Győr-Kismegyer római katolikus templom és környéke rendezése, építészeti koncepciójának kialakítása tervpályázat 2004 június Építész tervezők: Balázs Mihály, Somogyi-Soma Katalin Építész munkatársak: Tatár Balázs, Török Dávid
A szakralitás „És monda: jöjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És imé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt. De az Úr nem + vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett. De az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy h a l k é s s z e l i d hang hallatszék...” /Illés próféta Istenkeresése, Királyok I. Könyve 19. rész 11-12./ A templom „Egy épület, egy görög templom semmit sem ábrázol. Az épület magába rejti az Isten alakját, ám láthatóvá teszi, hogy az, rejtőzködőn bár, de a nyílt oszlopcsarnokon át kilopódzzék a szent vidékre... Ott álltában csak a templom ad a dolgoknak arculatot, és segíti az embereket önmagukra találni... mű, mely magát az Istent teszi jelenlévővé, és Isten maga épp ezáltal van.” (M. Heidegger: A műalkotás eredete)
Az egyszerűség Szent Benedek regulája, mely kitűnik mértéktartásával, az imádság tereként csak egy „üres” teret rendel. A terv anyagaival, formáival egyfajta végső egyszerűséget (Betlehemi barlang) céloz meg, e magát profánnak nevező földi világ sokféleségének és összetettségének elhagyásával, egy sokkal nagyobb gazdagság és a teljes lelki szabadság reményében.
A hely A győri csata és az abban elesettek emlékére emelt barokk kápolna mint történelmi emlék és az újonan építendő templom viszonya kiemelt jelenőségű az építésre kiválasztott helyen. A kápolna-dombi temetőkertből kihasított telkekre épült szomszédos lakóházak közelsége és az ebből adódó beszorítottság érzésének leküzdése igazi kihívást jelent. Az utcavonaltól jelentősen visszahúzott, környezetéből magasságával kiemelkedő templom és az utcaképbe illeszkedő kétszintes plébánia tömege között létrehozott feszültség teremtheti meg az új lelkiségi központ méltóságát és harmóniáját a környezettel.
A templom előtti tér Átmenetet és kapcsolatot hoz létre a köznapi lakóutca és a felszentelt templomtér között, a találkozás, a szentmise utáni közösségi együttlét helyszíne. A fedett árkád védelmet nyújt a napsütéstől és az esőtől.
Az oszlopos előcsarnok Az ősi csarnoktemplomok emlékképével hívogat és marasztal, felkészít a belépésre, a szertartás ünnepére.
A torony A románkori, a teljes homlokzati szélességben megépített harangfalszerű tornyok hagyományát idézi. Magassága a temetőkápolna oromfalmagasságához igazodik, így az önmérsékletet eszközével, az önként vállalt magassági korlátozással megőrzi a barokk műemlék környékbéli kiemelt helyzetét.
A fények A barlang hegyoldalba mélyedő, jellemzően elölről világított. A templom tervezésekor is ez a megvilágítási mód érvényesül: az utca felé nyíló dél-nyugati homlokzat teljes felületén nyitott. Nappal, a gótikus katedrálisokhoz hasonlóan a színes üvegablakokon át beáramló fény betölti a templomteret, este a lámpák fénye kiárad a külvilágba. Az északkeleti oldalhomlokzat szentély felé növekedő vastagságú falában az ablakok ferde síkú keretezése a a keleti égtáj napfénnyel történő kijelölését, a keletelést szolgálja.
A templombelső Kialakítása, formálása egyszerű, állandóságra törekvő, kerülve a divatot és a hivalkodást. A hétköznapi misékre alkalmas nagyteremmel közös előcsarnok köti össze, a két tér között üvegfalak teremtenek vizuális kapcsolatot. A hívők a templom szentélyfalában elhelyezett tabernákulumra a nagyteremből is ráláthatnak, azzal ilyen módon itt is kapcsolatban lehetnek.
Az urnatemető A szentélyfal mögött a temetődomb testébe barlangként vájódik be. Akár a templommal együtt, de attól eltérő időben, későbbi ütemben is megépülhet ellentétben egy templomtér alatt elhelyezett altemplommal. A templomkertből a temetőhöz lépcsőzetesen emelkedő gyalogút kinduló pontjától közelíthető meg. A szentély kettős falában levezető rámpa fölött magasodó térnek éppúgy spirituális tartalma van, mint a szentélyből való közvetlen megközelíthetőségnek és a kripta felemelésének az oltár szintjére.
A közösségi terek és a lakrészek A plébánia földszintjén az egyházközösségi tagok együttlétét szolgáló terek összenyithatósága nagyfokú mobilitást tesz lehetővé. Az emeleti szinen lévő önállóan megközelithető papi lakrészhez fedett terasz és saját kertként a ligetre néző tetőkert kacsolódik. Az anyagok és a tartószerkezetek A templomteret ácsszerkezet fedi le, az építésben megtestesülő emberi alkotó képzelet egyik örök szimbóluma. A téglafalak vaskossága biztonságot sugall, a fehér vakolt felületek tisztaságot árasztanak. A teplomtér merevítő gerendái a befogások melletti ablaknyílásokon beszürődő fényben súrolt megvilágítást kapnak, ezáltal a tér szakralitása kifejezettebbé válik.
A kert A barokk emlékkápolna közvetlen territóriumaként megjelenő temetőkertet egy vízszintesen körülfutó gyalogút övezi. Az ösvény külső oldalán meglévő fás liget („Éden”) az új templom kertje: benne az egész együttest kiszolgáló
funkciókkal: parkolóval, utakkal ... E kettősség használati előnyein túl az élet és a halál egyidejű jelenvalóságára utaló szimbólumként értelmezhető. A liget fáinak évente megújuló lombja a halálra és az újjászületésre emlékeztet, a fák földbe mélyedő gyökerei és égbe szökő koronái ég és föld egységét jelenítik meg. A használat A temetőkertnek és a templomkertnek két önálló, de egymás között átjárható bejárata van. A temetőkert bejárata közelében hulladékgyűjtő, fásított parkoló szolgál. Az autók elhelyezése a használat gyakoriságából adódóan nem kíván szilárd burkolatú utat, elegendő egy gyepráccsal megerősített, füvesített felület. A templomkert gyakoribb, mindennapos használatú tere kő burkolatú, de a parkoló itt is füvesített. A templomhoz, különösen az urnatemetőhöz önálló hulladékgyűjtő tartozik. A dombról nagyobb esőkor hirtelen lefolyó vizeket a szentély vonalában épített támfal csillapítja.
Helyszínrajz
Földszinti alaprajz
