Hajas Tibor SZÖVEGEK

Hajas Tibor SZÖVEGEK

E N C I K L O P É D I A KIADÓ

A MŰVÉSZETRŐL

[FILM] HANGPÓTLÁS* /Hangprotézis/ I I .

csoport/

A z u tó b b i húsz év során világszerte m eg é lé n k ü lt a film n yelv i k u tata s, v aló sz ín ű leg azért, m ert észrevettük, h o g y az em b eri k o m m u n ik áció o lyan áttételek k el, kö zvetítő k -

fN

ío

>

Fi lmterv 10”6-bán

kel bővült, hogy szükségessé vált a kom m unikáció alapfogalm ainak és alapform áinak vizsgálata is /nyelvészet/. A film nek, rövid története során még nem alakultak ki olyan világos és egyetemes konvenciói, m in i az. egyé[b] közlésrendszerekben /nyelv vagy zene/, és bár néhány érzékeny agyvelő /Vertov, Eizenstein stb./ m ár korán m egsejtették a fiim i közlés szisztem atikus, alapvetően nyelvi jellegét, a rendszeres m unka csak nemrégen kezdődött el, részben a teoretikai irodalom /Pasolini, Metz stb./, részben m édium kísérletek /Warhol, Sharits, Kubelka stb./ megszaporodásával. Az ilyen irányú filmkísérletek egyelőre túlnyomórészt az alapm űveletek kutatásából állnak /a képkivágás és a montázs további lehetőségeinek felderítése m ellett a vágások m éterhosszúságával, ritm usával, a kam era fixálásával vagy koreográfiájával, a film ­ szalag, a film kép m echanikai vagy kém iai m anipulálásával, roncsolásával, a színekkel, a blank használatával, a szinkronlehetőségekkel, a vetítés külső befolyásolásával foly­ tatott m unka példa erre/. Ezek —kevés kivételtől eltekintve —tudományos és felfedezői m agatartásuknál fogva meglehetősen elvontak, céljuk elsősorban a valóság kontra

A

M Ú V f c S Z E T R Ó L

vizuális m édium és az abban m egnyilvánuló vagy születő em beri gondolkozás­ m echanizm us „fekete földrészének” megbízható feltérképezése. A K-3 csoport m un káján belül szívesen részt vennék egy ilyen teoretikai alap lexikális összegzésében, egy ilyen „térképészeti” feladat elvégzésében is, m ert bár az elődök által rögzített eredményeken kívül —az utóbbi évtizedek nemzetközi avantgárdja a problémák nagy részét aktualizálta, vág}’ beépítette a filmkészítés gyakorlatá­ ba, a hazai tájékozatlanság a szakmán belül is olyan m értékű, am i szükségessé teszi a praxisszerű elsajátítást. A tájékozatlanság nem utolsósorban az anyag nehezen hozzá­ férhető voltából adódik, am i hasonló helyzetet terem t ahhoz, am ikor valaki zenei élm ényeit zenekritikákból próbálja megszerezni. A jelen esetben benyújtott film terv azonban csak vékony szálon kapcsolódik ide, nem alapm űvelet, noha egv ilyen m édium -m anipulációs technika jellegénél fogva kevésbé elvont m űveletét kívánja alkalm azni. Ideiglenes cím e: HANGPÓTLÁS /hangprotézis/ A film néma lenne, helyesebben „félhangos”, minden hangot, zörejt emberi hangok kelte­ nének, ill. utánoznának benne /az eltört üveg csörgésétől a becsapott kocsiaitó puffaná­ sáig, a telefon kattanásától a vízcsobogásig, vagy —m ondjuk —a rock-koncerten elhang­ zó zenét is egyetlen hang dúdolná, ahogy a fiatal bolti eladólányok szokták. /A kép ugyanakkor az eredeti hangzást sugallja és a kettő összefonódik, vagy nem, ez a kérdés./ M ilyené válhat így a film? Elbeszélés-szerűvé /gyerekek mesélnek így' egym ásnak film eket, a kép „belső tör­ téneté” válik, hallucinációvá/;

Képregény-szerűvé /tehát populárissá és nevetségessé, diktatórikusan vulgarizálttá/; Zenetévé /a hangoknak itt meglehetősen profi felépítésére és használatára lenne szükség/; Kétcsatornás kommunikációs szisztémává /a kép- és hangréteg szétválasztása m ó­ dot adna a hangnak - am i jelen esetben CSAK emberi hang, tehát nem feltétlenül „a rendezóV’ reprezentálja - hogy m integy „visszabeszéljen” a képnek, vagy segítse azt; így virtuálisan megjelenne egy másik valóságréteg is - a szinkronstúdióé? Vagy a tele­ vízió előtt a szobáé? - am elynek legalábbis potenciálisan, lehetősége van a játéksza­ bályok átlépésére/. A film összes eredmény- vagy bukáslehetőségei nem sorolhatók fel előzetesen; magam is kíváncsi lennék rájuk. H A JA S T I B O R

TUDOMÁNYTALAN ADALÉKOK A BALÁZS BÉLA FILMSTÚDIÓ TEGNAPI FILMNYELVI VITÁJÁHOZ:* 1. 2. 3. 4. 5. 6.

M inden nyelvnek módja van a szájból egy másik szájba jutni. A nyelv nemcsak közöl, hanem tapasztal is. A nyelvvel való visszaélés szexuális aberráció. A filozófia, irodalom stb. - aberráció. Az aberráció antiszociális. Az aberráció az aberráltnak evidens, a normálisnak kaland és megismerés.

7. N yál nélkül nem megy. A. A film nyelve is alkalmas seggnyalásra. B. A seggnek nem mindegy, tőm ondat, egyszerű bővített, vagy összetett mondat fordul-e m eg benne. C. A speciális segg speciális nyelvet igényel, illetve speciálissá teszi azt. (íz, szag stb.) D. A film nyilvánossága a seggnyalást népünnepéllyé teszi. E. A film komplex nyelv; egyszerre sok ezer testnyílásban járhat. I. II. III. IV.

Ez csak levél: tehát intim és lineáris. Ez a nyelv csak balról jobbra mozog. A feladatot így a papírra kell hárítanom. Száraz és puha. Rózsajzín W C-papírrj írt szöveg.

HANGJÁTÉKOK, FILMEK

FILMTERVEZET IDEIGLENES CÍM: ÖNDIVATBEMUTATÓ* A film egy tervezett nagyobb játékfilm próbafelvételeiből állna; annak mintegy beveze­ tése, főcíme, előzetese, reklámja és divatbemutatója lenne anélkül, hogy ezt megemlítené. Bár az előzetes önálló műfaj, mellyel maga a nagyfilm gyakran nem is konkurál­ hat, jelen esetben nem egy legyártott film eladásának megkönnyítése a cél, hanem a virtuális film belső mozgásterének m int valóságnak a felvázolása; ha úgy tetszik, egy sci-fi jóslatáról van szó, fiktív dokumentumokról és dokum entált fikciókról /l. fotóművészet/. Emberek kamerahelyzetben, mint individuálmitológiák manökenjei; improvizá­ ciós lehetőségeik egy manöken improvizációs lehetőségei. Ebben a szituációban nem riportalanyokká vagy amatőr színészekké válnak, hanem sztárokká /„a kamera lovag­ gá üti őket”/. M int sztárok, azt tesznek, amit akarnak; pózaik általános divatpropozícióként jelennek meg. Személyiségük nem reális, hanem feszített: nem természetes módon kell viselked­ niük, hanem úgy, ahogy szeretnének. Ha egy cselekvés jelentősége megnő, megválto­ zik a cselekvés formája is. A dokumentumfilmek általában leleplezik ezeket a káprázatokat, keresztülnéznek a szerepeken, a szerepek valóságos alakítóira [néznek], a pózok fedezet nélkül maradnak. Itt egy ellendokumentum készülne el, amely nem lát keresztül a spontán miniutópiákon, hanem komolyan veszi azokat. M int a vásári színezett fotó; aki szépnek akar mutatkozni, legyen szép /esetleg csúnya vág)' gonosz/, de - a színezett fotóval ellentétben - ne egy ízlésgettóban, még amennyiben használja is annak az elemeit.

* ^ * * 1 z

Balázs Béla Stúdió - .( K3 m unkacsoport film tervei I '>"(■>. 8 l) - ‘)0. pp.

~

M indenki önmaga manökenje: mindenki sztár; mindenki sikk. A film természete­ sen diktatorikusan szelektálna, már csak az anyagi-technikai megszorítások m iatt is másrészt ez az elemi feltétele annak, hogy akár m inim álisan szórakoztató legyen. A hagyományos sztárfotók, reklámok, souvenirek stb. erősen utalnak arra a világra, am elynek termékei; ezt szeremé elérni ez a film is egy fiktív világra vonatkoztatva.

HAJAS TIBOR - VETŐ JÁNOS - DOBOS GÁBOR: ÖNDIVATBEMUTATÓ Az etűd egészen újszerű és szerencsés módon egvezteti a filmben a hagyományos objektív-dokum entatív és szubjektív-poétikus aspektust. Szereplői: egy tér járókelői, akik arra lettek felkérve, álljanak néhány percig m odellt önm aguknak és az időnek. A film ezáltal egy olyan képsorra tett szert, amely önmagában páratlan etnológiai lelet egy kor egy pillanatának embereiről, rideg, tárgyilagos elrendezésben, akár egy lepkegyűj­ temény. A képsor narrátorai ugyanakkor poétikus szózatot intéznek - nem ezekhez az emberekhez, hanem ehhez a gyűjteményhez. Ez derül ki abból is, hogy a szöveg uralá­ sokat tesz saját magára, és a „dokumentum-filmezés” módszerére. A szöveg - am ely az utóbbi háttérbe szorult narrátorhang-használat új lehetőségeire ad példát —és a kép — am ely ugyancsak újszerű, fotografikusan tárgyilagos, az egyiptom i falfestészetet idéző felfogásban készült - egymással ironikusan interferálva, sok gondolatra adnak lehetőséget a film nézőinek. Az „Öndivatbemutató” az etűdsorozat önállóan is for­ galmazható darabjai közé tartozik.

L lJ

5 u.

hí tV. X

ÖNDIVATBEMUTATÓ* A. Molnár B. Najmányi

A: M ost induljon e l... jöhet még közelebb... állj, ott jó. B: la „szereplőhöz”!Álljon meg, nézzen felénk. Viselkedjen úgy, hogy nem tudja, potenciálisan hány emberrel néz farkasszemet.

2.

A: Nézzen egy kicsit feljebb. A törzsével tegyen félfordulatot balra. Igyekezzen megtalálni a magának legelőnyösebb pózt.

3.

C: Gondolja azt, hogy tükörbe néz. Helyesbítse a megjelenését.

4.

A: Mosolyogjon. Legyen a mosolyában egy árnyalatnyi kihívás. B: Legyen átütő. C: Legyen emlékezetes.

5.

C: Igyekezzen kedvező benyomást kelteni. Legyen megnyerő. Legyen kellemes látvány a szemnek.

6.

A: Képzelje azt, hogy szép. B: Képzelje azt, hogy gazdag. C: Képzelje azt, hogy egészséges.

7.

C: Tegyen valami sajátosat. B; Mondjon valami jellemzőt. A: Legyen a megjelenése esemény.

8.

A: Képviseljen egy életformát. B: Egy korosztályt. 1976, operator: Dobos Gábor, fotó: Vető János, BBS produkció, f-f íi!m . 35 mm 1. variációban: a i utolsó m ondat e helyett kézítissal: Döntse el. kinek akar a leginkább tetszeni.

UANCJÁTfKOK.

1.

P I L M F. K

C. Erdély

C: B: A: C: 9.

Egy várost. Egy korszakot. Egy sorsot. Egy személyiséget.

A: Valósítsa meg a saját magáról alkotott képét. B: V áljon az élm ényünkké.

10.

B: Ö n így szeretné viszontlátni m agát a moziban?

12.

A: Ön nem elég karakteres. B: Nem elég jellemző. A: Ön nem egyedi és nem tipikus.

13.

B: Ön nem elég tanulságos látvány. A: Ön nem elég izgalmas.

14.

C : Ö nt kénytelenek vagyunk ilyen m éltatlan képben m egörökíteni.

15-

B: Ö n született céltábla.

1 . v ariáció b an :

!■ : K O K .

N em jó . ö n nem tu d ja v égreh ajtan i n in stru k c ió k at, m e lyek az ön érdekét szolgálják, ö n nem elég k arakteres,

11 A N c; J ÁT

F IL M E K

I 11.

C: Nem jó. Ö n nem tudja végrehajtani az instrukciókat, m elyek az ön érdekét szolgálják.*

ö n n em elég tan u lságo s látvány.

ö n n em elég jellem ző , ö n n em egyed i és n em tip ik us,

Ö n n em m agáv alragad ó . ö n c k é n y te le n ek v a g y u n k ily e n m ik a ila n k ép b en m egö rö kítem . N em érd em el jobb at.

FEKETE 1. A: Legyen tudatában, hogy szemügyre veszik, de ez ne gátolja semmiben. Minket sem gátol az Ön jelenléte. 2.

B: Ön kontrollálni tudja a képet, ami most Önről készül. Itt nincsenek rejtett buktatók. A: Önt nem sodorja el a szituáció. B: Nem ragadja el az indulat. C: Nincs arra késztetve, hogy olyat mondjon vagy tegyen, amit később megbánna. *

4.

A: M i nem fogjuk meghamisítani az Ön mondatait. C: M i nem fogjuk a gesztusait új összefüggésekbe ágyazni. A: M i nem akarunk az Ön sorsából másokkal tanulságokat levonatni a magunk szájíze szerint.

6.

B: M i nem faggatjuk. Nem irányítjuk gondolatait a minket érdeklő témára. Nem kell elhitetnie semmit.

7.

C: Nem kell általunk megszabott feladatnak megfelelni. Nem kell idegen mintához igazodni. Ön szabad. Azt tesz, amit akar.

8.

B: Ha megszegi a játékszabályokat, ennek nem lesz következménye. A: Ha betartja a játékszabályokat, ebből nem származik előnye. B: Itt nincsenek játékszabályok.

9.

C: M i nem derítjük ki az igazságot Önről. A: Nem járunk végére a történetének.

B: Ön jelenségként érdekel minket. Ön saját sorsának manökenje.

lí K O K ,

C: Ön ajánlat és ellenajánlat. A: Ön sztár. I. variációban: irt eg y újabb bekezdés következik: 3 . H a mond vagy tesz v alam it, saját szabad belátása szerint cselekszik. H a nem , szabad akaratib ó l mond le róla. ö n itt nem elad ja, hanem közli m agát. On tény. A későbbi verzióból kih agyta a 3. része és az 5- részből lett a

. rész.

1. variáció utolsó sora; N em irá n yú ju k gondolatait a m inket érdeklő témára.

H A N <; ] ÁT

10.

F I 1. M F. K

C: Nem leplezzük le. A: Nem avatkozunk bele.**

11.

A: M i most egy sztárfotót készítünk Önről. Nem fogjuk m egm ondani, m it tegyen, hogy a kép valóban reprezentálja Önt.*

12.

B: Nem fogjuk megmondani, hova tegye a kezét és a lábát. Nem fogjuk

13.

beállítani. Ön rutinosabb nálunk. C : H iszen tudja, hogy m indenki Önt utánozza. Az emberek igyekeznek Önhöz hasonlítani. Ön alapélmény.

14.

A: A város az Ön képét viseli. Köszönjük, hogy a rendelkezésére állhattunk.

KISEGÍTŐ KÉRDÉSEK AZ „ÖND1VATBEMUTATÓ”-H0Z 1.

M it szeret ön jobban, a pénzt, vagy a dicsőséget? M elyik van eleve elzarva

2.

öntől? M iért áldozná fel szívesen a becsületét, ha m ódja volna rá?

3. 4. 5.

Fontos dolog fontosnak lenni? M it szégyell a legszívesebben? /Melyik szégyenére a legbüszkébb?/ M it gondol, azok közül, akik filmvásznon látják önt, többen fekudnének-e le önnel /többen adnának kölcsönt önnek/, m int a filmszerep előtt?

6.

Jelent-e valam it önnek, hogy fehér embernek született?

10. 11. 12. 13.

M ikor érkezik /érkezett/ el az ön ideje? Van-e önnek küldetése, és ha van, honnan? Van-e olyan tulajdonsága, amelyben példakép lehetne? M it vihetne túlzásba? M it vihetett volna túlzásba, am it elmulasztott?

14.

Sajnálja-e? El tud képzelni olyan katasztrófahelyzetet, amelyben jól erezné m agát /

15. 16.

am i felszabadítaná bizonyos képességeit? M ás emberré válna-e, ha nem kellene dolgoznia? Jobbá? Vagy rosszabba? M ire lenne a legszívesebben féltékeny? És m ire az valójában?

H A N

C, )

Á T Ú K (1 K ,

F I L ME K

7. Szokott-e Ázsiáról álmodni? 8. M egváltoztatná-e a nemét? 9. M it gondol, a jövő század embere hasonlítani fog-e önre? H a igen, miben?

1. variáció b an it t Áll a későbbi 12. po nt: N em fo g ju k m e g m o n d a n i, hova tegye a kezét és a lá b á t, ö n ru tin o sab b n á lu n k .

17. 18. 19.

Szívesen azonosítja véleményét a közvéleménnyel:" M it tesz szívesebben; em lékezik vagy ábrándozik? M elyik előnyösebb önnek? Létezik-e az ön számára feltétlen tekintély? M egkönnyíti ez az életét?

20.

Van-e sorsa önnek? Vagy csak élete? /Esetlegesnek látja a dolgokat, am ik önnel történnek, vagy törvényszerűségeket fedez - fedezett - fel bennük?/

21.

Káros szenvedélyeit, tévedéseit szívesebben osztja m eg m ásokkal,

22. 23. 24.

vagy inkább marad m agára velük? /Pl./ Szeret izgulni? Szeret rémüldözni? Szeret felháborodni? Vonzza önt a különös, furcsa, szokatlan, vagy taszítja? Döntse el, kinek akar a leginkább tetszeni? A nőknek/férifaknak/feletteseinek/szüleínek/gyerekeinek/barátainak/ellenségeinek /m indenkinek? Akar-e

25.

egyáltalán tetszeni valakinek, és ha igen, mekkora energiát fektet ebbe? M ivé szeretett volna válni gyerekkorában? És m ivé szeretne válni, ha most

26.

lenne gyerek? M it utál a legjobban csinálni?

27. 28. 29.

jellem ezze magát! írja le a külsejét! M it vesz szívesebben: ha az ön által tisztelt emberek hasonlítanak önre, vagy ha különböznek?

SNITTLISTA A SZÖVEGKÖNYVHÖZ 1./

Totál: járókelők

2.1

Bevezető napszemüveges bige I.

Szárazfix; Szárazíix;

3./ 4.1 5./

6.1 7.Í 8./ 9.1 10./ 11./

Fekete; Fekete; Fekete; Szárazfix; Fekete; Fekete;

M á s o d ik m uszcer, o k tó b er 26 .

fiú - lány Bevezető táskás-orkános smicisapkás szénlehordó I. kékköpenyes smici szénlehordó II. 7 kisiskolás rocker /fülhallgatóval/

kb.

45” 15” 15” 15” 20” 10” 12” 11” 10” 12” 20”

•<

Fekete Fekete Fekete Fekete Szárazfix; Szárazfix; Szárazfix;

napszemüveges bige II. sm ici szénlehordó levetkőzik III. belvárosi bige levetkőzik I. ballonos /fülhallgatóval/ belvárosi bige felöltözik 11. bőrzakós jam pi felöltözik I. bőröndös bácsi I.

Fekete Fekete Fekete Fekete

táskás öreg m ohair hölgy bőröndös levetkőzik II. bőrzakós levetkőzik II.

25./ 26./

Fekete Fekete Fekete Fekete

27./ 28./

Fekete Fekete

kockáskabátos nő terhes páros kisgyerekes anya kispesti dáma útépítő segédmunkás

29./ 30./

Fekete Fekete

31./ 32./

Fekete Fekete Fekete

12./ 13./ 14./ 15./ 16.1 17./ 18./ 19./ 20./ 21./ 22./ 23./ 24./

33./ 34./ 35./ 36./ 37./ 38./ 39./ 40./ 41./ 42./ 43./ 44./ 45./ 46./ 47./ 48./

Fekece Fekete Fekete Fekete Fekete Fekete Fekete Fekete Fekete Fekete Fekete Fekete Fekete Fekete Fekete

balkáni Bowie I. vidéki panofix balkáni Bowie /fülhallgatóval/ II. metrós bige szemüveges álgengszter 2 korcs kutya + 1 fő nyugdíjas néni két iskolás három gimnazista puffos ipari tanuló bige speckó rádió /hülyeség/ két keletném et bige nyugdíjas nyomorék, 2 bot mongol proletár orkánnal idős értelm iségi feleség negyvenes műszaki elíenforradalmár

9” 10” 11” 16" 11" 10" 10" 6” 6” 5” y) } 10” 10” 10” 10" 4” 12” 10” 35” 10” 10” 10" 11" 10" 10” 10” 30” 10” 15” 10” 15" 10” 12”

nagym éretű holland házaspár nagym éretű hölgy nevetséges kalappal

10” 10”

szemüveges ellenség bkv-dolgozó I.

10” 10”

49./ 50./ 51./ 52./ 53./ 54./ 55./ 56./ 57./ 58./ 5 9.1 60./ 61./ 62./ 63./ 64./ 65./ 66./ 67./ 68./ 69./ 70./ 71./ 72./ 73./ 74./ 75./ 76./ 77./ 78./ 79./ 80./ 81./ 82./ 83./ 84./ 85./

Fekete; Fekete; Fekete;

fehérorosz orvos joviális művezető bkv-dolgozó levetkőzik II.

10” 10” 16”

Szárazfix;

bkv-dolgozó felöltözik III.

11”

Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete;

hermafrodita tanuló biís;eris srác fehérballonos jégkrémmel yoko ono kötött sapkával szemüveg, cigarettafüst bácsi, kivételesen 1 bottal

14” 11” 10” 10”

Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Szárazfix; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Szárazfix; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete;

két trampii egy gusztustalan jam pi szatyros néni a külvárosból egy m últkori pár fele /zavarva/ technikusok csoportképe fiatal pár, semleges m últkori dagadt úszónövendék semleges csoportkép parasztasszonyok csomaggal nadrágszoknyás manöken /?/ I. bige az ifjúsági parkból tengerész egy bajszos, gyerekkel nadrágszoknyás, sután eszik II. cigarettázó középkorú Beke Laci, fej kőművesszerűség nagyon szürke eminenciás tini virgo intakta /fülhallgatóval/ I. /+ Vető/ két kocsmai hím a tini banánnal, instruálva II. kínai rusnya egyszerűen: a nép em ancipált mosónő tini a valéria-telepről proletárasszony privát elek

13” 10” 10” 10” 10” 20” 14” 12” 22” 12” 11” 11” 10” 11” 11” 15” 10” 15” 11” 12” 30” 10” 10” 11” 10” 10” 10” 12” 12”

86./ 87./ 88./ 89./ 90./ 91./ 92./ 93./ 94./ 95./ 96./ 97./ 98./ 9 9.1 100./ 101./ 102./ 103./ 104./ 105./ 106./ 107./ 108./

H A N (; J Á T l; K <> K .

F I L M E K

109./ 110./ 111./ 112./ 113./ 114./

Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Fekete; Szárazfix Fekete; Fekete; Fekete; Szárazfix Fekete; Fekete; Szárazfix Szárazfix Szárazfix Szárazfix Szárazfix Szárazfix Fekete; Fekete; Szárazfix

beijedt postás vagy vasutas, ugyanaz jószef attila mamája táskával madárijesztő /varioval/ józsef attila másik mamája kígyóbőr műanyagból /ismered?/ gyerekek az uncsi fagylalttal Totál: újból a járókelők, másképp 8 gyerek nagyszájú bulák fecsegnek /!/ zserbós banya egy bkv-s srác tmk-vezér másik rocker /fülhallgatóval/ /vesd össze: 11./ I. másik rocker II. egy jobb öregasszony kocsma jenny-aspiráns malaclopós nagydarab bige I. malaclopós nagydarab bige II. bőrjakós /rádióval/ bajor újfasiszta bőrjakós rádió nélkül II. öreg clochard bejön nyugdíjazott orvos horrorfigura szederjes orral két iskolás bige ballonkabátos autótolvaj I. ballonkabátos autótolvaj II. apró farmerszoknyás bige I. apró farmerszoknyás bige II.

11 10 25 10 10 10 35 7 10 11 10 10 10 10 10 10 15 10 20 11 11 25 10 10 10 10 8 8 9

ATLANTISZ ELPUSZTÍTÁSÁNAK FŐPRÓBÁJA* A háború utáni álom talan alvás véger ért. Fáradtságunkat kipihentük. A kellemes álm ok eloszlottak. Az unalom lejáratta magát. A rémálmok újból az őket megillető helyre kerülnek. Szükséglet ez, vagy a szellem fényűzése? Kérdeznek-e, hogy hajlandó vagyok elviselni őket? Kockáztatok, vagy engem kockáz­ tatnak? Kiérdemiem, előlegbe, vág}' ajándékba kapom őket? Kísérletezem velük, vagy velem kísérleteznek:1 Gyakorlatozom-e az éjszakara:' Tudom-e már, milyen elviselhetetlenséget akarok magamra szabadítani? Kinek a poklának szolgáltatom ki magam, ha a sajátomra nem vagyok felkészülve? Vezére vagyok, vagy tömege saját lidércnyomásomnak? V állalom -e a felelősséget érte, vagy teljes egészében a sugalm azó külvilágra h árí­ tom azt? Parancsra álmodom, vagy szabadon? Megtalálom-e a helyem a kollektív lidércnyo­ másokban; van-e bennem ennyi realizmus és ennyi alázat? Kasszandra-álm oknak tekintem őket, vagy m egkönnyebbülten vállalom , hogy irá­ nyítsanak? Lidércnyomásom megtelik velem, vagy jut benne a többieknek is hely:' Számolok-e másokkal is? Osztok-e szerepeket? tü

Egyáltalán: mennyire a sajátom? Tekinthetem-e kizárólag a magaménak; gyarmato-

-•

sító vagyok, turista vagy hadifogoly? Kielégít, vagy kielégületlenül hág}7; meg kell-e toldanom valaki m áséval'

^ •< 7.

A IVHdrVcímd lilm szövege.

~

Tudok-e tájékozódni egy idegen rém álom ban, életképes m aradok-e az ism eretlen környezetben? Kinek a rémálmában akarok - legalább szemlélőként - részt venni? M ilyen lidércnyomást kedvelek jobban, am elyik az esztétikai, vagy am elyik az etikai érzékemet sérti? M i az, amire készülök ilyenkor, m i az, am i már soha többé nem lesz meglepetés? M ilyen esélyeim vannak, hogy testet adjak annak, amitől verejtékezve ébredek?

ATLANTISZ ELPUSZTÍTÁSÁNAK FŐPRÓBÁJA II. 1./ Udo* tolmácsolja, mi történik az ablakon kívül, Gergely** tolmácsolja Udót. Ugyanazt látja, m int am it m i m ár annyira ismerünk, hogy nem is m együnk az ablakhoz. Soha többet nem kell kinéznünk az ablakon. (Ajtó; m ásik szoba) 2./ Azt csinál, am it akar a világos sarokban 3./ D rakula / szuggesztió ki hogyan hal meg /hogy fog kinézni holtan/ hogyan om lik össze a város (Gergely?) 4./ T ánc (ijeszd meg a kamerát) taníts az orrodra 5./ Taníts engem (ne gyere közelebb!) taníts a szemedre 6.1 Janival? taníts az utcára, 7./ A kam era hátrál végig a városon?

UJ

^ ü '■? *

A tükröm ként foglak használni nézz helvettem, mert nekem már m inden az első pillanattól is — ismerős

am in jársz /a m agam ét unom/ /lehunyom a szemem és elmondom, mi történik az utcán; elhiszed?/ De taníthatlak én is

i—

^ < —

*

L 'Jo K iér színész, szerepel H ajas A~ éjsz a k ,i ék sz ere: és a IW/ríVgcíjnű film jeib en M o ln á r G ergely m űvész, irt szerepló és tolm ács

M ost egy időre Nézz te helyettem. M ents fel; te idegen vagy, hadd pihenjek egy időre; legyél a vakációm, a szünetjelem. Am it látsz, az én környezetem, az én történetem, nekem m inden az első pillanattól ismerős ebben a történetben, és ha nem, utólag jövök rá, hogy ismerős lehetett volna. Lehunyom a szemem & elmondom, mi történik a város bárm elyik utcáján, elhiszed? M inden esemény végkim enetelét ismerem: a részletek már nem fontosak; vajon neked fontosabbak-e. Ezek a barátaim: ez - m eg ez - ; a feleségem; Ez a kisfiam Ez szivarham u-gyűjteményem ; a ham ut ugyanúgy elrakom, m int ezt a video­ szalagot; egy tükörkép ham uját Nézz ki az ablakon; m it látsz H a te is ugyanazt látod, m int mi: soha többé nem k e ll... Nézz körül még egyszer a szobában; m it találsz, am it még megism erhet­ nék? M ihez ragaszkodjak, am it már megismertem? Ez a látvány most m ár legyen a tiéd

A SÖTÉTSÉG ÉKSZEREI * /Az ablak nál; z en e in d u l! M ég kinézek az utcára, am íg lehet; milyen furcsán édes néha, m ilyen gyöngédség vonja be; m ennyire elbűvöl ilyenkor és - nem tudom m egm ondani, m iért - a lenti embertömeg balzsam a szemeimnek. Elfordulok, aztán újból vissza; és az utca vigasztalan, m int egy álm atlan éjszaka után, minden részlete szörnyű, minden darabkája, ahová a tekintetem esik, külön kínt okoz; olyan kínt, amelyhez semmi közöm, és amely m indig egyforma és m indig esetleges. Kevés pillanat van, amikor megmenekülök a borzalomtól, kevés pillanat, amikor nincs vízióm vág)7valami rémületes élményem emberi lényekkel vagy eseményekkel kapcsolatban. Azokkal is - azokkal különösen —, melyeket általában a legszebbeknek tartanak. Az É js z a k a é k s z e r e i c í m ű r ilm s z ö v e g e . 1 9 T 8 . ja n u ár N .

*

C-l-I

2

* t ^ Z < ■“

Itt bent viszont én-vagyok az úr. Itt nincs nappal. M inden értem és tőlem történik, az örökkévalóság felé; én vagyok a tiltott város, a titokzatos környék, egy fekete és fehér T im buktu, fekete és fehér és izgató ... m inden éjszaka. Az éjszakák! Az éjsza­ kák m egőrülnek értem . Ó, a szultánák! Hogy m eresztik rám a szem üket. Rám , aki túlélem őket. /Zene felcsattan; a fehér ajtó. Árnyék esik rá, m ajd ajtónyitás; a sötétben m egjelenik a démon: „Régóta vártam rád.” Ajtó be, hosszú vívódás, m ajd ki az ajtón, a sötétbe./ /A lépcsőházban felfelé: a lám pa alatt, a falhoz tám aszkodva áll a dém on. Pana­ szosan: „Egyedül vagyok. M entsen m eg, aki tu d .” Nincs itt az ideje; vissza, lefelé a lépcsőházban./ /A zene felcsattan; ajtónyitás, beóvakodik a d[ém onj. Betörő-balett. Fiókok, szek­ rények, táska./ Gyorsan; akárm elyik pillanatban meglephetlek. A ruhákat is és az iratokat; mindent. Ezek csak tárgyak, a sorsom tanúi; és én iszonyodom a tanúktól. A tan úk m indig a vád tanúi. Tedd rájuk biztos és gyógyító kezed egy betörő, egy szerető, egy alvajáró, egy szemfényvesztő mozdulatával a hold hűvös és ártó sugarai alatt. Tudod, hogy figyelnek; táncolj ki a láthatatlan tekintetek fényköréből. Szép vagy ebben az órában, milyen szép; figyellek, látlak. Fossz ki. /A d[émont] táncában harmadszor lepik meg; a harm adik alkalom m al nem gyullad fel a villany. A d[émon] elhatározza magát a gyilkosságra —fojtogatás —; maszturbál a holttest fölött, kielégül; aztán kikutatja a holttestet, elveszi tárcáját, pénzét./ Igen, ó igen, így jó, így finom. Szorongtam érted. Akárm elyik szépséges mozdulatot elhibázhattad volna.

*

Szűk volt az idő, keskeny, m int az éden egy mongol szemhéjai között. És most vedd fel az ékszereidet.

•< 7, =

/A d[ém on] feltűzi az ékszert, melyet korábban zsebre vágott; visszanéz a holttestre, rosszullét fogja el, öklendezve feltépi az ablakot. Lassan összeszedi magát; fogja a holm it, és kitáncol a szobából; az ajtóból még visszavillan az arca./

/A zene felcsattan: a d[émon] bezuhan - betaszítják? - egy steril fehér környezetbe. Árnyékok; a fehér papírtapéta expresszív gyűrődései, ráncai. A d[émon] gyöngédén becézi az ékszert; majd fokozatos kétségbeeséssel ébred a helyzetere./ És most a négy fehér fal között maradsz az idők végeztéig. Ez lesz a remény halála. N agyon örülök neki. T úl szép voltál, túl erős; most megfizetsz mindenért. Ismerkedj meg a vereséggel; meg fogod látni, milyen édes. Te következel. Itt nincs több trükk, nincs már több lehetőség. Tudd meg végre azt, am i csak a gyengék számára van fenntartva. Kénytelen leszel az e s e tle n menekvéshez fordulni; káprázataidban, m elyek mindörökre tanuk m aradnak, ragyogó szerepeket adsz m ajd magadnak csillogó életekben - es oly sokat, hogy nem marad erőd az életre, ha visszakapnád is; kim erült leszel a dicsőség, gazdagság és erő túl száraz gyönyöreitől. Élvezd, ahogy tudod, mélyen a celládban; mert szerelemmel gyűlöllek. /A fehér tapéta lehull, bele a képbe, eltakarja az arcát. A kezdeti riadalom után letepi, maga alá gyűri, viaskodik vele; a tapéta mögött fehér fal./ M eg fogod látni, az élők világa soha nem lesz tőled eléggé távol. Egy halott ember létezését kell itt elkezdened; és te ezt elfogadod, mint ahogy elfogadnád - ha halott lennél - a temetőt lakóhelyül. Zárd ki, zárd ki az életet, hogy megmenekülj a képektől, m elyek üldözni fognak; nem szabad semmit tenned, am i a külvilágra utal; m ásneműek vagytok. Nem szabad tisztálkodnod, higiéniával törődnöd, mozdulni is a lig ... várd meg, m íg belepnek az álmok. /Lassan feltápászkodik, a saroknak dől; m ajd egy lépés előre; megkeresi a pozíciót, amelyben m ozdulatlan maradhat./ / De most végre VALAMILYEN vagy; végérvényes, az örökkévalóság m ódján, iam ts engem; most m ár nem veszem le a szemem rólad; ha a mesterem tudsz lenni, megteszek akármit. /20-25 perc/ ■ /Zene; Brahms; II. D -dúr szimfónia, I. tétel/ Főszereplő: Udo Kiér. Operatőr; Vető János

0

ROBERTA* A film: környezet. N élkülözi ugyan - egyelőre - a taktilis elemeket, más érzékeinket viszont oly bőségesen kárpótolja, imitációs és reproduktív jellegét az időelem m ély strukturálhatóságával, valam int a vetítés terrorisztikus játékszabályaival úgy tálalhatja, hogy a konkrétum k épét konkrétum ként kell érzékelnünk. A vetítővászon magába szívja a nézőt, annyira, hogy reális környezete a vetítés időtartam ára nem a nézőtér, hanem a film lesz. A film nagyjából éppolyan reális élm ény, m int egy hallucináció; m árpedig az igazán reális. Ez azonban figyelm eztethet arra, hogy a film ennélfogva egy lehetséges túlvilág. Jelen vagyunk valahol, események zajlanak körülöttünk anélkül, hogy a legkisebb be­ folyással lehetnénk rájuk. A film tisztában van környezet-szerűségével; a környezet másvilág-jellegével annál ritkábban. Ez gyakran kínzó feszültséget okoz, m ert akár az események, akár a környezet, legtöbbször m indkettő elég ismerős ahhoz, hogy meg­ szokásból még m indig élő, sőt, éber emberként akarjunk reagálni. A kép eltávolítása, a közeg idegensége, m int tapasztalat, segíthet. Segíthet egy olyan tudatállapot megismerésében, m elynek egyes részeit az álom Antilláiról ismerhetjük, anélkül, hogy m ögöttük megsejtenénk a kontinenst. Ez az idegenség ugyanakkor mégsem lehet olyan távoli, hogy a film elveszítse környezetszerű érzékiségét és pusz­ ta intellektuális spekulációvá váljék; veszélyérzékünk nem alhat el. Az alábbi filmterv egy ilyen kaland megkísérlését szeretné m agára vállalni.

I! A N C, J A T I K O K .

FILMEK

M ivel a tervezett film szorosan vett „fiim i” problém ája a form alizálás, a stilizálás, a fikcióteremtés egyes kérdéseinek felvetése, ajánlatosnak látszott olyan közeget vá­ lasztani, m ely im m anens módon már tartalmazza ezeket, egyúttal azonban bizonyos „valóságirritációval” rendelkezik. Tehát nem egyszerűen tudományos vagy forma­ nyelvi kísérlet lenne, hanem játékfilm, mely a játékfilm klasszikus örökségéből is merít, ezzel m integy kontrollközegbe helyezve az esetlegesen új elemeket. A történet maga egy börtöncellában kezdődik és nagyrészt ott játszódik le; pontosab­ ban egy életfogytiglanra ítélt bűnöző kétségbeesett és kapkodó képzeletében, mely álmokF üm rervbead vánv a Balázs B éla S tú d ió részére. ! 9 ” 8 . február 20.

kai, emlékekkel és hallucinációkkal tapétázza ki a lágy hús, a rom lékony emberi sors számára túlságosan kem ény falakat, narkotizálva önmagától és végleges helyzetétől, narcizm usában a leglehetetlenebb menekvést választva: a költészetet. Az elzártság, a statáriális léthelyzet tovább stilizálja az am úgy is rendhagyó személyiséget és gondol­ kozást, m ely megkísérel profitálni ebből; saját kielégülésére képeket alkot /saját kielégü­ lésének képeit/, melyek részben a populáris, sőt olcsó képzelet adatait használják —tehát egyezményes jeleket de személyes tragédiájával átírja, átépíti azokat, hogy védelmezzék. Két alkalommal érkezik zárkatársa, de egyikkel setn sikerül elfogadható kapcsolatot ta­ lálni, nem is am bicionálja; ugyanolyan fantomképek, m int m indenki, akinek lehető­ sége van visszajutni az életbe; jelenlétük csak egy individuálm itológiában elviselhető. A négy em lékjelenet /a hajdani idill képe a lakásában; a barátjával egy előkelő szállodahallban ténferegnek, m int egy pszichikai „filrh’-állapotban; ismerőseivel egy bárban üzletel; barátja vallomást tesz —megölt és kirabolt valakit/ a kiemelésnek, stilizálásnak és expresszivitásnak hasonló metódusát használja, m int a cellabeli jelenetek. Ebben a tém akörben film m el és videóval /„ Ö n d iv a tb e m u ta tó ”, 1977; „A v e n d é g , 1977; „A sötétség ék sz erei”, 1978/ korábban már alapkísérleteket végeztem. A fiim i lehető­ ségek szerint sterilizált környezetben magára hagyott személyiség és történet kénytelen megkísérelni a teljességet - egyedül, a kontextus segítsége nélkül; megpróbál embléma­ ként viselkedni. Magárahagyottságuknál fogva még esetleges kudarcuk /a személyiségé éppúgy, m int a stílusé/ sem értéktelen, mert a film diktatúrája eleve a tragédia játéksza­ bályai közé kényszerítette őket, így érzékenységük és romlékonyságuk külön megítélést érdemel. Ez a külön ítélet első szinten már a film narrációjában jelentkezik, melynek poézisével a film készítője magára vállalja a felelősséget realitás- és közvetlenség-igényünk irritálásáért, kielégítésének /a filmtől elvárt és megszokott/ módszereitől való eltérésért. A történet egyes részeiben Jean Genet „ Virágos M iasszonyunU ’ /Notre-Dame des Fleurs/ cím ű regényének néhány fordulatára és passzusára támaszkodna; felépítésében és játék­

inkább egyfajta - pszichikai realitásként kezelhető —„színpadi érzékenység” felszínre hozatalában, érvényre juttatásában. Tapasztalataim szerint a forgatás közben használt, a munka stimulálására helyesen megválasztott zene befolyása erősen érvényesül nemcsak a színészek játékában, hanem pl. m ég a képkompozícióban is - és ez olyan jelenetek leforgatását teszi lehetővé, m elyek különben /ilyen vagy olyan okokból/ nem szület­ nének meg. Bizonyos m értékben m ár ezt a módszert alkalm azza a két videojáték

H A N C ) A T I- K (> K

stílusában segítségül hívná a zenét /Bruckner, M ahler és —am ennyiben ez nem jelent szerzői jogi problémát —Lou Reed és a Roxy Music/. M erítene az opera tradíciójá­ ból is /beállítások, tablók/, igaz, nem annyira az opera „zenedráma” jellegében, m int

IA ven d ég; A sötétség ékszerei! , melyek közül az utóbbi - amellett, hogy Önálló egész — már a fenti film terv stúdium ának tekinthető, természetesen a videó speciális és szu­ verén közegében. Tagsági vetítését és vitáját m ár korábban kértem, úgy m dom , azóta be is lett sorolva. /A videó a film számára is szolgálhat új lehetőségekkel: 1. a videó­ ról írt szövegeimet./ A filmet cca. 6 0 -7 0 perc közötti hosszúságúra terveztem, fekete-fehér anyagra, trükk­ asztal-használattal. Ideiglenes címe: Roberta. Elfogadása esetén az anyag - mivel meghatározott színészek részvételét igényli a m un­ kában —aránylag gyors, idei leforgatása nem csak kívánatos, de szükséges is. Kérem a T. Vezetőséget és a tagságot, hogy amennyiben költségvetési problémák ezt nem akadályoz­ zák, tegyék lehetővé az indulást; de ha erre nincs mód, legalább egy előkészítési kerettel /vág}' esetleg a K-3 költségvetési lehetőségein belül/ készíthessem el az anyag egy részét. Budapest, 1978. február 26. Tisztelettel: /Hajas Tibor/

[FILMTERV] A tervezett film; számomra meglehetősen kusza és bizonytalan koncepciójánál fogva egy —m ondjuk —eltűnt színész utáni hajszával indokolná azt a jelenetsort. amelyről az utóbbi napokban szívesen gondolkozom. Józan eszem számára ez az indoklás elfo­ gadhatatlan, de mivel sok ember közös munkájáról lenne szó, amelyben nem én diktá­ lom a feltételeket, bár szívesen tenném, egyelőre függőben hagyom a logika alapköve­ telm ényeit, és megpróbálom leszakítani azt a pénzt, ami a film gyártásban m inim ális

* s

magyarázkodással is bőven hozzáférhető. Arról van tehát szó, hogy a város utcáin m inél több ember szaladjon, jókedvűen, felszabadultan, és hogy ez a futás ne egyszerűen valam i művészi vagy egyéb jelentés hordozója, hanem esemény és tevékenység legyen; ennélfogva nagyszámú statisztéri-

t ^ * <

ára lenne szükség, sőt leghelyesebb volna a spontán statisztériát is mozgósítani, mégpedig úgy, hogy a forgatáshoz az utcákat nem kérjük lezárni; a film szalagra kerülő művi esemény a járókelők számára direkt és elkerülhetetlen eseményként jelenne nieg. Feltételezhető, hogy a szokásos bámeszkodokon kívül alkalm i es önkéntes szaladók is akadnának, legalábbis addig, m íg kíváncsiságukat kielégítik vagy feltűnesi

r

viszketegségüket csillapítják.

Ez a fúrás nem természetes és nem közvetlenül asszimilálható esemény, hanem utópia, science fiction, képregény és cirkusz. A városképnek, a forgatási helyszínek­ nek ennélfogva el kell térniük a reálistól, de összhangban az esemény valóságos vol­ tával. Az utcák, a házak legyenek valódiak, de nem ártana egy kicsit megmosdatni őket; M alraux nem véletlenül volt egész életművéből a legbüszkébb Párizs megmosdatására. Én a sikáláson kívül egy kicsit fel is políroznám a házakat, ez jól jönne a forgatás utáni időkre is. H a egy Film kedvéért ideiglenes épületeket lehet felállí­ tani és leb o ntani, m iért ne lehetne épületeket tatarozni és m egtisztítani? Ám am ennyiben ez mégsem volna lehetséges, a forgatókönyv számára olyan helyszíneket keli kiválasztani, m elyek m in im ális feltételként városi, pontosabban nagyvárosi han gulatot árasztanak, a hetvenes években ís elfogadhatót, és ez nem is lesz túl könnyű feladat. Eleinte csak néhány ember, kis csoport, a kereséssel megbízott stáb fut az utcán; szemmel látható, hogy nincs más lehetőségük. Meg-megállnak, hogy intsenek egy taxi­ nak, de azok már vagy foglaltak /egy kocsiban 12 farsangoló szorong, papírkalapokban, papírtrom bitákkal, zeng az induló, már el is tűntek/, vagy nem hajlandók megállni, a sofőrök dühösen rázzák az öklüket az utasjelöltek felé, káromkodnak, trágár szavak kíséretében ilyesmiket kiabálnak a letekert ablakon keresztül: „Kaparj, kurta, neked is lesz!”, vagy „Elittad az árát, mi? Részeges disznó!”, „Mit képzelsz, én lopom a pénzt? , erre m agángépkocsikat próbálnak feltartóztatni, de azok vagy ügyet sem vetnek rájuk, vagy behajtanak az első mellékutcába és eltűnnek a szemük elől; vannak, akik m egállnak, a tulajdonos kiu grik a kocsiból, boksz-alapállásba helyezkedik a kocsi előtt, de amikor m egindulnak feléje, beugrik a volán mögé és gázt ad; rövid tanako­ dás a hopponmaradottak között, beszélgetésfoszlányaikból kiderül, hogy saját kocsija egyiküknek sincs, megbízóik nem adtak nekik; egyikük bevágódik a közeli telefonfülkébe, a telefon rossz, tenyéréllel kemény karateütést mér a készülékre, a visszajáró érm ék nyílásából elkezd dőlni a vér; visszatér a többiekhez, újból az óráikat nézik, m ajd futólépésben m egindulnak, feltehetőleg a legközelebbi buszm egálló, esetleg telefon irányába; menet közben hátra- hátranéznek; még m indig a taxikban remény­ kednének? vagy csak azt nézik, követi-e őket valaki' vág}7 m intha onnan várnák a jó ötletet? A futólépés észrevétlenül vált át ügetésbe; mindnyájan ism erjük ezt az időpá­ nikot. A járókelők megfordulnak, vág}’ megállva bám ulnak utánuk; nem akármilyen látványt nyújt a kis csoport, élén egy férfinak öltözött nővel és egy nőnek öltözött férfival, akik egy hatalmas farkaskutyát nógatnak maguk előtt, m ögöttük egy rózsa­ szín öltönybe préselt kopasz óriás, az eltűnt közeli barátja és az ügyelő, három külön­ böző szemüveggel az orrán, a legfelső napszemüveg. Futás közben utolérnek egy bordó tréningruhába öltözött kis csoportot, a ruha hátán fehér betűkkel: Bp. Kilátás, elvegyül­

nek köztük, egy darabig együtt futnak, közben a női ruhába öltözött férfi megkísérel felvilágosítást kapni, hol a legközelebbi telefonfülke és hol a legközelebbi taximegálló; a tréningruhások furcsa, csipogásszerű hangokat adnak ki, talán süketnémák. Egy' isko­ la előtt szaladnak el, kisiskolások tódulnak ki éppen a kapun, m indegyiken szemüveg, a bal üveg m indegyiken leragasztva, hogy idejében javítson a szemtengelyferdülésen. Parázs csatajelenet a kapu előtt, az iskola falát beborító nagyalakú alkoholellenes pla­ kátok alatt; a futók rém ülten m egtorpannak, összetorlódnak, aztán hirtelen sarkon fordulnak és vágtatnak visszafelé, amerről jöttek. A gyerekek óriási üvöltözéssel utánuk, a futás kézzelfogható értelm et nyer, a kocogok is rohannak a gyerekek elől, elhúznak egyháztartási bolt m ellett, ahonnan kiáltozás hallatszik: „Tolvaj! Fogják m eg! Utána, emberek! G áncsolja el m ár valaki!”, és m ár fel is tű n ik a tolvaj, hosszú, csapzott ha­ jú , farm ernadrágos-bőrdzsekis öregember, hatalm as üveg —feltehetőleg —benzint szorítva a melléhez, utána a vásárlóközönség, m indenkinek a kezében az a tárgy, am it éppen m eg akart vásárolni; háziasszonyok partvisokkal, vödrökkel, rongyokkal, tisz­ títószerekkel, az utca szélén em berek verődnek össze, sorfalat állnak, egy fotós több pillanatfelvételt készít, m ajd csatlakozik hozzájuk, és futás közben /hol elorefut, hol hátram arad egy kicsit/ szintén többször exponál - fotósokból m ég lesznek többen is a későbbiekben m íg észreveszi, hogy egyetlen tempó van, am it tartania kell, hogy le ne m aradjon, gvenge hangzavar, ablakok nyílnak ki, zászlókat kezdenek kiakasztani,

II A N <: J Á T L. K O K .

- I 1 M F K

valaki a lakásában kiakasztja a szekrényből a katonaruhát. A menet m ár régen leszorult a járdáról, elfoglalta az úttestet, úgy látszik, egyirányú utca, mert csak mögöttük torlód­ nak a gépkocsik, dudálás, szitkozódás hallatszik, a kocsik között sok a pszichedelikus virágokkal telefestett; az utca szélén, félig a járdán egy TÜKER kocsiról lapátolják a szenet, géppisztolyos pénzügyőr vigyáz a rakom ányra, am ikor elhaladnak m ellettük, a szenesek elhajítják a lapátokat és csatlakoznak, a finánc kiabál utánuk, hiába, m eg­ vonja a vállát, és géppisztolyával unottan a szén közé túr, a szén alatt hom ok; egy étterem terasza: egy karcsú nő előtt nagy szelet bifsztek, ahelyett hogy harapná, csak nyalogatja-csókolgatja; a mellette levő asztalnál tagbaszakadt férfi ül, fél szeme festve; am ikor m eglátja a futók élén a rózsaszín ruhás kövért, m egnyalja a szája szélét, feláll az asztaltól és utánuk veti m agát, az evőeszközök, am elyekkel addig játszadozott, a kezében m aradnak. A m enet élén haladók észreveszik, hogy feldagadt m ögöttük a tömeg, m egpró­ bálnak leszakadni tőlük, de ha m ellékutcába térnek, m int üstökös a csóváját, húzzák m aguk után az egész felfordulást; ha m egállnak, újra előrelöki őket a tömeg; m egkí­ sérlik egy kapualj felé venni az útjukat, de elkéstek, kö rülfolyják őket az em berek, a kutya dühödten ugat; az utca szélén újabb fotósok, akik a szélen szaladnak, észre­ veszik őket, felszegik a fejüket, kidüllesztik a mellüket és igyekeznek „stílusosan” futni,

a járdán sorfalat állók mosolyognak, integetnek, bátorítják őket. Egy öregasszony, aki a tem plom előtti virágárusnál vásárol, a virágot közéjük szórja, aztán megkérdezi a m ellette álló, kitüntetések garmadával díszített hoteíportástól, m i történik; az a vállát vonogatja, „fogalmam sincs”, mondja, „de ennek is mi isszuk meg a levét, egyszerű emberek”, megfordul, visszafelé baktat, a hotelből száguld kifelé a londiner, két tömött koffer a kezében, be a menetbe, egy slágert ordít torkaszakadtából, a portás utána, „legalább a koffereket hagyd itt, büdös kölyök!” bömböli, valaki megveregeti a vállát, „nekem van olcsón eladó”, egy parkolo kocsíbol három, bőrruhába öltözött férfi pró­ bál kirángatni egy negyediket, ütik-verik közben; am ikor a moraj felhangzik és meg­ jelennek a futók, otthagyják áldozatukat, sodródnak ők is; m eglátjuk a kocsiban ülőt, kiszáll, össze van verve, csupa vér, de boldogan elmosolyodik, hatalm as vam pirfogai vannak. Ö klét rázza tám adói után, m ajd zsebéből jegyzetfüzetet vesz elő, karórájára néz, felírja az időpontot. Visszaül a kocsiba, rádiótelefonon jelenti, hogy az eltűnt személy keresése rossz vágányon halad, mert előre nem látható módon pánik tört ki, m elynek okaival még nincs tisztában; ennek során személyes inzultus érte pusztán a külseje m iatt. Utasítást kér: a vonal túlsó végén csönd van. Gyorsan begyújtja a m otort és a töm eg után hajt egy zsúfolt utcán keresztül, ahova hirtelen egy mentőautó fordul be. M egáll, kicsapják az ajtót, és fejbe vágnak vele egy öregasszonyt, aki éppen a szem­ közti pékhez igyekszik; az öregasszony elterül, a m entősök kiugráln ak, beem elik a kocsiba, és m ár indulnak is tovább, m intha ezért érkeztek volna. A főútvonalra for­ dulva a m entőautó szemközt találja magát a rohanókkal, élükön a kocogok, a meg­ határozhatatlan nem ű ügynökök, a szemtengelvferdüléses gyerekek, fotósok, házi­ asszonyok stb. - az autó csikorogva fordul meg az úttest közepén és m enekülni kezd előlük - vagy vezeti tőket? Bekapcsolják a szirénát; ez a zaj kíséri egy darabig az ese­ m ényeket, m int a következő képet is: az emberek között fiatal anya szalad, babakocsit tolva, látszik, hogy inkább csak sodorják, átfurakszik rajtuk, a babakocsit egy kapualj alá löki, táskájából kapkodó mozdulatokkal kis kézitükröt vesz eío, kiruzsozza a szá­ ját, igazgat egy kicsit a haján, m ajd a gyereket otthagyva, ahol van, visszaáll a sorba, könnyedén szökellve fut tovább, rugalmas m ellei rengenek, arcán m egkönnyebbülés, am ely lassan jókedvű felszabadultságba csap át. Egy üzem bejárata előtt húznak el, ahova egy overallos munkás épp akkor fordult be, a blokkolóórához lép, blokkol, de m eghallja a m orajt, visszanéz, kis ideig álm élkodva figyel, m ajd fogja a m unkakártyáját, újra blokkol, most már az eltávozás idejét, azzal kiüget a kapun, csatlakozik a többiekhez, futás közben gom bolja le az overallt m agáról, alatta m ásik overall, azt is elkezdi gom bolni, a kép nem követi tovább. H ogy mégis a játékszabályokhoz tartsuk m agunkat, a kép időnként visszatér a

* f ^ * < ? =

m enet éléhez, ahol a felemás nem ű kutyás ügynökök, a láthatatlan főhős baratja es az ügyelő rohannak, kapkodó beszédfoszlányaikból kiderül, hogy egy hevenyeszett tervet követnek útvonaluk megválasztásában, az étterm ek, a presszók m int lehetseges visszakeresési pontok bukkannak fel a történetben; ám a kívánt eredm ény /a színész, vagy legalábbis nyom ának megtalálása/ helyett csak a felfordulás nő; a megkerdezett pincér a kérdésekre csak a vállát vonogatja, viszont a rendelésekkel a karján kirohan az utcára, a tányérokban csúszkál a sült, egy darabig senki nem hederít ra, tanyerostól szalad, egyensúlyoz, aztán egy kamasz lekap egy szelet rántott húst, a pincér erre az egész rakom ányt a földhöz vágja, m egtörli a hom lokát, kifú jja az orrát a tutast balettként folytatja. A háttérben egy nyilvános W C előtt hosszú sorállas, férfiak, no vegyesen várn ak a sorukra, toporognak, türelm etlen kedn ek, am ikor m eglátják az áradatot, többen kiválnak közülük, bevágódnak a többiek közé, a sor feljebb zárkóz­ hat, látszik, hogy m egörültek a váratlan szerencsének. A m enet élén most egy csomó fotós rohan, vissza-visszafordulnak, exponálnak, többen vadul fotózzák a következő métereket. A járdán egy fiatal férfi gyorsan lehajig á lja m agáról a ru háit, m ielőtt ő is a futókhoz szegődne. M in d en k in ek az arcan eufória; m int egy mozgékony álom szaladnak a városon keresztül. Tanácsterem, m indenki jelen van az előadót kivéve; az em berek fészkelődnek a székeiken, pusmognak, várakoznak, néha az ablakhoz m egy valaki, kibám ul; lassan, puhán felhangzik a moraj, m indenki az ablakokhoz tódul, csüngnek kifele, az eloado ekkor lép be, m indenki visszaül a helyére, az előadó az asztalhoz lep, tolt m agana egy pohár vizet, megissza, megköszörüli a torkát, aztán azt m ondja: „Nyomás!” A fe­ szültség kirobban, m indenki felugrál, felborítják a székeket, robajlanak a kijarat fele, egy szürke ruhás férfi nem tart velük, m arad a teremben, kicsit táblából az üres hely­ ségben, a vizeskancsót kidobja az ablakon. & És most ott vágtat a töm eg az utcán, m indenki saját örömére és megváltásáért, abbahagyva m indent, am i addig szokás, kötelesség, kényszerűség vagy szórakozás vo t

H A N 0 I A T !'•. K O K ,

FI L M EK

számára, az orvos, aki a szikét az agym űtét közben a betegben hagyva rohant az utcara, a fiatal anya, aki a gyerekét a kapualjban hagyta, a pincér, aki m ár nem ért ra a tányérokra figyelni, a tűzoltó, aki a locsolócsövet bedobva az égő ház ablakán sietve mászott le a létráról, hogy le ne m aradjon, az esztergályos, akinek m ár csak egy blok­ kolásra futotta, az öntő, aki újságpapírba csom agolt ebédjét a csorgó vasba dobta, a szerelmes férfi, aki megkönnyebbülten húzta ki a kezét a szoknya alól, a gyilkos, akin ek nem kellett befejeznie a fojtogatást, a tolvaj, aki az utcáról visszadobta a lopott holm it, a vásárló, aki a pénztárnál kifizetett blokkal m ár nem m ent az arukiadóba, a BKV-ellenőr, aki nem kérte el a jegy néikül utazó szem élyi igazolványát,

az operaénekes, aki nem akarta learatni a hibátlan magas C-vel aratón sikert, a virág árus, aki nem ért rá a virágért járó pénzt elvenni, a rendőr, aki a baleseti jegyzőkönyvet nem fejezte be, a fodrász, aki félig nyírott állapotban hagyta ott a vendégét, a telefonközpontos, aki kihúzgálta a dugókat, az állatápoló, aki nyitva felejtette a vadállatok ketrecének ajtaját, a telített hólyagú, akinek ez a futás nagyobb m egkönnyebbülést jelentett, m int a W C , a politikus, aki az emelvényen félbehagyta a beszédét, a pilóta, aki ejtőernyőjével kiugrott a menetrendszerűen közlekedő repülőgépből, a segéd­ munkás, aki ellépett a teher alól, a kártyás, aki nem söpörte be a nyereményt, a cukor­ beteg, aki előkészítette m agának az inzulininjekciót, de már nem adta be, a furdeshez készülő szépasszony, aki már levetkőzött, de a kádba m ár nem lépett be, m ind rohan­ nak az utcán, végre, a menet szétszakadozik, m indenki saját sorsanak iranyába rohan.

FUSS, FUSS KIEGÉSZÍTŐ AKCIÓ NAJMÁNYI LÁSZLÓ TERVEZETT TV-FILMJE SZÁMÁRA Az előző jelenetek során használt fény lassan kioltódik, sötét lesz, annyira, hogy a ka­ mera mozgását, irányba fordulását éppen csak érzékelni lehessen. A kam era fixalodik; hozzászoktatja a néző pupilláját a sötéthez. Hirtelen vakító magnéziumfény lobban, majd hosszú tűzzel égő tócsává húzódik össze. A tócsa fölött meztelen emberi test függ, összekötött csuklójánál fogva lóg egy kötél­ ről. Kezével próbálja tartani magát; felhúzódzkodik, homorú, lábával kalim pal, bicik­ liző mozdulatokat tesz, ráng, táncol a kötélen. Ha elengedné magát, talpa túlságosán közel kerülne a parázshoz. Küzdelme kilátástalan és belátható időtartam ú. A tánc

hogy nem b íro d ... fuss, fuss... A kamera felcsúszik a kapaszkodó kezekre, amelyek lassan lecsúsznak a kötélről. A kam era belefordul a sötétbe, m elyben csak egy futó em ber lihegő lélegzése h al­ latszik.

1! A N <; ) A T í K O K .

id eje... szaladj... ne add fe l... érezd, hogy- élsz; még m indig élsz. M o zogj... élvezd a m ozgást... fuss... tarts ritm ust; egy-kettő, egy-kettő ... ne ilyen gyorsan; hamarabb kifáradsz... hamarabb véget é r ... annyit érsz, ameddig húzod... ne hagyd abba, fuss, fuss... élvezd jo b b an ... egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő... tovább, tovább... nem igaz,

r 1I M E K

ideje alatt hol ő, hol egy - meghatározatlan helyzetű - férfihang suttog, sugalmaz, bátorít, m otyog, időnként el-elcsuklik: „Fuss, fuss... ne állj meg, nincs meg itt az

/Alternatív propozíció: a „futás” egy puha textúrájú zsákba varrva történik, a földön, süket némaságban, m elyet csak a suttogó instrukciók stim ulálnak; szürke, sivatagos világítás, halálon túli, monoton káprázat./ B U D A PE ST , 1979. 0 3 . 31.

FÉNYMÉRGEZÉS Az alábbi stúdium az általam a m últ év során bem utatott akciók és performance-ok, valam int M olnár Gergely megvalósítatlan „Sym pathy fór the Devil” c. film tervének elemeiből építkezne. A fekete-fehér film legegyszerűbb és legalapvetőbb ellentéteit ütköztetné egymással, direkt és sarkított módon; a képet a nem képpel (blank), a söté­ tet a fénnyel, a hangot a némasággal, a pillanatnyi akciót a monotonitással stb. Ennek ellenére nem kíván semmit sem hozzáadni az ún. film nyelvi kutatás eredményeihez, m ert film nyelv nem létezik; a fiim i közlés olyan kvázi-nyelv, m elynek egyértelm ű sza­ bályrendszert állítani erőszakos és mesterkélt cselekedet volna, és inkább akadályozná, m int segítené a film m el történő kom m unikációt. A stúdium ehelyett ahhoz a pszichológiai realitáshoz fordul, m ely a film —és m inden közvetlen optikai leképezés —m ágikus erejét indokolja; a kép elválaszthatatlan és egyenrangú része a valóságnak, m ely ezáltal közvetlenül válik könnyebben hozzáférhe­ tővé. A különböző idejű képközlés pl. túl hosszú vagy villanásnyi tartama m iatt adhat - logikailag - reális vagy irreális információt; de ennek filmen belüli megkülönbözte­ tése értelmetlen. Ugyanazon terep pszicho-geográfiai letapogatásáról van szó. A fehér és

* i Z

a fekete pólusai közötti hullámverés úgy működik, ahogy az öntudat nyílik-csukódik, m integy az eszméletvesztés és a megvilágosodás (túlfény) között; de ez a film patológiás állapota, nem a közlésé. A film majdnem lélegzik; állapota a lét és nem-lét, pontosabbán az élő és az élettelen határhelyzete. Egy kísértetvilág, a kárhozat helye. Valódi lényék valódi idejét tartja fogva, és ezek - a létnek ezen a pontján - örökkön örökké ugyanazokat a cselekvéseket fogják ismételgetni. A film paralízis és katatónia.

rf

Az illusztráció cca. 20 percnyi 16 mm-es fekete-fehér anyagra készülne, két nap for-

<

gatással, két helyszínen, egy szereplővel, utószinkronnal,

z <

BALÁZS BÉLA STÚDIÓ VEZETŐSÉGE Budapest Alulírott kétem a Balázs Béla Stúdió T. Vezetőségét, hogy részemte egy 6000 Ft-os előkészítési keretet kiutalni szíveskedjen. Az összeget korábban benyújtott „Fénymérgezés” tdetglenes címet viselő filmtervem előkészítésére használnám fel; mivel ez túlnyomórészt fotóanyagot jelentene, elkép­ zelhető, hogy ennek során olyan kísérletek is elvégezhetők, melyek a film kozegeben esetleg túl bonyolultnak vagy ezoterikusnak bizonyulnának. Ezen túlmenően azonban ez az anyag - szerencsés esetben - önálló jelentőséggel, értékkel is bírhat. Elkészülte után - a tervek szerint szöveggel kiegészítve - a Vezetőség részére bemutatásra kerülne. Kérésem méltányos elbírálásában bízva, Budapest, 1979. 05. 22.

Tisztelettel: Hajas Tibor

NEGATÍV FILM Eastman Doublex, 35 mm-es

2 x 30 m=

60 m

18 x 24 cm 18 x 24 cm 18 x 24 cm

100 db 300 db 200 db

200

BNO RC BHO RC BEHO RC

24 x 30 cm 24 x 30 cm 24 x 30 cm

100 db 300 db 200 db

40

BHO BNO

9 x 14 cm 9 x 14 cm

200 db 200 db

100

H A N c: I A T i K O K ,

BNO RC BHORC BEHO RC

F I í. M E K

FOTÓPAPÍROK

2.5 liceres fixír 2.5 liceres B 104 hívó

20 csomag 20 csomag

4 kg fehér tempera 3 kg fekete vagy sötétkék tempera 3 x 5 m fehér vászon (holker) 3 x 5 fekete vászon (holker) Hajas Tibor

ANIMÁCIÓS FILMTERV VÁZLATA* A pályázati felhívás az anim áció iexikai definíciójára /élettelen dolgok lélekkel való telítése/ történő hivatkozása során megfeledkezik a legfontosabbról. Anim áció való­ jában nincs. Az anim áció lehetetlen. Tehát tilos. Ezzel — m int m inden eleve lehetet­ lenségből fakadó tiltással —szembeszállni bűn. Bűn, m ert sem m i esély győzelemre, ahonnan új törvények, új reflexek lennének diktálhatok. A nim álni csak csalással lehet. H a nem csalok, az baleset, az katasztrófa. H a csalok, az nem anim áció. H a bűntudat nélkül csalok, az csonkaság; tévedésem vegetatív jellegű. A színház csalás. A film csalás. Az anim ációs film olyan arcpirító csalás, hogy a leg­ helyesebb stikliként kezelni. Egy animációs filmben ritkán látszik bármiféle tét. Nem véletlen, hogy a műfaj legismertebb hőse W alt Disney. Az anim ációs film olyan, m int a sci-fi; ha akad benne valami jó, az nem specifikusan az övé. Legbosszantóbb a naivi­ tása: m intha azzal, hogy egy könnved összekacsintással axióm ának fogadjuk el, am i ab­ szurdum, bármit is nyerhetnénk. M intha bármi értéke lenne annak, hogy minden lehet. L lJ

s I * * !_ •<

Az anim ációs film, am ely foglalkoztat, nem ígér m intaszerű film et a műfaj szabályai szerint, csak bűntudatot és szorongást attól, hogy hátha m agától is m egm ozdul az, am it csak én mozgathatok. Személyes felelősségemből sem m it nem szabad letagadnőm . Sem m i kacsintás, semmi mentőkörülménv. Az agyvelő fél-absztrakt riadalm ai

^

B u d ap est, 1 9 8 0 . m á ju s 15- M e g je le n t a M a g y a r M ű h e ly k ia d ásá b a n , in : H a ja s T ib o r 1 9 4 6 - 1 9 8 0 . P árizs, 1 9 8 5 . A film i e m v a ló s u k m eg,

I

a költségvetésb ől az E x p era n in w c. film b en V ető Já n o s: A s z o b ir ó l - I n m em ó r iá m H njus T ib o r c ím ű b etét k észü lt el — 'V ető Já n o s közlése).

és döntéskényszerei, m ég az életen innen. Üres felületek, a dolgok közei, rései, hasadékai. Ha képelem kerül a képkivágásba, mi kel életre? A kép? A kamera? A tekintet? Mindhárommal szemben totális kegyetlenséget kell tanúsítani; az életre keltés van olyan fájdalmas, m int a gyilkosság. A határ: műtő-szituáció. A tekintet viselkedik, menekül, támad, kialszik. M ár a puszta fényarányok eltolódása biztosít egy létfokot egy moz­ dulatlan képen belül is. /Milyen létfokkal rendelkezik egy üres lakásban bekapcsolva felejtett televíziókép?/ Az animáció során nem a kép animációja /mert az csalás/, hanem az emberé jön létre. Ez mincl sterilebb, m inél orvosibb körülmények között történik, annál pontosabb információt ad és ugyanakkor annál kontrollálhatóbb. Levezetni egy szülést, mely­ nek során életre kel a kamera, a fények, az időtartamok; személlyé válnak, csakúgy, m int néhány egyéb elem, pl. fehér és fekete drótok, kábelek, lám pakörték, lánc, háló, tej, hintőpor, lepedő, géz, gipsz, vödör, víz, fehér ing, rohamsisak, acéltűk, bot, kötél, festék, kvarclámpa, orvosi műszerek, vaskampók, fehér és fekete szigetelőszalag, hősugárzó, vatta, jód, ezüstfólia, kenőcsök, borsó, borotva, faforgácslap stb. 2 -3 perc kevés; kb. 10 perc.