ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG Cím:1139 Budapest Teve u. 4-6. 1903 Bp. Pf.: 314/15 Telefon: (06-1) 443-5573 / 33-104 Telefax: (06-1) 443-5733 / 33-133 E-mail:
[email protected] Szám: 29000/105-1022- 9 /2013. P. Tárgy: rendőri intézkedés elleni panasz elbírálása Ea.: Kissné Vadas Enikő r. alezr.
HATÁROZAT A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 92. § (1) bekezdésében biztosított jogkörömnél fogva 25. szám alatti lakos által előterjesztett panaszügyében folytatott eljárás során – figyelemmel az Rtv. 93/A. § (7) bekezdésére, továbbá a Független Rendészeti Panasztestület (a továbbiakban: Panasztestület) 203/2014. (IX. 18.) számú állásfoglalásának megállapításaira – a rendőri intézkedés elleni panaszt e l u t a s í t o m. A határozat ellen az Rtv. 93/A. § (9) bekezdése alapján – figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 100. § (1) bekezdés e) pontjára és (2) bekezdésére, valamint a 109. § (1) bekezdés a) pontjára – fellebbezésnek helye nincs, annak felülvizsgálata közvetlenül kérhető a bíróságtól. A keresetlevelet az Országos Rendőr-főkapitányságnál – a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak címezve (1255 Budapest, Pf. 117.) – a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni. (A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 330. § (2) bekezdése, Ket. 109. § (1) bekezdése). A határozatot kapják: 1) (továbbiakban: panaszos) 2) Független Rendészeti Panasztestület 3) Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője 4) Irattár
INDOKOLÁS
2 I. A panaszos 2013. szeptember 26-án, a Panasztestület elektronikus panaszbejelentőjének a kitöltésével terjesztette elő panaszát, a vele szemben 2013. szeptember 6-án foganatosított rendőri intézkedéssel szemben. A panaszos beadványában elmondta, hogy 2013. szeptember 6-án, a délutáni órákban belterületén konténerszállító autóval közlekedett, amikor rendőri intézkedés alá vonták. Az igazoltatás során a rendőr lekezelő, tiszteletlen, sértő és provokáló megjegyzéseket tett a panaszosra. A rendőr le akarta venni a panaszos által vezetett gépjárműről a rendszámot, de erre a panaszos azt válaszolta, hogy a legjobb tudomása szerint ezt nem teheti meg, mivel ilyen felvilágosítást kapott. Erre a rendőr azt mondta, hogy „…fogadjunk, hogy úgyis leveszem…”. A rendőr tehát levette a rendszámot, őt pedig előállították (elmondása szerint, mint egy bűnözőt). A panaszost „megmotozták”, elvettek tőle mindent és egy hideg helyiségbe zárták. A panaszoson mindössze egy póló volt. Elmondása szerint több mint hat órán át tartották fogva, és a kiengedése előtt kb. fél órával hallgatták ki. A panaszos elmondta, hogy a fia vele utazott, aki az intézkedést követően az autónál maradt egy vékony pólóban órákon keresztül. A rendőrök azt mondták a fiának, hogy sétáljon el a rendőrségig (a panaszos megjegyzése szerint hosszú az út ). A panaszos elmondása szerint az autó több napon keresztül (2013. október 9-ig) állt az igazoltatás helyszínén őrzés nélkül, így több minden már hiányzik róla, mivel elkezdték „szétrabolni”. 2013. szeptember 24-én, 14 óra 30 perckor telefonon kísérelt meg kapcsolatba kerülni a jegyzőkönyvet felvevő, egyébként megítélése szerint korrekt rendőrnővel, de az ügyeletes flegma és elutasító válaszai miatt ez meghiúsult. Ekkor a panaszos megkérte, hogy mondja meg a nevét, vagy adja meg az azonosító számát, amikor a rendőr minden szó nélkül letetette a telefont. A panaszos 2013. szeptember 27-én kiegészítette panaszát, amelyben annyi új, érdemi információt közölt, hogy a gépjárművének az akkumulátora hiányzott. 2013. november 13-án a panaszos újabb kiegészítést küldött a Panasztestületnek, amelyben azt nyilatkozta, hogy a fia a rendőri intézkedés teljes időtartama alatt jelen volt, látott és hallott mindent, ami történt és elhangzott. A panaszos elmondása szerint vele az előállítás okát nem közölték, azt sem tudta, hogy őt előállítják. Annyit mondtak neki, hogy „bemegyünk a rendőrségre, ott majd kimatekolják, hogy mi történjen…”. A panaszos elmondása szerint ekkor eszébe sem jutott, hogy hat órán át benntartják. A fia nem mehetett vele, ő a panaszos kiengedéséig az igazoltatás helyszínén várakozott, amíg késő este a nővére és barátja érte nem mentek. Néhány órán keresztül vele volt egy motoros rendőr is, aki végül nem várt tovább és elment. A panaszos szerette volna még azt is közölni, hogy 2013. október 9-én beidézték a Rendőrségre, ahol jegyzőkönyvet készítettek, de a rendszámot és a forgalmi engedélyt nem kapta vissza. A rendőrség azért nem adta neki vissza a rendszámot és a forgalmi engedélyt, mert elküldték a Önkormányzathoz, aki majd értesíti a panaszost, hogy mikor mehet érte. Ez a panaszos szerint a levél postára adásának időpontjáig nem történt meg. 2013. október 9-én kapott engedélyt arra, hogy a járművet az intézkedés helyszínéről elszállítsa. A Panaszos a vele szemben foganatosított rendőri intézkedéssel kapcsolatban – panasza szerint – az alábbiakat sérelmezte: 1. A rendőri intézkedés kezdeményezését és a közlekedésrendészeti intézkedést. 2. Az előállítás 2.a. jogalapját.
3 2.b. időtartamát. 3. A rendőrök szolgálati fellépésének módját. 4. Az előállítás okáról történő tájékoztatás elmaradását. A Panasztestület hivatkozott állásfoglalása szerint, a panaszos az általa lefolytatott vizsgálatban a panaszossal szemben kezdeményezett közlekedésrendészeti intézkedést jogszerűnek találta, hiszen azt kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában foganatosította a rendőrség. A panaszos előállítása kapcsán a Panasztestület álláspontja szerint az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja kellő jogszabályi alapot biztosított az előállítás foganatosítására, de az előállítás ideje kapcsán, így annak arányossága vonatkozásában a Panasztestület megítélése szerint sérült a panaszos személyes szabadsághoz való joga, hiszen az az előállítás céljához képest aránytalanul és így szükségtelenül, indokolatlanul hosszú volt. A rendőrök által használt hangnem tekintetében a panaszosi és a rendőri állítás között feszülő ellentmondás miatt, amelyet a Panasztestület a rendelkezésére álló bizonyítási eszközök korlátozott száma miatt nem tudott feloldani a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható. Tekintettel arra, hogy a rendőrség ígérete ellenére nem mentette ki magát az ügyeletben lévő rendőr által használt hangnem tekintetében, így a Panasztestület a panaszosi állítást fogadta el tényállásszerűnek, így ebből kiindulva a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelmét állapította meg. A panaszos tájékoztatása kapcsán pedig a Panasztestület szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A Panasztestület megítélése szerint az alapjogsértés elérte a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz megküldését az országos rendőrfőkapitánynak. Az Rtv. 92. § (1) bekezdése alapján a Panasztestület által lefolytatott vizsgálatot követően – súlyos alapjogsérelem esetén – a panaszt az országos rendőrfőkapitány bírálja el. II. A Ket. 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének keretében a hatóság az alábbi bizonyítási eszközöket szerezte be: -
2013. szeptember 26-án előterjesztett panaszbeadvány, 2013. szeptember 27-én előterjesztett panaszbeadvány kiegészítés, 2013. november 11-én előterjesztett panaszbeadvány kiegészítés, a kapitányságvezető 2013. október 18-ai átirata, 2013. november 17-én kelt, az intézkedésről készült rendőri jelentés, 2013. november 9-én kelt, az intézkedésről készült rendőri jelentés, 2013. november 9-én kelt, az intézkedésről készült rendőri jelentés, büntető feljelentés, jelentés elfogás végrehajtásáról, parancsnoki vélemény és kivizsgálás az elfogás végrehajtásáról, panaszosi nyilatkozat, igazolás rendőrségi előállítás időtartamáról, nyilatkozat, vádirat, feljegyzés nyomozás elrendeléséről, jegyzőkönyv szemle megtartásáról, határozat lefoglalás megszüntetéséről, végleges kiadás
4 -
jegyzőkönyv gyanúsítotti kihallgatásról. III.
A rendőri intézkedés elleni panasz kivizsgálásakor először azt vizsgáltam meg, hogy mely panaszosi sérelemre nem terjed ki a hatásköröm. Az Rtv. 92. § (1) bekezdés szerint „Akinek a IV-V. Fejezetben - a 46/A-46/C. § kivételével -, valamint a VI. Fejezetben meghatározott kötelezettség megsértése, a rendőri intézkedés, annak elmulasztása, a kényszerítő eszköz alkalmazása (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: intézkedés) alapvető jogát sértette, választása szerint a) panasszal fordulhat az intézkedést foganatosító rendőri szervhez vagy b) kérheti, hogy - amennyiben a panasz elintézése nem tartozik más eljárás hatálya alá panaszát a Testület által lefolytatott vizsgálatot követően, az érintett rendőri szerv kilététől függően ba) az országos rendőrfőkapitány, bb) a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv főigazgatója vagy bc) a terrorizmust elhárító szerv főigazgatója bírálja el.” A büntetőeljárásról szóló 1996. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 195. § (1) bekezdés szerint „Akire nézve az ügyész vagy a nyomozó hatóság feljelentés elutasításáról, a nyomozás részbeni mellőzéséről, felfüggesztéséről, illetve megszüntetéséről, kényszerintézkedés elrendeléséről (VIII. Fejezet) további vagyoni jogok vagy érdekek korlátozásáról valamint vagyoni jellegű kötelezettségek megállapításáról hozott határozata közvetlen rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet. (2) A feljelentő - a (2a) bekezdésben foglalt kivétellel - nem élhet panasszal a feljelentés elutasítása miatt, ha a bűncselekménynek nem sértettje. (2a) Amennyiben a feljelentő központi államigazgatási szerv, az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak a feljelentés elutasításáról, a nyomozás részbeni mellőzéséről, felfüggesztéséről, illetve megszüntetéséről szóló határozata ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet. (3) A panasznak - ha e törvény kivételt nem tesz - nincs halasztó hatálya. Kivételesen indokolt esetben a határozatot hozó, illetőleg a panaszt elbíráló a határozat végrehajtását a panasz elbírálásáig felfüggesztheti. (4) Ha a határozatot hozó a panasznak három napon belül nem ad helyt, köteles azt haladéktalanul felterjeszteni az elbírálásra jogosulthoz. Az ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész, a nyomozó hatóság határozata elleni panaszt az ügyész a hozzá érkezésétől számított tizenöt, megszüntető határozat esetén harminc napon belül határozattal bírálja el. (5) A panasz elbírálásáról a panaszt tevőt - a határozat hatályon kívül helyezése, illetőleg a megváltoztatása esetén azokat is, akikkel a határozatot közölték - értesíteni kell. A panaszt elbíráló határozat ellen további jogorvoslatnak - a (6) bekezdés eseteit kivéve - nincs helye. (6) A 149. § (3) bekezdése, a 150. § (2) bekezdése, a 151. § (4) bekezdése, valamint a 153. § (2) bekezdése szerinti határozat, továbbá a 151. § (2) bekezdése szerinti ügyészi határozat elleni panaszt elutasító határozat ellen a kézbesítéstől számított nyolc napon belül a határozatot hozó ügyészségnél felülbírálati indítvány terjeszthető elő, az ügyészség a felülbírálati indítványt az iratokkal és indítványával együtt három napon belül megküldi a bíróságnak. (6a) Az őrizetbe vételt elrendelő határozat ellen tett panasz elbírását mellőzni kell, ha az ügyész a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelésére indítványt tesz a bíróságnak.
5 (7) A halaszthatatlan nyomozási cselekmény elleni jogorvoslatra az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni. (8) A törvényben kizárt, az elkésett és a nem jogosulttól származó panaszt indokolás nélkül el kell utasítani.” A Be. 196. § (1) bekezdés alapján „Akinek az ügyész vagy a nyomozó hatóság intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása a jogait vagy érdekeit közvetlenül sérti, az a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül panasszal élhet. (2) Ha e törvény az ügyész vagy a nyomozó hatóság részére intézkedés megtételére határidőt állapított meg, az intézkedés elmulasztása miatt akkor lehet panasszal élni, ha a határidő eredménytelenül eltelt. (3) Nincs helye panasznak a VII. Fejezet VII. Címe szerinti bizonyítási eljárások, a nyomozás [170. § (2) bek.] és a feljelentés kiegészítésének elrendelése (172/A. §) miatt, valamint a nyomozó hatóság egyéb adatszerző tevékenysége során végzett eljárási cselekmények (178. §, 178/A. §), a tanú kihallgatása [79. § (1) bek., 181. §], és a szaktanácsadó közreműködése (182. §) miatt. (4) Az ügyész vagy a nyomozó hatóság intézkedésének elmulasztása miatt tett, a törvényben kizárt vagy elkésett panaszt, emiatt indokolás nélkül nem lehet elutasítani. (5) Ha az (1) bekezdés alapján tett panaszt az intézkedést tevő vagy az intézkedést elmulasztó, illetve a panaszt elbíráló alaposnak tartja, a panasszal sérelmezett helyzet megszüntetése érdekében szükséges és indokolt intézkedést megteszi, s erről a panaszt tevőt határozat hozatala nélkül értesíti. (6) Az (1) bekezdés szerinti panaszra egyebekben a 195. § rendelkezéseit kell alkalmazni.” A panaszbeadványban foglaltakat értékelve megállapítható, hogy azon panaszosi sérelem vizsgálata, amely arra irányul, hogy a rendőrök az egyes nyomozási cselekményeket hogyan foganatosították, pl. a tehergépkocsi szemlézése vagy a büntetőeljárás keretében történő lefoglalása, ezen eljárásnak nem feladata, mivel a büntetőeljárással kapcsolatban felmerülő panaszok nem tartoznak jelen eljárás hatáskörébe. A fentiekre tekintettel, a panaszos fentiekben felsorolt sérelmével hatásköröm hiányát állapítottam meg. IV. A rendőri intézkedés elleni panaszok vizsgálata során az alábbiak kerültek megállapításra. 1.) A rendőr intézkedési kötelezettségének vizsgálata. Az Rtv. 13. § (1) bekezdés alapján „A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van.” Az Rtv. 29. (1) bekezdés szerint „A rendőr a feladata ellátása során a) igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát a közrend, a közbiztonság védelme érdekében, bűnmegelőzési vagy bűnüldözési célból, a tartózkodása jogszerűségének megállapítása céljából, közlekedésrendészeti ellenőrzés során, továbbá az igazoltatott vagy más természetes, illetve jogi személy és egyéb szervezet jogainak védelme érdekében kell megállapítani,
6 Az Rtv. 44. § (1) bek. b) pontja alapján „A rendőr az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott közlekedésrendészeti feladatának ellátása során b) a közlekedési rendszabályok megtartását, a járműhasználat szabályszerűségét, az okmányokra és a felszerelésekre vonatkozó előírások megtartását, a jármű birtoklásának jogszerűségét, az üzemben tartó, illetőleg a használó személyazonosító adatait, a jármű közlekedésbiztonsági állapotát és adatait a forgalomban és a telephelyen - a jogszabályban meghatározottak alapján - ellenőrizheti;” A rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet (továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 9. § (1) bekezdése szerint „A rendőr szabálysértés észlelése esetén feljelentést tesz, vagy - jogszabály által meghatározott esetekben - helyszíni bírságot szab ki, vagy helyszíni bírság kiszabása helyett - ha a szabálysértési eljárásról szóló törvényben megállapított feltételek fennállnak - szóbeli figyelmeztetést alkalmaz.” A Szolgálati Szabályzat 8. § (1) bekezdés szerint „A rendőr az általa észlelt vagy tudomására jutott és hivatalból üldözendő bűncselekményről - ha az elkövető ismert, annak megjelölésével - feljelentést tesz, vagy ha a nyomozó hatóság tagja, úgy hivatalból megteszi a szükséges intézkedéseket a büntetőeljárás megindítása érdekében.” A Szolgálati Szabályzat 9. § (3) bek. a) és b) pontja alapján „A rendőrt közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés észlelése vagy tudomására hozása esetén abban az esetben terheli a közigazgatási hatósági eljárás lefolytatása érdekében szükséges intézkedési kötelezettség, ha a) ilyen jellegű szolgálati feladat ellátására kapott utasítást, vagy b) intézkedése során ilyen jogsértést észlel, és - amennyiben ez az eljárás lefolytatásának jogszabályi feltétele - rendelkezik a tevékenység ellátáshoz, illetve a szabályszegés dokumentálásához szükséges technikai eszközzel.” A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (továbbiakban: KRESZ) 5. § (1) bek. a) és c) pontja szerint, „A közlekedésben olyan járművel szabad részt venni, a) amelynek jogszabályban meghatározott érvényes hatósági engedélye van; c)amelynek műszaki-, biztonsági- és környezetvédelmi jellemzői megfelelnek a jogszabályban meghatározott feltételeknek;” A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 221. § „Aki érvénytelen hatósági engedéllyel vagy jelzéssel, illetve olyan járművel vesz részt a közúti forgalomban, amelynek a műszaki érvényességi ideje lejárt, szabálysértést követ el.” A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 347. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján „Aki a) egyedi azonosító jelet eltávolít vagy meghamisít, b) olyan dolgot szerez meg, használ fel, vagy olyan dologról rendelkezik, amelynek egyedi azonosító jele hamis, hamisított, vagy amelynek egyedi azonosító jelét eltávolították, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A Btk. 347. § (3) bekezdése szerint „E § alkalmazásában egyedi azonosító jel: az olyan dolognak, amelynek a birtoklását vagy rendeltetésszerű használatát jogszabály hatósági engedélyhez köti, a gyártónak vagy a hatóságnak a dolgon, illetve annak alkotórészén alkalmazott, egyedi azonosításra szolgáló jelölése.” A panaszos sérelmezte, hogy a rendőrök intézkedést kezdeményeztek vele szemben és igazoltatták. A /2013.megk. számú rendőri jelentés szerint r. ftörm. a járőrtársával látott el szolgálatot, amely során irányából irányába haladva észlelték, hogy a úton előttük közlekedő egy vontatóból és pótkocsiból álló járműszerelvény pótkocsijának rendszámtábláján az érvényesítő címke nem jól látható, úgy tűnt, hogy annak műszaki
7 érvényessége a korábbi években lejárt. A járműszerelvény a utcáról hirtelen fékezve, az útjára lefordult, amely során a rendőrök utána mentek és kb. 300 métert követően a szolgálati személygépkocsi megkülönböztető jelzésének alkalmazásával megállították. A megállítást követően a r. ftőrm. a járőrtársával a járműhöz lépett. Ekkor napszaknak megfelelően köszöntek, közölték a vezetővel az intézkedés okát, illetve felszólították, hogy a személyazonosító okmányát és a jármű okmányait adja át. A sofőr kijelentette, hogy fatörmelékért megy és neki most nincs arra ideje, hogy igazoltassák, ezért őt hagyják békén. Ezután felszólították a panaszost, hogy állítsa le a járművet és szálljon ki. A panaszos nemtetszését kifejezve kiszállt a járműből és előbb a járműszerelvény, majd saját iratait is átadta a rendőröknek. Az okmányok ellenőrzése során a rendőrök megállapították, hogy az „M” rendszámhoz tartozó indítónapló hiányosan van vezetve. Az ideiglenes forgalomban tartási engedély alapján megállapították azt is, hogy az általa vezetett tehergépkocsi az alvázszám alapján nem jogosult a rendszám felhelyezésre, mivel azt nem jegyezték be. A panaszos ekkor közölte a rendőrökkel, hogy tudja a jogszabályt és magas rangú rendőr barátai is elmondták, hogy akkor és arra a járműre teszi fel, amelyre akarja. A panaszosnak ekkor a r. ftőrm. bemutatta az általa hivatkozott jogszabályt, amelyet elolvasott és közölte, hogy az nem vonatkozik rá. A panaszos ennek ellenére vitatta a rendszám bevonás jogszerűségét. Ezután tovább ellenőrizték a gépjárművet, amely során megállapították, hogy a szélvédőn egy regisztrációs matrica van felragasztva, amely a jármű rendszámát tartalmazta. A tehergépkocsi és a pótkocsi rendszámát az ügyelet segítségével leellenőriztették a Központi Nyilvántartásban, amely során megállapították, hogy a tehergépkocsi forgalomba van helyezve, de érvényes műszaki vizsgával nem rendelkezik, valamint a pótkocsi ki van tiltva a forgalomból. Ezután a rendőr nyilatkoztatta a panaszost a hatósági jelzésekről, amelyre azt közölte, hogy azt korábban egy ismerőse, akitől vásárolta levette a járműről és ehelyett tette fel az „M” rendszámot. A rendőr közölte a panaszossal, hogy az általa elkövetett cselekmény bűncselekmény, amelyért elő fogja állítani a Szentendrei Rendőrkapitányságra. A fentiek alapján megállapítható, hogy a rendőri intézkedést kellő jogalappal foganatosították a rendőrök, ezért a panasz alaptalan. 2. A panaszos az előállítás foganatosítását is sérelmezte. 2.a. Az előállítás jogalapjának vizsgálatakor az alábbiakat állapítottam meg. Az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint „A rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja és az illetékes hatóság elé állítja azt, a) akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek;” A Btk. 347. § (1) bekezdés a) és b) pontja, amelyet a IV. fejezet 1. pontja tartalmaz. (ld. 5. oldal) A rendőrök a panaszos megállítását és igazoltatását követően észlelték, hogy a panaszos egyedi azonosító jel meghamisítása bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható, így a helyszínen vele szemben előállítást foganatosítottak. A közlekedésrendészeti intézkedés során, a jármű okmányainak ellenőrzése, azok nyilvántartásbeli adatainak a lekérdezése kapcsán nyert információk felvetették bűncselekmény elkövetésének a gyanúját. A rendőrségi jelentés szerint a helyszínen a panaszos elismerte a cselekmény elkövetését. A rendőrség kellő jogalap birtokában foganatosította a panaszos előállítását, így a panasz alaptalan. 2.b. A panaszos sérelmezte az előállítás időtartamát.
8 Az Rtv. 33. § (3) bekezdése szerint „A rendőrség az előállítással a személyi szabadságot csak a szükséges ideig, de legfeljebb 8 órán át korlátozhatja. Ha az előállítás célja még nem valósult meg, indokolt esetben ezt az időtartamot a rendőri szerv vezetője egy alkalommal 4 órával meghosszabbíthatja. Az előállítás időtartamát a rendőri intézkedés kezdetétől kell számítani.” A Szolgálati Szabályzat 30. § (3) bekezdése alapján „Az előállítás a fogvatartott személy szabadon bocsátásáig vagy őrizetbe vételéig, illetve előzetes letartóztatásáig, de legfeljebb az Rtv. 33. § (3) bekezdésében meghatározott ideig tart.” Az Rtv. 15. § (1) bekezdés értelmében „A rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával.” A panaszos azt sérelmezte, hogy 2013. szeptember 6-án, 18 óra 10 perctől 2013. szeptember 7-én, 00 óra 40 percig volt előállítva, azaz összesen 06 óra 30 percen keresztül, azonban ez idő alatt – megítélése szerint – érdemi intézkedést nem foganatosítottak vele szemben. A rendelkezésre álló iratok alapján a panaszos előállítása alatti időben az alábbi intézkedések kerültek foganatosításra. A panaszost igazoltatták, ruházatát és csomagját átvizsgálták, majd 19 óra 30 perckor átadták a Rendőrkapitányságnak további cselekmények foganatosítása céljából. Eközben 21 óra és 22 óra között büntetőeljárás keretében szemlét folytattak a gépjárműjénél, azt lefoglalták. A panaszost, mint gyanúsítottat 23 óra 16 perc és 23 óra 56 perc között hallgatták meg, ezután kitöltötték a szükséges dokumentumokat, majd 0 óra 40 perckor szabadon bocsátották. A Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének P. számú jelentése szerint a panaszosnak gyanúsítottként történő kihallgatásához szükséges volt a halaszthatatlan nyomozati cselekmények – helyszíni szemle, lefoglalás – végrehajtása. A helyszíni szemlét a hatályos rendelkezések alapján bizottságban kell végezni, amely egy szemlebizottság vezetőből és egy technikusból áll. A Rendőrkapitányságon a bizottságvezető egyben a készenlétes nyomozói feladatokat is ellátja, így a helyszíni szemle elvégzését követően a készenlétes nyomozó hajtotta végre a gyanúsított kihallgatását is. A fentieket támasztja alá az is, hogy a /2013.bü. számú „Jegyzőkönyv szemle megtartásáról” nevű dokumentumon 2013. szeptember 06-án 21 óra 05 perckor ugyanaz a r. ftőrm., bizottságvezetőként foganatosította, mint aki a 13090/1665-1/2013.bü. számú „Jegyzőkönyv gyanúsított kihallgatásról” nevű rendőri iraton 2013. szeptember 6-án 23 óra 16 perckor a nyomozó hatóság részéről aláírta. Megállapítható, hogy a panaszos állításával ellentétben – azért mert a panaszos ezt nem észlelte – az előállítás időtartama alatt a rendőrök által folyamatos munkavégzés történt, az előállítás a szükséges ideig tartott, így a panaszos sérelme alaptalan. 3. A rendőrök szolgálati fellépésének módja. Az Rtv. 2. § (1) bekezdés alapján „A rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben, felvilágosítást és segítséget ad a rászorulónak. A rendőrség tiszteletben tartja és védelmezi az emberi méltóságot, óvja az ember jogait.” A Magyar Köztársaság Rendőrségének Etikai Kódexe 1. pontja: a rendőr „önként vállalt hivatásával szemben különleges társadalmi elvárások érvényesülnek, melyekre szolgálati viszonyának fennállása alatt mindvégig figyelemmel kell lennie.” Az 5. pont szerint: „a rendőr a ráruházott hatalom alkalmazása során megfontolt és mértéktartó, intézkedéseit (…) indulatoktól mentesen hajtja végre, kerüli a szükségtelen
9 konfliktusok kialakítását. Nem alkalmaz (…) megalázó bánásmódot és ezt másoktól sem tűri el.” A 7. pont utolsó mondata szerint „tudatában van annak, hogy saját személyén keresztül az egész testület megítéléséért is felelős.” A panaszos először azt kifogásolta, ahogyan a vele szemben intézkedő két rendőr viselkedett, nevezetesen a rendőrök hangnemét és az általuk használt kifejezéseket. A rendőrök a 2013.megk. számú jelentésben egyértelműen tagadták a panaszos által állítottak valóságtartalmát. A rendőrség álláspontja szerint a panaszos végig provokálta a rendőröket, felháborodott volt az intézkedés során, és azok a megjegyzések, amelyeket a beadványában közöl nem felelnek meg a valóságnak. Az intézkedő rendőrök hangneme tekintetében a rendőri jelentésben, mint közokiratban foglaltakat fogadtam el, ezért a panasz alaptalan. 4. Az előállítás okáról történő tájékoztatás elmaradását. Az Rtv. 20. § (2) bekezdése alapján „A rendőr az intézkedés megkezdése előtt - ha az a rendőri intézkedés eredményességét veszélyezteti, az intézkedés befejezésekor - köteles nevét, azonosító számát, valamint az intézkedés tényét és célját szóban közölni. Az V. és VI. fejezetben foglalt intézkedések, illetve kényszerítő eszközök alkalmazását követően a rendőr köteles az intézkedés alá vont személyt tájékoztatni az e törvény szerinti panasz lehetőségéről és előterjesztésére nyitva álló határidőről.” Az Rtv. 33. § (4) bekezdése szerint „Az előállítottat szóban vagy írásban az előállítás okáról tájékoztatni kell, és az előállítás időtartamáról részére igazolást kell kiállítani.” A rendőrség a csatolt jelentésekben a panaszosi állítást következetesen tagadta, miszerint nem tájékoztatták a panaszost az előállítás okáról. Ezen kötelezettségüknek szóbanés a csatolt dokumentumok tanúsága szerint írásban eleget tettek, részletesen tájékoztatták a panaszost, aki ezen dokumentumok mindegyékét, kivétel nélkül aláírta. Megállapítható továbbá, hogy a panaszost még aznap, mint gyanúsítottat hallgatták ki, – aki részletes vallomást tett az ügyben –, így tudta, hogy vele szemben miért intézkedtek a rendőrök. A panasza e tekintetben is alaptalan. V. A Panasztestület a jelen ügy kapcsán kialakított állásfoglalásában megállapította, hogy a panaszos előállításának ideje aránytalanul hosszú volt, ezért sérült a panaszos személyes szabadsághoz való joga. A panasz e tekintetben alaptalan. Az indokaimat a IV. fejezet 2.b. pontjában fejtettem ki. (ld. 7. oldal) A Panasztestület a jelen ügy kapcsán kialakított állásfoglalásában megállapította, hogy a rendőrök kulturálatlan intézkedése miatt sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga sérült. A panasz e tekintetben alaptalan. Az indokaimat a IV. fejezet 3. pontjában fejtettem ki. (ld. 8. oldal) Mindezek alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam.
10 Hatásköröm és illetékességem az Rtv. 92. § (1) bekezdése, illetve a 93/A. § (6) és (7) bekezdésein alapul. Döntésem az alábbi jogszabályokon alapul: - Pp. 330. § (2) bekezdése; - Ket. 100. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bek., a 109. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (7) bek., 50. § ; - Rtv. 93/A. (2) bek., 92. § (1), 13. § (1) bek., 29. § (1) bek. a) pontja, 44. § (1) bek. b) pontja, 33. § (1) bek. a) pontja(3) és (4) bek., 15. § (1) bek., 2. § (19 bek., 20. § (2) bek. - Szolgálati Szabályzat 9. § (1) bek. (3) bek. a) és b) pontja, 8. § (1) bek., - Sztv. 221. §, - KRESZ 5. § (1) bek. a) és c) pontja, - Btk. 347. § (1) bek. a) és b) pontja, (3) bek. , - Etikai kódex 1. 5. és 7. pontja. - Be. 195. § és a 196. § . Budapest, 2014. november 21.
Papp Károly r. altábornagy rendőrségi főtanácsos országos rendőrfőkapitány
