Gyommentes Környezetért Alapítvány (Dr. Ujvárosi Miklós Gyomismereti Társaság) 26. találkozója és a Magyar Gyomkutató Társaság Konferenciája Salgóbánya, 2009. március 5-7.
A tökéletesen alkalmazkodó gyomnövények okozta problémák a jelenlegi gyomszabályozásban és ezek megoldási lehetőségei
1
RADICS LÁSZLÓ1 – MICHAEL GLEMNITZ² Budapesti Corvinus Egyetem (BCE), Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszék, Budapest, Magyarország ² Leibniz-Centre for Agricultural Landscape Research (ZALF), Institute of Land Use Systems, Müncheberg, Germany
Sokat fejlődött a gyomszabályozás az utóbbi három évtizedben. A gyomszabályozás technológiai fejlődését a hozam növekedés kulcstényezőjének tulajdonítják, amely pl. Németországban az elmúlt 20 évben az őszi búza esetében 20-25 %-os volt (Farack 2008). A modern gyomszabályozás elősegítette a vetésforgók leegyszerűsítését, a csökkentett talajművelési rendszerek elterjedését és a hozamok növekedését az ökológiai gazdálkodásban. A gyomszabályozás egyik fő törekvése az egyszerű, egyedi, kis élőmunka igényű és nagyrészt alkalmi kezelést tartalmazó megoldások keresése volt. E fejlődés eredményeként a gyomflórában változás következett be. Nemcsak az átlagos gyomborítás csökkent, hanem a gyomflóra diverzitása is. Néhány rendkívül alkalmazkodóképes és elterjedt gyomfajta választódott ki, terjedt el és vált agresszívvá és dinamikussá, ezen kívül néhány új fajta inváziója is jelentőssé vált gazdasági szempontból. Elsősorban a leggyakoribb agresszív gyomfajok, valamint az invazív fajok problémája miatt szükséges a jövőben változtatásokat eszközölni a gyomszabályozási stratégiák terén. Számos, a témában folytatott kutatási projekt mutat rá arra, hogy az rendkívül alkalmazkodóképes és agresszív gyomfajok szabályozása sokrétű eszköz alkalmazását igényli a siker érdekében. Ez az igény szemben áll a gyomszabályozás egyszerűsítését célzó további törekvésekkel és nem valósítható meg elsősorban, de nem kizárólag az ökológiai gazdálkodás gyomszabályozási stratégiáinak megváltoztatása nélkül. A fizikai, vagy még általánosabban a nem-kémiai gyomszabályozásnak tükröznie kellene változásokat a gyomflóra összetételében, és új stratégiákat kellene kifejlesztenie, melyek a gyomszabályozás szélesebb eszköztárán alapulnának. Ferbandez_Quintanilla et al. (2008) tanulmányában rávilágít a gyomszabályozás új megközelítésének szükségességére és a gyomkutatás lehetséges jövőbeni irányvonalaira. Ez a tanulmány egy áttörés a jelenlegi elképzelésekkel szemben. E tanulmánnyal az a célunk, hogy hozzájáruljunk ehhez a vitához néhány kiegészítő megjegyzéssel, különösen az európai ökológiai gazdálkodás témájában, amely jelenleg már 5 millió hektáron folyik. Az elmúlt 10 év során végzett kutatásaink eredményeit bemutatva szeretnénk egy értekezést indítani a leggyakoribb gyomok gyomszabályozási stratégiájának, a rugalmas gyomszabályozási eszközök és a gyomflóra funkcionális diverzitásának megőrzésének témakörében.
Az IKR Zrt. fejlesztési eredményei a precíziós gyomirtásban PECZE ZSUZSANNA IKR Zrt., Bábolna A Föld népessége növekszik, a termékek, termények iránti kereslet növekszik. Így a terméshozamok növelése elengedhetetlen. A fokozott környezetvédelmi, élelmiszerminőségi és élelmiszerbiztonsági feltételeknek való megfelelés miatt kiemelt hangsúlyt kap a fenntartható mezőgazdasági termelés, mely gazdaságosan működtethető, kielégíti a társadalom korszerű táplálkozással kapcsolatos igényeit és megőrzi a környezet minőségét a jövő generációi számára. A szántóföldi növénytermesztés hatékonysága azzal maximalizálható, ha termesztett növényeink számára olyan életkörülményeket tudunk biztosítani, melyek a lehető legközelebb állnak azok optimumához. Mind a környezettudatosság, mind a hatékonyság szempontjából megoldást kínál a precíziós növénytermesztés, mely lehetővé teszi, hogy az eddigi táblaszintű beavatkozások helyett egyre inkább az egyes növények táblán belül eltérő igényeit figyelembe vevő kezelések irányába haladjunk. Az IKR Zrt. által kínált eszköz- és a hozzátartozó informatikai, térinformatikai rendszer jelen állapotában talán a legkomplexebb ilyen hazai rendszer, mely tartalmazza a helyspecifikus alkalmazások legtöbb elemét, valamint talajvizsgálati és trágyázási szaktanácsadói programot. A növény táblán belüli eltérő igényéhez és a talaj tápanyag- szolgáltató képességéhez igazított tápanyag- visszapótlás, gyomirtó szer kijuttatás és tőszám táblán belüli differenciálásának lehetősége többlet hozamot, egészségesebb növényegyedeket, kevesebb üzemanyag felhasználást, kisebb taposási kárt, jobb vízmegőrzést, ezáltal versenyképesebb termelést, egészségesebb élelmiszert, valamint környezetkímélő termesztéstechnológiát tesz lehetővé. Az általunk adaptált módszerrel a termelés ellenőrzött módon történhet. Napjainkban a figyelem középpontjába került a talajvizek, rétegvizek, természetes vizeink védelme. Különösen oda kell figyelni, hogy vizeinkbe növényvédő szer hatóanyagai és annak bomlástermékei ne kerüljenek bele. A precíziós növényvédelem és azon belül a precíziós gyomirtás egy nagyon jó eszköz ahhoz, hogy tudatosan védjük talajvizeinket, élő környezetünket. A növényvédő szer felhasználás szempontjából a precíziós gazdálkodási technológia tudatos felhasználást, tudatos technológiát igényel. Precíziós gyomirtási kísérleteinket a 2006. év óta folytattunk Somogy, Baranya és BácsKiskun megyékben, kukorica, repce és napraforgó kultúrákban. A kísérletekben részt vettek a Syngenta Kft. szakemberei, a Somogy megyei MgSzH NTI kollégája, továbbá Dr. Reisinger Péter. Tudjuk, hogy a gyomirtó szerek hatóanyagai a talaj eltérő szerves anyag tartalmán eltérő módon kötődnek meg. A gyomirtó szer mennyiségének meghatározásakor fontos a Hutartalom ismerete. A GPS- es talajmintavételnek és talajvizsgálatnak köszönhetően rendelkezésünkre álltak a kísérleti táblák tápanyag- ellátottsági térképei. Így 3 hektáros mintaterenként tudtuk meghatározni a kezelési egységeken külön- külön a gyomirtó szer dózisait. Kukorica esetében a kijuttatás korai- posztemergens technológiával történt. Olyan herbiciddel (Lumax) dolgoztunk, mely rendelkezik talajon és levélen keresztüli hatással. A kijuttatás előtti gyomfelvételezés módosíthatta a dózisokat a gyomfertőzöttség mértékében. Repce esetében a humusztartalom, az Arany-féle kötöttségi szám (KA) és a tábla előzetes gyomviszonyainak ismeretében korrigáltuk a kijuttatni kívánt Teridox mennyiségét. A kijuttatás vetés után 1 nappal történt. Napraforgó növénynél a gyomirtó szer kijuttatása vetés után történt közvetlenül. A házi kombináció dózisait a talaj kötöttségének és humusz tartalmának ismeretében terveztük meg a gyomflóra összetétele és a nagy valószínűséggel prognosztizálható időjárást figyelembe véve. Dr. Reisinger Péter által meghatározott algoritmus segítségével számítottuk ki a az Arany-féle kötöttségi számhoz és a humusztartalomhoz igazodó mennyiségeket.
Tapasztalatok: A tenyészidőszak előre haladtával többször értékeltük a vizsgálatokat. A technológiával biztonsággal, kiegyensúlyozottan, eredményesen és környezettudatosan gazdálkodhatunk. A gyomirtó szer hatékonyság kiváló volt. Fitotoxicitást egyetlen esetben sem tapasztaltunk. A technológia hozadéka: Kevesebb és szakszerűbb növényvédő szer felhasználásból adódó költség megtakarítás (1.800 – 3.500 Ft /ha). A gyártók célja is az, hogy készítményeiket a legnagyobb szakszerűséggel és szakértelemmel használják fel a gazdálkodók. Csökkenthetjük a talajok gyomirtó szer terhelését. Mérsékelhetjük a fitotoxicitási kockázatot. Új szemléletet, megoldást hordoz a dózisok megválasztásában. Következő lépések: Folytatjuk kísérleteinket újabb helyszínek bevonásával, újabb technológiai elemekkel.
Országos gyomfelvételezés megvalósításának lehetősége a GYOMINFO program keretein belül 1
REISINGER PÉTER1 – SZÉLL ENDRE2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Növényvédelmi Tanszék, Mosonmagyaróvár, e-mail:
[email protected] 2 Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaság, Szeged
Egy fejlesztési pályázat sikeres végrehajtása után, 2007 őszétől az interneten bárki számára hozzáférhető a „GYOMINFO” kukorica gyomirtás-tervező számítógépes program. (http://gyominfo.mtk.nyme.hu/gyominfo) A programot úgy készítettük el, hogy a nem képzett mezőgazdasági termelők és a képzett növényvédő mérnökök is eredményesen használhatják. A program használatának az input adatbevitel formájától függően három szintje van: 1. A kukoricában nagy valószínűséggel előforduló gyomfajok ábráit a felhasználó otthoni számítógépének képernyőjén az internet segítségével megjelenítjük, majd a termelő interaktív üzemmódban megjelöli a tábláján előforduló gyomfajokat, megadja a fertőzöttség mértékét és ebből az input adatból kapja vissza a gyomirtási szaktanácsot. 2. A táblát a Balázs-Ujvárosi módszerrel felvételezzük és az adatokat MS Excel táblázatba rögzítjük. Ezt a táblázatot küldjük el elektronikusan a rendszer számára, amelyből a program táblaszintű gyomirtási szaktanácsot készít. 3. A gyomfelvételezés során a mintaterek adataihoz - GPS segítségével - földrajzi koordinátákat is csatolunk. Az így elkészült MS Excel táblázat kerül a rendszerbe, amellyel megvalósíthatjuk a táblán belüli helyspecifikus gyomirtási technológiát. A „GYOMINFO” rendszer megalkotói arra is gondoltak, hogy a különböző célból végrehajtott gyomfelvételezési adatok ebbe az adatbázisba kerülhetnének és ezzel folyamatosan épülhetne és bővülhetne az ország gyomossági helyzetét ismertető anyag. Javaslatunk szerint a 3. pontban ismertetett módszerrel elkészített táblázatokat várjuk a közreműködőktől. A táblázatok és a térinformatikai adatok pontos formátumát a szerzők átadják az együttműködőknek.
Gyepek gyomszabályozása a fenntartható gyepgazdálkodásban SZEMÁN LÁSZLÓ Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, NTTI. Gyepgazdálkodási Osztály, Gödöllő A gyep művelési ág 1millió hektár területet foglal el a magyar mezőgazdasági területből. Önálló művelési ágként meghatározva, a gyepgazdálkodás a gyepalkotó növények termesztésével előállított szálastakarmány gazdasági állatokkal történő hasznosítását jelenti. A gyepek növényzete egyszikű fű és más értékes pillangós, vagy értéktelen gyomnövényből áll. A gyepgazdálkodásban minden olyan növény gyomnak minősül, ami a gyep termésének minőségét, mennyiségét, termeszthetőségét és hasznosíthatóságát akadályozza. Megkülönböztetünk konvencionális és fenntartható gyepgazdálkodást. A gyepgazdálkodás lehet konvencionális, vagyis szokásos intenzív, ahol a termesztési cél a takarmánytöbblet előállítás és az egységnyi termőterületre jutó állateltartó képesség növelése. Növényállománya fajszegény, nemesített füvekből és egyéb, gyomként kezelt gyepalkotókból áll. A termés tömegét műtrágyázással és öntözéssel fokozzák, a gyommentességet mechanikai és vegyszeres gyomirtással, herbicid kezeléssel biztosítják. A fenntartható gyepgazdálkodás lehet ökológiai alapú ahol a termesztési cél a takarmány előállítás mesterséges termésfokozók alkalmazása nélkül, és lehet természetvédelmi, ahol a cél a flóra és fauna élőhely biztosítása gyepgazdálkodási módszerekkel, de ebben az esetben a gyeptakarmány termesztés másodlagos. A fenntartható gazdasági célú gyepek növényállománya fajokban gazdag, ősgyep jellegű, természet-közeli gyep. Gyomnövényei közt termesztési szempontból lehetnek mérgező, esetenként mérgező, szúrós, kórós növények és cserjék. Hasznosítási szempontból esetenkénti relatív gyomcsoport alakulhat ki akkor, amikor az adott növény faj aránya olyan magas, hogy az állatok már nem legelik le, de ha kisebb az aránya, mint 20-30% akkor még fogyasztják a legelés közben. Kiirtásukra a vegyszeres gyomirtás módszereinek alkalmazása nem engedélyezett. A gyomirtás helyett a gyomszabályozás mechanikai módszereinek alkalmazásával törekszünk a takarmánynövény gyomnövény arány helyes megtartására. Ezáltal a gyep fajdiverzitása nem csökken, de az egyes növények gyomosító hatása, az alacsony botanikai borítás következtében, nem zavarja a gyepgazdálkodási célok megvalósítását. A fenntartható gyepgazdálkodási rendszerben a gyomszabályozás megvalósítható termesztés technikai és hasznosítás-, legeltetés technikai elemek alkalmazásával. A termesztéstechnikai módszerek közé tartozik a második gyep növedék legeltetése után, júliusra időzített, közvetett gyomirtó hatású, gyomszabályozó kaszálás, amivel nem pusztítjuk el a gyomnövényeket, hanem a magérlelését, a talaj magbank készlet feltöltését akadályozzuk meg. A legeltetési idény végén elvégzett tisztogató kaszálás, ami a kórós gyomokat és a cserjék térhódítását akadályozza, de a magot érlelt növények szaporító anyagát szétszórja a területen. A legeltetéstechnikai módszerek közé tartozik a szakszerű legeltetés, ahol kerüljük a túllegeltetést és az alul legeltetést egyaránt. Betartjuk az egyes legeltetési időszakok között regenerációs időt, ami alatt a fű újra sarjad és legeltethetővé válik. Így a fű nem ritkul meg, és nem ad helyet a gyomoknak. Módszerei közé tartozik az irányított pásztoroló legeltetés, a stabil és a mobil karámos adagolólegeltetés alkalmazása. A legelés etológia alkalmazásával az állatok válogatását, legelési viselkedését alkalmazzuk a növényállomány faj összetételi arányának beállítására. Ez vagy közös legeltetést, vagy eseti, egymást váltó legeltetést jelenthet. A szarvasmarha magas tarlóval a lágyszárú gyepalkotókat, a ló mélyen a keményszárú gyepalkotókat, a juh mélyen és leveleket válogatva legel, míg a kecske a cserjéket részesíti előnyben.
Ökológiai gazdálkodásban termesztett kalászosok gyomviszonyainak összehasonlító elemzése DORNER ZITA – ZALAI MIHÁLY Szent István Egyetem, Növényvédelmi Intézet, Gödöllő, e-mail:
[email protected] A környezetvédelem előtérbe kerülésével egyre nagyobb hangsúlyt kap az ökológiai gazdálkodás, mely nem csak az árutermelésre, profitszerzésre törekszik, hanem figyelembe veszi a természet törvényeit, összefüggéseit is. Olyan gazdálkodást folytat, melyben a mennyiség helyett a minőség kerül előtérbe. Kutatásunk célja, két több éve működő ökológiai gazdaság gyomviszonyainak bemutatása, és annak vizsgálata, hogy a konvencionális gazdálkodástól szellemében és termesztési rendszerében gyökeresen eltérő ökológiai gazdálkodási mód, milyen hatással van az adott terület gyomviszonyaira. • • • •
Változik-e a konvencionális művelésről ökológiai gazdálkodásra történő áttérés során a gyomdiverzitás? Mi jellemzi a gyomfaj összetételt, gyomborítást? Melyek a gazdálkodás veszélyes és problémás gyomfajai? A kalászos kultúrák milyen mértékben tarthatóak gyommentesen herbicidek használata nélkül?
Kutatómunkánkat a Mezőföld középtáján fekvő Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság és a Körös Maros Biofarm Kft. gyulai területein végeztük. A felvételezések során mind a táblaszéleket mind a táblán belüli területeket vizsgáltuk. A gyomfelvételezéseket a táblaszélekben két ismétlésben, míg a belső területeken négy ismétlésben végeztük. A felmérés alkalmával, a véletlenszerűen kijelölt felvételezési négyzet minden esetben 1 m2 volt és a gyomborítottság megállapítása becsléssel történt. Az egyes gyomnövények borítását közvetlen borítási %-kal jegyeztük fel. A gyomfelvételezéseket minden tenyészidőszakban három-négy alkalommal végeztük. Meglepő, hogy 12 évi ökogazdálkodás után, a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság minden kalászos táblájában és azok széleiben is jóval alacsonyabb volt a gyomfajszám (max. 10-15 faj), mint a Körös Maros Biofarm kalászos kultúráiban, ahol közel 60 db. gyomfajt regisztrálhattunk, és amelyek között néhány ritkább gyomfaj is megjelent (Caucalis platycarpos, Cerastium dubium). A gyomborítás tekintetében is hasonló tendencia mutatkozott; míg a Kishantosi Mintagazdaság kalászosaiban az átlagos gyomborítás nem haladta meg a 2,5%-ot addig a Körös Maros Biofarm tábláiban ez az érték a kritikus 10% körüli volt. Gyomfelvételezéseink bizonyították, hogy az agrotechnikai és mechanikai módszerek (gyomfésű) megfelelő alkalmazásával, az ökológiai gazdálkodás legnagyobb vetésterületét adó kalászosokban elfogadható szinten tartható a gyomosodás.
Újabb adatok az alacsony cikkesbecő [Chorispora tenella (Pall.) DC.] hazai előfordulásáról (2004-2008) SZABÓ ROLAND Summit-Agro Hungária Kft., Budapest, e-mail:
[email protected] Az alacsony cikkesbecő géncentruma Észak Belső-Ázsia síkvidéki területeire terjed ki, s onnan hurcolták szét a növényt. Rendszertanilag a Brassicaceae család egy forma- és alak gazdag faja. Magassága 3-70 cm közötti. Érdekesség, hogy a családra kevésbé jellemző módon a virágok színe élénk rózsaszín (1. ábra). A közlemény a hazai monitor eredményeit kívánja bemutatni, kiváltképp a közelmúlt új adatait. A terjedelmi korlátok végett mindezt csak tematikusan, kronológiailag felépítve. Elterjedése hazánkban: •Döntően roncsolódott, bolygatott területek növénye •Fontos az alacsony konkurencia szint és a kitett, direkt besugárzás •Fő kísérői: Holosteum, Vicia, Capsella, Lactuca, Conisa, Festuca nemzetség fajai •Az évelő növények elégséges módon korlátozzák jelenlétét Ismert elterjedése: 1929: USA (Pinke et al.); 1955: Románia (Savulescu); 1974: Csehszlovákia (Jehlík-Hejny); 1992: Ausztria (Ries). Első hazai észlelések: 1912: Győr (ruderália) (Polgár, 1961); Csillebérc (?) (Csapody, 1990); 1993: Máriakálnok (?) (Czimber); 1995: Máriakálnok (gabona) (Pinke); 1998: Petőfiszállás (tanya) (Pinke); 1999: Bugyi (takarmányrépa) (Király); 2002: Kecskemét (ruderália) (Horváth); 2004: Budapest (ruderália) (Dancza). Az alábbi időszakok és helyszínek mindegyikén a szerző detektálta a növényt. 2004. évi új előfordulásai Ceglédbercel (ruderália); Albertirsa (dűlő); Kecskemét (műút, ruderália); Jakabszállás (műút); Bugacpusztaháza (műút). Az újabb települések száma: 5, egy ismert helyszín; a kumulált településszám: 11, 5 ismert helyszín. 2005. év: Kiskunfélegyháza (műút). Az ujabb települések száma 1; a kumulált településszám 12, 5 ismert helyszín. 2006-ban új termőhely nem vált ismerté. 2007. év: Tatabánya (autópálya); Nagykőrös (műút); Dunavarsány (műút); Taksony (gabona); Tököl (gabona); Kecskemét (őszi káposztarepce). AZ ujabb települések száma 5, 1 ismert helyszín. A kumulált településszám: 17, 6 ismert helyszín. 2008. év: Cegléd (őszi káposztarepce); Törtel (műút); Táborfalva (műút); Dabas (műút); Dunaharaszti (műút); Nyáregyháza (őszi káposztarepce). Az ujabb települések száma 6, a kumulált településszám 23, 6 ismert helyszín. 1912-2008 között művelt területeken való előfordulása: 1995: Máriakálnok (gabona), 2004: Ceglédbercel (vöröshagyma, zöldborsó, őszi búza, őszi árpa, rozs, lucerna, rét), Jakabszállás (tritikálé, rozs). 2007: Taksony (őszi búza, tritikálé), Tököl (őszi búza), Kecskemét (őszi káposztarepce). 2008: Cegléd (őszi káposztarepce), Nyáregyháza (őszi káposztarepce). Az 1912 és 2008 közötti időszakban így több; egymástól részben, vagy teljesen izolált lelőhelye vált ismertté. A 10 biotóp sziget a következő: Dunántúlon: Győr-Máriakálnok, Csillebérc, Tatabánya. A Dunán innen: Petőfiszállás-Kiskunfélegyháza, Bugyi, Budapest, AlbertirsaCeglédbercel-Cegléd-Nagykőrös-Kecskemét, Jakabszállás-Bugacpusztaháza, DunavarsányTaksony, Tököl. A 2007/2008 évben zajlott V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezésen a vizsgált öt helyszínen (Tököl, Taksony, Ceglédbercel, Abony, Jászkarajenő) az alábbi gyakorisággal fordult elő őszi kalászosokban. 2007: Taksony 1,1%, Ceglédbercel 0,03%; Tököl 0,01% az első felvételezések alkalmával. 2008-ban pedig csak Taksonyban fordult elő a növény az első
felvételezés időpontjában 0,01%-ban. Láthatóan minden vizsgált helyszínen – a kedvezőbb évjárathatás ellenére - jelentősen csökkent a növény borítása. Összegzésként megállapítható: •az előfordulása sporadikus •évenkénti denzitása szélsőséges •az amplitúdó változásának oka ismeretlen •térhódítása, téruralása gyenge •mindezek figyelembevételével térfoglalására alkalmas prognózisunk nincs •nincsenek adataink herbicid érzékenységéről, regenerációjáról, stressz tűrő képességéről… •nem tudjuk megbecsülni a növényvédelemben potenciális problémakörét •ami érzékelhető, hogy a növekvő repce vetésterületek kedveznek a növénynek (kiemelten a kalászos-repce vetésváltás rendszerében figyelhető ez meg)
1. ábra. Az alacsony cikkesbecő (Chorispora tenella) (fotó: Szabó Roland)
A csattanó maszlag felszaporodásának okai és a védekezés lehetőségei napraforgóban RADVÁNY BÉLA – TÓTH- CSANTAVÉRI SZILVIA Syngenta Kft., Budapest A kétszikű gyomnövények közül az elmúlt 5-10 évben kiemelkedő fontosságúvá vált a parlagfű mellett a csattanó maszlag. Az 1950-ben végzett gyomfelvételezéskor ez a gyomnövény a kapás kultúrákban a 107. helyen szerepelt, 2008-ban már a 7. legfontosabb gyomnövénnyé nőtte ki magát. Felszaporodásának egyik oka a N-műtrágyák nagyadagú használata, továbbá e gyomnövénynek egyes herbicidcsoporttal – karbamid származékok, egyes szulfonilureák – szembeni toleranciája. Elterjedéséhez hozzájárult nagy maghozama, valamint csírázóképességének hosszú ideig történő megőrzése. Hazai adatok szerint egy növény átlag 3000 magot terem, melyek 10-12 évig megőrzik csírázóképességüket. Hőmérséklet igénye hasonló a napraforgóéhoz, a fő csírázási ideje április eleje – május vége egybeesik a napraforgó vetési idejével. A napraforgóban jelenleg engedélyezett és elterjedten használt kétszikű spektrumú készítmények, csak részleges hatással rendelkeznek e gyomnövénnyel szemben. Ezzel a gyommal erősen fertőzött területeken ezért terjedtek el tank-kombinációkban a prometrin hatóanyagú készítmények, mint pl. a Gesagard. 2007-ben az EU-ban, így hazánkban is utoljára kerülhetett felhasználásra ez a készítmény, szükségesnek látszott ennek pótlására egyéb területen engedélyezett készítmény vizsgálata. A csattanó maszlag a gyökérhebicidek közül a triazinokra a legérzékenyebb, ezért az ebbe a szercsoportban tartozó és EU-ban egyéb területen már engedélyezett terbutilazin hatóanyagot is tartalmazó Gardoprim Plus Gold felhasználhatóságának vizsgálata látszott a legkézenfekvőbbnek. A szabadföldi szelektivitási és hatékonysági vizsgálatok pozitív eredményei alapján 2007-ben került engedélyezésre a készítmény napraforgó gyomirtására. A Gardoprim Plus Gold 312 g/l S-metolaklór-t és 187 g/l terbutilazin-t tartalmazó kombináció szuszpenzió koncentrátum (SC) formulációban. A kombinációban az Smetolaklór elsősorban a magról kelő egyszikű gyomok, a terbutilazin a magról kelő kétszikű gyomok ellen hatásos. Napraforgóban a vetést követően preemergensen kell kijuttatni jól elmunkált aprómorzsás talajfelszínre 4,0 l/ha adagban. A vetés után - kelés előtt elvégzett preemergens kezelések jó hatáskifejtéséhez, mint minden esetben ezúttal is a kezelés utáni két héten belül legalább 10-20 mm bemosó csapadék szükséges.
Zeagran 340 SE – egy új posztemergens gyomirtási lehetőség a kukorica kétszikű gyomnövényei ellen KOVÁCS IMRE – SALAMON GYÖRGY – SYLVAIN PIQUET Nufarm Hungária Kft., Budapest A Nufarm kutatás+fejlesztés egyik terméke a Zeagran 340 SE - ez az innovatív kukorica posztemergens gyomirtó szer, amellyel gyors, hosszantartó, biztonságos hatást érhetünk el a kukorica kétszikű gyomnövényei ellen. A két hatóanyagnak köszönhetően talajon és levélen keresztüli hatással is rendelkezik. Ideális partnere a kukoricában használható egyszikű irtó készítményeknek tankkombinációkban, technológiában. Kulcs megoldás nehéz gyomirtási helyzetekben. A készítmény fontosabb paraméterei az alábbiak:
Bromoxinil
Terbutilazin
Dózis
180 - 225 g/ha
500 - 625 g/ha
Hatásmód
Fotoszintézis – C3
Fotoszintézis – C2
Felvétel
Levél / Kontakt
Gyökér-levél / Felszívódó
Hatás
Gyors perzselő, hidegben is (T > 5°C)
Tartamhatás (talaj nedvességet igényel)
Érzékeny gyomok
Magról kelő kétszikűek
Magról kelő kétszikűek
(triazin- és SU rezisztensek is – pl. árvakelésű napraforgó)
újra kelést gátolja
A Zeagran 340 SE készítményben magvalósuló együttes előnyök az alábbiak:
Biztonságos a kultúrnövényre, teljesül a hatóanyagokra meghatározott jó mezőgazdasági gyakorlat Gyors hatás, ugyanakkor az újra kelést is gátolja Kiváló kombinálhatóság egyszikű irtókkal Jól technológiába illeszthető Széles gyomspektrumra kiterjedő hatás Nem befolyásolja a vetésváltást
Magasabb nikoszulfuron hatóanyag tartalmú, csökkentett dózisú, környezetkímélő formuláció a kukorica fontosabb gyomnövényei ellen TARJÁNYI JÓZSEF ISK-Biosciences Europe S.A. Winden am See, Ausztria, e-mail:
[email protected] A nikoszulfuron a szulfonilurea herbicidek egyik legszélesebb hatásspektrumú tagja, amelyet 1985-ben fedeztek fel az ISK (Ishihara Sankyo Kaisha Ltd., Japán) munkatársai. A nikoszulfuron hatóanyag felkerült az EU Annex-1 listájára. A nikoszulfuron gátolja az acetolaktát-szintetáz (ALS) enzim működését, amely a három esszenciális aminosavnak: a lizinnek, izoleucinnak és a valinnak a szintéziséért felelős. A szelektivitás alapja a hatóanyag metabolizmusának gyorsasága: a kukorica 20 órán belül képes lebontani a hatóanyagot, míg pl. az érzékeny fenyércirokban még 24 óra múlva is változatlan a hatóanyag mennyisége. Bár az érzékeny gyomok növekedése a permetezés után leáll, a teljes pusztuláshoz 7-17 nap szükséges. Magyarországon 1994-ben került engedélyezésre a nikoszulfuron 40 g/liter hatóanyagot tartalmazó szuszpenziós koncentrátuma, Motivell 4 SC márkanéven (Az ISK-Biosciences Europe S.A., Belgium, a Motivell 4 SC engedély tulajdonosa a készítményt Milagro 4 SC márkanéven is engedélyeztette).
Az ISK kutatói kifejlesztették a nikoszulfuron hatóanyagú herbicid 6 OD (olajos diszperzió) formulációját, melyet Magyarországon 2007-ben engedélyeztek Samson Extra 6 OD, 2008ban pedig Milagro Extra 6 OD márkanéven. Ez az olajos diszperzió 60 gram hatóanyagot, valamint egy új típusú segédanyag kombinációt tartalmaz literenként, melynek köszönhetően a kipermetezést követően a gyomnövények a korábbinál gyorsabban felveszik a hatóanyagot. A gyomnövény növekedése a hatóanyag felvétele után leáll. A pusztulás tünetei (az időjárás függvényében) általában 4 – 5 nappal kipermetezés után a sárguló levelek formájában jelentkeznek, ezt nekrózis, majd teljes pusztulás követi. A nikoszulfuron tartalmú gyomirtó szer kipermetezésének időpontja a kukorica 2 – 8 leveles állapota, amikor a magról kelő egyszikűek 1 -3 levelesek, az évelő egyszikűek átlagos magassága 10 – 20 cm. A magról kelő kétszikű gyomnövények 2 -4 leveles korukban a legérzékenyebbek a nikoszulfuron hatóanyagra. Felhasználható önmagában 0,5 – 0,75 l/ha dózisban, egyszeri kijuttatással, vagy osztott kezelés formájában 0,5 + 0,25 l/ha dózissal. Osztott kezelés esetében a két kezelés között 8 – 10 napos eltérés szükséges. A kijuttatandó hatóanyag 30 – 45 g/ha a korábbi formulációnál alkalmazott 40 – 60 g/ha –al szemben, azonos hatás mellett. Ezzel csökkenthető a környezet növényvédőszerrel történő terhelése, kiváló gyomszabályozási mutatók mellett. Számos magró kelő egyszikű gyomnövény (ECHCG, SETVI, PANMI, stb.) és az évelő Sorghum halepense, Elymus repens ellen alkalmazható, a fentebb említett dózisokban kijuttatva. A hatást a hideg, vagy száraz időjárási körülmények lassíthatják, a kukoricán átmeneti sárgulás bekövetkezhet, amit a kultúrnövény gyorsan kinő, a termés csökkenése nélkül. A készítmény nem használható fel olyan területeken, ahol a kukorica vetése előtt szerves foszforsav-észter típusú rovarölő szerrel talajfertőtlenítést végeztek. Szerves foszforsav-észterrel kezelt állományban csak 7 nap elteltével végezhető a nikoszulfuron tartalmú készítménnyel gyomirtás. Parlagfű elleni védekezési kísérletek kukoricában és árpában MEZEI IMRE1 – NOVÁK RÓBERTt2 – TORMA MÁRIA3 – KOVÁCS ATTILA2 – KARAMÁN JÓZSEF2 – KAZINCZI GABRIELLA4 1 Dow AgroSciences Hungary Kft., Budapest 2 Zala Megyei MgSzH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Zalaegerszeg 3 BASF Hungária Kft., Budapest 4 Kaposvári Egyetem, Növénytani és Növénytermesztés-tani Tanszék, Kaposvár Az Európai Gyomkutató Társaság (European Weed Research Society, EWRS) Inváziós Növények Munkacsoport különböző herbicidek parlagfű elleni hatékonyságának meghatározására több országra kiterjedő nemzetközi körkísérletet szervezett. A szabadföldi vizsgálatok kukorica, gabona, tarló, ruderália és gyep gyomirtási kísérletekre terjedtek ki. Hazánk az első négy kategóriában kapcsolódott be a munkába. Kukoricában az országban 3 megyében állítottunk be szabadföldi kisparcellás kísérleteket (parcellaméret: 15-30 m2) négy ismétlésben Csongrád, Szolnok és Zala megyékben. A körkísérlet szervezői által meghatározott hatóanyagokat szabadon választott kezelésekkel egészítettük ki. A kezelések azalábbiak voltak:
Hatóanyag
Dózis (aktív hatóanyag g ha-1) Dimetenamid 1008-1440 Mezotrion 168 Mezotrion+floraszulam 120+7,7 Mezotrion 144+150 Mezotrion+floraszulam 80+5 Rimszulfuron 10-15 Dikamba 240-336 Topramezon 50,4 Topramezon+dikamba 50+160 Flumioxazin 40 Terbutilazin 750 Izoxaflutol 105,6 Foramszulfuron+izoxadifen- 56,3+56,3 etil fluroxipir 180
Kijuttatási idő
Vizsgálati hely Csongrád Zala Szolnok
Pre Pre Pre Poszt Poszt Poszt Poszt Poszt Poszt Pre Pre Pre poszt
+
poszt
+ +
+
+
+ + + +
+ + +
+ + + + + +
+ + + + +
A preemergens kezeléseket követően csak Szolnok megyében esett megfelelő mennyiségű csapadék. A dimetenamid még ebben a kísérletben is nagyon gyenge (75 % alatti) hatékonyságúnak bizonyult parlagfű ellen, ugyanakkor a mezotrion + floraszulam kezelés megfelelő hatást (92 %-os hatékonyságot) eredményezett. Zala megyében csak a preemergens kezelések beállítása utáni 4. héten esett jelentős mennyiségű csapadék, ekkorra a parlagfű magvak jelentős része már kikelt. Ilyen körülmények között az alapkezelésben használt hatóanyagok közül csak az izoxaflutol tudott megfelelő eredményt adni. A posztemergens kezeléseket a parlagfű 2-6 leveles fenológiai állapotában (BBCH: 12-16) végeztük, amikor a kukorica 4-6 leveles fejlettségénél végeztük. A legjobb eredményt (100 %-os gyomirtó hatást) Csongrád megyében a topramezon és a topramezon + dikamba kezelések adták, az összes parlagfű elpusztult. Zala megyében a dikamba volt a legeredményesebb, a parlagfű teljes, vagy csaknem teljes pusztulása volt megfigyelhető. A dikamba alacsonyabb dózisa Csongrád megyében jó, Szolnok megyében megfelelő hatást adott. Vizsgálatainkban a mezotrion posztemergensen mindhárom helyen, a fluroxipir és a topramezon Zala megyében 90 % feletti hatékonyságúnak bizonyult. Szolnok megyében a mezotrion + floraszulam kezelés is megfelelő eredményt adott. Zala megyében a foramszulfuron + izoxadifen-etil kombináció elpusztította a parlagfű hajtáscsúcsát, de a növények többsége újrahajtott. Ezek a kisméretű növények a vegetációs idő végére kevés magot érleltek. A posztemergens kezelések közül mindhárom megyében a leggyengébb a rimszulfuron volt. A herbicidhatást kiheverő parlagfű a betakarítás idejére jelentős mennyiségű magot hozott. Tavaszi árpában Szolnok megyében az izoproturon, karfentrazon, amidoszulfuron és klopiralid hatóanyagok mellett az aminopiralid + floraszulam kombinációt teszteltük posztemergens kezelésekben. A kezeléseket a parlagfű 12-14 BBCH fenológiai állapotánál végeztük el, amikor az árpa 25-30 cm magasságú volt. A herbicidek parlagfű elleni hatékonysága 62,5 (izoproturon) és 99 % közöt alakult (klopiralid, aminopiralid + floraszulam).
Parlagfű ellen védekezési kísérletek gabonatarlón és ruderálián HÓDI LÁSZLÓ1 – SÁRTORY TIBOR2 – KÁDÁR AURÉLl2- -TÓTH ÁDÁM2 – SIMON JENŐ1 – KAZINCZI GABRIELLA3 1 Csongrád Megyei MgSzH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Hódmezővásárhely 2 Gyommentes Környezetért Alapítvány, Budapest 3 Kaposvári Egyetem, Növénytani és Növénytermesztés-tani Tanszék, Kaposvár Az Európai Gyomkutató Társaság (European Weed Research Society, EWRS) Inváziós Növények Munkacsoport nemzetközi körkísérletéhez csatlakozva gabonatarlón és ruderálián öt hatóanyagot teszteltünk parlagfű ellen, Csongrád és Pest megyékben. A nemzetközi témalapon meghatározott hatóanyagokat (glifozát, fluroxipir, floraszulam, glufozinat) Csongrád megyében a piraflufen-etil hatóanyaggal, míg Pest megyében a klopiralid + floraszulam + fluroxipir hatóanyag kombinációval egészítettük ki. A vizsgálatokat 10-30 m2-es parcellákon 4 ismétlésben véletlen blokk elrendezésben állítottuk be. A posztemergens kezeléseket gabonatarlón Csongrád megyében a parlagfű 16-50, Pest megyében 63-81, ruderálián 14-18 BBCH skála szerinti állapotában végeztük. Az értékeléseket a kezelések utáni 5., 10., 15, 25. és 32. napon végeztük. A kezelések közül a glifozat és a glufozinát tarlón és ruderálián mindhárom vizsgálati helyen jó-kitűnő (94,5 – 100 %) hatékonysággal irtotta a parlagfüvet. A hatékonyságuk még a virágzó, termést érlelő parlagfű egyedek ellen is kiváló volt. Az ilyen kései fenofázisban lévő parlagfű egyedek ellen csak ezek a hatóanyagok biztosítottak 100 %-os hatékonyságot. A fluroxipir fenológiától függően nagyon gyenge – kérdéses eredményt biztosított. Az idősebb parlagfüveken (BBCH: 63-81) a hatékonyság mindössze 40 %-os volt, a BBCH: 1650 fenológiájú növényeken 88,5 %-os, és a legfiatalabb, 4-8 leveles növényeken 90,5 %-os. A floraszulam hatékonysága 12,5 és 80 % között változott. A piraflufen-etil Csongrád megyében tarlón és ruderálián egyaránt jó (95 % feletti) gyomirtási hatékonysággal rendelkezett. A Pest megyében alkalmazott hármas hatóanyag kombináció hatékonysága a piraflufen-etil hatékonyságával közel megegyezett. Az allelopátia változékonysága környezeti tényezők függvényében DÁVID ISTVÁN – BORBÉLYNÉ VARGA MÁRIA Debreceni Egyetem AMTC Mezőgazdaságtudományi Kar, Debrecen, e-mail:
[email protected] Az allelopátia tényleges megjelenési formáját (növény-növény és növény-mikroorganizmus kapcsolatokban) számos külső és belső tényező befolyásolhatja. A vizsgálandó szervezetek faján, fajtáján, fejlettségi állapotán túl egyes környezeti tényezők is jelentős hatással lehetnek a versengés ezen eszközének megnyilvánulására. Vizsgálatainkban olyan környezeti tényezők (ez esetben a vízellátás és hőmérséklet) hatását tanulmányoztuk, melyek tényleges szerepük kimutatása után beépíthetők a vizsgálatok módszertanába, ezzel javítható ezek megismételhetősége. A donor növények nevelését és a vizsgálatokat 2007-ben és 2008-ban végeztük. A kivonatokat adó növények olasz szerbtövis (Xanthium italicum Mor.), selyemmályva (Abutilon theophrasti Med.) és csattanó maszlag (Datura stramonium L.) voltak. A donor növények nevelése: július-szeptember hónapokban, homoktalajon, négyféle vízellátási szinten történt: minimum vízkapacitás 70%-án, 50%-án, 30%-án és holtvíztartalomig kiszárítva, a
mintákat 4-5 leveles fejlettségben gyűjtöttük, fagyasztva, majd szárítás után hűtve tároltuk. Kivonatkészítés körülményei: 21ºC-on, sötétben, 24 órán át, 2,5g száraz minta/100 ml víz. A bioteszteket 12 óra sötét 12 óra világos periódus mellett, egy esetben 18-22ºC-on, másik esetben 8-12ºC-on végeztük. A tesztnövények: kerti zsázsa, és csemege kukorica (fajta: Gyöngymazsola) voltak. A biotesztek eredményei alapján arra lehet következteti, hogy a vizsgált környezeti tényezőknek szerepe van a növények közötti kémiai interakciók jellegében, erősségében. A vízhiány és a hőmérséklet hatásának vizsgálata a két tesztnövény vonatkozásában az alábbi megfigyeléseket eredményezte: A kivonatok hatása a kerti zsázsára • A hajtáskivonatok a kezelések többségében erősebben gátolták a zsázsa növekedését, mint a gyökérkivonatok. • Az erős vízhiány (a donor növények nevelése során) – a legtöbb esetben – fokozta a gátló hatást, ugyanakkor néhány esetben volt ettől a tendenciától eltérés a donor növény fajától és a csíráztatási hőmérséklettől függően. • 20ºC-on ugyanazon kivonatokkal kezelve általában erősebb volt a gátló hatás mint 10ºC-on. A kivonatok hatása a csemege kukoricára • A legtöbb kivonat 20ºC-on enyhébb hatású volt kukoricára, mint zsázsára. • A kivonatok a kukoricát a legtöbb kezelésben alacsonyabb hőmérsékleten (10ºC) gátolták erősebben; 20ºC-on sok esetben nem volt jelentős hatás. • A csattanó maszlag gyökérkivonatai alacsonyabb hőmérsékleten erősödő gátló hatást mutattak a vízhiány fokozódásával. Köszönetnyilvánítás: A vizsgálatok az OTKA Iroda támogatásával valósultak meg (OTKA F67849). ALS-gátló herbicidekre toleráns napraforgó hibridek gyomírtási eredményei VÍGH TÍMEA1 – KEREKES GÁBOR1 – MÉSZÁROS GÉZA1 – KAZINCZI GABRIELLA2 1 Dow Agrosciences Hungary Kft., Budapest 2 Kaposvári Egyetem, ÁTK, Növénytani és Növénytermesztés-tani Tanszék, Kaposvár A napraforgó termelők jelentős hányada választja mára már a herbicid toleráns napraforgó hibridek termesztését. Mint tudjuk, ez két technológiát foglal magába, a CLEARFIELD-et és a tribenuron-metil toleráns napraforgó termesztését. Vizsgálatainkat kisparcellás kísérletek keretein belül Szegeden végeztük, homokos vályog talajon, 7,5 pH és 3,7 % humusztartalom mellett. A kísérletet 2008. április 28-án állítottuk be. Kísérletünkben a két köztermesztésben szereplő IMI-toleráns napraforgóhibridet (a továbbiakban IMI-1 és IMI-2 vel jelölve) illetve egy, szintén a köztermesztésben szereplő tribenuron-metil-toleráns napraforgóhibridet (a továbbiakban SU-1-ként jelölve) vizsgáltunk. A hibridek preemergensen 8-8 gyomirtási technológiában részesültek. A kelést követően a napraforgót 4-6 leveles állapotában, a PRE kezelésekre merőlegesen imazamox (engedélyezett dózisa 48g hatóanyag/ha) illetve tribenuron-metil (engedélyezett dózisa (22,5 g hatóanyag/ha) hatóanyagot juttatunk ki (POST kezelések), az engedélyokirat egyszeres illetve kétszeres dózisában. Értelemszerűen az IMI-toleráns hibridekre az imazamoxot, az SUtoleráns hibridre a tribenuron-metilt. Ezen kívül, a tribenuron-metil hatóanyagot – gyakorlati ajánlás szerint – időben osztott kezelésben is kijuttattuk egyszeres és kétszeres dózsiban. A kísérletet 4 ismétlésben állítottuk be.
A vizsgált nyolc alapkezelés a napraforgó termesztés gyakorlatában leginkább használatos technológiákat tartalmazta. A vizsgálatokból származó eredményeket számítógépes variancia-analízissel dolgoztuk fel, 5%-os hibavalószínűség mellett. Varianca számításokat végeztük a három vizsgált napraforgón belül az alkalmazott dózisok illetve a kijuttatás ideje szerint, valamint a PRE kezelések alapján az egyes hibridekre vonatkozóan. Az IMI-1 hibrid esetében szignifikáns különbséget állapítottunk meg az alkalmazott normál és dupla dózisú imazamox kezelések között. A magasabb vegyszerdózis csökkentette a mért olajtartalmat. Az IMI-2 esetében nem tudtunk ilyen összefüggést kimutatni. Az SU-1 napraforgó hibrid vonatkozásában szintén kimutatásra került szignifikáns eltérés a négyféle posztemergens kijuttatás között. A legalacsonyabb olajtartalmat az osztott technológiával kijuttatott kétszeres dózisnál értünk el. Ez szignifikánsan gyengébb eredményt hozott, mint az egyszeri alkalommal, vagy osztott technológiával kijuttatott egyszeres dózis. A posztemergens kezelések elemzését napraforgó hibridenként külön-külön is elvégeztük. Megállapítottuk, hogy a sem a dózis, sem a kijuttatás technológiája nem okozott szignifikáns különbségeket, bár a tendencia azt mutatja, hogy a normál dózisban alkalmazott herbicidek esetében magasabb az olajtartalom. Azonos POST kezelésen belül a különböző PRE technológiák statisztikailag kimutatható eltérést az olajtartalomban nem okoztak a vizsgált 8 alapkezelés esetében. Kísérletünkkel igazoltuk, hogy a gyakorlat által használatos gyomirtási technológiák az engedélyezett dózisban biztonságosan alkalmazhatók az olajtartalom érdemi megváltoztatása nélkül. Megállapítottuk, hogy a tökéletes gyomirtó hatás és a magas termésátlagok eléréséhez alapkezelésekre is szükség van, ezért javasoljuk a preemergens technológiák alkalmazását. További vizsgálatokban szeretnénk tisztázni a herbicidek termésmennyiségre gyakorolt hatását. 2009-ben a kísérlet megismétlését tervezzük, hogy további hasznos eredményekkel szolgálhassunk a termesztők számára.
