Válv. 121 LÉLEK Lobogj én lelkem et mf ap megsz LÉLEK Ó lelkem, – én e földön itt elfáradok et mf ap Válv. 122 LÉLEK pőre lélek a téli fagyban elszállt pőre lelkem kt mf Válv. 91

66

LÉLEK szegény lélek minden veszendőbe mén? | Az egek tornyai s az égő tűzzel teli árkok? | És lelkem is szegény kt mf Válv. 115 LÉLEKMÉCS *a lélekmécs didereg S mint aki álmában fázik, mint a lélekmécs, úgy didereg, lobog | Megpróbált lelkem kt mf megsz Elmk. 57

A lélek főnév kapcsolataiban a Füst Milán-i lírában megtalálható a vízképzet s a vele asszociációs viszonyban levő tengerképzet, amelyikhez a tisztaság (fürdik, tűz), a lélekre mint olyanra amúgy is jellemző mozgásforma – (el)bolyong, lebegtet, leng; lengedez, lobog, repül –, a bor képzete (boros lelkünket) kapcsolódik, részletesebben: Büky 1989: 121–3. A vízképzet a lélek-kel egyes jelentéseiben rokon értelmű szív főnévvel is kapcsolatban van, a szív főnév meglehetősen nagy előfordulású a költő nyelvében (131 adat van földolgozva az említett munkámban). A víz és a vele mezőkapcsolatban lévő könny, örvény, tenger, tölcsér, vihar, vitorla rendre megjelenik szív kapcsolataiban, a ’folyadék’ jelentésjegyű bor-hoz hasonlón. A víz, a bor, illetőleg a folyadékok mint nem diszkrét testformájú anyagok nagyon alkalmasak az érzelmekkel kapcsolatos metaforák alakítására, hiszen az érzelmek sem körülhatárolható entitások. 1.6. A rém főnév tartozik még a szinonimacsoportba, a szövegműben a rém megjelenése éjszaka van, amely napszak a költő lírájában jellemző létidő. RÉM *a lelkiismeret rém S a háztetőiden || Hiába járkál lámpásával már a régi rém, hiába zörget, nem figyelsz, | Nem nézel már utána, mért zavar? Mivelhogy mind letűnt, | kinek tartozol. S ki ott fenn jár, a lelkiismeret kt mf megsz Válv. 11–2

1.7. Hasonló szerepű a szörny főnév előfordulási számban is, kapcsolatrendjében is. SZÖRNY az éj szörnyei Az éj barátságos szörnyei kt mf (éj mtn) Válv. 18

Az éj-nek másutt is hasonló, a félelmetességen alapuló konnotációs kapcsolatai vannak: elmélyül, mar, nehéz; súlyos, megétet mákonyával; stb. A metaforás adatok az alábbiak, ezekben jól látszik, hogy tartalomelemzési szempontból sok a ¦¦kedvezőtlen¦¦ besorolhatóság. ÉJ *az éj áll S egy új világ épült fel így világod ellen, amíg távol volt szemem | S megdönthetetlen állt előttem, mint az éj maga kt mf megsz (hasonlatban) Válv. 38 ÉJ az éj elföd elfödött az éj a rádleselkedőktől kt mf (éj mtn) Válv. 106 ÉJ az éj elmélyül S ez egyszer még elmélyül az éj is kt mf Válv. 36 ÉJ az éj határtalan Az éj határtalan kt mf Válv. 73 ÉJ az éj kábultja felverők || Az éj kábultjait kt mf (éj mtn) Válv. 73–4 ÉJ az éj ködvára az éj köd-vára leomlott kt mf tgys Válv. 104 ÉJ az éj mar az éj ikránkba mart kt mf megsz Válv. 78 ÉJ az éj szörnyei Az éj barátságos szörnyei kt mf (éj mtn) Válv. 18 ÉJ az éj zenitje az éj zenithjén kt mf Válv. 37 ÉJ nehéz az éj nehéz az éj kt mf ell ( *nehéz az éj elviselése) Váln. 49 ÉJ súlyos az éj De jaj, súlyos ez az éj kt mf ell ( *súlyos az éj elviselése) Elmk. 35 67

1.8. Mindezek mellett természetesen a versszövegek halmazában a kapcsolati háló folytán közös ismeretté alakuló szellem- és kísértettulajdonságok miatt van szöveghely, amelyben a ’szellem’ nincsen megnevezve, ám cselekedeteiből tudható, hogy kicsoda: „Fogja lámpását és az arcomba világít… (oh jól tudom, hogy ezt teszi, | Mert mindent tudok én, ha alszom is.)” – vö. Büky 2000: 159 kk.; aki itt lámpásával a költői én arcába világít, az ’ifjúkor szelleme, kísértete’, hiszen a költemény vége táján a költő fel is oldja a rejtélyt: „Szememre száll a tűz, napfényben áll a tér – | És látom magamat, egy ifjut gondokkal teli […].” (vö. Büky 2000: 155–60). Ezzel a kifejezéstechnikával egyező megoldás másutt is van a költő lírájában, például a kutya főnév használatában, amely egyébként érintkezik a lélek és az éjszaka szerepkörével: „komondorok | Járták az éjszakát s fel-felugattak hozzád, mint a kócos szellemek”. A ’kutya’ képzete pusztán az állat viselkedésjegyeinek (lapul, sunyít, fülel) leírásával jelenik meg, ilyeténképpen zérusfokú *kutya metaforát kell az olvasónak appercipiálnia: *a víz kutya, hasonlóképp van a szív-vel is (*a szív kutya) az alábbiakban. Ezek a példák voltaképpen alrendszereknek tarthatók a teljes képhálózatban (részletesen l. Büky 1997). […] a víz sárgán lapúlt, sunyított és figyelt […] (Habok a köd alatt, 77) S a szív nagyon sunyított és füleli, | Hogy menni jelt ad-e már valami? (Sirató, 141) S a szív sunyít, – megáll és füleli […] (Naenia. N. I, 341)

Ugyanakkor a víz- és a szívképzethez is kapcsolódnak ezek a metaforás szöveghelyek, a folyadékok mellett, mint indiszkrét anyagok mellett a szívhez tartozó érzelmek szintén nem diszkrétek, ezáltal kiszámíthatatlanok, bizonytalanok (minőségben, mértékben), efféle tulajdonságok, viselkedésjegyek kutyákra is jellemzők lehetnek, innen az összefüggés.

2. A ’szellem’ jelentésű szavak hálózatrendje a kognícióban valamelyest egyező vagy éppenséggel azonos tulajdonságú dolgok összekapcsolásán alapul. A konnekcionista nyelvfelfogás alapján a nyelvi teljesítményeket az idegrendszeri hálózatelmélet keretében kell értelmezni, amelyben a kapcsolatokon kívül voltaképpen nincs szabály (Lukács – Pléh 2003: 535). A congruencia a metaforás kapcsolatok – *ugat, közeleg stb. – révén nem csupán az egyes ’szellem’ jelentésű szavak szemantikai összefüggése alapján, hanem a jelölt dolgok asszociációs mezőkapcsolata (mint az éjszaka) miatt is létrejön, végső soron efféle kapcsolaton épül a vízzel és más folyadékokkal, illetőleg mezőkapcsolataival való összeépülés is. A hálózat kapcsolópontja némelykor észlelhető, mint a ’kutya’ egyik species pro genere szinekdochés kötése a hasonlatban (komondorok fel-felugattak ≈ kócos szellemek *fel-felugattak), másutt viszont a korábban fölismert hálózati kapcsolatokból tudható, mint a *kutyá-val, illetőleg a szív-vel congruens lapúlt, sunyított és figyelt. A neurobiológia értelmében vett, mondhatni, oszcillálási folyamat indul be, amely a kognitív funkciókban, itt és most a memóriában összekapcsolja azokat a 68

jegyeket, amelyeknek a kifejezés, a stílus szempontjából van vagy lehet jelentősége. A pszicholingvisztika fölfogása szerinti mentális szótárban (lexikonban) az összekapcsolások révén egy-egy szó olvasásakor vagy hallásakor számos más szó különböző mértékben aktivizálódik, izgalomba jön a halántéklebeny Wernicketerületén (vö. Pléh – Lukács – Kas 2008: 791; 828–9). A szöveg, itt és most a ’szellem’ fogalommal kapcsolatos gondolatiság megismerhető és megérthető a stilaritásról nem is szólva.

Irodalom Büky László 1997. Étude de style à partir des mots dans leur contexte d’emploi. In Jean Perrot (szerk.): Polyphonie pour Iván Fónagy. Paris: L’Harmattan. 519. Büky László 1989. Képalkotás és képrendszer Füst Milán és Karinthy Frigyes költő nyelvében. Budapest: Akadémiai. Büky László 2000. Egy vers szóhasználati háttere – Füst Milán: Szellemek utcája. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvészeti Tanszék. Büky László 2002. Füst Milán metaforahasználatának alapjai szótárszerű feldolgozásban. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvészeti Tanszék. Karinthy Frigyes 1911. Füst Milán. Nyugat. II: 63-5. Kosztolányi Dezső 1914. Füst Milán: Változtatnod nem lehet. Világ 1914. április 19. 41-3. [Kötetben: Uő. 1958. Írók, festők, tudósok I–II. Budapest: Szépirodalmi. II: 5-7.] Lukács Ágnes – Pléh Csaba 2003. A nyelv idegrendszeri reprezentációja. In Pléh Csaba – Kovács Gyula – Gulyás Balázs: Kognitív idegtudomány. Budapest: Osiris. Pléh Csaba – Lukács Ágnes – Kas Bence 2008. A szótár pszicholingvisztikája. In Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan I–IV. Budapest: Akadémiai. IV: 790-852. ÉrtSz. = Bárczi Géza – Országh László (főszerk.): A magyar nyelv értelmező szótára. Budapest: Akadémiai. 1959-1962. SzinSz. = O. Nagy Gábor – Ruzsiczky Éva 1978. Magyar szinonimaszótár. Budapest: Akadémiai.

69

70

Hálózatok és nyelvtudomány

71

72

Hálózatkutatás, közösség, nyelv Balázs Géza

Network research, community and language Present paper introduces – connected to network research – the notion of „new semiotics”. The paper presents the history of network research with emphasis on its history in Hungary and in the scientific discipline of linguistics in Hungary. It summarizes the goals of linguistic network research from the point of view of semiotics, establishing the subgroups in syntax, semantics and pragmatics. The paper demonstrates that linguistic phenomenon researched and described by network science prove the interconnectedness and connections between nature and society. „Mi, hálózatkutatók eszközt, módszert tudunk adni, de a szakterületi problémát a szakértőknek kell megoldani.” (Barabási Albert-László, MTA, Budapest, 2012. május 11.)

0. Bevezetés A hálózattudomány (hálózatelmélet, hálózatkutatás) új, helyét kereső diszciplína, amely elmélet és módszer is lehet, s ebben hasonlít a matematikára vagy a szemiotikára. Módszerként a szaktudományok felhasználhatják saját kutatási területükön. A matematikai gráfelmélet, a hálózatkutatás alapelvei nyomán a kisvilágság, a skálafüggetlenség, az egymásbaágyazottság és a gyengekapcsoltság szempontjából vizsgálhatók a különböző jelenségek, köztük a nyelv is. A hálózattudomány módszerével a nyelv szintaktikai, szemantika és pragmatikai hálózatai is vizsgálhatók. Ezeknek a kutatásoknak a hálózattudománytól független előzményei is vannak. A tanulmány bemutatja a korai és modern hálózattudományi megközelítéseket, az e körbe sorolható korai és mai nyelvészeti kutatásokat, és részletesebben tárgyalja a természeti-társadalmi-kulturális-nyelvi működéseket felmutató alakzatok jellemzőit. Úgy látszik, hogy a kulturális evolúció terméke, a nyelv (akárcsak a szemiotika esetében) különösen alkalmas más, például a társadalmi jelenségek modellálására is. Tudomány + módszer = „új szemiotika” A körülöttünk és a bennünk lévő világ, a természetes és mesterséges környezet hálózatosan szerveződik. A hálózattudomány szerint ezeknek a hálózatoknak vannak közös tulajdonságai, amelyek közös szemlélet alapján a hálózattudomány és a társult tudományok eszközeivel leírhatók. A hálózattudomány két részre 73

osztható: hálózatelmélet és konkrét hálózatkutatás. A hálózattudomány a matematikához vagy a szemiotikához hasonlítható. Egyrészt önálló tudomány, másrészt módszer más tudományok számára. Van körülírható önálló tudományos területe, vannak módszerei. Ám más tudományok számára is szolgálhat módszerként, megközelítési módként. Éppen úgy, mint a matematika vagy szemiotika. Multi-, inter- és transzdiszciplináris jellege folytán egyfajta „új szemiotikaként” is szóba jöhet. És beszélhetünk alkalmazott hálózatkutatásról is. Az informatikai (technokulturális, digitális) forradalom lehetővé teszi a tudományos módszerek kiterjesztését. A mobiltelefon, a GPS-szolgáltatások, az internet, a Facebook stb. segítségével (az adatkezelési törvényeket betartva) nagyszámú pontos információ gyűjthető az emberek, közösségek szokásairól, viselkedéséről. Például olyan jelenségekről: mint a Facebook-felhasználók átlagos távolsága egymástól (kiderült: 4,74 lépés, kevesebb mint Karinthy és Milgram gondolta). A nagyszámú adat birtokában az események megjósolhatósága is szóba kerül: „A jövő kiszámítható” – ahogy Barabási Albert-László (2010), a hálózattudomány „atyja” egyik művének alcímében jelzi. Mivel a kommunikációs folyamatban nemcsak egyszerűen információtovábbítás folyik, hanem különféle összetett kognitív folyamatok: például kognitív korlátok, határok, dimenziók legyűrése, valamint sémák működtetése, témánkat akár a kognitív tudományok körébe is sorolhatjuk.

1. Előzmények A hálózattudomány a 20. század utolsó évtizedében szerveződik meg, és a 21. század első évtizedében kezd kibontakozni. De a hálózatokkal kapcsolatos megfigyelések, kutatások már korábban elkezdődtek. A korai hálózatkutatást 1736-tól 1966-ig számítják a gráfelmélet megalapozásától (a königsbergi hidak problémája) annak matematikai kidolgozásáig. A modern hálózatkutatás 1967-től, Milgram szociológiai kísérletétől („hat lépés távolság”) indul, s ide tartozik a kisvilág-jelleg és a skálafüggetlenség mint hálózatelv felismerése. A hálózattudomány diszciplináris kijelölése Barabási AlbertLászló (2003) nevéhez fűződik. A gráfelméletet hasznosítása több helyen megjelent. Például a városok közlekedési járatsűrűségének megállapítása, az agy neuronszerkezete, az internet szerveződése. Barabási (2003) az internet vizsgálatában skálafüggetlen eloszlást mutató gráfokat figyelt meg, vagyis nem teljesen véletlenszerű folyamatszerveződést lát. A skálafüggetlenség egy eloszlásfajta: nagyon sok hálózati elemnek csak kevés szomszédja van, viszont mindig van olyan elem, amelynek nagyon sok szomszéd jut. Csermely Péter (2005, 35.) megfogalmazásában: „annak a valószínűsége, hogy valamely elemnek egy nagyságrenddel több szomszédja legyen, éppen egy nagyságrenddel kisebb.” A skálafüggetlenséget megvizsgálták és megtalálták az atomi, a molekuláris, a biológiai hálózatokban. A bennünket jobban érdeklő társa74

dalmi (és nyelvi) hálózatokban skálafüggetlenség mutatható ki az e-mail üzenetek, a telefonhívások, a tudományos produktivitás megoszlásában, a városok méreteloszlásában. Közgazdászok fölfigyeltek rá, hogy skálafüggetlen eloszlást mutat a vagyon. Pareto törvénye így fogalmazza meg: „a gazdag még gazdagabb lesz”, azaz annak az esélye, hogy egy meglévő vagyont egy egységgel tovább gyarapítsunk, sokkal nagyobb, mint annak, hogy egységnyi vagyont nulláról összehozzunk. Ugyanezt a magyar népi bölcsesség tökéletesen pontosan fogalmazza meg: „A kutya is a dombra sz..ik”, ami azt bizonyítja, hogy sok tudományos fölfedezés előzménye a „népi tudásban” megtalálható. Az interneten, csakúgy, mint a társadalomban, megfigyelhető az egy-egy népszerű pont felé való irányulás. Hasonló jelenségeket tapasztalhatunk a tudományos iskolák, paradigmák, vagy éppen a társas és szexuális kapcsolatok szerveződésében, de ugyanilyen skálafüggetlen eloszlást mutató alapon alakulnak ki a kedvelt turistacélpontok, a repülőgépjáratok (gyűjtő-elosztó központok). A CD-lejátszók népszerű „random” (véletlenszerű) üzemmódját a véletlenszerűen szerveződő gráfok fölfedezése ihlette. Milgram nyomán Mark Granovetter kimutatta, hogy a társadalom több szorosan összekapcsolódó csoportját egymással gyenge (kommunikációs) kapcsolatok kötik össze. Ezek a gyenge kapcsolatok stabilizálják a társadalmat, később kiderült, hogy az ökológiai rendszereket is (Csermely 2005, 14). 1.1. Magyar előzmények A gráfelmélethez köthető megfigyelés, hogy a világon két ember között viszonylag kevés – általában öt-hat – emberen keresztül lehet személyes kapcsolatot találni. Az ötletet már Karinthy Frigyes (1980) fölvetette a Láncszemek című novellájában (1929), tudományosan Stanley Milgram pszichológus igazolta. Vagyis „kis világban” élünk, amely azért olyan kicsi, mert a társadalmi kapcsolatok sűrű hálót szőnek. Ez lett a „kisvilág” vagy „kisvilágság” elmélet. Karinthynál az szerepel a hálózatkutatás hajnala előtt, hogy bárkivel a Földön legfeljebb öt egyénen keresztül, egy közvetlen ismeretséget feltételezve kapcsolat hozható létre. A zseniális író azonban nemcsak az emberi kapcsolatok ilyen hálózatos szövetségére, hanem a szellemi termékek (a legendás pesti vicc) hálózatos terjedésére is utal egy történetében. Devecseri Gábor följegyzésében: „Egy alkalommal [Karinthy] visszazarándokolt a Hadikba, egy kísérlet kedvéért: Elhatároztam - mondta - hogy megmérem a vicc budapesti terjedési sebességét. Kigondoltam és elmondtam a Hadikban egy viccet („Kérlek - szól Arisztid -, sürgönyt kaptam, hogy unokám született; de nem írták meg, hogy fiú vagy lány; és most nem tudom, nagypapa vagyok-e vagy nagymama.") és átmentem másfél órával később a Centrálba. Ott már nekem mesélték.” Karinthy mérése szerint a pesti vicc terjedési sebessége úgy másfél óra (Dinnyés 2011). Karinthy tehát pontosan érzékelt valamit, amit a mai, informatikai világban akár matematikai úton is kiszámolhatunk (pl. a hírek, rémhírek, „mémek”, 75

de akár a viccek terjedése a közösségi oldalakon, ez utóbbira vonatkozik dolgozatunk, Balázs 2013).

2. Hálózatkutatás a közösségi szférában A hálózatkutatás az emberi-közösségi szféra számos területére kiterjedt. Az ember által létrehozott szervezetek, intézmények nincsenek egyedül, hanem mindig egy csoportnak, egy hálózatnak a részei. Az egyéni hálózatot nevezhetjük családnak, rokonságnak, szomszédságnak, ismeretségnek, kapcsolatnak (a szociális és kulturális antropológia aprólékosan feltárta ezek sokaságát); ezeket a fogalmakat sokszor szervezetekre és intézményekre is használhatjuk, például rokon vagy szomszéd tanszék, leányvállalat, ikertorony; de a szervezetek, intézmények kapcsolatára, láncolatára számos más nyelvi jel is utal: útifalu (egy útra felfűzött falu), sorház, szalagház, fejpályaudvar, társszervezet, ernyőszervezet, leányvállalat stb. Természetesen megkülönböztetendők az emberek közötti elsődleges, valóságos, informális, vonzalmi kapcsolatok a másodlagos, formális hivatalos kapcsolatoktól. A hálózatkutatás egyik korai alapja az ún. szociometria, amely a közösségben a vonzalmakon alapuló kapcsolatokat mutatja ki. A szociometria Jacob Lévy Moreno nevéhez fűződik, Magyarországon Mérei Ferenc végzett ebbe a körbe tartozó vizsgálatokat. Mérei szerint az elsődleges csoportok az emberi integritás megvédésnek, illetve a túlélésnek a biztosítékai. Moreno a szervezetekben található társas hálózatot a státusokból álló intézményes rendszerek lappangó hátterének nevezte. E hálózatokat a rokonszenvi választások módszerével kísérelte meg feltárni. A vizsgált csoport tagjai olyan kérdésekre adtak választ, hogy konkrét, lehetőleg fontos élethelyzetekben kiket választanának társként. Feltételezte, hogy ezek a választások megfelelnek az érzelmi vezérlésű spontán kapcsolódásnak, s így az intézményben kialakult kapcsolatrendszernek. A vizsgálódások ezen módszerét, mely a választások alapján rajzolta ki a társas hálózatot, nevezte Moreno szociometriának. A felmérés technikájának főbb gondolatai Magyarországon elsősorban Mérei Ferenc munkáiból ismertek (2002, 2006). Csermely Péter (2005) a „minden mindennel összefügg” szellemében a legkülönfélébb természeti, biológiai, társadalmi, lelki és nyelvi jelenségeket hozza föl példaként a hálózatszerveződésre. Gondolatmenetében központi szerepet kapnak a skálafüggetlen kapcsolatokon túl a társas hálózatokban megmutatkozó ún. gyenge kapcsolatok. Az alacsony intenzitású vagy az intenzív, de átmeneti kapcsolatok, vagyis a gyenge kapcsolatok stabilizálják a biológiai és társadalmi létet. Ennek egyik leglátványosabb technológiája az internet, azon belül a közösségépítő portálok (iwiw ~ international who is who, 2003- Facebook stb.), amelyek főként a gyenge kapcsolatok mutatói. McLuhan (2001) szerint a kommunikációs technológiák átrajzolják a társadalmat. Az internet minden valószínűség szerint új lehetőséget és értelmezési keretet ad a világról, s benne az emberről – vallja az internetfilozófa is (Ropolyi 2006).

76

3. A hálózatkutatás és a nyelv A kommunikációkutatók és a nyelvészek a nyelvben hálókat, hálózatokat keresnek, akkor is, ha a terminust nem használják. A szintaxis maga egy bonyolult, a szókészlet elemei között nyelvtani eszközökkel létrehozott, sűrű (erős vagy gyenge kapcsoltságú) szövésű lineáris háló, kognitív alapon szerveződő (emlékezet) szabályrendszer. A szemantika már lazább szálakkal van szőve, hiszen a jelentések összetettek, nehezebben megragadhatók, megközelítésük, leírásuk már meg is haladja a nyelvész kompetenciáját, ezt akár „lineáris-alineáris” hálózatnak is tarthatjuk, de szabályszerűségek természetesen itt is vannak. Végül pedig föltételezhetünk egy pragmatikai hálót is, a szerkesztett nyelvi közlés valós nyelvhasználati környezetét: amely magában foglalja az indítékot, a szándékolt hatást, valamint a megértést. Szövegeinket nem véletlenül nevezzük szövegnek, a szóban magában benne van a „szövés”, a „szövet”, vagyis szálaknak az egymással való rendezett, szoros vagy éppen gyenge kapcsolata. Egyetemes felfogásról lehet szó, mert a latin textus is ugyanígy motivált. A hálózatkutatás nyelvben való alkalmazását Csermely Péter (2005, 223– 229.) vázlatosan említi: „Az emberi nyelv komplex hálózat, amelyben a hálózat stabilitása a jelentés stabilitásával egyenértékű.” Szerinte a nyelvben is fölfedezhető a skálafüggetlenség és a gyengekapcsoltság. Hozzáteszem, hogy a kisvilágság és az egymásbaágyazottság is. Bár a különböző tudományterületekről hozott fogalmak, látásmódok, módszerek átvétele, használata ma még aligha vezet koherens elmélethez. 3.1. Kapcsolathálók kutatása A nyelvtudomány leginkább az ún. belső nyelvi jelenségek (fonetikai, nyelvtani jelenségek, szavak) kutatásával foglalkozik. A nyelvi jelenségek azonban soha nem önmagukban, hanem mindig csak nyelvi produktumokban (teljes nyelvi megnyilatkozásban, szövegben) fordulnak elő, így igazából csak a teljes közlési produktum vizsgálatában érthetjük meg az üzenetet (szándék, cél). Erre először a legkövetkezetesebben a szövegtan hívta fel a figyelmet. A szövegtani vizsgálat nyelvészeti alapú, de mindenképpen külső szempontokat is bevonó multidiszciplináris, tükrözi ezt a szövegtan számos területe a szövegfonetikától a szöveggrammatikán át a szövegpragmatikáig, vagy a szövegtípusok kutatásáig. És természetesen a szövegtan tárgya, a szöveg már ugyancsak a tudományok kezdeteitől fogva a kutatások tárgya. (Vö. például Balázs 2007.) A szövegek vizsgálatához jó szövegdokumentációra van szükség. Erre csak a legutóbbi fél évszázad technológiai kínálnak igazán jó lehetőséget. Az élőbeszéd rögzítési technológiáinak is köszönhető az önálló szövegtan kibontakozása. Természetesen korábban is voltak teljes szövegekre, sőt nemcsak leírt, de mondott szövegekre vonatkozó lejegyzések és megfigyelések (gondoljunk csak a bibliamagyázatok kapcsán kifejlődött hermeneutikára). De említhetjük a nyelvjáráskutatók és a néprajzkutatók többnyire kevés figyelemre méltatott megfigyelése77

it, följegyzéseit is. Nem véletlen, hogy szempontunkból, a szövegek hálózatainak megismerése szempontjából éppen az ő megfigyeléseik a legértékesebbek a modern technológiák előtti korszakból, s a mai kutatások sokban megerősítik meglátásaikat. A folklorisztika a népi tudás, azon belül a népi nyelvhasználat kapcsán sok fontos dolgot feltárt: például a folklórjavak terjedésének mechanizmusát. Korábban egyszerűsítve úgy vélték, hogy a népköltészetet „a nép (a közösség) költi”. Ma már tudományosan is igazolható, hogy a népéletben (is) vannak nagy egyéniségek, akik innovatívak, kreatívak, bővítik, fejlesztik, újítják a kódot, s vannak inkább befogadók (átadók-átvevők). Népmese, népdal, ballada, de találós kérdés, vicc, szólás is főleg az egyéniségeknél születik (mondhatnánk: sűrűsödik), s hálózatokon át terjed. A népnyelvben beszélnek nagy mesemondóról vagy éppen „szólástarisznyáról”. Ők az egyéniségek. Náluk sűrűsödik a tudás. Hálózatkutatási terminológiával: ők a csomópontok (hubok). Külön kérdés egyes műfajok, témák (tematikák) terjedése. Hálózatkutatási szempontból talán a rémhír a leginkább nyilvánvaló jelenség, hiszen a „fertőzésekhez” hasonlóan terjed, de említhetjük az „igaz” történetet, az anekdotát, a viccet, a városi legendákat (urban legend, voltaképpen álhíreket) is. (Kutatásukat leginkább szociálpszichológusok végzik: Csepeli 1993, 196-199, újabban Szvetelszky Zsuzsa 2003.) Ezekből a megfigyelésekből logikusan következik, hogy az átadás-átvétel jelenségek összetett, de feltérképezhető hálózati működésben zajlanak, s az alacsonyabb szinten megfigyelt jelenségek magasabb szinten is megismétlődnek. Ilyen például a jelenségek egy-egy pontban való „sűrűsödése”, vagy például egy kritikus ponton való „fertőzésszerű” terjedése. 3.2. A hálózatkutatás korszakai A nyelvészetben is föltételezhetünk korai és modern hálózatkutatási korszakokat. Korai nyelvészeti hálózatkutatásnak kell tartani például a nyelv statisztikai törvényszerűségeit kimutató Zipf-„törvényt”, pontosabban hipotézist. Georg Kinsley Zipf (1902—1950) a „legkisebb erőfeszítés elvét” vallotta, melynek néhány kimutatható jelensége: (1) egy szó gyakorisági listán elfoglalt helye és szövegbeli használatának gyakorisága közötti kapcsolatot egy állandó jellemzi, a szógyakoriság (több nyelvben is kimutatva) szabályos görbét alkot, (2) fordított összefüggés van a szó hossza és gyakorisága között, vagyis a sokat használt szavak rövidek, a ritkán használtak hosszúak (föltehetőleg ezért rövidítjük le a szavakat, ha gyakoriságuk növekszik) (Crystal 1998, 115-116). A Zipf-hipotézist magyar anyagon is kimutatták, pl. Papp Ferenc szóvégmutató szótára alapján, Nagy Ferenc (1971) tulajdonneveknek irodalmi szövegekben való előfordulásán. A korai magyar nyelvészeti hálózatkutatásba sorolható egy 1988-as főiskolai OTDK-dolgozat, majd abból született szakdolgozat és publikáció. Füle Bernadett, az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Gödöllői Képzési Helyének hallgatója Balázs Géza szakmai vezetésével készített el egy dolgozatot: Ragadványnevek szociometrikai vizsgálata egy ceglédi általános iskolában címmel (Füle 1990). A kutatás összegzése: 78

„a) A becenevek és a szociometria összehasonlítása során jól látszik, hogy az osztályban vezető szerepet betöltő gyerekek sok becenévvel rendelkeznek. Így például a fiúknál a központi személyiség (6 kölcsönösségi kapcsolattal) HZ tíz, a lányoknál a központban álló (6 kölcsönösségi kapcsolattal) ZSSZ három becenevet kapott. Ez a SZ. név kevésbé becézhető volta miatt alakulhatott így. Ezt bizonyítja az is, hogy a lányoknál a központi magba tartozó (4 kölcsönösségi kapcsolattal) NB kilenc becenévvel rendelkezik. A fiúknál JG szintén a központi magba tartozik (4 kölcsönösségi kapcsolattal) és kilenc becenév birtokosa. Ezzel szemben a peremen elhelyezkedő KR (1 kölcsönösségi kapcsolattal) egy, SZZS (2 kölcsönösségi kapcsolattal) egy becenévvel rendelkezik. A kölcsönösségi kapcsolatokkal nem rendelkező NGY öt becenév birtokosa (a GY. név jól becézhető), ZSZS pedig egyáltalán nem kapott becenevet osztálytársaitól. b) A ragadványnevek esetében fordított a helyzet. Minél fontosabb szerepet tölt be a gyerek az osztályközösségben, annál kevesebb ragadványneve van, vagy ha több van, akkor inkább kedvesek, mint durvák. (...) c) Ha összehasonlítjuk a szociometriai elhelyezkedést a becenevek és a ragadványnevek számával, a következő megállapítást tehetjük: A központban elhelyezkedő gyerekek beceneveinek száma a legmagasabb, a ragadványneveik száma pedig a legalacsonyabb. (…) A peremen elhelyezkedőknél ez fordított. (…) Megállapíthatjuk, hogy az általános iskola igazi melegágya a ragadványnevek keletkezésének, ezek azonban csak az egyénhez tapadnak, általában vezetéknév nélkül szerepelnek, s a legritkább esetben funkciójuk az azonos vezetéknevűek megkülönböztetése. Az egyén ragadványneveinek számát és milyenségét a közösségben betöltött szerepe határozza meg. Minél befolyásosabb egy személy, annál kevesebb ragadványnevet kap. Egy gyerek olykor 3-5 különböző ragadványnevet is viselhet, s kevés tanuló (és tanár) „ússza meg”, kerüli el a találó és szellemes elnevezést. A legsikerültebb nevek követik viselőjüket, de gyakoribb az, hogy újabb közösségbe kerüléskor a folyamat elölről kezdődik.” (Füle 1990, 32-33.) Balázs Géza több munkájában is törekedett hálózati jellemzők megragadására. Például az Ethnographia című folyóirat csaknem két évtizedének témagyakorisági vizsgálatában (Balázs 1991), vagy éppen a Magyar szólástár fogalomköri mutatójának szemantikai-statisztikai elemzésében (Balázs 2008). A 2003 utáni időszakban született magyar nyelvészeti publikációk már a modern hálózatkutatáshoz is kapcsolódnak. A Hálózatkutatás-konferenciák környezetében született nyelvészeti jellegű tanulmányok ide sorolhatók (Balaskó–Balázs–Kovács 2010, Balázs–Kovács–Szőke 2012 és 2013). 3.3. Nyelvi hálózatkutatás – alapkategóriák szerint A következőkben a nyelvészeti hálózatkutatás lehetőségeit kétféle rendszerben tárgyalom. Először a főként témafelsorolást adok a hálózatkutatás alapkategóriái szerint (kisvilágság, skálafüggetlenség, egymásbaágyazottság, gyengekapcso79

latság), majd a (kiterjesztett) nyelvtudomány területei szerinti felsorolásban (szintaktika, szemantika, pragmatika) mutatok be konkrét kutatásokat. (Ez utóbbi részben Kovács László 2013, 80-96. témát tárgyaló összefoglalását követem.) 3.4. Kisvilágság Környezetünk kisvilágokból áll. A kisvilágot a hálózatok elemei közötti rövid (kicsi) távolság jellemzi. A kisvilágokban több csoportképződés található szemben a véletlenszerű, random kapcsolatokkal. Ez teljesen nyilvánvaló családunk, baráti, munkahelyi ismeretségeink köreinek számbavételénél, de a társadalmi hálózatok megvizsgálásánál is. Az ember különösen szereti a kisvilágot, mert biztonságot, kiszámítottságot nyújt, s agyunk is úgy fejlődött, hogy kapcsolatainkat kisebb csoportokban tudja listázni, ennek alapján áttekinteni, mozgósítani. A kisvilág a nyelvben leginkább antropológiai nyelvészeti és szociolingvisztikai kutatási területeket érint. A dialektusok, szociolektusok létrejötte és folyamatos fennmaradása a kisvilágsággal függ össze. Valamint ide sorolhatjuk a nyelvi hagyományokat, a frazeológiát, a névadást és még sok nyelvi szokást is. Nyelvi hálózatokat hoznak létre a Jánosok, illetve a „Jánosok egy faluban”, vagy a „Szentgyörgy” nevű települések stb. A nyelvi háló kisvilágokat jelentő modulokra osztható. A szerkezeti modulok működését a skálafüggetlenség törvényszerűsége határozza meg. A műveleti tevékenység eredményeként létrejövő modulok pedig a különféle nyelvváltozatok, regiszterek. Egy ember rendszerint mindig több ilyen műveleti értelemben vett nyelvi modul használója, egyúttal több kisvilág „lakója”. A nyelvi modulok száma, azok gazdagsága, használata összefügg az ember társas viszonyaival. A nyelvi modulok rugalmas használata a társadalmi boldogulás egyik alapföltétele. Megfigyelhető, hogy a társadalom leggazdagabb és legszegényebb rétegei nyelváltozataikban szegregálódnak, vagyis egy zárt kisvilágot építenek ki, és kevés nyelvi modult használnak. A kisvilágság hálózatelméleti feltárásához járult hozzá a korábban már ismertetett iskolai csoportháló és ragadványnév-vizsgálat (Füle 1990). 3.5. Skálafüggetlenség A skálafüggetlenség, vagyis a pontok nem véletlenszerű (nem random) eloszlása számos nyelvi párhuzamot kínál. Voltaképpen az egész grammatika ezt a kérdést boncolgatja. Ilyen például a szavak egymásutánisága, a szórend, amely végső soron szoros kapcsolatban van az emlékezet természetével. Legvilágosabban talán Tesniere valencia-elméletével (érték, vonzatosság) illusztrálhatjuk, hogy a mondatok strukturális rendjét az ún. konnexiós kapcsolatok (elemi szintaktikai viszonyok) alkotják. A konnexiós kapcsolatok hierarchikus viszonyban vannak. A mondatot kormányzó fő régens (rendszerint az ige) meghatározott, kötelező, fakultatív vagy szabad kiegészítővel (bővítménnyel) alkot mondatot. ír 80

1 2 3 4

kiegészítő: Az író ír. kiegészítő: Az író könyvet ír. kiegészítő: Az író könyvet ír a könyvhétre. kiegészítő: Az író esténként könyvet ír a könyvhétre.

A skálafüggetlen hálózatokban vannak központi elemek (hubok, csomópontok, nem szövegtani értelemben vett kapcsolóelemek/konnektorok), amelyek a hálózat több elemét fogják össze. A szövegben előforduló szavak eloszlása a Zipf-törvény szerinti skálafüggetlen statisztikát követi. Mind a beszélőnek, mind a hallgatónak az ugyanis az érdeke, hogy viszonylag kevés, valamint legkisebb, egyedibb jelentéstartalmú szót használjon. A skálafüggetlenséget jellemzi a sznobok erősek felé való húzását; ennek egyik megnyilvánulása a nyelvi divat (szódivat). Skálafüggetlenséget mutatnak az egymással valóságvonatkozás szempontjából nem véletlen kapcsolatban álló szavak. A jelenséget – Tesniere nyomán mezőösszefüggésnek nevezzük. Ilyen „mezőket” hoznak létre a rokon vagy az ellentétes jelentésű szavak, az alá- és fölérendeltségi viszonyt mutató szavak, vagy a jellemző fogalmi csoportok (pl. rokonságnevek, színnevek). A zene és a nyelv ősi, genetikus kapcsolatára utalhat az is, hogy mind a zene, mind a beszéd hangerőssége skálafüggetlen eloszlást mutat. Ebben kapcsolat látszik a zenei és a nyelvi élmény, esztétikai üzenet között. Egyelőre nem tisztázott kérdés, hogy az emberi agy skálafüggetlen ideghálózatai, kognitív struktúrái kapcsolatban vannak-e az ugyancsak skálafüggetlen nyelvi reprezentációkkal. 3.6. Egymásbaágyazottság A hálózatok modulokból vagy parcellákból épülnek föl. Az egymásbaágyazottság a dolgok természete és emberi létünk alapföltétele. A bonyolult hálózatokat csak egyszerű elemmé, modullá redukálva érthetjük meg. Lényegében ezen alapul a dedukció gondolkodási-logikai művelete. Kognitív korlátaink miatt világ bonyolultságát csak átmeneti egyszerűsítésekkel és nézőpontváltásokkal vagyunk képesek felfogni és ábrázolni. A nyelvben ilyen egymásbaágyazottságot sok helyen kimutathatunk. A grammatikában az egymásbaágyazottság egyik jele: a helyettesítő elemek (proformák ~ szómások, igemás és névmás) használata. Ezekben az esetekben a valódi jelentés helyén egy másik szó áll, amely utal a valóságdarabra. Vagyis az utaló elem „beágyazódik” a valódi nyelvi jelölő helyére. A szavak jelentése is egymásra rétegződik (egymásba ágyazódik). A szavak régi jelentése mellett újak jönnek létre, nemegyszer úgy, hogy a két jelentés között oszcillálás (ide-oda mozgás) van. Például: lufi 1. luftballon; léggömb, játékléggömb > 2. „fölfújt”, nem valódi dolog, ügy

81

További játékos egybeesés: 3. Lufi ~ a Lufthansa német légitársaság tréfás neve. Az egybeesés lényege, hogy ugyanaz a német Luft szó van benne, valamint mind a „lufi” (léggömb”), mind a Lufthansa-repülő a levegőben száll. Egymásbaágyazottságot mutatnak a keveredő nyelvváltozatok, a kétnyelvűség különféle esetei, a pidzsin és kreol nyelvek. A hálózatokban dupla, azaz ikermodulok is létrejönnek. Ez a „luxus” rendszerint csak egy ideig áll fenn, és modulok széttartó fejlődést mutatnak. Ilyen jelenségként foghatjuk föl a grammatikában az alakváltozatok folyamatos létrejöttét. Az alakváltozatok gyakran hibázás eredményeként alakulnak ki. Ha viszont fennmaradnak, akkor finom, árnyalatnyi, később esetleg jelentős funkciómegoszlás figyelhető meg köztük. Például: gyerek – gyermek lány – leány reggelik – reggeliek kara – karja

3.7. Gyengekapcsoltság Csermely (2005) szerint a gyenge kapcsolatok azok a kölcsönhatások, amelyeknek kicsi az affinitása, a valószínűsége; azon kívül rövid ideig tartanak, de ugyanolyan alapvető elemei a hálózatoknak, mint a kisvilágság, a skálafüggetlenség vagy az egymásbaágyazottság. A gyenge kapcsolatok szaporítása vagy ritkulása rendszerint nincs hatással a hálózat működésére. A hosszú távú kapcsolatok rendszerint gyenge kapcsolatok. A hálózatokban skálafüggetlen módon keverednek az erős és a gyenge kapcsolatok, ezek pedig egymásbaágyazott módon kapcsolódnak. A gyenge kapcsolatok szerepe mégis fontos, mert hozzájárulnak a hálózatok működéséhez, létrehoznak kisvilágokat, összehangolják az alhálózatokat, gyorsítják a kommunikációt, kiküszöbölik a zavarokat, hibákat, vagyis stabilizálják a hálózatot. A gyengekapcsoltságból fakadhat az emberi nyelv legalapvetőbb jellemzője: a transzformáció, a jelentésátvitel, amelyet – különböző szemszögből szimbolizációnak, metaforálásnak, poliszémiának nevezünk. A többértelműség pozitívuma, hogy új látásmódhoz, gondolkodásmódhoz, a tartalmak új megvilágításához vezet. Az entrópia, az anyagi rendszerek rendezettségi foka kapcsolatba hozható a többértelműséggel. Ha a többértelműség nem éri el a gyengekapcsoltság (rendezettségi) szintjét, akkor a szöveg jelentéstartalma szétesik, és félreértéshez vagy megnemértéshez, azaz anómiához, káoszhoz vezet. Ez akár bizonyos modern irodalmi alkotások jellemzője is lehet. Például egy ilyen jelenséget mutat fel Domonkos István Kormányeltörésben című versének nyelvezete: én lenni / én nem tudni magyar / élni külföld élet / pénz nyelv zászló / himnusz bélyeg / elnökök vezérek / előkotorni megfelelő / ott ahova érek / mi meghalni mindnyájan 82

úgyis téves csatatéren / koponyánkból a habverő / nyele kiáll / világ / proárjai / világ kontra-árjai / ez lenni vers / szavak kínai falát / megmássza a halál / élet frázisait / emberbőr kötésben / adják ki írók: / nemzeti irodalmak / generálisai / és nem bírni nemzeti / fogások erős szaga / csinálni külföldből / portable haza / és menni külföld / mit munkaengedély / kofferban szalonna / két kiló kenyér / én nem látni / új látóhatár / én menni külföld / talpalni csikorgó havon / élet nercbundákban jönni / vágni engem nyakon

A széteső nyelv egyik példázata a keveréknyelv, vagy írók-költők által vallottam: a „félnyelv” vagy „senyelv”. A gyengekapcsoltság jegyei a nyelvben a zárt nyelvi közegből (tolvajnyelv, szleng) széles körben elterjedő nyelvi jelenségek. Más szempontból ugyancsak gyengekapcsoltságot mutatnak a puszta fatikus, kevés jelentéssel bíró szövegelések, laza mondatszerkezetek, valamint a pletyka is, amelyek valódi szerepe tulajdonképpen a kisvilágság ápolása (ide sorolható a modern technológiából a chat és az sms is). A gyengekapcsoltság számos közösségikommunikációs-nyelvi jellemzője tanulmányozható a közösségi oldalakon (iwiw, Facebook).

4. Nyelvi hálózatkutatás – a nyelvészeti területek szerint 4.1. Szintaktikai hálózatok Folynak nyelvészeti kutatások a nyelvi kisvilágokról (az egymást követő szavak kapcsolata), a központi (mag) szókincsről, a zárt (névelő, kötőszó) és nyílt szófaji osztályok kapcsolatairól. A megértésre egyfajta magyarázat lehet a már ismertetett Zipf-törvény. (Pl. Ferrer i Cancho 2005.) A mondatszerű struktúrák létrejöttét ábrázolhatja az a hálózatnövekedési modell, mely szerint a sok kapcsolattal rendelkező szavak inkább létesítenek új kapcsolatokat. A magyar grammatikában részben a hálózattudományhoz kapcsolódva a mondat viszonyhálózati modelljét vázolja fel Imrényi András (2013). Modelljének kiindulópontja a funkcionális kognitív nyelvészet (amely a nyelvi rendszert hálózatként fogja fel), különösen három vonatkozásban: (1) szabályok helyett sémákat feltételez, (2) használatalapú, (3) tagadja az építőkocka-elvet. Egyúttal visszanyúl a magyar grammatikai hagyományokban Brassai Sámuelhez, aki először mutatta ki a magyar igei állítmány mondatértékűségét (hálózatelméleti értelemben csomópont, kapcsolóelem voltát), melynek természetes igazolói az időjárásigék, illetve a gyermekek korai egyszavas, de teljes értékű beszédaktusai, a holofrázisok: Időjárásige: Dörög. Villámlik. Esik. Holofrázis: Labda. (’Add ide a labdát’, ’Tetszik nekem ez a labda’ stb.)

83

4.2. Szemantikai hálózatok A szemantikai hálózatok kisvilág-karakterére jól utalnak a szóasszociációs vizsgálatok. Ebben különösen a következő szemantikai jelenségek kerülnek szóba: (1) hiperonim – hiponim (fölé- és alárendelés), (2) antonim (ellentétesség), (3) meronim – holonim (rész-egész kapcsolat, pl. a kéz holinímja az ujj és a tenyér szónak), (4) poliszém (többértelműség). Ebbe a körben tartoznak a mentális (agyi) lexikont érintő kutatások, pl. aszszociatív memória (voltaképpen a közös megértés modellje), a szavak fonetikai hasonlósága (a régebben megtanult szavak több – fonológiai – kapcsolat létrehozására képesek), szülők és gyerekeik nyelvi hálózatának hasonlósága. Saját módszert, az ún. „agykapocs-rendszert” dolgozott ki a szóasszociációk vizsgálatára Kovács László (2011a, 2011b, 2013), melynek akár kereskedelmi (reklám-, gazdasági célú) felhasználása is lehetséges. Végül a nemzetközi és magyar retorikai hagyományok alapján az alapvető gondolkodási formák, gondolatalakzatok hálózatos működési elvét mutatta ki Balázs Géza (2010), melynek rövid ismertetését jelen tanulmányunkban is közreadjuk. 4.3. Pragmatikai hálózatok (a nyelvet beszélők hálózatai) A nyelvet beszélők hálózatait többek között a szociolingvisztika, a pragmatika vagy éppen az antropológiai nyelvészet kutatja. Itt szóba kerülhetnek a soktényezős nyelvi változások, de akár maga a nyelvpusztulás kérdése is. Megfigyelték, hogy a nyelvhasználatot is érintő megbetegedéseknél (pl. Alzheimer-kór és egyéb demenciák) a nyelvi összeomlás hasonlít a skálafüggetlen hálózatok összeomlásához. A pragmatikai kérdések fölvetik a hálózatkutatás alkalmazhatóságát is például az fordításban vagy az igazságügyi nyelvészetben.

5. Hálózatkutatás és gondolatalakzatok Az alakzat (görögül szkhéma, latinul figura) a nyelvi elemek formai megvalósulásához tartozik, azok többnyire különleges, szokatlan összekapcsolódási módja, használata. Fónagy Iván, a 20. század egyik leginvenciózusabb magyar nyelvésze felhívta a figyelmet, hogy alakzatok nemcsak irodalmi művekben vannak, hanem minden beszédműben, tudományos értekezésben, kérvényben, iskolai dolgozatban és újságcikkben is. Azt mondja, hogy minden nyelvi alkotás formai kényszereknek, alakzatoknak van alávetve: „abban bizonyosak lehetünk, hogy az alakzatoknak van valamiféle jelentése” (Fónagy 1990, 29). Fónagy rámutatott arra, hogy például a nyelvben fölfedezhető cserealakzatok (pl. kiazmus, leginkább tükörszimmetria) megjelenhet a szószerkezetek szintjén, de kiterjedhet az irodalmi mű egészére is. Az irodalmi műben megjelenhet mint szerepcsere, nemek felcseré84

lése, párcsere, pozíciócsere, sorscsere, szociális helyzet-csere, jellemcsere (Fónagy 1990, 11–15). Könnyű belátni, hogy itt a nyelvi-irodalmi alakzatokat átvitte a társadalmi világra. A ma legismertebb négy gondolkodási alapalakzat: adjekció (hozzáadás, bővítés), detrakció (elvétel, csökkentés), transzmutáció (átalakítás), immutáció (helyettesítés, csere). A hálózattudomány négy gyakran taglalt hálózatosodási jellemzője: a kisvilágság, a skálafüggetlenség, az egymásbaágyazottság és a gyengekapcsoltság. Ezeknek a jellemzőknek megfeleltethetők gondolkodási alakzatok is. A kisvilág a nyelvben a jól körülírható nyelvi csoportok (szleng, nyelvjárás, gyermeki beszéd, archaizmus) világa. Leginkább az immutáció (helyettesítés) alakzatának felel meg. A skálafüggetlenség a pontos nem véletlenszerű (nem random) eloszlást mutatja. A nyelvben a jelentéskapcsolatok között a szinonímia, az antonímia, a mezőösszefüggés tartozik ide. Ezek többnyire adjekciós alakzatok. Az egymásbaágyazottság a modulszerű kapcsolatságot mutatja. Az alakzatok világában ezt a helyettesítő elemek (illetve az ikermodulok) jellemzik. Immutációs (helyettesítő) alakzatokat sorolhatunk ebbe a körbe. A gyengekapcsoltság a kicsiny affinitású, de nélkülözhetetlen kölcsönhatásokat jelenti. A transzmutációs (átalakításos) és a detrakciós (kihagyásos) alakzatokat lehet leginkább ebbe a körbe sorolni. 5.1. Alakzatjelenségek a kommunikációban A hálózattudomány által kutatott tömegjelenségek között nagyon soknak kapcsolata van vagy lehet az alakzatokkal. A most említendő adjekciós (ismétléses, csoportosulásos, szinkronizációs) jelenségek (A természetet áthatja a szinkronizálás iránti megfoghatatlan vágy.” (Barabási 2008: 52.)) leginkább a skálafüggetlenség jellemzőit mutatják. A folklór, a hagyományos és mai folklór végeredményben egy adjekciós (ismétléses) terjedés. Gondoljunk csak a régi mesék, vagy a mai történetek, anekdoták, rémhírek (például bankcsőddel kapcsolatos rémhírek) vagy a viccek terjedésére. A kommunikáció kiválóan alkalmas társadalmi-gazdasági konfliktusok kiterjesztésére: a már említett bankcsődön túl ide sorolható az előítéletek terjedése is. Szomorú társadalmi tapasztalat, hogy a mindennapi gyakori csevegési témák, voltaképpen pletykák, de más történetek is tökéletesen mutatják ezt az ismétlődéses jelleget. A szóbeli és persze a fizikai agresszió terjedése is ismétléses-halmozódásos jelleget mutat. Jól kimutatható, ha valaki káromkodni kezd, akkor abból könnyen fakad egész káromkodás-sorozat. A katonatörténetek történelmi időszakokhoz és emberi életkorokhoz vannak kötve és ugyanilyen halmozódást mutatnak. Ide tartoznak a rituálisnak is nevezhető egyéni és közösségi elfoglaltságok: a családi képek nézegetése (többszöri megnézése), emléktárgyak gyűjtése és nézegetése, a jeles napok megünneplése, vagy halottakról való rituális megemlékezés (leginkább halottak napján). Érthető, hogy ezekhez az alkalmakhoz formális, ismételt szövegek kapcsolódnak. De jól mutatják a mindennapi beszélgetések adjekciós tematikáját az „ezerszer elmondott” történetek, életünk, szerel85

münk, utazásaink sokszor újrataglalt eseményei, amelyek ismétlődésük ellenére nem tűnnek unalmasnak, sőt, rendszerint igen kellemesek, mondhatjuk: örömforrások. Ismétlődéses (utánzásos) jelleget mutat a névadás, de a sokkal spontánabb ragadványnévadás is, s ez ragadható meg a szódivatban és a közhelyben is. A divatos szavak, kifejezések minták hatására kialakulnak, viszonylag gyorsan elterjednek, majd különböző intenzitással élnek tovább, illetve visszaszorulnak. Példaként elég említeni a celeb szót, amely egy félév alatt kiszorított a korábbi sztár szót. A telefonhívások vagy ímélek gyakorisága (ismétlése), az újrahívás, újraírás sűrűsödése mintha a skálafüggetlenség jelenségét mutatná: ha végignézzük a fogadott ímélek vagy telefonok listáját, gyakran észrevehetjük azt, hogy bizonyos számok és címek egy ideig gyakran ismétlődnek, míg mások ritkán, avagy csak egyszer fordulnak elő. A legtöbbször segélykérő, egy-egy időszakban sűrűsödő és többször megkapott lánclevelek ugyanezen szabály szerint szerveződnek. A folklór és a kisközösségi nyelvhasználat kapcsán meg kell említeni azt is, hogy hálózattudományi szempontból ezek a kisvilágságot valósítják meg. A helyi folklór vagy egy szubkultúra nyelve önmagában a kisvilágság tünete. 5.2. Alakzatjelenségek a társadalomban Egy adott területen elhelyezkedő (leülő vagy álldogáló) személyek elhelyezkedése szabályszerűségek (például vonzalmak) szerint valósul meg. Ezekben az alakzatok sokasága figyelhető meg: a kapcsolódás (adjekció), az elfordulás (detrakció), de sokszor az elbújás, elrejtőzés (transzmutáció) is. Megfigyelhető, hogy egy nagy teremben az előadó megjelenése és az előadói emelvénynél való elhelyezkedése után a zsibongás, a zaj elhalkulása – ami alakzatként detrakciós jelenség – a fázisátalakulás törvényszerűségei alapján megy végbe: vagyis a teremben a zaj nem egyszerre halkul el, hanem először itt-ott elkezdenek csöndesedni, egyesek erre odafigyelnek és elhalkulnak, mások még befejezik halaszthatatlan mondanivalójukat. A csönd terjedésének irányát nagy mértékben befolyásolja olyan külső körülmény, mint a pisszegés vagy az előadó éles tekintete. Mindez igaz a csönd ellentétére, a zajongásra is, amelyet adjekciós jelenségnek tekinthetünk. Egy nagy teremben a zajongás mindig egy vagy több pontból indul el és a fázisátalakulás törvényei alapján egyre nagyobb zajongó csoportok alakulnak ki, míg végül az egész terem egyetlen nagy zajongássá válik. A hálózatkutatók már foglalkoztak a pánik terjedésével: teljesen megfelel ez a jelenség a már említett kommunikációs jelenségeknek. De ide tartozik az ugyancsak kutatott vastaps: a színházban tapsoló emberek egy idő eltelte után vágyat éreznek a csatlakozásra és a közös tenyércsapkodásra, azaz a vastapsra, amely fokozott örömérzetet kelt. („A vastaps spontán és titokzatos, és csodálatos példa az önszerveződésre…” (Barabási 2008: 52).) Hasonló együttműködés,

86

ismétlődés, szinkronitás mutatható ki a stadionokban megfigyelhető hullámzás (fokozatos felállás-leülés) esetében is. A társas letérdelés vagy letérdepeltetés ugyancsak az ismétlődésen alapul és hullámvonalban valósul meg. A templomokban előre ismert szabály szerint zajlik, ám mindig vannak késlekedők, akik vagy nem tudják a rendet, vagy egyszerűen csak aszinkronban vannak. Szokatlan helyzetben a letérdepeltetés a fázisátalakulás jelenségét mutatja: ilyen volt például a Beatrice együttes Térden állva című számának koreográfiája a koncerteken. A rajongók a szám elején letérdeltek, a többiek kicsit értetlenül álltak, de végül is nem tehettek mást. Ellentétes jelleget mutat a koncerteken ujjongók felállása. Eleinte csak egy-két ember vagy sor emelkedik fel, később az egész közönség. A hálózatkutatók szerint ezek a jelenségek (például a stadionbeli hullámzás) jól modellálják az agresszióterjedést; tegyük hozzá, hogy az agresszió csökkentésére is mutatnak példát (pl. lelassul, szétesik a hullám). A divatos ruhák viselete ugyancsak mutatja a terjedés szabályszerűségeit, lényegében ismétléses (adjekciós) alakzatnak tekinthetők, de gondoljunk csak a saját magunk által leggyakrabban hordott ruhákra: talán még a legkifinomultabb ízlésű ember is sokkal többször hord egyes ruhákat, míg másokat (persze azért is, mert kedveli őket, mert divatosak, de azért is, mert azok vannak legelöl, azokat mossa a legtöbbet, azokat látja leginkább, és sokszor el is felejti, hogy vannak más ruhái is). Az alakzatok mintái szerint terjednek a betegségek, például a szexuális fertőzések, avagy a szezonális influenzák is. A jelenségek a skálafüggetlenséget és a fázisátalakulás törvényszerűségeit mutatják.

6. Hálózatok a természetben A kommunikációs és társadalmi jelenségekben emlegetett skálafüggetlenség és fázisátalakulás a természetben is megfigyelhető. Megfigyelhető, hogy az utakon lévő gödrök is a skálafüggetlenség szabályai szerint fordulnak elő. Ahol egy gödör van, ott nagyobb valószínűséggel van több gödör. A természetben látott számos jelenség: a víz hullámzása, sivatag homokjának szerkezete, a levél erezete, a hópehely csillagformája, a cseppkőszőnyeg szerkezete, a madárrajok mértani szerveződése mind-mind alakzatokat, sőt alapalakzatokat mutatnak, amelyeket az ember ősidők óta lát, ezért föltehetőleg utánoz, s átvisz (transzportál vagy transzformál) más szférákra is. Ezt leginkább azzal lehet bizonyítani, hogyha az ember a természetben lát valami érthetetlent, akkor megpróbálja utánozni vagy hasonlítani valamihez, magyarázatot adni neki (mimézis; antropomorfizáció, zoomorfizáció).

87

7. Összegzés A társadalomtudományban, azon belül a nyelvészetben a hálózattudomány eszközeivel kutatott, leírt jelenségek a természet és társadalom alapvető, egymásra utalt, elválaszthatatlanul összekapcsolt összefüggéseire világítanak rá.

Irodalom Balaskó Mária – Balázs Géza – Kovács László (szerk.). Hálózatkutatás. Hálózatok a társadalomban és a nyelvben. Budapest: Tinta. Balázs Géza 1991. Az Ethnographia 1970-1988. közötti számainak kvantitatív elemzése. Néprajzi Hírek. XX/2-3. 42-48. Balázs Géza 2007. Szövegantropológia. Szövegek többirányú megközelítése. Szombathely – Budapest: Berzsenyi Dániel Főiskola – Inter Kht. Balázs Géza 2008. „Ez is megvan, még sincs este!” Szógyakoriság és fogalmi körök a Magyar szólástárban. In Balaskó Mária – Balázs Géza (szerk.) Konvergenciák 2003–2006. Szombathely: BDF (NyME) Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék. 203-212. Balázs Géza 2010. Hálózatalakzatok. In Balaskó Mária – Balázs Géza – Kovács László (szerk.). Hálózatkutatás. Hálózatok a társadalomban és a nyelvben. Budapest: Tinta. 81-98. Balázs Géza 2013. A humor hálózattudományi megközelítése. In Vargha Katalin – T. Litovkina Anna – Barta Zsuzsanna (szerk.) Sokszínű humor. Budapest: Tinta – ELTE – MSZT. 26-34. Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.) 2012. Hálózatkutatás. Interdiszciplináris megközelítések. Budapest: Inter–MSZT. Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.) 2013. Hálózatkutatás. Diszciplínák és metszéspontok. Budapest – Szeged: Inter – MSZT – BOM – SZTE JGYPK. Barabási Albert-László 2003. Behálózva. A hálózatok új tudománya. Budapest: Magyar Könyvklub. Barabási Albert-László 2008. Behálózva. A hálózatok új tudománya. (2. bővített, átdolgozott kiadás). Budapest: Helikon. Barabási Albert-László 2010. Villanások. A jövő kiszámítható. Budapest: Nyitott Könyvműhely. Crystal, David 1998. A nyelv enciklopédiája. Budapest: Osiris. Csepeli György 1993. A meghatározatlan állat. Budapest: Ego School Bt. Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince Kiadó. Dinnyés Attila 2011. Karinthy kávéházai és a hálózatok. http://www.felsofokon.hu/dinnyes-attila-blogja/2011/01/24/karinthykavehazai-es-a-halozatok. Ferrer i Cancho, R. 2005. The variation of Zipf’s law in human language. European Physical Journal B. 44. 249-257. 88

Fónagy Iván 1990. Gondolatalakzatok, szövegszerkezet, gondolkodási formák. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézete. Füle Bernadett 1990. Ragadványnevek szociometriai vizsgálata egy ceglédi általános iskolában. Budapest: ELTE – MTA. Imrényi András 2013. A magyar mondat viszonyhálózati modellje. Budapest: Akadémiai. Karinthy Frigyes 1929/1980. Láncszemek. In Karinthy Frigyes: Címszavak a nagy enciklopédiához. Budapest: Szépirodalmi. Kovács László 2011a. Hálózatkutatás és nyelvtudomány. In Balázs Géza (szerk.): Nyelvészetről mindenkinek. Budapest: Inter Kft. Kovács László 2011b. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikonban. Budapest: Tinta. Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikonban (2. átdolgozott, bővített kiadás). Budapest: Tinta. McLuhan, Marshall 2001. A Gutenberg-galaxis. Budapest: Trezor. Mérei Ferenc 2002. A szociometria módszerei és jelentésvilága. In Lengyel Zsuzsa (szerk.): Szociálpszichológia. Budapest: Osiris. 410-421. Mérei Ferenc 2006. Közösségek rejtett hálózata. Osiris Kiadó: Budapest. Nagy Ferenc 1971. A tulajdonnevek szöveggyakoriságáról. Filológiai Közlöny. 1971/1-2. 212-220. Ropolyi László 2006. Az Internet természete. Internetfilozófiai értekezés. Budapest: Typotex. Szvetelszky Zsuzsa 2003. A pletyka. Budapest: FOK-TA.

89

Helynévhálózatok Balázs Géza

Toponymic networks Toponyms are motivated sings – they arise from the connection between landscape and human beings. This is the reason, why in semiotics they are considered as iconic signs. This iconic signs form various kinds of networks. The paper presents following networks for toponyms: phonetic, grammatical, semantic, historical, and pragmatic networks.

0. Bevezetés, előzmények A helynevek motivált jelek, hiszen táj-ember motivált kapcsolatából születtek. Ezért szemiotikailag ikonikus jeleknek tekintjük őket. A motivált jelek különféle hálózatokat alkotnak. A tanulmány a helyneveknek fonetikai (hangzásbeli párok), grammatikai (helyhatározóragok), szemantikai (településsorolók, népetimológiák, névhelyettesítések), történeti (párhuzamos névadás) és pragmatikai (névkapcsolatok, névszövetségek) hálózatait mutatja be. Az 1990-es években ismerték fel, hogy az egymástól függetlennek tűnő hálózatos rendszerek (pl. internet, úthálózat, emberi kapcsolatok) közös tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek között a következőkre figyeltek föl különösen: skálafüggetlenség, kisvilágság, egymásbaágyazottság és gyengekapcsoltság. E tulajdonságok matematikailag leírhatók, elemezhetők. Megindult a nyelvi hálózatok kutatása is. Például: nyelvtani, szemantikai, beszélők közötti társadalmi hálózat, neurális (agyi) hálózat, valamint további nyelvi jelenségek: például szavak jelentésének összefüggései. De olyan témák is előtérbe kerültek hálózatkutatási szempontból, mint: gondolatalakzatok és nyelv, gondolatalakzatok és humorszerveződés, kapcsolatjelek (kapcsolathálók), közösség és ragadványnevek, álomhálózatok (e kötetben). (A Hálózatkutatás-kötetek ezeknek a vizsgálatoknak az anyagát részletesen tartalmazza, ezért eltekintünk a szakirodalom felsorolásától.)

1. Problémafelvetés E kutatások nyomán vetődött fel, hogy a helynevekben is különféle hálózatok mutathatók ki (vö. össze a mentális lexikonban fellelhető hálózatokkal, Kovács 2013). Egyes helynevek valamilyen szinten rokonai egymásnak, míg mások nem. Ezek bemutatására és rendszerezésére törekszik a tanulmány. Kiindulópontunk a 90

nyelvi jel önkényes voltának megkérdőjelezése. A helynevek nem tekinthetők a nyelv önkényes elemeinek. Az adott név adásakor egyértelműen valami motivációnak kellett közrejátszania a névadásban: a helynevek tehát motivált nevek. Amenynyiben a helynevek nem önkényesek, akkor motiváltak, vagyis szemiotikai szempontból ikonikusak. A következő szempontokat tártuk fel a helynevek ikonicitásával kapcsolatban – s ezeket most hálózatként (hálóként) értelmezzük: a) fonetikai háló: hangzásbeli párok (nem véletlennek tűnő palatális – veláris párhuzamos nevek) b) grammatikai háló: településnevek helyhatározóragjai (külső – belső helyhatározóragok) c) szemantikai háló: településsorolók (helynévmagyarázat, népetimológia – a magyarázatok, etimológiák második, újabb jelentéseket adnak a településneveknek) d) történeti (esetleg etimológiai) háló: történeti kapcsolatok (egy másik település neve, kapcsolata motiválja a településnevet) e) pragmatikai háló: másodlagos, későbbi településnév-hálózatok (napjainkban alakuló településkapcsolatok)

2. Fonetikai háló Nem lehet nem észrevenni, hogy bizonyos településnevek palatális-veláris (palatoveláris) (mély-magas) vagy labiális-illabiális (ajakkerekítéses-ajakréses) hangtani tekintetben párt képeznek. Palatoveláris párok (Tóth 2001: 69-70.) Rakatya – Reketye Garablya – Gereblye Szalánc – Szelenc – Szelénc Taszár – Teszér Tapolca – Teplece Hátraható hasonulás (Tóth 2001: 72-74.) Csatár – Csitár (i hangrendi semlegesség) Kázsmárk – Késmárk Berencs – Barancs Tepla – Tapla folyónév

A szerző magyarázata: „A hangrendi átcsapás szükségszerűen csakis olyan nyelvekben juthat szerephez, amelyekre jellemző a hangendi illeszkedés. A változás nem csupán a közszókincset érintette: jelentős mértékben szerepet játszott helynevek, olykor helynévpárok kialakulásában is. A magyar helynévkincsben az így keletkezett két változat közül azonban természetszerűen többnyire csupán az egyik maradt életben.” (Tóth 2001: 72.) Ez az ómagyar korszakra talán igaz lehet, de a

91

mai napra nem, merthogy ilyen párok a mai nap is megtalálhatók. A Magyar helységnév-azonosító szótár (Lelkes 1998) szerint: Szalánc (Abaúj-Torna/Moldva/Zólyom) – Szelenc (Hont) Taszár (Somogy m.) – Teszér (Hont vm.) stb.

Egy másik munkájában Tóth Valéria (2010: 15) ezeket a (részben ismételt) palatoveláris párhuzamokat sorol fel (itt már névhasadásnak nevezve a jelenséget). A névhasadás előmintája a szóhasadás, Grétsy László (1962) által adott megnevezés. Csáklya – Cséklye (ma is létező nevek: Alsó-Fehér vm. – Bihar vm.) Gáborján – Géberjén Komló – Kömlő Szalánc – Szelénc Taszár – Teszér Herestény – Harastány Berencs – Barancs

Ilyen (nem föltétlenül palatoveláris, hanem egy-egy magánhangzóban vagy mássalhangzóban különböző) helynévpárok azonban jóval nagyobb számban vannak. Ezeket nem szokás névhasadásnak tekinteni, bár a korábbi gyökelmélet szerint ezek mindenképpen rokonai egymásnak. Egy korábbi tanulmányban ezeket találjuk (Balázs 2013: 54.): Csömör – Csemer(nye) Göd – Göd-öllő – Ged-e stb. Gór – Gér-ce – Gyér – Győr Pecöl – Pécel Piski (Dráva~) - Püski Pócs – Pécs – Vécs – Bécs Tör-öcske – Ter-ecseny Vát – Vác – Tác Zsid-ány – Zséd-eny – Zsadány

A listát azóta ezekkel a névpárokkal egészíthetnénk ki (saját gyűjtés): Ács – Écs Ragály – Regöly (nem azonos) Bély – Bóly Böde – Csöde Kerecsend – Kerecseny – Karácsond – Karácsony~

Hangtanilag különböző esetekről van szó, azonban nyilvánvalónak látszik, hogy a helynévpárokban meglévő hasonlóság nem föltétlenül véletlen egybeesés, hanem egy egykori gyökrendszer (szabály szerint változtatható hangok) maradványai.

92

3. Grammatikai háló A magyar településnevekhez kétféle helyhatározórag járulhat: külső és belső. Nehéz egyértelmű szabályokba foglalni azt, hogy a helynevek mikor milyen határozóragot kapnak, mivel sok a kivétel, és nemegyszer a nyelvszokás dönt. A fő kérdés: mikor alkalmazunk belviszonyragot (-ba/-be, -ban/-ben, -ból/-ből) és mikor külviszonyragot (-ra/-re, -on/-en/-ön, -ról/-ről). A korántsem egyértelmű rendszert nyelvhasználati-nyelvművelési céllal a Nyelvművelő kézikönyv nyomán a Magyar nyelvhasználati szótár (Balázs—Zimányi 2007: 225-226.) így foglalja össze: 1. A külföldi – és nem magyar nevű – települések általában belviszonyragot kapnak: Berlinben, Hágában, Washingtonban. 2. A magyar – de nem csupán a magyarországi – helynevek nagyobbik részéhez külviszonyragot fűzünk. Az idetartozó típusok: a) magánhangzóra végződő nevek (az i kivételével): Ajkán, Cecén, Gyulán, Komlón, Szikszón; b) a -bánya, -halom, -háza, -hely, -patak, -sziget, -telek, -vár, -várad utótagú nevek: Tatabányán, Hegyeshalmon, Nyíregyházán, Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, Máramarosszigeten, Aggteleken, Temesváron, Nagyváradon; c) a mássalhangzóra végződő nevek többsége: Balassagyarmaton, Budapesten, Kecskeméten, Munkácson, szegeden, Vámosgyörkön. 3. A magyar településnevek kisebbik része belviszonyragot kap. Az idetartozó típusok: a) a -falu és a -szombat utótagúak: Leányfaluban, Nagyfaluban, Nagyszombatban; b) az i, j, ly, m, n, ny, r végűek egy része: Zamárdiban, Tokajban, Kálban, Vizsolyban, Komáromban, Debrecenben, Tihanyban, Egerben. c) Mai nyelvhasználatunkban az i végű településneveket gyakran látják el külviszonyraggal: Balatonakalin, Zamárdin, Tamásin, Oroszin – helyesen: Balatonakaliban, Zamárdiban, Tamásiban, Orosziban. 4. Néhány egy szótagú városnevünket, illetőleg a -vár és a -hely utótagú településnevek egy részét hagyományosan -t, -tt helyhatározóraggal is elláthatjuk: Kolozsvárott (Kolozsvárt), Kaposvárott, Szigetvárott, Hódmezővásárhelyt, Győrött, Pécsett, Vácott. 5. A ragoknak jelentésmegkülönböztető szerepük is lehet, mint például az azonos megye-, illetőleg településnevek esetében: Békésben (megye) – Békésen (település); Csongrádban (megye) Látható, hogy egyes esetekben talán lehet fonetikai okkal magyarázni egyegy határozórag létét, de leginkább a helyi nyelvszokás dönt. Talán valami régi, ma már nem ismert rendszer (hálózat) maradványairól van szó. Szilágyi N. Sándornak (1996: 28-29.) ezzel kapcsolatos (kognitív szempontú) hipotézise: A magyarban a kint csoport a mi, a mások-csoport a bent. közel (kint) – távol (bent) ezen a napon/héten – ebben percben/órában/hónapban/évben kijutottunk a tisztásra – bementünk az erdőbe 93

eleink kijöttek Szkítiából – bejöttek Moldovába Magyarországon – Romániában (csak a szigetek kivételek: Cipruson) Szegeden, Szegedre – Debrecenben, Debrecenbe ahol nem laknak magyarok, mind benn hely: Athénba, Pekingbe, Tokióba... ahol laknak, ott van választás: Budapestre, de Győrbe

A mai hagyomány alakulásában ismeretlen tényezőknek volt szerepük. Talán a vásáros helyek vonzáskörzete: vásárba/vásárra megy és piacra megy? A közelség-távolság feltételezésében lehet valami, a rendszer pedig a másmás nézőpont (centrális-helyi) nem következetes. Például létezik egy központi szemlélet: a városok, megyék Budapestről nézve, de szemlélhetjük ugyanazt egy megyeszékhelyről is. Ezért van az, hogy Belső-Somogy Kaposvár környéke, Külső-Somogy a távolabbi (de a fővároshoz közelebbi) rész. Hasonló hálózatokat látszanak képezni az al-, fel-, alsó-, felső-, kis-, nagy- stb. jelzős előtaggal ellátott helynevek. Az egykori településhálózatok, vonzáskörzetek hatása talán megragadható a határozóragokban és igekötőkben: vásárba megyek ~ vásárra megyek bemegy a városba ~ elmegy a városba felmegy Pestre/a minisztériumba ~ *lemegy (?)

4. Szemantikai háló Településneveket régóta összekapcsolhatják az ún. településsoroló versek, mondókák, amelyek a településnév népetimológiai magyarázatát is adják. Ezek az etimológiák újabb (aktuálisabb) jelentéssel ruházzák fel a helyneveket. A településnévsorolók (falusorolók) őse Csáti Demeter éneke Pannónia megvételéről (1526): 34. Árpád juta magyar néppel, Kelem földén a Dunán elkelének, Az Csekén ők csekének, Az Téténben el-feltetének. 35. Érden sokat ők értenek. Százhalomnál megszállának, Az herceggel megvívának.

Hasonló településnévsoroló a Szántó vető dalla, amelyet 1928-ban jegyezték le Pálmonostorán. Több változata ismert az Alföldön és a Bodrogközben. A vers jellemzője, hogy az eke részeit sorolja fel, és hangzás alapján településnevekkel hozza kapcsolatba. Néhol sántít a versezete, máshol a népdalokkal cseng össze néhány sora (Nagy J. gyűjtése, idézi Balassa 1973: 519.):

94

Ősz az idő ködös nagyon, / Szántani kék igen nagyon, De szerszámim széjel vagyon, / Hogy szedjük ösze galambom. Örkényen vannak ökreim / Gyarmaton meg a jármaim Tiszaszegen a nyak szegem / Szegeden a járom szegem Békésen vannak bélfáim / Alpáron meg az alfaim A tézsláim Temesbe van / A csikojtom kovácsnál van A talyigám Csákoványon / Czimer szegem megy szegváron A göröndöm Gödöllön van / Ekém szarva szarvason van A patingom meg Patajon / Ekém vasa van vasváron A csoroszlyám Csongrádon / A béresem van bánátba A baltája meg Bácskába / Balta nyele fatüvibe Ostor nyele fahegyibe / Minden féle széjel vagyon Csak az ösztöke van ithon / A nyele van erdő háton Levelet hozott a nyáron / Béres ostora van nonostoron Ki lesz az én ostorosom / Majd eljön kedves galambom / Az lesz az én ostorosom.

Egy pajzánabb változat a falusorolók közül (Ujváry 1984: 66): Pálfalvában Pált csinálnak, Jánosiban lányt csinálnak, Simonyiban sikárolnak, Szombatban szoptatnak, Ragályban ragadnak, Zádorban zokognak, Szuhán szuszognak, Putnokon pufognak.

Valószínűleg népi ihletésre költők is alkottak hasonlókat (Csoóri Sándor: Helyszínek, részlet): Nem volt soha zsámolyom, / bár születtem Zámolyon. Lovam se volt, vértem sem, / noha éltem Vértesen. Rokonaim Vereben / százan voltak kereken. (...) Gyöngyös, gyöngyös dombodon / volt két hétig otthonom.

Nyelvtanilag annyit mondhatunk a jelenségről, hogy itt hasonlósági vonzás, egyfajta ikonicitás áll fenn. A népetimológia, a nyelvi játék tehát ikon, és az így keletkezett sorolók egyfajta hálózatot képeznek. Egyfajta szemantikai hálót képeznek az ún. második jelek (nevek), szemiotikai szakszóval: a quali jelek (minőség, természetes vonás - Peirce nyomán Voigt 2008: 87), stilisztikai megközelítéssel köríró metaforák, retorikai megközelítéssel antonomáziák (névhelyettesítések, forrás: Kemény 2014: 263.), pl.: a Pece-parti Párizs ’Nagyvárad’ a kálvinista Róma ’Debrecen’ a Duna királynője ’Budapest’ az Elba Firenzéje ’Drezda’ az Észak Velencéje ’Amszterdam’, ’Stockholm’, ’Szentpétervár’, ’Koppenhága’

95

5. Történeti (esetleg etimológiai) háló A helynévkapcsolatok legvilágosabb esete az, amikor valódi történeti kapcsolat áll fenn az egyes helynevek között. Ezekben az esetekben van egy közös motiváció (megnevezés), de a továbbiakban is fennáll a kapcsolat, a „névrokonság”. A történeti kapcsolatok egészen a honfoglalásig, a gyepürendszerig, a váltogatott téli-nyári szállásokig nyúlik vissza, de motiváló tényező a belső migráció is (ez utóbbi esetében gondoljunk csak a bukovinai székelyek hányattatására, s arra, hogy miként vitték tovább magukkal eredeti helyneveiket). A honfoglalás korát idéző törzsnevek: kabar, nyék, megyer, tarján, jenő, kér, keszi stb. Példa a Keszi (Kesző) mezőjére, hálózatára: Bánkeszi (Bánov), Nyitrai kerület, Érsekújvári járás Bátorkeszi (Bátorove Kosihy, 1948–1993 között Vojnice, azelőtt Bátorove Kesy), Szlovákia, Nyitrai kerület, Komáromi járás Budakeszi, Magyarország, Pest megye Dacsókeszi (Kosihovce), Szlovákia, Besztercebányai kerület, Nagykürtösi járás Dunakeszi város, Magyarország, Pest megye Egyházaskesző, Magyarország, Veszprém megye Garamkeszi (Hronské Kosihy), Szlovákia, Nyitrai kerület, Lévai járás Gyulakeszi, Magyarország, Veszprém megye Ipolykeszi (Kosihy nad Ipľom), Szlovákia, Besztercebányai kerület, Nagykürtösi járás Ipolykiskeszi (Malé Kosihy), Szlovákia, Nyitrai kerület, Érsekújvári járás Karancskeszi, Magyarország, Nógrád megye Keszi (Chisău), Románia, Szatmár megye Keszi-puszta, Pele egykori része Kesző, Fegyvernek egykori része Keszőhidegkút (Hirrekut), Magyarország, Tolna megye Keszölcés (Kyselica), Szlovákia, Nagyszombati kerület, Dunaszerdahelyi járás Keszü, Magyarország, Baranya megye Keszü, Pécs egykori része Kiskeszi (Malé Kosihy), Nagykeszi településrésze Kis Kesző puszta, Bánkeszi része Kőkeszi (Kamenné Kosihy), Szlovákia, Besztercebányai kerület, Nagykürtösi járás Kurtakeszi, Marcelháza része Magyarkeszi, Magyarország, Tolna megye Mezőkeszi (Poľný Kesov), Szlovákia, Nyitrai kerület, Nyitrai járás Mezőkeszü [Chesău] Románia, Kolozs megye Nagykeszi (Veľké Kosihy), Szlovákia, Nyitrai kerület, Komáromi járás Papkeszi, Magyarország, Veszprém megye Ravaszkesző, egykori település Esztergom vármegye területén Sajókeszi (Kesovce), Szlovákia, Besztercebányai kerület, Rimaszombati járás Sárkeszi, Magyarország, Fejér megye Szászkézd (Saschiz, Keisd), Románia, Maros megye Tiszakeszi, Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén megye Tótkesző, l. Garamkeszi Várkeszi, Komárom középkorban elpusztult része 96

Várkesző, Magyarország, Veszprém megye Váraskeszi, egykori település Arad megyében Zsitva Kesző, Dunaradvány határában létezett török kori település Regöly-Kesziállás dűlő

6. Pragmatikai háló Végezetül napjainkban is alakulnak (pusztán nyelvi kapcsolat miatt) településnév-hálózatok, szövetségek. Ezeket másodlagos hálózatoknak kell tekinteni. Mező András (1996: 225.) statisztikája szerint a titulusból (szentek nevéből, patrocíniumból) származó helységnevek száma: 1390. A szám nem pontos, bizonyos tételeket bizonytalannak vélvén nem számolt bele. A titulusos helységnevek rangsora csökkenő sorrendben a következő: 124 Miklós 119 György 108 Kereszt 106 Márton 86 Mihály 84 Péter 68 Szűz Mária 62 Iván 57 Mindszent 48 Király ... 17 István 1 Jobb

Összehasonlításul közlünk egy 1808-ból származó kimutatást is (Kálmán 1969: 155.): 59 Szentgyörgy 56 Szentmárton 52 Keresztúr 51 Szentmiklós 43 Szentmihály 34 Szentpéter 32 Szentiván 27 Szentkirály 25 Boldogasszony 20 Szentandrás 15 Szentpál, Szenterzsébet 13 Szentjános, Szenttamás, Szentkereszt 12 Szentistván, Szentlőrinc

Mező András (2003) részletesen is bemutatja a Szent Istvánhoz kapcsolható védőszentnévi helyneveket.

97

Szent István (17 db): Baranyaszentistván, Hernádszentistván, Szentistván, Királyszentistván stb. Szent Jobb (1 település: Szentjobb Bihar megye). Sajátosan magyar alakulat. A Szent László által 1084-ben alapított bencés monostorban őrizték a Szent Jobbot. A templom titulusa: Szent István (király). A név változatai: Szentjog, Szentjobb, Szentjób (régi összetett szó) Szent Király (48 település) + számos templomcím (Abád, Apc, Emőd, Hermány, Mucsi...) Számos önálló név: Szentkirály (pl. Szombathely része), Szabadszentkirály, Kalotaszentkirály, Csíkszentkirály, Enyedszentkirály, Sajószentkirály (Szent Királd), Topaszentkirály, Marosszentkirály, Rinyaszentkirály, Porrogszentkirály, Bűdszentkirály, Érszentkirály, Szilágyszentkirály, Pusztaszentkirály, Gyéresszentkirály, Székelyszentkirály, Szentkirályszabadja, Bakonyszentkirály, Kerkaszentkirály. A helynevek névadója: István magyar király (1000-1038). I. László kezdeményezésére 1083-ban avatták szentté, ünnepnapja: augusztus 20. A középkorban halála napjáról (aug. 15.) is megemlékeztek.

Névszövetségek: elindult a Szent Istvánra utaló településeken a kultuszteremtés. A Szentkirály nevű települések közötti kapcsolat megerősítését szolgálja az 1996-ban Csíkszentkirályon kezdeményezett Szentkirály Szövetség, amely a Kárpát-medence 19 Szentkirály nevet viselő települését kapcsolja hálózatba. 1997ben Porrogszentkirályon írták alá az alapító nyilatkozatot, melyben az is szerepel, hogy soraik közé várnak valamennyi hasonló nevű települést. Egy 2006-os újságcikk szerint (Hargita Népe, 2006. aug. 21.) ismét Csíkszentkirályon tartották az összejövetelt, s a szövetséget olyan helységekkel kívánják kibővíteni, amelyek nevükben viselik Szent István nevét. A lista a következő: Bajaszentistván (H) Baja városrésze, lélekszám (L): 3739 – 2411, Bakonyszentkirály (H) Zirc L: 223 – 53, Baranyaszentistván (HR) L: 962 – 28, Csíkszentkirály (RO) L: 1606 – 1601, Drávaszentistván (HR) L: 532 – 14, Enyedszentkirály (RO) L: 615 – 212, Gyéresszentkirály (RO) L: 704 – 157, Kalotaszentkirály (RO) L: 1046 – 828, Kerkaszentkirály (H) L: 706 – 701, Királybányatoplica (RO) L: 513 – 88, Királybocza (SL) L: 363 – 6, Királydaróc (RO) L: 2633 – 1698, Királyfa (SL) L: 938 – 185, Királyfalva (A) L: 1183 – 22, Királyhágó (RO) L: 924 – 78, Királyhalma (RO) L: 930 – 69, Királyháza (UK) L: 3167 – 2224, Királyhegy (SL) L: 153 – 5, Királyhegyalja (SL) L: 2558 – 273, Királyhegyes (H) L: 1078 – 1072, Királyhelmecz (SL) L: 2725 – 2719, Királyhida (A) L: 1034 – 562, 98

Királyi (SL) L: 1441 – 1242, Királykegye (SL) L: 1422 – 36, Királylak (HR) L: 219 – 6, Királylehota (SL) L: 541 – 37, Királymező (UK) L: 906 – 77, Királynémeti (RO) L: 515 – 10, Királynépe (SL) L: 446 – 146, Királyrév (SL) L: 785 – 785, Királyfiakarcsa (SL) L: 200 – 200, Királyszentistván (H) L: 363 – 363, Magyarkirályfalva (RO) L: 1321 – 775, Magyarszentkirály (H) – beolvadt Bakonyszentkirályba L: 881 – 855, Marosszentkirály (RO) L: 896 – 534, Murakirály (HR) L: 1672 – 55, Porrogszentkirály (H) L: 813 – 808, Pusztaszentkirály (RO) L: 275 – 10, Rinyaszentkirály (H) L: 1188 – 1165, Sajókirályi (SL) L: 520 – 517, Sajószentkirály (SL) L: 661 – 658, Sepsiszentkirály (RO) L: 435 – 435, Szabadszentkirály (H) L: 849 – 833, Székelyszentistván (RO) L: 508 – 508, Székelyszentkirály (RO) L: 1028 – 1028, Szentistván (H) L: 3695 – 3683, Szentistvánbaksa (H) L: 584 – 582, Szentistvánfalva (SL) L: 392 – 7, Szentistvánkút (SL) L: 1701 – 27, Szentistvánlak (H) L: 154 – 154, Szentistvánpatak (SL) L: 1119 – 7, Szentjobb (RO) L: 1808 – 1786, Szentkirály (RO) L: 641 – nincs magyar nemzetiségű lakos, Szentkirály (H – Vas megye) L: 284 – 280, Szentkirályszabadja (H) L: 1479 – 1472, Szilágyszentkirály (RO) L: 240 – 212, Temeskirályfalva (RO) L: 785 – 6, Topaszentkirály (RO) L: 852 – 41, Túristvándi (H) L: 696 – 696, Vágkirályfa (SL) L: 1650 – 1643, Zalaistvánd (H) L: 810 – 803. 2000-ben létrejött a Keresztúr Nevű Települések Szövetsége is.

99

Irodalom Balassa Iván 1973. Az eke és a szántás története Magyarországon. Budapest: Akadémiai. Balázs Géza 2013. A nyelvtörténet kiterjesztése – elméleti és módszertani következtetések a Czuczor – Fogaras-szótár nyomán In Horváth Katalin (szerk.): II. Czuczor – Fogarasi-konferencia. „Ha szabad a magyart a magyarból magyarázni”. Budapest: Magyar Művészeti Akadémia. 47-60. Balázs Géza – Zimányi Árpád (szerk.) 2007. Magyar nyelvhasználati szótár. Celldömölk: Pauz-Westermann. Kálmán Béla 1969. A nevek világa. Budapest: Gondolat. Kemény Gábor 2014. Az antonomázia helye a nyelvi képek családjában. Magyar Nyelv 110. 257-365. Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikonban (2. átdolgozott, bővített kiadás). Budapest: Tinta. Lelkes György 1998. Magyar helységnév-azonosító szótár. Baja: Talma. Mező András 1996. A templomcím a magyar helységnevekben (11-15. sz.). Budapest: Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség. Mező András 2003. Patrocíniumok a középkori Magyarországon. Budapest: Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség. Szilágyi N. Sándor 1996. Hogyan teremtsünk világot? Rávezetés a nyelvi világ vizsgálatára. Kolozsvár: Erdélyi Tankönyvtanács. Tóth Valéria 2001. Névrendszertani vizsgálatok a korai ómagyar korban. (Abaúj és Bars vármegye). Debrecen: Debreceni Egyetem Magyar Magyar Nyelvtudományi Tanszék. Tóth Valéria 2010. Széljegyzetek a Szovárd-kérdéshez. Magyar Nyelvjárások. XLVIII: 5-21. Ujváry Zoltán 1984. Faulcsúfolók Gömörből. Múzeumi Kurír. 46. 63-66. Voigt Vilmos 2008. Bevezetés a szemiotikába. Budapest: Loisir.

100

A beszédprodukció aktivációterjedéses modellje mint komplex hálózat Erdei Tamás

The spreading-activation theory of speech production as a complex network Many theoretical models have been created over the last few decades to illustrate the process of speech production. The so-called spreading-activation models have a network structure. This paper examines the spreadingactivation theory of Gary S. Dell as a complex scale-free network. After describing the basic concepts of speech production and Dell’s model, we give a theoretical description of the structure and working of a scale-free spreadingactivation model of speech production. We examine the advantages, and show that this model can explain many language phenomena.

0. Bevezetés Az ember egyik leglenyűgözőbb képessége a beszéd, ahogyan gondolatait mások által értelmezhető hangsorokká formálja. John Field angol nyelvész a következőket írja: „A beszéd az egyik legösszetettebb kognitív folyamat, amit az ember végez. A normál angol nyelvű beszéd percenként körülbelül 150 szót jelent. Ez azt jelenti, hogy a beszélő másodpercenként két-három szót hív elő mintegy 30,000 szavas hétköznapi szókincséből. Ráadásul ezt nagyon hosszú időn keresztül és lenyűgöző pontossággal teszi (kb. ezer szavanként egy hibával).” (Field 2008: 283)

A beszédprodukció tehát nemcsak rendkívül gyors, de pontos, viszonylag hibátlan folyamat is. Ennek a folyamatnak a magyarázatára, szemléltetésére számos beszédprodukciós modellt alkottak az évtizedek folyamán. Közülük kiemelkednek az ún. aktivációterjedéses modellek, melyek a beszédprodukciót egy nyelvi hálózaton terjedő aktivációs energiával szemléltetik. Jelen dolgozatban azt vizsgálom, vajon többet tudunk-e elmondani a beszédprodukció folyamatáról, ha az aktivációterjedéses modellek leírásához hozzátesszük azt a tudást, amit megjelenésük óta a komplex hálózatokról megtudtunk. Megközelítésem teljességgel elméleti jellegű. Egyetlen hipotézisem számtalan másikat eredményezett, de igazolásukhoz számos kutatás, nagy mennyiségű empirikus adat szükségeltetne. Elsőként a beszédprodukció fogalmának, valamint az aktivációterjedéses modellekhez vezető út leírása után bemutatom a legismertebb és legrészletesebb ilyen modellt, Dell modelljét. Ezután megvizsgálom, milyenek lennének a modell 101

tulajdonságai, felépítése, működése, ha az alapjául szolgáló hálózatot súlyozott, irányított skálafüggetlen felépítésűnek feltételezzük. Rámutatok az ilyen értelemben vett modell előnyeire, egyben feloldok néhány, Dell modelljének felrótt hibát.

1. Beszédprodukció A beszédprodukció fogalma alatt az előzetes felkészülés nélküli, spontán beszéd folyamatát értjük a megszólalás szándékától a kiejtésig. Maga a folyamat közvetlenül nem megfigyelhető, csupán a végeredménye, a kiejtett beszéd tanulmányozható. Ezért a hatvanas évektől meginduló beszédprodukciós kutatások során kezdetben a szünetekre, hezitációs jelenségekre és a kiejtett beszédben jelentkező hibajelenségekre koncentráltak. A feltételezés az volt, hogy a szünetek az egyes produkciós egységek határát jelzik, a hibákat pedig az egyébként hibátlan beszédet produkáló folyamatok hozzák létre, így fontos adatokat szolgáltatnak ezekről a folyamatokról. Később az afáziakutatás és a különböző agyi képalkotó berendezések használata szolgáltatott újabb adatokat a kutatásokhoz (Gósy 2005, Huszár 2005). Az eredmények alapján a beszédprodukció folyamatát már kezdetben többlépcsős folyamatnak képzelték el, és különböző elméleti modelleket alkottak. A korai modellek szeriális felépítésűek voltak: lineárisan egymás után kapcsolt modulokból álltak, ahol egy adott modul kimenete a következő modul bemeneteként szolgált. Az ilyen modelleket számos kritikával illették. Túlságosan merevnek, és a kontextusra érzéketlennek bizonyultak. Sok nyelvi jelenségre (pl. beszédprodukciós hibák) nem adtak magyarázatot. A mentális lexikont külön modulként, egyfajta háttértárként kezelték, az nem vált a modell szerves részévé. Szintén nem voltak alkalmasak az önkorrekció jelenségének magyarázatára (Huszár 2005).

2. Az aktivációterjedéses modellek előzményei A nyolcvanas években megjelenő aktivációterjedéses modellek jóval sikeresebbnek bizonyultak. Ezekbe a modellekbe több korábbi elméletet is beépítettek. A függőleges párhuzamosság elve szerint az egyes szintek párhuzamosan működnek, mindig egy lépéssel előrébb járva, mint az előző. A vízszintes párhuzamosság elve azt mondja ki, hogy egy szinten több elem feldolgozása is lehetséges egyidejűleg. A két párhuzamossági elvet a konnekcionista modellek gondolták tovább. Ezekben az információ kezelése párhuzamos működés eredménye. Nincsenek szigorúan elkülönült szintek, a folyamat eredménye a párhuzamos folyamatok eredményeinek összegződéseként jön létre. Az interaktív modellek megmaradtak a moduloknál, de a szeriális modellek továbbfejlesztései kívántak lenni. Jellemző tulajdonságuk, hogy a később működésbe lépő modulok visszahatnak a korábbiakra. Tehát nem csak fentről lefelé, hanem lentről fölfelé is történnek folyamatok, sőt, ezek ugrálhatnak is a szintek között. Az aktivációterjedéses modellek legfőbb előzményei 102

azonban a nyolcvanas-kilencvenes évek kognitív architektúrái és komputációs modelljei voltak. Ezek asszociáció alapú tanulásmodellek voltak, melyek célja az emberi tanulás teljes egészének modellálása volt. Eszközül az aktiváció terjedését használták. Ez azt az energiát jelenti, amely ebben az asszociációs hálóban terjedt, mintegy működtetve azt. A modell alapján különböző szoftvereket fejlesztettek, melyek jól működtek. A komputációs modellek a beszédprodukciót is képesek voltak szimulálni, így több kutató kísérletezett ezekkel, és alkotta meg saját változatát (Gósy 2005, Huszár 2005).

3. Dell modellje A legismertebb aktivációterjedéses modell Gary S. Dell (Dell 1986) nevéhez fűződik. Modellje hálózatos felépítésű, és szemantikai-, szintaktikai-, morfológiaiés fonológiai szintekből áll össze, melyek párhuzamosan működnek, és oda-vissza küldhetnek egymásnak információt, de a feldolgozottság a magasabb szinteken mindig előrébb tart. A modell alapja a lexikális hálózat. Ennek elemei számára a kategóriaszabályok minden szinten létrehoznak egy keretet, a behelyettesítő szabályok pedig a lexikális elemeket megfelelő formában beillesztik ebbe a keretbe. Dell utal rá, hogy a kategória- és behelyettesítő szabályok elképzelhetőek a lexikális hálózattal egybeépült nyelvtani hálózatként is, amelyet a lexikai elemek szükség szerint aktiválnak. A modellt a már említett aktivációs energia működteti. Más aktivációterjedéses modellektől abban is különbözik, hogy itt az aktiváció nem bináris (azaz vagy van, vagy nincs), hanem valós változó, van valamilyen mértéke. Amikor a hálózat egy pontja aktivációs energiát kap, azt minden szomszédjának továbbküldi, de nem feltétlenül egyenlő arányban. Ha egy pont nem kap újabb energiamennyiséget, akkor az energiája exponenciálisan csökken. Ha viszont elér egy bizonyos aktivációs szintet, akkor kiválasztódik, és részt fog venni a leendő megnyilatkozás felépítésében. A kiválasztott elem aktivációs energiaszintje azonnal nullára csökken, hogy elkerülje az újbóli kiválasztást. A fentiekből következik, hogy nemcsak a megnyilatkozás létrehozásához szükséges pontok fognak aktiválódni valamilyen mértékben, hanem azok környezete is, de a szükséges pontoktól távolodva fokozatosan elhal az energia. Dell azt is megjegyzi, hogy az ún. extralingvisztikus környezet (pl.: amire gondolunk beszéd közben, ami körülöttünk van stb.) is aktiválhat csomópontokat. Dell modelljének számos előnye van. Működéséhez nem igényel külön munkamemóriát. A mentális lexikon nem elkülönülő modulként létezik, hanem a modell szerves része. További előny, hogy egyaránt le tudja írni a beszédprodukció és a beszédpercepció folyamatait ugyanazon a hálózaton, így nem szükséges ezek magyarázatára két külön modell, továbbá felhasználható sokféle összefüggés kezelésére az elemek között. Szintén előnyeként említik, hogy felépítése rendkívül hasonlít a neurális hálózatra, amin a produkció és a percepció folyamatai a való103

ságban lejátszódnak, de ezt az érvet kritikusan kell kezelnünk: sem a beszédprodukció folyamatáról, sem a neurális hálózatról nem tudunk még eleget ahhoz, hogy reális összehasonlításokat tegyünk. Ezeket az előnyöket jogosan állapították meg: a múltban gondosan kidolgozott kísérletsorok támasztották alá Dell modelljének működését. Ez az oka, hogy az aktivációterjedéses modellek közül az övé a legtöbbet idézett és használt modell (Huszár 2005). A modellt számos kritika is érte. Működése ebben a formában rendkívül nagy számú kapcsolaton áramló nagy mennyiségű energiát jelent, ami nemcsak a hibázás valószínűségét növelné a valóságban megfigyeltnél nagyobbra, de az agyat is túlterhelné. A bírálók fontos érve az is, hogy túlságosan a lexikai hálózatra támaszkodik, és így nem ad kellő magyarázatot a nyelvtani szabályok működésére (Gósy 2005, Huszár 2005).

4. Dell modellje mint skálafüggetlen hálózat Dell modellje két főbb hálózatból tevődik össze: a lexikális hálózatból, és a vele egybeépült nyelvtani hálózatból, amely a kategória- és a behelyettesítő szabályokat definiálja. Kovács László kötetében (Kovács 2013) megmutatta: a mentális lexikon hálózata súlyozott, irányított skálafüggetlen hálózatként modellezhető. A nyelvtani hálózattal kapcsolatos kutatást a magyar nyelvre Dominich Sándor és Kiezer Tamás (Dominich–Kiezer 2005) végzett. Öt korpuszt vizsgáltak, nyelvtani kapcsolatban állónak az egymás mellett álló szavakat tekintették, ami megkérdőjelezhető módszer, de a vizsgált hálózatok mindegyike skálafüggetlennek bizonyult. Ezek a kutatások jó alapot adnak arra, hogy Dell hálózatos modelljét is skálafüggetlen felépítésűnek feltételezzük, ezen felül súlyozottnak és irányítottnak. A súlyozottság ebben az esetben azt jelenti, hogy egy nagyobb súlyú, erősebb kapcsolat aktiválásához (vagyis az azon keresztül való energiaküldéshez) kevesebb aktivációs energia is elég, egy gyengébb kapcsolat viszont csak nagyobb mennyiségű energia esetén lép működésbe. Az irányítottságra a beszédprodukció folyamatának jellege is utal: valahonnan el kell indulnia a folyamatnak, és biztosan lesz vége, amikor az összeállított mondatok elhangzanak. Ebben az esetben egy nyelvi elem (egy adott szó, toldalék, hang stb.) egy kicsi részhálózatként értelmezhető, amelynek ha minden pontja aktiválódik, akkor az elem kiválasztódik a beszédprodukciós folyamatban. A hasonló elemek egymással (akár nagymértékű) átfedést mutathatnak. Ez az elképzelés nagyfokú hasonlóságot mutat Kovács László (Kovács 2013) elképzelésével a mentális lexikon elemeiről. Barabási Albert-László (Barabási 2008) leírja: egy irányított skálafüggetlen hálózat központi magra (ahol minden pontból minden pont elérhető), egy bemeneti és egy kimeneti részre osztható. Dell modelljében bemeneti részként a szemantikai (konceptuális, fogalmi) szintet tekinthetjük, mely összeállít egy preverbális üzenetet. A modell kimeneti része az, amely az előállított fonémasorozatot mint tervet kivitelezi, azaz elvégzi a kiejtés folyamatát. A központ mag a jelen modellel kapcsolatban azt jelentené, hogy a beszédprodukció során a szintaktikai, a morfológiai, 104

vagy éppen a fonológiai tulajdonságok egyszerre aktiválódnának. Ha jobban megnézzük Dell modelljének a leírását, éppen ezt látjuk: az aktiváció minden irányba folyhat, a szintek egyszerre működnek, és a szükséges információk aktiváció küldésével segítik egymás kiválasztódását. Továbbá, a súlyozottság és irányítottság miatt sokkal kevesebb energia szükséges a megfelelő pontok eléréséhez, így nem jön létre a modell kritikáinál említett túlterhelés. A súlyozott, irányított skálafüggetlen Dell-modellnek számos további előnye van. Először is lehetővé teszi a rendkívül nagy sebességű beszédprodukciót. Ezt a kisvilág-tulajdonság (bármely pont kevés lépésben elérhető), az egyes modulok, alhálózatok párhuzamos működése, valamint a sok kapcsolattal rendelkező középpontok léte teszi lehetővé. Szintén gyorsítja a kiválasztás folyamatát az, hogy egy nyelvi elem egyes pontjai egymásnak is küldenek aktivációs energiát. Ez utóbbi jelenség az egyik magyarázata annak is, hogy miért jön létre enynyire kevés beszédprodukciós hiba. Ha egy elem egyes pontjai „siettetik” egymás kiválasztását, kevesebb eséllyel kerül egy másik, hasonló elem hamarabb aktivált állapotba. Ismert jelenség a skálafüggetlen hálózatok nagyfokú hibatűrő képessége (Barabási 2008) is: néhány pont meghibásodása esetén még meg lehet találni a megfelelő utat a szükséges pontokhoz, a folyamatban ez nem okoz észlelhető fennakadást. A hálózatos felépítés lehetővé teszi a nyelvi rugalmasságot és kreativitást is. Könnyen bekapcsolhatóak új pontok, és a meglévők között is létrejöhetnek új kapcsolatok. Az egyes kapcsolatok súlya is változhat, ha azokat gyakrabban, vagy ritkábban kezdjük el használni. Lehetővé válik továbbá egy ismert nyelvi jelenség: képesek vagyunk szokatlan, szabályértő, agrammatikus stb. mondatok létrehozására is. Ezekhez azonban ritkán vagy egyáltalán nem használt útvonalakat kell használnunk, ezért ezek aktiválásához vagy kialakításához sokkal több aktivációs energia szükséges, mint a szabályos, hétköznapi megnyilatkozásokhoz. Ezért érezzük ezeket kényelmetlennek, furcsának, erőltetettnek. Dell (1986) szerint éppen a nyelvi rugalmasság és kreativitás az oka annak, hogy egyáltalán előfordulhatnak a beszédprodukcióban hibák. Ezt az állítását empirikus adatai alapján tett megállapításaira alapozza. Egyrészt a hibás megnyilatkozásokat is az adott nyelvben létező szabályok hozzák létre, tehát nincsenek olyan hibák, amelyek ne felelnének meg valamilyen szabálynak. Másfelől a hibásan produkált elemek egyébként is léteznek abban a nyelvben, így például nem produkálunk nem létező beszédhangot vagy toldalékot. Dell azt is megfigyelte, amit modellje is megjósol: a tévesen produkált elem a szándékolttal mindig azonos kategóriájú, főnév helyett másik főnevet, mássalhangzó helyett másik mássalhangzót stb. mondunk ki. Mindent összevetve, az a kis esély arra a néhány beszédprodukciós hibára nem nagy ár azért az elképesztő nyelvi kreativitásért és rugalmasságért, ami egy beszélő rendelkezésére áll.

105

5. Összefoglalás A skálafüggetlen felépítésű aktivációterjedéses modell jó iránynak látszik a beszédprodukció további kutatásaihoz. Olyan előnyökkel rendelkezik, melyek sok nyelvi jelenség modellálására és megmagyarázására képessé teszik. A dolgozat feltételezéseinek igazolásához azonban nagy mennyiségű adat és kutatómunka szükségeltetne. Némelyikük talán nem is igazolható teljességgel. További nehézséget okoz, hogy habár a modell egészéről rengeteg dolog elmondható, annak részleteiről azonban nem. A pontos felépítés nemcsak nyelvenként, de személyenként is rendkívül eltérő lehet. Fontos kérdés, hogy meddig lehet ezt a beszédprodukciós modellt pontosítani anélkül, hogy egy adott nyelvre kellene szűkíteni. Ebben az esetben viszont a Dell modelljének felrótt utolsó hiba ezután is jogos kritika marad: a fejlesztett modell sem ad kellő leírást a nyelvtani hálózat működéséről.

Irodalom Barabási Albert-László 2008. Behálózva. A hálózatok új tudománya. (2., bővített, átdolgozott kiadás.) Budapest: Helikon. Dell, Gary S. 1986. A spreading-activation theory of retrieval in sentence production. Psychological Review 93. 1986/3: 283–321. Dominich Sándor – Kiezer Tamás 2005. Hatványtörvény, „kis világ” és magyar nyelv. Alkalmazott nyelvtudomány. V/1-2: 5–24. Field, John 2008. Psycholinguistics: The key concepts. New York: Routledge. Gósy Mária 2005. Pszicholingvisztika. Budapest: Osiris. Huszár Ágnes 2005. A gondolattól a szóig. A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében. Budapest: Tinta. Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikonban. (2., átdolgozott, bővített kiadás.) Budapest: Tinta.

106

Szövegbányászat hálózatalapú módszerrel Erdei Tamás Text mining with a network-based method During the last few decades, there has been a growing need for computers, which can get useful, structured information from texts. This is the task of the discipline called text mining. By building networks from words, sentences or whole texts, the procedures of text mining can be made more efficient. In this paper I present a network-based method for a task of text mining: I create indexes for three short texts and also for a book-sized text by assuming connections between words that occur in the same sentence.

0. Bevezetés A számítógépek elterjedésével párhuzamosan nőtt meg az igény arra, hogy ezek a gépek képesek legyenek intelligens módon természetes nyelvű szövegeket kezelni. Sokan, még a kutatók is úgy gondolták a hatvanas évek elejétől, hogy a számítógépek hamarosan képesek lesznek automatikusan létrehozni, összefoglalni vagy éppen fordítani szövegeket (Prószéky–Kis 1999). Az emberi beavatkozás nélküli automatikus szövegkezelés elsősorban a természetes nyelvek bonyolultsága és nagyfokú kreativitása miatt kivitelezhetetlen feladatnak bizonyult. A félig automatizált szövegkezelés terén azonban jelentős eredmények születtek az elmúlt évtizedekben (Prószéky 2005). Ilyen megoldások nélkül a számítógépek számára a szövegek csupán strukturálatlan karaktersorozatokat jelentenek. Ezekből strukturált, a felhasználó számára is áttekinthető adatok, adatbázisok létrehozása (többek között) a szövegbányászatnak nevezett diszciplína feladata (Tikk 2007). Dolgozatomban utalok azokra a lehetőségekre, amik a szövegbányászat egyes területei előtt állnak, ha hálózatalapú módszereket használnak, valamint az egyik szövegbányászati eljárásra bemutatok egy konkrét hálózatalapú módszert.

1. Számítógépes nyelvészet, nyelvtechnológia, szövegbányászat Ha szöveg, nyelv, illetve számítógép kapcsolatáról van szó, a számítógépes nyelvészet terminust szoktuk használni. Ez a számítógép és nyelvészet mindenfajta találkozásának összefoglaló neve, így például a számítógéppel támogatott nyelvészeti munkának is. A nyelvtechnológia (human language technologies, HLT) ennél szűkebb fogalom, a nyelvészeti kutatások eredményeinek átültetését jelenti az informatikai alkalmazások területére (Prószéky 2005). 107

A nyelvtechnológia célja, hogy a számítógépeken található nagymennyiségű szöveges adatot ne karakterek sorozatának tekintse – mint ahogy a nyelvtechnológiát nem hasznosító programok teszik –, hanem információt hordozó egységekből álló szerkezetként kezelje. Ebből a célból olyan grammatikára van szükség, amely a számítógépek számára is értelmezhető, ez pedig szükségszerűen különbözni fog az emberek által használttól. A számítógép ugyanis nem képes az emberek által használt nyelvi fogalmak értelmezésére, számára atomi ismérvekkel kell leírnunk az egyes nyelvi elemeket és szabályokat. A nyelvtechnológia tehát nyelvtudomány a számítógépben, nem pedig számítógép a nyelvtudományban. Főbb feladatai és alkalmazási területei a fogalmazástámogatás, a fordítástámogatás, a megértéstámogatás és a kereséstámogatás (Prószéky 2005, Prószéky–Kis 1999). A szövegbányászat a nyelvtechnológiával ellentétben nem a nyelvészeti feladatok (pl. morfológiai elemzés) automatizálását tekinti fő feladatának, hanem az informatika felől közelíti meg a szövegeket, és algoritmikus megoldásokat keres, amikhez felhasználja nemcsak a matematika és az informatika, hanem a nyelvtechnológia és a számítógépes nyelvészet eredményeit is (Tikk 2007).

2. A szövegbányászat folyamata, eljárásai A szövegbányászati folyamat első lépése az előfeldolgozás, melynek során a dokumentumokat az adott feladatnak megfelelő alakra hozzuk. Ez jellemzően numerikus objektumokká alakítást jelent, hogy matematikai- és algoritmikus eszközökkel kezelni tudjuk a szöveget a későbbiekben: a későbbi elemzést könnyítjük meg vele azáltal, hogy egységesítő, formalizáló és normalizáló eljárásokat alkalmazunk. Az előfeldolgozáshoz tartozik a szöveg felbontása, a szavak szótövezése (lemmatizálása), szótárépítés, súlyozás (a szavakhoz olyan numerikus értékek rendelése, melyek azok fontosságát mutatják), illetve jellemzők megadása. Ezek között számos olyan eljárás szerepel, amelyek a nyelvtechnológia feladatai is, így annak eredményeit, eszközeit is felhasználják. A folyamat eredménye a dokumentum adott (matematikai) modell szerinti reprezentációja. Az előfeldolgozás után erre a reprezentációra alkalmazzuk a tulajdonképpeni szövegbányászati eljárások valamelyikét. Négy főbb eljárástípust különítünk el: információ-visszakeresés, információkinyerés, osztályozás vagy csoportosítás és tartalmi összefoglalás (Tikk 2007). Az információ-visszakeresés célja a kereső felhasználó információéhségének kielégítése releváns dokumentumokkal (Tikk 2007). A tartalmi keresés támogatása elsősorban indexeléssel történik. Ez az a folyamat, amikor a dokumentumokhoz azok adatbázisba vételekor egy szólistát rendelünk, mely utal az adott dokumentum kulcsszavaira (kulcsszóindex) vagy tartalmára (tartalomindex); vagyis a dokumentum tartalma szempontjából releváns, fontos szavakat tartalmazza. Így a majdani keresést nem kell a teljes dokumentumon, csupán az indexen elvégezni. Az indexek készítésénél kihagyják azokat a szavakat, amelyeknek csak grammatikai szerepük van, valós tartalmi értékük nincs, ilyenek pl. a névelők vagy a kötőszók. Eze108

ket a típusú szavakat stopszavaknak nevezzük. Az indexálást végző programok általában rendelkeznek egy külön stopszólistával, hogy ezeket a keresés szempontjából nemkívánatos szavakat azonosítani tudják a szövegben, és ki tudják őket szűrni (Prószéky 2005, Prószéky–Kis 1999). Az információkinyerés (information extraction, IE) során az adott feladat szempontjából fontos szövegrészeket gyűjtünk ki, strukturálatlan szövegekből strukturált szövegeket állítunk elő. Ez a keresésnél jóval komplexebb feladat. A szövegekben nemcsak az egyes fontos elemeket kell megtalálni, hanem az azok között fennálló kapcsolatokat, relációkat, az eseményeket is fel kell tárni. A harmadik szövegbányászati eljárás az osztályozás. A strukturálás egyik típusáról van szó, amikor a dokumentumokat vagy annak elemeit előre definiált kategóriacímkékkel látjuk el. Ma már előtérbe került a gépi tanulás is, mint lehetőség: az egyes kategóriák nincsenek előre meghatározva, azokat bizonyos szempontok figyelembevételével a gép alakítja ki magának a szövegek alapján. Ez utóbbi lehetőséget csoportosításnak nevezzük. Végül, a nyelvtechnológiához hasonlóan a szövegbányászat is foglalkozik a dokumentumok tartalmának összefoglalásával. Két változatát különítjük el: a kivonatolás során az eredeti szövegben szereplő részekkel dolgozunk, míg az összefoglalás-generáló módszerek olyan szövegrészeket is beleillesztenek a szintetizált szövegbe, amelyek nem részei az eredeti dokumentumoknak (Tikk 2007). Szinte valamennyi részfeladatnál felmerül annak a lehetősége, illetve szükségessége, hogy az egyes szövegrészletek közötti kapcsolatokat elemezzük. Az aktuális feladatnak megfelelve eltérhet az, hogy milyen fajta kapcsolatokat vizsgálunk. Lehet ez többek között együttes előfordulás, formai hasonlóság, esetleg tartalmi összefüggés. Ezek alapján vizsgálhatjuk szavak, mondatok, vagy akár dokumentumok kapcsolatait is. A kapcsolatokat a vizsgált elemek között ábrázolva különböző, az adott feladatnak megfelelő szempontok szerint felépített hálózatok hozhatók létre. Megalapozottnak tűnik az a feltételezés, hogy az ilyen jellegű hálózatok számos olyan jellegű információval szolgálhatnak, melyek előállítása éppen a szövegbányászat és a nyelvtechnológia feladata. Egy ilyen hálózat strukturált jellege miatt megkönnyíti az információ-visszakeresést. A hálózat szorosan összefüggő részei szorosan összefüggő adatokat jelezhetnek. A hálózatok moduljai az osztályozásban és a csoportosításban nyújthatnak segítséget. A modulok rekurzív elemzésével (modulok a modulokon belül) többszintű strukturált információt nyerhetünk ki, illetve kivonatot is létrehozhatunk.

3. Egy hálózatalapú módszer Dominich Sándor és Kiezer Tamás négy korpusz szavaiból hoztak létre hálózatot (Dominich–Kiezer 2005): Arany János összes műve, Jókai Mór összes műve, a Vizsolyi Biblia, a Pallas Nagy Lexikon. Egymással kapcsolatban állónak tekintették azon szavakat, amelyek előfordultak egymás mellett. Mindegyik esetben hatványfüggvény-eloszlást kaptak, valamint kimutatták a kis-világ tulajdonsá109

got. A mondathatárt, az írásjeleket nem vették figyelembe, vagyis egy mondat utolsó szavát és a következő mondat első szavát egymással kapcsolatban állónak tekintették, ami helytelen következtetéseket is eredményezhetett (Kovács 2013). Azt sem vették figyelembe, hogy a nem közvetlenül egymás mellett lévő szavak is lehetnek valamilyen nyelvtani kapcsolatban. Tekintsük e helyett egy szöveg két szavát kapcsolatban állónak, ha előfordulnak egy mondatban! Ezt a megoldást is kritikusan kell kezelnünk, de a fenti módszerrel kapcsolatban megfogalmazott két problémára megoldást nyújt. Azt feltételezem, hogy ha ezen utóbbi módszerrel építek fel egy szöveg szavaiból hálózatot, akkor a legtöbb kapcsolattal rendelkező szavak lesznek a szöveg releváns szavai, tehát ezeknek a szavaknak a listája alkalmas a szöveg indexének. A módszert három rövidebb szövegen tesztelem, összehasonlítva az eredményt egy egyszerűbb módszer eredményeivel: a leggyakoribb szavak listájával. Fontos szempont, hogy a három szöveg eltérő témájú és műfajú legyen. Szintén fontos cél a szövegbányászat szempontjainak megfelelően az eljárás lépéseinek minél nagyobb arányú automatizálása, vagyis számítógépes szoftverrel való végrehajtatása. E célból szükséges volt egy saját számítógépes program írása. A kapott eredmények, és a módszer hatékonyságának értékelése után az eljárást egy hosszabb szövegen is alkalmazom. Az eljárás több lépésből áll. A szövegek először előfeldolgozáson esnek át. A három rövid szöveget manuálisan szótövesítettem. Fontos szempont volt, hogy egy szó különböző ragozott alakjait egyazon szóként kezelje a program. A magyar nyelv bonyolult morfológiája (egy szó különböző ragozott alakjainak száma több százra vagy ezerre is rúghat), és a szótövező folyamat végpontjának kérdésessége (pl. az adósságok szótöve lehet adósság, adós vagy adó is) miatt hibátlanul működő és teljesen automatizált lemmatizáló program magyar nyelvre nem létezik (Prószéky 2005), ezért döntöttem a manuális megoldás mellett. Így a hálózatépítéskor biztosan nem került értelmetlen, rosszul tövezett szó a hálózatba. A további lépéseket a szoftver végezte. A címeket külön mondatokként értelmezte. A szövegeket kisbetűsítette, így elkerülhető volt, hogy külön szóként kezelje ugyanazt a szót, ha mondat elején, vagy ha mondat közepén fordul elő. Ez kényelmes megoldás, de azzal a lehetőséggel jár, hogy azonos alakú köz- és tulajdonneveket azonos szóként kezel a program. Ezután következett egyfelől a leggyakoribb szavak listájának generálása (előfordulásaik száma szerinti csökkenő sorrendben), illetve a hálózatépítés, a kapcsolatok számlálása, és a legtöbb kapcsolattal rendelkező szavak listájának generálása (kapcsolatszám szerinti csökkenő sorrendben). Végül a listákból eltávolítottam stopszavakat. A három rövid szöveg esetében ez is manuálisan történt, a hosszabb szövegnél automatizáltam. Az eredmények tárgyalásánál minden esetben az első húsz szó listáját elemzem.

110

4. Eredmények Szóelőfordulás

Kapcsolatszám

bill

9

bill

211

deák

8

deák

191

gyula

6

blues

142

blues

6

band

122

band

4

gyula

121

koncert

4

tag

113

tag

4

hobo

89

ismét

3

játszik

87

énekes

3

dobos

80

május

3

koncert

72

volt

3

zenekar

72

játszik

3

budapest

71

király

3

volt

69

budapest

3

május

67

hobo

3

vezető

67

zenekar

3

ott

67

koncertezik

2

lesz

67

65

2

póka

61

születésnap

2

tátrai

61

november

2

király

60

1. táblázat. Ismét koncertezik Deák Bill Gyula.

Az első szöveg egy zenei hír, amely a hirado.hu-n jelent meg. Az eredmények az első táblázatban láthatóak. A baloldali táblázatban előfordulásaik száma szerinti, a jobb oldaliban kapcsolataik száma szerinti csökkenő sorrendben szerepel az első húsz szó. Szembetűnő, hogy a bal oldalon sok az azonos érték, a jobboldali táblázatban jobban elválnak egymástól az egyes értékek, és a szavak, amelyeket jellemeznek. Ezen jelenség a számadatokkal kapcsolatban a többi szövegnél is megfigyelhető volt, a hálózatalapú módszer tehát pontosabb képet adhat az egyes szavak relevanciájáról. Ha tartalmi szempontból vizsgáljuk az eredményeket, a listák legeleje nem sok különbséget mutat. Lényeges különbséget az első öt szó után láthatunk. A hálózatalapú módszer eredményeiből (koncert, zenekar, játszik, Budapest, május) következtethetünk arra, hogy Deák Bill Gyula mire készül, és mikor. Több szó utal a majdani koncert vendégeire: ott, lesz, Hobo, Póka, Tátrai. Ezek a bal oldalról vagy hiányoznak, vagy lejjebb kerültek a listában. Csak a bal oldalon szerepel 111

viszont az énekes szó. Nem eldöntött kérdés, hogy ezt a szót mennyire kell relevánsnak tekintenünk. Feltételezhetjük-e, hogy Deák Bill Gyula nevének, illetve a többi releváns szónak az ismeretében a felhasználó tudja, hogy kiről van szó? Tekinthetjük-e ezt a szót ez alapján redundáns (felesleges, ismétlődő) információnak? Csak a szóelőfordulások listájában szerepel a koncert apropója: az énekes 65. születésnapja. Szóelőfordulás márton

Kapcsolatszám 12

márton

189

lúd

9

szent

135

szent

7

lúd

118

liba

7

liba

115

nap

7

nap

109

püspök

5

püspök

102

volt

5

máj

75

régi

4

volt

75

bor

4

bor

72

lett

4

régi

69

ír

4

ír

69

máj

3

must

56

remete

3

kenyér

50

november

3

remete

49

11

3

ünnep

47

eszik

3

fennmarad

46

újbor

3

szakácskönyv

46

ünnep

3

legyen

45

ekkor

3

aki

45

sült

3

magyar

45

2. táblázat. Márton garasa.

A második szöveg egy gasztronómiai és kulturális témájú hetilapcikk, az eredmények a 2. táblázatban láthatóak. A listák eleje ismét nagy hasonlóságot mutat: a cikkben Szent Márton (püspök) napjáról, a liba illetve lúd fogyasztásáról van szó. A szinonimák felismerése láthatóan még megoldásra váró feladat, egyelőre a hálózatalapú módszerbe sincs beépítve. A jobboldali listában följebb kerültek a máj és az ünnep szavak – vagyis relevánsabbnak ítélte őket a hálózatalapú módszer, mint a másik –, és csak ezen az oldalon láthatóak a magyar, szakácskönyv, fennmarad, must és kenyér szavak. Csak a szóelőfordulások listájában látható a Márton-nap dátuma: november 11. Hasonlóan az előző szöveg énekes szavához, ez 112

is tekinthető redundáns információnak, ha a felhasználó egyébként tudja, mikor van Szent Márton napja. A lista elején látható szavak ismeretében nem feltétlenül jelent új információt a sült és az eszik szó sem. Szógyakoriság

Kapcsolatszám

gorcsev

36

gorcsev

545

vanek

28

néhány

303

úr

24

vanek

283

volt

16

tanár

270

maga

16

úr

244

mond

16

nagy

232

titkár

14

név

225

név

13

volt

223

itt

13

nobel-díj

216

van

13

svéd

207

tud

12

maga

203

néhány

11

iván

199

ön

11

ifjú

165

jön

10

titkár

163

kell

10

makao

152

iván

9

mód

149

most

9

mond

143

pénz

9

elnyer

141

frank

9

hajó

141

pincér

9

professzor

137

3. táblázat. A tizennégy karátos autó, I. fejezet.

Ismét más műfajú szöveg a harmadik: Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című regényének első fejezetéről van szó. Ez az összefoglaló kiadásokban mintegy nyolc-tíz oldal szokott lenni. (Az első két szöveg csupán egy-egy oldalnyi terjedelmű.) Az eredményeket a 3. táblázatba foglaltam össze. A főszereplők neve mind a két listában szerepel: Gorcsev Iván, illetve Vanek úr, a titkár. Ismerősek lehetnek a csak a jobb oldalon előforduló szavak azoknak, akik olvasták a regényt. A történet elején ugyanis Gorcsev Iván elnyeri a Nobel-díjat. Igaz, nem a Svéd Királyi Akadémiától, hanem egy hajón, egy professzortól (tanártól), a makao nevű kártyajátékon. Csak a baloldali listán szerepelnek azonban a fejezet későbbi történéseire utaló szavak: pénz, frank, pincér. Összefoglalva az eddigieket: elmondható, hogy a hálózatalapú módszer több releváns szót adott vissza eredményül, mint egy egyszerű szógyakorisági módszer. 113

Kivételek akadtak (pl. 65. születésnap az első szöveg esetében), a legtöbb csak a szóelőfordulás-számláló módszernél előforduló szó azonban tekinthető redundáns információnak is. Az eljárás egymástól jelentősen eltérő témájú és műfajú szövegeknél is elfogadható eredményre jutott. Ugyanezen eljárást alkalmaztam egy nagyobb terjedelmű művön is: Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című könyvén (kb. 100 oldal). Ezen szöveg esetében az első és az utolsó lépést (a lemmatizálást és a stopszószűrést) is automatizáltam. Szótövezésre a Snowball szótövező magyar változatát, a Tordai-féle szótövezőt használtam (Snowball, Tikk 2007). A Snowball weboldalán egy magyar stopszólista is található, ezt használtam stopszószűréshez. kis

944

ak

3501

ember

733

min

3072

nagy

717

mer

2219

tanár

663

am

1949

két

636

mos

1946

tudja

550

mag

1737

tudom

513

nek

1687

tanuló

490

nagy

1502

nap

481

tud

1362

úr

456

leh

1277

áll

438

vol

1183

egészen

413

oly

1161

szó

375

hisz

1144

fekete

368

akar

1134

egyszer

324

tanár

1111

gabi

323

voln

1096

esetleg

307

kis

1054

egyszerre

297

ember

1042

akart

296

valam

997

292

szó

853

szép

4. táblázat. Tanár úr kérem.

Az eredmények azt mutatták, hogy ez a szótövező túltövez, ezért az indexben sok olyan szó maradt, ami nemcsak nem releváns, de nem is értelmes magyar szó. Ezért a szótövezetlen szövegre is alkalmaztam a kapcsolatszámláló algoritmust. E két esetben kapott eredményeim a 4. táblázatban láthatóak. A baloldali lista a lemmatizálatlan, a jobboldali a lemmatizált szöveg felhasználásával állt elő. A jobboldali listán látható, hogy a túltövezett alakokat (ak, min stb., azaz az aki, 114

mint stb. túltövezett alakjait) nem ismerte fel a program stopszavaknak. A baloldali listán ellenben megfigyelhetjük a könyv relevánsnak ítélhető szavait: ember, tanár, a tudni különböző ragozott alakjai, tanuló stb. A létrejövő hálózat tulajdonságaira következtethetünk akkor, ha a stopszavakat benne hagyjuk a listában (5. táblázat, balra a lemmatizálatlan, jobbra a lemmatizált szöveg esetében az első tíz legtöbb kapcsolattal rendelkező szó). a

24994

a

27008

és

13655

és

14450

az

10301

az

14350

hogy

9549

hogy

10232

nem

6720

nem

7412

egy

3927

egy

4680

is

2831

ez

4388

de

2639

ak

3501

van

2329

van

3084

én

2204

min

3072

5. táblázat. Tanár Úr kérem (stopszavakkal együtt).

A legfölső szavak kapcsolatszáma kiugróan magas. Még inkább annak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a Tanár úr kérem mintegy tizenhétezer-ötszáz szóból áll. Hogyan lehetségesek ilyen magas kapcsolatszámok, illetve hogyan lehet az a névelő több szóval kapcsolatban, mint ahány szó a szövegben található? A magyarázat abban rejlik, hogy ha egy szöveg két szava többször fordult elő egy mondaton belül, akkor azt több kapcsolatként értelmezte a program. Ha tehát például egy szó egy tízszavas mondatban kétszer fordul elő, akkor azt nem kilenc, hanem kétszer kilenc, azaz tizennyolc kapcsolatot jelent. Ez részben súlyozást biztosít (ha két szó többször fordul elő egy mondatban, azt erősebb kapcsolatnak kell tekintenünk), a relevancia-értékeket azonban jelentősen torzítja. Akár elfogadjuk, akár megkérdőjelezzük ezt a megoldást, e szavak kapcsolatainak magas száma azt mutatja, hogy ezek a hálózatok középpontjai. Ez utal a hálózat sűrű összekapcsoltságára és az esetleges kis-világ tulajdonságra, de ez utóbbit nem bizonyítja egyértelműen. A tárgyalt négy szóhálózat nem skálafüggetlen felépítésű. Elég, ha megnézzük például az első szöveg esetében, hogy négy szónak van 67 kapcsolata, míg csak kettőnek van 62, tehát biztosan nem kapnánk egyenletes hatványfüggvényt. Kérdés, hogy milyen módosításokat kellene alkalmazni a módszeren, hogy szövegekből skálafüggetlen szóhálózatokat alkothasson a program, illetve lehetségesek-e egyáltalán ilyen módosítások.

115

5. Összefoglalás Szóhálózatok építése az egyes szövegek szavaiból megfelelő módszernek látszik szövegbányászati eljárások végrehajtására. A bemutatott módszer még sok ponton fejleszthető, ilyen lehet ugyanazon szókapcsolatok többszöri számlálása helyett azok súlyozása, hatékonyabb szótövező alkalmazása, vagy a tulajdonnevek azonosítása. Azzal a kérdéssel is érdemes foglalkozni, hogy az így előállított szóhálózatok engednek-e következtetni az eredeti szövegek egyéb tulajdonságaira (pl. koherencia). Végül szövegbányászati szempontból érdemes lehet a szóhálózatokban a modulok azonosítása. Talán a legérdekesebb kérdés a bemutatott módszerrel kapcsolatban a miért. Hogyan lehetséges egyáltalán, és mely nyelvi szabályok indokolják azt, hogy a legtöbb kapcsolattal rendelkező szavak (a stopszavak kiszűrése után) éppen a szöveg tartalmi szempontból releváns szavai?

Irodalom Dominich Sándor – Kiezer Tamás 2005. Hatványtörvény, „kis világ” és magyar nyelv. Alkalmazott nyelvtudomány. V/1-2: 5–24. Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikonban. (2., átdolgozott, bővített kiadás.) Budapest: Tinta. Prószéky Gábor 2005. A nyelvtechnológia (és) alkalmazásai. Budapest: Aranykönyv. Prószéky Gábor – Kis Balázs 1999. Számítógéppel – emberi nyelven. Intelligens szövegkezelés számítógéppel. Bicske: SZAK. Snowball. http://snowball.tartarus.org/ (Utolsó hozzáférés: 2014. december 15.) Tikk Domonkos (szerk.) 2007. Szövegbányászat. Budapest: Typotex. Források Ismét koncertezik Deák Bill Gyula. http://www.hirado.hu/2013/04/29/ismet-koncertezik-deak-bill-gyula (Utolsó hozzáférés: 2014. december 15.) Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem. http://mek.oszk.hu/00700/00719/00719.htm (Utolsó hozzáférés: 2014. december 15.) Márton garasa. Heti Válasz, 2012/45. 62. Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó. http://mek.oszk.hu/01000/01044/01044.pdf (Utolsó hozzáférés: 2014. december 15.)

116

Szaknyelvi hálózatok a mentális lexikonban Kovács László

Languages for Specific Purposes: Networks in the mental lexicon The mental lexicon can be best described as a network structure, with various subnetworks activated under different circumstances. One of these subnetworks is the subnetwork of languages for special purposes. The paper describes the characteristics of the subnetwork and investigates which factors influence the integration of a term into this subnetwork of the lexicon.

0. Bevezetés Ma már általánosan elfogadott, hogy mindennapi életünk számos aspektusát hálózatok irányítják. A hálózatos felépítés nem csupán a minket körülvevő földrajzi, biológiai, társadalmi és technológiai környezetet jellemzi – a hálózatos felépítés különböző formákban éppúgy megtalálható nyelvünkben (vö. pl. Cong – Liu 2014, Kovács 2013, Solé et al. 2010), de akár kultúránkban is (Fresli 2015, Fresli – Khalykov 2016). A tanulmány célja rámutatni, hogy mentális lexikonunkban a hálózatos felépítés nem csupán a köznyelvi szókincset jellemzi, hanem a szaknyelvi szókincs rendszerezésében is szerepet játszik. Ehhez először áttekintjük a mentális lexikon hálózatos felépítését, majd hipotéziseket fogalmazunk meg arra vonatkozóan, hogy ezen hálózatos struktúrák hogyan befolyásolják a mentális lexikonban a szaknyelvi információk szerveződését. Jelen tanulmány Kovács (2015, megjelenés alatt) alapján írja le röviden a szaknyelvi mentális lexikon hálózatainak jellemzőit.

1. A mentális lexikon hálózatos felépítése A mentális lexikon (agyi szótár) a szavakat és a szavak megfelelő használatához szükséges információkat és szabályokat tárolja (vö. Höhle 2010). A mentális lexikon felépítésével kapcsolatban számos modell látott napvilágot (vö. Aitchison 2012), a legelfogadottabbak azonban ma a lexikont hálózatként leíró és értelmező modellek (vö. Aitchison 2012, Fitzpatrick 2013, Kovács 2013, Meara 2009). A mentális lexikon hálózatos struktúrája jelenleg is számos kutatás tárgya, így vizsgálják többek között a mentális lexikon elemei közötti kapcsolatok irányát és erősségét (vö. pl. Kovács 2013), a lexikon kis-világ karakterét (vö. pl. De Deyne – Storms 2008, Steyvers – Tenenbaum 2005), valamint skálafüggetlen felépítését 117

(vö. pl. Kovács 2013). Az is elfogadottnak tekinthető, hogy a mentális lexikon számtalan alhálózatból áll (vö. pl. Aitchison 2012, Collins – Loftus 1975, Kovács 2013). Ezen alhálózatok felépítésére jellemző, hogy az alhálózaton belül a kapcsolatok száma nagyobb, illetve a kapcsolatok erősebbek, mint az alhálózat és a hálózat egyéb részei közötti kapcsolatok. Nagy valószínűséggel ilyen alhálózatok tárolják a mentális lexikonban a szaknyelvi információkat is. A mentális lexikon alhálózatainak felépítésével kapcsolatban vizsgálják többek között a fonetikai hálózatok felépítését (Vitevitch et al. 2014), vagy a szemantikai hálózatok struktúráját (Steyvers – Tenenbaum 2005), a mentális lexikonban tárolt szaknyelvi információk hálózatos struktúrája ezzel szemben mindeddig csak kevés kutatás tárgyát képezi (vö. Kovács 2015, Kovács megjelenés alatt). Ennek egyik oka lehet, hogy a mentális lexikon szakmai szerveződése csak viszonylag nehezen vizsgálható (vö. Kovács 2013, 2015).

2. Szaknyelvek A szaknyelvek és a szaknyelvi információk tárolását a mentális lexikonban a mai napig kevés kutatás vizsgálja. Első lépésként fontos elválasztanunk egymástól a kognitív apparátusunkban tárolt szakmai és szaknyelvi információkat. Szakmai információ alatt a szakmai összefüggésekkel, folyamatokkal, eljárásmódokkal, illetve a szakma történetével kapcsolatos ismereteket értjük (Kalverkämper 1998). A szaknyelvi információ magába foglalja a szakszavak, a szakkifejezések és a terminusok ismeretén túl a szaknyelvre jellemző szakszövegfajták és szintaktikai szabályok ismeretét is (Kalverkämper 1998). Szaknyelvek esetén fontos megemlítenünk, hogy a szaknyelvek horizontálisan és vertikálisan is differenciálhatóak. A horizontális felosztás a különböző szakmák, tudományterületek, illetve azokon belüli alterületek vagy részdiszciplínák szerint történhet (vö. Kurtán 2003). A vertikális tagozódással kapcsolatban több elmélet látott napvilágot (vö. Roelcke 2010), amelyek közül a legismertebb a Hoffmann-féle absztrakciós szintek szerinti felosztás, ahol az öt absztrakciós szint a nagyon alacsonytól (a fogyasztás nyelve) a legmagasabbig (elméleti alaptudományok nyelve) terjed (Hoffmann 1985, Kurtán 2003). Ezen vertikális tagozódás a szaknyelvek mentális lexikonban történő reprezentációjában is tetten érhető: a szakmai ismeretek bővülésével az absztrakciós szintek közül egyre több válik a (leendő) szakember számára elérhetővé. Ez jelenti egyrészt a szaknyelvi kifejezések ismeretét, másrészt azok rendszerezését. A vertikális absztrakció szintek a szókincsben is kimutathatóak (vö. Hoffmann 1985, Wichter 1994): bizonyos szavak magasabb absztrakció szinten helyezkednek el, így a szaknyelv beszélőinek csak kisebb csoportja számára elérhetőek, mint a szaknyelv alacsonyabb absztrakciós szinten elhelyezkedő szavai (vö. pl. fizetés vs. termőföld bérbeadásából származó jövedelem).

118

3. Szaknyelvek a mentális lexikonban A mentális lexikon szakmai, illetve szaknyelvi alhálózatának vizsgálata több kihívást is magában rejt. Az egyik kihívás, a szakmai és a szaknyelvi információ szétválasztása: a szaknyelvi szó vagy kifejezés ismerete ugyanis nem minden esetben vonzza maga után a szakmai ismeret meglétét is; azaz hiába ismerem a csípőfogó szót, ha nem tudom, adott eszköz hogyan néz ki, illetve milyen munkafeladatokra, hogyan célszerű azt használni. Mivel a szakmai tudás mérése nem mindig könnyen kivitelezhető, jelen esetben csupán a szaknyelvi információkkal kapcsolatban teszünk kijelentéseke, azaz a mentális lexikon szaknyelvi struktúráját vizsgáljuk. A szaknyelvi információk szerveződését a mentális lexikonban szóasszociációs vizsgálatokkal elemezhetjük. Szaknyelvi szóasszociációs vizsgálatok esetén a pszicholingvisztikából ismert szóasszociációs módszert (vö. pl. Cramer 1968, Fitzpatrick 2013, 2015) alkalmazzuk szaknyelvi stimulusokkal (hívószavakkal): azaz a vizsgálat során egy szóban vagy írásban prezentált szaknyelvi szóra kell leírni vagy kimondani a kísérleti személynek az első szót, amire a stimulussal kapcsolatban asszociál. A stimulusra adott asszociációk szaknyelvi regiszterhez tartozása alapján lehet feltételezéseket megfogalmazni a szaknyelvi információ szerveződéséről a mentális lexikonban. Jelen tanulmány nem kívánja ezen módszer szaknyelvekre való alkalmazhatóságát részletesen elemezni – ezt többek között megteszi Kovács (2013, 2015), illetve Kovács és Osvald (2010). Szóasszociációs kutatások alapján elmondható, hogy: - a köznyelvi szavak többnyire köznyelvi szavakat hívnak elő; - a köznyelvhez és szaknyelvhez egyaránt köthető szavak (gyenge szakszavak) mintegy átmenetet képeznek, azaz egyaránt kapcsolódnak szakmai fogalmakhoz és köznyelvi szavakhoz, amelyek közül a kontextus (előfeszítés) határozza meg, hogy szakmai szavakra vagy köznyelvi szavakra asszociálunk-e; - a szinte kizárólag szaknyelvhez köthető szavak (erős szakszavak) esetében a kapcsolatok a szakszókincsen belül erősebbek (Kovács 2013: 164-165), - a mentális lexikon felépítése a szaktudással is összefügg: adott terület szakemberei több kapcsolatot realizálnak a szaknyelven belül, mint a nem szakemberek (Kovács 2015: 37). Amennyiben az összefüggések vizsgálatába Wichter (1994) megfontolásait is bevonjuk a szakmai ismeretek valamint a szókincs vertikális szerveződésével kapcsolatban, akkor megállapítható, hogy a szaknyelvi mentális lexikon szerveződése több jellemző függvényében változik. A fontosabb, a szaknyelvi mentális lexikon struktúráját befolyásoló tényezők (Kovács 2015: 37-38): - a kutatásban résztvevő személy szakképzettsége, - az asszociációs tesztben használt hívószó (stimulus) absztrakciós foka, - a kutatásban résztvevő személy kora, világgal kapcsolatos tudása, - a kutatásban résztvevő személy szakképzettségének szintje, - egyéb szaknyelvek ismerete, - a szakma gyakorlásának formája (elméleti vs. gyakorlati tudás). 119

4. Szaknyelvi hálózatok a mentális lexikonban A mentális lexikonban a szaknyelvi információk rendszerezését, mint láttuk, különböző tényezők befolyásolják. A mentális lexikon hálózatos szerveződéséből kiindulva valószínűsíthető, hogy a szaknyelvi információ a lexikonban szintén hálózatos formában tárolódik. A szaknyelvi információt tároló alhálózat a mentális lexikon egy olyan, viszonylag sok kapcsolattal rendelkező része, amelyről elmondható, hogy szaknyelvvel kapcsolatos szavakat tartalmaz, valamint hogy az egyes elemek több és erősebb kapcsolattal, azaz szorosabban kapcsolódnak az alhálózathoz, mint a lexikon egyéb elemeihez. Ezt az alhálózatot a továbbiakban szaknyelvi mentális lexikonnak hívjuk, utalva rá, hogy ezen hálózat nem a „hagyományos” mentális lexikontól független hálózat, hanem annak egy speciálisan szerveződő alhálózata. A szaknyelvi lexikon természetesen nem csupán szaknyelvi szavakat tartalmaz, hanem az azzal szoros kapcsolatban álló, mögöttes fogalmi struktúra is részét képezi. Mivel azonban a fogalmi struktúra kapcsolatrendszere csak nehezen vizsgálható, ezért a tanulmány csak a szaknyelvi hálózatos struktúrával kapcsolatban fogalmaz meg összefüggéseket, itt utalva rá, hogy a lexikon ezen része szaknyelvi és szakmai információkat egyaránt tárol. Tárolt szaknyelvi információk lehetnek pl. terminusok, szakszavak, szakkifejezések, a szakmai zsargon kifejezései és rövidítések. A tárolt szakmai információkhoz tartoznak pl. összefüggések és folyamatok ismerete, személyek vagy cégek nevei. A szaknyelvi mentális lexikon – mint fentebb említettük – a mentális lexikon szerves részét képezi, így elemei természetesen kapcsolatban állnak köznyelvi elemekkel is, azaz a fonológiai, nyelvtani-szintaktikai, morfológiai információk nagy részét nem tárolja külön a szaknyelvi lexikon, hanem a mentális lexikon „köznyelvi” részéből aktiválja azokat. A szóasszociációs kutatások eredményei alapján hipotéziseket fogalmazhatunk meg a szaknyelvi mentális lexikon hálózatairól. A mentális lexikon általános, hálózatos felépítéséből kiindulva feltételezhetjük, hogy az elemek között a szaknyelvi lexikon is irányított és súlyozott kapcsolatokat tárol. Kérdéses azonban, hogy a kapcsolatok erőssége mutat-e valamilyen adott szakmára, vagy a szaknyelvi ismeretek szintjére jellemző eloszlást – a jelenlegi, viszonylag kis számú kutatás alapján ez még nem megállapítható. A szaknyelvi alhálózat szükség esetén aktiválható, illetve önműködően aktiválódik. Legalább háromfajta szaknyelvi beszélő esetében érdemes a szaknyelvi kognitív hálózatokat megkülönböztetni: laikus, kezdő szakember és tapasztalt szakember. Míg az első esetben (laikus) nem igazán beszélhetünk szaknyelvi lexikonról (kevés szakkifejezés, lazán összekapcsolva), a kezdő szakember esetében már egyértelműen kirajzolódnak a szaknyelvi lexikon körvonalai, habár még viszonylag kis szókinccsel és alacsony absztrakciós szintű szavakkal. Tapasztalt szakemberek esetében a hálózat sokkal komplexebb, sok elemmel és azok közt viszonylag erős kapcsolatokkal (részletesen lásd Kovács, megjelenés alatt).

120

A szaknyelvi hálózat esetében a szaknyelvi szó megléte a hálózatban nem szükségszerűen feltételezi, hogy a mögöttes fogalom is ismert, illetve hogy a szaknyelvi szóhoz kapcsolódó szakmai információk is a lexikon részét képezik. Így egy szerszám nevének ismerete nem implikálja, hogy a szerszám pontos funkciójáról, illetve használatának lehetőségeiről is vannak ismereteink. Ez különösen igaz lehet olyan esetekben, ahol a szerszám nevének ismerete nem függ össze a szakmával: például egy multinacionális szerszámgyártó cég könyvelési osztályán dolgozók pontosan ismerik a gyártott szerszámok neveit, de valószínűleg azok funkcióit nem tudnák leírni – esetleg fel sem ismernék a szerszámot magát. Egy szakszó meglétét a szaknyelvet beszélő személy mentális lexikonjában több tényező befolyásolhatja. Kovács (megjelenés alatt) a következő tényezőket sorolja fel: - szakképzés fajtája és hossza, - a szakmában eltöltött idő, - a szakmai tevékenység formája (elméleti vs. gyakorlati), - a szakmai ismeretek mélysége, - a szakszó absztrakciós szintje, - további ismert szak- vagy hobbinyelvek, - a személy kora és tapasztalatai. A szaknyelvi mentális lexikonban a szakszavak között realizálódó kapcsolatok, illetve azok erőssége a következő főbb összefüggésekből származhat (Kovács megjelenés alatt): - szavak együttes elsajátítása a szakmai/szaknyelvi oktatás során, - szavak gyakori együttes előfordulása (pl. szakszövegekben), - szemantikai kapcsolatok szavak között, pl. alá-, fölé-, vagy mellérendelt szavak/fogalmak (pl. adó, forgalmi adó, személyi jövedelemadó), - szavak gyakori együttes előfordulása szakmai összefüggésben/szituációban (pl. szerszám + szerszámmal végzett munka; csavarkulcs - meghúzni), - funkciók, tevékenységek stb. hasonlósága (pl. szeletelni/aprítani), - formai hasonlóságok (pl. két szerszám külseje), - szakszavak hasonló hangzása, - a szavak mögöttes, fogalmi rendszerén alapuló kapcsolatok. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a szaknyelvi mentális lexikon hálózatos struktúrájára vonatkozó megállapításokat csak kevés, magyar nyelvű szóasszociációs kísérlet alapján tettük. A lexikon szaknyelvi szerveződésének pontosabb megismeréséhez a szaknyelvi kognitív hálózatokat elemző kutatásokba több szaknyelv bevonása is szükséges lenne – ideális esetben longitudinális vizsgálatok elvégzésével.

121

5. Összefoglalás Jelen tanulmányt mintegy „szemnyitogatónak” szántuk, hogy rávilágítsunk azon lehetőségekre és összefüggésekre, amelyeket a szaknyelvi mentális lexikon vizsgálata során nyerhetünk – ezért kísérletet tettünk arra, hogy röviden jellemezzük a szaknyelvi mentális hálózatos felépítését. A kapott eredmények a szaknyelvek kognitív struktúrájának megismerése mellett nagymértékben hozzájárulhatnának mind a szakmai, mind a szaknyelvi oktatás optimalizálásához.

Irodalom Aitchison, Jean 2012. Words in the Mind. 4th ed. Malden/Oxford: WileyBlackwell. Collins, Allan M. – Loftus, Elizabeth F. 1975. A Spreading-Activation Theory of Semantic Processing. Psychological Review 82/6: 407-428. Cong, Jin – Liu, Haitao 2014. Approaching human language with complex networks. Physics of Life Reviews. 11: 598-618. Cramer, Phebe 1968. Word Association. London: Academic Press. De Deyne, Simon – Storms, Gert 2008. Word Associations: Network and semantic properties. Behavior Research Methods. 40/1: 213-231 Fitzpatrick, Tess 2013. Word Association. In Carol A. Chapelle (Ed.): The Encyclopedia of Applied Linguistics. Oxford: Wiley. 6193-6199. Fitzpatrick, Tess et al. 2015. Establishing the Reliability of Word Association Data for Investigating Individual and Group Differences. Applied Linguistics 36/1: 23-50. Fresli Mihály 2015. Kulturális hálózatok. Szombathely: Nyugat-magyarországi Egyetem. Fresli Mihály – Khalykov, Kabyl (2016). Új utak a kultúra tanulmányozásában. In Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatkutatás. Hálózatok és (inter)diszciplínák. Budapest: Inter – Magyar Szemiotikai Társaság. (Jelen kötet.) Hoffmann, Lothar 1985. Kommunikationsmittel Fachsprache. 2. Aufl. Tübingen: Narr. Kalverkämper, Hartwig 1998. Fach und Fachwissen. In Hoffmann, Lothar – Kalverkämper, Hartwig – Wiegand, Herbert Ernst (Hrsg.): Fachsprachen. Languages for Special Purposes. 1. Halbband. Berlin–New York: Walter de Gruyter. 1-24. Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikonban. Budapest: Tinta. Kovács László 2015. Die Repräsentation von Fachsprache im mentalen Lexikon. Empirische Ergebnisse zur Wortassoziation. Fachsprache – International Journal of Specialized Communication. 2015/1-2. 24-43. 122

Kovács László (megjelenés alatt). Fachwortschatzunterricht zwischen Theorie und Praxis – Impulse aus der Psycholinguistik und aus der Kognitiven Linguistik. In Kreyer, Rolf – Güldenring, Barbara – Schaub, Steffen (Hrsg.) Angewandte Linguistik in Schule und Hochschule. Neue Wege für Sprachunterricht und Ausbildung. Frankfurt a. M.: Peter Lang. Kovács, László – Osvald, Mária 2010. A mentális lexikon szakmai szerveződése. Modern Nyelvoktatás 16/2–3: 38-46. Kurtán Zsuzsa 2003. Szakmai nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Meara, Paul 2009. Connected Words. Amsterdam/Philadelphia: Benjamins. Roelcke, Thorsten 2010. Fachsprachen. Berlin: Erich Schmidt. Solé, Ricard V. et al. 2010. Language Networks: Their Structure, Function and Evolution. Complexity. 15/6: 20-26. Steyvers, Mark – Tenenbaum, Joshua B. 2005. The Large-Scale Structure of Semantic Networks: Statistical Analyses and a Model of Semantic Growth. Cognitive Science. 29: 41-78. Vitevitch, Michael S. – Goldstein, Rutherford – Siew, Cynthia S.Q. – Casto, Nichol 2014. Using complex networks to understand the mental lexicon. Yearbook of the Poznan Linguistic Meeting. 1/1: 119-138. Wichter, Sigurd 1994. Experten und Laienwortschätze. Tübingen: Niemeyer.

123

Kognitív hálózatok és szaknyelvoktatás a földrajzi szaknyelv példáján Kovács László – Szőke Viktória Cognitive Networks and LSP Teaching: Examples from the Language of Geography As shown previously, the mental lexicon can be best described as a network structure, with various subnetworks activated under different circumstances. One of these subnetworks is the subnetwork of languages for special purposes. Present paper analyzes the cognitive subnetwork of the specilazied field of geography. After discussing the characteristics of this specialized language the paper shows – from the point of view of the networked lexicon – how the teaching of this specialized language can influence the formation of this cognitive subnetwork.

0. Bevezetés Napjainkban munkánkhoz, hobbinkhoz illetve mindennapi ügyeink intézéséhez elengedhetetlen különböző szaknyelvek – alacsonyabb vagy magasabb fokú – ismerete. Szaknyelvekkel találkozunk banki ügyintézésünk során, a napi híreket hallgatva, hivatalos ügyeinket intézve – de már az általános és középiskola padjaiban is. Jelen tanulmány a szaknyelvek közül a földrajzi szaknyelv példáján keresztül kíván rámutatni arra, milyen eszközökkel segíthető elő szaknyelvek oktatása során a megfelelő szaknyelvi kognitív hálózat kialakulása a mentális lexikonban. Ezzel Kovács (Kovács 2016, illetve Kovács megjelenés alatt) tanulmányainak eredményeit kívánjuk egy konkrét szaknyelvre alkalmazni.

1. Földrajzi (?) szaknyelv A földrajz szaknyelvével viszonylag kevés publikáció foglalkozik magyar nyelven (Horváth 2014, Vofkori 2002). Ezek a földtudományok művelői által írt tanulmányok elsősorban a földrajzi szaknyelv szakszókincsének aktuális kérdéseit tárgyalják röviden. A vizsgált szaknyelvre, mint földrajzi szaknyelvre hivatkozunk – habár rá kell mutatnunk, hogy már magának a szaknyelvnek a megnevezése sem egyértelmű.

124

- A tudományok oldaláról jogilag közelítve a vizsgált tudományág neve földtudományok (vö. 169/2001 korm. rend.). - Amennyiben az Magyar Tudományos Akadémia szerkezetét vesszük alapul, szintén a földtudományok megnevezést találjuk. A X., Földtudományok Osztály bizottságai (2015 júniusában): Bányászati Tudományos Bizottság, Földtani Tudományos Bizottság, Geodéziai és Geoinformatikai Tudományos Bizottság, Geofizikai Tudományos Bizottság, Geokémiai, Ásvány- és Kőzettani Tudományos Bizottság, Meteorológiai Tudományos Bizottság, Paleontológiai Tudományos Bizottság, Társadalom-földrajzi Tudományos Bizottság, Természetföldrajzi Tudományos Bizottság. - A felsőoktatási szakok neveit alapul véve (2015 májusa, felvi.hu) alapképzésben megtalálható a földrajz, illetve földtudományi alapszak, osztatlan tanári mesterképzésben a földrajztanár képzés. Mesterképzésben differenciálódnak a szakok nagyobb mértékben; a földrajz területéhez tartozónak tekinthetjük a következő mesterszakokat: csillagász, földtudomány, geofizikus, geográfus, geológus, meteorológus, térképész. - Az általános-, illetve középiskolai tantárgy neve ezzel szemben földrajz (Kerettantervek). - A tudományág megnevezése lehet földrajztudomány is (vö. Tóth 2002: 21, Vofkori 2002). - A földrajz nemzetközi, görög eredetű szinonim megnevezése alapján a szaknyelv neve lehetne geográfiai szaknyelv (pl. Haggett 2006 alapján). Így a szaknyelv megnevezése lehet földtudományi, földrajzi, földrajztudományi vagy geográfiai szaknyelv. A következőkben a szaknyelvet a köznyelvhez közelebb álló földrajzi szaknyelv megnevezéssel használjuk, habár az MTA megnevezése alapján a földtudományi szaknyelv név legalább ennyire elfogadható lenne.

2. Szaknyelvek A szaknyelvek hagyományosan feloszthatóak horizontálisan, illetve vertikálisan (Kurtán 2003). A horizontális felosztás alapja a szakmák rendszere, a vertikálisé az egymásra épülő absztrakciós szintek. A horizontális és vertikális felosztás nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő, egymással „interakcióban lévő” felosztásai ugyanazon kontinuumnak (vö. Szabó 2001). A földrajz horizontális felosztása (vö. pl. Gebhardt – Glaser – Radtke – Reuber 2011, Heineberg 2007, Tóth 2002) segíthet abban, hogy rámutassunk, milyen szaknyelvek léteznek a föld(rajz)tudományon belül. A felsorolás nem teljes (hiszen aldiszciplínák nagyon gyorsan születnek), illetve a szaknyelvek egy részének szókincse közös szókincs.

125

2.1. Természetföldrajzi szaknyelvek Adott szakterület szaknyelve egyrészt az adott földrajzi diszciplína szaknyelvének, másrészt a kapcsolódó (természet)tudomány szaknyelvének (pl. informatika, biológia, műszaki tudományok, fizika, matematika stb.) ötvözete: -

-

geológia, geomorfológia, hidrogeográfia, talajföldrajz, biogeográfia, csillagászat, térképészet, éghajlattan, geoinformatika, paleontológia, meteorológia, ásvány és kőzettan.

2.2. Társadalomföldrajzi szaknyelvek Adott szakterület szaknyelve egyrészt az adott földrajzi diszciplína szaknyelvének, másrészt a kapcsolódó (társadalom)tudomány szaknyelvének (pl. gazdaság, szociológia, idegenforgalom, politológia, történelem stb.) ötvözete: -

-

gazdaságföldrajz, településföldrajz, népességföldrajz, vallásföldrajz, közlekedésföldrajz, turizmusföldrajz, egészségföldrajz, politikai földrajz, történeti földrajz.

2.3. Regionális földrajzi szaknyelv(ek) A szaknyelv egyrészt az adott földrajzi diszciplína szaknyelvének, másrészt a regionális tudományok szaknyelvének ötvözete. A szaknyelv vertikális felosztása az absztrakciós szintek szerint történhet, ahol a legalacsonyabb absztrakciós szint azt a szaknyelvi kommunikációs szituációt jelenti, amelyben a résztvevők legalább egyike a szakmában és szaknyelvben laikus, míg a legmagasabb, ahol mindkét résztvevő elméleti szakember (kutató) (vö. Kurtán 2003: 46). A földrajzi szaknyelv vertikális felosztását az 1. táblázat szemlélteti.

126

Az absztrakció foka Legmagasabb

Nagyon magas

Magas

Alacsony

Nagyon alacsony

Nyelvi forma

Nyelvhasználati

A kommunikáció

környezet

résztvevői

Mesterséges nyelvi jelek az elemek és relációk jelölésére Mesterséges nyelvi jelek az elemek és a természetes nyelv relációinak kifejezésére Erősen terminologizált természetes nyelv szigorúan kötött mondatszerkesztéssel

Szakterületi erősen specializált folyóirat

Terminologizált természetes nyelv viszonylag kötetlen mondatszerkesztéssel Természetes nyelv néhány szakszóval, kötetlen mondatszerkesztéssel

Általános iskolai, középiskolai tankönyv, ismeretterjesztő földrajzi folyóirat Időjárás-jelentés, útikönyv, idegenforgalmi prospektusok

Doktori értekezés, szakmai / szakterületi specifikus folyóirat Egyetemi jegyzet, földrajztudományi szakkönyv, folyóirat

Elméleti kutató és elméleti kutató kommunikációja Elméleti tudományok szakembere az alkalmazott tudomány szakemberével Szakember-szakember kommunikációja, alkalmazott tudomány szakembere az alkalmazott tudomány szakemberével Szakember kommunikációja leendő („kezdő“) szakemberekkel Laikusok kommunikációja egymás között, szakember kommunikációja laikusokkal

1. táblázat. A földrajzi szaknyelv vertikális tagozódása (Kurtán 2003: 46 alapján).

A legalacsonyabb absztrakciós szintre az útikönyvek nyelvét (vö. Terestyényi 2007), illetve az időjárás-előrejelzések nyelvezetét helyezzük, ugyanis ezen a szinten a szaknyelv még csak minimális számban tartalmaz szaknyelvi elemeket. A földrajz szaknyelvére fenti felosztások alapján elmondható, hogy egy bizonyos absztrakciós szint felett egyre erősebben specializált, azaz a vertikális szint további horizontális szintekre osztódhat (vö. Szabó 2001). A földrajzi szaknyelvben magas absztrakciós szint felett viszonylag sok az idegen nyelvi elem (vö. Horváth 2014).

3. Szaknyelvi hálózatok a mentális lexikonban A szaknyelvek nem csupán szakszövegekben léteznek: a szaknyelvi beszélő mentális lexikona („agyi szótára”) tárolja a szaknyelvi szavakat, illetve a szaknyelvre vonatkozó szabályokat. Ezen kognitív szaknyelvi rendszerek felépítése kiemelten fontos, hiszen ezek teszik lehetővé a szakmai kommunikációt. Sajnálatos módon azonban a kognitív szerveződéssel kapcsolatos kutatások eredményei a legtöbb esetben nem kerülnek alkalmazásra a szaknyelvek oktatása során (vö. Roelcke 2009). 127

A földrajzi szaknyelv „egésze”, azaz minden, adott szaknyelvhez tartozó szó vagy kifejezés nem minden szaknyelvi beszélő számára elérhető. Részben a Hoffmann-féle absztrakciós szintek határozzák meg, hogy a földrajzi szaknyelv beszélője a szaknyelvi szókincs mely rétegét használja: míg az útikönyvek vagy az időjárás-jelentés nyelvezete szinte mindenki számára ismert szakszavakat tartalmaz, addig egy egyetemi jegyzet vagy egy doktori értekezés szókincse már csak a beszélők sokkal kisebb hányada számára lesz ismert. A mentális lexikon hálózatos felépítéséből kiindulva (vö. pl. Aitchison 2012, Meara 2009) feltételezzük, hogy a szaknyelvi információkat is hálózatos struktúrák tárolják a lexikonban. A szaknyelvi elemek közötti kapcsolatok irányítottak és súlyozottak. Korábban (Kovács 2015, Kovács, jelen kötet) röviden jellemeztük a szaknyelvi hálózatok általános struktúráját – így itt ezt nem tesszük meg ismét. Helyette a következőkben a földrajzi szaknyelv példáján keresztül kívánjuk megmutatni, hogy mely struktúrák oktatása eredményezheti hatékonyan a szaknyelvi kognitív hálózatok kialakulását.

4. Szaknyelv oktatása Szaknyelvek esetében kiemelt szerepet kapnak adott szaknyelv oktatásának kérdései (vö. Kurtán 2003, 2014). Szaknyelvi oktatást elképzelhető anyanyelven és idegen nyelven (vö. Fluck 1992). Mivel a földrajz általános és középiskolai tantárgy is egyben, jelen tanulmány a példákat a magyar földrajzi szaknyelv területéről említi. A szaknyelvek hálózatos kognitív szerveződése kiváló kiindulási pont lehet a szaknyelvi oktatás, különösen a szakszókincs oktatásának optimalizálásához: a mentális lexikon, illetve a szaknyelvi mentális lexikon hálózatos struktúrájából kiindulva feltételezhetjük, hogy a hálózatos struktúrák előtérbe helyezése a szaknyelvek oktatásában is sikerrel alkalmazható. Hálózatos jellegű struktúrák oktatása természetesen nem új: Neveling (1994) és Kersten (2010) empirikus kutatásai alapján feltételezhetjük, hogy a hálózatos struktúrák sikerrel alkalmazhatóak a nyelvoktatás során. Szaknyelvekkel összefüggésben Fraas (1998: 431) is megfogalmazza, hogy a szakszavak nem önállóan léteznek, hanem mindig egy rendszer részeként kell elképzelni azokat. Emellett a különböző tudományágak és szakmák terminológiai rendszerei kiválóan mutatják be a szakszavak (terminusok) közti kapcsolatokat (vö. magyarul pl. Fóris 2005). Ez igaz a földrajzi fogalmak rendszerére is (vö. pl. Leser 2010). A következő felsorolás mutatja Kovács (megjelenés alatt) alapján, hogy milyen struktúrák vezethetnek ahhoz, hogy a szaknyelvi mentális lexikonban kapcsolatok jöjjenek létre. Az egyes pontokhoz földrajzi tankönyvekből: egy 8. osztályos természetföldrajzi (Nagy – Rugli – Udvarhelyi 2008, a továbbiakban NRU) és egy

128

középiskolai, 10. osztályos társadalomföldrajzi (Arday – Rózsa – Ütőné 2010, a továbbiakban ARÜ) tankönyvből vettük a példákat. - Szinonimák a köznyelvből vagy más szaknyelvekből (vö. Fluck 1975, Fraas 1998, Möhn – Pelka 1984): hight tech – csúcstechnika (ARÜ 58), gazdasági visszaesés – recesszió (ARÜ 63) - Kollokációk (vö. Roelcke 2010): munkanélküliségi ráta (ARÜ 44), lombhullató erdő (NRU 77), kétoldalú kapcsolatok (ARÜ 55), fejlett ipari ország (ARÜ 53) - Asszociációk (vö. Roelcke 2001, Roelcke 2010): Kanada – Toronto, Ottawa (ARÜ 92), Japán – gazdasági fejlettség (ARÜ 110), Közép-Amerika – banánköztársaság (ARÜ 126), adóparadicsom – Kajmán-szigetek (ARÜ 127) - Metaforák (vö. Fluck 1975, Roelcke 2010): zöldmezős beruházás (ARÜ 73), kőolajár-robbanás (ARÜ 63), kék banán (ARÜ 102), hófaló (NRU 30), adósságparadicsom (ARÜ 78), patkóváros (ARÜ 103) - Frazémák (állandósult) szókapcsolatok (vö. Handwerker 2010): csapadékot szállítanak (NRU 65), szél sebessége (NRU 65) - Framek (keretek) és scriptek (vö. Roelcke 2001): főn leírása (NRU 30) - Kategorizálások és egyéb osztályozások (vö. Köster 2010): energiahordozók (ARÜ 154), ENSZ (ARÜ 81), földtörténeti korok (NRU 57) - Felosztások, ontológiák, ontológiai kapcsolatok, pl. hiponímia, hiperonímia (vö. Buhlmann – Fearns 1987, Fraas 1998): talajok: mezőségi talaj, öntéstalaj, humuszos homoktalaj, réti talaj (NRU 93), infláció: keresletinfláció, költséginfláció (ARÜ 79) - Terminológiai rendszerek és struktúrák (vö. Buhlmann – Fearns 1987). - Vegyes terminológiák (adott szaknyelvbe más szaknyelvekből átvett terminológia) (vö. Buhlmann – Fearns 1987): biológiai terminológiára utalás

(NRU 77) Az általános, illetve középiskolai tankönyvekből vett példák alapján láthatjuk, hogy a legtöbb struktúra, amely a kognitív hálózatok létrejöttéhez vezet, már az alacsony absztrakciós szintű földrajzi szaknyelv oktatásában is szerepet kap. Ezen struktúrák pontos ismerete azért kiemelt szerepű, mert így elérhető, hogy ezek a kognitív rendszerezés szempontjából fontos jellemzők tudatosan kerüljenek be szaknyelvi tananyagokba. Hangsúlyos szerepet kap továbbá ezen struktúrák tudatos oktatása is – azaz például a metaforák magyarázata, az alá-, fölé-, és mellérendeltségi viszonyok tudatosítása – ahhoz, hogy a földrajz szaknyelvi-szakmai összefüggéseit (jobban) megértsük. Szigorúan terminológiai rendszerekre nem találtunk példát a két vizsgált tankönyvben. Ez természetesen nem meglepő: komplex fogalmi rendszerek oktatása többnyire a szaknyelv magasabb absztrakciós szintjén, például egyetemi tanulmányok keretében történik.

129

További tényezők, amelyek kognitív hálózatok kialakulását elősegíthetik: - Multimodális információk, mint pl. rajzok / képek / képletek (vö. Buhlmann – Fearns 1987). - Szakmaspecifikus szituációk ismerete (vö. Hüllen 1998). - Információk adott szaknyelvben a szakszóképzéséről (vö. Buhlmann – Fearns 1987, Kurtán 2003). - Adott szaknyelven az új fogalmak megnevezésének módjai (pl. metaforák, idegen szavak) (vö. Fraas 1998, Kurtán 2003). A multimodális információk bármely absztrakciós szinten megkönnyíthetik a szaknyelvi-szakmai információk gyorsabb rögzítését. A szakmaspecifikus szituációk azon szaknyelvek esetében kiemelten fontosak, amelyekben a szaknyelv beszélője nem csupán a szaknyelv kvázi-passzív befogadója, hanem a szaknyelvet aktívan használni is kell, pl. kereskedelmi levelezés során. Ezen szakmaspecifikus szituációk fontossága a magas absztrakciós szinttől jellemző a földrajzi szaknyelvre – például szemináriumi dolgozat írásakor egyetemi tanulmányok során. A szaknyelvi szakszavak képzése, illetve új fogalmak megnevezésének jellemzői a szaknyelvi tudás elsajátításának egy magasabb szintjén (magas absztrakciós fok felett), például egyetemi tanulmányok során játszhatnak kiemelt szerepet (vö. pl. Kurtán 2003, elsősorban a kémiai szaknyelvvel kapcsolatban). Kérdéses természetesen, hogy az itt felsorolt struktúrák számának növelése, illetve fenti, kognitív hálózatok kialakulásához vezető struktúrák gyakoribb, szisztematikusabb beépítése a tananyagba mekkora mértékben könnyítené meg a szaknyelvi (és az ezzel összefüggő szakmai) információk rögzítését a mentális lexikonban. Ezen kérdésekre csak longitudinális vizsgálatok adhatnának választ.

5. Összefoglalás Tanulmányunkban a földrajzi szaknyelv kognitív hálózatainak oktatási öszszefüggéseit mutattuk be röviden. Eközben kitértünk a földrajzi szaknyelv megnevezése körüli problémákra, illetve a földrajzi szaknyelv horizontális és vertikális felosztási lehetőségére. Ki kell emelnünk, hogy a földrajzi szaknyelv egyelőre nagyon kevés nyelvészeti kutatás tárgyát képezi, így már a földrajzi szaknyelvről leírtak is új eredménynek számítanak. Kognitív hálózatok pontosabb megismerése, illetve a hálózat kialakulásához vezető struktúrák ismerete nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a szaknyelveket – így a földrajzi szaknyelvet is – hatékonyabban, azaz gyorsabban és kisebb erőfeszítéssel sajátítsuk el. Ezen struktúrák segítségével a szakmai tananyag optimálisabban, kognitív hálózatunk felépítését tükrözve szervezhető, illetve rendszerezhető. Reméljük, hogy a leírtak mind a földrajzi szaknyelv pontosabb megismerését, mind a szaknyelvek kognitív hálózatának részletesebb megismerésére irányuló kutatásokat inicializálják.

130

Irodalom Források: Arday István – Rózsa Endre – Ütőné Visi Judit 2010. Földrajz II. Budapest: Műszaki. (=ARÜ) Nagy Vendelné – Rugli Ilona – Udvarhelyi Károly 2008. Földrajz. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. (=NRU) Aitchison, Jean 2012. Words in the Mind. 4th ed. Malden/Oxford: WileyBlackwell. Buhlmann, Rosemarie – Fearns, Anneliese 1987. Handbuch des Fachsprachenunterrichts. Berlin et al.: Langenscheidt. Fluck, Hans-Rüdiger 1975. Fachsprachen. München: Francke. Fluck, Hans-Rüdiger 1992. Didaktik der Fachsprachen. Tübingen: Narr. Fóris Ágota 2005. Hat terminológia lecke. Pécs: Lexikográfia. Fraas, Claudia 1998. Lexikalisch-semantische Eigenschaften der Fachsprachen. In Hoffmann, Lothar – Kalverkämper, Hartwig – Wiegand, Herbert Ernst (Hrsg.): Fachsprachen. Languages for Special Purposes. 1. Halbband. Berlin–New York: Walter de Gruyter. 428-438. Gebhardt, Hans – Glaser, Rüdiger – Radtke, Ulrich – Reuber, Paul 2011. Geographische Wissenschaft. In Gebhardt, Hans – Glaser, Rüdiger – Radtke, Ulrich – Reuber, Paul (Hrsg.): Geographie. 2. Auflage. Heidelberg: Spektrum. 46-82. Haggett, Peter 2006. Geográfia. Budapest: Typotex. Handwerker, Brigitte 2010. Phraseologismen und Kollokationen. In: Krumm, Hans-Jürgen – Fandrych, Christian – Hufeisen, Britta – Riemer, Claudia (Hrsg.) Deutsch als Fremd- und Zweitsprache. 1. Halbband. Berlin–New York: Walter de Gruyter. 246-255. Heineberg, Heinz 2007. Einführung in die Antropogeographie/Humangeographie. Paderborn: Schöningh. Hoffmann, Lothar 1985. Kommunikationsmittel Fachsprache. 2. Aufl. Tübingen: Narr. Horváth Gergely 2014. Magyarul vagy szaknyelvül? A szaknyelv használatának helyzetéről és kérdéseiről a földtudományok művelőjének szemszögéből. In Veszelszki Ágnes – Lengyel Klára (szerk.): Tudomány, technolektus, terminológia. Budapest: Éghajlat. 259-266. Hüllen, Werner 1998. Methoden im Fachbezogenen Fremdsprachenunterricht. In Hoffmann, Lothar – Kalverkämper, Hartwig – Wiegand, Herbert Ernst (Hrsg.): Fachsprachen. Languages for Special Purposes. 1. Halbband. Berlin–New York: Walter de Gruyter. 965-969. Kersten, Saskia 2010. The Mental Lexicon and Vocabulary Learning. Tübingen: Narr. Köster, Lutz 2010. Wortschatzerwerb und Wortschatzvermittlung. In: Krumm, Hans-Jürgen – Fandrych, Christian – Hufeisen, Britta/Riemer, Claudia (Hrsg.) 131

Deutsch als Fremd- und Zweitsprache. 1. Halbband. Berlin–New York: Walter de Gruyter. 1021-1032. Kovács László 2015: Die Repräsentation von Fachsprache im mentalen Lexikon. Empirische Ergebnisse zur Wortassoziation. Fachsprache – International Journal of Specialized Communication. 2015/1-2. 24-43. Kovács László 2016. Szaknyelvi hálózatok a mentális lexikonban. In Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatkutatás. Hálózatok és (inter)diszciplínák. Budapest: Inter – Magyar Szemiotikai Társaság. (Jelen kötet.) Kovács László (megjelenés alatt). Fachwortschatzunterricht zwischen Theorie und Praxis – Impulse aus der Psycholinguistik und aus der Kognitiven Linguistik. In Kreyer, Rolf – Güldenring, Barbara – Schaub, Steffen (Hrsg.) Angewandte Linguistik in Schule und Hochschule. Neue Wege für Sprachunterricht und Ausbildung. Frankfurt a. M.: Peter Lang. Kurtán Zsuzsa 2003. Szakmai nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Kurtán Zsuzsa 2014. Szaknyelv az oktatásban – kutatási irányzatok és alkalmazások. In Veszelszki Ágnes – Lengyel Klára (szerk.): Tudomány, technolektus, terminológia. Budapest: Éghajlat. 171-179. Leser, Hartmut (Hrsg.) 2010. Diercke Wörterbuch Allgemeine Geographie. Braunschweig: Westermann. Meara, Paul 2009. Connected Words. Amsterdam/Philadelphia: Benjamins. Möhn, Dieter – Pelka, Roland 1984. Fachsprachen. Tübingen: Niemeyer. Neveling, Christiane 2004. Wörterlernen mit Wörternetzen. Eine Untersuchung zu Wörternetzen als Lernstrategie und als Forschungsverfahren. Tübingen: Narr. Roelcke, Thorsten 2001. Was bringt die Kognitive Semantik dem fachlexikalischen Wissenstransfer? In Wichter, Sigurd – Antos, Gerd (Hrsg.): Wissenstransfer zwischen Experten und Laien. Frankfurt/M.: Peter Lang. 51-63. Roelcke, Thorsten 2009. Fachsprachliche Inhalte und fachkommunikative Kompetenzen als Gegenstand des Deutschunterrichts für deutschsprachige Kinder und Jugendliche. Fachsprache/International Journal of Specialized Communication. 31/1–2: 6-20. Roelcke, Thorsten 2010. Fachsprachen. Berlin: Erich Schmidt. Szabó István Mihály 2001. A magyar szaknyelvi kommunikációs kultúra az ezredfordulón. Magyar Tudomány. 2001/6. 739-752. Terestyényi Enikő 2007. Egy angol nyelvű útikönyv szintaktikai és szemantikai jellemzői. In Porta Lingua 2007. Debrecen: Debreceni Egyetem et. al. 77-83. Tóth József 2002. A társadalomföldrajz alapjai. In Tóth József (szerk.): Általános társadalomföldrajz I. Budapest-Pécs: Dialóg Campus. 15-24. Vofkori László 2002. A szaknyelv kérdése a földrajztudományokban. Debreceni szemle. 2002/2. 229-232.

132

Internetes hivatkozások 69/2000. (IX.29.) Kormányrendelet az egyes tudományterületekhez tartozó tudományágak, valamint a művészeti ágak felsorolásáról. http://www.nefmi.gov.hu/letolt/felsoo/03mell2_tudagak_kormrend.pdf felvi.hu, Természettudomány http://www.felvi.hu/felveteli/szakok_kepzesek/szakleirasok/!Szakleirasok/index .php/szakleirasok/szakleiras_kategoriak?kpzt=12&kepzes=A Kerettantervek, Oktatáskutató és Feljlesztő Intézet http://kerettanterv.ofi.hu/ Magyar Tudományos Akadémia X. Földtudományok Osztálya http://mta.hu/x_osztaly_cikkei/x-foldtudomanyok-osztalya__9801

133

A névadás mint járványtani jelenség Raátz Judit Naming as an epidemiological phenomenon In this study I aim to introduce today’s naming practices and current trends by applying Dan Sperber anthropologist’s epidemiological theory about cultural evolution. I briefly write about the usual naming practices, which—in Sperber’s theory—are slowly but widely transmitting “diseases”, i.e., traditions. In addition, I analyse in details recent naming trends spreading as an epidemic, which are characteristic not only of the Hungarian naming practices but can be considered almost as global phenomena. I categorize these naming trends based on Caffarelli and Gerritzen’s criteria (Caffarelli & Gerritzen 2002) and as well as on Eric Berne transactional analyst’s life script messages and I demonstrate them with examples.

0. Bevezetés A 20. század végétől ismert és egyre kiterjedtebb hálózatkutatás különböző rendszerek közös és eltérő jellemzőit igyekszik leírni, modellálni (Kovács 2011: 90). A hálózatkutatási eredményeket felhasználják a járványok terjedésének vizsgálatára, a járványok terjedésének módját viszont Dan Sperber francia antropológus a kultúra magyarázatára használja (Sperber 2001). Az ő kultúramagyarázatra vonatkozó kognitív járványtani elméletét és annak fogalmait veszem át, amikor korunk névadási divatjait, jellemzőit kívánom bemutatni. Természetesen, nem célom Sperber elméletének minden pontját átvenni, így csak fő megállapítását, kutatási irányát követem. Sperber abból indul ki, hogy hogyan válik az egyéni mentális reprezentáció egy csoportra érvényes gondolattá, hogy lesz az a kultúra része, alakítója. Ennek a folyamatnak a kialakulását, illetve terjedését a különböző betegségek megjelenéséhez, lefolyásához hasonlítja. Mivel a kultúrát alakító tényezők, hasonló módon a betegségekhez, lehetnek pillanatnyiak és szűk körűek, de lehetnek hosszan tartók és széles körben elterjedtek. „A kulturális tények oksági magyarázatának kérdését úgy látom, mint ami szükségszerűen beilleszkedik a reprezentációk epidemiológiájába. Vannak kézenfekvő felszínes hasonlóságok. A reprezentációk például különböző módon lehetnek kulturálisak. Vannak köztük olyanok, melyek lassan terjednek a nemzedékek között. Ezeket nevezzük hagyománynak, s ezek hasonlítanak az endémiákhoz. Más reprezentációk, melyek a modern kultúrára jellemzők, igen gyorsan elterjednek egy egész populációban, élettartamuk azonban igen rövid, ezeket nevezzük divatoknak, s ezek hasonlítanak a járványokhoz.” (Sperber 2001: 73). Ezek alapján a névadási szokások kultúrájá134

ban is két jelenséget különíthetünk el: egyik a lassan terjedő, már kialakult hagyományok, a másik a gyorsan terjedő divatjelenségek.

1. A hagyományos névadási szokások Mivel dolgozatom elsődleges célja az új névadási jelenségek bemutatás, ezért itt csak felsorolásszerűen utalok azokra a névadási szokásokra, amelyek lassan alakultak ki, lassan, hosszú időn keresztül váltak névadási kultúránk részévé. Ezeknek a szokásoknak többsége mára átalakult, vagy el is tűnt a névadás köréből. Az elmúlt évszázadok névadási hagyományai közé sorolhatjuk a névátörökítést. Ez azt jelenti, hogy a születendő gyermek a szülő, nagyszülő vagy keresztszülő nevét örökölte. Itt több szokás érvényesülhetett. A fiúk közül az első szülött általában apja nevét kapta. A további fiúgyermekek már örökölhették más családtagok, nagyszülők vagy keresztszülők stb. nevét. A lányoknál hasonló volt a helyzet, de ők jóval ritkábban kapták édesanyjuk nevét. Számos felmérés azt bizonyítja, hogy a névátörökítés még ma is jóval nagyobb százalékban fordul elő apai ágon (Hajdú 2003, Raátz 1996). Többször előfordult és ma is találunk rá adatokat, hogy a születendő gyermek második keresztnévként (régebben ez lehetett a harmadik keresztnév is) kapja meg szülője nevét. Valószínűleg ilyen formán kívánják a szülők fenntartani a családi hagyományokat. Gyakori hagyomány volt az elmúlt századokban, hogy a gyerek meghozta magával a nevét. Ez annyit jelentett, hogy a csecsemőt arra a névre keresztelték, amelyik nap született. Természetesen, ha egy lány férfi névnapon született, akkor a születése napjához legközelebb eső női nevet választották neki. Ez így volt a fiúk esetében is. A névadásban a naptárhoz igazodtak, ezért az ilyen típusú névadás a naptári név. De az is megesett, hogy a gyerek második vagy harmadik névként kapta a naptári nevet, mert úgy tartották, hogy azt a nevet, amelyet magával hozott a csecsemő, azt nem szabad tőle elvenni. A hagyományos névadás indítékai között feltétlenül kell szólnunk a tiszteleti névről, vagyis arról, amikor a szülők olyan nevet választottak (és ma is előfordul, hogy választanak), amelyet valamilyen híres-neves személy visel/viselt. Ezzel tiszteletüket akarták kifejezni, de arra is gondoltak, hogy csemetéjük hasonló tulajdonságokkal, hírnévvel rendelkezzen majd, mint a névadó. Így fordulhatott elő, hogy a XIX. század második felében igen népszerűvé vált a Lajos és a Sándor név Kossuth, illetve Petőfi hatására. A névadási hagyományokat jellemezte az is, hogy a szülők a vallási felekezetüknek megfelelő nevet adtak gyermekeiknek. A felsorolt, a névadási hagyományokat tükröző jelenségek ugyan más formában, de mai is megjelennek.

135

2. Az új névadási trendek Sperber elméletét követve vegyük számba a gyorsan, „járványosan” terjedő névadási divatjelenségeket. Ezek a jelenségek nem csupán a hazai névadásra jellemzőek. Ezt bizonyítja, hogy az ezredforduló és az azt követő évek legjellemzőbb névadási tendenciáit az olasz Caffarelli és holland Gerritzen kutatópáros foglalta össze 2002-ben. A szerzőpáros az alábbi megállapításokat tette: a) Nőnek a használt nevek különböző alakváltozatai. b) Egyre több rövidült és becézett névalak válik hivatalossá. c) Bővül a névkincs a különféle, nemzetközileg is ismert és használt névalakokkal. Ezek az alakok vagy a nemzetközileg ismert formában vagy az átvevő nemzet helyesírásában jelennek meg. d) Igen nagy a hatása a közmédiának. Ez erősen befolyásolja, segíti az egyes felkapott nevek elterjedését. e) Jelen van a különböző televíziós, film- és popsztárok, sportolók, újkori hősök neveinek választása. f) A saját kultúra elfeledett neveinek újjáélesztése (Caffarelli–Gerritzen 2002). 2.1. Nő az adható névféleségek száma Ha a Caffarelli és Gerritzen (2002) megállapításainak első pontját számszerű adatokkal bizonyítani is tudjuk. Csupán az elmúlt öt év statisztikai adatai alapján megállapíthatjuk, hogy amíg a születések száma csökken (1. ábra), addig az adható névféleségek száma viszont egyre jobban növekszik (2. ábra).

1. ábra. Születések száma Magyarországon 20092013.

A női és férfinévféleségek állandó növekedését bizonyítja, hogy évente több mint száz névvel bővül a hivatalosan adható nevek száma hazánkban (Raátz 2014). Jelenleg 2014 novemberében ez 3650 nevet jelent, amelyből 2072 női és 1578 férfinév.

136

2. ábra. A hivatalosan adható nevek száma Magyarországon 2009–2013.

A névféleségek bővülése azt is eredményezi, hogy egyre kisebb egy-egy név megterheltsége, hiszen még a leggyakoribb nevet is egy-egy évben igen kis számban adják az újszülötteknek. 2013-ban például 45600 kisfiú született, akik közül a tíz leggyakoribb néven az újszülöttek csupán 24,5%-a osztozott. A leggyakoribb Bence nevet pedig összesen 1667 gyerek kapta, ami az abban az évben született fiúk 3,6%-a. Hasonló a helyzet a női nevekkel is. 2013-ban összesen 43100 kislányból az első tíz néven a kislányok 21,2%-a osztozott. Az abban az évben leggyakrabban választott Hanna nevet pedig a lányok 4,2%-a kapta, azaz 1818 fő.

3. A magyar névadás „járványai’ Caffarelli és Gerritzen (2002) összefoglaló megállapításait továbbra is figyelembe véve érdemes az újabb névadási szokásokat társadalmi, pszichológiai oldalról is megvilágítanunk. Vajon a felsorolt jelenségek miért jöttek létre, milyen divatokat, szokásokat követnek? A névadási jelenségek sorát figyelve a leginkább két, a 21. század szokásaira, kultúrájára jellemző irányt fedezhetünk föl. Ezeket az irányokat akár egy-egy olyan parancsnak is fölfoghatjuk, amelyeket a névválasztó szülők azért teljesítenek, hogy az adott kor divatjelenségeinek megfeleljenek. Ez olyan, mintha a tranzakcióanalízis fogalomhasználatát kölcsönözve, egy sorskönyvi parancsot teljesítenének (Berne 1997: 1312). A parancsok közül kettő, amely a leginkább meghatározza a névválasztást: az egyik egy előíró parancs: Légy trendi!, míg a másik, a Berne-i fogalmak szerint gátló parancsként értelmezhető: Ne nőj föl! (Túri 1999: 17881). E két parancs mentén igen jól bemutathatóak az aktuális és divatos névadási trendek, amelyek járványként terjednek. 3.1. Légy trendi! A divat követését többféle formában nyomon követhetjük. Nézzük ezeket a típusokat, illetve az egyes jelenségekre példákat a bejegyezhető nevek köréből (http://www.nytud.hu/oszt/nyelvmuvelo/utonevek/), valamin néhány olyan esetet 137

is, amikor a szülők egy olyan vágyott névvel igyekeztek a divatot követni, amely anyakönyvezését az MTA Nyelvtudományi Intézetben működő Utónévbizottság nem javasolt bejegyzésre. Így a név csak a vágyak szintjén maradt meg, nem vált adható utónévvé. 3.1.1. Identitásőrzés, identitás-megjelölés Sok esetben a névadás célja, hogy olyan nevet viseljen az újszülött, amely kifejezi származását vagy valamilyen vallási felekezethez való tartozását. A hagyományok, a származásra utaló nevek közé sorolhatjuk a régi, magyar eredetű neveket. Igen gyakori, hogy a szülők régi, elfeledett neveket újítanak föl, ahogy ezt a jelenséget Caffarelli–Gerritzen (2002) a kor egyik jellemző névadási trendjeként meg is említi (lásd a felsoroál f) pontjában). Itt szép számmal találunk női és férfineveket is. Női nevek közül ilyen például: Ankissza, Csente, Havadi, Rasdi, Sáfély, Ünige. A férfinevek közül néhány: Apaj, Békés, Bérc, Botos, Harsány, Hős, Kücsid, Orda, Tar, Tegze, Temes, Vérbulcsú, Zeke, Zsubor. E kategóriába több olyan névvel is találkozhatunk, amelyeket nem javasolt az Utónévbizottság anyakönyvezésre, mivel nem bizonyítható, hogy valóban létező, régi magyar nevek lennének. Ilyen az Arszák, Dengezik, Askam férfinevek és a Bölöjte, Négyőke női nevek. Gyakoriak a hazánkban élő arab, afrikai leszármazott magyar állampolgárok. Természetes, hogy ők identitásuk őrzésére szeretnének gyermeküknek az ősök eredetét jelképző nevet választani. Ezt példázzák az Adeboró, Emeka, Isua férfi- és a Heszna, Szalima női nevek. Azonban, ha a kért név nem felel meg a magyar helyesírás szabályainak, akkor azt nem lehet anyakönyvezni. Így nem lehetett bejegyezni például az Oluwákemi női nevet. A származásra utaló nevek között fellelhetünk olyan, egyedi neveket is, amelyekkel a szülők a gyerek fogantatásának helyére kívántak utalni. A férfi Balaton nevet a tó egyik településén, míg a Kadarka női nevet pedig a Villányban fogant gyerekeknek szerették volna szüleik adni. De egyik név sem kerülhetett bejegyzésre. E kategóriába tartoznak a vallási identitást tükröző nevek. Több köztük a bibliai eredetű név: Lilit női, valamint az Éli, Étán, Melkisédek férfinevek. Egyre gyakoribb a Krisna tudatú hívők által kérvényezett, és többségükben bejegyzésre is javasolt szanszkrit nevek. Ilyen például Jamuná, Laksmi, Móhini, Siváni, Szaraszvati női, míg a Balavéda, Gópál, Góvinda, Náron, Nimái a férfinevek.

3.1.2. Nemzetközi nevek választása A névválasztók az idegen névformákkal a gyermekük identitását az előző csoporttal éppen ellentétesen kívánják jelölni, vagyis azt hangsúlyozzák, hogy a gyereknek olyan idegen eredetű, alakú neve legyen, amellyel majd külföldön is elboldogul. Ez az oka annak, hogy egy-egy névnek igen sok alakváltozata jelenik 138

meg, ahogy erre, mint jellemző névadási szokásra Caffarelli és Gerritzen (2002) is utaltak felsorolásuk a) és c) pontjában. Ilyen alakváltozatok pl. a női nevek között a Daniela, Daniéla, Daniella, Danila; a férfinevek között pedig az Andzseló, Angelus, Angelusz nevek. Vagy ilyenek a különféle nemzetiségű nevek magyarosan átírt alakjai, például a női Ájlin (Aylin), Lemja (Lamyâ), Szaszkia (Saskia) nevek; illetve a Timuzsin (Temuujin), Dzseráld (Gerald) férfinevek. A szülői kérvényekben gyakori, hogy ragaszkodnak az eredeti névformához, és idegen helyesírással szeretnék a vágyott nevet anyakönyveztetni. A kérelmekben előfordul például a Gregory, Charlie, Carlitos, Raymond férfi- és a Clarissa, Daisy, Evelyn, Maya, Sarah, Rose női nevek. Az sem ritka, hogy a kérelmező szülők maguk próbálják átírni az idegen nevet, de helytelen formában. Erre példa a Nadezda, Klarissa, Kateryna, Vajolett (Violett), Evonzseli Mazarina női és a Nicó, Emilió, Sádók (Cádók) férfinevek. Sem az idegen alakú, sem a rosszul átírt névalakok nem kerülhettek anyakönyvezésre. 3.1.3. Magyar nevek idegen helyesírással Ugyan nem olyan régi jelenség, de mostanában többször előfordul, hogy a szülők a meglévő, bejegyezhető magyar neveket is idegen helyesírással kívánják bejegyeztetni. Ennek feltehetően az oka a 3.1.2. pontban megfogalmazottak lehetnek, azaz a magyar nevet is úgy szeretnék átalakítani, hogy annak írásmódja ne okozzon gondot majd külföldön. Néhány példa erre: Ildiko, Timea, Bendeguz. 3.1.4. Tiszteleti névadás Napjaink névválasztási trendjeiben is megfigyelhetjük a tiszteleti névadás jelenségét. Természetesen, ma már a tisztelt személy, aki után a szülők gyermeküket elnevezik, nem valamilyen híres író, költő, államférfi vagy tudós, hanem, különböző televíziós, film- és popsztárok, sportolók, újkori hősök (Caffarelli és Gerritzen 2002). Így kérték a sportot kedvelő szülők fiúgyermekeknek a Barrera (Marco Antonio Barrera ökölvívó), Pákiátó (Manny Pacquiao ökölvívó), Zidane (Zinédine Yazid Zidane focista) neveket, melyek közül egyik sem vált anyakönyvezhetővé. Hasonlóan nem váltak adható utónévvé a Zséda (Zsédényi Adrienn énekes) és a Csekka (Gyebnár Ildikó színésznő) művésznevek sem. De az Evolet, Gandalf, Frodó filmszereplők nevei már adható nevek lettek. Előfordulnak irodalmi művek, mesék, mondák fiktív szereplőinek nevei is a listában. Közülük a Büvellő, Bolyka, Maminti női, illetve a Dengezik, Gyeke, Arszák férfineveket nem javasolták bejegyzésre, de a Bóbita női név ma már létező női név. 3.2. Ne nőj föl! Korunk egyik igen sokat vizsgált kérdése a felnőtté válás elhúzódása, kitolódása (Túri 1999). Az ebbe a kategóriába sorolható nevek választásával a szülők 139

olyan üzenetet küldenek gyermekeiknek, hogy ne nőjenek föl, maradjanak egy életen keresztül becenevet viselő kisgyermekek. Az idesorolható nevek egy részét a becenévi alakok jelentik, amelyek kérvényezése és használata a hivatalos névadásban hazánkban is igen megnőtt. Ez a folyamat nem csupán ránk jellemző, hiszen ezt a jelenséget Caffarelli és Gerritzen (2002) a névadás jellemzőit számba vevő felsorolásának b) pontjában is megtaláljuk. Az utóbbi években kérvényezett női becenévi alakok: Böske/Bözsi, Ditke, Eni, Heni, Ika, Julcsi, Julka, Lona, Lonci, Lujzi, Lulu, valamint a hasonlóan kérelmezett, de bejegyzésre nem javasolt Nikicca, Zsézsi, Zsöbe, Hugi stb. nevek. Egyre gyakoribb, hogy a fiúkat is becéző nevekkel szeretnék hivatalosan is illetni szüleik, pl. Dani, Laczkó, Marci, Matyi, Misi, Nándi, Vili, Zola, Zolkó, Öcsi; Geri, Gotti, Larri, Nikó, Tony, Toto. Természetesen, ezek közül egy név se került hivatalosan az anyakönyvekbe. A becézések mellett a gyermekállapot megtartásának másik módja a mesefigurákról való elnevezések névként való kérelmezése. Ilyen például lányoknak a Bogyó, Babóca, Buba, Lencsi, Maci, Masni, Mézi (Méz), Pillangó, Szivárvány, Szöcske, fiúknak a Vackor, Gézengúz, Kopasz, Moha, Napfi, Óz. Ezek a nevek sem kaptak zöld utat a hivatalos bejegyzésre.

4. Összegzés Az itt bemutatott hazai névadási trendeket, irányokat, ha ismét áttekintjük, és a kiindulásként felsorolt nemzetközi trendekkel (Caffarelli és Gerritzen 2002) összevetjük, akkor megállapíthatjuk, hogy a két névtanos kutató által felsorolt névválasztási szokások mind jellemzőek a magyarra is. A b) pontot kivéve mind a Légy trendi! paranccsal, míg a b) pont a Ne nőj föl! üzenettel azonosítható. Ugyanakkor összegzésként a kiinduló sperberi járványelméleti hasonlatot és a bemutatott példákat is figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a névadási trendek, szokások sokfélék, a vírusokhoz hasonlóan gyorsan változnak, terjednek. Sőt, az egyes vírusoknak többféle változata is előfordulhat (lásd a 3.3.1. fejezetbena magyar nevek idegen helyesírással való használata), az ilyen jelenségeket akár egyegy vírusmutációnak is tekinthetjük. Jelenleg ezeket a névadási szokásokat mint a névadás divatjelenségeit Dan Sperber alapján járványként kezelhetjük, de felvetődik a kérdés, hogy vajon, ezek a jelenségek meddig tekinthetők gyors lefolyású járványnak, és hol van az a határ, amikor már „lassú lefolyású betegségként” hagyománnyá válnak.

140

Irodalom Berne, Eric 1997. Sorskönyv. Budapest: Háttér. Hajdú Mihály 2003. Általános és magyar névtan. Budapest: Osiris. Kovács László 2011. Hálózatkutatás és szociolingvisztika. Magyar Nyelvőr. 135/1. 90-96. Raátz Judit 1996. Gödöllő személynevei 1722–1895. I–II. (Magyar Névtani Dolgozat 144. szám.) Budapest: ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége. Raátz Judit 2014. Globalizációs és identifikációs jelenségek a mai magyar keresztnévadásban. In Ladányi Mária – Vladár Zsuzsa – Hrenek Éva (szerk.): Nyelv – társadalom – kultúra: interkulturális és multikulturális perspektívák I–II. A XXIII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásaiból készült tanulmánykötet. Budapest: MANYE – Tinta. 708-15. Sperber, Dan 2001. A kultúra magyarázata. Budapest: Osiris. Túri Zoltán 1999. Az elhúzódó serdülőkor. In Járó Katalin (szerk.): Játszmák nélkül. Tranzakcióanalízis a gyakorlatban. Budapest: Helikon. 178-99. Bejegyezhető utónevek listája: http://www.nytud.hu/oszt/nyelvmuvelo/utonevek/

141

A vadász szaknyelvi szótárak szócikkeinek hálózatos felépítése Varga Mónika Network structures in dictionary entries: examples from the language of hunters The network structure of the dictionary of hunters: Networks occur in almost every area of our lives. Networks can be found equally in our relationships, in our work and in our bodies. Networks in the context of language can be found in lots of places. The present study tries to examine and compare the semantic relationships between words and phrases in the dictionary of hunters.

0. Bevezetés A hálózatok életünk szinte minden területén előfordulnak. A hálózatok megtalálhatók a kapcsolatainkban, a munkánk során és a szervezetünkben egyaránt. A hálózatkutatás létrejötte egészen a 18. századig nyúlik vissza, de mint tudományos megközelítés keletkezése a 20. század végére, a 21. század elejére datálható. A hálózatok elemei közti összefüggések vizsgálata több kutatás alapjául szolgált már a társadalomtudományban és a nyelvészetben egyaránt (Balázs 2010, Bóta–Krész– Pluhár 2013, Fóris 2007, Kovács 2007, 2010, 2013, Kovács–Orosz–Pollner 2012). A tanulmány célja, hogy ábrázolja és összevesse Eördögh (1976) Vadászok nyelvén és Kopa (1999) Magyar vadászati szó- és szokásgyűjtemény című szótárak tíz véletlenszerűen kiválasztott szócikkében szereplő vadász szaknyelvi szavak és kifejezések komplex hálózatos felépítését. A kiválasztásnál különböző hosszúságú és különböző témakörökhöz sorolható a vadász szaknyelvi szócikkeket jelöltünk ki, olyanokat melyek mindkét szótárban megtalálhatók. A kiválasztott szakszavak és szakkifejezések különböző témakörbe tartoznak, szerepel köztük: a vad testrészét, a vad tevékenységét és a vadász tevékenységét megnevező szó és kifejezés. A tanulmány első felében a hálózat fogalmát és annak tulajdonságait, valamint a nyelvészethez való viszonyát mutatom be. A vadász szaknyelv és annak használói körének ismertetését követően a vadász szaknyelvi szótárak közül két, szószámában különböző szótár szócikkében szereplő szakszavak és szakkifejezések egymáshoz való viszonyát hálózatként értelmezem. Feltételezésem, hogy a vadász szaknyelvi szótárak szócikkeiben szereplő vadász szaknyelvi szavak és kifejezések komplex hálózatot alkotnak.

142

1. A hálózat fogalma A hálózatok esetében a tudomány a 18. században a matematikai, míg a 20. században a szociológiai megközelítéseket részesítette előnyben (Németh 2013). A 21. századra ez a matematikai megközelítés kiszélesedett és számos tudományterületen, a nyelvészetben, az informatikában és a társadalomtudományban kezdték hasznosítani a hálózatelmélet módszereit. Minden rendszert, mely egymástól elkülöníthető elemekből áll, melyeket gyenge és erős kapcsolatok kötnek össze Csermely 2005a: 363 alapján hálózatoknak nevezünk. A hálózatok (gráfok) pontokból és ezek közötti kapcsolatokból épülnek fel (Bóta–Krész–Pluhár 2013, Kovács 2013). Kovács (2010) Lewis alapján a hálózatkutatás felosztásának három állomását különbözteti meg: a korai hálózatkutatást (gráfelmélet megalapozása, a matematikai gráfelmélet kidolgozása 1736-1966), a modern hálózatkutatás kezdeteit (Milgram szociológiai kísérlete 1967-1998) és a modern hálózatkutatást (kisvilágkarakter és skálafüggetlenség 1998-). A hálózatkutatás vizsgálatának a tárgyai a hálózatok. A hálózatok tanulmányozása során fontos megismerni: a) a hálózatok felépítését, b) a hálózaton belüli kapcsolatok milyenségét, c) hálózat kis-világ karakterét, d) a hálózat belső rendezettségét, e) az elemek csoportosulásait, f) a hálózatok működését, g) a hálózatok sebezhetőségét (Kovács 2010: 10).

2. A hálózatok jellemzői A hálózatokra vonatkozó általános jellemzőket és tulajdonságokat Balázs (2010, 2013), Barabási (2003), Csermely (2005a, 2005b), Fóris (2010) és Kovács (2013) alapján foglaltuk össze. A hálózatoknál azokat az elemeket, melyek a hálózat többi eleméhez képest sok kapcsolattal rendelkeznek, csomópontoknak nevezzük. A kapcsolatok a hálózat pontjait kötik össze. Gyenge kapcsolat van két elem között, ha a kapcsolat megszüntetése nem befolyásolja a hálózat tulajdonságait. A hálózat egy elemének a fokszáma az adott elem hálózaton belüli kapcsolatainak a számával egyenlő. A fokszámeloszlás a hálózat összes elemének a számát adja meg a fokszám függvényében. Irányított kapcsolatok esetén mérvadó a kapcsolatok iránya, irányított gráf esetében a kapcsolatok irányát nyilakkal jelöljük. Pszeudográfról akkor beszélünk, ha az adott pontból a kapcsolat saját magára irányul. Csoportképződésnél a hálózat egy elemének két szomszédja egymásnak is szomszédjai, így a három kölcsönös szomszédságban lévő elem egy háromszöget alkot. A hálózaton belül a csoportosulások bonyolult alhálózatokat képezhetnek. 143

A random hálózatok esetében az adott számú elemek és az adott számú kapcsolatok véletlenszerűen oszlanak el. Minden elemnek azonos a másik elemhez valós kapcsolódásának a valószínűsége. A teljesen rendezett hálózatok esetében minden elem azonos számú kapcsolattal rendelkezik. A valós hálózatokat több esetben a hatványtörvény jellemzi. Ebben az esetekben van kis számú elem, aminek nagyon sok kapcsolata van, majd a kapcsolatok számának csökkenésével párhuzamosan növekszik az adott kapcsolattal rendelkező elemek száma. Azokat a hálózatokat, melyekre jellemző az előbbi megállapítás, tehát a hálózat fokszámeloszlása hatványfüggvény szerint változik, skálafüggetlen hálózatoknak nevezzük. 2.1 A hálózatkutatás és a nyelvészet kapcsolata A hálózatok a nyelvvel összefüggésben számos helyen, többek között a szemantikai, a beszélők között létrejövő szociális és a neurális hálózatok területén találhatók (Kovács 2010). A nyelvtani hálózatok a mondatokban vannak, ahol a skálafüggetlen kapcsolatok a szavak között találhatók. A szemantikai hálózatok például a mentális lexikonban, szótárakban és szövegek kulcsszavai között mutathatók ki. A tanulmányban a szótárakban található szemantikai hálózatokkal kapcsolatban mutatunk ki összefüggéseket.

3. A vadász szaknyelv A vadászatot hobbiként és foglalkozásként egyaránt gyakorolják, így lehet szaknyelv és hobbinyelv egyaránt. Jellemzői alapján azonban a vadásznyelvet a szaknyelvek közé soroljuk (Varga, megjelenés alatt), jelen tanulmány szaknyelvként értelmezi a vadásznyelvet. A vadásznyelv rendelkezik a szaknyelveket jellemző ismérvekkel. A vadásznyelvet összefüggő szókincs jellemzi, a köznyelv nyelvi logikáját követi és ahhoz hasonlóan szabályszerűségei is leírhatók. Elsajátításához tudatos tanulás szükséges. Szabó (2001) alapján megállapíthatjuk továbbá, hogy a vadászok által használt nyelv vertikális és horizontális szempontok alapján tovább tagolható, sajátos kognitív szintaxissal rendelkezik, fejlődése és differenciálódása a köznyelvekénél gyorsabb. 3.1. A vadász szaknyelvi szótárak A vadász szaknyelv szakszavait és szakkifejezéseit elsőként Pák Dienes gyűjtötte össze a Vadászattudomány című könyvében, mely 1829-ben jelent meg. 1860-ban adták ki Bérczy Károly Vadászati műszótár című könyvét, majd 1875ben jelent meg a magyar – német és német – magyar Vadászműszótár, amelyet Forgách Sándor készített. Azonos címmel 1889-ben Hőnig István neve alatt is megjelent egy szótár. 1896-ban Cserszilvásy Ákos (Vajda János) A vadászat mes144

tere című kötetében a hazai viszonyokhoz és a magyar nyelvhez igazodó oktatás, szakszókincs és szakkönyvek meglétének fontosságát emelte ki (Csőre 2003, Faragó 2011). Kékessy László 1925-ben írta meg A magyar vadász kézikönyve – A magyar vadásznyelv szótára című könyvét, mellyel egy magyar vadászlexikon alapjait szerette volna lefektetni és egyben a vadász szakkifejezések használatára jellemző szervezetlenséget szerette volna orvosolni, melyek okaként főként a német vadásznyelvből származó szakszerűtlen fordításokat jelölte meg. Eördögh Tibor, a Vadászok nyelvén című 1976-ban megjelent kötetében etikai követelményként nevezi meg a szaknyelv ismeretét, ugyanis a megfelelő szaktudás elsajátításával válhat valaki vadásszá. Ezt követően 1999-ben Kopa János Magyar vadászati szó- és szokásgyűjteménye jelent meg és 2002-ben Kovács László kötetét adták ki Vadászlexikon címmel. Az Erdélyi Nimród című folyóirat pedig 2003-tól közreadta a fontosabb vadászati kifejezések magyarázatát a helyes magyar vadásznyelv megőrzése és használata érdekében. Erre azért volt szükség, mert a vadászati szaknyelv egyre szerteágazóbb lett a vadászati tapasztalatok gazdagodása és a hozzá kapcsolódó technikai eszközök fejlődése miatt (Faragó 2011, Csőre 2003, Kopa 1999). 3.2. A vadász szaknyelv és a vadász szaknyelvi szótárak használói Az ember táplálékszerzésével és elemi szükségleteinek kielégítésével összhangban kialakult vadásznyelvet (Kurtán 2003) hivatásos vadászok, sportvadászok laikusok, valamint pl. külföldi vadászat esetén tolmácsok (vö. Fresli 2012) egyaránt használják kommunikációjuk során. A vadásznyelv köznyelvi elemekből, állandósult szakszavakból és szakkifejezésekből tevődik össze. A vadász szakszótárakat és így a vadász szaknyelvet használja például a szakember, aki a szakmabeliekkel kommunikál; a szakember, aki más szakmabelivel kommunikál; egy adott szakmát elsajátító tanuló; a fordító vagy a laikus. A vadász szaknyelvet használók mindennapi tevékenységük során különböző szakmai beszélőközösségek tagjaival működnek együtt szóbeli és írásbeli nyelvhasználati környezetben. Ebből következik, hogy a vadász szaknyelv érintkezik különböző szakmai beszélőközösségek specifikus nyelvhasználatával. A különböző beszélőközösségek tagjai használják a vadász szaknyelv szakszókincsének egyes elemeit a szaknyelvi kommunikáció során. A tipikus nyelvhasználónak a hivatásos vadász és a sportvadász mondható. Hivatásos vadásznak ma az tekinthető, aki a vadászati tevékenységet foglalkozásszerűen űzi, szakképesítéssel rendelkezik és hivatali esküt tett, továbbá tenyészti, óvja, védi, szaporítja, eteti és gondozza a vadat. A sportvadász vadászati és fegyvertartási engedéllyel rendelkezik, részt vesz a vadgazdálkodásban, a vadállomány szabályzásában és védelmében. A vadgazdálkodás, a vadállomány-szabályzás és a vadászat szabályait szintén köteles betartani, de eskütételre nem kötelezik. A felsorolt tevékenységeket nem foglakozás-, illetve hivatásszerűen űzi (Kopa 1999).

145

4. Hálózatok a szótárakban A hálózatok funkciót látnak el (Kovács 2013). A szótárak szócikkeiben szemantikai hálózatok mutathatóak ki. A szótárak hálózatközpontú vizsgálata során a szócikkekből nyert szakszavak és szakkifejezések jelentik a kiindulópontot. A szótárak esetében az elemek (pontok) a szócikkek és az azokban található szaknyelvi szavak és kifejezések, míg a kapcsolatok az utalások. Az utalások biztosítják a szócikkek közti kapcsolatokat és a szócikkek könnyebb megértését. Elegendő kapcsolat hiányában pontatlan, félrevezető vagy nem elég részletes a definíció. A vizsgálatot megelőzően Pák (1829) és Kovács (2002) által írt szótárakat is vizsgáltam. Pák (1829) szakszótárában található 600 szakszó és szakkifejezés többsége nem található meg a 20. századi szótárakban, így nem alkalmas az összehasonlításra. Kovács (2002) az általa írt lexikonban, mely 300 szót foglal magában, nem rögzíti az állatneveket és az állatok testrészeit megnevező szakszavakat, valamint a szómagyarázatokban a legtöbb szócikk esetében nem találtam érdemleges utalást más címszavakra. A szemantikai hálózatokat Eördögh (1976) Vadászok nyelvén és Kopa (1999) Magyar vadászati szó- és szokásgyűjtemény című szótárakban vizsgáltam, mert ezek a szakszótárak szószámukban eltérnek egymástól, és a választott szavak mindegyike megtalálható mindkét szakszótárban.

5. Eördögh (1976) és Kopa (1999) szótárak A kiválasztott szótárak makro- és mikrostruktúráját Fóris (2002), Földes (2004), Kovács (2006) és Muráth (2010) alapján jellemezzük. Az Eördögh Tibor által készített szótár többek között a magyar szakkifejezések egységesítését, használatuk elősegítését, valamint a vadász szaknyelvi szavak és kifejezések megfelelő használatát szolgálja. A szakszótár a vadászat és a vadgazdálkodás a 20. század második felében használt szakszavainak és szakkifejezéseinek értelmezését adja, néhol hosszabb, részletekbe menő magyarázatokkal és a folyamatok pontos leírásával. Az egynyelvű, nyomtatott szakszótárban a szakszókincs betűrendbe rendezett. A témákat összevontan, tárgykör szerint egy címszó alatt tárgyalja. A szótárában közel 2500 szakszót és szakkifejezést rögzített Eördögh. A szótáríró a képzett, összetett szavakat és szuffixált alakokat is rendszerezi. A wiegandi elvekre épülő szakszótártipológia (Muráth 2010) alapján a kötet enciklopédikus szakszótárnak tekinthető. Kopa János az általa összeállított szakszótárban a vadászat során használt idegen nyelvi elemek helyett kínál magyar alternatívát. Szótárában a vadászat során használt magyar szakszavakat és szakkifejezéseket gyűjtötte össze. A szótáríró a képzett, összetett szavakat és szuffixált alakokat csak abban az esetben veszi a címszavak közé, ha a jelentés nem következtethető ki az alkotóelemekből. Az egynyelvű, nyomtatott kisszótár összesen 620 szakkifejezést és szakszót tartalmaz

146

betűrendben. A wiegandi elvekre épülő szakszótártipológia (Muráth 2010) alapján a kötet enciklopédikus szakszótárnak tekinthető. 5.1 Hálózatok az Eördögh (1976) és a Kopa (1999) szótárban Az Eördög Tibor és Kopa János által írt szótárakból tíz-tíz szakszót (cserkelés, grandli, hajtás, ördöggyűrű, agyar, őzhívás, barcogás, barka, kaffog, sózó) választottam ki. A kiválasztott szakszavak és szakkifejezések különböző témakörbe tartoznak, szerepel köztük: a vad testrészét, a vad tevékenységét és a vadász tevékenységét megnevező szó és kifejezés. A fent megnevezett szakszavak és szakkifejezések mindegyike megtalálható mindkét általunk vizsgált vadász szaknyelvi szótárban. A szócikkekben a szemantikai hálózatokat vizsgáltam. A vadász szaknyelvi szakszótárak esetében a hálózatok kezdő eleme a szócikk címszava. A címszóhoz tartozó szócikkben, a meghatározásban található további szakszavak és szakkifejezések, melyeket a szakszótárakban dőlt betűvel vannak kiemelve, jelentik a kapcsolatokat a következő szócikkhez. Az utalások a hálózat következő elemei is egyben. A felrajzolt szemantikai hálók egymástól elkülöníthető elemekből állnak, melyeket kapcsolatok kötnek össze. A kiválasztott tíz-tíz szakszó és szakkifejezés szemantikai hálózatának (lásd melléklet) a kezdő eleme a szócikk címszava. A tíz-tíz szakszó esetében az egyes ábrák következő elemei a meghatározásban található szakszavak és szakkifejezések, melyeket a kezdő elem alá kerültek. Az ezeknek a szakszavaknak és szakkifejezéseknek a meghatározásában található vadász szaknyelvi elemeket is megnéztem, és az előbbihez hasonló módon rögzítettem. A két elem közti kapcsolatot a kapcsolat típusának megfelelő nyíllal jelöltem. A 21-24. ábrák (lásd a mellékletben) olyan vadász szaknyelvi szavak szemantikai hálózatai, melyek nem a tíz kiválasztott szakszó vagy szakkifejezés közé tartoznak; viszont jól mutatják, hogy bizonyos címszavakból kiindulva ugyanazon szavakhoz érhetünk vissza, ha a szócikkek „hivatkozásait” követjük. Ezeket az ábrázolás megkönnyítése miatt rajzoltam fel, és hálózati ábrákban félkövéren jelöltem. A vadász szaknyelvi szótárak hálózatai esetében irányított kapcsolat áll fenn az elemek között, melyek irányát nyíllal jelöltem. A nyilak iránya jelzi azt, hogy az elemek mely szócikkre utalnak. Mindkét szaknyelvi szótár esetében fennállnak olyan kapcsolatok, ahol az utalások szócikkében a rájuk utaló elem is megtalálható (szarvas-döhér, szarvas-dagonya, ördöggyűrű-őzbak). Ezeket a kapcsolatokat odavissza mutató nyíllal jelöltem. Erre példa 8. ábra (lásd a mellékletben), mely esetében az ördöggyűrű címszó meghatározásában megtalálható az őzbak szakszó, mely a kapcsolatot jelenti. Az őzbak szakszó meghatározásában pedig megtalálható az ördöggyűrű utalás. Egyes esetekben ezek az oda-vissza mutató kapcsolatok (7. és 8. ábra lásd a mellékletben) a szinonim kifejezéseket jelölik (boszorkánygyűrűördöggyűrű). A címszóra visszautalás a szócikk szövegében majdnem minden elem esetében előfordult, azonban ezeket nem jelöltem külön az ábrákon, mert ezek a szakszavak nem magyarázó jelleggel voltak jelen a szócikkekben. 147

Eördög (1976) szótára esetében az elemek fele (cserkelés agancs, ördöggyűrű, őzhívás, sózó) a hálózat többi eleméhez képest sok kapcsolattal rendelkezik (7. ábra lásd a mellékletben). A gyakrabban ismétlődő elemek és kapcsolatok közé tartoznak az állatmegnevezések (szarvas, vaddisznó, őz). Vannak kis számú elemek, melyek több kapcsolattal bírnak, és a kapcsolatok számának a csökkenésével párhuzamosan növekszik az adott kapcsolattal rendelkező elemek száma. Kopa (1999) szótára esetében a vizsgált szavak között az Eördögh-szótárhoz képest kevesebb azon elemek száma, melyek a hálózat többi eleméhez képest sok kapcsolattal rendelkeznek. A gyakrabban ismétlődő elemek és kapcsolatok közé tartozik a trófea szakszó (12. ábra lásd a mellékletben). A szakszótár címszóállományában nem találhatók meg az állatmegnevezések. Vannak kis számú elemek, melyek sok kapcsolattal bírnak, és a kapcsolatok számának a csökkenésével párhuzamosan növekszik az adott kapcsolattal rendelkező elemek száma.

6. A hálózatok összehasonlítása Mindkét szakszótárból tíz elemet választottam ki véletlenszerűen. A tíz elem segítségével felrajzoltam azok komplex szemantikai hálózatát a szótárak alapján. A rendszerek minden esetben hálózatoknak tekinthetőek, mivel elkülöníthető elemekből állnak, melyeket kapcsolatok kötnek össze. Az elemek között irányított kapcsolat áll fenn. A vadász szaknyelvi szótárak esetében fennállnak olyan kapcsolatok is, ahol az utalások szócikkében a kapcsolatot jelentő elem is megtalálható (szarvas-döhér, szarvas-dagonya, ördöggyűrű-őzbak). Szótár Eördögh Tibor Kopa János

Szavak száma 2500 620

Gyakori elemek, kapcsolatok szarvas, vaddisznó, őz trófea

1. táblázat. Eördögh (1976) és Kopa (1999) szótárak jellemzői.

A két szótár esetében különbség van a szakszavak számát illetően, mely különbség a szótárak kiválasztásánál döntő szerepet játszott (1. táblázat). Az Eördögh-szótár esetében a gyakrabban ismétlődő elemek, kapcsolatok közé az állatnevekkel kapcsolatos hálózatok tartoznak, míg a Kopa-szótár esetében egyetlen esetben sem találkozunk állatmegnevezéssel kapcsolatos elemmel és kapcsolattal.

148

1. ábra. Fokszám az egyes szakszavak és szakkifejezések esetében.

Vannak kis számú elemek, melyek sok kapcsolattal rendelkeznek (1. ábra), és a kapcsolatok számának a csökkenésével párhuzamosan növekszik az adott kapcsolattal rendelkező elemek száma. A Kopa János által írt szótárban találkozunk legtöbbször olyan szócikkel, melynek magyarázatában egy szakszó található (16. ábra lásd a mellékletben). Ezt, az Eördögh (1976) és a Kopa (1999) szótárakból kiválasztott tíz szakszó és szakkifejezés komplexitásában jelentkező különbséget szemlélteti a diagram is. A Kopa által írt szótárban található címszó két esetben, a grandli és a hajtás szakszavak esetében (4. és 6. ábra lásd a mellékletben) rendelkezik a másik szakszótárnál több kapcsolattal. Az Eördögh-szótárban a legtöbb kapcsolata a cserkelés és a sózó szavaknak van, míg a legkevesebb a barkaszakszónak van. Kopa szótárában a legtöbb kapcsolattal a hajtás és az ördöggyűrű szakszavak rendelkeznek, míg a legkevesebbel az agyar, a barcogás, a barka, a kaffog és a sózó szakszavak. Két esetben, az őzhívás és az ördöggyűrű szakszavak esetében a két szótár ugyanannyi kapcsolattal rendelkezik.

7. Összefoglalás A tanulmány célja az volt, hogy bemutassa és összevesse Eördögh (1976) Vadászok nyelvén és Kopa (1999) Magyar vadászati szó- és szokásgyűjtemény című szótárak tíz véletlenszerűen kiválasztott szócikkében szereplő vadász szaknyelvi szavak és kifejezések komplex szemantikai hálózatos felépítését. A vizsgált hálózatok alapján megállapítható, hogy a vadász szaknyelvi szótárak szócikkeiben szereplő vadász szaknyelvi szavak és kifejezések komplex hálózatot alkotnak. Ezek a szemantikai hálózatok jelentősen különböztek a tíz szócikkben attól függően, hogy mennyire részletes és összetett a szócikk. A fokszámok is tükrözik ezt a megoszlást: minél komplexebb a szócikk, annál több utalást és szóemlítést találunk benne. Eördög (1976) szótárában komplex, részletekbe menő szócikkek olvashatóak, több az adott témakörhöz tartozó szakszó és szakkifejezés említésével. Kopa (1999) szótárában tömörebb szómagyarázatok találhatók. 149

A komplex szócikkek előnye, hogy elősegítik a pontosabb, félreértésektől mentes meghatározást. A tömörebb szócikkek, melyek kevés szóemlítést foglalnak magukba, csak egy-egy témakört érintenek, nem adnak tág képet az adott szakszóval és szakkifejezéssel kapcsolatban. A szótárak hálózatos jellegének a vizsgálata a szótárírásnál hasznosítható. Rávilágít arra, hogy még mely szakszavak és szakkifejezések definiálása és több utalással való értelmezése elengedhetetlen a pontos meghatározáshoz.

Irodalom Balázs Géza 2010. Minden Mindennel összefügg? Hálózatkutatás a nyelvben. In Balaskó Mária – Balázs Géza – Kovács László (szerk.): Hálózatkutatás – Hálózatok a társadalomban és a nyelvben. Budapest: Tinta. 18-25. Balázs Géza 2013. A magyarországi hálózatkutatás eseménytörténetéhez. In Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatkutatás – Hálózatok a társadalomban és a nyelvben. Budapest – Szeged: Inter et al. 129-141. Barabási Albert-László 2003. Behálózva. Budapest: Magyar Könyvklub. Bérczy Károly 1860. Vadászati műszótár. Budapest: Fiesta. Bóta András – Krész Miklós – Pluhár András 2013. A szóhasználatok közösségstruktúrája. In Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatkutatás – Diszciplínák és metszéspontok. Budapest – Szeged: INTER – MSZT – BOM – SZTE – JGYPK. 41-53. Csermely Péter 2005a. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince. Csermely Péter 2005b. Hálózatok sejtjeinkben és körülöttünk. Mindentudás Egyeteme előadás. 7/1. 2005. szeptember 12. Szöveges változat: http://www.mindentudas.hu/csermelypeter/20050911csermely.html Cserszilvásy Ákos 1896. A vadászat mestere. Budapest: Franklin-Társulat. Csőre Pál 2003. A magyar vadászati szaknyelv kialakulása. In W. Nagy Ágota (szerk.): A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. Budapest: Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 51-65. Eördögh Tibor 1976. Vadászok nyelvén. Budapest: Mezőgazdasági. Fáczányi Ödön 2003. Vadászmagatartás. Budapest: Nimród Vadászújság. Forgách Sándor 1875. Vadászműszótár. Budapest: Athenaeum. Fóris Ágota 2002. Szótár és oktatás. In Géczi János (szerk.): Iskolakultúra. Pécs. Fóris Ágota 2007. A skálafüggetlen hálók nyelvészeti vonatkozásai. Alkalmazott Nyelvtudomány. 7/1-2: 105-125. Fóris Ágota 2010. A fordítás skálafüggetlen hálómodellje. In Balaskó Mária – Balázs Géza – Kovács László (szerk.): Hálózatkutatás – Hálózatok a társadalomban és a nyelvben. Budapest: Tinta. 122-142. Földes Csaba 2004. A szótárak nagyságrendi osztályozásáról és elnevezéséről. In Fóris Ágota – Pálfy Miklós (szerk.): A lexikográfia Magyarországon. Budapest: Tinta. 29-38.

150

Fresli Mihály 2012. Vadászatok Oroszországban. Szombathely: Nyugatmagyarországi Egyetem. Hőnig István 1889. Vadászati műszótár. Budapest: Országos Magyar Vadászati Védegylet. Kékessy László 1925. A magyar vadász kézikönyve - a magyar vadásznyelv szótára. Budapest: Tinta. Kopa János 1999. Magyar vadászati szó- és szokásgyűjtemény. Budapest: Mezőgazda. Kovács László 2002. Vadászlexikon. Budapest: Saxum. Kovács László 2006. Szaknyelvek oktatásának problematikája és segédeszközei. In Kovács László – Tóth József (szerk.): Határsávok 2003-2004. Szombathely: Savaria University Press. 220-231. Kovács László 2007. Mentális lexikon és a kis világok. Alkalmazott Nyelvtudomány. 7/1-2: 141-150. Kovács László 2010. Hálózatelmélet és a nyelvészet. In Balaskó Mária – Balázs Géza – Kovács László (szerk.): Hálózatkutatás – Hálózatok a társadalomban és a nyelvben. Budapest: Tinta. 9-17. Kovács László – Orosz Katalin – Pollner Péter 2012. Magyar szóasszociációk hálózatai. Magyar Tudomány. 2012/6: 699-705. Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikonban. Budapest: Tinta. Kurtán Zsuzsa 2003. Szakmai nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Muráth Judit 2010. Szaknyelv és lexikográfia. In Dobos Csilla (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Budapest: Tinta. 23-50. Németh Zoltán 2013. Hálózatelmélet és irodalomtudomány. In Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatkutatás – Hálózatok a társadalomban és a nyelvben. Budapest – Szeged: Inter et al. 87-101. Pák Dienes 1829. Vadászattudomány. Budapest: Magyar Királyi Tud. Egyetem. Szabó István Mihály 2001. A magyar szaknyelvi kommunikációs kultúra az ezredfordulón. Magyar Tudomány 47(108)/6: 1-33. Varga Mónika megjelenés alatt. A vadásznyelv a szaknyelvek rendszerében. Internetes forrás: Faragó Sándor 2011. A vadászati szaknyelv kialakulása és története. NymE BTK. XXI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia. Letöltve: 2014. szeptember 6. https://videotorium.hu/hu/recordings/details/4824,A_vadaszati_vadgazdalko dasi_szaknyelv_kialakulasa_es_tortenete

151

Melléklet cserkelés

nagyvad

vadtenyésztés

cserkészút

vaddisznó

vad

lőtávolság

hajtóvadászat hajtani

vadász

vaddisznó

hajtóvadászat

vad

apróvad vadfaj

sörét

1. ábra. Cserkelés (Eördögh 1976: 33–34). cserkelés vadász

vad

vadászetika 2. ábra. Cserkelés (Kopa 1999: 44). grandli

gyöngyfog

szarvas

vadász

3. ábra. Grandli (Eördögh 1976: 66). grandli trófea vadász

szarv

vadászetika

gyöngyfog vad

felrak

szarvasbika

agancs szarv

vadász vadászetika 4. ábra. Grandli (Kopa 1999: 59).

152

szarvastehén

hajtás apróvad

hajtó

vaddisznó

vadfaj vadkan vaddisznó vaddisznó 5. ábra. Hajtás (Eördögh 1979: 68). hajtás hajtó

vadászat

hajtóvadászat

vad

elejtés

vad

hajtóvonal

vad

hajtó 6. ábra. Hajtás (Kopa 1999: 60). ördöggyűrű

boszorkánygyűrű bőgés

üzekedés

rigyetés

őzbak

szarvas

suta

vadász lesutult

őz

agancs

leveti agancs

7. ábra. Ördöggyűrű (Eördögh 1976: 123). ördöggyűrű boszorkánygyűrű

üzekedés

őzbak

suta

borítani

őz

vad

8. ábra. Ördöggyűrű (Kopa 1999: 86).

153

agyar kampó

trófea

zerge

dísztábla

bajusz agancs

agyarpár

9. ábra. Agyar (Eördögh 1976: 14). agyar trófea szarv

vadász

agancs

10. ábra. Agyar (Kopa 1999: 30). őzhívás bak

suta

őz

őz

gida

csalsíp

zerge

őz

11. ábra. Őzhívás (Eördögh 1976: 126). őzhívás bak őz

gida zerge

üzekedés

őz 12. ábra. Őzhívás (Kopa 1999: 87). barcogás

szarvas

üzekedés bőgés

dámbika szarvas

13. ábra. Barcogás (Eördögh 1976: 18). barcogás dámbika 14. ábra. Barcogás (Kopa 1999: 35).

154

beugrik

barka háncs

agancstisztítás agancs

rőtvad

15. ábra. Barka (Eördögh 1976: 19). barka agancs 16. ábra. Barka (Kopa 1999: 35). kaffog kotorékeb kan

róka

szuka

vadkan

bunda irha

bokréta csuha

vakjárat

talppárnamirigy gerezna

koslat

jelzőmirigy

vadászeb

kotorék

vizsla

vaddisznó 17. ábra. Kaffog (Eördögh 1976: 79). kaffog csaholás róka 18. ábra. Kaffog (Kopa 1999: 67). sózó felveszi

nyalató

rájár

vaddisznó

19. ábra. Sózó (Eördögh 1976: 141). sózó nyalató 20. ábra. Sózó (Kopa 1999: 98).

155

őz agancs bak zerge

őz

suta dörzsölés hullató tükör

őz

agancsverés

boszorkánygyűrű

ördöggyűrű

őz

dörzsfa gida

örökítés

nemesítés

őz

zergekampó agancs 21. ábra. Őz (Eördögh 1976: 124-126). vaddisznó malac kan

konda dúvad nagyvad mázol

vaddisznó

sertésszőr vadkan páncél

vaddisznó

vaddisznó

vadfaj sörét, trófea

agancs

22. ábra. Vaddisznó (Eördögh 1976: 176-177). agancs gím- őz szarvas dám

agancsszár agancstő jégág

farkas ág

vendégág

gyilkos agancs

ünő

fenni

elülső ág

rigyetési folt nászfolt

rőtvad

jégág

agancs

23. ábra. Agancs (Eördögh 1976: 11–12). agancs felrak

szarv

vadász

őz

vadászetika 24. ábra. Agancs (Kopa 1999: 28–29).

156

háncs

szemág

lapátos barcogás

vadászetika

barka

vendégág

háncs barka

Hálózatok és társadalomtudományok

157

158

Emigráns diskurzusok csoportalkotó hálózatai Bakó Béla

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Group-forming networks of the emigrant discourses The studying of different texts about social and cultural phenomenon generally based on the postulation that the origin and metamorphoses of these texts leads the researcher to the recognition to the relevant historical, social and cultural contexts. At the same time emerges the question that what context can we identify in the discourses, what kind of reality can we recognize from this viewpoint and what’s the link between discourses and cultural groups? In my essay I try to analyze the discourses of a special social community – the immigrants – based on the theory of social networks. I try to identify what kind of networks can we realize in the narrations of the discourses, how many strong or weak ties can we identify in the stories of the authors and how complex can the network be if we complete it with the circumstances of uses.

0. Bevezetés A kivándorlókról, diaszpórában élő közösségekről szóló elemzésekre általánosan jellemző tendencia – leszámítva a nagy egyéniségek életútjának bemutatását megcélzó munkákat –, hogy az emigrációt hajlamosak belülről homogén és kívülről lehatárolt csoportoknak tekinteni. Ez a makacsul ellenálló „csoportizmus” (a fogalom Rogers Brubakertől származik, ő az angol eredetiben a ’groupism’ terminust alkalmazza) (Brubaker 2005) különösen meglepő a társadalomelméleti elemzések módszertanának változásainak kontextusában, melyek közül többen emeltek vétót az ellen, hogy a csoportokat az objektív valóságban létező valódi, szilárd dolgokként kezeljük. Gondolok itt olyan mikrointerakcionalista megközelítésmódokra, mint az etnometodológia, diskurzuselemzés, a társadalmi hálózatok elmélete, a kognitivizmus vagy a feminista elméletek; de említhetném az olyan individualista szemléletmódokat, mint a racionalista választások elmélete vagy a játékelmélet. 159

Ez alapján írásomban abból indulok ki, hogy a „kívülről” kategorizált csoport helyett érdemesebb egyfajta „belülről” történő vizsgálat felé fordulni, melynek alapját a csoport által elmesélt emlékezeti események, történetek jelentik, melyek legnyilvánvalóbb megnyilvánulási formái az emigráció esetében a vándorlástörténetekhez köthetőek. Ezek a kollektív történetek – nevezzük diskurzusoknak – a csoport tagjait olyan erős kötésekként, olyan kollektív emlékezeti elemekként kötik össze, melyek hálózatba rendeződve egyfajta állandóságot rejtenek magukban, s tartósan jelenlévő identitási elemeket szolgáltatnak az adott közösségnek. Ennek a megkülönböztetésnek a szükségességét a társadalmak dinamikus metamorfózisai teszik szükségessé, hiszen – ahogy Mills fogalmaz – „ha meg akarjuk érteni a társadalmi struktúra dinamikus alakulását, akkor meg kell különböztetnünk a tartós tendenciákat.” (Mills 1970: 404) Ezek a tartós tendenciák azok az „elsődleges fontosságú elbeszélések, amelyeket mesélnek, ismételnek és különféle változatokban előadnak; meghatározott körülmények között elmondott formulák, szövegek, szertartáshoz kapcsolódó diskurzuscsoportok.”(Foucault 1970: 873) Ezek azok az elbeszélések, melyek megőrződtek a kollektív emlékezetben, s melyek meghatározó jelleggel bírnak adott kultúra emlékezetében. S ezek azok az elbeszélések, melyek az ismétlés és az azonosság játéka útján létrehoznak egy olyan kollektív identitást – sajátos szubkultúrát –, melyet végső soron emigráns identitásnak, emigráns kultúrának nevezhetünk.

1. Emigráns társadalmi hálózat Minden civilizáció, ahogy Goldmann fogalmaz, felrajzolja az alapvető bepillantását abból a világnézetéből, amit adaptál. És ez a világlátás minden esetben sokszínű, hacsak nem társadalmi húzóerők határozzák meg. (Braudel 1995: 16) Amennyiben az életrajzi elbeszélést olyan társadalmi konstrukciónak fogjuk fel, amely egyszerre foglalja magában a társadalmi valóságot és az alany élményvilágát, azzal a kérdéssel kell szembenéznünk: miképpen rekonstruálhatunk egy olyan társadalmi struktúrát, amely az élettörténeti tapasztalatok és a társadalmilag meghatározott sémák interakciója során újra és újra megfogalmazást nyer, és eközben meg is változik. (Rosenthal 1995) Ez az jelenti a gyakorlatban – Rogers Brubakert idézve –, hogy adott kategóriáról „nem szilárd csoportként vagy entitásként gondolkodunk, hanem gyakorlati kategóriákat, kulturális idiómákat, kognitív sémákat, diszkurzív kereteket, kollektív reprezentációkat, intézményi formákat, politikai cselekvési terveket és esetleges eseményeket kifejező terminusokban.” (Brubaker 2005: 115) A csoportként létezést ezesetben, mint eseményt kezeljük, mint valamit, ami „történik”, ahogy ezt E. P. Thompson az osztállyal kapcsolatban javasolta. (Thompson 1963) Ez alapján a csoport meghatározása azon a diszkurzív gyakorlaton alapul, melyben a definíció nem arra a kérdésre ad választ, hogy az elemző mi alapján határozza meg a vizsgálat tárgyát képező csoportot, sokkal inkább azon, hogy a csoportot képező indivídumok mi alapján határozzák meg a közösséghez tartozásukat, per definitio160

nem mi alapján különítik el magukat, s rendezik együvé tartozásukat egységes konfigurációvá. Az egységes konfiguráció felleléséhez meg kell találni azt az alapot, mely a rendeződési elvet generálja. Az emigránsok esetében ez a generátor, a csoport kulturális közösséghez tartozása mindenekelőtt nyelvi kapcsolódás, amely az olvasmányok, filmek és a kulturális környezet megválasztásában valósul meg. Ez bizonyos fokig közösségi önmeghatározás is. Közösségileg például a magyar emigráns magyarnak tartja magát, de ezt elsősorban kulturálisan éli meg; az irodalmi érdeklődés bizonyos fokig a politikai pótlék szerepét játssza nála. (Kende 2007: 65) A kulturális közösség megtalálása után a következő lépés a közösség egyéb jellemzők mentén történő elemeire bontása, mely hálózatba rendeződve befolyásolja a csoport által elbeszélt diskurzusok egységét. Ez alapján érdemes különböző alegységeket kiemelni, melyek fürtökként tapadnak az alapjellemzőként meghatározható kulturális identitáshoz, visszahatva arra, módosítva annak örökölt alapjellemzőjét, és kialakítva egy sajátos konfigurációt. Ennek beazonosítására Blau elméletének alapjaként meghatározható társadalmi struktúra kvantitatív koncepciója szolgál. E szerint a társadalmak makroszerkezetét a társadalmi pozíciók egy olyan többdimenziós tereként konceptualizálhatjuk, amely túl azon, hogy a társadalom tagjai elhelyezkednek benne, a társadalmi kapcsolatok hálózatainak alakulására is hatással van. A szóban forgó tér tengelyeit („strukturális paramétereit”) a társadalmi rétegződés dimenziói alkotják. E paraméterek lehetnek nominálisak vagy graduálisak. A nominális paraméterek (mint pl. a nem, a vallás, a lakóhely stb.) a népességet egymástól éles határokkal elkülöníthető alcsoportokra osztják úgy, hogy az ilyen alcsoportok tagjai között nem értelmezhető semmiféle hierarchikus rangsor, pusztán a „másság” relációja. A graduális paraméterek (mint pl. a jövedelem, a vagyon, a presztízs stb.) viszont a népességet státusz-fokozatok szempontjából rangsorolják. Mindezek alapján, a társadalmi differenciálódás két alapvető megjelenési formája a különbözőség („heterogenitás”) és az egyenlőtlenség. Míg az előbbi a népesség nominális paraméterek szerinti eloszlására utal, addig az utóbbi a társadalom tagjainak graduális jellemzők szerinti megoszlását jelöli. (Blau 1977) Mindezek alapján kialakul az emigráns csoport, mint önálló hálózati struktúra, melynek kerete a kulturális sajátosságok mentén rendeződik egységbe, s melynek hálózati elemeit a nominális és graduális paraméterek egymásra vetített dimenziója alakítja ki. Az így kialakított statikus hálózatot dinamizálja a hálózat egyes elemei által létrehozott diskurzus, mely – bár az egyes elemekből fakad, mégis egyének feletti – csoportképző elemként funkcionál.

161

2. A hatalom mint a hálózat dinamikussá tételének kritériuma Természetesen csak látszólag tűnik egyértelműnek egy szövegcsoport tematikus elemzéséből kiindulva jellemezni egy „mentalitást” („világképet” vagy „ideológiát”), majd ezt egyértelműen megfeleltetni egy társadalmi csoportnak. A feladat bonyolultabb, ha a diskurzusok sorozatát a maguk különlegességében elemezzük, vagyis figyelembe véve a keletkezés helyét (és miliőjét), illetve ennek feltételeit és lehetőségeit. Ezen felül egy adott diskurzus vizsgálata során az azt irányító és ellenőrző szabályokból kell kiindulni, illetve hitelességére és igazságtartalmára is rá kell kérdezni. (Chartier 2009: 53) Az etnicitás itt nem pusztán a hagyományos kötődések kivetítődése vagy felelevenítése, hanem olyan társadalmi képződmény, amelyet tudatosan felhasználnak az erőforrások és a hatalom elosztásáért vívott harcokban. (Horowitz 1985) A hatalom ezesetben olyan „cselekvések totális szerkezete, amelyekkel lehetséges cselekvésekre gyakorolnak hatást; ingerel, ösztökél, elcsábít, könnyebbé vagy nehezebbé teszi a dolgokat; végletes esetben kényszert vagy teljes tilalmat szül, mindezekkel együtt azonban mindig olyan cselekvési mód, amellyel cselekvő szubjektumra vagy szubjektumokra cselekszenek, illetve képesek a cselekvésre. Cselekvések együttese, mely más cselekvésekre hat.” (Foucault 2002) Az emigráció, mint kategória vizsgálatának diszkurzív karrierjét a hatalom fogalmának középpontba állításával kényszerek és késztetések rendszerén keresztül lehet elkülöníteni. Ezek külső kényszerek és belső késztetések játéka útján nehezednek az aktorokra, s állítják elő a diskurzusból – eseményekről, melyekről beszélnek, ismételnek – a csoportok identitását, s teszik mindezt az ismétlés és az azonosság játéka útján. (Foucault 1991) Ennek első lépéseként azt kell látni, hogy az emigráns létet megalapozó menedékkérés aktusa egy olyan diszkurzív helyzetként fogadható el, mely meghatározó a csoportként létezés lehetősége szempontjából. Eseményszerűségét hordozza magában az a diszkurzív pillanat, melynek során a kultúra és az örökség játéka mentén létrehoz egy sajátos identitásformát, amit az egyszerűség kedvéért emigráns identitásnak nevezhetnénk. Felmerül a kérdés, hogy miként jön létre az identitást megteremtő diskurzus, az emigráns emlékezés archetípusa. Pontosabban a kérdés úgy hangzik, hogy milyen kényszerek hatására és milyen késztetés alapján jön létre az a sajátos konstrukció, melyet végeredményben önálló kategóriaként fogadhatunk el, mint emigráns csoportot. Amennyiben vizsgálatom fókusza az emigráció egy adott térhez és időhöz kötődő kategóriájának definiálása, úgy a kérdés úgy is elhangozhatna, hogy adott kategória helyzete mennyiben különbözik a múltban hasonló körülmények közé kényszerült csoportok helyzetétől. Ezt az elkülönítést jól illusztrálhatja egy – Standeisky Éva által feltett – kérdés: „Vajon hogy fogadhatta az 1956-os októberi változásokat az a sváb származású férfi, akinek módos parasztgazda apját 1944 nyarán a csendőrök zsidók rejtegetése miatt a szeme láttára lőtték agyon, majd az oroszok négy testvérével kényszermunkára hurcolták, ahonnan hosszú évek múltán súlyos betegen, „fasisztának” bélyegzetten, másodmagával került csak haza?” (Standeisky 2010: 347) A hatalmi elkülönítést itt két – egymással szorosan össze162

függő – fogalom mentén szeretném megragadni. Az első maga az intézmény, mely itt nem más, mint egy olyan testetlen létező, amelyet azzal a feladattal ruháznak föl, hogy megmondja mi az ami van. (Boltanski 2008: 71) Mivel azonban az intézmények kapcsán egy testetlen létezőről beszélünk, azzal a problémával kell szembenéznünk, hogy a szóban forgó létező nem tud másként megnyilvánulni, mint szóvivők útján, azaz hozzánk hasonló hús-vér létezőkön keresztül. (Boltanski 2008: 71) Ehhez kapcsolódik a második hatalmi elkülönítés, melyre a tömeg kifejezést használom. A tömeg ebben a fogalmi környezetben – Standeisky Éva tömeg fogalmát adaptálva – nem megszemélyesíthető emberek, csoportok összessége, hanem egyes szám harmadik személyű cselekvő (aktor, ágens). (Standeisky 2010: 37) A tapasztalat egyértelmű tanúsága szerint szüntelenül ki van téve a pillanatnyi, tisztán emocionális és irracionális befolyásolás hatásának. (Weber 1970: 461) Foucault teoretikus jellegű írásai nyomán az látszik, hogy az ilyen módon értelmezett hatalom sajátosan decentrált társadalmi jelenség, helye a társadalomban sem nem centrális, sem nem hierarchikusan fölérendelt: létmódja a diszperzió, a társadalom különféle intézményeiben való szétterjedés. Megoszlása hálózatszerű, egy társadalmi háló csomópontjain keresztül áramlik, cirkulál folytonosan. A szubjektum és a hatalom viszonyát a szubjektumnak ebben a hálózatban aktuálisan elfoglalt helye határozza meg: ettől függően gyakorolja vagy szenvedi el a hatalom valamely formáját. (Foucault 2002)

3. Összefoglalás Nem elég azt mondani, hogy az emigráció nemzetileg, kulturálisan és társadalmilag konstruált, hanem azt is részletezni kell, hogy miként van konstruálva. Hiszen – ahogy Fernand Braudel fogalmaz – csak akkor érthetjük meg a struktúrák finom szövevényét, ha rekonstruálunk, hipotéziseket állítunk fel, és megpróbáljuk a dolgokat értelmezni, megszűrni a valóságot, és egyben túl is haladni rajta. (Braudel 2007: 175) Ennek a folyamatnak a legáltalánosabb hívószava a kultúra, szervező elve a diszkurzív gyakorlat, melynek következtében az emigráció csoportként való definiálását kulturális diszkurzív gyakorlatként lehet meghatározni. E kettős – kényszeren és késztetésen alapuló – módszerkövetelmény mentén végeredményben szemügyre vehetnénk/szemügyre vehetjük az emigrációt, a hozzá kötődő vándorlástörténeti elbeszéléseket, melyek politikával, gazdasággal stb. is foglalkoznak, s az így felrajzolt hálózat lehetőséget teremt arra, hogy egy sajátos kulturális csoportot egységként kezelve fogjunk hozzá egy társadalmi – társadalomtörténeti – elemzéséhez.

163

Irodalom Blau, Peter Michael 1977. Inequality and Heterogeneity. New York: The Free Press. Boltanski, Luc 2008 „Mi az ami van? A gyakorlat, a megerősítés és a kritika mint a bizonytalanság társadalmi kezelésének modalitásai.” Replika, 2008. szeptember: 57-85. Braudel, Fernand 2007. „A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam.” In Benda Gyula – Szekeres András (szerk.): Az Annales - A gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet francia változata. Budapest: L'Harmattan – Atelier. 163-192. Braudel, Fernand 1995. „The Study of Civilization Involves All the Social Sciences.” In Fernand Braudel (ed.): A History of Civilization. London: Penguin. 9-23. Brubaker, Rogers 2005. „Csoportok nélküli etnicitás.” In Kántor Zoltán – Majtényi Balázs Szöveggyűjtemény a nemzeti kisebbségekről. Budapest: Rejtjel Kiadó: 112-123. Burt, Ronald Stuart 1982. Toward a Structural Theory of Action. Network Models of Social Structure, Perception, and Action. New York – London: Academic. Chartier, Roger 2009. „A világ mint reprezentáció.” In Kisantal Tamás (szerk.) Narratívák 8. Elbeszélés, kultúra, történelem. Budapest: Kijárat Kiadó: 35-54. Foucault, Michel 1991. A diskurzus rendje. (L’ordre du discours.) Székfoglaló beszéd a Collège de France-ban. Elhangzott 1970. december 2-án. Holmi 1991/7.: 898-889. Foucault, Michel 2002. „A szubjektum és a hatalom.” In Bókay Antal – Vilcsek Béla – Szamosi Gertrúd – Sári László (szerk.): A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. A posztstrukturalizmustól a posztkolonialitásig Budapest: Osiris. 396-409. Granovetter, Mark 1985. „Economic Action and Social Structure: The Problem of Embeddedness.” American Journal of Sociology. 91/3: 481-510. Gyáni Gábor 2002. „56-os menekültek emlékező stratégiái.” In Kanyó Tamás (szerk.) Emigráció és identitás. 56-os magyar menekültek Svájcban. Budapest: L'Harmattan - MTA Kisebbségkutató Intézet: 135-148. Horowitz, Donald L 1985. Ethnic Groups in Conflict. Berkeley: University of California Press. Kende Péter 2007. „Az 1956-os forradalom és a magyar emigráció.” In Böröndi Lajos – Deák Ernő (szerk.): 1956 utóélete Ausztriában – Európában. A meneküléstől az integrációig,. Bécs: Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége. 63-72 Mills, Charles Wright 1970. „Mire jó a történelem?” In Charles Wright Mills (szerk.): Hatalom, politika, technokraták. Válogatás C. W. Mills műveiből. Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó. 393-422.

164

Polányi Károly 1976. „A gazdaság mint intézményesített folyamat.” In Polányi Károly (szerk.): Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Budapest: Gondolat. 228-273. Rosenthal, Gabriele 1995. Erlebte und erzählte Lebensgeschichte. Gestalt und Struktur biographischer Selbstbeschreibungen. Frankfurt a. M.: Campus. Standeisky Éva 2010. Népuralom ötvenhatban. Pozsony – Budapest: Kaligram – 1956-os Intézet. Weber, Max 1970. Állam, politika, tudomány. Tanulmányok. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

165

Hálózatok az álomban Balázs Géza

Networks in dreams Present paper catches on the dream research conducted in the second half of the twentieth century: Freud connected dream research to linguistics, Jouvet to semiotics. The paper suggests that network research also can add – as „new semiotics” – new perspectives to dream research. Dream can be defined as not part of communication, but rather as a not logical, perhaps „prelogical” kind of thinking. The author sketches in 12 points a new problem field in dream research embedded in anthropological linguistics. Dreams can be approached and explained in three perspectives (1) dream periods, (2) dream themes and (3) dream organization.

0. Bevezetés A tanulmány az álomkutatás 20. század második felében felívelő szakaszához kapcsolódik. Korábban már fölvetették az álomkutatásnak a nyelvészettel vagy a szemiotikával való kapcsolatát. Jelen tanulmány ezek mellett a hálózatkutatás szempontjainak érvényesítését javasolja. Rövid tudománytörténeti áttekintés után az álom meghatározása: nem a közlés eszköze, nem logikus, talán prelogikus gondolkodás. A teljes problémakör bemutatása érdekében 12 pontban az álomkutatás új, antropológiai nyelvészeti problematikáját vázolja fel a szerző. Az álmokat hálózatkutatási szempontból három kiemelt kérdésben közelíthetjük meg, illetve magyarázhatjuk: (1) álomperiódus (az álom időszerkezete), (2) álomtematika, (3) álomszerveződés.

1. Az álomkutatás megindulása és kiterjedése Sigmund Freud fellépéséig az álmok világának főleg naiv, népi magyarázataival találkozunk (melyek a népköltészetben és az irodalomban is felbukkannak). Freud nyomában Carl Gustav Jung (pl. 1993) mélyítette el az álomelméletet, bekapcsolódtak a pszichologista, pszichoanalitikus vértezettségű etnológusok is (pl. Róheim, 1984), majd az 1950-es években kapott újabb lökést a kutatás Eugene Aserinsky és Nathaniel Kleitman (1953) hatására. Napjainkban sok irányból fordul érdeklődés az álmok titokzatos világa felé, s a pszichológia, etnológia mellett megjelentek az orvostudományi, neurobiológiai és különféle kognitív kutatások, valamint folklorisztikai, összehasonlító vallástörténeti, irodalomtudományi (Bókay 166

2008) megközelítések. Balázs (2008) a gondolkodás formái, gondolatalakzatok felől közelítve foglalkozik az álommal, alapvetően antropológiai nyelvészeti nézőpontból (Balázs 2011, 2012, 2013). Az említett megközelítések nyomán vetjük fel most szemiotikai és a hálózatkutatási szempontot is, amelyre már Michael Jouvet (2002) is utalt az alvás- és álomkutatásait összefoglaló munkájában. Az onirikus (álombeli) viselkedés megértésére különböző tudományterületek bevonását szorgalmazza, így például a nyelvészetet és a szemiotikát is: „Ha tehát nagy számú, mindenféle társadalombeli egyénnél szemiotikai, nyelvészeti és neuropszichológiai vizsgálatot végeznénk az ÁE-ek [álomesemény] longitudinális sorozatain, akkor a kapott információk kiegészíthetnék annak a néhány álomnak az elemzését, amelyet a páciens a pszicho-analitikus díványán dolgoz fel és mesél el némi késéssel” (Jouvet 2002: 69). Az álomkutatás az utóbbi fél évszázadban több meglepő eredményt hozott. Kiderült, hogy az alvás és az álom nem ugyanaz. Az álomnak periodikus ciklusai vannak; az álom az agy harmadik állapota (1. ébrenlét – 2. alvás – 3. álom). Ezt a harmadik állapotot elnevezték paradox alvásnak (másként: álomlátó periódus, további nevei: REM-fázis = rapid eye movement sleep, gyors szemmozgási fázis, D state = dreaming state). Azért paradox, mert a kimutatható álomperiódusban erős szemmozgás észlelhető, az izomtevékenység ellazul (izomtónus hiánya), ezzel szemben gyors agykérgi tevékenység észlelhető, megnövekedett energiafelhasználás, ekkor a legalacsonyabb a testhőmérséklet, (a nyugtalanító álmoknál) változik a légzés- és szívritmus, és férfiaknál időszakos erekciós fázis lép föl (Jouvet 2002: 38), melyhez hasonló jelenség a nőknél is megfigyelhető (lubrikáció). 1.1. Az álom meghatározása Freud (1986) szerint az álom nem a közlés eszköze, senkihez sem akar szólni, de rejtett üzenetek vannak benne. Jung (1993) szerint az álom a tudatos gondolkodás feltűnő kontrasztja, illogikus, sőt prelogikus gondolkodást mutat. Elsősorban visszafelé, s talán korlátozottan előrefelé is működik. Freud és Jung egyaránt úgy véli, hogy az álomnak, álmodásnak szerepe van a lélektani egyensúlyozásban, vagyis az álmok vizsgálata önismerethez vezet. Egy mai magyar álomkutató, Bódizs Róbert (2011) azt mondja az álomról, hogy olyan, mint a gondolkodás, csak képként éljük meg. A pszichológia és a kommunikációelmélet epizodikus emléknek (vizuális, képi emléknek) nevezi ezeket. (A képek lefordításának, vagyis verbális áttételének problémájára egyébként Freud is utal.) Simon Péter pszichológus hozzáteszi, hogy az álom esetében „bonyolult agyunk működésének egyfajta melléktermékével állunk szemben, központi idegrendszerünk, kikapcsolni nem tudván, álomképeket rajzol a tudatunkba”. De ő is megjegyzi, hogy az álmokat bátran felhasználhatjuk fantáziánk gazdagítására, önismeretre vagy lelki gyógyulásra is. Sőt, az is lehetséges, hogy „álmaink egyfajta mentális játszótérként, valóságszimulációs játékként szolgálnak, ahol tét nélkül begyakorolhatjuk, hogy milyen is átélni fenyegető vagy örömteli helyzeteket” (idézi: Szekeres 2011).

167

Hogy mennyire fontos az álom, azt a köznapi megfigyelésekből is sejtjük. Gyakran halljuk, hogy életünk egyharmadát átalusszuk. Tudományos mérések – például az agy véráramlásának vizsgálata - bizonyítják, hogy „az érzelmi élet és érzelmi emlékezet folyamataiban kiemelkedő szerepet játszó agyi magcsoport” alváskor rendkívüli véráramlással jellemezhető (Bódizs 2011). Köznyelven azt mondhatnánk, az agy éjjel megfeszítetten dolgozik (egy hallgatóm megfogalmazása szerint: „takarít”). Ráadásul ma már kutatások bizonyítják, hogy az ember sokkal többet álmodik, mint korábban sejtettük. Bódizs Róbert szerint egy átlagosnak mondható 70 éves élettartamba 23 évnyi alvás, ezen belül kb. 6 évnyi, mintegy 2000 napra rúgó álmodás fér bele. Vagyis igaznak látszik az a népi mondás, hogy az ember az életének harmadát (33%-át) átalussza, és kis megszorítással igaz Calderon „az élet álom” című megállapítása, mert hogy az ember életének kb. 8,6%-át álmodással tölti! 1.2. Az álomkutatás lehetőségei Az álmodás is egyfajta „viselkedés”, amely ugyanúgy megkülönbözteti az embereket egymástól, mint bármely hétköznapi cselekvés. Vannak benne univerzális, közösségi és egyéni mozzanatok. Az antropológiai nyelvészet az emberi nyelvi viselkedéssel, annak univerzális és kulturális jellemzőivel, a nyelvben kódolt kultúrával, kulturális ismerettel foglalkozik. Az álomkutatásnak lehetséges tehát antropológiai nyelvészeti vonulata is. Az álom, álmodás fiziológiai mutatója (az álom közbeni szemmozgás) legalább annyira tűnik személyiségjellemzőnek, mint az írisz, a tenyérvonalak vagy a kézírás. Megfigyelték, hogy az álom közbeni szemmozgás különféle mintázatokat követ: az emberi egypetéjű ikrek szemmozgása hasonló, a többpetéjűeké viszont nem (Jouvet 2002: 53). Jouvet hipotézise az is, hogy a szemmozgás-minták embercsoportokat is kijelölnek. Egészen különös és nehezen kutatható területet jelentene az etnoonirológia (etnológiai alváskutatás), mivel egyes megfigyelések szerint az egyes népeknél a szemmozgásban különféle mintázatok figyelhetők meg, s ezek valamiféle onironémát (álomkódot) alkotnak (Jouvet 2002: 23), ám ezeknek a felmérésébe a sokféle ellenérzés (esetleges rasszista vádaskodás) miatt nem bocsátkozhatott. Magam az alakzatok és a hálózatok világa felől közelítve jutottam el az álomkutatáshoz (lásd: Balázs 2008, 2012). Az álomkutatás antropológiai nyelvészeti tematikájának fő szempontjai a következők lehetnek: (1) Mi a kapcsolat álom és gondolkodás (emlékezet, felejtés identitás között)? Az álom az ébrenléti gondolkodásnak feltűnő kontrasztja, illogikus, sőt esetleg prelogikus gondolkodásmód. Egyes feltételezések szerint a gondolati szerveződésben, különösen emlékezet összetevőjében, valamint a felejtésben van kiemelkedő szerepe (vö. Balázs 2014). Saját meglátásom szerint az álomképek, álomemlékek a rövid távú emlékezethez kapcsolódnak. (2) Milyen az álmok tér- és időbeli szerveződése? Az álmokban sajátos, nem a valóságot követő és sokszor logikus téri megoldásokkal találkozunk (gondoljunk 168

csak a „lebegő” álomra, amelynek során föntről nézünk lefelé). Az álmokban az idő folyamatos: jelen időként jelenik meg, nincs múlt és jövő idő. (3) Hogyan érzékeljük az álomemlékeket? Az álomemlékek érzékelésének java része vizális (kinezikus), de beszélhetünk akusztikus, illetve olykor taktilis (érintési) álmokról is. Az érzékelt, tudatosított álomemlékeket rendszerint „verbalizáljuk” (elmondjuk). A verbalizáció során felléphet a konfabuláció (az eseménysor logikus kiegészítése). Ezért az álomemlékek elmondását, leírását kritikusan kell kezelni. (4) Milyen kulturális vonatkozások figyelhetők meg az álomban? Az álmok tudósítanak egy személy életéről, kulturális környezetéről. Az álomemlékek rögzítik az ember környezetében lévő kulturális hatásokat: építészetet, lakásberendezést, szokásokat, könyveket, filmélményeket. (5) Milyen tematikája lehetséges az álmoknak? Az álmok tematikája gazdag. A mesekatalógusok mintájára Jankovics Marcell (2013) összeállította a típusos álmok katalógusát. Saját álomnaplója alapján 107 álomtípust különít el, pl. állatok, eltolás-csúsztatás, erő-gyengeség, fogvesztés-hajhullás, keresés, kerülőút-járatlan út, késésben vagyok, kicsinyítés-nagyítás, nyomasztó álom, otthonaimtörzshelyeim, piszok-tisztaság, rémálom, sokszorozódás-fokozás, sűrítés-tömörítés, szavak-nevek, számok, szex, színek, szörny, téridőzavar, utazás, útvesztő, üldözés, vadászat, vágyálom, vissza az elejére, visszatérő álom, zuhanás stb. (6) Mennyire univerzálisak az álmok? Minden álomkutató fölfigyelt arra, hogy az emberek álmaiban vannak közös mozzanatok, tematikák. A „közös” álmokban Freud (1986: 163) szerint a „filogenetikus ősidő” tűnik elő: minden egyén gyermekkorában az emberi nem egész fejlődését megrövidítve megismétli. A jelképes, szimbolikus vonatkozás, amelyet az egyén sohasem tanult – filogenetikus örökség, írja először 1916-ban Freud (1986: 163), mely nagy hatással van Jungra, s véleményem szerint Chomskyra is. Jung (1993: 162) archetipikus képződményekről, illetve „kollektív tudatalattiról” beszél. Az újszülött lelke nem tabula rasa, hanem predeterminált, individualizált aggyal jön a világra, öröklött ösztönök és preformációk segítségével. (Jung 1993: 178) Adódik a párhuzam a nyelvvel: az álom univerzális motívumai magyarázhatók úgy, mint valami „velünkszületettség”, nativizmus (Chomsky nyomán pl. Pléh 2008: 160-164). (7) Kapcsolatba hozható az álom a metaforával? Az álom hasonlat, példázat, szimbólum vagy metafora jellegére szintén felfigyeltek a kutatók. „Az álomelem és lefordítása (...) viszonyát jelképesnek (szimbolikusnak) nevezzük, az álomelemet magát a tudattalan álomgondolat jelképének (szimbólumának). (...) A szimbolika talán az álomfejtés legfigyelemreméltóbb fejezete.” (Freud 1986:125) (8) Lehet valami kitüntetett szerepe az álomnak az emberré válásban? Jouvet (2002: 156.) hipotézise szerint elképzelhető, hogy az álom során „egyes genetikai programok periodikus megerősítésben (iteratív programozásban) részesülnek, hogy felépülhessenek és megmaradhassanak az örökletes pszichológiai tulajdonságokért felelős szinaptikus körök”. (9) Elképzelhetők „ősi maradványok” az álmokban? A gyakori (univerzális) álmokban talán az evolúció (részben a kulturális evolúció) fő fázisai bukkannak 169

elő. Ilyen tipikus (univerzális vagy kollektív) álomesemények: zuhanás, elesés, elesés lépcsőn, fogkiesés, meztelenség. Ezek magyarázhatók úgy, mint valamiféle regressziós, korábbi evolúciós állapotra való visszaütés. Úgy vélem, hogy a tipikus álommotívumok az evolúcióval, a közös emlékezettel (félelemmel) összekapcsolhatók. (10) Milyen álomszerveződéseket ismerünk? Ha az álomélmények tapasztalatait nyelvészeti szempontból vallatóra fogjuk, akkor meglepő egyezéseket fedezhetünk fel a retorikai, stilisztikai alakzatok és az álomalakzatok között. Az álmok is a tipikus gondolatalakzatok mintájára szerveződnek: adjekció, detrakció, immutáció, transzmutáció – valamint komplex képek (lásd először itt: Balázs 2012). (11) Van jelentése az álmoknak? Minden természeti népnél megjelent az álomfejtés. Az álmokat figyelték, azokat üzenetnek fogták föl, és következtetéseket vontak le belőlük. Egy összehasonlító etnológiai-folklorisztikai kutatásnak kellene föltárnia az álomjóslatok sajátosságait. Az álmok pszichoanalitikus értelmezése pedig a pszichológusok feladata. (12) Hogyan viselkedünk alvás közben? Az alvás alatti kinezikus tevékenység, az álomgesztusok vizsgálata tárhatja fel, hogy van-e kapcsolat az alvás közbeni fiziológiai viselkedés és az álmodás között.

2. Álmok és hálózatok Az álmokat hálózatkutatási szempontból három kiemelt kérdésben közelíthetjük meg, illetve magyarázhatjuk: (1) álomperiódus (az álom időszerkezete), (2) álomtematika, (3) álomszerveződés. 2.1. Álomperiódus (az álom időszerkezete) Az onirikus (görög-latin: álommal kapcsolatos, álombeli) tevékenység vizsgálata (az álomkutatás) az utóbbi fél évszázadban több újdonságot hozott. Kiderült, hogy az alvás és az álom nem ugyanaz; ráadásul a kettő biztosan szétválasztható. Az álomnak periodikus ciklusai vannak, s tulajdonképpen az agy harmadik állapota (1. ébrenlét – 2. alvás – 3. álom). Ezt a harmadik állapotot elnevezték paradox alvásnak (másként: álomlátó periódus). Azért paradox, mert a kimutatható álomperiódusban erős szemmozgás észlelhető, az izomtevékenység összeomlik (izomtónus hiánya), ezzel szemben gyors agykérgi tevékenység észlelhető és időszakos erekció lép föl (Jouvet 2002: 38). Az álomperiódus szabályok szerint működik: elalvás után 90 perccel lép föl és 25 percig tart, azután pedig 90 percenként ismétlődik, úgyhogy az ember egy éjjel kb. 4-szer álmodik. Az alvásnak az az egyik feladata, hogy előkészítse az álmot, az ahhoz szükséges energetikai feltételeket. „Az álom akkor és csakis akkor következhet be és használhatja fel az energiakészleteket (valószínűleg az ébrenlét során megszokottól eltérő anyagcsere révén), ha azok megfelelő szintet érnek el.” (Jouvet 2002: 122.) Azt is megfigyelték, hogy 170

az onirikus működés több energiát használ fel, mint az éber tudati állapot (Jouvet 2002: 123). Egy korábbi kutatás az erekciófázisokkal kapcsolatban a következő időviszonyokat állapította meg. Később megfigyelték és dokumentálták, hogy az erekciós fázisok és az álomperiódusok hasonló eloszlást mutatnak, sőt az eloszlások időpontja megegyezik. Ennek oka az élettani működés. A chicagói iskola az 1950es években igazolta a korábban megfigyelt jelenséget. Az álom 20-25 perces periódusokat alkot, melyek között 90 perc telik el (Jouvet 2002. 38-39). Kutatásukat egy grafikonban összegezték. A vízszintes vonal az alvás idejét mutatja (0-tól 7 óráig), a függőleges az alvás (nem az álom!) mélységét. A vízszintes vonal fölé kerülő görbe a felületes alvási szakasz (REM fázis), amely megegyezik az erekciós fázissal. A vízszintes vonal fölötti számok az alvásperiódusok időtartama (9-től 28 percig).

1. ábra. A chicagói iskola (1960) megközelítése (forrás: Jouvet 2002: 39)

Az álomkutatásokból nyert átlagadatok alapján készítettem a következő táblázatot és számítást: Perc 0 - 90 + 85 + 85 + 85 Összesen:

Elalvás után + 25 perc álomperiódus +25 +25 +25 +25 négy ciklus 445 perc (7,4 óra), ebből alvás: 100 perc (1,6 óra) 1. táblázat. Alvási idő és álomperiódus.

vagyis, hogyha a 7,4 órát tekintjük 100%-nak, akkor az alvásidő: 21,62%. Vagyis: alvásidő: 78,38%: álomidő: 21,62%. Ez a százalékos arány a hálózatkutatásban is figyelemreméltó adat. Látható, hogy az álomperiódusok eloszlása követi a skálafüggetlen modellekre jellemző 80:20-as eloszlást. (vö. Csermely 2005: 37— 39.) Jouvet később a (melegvérű) álmodó állatok (macska, patkány, tengerimalac) alvási periódusait is vizsgálta, s megállapította, hogy az emberéhez hasonló periódusok vannak náluk is. A paradox (felületes) alvás periodicitása kapcsolatba hozható az állat tömegével: pl. az egérnél 7, a macskánál 25, az embernél 90 perc, az elefántnál 180 perc múlva jelenik meg. Az álmodás hossza is változatos, és való171

színűleg kapcsolatban van az illető élőlény biztonsági lehetőségeivel: tyúk, tehén 25 perc, csimpánz 90 perc, ember 100 perc, házimacska 200 perc (Jouvet 2002: 4243). egér házimacska ember elefánt

7 25 90 180

2. táblázat. Paradox (felületes) alvás periodicitása (x perc elteltével). tyúk tehén csimpánz ember házimacska

25 25 90 100 200

3. táblázat. Az álom (álmodás) hossza (teljes alvásciklusban, percben).

Van hasonlóság (kapcsolat) az állatok és az ember alvási-álmodási ciklusai között. Végső következtetése (hipotézise) az, hogy (az ember esetében) „az álmodás során minden egyén sajátos genetikai emléke fejeződik ki”; „genetikai programról” van szó; s lehetséges, hogy „az álom mint személyiségünk örökölt részének őre és periodikus programozója” (Jouvet 2002: 53-54). 2.2. Álomtematika Hálózatkutatási szempontból megfigyelhető, kutatható és értékelhető lehet az álomtematika is. A 2.1 pontban említett „genetikai program” részben hasonlítható Jung fölvetéséhez. Jung fölfedezése szerint sok minden közös az emberi álmokban. Hasonlít a szerkezete: minimális logika, hierarchia, fura, idegenszerű, hiányos logika, kétes erkölcs, csúnyácska megformálás, képtelenség, esztelenség. Az emberek bizonyos álmai mindenhol a világon hasonlóak: repülés, lépcső, hegymászás, hiányos öltözékben ténfergünk, kiesik a fogunk, tömeg, szálloda, pályaudvar, vasút, repülő, gépkocsi, félelmetes állatok (kígyók)… (Jung 1993: 155-156.) Mindebből következik – Jung szerint – a kollektív tudatalatti, vagyis az emberiségnek a közös emlékezete, korábbi korszakok lenyomata. Magam három tipikus és mindenhol, mindenkinél előforduló álomtípus kapcsán látom ezt igazolni: (a) zuhanás (félelem a fáról való leeséstől), (b) elesés lépcsőn (a két lábon járó ember filogenetikus – és persze: ontogenetikus – félelme), (c) meztelenség (az egykori ruhátlanság emléke, de természetesen aktuálisan a lemeztelenítéstől mint megalázástól való félelem). A hipotézisbe fölvett felsorolás (és további közös álomtematikák) érdekes módon mind egy alapérzelemmel, a félelemmel kapcsolódnak össze. Az alaptematika mellett azonban egyéb tematika is felbukkan az álmokban. Legnagyobb számban a mindennapi (aktuális) tematika. Mivel ennek a megragadá172

sa a legegyszerűbb, ezt is vizsgálták, és érdekes összefüggésekre derült fény. Arra keresték a választ, hogy a mindennapos, aktuális események milyen hamar bukkannak fel az álmokban. 400 olyan leírt álomeseményt vizsgáltak, amelyben 1-14 napra visszamenő aktualitás (napi élménymaradvány) található. A 400-ból 130 álomleírás mindennapi körülmények között született, míg 270 (sűrített élményt nyújtó) külföldi utazások alkalmával. A 130 mindennapi helyzetben gyűjtött álomleírás 34,6%-a tartalmazott aznapi (az álmot közvetlenül megelőző időszak) aktualitást. Ezután gyors csökkenés figyelhető meg a hatodik napot. A 8. napon azonban egy szignifikáns csúcs tűnik elő (kb. 10%-os arányban), majd az emlékek lassan teljesen elenyésznek.

2. ábra. Az események és 130 álomban történő felbukkanásuk latenciájának eloszlását mutató hisztogramm (Jouvet 2002: 62).

Ha a Jouvet (2002: 62.) oldalon található grafikont megvizsgáljuk, ez is hatványeloszlást mutat. A 270 utazás közbeni álom vizsgálata is azt mutatta, hogy nagy valószínűséggel kerülnek be nagyobb csoportban 8 nappal korábbi események az aktuális álmodásba. Vagyis az esemény és az álom között létezik egy 7-8 napos latencia.

3. ábra. A térbeli emlékezés megjelenése az álmodás során (Jouvet 2002: 64).

173

A 7-8 napi latenicát Jouvet (2002: 63) így magyarázza: „Feltételezhető ugyanis, hogy az álmodás folyamata kétféle emlékezést igényel. Az első nem rendelkezik térbeli paraméterekkel, és nem sokkal azelőtt bekövetkezett eseményekkel áll kapcsolatban. Ez az emlékezés felelős a ’napi élménymaradványokért’, majd (6-7 napig) gyorsan csökken a hatása. A másik, térbeli emlékezés 6-7 napon át látens marad az onirikus színtéren, és ezt találjuk a környezetre vonatkozó emlékek hátterében”. Ez az észrevétel azért érdekes, mert itt is egy hálózatos (szabályszerű) működés nyomaira bukkantunk, amelynek további törvényszerűségeit még nem ismerjük. Meglátásom szerint további hasonló álomtematikus kutatások a hálózatkutatás számára még nagyon sok hasznos ismeretet hozhatnak. 2.3. Álomszerveződés Az álmok típusa és szerkezete szintén vizsgálható lenne hálózatkutatási szempontból. A hálózatkutatás alapvető fogalmai, a csomópont, az elágazások, a kapcsolódások az álmok vizsgálatában is hasznosak lehetnek. Csomópontnak tekinthetők az állandó (visszatérő, esetleg folytatódó) álmok. Hiszen minden ember beszámol arról, hogy vannak állandó álmai – az emberiségnek pedig – ahogy már korábban volt róla szó – hasonló álmai. Ezek lehetnének tehát a csomópontok. Az aktuális, egyéni álmok pedig az elemszámok. Ezek előfordulási arányáról, viszonyáról nem tudunk semmit.

3. Összegzés Vizsgálható lenne az is (bár a technikája nagyon nehéz), hogy egy álomfolyamat valójában hány álomeseményből áll. Jouvet (2002: 61) vizsgálatai szerint az álomesemények gyakorisága: 0,9 – 9 álomesemény/éjszaka, vagyis akad, akinek egyetlen álomeseménye sincs (nem álmodik, pontosabban nem emlékszik rá), és van, aki 9 eseményről tud beszámolni. Ez utóbbi azonban nagyon ritka, rendszerint néhány (2-6) eseményről tudnak az emberek számot adni. Az egyéni álomnaplók szubjektivitásuk és torzításuk miatt nem tűnnek megfelelő vizsgálati alapnak. Mivel az álomesemények megfigyelése, elmesélése, leírása sok torzító körülménytől függ, egyelőre (pontos elemzések híján) találgatásokba nem bocsátkozhatunk, azonban azt mindenképpen szeretnénk jelezni, hogy e területen, az álomszerveződés területén még további vizsgálnivalók lehetségesek a hálózatkutatás számára.

174

Irodalom Aserinsky, Eugene – Kleitman, Nathaniel 1953. Regularly occuring periods of eye motility and concomitent phenomena during sleep. Science. 118/3062: 273274. Balázs Géza 2008. Gondolkodási formák, gondolatalakzatok, szövegalaptípusok. A szövegtípusok antropológiai jellegű megközelítései. In Tátrai Szilárd – Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Szöveg, szövegtípus, nyelvtan. Budapest: Tinta. 79-88. Balázs Géza 2011. Az álmok nyelve. Napút. 2011/8: 90-96. Balázs Géza 2012. Az álmok nyelvi képe. In Bárdosi Vilmos (szerk.): A szótól a szövegig. Budapest: Tinta. 17-224. Balázs Géza 2013. Álom – emlékezet – identitás. Az onirikus (álombeli) tevékenység szemiotikai megközelítése. In Pölcz Ádám (szerk.): Emlékezet: ünnep – fesztivál. Budapest: Magyar Szemiotikai Társaság. 45-55. Balázs Géza 2014. Kulturális „Alzheimer-kór”. A felejtés szemiotikája. Vasi Szemle 2014/5: 584-555. Bódizs Róbert 2011. Álomképek és agyműködés: percepció vagy koncepció? www.c3hu/~prophil/profi052/bodizs.html. 2011. 03. 16. Bókay Antal 2008. Az álom – a szubjektum teremtése és megismerése. Műhely (Győr), 2008/6: 114-123. Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince. Freud, Sigmund 1986. Bevezetés a pszichoanalízisbe. Budapest: Gondolat. Jouvet, Michael 2002. Alvás és álom. Budapest: Typotex. Jankovics Marcell 2013. Mese, film és álom. Budapest: Csokonai. Jung, Carl Gustav 1993. Mélységeink ösvényein. Budapest: Gondolat. Pléh Csaba 2008. A pszichológia örök témái: Történeti bevezetés a pszichológiába. Budapest: Typotex. Róheim Géza 1984. Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata. Budapest: Gondolat. Szekeres Júlia 2011. Álmok a képernyőről. Népszabadság. 2011. február 5. 9.

175

Az érzelmi intelligencia szerepe a társas hálózatok alakulásában Balázs László

The role of emotional intelligence in social networks Work in progress This study presents the partial results of an extended project. It explores how and to what extent a person`s emotional intelligence determines their position in social networks. To answer this question, we completed a survey in four closed groups: in three high school classes and a drama group. We conducted socio metric and emotional intelligence survey. Results show significant correlation between the socio metric indices of subjects and their emotional intelligence patterns.

Kutatás közben Jelen tanulmány egy átfogó vizsgálat részeredményeit mutatja be. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy az egyén társas hálózatban elfoglalt helyét miként, milyen mértékben befolyásolja az érzelmi intelligenciája. A kérdés vizsgálatára négy zárt csoportban – három középiskolai osztályban és egy drámacsoportban – elvégzett kérdőíves felmérést végeztünk, mely során szociometria és érzelmi intelligencia kérdőívek felvételére került sor. Az eredmények szignifikáns együttjárást mutatnak a megkérdezettek szociometriai indexei és az adott egyén érzelmi intelligencia mintázatának milyensége között. 0. Bevezetés Az érzelmi intelligencia mindennapjainkban, a magán- és a szervezeti közegben betöltött szerepének vizsgálatára hazánkban viszonylag csekély számú vizsgálattal, publikációval találkozhatunk. Egy 2008-ban indult kutatási projekt ezt az űrt kívánja csökkenteni azáltal, hogy az érzelmi intelligencia és a szervezet szociálpszichológiai sajátosságainak összefüggéseit elemzi a köz- és felsőoktatásban. A vizsgálat tárgyát képezi a szervezeti kultúrára, klímára, a szervezeti magatartásra, az eredményességre, vagy éppen a dolgozók kiégésére gyakorolt hatásának, a konstruktumok közötti összefüggések feltárásának vizsgálata.

176

Jelen tanulmány célja az érzelmi intelligencia társas kapcsolatokra, társas hálózatokra gyakorolt hatásának felderítése: Milyen összefüggés azonosítható az egyén érzelmi intelligenciája és a csoport tagjainak összetartozását kifejező szociometriai értékek között? Azt feltételezzük, hogy az érzelmi intelligencia összefügg, hatást gyakorol a társas mező sajátosságainak alakulására, különös tekintettel az interperszonális és alkalmazkodóképességekre.

1. Korábbi kutatási eredmények Korábbi, hazai vizsgálatok már mutattak ki összefüggést az érzelmi intelligencia és a tanulmányi eredmény (Zeidner és mts. 2009), az érzelmi intelligencia és a kommunikációs stílus, tárgyalási technika (Ács 2014), valamint az érzelmi intelligencia és a szervezeti kultúra (Balázs 2013, 2014) között. Ezen összefüggések együttesen alapozzák meg azon feltevésünket, hogy az érzelmi intelligencia hatással van az egyén szociális hálózatban elfoglalt pozíciójára, a szociometriai mutatókra. Az említett vizsgálatok eredményeit alább közöljük. Zeidner és munkatársai az érzelmi intelligencia és a tanulmányi eredményesség összefüggését vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy az érzelmi intelligencia növekedése jobb tanulmányi eredményhez vezet. Ezt a folyamatot szemlélteti az 1. ábra.

1. ábra. Az érzelmi intelligencia és a tanulmányi eredmény kapcsolata (Zeidner–Matthews–Roberts 2009 nyomán).

Eszerint a fokozott figyelem, a tudatosság és a magabiztos készségek kialakításához, valamint a hatékonyabb önszabályozás eléréséhez elengedhetetlen az önbecsülés, az éntudatosság, a magabiztosság fejlesztése. Mivel egy olyan közvetítő közegről van szó, amely hozzájárul a további tényezők eredményességéhez, így a felsoroltak mellett az általános hangulat fejlesztésével, a gondolkodásmód formálásával, új kognitív minták elsajátíttatásával is hozzájárulhatunk. A nagyobb moti177

váció eléréséhez a magabiztosság, a függetlenség és az önmegvalósítás fejlesztése vezethet, az általános hangulat növelésével, az önmotivációra való képesség kialakításával vállvetve. Míg a hatékony stressz- és szorongáskezelés érdekében a stresszkezelést kell fejleszteni, addig az érzelmeink irányításához és ellenőrzéséhez az idevonatkozó készségek – például az impulzuskontroll –, valamint az alkalmazkodóképesség fejlesztésén keresztül juthatunk el. (Vö. Balázs 2014: 70.) Tehát az érzelmi intelligencia fejlesztése meghatározza a jobb tanulmányi eredmény kialakításában való sikerességet, csakúgy, ahogy a kommunikációs stílusunk milyenségét, valamint a tárgyalási technikák megválasztását – bizonyítja Ács Szabina 2014-ben készített szakdolgozatában. Tágabban értelmezve a szervezeti kommunikáció kontextusát, az érzelmi intelligencia milyensége kölcsönkapcsolatot mutat a szervezeti kultúrával, valamint a szervezeti klíma észlelésének milyenségével. Kiemelve a jelen gondolatmenethez szorosan kapcsolódó eredményeket az érzelmi intelligencia és a szervezeti kultúra közötti kölcsönkapcsolatokból, elmondható, hogy a szervezeti kultúra konfliktusokhoz, a kockázatok felvállalásához való viszonya hatással van az egyén érzelmi intelligenciájára, míg az érzelmi intelligencia milyensége befolyásolja a szervezeti kontroll észlelését, a szervezeti rugalmasságot, valamint az adott szervezeti kultúra kockázatvállaláshoz való hozzáállását. (Bővebben lásd: Balázs 2013, 2014.)

2. A vizsgálat módszertana A hipotézis ellenőrzéséhez két eszközt alkalmaztunk. Az érzelmi intelligencia vizsgálatát Bar-On érzelmi intelligencia skálájával vizsgáltuk, míg a szociometriai értékek feltárásához a Mérei munkásságára épülő kérdőívet alkalmaztuk. A következőkben részletesen ismertetjük az eszközöket és azok elméleti hátterét. 2.1. Érzelmiintelligencia-skála Bar-On (2006) úgy határozta meg az érzelmi intelligenciát, mint az olyan tudás és képességek sorozatát, amelyek hatással vannak arra, hogy valaki meg tudjon birkózni a környezeti hatásokkal. Ezeket öt területre osztotta fel: inter- és intraperszonális érzelmi intelligencia, alkalmazkodó, stresszkezelő és általános hangulati érzelmi intelligencia. Az érzelmiintelligencia-skála 121 állításból áll. Összesen öt főtényezőt azonosítanak a kérdések. Az öt főtényező számos szorosan kapcsolódó kompetenciát, készséget és moderátort tartalmaz, amelyeket alább ismertetünk. A kérdőív kitöltésekor a válaszadóknak 1-től 5-ig kell az egyes állításokat értékelniük aszerint, hogy mennyire igazak azok rájuk. Az egyes metatényezők eredményét az ahhoz tartozó itemek átlaga adja. A főtényezők értékét a metatényezők átlagértéke képezi. Intraperszonális készségek (öntudat és önkifejezés)  magabiztosság: érzéseink és önmagunk határozott kifejezése;  érzelmi öntudat: az érzelmeink megértése; 178

 önbecsülés: tudatában lenni annak, hogy megértjük és elfogadjuk magunkat;  függetlenség: önálló és másoktól független, szabad érzelmek kialakítása;  önmegvalósítás: a potenciális célok meghatározása és megvalósítása, aktualizálása. Interperszonális készségek (társadalmi tudatosság és interakció)  empátia: annak tudatos kezelése és megértése, hogy mások hogyan érzik magukat;  társadalmi felelősségvállalás: érzelmi és szociális azonosulás más társadalmi csoportokkal;  interperszonális kapcsolat: kölcsönösen kielégítő, nyitott kapcsolat alakítására való képesség. A stressz kezelése  stresszkezelés: érzelmeink hatékony és építő jellegű irányítása;  az ösztönös késztetések irányítása/impulzuskontroll: érzelmeink hatékony és építő jellegű kontrollálása. Alkalmazkodóképesség  a valóság tesztelése: érzelmeink tesztelése és a valós gondolkodással való párhuzamba állítása;  rugalmasság: a változásokkal való megküzdés, alkalmazkodás a mindennapi életben;  problémamegoldás: a problémák hatékony megoldása intraperszonális és interperszonális helyzetekben. Általános hangulat (önmotiváció)  optimizmus: pozitív kilátások észlelése;  boldogság: érzés, amely szerint általában elégedettek vagyunk magunkkal, másokkal és az élettel. 2.2. Szervezet szociometria kérdőív Jacob Lévy Moreno a szervezetekben található társas hálózatot a státusokból álló intézményes rendszerek lappangó hátterének nevezte. E hálózatokat a rokonszenvi választások módszerével kísérelte meg feltárni. A vizsgált csoport tagjai olyan kérdésekre adtak választ, hogy konkrét, lehetőleg fontos élethelyzetekben kiket választanának társként. Feltételezte, hogy ezek a választások megfelelnek az érzelmi vezérlésű spontán kapcsolódásnak, s így az intézményben kialakult kapcsolatrendszernek. A vizsgálódások ezen módszerét, mely a választások alapján rajzolta ki a társas hálózatot, nevezte Moreno szociometriának. A felmérés technikájának főbb gondolatai nálunk elsősorban Mérei Ferenc munkáiból ismertek (2002, 2006). Moreno szociometriáján túlmutat a több szempontú szociogram, melynek kifejlesztése Mérei Ferenc nevéhez köthető. A több szempontú szociogram is a választásnak és a rokonszenvi kapcsolatok hálózatszerű grafikus rögzítésének az 179

elvén nyugszik, azonban a Weinberg-féle kérdőívből kiindulva újabb kritériumokkal egészíti ki a vizsgálatot. Az ilyen típusú szociometriai kérdőívnek hármas célkitűzése van. Egyrészt hogy ne csak az egyén helyzetéről kapjunk képet, hanem a vizsgált társas alakzatról mint társas egységről is. Másrészt terjedjen ki a jellemzés a társas mező viszonyrendszerére (pl. a hierarchiára). Harmadrészt adatokat kell kapnunk a társas mezőt motiváló indítékokról is. A csoportokat, a közösséget közvetlen válaszaik alapján akarjuk megismerni, ezért a kérdéseket úgy kell megfogalmazni, hogy a választások mutatókba csoportosítva adjanak feleletet. Négyféle mutatót különböztethetünk meg: rokonszenvi, funkciójellegű, képességi, népszerűségi. Ez alapján a kérdőívet úgy állítják össze, hogy szerepeljenek benne rokonszenvet feltételező, közösségi funkcióra vonatkozó, egyéni képességekre, készségekre, adottságokra vonatkozó és a közösségi helyzetre vonatkozó kérdések. A felmérés kivitelezésében segítségünkre volt a korábban már említett Szervezet szociometria szoftver, amely tartalmazza a Mérei-féle felmérőlap kérdéseit is. Jelen kérdéseket átfogalmazva juttattuk el a célcsoporthoz. A kérdőív a demográfiai, szociológiai adatok mellett további 18 kérdést tartalmazott. A több szempontú szociometria a rokonszenvi (három kérdés) választásokon kívül tartalmaz még:  személyi bizalmat magukba foglaló választásokat – a megbízhatóság kritériuma alapján (három kérdés);  aktivitásra vonatkozó funkció jellegű választásokat – a vezető és szervezőkészség megítélése alapján (kettő kérdés);  tárgyilagos döntésre vonatkozó funkció jellegű választásokat – az igazságosság kritériuma alapján (három kérdés);  szakmai hozzáértésre, képességre vonatkozó választásokat – a teljesítmény megítélése alapján (kettő kérdés);  képesség, tulajdonság szerinti választást – intellektuális-, szolidaritási, hatásfok-kritériummal (három kérdés);  népszerűségre vonatkozó választást – érvényesülés, ismertség kritériummal (kettő kérdés).

3. Kutatási minta A vizsgálat során egy középiskola három osztályát és egy, az iskolában szakkör formában működő drámacsoportot kérdeztünk meg. A részvétel osztályonként eltérő volt: a 9. osztályban 26-ból 14 fő, a 10. osztályban 37-ből 35 fő, a 11. osztályban 34-ből 27 fő, míg a drámcsoportban 30-ból 27 fő vett részt a kutatásban, összesen 103 fő.

180

4. Eredmények ismertetése 4.1. Szociometriai értelmezés A következőkben az egyes csoportok társas hálózatát, szociogramját mutatjuk be. Az egyes csoportok elemzése előtt egy módszertani kitérőt kell tennünk. Minden csoport két fővel több személyt fog megjeleníteni. Ennek oka, hogy a kérdőívek feldolgozásánál találkoztunk olyan válaszokkal mint a „mindenki” vagy a „senki”. Ezek jelölésére ennek megfelelő személyeket iktatunk be, hogy az ábrákat el tudjuk készíteni. Ezen fiktív személyek egyik esetben sem képezik az elemzés tárgyát, ugyanakkor az eredmények vizualizálásához szükséges volt a figyelembevételük. Minden esetben jelezzük, hogy mely „személyekről, számokról” van szó. A 9. osztályban 23-ból 14 fő válaszolt a feltett kérdésekre. Az adott válaszok alapján egy magas intimitást mutató párt, egy zárt, négyfős csoportot és egy láncot sikerült azonosítani. Mivel a csoport közel fele nem töltötte ki a kérdőívet, így a teljes csoport szociometriai elemzésére nincs lehetőségünk, ugyanakkor a kapott eredmények – a másik három csoporttal együtt – hozzájárulhatnak a felvetett kérdés vizsgálatának sikerességéhez. A 9. osztály szociogramját szemlélteti a 2. ábra. (22: senki; mindenki: 16.)

2. ábra. A 9. osztály szociogramja – kölcsönös jelölések

A 10. osztályban 37-ből 35 fő töltötte ki a kérdőívet, így a csoport szociogramja és mutatói értelmezhetők. A 3. ábrán jól látható (25: mindenki; 30: senki), hogy nem egy egységes csoportról, hanem két nagyobb és öt különálló kisebb egységből álló struktúráról beszélhetünk. A két nagyobb a teljes osztály közel 65%-át magába foglalja. A kisebb alakzatok közt található egy négy főt

181

tartalmazó zárt alakzat (négyszög), valamint négy, a nagyobb csoportokhoz nem kapcsolódó pár. Összességében az alakzat tömbszerkezetként írható le. A kölcsönösségi index 80 fölött van, a sűrűségi mutató 1 fölött. A kapcsolatok egynegyede többszálú. Az osztály kölcsönösségi indexe 92%, azaz a társas mezőben lévő személyek többségének kölcsönös a kapcsolata. Egy stabil közösségről beszélhetünk, melyben az egy személyre jutó kölcsönös kapcsolatok aránya meghaladja az 1-et. A szociometriailag lehetséges kapcsolatok 36%-a realizálódott – kohéziós mutató – mindemellett a deklarált kapcsolatok 59%-a kölcsönös. A csoportban található háromszoros kölcsönös kapcsolatok száma: 8, míg a nemek közötti kölcsönös kapcsolatok száma: 3.


A 11. osztályban 34-ből 27 fő töltötte ki a kérdőívet, így a csoport szociogramja és mutatói értelmezhetők. A 4. ábrán jól látható, hogy a csoportot két nagyobb – egy lánc és egy háromszög kapcsolódása, valamint egy sokszög formájában kirajzolódó zárt –, alakzat, illetve két intim kötődéseket tartalmazó háromszög alkotja. (Mindeki: 22; senki: 29.) Összességéban a társas mezőben lévő személyek 64%-ának van kölcsönös kapcsolata. A magányosak száma viszonylag alacsony, az egy személyre jutó kölcsönös kapcsolatok aránya 1,5, azaz stabil közösségről beszélhetünk. A szociometriailag lehetséges kapcsolatok 33%-a realizálódott. A deklarált kapcsolatok 68%-a kölcsönös. A csoportban található háromszoros kölcsönös (intim) kapcsolatok száma: 9, a nemek közötti kölcsönös kapcsolatok száma: 6.

182


A drámacsoportban 30 főből 27 töltötte ki a kérdőívet. Az 5. ábrán látható szociogram a korábbiakhoz képest jóval összetettebb, koherensebb. A kölcsönös kapcsolatokkal rendelkező diákok mindegyike közvetlenül kapcsolódik a központi maghoz. (Mindenki: 18; senki: 23.) Az alakzatok között lánc, zárt alakzat – háromszög, négyszög –, valamint a pár is megtalálható. Összességében egy stabil közösségről beszélhetünk, a társas mezőben az egy főre jutó kapcsolatok száma meghaladja az 1,5-öt. A csoport 69%-ának van kölcsönös kapcsolata. A szociometriailag lehetséges kapcsolatok 35%-a realizálódott, míg a deklarált kapcsolatok 62%-a kölcsönös. A csoportban található háromszoros kölcsönös kapcsolatok száma: 6, a nemek közötti kölcsönös kapcsolatok száma: 5.

5. ábra. A drámacsoport szociogramja – kölcsönös jelölések

183

4.2. Az érzelmi intelligencia és a szociometriai mutatók együttjárása A szociometriai mutatók és az érzelmi intelligencia összefüggéseinek vizsgálatához a teljes mintát együtt elemeztük. Korábban feltett kérdésünkre korrelációanalízis segítségével igyekeztünk meg válaszolni. (Milyen összefüggés azonosítható az egyén érzelmi intelligenciája és a csoport tagjainak összetartozását kifejező szociometriai értékek között?) A korrelációanalízis több szignifikáns eredményt mutatott, melyeket a következőkben ismertetjük:  A magabiztosság együttjárást mutat az aktivitással (p=,022; r=,232), a szakmaisággal (p=,030; r=,220) és az igazságossággal (p=,048; r=,200).  Az önbecsülés a népszerűséggel (p=,035; r=,222) mutat együttjárást.  Az önmegvalósítással a rokonszenv (p=,021; r=,237) mutat együttjárást.  Az empátiával az aktivitás (p=,020; r=,235), az igazságosság (p=,0315; r=,246) és a tulajdonság (p=,0035; r=,281) korrelál.  A társas felelősségvállalás a rokonszenvvel (p=,016; r=,249), a bizalommal (p=,001; r=,333) és a tulajdonsággal (p=,035; r=,225) mutat együttjárást.  A problémamegoldás korrelál a bizalommal (p=,046; r=,206), az aktivitással (p=,000; r=,372), a szakmával (p=,000; r=,353), az igazságossággal (p=,000; r=,407), a tulajdonsággal (p=,000; r=,388) és a népszerűséggel (p=,004; r=,298).  Az optimizmus a következő tényezőkkel mutat együttjárást: aktivitás (p=,014; r=,256), szakma (p=,0030; r=,308), igazságosság (p=,004; r=,299), tulajdonság (p=,0002; r=,323), népszerűség (p=,038; r=,218). 5. Összegzés A vizsgálati eredmények tükrében arra a megállapításra jutottunk, hogy az egyén – jelen esetben diákok – érzelmi inteligencia mintázatának milyensége összefüggést mutat a csoportban betöltött pozíció milyenségével, a szociometriai mutatók alakulásával. Az eredmények jól szemléltetik, hogy a zárt közösség sajátosságait megragadó mutatók elsősorban hét érzelmi intelligencia tényezővel állnak kapcsolatban, mutatnak együttjárást. Az intraperszonális készségek közül a magabiztosság, az önbecsülés és az önmegvalósítás; az interperszonális készégek közül az empátia, a társas felelősségvállalás és a problémamegoldás, míg az általános hangulati tényezők közül az optimizmus mutat együttjárást. A felsoroltak közül kiemelendő a problémamegoldás és az optimizmus. Ez a két konstruktum mutat a legtöbb tényezővel együttjárást, valamint itt találhatók a legnagyobb Persons-féle korrelációs értékek. Eredményeink igazolták az összefüggést a két vizsgált jelenség között, ugyanakkor a hatásmechanizmusok vizsgálatára a minta mérete miatt nem volt lehetőségünk. Ennek feltárása későbbi elemzések tárgyát képezheti.

184

Irodalom Ács Szabina 2014. Az érzelmi intelligencia jelentőségének vizsgálata az üzleti kommunikációban, különös tekintettel a tárgyalásra. Dunaújvárosi Főiskola. Szakdolgozat. Balázs László 2013. A szervezeti kultúra és az érzelmi intelligencia kölcsönkapcsolatának vizsgálata az iskolában. Pécsi Tudományegyetem. Doktori értekezés. Balázs László 2014. Érzelmi inteligencia a szervezetben és a képzésben. Miskolc: Z-press. Bar-On, Reuven 2006. The Bar-On model of emotional-social intelligence. Psicothema. 18, Supl. 13-25. Mérei Ferenc 2002. A szociometria módszerei és jelentésvilága. In Lengyel Zsuzsa (szerk.): Szociálpszichológia. Budapest: Osiris. 410-431. Mérei Ferenc 2006. Közösségek rejtett hálózata. Budapest: Osiris. Zeidner, Moshe – Matthews, Gerald – Roberts, Richard D. 2009. What we know aboutemotional intelligence. Cambridge – London: MIT.

185

Kulturális hálózatok Új utak a kultúra tanulmányozásában Fresli Mihály – Khalykov, Kabyl Cultural Networks New Ways of Studying in Culture The study of human culture is a very interesting thing. In our paper we want to find the answer to the question how the theory of networks and the results of Lotman can help us understand the world of culture. We have developed a theory of culture which will help you explore from a new perspective some of the objects of culture that create a lot of connections among each other and form a network. Keywords: culture, networks, Lotman, culturon

0. Bevezetés A kultúra az emberiség olyan közege, amely szüntelen változásával reflektál a körülöttünk lévő világ állapotára. Emberek alkotta produktumok születnek a természeti és fizikai környezet (Huszti 2012: 75) eleminek felhasználásával: zeneművek és tudományos felfedezések adnak hírt érzéseinkről, gondolatainkról és vágyainkról. Irodalmi művek tükrözik párkapcsolatunk rejtélyes útjait, mindez pedig egy egységes egészként kerül átszármaztatásra (Сегизбаева 2013: 274) utódaink számára. A maga komplexitásában megvalósuló szisztéma leírására született kísérletek egyik útja Jurij Lotmannak a kultúra egészét felölelő szemiotikai rendszere (Szabó 2003: 113). Ez a modell – bár kétségtelenül komplex megoldással állunk szemben – mégsem alkot hiánytalan egészet, egyes vetületei homályban maradnak. A szisztéma kiegyensúlyozására megkíséreltük vegyíteni egymással Lotman eredményeit a hálózatelmélet kínálta lehetőségekkel, mivel eljutottunk azon felismeréshez, hogy a kultúra területén nem csak mi magunk, hanem a bennünket körülvevő világ dolgai is kölcsönös függésen alapuló hálózatban állnak egymással. Reményeink szerint ezzel új megvilágításba helyezzük az emberi kultúra tanulmányozásának kérdését. A hálózatelmélet alkalmazása (Kovács 2011: 123) a Lotman által javasolt modellre, véleményünk szerint három alapvető módon valósulhat meg. Ezek a következők: - rendszer szinten: a kulturális térben az objektumok megfelelő kitételekkel leírható hálózatokba szerveződnek, amelyek a hálózatelméletben leírt módon, részben skálafüggetlen hálózat módjára viselkednek, 186

-

-

kulturális objektum szintjén: az egyes kulturális produktumok egyrészt implicit módon (a lotmani „szöveg” fogalmának megfelelően) hálózatelméleti sajátosságokkal bírnak, másrészt explicit módon kapcsolódnak a rendszer egészéhez, létrehozva ezzel saját kapcsolódási pontokkal jellemezhető egyéni hálózatukat (az objektumból mintegy kinyúló karok segítségével) mind horizontális, mind vertikális értelemben (transzcendens), egyéni szubjektum szinten: egyrészt a kultúra-teremtő és fogyasztó ember szintjén, ami a kulturális objektum kialakítását, valamint befogadását befolyásoló szociális hálózat szintjén jelenik meg; másrészt kommunikációs szinten, ami a személynek a befogadás és alkotás során folytatott én-én, illetve én-ő típusú interakciója által manifesztálódik.

Az alábbiakban megkíséreljük kibontani a fent vázolt – első látásra meglehetősen bonyolultnak tűnő – struktúra jellemzőit, megvilágítva az egyes kategóriák jelentőségét a rendszer működése szempontjából, ami végül reményeink szerint viszonylagos egésszé áll össze. Első lépésként egy fogalmi pontosításra van szükségünk. Már a szakirodalmi áttekintésből is világossá vált az a sajátos helyzet, ami az imént vázolt sémában is tetten érhető, miszerint a kultúra „produktumait” meglehetősen nehéz fogalmilag meghatározni. Beszélhetünk itt műalkotásokról, művekről. Az emberi kultúra egésze azonban túlmutat ezen dolgok körén (Харитонова 2007: 19), mivel beletartoznak mind az írott (irodalmi művek, tudományos művek, zeneművek), mind az íratlan produktumok (hiedelmek, szokások, gesztusok). Lotman jelekről és szövegekről (Lotman 2001: 108) beszél. Ezzel kapcsolatban érezzük azt, hogy a jel fogalma rendkívül szűknek bizonyul egyes esetekben, míg a szöveg túlzottan irodalminak tekinthető például egy matematikai képlet, vagy egy pravoszláv ikon vonatkozásában. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretnénk a klasszifikáció nyilvánvaló nehézségét: nem állíthatjuk, hogy mértani pontossággal meg tudjuk állapítani, hogy mi az, ami beletartozik a „kultúra” körébe, ekként kezelve azt. Vajon szótáraink fogalmai lefedik az emberi kultúra egészét? Szavakkal leírhatatlan érzéseink (Пчелкина 2012: 207), sejtéseink nem képezik részét az emberi kultúrának? Minek tekintsünk egy filmalkotásban megjelenő festményt? Milyen alá- és fölérendeltségi kapcsolat van az egyes elemek között? Mindaz, amit ennek megfelelően a vizsgálat megkönnyítése érdekében mondani tudunk csupán az, hogy az egyes „objektumokat” vizsgálatunk tárgyává tesszük. Másként megfogalmazva, egy hálózat jól körülírható pontjaként vizsgáljuk a következőkben. Amennyiben elfogadjuk a fenti kitételt, akkor a biológiai rendszertan fogalomtára nyújthat segítséget ebben a szorult helyzetben: a taxonómiában az egyes rendszertani kategóriákon túl (amelyekre szigorú hierarchikus kapcsolat jellemző), általánosságban a taxon fogalma fedi le az adott csoportot, függetlenül annak pontos státusától. 187

Ennek analógiájára javasoljuk egy új fogalom a kulturon (culturon) bevezetését, ami a vizsgálatunk tárgyává tett kulturális objektumot jelöli a szemiotikai térben, függetlenül annak „rendszertani” besorolásától. Vagyis semmi mást nem állítunk, mint rámutatva az emberi kultúra produktumának egy tárgyára, vizsgálatunk tárgyává tesszük azt, a továbbiakban egy hálózat egy pontjaként értelmezve, ami maga is sokirányú kapcsolatot létesít(het) a szemiózis terében. Mindez már első látásra is nagy segítségnek bizonyul számunkra, hiszen a hosszas és bonyolult körülírásokat elkerülve, egyértelműen utalunk egy objektumra, függetlenül annak fogalmi és strukturális beágyazódásától.

1. A kulturonon belüli hálózat Jelen írásunkban a két elmélet vegyítésével kialakuló rendszer második csoportjával foglalkozunk részletesen, ami a kulturális objektumok szintjén valósul meg. Vizsgálatunk kezdetén abból indultunk ki, hogy minden kulturális objektum létrejötte pillanatában magába éget egy rá jellemző tér-idő markert, ami egyértelműen jellemzi a születésének körülményeit, jellemvonásait. Ebben a tekintetben figyelembe kell vennünk mind a kulturon-hálózatot amelyhez kapcsolódik, hogy beépülve részévé váljon; mind a szociális hálózatot, ami létrejöttében ugyan olyan fontos szerepet játszik, mind majdani elterjesztésében az emberi közösségen belül. Így az alkotó szubjektum oldaláról megközelítve a kérdést feltételeznünk kell, hogy a produktum létrehozója egyrészt mondani akar valamit a világ állásáról – vagyis nem csupán öncélúan megtörténik az adott esemény, bár véleményünk szerint ez a helyzet is hordoz magában mondanivalót, pontosabban annak hiányával állít valamit, így vizsgálat tárgyává tehető –, másrészt törekszik arra, hogy az adott kultúrában megértsék. Ez a két első látásra jelentéktelennek tűnő megállapítás komoly következtetéseket indukál. Egyrészt olyan nyelven és kódrendszerben kell szólnia, hogy az általa létrehozott szövegek befogadhatók legyenek; másrészt mivel az alkotó azt szeretné, hogy produktumára odafigyeljenek, az objektumnak olyannyira „ismerősnek” kell lennie az adott szociális hálózat számára, hogy a „mi” kultúránk részeként kezdje el azt értelmezni, nem idegenként elfordulva tőle, egy másik kódrendszerben olvasva azt (Kovács 2005:111). Mi módon valósul meg a kulturonok azonosítása saját kultúránk számára? Tovább folytatva ezt a gondolatmenetet, úgy véljük, hogy az objektumok belső szerkezetében az említett azonosító markereken túl, különböző tulajdonságokkal jellemezhető, a produktum értelmezését nagyban meghatározó további kapcsolódási pontok alapját adó kulturon-formációk jelennek meg. Itt természetesen hangsúlyoznunk kell, hogy nem adható egységes recept az emberi kultúra produktumainak szerkezeti leírására, az általunk javasoltak alapvetően arra vonatkoznak, hogy a vizsgált objektum milyen szerepben jelenik meg. Lesznek közülük olyanok, amelyek csak bizonyos objektumok vonatkozásában bírnak kiemelkedő 188

szereppel, míg más kulturonok vagy kultúrák számára nem különösebben érdekesek. Gondoljunk itt példaként egy nemzeti trikolorra, ami az adott kultúra hordozóinak számára rendkívül fontos, míg más nemzeti kultúra képviselői egy általános emberi produktumok látnak benne. Ennek megfelelően a rendszer működésében betöltött szerepük alapján megkülönböztethetünk ön-kulturonokat (self-culturon) és kulcs-kulturonokat (keyculturon). Itt ismételten hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez a megkülönböztetés sok esetben szubjektív és esetleges, ám a gyakorlat szempontjából roppant hasznos. Egy kulturális produktummal való találkozásunk alkalmával ugyanis a Lotman által említett módon „behangoljuk” a szöveget, hogy a „mi” kultúránk részét képezi-e. Azon elemeket, amelyek ezt lehetővé teszik, az adott alkotásban jelenlévő önkulturonok, vagyis azok a kulturális objektumok, amelyek felismerése esetén meghatározott saját kódrendszerben kezdjük olvasni a szöveget. Ettől megkülönböztetett módon vannak olyan alapvetőnek tekintett jellemzők és tények, amik általánosságban vizsgálva jellemezhetővé tesznek egy kultúrát (nemzeti, etnikai, vallási stb.), vagyis véleményünk szerint vannak olyan tényezők, amelyeket vizsgálva összevethetővé válnak a különböző kultúrák. Itt szintén hangsúlyozni szeretnénk, hogy az általunk javasolt séma szubjektív, ám úgy véljük, ezen elemek alapvonalaiban jól körülírhatóvá tesznek egy kultúrát. Nevezzük ezeket kulcs-kulturonnak, mivel ezek jelentik a bizonyos értelemben a „kulcsot” az adott objektum megfejtéséhez. Mindezek alapján egy kulturális objektum befogadását egy kulcsnak a megfelelő zárba illesztésével szemléltethetnénk. Másként fogalmazva, ha egy kulcs nyelvét vesszük alapul, akkor abban az esetben, ha az ön-kulturonok által képviselt láncrész nem adja a „miénk” üzenetet a kulcs nem fordul el, az adott produktum meg nem értetté válik és egy terméketlen disszonáns állapot jön létre. A mű befogadása akkor történik meg, ha az ön-kulturonok azonosításával (közösségi szimbólumok, reáliák) a képzeletbeli kulcs elforgathatóvá válik, ez biztosítja a kommunikáció lehetőségét az üzenet küldője (adott esetben az alkotó) és a befogadó között, mintegy az adekvát befogadás alapvető feltételeként. Ezen a ponton hangsúlyoznunk kell a helyzet nem kizárólagos voltát. Vagyis attól még végbemehet bizonyos szintű befogadás, hogy nem történik meg a kulturon önazonosítása, azonban ekkor jelentős elcsúszások várhatók az értelmezés terén. Amennyiben az első lépés lezajlott, akkor lépnek színre – itt nyilván nem szigorú időrendet kell feltételeznünk – a kulcs-kulturonok. Azok a jellemzők, amik összevethetővé teszik alapvonalakban az adott objektumot más produktumokkal, illetve általánosságban kultúrákkal. Végezetül következik az alkotás kulturon-hálózata, ami az emberi kultúra egészéhez köti az objektumot, élvezhetővé téve annak befogadását (1. ábra).

189

önkulturonok

kulcskulturonok

a „szöveg” kulturonhálózat

a befogadó elméje 1. ábra. A kulturonláncok alkotta „kulcs” behatolása az emberi elmébe.

Itt ismét hasznos egy megjegyzést tennünk. A kulturális objektumok – és ebben az esetben gondoljunk elsősorban az irodalmi alkotásokra – műelemzési szempontból való megközelítése során, nem hasznos a hálózatelmélet oldaláról közelíteni, mert azok belső struktúrája – az alakok előfordulása, kapcsolatrendszere stb. – vélhetően nem feltétlenül követi a hatványfüggvény-eloszlást, lévén mesterségesen megalkotott világról van szó. Általánosságban az is elmondható, hogy az ön- és a kulcs-kulturonok megjelenése nem csak konkrét objektum szintjén, hanem egészében is alkalmas lehet egy közösség kultúrájának jellemzésére (Тер-Минасова 2008: 25). Ebben az esetben azonban a kulcs-kulturonok között bizonyos minőségbeli (fontossági) sorrendet állíthatunk fel annak megfelelően, hogy miként értelmezik az alábbi kérdéseket: 1. alapvető helyzetek lehatárolása a.) térfelfogás b.) időfelfogás c.) „mi” – „mások” d.) tiltások – szabadságfokok e.) érték fogalma f.) hit kérdésköre g.) jó és a bűn fogalmának értelmezése 2. alapvető emberi viszonyulások lehatárolása a.) munka b.) család c.) szeretet / szerelem d.) élet / halál viszonyrendszere e.) barátság f.) művészet Másként fogalmazva az, hogy a fenti kérdéskörökre milyen értelmezést nyújt (kulturon, vagy kulturon-kapcsolat formájában) az adott kultúra (avagy az adott objektum), alapvetően jellemzi azt, és viszonylagos objektivitással összehasonlít190

hatóvá teszi számunkra. Itt nyilván ismét hangsúlyoznunk kell a lehatárolás szubjektivitását és viszonylagosságát. Amint arról szót ejtettünk, a kulturonok megszületésük pillanatában magukba égetnek egyfajta azonosító markert a tér-idő vonatkozásában, ami utal a keletkezésük pillanatára és meghatározza az objektum dimenzionális vonatkozását. Ezen megközelítésben a már említett szociális hálózat hatása nem „válik le” az objektumról megszületése pillanatában. Természetesen vizsgálhatjuk a műveket alkotójuktól teljesen függetlenül, a kultúrtörténet számára azonban ezzel olyan alapvető fontosságú információkról mondanánk le, ami lényegesen szegényebbé tenné a vizsgálat terepét. Ennek következtében ugyanis elveszne a kulturon-hálózat hátterét adó szociális hálózat szerepe. A befogadó oldaláról megközelítve a kérdést elmondhatjuk, hogy amennyiben a kulcs-zár elméletnek megfelelően az adott objektum utat talál a befogadó elméjébe, akkor ez a folyamat rendkívül sokat elmond róla magáról is. Vagyis azzal, hogy az adott kulturon-hálózatból mi mit látunk meg, illetve ismerünk fel és egészítünk ki saját hálózatelemekkel, majd annyira jellemzi az adott objektumot, mint önnön magunkat. Ilyen értelemben a kulturonok egyfajta tükörként is felfoghatók, amelyekbe belehelyezkedve valójában önmagunkat, individuális kultúravilágunkat látjuk. Az, hogy közösségi szinten léteznek „kultúrák” ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy megfelelő számú kulturon-csomópont és elégséges számú objektum alapján lettünk szocializálva. A helyzet folyományaként elképzelhető, hogy egy másik kultúrához tartozó embere bár hasonló kulturon-alapkészlettel operál, a közöttük lévő eltérő hierarchikus viszony és kapcsolatrendszer alapján mást „lát” a világban, mint mi magunk.

2. A kulturonok külső kapcsolata, mint rendszerszervező elem Amennyiben alapjaiban elfogadjuk a fenti érvelést, következő lépésként hasznos megvizsgálni a kulturonok közötti (explicit) kapcsolatokat, és hálózatépítő elemként értelmezni azokat. Vizsgálatunk kezdetén abból az alapfeltevésből indultunk ki, hogy a kulturális produktum létrehozója mondani akar valamit a világ dolgairól (műalkotások, vallási hiedelmek, tudományos posztulátumok) formájában, így arra törekszik, hogy a kommunikáció során a mondandó címzettje megértse és – még ha minimális szinten is – elfogadja azt. Ennek megfelelően azon túl, hogy törekszik a kulturonnak olyan jellemzőkkel való ellátására, amitől a befogadó a „mi” kultúránk részeként dekódolja majd, fontosnak tartja azt beilleszteni egy már létező hálózatba. Itt érdemes feleleveníteni a hálózatelmélet azon felismerésére, miszerint a hálózatban nem mindig a népszerűség a döntő hiszen az „alkotó” nem feltétlenül törekszik népszerűségre, valamint arra, hogy a hálózatban nem egyértelműen a régebbi elemeknek van előnye a hálózati kapcsolódások számának tekintetében 191

(Barabási 2003: 132). Sőt, nem feltétlenül a „népszerűbb” és az „alkalmasabb” nőheti ki magát nagy és sok kapcsolttal rendelkező központtá. Mindezen ismérvek, úgy véljük, tökéletesen jellemzik a kulturális hálózatokat is. Mindazonáltal a kulturon létrehozójának azon törekvése, hogy minél szélesebb körhöz eljusson a szociális hálózatban (vagyis mind többen megismerjék és elfogadják produktumát), általános emberi törekvésnek tekinthető. Mi módon valósulhat meg ez az elgondolás? A válasz kapcsán jusson eszünkbe az a tudományos körökben régóta ismert vélemény, miszerint „a nagy elődök vállára kapaszkodva, messzebbre lehet ellátni”. Más szavakkal, ha gondolatainkat – legyenek mégoly újszerűek is – megpróbáljuk beágyazni (bekötni) egy általánosan elfogadott tudományos vagy művészeti rendszerbe, nagyobb sikerrel válunk mi magunk is középponttá a jövőben. Más szavakkal, ha alkotásunkban kapcsolódunk már széles körben ismert nagy csomópontokhoz és így ágyazzuk be művünket, nagyobb esélyünk van a széles körű elismertségre és a sikerre, vagyis arra, hogy a szociális hálózatban minél gyorsabban elterjedjenek gondolataink. Erre az egyik szemléletes példát a tudományos igényű művek adják. Amenynyiben abból indulunk ki, hogy egy tanulmány szerzője nem törekszik feltétlenül a népszerűségre, mégis természetes emberi igénye, hogy gondolatait minél többen megismerjék. Ezért a tudományos gyakorlatban általánosan elfogadott módon, a szerző általában egyfajta szakirodalmi áttekintéssel kezdi írását: az új elmélet így nem csupán keretet kap, hanem egy már létező hálózat elemeként integrálódik oly módon, hogy a tudományos körökben meghatározó elemekhez kapcsolták azt. Általánosságban elmondható, hogy egy tudományos igényű dolgozat – legyen az diplomamunka, tanulmány vagy monográfia – esetén ez alapkövetelménynek számít. Ha felidézzük az esszé, mint műfaj követelményeit, ott műfajilag meghatározó követelmény a logikus érvelésen túl az állításokhoz kapcsolódó példák felvonultatása. Ebben az esetben valójában a gondolatainkat mintegy kötelező módon példákkal illusztráljuk, vagyis írásunkat folyamatosan kapcsolódási pontokkal látjuk el a külső hálózat tekintetében. A már létező kulturális hálózathoz való kapcsolódás másik példáját a művészetek, konkrétan az ikonfestészet területéről hozhatjuk. A középkori ikonfestőket a Szovjetunióban a kommunizmus alatt sokszor ostorozták azért, mert „elvakultan követték az egyházi dogmákat”. Ez az elgondolás azon alapult, hogy a mesterek csupán „másolták” a már meglévő ikonokat és a szigorú szabályok miatt gyakorlatilag alig változtattak az alkotáson. Ez a kommunista műértelmezés szerint „gúzsba kötötte az alkotói szabadságok” és „egysíkúvá tette az alkotásokat”. Amint az általában a kommunista kultúrafelfogásról és történelemértelmezésről elmondható, jelen esetben is igaz, vagyis valóban van igazságtartalma az elmondottaknak, csak az eredeti felfogás szól másként… Mit jelentett a régi orosz kultúrában a tradíciók ilyen „elvakult” követése? A fent bemutatott műértelmezés annyiban igaz, hogy valóban igen szigorú szabályok vonatkoznak az ikonok festésére. Mivel az ikon a transzcendens világ képmása, azt mutatja meg evilági eszközökkel, így ez megkövetel egyfajta következetességet. A pravoszláv felfogás szerint az ikonfestő nem maga festi meg az 192

alkotást, csupán fizikai erejét és evilági képességeit bocsátja a Szentlélek rendelkezésére, aki mintegy alászállva eltölti a művészt, és a kezét vezetve megalkotja az ikont (2. ábra).

2. ábra. Lukács evangélista a Szentlélek segítségével megfesti az Istenanya első ikonját.

Ezen túlmenően, bár az ikonnak nincs olyan értelemben közvetlen tanító és bemutató funkciója, mint a templomi freskóknak, amelyek „olvasmányként funkcionálnak az írástudatlanok számára”, ám ez egészében mégsem elvitatható (Lepahin 2001:10). A felismerés és ezáltal a megismerés viszont csak abban az esetben valósulhat meg, ha az ikonra rátekintve rögvest tisztában vagyunk azzal, hogy mit – pontosabban melyik személyt vagy eseményt – ábrázol. Vagyis egy ikonra nézve a hozzáértőnek azonnal látnia kell, hogy az egy Angyali üdvözlet (3. ábra), vagy egy Mária elszenderedése (4. ábra) ikon. Az azonnali ráismerés csak bizonyos megszorításokkal érhető el, mivel ellenkező esetben – nagyobb alkotói szabadság térnyerésével a kompozíció tekintetében – nem biztosítható az azonnali beazonosítás.

3. ábra Az Angyali üdvözlet-ikonja.

4. ábra A Mária elszenderedése-ikon.

Amint az a fenti illusztrációkon is látható ugyan az a tematika, más és más művészi megoldást produkál – a kánon által még megengedhető szinten. Vagyis az alapmegoldás ugyan az, ám az alakok egyéni megformálása, az alkotás dinamizmusa, a kompozíció egységének kialakítása, bizonyos színbeli eltérések – egyénivé teszik az ikont. 193

Tovább folytatva a gondolatmenetet, arról is szólnunk kell, hogy egy ismert ikonról, sok esetben nagyszámú másolat készült, amelyek igen hasonlítanak az „eredetire”, azonban apróbb jellemvonásokban különböznek tőle (5-8. ábrák).

5. ábra. Az „eredeti” Vlagyimiri Istenanya-ikon.

6. ábra. A Vlagyimiri Istenanyaikonjának másolata.

7. ábra. A Vlagyimiri Istenanya-ikonjának másolata.

8. ábra. A Vlagyimiri Istenanyaikonjának másolata.

Az ábrákon az Istenanya Vlagyimiri ikonját és a róla készült másolatokat látjuk. Ebben az esetben a szigorú megkötéseken túl ráadásul egy konkrét kulturon tételes másolásáról van szó. Hálózatelméletileg megközelítve kérdést azt látjuk, hogy egy már meglévő centrális helyzetű és nagyszámú kapcsolattal – hozzá kapcsolódó történeti események (Bogoljubovó megalapítása), nagyszámú csodák (Орнатскiй 1905: 145), pravoszláv templomok, Tretyjakov-képtár (ahol jelenleg található) – és erős kötődéssel bíró elemet lemásolnak, integrálnak a hálózatba. Ily módon a másolatok nem csupán az eredetivel, hanem az eredetihez kapcsolódó szerteágazó hálózattal is közvetlen kapcsolatot létesítenek (9. ábra).

9. ábra. Az egyik Vlagyimiri Istenanya-ikon másolat kapcsolata az „eredeti” ikonhoz kapcsolódó hálózattal.

194

Az ikonokkal vizsgálata során felmerülő közvetlen kapcsolatteremtés és a tradícióba való szigorú beillesztés másik példája a Rubljov által megfestett Trojicaikon, amelyről a Sztoglav, azaz az 1551-es egyházi zsinat kérdéseit és az arra adott válaszokat száz cikkelyben tartalmazó XVI. századi írásmű kimondta, hogy a Szentháromság-ikonját csak az Andrej Rubljov által megfestett módon lehet ábrázolni. Ezen a ponton visszautalnánk a Lotman által elmondottakra, a szövegnek a szövegen túli emlékezettel való viszonyára (Lotman 2001:23). Amennyiben itt a Trojica-ikonról készült másolatot szövegnek tekintjük, annak van egy, a saját értelmezési keretein túlmutató, az objektumon kívüli emlékezettel fennálló viszonyrendszere is, amit az eredetihez való kapcsolódása által egy terjedelmes kulturon-hálózatként foghatunk fel. A fentiek alapján az alkotói ihlet egy új kulturon megalkotását jelenti oly módon, hogy az részben új kapcsolatokat alakít ki, részben újra értelmezi illetve újra strukturálja a meglévő hálózat-rendszert.

3. Összegzés Összességében elmondhatjuk, hogy mindaz, ami az emberi kultúra objektív megközelítése kapcsán elmondható – meglehetősen viszonylagos. Amennyiben nem tagadjuk meg magunktól annak lehetőségét, hogy kilépjünk a megszokott sablonok világából, akkor lehetőséget kapunk egy másfajta világlátás megismerésére. Tisztában vagyunk azzal, hogy az általunk javasolt modell nem tökéletes, finomításra és részletezésre szorul, ám annak segítségével más aspektusból láthatjuk meg mind az emberi kultúra objektumait, mind a közöttük lévő kapcsolatra alapozó rendszerszervező elvet. Ez utóbbi pedig segít megérteni önmagunkat, elvezet minket a „mi” és „mások” kultúrájának új eredményekkel kecsegtető ismeretlen világába.

Irodalom Barabási Albert-László 2003. Behálózva. A hálózatok új tudománya. Budapest: Magyar Könyvklub. Huszti Zsolt 2012. Integration of „made” cities to their physical enviroment. In Csapó Tamás –Balog András (eds.): Development of the settlement network in the Central European countries. Heidelberg: Springer. 235-244. Kovács László 2005. Nyelvtanulás és nyelvoktatás az információs társadalomban: rövid áttekintés. In Balázs Géza – Bódi Zoltán (szerk.): Az internetkorszak kommunikációja. Budapest: Gondolat-Infonia. 111-125. Kovács László 2011. Hálózatkutatás és nyelvtudomány. In Balázs Géza (szerk.): Nyelvészetről mindenkinek. Budapest: Inter. 123-126.

195

Lepahin, Valerij 2001. Az ikon funkciói. Az ikon szerepe az egyházi, társadalmi életben és a mindennapokban. Szombathely: Szláv Történeti és Filológiai Társaság. Lotman, Jurij 2001. Kultúra és robbanás. Budapest: Pannonica. Szabó Tünde 2003. A gondolkodó világ modellje – J. M. Lotman munkássága. AETAS. 2003/1: 113-142. Орнатскiй, Протоиерей Филисофъ 1905. Благодеяния Богоматери роду христианскому чрезъ Ея Св. иконы. С.-Петербургъ. 145-156. Пчелкина Татьяна Ростиславовна 2012.: Автор и духовная реальность, Ж-л «Ізденіс» Алматы: «Поиск». 207-210. Сегизбаева Кенжегуль Кунусбаевна 2013. Полиязычие в контексте интегративного обучения, Материалы II Международной научнопрактической конференции «Образование: традиции и инновации». Прага. 274 – 278. Тер-Минасова, С.Г. 2008. Война и мир языков и культур. Москва: Слово. Харитонова Лариса Михайловна 2007. Культурфилософские предпосылки лирической циклизации начала ХХ в. Кросс-культуральное исследование проблем мировидения: психологический, философский, лингвокультурологический аспект. Рубцовск. 19-26.

196

Kulturális hálózatok a filmművészetben Fresli Mihály – Zsuravljova Jevgenyija Alekszandrovna

Cultural Networks in the Cinema In our paper we look at how a new theory of the cultural networks can be applied in studying some of the values in the cinema. This is an opportunity to get to know our world and offers new ways of intercultural communication. Keywords: culture, cinema, networks, language

Mindaz, amit az emberi kultúra produktumairól tudunk, összességében emberi elmével felfoghatatlan, ennek ellenére folyamatos kísérleteket látunk arra, hogy tipizáljuk, és valamiképpen feldolgozhatóvá tegyük kultúránk objektumait. Jelen írásban is erre a klasszikus problémára szeretnénk reflektálni: megkíséreljük megragadni a filmművészet alkotásainak azon közös vonásait, amelyek kapcsolati hálót (Barabási 2003: 20) teremtenek közöttük. Vizsgálatunk során abból indulunk ki, hogy mindaz, ami kultúránk termékének tekinthető, nem önálló létező, hanem egy szervesen összekapcsolt és komplexen rétegződő hálózat része (Kovács 2012: 231). A terjedelmi korlátok miatt jelen keretek között eltekintünk az elmélet részletes áttekintésétől, csupán alkalmaznánk a kulturon fogalmát, amelyet a kulturális hálózat egy olyan elemének tekintünk, amely belülről szerteágazó kapcsolati hálózatot rejt, önmagán kívül pedig szintén integrálódik az emberi kultúra egészének rendszerébe. A kérdés tárgyalásához elsőként érdemes megvizsgálnunk a filmnyelv és a természetes nyelv viszonyát (Kovács 2010: 109). A problémakörnek jelentős irodalma van, a teoretikusok egész köteteket szenteltek a kérdés kutatásának. Jelen keretek között mi csak a felszínre törő legegyszerűbb dolgot vethetjük fel, vagyis azt a kérdést világítanánk meg, hogy a természetes nyelvek elsajátításának hosszadalmas folyamatától eltérően, miként tudja az ember bizonyos megkötésekkel kultúra független módon viszonylag gyorsan elsajátítani és használni a vizualitás mozgóképes formanyelvét? Ez azért érdekes számunkra, mert bár annak morfológiai sajátosságaival kevesen foglalkoznak teoretikus módon, mégis milliárdnyian használják nap mint nap, szerte a világon. Miben gyökerezik a filmnyelv ezen univerzális jellege? A válasz rendkívül összetett. Egyrészt szólnunk kell a mozgókép „mágikus természetéről”, majd arról, hogy nézőként belépve a film világába a látottakat biológiai meghatározottságunk okán hajlamosak vagyunk valóságként elfogadni. Fontos szempont az is, hogy a Lotman által javasolt elmélet (Lotman 2001:15) szerint olyan kommunikációs csatornákat nyit meg a film, amelynek segítségével 197

saját énünkkel is kapcsolatba léphetünk (Szabó 2003: 113). Mindemellett szólni kell a mozi közösségteremtő aspektusáról is, ami az ember szociális vágyának kielégítésére szolgál. Mindezek után azonban mégis érzünk némi űrt. Valami olyan dolog is lappang a háttérben, ami több lehet a fent felsoroltaknál. Ráadásul az említett „univerzalitás” is hibádzik az argumentumok között. Miért tudja befogadni egy afrikai bennszülött azt a mozgóképet Bazin fehér tyúkot illusztráló példájában (Bazin 1995: 12), amit életében először lát, ráadásul olyan átéléssel, amit egy festmény, vagy irodalmi mű megragadása (Пчелкина 2012: 207) csak nagyon nehezen tud megvalósítani? Véleményünk szerint ennek oka a filmművészet aktív és több érzékszervet is megmozgató jellegén túl abban gyökerezik, hogy a világ, amit a film megmutat nekünk, nem is olyan különböző. Másként fogalmazva a világ különböző tájain az emberek összességében olyan térben élnek, ami alapvetően nem is különbözik olyan jelentősen a föld egyes sarkain. Természetesen nem azt állítjuk, hogy életmódbeli, viselkedési, szokásbeli, illetve életszínvonalbeli sajátosságok alapján nem volnának hatalmas különbségek az egyes emberek között. Sokkal inkább úgy látjuk, hogy a világ amely körülvesz minket – összességében hasonlóképpen épül fel és működik. Az emberek közösségeket alkotnak, élőlények vesznek körül minket, a fák zöld lombkoronával bírnak, a szerelem a világ minden táján fontos momentuma az emberek életének, ráadásul nappal a Nap, éjjel pedig a Hold kel fel az égen a csillagokkal. A különbség az egyes embercsoportok között nem feltétlenül ebben, sokkal inkább abban keresendő, ahogyan ezeket a dolgokat értelmezik és látják, ahogy egységes világképet alkotnak belőle. Furcsa módon éppen a filmművészet az, ami ezt az alapvonalaiban hasonló, ám összességében mégis annyira különböző módon felépülő világot, a maga direkt szuggesszív módján prezentálja számunkra. A Bazin által felemlített példa is erről szól: a maga kultúrájában és a maga világában felnövekedett afrikai bennszülött a maga módján látta bele a világot a levetített filmbe. Konkretizálva a problémát: a lejátszott film mutatott számára egyfajta értelmezést a világról – a rendező világlátásának megfelelően csoportosítva és láttatva a dolgokat -, amit az ember a maga világának megfelelő rendszerben és értelmezési körben fogadott be. Így maradt az izgalmas alkotásból csupán egy „fehér tyúk”. A fenti példa véleményünk szerint fontos dolgokra világít rá. Egyrészt bizonyos aspektusból megmagyarázza a mozi univerzalitását és egyfajta értelemben vett kultúrafüggetlen voltát, hiszen azt a világot tárja elénk, ami alapvonalaiban minden ember számára hasonló. Nyilván itt kulturálisan óriási különbségek lehetnek az egyén szintjén, ám egy olyan vizuális formát látunk, ami a természetes nyelvek grammatikai ismeretei nélkül is befogadható elemi szinten. Pontosabban fogalmazva: a film kultúra-független nyelvtanának alapelemeit a minket körülvevő világ adja. Tovább folytatva a gondolatsort szólnunk kell arról, hogy a filmművészet történetében sok esetben nem csak eltérően megítélt filmekkel találkozhatunk, 198

hanem sokszor ugyan azt az alkotást is rendkívül különbözően értékelnek egy kultúrkörön belül a kritikusok, nem is szólva más korszakok vagy népek befogadóiról. Ezen a ponton jutottunk el a legizgalmasabb kéréshez, vagyis annak felkutatásához, hogy miben rejlik a „nagy” alkotások titka? Legyen az történelmi korokon átnyúló a „ma emberéhez is szóló” alkotásról, vagy egy objektum földrajzi és kulturális határokat átívelő értelmezéséről (Сегизбаева 2013: 274). Ebben búvik meg az igazi nagy kérdés, amire az esztéták évszázadok óta kutatják a magyarázatot: mitől tekinthető „értékesnek” egy alkotás? Gondolatmenetünk kezdetén arra kell visszautalnunk, hogy a filmek nem önmagukban való és önmagukért létező objektumok. Céljuk van. Ez pedig nem más, mint, hogy az egyik ember gondolatait (rendező) közvetítsék a másik ember számára (néző). Meghatározott céllal és okkal jöttek létre, ami egy üzenetben, avagy mondanivalóban gyökerezik. A film mond valamit a világ állásáról. Itt most irreleváns számunkra, hogy mi is ez a mondanivaló, önmagán túlmutató, avagy zárt világba invitáló. A lényeg az, hogy olyan információtartalommal bír a minket körülvevő világ dolgairól, amit a kommunikáció egyik résztvevője el akar jutatni a másikhoz. Szűk értelemben itt nem csupán a filmalkotás szüzséjéről van szó. Abban az esetben is áll ez a megállapítás, ha az alkotásnak önmagában nincs története, például a Született gyilkosok című film történéseit viszonylag nehéz összefoglalni. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy ebben a filmben nem a szüzsé „mesél” a világról, hanem a képek, vagyis maga az ölés és annak módozatai válnak információhordozóvá. Az említett film kiváló példa annak megvilágítására is, hogy miként válhat befogadhatóvá egy alapvetően történet nélküli film. Itt nem maga a laza történetváz az, ami hozzákapcsol minket a filmhez, hanem az, amit nem látunk. A Született gyilkosok nem direkt módon szól arról, amit megmutat, hanem indirekt módon arról, ami a látottakhoz kapcsolódik az elménkben. Mérhetetlen kritikája a fennálló világról éppen abban rejlik, hogy megidézi a gyilkolás mögött álló azon világrendhez kapcsolódó asszociációs halmazt, ami egy egységes hálózattá áll össze a mozi vetítésének ideje alatt. Itt ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a filmek esetében tetten érhető a Lotman által javasolt én-ő és én-én típusú kommunikációs modell (Lotman 1994: 566). Mindaz, ami a vászonra kerülés pillanatában egy interperszonális interakcióként indul, interiorizálódik. Olyan – a néző elméjében lezajló – önreflexív kommunikációs sémát indít be, amihez a lökéshullámokat a külső térből érkező filmkockák adják. A filmek ebből a nézőpontból zárt rendszerként kezelendők, ahol az anyagforgalom akadályozott – hiszen a leforgatott anyag mennyisége önmagában fizikailag nem lesz több azáltal, hogy levetítjük -, az energiaáramlás azonban szabad. Mit jelent mindez? Ha elfogadjuk a hálózatelméletben a Csermely által megfogalmazottakat (Csermely 2005: 52), valamint azt a gondolatot, hogy a kultúra egységes hálózatként felépülő objektumai a rendszerben felgyülemlő feszültség relaxálásának 199

módozataiként és céljával születtek meg, akkor ehhez hozzáépíthetjük az adott filmet, mintegy önálló modulként. Egészében szemlélve a dolgot annyit látunk, hogy az adott kultúrkörhöz tartozó ember szembetalálja magát az őt körülvevő világból érkező nehézségekkel, aminek a megoldása feszültséget generál benne. Amennyiben ezt a rendelkezésére álló kulturális hálózattal nem tudja levezetni, két lehetősége adódik: vagy önmaga keresi meg a relaxálás útját, vagy talál egy már kész megoldást az adott szituációra és azt kapcsolva saját hálózatához, így vezeti le a keletkezett feszültséget, utat engedve az energia szabad áramlásának. Koncentráljuk most figyelmünket a második esetre, konkretizálva a kérést. Példaként keressünk egy jellemző emberi szituációt: hősünk szerelmes vagy szerelmi bánattal küzd. A vizsgálat szempontjából teljesen irreleváns, hogy melyik eset áll fenn, mindkét szituációban feszültség generálódik benne. A levezetés lehetséges módozatai elméletünk szempontjából: vagy maga kezd el szerelmes verseket írni (első eset), vagy szerelmes filmeket kezd nézni a moziban (második eset). Ez utóbbit végigkövetve azt találjuk, hogy a szerelmes témájú film (vagy irodalmi mű, vagy zene, vagy festmény stb.) önmagában egy független – értsd saját lábán is megálló egész – modulos hálózat, a maga szerteágazó külső és belső kapcsolatrendszerével. Ha ezt a kulturont hozzákapcsoljuk az egyén elméjéhez egy én-ő típusú kommunikációval, ami optimális esetben kulcsként elfordul elméjének zárjában, egy én-én típusú aktussá válva hozzákapcsolódik az egyén elméjének meglévő hálózatához, így utat engedve a felgyülemlett feszültségnek, relaxálja azt (jól kisírjuk magunkat a szerelmes film láttán és a végén jól megkönnyebbülünk). A modell a modul+saját hálózatunk összekapcsolásán (kulcs+zár), annak aktivizálódásán és „összeépülésén” (elforduló kulcs), valamint optimális esetben a katartikus relaxáción alapul. Nyilván ennek a sémának minden eleme változhat: a modul nem illik bele (nem kedveljük a filmeket), nem fordul el a kulcs a zárban (kulturális értelemben nem befogadható számunkra az alkotás és elutasítjuk, avagy nem nézzük végig, esetleg nem értjük meg), illetve elmarad a katarzis (az adott film mégsem volt tökéletes megoldás feszültségünk levezetésére). Ez utóbbi esetben azonban már érezhető, hogy valamiképp közelebb férkőzünk a minőségi kategóriák kérdéséhez. Ha az ember csalódott az adott alkotásban, a helyzetet azzal reagálja le, hogy „nem igazán tetszett”. Vagyis az az érzésünk támad, hogy valami hiányzott belőle, nem történt meg a „nagy bumm”, nem szólított meg igazán a film, nem oldotta meg a bennünk lévő feszültség levezetését. Megoldásként ekkor az emberek egy része ismét beül a moziba egy másik filmre, avagy új regény olvasásába vagy zenemű meghallgatásába kezd azzal a reménnyel, hogy az majd gyógyír lesz kimondatlan érzéseinek becsatornázására, így egy új szinkron lehetőségével kecsegtet. Amennyiben nem idegenkedünk túlzottan a fenti megállapítástól, akkor az segít megragadhatóvá tenni az időtálló „nagy” alkotások problémakörét is, amelyek bár történeti időben mérve a múltban készültek, mégis „maiak, frissek, a ma emberéhez szólnak”. Azon kulturonokról van szó, amelyek túl azon, hogy modulos szerkezetűek, vagy úgy alkotnak elemeikkel belső hálózatot, hogy az diakron 200

módon relaxál – példaként hozhatjuk Shakespeare Rómeó és Júliáját, amely a konkrét kortól elvonatkoztatva is átélhető módon tolmácsolja a szerelem drámáját – vagy olyan külső hálózati kapcsolódási pontokat hagynak nyitva számunkra, amihez történelmi kortól függetlenül szabadon kapcsolhatjuk saját életünk hálózatát úgy, hogy az szervesen beépülve lehetővé teszi a relaxációt. Erre kiváló példát szolgáltatnak Andrej Tarkovszkij filmjei, különös tekintettel a Sztalker vagy a Solaris című alkotásokra. Visszatérve a filmnyelv problémájára elmondhatjuk, hogy az adott alkotást vizsgálhatja egy irodalmár vagy egy filmesztéta, kettejük megközelítési módjának egyaránt van létjogosultsága (Харитонова 2007: 19). A különbség abban keresendő, hogy mindegyikük a maga „grammatikáját” igyekszik megtalálni a műben. Ezen túl természetesen beszélhetünk bizonyos állandósult módszereken alapuló vizsgálati módról is, ami jellemző módon megragadhatóvá teszi a művet az adott diszciplína számára. Ehhez képest, mi más módon kívánunk közelebb jutni a filmművészet produktumaihoz: olyan módon kívánjuk feltárni lényegi vonásaikat, ami elsősorban belső és külső kapcsolatrendszerükön alapul. Úgy véljük, hogy ez a fajta „globális” megközelítés lehetőséget biztosít arra, hogy az összefüggések feltárásán túl, meghatározott jellemvonásai (kapcsolati sémái és módozatai) által megragadhatóvá tegyük az adott kultúrkört (amiben a befogadás történik, s így tükörként funkciónál), illetve amiben készült az adott objektum (s így maga az alakulás folyamata és a kész kulturon becsatornázása jellemzi a kultúrát). Ezen a ponton roppant fontos hangsúlyoznunk ezeknek az elsőre teljesen mellékesnek tekintett kapcsolódási pontoknak a fontosságát. Mindezek lehetnek a hálózatelméleti megközelítésnek megfelelően erős kapcsolatok, olyan pontok, amelyek direkt módon kapcsolódnak a kulturonhoz például intertextualitás, intermedialitás, vagy konkrét kultúrtörténeti ráhatás útján; illetve gyenge kapcsolatok, amelyek áttételes utalások, illetve az egyes elemekhez tágabb értelemben kapcsolódó objektumokat jellemzik. Természetszerűleg sokan azonnal elutasítják ezt a megközelítést, mivel első látásra nem kellően objektív. Mi magunk is találkoztunk olyan neves kutatóval, aki szerint „mindez hülyeség”, sőt mások egyenesen arra ragadtatták magukat, hogy „majd én bebizonyítom, miért nincs igazad”. Nyilván mi magunk is igen kedveljük a kellő önbizalommal és magabiztossággal megáldott kollégákat, azonban arról, hogy az egyes kulturonhoz kapcsolódó gyenge és erős kapcsolatoknak milyen – anyagi értelemben is manifesztálódó – értéke van, a régiségkereskedők ódákat zengenek. Mindaddig, amíg egy papírra rajzolt vonalhalmaz önálló modul, csak egy „fecniről” beszélhetünk. Ugyanakkor, ha ehhez „csak” annyit illesztünk – ezt nevezi a szakma „története van” effektusnak -, hogy a papíron hitelesen Elvis Presley saját kezűleg hívott randevúra egy hölgyet egy washingtoni koncert után – és mindezzel azt a hatalmas hálózatot is hozzákapcsoljuk, amit az elvis-jelenség valamint életérzés jelent, máris nullák sorával szaporáztuk meg a tárgy értékét. Mindez az első látásra olyan magától értetődő helyzettel ezer módon találkozunk életünkben, a reklámcégek dollár milliárdokat költenek egy-egy objektum 201

„megfelelő” becsatornázására, a kellően stabil és pozitív pontok halmazával bíró hálózatának kialakítására, amivel egy-egy termék a valós értékénél jóval drágábban értékesíthető. Az a módszer, ahogyan egy márkanevet felépítenek valójában nem más, mint egy hálózati modul konstruálása. Amikor pedig mi magunk megvásároljuk az adott „márkás” terméket, elméletünk szerint voltaképpen egy jó minőségű terméken túl – szűkebb értelemben kulturont veszünk: egy olyan helyzetbe jutunk, amikor nem csak terméket – objektumot vásárolunk, hanem egy, a termék árában is manifesztálódó, tudatosan kiépített hálózatot. Elég csak a kóla-Mikulásra, vagy az üdítőgyárak életérzést sugalló termékeire gondolnunk. Ennek megfelelően mi sem ajánlunk mást csupán azt, hogy túllépve az eddig érinthetetlennek tekintett konkrétumokon, próbáljuk meg az adott kulturális objektumot nem önállóan, hanem egy hálózat elemeként vizsgálni. A filmek ennek megfelelően „készre gyártott” hálózatmodulok. Érdekes módon a történetmesélés során a szüzsé viszonylagos prognosztizálható szakaszai felváltó prognosztizálhatatlan fordulatok annál izgalmasabbak, minél távolabbi ponthoz kötik a filmet. Egy-egy jókor felhangzó zenei betét, képzőművészeti vagy tudományos utalás, roppant érdekessé tehet egy alkotást. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy a kapcsolatnak egyrészt követhetőnek kell lennie, vagyis a nézőnek is értelmeznie kell azt, ráadásul helyes kapcsolat kialakításával pozitívan kell támogatnia a film-kulturon alaphálózatát. Gondoljunk itt a Macska-jaj című film zárójelentére, az „...azt gondolom ez egy hosszú barátság kezdete…” mondattal, ami zseniális módon köti a Kusturica filmet a Kertész filmhez. Az ellenkező esetet a kulturális krachok képezik, amikor az alkotás vagy „nem szólal meg” – nem kompatibilis a befogadó hálózatával, hiányoznak a kulturális kapcsolatteremtés markerei s így a mű meg nem értetté válik –, vagy az alkotó „túllövi magát” és olyan nagyszámú kapcsolattal kíván operálni, ami elnyeli és követhetetlenné teszi a filmet. Összességében elmondhatjuk, hogy nézőpontunk szerint a „jó” film multikulturális a szónak abban az értelmében, hogy sok kultúrában talál a csatlakozási pontot, így a befogadó elméjébe belépve képes az integrációra, a szinkronra és a relaxációra. Másképp fogalmazva, olyan stabil és elágazó marker-struktúrával bír, ami az aktuális feszültséget felhalmozó gátolt pontokhoz tud kapcsolódni: aktuális, ugyanakkor a belső és külső hálózat-struktúrájának kialakításában kifinomult arány és szerkezet jellemzi. Némely alkotásban mesteri szintre emelték ezen komplex hálózat-fejlesztést: a méltán népszerű Mátrix-trilógia filozófiai művek sokaságához kapcsolódó hálózatáról már doktori disszertációk születtek. Különösen izgalmas területe a vizsgálatnak a transzcendenssel való kapcsolatrendszer formálódása, mivel annak valós hálózati struktúráját – azon túl, hogy egzakt módon nem ismerjük – a vallási tanítások igen sokszínűen magyarázzák. Ezt tovább bonyolítja az az integrálási mód, ahogyan a rendező a maga transzcendens hálózat-látásmódjának megfelelően értelmezi azt az alkotásban. Ebből a transzformációból mi nem csak az adott filmre vagy rendezőre, hanem az azt meghatározó kultúrára vonatkozóan is nagyon hasznos és érdekes megállapításokat tehetünk. 202

Mindezt végiggondolva egy roppant komplex, összességében befogadhatatlan, állandóan változó kultúr-hálózatot látunk, amit érdemes vizsgálni az alkotók nézőpontjából is. Ezen a ponton érdemes végiggondolnunk, hogy napjainkban óriási átalakuláson megy keresztül a világunk, ami a kétpólusú politikai rendet megélő emberek számára új lehetőségeket és nehézségeket rejt magában. Míg a kommunizmus alatt élők egy erősen centralizált (csillagháló-modell) kultúrpolitikát tapasztaltak meg, ahol az alkotás szabadsága – a megszólalás lehetőségéről nem is szólva – erősen korlátozott volt – ennek ékes példája Tarkovszkij Andrej Rubljovja –, napjainkban a technika fejlődésének (digitális kamerák, számítógépek, internet) köszönhetően már szinte mindenki megalkothatja „élete kulturonját”. Az azonban már korántsem biztos, hogy észreveszik. Modern korunkban már nem az alkotás és a publikálás jogához, sokkal inkább a középponttá válás kulcsát jelentő minimális figyelemhez a legnehezebb hozzájutni.

Irodalom Barabási Albert-László 2003. Behálózva. A hálózatok új tudománya. Budapest: Magyar Könyvklub. Bazin, Andre 1995. Mi a film? Budapest: Osiris. Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince. Kovács László 2010. A mentális lexikon vizsgálata hálózatelméleti megközelítésben. In Balaskó Mária – Balázs Géza – Kovács László (szerk.): Hálózatkutatás – Hálózatok a társadalomban és a nyelvben. Budapest: Tinta. 109-121. Kovács László 2012. Szóasszociációs vizsgálatok alkalmazási lehetőségei márkák vizsgálatában. In Horváthné Molnár Katalin – Sciacovelli, Antonio Donato (szerk.): Az alkalmazott nyelvészet regionális és globális szerepe. Budapest – Szombathely – Sopron: MANYE-NYME. 231-236. Lotman, Jurij 1994. A kommunikáció kétféle modellje a kultúra rendszerében. In Kovács Árpád – V. Gilbert Edit (szerk.): Kultúra, szöveg, narráció. Budapest Pécs: Eötvös Lóránd Tudományegyetem - Janus Pannonius Tudományegyetem. Lotman, Jurij 2001. Kultúra és robbanás. Budapest: Pannonica. Szabó Tünde 2003. A gondolkodó világ modellje – J. M. Lotman munkássága. AETAS. 2003/1: 113-142. Пчелкина Татьяна Ростиславовна 2012. Автор и духовная реальность, Ж-л «Ізденіс» Алматы: «Поиск». 207-210. Харитонова Лариса Михайловна 2007 Культурфилософские предпосылки лирической циклизации начала ХХ в. Кросс-культуральное исследование проблем мировидения: психологический, философский, лингвокультурологический аспект. Рубцовск. 19-26. Сегизбаева Кенжегуль Кунусбаевна 2013. Полиязычие в контексте интегративного обучения, Материалы II Международной научнопрактической конференции «Образование: традиции и инновации». Прага. 274-278. 203

Fraktáltulajdonságok a háromszéki civil szervezetek hálózatában Simon Levente – Szőcs Endre

Fractal properties in the NGO network of Covasna County The paper focuses on the social network analysis of two real interactional system, it places the human coworking system of the Hungarian Youth Council of Covasna County next to the partner- and membership relations of the NGO network of Covasna County. Firstly, the paper introduces some aspects to analyse the fractal properties of the cooperational systems: it defines the types for activity profiles, one of the clustering mechanisms and the degree centrality in the networks. Secondly, after the definition of the nodes and the edges in the networks, the paper groups the nodes by their activity profiles and by the number of their relations. Last, but not least, as a fractal property in the NGO network of Covasna County is highlighed with the analyse of the relation between the degree centrality and the activiy profiles.

0. Bevezetés Jelen tanulmány célja a háromszéki civil szervezetek hálózatának önhasonló tulajdonságaira rávilágítani: a Kovászna megyei magyar civil szervezetek közötti partner- és tagsági kapcsolatok illetve a Háromszéki Ifjúsági Tanács (továbbiakban HÁRIT) önkénteseinek tevékenységi- és referenciakapcsolatait vizsgálva feltételezhető, hogy a szervezetek és személyes kapcsolatok hálózatai hasonló tulajdonságokkal is rendelkeznek. Eképpen, a háromszéki civil szervezetek tevékenységi profilok szerinti csoportosítása alapján, a tanulmány egy kérdőíves felmérés alapján ismerteti az önkéntesek tevékenységi profiljainak és településeinek eloszlását, majd összehasonlítja ezeket a civil szervezeti struktúra hasonló adataival. Néhány domináns tevékenységi profil eloszlásásának részletes ismertetését a hálózatok csúcspontjainak települések szerinti vizsgálata követi: a csoportképződési mechanizmusokkal való esetleges összefüggésekre a tevékenységi profilok szerinti eloszlás bemutatása reflektál. Végül, de nem utolsó sorban, az érdekképviselet és a szakmai-tudományos tevékenységi profilok hálózati szerepére világít rá a tanulmány, hangsúlyozva annak erősségeit és esetleges fejlődési irányait. 1. Társadalmi hálózatok fraktáltulajdonságai 204

Benoît Mandelbrot lengyel származású francia-angol matematikus 1967-ben publikált tanulmányában tette föl a következő kérdést: milyen hosszú NagyBritannia tengerpartja? Elméletileg: ha egy 200 kilóméter hosszú vonalzóval próbáljuk megmérni a tengerpart hosszúságát, akkor körülbelül 2400 kilóméter, viszont ha egy 50 kilóméter hosszú vonalzóval végezzük ugyanezt a mérést, akkor 3400 kilóméter hosszúságúnak érzékeljük Nagy-Britannia partjainak hosszát (1. ábra). Mitöbb, minél rövidebb hosszúságú mértékegységet használunk, a partot annál hosszabbnak érzékeljük.

1. ábra. Nagy-Britannia partajinak hossza a választot mértékegység függvényében. Forrás: Wikipédia. Letöltés ideje: 2014. 4. 3.

A fraktál kifejezést szintén Mandelbrot alkotta a latin fractus szó alapján, mely töröttet illetve törést jelent. 1975-ben megjelent fogalom egyik legismertebb példája a Helge von Koch által leírt görbe.

2. ábra. Koch-görbe.

A Koch-görbe (2. ábra) szemléletes példája a fraktáloknak, amelyek olyan „önhasonló”, végtelenül komplex geometriai alakzatok, amelyek egy kisebb része felnagyítva – determinisztikus vagy statisztikus értelemben – megegyezik az eredeti alakzattal. Példaként említhető a villám formája, felhők formája, a levél erezete és még sok más. A tanulmány célja ezen önhasonlóságot a háromszéki civil struktúrában értelmezni, ahol a nagyobb hálózatot a szervezetek partner- illetve tagsági kapcsola-

205

tainak rendszere, míg a kisebb részt – amely a nagyobb hálózatban egy klikként jelenik meg – a HÁRIT önkénteshálója adja. A háromszéki magyar identitású civil szervezetek partnerségi- és tagsági kapcsolataira vonatkozó adatokat a Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK) gyűjtötte 2008-ban illetve 2012-ben. A HÁRIT a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel partner Magyar Ifjúsági Értekezlet Kovászna megyei tagszervezete, maga is ernyőszervezetként definiálja magát. Megjegyzendő, hogy a mintavételi hiba csökkentése érdekében a CIVEK gyűjtése mindkét adatfelvételi időpontban ki lett egészítve a HÁRIT és tagszervezeteinek interneten megtalálható adataival. Az önkéntesek kapcsolatrendszerét a szerzők kérdezték le 2013 nyarán a szervezet éves tábora, az V. Háromszéki Szabadegyetem alatt, ahol a válaszadók maguk is egy-egy tagszervezetet képviseltek. Mindkét adatgyűjtés hólabda módszerrel történt, eképpen az adatok nem reprezentatívak, viszont az egységes adatgyűjtési módszer alátámasztja az összehasonlítás jogosultságát. A civil struktúra adatai 2008-ban 203 szervezet, 2012-ben pedig 186 szervezet partneri és tagsági kapcsolataira vonatkoznak. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a (Simon, 2013) tanulmány 1. táblázatában ugyanezek az adatok helytelenül szerepelnek. A Háromszéki Ifjúsági Tanács rendezvényén pedig 82 személy töltötte ki a kérdőívet, akik a HÁRIT és tagszervezeteinek összesen 99 önkéntesére vonatkozóan adtak meg adatot. Amíg civil szervezetek vizsgált hálózatának pontjai szervezeteket jelölnek, addig a HÁRIT önkénteshálózatának pontjai az önkéntesek. Mindkét hálózatkutatási felmérés mellé- illetve alárendelő kapcsolatokra összpontosít: az civil szervezetek esetén ezeket partnerségi- és tagsági kapcsolatoknak, az önkéntesek esetén pedig együttműködési- és referenciakapcsolatoknak nevezi a tanulmány. Utóbbi esetben az együttműködési kapcsolatok a közös önkéntességi tevékenységre vonatkoznak, míg a referenciakapcsolatok a megkérdezetteket az általuk példaértékűnek tartott tevékenykedőkkel kötik össze a személyeket. Az elemzés irányítatlan kapcsolatokkal dolgozik, eképpen nem különbözteti meg, hogy mely szervezet illetve önkéntes mely szervezetet illetve önkéntest jelöli meg kapcsolatként: ha egy melléilletve alárendelő kapcsolatot legalább az egyik fél megemlít, akkor a tanulmány azt kölcsönösnek tekinti. Továbbá, a fraktálelemzés során, az elemzés mindegyik kapcsolatot egyenértékűnek tekinti, eképpen nem tesz különbséget közöttük és így egységesen kapcsolatnak nevezi a hálózatok összes kötelékét. A háromszéki civil szervezetek hálózatának külkapcsolataira vonatkozó eredményektől (Simon, 2013) eltekint a tanulmány, ekképpen a hangsúly a szervezeti- és az önkéntesstruktúrák hálózaton belüli kapcsolatrenszerek összehasonlítására kerül.

206

3. ábra. A háromszéki civil szervezetek (a HÁRIT nagyobb ponttal, a tagszervezetei téglalappal kiemelve) illetve a HÁRIT önkénteseinek hálózata.

A 3. ábra a civil szervezetek illetve a HÁRIT önkénteseinek kapcsolatrendszerének bonyolultságát érzékelteti a Fruchterman-Reingold algoritmus segítségével. Az ábra első része kiemeli a HÁRIT-ot, mint szervezetetek csoportosulását, amelynek a belső kapcsolatrendszerét az elemzés további fejezetei helyezik a civil szervezetek struktúrája mellé. A tanulmány csak a kapcsolatokkal rendelkező szervezeteket és személyeket ábrázolja, ezeket FreeMatban valósítva meg. Habár az intuició alapján a civil szervezetek hálózata egy kettészakadó hálózat és az önkéntesek egy sűrűn összefüggő struktúrát alkotnak, ennek ellenére mindkét hálózatban ugyanazon tevékenységi profilok dominálnak és a gócpontok viselkedése is hasonlóságot mutat.

2. Domináns tevékenységi profilok A Civilek Háromszékért Szövetség 2008-ban illetve 2012-ben történt gyűjtése során nyílt kérdésben mérte a Kovászna megyében aktív civil szervezetek tevékenységi profiljait, megengedve, hogy egy szervezet több profilt is megjelöljön. A Háromszéki Ifjúsági Tanács önkénteshálójára vonatkozó kérdőív a civil szervezetek által leggyakrabban megjelölt öt tevékenységi típust (ifjúság, kultúra, szociális, hagyományőrzés, oktatás) illetve az érdekvédelem és szakmaitudományos profilokat tartalmazta. Utóbbi kettő, habár nem domináns tevékenységi profilok, arra kereste a választ, hogy milyen mértékben tudatosul az önkéntesekben az érdekvédelem és a szakmaiság fontossága. Emellett nyílt válaszlehetőségben más tevékenységi profil is megjelölhető volt. Az önkéntesek, a civil szervezetekhez hasonlóan, a tágan értelmezhető tevékenységi profilokat jelölték meg leginkább. E kérdésnél összesen két önkéntes jelölt meg tevékenységet: egyikük a civil szervezeti menedzsmentet, másikuk pedig a sportot jelölte meg aktív profilként. A civil szervezetek és az önkéntesek által megjelölt tevékenységi profilok eloszlását az 1. táblázat tartalmazza.

207

Tevékenységi profil ifjúság kultúra szociális Hagyományőrzés oktatás

civil szervezetek 2008 száma % 60 22 59 21 20 7 17 6 14 5

civil szervezetek 2012 Száma % 35 17 39 19 17 8 17 8 14 6

Önkéntesek 2013 Száma % 61 74 16 19 8 9 18 12 16 17

1. táblázat. A háromszéki civil szervezetek és a HÁRIT önkénteseinek tevékenységi profil szerinti eloszlása.

A Háromszéki Ifjúsági Tanács önkéntes struktúrájában értelemszerűen dominál az ifjúság tevékenységi terület, míg a többi profil fraktálszerűen követi civil szervezeti rendszer tevékenységi profilok szerinti eloszlását. Az oktatás szakterület – elsősorban a középiskolák diáktanácsainak köszönhetően – nem kiugróan felülreprezentált az önkénteshálóban, míg a szociális szakterület alulreprezentált ugyanitt. Ha a tevékenységi profilokat megjelölő szervezetek és személyek hálózaton belüli poziciói alapján, akkor felszínre kerül a hálózatok fraktáljellegének egy újabb rétege. Az ifjúság szakterület mindkét hálózatban domináns: a 4. ábra a civil szervezetek hálózatának 2012-es adatai és az önkéntesháló alapján az ifjúság tevékenységi profilt megjelölő pontokat emeli ki.

4. ábra. Az ifjúság tevékenységi profil a civil szervezetek és a HÁRIT önkénteseinek hálózatában.

Mind a civil szervezetek, mind az önkéntesek struktúrájában a hálózatokban különböző-különböző helyeken jellennek meg az ifjúság profilt megjelölő pontok. Mind a kultúrális, a szociális és a hagyományőrzés tevékenységi pontok esetén érvényesül, hogy ezek egyik hálózatot sem dominálják, mitöbb a gócpontok – ezek a CIVEK és HÁRIT a szervezetek struktúrájában valamint az HÁRIT elnökségének tagjai az önkéntesek hálózatában – egyik esetben sem jelölték meg a ezeket a tevékenységi profilokat. Az oktatás tevékenységi profilt megjelölő civil szervezetek és önkéntesek esetében egyaránt klikkesedés figyelhető meg, ezeket téglalappal emeli ki az 5. ábra. 208

5. ábra. Az oktatás tevékenységi profil a civil szervezetek és a HÁRIT önkénteseinek hálózatában.

A háromszéki civil szerveztek hálózatában található oktatási klikk négy tagja közül három a Civilek Háromszékért Szövetség tagja. Az oktatási szervezetek pedig: az Amőba Alapítvány, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság sepsiszentgyörgyi tagszervezete, a Puskás Tivadar Művelődési-, Műszaki- és Tudományos Alapítvány illetve a Kálnoky Ludmilla Egyesület. A HÁRIT struktúrájának két oktatási klikkje pedig a Zágoni Ifjúsági Szervezet (ZISZ) – a hálózat sűrűjében található csoportosulás – illetve a Református Kollégium Diákpresbitériuma (RKDP) – a hálózat perifériáján – szervezetei. Amíg az RKDP az iskolában történő diáktanácsi tevékenységét jelölte meg oktatási profilként, addig ugyanezt a profilt a ZISZ egy hagyományőrző műhely működtetése által értelmezte. Az oktatás profil megjelenési mechanizmusa rámutat a hálózatok csoportképződési folyamatainak fraktáljellegére, eképpen a megjelölt tevékenységi profil közösségi tudásként is értelmezhető.

3. Gócpontok és tevékenységi profilok kapcsolata Amíg Kovászna megye magyar civil szervezetei rendszerének hálózaton belüli kapcsolatait (Simon, 2013) alapján az ernyőszervezetek – a CIVEK és HÁRIT – dominálják, addig a HÁRIT önkénteshálójának gócpontjait a szervezet elnöksége adja és a tanulmány adatvédelmi megfontolásból nem közli a személyekre bontva a kapcsolatok eloszlását. A 6. ábra téglalappal emeli ki a CIVEK-et és a HÁRIT-ot valamit a HÁRIT elnökségének tagjait, ugyanakkor nagyobb pontokkal jelöli azokat a hálózati pontokat, amelyek az érdekvédelmet megjelölték tevékenységi profilként.

209

6. ábra. Az érdekvédelem tevékenységi profil és a gócpontok kapcsolata a civil szervezetek és az önkéntesek hálózatában

Minkét hálózatban a kapcsolatokban a gócpontok ritkán (jelen esetben csak egyegy szervezet illetve önkéntes) vállalják tudatosan az érdekvédelmi tevékenységi profilt mindamellett, hogy ezek a pontok sokszor képviselik a hálózatot más hálózatok irányába.

7. ábra. A tudományos illetve a szakmai-tudományos profil a civil szervezetek és az önkéntesek hálózatában

Fraktáljelleget mutat a szakmai-tudományos tevékenységi profil megjelenése is: a szervezetek és az önkéntesek struktúrájában egyaránt periférikus helyzetben vannak ezek a pontok. Habár adódik az interpretáció lehetősége, a tanulmány nem értékítélet, hanem helyzetjelentés kíván lenni – kiemelve annak fraktáltulajdonságait – a háromszéki magyar civil struktúráról. Összegezve: az elemzés alapján kijelenthető, hogy mind az civil szervezetek, mind az önkéntesek esetén a szakmai-tudományos pontok a periférián helyezkednek el, amely a civil struktúra szerepének újragondolására ösztönözheti a civil, politikai és gazdasági döntéshozókat.

210

4. Összefoglalás Jelen tanulmány a háromszéki civil szerzetek struktúráját és annak egy klikkjét helyezi egymás mellé a hálózatkutatás eszközeivel. A civil struktúra és Háromszéki Ifjúsági Tanács pontjainak domináns tevékenységei profilok szerinti egymás mellé helyezése illetve a gócpontok párhuzamos vizsgálata a hálózat fraktálelemzését végzi el, remélve, hogy egy újabb nézőpontot adhat e társadalmi rendszerek mechanizmusainak megértéséhez. Jelen tanulmány első szerzője a kutatás során a Collegium Talentum – a külhoni tehetségekért ösztöndíjprogram hallgatója és Sepsiszentgyörgy Város Önkormányzatának fiatal kutatói ösztöndíjasa volt.

Irodalom Barabási Albert-László 2003. Behálózva. Budapest: Magyar Könyvklub. Civilek Háromszékért Szövetség 2014. http://www.civek.ro Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince. FreeMat 2013. FreeMat, http://freemat.sourceforget.net Fruchterman, M. J. Thoma – Reingold, M. Edward 1991. Graph Drawing by Force-Directed Placement. Software – Practice and Experience, 21/11: 1129– 1164. Háromszéki Ifjúsági Tanács 2014. http://www.harit.ro Mandelbrot, Benoît 1967. How Long Is the Coast of Britain? Statistical SelfSimilarity and Fractional Dimension. Science. 156/3775: 636-638. Simon Levente 2012. Háromszéki civil szervezetek hálózata, In Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatkutatás – Interdiszciplináris megközelítések. Budapest: Inter – Magyar Szemiotikai Társaság – Bolyai Műhely – ELTE Eötvös. 136-144. Simon Levente 2013. Egy székelyföldi kisrégió civil hálózatának fejlődése. In Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatkutatás – Diszciplínák és metszéspontok. Budapest: Inter – Magyar Szemiotikai Társaság – Bolyai Műhely – ELTE Eötvös. 101-110.

211

A terjedés jellegzetességei: az intraperszonális szinttől a csoportközi transzformációig Szvetelszky Zsuzsanna

The characteristics of spreading from the intrapersonal level to the inter-group transformation The transformation of opinions, content, and information in social networks can be described using numerous characteristics. Furthermore, it raises new and new questions as society changes. The two most important ones - what is spreading, and how does it spread - cannot be separated from each other. This article describes the characteristics taking into account the socialpsychological attributes of intra-personal, inter-personal and inter-community transformation levels. It presents some of the better known theories of spreading by Dan Sperber and Michael Tomasello, whose thread of thinking serves as the theoretical background. The broader context of processes presented in this article - reduction, combination, polarisation, etc. - is modern network research and classical communication theory. This article attempts to set out some general aspects of spreading in the era of constant technological developments.

A társas hálózatokban terjedő vélemények, tartalmak, információk átalakulása számos sajátossággal írható le, valamint a társadalom változásával párhuzamosan újabb és újabb kérdéseket vet fel. A két legfontosabb kérdés – mi terjed és hogyan – nem választható el egymástól. A jellegzetességeket a cikk az intraperszonális, az interperszonális és a csoportközi transzformáció szintek szociálpszichológiai adottságainak figyelembevételével írja le. Az ismertebb terjedéselméletek közül Dan Sperber és Michael Tomasello gondolatmenetének bemutatása szolgál elméleti háttérként. A cikkben bemutatott folyamatok – redukció, kombináció, polarizálódás stb. – tágabb kontextusa a modern hálózatkutatás, valamint a klasszikus kommunikációelmélet. A cikk arra tesz kísérletet, hogy a folyamatosan megújuló technológiák korában a terjedés néhány általánosan megfogalmazható szempontját járja körbe. Az omerta a szicíliai becsületkódexben a hallgatás törvénye. A maffia legfőbb parancsa valójában a terjedés ellentettje, szigora érthető: az élet egyik legalapvetőbb folyamata ellenében rendelkezik. A terjedés témája a természettudományban és a társadalomkutatók számára egyaránt jelentős kérdéseket vet fel, melyek nagy része mind a mai napig megválaszolatlan. Mitől terjed a vélemény? Minek a változtatásával lehet a legjobban befolyásolni a terjedést? Hogyan kezdő-

212

dik egy adott folyamat terjedése, s mi a végstádiuma – hogyan hal ki, tűnik el egy szokás, egy divat, egy norma? A terjesztés egyik alapvető oka az emberi lények utánzásra való hajlama. Az úgynevezett érzelmi megfertőzés kezdetben feltehetőleg az anya-gyermek kapcsolat megerősítését szolgálta, majd fokozatosan kiterjedt a rokonságra, a kisebbnagyobb közösségekre. Az érzelmi megfertőzés az együttműködés összehangolását segíti elő. A jó hangulat egy sor teljesítményfokozó tényező erősödését vonja maga után, növekedik csoportunk tagjainak kreativitása és hatékonyabbá válik a döntéshozatal. Két ember interakciója során a különböző tartalmak, a kommunikáció terjesztése ősi, biológiailag meghatározott kommunikációs szükségletet elégít ki, amely a közösség összeszövöttségének korai felismerésén alapul. Amikor képesek vagyunk arra, hogy mögöttes mentális állapotokat tulajdonítsunk társainknak, akkor egyúttal bele tudjuk képzelni magunkat az ő helyükbe. Vágyaink és szándékaink lehetnek társaink mentális állapotaival kapcsolatban – például megváltoztatandó azokat. A változások több szinten zajlanak, ezek közül a leglényegesebb a terjedő tartalom témájának a szintje: jellemzően nem transzformálódik, a terjedés szerkezetének legstabilabb egysége. A következő az egyéni szint: a terjedéssel kapcsolatban kialakított sajátos viszony szintje – a „mi terjed”, és „hogyan” kérdése kiegészül azzal is, hogy „ki az, aki hatékonyan terjeszt”. A harmadik a személyközi szint: itt a terjedést nominális és graduális paraméterek befolyásolják. (Nominális paraméterekkel nemekre, fajokra, vallásokra, foglalkozásokra bontható a népesség, e csoportok helyzetét az egymásmellettiség jellemzi. A graduális paraméterek: a jövedelem, a vagyon, a hatalom, az iskolai végzettség már státusrangsorok alapján osztják fel a társadalmat. A jövedelem például olyan változó, amely a több és a kevesebb mellett a kedvező és kedvezőtlenebb, esetleg a veszélyes és veszélytelenebb kategóriájával is leírható.) Minél nagyobbak a különbségek a graduális paraméterekben, annál nagyobb mértékben alakul át a terjedő tartalom: a graduális paraméterekben mérhető eltérés növeli a félreértések, félremagyarázások valószínűségét is. Az utolsó pedig a csoportközi szint: a társadalom egyes csoportjainak más és más típusú hiedelmek, tartalmak, tudások ideálisak. Emiatt, ha a terjedés átlép egy csoportot, megnő az esély az átalakulásra. A transzformáció során a fentebb vázolt, héjszerűen szétbontható rétegekkel az alábbi folyamat megy végbe: a befogadó veszi a témát, lehántja róla az előző kommunikációs aktus során elhangzott „burkot”, azaz az akkori közlő attitűdjét, véleményét, és ezt helyettesíti – a következő befogadóval fennálló viszony alapján – saját véleményével, az adott téma vagy tartalom magvához fűződő attitűdjeinek elemeivel, s ily módon adja tovább. A fentiekben vázolt négylépcsős folyamattól függ, mennyire lesz bonyolult a transzformáció, mennyire lesznek eltérőek a variánsok a kommunikációban. A másképp mondja el B-nek mint C-nek, C pedig a neki tálalt variánst ugyancsak személyre szabva adja majd tovább D-nek és E-nek. Lelassul, majd megszűnik a

213

terjedő tartalom átalakulása, ha a csoport mint normát vagy igazságot fogadja el a legelterjedtebb változatot. Mindenki szeretné, hogy a lehető legtöbb embernek a lehető legjobb véleménye lenne róla – beleértve saját magát is. Evégett rendszeresen monitorozzuk szűkebb és tágabb környezetünket. Az ember időközönként megnézi, „mi van a világban” – hogyan viselkednek a többiek. Ha másképp, mint ő, akkor hajlandó megváltozni: társai viselkedésének a függvényében megváltoztatja, amit gondol, tesz vagy mutat. Azonban nemcsak környezetét figyeli meg, hanem „befelé is monitoroz”: felülvizsgálja korábbi tudását, elveit. Döntéseinek eredménye az emberi közösségek dinamikusan pulzáló gondolat- és normahálózata. Előítéleteink egy része rugalmas rendszereket alkot, ezek egymással is összefüggenek és képesek az alkalmazkodásra. Bámulatos azt a nyílt, a hallott történettel való viszonylagos azonosulás miatt meginduló önfeladási folyamatot megélni vagy végignézni, amikor valaki egy új információ hatása alatt egy bizonyos kérdés tekintetében meggyőződik az ellenkezőjéről annak, amit addig hitt, és a továbbiakban az új meggyőződés szerint alakítja önképét is környezete felé. Ilyen értelemben lelkiismeretünk és meggyőződésünk régebbi állapotai is a környezetünkhöz tartoznak, ha úgy tetszik: belső szomszédaink. A terjedésről beszélve az adott tartalmat, normát, divatot, szokást, hírt terjesztő közlő, illetve befogadó személyében, vagyis magában az emberben végbemenő változásokat is érdemes szemügyre venni. A terjedő tartalom ugyanis maga is módosítja a személyiség egyes részleteit – mégpedig úgy, hogy az alkalmasabbá váljon a terjesztésre. A másolódó információ csak úgy tudja magát replikálni, ha bennünket is olyanná formál, hogy továbbadhassuk. A változás mozzanata ez, amikor a másolódó információ módosítja az embert. Igazán fontos az ember belső átalakulása, a legcsekélyebb mértékű is, egy magasabb szinten integrált jelenség, mint a terjedő tartalom – mégoly bonyolult – variánsa. Az ismeretekben, véleményekben, előítéletekben bekövetkező legkisebb változás is, az embernek akár a legcsekélyebb mértékű belső átalakulása fontos esemény a közösségre nézve, mert minden ilyen változás során a meggyőződés egésze vagy egy része változik meg. E mozzanat jelentőségének megértéséhez nagyban hozzájárul Dan Sperber és Micahello Tomasello munkássága. Sperber természettudományos megalapozottságú naturalista kultúraelmélete egyaránt táplálkozik a kognitív idegtudományokból, a darwini evolúcióelméletből és az ökológiai gondolkodásból, valamint a kognitív pszichológia chomskyánus vonulatából. Járványelmélete elsősorban makro- és mikrorendszerek és folyamatok összekapcsolására törekszik, kiemelve, hogy a makrojelenségek (pl. a kulturális környezet vagy a kulturális attraktorok) mindig elemi dolgokra vezethetők vissza, és azok összegződéseiként kell őket látnunk. Michael Tomasello-nak pedig az emberi gondolkodás és kultúra evolúciós fejlődéséről kialakított kognitív kollektivitás elmélete kommunikációs nézőpontból is több ponton kapcsolódik a sperberi kulturális járványelmélethez. Sperber a reprezentációnak két fajtáját különíti el: a mentális (belső) és a nyilvános (külső, társas) reprezentációkat, melyek között azonban alapvető összefüggések vannak. A mentális reprezentációk nélkül nem léteznének a nyilvános 214

reprezentációk, és a nyilvános reprezentációk hatnak a mentális reprezentációkra. A mentális reprezentációk (vágyképek, emlékek, vélekedések, preferenciák stb.) és a nyilvános reprezentációk (beszéd, viselkedés, tárgyak stb.) is egyaránt materiális természetűek. Elvégre mindkét csoport elemei az anyagilag létező idegrendszer működésének következményei. A mentális reprezentációk komplex szövete mindenkinél egyedi mintázottságot mutató mögöt-tes rendszert alkot az emberi elmében. Az egyedi mintázatok az evolúciós meghatározottság és az egyéni élmények bonyolult kölcsönhatásainak következményei. Hogyan terjednek el az egyes mentális reprezentációk, hogyan válnak kulturális mintázattá, milyen anyagi természetű törvényszerűségek alakítják és befolyásolják ezeket a folyamatokat? Sperber kiemeli, hogy amikor kulturális dolgokról elmélkedik, akkor materialista tudományban gondolkodik, s ezzel kifejezetten elkülönül az interpretív kultúratudományok fő csapásától. Hipotézisének alapgondolata, hogy jóval több mentális reprezentáció létezik az emberek fejében, mint ahányat valamely módon megosztunk társainkkal, bizonyos értelemben nyilvánossá téve mozdulataink, viselkedésünk, beszédünk, írásaink, tárgyaink, képeink stb. által. A nyilvános reprezentációk voltaképpen versenyeznek a túlélésért, a maradandóságért a nyilvános térben. Azok terjednek jobban (több embert érintve, hosszabb ideig fennmaradva), amelyek valamilyen oknál fogva több ember számára válnak hasznossá. E folyamatot Sperber nem mutatja be egyértelműen, jóllehet épp ő szorgalmaz természettudományos megközelítést, melynek e ponton igen nagy hasznát vennénk. A kulturális terjedés tehát a reprezentációk folyamatos oda-visszaáramlását is jelenti a mentális és a nyilvános szférák között – egyféle hálózottságot létrehozva. Mind a két jellemző a járványok terjedésére hasonlít: Sperber szerint „a reprezentációk epidemiológiája nem a reprezentációkról szól, hanem megoszlásuk folyamatáról”. Sperber elméletében a kulturális reprezentációk nem pontos másolatokként terjednek, hanem variánsok formájában: a kommunikáció és az emlékezés alakítják át az információt. Jóllehet a kulturális reprezentációk átadásakor a reprezentációk variabilitásának mértéke különböző, s gyakran igen magas is lehet, de a kulturális reprezentációk éppen azért nevezhetők így, mert egy adott sokaságban, közösségben a tartalmi hasonlósággal bíró variánsai széles körben elterjednek: a mítoszok, a legendák, a népmesék vagy közkeletű technológiai folyamatok tartoznak ide. A termékeny félreértelmezések pedig mutációkat hoznak létre. Sperber kulturális attraktornak nevezi a jelenséget, amikor a kulturális reprezentációk átalakulási valószínűsége sűrűsödési mintázatokat ad. Sperber szerint a nyilvánossá vált mentális reprezentációk másolása (pontos másolatot értve ez alatt) a szóbeliségen alapuló kultúrákban bonyolult, s emiatt csak sporadikus volt. Az írás, a könyvnyomtatás, a további reprodukciós technológiák (fénymásolás, digitális adatmásolás stb.) segítségével felgyorsult és kiterjedt ez a folyamat. Amikor az emberi elme a másolással rögzített és terjesztett információt értelmezi, mindig találkozunk a transzformáció mechanizmusával: az elme

215

metareprezentációs hajlama és a metareprezentációs modul működése teszi lehetővé az átalakítást. Az ember biológiai evolúciójának időtávlatából nézve rövid idő alatt (6 millió év – 200 ezer év) zajlottak le a gén-kultúra-koevolúció elmélete szerint az emberi elme evolúcióját is alakító kulturális változások: a kifinomult fémeszközök készítése, a birodalmak létrejötte, a közelekedés és a szállítás (kocsi, hajó, repülő stb.), és az emberi kommunikációt rendkívüli módon terjesztő technológiák (távíró, telefon, videó, e-mail stb.) feltalálása, megalkotása és elterjedése. Sperber az emberi kultúrák strukturális jellemzőiben látja a magyarázatot. A kultúrtörténet folyamatának minden pillanatában makrostrukturális egységek (kulturális reprezentációk mezeje, illetve e reprezentációk kulturális környezete) és az ezeket fölépítő mikrostruktuális egységek (az egyes emberi elmékben megszülető mentális reprezentációk) állandó kölcsönhatásai feltételezhetők: „A kulturális környezet minden pillanatban mentális reprezentációk átalakulását okozza, melyek egy része nyilvános reprodukciókat eredményez.” Sperber szerint az elme konstruktív transzformációs képességének köszönhetően mindig mikroszinten mennek végbe a lényegi változások. Álláspontja: az elme részben moduláris szerkezetű. Kulturális szempontból fontos jellemzője a moduloknak, hogy az aktuális terület nem egyezik meg a valódi területtel. A kognitív modulok valódi területének fölismerő képessége és preferenciái a közvetlen emberi tapasztalatok hatására alakultak ki. A hozzájuk kapcsolódó kulturális területek azonban olyan információk kezelését is elvégzik, amelyeknek nincs feltétlenül ilyen tapasztalati háttere. Az emberi elme sajátossága a metareprezentációs modul működése. A metareprezentációs modul mentális reprezentációk mentális reprezentációit hozza létre és dolgozza fel, egyben felel a kezelendő reprezentációk szemantikai kapcsolataiért: például kontrollálja a konklúziók hatályát, a relevánsnak talált információk tapasztalati értékét, valamint megállapítja a fogalmak viszonyait, és értékeli a hiedelmek forrásának megbízhatóságát. A kommunikációs tartalmak a metareprezentációs modulon át jutnak el a releváns modulokhoz. Ekkor a befogadó metareprezentációs moduljának aktuális területe összekötődik a közlő feltételezett szándékaival és a közölt tartalmakkal. Az elsődleges modulok azután releváns információkat (mentális reprezentációkat) adnak a metareprezentációs modulnak, s így az további komplex szemantikai műveleteket (kiválasztás, súlyozás stb.) hajt végre. Sperber bizonyos gondolatoknak, például a vallásos hiedelmeknek, a divatoknak, az ételrecepteknek esetenként olyan hatékony terjedést tulajdonít, mely a népesség egészére kiterjed. Terjedéselméletének jelentősége: hangsúlyosnak tekinti a transzformáció kérdését. Michael Tomasello legfőbb állítása: az ember kulturális világát alapvetően a társas cselekvésbe ágyazott megismerési folyamat teremti meg, valamint fejleszti és rögzíti. A biológiai evolúció során sajátos társas-kognitív képességünk rögzült genetikailag, lehetővé téve, hogy létrehozzunk és használjunk társas konvenciókat és szimbólumokat. Szerinte a kulturális és társadalmi átadás biológiai mechanizmus: az állatokra éppúgy jellemző, mint az emberre, ám szemben a lassú organikus 216

evolúcióval egy gyorsabb mechanizmus, „amely lehetővé teszi az egyes egyedek számára, hogy jelentős időt és erőfeszítést takarítsanak meg – a veszélyekről nem is beszélve – azáltal, hogy kihasználják fajtársaik már meglévő tudását és képességeit”. Nemcsak az tartozik ide, ahogy a gyerekek elsajátítják a társadalmi konvenciókat, hanem például a madarak énektanulása vagy a patkányok táplálékválasztása is. Ám az emberi kulturális átadás módjai - az utánzásos, a tanítás segítségével való és az együttműködéses tanulás - rendelkeznek egy humánspecifikus jellemzővel is: fajtársainkkal azonosulva (más főemlősök társaikat csak spontán önmozgásra képes élőlényeknek tartják) 1. saját és mások cselekedeteinek, figyelmének és gondolatainak egyaránt intenciót tulajdonítunk: intencionális ágensként kezeljük őket; 2. magunkat és társainkat a világban magát elhelyező és azt értelmező lénynek látjuk, tehát mentális ágensként kezeljük; 3. felfogjuk, hogy mások intenciói, tapasztalatai, gondolatai és vélekedései a sajátjainktól eltérhetnek. Az intencionális-kauzális gondolkodás sajátossága, hogy 1. az ember személyes érintettség nélkül, asszociatív tanulással megérti egyes események előzménykövetkezmény viszonyait, és a 2. mögöttes intencionális vagy oksági erő megértésének képessége. Az ember azonosulási képességének kulturális és társas következményei vannak: az ember interiorizálni és használni tudja a többiek által létrehozott kulturális alkotások egyes aspektusait. A közösség felől nézve: több ember együttműködve (társas tanulási folyamatokból) új tudásokat, eljárásokat és stratégiákat hoz létre és halmoz fel: ezt nevezi Tomasello kumulatív kulturális evolúciónak vagy lendkerékhatásnak. A tanulás tekintetében azzal jár az azonosulás a másik emberrel (mint intencionális-mentális ágenssel), hogy úgy végzünk egy új cselekvést, mint akitől eltanuljuk. Tomasello kölcsönösen egymásra utalt folyamatoknak tekinti az emberi genetikus evolúciót és a kulturális evolúciót. Egyrészt, a „történelem folyamán kialakult kulturális erőforrásokat” a társas közegre utaltan használjuk: erre azok a kognitív képességek teremtenek alapot, melyek a törzsfejlődés során alakultak ki. Másrészt, az évmilliók alatt a kognitív képességeinket épp a mindenkori jelen kulturális átadási folyamatai fejleszthették. Tomasello szerint az evolúció során kifejlődő társas megismerés központi adaptációs szerepet játszott az emberré válásban. Ahogy átalakult a társas megértés, lehetővé váltak az 1. evolúciós szinten a kommunikáció, a társas tanulás és az együttműködés mélyreható változásai; 2. történelmileg a „társas” dolgok „kulturálissá” alakulása; 3. az egyedfejlődés során pedig a kogníció emberi kulturális tanulássá alakítása. Elméletének természettudományos indíttatása kitűnik abból is, hogy a darwini dinamikus evolúcióelmélet segítségével keresi a magyarázatot a kérdésre: hogyan jött létre az, amit emberi kultúrának nevezünk? Az evolúciós, a történeti és az egyedfejlődési dimenziók állandó egymásra hatásában látja azt a kulturális evolúciós folyamatot, amelynek végpontján áll a mai embert és teljesítményei. A szociális manipulációról pedig úgy vélekedik, hogy azon különleges technikákat foglalja magában, amelyeket egy összetett szociális közegben az egyed a saját érdekében fel tud használni.

217

Míg Sperber tehát a reprezentációk mentális alapjait hangsúlyozza, addig Tomasello a viselkedési szintet, az evolúciós folyamatokat és az emberi megismerés társas meghatározottságát. Sperber mindent elemi egységekre, kognitív illetve nyilvános reprezentációkra vezet vissza, Tomasello pedig a legalapvetőbb egységnek két ember társas cselekvését, interakcióját látja. Mindkét megközelítést figyelembe kell vennünk: hiszen egyaránt fontos, hogy mi terjed és hogyan. De miért érdemes vizsgálni a terjedést és a terjedés tartalmának átalakulását? A terjedés kutatása a vizsgált közösségről és annak kultúrájáról tár fel rejtett és/vagy csak közvetetten hozzáférhető ismereteket. A terjedés színtere a közösség. A közvetlen mikrokörnyezet azonban egyre ritkábban képez szerves és biztonságos hálót az egyed körül, amikor nem csupán részfeladatok ellátása miatt ideiglenesen fennálló mikro-csoportosuláshoz tartozik az egyén, hanem az élet egészét felölelő közösséghez. A megfelelő mennyiségű tartalom hálójával teret biztosít ellentétes véleményáramlatoknak is: egy sűrű szövetű kommunikációs közegben kiegyenlítődnek a hibák, az elvétések. Az elfogadhatóság mércéje nem a referenciális igazság, hanem a közösség, a csoport elvárásainak, bizalmi szokásainak (kinek hiszünk, kinek nem) kérdése. Az átalakulás az alábbi folyamatokkal jellemezhető: 1. Kombináció: a közlő mentális archívumából az adott tartalomra, hiedelemre vonatkoztatható elemek egyéni vagy személyközi szintű összekapcsolása. 2. Rekombináció: egy, a kombinált tartalom korábbi változatának részleges helyreállítása, az ismeretek kiegészülése vagy új összefüggésben való elhelyezkedése miatt. 3. Projekció: a terjesztő nemcsak saját mentális archívumának vonatkozó tartalmaival módosítja azt, amit terjeszt, hanem saját személyiségének jegyeivel is, a klasszikus pszichológia kivetítés-fogalmának értelmében. 4. Redukció: három típusa különböztethető meg – az egyéni (az egyén a számára releváns elemeket kiemeli, az irrelevánsakat pedig elhagyja), a személyközi (amikor a közlő a viszony minősége mentén emel ki és hagy el elemeket), valamint a csatorna szintű (amikor a csatorna adottságai redukálják a tartalmat, pl.: telefon vagy email során a mimika hiánya). 5. Polarizálódás: csoportközi szinten zajló folyamat, egyéni szinten nem értelmezhető. A terjedő tartalom magva köré rendeződnek az egymásnak ellentmondó álláspontok, vélemények, melyek részleteikkel kiélezik az adott hírrel, hiedelemmel kapcsolatos közösségi állásfoglalást. C. G. Jung a múlt század elején fogalmazta meg a hírképződés során megfigyelhető változások indítékait. Gondolatmenetét Hankiss Elemér öszefoglalásában idézzük: „a hírképzés – legalábbis látszólag – személytelen folyamat, s e személytelenség alkalmat ad az embernek arra, hogy – többnyire öntudatlanul – belefogalmazza, belevetítse a tovább adandó hírbe a maga félelmeit és vágyait, indulatait és reményeit. Az ember itt valami fontos dologról beszélhet másokkal úgy, hogy közben megőrzi az »úgy hallottam«, »úgy hírlik« inkognitóját, senki se ellenőrzi, senki se kéri számon, senki se tudja, többnyire még ő maga sem, hogy a hallottakat, amikor továbbadja őket, már észrevétlenül átalakították, átitatták az ő félelmei, 218

vágyai és indulatai… a híresztelés, a hírek továbbadása szolgál az egyébként elfojtott, a társadalmi normák által vagy az ember saját valóságérzete által tiltott érzelmek, vágyak, indulatok, félelmek kifejezésére, szimbolikus kiélésére, a tőlük való katartikus megszabadulásra.” Ha a hálózaton keresztül áramlani kezd valami – egy jó vagy rossz hír, egy fertőző betegség –, akkor ez az egyének közötti közvetlen kapcsolatokon túl a hálózati kapcsolatok teljes rendszerét is kirajzolja. Információkra csak úgy tudunk szert tenni, ha az egész hálózatot egyidejűleg vizsgáljuk, nagytömegű információ feldolgozására viszont csak nemrég váltunk képessé. A hálózaton – szemben például egy könyvtárral – az információ szétosztva tárolódik, és a hálózati kommunikáció terjedésével csökken a média azon kultivációs szerepe, amely a társadalom és a közönség egészét egységesnek tekintette. Ám az ember nemcsak arra kíváncsi, hogy mit gondol a másik ember, hanem arra is, hogy az emberek mit gondolnak. Nem mindegy, hogy az elmetevékenységeket mekkora csoportban hajtjuk végre. A fejből fejbe plántálódó gondolatok mindig a személyes kapcsolatok keretein belül mozognak. De vajon kitalálhatja-e egy hálózat, mit tervez a másik? Egyáltalán, hogyan látnak rá egymás reprezentációira a hálózatok? A társas hálózatok vizsgálatakor megkülönböztethetünk horizontális és vertikális hálózatosodási formákat. A vertikális hálózatok a társadalmi hierarchia, illetve kiépült intézményrendszerek struktúráját követik, amelyben egyértelmű aláfölérendelt viszonyrendszer nyomán formálódnak a kapcsolatok, illetve áramlik az információ. A horizontális network esetében mellérendelt kapcsolatok sokaságáról beszélünk, ahol a hierarchia, bár sok esetben jelen van, mégsem tipizálja a kapcsolatok minőségét. A vertikális kapcsolatok a formális hálózatokkal mutatnak erősebb összefüggést, hiszen az intézmények, szervezetek nagyrészt hierarchikusan épülnek fel; míg a horizontális kapcsolatok gyakoribbak az informális hálózatok esetében. Informális hálózatnak nevezzük azokat a társadalmi kötelékeket, amelyekben a rendszeres személyközi kommunikációt nem határozza meg intézményi hierarchia jelentette kultúra. Ettől még a társadalmi hierarchia persze érvényesülhet, hiszen a társadalomban minden egyénnek megvan a maga státusza, amely viselkedését és kapcsolatainak minőségét is determinálja, A hálózatok alapvető tulajdonsága az egymásba ágyazottság: egyetlen hálózat önmagában nehezen értelmezhető, hiszen önmaga is részhálózatokból épül fel. Mesterséges hálózat a legritkább esetekben lehet életképes a természetes hálózatokkal való szoros együttműködés nélkül. Az önszerveződő közösségi terjedés célja a társas hálózat tartalmainak fenntartása, másolódása, a terjedés, a replikálódás, ezzel pedig a közösségi háló stabilitásához való hozzájárulás: az út maga a cél.

A tanulmány az OTKA 112929 számú kutatás támogatásával készült. A szerző a MTA TK "Lendület" RECENS Kutatócsoport tagja. 219

Irodalom Barabási Albert-László et al. 1999. Emergence of scaling in random networks. Science. 1999/286 (5439): 509–512. Barabási Albert-László 2003. Behálózva. Budapest: Magyar Könyvklub. Christakis, Nicholas – Fowler, James 2010. Kapcsolatok hálójában. Budapest: Typotex. Csányi Vilmos 1999. Az emberi természet. Budapest: Vince. Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince. Hankiss Elemér 1983. Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Budapest: Magvető. László János 1999. Társas tudás, elbeszélés, identitás. A társas tudás modern szociálpszichológiai elméletei. Budapest: Scientia Humana – Kairosz. Mérei Ferenc 2001. Közösségek rejtett hálózata. Budapest: Osiris. Pléh Csaba 2000. A gondolatok terjedési mechanizmusai: mémek vagy fertőzések. Replika 2000/40: 165-185. Sperber, Dan 2001. A kultúra magyarázata. Budapest: Osiris. Szvetelszky Zsuzsanna 2002. A pletyka. Budapest: Gondolat Kiadói Kör. Szvetelszky Zsuzsanna et al. 2006. Gossip in Random Networks. Acta Physica Polonica B. 37(11): 3049. Szvetelszky Zsuzsanna 2006. A társas mezőktől a hálózattudatig. Magyar Tudomány. 11: 1353-1356. Tomasello, Michael 2002. Gondolkodás és kultúra. Budapest: Osiris.

220

A magyarországi hálózatkutatás eseménytörténetéhez Balázs Géza

Network research history in Hungary The summary describes the history and schedules of the annual conference on network research held in Szombathely (University of West Hungary) and in Budapest (Eötvös Loránd University) between 2009 and 2014.

Mottó: „minden kapcsolódik mindenhez” (Borges, Barabási, 2008: 11.)

Behálózva, Villanások A hálózatkutatás alapművei – új tudományos-ismeretterjesztő stílus Új, érdekfeszítő, és más, főként irodalmi műfajokból származó retorikai eszközökkel dolgozó tudományos-ismeretterjesztő stílus alakult ki – a modern, nemzetközi, „villanásszerűen” berobbanó hálózatkutatásban. A hálózatkutatás úgy fogható föl, mint kvantitatív (matematikai) alapon bizonyítható, egymástól különböző rendszerekben, szervezetekben létező rendszerszerűségek kimutatása. A hálózatkutatás egy tudományokat összefogó szemléletmód (ebben a tekintetben a szemiotikára, a jeltudományra hasonlít), egyaránt multi- és interdiszciplináris jellegű. A hálózatkutatás „atyja” Barabási Albert-László. Az erdélyi, csíki Karcfalván született, a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban érettségizett, fizikusi tanulmányait Bukarestben és Budapesten végezte, doktori fokozatot Bostonban szerzett. A komplex hálózatok elméletét Amerikában dolgozta ki a Northeastern Egyetemen, dolgozik a Harvard rákkutató intézetében, valamint tanít a budapesti CEU-n (Central European University) is. Jelenleg párhuzamosan él az Egyesült Államokban és Budapesten (legutóbbi interjúja szerint családja Pesten él). Könyveit angolul írja, és mások fordítják magyarra (Vicsek Mária, Kepes János). Előadá221

sait Amerikában és szerte a világban angolul tartja, de az MTA-n általam is hallott előadásában magyarul is kiválóan fogalmazott, csak ritkán keresett egy-egy magyar szakkifejezést. 2002-ben jelent meg nagysikerű Behálózva – A hálózatok új tudománya című könyve (magyarul először 2003-ban), majd bővítve, átdolgozva 2009ben. Barabási fölfedezése tehát az, hogy különféle rendszerek hasonló alapon működnek. Megközelítésmódjának titka az egyszerűsítés, a részekre bontás, majd pedig a kiterjesztés, általánosítás. Stílusát a könnyed, több síkon futó, anekdotikus előadásmód, a gyors vágások, az ötletek, sőt az ötletek megszületésének izgalmas leírása adja. Tudományos alapja négy pilléren áll: kiindulópont a gráfelmélet, a Karinthy Frigyes által esszébe foglalt „öt lépés távolság” tudományos leírása a Milgram-féle „kis világ” elmélet (a társadalom sűrű háló); a Granovetter által bevezetett „gyenge kapcsolatok” (amelyek döntő szerepet játszanak a külső világgal való kommunikációs képességünkben); az egyes rendszereket jellemző központi sűrűsödés (hatványeloszlás; hatványfüggetlen- vagy saját kifejezésével: skálafüggetlen szerveződés), amelyet a közgazdaságtanban Pareto-szabálynak neveznek (a 80/20-as arányú eloszlás, másként a „gazdag gazdagabb lesz”); valamint a mindebből következő egymásbaágyazottság. Legfontosabb megállapítása, hogy a természet által „tervezett” szerkezetek ellenállóak, hibatűrőek, robusztusak, s ebből okolhatunk. A hollywoodi kapcsolatrendszerek elemzésén (sztárolás) túl hamarosan kiderült, hogy a sejtek anyagcseréje, az idézettség, a gazdaság, az üzleti élet, sőt a nyelv is ilyen hálózatos szerveződést mutat. A skálafüggetlen topológiák megismerése segíthet a terápiában: az emberi kapcsolatok, a gazdaság, de akár az orvostudomány terén (fertőzések leküzdése, hatékonyabb gyógyszerek fejlesztése). Elemzett példái között szerepel a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, az al-Kaida, a Word Wide Web, a vírusmarketing... nem csoda, hogy Egyesült Államokban a szenátorjelöltek kötelező olvasmányává tették, s folytatás további ismétlődő mintázatok fölfedezése. Barabási másik rögtön sikert arató könyve (az amerikai kiadással egy időben) nemrég jelent meg magyarul: Villanások. A jövő kiszámítható (2010). A Villanásokban a szerző tovább fejleszti tudományos-ismeretterjesztő módszerét. A korábbi anekdotázós, fölfedezéseit, gondolatait történetekbe ágyazó elbeszélésmódja megmarad, ám tudatosabban szerkesztett, vissza-visszatérő, több szálon futó, feszültséget, várakozást keltő narratívába illeszkedik. Az egyik szál a kutatófölfedező tudósé, aki történetekbe, jelenségekbe ágyazza mondanivalóját, kezdve egy Haszan Elahinak nevezett világjáró művész, aki hogy ne legyen gyanús, életének minden mozzanatát kiteszi a hálóra. A másik szál akár önállóan is olvasható: egy valódi, talán még a történészeket is gondolkodóba ejtő Dózsa-regény, amely Bakócz bíboros pápai aspirációjának kudarcától Székely (Dózsa) György horrorba illően részletezett kivégzéséig, s a parasztháború tragikus, a magyarságra váró következményeinek (magyar jövő) felsorolásáig tart. Villanásnak nevezi a különféle, skálafüggetlen eloszlást mutató jelenségekben megfigyelhető a valamiféle sűrűsödést, „gócpontot”, intenzitáskülönbséget. Ilyen „villanás” jellemzi a web-böngészési, levelezési vagy nyomtatási szokásainkat, vagy a fényképezést, a bankjegyek – de még inkább a bankjegyeket hordozó 222

emberek – bizonyos fokig kiszámítható mozgását, vagy hogy más területeket is említsünk: téves bírói ítéleteket, a háborús konfliktusokat. A hatványeloszlás tudatosítása hasznot is hajthat, például a teendőinkben az „érkezési” és a fontossági sorrend megkülönböztetése: ez utóbbira a hatványeloszlás (villanás) a jellemző. Példáit a matematikai gráfelmélet, majd káoszelmélet, a Poisson-eloszlás és a Lévy-repülés, Lévy-pálya (hatványeloszláson alapuló random bolyongás) bemutatásával támasztja alá. Megdöbbentő, sőt hátborzongató a következtetés: „a villanások korábban megismert jelensége talán nemcsak az internetet előzte meg, hanem az emberi akarat és tudat alapján képezheti” (V., 174), később: „a természet takarékos módon a legkülönbözőbb összefüggésekben ugyanazokat a megoldásokat alkalmazza” (V., 179). Tehát valami eddig fölfedezetlen, de már megmutatkozó rendszer kapcsolja össze a természetet, a társadalmat (és hadd tegyem hozzá: a kultúrát és a nyelvet). „Egy-egy hatalmas ugrást sok apró, egy helyben toporgó lépés követ, amely mintha nem is vezetne sehová, sőt időként kifejezetten visszafelé halad. Ezek azonban nem hiábavaló lépések, mert szükségesek ahhoz, hogy egyegy új paradigma határait ki lehessen próbálni” (V., 198). Majd: „A villanások az élet csodájának elválaszthatatlan részét képezik, jellegzetes jegyei az alkalmazkodásért és a fennmaradásért folytatott küzdelemnek... vajon az anyatermészet takarékossága fejeződik-e ki a villanásokban, amikor eltérő környezeteken hasonló megoldásokat kínál? Vagy talán valamilyen mélyebb valóság különböző oldalait fejezik ki? (V., 263-264). És ekkor áll össze a kép, a Dózsa-regény és a hálózatkutatás. Székely (Dózsa) György életében is egy „villanás” volt az utolsó néhány hónap, ami viszont az egész azt követő magyar történelemre mély hatást tett. A következmény: a parasztok soha többé nem vettek részt az ország védelmében (12 évre rá következik Mohács), egyengette az utat a reformáció előtt, Bakócz bíboros önző fellépése nemcsak Magyarország vesztét hozta, hanem egyházának zsugorodásához is hozzájárult. Az új tudományos-ismeretterjesztő stílus radikálisan szakít a gyakori „mindent megmondó”, „mindent tudó”, „mindenkinél okosabb” akadémikusprofesszoros stílussal, és valós életközeli szituációkba helyezi a mondanivalót. A több szálon futó cselekmény retorikája a mai áltörténelmi bulvárregények folyamatos, több szálon futó feszültségfenntartó technikájára emlékeztet (Dan Brown regényei). Barabási és nyomán sokan mások az ismétlődő mintázatok földerítésén dolgoznak. A magyar szakirodalomban Csermely Péter követi, A rejtett hálózatok ereje (2005) című ugyancsak sajátosan írt-szerkesztett könyvével. Különféle tipográfiai megoldásokkal különíti el a feltételezéseket, kiegészítéseket, s a vele (pontosabban a kéziratának egyes kérdéseivel) folyamatosan vitatkozó diákkutatók véleményét (pl. Kekecke). A hálózatkutatást különösen a kulturális és nyelvi jelenségre alkalmazva 2009-ben Magyarországon is elindítottunk egy konferenciasorozatot, amelynek eddig három kötete jelent meg. A jellemző témák: hálózatalakzatok, a mentális lexikon szerveződése, információk terjedése a blogokon,

223

fordítás, diskurzuselemzés, nyelvi profilalkotás, mondatszerveződés, ragadványnevek hálózata, szinonimák stb. Barabási az Egyesült Államokban futott be, de nagyon rokonszenvesen, folyamatosan hangsúlyozza magyar kötődéseit. A Dózsa-kérdéshez is ősén, Barabási Lénárd Erdély alvajdáján keresztül kapcsolódik. De műveiben folyamatosan megjelenik Erdély és Magyarország, megkapó szeretettel említi meg szülőföldjét, annak szokásait, például a közösségeket összetartó kalákát: „A mai kutatások egyre inkább azt jelzik, hogy boldogságunk és jó érzésünk azon múlik, mennyi és milyen közeli barátunk van. Ki mondhatja tehát, hogy jól tettük, amikor a boldogságot felváltottuk a magánszféra szentségével?” (V., 238). Talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy stílusát a nagy erdélyi mesélők is alakították. (Az írás tömörített változata megjelent az Édes Anyanyelvünk 2012/2. számában.)

Továbblépés Barabási Albert-László magyarul Behálózva címmel megjelent kötete (2003, 2008) sok tudomány képviselőjére volt hatással. Csermely Péter A rejtett hálózatok ereje című könyve (2005) még tovább szélesítette ezt a kört, különös tekintettel arra, hogy a szerző tudomány iránt érdeklődő hallgatókkal, fiatal kutatókkal vitatkozva írta meg könyvét. A hálózatkutatással kapcsolatba került, különböző területeken dolgozó kutatókat, valamint érdeklődőket először a 2009. november 30-án Szombathelyen, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában tartott Hálózatok konferencián hívtuk össze. Anyagát közreadtuk Hálózatkutatás – Hálózatok a társadalomban és nyelvben címmel (szerk.: Balaskó Mária – Balázs Géza – Kovács László, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010. 234 oldal). A hálózatkutatók és a témák száma folyamatosan nőtt, ezért a nyitó rendezvényt követően minden év november utolsó hétfőjén Szombathelyen folytatódtak a konferenciák (2010. november 29., 2011. november 28., 2012. november 26.). Második tanulmánykötetünk a 2010. és 2011. évi konferenciák válogatott anyagát tartalmazza; igazolva, hogy a hálózatkutatás elméleti keretet és módszert is ad a különböző területeken dolgozóknak (Hálózatkutatás – Interdiszciplináris megközelítések. Szerk.: Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória. Inter–Magyar Szemiotikai Társaság– Bolyai Műhely Alapítvány–Eötvös. Budapest, 2012. 224 oldal). A hálózatkutatásba időközben bekapcsolódott több egyetemi, egyetemközi szakkollégium, például a Bolyai Műhely Alapítvány, valamint a Szent-Györgyi Albert Kollégium is. 2012-től Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatódik a Hálózatkutatás-konferenciasorozat.

224

A Hálózatkutatás konferenciák eseménytörténete 2009 Az első hálózatkutatási konferenciát A magyar nyelv éve tiszteletére a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósítottuk meg. Címe ez volt: Hálózatok. Irányzatok, eszmék a mai magyar nyelvben, kultúrában és társadalomban. A konferencia ötlete a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Bölcsészettudományi Karán, az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéken pattant ki, s a tanszék munkatársai, Balaskó Mária, Balázs Géza és Kovács László a következő programot állította össze:

2009. november 30. 10.00 Megnyitó: Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes I. szekció: Jelenkori kommunikációs tünetjelenségek Szekcióelnök: Balázs Géza 10.10–10.35 Koós Ildikó: A dajkanyelvi tényezők szerepe az anyanyelvelsajátítás csecsemőkori szakaszában 10.35–11.00 Balaskó Mária: Vissza az oralitáshoz 11.00–11.25 Szatmári Petra: Aktuális nyelvhasználat és pragmatika 11.25–11.50 Tóth Erika: A tezauruszok nyelvezete 11.50–12.15 Jávorszky Ferenc: Szimbólumok, írásjelek és rövidítések hallgatóink internetes kommunikációjában II. szekció: Hálózattudományi megközelítések Szekcióelnök: Balaskó Mária 14.00–14.25 Gráfik Imre: Hálózat és/vagy modell 14.25–14.50 Koltay Tibor: Írástudások a hálózat világában 14.50–15.15 Szvetelszky Zsuzsanna: Hálózattudat: nyelvhasználat és társadalmi kommunikáció 15.15–15.40 Zsélyi Ferenc: A behálózott nyelvtani alany és a szubjektum hálózati burjánzása - a jelentés és a jelezés szerepcseréi a hálózatok ismeretelméletében Szekcióelnök: Szvetelszky Zsuszanna 16.00–16.25 Balázs László: A szervezeti kommunikáció hálózati vizsgálata. Formális és informális struktúra elemzés 16.25–16.50 Orosz Katalin: "Influenza" a tudomány szolgálatában: információterjedés bloghálózaton 16.50–17.25 Balázs Géza: Hálózatszerveződési mintázatok a természetben, a társadalomban és a nyelvben 17.25–17.50 Lengyel Zsolt: Asszociációs vizsgálatok: általános elvek 17.50–18.15 Kovács László: Nyelvi hálózatok a mentális lexikonban

225

2009. december 1. III. szekció: Vas megyei „(nyelv)újítók” régen és ma Szekcióelnök: Fűzfa Balázs 10.00–10.25 Katona Attila: Széchenyi István Vas megyei „hálózatai” 10.25–10.50 Bokányi Péter: A nyelvújítás kőszegi gyökerei: Faludi Ferenc – Fabchich József – Rájnis József – Guzmics Izidor 10.50–11.15 Mezősi Miklós: Értékvilág-hálózatok: Weöres Sándor és Berzsenyi Dániel. A „Történelmi Líra” kérdéséhez 11.15–11.40 Fűzfa Balázs: A „nyelv meghajlítása” – avagy a Bánk bán posztmodernségéről Pilinszky- és Ottlik-párhuzamokkal 11.40–12.05 Láng Gusztáv: Egy lehetséges Pilinszky-olvasat párhuzamai

226

2010 A második konferenciára egy év múlva került sor, az Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában. Eddig ez volt a legnagyobb érdeklődésnek örvendő találkozó. A programja a következő volt:

2010. november 29. Megnyitó: Molnár Katalin dékán I. szekció Hálózatkutatás és társadalomtudomány 10.00–10.20 Szvetelszky Zsuzsanna: A közösségi önkép nyelvi megjelenítése a mezoszintű hálózatokban 10.20–10.40 Balázs László: A vezetői szerep hálózati értelmezése. Vezető a szervezeti hálózatokban 10.40–11.00 Orosz Katalin: Pszichológiai jellemzők kapcsolatának vizsgálata hálózatelemzés alapján 11.00–11.20 Feleky Gábor Attila: Az egyén társadalmi beágyazottságának egoháló alapú vizsgálata 11.20–11.40 Vincze Anikó: Kapcsolatok szerepe a bevándorlók integrációjában – kutatási módszerek és eredmények 11.40–12.00 Gráfik Imre: Párválasztási stratégiák hálózati jellege II. szekció Hálózatok a társadalomban 13.40–14.00 Simon Levente: Háromszéki civil szervezetek hálózata 14.00–14.20 Csiszér Tamás: Eseményhálózatok vizsgálata 14.20–14.40 Koltay Tibor: Kinek a hálózata a Web 2.0? 14.40–15.00 Csiszér Annamária: A reklám mint hálózat 15.00–15.20 Ifj. Czékus Jób: A hangolódás szerepe a spontán zenei improvizáció hálózataiban

III. szekció Hálózatkutatás és nyelvtudomány 15.40–16.00 Balázs Géza: A szövegek hálózatai 16.00–16.20 Balaskó Mária: Kontextusok hálózatában 16.20–16.40 Kovács László: A mentális lexikon hálózatai 16.40–17.00 Gangl Andrea: Hálózati jelenségek azonos forrásnyelvi mű különböző célnyelvi fordításaiban 17.00–17.20 Dinnyés Attila: Egy nyelvész köpönyege – Szépe György hálózatai 17.20–17.40 Kiss Zoltán: Tezauruszok a két- és többnyelvű műszaki szaklexikográfiában

227

2010. november 30. IV. szekció Hálózatkutatási és hálózatalkalmazási körkép 9.00–9.20 Fűzfa Balázs: Babi nénitől Farkas Berciig avagy adalékok a hálózatépítés poétikájához a YouTube-ról 9.20–9.40 Szabó Roland: Jelzőhálózatok a Csáth-novellákban 9.40–10.00 Pusztay János: Egyetemi hálózatok kialakítása a közép-európai és a kelet-európai régióban 10.00–10.20 Katona Attila: A hálózatépítő sajtókirály. Vasvármegye 1919. 10.20–10.40 Bakó Béla: Társadalmi hálózatok, mint elemzési metódus az 56-os forradalom nemzetközi kontextusának megértéséhez 10.40–11.00 Balázs Géza – Balázs László: A formális közösségek egy sajátos névhálózata: ragadványnevek 11.00–11.20 Intődy Gábor: A Vodafone önkéntes programjának virtuális közössége 11.20–11.40 Szőke Viktória: A gazdaságföldrajzi hálózatok átalakulása a 2008-as gazdasági válság hatására a szombathelyi vállalkozások példáján keresztül A konferenciáról ezt a tudósítást adta közre a Manyszi-infó: Hálózatok 2010. Informatikusok, szociológusok, néprajzosok, PR-esek, irodalmárok, zenészek, nyelvészek közös hálóban… Szombathely lehet a modern hálózatkutatás egyik hazai központja, mondta zárszavában Balázs Géza, a konferenciát rendező Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék nevében. November 29-én és 30-án másodszor került a konferenciára, amelyet Barabási A. László, a hálózatkutatás amerikai professzora is üdvözölt. Az ország tíz intézményéből, Egerből, Pécsről, Szegedről, Budapestről, Sopronból érkezett 22 előadó a téma sokarcúságát mutatta fel. Szvetelszky Zsuzsa a mezoszintű hálózatokban, kisvárosokban kialakult közösségi nyelvi önképről beszélt, és örömmel fogadta, hogy Szombathelyen is vannak ilyen „metaforák”: Szombathely, a nyugat királynője, illetve (kevésbé vonzóan), A tyúkokkal fekvő város. (Ennél sokkal durvább önképek is vannak országszerte, pl. Aranybilin ülünk a szarban.) Orosz Katalin az egyes csoportokban fölfedezhető pszichológiai jellemzők kapcsolatát vizsgálta. Feleky Gábor és Vincze Anikó az ego-hálót, illetve a bevándorlók kapcsolathálóit vázolták fel: kutatásaik előtt nagy jövő áll. Balázs László egy könyvtár formális szociogramját elemezte, s kimutatta, hogy az informális kapcsolatokból nem vezethető le a formális pozíció (vagyis, milyen meglepő: a vezető nem éppen a legszociábilisabb ember). Gráfik Imre a néprajzban kutatott endogám-exogám párválasztási stratégiák változásait mutatta be a Szentendrei-sziget példáján. A Kolozsvárról érkezett matematikus Simon Levente a háromszéki civil szervezetek sűrűségi hálóját mutatta ki (amely alatta marad a magyarországiaknak, de ez nem fejletlenség, hanem csak fáziskésés). Csiszér Tamás eseményhálózatokat, Koltay Tibor a web2 digitális bennszülötteinek-bevándorlóinak világát mutatta meg. Czékus Jób a spontán zenei improvizációkban kialakuló összehangolódást mutatta 228

ki: nyilvánvaló, hogy az emberi közösségek a rendezettség felé törekednek, az improvizálás során a káoszból különféle átmeneteken át rend alakul ki. A hálózatkutatás nyelvészeti tematikájában Balaskó Mária a fordításoknál kialakuló szintagmatikus hálókról, Kovács László a mentális lexikon (asszociációs) hálózatairól, Gangl Andrea Shakespeare-újrafordítások szövegeinek (szóhasználatának) különbségeiről, Balázs Géza a szövegek többszintű (grammatikai, szemantikai, pragmatikai) hálózatrendszeréről, Dinnyés Attila Szépe György erős és gyenge hálózatairól – mintegy 250 emberről, Kiss Zoltán egy sajátos tezauruszról mutatta be kutatásait. Fűzfa Balázs a közösségi oldalakon terjedő modern, átírt népmeséket vizsgálta a hétfőn készített havazásos-hálózatos fényképek előterében (Babi néni, Kőleves, Székely meg a fia, Farkas Berci halálra fagy). Szabó Roland Csáth Géza Anyagyilkosság című novellájában mutatta ki a jelzőcsoportokat, valamint a jelzők sűrűsödését. Pusztay János egyetemi hálózatokat vázolt fel, Katona Attila egy Vas vármegyei sajtókirály hálózatát, Bakó Béla az ’56-os forradalom nemzetközi kontextusának (pl. Amerika segítsége) megértését segítő társadalmi hálózatokat tárta fel. Balázs Géza és Balázs László egy érdi és egy budapesti iskolában végzett szociometriai vizsgálat és ragadványnév-adás összefüggéseit mutatta be (a népszerű személyeknek több becenevük van, a periférikus helyzetben lévőknek több a gúnynevük, a felsőbb osztályok felé haladva a gúnynevek száma csökken). Intődy Gábor, a Vodafone munkatársa a „főállású angyal” Facebook-program működését mutatta be. A 2009. évi konferencia anyagát a Tinta könyvkiadó megjelentette, s várhatóan tavaszra ennek a hálózatkutatási konferenciának az anyaga is megjelenik. Az Alkalmazott nyelvészeti tanszék 2011. november végén folytatni kívánja a konferenciasorozatot (Manyszi-infó).

229

2011

Hálózatkutatás 2011. Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ. A harmadik hálózatkutatási konferencia programja a következő volt: 2011. november 28. 10.00–10.05 Megnyitó: Molnár Katalin dékán 10.05–10.25 Balázs Géza: Kapcsolati hálók és nyelvhasználat 10.25–10.45 Pál Dániel Levente: Hálózatos és önhasonló szövegalakzatok 10.45–11.05 Imrényi András: A magyar mondat mint multiplex hálózat 11.05–11.25 Orosz Katalin – Pollner Péter – Kovács László: Magyar és angol szóasszociációs hálózatok vizsgálata 14.00–14.20 Szvetelszky Zsuzsanna előadása 14.20–14.40 Gráfik Imre: Vigyázat! – Sérült a hálozat/om! 14.40–15.00 Balázs László: Az érzelmi intelligencia és a konfliktuskezelési mintázatok kapcsolódási lehetőségei 15.20–15.40 Fűzfa Balázs: Hálózatok egy új irodalomtankönyv-sorozatban 15.40–16.00 Simon Levente: Dráma és szövegkönyv hálózatos viszonya 16.20–16.40 Czékus Jób: A spontán zenei improvizáció sikeres hálózatépítője 16.40–17.00 Vági János: Élő sejtekből építkező vidék interaktív térképe 17.00–17.20 Kovács László: Márkahálózatok Prae A Prae irodalmi folyóirat 2011/4. számának egyik tematikus egységében (2-29. oldal) a konferencián elhangzott előadásokból közöltek néhányat. Kovács László: Hálózatelmélet és nyelvészet; Pál Dániel Levente: Az olvasás lehetséges matematikája; Simon Levente: Tamási Áron hálózatai; Fűzfa Balázs: Kisimítani a mindenség homlokát. Jegyzetlapok egy tanári segédkönyvből; Balogh Endre: A MaNDA nem egy jó csaj, mégis sokan fogják lájkolni a neten. Interjú Lovas Lajossal.

Nyelvészetről mindenkinek 2011-ben megjelent a Nyelvészetről mindenkinek – 77 nyelvészeti összefoglaló című kötet (szerk.: Balázs Géza. Inter, Budapest). Ebben Hálózatkutatás és nyelvtudomány címmel szerepel Kovács László tömör, tankönyvi fejezete (123126).

230

2012 2012. május 11. MTA-könyvtár Exkluzív előadást tartott a Szent-Györgyi Albert Kollégium tagjainak, az MTA Könyvtárában Barabási Albert-László. Már az első újsághírek, ismeretterjesztő írások megfogtak az általa sikerre vitt hálózatelmélettel, hálózattudománnyal kapcsolatban. Megfogtak, mert úgy éreztem, hogy ezek a gondolatok bennem már több mint két évtizede formálódnak. 1990-ben Füle Bernadett tanítványomnak adtam szakdolgozati témaként, hogy vizsgálja meg egy osztály ragadványneveinek a szociometriához való viszonyát. A dolgozat meg is jelent a Magyar Névtani Dolgozatokban. És hát ugye, hálózatokat képez a vicc, a pletyka, a mesemondás, de – mondjuk – a DUE (Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete) is egy hálózat (éppen az ő közgyűlésükről jöttem el meghallgatni Barabásit). Először láttam élőben. Sokat olvastam tőle, róla. Negyedórát küzdöttek a PPT átmentéséért, a videók így sem indultak el. Ilyennek képzeltem: szerénynek. Olyannak, aki fizikai és matematikai képletekkel operál, de úgy, hogy a 80%-át megértem. Az nekem is most vált nyilvánvalóvá, hogy a rendszerek felépítése vagy skálafüggetlen (mi ezekkel foglalkozunk), vagy ettől különböző (négyzetrácsos, vagy véletlen). Hogy miért ilyen az egyik, és miért olyan a másik, nem tudom. Hogy skálafüggetlen rendszerek vannak a természetben, a technológiákban (világháló), társadalomban… tőle tudom, s én is egyre többet vélek fölfedezni. Szerénynek képzeltem. Egy kérdésre azt mondta, hogy mi, hálózatkutatók eszközt, módszert tudunk adni, de a szakterületi problémát a szakértőknek kell megoldani. Rákérdeztem, hogy milyen nyelvészeti megközelítésekről tud. Említett néhányat, de a választ a nyelvészekre bízta. (Tudom, hogy megkapta a Hálózatkutatás című könyvünket, meg is köszönte.) Az előadásban főleg a véletlenszerű és a skálafüggetlen szervezettségről, a kisvilágról, a csomópontokról (hubokról) beszélt, új volt számomra a robosztusság-tulajdonság (a skálafüggetlen szervezet ellenáll a véletlenszerű támadásoknak), vagy a fitness (a huzalozó, vonzó képesség) meghatározása. Válaszaiban többször kitért a hálózattudománynak a gyógyításban való használatára. A baj az, mondta, hogy a betegségek esetében nem ismerjük a hálót. (Ha egy autó elromlik, van hálózat, meg tudjuk javítani.) A gyógyszerekkel nem gyógyítunk, hanem csak a szervezet működőképességét kívánjuk fenntartani. Olyan, mintha az autónak elromlana a lámpája, de mi egy erősebb akkumulátort tennénk be… Közvetlen, jó stílusú előadásában olykor az angol hanglejtést használt, amikor azonban életéről, Csíkkarcfalváról beszélt, egy-egy erdélyi hangzás előkerült. Kristóf Péter utolsó kérdése: mit tanácsol útravalónak a fiatal tudósoknak? Egy hasonlattal válaszolt: Képzőművész akart lenni, s akkor megfogalmazta: korán stílust találni, és mellette kitartani. Tessék valamit kitalálni, és mellette kitartani, akkor is, ha esetleg támadják. És folyamatosan, keményen dolgozni. Még lett volna kérdésünk: vajon nem evolúciós előny-e a hálózatképzés, vajon ha valami nem skálafüggetlen, akkor miért nem… De még folytatjuk (www.balazsgeza.hu/napló).

231

Hálózatok 2012

Hálózatkutatási konferencia Helyszín: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A. I., Dékáni kistanácsterem Rendezők: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, Mai Magyar Nyelvi Tanszék Nyugat-magyarországi Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Alkalmazott Nyelvészeti Intézeti Tanszék Társrendezők: Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék Magyar Szemiotikai Társaság Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft. Program 2012. november 26. 10.00 Megnyitó Balázs Géza I. szekció 10.10–10.35 Balázs Géza: A humor hálózatkutatási szemmel 10.35–11.00 Németh Zoltán: Hálózatelmélet és irodalomtudomány 11.00–11.25 Szvetelszky Zsuzsanna: Kollektív önképek metaforái. Milyen képekkel ragadják meg a hálózatokat, a hálózattudatot az írók-költők? 11.25–11.50 Feleky Gábor Attila: A hálózatkutatás kialakulása a hispán világban II. szekció 12.50–13.15 Muráth Judit - Bagó Péter: A gazdasági válság sajtóhíreinek hálózatalapú vizsgálata 13.15–13.40 Bóta András: A szóasszociációs hálózatok tulajdonságai 13.40–14.05 Bakó Béla: Diskurzusok hálójában 14.05–14.30 Simon Levente: Egy székelyföldi kisrégió civil hálózatának fejlődése III. szekció 14.40–15.05 Laki Ildikó: A fogyatékossággal élő emberek társadalmi hálói 15.05–15.30 Czékus Jób: Kontingencia és intencionalitás a spontán zenei improvizáció hálózatában 15.30–15.55 Szőke Viktória: Településföldrajzi hálózatok vizsgálatának lehetséges módszerei

232

Hálózatok 2013 Hálózatkutatási konferencia Helyszín: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A. I., Dékáni kistanácsterem Rendezők: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Mai Magyar Nyelvi Tanszék Nyugat-magyarországi Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Alkalmazott Nyelvészeti Intézeti Tanszék Társrendezők: Magyar Szemiotikai Társaság Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft. Program 2013. november 25. 13.30 Megnyitó: Balázs Géza I. szekció 13.40–14.05 Balázs Géza: Hálózatok az álomban 14.05–14.30 Borbás Gabriella Dóra: Jézus önmegnevezései mint csomópontok 14.30–14.55 Czékus Jób Géza: Akadályoztatott hálózatépítési stratégiák a spontán zenealkotásban 14.55–15.20 Erdei Tamás: A beszédprodukció aktivációterjedéses modellje hálózatelméleti megközelítésben II. szekció 15.30–15.55 Fekete István: Az ellátási lánc mint komplex, hierarchikus hálózat 15.55–16.20 Laki Ildikó: Kapcsolódási pontok a fogyatékos emberek életterében 16.20–16.45 Simon Levente: Hálózat a hálózatban: fraktáltulajdonságok a háromszéki civil szervezetek struktúrájában 16.45–16.55 Könyvbemutató 16.55–17.00 Zárszó

233

Hálózatok 2014 Hálózatkutatási konferencia Helyszín: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 1088 Budapest, Múzeum krt. 6–8. fszt. 11. Rendezők: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Mai Magyar Nyelvi Tanszék Nyugat-magyarországi Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Alkalmazott Nyelvészeti Intézeti Tanszék Társrendezők: Magyar Szemiotikai Társaság Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft. Program 2014. november 24. 10.00–10.05 Megnyitó I szekció 10.05–10.30 Büky László: A ’szellem’ jelentésű szavak hálózatrendje Füst Milán költői nyelvében 10.55–11.20 Balázs Géza: Helynévhálózatok 11.20–11.45 Raátz Judit: A névadás mint járványtani jelenség 11.45–12.10 Varga Mónika: A vadász szaknyelvi szótárak szócikkeinek hálózatos felépítése II. szekció 13.00–13.25 Szvetelszky Zsuzsa: A társas normák hálózatai 13.25–13.50 Szász István Szilárd: Egy katolikus ificsoport kapcsolathálójának megjelenése a Facebookon 13.50–14.15 Balázs László: Érzelmi intelligencia szerepe a társas hálózatok alakulásában 14.15–14.40 Laki Ildikó: Civil szerveződések a fogyatékossággal élőkért III. szekció 15.00–15.25 Erdei Tamás: Szövegbányászat hálózatalapú módszerrel 15.25–15.50 Pál Dániel Levente: A világháló térképei 15.50–16.15 Perczel Júlia A hazai kortárs képzőművészeti intézményrendszer hálózatkutatása és működésmódjának vizsgálata 16.15–16.40 Massányi Kinga Éva: A turistautak hálózatának jelei 16.40 Zárszó

234

Századvég (2014/2.) A Századvég című folyóirat Veszelszki Ágnes vendégszerkesztésében Hálózat és közösség címmel jelentetett meg tematikus számot. A tartalomból: Szvetelszky Zsuzsannak: Tudjuk, hogy tudjátok, hogy tudjuk. A hálózattudat mint az elemteória kiterjesztése – Balázs Géza: Hálózatkutatás, közösség, nyelv – Szűts Zoltán: Irodalmi hálózatok, hálózati irodalom. Az új publikációs paradigma és a közösség által létrehozott tartalom – Szalai Zoltán: „Koncentrált komolysága emberi testet kölcsönzött a filozófia démoni alakjának”. A Szilasi Vilmos és Martin Heidegger közötti hálózatok történtéről – Jordán Ferenc: Biológai hálózatok: rész és egész viszonya molekuláktól ökoszisztémákig – Németh Luca Anna: Hálózattudomány és tankönyvírás a komplexitás századában – Zöldi Blanka: Bonyolult, de megmagyarázható. Megnyugtató felfedezőút a tinik online világában. Összefoglalás Hálózatkutatási konferenciák (I–VI.) I. NYME SEK, Szombathely, 2009. november 30. II. NYME SEK, Szombathely, 2010. november 29. III. NYME SEK, Szombathely, 2011. november 28. IV. ELTE BTK, Budapest, 2012. november 26. V. ELTE BTK, Budapest, 2013. november 25. VI. ELTE BTK, Budapest, 2014. november 24. A Magyar Szemiotikai Társaság elnöke, Voigt Vilmos a 13-14. egri szemiotikai konferencián (2015) bejelentette, hogy a Társaság továbbra is fontos feladatának tekinti a Hálózatkutatás-konferenciák folytatását.

235

236

A tanulmányok szerzői Bakó Béla Nemzeti Kiválóság Program – Új Közép Európa részprogram ösztöndíjas – fiatal kutató (ISES, Kőszeg) [email protected]

Balázs Géza Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Mai Magyar Nyelvi Tanszék [email protected]

Balázs László Dunaújvárosi Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék [email protected] Borbás Gabriella Dóra Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék [email protected]

Büky László Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvészeti Tanszék [email protected]

Erdei Tamás Szegedi Tudományegyetem ,Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Magyar és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék [email protected]

Fekete István Széchenyi István Egyetem, doktorandusz [email protected]

237

Fresli Mihály Nyugat-magyarországi Egyetem Orosz Nyelv és Irodalom Tanszék [email protected]

Hartványi Tamás Széchenyi István Egyetem [email protected]

Khalykov, Kabyl „Zsurgenov“ Kazah Nemzeti Művészeti Akadémia, Kazahsztán [email protected]

Kovács László Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék [email protected]

Raátz Judit Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Mai Magyar Nyelvi Tanszék [email protected]

Simon Levente Babeș-Bolyai Tudományegyetem – Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorandusz [email protected]

Szőcs Endre Háromszéki Ifjúsági Tanács, társelnök [email protected]

Szőke Viktória Pécsi Tudományegyetem, doktorandusz [email protected]

238

Szvetelszky Zsuzsanna Eötvös Loránd Tudományegyetem, Társadalomtudományi Kar [email protected]

Varga Mónika

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar doktorandusz [email protected]

Zsuravljova, Jevgenyija Alekszandrovna „Gumiljov” Eurázsiai Egyetem, Kazahsztán Elméleti és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék [email protected]

239

Az Inter Nonprofit Kft. és a Magyar Szemiotikai Társaság könyveiből

Az internetkorszak kommunikációja. Balázs Géza – Bódi Zoltán (szerk.) 2005. Gondolat Kiadóval közösen. Jelentés a magyar nyelvről 2000–2005. Balázs Géza (szerk.) 2005. Akadémiai Kiadóval közösen. Magyar nyelvhasználati szótár. Balázs Géza – Zimányi Árpád (szerk.) 2007. Pauz-Westermann-nal közösen. Helyesírás/Nyelvhelyesség. Tanácsadó tábla. 2008. Magyar reneszánsz stylus. Balázs Géza (szerk.) 2008. MSZT-vel, PRAE.HU-val közösen. Európai nyelvművelés. Az európai nyelvi kultúra múltja, jelene és jövője. Balázs Géza – Dede Éva (szerk.) 2008. PRAE.HU-val közösen. Európai helyesírások. Az európai helyesírások múltja, jelene és jövője. Balázs Géza – Dede Éva (szerk.) 2009. PRAE.HU-val közösen. Ikonikus fordulat a kultúrában. Balázs Géza – H. Varga Gyula (szerk.) 2009. MSZT-vel és Líceum kiadóval közösen. Bevezetés az antropológiai nyelvészetbe. Balázs Géza – Takács Szilvia 2009. Pauz-Westermann-nal és PRAE.HU-val közösen. Jelentés a magyar nyelvről 2006–2010. Balázs Géza (szerk.) 2010. MSZT-vel közösen. Új magyar szavak szótára 1998-2010. Balázs Géza (szerk.) 2010. MSZT-vel közösen. Az utazás szemiotikája. Balázs Géza – H. Varga Gyula (szerk.) 2010. MSZT-vel és Líceum kiadóval közösen. Sms-nyelv és –folklór. Balázs Géza 2011. MSZT-vel közösen. Nyelvészetről mindenkinek. 77 nyelvészeti összefoglaló. Balázs Géza (szerk.) 2011. Gasztroszemiotika. Balázs Géza – Balázs László – Veszelszki Ágnes (szerk.) 2012. MSZT-vel, ELTE Eötvös Kiadóval közösen. 240

Nagy párlat- és pálinkakönyv. Balázs Géza 2012. Nyelv és kultúra. Kulturális nyelvészet. Balázs Géza – Veszelszki Ágnes (szerk.) 2012. MSZT-vel és PRAE.HU-val közösen. 2012. Hálózatkutatás. Interdiszciplináris megközelítések. Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk). 2012. MSZT-vel, BMA-val, ELTE Eötvös Kiadóval közösen. Hálózatkutatás. Diszciplínák és metszéspontok. Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.) 2013. MSZT-vel, BMA-val, SZTE JGYPK-val közösen. A pesti nyelv. Városnyelvi kalauz. Balázs Géza2013. Közelítések a pálinkakultúrához. Balázs Géza – Viga Gyula (szerk.) 2013. Emlékezet: ünnep – fesztivál. Pölcz Ádám (szerk.) 2013. MSZT-vel közösen. A test szemiotikája. Balázs Géza (szerk). 2013. MSZT-vel közösen. Gyümölcsneves könyv. Rácz János 2014. Rádió és nyelv. A kilencedik művészeti ág élete és... Balázs Géza 2014. DUE-val közösen. Kettesnyelvünk. Száz anyanyelvi írás. Balázs Géza – Minya Károly 2014. Élő tájnyelvek. Balázs Géza – Juhász Dezső – Zelliger Erzsébet (szerk.) 2014. ASZ-szal közösen. Találkozásaim Patyomkin herceggel. Pusztay János 2015. Antroposzemiotika. Balázs Géza 2015. MSZT-vel közösen.

241

Sorozatok: Hálózatkutatás Hálózatkutatás. Hálózatok a társadalomban és a nyelvben. Balaskó Mária – Balázs Géza – Kovács László (szerk.) 2010. Tinta Kiadóval közösen. Hálózatkutatás. Interdiszciplináris megközelítések. Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.) 2012. MSZT-vel, BMA-val, ELTE Eötvös Kiadóval közösen. Hálózatkutatás. Diszciplínák és metszéspontok. Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.) 2013. MSZT-vel, BMA-val, SZTE JGYPK-val közösen. IKU-TÁR 1. Szőlő- és borneveink. Rácz János 2015. 2. Új szavak, kifejezések. A rendszerváltás kisszótára (1990-2015) Balázs Géza 2015. Jót s jól. IKU-Kiskönyvtár 1. Hatvanhat év a katedrán. A 90. esztendős Szathmári István köszöntése. Balázs Géza (szerk.) 2015. 2. Fél évszázad a magyar nyelv szolgálatában. A magyar nyelv hete 1967-2016. 2016. Megjelenés alatt Jelentés a magyar nyelvről 2010-2015. Talpfák II. Fejezetek a vasútnéprajzból és vasutasnyelvből Nemzedékek nyelve Udvariasság (kultúra, nyelv, illem, etikett) A könyvek megrendelhetők: Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda 1148 Budapest, Örs vezér tér 11. fsz. 1. www.e-nyelv.hu, [email protected], 36-30-318-9666 A könyvek közvetlenül megvásárolhatók a www.e-nyelv.hu könyvesboltjában (webboltjában). Raktár: 1141 Budapest, Szabács u. 5. 242

Barabási Albert-László Behálózva címmel megjelent kötete (2003) indította el Magyarországon számos tudományterületen a hálózatok és a hálózatos jelenségeket vizsgálata iránti érdeklődést. Ezen „hálózatos gondolkodás” keretébe illeszkedik a 2009 óta Hálózatkutatás címmel meghirdetett, s a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjából indult konferenciasorozat. A 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben Szombathelyen megrendezett konferencia színhelye 2012-től Budapestre, az ELTE Bölcsészettudományi Karára került át. Kötetünk a 2013 és 2014 évi konferenciák anyagát, valamint a hálózatkutatás magyarországi eseménytörténetének egy szeletét bemutató eseménytörténetet tartalmazza, kapcsolódva a már megjelent korábbi kötetekhez.

HÁLÓZATOK ÉS (INTER)DISZCIPLÍNÁK

Recommend Documents