Kujbusné Mecsei Éva HAJDANI HÁLAPÉNZEK (Mennyit fizethetett Nyíregyháza az 1837-es kiváltságlevélért?)
1
Az 1753-tól újjátelepülő Nyíregyháza főként parasztokból, kézművesekből álló la kossága már 1802-ben úgy érezte, hogy az impopuláció után rohamosan gyarapo dó, fejlődő, sőt 1786-ban négy országos vásár tartására is jogot nyerő, oppidummá váló településük már akár szabad királyi várossá is válhatna. A főként állatte nyésztésből és földművelésből adódó tehetősségüket megfelelő alapnak tartották ahhoz, hogy a nagy cél megvalósítása érdekében — akár hiteleket is felvéve — megváltakozzanak földesuraiktól. A „nagy álom" azonban hamar szertefoszlott, mert csupán az egyik birtokos, a Dessewffy család egyezett ekkor bele az örökvált ságba. A másik birtokossal, a Károlyiakkal csak 1824-ben sikerült szerződést köt ni. Ekkorra pedig a jogállásváltozáshoz kedvezőnek ítélt történelmi pillanat már elmúlt. Bár szabad királyi város nem lett Nyíregyháza, az örökváltság révén olyan ked vező jogi és gazdasági helyzetbe került, amilyennel az országban csak néhány tele pülés — Szabolcs megyében pedig egy sem! — bírt. A megváltakozás azonban más életvitelt követelt, így a város vezetőinek min denekelőtt ki kellett alakítani az új helyzethez alkalmazott működési formákat. Komoly problémákat vetett fel továbbá a közösségre átruházott földesúri jogokkal való élés mikéntjének meghatározása, a váltságösszeg kifizetéséhez felvett hitelek törlesztése, a mindennapi köz- és magánélet újraszabályozása is. A hasonló helyzetben lévő városok példáját követve 1825-re a város választott közönsége bár kidolgozta az igazgatásra és a lakosság életére vonatkozó részletes szabályrendeletet, ezt azonban Szabolcs vármegye nemesi közgyűlése nem fogadta el, sőt — törvény adta jogával élve — olyan statútumot erőltetett Nyíregyházára, amely a korábbi évekhez képest még erőteljesebben biztosította a nemesi vármegye fennhatóságát a megváltakozás révén immár földesúri jogokkal bíró parasztközös ség felett. Ebből a helyzetből kiutat az jelentett volna, hogy a vármegye végrehajtja a Helytartótanács által javasolt statutumkorrekciót, vagy törvény születik azokra a 2
3
A kiváltságlevélről és annak megszerzéséről a privilégium hasonmás kiadásában olvasható a szerző dolgozata Nyíregyháza szabad és privilégiált mezővárossá válása címmel. Lásd Nyíregyháza kivált ságlevele, 1837. Nyíregyháza, 1997. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML), V. A. 101/j. Nyíregyháza mezőváros levéltára. Nyíregyháza mezőváros választott hites közönségének iratai (a továbbiakban V. A. 101/j.). Örökváltság iratai. 40/40. 1802:8. 1803-ban a Dessewffyeknek 320 ezer rénes forintot, 1824-ben pedig a Károlyiaknak 730 ezer bécsi értékű forintot fizetett Nyíregyháza örökváltságként. Erről lásd Cservenyák László: Nyíregyháza örökváltsága. Nyíregyháza, 1974. 1
2
3
mezővárosokra vonatkozóan, amelyeknek Nyíregyházához hasonlóan rendezetlen volt a jogállásuk. Miután sem egyik, sem másik nem történhetett meg egyik napról a másikra, Nyíregyháza elöljárósága úgy határozott, hogy sorsának mielőbbi jobbra fordítása érdekében királyi kegyért folyamodik. A nemesi vármegyétől való függetlenséget biztosító kiváltság elnyeréséhez le gelőször a megfelelő utat és a legalkalmasabb közvetítőt kellett megkeresni. Procopius György helytartósági ágens javaslatára a bécsi udvarnál igyekeztek olyan embert találni, aki pozíciója, valamint szakértelme révén sikerre viheti ké relmüket. Először Udvarnoky Lajosnál tájékozódtak, de ő arra hivatkozott, hogy mint a Károlyi-ház képviselője nem cselekedhetne mindenben a város érdekeinek is megfelelően. A korábban már néhányszor segítségükre lévő Sok János pedig öregsége miatt nem fogadta el a felkérést. Ezt követően kereste meg Nyíregyháza választott közönsége levélben Biermann Mihály ágenst, érdeklődve, hogy lát-e esélyt a kért privilégium elnyerésére, és ha igen, vállalja-e a város képviseletét. Továbbá szerettek volna pontosabbat tudni ar ról is, mennyi idő és mennyi pénz szükséges a kiváltságlevél elnyeréséhez. Az 1832. november 12-én kelt megkereső levelükben — amelyhez kedveskedő hono rárium fejében 100 pengő forintot is csatoltak — ígéretet tettek az ágensnek arra, hogy „a jövőre nézve pedig, valamint a privilégium kieszközléséért, úgy minden oda bízandó városi dolgoknak előmozdításáért mindenkor különösen megállapí tandó honoráriumokkal fog megtiszteltetni. " A felkérést Biermann december 28-i válaszlevelében elfogadta. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy van esély a privilégium elnyerésére, de hogy mennyi idő alatt és mennyi pénzért sikerül egy ilyen különleges kiváltságlevelet kieszközölni, arra nem tudott határozott választ adni. „A taxák mennyiségét minden bizonnyal még meg nem mondhatom ugyan, de sokra nem fognak menni" — írta. A közönség örömmel vette a hírt és postafordultával a felmerülő költségek fedezésére még 250 forintot küldött az ágensnek. Bár a Biermannal történő egyeztető levelezés szerint a hivatalos teendők költ sége megfizethetőnek ígérkezett, a kérelem fogadtatásának megfelelő előkészítése azonban jelentős kiadással járt. Az udvari bemutatkozáshoz ugyanis legelőször te kintélyes ajánlókat kellett szerezni. Az ez ügyben felkeresett országos és megyei tisztviselőkhöz pedig bizonyára nem üres kézzel mentek támogatást kérni a nyír egyházi városatyák. Azonban a „kedveskedő discretiok"-ról, az azokra fordított 4
5
6
8
SZSZBML, V. A. 101. Nyíregyháza mezőváros levéltára. Nyíregyháza mezőváros választott hites közönségének iratai (a továbbiakban V. A. 101.). Gazdálkodási szék jegyzőkönyve. 5/5. 1832. nov. 12. No. 4179. U o . 1832. dec. 28. No. 2996. 1833. jan. 14-én került sor a pénz postázására. SZSZBML, V . A. 101/j. Váltságkassza perceptori főkönyv. 70/70. 1832. „Az informaíorium decretumért járó taxák csak egynehány forintra mennek." Lásd SZSZBML, V. A. 102/b. Nyíregyháza mezőváros levéltára. Tanácsi iratok (a továbbiakban V. A. 102/b.). Vegyes levelek. 36/116. 1833:47. 1833. jún. 21.
4
5
6
7
8
összegekről — az egyébként néhány krajcáros kiadást is elszámoló váltságpénztár Egyveleg című rovatában — csak ritkán és útiköltségként tüntetnek fel kisebbnagyobb összegeket. Nehezíti a „privilégium kieszközlésére" elköltött összeg számszerűsítését az is, hogy a felvett kölcsönök felhasználásáról sem készült pontos kimutatás, így csak feltételezhető, hogy a kor szokásának megfelelő kedveskedő ajándékok és honorá riumok fedezete részben innen származott. Nem maradt fenn az ún. bírói pénztárnak az írásbeli számadása sem, pedig a forrásokban található utalások szerint az ide befolyt büntetéspénzek egy részét, vagy talán az egészet is ilyen célokra használták fel. Volt továbbá mód arra is, hogy ne pénzen — gyakran kölcsönpénzen! — vett árukból, hanem a városi boltoktól, mészárszékektől bérleti díj fejében kapottakból álljon össze az ajándékcsomag (pl. cukor, kávé, pálinka, hús). Pontos adatokat in nen sem tudhatunk meg. A hipotézist azonban alátámasztani látszik a városi szám adáskönyv, amely szerint azokban az intenzívebb időszakokban, amikor megindult a támogatók keresése vagy gyakrabban ment küldöttség Bécsbe, Pestre, a város által mindennapi használatra vásároltak kontói magasabb összeget mutatnak, illet ve a bevétel rovatban szerényebb a bérletekből származó haszon. A jóindulatért cserébe jóindulatot is kínálhattak a város vezetői. Ez leginkább a megyében élő, a forráshiány miatt gazdasági nehézségekkel küszködő földesurak esetében lehetett a hálának egyik formája. Az ajánlást adó szabolcsi tisztségviselők közül is többen (pl. Vay István, Eördögh Alajos) gazdasági kapcsolatban álltak a várossal: innen vettek fel kölcsönöket, pusztáikat a nyíregyháziaknak adták bérbe, zálogba. Mit kaphatott Nyíregyháza az ajánlóktól? A privilégium kéréséhez elengedhe tetlen kedvező véleményeket, valamint kérelmükön igen sokat lendítő személyes közbenjárást. Annak ellenére, hogy mindezek az ajándékok, gazdasági előnyök nem számsze rűsíthető kiadások, a forrásokban fellelhető, pontosan meghatározható pénzössze gek mellett mégis figyelmet kell rájuk fordítani akkor, amikor megpróbáljuk kör vonalazni azt, hogy mit vállalt Nyíregyháza a belső autonómiáját és ezáltal a to vábbi fejlődését biztosító kiváltság elnyerése érdekében. A város privilégium iránti kérelmét az ajánlások megszerzése után Biermann Mihály az 1833. szeptember 15-i audiencián adta át Lajos főhercegnek. A kivált ságlevelet azonban csak 1837. augusztus 30-án írta alá a király. A két dátum között eltelt majd négy évben Nyíregyháza elöljárói hol itt, hol ott szorgalmazták kérésük teljesítésének pártfogolását: újabb és újabb ajánlókat kerestek, valamint a szemé lyes kérés eredményességét ismerve küldöttségeket menesztettek Pestre és Bécsbe. Az országos méltóságoknál Pesten 1834-ben jártak. Látogatásukról a Jármy Menyhért físcalissal küldöttségben lévő Kralovanszky András albíró ekként 9
A Vayak (István és Ábrahám), valamint Kállay Gergely is ígérte, hogy beszél a nyíregyháziak ké relméről a kancellárral.
9
számolt be levelében: „Mai napon voltunk referendárius Ambrus úrnál, és őnagy sága Lónyay consiliárius úrnál, mely is Jármy urat magához szorítván és csókol ván bennünket, nagyon szívesen fogadott és minden jókat ígért. Procopius úr nagyon keveset tudott dolgunk felől még akkor is, amidőn mi fel jöttünk, hanem minekutána egynéhányszor meglátogattuk és őtet is informáltuk, akkor jobban hozzálátott a dolgunkhoz. Referendáriusunk nagyon derék ember, és dolgunkat könyv nélkül tudja és tud ni is akarja, egyébiránt a feljövetelünk nagyon szükséges volt, de bezzeg a cassa fogy, és ha találunk Bécsbe menni, minden esetre pénzt fel kell vennünk. " A bécsi utazásra is sor került, mivel 1834. november 17-én kelt levelében az ágens arról tájékoztatta a várost, hogy a privilégium iránti kérelem a Helytartóta nácstól hamarosan megérkezik a Kancelláriához. Javasolta, hogy a megérkezéskor már legyenek ott a nyíregyházi küldöttek: a vicebíró és a fiscalis, akik „oly utasí tással neveztettek ki, hogy a város tudva kérelmeit, a környülállások és belátások szerint legjobb módok által eszközölni igyekezzenek, e végből a megkívántató költ ségeknek belátások szerint teendő megtételére is meghatalmazván. " A küldöttek ekkor Bécsben többek között felkeresték az alkancellárt, valamint Géczy István kancelláriai referendáriust, aki 1828-ban, amikor még a statútum ügyében kilincseltek, a Helytartótanács tanácsosaként többször volt a város segít ségére. Az 1834. évi pesti és bécsi útra a váltságkassza összesítése szerint december 30-ig 7370 váltóforint 26 krajcár ment el. Csak összehasonlításképpen a város f i zetnivalói ebben az évben a következők voltak: a felvett kölcsönök esedékes ka matai 32 952 forintot tettek ki, a tisztségviselők és konvenciósok bére 8887 forint volt, hadiadóba 7458, háziadóba pedig 4750 forintot kellett fizetni. Ugyanakkor a város regálékból származó jövedelme így alakult: a kocsmáitatásból 31 755, az erdőből 7812, a vásárvámból 5567, a mészárszékből 1837, a boltok után 1389, a forspontból 475, valamint egyveleges bevételből 2135 forint i 0
n
12
13
gyarapította a varos vagyonát. 1835. október 15-én újabb, immár 3 fős küldöttség indult útnak azzal a feladat tal, hogy az ismét a Helytartótanács elé kerülő kérelem ügyét előmozdítsa. Ebben az évben a bécsi és pesti utazások költsége 2758 váltóforint 34 krajcárra rúgott, azaz a küldöttségek által elköltött, útiköltségként elszámolt pénz 1835 végére meg haladta a 10 000 váltóforintot. Az 1833-ban oly jól indult kérelem lendülete azonban az idő teltével mindin kább lelassult, majd megtört. 1836 pedig a várakozás éve lett. Bár a kérelem ekkor 14
SZSZBML, V. A. 102/b. Vegyes levelek. 36/116. 1833:47. SZSZBML, V. A. 101. Gazdálkodási szék jegyzőkönyve. 6/6. 1834. nov. 17. No. 1030. SZSZBML, V. A. 111. Nyíregyháza mezőváros levéltára. Adószedői iratok (a továbbiakban V. A. 111.). 1834. évi számadáskönyv. SZSZBML, V. A. 102/j. Nyíregyháza mezőváros levéltára. Tanácsi iratok. Vegyes számadások. 80/160. 1834:23. SZSZBML, V. A. 101/j. Váltságkassza perceptori főkönyv. 72/72. 1835. 1 0
11
1 2
1 3
1 4
már a Kancellárián volt, előrelépés az ügyben mégsem történet. A választott kö zönség Biermannak írott levelében emiatt hangot is adott csalódottságának: „mint hogy némely, talán nem jó akaróink azon hírnek terjesztésében is fáradoznak, hogy dolgunk nem fogott volna máris felsőbbem helybenhagyást nyerni, a reménység és félelem között... már most városunkat talán az anarchia veszedelmes következései vel fenyegető szerencsétlen helyezetnek létesülhetésétől is remegve tartunk. " A reményvesztést mutatja, hogy ekkor már Biermann javaslata ellenére sem in dítottak újabb küldöttséget Bécsbe, mert úgy vélték, hogy jobb, ha az útiköltséget inkább az ágens iránti hála kifejezésére fordítják. Végül a tavaszi nagy ünnepek után mégis elindult Jármy fiscalis és Hatzel An tal helyettes bírói címmel felruházott postamester, hogy —remélhetőleg utoljá ra — szorgalmazzák a végzést a királyi audiencián. 1837. Kisasszony hava (augusztus) 30-án Ischlben végül rákerült V. Ferdinánd királyi aláírása is a kiváltságlevélre. Biermann már szeptember 8-án értesítette az örömhírről a várost: „A kegyes királyi privilégium már leérkezett őfelségétől az aláírással, s mihelyt a királyi könyvbe beírva lészen, azonnal el fogom azt a pe csétnyomóval és a következendő taksákról szóló nyugtatvánnyal együtt küldeni. " (A privilégium kiállításának hivatalos költségeiről szóló egyik számlát lásd a mel lékletben.) A város szerette volna mielőbb megkapni a privilégiumlevelet, és az év végén esedékes tisztújítást már aszerint tartani. Ezért Medgyaszay István bécsi nagyke reskedőt felkérték arra, hogy a legszükségesebb kiadások kiegyenlítésére nevükben 700 forintot fizessen ki Biermannak. (Nyíregyháza a hitelezett pénzt a legközeleb bi debreceni vásár alkalmával kívánta visszafizetni.) Ez az összeg elegendőnek tűnt a kötelező taxákon kívül az új jogálláshoz jóváhagyott új pecsét elkészítésére is. Az ágens titkárának honorálására 20 forintot szántak, sőt a dolgukban fáradozó kancelláriai közbenjáró solliciternek is szerettek volna köszönetet mondani. A fennmaradó összeget pedig hálából Biermannak ajánlották. A megkereső levél azonban már nem találta otthon a nagykereskedőt, de hogy ne kelljen a nyíregyháziaknak túl sokáig várni a rég óhajtott szabadságot biztosító kiváltságra, az ágens maga előlegezte meg a szükséges összeget, mondván, „hogy az udvari cancellista az íráshoz foghasson, mert ez szép calligraphica expeditiot kívánván, úgyis egynéhány hétig tartani fog. " 15
16
17
18
19
21
15
1 6
1 7
1 8
1 9
2 0
2 1
SZSZBML, V. A. 101. Választott hites közönség levelezőkönyve 31/31. 1836-1838. 1836. júl. 3. Uo. 1837 febr. [ ? ] Uo. Uo. Uo. Uo. 1837. szept. 15. SZSZBML, V. A. 102/b. Vegyes levelek. 36/116. 1833-1847. 1837. szept. 22.
A város méltányolva Biermann jóindulatát a 700 forinton felül 1750 váltófo rintot küldött az ágensnek, aki október 20-án kelt levele szerint 600 forint 2 krajcárt fizetett ki a pénzből. 22
23
24
A kiváltságlevél kiállításának költségei Az udvari és protocollationalis Expeditionalis taxa és ebből a privilégiumhoz Az expeditura
310 forint
taxa
materialék kívántató
materialék
Az udvari cancellistának, aki a privilégiumot calligraphice írni fogja, minthogy a privilégium valami 5 árkusra terjed, ha szép expeditiot kívánunk A
krajcár
48
krajcár
26
krajcár
2
krajcár
60 forint 5 forint
parancsért
12 forint
pecsétnyomóért
Az író cancellistának ki az udvari kamara részére gium párját készítette Az udvari regestransnak pedig, aki a királyi és a pecsételőnek összesen A magam
48
21 forint 15 forint
adjunctusnak
Az informatorium
143 forint
a
könyvbe
privilé beírja 12 forint 20 forint
cancelláriájának Összesen
600forint
A privilégiumlevél és a pecsétnyomó október végén készült el, és a nyugtákkal együtt Medgyaszay István portékáival együtt jutott el Debrecenig, ahonnan Galánek Dániel hozta haza. „Remélem, hogy a nagyérdemű nemes tanács és az egész város ezen privilégi ummal nem csak a külső formájára, de foglalatjára nézve is tökéletesen meg lesz elégedve" — írta a rábízott kérelem teljesítése után búcsúzóul az ágens a város atyáknak. A Nyíregyházát privilégiált mezővárossá tevő kiváltság fogadtatásáról a városi tanács 1837. december 4-i ülésének jegyzőkönyve ekként számolt be: „tekintetes Inczédy György főhadnagy úr azon kedves hírrel örvendeztetvén meg a közönséget, hogy az oly régen óhajtva várt kegyelmes királyi privilégium e napokban maga hiteles eredeti formájában megérkezett, azt a közönségnek bemutatja. Határozat. Az oly régi óhajtásnak ekképpen történt megvalósuláson érzett örvendezés oly hirtelen terjedvén a nép között, hogy ezen kegyelmes privilégiumot még a bejelentés előtt és nem csak látni, olvasni, de azt meg is tanulni vetélkedve igyekeznek. " 25
26
2 2
2 3
2 4
2 5
2 6
SZSZBML, V . A. 101/j. Váltságkassza perceptori főkönyv. 74/74. 1837. 1 forint = 60 krajcár SZSZBML, V . A. 102/b. Vegyes levelek. 36/116. 1837:31. 1837. okt. 20. Uo. 1837. okt. 24. Uo.
Hogy a latin nyelvű kiváltságlevél szövege mindinkább közérthető és hozzáfér hető legyen, a „tót" nyelvről lassan-lassan magyarral áttérő lakosok számára a Galánek János városi főjegyző által készített magyar fordítást negyedrét formában ezer példányban kinyomtattatták. A fordítást, a polgári hitformula letételéhez szükséges 3000 polgári levelet, a kiváltságlevél ünnepélyes kihirdetésére invitáló meghívóleveleket és 4000 útilevelet Debrecenben Tóth Lajos tipográfus készítette el 381 váltóforint 16 krajcáréit. Nagy örömükben a nyíregyházi elöljárók megrendelték a király képét is, hogy az a nagyteremben legyen éppúgy, mint az új címer. A festmény és az új pecsét nyomók 55 pengő forint 20 krajcárjába kerültek a városnak. Kisebb kiadást jelentett még a megyei kihirdetés. A királyi parancs leérkezését be sem várva — a város fejlődése elé korábban meglehetősen sok akadályt gördí tő — Szabolcs vármegye nemesi közgyűlése ugyanis a privilégiumlevelet már 1837. december 18-19-diki ülésén kihirdette, sőt az alispán elölülése alatt a városi beiktatási ünnepségre küldöttséget is kirendelt. A publikálásért 2 aranyat fizetett Nyíregyháza. A többéves kiadások utolsó nagy tétele a városi beiktatási ünnepség költsége volt. Az ünnepségnek, valamint a privilégium alapján tartott tisztújításnak a meg szervezésére a közönség 18 tagú ún. elnökséget nevezett ki. Még az elnökség mun kája jószerével el sem kezdődött, mikor a váltságpénztárnok 1838. január 4-én je lentette a közönségnek, hogy a „privilégiumbani bevezetés alkalmára tétetni hatá rozottak" miatt rendkívüli kiadásai lesznek, amit csak kölcsönök által teljesíthet. A közönség — amelyik korábban csak 5 %-os hosszú lejáratú hiteleket vett fel — most e célra rövid lejárati időre és 6 %-os kamatra kényszerült felvenni 3000 pen gő forintot. A beiktatási ünnepségre, amelyre 1838. január 22-én került sor, meghívták mindazokat az országos és megyei tisztviselőket, akik a privilégium elnyerésében segítségükre voltak, továbbá a jelentősebb megyebeli birtokosokat, valamint Szarvas és Szentes küldötteit is. A fényes ünnepségről, majd az azt követő eszem-iszomról a városi iratokban lévő rövid számadás mellett a helybeli evangélikus egyház ún. Történetkönyve, valamint Susztek Sámuel tanító naplója ad részletesebb leírást: „Január 22-én tartatott városunkban kiváltságbani beiktatás (statutio privilegiorum) ily módon: Reggeli 10 óra tájban ment a szomszéd és távol helységekbeli meghívott deputatus urakból álló nagy sokaság, Szabolcs vármegye 27
29
30
31
SZSZBML, SZSZBML, SZSZBML, SZSZBML, dec. 18-19. SZSZBML, Uo. 1838. 1834-1838. 2 7
2 8
2 9
3 0
3 1
3 2
V. A. 101. Gazdálkodási szék jegyzőkönyve. 11/11. 1837. dec. 4. No. 2808. V. A. 101/j. Váltságkassza perceptori főkönyv. 74/74. 1837. V. A. 101. Gazdálkodási szék jegyzőkönyve. 11/11. 1838. febr. 5. No. 2900. IV. A. 1. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Jegyzőkönyvek.
1837.
V. A. 101. Gazdálkodási szék jegyzőkönyve. 11/11. 1838. jan. 4. No. 2857. jan. 13. No. 2864.; V. A. 101. Választott hites közönség levelezőkönyve. 31/31.
alispánja, Kállay Péter elölülése alatt a katolikus templomba a szentmisére. On nan, de sokkal nagyobb számban, az ágostai vallást követők templomába, ahol egy igen szívre ható beszéd tartatott tudós tiszteletes Mikuss Sámuel evangélikus pré dikátor által. Elébb ugyan egy, azon alkalomra készült ének harmóniában énekel tetett, úgy prédikáció következett, s akkor őfelsége említésekor mozsárokból lövöl döztek, a katonák is ugyan elkészültek azon ünnepet lövöldözéseik által díszesíteni, de a kegyetlen hideg miatt semmit sem csináltak, csakhogy vagy 15 icce pályinkát és vagy 100 zsemlét früstőkölvén, Nagy Sámuel oskolájában elfogyasztották. Pré dikáció végével újra harmóniában énekeltetett egy vers azon énekből: Tartsd meg Isten királyunkat! így vége volt az isteni tiszteletnek. De mind a két isteni tisztelet előtt a városházánál olvastattak fel a privilégiu mok magyar nyelven az egész öszvegyűlt közönség előtt... " „A templomból valamennyi férfivendég ment a Nagyvendégfogadóba, hol mint egy 230 személyre volt terítve, a gazdák és alsóbb rendű vidékiek pedig a Csillag nevű kocsmába szállottak, hol szintén 200 személy ebédelt. A Nagyvendégfogadó ban minden személytől 4 váltóforintot, a Csillagnál 2 váltóforintot fizetett ki a vá ros, borokon, csemegéken, kenyerén, süteményen és asztali készületen és terítésen kívül, amit a város maga adott. Egy különc kredenc is volt Inczédy György úr, ak kori polgármesternek és több közönség tagjainak gondviselésére bízva. Délelőtt a piacon a boltok épületéből két csatornán folyt a bor, melyből sokan nem csak bő ven hörpentettek, hanem vedrekben haza is hordták. Itt kb. 10 csöbör fogyott el. A boltok padjáról szóratott a nép közé perec és néhány véka dió. Az ebéd felett több ízben és többen emeltek poharat Őfelsége egészségére, a fenséges nádorért, me gyénk lelkes főnökei s többek tiszteletére, kik jelesen a kiváltság megnyerése körül érdemeket szerzének magoknak. " „Este tartatott bál a Nagyvendégfogadóban, mely fényes ugyan, de nagyon szo ros volt. Muzsikus volt Bunkó bandája, 12 személyből álló, de amelynek inkább csak a neve, mint muzsikája volt híres, s nem is érdemiette meg azon 300 váltófo rintot muzsikájáért, melyet kapott a várostól minden egyéb ajándékokon kívül. 33
34
35
A Susztek Sámuel feljegyzéseit tartalmazó könyvecske Bakonyi Géza tulajdonában van. Közölte: Galambos Sándor - Kujbusné Mecsei Éva: A reformkori Nyíregyháza hétköznapjai (Susztek Sámuel feljegyzései). Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 1998. 1. sz. 1-28. és 2. sz. 123-156. „ TÖRTÉNETKÖNYV, MELLYBEN NYÍREGYHÁZI EVANGELIKA EKKLÉS1ÁNAK X / ^ ' * szá zadtól kezdve évenkénti történetei — Miklósfjy Sámueltől szerkesztve és Nagy Sámuel — Susztek Sá muel és Mihályik Mátyás által írva az első két évtizedben kivált T. Jurányi Adám kéziratából más két évtizedben már gazdagabb kút főkből merített adatok szerint 1841 és 42 években lehetőképp össze gyűjtve és leírva az Ekklésia oltárára hálás szível letétettek és akkori nagy érdemű Presbyter Urak nak ajánltattak" című kézirat. 311-312. A kézirat a Nyíregyházi Evangélikus Egyház tulajdonában van. Ezúttal is szeretnék köszönetet mondani azért, hogy a kéziratot rendelkezésemre bocsátották. Ezt követően 13 naplóoldalon az 1838. január 22-én az evangélikus templomban elhangzott, Jurá nyi Sámuel által írt ária szövege, valamint Mikuss Sámuel szentbeszéde olvasható. 3 4
,k
3 5
lk
Az ünnepség kiadásait a váltságkassza ekképpen összegezte: „Kegyelmes lyi privilégium bevezetése ünnepe alkalmára adott: Ebéd többrendbeli Esti táncmulatság Borokért Nagyvendégfogadó
contója költsége tánctermébe
4165 váltóforint 695 váltóforint 95 váltóforint a gyertyatartók
12 darab tükörért A privilégium megyei publicatiójakori
kirá
56 45 38
krajcár krajcár krajcár
15 váltóforint 6 váltóforint 46
krajcár
alá
deputáció
költsége
36
Mindezeken felül csak felsorolásképpen említsük meg az 1833-1837 közötti, a privilégium elnyerése érdekében tett kiadásokkal járó szervezeti változtatásokat: a szenátus vagy belső tanács, illetve a választott közönség vagy külső tanács külön válását, és az ezzel járó költségeket. A honoráriumok, napidíjak és a növekvő számú és hatáskörű elöljáróknak járó egyéb juttatások mellett sok apró fizetni való is terhelte a privilégiált mezővárost, kezdve a mintául kért statútumok díjaitól a szélesebb körűvé váló írásbeli admi nisztrációhoz szükséges, nyomdai úton előállított mintalapokon át a hivatali mun kakörülmények megteremtéséig, mint azt az alábbi pénztári számadás is bizonyítja: 37
„1838. márc. 9. Pásztor Dániel lakatos mesternek pecséthez készített srófér márc. 21. Szinyorinó Józsefnek 2 új fakalamárisért a polgármesteri szobába márc. 26. Fél font zöld viasz pecsét ápr. 21. Zieger János lakatosnak egy csengő elké szítéséért a polgármester szobájába ápr. 22. Nemes Kobilitz Dániel úrnak a polgári pe csét elkészíttetéséért okt. 15. A belső tanács részére vásároltatott törvény könyvekért
7 váltóforint
30
krajcár
2 váltóforint 1 váltóforint
30 24
krajcár krajcár
2 váltóforint
30
krajcár
26 váltóforint
55
krajcár
8 váltóforint
15
krajcár"
38
Az a kb. 20 000 forint, amit hivatalosan, illetve az a ki tudja mennyire tehető összeg, amit a városkassza által le nem könyveken fizetett Nyíregyháza 1833 és 1838 között privilégiumleveléért, a város bevételéhez, a kiváltságlevél által bizto sított gazdasági előnyökhöz képest szinte jelentéktelen. A privilégiumlevél azon ban nemcsak Nyíregyháza legdíszesebb oklevele, hanem a város fejlődésének biz tosítéka is volt, amelynek segítségével gyakorolhatta a belső autonómiát, és meg tarthatta a telepítés óta meglévő lépéselőnyét a megyebeli mezővárosokkal szem ben. Hogy valóban mennyibe került, az egyelőre a források töredékessége miatt a múlt homályába vész.
SZSZBML, V. A. 111. 1838. évi számadáskönyv. 1834. febr. 21-én a Nagybecskerektől másolatban elkért privilégiumért 10 ezüst forintot fizettek. Lásd SZSZBML, V. A. 102/a. Nyíregyháza mezőváros levéltára. Nyíregyháza mezőváros választott hites közönségének iratai. Tanácsülési jegyzőkönyv. 1834-1835. 6/86. No. 3914. SZSZBML, V. A. 111. 1837. évi számadáskönyv. 3 6
3 7
3 8
Melléklet
A z 1837-ben Nyíregyháza számára adományozott kiváltságlevél kiállításának költségét igazoló számla (SZSZBML, V. A. 101/b. 36/36.1837:9.)
