Háló-és térgörbe boltozat, alaprajz, metszetek, részletek (Sódor A. nyomán). 6.6.3. Polgári gótika Közép-Európban A terület fejlődése szorosan kapcsolódott a német fejlődési vonalhoz, stílusát a német építőmester-családok és műhelyeik határozták meg. A legjelentősebb a prágai és a bécsi dómműhely volt (Peter Parler ill. Hans Buchsbaum tevékenysége. Prága, Sz. Vit székesegyház: Az építkezés alap-koncepcióját Arras-i Mátyás terve határozta meg, a Narbonne-i székesegyház mintájára (1344.k.). Halála (1352) után vette át a már félig-kész épitkezés vezetését Peter Parler (1330-1399) Gmünd-i származású délnémet építőmester. A boltozat ("parleri boltozat") és a homlokzat az ő egyéni koncepcióját tükrözi. Prágai műve a Károly-híd (1357-1378), csehországi munkája a Kolin-i Sz. Bertalan templom (1360-1385). Valószínűleg az ő tervei szerint kezdték építeni a Kutná Hora-i Sz. Borbála templomot (1388-1506., mai forma a XVI. sz. elejéről). A Parler-műhely fontosabb jellemzői: Szerkezet-alakításban újítás az ú.n. "parleri boltozat" (a hálóboltozat egyszerűsített formája), valamint a támpillérek 45°-os élben végződése. Homnlokzatképzésben említendő az eresz vonalában kialakított áttört rácsozat, a homlokzaton megjelenő, baldachinos szoborfülkék és szobrok, valamint a kapu-plasztika. A "kaputípus" kiindulópontja az ú.n. zarándokkapuzat (bélletes, középen osztott kapu), szamárhát-ívezettel, kőrácsos függönyökkel, kúszólevelekkel, kereszt-virággal, a bélletben baldachinos szoborfülkékkel, a kapu mellett fiatornyokkal, vakmérművekkel, vimpergákkal. A műhelynek komoly hatása volt a magyar érett-gótikára. (Buda, Nagybologasszony templom átépítése, Szászsebes, csarnokszentély, Kassa, plébániatemplom, stb.). Szintén prágai központtal dolgozott Benedikt Rejt (1454-1534) műhelye. Főművük a prágai vár Ulászló-terme (1477-1502), valamint az említett Kutná Hora-i templom befejezése. Szerkezeti "újításuk" az ú.n. térgörbe-boltozat (kétirányban hajlított bordákkal kialakított háló- vagy csillagboltozat). A műhely magyarországi hatása is kimutatható (Selmecbánya, Somorja, Siklós, stb.).
Prága, Sz.Vid székesegyház (1356-1385), Kutná Hora, Sz. Borbála templom (1388alaprajz, keresztmetszet. 1534), alaprajz, keleti nézet. Bécs, Sz. István dóm: Első formája XIII. századi eredetű, megmaradt nyugati része a magyar jáki műhellyel mutat szoros rokonságot. Csarnokszentélye (a regensburgi dóm mintájára) a XIV. elején készült. A hajó átalakítását és boltozását 1446-1454 között végezték, ez a munka köthető Hans Buchsbaum építőmester tevékenységéhez. A szobrászati munkában jelentős szerep jutott Anton Pilgram mesternek (1460-1515), autoportréja a szószék lábazatán és az északi hajó egyik konzolán megmaradt. A műhelynek a Nyugat-magyarországi gótikára volt hatása (Pozsony, Somorja, Nagyszombat, stb.).
Bécs, Sz. István dóm (XIII. sz., 1304-1446), alaprajz, metszet, nyugati homlokzat, Pilgramskanzel (1515). 7. Középkori világi építészet Mint a bevezetőben már jeleztük, a középkori építészet fejlődésének áttekintésekor elsősorban a szakrális építészetet vettük alapul. Ennek oka: - A szakrális funkció tartósabb. A liturgia keleten egyáltalán nem, nyugaton mindössze 2-3 alkalommal változott úgy, hogy annak építészeti vetülete is volt. A világi építészetben mind lakó-, mind a védelmi, mind a közösségi funkció a társadalmi-gazdasági fejlődéssel dialektikus egységben van, rugalmasabban és gyorsabban követte a pillanatnyi igényeket. - Éppen a "változatlanság" és a tökéletességre törekvés ("Istennek a legjobban és a legjobban") miatt egy-egy stílus reprezentálására a szakrális építészet alkalmasabb, mint a mindennapi funkciókat követő, azok függvényében gyakran változó, nemegyszer "szükségleti építészet" jellegű világi építészet.
- Az előbbiekből következően a vizsgálathoz rendelkezésre álló emlékanyag is éppen a szakrális építészet köréből maradt fönn. 7.1. Várépítészet A Római Birodalom településeit fallal vették körül, ezek egyrésze a középkor folyamán a városi védelem alapját képezte (Perugia, Róma). A provinciák településein a védelemnek fokozott szerepe volt, így a római militáris építészet esetenként a középkori város szerkezetét alapvetően meghatározta (Köln, Lyon, Orange, Sophiane, Sabaria). A Birodalom határán (limes) lévő településeknél kifejezetten a védelmi jelleg dominált (Vindobona, Arrabona, Aquincum). A limes kisebb települései is későbbi, középkori települések alapjai lettek (Breigetio, Solva, Ulcisia Castra, Contra Aquincum, Campona, Intercisa). A castrumok, burgus-ok esetenként a XIII. századig tovább működtek. A Keletrómai Birodalom (Bizánc) területén a vár- és palotaegyüttes, benne a főtemplommal egyben hatalmi szimbólum (pl. Konstantinápoly, Hagia Szophia, palotaegyüttes és városfalak, Ravenna, Theoderich templom- és palotaegyüttes). Ennek jellegzetes továbbélése az orosz fejedelemségekben a kreml-ek építése (pl. Novgorod, Moszkva). Az örmény területen a X. századtól jelentős várépítési és erődítési tevékenység folyt (Amberd, Ani, fellegvár és városfalak), ennek építészeti újításait (pl. "héjtorony" alkalmazása) a kilikiai várépítészet is átvette, főleg a keresztes hadjáratok idején (Korykosz, Szehun, Manazkert, Yilan Kale, Kajan). Hasonló várak a keresztes hadjáratok más területein is létesültek(Crak des Chevaliers, Szíria, Misztra, "latin helytartóság"). A népvándorlás népeinél az ideiglenes védelmi építményeket (szekérvár, palánkvár) a földvárak rendszere váltotta föl. Ez többszörös, palánkkal kombinált sáncrendszer. A terepadottságok helyenként a természetes sziklaképződmények várként való fölhasználását is lehetővé tették. A romanika várépítészetét a tűzfegyverek nélküli haditechnika határozta meg. Alapvető vártípusok: - frank vár: földsánccal, palánkkal, vagy egyszerű falgyűrűvel körbevett udvar, középen kő lakótoronnyal (donjon, Belfried). pl. Arques, London. - normann vár: külső- és belső tornyokkal, kaputornyokkal megerősített többszörös falgyűrű. pl. Gaillard, Coucy. Az erődítés elemei: csapórács, vizesárok, gyilokjáró, pártázat, szuroköntő, stb. Magja nagyobb épületegyüttes: vár és palota együtt, pl. Carcassonne, Avignon, Malbork. A kiépülés többnyire a gótika korára esik. A tűzfegyverek elterjedésével a tornyok szerepe csökkent, sőt meglétük károssá vált, alacsonyabb, de vastagabb falakat építettek. Kialakultak az ágyúállások, rondellák (kaputoronnyal kombinálva: barbakán), ágyútorony, tarisznyavár (előretolt ágyúállás). A középkor végén kialakult a fülesbástya (ó- és új-olasz rendszer). Ezek a falak mentén az oldalazó fegyver-használatot tették lehetővé. A bástyák belseje tömör volt, bennük ágyúfolyosókkal (kazamaták). Az olaszbástyás rendszert városfalakként is alkalmazták (Lucca, Győr). A szabályos, külsőtornyos v. olaszbástyás várak alkalmazása Itáliában vált általánossá (pl. Castel del Monte), de szerkezetük hatott az itáliai reneszánsz várostervezésre is (pl. V. Scamozzi: Palmanova városterve - 1593). Angliában a kelta hagyományok és a normann várépítés jellegzetes ötvözete a keep v. tower. Ez lényegében nagyméretű lakótorony és egyéb lakóegyüttes, többszörös védőművel kombinálva (pl. London). Gyakori a szakrális épületnek védelmi célra való fölhasználása. Ilyen megoldás lehet az erődített kolostoregyüttes (pl. Athosz, Rila, Mont-S.Michael, Klosterneuburg, Sinai, Sz.
Katalin kolostor, az örmény "anapat"-típus), az erődített templom: az épület teteje, tornya van védelmi célra kialakítva (pl. Albi, Szászkézd), vagy a templomerőd: a templom az öregtornyot helyettesíti, körülötte szabályos várrendszerrel (pl. Muzsna, Berethalom, Vörösberény). 7.2. Városi világi építészet Az árutermelés-pénzgazdálkodás fejlődésével az önellátó feudális bitrokközpontok helyett a városok jutottak vezető szerephez. A város, mint zárt társadalmo organizmus részben fölismerte, részben újakkal helyettsítette az antik városok közösségi funkcióit. A városi védelmi rendszer (városfalak, városkapuk) lényegében megegyezik a váépítészetnél elmondottakkal: azonos haditechnikát és azonos védelmi technikát követelt meg a feudális birtokközpont és a város egyaránt. A lakóépületek városi elrendezését az alapterület szűkössége, a közlekedés biztosítása és az építtető vagyoni helyzete, foglalkozása határozta meg. A kezdeti faépítészetet részben, majd egészben a kő v. téglaépítészet váltotta föl. Jellegzetes megoldás francia, német és skandináv területen a favázas emeletes ház (Fachwerk), pl. Tours, Regensburg, Lund. A gótikus lakóházak többnyire emeletesek (alapterület-növelés), s az emelet konzolosan előreugrik (az utca-szélesség megtartása csak a földszinten volt ellenőrizhető). A zsúfoltság és a közművek hiánya gyakran katasztrófát okozott (tűzvész, járvány). A lakóház alaptípusai: - déli (itáliai) típus: a házak zárt utcavonalat alkotnak, a tetőgerinc és az eresz vonala az utcatengellyel párhuzamos (pl. Assisi, Verona, Buda, Sopron). - északi (germán) típus: a házak szabadon állnak vagy zárt utcavonalat alkotnak, de az ereszés gerincvonalak az utcatengelyre merőlegesek: a ház oromfala néz az utca felé (pl. Nürnberg, Lübeck, Bamberg). A két szomszédos ház közé gyakran kocsibehajtót építettek ("dufartos"durch frahrt - ház, pl. Homorod, Medgyes). - Itáliában szokásos volt a városi lakótornyok építése (városon belüli családok vetélkedése). A városi lakótorony kéttraktusos épület, az utcavonalat lezáró alacsonyabb, és toronyszerű, magasabb egységből áll (pl. Bologna, S. Gimignano). A városi középületek közül a városi polgári reprezentáció világi képviselője a városháza. Rendszerint a város főterén, szabadon áll, várostorony (tűztorony) és loggia vagy loggiás lépcső csatlakozik hozzá. Benne kapott helyet a védelem és igazgatás néhány funkciója (őrszoba, börtön, irattár, esetleg kicstár), emeletén díszes tanácsterem volt (pl. Siena, Firenze, Pozsony). Az északi terület városházái egyszerűbbek, a főtéren szabadon álló, toronytalan épületek (pl. Lübeck, Lőcse, Bártfa). A kialakuló ipar és kereskedelem megkívánta a saját középületek kialakítását (pl. posztócsarnok, kereskedőház, céh-székházak, stb.). A közlekedési építés - a római városokhoz viszonyítva - alacsony színvonalú volt (útburkolat hiánya, csatornázás elmaradása, stb.). A római hidak mintájára hidakat építettek, néha egyéb funkcióval is gazdagítva (pl. Firenze, Ponte Vecchio). Az egészségügyi létesítmények (ispotály, menhely) egyházi, főleg lovagrendi kezelésben voltak, építésük az adott rend előírásaihoz alkalmazkodott (pl. Mödling, Freistadt, Gönc, Nagyszeben). 8. Magyar középkori építészet A korábbi jegyzetben - a tárgyalás logikáját követve - itt került sor a magyar középkori építészet vázlatos bemutatására. Mivel a magyar építészet bemutatására önálló jegyzet készült, ezt a fejezetet a jelen jegyzetből kihagytuk. Ugyanakkor figyelmet érdemel, hogy az "egyetemes" és a "magyar" középkor tárgyalása nem választható el: a magyar
építészet fejlődése rendszeresen, több szállal is kapcsolódott az európai fejlődési irányokhoz. A fenti sorokban és fejezetekben rendszeresen utaltunk erre a kapcsolatra.
†
†
†
Az európai középkori építészet áttekintése során lépten-nyomon az antik, a nagy római kultúra hagyatékával, vagy annak fölélesztésével találkoztunk. Az egykori Birodalom építészete épp úgy meghatározó volt a keleti császárság (Bizánc) építészetében, mint a római provinciákon szerveződő prefeudális-feudális államok kultúrájára. A holt, kőépítészeti hagyatékot a "második Róma", a római egyház térítői tették újra érthetővé és fölfedezhetővé a középkori népek számára. Az antikot szinte már elfelejtő későközépkori művészettel egyidőben született újjá Itáliában az antik: a reneszánszban. Tartalomjegyzék Róma és a keresztény Kelet szakrális építészete 1. Az ókeresztény építészet kialakulása 1.1. Az ókeresztény építészet előzményei 1.2. Ókeresztény építészet Rómában 1.3. Ókeresztény építészet a provinciákon 1.3.1. Palesztína 1.3.2. Egyiptom 1.3.3. Szíria 1.3.4. Építészet a nyugati provinciákban 2. Bizánci építészet 2.1. Kora-bizánci építészet 2.2. Közép-bizánci építészet 2.3. Késő-bizánci építészet 2.4. Nemzeti építészetek Bizánc hatósugarában 2.4.1. A Balkán bizánci hatású építészete 2.4.1.1. Bolgár birodalom 2.4.1.2. Szerbia építészete 2.4.1.3. Román fejedelemségek építészete 2.4.2. Orosz fejedelemségek 2.4.3. A Kaukázus-vidék középkori építészete 2.4.3.1. Georgia (Grúzia) 2.4.3.2. Arménia (Hajasztán) 3. Ravenna kora-középkori építészete A romanika szakrális építészete 4. Népvándorláskor 4.1. A kialakulást befolyásoló tényezők 4.1.1. Római (antik) hatás 4.1.2. Ősi formakincs továbbélése 4.2. Szórványemlékek a népvándorlás korából 4.2.1. Gótok építkezései 4.2.2. Fejedelmi, uralkodói építkezések
4.2.3. A térítő bencések első építkezései 5. Romanika 5.1. A nyugati (Német-római) császárság építészete 5.1.1. "Karoling renreszánsz" 5.1.2. Német-római császárság építészete, Németország 5.1.3. Német-római császárság építészete, Lombardia 5.1.4. Német-római császárság építészet, egyéb terület (Bajorország, Karintia) 5.2. Interregionális áramlatok a romanikában 5.2.1. Antik hagyományok továbbélése ("latin" romanika) - Itália - Provence - Németország 5.2.2. Bizantizáló romanika 5.2.3. Szerzetes- és zarándoképítészet ("bencés romanika") 5.2.4. Ciszterci romanika 5.2.5. Normann ("imperiális") építészet A gótika szakrális építészete 6. Gótika 6.1. Észak-francia ("katedrális") gótika 6.2. Az észak-francia gótika elterjedése 6.3. Angol gótikus építészet 6.4. "Latin" gótika 6.5. Interregionális áramlatok a gótikában 6.5.1. Ciszterci építészet 6.5.2. Városi szerzetes-építészet ("koldulórendek") 6.5.2.1. Ferencesek 6.5.2.2. Dominikánusok 6.6. Polgári gótika 6.6.1. Itália 6.6.2. Németország 6.6.3. Közép-Európa 7. Középkori világi építészet 7.1. Várépítészet 7.2. Városi világi építészet 8. Magyar középkori építészet Tartalomjegyzék
