Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat, Millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat!

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

2014. Krisztus Király

Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat, Millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat!


2014. november 23.

KÖZÖSSÉGBEN 2011-ben kezdtük el a felkészülést a vizitációra. A vári egyházi emlékek feltérképezése volt a feladat, hogy aztán ezeknek a történetét elkezdjük keresni és feldolgozni. Ma már tudjuk, hogy a vizitáció jegyzőkönyvéhez 12 kötetnyi melléklet jött össze, szerződésekből és leírásokból, múzeumi gyűjtemények anyagából, kottatárból és leltárakból. Az elején nagyon nehéz volt a helyzet, nagyjából úgy jártam, mint amikor a jó édesanya, aki azt mondja a gyerekének, hogy édes gyerekem, vidd már le, légy szíves a szemetet! Válasz vagy nincs, vagy ha van, akkor … majd…most nem érek rá… Persze a következetes anyukák sem adják fel egykönnyen, a kérés, figyelmeztetés, retorziók kilátásba helyezése is elhangzik, amíg aztán a gyerek megmozdul és teljesíti a szülői óhajt, hogy ne mondjam, parancsot. Amikor az én munkatársaim szembesültek a vizitáció 668 kérdésével, már a mennyiségtől is megdöbbentek, hát még a tartalomtól, - amelyek közt a legegyszerűbb az volt, hogy mi a neve a plébánosnak -, de azért voltak ennél nagyobb intellektuális kihívásokat tartalmazó kérdések is. Bizony nem voltam könnyű helyzetben. Az elmúlt évben már úgy éreztem magamat, mint egy hajcsár. Mint aki l’art pour l’art, csak azért kér a kollégáitól dolgokat, mert nincs más dolga. Most pedig megköszönöm munkatársaimnak a sok lelkes és unott munkát. Önkéntes felajánlásban dolgozó segítő jobb kezemnek, Zotter Katalinnak a fáradhatatlanságát, segítését és türelmét. Nagyon köszönöm a fiataloknak a sok másolást. Számukra elég érthetetlennek tűnt, hogy a mai digitális korban vajon miért kell kézírással megörökíteni mindezt. Ennek megvilágítására hadd mondjak el egy történetet, hadd csatlakozzam az egyház hagyományához. Az egyik plébánián az anyakönyveket egy raktárban őrizték, és ezt a raktárt csak ritkán nyitották ki. Amikor a Duna megemelkedett, a raktár is víz alá került. Így azok az iratok, anyakönyvek is, amelyek itt voltak, szintén víz alá kerültek. Szinte azt lehet mondani, hogy megsemmisültek, de azok, amelyeket „örök” tintával írtak, azok mégis megmaradtak. Vajon a számítógépes anyagaink milyen választ adnak majd, mondjuk egy 400 évvel későbbi kérdésre? Mert a Mátyás-templom levéltárában az 1687-ből származó anyakönyv minden fogyatékossága ellenére is a mai napig válaszol a kutatók kérdéseire. Köszönöm Bíboros atyának, hogy ezzel a vizitációval hozzásegített minket a korábban nem ismert csapatjáték örömének megízleléséhez. Hiszem, hogy az itt összeállított anyag, a kérdésekre adott válaszok, a mellékletek sora egy, az eddiginél tisztább, átláthatóbb képet mutatnak meg nekünk és a következő nemzedékeknek is a Mátyás-templom hitbeli, tárgybeli, értékbeli gazdagságáról. Most pedig egy kis lista arról, kik és milyen módon tették teljessé azt a munkát, amit a jegyzőkönyv kérdései megfogalmaztak számunkra. Fejes Csaba káplán atya a


XV. évfolyam, 84. szám

bérmálkozók felkészítésével segített és a káplánra vonatkozó kérdések megválaszolásával. Bodroghelyiné Körmendy Erzsébet és Heffnerné Lung Rita a programok előkészítésében és lebonyolításában vettek részt. Eszter András a gondnokság ügyeinek bemutatásában és irányításában támogatta a vizitációt. Mátéffy Balázs és Rákossy Anna a művészeti és történeti kérdésekben adtak támpontokat a plébánosnak. Karnagy úr az ének-zenekar történetéért és a zenei életért volt felelős. Drajkó Rozália, Bognár Gábor és Fitos Gábor a sekrestye leltározását készítették el. Boros Lajos szinte szakértője lett a templomunkban található ereklyék jegyzőkönyvének. Pappné Gál Kinga, Török Ferenc és Török Ferencné a jegyzőkönyv válaszainak előkészítésében vették ki részüket a közös munkából. Tivadarné Körmendy Cecília több hónapon keresztül dolgozott a kottatár alfabetikus és hely szerinti katalógusának elkészítésében. Székely Piroska a kutatómunka mellett, művészettörténeti munkákban is segített. László Ferenc és Puskás Márta a Historia Domus-ok pótlásával egészítették ki a múlt emlékeit. Juracskó Krisztián és Hauser Gábor szinte minden munkát a befejezés stádiumáig kísértek. Míg Balázs és Gyarmati Krisztina mindig rendelkezésünkre álltak az érsekség munkatársaiként is. Körmendy Károlyné Erzsébet néni az adófizetők számát és jegyzetét adta át a plébánosnak. Bodroghelyi Noémi, Bodroghelyi Péter és Tölgyesi Andrea pedig leírták kézzel mindazt, amit a többiek alkottak. Mindenkinek köszönöm, aki ebben a munkában részt vett és a vizitáció napjaiban velünk dolgozott, imádkozott vagy a liturgiában szolgált. Isten áldja meg érte mindannyiukat! László atya „Pilátus megkérdezte Jézust: Tehát király vagy te?” Jézusnak földi életében nem egyszer föltették a kérdést, mikor jön el az Isten országa? Föltette jóbarát és ellenség, föltették apostolai, farizeusok és írástudók és a hivatalos hatalom képviselője: Pilátus. Az Úr pedig mindenkinek egyformán világosan értésére adta, hogy Isten országa nem jön el látható alakban. Nem írja majd körül geográfiai vonal, és nem korlátozza idő korábban és későbben, hanem Isten országa kinek-kinek a szívében van. Még csak nem is általánosít, hogy a szívekben, mert akkor az emberi gyarlóság megkísérelné öszszeszámlálni ezeket a szíveket, hanem csak úgy mondja: „Közöttetek van.” Ezáltal határozottan elítéli mindazt a törekvést, amely emberi fogalmak közé igyekszik szorítani a meg nem fogható isteni kegyelmet és megfeddi mindazok kislelkűségét, akik a keresztény egyház külső hatalmának vesztén keseregnek. Ellenben annál hathatósabban az egyén felelősségére bízza az országot, amely hatalom az élet felett és birtoka az isteni kegyelem. P. Honor


2014. november 23.

A plébánosi gondolatok jelezni szeretnék azt a nagy munkát, amivel a vizitációs látogatás előkészítése járt. Mielőtt a főpásztor megérkezett, kapott egy rövid összefoglalót az egyházközség mindennapos életének hitbeli vonásairól. Komoly átgondolás előzte meg azt is, hogy a Bíboros úr milyen programon keresztül ismerkedjen a közösséggel. Talán még a magunk számára is jó áttekintés lehetnek az alábbiak. „A Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia hívei mindig erős közösséget alkottak. Ez az erős összetartás elsősorban a fiatalok, különösen a fiatal felnőttek és kisgyermekes házasok körében tapasztalható. Számos kisközösség működik a plébánián: négy házas csoport, hat ministránscsoport, fiatal felnőttek lelki közössége és havonta találkoznak az idősek teadélután keretében. Több mozgalomhoz is csatlakoztak csoportok: működik KÉK és Házas Hétvége. Másfél éve szerveződött újjá a karitász, amely egyre szélesebb körben tevékenykedik a plébánia területén. Sokféle program színesíti heti rendszerességgel a közösség életét: gyermekek számára színjátszó foglalkozás, a legkisebbeknek zenés fejlesztő órák, tornaórák fiataloknak és időseknek, valamint havonta „Budavári beszélgetések” címmel nyilvános előadást tartanak, amelyen keresztény hitüket megvalló közéleti személyiségek, házaspárok beszélnek életükről. A templom ének- és zenekara 325 éve működik, jelenleg Tardy László karnagy vezetésével. A liturgiát is szépen ünnepli a közösség: minden pénteken egész napos szentségimádás van az altemplomban; csütörtökönként, illetve októberben mindennap rózsafüzért imádkoznak az esti szentmise előtt; hétvégenként és májusban mindennap, illetve elsőpéntekenként litániát mondanak szintén az esti szentmise előtt; szerdánként az esti szentmise után vesperást imádkoznak. A hétvége során a főpásztor találkozott a plébánia közösségeinek képviselőivel, a templom munkatársaival, ellátogatott egy hétgyermekes családhoz, egy beteghez, és ünnepi szentmise keretében kiszolgáltatta a bérmálás szentségét 28 fiatalnak, valamint megáldotta a templom felújított orgonáját. Mindezekről az ünnepi szentmisén Bíboros úr a következőket mondta összefoglalóul: „Tiszteletre méltó az a sok érték, amivel az elmúlt napokban itt találkoztunk. Történelmi és kulturális értékek, igazi közösségi és lelki értékek. A lelkipásztori szeretet és a hozzáértő munka eredményei. Emberi és kegyelmi értékek, amelyek a plébánia közösségeiben és a hívő családokban bontakoznak ki”. 



Amikor eljött a várva várt hétvége, Bíboros úr altemplomi szentségimádással megkezdte a vizitációt. Mire a pénteki és szombati program sorozaton végigért, bizony nemcsak azok kezdtek fáradni, akik folyamatosan „üzemben” voltak. Így érkeztünk el november 16-ához, amikor a 10 órai nagymisén Erdő Péter bíboros úr megáldotta az új orgonát, és kiszolgáltatta a bérmálás szentségét 28 fiatalnak. Ez a szentmise volt egyben a főpásztori vizitáció befejezése is. A szentmise elején Gál Péter köszöntötte mindannyiunk nevében a Bíboros urat. Eminenciás Bíboros Úr! Először szeretném megköszönni, hogy a vizitáció keretében ezt a két és fél napot nálunk töltötte. A testvéreknek mondom, hogy pénteken és szombaton 1010 órán át ismerkedett velünk Bíboros úr. Én nem tudtam, hogy pontosan mit jelent a vizitáció, de láttam a több mint egy éves lázas előkészületet. A templomi és a plébániai leltár összeállítása, pontosítása, a dokumentációk, az irattár, a könyvtár, a kottatár… Tizenkét vaskos kötetet tett ki az elkészült vizitációs anyag. Arra gondoltam, hogy ennek az átnézésére nem lesz elég egy egész hétvége sem. És ezután jött a meglepetés. Kiderült, hogy a vizitációnak csak egyik célja, hogy rend legyen a plébánián, ennél számunkra, a plébániához tartozó hívek számára fontosabbá vált, hogy Bíboros úr meg akart ismerni minket. Az itt dolgozókat, az itt élőket, a működő közösségeinket. És ez a megismerés nem a tanfelügyelők ellenőrzése volt, hanem a családfőé. Kérdezett, válaszolt, mesélt, tanított, biztatott. Két apró példát szeretnék említeni. Pénteken este találkozott Bíboros úr a családos közösségek képviselőivel. Mindenkit meghallgatott, érdeklődő kérdéseket tett fel, kíváncsi volt ránk. Aztán a közelmúltban lezajlott szinódust is érintve elmondta, hogy mi a családok jelentősége, hogy ez az egyedüli hely, ahol hosszú távú célokat lehet kitűzni és megvalósítani. Miközben a civilizált világban a „mai napon érezzem jól magam” elv vezérli az embereket, addig a család egy hosszú távú projekt szemléletét képviseli. Ezután azt is elmondta, hogy mi az, amiben mi is előreléphetünk. A nyitottság, a befogadás fontos feladat a családközösségeinknek. Még egy példa. Tegnap délelőtt találkozott Bíboros úr a ministránsvezetőkkel. Egy 18. éve felé közeledő fiatal úgy készült erre az alkalomra, mint akinek a fogát húzzák. Szombat délelőtt miért kell neki ilyen protokolláris találkozóra mennie? Aztán amikor hazament, széles mosollyal csak mondta-mondta, hogy mikről volt szó. Bocsánat a kifejezésért, de így hiteles az idézet: „Én nem tudtam, hogy a Bíboros úr ilyen jó fej. Pont azokról a dolgokról beszélt, ami érdekelt minket és úgy, hogy azt meg is értettük.”


2014. november 23.

Úgy látom, hogy ez a hétvége nagyban elmélyítette a plébánia és a főpásztor közötti kapcsolatot. Tudjuk, hogy Bíboros úr nem nagyon rendelkezik az idejével, de ha akad majd pl. egy adventi hajnala, ami szabad lesz, akkor örömmel várjuk egy Rorátéra. Ezután a vizitáció után még inkább elmondhatjuk, hogy hazajöhet közénk. Az első padokban felsorakoztak plébániánk fiataljai kérve Bíboros urat, hogy szolgáltassa ki nekik a bérmálás szentségét. Igyekeztek papjaink, arra érdemes felnőtteink, kispapok vezetésével alaposan felkészülni a Szentlélek ajándékainak befogadására. Még egy kérésünk lenne. A templom felújításának lassan a végére érünk. A napokban befejeződik felújított orgonánk finomhangolása. Kérjük Bíboros urat, áldja meg orgonánkat, hogy méltón szolgálhassa a templom liturgikus életét. A kitett sípot ellátta kézjegyével, így emléket állítva az utókor számára erről az eseményről. Köszönjük.  Ezen a vasárnapon Máté evangéliumi részletében egy emberről hallottunk, aki elutazván szétosztja szolgái között vagyonát – kinek 5, kinek 2, kinek 1 talentumot ad, s hazatérve számadást tartott velük. (Mt 25,14-30) Az ünnepi bérmálási szentmisén Erdő Péter bíboros úr a következő gondolatokat fűzte a történethez. Kedves bérmálkozók! Krisztusban kedves testvérek! A most hallott példabeszédben lényeges hangsúlyok vannak, de a megértéséhez a kulcsot maga a szent szerző adja meg nekünk: jutalmul a hűséges szolgának azt mondja a hazatérő úr, hogy “menj be urad örömébe", gyere, vegyél részt urad örömében. Milyen öröm ez? Nyilván megint csak egy nagy lakoma. Hiszen aki nem kap rá bebocsátást, azt kivetik a “külső sötétségre". Hányszor és hányszor találkozunk Jézus példabeszédeiben ezzel a képpel! A lakoma, vagy a menyegző képével. Isten országáról van tehát szó már megint és arról, hogy ki mehet be oda és ki nem. Ebben az összefüggésben van értelme a talentumokról szóló példabeszédnek is. Nem a három, kettő, egy az érdekes, hanem az, hogy ki hogyan használja, amit az Úr rábízott. De mit is bíz ránk az Úr, mikor is bízza ránk? Ránk bízza akkor, amikor létrehoz bennünket. Amikor elindít bennünket az utunkon, ebben az életben, és számon kéri akkor, amikor megjön, amikor hozzánk jön külön-külön, amikor visszajön, és végelszámolást tart velünk. Hogy mit kér számon? Nem csu-



pán azt, hogy megőriztük-e az adottságainkat, amit kaptunk: mondjuk az életünket, a testi épségünket, a szellemi képességeinket, vagy akár a kegyelmet, amiben Isten jósága folytán életünk folyamán részünk volt. De hiszen azt nem is lehet megőrizni. Nem lehet megőrizni az életet, az egészséget, nem lehet megőrizni az adottságokat, mert az életünk dinamikus. Csak fejleszteni lehet, csak gyakorolni lehet, mint a sportolóknak a verseny, a mérkőzés egyes mozzanatait, hogy tartsák és fejlesszék a kondíciójukat. Ugyanarról beszél Jézus, ami Szent Pálnál úgy fogalmazódik meg, hogy az életünk versenypálya, és egy koszorúért futunk, amit a legjobbak nyernek el. Nem stabil, nem statikus, nem változatlan dolog az ember élete. Nem lehet verembe ásva vagy páncélszekrénybe rejtve megőrizni az adottságokat. Már a római jogban ismerték a lucrum cessans elvét. Eszerint már az is károkozás, ha valaki a lehetséges nyereségtől fosztotta meg a tulajdonost. Így hát ezt is számon kéri rajtunk az Úr. És a lehetséges nyereségben adottságaink és fizikai képességeink még a kisebbik szerepet játsszák. A legfontosabb az a kegyelem, amit kapunk. Mert arra kell válaszolnunk, és az tesz minket képessé a hitre. Jézus azt mondja, hogy akinek annyi hite van, mint a mustármag és azt mondja a fának: „merülj bele a tengerbe, és ott verj gyökeret”, annak a természet is engedelmeskedik. Valóban, valamilyen formában mindannyian, akik Jézus követői vagyunk, rendkívüli képességeket kapunk. Használjuk is őket sokszor, csak talán nem ébredünk eléggé a tudatára. Tehát amikor a hitünk a másik emberben hitet fakaszt, amikor a tisztesség példájára más is helyesen cselekszik, amikor hétről hétre a nevelésnek, ennek a magasabb rendű értelemben vett nevelésnek a hatása érvényesül, akkor pontosan az a ránk bízott összeg hozza meg a kamatait. Valami csodálatos dolog történik akkor, mert mi magunk is kegyelemmé válhatunk azok számára, akikkel találkozunk, akiket a Gondviselés ránk bízott. Sokak számára furcsán hangozhat, hogy mi, keresztények a mai körülmények között is arról beszélünk, miben lehetünk mások segítségére. Ám ez a teljes valóság széles horizontja. Akinek kevés a fizetése, észreveszi azt, akinek munkája sincs. Aki rendezett körülmények közt él, észreveszi a hajléktalant. Aki Európában él, ha nem is a leggazdagabb részében, észreveheti például az Etiópiában működő egyházmegyéket, ahol az elemi oktatás is gyakran csak egyházi iskolákban működik. Ahol szegényes körülmények között ugyan, de egy iskola évi működési költsége 10.000 eurót tesz ki: nem kevés európai ember elkölt egy év alatt ennyit szórakozásra, kedvtelésre is. Ha jövedelmünket, tulajdonunkat nem kényünk-kedvünk szerint használható vagyonnak tekintjük, hanem ráébredünk, hogy Isten letétje az nálunk arra a csekély időre, amely után majd számadás következik, akkor a felelős szeretet olyan közösséget építő és bajokon átsegítő erővé válhat, ami jel lesz a vi-


2014. november 23.

lág számára az evangélium igazsága mellett. Ezért olyan nagy öröm számomra, hogy ma kiszolgáltathatom a bérmálás szentségét. A Szentlélek ajándéka ugyanis olyan érték a keresztény ember életében, amely mások javára kamatozik, és közben boldogabbá teszi azt is, aki él ezzel a kegyelemmel, aki hallgat a Szentlélek szavára. Ezekben a napokban egyházlátogatást végeztünk a Budavári Nagyboldogaszszony Főplébánián. Tiszteletet parancsoló az a sok érték, amivel találkoztunk: kulturális értékek, történelmi értékek, igazi közösségi és lelki értékek. A lelkipásztori szeretet és a hozzáértő munka eredményei. Emberi és kegyelmi értékek, amelyek a plébániai közösségben és a hívő családokban bontakoznak ki. Hálát adunk mindezért Istennek. Ilyen dolgoknak vagyunk hát a letéteményesei, és ilyen felelősséggel kell gazdálkodnunk önmagunkkal, a helyzetünkkel, a lehetőségeinkkel. Ehhez kérjük a szentmisében Isten segítségét. Ámen.

KÉT ÉVES AZ „ANYAIMA” Októberben emlékeztünk meg arról, hogy két éve kezdtük el havi rendszerességgel a közös imáinkat családjainkért, gyermekeinkért, gyermekáldásért. Minden hónap első keddjén, a fektetést követően, este 9 órakor kezdjük rózsafüzérünket az altemplomban. Két évvel ezelőtt Cserkó atya közreműködésével az Oltáriszentség jelenlétében tartottuk első alkalmunkat. Nagy öröm volt számukra, hogy az évfordulón is Urunk jelenlétében imádkozhattunk. Októberben, a Szűzanya hónapjában, az első kedd Rózsafüzér Királynőjének ünnepére esett. Ezen az ünnepi alkalmon a következő fohásszal kezdtük rózsafüzérünket. „Drága Gyermekeim! Értsétek meg, hogy életetekben a legfontosabb dolog az imádság! Ezt a hívást a Szűzanya intézte hozzánk egyik első Medjugorjei üzenetében. Ennek fényében, Drága Urunk először is hálát szeretnénk adni a ma esti összejövetelünkért, hálát adni, hogy egy újabb lehetőséget kaptunk arra, hogy imáinkban közeledjünk Hozzád, hogy hordozzuk gyermekeinket, családjainkat és egymást, és hogy Eléd vigyük, s a kezedbe tegyük le vágyainkat és félelmeinket. Köszönjük, hogy ma este figyelmed és irgalmas szereteted különösen is jelenvaló az Oltáriszentségben. Köszönjük, hogy itt vagy közöttünk.



Hálát adunk az anyaima létezésének elmúlt két évért is. Köszönjük, hogy meghallgatod a hangosan és a szívünk csendjében elhangzó imáinkat, hogy megbocsátod hiányosságainkat és mulasztásainkat, és vezetsz minket a jó szülőkké, jó nagyszülőkké, de legfőképpen jó Krisztust követőkké válás útján. Köszönjük, hogy a bennünk élő közös szándék és a közös összejövetelek révén az egység és az összetartozás szépségére és erejére is tanítasz minket. Drága Szűzanya! Köszöntünk téged október 7-én, Rózsafüzér Királynője ünnepén. Köszönjük, hogy soha nem fogyó türelemmel hívsz minket újra és újra az imára, hogy kitartóan tanítasz minket a valóban fontos dolgok és a lényegtelenek megkülönböztetésére. Te különös védelmet és a legnagyobb kegyelmeket ígérted meg a rózsafüzért hűségesen imádkozóknak. Kérjük, közbenjárásoddal kísérj minket is mindennapi küzdelmeinkben. A püspöki szinódus idején különösen is a családokért imádkozunk hozzád. Kérjük, vigyázz családjainkra, őrizd és óvd meg őket a betegségektől, viszályoktól és más romboló erőktől, és segíts, hogy a világi élet sodrásában is a hit, a szeretet és a személyes növekedés fészkeivé tudjanak válni a bennük élő valamennyi családtag számára. Kérjük, segíts minket, édesanyákat, hogy meg tudjunk felelni az anyai hivatás egyik legszebb feladatának, összetartani és szeretettel megtölteni családjainkat.” Szeretnénk, ha az anyaima valóban „közös gyermekünkké” válhatna, ezért mindenkit bátorítanánk, hogy ossza meg velünk észrevételeit, javaslatait, és természetesen az imára való felkészülésben is minden segítséget, felajánlást vagy csupán imaszándék kérést is boldogan fogadunk. Imáink gyümölcsét saját életünkben is sokszor megtapasztaltuk már, emellett pedig mindig nagy öröm számunkra, amikor hasonló visszajelzéseket kapunk. Nem egyszer kerestek meg azzal is, hogy a gyermekáldás hírét osszák meg olyanok, akik már régóta vártak az anyai örömökre. Persze a Gondviselés egyéni útjait nem ismerhetjük, de a közös ima szépségét és ajándékát szívesen megosztjuk minden kedves gyakorló és leendő édesanyával. G. Andi és Z. Kinga


2014. november 23.

Hosszú évek óta minden év szeptember utolsó vasárnapja estéjén Ének-Zenekarunk Mozart Requiem-jével emlékezik meg a társulat abban évben elhunyt tagjaiért, alkalmanként az egyházközség egy-egy friss halottjáért. Idén sajnos innen és onnan egyaránt volt kire emlékezni. A koncert előtt Karnagy úr gondolatai hangzottak el, amiből emlékezésül idézünk. „…Nagy szeretettel emlékezünk Pallagi János hegedűművész – tanárra, zenekarunk felejthetetlen koncertmesterére, akit 2013. november 8-án hívott magához a Teremtő. 90. születésnapján szentmisében hálát adtak családja tagjai a Jóistennek a családfő életéért, a neki juttatott sok kegyelmi ajándékért. Elsősorban hitéért, amely minden nehézségen átsegítette, s amelyet mindig nyíltan megvallott. A napi szentmisehallgatás, szentáldozás létszükséglet volt számára egész életében. Hálát adtak a szülők egymás iránti szeretetéért, hiszen már túl voltak a gyémántlakodalmon is, és a három gyermek mellett unokák és dédunokák vették körül Jánost és feleségét, Editet. Hálát adtak a gazdag művészi pályáért, amely Győrből indulva az Állami Hangversenyzenekar koncertmesteri pultjáig ívelt, számtalan hangverseny felejthetetlen közreműködőjeként gazdagítva a zenére szomjas hallgatóságot. A tanítványok soráért, akiket a szakiskolában, majd a Zeneakadémián oktatott nemcsak zenére, hanem emberségre, egymás iránti tiszteletre, szeretetre. A szentmise alatt én is hálát adtam barátságáért, amellyel megtisztelt, a több mint 20 esztendei közös munkáért, templomunk kórusán végzett zenei szolgálataiért. Hegedűjátékának csodálatos gazdagságáért, ahogy Liszt Ferenc Koronázási miséje Benedictus tételének hegedűszólóját égbe emelkedő imává formálta. A gondoskodó szeretetért, amellyel a zenekar hangzását ápolta, a türelemért, amellyel a tőle tudásban messze álló amatőrök felé fordult, segítve őket a számukra nehéz helyek megoldásában. Az alázatért, amellyel a templom kórusára feljövő áldoztató kezéből fogadta Krisztus Testét… Pallagi tanár úr halála után néhány nappal, november 12-én vette magához a Jóisten fősekrestyésünk, Boghy feleségét Olcsikát, Bognár Olimpiát, akiről ugyancsak szeretettel emlékezünk a mai estén. Mindannyian mély megrendüléssel értesültünk a templom szeretett káplánjának, Csernáth Zoltán atyának haláláról, aki 2013. november 23-án költözött az Örökkévalóságba. Éveken át vezette az énekkari és zenekari lelkigyakorlatokat, látta el lelki tanácsokkal együttesünk hozzá forduló tagjait. A szentmiséken, amelyet ilyenkor bemutatott, és a ritka alkalmakkor, amikor a 10 órai nagymisét ő végezte, megcsodáltuk azt a minden külsőséget kizáró lelki elmélyülést, amellyel a liturgia minden mozzanatát élte. Imádságos énekünkkel megköszönjük a Mindenhatónak a lelki beszélgetések meghitt perceit és a közös szolgálatok alkalmával mindannyiunk felé áradó szeretetét.



Az elmúlt év decemberében hunyt el Jákó Jenő csellóművész – tanár, aki templomunk zenekarában mintegy harminc esztendőn át szolgált. …A főiskola befejezése után Jákó tanár úr hamarosan Budapestre került, zeneiskolában tanított. Nagyon szerette a kamarazenét, növendékeit is bevonta ebbe. Fontosnak tartotta, hogy a 20. századi magyar mesterek stílusát, hangvételét megismerjék növendékei, így átiratokat készített az általa megkedvelt, értékesnek tartott darabokból. Kodály Zoltán Bicinia Hungarica-ját is átírta csellóra, ezek meg is jelentek nyomtatásban 15 duó két gordonkára címmel. … A templomunkban játszott műveket a maga részére lemásolta, és a cselló szólamot gondosan ellátta a megfelelő ujjrenddel, ezzel sokat segített a zenekarban játszó társainak. Az évek folyamán a cselló mellett orgonálni is megtanult. Korábban a déli 12 órai szentmise alatt orgonált, később is szívesen vállalkozott kántorizálásra nemcsak nálunk, hanem más budai templomokban is. … Szeretettel őrizzük emlékét, a kottákba beírt ujjrendjei pedig sokáig emlékeztetni fognak bennünket itteni éveire. Nyugodjék békében. Hosszú, megpróbáltatásokkal és szenvedéssel teli élet után szólította magához az Úr Káldos Mártát, énekkarunk alt szólamának énekesét. Az ötvenes évek második felében kezdett templomunkban énekelni. „Második otthonom volt” – mondta sokszor, boldogan emlékezve Bárdos tanár úrra és énekes társaira…. A Magyar Tudományos Akadémián dolgozott, előbb a Mikrobiológiai Kutató Intézetben, majd a Magyar Irodalomtörténeti Társaság gazdasági mindenese lett. Keresztúri Dezső a Toldy-díj átadásakor így jellemezte: „Küzd postával, nyomdával, az alapítványokkal, az adóhivatallal, a TB-vel, mindennel és mindenkivel. Nem ismer hivatali hierarchiát. Éppúgy felhívja az éppen aktuális minisztert, mint az Akadémia bármely nagyfőnökét, ha a Társaságról van szó. S teszi mindezt szinte ingyen”. De ugyanígy rendszeresen hívta a szombathelyi püspöki hivatalt /őmaga szombathelyi származású volt. Szerk./, és nem nyugodott, amíg nem kapcsolták neki Konkoly püspök urat, majd később Veress Andrást, hogy beszélgethessen velük. Amíg egyre gyengülő látása engedte, feljárt énekelni a templomba. Amikor már nem látta sem a kottákat, sem a betűket, imáit és szenvedéseit ajánlotta fel a barátaiért, papokért, énekes társaiért. A reggeli szentmisét a Krisztinavárosi templomban még így sem akarta elmulasztani. Ahogy mondta: „vaksin lebotorkálok, mindig akad valaki, aki a lámpánál átsegít.” Később a lakásban elesett, és combnyaktöréssel szállították kórházba. Lebénult, majd megsüketült, s ez év február 26-án, életének 84. évében váltotta meg őt a Jóisten a további szenvedéstől. Gyászjelentésén Máté evangéliumának sorait olvashattuk: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, én megkönnyítelek titeket, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.”


2014. november 23.

Nem volt tagja együttesünknek Baróti István orgonaművész, de sokat muzsikáltunk együtt itt a Mátyás-templomban és az egyházmegye főtemplomában, Esztergomban. 74 évesen költözött az örökkévalóságba ez év június 23-án. Sugárzó ember volt. Tanítványai, énekesei szeretetének melegében éltek, ennek volt részese hosszú éveken át templomunk orgonistája, Hock Bertalan is. Életének két igazi „nagy szerelme” volt: az egyik az orgona, a másik Liszt Ferenc zenéje. Mivel e kettő igen sok szálon összefügg, pályája – ha nagyon sok buktatón, küzdelmen, kudarcon keresztül is, - mindig egyetlen irányba tartott: a hangszer és Liszt Ferenc hangjaival, harmóniáival az emberek lelkét akarta az ég felé emelni. A főszékesegyház homlokzatán olvasható mondat: Quae sursum sunt qaerita – vagyis „Az odafönt valókat keressétek” mélyen gyökeret vert lelkében. Hisszük, hogy hazatalált, s most a földi terhektől szenvedéstől megszabadulva boldogan „zengeti a mennybéli orgonát, s dicséri dallal az Isten Fiát.” A szent zene védőszentje, Szent Cecília himnuszának további soraival kérjük: „hajlítsd hozzánk Ő irgalmát, hogy néki mondhassunk harmóniát.”

ADY ENDRE: AZ ÚR ÉRKEZÉSE Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten.

Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborus éjjel.

És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.



Már egy éve, november 23-án költözött Cserkó atya a jó Istenhez. Emléke és hiánya szívünkben erősen él. Néhány fiatal megosztotta velünk erről gondolatait, érzéseit – talán mi is épp ezeket érezzük. Cserkó, ahogyan Szent Pál is, mindenkinek mindene lett. Így csak is „mindenki”, a közösség és több ember gondolata, élményei tudják őt a leginkább visszatükrözni. „Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek… A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.” (1Kor 9,20-9,23)  A Jóisten bámulatos ütemérzéke: Cserkó röppnyi papsága elég volt sokunk életének alapvető átformálására. Életre szólóan irányba állított minket. A Szentlélek nyelvét tanította nekünk, hogy minél többet értsünk, és minél többet szóljunk rajta. Nagyon hiányzik, azóta is keressük a szavakat...  A leghitelesebb ember, akivel valaha találkoztam. Olyan hittel és meggyőződéssel tett tanúságot Istenről, hogy ha akár egy pillanatra is elbizonytalanodom és kétségbe esem, akkor elég Őrá gondolnom, ahogy a magasba emeli Krisztus testét az oltárnál… Köszönöm, hogy feleségemmel egymás felé irányítgattál minket külön-külön lelki beszélgetéseink alatt. Sosem fogom elfelejteni, ahogy esküvőnk elején megálltál az oltárnál és hosszan mosolyogtál Ránk!   Amiért nagyon hálás vagyok Cserkónak, hogy a Jóistentől kapott indíttatását megosztotta közösségünkkel, s imaláncot szervezett értem, amíg Déván voltam, aminek hatására a nehézségek hirtelen csökkenni kezdtek, és erősen érezhettem a Mindenható gondoskodó szeretetét. Olyan lelkivezetőre lelhettem benne, akin láthattam, érezhettem, hogy igazán közeli Isten-kapcsolata van, és ezáltal folyamatosan megerősített hitemben.  Cserkó számomra a házasságunk egyik biztos alappillérét jelenti. Előfordult, hogy megosztottam vele egy félelmemet, és azonnal és nagyon határozottan válaszolt, és kijelentő módjában benne volt minden, amit az Atyaisten gesztusairól képzelek, Mosolygott, bizonyosság volt a mondatában, irányt mutatott, és jövendölést mondott egyszerre. Erő áradt belőle. Most is beleborzongok, látom az arcát és hallom, amit mond. Biztosan tudom, hogy akármilyen módon is, de most is közbenjár értünk, a házasságunkért.  Nekem Cserkó türelmet, teljes odafigyelést, minőségi időt, emberek tiszteletét, szeretetét, megértését, elfogadását, alázatos, tiszta szívet, szolgálatkészséget, személyes megtérésem megerősítését, egy életre szóló lelki vezetést, jó kedvet, egyenességet, a Szentlélek hangját, az Ige megértését, világos átadását, jelenbe






 

2014. november 23.

helyezkedést, az Úr szolgáját jelentette, és amit még sokszor mondott: figyelj csak!  Közelebb hozta számomra a Szentháromságot és Krisztus egyházát a Szentségekkel, mint ezt valaha el tudtam volna képzelni. Cserkó számomra az egyik leghitelesebb ember Jézus Krisztusban, a szavak, a tettek és a gesztusok, mindenben összhangban voltak – egy szüntelen törekvésben, Istenre hagyatkozásban a Hozzá vezető rögös földi úton. Lelki vezetések alkalmával Cserkó sosem mondta meg, hogy mit kellene tennünk, hanem a Szentlélek bölcsességével és szelídségével kérdezett úgy és vezetett abba az irányba, hogy nekünk kelljen ráeszmélnünk és kimondanunk, mi a helyes. És ebből szelíd határozottsággal nem engedett, azonban mindig biztosított arról, hogy ha Isten mellett döntök, Ő megtart határtalan szeretetében és irgalmában, és megsegít elhatározásomban majd a nehézségek s a kísértések idején is. Cserkó volt az, aki által találkozhattam mostani házastársammal, s akkor még, mint barátok, segített mindkettőnknek letenni a múltunkat, és együtt tiszta ruhában új életet kezdeni, elkísérve és felkészítve bennünket a házasságra. Köszönöm, hogy Te a miséket, amelyek nem lettek befizetve senkiért, sosem hagytad „elveszni”, hanem mindig felajánlottad a közösségekért, vagy egy-egy személyért, akinek akkor éppen nagy szüksége volt rá. Hiszem, hogy ebben is a Szentlélek súgott neked, hisz egyszer értem is ajánlottál misét úgy, hogy nem is tudhattad, milyen nagy szükségem volt rá, és Isten meghallgatott és válaszolt. Ami Cserkóról felsorolás szerűen eszembe jut: Mélyen átélt, gyönyörű Úrfelmutatás - mély és erős érzékenység mások iránt; szolgálatkész – tele naptár tartóoszlop – „hohó” mintha folyamatosan valahol „Máshol” lenne – egy folyamatos Istenre figyelésben; kimerültség – emlékszem, emiatt már a legelső hittanos évben ágyneműt kapott szülinapi ajándékba a hittancsoporttól; Drága Zoli! Köszönöm, hogy betegségemben az Oltáriszentség előtt velem imádkoztál, s meghallgatásra talált. Most is sokszor kérem a közbenjárásodat. Becsültem Cserkó bátorságát. Egy Vasárnapi Hatos megbeszélésen abban maradtunk, hogy minden héten megkérünk egy embert, aki a Hívek Könyörgését felolvassa. Ehhez képest a következő vasárnap Cserkó megjelent a könyörgésekkel – 5 db felvágott cédulán! ...nagy öröm és hála, hogy akkor Cserkó bevállalta, mert azóta is működik a dolog.



 Tisztán él bennem az a délután, amikor először találkoztam Cserkóval a templom sekrestyéjében. Fehér pólóban volt, ragyogott a szeme, és mosolyogva azt mondta: „Sok segítséget fogok kérni Tőletek, mert én egy null-kilométeres pap vagyok”. Gyakran eszembe jut ez a mondat, nemcsak azért, mert végül épp Cserkó lett az, aki mindannyiunknak és mindannyiunkon segített, hanem mert különös ajándéknak érzem, hogy lényegében teljes papi életét velünk, közöttünk élhette. Mintha őt papként ennek a közösségnek szánta volna a Jóisten, hogy aztán hordozzuk és továbbadjuk mindazt a jót, amit általa kaptunk. Számomra Cserkó az első személyes megtapasztalás arról, hogy a szent emberek nem haláluk után, avatással válnak szentté, hanem már földi életük során azok.

Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden egyéb súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyhatunk: ami megtörtént, és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből. Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart. Pilinszky János: A várakozás szentsége (részlet)


2014. november 23.

Szeptember 12-én tartotta meg székfoglalóját karnagyunk, Tardy László a Magyar Művészeti Akadémián. Szokatlanul sokan vettek részt, teljesen tele teremben emelkedett hangulatban élvezhettük végig a hivatalos eseményt. Ennek része volt a laudatio, amelyet Sapszon Ferenc karnagy mondott. Nagyon szép összefoglaló volt ez nemcsak az akadémikus személyéről, hanem a korszakról és templomunk zenei világáról egyaránt. Tardy László 6 gyermekes családból származik. Gyermekkorát a Fejér megyei Nagylók pusztán tölti. Itt kezd el zongorát tanulni 7 éves korában. Pedagógus édesanyja igényes elvárásaival neveli hat gyermekét. Szilárd jellembeli alapokat rak le, becsületre, megbízhatóságra, hűségre nevel, és példájával inspirálja a rá építendő természetfeletti életet is. 1950-ben a család Mosonmagyaróvárra költözik. László itt zongorát és csellót tanul. Szüleivel és testvéreivel énekel a mosoni plébániatemplom énekkarában is. A magyaróvári Kossuth Gimnáziumban érettségizik, ahol Halmos László volt énektanára. A Győri Zeneművészeti Szakközépiskolában tanul zeneszerzést és karvezetést, majd 1961-65 között jár a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol középiskolai énektanár és karvezető oklevelet szerez. Közben 1962-től a Gesualdo énekegyüttes tagja, amellyel Kodály előtt rendszeresen énekelnek, és 1965-ben ösztöndíjasként részt vesznek a római Santa Cecília Akadémia hathetes velencei kurzusán. 1966 nyarán Kósa Sándornak politikai okokból le kell mondania a Mátyástemplom karnagyi posztjáról. A templom akkori plébánosa, dr. Tóth János apát úr úgy dönt, hogy a kántori és karnagyi állást összevonja, és főállású zenei vezetőt keres a Budavári Nagyboldogasszony templom nagymúltú zenei együtteseinek élére. Tardy László, aki meghallja a hírt, választás előtt áll. Kodály Kaliforniába szerette volna küldeni, hogy ott tanítson, ugyanakkor azt is tudja, mekkora lehetőség egy – a Zeneakadémiát frissen elvégző – kezdő karnagy számára a Mátyástemplom karnagyának lenni. Kemény időket élünk: ha valaki templomi szolgálatot vállal, tudnia kell: a kapuk becsukódnak előtte a zenei közéletben. Akinek személyi igazolványában az szerepel, hogy „Munkahelye: Mátyás-templom, foglalkozása: kántor-karnagy”, azt bizony könnyen meghurcolhatják. 1961-ben még Bárdos Lajos keze alatt énekelhetett a Mátyás-templomban, most az ő bátorítására a Musica Sacra szolgálatát választja. Csodálatos karnagy elődök munkáját kell folytatnia. Nagy kihívás, egyben nagy lehetőség ez egy kezdő muzsikus számára. A kezdeti szakmai feladatban halkan megszólal egy hívás, és erre becsülettel kell válaszolni. Zenei képzettsége megfelelő, de a liturgiához, teológiához, az egyházzenei gyakorlathoz nem ért. Ezt pótolandó 1967-ben beiratkozik a Hittudományi Akadémiára, ahová hat évig jár, mint civil hallgató. Ettől kezdve elköteleződik egy hivatás mellett és egy templom szolgálatában.



1968-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) hallgatóiból kamarazenekart hoz létre, amit máig vezet. 1969-ben alapít családot. Felesége, a Gesualdo énekegyüttes tagja Tarkó Magda, énektanár, karvezető, magánénekes. 3 gyermekük és 8 unokájuk van. Milyen örökséget kellett folytatnia az ifjú karnagynak? Feljegyzések szerint a Boldogasszony-templomban az egyházi zenét már a 14. századtól világszínvonalon művelték. A török időkben a templom mecsetként működött, majd Budavár visszafoglalása után a liturgikus és zenei életet újjászervezték. 1688 húsvétján már "zenés misét" tartottak a templomban. A Mátyástemplom Ének- és Zenekara ettől kezdve folyamatosan működik, így elmondható, hogy Magyarország egyik legrégebbi zenei együttese. A zenei élet magas színvonalának biztosítása mindig is fontos szempont a templom történetében. 1882-ben pl. Bogisich Mihály (később címzetes püspök), a Nemzeti Zenede titkára, régi egyházi énekek kutatója és közreadója, az Akadémia tagja, az Országos Magyar Cecília Egyesület alapítója, korának egyik legműveltebb magyar egyházzenésze lett a templom plébánosa. Ő beiktatási beszédében így szólt: „a templom minden ízében magyar leend, s az egyházi zenét a lehető legjobb tökélyre kívánom emelni.” A kórus tevékenységének középpontjában mindenkor a liturgikus szolgálat ellátása állt. A XVIII. században az ének-zenekaros misék kerültek a középpontba. Ezek megszólaltatása a XX. század elején Sugár Viktor karnagy vezetése alatt érte el a legmagasabb színvonalat. A 19. és a 20. században három jelentős személyiség vezette az együttest: Vavrinecz Mór, Sugár Viktor és Bárdos Lajos. A legnagyobb hatást a templom zenei életére talán a kimagasló szellemi és zenei kisugárzású Bárdos Lajos gyakorolta, aki 1942-től 1962-ig irányította a munkát. Az ünnepi miséken a zenekaros misék mellett megszólalt a gregorián ének, az egyházi népének, a klasszikus polifónia és a 20. századi magyar mesterek zenéje is. A templom az új magyar egyházi zene műhelyévé vált. Tardy feladata tehát egy több évszázados zenei tradíció folytatása: a nagy klasszikus művek repertoáron tartása, felvállalt örökségként pedig a Magyar Kórus által kiadott művek megszólaltatása. Az együttes ÖRÖKSÉGE az is, hogy minden időben műsorára tűzte az adott korszak egyház-zenéjét. Így további feladat a XX. századi magyar kóruszene gyöngyszemeinek megszólaltatása, ill. a kortárs magyar egyházzenei irodalom életre keltése, a mai ember hitét megszólaltató új művek bemutatása. Tardynak sikerült megőriznie az ünnepi nagymise méltóságát, zenei gazdagságát, közben beépíteni a II. Vatikáni Zsinat kívánta elemeket is: a népéneket, a magyar nyelvű válaszos zsoltárt és alleluját, olyan új miséket, amelyek terjedelme, apparátusa arányban van a liturgia többi részével. Folytatódnak azok a nemes li-


2014. november 23.

turgikus és zenei hagyományok, amelyeket a nagy elődök az évszázadok során teremtettek, ugyanakkor sorra szólalnak meg a kortárs zeneirodalom értékei, napjaink liturgikus zenei hangja, a mai magyar szerzők nem vagy alig ismert művei. Tardy László elsőként vállalta 1968-ban Szilas Imre beat-miséjének bemutatását, nevéhez fűződik a kongói Missa Luba sajátos afro-zenéjének lejegyzése és betanítása, számos kortárs szerző (Büky Géza, Dobos Kálmán, Farkas Ferenc, Koloss István, Maros Rudolf, Ottó Ferenc, Sári József, Sáry László, Szilas Imre, Szőnyi Erzsébet, Vincze Ottó stb.) műveinek ősbemutatója. Nem kis feladat ez, hiszen a XX. század második felének zenei nyelve oly összetett, hogy nem kis munkát jelent egy bármilyen lelkes, de mégiscsak amatőr muzsikus-énekes gárda számára e művek elsajátítása és megszólaltatása. 1980-ban a Kölni Dómban, a Westminster Katedrális, a Monserrati kolostor fiúkórusa, a Regensburgi Dómkórus és a Cappella Sistina társaságában mutathatták meg a magyar egyházzene értékeit. A kórus fellépéseinek száma évente kb. 70-80. Karnagyi munkáját az igényesség, alaposság, precizitás és türelem jellemzi. De ami ennél sokkal több: az általa előadott művek hitbeli ismereteken és belső meggyőződésen formálódnak. Nagy tisztelet övezi kórusának és zenekarának körében. Ennek forrása személyének hitelessége. Mások iránti nyitottságával, segítőkészségével, törődésével, derűjével igyekszik az énekkarból, zenekarból szellemi-lelki közösséget kovácsolni. Szolgálata lelkiismeretes, hittel átélt és egész lélekkel végzett szolgálat. Belül éli a musica sacrát. Szem előtt tartja szent Pál figyelmeztetését, vigyáz arra: „hogy, míg másokat tanít, maga méltatlanná ne váljon”. A szakmai felkészültség mellett Isten iránti elkötelezettség, mély hit és komoly belső élet jellemzi. Bárdos Lajos, Szigeti Kilián, dr. Werner Alajos mellett részt vesz a magyar liturgiát a II. Vatikáni Zsinat szellemében megújító munkában, és dr. Rajeczky Benjámin irányításával a hetvenes évek közepétől elkezdődő munkában, az új népénektárnak, az Éneklő Egyháznak és a temetési szertartáskönyvnek szerkesztésében. Az 1972-ben elindult kántortovábbképző és karnagyképző tanfolyamok tanára, majd vezetője. 1990-től pedig csaknem két évtizeden át a Központi Szeminárium énektanára. Egyházzenei konferenciák rendszeres előadója. Több hazai és nemzetközi szervezetnek tagja. Így a Magyar Egyházzenei Társaságnak, a Bárdos- és Liszttársaságnak, a KÓTÁ-nak, a Gregorián társaság elnökségének. Az Országos Magyar Cecília Egyesület (OMCE) Társelnöke. Tagja a Szent Zene Nemzetközi Társaságának (Consotiatio Internationalis Musicae Sacrae – CIMS). Részt vesz az Európai Katolikus Egyházzenei Szervezetek Társaságának (Conférence Européenne des Associations de Musique d'Église – CEDAME) munkájában.



Magas színvonalú egyházzenei munkásságát a rendszerváltás óta több díjjal is elismerték. Így pl. 1994-ben Liszt-díjjal, 2002-ben Szent Adalbert-díjjal, 2006-ban Magyar Örökség-díjjal. 2009-ben a Máltai Lovagrend Tiszti Keresztjét, majd 2011ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét kapja meg. A Bárdos-, Harmat-, Kodály-, Liszt-, Pro Ecclesia Hungariae- és a Budavárért-emlékérem birtokosa. 70. születésnapja alkalmából pedig XVI. Benedek pápa a Nagy Szent Gergely Rend parancsnoki fokozatát adományozza Tardy László karnagykántornak. Odaadó, magas színvonalú művészi munkája és hiteles embersége Tardy Lászlót, hazánk egyik legjelentősebb egyházzenészévé, a magyar egyházzene meghatározó egyéniségévé avatja. Sapszon Ferenc Ezt a laudatio-t a székfoglaló előadás követte. Akik ott voltunk, egyöntetűen éreztük: ezt itthon, a budavári közösségnek is hallania kell. Már elkezdődött a szervezkedés. Remélem, hamarosan hirdethetjük majd az időpontot, amikor Tardy László nekünk is elmondja azt a csodálatos képet, amit a székfoglaló előadásában templomunk zenei életéről megfestett.

HOCK & HOCK Szeptember 26-án apa és fia volt vendége a Budavári beszélgetéseknek. A két Hock Bertalant sokan ismerik a vári közösségből, mégis tudtak újat mondani önmagukról, pályájukról, családjukról ezen az igazán bensőséges estén. Már a „fölütés” is megindító volt: egy régi, házi felvételről, a Várfok utca 15/b egy lakásában apa és fia együtt zenélt. Az édesapa oboajátékát fia kísérte zongorán – ennek több mint negyven éve. Az édesapa, idősebb Hock Bertalan – immár közel 60 éve - lakik a Várfok utcában családjával. Mindannyiunkat megrázott, ahogy gyermekkoráról, asztalos édesapjáról, a zenész pályára kerüléséről mesélt. Különösen mély nyomott hagyott bennünk, hogy 16 évesen került orosz fogságba, mint katonazenész tanuló, ahonnan öt év után tért haza. A tehetséges fiatalember ha-


2014. november 23.

marosan az Operaház első oboistája lett, s maradt nyugdíjazásáig. Közben a Mátyás-templomban is szolgált, számos vasárnapi zenekaros misén. A beszélgetést egy kis kiállítási ízelítő kísérte, ahol megtekinthettük az idősebb Hock Bertalan száznál is több alkotásának darabjait. Nyugdíjazása előtt is, de igazán nyugdíjba vonulása után bontakozott ki képzőművészként. Agyagba, bronzba, kőbe, fába faragta operaházi kollégáit, zenész társait, barátait, s természetesen, ahogy ő vallotta – mert ők voltak „kéznél” – családját. Ezekből az alkotásokból – természetesen a teljesség igénye nélkül - láthattunk néhányat: plaketteket, mellszobrokat. Jó lenne egyszer ismét együtt látni ennek az életműnek a darabjait, ahogy az látható volt Dunabogdányban, az alkotó 85. születésnapjának tiszteletére rendezett tárlaton. A sok izgalmas munka közül kiemelkedik az a szökőkút terv, amely már túl nagynak bizonyult, s nem tudtuk itt bemutatni. A három, egy dézsában önfeledten fürdő gyermeket ábrázoló szökőkút még helyet keres magának. Talán éppen valahol erre, a művész lakóhelyének közelében… Az édesapa oly tisztelettel beszélt a zenéről, hogy a fiú, Hock Bertalan át meg át vehette a szót édesapjától. A vári közösség őt igazán jól ismeri, hiszen közel 40 éve templomunk orgonistája. Tőle nemcsak az orgonánk restaurációs munkáiról hallhattunk, de megismerhettük orgona szakértői kutatómunkáit, azok eredményét. Képekkel illusztrált szavaiból kiderült, ízig-vérig mérnök is (nem véletlen ilyen irányú végzettsége): pontos magyarázatot kaptunk egy-egy technikai kérdésre. Megismerhettük – többek között - Magyarország első nagy orgonáját, az 1700-as évek végéről (Pusztaszabolcs), s a sárospataki, novemberben átadásra kerülő (1794- ben épített ) orgona történetét. A másfél órányi együttlét szép záró pillanata volt, amikor az idősebb Hock Bertalan Márta leányáról (aki ott ült a hallgatóság soraiban), unokáiról és dédunokáiról beszélt: „mindegyikben megvan a zene szeretete, s ez a legfontosabb.” Sokan álltunk föl úgy, hogy kérdések maradtak bennünk, s ezekre a kötetlen beszélgetés keretében választ kaphattunk. Két férfi, ugyanaz a nevük, apa és fia sokat megsejtetett életéből, munkájából – mégis hagyott még bőven beszélgetésre témát mindannyiunknak. Reméljük, hogy sokan kívánják azok közül is meghallgatni, megnézni ezt a Budavári beszélgetést, akik nem tudtak velünk lenni. Ezt könnyen megtehetik, hiszen rögzítettük, s DVD-n meghallgatható, megtekinthető. PL



MOZART REQUIEM SEPSISZENTGYÖRGYÖN 2014 szeptemberi ősbemutató Honismereti vetélkedőbe illő kérdéssel kezdem, ki volt, hol és mikor élt Jancsó Benedek? Legfőképp pedig miért érdemli meg az utódok tiszteletét? ???? Nos, nyugodtan emeljék fel lesütött tekintetüket, mert mi sem tudtuk. Amikor Erdélybe indultunk csökkentett létszámú ének- és zenekarunkkal a Batthyány téri Duna parton – találkozónk színhelyén - megjelent egy sudár termetű ifjú ember, és osztogatni kezdte a Jancsó Benedek életéről kiadott breviáriumot a Jancsó Alapítvány ajándékaként. Baksa Endre kórustársunktól /aki az egész úttal megajándékozta az együttest/ hamarosan megtudtuk, hogy ő Jancsó Antal, és velünk egyidejűleg indulnak (a Jancsó leszármazottak külön-busszal) ünnepi megemlékezésre, konferenciára a nagy székely tudós születésének 160. évfordulóján. Már aznap este kamara-hangversenyt adtunk Székelykeresztúron, Baksa Endre szűkebb hazájában, s közben családja vendégszeretetét is megtapasztaltuk az érkezés pillanatától kezdve. Háromszéken, a Székely Nemzeti Múzeumban mi is részt vettünk a Jancsó Benedek konferencián, és egyre többet tudtunk meg róla: „maradandót alkotott az irodalomtörténet, a történettudomány, a pedagógia tudománya, a néprajz, sőt a politikai elemzés (ma úgy mondanánk politológia) területén is, emellett megállta a helyét a tényleges politikai-katonai tevékenység, s a sajtó-viták öldöklő területein is.” Az idézetet Raffay Ernőtől vettem, aki a róla szóló könyv utószavát írta. Erdélyi utunk folyamán mindvégig együtt maradt a Jancsó Alapítvány csapata és együttesünk. Mi is részesei voltunk az általuk szervezett ünnepi programnak – emléktábla avatás, koszorúzás, hálaadó szentmise, stb. -, ők pedig meghallgatták énekünket. Minden nap próbáltunk három ottani kórussal és helyi zenészekkel, hogy teljesíthessük a felkérést. 2014. szeptember 20-án került sor a Mozart Requiem koncertre a Krisztus Király Plébániatemplomban Tardy László karnagyunk vezénylésével, két „saját” - Török Ili és Tóth János - és két ottani – Borsos Edith és Szabó Levente - szólista közreműködésével. De ne szaladjunk ennyire előre, sok munkánkba került ez nekünk is, de legfőképpen karnagyunknak. Nem egyszerű feladat egy nevezőre hozni ennyi helyről érkező, különféle felkészültségű társaságot. Kezdetben még a kották sem egyeztek, de végtére Isten segítségével lélegzetelállítóan szép koncert születhetett. Zsúfolásig megtelt a hatalmas befogadó-térrel rendelkező Krisztus Király Plébániatemplom. Tapasztalhattuk, hogy valóságos igény hívta életre Mozart Requiemjét, amely csodálatos zenemű eddig még soha nem hangzott el Sepsiszentgyörgyön. Mindvégig imádságos lelkülettel fogadták a művet, és az utolsó hangok elhangzása után állva ünnepeltek a hívek.


2014. november 23.

Később tudtuk meg, hogy véletlenül (?) bekapcsolva maradt a templom hangosító berendezése, és így az egész környék zengett a szent zenétől. Sokszor volt alkalmunk zenei szolgálatra, utunk minden állomásán énekeltünk és zenéltünk. Gelencéről Daróczy Bárdos Tamás Szent Korona miséjét a Duna televízió is közvetítette a ritka szépségben-épségben maradt tizenkettedik századi Szent Imre műemléktemplomból. Jártunk Csíksomlyón, majd az ezeréves határon, láttuk a Székely Nemzeti Kaput – és meglátogattuk kórustársunkat, Simó Rékát, aki ide jött férjhez Sárig Attilához, majd egy héttel később életet adott első gyermeküknek, Benedeknek. Hazafelé megálltunk Máriaradna kegytemplománál, ott külön áldásban részesültünk. Sok élményt kaptunk ezen kívül is, néprajzi, teológiai és kulináris területen, amit felsorolni most túl sok lenne. Mindannyian hálás szívvel gondolunk vissza utunkra. Nagyné Hajni, a szoprán szólamból

 BUDAVÁRI BESZÉLGETÉSEK – OKTÓBER 3. Bugár-Mészáros Károly Ebben az évben jórészt olyan vendégeink voltak, akiknek otthona vagy munkája a várkerülethez köti, kötötte őket. Habsburg Mihály nem csak nagykövet a várban, hanem már itt is lakik feleségével. Hock Bertalan orgonaművészünk itt dolgozik, édesapja itt lakik. Seremetyeff-Papp János évtizedek óta a királyi palotánk kutatójaként dolgozik itt. Bugár-Mészáros Károly építészmérnök, építészettörténész 1977 augusztusától dolgozott az Országos Műemléki Felügyelőségen, majd 1992-től a Műemlékek Állami Gondnokságán. Ekkor dolgozta ki Antall József számára a Dísz tér és Szent György tér térségébe telepítendő Kormányzati Központ épületegyüttesét. 2000 után a Magyar Építészeti Múzeum igazgatójaként gyakran foglakozott a budavári épületek történetével és kívánatos jövőjével. Bugár-Mészáros Károly októberi előadása majd félezer évet ívelt át, Zsigmond királyunk 1423-as óriástermétől a Királyi várkert és palotáinak 1873 és 1881 közötti kialakításáig. Nemcsak a budai épület-együttest mutatta be, hanem annak európai hasonmásait és emberi kapcsolatait is. Pedro Tafur, a portugál király fia, a híres eurázsiai utazó és útleíró 1438/39-es újév táján Budán járt. Tafur ezt írta. „…Budát Zsigmond császár igen széppé tette, és egy jelentékeny palotát épített egy nagy teremmel a padovainak mintájára, de annál kevésbé nagyszerű.”



Bugár-Mészáros Károly bemutatta, hogy 1992-ben, a Kormányzati Központ kidolgozásának idején miként azonosította be a padovai teremhez hasonló Budavára Duna-parti óriásterem elhelyezkedését, és mutatta be annak ma is meglévő, lényeges elemeit. Károly a többi korabeli metszet és leírások, és az óriástermünk máig meglévő falai alapján rekonstruálta a terem valószínűsíthető arányait, méreteit, szerkezetét. A padovai óriásterem és a budai óriásterem hasonlósága, műszaki adataik, faboltozatos fedélszerkezeteik arra engednek következtetni, hogy a budai óriásterem építője is a padovai Bartolomeo Rizzo hajóács lehetett - a budai mű 1423-ra készült el. 1424-ben Zsigmond király meghívta Európa uralkodóit a 7 évig tartó konferenciára. Több mint 70 európai fejedelem jött el személyesen, és 12-30 fős lovagi kíséretükkel, személyzeteikkel. Kiemelkedik köztük VII. Erik, dán király, aki a Kalmári Unió (1393) révén egyben Norvégia, Izland, Svédország és Finnország királya is volt. Zsigmond királyunk életírója Windecke az egyik nagygyűlésről ekképp írt: „Zsigmond mindazokat, akik Budán tartózkodtak, fejedelmeket, urakat, lovagokat, apródokat, németeket, magyarokat, olaszokat, vendeket, lengyeleket, cseheket a Budai Vár faburkolatos nagytermébe hívatta…” Az óriásteremben a gyűléseken kívül bálok, télen lovagi tornák, lovagirodalmi színjátékok, előadások is voltak. Az óriásterem volt a helyszíne 1439 és 1532 között Budán rendezett 47 Országgyűlésnek. Az Óriásteremben korábbi Országházunkat ismerhetjük fel. A budai Óriásterem remélhető feltárásakor majd választ kaphatunk arra, hogy a nagytermünk alatt volt-e a nagy uralkodók nagytermeinél, például Párizsban látható megoldásban alatta konyha, ebédlő, hálótermek. Előadásának végére hagyta a Királyi Várkert környékének most felújított épületegyüttesének történetét. A mai fiatalok ugyan csak szüleik elmeséléséből és néhány filmrészletből ismerhették a hetvenes évek ifjúsági parkját, aminek most a korábbi formájának visszaállítása folyik. A Pesti Belvárosi Korzó látószögéből tekintve a budai várhegyen álló 300 méteres palotaegyütteshez a szintén elnyúló Ybl-mű, a királyi várkert beli Duna-parti kapupaloták és teraszai adják a méltó, míves kertépítészeti alépítményt. Ezek egy része már helyreállítás alatt van, amelynek története részletesen megismerhető a Bugár-Mészáros Károlyék által összeállított, most megjelent könyvből. BugárMészáros Károly sokat tesz azért, hogy a Zsigmond király Budavári Duna-parti palotájának, a korabeli „Európa Parlamentjének” helyreállítása és értékkibontakoztatása révén az európai Duna Régió Stratégia (EDRS) Duna-menti épített örökségének vezérprojektje legyen. A szokatlanul színes hallgatóság sokféle tanulságot, tapasztalatot szerezhetett történelmünk szeretetében, megmentésében, feltárásában. Néhány hét elteltével a


2014. november 23.

Károly által megismertetett budavári történelem legnagyobb értékének az tűnik, hogy Károly hatalmas lendületével, optimizmusával a magyar történelmi múlt nagysága miatti szomorúság helyett a szépítési lehetőséget, az eltüntetett kincsek felkutatásával, eredeti helyükre való visszaszolgáltatásával a fejlődési, kiteljesedési lehetőségeket tárta elénk. A hallgatóságban ezirányú tervek szándékok már lassan tettek formájában is meghozzák eredményüket. Pálffy László

EGY ZSENIÁLIS CSALÁD 2014. november 28-án, pénteken este 7-től a Budavári Beszélgetéseknek a Zsolnay család két tagja lesz a vendége: Mattyasovszky Zsolnay Eszter és Bezuk Zsolt. A beszélgetés Zsolnay néhány szakrális kerámiájának bemutatásával kezdődik. Különös aktualitást ad a találkozásnak, hogy a Dísz téren, a felújított Honvédelmi Minisztériumi épületben „EGY ZSENIÁLIS CSALÁD" címmel még egy hónapig látható egy hatalmas kiállítás Zsolnayékról. A kiállításon a világhíres alkotások, kerámiák mellett több helyen filmek is folyamatosan futnak, amelyek a család életét, a gyár működését érzékeltetik. Az egyik film az 1878-as párizsi Világkiállítás aranyérmével és a Francia Becsületrenddel kitüntetett Zsolnay Vilmos gondolatait eleveníti fel – ebből idézek: „…A szolgabíró nekem azt mondja, Pécs nem a világ közepe. Vajon nem azért kaptuk a Jóistentől a világot, hogy kiteljesítsük az Ő akaratát? Amióta az eszemet tudom, én mindig valami újat akartam létrehozni, éppen ebben a városban, amely nekem a világ közepe. Mert a magyarság ügyét csakis úgy lehet előmozdítani, ha minden egyes ember, akinek ez a hazája, megteszi mindazt, amit tehetsége enged. Többre nincs szükség. Éppen elég, ha mindannyian a legjobbat hozzuk ki önnön-magunkból. Így lesz lélekmelegítő poézisünk, így lesznek káprázatos festmények, fenséges építményeink, és így lesznek csodálatos kerámiáink is, szebbek, mint a keletieknek. Én ezért erősítettem meg, ahogy erőmből tellett ezt a kis üzemet. Isten dicsőségére. Mindannyiunk örömére. A magyarság hasznára. …” Pálffy László (a Budavári Beszélgetések rendíthetetlenül lelkes házigazdája)



GÓLYAHÍREK Nagy idők közelednek, hisz január végéig 8 kisbaba érkezéséért imádkozhatunk közösségünkben. Sőt kettő épp lapzártakor már meg is érkezett, mint mindjárt olvashatjuk. Igazi nagy öröm emellett, hogy új élet is megjelent közöttünk egy olyan családban, akikről még eddig nem igen tudtunk. Fogadjuk imánkba őket is és a további „úton lévőket” is szeretettel.  Örömmel adjuk hírül, hogy október 4-én megérkezett első kislányunk, Koncz Veronika. 3020 grammal, 56 cm hosszal, jó egészségben jött világra. Kedves Édesanyák, Leányok és Asszonyok, az egész család nevében köszönjük a megelőlegezett bizalmatokat, a bőséges és finom komatálakat. Akinek csak említettem, elragadtatva hallott erről a szép vári szokásról. Öröm volt így találkozni veletek, megtapasztalni gondoskodó törődéseteket. A boldog szülők: Koncz Péter és Kati (Péter Koncz Levente unokatestvére, s nem régóta az Úri utca lakója a kis család)  A Jóisten kegyelméből Zigler Sebestyén november 15-én 0 óra 31 perckor megkezdte földi pályafutását. Mi, a szülei nagyon boldogok vagyunk, hogy minden rendben zajlott a születésénél és hogy elkísérhetjük fiúnkat ezen az úton! Zigler Rita + Peti + Sebi (Rita és Peti a Jézus Szíve Közösség – JSZK - hűséges tagja)  Nagymamája /Bodroghelyi Erzsi/ és Dédnagymamája /Körmendy Erzsébet néni/ legnagyobb örömére november 19-én, Szent Erzsébet ünnepén hajnalban jött világra második gyermekünk, Bodroghelyi Huba. (3250 g és 54 cm) Móni, Ábel és Róza A Várunkat már majdnem nyomdába adtuk, amikor kaptuk a hírt: várjunk, mert épp érkezik még valaki közénk. Íme:  „Istenünk nevében lengetjük zászlóinkat!” és örömmel adjuk hírül, hogy november 19-én világra jött családunk ötödik tagja, Noémi (2632 g és 54 cm). Mindannyian jól vagyunk, szívből köszönjük most is azt a sok erőt adó imát, amivel sokadszor ölel körbe minket ez a közösség! Deo gratias! a Juhász-Kelly család: Kriszti, Peti, Hanna, Dani és Noémi


2014. november 23.

KARITÁSZ HÍREK Adventi jótékonysági vásár Plébániánk karitászcsoportja az idei évben is jótékonysági vásárt szervez december 14-én, vasárnap a szentmisék előtt és után a templomban. A vásár bevételéből rászoruló családoknak, egyedülállóknak állítunk össze ajándékcsomagokat. A vásárban plébániánk közössége, tagjai által készített apró ajándéktárgyakat szeretnénk árusítani adományokért. Kérjük, hogy akinek kedve és ideje van, készítsen a vásárhoz ajándékokat, mint például horgolt angyalka, virág, termésekből vagy papírból készített karácsonyfadíszek, képeslapok, ujj bábok, filc vagy anyagvirágok vagy bármilyen hasonló apróságok. A vásár eredményességét segítendő Lengyelné Hazai Beáta adventben két alkalommal ajándékkészítő délutánt szervez a plébániánn. November 28-án pénteken 16-18 óra között az ovisokat, december 5-én pénteken 16-18 óra között az iskolásokat várja szeretettel. A foglalkozásokhoz segítők jelentkezését is várja! Kérünk mindenkit, hogy akár csak 1-1 apró ajándéktárgy elkészítésével segítse munkánkat, hogy minél többeknek szerezhessünk örömet! Budavári Xavéri Szent Ferenc Karitászc  Egymillió csillag a szegényekért „A régiek úgy tartották: valahányszor lehull egy csillag, meghal valaki a Földön. És valahányszor fellobban egy csillag fénye, szeretet gyúl egy emberi szívben.” Plébániánk idén is bekapcsolódik az Egymillió csillag a szegényekért elnevezésű nemzetközi karitász szolidaritási akcióba, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a legszegényebbekre. December 7-én, a szentmisék előtt és után adományokat gyűjtünk a nehéz helyzetben élők számára. Kérjük, támogassák a Karitász szolgálatát!



HÍREK  November 28-án 17 órakor 90. születésnapja alkalmából köszöntik Dragonits Tamást vári szomszédjai és építész munkatársai a plébánián. Mindenkit szeretettel várunk. Ezt követően 19 órakor lesz a Budavári Beszélgetések következő alkalma.  Adventben minden szombaton este a 6 órai szentmise kezdetén ünnepélyes keretek között gyújtjuk meg az adventi koszorún a soron következő gyertyát. Várunk mindenkit a közös imádságra, első alkalommal november 29-én.  December 1-jétől adventben – vasárnap kivételével – minden nap reggel 6 órakor rorate szentmise lesz a templomban.  Idén is útnak indul a plébánia családjai között a szálláskereső Szent Család. Akik szívesen csatlakoznának a szállásadók közé, kérjük, hogy november 30-án 16.30-ra jöjjenek a plébánia földszinti könyvtár szobájába, hogy a beosztást elkészítsük!  A sok-sok jó gyereknek köszönhetően idén is ellátogat templomunkba Szent Miklós püspök. December 6-án az esti szentmisét követően várunk mindenkit – főként a jó gyerekeket –, hogy együtt köszöntsük őt.  December 20-án lesz adventi lelkinapunk a plébánia I. emeleti nagytermében. Az elmélkedéseket Hatházi Róbert atya tartja. 9.45-kor találkozunk, és az esti 6 órai szentmise végéig tervezzük a közös programot. Lesz közös ebéd és 14-15 óra között alkalom nyílik szentgyónás végzésére is. Kérjük a kedves testvéreket, hogy jelezzék részvételi szándékukat a sekrestyében vagy a plébánia irodán.  Hagyományainkhoz híven, december 24-én 16 órakor a ministránsok pásztorjátékot adnak elő a templomban. Mindenkit szeretettel !  Bizonyára sokan hallották a hírt, hogy november 17-én átadták a Nemzet Művésze díjakat, s a díjazottak között Török Ferenc építész, egyházközségünk örökös világi elnöke is szerepelt (aki a címlaprajzát kezdettől fogva készíti). „Szerteágazó művészi és oktatói tevékenységéért, számos hazai középület, lakóépület, műemléki rekonstrukció és egyházművészeti alkotás tervezéséért, kimagasló értékű építészeti – különösen templomépítő – munkásságáért” – hangzott a laudatio az átadási ünnepségen. Legyen közös az örömünk, közös a hálánk a jó Isten gondviselő szeretete iránt.


2014. november 23.

Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő, Beteljesült már az idő. Törd át az ég zárt ajtaját, vár a világ sóvárgva rád. Megnyílt az ég harmatozva, Megváltónkat hogy lehozza. Ég felhői, nyíljatok szét, hozva Jákób fejedelmét! Föld, virulj ki, völgyön-halmon, viruló zöld hadd fakadjon! Nyílj ki, földnek szép Virága, Dávid háza nagy Királya! Ó, fényes Nap, ó, szép Csillag, téged vágyunk mi látni csak. Kelj fel, Napunk, fényességed űzze el a sötétséget!



A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ E-mail: [email protected] Plébánia: Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő, csütörtök 10.00-14.00; kedd, szerda 15.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00

Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat, Millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat!

Recommend Documents