1
Ha eljön a Mikulás - Indulhat a buli
3
Karácsonyi ének
4
Weihnachtsparty
5
Gombavató: „Ismét feltűzték a gombot!”
6
Eger vetélkedő: Ki tud többet Egerről?
7
Dobós bál 2015
8-9
ÉLETÜNK- a Dobó István Gimnázium diáklapja
10
A kommunizmus áldozatainak emléknapja
11
Interjú Szoviár János tanár úrral
12-14
Viccoldal
15 2
Szinte hihetetlen, hogy lassan egy fél év telik el a suliból, ami azt is jelenti természetesen, hogy közeledik a téli szünet és az ünnepek. A karácsony – inkább a Mikulás – közeledtével a 11. b osztály volt a leginkább a hangulatfelelős, és egy kicsivel az igazi Joulupukki Magyarországra érkezése előtt. Az ominózus napon reggel a szemfülesek még a rénszarvas patkók koppanását, valamint a szán csilingelését is hallani vélhették. (Mondom a szemfülesek!!) A Mikulás manói, azaz a 11. b diákjai már az előző nap sürögtek-forogtak, készültek, és ez másnap még komolyabbra fordult. Az arra tévedőket meleg teával várták, amit nem csak mi, de a tanárok is értékeltek. Továbbá aki elég türelmes volt kivárni a sort, küldhetett kis csokit is a hozzá közelállóknak. De egy buli nem buli zene nélkül. A Mikulás DJ-je (igen olyanja is van) szolgáltatta a jobbnál jobb zenéket. Most, hogy szinte mindenkit felsoroltam – jó, jó tudom, most jön az, hogy a 9 szánt húzó rénszarvas: Üstökös, Csillag, Pompás stb. Ha nem bánjátok, ezt most kihagyom, jöhet a Mikulás, kinek kilétét most én sem árulnám el, de szerintem sokan tudnának mesélni róla, akik még közös szelfit is lőttek vele… Összegezve tehát, egy nagyon hangulatos bulit csaptak össze, hogy kizökkentsenek minket a mindennapok szürke rutinjából. Dicséret illeti az egész osztályt a fáradságos munkáért, és azért is, hogy egy kicsit közelebb hozták az ünnepeket, így december elején. Horváth Viktória 11.c
3
KARÁCSONYI ÉNEK Az évek során hagyománnyá vált, hogy iskolánk énekkara decemberben Pribéliné Téglás Andrea tanárnő vezetésével fellépések sorozatán vesz részt. A karácsonyi koncertre nagy lelkesedéssel készültünk. Elsőként a Szent Anna kápolnában léptünk fel. Műsorunkat az énekkar nyitotta meg egy XVII.századi kánonnal: Dona nobis pacem – Uram, adj nekünk békét! Ezután Szalai Dóra és Tietze Debóra végzős diákjaink zongora –hegedű duóját hallgathatták meg a jelenlévők. Pribéli Dávid klarinétjátékát Pribéli Nelli fuvolaszólója, majd Pribéli Dávid Chopin zongoradarabja követte. A vendégek meghallgathatták Horneczkiné Szabó Klára tanárnő versét, melyet Kovács Flóra tolmácsolt. Csathó Anna éneke után az énekkar Marchesi: Ave Maria-ját szólaltatta meg, amit Ongai Kata klarinétszólója követett. A befejező részben egy Taizé alleluját hallhattak, majd az Ó gyönyörű szép titokzatos éj dallamát Jakab Flóra és Kincses Lilla végzős diákjaink fuvolán adták elő. Műsorunkat az ősi ír áldás hangjaival zártuk. Kecső Bálint gitárkíséretével. Befejezésként az immár hagyományossá vált közös éneklésre invitáltuk a kedves közönséget és kívántunk kedves vendégeinknek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt!
Készítette:Bódi Kinga
4
A december beköszöntével már megcsapott minket a karácsony illata, és ha karácsony, akkor a Dobóban is Weihnachtsparty. Idén két osztály részvételével készült a szórakoztató karácsonyi parti, ahol a látogatók egy, a 9.ny tanulóiból verbuválódott angyalkórust, egy karácsonyi mesefilmet és a 10.a osztály friss, vicces ünnepi darabját tekinthették meg. Filmünkben egy bárány, egy rénszarvas és egy mackó keresték a Jézuskát, s vele együtt a karácsonyt. A színdarabunk néhány rivaldafényre váró gyertya veszekedésével kezdődik, ami csakhamar lángra lobbantja magát, a karácsonyfát is. Persze nem kellett sokat várni, kitört a pánik, az egész karácsonyfa lángokban állt, és maga a Mikulás is rémülten, no meg értetlenül állt a helyzet előtt. Szerencsére néhány tűzoltó megmentette a helyzetet, azzal, hogy eloltotta a karácsonyfát és ezzel a mi Weihnachtspartynkat is, aminek nagyon örültünk, hisz így egy tartalmas, hangulatos délutánt tölthettünk el a karácsonnyal és a német nyelvvel egyetemben. Péró Gabi, 11.c
5
Gombavató: „Ismét feltűzték a gombot!” Itt a Dobóban a megszokotthoz hasonlóan, idén is nagy közönségnek örvendett a december 12-én tartott végzősök Gombavató műsora. Az 5 végzős osztály sokszínű és egyedi műsort hozott össze. A Dobóban már hagyományosan minden gombavatón a tanárokat parodizálják ki vicces formában. Az egyik osztály a mindennapjait mutatta be. A már általánossá vált: késő diákot, a folyton unatkozó „mikor lesz már vége az órának?” típusú tanulót, az osztály mintadiákját, és a „nekem nincs kész a házim” nebulót is kiemelték a produkciójukban. Volt olyan osztály is, aki „Dobó világ” néven vetélkedőt szervezett a tanároknak, akik összemérték erejüket, és akit beszavaztak a „villába” az bekerült az osztályba is. Láthattunk gyermekkori képeket összehasonlítva a mostani képekkel. Érzelgős dalokból sem volt hiány, amely a büszke szülőket és a tanárokat egyaránt megríkatta. A műsor után a gombtűzés következett. Mindenki megkapta az előre egyedileg megtervezett gombokat. Ezeket most mindenki a kabátján a mellére tűzve hordja büszkén. Majd az osztályfőnökök szóltak pár szót a ballagó diákokhoz, és szüleikhez. Mindezek után a nebulók egy közös vacsorán vettek részt, az általuk meghívott tanárokkal. A gombavatós események megünneplésére a diákok egy közös bulira is összegyűltek. Készítette: Boldizsár Tünde
6
Eger vetélkedő: Ki tud többet Egerről? Iskolánkban hagyománnyá vált, hogy a kilencedikesek összemérik tudásukat egy versenyen keresztül. Ez az Eger vetélkedő, ahol az nyer, aki többet tud Egerről. Az iskolai versenyre minden osztály megkapta az anyagot, amiből fel kellett készülnie. A csapatok három főből álltak. Február másodikán három órakor kezdetét vette a vetélkedő. Minden csapat elfoglalta helyét, és vártuk a feladatlapokat, amik nem jöttek, mert az első, egy interaktív feladat volt. Ebben remekelt a csapatunk. Végül kiderült, hogy ez könnyebben ment, mint a következő feladat, ahol már megkaptuk a várva várt lapot. A harmadik megmérettetés is interaktív volt, és ezt követte szintén egy papírformájú feladat. Az utolsó feladatunk igazi érdekesség volt: idegenvezetés Eger városában. A csapatok kaptak öt percet, hogy vázlatot készítsenek, hogy felkészüljenek. Gyorsan neki is láttak az ötletek gyártásához és az egy-egy fő kijelöléséhez, aki ellátta az idegenvezetés munkáját. Miután mindenki végigvezetett minket a vártól indulva a Dobó utcán át a Dobó térig. A zsűri összeszámolta a pontokat, és Nemcsikné tanárnő bejelentette az első három helyezetett. A vetélkedőt végül a 9. a-sok nyerték meg, így ők képviselhetik iskolánkat a városi vetélkedőn. Készítette Előházi Zsombor:
7
Iskolánk bálja 2015. január 31-én került megrendezésre a Neumann János Szakközépiskolában. Minden dobós diák izgatottan várta ezt a napot, hogy együtt lehessen a társaság – táncolhassunk, szórakozhassunk, kicsit kikapcsolódhassunk. Mindenki nagyon elegánsan, koktélruhában és öltönyben jelent meg a bálon. Különleges volt ez a nap, hiszen nem
mindennapi, hogy ilyen csinosan jelennek meg az iskolában a diákok. A tanárok és a szülők is elegánsan jelentek meg, az arcukon nekik is látszott az izgalom. A bál a végzős osztályok táncával kezdődött, délután 5 órakor. A 12.A és 12.D osztály bécsi keringővel, a 12.B tangóval, a 12.C osztály swinggel, a 13.E charlestonnal kápráztatta el a megjelenteket.
8
A táncok után egyből kezdődött az igazi szórakozás. A zenéről a Tutti Frutti együttes gondoskodott. Rengeteg mai, illetve nem mai sláger szólt, amelyekre sokan táncoltak a tánctéren. A színpadon való tombolás mellett a vonatozás sem maradhatott el. Rengeteg tombola felajánlás érkezett szülőktől, támogatóktól. Miután a nyereményeket kisorsolták, 22 órakor a végzős osztályok újra eltáncolták táncaikat. A bál egész ideje alatt lehetett szavazni a Bálkirály és Bálkirálynő jelöltekre. Számos jóképű fiú és gyönyörű lány között folyt a verseny, de végül a Bálkirálynő címét Várkoly Enikő (12.C), a Bálkirályét pedig Fenyvesi Ádám (12.A) nyerte el. Ezt követően éjfélig tartott a mulatság, táncoltak a tanárok, diákok, szülők, majd később a város több szórakozóhelyén folytatódott a bál „after bulija”.
Készítette: Gáspár Henrietta
9
Az iskola közösségében korán felmerült az igény arra, hogy egy írott média tudósítson az iskola gazdag programjairól, a tehetséges diákokról, sporteredményekről, tanárszemélyiségekről, azaz az iskola életéről. Kézenfekvő volt tehát, hogy a diákújság neve ÉLETÜNK legyen, 1970-ben alakult meg az első szerkesztőség. Az iskolai könyvtárban fellelhető legrégebbi példány 1971-ből származik. 1990-ig az iskola KISZ-bizottsága volt a felelős kiadó. Az első két évfolyamot még stencilezéssel sokszorosították, 1972-2008 között nyomdai sokszorosítással készültek az egyes példányok. 2008 óta jelenik meg a nagy múltú dobós diákújság digitális formában. Minden tanévben háromszor olvashatók az interneten, az iskolai honlapján azok a tudósítások, melyeket az újság szerkesztőségének tagjai írnak. A Diákszerkesztők és újságírók évről-évre változtak, rengeteg diák vett részt a 45 év alatt a munkában, több tanár-szerkesztő irányítása alatt. Bóta Sándor, Lisztóczky László, Batári Antal tanár urak, Holló Katalin tanárnő neveit olvashatjuk az impresszumokban. Leghoszszabb ideig Hernádi Ferenc tanár úr töltötte be ezt a tisztséget, aki hosszú évtizedeken keresztül nagy lelkesedéssel fogta össze a diákújságírókat, megszervezte a nyomdai munkálatokat és az újság terjesztését. A világ közben nagyon változott, az írott sajtó válsága és az internet előretörése miatt döntött úgy a szerkesztőség 2008-ban, hogy a diákújság ezentúl digitális formában lesz elérhető. 2009 szeptemberétől vette át a tanár-főszerkesztői feladatot Nemcsikné Pinczés Györgyi tanárnő. Az ÉLETÜNK az iskola krónikája. Nagyon sok érdekes történet olvasható ki a megsárgult lapokból, pl. 1981-ben saját pop-együttese volt a Dobónak, a Bad Bones Band, sok dobós az NDK-ban eprészkedett, és Farkas Bertalan űrhajós is ellátogatott az iskolába. A szerkesztőség munkáját ma sem könnyű koordinálni, hiszen mindenki időhiányban szenved. A munka általában úgy kezdődik, hogy az új szám előkészítésénél összejön a szerkesztőség, és áttekinti, milyen események várhatóak a következő három hónapban. Megbeszélik, ki miről akar írni. Váratlan témák esetén Nemcsikné tanárnő keres megfelelő személyt az újságcikk elkészítéséhez. A cikkek megírása után következik a helyesírás átvizsgálása, ebben Nagyné Gizella tanárnő és Batári Antal tanár úr segítenek a csapatnak. Ha ennek ellenére hiba található a szövegben, az csak a számítógép boszszúja lehet. Ezután a grafikus szerkesztő kapja meg az anyagokat. Majd megint egy korrektúra következik, s ezután állítható össze az anyag a honlapra. Nemcsikné Pinczés Györgyi tanár-főszerkesztő
10
„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani,
hogy azok soha nem ismétlődhetnek.” /Milan Kundera/ A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. KeletEurópában a számuk eléri az 1 milliót. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől. Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. Ezen a napon emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött nemzettársainkra, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Ezen a napon emlékezünk mindazokra, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott. És ezen a napon emelt fővel emlékezhetünk minderre, mert egy letűnt rendszer bűneit emlegetjük, amelyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti olthatatlan vágya örökre eltemetett. Iskolánkban minden osztály külön-külön emlékezett meg február 25.-ről. Természetesen ez is minden emberben más és más érzéseket, érzelmeket váltott ki, de ha belegondolunk valahol mindenkiben szomorúságot kellett, hogy kiváltson az, hogy ilyen dolgok megtörténhettek. Miközben olvastam és írtam ezeket a sorokat elgondolkoztam azon, hogy mennyire meghatározza az ember életét, hogy éppen melyik történelmi korban születik, hogy melyik országban és természetesen ezen belül még a család is igazán fontos szereppel bír. Emberi sorsokat, életeket tehet tönkre vagy emelhet fel egy-egy korszak. Itt ajánlanám figyelmetekbe a „Napfény íze” című filmet. Számomra nagyon érdekes és tanulságos volt. Egy kicsit hozzásegített a magyarországi történelmi korszakok jobb áttekintéséhez és megértéséhez. Rendesen elgondolkoztatott az élet eseményeiről, összefüggéseiről, a családi összetartozás fontosságáról.
Juhász Andrea
11
Ezt az interjút a jubileumi év kapcsán készítette a 9. E osztály egy volt dobós diákkal. Kovács Evelin: Mért döntött úgy, hogy a Dobóban szeretne tanítani? Szoviár János: Az az igazság, hogy ezt nem én döntöttem el, hanem egy véletlen, maga a sors. Kezdjük ott, hogy mikor elkezdtem tanítani, én eleve éreztem, hogy nekem az általános iskola kicsi. Ezért, ha már úgy alakult, hogy tanítok, a középiskolás korosztályt céloztam meg magamnak. Úgy érzem, hogy közelebb állnak hozzám. Batári tanár úr felhívott, hogy most van egy üresedés itt a Dobóban magyar szakon, jöjjek át, próbáljam meg, segít. Úgyhogy az igazgató asszony, Dr. Petercsák Tivadarné föl is vett. Nagy ajándék, hogy ide visszakerülhettem. Nagy János: Milyen érzés együtt dolgozni azokkal a tanárokkal, akik régebben tanították Önt? Szoviár János: Ma már különösebb gondot nem okoz, mert ez a tizenötödik tanévem a Dobóban. Amikor 2000-ben visszatértem ide, mint tanár, akkor még okozott némi gondot, hogyan fejezzem ki a tiszteletemet tegező formában. Én mindenkit a keresztnevén szólítok a tanáriban, kivéve Batári tanár urat, mert nekem ő Tanár Úr. Mindettől függetlenül tegeződünk, de „Tanár úr légy szíves” formában. Az eredeti kérdésre viszszatérve, most már ezt megszoktam, hogy egykori tanáraimmal dolgozom együtt, ez most már természetes. Kovács Evelin: Emlékszik még, hogy milyen érzés töltötte el, mikor belépett az iskolába? Szoviár János: Eljöttem egykor ide a Dobóba nyílt napra – akkor még nem itt volt a bejárat, mint most, hanem a régi porta mellett, a barokk szárnyban – s ahogy beléptem, megcsapott egy olyan klasszikus iskolaillat, ami mind a mai napig él bennem. És ez nem az a dohszag, ami a műhelyből jön ki… Hanem annak illata, hogy ez egy valódi iskola. Mert a Dobó valódi iskola, nem ilyen panel, amit szétszedek, és valahol máshol összerakok. Megéreztem ezt akkor.
12
Nagy János: Milyen tanuló volt Tanár Úr? Szoviár János: 4 egésznél rosszabb nem voltam év végén. Magyarból, történelemből és a nyelvekből jó jegyeim voltak, matekból, fizikából beszaladt egy-két kettes, de én dicsérettel érettségiztem irodalomból és nyelvtanból, oroszból, földrajzból. A matematika hármas lett. Nagy János: Sportolt-e valamit? Szoviár János: Aktívan sportoltam több sportágban. Az, hogy futballoztam, egy férfi életében természetes dolog, de kézilabdáztam, kosárlabdáztam, atletizáltam versenyszerűen. Hetente egyszer még ma is eljárok sportolni. A sport része az életemnek, egy súlyos sportbalesetig mindennapos része is volt. Édesapám testnevelő tanárként tevékenykedett, tehát a sportszeretetem nem véletlen. Nagy János: Tanár Úrnak mi a véleménye a közösségi szolgálatról? Szoviár János: KÖSZ a kérdést! Igazság az, hogy ez a közösségi szolgálat nem rossz. Valójában az, hogy az ember dolgozik vagy megtanulja a munkát, jó. Például ha beállítanak 50 órát dolgozni, rájössz arra, mit jelent másokon, másoknak segíteni, mit jelent a munka. S ha ehhez nem fűlik a fogad, megérzed, hogy minél tovább tanulsz, annál később kell elkezdened dolgozni. Tehát nem rossz, ha az ember már fiatalon hozzászokik bizonyos társadalmi kötelezettségekhez . Kovács Evelin: Ha a Tanár úr könyv lenne, milyen lenne? Szoviár János: Színes, vaskos mesekönyv… Nem tudom. Az biztos, hogy ez a könyv nem lenne összefüggő történet. Reális-szürreális fejezetekből tevődne össze. Sok mindenből egy kicsi. Elég tarka lenne, azt hiszem. Kovács Nikolett: Mi a legjobb tanács, amit valaha kapott? Szoviár János: Sok tanácsot kaptam, sok jó, bölcs embertől, de nem tudnék így egyet felidézni. Az igazság az, hogy többször nem is a tanácsok a lényegesek, hanem a gesztusok. Tehát lehet, hogy egy vállba veregetés, vagy az, hogy összebólintunk, összemosolygunk, többet ér, minthogyha az ember nagy bölcsességeket mond a másiknak. Sok ilyen volt. Formálódtam, mint egy kőtömb. A sok tanács leverte rólam a fölösleget, és alakot nyertem. Kovács Evelin: Inspirálta-e valaki az életben, és ha igen, akkor kicsoda és hogyan? Szoviár János: Sokan, többféleképpen. Hála a Jó Istennek, rengeteg olyan tanárom volt, akikre ténylegesen felnéztem, és akiket tiszteltem. Általános iskolában ezt talán még nem tudtam felmérni, akkor még fiatal az ember. A középiskolában már kétségtelenül, illetve főiskolán, egyetemen nagyszerű személyiségekkel dolgoztam együtt. De természetesen motiváltak a szüleim is. Rengeteget köszönhetek nekik. Márton Dominika: Ha újjászülethetne Tanár Úr, milyen ember lenne legszívesebben? Szoviár János: Celeb! (nevet) Vicceltem, vicceltem! Hát, milyen ember lennék? Én inkább azt mondanám, hogy ha újjászületnék, inkább kort választanék. Nem biztos, hogy ebben a korban érzem jól magam. Nagyon szerettem volna száz évvel korábban születni, hogy olyan nagyokkal, mint Kosztolányi vagy Ady, egy kávéház teraszán 13
elfröccsözgessek, vagy Krúdy urammal járjak lóversenyre. Ez a korszak nekem nagyon tetszene. Az a világ, ahol magyartanárként szélmalomharcot vív az ember a kultúráért, hogy rajta kívül nem olvas jóformán senki, szörnyű világ. Ha újjászületnék is, ilyen lennék, csak száz évvel öregebb. Kovács Evelin: Melyik az a gimnáziumi emlék, amit soha nem fog elfelejteni? Szoviár János: Sok emlékem van. Nekem a gimnázium volt először az a korszakom, amikor igazán fölszabadultan élhettem. Igaz barátokra tettem szert. Csak pozitív élményeim vannak. Így utólag pláne. Mindenkinek mást jelent a gimnázium, nekem nagyon sokat jelentett.
Kovács Evelin: Van-e valami tárgy vagy ereklye, ami a középiskolához köti? Szoviár János: Konkrét tárgy nincsen, ha úgy vesszük, a középiskolai érettségi bizonyítvánnyal igazolni tudom, hogy itt végeztem. De tárgy nincsen. Néha, amikor a fényképeket nézegetem, eszembe jut egy-két dolog. Tárgyaim nincsenek. Emlékeim vannak. Emlékképek. Azok az én tárgyaim. Kovács Nikolett: Milyen tervei vannak a jövőre nézve? Szoviár János: Szeretném a családomat boldogan és egészségesen látni, szeretném a gyermekeimet tisztességgel fölnevelni. Ez a legfontosabb pedagógiai célom. Eger, 2014. december 10.
14
Pistike felel történelemből. Kérdi a tanárnő: - Hol írták alá a függetlenségi nyilatkozatot? - Hát szerintem biztos a lap alján! A rendőrségen csörög a telefon: - Itt az állatkert. Megszökött a zsiráfunk. Mire a rendőr: - Jegyzem, kérem! Van valami különös ismertetőjele? - Miért tolatva megy a skót a McDrive-ba? - Hogy a barátnője felől legyen a fizetőablak. - Pistike melyik a kedvenc tantárgyad? - A kvantumfizika. - De hiszen ti még nem is tanultok kvantumfizikát! - Hát éppen ezért! - Pistike, melyik óceán ez? - kérdezi a tanár a térképre mutatva. A fiú mélyen hallgat. - Így van! Ez a Csendes-óceán!
Dávid Bence 10.c
15
Az Egri Dobó István Gimnázium Diáklapja Felelős kiadó: Egri Dobó István Gimnázium Felelős tanárszerkesztő: Nemcsikné Pinczés Györgyi Juhász Andrea Szerkesztőség tagjai: Szövetes Eszter – szerkesztő Boldizsár Tünde – szerkesztő Horváth Viktória Péró Gabriella Bódi Kinga Szepesi Luca Gáspár Henrietta 16
