ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG Cím:1139 Budapest Teve u. 4-6. 1903 Bp. Pf.: 314/15 Telefon: (06-1) 443-5573 / 33-104, Telefax: (06-1) 443-5733 / 33-133, E-mail:
[email protected] Szám: 29000/105/638/8/2013. RP
Tárgy: alapvető jogot érintő rendőri intézkedés elleni panasz elbírálása
HATÁROZAT A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 92. § (1) bekezdésében biztosított jogkörömnél fogva G. László gyulai lakos jogi képviseletében a Szécsi Ügyvédi Iroda által előterjesztett panasz tárgyában folytatott eljárás során – figyelemmel az Rtv. 93/A. § (7) bekezdésére, továbbá a Független Rendészeti Panasztestület (továbbiakban: Panasztestület) 237/2014. (VII. 10.) számú állásfoglalásának megállapításaira – a rendőri intézkedés elleni panaszt e l u t a s í t o m. A határozat ellen az Rtv. 93/A. § (9) bekezdése alapján – figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 100. § (1) bekezdés e) pontjára, valamint a 109. § (1) bekezdés a) pontjára – fellebbezésnek helye nincs, annak felülvizsgálata kérhető a bíróságtól. A keresetlevelet az Országos Rendőr-főkapitányságnál – a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak címezve (1255 Budapest, Pf.: 117.) – a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni. (A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 330. § (2) bekezdése, Ket. 109. § (1) bekezdése). A határozatot kapják: 1) G. László, panaszos (képviselője útján) 2) Független Rendészeti Panasztestület (tájékoztatásul) 3) Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője (tájékoztatásul) 4) Irattár
2 INDOKOLÁS I. G. László gyulai lakos (a továbbiakban: Panaszos) jogi képviselője 2013. június 19-én a Panasztestületnél postai úton terjesztette elő panaszát, amelyben az alábbiakat adta elő. Korábban élettársi kapcsolatban élt az 5700 Gyula, Petőfi utcai ingatlanban. Az élettársi kapcsolat 2013 áprilisában magszakadt, az ingatlanban a Panaszos és Sz.-né S. Erika Csilla (a továbbiakban: a volt élettárs) külön életvitelre rendezkedtek be. A Panaszos az élettársi kapcsolat alatt vállalkozói tevékenységet végzett, ahol a volt élettárs alkalmazottként volt bejelentve. A Panaszos a lakcímre sem állandó, sem ideiglenes jelleggel nem jelentkezett be. A volt élettárs ezt „kihasználva” 2013. június 11-ről 12-re virradó éjjel rendőri intézkedést kért „valószínűsíthetően” arra hivatkozással, hogy a Panaszos jogosulatlanul tartózkodik az ingatlanban. A Gyulai Rendőrkapitányság munkatársai a volt élettárs bejelentése nyomán a Panaszost az éjszakai órákban felébresztették és igazoltatták, a nála lévő vagyontárgyaival elszámoltatták, majd hozzájárulása nélkül szolgálati személygépkocsival az édesanyja lakcímére szállították. A panasz szerint a rendőrök nem tárták fel a Panaszos „ott tartózkodásának jogi hátterét és jogi alapját”, nem vizsgálták a bejelentő élettárs „jogalapját”, továbbá nem hívták fel az élettárs figyelmét arra, hogy a „bérleti szerződést vagy a szívességi alapon történő használatra tekintettel a szívességi lakáshasználat felmondását igazoló okiratot vagy bármilyen, az ingatlan használatával kapcsolatos eljárást igazoló dokumentumot mutasson be.” A Panaszos jogi képviselője 2014. augusztus 07-én kelt panasz kiegészítést juttatott el a Panasztestület részére, amely végén az alábbiak szerint foglalta össze a rendőri intézkedéssel kapcsolatos panaszt: „A sérelem abban foglalható össze, hogy ügyfelemet a már többször közölt időpontban, hozzájárulása nélkül, az élettárs bejelentése nyomán egyszerűen eltávolították a Gyula, Petőfi u. 9. szám alatti ingatlanból, ahol természetesen érvényes jogcímmel tartózkodott, hiszen a korábbi élettársi kapcsolatra tekintettel [az élettárs] ügyfelem részére szívességi lakáshasználatot biztosított.” A Panasztestület hivatkozott állásfoglalása szerint a rendőri intézkedés érintette a Panaszosnak a Magyarország Alaptörvénye XXIV. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogát. A Panasztestület álláspontja szerint a rendőrök jogszabályi felhatalmazás nélkül, az intézkedési kötelezettségük kereteit túllépve intézkedtek akkor, amikor a Panaszost felszólították, hogy hagyja el az ingatlant, mivel az erre esetleges jogi lehetőséget adó ideiglenes megelőző távoltatás kérdésében nem is vizsgálódtak a helyszínen, ezért sérült a Panaszos tisztességes eljáráshoz és a tulajdonjoghoz való joga. A rendőrök továbbá nem tettek eleget az Rtv. 24. § szerinti tájékoztatási és az Rtv. 13. § szerinti intézkedési kötelezettségünknek, ezért ennek kapcsán is sérült a Panaszos tisztességes eljáráshoz való joga.
3 A Panasztestület megítélése szerint az alapjogsérelem elérte a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz megküldését az országos rendőrfőkapitánynak. Az Rtv. 92. § (1) bekezdése alapján a Panasztestület által lefolytatott vizsgálatot követően – súlyos alapjogsérelem esetén – a panaszt az országos rendőrfőkapitány bírálja el. II. A Ket. 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének keretében a hatóság az alábbi bizonyítási eszközöket szerezte be: 2013. június 19-én kelt ügyvédi meghatalmazás; a Panaszos jogi képviselője által előterjesztett, 2013. június 19-én kelt panaszbeadvány; a Panaszos jogi képviselője által előterjesztett, 2014. augusztus 07-én kelt panasz kiegészítése; a Gyulai Rendőrkapitányság 2013. július 18-án kelt, 04030/3149-3/2013. ált. számú jelentése; a Gyulai Rendőrkapitányság Rendészeti Osztály Járőr- és Őrszolgálati Alosztály 2013. július 18-án kelt, 04030/3149-2/2013. ált. számú jelentése, a Gyulai Rendőrkapitányság vezetőjének 2014. november 07-én kelt, 04030/47231/2014. ált. számú jelentése, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének 2014. november 12-én kelt, 040005/72-3/2014. P. számú jelentése. III. A lefolytatott közigazgatási hatósági eljárás során a Panaszos az általa 2013. június 19-én előterjesztett panaszban megfogalmazott állításokat alátámasztó bizonyítási indítványt, nyilatkozatot, illetőleg egyéb bizonyítékot a hatóság részére nem szolgáltatott. Az eljárás során – az intézkedő rendőrök által tett jelentésekben foglalt nyilatkozatokon túl – egyéb bizonyíték nem merült fel, ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján eleget lehetett tenni a Ket. 50. § (1) bekezdésben előírt tényállás tisztázási kötelezettségnek. Ezek alapján a Pp. 195. § (1) bekezdése szerint, a rendőri jelentés közokirati jellegére tekintettel, az abban foglalt tények ellenkezőjére vonatkozó bizonyíték hiányában, döntésem meghozatalánál a rendőri jelentésekben foglaltakat vettem alapul. IV. A tényállás tisztázása érdekében az alábbi körülményeket kell kiemelni: A rendőri intézkedéskor hatályos a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685/A. § szerint: „Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban.”
4 Álláspontom szerint az élettársi kapcsolat megállapításához nem elegendő önmagában az együttélés ténye, az érzelmi kapcsolat fenntartása, a gyermekről való közös gondoskodás. Törvényi feltétel a gazdasági közösség fennállása is a mindennapi életvitel során, valamint a jelentősebb vagyoni tevékenységben való együttműködés, a jövedelmek közös célra történő felhasználása. A Panaszos és a volt élettárs közötti viszonnyal kapcsolatosan a Panaszos 2013. június 19-én kelt beadványában az állította, hogy az élettársi kapcsolat közöttük 2013. április elején megszakadt azzal, hogy az ingatlanba külön életvitelre rendezkedtek be. A Panaszos az élettársi kapcsolat alatt vállalkozói tevékenységet végzett, ahol a volt élettárs alkalmazottként volt bejelentve. A Panaszos azon állítása, mely szerint a felek külön életvitelre rendezkedtek be, a Ptk. idézett rendelkezése által élettársi viszony meglétéhez szükséges „gazdasági közösség” hiányát jelzi. Az a tény, hogy a volt élettárs alkalmazotti jogviszonyban állt a Panaszossal, megítélésem szerint csupán munkajogi kapcsolat, amely az élettársi viszonyt önmagában nem alapozza meg. A Legfelsőbb Bíróság egy korábbi döntésében megállapította, hogy a lakásba befogadott élettárs szívességi lakáshasználónak minősül, ezért lakáshasználata bármikor, indoklás és alakszerűség nélkül megvonható. A döntés kimondja, hogy a szívességi lakáshasználó a használatra vonatkozó engedély visszavonása után „köteles a lakás kiürítésére”.1 Az élettársi viszony tartalma, valamint a hivatkozott BH2001. 221. számú döntésre figyelemmel a Panaszos szívességi lakáshasználónak minősült, ezek alapján a volt élettárs jogosult volt a lakáshasználat felmondására. V. Mindezeket figyelembe véve a Panaszos által megfogalmazott kifogás vonatkozásában álláspontom a következő: 1. ) A Panaszos ingatlanból történő „eltávolítása”. Az Rtv. 13. § (1) bekezdése szerint: „(1) A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van.” Az Rtv. 24. § (1) bekezdése szerint: „(1) A rendőr köteles a feladatkörébe tartozó segítséget, illetőleg a hozzáfordulónak a tőle elvárható felvilágosítást megadni.”
1
Lásd: BH2001. 221. – A lakásba befogadott élettárs szívességi lakáshasználónak minősül, ezért lakáshasználata bármikor, indokolás és alakszerűség nélkül megvonható [1959. évi IV. törvény 193. § (1) bekezdés, 1993. évi LXXVIII. törvény 2. § (1) és (5) bekezdés].
5 Az Rtv. 24. § (2) bekezdése szerint: „(2) A magánérdekek védelme e törvény alapján csak akkor tartozik a rendőrség hatáskörébe, ha a törvényes védelem az adott körülmények között más módon nem biztosítható, vagy ha a rendőri segítség nélkül a jog érvényesíthetősége meghiúsulna vagy számottevően megnehezülne.” Az Rtv. 29. § (1) bekezdése szerint: „(1) A rendőr a feladata ellátása során a) igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát a közrend, a közbiztonság védelme érdekében, bűnmegelőzési vagy bűnüldözési célból, a tartózkodása jogszerűségének megállapítása céljából, közlekedésrendészeti ellenőrzés során, továbbá az igazoltatott vagy más természetes, illetve jogi személy és egyéb szervezet jogainak védelme érdekében kell megállapítani, b) az igazoltatott személyt lakcímének, tartózkodási helyének - az igazoltatott választása szerint - a lakcímet igazoló hatósági igazolvánnyal vagy más alkalmas dokumentummal történő igazolására, vagy a lakcímre, tartózkodási helyre vonatkozó nyilatkozattételre kérheti fel, valamint”. Az Rtv. 29. § (3) bekezdése szerint: „(3) Ha további intézkedéshez, eljáráshoz szükséges, vagy egyéb körülmények ezt indokolják, az igazoltatás során rögzíteni kell az igazoltatott személyazonosító adatait, az igazolvány sorozatát és számát, az igazoltatás helyét, idejét és okát, valamint - az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott felkérés teljesítése esetén - az igazoltatott személy lakóhelyét, tartózkodási helyét.” Az Rtv. 33. § (1) bekezdése szerint: „(1) A rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja és az illetékes hatóság elé állítja azt, a) akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek; b) aki ellen elfogatóparancsot, nemzetközi elfogatóparancsot, illetve európai elfogatóparancsot adtak ki; c) akinek őrizetbe vételét, előzetes letartóztatását rendelték el, vagy akinek ideiglenes kényszergyógykezelését, illetőleg elmeállapotának megfigyelését rendelték el; d) aki az őrizetbe vétel, az előzetes letartóztatás, az ideiglenes kiadatási letartóztatás, a kiadatási letartóztatás, az ideiglenes átadási letartóztatás, az átadási letartóztatás, az ideiglenes végrehajtási letartóztatás, a szabadságvesztés vagy az elzárás végrehajtása során megszökött, vagy a fogvatartás helyéről engedéllyel eltávozva oda nem tért vissza, a lakhelyelhagyási tilalom, a házi őrizet, valamint a távoltartás szabályait megszegte, illetőleg, aki az ideiglenes kényszergyógykezelés, az elmeállapotának megfigyelése, a kényszergyógykezelés vagy a javítóintézeti nevelés alól magát kivonta; e) akinek előállítását külön törvényben meghatározott feltételek alapján elrendelik; f) aki az ország területén jogellenesen tartózkodik.” Az Rtv. 33. § (2) bekezdése szerint: „(2) A rendőr a hatóság vagy az illetékes szerv elé állíthatja azt, a) aki a rendőr felszólítására nem tudja magát hitelt érdemlően igazolni, vagy az igazolást megtagadja; b) aki bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható; c) akitől bűncselekmény gyanúja vagy szabálysértés, valamint közúti közlekedéssel kapcsolatban kiszabható, közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés bizonyítása
6 érdekében vizeletvétel vagy véralkohol-vizsgálat céljából vérvétel, valamint műtétnek nem minősülő módon egyéb mintavétel szükséges; d) aki a szülői felügyelet vagy a gyámság, illetőleg a nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban történő elhelyezése alól hatálya alól engedély nélkül kivonja magát, és azt a gyermeket, akinek a körözését gyermek átadására irányuló bírósági végrehajtás során rendelték el; e) aki a pártfogó felügyelet - külön törvényben meghatározott és a rendőrség hatáskörébe tartozó - szabályait megszegi; f) aki a szabálysértést az abbahagyásra irányuló felszólítás után is folytatja, illetőleg akivel szemben az eljárás azonnal lefolytatható, továbbá akitől tárgyi bizonyítási eszközt kell megszerezni, vagy elkobzás alá eső dolgot kell visszatartani; g) akivel szemben ideiglenes megelőző távoltartás elrendelésének van helye; h) akit a Schengeni Információs Rendszerben elhelyezett figyelmeztető jelzés alapján védelem alá kell helyezni.” Az Rtv. 34. § (1) bekezdés szerint: „(1) A rendőr az elővezetést elrendelő határozatban vagy végzésben megjelölt személyt az abban megjelölt helyre kíséri vagy oda útba indítja.” Az Rtv. 37. §-a szerint: „37. § A rendőr az önveszélyes állapot vagy a személyeket, illetőleg az anyagi javakat közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet megszüntetése érdekében a) megteszi a veszélyhelyzet elhárításához, megszüntetéséhez haladéktalanul szükséges, a feladatkörébe tartozó intézkedéseket; b) intézkedik az önmagát vagy mást veszélyeztető állapotban lévő személy orvosi vizsgálatára, és közreműködik az egészségügyi intézetbe történő szállításában; c) intézkedik az öngyilkosság lehetőség szerinti megakadályozására; d) közterületen vagy nyilvános helyen - ha az élet vagy a testi épség védelme megkívánja intézkedik a magatehetetlen, önkívületben lévő, illetve erősen ittas vagy bódult személynek a lakására vagy kijózanító állomásra, egészségügyi intézetbe kíséréséről, illetőleg szállíttatásáról; e) területet lezárhat, és megakadályozhatja, hogy oda bárki belépjen vagy onnan távozzék, illetőleg az ott tartózkodókat távozásra kötelezheti.” Az Rtv. 39. § (1) a) pontja alapján: „(1) A rendőr magánlakásba bebocsátás vagy hatósági határozat nélkül nem léphet be, illetve nem hatolhat be, kivéve a) segélyhívás esetén vagy öngyilkosság megakadályozása céljából;” A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 166. § (1) és (2) bekezdései szerint: „(1) Aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe, vagy ezekhez tartozó bekerített helyre az ott lakónak vagy azzal rendelkezőnek akarata ellenére, vagy megtévesztéssel bemegy, vagy ott bennmarad, úgyszintén aki mást akadályoz abban, hogy a lakásába, egyéb helyiségébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre bemenjen, szabálysértést követ el. (2) Magánlaksértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye.”
7 A rendelkezésre álló – a II. részben felsorolt – bizonyítási eszközök alapján az alábbiakat állapítottam meg: A Panaszos volt élettársa 2013. június 11-én 23:31 órakor telefonon keresztül bejelentést tett a Gyulai Rendőrkapitányság Ügyeletére, hogy a Panaszos az engedélye nélkül tartózkodik az 5700 Gyula, Petőfi u. 9. szám alatti ingatlanba, ahová nincs is bejelentkezve. A bejelentés tartalma alapján a Rendőrséget az Rtv. 13. § (1) bekezdés alapján intézkedési kötelezettség terhelte, tekintettel arra, hogy a bejelentés a közbiztonságot, a közrendet sértő vagy veszélyeztető körülményt tartalmazott. Az intézkedési kötelezettségből adódóan az ügyeletes a helyszínre irányította a gépkocsizó járőrszolgálatot ellátó járőrpárt, akik 23:45 órakor érkeztek meg a bejelentésben szereplő ingatlanhoz. A volt élettárs és annak testvére az ingatlan előtt, az utcán fogadták a rendőröket. A rendőrök kérdésére a volt élettárs elmondta, hogy a Panaszossal az élettársi kapcsolatuk megromlott és már régóta nem laknak együtt. Elmondta még, hogy a Panaszos az engedélye nélkül ment be a lakásba, majd ittas állapotban lefeküdt aludni. Állítása szerint félt a lakásba bemenni, mert attól tartott, hogyha a Panaszos felébred, akkor ittassága folytán erőszakos magatartást fog tanúsítani, továbbá elmondta, hogy szeretné, ha a Panaszos elhagyná a lakását. A bejelentés tartalma és a helyszínen meghallgatott volt élettárs elmondása alapján – szükségszerűen – az érintettek meghallgatásával a rendőröknek a helyszínen tisztázni kellett a kialakult helyzetet, azt, hogy történt-e bármilyen jogellenes cselekmény, mind a volt élettárs, mind a Panaszos vonatkozásában. A kialakult körülményekből a rendőrök alappal következtettek arra, hogy lesz még vagy lehet még hivatalos folytatása a történteknek (akár a Panaszos, akár az élettárs kezdeményezésére), ezek alapján – figyelemmel az Rtv. 29. § (3) bekezdésére – szükségessé vált mind a volt élettárs, mind a Panaszos személyazonosságának a megállapítása, és nyilatkozatuk rögzítése. A rendőrök a volt élettárssal és annak testvérével – figyelemmel az Rtv. 39. § (1) bekezdés a) pontjára – bementek az ingatlanba, ahol a volt élettárs megmutatta, hogy a Panaszos melyik szobában alszik. A rendőrök a szoba résnyire nyitott ajtaját kinyitották, majd a szobába való belépéskor a volt élettárs felkapcsolta a világítást. A rendőrök az ágyon fekvő Panaszost felébresztették, majd köszönés és bemutatkozást követően tájékoztatták a jövetelük céljáról. Tájékoztatták továbbá, hogy – figyelemmel az Rtv. 29. § (1) bekezdés a) pontjára – tartózkodása jogszerűségének megállapítása céljából igazoltatni kívánják. Az Rtv. 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján felszólították a Panaszost, hogy a lakcímét igazoló okmányát is adja át. A Panaszos a felhívásnak eleget tett és átadta a rendőröknek a személyazonosságát és lakcímét igazoló igazolványait. Az átadott iratokból megállapították, hogy a Panaszos semmilyen jogcímen nincs bejelentkezve a Petőfi utcai lakcímre. Ezt követően a rendőrök meghallgatták a Panaszost, aki elmondta, hogy volt élettársával a kapcsolatuk megromlott, a lakásban már „huzamosabb ideje nem lakik”. Kérdésre elmondta, hogy aznap késő délután végzett a munkahelyén, majd a saját lakáskulcsával bement az üres lakásba, ahol egy pár üveg sör elfogyasztását követően lefeküdt aludni. Tekintettel arra, hogy a Panaszos a volt élettárs akarata és engedélye nélkül ment be és tartózkodott a lakásban, a rendőrök – a rendelkezésükre álló adatok alapján – közölték a Panaszossal, hogy magatartása a Szabs. tv. 166. § (1) bekezdésbe ütköző magánlaksértés szabálysértés elkövetésének a gyanúját vetheti fel.
8 A rendőrök tájékoztatták a volt élettársat az ideiglenes megelőző távoltartás jogi lehetőségeiről, majd tekintettel arra, hogy a Szabs. tv. 166. § (2) bekezdése szerint magánlaksértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye, a rendőrök nyilatkoztatták a volt élettársat a magánindítvány tárgyában. A volt élettárs elmondta, hogy amennyiben a Panaszos önszántából elhagyja a lakást és nem jön oda többet vissza, abban az esetben „nem kér semmilyen rendőri intézkedést”. A rendőrök felhívták a Panaszos figyelmét, hogy ha önként elhagyja az ingatlant, abban az esetben további eljárást nem kezdeményeznek vele szemben. A Panaszos a rendőrök közlését tudomásul vette és megértette, majd – együttműködést tanúsítva – a távozáshoz kezdett készülődni. A Panaszos készülődése közben telefonon keresztül felhívta az édesapját és közölte vele, hogy haza fog menni. A telefonbeszélgetést követően a Panaszos önként átadta volt élettársának a lakás kulcsait. Ezek után megkérte a rendőröket, hogy a késői időpontra és a tömegközlekedés hiányára tekintettel szállítsák el őt a szülei lakcíméig, amely kb. 6 km távolságra található. A rendőrök a kérést először megtagadták, majd a további kérlelés hatására, szívességi alapon szülei lakásához szállították. A Panaszost – szállítása közben, kérésére – élettársi vagyonközösség megszüntetésével kapcsolatos jogi felvilágosításban részesítették. Megállapítható, hogy a rendőröket a bejelentésben foglaltak és a helyszínen tapasztaltak alapján az Rtv. 13. § (1) bekezdése szerint intézkedési kötelezettség terhelte. Az intézkedés helyszínén kialakult jogi helyzet jogalapot biztosított arra, hogy az intézkedő rendőrök az Rtv. 29. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján igazoltassák a Panaszost. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható az is, hogy a Panaszos a helyszínen nem tudta okirattal megfelelően igazolni a lakásban való jogszerű tartózkodását. A rendőröknek bemutatott lakcímet igazoló hatósági igazolvány tanúsága szerint a Panaszos nem volt a lakásba semmilyen jogcímen bejelentkezve. A Panaszossal szemben szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetése miatt konkrét rendőri intézkedésre nem került sor, a rendőrök pusztán felkérték a lakás elhagyására, aminek ő önként eleget is tett. A rendőrök álláspontom szerint nem lépték túl intézkedési kötelezettségük kereteit, mivel a Panaszoshoz intézett kérésüket nem a volt élettárs magánérdekének védelme (Rtv. 24. § (2) bekezdés), hanem az esetleges súlyosabb következmények elhárítása indokolta. Álláspontom szerint a panasz ezek alapján alaptalan. Megállapítom, hogy az intézkedést foganatosító rendőrök az Rtv. 13. § (1) bekezdés szerinti intézkedési kötelezettségüknek, illetőleg az Rtv. 24. § (1) bekezdés szerint tájékoztatási kötelezettségüknek – az érintettek tekintetében – teljes mértékben eleget tettek. Megállapítom továbbá, hogy a Panaszossal szemben az Rtv. 33. § (1) és (2) bekezdés szerinti elfogás, előállítás, az Rtv. 34. § (1) bekezdés szerinti elővezetés, továbbá az Rtv. 37. § (1) bekezdés szerinti biztonsági intézkedés nem került végrehajtásra. A Panaszos szolgálati gépjárművel történő hazaszállítását szívességi alapon hajtották végre, amely rendőri magatartást indokolatlannak és szakszerűtlennek ítélem meg. Álláspontom
9 szerint azonban az indokolatlan és szakszerűtlen rendőri magatartás nem eredményezte a Panaszos alapvető jogának a sérelmét. VI. A Panasztestületnek a jelen ügy kapcsán kialakított állásfoglalásában tett megállapításaival „a rendőrök nem tettek eleget az Rtv. 24. § szerinti tájékoztatási és az Rtv. 13. § szerinti intézkedési kötelezettségüknek”, és az azokból levont következtetésekkel a határozat V. részében kifejtett indokok alapján nem értek egyet. A Panasztestület állásfoglalásban megállapította, hogy az esetleges jogi lehetőséget adó ideiglenes megelőző távoltartás kérdésében a rendőrök nem vizsgálódtak, ezzel sérült a Panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A Panasztestület álláspontjával kapcsolatos ellenvéleményemet az alábbiakra alapozom: A hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény 6. § (2) bekezdés a) és b) pontja, továbbá a (3) bekezdés szerint: „(2) A rendőrség az ideiglenes megelőző távoltartást a) helyszíni intézkedése során észlelt hozzátartozók közötti erőszakra vonatkozó tények alapján hivatalból, b) a bántalmazott, illetve a bántalmazottnak a Ptk.-ban meghatározott közeli hozzátartozója és hozzátartozója, valamint bejegyzett élettársa bejelentése, alapján rendelheti el.” „
(3) A rendőrség az ideiglenes megelőző távoltartást akkor rendeli el, ha az eset összes körülményéből, így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszak helyszínéből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből, a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából és egymáshoz való viszonyából a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni.” A II. részben ismertetett bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a rendőri intézkedés alkalmával folytatott kommunikáció kulturált és normális hangnemben zajlott. Nem merült fel a helyszínen arra vonatkozó adat vagy tény, amelyből erőszak elkövetésére lehetett volna következtetni. A rendőrök tájékoztatták a volt élettársat arról, hogy kezdeményezheti az ideiglenes megelőző távoltartást, de a volt élettárs elzárkózott ettől és kijelentette, hogy amennyiben a Panaszos a lakásból „önkéntesen távozik” és nem megy oda vissza többet, abban az esetben semmiféle rendőri intézkedést nem kér a Panaszossal kapcsolatosan. A fentiek alapján megállapítható, hogy az intézkedést foganatosító rendőrök nem hagyták figyelmen kívül az ideiglenes megelőző távoltartás jogi lehetőségét és tájékoztatták arról az érintettet. Mindezek alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Hatásköröm és illetékességem az Rtv. 92. § (1) bekezdése, illetve a 93/A. § (6) és (7) bekezdésein alapul. Döntésem az alábbi jogszabályokon alapul: - Magyarország Alaptörvénye XXIV. cikk;
10 -
-
-
a polgári perrendtartásról szóló 1952. törvény 195. § (1) bekezdése, 330. § (2) bekezdése; a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 33. § (3) bekezdés c) pontja, a 33. § (7) bekezdése, az 50. § (1) bekezdése, a 100. § (1) bekezdés e) pontja, a 109. § (1) bekezdés a) pontja; a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 13. § (1) bekezdés, 24. § (1), (2) bekezdés, 29. § (1), (3) bekezdés, 33. § (1), (2) bekezdés, 34. § (1) bekezdés, 37. §-a, 92. § (1) bekezdése, 93. § (6), (7) bekezdése; a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 685/A. §-a.
Budapest, 2014. november 21.
Papp Károly r. altábornagy rendőrségi főtanácsos országos rendőrfőkapitány
