Hallgassuk meg egymást - Válasz (cikkünk a 7. oldalon) Városi Újság. Kedves Barátaim! Tisztelt Újpestiek! Mesterházy Attila az MSZP elnöke

Az Újpesti Főtér lett a legszebb!

Hallgassuk meg egymást - Válasz

Muskátlis oszlopok

(cikkünk a 7. oldalon)

(cikkünk az 3. oldalon)


2011. december 8.

VÚ Bp

Időszaki kiadvány

Városi Újság Budapest

e-mail: [email protected]

www.vujsag.com

Hajdanoló 34.

Locsifecsi, lim-lom

Kedves Barátaim! Tisztelt Újpestiek!

Az én gyerekkoromban még nem ismertük a lomizást. Magát a lomot sem, egy igazi hiánygazdaságban mindennek helye volt, és minden egy életre szólt.

Jolsvai András

Ezekben a hetekben sok ezer magyar család ünnepi készülődését árnyékolja be a jövő bizonytalansága. Aggódás a munkahelyekért, a megélhetésért, biztonságunkért, gyermekeink jövőjéért. Gőzerővel folyik Magyarország Fideszesítése, az ország felforgatása, a dolgozó emberek jogainak elvétele. Szomorú, borongós napokat élünk meg, de tudom, jön még tavasz, van remény: összefogva leválthatjuk a jelenlegi kormányt!

A sorozat 34. része – nálunk a hatodik rész – a 4. oldalon olvasható.

Mi folyik itt?! Mesterházy Attila az MSZP elnöke


Minden családnak legyen karácsonyfája! Egyre nehezebb a gazdasági helyzet az országban. Sok olyan család van, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy legyen saját karácsonyfájuk. Nekik szeretne segíteni Dr. Trippon Norbert és az újpesti MSZP, amelyik a tavalyi évhez hasonlóan immáron második alkalommal szervez karácsonyfa-osztást. (cikkünk a 3. oldalon)

Fotó: Index

E cikk megírásakor még nincs elfogadott oktatási törvény – értsd: új oktatási törvény –, ám a kiszivárgás az Orbán-kormányt sem kerüli el, ahogy a totális fejetlenség, vagy gátlástalan, cinikus hazudozás sem.


Volt már ilyen

II. évfolyam 8. szám

Ezúton kívánunk minden kedves olvasónknak békés karácsonyi ünnepeket, és eredményekben gazdag, boldog új évet!

Ne vegye komolyan! Vagy mégis…? Két és félmillióért vettek zongorát Schmitt Pál köztársasági elnöknek. Zongorán tárogatózik: Schmitt Pál Csapajev elvtárs! Tudsz te zongorán játszani? – Tudok, de nem szeretek! Nagyon csúsznak rajta a lapok… Most mit sopánkodnak? Tudják mennyivel drágább mulatság lenne, ha a négy legfőbb állami méltóság esténként összeülne egy kis vonósnégyesre néhány Stradivarival? Orbán Viktor miniszterelnök Európa vezető politikusai előtt jelentette ki, hogy mi, magyarok, „képesek vagyunk egyszerre több fejjel is gondolkodni”. Az egyik fejem sír, a másik meg nevet. Azért ez így egy kicsit pongyola megfogalmazás. Engem érdekelne, hogy pontosan hány fejjel egyszerre? Hátha valaki nem ismeri: a skizofréniában pedig az a jó, hogy az ember sosincs egyedül… Én vagyok a híres többfejű… ...............

a Városi Újság szerkesztôsége

Elég lenne eggyel is, de azzal nagyon!

IMF ügyeink

Matolcsy György szerint hazánk gazdasági sikere egyelőre láthatatlan. A kudarca annál láthatóbb…................ Előzetes letartóztatásba helyezte vasárnap Szima Juditot, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ) főtitkárát a bíróság – közölte a Somogy Megyei Bíróság sajtószóvivője.

Volt bizony, nem is olyan nagyon régen. Az idősebbek még bőven emlékezhetnek rá, a Kádár-korszak parlamenti munkájáról van szó.


Elképesztő lakbéremelésre készül a Fidesz Újpesten!

Szinte minden sajtóorgánum elkészítette a maga összeállítását arról a pálfordulásról, ahogy a kormány az IMF-fel kapcsolatban kommunikált ez idáig és azután, hogy mégis rákényszerült a velük való tárgyalásra.

(lapunk összeállítás a 8. oldalon)

Virág és Pelikán (cikkünk a 4. oldalon)


Ki is az igazi bűnös?! A Fidesz előállt egy totális képtelenséggel. Nem az első eset a tavalyi hatalomátvétel óta, de talán mind között ez a legképtelenebb. Az Alkotmány – pardon: Alaptörvény – kiegészítéséről van szó. Pontosabban annak arról a részéről, mely egyfelől „bűnöző szervezet”-nek minősíti a volt MSZMP-t, és minden olyan szervezetet, intézményt, testületet, mely e párt égisze alatt jött létre, illetve, mely e pártot, vagy annak tevékenységét segítette. A másik kritikán aluli rész arról szól...


Ami azt illeti, Szima Judit és szervezete elég sokat tett azért, hogy a Fidesz – és Orbán Viktor – hatalomra kerüljön. Ez a teljes állami ellátás – koszt, kvártély, stb. – nyilván a köszönet egyfajta megnyilvánulása. Aki nem lép egyszerre… ....................... A kormány bizonyára nem szereti, ha valaki ennyire tettre kész. „Én a magam részéről szeretnék majd egyszer svéd nyugdíjas lenni!” – mondta Selmeczi Gabriella. A magam részéről én is szeretném, ha az lenne…

(cikkünk a 4. oldalon) Majd megtanulnák azok a puhány Közállapotaink Sajnos ma már közhely, hogy a politikai hatalom-koncentráció egyre tömörebb, egyre erősebb, egyre el-

lenőrizhetetlenebb. Egyre inkább testet ölt Orbán Viktor víziója az erős központi hatalomról, arról, melyről először a tavalyi kötcsei „Polgári Pikniken” beszélt nyilvánosan...

svédek, hogy mi is az a nyugdíjvédelem!

Ezt biztos csak azért mondta, mert állítólag Svédországban a boltokban ingyen van a kifli csücsök.

VÚ Bp

2


Kedves Barátaim! Tisztelt Újpestiek! Ezekben a hetekben sok ezer magyar család ünnepi készülődését árnyékolja be a jövő bizonytalansága. Aggódás a munkahelyekért, a megélhetésért, biztonságunkért, gyermekeink jövőjéért. Gőzerővel folyik Magyarország Fideszesítése, az ország felforgatása, a dolgozó emberek jogainak elvétele. Szomorú, borongós napokat élünk meg, de tudom, jön még tavasz, van remény: összefogva leválthatjuk a jelenlegi kormányt! Magyarország körül elfogyott a levegő. Orbán Viktor eljátszotta az ország hitelességét és szavahihetetlenné vált itthon és külföldön egyaránt. Az ország bénultan sodródik, a vállalkozások többsége a túlélésért küzd, a gazdasági visszaesés réme fenyeget. Nem csoda, hogy egyre gyengébb a forint és egyre drágább az élet. Rosszabbul élünk, mint másfél éve: drága a benzin, magasak a törlesztő részletek, emelkednek az árak és a rezsiköltségek. Olyan adórendszert kényszerítettek az országra, amely a jómódúaknak ad, a szegényektől elvesz. S mivel elszámolta magát a kormány, több mint egy tucatnyi új adót vezetnek be. A megszorításoknak koránt sincs vége. Mára nyilvánvaló vált, hogy az ellopott magánnyugdíjakkal nem mentek semMesterházy Attila mire. Államadósság törlesztésre használták – jogtalanul és igazságtalanul! – az MSZP elnöke és ma magasabb az államadósságunk, mint másfél évvel ezelőtt! Merthogy a forint elértéktelenedett. Ők maguk „tőzsdézték el” három millió ember 12 évnyi megtakarítását! Bevezették a visszamenőleges hatályú törvénykezést, elvették a nyugdíjkedvezményeket. A munkavállalót megfosztják jogaitól az új Munka törvénykönyve szerint, és felszámolják a szakszervezeteket is. Most tárgyaljuk a parlamentben a köznevelési törvényt, amely lehetetlenné teszi a kisebb jövedelmű családok gyermekei számára, hogy jobb élelet biztosító tudást szerezzenek. A választási törvény átalakításától és a választókerületek önkényes átrajzolásától pedig azt reméli a Fidesz, hogy a növekvő elégedetlenség ellenére megőrizheti hatalmát. Most írogatják azokat a sarkalatos törvényeket, amelyek például bűnöző szervezetként bélyegzik meg az MSZP-t! A Magyar Szocialista Párt elutasít és elítél minden diktatúrát, így Orbán Viktor rezsimjét is. Ha a Fidesz a jelenlegi nemzeti összefogást igénylő helyzetben is a háborút választja a társadalmi béke helyett, bűnt követ el a magyar emberek és az egész nemzet ellen. Az MSZP felveszi a kesztyűt. Legutóbbi kongresszusunkon elfogadott alapszabályunk megnyitotta az utat a párt megújítása előtt. Az elfogadott kiáltványban új politikát fogalmaztunk meg, új irányokat szabtunk, merthogy új társadalmi megegyezésre van szükség. Ez a politika lehet az alapja egy széles, az egész demokratikus ellenzéket összefogó szövetségi rendszernek. Bár a parlamentben nyomasztó a kétharmados kormánypárti fölény, az utóbbi napokban sikerült akadályt gördíteni a Fidesz tervei elé. A reggelig tartó folyamatos obstrukcióval megakadályoztuk, hogy az emberek életét megnyomorító törvényeket az éjszaka csendjében tárgyalják meg, s közben ráirányítottuk a figyelmet a kormánypárti törvénygyár működésének trükkjeire is. Büszke vagyok arra, hogy az ellenzék megmutatta erejét. Sejtjük, hogy a Fidesz ismét erőpolitikát alkalmaz majd, hogy még nehezebbé tegye a valódi vitát a parlamentben. Nem is várhatunk tőle mást. Ám ezek a napok megmutatták, hogy a Fidesz elbizonytalanodott. De azt is tudjuk, hogy egyedül nem megy! Igenis szükség van minden tisztességes és demokratikus meggyőződésű ember támogatására ahhoz, hogy erősebbek legyünk. Minél erősebb a Szocialista Párt, annál erősebb az ellenzék, annál nagyobb az erő, hogy kikényszerítsük a valódi változást Magyarországon. A centrális politikai rendszer napjai meg vannak számlálva. Mesterházy Attila

Kritikák kereszttüzében a fideszes uszoda-projekt Számos kritika éri a fideszes városvezetés által gründolt uszoda tervet. Adósságból építenék, túl kicsi és túl drága lehet, nem megfelelő bizonyos sportágak és versenyek céljára, nem alkalmas az újpesti lakosság széles körének kiszolgálására, és a jegy és bérlet is túl drága lehet sokak számára – szólnak a kritikák. A képviselőtestületi ülésen előterjesztett uszoda-koncepció szerint a Tóth Aladár utcában épülne meg az uszoda. A régi Újpesti uszoda bezárásra került, amely ellen korábban tiltakozott a Fidesz, ám ma már nem kívánják újranyitni, sőt a fővárosi közgyűlésben nyomott áron történő értékesítéséről, privatizálásáról döntöttek. Helyette inkább egy másikat építenének. Az előterjesztést nem tárgyalta meg az önkormányzat Városfejlesztési Bizottsága, sem pedig a Gazdasági és Pénzügyi Ellenőrző Bizottsága, pedig lett volna miről tárgyalnia. Először is elmondható, hogy érdemi, a részletekre kiterjedő – civil szervetek és a lakosság bevonásával zajló – társadalmi párbeszéd sem volt kérdésben. Az uszoda beruházási költsége az egymilliárdot is jócskán meghaladhatja. Ráadásul mindezt adósságból kívánja finanszírozni a városvezetés. Holott a korábbi városvezetés által megvalósított Főtér-program is hasonló nagyságrendű volt, ám azt saját-, és megnyert európai uniós pályázati forrásból finanszírozta a város, nem pedig adósságból. Ez utóbbi esetében ugyanis a beruházás a kamatok miatt végül jóval többe, akár a duplájába is kerülhet a városnak. Nem tudni azt sem, hogy például hogyan fognak alakulni az üzemeltetési költségek, me-

lyek a szigorú előírások miatt is igen komoly, akár 100 milliós, vagy azt meghaladó nagyságrendet is elérhetik évente. Azaz az éves törlesztéshez még ezt is hozzá kell számolni. Több észrevétel szerint az uszodát legfeljebb egy tanuszodának, vagy „uszodácskának” lehet tekinteni. Az uszoda két viszonylag kis medencét foglalna magába, egy 25 és egy 11.5 méter hosszúságú medencét. Mindezek jócskán eltérnek például egy 50 m-es klasszikus versenyuszoda méreteitől, mely esetében a 25 méterest legfeljebb bemelegítő medencének lehet tekinteni. Ráadásul ez utóbbi medencének a mélysége az előterjesztés szerint 1,2 – 1,8 méter, holott például egy vízilabdázásra – mely Magyarországon igen népszerű sportnak tekinthető – alkalmas medence vízmélységének végig 1,8 vagy inkább 2 méteresnek kellene lennie. Nyári Zsolt, az LMP bizottsági delegáltja egyenesen úgy nyilatkozott egy sajtóorgánumban, hogy ”… az újpesti lakosság töredéke lesz képes a használni...”, valamint „… nagyon kicsi és rossz helyen van”. Az úszásoktatást jelenleg is támogatja az önkormányzat, nagyságrendileg évi 25 millió forintot költ rá. Azaz akkor érdemes egy milliárdot is meghaladó beruházást megvalósí-

tani, ha a komplexum más céloknak is képes megfelelni. A cél inkább az lenne, hogy egy valódi, Újpest majd százezres lakosságának széles körét kiszolgálni képes, multifunkcionális, több sportág, sőt komoly nemzetközi versenyek megrendezésére alkalmas komplexum jöjjön létre. Erre a Fidesz által erőltetett koncepció teljességgel alkalmatlan. Ráadásul felvetődik a kérdés, hogy menyibe fog kerülni a jegy. Mert annak nem sok értelme van, hogy egy ilyen beruházás megvalósuljon, és utána meg az újpesti lakosság zöme ne tudja kifizetni a drága jegyárakat. Ezért a helyi MSZP frakció egy határozati javaslatában külön kitért arra, hogy már most nyilvánítsa ki a képviselőtestület abbéli szándékát, hogy megfizethetők lesznek a jegyárak, sőt a belépési lehetőség bizonyos társadalmi csoportok esetében akár ingyenes vagy jelképes összegű lesz. A képviselőtestületi fideszes többség azonban nem vette érdemben figyelembe sem a KDNP, sem az LMP, sem a JOBBIK sem az MSZP frakció javaslatait és kritikáit, hanem leszavazva a módosító javaslatokat, megszavazták a saját javaslatukat. Persze ez utóbbin már senki sem lepődik meg ebben az országban.

Frakciók az uszoda-koncepcióról Az MSZP frakció megkeresésünkre elküldte azt a határozati javaslatát, melyet végül a fideszesek leszavaztak. Határozati javaslat A Képviselő- testület az előterjesztésben foglaltakat megtárgyalta és úgy dönt, hogy támogatja Újpesten egy új Újpesti Uszoda megépítését azzal, hogy: az uszodát az Önkormányzat saját forrásból, valamint esetleges állami, fővárosi és pályázat forrásokból, és nem adósságból kívánja megvalósítani, további egyeztetéseket kell tartani a majdani uszoda helyszínéről, az uszoda építésével és üzemeltetésével kapcsolatos műszaki és pénzügyi kérdésekről egyaránt, szükséges mindezen kérdésekre kiterjedő széles körű, az újpesti civil szervezetek bevonásával megvalósuló, minden újpesti előtt nyilvános és nyitott egyeztetések lefolytatása, szükséges a fenti kérdések szakbizottságok, valamint az összevont bizottsági ülés által történő megtárgyalása is, szükséges a régi Újpesti Uszoda – a fővárosi közgyűlés fideszes többsége által engedélyezett – értékesítéséből adódó esetleges bevétel összegével megegyező forrás teljes körű átvétele a Fővárosi Önkormányzattól uszodaépítés céljára, és szükséges továbbá, hogy minden újpesti olcsó, számukra megfizethető áron, egyes újpesti társadalmi csoportok pedig akár ingyen, vagy jelképes áron juthassanak jegyhez, bérlethez és használati lehetőséghez a létesítményben. Felelős: polgármester Határidő: folyamatos Újpest, 2011. október 27. MSZP Frakció

Szalma Botond, KDNP: – Az „uszoda-koncepcióval”, mint koncepcióval semmi bajunk nincsen, Újpest megérdemel nem egy, hanem akár három-négy uszodát is. A fő baj az, hogy nem tudjuk, megvizsgáltuk-e rendesen, hogy mit lehet csinálni a régi uszodával, és amit most építünk, az egy tanmedence. Ilyen kellene minden gimnázium mellé. Ez az uszoda világversenyek megrendezésére nem lesz alkalmas, mivel ahhoz sekély a mélysége. Tehát nem baj, hogy ilyet építünk, csak ne hívjuk majd Újpesti Uszodának, hívjuk a gimnázium tanmedencéjének. – Ha jól tudom, a fideszes városvezetés ezt nevezi uszodának, és nem tanmedencének hívja. – Erre csak azt tudom mondani, hogy attól, hogy valami barna, nem biztos, hogy csokoládé. De nem baj, építsünk uszodát, ennél sokkal nagyobb baj az a kötvény, amit most kibocsájtunk. Ezt tárgyalás, és komoly tanulmányok nélkül bocsájtjuk ki. Tudom, hogy sietni kellett, de az, hogy ész nélkül vegyünk fel hiteleket, és úgy hozzuk be a legutóbbi ülésre az ajánlatot a banktól, amit már legalább két hónapja tárgyalnunk kellett volna, a Pénzügyi Bizottság nem is tárgyalta előbb, azt én tűrhetetlennek tartom. Ami pedig az építési költségeket illeti, mindenki más számot mond, én nem láttam még semmit, egyelőre nem tudjuk, hogy mennyibe fog kerülni. Ha ezt is úgy tárgyaljuk majd, mint a kötvénykibocsátást, akkor nem fogunk vele érni semmit. Perneczky László, LMP: – Mi nem gondoljuk, hogy a régi uszodát érdemes lenne újra nyitni. Ebben az értelemben egy százezres városnak igenis szüksége van egy uszodára, de mi a választáskor is azt mondtuk, hogy ha már egyszer építkezünk, akkor arra rá kéne szánni egy nagyobb összeget, sokkal komolyabb tervezést, és egy sokkal komolyabb létesítményt kellene összehozni, amely egy multifunkcionális, nagyobb léptékű valami. Jelen pillanatban egy több, mint húsz éves terv alapján, egy gimnáziumi tanuszoda fog megvalósulni, egy olyan, amilyennek minden gimnázium mellett ott kellene lennie, a tornaterem részeként. Sokkal bölcsebbnek tartottuk volna, ha egy jobb helyen, egy nagyobb létesítmény épülne fel. Sajnálatos, hogy ezt ilyen módon, és ilyen tempóban verték át. Pajor Tibor, a Jobbik-frakció vezetője: – Ezzel az uszodakoncepcióval több bajunk is van. Az első, hogy a városnak, Újpestnek van uszodája, legelőbb ezt az uszodát kellene a Fővárosnak felújítani, és aztán átadni Újpestnek. Annál is inkább, mivel a tervekben szereplő új uszoda nem fogja tudni a régi feladatait teljesen ellátni. Újpest régi uszodája nem csak uszoda volt, hanem gyógyfürdő is, ahol emberek tízezrei gyógyultak. Az újonnan építeni tervezett uszodában ilyesmi nincs, nem lesz. Ezen kívül az új uszoda kicsi, mi inkább csak „tanuszodának” hívjuk, hiszen egy ekkora városnak már járna olyan uszoda, melyben 50 méteres medence is van. Ráadásul – utána néztünk –, egy akkora uszodát, melyet a régi helyett tervez a városvezetés, nagyjából négyszázmillió forintból meg lehetne építeni, ezt a város két év alatt saját költségvetéséből is felépíthetné, nem kellett volna eladósítani a várost emiatt. Meg kell jegyeznem, hogy fontosnak tartjuk az uszodát, kell, ilyenből még több is kellene, de nem a régi helyett, és nem ennyiért. Én ezt már többször felvetettem, elmondtam a testületi üléseken, de a javaslatomat mindig elvetették.

3

2011. december 8.

Jog a nyugalomhoz Káposztásmegyer. Egy békés, barátságos, rendezett környezetű lakótelep.

Volt!

Mára már – az érintett lakók tiltakozása ellenére – a Hajló utcában megszűnt a nyugalom. A városgondnokság nehezen meghatározható funkciójú telephelyet létesített itt, a lakóházak közvetlen szomszédságában. Előző számunkban írtunk már az esetről, most a tiltakozó lakók kerestek meg minket panaszukkal.

A rendelettervezet szerint a szociális helyzet alapján bérbe adott összkomfortos önkormányzati lakásnál majdnem a duplájára, 220 Ft-ról 400-ra, komfortos lakásnál 190 Ft-ról 340 Ft/nm/hó-ra nőne a bérleti díj. Az előbbi majd 82%, az utóbbi pedig 79%-os emelésnek felel meg. Akik ebből kedvezményt kapnak, még azok is rosszabbul járhatnak. Mindez a gazdasági válság kellős közepén. szociális kedvezménnyel együtt is 27 %-os lehet, míg ugyanez a szám a komfortos lakásnál is több, mint 25 %! Azaz a legrászorultabb családok esetében is a várható infláció több mint ötszörösével emelkedhetnek a bérleti díjak! Mindezt a gazdasági válság mélypontján, amikor jövőre várhatóan gazdasági visszaesés, drágaság, nagyobb munkanélküliség és szegénység lesz az országban, mint korábban. Az önkormányzat ugyanis 2008 óta éppen a nehéz gazdasági helyzetre tekintettel egyetlen évben sem emelte meg a szociális lakásbérleti díjakat a majd 2700 önkormányzati vagy vagyonkezelős lakásban, és abban az időben egyetlen frakció sem követelte a lakbéremelést. A drasztikus emelés azért is érdekes, mert éppen a Fideszhez köthető Telek Zoltán, a vagyonkezelő

Bp

Az Újpesti Főtér lett a legszebb!

Mint megtudtuk tőlük, 161 aláírással ellátott petíciót juttattak el a Városházára, az illetékes alpolgármesterhez, még szeptember közepén. Beadványukra lapzártáig nem kaptak érdemi választ, bár a törvény a hivatalt 30 napos válasz-, illetve intézkedési határidőhöz köti. (A beadványt mellékeljük!) És hogy mi történt? Erre is kaptunk egy levelet a lakóktól, íme: Szerintem ma már nem is annyira a választ várják az ott lakók, inkább a megoldást: el onnan azt a telepet egy olyan helyre, ahol lehetőleg senkit nem zavar.

Elképesztő lakbéremelésre készül a Fidesz Újpesten!

Lapunk egy korábbi számában, már felvetettük, hogy lakbéremelésre készülhet a Fidesz Újpesten. Sajnos igazunk lett. A Népjóléti és Lakásügyi Bizottság az elmúlt héten tárgyalta az előterjesztéseket. Az előterjesztések szerint a lakbérek mértéke a legtöbb kategóriában emelkedne. A szociális helyzet alapján bérbe adott összkomfortos lakások esetében 220 Ft-ról 400 Ft-ra, komfortos lakások esetében 190 Ft-ról, 340 Ft-ra, félkomfort esetében 101 Ft-ról 170 Ft-ra, komfort nélküliek esetében 68 Ft-ról 113 Ftra, míg a szükséglakások esetében is 53 Ft-ról 83 Ft-ra nőne a szociális helyzet alapján bérbe adott lakások négyzetméterre számított havi bérleti díja. Ez az összkomfortos kategóriában majd 82%, a komfortos kategóriában pedig 79%-os emelésnek felel meg. Azaz minden kategóriában közel a duplájára emelik a bérleti díjat. A félkomfortos, komfort nélküli és szükséglakások esetében ebből 30% kedvezmény jár, de az emelés még ezzel együtt is igen jelentős. A költségelven működtetett lakásoknál a tervezett emelés szintén nagy, mintegy 25%-os. Persze a rendeletben vannak olyan szociális kategóriák, melyek alapján valaki kedvezményben, vagy lakbértámogatásban részesülhet. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a drasztikus emelést nem azért csinálják, hogy utána mindenki kedvezményt, vagy lakbértámogatást kapjon, ezért valószínűleg a bérlők jelentős része kénytelen lesz majd közel a dupláját fizetni a bérleti díjaknak. Aki azonban szociális rászorultság alapján kedvezményt vagy lakbértámogatást kap, az sem jár jól. Bár 30%-kal csökken a majd duplájára megemelt bérleti díja, de például összkomfortos lakás esetén a korábbi 220 Ft helyett még így is minimum 280 Ftot kell fizetnie, azaz az emelés még

VÚ

igazgatósági elnökének stratégiai igazgatója mondta el a Gazdasági és Pénzügyi Ellenőrző Bizottság ülésén, hogy a bérlőknek csak mintegy 50-60 %-a fizet az aktuális hónapban, és rengeteg a kintlévőség. Ha ez így van, miből gondolják azt, hogyha majd jól megemelik a bérleti díjakat, akkor majd többen és pontos határidőben fognak fizetni, pláne egy ilyen nehéz helyzetben, mint amilyenben az ország és a családok vannak? A tervezetek esetleges elfogadása – mely a képviselőtestület hatásköre – bizony komoly szociális válságot eredményezhet akár több ezer újpesti családnál. A Fidesz korábban azt mondta, hogy ők nem megszorításokban gondolkodnak. Hát akkor ez most éppen micsoda? És jön majd a többi, újabb helyi fideszes megszorítás is – efelől ne legyen kétsége senkinek sem.

A korábbi évekhez hasonlóan az idén is voltak szép muskátlik az oszlopokon.

A Főtér jelenlegi formáját az előző ciklusban nyerte el, akkor kerültek virágok az oszlopokra, akkor készültek el a virágágyások a Városháza előtt és a Piacnál, akkor kerültek a Városháza elé a lenyűgöző leanderek. Beérett az akkor elkezdett munka! „Kedves Újpestiek, kedves vendégeink! Elérkezett végre a pillanat, amikor átadjuk új Főterünket , ami, ha körbenézünk, túlzás nélkül állítható, hogy Budapest egyik legszebb, talán a legszebb főtere, Nekünk újpestieknek pedig ez a Főtér a leges-legszebb az egész kerek világon!” Ezeket a szavakat Dr. Trippon Norbert mondta 2010. júniusában a főtérátadó ünnepségen. Úgy tűnik, igaza lett, hiszen nemrég az újpesti főtér nyerte meg a „Budapest legszebb főutcája” díjat. Erre a díjra minden újpesti büszke lehet. És az sem baj, ha a jelenlegi városvezetés is büszke arra, amit az előző városvezetés valósított meg, ért el, vagy kezdett el. De az nem jó, ha úgy tesznek, mintha ez csak a jelenlegieknek lenne köszönhető, elegánsan elfelejtve, hogy az előző ciklusban épült meg a gyönyörű Főtér, az előző ciklusban kerültek gyönyörű virágkosarak az oszlopokra a Városháza elé, vagy éppen a Duna-sétányon. Az előző ciklusban alakították ki a Városháza előtt vagy éppen a Piacnál található virágágyásokat, vagy szintén az előző ciklusban kerültek ki a lenyűgözően szép leanderek a Városháza elé. És persze az előző ciklusban, az előző városvezetés indította el a VirágVáros programot, vagy mondjuk a méltán népszerű Karácsony Vásár is akkor indult el és vált hagyománnyá, és sorolhatnánk… Sokan azt gondolják, hogy az emberek kön�nyen felejtenek. Pedig ez nem így van. Ám most a lényeg az, hogy van miért örülnünk, minden újpesti büszke lehet a gyönyörű Főtérre.

Minden családnak legyen karácsonyfája!

Egyre nehezebb a gazdasági helyzet az országban. Sok olyan család van, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy legyen saját karácsonyfájuk. Nekik szeretne segíteni Dr. Trippon Norbert és az újpesti MSZP azzal, hogy a tavalyi évhez hasonlóan immáron második alkalommal szervez karácsonyfa-osztást. Helyszín

az újpesti MSZP Nádor u. 1. szám alatti irodájának udvara. Időpont

2011. december 20. délután 15:00 óra.

Az idén az újpesti MSZP forró teával is várja az érdeklődőket arra számítva, hogy a helyszínen kötetlen beszélgetésre is lehetőség nyílik.

Tavaly sok fenyő talált gazdára

Az újpesti MSZP egyúttal Áldott, Békés és Boldog Karácsonyi Ünnepeket kíván minden újpesti családnak!

VÚ Bp

4

Közállapotaink Sajnos ma már közhely, hogy a politikai hatalom-koncentráció egyre tömörebb, egyre erősebb, egyre ellenőrizhetetlenebb. Egyre inkább testet ölt Orbán Viktor víziója az erős központi hatalomról, arról, melyről először a tavalyi kötcsei „Polgári Pikniken” beszélt nyilvánosan – még a választások előtt! –, és aminek a lényege, hogy a „duális erőtér” – értsd: plurális, több párt politikai versengésén alapuló – hatalom-megosztása helyett egyetlen, széles alapon szerveződő hatalmi központ intézi országunk dolgait. Más kérdés, bár egyáltalán nem lényegtelen, hogy igen rövid idő alatt elolvadt az a bizonyos „széles alap”, és maradt a hatalom, mely a kezdeti bizalommal gátlástalanul visszaélve ellenőrizhetetlen, de mindenki ellenőrzésére képes elnyomó erőszakszervezetté kezd válni. Mindezt a politikai vakság és a hata-

Hajdanoló 34.

Locsifecsi, lim-lom Az én gyerekkoromban még nem ismertük a lomizást. Magát a lomot sem, egy igazi hiánygazdaságban mindennek helye volt, és minden egy életre szólt. Vagy azért, mert nem lehetett kapni helyette másikat, vagy azért, mert nem volt pénz rá. Ha a régi sezlon tönkrement, nagyapám lábat faragott neki, aztán házhoz jött a kárpitos, új rugókat szerelt bele és új huzatot tett rá igazi, békebeli anyagból. Ha a lábos kilukadt, jött a drótostót, és befoltozta. Ha a cipő sarka elkopott, a suszter helyrepofozta. Még a jobb módúak sem dobtak ki semmit sem, ami nem volt jó a lakásban, jó volt a hétvégi házban, ami ott sem, a sufniban, és ami ott sem, azokat még mindig oda lehetett adni a szegény rokonoknak. Minálunk különösen nagy becsben volt minden lim-lom: nagyapám szenvedélyes gyűjtő volt, nemcsak elhasznált rádiócsöveket, kiegyenesítésre váró szögeket, gégecsöveket és elkopott fűrészfejeket gyűjtött (jó lesz az még valamire), hanem, például, kiselejtezett autóalkatrészeket is, pedig esélyünk se volt rá, hogy valaha személyautótulajdonosok legyünk. (Igaz, hogy a teherautó-kerékbelsők uszógumiként, a külsők pedig kerti virágtartóként születtek újjá, szép példáiként annak a szigorú elvnek, melyet széltében-hosszában vallottak akkoriban, hogy egy tárgy nem vész el, csak átalakul.) Lomok, kacatok tehát nem váltak feleslegessé a korabeli ujpesti háztartásokban (ne feledjük, hogy akkoriban kertes házak kisvárosa voltunk még,

II. évfolyam 8. szám lomvágy vezérli, vezeti. Az is megvétózhatatlan igazság, hogy a politika a polgári demokratikus társadalmakban gyakorlatilag nem más – legalábbis lényegét tekintve –, mint a gazdaság egyfajta megnyilvánulása, annak hatalmi mozgástere. Napjainkban mégis úgy tűnik, mintha a politika és a gazdaság harcát élnénk meg. Amit Orbán Viktor művel, az olyan politikai attak a valódi demokrácia ellen, ami már a gazdaságnak is sok: lassan mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a tőke menekül hazánkból, a folyó kiadások finanszírozására egyre nehezebben és egyre drágábban jutunk kölcsönökhöz, gazdasági

besorolásunk egyre lejjebb kerül a nemzetközi skálákon – közismerten: leértékelik az országot a mérvadó nemzetközi értékelők –, a forint az átmeneti erősödések mellet is egyre gyengébb, stb. Matolcsy úr, Orbán „jobb keze” az eddig elkövetett őrültségeit nemes egyszerűséggel csak „nem ortodox” gazdaságpolitikának nevezi. Való igaz, az általa összerakott gazdasági irány tényleg eltér minden elfogadott és működő iránytól, úgy rossz, ahogy van, ám ez mégis kevés Matolcsy menesztéséhez, távozása már olyan presztízsveszteség lenne, amit csak az erőszak fokozásával élhetne túl Orbán Viktor. S noha ez nem áll tőle távol, azért tartja Matolcsyt, ameddig lehet.

és egy kertes házban, ahol sufnik is adódnak, tudjuk, mindennek találni helyet), hulladékgyűjtés azonban mégiscsak folyt, szakadatlan. E két tény csak látszólag van ellentmondásban egymással. Tudniillik a hulladékgyűjtés ekkor már (és még) kizárólag gyermekmozgalmi tevékenység volt, és arra szolgált, hogy a haza apró polgárai is a közösség hasznos tagjának érezhessék magukat. Vagyis a hulladék volt értünk, nem mi érte. Világosabban: a felnőttek kegyeskedtek megszabadulni néhány olyan dologtól, tárgytól, eszköztől a kedvünkért, amelyekkel jól elboldogultak volna otthon is, dehát tudták, mivel tartoznak a közösségnek. Lelkileg olyan volt az egész, mint a húsvéti locsolás. Tavaszon az ember becsöngetett boldoghoz-boldogtalanhoz, öreghez-fiatalhoz, ismerőshöz, ismeretlenhez, látszólag azért, hogy meglocsolja, valójában azért, hogy egy kis zsebpénzre tegyen szert: a szokásjog ilyenkor mindenkinek előírta, hogy viselkedjék. Ugyanez történt hulladékgyűjtés címén is. Ahová a kispajtások becsöngettek, ott illett valamit átnyújtani a kedvükért – jól nevelt lakók legalább az újságpapírt összegyűjtötték erre a célra. Annyit tegyünk még hozzá, hogy most a hatvanas évek közepéről beszélünk – egy évtizeddel korábban még tele volt a város a háború maradványaival és következményeivel – akinek lelkesedése kellő szerencsével párosult, alig használt tankokat vihetett a MÉH-be akkor. Minálunk, a Komarov őrsben átlag kéthavonta merült fel az igény a hulladékgyűjtésre. Nem tudom, volt-e egészen magasan megfogalmazott verdikt, nekünk, mezei tagoknak Várnai Laci, két osztállyal feljebb járó örsvezetőnk öntötte parancsba, mégpedig a jól bevált riadólánc keretein belül. Az ember békésen írta otthon a számtanleckéjét, amikor is a hátsó kertből (a megfelelő kerítésléc elmozdítása után) elétoppant a Kovács Fecó, hogy hulladékgyűjtés van, meg riadólánc. Ilyenkor nem volt apelláta, menni kellett, mégpedig azonnal – nekem először a lábszomszédunkban lakó Pásztor Öcsihez, mert ő volt a következő szem a láncban. A legjobb az volt az egészben, hogy a szülők se szólhattak semmit, a riadólánc az riadólánc, egy őrsvezetői parancsot senki sem negligálhatott. Ilyenkor az ember vigyorogva felugrott a tanulóasztal mellől, sebtében zsebébe gyűrt egy zsíros deszkát,

„majd jövök”, mondotta, és elviharzott. Nem kellett könyörögni, hogy „anya, csak egy órára hadd menjek ki a játszóra, nincsenek meg nélkülem”, a mozgalom megálljt parancsolt a legszigorúbb szülői tiltásnak is, hisz felmenőink nem feledhették az ötvenes évek szikár jelmondatát, miszerint a mozgalom minden és az egyén semmi. (Ennyi év után talán bevallhatom, annakidején egyszer-egyszer visszaéltem e helyzettel. Ha nagyon nem volt kedvem leckét írni vagy illedelmesen üldögélni a terített asztalnál, és hallgatni a vendégek ezerszer hallott anekdotáit, csak átfütyültem a Fecónak – két rövid, két hosszú –, és ő már jött is néhány perc múlva a hírrel: riadólánc. Már csak a tornacsukámat kellett észrevétlenül kicsempésznem, a többi jött magától.) Alapesetben (már tudniillik, amikor tényleg a Várnai Laci hívott ös�sze bennünket) a Víztorony mellett találkoztunk. Laci ott három részre osztotta az őrsöt, az egyik csapat az Istvántelki utat csöngette végig, egy másik a Povázsai utcát, mondjuk, a harmadik pedig a logisztikáról gondoskodott. A Víztoronnyal szemben volt egy fatelep (ott, ahol most a bevásárlóközpont szerénykedik), azon a fatelepen öt forintért fél napra lehetett kocsit bérelni. Vasalt fakerekes húzós kocsit, a hátsó kerekek szilárdak, az elsők – a rúd segítségével – irányíthatóak. A platója háromszor két méteres, azon még egy négyhuszonnégyes mozdony is elfért volna, ha kicsit összehúzza magát. Maga a bérleti aktus sem volt bonyolult, „Csókolom, Béla bácsi, jöttünk a kocsiért!” – ennyit kellett mondani, erre az öreg csak bólintott és annyit mondott, „hatra itt legyetek.” Az Árpád út a vasút felé, a Kossuth utca a Petőfi szobor felé lejtett. Csak azt kellett eldöntenünk, melyik irányban lesz a szórakozás. Egyikünk felült a szekér elejére, két lába közé kapta a kocsirudat, a kezébe a végét (azzal irányított) a többiek hátul megtolták, aztán sorban felugráltak a platóra. Zúdultunk, ami belefért. Dőltünk-borultunk. Kacagtunk, és kezdtük elölről. Autók nemigen keresztezték utunkat. Azért a végén összeszedtük a házakból gyűjtött (és eléjük letett) hulladékot is, elvittük a Rózsa utcai MÉH-telepre, kaptunk érte annyit, hogy kifizessük a szekerünk bérleti díját, és mindenki jól járt. Jolsvai András

(Lapzártakor már fel-felröppennek a hírek Matolcsy menesztéséről.) Mindezeket „gazdasági szabadságharcnak” nevezik, ami tömény ostobaság. A modern Magyarország soha nem volt „szabad” gazdaságilag, de ez soha nem befolyásolta igazán a hazai gazdasági potenciált: növekedni épp úgy lehet a mai „nyitottság”, „kitettség” állapotában, ahogy lehetett a dualizmus idején, vagy a KGST meglehetősen szűk védő-ernyője alatt. A dolog ugyanis nem ezen múlik, s meg vagyok győződve arról, hogy ezt Orbán Viktor is pontosan tudja. Amit nem tud, illetve nem akar tudni, az a demokrácia. A vitázó, respektáló hatalom. Az olyan hatalom, ahol nem mindig neki van igaza, ahol nem mindig az történik, amit ő akar, amit elveszíteni is lehet, és megszerezni is. Nem, ő, Orbán Viktor véleményem szerint hajlamait tekintve diktátor, és úgy is viselkedik. Mostanában már eljutott odáig, hogy

politikai ellenfeleivel akar leszámolni. Nem volt elég, hogy legyőzte őket egy demokratikus választáson, nem, ő – többek között – úgy is szeretné hatalmát stabilizálni, hogy azt ne is fenyegethesse senki, a lehetséges demokratikus alternatívát úgy akarja kizárni, hogy megszünteti. Ha nincs komoly ellenzéki párt, akkor nyugodtan lehet választásokat tartani – befogva a dekadens Nyugat száját –, úgysincs lehetőség másra szavazni, mert nem lesz kire. Csakhogy ez az út politikailag életveszélyes! És mindenkinek az! Az ország szépen tönkre megy bele – ez történt a „szocializmus utolsó harmadában is –, de arra is csak elvétve akadt példa, hogy egy ilyen kis ország diktátora túléli az ilyen kalandot. Ám más veszélye is van ennek a pályának. Ez az út ugyanis már nem csak a diktatúrához vezet: igen gyorsan el tud jutni a terrorhoz is… Esti János

Virág és Pelikán – Üljön le Pelikán, és nagyon figyeljen. – Én figyelek Virág elvtárs, de ha Virág elvtárs így kezdi, nekem máris remegni kezd a térdem… – Magának remeg a térde, aki az illegalitásban a legbátrabbak közé tartozott? – Jaj, Virág elvtárs, azok csak amolyan horthysta pribékek voltak. Vertek ugyan, de azt kibírja az ember… – De most senki nem nyúl magához egy ujjal sem, most mitől fél? – Tudja Virág elvtárs akkoriban még csak azt kellett csinálnom, amihez értettem. De ma már lassan azt se merem. – És mért nem? – Sose tudhatja az ember, hogy mikor szúrja el. Én például mindég elszúrom. Most speciel mi lesz a dolgom? – Üljön már le Pelikán, és fogja meg jól a fotel karfáját. Maga fogja vezetni a tárgyalódelegációt. – Hogy mit?! – Azt a delegációt, amelyik az IMF-fel tárgyal. – Az ájem… micsodával? – Az IMF-fel. Ettől a tárgyalástól függ hazánk sorsa. – És én vezetem majd ezt a tárgyalódelegációt? – Igen, magára gondoltunk. – Virág elvtárs, akkor Magyarország nem lesz, hanem volt, vagy hogy mondják. – Fordítva, de ezen most nem nyitok vitát. Magának meg kell győznie a pénzvilág moguljait, hogy bízzanak hazánkban! – De Virág elvtárs, mért nem a Matolcsy elvtárs vezeti a delegációt?! Hiszen ő a felelős miniszter. – Mert ő egészen idáig azt mondta mindenütt, hogy nekünk nincs szükségünk az IMF-re. – És szükségünk van erre az ájem-micsodára? – Ájemef. Jegyezze meg végre. Igen, szükségünk van rá! Mint egy falat kenyérre. – Matolcsy elvtárs szerint meg nincs? – Nincs. – Virág elvtárs! Nem volt valamikor ez a Matolcsy elvtárs gátőr véletlenül? – Jegyezze meg Pelikán, nem csak egy gátőr lehet hülye! – De jó, hogy ezt mondja, Virág elvtárs! Ez megnyugtat… És akkor Matolcsy elvtárs kimarad a delegációból? – De ki ám! Nem is szabad találkoznia a vendégeinkkel! – Na jó, ezt még értem. De miről kell ezeket a mogul elvtársakat meggyőznöm? – Hát arról, hogy hazánk erős gát a nemzetközi csődáradatban. – Gát? No ez talán még menni fog. Majd kiviszem őket a gátra, ott aztán maguk is láthatják. – Oda viszi őket, ahova akarja, Pelikán! A lényeg, hogy a végén nyissanak nekünk egy biztonsági hitel-akkreditívet. – Ne ismételje meg Virág elvtárs, fölösleges. Ezt a kredencívet sosem fogom megtanulni. De ne féljen Virág elvtárs, vállalom! – Nocsak! Nem ismerek magára Pelikán! Semmi akadékoskodás? – Semmi, Virág elvtárs! Mert egyszer majd én kérek maguktól valamit…

5

2011. december 8. A Fidesz előállt egy totális képtelenséggel.

Nem az első eset a tavalyi hatalomátvétel óta, de talán mind között ez a legképtelenebb. Az Alkotmány – pardon: Alaptörvény – kiegészítéséről van szó. Pontosabban annak arról a részéről, mely egyfelől „bűnöző szervezet”-nek minősíti a volt MSZMP-t, és minden olyan szervezetet, intézményt, testületet, mely e párt égisze alatt jött létre, illetve, mely e pártot, vagy annak tevékenységét segítette. A másik kritikán aluli rész arról szól – lásd lentebb a keretes cikket –, hogy a mai MSZP osztozni tartozik a volt MSZMP bűneiben, és annak következményeiben.

No lám. Írhatnám, hogy fiaiban bűnhődik az apa, de még erről sincs szó, még ennél is nagyobb a távolság a volt MSZMP és a mai MSZP között! De nézzük sorjában. Szóval bűnös szervezet az akkori párt. Hm. Hogy követett el bűnöket, az nem vitás. Az 56 utáni megtorlások, a koncepciós perek, a sortüzek, és egyáltalán, az egész erőszak-hullám valóban bűn volt! Ha ezekért a bűnökért akarnának felelősségre vonni valakit, az – bár jogilag elég necces lenne az ügy –, még érthető lenne. De hogy bűnös minden MSZMP-hez köthető egyéb szervezet is, az már az elmebaj egyik megnyilvánulása! Vagy nem volt hozzá köthető a Kisdobos Szövetség? Egy sor 6-10 éves bűnözővel? Az Úttörő Szövetség? Ugyancsak 10-14 éves bűnözők tömegével? Bűnszövetkezet volt a „Foxi-Maxi”, a Marxista Esti Egyetem? Bűnöző szövetség a Hazafias Népfront, az MSZBT, a KISZ, a magyar szakszervezetek? Ha következetesen megvizsgáljuk a kérdést, alig találunk a hatvanashetvenes-nyolcvanas években olyan

társadalmi szervezetet, mely így vagy úgy ne lenne köthető az akkori MSZMP-hez! Hiszen a pártállam lényege éppen az, hogy gyakorlatilag a párté volt az ország, szőröstül-bőröstül! A törvénytervezet értelmében ezek mind „bűnöző szervezetek” lennének. Úgy nagyjából az egész Magyar Népköztársaság, benne például a Néphadsereggel, ezáltal Farkas Bertalannal, az első – és azóta is egyetlen – magyar űrhajóssal. [Ami a Néphadsereget illeti, idézném

Ki is az igazi bűnös?! uralom gaztetteit az MSZMP-vel! (Akit érdekel, nézze meg azt a felsorolást, amivel vádolja a kiegészítés a pártot. Itt erre hely hiányában bővebben nem tudunk kitérni. Talán majd, ha elfogadják, visszatérünk rá.) Összegezve tehát minden szempontból elképesztő az a vádhalmaz, amit ez a kiegészítés tartalmaz, az a totális kiterjesztés, ami alá jószerével az egész lakosság beletartozik, kisgyerektől a bé-

Voltak, akik a határokat bontották le törvényesen, … és voltak, akik egy rendőrségi kordont, törvénytelenül.

az 1960. évi IV. törvény honvédelemről szóló vonatkozó részletét: „3. § (1) A fegyveres erők fő feladata: a) a Magyar Népköztársaság védelme az ellenség fegyveres támadásával szemben, b) a Magyar Népköztársaság határainak őrizete,” Tehát nem a haza, nem Magyarország, hanem a Magyar Népköztársaság védelme. A „Magyar Népköztársaság” mint államforma, mint politikai konglomerátum viszont az MSZMP – és elődje – kreatúrája, ennek védelme tehát áttételesen az MSZMP védelme, azaz máris vonatkozik rá a kiegészítés.] Hát lehet normális, aki ilyet kitalál? Aki ilyesmit akar az Alkotmányba emelni?! (Mert hogy – el ne feledjük – a kiegészítés az Alaptörvény része marad!) Arra is érdemes lenne pár szót vesztegetni, ahogy ez a kiegészítés egy az egyben mossa össze a nyilas rém-

Tabajdi Csaba levele az Európai Parlament négy frakciójához

Kedves Képviselőtársam!

Országos Tanácsa, méghozzá Pozsgai Imre – aki akkor az MSZMP KB vezetőségi tagja és a Hazafias Népfront elnöke volt – védő-szárnyai alatt. A Fidesz az első kongresszusán kétharmados többséggel szavazta meg a MISZOT-ot, és az abban való részvételt. És láss csudát! A MISZOT első vezérkara érdekes neveket tartalmaz: elnök Stumpf István, az első Fidesz-kormány kancellária minisztere, jelenleg Fidesz által jelölt alkotmánybíró, az akkori belügyminiszter veje, alelnök

A magyar kormány törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűléshez Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezéseiről. Az Alaptörvényt 2011 júniusában elfogadott állásfoglalásában az Európai Parlament is súlyos kritikával illette. A mostani javaslat, az Európai Unióban egyedülálló módon, lehetőséget teremtene arra, hogy ellehetetlenítsék Magyarország legnagyobb ellenzéki pártját, a Magyar Szocialista Pártot. A javaslat az MSZP-t felelőssé és büntethetővé teszi a kommunista rendszerben működő Magyar Szocialista Munkáspárt által elkövetett tettekért. A Fidesz célja, hogy összemossa a bolsevik, önkényuralmi kommunista rendszert a Kádár János által 1956 után vezetett államhatalommal. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a lengyel és a cseh testvérpártokhoz hasonlóan alapvető gazdasági és politikai reformokat léptetett életbe a rendszerváltás előtt. Horn Gyula pártja sokat tett azért, hogy a közép-európai régióban békésen menjen végbe a politikai átmenet, hogy a Berlini Fal leomoljon, és Németország újra egyesüljön. A Fidesz 22 évvel a rendszerváltás után ezzel a javaslattal kísérletet tesz arra, hogy teljesen lerombolja a legnagyobb magyar ellenzéki párt legitimitását. A törvény céljai a következők: 1.) A tervezet megnyitja az utat a legfontosabb magyar ellenzéki párt megbélyegzése, tagjainak politikai üldözése és a párt betiltása felé; 2.) A tervezet a kollektív bűnösség elvének alkalmazásával gyakorlatilag arra is lehetőséget teremt, hogy elkobozzák a Magyar Szocialista Párt vagyonát, vagy – egyes értelmezések szerint – akár fel is oszlassák a pártot; 3.) A szöveg megállapítja mindazok egyéni felelősségét is, akik aktív politikai szerepet vállaltak az előző rendszerben. A tervezet vélhető célja az, hogy új összeférhetetlenségi szabályokat állapítson meg. Ezzel számos jelenlegi politikai szereplőt megakadályozna abban, hogy jelölt legyen, állami vagy más közhivatalt töltsön be. Nem világos, hogy a törvény vonatkozik-e majd azokra a fideszes vagy Fideszközeli politikusra, köztük a jelenlegi és az első Fi-

lyeggyűjtő nyugdíjasokig. Jogilag elfogadhatatlan, megmagyarázhatatlan. Erkölcsileg elfogadhatatlan, megmagyarázhatatlan. Mi lehet hát az oka annak, hogy ilyesmivel próbálkozik a Fidesz? Kinek az érdeke lehet ez, és mi az ok? De menjünk tovább, lássuk, valóban felelhet-e a mai MSZP az akkori MSZMP tetteiért? Ám előtte nézzük meg azt is, hogy – túl a fentebb már vázolt totális kiterjesztésen – ugyan voltak-e még egyéb szálai az MSZMP-nek, melyek akár napjainkig nyúlnak? Bizonyára kevesen emlékeznek rá, hogy 1988-ban már nem csak a Fidesz megalakulásával volt jellemezhető az az erjedés, mely végül az egész rendszer bukásához vezetett. Fortyogott akkor már az egész KISZ is, sorra alakultak a különböző ifjúsági szervezetek. Ezek egybefogására alakult meg a MISZOT, a Magyar Ifjúsági Szövetségek

desz-kormány több tagjára, akik szintén betöltöttek valamilyen funkciót az előző rendszerben. 4.) A javaslat elvonja a figyelmet a Fidesz-kormány katasztrofális gazdaságpolitikájáról és a közelgő nagyszabású megszorításokról. A Magyar Szocialista Párt a békés politikai átmenet egyik központi szereplője volt Magyarországon. A „tárgyalásos forradalomnak” is nevezett magyarországi rendszerváltás politikai szempontból a legtöbb problémát megoldotta (átvilágítási törvény, törvény az 1956-os forradalomról, kárpótlás). Az MSZP azért vállalta a terhet, hogy jogilag az MSZMP utódpártja legyen, mert csak így lehetett legitimálni a Nemzeti Kerekasztal keretében 1989-ben aláírt megállapodást, amelyet az MSZMP, az akkori ellenzéki pártok, a szakszervezetek és a civil szervezetek fogadtak el. Ez a dokumentum volt a békés rendszerváltás és az első demokratikus választás politikai alapja. A megállapodás értelmében az MSZMP vagyonát felosztották az új, demokratikus pártok között (ideértve a Fideszt is). Most a Fidesz, kétharmados többségére támaszkodva megkérdőjelezi azt a demokratikus legitimitást, amelyet a magyar szocialisták három, rendszerváltás utáni választási győzelemmel nyertek el (1994-ben, 2002-ben és 2006-ban). Az MSZP a rendszerváltás óta több választást nyert meg, mint bármely másik párt. Kedves Képviselőtársam! Felháborítónak tartjuk, hogy ez megtörténhet egy demokratikusnak tartott európai országban. A spanyol szocialisták soha nem próbálták felelőssé tenni a Spanyol Néppártot a Franco-korszak bűneiért, főként nem két évtizeddel a rendszerváltás után. Amennyiben a Fidesz példátlan javaslatát – akár hallgatólagosan – elfogadja az Európai Unió, az bármelyik európai politikai párt számára beláthatatlan következményekkel járhat a jövőben. Az a törekvés, hogy büntetőjogi felelősséget rójanak egy olyan pártra, amely következetesen ragaszkodik az európai értékekhez, és amelynek létezését a választók támogatása legitimálta, szembehelyezkedik az Európai Unió legfontosabb alapértékeivel. Ezért most minden korábbinál jobban számítunk támogatásodra és szolidaritásodra. Üdvözlettel:

Az MSZP EP-delegációjának tagjai

dr. Kövér László, a parlament jelenlegi Fideszes elnöke, a Fidesz egyik alapító tagja, akkoriban az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének munkatársa, és a másik alelnök Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök, pártelnök. Mindez még bőven a rendszerváltás, sőt, az MSZP megalakulása előtt, 1988-ban! A beterjesztett törvény szerint mind-

VÚ Bp

hárman bűnöző szervezet tagjai, tehát maguk is bűnözők! Erről ennyit. Visszatérve az MSZP és az MSZMP dolgára. Elfeledték tán a beterjesztők, hogy az MSZP pártszakadás útján jött létre? Éppen amiatt, mert megalapítói már nem tudták elfogadni az MSZMP irányát, társadalomról alkotott elképzeléseit? Éppen azért, mert hitték, hogy változás kell, hogy megérett az idő egy plurális polgári demokráciába való átalakulásra. És azért azok léptek ki, alapították meg az MSZP-t, akik nem voltak „bűnösei” az addigi rendszer bűneinek. Részesei egy struktúra működésének, igen! Természetesen! De ahogyan az akkori MSZMP sem volt holmi bűnszövetkezet – bűnei és hibái ellenére sem –, épp úgy ők sem voltak bűnözők. Húsz év után felrúgni egy példaértékű társadalmi konszenzussal lezajlott rendszerváltás megállapodásait, vis�szamenőleges hatállyal felállítani valami kollektív bűnösségi doktrínát, s mindezt a XXI.-ik században, nos, ez elfogadhatatlan. Az ilyen tettet nem indíthatja be más, mint a legsötétebb, leg primitívebb bosszú, és hatalom-féltés! Bárki is volt a beterjesztő, tudjuk jól, kitől ered ez a törvénytervezet. Reméljük lesz valahol egy erő, mely gátat vet egy torzult személyiség ilyen tombolásának…

Részlet az Alkotmány-kiegészítéből: MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYÉNEK ÁTMENETI RENDELKEZÉSEI 3. A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, melyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért. 4. A demokratikus átmenet során jogi elismerést nyert Magyar Szocialista Párt a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódaként, a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelősségben, mellyel az állampárt terhelhető.

A Fidesz azon politikusainak listája, akik korábban a kommunista rendszerben állami funkciót töltöttek be 1 Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke — volt egyetemi és gimnáziumi KISZ-titkár; 2 Matolcsy György, nemzetgazdasági miniszter — volt MSZMP-tag, III/2-es ügynök 3 Varga Mihály, a Miniszterelnökség vezetője — volt KISZ-titkár 4 Martonyi János, külügyminiszter — volt MSZMP-tag 5 Pintér Sándor, belügyminiszter — volt párttitkár 6 Kövér László, parlamenti házelnök — volt KISZ-titkár, az MSZMP Központi Bizottsága alá tartozó Társadalompolitikai Intézet munkatársa 7 Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselője — volt KISZ-titkár 8 Stumpf István, alkotmánybíró, az első Fidesz-kormány minisztere — volt MSZMP-tag, a Hazafias Népfront egykori alelnöke 9 Orbán Győző, Orbán Viktor apja — volt párttitkár 10 Pozsgai Imre, a Fidesz Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testületének tagja — az MSZMP Központi Bizottságának egykori tagja 11 Járai Zsigmond, az első Fidesz-kormány pénzügyminisztere — az utolsó kommunista kormány államtitkára, volt MSZMP-tag 12 Mikola István, az első Fidesz-kormány egészségügy-minisztere — a Hazafias Népfront volt alelnöke 13 Chikán Attila, az első Fidesz-kormány gazdasági minisztere — volt MSZMP-tag 14 Fónagy János, az első Fidesz-kormány közlekedési és vízügyi minisztere — volt MSZMP-tag 15 Vonza András, az első Fidesz-kormány mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztere — volt MSZMP-tag 16 Ligetvári Ferenc, az első Fidesz-kormány környezetvédelmi minisztere — volt MSZMP-tag 17 Szabadi Béla, az első Fidesz-kormány mezőgazdasági államtitkára — volt MSZMP-tag, volt munkásőr

VÚ Bp

6


Fülkeforradalom? Ellenforradalom? Orbán Viktor a pártkoalíciója 2010-es választási győzelmét „fülkeforradalomként” emlegeti. Állításának igaz, vagy hamis voltát eldönthetjük, ha tisztázzuk, mit is jelent a forradalom szó. A legelfogadhatóbb megfogalmazás szerint a forradalom a fejlődés irányába mutató minőségi átalakulás a gazdasági, a politikai és a kulturális életben. A politikai forradalom lényegét az határozza meg, hogy mit semmisít meg és mit hoz létre helyette. Hazánkban az 1989-1990-es rendszerváltással megszűnt egy diktatórikus politikai rendszer és átadta helyét egy demokratikusnak, amely 20 éven át, ha esetenként döcögve is, eredményesen működött. Orbánék „fülkeforradalma” a kormány és az országgyűlés mindennapos politikai tevékenységével ezt a rendszert kívánja megváltoztatni, felszámolni. A fontosabb országos hatókörű – Alkotmánybíróság, Állami Számvevőszék, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, Gazdasági Versenyhivatal, Országos Választási Bizottság, Egyenlőbánásmód Hatóság, Független Rendészeti Panasztestület, Média Tanács stb. – szervezetek demokráciát biztosító jogosítványait csökkentették, a centralizációt segítőket bővítették. A felsorolt szervekben biztosították 2/3-os többségüket. A bizottsági tagok és vezetők mandátum idejét jelentősen megemelték. (Például új alkotmánybírákat 12, a Médiatanács elnökét 9 évre bízták meg.) A munkavállalók érdekvédő szervezetét – OÉT – beolvasztották a Nemzeti Konzultációs Tanácsba, amelynek sem érdekegyeztető, sem érdekvédő funkciója nincs. Az orbáni akarat érvényesülését biztosították az államhatalmi szervekben végrehajtott személycserék is. Ez nemcsak a politikai vezetők elbocsátását jelentette, hanem más jól képzett szakemberekét is. Helyükbe fideszes pártkatonákat állítottak, akik hűséges végrehajtói az orbáni akaratnak. Orbánéktól a legnagyobb pofonokat talán a kormány és az országgyűlés fékjének és ellensúlyának szerepét betöltő Alkotmánybíróság (AB) kapta. A tagok számát 11-ről 15-re emelték. Bár az elnök konszenzusos alapon megmaradt, de a Fidesz elkötelezettek 10, a szocialisták pedig csak 4 helyet kaptak. Egyben megkezdték a jogosítványok korlátozását is. Megszűnt a már kihirdetett törvények ellenőrzési lehetősége. Megszüntették az állampolgárok – köztük az országgyűlési képviselők – jogát, hogy egyénileg fordulhassanak az Alkotmánybírósághoz. Képviselők esetében 1/4-ük kérelmére lenne szükség. Ezzel az ellenzéket kizárták ebből a lehetőségből, ugyanis kicsi a valószínűsége a baloldali pártok és a Jobbik összefogásának. Az AB nem semmisítheti meg a magántulajdont sértő törvényeket. Ez a módosítás kellett a magán nyugdíjpénztárak államosításához. Az adótörvényekről ugyan tárgyalhat az AB, meg is semmisítheti azokat, de csak kihirdetés előtt és nagyon korlátozott mértékben. E korlátozások hatására az AB megmaradt, de tevékenysége lényegében formálissá vált. Orbánék hatalmuk bebetonozását kívánták biztosítani a régi törvények módosításával, az újak elfogadásával. Törvényalkotó munkájukat úgy is gyorsíthatják, hogy egyes törvényjavaslatokat nem a kormány, hanem egy-egy képviselő terjeszti a parlament elé. Ilyenkor ugyanis elmarad a bizottsági vita és jóváhagyás. E módszert főleg olyan javaslatoknál alkalmazzák, amelyek negatívan érintik a társadalom nagy csoportjait, illetve elősegítik a hatalmi centralizációt. Az új törvények közül talán a legnagyobb vitát a médiatörvény váltotta ki. Bár a bírálatok nagy része a hazai bal, balközép és a demokrácia iránt elkötelezett konzervatívok részéről fogalmazó-

Volt már ilyen Volt bizony, nem is olyan nagyon régen. Az idősebbek még bőven emlékezhetnek rá, a Kádár-korszak parlamenti munkájáról van szó. Akkoriban – egy diktatúrához méltó módon – miniszteri, vagy minisztertanácsi rendeletekkel (esetenként törvény erejű rendeletekkel) kormányozták az országot, s az országgyűlést elég volt évente kétszer összehívni: tavasszal és ősszel, háromnégy napra. Ezeken az összejöveteleken aztán szépen meg is szavazták – értsd: törvényre emelték – az addigi rendeleteket, sokszor sokan azt sem tudva, mire is emelik fel a kezüket. (Gépi szavazás akkoriban még nem volt, a házelnök körülnézett, és kihirdette a látható többséget. Fehér hollói ritkaságszámba ment, ha be kellett hívni a folyosóról a szavazatszámláló biztosokat, hogy számolják össze az igen, és a nem szavazatokat.) Akkoriban minden ilyenről beszámolt a filmhíradó, sőt, később még a tévé is. Láthattuk, ahogy népviseletbe öltözött – asszonykórushoz hasonlító – nénik, fényesre suvickolt csizmájú parasztbácsik, valamint a munkások és a velük szövetséges értelmiség küldöttei özönölnek a parlament felé, bent pedig szépen, fegyelmezetten – de azért gondos mérlegelés után ám! – megszavazzák a törvényeket, elfogadják a két ülés közötti történésekről szóló beszámolókat, és a következő időszak terveit. Akkoriban egyetlen párt volt ugyebár – mára már az is kiderült róla, hogy bűnös szervezet volt –, ez a párt képviselte a dolgozó nép érdekeit, jelöltjeit a Hazafias Népfront – elnöke hosszú ideig a ma már Fidesz-kedvenc Pozsgai József elvtárs, a volt kulturális, majd művelődésügyi miniszter – állította, és a szavazás eredménye rendre 99, és 99,9 százalék közé esett. Az volt ám csak a „Nemzeti Egység”, a javából! A nagyobb állami, vagy

dott meg, de se szeri, se száma azoknak a nyugat-európai és amerikai közéleti személyiségeknek, zsurnalisztáknak, akik számos kérdésben elmarasztalták a törvényt. A demokráciákban a média a közvélemény informálása és befolyásolása mellett a 3 államhatalmi ág fékje és ellensúlya szerepét is betölti. Az utóbbi funkciót megakadályozandó fogadták el a sokat vitatott médiatörvényt, ami 2011. január 1-én hatályba is lépett. Orbánék arra hivatkoznak, hogy a kifogásolt paragrafusokat az EU országok médiatörvényeiből vették át. Ez igaz is lehet, de míg más országok médiatörvényeiben 1-2 ilyen pont van, addig a magyarba a másutt vitatható pontok döntő hányadát beépítették. Az ORTT helyett létrehozott Médiatanács csak fideszesekből áll, a vezetője 9 évre kapta megbízatását. A Tanács ellenőrizheti bármelyik médiát, függetlenül attól, hogy köz-, vagy magánkézben van-e. Dönt a frekvenciák elosztásáról, a közszolgálati médiavezetők kinevezéséről, a foglalkoztatottak személyi összetételéről. Ezen a jogon alapult sok száz média-dolgozó elbocsátása, Fidesz barát vezetők kiválasztása. A Tanács a médiákat 10-200 millió forintos pénzbírsággal sújthatja. Innen egyenes út vezethet a sajtószabadság formálissá tételéhez. A köztársasági elnök alapvető feladatai közé tartozik, hogy a 3 önálló hatalmi ág féke és ellensúlya legyen. Az új elnök erről a szerepéről beiktatása után lemondott, amit közhírré is tett. Ezzel szabad kezet adott az orbáni akarat érvényesülésének. Ma Magyarországon még többpártrendszer van, amennyiben a parlamentben a kormánykoalíció mellett ellenzéki pártok is vannak. Gyakorlatilag az utóbbiak törvényalkotó szerepe jelentéktelen. A házelnök megadja ugyan a szót az ellenzéknek, de javaslataikra, kritikai megjegyzéseikre érdemi választ ritkán kapnak. Bár a többpártrendszert nem merik felszámolni, de példának az 1867-1944 közötti időszakot tekintik, amikor néhány év kivételével a jobboldali konzervatívok 51-80 %-os többségükkel úgy kormányoztak, ahogy akartak. Nem felszámolni, csak gyengíteni akarják az ellenzéki pártokat. Érdemes lenne megvizsgálni azt, hogy a Fidesz a 90-es évek derekától mennyiben járult hozzá egyes pártok háttérbe szorításához, megszűnéséhez. (Lásd a Kisgazdapárt, az MDF, SZDSZ és az MSZP sorsát!) A demokrácia korlátozásában elsődleges szerepe van az egyeduralomra törő Orbán Viktornak. Ezt pártja alapszabálya is lehetővé teszi, amely a pártelnöknek döntési, legalább is javaslattételi jogot biztosít a fontosabb feladatok meghatározásakor, jelentősebb káderek kiválasztásakor – az országgyűlési képviselőktől, a bizottságok vezetőitől, a miniszterektől az államelnökig. Ennek az a módja, hogy Orbán Viktor a párt legfőbb döntési és irányítási szervének vezetője, legalább is tagja. Az Orbán kormány felsorolt intézkedései során az alkotmányos demokrácia egy sor eleme – úgymond demokratikus úton, a 2/3-os többséggel – megszűnt, vagy csak korlátozottan érvényesül. Győzelmüket nevezhetik ugyan „fülkeforradalomnak”, de annak semmi köze a forradalomhoz. Inkább csak rendszerváltásról beszélhetünk, amennyiben az 1990-2010 között kiépített alkotmányos demokrácia helyett létrehoztak egy pártvezér által vezényelt puha diktatúrát. Ez ugyan a 20 éves demokráciához képest minőségi átalakulást jelent, de szemben áll a társadalmi fejlődéssel, az állampolgárok érdekeivel. Summa summárum az Orbán kormány lépéseinek nagy része nem forradalmi, hanem ellenforradalmi jellegű.

mozgalmi ünnepeinket előbb Kerényi – fessétek meg az Alkotmányt – Imre, később a Honfoglaló Koltay Gábor urak rendezték, mindenki legnagyobb megelégedésére. 1985-ben aztán támadt egy kisebb zavar, mikor a nép Akkor szavazzunk! nevében olyan rendeletet hoztak, hogy mindenhol két jelöltet kellett állítani. Mert hát hogy ki legyen a második? Tudják, az, aki majd nemes versengésben alul marad. (Volt ugyan néhány „ellenzéki” önjelölt, de őket már a jelölőgyűléseken elmeszelték, hiszen a rendszer még működött, a demokrácia még beláthatatlan távolságra volt.) Aztán a zavar egyre csak fokozódott! A nyolcvanas évek végére már nem holmi összefoglalót sugárzott a tévé, hanem szépen beköltözött a Parlamentbe, és folyamatosan sugáMátol a krumpli leves, krumpli leves rozta élő egyenes adásban az ott történteket. Ráadásul megindult egy mozgalom is, a „Hívjuk vissza a képviselőinket, és válasszunk helyettük másikat”. No, ez kellett csak! Elkezdett dőlni, borulni minden, ellenzéki felszólalások hangzottak el, kérdések a miniszterekhez, interpellációk, meg ilyenek. Már majdnem olyan lett az egész, mint egy demokratikus Nekünk is volt „nem ortodox” gazdaságunk... parlamentben.

Véleményünk szerint

Juhász T. János Nem volt más hátra, szépen össze kellett hívni előbb az ellenzéki, aztán, miután ők megállapodtak egymással, a nemzeti kerekasztalt, bevezetni a többpártiságot, és szépen, békésen átsétálni egy polgári demokráciába. Az 1990-es választások már ennek jegyében zajlottak, a parlamentbe kerülő képviselők úgymond „főállású”, profi képviselők lettek, rendes havi fizetésért, és költségtérítésért. Új kormány alakult a nagyobb jobboldali pártok összefogásával, és még olyan zavarba ejtően szabad szájú, radikális, antiklerikális, liberális ifjakból álló kis párt is bejutott, mint a Fidesz. Nem csoda hát, hogy azóta egyetlen káosz az egész hazai politika, pártok, kormányok jönnek-mennek, az ember csak kapkodja a fejét, hol így szól a törvény hol úgy ugyanarról, attól függően, hogy éppen melyik párt van hatalmon. Hol van már a békés, nyugodt rend, ami valaha régen volt nálunk, mikor a politika abból állt, hogy minden évben szilveszterkor meghallgattuk előbb Komlós Vilmost, aztán a Hofit a kabaréban, megnézhettünk egy szép női jutalom-cicit a szilveszteri Népszabiban, és négyévente elmentünk leszavazni a HN jelöltjére. (Igaz előfordult, hogy néha nem lehetett szifonpatront kapni, vagy t-dugót, hogy lakáshoz, vagy telefonhoz jut-

ni maga volt a csoda, de hát Istenem, apró kis hibák mindenütt vannak.) Ám ahogy a dolgok mostanában állnak, hamarosan visszaáll a fenti szép, régi rend! Mára már odáig jutottunk, hogy az életünket alapvetően befolyásoló törvényeket a hajnali órákban vitatják meg a Parlamentben, néhány alvászavarban szenvedő kormánypárti képviselő asszisztálásával. A legfontosabb törvények egyéni képviselői indítványként kerülnek a tisztelt Ház elé, így aztán nem is kell azokat előzetesen egyeztetni, megvitatni az érintett társadalmi szervekkel. A legfontosabb, sokszor alapvető módosító indítványok az utolsó pillanatban érkeznek be, sokszor még elolvasni sincs idő. De hát minek is olvasgatni, elvégre ez itt az Országgyűlés, nem egy kölcsönkönyvtár! Itten kérem szavazni kell, és nem a szájakat tépni. Egyszóval ma még fenntartják a működés látszatát, úgy tesznek, mintha még mindig plurális állam lennénk, hiszen vannak még pártok a Fideszen, és a vele szövetséges KDNP-n kívül is, sőt, ezek képviselői – szerény létszámban – bent ülnek a Parlamentben is, még szólhatnak is, még ellenszavazhatnak is, egyszóval még — is. Van még az az „is”. (Csak aztán nehogy jellemző szólássá váljon, mint valamikor régen…) De azért tudjuk ugye, hogy ez már nem az a Parlament, nem az az Országgyűlés, amit 1990-ben választottunk. Természetesen nem az összetételére gondolunk, hanem működésére, értékére, komolyságára. Nem, ez már nem az! Ez már csak a látszat fenntartásához kell a kormánynak, annak, amelyik vakon és konokul megy a maga útján a szakadék felé, és húzza, vonszolja maga után az egész országot. Ma már csak az a kérdés a Parlamenttel kapcsolatban, hogy mikor, melyik éjszaka kap lángra…

7

2011. december 8.

Mi folyik itt?! E cikk megírásakor még nincs elfogadott oktatási törvény – értsd: új oktatási törvény –, ám a kiszivárgás az Orbán-kormányt sem kerüli el, ahogy a totális fejetlenség, vagy gátlástalan, cinikus hazudozás sem. Alább egy Index-cikkből idézünk, november 5-ikén: „A szakképzés átalakítása, a felső tagozatok összevonása, a tankötelezettségi korhatár csökkenése, illetve a gyermeklétszám csökkenéséből adódó pedagógus-létszámcsökke-

nés miatt összesen 178,92 milliárd forintot lehet megspórolni, közölte a múlt héten az FN24 egy birtokába jutott, nem nyilvános dokumentum alapján. A köznevelési törvény tervezetéhez készült hatástanulmány szerint 633 iskola bezárásával és 8 ezer tanár elbocsátásával lehet számolni. Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár csütörtökön egy előadása után sajtótájékoztatót tartott. A Népszabadság szerint itt a hatástanulmányról azt mondta: „Olyannyira titkos, hogy én sem tudok róla”. Az államtitkár szerint ennélfogva a nem létező titkos záradékban szereplő tömeges elbocsátásokkal és iskolabezárásokkal sem kell számolni.

A Népszabadság szerint viszont ugyanezen a napon a parlament oktatási bizottsága előtt éppen Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár beszélt a köznevelési törvény tervezetéről. A lap szerint a meghallgatás egy pontján kezelhetetlen helyzetbe került: egy ellenzéki képviselő csendesen letette Gloviczki asztalára a „nem létező” dokumentumot, rajta Hoffmann Rózsa és Réthelyi miniszter láttamozó aláírásával.”

VÚ Bp

Eddig az idézet. Mi folyik itt? Az oktatásért felelős államtitkár azt állítja, hogy nem ismeri

azt a dokumentumot, amin az ő aláírása (is) szerepel? Helyettese a parlamenti bizottságot akarta átverni? Meg persze az egész országot, az államtitkárral együtt? Mégis, hogy képzelik ezt? Miért hiszi bárki is – leginkább a miniszterelnök úr –, hogy egy egyszeri választási győzelem még a tisztességes beszámolás kötelessége alól is felmentené őket? Bizonyára kevesen emlékeznek már az 1990-es évek első parlamentjére. Az Antall-kormány külügyminisztere Jeszenszky Géza úr volt, aki a parlamentben letagadta, hogy a kezdődő horvát-szerb ellentétekben hazánknak bármi szerepe lett volna. („Kalasnyikovügy”, Magyarország több ezer Kalasnyikov gépkarabélyt szállított a horvát

belügyi szerveknek, ezáltal mintegy felfegyverezve őket, ám ehhez semmilyen felhatalmazást nem kért, és nem is kapott az akkori országgyűlésről.) Az ügy kipattant. Jó nagy botrány kerekedett belőle, és éppen a Fidesz – az akkori Fidesz – volt az egyik leghangosabb. Ők akkor hazugnak nevezték a kormányt, kijelentették, hogy a külügyminiszter hazudott, és követelték, hogy mondjon le. Hogy az elmúlt évek alatt miket mondtak az előző kormány(ok)ról, arra talán már nem is kell emlékeztetni senkit. Vajon mit tesz majd a miniszterelnök úr ilyen nyilvánvaló hazugság után?

Válasz

got, mintha valami jót tennétek velünk! Süljön ki a szemed!

élet után! Nekik mit fogsz majd írni?! Persze ez téged már nem érdekel, elég nagy és stabil a vagyonod, elég nagy a hatalmad, hogy ne törődj ilyesmivel.

[Forrás: index, http://index.hu/ belfold/2011/11/05/hazudott_ hoffmann_rozsa/]

Azóta kiderült: semmit!

Fotók: Index

Kedves fiam, Viktor!

Bizonyára NEM emlékszel rá, hogy egy évvel ezelőtt már válaszoltam egy nyílt levélben az akkori leveledre. Örülök, hogy annak idején egymilliónyian válaszoltunk neked, de azt már kétlem, hogy megfogadtad volna válaszainkat! Őszintén szólva nem hiszem, hogy azokat a lépéseket várták volna el tőled nyugdíjas társaim, melyeket azóta megléptél! Az viszont tisztán látszik, hogy továbbra is félre akarsz vezetni bennünket, és eközben szemed sem rebben. Azt írod, az előző kormányok hibás döntései miatt a nyugdíjrendszer az összeomlás szélére került. Hazudsz, kedves fiam! Nem került oda semmi! Sőt! Amikor nagy volt a baj, megszüntették a 13-ik havi nyugdíjunkat. Emlékszel? Persze, hogy emlékszel. Ahogy arra is emlékszel, miket mondtatok akkoriban, még ellenzéki korotokban, csak úgy zengett az ég a szidalmaitoktól. Hát, ha emlékszel rá, akkor nosza, itt az idő, gyerünk, add vissza nekünk azt a 13-ik havit! Most bezzeg hallgatsz, ugye? Hiszen tudom én, hogy nincs pénz, ahogyan akkor sem volt rá! Nohát akkor is hallgatnod kellett volna kedves fiam, mert te is tudod, én is tudom, hogy az a kormány sem jókedvében, vagy ártó szándékkal szüntette meg a 13-ik havi nyugdíjak folyósítását, hanem azért, mert már akkor sem volt rá pénz. Az a kijelentésed – nem most mondtad, kicsit régebben, a választáskor –, hogy ne azt nézzék, amit mondasz, hanem azt, amit csinálsz, szerintem a politikai cinizmus csúcsa! (Berta szerint a „Csimborasszója”, de hát ez a Berta egy sznob.) Szóval írogathatsz nekem amit akarsz, a legtöbb, amit mondhatok rá, hogy majd meglátjuk! Azt írod, hogy emelitek a nyugdíjunkat az infláció mértékével, később meg, hogy a közüzemi díjak csak an�nyival emelkedhetnek, amennyivel a nyugdíjunk. Én meg azt mondom erre, kedves fiam, hogy ehhez azért már pofa kell! Hát tényleg ennyire szenilisnek, vagy bolondnak tartasz minket? Azt hiszed, egy nyugdíjas már semmire nem emlékszik? Vagy nem ti mondtátok az előző kormányok nyugdíjemeléseire, hogy azért emeli a kormány a nyugdíjakat, hogy legyen miből kifizetni a megemelt gázszámlát? Erre most éppen ti teszitek ugyanezt, ráadásul megpróbáljátok úgy beállítani a dol-

Kedves fiam! Vedd tudomásul, hogy nem vagyunk hülyék! Egyáltalán nem gondoljuk, hogy jó ötlet volt ellopni pármillió fiatal(abb) polgár nyugdíjmegtakarítás-át. Igen, igen, a magánnyugdíj-pénztárak eltulajdonításáról beszélek! Arról a pénzről, ami már tíz éven belül komoly segítséget jelentett volna a költségvetésnek, amikor megindultak volna az egymást kiegészítő nyugdíjfolyósítások! 15 elmúlt év megtakarítását, és a következő 20-25 év megoldását vágtátok haza egyetlen húzással, ráadásul – mint utóbb kiderült –, ti kezdtetek el tőzsdézni ezzel a pénzzel, és vettetek teljesen fölöslegesen és méreg drágán MOL-részvényeket, hogy aztán majd’kétszáz-milliárd forintot veszítsünk rajta. Azt írod, javult a közbiztonság. Ez szép, ha igaz. Tény, hogy ma már nincsenek utcai lövöldözések, nyílt maffia-leszámolások, Aranykéz utcai robbantások, nem is emiatt nem merünk kimozdulni a házainkból. Mert nem merünk ám, annyira elszaporodtak a betörések! Ma már épp csak a legszükségesebb dolgok elintézésére lépünk ki a lakásból, és reszketve sietünk haza, vajon rendben találunk-e mindent? Aztán ha kiderül, hogy mégiscsak befújt a szél egy kósza betörőt, és kihívjuk annak a kétezer új rendőrnek egyikét, az ki is jön, körülnéz, felveszi a jegyzőkönyvet – hacsak nem nekünk kell emiatt befáradnunk a kerületi kapitányságra, hogy azalatt kirámolhassák azt, amit az előző betörő otthagyott –, szóval jegyzőkönyvezik az esetet, oszt jónapot! Mert van ám olyan ismerősöm, akit magát sújtott a „három csapás”, lévén, hogy háromszor törtek be hozzá zsinórban! Nem gondolod, hogy talán nem is annyira a létszámot kellett volna felduzzasztani, mint inkább a technikát javítani? A felszereltségüket? Mit ér egy rendőr egy lerobbant kocsival, ha még a benzinre sem futja? Ahhoz, hogy egy bűnözőt megbüntethessenek, előbb el is kell fogni. Hát erről ennyit. De az sem nyugtat meg, amit a következő generációk nyugdíjával akartok csinálni, mert nekem vérszerinti gyermekeim is vannak, és egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora lesz a nyugdíjuk! Az a tervezet viszont, amit mostanában vertek keresztül a parlamenten – minden valódi demokráciát megcsúfolva! –, egyáltalán nem biztosít nyugodt öregkort egy ledolgozott

De a legfájóbb a leveled vége! Te az évtizedes helytállásunkról írsz, beszélsz, közben a legdurvább módon bélyegzed meg egész aktív múltunkat, múltamat! Vedd tudomásul, hogy én az életem legnagyobb részét abban a korban éltem le, amikor az MSZMP volt a hatalom maga. És – amúgy apáddal együtt! – nem voltam „ellenálló”. Nem harcoltam az ellen a rendszer ellen, sőt, élveztem a nekem nyújtott kedvezményeket. A szakszervezeti családi nyaralásokat, a majdnem ingyenes gyerektáborokat és közétkeztetést, apám és anyám a TSZ-nyugdíjat, azt az orvosi ellátást, amiben volt ugyan hálapénz is, és valamivel talán alacsonyabb színvonalú volt, mint a mai – ebben már egyre kevésbé vagyok biztos –, de nem volt évekig tartó várólista, ingyen volt a fogászat, és még hosszan sorolhatnám. Hát hogy jössz te ahhoz, hogy azt vágd a képembe, hogy én egy bűnös szervezet tagja voltam?! Te is az voltál édes fiam! Hiszen te is voltál kisdobos, úttörő, meg KISZ-tag, sőt, a rossz nyelvek szerint még KISZ-titkár is! Hogy az egy elnyomó szervezet volt? Meglehet. Hogy demokrata nem volt, az biztos. De hát te is egyre távolabb kerülsz a demokráciától! Egyre durvább a nyomás – maholnap már elnyomás! –, amit ránk és az egész országra gyakorolsz! Egyre inkább életre kel a régi népi bölcsesség: bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. De mindezzel együtt: az én életem, anyád és apád élete abban a korban zajlott le, akkor voltunk fiatalok, akkor nemzettünk ilyen – olykor szégyellni való – utódokat, te is akkor születtél, és akkor neveltünk fel. Akkor jártál iskolába ingyen, voltál nyaranta táborokba fityingekért, jártál egyetemre szintén ingyen! És ha beteg lettél, kijött a körzeti orvos, azonnal. Ha moziba akartál menni, megtehetted, és egy szép, értékes könyv ára nem volt több egy ebéd áránál, hacsak nem volt jóval kevesebb annál. Hagyd békén a múltunkat, majd mi elés leszámolunk vele. Jobban ismerjük, mint te! Amit te teszel ezügyben, az vegytiszta bántó, durva pótcselekvés. Ezt nevezed te „megbecsülésnek”?! Hát vedd tudomásul, hogy én ebből a „megbecsülésből” nem kérek! Egy nyugdíjas, aki akár az édesanyád is lehetne

VÚ Bp

8


IMF ügyeink Szinte minden sajtóorgánum elkészítette a maga összeállítását arról a pálfordulásról, ahogy a kormány az IMF-fel kapcsolatban kommunikált ez idáig és azután, hogy mégis rákényszerült a velük való tárgyalásra. Az, hogy a kormány újra felveszi a kapcsolatot az IMF-fel, valójában jó hír, fontos és jó lépés. Ha a cél nem a puszta időhúzás – sajnos ez is benne van a pakliban! –, hanem valóban gazdaságunk helyreállítása. Ám az, hogy az Orbán-kormány még ebből a kényszerből, ebben a kényszerhelyzetben sem vonta le eddigi katasztrofális gazdaságpolitikájának következményeit, az már maga a katasztrófa! A tárgyalások sikerében csak reménykedni tudunk. Addig is, míg ez eldől, álljon itt az Index hírportál összeállítása a kormányzati megnyilvánulásokról:

Nekünk nem főnökünk az IMF Az IMF 2008-ban nem ajándékot adott, csak hitelt. Az IMF tanácsai megszorításokhoz vezetnek. Magyarország a saját lábára állt, és sikerült elkerülni a Nemzetközi Valutaalap által diktált megszorítások bevezetését. Visszanyertük pénzügyi függetlenségünket. A gazdaságpolitikát az IMF ellen hangoljuk. Nyilatkozatok a magyar kormány tavaly nyár óta tartó gazdasági szabadságharcáról. 2010. május 12. Nekünk nem főnökünk sem az IMF, sem az EU (...) Sokat számít az IMF és az EU szava, de legfontosabb mégis a pénzpiacok bizalma. Nekünk ezt kell visszaszerezni. (Matolcsy György a Magyar Nemzetnek) 2010. július 19. A Nemzetközi Valutaalappal és az EU-val folytatott tárgyalások nem megszakadtak, helyesebb a tárgyalási forduló eredménytelen lezárásáról beszélni (Matolcsy György) 2010. július 22. Magyarország köszönettel tartozik a IMF-nek, hiszen amikor 2008-ban a tragikus kormányzás, a költségvetési adatok meghamisítása szinte teljesen felemésztette Magyarország hitelképességét, szavahihetőségét, és szinte összeomlott a magyar gazdaság, akkor a valutaalap készségesen segített. Nem ajándékot adott, csak hitelt, de az akkor nagy segítség volt. Ezért az elmúlt hároméves együttműködést az IMF-fel Magyarország mindig is nagyra fogja értékelni. Ez

a szerződés azonban lejár, így nem kell semmit megszakítani, felmondani (Orbán Viktor a Parlamentben) 2010. június 7. Nagyon sokfajta gazdaságpolitikai elképzelés van a világban, az a gazdaságpolitika, amit javarészt az IMF tanácsára, és saját kútfőből a szocialista kormány követett, egy folyamatos megszorítást jelentett, folyamatosan visszafogta a magyar gazdaság növekedését, s állandóan lefelé húzó spirálba vetette a gazdaságot. (Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára a Parlamentben) 2010. december 9. Magyarország rendkívül hálás az IMF-nek és az EU-nak a 2008 októberében nyújtott pénzügyi segítségért. Azóta azonban a helyzet jelentősen megváltozott, az országnak ma nagy mennyiségű tartalékai vannak, és nem is használta fel teljes egészében a támogatási keretet. Magyarország akadálytalanul hozzáfér a nemzetközi tőkepiacokhoz, és könnyedén tudja finanszírozni magát e piacokról. (Martonyi János külügyminiszter a brit közszolgálati hírtelevízió HardTalk című műsorában) 2011. január 18. Visszafizetjük az IMF-től fölvett hatalmas hiteleket. Ennek következtében a jelenlegi 80 százalékról február/márciusra 72-73 százalékra fog csökkenni az államadósság mértéke. Higgyék el nekem, Európa még csodálkozni fog azon, mi mindenre képes Magyarország. (Orbán Viktor a Bildnek adott interjúban) 2011. február 10. A bankadó és a válságadók bevezetésével, valamint a nyugdíjrendszer megmentése érdekében tett intézkedésekkel az ország a saját lábára állt, és sikerült elkerülni a Nemzetközi Valutaalap által diktált megszorítások bevezetését. (Szijjártó Péter idézi Orbán Viktornak a siófoki Fidesz-KDNP frakcióülésén elhangzott szavait) 2011. március 29. Azért vettük fel ezt a hitelt, hogy az IMF-nek a lejáró hitelét vissza tudjuk fizetni. De így legalább a pénzügyi függetlenségünket visszanyertük (Orbán Viktor a hárommilliárd dollár értékű magyar államkötvény-kibocsátásról) 2011. május 3. Magyarország pénzügyi függetlenségi, gazdasági szabadságharcot folytat, amelynek első lépése az IMF kipaterolása volt, a második a Széll Kálmán Terv, amel�lyel az ország méltósága állhat helyre a világban. (Matolcsy György a Széchenyi Klub ülésén)

Ne vegye komolyan! Vagy mégis…? 2011. május 30. Nem helyes, ha egy országot nemzetközi pénzügyi szervezetek finanszíroznak a piac helyett; a kormány éppen ennek jegyében választotta a Nemzetközi Valutaalap helyett a pénzügyi piacokat. Biztos és kiszámítható gazdaságpolitikát csak akkor lehet folytatni, ha az ember nem számíthat pénzügyi engedményekre. Egy ilyen, az államadóssággal és a munkanélküliséggel egyszerre háborúban álló ország számára, mint Magyarország szigorú pénzügyi ítéletre és körülményekre van szükség, amit a piac tud garantálni. Ha nem ezt tesszük, sosem a saját, mindig csak valaki más lábán fogunk állni; hol az unióén, hol az IMF-én, hol valamilyen más nemzetközi szervezetén (Orbán Viktor a Parlamentben) 2011. július 3. A külföldön leírt magyar gazdaság és Magyarország felemelte a fejét. Nem hagytuk, hogy IMF-hétszéllel folytatódjon a megszorítások politikája (Orbán Viktor a XXIV. Fidesz-kongresszuson) 2011. július 7. A magyar tapasztalatokat egy sor más válságban lévő ország használhatja, amelynek az IMF vagy az ECOFIN más utat ajánl... Tagok vagyunk, részvényesek, de nincs szükségünk az IMF segítségre, nem kuncsorgunk pénzért. (Matolcsy György a külgazdasági szakdiplomaták budapesti éves értekezletén) 2011. szeptember 29. Magyarország nem tervez újabb megállapodást az IMF-fel (Varga Mihály Miniszterelnökséget vezető államtitkár Pécsen, a Magyar Közgazdasági Társaság 49. Közgazdász-vándorgyűlésének szünetében) 2011. szeptember 12. Ha nem fizetjük vissza az államadósságot, akkor az éppen lejáró követeléseinket valaki más fogja helyettünk fizetni. Így kerültünk az IMF hóna alá többször is a magyar történelem során. Miért kéne nekünk visszamenni oda, ahonnan nagy nehezen, a nemzetközi piacok bizalmának, fölépítésének feladatát elvégezve végre kidolgoztuk magunkat? (Orbán Viktor a Parlamentben). 2011. október 26. Az IMF-hez való visszatérés egyértelműen a gyengeség jele volna (Matolcsy György a Heti Válasznak) 2011. november 5. Ahol az IMF előírásai szerint próbáltak kilábalni a válságból, ott mindig gazdasági és szociális katasztrófa lett a következmény (Kövér László a Fidelitas országos választmányának tisztújító Egyikünkre nincs szükség...

Matolcsy György, hazánk gazdasági szabadságharcának legfőbb hadvezére valahogy megtudta – fülébe súgták-e, vagy magától spekulálta ki, az ördög tudja –, hogy hazánk durva leértékelés előtt áll. A nemzetközi befektetői pénz-világ éppen mostanában készül Magyarországot a „bóvli” kategóriába sorolni, ami drámai következményekkel járna. Ennek elkerülése érdekében Matolcsy miniszter úr – félretéve minden eddigi ez ügyben folytatott kommunikációját és averzióit – az IMF-hez fordult hitelért. Igen érdekes fordulat, hazánk éppen az IMF-fel szemben folytatott „gazdasági szabadságharcot”, és éppen Matolcsy úr vezetésével. (Természetesen Orbán Viktor miniszterelnök őfőméltóságával teljes egyetértésben!) Kicsit olyan ez, mintha 1849-ben egy levél érkezett volna I. Ferenc Józsefhez, valahogy így: „Felség! Arról értesültem, hogy Miklós, minden oroszok cárja, jelentős hadsereggel közelít édes hazánk felé abból a célból, hogy az Önök ellen folytatott szabadságharcunkat legázolja. Mint az bizonyára felséged előtt is ismert, hazánk nem bírna ezzel a túlerővel szemben, ezért arra kérem felségedet, segítsen nekünk, hogy az Önökkel szemben vívott szabadságharcunkat sikerrel befejezhessük. Kérem felségedet, adjon nekünk kölcsön pár osztrák ezredet, akár Haynau, akár herceg Windisch-Grätz, akár báró Jellasics tábornok urak vezetésével, hogy a betörni szándékozó orosz erőket leverhessük. Kérem felségedet, fogadja az ez ügyben Önhöz induló tárgyaló delegációnkat, melynek vezetője Josef Bem, valamint Damjanich és Klapka tábornok urak. Tudom, hogy őket Ön is szívesen fogadja. Jelszavunk: „Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.” Tisztelettel: Görgey Artúr, a magyar felkelő hadak fővezére.”

ülésén). 2011. november 10. A magyar kormány a Nemzetközi Valutaalap nagylelkűsége helyett a piaci finanszírozást részesíti előnyben. Ez nagyon kockázatos döntés volt, de helyes döntés is, amint az elmúlt egy év tapasztalatai mutatják (Orbán Viktor a London School of Economics hallgatóinak tartott előadásában). 2011. november 14. Nincs arra szükség, hogy a kormány készenléti hitel-megállapodást kössön a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). „Nem ez a gazdaságpolitika van most, mi a pénzpiacokról finanszírozzuk magunkat és képes Magyarország arra, hogy a saját lábán álljon” (Szijjártó Péter) 2011. november 14. Ez a hárombetűs intézmény mélyen ellenez minden olyan intézkedést, ami kihozza a bankok csapdájából az embereket. Így hát nem rá, hanem ellene hangoljuk a gazdaságpolitikát (Matolcsy György a parlamentben) 2011. november 15. Magyarország már nincs az intenzív részlegen, ahol 2008-ban, az IMF-segélycsomag idején volt. (Orbán Viktor november a The Economistnak adott interjúban) 2011. november 17. Az IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében megkezdjük a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről (A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye)

vezte Molotovot, nehogy a náci Ribbentropnak – a német Birodalmi Külügyminisztérium miniszterének – egy zsidóval kelljen megkötnie az elhíresült barátsági és meg nem támadási szerződést, az ún. MolotovRibbentrop paktumot…

Eddig az összeállítás. felhívnánk az olvasó figyelmét a dátumokra! A fentiekhez már csak egy hír tartozik: az IMF-fel történő tárgyalási delegációnk vezetője nem az ebben illetékes miniszter, Matolcsy György lesz, hanem Fellegi Tamás, aki egy egészen más minisztériumot vezet. No igen. Láttunk már ilyen „gesztust” a történelemben; 1939-ben, a német-szovjet tárgyalások egy pontján Sztálin is leváltotta a Külügyi Népbiztosság éléről Litvinovot, és helyette kine-

Kiadja: EX2 Kft. Telefon: (06-1) 2857-994 Főszerkesztő: Esti János

Ne vegye komolyan! Vagy mégis…? Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, aki a magyar gazdaságot – Orbánnal Viktor miniszterelnökkel együtt – tengeri gyorsnaszádnak nevezte, a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán tartott előadásában a sikert egy jéghegyhez hasonlította. Amennyire tudjuk, a magyar gazdaság gyorsnaszádja sikert akar elérni, így – e logika szerint – célja a jéghegy. De mi is történik, ha egy gyorsnaszád találkozik egy jégheggyel?

VÚ Bp

Városi Újság ISSN 2061-604X Levélcím: Városi Újság, 1725 Budapest, Pf. 65 e-mail: [email protected] www.vujsag.com

Hirdetésfelvétel: a szerkesztőségben 1725 Budapest, Pf. 65 Nyomda: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Felelős vezető: Nagy Attila Cím: 8200 Veszprém, Házgyári út 12. Megrendelés sorszáma: 2011/8 Sokszorosítás dátuma: 2011. 12. 07.

Hallgassuk meg egymást - Válasz (cikkünk a 7. oldalon) Városi Újság. Kedves Barátaim! Tisztelt Újpestiek! Mesterházy Attila az MSZP elnöke

Recommend Documents