HADITECHNIKAI ESZKÖZÖK ÉLETCIKLUSÁNAK ÉRTELMEZÉSE

1

Lénárt Sándor1

HADITECHNIKAI ESZKÖZÖK ÉLETCIKLUSÁNAK ÉRTELMEZÉSE Napjaink társadalmi elvárásai, a nemzetközi trendek, a hazai és nemzetközi jogszabályi, szabványügyi környezet Uniós elvárásoknak is megfelelő folyamatos változása, a NATO csatlakozás, illetve a NATO szabványok növekvő alkalmazása okán a magyar haderő haditechnikai eszközparkjának fejlesztése, korszerűsítése nem képzelhető el a beszerzésre kerülő

új

eszközökkel,

anyagokkal

szemben

támasztott

környezetbiztonsági,

környezetvédelmi követelmények komplex vizsgálata és az ilyen eszközök által – egész élettartamuk folyamán – generált környezeti hatások elemzése nélkül. BEVEZETŐ A haderő alaprendeltetési feladatainak ellátása, folyamatos készenlétének fenntartása érdekében rendszeres kiképzési, felkészítési tevékenységet végez. A kiképzés során a haditechnikai eszközök használatára is sor kerül, amelyeket erre alkalmas állapotban kell tartani. A különböző intenzitású környezethasználat megjelenik a katonai tevékenységek mindegyikében. A Magyar Honvédség békeműködése során a környezet elemeire gyakorolt negatív hatások jelentős része a haditechnikai eszközök és hadianyagok üzemeltetésitechnológiai folyamataiból származik. A haditechnika üzemeltetése [10] alatt itt az üzembentartás, az üzemfenntartás, és a tárolás technológiai folyamatait értem, természetesen a javításokat/szervizeléseket is ide számítva. Ezek során esetenként nagy mennyiségű és – összetételt tekintve – gyakran veszélyes anyagokkal, készítményekkel folytatnak az adott technológiában előírt tevékenységet. A haditechnikai eszközök üzemeltetése során alkalmazott kenő-, karbantartó-, üzemanyagok, hidraulika-, munka- és hűtőfolyadékok, egyéb speciális kémiai anyagok, valamint ezek elhasználódása, cseréje során keletkező veszélyes hulladékok helytelen használata, illetve gyűjtése, tárolása potenciális veszélyt, kockázatot jelent a környezet elemeire és az állomány egészségére egyaránt. Látható, hogy a haditechnika

és

környezetterheléssel,

1

technológia a

békés

technológiai

körülmények előírások

között

helytelen

történő

alkalmazása

üzemeltetése esetén

pedig

Lénárt Sándor mk. őrnagy, okl. haditechnikai menedzser, ZMNE Vegyi és környezetbiztonsági tanszék nappali doktorandusza.

2

szennyezéssel jár, ami – háborús körülmények nélkül is – jelentős környezeti kockázatokat hordoz magában. Legalább ilyen nagyságrendű, de kevésbé kutatott, és így napjainkban nem mindig nyomon követhető környezeti kockázatot jelent az elhasználódott, elavult, vagy valamely más okból feleslegessé

vált,

és

a

hadrendből

kivont

(kiselejtezett)

hadfelszerelések

egyes

komponenseinek környezetvédelmi szempontból nem elfogadható kezelése. Konkrét problémaként fogalmazódik meg a kivont és hulladékká vált inkurrens haditechnikai eszközök és hadianyagok újrahasznosításának – vagy ha ez nem lehetséges – a jogszabályoknak megfelelő módon történő végső elhelyezésének, ártalmatlanításának kérdése. A Magyar Honvédségben a legtöbb inkurrens anyag, illetve veszélyes hulladék a szakágaknál, ezen belül is elsősorban a haditechnika rendszerben tartási folyamataiban (üzemeltetésében, fenntartásban), másrészt a rendszerből történő kivonás során keletkezik. Ez utóbbi folyamat jelenleg hatványozottan jelentkezik, tekintettel arra, hogy a haderő átalakítása kapcsán rövid idő alatt jelentős mennyiségű haditechnikai eszköz és hadianyag rendszerből történő kivonására került sor. Napjainkban a magyar haderő jelentős mennyiségű inkurrens, a rendszerből kivont, nehezen hasznosítható, értékesíthető anyaggal és eszközzel rendelkezik. További problémát jelent, hogy az anyagi készletek egy része, és az eszközök egyes komponensei a veszélyes hulladékok különböző kategóriáiba tartoznak. A leselejtezett hadfelszerelésről való végső és megfelelő gondoskodás különösen nagy munka- és költségráfordítást igényel. A haditechnikai eszközök egyes részei elsősorban fémhulladékként hasznosíthatóak. Újrahasznosításra alkalmatlan részegységeik a környezetet terhelő hulladékok mennyiségét gyarapítják, és az esetek jelentős részében a környezetre ártalmas veszélyes hulladék-komponenst is tartalmaznak. Az ilyen veszélyes hulladékok jelenléte

növeli

a

környezetvédelmi

szempontból

elfogadható

újrafelhasználás,

újrahasznosítás vagy ártalmatlanítás költségeit. Az inkurrens eszközöket szét kell szedni, az újrahasználható alkatrészeket ki kell termelni, amihez jelentős idő, energia és pénz szükséges. Az újra-használatra nem alkalmas, de másodlagos nyersanyagként hasznosítható részeket fel kell darabolni. A környezetre ártalmas, nem hasznosítható részegységeket, alkatrészeket el kell választani a környezetre nem, vagy kevésbé ártalmas részektől, mert csak így van esély

3

az értékesítésükre, újrahasznosításukra [13]. A haderőfejlesztés kapcsán kivont eszközök esetleges hasznosítás céljából való átalakítása, hatástalanítása, környezetvédelmi szempontból is elfogadható szétszerelése, és/vagy megsemmisítése, a keletkező veszélyes hulladékok ártalmatlanítása éveket és milliárdokat igényelne. A rendszerből kivont eszközöket, anyagokat – akármi lesz is a végleges sorsuk – még hosszú ideig „kényszer” tárolni szükséges. A tárolás feltételrendszerének kialakításakor figyelembe kell venni a környezetvédelmi szempontokat is. Mivel ez utóbbi nem minden esetben valósul meg, ezért egyes veszélyes anyagok környezetbe jutása potenciális veszélyként jelentkezik. Napjaink katonai környezetvédelmének egyik súlyos kérdése, hogy mi történjen ezekkel az újra

nem

használható/hasznosítható,

veszélyes

komponenst

vagy

komponenseket

tartalmazó, és így a környezetre folyamatos potenciális veszélyt jelentő hulladékokkal. E negatív jelenségek egyik kiváltó oka, hogy az elmúlt évtizedekben a rendszeresítés során nem vették figyelembe a „bölcsőtől a sírig” elvet. A rendszeresítési eljárásokban nem, vagy alig vizsgálták a rendszerből történő kivonáskor (selejtezéskor) keletkező és felhalmozódó (selejt) veszélyes anyag, illetve hulladék kezelésének (ártalmatlanításának) kérdését [4]. KÖRNYEZETVÉDELMI IRÁNYELVEK Fenntartható fejlődés elve Az emberi szükségletek kielégítése kapcsán merült fel az a gondolat, hogy nem lehet a környezetünket úgy igénybe venni, és szükségleteinket oly módon kielégíteni, hogy eközben szennyezzük, vagy akár csak jelentősen terheljük azt. A ma emberének nincs morális joga a következő generációk létfenntartásához és jólétéhez szükséges környezet károsítására, hiszen az ökológiai rendszerek regenerálódási képessége korlátozott. Ebből a felismerésből alakult ki a fenntartható fejlődés elve, amely mögött elsősorban gazdasági és szociális megfontolások húzódnak, és amelynek lényege, hogy a társadalom jelen szükségleteit úgy elégítsük ki, hogy eközben megőrizzük környezetünk minőségét és az erőforrásokat a jövő generációk számára. A környezetre gyakorolt negatív hatásosok csökkentése és a környezet széleskörű védelme ugyanakkor elengedhetetlen feltétele az emberek egészsége és jóléte megóvásának is. A fenntartható

fejlődés

egyik

célja

a

negatív

környezeti

hatások

felmérése,

következményeinek prognosztizálása és a lehetséges megoldások megkeresése.

ezek

4

NATO környezetvédelmi alapelvek A NATO vezetése már több mint három évtizeddel ezelőtt meghatározta a tagállamokban rendszeresített haditechnikai eszközök és hadianyagok teljes életciklusára vonatkozó minőségi, megbízhatósági és környezetvédelmi követelményeket, a fejlesztéstől egészen a rendszerből történő kivonásig. Így már a különböző haditechnikai eszközök beszerzése során érvényre jutnak a követelményrendszerben meghatározott környezetvédelmi szempontok. Annak érdekében, hogy a környezetvédelmi tervezést beillesszék a fő tervezési folyamatokba, és elkerüljék a haditechnikai eszközök, berendezések üzemeltetése alatt jelentkező káros környezeti hatásokat, szennyezéseket, valamint a költségeket is minimalizálják – már az új eszközök (berendezések) beszerzési folyamata elején figyelembe veszik a fellépő környezeti hatásokat,

és

a

környezetvédelmi

szabályozásnak

megfelelő

válaszokat,

műszaki

megoldásokat alkalmaznak. Az elképzelések szerint olyan haditechnikai eszközöket (fegyverrendszereket), hadianyagokat kell kifejleszteni, amelyeknél teljes élettartamuk alatt hatékonyan minimalizálták a káros környezeti hatásokat [3]. Hazai jogszabályi háttér Hazánkban szintén nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzés elvének érvényesítésére. Környezetvédelmi alaptörvényünk alapszabályként előírja, hogy a környezethasználónak a környezethasználatot úgy kell megszervezni és végezni, hogy a legkisebb méretű környezetterhelést és igénybevételt idézze elő, megelőzze a környezetszennyezést és kizárja a környezetkárosítást [1]. A hulladékok szakszerű, a környezetet nem szennyező módon történő ártalmatlanításáról szintén jogszabály intézkedik. A hulladékgazdálkodás alapját képező 2000. évi XLIII. törvény többek között előírja, hogy a hulladék termelőjének, kezelőjének felelőssége, és a hulladék tulajdona nem ruházható át sem a szállítóra, sem az előkezelőre. A tulajdonost – vagyis a hulladék termelőjét – bejelentési kötelezettség terheli a hulladék keletkezéséről, kezeléséről, hasznosításáról és ártalmatlanításáról. A törvény a hulladék kezelése szempontjából nem tesz különbség veszélyes és nem veszélyes hulladék között [2]. Az előzőekben vázolt nemzetközi, hazai és NATO-követelmények ellenére a Magyar Honvédségnek: –

nincs

hosszútávra

kidolgozott,

környezetvédelmi programja;

a

közvélemény

által

jól

nyomon

követhető

5

–

nincs hulladékgazdálkodási koncepciója (terve);

–

nincs információ a katonai szervezetek hulladékgazdálkodásának helyzetéről, valamint hiányoznak az arra vonatkozó koncepcionális megfontolások is, hogy hol és mennyi hulladék keletkezését lehetne és kell megelőzni;

–

egyes haditechnikai eszközeink, hadianyagaink esetében nem áll rendelkezésünkre konkrét és megbízható adat (információ) az üzemeletetői (fenntartói) input oldalon alkalmazott anyagok és ezzel együtt az output oldalon keletkező (veszélyes) hulladékok mennyiségéről;

–

nincs megbízható információ a haderőt érintő inkurrens anyagok, hulladékok keletkezési, kezelési (elhelyezési) gondjairól, a költségráfordítás- és tervezés helyzetéről [6].

A társadatom a fegyveres erőtől ugyanazt a jogszabályok által kötelezővé tett és a fenntartható fejlődés alapelveit elfogadó környezet-érzékeny magatartást várja el, mint a „civil” szektor intézményeitől. A kötelezettségek be nem tartása jelentős bírságot vonhat maga után. Sőt, hazánkban a környezetvédelemnek nemcsak polgári, hanem büntetőjogi vonatkozásai is vannak, ami akár 3-5 évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionálható [8]. Mindez a honvédelmi szektort arra ösztönözi, hogy a környezetvédelem területén minél előbb érje el a normatív, és a társadalom által is elvárt szintet. Szabványosítás Minden ország életében fontos dokumentumok a szabványok. A szabványosítás nagy gondot fordít a biztonsági, az egészségvédelmi, a fogyasztóvédelmi és a környezetvédelmi előírások betartására. 2002. január 1-jétől a 2283/2001 (X. 5.) Kormányhatározattal a nemzeti szabványok kötelező alkalmazását megszüntették, így a szabványokra hivatkozni csak példaként, az európai uniós irányelvekben alkalmazott módon lehet. A szabványokban előírtak tehát – a jogszabályokkal ellentétben – nem kötelező érvényűek, alkalmazásuk önkéntes. Azonban a jogszabályi követelmények teljesítéséhez sokszor szükséges – vagy akár elengedhetetlen is lehet – a vonatkozó szabványokban foglaltak érvényesítése. Így a közmegegyezésen alapuló szabvány önkéntes alkalmazása egy jogilag és szakmailag megfelelő, mértékadó, de nem kötelező megoldást jelenthet, amely az esetek többségében éppen a leginkább költség-hatékony megoldás is [9].

6

ÉLETCIKLUS, ÉLETTARTAM A szakirodalomban egyaránt találkozunk az „élettartam” és az „életciklus” kifejezéssel, a két szó gyakran szinonim fogalomként szerepel. Vannak, akik vitatják használatuk helyességét, ezért az egységes értelmezés érdekében indokoltnak tartom, hogy értelmezzem a címben szereplő életciklus kifejezés fogalmát, tartalmi jelentését. A vonatkozó szabványokban az angol „life cycle” magyar fordításának megfelelően – életciklus kifejezéssel találkozunk. Az ISO 14040 szabvány 3.8. pontja életcikluson egy termékrendszernek egymás után következő és egymáshoz szorosan kapcsolódó szakaszait érti, a nyersanyag beszerzésétől vagy a természeti erőforrás keletkezésétől a végső hulladéklerakásig [7]. A Környezetvédelmi lexikon is az életciklus kifejezést használja. Az itt található értelmezés szerint

egy

termék

életciklusa

magában

foglalja

a

nyersanyag

kitermelést,

az

alapanyaggyártást, a szállítást, a gyártást, az értékesítést és elosztást, a használatot és a hulladékká válást [5]. Katonai terminológiában a haditechnikai eszközökre értelmezett életciklusnak van egy tágabb, és egy szűkebb értelmezése. Tágabb értelemben az adott haditechnikai eszközre vonatkozó szükséglet (igény) megjelenésétől annak rendszerből való kivonásig tartó folyamatot, szűkebb értelemben az eszköz beszerzésétől a megsemmisüléséig terjedő időszakot jelenti. A szűkebb értelemben vett életciklus a haditechnikai eszköz konkrét élettartamát, a tágabban értelmezett a vonatkozó szükséglet keletkezését és kielégítésének folyamatát tekinti szemlélete központi kérdésének [10,11]. A haditechnikai eszközökre általánosan vonatkoztatott életciklus folyamatszakaszai (fázisai) tehát a következők lehetnek: –

Szükséglet, igény megjelenése (koncepció kialakítása);

–

Döntés a rendszeresítésről, pótlásról, bővítésről;

–

Kutatás-fejlesztés (tervezés);

–

Gyártás;

–

Beszerzés;

–

Rendszerben tartás:

7

•

Rendszerbe, szervezetbe állítás, alkalmazásba vétel;

•

Felkészítés, kiképzés;

•

Üzembe, szolgálatba állítás;

•

Üzemeltetés (üzembentartás, üzemfenntartás, tárolás);

•

Továbbfejlesztés, modernizálás;

•

Kivonás, selejtezés (megsemmisítés).

Megítélésem szerint az életciklus fogalma egy tágabb, rendszerszemléletű megközelítést tükröz. Az életciklus egymás után következő és egymáshoz szorosan kapcsolódó szakaszokból álló folyamatot jelent. Ennek megfelelően egy termék életciklusa magában foglalja annak (fizikai) élettartamát is, vagyis az eredeti rendeltetés szerinti használatra való alkalmasságának időszakát. Élettartamon tehát egy termék legyártásától, a rendeltetés szerinti használatán (üzemeltetésén), illetve használatra való alkalmas állapotban való tartásának (fenntartásának) ciklikusan egymásután következő folyamatain keresztül, az eredeti funkciója szerinti használatra alkalmatlanná (hulladékká) válásának (vagy megsemmisülésének) időpontjáig tartó időszakot értem. MIT LEHET TENNI? Az elmúlt években a termelő és szolgáltató szféra egyaránt felismerte az utólagos „csővégi” (end of pipe) környezetvédelem helyett a preventív (megelőző) környezetvédelem jelentőségét. Az életciklus tartalmi elemzésével kimutatható, hogy a csővégi és a preventív felfogás

közötti

különbség

markánsan

jelentkezik

a

rész-költségek

felmerülésének

időpontjában is. A preventív környezetvédelem megkívánja a költségek szakaszos „beinvesztálását” már a tervezés időszakától fogva, de az alacsonyabb emissziós szintek az egész élettartam folyamán garantálják a környezetszennyezés megakadályozását és a bírságok elkerülését.

A „csővégi” eljárások költsége az élettartam előrehaladtával folyamatosan

növekszik, ugyanakkor az előírt eljárások mellőzése lehetséges, bár környezetterhelő megoldás, ami után jelentős bírságra és a fenntartási költségek növekedésére lehet számítani. A berendezések által generált, gyakran veszélyes hulladékok és emissziók utólagos kezelése mindig jelentős többletköltségekkel jár. A környezetvédelmi költségek minimalizálása akkor lehet

a

leghatékonyabb,

ha

a

környezetterhelés

intenzitását

preventív

eszközök

alkalmazásával sikerül csökkenteni. Ehhez feltétlenül szükséges az eszköz várható környezeti

8

hatásainak ismerete valamint a környezetterhelés megengedhető szintjére vonatkozó igények korai – még a tervezés kezdeti szakaszában történő – megfogalmazása. A preventív környezetvédelem elvének tervezői szinten való megvalósítása nem jelent mást, mint az eszközzel szemben támasztott felhasználói igények és a környezetvédelmi megfontolások közötti egyensúly költség-hatékony megteremtését. A haditechnikai eszközök, hadianyagok esetében tehát gondosan meg kell vizsgálni a környezetvédelmi igények költségtakarékos megvalósításának lehetőségét, amely – különösen az új eszközök beszerzésénél – viszonylag alacsony kezdeti ráfordítás mellett is biztosíthatják a

környezetvédelmi

célok

maradéktalan

megvalósulását

az

életciklus

minden

folyamatszakaszában. Külföldi haditechnikai eszközök beszerzésénél az sem kizárt, hogy a beszerzésre kerülő eszköz kezdeti környezetvédelmi teljesítménye meghaladja honi környezetvédelmi előírásaink elvárásainak szintjét. Napjainkban ez annál inkább lehetséges, mivel

a

NATO-országok

évtizedes

előnnyel

rendelkeznek

e

gondolkodásmód

alkalmazásában. Ebben az esetben a teljes élettartam során előre tervezhető felújításokkal megvalósítható a költség-hatékony környezetvédelmi megfelelőség folyamatos fenntartása. A moduláris haditechnikai eszközök (eszközrendszerek) tervezésével az élettartam (életciklus) végén jelentkező környezeti problémák zöme könnyen kezelhetővé válik, egyben csökkentve az eszköz környezetvédelmi költségigényét [3]. Életciklus költségelemzés A nemzetközi tendenciákat megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy az utóbbi években az összetett és nagy értékű technikai eszközöket, berendezéseket üzemeltető ágazatokban – így a modern haderőkben is – általánossá vált az életciklus költségtervezés (life cycle costing – LCC) használata. Egyre inkább elterjedt gyakorlat, hogy már a beruházásokra vonatkozó döntés előkészítése során figyelembe veszik az adott eszköz (berendezés) életciklusa folyamán várható összes költséget. Általában egy berendezés életciklus költségét a vételár, az üzemeltetés (fenntartás) során fellépő, és az egyéb költségek képezik. Az egyéb költségekbe sorolhatók például a berendezés kivonása után jelentkező – a részegységek újrahasznosítását vagy ártalmatlanítását érintő – környezetvédelmi kiadások is. A döntéseket előkészítő számításoknál az ajánlati árhoz hozzá kell adni az életciklusra számított üzemeltetési (üzemfenntartási), valamint a rendszerből történő kivonás után jelentkező, a hatástalanítással és/vagy megsemmisítéssel (ártalmatlanítással) kapcsolatos

9

költségeket is. Ezeket a költségeket csökkenthetik az esetleges értékesítésből származó bevételek. Azt, hogy a kivont eszköz vagy részegységei milyen mértékben értékesíthetőek, külön meg kell vizsgálni. Egy beszerzésnél az minősül a legjobb ajánlatnak, amelynél hasonló teljesítmény mellett a legalacsonyabb az életciklusra vetített költség-tömeg. Lehet az eszköz beszerzése fajlagosan drága, ha a fenntartása hosszútávon olcsón megoldott, üzemeltetésének infrastruktúrája, technológiai anyag- és energia igénye alacsony. A gyakori és bonyolult karbantartási, javítási igény jelentősen megnöveli a fenntartási költségeket [13]. Ekkor a fenntartási folyamatokban keletkező (veszélyes) hulladékok mennyisége, ezzel együtt környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelésük és ártalmatlanításuk költségei is növekednek. A gazdaságossági szempontok vizsgálatánál tehát nemcsak a vételárat, hanem – a fenntartási kiadások mellett – az anyag- és energia igényt is figyelembe kell venni. A katonai, műszaki, gazdasági megfontolások mellett a környezetvédelmi szempontoknak is azonos mértékben kell érvényesülniük. Az életciklus költségeinek elemzésénél a beszerzési ár mellett meg kell vizsgálni a várható rendszerben tartási és a kivonással együtt járó környezetvédelmi (hulladékgazdálkodási) költségeket, és az üzemeltetéssel kapcsolatos környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés (megfeleltetés) költségráfordításait is. Napjainkban a haditechnikai eszközök beszerzési árának és fenntartási költségeinek növekedése is indokolja, hogy minél inkább figyelembe vegyék egy alkalmazott rendszer életciklusa során felmerülő összes járulékos költséget. Az életciklus költségtervezés tehát egy hatékony eszköz lehet a program menedzserek kezében. Egyetértek azzal a megállapítással, miszerint a haditechnikai biztosítás – az eszközök beszerzése, üzemeltetésének szabályozása és az üzemfenntartás folyamatain keresztül – döntően befolyásolja azok hatását a környezetre [12]. Ezt azzal egészíteném ki, hogy a haditechnikai eszközök és hadianyagok környezeti hatásainak összessége elsősorban az életciklus egymással kapcsolatban lévő és szorosan összefüggő, de ugyanakkor logikailag elkülöníthető folyamatszakaszainak vizsgálatával tárhatók fel. A környezeti hatások azonosításának és vizsgálatának egyik modern eszköze az életciklus-értékelés, annak minden fázisára (folyamatszakaszára) vonatkozóan.

10

Életciklus értékelés Miközben az életciklus költségtervezés módszere egyre inkább elterjedt gyakorlat, a beszerzési döntések előkészítése során a környezetvédelmi költségek életciklus költségekbe való beszámítása még viszonylag új koncepció. Az életciklus vizsgálata során a környezeti hatások, és így a környezetvédelemre fordítandó valós kiadások is nehezen prognosztizálhatók. A környezeti hatások feltárásának és értékelésének eszköze az életciklus-értékelés (life cycle assesment – LCA), amely támpontokat ad különböző termékek összehasonlítására, tekintettel azok életciklusa során jelentkező környezeti hatásaikra. Napjainkban az életciklus-értékelés módszertana még nem teljesen kidolgozott, azonban nemzetközi szabványok (ISO 14040-14043) már a rögzítették a kereteket, amelyek alapján azt végre lehet hajtani [14]. Az életciklus-értékelés célja, hogy számszerűsített információt nyújtson a környezetkímélő termék tervezéséhez, fejlesztéséhez, összehasonlító elemzéséhez. Alapja a nyersanyagok kitermelésétől a hulladékok ártalmatlanításáig történő teljes anyag- és energiamérleg felállítása, majd az információk aggregálása. Az életciklus-értékelés nem foglalkozik a termékek (szolgáltatások) gazdasági vagy társadalmi vonatkozásaival, csakis az általuk okozott környezeti hatásokat írja le a „bölcsőtől a sírig”, még akkor is, ha az adott szervezet azt minden folyamatszakaszra kiterjedően nem tudja befolyásolni. A közeljövő feladatai A

tömeghadseregek

alkalmazásának

időszakában

nem

vették

figyelembe

a

környezetbiztonsági, környezetvédelmi szempontokat, és nem vették számításba az életciklus folyamatszakaszai során jelentkező, környezetvédelemi költségeket. Nem gondoltak a haditechnikai eszközök üzemeltetése során alkalmazott veszélyes anyagok és keletkező hulladékok kezeléséhez, sem a rendszerből történő kivonás utáni, hatástalanítás, megsemmisítés során keletkező hulladékok kezelésének, ártalmatlanításának és végső elhelyezésének

megoldásához

szükséges

költségekre.

Ebben

az

időszakban

a

környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés nem tartozott a prioritást élvező feladatok közé. Jelenleg a Magyar Honvédség haditechnikai eszközeinek, hadianyagainak rendszerből történő kivonása utáni kezelése, végső elhelyezése nincs teljes összhangban az egyre szigorodó

11

környezetvédelmi jogszabályokkal. Ezen a területen jelentős lemaradás tapasztalható, ami miatt későbbi költségkihatásokkal is számolni kell. Napjainkban a haditechnikai eszközök piacán a versenytársak képesek egy-egy kategóriában a műszaki-harcászati jellemzők és használati érték tekintetében szinte egyenértékű, de más anyagokat felhasználó, illetve más technológián alapuló termékeket előállítani. Ezért a katonai rendeltetésű termékek a környezeti mutatók, környezetre gyakorolt hatásaik intenzitása tekintetében is versenyezhetnek egymással. A tervek szerint 2006-tól kezdődik el a Magyar Honvédség haditechnikai eszközparkjának korszerűsítése, ami jelentős mennyiségű új eszköz beszerzésével jár. Más, szakmai kérdésekhez viszonyítva talán marginális területnek tűnhet egy haditechnikai eszköz (eszközrendszer) vagy hadianyag életciklus folyamatszakaszainak, környezetbiztonsági, környezetvédelemi

(hulladékgazdálkodási)

összefüggéseinek

vizsgálata.

A

probléma

felvetését az indokolja, hogy a beszerzésekről szóló döntés hosszú távra meghatározhatja az adott eszköz, anyag rendszerben tartása és kivonása során felmerülő környezetvédelmi költségeket. Véleményem szerint még a haderő haditechnikai eszközparkjának fejlesztése előtt meg kell alapozni a honvédség környezetvédelmi elvárásainak hosszú távú érvényre jutását. A beszerző szervezet szakembereire hárul a felelőség, hogy még a döntések meghozatala előtt, az elemzések eredményei alapján meghatározzák az adott eszköz életciklusára vetített környezetvédelmi költségeket, és jelezzék a döntéshozók felé az egyes szakaszokban felmerülő várható költség igényt. A fegyveres erők által okozott környezetszennyezések és az ezekből kialakuló környezeti károk megelőzésének egyik kulcskérdése az, hogy az új haditechnikai eszközök (eszközrendszerek) és technológiák kifejlesztése, korszerűsítése során figyelembe veszik-e az életciklus során fellépő környezeti hatásokat, törekszenek-e ezek minimalizálására vagy megszüntetésére és előre tervezik-e az ehhez szükséges költségeket.

12

ÖSSZEFOGLALÁS A Magyar Honvédség új beszerzésű haditechnikai eszközeinek, hadianyagainak életciklus vizsgálata nem szűkíthető le a rendszerbeállítástól az adott eszköz, illetve hadianyag rendszerből történő kivonásáig terjedő időszakra. Ennek egyrészt nemzetközi és hazai jogszabályokban, szabványokban meghatározott, másrészt környezetvédelmi és egyben gazdasági okai vannak. A honvédségben meghonosodott, haditechnikai eszközökre vonatkozó élettartam szemléletet át kell értelmezni, és határait két irányba ki kell terjeszteni: egyrészt a környezetvédelmi elvárások, igények korai megfogalmazásának időszakára, másrészt a rendszerből történő kivonás utáni időszakra, vagyis a keletkező hulladékok hasznosításának, megfelelő kezelésének időszakára – beleértve az ekkor jelentkező környezetvédelmi költségigények gondos mérlegelését is. A haditechnikai eszközök váltását érintő döntést gazdasági szempontból életciklus költség-elemzésnek, környezetvédelmi szempontból életciklus-értékelés vizsgálatnak kell megelőznie. A

haditechnikai

eszközök,

hadianyagok

általam

javasolt

folyamatszakaszait az alábbi ábra szemlélteti.

1 sz. ábra Haditechnikai eszközök életciklusa

teljes

életciklusának

13

IRODALOM JEGYZÉK 1.

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól. MK, Budapest, 1995.

2.

2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról. MK. Budapest, 2000.

3.

Environmental Considerations in the Systems Acquisition Process. A Handbook For Program Managers. Washington, D.C., 1999. (A különböző haditechnikai eszközök beszerzése során érvényesítendő környezetvédelmi szempontok.) http://www.milse/ovrigt/miljosek/acrofiles/handbook.pdf Jaczó Zoltán: A környezeti menedzsment rendszerek bevezetésének lehetőségei a Magyar Honvédségben. Tanulmány. ÖLTP, Budapest, 2000.

4. 5.

Láng István (főszerkesztő): Környezetvédelmi lexikon. Akadémiai Kiadó. Budapest, 2002.

6.

Lénárt Sándor: Környezetvédelmi problémák a Magyar Honvédségnél. Kard és Toll. Válogatás a hadtudomány doktoranduszainak tanulmányiból. Honvédelmi Minisztérium Oktatási és Tudományszervező Főosztály, Budapest, 2002. MSZ EN ISO 14040:1998 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Alapelvek és keretek. MSZT, Budapest, 1998.

7. 8.

9.

Solymosi József – Jaczó Zoltán: A környezetvédelem jogi szabályozásának egyes kérdései a Magyar Honvédségben. A 2001. novemberi konferencián elhangzott előadások anyaga. ZMNE Tudomány- és Kutatásszervező Koordinációs Központ. Budapest, 2001. Sugár Éva: Szabványosítás és környezetvédelem. Környezetvédelem Ökológiai, Környezettechnikai és Környezetvédelmi Magazin. Budapest, 2002/3-4. Szám

10. Szabó József (főszerkesztő): Hadtudományi lexikon. Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 1995. 11. Turcsányi Károly: A honvédség és a környezetvédelem összefüggésének néhány aktuális kérdése. Hadtudomány. Budapest, 1996. VI. évf. 1. szám. 12. Turcsányi Károly: Üzembenntartás elmélet és módszertan (ábrák, vázlatok és kompendiumok) ZMNE Doktori Iskola jegyzet. Budapest, 2000. 13. Ungvár Gyula: A MH fegyverzeti és technikai eszközrendszereinek fejlesztési és korszerűsítési lehetőségei. Doktori értekezés. MH Anyagi - Techniakai Főcsoportfőnökség, Budapest, 1991. 14. Varga József: Életciklus-értékelés. Környezetvédelem, Budapest, 2002/3-4. Szám

Lénárt Sándor 2003. február 26.