Hagyomány Válogatás Hamvas Béla folyóiratokban megjelent írásaiból
Sziget sorozat
Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet
Hagyomány Válogatás Hamvas Béla folyóiratokban megjelent írásaiból
Hamvas Intézet, 2011
A könyvet szerkesztette: Darabos Pál A szöveget gondozta: Sörös Erzsébet
© Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, 2011
I. fejezet: KÖZÖS ÉLETREND
| 7
Russel, B.
Az ipari társadalom jövôje (1930)1
London. Allen and Unwin. 1925. 283. l. Will Durant 2 úgy jellemzi Russelt3, hogy szembeállítja a filozófus két korszakát, a háború elôttit és a háború utánit. Russel 1914 elôtt végletesen elvont teoretikus volt. Annyira elvonatkoztatott életet élt, hogy, amikor egy Bergson-könyvben4 a lelki életre vonatkozólag azt olvasta, hogy a tudat bizonyos mozzanata filmszerû, elment a moziba és megnézett egy filmet – s az akkor már negyvenhez közelálló férfi így került elôször mozgóképszínházba. A háború ebbôl az elvont szellemi szférából egyszerre kiragadta, s a matematikus-logikusból szélsôséges, csaknem kommunista forradalmár lett. Az indusztrializmus kultúrája és jövôje címû könyvét, amelyet egy 1920-ban tett szovjet-oroszországi utazása inspirált, a forradalmi gondolkozás legérdekesebb dokumentumának lehet tekinteni. Kiindulópontja a jelenkori káosz. Ez a káosz az, amelyben a kultúrák a történelem folyamán mind tönkrementek, amikor a szkeptikus intellektus lerombolja az államtartó oszlopokat, vallást, hitet, társadalmi kapcsokat stb. A lázadás állapota általános: a nôk lázadnak a férfiak ellen, az elnyomott népek az elnyomók ellen, a munkások a tôke ellen. A világnak most, ebben a helyzetben az értelemre és tudományra nagyobb szüksége van, mint valaha. Az értelem, tudomány pedig azt mondja: nézzünk a problémák szemébe és vizsgáljuk meg, mi az oka ennek a káosznak. A tudomány válasza: két hatalom (történelmi, társadalmi erô) küzd egymással: az indusztrializmus és a nacionalizmus. Az indusztrializmus módszeres termelés, amelyek a szilárd nagytôkén nyugszik. Lényegéhez tartozik a célszerû gépek alkalmazása, amely az emberi munkát lehetôleg csökkentik. Példa erre: a nem indusztrialista korban a folyón való átkelésre kompot használtak, az indusztrialista korban a hidat használják. A híd építése nehezebb, drágább, nagyobb munkába kerül, de a folyón való átkelés kérdését véglegesen megoldotta, bármilyen tömeg számára, minden idôben. Az indusztrializmus organikusan csoportosítja az emberi közösséget, természetes célszerûséggel minden sejtet a maga életfunkciójának teljességében használ fel és biztosítja a sejtek abszolút együttmûködését. A kultúra, amely „olyan tárgyakkal való foglalkozás, amelyek biológiailag az élet fenntartásához nem okvetlen szükségesek”, csak ezen az úton tartható fenn továbbra is. Az indusztrializmus alapvetô emberi ösztöne: az összhang.
8
| I. fejezet: Közös életrend
Ezzel szemben a nacionalizmus alapösztöne a versengés. A versengés oka a rombolásnak, brutalitásnak és háborúnak. Ellensége a kultúrának: soviniszta, szûklátókörû, rendszertelen irigy és állati. A jelenkorban ez a két történelmi erô küzd. A fogalmak és célok természetesen nincsenek tisztázva. Ma még például a dolgokat hasznosságuk és nem értékük szerint ítélik meg. Még fontosabb a vasúti munkás, mint az, aki utazik: fontosabb a papírgyáros, szedô, könyvkötô és könyvtáros, mint az, aki a könyvet olvassa. Még nincsenek tisztázva a közigazgatási, gazdasági, nevelési, vallási kérdések tömegei. Mert a küzdelem nem dôlt el. Az indusztrializmus ható tényezô, de a nacionalisztikus kapitalizmus által inficiálva még a magántulajdon-problémák és az osztályharc-korszak válságainak közepében áll. A szerzô szerint az indusztrializmusra való átmenet Amerikától függ. Amerika kezébe van letéve az emberiség sorsa, különösen a ma még nem létezô két dolog: a szocializmus és az internacionalizmus, amelyek nélkül az indusztrializmus kultúrája megvalósíthatatlan. Az internacionalizmus egyáltalában nem érzésügy, akármennyire annak látszik. Éppen ellenkezôleg: a világ kormányzásának, teremtésének, fejlôdésének és organizálásának ügye. Mindenekelôtt pedig a józan gazdasági igazságosság megvalósításának és a háború megakadályozásának egyedüli módja. E nélkül a világ a súlyos életbénító, nacionalista szenvedélyektôl inspirált helyzeteit (szénkérdés, olajkérdés, tengeri átjárók kérdése, gyarmatügy stb., stb.) megoldani nem lehet. A szocializmus éppoly kevéssé érzésügy, mint az internacionalizmus. A magántôke és a magántulajdon éppen olyan kerékkötôje a fejlôdésnek, mint az egyéb nacionalista-imperialista intézmények. Ezeket meg kell szüntetni, ha a kultúrát meg akarjuk menteni. A szocializmus fejlôdési fokai: 1. patriarchális paraszti termelés, 2. kisszerû árutermelés, 3. magánkapitalizmus, 4. államkapitalizmus, 5. szocializmus. Jelenleg a magánkapitalizmus korszakában élünk. Amerikától függ, hogy megmarad-e a magánkapitalizmus mellett és folytatja-e az antiszociális, nacionalista szeparációs viselkedését, vagy forszírozza a benne lappangó igen erôs és hatékony indusztrialista tendenciákat. És a mai államok közül gazdaságilag, szellemileg, politikailag, földrajzilag egyedül Amerika független, és csak Amerika rendelkezik a nagy feladathoz mért és szükséges hatalommal. „Az emberiség jövôje attól függ, milyen magatartást tanúsít Amerika a legközelebbi ötven esztendôben. Ha tovább halad a kapitalista imperializmushoz vezetô úton, ennek egyre növekvô nyomása az egész földre kiterjed s még mélyebb szakadék támad az Újvilág gazdagsága és az Óvilág szegénysége között, a kizsákmányolt nemzetek még fokozottabb gyûlölete Amerika iránt, végül az egész világot átfogó lázadás, az államadósságok érvényességének el nem ismerése… a háború addig fog tartani, amíg Európából
Az ipari társadalom jövôje
| 9
nem marad semmi, Amerika pedig teljesen elszegényedik. Az eredmény pedig, hogy Amerikában kitör az osztályharc, amely az indusztrializmus szétrombolásához vezet. A föld lakosságának fele éhen hal, s végül az emberiség egyszerûbb életmódra tér vissza…” A munka második része a jó és a rossz szociális rendszert vizsgálja és az indusztrializmus kultúrájának alapjait rajzolja meg nagy vonalakban. A vezetôszempontok: 1. az egyén mindenekfölött álló java, 2. lehetôség biztosítása az egyén továbbhaladására. Mert tévedés azt hinni, hogy „az állam más jólétre is törekedhetik, mint az egyénekére. Az, hogy a kollektív jólét nagyobb valôr, mint az, amelyik az egyéneket elégíti ki, a kormányzatok tévedése.” A morál és a szociális jólét alapgondolatai: az ösztönös boldogságérzés, a jóakarat és jóhiszemûség, a szépség élvezete, a tudás. Russel a jövôt nem látja sötétnek. „A világ megmentése nem reménytelen feladat, mert nem azokon múlik, akik reménytelennek látják.” Az emberiség már érzi, hogy helytelen úton jár és már ellenszegül a romlásnak. „Az az ember pedig, aki már egyszer ellenállott a kívülrôl jövô nyomásnak, soha nem lehet többé rabszolga.”
10
| I. fejezet: Közös életrend
Jegyzetek 1 The prospect of industrial civiliuzation. (A szerk.) 2 Durant, Will (1885–1981), amerikai kultúr- és filozófiatörténész. (A szerk.) 3 Russel, Bertrand (1872–1990), angol matematikus és filozófus. (A szerk.) 4 Bergson, Henri (1859–1941), francia filozófus. (A szerk.)
