Gyermekfejlesztés a családok átmeneti otthonában
MÓDSZERTANI
ÖSSZEFOGLALÓ
„Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek.” JOHANN WOLFGANG VON GOETHE
Gyermekfejlesztés a családok átmeneti otthonában
MÓDSZERTANI
ÖSSZEFOGLALÓ
SZERZŐK BLUM LÁSZLÓNÉ BUDAI BERNADETT EPERJESINÉ PÓSZ TÜNDE GALI ANITA GONDA GABRIELLA KEMÉNY MARIANN KOVÁCS ANIKÓ LIPICSNÉ BENKED ILONA MAKAI SZILVIA NAGYNÉ MIKE RENÁTA NÉMETH- VIDA JAMINA OLÁH BERNADETT MERCÉDESZ RÁCSOK BALÁZS SÁNDORNÉ PÓLIK RÓZA SENKÁR ÉVA TATAI MÁRIA VÁRDA FERENC VIRÁNYI BARBARA
4
TARTALOM
5
BEVEZETÉS
5
IDŐUTAZÁS A FEJLESZTÉSI MÓDSZEREK VILÁGÁBAN
6
FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
24
KASTÉLYOSDOMBÓI FEJLESZTÉSEK CÉLKITŰZÉSEI
36
GYEREKEK FELMÉRÉSE A KEZDETEKKOR – BEMENETI MÉRÉS
44
A TALLÉR PROGRAM BEMUTATÁSA
54
TAPASZTALATOK A FEJLESZTŐ FOLYAMATRÓL
58
FOGLALKOZÁSTÍPUSOK
62
ISKOLÁKKAL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS
84
ÖSSZEFOGLALÓ
88
BEVEZETÉS
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖS) hazai szociális és fejlesztő programjának fókuszában a krízishelyzetbe került családok komplex segítése áll. A Segélyszervezet 2000-ben nyitotta az első családok átmeneti otthonát, melyet 4 másik intézmény követett. Legutóbbi, a 2013-ban elindult kastélyosdombói családok átmeneti otthona innovatív reintegrációs programmal indult el, melynek célja a régóta a szociális ellátórendszertől függő családok segítése az önálló élet felé. A családok átmeneti otthonaiban krízishelyzetbe került családok ellátást valamint komplex szociális, jogi pszichológiai, munkaerőpiaci tanácsadást kapnak az intézményben. Nagy utat tett meg eddig a Segélyszervezet az első VELUX Alapítványok által támogatott program óta, mely megalapozta a gyermekfejlesztő munkát a Segélyszervezet által fenntartott családok átmeneti otthonaiban. Mostanra már elmondható, hogy évente több száz gyermeket vonunk be közösségi és fejlesztő programokba. Nagy eredmény, hogy a fejlesztő szakemberek alkalmazása folyamatossá vált, valamint a központok nem csak a bentlakó gyerekek számára tudnak foglalkozásokat szervezni, hanem a térségből származó hátrányos helyzetű gyermekeket is el kezdtek bekapcsolni. Jelen kiadványban olyan módszereket mutatunk be és ajánlunk más intézmények számára, melyek hatékonynak mutatkoztak a gyerekek fejlődésének elősegítésében. Adunk egy történeti valamint egy módszertani áttekintést a Segélyszervezet fejlesztő programjairól, és az Orosházán, Miskolcon és Szolnokon már nagy sikert elért gyakorlat bemutatásával kívánjuk meghozni a kedvet más intézmények számára hasonló programok elindításához. Ezután részletesen tárgyaljuk a 2016. május 31-én záruló kastélyosdombói modellprojekt keretében zajlott gyermekfejlesztő tevékenységek módszertanát és eredményeit.
IDŐUTAZÁS A FEJLESZTÉSI MÓDSZEREK VILÁGÁBAN
SZERZŐK Budai Bernadett Németh- Vida Jamina Sándorné Pólik Róza Virányi Barbara
8
IDŐUTAZÁS A FEJLESZTÉSI MÓDSZEREK VILÁGÁBAN
9
Egy átlagos család esetében az iskolai problémák leküzdésében a fő támaszt a szülők jelentik. A bent lakó családoknál azonban a szülők is szociokulturális hátránnyal küzdenek, közel 70%-uk alacsony iskolai végzettségű (8 általános vagy az alatti), így hathatós segítséget nem tudnak gyermekük számára nyújtani. A másik fő probléma, hogy az édesanyák egy része kapcsolati erőszak általi traumán átesve, krízishelyzetben kerül be az otthonba, és a traumát legtöbbször csak hosszú idő alatt tudják feldolgozni. A krízishelyzetben való beszűkült világlátás és érzelmi zaklatottság miatt jellemző, hogy gyermekük problémáival nem képesek kellő odafigyeléssel foglalkozni.
Gyermekfejlesztő munka elindítása Az Ökumenikus Segélyszervezet eddigi múltja – mely egészen a rendszerváltás elejéig nyúlik vissza – számos esetben bizonyította már, hogy nemcsak a krízishelyzetek felismerésében és azok kezelésében van tapasztalata, hanem olyan szolgáltatások kialakításában is eredményeket tud felmutatni, melyek a társadalmi változások következtében kihívásokat jelentenek az egyének, ezáltal pedig a családok számára is. Legyen szó a lakhatás vagy a munkahely elvesztéséről, a család mindennapos megélhetési nehézségeiről, gyermeknevelési kérdésekről, jogi vagy pszichológiai útvesztőkről, esetleg a gyermekek iskolai lemaradásáról, a fejlődésükben mutatkozó elakadásokról. A Segélyszervezet számára mindig elsődleges, hogy egyénre szabott és kézzel fogható segítséget nyújtson, a célcsoport szempontjából pedig a gyermekek mindenekfelett álló érdeke élvez elsőbbséget. A Segélyszervezet szellemisége szerint a családok átmeneti otthonaiban a legfontosabb a családok egységének megőrzése mellett az, hogy az otthon ne „csak” lakhatási lehetőséget tudjon biztosítani, hanem olyan széleskörű „szolgáltatási csomagot” is fel tudjon kínálni, amely az ott töltött egy-másfél év alatt segíti a gyerekeket és a szülőket is a mindennapi helytállásban. A cél, hogy a családok a lehető legjobban felkészüljenek az önálló életre, esélyük legyen arra, hogy pozitív irányba induljanak el, és kikerülve ne egy másik családok átmeneti otthonában folytassák az életüket, hanem önállóan is megállják a helyüket. Ebben döntő az, hogy a család mennyire tud biztonságos, testi,lelki,értelmi fejlődést és jóllétet biztosító környezetet teremteni a gyermekeknek. Elsődleges, hogy a gyermekek a hozott – sokszor jelentős – hátrányaik leküzdéséhez esélyt kapjanak. Ez a családok átmeneti otthonában eltöltött idő alatt megalapozható, hiszen a család segítésébe sokféle szakember bekapcsolódik, így több oldalról támogathatják a fejlődési folyamatot.
DE MIÉRT IS MERÜLT FEL A CSALÁDOK ÁTMENETI OTTHONAINAK MUNKATÁRSAIBAN, HOGY A GYERMEKEK KÉPESSÉGEINEK FEJLESZTÉSÉRE KIEMELT FIGYELMET KELL SZENTELNI?
A családok átmeneti otthonába rossz gazdasági és szociális helyzetben levő, válsághelyzetbe került családok kerülnek. Az utóbbi évek statisztikája alapján elmondható, hogy az otthonokban átlagosan 50 % körül mozog az iskoláskorú gyerekek aránya, és ezek a gyermekek halmozottan hátrányos helyzetűek, az oktatási rendszerben számos problémával szembesülnek. Ismerve az intézményben élő gyerekek hátterét és képességrepertoárját általánosságban elmondhatóak az alábbiak:
• • • • • • • • • •
nem rendelkeznek megfelelő konfliktuskezelési stratégiával alacsony szintű a szükségletek késleltetésének képessége akadályoztatás esetén regresszív viselkedés tapasztalható náluk alacsony a monotóniatűrésük az önuralmuk fejlesztésre szorul szabálytudatuk még kialakulatlan figyelmük könnyen elterelhető az ok-okozati összefüggéseket nehezen ismerik fel gyakori a jobb-bal irányok tévesztése a napszakok, évszakok sorrendjében gyakori hibát vétenek.
Mindezek a hiányosságok a szociokulturális hátrányokból, a család egységét megőrző szokások kialakulatlanságából, sorozatos iskolai hiányzásból, alapvető fiziológiai szükségletek kielégítetlenségéből is származnak, de genetikai és egyéb környezeti hatások is szerepet játszanak. Tapasztalataink alapján a kognitív kompetenciáik (információszerzés, gondolkodás, tanulás) mellett a szociális készségeik is (konfliktuskezelés, társas kapcsolatok kialakítása és fenntartása) 2-3 évvel alacsonyabb szinten lehetnek az életkoruknak megfelelő szinthez képest.
1 2012. március – 2015. május 2 98 fő
Az orosházi családok átmeneti otthonában zajló fejlesztő program több mint három éves1 tapasztalata alapján a bevont gyermekek2 közel 20%-a diagnosztizáltan sajátos nevelési igényű volt, 35% pedig beilleszkedési, tanulási és/vagy magatartás problémákban szenvedett. Szociális kockázati tényezők között fokozottan jelen van a kritikus családi környezet (kapcsolati erőszak, bántalmazó szülő) és a gyakori költözések miatti állandóság hiánya. A krízishelyzet és a traumatizáló háttér hatása miatt jellemző a fejletlen én, önkontrollfunkciók zavara, kommunikációs és érzelemkifejezési zavar valamint az adaptív megküzdési stratégiák hiánya. Ezek súlyossága a hozott traumák jellegétől, időbeni fennállásától függően változnak az enyhe lefolyástól a pszichiátriai kórképekig. A bevont gyermekek 5-10%-a kapott pszichiátriai diagnózist. Az iskoláskorú gyermekek mellett a kisebbekre is oda kell figyelni (a 0- 6 éves korosztályra) mivel körükben gyakran előforduló probléma a lemaradás a mozgás- és beszédfejlődésben. Ezeken a területeken kiemelten fontos minél előbb beavatkozni, és speciális fejlesztést nyújtani, hogy ne halmozódjon még több probléma a meglévő nehézségekre. A szociális szakemberek feladata, hogy felismerjék a szocializációs hiányosságokat és azok kezelésére alternatívákat tudjanak felkínálni, továbbá kötelességük a lehető legtöbb segítséget megadni ahhoz, hogy a családok ezeken a problémákon túl tudjanak jutni. A Segélyszervezet intézményeiben igyekszik olyan komplex, speciálisan erre a célcsoportra kialakított, gyermekek fejlesztését célzó szolgáltatásokat bevezetni, amelyek segítséget nyújtanak rövidés hosszútávon is a gyerekek alapkészségeinek és alapkompetenciának fejlesztésében, az iskolai helyzetük javításában, a szociális készségeik fejlődésében valamint a lelki elakadások felszámolásában. Az intézményes ellátásban eltöltött idő óriási lehetőséget rejt magában, hiszen a gyerekek itt olyan segítő szolgáltatásokhoz juthatnak hozzá, melyre egyéb körülmények között nem lett volna módjuk, így a Segélyszervezet célja, hogy a gondozási időt a lehető legjobban kiaknázza annak érdekében, hogy a gyermekek biztonságos környezetben, szakemberek óvó figyelme mellett fejlődhessenek, előbbre léphessenek, azaz valódi esélyt kaphassanak. Induljunk most el egy olyan múltidéző túrára, amiből a miskolci családok átmeneti otthonának példáján keresztül megismerhetjük a gyermekfejlesztő munka kezdeteit és felismerhetjük a jelent képező építőköveket. Ezen a fantázianevekkel ellátott ösvényen úgy haladunk végig, hogy közben nem tévesztjük szem elől a játékosságot, mely a fejlesztés legfontosabb mozgatórugója.
UTUNK BEMUTATÁSÁVAL NEM TITKOLTAN AZ A CÉLUNK, HOGY MÁSOK IS KEDVET KAPJANAK AHHOZ, HOGY ELINDULJANAK ÉS KÖVESSENEK BENNÜNKET!
10
2007 a „labirintus éve” A labirintus játék kedvelt a gyerekek körében. A szabály egyszerű: el kell jutni „A” pontból „B” pontba, és az út során számtalanszor előfordulhat, hogy zsákutcába kerülünk, de fontos, hogy ilyenkor továbbhaladjunk és megtaláljuk a siker kulcsát, azaz a kiutat. A miskolci Szociális és Fejlesztő Központ számára ez a játék tökéletes szimbóluma annak, amikor elkezdett az intézmény a gyermekek óvodai és iskolai teljesítményével foglalkozni. Szociális szakemberként akkor úgy gondolták a munkatársak, hogy az országos kompetenciamérést fogják arra használni, hogy a gyerekek írás, olvasás és számolás terén elsajátított gyakorlati tudását felmérjék, hiszen egyéb eszköz még nem állt az intézmény rendelkezésére. Könnyen láthatóvá vált, hogy ez a mérés nem ad olyan visszajelzést, amiből kitűnhet a tanulást nehezítő ok, így változtatásra volt szükség. 2008 a „puzzle éve” A Segélyszervezet több intézményét érintő stábmunka eredményeképpen a részek 2008-ban egésszé álltak össze, mint ahogyan a puzzle játékban is összeáll a kép, és így alakult ki a Segélyszervezet által máig használatos mérőeszköz, ami a gyerekek részképességeinek aktuális szintjét képes megmutatni: 3 életkori csoport számára külön feladatsorokat állítottak össze (6-8 éveseknek, 9- 11 éveseknek, 12- 14 éveseknek). Ez a részképességmérés olyan áttörést eredményezett az intézmény életében, ami megkönnyítette a szociális munkások által szervezett szabadidős foglalkozások fókuszának meghatározását, és kaput nyitott az óvodákkal és iskolákkal való szorosabb együttműködés felé. Kidolgozásra került egy olyan visszajelző dokumentum a nevezett intézmények részére, melyet a pedagógusok töltenek ki az intézmény kérésére. A visszajelző lapon többek között a gyermek kortársakkal való viszonyára, kommunikációs képességére, tanórai aktivitására válaszol a pedagógus egy 5 fokú skálán. A gyermek otthonba való bekerülését, majd az onnan való kikerülését követően is kitöltésre került a kérdőív és fontos tükröt mutatott az ott zajló fejlesztési tevékenység eredményére vonatkozóan. Ez az előrelépés olyan szükségleteket tárt fel, mely a fejlesztőeszköz-bázis hiányára is rámutatott. 2009 az „Activity éve” A gyermekek képességfejlődésében eleinte olyan eszközökkel értünk el eredményt, melyek a szakemberek saját készítésű fejlesztő játékaiból és az interneten is elérhető foglalkoztatókból álltak. Forrás hiányában nem volt arra lehetőség, hogy a boltokban beszerezhető fejlesztő játékokba beruházzon az intézmény, ezért az Activity társasjátékhoz hasonlóan a Központ munkatársai is rajzoltak, körülírtak, mutogattak annak érdekében, hogy a fejlesztés eredményes legyen. Érezhetővé vált, hogy a szociális munka és a feljesztőpedagógiai tevékenység két külön szakma, így szükséges fejlesztő szakemberek bevonása is a folyamatba. Erre a következő évben került sor. 2010 a „labdajátékok éve” Az egyik legideálisabb és leghatékonyabb csapatépítő játék a labdajáték. Minden játékosnak megvan a szerepe, a szabályok alapján tökéletesek a keretek, a résztvevőkben megtalálható a motiváció, ami olykor külső, ideális esetben azonban belső motiváció képében jelenik meg. Ez a típusú hozzáállás 2010-ben érte el a profizmus szintjét a miskolci családok átmeneti otthonában, ekkor már ugyanis számtalan külső szakember és széles fejlesztőeszköz-repertoár biztosította a gyerekek képességfejlődését. A képességmérésen túl már a motiváció fenntartása is fontos volt, amit a kuponrendszer bevezetésével ért el az intézmény. Ez a módszer később Tallér program név alatt virágzott ki. (A tallérokat a foglalkozásokon való részvételért kapják a gyerekek egy erre kialakított külön füzetbe pecsételve, ahol olvasható a foglalkozás neve, a részvétel ideje, a beváltás ideje és a beváltott termék neve. Ennek lényege éppen az, hogy olyan tárgyak vagy élmények legyenek beválthatóak (pl. új cipő, könyv, kalandpark…), ami motiválja a gyerekeket akár a korrepetáláson való aktív részvételre is. Egy foglalkozás általában egy kupont ér, azonban olyan szolgáltatások terén, ahol a részvételi szándék/motiváció alacsony, a kuponok értéke növelhető, illetve változtatható.) És ahogyan a virág, úgy nyíltak ki a színes szirmok is a szolgáltatások elérésében, melyek a mai napig folyamatosan kiegészítik és erősítik egymást. 2016 a jelen 2016-ra már a szolgáltatások széles palettája van jelen az intézményben: művészetterápia, néptánc, korrepetálás, állatasszisztált terápia, egyéni fejlesztés és terápia, játszóház és a tervek
11
között szerepel egy közösségi tér kialakítása, interaktív oktatóterem létrehozása is. Az intézmény munkatársai számos prevenciós foglalkozást tartanak iskolákban (pl. a szenvedélybetegségek megelőzésére fókuszálva). Jól látható tehát, hogy ha átfogó gyermekfejlesztő program felépítésében gondolkodunk, akkor hosszú távon kell terveznünk, hiszen évek fáradságos munkája vezet el oda, míg egy intézmény életébe szervesen beépülnek az új programok, munkamódok, valamint azok eredményei is kimutathatóan bizonyítják, hogy megéri a sok erőforrást befektetni. A folyamat során kiemelendő a rugalmasság: fontos, hogy a szakemberek aktívan monitorozzák a résztvevő gyerekek szükségleteit, és ennek megfelelően változtassák, fejlesszék a használt módszereket, eszközöket. A résztvevő szakemberek számára is fontos tanulási folyamatról van tehát szó, melyben kulcs az ő kreativitásuk, kitartásuk, nyitottságuk az új ismeretek, módszerek irányába. A folyamat során a csapatmunkára, az együttműködésekre, más intézményekkel való partnerségre építkezés a fontos: az intézménynek sokszor új tudást, szakterületet képviselő szakembereket kell keresnie és bevonnia a munkába. A fejlesztő szakembereknek össze kell hangolniuk a munkájukat, és fontos építeni a kapcsolatot helyi szinten is más intézményekkel, segítőkkel, akik a célcsoportként meghatározott, bevont gyermekekkel hivatásszerűen foglalkoznak. Az eredmények monitorozásához nélkülözhetetlen a szoros együttműködés az óvodákkal, iskolákkal. Fontos nem csak arra fókuszálnunk, hogy minél hatékonyabb módszereket, és a lehető legjobb szakembert találjuk meg, hanem arra is, hogy a klienseink - azaz a gyermekek - motivációját is fel tudjuk kelteni, illetve fenn tudjuk tartani a fejlesztés hosszú és számukra is erőt próbáló óráiban. A Segélyszervezet által adaptált motivációs rendszert – a tallérrendszert minden gyermekfejlesztéssel foglalkozó intézményünkben sikeresen alkalmazzuk. Erre a kastélyosdombói program kapcsán részletesebben is kitérünk.
12
IDŐUTAZÁS A FEJLESZTÉSI MÓDSZEREK ÖSVÉNYÉN
13
A szakemberek a gyermekekkel és szülőkkel való beszélgetések során igyekeztek kideríteni, hogy mi lehet ennek az oka. A gyermekek nagy része arról számolt be, hogy nem szeret az adott iskolába járni, mert nem tud kortársai közé beilleszkedni, konfliktusa van a tanárával. Figyelmüket a nap nagy részében társas kapcsolati feszültségek és az ezekből származó szorongás kötötte le, így a tananyaggal semmit sem törődtek. A beszámolók alapján levonható volt az a következtetés is, hogy szinte valamennyi gyermek iskolai énképe negatív. Úgy érzik, nem tudnak az elvárásoknak megfelelni, és a tanulási motivációjuk is alacsony. Problémát jelent az is, hogy a folyamatos iskolaváltások miatt nem volt tétje az ott létüknek. Kialakult az a berögzült gondolkodásmód, hogy „Nem szükséges bizonyítanom, akár rosszul is viselkedhetek, mivel úgysem fogok sokáig ebbe az iskolába járni”.
A Segélyszervezet intézményeiben alkalmazott gyermekfejlesztési módszerek A továbbiakban a teljesség igénye nélkül közlünk néhányat az intézményeinkben használt gyermekfejlesztő módszerekből, röviden ismertetve a legfontosabb tudnivalókat az egyes módszerekről, illetve az azokkal kapcsolatos tapasztalatokat.
Azt látták a szakemberek, hogy ezeknél a gyermekeknél nem alakul ki iskolához való pozitív viszony, kötődés. A pszichés háttérre fókuszálva megvizsgálták, hogy ennek ellenére hogyan lehet segíteni, hogy pozitívabb attitűd alakuljon ki. Azt, hogy milyen erősen kötődik egy gyermek az iskolához, számos tényező alakítja, de központi jelentősége van a kortársakhoz és a tanárokhoz való viszonynak.
Korrepetálás
A társas kapcsolatok milyenségét pedig a szociális készségek fejlettsége határozza meg, és a megfigyelések alapján ezen a területen a célcsoportba tartozó gyermekek szinte valamennyien elmaradást mutattak. Ezen tapasztalatok hatására döntött az intézmény a szociális készségfejlesztő foglalkozások elindítása mellett.
A korrepetálás számos intézményben heti rendszerességgel zajló egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásként jelenik meg. Ennek során a pedagógus feltérképezi a gyermekek ismeretanyagát, illetve ismeretbővítési lehetőségét. Egyes intézményekben időszakosan, pl. nyári foglalkozások keretében intenzívebb formában is megjelenik a korrepetálás. Erre szükség lehet akkor, ha a gyerekeknek nagyobb elmaradásuk mutatkozik egy-egy tantárgyban, és fel kell készülniük az új tanévre, hogy a lehetőségek szerint minél kisebb hátránnyal induljanak neki, illetve fel tudjanak készülni a pótvizsgára is. A foglalkozások célja, hogy a szakember a konkrét ismeretek elsajátításán túl, a tanulástechnikai eszköztár fejlesztésében is segítse a résztvevőket. A fejlesztőpedagógusok a program elején minden gyermeket felmérnek szociális fejlettségük (társas kapcsolatának jellemzői, szerepvállalásai, önállóság, konfliktuskezelés, szabálytudat, közösséghez való alkalmazkodó képessége), illetve egyéni kompetenciáik vonatkozásában (feladattudat, monotóniatűrés, kitartás, önuralom, érdeklődés, sikerrel és kudarccal való szembesülés). Ez alapján határozható meg a program tematikája, és kerülhet sor a gyermekek csoportokra bontására. A korrepetálások eredményeképpen – a gyermekek tanulási eredményeinek javulásán túl – pozitív irányú elmozdulás érhető el a szociális képességeikben, a feladattudat, kitartás és kudarctűrés tekintetében is. Ez a foglalkozási forma igényelte kezdetben a legtöbb motiválást a gyermekek részvételét tekintve, mára azonban a legtöbb helyszínen sikerült integrálni ennek a rendszerét a gyerekek mindennapjába. A gyermekek általában szívesen vesznek részt olyan tanulási folyamatban, ami eltér az általuk korábban ismert módoktól; sikerélményt, örömet kaphatnak ezeken az órákon.
Kognitív kompetenciák fejlesztése Az intézmények fejlesztő programjaiban kiemelt hangsúlyt kap a kognitív kompetenciák fejlesztése. Az Orosházán működő családok átmeneti otthonában a gyermekfejlesztő szolgáltatások bevezetése kezdetén a tanulmányi teljesítmény javítását, és ebből következően a kognitív kompetenciák fejlesztését tűzte ki célul a szervezet. Az alkalmazott pedagógus korrepetálás keretében nyújtott segítséget a tananyag megtanulásában, gyakorlásában. Az egyéni és kiscsoportos foglalkozások során a pedagógus feltárta az elmaradás okát, és különböző tanulásmódszertani technikákkal segítette a diákokat a hatékonyabb tanulásban.
TAPASZTALATOK A célzott fejlesztések hatására a gyermekeknél már féléves időszakon belül fejlődés volt tapasztalható a számolási alapműveletek, szövegértés, helyesírás területén, az iskolai teljesítményük azonban hullámzó volt. Több esetben felmerült az a probléma, hogy abból a tananyagból, amit a korrepetálás alatt már nagyon jól elsajátítottak, az iskolai számonkéréskor mégsem voltak képesek jól teljesíteni.
Szociális készségfejlesztő foglalkozások
3 Forrás: Zsolnai (1994): A szociális készségek fejlesztése gyermekkorban
A foglalkozások kialakításakor első lépésként fontos volt átgondolni azt, hogy a szociális készségek mely területeinek fejlesztésére van a gyermekeknek a legnagyobb szükségük, és ezt milyen formában tudjuk a leghatékonyabban megvalósítani. A vonatkozó szakirodalom3 kiterjedt készségrendszerrel foglakozik, de a legfontosabbak köré sorolja a kommunikációs készséget, a konfliktusmegoldó készséget, az empátiát. A programba bevont gyermekek ezen készségeit először felmérték a szakemberek a megfigyelés módszerével. Az átmeneti otthonban egyidejűleg átlagosan „egy osztálynyi” iskoláskorú gyermek él, közülük 5-6 fő azonos életkorú. Így a gyermekek intézményben való kortárs kapcsolati jellemzői (viselkedési minták, aktivitás) egyfajta leképezését jelenthetik az iskolai életüknek. Kis csoportos foglalkozások során, ahol a gyermekek társasjátékokat és csapatjátékokat játszottak, a szakemberek egy adott szempontrendszer alapján vontak le következtetéseket a társas kapcsolati jellemzők, konfliktusmegoldás, kudarctűrés, együttműködés és szabálytudat tekintetében. A megfigyelések alapján a részt vevő gyermekek 20%-ának nem volt barátja, további 40%-nak csupán egy barátja volt. A szerepvállalásukat két típus jellemezte leginkább: a gyermekek 40%-a csendes megfigyelő volt és emellett igen magas arányban, 45%-uk destruktívan és agresszívan viselkedett. A közösségben a gyermekek 10%-a folyamatos bűnbak szerepet töltött be. A konfliktus megoldásban megnyilvánuló viselkedések is hasonló mintázatot mutattak: közel 35% agresszívan reagált, még 25%-ot indulatkitörés jellemzett és 30% visszavonult egy-egy ilyen helyzetben. A szabályokat a gyermekek 30%-a nehezen értette meg és több mint fele nehezen fogadta el. Az eredmények alapján a foglalkozások célja a társas közösségben való megfelelő viselkedési normák elsajátítása volt, az élményfeldolgozás és tapasztalat alapú tanulás segítségével. A tematizált foglalkozások a következő témaköröket érintették: csapatépítés, kortárs kapcsolatok erősítése, együttműködés és versengés, konfliktuskezelés, kommunikációs készségfejlesztés. A foglalkozások páros csoportvezetéssel zajlottak. Az eredményesség érdekében pedagógus és pszichológus végzettségű munkatársak bevonása volt indokolt. A két szakterület elméleti és gyakorlati tapasztalatainak ötvözése mind a tematika kidolgozásában, mind a foglalkozások levezetése során hatékonynak bizonyult.
14
A célcsoport érzékenysége miatt 6-8 fős kiscsoportokat alakítottak ki a szakemberek és fokozott figyelmet fordítottak a csoportbeosztásra. Az átmeneti otthon működéséből fakadóan a csoport nyitottan zajlott, a foglalkozások során lehetőség volt a távozásra és új tagok bekapcsolódásra is. Az életkor közelsége mellett fontos szempont volt, hogy azokban a családokban, ahol konfliktus terület a testvérek közötti kapcsolat, ott lehetőleg külön csoportba kerüljenek a rokonok. Egy-egy speciális témánál (pl.: konfliktus és agressziókezelés) azt is szem előtt tartották, hogy ne csak a szélsőséges megküzdési módokkal bíró gyermekek legyenek közös csoportban (pl: indulatkitörésre hajlamos gyerekek), mivel így csak arra kaptak volna megerősítést, hogy más is hasonló módokon viszonyul egy-egy konfliktushoz. Ezeknek a csoportfoglalkozásoknak éppen az volt a lényege, hogy egymástól és egymás visszajelzéseiből tanulva sajátítsanak el adaptív viselkedési mintákat. A csoportfoglalkozások heti rendszerességgel zajlottak 2x45 perces keretrendszerben. Egy gyermek átlagosan 15-20 alkalommal vett részt. A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket... .?! – Szabálytudat alakítása Az előzetes felmérés alapján is világossá vált, hogy a gyerekek közel fele problémába ütközik a szabályok betartásakor. A foglalkozások kezdetekor fontos volt a csoportszabályok kialakítása. Kezdetben a legtöbb gyermek úgy vélekedett, hogy nincs szükség szabályokra, azok csupán azért vannak, hogy megszegjük őket. Ekkor el kezdtek a csoportvezetők úgy játszani velük egy-egy játékot, hogy ők előzetesen nem ismerkedhettek meg az adott játék szabályával (Pl.: Mit vinnél fel egy hajóra?). A szabályok nem ismerete nagyfokú frusztrációt keltett szinte az összes gyermekben és sikerült rávilágítani arra, hogy a szabályok biztonságot, kapaszkodót nyújthatnak nekünk. Ezek segítségével gördülékenyebbé tehetjük a közös munkát, és biztosítani tudjuk a csoporton belüli igazságosságot. Ezek után megalkotta a csoport közösen a saját szabályait. A csoportvezetők megkérték a gyerekeket, gondolják át röviden, mi lenne az, amitől komfortosan, biztonságban éreznék magukat a csoportban. Azokat a szabályokat, amit mindenki elfogadott, egy plakáton rögzítették, és a csoporttagok pedig aláírták azt. Valamennyi csoportban fontos volt, hogy a szabályok között szerepeljen az egymásra való odafigyelés, egymás végighallgatása, az, hogy nincs személyeskedés, a másikat nem minősítjük. Emellett a legtöbb csoportban fokozottan hangsúlyozni kellett az „egymás testi épségének megóvása” szabály betartását is. Ezt a plakátot minden alkalommal kihelyezték a teremben, és ha valaki szabályt szegett, felhívták a figyelmét a közös szerződésre, amit mindenki – így az érintett gyermek is aláírt.
15
4 Forrás: Zsolnai (1994): A szociális készségek fejlesztése gyermekkorban
Mondjam vagy mutassam? – Kommunikációs készségfejlesztés A kommunikációs készségeink mélyen beágyazódnak a személyiség egészébe. Azt, hogy mennyire vagyunk érzékenyek a környezetünk jelzéseire, és hogy mennyire adekvátan reagálunk ezekre, nagyban befolyásolják szociális kötődéseink, empátiánk és tolerancia-kepeségünk.4 A csoportban a magatartás problémában szenvedő gyerekek gyakran számoltak be arról, hogy társaik provokálják ki belőlük az agresszív viselkedést. A konfliktus helyzeteket átbeszélve, újramodellezve megfigyelhettük azt, hogy kommunikációjukban számos torzítás, félreértelmezés van. Fő feladat a non-verbális és verbális kommunikáció összhangba hozása volt, különböző érzelmeket kifejező játékok, később szituációs gyakorlatok segítségével. Emellett saját példákon keresztül igyekeztek az csoportvezetők az én-közlésekkel való kommunikáció kialakítását fejleszteni. A negatív énképpel rendelkező gyermekek esetében fokozott figyelmet kell fordítanunk a visszajelzéseink érzékenységére is. Nagyon fontos, hogy kerüljük az olyan állandó állapotot kifejező jelzők, mint a „rossz vagy”, helyette igyekezzünk az aktuális cselekvést jellemezni, „ezt most rosszul csináltad, mert…”. Ennek oka, hogy egy adott cselekvésünket sokkal könnyebb megváltoztatni, mint magát azt, hogy milyenek vagyunk. Emellett kerüljük a feltételes módot is (ha jó leszel, akkor…), helyette jelezzünk előre (amikor majd, meg tudod csinálni…), mivel így nem tesszük kérdésessé a fejlődés lehetőségét. A fejlesztő foglalkozások eredménye: Orosházán a szociális készségfejlesztő foglalkozáson résztvevő gyermekek 85%-ánál tapasztaltak pozitív változást a szabálytudat kialakulásának szintjében, 91%-nál a társas kapcsolati jellemzőiben és 70%-nál a konfliktus megoldás területén. A csoportfoglalkozásokon fejődést mutató gyermekek az iskolai életükben is pozitív változásokról számoltak be, egyre kevesebb konfliktusuk volt az osztálytársaikkal és elkezdtek szorosabb baráti kapcsolatokat kialakítani.
A szabályszegések gyakoriak voltak a foglalkozások kezdetén, később igyekeztek olyan technikákkal segíteni a gyerekeket, amivel kivédhetik azt, hogy szabályt szegjenek. Az idősebb korosztálynál hatékony módszer lett az „időkérés” – ha valaki úgy érezte, hogy mindjárt megüti a másikat vagy csúnyát mond rá, időt kérhetett, és kimehetett lehűteni magát. Itt azt fontos látni, hogy nem a vezetők küldték ki a foglalkozásról a gyermeket, önreflektíven ő maga alakított ki az agresszív magatartás helyett egy elkerülő magatartást.
A programba bevont gyermekek 93%-ánál tapasztaltak pozitív változást a gyermekek az iskolához való hozzáállásában.
A kisebbeknél ehhez hasonló mintára egy dühöngőt vezettek be. Aki felidegesítette magát, ott szabályszegés nélkül leereszthette a gőzt egy felfújható bokszzsákon. A résztvevő gyermek életében jellemzően semmilyen állandóság nem volt, így ezen keretek kialakítása és következetes betartása nagyfokú biztonságot nyújtott a számukra. Ez is segített abban, hogy kialakuljon a bizalom, és merjék megosztani érzéseiket, gondolataikat a csoportban. Aki nem lép egyszerre… – Csapatépítés és együttműködés A csapatépítő feladatok célja egymás megismerése és elfogadása volt. Az átmeneti otthonban lakó gyermekekre jellemző, hogy a hozott traumák hatására nagyon bizalmatlanok mind a felnőttekkel, mind a kortársaikkal. Két fő véglet jellemzi őket, vagy visszahúzódva, csupán megfigyelőként sodródnak az eseményekkel, vagy rögtön agresszív, kirívó viselkedésükkel szeretnék átvenni a vezető szerepet. A bizalmi kapcsolat kialakítása után egyre többet megmutattak magukból a játékok során, de az egymásra való odafigyelés nagyon nehezen ment. Ennek erősítésére szolgált és népszerűvé vált a Humán bingó játék, amelyben csak úgy nyerhettek, ha minél több információt szerezek társaikról. Amikor egyre jobban megismerték egymást elkezdtünk velük különböző empátiát erősítő társasjátékokat játszani (Mi lenne, ha…, Dixit, Lélekpillangó). Még a felső tagozatos gyermekeknél is sok időbe telt az, hogy el tudjanak vonatkoztatni az én-centrikus gondolkodásmódtól. A másik helyzetébe való beleélés képessége átlagosan a 10. alkalom után kezdett pozitív irányú változást mutatni.
Az együttműködést mozgásos ügyességi játékokkal (Összekötött láb, Gordiuszi csomó, Vakvezetés) és csapat illettve társasjátékokkal fejlesztették (Fehér boszorkány, Andor legendái). Az együttműködés fejlődését a legszemléletesebben a Számolj 20-ig játékban való fejlődéssel lehet bemutatni. A játék lényege, hogy a csoport körben áll, mindenki háttal egymásnak, és annyi a feladatuk, hogy húszig elszámoljanak. Ha egyszerre többen mondanak egy számot, akkor újra kell kezdeni a játékot. A csoportoknak jellemzően többszöri próbálkozás során sem sikerült elszámolni húszig, sokszor beindult a bűnbakképzés is. Több alkalommal visszatértünk ehhez a játékhoz, mire a gyerekek rájöttek, hogy beszéljék meg, hogy körben fognak haladni a számolással vagy, hogy szóljanak előtte egymásnak, hogy ki mondja a következő számot (mivel ezeket nem tiltotta szabály). Itt szembesültek az együttműködés fontosságával, és ezek után egyre rövidebb idő alatt tudták teljesíteni a feladatot.
Mozgásfejlesztés A mozgásfejlesztés kiemelt tevékenység a szolnoki családok átmeneti otthonában, így az alkalmazott módszereket a szolnoki program alapján mutatjuk be.
5 Kulcsár Mihályné: A tanulás öröm is lehet, Magánkiadás, Bicske, 2012. 9.
MIÉRT KÖVESSÜK KIEMELT FIGYELEMMEL A MOZGÁSFEJLŐDÉST?
„Az első életév a mozgásos és szenzoros tanulás időszaka. A csecsemő a mozgáson keresztül fedezi fel a világot, tanulja meg a saját testét és a környezetét. Az érzékszervek fejlődése a mozgástanulással szoros egységben valósul meg.”5 Ha a mozgásfejlődés lassú, az elsajátított mozgásforma „hibás”, az érzékszervek fejlődése tökéletlen lesz, ami a későbbiekben tanulási nehézségek kialakulásához vezethet. A tanulási nehézségek kialakulásában az esetek 70%-ában szerepet játszik az idegrendszer alulszervezettsége, éretlensége, esetleg sérülése. Az idegrendszer fejlődése egy hierarchikus rend szerint történik. Ha ebbe a fejlődési rendbe hiba csúszik, akkor a központi idegrendszer nem fejlődik megfelelően, és maga után vonja a ráépülő összes terület problémáit is. A mozgás a világgal való kapcsolatfelvétel, erre épülnek rá a kommunikációs formák:
16 http://tanulasinehezsegek.hu/ cikk/45 2016.02.08. 5
a beszéd és az írott beszéd. Tehát a mozgásfejlesztésen keresztül fejlődik az idegrendszer, ami megalapozza az élet minden területére vonatkozóan a tanulási folyamatokat.6 A fent leírtakra való tekintettel nagy jelentősége van a mozgásfejlesztő módszereknek, amelyek adott esetben prevenciót, illetve kezelést, megoldást jelenthetnek a kialakult problémákra.
17
ALKALMAZOTT MÓDSZEREK:
7 http://www.kepessegfejlesztes. hu/mozgaterapiak/ 2016.02.04.
1. KULCSÁRNÉ FÉLE KOMPLEX MOZGÁSTERÁPIA A komplex mozgásterápia „elméleti alapja, hogy a mozgásfejlődés szoros kapcsolatban áll az idegrendszer érésével, a gyermek mozgásának és észlelésének fejlődése egy-egy életszakaszban a központi idegrendszer egy-egy meghatározott területének irányítása alatt áll. Ha a mozgásfejlődés bármelyik szakasza kimarad (gurulás, kúszás, mászás, stb.), vagy nem gyakorlódik be eléggé, a kapcsolódó érzékelő és irányító központok nem fejlődnek, differenciálódnak megfelelően. Az agyi területek elégtelen, vagy nem jó működése tanulási nehézséghez, viselkedési problémához, magatartászavarhoz vezethet, mert a mozgás segítségével járódnak be az idegpályák, fejlődnek az agyi rendszerek. A kidolgozott kezelés lényege az, hogy lehetővé tették a gyermekek számára, hogy a mozgás szintjén újra éljék életüknek egy korábbi szakaszát. Ezzel az érésben elmaradt területek lehetőséget kaptak a deficitek ledolgozására, a hiányok pótlására. A fejlesztésbe bekerültek új területek: a térérzékelés, az egyensúlyérzék, a finommozgások fejlesztésének gyakorlatsorai.”7
8 http://gyogytornaszorsi. hu/?page_id=10 2016.02.04.
A foglakozások eredményeként elmondható, hogy a gyermekek izomzata fejlődött, a tanulási nehézségeikből adódó ellenállásuk csökkent. 2. KORAI MOZGÁSFEJLESZTÉS DÉVÉNY MÓDSZERREL Dévény Speciális manuális technika - Gimnasztika Módszer (DSGM) „A Dévény speciális manuális technika segítségével már a születést követően elkezdődhet a fejlesztő folyamat. Abból az alapelvből indul ki, hogy a mozgás megvalósítása szempontjából a mozgást irányító idegrendszer és az azt végrehajtó izomrendszer egyforma jelentőséggel bír. Minden mozgássérülés mechanikus mozgásakadályok képződésével jár. A speciális manuális technika ezek leküzdésére szolgál különböző speciális fogásokon keresztül. Lényege az izmok élettani helyzetének visszaállítása, a rendellenes módon rögzült izom-, ín-, kötőszövetapparátus és az izompályák fellazítása útján. A korrekció menete a mozgások elemekre bontása, az elemek külön-külön korrigálása, majd visszaépítése a komplex működésbe. A DSGM FŐBB ALKALMAZÁSI TERÜLETEI: • mozgásfejlődésben megkésett gyermekek (sokszor az ok ismerete nélkül!) • magzati életben felvett tartási rendellenességek, melyek a születést követően is fennállnak • gyermekkori agyi eredetű mozgászavarok összefoglaló néven: infantilis cerebral paresis, ICP • ortopédiai problémák (pl.: pes adductus, dongaláb, gerincferdülés, csípőficam) • reumatológiai megbetegedések • mozgásszervek baleseti sérüléseinek utókezelése A Dévény módszer speciális fogások rendszerével dolgozik, mely az izomzatra és az idegrendszeri szabályozásra egyformán hatással van. A kezelés célja, az idegrendszer direkt stimulálása, a kontaktúra oldás, az izomhelyzet normalizálás.”
A korai fejlesztés a leghatékonyabb minden terápia közül, mivel az agyunk ilyenkor még képlékeny (plasztikus) és az agyi érési folyamatok e korszakban mennek végbe. Ennek következtében mondhatjuk, hogy a tanulási zavarok megelőzésében (prevenciójában) rendkívül fontos szerepet játszik a korai fejlesztés.8 A korai fejlesztés célja, hogy a gyermek mozgásfejlődésében tapasztalt diszfunkciók, lemaradások kezelése során megakadályozzuk a későbbi tanulási nehézségek megjelenését. A programelem külső szakember, szakgyógytornász bevonásával valósult meg. A kezelésekre a szülők előre egyeztetett időpontokban, gyakorisággal vitték el a gyermekeket. A DSGM foglalkozásokon a 3 éves időszak alatt összesen 5 gyermek vett részt. Fejlődésüket a szakgyógytornász az általa kidolgozott mérőlapon vezette. A gyermekek fejlődése kimutatható volt: a gyermekek izomzata erősödött, alkalmassá vált a mozgásfejlődés következő lépcsőfokának meglépésére (fordult, fel tudott ülni, fel tudott állni). Ez a program jelenleg is tovább folytatódik, 2016-ban 20 gyermek fejlesztésére van lehetőségünk. Egyedülálló segítség ez a térségben élő szülők számára, ugyanis nagyon nehezen elérhető szolgáltatásról van szó.
A foglalkozások célja így a gyermekek tanulási nehezítettségének csökkentése a napi otthon végezhető feladatok segítségével. Egy felmérést (a módszer saját mérési módszerével, feladataival) követően minden gyermekre egyéni fejlesztési terv került kidolgozásra. Az adott feladatsort egy hónapig minden nap otthon ismételnie kellett a gyermeknek, majd a következő egyeztetés alkalmával, ha rögzültek a mozdulatok, épülhetett rá a következő szint. Ez szoros együttműködést kívánt a gyermek és a szülő között. Szolnokon 2012 és2015 között összesen 15 gyermek vette igénybe ezt a fejlesztési formát (intézményben lakó, intézményen kívüli). Az intézményben munkatárs végezte a gyermekekkel a napi gyakorlatokat, mert a szülők nem látva az azonnali eredményt, nem tudták kellően motiválni a gyermekeket a feladatok elvégzésére.
A Dévény módszerrel leggyakrabban a szülési oxigénhiány miatt kialakult központi idegrendszeri eredetű mozgásfejlődési zavarok gyógyíthatók. Kialakulásakor az oxigénhiány sokszor egyáltalán nem diagnosztizálható, és így nehezen nyomon visszakövethető a tüneteket kiváltó ok. Ezért nagyon fontos már a korai időszakban csak apró, akár jelentéktelennek tűnő tünetek felismerése, mert a növekedés folyamán ezek komoly mozgásfejlődési zavarokhoz vezethetnek.
9 http://www.mozgaskotta.hu/ 2016. 02.04. 10 http://www.mozgaskotta.hu/ 2016. 02.04.
3. FEJLESZTÉS A MOZGÁSKOTTA MÓDSZERREL A Mozgáskotta módszer átlépve a testnevelés mozgásszerkezet térbeli jegyeit hangsúlyozó, teljesítménycentrikus szemléletén és a hagyományos sportági mozgásoktatás olykor merev hagyományain, egy új szemléletet érvényesít.9 „A mozgást magát nem csak közvetlen célként, hanem a szabályozás, a veleszületett diszpozíciók kibontakoztatásának, kibontásának céljaként és egyben adekvát eszközként értelmezi.”10 A módszer lényege tehát abban rejlik, hogy a különféle mozgásformák térbeli, időbeli, dinamikai szerkezete mellett a mozgásos tevékenységet megvalósító személyiség funkcióinak komplex fejlesztése ugyanolyan hangsúllyal szerepel. A módszer speciális, erre a célra kialakított eszközökkel (kottalap készlet, marokzsák, szalagok, csuklópánt stb.), sajátos szín és formavilággal fejleszti játékos módon a gyermekeket. A módszer segítségével jól fejleszthetővé válik a gyermek mozgáskoordinációja, egyensúlyozási készsége; személyisége, képzelete, gondolkodása, figyelme, emlékezete. A fejlesztő foglalkozásokat azzal a céllal hoztuk létre, hogy fejlesszük a gyermekek mozgáskoordinációját, egyensúlyozását, figyelmét és gondolkodását. A foglalkozásokat megelőzően az érintett óvodával együttműködési megállapodást kötöttünk, továbbá minden résztvevő gyermek szüleivel beleegyező nyilatkozatot írattunk alá. A módszerrel történő fejlesztések hónapokon keresztül, heti 1-1 alkalommal 45 percben valósultak meg az intézményünkben és egy szolnoki óvodás csoportban. Az óvodában 12 fő, az intézményben pedig 6 fő vett részt a foglalkozásokon. A gyerekek számára a leghatékonyabb motiválást maga a játékélmény biztosítása jelentette. A hátrányos helyzetű gyermekek jutalomként élték meg a tornán való részvételt. A mozgáskotta eszköztára, játéktára, sajátos szín- és formavilága elősegíti a gyermekek figyelmének felkeltését, fenntartását. A gyerekek felmérése egy erre a célra kialakított felmérő lap segítségével történt, melyet a foglalkozás kezdetekor és a fejlesztés zárásakor töltött ki a szakember. A módszer hatására a gyermekek 80%-ánál volt megfigyelhető mérhető változás. Az óvodapedagógusok több gyermek esetében jeleztek vissza azzal kapcsolatban, hogy pozitív irányba változott a gyermek magatartása, hosszabb ideig tudott koncentrálni egy adott feladatra (rajzolás, színezés stb.)
18
A program folytatásához biztos alapot ad az, hogy az intézmény rendelkezik a mozgáskotta eszközkészleteivel, így munkatárs bevonásával hetente két csoportban tudnak zajlani a játékos fejlesztő foglalkozások. Az intézményben élő gyermekek közül 1 év alatt (2016-ban) 20 gyermek biztosan részesül ebben a fejlesztési formában.
19
A lovas tábor legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a résztvevő gyermekek különféle készségei, képességei fejlődjenek, továbbá hogy meglévő készségeket, képességeket hívjunk elő, és erősítsük azokat a foglalkozások ideje alatt. További célként jelent meg, hogy fejlődjön a gyermekek izomzata (lábizom, hasizom, vállizom, hátizom), illetve a figyelem is fejlesztésre kerüljön. A résztvevő gyermekek szüleivel az intézmény együttműködési megállapodást írt alá, nyilatkozatot töltöttek ki a szülők a táborban való részvételről, a gyermekek egészségi állpatáról. A gyermekek fejlődésének mérésére hatásmérő lapot készítettek, melyet a lovas oktatóval töltött ki, hogy a gyerekek fejlődését mérni lehessen. A mérések szerint a lovas foglalkozások során fejlődött a gyermekek koncentrációs készsége, egyensúlya, a ló hátán végzett gyakorlatokat a tábor végére már szépen kivitelezték. A gyerekek megismerkedtek a lóápolás alapjaival, elméleti tudásuk gyarapodott a lovakról, továbbá a növény és állatvilágról. A gyermekek magatartása pozitív irányba fejlődött, a tábor ideje alatt a táborozók türelmesebbek és belátóbbak lettek. A tartósabb változás érdekében további terápiát célszerű alkalmazni.
Pszichológiai segítségnyújtás Intézményeinkben fokozott hangsúlyt fektetünk a gyermekek mentális egészségvédelemére, illetve a hozott traumák feldolgozásának segítésére. A Segélyszervezet törekszik arra, hogy az intézményekben kiemelkedően felszerelt legyen a gyermek pszichodiagnosztikai (Mese-teszt, CAT, TAT, PFT) és terápiás eszköztár (Világjáték, báb-játék, Sztori-kocka, Dixit, meseterápiás szakirodalom.). Másik fontos törekvése a Segélyszervezetnek, hogy az intézményeiben a jogszabályban rögzítettnél nagyobb óraszámban dolgozzanak a pszichológusok, így megfelelő idő álljon rendelkezésre minden család ellátására. A beköltöző családok valamennyi tagjára figyelmet fordítunk, igyekszünk a család rendszerszemléletű megközelítésével pozitív irányú fejlődést elérni. A szülőknek lehetőségük van tanácsadáson részt venni, szülői kérésre a gyermekek pedig egyéni pszichés megsegítésen vehetnek részt. Az egyéni foglalkozásokon a pszichodiagnosztikus szakasz után, mese-, játék- ill. művészetterápiás elemek kombinációjával nyújtható személyre szabott segítség a gyermekeknek. A legfontosabb cél a bizalomérzet és az elfogadás élményének megteremtése, erre alapozva lehet megtalálni azt a kifejezési módot (játék, rajz, mese) amely által egy biztonságos közegben megjelenítheti a gyermek a negatív élményeit és aktuális félelmeit, szorongásait. A foglalkozások időtartama, rendszeressége egyénre szabottan változó, jellemzően az egy éves pszichés megsegítés során már pozitív változásokat figyelhetünk meg (magatartászavar, enuresis, szorongásos tüneteinek enyhülése).
Állatasszisztált terápia
A tapasztalatok alapján azoknál a gyermekeknél, akik az egyéni terápia mellett a szociális készségfejlesztő csoportfoglalkozásokon is részt vesznek, rövidebb idő alatt megkezdődik a pozitív irányú változás (leginkább a magatartászavarban szenvedő gyermekek esetében).
Az állatterápia rendszeresen visszatérő módszer a Segélyszervezet központjaiban. Az állatok jelenléte (kutya, ló) már önmagában is számos kedvező hatást gyakorol, mint pl. szorongás oldása, hangulat javítása, komfortérzet biztosítása, figyelem felkeltése és fenntartása, mozgáskoordináció fejlesztése, társas érintkezés minőségének javítása, stb. További ajándéka ennek a segítési formának, hogy az állatok képesek a korai anya-gyerek kapcsolat sérüléseiből eredő önértékelési problémákat kompenzálni, helyrehozni.
Relaxációs módszerek Orosházán a fejlesztési folyamat során láthatóvá vált, hogy a gyermekek életében központi probléma az indulatkontroll, stresszhelyzetek és agresszió kezelése. A szociális készségfejlesztés során ezeket a témákat is érintik a szakemberek, de a Segélyszervezet fontosnak tartja az ezzel való célzott foglakozást minden intézményben.
Szolnokon a lovasterápia módszerét alkalmazták a szakemberek 12 fő, hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermeknél, egy tábor keretében.
11
Pálinkás J.: A Hippoterápia (lovasterápia) módszertanáról és hatásrendszeréről röviden, Háziorvos Továbbképző Szemle, 2008; 13:610–1.
„A lovasterápia alatt olyan komplex kezelés módszert értünk, amely alkalmas egyes neurológiai, ortopédiai, mentális, pszichés és érzékszervi problémák kezelésére speciálisan képzett ló és hozzá értő szakember segítségével.”11 A lovas táborral, mint lovas terápiás, szabadidős fejlesztő foglalkozással a résztvevő gyermekek kommunikációs, koncentrációs, koordinációs és egyensúlyozási készségeit, képességeit; izomzatát és szabálytudatát lehet fejleszteni.
12 Forrás: Bagdy (2014) Relaxáció, megnyugvás, belső béke, Kaplonyi (1999): Relaxáció az óvodában
A gyermekek egyéni pszichés megsegítése során a szorongásos és pszichoszomatikus tünetek enyhítése céljából eredményesen alkalmazhatóak a relaxációs technikai elemek. A mentális egészségvédelem szempontjából alapvető fontosságú, hogy a gyermekek minél kisebb korban megismerkedjenek olyan technikákkal, amelyek segítséget nyújtanak a test és tudat ellazításában és feszültségek kikapcsolásában. A relaxáció jótékony hatásáról szóló szakirodalom12 széleskörű, kiemelhetjük, hogy pozitív hatással bír a szorongáscsökkentés, figyelemösszpontosítás és indulatkezelés területén is.
20
Ezen tapasztalatok hatására kezdte el az átmeneti otthon a gyermekpszichológus munkatárs irányításával a relaxációs csoportfoglalkozások kialakítását. A módszer specifikussága miatt kiemelten fontos, hogy megfelelő szakembert találjunk erre a feladatra, szükséges előzetesen az autogén tréning (relaxációs) terapeuta képzésen való részvétel. A FOGLALKOZÁSOK SORÁN FONTOS FIGYELEMBE VENNI AZ ÉLETKOR SZERINTI SAJÁTOSSÁGOKAT: 1. 2. 3.
Az óvodás gyermekek számára meséken és játékos feladatokon keresztül, a kisiskolások mozgásos feladatok és légző gyakorlatok által tanulhatják meg a relaxáció technikáját. Kisgyermekkorban a foglalkozások kezdetekor a testséma alakítására, fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt – ami az önismeret fejlesztésnek is jó alapot biztosít, mivel az énkép kialakításának első lépése a testkép tudatosításával indulhat el. A gyermekek egyre inkább képessé válhatnak a test ellazítására, az elme lecsendesítése, és a nehéz érzések, indulatok uralására. A kamaszok esetében már sokkal hangsúlyosabb lehet a lélektani munka is: a relaxáció során megélt testi élmények (fájdalom, feszültség) lelki hátterének feltárása.
A program tapasztalatai alapján a hátrányos helyzetű gyermekek célzott kompetencia fejlesztése számos területen indokolt és kiscsoportos vagy egyéni fejlesztési módszerekkel működik hatékonyan. A fejlesztésben résztvevő pszichológus számára az eredményesség leginkább abban mutatkozik meg, hogy a célzott kompetenciák és készségek fejlődésén túl a gyermekek pozitív közösségi élményekhez jutnak és megélik azt, hogy ők is fontosak. Bármely fejlesztési folyamat során, ha olyan elfogadó és hiteles szakemberekkel találkoznak, akik meglátják a pozitív tulajdonságaikat, és azokat erősítik, akkor az énképükben és önértékelésükben pozitív változás indulhat el.
21
Pályaorientációs foglalkozások A felső tagozatos és középiskolás korosztállyal folytatott foglalkozások ráirányították a figyelmet egy másik problématerületre: a pályaválasztás kérdéskörére. Ebben az életkorban központi kérdés a tanulók számára, hogy „Ki vagyok, és mi lehet belőlem?”. Ugyanakkor az intézményben lakó gyermekek a megrázó életesemények feldolgozásával és családjuk napról napra való megélhetési gondjaival küzdenek, így nem a távlati célokkal törődnek, arra a kérdésre pedig, hogy hogyan látod magad tíz év múlva, a következő válaszokat adják: „Majd lesz velem valami.” „Addigra megtanulom megvédeni magam.” „Nem szeretnék szegény lenni”. A pályaválasztásban való segítségnyújtás elsősorban a család és az iskola feladata. Azonban ezeknek a gyermekeknek az életében jelenlevő szociális kockázati tényezők a pályaválasztásra is negatív kihatással vannak. Az iskolaváltások miatt nincsen olyan tanár, aki hosszútávon figyelemmel követné a gyermek tanulmányait, az érdeklődését és a képességeit, így nincs elég információja a pályaorientációban való segítségnyújtáshoz. Emellett a legtöbb esetben a családi minta sem ösztönző a gyermekek számára a szülők alacsony iskolai végzettsége és munkához való negatív hozzáállása miatt. Így szükségesnek tartjuk a pályaorientációs szolgáltatások rendszeressé tételét, hogy ennek keretén belül megtaláljuk, és összhangba hozzuk azokat a bizonyos területeket, ahol a gyermek jól teljesít és érdeklődést is mutat. Ezután pedig motiváljuk ez irányban való elindulását. A pályaorientáció tartalmát tekintve több tudományterületet (pszichológia, közgazdaság, jog, munkatudomány stb.) ölel fel, és olyan folyamatként definiálható, amely a tanácskérő egyéni igényeinek figyelembevételével segít a megfelelő pálya, szakma kiválasztásában a lehető legszélesebb információnyújtás révén. E meghatározás alapján elmondható, hogy a pályaorien-tációnak három alappillére van: az önismeret, a pályaismeret és a munkaerőpiaci ismeret. A pályaorientációt nem szabad egyszeri eseménynek tekinteni, minden esetben folyamatként értelmezzük. A folyamatban résztvevők száma alapján egyéni és csoportos fejlesztési módokat különböztethetünk meg. A pályaválasztásban való segítségnyújtás érdekében Orosházán kis csoportos, öt alkalmas foglakozást szerveztek a szakemberek. A foglalkozásokat két korcsoportra különítették el. Az általános iskola 7-8. osztályosok fejlesztése során középpontban az egyéni képességek és érdeklődési kör feltérképezése, és a fő foglalkozási ágazatok megismerése állt. A középiskolai 11-12. osztály esetében a fő témakörök a továbbtanulás vagy munkában állás kérdésköre, tanulási/munkamotiváció feltérképezése (szükség esetén fejlesztése) és a hazai felsőoktatási rendszer és munkaerőpiac megismerése volt. Szükség esetén lehetősége volt a gyermeknek egyéni pályatanácsadásban is részt venni. Ezeket a tanácsadásokat pályaorientációs konzulens végzettséggel rendelkező munkatárs tartotta. Itt az információ átadás helyett nagyobb hangsúlyt kapott az önismeret mélyítése pályaválasztási kérdőívek segítségével. Emellett segítő beszélgetés által feltérképezték, hogy milyen területeken és munkakörökben válhat a gyermek a legsikeresebbé és a legboldogabbá. A gyermekek 4-5 tanácsadási alkalmon vettek részt. A folyamat lezárásakor a résztvevők 90%-ánál pozitív irányú változás volt megfigyelhető a pályairányultság kialakulásában. Ez a fejlődés az iskolai teljesítmény javulását is segítheti, mivel, ha szeretnénk elérni egy kijelölt célt, akkor az ahhoz szükséges feladatokat is motiváltabban teljesítjük (van értelme a tanulásnak). A szolnoki intézményben külsős szakember bevonásával pályaorientációs csoportfoglalkozásokra került sor az egyik szolnoki általános iskola 7. osztályos tanulói számára. A foglalkozásokra önként, szülői beleegyező nyilatkozattal jelentkezhettek a tanulók. Ebben a programban összesen 44 fő vett részt. A fejlesztések 90 percesek voltak, melyek hetente 1 alkalommal kerültek megtartásra. A résztvevők pályaorientációs ismereteinek mérésére, egy erre a célra létrehozott felmérő lapot használtak a kollégák, mellyel a foglalkozások zárását követően a fejlődést is mérni lehet. A pályaorientációs csoportfoglalkozások során a résztvevők önismereti játékokat játszottak, megismerkedtek a szakmacsoportokkal, illetve az ezekhez kapcsolódó foglalkozásokkal. Bemutatásra került a mai magyar oktatási rendszer felépülése, a szakmacsoportos oktatás is. A résztvevők egy speciális kérdőív kitöltésével megtudhatták, hogy mely készségeikben, képességeikben a legerősebbek.
22
A foglakozások eredményeként a gyerekek felkészültebben, több ismerettel, tudatosabban tudnak felkészülni a pályaválasztásra. Az osztályfőnökök visszajelzései alapján a résztvevő gyerekek közül volt, aki a foglalkozást követően javított a jegyein.
23
A fiatalok nagyon érdeklődőek voltak, a résztvevők közel fele kért hosszabbítást a kölcsönzési idő lejárta után, hogy tovább beszélgethessenek a szakemberekkel. Legnépszerűbbnek a jogász, az informatikus és a szakács szakma bizonyult. A gyermekek utólagos értékelése alapján mindannyian hasznosnak tartották az Élő Könyvtáron való részvételt, mivel új ismereteket kaphattak, és jól érezték magukat. A gyereket kísérő osztályfőnökök, pedagógiai asszisztensek is visszajelezték, meglátásuk szerint a rendezvény nagyban segíteni fogja a fiatalokat a pályaválasztásban. A meghívott szakemberek fontosnak tartják, hogy a fiatal korosztály hiteles forrásból értesüljön egy adott szakmáról.
Kamaszcsoport Szolnokon ez a csoport azzal a céllal jött létre, hogy az intézményben élő kamaszok számára hasznos szabadidős tevékenységet biztosítson a nyári szünet idejére. A szakember kézműves tevékenységek (gyapjúzás, sógyurmázás, gyöngyfűzés), filmnézés valamint társasjátékozás közben figyelte meg a gyerekeket, beszélgetett velük különféle témákról pl. agresszió, csúfolódás, gúnyolódás. A gyerekekben felgyülemlett energiákat, feszültségeket szükség esetén sportos játékokkal vezették le. A foglalkozások által a közösség élményét tudták adni a résztvevőknek, vagyis a fő cél az alternatív társas együttlétek biztosítása, a közös játékok élményének megélése volt. Erre azért volt szükség, hogy a magányos aktivitások (internetes játékok, Facebook stb.) háttérbe szoruljanak. A program bevezetéséhez szükséges volt a motiváció megteremtése, hiszen a szabadidős tevékenységekre sokszor nehéz az intézménynek bevonzania a gyerekeket: így a részvételért, 1 óráért 1 tallért kaptak, melyet a csoportfoglalkozások ideje alatt gyűjthettek. A gyűjtött tallérok játékokra, társasjátékokra, könyvekre, tisztálkodási eszközökre (spray, parfüm, dezodor) és ékszerekre voltak beválthatóak.
Pályaorientációs „Élő könyvtár” Orosházán és Szolnokon lehetőség nyílt kibővíteni a fejlesztő programot egy-egy Karrier nap megszervezésével is, melyhez az Élő Könyvtár módszerét alkalmazták a szakemberek. Az Élő Könyvtár alapötlete Dániából indult a kétezres évek elején. Működése alapján épp olyan, mint egy hagyományos könyvtár, csak ebben az esetben egy olyan fizikai térről beszélünk, amely könyvek helyett emberekkel van berendezve. Az Élő könyvtárban a könyvválasztékot különböző foglalkozásokat képviselő szakemberekből állították össze. A foglalkozások nagy része a humánszolgáltatások közül került ki (pl.: szociális munkás, óvónő), de képviseltette magát az egészségügyi-, informatikai-, vendéglátó és élelmiszeripari szakmacsoport is (pl.: orvos, informatikus, szakács, pék). A cél az volt, hogy a velük való személyes beszélgetések alkalmával a gyermekek megismerjék az adott szakmák örömeit, nehézségeit és választ kaphassanak a bennük felmerülő kérdésekre is. ( Pl. milyen iskolai végzettség szükséges az adott munkakör betöltéséhez, milyen feladatok tartoznak az adott munkakörhöz, melyek az egyes szakmák örömei, nehézségei) A rendezvény megnyitása után valamennyi „Könyv” bemutatkozott néhány mondatban, aminek a célja a szakmája iránti figyelemfelkeltés volt. A részt vevő diákok megkapták az olvasójegyeiket, amely tartalmazott egyfajta ajánlott listát, hogy milyen sorrendben keressék fel a könyveket. Ezzel a népszerűbb könyveknél való túlzsúfoltságot el lehetett kerülni, illetve fontos volt, hogy valamennyi könyvbe „beleolvassanak” és a számukra kevésbé ismert szakmákról is ismereteket szerezzenek a diákok. Így valamennyi gyermek minden könyvet elolvashatott. Először 5-8 perces kölcsönzésre volt lehetősége a diákoknak. Az idő lejárta után, ha maradt további kérdése a tanulónak kérhetett hosszabbítást, és ismét felkereshette az adott könyvet.
A gyerekekről minden egyes foglalkozást követően feljegyzést írt a szakember, így jól látható volt, hogy mikor, miben fejlődtek a résztvevők. A legtöbb gyermek esetében a kommunikációs és a koncentrációs készség fejlődött, továbbá a gyermekek magatartásában is javulás mutatkozott: pl. kevesebbet vágtak egymás szavába, kevesebbet csúfolódtak, jobban figyeltek a szakember utasításaira, kéréseire. A foglalkozásoknak köszönhetően a gyerekek felszabadultabbak voltak, a lakóközösségben élő gyerekek között kevesebb vita volt.
Konklúzió A fenti leírásból jól látható, hogy minden intézmény igyekezett a helyi igényeknek megfelelően leghatékonyabb fejlesztést ígérő programcsomagot összeállítani a gyerekek számára. A módszertani leírást a teljesség igénye nélkül közöljük, hiszen jelen kiadvány keretei nem teszik lehetővé a részletes, mindenre kitérő bemutatását az összes alkalmazott módszernek. Ugyanakkor fontosnak tartottuk, hogy egy csokorral átnyújtsunk más szociális területen dolgozó szakemberek számára, hogy ötleteket, inspirációt nyújtsunk. Úgy gondoljuk, hogy számos módszer alkalmazható sikeresen az intézményekben, ha azokat körültekintően, megfelelő szaktudással, tudatos tervezéssel, teljes programba integráltan használjuk.
FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ SZERZŐ Lipicsné Benked Ilona
26
FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
27
„Isten minden kis tücskének akad hely a kórusban. Némelyik hangja mély, a másiké magas. Megint másik hangosan ciripel a telefondróton, és aki csak tapsolni tud olyan is akad.” MARGARET MARTLE
FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Kórustalálkozó – Bizalom, hit, szeretet a fejlesztés alfája és omegája Minden gyerek más. Mindegyik egyéniség. Azonban van az úgy, hogy nem tud repülni; van az úgy, hogy nincs hova szállnia, nem tud a többiekkel együtt szárnyalni, nem bír megmaradni a fészkében. Őket hívják úgy, hogy problémás gyerekek. Nem az elfogadott normákat, szabályokat képviselik. Mindig történik velük valami „rossz”, amit a környezet is nehezen tolerál. Hiányosak a pozitív élményeik. Ők a kakukkfiókák, akiket mindig kitaszítanak a fészekből, állandóan keresik a helyüket. Nélkülük üres lenne a világ!
FELTESZEM A KÉRDÉST, HOGY MIÉRT IS VAN EZ ÍGY? ENNEK ÍGY KELL MARADNIA? MIT TEGYÜNK? HOGYAN LEHET SEGÍTENI?
2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 4.§ 13. pontja kiemelt figyelmet igénylő gyermek, tanulóként nevezi meg őket, két nagy csoportot alkotva: • különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló (sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló; beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló; kiemelten tehetséges gyermek, tanuló) • a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, tanuló A gyerekek között óriási különbségek mutatkoznak. A másságuk tükröződik a készségekben, képességekben, szocializációban, érzelmi és értelmi intelligenciában, tanulás és nevelés területén egyaránt. Eltérő a kognitív funkciók fejlettsége, az anya-gyermek interakció, a nyelvi fejlődés. Az elmúlt évtizedek kutatásai is rámutattak arra a tényre, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek különleges bánásmódot kívánó fejlesztési igénye mögött döntő többségében nem értelmi képességek gyengesége, sokkal inkább a hátrányos szociokulturális környezet, kedvezőtlen infrastrukturális és intézményi háttér, negatív életszemlélet, motiválatlanság, kilátástalanság áll: a szocioökonómiai státuszt figyelembe véve a családi modell nem nyújt példát a gyerek számára; csonka családban nőnek fel, vagy túl sok a gyerek/ testvér; állandó probléma a szegénység, az anyagi nehézségek, az alulképzett szülők; okozója még az állandó bizonytalanság, vándorló életmód, többszöri költözés, nehezített szocializáció; az egészségtelen életkörülmények, egyenetlen fizikai, pszichés fejlődés; a szocializációs ártalmak, ingerszegény környezet, súlyos trauma, stb. Azok a gyerekek, akik ebben a létformában élnek, kiemelt figyelmet igényelnek. Jogot a különleges bánásmódhoz. EZEKRE A GYEREKEKRE JELLEMZŐ: • megjelenik a tanulási nehézség/zavar; • komoly elmaradás a részképességek területén az életkori szinthez viszonyítva; • nehezített a szocializációjuk; • beilleszkedési, magatartási nehézség kerül a felszínre; • magatartás problémák – szorongás, agresszió, hiperaktivitás, nyugtalanság, egyéb.
28
Ilyen környezetből indulnak azok a gyerekek, akiket szárnyai alá vont a MÖS. Kiemelt figyelmet fordítanak a családok védelmére, megerősítésére, a gyerekek esélyegyenlőségének biztosítására, megteremtve a feltételeket, hogy ők is felzárkózhassanak társaikhoz. Azonban nagyon sok gyerek él még ilyen társadalmi közegben és semmiféle megsegítésben nem részesülnek. EZEK A GYEREKEK NAGYON SZERENCSÉSNEK ÉREZHETIK MAGUKAT, MERT A SEGÉLYSZERVEZET • Felismerte ezt a helyzetet és megteremti a felzárkóztatás feltételeit az intézményeiben. • Biztosítja a humánerőforrást. Sokféle szakembert delegál: pszichológus, fejlesztő pedagógus, logopédus, gyógytestnevelő, gyógypedagógus, szociális munkás, egyéb terápiás munkatársak. • Segít fejlesztő helyiségek kialakításában, biztosításában. • Sokszínű fejlesztési és diagnosztikai eszközöket biztosít. • Sokféle terápiás, szabadidős tevékenységet ajánl számukra. • A szolgáltatásokat helyben kapják meg. • Motivációs forrást is biztosít tallér formájában. • Esélyt nyújt a szociokulturális tényezők javítására. • Megteremti a felzárkózás lehetőségét. Az általános bevezető és helyzetelemezés után a fejlesztési lehetőségekről, célokról, elvekről, módszerekről fogok írni. A fejlesztési koncepció megközelítésében támaszkodom az alap normákra, de kiemelten kezelem a Segélyszervezet szervezeti keretei között megvalósuló fejlesztési sztenderdeket. A rendszerünkben lévő gyerekek/tanulók a köznevelési intézményhálózatban, az adott intézménytípusra jellemző nevelésben, oktatásban, alapellátásban részesülnek. Ezen felül más jellegű, kiegészítő szolgáltatásokat is igénybe vehetnek ebben a közegben, speciális helyzetükből adódóan.
29
13 https://hu.wikipedia.org/wiki/ Fejleszt%C5%91pedag%C3% B3gia2016.02.18.
Fejlesztési koncepció „A fejlesztőpedagógia feladata a gyermekek átlag alatti képességének fejlesztése, amely elősegíti az átlagos szinthez való felzárkóztatást. Fejlesztőpedagógián belül is több csoportra osztható ez a szakterület, hiszen a gyermekek életkora, fejletsége is különböző.13” Az egyéni fejlesztés során megfelelő eljárások, módszerek, technikák alkalmazásával segítjük elő, hogy az érési folyamat egyes szintjein a szükséges környezeti tényezők adottak legyenek. Ezzel megteremtjük a lehetőséget, hogy a gyermekek az egyéni szükségleteiket, képességeiket minél hatékonyabban kibontakoztathassák. Ez a fejlesztési teória csak akkor válhat valósággá, eredményesessé, ha a gyermekek/ tanulók is elfogadják és befogadják a felajánlott segítséget, aktív részesei lesznek a megvalósítási folyamatnak. A FEJLESZTÉS CÉLJA: A fejlesztési folyamatban két, egymással kölcsönhatásban lévő és markánsan nem eltérő szakaszt különítek el. Az 1. szint a közösség szintje, a szociális kompetencia. A közösség, csoport tagjaként van jelen a gyermek/tanuló. Ez az alapja a tanulási folyamatnak. Célként jelenik meg:
• • • • •
Esélyegyenlőség, egyenlő hozzáférés megteremtése Hátrányok leküzdése Integráció Inklúzió Szocializáció
Ez a szint közösségi szabályok, normák, csoportbeli helyzet elfogadásáról, megtartásáról szól. Kulcsa a türelem, tolerancia kialakítása, betartása; a beilleszkedés segítése; a szociális készségek, együttműködési képességek fejlesztése. A 2. szint az egyén szintje, a személyes kompetencia. EZEN A SZINTEN VALÓSUL MEG: • Az intellektuális képességek fejlesztése, fejlődése • Emocionális képességek fejlesztése • Egészséges személyiségfejlődés formálása, mint a helyes önismeret, énkép • Tanulási motiváció felkeltése • Feladattudat kialakítása • Feladattartás erősítése • Készségek, képességek fejlesztése • Munkaérettség kialakítása, erősítése • Önbizalom erősítése • Hátrányok csökkentése • A fejlesztési folyamat részévé válás, aktív szerepvállalás A FEJLESZTÉSI FOLYAMAT LÉPÉSEI • Helyzetfeltárás, a résztvevők kiválasztása • Bemeneti mérések végzése • Egyéni fejlesztési terv összeállítása • Egyéni fejlesztés megvalósítása • Kontrollvizsgálat, kimeneti mérések elvégzése • A fejlesztési terv módosítása KIK VESZNEK RÉSZT A FEJLESZTÉSBEN? 1. Főszereplők a gyermekek/tanulók 2. Szakemberek: tanárok, tanítók, óvodapedagógusok, fejlesztő pedagógusok, gyógypedagógusok, pszichológusok, logopédusok, gyógytestnevelők, és egyéb végzettséggel, szakképzettséggel rendelkezők. 3. Szülők
30
KIKNEK VAN SZÜKSÉGE A FEJLESZTÉSRE? • A különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek/tanulóknak: a sajátos nevelési igényűeknek (SNI); beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel élőknek (BTM). • Hátrányos helyzetű (HH) és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknak/gyerekeknek (HHH). • A mi intézményi rendszerünkben ők (fent felsoroltak) élveznek prioritást, azonban nem szabad elfeledkezni a tehetséges gyermekekről/tanulókról sem. Javaslom felkutatásukat a rendszerben és támogatásukat. Ebben a szűkebb körben lehet, hogy kevesebben vannak, de ne hagyjuk, hogy elvesszenek, találjuk meg őket is. Vagyis: • Tanulási problémákkal küzdő gyermekeknek/tanulóknak. • Magatartásproblémával küzdő gyermekeknek/tanulóknak. • Tehetséges gyerekek feltérképezése is legyen kiemelt feladat! HELYZETFELTÁRÁS • A célcsoport kiválasztása (óvodáskorú, általános iskolás, szakiskolás, középfok). • A lehetőségek számbavétele (mi lenne szükséges és mi az, ami megvalósítható) történik. • A szakemberek megkeresése, felkérése az adott feladatra. • Szervezeti keretek összeegyeztetése, helyszín, órakeret, munkaformák, vizsgálati eljárások kiválasztása. • Bemeneti vizsgálatok elvégzése, szükség szerint egyéni vagy kiscsoportos formában. AZ EGYÉNI FEJLESZTÉSI TERV ÖSSZEÁLLÍTÁSA A fejlesztő munka tudatos, tervezett, gondosan dokumentált tevékenység, melynek során nyomon követhető a kiindulási állapot és a folyamatos változás. Az egyéni fejlesztési terv 3-6 hónapra, 1 évre készül. A megvalósulás, elért eredmények felülvizsgálata után történik az újabb tervezés. A fejlesztési terv, és céljai, elkészítésének szempontjai • A vizsgálati, mérési eredményekre épül. • Fő fejlesztési irányok meghatározása történik. • Fejlesztési célok, feladatok kitűzésre kerülnek. • Kiemelt területek kiválasztása, megjelenítése. • A fejlesztési területek tevékenységi feladatokra (gyermek/tanuló és pedagógus) bontása. • Munkaformák, módszerek, eszközök megtervezése. • Komplex személyiségfejlesztésre való törekvés • Ideje, ütemezése havi/órákra való bontása. MITŐL LESZ EGYÉNI A FEJLESZTÉSI TERV? • Igazodik a gyermek/tanuló életkorához • Aktuális állapotából indul ki • Kialakult készségekre, képességekre épít • Hiányos készségeket, képességeket megjelöli • Kognitív funkciók állapotát ismeri, és a terveket erre alapozza • Tantárgyi ismeretek aktuális szintjével tisztában van • Egyéni fejlődési sajátosságokhoz alkalmazkodik • Az autonómia kibontakoztatására törekszik • Egyéni igényeket, szükségleteket figyelembe veszi (pl. pszichés állapot) • Szociokulturális státuszának hatását felismeri A FEJLESZTÉS MEGVALÓSÍTÁSA, FOLYAMATA A fejlesztési folyamat hatásfokát erősíti az olyan támogató környezet megteremtése, mint a bizalomteli, oldott légkör kialakítása, sikerélmény, örömforrás biztosítása, a gyerekek tudatos motiválása, aktivizálása, az aktuális fizikai, érzelmi állapotuk figyelembe vétele, ahol rendelkezésre állnak a fejlesztő helyiségek, eszközök; ahol a feladatkörhöz szükséges szakképzettséggel rendelkező szakemberek tudatosan, rendszerességgel, a fejlesztési irányokat figyelembe véve végzik a felzárkóztató, terápiás tevékenységeket, igazodva a gyerekek/tanulók életkori sajátosságaihoz, szükségleteikhez, fennálló nehézségeikhez. Ezeket a szakembereket az együttműködés, altruizmus, nyitottság, társadalmi érzékenység, más kultúrák elfogadása jellemzi. A flexibilitás, innováció, elhivatottság és szeretet a védjegyük.
31
A FEJLESZTÉSI FOLYAMAT SZEMPONTJAI • A fejlesztendő területek és a komplex személyiségfejlesztés egységének megvalósulása • Életkori specifikumok figyelemmel kísérése • A feladat és a személyes élmény integrációja • Cselekvésbe ágyazott, gyakorlati ismeretszerzés támogatása • Építeni kell a jól működő funkciókra, területekre • Viszonyulás az egyéni haladási ütemhez, intellektuális képességekhez • A gyermek/tanuló adottságaihoz való rugalmas alkalmazkodás • Az egyén, individuum tisztelete • Humánus magatartás, bizalom kialakítása • A pozitívumok kiemelése, megtartásának elősegítése • Az egyéni sajátosságok, szükségletek figyelembe vétele • Minél több fejlesztő eszköz bevonása, többféle inger stimulálása • Változatos, érdekes feladatok kínálata • Feladatlapokon, feladatsorokon való gyakorlás • Játékba ágyazott forma gyakori megtartása • Közös tevékenykedtetés örömének megadása • A pedagógus tudjon „meghallgatni”, befogadni • Élmények, sérelmek, örömök megosztása • A nevelés, oktatás egységben való megvalósulása • Dicséret, pozitív megerősítés elsődlegessége • Hit, bizalom, szeretet kölcsönösségének realizálódása
32
MIRE LEHET ÉPÍTENI? Mindenekelőtt olyan kapcsolat kialakítása szükséges a gyermekekkel/tanulókkal, hogy bizalommal legyenek felénk. Tudják magukat biztonságban, jusson érvényre önbecsülésük, egyéniségük; érezzék magukat értékesnek, legyenek ők a nap központi szereplői. Fontos a kiszámíthatóság és a rendszeresség. Nem kell utazniuk, helyben kapják meg a sokszínű, érdekes és progresszív jellegű szolgáltatást. Kiemelném a kölcsönös megbecsülés, szeretet hatalmát, amelyek nagy erővel hatnak a gyerekekre és a fejlesztő szakemberekre egyaránt. Ne feledkezzünk meg a humorról sem, ami feldobja a napot, jókedvet varázsol mindenki szívébe. Mindenkinél arról a szintről kell elindulni, ahol tart. Lépésről lépésre haladjunk, igazodva az egyéni ütemhez, azonban nem lehet felvállalni az egyedüli felelősséget, mert a lehetőségeinknek határt szabnak az óraszámok, illetve a gyermekek képességei. Azt tudjuk biztosítani, hogy az intézményi nevelést, oktatást kiegészítjük, és mellette nyújtunk egy másfajta szolgáltatást. Mindkét esetben ugyanaz a központi cél, a személyiség komplex fejlesztése. Kölcsönösen kiegyenlítődik a két terület hozadéka. Kellene mellé a családi támogatás, megerősítés, ami viszont kevés esetben valósul meg.
A szülők tájékoztatását, képzését is fontosnak tartom. Véleményem szerint jobban be tudnának kapcsolódni a gyermekük nevelésébe, fejlesztésébe. Javaslom a szülőklubok működését. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a pszichés gondozást sem, ami a pszichológus, családterapeuták hatáskörébe tartozik.
33
A SZOLGÁLTATÁSOK KÖRÉT KÉT RÉSZRE BONTOM: 1. Terápia, gondozás • Meseterápia • Mozgásfejlesztés, mozgásterápia • Kreatív foglalkozás • Tánc • Pszichológiai gondozás (egyéni és csoportos forma) • Családterápia • Zeneterápia • Művészetterápia, • Drámapedagógiai módszerek • Állatasszisztált terápiák • Egyéb terápiák 2.
Fejlesztések • Korrepetálás, felzárkóztatás • Tanulási képességek, készségek és részképességek fejlesztése • Tanulási technikák, módszerek megtanítása
MUNKAFORMÁK, MÓDSZEREK, ESZKÖZÖK Benjamin Franklin szavait hívom segítségül:
„Mondd el – elfelejtem, Magyarázd el – megértem, Csináld velem – megtanulom.”
A fejlesztési folyamatban a munkaformák, módszerek, eszközök kiválasztásánál törekedni kell a fejlesztés céljával, a gyerekek/tanulók sajátosságaival, a tartalom jellegzetességeivel, sajátosságaival való összehangolásra, – a nyitó idézetemhez hasonlóan – a ,,kórusban való közös éneklésre”, az egységre. A munkaformák között szerepel a frontális, közös munka; a csoportban végzett tevékenységek; a páros munkaforma; az individuális, egyéni munka; a differenciálás. A munkamódszerek kiválasztása a szakember felelőssége, tekintettel az adott terület lehetőségeire, szükségleteire. Néhány módszer: magyarázat, vita, megbeszélés, játék, szerepjáték, cselekedtetés, szemléltetés, digitális eszközök használata, gyakorlati módszerek, közös tevékenykedtetés, feladatlapok megoldása. A fejlesztő eszközök változatossága, specialitása, sokoldalúan fejleszti az eltérő területeket. Másmás eszközöket használnak a mozgásterápia, logopédia, részképességek fejlesztése, korrepetálás, mesejóga, pszichológiai gondozás során. Kastélyosdombón a fejlesztő eszközök köre folyamatosan bővült az évek során, és szerencsére beszerzésükben kikérték a fejlesztő szakemberek véleményét. Most már területspecifikus eszközök gazdag tára áll a fejlesztő munka szolgálatában, azonban a kör további bővítése indokolt, mert elhasználódnak az eszközök, újabb igények merülnek fel, emellett kielégítetlen területek is vannak még. KONTROLLVIZSGÁLATOK VÉGZÉSE Szükség szerint, de általában félévente, vagy évente végezzük el a kimeneti méréseket, ekkor a fejlesztés során elért eredmények minősítésére, értékelésére kerül sor: visszaigazolást kapunk a tervező munka sikerességének mértékéről. Számba vesszük a fejlesztés, fejlődés eredményeit egyénre szabottan. Magát a fejlesztési folyamatot is áttekintjük, értékeljük, ezáltal meghatározásra kerülnek a kiemelhető, jól működő területek és kijelölésre kerülnek a további fejlesztést igénylő területek, módszerek, eszközök.
34
A FEJLESZTÉSI TERVEK MÓDOSÍTÁSRA KERÜLNEK A fejlesztés időtartamát a gyerek/tanuló aktuális állapota, a fejlesztési koncepció lehetőségei, keretei határozzák meg. A fejlesztés során az elért eredmények, a tapasztalt problémák, további kiemelt feladatok, javaslatok, intézkedések számbavétele történik. Az egyéni fejlesztés folyamatában fejlesztési területek eshetnek ki, kerülhetnek be, illetve további fejlesztést igényelnek, vagyis maradnak a korrekció során. A fejlesztés folyamata újra beindul, illetve folytatódik, tehát újratervezés történik. Természetesen lehetőség van – sőt sokszor szükség is - a be- és kimeneti mérés közötti időszakban a terv módosítására, korrekciójára, amennyiben az releváns az adott személy esetében, változások indokolják azt. A fejlesztő szakember elemzi és értékeli saját gyakorlatában az egyéni bánásmód megvalósulását.
35
A FEJLESZTŐ MUNKA HATÁSA, EREDMÉNYE A fejlesztés, felzárkóztatás folyamata sokféle területre terjed ki. A résztvevők eltérő képességekkel, készségekkel rendelkeznek, eltérő a viselkedésük; a közösségi normák tisztelete, betartása másként valósul meg. Pszichés fejlődésük egyenetlen, hátrányos helyzetűek. Más-más intellektuális képességgel rendelkeznek: vannak köztük ép értelműek, tanulásban akadályozottak és értelmileg akadályozottak. Életkoruk különbözik, másféle nevelési, illetve nevelési-oktatási közegből kerülnek ki: óvoda, általános iskola, speciális iskola, szakiskola. Ami mindegyikükben közös, hogy igénylik a szeretetet, törődést, kiemelt figyelmet érdemelnek, különleges bánásmódra szorulnak. A Segélyszervezet szervezeti keretei közt ők nem hátrányos helyzetűek, hanem kiemelt figyelemben, törődésben részesülők. Itt, most, ők a történet főszereplői.
„Az őszinte dicséretnek mágikus hatalma van. Ha azt akarod, hogy a másik fejlődjék, dicsérd őszintén! Ez mindig lehetséges. Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra!” MICHEL QUOIST
A FEJLESZTÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYE: Mit várhatunk egy sikeres fejlesztési folyamat végén? Miért érdemes belevágnunk? • Szociális kompetenciák szintjén szervezett keretek között a gyermekek/tanulók esélyt kapnak a felzárkózásra, hátrányok kompenzációjára. • A társadalmi integráció terén az egyenlő jogok és lehetőségek megteremtésével javul az életlehetőségük. • Harmonikus interakciót és szolidaritást elősegítő tényezők erősödnek a család, a közösségek és fejlesztő csoportok szintjén. • Az inkluzív folyamatban a tanulók egymás közötti kommunikációja fejlődik. • Megtapasztalják az együttműködést, gyermekközpontúságot, pozitív teljesítményelvárást, nyitottságot. • A kirekesztettek köre, kirekesztettség érzése csökken. • Ritkábbak lesznek a konfliktushelyzetek. • Erősödik a csoportszellem. • Türelmesebbek, toleránsabbak lesznek egymáshoz a gyerekek.
Az egyéni kompetencia szintjén fejlődnek az intellektuális és emocionális képességek, a személyiségfejlődés helyes irányba indul el. Elkezd kialakulni a jó pozitív énkép, az önismeret, önbizalom, valamint erősödhet az önfegyelem. A tanulási motiváció fejlődik, sőt sokszor belsővé is válik. A feladattudat, feladattartás, munkaérett-ség javul, így a tanulási hátrány is csökken. Az alapkészségek, képességek is fejlődésnek indulnak. Kulcsfogalmak a komplexitás és transzferhatás. A több irányból ható fejlesztő folyamatok egységesülése következtében beszélhetünk a nagybetűs fejlődésről. Ez a fejlődés egyénenként eltérő mértékű és minőségű, de minden területet átható. Ennek a folyamatnak az intenzitása is változó, más-más fajsúlyú. Sokat tanulunk egymástól szakemberek, gyerekek. Sok szeretetet adunk és kapunk. Azt kívánom, hogy a mi ,,kórusunkban” jusson hely mindenkinek! Bárki közülünk énekelhessen, zenéljen, táncoljon, vagy amit csak szeretne, kedve engedi. A legfontosabb, hogy együtt legyünk egy nagy családi fészekben. Ne legyenek kakukkfiókák közöttünk! Johann Wolfgang von Goethe idézetével zárom a tanulmányomat, amely útmutatóul szolgálhat számunkra.
„Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek.”
KASTÉLYOSDOMBÓI
FEJLESZTÉSEK CÉLKITŰZÉSEI
SZERZŐ Senkár Éva
38
KASTÉLYOSDOMBÓI FEJLESZTÉSEK CÉLKITŰZÉSEI
Kastélyosdombói fejlesztések célkitűzései A Kastélyosdombói modellprogram célkitűzése, hogy segítse azokat a családokat, akik hosszú ideje rá vannak szorulva a szociális ellátórendszer igénybevételére, egyik családok átmeneti otthonáról a másikra járnak az ellátási idők lejártával, ugyanis nem tudnak kilépni a lefelé húzó spirálból. A szülők nem tudnak gondoskodni magukról és gyermekeikről, mert hiányoznak azok a készségek, melyekkel sikeresen tudnának belépni a munkaerőpiacra. Sokszor látható, hogy a családok olyan problémákkal, elakadásokkal, akár traumákkal érkeznek, melyek feldolgozása nagyon hosszú és fáradságos folyamat, és csak szakember segítségével van rá esélyük. Amíg ebben a folyamatban nem lépnek előre sikerrel, addig más mindennapi problémával is nehezen veszik fel a harcot. Éppen ezért egy komplex programban vesznek részt a kastélyosdombói átmeneti otthonban. Itt a megszokott családgondozás mellett sokoldalú fejlesztés zajlik: munkaerőpiaci, személyiségfejlesztő tréningen vesznek részt a családok, családkonzultációra, pszichológiai tanácsadásra van lehetőségük. Emellett egy mintagazdaságot hozott létre a Segélyszervezet, amelynek célja, hogy a családok megismerkedjenek a háztáji gazdálkodás alapjaival, elméleti oktatáson vesznek részt, valamint a gyakorlatban is bekapcsolódnak a farmon zajló növénytermesztésbe és állattartásba. A cél az, hogy ha kikerülnek az otthonból, akkor saját háztáji gazdálkodást tudjanak folytatni, meg tudják termelni a család számára a zöldséget, gyümölcsöt, tudjanak állatokról gondoskodni, megteremtve a szükséges tojás és húsmennyiséget. Akár a későbbiekben őstermelővé is válhatnak, vagy beléphetnek a Segélyszervezet által elindított szociális szövetkezetbe, és eladásra termelhetnek, hogy a családnak bevétele is származzon belőle. A Segélyszervezet az önállósodást azzal segíti, hogy kiléptető házakat vásárol a környéken, hogy azok a családok, akik készek továbblépni, megtapasztalhassák az önálló életet egy védett közegben, ugyanis mentor támogatását élvezik, aki a család ügyintézéseivel, a családi kassza beosztásával, gyermeknevelési problémákkal kapcsolatban segíteni tudja őket. A program fontos eleme, hogy a család minden tagját segítjük az előrelépésben, hogy együtt családként jól tudjanak funkcionálni. Így a gyerekeket is segítjük, akik a tapasztalatok alapján súlyos hátrányokkal érkeznek a családok átmeneti otthonaiba. Sok alapvető készségük elmaradásban van, valamint őket is olyan traumák terhelik, melyek az érzelmi életben, a viselkedésben okoznak nehézségeket. Így azon túl, hogy a családok az otthonba érkezve családgondozót kapnak maguk mellé, akik támogatást, praktikus segítséget adnak az egész családnak, kiemelt figyelmet fordítanak a gyermekek problémáira is, illetve a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos kérdéseire, nehézségeire.
39
A modellprogram elindításkor, 2013 nyarán 6 család összesen 29 gyermekkel költözött be az intézménybe. Az első időszak a beköltöző családok megismerésével telt. A program során fontos a fokozatosság elvének szem előtt tartása. A családok napról napra tanulták, alakították az otthon szokásrendszerét, alkalmazkodtak az új helyzethez, megismerték a program elvárásrendszerét, és bekapcsolódtak az otthon által nyújtott szolgáltatásokba, tevékenységekbe. A fejlesztőprogramok tervezésekor fontos volt végiggondolni, hogy milyen speciális jellemzőkkel bírnak azok a gyerekek, akiket megszólítunk.
HA A FEJLESZTÉS EGY HOSSZÚ ÚT, HÁT HONNAN IS INDULUNK? AKKOR LEHETÜNK SIKERESEK, HA MEGÉRTJÜK, HOGY HONNAN JÖTTEK, MELYEK AZOK A JELLEMZŐIK, AMIKET FIGYELEMBE KELL VENNÜNK, HA ELINDULUNK VELÜK AZ ÚTON?
A PROGRAMBA BEVONT GYEREKEK JELLEMZŐI A program célcsoportja a középsős és nagycsoportos óvodásokra, általános iskolás korosztályra és a szakképző iskola tanulóira terjed ki Kastélyosdombón. A szociokulturális hátteret tekintve elmondható, hogy a programba bekerült gyerekek többsége sokgyermekes családban nevelkedik, nem ritka az 5-6-7 gyermekes család sem. A családok átmeneti otthonaiban gyakori jelenség az is, hogy egy szülővel érkeznek a gyermekek, akár azért mert az egyedülálló szülő nem tudta megteremteni a gyermekek számára a biztonságos környezetet, megélhetést, és ezért szorulnak intézményes segítségre, vagy akár azért mert bántalmazás, vagy más veszélyhelyzet elől keresett menedéket a család az átmeneti ellátásban. A súlyos traumával érkező családok gyerekei jelentik a legnagyobb kihívást a szakemberek számára, nekik komplex, célzott traumafeldolgozást segítő programot kínál a Segélyszervezet. A családok nagyon kilátástalan anyagi helyzetben vannak, nem képesek eltartani magukat, lakást, albérletet fenntartani, sokszor akár arra sem elegendő a bevételük, hogy a gyermekek étkeztetését, ellátását biztosítani tudják. Nincs lehetőségük arra, hogy takarékoskodjanak, így nem sok esélyük van arra, hogy segítség nélkül ki tudjanak lábalni a krízishelyzetből. Szükségük van az intézményes ellátás időtartamára, hogy megerősödjenek, talpra álljanak. A gyerekek sok tapasztalattal rendelkeznek a nélkülözésről, a létbizonytalanságról. Az anyagi nehézségeket az is fokozza, hogy a szülők nem találnak munkát, nem tudnak elhelyezkedni. Egyrészt azért mert kevés a korábbi munkatapasztalatuk (van, aki elmondja, hogy még sosem dolgozott korábban) nincs meg a megfelelő motiváció és kitartás, eluralkodik rajtuk a reménytelenség érzése, másrészt nincs megfelelő iskolai végzettségük. A szülők iskolázatlansága a gyermekek iskolai előmenetelét tekintve rizikótényező, hiszen a szülő nem tudja a gyermekét a tanulásban segíteni, nem közvetíti felé azt, hogy a tanulás fontos, és értéket képvisel. Mind a rossz anyagi körülmények mind a szülők iskolázatlansága hozzájárul ahhoz, hogy ingerszegény környezetben élnek a gyermekek, csecsemőkortól fogva hiányoznak a gyermekek idegrendszeri fejlődéséhez nélkülözhetetlen ingerek. Találkozhatunk olyan családokkal is a családok átmeneti otthonában, ahol a szülők nem rendelkeznek elegendő tudással a gyermekek fejlődéséről, nehezen tudnak róluk megfelelően gondoskodni. A szülői kompetenciáikban erősíteniük kell a családgondozóknak őket, a védőnők, gondozónők gyakran adnak tanácsot a gyerekek gondozásával kapcsolatban (higiénia, étkezés, gyermekbetegségek kezelése stb.) Lehetséges, hogy már a szülők sem rendelkeztek pozitív mintával a gyermeknevelésről, pl. mert ők maguk állami gondoskodásban nőttek fel. A bántalmazás elől menekülő családok esetében a hosszú éveken át zajló bántalmazás, a rettegésben töltött évek alatt, amikor az édesanya minden önálló próbálkozását, tettét, véleményét szidalmazással vagy veréssel torolták meg, a szülői, anyai kompetenciák sem erősödhettek meg. Sőt, sok édesanya önértékelését a bántalmazó azzal is aláássa, hogy rossz anyának bélyegzi meg.
40
Előfordulhat, hogy a bántalmazások miatt az édesanyának nem jut megfelelő érzelmi töltete, fizikai kapacitása a gyermekek gondozására. A bántalmazó közegben felnövekvő gyerekek számos traumás tünetet mutathatnak. A családok átmeneti otthonaiba kerülő családokban nagy a bizonytalanság, gyakori náluk a költözés, így a gyermekek számára is sokszor változik a környezet, gyakori az iskolaváltás, ami megnehezíti, hogy tartsák a lépést a kortársaikkal. Mindezek a tényezők vezethetnek oda, hogy lemaradnak a készségeik fejlődésében. Gyakori, hogy másodlagos tünetként kialakulnak beilleszkedési vagy magatartási nehézségek, jellemzően vagy szorongás vagy hiperaktivitás jelentkezik. Ezen problémák összessége tanulási nehézséget, iskolai lemaradást okoz. Fontos ezeknek a lemaradásoknak a behozása , hogy a hozott hátrányokat le tudják küzdeni a gyermekek, előre mozduljanak a tanulmányi eredményeik, hogy a tanulási és szociális készségeik fejlődni kezdjenek, így tehát a cél a felzárkóztatás, és az esélyegyenlőség megteremtése.
41
KEZDETI LÉPÉSEK A gyermekfejlesztő programelem kialakítása azzal kezdődött, hogy gyermekfejlesztésben jártas szakembereket keresett a Segélyszervezet a térségben. Az általuk nyújtott szolgáltatás típusok, a kompetenciáik felmérése volt az elsődleges cél. Felvettük a kapcsolatot a barcsi Pedagógiai Szakszolgálat munkatársaival, a helyi iskolákkal, óvodákkal, gyermekjóléti szolgálatokkal, és lassan kibontakozott azoknak a szakembereknek a köre, akikkel együttműködést remélt a Segélyszervezet a program során. 2013 őszén egy közösségi napot szerveztek a projekt munkatársai, melynek célja az volt, hogy a gyermekfejlesztés programelembe bevonni kívánt gyermekek és családjaik találkozzanak a fejlesztő szakemberekkel, előzetesen felmérjék, érzékenyítsék őket játékos, közösségi foglalkozásokon keresztül, valamint, hogy a szerzett tapasztalatok révén sor kerülhessen a fejlesztési célok meghatározására, és a szolgáltatási portfólió kialakítására. A közösségi nap felépítése az alábbiak szerint alakult: 4 állomást jelöltünk ki, ahol a gyerekek kb. 30 percet töltöttek, majd mentek tovább a következőre. Az állomások Mesejóga, Zeneterápiás foglalkozás, Mozgásos foglalkozás és Kreatív foglalkozás voltak. A gyerekek kipróbálhatták az egyes foglalkozás típusokat, és megismerhették a pedagógusokat is, valamint megszerezték első tapasztalataikat a csoportban működésről. A tematikus napot követte a gyermekek képességszintjeinek felmérése, és ennek mentén az egyéni fejlesztési tervek kidolgozása, valamint a foglalkozások típusainak, óraszámainak, és az ütemezésnek (órarendnek) a kialakítása.
A KASTÉLYOSDOMBÓI GYERMEKFEJLESZTŐ PROGRAM CÉLJAINAK MEGHATÁROZÁSA A fejlesztő pedagógusok a program célrendszereként az alábbiakat határozták meg: • részképességek fejlesztése • intellektuális, emocionális képességek fejlesztése • társas készségek fejlesztése • önkontroll, figyelem, koncentráció fejlesztése • nagymozgások és finommozgások fejlesztése • a helyes énkép kialakítása, fejlesztése • egészséges önértékelés • tanulási motiváció kialakítása • feladattudat, feladattartás elősegítése • testséma és téri orientációs képességek fejlesztése • nyelvi – kommunikációs készség fejlesztése • beilleszkedés a közösségbe • iskolai eredmények, teljesítmény javítása Milyen értékeket képvisel a Segélyszervezet és munkatársai a munkában? Mire építkezünk? • bizalom • biztonság • rendszeresség • kölcsönös megbecsülés, elismerés • szeretet Habár fontosnak tartjuk a tanulási készségek, részképességek fejlesztését, az iskolai előmenetel segítését, mégis azt gondoljuk, hogy ezen értékek átadása az egyik legjelentősebb feladat a program során. EREDMÉNYESSÉG MUTATÓINAK MEGHATÁROZÁSA A gyermekfejlesztő programok kialakítása során jelentős figyelmet kell szentelnünk annak, hogy a fejlesztés hatékonyságát megfelelően mérni tudjuk. Ennek érdekében azt is pontosan meg kell határoznunk, hogy miben és milyen mértékű változást szeretnénk előidézni.
42
ÁTGONDOLANDÓ ASPEKTUSOK: • Vannak-e külső elvárások? Például támogatók elvárásai, pályázati kiírás, vagy egyéb megkötöttség arra nézve, hogy milyen indikátorokat és milyen teljesítménymutatókat kell elérnünk? • A gyerekcsoport ismeretében és a bemeneti mérések eredményeinek valamint arra épülő egyéni fejlesztési tervek birtokában milyen reális fejlesztési célokat tudunk meghatározni? Fontos tehát különféle szempontokat mérlegelni, és közöttük egyensúlyt teremteni, hogy az elvárásaink ne legyenek túlzóak, irreálisak,de ne is essünk abba a hibába, hogy túl alacsony célokat állítunk fel:
43
Az egyes foglalkozástípusokat életkori bontás szerint több csoportban szerveztük meg. Fontosnak tartottuk, hogy lehetőség szerint az összes családok átmeneti otthonában élő gyermeket bevonjuk, hogy minden korosztály számára tervezzünk tevékenységeket, valamint hogy a térségben élő halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket is elérjük. A foglalkozásokat a program során kialakításra került Oktatóközpontban tartották a szakemberek, melyben több csoportszoba illetve egyéni terápiára alkalmas helyiség is rendelkezésre áll. Nagy előny, hogy a gyerekeknek nem kell utazniuk a fejlesztésre, hanem a szakemberek jöttek el a gyerekekhez az Oktatóközpontba.
A kastélyosdombói programban a VELUX Alapítványok által elfogadott pályázati tervben azt vállaltuk, hogy a programba összesen 150 gyermeket vonunk be, és a gyerekek 80%-nál érünk el fejlődést, mely kimutatható az iskolai teljesítményükben és az iskola iránti attitűd javulásában. Ha a célokat és a mutatókat rögzítettük, azt kell tudnunk, hogy hogyan tudjuk mérni ezt a változást. Olyan objektív mutatókat kell használnunk, amikkel nyomon tudjuk követni, hogy hol tartunk, mely módszerek képesek a kívánt hatást indukálni.
A FEJLESZTÉS MEGKEZDÉSÉHEZ SZÜKSÉG VOLT AZ ALÁBBIAK BESZERZÉSÉRE IS: • Oktatóközpont, egyéni terápiás szoba, mozgásfejlesztő szoba létrehozása, és egy csoportszoba berendezése (szekrények, kisszékek, pihenő fotel, szőnyeg stb.) • tornaeszközök, mozgásfejlesztő eszközök • bútorok, szekrények, asztalok, székek • fejlesztő füzetek, eszközök, társasjátékok, logikai játékok • gyermekjóga eszközök • kézműves eszközök Kastélyosdombón a fejlesztő eszközök köre folyamatosan bővült az évek során, beszerzésükben kikértük a fejlesztő szakemberek véleményét. Területspecifikus eszközök gazdag tára áll a fejlesztő munka szolgálatában, azonban folyamatos bővítésük indokolt, mert elhasználódnak az eszközök, és újabb igények merülnek fel. A gyerekek a képességeiket tekintve is heterogén csoportot alkotnak: eltérő szintű képességekről indultak, eltérő viselkedési normák voltak jelen és eltérő az értelmi képességük is (tapasztalható volt tanulási akadályozottság és értelmi akadályozottság is). A cél azonban közös, hogy jó hangulatú, vidám, játékos, csoportos vagy egyéni foglalkozások keretében mindenki a lehető legtöbbet fejlődjön önmagához képest. A PROGRAMTERV ÖSSZEÁLLÍTÁSA A közösségi napon kipróbált módszerek fogadtatása, a pedagógusok elérhetősége, a gyermekek jellemzői, bemeneti mérései és egyéni fejlesztési tervei alapján állt össze a szolgáltatások köre: • A terápia körébe tartozik a mozgásfejlesztés, gyermekjóga, zeneterápia, meseterápia, pszichológiai tanácsadás, szocializációs csoportfoglalkozás. • A fejlesztés körébe pedig a korrepetálást, tantárgyi fejlesztést, részképességek fejlesztését soroljuk.
A fejlesztés elkezdéséhez a szükséges motiváció kialakításában a bevezetőben már említett – a Segélyszervezet számos intézményében használt – tallérrendszer volt a segítségünkre. A tallérok használata fontos motiváló erő volt a foglalkozások elindításakor, segített „becsalni a gyerekeket az Oktatóközpontba”. Nagy sikerként könyveljük el, hogy a program végére elfelejtették a tallérokat, és a velük járó kiváltságokat a gyerekek. (A tallérrendszerről részletesen szólunk később.)
GYEREKEK FELMÉRÉSE A KEZDETEKKOR – BEMENETI MÉRÉS
SZERZŐK Lipicsné Benked Ilona Eperjesiné Pósz Tünde
46
GYEREKEK FELMÉRÉSE A KEZDETEKKOR – BEMENETI MÉRÉS
47
SINDELAR (5-7 ÉVESEKNEK)14
A tanulási zavart okozó részképesség-gyengeségek felismerése és terápiája óvodáskorban és iskolát kezdő gyermekeknél.
Gyerekek felmérése a kezdetekkor – bemeneti mérés
CÉL: A tanulási zavar megelőzése, illetve kisiskoláskorban a zavar elmélyülésének megakadályozása. AKTIVITÁS: A program két részből áll.
A gyerekek képességeinek felmérését a fejlesztő pedagógusok végezték. Mivel hatalmas tapasztattal rendelkeznek a gyermekek vizsgálatában, így ők állítottak össze egy olyan egyedi feladatsort, mely alkalmas a gyermekek képességeinek felmérésére, illetve a fejlődésük nyomon követésére.
I. Az egyéni vizsgáló eljárás: a gyermek megismerését szolgálja a képességek minőségi elemzése, a feladatok az Affolteri-koncepcióra épülve az észlelési szintek fejlettségét mérik, jelzik.
Nagy könnyebbséget jelentett, hogy 6 fejlesztő pedagógust tudtunk bevonni a Somogy Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Barcsi Tagintézményéből, akik team-ként együtt dolgoztak a programban, segítették, támogatták egymás munkáját, összehangolták a foglalkozások tematikáját, metodikáját és órarendjét is. Az ő munkájukat egészítették ki a környező településekről (Darány, Lakócsa) érkező gyerekeket fejlesztő pedagógusok .
1. modalitásspecifikus szint 2. intermodális szint 3. szeriális integráció A vizsgálóeljárás feladatai: 1. Vizuális differenciálás 2. Vizuális diszkrimináció 3. Verbális akusztikus differenciálás 4. Verbális akusztikus diszkrimináció 5. Intermodális integráció 6. Vizuális szeriális emlékezet 7. Verbális akusztikus emlékezet 8. Intermodális szeriális emlékezet 9. Beszédmotorika 10. Vizuomotoros koordináció 11. Vizuális figyelem 12. Akusztikus figyelem 13. Testséma téri orientáció
A családok átmeneti otthonába bekerült, illetve a Kastélyosdombón élő gyerekek részképesség felméréséhez a Sindelar módszert alkalmazták, mely egy erre a célra kidolgozott eljárás iskolások számára. Az általános iskola időtartamában alkalmazható a 2. osztálytól, és szervesen kapcsolható az iskolai tanuláshoz. Óvodás korban és 1. osztályos gyerekeknél a Sindelar-féle eljárás célja a tanulási zavart okozó részképesség-gyengeségek felismerése; a tanulási zavar megelőzése, illetve elmélyülésének megakadályozása. A módszerről részletesebb leírást a keretes szövegben találhatnak az érdeklődő olvasók. A projektben a Sindelar programban meghatározott teljes fejlesztési programot nem tudtuk megvalósítani, mert az csak napi gyakorlás esetén alkalmazható. Erre esetünkben nem volt lehetőség, mivel a szakemberek nem találkoztak a gyerekekkel napi szinten, így egyénileg összeállított feladatsorok mentén haladtak a foglalkozások, melyekhez a Sindelar csomagból is választottak gyakorlatokat a pedagógusok.
II. Gyakorlóprogram: A gyermek képességeinek feltérképezése után a gyengén működő részképességekre irányul a fokozatosság elvére épülő játékos fejlesztőprogram.
A tanulók a bemeneti mérés feladatait egy szinte üres szobában egy asztal mellett végezték, ahol előttük csak a megadott eszközök voltak, így a gyermek figyelmét semmi nem terelte el. Az adott időben egyszerre csak egy gyerek kb. 45 percet dolgozott, aki igényelte, pihenhetett is közben. A mérés során fontos kihangsúlyozni, hogy mindig olyan környezetben, légkörben történtek, hogy a gyerekek élvezték a felmérést, és nem szorongató vizsgahelyzetnek élték meg.
INDIKÁCIÓ: a részképesség-gyengeség okozta tanulási zavar, illetve a később, vagy kísérő tünetként jelenlévő magatartásproblémák javítására indikált. Időtartam: napi rendszerességgel 10 percig végezhető. A fejlesztés ajánlott időtartama 1 év.
Kiértékelés személyre szabott volt, a Sindelar módszertan szerint a vétett hibák és a helyes megoldások száma alapján történt. Mivel összteljesítményt mérő globális mutató nincs, így ezen értékek szerint a képességeiknek és életkoruknak megfelelő fejlesztési tervet készítettek el a szakemberek. Ezek alapján történt a gyermekek csoportokba sorolása is a csoportos fejlesztő foglalkozásokhoz: két szempont érvényesült a korcsoport és a fejlettségi szint. Az életkori bontás esetén a csoporton belül fejlettségi szintnek megfelelően differenciáltak a pedagógusok. A differenciálás azért szükséges a fejlesztések közben, mert nem egyformák az alapok, így eltérő lehet a fejlődési tempó is. Természetesen előfordul átjárás a csoportok között a fejlődés üteme és egyéb tényezők függvényében. A fejlesztési tervek hasonlóak az azonos szintről induló gyerekek esetében. A sindelari koncepció szerint a gyakorlást a „gyökereknél” kell kezdeni, azon a szinten, ahol a kognitív képesség még megfelelően működik. Akkor is innen indul a foglalkozás, ha ez a szint a gyermek életkorához képest igen alacsony. Minden gyermeknél az alapoknál kell kezdeni.
Ki végezheti/végzettség: a konkrét fejlesztést gyermekhez közel álló személy (szülő, nagyszülő stb.) végzi. Ezt a munkát a program használatában jártas pedagógus/pszichológus rendszeresen kontrollálja és tanácsot, segítséget ad. 14 http://fejlesztok.hu/ modszerek/87-Sindelar.html
A darányi, lakócsai óvodás gyermekek iskolai felkészítésével foglalkozó szakemberek a gyermekek esetében a bemeneti méréshez DIFER tesztet valamint a Goodenough-féle emberrajz tesztet alkalmazták. Ezt szükség szerint egyedileg kiegészíthették más mérőeszközökkel, feladatokkal.
48
DIAGNOSZTIKUS FEJLŐDÉSVIZSGÁLÓ ÉS KRITÉRIUMORIENTÁLT FEJLESZTŐ RENDSZER 4–8 ÉVESEK SZÁMÁRA15
A programcsomag kidolgozásának célja az volt, hogy olyan eszköz jöjjön létre, amely segíti az óvodai és iskolai készségfejlesztő munkát. A DIFER-ben szereplő tesztek diagnosztikus képet nyújtanak a készségek fejlettségéről, lefedik annak minden összetevőjét. A készségek fejlettségének diagnosztikus térképe megmutatja, hogy mely összetevőket sajátította már el a gyerek, és milyen fejlesztési teendők vannak még hátra. Egy-egy teszt sikeres megoldása az adott készség optimális begyakorlottságát, elsajátítását jelzi, amit a teszten elért 100 százalékponthoz közeli eredmény mutat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a készség optimális fejlettségéhez, mint kritériumhoz viszonyítva adja meg a gyerekek fejlettségét. A DIFER hét elemi alapkészség fejlesztését segíti. Mindegyikük a személyiségfejlődés, az iskolai tanulás szempontjából kritikus jelentőségű előfeltételnek tekinthető.
EZEK A KÖVETKEZŐK: • • • • • • •
Az íráskészség elsajátításának előfeltétele, kritikus elemi készsége az úgynevezett írásmozgás-koordináció. Az olvasás- és írástanulás megkezdéséhez elengedhetetlen a beszédhanghallás. A nyelvileg közölt információk vételének egyik meghatározó tényezője a relációszókincs fejlettsége. A matematikatanulás meghatározója az elemi számolási készség fejlettsége. A tudásszerzés, a tanulás, a gondolkodás kritikus feltétele többek között a tapasztalati következtetésnek és a tapasztalati összefüggés megértésének a fejlettsége. Az eredményes iskolai beilleszkedés, tanulás további döntő kritériuma a társas kapcsolatok kezelésének fejlettsége (kortársakkal, felnőttekkel), az ún. szocialitás.
A VIZSGÁLAT MENETE: A tesztek felvétele egyéni vizsgálat keretében történik. A készségek fejlettségének diagnosztikus feltérképezése kb. 45-50 percet vesz igénybe. Ezt követi egy diagnózis elkészítése az eredmények tükrében, majd az egyéni fejlesztési javaslat összeállítása, és a folyamatos fejlesztés megkezdése.
14
Nagy J–Józsa K–Vidákovich F– Fazekasné: Difer Programcsomag Diagnosztikus fejlődésvizsgáló és kritériumorientált fejlesztő rendszer 4–8 évesek számára, Mozaik Kiadó, Szeged (2004); http://janus.ttk.pte.hu/tamop/ tananyagok/tukacs_ink_int/ docbook/ar01s13.html
A bemeneti mérés után, a fejlesztési tervek meghatározásakor fontos lépés, hogy a szülőkkel találkozzanak a pedagógusok, és ismertessék a felmérés eredményét, a fejlesztés szükségességét, annak módját. A szülők megfogalmazzák az észrevételeiket, a gyerekekről fontos tudnivalókat, a saját maguk számára fontos fejlesztési irányokat. Természetesen a gyerekek észrevételei, igényei is fontosak lehetnek. Gyerek, szülő, pedagógus aktív együttműködésében látjuk a fejlesztés eredményességének zálogát.
49
Nézzünk egy példát a vizsgálat értékeléséről egy gyermek esetében: VIZSGÁLÓELJÁRÁS TERÜLETEI
VIZSGÁLÓELJÁRÁS FELADATAI
EREDMÉNYE ALAPJÁN FEJLESZTÉST IGÉNYEL
Vizuális figyelem
3. 17.
10/6, 15/15 pont
Akusztikus figyelem
6. 18.
10/6, 10/2 pont fejlesztést igényel
Vizuális észlelés
1. 2. 3.
10/8, 10/5, 10/6 pont
Akusztikus észlelés
4. 5. 6.
10/5, 10/6, 10/6 pont fejlesztést igényel
Vizuális emlékezet
9. 10.
8/0, 8/0 pont fejlesztést igényel
Verbális-akusztikus emlékezet
11. 12.
4/2, 4/0 pont fejlesztést igényel
7. 8.
5/1, 5/0 pont fejlesztést igényel
13. 14.
4/0, 4/0 pont fejlesztést igényel
Intermodális integráció Intermodális szeriális emlékezet Beszédmotorika
15.
10/6 pont fejlesztést igényel
Vizuo-motoros koordináció
16.
15/0 pont fejlesztést igényel
Téri orientáció
19.
10/6 pont fejlesztést igényel
Kezesség: Ceruzafogás: Vonalvezetése: Beszédkészsége:
jobb helyes megfelelő megfelelő
– – – –
bal helytelen fejlesztést igényel fejlesztést igényel – beszédhibás
MEGJEGYZÉS:
Sok hangja hibás. Szórt a figyelme. Nyugtalan. Az apa szerint: asztmás, hiperaktív. Elforgatja a lapot rajzoláskor. Sok a hibapont a vonalvezetésben. Emberalak kezdetleges.
Majd nézzük a kontrollvizsgálat eredményét 7 hónap múlva: VIZSGÁLÓELJÁRÁS TERÜLETEI
VIZSGÁLÓELJÁRÁS FELADATAI
EREDMÉNYE ALAPJÁN FEJLESZTÉST IGÉNYEL 2013. 11. 23.
KONTROLLVIZSGÁLAT EREDMÉNYE
2014. 05.24.
MINŐSÍTÉS JAVULT, STAGNÁL, ROMLOTT
Vizuális figyelem
3. 17.
10/6, 15/15 pont
10/9, 15/15 pont
javult
Akusztikus figyelem
6. 18.
10/6, 10/2 pont fejlesztést igényel
10/8, 10/7 pont
javult
Vizuális észlelés
1. 2. 3.
10/8, 10/5, 10/6 pont
10/9, 10/7, 10/8 pont
javult
Akusztikus észlelés
4. 5. 6.
10/5, 10/6, 10/6 pont fejlesztést igényel
10/8, 10/10, 10/8 pont
javult
Vizuális emlékezet
9. 10.
8/0, 8/0 pont fejlesztést igényel
8/6, 8/4 pont
javult
Verbális-akusztikus emlékezet
11. 12.
4/2, 4/0 pont fejlesztést igényel
4/1, 4/2 pont
javult/ fejlesztést igényel
Intermodális integráció
7. 8.
5/1, 5/0 pont fejlesztést igényel
5/3, 5/3 pont
javult/ fejlesztést igényel
50
VIZSGÁLÓELJÁRÁS TERÜLETEI
VIZSGÁLÓELJÁRÁS FELADATAI
EREDMÉNYE ALAPJÁN FEJLESZTÉST IGÉNYEL 2013. 11. 23.
KONTROLLVIZSGÁLAT EREDMÉNYE
2014. 05.24.
MINŐSÍTÉS JAVULT, STAGNÁL, ROMLOTT
Intermodális szeriális emlékezet
13. 14.
4/0, 4/0 pont fejlesztést igényel
4/2, 4/2 pont
javult/ fejlesztést igényel
Beszédmotorika
15.
10/6 pont fejlesztést igényel
10/8 pont
javult
Vizuo-motoros koordináció
16.
15/0 pont fejlesztést igényel
15/4 pont
javult/ fejlesztést igényel
Téri orientáció
19.
10/6 pont fejlesztést igényel
10/8 pont
javult
Kezesség: Ceruzafogás: Vonalvezetése: Beszédkészsége:
jobb helyes megfelelő megfelelő
MEGJEGYZÉS:
Kevesebb hangja hibás. Hamar dühbe gurul, megsértődik, sírva is fakad. Szeretne mindig a figyelem középpontjában lenni. Ha egyéni foglakozáson vesz részt, akkor többnyire odafigyel, együttműködő, kevésbé érzékeny. „Jó leszek”- törekszik is a megtartására. Ilyenkor figyel, nyugodt. Emberalak ábrázolása javult. Nagyon ragaszkodó. Sok segítséget igényel. Önfegyelme is sokat változott.
– – – –
bal helytelen fejlesztést igényel fejlesztést igényel – beszédhibás
ÖSSZESSÉGÉBEN MINDEN TERÜLETEN FEJLŐDÉS TAPASZTALHATÓ (11/11). NÉHÁNY TERÜLETEN (4) TOVÁBBI FEJLESZTÉSE INDOKOLT. NAGYON SOKAT FEJLŐDÖTT.
Ez alapján a példa alapján is látható, hogy már néhány hónap alatt is lehet sikereket elérni, ugyanakkor a további fejlesztések is indokoltak a résztvevő gyermekek esetében, hogy minden részterületen kimutatható legyen előrelépés.
51
52
Példák egyéni fejlesztési tervekre, fejlesztési ütemezésre
53
(Részképesség-gyengeségek fejlesztése óvodáskorban és 1. osztályosok körében. Kiscsoportos/ páros/egyéni munkaformában. Részlet. Önmagában nem releváns)
JANUÁR HAVI ÜTEMEZÉS:
MOZGÁSFEJLESZTÉS NAGYMOZGÁS – FINOMMOZGÁS VIZUOMOTOROS KOORDINÁCIÓ
Mászás, kúszás, csúszás Mászás térden, tenyéren (bundáskutya) Pontok összekötése papírlapon Téli kép készítése (festés, vágás, ragasztás, stb.)
FEBRUÁR HÓNAP:
TESTSÉMA, TÉRI ORIENTÁCIÓ FEJLESZTÉSE
RÉSZKÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSE VIZUÁLIS- AKUSZTIKUS FIGYELEM, ÉSZLELÉS, EMLÉKEZET; VERBÁLISAKUSZTIKUS EMLÉKEZET; SZERIALITÁS, INTERMODÁLIS KÓDOLÁS
BESZÉDKÉSZSÉG FEJLESZTÉS, BESZÉDMOTORIKA JÁTÉK
Testfogalom kialakítása, fejlesztése. Tükör használata. Testrészek azonosítása, tanulása tükörben. Testrészek érintése, megnevezése tükör előtt.
Zörejek észlelése pl. leejtem a kulcsot. Hang forrása, zörej keltése Építőkockák, Lego válogatása szín, forma, nagyság szerint
Képtörténetek sorba rendezése Ez itt a fejem, ez itt szám… mondóka Játék: Logico Bumm játék. Megy körbe a bomba, a megadott hanggal szavakat kell mondani, akinél robban, kiesik a játékból.
Hangutánzások –állatok medve – „m-m-m” méhecske – „z-z-z” kígyó – „sz-sz-sz” Kösd össze az ugyanolyat! Ritmusismétlések
Mese feldolgozása, dramatizálása. Képek sorba rendezése Közös játék mozgással: Körbe, körbe járunk… Memória játék. Képek párosítása.
Mászás, kúszás, csúszás. Mászás térden, tenyéren (bundáskutya) Talpon, tenyéren, csípőemeléssel (púpos teve, kígyó, fóka) Ismétlés, majd bekötött szemmel.
Testfogalom kialakítása, fejlesztése. Törzs. Végtagok, láb, kar azonosítása, tanulása tükörben.
Ugrások: páros, egy lábon Sziget ugrás Kakasviadal játék
Testfogalom kialakítása, fejlesztése. Testrészek, az arc, érzékszervek azonosítása, tanulása tükörben.
Vadászat: Tárgyképek szétszórva a szobában, begyűjteni adott utasítás szerint Házépítés utasításra Logikai lap, Lego
Érzékszervek funkciói Instrukciók eljátszása: Csend legyen! Nem értem. Arc mátrix társasjáték Mini LÜK
Ugrások: páros, egy lábon Bekötött szemmel Autóverseny autópályán
Testfogalom kialakítása, fejlesztése. Miben hasonlítunk? Miben különbözünk?
Hangutánzások: Megégettem a kezem „f-f-f”; Fázik a kezem „h-h-h” Keresd a párját! Repül a …
Puzzle-évszakok, szógyűjtés, szólánc folytatása Társasjáték
MOZGÁSFEJLESZTÉS NAGYMOZGÁS – FINOMMOZGÁS VIZUOMOTOROS KOORDINÁCIÓ
Ugrások: páros, egy lábon Álarc készítése
Ugrások: páros, egy lábon Bekötött szemmel Vonalvezetési gyakorlatok Először az ujjunkkal, majd ceruzával végigvezetni.
Labdagyakorlatok – egyéni, páros Labirintus feladtok Először az ujjunkkal, majd ceruzával végigvezetni Célbadobás
TESTSÉMA, TÉRI ORIENTÁCIÓ FEJLESZTÉSE
RÉSZKÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSE VIZUÁLIS- AKUSZTIKUS FIGYELEM, ÉSZLELÉS, EMLÉKEZET; VERBÁLISAKUSZTIKUS EMLÉKEZET; SZERIALITÁS, INTERMODÁLIS KÓDOLÁS
BESZÉDKÉSZSÉG FEJLESZTÉS, BESZÉDMOTORIKA JÁTÉK
Testrészek, funkciójuk gyakorlása tükör nélkül Babafürdetés, öltöztetés, orvosnál
Hangutánzások: • sír a baba „o-á, o-á” • csitítgatom „csi-csi-csi” • elaltatom „s-s-s” • Állathangok utánzása Kakkuktojás. Memóriajáték.
Farsangi szokások, jelmezek
Testrészek, funkciójuk gyakorlása tükör nélkül. „Száll a lepke” testrészekre Szőnyegen háton fekvő helyzetben kell megérinteni a megnevezett testrészeket- majd csukott szemmel is. Játék: Lusta nyolcas
A gyerekek körberajzolása, kép kiegészítése, színezése Név-út játék –továbbléphetsz, ha hallod a neved is: ház, kulcs, Péter Gyöngyfűzés – spontán Puzzle- állatos
Testrészek megérintése, funkcióinak megnevezése saját testen, társon. Érintsd meg… amivel jársz, beszélsz! Logico Körjáték: Ugass kutyus
Testrészek, funkciójuk gyakorlása tükör nélkül. Párok egymás mögött állnak, majd egyikük megfordul. Ellenkező oldal! Varázspálca vagy madártoll – simogatás saját, társa testrészeit.
Baba körülrajzolása a gyerekek által Alfréd beszélni tanul - szópárok megismétlése Babák táncoltatása, zenére. Ha megáll a zene, tánc is abba maradjon
A két kiskecske. Időrendbe rakni a képeket. Újra elmesélni, dramatizálni Mondóka: Ez a szemem, ez a szám…
Mini LÜK játék Diavetítés – mese
A
TALLÉR PROGRAM BEMUTATÁSA SZERZŐK Budai Bernadett Rácsok Balázs
56
A TALLÉR PROGRAM BEMUTATÁSA
A Tallér program bemutatása A tallérrendszer nem új keletű a Segélyszervezet szociális intézményeiben. Ahogy korábban már említésre került, a szervezet általánosan, és sikerrel használt motivációs rendszeréről van szó, melyet már a Kastélyosdombói reintegrációs modellprojekt legelejétől fogva alkalmazunk. A tallérrendszer célja, hogy az ellátást igénybe vevő érezze felelősségét saját problémájának megoldásában, ugyanakkor érezze azt is, ha ő „hasznos tevékenységet” végez, annak akár azonnali, pozitív eredményei is lehetnek. A tallérrendszer további célja, hogy kialakítsa a motivációt azokban a helyzetekben, ahol erre szükség van, illetve világossá tegye, hogy nem jár minden szolgáltatás automatikusan, ezek eléréséhez „saját erőre” is szükség van.
57
A tallérrendszer a gyermekfejlesztés szolgálatában A tallérrendszer fontos szerepet kap a fejlesztő foglalkozásokon való részvétel iránti motiváció felkeltésében és fenntartásában. A gyerekek a foglalkozáson való aktív részvételért tallért kapnak, amit később beválthatnak valamilyen jutalomra. Az elérhető szolgáltatások (korrepetálás, pszichológiai tanácsadás, mozgásfejlesztés, közösségi programok, szabadidős tevékenységek stb.) mindegyike részét képezi a rendszernek. Sőt, más elemeket is meghatározhatunk, amelyekre a gyerekeket motiválni szeretnénk (pl. helyes iskolai magatartás, jó tanulmányi eredmények stb.), és ezekhez is rendelhetünk tallért (pl. a hónap legjobb tanulója kaphat tallért stb.). A tallérokért kapható jutalmak körét a gyerekekkel együtt határozzuk meg, annak érdekében, hogy biztosan olyan dolgok szerepeljenek a listán, amelyekért szívesen küzdenek meg. Fontos, hogy a rendszer folyamatosan változtatható legyen annak megfelelően, ahogyan a részvevők belső elköteleződése erősödik, nő. Ha már maguktól is szívesen részt vesznek egy foglalkozáson, akkor csökkenthetőek az adott tallérok, illetve azok a juttatások, amikre a tallérok beválthatóak. Vigyázni kell arra, hogy a túl sok juttatás csökkenti, és nem növeli a motivációt és teljes mértékben megakadályozza a belső motiváció kialakulását. A gyerekek számára kiemelten fontos, hogy egy-egy tevékenység „hasznát” rövid időn belül meglássák. Kezdetben a Segélyszervezet egy féléves értékelési, motivációs rendszert próbált ki a gyerekekkel, de rövid időn belül kiderült, hogy ez nem vezet eredményre. A programok után kapott tallérok, a heti esetleg havi tallérbeváltási programok, a szabadidős és fejlesztő foglalkozások megfelelő aránya, a segítőkkel kialakult személyes kapcsolat mind hozzájárul a program sikeréhez. A folyamatban a gyerekek érdeklődési köre jól fejleszthető, elköteleződnek a megbeszélt célok tekintetében, így jó eszköz lehet akár az iskolai lemorzsolódás csökkentésében is. A TALLÉRRENDSZER VÁZLATOS KERETRENDSZERE: • Minden foglalkozáson való részvétel tallért ér. • A tallérok értéke úgy nő, ahogy a foglalkozások kedveltségi szintje csökken (pl.: mesejóga 1 tallér, korrepetálás 2 tallér stb. ). • A kuponok beválthatóak különféle tárgyi eszközökre (pl.: csoki, társasjáték…). • Beváltani csak saját, névre szóló tallért lehet. • A beváltható dolgok listájához a gyermekek írnak kívánságokat. • A munkatársak szabják meg, hogy mennyi tallérba kerül az adott termék (általában nagyjából 300 Ft érték egy tallér). Néhány példa a tallérért kapható dolgokra: ruházat, cipő, testápolási szerek (pl. smink, testápoló, parfüm, hajcsat készlet, fésű, hajszárító), kerékpárbérlés, utazási költség támogatása iskolán kívüli programokhoz, sporteszközök.
A TALLÉRRENDSZER HASZNÁLATÁVAL SIKERESEN ELINDULTAK A FOGLALKOZÁSOK KASTÉLYOSDOMBÓN, A GYEREKEK RENDSZERESEN JÁRTAK, HOGY ELEGENDŐ TALLÉRT SZEREZZENEK AZ ÁLTALUK KINÉZETT JUTALOMÉRT. IDŐVEL AZONBAN A GYEREKEK MÁR EGYRE KEVESEBB FIGYELMET SZENTELTEK NEKI, SOKSZOR EL IS FELEJTETTÉK, HOGY A FOGLALKOZÁS VÉGÉN JÁR A TALLÉR. A FOGLALKOZÁSOKAT ÉS A PEDAGÓGUSOKAT IS MEGSZERETTÉK, A KÜLSŐ MOTIVÁCIÓS ESZKÖZ NÉLKÜL IS SZÍVESEN RÉSZT VETTEK AZOKON, ÍGY TEHÁT A TALLÉRRENDSZER ELÉRTE A CÉLJÁT.
TAPASZTALATOK A FEJLESZTŐ FOLYAMATRÓL SZERZŐ Senkár Éva
60
TAPASZTALATOK A FEJLESZTŐ FOLYAMATRÓL
Tapasztalatok a fejlesztő folyamatról A foglalkozások elindulásakor a pedagógusok azt tapasztalták, hogy a tanulásra csak akkor tudnak odafigyelni a gyerekek, ha érzik azt a bizalmas, szeretettel, figyelemmel odaforduló segítő viszonyulást, ami lehetővé teszi, hogy megnyíljanak, hogy az élményeiket, őket foglalkoztató dolgokat megoszthassák. Sok foglalkozás elején a gyermekek történeteinek meghallgatása volt a legfontosabb dolga a fejlesztő szakembernek. A gyerekek vágytak arra, hogy az ő világuk kerüljön az érdeklődés középpontjába, hogy megtapasztalják a felnőttek osztatlan figyelmét. Igényelték a dicséretet, biztatást, kedvességet, a mosolyt, ölelést. Ezáltal a gyerekek is kapcsolódni tudtak a pedagógushoz, kialakult a bizalmuk irántuk.
61
Így második lépésként már nyitottak voltak arra, hogy a csoportról tanuljanak: arról, hogy milyen szabályok szükségesek ahhoz, hogy egy kisebb közösség együtt tudjon dolgozni. Onnan kellett elindulni, hogy fontos, hogy a helyükön tudjanak maradni, figyelni tudjanak a szakemberre, hogy ki tudják várni, amíg a másik beszél, meg tudják hallgatni a társaikat, és tudjanak érdeklődést mutatni a másik iránt. Tanulják a csendet, és a másik iránti tiszteletet. Bizony a munka kezdetén sokszor vitte el a fókuszt a gyerekek közötti konfliktus, veszekedés. Segíteni kellett őket abban, hogy a másikkal kapcsolatos gondjukat konstruktívabban tudják megoldani, hogy ne agresszióval reagáljanak egy sérelemre. Tanulniuk kellett, hogy a foglalkozás alatt hogyan tudják a figyelmüket a tananyagra irányítani és nem a másikkal való versengésre, hanem saját teljesítményükre összpontosítani. Ezután gyakorolták a páros munkát, a másikkal való közös feladatvégzés végül egyre ügyesebben ment nekik. A harmadik fejlődési lépcsőfoknak az számított, hogy a foglalkozásokon már elkezdtek az egyéni lemaradásokra, elakadásokra figyelni, azokat feltárni, majd a következő lépcsőfokként a gyengébb készségeket célzott feladatokkal fejleszteni. Így megvalósult az oktatás és a nevelés egysége. A folyamat során a szakemberek azt tanulták, hogy változatos és játékos feladatokkal élvezetessé lehet tenni a gyermekek számára a fejlesztést, illetve hogy a csoportos foglalkozásokon átélt együttes élmény fokozza a fejlesztő hatást. Szükségesnek látták, hogy sok-sok beszélgetés nyissa és zárja az alkalmakat, a gyerekek sok mesét hallgassanak, ugyanis ez támogatni tudta a kommunikációs és beszédkészség fejlődését. Nagy volt az igény arra, hogy egyedül,egyéni fejlesztésben is részt vegyenek a gyerekek, hogy egyéni figyelmet kapjanak. Számos példát kaptunk abból, hogy a súlyos lemaradás esetében, fel kell tárni azt, ahol az elakadás van, és kitartóan csak azt az egy dolgot kell tanulni újra és újra, amíg beépül. Megértettük, hogy az elakadások felszámolását nem lehet siettetni, csak akkor lehet továbbindulni, ha jól begyakorolta, „biztosra” fejlesztette a gyermek az adott készséget. Sokszor megélték a fejlesztő tanárok, hogy az igazi siker az, amikor a gyermek valóban, örömmel részt tud venni, be tud kapcsolódni aktívan a tevékenységbe, meghallgatja a pedagógust és adekvátan válaszol. A fejlesztés 2013 decemberétől 2016 júniusáig tartott. Ez idő alatt a családok átmeneti otthonában sok változás történt: voltak családok, akik kiléptek a programból és elköltöztek, érkeztek új gyermekek, akik bekapcsolódtak az itt zajló munkába. A gyermekfejlesztő program fokozatosan tágult is, nemcsak az intézményben élő gyerekekre terjedt ki, hanem nyitott a térségben élő hátrányos helyzetű gyermekek felé is: bevontunk gyerekeket a faluból illetve környező településekről (Darány, Lakócsa, Istvándi). A külsős gyerekek bevonása nem volt zökkenőmentes, az ő és szüleik motivációjának felkeltése és fenntartása nagy kihívást jelentett. A reintegrációs modellprogramban résztvevő legsikeresebb családok időközben kiköltöztek a kilépő házakba, és így a gyerekek már a saját otthonukból jártak át az oktatóközpontba az órákra. A foglalkozás órarendjét iskolai tanévekhez igazították a fejlesztő szakemberek: az intenzív fejlesztés a tanév végéig tartott, majd a nyarak alatt közösségi, szabadidős programok, gyereknapok, iskolára felkészítő foglalkozások zajlottak. Majd a szeptember eljövetelével a program újból indult. Az egyes etapok végén köztes mérések történtek, illetve az újonnan belépő gyerekek felmérése zajlott.
FOGLALKOZÁSTÍPUSOK Az alábbiakban a Kastélyosdombón alkalmazott módszereket és azok eredményeit foglaljuk össze.
SZERZŐK Blum Lászlóné Eperjesiné Pósz Tünde Gali Anita Gonda Gabriella Kemény Mariann Kovács Anikó Lipicsné Benked Ilona Makai Szilvia Nagyné Mike Renáta Oláh Bernadett Tatai Mária Várda Ferenc
64
FOGLALKOZÁSTÍPUSOK
65
Egyéni illetve kiscsoportos részképesség-fejlesztés A felméréseken alapuló részképesség-fejlesztés 2013 decemberében indult el. 3-4 fős kiscsoportokra osztották a pedagógusok a gyerekeket életkoruk szerint. Alapvetően fontos volt rugalmasan kialakítani a csoportokat illetve az egyes órák tematikáját, hiszen többször is volt szükség arra, hogy az egyéni haladási, fejlődési tempóhoz igazodva eltérő feladatokat kapjanak a gyerekek. A játékos feladatok alkalmával együtt volt minden gyermek, de dolgoztak 4 fős, 2 fős csoportokban és egyéni formában is. Az adott feladatok, a gyerekek aktivitása, türelme, haladási üteme befolyásolta a választott munkaformát.
Eredmények A három fejlesztőpedagógus csoportjai az alábbiak szerint alakultak: 1. csoport: 2013/2014-es tanév második félévétől kezdődően 14 gyermek bevonásával kezdődött el az egyik fejlesztő folyamat, 8-15 év közötti gyerekek részvételével. Ez a csoport 2016 februárjáig 15 gyermekkel haladt: ők alkották az általános iskolás csoportot.
Esetükben elmondható, hogy a fejlesztett 8 részképesség tekintetében nagy fejlődést mutatnak a tanulók.
A felmérő tesztben (Sindelar) a hibák pontszáma 53%-kal csökkent. Ha egyénileg nézzük, mindegyik gyermek teljesítménye javult. Az eredmények számos területen észlelhetőek, ezek közül azonban nem mindegyiket a számok nyelvén tudjuk jól kimutatni, ahogy a fejlesztő pedagógus által felidézett eset is bemutatja:
SZEMÉLYES
2. csoport
Másik csoportban, egy másik fejlesztő pedagógus vezetésével óvodások és kisiskolások vettek részt a foglalkozásokon. 16 fő járt a fejlesztő foglalkozásokra, ám ebből 9 fő maradt a kontrollvizsgálat idejére, mert a többiek elköltöztek vagy más ok miatt estek ki a programból.
Ha a vizuális és auditív ingerekre reagáló figyelem és észlelés szintje nem megalapozott, úgy az emlékezet sem lehet megbízható, ami a tanulási folyamat egyik fontos eleme. A program által fejlődött mind a figyelem, mind az észlelés, és a többi terület is, de a hosszú fejlesztési folyamat ellenére is további megerősítést igényelnek.
Látszik tehát, hogy a gyermekek számos területen mozdultak előre, ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy a fejlesztő folyamatok teljes sikert akkor hozhatnak, ha a gyerekekkel hosszú ideig intenzív, nagy óraszámú programban tudnak a pedagógusok foglalkozni. Az életkorukhoz képest 1-2 éves lemaradásban lévő gyerekek esetében nem várhatunk gyors fejlődést, a változás hosszú hónapok, évek munkája.
A felzárkóztatás célja a tanulási képességek fejlesztésén túl az önértékelés, önbizalom fejlesztése, pozitív énkép kialakítása. Ezeken a területeken is történt pozitív elmozdulás, fejlődés, ahogy az alábbi eset is bizonyítja:
Összességében a bemeneti mérés 41%-os teljesítménye 75%-ra-os szintre emelkedett, tehát átlagosan a gyerekek 34%-ot javítottak a fejlesztett 11 részképesség szintjében. A leggyengébb területek a bemeneti mérés alapján az akusztikus emlékezet, szeriális emlékezet, vizuális emlékezet, intermodális integráció; testséma, téri orientáció és a beszédmotorika volt.
SZEMÉLYES TÖRTÉNET „M. 2013-ban kezdett el fejlesztő foglalkozásokra járni, eleinte gyakran sírt, agresszív volt, nem tudott a foglalkozás alatt megülni, nehezen tűrte a kudarcot. Nem tudott egyedül felöltözni. A foglalkozásokon nem szívesen vette az újabb feladatokat, nem volt motivált, nem akarta teljesíteni a feladatokat. A figyelme nagyon szórt volt, nem tudott fókuszálni. Nehezen fogadott szót. 2016-ra sokkal kiegyensúlyozottabbá vált, kudarctűrőbb. Érdekli a tanulás, megül, szót fogad kiscsoportban is, és kétszemélyes helyzetben is. Már hosszabb ideig tud figyelni, sokkal motiváltabb, könnyebben bevonható. Szívesen gyakorol. Nem sértődik meg olyan hamar és nem sír, ragaszkodó.” LIPICSNÉ BENKED ILONA gyógypedagógus
Korrepetálás, tantárgyi felzárkóztatás
TÖRTÉNET „Az egyik fiú, amikor először találkoztunk, nagyon gyengén teljesített a feladatokban és az iskolában is le volt maradva. A foglalkozásokon szinte úgy kellett belőle kihúzni a szavakat. Az idő folyamán szépen lassan megnyílt, de ennek ellenére a tanulmányai nem javultak. Így azt javasoltam, hogy a Szakértői Bizottság vizsgálja meg a fiút. Ennek intézése nagyon hosszú folyamat volt, de végül a vizsgálaton fény derült a fiú nehézségeire, ami a zárkózottságát okozta, és negatív hatással volt a személyiségfejlődésére. Viszont a foglalkozásokon, főleg a finommotorikát fejlesztő feladatok kapcsán ráébredt arra, hogy ezekben ügyes, és erre alapozva olyan szakmát tanul, amiben sikereket érhet el. Remélhetőleg a fejlődése tovább halad.” EPERJESINÉ PÓSZ TÜNDE fejlesztő pedagógus
SZEMÉLYES TÖRTÉNET „Mindenféle fejlesztés és tanulás van az oktatóban, ami nehezebben megy a suliban, azt tanuljuk itt.”
11 ÉVES KISLÁNY 2013 vége óta korrepetálást, tantárgyi felzárkóztatást biztosítunk kis csoportokban. Arra koncentráltunk, hogy a tanulók megértsék a tananyagot, jobb iskolai osztályzatot tudjanak szerezni, sikereket élhessenek meg az iskolában. Cél volt, hogy kevesebb legyen a bukás, és a tanuláshoz is pozitívabb viszonyulás alakuljon ki. Ezáltal növekednek a diákok továbbtanulási esélyei is.
66
Ehhez az alábbi 3 kulcskompetencia fejlesztésére volt legnagyobb szükség: • • •
Hatékony, önálló tanulás: Egyéni tanulási stratégiák kialakítása, tanulási techniká megtanítása, önálló ismeretfeldolgozás, egyéni tanulás támogatása, motiválás, segítség a különböző tananyagok megtanulásában. Anyanyelvi kommunikáció, szövegértés,szövegalkotás: Hallott és olvasott szöveg megértése, szövegalkotás, információk kiválasztása, a megértettek integrálása a meglévő tudásba. Értő olvasás elsajátítása, értő olvasástechnikák biztos használata, vázlatírás, fogalmazások készítése, kifejezőképesség fejlesztése, a tanult helyesírási, nyelvhasználati és nyelvhelyességi ismeretek alkalmazása Matematika: számolás, számlálás, relációs szókincs, szövegértés, térlátás, ábrázolás. Gondolkodás fejlesztésének és alkalmazásának képessége ismeretek, tevékenységek által – viszonyítás, általánosítás, osztályozás, rendszerezés, absztrahálás, összefüggéslátás, problémamegoldás, következtetés, rendszerezés, összehasonlítás.
A tanulók visszajelzései, teljesítményei alapján, a kitűzött célok megvalósultak, a gyerekek 70 %-ánál az év végi eredmények javultak, érzelmileg kiegyensúlyozottabbá váltak, önbizalmuk erősödött, tanuláshoz való viszonyuk, motivációjuk pozitív irányba mozdult.
67
A fejlesztéseket megelőzte egy bemeneti mérés, mely állt egy rajz tesztből (Goodenough féle), valamint egy DIFER mérésből. Ezekkel jól feltérképezhető a gyermekeknek írásmozgás koordinációja, beszédhang hallása, reláció szókincse, elemi számolási készsége, tapasztalati következtetései, tapasztalati összefüggés megértése, szocialitása, elemi alapkészségei. Ezeknek a méréseknek az eredményei alapján készült el az egyéni fejlesztési terv. Ez tartalmazza a fejlesztendő területeteket, célokat, feladatokat, módszereket.A nyár folyamán a finommotorika, a logikus gondolkodás, a hallási észlelés, a téri tájékozódás, a rész-egész számok, figyelem koncentrációs feladatok, az irány és vonalvezetés, a vizuomotoros koordináció fejlesztése, beszédfejlesztés, vizuális észlelés, feladattudat erősítése állt a fókuszban. A fejlesztési intervallum lejártakor kimeneti méréssel zártuk a sorozatot. Ennek célja, hogy megállapítható legyen a fejlesztő,felzárkóztató foglalkozások eredménye. A nyári foglalkozások alkalmával érezhető javulás mutatkozott meg a fejlesztett képességekben, azonban a rövid időkeretek miatt ez egyes gyerekeknél csak csekély mértékű maradt. Ezért a fejlesztések tovább folytatódtak szeptember után is annál a 8 gyermeknél, ahol ez indokolt volt, és hozzájuk 6 új gyermek csatlakozott. EREDMÉNYEK A bemeneti mérések szerint a gyerekek életkorukhoz képest kb. 1- 1,5 év lemaradásban vannak. De előfordult akár 2- 2, 5 éves lemaradás is. A rajztesztnél az látható, hogy a részletek ábrázolása és kiemelése nehezen megy számukra. A nyelvi, számolási, észlelési készségeik és a figyelem is fejlesztésre szorult, emellett társas készségekben nagy elmaradás látszott ezeknél a gyerekeknél, ezért kiemelten figyelmet kellett fordítani az együttműködéseken alapuló gyakorlatokra, amelyben gyakorolhatják az egymásra figyelést, törődést, odafordulást. Így sok kapcsolatteremtő, ismerkedős, együttműködést segítő játékot játszott.
SZEMÉLYES TÖRTÉNET „Ha valamit nem értek a suliban, megmutatom Tünde és Mariann néninek, és elmagyarázzák.” 15 ÉVES LÁNY
Óvodai részképesség – fejlesztés, iskolai előkészítő csoport 2015 májusától speciálisan az iskolára felkészítő foglalkozásokat is szerveztünk a darányi óvodával együttműködésben, külsős, azaz nem a családok átmeneti otthonában élő gyermekek számára. Erre azért volt szükség, mert tapasztaljuk, hogy a nagycsoportos, iskolára készülő gyerekek egy részénél nagyfokú elmaradás tapasztalható értelmi képességekben, nyelvi kifejezőkészségben, motoros készségekben, illetve az érzelmi szocializációjukban. Nagyon fontos az elemi készségeket fejleszteni, azért hogy a gyermekek ne hátrányokkal vagy kudarccal kezdjék az iskolai karrierjüket, és ne kerüljenek azonnal lemaradásba a társaikhoz képest. Ezen célok érdekében a gyerekek egy intenzív fejlesztő foglalkozássorozatra jártak a közeli településen. Az ő fejlesztésüket egy újonnan bevont fejlesztő szakember vállalta el, és a darányi iskolai könyvtárban tartották meg az órákat.
A kontrollmérések szerint a DIFER tesztben általában 7%-os teljesítményemelkedés figyelhető meg a gyerekeknél, van olyan gyermek, aki 23%-kal javított, de van olyan is, akinél csak 2%-os fejlődést sikerült elérni. A rajztesztben átlagosan 1 éves rajz-kor emelkedést látunk. Ez az eredmény azt is mutatja, hogy a gyerekek fejlődési tempója között nagy különbségek lehetnek, ugyanazok a foglalkozások és feladatok más-más ütemű fejlődést segítenek elő a gyerekeknél. Kiemelkedő volt egy kislány fejlődésének a története, aki a kezdetekben gátlásokkal teli érkezett a foglalkozásokra, nem engedett magához közel senkit, nem lehetett hozzáférkőzni. Szinte a mutizmus jeleit mutatta, nem kommunikált. A fejlesztő pedagógus ezért kiemelt figyelmet fordított rá, egyéni helyzetekbe is bevonta, rengeteg mesét olvasott neki, aminek hatására szép lassan fejlődni kezdett és elkezdett megnyilvánulni. Már a társaival is beszél – igaz csak tőszavakkal, de ez hatalmas lépés, hiszen elkezdte kifejezni a gondolatait.
Lakócsai Óvodások fejlesztése SZEMÉLYES TÖRTÉNET „Először félt tőlem, de most már fut felém, amikor megjövök.”
A gyermekek kiválasztására a gyermekek óvónőjének véleménye alapján került sor. Elsősorban a normál intelligencia övezetbe tartozó, de teljesítményzavarral rendelkező gyermekeket választottuk be a csoportba. Életkoruk 4-6 év között mozgott. Két gyermekcsoportban 6 illetve 8 gyermek (összesen 14) vett részt heti 1-1 alkalommal 60 perces foglalkozáson. A fejlesztések mindig azonos időpontban kerültek sorra a fejlesztési terv alapján, és minden alkalommal játékos jelleggel zajlottak. Konkrét játékszituációhoz igazodva, közvetve a képességek fejlesztését szolgálják a foglalkozások. Az egyes kisgyermekekről vezetett, dátumozott fejlesztési naplóban követhető az első foglalkozástól az iskolába lépésig a folyamatos tervezett fejlesztés.
BLUM LÁSZLÓNÉ gyógypedagógus, óvónő 2014 novemberétől a lakócsai fejlesztőpedagógus havi 8 órában kapcsolódott be a fejlesztő programba, és a helyi óvodából új gyermekeket vont be. A VELUX Alapítványok támogatásával megvalósuló modellprogramban fontos elem, hogy a térségben élő gyerekek segítésére is figyelmet szánjunk, ezért is hoztuk létre az Oktatóközpontot, mely jól felszerelt, színvonalas helyszínt tud adni a régióban zajló gyermekprogramoknak. A lakócsai gyerekeket busszal szállítottuk az Oktatóközpontba.
68
Általában a lakócsai óvodás gyermekek többségének érvényes szakértői véleményük van, mert vagy SNI, BNO, F70-es (enyhe értelmi fogyatékos, tanulásban akadályozott) státusszal, vagy beilleszkedési-, tanulási- és magatartászavarral küzdő gyermek (BTM) státusszal rendelkeznek. A kastélyosdombói gyerekek közül is van 2 lány, akik SNI-sek, ők csoportba nem integrálhatóak, külön foglalkozásra volt szükségük. Korcsoportos bontásban zajlottak a foglalkozások, összesen 4 csoportban. 5 év felettiek voltak a legtöbben, őket könnyen lehetett csoportba osztani, a náluk kisebbek sokszor egyéni feladatokat kaptak. Az órákon sok mozgásos feladatot, koordinációs képességet fejlesztő játékot, matekos feladatokat (csoportosítás, halmazok stb.) játszottak. Az óvodások között olykor hatalmas elakadásokat, hiányosságokat láttunk, sokszor a fejlesztésnek 0%-os képességszintről kellett indulnia. Előfordult olyan programban résztvevő, akinél 1 évbe telt, amíg a színeket sok-sok játékba építve megtanulta, megjegyezte, de aztán egy téli szünet alatt mindent elfelejtett, és januárban újrakezdték a tanulást a pedagógussal. Ennek legfőbb oka az, hogy az otthoni környezet nem tudja kellően támogatni a fejlesztő folyamatot. A szülők nem tudnak alkalmas környezetet teremteni a gyerekek megfelelő fejlődéséhez, sokszor az a tudás is hiányzik, hogy mire lenne szüksége a gyermeknek a fejlődéshez, vagy a szülőnek nincs lehetősége ezt megadni. Fájó tapasztalat, hogy sok családban nagyon kevés a közös játék, mesélés, a gyerekre fordított figyelem.
69
SZEMÉLYES TÖRTÉNET „Legszívesebben egy kisfiúra emlékszem vissza, 1 évig járt ide, SNI-sként kezdett el járni a foglalkozásokra. Itt elkezdett szárnyalni. Már visszavonták az SNI státuszát 1 év után. Az óvodában nem lehetett vele bírni, nagyon sok viselkedéses problémája volt, de ha itt volt a fejlesztő foglalkozáson Kastélyosdombón, azonnal megváltozott, várta a feladatot, nagyon jól teljesített.” BLUM LÁSZLÓNÉ gyógypedagógus, óvónő
Logopédia A logopédiai ellátás 2015 novemberétől indult meg Kastélyosdombón 8 gyermek bevonásával. A gyerekek között óriási különbségek vannak a nyelvi fejlettség, a beszédhibák, a képességek és a szocializáció területén. A mindennapjaikban is az tapasztalható, hogy egyre több a beszédhibás gyermek, a szociálisan hátrányos helyről érkező gyermekeknél pedig különösen fontos a megsegítés, hiszen nem csupán a hanghibáikat kell javítani, hanem mindannyiuk szókincsét, beszédészlelését, beszédértését, társas kommunikációját, verbális emlékezetét, kifejezőkészségét és a figyelmüket is fejleszteni kell. Önbizalmuk erősítése és a komplex személyiségfejlesztés is nélkülözhetetlen.
SZEMÉLYES TÖRTÉNET „Az egyik foglalkozásra járó óvodás gyermek egy kétszobás lakásban él, ahol az egyik szobában anya él 5 gyerekkel, a másik szobában 5 gyerek anyukával, apukával. 1 fürdőszoba van, ami az egyik lakószobából nyílik, egymáson járnak keresztül. Itt /Kastélyosdombón az Oktatóközpontban/ gyönyörködnek, itt jó nekik. Könnyebb attól, hogy eljöhetnek ide. Otthon nincs egy rajzlap, nincs egy ceruza, nincs mesekönyv… többször voltam családlátogatáson, és láttam.” BLUM LÁSZLÓNÉ gyógypedagógus, óvónő
A legtöbb elmaradás a beszédkészségben észlelhető, hiányos a szókincsük, nem tudnak mondatokat alkotni, kifejezni magukat:
SZEMÉLYES TÖRTÉNET „Onnan kell kezdeni, hogy elmondom mi a feladat, és vissza kell mondani teljes mondatban. Majd ha végzett, újra végigmondja, hogy mi volt a feladat.” BLUM LÁSZLÓNÉ gyógypedagógus, óvónő
A gyerekek ragaszkodóak, nagy a szeretetigényük, igénylik a figyelmet, törődést, várják a foglalkozásokat, örömmel veszik a feladatokat. A foglalkozás nem pusztán az iskolaérettség előkészítésében segíti őket, sokkal több annál, lehetőséget ad: „Ha a lakócsaiaknak kiejted a szádon, hogy Dombóra megyünk, hát szárnyalnak.”
A logopédiai terápia során a lehető legtöbb fejlesztendő területet érintve, a gyermekek egyéni igényeihez igazodva történik a fejlesztés. A komplex logopédiai foglalkozás is hozzájárul a hátrányaik leküzdésében. Fontos, hogy pozitív megerősítést kapjon a gyermek, hogy képes dolgokat elérni, megcsinálni, még, ha azok az elején elképzelhetetlennek is tűnnek. Fontosnak tartjuk, hogy minden apró eredménynek örüljünk, és a továbbiakban is motiváljuk a gyermekeket, és erősítsük önbizalmukat.
FEJLESZTÉSI TERÜLETEK • A beszéd alaki és tartalmi fejlesztése, • szókincsbővítés, • hallási észlelés fejlesztése, • verbális emlékezet fejlesztése, • beszédértés és beszédészlelés fejlesztése, • vizuális észlelés és emlékezet fejlesztése, • társas kommunikáció fejlesztése, • kifejezőkészség fejlesztése, • nonverbális kommunikáció fejlesztése, • figyelem fejlesztése, • feladattudat kialakítása és feladattartás fokozása, • bizalomerősítő gyakorlatok. • Az önbizalom erősítése, • személyiség komplex fejlesztése. Két óvodás gyermek esetében tapasztalt a logopédus nagyon súlyos beszédhibát, felmerült náluk a beszédfogyatékosság lehetősége. Az óvodapedagógusokkal és az óvodai logopédussal egyetértésben a szakember megtette a szükséges lépéseket, hogy a Szakértői Bizottsághoz kerüljenek vizsgálatra. Fontos, hogy minden gyermek a számára legjobb megsegítést kapja.
70
EREDMÉNYEKRŐL: Pár hónapja kezdődött meg a gyermekek logopédiai terápiája. Fejlődésükkel kapcsolatban elmondható, hogy minden gyermeknél tapasztalható kisebb-nagyobb pozitív fejlődés valamely területen. Az eredmény mértéke függ a gyermekek értelmi képességétől, a szociális hátterétől, a beszédhibájuk súlyosságától, az életkortól, a szülő-gyermek kapcsolatától és a szülői odafigyeléstől, együttműködéstől. Két gyermeknél beszélhetünk nagyobb javulásról a beszédhibák tekintetében. Az egyik gyermek a tanév végén biztosan ki fog kerülni a rendszerből, mivel beszéde olyan szépen javul. Minden gyermek teljesítményéről a tanév végén szöveges értékelés készül. A logopédiai terápiába bevont gyermekek szülei közül nem mindenki érzi a fejlesztés fontosságát és a benne rejlő pozitív lehetőségeket, ugyanis felmerül problémaként, hogy nem rendszeresen viszik el a gyermekeket az órákra, holott ennél a típusú fejlesztésnél kiemelten fontos, hogy rendszeresen gyakoroljanak a gyerekek. Ilyen esetben fontos a szülőkkel való együttműködés javítása, annak segítése, hogy a szülő megértse, milyen elmaradásai vannak a gyermeknek, mi a célja és a várható eredménye a foglalkozásoknak. A szülőknek pontosan kell értenie, hogy miért szolgálja a foglalkozás a gyermek érdekeit, érdekeltté, motiválttá kell tenni őket is.
Mozgásfejlesztés A 2013-2014-es tanévben 21 gyermek bevonásával indult el a mozgásfejlesztés, 3 csoportban. 3 éven át, évi 54 óra csoportos mozgásterápiát tartott szakemberünk, ami kiegészítő terápiaként szerepelt a gyermekek fejlesztő foglalkozásai mellett. A 2014-2015-ös évben 31-en vettek részt a tanév során a mozgásfejlesztéseken, óvodások és 1-5. osztályosok, a 2015-2016-os tanévben pedig 21 gyermek került bevonásra. A gyermekeket havi rendszerességgel, lehetőség szerint 2 alkalommal, életkorukat, egyéni sajátosságait figyelembe véve osztotta be csoportokba a szakember. Az előzetes felméréseken tapasztalt hiányosságok alapján egyénre szabottan, az igényeket figyelembe véve kerültek megtartásra a foglalkozások, szükség esetén differenciáltan. A mozgásfejlesztési foglalkozások célja a nagy- és finommozgások fejlesztése, a tanulási és szociális képességek kibontakoztatása, megerősítése és a személyiség fejlesztése volt. A feldolgozott mozgásos témakörök, tananyagok gyakran azonosak voltak a csoportoknál, de ezeket az életkori sajátosságuknak megfelelően más-más feladattal, eszközzel és tartalommal lehetett megtölteni.
TERÜLETEK: • Testrészek ismerete, • Alapvető mozgásformák: futó-ugró-szökdelő feladatok, • Egyensúly gyakorlatok, • Téri tájékozódó képesség fejlesztése, ALKALMAZOTT ESZKÖZÖK: • Masszírozó szőnyeg • Érzékelő ösvény egyenes, kanyargós • Trambulin (140 cm) • Alagút építő • Gördeszkák (4db) • Mozgásfejlesztő táska III. • Érzékelő labda (nagy és kicsik) • Egyensúlyozó tölcsér • Bújócskacső • Billenő rácshinta • Egyensúlyozó libikóka • Különböző labdák
71
A gyerekek a foglalkozásokat szívesen látogatták, jól érezték magukat, együttműködtek társaikkal. Mozgásos tapasztalataik bővültek, mozgástanulás során javult a koordinációjuk és a mozgáskultúrájuk. Szenzoros,motoros, pszichés képességeikben pozitív változásokat figyelhettünk meg, a mozgásos feladatok végzése közben az általános képességeikben (figyelem, emlékezet, feladattudat, kitartás, problémamegoldás stb.) lényeges javulás tapasztalható. A mozgásfejlesztés tekintetében a siker záloga a rendszeresség. Azoknál a gyermekeknél, akik nem rendszeres jártak az órákra, a várt fejlődés is elmaradt. Az újonnan bekapcsolódó gyermekek mindig kihívást jelentettek, új csoportok elindítását tették szükségessé. Az új gyermekek mozgása általában elmaradt a már fejlesztésre járó társaiktól. Sajátos nevelési igényű, értelmileg akadályozott gyermekek is bevonásra kerültek, akiknek a mozgásfejlődése lényeges lemaradást tükrözött és speciális mozgásterápiát kívánt. A tanulók mozgásos fejlesztése a program 3 éve alatt kiegészült táncoktatással, illetve a szociális képességek továbbfejlődésének lehetőségét hordozzák magukban a csapatjátékok, pl: kidobók változatai, zsinórlabda-röplabda, zsámolylabda- kosárlabda, kézilabda, labdarúgás.
Táncoktatás 2015 áprilisában kezdődött el a társastánctanulás, mely olyan tevékenységi forma, mely fejleszti a gyermek fizikális erejét, formálja testét, miközben fejlődnek értelmi képességei, térlátása, ritmusérzéke, munkához való hozzáállása és kitartása. A táncfoglalkozások a projekt végéig tartanak. A gyerek koreográfiát is tanulnak, amivel fel tudnak lépni, meg tudják mutatni a tehetségüket másoknak is. Sok gyermek számára ez a legkedvesebb elfoglaltság a programban.
SZEMÉLYES TÖRTÉNET „Az egyik résztvevővel egy konfliktusos helyzetben találkoztam. Elutasító módon viselkedett velem és másokkal is. Később tudtam meg, hogy identitászavarral küzd. A konfliktus után, később öngyilkossági kísérlete volt. Szerettem volna segíteni neki, így elhívtam táncpróbára, amit szívesen fogadott. Később még fellépési lehetőséget is kapott, ami után teljes elhivatottsággal fordult a tánc felé. Időközben maximálisan megváltozott köztünk is a kapcsolat. Egy hetilapban megjelent interjú során kijelentette, hogy a tánc a legjobb elfoglaltság. Azóta is igyekszem segíteni őt.” TAUSZNÉ KERCZA ERIKA tanár, táncoktató
Mesejóga A mesejóga módszert a Segélyszervezet először a kastélyosdombói programban alkalmazta. A családok átmeneti otthonában mind a szülőknek és gyermekeknek, mind pedig az ott dolgozóknak újdonságot jelentett. Aki pedagógus, tudja, hogy csak úgy valósulhatnak meg céljai, ha a gyermek felé tisztelettel, alázattal, toleranciával, elfogadással fordul. Ez a magas szintű érzelmi intelligencia látszólag csak a gyermekért van, de valójában, amikor a pedagógus tanít, a gyermek is tanítja a pedagógust. Ez egy áramlat, egy folytonos kör gyermek és felnőtt között, amelyet, ha a pedagógus felismer, végtelen csodákat tapasztalhat meg, elindulva az önismeret útján. A mozgás az ember, legfőképpen a gyermek egyik legtermészetesebb életmegnyilvánulása, olyan életelem, mint a víz, a levegő. A mozgás gyermekeink számára elengedhetetlenül fontos tevékenység. A jógagyakorlatokat egy rendszer foglalja össze, amely célirányosan megmutatja a fejlesztés sokszínű lehetőségét. A mozgásformák képességfejlesztő területeit, a gondolkodás-, a figyelemfejlesztést (mozgásfejlesztés, testséma fejlesztés, percepciófejlesztés, verbális fejlesztés), az emocionális fejlesztés területeit minden gyakorlatcsoportban alkalmaztam. Így célirányosan, könnyedén alkalmaztuk a jógagyakorlatokat.
72
A fejlesztő gyakorlatokat kedves, lazító mesékkel, kreativitással megfűszerezve alkalmaztam foglalkozásaimon. A gyermeki lét sajátosságainak figyelembe vételével játékos formában építettem be a jógarendszer kincseit. Elengedhetetlen a mozgás, a játék, a mese, a drámajáték alkalmazása. A gyermekjógában leginkább az egyetemes jógarendszer egyik aspektusát, a jóga ászanákat (gyakorlatokat) alkalmazom, melyet kiegészítek légző gyakorlatokkal és relaxációs módszerekkel. A gyakorlatok rendszeres végzése megalapozza az egészséges életüket testi-lelki-szellemi szinten egyaránt.
73
A gyerekjóga egyaránt segít betegségek megelőzésében (pl. szív és keringési funkciók javítása, gerincpanaszok, légzőszervi megbetegedések, allergia, magas vérnyomás, cukorbetegség esetén is javallott), immunrendszer erősítésében, helyes légzés elsajátításában, rossz testtartás megszüntetésében, valamint fejleszti a mozgáskoordinációt és az egyensúly érzéket. A jóga nagyon hatékony a feszültségek, a stressz, az elfojtott érzelmek oldásában. A gyakorlás mindig egy mesére, egy történetre épül, amelyben a gyerekek az aktív szereplők. Tisztaságukból és életkoruk sajátosságaiból fakadóan könnyedén elvarázsolják magukat, és teljes odaadással olvadnak bele az adott szerepekbe. Állatokat, növényeket, különféle szituációkat utánozva a jóga gyakorlása élvezetessé válik számukra. Észre sem veszik, hogy az egész testüket átmozgatták, megnyújtották, megismerik a feszültségoldás élményét.
MOZGÁSFEJLESZTÉS-MOZGÁSTERÁPIA PROGRAMJA több csoportban RÉSZLET (Példa foglalkozásokra)
CSOPORT
BEVEZETŐ RÉSZ
FŐ RÉSZ
BEFEJEZŐ RÉSZ
JÁTÉKOK
1. csoport
Mozgással kísért mondókák
Alapvető mozgásformák: kúszó, mászó, járó, futó, ugró gyakorlatok
Mozgásos mondókák
Gépkocsik
2. csoport
Fogó játékok
Alapvető mozgásformák: kúszó, mászó, járó, futó, ugró gyakorlatok
Utánzó gyakorlatok
Féltek-e a medvétől?
1. csoport
Gimnasztika testrészek ismerete
Gimnasztika szer nélkül
Finommotorika: csipeszelés
Pár a ház Balatoni halászok
2. csoport
Gimnasztika: testrészek, testhelyzetek oldalak, irányok
Alapvető mozgásformák: futó- ugró-szökdelő feladatok
Finommoto-rika: kéztorna; végtagegyensúly pingpong labdával
Pár a ház Balatoni halászok Fészek fogó
Gimnasztika karikával
Téri tájékozódó képesség fejlesztése akadálypályákon
Egyensúlyfejlesztés: vonalakon, padon
Földönfutó Üsd a harmadikat
Gimnasztika
Alapvető mozgásformák: futó- ugró-szökdelő feladatok Téri tájékozódó képesség fejlesztése akadálypályákon
Utánzó gyakorlatok
Földönfutó
Gimnasztika babzsákkal
Keresztcsatorna gyakorlatok Egyensúly-fejlesztés: mozgásfejlesztő eszközökön
Célbadobó babzsákkal
Szalagfogó
Gimnasztika labdával
Keresztcsatorna gyakorlatok Egyensúly-fejlesztés: mozgásfejlesztő eszközökön
Célbadobó: labdával
Finommotorika: korongok válogatása szín szerint Egyszerű kidobók
2. csoport
3. csoport
1. csoport
3. csoport
1. csoport
Gimnasztika nagylabdán
Váltóversengések
Egyensúly gyakorlatok nagylabdán
2. csoport
Gimnasztika: páros gyakorlatok
Labdás gyakorlatok alapmozgások
Ugróiskola Egyensúlyfejlesztés: trambulinon
Szalagfogó
A gyermek csak olyan dolgokat tud hatékonyan megtanulni és megvalósítani, amikhez élményalapja van. Az eredményesség szempontjából fontos a tapasztalás. Amikor a gyermek jógázik, testi, lelki és szellemi élete is egységben van önmagával, ezáltal építi saját jellemét.
A MESEJÓGA PROGRAM 3 KORCSOPORTBAN ZAJLIK: Az óvodások– kisiskolások jógája: A gyermek a mesevilágban jógázik, ahol ő a főhős. Sok a megerősítő mese, melyet a Csodalámpa c. könyvből olvasok fel egy-egy relaxáció, pihenés alkalmával.
A csodalámpa16
16
A Csodalámpa: Megnyugtató,önbizalom erősítő és kreativitásra ösztönző történetek gyerekeknek /Anne Girardi/ szerk./ Synergie Kiadó
A könyvben található húsz mese a fantázia csodálatos, kalandos világába kalauzolja a 4-8 éves gyerekeket. Ezek a hangosan felolvasott meditációk segítik a gyerekeket az odafigyelésben, megszabadítják őket aggodalmaiktól, önbizalomra és a körülöttük levő világ iránti bizalomra tanítják őket. A különleges megerősítések segítségével a szülők összefoglalhatják a történetek mélyebb mondanivalóját a gyerekek számára. Minden történet azzal kezdődik, hogy a gyermek elképzeli, amint csodalámpával a kezében nekivág a varázslatos ösvénynek, és felfedezi a fantázia eddig ismeretlen, lenyűgöző világát. A könyv meséi fejlesztik a gyermekek összpontosító képességét, kreativitását, önbizalmát és megnyugtató hatásúak.
AZ ÓVODÁS, KISISKOLÁS KOROSZTÁLYNÁL A JÓGA CÉLJA: • színesebbé, élménydúsabbá tenni a napot, • testi-lelki szellemi egészségre való felkészítés • képességfejlesztés minden területen • helyes légzés megőrzése-megtanulása • helyes testtartás megőrzése-megtanulása • az érzelmi intelligencia alakítása • a megfelelő testsúly megtartása • az immunrendszer erősítése • testi érintések megtapasztalása (ennek kiemelt szerepe van azokban a csoportokban, ahol sok a verekedés, konfliktus, agresszivitás a gyerekek között. Egymás megütése helyett olyan test érintős gyakorlatokat végeznek a gyerekek, amivel máshogyan érinthetik meg a társukat, jó érzeteket elindítva (pl. vonatozás: a belépőjegy egy vállmasszírozás, egymás vállának a megérintése, óra végén ölelés stb.) 10-14 éves korosztály: Itt már nem annyira a mese világában jógázunk, hanem inkább egy napi történetben, melynek szintén a gyerekek a főhősei.
74
A koncentráció, egymásra figyelés számukra is kihívást jelent. Ők már az iskolában megtapasztalják, hogy állandóan szabályokat kell betartaniuk, figyelemmel kell lenniük egymásra, és a keretekre is. Sokszor kell olyan keretekhez alkalmazkodniuk, ami még nekik természetükből fakadóan nehezen megy: pl. hogy egy helyben üljenek a nap nagy részében, hogy csendben maradjanak. A jóga erre is megtanítja a lurkókat. A foglalkozáson tanultakat beépíthetik a gyerekek a mindennapi életükbe. (gondolok itt a helyes testtartásra, légzésre, egymás iránti toleranciára,stb.). A jóga ugyanakkor segíti őket a kikapcsolódás egyik formájának az elsajátításában, a test kellemes átmozgatásában, megtanulnak helyesen relaxálni, amit később szintén be tudnak építeni a mindennapokba. A jóga hosszú távon segíti őket abban is, hogy könnyebben tudják a figyelmüket fókuszálni, összpontosítani a feladatra. A harmadik csoportot a tini lányok alkották. NÁLUK MÁR ÚJ CÉLOK JELENTEK MEG: • egészségtudatosság fejlesztése, • a helyes testtartás, • külalak javítása, • érzelmi intelligencia hatékony fejlesztése, • érzelmi nevelés, • kitartás, • tolerancia a másik iránt, • önkontroll, • empátia, • motiválhatóság, • konfliktus megoldás • együttműködés művészete A rendszeres foglalkozások számos látható eredményt hoztak a gyermekeknél, már nincs veszekedés, verekedés, nem futkároznak az órákon, végigcsinálják a feladatokat, várják az új gyakorlatokat. Elfogadják a közösségi normákat, betartják a szabályokat. Az érzelmi intelligencia fejlődik, könnyebbé válik a másikkal egy csoportban közösen dolgozni. A jóga évezredek óta alkalmazza a mester-tanítvány kapcsolatban az alábbi pedagógiai elveket: fokozatosság, példamutatás, empátia, erkölcs, benső kontroll, pozitív gondolkodás, nem ártás, kölcsönös szeretet és tisztelet. Hiszem, hogy gyermekeinknek olyan élményeket kell biztosítanunk, amelyekben fejlődnek, gyermeki lelkük tisztán megmarad, hogy boldog, egészséges, sikeres életet éljenek felnőtt korukban. Ebben segít a gyermekjóga.
Meseterápia A mesejógán túl meseterápiás csoport is beindult a 2014-2015-ös tanévben, egy meseterapeuta és pszichológus páros vezetésében. A csoport a szakemberek kezdeményezésére jött létre, ugyanis számukra is látható volt a programba bevont gyermekek pszichés terheltsége. Olyan csoportos feldolgozási módot kínáltunk nekik, melyek segíthetik a trauma feldolgozását, az érzelmi elakadások feltárását, a viselkedési zavarok kezelését. A MÓDSZER BEMUTATÁSA A gyermekek jelentős hányada magányos, depressziós, dühre, szorongásra, agresszióra hajlamos. Sok gyermek küzd lelki problémával, melyhez nem kap megfelelő szakértő segítséget, így sajnos további nehézségek épülhetnek rá a már meglévőkre, melyek súlyosbodhatnak, illetve mélyülhetnek, nem vagy csak nagyon nehezen korrigálhatóak. Iskolába kerülve hamar kiderül, hogy valamilyen tanulási nehézséggel (pl.: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, dadogás, figyelemzavar… stb.) vagy magatartási problémákkal küszködnek, a tanulás iránti motiváció hiányzik. Hamar, már az első években kialakul bennük, hogy az iskola egy rajtuk kívül álló dolog, ahol kudarcaik vannak. Gyorsan rögződik a negatív énkép, amit kudarcélményeik konzerválnak, s egyre nagyobb szakadék lesz az elvárt és az általuk nyújtott teljesítmény között. Ez az út egyenesen vezet a bukáshoz, a lemorzsolódáshoz.
75
Különösen nehéz helyzetben vannak a családok átmeneti otthonába kerülő gyermekek. Többségük súlyos traumán esett át, néhányan közülük elhanyagolás, fizikai bántalmazás szem- és fültanúi, esetleg elszenvedői voltak. A mindennapjaikat többnyire feszültség, félelem, és fenyegetettség jellemezte. A tartósan fennálló stresszhelyzet következtében az érzelmi-akarati életük sérült, belső élményviláguk feszültséggel, szorongással terhelt. A traumatizált gyermekek körében az indulatkezelés fokozott mértékben nehezített. Feszültségeiket, indulataikat általában önmaguk, vagy a külvilág irányába vezetik le. A viselkedésükben ez szorongás formájában, ellenkező esetben pedig agresszióban nyilvánulhat meg. A felnőtt környezet magatartásmintái beépülnek, majd rögzülnek a személyiségben, ami nem megfelelő körülmények között – tartósan negatív élethelyzetben – személyiségfejlődésbeli elakadásokhoz, zavarokhoz vezethet. A családok átmeneti otthonába kerülő gyerekeknek számos dologgal meg kell küzdeniük. Ezek a gyermekek maguk mögött hagyták otthonukat, megszokott környezetüket, szeretett családtagjaikat, barátaikat. A veszteségélmény feldolgozása nem könnyű feladat. Az új környezethez, az előzőtől jelentősen eltérő életkörülményekhez való alkalmazkodás, beilleszkedés sokszor komoly nehézségekbe ütközik. Az alkalmazkodási és beilleszkedési nehézségek pedig sok esetben magatartási, viselkedési problémák formájában jelentkeznek. Mindezen tényezők adták az ötletet, hogy fejlesztő biblioterapeutaként és meseterapeutaként a mesejóga mellett – egy pszichológus szakemberrel közösen - meseterápiás foglalkozásokat is elindítsunk a kastélyosdombói családok átmeneti otthonában élő gyermekeknek. A pszichológus szerepe a foglalkozások során az esetlegesen felmerülő megrázó lelki élmények feloldása. Mindkét szakember számára kihívást jelentett a feladat, hiszen Magyarországon nagyon gyerekcipőben jár még az ilyen fajta „gyógyítás”, ugyanakkor számtalanszor tapasztaltuk, milyen jól reagálnak a mesékre a gyerekek. Az otthonban élő gyermekek számára megoldást és segítséget nyújthat a mese világa. A traumatikus élményfeldolgozás egyik legjobban működő módszere a meseterápia. A meseterápia abból a felismerésből indul ki, hogy az emberi lélekben fölmerülő konfliktusok (gyerekkori krízisek: szülők válása, bántalmazás, betegség, félelem stb.) szimbolikus formában megtalálhatók a mesékben is, nincs olyan élethelyzet, amelynek ne lenne mesebeli párja. A klasszikus mesében mindennek megvan a maga helye és szerepe, úgy a jónak, mint a rossznak is. A negatív, félelmetes hősök például fontos szerepet töltenek be a gyerekek személyiségfejlődésében. Az emberi lélekben, különösen a gyermekek lelkében nagyon sok szorongás, testetlen, konkrét tárgyhoz nem kötődő félelem lapul. A megfoghatatlan szorongásélmény pedig súlyos pszichés betegségekhez vezethet. A meseterápia átsegíthet a lelki válságokon. A világ mesekincse, a népmesék ősidők óta magukban rejtik az emberiség minden bölcsességét és tudását, az életben való boldogulás kulcsait. A mese kapaszkodót nyújt, amelyre rá lehet építeni különböző fejlődési utakat. A mesék olyan létfontosságú tapasztalatokhoz juttatják a gyerekeket, amelyek megkönnyítik a külső és belső világokban való eligazodást. A meseterápia azon a felismerésen alapul, hogy nincs olyan élethelyzet, amelynek ne lenne mesebeli párja. A terápia során megkeressük az adott életszituációhoz tartozó mesét, a páciens elakadásának okát. Ezután a meséből vett tudással megkeressük azt a segítőt, aki mindenki életében ott van. A mese olyan helyszínre repíti el a gyerekeket (és felnőtteket is), ahol ritkán jár: a tudattalanba, az ősképek birodalmába, ezért már maga a megmerítkezés is felszabadító erővel hat. Az élethelyzetre rímelő mesében a mesehős ugyanazért indul, ugyanazt szeretné magában kibontakoztatni, vagy olyan nehézségekkel, életfeladatokkal szembesül, mint a résztvevő. A mese kapcsán fel tudjuk tárni az egyén elakadásait, azok okát, elindulhat egy feldolgozás, amit a mese utáni beszélgetés, rajzolás megtámogat. A mesékben benne van annak a lehetősége, hogy mindazt, ami a világban rosszul működik, meg lehet változtatni. A „világ” a mesék szimbolikus nyelvén egyaránt jelenti az univerzumot, a szűkebb lakóhelyünket, és a bennünk levő világot. Ez a három dolog összefügg, és a mese egy olyan rendszert alkot, amely mindhárom világot összeköti. A mese nem más, mint egy olyan történet,
76
amely képes összerendezni a káoszt, és a helyére állítani a teljességet. Gyógyító erejének épp ez az egyik titka. Pusztán a mesehallgatás képes olyan folyamatokat elindítani a lélekben, amit nevezhetünk egyszerűen lélekfrissítésnek. A FOGLALKOZÁSOK ELŐKÉSZÍTÉSE A csoportot olyan gyerekeknek ajánlottuk, akikről tudható, hogy súlyos traumát szenvedtek el. Előzetesen lezajlott egy beszélgetés, ami a problémafeltárásra irányult. Ezt követően közösen, egyénre vagy csoportra szabottan összeállították a szakemberek a terápiát. A meseterápiás foglalkozás előkészítése nagyon fontos. A terapeuta szerepe különösen hangsúlyos, hiszen olyan gyerekekkel, találkozik, dolgozik, akik őt bizalmukba fogadják. A foglalkozásvezetőnek fontos a tudása, tapasztalata, éleslátása, hogy megfelelő irodalmat találjon a foglalkozás résztvevőinek. Meg kell találni a problémához leginkább alkalmazkodó mesét, meséket, hiszen csak akkor tud megfelelő alkotást találni, ha több közül kiválasztja a legmegfelelőbbet. Az ideális alkotás terjedelme nem haladja meg a három oldalt, és általában felolvasható vagy elmondható 4-5 perc alatt. A meseterapeutának magáévá kell tennie a művet. Többször elolvastuk, majd leírtuk azokat a kérdéseket, amik felvetődtek bennünk a mesével kapcsolatosan. A leírt kérdések foglalkozás közben, ha megakad a beszélgetés, vagy szeretnénk visszaemlékezni a mű részleteire, nagy segítségünkre voltak. A foglalkozás időpontjának és helyszínének kiválasztását sem hagytuk figyelmen kívül. Bensőséges légkört teremtettünk, hogy szívesen osszák meg velünk és egymással is gondolataikat, ne kelljen arra figyelniük, hogy ki hallhatja még őket. A résztvevők elhelyezkedésére legalkalmasabbnak a kör formában való ültetést alkalmaztuk. FOGLALKOZÁSOK MENETE Tudatosítottuk a gyerekekben, hogy a foglalkozáson elhangzottakról csak egymás között beszélünk, külső személynek nem adjuk tovább. Minden gyermeket a keresztnevén szólítottuk. A foglalkozást mindig ráhangolódással kezdtük. Képeket nézegettünk, zenét hallgattunk, kint a természetben megfigyeltük a madarak viselkedését, a fák virágzását stb. Feldobva egy témát, mesét „szőttünk” közösen, és csak ezután került sor a mese hallgatására. A mesék felolvasását általában megosztottuk egymás között, így tudtuk regisztrálni a verbális és nonverbális reakciókat. A mese ismertetése után az előre megfogalmazott kérdések segítségével lehetőség volt a beszélgetés irányítására, azonban szem előtt tartottuk, hogy ugyanaz a kapott információ mindenkinek mást jelenthet, és nincs rossz gondolat. Előfordult, hogy a résztvevőkben egészen más érzéseket, gondolatokat keltett a mű, ebben az esetben követtük az ő gondolatmenetüket, és nem ragaszkodtunk görcsösen az előre megfogalmazott kérdésekhez. Volt olyan gyermek, aki a foglalkozás ideje alatt hallgatag volt, de ez nem jelentette azt, hogy amit ott hallott arról neki nem volt saját gondolata, véleménye. Nem erőszakoskodtunk vele, de ösztönöztük a megnyilvánulásra, gondolatai megosztására. Előbb vagy utóbb a legzárkózottabb gyerek is megnyílt. Ha egy foglalkozás során nem sikerült a problémát megfelelő módon körüljárni, vagy újabb kérdések merültek fel, lehetőség volt egy következő foglalkozás alkalmával a témát tovább elemezni, akár egy másik mű segítségével. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem tanórát akartunk tartani. Ezen alkalmakkor nem a mese stílusa volt a fontos, hiszen azt az iskolában megtanulták. A célunk az volt, hogy a gyermeknek mit jelent a szöveg, milyen hatást válthat ki belőle. A gyerekek kifejezhették nemtetszésüket, elmondhatták véleményüket, gondolataikat, hogy ők a mesei helyzetben hogyan cselekedtek volna. A foglalkozásokon általában a magyar népmesékből válogattunk, mert mindkettőnk tapasztalata az volt, hogy amikor nehéz kríziseket átélt pácienseknek magyar népmeséket meséltünk, állapotuk jobbra fordult, sőt egy idő után rendeződött.
77
A mesetípusokat nem lehet figyelmen kívül hagyni: egy óvodás gyermek jobban bele tudja magát élni egy állatmesei közegbe, hiszen az állatok az emberrel egyenrangú módon gondolkodnak, beszélnek és cselekszenek. Éppen ez a mesélés egyik áldásos hatása, hogy mesehallgatás közben folyamatosan működik a gyermek fantáziája: mindazt látja, elképzeli, amit hall. A foglalkozásra választott mese gyakran évszakhoz, ünnephez illeszkedik, karácsonykor a jótündérhez ajándékokat csomagoljuk, nyáron kirándulni megyünk a tengerhez, ősszel a sündisznóval gereblyézzük a faleveleket. Az alsó tagozatosokkal a varázsmesék birodalmában merültünk el. Próbatételeket álltunk ki, küzdöttünk sárkánnyal, átkeltünk az Óperenciás tengeren, találkoztunk jó és rossz tündérrel, voltunk öreg királyok, királyfiak, királylányok, csodálatos és elvarázsolt lények, stb. A meséket eljátszottuk, lerajzoltuk , de volt olyan, hogy továbbgondoltuk. A kamaszokkal már nehezebb dolgunk volt, a mesék ebben a korban már háttérbe szorulnak és helyüket (jó esetben) más irodalmi műfaj veszi át. A kamaszkor cseppet sem könnyű megpróbáltatásaira, a kamaszok kételyeire, problémáira és szenvedélyes igazságkeresésükre kellett megfelelő mesét, mesenovellát keresni. Figyelembe kellett vennünk a családi hátteret, miért vannak az otthonban, miként közelítsünk meg egy problémát, annak milyen aspektusát emeljük ki. Ez a korosztály már nem hisz a mesében, de ugyanakkor szenvedélyesen izgatja őket a valóság természete. Meg tudják különböztetni a racionálist az irracionalitástól, de arra még nem képesek, hogy az irracionálist mélyebb összefüggésekben átlássák. Ezek ismeretében választottuk ki a feldolgozandó meséket. A „ki vagy te a mesében?” kérdésre, érdekesebbnél érdekesebb karakterek születtek. A szereplőkkel való azonosulás szinte mindenesetben a problémás dolgokat hozta felszínre. Kemény viták kerekedtek, amelyeket nem zártunk le, hanem nyitva hagytuk a problémát és hagytuk, hogy a gyerekek mélyebben végiggondolják és a legközelebbi találkozáskor elmondhatták véleményüket. Minden foglalkozást drámajátékkal zártunk, hogy oldjuk a hangulatot.
Összegzés A meseterápiás foglalkozások előnye, és hatékonysága abban áll, hogy korosztályonkénti bontásban, kiscsoportos formában - egyszerre több gyermek részére is - adott témában, különböző élmény-tartalmak feldolgozását teszik lehetővé. A foglalkozások sikeresnek mondhatóak. A gyerekek nagyon nyíltak, érdeklődőek voltak, őszintén elmondták gondolataikat. Teljesen ráhangolódtunk egymásra. Apró problémát okozott számunkra, hogy néha teljesen eltértek a műtől és a foglalkozás témájától, azonban próbáltuk a gondolatmenetüket nem megtörni, és amikor a gondolatmeneteknek vége volt, óvatosan visszatereltük őket a meséhez. Az is nehézséget okozott, hogy túl sok segítő kérdést kellett feltenni és többször próbáltak párhuzamos beszélgetést folytatni. Célunk az volt elsősorban, hogy a mesehallgatás közben a csoportos helyzetben megtanuljanak befelé is, és egymásra is figyelni. Jól láttuk azt a folyamatot, ahogy egy-egy mese kapcsán a traumák (pl. bántalmazás) felidéződnek, és a gyerekeknek lehetőségük van az azzal kapcsolatos gondolataikat és érzéseiket kifejezni, az elfojtott dolgokat felszínre hozni, majd arra a mesében gyógyító képeket keresni. A mese gyógyító ereje pedig abban rejlik, hogy szimbolikus tartalmakon keresztül megszabadítja a gyerekeket a belső feszültségtől, feloldja a lelkük mélyén lévő félelmet és szorongást. Megtanítja őket arra, hogy „szerencsét kell próbálni”, és az út során a különböző próbatételeket ki lehet állni, bármilyen nehezek is legyenek azok. A cél: „Legyőzni a sárkányt”. A „sárkány legyőzése” pedig az egészséges személyiségfejlődés elengedhetetlen és nélkülözhetetlen része.
78
Zeneterápia A zeneterápiára a programban 1 éven át zajlott, kéthavonta 4 órában került megtartásra. A gyerekek korosztályonként 3 csoportra bontva vettek részt. Néhány alapvetés a zeneterápia módszeréről: A zene, a hang élettani hatásmechanizmusa, közismerten és kísérletileg is igazolt élettani hatásai vannak a vegetatív működésre, szív- és vérnyomásszabályozásra, légzésre. Létrehozhat egy általános, relaxált állapotot vagy cselekvésre mozgósíthat. Növelheti a fájdalomtűrő képességet. Alkalmazási területe: testi, viselkedési, szellemi, lelki és érzelmi zavarok esetén. A ZENETERÁPIA PSZICHÉS HATÁSMECHANIZMUSA: • emóciókat (érzelmeket) indukál, mobilizál • erősíti az én-élményt, az identitás újraszerveződését • növeli a percepciós érzékenységet • figyelemkoncentráló, illetve figyelemterelő hatású • pszichés -energetizáló hatású • esetenként katartikus hatású • nonverbális kommunikációs szerepe van • regresszív hatású (gyermekkori v. korábbi élményeket hoz napvilágra) • rekreatív hatású • élményrekonstrukciós folyamatokat indukál, hangulati asszociációkat indít el • segíti a csoporton belüli kommunikációt A zenei közegben végzett terápiák lehetnek egyéni illetve csoportos terápiák. Mindkét terápiás forma esetén beszélhetünk receptív illetve aktív terápiás módszerről. A receptív zeneterápia során a zeneterapeuta által kiválasztott egy vagy több zenemű meghallgatása történik. A résztvevő regresszióban van, látszólag passzív. Valójában zenehallgatás közben intenzív lelki folyamatok mennek végbe. A hallgatott zene mindenkiből valamilyen hatást vált ki. Cél az érzelmek és élménytartalmuk megismerése tudatosítása, megbeszélése, mely segíthet a problémák felszínre hozásában, majd azok kezelésében, személyiségbe való integrálásában. Az aktív formában a hangsúly a zene létrehozásán van, az alkotás áll a fókuszban: egyszerű hangszerek, emberi hang segítségével aktív zenélés; improvizáció, hangszeres kommunikáció, a közös zenélés során a zenében katarzis megélése. Ennek során a résztvevő mozgósítja a kreatív személyiség részeket, ezeket erősíti, a destruktív személyiségelemeket átdolgozza, az én-erejét fokozza. A KASTÉLYOSDOMBÓI FOGLALKOZÁSOK CÉLJAKÉNT AZ ALÁBBIAK FOGALMAZÓDTAK MEG: • viselkedés-módosítás • zenei ízlésformálás • szabad önkifejezés elősegítése • nonverbális kifejezésforma biztosítása • hangszerek megismerése, azok használatának elsajátítása • testtudati munka (mozgás zenére) • személyiségfejlesztés • relaxáció A zeneterápia mindkét formáját megismerték a diákok. Az aktív részben improvizáltak, majd megbeszélték az élményeket. A verbális részt általában nonverbális és passzív terápia követte.
79
Szocializációs csoport Eleinte külsős szakember bevonásával indult el szocializációs csoport a családok átmeneti otthonában, majd a következő években a családgondozók vették át a csoportvezetői szerepet. A csoportfoglalkozások a családokkal foglalkozó szociális munkásnak lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekekkel egy más segítői szerepben találkozzanak, építsék a bizalmat, az együttműködő légkört a bent lakó gyermekek között. Módszer bemutatása: Két korosztálynak tartottak külön csoportban foglalkozást a szociális munkások, eltérő tematikákkal, más-más, számukra érdekes témák középpontba állításával. AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁS KOROSZTÁLY SZÁMÁRA AZ ALÁBBI TÉMÁKAT VÁLASZTOTTÁK KI: 1. Egészségre nevelés, higiénia 2. Egészség-betegség 3. Kommunikáció fejlesztése 4. Viselkedési alapismeretek 5. Agresszió megelőzés játékos formában 6. Szerepek a családban 7. Ünnepek 8. Kreativitás fejlesztése 9. Mi leszek, ha nagy leszek? 10. Közös mese KAMASZOKNAK AZ ALÁBBI TÉMÁKBAN SZERVEZTÉK A FOGLALKOZÁSOKAT: • Egészségre nevelés • Egészség – betegség • Kommunikáció • Agresszió (iskolai erőszak, családi konfliktus) • Devianciák (drog, alkohol) • Szexuális felvilágosítás, fogamzásgátlás • Közösségi oldalak használata • Önismeret A folyamat elején a gyerekek kialakítják a csoportra érvényes szabályokat, ami az együttműködéshez és a csoportbizalom kialakulásához szükséges. Fontos időt hagyni, hogy megismerjék egymást egy kicsit másként, mintahogy az otthonban egyébként erre lehetőségük adódik. A csoport keretében olyan játékokat játszhattak a gyerekek, amelyek segítették őket abban, hogy önismeretüket növeljék. Ráláthattak kicsit a saját jellemzőikre, megfogalmazhattak célokat a változással, fejlődéssel kapcsolatban. Filmek, figyelemfelhívó videók, megélt, igaz történetek kapcsán sok beszélgetés indul el, mely segíti a gyerekeket, hogy nehéz témákba is belemerészkedjenek, megosszák gondolataikat, érzéseket is. Úgy látjuk, hogy segítheti a gyerekeket, egy ilyen csoportfolyamat abban, hogy erősödjön a bizalmuk általánosságban a felnőttek iránt, mivel megtapasztalják, hogy lehetséges tabunak számító témákról is őszintén beszélni nyitott, értő felnőttekkel. A nagyobb korosztály kifejezetten érdeklődött az oktató filmek iránt, főleg az iskolai erőszak, agresszió, családi konfliktus témában. Ezekkel hosszabban, több alkalmon át foglalkozunk.
Ennek az volt a célja, hogy megtanuljanak relaxálni, ellazulni. A zenehallgatást az asszociációk megbeszélése követte, ez egy beszélgető körben valósult meg. Kombinált terápiás foglalkozás keretében sor került zenés rajzolásra és zenés mozgásra is. A nagyobb, tinédzser csoport önálló koreográfiát készített.
A 3-10 éves korosztály esetében a legkedveltebb témakör az egészség-betegség volt. Mindkét korosztálynál nagyon kedvelt volt a kommunikáció fejlesztése, melynek keretében szituációs játékokat játszottak egymással. Mindkét csoport nagyon élvezte a játékokat, sok információt tudtunk meg a családok struktúrájáról és korábbi életkörülményeiről, pl. kiderült, hogy volt olyan gyerek, aki mosogatószerrel fürdött, mert nem volt otthon szappan. Sok esetben elmarad a fogmosás, mert nincs fogkefe és fogkrém. Ünnepekkor nem kaptak ajándékot, mert nem volt rá pénz.
A gyerekek zenei élményekkel gyarapodtak, a hangszeres zenélés és a szabad testtudati munka élményével gazdagodtak, kibontakoztathatták a tehetségüket és kreativitásukat. Megtanulhatták, hogy legyenek egymással toleránsak, figyeljenek egymásra, hallgassák meg egymást.
Nagy segítséget jelent, hogy az intézményben dolgozik pszichológus, akit be lehet vonni, ha fény derül valamilyen problémában való érintettségre (pl. drog, alkoholhasználat, iskolai erőszak , öngyilkossági gondolatok, bántalmazás, stb.) aminek kezelése már nem a csoport kompetenciája,
80
és egyéni pszichológiai tanácsadást igényel. Fontos, hogy a szakemberek rendszeresen konzultáljanak egymással, hogy megosszák azokat az információkat, melyekre mindkettejüknek tekintettel kell lenniük a gyermekkel való találkozáskor. Az öngyilkosság prevenciójának kérdésköre különös óvatosságot és körültekintést követel meg: ha öngyilkossági veszélyt észlel a foglalkozásvezető, azonnali intézkedésekre, segítség megszerve-zésére van szükség. A kastélyosdombói programban ennek a témának a kiemelése és feldolgozása különösen nagy hangsúlyt kellett, hogy kapjon, hiszen voltak veszélyeztetett gyermekek a programban.
Pszichológiai megsegítés Ahogy már említésre került a fentiekben, a családok átmeneti otthonában lehetőség van pszichológiai segítségnyújtás igénybevételére is. Ez létfontosságú szolgáltatás az ilyen típusú intézményekben és fontos kiegészítője a gyermekfejlesztő tevékenységnek is, hiszen sokszor a viselkedésbeli, iskolai problémák hátterében fel nem dolgozott traumák, érzelmi elakadások állnak. Előfordul, hogy már diagnosztizált pszichés problémával küzdő gyerekek kerülnek az átmeneti otthonba, vagy az ellátás során jutnak el először olyan vizsgálatra a szakemberek javaslatára, ahol diagnosztizálnak valamilyen zavart, és akár az is felmerülhet, hogy gyógyszeres kezelést írnak számukra elő. A térségben kevés pszichológus, gyermekpszichiáter dolgozik, a gyerekek ellátása, a megfelelő terápia elérése olykor nehézségekbe ütközhet. Ezért jelent nagy előnyt, hogy a közeli település Pedagógiai Szakszolgálatánál dolgozó pszichológus heti rendszerességgel ki tud járni az intézménybe megbízott pszichológusként, segítve mind a gyerekeket, mind a szülőket. Eddig összesen 28 gyermek, fiatal pszichológiai megsegítésére került sor. A foglalkozások száma az adott probléma jellegétől függően változik. A foglalkozások célja legfőképpen a belső feszültség csökkentése, szorongásoldás, a veszteségélmény feldolgozása. Sok gyermek indulatkezelési problémával küzd, beilleszkedési nehézségeik, alkalmazkodási problémáik vannak. A megfelelő problémamegoldókészség kialakítása, az adaptív szociális viselkedési minták elsajátítása, a személyiség formálása, és a viselkedésbeli változás elérése hosszú távú cél, amely folyamat azonban hosszú időt vesz igénybe. Összességében az a tapasztalható, hogy a gyerekek többsége szívesen vesz részt az üléseken. A velük töltött idő alatt bizalmi kapcsolat alakult ki a pszichológus felé, tudják, hogy gondolataikról, érzelmeikről, élményeikről nyíltan mesélhetnek. Több gyermek esetében pozitív irányú változás történt, még ha csak árnyalatnyira szembetűnő is az. A legtöbb gyermeknél az érzelmek felismerése, megfogalmazása, kimondása hatalmas előrelépésnek számít. Az érzelmek verbalizálása és tudatosítása, az esetleges ambivalens érzelmekkel kapcsolatos bűntudat érzése feloldásra kerül, amely révén a viselkedés is változáson megy át.
SZEMÉLYES TÖRTÉNET „Azoknál a gyerekeknél, akik már hosszabb ideje járnak a konzultációkra, szembetűnőbb a változás, talán érzelmi-hangulati életük változásában érhető legjobban tetten. Kiemelhető például egy kislány esete, aki egy ideje többet nevet, felszabadultabb lett, jó tanulmányi eredményeit sikeresen tartja, társai közé jól beilleszkedett. Édesanyjával való kapcsolata egyre erősebb kötődéssé alakult. A hátrahagyott családtagjai hiányáról már képes beszélni, miközben önmagát is meg tudja nyugtatni. Látványos változást lehetett elérni például egy „lázadó” kamasz fiú esetében is, akinek dühös, ellenálló viselkedése fokozatosan enyhült. Kezdetben elzárkózott a beszélgetések elől, dacolt, és az egész világra dühös volt, végül megszelídült. Ma már ő és családja saját házban laknak, ha néha találkozom vele, mosolyogva köszön, megáll, és spontán mesélni kezd. Mesél arról, hogy dolgozik, hogy vannak céljai, érezhetően öröm és büszkeség tölti el. A másik kamasz fiú, aki identitásproblémával küzd, megtanulta, hogy saját érzelmeinek létjogosultsága van, ugyanakkor a környezete felé irányuló provokatív viselkedés nem célravezető.” OLÁH BERNADETT MERCÉDESZ pszichológus
81
A kiscsoportban az óvodások és kisiskolások, akik nem tudtak egymásra figyelni, megtanultak hallgatni és kérdezni. Apró változások ezek, de annál nagyobb a jelentőségük. Bízunk abban, hogy a belső élményvilág pozitív irányú változása, a környezetükhöz agresszíven viszonyuló gyerekeknél is pozitív irányú változást idéz majd elő a társas viselkedésben. A szülők bevonása, a rendszeres szülőkonzultációk elengedhetetlen részei a pszichológusi munkának. A beszélgetések során a szülők főként a gyermekek viselkedésének megértésében, megfelelő reakciók kidolgozásában kapnak támogatást, emellett pedig nekik is lehetőségük van ventilálni, ami által ők is felszabadultabbá, oldottabbá válnak. A szülőket a szülői szerepükben erősíteni kell, segíteni kell a lelki megterheléssel szembeni megküzdést. Azért is fontos ez, mert jelentős tényező a szülők elköteleződése is a változás mellett, annak érdekében, hogy valódi javulást lehessena gyerekeknél elérni. A szülők tekintetében fontos egyfajta pszichoedukációs szerep felvétele is, hogy segítsük őket abban, hogy a gyerekekben zajló lelki folyamatokat jobban megértsék, hogy a gyerekek életkorának megfelelő fejlődési, érési szakaszokat, annak fő feladatait, változásait megismerjék, hogy az életkornak megfelelő adekvát viselkedést várják el a gyermekektől. Ahogy a bevezetőben is említettük, sok szülőnek kevés tudása, ismerete van a gyerekek gondozásáról, a fejlődésük menetéről, illetve arról, hogy milyen szerepük van nekik a gyermekek szocializációjában. Számos maladaptív mintát látunk a szülők viszonyulásában, aminek átörökítését megelőzhetjük, átdolgozhatjuk, ha segítjük őket ezeknek a felismerésében, és abban, hogy tudatosabban tudják kezelni a gyerekneveléssel kapcsolatos problémákat. (pl. amikor a bántalmazás elől menekülő családban a legidősebb fiú átveszi az agresszor szerepet, fontos segíteni az anyát abban, hogy ezt felismerje, és eszerint tudjon a fiú indulatkitöréseire reagálni. Ne annak tulajdonítsa pl. hogy a fia is eredendően erőszakos, ahogy a legtöbb férfi stb.) Itt nemcsak a pszichológus szerepét emelnénk ki, hanem a védőnőét és a családgondozókét is, sok szakember oldaláról érkező hatások összeadódva még több támogatást jelentenek a családnak a fejlődéshez.
82
Egész család segítése, szülői kompetenciák fejlesztése A családok átmeneti otthonaiban egy-másfél év áll rendelkezésre, hogy a hozott lelki, családi problémák kezelésére koncentráljanak, megerősödjenek, negatív mintáikat felismerhessék, és átalakíthassák, elérjék, hogy családként jobban működjenek. Hogy ezt a folyamatot segíthessük, speciális programokat ajánlottunk a családoknak: családkonzultációkat biztosítottunk. Úgy gondoljuk, hogy a gyerekek fejlődését azzal tudjuk megalapozni és támogatni, ha a szülőket is segítjük abban, hogy kompetensebbé váljanak. A családkonzultációk során a feladat, hogy a családok kapcsolati működését a lehető legjobban feltárjuk, tudatosítsuk; erősségeiket és hiányosságaikat saját maguk számára láthatóvá tegyük, és támogató módon erősítő jellegű változásokat indukáljunk úgy, hogy a változás (ideális esetben) ne kényszer hatására, hanem belső vágyból szülessen.
83
Ezeken az alkalmakon túl a szülők páros konzultációkon, illetve tematikus csoportfoglalkozásokon vesznek részt. Ahogy az eddigi tapasztalatokból is látszik, a szülőkkel való együttműködés, a szülők bevonása a projektbe fontos tényező, a sikeres program egyik kulcsa lehet. AZ ÉRDEKLŐDÉSÜK, MOTIVÁCIÓJUK FELKELTÉSÉRE SZÁMOS PROGRAMOT SZERVEZHETÜNK: • Családi napok rendezése, amikor a szülők is bepillanthatnak a foglalkozásokba, közös tevékenységeket végezhetnek együtt a gyermekeikkel • Szülő klubok szervezése: különböző témákban tarthatunk tájékoztató előadást, illetve beszélgetést a szülőknek különböző gyermekekkel kapcsolatos témákban.
Amikor szociálisan, érzelmileg, fizikailag, stb., sérült családokkal dolgozunk, gyakran tapasztalhatjuk, hogy a legalapvetőbb kompetenciák is hiányozhatnak. Életüket gyakran nem képesek egy folyamatként megtapasztalni, elveszik az idő; a múlt inkább szorongató emlékek áradata, vagy a tudatalattiba eldugott valóság, a jelen olyan, amit túl kell élni, a jövő szinte megszűnik, vagy nagyon rövidtávúvá válik. Családként – és egyénként is – sokszor nincs önmagukról tapasztalatuk, vagy olyan emlékük, melyekhez vissza lehetne nyúlni.
Fontos, hogy a szülőknek legyen alkalmuk egymással is beszélgetni fontos témákról, és szakemberektől is hallhassanak új információkat, kapjanak szempontokat, végiggondolandó dolgokat, melyek mind segíthetik őket, hogy kompetensebb szülők lehessenek. Ahogy említettük már, erre sok szülőnek kiemelt szüksége van, mert nem volt előttük olyan pozitív szülői minta, melyből építkezhetnének.
Egy 6 alkalmas családkonzultáció keretében havi rendszerességgel szervezünk olyan foglalkozásokat, ahol a család közösen játszik, vagy játékos módon jut egy „mi” élményhez. Ez nyilvánvalóan nem elegendő az elmúlt évek, évtizedek pótlására, de ez nem is lehet cél. Az viszont reális elvárás lehet, hogy a hat alkalom egy olyan együttlét lehessen, ami egy „érzelmi puffert” képez a család számára, amihez hozzá lehet férni, és „tankolni lehet” belőle. A találkozások olyan együttlétek, ahol a családnak egyre nagyobb mértékben jut szerep az együtt eltöltött idő tervezésében és szervezésében.
KASTÉLYOSDOMBÓN OLYAN TÉMÁKBAN SZERVEZÜNK KLUBFOGLALKOZÁSOKAT MINT PL.: • Magatartási problémák - szorongás, agresszió • Gyakori beszédhibák gyermekkorban • Gyermekrajzok üzenete • A mozgás jótékony hatása
Kézműves foglalkozás Egy-egy gyermekfejlesztő programban fontos, hogy szerepet kapjanak olyan tevékenységek is, melyek a gyerekek számára kikapcsolódást, szórakozást jelentenek, úgy, hogy közben számos készségüket fejleszti is. Ilyen célt szolgál például a kézműves foglalkozás, mely a gyermekek kreativitását, kézügyességét, a finommotorikát fejleszti, szorgalmat, kitartást igényel tőlük. Kézműves foglalkozást a program teljes ideje alatt rendszeresen tartottunk.
Közösségi illetve szabadidős programok A fejlesztések általában az iskolai év során zajlottak, a nyári szünidő alatt pedig főként közösségi, szabadidős és kreatív foglalkozások megszervezése volt a cél, hogy a gyerekek kikapcsolódhassanak, játszhassanak egymással, és élményekhez jussanak. Emellett minden évben szerveztek gyereknapot mind az otthonban lakó, mind a falusi (Kastélyosdombón élő) gyermekek számára. Az átmeneti otthon csapata a nyári szünet alatt (2015. júliusban-augusztusban) kézműves élményfoglalkozásokat szervezett. Csoportbontásban, 3-3 tematikus kézműves foglalkozás valósult meg összesen 26 órában 38 gyermek részvételével. A gyerekek számra kirándulást is szerveztek a munkatársak több ízben, ellátogattak lovardába, kalandparkba. A Segélyszervezet külön projekt keretében szervez minden évben tábort a Balatonnál, olyan családok átmeneti otthonaiban élő gyermekek számára, akik családon belüli bántalmazást szenvedtek el. A táborban számos foglalkozás, játék és élmény révén segítjük a gyerekeket abban, hogy pozitív tapasztalatokat gyűjthessenek, kikapcsolódhassanak, a táborvezetőkkel kialakított segítő kapcsolatban gyógyulhassanak. A táborban részt vettek kastélyosdombói gyerekek is, 2015 nyarán 7 gyermek utazhatott el Balatongyörökre.
ISKOLÁKKAL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS SZERZŐ Senkár Éva
86
ISKOLÁKKAL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS
Iskolákkal való együttműködés Az iskolával való együttműködés fontos része, mondhatni, hogy kulcstényezője egy családok átmeneti otthonához (vagy más külsős intézményhez) kapcsolódó gyermekfejlesztési programnak. A reintegrációs projekt elindításával és a családok beköltözésével 14 új gyermek kezdte meg beilleszkedését a közeli település általános iskolájában. Ez egy iskola számára is nagy kihívás, ugyanis ezek a gyermekek krízishelyzetből érkeznek, sokféle pszichés sérüléssel. Az első év így mind az iskola, mind a diák számára is erőt próbáló időszak. A közeli iskolába járó tanulók is igen terhelt családi környezetben élnek, sok a mélyszegénységben élő gyermek. Ugyanakkor az olyan típusú családi traumák, mint például a kapcsolati erőszak nem jellemző. Így a pedagógusok számára is alkalmazkodni kellett az új tanulókhoz, olyan problémákkal kell megküzdeniük, melyek előtte nem merültek fel az iskolában. A fejlesztéssel egyik fontos célunk, hogy segítsük a gyermekek iskolai beilleszkedését, hogy a teljesítményük javuljon, a tanulás iránti motivációjuk nőjön, és fejlődjenek a közösségben. Így szükséges az iskolával, a pedagógusokkal rendszeresen konzultálni, hogy lássuk, merre tartunk, jó irányba halad-e a fejlesztés, észrevehető-e a diák iskolai magatartásában, illetve az órai aktivitásában, a jegyeiben a fejlődés. Alkalmazhatunk olyan kérdőívet is, melynek töltésével fel tudjuk mérni a diákok iskolai viselkedését a program előtt és után. Olyan kérdéseket lehet használni, mint például milyen a gyermek iskolai teljesítménye, az órai munkában való részvétele, a gyermek kommunikációs készsége, az osztálytársakhoz való viszonya stb. A program végén egy értékelő kérdőív kitöltésére kértük az oktatási intézmények munkatársait, hogy visszajelzést kapjunk arról, hogyan változtak a programba bevont gyermekek. A fejlesztés egyik meglepő eredménye, hogy a diákok, akik részt vettek a foglalkozásokon előnybe kerültek a többi gyermekhez képest, olyan fejlesztést, törődést, figyelmet kaptak, amihez a többi gyerek nem jutott hozzá. A családgondozókkal való együttműködés hatására a szülők is jobban bevonhatók voltak, több alkalommal mentek el szülői értekezletre, több érdeklődést mutattak. Az átmeneti otthonban lakó gyerekek esetében nemcsak a szülők, hanem maguk a családgondozók is követik a gyermekek iskolai előmenetelét, így sokkal több háttértámogatást kapnak a fejlődéshez, mint azok a helyi diákok, akik a fejlesztő program nem vesznek részt, és otthonról csekély mértékű ösztönzést kapnak a teljesítményük javításához. Az iskolában azonban kismértékű változást érzékeltek a pedagógusok a diákok iskolai magaviseletében és teljesítményében. Ennek egyik okaként az igazgató kiemeli, hogy egy fejlesztő programnak hosszú távon mutatkoznak meg a valódi eredményei, akár 8-10 év is szükséges ahhoz, hogy a hátrányokat ledolgozhassuk. Ezért is fontos, hogy amikor belekezdünk egy programba mindig számoljunk az idői tényezőkkel: olyan tevékenységeket indítsunk be, amelyeknek várhatóan lehet folyatatása, amelyek fenntarthatóak akár a projekt lejárta után is, jelentős finanszírozás nélkül is. A továbbiakban is folytatjuk, sőt továbbfejlesztjük az iskolákkal való együttműködést plusz fejlesztő foglalkozások szervezésével.
87
ÖSSZEFOGLALÓ SZERZŐ Senkár Éva
90
ÖSSZEFOGLALÓ
Összefoglaló A reintegrációs modellprogramba összesen 166 gyermeket vontunk be melynek közel 3 éves időtartama alatt 11 külsős és 3 családok átmeneti otthonában dolgozó szakember foglalkozott a gyerekekkel 1245 órában. A hosszú folyamat során a gyermekek számos területen mutattak fejlődést, ennek mértéke egyénenként eltérő volt ugyan - olykor csak nagyon kis előrelépést lehetett egy-egy készségnél látni – ugyanakkor, ami univerzálisan minden gyermek esetében elmondható, az az, hogy megtapasztalták a felnőttek segítő, pozitív viszonyulását. Rengeteg érzelmi töltetet, szeretetet, figyelmet, törődést kaptak, amiből töltekezhettek, ami révén változni, fejlődni kezdhettek. A siker kulcsaként azt látjuk, hogy a munkamódszereket a pedagógusok mindig rugalmasan a gyermekek igényeinek megfelelően tudták alakítani. Egyszerre több szakember foglalkozott minden gyermekkel, a lemaradásban lévő készséget több féle módon tudták fejleszteni, így a fejlesztő hatás megsokszorozódott. Amint láthattuk, rengeteg módszer áll a szakemberek rendelkezésére, amiből válogatni lehet. Különböző módszerek különböző célcsoportoknál válhatnak be legjobban, de egyéni különbségek is felmerülnek - valakinél az egyik módszer indítja be a fejlődést, a másik gyermeknél a másik. Tehát a rugalmasság a kulcstényező. Ami azonban a módszereken is átível, az magának a fejlesztő szakembernek a személyisége, hiszen a folyamat során ez az, amivel dolgozik, amire épít. A programban olyan sikeres fejlesztő szakembereket tudtunk alkalmazni, akik • képesek alkalmazkodni a gyerekekhez, • képesek szeretet adni, • képesek önreflexióval átgondolni, ha valami nem megy és felismerik, ha más módszert kell keresni, • türelmesek, nem adják fel, ha egy-egy dolgot újra és újra át kell venni a gyerekekkel, • természetesnek tudják venni, hogy vannak visszaesések, ezeket tudják kezelni, a mélypontokat át tudják hidalni, • nem csak tananyagon keresztül fejlesztenek, hanem figyelnek arra, hogy mi érdekli a gyerekeket, és ahhoz igazodnak rugalmasan.
91
HOGYAN IS TUDJUK TEHÁT ÖSSZEFOGLALNI EGY HATÉKONY PROGRAM MEGTERVEZÉSÉNEK LÉPÉSEIT? 1. Határozzuk meg a célcsoportot, és mérjük fel az igényeiket, sajátosságaikat, érdeklődésüket: • Kiket akarunk fejleszteni? • Milyen szükségletei vannak a bevont gyermekeknek? • Milyen nehézségekkel, hátrányokkal, lemaradásokkal rendelkeznek? • Milyen sajátos jellemzőkkel rendelkezik a célcsoport, melyre mindenképpen tekintettel kell lennünk? • Melyek az érdeklődési területeik? • Mivel motiválhatóak? 2.
Kérjük ki a célcsoportként definiált gyerekek véleményét: • Milyen foglalkozásokra, programokra járnának el szívesen? • Miben szeretnének jobbá válni? • Miben van szükségük segítségre?
3. Vonjuk be a családot a fejlesztő program megtervezésébe: • Ismerjük meg a szülőket, azt a családi környezetet, amiben a gyerekek nevelkednek • Melyek azok a családi tényezők, sajátosságok, értékek, vélemények, melyekkel fontos számolnunk, amikor programokat tervezünk számukra? • Mi a szülő véleménye a gyermekéről? • Milyen fejlesztésre szorul szerinte? • Milyen célokat tűzne ki a szülő a fejlesztési programhoz? • Milyen eredménnyel lenne elégedett? 4. Vegyük fel az óvodával, iskolával a kapcsolatot: • Mérjük fel, hogy az óvoda/iskola milyen szolgáltatásokat nyújt a gyermeknek, mi lehet az, ami ezeken túlmutat? • Mivel kapcsolatban jelentkezik hiány? • Olyan szolgáltatáshoz jutassuk a gyermekeket, amelyekhez egyébként nem tudnak hozzáférni. A cél, hogy ne duplikáljunk szolgáltatásokat, ugyanakkor lássuk meg, hogy melyek azok a területek, ahol az óvoda/iskola számítana ránk. (pl. mi az, amire nekik nincs kapacitásuk, erőforrásuk?) 5.
Tegyük partnerré az óvodákat, iskolákat, kérjük ki a véleményüket, építsünk az ő tudásukra, hiszen nagyon jól ismerik a célcsoportunkat: • Milyen fejlesztendő területet látnak? • Milyen nehézségekre kell készülnünk? Ehhez összeállíthatunk bemeneti kérdőívet, melyet a pedagógusok kitöltenek a diákokról, felmérhetőek a diákok szociális készségei, részképességei, ráláthatunk az iskolai teljesítményükre, és a magatartásukra is. Ezek azok a kezdeti mutatók, amire építve meg lehet tervezni a fejlesztés irányát.
6.
Határozzuk meg azoknak a fejlesztő szakembereknek a körét, akik elérhetőek, és hosszú távon bevonhatóak egy komplex programba. Mérjük fel, hogy mik a lehetőségeink. Milyen szakembereink vannak, milyen szaktudással rendelkeznek? Keressük meg, válasszuk ki a megfelelő képesítéssel rendelkező szakemberek körét. Minél többféle szaktudást tudunk bevonni, annál gazdagabb programot tudunk kínálni a gyerekeknek.
7.
Az azonosított hiányosságokra válaszolva határozzuk meg a program általános fejlesztési céljait és határozzuk meg a nyújtott szolgáltatások körét. Fontos, hogy úgy állítsuk össze az elérhető fejlesztő szolgáltatások körét, hogy több oldalról meg lehessen támogatni a fejlesztendő részképességeket.
92
8.
Mérjük fel az infrastrukturális lehetőségeket: milyen helyszínen zajlanak majd a programok, milyen feltételeket tudunk megteremteni? A helyszín megfelelő-e a tervezett foglalkozásokhoz? (pl. elég nagy-e terem, a mozgásfejlesztéshez biztosítható-e tornaterem, vagy csúszásgátlóval borított terem?)
Kérjük ki a szakemberek véleményét az eszközigényről, kérjünk tőlünk részletes listát!
9.
10. Készítsünk részletes és pontos költségtervet! Milyen anyagi forrásaink állnak rendelkezésre a szakemberek alkalmazására, illetve a program lebonyolítására, eszközök beszerzésére?
11.
Készítsünk pontos írásos programtervet, mely tartalmazza mindazokat az információkat, melyeket az előkészítés során megtudtunk. Határozzuk meg a: • a fejlesztő program általános célkitűzéseit, • a szolgáltatás-portfóliót, • az egyes szolgáltatások célját, • a fejlesztendő területeket, melyeket megcélzunk vele, • a bevont gyermekek körét, • együttműködőinket, • az alkalmazott módszertant. Fektessünk le pontos indikátorokat: hány diákot vonunk be, hány foglalkozást szervezünk, hány szakembert alkalmazunk.
12. Határozzuk meg az eredményesség mutatóit, dolgozzuk ki a hatékonyságmérés módszertanát, a bemeneti és kimeneti mérésekhez használt eszközöket.
Itt az eredményekre vonatkozó elvárások rögzítésekor nagyon fontos kiemelni, hogy reálisan határozzuk meg a célokat: ne állítsunk fel túlzó elvárásokat, ne legyenek azok teljesíthetetlenek. (pl. hogy a gyerekek 100%-a kimutathatóan fejlődni fog, vagy pl. a gyerekcsoport tanulmányi átlaga a fejlesztés hatására el fogja érni a 4,2-t stb. stb.) A fontos szempont a program hozzáadott értéke: milyen változást tudunk elérni egy-egy gyermeknél, akár egyes területeken?
A hatékonyság mérésére többféle mérési módszert dolgozzunk ki, mindig az adott foglalkozástípusnak megfelelően, hogy ellenőrizni tudjuk a program, a választot módszerek sikerességét.
13. Készítsük el a programtervhez kapcsolódóan az idői ütemezést. Ne felejtsük el, hogy a rendszeres és hosszútávú fejlesztés esetében tudunk valódi eredményeket, változást elérni. 14. Végezzük el a gyerekek felméréseit, hogy lássuk, honnan indulunk, milyen készségeket fejlesztünk. Készítsük el ennek eredménye alapján az egyéni fejlesztési terveket. 15. A fejlesztő szakemberek tervezzék meg a fejlesztési folyamatot, állítsanak össze tematikát, határozzák meg a munkaformát/kat amelyekkel dolgozni szeretnének. 16. Határozzuk meg a motivációs rendszert: hogyan, milyen módon fogjuk tudni a gyermekek motivációját felkelteni és fenntartani? 17.
Dolgozzuk ki a dokumentációs rendszert: • jelenléti ív a foglalkozásokról, • óravázlat, • heti vagy havi beszámoló a foglalkozásokról, • fényképek, • éves összefoglaló, szakmai beszámolók stb.
93
18. Építsük ki az iskolával a kapcsolattartás, kommunikáció rendszerét: mikor és hogyan tudnak konzultálni a tanárok és a fejlesztő szakemberek egymással? 19. Tervezzük meg, hogy a szülőkkel hogyan zajlik majd a kapcsolattartás: hogyan kommunikálunk velük a program során, mikor és milyen módszerrel tájékoztatjuk őket? 20. Építsünk be minden fontos mérföldkőhöz találkozót a szülőkkel, hogy visszajelezhessünk számunkra az elért eredményekről, az esetlegesen felmerült nehézségekről. 21. Tervezzünk a fejlesztő foglalkozásokon túlmenően közösségi és szabadidős foglalkozást is, amiben pusztán az örömét leli a gyermek, és mely során a játék által fejlődik. 22. Készítsünk elégedettségi felmérést a célcsoportban meghatározott időközönként, hogy a gyermekek visszajelzései szerint rugalmasan tudjunk alakítani az alkalmazott módszereken, eszközökön, ha szükséges. 23.
A program lebonyolítás időszakában szervezzünk rendszeresen találkozókat a programban résztvevő szakemberek számára, hogy összehangolhassák a fejlesztési folyamatot, egyeztetni tudjanak egymással, szükség esetén változtatni tudjanak a használt módszereken, foglalkozástípusokon.
24. A fejlesztési folyamat végén végezzük el a kimeneti mérést és ellenőrizzük, hogy hogyan változtak a gyermekek készségei. 25. A program értékelésébe vonjuk be az iskolát és a szülőket is, készíthetünk számukra is értékelő lapot, elégedettség felmérő kérdőívet. Illetve az iskolától kérjük a bemenetinek megfelelően a kimeneti mérések elvégzését is. 26. Tartsunk záró rendezvényt, amelyen minden programban résztvevő megjelenik, megoszthatja az élményeit, tapasztalatait. 27. Ha van lehetőség a program továbbvitelére, akkor a bevont szereplők együttesen határozzák meg a fejlesztés további irányait és céljait.
94
IMPRESSZUM
Szerzők:
Blum Lászlóné, Budai Bernadett, Eperjesiné Pósz Tünde, Gali Anita, Gonda Gabriella, Kemény Mariann, Kovács Anikó, Lipicsné Benked Ilona, Makai Szilvia, Nagyné Mike Renáta, Németh- Vida Jamina, Oláh Bernadett Mercédesz, Rácsok Balázs, Sándorné Pólik Róza, Senkár Éva, Tatai Mária, Várda Ferenc, Virányi Barbara
Szerkesztette:
Senkár Éva
Fotó:
Fekete Dániel (MÖS), Kiss Tamás (MÖS), Rachev Ivo (MÖS), Szabó Mónika (MÖS), Szász Marcell
Kiadó:
Magyar Ökumenikus Segélyszervezet H-1221 Budapest, Kossuth Lajos u. 64. Tel.: (+36-1) 382-0700
[email protected], www.segelyszervezet.hu
Grafikai tervezés:
s-eee Graphic Design Kft.
Nyomdai kivitelezés:
Keskeny és Társai Nyomdaipari Kft.
Kiadás dátuma:
© 2016 – Minden jog fenntartva!
FSC logó helye
Az Ökumenikus Segélyszervezet legfőbb törekvése, hogy átmeneti megoldások helyett valódi esélyt tudjon adni a krízisbe került és a szegénységből kiutat kereső családoknak. Ebben a törekvésében a szervezet 2007 óta dolgozik szoros, stratégiai partnerségben a Velux Alapítványokkal. A Segélyszervezet a dán alapítvány kimagasló támogatásainak köszönhetően több olyan nagyszabású innovatív programot valósíthatott meg a gyermekfejlesztés, a munkaerőpiaci integráció és esélyteremtés területén, melyek módszertana mára beépült intézményeinek mindennapjaiba. A kiadványban összegzett módszertani tapasztalatok és eredmények lehetőséget teremtenek arra, hogy a szociális ellátórendszer tagjai megismerhessék és átvehessék a Segélyszervezet szolgáltatásait, szakmai megközelítéseit, ezzel is hozzájárulva a hazai szociálpolitika fejlődéséhez.
