ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG Cím:1139 Budapest Teve u. 4-6. 1903 Bp. Pf.: 314/15 Telefon: (06-1) 443-5573 / 33-104 Telefax: (06-1) 443-5733 / 33-133 E-mail:
[email protected] Szám: 29000/105-1023- 13 /2013. P. Tárgy: rendőri intézkedés elleni panasz elbírálása Ea.: Kissné Vadas Enikő r. alezr.
HATÁROZAT A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 92. § (1) bekezdésében biztosított jogkörömnél fogva szám alatti lakos meghatalmazása alapján jogi képviselő útján előterjesztett panaszügyében folytatott eljárás során – figyelemmel az Rtv. 93/A. § (7) bekezdésére, továbbá a Független Rendészeti Panasztestület (a továbbiakban: Panasztestület) 268/2014. (X. 16.) számú állásfoglalásának megállapításaira – a rendőri intézkedés elleni panaszt e l u t a s í t o m. A határozat ellen az Rtv. 93/A. § (9) bekezdése alapján – figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 100. § (1) bekezdés e) pontjára és (2) bekezdésére, valamint a 109. § (1) bekezdés a) pontjára – fellebbezésnek helye nincs, annak felülvizsgálata közvetlenül kérhető a bíróságtól. A keresetlevelet az Országos Rendőr-főkapitányságnál – a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak címezve (1255 Budapest, Pf. 117.) – a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni. (A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 330. § (2) bekezdése, Ket. 109. § (1) bekezdése). A határozatot kapják: 1) jogi képviselő útján 2) jogi képviselő 3) Független Rendészeti Panasztestület 4) Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője 5) Irattár
2 INDOKOLÁS I. A panaszos jogi képviselője útján 2013. szeptember 18-án, postai úton terjesztette elő panaszát, a vele szemben 2013. szeptember 1-én foganatosított rendőri intézkedéssel szemben. A panaszos beadványában előadta, hogy 2013. szeptember 1-jén, hajnali 2 óra körüli időben, Siófokon, a Petőfi sétány keleti bejáratánál az apjával (továbbiakban: hozzátartozó) együtt konfliktusba keveredett az ott lévő, 4-6 fő biztonsági őrrel, amely során a biztonsági őrök bántalmazták a panaszost és hozzátartozóját. A biztonsági őrök a földre teperték, majd ott ütlegelték és rugdosták őket, majd hagyták, hogy a panaszos és hozzátartozója felálljanak a földről. A panaszos és hozzátartozója azért, hogy a további bántalmazást elkerüljék elindultak a sétány nyugati bejárata felé, de közben hallották, hogy az őket bántalmazó biztonsági őrök egyike azt kiabálja feléjük, hogy „erre rábasztok, mert én rendőr vagyok”. A panaszossal és hozzátartozójával egy társaságban lévő, a konfliktusban részt nem vevő, azt kívülről figyelő hölgyek egyike – még a konfliktus alatt látva, hogy a társaságában lévő két személyt bántalmazzák és a földön ütik, rugdossák őket, bejelentette mobiltelefonján az általa tapasztaltakat a rendőrség segélyhívó számán. Ezzel párhuzamosan, vélhetően a biztonsági őrök is értesítették a rendőrséget. A helyszínre rövidesen egymás után két rendőrautó érkezett, 2-2 fő járőrrel, akik a korábban telefonon segítséget kérő hölgyhöz oda se mentek, hanem a velük láthatóan bizalmas, mondhatni baráti viszonyban lévő biztonsági őrök útmutatása („ott az a kopasz, meg a fiatal srác”) alapján azonnal leteperték a földre a panaszos hozzátartozóját. Ezt követően a panaszos a hozzátartozója segítségére sietett, azonban a rendőrök őt is földre vitték, megbilincselték, majd a rendőrautókhoz vitték és beültették őket. Ezt követően a Siófoki Rendőrkapitányságra előállították. A panaszossal és hozzátartozójával egy társaságban lévő másik hölgy a rendőrnő részére el akarta mondani, hogy nem az ismerőseivel szemben kellene intézkedni, hiszen azok sértettek, őket verték meg a biztonsági őrök, ám a járőrnő a hölgybe fojtva a szót azt mondta, hogy „fogd be a pofádat, mert téged is beviszünk”, majd a tanút további figyelemre nem méltatva segédkezni kezdett az ellenállást nem tanúsító panaszos és hozzátartozója földre szorításában, megbilincselésében, előállításában. A jogi képviselő a panaszos előállítását, a rendőrök részrehajló intézkedését sérelmezte, illetve azt, hogy a panaszost a panaszjogról nem tájékoztatták. Ezen kívül a büntetőeljárással összefüggő sérelmeket fogalmazott meg. A panaszos a jogi képviselője által benyújtott panasz alapján a vele szemben foganatosított rendőri intézkedéssel kapcsolatban az alábbiakat sérelmezte: 1. A rendőröknek a panaszossal szemben foganatosított intézkedését. 2. A részrehajló intézkedést. 3. A panaszjogról történő tájékoztatás hiányát. A Panasztestület hivatkozott állásfoglalása szerint a rendőrök kellő jogalap birtokában intézkedtek a panaszossal szemben, hiszen intézkedési kötelezettségük keletkezett az adott ügyben, így emiatt nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. Az intézkedési kötelezettség teljesítése során a rendőrök részrehajlóan jártak el, így a Panasztestület álláspontja szerint ezen panaszosi kifogás kapcsán sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A Panasztestület álláspontja szerint a panaszosnak az Rtv.
3 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint jogszerű volt az előállítása, így nem sérült a személyes szabadsághoz fűződő joga. A panaszos előállításának időtartama kapcsán a rendőrség nem tartotta be az arányosság követelményét, így sérült a panaszos személyes szabadsághoz fűződő alapvető joga. A Panasztestület álláspontja szerint a panaszos kifogása, amely a rendőrök felhatalmazáson túli erőszak alkalmazására, így az emberi méltósághoz való jogból levezethető testi integritáshoz való joga sérelmére vonatkozik nem megállapítható, hiszen a Panasztestület nem tudott megnyugtatóan olyan tényállást megállapítani, amely alapján a kérdést teljes körűen megítélhette volna. Végül a panaszjogról szóló nem megfelelő tájékoztatás kapcsán a Panasztestület a két álláspont közötti ellentmondás feloldhatatlansága miatt úgy határozott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogának a sérelme nem megállapítható. A Panasztestület megítélése szerint az alapjogsértés elérte a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz megküldését az országos rendőrfőkapitánynak. Az Rtv. 92. § (1) bekezdése alapján a Panasztestület által lefolytatott vizsgálatot követően – súlyos alapjogsérelem esetén – a panaszt az országos rendőrfőkapitány bírálja el. II. A Ket. 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének keretében a hatóság az alábbi bizonyítási eszközöket szerezte be: -
2013. szeptember 18-án előterjesztett panaszbeadvány, 2013. október 29-én kelt hivatalos feljegyzés, 2013. szeptember 23-án kelt tanúkihallgatási jegyzőkönyv, 2013. szeptember 23-án kelt tanúkihallgatási jegyzőkönyv, 2013. november 18-án kelt kapitányságvezetői átirat, 2013. szeptember 1-én a panaszosokkal szemben megtett feljelentés, 2013. szeptember 1-én kelt rendőri jelentés, 2013. szeptember 1-én kelt rendőri jelentés, 2014. augusztus 28-ai kapitányságvezető átirat, a panaszos elfogásának végrehajtásáról/ kényszerítő eszköz alkalmazásáról készített jelentés, a panaszos nyilatkozata, a panaszos elfogásának végrehajtásáról/ kényszerítő eszköz alkalmazásáról készített parancsnoki vélemény és kivizsgálás, a panaszos ambuláns kezelőlapja, a panaszos előállításának időtartamáról kiállított igazolás, a panaszos előállítási idejének meghosszabbításáról rendelkező határozat, a panaszos nyilatkozata, jegyzőkönyv a panaszos (mint fogvatartott) tulajdonát képező, a fogvatartása során magánál tartott tárgyakról, tájékoztató az előállított/ elővezetett személy jogairól, kötelezettségeiről, valamint az előállító helyiség rendjéről, jegyzék letéti tárgyakról, a kapitányságvezető értékelő jelentése, 2013. szeptember 1-én kelt rendőri jelentés, 2013. szeptember 1-én kelt, kiegészítő rendőri jelentés, 2013. szeptember 1-én kelt rendőri jelentés, 2013. szeptember 1-én kelt rendőri jelentés.
4 III. A rendőri intézkedés elleni panasz kivizsgálásakor először azt vizsgáltam meg, hogy valamennyi panaszosi sérelemre kiterjed-e a hatásköröm. Az Rtv. 92. § (1) bekezdés szerint „Akinek a IV-V. Fejezetben - a 46/A-46/C. § kivételével -, valamint a VI. Fejezetben meghatározott kötelezettség megsértése, a rendőri intézkedés, annak elmulasztása, a kényszerítő eszköz alkalmazása (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: intézkedés) alapvető jogát sértette, választása szerint a) panasszal fordulhat az intézkedést foganatosító rendőri szervhez vagy b) kérheti, hogy - amennyiben a panasz elintézése nem tartozik más eljárás hatálya alá panaszát a Testület által lefolytatott vizsgálatot követően, az érintett rendőri szerv kilététől függően ba) az országos rendőrfőkapitány, bb) a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv főigazgatója vagy bc) a terrorizmust elhárító szerv főigazgatója bírálja el.” A belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet ( továbbiakban: Nyor.) 100. § -a szerint „Feljelentés minden olyan, formához nem kötött - a büntetőeljárás megindítására vagy lefolytatására jogosult szerv vagy más hatóság, illetve a bíróság tudomására hozott közlés, amely meghatározott vagy ismeretlen személy által elkövetett bűncselekmény gyanújára utaló tényállítást, illetve adatot tartalmaz.” Az Rtv. 92. § (1) bekezdésében foglaltak szerint – figyelemmel a büntetőeljárásról szóló 1996. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 195. § és a 196. § rendelkezéseiben meghatározott panasztételi jogosultságra – a büntetőeljárással, illetve a nyomozással (feljelentés felvételének elmulasztása) összefüggő panaszok jelen eljárásban nem vizsgálhatók. A fentiekre tekintettel a panaszos büntetőeljárással és a nyomozással összefüggő sérelmekből eredő panaszai tárgyában a hatásköröm hiányát állapítottam meg. A panaszos kifogásolta, hogy a rendőrök rendkívül erőszakosan léptek fel vele és hozzátartozójával szemben. Álláspontjuk szerint a rendőrök szükségtelen, aránytalan és brutális erőszakot, azaz felhatalmazáson túli erőszakot alkalmaztak velük szemben. A rendőrök intézkedés során foganatosított erőszakos magatartásának vizsgálata nem tartozik ezen eljárás hatáskörébe, ezért azt nem vizsgáltam. IV. A rendőri intézkedés elleni panaszok vizsgálata során az alábbiak kerültek megállapításra. 1. A rendőröknek a panaszossal szemben foganatosított intézkedése. Az Rtv. 13. § (1) bekezdés alapján „A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van.”
5 A rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet (továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 8. § (1) bekezdés alapján „A rendőr az általa észlelt vagy tudomására jutott és hivatalból üldözendő bűncselekményről - ha az elkövető ismert, annak megjelölésével - feljelentést tesz, vagy ha a nyomozó hatóság tagja, úgy hivatalból megteszi a szükséges intézkedéseket a büntetőeljárás megindítása érdekében.” A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 339. § (1) bekezdés szerint „aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg garázdaság vétségét követi el.” A Btk. 164. § (1)-(3) bekezdés szerint „Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el. (2) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul, az elkövető könnyű testi sértés vétsége miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (3) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető súlyos testi sértés bűntette miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A rendelkezésre álló adatok alapján a panaszos 2013. szeptember 1-én 02 óra 00 perc körüli időben a Siófok, Petőfi sétány keleti bejáratánál található étterem előtt a hozzátartozójával szóváltásba keveredtek a biztonsági őrökkel. A rendőröket a biztonsági őrök és a panaszos hölgy ismerőse is értesítette, akik a kiérkezésük után felvették a kapcsolatot az egyik biztonsági őrrel, aki elmondta, hogy két férfi egy ott parkoló személygépkocsira vizelt, amikor ezt észlelték, felszólították, hogy hagyják abba. Erre a két személy agresszívvé vált és őt, valamint társát bántalmazták. K. I. vélhetően 8 napon belül, V. K. biztonsági őr pedig vélhetően 8 napon túli kéz – és arcsérüléseket szenvedett. K. I. az elkövetőkről személyleírást adott és a vagyonőrök segítségével a Petőfi sétányon folyamatosan figyelemmel kísérték a mozgásukat. A járőrök intézkedés alá akarták vonni a panaszos hozzátartozóját, akit a „Törvény nevében!” szavak előrebocsátásával felszólítottak, hogy igazolja magát, amelynek nem tett eleget. Ezt követően testi kényszert alkalmazva megbilincselték. Eközben valaki a tömegből azt kiabálta, hogy „jön a fiú”, így ezt hallván r. törm. felnézett és látta, hogy egy fiatal narancssárga pólót viselő fiatalember (a panaszos) a tömegből kiugrik és 2-3 méter távolságból a Sétány közepe felől elkezd a rendőrök és az intézkedés alá vont személy irányába futni („Engedjétek el az apámat!”) azzal a céllal, hogy az intézkedés alá vont hozzátartozóját kiszabadítsa. Ezt tapasztalva r. törm. felugrott és a férfivel szemben testi kényszert alkalmazott, majd őt a földre fektették és bilincselési testhelyzetben hátrafeszítették a karjait és azokat ebben a helyzetben megbilincselték. Ezután K. I. biztonsági őr tájékoztatta a rendőröket, hogy a panaszos volt a másik elkövető a hozzátartozó mellett. Így ők ketten tanúsítottak garázda magatartást a sétány végén, így emiatt a rendőrök elfogásukat követően előállították a panaszost és hozzátartozóját a Siófoki Rendőrkapitányságra. A r. törm. jelentése végén megjegyezte, hogy amikor a panaszos a rendőrök felé nagy sebességgel közeledett, akkor a támadó- és az intézkedés akadályozására irányuló szándéka egyértelmű volt, ebből kifolyólag bármiféle, a cselekménye abbahagyására irányuló felszólítás, illetve testi kényszer alkalmazására vonatkozó figyelmeztetés késedelemmel, veszéllyel járt volna az adott helyzetben. A panaszost és hozzátartozóját a további intézkedések foganatosítása keretében a Siófoki Rendőrkapitányságra előállították. A fentiekre tekintettel megállapítottam, hogy a panaszossal szemben kezdeményezett rendőri intézkedés az Rtv. 13. § (1) bekezdése alapján megalapozott volt. A rendőri intézkedést eredményező panaszosi magatartás alapján feltételezhető volt, hogy a panaszos tekintetében szándékos bűncselekmény elkövetésének gyanúja állt fenn.
6 Ezért a rendőri intézkedés kezdeményezésével szemben benyújtott panasz alaptalan. 2. A részrehajló rendőri intézkedéssel szembeni panasz. Az Rtv. 13. § (2) bekezdés szerint „A rendőr köteles a törvény rendelkezésének megfelelően, részrehajlás nélkül intézkedni.” A panaszos sérelmezte, hogy a rendőrök részrehajlóan intézkedtek vele és hozzátartozójával szemben, hiszen nem kutatták fel a bejelentőt, valamint a helyszínen csupán a biztonsági őrök által elmondottakra figyelemmel intézkedtek a panaszossal és hozzátartozójával szemben, egyéb személyt nem hallgattak meg az ügyben. Sőt a panaszos elmondása szerint az egyik biztonsági őr ismerte is az egyik rendőrt, akit keresztnevén szólított meg. A rendőrség jelentése szerint a helyszínre kiérkezve részletesen meghallgatták az egyik bejelentő biztonsági őrt, és az általa adott személyleírás alapján intézkedtek a vagyonőr által megjelölt két személy felderítése érdekében. A rendőrök először a panaszos apját találták meg, akit igazoltatni akartak, de annak ellenállt, többszöri rendőri felszólítás ellenére sem igazolta magát, így vele szemben először testi kényszert alkalmaztak, amelynek folyamatosan aktívan ellenszegült, és az egyik rendőrt meg is ütötte, ezután bilincselték meg. A panaszos a hozzátartozója segítségére sietett és a rendőrök felé támadó szándékkal lépett fel, melynek hangot is adott, ezért vele szemben is testi kényszert alkalmaztak és mindkettőjüket a Siófoki Rendőrkapitányságra állították elő. A helyszínre érkező rendőrök széles tanúkutatást azért nem tudtak végezni, mert a bejelentés tisztázása érdekében foganatosítani kívánt igazoltatás során a panaszos és a hozzátartozója olyan magatartást tanúsított az intézkedés kezdetén, amely bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt személyes szabadságot korlátozó (elfogás, előállítás) intézkedések azonnali végrehajtását kívánta meg. A /2013.bü. számú r. tzls. által készített rendőri jelentésben foglaltak szerint az intézkedéstaktikai körülmények nem voltak a legbiztonságosabbak, így erre tekintettel indokolttá vált a panaszos eltávolítása, mivel az elkövetés pillanatában 50-60 fő tartózkodott a helyszínen. A panaszos az intézkedés alatt végig trágár szavakkal illette a rendőröket, nem volt együttműködő, aktívan ellenállt az intézkedésnek, ezért is fontos volt az intézkedés eredményes befejezése érdekében a helyszín mielőbbi elhagyása. A fentiekből következően megállapítható, hogy a rendőrök nem intézkedtek részrehajlóan, így a panasz alaptalan. 3. A panaszjogról történő tájékoztatás hiányát. Az Rtv. 20. § (2) bekezdése szerint „A rendőr az intézkedés megkezdése előtt - ha az a rendőri intézkedés eredményességét veszélyezteti, az intézkedés befejezésekor - köteles nevét, azonosító számát, valamint az intézkedés tényét és célját szóban közölni. Az V. és VI. fejezetben foglalt intézkedések, illetve kényszerítő eszközök alkalmazását követően a rendőr köteles az intézkedés alá vont személyt tájékoztatni az e törvény szerinti panasz lehetőségéről és előterjesztésére nyitva álló határidőről.” A panaszos kifejezetten sérelmezte, hogy nem megfelelő tartalmú tájékoztatást kapott a panaszjogról történő tájékoztatás kapcsán. A kapott tájékoztatás tartalmáról nem világosították fel a Panasztestülettel összefüggésben. A rendőrség álláspontja szerint a panaszost tájékoztatták a panaszjogáról. Többek között ezt támasztja alá a /2013.id. számú „Jelentés elfogás végrehajtásáról, kényszerítő
7 eszköz alkalmazásáról” nyomtatvány 2. oldalán a panaszos által aláírt nyilatkozat is, amely szerint tájékoztatták az Rtv. 92. § és 93. § szerinti panasztételi lehetőségekről. Emellett 2013. szeptember 1-jén kelt „Tájékoztató az előállított/elővezetett személy jogairól, kötelezettségeiről, valamint az előállító helyiség rendjéről” nyomtatványon látható panaszosi aláírás is azt támasztja alá, hogy a rendőrök a megfelelő felvilágosítást megadták. A panasz e tekintetben is alaptalan. V. A Panasztestület a jelen ügy kapcsán kialakított állásfoglalásában megállapította, hogy a rendőrök részrehajlóan jártak el az intézkedésük során, ezért a panaszosnak sérült a tisztességes eljáráshoz való joga. A Panasztestület álláspontjával nem értek egyet, mivel a rendőrség jelentése szerint a helyszínre kiérkezve részletesen meghallgatták a feleket. A helyszínre érkező rendőrök széles tanúkutatást azért nem tudtak végezni, mert a panaszos és a hozzátartozója olyan magatartást tanúsított az intézkedés kezdetén, amely bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatti intézkedések azonnali végrehajtását és annak eredményes befejezését veszélyeztette volna. A fentiekből következően megállapítható, hogy a rendőrök nem intézkedtek részrehajlóan, így a panasz alaptalan. A Panasztestület álláspontja szerint a panaszosnak az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint jogszerű volt az előállítása, így nem sérült a személyes szabadsághoz fűződő joga. Tekintettel arra, hogy a panaszos ezt a kérdéskört nem sérelmezte, ezért azt érdemben nem vizsgáltam, ugyanis a Fővárosi Törvényszék már korábbi – 20.K.31.855/2011/8. számú – ítéletében kimondta, hogy „A bíróság e körben jegyzi meg, hogy az alperesi határozat kizárólag a felperes panaszában foglaltakra kell, hogy reagáljon függetlenül attól, hogy a Független Rendészeti Panasztestület esetlegesen a felperes panaszát meghaladóan más jellegű jogkérdésekben is állást foglal.”. A Kúria Kfv.III.37.807/2013/4. számú ítélete a fentieket alátámasztja, amely szerint „(…) A FRP-nek az előállítás időtartamára vonatkozó megállapításra nézve rögzítette, hogy e körben a felperes nem terjesztett elő panaszt, ezért annak jogszerűségéről nem kellett döntenie.” A Panasztestület a panaszos előállításának időtartama kapcsán a rendőrség nem tartotta be az arányosság követelményét, így sérült a panaszos személyes szabadsághoz fűződő alapvető joga. Tekintettel arra, hogy a panaszos ezt a kérdéskört sem sérelmezte, ezért azt érdemben nem vizsgáltam, ugyanis a Fővárosi Törvényszék már korábbi – 20.K.31.855/2011/8. számú – ítéletében kimondta, hogy „A bíróság e körben jegyzi meg, hogy az alperesi határozat kizárólag a felperes panaszában foglaltakra kell, hogy reagáljon függetlenül attól, hogy a Független Rendészeti Panasztestület esetlegesen a felperes panaszát meghaladóan más jellegű jogkérdésekben is állást foglal.”. A Kúria Kfv.III.37.807/2013/4. számú ítélete a fentieket alátámasztja, amely szerint „(…) A FRP-nek az előállítás időtartamára vonatkozó megállapításra nézve rögzítette, hogy e körben a felperes nem terjesztett elő panaszt, ezért annak jogszerűségéről nem kellett döntenie.”
8 A Panasztestület a jelen ügy kapcsán kialakított állásfoglalásában megállapította, hogy a rendőrök felhatalmazáson túli erőszak alkalmazására, így az emberi méltósághoz való jogból levezethető testi integritáshoz való joga sérelmére vonatkozik nem megállapítható. A panaszt hatáskör hiányában nem vizsgáltam. Mindezek alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Hatásköröm és illetékességem az Rtv. 92. § (1) bekezdése, illetve a 93/A. § (6) és (7) bekezdésein alapul. Döntésem az alábbi jogszabályokon alapul: - Pp. 330. § (2) bekezdése; - Ket. 100. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bek., a 109. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (7) bek., 50. § ; - Rtv. 93/A. (2) bek., 92. § (1), 13. § (1) és (2) bek., 33. § (1) bek. a) pontja és a (3) és (4) bekezdés, - Szolgálati Szabályzat 8. § (1) bek., - Btk. 339. § (1) bek., 164. § (1)–(8) bek., - Be. 195. § és 196. §. Budapest, 2014. december 8.
Papp Károly r. altábornagy rendőrségi főtanácsos országos rendőrfőkapitány
