ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG Cím:1139 Budapest Teve u. 4-6. 1903 Bp. Pf.: 314/15 Telefon: (06-1) 443-5573 / 33-104 Telefax: (06-1) 443-5733 / 33-133 E-mail:
[email protected] Szám: 29000/105-1033/2013. RP. Tárgy: rendőri intézkedés elleni panasz elbírálása Ea.: Kissné Vadas Enikő r. alezr.
HATÁROZAT A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 92. § (1) bekezdésében biztosított jogkörömnél fogva a panaszos által előterjesztett panaszügyében folytatott eljárás során – figyelemmel az Rtv. 93/A. § (7) bekezdésére, továbbá a Független Rendészeti Panasztestület (a továbbiakban: Panasztestület) 130/2014. (VI. 12.) számú állásfoglalásának megállapításaira – a rendőri intézkedés elleni panasznak a lezáratlan gépkocsi helyszínen történő őrzésének elmaradása tekintetében helyt adok,
a panaszt egyebekben e l u t a s í t o m. A határozat ellen az Rtv. 93/A. § (9) bekezdése alapján – figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 100. § (1) bekezdés e) pontjára és (2) bekezdésére, valamint a 109. § (1) bekezdés a) pontjára – fellebbezésnek helye nincs, annak felülvizsgálata közvetlenül kérhető a bíróságtól. A keresetlevelet az Országos Rendőr-főkapitányságnál (1139. Budapest, Teve u. 4-6.) – a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak címezve (1255 Budapest, Pf. 117.) – a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni. (A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 331. § (1) bekezdése, Ket. 109. § (1) bekezdése). A határozatot kapják: 1) panaszos 2) Független Rendészeti Panasztestület 3) Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője 4) Irattár INDOKOLÁS
2 I. A panaszos 2013. október 24-én postai úton előterjesztett beadványában a Panasztestület formanyomtatványán, amelyben a vele szemben 2013. október 20-án, Lőkösházán foganatosított rendőri intézkedést kifogásolta. A panaszos beadványa szerint 2013. október 20-án a hajnali órákban bejelentést tett a lőkösházai határforgalmi kirendeltségen, mert a mobiltelefonját ellopták. A panaszos úgy ítélte meg, hogy a rendőrök a bejelentésével nem kívántak foglalkozni, ezért személygépkocsijával elindult haza. Rövid idő múlva a megyei rendőr-főkapitányság szolgálatában lévő rendőrök állították meg, igazoltatták, szondáztatták, majd vérvételre az eleki orvosi ügyeletre előállították. A panaszos elmondása szerint az előállításakor ellenszegülést nem tanúsított, ennek ellenére a kezeit hátra helyzetben megbilincselték. A vérvételt követően az eljárásukról a rendőrök igazolást állítottak ki, amelyben a panaszos kifogásolta a vele szemben lefolyatott eljárást, annak módját, a bilincselését, és azt is, hogy a hozzátartozójának kiértesítése elmaradt. A panaszos beadványában pontosan megadta az eljáró rendőrök jelvényszámait, illetőleg mellékelte az előállítás időtartamáról szóló igazolást. A panaszos telefonon megerősítette a panaszát, amelynek során elmondta, hogy az intézkedéssel összefüggésben azt sérelmezi, hogy az első esetnél nem történt semmilyen intézkedés a telefonjával kapcsolatban. A második esettel kapcsolatban azt nehezményezte, hogy a kezeit hátrabilincselték, illetve a feleségét csak két óra elteltével értesítették előállításáról, és addig nyitva állt az autója a helyszínen. A panaszos a vele szemben foganatosított rendőri intézkedéssel kapcsolatban – panasza szerint – az alábbiakat sérelmezte: Az első esetnél: 1) A rendőrök a mobiltelefonja ellopásával nem foglalkoztak. A második esetben: 1) Az előállítását. 2) A bilincselés 2/a) jogalapját és indokoltságát. 2/b) időtartalmát. 2/c) a bilincselés módját. 3) A hozzátartozójának későn történt értesítése miatt a gépjárműve őrizetlenül maradt. A Panasztestület hivatkozott állásfoglalása szerint, a panaszos bejelentése nyomán a rendőröknek intézkedési kötelezettsége keletkezett, amely kötelezettségüknek az adott körülmények közt lehetséges lépésekkel, megfelelő módon eleget tettek, ezért a Panasztestület álláspontja szerint ennek okán a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga nem sérült. A Panasztestület vizsgálata során arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos helyszínen való szondáztatása jogszerű volt, a rendőrök megfelelő jogszabályi felhatalmazás birtokában jártak el, így a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga a szondáztatással nem sérült. A Panasztestület úgy ítélte meg, hogy az ittas járművezetés – a rendőri intézkedést szükségessé tevő fokú – gyanúja fennállt, mivel a rendőrök szemtanúi voltak annak, hogy a panaszos gépjárművét közúton vezette, mindezek alapján a Panasztestület megállapította, hogy a panaszos előállítása jogszerű volt, ezért a panaszos személyi szabadsághoz való jogát nem érte sérelem. A Panasztestület a bilincselés alapjául szolgáló rendőrségi iratokban fellelhető indoklást nem fogadta el, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy az szükségtelen volt, ezért megállapította a panaszos emberi méltósághoz fűződő jogának sérelmét. A bilincselés fenntartását sem tartotta indokoltnak, annak időtartamával kapcsolatban kimondta, hogy az a panaszos a tisztességes eljáráshoz, valamint
3 az emberi méltósághoz való jogát sértette. A panaszos kezeinek hátra helyzetben történő bilincselését sem tartotta arányosnak, ezért megállapította, hogy e tekintetben is sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga. A Panasztestület arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kiértesítéssel összefüggésben nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapjoga, ugyanakkor a panaszos tulajdonhoz való jogának megsértését állapította meg amiatt, hogy a rendőrök a gépkocsit nyitott és őrizetlen állapotban a helyszínen hátrahagyták. A Panasztestület megítélése szerint az alapjogsértés elérte a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz megküldését az országos rendőrfőkapitánynak. Az Rtv. 92. § (1) bekezdése alapján a Panasztestület által lefolytatott vizsgálatot követően – súlyos alapjogsérelem esetén – a panaszt az országos rendőrfőkapitány bírálja el. A tényállás minden részletre kiterjedő tisztázása érdekében további adatok beszerzése, illetőleg a beszerzett adatok értékelése vált szükségessé, ezért a Ket. 33. § (7) bekezdése alapján az eljárás ügyintézési határidejének 21 nappal – 2014. szeptember 27-ig – történő meghosszabbítása felől a 29000-105/1033-7/2013.P. számú végzésben döntöttem. II. A Ket. 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének keretében a hatóság az alábbi bizonyítási eszközöket szerezte be:
a panaszos 2014. október 24-én előterjesztett panaszbeadványa, a panaszossal folytatott telefonbeszélgetésről készített feljegyzés, M. I. r. főtörzsőrmester 2013. október 20-án tett jelentése, az elfogás végrehajtásáról, kényszerítő eszköz alkalmazásáról készült jelentés, az előállítás dokumentációjához csatolt egyéb iratok, a légalkohol méréshez szükséges, a panaszos betegségeire vonatkozó nyilatkozat, az előállított személy jogairól és kötelezettségeiről, valamint az előállító helyiség rendjéről szóló írásos tájékoztató, kiértesítésről nyilatkozat, az előállítás időtartamáról kiállított igazolás, a vérminta egységdoboz felvételét igazoló nyilvántartás, illetőleg az előállító helyiségben elhelyezett fogvatartott személyek listája, - az intézkedést lebonyolító, megyei MEKTO állományába tartozó M. I. r. főtörzsőrmesternek az intézkedés napján tett feljelentése, H. E. r. főtörzsőrmester 2013. november 11-én kelt jelentése, H. I. r. főtörzszászlós 2013. november 11-én kelt jelentése, M. I. r. főtörzsőrmester 2013. november 12-én kelt, a Testület kérdéseit megválaszoló kiegészítő jelentése, M. Z. r. főtörzsőrmester 2013. november 12-én kelt jelentése, D. Zs. r. főtörzsőrmester 2013. november 13-án a kelt jelentése, O. A. r. törzszászlós 2013. november 13-án kelt jelentése, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság MEKTO állományába tartozó kiemelt főreferens 2013. november 14-én kelt, a megyei rendőrfőkapitány-helyettesnek címzett átirata, eligazító és beszámoltató adatlapok, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének 2013. november 22-én kelt, az ORFK Ellenőrzési Szolgálat vezetőjének címzett, intézkedést összefoglaló tájékoztató átirata, CD lemez (kiértesítés, valamint a 2013. október 19-ei és 20-ai szolgálat teljes hanganyaga).
4
III. Az első panasz kapcsán az alábbiakat állapítottam meg. 1) A panaszos sérelmezte, hogy a telefon ellopásáról szóló bejelentésével a rendőrök nem foglalkoztak. Az Rtv. 92. § (1) bekezdés szerint, „Akinek a IV-V. Fejezetben - a 46/A-46/C. § kivételével -, valamint a VI. Fejezetben meghatározott kötelezettség megsértése, a rendőri intézkedés, annak elmulasztása, a kényszerítő eszköz alkalmazása (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: intézkedés) alapvető jogát sértette, választása szerint a) panasszal fordulhat az intézkedést foganatosító rendőri szervhez vagy b) kérheti, hogy - amennyiben a panasz elintézése nem tartozik más eljárás hatálya alá - panaszát a Testület által lefolytatott vizsgálatot követően, az érintett rendőri szerv kilététől függően ba) az országos rendőrfőkapitány, bb) a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv főigazgatója vagy bc) a terrorizmust elhárító szerv főigazgatója bírálja el.” Az idézett rendelkezés értelmében ezen eljárás hatáskörébe kizárólag azon rendőri intézkedések és mulasztások vizsgálata tartozik, melyek az Rtv. IV., V. és VI. fejezetének alkalmazásával összefüggésben merülnek fel. Ennek megfelelően: – a rendőri tevékenység általános elveinek és szabályainak érvényesülése (különösen: intézkedési kötelezettség, arányosság, azonosíthatóság, segítségnyújtási kötelezettség stb.), – a rendőri intézkedések vagy azok elmulasztása (különösen: igazoltatás, ruházatcsomagjármű-átvizsgálás, elfogás, előállítás, közlekedésrendészeti intézkedés stb.), – a kényszerítő eszközök törvényes alkalmazása (különösen: testi kényszer, bilincs, vegyi eszköz, sokkoló, rendőrbot, lőfegyverhasználat, csapaterő alkalmazása, tömegoszlatás stb.) tekintetében van hatásköröm eljárni, és az adott intézkedést, cselekményt, vagy mulasztást vizsgálni. A rendőri jelentések és a panaszos által leírtak megegyeznek abban, hogy a panaszos éjjel 02.20 órakor személyesen megjelent a határátkelőhelyen, ahol telefonjának eltűnéséről (ellopásáról) tett bejelentést. Ezt követően úgy érezte, hogy a bejelentésével senki nem akart érdemben foglalkozni. Megállapítható, hogy ezen eljárásnak a szabálysértési eljárással, valamint a büntetőeljárással kapcsolatban felmerülő panaszok vizsgálata nem feladata, ezért azon panaszosi sérelem, amely a feljelentést követően az elmaradt eljárási cselekmények vizsgálatát hiányolja, nem tartozik jelen eljárás hatáskörébe. A fentiekre tekintettel ezen panasz esetében hatásköröm hiányát állapítottam meg. IV. A rendőri intézkedés elleni panaszok vizsgálata során a második esetben az alábbi sérelmeket vizsgáltam. 1) Az előállítás.
5 Az Rtv. 13. § (1) bekezdés szerint „A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van.” Az Rtv. 44. § (1) bekezdés c) pontja alapján „A rendőr az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott közlekedésrendészeti feladatának ellátása során c) a jármű vezetőjét a rendszeresített eszközzel légzésminta, ha nála a vezetési képességére hátrányosan ható szer befolyása vagy alkoholfogyasztás miatt bűncselekmény vagy szabálysértés, illetve a közúti közlekedéssel kapcsolatban kiszabható, közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés elkövetésének gyanúja merül fel, az egészségügyi szolgálat igénybevételével vér-, vizelet- és műtétnek nem minősülő módon egyéb minta adására kötelezheti;” Az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja értelmében „A rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja és az illetékes hatóság elé állítja azt, a) akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek;” A Rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011.(IX.22.) BM rendelet (továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 28. § (1) bekezdése szerint „A rendőr a szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt a tettenérés helye szerint illetékes, szükség esetén a legközelebbi általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervhez állítja elő.” A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet (továbbiakban: KRESZ) 4. § (1) bekezdés c) pontja alapján „Járművet az vezethet, aki c) a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol.” A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk. ) 236. § (1) bekezdése értelmében „Aki ittas állapotban vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A rendőri jelentések és a panaszos beadványában foglaltak abban megegyeznek, hogy a panaszos éjjel 02.20 órakor személyesen jelent meg a határátkelőhelyen, ahol telefonjának eltűnéséről (ellopásáról) tett bejelentést. A feljelentés tartalma felvetette a panaszos sérelmére elkövetett bűncselekmény gyanúját, így a rendőrségnek intézkedési kötelezettsége keletkezett. A rendőri jelentés szerint a panaszos szemmel láthatóan erősen ittas állapotban jelent meg a Lőkösháza Határrendészeti Kirendeltség Vasúti Határátkelőhelyén. Az átkelőhely ügyeletese a feljelentés tartalmát jelentette a szolgálatirányítónak, aki a járőröket a helyszínre irányította. Az ügyeletes utasítására meghallgatták a helyszínen a panaszost a telefonjának eltűnésével kapcsolatban, majd az intézkedés végeztével elköszöntek egymástól. Ezt követően a rendőrök beültek a szolgálati gépjárműbe és a Vasút utcán elindultak a Petőfi utca irányába, amikor észlelték, hogy mögöttük egy jármű lassú sebességgel haladt. Félrehúzódtak, hogy elengedjék az úton, amikor azonban melléjük ért azt látták, hogy az őket előzni szándékozó járművet a panaszos vezeti, akiről előzőleg már megállapították, hogy az általa tett bejelentés időpontjában erősen ittas állapotban volt. A rendőri jelentések szerint a rendőrök szemtanúi voltak annak, hogy – a láthatóan ittas – panaszos gépjárművet vezetett, ezért intézkedés alá vonták. A panaszos tagadta, hogy ő vezette volna a járművet és nem volt hajlandó megfújni a szondát, csak az erősítés megérkezését követően, a negyedik felszólításra volt együttműködő. A vizsgálat eredménye 1,33 mg/l értéket mutatott. A panaszos állítása szerint egy másik személy vezette a gépkocsit, aki elszaladt, és a kocsi indítókulcsát is magával vitte.
6 A jogszabály az ittas vezetővel való intézkedés során nem biztosít a rendőrnek mérlegelési lehetőséget, hanem tettenérés esetén kötelező jelleggel írja elő az intézkedés alá vont előállítását. Összefoglalva megállapítható, hogy az ittas járművezetés gyanúja a panaszos esetében fennállt. A rendőrök szemtanúi voltak annak, hogy a panaszos gépjárművét közúton vezette, tettenérése sem vonható kétségbe. Mindezek alapján – tekintetbe véve, hogy tettenérés esetén az Rtv. nem ad lehetőséget a mérlegelésre – az előállítása jogszerű volt, ezért a panasz alaptalan. 2) A bilincselés. 2/a) jogalap és indokoltság. A Rtv. 16. §-a szerint „A rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, az arányosság elvének figyelemben tartásával alkalmazhat úgy, hogy az nem okozhat aránytalan sérelmet az intézkedés alá vontnak. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört, és a rendőri intézkedés eredményessége enélkül is biztosítható”. A Szolgálati Szabályzat 39. § (1) bekezdés alapján „Az Rtv. szerinti kényszerítő eszköz csak akkor alkalmazható, ha az intézkedés alá vont magatartása, ellenszegülésének mértéke annak Rtv. szerinti alkalmazását indokolja. A nagyobb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással járó kényszerítő eszköz akkor alkalmazható, ha a kisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással járó kényszerítő eszköz alkalmazása nem vezetett eredményre vagy sikere eleve kilátástalan. (2) Az intézkedés alá vont személy magatartása szempontjából a rendőr az alábbiak szerint tesz különbséget: a) passzív ellenszegülést tanúsító személy, aki a rendőri intézkedés során a számára jogszerűen adott rendőri utasításokat nem hajtja végre, de tevőleges ellenszegülést nem mutat, b) aktív ellenszegülést tanúsító személy, aki nem veti magát alá a jogszerű rendőri intézkedésnek, magatartásával fizikai erőkifejtés útján is igyekszik azt megakadályozni”. Az Rtv. 48. §-a értelmében „A rendőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy b) támadásának megakadályozására, c) szökésének megakadályozására,” Az Rtv. 61. § (1) bekezdés alapján „A kényszerítő eszköz alkalmazására az érintettet ha az eset körülményei lehetővé teszik - előzetesen figyelmeztetni kell.” Az Rtv. 15. § (1) bekezdés értelmében „A rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával.” (2) „Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.” A panaszos a bilincselés jogszerűségét és szükségességét vonta kétségbe. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője a 040005/56-2/2014.P. számú jelentésében az alábbiakról számolt be. A panaszos a megállítását követően átült a jármű jobb oldali első ülésére és tagadta, hogy ő vezette a járművet. A gépjármű indítókulcsait ismeretlen helyre rejtette, illetőleg csak többszöri felszólítást követően volt hajlandó átadni az okmányait. Számon kérte a vele szemben intézkedő rendőröket, hogy miért nem a telefonját keresik. Többször megfenyegette a r. főtörzsőrmestert, hogy bántalmazni fogja a civil életben. Próbált eltávolodni a
7 rendőröktől, a felszólításnak, hogy „maradjon a gépjárműnél, ne sétáljon körbe-körbe” nem tett eleget. Az alkoholszondát csak többszöri felszólítás után volt hajlandó megfújni. A panaszos ittasságából, a fent leírt magatartásából, viselkedéséből adódóan az intézkedő rendőrök alapos okkal tartottak nevezett támadásától, szökésétől, mellyel az intézkedés eredményes befejezését, illetve az intézkedő rendőrök testi épségét veszélyeztette. A panaszos vér- és vizeletvétel céljából történő szállítása a kényszerítő eszköz mellőzésével végrehajtott intézkedés esetében – a fentiekből adódó kockázat miatt – mind az intézkedő rendőrök, mind az előállított személy testi épségét veszélyeztették volna. A bilincs alkalmazását a fent leírtakon túl az őrzésbiztonsági szempont is megalapozta. A megerősítő erők kiérkezése az őrzésbiztonság szintjének csökkentését nem befolyásolta. Megítélésem szerint a bilincs alkalmazása jogszerű volt, a megerősítő erők kiérkezését követően a kényszerítő eszköz fenntartása indokolt volt, ezért a panasz alaptalan. 2/b) az időtartama. Az Rtv. 17. § (2) bekezdés szerint „A rendőri intézkedés során a kényszerítő eszköz alkalmazása esetén lehetőleg kerülni kell a sérülés okozását, az emberi élet kioltását. Az intézkedés folytán megsérült személy részére - amint ez lehetséges - segítséget kell nyújtani, szükség esetén a rendőr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos elláthassa, kórházi elhelyezése esetén a hozzátartozó vagy más, a sérülttel kapcsolatban álló személy erről értesüljön.” A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy a bilincs a vér- és vizeletvételre történő szállítás és a mintavétel ideje alatt is végig rajta volt. Az intézkedés napján készült, 040000253/7806/2013.ált. számú elfogás végrehajtásáról/kényszerítő eszköz alkalmazásáról szóló jelentés rögzítette, hogy a panaszossal szemben kényszerítő eszközt (testi kényszert és bilincset) 03.20 órától 04.50 óráig, a kezek hátrabilincselésével alkalmaztak. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének a 040005/56-2/2014.P. számú jelentésében foglaltak szerint a bilincs alkalmazásának időtartamát objektív okok befolyásolták, mivel először a mintavételhez szükséges egységdoboz felvétele miatt a Határrendészeti Kirendeltségre kellett bevonulni, majd Lőkösházáról az Eleken ügyeletet ellátó orvoshoz kellett átszállítani (12 km) a panaszost a vér- vizeletvétel céljából. A rendőri intézkedés során a panaszos magatartása és az őrzésbiztonsági szabályok folyamatos fenntartása érdekében a panaszos folyamatos bilincsben tartása indokolt és arányos volt, ezért a panasz alaptalan. 2/c) a hátra helyzetbe történő bilincselés. A Szolgálati Szabályzat 41. § (4) bekezdés alapján „A bilincselés módjai: b) kezek előre vagy hátra bilincselése, (6) bekezdés A bilincselés módját az intézkedő rendőr az adott körülmények között a legcélirányosabban választja meg azzal, hogy a) a kezek hátra bilincselése akkor célszerű, ha aa) a bilincs alkalmazására testi kényszer útján kerül sor, vagy alapos okkal tartani lehet rendőr elleni támadástól, valamint szökéstől, ab) az érintett személy szállítása, átkísérése nem az arra a célra kialakított járműben történik.” A panaszos sérelmezte, hogy a kezeit az intézkedés alatt hátra helyzetben bilincselték meg.
8 A rendőri jelentések alapján megállapítható, hogy a fent említett körülmények – miután a Szolgálati Szabályzat 41. § (6) bekezdésében foglalt feltételek közül az aa) pont második fordulatában, illetve az ab) pontban foglalt feltételek egyaránt fennálltak – okot adtak arra, hogy a panaszos kezeit hátra helyzetben bilincseljék meg. (ld. a 2/a) és 2/b) pont.) A panasz e tekintetben is alaptalan. 3) A hozzátartozójának késői értesítése miatt a gépjárműve őrizetlenül maradt. Az Rtv. 2. §-ban foglaltak szerint „A rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben, felvilágosítást és segítséget ad a rászorulónak. A rendőrség tiszteletben tartja és védelmezi az emberi méltóságot, óvja az ember jogait.” Az Rtv. 17. § (1) bekezdés szerint „A rendőrség a feladatának ellátása során a testi épséghez, a személyes szabadsághoz, a magánlakás, a magántitok és a levéltitok sérthetetlenségéhez, a személyes adatokhoz, valamint a tulajdonhoz fűződő jogokat a törvényben foglaltak szerint korlátozhatja.” Az Rtv. 18. § (1) bekezdése alapján „A fogvatartott részére biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy egy hozzátartozóját vagy más személyt értesítsen, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az intézkedés célját. Ha a fogvatartott nincs abban a helyzetben, hogy e jogával élhessen, az értesítési kötelezettség a rendőrséget terheli. Ha a fogvatartott fiatalkorú vagy gondnokság alá helyezett, haladéktalanul értesíteni kell törvényes képviselőjét vagy gondnokát. (3) A fogvatartott jogait csak annyiban lehet korlátozni, amennyiben az a szökés vagy elrejtőzés, a bizonyítási eszközök megváltoztatásának vagy megsemmisítésének megakadályozását, újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzését, illetőleg az őrzés biztonságát, a fogda rendjének megtartását szolgálja.” Az Rtv. 97. § (1) bekezdés értelmében „E törvény alkalmazásában h) fogvatartott: akit törvény, illetőleg törvény alapján kiadott hatósági határozat alapján a szabad mozgáshoz és tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogában korlátoznak (őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott, közbiztonsági őrizetben lévő, elfogott és előállított, elővezetett).” Beadványában a panaszos sérelmezte, hogy hozzátartozóját nem értesítették, illetőleg telefonos meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy azt kifogásolja, hogy az előállítása megkezdését követően az élettársa kiértesítésére csak két óra múlva került sor. A panaszos telefonon tett nyilatkozatában világossá tette, hogy azért sérelmezi, hogy a rendőrség későn értesítette az élettársát, mert ezen idő alatt a gépjárműve az intézkedés helyszínén addig nyitott állapotban maradt. A 04120/1299-5/2013.ált. számú rendőri jelentés szerint az előállító helyiségbe történő befogadás során a megfelelő formanyilatkozat kitöltésekor a panaszos kérte, hogy élettársát értesítsék ki. Ezen nyilatkozatát a panaszos 03.45 órakor tette. A kiértesítés első alkalommal 03.50 órakor került foganatosításra, azonban nem járt eredménnyel. A jelentés szerint a második hívás 04.15 órakor került sikeresen végrehajtásra. A telefont egy hölgy vette föl, aki a panaszos feleségének mondta magát, majd ezt követően az ügyeletes tájékoztatta, hogy a férjét miért állították elő, illetve a leparkolt gépjármű hollétéről is felvilágosította. A fentieket az iratokhoz csatolt és CD-n rögzített hangfelvételek is alátámasztják. Megállapítható ugyanakkor, hogy a helyszínen intézkedő rendőröknek az intézkedés helyszínén maradó vagyontárgyak tekintetében is fennáll az a kötelezettsége, hogy az intézkedés alá vont személy vagyontárgyait biztonságba helyezzék. A fentiek alapján a kiértesítéssel összefüggésben a rendőrök szakszerűen jártak el, ugyanakkor azzal a magatartással, hogy az intézkedés helyszínén őrizetlenül hagyták a
9 nyitott gépjárművet – jóllehet a jármű biztonságos lezárását az indítókulcs átadásának megtagadása révén a panaszos felróható magatartása akadályozta –, mulasztást követtek el, ezért a panasz e tekintetben megalapozott. V. A Panasztestület a jelen ügy kapcsán kialakított állásfoglalásában megállapította, hogy a bilincselés szükségtelen, fenntartása indokolatlan, illetve a kezek hátra bilincselése aránytalan volt, amely miatt sérült a panaszos emberi méltósághoz-, és a tisztességes eljáráshoz fűződő joga. A panaszt e tekintetben elutasítottam. Az indokaimat a III. fejezet 2/a), b) és c) pontjaiban fejtettem ki. (ld. 6-8. oldal) Mindezek alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Hatásköröm és illetékességem az Rtv. 92. § (1) bekezdése, illetve a 93/A. § (6) és (7) bekezdésein alapul. Döntésem az alábbi jogszabályokon alapul: - Pp. 1. §, 2. §, 326. § (7) bek., 330. § (2) bekezdése; - Ptk. 339. § , 349. § (1) bek.; - Ket. 100. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bek., a 109. § (1) bekezdés a) pontja; - Rtv. 93/A. (2) bek., 92. § (1), 13. § (1) bek., 41. § (1) c), 33. § (1) bek. a), 16.§ 48. § b) c), 61. § (1) bek., 15. § (1) és (2) bek., 17. § (1) bek és (2) bek., 18. § (1) bek. és (3) bek., 97. § (1) bek. h) pontja. - Szolgálati Szabályzat 28. § (1) bek., 39. § (1) és (2) bek. a) és b) pontja., 41. § (4) bek. és (6) bek. a) aa) és ab) pontja., - KRESZ 4. § (1) bek. c) pontja. - Btk. 236. § (1) bek. Budapest, 2014. szeptember 27.
Papp Károly r. altábornagy rendőrségi főtanácsos országos rendőrfőkapitány
