Hajnalt is hozott az árvíz éjszakája

2004. MÁRCIUS

ÁRVÍZI KÜLÖNKIADÁS

A küzdeni, alkotni, boldogulni képes emberek újjáépítették a várost

Hajnalt is hozott az árvíz éjszakája Nem is tudjuk, hányszor árasztotta el a Tisza a várost, mégis mindig ugyanazon a helyen született újjá: szebbé, virágzóbbá – írta Bálint Sándor, nem csoda hát, hogy ôt is idézi Sz. Simon István a Nagy vizek krónikája címû, 1979-ben megjelent könyvében. És persze Juhász Gyulát, Tömörkény Istvánt, Móra Ferencet, Somogyi Károlyt és még nagyon sok ismert embert, történelmi személyiséget, akiket megihletett az az óriási erôfeszítés, az a hit, ami 1879 után romjaiból építette újjá Szegedet. A Szegedi Híradónak már nem volt ideje, hogy kinyomtassák az árvízi tudósítást, s már cím sem lett volna, ahová kikézbesítsék. Nagy Sándor, a szerkesztô írására késôbb kefelevonatban találtak rá: „éjfél után 2 óra. Az ár betört. 1879. március 12., éjfél után 2 óra! Szeged város haldoklásának kezdete. 24 óra múlva halott; volt, nincs többé! A Gondviselés elpártolt tôlünk s nem akarta pótolni az emberek bûnét, amelyet ellenünk vétettek. Szegény, szegény szülôvárosom! Magyarország volt második városa! A koldus sirat, aki szerkesztô volt. S vele sirat téged s magát hetvenezer koldus magyar! De megsirat még Magyarország is, mikor a bajban érezni fogja, hogy nem vagy többé... Kongj, városháza öreg harangja! Hirdesd Szeged népének, hogy szülôvárosa végórája elérkezett.” Hajnali négyig szakadatlanul zengett a tornyok érce, félelmetesen, bánatosan, a vihartól felkorbácsolt hullámok elôbb csak mintegy 25 méternyi utat törtek maguknak a Makkoserdônél, de nem volt már erô és lehetôség a sárrá vált nyúlgát eltömésére. (Folytatás a 2. oldalon)

A Széchenyi tér

2 • Szegedi Tükör

2004. március

Hajnalt is hozott az árvíz éjszakája (Folytatás az 1. oldalról) Ott történt ez, ahol ma emlékkô áll az azóta épített körtöltésen. A kapu egyre szélesedett, s ömlött, ömlött a víz szabadon, folyóvá terjeszkedve, s kezdett megülepedni a legmélyebb városrészeken, Rókuson és Felsôvároson. S bár a város talpon volt, felverték a korábbi rémhírrel, volt, akit a vész ágyban talált, készületlenül ért. Több mint 70 ezer lakosa volt ekkor Szegednek, s a népességhez képest szerencsének is vehetjük, hogy csak másfél száz áldozatot követelt a víz. Sohasem tudódott ki az áldozatok pontos száma. Az egyik forrás 146-ot, a másik 151-et emleget. A polgármesteri jelentés az utóbbihoz ragaszkodik. Egyharmaduk kiskorú gyermek volt. Talán még ennyivel sem „tartozott” volna Szeged a Tiszának, ha a vészhelyzetben szokásos kapkodás nem segít neki. Ugyanis „vészlövés mindössze csak kettô tétetett, mert mire a taraczkok felállíttattak, már a városháza elôtti térséget is elöntötte az ár”.

A víz Rókusról jött Eleinte a harangzúgást sem igen lehetett hallani, mert az orkán hangosabb volt, meg a szél elemelte a város fölül a vész kiáltásait. Ám amint a hatalmas szél „elvégezte” dolgát, nevezetesen a nyúlgát átszakítását, el is csendesedett. Az elöntés reggel öt órára teljes volt. A Belvárosban maradt egy kis sziget: a Tisza védtöltése, a Révai, a Szegfû, az Oroszlán és az Oskola utca környékén. Hathét óra körül már az Oskola utca is úszott, de délutánra a vízszint kissé megcsappant és visszahúzódott az ár a gimnázium és az Oroszlán kávéház közötti utcarészrôl. Olyannyira elborította a víz a várost, hogy amikor június 11-én, három hónappal a vész után berajzolta a térképre a királyi biztosság mûszaki osztálya a száraz területeket, még mindig a kék dominált. Ebben az idôben is csak a mai Belváros egy része, a vár, a Széchenyi tér keleti oldala, a Dugonics tér, a Kárász utca, az Oskola utca és a Tisza közötti terület volt szárazon, továbbá egy kis folt a Szentháromság utca déli végén, meg a budai országút (Kossuth Lajos sgt.), a Felsô Tiszapart és a Kis-Tisza utca és a vasúti töltés magaslatai a déli részen, a régi vasúti hídtól a rendezô pályaudvar felé. A víz tehát Rókusról jött. Miután ennek a városrésznek a medencéjét megtöltötte, Felsôváros felé talált természetes utat. Ezután bukott át a budai országúton, s befészkelôdött a Belvárosba, majd lement Alsóvárosnak. Miután a töltésekkel kerített város megtelt, a többi víz kívül keresett

magának utat, de már akkor elvéve Dorozsmát is. Korábban már katonai segítséget is vezényeltek a városba, s a temesvári hadtest nem üres kézzel jött, hanem hajóhidat is rakott a Tiszára. Miután a nép beözönlött a külsô városrészekbôl a palánkba, az akkori városmagba, innen száraz lábbal vándorolhatott tovább Újszegedre a pontonhídon, majd tovább, tovább, befogadó városokba, községekbe.

Bajban kétféle ember terem Éjszaka lévén, menteni szinte nem lehetett. Csak hajnalban tudtak elindulni a csónakosok, hogy a fákról és az áradattal még dacoló építményekrôl összeszedjék az embereket. Távolabbra pedig csónakok

híján ekkor még el sem jutottak, csak késôbb, amikor vízi jármûveket kapott Szeged a mentésre. Így teljes egy héten keresztül folyt a vízben rekedt emberek felkutatása és megmentése. Azt lehetne mondani, hogy már az ár elsô rohama végzett Szegeddel, hiszen kôépület alig volt. Kártyavárként omlottak össze a házak már a vész kezdetén, s ha valamelyik dacolt is még, pár óra múltán valósággal elmállott a vízben. A vízveszedelem nem volt elég, a mai Szent István tér táján tûzbe borult a régi gyufagyár. A mentés elején elôfordult, hogy ott kellett hagyni a szinte szalmaszálba kapaszkodó embereket, mert a dereglye már-már sülylyedésig megtelt. Bajban kétféle ember terem leginkább: önzô és hôs. Volt olyan, aki bútorait rakat-

Szegedi Tükör • 3

2004. március

verni. Most egy másik halálos ellenség áll a kapunál: a csüggedés, Védjük magunkat ellene, mert ez még veszedelmesebb!”

Nemzetközi gyûjtés

Tisza Lajos

Lechner Lajos

A tiszai töltés fejlesztése 1855–1970 között

ta csónakokra, ingóságait dédelgette rajta és elment a fuldoklók mellett, pontosabban: elment volna, ha éppen derék, helytálló csónakosokkal, mentôkkel nem találkozik. De több volt, aki mások menekítése közben járt szerencsétlenül, s még több, aki végigküzdötte a mentés napjait, alvatlanul, fázósan, éhesen.

Gyakorlatilag minden elpusztult március 12-én. Majd minden forrás közli a megmaradt házak jegyzékét, jóllehet ezeket ma már igen körülményes volna azonosítani. Egy bizonyos: a város belsô és külsô területén 36 200 holdnyi föld került víz alá, 5458 ház omlott össze és mindössze 265 élte túl tartósan a katasztrófát. Ezek

A KÁRBECSLÉST igen alapos hivatalnokok végezték, s végül akkori forintokban is kikalkulálták a veszteséget. Eszerint a város belterületén ingatlanokban 7 millió 135 ezer, ingókban pedig 4 millió forint volt a kár. A külterületeken 614 ezer 300 forint értékû épület pusztult el és 60 ezer forint értékû ingóság. Mindent összeadva és egybe söpörve: 11 millió 811 ezer forint a kerekített veszteség. Igen ám, de honnan tudná a mai ember, hogy mit ért ez akkor? Néhány kapaszkodót lelhetünk abból, hogy mi volt az ára akko-

leginkább belvárosi, téglából rakott középületek voltak. Az ingóságok java része megsemmisült. Kifosztott, átfagyott, éhes emberek 75 ezres tömege lepte el a magasabb pontokat és áramlott a szélrózsa minden irányába. A Szegedi Napló így biztatta az embereket: „A víz elborította utcáinkat. Ki fogjuk he-

riban a fontosabb építôanyagoknak, mert hiszen föl is kellett építeni egy új várost, Ezer tégla a szállítással 18 forint, ezer vályog 5 forint, 1 mázsa mész 2 forint, egy köböl homok 8 forint, ezer cserép 10 forint volt. A kômûves napszámra 1 forint 40 krajcárt kért, a közönséges kézi napszám 70 krajcár volt. Lehet azonban következtetni néhány termény árából is. Egy mázsa búzát 8 forintért mértek akkoriban, rozsot 5-ért, kukoricát 4-ért, krumplit 1,20-ért. Száz forintot ért egy tehén, 30at egy ló, 10-et az egyéves sertés.

Az összegyûjtött adományokból a lakosság segélyezésére készpénzben 1 millió 894 ezer, építôanyagokban 550 ezer forintot juttattak. A gyûjtés fôösszege 2 millió 650 ezer forintra ugrott. A hazai gyûjtések 1 millió forintot valamelyest meghaladó összeget hoztak a városnak. Az európai adakozás együttes summája, beleértve a magyarországi gyûjtést is: 2 millió 737 ezer forint volt. Ebbôl Ausztria népe 550 ezret, Németország 395 ezret, Franciaország 283 ezret, Anglia 143 ezret adott, 30 és 50 ezer forint közötti adomány érkezett Belgiumból, Helvéciából, Németalföldrôl, Olaszországból, Oroszországból, Romániából. És szinte valamennyi európai ország szerepel az emlékezetes listán, melyet meg is örökítettek. A külföldi gyûjtésekben nagy szerepe volt néhány jeles hazánkfiának is. Munkácsy és Zichy Mihály például párizsi gyûjtést kezdeményezett, Liszt Ferenc hangversenyek bevételeivel adózott Szegednek. Igen sokat segített a sajtó, amely nemcsak szervezte a gyûjtést több országban, hanem cikkeivel fölindíttatta az embereket. A Daily Telegraph „a becsületes, szorgalmas és nagylelkû alföldi magyar néprôl” szóló cikkét így fejezte be: „Angolhon lakosai mindenütt rokonszenvezni fognak a magyar néppel és az angolok nem fognak fukarkodni aranyaikkal, Föl fogjuk szólítani kormányunkat, hogy ne csak az anyabirodalom, hanem annak határain túl is valamennyi gyarmataiban aláírásokat nyisson a szegediek segélyezésére.”

A kanonok gesztusa A városban ma is ôrzi a legnagyobb adakozók emlékét a nagykörút egy-egy cikke. Ezért nevezték el Párizsi, Brüsszeli, Londoni, Római ... stb. körútnak. (Folytatás a 4. oldalon)

2004. március


Hajnalt is hozott az árvíz éjszakája (Folytatás a 3. oldalról) Minden segélyek, adományok között mindig messze fog ragyogni Somogyi Károly esztergomi kanonok nagy gesztusa, akirôl Mikszáth Kálmán úgy emlékezett meg: „Egész életében nem látta Szegedet, és mégis egész életében Szegednek élt.” Tette ezt úgy, hogy hetven esztendei tudós munkálkodása során, teljes pénzét és fáradságát igénylô könyvtárat gyûjtögetett, szedegetett össze, s azt egyetlen elhatározással az elpusztult Szeged feltámasztásának alapköveihez adta. Sokan megkérdezték tôle annak idején, hogy mi indította erre az elhatározásra, s így adta okát: „A romjaiból új életre kelô Szegedre nagy nemzeti misszió vár... E meggyôzôdéstôl áthatva, részemrôl is szolgálatot kívánok tenni a közmûvelôdés és a magyar nemzetiség ügyének és évtizedek hosszú sarán át gonddal, fáradságosan és nagy áldozatokkal gyûjtött könyvtáramat Szeged városának ajándékképpen örök tulajdonául fölajánlom.”

A zseniális Lechner Lajos Tisza Lajos királyi biztost meglehetôsen bizalmatlanul fogadták Szegeden. Elege volt már a városnak a Tiszákból, mondogatták a miniszterelnökre és a folyóra gondolva. Politikailag is kényes volt, hogy a miniszterelnök testvéröccsét neveztette ki Béccsel erre a posztra. No, és mint tudjuklátjuk, Szeged legszebb terén szobrot emeltek ennek az úrnak a Vásárhelyi Pálé mellett, s nem jutott eszébe senkinek, hogy ezt az ércet ledöntse. Mert ez az úr ugyan évi tizenkétezer forintos fizetésért és jó drága kis udvartartásért, de eréllyel és jóindulattal fogott hozzá dolgához. Magával hozta a fôvárosból Lechner Lajost, a budapesti Andrássy út és a fôvárosi csatornahálózat tervezôjét, azzal a kötelezettséggel, hogy a munkálatok befejezéséig Szegeden marad. Pusztulás és újjászületés soha sehol nem ment végbe kis legendák nélkül. Kellett Szegednek is szerencsétlen helyzetében valami jó elôjel. Ilyennek fogta hát fel, hogy kivirágzott a Tisza... Tudták, hogy várható nagyobb áradások elôtt nem röppen ki a tiszavirág, csak akkor, ha már újabb nagy vizekre nem kell számítani. Tisza Lajos nagyon nagy úr volt, nagyon nagy hatalom. Nála csak a szükség adott ki keményebb parancsokat. S bizony, hogy mint a fecskék, ragasztották máris a téli szállást az emberek. Az újjáépítés körültekintôen ment végbe, méghozzá meglehetésen nagy sebességgel. Jól tudjuk, hogy ennek Lechner Lajos volt a szellemi atyja. Az ô zsenialitásának köszönhetjük a hagyományos városképet, s a kor szemléle-

ti és lehetôségbeli korlátainak a megörökölt nehézségeket. Az újjáépítési terv magyarázatában ez a nagyszerû mérnökember kifejti az akkor egyetlen helyes és elfogadható koncepciót. Talán jobb lett volna, ha vállalkoznak az ôsök a város feltöltésére, de mikor lett volna abból városrekonstrukció? Jó lett volna az is, ha nem szorul Szeged ilyen kis karéjba – de hiszen a körtöltés így is majdnem 12 kilométer! Így is nagy korszaka volt ez Szegednek. Pénze nem volt akkoriban senkinek a pusztulás után, s téves hiedelem az, hogy netán a segélyekbôl föl lehetett építeni az új várost. Csak a kölcsön segített. Közintézmények építésére 5 millió forintot kölcsönzött Szegednek az állam, ma-

gánépítkezésekre pedig 10 milliót. De jól kibiztosította magát a kincstár, mert a magánadósságokért is a városnak kellett kezeskednie.

Sugárutak és körutak „Lechner európai példaképe Hausmann párizsi városrendezése volt, amely számot vet a modern nagyváros megnövekedett közlekedésével, a lakás, illetôleg a munkahely megközelítésének mind súlyosbodó problémáival, a városlakók egészségügyi szükségleteivel. Éppen ezért széles utcákat, sugárutakat és körutakat létesít, terekrôl és nyilvános parkokról, kényelmi berendezésekrôl, így a vízvezeték, csatornázás, modern világítás általá-


2004. március

fölött is. A katasztrófa helyén város született, kedves és otthonos, befogadó szülôföld, melynek múltbeli küzdelmeit éppúgy tiszteljük, mint jövô reményeit pártolgatjuk. S bár a történelem nem ismételgeti önmagát, valamiképpen abban a helyzetben élünk, mint a nagy víz után megmaradottak: az építés lázas, iramos éveiben járunk ma is...

Centenáriumi emlékmû

nossá tételérôl gondoskodik. A feudális idôbôl származó városmagot, amelynek reprezentáns alkotása a vár és templom, a nemesi palota és a céhbe tartozó kisipari mûhely, most körülveszi az új, a maga üzleteivel, bankjaival, bérpalotáival, a modern városi életszínhelyeivel: közhivatalokkal, iskolákkal, kórházakkal és szórakozóhelyekkel.“ (Bálint Sándor).

Királyi látogatás A tervben kifejezôdô nagyvonalúság – mely európai igényû nagyváros kereteit jelenti – egy kicsit talán illúzió maradt. A szabályosságot is túlzáshoz közelinek érezheti az utókor, de hálás az utak és a terek méretezéséért. Mindez a bírálat nem kisebbíti Lechner érdemeit, mert korának színvonalán, ízlésvilágát tükrözve dolgozott, s

ezzel még kritikusaitól is kivívta a „kiváló” minôsítést. A vész után épült és felépült a város, s ez a szenvedések után mindennél nagyobb gyönyörûséggel töltötte el lakóit. Kaszárnyákat építtetett az állam, díszes középületeket, ez idôbôl való a posta, a bíróság épülete, a híres-hírhedett Csillag börtön, a színház, elkészült az új közúti híd, kétszeres nekifutással a rakpart, az újszegedi vigadó, egy sereg iskola és egyházi épület. 1883-ban, a király látogatásakor az elôkelôségek nem gyôzték hangsúlyozni, hogy „királyi akarat”, meg effélék. A nép azonban emlékezett egy valódi történelmi nagyság szózatára. A Kossuthéra. „Bármit és mennyit is tegyen a királyi hatalom által támogatott nemzet Szeged javára, ez csak segítség lehet az alkotásnál, de nem

maga az alkotás. Ennek nagy munkájában az oroszlánrész mindenesetre Szeged népének csüggedetlen erélyére vár.” Akkor is, azóta is. Végül Széchenyi István és Vásárhelyi Pál, a kubikoshad és a legderekabb mérnöki kar, az élni akarás és az élni tudás gyôzött még az elementumok

A szegedi nagy árvíz centenáriumán, az újjáépített tiszai rakpart déli csücskén emlékmûvet avattak a minden vízveszedelmek fölötti emberi gyôzelem tiszteletére. Haragos hullámokból emelkedik magasra a szimbolikus emlékmû csúcsa. Ez pedig nem lehet más a mi számunkra, mint az ember. A megmaradni, a küzdeni, az alkotni, a boldogulni képes ember. Segesdy György szobrászmûvész alkotása errôl beszél nekünk himnikus erôvel. Szeged korábban apróbb emlékekkel örökítette meg a drámát. Jeleket rakott a megmaradt épületekre, kis táblácskákkal illette a betört víz szintmagasságát vagy a töltések között tartott ár magasát. Ilyet találunk az alsóvárosi templom belsô oldalajtaján, valamely, íráshoz alig szokott templomszolga vagy egyszerû barát vonásaival. A számos jel 1979-ben a nagykörút sarkán elhelyezett emlékkôvel egészül ki, hirdetve Szeged ma is élô háláját a segélyezésben kitûnt európai nagyvárosoknak, s árvízi szökôkúttal, amely a Dugonics téren csobog és a küzdôk iránti tiszteletet mutatja föl elnevezésével.

Ennyi emlék és jelkép között mégis leginkább az élô emlékezet hordozza a hôsök és az építôk emlékét, s egy nyelven beszél a költôvel, Juhász Gyulával: A múlt ködébôl kondul egy harangszó, Mely ötven éve Gergely éjjelén E táj fölött zengett komor, riasztó Hangjával, mint az elveszett remény Nemcsak halál harangja volt ez akkor, Föltámadást is hirdetett szava És nem csupán az ár tört át viharzón, De hajnalt is hozott az éjszaka. Most minden gyászon, romláson, bukáson, Tûzön, vízen keresztül él Szeged.

2004. március


Emlékkiállítás a Móra Ferenc Múzeumban a nagy árvíz 125. évfordulóján

Az újjászületett város Tóth István történész-muzeológus rendezi Az újjászületett város címû kiállítást, amit az 1879-es szegedi nagy árvíz 125. évfordulóján, március 12-én 14 órakor Vágás István vízmérnök nyit meg a Móra Ferenc Múzeum dísztermében. Az 1879-es szegedi nagy árvíz 125. évfordulójára a Móra Ferenc Múzeumban készülô kiállítás nem csupán a katasztrófára koncentrál, az csak a kiindulópontja – valójában a szerencsétlenség után meginduló újjáépítést, és az újjászületett várost mutatja be egészen a ‘90-es évekig. Szeged újjáépítése több etapban történt, ezt tükrözi a tárlat elrendezése: a rekonstrukció 1900-ig tartó elsô szakasza után az elsô világháborúig tartó fejlesztések jelentették a második szakaszt, majd a húszas-harmincas évek nagyberuházásai, a klinika- és bérházépítkezések következtek. Mindegyik idôszakhoz korabeli térképeket is bemutatnak, amelyeken jól nyomon követhetôk a fejlesztések. A beruházások tervdokumentációiból is közzétesznek néhányat, valamint épületfotók is segítenek a tájékozódásban. Az újjáépítés tárgyi emlékeit, például Ferenc József látogatásának rekvizitumait – programfüzeteket, meghívókat, tollat, vendégkönyveket – is megtekinthetik a tárlatlátogatók. Az árvíz után felépített, majd leégett szegedi színház csillárjának és üvegeinek összeégett darabjait is közszemlére bocsátják. A szegedi nag yárvíz idején viszonylag sok fotó készült: nemcsak szegedi, hanem budapesti és hódmezôvásárhelyi fényképész mesterek is fotografáltak. A katasztrófa elsô napjairól, majd a víz visszavonulása utáni helyzetrôl is képet lehet alkotni Letzter Lajos, Lauscher Vilmos, Keglovich Emil, Plohn Illés és Klösz György korabeli felvételei segítségével. A tárlatot Tóth István történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum muzeológusa a saját munkahelyén fellelhetô anyagokból, valamint a Központi Vízügyi Múzeum esztergomi Duna Múzeumának és a Csongrád Megyei Levéltár dokumentumainak felhasználásával állította össze. Az árvízrôl készült 80-100 korabeli fotóból mintegy tizenöt szerepel a mostani kiállításon, amely inkább az újjáépítés folyamatát kívánja részletesen bemutatni. Tóth István elmondása szerint a tárlat érdekességei közé tartoznak azok a vázlatok, amelyeket az 1896-os millennium idején meghirdetett árvízi festménypályázatra küldtek be az alkotók. A nagyközönség most elôször láthatja ezeket.

Tóth István történész, a kiállítás rendezôje az árvízi képeket mutatja (A Fekete Ház gyûjteményébôl)

Köztudott, hogy Vágó Pál pályamunkája gyôzött, de mellette számos érdekes elképzelés létezett, noha mindegyik mûvész Ferenc József március 17-i látogatására koncentrált. Vágó Pál festményének restaurálásakor derült ki, hogy a mûvész elôször hosszú, ulánus ruhában festette meg az uralkodót. A városatyák azonban nem akarták így átvenni a képet. Azt mondták: a magyar király legyen magya-

ros, huszáros mentében. Vágó, hogy a pályadíjához hozzájusson, átfestette a képet. A restaurátor néhány éve direkt úgy állította helyre a festményt, hogy ez a változtatás látható is legyen. Két 2,5 x 2,5 méter nagyságú látványos diorámás makettet is készítettek a tárlatra, amely jól mutatja az árvíz elôtti és a helyreállítás utáni Szeged városszerkezetét.


2004. március

A Szegedért Alapítvány elismerése Vágás István hidrológusnak

Két sor zsákkal az óceánt is megtartjuk Idén Vágás István hidrológus kapta a Szegedért Alapítvány társadalmi kuratóriumának díját. A vízépítô mérnököt életérôl és árvízi emlékeirôl kérdeztük. – Huszonhat évesen katasztrofális áradást éltem át a Duna mellett – mondta Vágás István élete elsô komoly árvízére emlékezve. – Feladatom akkor a Csepel-sziget védelme volt, majd Baja és Hercegszántó következett. Egészen a tél végéig dolgoztunk, egyik gátszakadást hárítottuk el a másik után. A kétkerekû lovas kordékon emberfeletti munkával hordtuk a földet. Összesen tizenöt árvíz mellett segédkeztem a Duna mentén, a Csallóköztôl le, egészen Bajáig. Az 1962-es, a 64-es és 65ös áradások már a tiszai töltéseken találják a fiatal és ambiciózus mérnököt, akinek az 1966-os márciusi víz azért is emlékezetes, mivel szinte a gátakról utazott fel Budapestre, hogy megvédje kandidátusi disszertációját. A 74-es évrôl csak annyit jegyez meg, hogy akkor kétszer áradt a Tisza, a 80-as vizet viszont azért emeli ki, mert a Körösön akkor átszakadt a töltés. A 81-es pedig a nyári gát átszakadása miatt tûnt ki a sorból. Aztán néhány évnyi nyugalom következett. – Egészen 1998-ig, bár akkor a beregiek még sikeresen védekeztek – foglalja össze az általa átélt árvizek sorát a nyugdíjas vízépítô –, a következô évben viszont már nagyon magas volt a víz. 2000-ben is elég nagyra emelkedett, mégsem érte el a 70-es szintet. 2001-ben viszont a Felsô-Tiszán átszakadt a gát. – A szegediek életében, csakúgy mint a vizesekében, kiemelkedô eseménynek számított az 1970-es árvíz – mondta Vágás István. – Igen tartós volt, hiszen hét teljes héten keresztül állt a víz. Elszámolásomba minden egyes napon 16 óra munkát írtam be, de csak azért, mert ennél többet hiva-

talosan nem engedtek. Akkoriban már nem a gáton, hanem a hivatali szobámból irányítottam százhúsz ember munkáját. Az elôrejelzésekért is felelôs voltam, az újságírókkal pedig folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Egyik sem egyszerû dolog, mert árvíz idején, érthetôen, hihetetlenül ideges mindenki. 1970-ben kifejezetten pánikhangulat uralkodott, sokan már a kilencven évvel korábbi nagy szegedi árvizet emlegették, és nekünk ôszintén be kellett számolnunk arról, hogy soha nem látott méretû áradás várható. Világosan emlékszem: az egyik újságíró megkérdezte tôlem, hogy kiürítse-e a hullámtérben álló nyaralóját. Azt válaszoltam, ha aznap délig nem is, legkésôbb

huszonnégy óra múltán feltétlenül értesül róla. A következô sajtótájékoztatón nem láttam, csak a kollégáitól hallottam, hogy éppen a háza berendezését menti. Késôbb, amikor találkoztunk, elárulta: még nekem sem hitte el, hogy ekkora víz jöhet. – Az 1970-es árvíz után Szeged-Tápé-Algyô körzetében megerôsítettük a töltést – magyarázta Vágás István –, mivel az olajosok akkoriban települtek arra a környékre, és így felemelkedett a terület értéke. Elsôsorban nem magasítást végeztünk, hanem a töltéstestet vastagítottuk meg. Tapasztalataim szerint ugyanis ez a legfontosabb, és hogy egész hoszszában teljes legyen. Két sor zsákkal az óceánt is megtartjuk! A hetvenes évek elejére a téglából épült szegedi partfal eléggé elöregedett. A víz után megvizsgálták, és jó minôségû talajjal újraalapozták. Nemcsak a partfalat újították fel és magasították meg, hanem szinte az egész Tisza-medret „kibélelték”. Rôzseszônyeget helyeztek a kanyarulat szegedi oldalába, ezzel biztosítva a medret. Az elkészült alsó réteget somoskôújfalui bazaltkôvel terhelték le. Csak utána fogtak hozzá a partfal építéséhez, ami-

Az 1970-es árvíz

ben Vágás István a vízügyi igazgatóságot képviselte, az építés vezetôje pedig Kováts Gábor volt. – Bizonyos, hogy ha 1970ben és 2000-ben nem állt volna a régi-új partfal és a védmûvek, a Tisza ismét elárasztja Szegedet – mondta a hidrológus, majd kitért a válasz elôl, amikor prognózisát kértem. – Nem tudjuk összességében, miért alakulnak ki száraz és nedves periódusok, és azt sem, hogy az utóbbiakat hogyan lehetne elôre jelezni. Általában három idôszakban árad a Tisza. Tél végén vagy tavasz elején, mint a 2000-es évben, és ez rendszerint a hóolvadásból keletkezik. Tavasszal és nyár elején figyelhetô meg a következô, mint 1970-ben; ezt a víz felszínén úszó levélszônyeg miatt zöldárnak is nevezik. Az ôszi áradás – a kiürült meder miatt – általában nem fenyegeti Szegedet. Vágás István szerint a Tiszán feltétlenül meg kell építeni a Vásárhelyi-tervben szereplô tározókat. Számukat gyarapítani kell, mégpedig folyamatos munkával. Nyomatékkal hangsúlyozta, hogy 1879-ben Szeged azért merült hullámsírba, mert a szabályozást nem fejezték be határidôre. Dombai Tünde

2004. március


Filmpremier a Városi Televízióban

A víztôl vett város Dokumentumfilm készült a szegedi árvíz emlékére. A kortársak feljegyzései alapján meséli el az események sorát, számítógépes grafikával illusztrálva a víz pusztítását. A Városi Televízióban március 11-én, este fél 8-tól lesz látható az 1879-es szegedi árvíznek emléket állító dokumentumfilm. Az ötlet gazdája, Kozó Attila a vágóasztal mellett beszélt a kezdeményezésrôl, és arról is, hogy történelem–földrajz szakos végzettségûként mindenekelôtt szakmai nézôpontok irányították. A forgatókönyv megírása mellett az anyagi háttér elôteremtésére is ô vállalkozott. A film elkészítését az önkormányzat mellett az Ativizig és a Városi Televízió támogatta. A víztôl vett város rendezôje Hell István, az igényes szegedi felvételek pedig az operatôr, Szögi László munkáját dicsérik. A 125 évvel ezelôtti katasztrófa eseményeinek hiteles felidézését Vágás István címzetes egyetemi tanár, vízépítô mérnök és Hemmert János festômûvész, az árvíz történetének kutatója segítették. A forgatókönyv november végétôl két hónapon át készült, ezután következett a néhány hetes forgatás. – Dokumentumfilmünk vázát korabeli feljegyzések adják – kezdte sorolni Kozó Attila. – Olyan korabeli táviratot, riportsorozatot, újságcikkeket és visszaemlékezéseket használtunk fel, melyek pontosan érzékeltetik azoknak a rettenetes óráknak a hangulatát. A szövegek szerzôit jelmezes színészek elevenítik meg. Például Lechner Lajost Székhelyi József, Jókai Mórt Janik László, Mikszáth Kálmánt Kiszely Zoltán, Lázár Györgyöt pedig Gömöri Krisztián játssza. A hatásos jelenetek azért is különösen emlékezetesek, mert a rögzítést egyetlen napra kellett besûrítenünk. De mindannyian fegyelmezetten dolgoztak, ezért lendületesen haladt a munka. A belsô felvételeket a Somogyi-könyvtár emlékszobájában és tévéstúdióban készítettük. Külsô helyszíneket természetesen a Tisza-parton kerestünk, valamint a régi és az újabb szegedi utcákon. Olyan részleteket válogattam a forgatókönyvbe, amelyek a lehetô legpontosabban segítik a nagy árvíz megértését. Azért is ragaszkodtam a kortársak feljegyzéseihez, mert a már eddig is pontatlan és meglehetôsen hiányos ismereteket nem kívántam tovább bonyolítani legendák emlegetésével. A filmbôl így többek között kimaradt az Ilovai malom esete, ahová a molnár a kör-

nyékbelieket hívta, hiszen, mint mondta, a malom falai annyira erôsek, hogy nem árthat nekik az ár. Be is mentek a szomszédos házak lakói, az állataikat is magukkal vitték. A hatalmas víz azonban elsodorta valamennyiüket, egyedül – a molnár maradt életben. Ugyancsak ki kellett hagyni a forgatókönyvbôl azt a legendát, amely szerint a régiek úgy mondták, Szeged csak akkor születhet újjá, ha elôjönnek a halottai. S valóban így lett, mivel az áradat elöntötte a szegedi temetôket, és a sírokból kimosta a koporsókat, így azok közül több csakugyan a víz felszínén lebegett. Nem szól a film arról a Dorozsmánál kimentett dereglyérôl sem, amiben tizenegyen húzták meg magukat. Amikor a helyiek megtudták, hogy Szeged fe-

lôl jöttek, dühükben majdnem felkoncolták ôket. Azt gondolták ugyanis, hogy a szegediek szándékosan eresztették Dorozsmára a vizet. Csak a fôszolgabíró határozott fellépésén múlt, hogy ismét megmenekültek. A filmben látható jelenetek közül Kozó Attila a középpontba állított Mikszáth Kálmán-monológot emelte ki, amikor a városházán éjjel, nem sokkal két óra után a fiatal újságírónak tudomására jutott a gátszakadás. Nagy Jánosnak hívták a hírhozót, aki vizesen, sárosan rontott be a tanácsterembe, és elôször számolt be arról, hogy a víz kezdi elönteni Rókust és Felsôvárost. A film végén az alkotók sorra veszik a védekezésben emberfeletti áldozatot vállalók nevét ôrzô utcákat, tereket és emléktáblákat. Megtudjuk, hogy báró Pulz Lajos altábornagy, a Temesvárról érkezô katonaság parancsnoka volt. Az ô mentést segítô hadtestében szolgált az a Steunl százados, aki kötéllel a derekán beleugrott a gátszakadásba, hogy a társai által ledobált földeszsákokat a tátongó résbe tömje. A Pillich Kálmán utca arra a szegedi tanácsnokra emlékeztet, aki tagja volt a vészbizottságnak, és fontos szerepet vállalt a hajóhíd felépítésében. Belvárosi tér ôrzi Lechner Lajos, az újjáépített Szeged megtervezôjének nevét. Kevesen tudják róla, hogy a kártalanításkor mindenkinek igyekezett ott és ugyanakkora telket visszaosztani, ahol a régi volt, mégpedig úgy, hogy azokat az új körutas-sugárutas tervekhez igazítva jelöltette ki. Dombai Tünde


2004. március

A gálamûsor eddig minden évben az árvízi újjászületést ünnepelte

Tizenötéves a Szegedért Alapítvány A véletlenek furcsa egybeesése, hogy a Szegedért Alapítvány létrehozásának 15. évfordulóján újra az ötletgazda, Debreczeni Pál a soros elnök. A hagyományos gálát március 13-án rendezik meg a színházban. A város szellemi életének támogatása érdekében 15 évvel ezelôtt nyolc alapító cég által létrehozott Szegedért Alapítvány kiállta az idôk próbáját. A másfél évtized során több mint 105 millió forinttal jutalmaztak 60 díjazottat, 200 könyv megjelenésénél bábáskodtak, 150 külföldi tanulmányutat finanszíroztak fiatal kutatóknak, mûvészeknek és sportolóknak. Mindeközben lezajlott egy rendszerváltás, kormányok és politikai erôk váltották egymást, az alapítvány mégis megôrizte függetlenségét. Ezt az országban egyedülálló jelenségnek tarja Debreczeni Pál, a szegedi Domet Rt., valamint a Villány melletti Vylyan Szôlôbirtok és Pincészet Rt. tulajdonosa, aki a Szegedért Alapítványt kitalálta, és aki a nevezetes évfordulón újra a soros elnöki tisztet tölti be. Sok múlott a kuratóriumokon, az elnökségen, vagyis azon, hogy a különbözô területeken dolgozó emberek kizárólag Szeged szellemiségét tartották szem elôtt. Bevált az évente cserélôdô tisztség, a soros elnökség intézménye, amit azért találtak ki, hogy egy személy ne telepedhessen rá az alapítványra. Protokolláris funkció, de legfontosabb feladata mégiscsak – kapcsolatai révén – a pénzszerzés. A Szegedért Alapítványnak ma több mint száz támogatója van. Gálamûsorának napja – amelyet az alapításkor az 1879es nagy árvíz évfordulójához kötöttek Péter László professzor javaslatára – igazi népünnepély, egy olyan nap, aminek mindenki felhôtlenül örül. F. K.

Díjazottak A Szegedért Alapítvány fôdíját ebben az évben Molnár József mikrobiológus, rákkutató professzor kapja meg, aki közel fél évszázada él Szegeden. Itt szerzett orvosdiplomát, máig elsô és egyetlen munkahelye az orvostudományi egyetem mikrobiológiai intézete. Kutatásait, publikációit az egész világon figyelemmel kísérik: 10 könyv szerzôje, illetve társszerzôje, 224 cikke jelent meg nemzetközi folyóiratokban. Miközben számos hazai tudományos társaság tagja, elnöke az Európai Unió kemoterápia rezisztencia összehangolt kutatásainak, amely munkacsoportban 24 európai ország rákkutatással foglalkozó tudósa vesz részt. A tudományos kuratórium díjazottja Csillik Bertalan anatómus professzor, aki tôsgyökeres szegedi, itt végezte el iskoláit, minden e városhoz és az orvostudományi egyetem anatómiai intézetéhez köti. Iskolateremtô tudósként tartják számon, elôadásai élményszámba mennek, ô indította el az egyetem német nyelvû anatómiai oktatását. Több mint 200 tudományos közleményt jelentetett meg, 28 könyv szerzôje, fô kutatási területe

az idegrendszer szerkezete és mûködése. A mûvészeti kuratórium Meszlényi László karnagynak, zenetudósnak, zenetanárnak ítélte oda az elismerést, aki ugyan Pécsett nôtt fel, de szegedinek vallja magát. 1952 óta él a Tisza-parti városban, itt szerzett oboatanári diplomát 1961-ben, de karnagyként, zenekarvezetôként, kürtmûvészként legalább enynyire közismert. A konzervatóirumban megszervezte és vezeti a Musica Parlante együttest. A társadalmi-állampolgári kuratórium díjazottja Vágás István vízépítô mérnök, hidrológus, akit családjával együtt 1945-ben telepítettek a Tisza-parti városba, de Budapesten szerzett mérnöki diplomát, majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben végzett tudományos munkát. Itt lett élete a hidrológia, szinte minden jelentôsebb árvíznél, így az 1970-es szegedinél is szerzett tapasztalatokat. Szegedre 1965-ben tért vissza, az Ativizig fôosztályvezetôje lett. Hozzájárult ahhoz, hogy az új védvonalak, töltések kiépítésével 1970 óta Szegedet nem öntötte el az árvíz.

2004. március

10 • Szegedi Tükör „

Fesztivál Tavasz 2004”

Megszólalnak a templomok harangjai

Pászti Ágnes és Kormos Tibor egyeztet A 2004. év a bôség zavara, hiszen a korábbi esztendôkhöz hasonlítva lényegesen több szegedi évfordulós emlékünnep és új kulturális program színesíti a kínálatot. Dr. Pászti Ágnes humánpolitikai tanácsnok asszonyt arról kérdeztük, hogyan és milyen rendezvényekkel készül a város. – Mielôtt a város legnagyobb ünnepségsorozatáról, a szegedi nagy árvíz 125. évfordulójára emlékezô rendezvényekrôl beszélnék, ki kell emelni, hogy 2004 Bálint Sándor-emlékév – száz esztendeje született –, emlékezni fogunk Móra Ferenc születé-

sének 125., halálának 70. évfordulójára, idén 35 éves a Bartók Béla Mûvelôdési Központ, 150 éves Szeged vasútja és 15 éves a vadaspark. A zenei élet kiemelkedô eseménye a Vaszy-év – születésének 100., halálának 25. évfordulója alkalmából, de a Molnár Dixieland is idén 40 éves. Szeged város kulturális életének új színfoltja lesz az I. Szegedi Tavaszi Fesztivál, március 25-tôl április 1-jéig. Az évet természetesen a szegedi nagy árvíz 125. évfordulója, azaz március 1112. határozza meg, s az újjászületés jegyében állítottuk össze a Szegedi Szabadtéri Fesztivál programját is – hangsúlyoz-

Petôfi-Rock a múzeum elôtt A Móra Ferenc Múzeum elôtt március 15-én délután 3 órakor a Pinceszínház társulata felújítja a Szegedi Egyetemi Színpad Paál István rendezésében 1973ban bemutatott Petôfi napja címû produkcióját, amely késôbb Petôfi-Rock néven vált legendássá. A JATE vezetése azzal bízta meg Paál Istvánt, hogy a költô születésének 150. évfordulójához is kapcsolódva készítsen a társulatával egy nagyszabású Petôfimûsort, amely a forradalmi ifjúsági napok alkalmából is elôadható. Paál a szokványos, mappából felolvasott versösszeállítás helyett valami újat akart. Utánanézett, hogy az 1848-as forradalom napjaiban milyen jelentéseket, fel- és leiratokat küldözgettek egymásnak a rendôri szervek, a helytartótanács és a nádor. Egy olyan összeállítást készített, amelyben a korabeli jelentéseket szembesítette a költô naplójával és három, a forradalom napjaiban írt versével. Így egy drámai hatású dokumentummûsor született, amelyhez Vági Lászlótól, az Angyalok együttes vezetôjétôl kért zenét. A Grotowski-féle szegény színház jegyében fogant produkció hatalmas sikert aratott. Az 1973. március 15-én az Auditórium Maximumban megtartott bemutató a közönség bevonásával zajos ünnepléssé, már-már tüntetéssé változott. A nézôk spontán kivonultak az utcára, végighaladtak a korzón egészen a Móra Ferenc Múzeumig, ahol a társulat egyik tagja, Dózsa Erzsébet elszavalta A Tûz márciusát. Az elôadás létrehozóit figyelte a rendôrség, volt olyan, akit rövid idôre le is tartóztattak.

za Pászti Ágnes. A tanácsnok asszony a programról elmondta, hogy az árvízi megemlékezés március 11-én, csütörtökön este fél hétkor fáklyás felvonulással kezdôdik, a Széchenyi térrôl és a város különbözô pontjairól a felújított árvízi emlékmûhöz vonulnak az ünneplôk, ahol 19 órakor az emlékezés keretében átadják az árvízi örökmécsest. Ünnepi beszédet mond dr. Botka László polgármester, s a programban közremûködnek a Szegedi Nemzeti Színház mûvészei, a városi kórusegyesület tagjai, a Fricsay Ferenc fúvószenekar, valamint az Akropolis táncstúdió. Március 12-én hajnali fél kettôkor megszólalnak a harangok. Fél tízkor a rókusi 98-as ôrház mellett újraavatják az árvízi emlékkövet, 11 órakor a városháza dísztermében nyilvános emlékülés lesz az árvízi évforduló tiszteletére Szeged város, a Dugonics Társaság és az ATIVIZIG közös rendezésében. Délután két órakor „Az újjászületett város” címmel kiállítás nyílik a Móra Ferenc Múzeum dísztermében. Március 13-án, szombaton tartják a nagyszínházban a Szegedért Alapítvány 15. díjkiosztó gálaestjét. A felsoroltakból is látszik – hangsúlyozza Pászti Ágnes –, hogy a város tisztelettel adózik a szegedi nagy árvíz évfordulójának, és méltóképpen emlékezik arra, hogy az összefogás eredményeként egy teljesen elpusztult várost lehetett romjaiból újjáépíteni. Emberi akarattal és hat európai fôváros, London, Róma, Brüsszel, Párizs, Bécs és Berlin segítségével.


2004. március

Szoboravatással, gálakoncerttel emlékeznek a legendás muzsikusra

Vaszy tér a színház mellett A szegedi operajátszás felvirágoztatójára, a 25 évvel ezelôtt elhunyt Vaszy Viktor karmesterre, zeneszerzôre, színházigazgatóra március 16-án szoboravatással, névadóval és gálakoncerttel emlékezik a város. A szegedi Vaszy-év rendezvénysorozata már az elmúlt nyáron, a legendás muzsikus születésének 100. évfordulóján megkezdôdött. Akkor sokan úgy érezték, nagyobb szabású programmal kellett volna tisztelegni a város operajátszását, sôt egész zenei életét felvirágoztató karmester és színházigazgató emléke elôtt. Erre most, halálának 25. évfordulója kapcsán nyílik jó lehetôség. Vaszy Viktort épp a szegedi nagy árvíz 100. évfordulóján, 1979. március 12-én a Falstaff kisszínházi próbáján, vezénylés közben érte a halál. Két és fél évtized múltán ma is hiányzik dinamikus egyénisége, szakmai tudása a város kulturális életébôl. Botka László polgármester az emlékére szervezett nagyszabású szegedi rendezvénysorozat sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: miként a többi idei jubileum, a Vaszy-év is egyszerre szól a tradíciókról és az újjászületésrôl. A megemlékezések koordinálására a város díszpolgárát, Vaszy egyik legkedvesebb énekesét, a Kossuth-díjas Gregor Józsefet kérték fel, aki a zenei kollégium, a színház és a szimfonikus zenekar vezetôivel szervezte meg a programsorozatot. Botka László úgy vélte, azzal, hogy a Szegedi Nemzeti Színház és a Belvárosi mozi közötti teret róla nevezik el, valamint szobrot kap a Dóm téri panteonban, a város méltó emléket állít Vaszy Viktornak, akinek karmesteri és színházszervezôi életmûve olyan biztos alap, amelyre az utódok is építhetnek. Március 12-én 15 órakor koszorúzást rendeznek Vaszy sírjánál, a dómban pedig a 18 órai mise után Gyüdi Sándor vezényletével elôadják a Missa pro pace címû Vaszy-misét. Az ár-

Gyüdi Sándor, Gregor József és Molnár László a Vaszy emlékére rendezett program sajtótájékoztatóján

Gábor Géza és Rálik Szilvia, a gálaest szólistái vízi jubileumi ünnepségek miatt azonban március 16-án tartja a város a Vaszy-emléknapot. Délelôtt 10 órától a belvárosi mozi kamaratermében Kozma József alpolgármester megnyitója után levetítik a Vezényel Vaszy Viktor címû, 1969-ben készült portréfilmet. 15 órakor Botka László avatja fel Fritz Mihály szobrászmûvész Vaszy-szobrát a Dóm téri panteonban. Az avatón Gyüdi Sándor vezényletével a Vaszy Viktor Kórus névadója egyik utolsó, Juhász Gyula versére komponált kórusmûvét énekli el. 16 órától a Somogyi-könyvtár I. emeleti folyóirat olvasójában az örökösök ünnepélyesen átadják Vaszy kottaha-

gyatékát, amelybôl kiállítás is nyílik, Dobó Katalin pedig Vaszy ujjlenyomatok címmel tart elôadást. 18 órakor Székhelyi József színigazgató avatja fel a Vaszy Viktor teret a teátrum mellett. 18.30-kor Meixner Mihály, a Magyar Rádió munkatársa nyitja meg a színház elôcsarnokában a Gyémánt Csilla által rendezett In memoriam Vaszy Viktor címû kiállítást. 19 órakor emlékkoncert kezdôdik a színházban, amelyen a magyar énekesgárda krémje lép fel: Rálik Szilvia, Váradi Zita, Wiedemann Bernadett, Fekete Attila és Káldi András, a Magyar Állami Operaház magánénekesei, Gregor József és Gyimesi Kálmán, a

Vaszy Viktor Szegedi Nemzeti Színház örökös tagjai, a Vaszy-korszak vezetô énekesei, valamint Kóbor Tamás és Gábor Géza, a szegedi operatársulat mostani fiatal tehetségei. A Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok énekkarát és a Szegedi Szimfonikus Zenekart Gyüdi Sándor és Molnár László vezényli. A reprezentatív gálahangversenyen a Vaszy Viktor által is repertoáron tartott népszerû operákból – Nabucco, Bajazzók, Macbeth, Simon Boccanegra, Lammermoori Lucia, Parasztbecsület, Rigoletto, Tosca, Szicíliai vecsernye, Sámson és Delila, Otello, Manon Lescaut, Turandot, Falstaff és Aida – csendülnek fel részletek.

2004. március


A vízhez mindig kötôdô város Európa kapuja

A közlekedés és Szeged „Szeged várossá válásának legfôbb motorja a Tisza–Maros találkozása nyújtotta lehetôségek kihasználása volt. Meghatározó szerepet játszott a város fejlôdésében a „hely” kiváló fekvése és jó közlekedés-földrajzi helyzete, a kitûnô kikötési lehetôség és a jó átkelôhely. A Szeged nemzetség halásztanyája azért tudott minden más Tisza menti halásztanya fölé emelkedni, mert a Maros nagyon alkalmas volt a hajózásra. Ezért kiváló lehetôséget biztosított az erdélyi kincsek (só, fa, stb.) biztonságos szállítására” – ír tanulmányában dr. Abonyiné dr. Palotás Judit, az SZTE gazdaságföldrajzi tanszékének docense, arról a város mennyire kötôdik a vízhez. Mai szakkifejezéssel élve Szeged fejlôdését nagyrészt a történelme korai szakaszában kialakult logisztikai központ szerepkörének köszönhette, a halásztanya közelében létrehozott sóház, a sópajták (raktározás), a szárazföldi és a vízi szállítási eszközök, a piaci és vásári értékesítés feltételrendszere, a sóhordók kiképzése és biztosítása. Dinamikusan bôvült a kereskedelemben résztvevô termékek köre, foglalkoztak bor-, méz-, gabona-, paprika-, gyümölcs-, ló- és marhakereskedéssel. Hamarosan egyre jelentôsebbé vált az ipari termékek szerepe is. Elôször azok az ipari ágazatok fejlôdtek ki városunkban, amelyek a környék mezôgazdasági termékeit dolgozták fel. Így különösen fontos volt a malomipar, a paprikaôrlés, a szappanfôzés, a szalámifeldolgozás, a tarhonyakészítés, a növényolajipar, a kenderfeldolgozás, a dohány- és a szivargyártás, a cirokfeldolgozás és a bôripar. Az iparûzôk között egyes szakmák kitûntek jelentôségükkel, mint pl. a papucskészítés, az asztalos, a kocsigyártó és a fényezô, a kosárfonó, a kefekötô a szíjgyártó, a kelmefestô, a cipész, a csizmadia, a férfiszabó, a fazekas, a cserépkályhás, a kovács, a lakatos, a késes és a könyvkötô. 1825 után újabb lendületes fejlôdés bontakozott ki a városunkban. Ismét élénkült a hajóforgalom a Maroson, a Tiszán, és a Dunán, ami kedvezôen hatott a faés a hajóipar fejlôdésére, hozzájárult az ipar és a kereskedelem további erôsödéséhez. A hajózásban fordulópontot jelentett a gôzhajók megjelenése Újabb lökést jelentett a város fejlôdésében az Osztrák-Magyar Államvasút Társaság Pest és Szeged közötti szakaszának a kiépítése 150 esztendeje. A vasútvonalak szegedi keresztezôdése a város gazdaságának igazi „emeltyûjévé” szolgált. Mindez igazi komplex közlekedési csomóponttá emelte a várost.

A rendszerváltozás után azonban az infrastrukturális ellátottságból a közlekedési helyzet volt az egyik leggyengébb láncszem. Az autópálya hiánya, az elérhetôség ideje, minôsége, költsége visszavetette a fejlôdésben Szeged térségét. Nem jött dinamikusan a külföldi mûködôtôke és a nagy hazai befektetôk is mellôzték a térséget. Most, hogy a közúti, a vasúti és a légi közlekedés ütemesebb fejlôdése van kibontakozóban, ismét új helyzet fog elôállni. Mindent meg kell tennünk, hogy ezeket az összehangolt fejlesztéseket minél gyorsabban megvalósítsuk. Most már ne azzal foglalkozzunk, hogy az intenzív külföldi mûködôtôke beáramlás idôszakában milyen fejlesztési forrásoktól estünk el, hanem ragadjuk meg a most elôálló új helyzetbôl fakadó lehetôségeket. Térségünk

az EU-hoz való csatlakozás pillanatában különösen felértékelôdik. Ebbôl fakad Szeged logisztikai szerepkörének bôvítése és erôsítése. Az Európai Unió további bôvülésével a határon túli kapcsolatok megizmosodnak, újraélednek. Mindez nagymértékben köszönhetô az M5-ös autópálya és az M43-as gyorsforgalmi út tervezett megépítésének. Egyszer már Szeged fejlôdésének a motorja, a környezetébôl való kiemelkedésének alapja a szállítás és a kereskedelem volt, de a közeljövôben ez magasabb szinten, más szerepkörökkel – oktatás, képzés, tudományos kutatás, szellemi tôkét igénylô iparágak, idegenforgalom, magas szintû szolgáltatások – kiegészülve megismétlôdhet – fejezi be dr. Abonyiné dr. Palotás Judit.


2004. március

Március 12-én éjfélkor új idôszámítás kezdôdik: matricával utazhatunk

Az M5-ös fejezeteit már nekünk írják A Budapest és Kiskunfélegyháza közti mintegy száz kilométeres autópályát a kormány döntése és Medgyessy Péter miniszterelnök ígérete szerint március 12-én bekapcsolják a matricás állami díjrendszerbe. Egyelôre elképzelni sem tudjuk, miként állnak majd föl március 11-én éjszaka a fizetôkapuknál szolgálatot teljesítôk a helyükrôl és csukják be maguk mögött végleg a fülke ajtaját, s állítják függôlegesre a sorompókat. Információink szerint az AKA és az ÁAK között jelenleg is folyamatosan tartó tárgyalásokon szó esett a dolgozók átvételérôl is. Egyelôre nincs döntés arról sem, mi lesz a fizetôkapuk sorsa. Amikor Medgyessy Péter miniszterelnök január 11-én elsô alkalommal bejelentette, hogy az állam kivásárolja az AKA Rt. részvényeinek 40 százalékát, s március 12-étôl, a nagy árvíz 125. évfordulóján már matricával utazhatunk a sztrádán, a KÉSZ Kft. vezérigazgatója, Varga Mihály felkiáltott: cége akár ingyen is lebontaná a kapukat. Az már biztos, hogy az állam, vagyis ÁAK Rt. a HVB Bank Hungary Rt. 83 millió euró – hozzávetôleg 21,5 milliárd forint – hitelébôl vásárolja meg az AKA részvényeinek 40 százalékát. A hitelre a kormány határozatának megfelelôen a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Rt. vállal garanciát. Úgy tudjuk, az MFB-nek kifejezetten jó feltételeket sikerült kialkudnia: a HVB Banktól kapott hitel uniós bankközi kamatlábhoz kötött éves kamata jelenleg a 4,3 százalékot sem éri el. Az AKA kisebbségi részvénycsomagjának megvásárlásához szükséges hitelcsomag mellett ugyanakkor az MFB még további 474 millió euró – tehát hozzávetôleg 123 milliárd forint – hitelre vállal kezességet. Az M5-ös matricásítása miatt a pénzintézetnek elsôként a koncessziós tár-

saság 205 millió euró – 53 milliárd forint – hosszú lejáratú hitelére kell garanciát adnia. Az AKA eredeti befektetôinek kezében maradó 60,52 százalékos részvénycsomag késôbbi kivásárlására az államnak 2009 végéig lesz lehetôsége. A számítások szerint az autópálya Szegedig vezetô 45 ki-

lométerének megépítése mai áron 365 millió euróba – csaknem 95 milliárd forintba – kerül majd. Ezt az összeget az AKA újabb hitelek felvételével teremti elô. A megállapodások szerint a szerzôdéskötés esetleges elhúzódása esetén a koncessziós társaság 80 millió euró (több mint húszmilliárd fo-

rint) áthidaló hitelt vehet fel az M5-ös továbbépítéséhez, ami így nem kerül veszélybe. A korábbi közlések szerint az M5-ös matricásításáért a költségvetés az idén mintegy 12 milliárd, jövôre 17, 2006-tól évi 25 milliárd forintot fizet majd. F. K.


2004. március

Az újjászületés Szeged 2004. évi költségvetésében kiemelt városfejlesztési projektek között szerepel a Szent István tér rehabilitációja, a Mars tér rendezése, a nagybani agrárcentrum építése, a Tisza parti stadion felújítása, villamossín-rekonstrukció a Tisza Lajos körúton, a logisztikai központ, a repülôtér fejlesztése, a szociális bérlakások számának növelése, a kisszínházi rekonstrukció, a kórház és a Vasvári Pál iskola felújítása, az ISPA-támogatással épülô csatorna, valamint a regionális hulladékgazdálkodási beruházás. Közlekedésfejlesztésre – az áthúzódó feladatokkal együtt – 758 millió forint szolgál, amelyek közül a legjelentôsebb beruházás a Tisza Lajos körút rekonstrukciója. A tervezett beruházás keretében a Gogol és a Mérey utcák közötti szakasz átépítése valósulhat meg oly módon, hogy ez az útpályát, a villamosvágányt, és hat csomópontot is érint. Az új tömegközlekedési sáv az utasok kényelmét jobban szolgálja. Az elektromos tömegközlekedés fejlesztése a szolgáltatás zavartalan fenntartásához nélkülözhetetlen. A kerékpárút-alap elkülönített összege a meglévôk összekötését, hálózattá építését, valamint újak építését teszi lehetôvé. Az úthálózat stabilizálását, felújítását az erre célra elkülönített 220 millió forintos alap biztosítja. A várható csatornázási munkák elvégzését követôen helyre kell állítani az érintett területeken lévô utakat is. A stratégiai fejlesztési iránynak megfelelôen a kiemelt infrastrukturális beruházások között a Szegedi Regionális Repülôtérre vonatkozó hatástanulmány elkészítése, a Szent István téri piaccsarnok építése, a Mars tér tervezésének, valamint a nagybani piac tervezésének elôkészítése a legfontosabb, ezekre különített el a közgyûlés költségvetési forrásokat. Az ISPA által támogatott Szegedi Regionális Hulladékgazdálkodási Programhoz a központi, valamint ISPA-támogatással megemelt önerô együttes összege, 75 millió forint. Az egészségügyi beruházásokra tervezett 365 millió egyrészt az egészségügyi gép-mûszer beszerzéshez szükséges saját forrás

Fejlesztés és egyensúly Szegeden, ahol 50 milliárd forintból gazdálkodnak az idén, a tavalyihoz képest a bevétel 26,9 százalékos növekedését tervezik. Ez egyrészt a novemberben megindult csatornázási munkák ISPA-támogatásából, másrészt a saját bevételek 13 százalékosra tervezett emelkedésébôl adódik – tudtuk meg Szentgyörgyi Pál gazdasági alpolgármestertôl. A város 2003-hoz képest 7,2 százalékkal nagyobb állami támogatásból gazdálkodhat. Az idei prioritások közül Szentgyörgyi Pál a fejlesztéseket és a költségvetési egyensúly javítását emelte ki. Elmondta: a tavalyi 20 százalékkal szemben az idei 53 milliárd forintnyi kiadás 33 százalékát fordítják beruházásokra. A fejlesztésekre forrásokat szabadítanak fel, egyebek mellett értékpapírokban fekvô megtakarításokat használnak fel önerôként. Szociális bérlakások vásárlására, valamint a meglévô ingatlanok rekonstrukciójára 1,6 milliárd forintot költenek. Felújítják a Tisza Lajos körútnak a Dugonics tér és az Anna-kút közötti szakaszát, többvágányúvá teszik a 4-es villamos immár teljes belvárosi vonalát. A korábbinál több pénzt fordítanak sportcélú beruházásokra, az utak karbantartására és kerékpárút-építésre.

2004. március


évének költségvetése összegére nyújt fedezetet, valamint a városi kórház címzett támogatással megvalósuló felújításának önerejére. A fejlesztések után a kórház reumatológiai részlege is korszerûbb lesz. Az oktatási célú beruházások 134 millió forintos tervezett öszszege egyrészt a Radnóti Miklós Gimnázium korszerûsítésével, felújításával kapcsolatos befejezô munkákra szolgál, míg a Bálint Sándor Általános Iskola korábban elhatározott bôvítése 75 millióval került be a tervbe. A Vasvári Pál Szakközépiskola felújítása a 2004. évre esô saját forrással szerepel a költségvetésben. A kulturális beruházások között a kamaraszínházi rekonstrukció várhatóan 2005. januárban befejezôdik. A közgyûlés tavalyi döntései alapján a kiskundorozsmai mûvelôdési ház építése, a gyálaréti, valamint a petôfitelepi felújítása, valamint a szôregi mûvelôdési házzal kapcsolatos munkák fedezete áll rendelkezésre. Sport célú beruházások keretében a városi stadionban mûfüves pálya épül, a Kisstadionban mûanyag pálya alakítható ki, valamint a futballpálya eredményjelzô, illetve a függesztett kosárlabdapalánk is megvalósulhat. A Dóm elektromos hálózatának rendbetételéhez az önkormányzat 15 millióval járul hozzá. A mozgásukban korlátozott emberek közintézményekbe történô akadálymentes bejutásának biztosítására 30 millió forint jut. A lakásalap pályázaton elnyert támogatásából, valamint forrásaiból valósulhat meg a Belváros II. tömb (Somogyi uKelemen u.-Kölcsey u.) rekonstrukciója, ami jelentôs bérlakás állomány gyarapodással, 100 új lakással jár. Az alap forrásaiból továbbra is az elsô lakást szerzô fiatal házasok, valamint a vásárlók és építôk – akik a helyi rendelet által szabott feltételeknek megfelelnek – kaphatnak támogatást az erre biztosított 150 milliós keretbôl.

Március 12-tôl matrciás az M5-ös autópálya

Bevételek, kiadások A várható bevételek és kiadások mellett a tervezett hiány összege 2967 millió forint, amelybôl a mûködési jellegû 901, a felhalmozási 2066 millió forint. A tervezett hiány az önkormányzat 2003. évi eredeti költségvetésében meghatározott 5649 millióról 2682-vel csökkent, így az eredetileg tervezett 3538 milliós hiánynál a várható 571gyel kevesebb.

Megérett a rendezésre a Szent István tér

2004. március


Programajánló MÁRCIUS 11., CSÜTÖRTÖK A szegedi „Nagyárvíz” 125. évfordulójára emlékezünk. Árvízi futóverseny a Szegedi Egyetem szervezésében. 18.30-tól fáklyás felvonulás. Emlékest. 19 óra: Megemlékezés a felújított Árvízi Emlékmûnél. Emlékbeszédet mond: dr. Botka László polgármester. MÁRCIUS 12., PÉNTEK Hajnali 1.30 emlékharangozás Szeged templomaiban 9.30 óra: Az Árvízi Emlékkô újraavatása a rókusi 98-as ôrház mellett. (Megközelítése a Vértói úti töltés felöl.) 11 óra: Tudományos Ülésszak az Árvíz emlékére a szegedi Városházán; Szeged város, az ATIVIZIG, az Országos Hidrológiai Társaság és a Dugonics Társaság közös rendezvénye. 18 óra: Gyászmisék, istentiszteletek Szeged templomaiban a Nagy Árvíz áldozatainak emlékére. MÁRCIUS 13., SZOMBAT 14 óra: Az újjászületett város. Emlékkiállítás a szegedi nagy árvíz 125. évfordulója emlékére a Móra Ferenc Múzeum Dísztermében. 19 óra: A Szegedért Alapítvány 15. Díjkiosztó Gálaestje a Szegedi Nemzeti Színházban. Az Alapítvány díjazottjainak köszöntése. A mûsort szerkeszti: Gregor József. Vezényel: Gyüdi Sándor.

MÁRCIUS 14., VASÁRNAP 19 óra: Ünnepi Díszelôadás a Szegedi Nemzeti Színházban. Erkel Ferenc: Bánk bán. MÁRCIUS 15., HÉTFÔ Nemzeti Ünnep Városi Ünnepség az 1848-as Forradalom és Szabadságharc 156. évfordulója tiszteletére. 9 óra: Koszorúzások a Dóm téri Panteonban a Petôfi-szobornál, az Aradi vértanúk terén és a Kossuthszobornál. 11 óra: Városi díszünnepség a Klauzál téren a Kossuth-szobornál. Ünnepi beszédet mond: Szabó Gábor, az SZTE rektora. 15 óra: Petôfi-Rock. Bemutató Paál István emlékére a Móra Ferenc Múzeum elôtt, a Szegedi Pinceszínház elôadásában. MÁRCIUS 16., KEDD 15 óra: Vaszy Viktor szobrának avatása a Nemzeti Panteonban 19 órakor: „Szegedi halhatatlanok”, Vaszy Viktor Emlékhangverseny a Szegedi Nemzeti Színházban. A mester halálának 25. évfordulójára emlékezve. MÁRCIUS 18., CSÜTÖRTÖK 19.30 órakor: A Pécsi Szimfonikus Zenekar hangversenye a Szegedi Nemzeti Színházban – Fricsay bérlet. Vezényel: Hamar Zsolt. Szólista: Hauser Adrienne – zongora. Mûsor: Ravel-Kocsis: Couperin sírjánál, Mozart: G-dúr zongoraverseny; Bartók-Kocsis;

Négy zongoradarab, Ravel: Daphnis és Cloé, II. szvit. MÁRCIUS 18-21. Babylon – Építôipari Szakkiállítás és Vásár. Helyszín: Mars tér Vásárterület. MÁRCIUS 19–21., PÉNTEKTÔL VASÁRNAPIG A Víz Világnapja a szegedi Vadasparkban. MÁRCIUS 22., HÉTFÔ 9 óra: A Víz Világnapja. Országos megnyitó ünnepség a Városháza Dísztermében. Szeged város, az Ativizig és az Országos Hidrológiai Társaság közös rendezvénye. MÁRCIUS 24., SZERDA 19.30 óra: Vukán György szólóestje a konzervatórium hangversenytermében, „Témák és variációk” címmel. MÁRCIUS 24–25. Hoventa Regfonál Vendéglátóipari Szakkiállítása a szegedi Forrás Hotelben. MÁRCIUS 26–28. XI. Szegedi Utazás Kiállítás és Vásár. Szakkiállítás a Hangár Expo-ban. MÁRCIUS 29., HÉTFÔ 19.30 óra: A Weiner kamarazenekar hangversenye a Tisza Szálló hangversenytermében. Vezényel: Weninger Richárd. Szólista: Soós Péter – kürt. Mûsor: Schubert: cmoll nyitány vonósokra; Haydn: Ddúr Kürtverseny; Weiner: Pastorale phantasie et fuge, Op.23.

SZEGEDI TAVASZI FESZTIVÁL 2004. MÁRCIUS 25.–ÁPRILIS 1. MÁRCIUS 25., csütörtök SZTE Aula 19.00 Mandel Quartett „A reneszánsz reneszánsza” 5 évszázad népszerû muzsikája korabeli hangszereken Mandel Róbert – tekerôlant Márta István – csembaló, ütôhangszerek Kállay Gábor – ének, blockflôte, rebec Kállay Ágnes – violincello MÁRCIUS 25–28. Belvárosi mozi Magyar rajzfilm napok találkozás a rajzfilm szereplôket megszólaltató „magyarhangokkal” rajzfilmvetítések csütörtök–péntek: 9.00-tól, 11.00-tól, 15.00-tól szombat-vasárnap: 10.00-tól, 14.00-tól, 16.00-tól

MÁRCIUS 28., vasárnap Szegedi Nemzeti Színház 19.00 Spanyol Nemzeti Táncszínház 2 Mûvészeti vezetô, koreográfus: Nacho Duato (A Spanyol Nagykövetség támogatásával) MÁRCIUS 29., hétfô Belvárosi Mozi 20.00 A Dizôz Egy este Szulák Andreával MÁRCIUS 30., kedd Ifjúsági Ház 20.00 Zséda-koncert MÁRCIUS 31., szerda Szegedi fogadalmi templom 19.00 Brass in the Five koncertje Égetô Máriával és Simon Tamással

www.szegedvaros.hu/tavaszifesztival

A lapot szerkeszti a szerkesztôbizottság Felelôs szerkesztô Vécsey Ágnes Kiadja a Lapcom Kft. Délmagyarország Kiadó Kiadóigazgató: Pap Klára Alapító: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata

ISSN 1589-4282

Hajnalt is hozott az árvíz éjszakája

Recommend Documents