Hajdúnánás Város Önkormányzata a Doktoranduszok Országos Szövetsége és a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolája tisztelettel meghívja Önt
Az I. világháború és a magyar vidék c. konferenciájára, amelyet 2014. június 11-én (szerdán) tartunk Hajdúnánáson 14.00 órától Helyszín: Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény (4080 Hajdúnánás, Bocskai u. 12-14.) A konferencia célja, hogy a centenárium kapcsán színvonalas és méltó megemlékezést, történész-szakmai szempontból új eredményeket felmutató rendezvényt szenteljen az első világháborúnak, ami jelentős hatást gyakorolt, és még mind a mai napig gyakorol a magyarság jelenkori történelmére. A konferencia szervezőinek elsődleges szándéka az, hogy az első világháború történetét és emlékezet-történetét nem csupán a korabeli országos és nemzetközi viszonyok tükrében tekintsék át, hanem abból a szempontból is, hogy a harcban álló katonák, az ország akkori lakossága, különösen a vidéken élők és a hétköznapi emberek mindennapjaikban hogyan élték meg a 20. század első nagy háborúját. Fontosnak tartjuk, hogy a vidéki közönség ismerete is bővüljön arról, hogy a régiójuk hogyan élte meg a világháborút, milyen gazdasági-politikai-eszmei hatások érték. Kiemelt szerepet szánunk annak, hogy a „Nagy Háború” ideje alatt a közélet szereplői milyen kapcsolatot ápoltak a vidékkel, mennyire kísérték figyelemmel a vidék problémáit. Szólláth Tibor Hajdúnánás polgármestere Csiszár Imre Doktoranduszok Országos Szövetsége elnök Dr. Forisek Péter Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola Dr. Kerepeszki Róbert Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola
További információ: Csiszár Imre (
[email protected])
A konferencia programja A konferencia elnöke Dr. Orosz István az MTA rendes tagja, professor emeritus (Debreceni Egyetem, Történelmi Intézet) 14.00 Köszöntők Dr. Bartha Elek egyetemi tanár, rektorhelyettes (Debreceni Egyetem) Dr. Angi János igazgató (Déri Múzeum, Debrecen) I. szekció (14.10-15.40) Dr. Barta Róbert egyetemi docens (Debreceni Egyetem, Történelmi Intézet) A „Nagy Háború” és Magyarország Dr. Pallai László egyetemi adjunktus (Debreceni Egyetem, Történelmi Intézet) Az első világháborús hadbalépések motivációi az un. „színes” diplomáciai kiadványok tükrében Dr. Keményfi Róbert egyetemi tanár (Debreceni Egyetem, Néprajzi Tanszék) A „Nagy Háború” kutatásának lehetséges útjai a néprajztudományban Szőts Zoltán Oszkár történettudományi referens (Országos Széchényi Könyvtár Tudományos Titkársága) Az első világháború értelmezései a magyarországi historiográfiában a kezdetektől napjainkig Dr. Püski Levente egyetemi docens (Debreceni Egyetem, Történelmi Intézet) Feladatok és lehetőségek: a nánási városvezetés az első világháború éveiben Csiszár Imre doktorjelölt, elnök (Doktoranduszok Országos Szövetsége) A „Nagy Háború”, mint a XX. század nyitánya, és a vereség következményei egy kisváros életében Kávészünet (15.40-16.00) II. szekció (16.00-17.40) Lukács Anna PhD hallgató (Debreceni Egyetem, Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola) A 39. gyalogezred és a személyes emlékezet Kiss Róbert zászlós (MH 5. Bocskai István Lövészdandár, Debrecen) Daróczi Ambrus 39-es zászlós kiemelkedő hőstette az első világháborúban Dr. Szonda István néprajzkutató (Endrődi Tájház és Helytörténeti Gyűjtemény) Harctéri művészet. Egy művészkedő parasztfiú az első világháborúban Bráda Ferenc politikai tanácsadó (Emberi Erőforrások Minisztériuma) Mindszenty József és Barankovics István vitája- avagy a kereszténydemokrácia alternatívái
Dr. Kerepeszki Róbert egyetemi adjunktus (Debreceni Egyetem, Történelmi Intézet) A „Nagy Háború” és a Debreceni Egyetem Dr. Forisek Péter egyetemi docens (Debreceni Egyetem, Történelmi Intézet) Az I. világháború emlékezete a debreceni egyetemen a két világháború közötti korszakban Az egyes referátumok 5-10 percesek, a problémafelvetést követően kerekasztal-beszélgetés következik az elnök vezetésével a konferencia résztvevői között.
Rezümék Dr. Barta Róbert egyetemi docens (Debreceni Egyetem, Történelmi Intézet) A „Nagy Háború” és Magyarország Az előadás a „Nagy Háború” Magyarországra gyakorolt hatásait tematikus és koronologikus szempontból vizsgálja. Ennek megfelelően áttekinti a szarajevói merénylet hazai visszhangját és következményeit, a háborús mozgósítást és propagandát, valamint az Osztrák-Magyar Monarchián belüli magyar hadi potenciál összetevőit, alakulását. A háború és a magyar hátország tekintetében a gazdasági és egyéb kényszerintézkedések mellett elemzi a lakosság életkörülményeiben beállt változásokat. A belpolitikai viszonyok ismertetése főként a háború alakulásának tükrében történik (a kormányzati politika és a belpolitikai élet változásai, sztrájkok, pénzügyi nehézségek, IV. Károly békekísérletei, a radikális és forradalmi irányzatok megerősödése). Ebben az összefüggésben külön hangsúlyt kap a vidéki Magyarország, a vidéki lakosság háború alatti helyzete. Végül a történelmi Magyarország széthullásának bemutatása mellett az előadó kitér a háború magyar szempontú mérlegére is. Dr. Pallai László egyetemi adjunktus (Debreceni Egyetem, Történelmi Intézet) Az első világháborús hadbalépések motivációi az un. "színes" diplomáciai kiadványok tükrében A korábban fehér könyvnek nevezett kiadványok egy-egy állam hivatalos iratait tartalmazták a külpolitikai elképzeléseikről, illetve diplomáciai lépéseikről. A színes könyvek az I. világháborúban terjedtek el, amikor a hadba lépő államok ezekben a könyvekben indokolták meg hadba lépésük okait, hogy ezzel a saját igazságukat igazolják. A kötetek elnevezésüket borítólapjuk színéről nyerték, mivel az egyes államok különféle színű borítólappal látták el ezen dokumentumokat. Dr. Keményfi Róbert egyetemi tanár (Debreceni Egyetem, Néprajzi Tanszék) A „Nagy háború” kutatásának lehetséges útjai a néprajztudományban Az előadás az első világháború mindennapi kultúrája feltárásának még ma is lehetséges metodikai készletéről szól. A néprajz a megélt egyéni sorsok feltárásával fel tudja mutatni az első világháborútól időben egyre távolabb kerülő generációk számára, hogy a hétköznapokban mit jelentett, illetve milyen változásokat hozott a "boldog békeidők" után a háború traumája. A háborúhoz köthető, az egykori rurális életmódra irányuló emlékezet a sajátos nemzetiségi/etnikai viszonyok között a Kárpát-medence magyarságán túlmutató, a befogadók (kutatók, látogatók, hallgatók, érintettek) szemléletét tágító, egyetemes tapasztalatot is megfogalmaz. A néprajz saját kutatási területén a „Nagy háború” mint európai tragédia ma érvényes narratívájába illeszkedő eredmények előhívására képes. Szőts Zoltán Oszkár történettudományi referens (Országos Széchényi Könyvtár Tudományos Titkársága) Az első világháború értelmezései a magyarországi historiográfiában a kezdetektől napjainkig Az első világháború mindennapjainak kutatása új jelenség a történettudományban, amely a rendszerváltás óta nyert csak teret, így a konferencia számos novumot ígér a történettudomány számára. Előadásomban elsősorban azt a kérdést szeretném megválaszolni, hogy miért nem foglalkoztak a „Nagy Háború” mindennapjaival korábban? Ehhez az első világháború magyarországi historiográfiáját szeretném bemutatni. A háborúval párhuzamosan meginduló aktapublikációk és történeti munkák elsősorban hatalmi célokat szolgáltak. A háborús levéltári anyag a Horthy-korszakban még nem volt kutatható, ráadásul a közelmúlt történetének számított, így történettudományi értékelése ekkor még nem történt meg. Hadtörténetileg – részben a második háborúra is készülve – azonban értékelték, s
az emlékezetpolitikában is fontos szerepe volt. A második világháború után teret nyert a lenini értelmezés, amely imperialista rablóháborúnak bélyegezte meg az első világháborút, ezzel résztvevőit is. Végül a rendszerváltás utáni könyvkiadás- és kutatásliberalizálódás teremtette meg a lehetőségét a kibontakozó társadalomtörténeti kutatásnak, mely közelebb vihet minket a korszak emberének megismeréséhez. Dr. Püski Levente egyetemi docens (Debreceni Egyetem, Történelmi Intézet) Feladatok és lehetőségek: a nánási városvezetés az első világháború éveiben A háborús évek alatt a városi vezetés igyekezett megfelelni a rendkívüli helyzettel együtt járó feladatoknak. Főleg az első években rendszeresen került sor hadikölcsönjegyzésekre, a város több ízben fogadott be menekülteket, kísérlet történt egy újszabályrendelet elkészítésére, a tisztviselői állások betöltésére, a közbiztonság fenntartására. Különösen nagy kihívást jelentett a pénzügyi gazdálkodás működőképességének a fenntartása a rendkívüli körülmények miatt. Ezzel összefüggésben az irányítás a polgármester és a főjegyző vezetett szakapparátus kezében került, a közgyűlések inkább csak asszisztáltak az előbbiek ténykedéséhez. A vezetés, különösen Berencsy János polgármester megítélése a háború végére ellentmondásosan alakult. Miközben a lakossági ellátás biztosítása terén komoly nehézségek merültek fel, a városi költségvetés működőképességét új adófajták bevezetésével, a városi kézben lévő földeken folytatott gazdálkodással, valamint a pótadó mérsékelt emelésével sikerült biztosítani. Csiszár Imre doktorjelölt, elnök (Doktoranduszok Országos Szövetsége) A „Nagy Háború”, mint a 20. század nyitánya, és a vereség következményei egy kisváros életében A „Nagy Háború” olyan világméretű, olyan sok országra és több hadszíntérre kiterjedő, olyan sok áldozatot követelő, hosszú éveken át tartó, brutális és kegyetlen világégés volt, ami forradalmasította a hadművészetet, átrajzolta Európa térképét, örökre megváltoztatta az emberek háborúról alkotott fogalmát, és új pályára állította a 20. századi történelem menetét. Magyarország különösen sokat veszített a világháború következtében, mind az anyagi és emberáldozatokat, mind a végtelenül eltúlzott területi veszteségeket illetően. Mindemellett a háború és annak következményei jelentősen beszűkítették a 20. század első felében a magyar külpolitika mozgásterét, már amennyiben az elveszített területek visszaszerzését kívánta szem előtt tartani. Az első világháború a magyar társadalom számára hatalmas trauma volt, egyet jelentett a Szekfű Gyula-féle nemzeti illúziókból való hirtelen felébredéssel, a váratlan kijózanodással, a rengeteg áldozat, a gazdasági szankciók, a magyarok lakta területek elszakítása és a győztes hatalmak arroganciája pedig csak fokozta az amúgy is elkeseredett társadalom fájdalmát és az igazságtalan békével szembeni ellenérzést. A háború sokkja össztársadalmi szinten és a helyi közösségek szintjén is kétségbeeséshez, zűrzavarhoz és meggondolatlan kiútkereséshez vezetett. Az áldozatok nagyságát érzékelve a társadalmi közhangulat háborúellenessé vált, s miután a vereség ténye egyre nyilvánvalóbb lett a pacifizmus mellett a forradalmi hangulat is eluralkodott az országban. Ma már tudjuk, hogy sem a polgári demokratikus forradalom, sem a proletárdiktatúra nem jelentett megoldást az ország problémájára, akkor viszont a kortársak közül sokan tekintették célkitűzéseiket reális alternatíváknak. Nyilvánvaló, hogy ezek előtt a forradalmi hangok előtt nem nyílt volna ekkora mozgástér, ha nincs az első világháború és a háborús vereség, joggal tekinthetőek tehát a „Nagy Háború” közvetlen következményeinek. Hajdúnánáson a hajdúszabadság és az ezzel együtt járó nagyfokú önrendelkezés elnyerését követően egészen a 20. századig alapvetően nyugodt mederben zajlott a helyiek élete. Az országos nagypolitika csak ritkán érte el az itt élő egyszerű emberek ingerküszöbét.
Talán csak az adómentesség visszaszerzéséért folytatott erőfeszítéseket, illetve az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeit és az azt követő megtorlást lehet e tekintetben kiemelni. Jóval eseménydúsabb és tragédiákkal tarkítottabb lett azonban a 20. század, amelyben a helyi társadalmat ért traumatizáló hatású veszteségsorozat kezdetét egyértelműen az első világháború és az azt követő forradalmi időszak zűrzavarai jelentették. Ez az előadás erről az időszakról, a háborús évekről, és a „Nagy Háború” következményeiről kíván megemlékezni, kiemelve azt is, hogy ezek az események a véres 20. századnak csak a nyitányát jelentették Hajdúnánáson. Lukács Anna PhD hallgató (Debreceni Egyetem, Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola) A 39. gyalogezred és a személyes emlékezet Az ezred fennállása során (1756-1918) részt vett a Habsburg Birodalom, illetve az OsztrákMagyar Monarchia minden háborújában. Helytállásuk elismeréseként megkapták a Monarchia legnagyobb katonai elismerését, a sárga színű ezredzászlót. A gyalogezred állományát már az 1800-as évektől kezdve Debrecen és a környékbeli települések lakóiból egészítették ki. Az ezred történetében a legnagyobb erőpróbát az első világháborús harcok jelentették. A katonák sorsának bemutatásához sok napló, jelentés és egyéb forrás áll rendelkezésre. Kiss Róbert zászlós (MH 5. Bocskai István Lövészdandár, Debrecen) Daróczi Ambrus 39-es zászlós kiemelkedő hőstette az első világháborúban Előadásom illetve írásom célja a debreceni császári és királyi 39. gyalogezred jogutódjának, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. lövészzászlóaljának tagjaként, és ezredtörténetének kutatójaként, alegységem csapathagyományainak megteremtése és fejlesztése. Ennek során igyekszem egy olyan téma kutatását, majd szélesebb körű ismertetését végrehajtani, amelynek hősei példát, erkölcsi és katonai irányvonalat mutatnak úgy a mai 39-es katonáknak, mint érintett régiónk lakosságának. Ezt a hajdúnánási születésű Daróczi Ambrus zászlós vezetésével végrehajtott hőstett ismertetésével kívánom elérni. Mivel a nevezetes tett értékének megértéséhez bizonyos fokú haditechnikai és harcászati ismeret is szükséges, a megfelelő mélységben ezek is ismertetésre kerülnek. Dr. Szonda István néprajzkutató (Endrődi Tájház és Helytörténeti Gyűjtemény) Harctéri művészet. Egy művészkedő parasztfiú az első világháborúban Papp Zsigmond (1888-1961) gyomai parasztgazda, feltaláló és autodidakta művész a sorkatonai szolgálata idején és az első világháború frontszolgálatában sajátos alkotó tevékenységet végzett. Festészeti ismereteit a katonai szolgálat ideje alatt kezdte elmélyíteni és ekkor készültek első olajfestményei, melyeken katonai előjáróit örökítette meg. Önéletrajzi írásában részletesen beszámol a harctéri eseményekről és alkotói tevékenységéről. A művészi színvonalú fafaragásai ámulatba ejtették katonatársait, mely alkotásokból néhány darab megmaradt hagyatékában. A képző- és iparművészeti tevékenységén kívül szenvedélyes fotós volt, így jelentős számú fényképet is őriz hagyatéka a harctéri eseményekről. Az előadás külön kitér egy alkotására, mely a Monarchia csodafegyverét, a 30.5 cm lövegátmérőjű ágyút mintázza. Ennek készítési körülményeit és későbbi sorsát is feltárja az előadás. A harctéri élmények későbbi alkotásaira is hatással voltak, melyeket jól tükröznek hősi emlékmű tervei. Bráda Ferenc politikai tanácsadó (Emberi Erőforrások Minisztériuma) Mindszenty József és Barankovics István vitája- avagy a kereszténydemokrácia alternatívái Mindszenty József és Barankovics István a magyar történelem két meghatározó személyisége ugyanazon korszakban, de más-más módon igyekeztek megoldást találni arra a történelmi szükséghelyzetre, amelybe Magyarország a vesztes világháborút követően került. A fent
említett két személyben az elsődleges közös találkozási pont az elhivatott tenni akarás a hazáért, a magyar népért, ám mint azt látni fogjuk a koncepciók eltérő mivolta e nagyformátumú személyeket is képes volt egymással szembeállítani. Dolgozatom célja, hogy bemutassam Mindszenty és Barankovics személyes kapcsolatát, ismertessem a Demokrata Néppárt történetére és politikájára gyakorolt hatásait és levonjam az ebből kirajzolódó konzekvenciákat. Dr. Kerepeszki Róbert egyetemi adjunktus (Debreceni Egyetem, Történelmi Intézet) A „Nagy Háború” és a Debreceni Egyetem A referátum alapvetően három, részben egymásból következő kérdésre keresi a választ. Elsősorban arra, hogy az 1914-ben kitört „Nagy Háború” hogyanhatott a szintén ugyanebben az évben induló Magyar Királyi Debreceni Tudományegyetem első esztendeire, munkájára, milyen nehézségeket okoztak a háborús körülmények. Másrészt arra, hogy az intézmény oktatói, alkalmazottai és hallgatói hogyan vették ki részüket a katonai szerepvállalásból. Végezetül pedig arra, hogy ebből a szerepvállalásból következően hogyan ápolták a "Nagy Háború" emlékezetét a két világháború közötti időszakban. Dr. Forisek Péter egyetemi docens (Debreceni Egyetem, Történelmi Intézet) Az I. világháború emlékezete a debreceni egyetemen a két világháború közötti korszakban Az előadásban a két világháború közötti időszak egyetemi megemlékezéseit vizsgálom, valamint bemutatom az egyetem egyik első professzorának Alföldi Andrásnak, az Ókortörténeti Tanszék professzorának I. világháborús emlékeit és az ezzel kapcsolatos relikviáit.
