ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG Cím:1139 Budapest Teve u. 4-6. 1903 Bp. Pf.: 314/15 Telefon: (06-1) 443-5573 / 33-104, Telefax: (06-1) 443-5733 / 33-133, E-mail:
[email protected] Szám: 29000/105/934/10/2013. RP
Tárgy: alapvető jogot érintő rendőri intézkedés elleni panasz elbírálása
HATÁROZAT A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 92. § (1) bekezdésében biztosított jogkörömnél fogva A. Fruzsina farmosi lakos által előterjesztett panasz tárgyában folytatott eljárás során – figyelemmel az Rtv. 93/A. § (7) bekezdésére, továbbá a Független Rendészeti Panasztestület (továbbiakban: Panasztestület) 241/2014. (X. 16.) számú állásfoglalásának megállapításaira – a rendőri intézkedés elleni panaszt e l u t a s í t o m. A határozat ellen az Rtv. 93/A. § (9) bekezdése alapján – figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 100. § (1) bekezdés e) pontjára, valamint a 109. § (1) bekezdés a) pontjára – fellebbezésnek helye nincs, annak felülvizsgálata kérhető a bíróságtól. A keresetlevelet az Országos Rendőr-főkapitányságnál – a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak címezve (1255 Budapest, Pf.: 117.) – a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni. (A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 330. § (2) bekezdése, Ket. 109. § (1) bekezdése). A határozatot kapják: 1) Panaszos 2) Független Rendészeti Panasztestület (tájékoztatásul) 3) Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője (tájékoztatásul) 4) Irattár
2 INDOKOLÁS I. A. Fruzsina farmosi lakos (a továbbiakban: Panaszos) 2013. augusztus 16-án a Panasztestületnél elektronikus úton (e-mail) terjesztette elő panaszát, amelyet először 2013. szeptember 17-én, majd 2013. szeptember 19-én egészített ki. A 47 oldal terjedelmű panaszbeadványban a Panaszos az alábbiakat adta elő. A Panaszos a 2013. augusztus 7-én, a Nagykátai Rendőrkapitányság által foganatosított személyi szabadságát korlátozó intézkedést, a fogvatartása alatt tanúsított eljárást, valamint az intézkedés elmulasztását panaszolta. Állítása szerint ő hívta ki a rendőröket többek között azért, hogy bizonyítékot mutasson be a részükre közokirat-hamisítás tárgyában, de a rendőrök még csak meg sem nézték azt, amiről beszélt nekik, és jegyzőkönyvet sem vettek fel. Ennek ellenére őt állították elő, sőt még rabosították is. A rendőrök nem igazolták magukat, pedig civil autóval érkeztek a helyszínre, és az egyik rendőr civil ruhában is volt. Emellett sértő, durva hangon beszéltek vele, így őt emberi méltóságában megsértették. A rendőrök semmilyen tájékoztatást nem adtak, semmilyen információt nem közöltek. A kihallgatásakor le akarták arról beszélni, hogy panaszt tegyen a gyanúsítás ellen, de ez nem sikerült nekik. Állítása szerint az őt kihallgató rendőr két jegyzőkönyvet is széttépetett azért, mert nem volt hajlandó azokat aláírni, ugyanis a rendőr valótlanságokat írt a jegyzőkönyvbe. A rendőr még a harmadik jegyzőkönyvet is szét akarta tépni, mert ismételten azt mondta [a Panaszos], hogy nem hajlandó azt aláírni, de ezt a Panaszos nem hagyta. Állítása szerint másfél órán keresztül hiába beszélt a kihallgatásán, azt a rendőr nem jegyzőkönyvezte. A Panaszos szerint az őt kihallgató rendőr arról is le akarta beszélni, hogy ügyvédet kérjen, mondván, hogy még nem kell, hiszen még csak nyomoznak, ami sokáig fog tartani, és lehet, hogy meg is fogják szüntetni az eljárást, ha kiderül, hogy nem is történt bűncselekmény. A kihallgatás után két, két és fél órával rabosították. A Panaszos kifejtette, hogy ha a rendőrség azt sem tudja pontosan, hogy valóban történt-e bűncselekmény, akkor nem érti, hogy miért is rabosították, és hogy miért írták rá a jegyzőkönyvre, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével. Azért is panasszal kíván élni, hogy elkövetette volna a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 346. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és aszerint minősülő jogtalan elvétellel vagy jogosult elől jogtalan eltitkolással elkövetett közokirattal visszaélés vétségét. Emellett azt is sérelmezi, hogy kifejezetten ellene indítottak rendzavarásért (is) szabálysértési eljárást a büntetőeljárás mellett. A Panaszos álláspontja szerint a rendőrök több bizonyítékkal alátámaszthatóan nem tettek eleget intézkedési kötelezettségüknek. A Panaszos szerint annak ellenére, hogy ő hívta ki a rendőröket, nem vettek fel jegyzőkönyvet arról, amit mondott nekik. A rendőrök nem voltak hajlandók megnézni a bizonyítékokat, amit mutatni akart. Ezek a bizonyítékok nem jogerős
3 végzések, hiszen neki nem jogerős végzést küldtek ki, a bíróság dossziéjában viszont az állt, hogy ő jogerős végzést vett át 2013. július 8-án. A Panaszos szerint az lett volna a minimum, hogy jegyzőkönyvezzék az általa elmondottakat, ennek ellenére előállították, sőt rabosították is, és két alaptalan eljárást indítottak vele szemben (egy szabálysértésit és egy büntetőt). A Panaszos állítása szerint, ha a rendőrök megnézték volna a bizonyítékokat, akkor az ott lévő bírósági alkalmazottakat kellett volna előállítaniuk kihallgatás céljából, ismeretlen tettes által elkövetett közokirat-hamisítás, hivatali visszaélés és bűnpártolás bűncselekménye miatt. Állítása szerint azért kellett volna a bírósági alkalmazottakat előállítani, mert így meg lehetett volna tudni, ki a felelős a bűncselekményekért. A jelek szerint ehhez „nem fűlt a rendőrök foga”, és így valószínű, hogy azóta már rég kicserélték a szóban forgó bizonyítékokat. A Panaszos szerint a rendőrséget egyáltalán nem érdekelte az amit mondott, valamint az, amit mondani akart. Amikor a Nagykátai Járásbíróság folyosóján kérte a rendőröket, hogy nézzék meg a bizonyítékokat – hiszen azok nem egyeznek a Nagykátai Járásbíróság birtokában lévő végzéssel – nem tették meg azt. A Panaszos a vele szemben foganatosított rendőri intézkedéssel kapcsolatban – panasza és panaszának kiegészítései szerint – az alábbiakat sérelmezte: - a rendőrök intézkedési kötelezettségének elmulasztását; - a rendőrök nem megfelelő szolgálati fellépését; - előállításának jogszerűségét; - a rendőrök hangnemét; - tájékoztatásának elmaradását; - személyét érintő szabálysértési eljárás megindítását; - bűncselekmény elkövetésével történő gyanúsítását, védő kirendelésének elmaradását, rabosítását, a jegyzőkönyvezés elmaradását, illetve a jegyzőkönyvezéssel kapcsolatos szabálytalanságokat. A Panasztestület hivatkozott állásfoglalása szerint a rendőri intézkedés érintette a Panaszosnak a Magyarország Alaptörvénye II. cikkében foglalt emberi méltósághoz, a IV. cikk (1) bekezdésében foglalt személyi szabadsághoz és a XXIV. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogát. A Panasztestület álláspontja szerint a Panaszos személyes szabadsághoz fűződő alapvető joga sérült az előállításának időtartama kapcsán, hiszen az nem felelt meg az Rtv. 15. §-ában foglalt arányosság követelményének. A Panasztestület megítélése szerint az alapjogsérelem elérte a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz megküldését az országos rendőrfőkapitánynak. Az Rtv. 92. § (1) bekezdése alapján a Panasztestület által lefolytatott vizsgálatot követően – súlyos alapjogsérelem esetén – a panaszt az országos rendőrfőkapitány bírálja el.
4 II. A Ket. 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének keretében a hatóság az alábbi bizonyítási eszközöket szerezte be: a Panaszos által előterjesztett, 2013. augusztus 16-án kelt panaszbeadvány; a Panaszos által előterjesztett, 2013. szeptember 17-én, illetve 2013. szeptember 19-én kelt panasz kiegészítése; a Nagykátai Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Járőr- és Őrszolgálati Alosztály 2013. augusztus 07-én kelt, 13060/4177/2013. id. számú, elfogás végrehajtásáról szóló jelentése; a Nagykátai Rendőrkapitányság 2013. augusztus 07-én kelt, szám nélküli, az előállítás időtartamáról szóló igazolása; a Nagykátai Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Járőr- és Őrszolgálati Alosztály 2013. augusztus 07-én kelt, 13060/1707/2013. bü. számú hivatalos feljegyzése; a Nagykátai Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztály 2013. augusztus 07-én kelt, 13060/1707-2/2013. bü. számú, gyanúsított kihallgatásáról szóló jegyzőkönyve; a Nagykátai Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztály 2013. augusztus 30-án kelt, 03060/1707-13/2013. bü. számú, tanúkihallgatásról szóló jegyzőkönyve; a Nagykátai Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztály 2013. szeptember 05-én kelt, 13060/1707-14/2013. bü. számú, tanúkihallgatásról szóló jegyzőkönyve; a Nagykátai Rendőrkapitányság vezetőjének 2013. október 16-án kelt, 13060/77501/2013. ált. számú jelentése; a Nagykátai Rendőrkapitányság vezetőjének 2014. november 14-én kelt, 13060105/11-7/2014. P. számú jelentése; az Országos Rendőr-főkapitányság Ellenőrzési Szolgálat Központi Panasziroda 2014. november 27-én kelt, 29000-105/934/7/2013. RP. számú feljegyzése; az Országos Bírósági Hivatal Bírósági Főosztály Országos Nyilvántartások Osztálya 2014. december 03-án kelt, 2014.OBH.XX.J.8.263/2. számú adatszolgáltatása. III. A tényállás minden részletre kiterjedő tisztázása érdekében 2014. november 27-én a Ket. 26. § (1) bekezdés c) pontja szerint, belföldi jogsegély keretében kerestem meg az Országos Bírósági Hivatal Országos Nyilvántartások Osztályának vezetőjét annak megállapítása céljából, hogy a Panaszos – figyelemmel a Ket. 15. § (7) bekezdés és az Rtv. 92. § (3) bekezdés rendelkezéseire – eljárási képességgel rendelkezett-e, illetve jogosult volt-e a panasz előterjesztésére. A Ket. 33. § (3) bekezdése értelmében a jogsegélyeljárás időtartama nem számít be az ügyintézési határidőbe, mindezek figyelembevételével az eljárás befejezésének határideje 2014. december 29. A lefolytatott közigazgatási hatósági eljárás során a Panaszos az általa 2013. augusztus 16-án előterjesztett, majd 2013. szeptember 17-én, illetőleg 2013. szeptember 19-én kiegészített panaszban megfogalmazott állításokat alátámasztó bizonyítási indítványt, nyilatkozatot, illetőleg egyéb bizonyítékot a hatóság részére nem szolgáltatott. Az eljárás során – az intézkedő rendőrök által tett jelentésekben foglalt nyilatkozatokon túl – egyéb bizonyíték nem
5 merült fel, ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján eleget lehetett tenni a Ket. 50. § (1) bekezdésben előírt tényállás tisztázási kötelezettségnek. Ezek alapján a Pp. 195. § (1) bekezdése szerint, a rendőri jelentés közokirati jellegére tekintettel, az abban foglalt tények ellenkezőjére vonatkozó bizonyíték hiányában, döntésem meghozatalánál a rendőri jelentésekben foglaltakat vettem alapul. Ezen álláspontom kialakításánál figyelemmel voltam több korábbi bírósági ítéletre és döntésre1 is. IV. A tényállás teljes körű tisztázása szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak a Panaszossal szemben történt intézkedés alább részletezett előzményei, amely előzmények a II. részben felsorolt bizonyítási eszközök alapján kerültek megállapításra. A Nagykátai Rendőrkapitányság ügyeletére 2013. augusztus 07-én 10:10 órakor telefonon keresztül bejelentés érkezett a Nagykátai Járásbíróságról (2760 Nagykáta, Dózsa György út 12.), hogy egy nő – a Panaszos – a bíróság épületében hangoskodik és kiabál. Az ügyeletvezető utasítására 10:20 órakor rendőrjárőr érkezett a helyszínre, akiket a bejelentő – a bíróság rendésze – fogadott. A rendész elmondta a rendőröknek, hogy 10:00 óra körüli időben megjelent a bíróság épületében a Panaszos, aki a büntetőirodában, a 16.Sze.282/2013. Szabs. számú ügy kapcsán iratbetekintésre érkezett. A Panaszos az iratbetekintés alkalmával az iratanyagból engedély nélkül kivette (kitépte) a 16.Sze.282/2013/17. számú okiratot, amit a büntetőiroda vezetőjének felszólítására nem volt hajlandó visszaszolgáltatni, majd a bíróság folyosóján hangoskodni és kiabálni kezdett. V. Mindezeket figyelembe véve a Panaszos által megfogalmazott kifogások vonatkozásában álláspontom a következő: 1. ) A Panaszos sérelmezte, hogy a rendőrök intézkedési kötelezettségüknek nem tettek eleget, sérelmezte, hogy szolgálati fellépésük nem volt megfelelő, kifogásolta továbbá előállításának jogszerűségét és az intézkedő rendőrök hangnemét. Az Rtv. 13. § (1) bekezdése szerint: „(1) A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van.” Az Rtv. 20. § (2) bekezdése szerint: „(2) A rendőr az intézkedés megkezdése előtt – ha az a rendőri intézkedés eredményességét veszélyezteti, az intézkedés befejezésekor – köteles nevét, azonosító számát, valamint az intézkedés tényét és célját szóban közölni. Az V. és VI. fejezetben foglalt 1
Pl.: 1/2004. Bűntető jogegységi határozat, BH2009. 230, Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.27.173./2013/7. számú ítélete.
6 intézkedések, illetve kényszerítő eszközök alkalmazását követően a rendőr köteles az intézkedés alá vont személyt tájékoztatni az e törvény szerinti panasz lehetőségéről és előterjesztésére nyitva álló határidőről.” Az Rtv. 29. § (1) bekezdés a) pontja szerint: „(1) A rendőr a feladata ellátása során a) igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát a közrend, a közbiztonság védelme érdekében, bűnmegelőzési vagy bűnüldözési célból, a tartózkodása jogszerűségének megállapítása céljából, közlekedésrendészeti ellenőrzés során, továbbá az igazoltatott vagy más természetes, illetve jogi személy és egyéb szervezet jogainak védelme érdekében kell megállapítani,”. Az Rtv. 31. § (1) bekezdése szerint: „(1) Akivel szemben személyi szabadságot korlátozó intézkedést foganatosítanak, annak ruházatát a rendőr a támadásra vagy az önveszély okozására alkalmas tárgy elvétele végett, előzetes figyelmeztetés után átvizsgálhatja.” Az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint: „(1) A rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja és az illetékes hatóság elé állítja azt, a) akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek;”. Az Rtv. 97. § (1) bekezdés b) pontja szerint: „(1) E törvény alkalmazásában b) ruházat: az intézkedéssel érintett személy testén viselt, illetőleg az intézkedés helyszínén nála lévő, vagy a közvetlen felügyelete alatt, illetve rendelkezésére álló ruházat, csomag és tárgy;” A rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 5. § (1) bekezdése szerint: „(1) Az intézkedést a rendőr – az Rtv. 20. § (2) bekezdésének első mondatában meghatározottak közlését megelőzően – a napszaknak megfelelő köszönéssel, az intézkedés alá vont nemének, életkorának megfelelő megszólítással, ha a rendőr egyenruhát visel, tisztelgéssel kezdi meg. A polgári ruhában intézkedő rendőr az intézkedés megkezdése előtt szolgálati igazolványát és azonosító jelvényét felmutatja.” A Szolgálati Szabályzat 28. § (1) bekezdése szerint: „(1) A rendőr a szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt a tettenérés helye szerint illetékes, szükség esetén a legközelebbi általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervhez állítja elő.” A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 346. § (a továbbiakban: Btk.) (1) bekezdés c) pontja szerint: „(1) Aki egy vagy több olyan közokiratot, amely nem vagy nem kizárólag a sajátja, c) mástól jogtalanul elvesz, vagy a jogosult elől jogtalanul eltitkol,”. A rendelkezésre álló – a II. részben felsorolt – bizonyítási eszközök alapján az alábbiakat állapítottam meg: A rendőrségre telefonon történt bejelentés és a helyszínen meghallgatott bejelentő által elmondottak tartalma alapján a Rendőrséget az Rtv. 13. § (1) bekezdés alapján intézkedési
7 kötelezettség terhelte, tekintettel arra, hogy az a közbiztonságot, a közrendet sértő vagy veszélyeztető körülményt tartalmazott. Az intézkedési kötelezettségből adódóan a helyszínre irányított rendőrök a bejelentő meghallgatását követően intézkedés alá vonták a Panaszost. A bemutatkozás, azonosítószám, valamint az intézkedés tényének és céljának közlését követően – figyelemmel az Rtv. 29. § (1) bekezdés a) pont adta felhatalmazásra – igazoltatták a Panaszost. Igazoltatása közben a Panaszos elmondta, hogy a Nagykátai Járásbíróságot már feljelentette, mert okiratokat hamisítottak meg, és ezt az állítását bizonyítani is tudja. Előadta, hogy az iratismertetésnél elvett okiratot nem hajlandó visszaadni, mégpedig azért nem, mert azt a bíróság meg fogja hamisítani. Elmondta még, hogy azért sem adja vissza az okiratot, mert az eljáró köztisztviselő nem tudta megmutatni neki azt a jogszabályt, amely szerint az elvett okirat másolatáért fizetnie kellene. A rendőrök több alkalommal felszólították a Panaszost az okirat visszaszolgáltatására, aki ezt minden esetben megtagadta. A Panaszos eközben folyamatosan kiabált és szidalmazta a bíróság munkatársait. Kiabálása közben azt állította, hogy a bíróságon mindenki köztörvényes bűnöző, mindenkit fel fog jelenteni. A rendőrök több alkalommal felszólították a Panaszost, hogy a kiabálást, rendbontást fejezze be és adja át az elvett okiratot, de a Panaszos a kiabálást nem fejezte be és kijelentette, hogy az okiratot nem fogja átadni senkinek. Az ismertetett körülmények – a bejelentő nyilatkozata, a helyszínen tapasztaltak, továbbá a Panaszos magatartása – kellően megalapozták a rendőrök azon feltételezését, hogy a Panaszost szándékos bűncselekmény (okirattal visszaélés bűncselekménye - Btk. 346. § (1) bekezdés c) pontja) elkövetésén érték tetten, ezért az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján elfogták, majd további intézkedések foganatosításába kezdtek. Ennek alkalmával felszólították a Panaszost, hogy működjön együtt, ugyanis – az Rtv. 31. § (1) bekezdésére figyelemmel – vele szemben ruházatátvizsgálást kívánnak végrehajtani. A Panaszos a felszólításra együttműködést tanúsított, ennek alkalmával az általa elvett okiratot a bírósági folyóson lévő egyik padra helyezte, majd alávette magát a ruházatátvizsgálásnak. A ruházatátvizsgálás foganatosítása közben az egyik rendőr gondoskodott az okirat biztonságba helyezéséről, majd a későbbiekben intézkedés történt a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) rendelkezései alapján annak lefoglalásáról. Mindezek alapján a tetten ért és elfogott Panaszost a rendőrök az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a Szolgálati Szabályzat 28. § (1) bekezdése alapján előállították a Nagykátai Rendőrkapitányságra. A Panaszos panaszbeadványában előadta, hogy az intézkedésben résztvevő rendőrök sértő, durva hangnemben beszéltek vele. A rendelkezésre álló – a II. részben felsorolt – bizonyítási eszközök (jelentések), megítélésem szerint ennek az ellenkezőjét bizonyítják, miszerint a Panaszos elfogadhatatlan hangnemben kiabált, szidalmazta a bíróság munkatársait. A rendőrök nyugodt és határozott hangnemben kommunikáltak a Panaszossal.
8 A Panaszos saját állítása mellett egyéb bizonyítékot a hatóság részére nem szolgáltatott, illetve az eljárás során e tárgykörben a rendőri jelentésektől eltérő bizonyíték nem merült fel. Figyelemmel a Pp. jelen határozat III. részében hivatkozott rendelkezésére is, az azokban foglalt tényekre vonatokozó ellenkező bizonyíték hiányában döntésem meghozatala során a rendőri jelentésekben foglaltakat vettem alapul. Mindezekre tekintettel megállapítom, hogy a Panaszossal szemben kezdeményezett rendőri intézkedés megalapozott és indokolt volt, a rendőrök teljes mértékben eleget tettek intézkedési kötelezettségüknek. Megállapítom továbbá, hogy a rendőrök szolgálati fellépése az Rtv. 20. § (2) bekezdésében és a Szolgálati Szabályzat 5. § (1) bekezdésben előírtaknak megfelelő volt. Az intézkedés hangneme határozott, de udvarias volt. A rendőri intézkedést eredményező panaszosi magatartás alapján okkal volt feltételezhető, hogy az intézkedő rendőrök a Panaszost szándékos bűncselekmény elkövetésén érték tetten. Tettenérés esetén az Rtv. nem ad lehetőséget az előállítás végrehajtásának mérlegelésére, ezért megállapítom, hogy a Panaszos elfogására és előállítására szintén jogszerűen került sor. Mindezek alapján megállapítható, hogy az e panaszpontban vizsgált kifogások alaptalanok. 2.) A Panaszos kifogásolta tájékoztatásának az elmaradását. Az Rtv. 33. § (4) bekezdése szerint: „(4) Az előállítottat szóban vagy írásban az előállítás okáról tájékoztatni kell, és az előállítás időtartamáról részére igazolást kell kiállítani.” Az Rtv. 33. § (4) bekezdésének I. fordulata úgy rendelkezik, hogy az előállított személyt az előállítás okáról szóban vagy írásban tájékoztatni kell. A rendelkezés tehát vagylagos kötelezettséget határoz meg a rendőrség részére, amelyet írásban, vagy szóban kell teljesíteni. A Nagykátai Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Járőr- és Őrszolgálati Alosztály 2013. augusztus 07-én kelt, 13060/4177/2013. id. számú, az elfogás végrehajtásáról szóló jelentése szerint az előállítás okáról és az előállítás idejéről szóló tájékoztató, illetőleg igazolás kiadásra került. Ezt támasztja alá az elfogás végrehajtásáról szóló jelentés mellékletét képező 2013. augusztus 07-én kelt, szám nélküli nyilatkozat, illetőleg a Nagykátai Rendőrkapitányság által kiállított 2013. augusztus 07-én kelt, szám nélküli igazolás is, amelyek aláírását ugyan a Panaszos megtagadta, de az iratok tartalmának a kihirdetését és átvételének megtörténtét egy hatósági tanú az aláírásával igazolta. A Nagykátai Rendőrkapitányság 2013. augusztus 07-én kelt, 13060/1707-2/2013. bü. számú, gyanúsított kihallgatásáról szóló jegyzőkönyve szerint a Panaszost a Be. 179. § (1) bekezdése alapján 2013. augusztus 07-én 14:28 órai kezdettel gyanúsítottként hallgatták ki. A jegyzőkönyv „gyanúsítás” része kellő és részletes tájékoztatást tartalmaz az elfogást és az előállítást megalapozó tényekről. A jegyzőkönyv szerint a Panaszos az általa elkövetett és a gyanúsításban szereplő tényállását megértette, és azt aláírásával igazolta. Ezek alapján megállapítom, hogy a Panaszos intézkedés okáról és céljáról való tájékoztatása megtörtént, ezért a panaszát e tekintetben is alaptalan.
9 3.) A Panaszos kifogásolta, hogy ellene szabálysértési eljárást indítottak. Az Rtv. 92. § (1) bekezdése szerint: „Akinek a IV-V. Fejezetben – a 46/A-46/C. § kivételével –, valamint a VI. Fejezetben meghatározott kötelezettség megsértése, a rendőri intézkedés, annak elmulasztása, a kényszerítő eszköz alkalmazása (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: intézkedés) alapvető jogát sértette, választása szerint a) panasszal fordulhat az intézkedést foganatosító rendőri szervhez vagy b) kérheti, hogy – amennyiben a panasz elintézése nem tartozik más eljárás hatálya alá – panaszát a Testület által lefolytatott vizsgálatot követően, az érintett rendőri szerv kilététől függően ba) az országos rendőrfőkapitány, bb) a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv főigazgatója vagy bc) a terrorizmust elhárító szerv főigazgatója bírálja el.” Álláspontom szerint annak megítélése, hogy Panaszossal szemben a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény alapján jogszerűen indítottak-e eljárását, nem vonható az Rtv. 92. § (1) bekezdésben megfogalmazott rendelkezés körébe, ezért annak érdemi vizsgálatát jelen közigazgatási hatósági eljárás keretein belül – jogszabályi felhatalmazás hiányában – mellőztem. 4. ) A Panaszos sérelmezte, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsították meg, nem rendeltek ki védőt a részére, rabosították, nem jegyzőkönyvezték, majd később szabálytalanul jegyzőkönyvezték az általa elmondottakat. A Be. 195. § (1) bekezdés alapján „Akire nézve az ügyész vagy a nyomozó hatóság határozata közvetlen rendelkezést tartalmaz – ha e törvény kivételt nem tesz –, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet.” A Be. 196. § (1) bekezdés értelmében „Akinek az ügyész vagy a nyomozó hatóság intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása a jogait vagy érdekeit közvetlenül sérti, az a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül panasszal élhet.” Az Rtv. 92. § (1) bekezdése alapján jelen eljárás tárgya kizárólag az Rtv. IV., V. és VI. fejezete által szabályozott rendőri intézkedésekkel szembeni panaszok elbírálása lehet. A büntetőeljárás megindulását követő eljárási cselekményekkel összefüggő panaszok elbírálására a törvényességi felügyeletet gyakorló ügyészség rendelkezik hatáskörrel, a Ket. keretei között ezek alapján nincs törvényes lehetőség, ezért e panaszpont vizsgálatát mellőztem. VI. A Panasztestület az előállítás aránytalan időtartamával kapcsolatosan megállapította az alapjogsérelmet. A Panaszos beadványában nem terjesztett elő ezzel kapcsolatban kifogást. Tekintettel arra, hogy jelen panaszeljárás kérelemhez kötött, így a vizsgálat kizárólag a panaszban előadottakra terjedhet ki. A bíróság töretlen gyakorlata szerint (lásd pl: Fővárosi Törvényszék 20.K.31.855/2011/8. számú ítélete) a közigazgatási eljárás során az alperesnek – azaz jelen
10 esetben az Országos Rendőr-főkapitányságnak – csak az a kötelessége, hogy a felperesi panaszban rögzítetteket vizsgálja, és ebben a körben jogszabályi hivatkozással alátámasztottan érdemben állást foglaljon. Az előállítás időtartamának érdemi vizsgálatára a Ket. 29. § (1) bekezdésében foglaltak alapján – kérelem hiányában – ezért ezen eljárás keretében nem volt lehetőség. Mindezek alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Hatásköröm és illetékességem az Rtv. 92. § (1) bekezdése, illetve a 93/A. § (6) és (7) bekezdésein alapul. Döntésem az alábbi jogszabályokon alapul: - Magyarország Alaptörvénye XXIV. cikk; - a polgári perrendtartásról szóló 1952. törvény 195. § (1) bekezdése, 330. § (2) bekezdése; - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 15. § (7) bekezdése, 33. § (3) bekezdés c) pontja, a 33. § (7) bekezdése, az 50. § (1) bekezdése, a 100. § (1) bekezdés e) pontja, a 109. § (1) bekezdés a) pontja; - a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 13. § (1) bekezdése, 20.§ (2) bekezdése, 29. § (1) bekezdése, 31. § (1) bekezdése, 33. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (4) bekezdése, 97. § (1) bekezdés b) pontja, 92. § (1) bekezdése, 93. § (6), (7) bekezdése; - a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011, (IX. 22.) BM rendelet 5. § (1) bekezdése, 28. § (1) bekezdése; - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 346. § (1) bekezdés c) pontja; - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 195. § (1) bekezdése, 196. § (1) bekezdése. Budapest, 2014. december 16.
Papp Károly r. altábornagy rendőrségi főtanácsos országos rendőrfőkapitány
