Gyulavári Antal: Gazdaság

Gyulavári Antal: Gazdaság (elektronikus verzió, készült 2006-ban)

A tanulmány eredetileg nyomtatásban megjelent: Gyulavári Antal (1990): Gazdaság in: Társadalmi riport 1990, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI,. 56-86. Pp.

Gyulavári Antal: Gazdaság

3. Gazdaság

Az 1989-es év a magyar gazdaság történetében nagyon különös szerepet fog betölteni. Ez az év ugyanúgy nevezhető a múlt (a tervgazdaság) utolsó és a jövő (a piaci koordináció) első évének. Miközben a politikában robbanásszerű változások zajlottak le; a gazdaságban sokkal árnyaltabb a kép. A gazdaság legfontosabb makromutatói közül a megtermelt bruttó hazai termék (a GDP) és annak belső felhasználási szerkezete szinte nem is változott, míg mások − pl. a költségvetés deficitje, az infláció mértéke − jelentősen változtak. Sajnos a gazdaság számszerűsíthető makromutatói többségéről − függetlenül azok változatlanságától, vagy változásuk mértékétől − egyaránt az állapítható meg, hogy kedvezőtlenül alakultak. E megállapítás azonban mást jelent a gazdaság növekedési üteme vonatkozásában, ahol érdekes módon a népgazdasági tervezés utolsónak nevezhető évében szokatlan pontossággal teljesültek a terv-szándékok, és mást jelent az infláció kérdésében, ahol elértük azt a határt, amikor már egyre nehezebb megakadályozni a bér-ár spirál elszabadulását. A sommás megállapítás adott esetben nem arra vonatkozik, hogy a főbb folyamatoknak miként kellett vagy lehetett volna elébemennünk, tehát nem valamihez képest igaz az állítás. A kedvezőtlen jelző a magyar gazdaság adottságaira, az egyre erősebben jelentkező kényszerhelyzetekre, a végletesen beszűkült − némiképp leegyszerűsödött − lehetőségekre, a járható út nehézségeire utal. Mielőtt a konkrét adatokat vizsgálnánk, fontos megemlíteni az 1989-es év egy nagyon fontos sajátosságát, amit úgy lehet fogalmazni, hogy a gazdaság-szabályozás változtatásának mértéke elérte azt a szintet, ami már önmagában is megkérdőjelezte a tervgazdaság (gazdálkodás) folytatásának lehetőségét. E változtatások jellegükből fakadóan nem azonnal a bevezetés évében fejtik ki hatásukat, ennél sokkal nagyobb a következő években érvényre jutó hatásuk. Ellentmondásosságuk ellenére is ezért teszik az 1989-es évet a „jövő” első évévé. Fontossági sorrend nélkül mindenképp említésre méltók a következők. A társasági törvény 1989. év eleji hatályba lépés megteremtette annak a potenciális lehetőségét, hogy az eddigi vállalati és tulajdonosi szerkezet átalakuljon, a gazdasági egységek formája, mérete alkalmazkodhasson a gazdasági tevékenység jellegéhez. Ugyanez a törvény teremtette meg az alapot mind a hazai, mind a külföldi tőke bevonásához. A törvény életbe lépése egyben lezárása is volt az 1982-ben elindított, csak a kisvállalkozások ösztönzésére, a kisbefektetők megtakarításainak termelésbe vonására irányuló folyamatnak. 1989-ben megszűnt a szocialista tulajdon felsőbbrendűsége, a tulajdonformák, a vállalkozások egyenrangúságának elismerésével a gazdaság szerkezeti átalakulásának legfőbb korlátja tűnt el. Mindezek igazak annak ellenére is, hogy az átalakulás e téren mind a mai napig sok visszássággal zajlik.


1989-ben a központi irányítás két nagyon fontos területén történt jelentős lépés − a szabályozás leépítésével. A külkereskedelem liberalizálása a konvertibilis áruforgalom több mint 40%-ára terjedt ki, míg a hatósági áras termékek aránya a végső fogyasztáson belül már csak közel egyharmadra csökkent. 1989-től hivatalosan is létezik a munkanélküliség. A segélyezés elindítása azon túl, hogy a szocializmus egyik „alapértékét” számolta fel, egyúttal megteremtette annak elvi lehetőségét, hogy a veszteséges vállalatok dolgozóira hivatkozva se lehessen vég nélkül elodázni a vállalatok egy részének felszámolását. Ugyancsak ez volt az az év, amikor két lépésben ugyan − előbb az állam belső adósságainak, majd az év végén a teljes adósságállomány és a fizetési mérleg adatainak valósághű bemutatásával −, de lezárult a gazdasági adatok meghamisításának korszaka is. E tény két okból is jelentős. A továbbiakban csak olyan adatok kerülnek nyilvánosságra, melyek megfelelnek a tájékoztatás legalapvetőbb követelményének, ebből következően megszűnik a ,,félreorientálás” és az adatok letagadása. Másrészt az adatok többségének nyilvánossá tétele lehetővé teszi olyan gazdasági információs rendszer kiépítését is, amely valamennyi gazdasági szférára kiterjedve az eddigieknél zártabb, egyúttal ellenőrizhetőbb lesz. (Az elvi lehetőség kivitelezése persze nem automatikusan következik be, komoly munkát fog igényelni, mert az előbb említett változások együttes hatásaként a gazdaságstatisztika egészét új alapokra kell helyezni.) Az elmúlt év tehát az adatok egy jó részének változatlansága ellenére is a következő évekre vonatkozó hatása miatt mindenképp megkülönböztetett jelentőségű.

3.1 A KIBOCSÁTÁS ÉS SZERVEZETI FELTÉTELEINEK ALAKULÁSA 3.1.1 A termelés alakulása Az elmúlt évben a gazdaság legátfogóbb mutatója, a bruttó hazai termék − immár második éve − gyakorlatilag változatlan maradt. A minimális csökkenés belül van a statisztikai hibahatáron, ezért ezt az állapotot leginkább a stagnálás, az infláció alakulását is figyelembe véve, a stagfláció jelzővel lehet illetni. A GDP elmúlt két évi alakulása az eladósodás ugrásszerű változásához vezető utolsó gyorsító, gazdaságélénkítő program következménye. Az 1985-ben lezárult utolsó restrikciós időszak után − amikor a GDP termelése és belföldi felhasználása gyakorlatilag az előző évi szinten maradt − a következő két évben a GDP 6%-kal, a belföldi felhasználás 7,2%-kal növekedett. A gazdaságélénkítés a változatlan szerkezetű gazdaságban, a növekedési időszakokban − így most is − a külkereskedelmi forgalom egyenlegének romlásával, a belföldi felhasználásnak a termelést meghaladó növekedési ütemével azt eredményezte, hogy az ország adósságállománya (konvertibilis devizában) mindkét évben kb. 3-3 md dollárral nőtt. Tulajdonképpen 57

Gyulavári Antal: Gazdaság A BRUTTÓ KIBOCSÁTÁS ÉS A GDP ALAKULÁSA Bruttó kibocsátás Folyó ár 1981. évi ár milliárd forint 1987 1988 1989

3 119,1 3 423,6 3 962,7

Index (előző év = 100,0)

2 370,0 2 373,4 2 343,9

104,2 100,1 98,7

GDP Folyó ár 1981. évi ár milliárd forint 1 226 1 409,5 1 706,0

Index (előző év = 100,0)

865,7 865,2 863,00

104,1 99,9 99,8

A GDP BELFÖLDI FELHASZNÁLÁSÁNAK ALAKULÁSA Lakossági fogyasztás Folyó ár 1981. évi ár Index milliárd forint 1987 1988 1989

58

778,5 854,5 1 018,4

530,0 507,8 510,0

(előző év = 100,0) 103,8 95,8 100,4

Bruttó felhalmozás Folyó ár 1981. évi Index ár milliárd forint (előző év = 100,0) 327,5 358,9 441,9

209,0 202,2 201,0

103,2 96,7 99,4

Belföldi felhasználás Folyó ár 1981. évi Index ár milliárd forint (előző év = 100,0) 1 232,3 1 370,9 1 647,9

828,3 804,1 801,2

103,2 97,1 99,6


e tény – a gazdasági lehetőségeinkkel arányban már nem álló forrásbevonás – okozta az 1988. évi drasztikus megszorításokat a belföldi felhasználásban, s ezért nem volt „lehetőség” az 1989. évi növekedésre sem. Az elmúlt év egyik jellegzetessége, évek óta először fordult elő, hogy a GDP növekedési üteme meghaladta a bruttó termelését, ami egyben azt jelenti, hogy a termelés anyagigényessége csökkent. A belföldi felhasználás minimális csökkenése az előző évtől nagyon eltérő folyamatok eredménye. A lakossági fogyasztás – ami a belföldön felhasznált GDP-nek közel kétharmada – gyakorlatilag változatlan szinten maradása, az előző évi, nem is jelentéktelen és az 1950-es évek eleje óta ismeretlen csökkenés után következett be. A felhalmozási célú felhasználás minimálisan csökkent és amire már nagyon rég nem volt példa, a közösségi fogyasztás kb. 4%-kal visszaesett. Ez utóbbi tény döntően azzal magyarázható, hogy 1989-ben már ténylegesen is csökkentek az állam védelmi kiadásai. (A csökkenés valójában ennél nagyobb mértékű, mert a konvenciók szerint a kétszintű bankrendszer kiadásai is közösségi fogyasztásként kerülnek elszámolásra, s ezek évről évre rohamosan növekednek. Ha ezt – a valóságban nem klasszikusan közösségi fogyasztási elemet – nem vesszük figyelembe, akkor a csökkenés jóval nagyobb mértékű.) 3.1.2 A termelés szerkezete A bruttó termelés és a GDP csökkenése a vizsgált évben az iparban és a mezőgazdaságban meghaladta a gazdaság egészére átlagosan jellemzőt. Ebből következik, hogy e két terület aránya valamelyest csökkent a gazdaság egészén belül. Az építőipar, a közlekedés és a kereskedelem súlya valamelyest nőtt mindkét mutató tekintetében, míg a további infrastrukturális ágazatok aránya a bruttó termelésben nem változott, a GDP-ben pedig növekedett. 1989-ben folytatódott az az egész 1980-as évtizedre jellemző folyamat, ami az ipar lassú arányvesztését eredményezi. 1980-tól két év kivételével, minden évben lassabban nőtt (vagy gyorsabban csökkent) az ipar bruttó termelése a gazdaság egészére jellemzőnél. Az utóbbi év egyben az ipar elmúlt két évtizedének legsúlyosabb visszaesése is volt. A bányászat 5%-os termeléscsökkenése (egy évtized alatti 10%-os kibocsátás visszaesés) jelzi, hogy megszűnőben van a magyar gazdaságban a túlsúlyos kitermelő ágazatok egyikének preferálása, ami egy súlyos veszteségforrás felszámolásának is a kezdete. A gépipar 1989-es visszaesése (az 1988. évi visszaeséssel együtt) sem eredményezte az ágazat arányvesztését. Az ipar legjelentősebb, a bruttó termelés közel negyedét adó ágazata az évtized egészét tekintve is gyorsabban fejlődött az ipar, de a gazdaság egésze átlagánál is. A legsúlyosabb visszaesés a könnyűiparban következett be, ahol egyes területek (p1. textilruházati ipar) termelése az évtized alatt egyötödével csökkent. 1989-ben a bőripar termelése 15, a textilruházati iparé 13%-kal esett vissza. 59


AZ ÖSSZES KIBOCSÁTÁS ÉS A GDP GAZDASÁGI ÁGAZATONKÉNTI SZERKEZETE (összehasonlító árak alapján) 1987 Bruttó GDP termelés Ipar Építőipar Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás Közlekedés, posta és távközlés Kereskedelem Többi gazdasági ág együtt∗ Összesen

1988 Bruttó GDP termelés

1989 Bruttó GDP termelés

50,5 6,3

36,7 6,9

50,3 6,2

36,2 6,5

49,7 6,4

35,2 6,6

17,8

19,5

17,9

21,1

17,8

20,8

5,7 6,3

9,0 9,6

5,8 6,0

9,2 8,4

6,0 6,3

9,5 8,7

13,4

18,3

13,8

18,6

13,8

19,2

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

∗

Az ide tartozó ágak 1987. évi szerkezete az összes kibocsátásban és a GDP-ben a következő: vízgazdálkodás 1,1 és 1,4%; személyi és gazdasági szolgáltatások (7. gazdasági ág) 4,6 és 6,4%; egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatás 4,4 és 6,2%; közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatás 3,3 és 4,3%.

Az ipari termelés arányvesztésének további magyarázatául szolgálnak az ipari értékesítési adatok. (Ezek ugyan csak az 50 főnél többet foglalkoztató szervezetekre vonatkoznak.) Az ipari értékesítés közel 4%-os visszaeséséhez képest a belföldi eladás 4,5, a külföldi 1,9%-kal esett vissza. A rubel forgalmú elszámolások 7,6%-os visszaesése és a nem rubel forgalom 2,3%-os bővülése adta ki az utóbbi átlagot, látható tehát, hogy a belföldi kereslet visszaesése és a rubel eladások kormányzati eszközökkel történt visszaszorítása volt elsősorban az ipari termelés befolyásolója az adott évben. A mezőgazdasági ág termelésének (és arányának) csökkenését a növénytermelés, az állattenyésztés és az egyéb nem mezőgazdasági tevékenységek termelésének közel azonos mértékű csökkenése okozta. A belföldi kereslet visszaesett, míg az élelmiszeripari termékek, állatok kivitele növekedett. (A szabályozás-változások hatásaként az 1,9% változatlan áras exportnövekedés 5,7%-os nem rubel növekményből és 8,4%-os rubel eladás csökkenésből állt össze.)

60


1985 1980 = 100,0

1985 = 100,0

1989 1980 = 100,0

1988 = 100,0

Bányászat Villamosenergia-ipar Kohászat Gépipar Építőanyag ipar Vegyipar Könnyűipar Egyéb ipar Élelmiszeripar

99,7 115,6 99,8 118,1 100,0 112,0 105,4 106,0 110,4

90,7 108,6 105,3 104,3 105,8 105,0 97,3 84,5 101,1

90,4 125,5 105,1 123,2 105,8 117,6 102,6 89,6 111,6

94,9 101,2 98,3 97,6 95,9 96,7 94,2 97,9 100,0

Ipar

109,8

102,2

112,2

97,5

Bruttó termelés a gazdaságban (alapáron)

112,3

105,3

118,2

98,7

Végezetül a magyar gazdaság egy régen változatlanul meglévő és fejlettségi szintjét jellemző mutatójáról érdemes szólni. Amennyiben a gazdaság szerkezetét élelmiszergazdaság, kitermelő és feldolgozó ipar és infrastrukturális ágazatok bontásban vizsgáljuk, az elmúlt két évtized jelentős változásai ellenére változatlanul ugyanazok a jellegzetességek figyelhetők meg. Az adatoknak a nemzetközi összehasonlításából eredő institucionális, árrendszerbeli eltérései ellenére több mint két évtizede olyan jelentős a gazdaság szerkezetének eltérése a fejlett országokétól, hogy a számítások hibáitól eltekintve is értelmezhetők. (A számítások a folyó áras GDP-ből. való részesedésre vonatkoznak.) Az élelmiszergazdaság (mely a mező- és erdőgazdaságon kívül az élelmiszeripart is magába foglalja) 2−4-szerese a fejlett országokénak, a kitermelő ágazatoknál a különbség kb. 2−3-szoros. A feldolgozóipar és az építőipar esetében a különbség jóval kisebb, sőt az építőipar aránya szinte azonos a fejlett országokéval. A szállítás, hírközlés és a kereskedelem egésze tekintetében jóval nagyobb, legalább kétszeres eltérések figyelhetők meg. Az élelmiszergazdaság és a kitermelő ágazatok magas aránya és ennek ellentétjeként a tercier szférába tartozó szolgáltatások alacsony szintje évtizedek óta jellegzetes sajátossága a hazai gazdaságnak. Ami az alábbi adatokban elgondolkodtató, az az, hogy a fejlettség szintjéből következő különbözőségek a magyar változások lassúsága miatt inkább nőttek a vizsgált időszakban. (Az alábbi számok csak az arányok érzékeltetésére alkalmasak.)

61


AZ EGYES TERÜLETEK RÉSZESEDÉSE A GDP-BŐL (folyó árak alapján) Élelmiszer -ipar

Kitermelő ipar

Feldolgozóipar

Építőipar

Infrastrukturális ágazatok

USA

1970 1980 1986

5,7 4,9 4,0

4,1 6,1 5,3

22,1 19,8 17,4

4,9 4,6 4,7

63,2 64,6 68,6

Franciaország

1970 1980 1986

11,3 8,b 7,0

2,8 3,2 3,2

26,4 23,3 20,1

8,0 7,0 5,5

51,5 57,9 64,2

Ausztria

1970 1980 1986

12,6 9,0 7,5

3,5 3,8 3,7

28,1 24,8 24,3

8,2 8,6 6,9

47,6 53,8 57,6

Görögország

1970 1980 1986

21,9 21,3 21,0

3,4 3,1 4,7

15,5 15,9 14,3

8,9 8,5 6,4

50,3 51,2 53,6

Magyarország

1970 1980 1986 1989

22,6 22,1 19,4 18,5

6,5 9,7 10,1 8,3

29,8 26,4 26,5 25,6

8,0 7,6 7,9 7,4

33,1 34,2 36,1 40,2

3.1.3 A termelés szervezeti feltételeinek alakulása A gazdaság szerkezetét leíró jelenlegi statisztikai nómenklatúra nem túl mély bontásra ad lehetőséget. Az 1989-es év egyetlen igazi érdekessége, hogy a jelentős számú vállalkozás alapítása ellenére a kisüzemi szféra aránya csökkenő. Ennek magyarázata, hogy az 1982 óta létező kisvállalkozási formák (különösen a nem főállásban végzett VGMK és ISZSZCS) tevékenysége visszaesett, ugyanis egy részüknek a jogszabályok szerint is át kell alakulniuk. Az újonnan alakuló nagyszámú vállalkozás pedig egyrészt nem is a kisüzem csoportjába tartozik e kategorizálás szerint, másrészt az alapítás évében természetszerűen termelésük még nem számottevő. Az alábbi tábla szerint mindenesetre látható, hogy a magánvállalkozások 1982-es részleges és erősen korlátok közé szorított indítása megnövelte a kisvállalkozások súlyát a gazdaságban, e lendület azonban 1989-re megtört. (A költségvetési intézmények növekedését az okozta, hogy a társadalombiztosítási járulék egységesítése miatt az 10%-ról 43%-ra növekedett.)

62


A TERMELÉS MEGOSZLÁSA GAZDÁLKODÁSI FORMÁNKÉNT (folyó árak alapján, %-ban)

1981 1982 1985 1988 1989

Kisüzemek∗

Vállalati rend szerint működő szervezetek

Költségvetési rendben gazdálkodók

Bruttó termelés

GDP

Bruttó termelés

GDP

Bruttó termelés

GDP

85,3 84,9 82,6 80,6 80,4

79,6 79,3 75,4 73,5 72,9

8,0 8,0 8,5 9,4 10,0

10,3 10,3 11,0 12,7 14,b

6,7 7,1 8,9 10,0 9,6

10,1 10,4 13,6 13,8 12,5

Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

∗ A kisüzemek tartalmazzák a hagyományos önálló kisipart és kiskereskedelmet, a lakossági kiegészítő tevékenységet, a gazdasági munkaközösségeket és polgári jogi társaságokat, továbbá a vállalati gazdasági munkaközösségeket és az ipari szolgáltató szövetkezeti szakcsoportokat is.

A gazdaság szerkezetének nagyon gyors átalakulását jól mutatja az országos számjelnyilvántartásban szereplő szervezetek számának és szervezet-típusonkénti számának alakulása. Ebből látható, hogy a korábbi folyamat – amikor a leggyorsabban a kisszövetkezetek száma gyarapodott – megtört, és a társasági törvény adta lehetőséggel élve a magánbefektetések és általában a cégalapítások új terepe a korlátolt felelősségű társaságoké lett. E szervezetekről azonban egyelőre nem rendelkezünk további részletes információkkal, a gazdaság információs rendszere még nem követte a folyamatokat. Az újonnan alakult vállalatok közt jelentős számú a vegyesvállalat. Míg 1988 végén mindössze 227, addig 1989 végén már 1357 vegyesvállalat működött. E vállalkozások közül 1332 nem rubel relációban és mindössze 25 rubel relációban alakult. Az 1332 vegyesvállalatból 477 (36%) az iparban, 439 (33%) a kereskedelemben alakult. A külkereskedelmi vegyesvállalatok száma 148. A vállalkozások vagyonának átlagos értéke 91,4 millió Ft, amelyből a külföldi tőkebevonás mértéke mindössze 22 millió Ft. 1988-hoz képest az 1 vállalatra eső külföldi tőkebevonás mértéke felére csökkent, ami mutatja, hogy a befektetők egyelőre nem vállaltak nagy kockázatot. Az éves szinten a fél milliárd dollárt el nem érő tőkebevonás inkább csak az érdeklődés jele, de a gazdasági problémák megoldásához még nem ad érdemleges segítséget.

63


A GAZDASÁGI SZERVEZETEK SZÁMA AZ ÉV VÉGÉN 1985

1987

1988

1989

Vállalat és tröszt Leányvállalat Közös vállalat Egyesülés Részvénytársaság KFT Mezőgazdasági, halászati és egyéb szövetkezetek Kisszövetkezet Társulat

1 910 254 251 57 62

1 955 397 302 69 137

1 986 391 309 78 116 451

2 001 398 327 105 307 4485

4 085 762 435

3 995 2 154 498

3 772 3 108 534

3 843 3 233 470

Összesen

7 816

9 507

10 745

15 169

A gazdaság szerkezetének egy másik metszetét mutathatja majd a vállalkozások mérete – akár a foglalkoztatottak, akár az árbevétel – szerinti csoportosítása. E statisztikák azonban most vannak csak kiépülőben. 1988-ra készült számítások szerint a hagyományos kisvállalkozások (kisipar és kiskereskedelem), a gazdasági munkaközösségek és polgári jogi társaságok, a vállalati gazdasági munkaközösségek és az ipari szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok, továbbá a 100 fő alatti vállalatok együtt a GDP 15,2%-át adták. (Ebből a kisipar 6,2, a 100 fő alatti vállalatok 5,5%-ot adtak.) Mindezek alapján látható, hogy bár a gazdaság termelésének szerkezetében sajnos nem történtek döntő változások, a gazdálkodás szervezeti feltételeiben komoly mozgás indult meg, amely remélhetően a következő évek változásainak bázisa lesz. 3.1.4 A foglalkoztatás szerkezete, a munkanélküliség 1989-ben a korábbi évekhez hasonló tendenciák érvényesültek a foglalkoztatásban. A foglalkoztatás szintje – az aktív keresők aránya a munkavállalási korú népességen belül – változatlanul magas, közel 80%-os volt, az aktív keresők gazdasági ágankénti megoszlása pedig a már évek óta tartó folyamat szerint alakult. Az ipari, építőipari és mezőgazdasági szervezetek létszámának lassú csökkenése és a szolgáltató ágazatok létszámának évek óta tartó növekedése volt a jellemző 1989-re is. Az aktív keresők számának fogyása hosszú évek óta a legkisebb volt, mert a munkavállalási korú népesség fogyása gyakorlatilag megállt. Új jelenségként az aktív keresők számát gyarapította az év során áttelepült és munkavállalási engedélyt szerzett román állampolgárok száma is, amely 1990 elejéig közel 25 ezer fő volt.

64


AZ AKTÍV KERESŐK MEGOSZLÁSA A GAZDASÁGBAN AZ ÉV ELEJÉN (1000 fő) 1985

1988

1989

1990

Ipar Építőipar Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás Közlekedés, posta és távközlés Kereskedelem Többi infrastrukturális ág együtt

1 539,5 356,4

1 497,2 345,4

1 465,6 339,3

1 430,0 335,0

1 035,1

911,5

887,8

865,0

396,1 508,8

400,0 519,7

400,3 519,3

404,0 520,0

1 077,0

1 171,0

1 210,41

252,0

Összesen

4 912,9

4 844,8

4 822,7

4 806,0

A foglalkoztatás szerkezetéről – különösen az egyre inkább felmerülő foglalkoztatási nehézségek miatt – többet mondhatnának a vállalkozások vállalkozási formánkénti, létszámkategóriák szerinti adatai. Ezekről azonban jelenleg még nem, vagy csak szórványadatok állnak rendelkezésre. 1988-ban a 100 főnél kevesebb foglalkoztatottal dolgozó kisvállalkozások összesen kb. fél milliós létszámot foglalkoztattak, melyből kb. 410 ezer volt a főfoglalkozásúak létszáma. A kisvállalkozások közel 60%-a a hagyományos 1–2 fővel dolgozó szervezetből állt. E szervezeteknek a továbbiakban komoly szerepük lehet a foglalkoztatási gondok megoldásában. Az 1989-től hivatalosan is létező munkanélküliség regisztrált mértéke egyelőre nem számottevő, de a tényleges munkanélküliség a regisztráltat meghaladja. Az 1989. IV. negyedévben regisztrált 28 ezer munkanélküli az aktív keresők 0,6%-a, ami a nemzetközi gyakorlatban még nagyon kedvezőnek tekinthető 4–5%-os mértéknek is csak a tört része és a továbbiakban bizonnyal tarthatatlan lesz. Az év során munkanélküli segélyben 12 064 fő részesült, átlagosan 110 napos időtartamra. A további elhelyezkedés szempontjából említésre méltó, hogy a segélyezettek több mint fele 35 évnél fiatalabb, közel 60%-a nem rendelkezett szakképesítéssel. A munkanélküliség első hullámában segélyre szorulók közel háromnegyede a fizikai foglalkozásúak közül került ki. A segélyezettek számát tekintve Szabolcs-Szatmár megye vezet (az összes segélyezett 19%), Borsod-Abaúj-Zemplén (15,7%) és Baranya megye (9,3%) előtt. A munkanélküliség ma még legfeljebb csak egy-egy régióban okoz gondot, azonban a vállalatfelszámolások révén ugrásszerű növekedése várható.

65


3.2 A TERMELÉS FELHASZNÁLÁSA ÉS ANNAK HATÁSA AZ EGYENSÚLYRA 3.2.1 A GDP belföldi felhasználásának néhány sajátossága A magyar gazdaságnak 1989-ben is az adósságteher adta „kötelezettsége” volt, hogy a belföldi felhasználás kisebb legyen a megtermelt GDP-nél. Az eredetileg tervezett mértékben ezt nem sikerült megvalósítani. A változatlan áron a GDP 1%-ára tervezett egyensúlyjavítás (ami a GDP 0,3%-os növekedéséből és a belföldi felhasználás 0,7%os csökkenéséből állt volna)-helyett mindössze 0,2% valósult meg. A lakossági fogyasztás a tervezett minimális csökkenés (0,1%) helyett, az előző évi erős visszaesés után, 0,4%-kal nőtt, míg a bruttó felhalmozás már második éve csökken. (1989-ben 0,6%-kal a tervezett 0,7%-os növekedése helyett.) A lakossági fogyasztás legfőbb és új sajátossága, hogy a GDP-mérlegben szereplő összegnél az adott évben érdemlegesen magasabb volt. Ha nem az ország területén vizsgáljuk a fogyasztást, hanem a magyar lakosság belföldi és külföldi vásárlásait vesszük figyelembe, akkor az ún. nemzeti fogyasztás növekedése 2–2,5% volt. Az adott évi sajátosságot az okozta, hogy a lakosság az utazási devizakeretek adta lehetőséget is kihasználva példátlan mértékben vásárolt külföldön. (Ezt az évvégére visszavont liberális vámrendelkezések is segítették.) E külföldi vásárlások (illetve a lakosság nagymértékű valutafelvásárlása) okozták elsősorban a folyó fizetési mérleg egyenlegének erős romlását. Csak a külföldi személygépkocsi-vásárlások 68 ezres száma a folyó évi fogyasztás 2%-a körüli összeget tesz ki. A nemzeti és a hazai (tehát a GDP mérlegében szereplő magyarországi magyar és külföldi) fogyasztás ilyen eltérése az adott évi szabályozás következménye. (Ez az eset azonban egyértelműen indokolja – az életszínvonal valós alakulásának ismerete miatt – a nemzeti fogyasztás kategóriájának rendszeres számítását, a hazai termelésnek megfelelő hazai fogyasztás mutatója mellett.) A bruttó felhalmozáson belül a beruházási tevékenységet az előző évi drasztikus

visszaesés után minimális növekedés jellemezte. A beruházási ráta gyakorlatilag változatlan maradt.

66


A BERUHÁZÁSOK ALAKULÁSA A GDP-HEZ KÉPEST (összehasonlító áron) GDP

1987 1988 1989

Beruházások műszaki megvalósulása növekedése, előző év = 100,0 104,1 109,8 99,9 90,9 99,8 100,5

Beruházások aránya a GDP-hez 24,8 22,5 22,7

1989-ben is érvényesült az az 1988. évi jelenség, hogy a gazdasági szervezetek beruházásainak aránya csökken, míg az önállók és a lakossági beruházásoké növekszik. Míg 1988-ban ennek oka a gazdasági szervezetek beruházásainak abszolút összegben történő visszaesése volt a lakossági beruházások minimális növekedése mellett, addig 1989-ben a lakossági beruházások növekedésének üteme jóval meghaladta a gazdasági szervezetekéét. (A lakossági beruházások közel 90%-a lakásberuházás, melyek száma az 1988. évi visszaesés után 1989-ben nőtt, 45,4 ezerről 46,4 ezerre.) A BERUHÁZÁSOK ALAKULÁSA (folyó árak alapján) 1987

1988 milliárd Ft

1989

1987

1988 1989 előző év = 100,0

Gazdasági szervezetek Lakosság és önállók

243,6 51,5

232,0 58,8

251,8 70,5

117,5 99,4

95,2 114,2

108,5 119,9

Összesen

295,1

290,8

322,3

113,9

98,6

110,8

A gazdasági szervezetek adott évben elkezdett (25 millió Ft feletti) beruházásainak száma tovább csökkent. (1987-ben 811, 1988-ban 599, 1989-ben pedig 529 db volt.) Az 1989. évi értéknövekedés csak a korábbi évinél háromszor magasabb, 12%-os áremelkedés következménye. Az alkalmazott döntési kategóriák szerinti csoportosításban a beruházások 2/3-át kitevő vállalati beruházások értéke 10,4%-kal nőtt (tehát összehasonlító áron csökkent), a tanácsi beruházások alig 4%-kal nőttek, a célcsoportos beruházások szinten maradtak, míg egyedül a központi nagyberuházásokra

67


fordított összegek haladták meg az árindexet. (Ez utóbbi összeg 16%-os növekedése ellenére 1989-ben új nagyberuházás nem kezdődött, s e tétel így is csak a gazdasági szervezetek beruházásainak 5%-a.) Az 1989. évi beruházásoknak a kormányzati (beleértve a tanácsokat is) döntésű beruházások arányának visszaszorulásán túl az is jellemzője volt, hogy a gépberuházások belső összetétele jelentősen változott. Tovább csökkent a rubel import, alig nőtt a belföldi eredetű, s ugyanakkor közel 30%-kal nőtt a nem rubel import gépek aránya. A folyó áras gépberuházásokon belül közel 40%-ra növekvő nem rubel hányad az új szabályozás eredménye, a kormányzati beruházások visszaszorulása már évek óta tartó folyamat következménye, de mindkét jelenség alapvetően pozitív. A kormányzati döntésű beruházások visszaszorulásának van azonban az infrastruktúrát érintő kevésbé pozitív hatása is. Az egyik ilyen a lakossági beruházásoknál csapódik le, a lakásépítkezésekben. 1989-ben már mindössze 4,9 ezer lakás épült állami erőből, a 46,6 ezer lakosságival szemben. A gondot itt nem önmagában a kormányzat visszavonulása okozza, hanem a gyakorlatilag megoldatlan finanszírozási kérdések, melyek miatt hiába vonul ki az állam a közvetlen beruházásokból, a pénzügyi terhektől alig tud szabadulni. A bruttó felhalmozás másik eleme, a készletfelhalmozás alakulásában elsősorban a korábbi évek tendenciái érvényesültek. A belföldi felhasználásban folyó áron növekvő arányú készletfelhalmozás az áremelkedések következménye, változatlan áron már csökkent a felhalmozás. A lekötött készletek állománya évek óta a GDP 2/3-a körüli nagyságú, s e nagyon kedvezőtlen arány gyakorlatilag nem változik. Változatlanul alacsony a vállalatok és szövetkezetek készletein belül a belkereskedelem súlya (alig haladja meg a 20%-ot), s túlzottan magas a termelői készletek aránya. Az ipar 1/3-os és az élelmiszergazdaság 30% közeli aránya a beszerzési problémák, a piaci zavarok okozta kényszerhelyzet biztos jelzője. 1989-ben e helyzet némiképp még romlott is, mert a belkereskedelmi vállalatok és szövetkezetek készletei növekedésének üteme alatta maradt az iparvállalatokénak. Az iparvállalatoknál ugyanakkor a korábbi évnél lényegesen gyorsabban növekvő késztermékkészletek az értékesítési problémákat jelzik. 3.2.2 A külkereskedelmi forgalom alakulása 1989-ben a megtermelt jövedelem (GDP) előző évinél is nagyobb hányada került kivonásra a gazdaságból, a külkereskedelmi forgalom 58,1 md forintos (a GDP 3,4%-át kitevő) egyenleggel zárt. Az egyenleg növekedése nem tekinthető azonban egyértelműen kedvezőnek, ugyanis míg 1988-ban a nem rubel forgalom egyenlege a GDP 2,3, addig 1989-ben csak 2,1%-a volt, ugyanakkor a rubel egyenleg 0,5%-ról 1,3%-ra nőtt. (A részletes adatok a 2. és 3. mellékletekben találhatók.) Mindkét relációban az előző évitől jelentősen eltérő folyamatok eredményeként alakultak ki az egyenlegek. 68


A KÜLKERESKEDELMI FORGALOM ALAKULÁSA A NEMZETGAZDASÁGBAN (összehasonlító árak alapján)

rubel

Export nem rubel

összesen

rubel

Import nem rubel

Összesen

Év Előző év = 100,0 1987 1988 1989

102,7 100,1 96,3

106,6 111,8 104,5

104,7 106,5 101,0

104,3 103,3 92,9

101,8 98,0 108,2

102,9 100,5 100,9

Rubel relációban a forgalom jelentős mértékű csökkenése mellett az import volumenének az exportnál jóval gyorsabb visszaesése, a cserearányok már több éve, és 1989-ben is számukra kedvező alakulása miatt jelentős aktívum keletkezett. A gazdaság szerkezeti átalakulását elodázó, nem kívánatos aktívum egyértelműen a központi szabályozás elégtelenségére vezethető vissza. A nem rubel relációban alig javuló egyenleg az előző évhez képest – amikor az export volumenének dinamikus növekedése mellett az import csökkent – fordítottan alakult. A liberalizációs intézkedések és vélhetően az előző évi csökkenés hatására (javuló cserearányok mellett) az import volumene közel kétszer olyan gyorsan növekedett, mint az export. A rubel export visszafogására és a nem rubel forgalom liberalizálására törekvő központi szabályozás eredményeként mind a kivitelben, mind a behozatalban növekedett és eddig el nem ért arányúvá vált a nem rubel forgalom. Rubel viszonylatban a közvetlen áruforgalom kiviteli többlete gyakorlatilag változatlan áruösszetétel mellett valósult meg. A kivitelben a leggyorsabban az élelmiszeripari termékek és a gépek, szállítóeszközök, beruházási javak volumene esett vissza 8,5 és 8,3%-kal. Az utóbbi csoport így is a kivitel 46,4%-a. A behozatal volumenének csökkenése a gépek, beruházási javak csoportjában 16,2%-os, ami a piacváltást segítheti. A 6%-kal csökkenő kivitel és a 6,9%-kal csökkenő behozatal jelentősen, 3,7%-kal javuló cserearányok mellett bonyolódott le. A nem rubel viszonylatú közvetlen áruforgalomban a kivitel kedvezőtlen jelensége a gépek, szállítóeszközök, beruházási javak volumenének 11,4%-os csökkenése, az anyagok, félkésztermékek és alkatrészek 11%-os növekedése mellett. Az összességében 5%-kal növekvő kivitelen belül az alapanyagokon kívül nőtt az élelmiszerek aránya is, míg a gépeken kívül a fogyasztási iparcikkeké is csökkent. A behozatal volumenének 7,1%-os növekedése mellett a gépek behozatala 35, a fogyasztási iparcikkeké 25%-kal emelkedett. Ennek ellenére a csaknem változatlan volumenben

69


behozott alapanyagok csoportja ma is a behozatal 60%-át adja. A nem rubel relációban a cserearány mutatója 2,2%-kal javult. A külkereskedelmi áruforgalom nagyon jellegzetes 1989. évi változása, hogy mind a behozatal, mind a kivitel esetében a szocialista országokkal folytatott kereskedelem volumene több mint 6%-kal csökkent, míg a nem szocialista országokból származó behozatal 8,8%-kal, a kivitel 7,1%-kal emelkedett. A kivitelben régen nem volt ekkora eltérés a fejlett tőkés országok javára. 1989-ben az oda irányuló export volumene 11%-kal nőtt, míg a fejlődő országokba irányuló 5,3%-kal visszaesett. Az ország fizetési nehézségei szempontjából ez egyértelműen kedvező irányú változás. 3.2.3 A folyó fizetési mérleg egyensúlya A megtermelt jövedelem belföldön felhasznált hányada az ország külső egyensúlyi helyzetének csak egyik alkotó tényezője. A folyó fizetési mérlegben a külkereskedelmi forgalmon kívül az idegenforgalom és az ország adóssághelyzete is döntő tényező. Magyarország 1988 végén konvertibilis devizában fennálló 19,6 md $os bruttó (14,0 md nettó) adósságállománya, illetve ennek kamatterhe a fizetési mérleg egyensúlyát tartósan rontó tényező. (1989 végére az adósságállomány 20,6 és 15 md $-ra változott.)∗ 1989-ben a folyó fizetési mérleget a korábbi évektől eltérően az idegenforgalom nagyon kedvezőtlen egyenlege terhelte. A gyakorlatilag szabad utazás, az utazási valutakeretek és a vámjogszabályok adta lehetőségek együttesen 349 millió dollárral terhelték meg az egyenleget. Az ország adósságállományának kamatterhe 1989-ben 1387 millió $, vagyis 82 md Ft volt. Ez az összeg egyben a megterhelt GDP 4,8%-a. A kamatterhek növekedésének nem az adósságállomány növekedése, hanem a kamatlábak emelkedése volt elsősorban okozója. A kamatteher és az idegenforgalom egyenlegének együttes befolyásaként a konvertibilis devizában kifejezett folyó fizetések mérlege 1437 milliós hiánnyal zárt. Ehhez hasonló csak az 1986-os nagyon kedvezőtlen külkereskedelmi egyenlegű év deficitje volt. Az ország nem konvertibilis folyó fizetési mérlegének – az előzetes tervek szerint – az 1988. évi 233 millió $-ról (11,7 md Ft) csökkennie kellett volna. Ennek ellenére hosszú évek óta a legmagasabb aktívum keletkezett a nem konvertibilis elszámolásokban, 866 millió (51,2 md Ft). A forráskihelyezés ilyen mértékének elsősorban a külkereskedelmi forgalomról írtak, de azon túl a jelentős idegenforgalmi aktívum is (191 millió $, 11,3 md Ft) okozója volt.

∗

Az itt felhasznált adatok az MNB hivatalos adatai.

70


MAGYARORSZÁG KONVERTIBILIS FIZETÉSI MÉRLEGÉNEK NÉHÁNY TÉTELE 1987

Folyó fizetési mérleg Ebből: Idegenforgalmi bevétel Idegenforgalmi kiadás Idegenforgalom egyenlege Kamatbevételek Kamatkiadások Kamatok egyenlege ∗

1988

1989

millió $

md Ft∗

millió $

md Ft∗

millió $

md Ft∗

−876

−41,2

−807

−40,7

−1 437

−84,9

553 185 368 235 1 222 −987

26,0 8,7 17,3 11,0 57,4 −46,4

670 629 41 230 1 307 −1 077

33,8 31,7 2,1 11,6 65,9 −54,3

738 1 087 −349 218 1 605 −1 387

43,6 64,2 −20,6 12,9 94,8 −81,9

Súlyozott középárfolyamon számítva.

3.3 A GAZDASÁGBAN KELETKEZETT JÖVEDELMEK MEGOSZLÁSA A stagflációs fejlődés következtében az 1989-es évben (hasonlóan az előző évhez) a gazdaságban realizált jövedelmek növekményének egésze az árváltozások eredménye. A megtermelt jövedelem (a hozzáadott érték, a GDP) növekedésének üteme meghaladta a bruttó termelését, ami azt jelenti, hogy a termelők az általuk felhasznált termékek árának emelkedését meghaladó mértékben tudták kibocsátási áraikat növelni. A jövedelemelosztás során a lakosság bruttó munkajövedelme 17%-kal, a gazdasági szféra adózás utáni jövedelme 20%-kal, míg a költségvetés termeléshez kapcsolódó adóbevételeinek támogatásokkal csökkentett értéke 30%-kal emelkedett. E változások következtében a gazdálkodó szervek egészénél a realizált jövedelem aránya az összjövedelmen belül nem változott, míg a lakosság részesedése csökkent, a költségvetésé pedig nőtt. 3 .3.1 A gazdasági szféra A gazdasági szféra (a vállalatok, szövetkezetek, társaságok, költségvetési intézmények és egyéni vállalkozók) jövedelmének kialakításában a GDP-nél gyorsabban növekvő elvonások, az abszolút összegben is csökkenő támogatások és a GDP növekedésétől elmaradó bruttó munkajövedelmek játszottak szerepet. Szembeötlő az elszámolt értékcsökkenés alacsony növekedése. A vállalatok beruházási források teremtése helyett inkább a termelő vagyon felélésének útját járták.

71


A GAZDASÁGI SZFÉRA JÖVEDELMÉNEK ALAKULÁSA (milliárd Ft)

Összes jövedelem (GDP) Bruttó munkajövedelem Adóbefizetés Támogatások Gazdasági szféra közvetlen jövedelme Ebből: nyereség értékcsökkenés Eredményelszámolás utáni adók és támogatások egyenlege ∗

A gazdasági szférában maradó jövedelem

1988

1989

Változás

1 409,5 −676,4 −524,0 +217,2 416,3 247,2 132,7

1 706,0 −791,0 −628,7 +197,3 483,6 297,6 143,8

+296,5 +114,6 +104,7 −19,9 +57,3 +50,4 +11,1

−152,6

−175,9

+23,3

205,9

246,1

+40,2

∗

Az elvonásokon és támogatásokon kívül egyéb tételek (pl. a nyereségrészesedés) is levonásra kerülnek.

Bár a gazdasági szféra egészének nyeresége közel azonos ütemben (20%-kal) nőtt az összes jövedelemmel, e folyamat során jelentősen nőtt a veszteségesen gazdálkodók száma és a veszteségek összege. A gazdálkodók differenciálódását bizonyítja, hogy az előző évi 9 md Ft-ról 26 md Ft-ra nőtt a vesztéség összege. Az ipar területén mérleget készítő vállalatok közül a veszteségesek száma az előző évi 200-ról 824-re változott, az elszámolt veszteség pedig 6,6 milliárdról 13,3 milliárdra nőtt. A veszteség összegének megduplázódása mellett a nyereség 43%-kal (83 md Ftról 118 md Ft-ra) nőtt. A veszteséges vállalatok nagy része a kisebb vállalkozások közül került ki, amelyek az adott évben alakultak. (A 250 millió árbevétel alatti vállalkozók közül 663 − 469 kft − volt veszteséges.) A kimutatott veszteség zömét azonban a nagy vállalatok halmozták fel, a legnagyobb összegben a gépiparban (4,8 md Ft), a bányászatban (3,2 md Ft) és a könnyűiparban (3,4 md Ft) jelentkezett a veszteség. A veszteséges vállalatoknál foglalkoztatottak közel 80 ezres létszáma komoly foglalkoztatási gondokat jelez előre. A gazdasági szféra vállalatainak 1989-ben súlyos gondot okozó jelensége a vállalatok nem teljesített fizetéseinek ugrásszerű növekedése. Az év végén a bankszámlákról nem teljesíthető kifizetések összege 128 md Ft volt, ami 60%-kal haladta meg az előző évit. A „sorbanállások” összegének 57%-a 314 vállalatra koncentrálódik, néhány nagyvállalatnál különösen nagyok ezek az összegek. A vállalatok védekezésének ez a lehetősége az egymás közötti tartozások elszaporodása nagymértékben rontja az állami pénzpolitika, a szerkezetátalakítási törekvések hatékonyságát. A csődeljárás alkalmazása nélkül a fizetési gondokkal küzdő vállalatok

72


a pénzügyileg szükségszerűen nehezebb helyzetben levő induló vállalatoknál és a kisebb teherbíró képességű kisvállalatoknál komoly károkat okoznak. 3.3.2 Az államháztartás Az államháztartás∗ kiadásai 1989-ben a GDP 65%-át tették ki, ami az előző évi 64,4%-hoz képest azt jelzi, hogy a jövedelmek kormányzati célokra történő centralizálása minden ellenkező kijelentés, szándék ellenére sem csökkent. A már több éve a költségvetési egyensúlyi követelményeket előtérbe állító kormányzati politika egyik következményeként 1988-ban az államháztartás vállalati gazdálkodó szervek támogatására fordított kiadásai 20%-kal visszaestek. A fogyasztói árkiegészítések összege az előző évi összeggel azonos, míg a felhalmozási kiadások 14%-kal növekedtek. A GDP folyó áras növekedési ütemét, továbbá az árak gyors növekedését tekintve, e területen nagyon komoly megszorításokat alkalmazott a kormány, melynek persze nem csak a fiskális politika volt az oka, ezek egyben a piacgazdaság irányába tett lépést is jelentettek. A nagyon határozott csökkentés teljesen új jelensége a magyar költségvetési (gazdaságpolitikai) gyakorlatnak. Az államháztartás pénzben társadalmi juttatásokra (társadalombiztosítási kifizetésekre) közel negyedével költött többet az előző évinél. A növekedés ellenére a juttatások többsége vesztett reálértékéből. Az államháztartás egyharmadát kitevő költségvetési intézményi kiadások szociális, egészségügyi, oktatási hányada az átlagot jóval meghaladóan (több mint 1/3-dal) nőtt, míg az igazgatási, védelmi, rendészeti kiadások az inflációs rátát el nem érő 15% körüli mértékben növekedtek. (A növekedés egy jelentős része azonban csupán annak következménye, hogy a társadalombiztosítási járulék egységesítése önmagában több mint 10%-kal növelte a költségeket.) Az államháztartás egyik legsúlyosabb terhévé a kedvezményes lakáshitelekhez nyújtott támogatások váltak. Az 57 milliárdos összeg éppen háromszorosa az 1988. évinek. A piaci kamatok megjelenése a gazdaságban – a gyorsan növekvő infláció mellett – idézte elő a mára már az eddigi úton kezelhetetlen problémát. Végezetül 1989-ben az állami kiadások egy sajátos ok miatt is növekedtek. Ennek az évnek az adósságszolgálati kiadásai közt lett elszámolva a korábbi évről „elcsúsztatott” 10 md Ft is.

∗

Az államháztartás a központi költségvetésen és intézményein kívül a tanácsi intézményeket, az ún. decentralizált alapokat és a társadalombiztosítást is tartalmazza. A szélesebb értelemben vett kormányzat fogalom használatát az indokolja, hogy ez tükrözi inkább a kormányzati beavatkozás teljes mértékét, továbbá az előbbi szervezeti csoportok gyakorlatilag ma is csak részleges önállósággal rendelkeznek, így szerencsésebb a kiterjesztő értelmezés.

73


Az adott év államháztartási hiánya az előző évi 10,2 milliárdról 48,7 milliárdra változott, az évközi intézkedések ellenére sem sikerült azt a tervezett mértékre leszorítani AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS KIADÁSAI ÉS BEVÉTELEI 1989 (milliárd Ft) Kiadás Központi költségvetés Központi költségvetési szervek Tanácsok Elkülönített állami pénzalapok Társadalombiztosítás Államháztartás

265,0 197,0 252,9 127,9 269,5 1 112,3

Bevétel 531,7 66,4 129,6 41,7 294,3 1 063,7

Költségvetési támogatás

Hiány (–) vagy többlet (+)

–320,7

–54,0

+130,6 +123,3 +66,8 0,0 0,0

0,0 0,0 –19,4 +24,8 –48,6

Az elmúlt évben (is) az állami kötelezettségvállalások oly mértékben determinálták a kiadásokat, hogy törvényszerűen következett be a hiány. A jelenlegi magas, kedvezőtlen mértékű kormányzati beavatkozás leszorításához az állami kötelezettségvállalás körének újradefiniálása nem történt meg, az ehhez (és az állami gazdálkodás szabályozásához) szükséges államháztartási törvény megalkotása elhalasztódott. A kormányzati kiadások éves deficitje önmagában nem tekinthető magasnak, de leszorítását elkerülhetetlenné teszi az a tény, hogy 1989-ben sem volt lehetséges a hiány belföldi megtakarításból történő finanszírozására. További indok a hiány csökkentésére, hogy az államháztartás a folyó költségvetésen kívül finanszírozott nagyberuházások terheivel (hitelfelvétel), vállalati adósságátvállalásokkal is rontja pozícióját. Az év végére az államadósság állománya meghaladta az 1200 md Ft-ot, melyből csaknem 460 md Ft a forintleértékelések hatása.

74


AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS KIADÁSAINAK MEGOSZLÁSA 1989 (milliárd Ft) Gazdálkodó szervek támogatása Fogyasztási árkiegészítés Felhalmozási kiadás Társadalombiztosítás Költségvetési szervek Nemzetközi kapcsolatokból eredő kiadás Adósságszolgálat, kamattérítés Egyéb kiadás Összesen

115,7 44,1 123,0 269,5 375,0 19,6 61,7 103,7∗ 1 112,3

∗

Az összegből 83 milliárd az elkülönített alapok kiadását jelenti, melyből a lakásalapé 72,4 md Ft.

3.3.3 A lakosság A lakosság statisztikailag megfigyelt összes jövedelmének reálértéke (a munkából és juttatásokból származó elemeket is figyelembe véve) az előző évi csökkenés után kb. 2%-kal emelkedett. Az egyes összetevőket vizsgálva meglehetősen ellentmondásos kép rajzolható meg. A munkából származó jövedelem nettó értéke 1989-ben a fogyasztói árindexeket el nem érő mértékben növekedett. A 14%-os növekedés mellett 17%-kal növekvő árak a reálérték 2,6%-os csökkenését eredményezték. A munkajövedelmek arányának évek óta tartó csökkenését azonban nem csak a munkások és alkalmazottak reálbérének csökkenése, de az aktív keresők számának – a népesség korösszetételéből eredő – visszaesése is előidézte. A pénzbeni társadalmi jövedelmek 4%-os növekedése mellett a természetbeni társadalmi jövedelmek egyharmaddal növekedtek folyó áron. Ennek eredményeként a lakosság összes jövedelme közel 22%-kal nőtt, azaz az elmúlt évi csökkenés (1,3%) után 2%-ot meghaladó mértékben növekedett a reálérték. Tovább folytatódott tehát az a folyamat, hogy a lakossági jövedelmeken belül a társadalmi (tehát az államháztartásból finanszírozott) jövedelmek aránya nő; aránya 1989-ben folyó áron 38,7%. A pénzbeni társadalmi jövedelmek 60%-át meghaladó nyugdíjak teljes összegének reálértéke ugyan nőtt, de ennek ellenére a 2 millió 452 ezer nyugdíjas éves 5300 Ft-os átlagnyugdíja a nyugdíjasok társadalmi minimumának összegét mindössze 22%-kal haladja meg. Az egyes nyugdíjasok nyugdíjának reálértéke évről évre fokozatosan és gyorsuló ütemben csökken. (A társadalombiztosítást terhelő kifizetések összegének több mint 25 milliárdos növekedését nemcsak az újonnan nyugdíjazottak magasabb nyugdíja, de a nyugdíjasok létszámának 55 ezres növekedése is indokolta.) A további pénzbeni juttatások növekedését részben a jogosultak (igénybevevők) számának növekedése (pl. a táppénzen lévők napi átlagos létszáma 10 ezer fővel nőtt), részben az egyre gyorsabban emelkedő bérek alapján történő számítás (gyermekgondozási díj, táppénz), részben a juttatások átlagos havi összegének emelése okozta. 75


A természetbeni társadalmi jövedelmek (egészségügyi, oktatási szolgáltatások) egészének reálértéke gyakorlatilag nem változott, a költségvetés évek óta teherbíróképességét meghaladva próbálja a már elért ellátások színvonalának fenntartását. A lakosság regisztrált jövedelme reálértékének 1989. évi egy főre jutó 2%-nál nagyobb növekedése tehát, a munkajövedelmek közel 2%-os csökkenése, a társadalmi jövedelmek több mint 4%-os növekedése mellett következett be. A pénzben társadalmi juttatások jelenlegi szintje mellett (p1. az átlagnyugdíjak társadalmi minimumhoz való aránya, a családi pótlék gyermeknevelési költségek csak egy részét fedező hányada) azonban a kormányzati kiadások elmúlt évi növekedése sem csökkenti a társadalmi feszültségeket. A természetbeni juttatások pedig, bár nem vesztettek reálértékükből, elért szintjük – különösen az egészségügy és az oktatás területén – oly mértékben elmarad a lakossági igényektől, hogy az is komoly társadalmi feszültségforrás. A lakosság egészségi állapota minden bizonnyal az elosztható jövedelmek mainál nagyobb hányadának lekötését indokolná e célra. Miután azonban a központosított elosztás az elért szinteken – évtizedes tapasztalatok alapján – nem tud érdemben változtatni, a mára kialakult helyzeten csak az elosztás módjának változtatása segíthet. A lakosság különös tehertétele az immár második éve 15%-ot meghaladó infláció, s azon belül is alapvető javak közel 20%-os árnövekedése. Ennek eredményeként a lakosság élelmiszerfogyasztása már második éve csökken, a kevésbé nélkülözhetetlen ruházati cikkek fogyasztása a két év alatt közel 30%-kal esett vissza. Már önmagában ezek az adatok is a lakosság erős differenciálódását (lásd tábla) jelzik. Az egyre inkább gyorsuló inflációtól a társadalmi juttatások nem képesek a lakosságot – annak rászoruló rétegeit – megvédeni, nem semlegesítik hatását. A tartós fogyasztási cikkek, a gépkocsivásárlás alakulása egyaránt mutatja, hogy a jövedelmek elosztása, az inflációs hatással együtt az elmúlt évtizedekben nem ismert mértékben differenciálja a lakosságot. (A fogyasztásban megjelennek a jövedelmek közt nem regisztrált jelenségek következményei is.)

76


A LAKOSSÁG EGY FŐRE JUTÓ FOGYASZTÁSÁNAK ALAKULÁSA ÖSSZEHASONLÍTÓ ÁRON Az egy főre jutó fogyasztás volumenének alakulása 1987 1988 1989 1989 az 1987. év előző év = 100,0 százalékában

A fogyasztás szerkezete

Élelmiszer Élvezeti cikk Ruházkodás Fűtés, háztartási energia Tartós fogyasztási cikk (személygépkocsi nélkül) Személygépkocsi-vásárlás Egyéb iparcikk Szolgáltatások

103,7 94,6 102,2 108,3

97,2 97,3 82,4 98,5

99,7 100,0 87,1 103,5

96,9 97,3 71,8 102,0

27,8 13,8 5,4 4,1

119,6 122,6 105,7 103,3

84,2 101,0 96,3 100,1

120,6 103,8 95,8 101,5

101,5 104,8 92,3 101,6

10,4∗ 11,2 27,3

Összesen

103,9

96,0

100,6

96,5

100,0

∗

Személygépkocsivásárlással együtt.

∗

∗

∗

Az 1989-es év legfőbb sajátossága, hogy a még mindig monolitikus jellegű gazdaság és társadalom differenciálódása felgyorsult. A vállalkozásoknak korábbinál tágabb terepet és nagyobb biztonságot kínáló szabályozás a gazdálkodó szervezetek számának ugrásszerű növekedéséhez vezetett. A társasági törvény a vállalkozások sokféleségének lehetővé tételével a külföldi befektetők bevonásán túl, a túlcentralizált magyar termelési szerkezet lebontásához is megteremtette az alapot. A külkereskedelem relációs változása a piaci hatások fokozottabb érvényesülését tette lehetővé. A veszteséges és fizetésképtelen vállalatok (nem utolsósorban az állami védelem csökkenő mértéke miatt) számának ugrásszerű növekedése e probléma megoldását tette mára elodázhatatlanná. A vállalkozási lehetőségekkel együtt járó jövedelemszerzési lehetőségek, az infláció, az állami intézkedések elégtelensége együttesen a lakosság erős differenciálódásához vezettek. A gazdaságban és a társadalomban egyaránt az átlagtól egyre inkább eltérő szélső értékek megjelenése azonban azon túl, hogy szükségszerű, így tehát kívánatos jelensége az átalakulásnak, egyaránt erősen igénybe veszi a társadalom tűrőképességét. E tűrőképesség igazi próbatétele azonban még nem az 1989-es év volt, hanem az ekkor előkészített és zömmel a következő években kiteljesedő változások hatása lesz.

77

Gyulavári Antal: Gazdaság 1. sz. melléklet A GDP TERMELÉSE Bruttó hazai termék összesen

Ipar

1985 1986 1987 1988 1989

1 033,7 1 088,8 1 226,4 1 409;5 1 706,0

351,9 361,0 402,3 430,2 508,5

1985 1986 1987 1988 1989

819,4 832,0 865,7 865,2 863,0

280,2 278,9 287,9 283,5 273,9

1985 1986 1987 1988 1989

99,7 101,5 104,1 99,9 99,8

97,9 99,5 103,2 98,5 96,6

78

Építőipar

74,0 79,0 92,3 96,8 108,2

Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás

Ebből Közlekedés, posta és távközlés

Folyó áron, milliárd Ft 166,6 77,7 182,6 86,3 189,2 94,4 209,5 101,2 239,7 123,8

Kereskedelem

További infrastrukturális ágazatok

96,7 108,0 128,1 125,9 159,9

164,5 180,3 204,1 250,5 326,3

1981. évi összehasonlító áron, milliárd forint 49,9 152,5 66,1 49,9 157,9 68,0 53,8 153,1 71,0 50,8 165,2 72,0 51,6 162,1 74,3

69.9 71,3 75,2 65,5 68,2

130,0 134,6 143,6 145,5 148,8

Előző év = 100,0 (Összehasonlító áron) 95,4 96,0 99,1 100,1 103,5 102,9 107,8 97,0 104,5 94,5 107,9 101,3 101,5 98,1 103,2

103,6 102,0 105,6 87,0 104,0

104,3 103,5 106,7 101,3 102,3

Gyulavári Antal: Gazdaság 2. sz. melléklet A GDP FELHASZNÁLÁSA Bruttó hazai termék összesen

Lakossági fogyasztás

Közösségi fogyasztás 104,6 116,0 126,3 157,4 187,6

Végső fogyasztás

Beruházás

Bruttó felhalmozás

Export

Import

Behozatali (−) kiviteli (+) többlet

258,4 292,7 327,5 358,9 441,9

436,2 431,6 464,4 530,4 621,6

414,8 477,0 470,3 491,7 563,5

21,4 −15,4 −5,9 38,7 58,1

381,9 373,4 391,2 416,4 420,3

334,7 343,7 353,7 355,3 358,5

47,2 29,7 37,5 61,1 61,8

105,2 97,8 104,7 106,5 100,9

107,8 102,7 102,9 100,5 100,9

Folyó áron, milliárd Ft 1985 1986 1987 1988 1989

1033,7 1088,5 1226,4 1409,5 1706,0

649,3 695,5 778,5 854,5 1018,4

1985 1986 1987 1988 1989

819,4 832,0 865,7 865,2 863,0

500,8 510,8 530,0 507,8 510,0

84,9 88,9 89,2 94,1 90,2

1985 1986 1987 1988 1989

99,7 101,5 104,1 99,9 99,8

101,4 102,0 103,8 95,8 100,4

104,1 104,7 100,3 105,5 95,9

753,9 811,5 904,8 1011,9 1206,0

232,1 261,2 303,5 295,5 333,2

1981. évi összehasonlító áron, milliárd forint 585,7 599,7 619,2 601,9 600,2

183,4 195,4 214,6 195,0 196,0

186,5 202,6 209,0 202,2 201,0

Előző év = 100,0 (Összehasonlító áron) 101,7 102,4 103,3 97,2 99,7

96,9 106,5 109,8 90,9 100,5

96,5 108,6 103,2 96,7 99,4

79

Gyulavári Antal: Gazdaság 3. sz. melléklet A KÜLKERESKEDELMI FORGALOM ALAKULÁSA A NEMZETGAZDASÁGBAN (folyó árak alapján, milliárd Ft)

Év

rubel

Export nem rubel

összesen

rubel

Import nem rubel

összesen

rubel

Egyenleg nem rubel

összesen

1985 1986 1987 1988 1989

208,0 221,3 221,6 214,1 231,2

228,2 210,3 242,8 316,3 390,3

436,2 431,6 464,4 530,4 621,5

197,8 218,1 215,4 207,3 208,6

217,1 228,9 254,9 284,4 354,8

414,8 447,0 470,3 491,7 563,4

10,2 3,2 6,2 6,8 22,6

11,2 −18,6 −12,1 31,9 35,5

21,4 −15,4 −5,9 38,7 58,1

1985 1986 1987 1988 1989

47,7 51,3 47,7 40,4 37,2

52,3 48,7 52,3 59,6 62,8

1985 1986 1987 1988 1989

45,8 46,9 46,0 43,3 41,3

54,2 53,1 54,0 56,7 58,7

A forgalom szerkezete folyó árak alapján 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

47,7 48,8 45,8 42,2 37,0

52,3 51,2 54,2 57,8 63,0

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A forgalom szerkezete 1981. évi árak alapján

80

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

45,5 45,9 46,5 47,8 44,0

54,5 54,1 53,5 52,2 56,0

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0


81


A GDP TERMELÉSE ÉS FELHASZNÁLÁSÁNAK ALAKULÁSA, 1960−1989 (összehasonlító árak alapján)

GDP változása előző év = 100 1960∗ 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1975∗∗ 1976 1977 1978 1979 1980 1980∗∗∗ 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 ∗

.. 104,7 106,1 105,7 104,7 101,0 107,4 107,5 104,9 106,9 104,7 106,9 105,2 107,4 106,9 105,8 106,2 103,6 107,6 104,4 102,7 100,2 100,1 102,9 102,8 100,7 102,7 99,7 101,5 104,1 99,9 99,8

1960−1975 között 1968. évi áron 1975−1980 között 1976. évi áron ∗∗∗ 1980−1989 között 1981. évi áron ∗∗

82

lakossági fogyasztás 66,4 64,2 62,6 62,1 62,6 62,9 61,4 60,7 60,6 59,7 61,3 60,5 59,7 58,3 58,2 57,6 60,1 59,1 57,4 57,0 56,9 57,4 62,2 62,1 61,1 61,0 60,1 61,1 61,4 61,2 58,7 59,1

GDP-ből bruttó felhalmozás 26,8 26,7 27,2 28,9 29,8 27,9 28,4 32,2 31,0 29,1 32,1 36,2 30,0 28,4 32,5 31,9 35,5 35,0 35,6 40,2 33,6 32,3 30,1 28,7 26,9 24,7 23,5 22,8 24,3 24,1 23,4 23,3

belföldi felhasználás 102,1 100,1 100,5 101,5 102,7 100,7 99,0 101,8 100,8 97,7 103,0 106,8 99,2 96,0 100,2 98,9 105,8 104,3 102,9 107,5 101,0 100,2 102,5 101,1 98,2 95,8 93,6 94,2 96,4 95,7 92,9 92,8

Gyulavári Antal: Gazdaság A GDP TERMELÉSE ÉS FELHASZNÁLÁSA, 1960−1989 (folyó áron, milliárd Ft)

Év

GDP

Ipar

1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1975∗ 1976 1977

175,2 185,3 195,4 205,6 216,1 214,9 237,4 256,8 281,1 312,4 332,9 362,5 393,0 433,2 454,5 487,5 481,5 527,6 580,6

87,6 96,8 104,1 109,4 117,5 108,6 115,7 126,1 107,2 116,2 124,5 130,4 143,2 157,6 169,6 193,9 203,2 211,3 230,3

GDP-ből Építőipar 12,1 11,4 12,7 12,4 12,2 12,5 13,5 15,8 20,5 23,2 26,0 29,6 32,8 35,4 40,6 43,0 43,3 47,0 54,6



33,0 31,3 34,0 36,1 40,5 37,8 46,3 49,0 54,8 62,7 59,9 66,5 68,2 79,7 82,6 83,7 86,1 93,3 103,8

115,5 117,7 123,2 128,5 136,3 140,2 151,2 161,2 170,5 181,6 197,5 212,9 226,9 245,9 266,3 288,8 284,9 306,0 332,6

GDP-ből Bruttó Behozatali (−) vagy felhalmozás kiviteli (+) többlet 48,8 51,3 52,7 59,1 63,8 54,8 62,3 77,6 86,9 95,4 111,7 134,9 124,6 130,0 164,0 174,8 181,9 190,8 216,0

−3,9 −0,3 −1,1 −32 −6,2 −1,6 2,4 −4,8 −2,2 6,9 −9,4 −22,7 3,8 17,2 −21,4 −26,1 −35,7 −22,4 −25,8

83

Gyulavári Antal: Gazdaság A GDP TERMELÉSE ÉS FELHASZNÁLÁSA, 1960−1989 (folyó áron, milliárd Ft)

folytatás Év 1978 1979 1980 1980∗ 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 ∗

GDP

Ipar

628,3 680,9 718,5 721,0 779,9 847,9 896,4 978,5 1 033,7 1 088,8 1 226,4 1 409,5 1 706,0

247,7 268,4 241,7 243,4 268,3 289,0 303,8 329,7 351,9 361,0 402,3 430,2 508,5

GDP-ből Építőipar 60,1 63,2 53,4 53,4 55,5 60,1 65,4 71,1 74;0 79,0 92,3 96,8 108,2



106,1 107,0 120,7 123,5 136,8 148,5 152,9 166,1 166,6 182,6 189,2 209,5 239,7

360,3 399,6 439,7 441,2 477,7 515,1 551,2 600,5 649,3 695,5 778,5 854,5 1 018,4

Az adott években a módszertani és osztályozásbeli változások miatt térnek el az adatok.

84

GDP-ből Bruttó Behozatali (−) vagy felhalmozás kiviteli (+) többlet 259,6 233,4 220,7 221,3 231,3 241,8 237,2 251,8 258,4 292,7 327,5 358,9 441,9

-57,3 -23,4 -15,8 -15,6 -8,2 6,8 17,1 30,9 21,4 -15,4 -5,9 38,7 58,1


FOGALMAK Aktív kereső: Kereső tevékenységet folytató, keresettel, jövedelemmel rendelkező, adott időpontban ténylegesen dolgozó személyek. Államháztartás: A központi, a tanácsi és az elkülönített pénzalapok (beleértve a társadalombiztosítást is) körére terjed ki. Belföldi felhasználás: Adott évben az összes forrásból (a termelésből és az importból) belföldön végső fogyasztásra és felhalmozásra kerülő javak és szolgáltatások. Bruttó felhalmozás: Adott évben az összes forrásból felhalmozására fordított javak.

beruházásra

és

készletek

Bruttó hazai termék (GDP): A hozzáadott érték makrogazdasági mutatója; a bruttó termelés folyó termelőfelhasználással csökkentett része; az adott időszakban a gazdaságban létrehozott jövedelem; a nemzetközileg is legtöbbet használt mutató. Bruttó munkajövedelem: A gazdasági tevékenységben résztvevők munkavégzéssel összefüggő pénzbeni és természetbeni jövedelme.

85


Közösségi fogyasztás: A társadalom közös szükségleteire finanszírozott végső fogyasztás.

felhasznált,

közpénzekből

Lakossági fogyasztás: Mindazon termékeket és szolgáltatásokat jelenti, amelyeket a lakosság személyes szükségleteire fordít, függetlenül annak finanszírozási forrásától. Összes kibocsátás: A bruttó termelés makrogazdasági mutatószáma.

Gyulavári Antal

86

Gyulavári Antal: Gazdaság

Recommend Documents