A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
II. évfolyam, 2005. Október, 10. szám
H ő s ö k r ő l
Megjelenik havonta
b e s z é l e k - é n
i s
Emlékszem szólamokra és Kulákperekre,- táborokra, Felbontott telefonokra, Népre, melyet a félelem Rábírt, hogy gyilkosát imádja, Emlékszem életemre, és Emlékszem rabruhás apámra. Székely János Így október második felében a hűvös, hideg légáramlat mellett valami sokkal félelmetesebb, sokkal fájóbb is átiramlik tagjainkon: a terror, a zsarnokság szele és vihara, s szinte önkéntelenül is mondódnak bennünk az illyés gyulai szavak: „Hol zsarnokság van,/ ott zsarnokság van/ nemNagy Imre csak a puskacsőben,/ nemcsak a börtönökben,/ nemcsak a vallató szobákban,/ nemcsak az éjszakában/ kiáltó őr szavában,/ ott zsarnokság van…” Pedig eltelt jó néhány év, mégis, mintha csak ma lett volna, hogy mindennapos volt a besúgás, a vallatás, a kínzás. Akkor több volt az áruló és több volt a hős, akkor könnyebb volt tudni, hogy mi a rossz, és azt is, hogy mi a jó. (Ma valahogy láthatatlanabbá lett a gonosz, s sokszor zavarba is esünk attól, hogy magunkban találjuk azt a gyarlót, akit megszoktunk másban keresni.) Így október második felében újra látjuk lobogni az elszántság tüzét sok-sok ifjú szemében, ahogy elindultak a pesti utcákon, karöltve, önfeledten skandálva ugyanazt a szent vért szomjazó jelszót: szabadság! Legtöbbjük alig húsz éves, de akadnak közöttük nagy számban tizenéves fiúk és lányok. Ezek az ifjak talán nem is merték továbbgondolni, hogy lelkesedésüknek, tenni akarásuknak lesz-e, és ha igen, milyen következménye lesz. Talán nem is képzelték, hogy az elnyomó rendszer ellen szót emelve nem csak a harcokban, de a történelemkönyvekben is biztosítják jelenlétüket. Micsoda kamaszos lendülettel csaphatták be az ajtót az aggódó- féltő, otthonmaradásért hiába könyörgő édesanya, édesapa előtt. Micsoda lázban éghettek, ahogy a lélek titokzatos rezdülése révén megsejtették, hogy szent vértanúságra jelent-keztek száz vagy ezer valahányadik égi társnak amaz 13 aradi mellé. Silány sejtéseink lehetnek csupán arról, hogy micsoda kitüntetett pillanata lehet az életnek meghalni a szabadságért. Így október második felében eszünkbe jut az árulás, a nagyhatalmak árulása, s eszünkbe jut Nagy Imre, Bibó István, Mindszenty bíboros, s az utca hőse: Pongrácz Gergely, Witner Mária. S eszünkbe jut az a fiú, akit ’56-ban fiatal kora miatt nem lehetett elítélni, ezért néhány év múlva, 18. életéve betöltésekor végeztetett ki Kádár János. És eszünkbe jut a sok ezer erdélyi bebörtönzött, aki talán gondolni (se) mert együttérzőn határon túli véreire, s ez máris sok volt ahhoz, hogy elítéljék. Így október második felében minden fájdalmunk, nincstelenségünk, elégedetlenségünk mellett vagy ellenére halljuk meg 1956 hőseit, mert beszélnek nekünk és hozzánk! Hallgassuk őket azzal a hittel, hogy egyszer mi is ismerni fogjuk, azt, amiről a hősök beszélnek: a szabadságot. Mindszenty József hercegprímás VaSS
Makfalvi Tekintő
2. oldal
„A mü szénánnkat etted meg...” Makfalva belterületének helynevei Még mielött megbotránkoznának kedves olvasóink, sietek megmagyarázni a szokatlan címet, ami a Kaszárnya utcához kapcsolódó helyi legenda része. A Kaszárnya utca nevét a XVIII. szd. végén épített kaszárnyáról kapta. Az osztrák uralom ellen többször tiltakozó székelység (lásd 1764 – es Mádéfalvi veszedelem) megfékezésére minden jelentősebb helységben épültek kaszárnyák, amelyben biztosították az állandó katonai jelenlétet. Így Makfalván a Főút és a Bernád (régi Soó utca) utcába torkoló Kereszthíd közötti utca elején épült a kaszárnya. Mint minden egészséges érzületű, szabad lelkű ember, falunk lakói is csendben kiutálták az idegen katonákat, és ha tehették keresztbetettek nekik. A hagyomány szerint egyszer megbetegedett az osztrák kapitány lova. A beteg ló gyógyítására egy öreg makfalvi „tudós” embert hívtak meg. Az öreg a kapitánytól egy ezüst tallért kért, amivel a beteg állat köldökét dörzsölgette a következő varázsigével: „A mü szénánkat etted meg, A mü zabunkon híztál meg, A mü kutyáink egyenek meg, Uram Jézus hallgasd meg!” A nyelvünket nem ismerő kapitány, áhítattal halgatta a varázsigét, sőt harmadszorra maga is próbálta a siker érdekében. Persze a szegény pára másnap kimúlt. De a történet fennmaradt. Emlékeztetőnek, hogy az idegen uralom, az elnyomás, az erőszak mindig idegen volt a szabadlelkű székelyektől, és ha másképpen nem,
székely „akasztófahumorral” is szembeszálltak vele. Egyébként a Wesswlényi népiskola (kollégium) megalakulása után (1835) Dósa Elek vezetésével az egyház és a falu elöljárói többször is tiltakoztak a katonaság jelenléte ellen, ami szerintük rossz hatással volt a tanuló ifjúság erkölcsére. A fenti legen-dáról még tudni kell, hogy nagyon kevés eltéréssel Hármasfaluban is fennmaradt. Ebből látható, hogy a népi kultúra gyökerei azonosak. A követ kezőkbe n fe lsoro lom fa lu nk belterületének helyneveit: Alsó iskola, Alsó malomösvény, Alszeg, Állomás, Bakó csorgó, Bernád utca, Bikáknál, Cilinél, Cigány utca, Csergő – ház, Csillag utca, Csorgószeg, Dákos, Dombi iskola, Dósa (Dózsa) – ház, Felső malomösvény, Felszeg, Főút, Gatyaszár utca, Gál – kert, Hangya – ház, Hősök köve, Incze – kút, Új utca (Jövevények utcája), Kappanok utcája, Kaszárnya utca, Kazacsay – ház, Kántori belsőség, Kereszthíd, Kertésznél, Kishalastó, Kollégium – híd, Kollektív, Komplex, Kósa utca (Mogyorófa utca), Köblös kútja, Kőhíd, Kugli, Kultúr – ház, Lábkert, Lengyár, Lengyár utca, Malom, Milicia, Nádaspatak hídja, Néptanács, Óvoda, Park, Parókia, Patika, Piac, Posta, Rácsuly utca, Református templom, Sokad utca, Soó utca, Sportpálya, Süketnél, Temetőpásztori telek, Temető utca, Templom tér, Térmeg utca, Tornaterem, Új Makfalva, Vásártér, Vendéglő, Wesselényi kollégium, Vizen túl, Ziegler – ház. Kialakulóban vannak az új hely-nevek, pl. üzletek, gazdasági egységek nevei stb... /folytatjuk/ Fülöp Irén
VÉRTANÚINK EMLÉLÉRE Minden évben október 6-án a szabadságharc hőseire, az ARADI 13 VÉRTANÚRA emlékezünk. Lelkünket szomorúság tölti el ezen a napon, mivel kegyetlen módon végezték ki a 13 tábornokot, akik közt magyar, horvát, szerb és német egyaránt megtaláltatott. Íme a nevek, melyek hallatára ma is büszkén dobban meg minden magyar szív: AULICH LAJOS, DAMJANICH JÁNOS, DESSEWFFY ARISZTID, KISS ERNŐ, KNÉZICH KÁROLY, LÁHNER GYÖRGY, LÁZÁR VILMOS, LEININGENWESTERBURG KÁROLY, NAGYSÁNDOR JÓZSEF, POELTENBERG ERNŐ, SCHWEIDEL JÓZSEF, TÖRÖK IGNÁC, VÉCSEY KÁROLY. Magyarország osztrák katonai megszállás alá került, s a főparancsnok, Haynau, tejhatalmat kapott: még a halálos ítéletet sem kellett Bécsbe felterjesztenie. Arra törekedett, hogy a szabadságharc katonai és politikai vezetőségét fizikailag megsemmisítse. A bosszú már a hadjárat alatt kezdetét vette, s Komárom átadása után érte el tetőpontját. Annyi sok harc, annyi győzelem után fegyveres osztrák őrök kísérték a szabadságharc katonáit a meg nem érdemelt végzet felé. A 13 tábornok ügyét szeptember végén tárgyalták. A vádlottakat felségsértés címén halálra ítélték. Az ítéletét kimondták, de teltek- múltak a napok, és a végrehajtásról nem esett szó. A családtagok már abban bíztak, hogy Ferenc József kegyelmet ad az elítélteknek. Ám nem ez történt. Amikor Komáromból október 5-én az utolsó honvéd is eltávozott, akkor jött el a véres leszámolás ideje: Október 6-án, Pesten
Makfalvi Tekintő
3. oldal
főbelőtték Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Ugyanezen a napon az aradi várban is kivégzéshez készülődtek. A 13 tábornok vigasztalására papokat küldtek, de végül ők szorultak vigaszra, hisz mindannyian sírva léptek be az elítéltekhez. Gyalog menetben kísérték a tábornokokat a kivégzés színhelyére. A halálra ítélt Damjanich még utolsó útján is a haza szabadságát féltette: „Csak legalább Kossuthot óvja meg az Isten a mi sorsunktól, így legalább marad némi remény, hogy hazánknak még egyszer felvirrad!” A tábornokok közül négyet főbelőttek, kilencet pedig felakasztottak. Damjanich utolsó szava ez volt: „Éljen a haza!” Kossuth Lajos szerint: ”Arad a magyar Golgota, mert a szabadságharc mártírjai is új hitet öntöttek a hazafiak szívébe.” Tóth Kálmán a Kik voltak a honvédek? című versében így emlékezik az aradi vértanúkra: „- S a tizenhárom tábornok ki volt?/ Kinek képét árulják mostan itt?/ - Óh fiam, ez a legszörnyűbb eset,/ Amit eddig a történet tanít,/ Megrendül a hit, hogy ez végbe ment./ Úgy fojtattak meg bitón, s annyian,/ De ne beszéljünk erről sohasem,/ Mert az Istenben hinnünk kell fiam.” S mégis ez az, amiről beszélnünk kell, hogy szívünkben örökké élhessen a 13 vértanú emléke, és hogy minden október 6-án tisztelettel adózhassunk a nemzet hőseinek. Kovács Csaba Kovács Csaba a szovátai líceum IX. C osztályos tanulója. Az ő megemlékezője egyike az aradi vértanúk tiszteletére írt számos jól sikerült házi dolgozatnak. Fogadják szeretettel! Vass Katalin
Temetőink őrzőihez Harang kondul, megint temetnek, Istenem hányan elmentek.... ott kinn a dombon az ősi sírkert elnyelte lányok mosolygós arcát, bálozó legények szilajságát, dédapák pipázó kedvét, ükanyáink sámános kezét, szelid kisdedek álmát, anyák betegágyi lázát, csúzos, köszvényes öreget, öngyilkost is eleget (!) púpost, szépet, fiatalt, délceget, botladozó öregeket.... Gy. Szabó Béla metszete
Gondolatok halottak napján „Mert a legárvább akinek még halottai sincsenek bora ecet, könnye torma gyertyájának is csak korma álldogálhat egymagában kezében egy szál virággal, mert a legárvább akinek még halottai sincsenek” Kányádi Sándor: Halottak napja Bécsben
A temetőben fejfáik kopott kövek, rajtuk az ákombákomok mára olvashatatlanok, sorra begyepesedett néma hantok ti mind – mind őseim vagytok! álmotok őrzik százados tölgyek, leveleik hullnak örök szemfedőnek. Ti, akik itt éltek, óvjátok, őrizzétek szent temetőinket! Csatáné Bartha Irénke Makfalva, 2003. novembere
Összeállította: Fülöp Irén
Makfalvi Tekintő
4. oldal
KÁRPÁT-MEDENCEI, MOLDVAI ÉS EMIGRÁNS MAGYAR KÖZÖSSÉGEK (7.) Kassa után barangoljunk egy kicsit a trianoni határ menti vidékeken. A szlovák-magyar határ átvágja a híres Világörökséget, az UNESCO által védett Aggteleki cseppkőbarlangot-Szlovákkarsztot. Minkét oldalról van a barlangrendszernek bejárata. Az erdőből kiszakított parkoló tele autóbuszokkal, autókkal, sétáló emberekkel. Lefele, befele keskeny sziklafolyósón haladunk libasorban, míg elérünk a csodálatos “termekbe”, csarnokokba, ahol a sztalagmitok gyürekednek felfele, hogy a lelógó sztalagtitokkal találkozzanak. Csodálatos e csipketobzódás. A föld alatt majdnem napvilág, olyan erősek a reflektorok. A látogató élményét még fokozzák Jean Michel Jarre szép, meditációs, időnként dinamikus zenéjével. Ahogy a kellemes zene szól, ritmusa szerint gyúlnak fel a fehér, zöld, rózsaszín, kék, vörös fények, és megmegvilágítják a mozdulatlan cseppkőszobrokat. Mozgás, zene, rezgés és állandóság… Nyomot hagy az emberben. Még a két éves István fiam is, aki az apja nyakában ül, csendben van, és nyitott szemmel, tátott szájjal bámulja a látványt, hallgatja a zenét. Látom, hogy az emberek el vannak bűvölve e csodavilágtól. De nem mindenhol fakasztanak a látottak ilyen kellemes érzéseket. Létezik egy színmagyar falu, Szelmenc, amelyben az ukrán és a szlovák határ a falu közepén, a házak közt húzódik. Ahogy autóval beérünk a faluba, egy idő után elmarad a katolikus templom, s egy kanyar után az út egyenes lenne, de előttünk hirtelen akadály: út közepére kitett Stop feliratú tábla. Mögötte katonák. Az út el van torla -szolva. Itt a szlovákukrán határ. A faluban... Félb evág ott székelykapu az út két oldalán. Mellette fémfedelű építményt A szépen díszített viselet részlete építenek az út
Gyímesi adaközlőm népviseletes babájával
közepére. Ez lesz az új határátkelő. Amikor előveszem filmezőgépemet, leintenek mondván: No film, no foto! Remeg a gyomrom a megilletődéstől, tehetetlenségtől, ettől a gyalázattól! Hogy még mindig lehet ezt csinálni egy faluközösséggel! Próbálok beszélni emberekkel, de nemigen sikerül, mert félnek. Meg vannak félemlítve! A bátrabbak nevük vállalása nélkül elmondják, hogy a határ családokat választ el. Gyermeket szülőtől, testvért testvértől. Volt eset, hogy meghalt idős férfi fiát nem engedték át apja temetésére. Mikor a gyülekezet vitte a temetőbe, megállt a házak között álló határon, megemelték a koporsót, megmutatták a túloldalon álló fiúnak, és vitték temetni! Többször családok könyörögtek a határon, hogy engedjék rokonaik temetésére. Mindig akkor vitték át kerülőúton a legközelebbi hivatalos átkelőhelyen, amikor már eltemették a hozzátartozót. Amikor Sztálin meghúzatta a határt, a református és a katolikus gyülekezet szovjet oldalra került része templom és temető nélkül maradt. Temp-lomba az ugyancsak színmagyar szomszéd faluba, Palágykomorócra kezdtek járni az emberek, ugyanoda temetkeznek. Mondják, ha a rokonok átkiabálták a híreket a határon, autóba tették, elvitték őket. Az emberek úgy adják át egymásnak a híreket, hogy amikor a határ két oldalán kapálnak, énekelnek, s mondandójukat az ének szövegébe foglalják. A szelmenciek szomorú módon gazdagították a magyar folklórt. Így énekelnek: "Ellopták az apám sírját, odamenni nem lehet/Ott a nagyselmenci temetőbe temették az öreget/Eljutok én úgyis oda, tudom nem is sokára/ Viszek én még rózsa-csokrot az édesapám sírjára. " Felvidéki ismerősöm elvisz a Bodrogköz
Makfalvi Tekintő
5. oldal
szlovák oldalára. Lelesz nevű faluban Dobai Mária néni örömmel fogad. Mondja barátomnak, milyen jó, hogy elvitt hozzá, mert ő még nem látott élő erdélyi embert, csak a Duna televízióban. Ez bennem jó érzést vált ki, szlovákiai testvéreink kíván-csiak ránk, de valahol elszomorít, határok, vízumok zárnak el egymástól. Ahhoz, hogy elmehessek Kárpátaljára, Ukrajnába népi gyógyászatot gyűjteni, a barátnőm meghívót kellett küldjön, egészségügyi biztosítás is szükségeltetett a vízumhoz. A kérelem beadása után 70 USA Dollárért három napra adták meg az ellenséges, hideg, rideg hangulatú budapesti konzulátuson. (Ha
az országban folyamodnánk érte, Suceavába vagy Bukarestbe kellene utazni ezért!) Nehéz sors adatott Trianon óta a magyarságnak. De sorsunk ellen mit tehetnénk? Mindenki a maga helyén tegyen, hogy javuljon helyzetünk. A soproni vonaton azt mondta nekem egy ismeretlen úr, hogy éveken belül konfliktusok, határmódosítás nélkül fogjuk a nemzetet újraegyesíteni. Legyünk készek a majdani munkára, talán az önrendelkezésben, amelyet nemsokára el fog hozni a történelem.
Bernád Ilona
Októberi teendők… Október a betakarítások hónapja, egy évi munkánk eredményét kell begyűjtenünk, elraktározni és értékesíteni. Ugyanakkor a szüret ideje is, ezért szeretnék részletesebben a hordók előkészítésére kitérni. Az új fahodókat, fakádakat használatbavétel előtt kezelni kell. Először néhány napig hidegvízzel teletöltve tartjuk a hordókat, naponta cserélve benne a vizet, amíg a víz színe tiszta lesz. Ezután 10-15 liter forró vizet számítva egy hl. űrtartalomra, forrázni kezdjük 2%-os forró szódaoldattal. Kezelés alatt a hordót bedugva, lassan hengergetjük, majd hol az egyik, hol a másik fenekére állítjuk, hogy a forró szódaoldat az egész belső felületet alaposan kilúgozza. A lúgmaradványok eltávolítására forró vízzel többször kiöblítjük, majd hidegvízzel megtöltjük és 24 óra múlva ellenőrizzük. Ha a hordóból kivett pohár víz pár csepp vasgálic hozzáadására nem feketedik meg, a hordót jól előkészítettük. Új hordóba előkészítés után is csak mustot tegyünk és ne bort ! Üres és hibás hordók gondozása. A megüresedett hordókat addig mossuk tiszta vízzel míg olyan víz jön ki belőlük, amilyent beletöltöttünk! A víz kicsorgatása után csepegésmentes kénszelettel kikénezzük (1 cm. kénszelet /10 liter űrtartalom). Huzamosabb ideig üresen tartott hordót eleinte havonta, majd hathetenként csökkentett kénadaggal rendszeresen kénezzük. Ha a hordó ecetes bort tartalmazott, akkor a hordót erőssen kénezzük, majd 2-5 %-os forró szódaoldattal kezeljük, s végül forró, majd hidegvízzel többször kiöblítjük. A penészes hordó kikezelése elég nehéz. Az üres, nem kénezett hordó belső felületén fehér penészbevonat képződik. Az ilyen hordót kifenekeljük, hidegvízzel (és nem meleggel!) és gyökérkefével addig súroljuk a dongákat a rostok irányában, míg a penészt teljesen eltávolítjuk. A hordót ezután 2-5%os forró szódaoldattal kiforázzuk, majd meleg-hideg vízzel többször kiöblítjük. Ha a penész régi keletű, akkor zöldszínű bevonat képződik mely mélyen, behatol a donga fájába, és ilyenkor érzünk kellemetlen dohosságot. Az ilyen hordók dongáit a tiszta farészig legyaluljuk vagy szeszlámpával leégetjük és utána az égetett részt, lekaparjuk. Ezután a hordót összerakva, majd 2-5%-os forró szódaoldattal és meleghidegvízzel többször kiöblítjük. Olajos és zsíros hordók kikezelésével ne kísérletezzünk, mert sose lesznek tökéletesek! A must erjesztése. A must borrá erjesztését szabad szemmel nem látható élesztő (erjesztő) gombák végzik, amelyek a talajból kerülnek a szőlőre, majd a mustba. Ezek a gombák alakítják át bonyolult kémiai folyamat után a must cukortartalmát alkohollá és széndioxiddá. A keletkezett széndioxid miatt nem szabad a hordókat teletölteni, mert kifutna a hordóból és nem szabad bedugni, hogy a széndioxid eltávozhasson. Ajánlatos azonban a hordó száját valamivel lefedni, hogy a levegőből ne kerülhessen fertőző anyag a mustba. Legjobb erre a célra a kogyogó, de jó, ha egy kiégett villanykörtét, almát vagy krumplit teszünk a hordó szájára. Rothadt szőlő mustját a barnatörés megelőzésére, a rothadás mértéke szerint 10-30 g. borkénnel kénezzük. Ez kissé késlelteti az erjedés megindulását, ezért úgy is eljárhatunk, hogy nem a mustot kénezzük, hanem az erjedés befejeztével keverjük a borba a szükséges kénadagot. A savanyú bor savtartalmát mérsékelhetjük úgy, hogy amikor a bor tisztulni kezd a seprőt, felkavarjuk, ezáltal elősegítjük az almasavbontó baktériumok működését. Ha az erjedés befejeződött, a borokat töltögessük fel, és könnyedén dugjuk be. Péter Ödön
Makfalvi Tekintő
6. oldal
Új úton "Európába" Amint azt már észleltük, a hosszú éveken át tartó igérgetések után, az idei nyár vége felé végre felja-vították a falunkon is áthaladó országutat. (Elnézést, de a számát nem tudom). Gondolom nem csak én voltam pesszimista Borbély László miniszter úr nemegyszer hangoztatott igérete hallatán, hogy az idén felújítják a Balavásártól Szovátán és Bucsinon átvezető országútat. Ezért kellemes meglepetés volt számomra, amikor augusztus elején meghallotam, hogy a Bucsinba az út fel van újítva s nem kellett sokáig várnunk már azt lehetett hallani, hogy Szováta felé haladnak felújítással és nemsokára már elérték Makfalvát is. Nagyon jól tudom, hogy nem tudok újat írni útjaink volt állapotát illetően. Mert mindenki aki legalább egyszer is végigment rajta a saját bőrén tapasztalhatta azt. Kezdve az elmúlt telek fagyjai okozta kátyuktól, az ezeket követő foltozásokig, nem is tudom melyik volt roszabb. Mert mire megszoktuk, hogy kikerüljűk a kátyukat jöttek a "szakemberek" és befoltozták azokat, egy hamis biztonságérzetet keltve az ártatlan közlekedőkben. Mert ahol addig megannyi lyuk tátongott, ezután egy-egy asztfaltbucka került a helyére. Először még azt hittem, hogy "alvó rendőrök" aztán ráébredtem, hogy ez mégsem lehet mert ennyi rendőrt mégis csak fizetni kell, még ha csak "alszanak" is. Azt meg mindannyian tudjuk, A makfalvi labdarúgó csapat eddigi eredményei: Egrestő-Makfalva 4-2, Makfalva-Magyarós 1-0, Remete-Makfalva 2-3, Makfalva-Csíkfalva 1-4, Makfalva-Kibéd 3-0, Cikmántor-Makfalva 3-2, Makfalva-Szentgerice 2-0 A marosvásárhelyi körzeti falusi labdarúgó bajnokság állása a VII. forduló után:
hogy országunk elég rossz gazdasági helyzetben van. Aztán nemsokára kezdtek eltünni a "rendőrök" s helyükben újra megjelentek a kátyuk, ez így folytatódott éveken át mint valami rossz "Deja vu" folyamat. Ám most már remélhetőleg ennek egyszer s mindenkorra végeszakadt, habár egy kicsit későn is, de most már nagyon jól feljavították, modhatni európai szintre hozták az útunkat. Most már csak egy icipici kérdésecske motoszkál a fejembe, mégpedig az, hogy ezt eddig miért nem lehetett megtenni? Talán tényleg pénzhiány volt az oka? Vagy talán az eddigi miniszter úrakból hiányzott a kellő akaraterő? Én mindenesetre megköszönném Borbély miniszter úrnak a közbenjárását, na meg az itt dolgozó útászoknak, habár tudom, hogy csak a munkájukat végezték. Most már csak az van hátra, hogy megtanuljunk európai módon közlekedni, úgy a gyalogosok mintpedig a gépkocsivezetők is. A gépkocsivezetőket arra kérném, hogy vezessenek egy kicsit lassabban. A gyalogosokat arr a kér ném, hog y leg yenek s okkal figyelmesebbek, mert már volt néhány súlyos baleset a felújítás után. Kívánok minnél kevesebb balesetet és a legjobbakat minden makfalvinak akárhol éljen is!
ifj: Kovács Árpád. "Braveheart"
Az adófizető polgárok figyelmébe! Figyelmeztetjük a község adófizető polgárait, hogy november 15-én lejár az évi adófizetés. Kérjük törlesszék az adójukat. Azon személyek (adófizetők) esetében, akik több évre el vannak maradva kényszer-végrahajtást alkalmazunk a 92/2003 évi törvény szerint, ami fizetés és nyugdíj letíltást jelenthet. Polgármesteri Hivatal, adóosztálya
1 Somosd
7
4
1
2
30-13
13
2 Csíkfalva
7
4
1
2
23-13
13
3 Egrestő
7
4
1
2
22-13
13
4 Cikmántor
7
4
1
2
20-19
13
5 Teremiújfalu
7
4
0
3
23-14
12
6 Makfalva
7
4
0
3
14-13
12
7 Kibéd
6
3
2
1
17-14
11
8 Harcó
7
3
1
3
11-20
10
9 Szentgerice
7
2
1
4
7-17
7
1 Remete
7
2
0
5
14-22
6
Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin Zsigmond Zsuzsánna
1 Mezőkövesd
6
1
2
3
10-22
5
Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
1 Magyarós
7
1
0
6
8-19
3
