Hajdu Anita
Mindennapok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Kádár korszakban
I.A korszak általános jellemzıi, fıbb tudnivalók Kádár-korszak. Mindannyiunk számára ismert fogalom ez, mégis mindnyájunknak mást jelent. Nem is jelenthetné ugyanazt, hiszen mint minden más dolog szubjektív, tehát az emberek különbözı egyéni véleményeket alkotnak róla. E vélemény függ attól, hogy az adott idıszakban milyen hatások érték az adott személyt, volt e lehetısége, tanulni, dolgozni, családot alapítani, stb. Arra vállalkozom, hogy néhány oldalban bemutassam Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hétköznapi életét ebben az idıszakban, mellızve mindenféle politikai álláspontot, csupán a levéltári dokumentumokra, évkönyvekben megjelent tanulmányokra támaszkodva, illetve azokra az interjúkra, amelyeket három szabolcsi, közel hasonló korú nıvel készítettem. Szerencsémre ık hárman három különbözı településen (Záhony, Balkány, Nyíregyháza) éltek illetve élnek máig is; és három különbözı területen dolgoztak/dolgoznak. Egyikük tanárnı, másikuk az évtizedek alatt dolgozott bankban, könyvtárban, a harmadik hölgy pedig fodrászként dolgozik. Ez a település- és foglalkozásbeli változatosság segített abban, hogy árnyaltabb képet tudjak bemutatni. Mielıtt azonban belevágnék a dologba szeretném röviden megfogalmazni, hogy általánosságban mit is értünk a Kádár-korszak alatt. A XX. század második felét meghatározó idıszakot – 1957 és 1989 között – amikor az országot e személy, Kádár János irányította. Ezen idıszakon belül is különbözı egységeket különböztethetünk meg: 1956—1963, 1963— 1979, 1979—1989. A kezdeti szakaszban MSZMP igyekezett szigorúan ellenırizni mindent, tilos volt bármit szólni az állam ellen. 1963-ban Kádár János meghirdette az „aki nincs ellenünk, az velünk van” politikát. Az ezt követı éveket puha diktatúrának nevezzük, ami azt jelenti, hogy nem avatkoztak bele az emberek magánéletébe, nem volt kötelezı a hitet tenni a kommunizmus mellett, viszont tilos volt a rendszer ellen cselekedni bármilyen formában. Ezt az idıszakot szokás gulyáskommunizmusnak nevezni, mely arra utal, hogy az államnak célja volt, hogy a hétköznapi szintő elégedettséget biztosítsa a polgároknak. Milyen szempontok alapján tudjuk megvizsgálni egy adott idıszak életmódtörténetét? Számtalan forrás és lehetıség áll rendelkezésünkre. A szakirodalmak (Valuch Tibor társadalomtörténeti témájú mővei) áttekintése mellett, hosszabb ideig tanulmányoztam a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltárjának a korszakot érintı fondjainak tartalmát, a levéltár honlapján megtalálható, ide vonatkozó tanulmányait, valamint a fentebb említett interjúkat.
II. Az életmód szeletei II.1. Tágabb környezet – a település Egy település fejlıdését számos tényezı befolyásolja. A település földrajzi elhelyezkedésén, gazdasági kapcsolatain kívül még számost tényezıt említhetnék meg, viszont én most egyet szeretnék kiemelni: az országos jelentıségő események hatása. A Kádár-korszakban végbemenı alapvetı változások, események nagy hatással voltak az ország összes településére ugyanúgy, mint a szabolcsi településekre is. A kollektivizálás, tsz-ek létrehozása, például gazdasági szempontból is jelentıséggel bír egy településsel kapcsolatban. Mivel az állam az iparosítást helyezte elıtérbe és a földek nagy részét az emberek elvesztették, így a föld jelentısége csökkent. A ’60—70-es években megjelentek az állam részérıl az elsı környezetvédelmi intézkedések (1961 Természetvédelmi Törvény, 1976 Törvény az emberi környezet védelmérıl, 1977 Országos Környezet és Természetvédelmi Tanács, 1988 Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium). Nagy jelentıségő volt a megyében az 1970 májusában kezdıdı tiszai árvíz, mely súlyos károkat okozott a folyó partján illetve környékén elterülı településeken. Záhonyi riportalanyom, Sz. Jánosné épp ebben az esztendıben érettségizett, s visszaemlékezése szerint a töltés tetejétıl fél méterre volt az árvíz. İk különösen veszélyben voltak, mivel a Tisza a kertjük végétıl 50 méterre folyt. Kiemelte azonban azt, hogy mivel Záhony fontos vasúti pozíciót töltött be az ország életében – „Kelet kapuja”; az ország politikai vezetıi moszkvai látogatásuk során itt keltek át az országhatáron – így a töltés megerısítése, szélesítése kulcsfontosságúvá vált.1 Az állam célja az volt, hogy erısítse a polgárokban, a szocialista tudatot. Ennek érdekében történtek országszerte a közterület-átnevezések. E folyamat során olyan új neveket kaptak a terek, utcák, amelyek a Szovjetunió jelentıs személyeire utaltak vagy szocialista eszmét voltak hivatottak képviselni (ideológiakövetı szerep). Így például a Záhonyiak végigsétálhattak a Lenin úton vagy a Felszabadulás téren is, amely a rendszerváltás után az Európa tér nevet kapta. Ehhez hasonlóan Balkányban a Ságvári Endre utca megkapta a Vörös Hadsereg nevet.2 Az infrastruktúra, fejlıdés egyik fontos jele az utak lekövezése, burkolása. Az utak lekövezése egymástól eltérı idıben történt a megye különbözı településein. A záhonyi Sz. Jánosné elmondta, hogy a település már gyermekkorában (1950-es évek) lekövezett utakkal rendelkezett. A megyeszékhelyen élı riportalanyomtól, M. Jánosnétól megtudtam, hogy a 1 2
Interjú Sz. Jánosnéval 2013. július 17. Valuch, 2012. 45.
Nyíregyházán még nem voltak lekövezett utak. Balkányban az 1960-as években már volt lekövezett útrendszer, azonban még nem épült ki a járdarendszer. A
fejlıdésnek,
illetve
a
hétköznapi
3
elégedettségnek
fontos
eleme
a
közmőszolgáltatások kiépülése. A XX. század második felében folyamatosan épültek ki a közmőszolgáltatások megyeszerte. Záhonyban a ’80-as évek közepén jelent meg a telefonszolgáltatás, amely azonban eltérıen mőködött a megszokott mai vezetékes telefontól. Ha valaki telefonálni akart, akkor a kagyló felemelése után egybıl a Matáv központba kapcsolt a vonal, ahol meg kell mondania a keresett személy telefonszámát és ott továbbkapcsolták az illetınek. Késıbb megjelent a településen az ikertelefon lehetısége: ez úgy mőködött, hogy a két telefon tulajdonosa közül egyszerre csak egyikük tudott telefonálni.4 Balkányi riportalanyom, K.-né N. Éva a vízvezeték-rendszer kiépítésérıl számolt be részletesebben. Elmondása szerint a vízvezeték-rendszer kiépítése két lépcsıben történt meg. Elsıként csak a szennyvízelvezetı-rendszert építették ki, majd késıbb, 1978—1979 körül az ivóvízhálózatot is. A záhonyi Sz. Jánosné elmondta, hogy az ı családjukat nem érintette túlságosan a kollektivizálás. Sokkal nagyobb bánata volt a nagyszüleinek az, hogy az I. világháború utáni területrendezéskor 20 holdnál nagyobb terület került át Ukrajnához, emellett pedig összes lovukat, és két tehenük közül egyet is át kellett adni. A náluk maradt 5 hold földet pedig a vasút építése miatt a ’30-as években elvették, tehát nem is maradt olyan földjük, ami a TSZ-hez kerülhetett volna. Elmondása szerint a településen egy TSZ mőködött, amelyhez a lakók beszolgáltatták a földjeiket. Az volt a bevett szokás, hogy a TSZ és a falu teheneit
egymástól
elkülönítve
legeltették
a
Tisza-parton.
termelıszövetkezet mőködött, mégpedig az Új Erı MGTSZ.
Balkányban
is
egy
5
Az infrastruktúrának egyik legfontosabb eleme a kiépített vasútvonal, hiszen ez biztosítja a kereskedelmi lehetıséget a többi településsel. Záhony azonban egészen más miatt tölt be kulcsszerepet a vasútvonalban, ugyanis az országhatárnál fekvı településen keresztül tették meg moszkvai látogatásukat a magyar vezetık illetve a szovjet és más Szovjetunió-beli jelentıs személyek is a települést érintve érkeztek meg hazánkba, valamint természetesen a külkereskedelem szempontjából is jelentıs településként funkcionált. A nagy vasútépítési láz az ’50—60-as években jelent meg és lendült meg Záhonyban, a Szovjetunióval való jó viszonyra törekedés elıtérbe kerülésével. Ebben az idıszakban kétféle síntípust gyártottak: az 3
Interjú K.-né N. Évával, 2013. július 21. Interjú Sz. Jánosnéval, 2013. július 17. 5 Interjú Sz. Jánosnéval, 2013. július 17. 4
egyik az orosz a másik a magyar típus. Az orosz típus kétszer olyan magas volt mint a magyar. Egy település fejlettségénél az is fontos tényezı, hogy a lakóházak milyen anyagból épültek, ezáltal mennyire biztonságosak. A lakóházak építésénél teljes egészében a tégla dominált az ország minden területén. A záhonyi Sz. Jánosné elmondása szerint gyermekkorában már csak két roma család élt a településen vályogból készült házban. Vidéken ebben az idıszakban jelentek meg az elsı panelházak. Záhonyban ezek csak 3 emelet magasak lehettek, ennek oka a Tisza közelsége és az árvízveszély volt. Különálló panelházakban szolgálati lakásokat biztosítottak a vasúti dolgozóknak és családjuknak.6 II.2. Szőkebb környezet – a lakóház A lakóház-típusok mindhárom településen, sıt országszerte hasonlóak voltak. A Kádárkorszakban megjelenı legfontosabb újítás a 10x10-es vagy ismertebb nevén a kockaház volt. Rengeteg ilyen típusú ház épült országszerte ebben az idıszakban. A házépítésre ugyanúgy lehetett hitelt, támogatást kérni, mint manapság. Ezek a lakások komfortosak vagy félkomfortosak voltak. A félkomfortosban cserépkályha, illetve teatőzhely volt.
7
Nem mindegyik lakóházban volt kiépített fürdıszoba, több riportalanyom is lavórban fürdött gyermekkorában. Nyíregyházi riportalanyom elmondása szerint kezdetben-teknıben fürödtek, késıbb egy hengerszerő eszközt használtak, ami alatt tüzelni kellett, ezáltal melegedett fel a víz. A bútorzat legtöbb esetben fából készült, az ülıgarnitúra általában néhány fotelból, egy dohányzóasztalból és egy rekaméból állt. A hálószobában két szekrény volt: egy polcos és egy akasztós. Több háztartásban is megszokott volt a tükrös szekrény, amelynek alul volt egy könyves része is. Gyakori berendezési tárgyak voltak a különbözı nippek, illetve porcelán-étkészletek. A nyíregyházi, M. Jánosné Herendi étkészletet illetve alumínium edényeket használt, valamint cserépvázákkal, porcelándíszekkel díszítette lakását.8 Az egyik legfontosabb elektronikai cikk, a hőtı, a legtöbb családban csak a hetvenes évek végétıl, nyolcvanas évek elejétıl terjedt el. Záhonyi riportalanyom, Sz. Jánosné családjánál 1966 elıtt került mőködésbe az elsı hőtı. Elterjedt volt a Lehel márkájú hőtı, többek között ezt használta nyíregyházi riportalanyom is. A hőtıt megelızıen a családok különféle hagyományos módokon hőtötték az élelmiszereket. A leggyakoribb általában a 6
Interjú Sz. Jánosnéval, 2013. július 17. Interjú M. Jánosnéval, 2013. július 22. 8 Interjú M. Jánosnéval, 2013. július 22. 7
veremben, vagy kútban való hőtés volt. Balkányi riportalanyomnál, K.-né N. Évánál az volt a szokás, hogy a hőtıszekrényt csak az év melegebb idıszakában, tavasztól ıszig használták, a hideg idıszakokban pedig akár az udvaron, a teraszra kiakasztva hőtötték a kolbászt, szalonnát.9 . III.3. Fogyasztási szokások A Kádár-rendszerben a nagyobb szükségleti cikkek közül az autó került elıtérbe a legtöbb ember
számára,
ugyanis
ebben
az
idıszakban
az
autó
szerepe
megváltozott:
státusszimbólumból elérhetı szükségleti cikké vált. A legelterjedtebb autótípusok az alábbiak voltak: Trabant, Wartburg, Dacia, Lada, Zaporozsec, Moszkvics. Az autók beszerzésének hosszú volt az útja, ugyanis a feliratkozás után általában 3—4 évet kellett várni rá, majd ezt követıen mindegyik autóért Budapestre kellett utazni. Balkányi riportalanyom, K.-né N. Éva családja nem a legelterjedtebb kocsik közül választott, amikor egy fehér Skoda S100 mellett döntött. Az autóért 1974. március 15-én kellett Budapestre utazniuk. Az autót a család nagy becsben tartotta, olyannyira, hogy amikor egy karcolást elszenvedett, inkább átfestették meggypirosra, hogy ne legyen észrevehetı legyen a károsodás. A nyíregyházi M. Jánosné szerint ebben az idıszakban a gépjármő-kereskedelem valósággal szárnyalt, ugyanis mindenki hozzá akart jutni egy-egy autócsodához. Megjegyezte emellett, hogy az akkori fizetésekhez képest elég borsos volt a gépjármővek ára.10 A kisebb berendezések körében a legnagyobb újítást a televízió jelentette, mely ebben az idıszakban jelent meg a legtöbb háztartásban. A záhonyi Sz. Jánosné visszaemlékezése alapján az elsı tévémősor, amit látott a vasárnaponként vetített Tenkes kapitánya c. sorozat volt, amelyet úgy követett figyelemmel, hogy átment az utcában egyedül tévével rendelkezı családhoz. 1966-ban vásárolták meg elsı saját televíziójukat. A balkányi, K.-né N. Éva kezdetben szintén szomszédoknál nézett TV-t, majd 12 esztendıs korában a család beszerzett egy készüléket a saját otthonukba. Ezt a fekete-fehér televíziót 500 Ft-ért vásárolták és segítségével riportalanyom megismerkedett a kor zenei életével, az együttesekkel és az énekesnıkkel, akik ebben az idıszakban vívták ki népszerőségüket a Táncdalfesztiválokon (Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta, Poór Péter, Kós János).11 A ’70—80-as években a szabolcsi emberek már a reklámok többféle típusával 9
Interjú K.-né N. Évával, 2013. július 21. Interjú M. Jánosnéval, 2013. július 22. 11 Interjú K.-né N. Évával, 2013. július 21. 10
találkozhattak. A leggyakoribb és a legtöbb emberhez elérı reklámtípus a sajtóreklám volt. A kisebb településeken szövetkezeti boltokban lehetett vásárolni. Ezekrıl viszont elmondható volt, hogy a termékek széles skáláját kínálták vásárlóiknak, ugyanis ruhanemőt, élelmiszereket is meg lehetett itt vásárolni. Ezen kívül Záhonyban mőködött egy a Hangyaszövetkezet által üzemeltett bolt, valamint heti egy alkalommal egy húsboltban lehetett megvásárolni a család számára szükséges mennyiséget. Késıbb egy önkiszolgáló bolt is nyílt a településen. A balkányi, K.-né N. Éva megjegyezte, hogy a Kádár-korszakban a pénz értéke is jóval nagyobb volt, mint mostanság, ugyanis ekkoriban 100 Ft-ból szinte teljes körően be lehetett vásárolni a háztartásba. A sajtóreklám mellett a rádióreklám is megjelent, azonban leginkább mégis a napilapokból lehetett tájékozódni. A nyíregyházi M. Jánosné visszaemlékezési alapján a megyeszékhelyen a ’80-as években az emberek már a Skálában vásároltak ruházati cikkeket és CBA-ban élelmiszereket. Mosáshoz gyakran használatos volt a Rapid mosópor, de a szappant például sokan még disznózsírból fızették. A fiatalok szabadidejüket szívesen töltötték cukrászdában a baráti társaságukkal. Balkány ebben az idıben még falu volt, így tehát nem is cukrászdában vették a fagylaltot, hanem 2 fagylalthordó járta a települést és náluk lehetett vásárolni. A napilapokon kívül az emberek szabadidejükben érdeklıdésüktıl függıen szívesen olvasták az alábbi újságokat: Nık Lapja; Fürge Ujjak; Kiskegyed; Kertészet, Szılészet; Élet és Tudomány; stb.
12
A XX. század második felében az emberek vásárlási szokásai megváltoztak, és napi vásárlásokat felváltotta a heti 2-3 vásárlás. Ebbıl következik, hogy nagyobb szükség volt a hőtıkre, mint korábban, sıt, az 1980-as években a fagyasztóláda is megjelent a magyar háztartásokban. A tőzhelyek aránya viszont visszaszorult, ugyanis míg 1960-ban 60.000 háztartásban használták, 1975-ben már csak 25.000-ben. A paraszti háztartásokban inkább még vaslapos tőzhelyeket használtak, de a kemence kiszorult az otthonokból. Megjelentek az elsı elektromos kávéfızık, darálók és konyhaszekrények. A ’70—80-as években már nem az alapvetı élelmiszerek hiánya volt a jellemzı, hanem az új típusú keresett árucikkeké.13 A Kádár-korszak alatt többféle márkájú üdítıital tört be a magyar piacra. Népszerő volt a Szobi szörp, a Traubi, a Márka, a Star, de riportalanyaim nagy kedvencre a csatos üveges Bambi volt. A ’70-es évek második felérıl betörtek a piacra a „Nyugat ópiumai”: a Coca Cola és a Pepsi.
12 13
Interjú K.-né N. Évával, 2013. július 21. Valuch, 2012. 85.
II.4. Öltözködési szokások A XX. század második felének öltözködéstörténetében is három korszakot határolhatunk be. Az elsı korszak a szocialista hatalomátvétellel járt együtt, amikor is a kollektivizálás kiterjedt az öltözködésre is. Ekkor egyfajta uniformizációs kísérletrıl beszélhetünk, amikor az állami vezetés korlátozni akarta a társadalom öltözködését. Ezek az intézkedések azonban kudarcba fulladtak.
Ezt
követte
a
„normalitáshoz”
való
visszatérés
idıszaka,
amikor
a
magánvélekedések és igények váltak meghatározóvá. A harmadik szakasz egyes szubkultúrák kialakulásának idıszaka. A magyar társadalomra ekkor már nagy hatást gyakorolt a nyugati fogyasztói kultúra. 14 A ’60—70-es években történt meg a fordulat, ugyanis a Kádár-korszakban az öltözködésnek nem volt olyan politikai és ideológiai jelentısége, mint amilyennel a Rákosirendszer alatt bírt. A hajviselet terén ebben az idıszak két típus vált divatossá. Elıször a ’60—70-es évek fordulóján a tupírozott hajviselet hódított, majd a hetvenes évek második felétıl a dauerolt haj örvendett nagy népszerőségnek. 15 A balkányi, K.-né N. Éva beszámolója alapján a Lee, Lewis és a Trapper márkájú farmernadrágokat forgalmazták az országban, az utóbbit itt is gyártották. Megosztotta velem, hogy elsı udvarlója Miskolcról hozott neki Lee márkájú farmert. Az
új
ruhadarabok
(miniszoknya, farmer) és hajviseletek kezdetben rosszallást váltottak ki a társadalomból, mely érzések csak a ’70-es években csökkentek. Az öltözködést számos tényezı befolyásolta: eltérı életkörülmények, igényszintek. Természetesen más-más jellemzıi voltak a városi és falusi öltözködésnek, ugyanis falun még jobban kifejezett bizonyos helyi kötıdést az öltözék. Az öltözködés ebben az idıszakban is megmutatta a társadalmi rétegek közötti vagyoni különbségeket is. A divatról a nık több lapból is tájékozódhattak, ilyen volt például az 1949tıl megjelenı Nık Lapja.16 A nyíregyházi M. Jánosné kiemelte a trapéznadrág és a jersey ruhák népszerőségét, valamint elmondta, hogy szerinte a nık sokkal nıiesebben öltözködtek abban az idıben, mint manapság. Divatos viselet volt még a nıknél a kalap, de ez nem volt általánosan jellemzı az összes nıre. Leginkább magas sarkút hordtak. A férfiak kalapot viseltek, öltönyt, inget, svájci sapkát. A hazai ipar lassan tudott alkalmazkodni a társadalom öltözködési igényeihez. Ebben
14
Valuch, 2004. 34. Uo. 16 Interjú K.-né N. Évával, 2013. július 21. 15
az idıszakban jelent meg a hagyományos egyrészes fürdıruha mellett a kétrészes is.17A nehezen beszerezhetı nyugati termékek – mint például az orkánkabát, nejlonharisnya, farmer – jelentıs mennyisége csempészet útján került forgalomba. Statisztikák alapján SzabolcsSzatmár-Bereg megyében a hetvenes években 1865 Ft volt az egy fıre jutó fogyasztás mértéke. Fodrászként dolgozó nyíregyházi riportalanyom elmondta, hogy az emberek igénye a hajuk megcsináltatására változó volt, hol nagyobb, hol kisebb. A tupírozott és dauerolt frizura mellett megemlítette, hogy divatos volt még a „hollandka” (félfrizura), majd késıbb divatba jött az egészen rövid haj és a kleopátra fazon is. A fodrászüzletek többsége nem igazán számított modernnek, volt olyan idıszak, amikor a hajmosáshoz még külön kellett melegíteni a vizet.18 II.5. Mővelıdési szokások A kulturális életet ugyanúgy szakaszokra lehet bontani, mint az öltözködést. A kommunista hatalomátvétel után ezen a területen ugyanúgy kibontakozott az állami felügyelet. Pozitív dologként elmondható, hogy a Rákosi-rendszer látszólag igyekezett sok gondot fordítani a kultúrára. A különbözı kórusok, énekkarok száma hirtelen többszörösére megnövekedett: 1949
és 1951 között 776-ról 9584-re emelkedett.
A képzımővészet területén szintén
éreztette hatását az állami ellenırzés, ugyanis az egyszerősítı, sematizáló alkotások váltak dominánssá. A színházi elıadások száma legnagyobb arányban a falvakban nıtt, ezt követıen a városokban legkevésbé pedig a fıvárosban. Hasonlóan népszerővé vált a rádió is, melynek száma 1948 és 1956 között megnégyszerezıdött. A mozihoz hasonlóan elsısorban a rádiózás is vidéki, s ezen belül a falusi lakosság körében terjedt el. Különösen kiemelt szerepet kapott, mivel ez a médium – éppen a hatalmat gyakorlók döntése nyomán – nagy tömegbefolyással rendelkezett
és
sokáig
csak
egyeduralkodó
szerepet
töltött
be
az
elektronikus
kommunikációban. Ennek ellenırzése céljából a Központi Bizottság (KB) foglalkozott a rádió könnyőzenei tevékenységével és semmit nem bíztak a véletlenre. Sokszor telefonon keresztül betiltottak bizonyos dalokat, míg mások sugárzását kimondottan elvárták. A Kádár-rendszer konszolidációja idején a kormány igyekezett a lehetı legszorosabban fogni a gyeplıt, még a Magyar Rádió és Televízió tánczenekarának kiutazását is megtárgyalták 1960 májusában.19 Nyíregyházán – a megyeszékhelyen – az egész korszak alatt pezsgett a kulturális élet, erre tanúbizonyságot adnak a Vikár Sándor volt iskolaigazgató által összegyőjtött, a 17
Interjú M. Jánosnéval, 2013. július 22. Uo. 19 Valuch, 2005. 114. 18
levéltárban található fond adatai, illetve a város színháztörténeti dokumentumai. Az érdeklıdı személyek 1957. augusztus 8-án a Magyar Állami Operaház mővészeinek szereplésével a Parasztbecsület, illetve a Bajazzók címő operákat tudták megtekinteni. 1963-ban Nyíregyháza adott otthont a VI. Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztiválnak. A megyei karnagyainak klubba szervezıdtek és elıadást adtak 1964. november 14-én, majd 1965. március 27-én is.20 1965-ben már nemcsak koncertet, hanem egy egész kulturális programsorozatot láthattak Nyíregyházán az érdeklıdık. E programsorozat 1965. március 11-én nyílt „Irodalmunk és mővészetünk a felszabadult 20 év alatt” címmel a TIT Bessenyei Klub szervezésében és célja az volt, hogy összefoglalja a felszabadulás után eltelt 20 év kulturális eredményeit. 1966. szeptember 10-én koncertet adtak a megyeszékhelyen Lux Erika és Veroszta Magda országosan ismert zongoramővészek. Még ugyanezen év végén december 9én Mozart halálának 175. évfordulója alkalmából rendeztek hangversenyt. 1967 ıszén a Kádár-korszak, a szocializmus egy jellemzı ünnepnapjának jubileumát ünnepelték: nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulója, melynek alkalmából hangversenyt rendeztek.21
1968. február 20-án romantikus ária esten vehettek részt az érdeklıdık. 1974-
ben került megrendezésre az I. Nyíregyházi nyári egyetem, mely hasznos programokat biztosított a megyei fiataloknak. Az 1982. 02. 01-jei Kelet-Magyarország tudósított a „Röpülj páva” dalverseny megrendezésérıl. 1984. március 30-án pedig a Zene élet c. kulturális eseményt rendezték meg a fıiskola kerengıjében. 22 Fontos kulturális esemény volt Nyíregyháza életében az új színházépület átadása, mely 1981. október 17-én történt meg, ahol beszédet mondott Tóth Dezsı miniszterhelyettes, irodalomtörténész:
„Jelentıs
pillanat
ez
Szabolcs-Szatmár
megye,
Nyíregyháza
–
egyszersmind az egész ország kulturális-szellemi életében: annak lehetünk részesei, hogy húsz esztendı óta a fıvároson kívül elsı ízben gördül fel új színház, új társulat függönye. A Mővelıdési Minisztérium nevében tisztelettel és örömmel köszöntı, s úgy hiszem, köszönti most már az egész magyar kulturális közvélemény – a Móricz Zsigmond Színházat és közönségét.” A színház átadásakor Bozóky István 4 dombormővet avatott fel. Az átadásra sok vendég érkezett az NDK-ból. Az új épületben az elsı elıadás a Csongor és Tünde volt. 1983ban indult el a város elsı televíziós csatornája, mely kezdetben csak havi egy alkalommal sugárzott egy egy órás adást, amelyet elıször csak a Jósavárosban lehetett fogni, majd Örökösföldön, végül a város minden pontján. A havi egy alkalmat késıbb felváltotta a 20
MNL-SZSZBML, XIV.31 Uo. 22 Uo. 21
kéthetente egyszeri adás, a televízió pedig a Váci Mihály Megyei és Városi Mővelıdési Központban kapta meg a stúdióját. 1986. augusztus 8–án adták át Nyíregyháza belvárosában a Zrínyi utca elején Borbás Tibor Munkácsy-díjas szobrászmővész Fürdızık nevő díszkútját. A szabadidı eltöltésének módja a korábbi évtizedekhez képest sokat változott. A társadalom és az életmód változásai mind olyan tényezık voltak, amelyek befolyásolták ezt a folyamatot. A közösségben eltöltött szabadidı jelentısége és mennyisége visszaszorult és az emberek szők családi vagy baráti körben, de nem ritkán egyedül kapcsolódtak ki. Megszőnt a sportnak az a széleskörő társadalmi és állami támogatása, amelyet az 1950-es években élvezett. Az emberek többsége semmilyen sportot nem őzött, ami nem kis szerepet játszott abban, hogy 1960-ra a magyar felnıttek 60 %-a túlsúlyosnak számított.23 Az irodalmi élet tekintetében a Kádár-rendszer kevésbé korlátozta a kulturális életet, mint az azt megelızı Rákosi-rendszer. Természetesen ekkor sem rendelkeztek teljes szabadsággal a mővészek, de már nem volt kötelezı a szocialista ideológia alapján mőveket alkotni. A korlátok visszaszorulása lehetıséget adott különbözı irányzatok kiteljesedésének. A népiek (Illyés Gyula, Németh László, stb.) és a Nyugat utolsó nemzedékének nagyjai (Weöres Sándor) mellett új alkotógárda vált egyre népszerőbbé. A korlátok visszaszorulása ugyanúgy jelentkezett a képzımővészetben és a zenében, mint az irodalomban. A klasszikus zene új áramlatai hamar megtalálták a követıinket itthon is, mivel veszélytelenségük miatt a kormány engedélyezte terjesztésüket. Más volt a helyzet azonban a könnyőzenében. A nyugati könnyőzenével a fiatalság elıször csak külföldi rádióadók mősorában találkozhatott. Az elsı hazai beatzenekarok (Omega, Illés, Metro) megjelenése után lehetett részük az elsı koncertélményekben. A zenészek öltözködési szokásai is átalakultak: az öltönyt, farmert, a jól fésült hajat pedig a hosszúra növesztett haj váltotta fel. A ’70—80-as években megjelent egy keményebb rockot játszó generáció, ide tartozik az EDDA vagy a P. Mobil. is. 24 A ’70-es években indult el útjára a Táncház-mozgalom, amelyet kezdetben nemzeti jellege miatt az államvezetés gyanakodva figyelte, késıbb veszélytelensége miatt elfogadta. Az 1980-as évek végére a magyar fiatalok zenei ízlése és szórakozási lehetıségei már nem tértek el a nyugatiakétól, mivel a televízió elterjedésével külföldi együtteseket is megismerhettek, illetve számos nyugati elıadó látogatott el hazánkba. 25 A magyar nemzeti ünnepeket október 23. kivételével megünnepelték a Kádárkorszakban is. Emellett nemzeti ünnepnek számított április 4. (a felszabadulás napja) illetve 23
Valuch, 2005. 112. Interjú, K.-né N. Éváva, 2013. július 22. 25 Valuch, 2005. 112. 24
november 7. (a nagy októberi szocialista forradalom), ahol az iskolák diákjai a kisdobos-, úttörı és KISZ-mozgalom keretében felvonultak. A nyíregyházi M. Jánosné elmondta, hogy természetesen a megyeszékhelyen is lehetett moziba járni, de ebben az idıszakban mozik már vidéken is mőködtek az ún. kultúrházakban. A balkányi K.-né N. Éva szívesen járt elıadásokat, illetve mozifilmeket megnézni a helyi József Attila Mővelıdési Házba („kultúrház”). Ugyanilyen szívesen emlékszik vissza azokra az estékre, amikor egy helyi szórakozóhelyen orosz katonák énekkari kísérettel szórakoztatták a vendégeket.26 II.6. Az oktatás Ezen a témán belül az oktatás több szintjére igyekszem kitérni. Elsıként az általános iskolák, középiskolák korabeli jellemzıit, fıként technikai felszereltségüket szeretném bemutatni. Ezt követıen az iskolához kapcsolódó szabadidıs tevékenységeket jellemzem. E két részben a már korábban más egységeknél felhasznált interjúk állnak rendelkezésemre. Részletesen bemutatom az akkor még Bessenyei György Tanárképzı Fıiskola mőködését, melyhez egy interjú mellett dr. Porzsol István néhai pedagógia tanszékvezetı levéltárban fellelhetı iratanyagait használom fel. Ezt követıen kifejtem a levéltárban összegyőjtött anyagok alapján szerzett ismereteimet a nyíregyházi iparoktatásról és a sajátos nevelési igényő gyermekek oktatásáról. Záhonyi riportalanyom 1958 és 1966 között tanult a település egyetlen általános iskolában. Visszaemlékezése elején elmondta, hogy annyira kevés gyermek volt a településen, hogy mindössze két párhuzamos osztályt indítottak egy évfolyamon. Az iskolában cserépkályhával vagy vaskályhával főtöttek, mellékhelyiség csak az iskolaudvaron volt elérhetı. Az osztályok nagyobb létszámmal mőködtek, mint manapság, egy osztályban 35— 46 fı tanult. Az udvar végig volt ültetve fákkal, ennek köszönhetıen árnyékot adott a tantermeknek. A tanítás délelıtt és délután is folyt – délelıtt az alsósoknak délután a felsısöknek. Természetesen ebben az idıszakban még szombaton is kellett iskolába járni. Ekkoriban az iskolák nem voltak a szabadidı eltöltésére alkalmas játékokkal felszerelve, csupán ugrókötelezésre és ugróiskolázásra (ickázás) volt lehetıség. A testnevelésórák nem tornateremben folytak, hanem ott ahol épp lehetıség volt rá: jó idıben az iskolaudvaron, rossz idıben a tanteremben. A középiskolát riportalanyom egy mándoki gimnáziumban végezte. Mivel tanárként dolgozik, így a késıbbi évek állapotáról is be tudott számolni.
26
Interjú M. Jánosnéval, 2013. július 22.
Pályáját Gégényben kezdte, ahol 4 évet tanított. Elmondta, hogy bár tornaterem itt se volt biztosítva a testnevelés órákra, de már rendelkezésre álltak bizonyos felszerelések: szınyeg, szekrény, stb. Az udvaron már lehetett focizni, de a focikaput pl. csak két kı jelezte. A gyakorlati foglalkozásokon a gyerekeket házimunkára tanították leginkább. Az iskolában rendezett ünnepségeket egy 4x5 m nagyságú színpadon rendezték, egy összenyitható tanteremben. Itt a nemzeti ünnepek mellett általában a farsangi mulatságot rendezték meg, illetve különbözı szavalóversenyeket. Megosztotta velem, hogy egyszer ı is részt vett egy ilyen rendezvényen, de sajnos nem nyert. A főtést szénnel vagy gázolajjal oldották meg. A padlót szintén ezzel borították, amitıl fekete színő lett. A folyosót kılapok borították.
27
A balkányi K.-né N. Éva 1967 és 1975 között végezte az általános iskolát. Iskolája állapota hasonló volt, mint Záhonyban. A higiénés körülmények szintén rosszak voltak, csak az udvari mellékhelyiség állt a diákság illetve a dolgozók rendelkezésére. Az udvar ugyanúgy kiépítetlen volt, azzal a különbséggel, hogy itt nem volt füvesítve a talaj és emiatt nagyon poros volt. Az iskolában a vízellátás úgy mőködött, hogy kézmosáskor egy kupából felülrıl öntötték a csapba a vizet. Társai között a legnépszerőbb játék a kidobós volt, neki személy szerint a 11-es volt a kedvence. Középiskolai tanulmányait Nagykállóban a Korányi Frigyes Gimnáziumban végezte, ahol kollégista volt. Elmondása szerint a kollégiumi körülmények egyáltalán nem voltak korszerőek, régi bútorokkal volt berendezve a szoba és lópokrócot kellett ágynemőként használniuk. Az érettségi elvégzése után elvégezte a gyors- és gépírói tanfolyamot, majd a helyi bankban kezdett el dolgozni. Ennek kapcsán több alkalommal kellett továbbképzésen részt vennie, melyeket kitőnı eredménnyel végzett el, sıt, egy alkalommal még a Kelet-Magyarországban is feltüntették az ı és kolléganıje nevét kitőnı eredményük miatt.28 Késıbb, az 1980-as években dolgozott a balkányi általános iskolában, mint könyvtáros. Ebben az idıszakban már lényegesen modernebb volt az iskola felszereltsége. Az udvaron bitumen és salakpálya, valamint közmővesített modern mellékhelyiség állt a rendelkezésükre az épületen belül. Ez az iskolaépület már nem az volt, ahova ı járt, ugyanis 1975-ben újjáépítették az iskolát. Mint a legtöbb diák, záhonyi és balkányi riportalanyom is részt vett a kisdobos-, az úttörı- és a KISZ-mozgalomban. A kisdobos mozgalom tagjai alsós diákok voltak, akik kék nyakkendıt viseltek, szabályzatuk pedig 6 pontban volt lefektetve. Győlésüket 2 felsıs diák vezette. Csak tanév közben voltak közös programok, mégpedig a következık: játék, 27 28
Interjú Sz. Jánosnéval, 2013. július 17. Interjú K.-né N. Évával, 2013. július 21.
beszélgetés, tanulmányi eredmény, az ırsön belüli gyengébb tanulók segítése. A programokat a központi, állami vezetés is szabályozta, ilyen volt például a „Veled vagyunk Vietnám!”, illetve más programok a Szovjetunió szerint az USA által elnyomott országok segítésére. A felsı tagozatosok úttörı-mozgalomban tömörültek. Itt is ugyanúgy rajok és ırsök voltak a kisebb egységek. Az úttörık már piros nyakkendıt viseltek. A középiskolások a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) tagjaivá válhattak. Lényeges különbség volt a korábbiakhoz képest, hogy míg kisdobos vagy úttörı bárki lehetett addig a KISZ-be felvétel útján lehetett bekerülni. Általános vagy középiskolában nem tettek különbséget a kommunista és a nem kommunista családból származó gyerekek között, viszont a fıiskolai felvételinél a KISZ-tagság többletpontot jelentett. A Nyíregyházi Fıiskola elıdje a Bessenyei György Tanárképzı Fıiskola 1962-ban a kor tanárhiányának betöltése céljából jött létre. A záhonyi M. Jánosné visszaemlékezései és dr. Porzsolt István feljegyzései alapján az a kép alakult ki bennem, hogy a fıiskolai élet sok dologban hasonlított a mostanihoz, de vannak persze nagy eltérések is. Záhonyi riportalanyom visszaemlékezése alapján sokkal szigorúbban vették akkor az órán való megjelenést, mint mostanság, İ matematika-rajz szakon tanult 1970—1976 között és véleménye szerint népszerő volt még a matematika fizikával vagy kémiával párosítva. A kollégiumban ekkor hozzá tartozott a szolgáltatáshoz a reggeli, ebéd, vacsora. A szobák elosztása hasonló volt, mint most: 2x2-es szobákban laktak a hallgatók. Sokkal szigorúbb volt a kollégium abban a tekintetben, hogy este 10 után nem lehetett vendéget fogadniuk a lakóknak és napközben sem mehetett fel a szobájukban semmilyen látogató, még a szülık sem. A portán általában egy felnıtt és egy diák ült. A fıiskolás hallgatóknak színes kulturális lehetıségei voltak: színházbérletet válthattak a városi színházba, rendszeresen eljártak a Krúdy-moziba, ahol filléres áron lehetett jegyet kapni. Emellett a fıiskolán is mőködött egy filmklub, ahol általában Kabos Gyula-filmeket néztek, majd a film után Veress József tanár úrral alkottak kritikát a mőrıl.29 A kollégiumban lakók meg voltak különböztetve bizonyos értelemben, ugyanis volt 1., 2., 3. kategória közöttük. A besorolásnál sok tényezı számított, úgymint lakóhely és intézmény közötti távolság, KISZ-tagság, stb. A csoportoknak általában volt egy kinevezett vezetıjük, aki mindenféle hivatalos ügyet elintézett a Tanulmányi Osztályon. A tehetséges hallgatók már ebben az idıszakban is végezhettek iskolán kívüli plusztevékenységet. Riportalanyom emlékei szerint egyik csoporttársa indult is az OTDK-n de nem ért el helyezést
29
Interjú Sz. Jánosnéval, 2013. július 17.
sajnos. A hallgatók a tornacsarnokban vagy a Sóstón levı uszodában végezhettek sporttevékenységet. Névnapok és születésnapok alkalmával némi házi bor és ajándékok átadásával köszöntötték az ünnepeltet. A fıiskolán mőködött egy Természetjáró Szakosztály, amely havonta egy alkalommal túrát szervezett nemcsak az országon belülre, hanem a környezı országokba, 2,5—3 hétre. A kollégiumban este 10-ig lehetett fogni az iskolarádió adását, de ha valaki napközben aludni vagy tanulni szeretett volna, akkor is ki lehetett kapcsolni.30 Dr. Porzsolt István, aki a pedagógia tanszék vezetıje volt, írt egy tanulmányt a fıiskola történetérıl. Eszerint a szocialista ideológiának megfelelı tanár a következı: kollektívan, közösségben gondolkodik. Fontos volt, hogy az iskola nevelési elvei megegyezzenek a Szovjetunióéval. Porzsolt István szerint a hallgatók még nem teljesen vették át a szocialista értékrendet, eszméket, sokan közülük még vallásosak és idealisták voltak. Ennek oka az lehetett, hogy sokan faluról jöttek, ahol még éltek a régi társadalom maradványai. Olyan is elıfordult, hogy a szocialista nézeteket valló fiatal hallgató véleménye miatt szembe került szüleivel: „Szüleim régimódi emberek. Világnézeti dolgok sok a veszekedés közöttünk.” „Határozott világnézetem van, materialista. Szüleimmel, sokat vitáztam.” Vitáim és a szüleimnek vitt könyvek szinte teljesen átnevelték szüleimet.”31 Porzsolt fontosnak tartotta, hogy egy leendı tanárban legyen meg az egészséges szintő kritikus hozzáállás valamint elítélte a „történelmi múlt kritikátlan glorifikálását. A kollektív gondolkodás kialakításában lehetséges megoldásnak tartotta a tanulmányi kirándulásban, de akár a kollégium is elısegíthette e gondolkodásmód kialakulását, hiszen itt szinte testvéri viszony alakult ki a lakótárak között: „A most érkezett csomag csak az ajtóig az enyém, utána a szobáé.” Megállapította, hogy a hallgatókat túl sok audiovizuális inger éri, s hogy túlságosan gyors tempóban élnek. „Nekünk a tanulás nem engedi meg az unatkozást. Ha van egy kis szabadidınk azt sem tudjuk, hogy a sok tennivaló közül mihez fogjunk. Nagyon örülünk, ha egy kicsit megfázunk és kiír az orvos.”
32
Véleménye szerint szabadidıs programokkal kb. heti 15 órát töltöttek a fiatalok és ezt leginkább moziban töltötték el. Az, hogy milyen színházi elıadásokat néztek meg, a helyi mősorpolitika függvénye. Inkább prózákat szerettek olvasni, a versekért nem rajongtak annyira, kivéve Váczi Mihály verseit. A kollégisták jellegzetes étele volt a zsíros kenyér, a szalonna és a lekvár. 30
Interjú Sz. Jánosnéval, 2013. július 17. MNL-SZSZBML XIV.41 32 Uo. 31
A szakiskolai oktatás, mely már évtizedekkel korszakunk elıtt megkezdıdött, igencsak rossz helyzetben került a világháború után, azt követıen viszont folyamatosan növekedett a diákok létszáma. Ezt mutatja az is, hogy annyi diák volt, hogy 1968 szeptemberében az iskola tanulmányilag majd pedig a következı évtıl gazdaságilag is külön vált. A nyíregyházi M. Jánosné is az ipari szakközépiskolában folytatta tanulmányait nıi-férfi fodrász szakon 3 éven át. Az oktatás korabeli színvonalával meg volt elégedve, véleménye szerint az oktatók igyekeztek minél jobban megtanítani a szakmát a diákokkal. Dr. Fazekas Árpád orvos levéltárban ırzött iratai alapján betekintést nyerhetünk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye állapotába a fogyatékos gyermekekre vonatkozóan. Az adatgyőjtést az 1960. január 1-ei állapotok alapján végezték el, ahol a vak, süket, testi és értelmi fogyatékosok arányát vizsgálták. A statisztika alapján az összes tanköteles fıbıl (98.204) 995fı értelmi, 88 testi fogyatékos, 12 vak és 80 süket diák élt a megyében. Arányuk az iskolások között 1,2 %, a magyar összlakossághoz viszonyítva 0,21%. Felmérésének eredményei alapján a megyében különösen frekventált területek voltak az alábbiak: Vaja, ahol 3400 lakosból 20, illetve Komoró ahol 1200 fıbıl 10 élt fogyatékossággal. Fontosnak tartotta még azt, hogy a megye a legsúlyosabban sújtott a villámcsapások által.33
33
MNL-SZSZBML XIV. 56.
Felhasznált irodalom Valuch, 2012
Valuch Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában. Corvina Kiadó Kft. Budapest, 2012.
Valuch, 2005
Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Osiris Kiadó. Budapest, 2005.
Valuch, 2004
Valuch Tibor: A lódentıl a miniszoknyáig. Corvina Kiadó, Budapest, 2004.
Internetes forrás: http://www.szabarchiv.hu/drupal/sites/default/files/A_Szabolcs_Szatm%C3%A1ri_Szemle_1 981_XVI_%C3%A9vfolyam.pdf 2013. 08.07.
Levéltári források: Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár: • XIV. 41. Porzsolt István iratai 1925- 1986 • XIV. 56. Fazekas Árpád orvos iratai 1951-1991 • XIV.31. Vikár Sándor zeneiskolai igazgató iratai
