Haladó Szilárdtestfizikai Laboratórium
Fémüvegek vizsgálata Mérést végezte: Hagymási Imre és Tábori Kristóf IV. éves fizikusok
Mérésvezető: Vincze Imre Mérés dátuma: 2008. október-november
1. Bevezetés Az anyagoknak létezhet a stabil egyensúlyi helyzetük mellett egy nagyobb energiájú metastabil állapotuk is. Ilyenek például a fémüvegek. Ebben a mérésben olvadéksugaras gyorshűtéssel állítottunk elő fémüveget. A folyamat során az olvadék olyan gyorsan hűl le, hogy nem tud kialakulni szabályos kristályszerkezet, hanem az amorf szerkezet befagy. A laborgyakorlat során két nemegyensúlyi ötövzetet: Fe83 B17 -et és Fe60 Mn20 B20 -at vizsgáltunk.
2. Fémüvegek előállítása Az olvadékok lassú hűtés során elsőrendű fázisátalakulással kristályos szerkezetben szilárdulnak meg. Az olvadáspontban a folyadék és a szilárd fázis egyensúlyban van, azonban a hőmérséklet csökkenésével a szilárd kristályos fázis energetiakilag kedvezőbbé válik. Elegendően alacsony hőmérsékleten a rendszer az atomi diffúzió lelassulása miatt már nem képes tovább csökkenteni az energiáját.Elég gyors hűtéssel elérhető, hogy az anyag a közbenső tartományon átjusson kristályosodás nélkül és a kiindulási amorf szerkezet befagyjon. Ezt a gyors lehűtést a gyakorlat során olvadéksugaras gyorshűtéssel hoztuk létre. Az eljárást az 1. ábra szemlélteti. A gyorshűtés során a mintát egy kvarcból készült tégelyben indukciós fűtéssel megolvasztjuk, majd argon gáz túlnyomással kilőjük egy gyorsan forgó rézkorong felületére. Az eljárást vákuumban végeztük az oxidáció elkerülése végett, ami különösen a Mn esetében fontos. A kilövésnél alkalmazott túlnyomást egy puffertartályban hoztuk létre egy kerülő vákuumvezeték segítségével, nehogy a puffer és a vákuumkamra csak a kvarccsőn keresztül legyenek összeköttetésben. Ezt a csövet kilövés előtt lezártuk, nehogy itt távozzon a túlnyomás. Az olvadék kilövésekor a kvarccsőnek közel lennie a koronghoz az olvadék stabilitása miatt, a fűtőtekercs azonban nem lehet ilyen közel. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a tekercset kb. 1 cm-rel a korong felett helyeztük el és a megolvasztás közvetlenül után egy dugattyúval leeresztettük a koronghoz. A gyorsan forgó korong egy vékony olvadékréteget magával ragad, melynek hirtelen megszilárdulásával jön létre a fémüveg. Ezt a folyamatot mindkét minta esetében elvégeztük.
2.1. A Fe83 B17 és Fe60 Mn20 B20 minták előállítása Elsőként ki kellett mérni mindegyik összetevőből a megfelelő mennyiséget. A Fe83 B15 ötvözet 10.5 grammjának előállításához a szükséges mennyiségű összetevők mF e = 8.096 g és mB = 2.404 g tömegek voltak. Az összetevők kimérése után a minta össztömege m = 10.499 g-nak adódott, ami igen jó az elérni kívánt 10.5 g-hoz képest.
2
1. ábra. Ugyanígy kimértük a szükséges összetevők mennyiségét 10 g Fe60 Mn20 B20 ötvözet előállításához is: mF e = 4.863 g, mM n = 2.782 g és mF e49.2 B50.8 = 2.782 g. Az összetevők kimérése után a minta tömegére m = 10.062 g értéket kaptunk. Ezt a két ötvözetet egy hidegtégelyes indukciós olvasztó berendezéssel hoztuk létre. A kísérleti elrendezés a 2. ábrán látható. Az indukciós fűtés azon alapul, hogy egy váltóáramú tekercs belsejében lévő fémben a tekercs árama miatt indukálódó mágneses tér elektromos teret hoz létre, amely pedig örvényáramokat indít az anyagban. Ezen örvényáramok fűtő hatását használjuk fel az olvasztáshoz. Azonban a tekercs árama magát a tekercset is melegíti, ezért ezt vörösrézből készítik és benne átfolyó vízzel hűtik. Az olvasztandó anyag egy vörösrézből készült hidegtégelyben helyezkedik el. A tégely belsejében szintén hűtővíz folyik ezzel biztosítva, hogy ne olvadjon meg. Ezáltal elkerüljük azt is, hogy a minta és a tégely között reakció lépjen fel. Az oxidáció minimálisra való csökkentése végett, az olvasztást argon védőgázban végezzük. Minden egyes olvasztás előtt kb. 3 percig öblítettük az üvegcsövet argongázzal. Az esetlegesen bennmaradt oxigén eltávolítását úgy végezzük, hogy a minta megolvasztása előtt egy titán mintát olvasztunk meg, melyről ismeretes, hogy az oxigént megköti. A mintát 1-2 percig tartottuk olvadékban. A Fe83 B17 mintát négyszer olvasztottuk meg, míg a Fe60 Mn20 B20 mintát hétszer, hogy kellően homogén legyen az ötvözet. Ezt még azzal is segítettük, hogy 3
2. ábra. az egyes olvasztási ciklusok végén a mintát megfordítottuk, hogy a tégellyel érintkező rész is megolvadjon. A mérés során figyelni kellett arra is, hogy az olvasztótekercset csak fokozatosan szabad ráhúzni az olvasztandó mintára, ugyanis ellenkező esetben a vas ferromágneses volta miatt elhangolhatná az áramgenerátor rezgőkörét. A mérés végén ismét lemértük a minták tömegét: mF e83 B17 = 10.483 g és mF e60 M n20 B20 = 9.994 g értékeket kaptuk.
3. Kalorimetriai vizsgálatok A kalorimetriai mérés során a vizsgált két fémüveg termikus tulajdonságait vizsgáltuk DSC (Differential Scanning Calorimetry) módszerrel. Mindkét fémüveg szalagot feldaraboltuk, hogy bele tudjuk tenni a DSC mintatartójába. A két anyagból készített minták tömegei mF e83 B17 = 3.97 g és mF e60 M n20 B20 = 3.95 g voltak. A DSC lehetősgét ad az anyagban hőváltozással járó folyamatok vizsgálatára. A kaloriméter blokkvázlata a 3. ábrán látható. A két mintatartó hőmérséklete időben lineárisan növekszik. Egyikben a mérendő másikban a referencia minta van elhelyezve. A kaloriméter kimenőjele arányos a két mintatartó teljesítményének különbségével. Azaz, ha a mintában hőelnyelés vagy hőfelszabadulás történik, a kimenő jelben egy pozitív vagy egy negatív csúcsot kapunk. A csúcsok paramétereiből következtetni lehet a fázisátalakulások jellegére illetve meghatározható pl. az átalakulási hőmérséklet és az átalakuláshoz szükséges hő.
4
3. ábra.
3.1. Fizikai paraméterek meghatározása A mérés során meghatároztuk a vizsgált két fémüveg átalakulási hőmérsékletét illetve az átalakuláshoz szükséges hőt. Mivel a minta és a kályha között véges vezetőképesség van, ezért – még nagy tisztaságú anyagok esetén is – véges csúcsot látunk a W (t) diagramon. Az olvadáspont ott helyezkedik el, ahol a csúcs elkezdődik. Ezt a pontot úgy határoztuk meg, hogy a csúcs felfutó szakaszára egyenest illesztettünk és megkerestük az alapvonallal való metszéspontját. Az átalakulási hőt a csúcsnak az alapvonallal bezárt (minta tömegével normált) területe adja. A Fe83 B17 minta fűtési diagramja látható a 4. ábrán, míg a Fe60 Mn20 B20 fűtési görbéje az 5. ábrán látható, mindkettő az alapvonal levonása után. A Fe83 B17 minta paraméterei az 1. táblázatban, míg a Fe60 Mn20 B20 minta paraméterei a 2. táblázatban találhatók. A Tmaxi hőmérsékletnél lévő csúcsnál a fázisátalakulás az ehhez lineárisan extrapolált Ti pontban kezdődik. A mérés során még végeztünk egy relaxációs mérést is a Fe60 Mn20 B20 mintán, ez látható a 6. ábrán.
5
600
3
Fe
700
B
83
800
3
17
dh/dt (W/K)
20 K/m 2
2
1
1
0
0
600
700
800
temp. (K)
4. ábra. A Fe83 B17 ötvözet fűtési diagramja. Fe83 B17 minta tömege 3.97 g Tmax1 721.9 K T1 697.4 K Tmax2 740.6 T2 729.66 K átalakulási hő 156.77 J/g átalakulási tartomány 682-767 K fűtési sebesség 20 K/min 1. táblázat.
4. Röntgendiffrakciós szerkezetvizsgálat A laborgyakorlat ezen szakaszában az előzőleg elkészített amorf és átkristályosított minták szerkezetét vizsgáltuk röntgendiffrakciós módszerrel. A mérés során egy hagyományos röntgencsövet használtunk. A mérési elrendezés vázlatos elrendezése a 7. ábrán látható. A röntgen 6
Fe60 B20 Mn20 minta tömege 3.95 g átalakulási hőmérséklet 769.5 K átalakulási hő 127.45 J/g átalakulási tartomány 745-795 K fűtési sebesség 20 K/min 2. táblázat.
700
6
Fe
B
60
770
Mn
20
6
20
dh/dt (W/g)
20 K/m
3
3
0
0
700
770
temp. (K)
5. ábra. A Fe60 Mn20 B20 ötvözet fűtési diagramja. sugarak egy 1 cm × 1 mm-es résen keresztül jönnek ki. A kijövő sugár nem monokromatikus, ezért ki kell választani egy csúcsot, hogy a spektrum ne tartalmazzon több hullámhosszú komponenst. Ezért a minta és a sugárforrás közé egy monokromátort helyeztünk. A mintát mérés közben forgatjuk, ezáltal kiátlagolódnak az esetlegesen fellépő irány-inhomogenitások. A detektor előtt párhuzamos lemezek helyezkedtek el, így a nyaláb csak akkor tud bejutni a detektorba, ha a nyaláb párhuzamos a lemezekkel. A lemezek hosszának és számának növelésével jobb felbontás érhető el, azonban ez az intenzitás csökkenésével jár. A mérés során
7
200
400
600
800
0,00
dh/dt (W/g)
0,00
-0,08
-0,08
-0,16
-0,16
200
400
600
800
temp. (K)
6. ábra. A Fe60 Mn20 B20 ötvözet relaxációs mérése.
7. ábra. A röntgendiffrakciós mérés elrendezése. felvettük az átkristályosított Fe83 B17 illetve az amorf és átkristályosított Fe60 Mn20 B20 diffrakciós eloszlását diffrakciós eloszlását. A kapott spektrumokat Rietveld-finomítást használó programmal értékeltük ki.
4.1. Az amorf Fe60 Mn20 B20 röntgenspektruma Az amorf Fe60 Mn20 B20 minta röntgenspektruma a 8. ábrán látható. A spektrumban semmilyen diffrakciós csúcs sem található, ahogy azt az amorf anyag esetében vártuk is. 8
4.2. Az átkristályosított Fe83 B17 spektruma Erről az átkristályosított mintáról a mérés során hamar kiderült, hogy több komponenst is tartalmaz. Elsőként azokat a csúcsokat kerestük meg, melyek a vashoz tartoznak, azután a szoftver segítségével –megadva a Rietveld-finomításhoz szükséges paramétereket– illesztettük őket. Az illesztés eredményeként megkaptuk többek között a rácsállandót is, melynek értéke: a ≈ 2.87 Å.
(1)
Ez az illesztés látható a 9. ábrán. A Fe83 B17 spektrumában megjelenő többi csúcsot csak újabb fázisokkal lehet magyarázni, melyek nyilvánvalóan Fex By típusba tartoznak. A laborban található adatbázis segítségével azt találtuk, hogy ez Fe3 B tetragonális vagy ortorombos módusalata lehet. Az illesztés a tetragonális fázissal messzemenően jobb volt. A kapott eredményeket a 3. táblázat foglalja össze. Az illesztés a 10. ábrán látható. Fe Fe3 B tércsoport Im3m I4 rácsállandó(k) (Å) a ≈ 2.86 a = b ≈ 8.63, c ≈ 4.28 3. táblázat.
4.3. Az átkristályosított Fe60 Mn20 B20 spektruma Ez a spektrum bizonyult a legnehezebbnek a kiértékelés szempontjából. A feladatot igen megnehezítette az, hogy a Mn és a Fe egymás mellett vannak a periódusos rendszerben. Tudjuk, hogy a röntgen az elektronokon szóródik, azonban ezen két elem elektronsűrűsége közel azonos, tehát röntgennel nem lehet megkülönböztetni őket az általunk használt detektor felbontása mellett. Meglepő módon a legjobb eredményt az illesztésben az előző input fájl alkalmazásával értük el. Azaz Fe és Fe3 B fázisok keverékét illesztettük. Igen hasonló eredményeket kaptunk az előző mintához képest, melyet a 4. táblázatban foglaltunk össze. Az illesztés a 11. ábrán látható. Egy nagyobb adatbázisban való keresés után az 5. táblázatban Fe Fe3 B tércsoport Im3m I4 rácsállandó(k) (Å) a ≈ 2.87 a = b ≈ 8.63, c ≈ 4.27 4. táblázat. látható lehetséges Fe-Mn vegyületeket találtuk. A keresés során kizártuk azokat, amelyekben több Mn van mint Fe. Sajnos az említett okok miatt ezek a vegyületek nem mutathatók ki egyértelműen a spektrumban. Némelyik illesztésével próbálkoztunk, de nem vezettek célra. 9
vegyület lehetséges tércsoportok Fe-Mn CF4, Fm3m, Im3m Fe4 Mn hP2, P63 /mmc 5. táblázat.
5. Mössbauer-spektroszkópiai vizsgálat A mérés utolsó szakaszában az amorf és az átkristályosított mintákat vizsgáltuk Mössbauereffektus segítségével. Ezen módszer segítségével nagy pontossággal tudunk relatív energiamérést végrehajtani, a természetes vonalszélesség is kimérhető. A mag energiaszintjeit környezeti hatások befolyásolják, így ezeket a hatások is kimérhetők pl. izoméreltolódás, kvadrupólfelhasadás következtében. A mérés során 57 Co forrás 14.4 keV-es fotonjait használtuk. A detektor jelét egy erősítőn keresztül egy diszkriminátorra vezettük, mellyel kiszűrtük a 14.4 keV-es fotonok jelét. A besugárzó fotonok energia-modulációját úgy hoztuk létre, hogy a forrást egy lineárisan rezgő rendszerhez rögzítettük, mely az abszorbenshez képest oda-vissza mozog. A nem abszorbeálódó fotonokat egy szcintillációs detektorhoz csatlakozó fotoelektron sokszorozóval detektáltuk, ennek jelét pedig számítógépre vezettük, ahol a rendelkezésünkre álló szoftverrel ki tudtuk értékelni az abszorpciós görbéket. Először kalibrálni kellett a berendezést, melyet a vas spektrumának kimérésével végeztünk el. Összesen 3 kalibrációt kellett kiértékelnünk. A 080805.04a a hőkezelt Fe60 Mn20 B20 , a 081106.01 a nem hőkezelt Fe60 Mn20 B20 , a nem hőkezelt és a 720 K-en hőkezelt Fe83 B17 , végül a 081111.02 kalibráció a 760 K-en hőkezelt Fe83 B17 minták kiérékeléséhez kellett. A spektrumok és az illesztett görbék (az előző sorrendben) a 12-13-14. ábrán láthatók. A spektrumok számunkra fontos paramétereit a 6. táblázatban foglaltuk össze. A kalibrációs faktor azt spektrum spektrum közepe (csatorna) kalibrációs faktor (mm/s) 080805.04a 247.35 0.036 081106.01 248.21 0.034 081111.02 248.2 0.034 6. táblázat. mondja meg, hogy egy csatorna mekkora Doppler-sebességnek felel meg.
5.1. Az átkristályosított Fe83 B17 spektruma A minta illesztett spektruma a 15. ábrán látható. A spektrumra 4 darab 6-os csúcsot illesz10
tettünk. A fő illesztési paraméter az egyes kiválások mágneses tere volt. A röntgen spektrum vizsgálatánál láttuk, hogy Fe és Fe3 B fázisok feltételezésével jól le tudjuk írni a spektrumot. A Mössbauer-spektrumban megjelenő 6-os csúcsok arra utalnak, hogy a mintában jelen levő kiválásoknak más-más mágneses módusulatai foradulnak elő. Ezt a röntgennel nem lehetett detektálni. A 3 másik illesztett 6-os csúcs a spektrumban a Fe3 B fázis különböző mágneses módusalataiból származik. Az illesztéssel meghatároztuk a belső mágneses tér nagyságát, amely a Fe esetében 33.3 T, a Fe3 B fázis három különböző mágneses módusalatai esetében pedig 28.6 T, 26.5 T, 22.4 T. Mérési feladatunk volt ellenőrízni, hogy a Fe83 B17 összetétele mennyire felel meg a valóságnak. Erre a spektrumban lévő csúcsterületek alapján következtethetünk. A Fe esetében a csúcsa alatt lévő területnek és az a csúcsok összterületének aránya TFe /Tössz = 0.363, míg a Fe3 B módusalataihoz tartozó területek és az összterület hányadosa TB /Tössz = 0.637. Ha N darab Fe atom van a Fe3 B fázisban, akkor a mintában összesen T NF e = 1 + N (2) TB darab Fe atom van, a B atomok száma pedig N/3. A kérdéses atomszámarány könnyen kifejezhető: T NF e =3 1+ ≈ 4.71. (3) NB TB Az elvi összetétel pedig: NF e 83 ≈ 4.88. = NB 17
(4)
Az eltérés a két arány között kb. 3.5%, ami igen jó egyezést jelent.
5.2. Az átkristályosított Fe60 Mn20 B20 spektruma A minta spektrumát a 16. ábrán láthatjuk. Ezen az ábrán a Fe-fázishoz tartozókon kívül egyéb fázisok jelenlétét jelző csúcsok is megjelennek. Ezek lehetnek például Mn-nak Fe-ba való olvadása vagy a szintén előforduló Fe3 B olyan módusulata, melyben bizonyos Fe pozíciókat Mn atomok foglalnak el. Bizonyosabbat ezek alapján nem állíthatunk.
5.3. Az amorf Fe83 B17 és Fe60 Mn20 B20 minták spektruma A Fe83 B17 spektruma 17. ábrán, a Fe60 Mn20 B20 spektruma 18. ábrán látható. Amorf szerkezet esetén a csúcs 6-oshoz nem egy jóldefiniált belső tér, hanem egy eloszlás tartozik. A 19-20. ábrákon a Fe83 B17 és Fe60 Mn20 B20 mintákhoz tartozó eloszlást ábrázoltuk. 11
140 "Fe60Mn20B20 R081015/2 20K/m −> 792K"
120
Intensity (a.u.)
80
12
8. ábra. Az amorf Fe60 Mn20 B20 spektruma.
100
60
40
20 30
40
50
60 2θ (deg)
70
80
90
5000 observed background calculated data
4500
Intensity (a.u.)
3500
3000
2500
2000
1500
13
9. ábra. A vashoz tartozó csúcsok illesztése a Fe83 B17 spektrumban.
4000
1000
500
0
−500 −1000 −1500 30
40
50
60
70
80 2θ (deg)
90
100
110
120
1000 observed background calculated data
900
Intensity (a.u.)
700
600
500
400
300
14
10. ábra. A Fe és Fe3 B csúcsok illesztése a Fe83 B17 spektrumban.
800
200
100
0
0 −200 −400 30
40
50
60
70
80 2θ (deg)
90
100
110
120
1100 observed background calculated data
1000
Intensity (a.u.)
800
700
600
500
400
15
11. ábra. A Fe és Fe3 B csúcsok illesztése a Fe60 Mn20 B20 spektrumban.
900
300
200
100
0 −200 −400 30
40
50
60 2θ (deg)
70
80
90
***************************************************** Evaluating alpha-Fe calibration (FeCal 2008) 080805.04a Fe-kalibracio (8um, Takacs, v=3.24mm/s VIC=3) RT Damping= 1.00 HI-square= 2202.38 EVALUATION from 5 to 495 RELATIVE LINE INTENSITIES: outer=3.00
reduced HI-square= 4.486 middle=2.92 (iter.)
inner=1.20
3.iteration KONVERGENT The correct origo : 247.35 The correct calibration factor : 0.03550 The linewidth : 0.250 080805.04a Fe-kalibracio (8um, Takacs, v=3.24mm/s VIC=3) RT
-6
-3
0 velocity [mm/s]
3
16
12. ábra. A Fe kalibrációs spektrum.
6
***************************************************** Evaluating alpha-Fe calibration (FeCal 2008) 081106.01
Fe-kalibracio (8um, Takacs, v=17 mm/s)
Damping= 1.00 HI-square= 575.03 EVALUATION from 5 to 495 RELATIVE LINE INTENSITIES: outer=3.00
RT
reduced HI-square= 1.171 middle=2.88 (iter.)
inner=1.20
3.iteration KONVERGENT The correct origo : 248.21 The correct calibration factor : 0.03373 The linewidth : 0.239 081106.01
-8
Fe-kalibracio (8um, Takacs, v=17 mm/s)
-6
-4
-2
RT
0 2 velocity [mm/s]
17
13. ábra. A Fe kalibrációs spektrum.
4
6
8
081111.02
Fe-kalibracio (8um, Takacs, v=17mm/s)
RT
18
14. ábra. A Fe kalibrációs spektrum. -8
-6
-4
-2
0 velocity [mm/s]
2
4
6
8
***************************************************** Damping= 1.00 HI-square= 1450.99 reduced HI-square= FITTING of SIX-LINE PATTERNS 081111.01
Fe83B17
(R081015/1, 20K/m->760K, hallgatoi meres)
CALIBRATION FACTOR= 0.03394 ORIGO= 248.20 CHANNEL NUMBER= 500 EVALUATION from 5 to 495 RELATIVE LINE INTENSITIES: outer=3.000 middle=2.200
2.96 RT
inner=1.100
4.iteration KONVERGENT The parameters: BASELINE: 516843 142 SLOPE: -0.0 0.4 AMPL. HF.FIELD(T) IS.SHIFT(mm/s) QUAD.SPL.(mm/s) L.WIDTH(mm/s) R.AREA 13761 129 33.306 0.009 0.005 0.001 0.000 fixed 0.251 0.004 0.363 4641 209 28.608 0.057 0.087 0.005 0.000 fixed 0.390 0.025 0.190 5375 212 26.472 0.049 0.037 0.005 0.133 0.009 0.413 0.024 0.233 4271 105 22.395 0.045 0.098 0.006 -0.110 0.011 0.477 0.020 0.214 081111.01
-8
Fe83B17
-6
(R081015/1, 20K/m->760K, hallgatoi meres)
-4
-2
0 2 velocity [mm/s]
4
19
15. ábra. Az átkristályosított Fe83 B17 spektruma.
RT
6
8
***************************************************** Damping= 1.00 HI-square= 921.71 reduced HI-square= FITTING of SIX-LINE PATTERNS
1.88
080805.23a Fe60Mn20B20 R081015/2 20K/min, 792K T=RT CALIBRATION FACTOR= 0.03550 ORIGO= 247.35 CHANNEL NUMBER= 500 EVALUATION from 5 to 495 RELATIVE LINE INTENSITIES: outer=3.000 middle=2.400
inner=1.100
2.iteration KONVERGENT The parameters: BASELINE: 605197 133 SLOPE: -0.1 0.3 AMPL. HF.FIELD(T) IS.SHIFT(mm/s) QUAD.SPL.(mm/s) L.WIDTH(mm/s) R.AREA 1381 167 32.967 0.091 -0.006 0.011 0.014 0.021 0.253 0.053 0.064 1326 140 30.733 0.285 0.016 0.020 0.029 0.038 0.741 0.067 0.179 5938 44 0.000 fixed -0.181 0.002 0.000 fixed 0.371 0.005 0.401 5730 46 0.000 fixed 0.217 0.002 0.000 fixed 0.342 0.005 0.356 080805.23a Fe60Mn20B20 R081015/2 20K/min, 792K T=RT
-6
-3
0 velocity [mm/s]
3
6
20
16. ábra. Az átkristályosított Fe60 Mn20 B20 spektruma.
081106.03
-8
Fe83B17
-6
(R081015/1, d=16-19um, hallgatoi meres)
-4
-2
0 2 velocity [mm/s]
RT
4
21
17. ábra. Az amorf Fe83 B17 spektruma.
6
8
081106.02
Fe60Mn20B20
(R081015/2, d=11-13um, hallgatoi meres)
RT
22
18. ábra. Az amorf Fe60 Mn20 B20 spektruma.
-8
-6
-4
-2
0 velocity [mm/s]
2
4
6
8
081106.03
Fe83B17 (R081015/1, d=16-19um, hallgatoi meres) p(IS) [ 1/(mm/s) ]
RT
0.05
23
19. ábra. Az amorf Fe83 B17 belső mágneses terének eloszlása.
0.10
0.00 0
10
20
30
40 IS [ mm/s ]
081106.02 1.5
Fe60Mn20B20 (R081015/2, d=11-13um, hallgatoi meres) p(Q) [ 1/(mm/s) ]
RT
0.5
24
20. ábra. Az amorf Fe60 Mn20 B20 belső mágneses terének eloszlása.
1.0
0.0 0.0
0.5
1.0
1.5 Q [ mm/s ]
