Pécsi Hittudományi Főiskola
GYERMEKBIBLIÁK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS ÉS MÓDSZERTAN
2013
PHF 16
GYERMEKBIBLIÁK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS ÉS MÓDSZERTAN
Kiadja a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola 7621 Pécs, Papnövelde u. 1-3. www.pphf.hu
PHF 16 Jelen kötet a 2012. október 18-án a Pécsi Hittudományi Főiskolán rendezett gyermekbiblia konferencia előadásainak szerkesztett változata.
A kötetet szerkesztette:
VÉRTESI LÁZÁR
ISBN 978-963-89536-4-3
Műszaki szerkesztő: Vértesi Lázár Felelős kiadó: Cziglányi Zsolt Pécs, 2014
TARTALOM
NÉMETH Dávid
Előszó ………...……………....…..……………….....…..
3
Gottfried ADAM
Gyermekbibliák – egy műfaj történetéről ……..……...
6
NÉMETH Dávid
Protestáns gyermekbibliák a reformációtól napjainkig
40
POMPOR Zoltán
Isten közelében – személyesség napjaink vallásos gyermekkönyveiben ………..…………………..……..
59
MIKLYA LUZSÁNYI Mónika
Mesélő Biblia – bibliai mesék ..……..….……………..
70
Volker MENKE
A Tóra törvényei az újabb gyermekbibliákban …….
79
SOLYMÁR Mónika
Jézus keresztje a magyar és német nyelvű gyermekbibliákban …………………………………………..….
92
„…De a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket.” ………………………………………………
114
SIPOS Edit
3
ELŐSZÓ Nem kell sokáig keresgélni a könyvesboltban, ha gyermekbibliát akarunk venni. Az már hosszabb időt vesz igénybe, ha a legjobbat, a legalkalmasabbat szeretnénk kiválasztani a zavarba ejtően gazdag kínálatból. Örvendetes tény, hogy az utóbbi évtizedekben megszaporodtak a gyermekeknek szánt kiadványok a Biblia tartalmáról. Feltehetően üzleti szempontból is megéri a kiadóknak ez a vállalás, mert – főképp karácsony körül – nagy az érdeklődés irántuk. Akad azért olyan kiadó is, amely a profitjából szán erre a szent ügyre és nem várja, hogy megtérüljön. Sokan ajándékoznak gyermekbibliát. Legyünk jóhiszeműek: ha nem is mindenki, de a legtöbb szülő, nagyszülő, keresztszülő nem azért vásárol gyermekbibliát, hogy a mesekönyvek és tetszetős ismeretterjesztő képeskönyvek mellett legyen egy ilyen is a gyermek könyvespolcán, hanem mert szeretné, hogy a megajándékozott érdeklődése felébredjen, és a lelke megnyíljon Isten iránt. Hogyan válasszon? Ha csak színesíteni akarná a gyermekszoba könyvkészletét, akkor egy igényes kivitelezésű, bájos, kissé játékos képekkel ellátott változatot venne meg. A szövegbe valószínűleg bele sem olvasna. Ha viszont Isten közelébe szeretné segíteni a gyermeket, akkor a leginkább megszólító, a történetek üzenetét legjobban tükröztető, elbeszélési módját tekintve pedig az Isten-közelség hangulatát gyermekek nyelvén leghűségesebben kifejező kiadványt választaná. De melyik lenne az? Mely jellemzők tesznek egy gyermekbibliát ilyenné? És ki tudná megnevezni ezeket a jellemzőket? A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola tanárai meghallották ezeket a legtöbbször ki sem mondott kérdéseket, s miközben kísérletet tettek a megválaszolásukra, rájöttek néhány dologra. Mindenekelőtt arra, hogy a válaszadáshoz komoly tudományos tájékozódásra és elemzőmunkára van szükség, továbbá arra, hogy ezt ökumenikus közösségben a leggyümölcsözőbb elvégezni, s végül arra, hogy szerzőknek, illusztrátoroknak, teológusoknak, gyermekirodalmi szakértőknek és felhasználóknak együtt kell gondolkodniuk a lehetséges válaszokon. Így jött létre az első gyermekbibliakonferencia, melynek előadásai találhatók ebben a kötetben. A beszélge4
tés elkezdődött, még korai lenne kézzelfogható eredményeket várni. Elindult egy közös kutatómunka, aminek folytatódnia kell. Számos feladat áll még elvégzetlenül. Alaposabban fel kell tárni még a történelmi előzményeket itt Magyarországon. Tüzetesen meg kell vizsgálni az elmúlt évszázadok magyar gyermekbibliáit, elemezni kell a tartalmukat és rekonstruálni kell a hatástörténetüket. Ugyanezt kell elvégezni az iskolai használatú bibliai történet-gyűjteményekkel is. Számba kell venni azokat a minőségi kritériumokat, melyeknek meg kell felelnie a gyermekbibliák történetválogatásának, közvetített istenképének, Jézusábrázolásának, emberképének, morális indíttatásainak, esztétikájának stb. Pedagógiailag megalapozott „módszertant” kell kidolgozni a gyermekbibliák családi, egyéni, gyülekezeti és iskolai használatára. Ez csak néhány futó ötlet a további tennivalókra nézve, egy al apos végiggondolás nyomán további feladatok rajzolódnának ki. Az első, és minden résztvevőnek sok örömmel járó nekilódulás után érdemes és szükséges továbbhaladni a megkezdett úton. A Biblia minden keresztény/keresztyén felekezet közös kincse. A benne megszólaló isteni üzenetek megismertetése az embervilággal, s benne a legkisebbekkel közös küldetésünk. A legszebb, és Isten szemében is a leggyönyörködtetőbb, ha egymásra figyelve és egymást segítve töltjük be. Dr. Németh Dávid
5
GOTTFRIED ADAM GYERMEKBIBLIÁK – EGY MŰFAJ TÖRTÉNETÉRŐL Tanulmányunkban közel öt évszázadot felölelő időszakra, a Martin Luthertől napjainkig terjedő intervallumra fókuszálunk. Gyermekbibliák: fogalom és irodalmi műfaj A tárgyalt időszak kezdetét Martin Luther „gyermekeknek és egyszerű embereknek“ szánt gyermekbiblia-tervezete fémjelzi, amit az 1529-es Passional-lal együtt készített el. A fejlődési út fontos állomása Johann Hübner Zweymahl zwei und funffzig Auserlesene Biblische Historien című iskolai bibliája az 1714-es évből, amelynek hatástörténete egészen 1902-ig nyúlik. Műve meghatározó pontot jelent abból a szempontból, hogy a Biblische Historien egy olyan iskolai célra szánt, kateketikai gyermekbibliát teremt, amely hosszú időre döntően meghatározza a bibliai didaktikát. Hisz gondoljunk csak arra, hogy a Luthertől Hübnerig terjedő időszakban kétnyelvű, német és latin nyelven íródott kiadványok léteztek, Hübner Biblische Historien című művével viszont a latin kiadások ideje lejárt, s ettől kezdve csak német nyelvű művek születtek, Biblische Historien illetve Biblische Geschichten címmel. Hatástörténetének szempontjából Hübner iskolai bibliájához fogható jelentőségű Christoph Gottlob Barth Zweymal zwey und fünfzig biblische Geschichten für Schulen und Familien (Calw, 1832) című műve, amely összesen több mint hatmillió kiadott példányával a legmagasabb példányszámú gyermekbibliánk, s amelynek hatása egészen napjainkig érzékelhető. Léteznek azonban olyan gyermekbibliák is, amelyeket eredetileg ugyan felnőttek számára terveztek, azonban gyermekek is használni kezdték őket, s ezáltal a gyermekbibliák területe szempontjából fontossá váltak. Közülük is elsőként Julius Schnorr von Carolfeld Die Bibel in Bildern című művét kell megemlítenünk (Lipcse, 1860). A reformáció évszázadában aztán a katekizmus lett a „befutó“. Egyetérthetünk Christine Reents szavaival abban, hogy Luther Kis kátéja a következő évszázadokra „az evangélikus-lutheránus egyház legfontosabb nevelő 6
iratává“ vált.1 Ugyancsak elégséges támpontunk van annak kijelentéséhez is, hogy a Szentírás a vallási nevelésben nagyobb szerepet játszott, mint ahogy ezt a reformációról és az ortodoxiáról eddig bennünk élő kép sugallta. Ezt bizonyítja a Johann Michael Reu által kiadott Quellen zur Geschichte des kirchlichen Unterrichts in der evangelischen Kirche Deutschlands zwischen 1530 und 1600 című írás, amelynek II. részeként terjedelmes gyűjteményt találhatunk Quellen zur Geschichte des biblischen Unterrichts2 címmel. A gyermekbiblia fogalma az idők folyamán változásokon ment keresztül, ezért a könyvtárak bibliográfiai besorolása sem követ egységes mintát. A „gyermekbiblia“ mint fogalom még az 1500-as évek táján is ismeretlen volt, 1560 táján tűnt fel először könyvek címlapján. Ezért írhatja Christine Reents és Christoph Melchior, hogy „a bibliai kivonat, gyermekbiblia, laikusoknak szánt biblia és katekizmus szavakat a 18. századig szinonímaként használták. A gyermekek és laikusok a káté által meghatározott bibliarészletek választékát ismerhették meg.“3 A gyermekbiblia fogalmát átfogó, több műfajt magában egyesítő értelemben először 1719 körül, egy német szentíráskiadásokat bemutató áttekintésben használták.4 Joachim Ernst Berger Instructorium Biblicum című írásában olyan különböző műveket foglal össze ezen a néven, mint Johannes Bunos mnemotechnikai rézmetszetei (1680), Bartholomäus Lenderich Kleine Historien-Bibel (1685), Johann G. Zeidler Bilder-Bibel (1691), Johann Hübner Biblische Historien és Jakob F. Reimann Biblische Fragen (1705) című munkái. Hosszabb időt vett azonban igénybe, amíg a „gyermekbiblia“ fogalmának használata egységessé vált. A gyermek- és iskolai bibliák között egészen a múlt század közepéig erős átfedés volt tapasztalható, s a két csoportot nehezen lehetett elválasztani egymástól. Emellett a műfaj történetének vizsgálatakor olyan műveket is figyelembe kell vennünk, amelyek házi vagy képes bibliaként alapvetően felnőttek számára íródtak, mégis bizonyíthatóan gyermekek és
Christine REENTS: Bibelgebrauch für Kinder und Laien. Ein Vergleich von Martin Luthers Passional (1529) und Georg Witzels Catechismus Ecclesiae (1535) und seiner Instructio Puerorum (1542). In: Die Bibel als Buch der Bildung. FS für Gottfried Adam. Hg. Volker ELSENBAST – Ulrich KÖRTNER – Robet SCHELANDER. Wien, 2004. 309. 2 Gütersloh, 1906. Reprint Hildesheim–New York, 1976. 3 Christine REENTS – Christoph MELCHIOR: Die Geschichte der Kinder- und Schulbibel. Evangelisch–katholisch–jüdisch. (Arbeiten zur Religionspädagogik 48) Göttingen, 2011. 56. 4 Uo. 158. – lásd uo. 97-től is). 1
7
fiatalok használatába is kerültek. Közülük is különösen nagy szerepet játszott Matthäus Merian Icones Biblicae (Frankfurt, 1625-től) és Julius Schnorr von Carolsfeld Die Bibel in Bildern (Lipcse, 1860) című képes bibliája. E nyelvi-megnevezésbeli sokféleséget tiszteletben tartva készítette el Christine Reents és Christoph Melchior azt az átfogó bibliográfiát, amely a német nyelvű gyermek-és iskolai bibliákat illetve a bibliai mondások gyűjteményeit foglalja össze a késő középkortól a 2010-es évig.5 A műfaj meghatározása tekintetében zajló vita végül általános konszenzussal zárult le. A „gyermekbiblia“ és alműfajainak profilja egyértelmű leírásra és meghatározásra került.6 Ha a gyermekbibliáról mint műfajról beszélünk, akkor a meghatározás szerint először a következő négy klasszikus formára kell gondolnunk: (1) bibliai mondások gyűjteményei; (2) képes bibliák; (3) perikópáskönyvek; (4) kateketikai gyermekbibliák. Ezek a 16. és 18. század közötti időszak formái. A felvilágosodás óta három további forma fejlődött ki: (5) bibliai történetek szabad, más szavakkal történő elmesélése; (6) gyermekek számára írt Jézus-könyvek; (7) „thumb bibles“ (hüvelykujj-bibliák).7 Uo. csatolt CD–ROM, 1–82. Említésre érdemes még a Britta PAPENHAUSEN által kidolgozott Kinderbibelbibliographie (Münster, 2010) is, amely a münsteri Comenius Intézet Open Accessterületén szabadon hozzáférhető (www.comenius.de/biblio-infothek/Online-Datenbanken). Ez a bibliográfia kivonat az ún. „Gyermekbiblia-adatbázisból“ (www.comenius.de/biblioinfothek/Online-Datenbanken), amely sok egyéb keresési-kutatási lehetőséget is kínál. Az összeurópai illetve amerikai terület tekintetében Ruth B. BOTTIGHEIMER: The Bible for Children from the Age of Gutenberg to the Present. (New Haven–London, 1996. itt: 277–313.) című bibliográfiájára érdemes utalni. 6 A műfajmeghatározással kapcsolatos kérdések tekintetében lásd Christine REENTS: Kinder– und Schulbibeln címszó. In: Lexikon der Religionspädagogik. Hg. Folkert RICKERS – Norbert METTE. Bd. 1. Neukirchen–Vluyn, 2001. 1008–1014; különösen: 1010.; Christine REENTS: Kinderbibeln címszó. In: Neues Handbuch religionspädagogischer Grundbegriffe. Hg. Gottfried BITTER. München, 2002. 524–527; különösen: 524-től. Továbbá: Christine REENTS – Christoph MELCHIOR: Die Geschichte der Kinder- und Schulbibel. Göttingen, 2011. 23–24. 7 Ezzel a kategóriával kapcsolatban, amely az angol-amerikai nyelvterületen fejlődött ki, lásd Gottfried ADAM: Thumb Bible. A bibliai történeteket mesélő könyvek átfogó áttekintéséhez lásd Moral und Ethik in Kinderbibeln. Hg. Thomas SCHLAG – Robert SCHELANDER. (Arbeiten zur Religionspädagogik 46). Göttingen, 2011. 175–203. 5
8
A 20. és 21. században tovább bővült a műfajok köre: (8) színes bibliai képeskönyvek; (9) Bibliával kapcsolatos szakkönyvek (földrajz, történelem, archeológia); (10) paródia; (11) bibliai képregény; (12) bababiblia; (13) bibliai böngésző; (14) CD-ROM-on és interneten közzétett gyermekbibliák. A gyakorlatban mindezek sokszínű keverékformái léteznek. A J. M. Reu által összeállított Quellen zur Geschichte des biblischen Unterrichts8 azt mutatja be, hogy mennyire sokoldalú a Biblia felhasználása. A Bibliával kapcsolatos áttekintésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni a bibliai tartalmakkal való találkozás azon formáit sem, amelyek még az eddig felsorolt klasszikus műfajok előtt voltak jellemzőek. Különösen fontosak voltak ezek abban az időszakban, amely a tankötelezettség bevezetése elé esett, s amelyre így nem jellemző az általános olvasni tudás. A Luthertől Hübnerig terjedő időszak tekintetében a bibliai képeskönyvekre, 9 illetve bibliai tartalmú ABC-s könyvekre és olvasókönyvekre 10 mindenképp gondolnunk kell. Terjedelmi okokból ezek részletes bemutatásáról azonban most le kell mondanunk. A 16. századi alsóbb és felsőbb iskolák diákjait mindenekelőtt válogatott zsoltárokkal, bibliai mondásokkal, a vasárnapi perikópákkal és egyes bibliai könyvekkel ismertették meg. Az említett Biblische Geschichten vagy Biblische Historien kialakulása a reformáció évszázadában még kezdetei stádiumban tartott.
Reprint: Hildesheim–New York, 1976. Fontos még figyelembe venni továbbá Friedrich HAHN: Die Evangelische Unterweisung in den Schulen des 16. Jahrhunderts. Heidelberg, 1957. Különösen: Fibeln, Katechismen, Spruchbücher, Summarien und Biblische Historien. (alcímen) 62–97. 9 Csak említés végett: Hans Sebald BEHAM: Biblische Historien figürlich fürbildet / durch den wolberümeten Sebald Beham. Francofort, 1536.; Virgil SOLIS: Biblische figuren des Neüwen Testaments. Franckfurt am Mayn, 1562.; UŐ: Biblische Figuren des Alten Testaments. Fanckfurt am Mayn, 1565.; Hans HOLBEIN: Historiarum Veteris Testamenti Icones. Lyon, 1539. 10 Vö. Johann SAUBERT (D.Ä.): Lesebüchlein. Für die kleine Kinder / Welche allbereit auß dem gemeinen Namenbüchlein in dem Buchstabiren genugsam geübt worden / und nunmehr im Lesen einen Anfang machen sollen. Nürnberg, 1639. (Stadtbibl. Nürnberg). 8
9
Kisebb formák: mondások gyűjteménye, zsoltárok, bölcsességmondások, perikópáskönyvek A zsoltárok, bölcsességmondások, bibliai mondásgyűjtemények és perikópáskönyvek használata a reformáció évszázadában, az iskolai vallási nevelés kapcsán jutott nagy szerephez. Zsoltárok, bölcsességmondások és mondások gyűjteményei Már a Lambert von Avignon nevével fémjelzett Hessen-i reformáció (1525) során elvárásként fogalmazódott meg, hogy a fiú- és lányiskolákban minden reggel és este gyakorlás céljából zsoltárokat olvassanak. A latin nyelvű iskolákban is egyre inkább szokássá vált a zsoltárok és bibliai mondások kívülről való megtanítása. Erre vonatkozó utalást találunk Melanchton 1528-as Unterricht der visitatoren an die pfarrherrn im kurfürstentum zu Sachsen11 című írásában is, ahol az áll, hogy a hét egyik napján a gyermekek keresztény tanításban kell hogy részesedjenek, majd a szerző arról is szól, hogy a miatyánkot, a hitvallást és a tízparancsot is el kell sajátítaniuk. „Emellett az iskolamester adjon a gyerekeknek néhány könnyebb zsoltárt, hogy azokat kívülről megtanulják, amelyekből a keresztény élet summáját megtanulhatják, amelyekben a keresztény élet alapelemei benne vannak, olyanok, mint az istenfélelem, a hit, a jó cselekedetek, ... Amikor a gyerekek már nagyobbak, akkor Pál apostol Timóteusnak írt két levelét, vagy János első levelét is adhatja, vagy értelmezheti számukra Salamon mondásait." A zsoltárok és mondások tanulása más iskolák tanmenetében is megjelent, ugyanakkor Sirák Fiának és Salamonnak mondásai is feltűntek. A 16. század második felében tovább erősödött ez a tendencia. A mondások arra szolgáltak, hogy a „dicta probantia“ módszerének szellemében a tanárok oktatási kérdésekben is alátámaszthassák álláspontjukat. Az 1563-as Pomerániai Egyházi Rendtartás nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a káté megtanulását ki kell, hogy egészítse néhány szentírási vígaszmondás elsajátítása, s a vasárnapi evangéliumi szakasz egyik szép mondatát már a megelőző szombaton kívülről meg kell tanítani. Az elsajátítandó szentírási szövegek kiválasztási kritériumai egyértelműen beazonosíthatók, hiszen etikai és életvezetési útmutatások domináltak bennük. Megállapíthatjuk tehát, hogy a szentírási szövegek kiválasztása során a pedagógiai szempontú oktató és nevelő célzat nagymértékben érvényesült, s ez nem csak legitim In: Die evangelischen Kirchenordnungen des XVI. Jahrhunderts. Hg. Emil SEHLING. Bd. 1. Leipzig, 1902. 172–174. A következő idézet: 173. 11
10
érdek, hanem teológiailag igazolható cél is, amennyiben a hitet és a szeretetet egymás édestestvéreinek tekinthetjük. Vasárnapi perikópáskönyvek Míg a vasárnapi perikópák felhasználása a német alsóbb iskolákban szórványosnak tűnik, a latin iskolákban illetve minden gimnáziumban a rendszeres feladatok közé számítottak. Az 1540-es évektől kezdve már alig van olyan iskolai rendtartás, amely ne kívánta volna meg nyomatékosan a vasárnapi evanéliumok átvételét. Erre a célra különböző posztillák és summázatok íródtak.
1. ábra: Veit DIETERICH: Summaria christlicherler für das junge Volck (Volck) (BSB München) A legismertebb ezek közül Veit Dieterichs Summaria christlicher ler für das junge Volck12 című műve. Ebben először a perikópa kerül meghatározásra, amihez egy képi megjelenítés csatlakozik. Ezt követi egy mondat az adott evangéliumból, amelyet a szerző kívülről elsajátítandó memoriternek szánt. Ezután egy rövid értelmezés következik az adott evangéliumi szakaszról, majd az egészet egy ima zárja. Mindez a bibliai történettanítás kezdetének Frankfurt am Main, 1548. Másolata megtalálható In: J. M. REU (lásd 2. lábjegyzet). 452–489. Emellett Johannes SPANGENBERG (Postilla, d.i. Auslegung der Episteln und Evangelien für alle Sonntage und fürnemste Fest. Frankfurt, 1572) és Johannes MATTHESIUS (Postilla oder Außlegung der Sonntags Evangelien über das gantze Jahr. Nürnberg, 1565) műveit kell még megemlítenünk. 12
11
is felfogható, mellyel kapcsolatban azonban nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy a diákok a mindennapi szentmisehallgatás illetve iskolai áhítatok révén is folyamatosan és rendszeresen ismertek meg szentírási szövegeket. Ez az oka annak, hogy a napi szentírásolvasás az iskolai rendtartásban külön már nem jelent meg. Az elemzés eredményei A vizsgálatok eredményeképp a következők állítások fogalmazhatók meg: Az Ószövetség szövegei közül a zsoltárokkal és a bölcsességirodalommal ismertették meg a diákokat. Különösen érdekes ezen belül az, hogy Salamon mondásai és Jézus Sirák Fiának apokrif könyve is külön megnevezésre került. Összességében azonban az újszövetségi anyag, különösen a vasárnapi evangéliumok dominálnak. Emellett fontosak még azok a bibliai mondások, amelyeket a lutheri káté magyarázatára és alátámasztására használtak. A szentírási szakaszokkal való foglalkozás egyrészt a katekizmus magyarázatának és alátámasztásának szolgálatában állt; másrészt az istentiszteletek és a prédikáció értő hallgatását szolgálta; harmadrészt pedig a mindennapi életvezetéssel kapcsolatos etikai nevelést célozta. Luther gyermekbibliája – az 1529-es Passional Az 1529-es évben látott napvilágot Luther Márton Ein betbüchlin mit eym Calender und Passional13 című műve. Ebben a Passional-t tartalmazó imakönyvecske új kiadását egy gyermekbibliával 14 egészítette ki, ami egy zseniális vázlat formájában bontakozik ki. A Passional 1604-ig huszonöt német nyelvű és négy latin nyelvű kiadást ért meg, azaz körülbelül 63.000 eladott példánnyal számolhatunk, ami óriási mennyiség, de még ez sem akadályozhatta meg azt, hogy a Passional évszázadokra eltűnjön az egyház köztudatából. Műfaját tekintve gyermekbibliával van dolgunk. A gyermekbibliák általában kevés szöveget tartalmaznak, középpontjukban sokkal inkább a képek állnak.15 Előszavában Luther a kiadvány céljaként elmeséli, Wittemberg, 1529. Reprint: Kassel, 1982. Ezzel kapcsolatban lásd Gottfried ADAM: Martin Luthers „Passional“ von 1529. Die erste evangelische Bilderbibel für „Kinder und Einfältige“. In: Biblische Geschichten kommunizieren. Studien zu Kinderbibeln, Daumen-Bibeln und Bibelfliesen. Münster, 2013. 43–64. Lásd hozzá Németh Dávid írásában a „Luther »gyermekbibliája«“ című szakasz mindkét képét is. 15 A későbbi korok emlékét őrzi Sigismund EVENIUS: Christliche, gottselige Bilderschule. (Nürnberg, 1637) című műve. Evenius kifejezetten hivatkozik is Lutherre. 13 14
12
hogy könyvecskéjét miért hozta létre: „A többség, a gyerekek és az egyszerűek számára, akiket a képek és a példázatok jobban megragadnak, hogy az isteni történeteket megjegyezzék, mint csupán szó vagy tanítás folytán.” Vizsgáljuk meg először a tartalom tekintetében. Az ötven szövegre és ötven képre való korlátozás redukciót jelent, de ugyanakkor a lényegre való koncentrációt is. A szövegek kiválasztása is az utóbbit teszi egyértelművé: Luther elhagyja a Passional-könyvek hagyományát, mert a szenvedéstörténet elé tizenegy ószövetségi szöveg kerül. Részletesen áttekintve Luther a következő témákat választotta az Ószövetségből: Ószövetség Őstörténet Ősatyák Kivonulás, Mózes
11 történet 5 1 5
Az Újszövetség a következő képet mutatja: Újszövetség
39 történet
Jézus gyermekségtörténeteiből Keresztelő János Jézus megkeresztelkedésétől a Jeruzsálembe való bevonulásig Passió/Feltámadás/Mennybemenetel Apostolok története Eszkatológiai kitekintés: Jézus mint a világ bírája Missziós küldetés
8 2 5 20 2 1 1
Érdemes megjegyeznünk, hogy az ószövetségi történetek végén a Protoevangelium áll (a rézkígyó története Szám 21,8, együtt a Ján 3,14-gyel kezdődő szakasszal). Luther ezzel teremtette meg az Ószövetségből az Újszövötségbe való teológiai átmenetet. Emellett feltűnő az is, hogy csak maguk a bibliai szövegek dominálnak, s teológiai magyarázatok sehol nem kerültek „beépítésre“. Az újszövetségi rész tekintetében még egy különlegesség figyelhető meg, amelyen a Passional evangélikus jellege is jól felismerhető. Az Apostolok Cselekedeteiből vett két szöveg érdekessége, hogy míg az egyik fametszeten a pünkösdi esemény, a Szentlélek kiáradása fedezhető fel 13
(ApCsel 2,1-4), addig a másik fametszet az evangélikus gyülekezeti életet ábrázolja, hiszen ezen a keresztség-úrvacsora és a prédikáció jelennek meg, azaz az evangélikus gyülekezeti élet középpontjai kerülnek bemutatásra. A hozzá kapcsolódóan olvasható szöveg bibliai vonatkozási pontjai a Mk 16,20 és az ApCsel 2,38 és 41 alatt találhatók. Luther a Passionalt a szenvedéstörténet köré komponálta, de nem korlátozta az előbbire, hanem segítségével az egész üdvtörténetet igyekezett bemutatni. A 16. század írásaiban oly népszerű Ószövetséget rövidebben mutatta be, mint az Újszövetséget. Semmilyen morálpedagógiai célzatnak nem engedett úgy helyet, ahogyan azt Otto Braunfels tette. Szövegeit ehelyett tisztán, egyszerűen, a bibliai szövegre koncentrálva fogalmazta meg. Luther koncepciója a szövegek és képek elrendezésében az összhangra törekvés volt. Minden perikópát egy hat-tízsoros szövegben foglalt össze, amelyet a könyvecskét felütve a jobb oldalon találhatunk. A baloldalon minden szöveg mellett egy témában passzoló fametszetet láthatunk. A kép mint médium alkalmazását Luther a Passional tervezésekor komolyan végiggondolta, megtervezte, s a kép és szöveg összhangja, „összepasszolása“ az a program, amire az előszó megfogalmazásakor gondolt: „Hogy a képrombolók szidnak és lenéznek, számomra nem jelent semmit. Ők nem szorulnak rá tanításunkra: így mi sem szeretnék az ő tanításukat sem, tehát nem sok közünk van egymáshoz. A visszaélést a képekkel és az általuk táplált hamis reménységet mindekor kárhoztattam és megbüntettem… De ami nem visszaélés, azt mindenkor meg is engedtem, megtartását szorgalmaztam, tehát hogy a hasznos és üdvös alkalmazást nyerjen.”16 Ezzel kapcsolatban fontos Luther gyermekekre vonatkozó szemléletmódját is emlékezetünkbe idézni. Ezt az a felfogás jellemzi, hogy ugyan az ősbűnnek a gyermek is alá van vetve, de a keresztség kegyelme sokkal, aránytalanul erősebb ennél. Luther a gyermeki állapotot nagyon becsülte s nagyra tartotta. Szemben Erasmusszal, aki az ember emberré válását az értelmi nevelés által kívánta elérni, Luther azt a nézetet képviselte, hogy mindaz, ami az emberben emberi, legszebb alakjában a legkisebb gyermekben található meg, s a gyermek ezért éppen hogy az igazi keresztény élet mintája lehet. Mindennek alapja nem a gyermeki ártatlanság vagy a természetes tisztaság gondolata, hanem a keresztség kegyelmének előnye. Ezáltal jut el 16
Martin LUTHER: Werke. Weimarer Ausgabe = WA X/II. 459., 3–9 (modernizált írásmód).
14
Luther ahhoz, hogy gyermekbibliája kialakításában kimondottan gyermekekre szabott vonásokat alkalmazzon. Bibliai történetek a reformáció századában A „bibliai történetek“ megnevezés alatt szűk értelemben csak Hartmann Beyers Biblische Historien című 1555-ös művét kellene értenünk. Fontos azonban a mű hátterére és környezetére is figyelmet fordítanunk, s Otto Braunfels Catalogi Virorum Illustrium (1527), Georg Fabricius Virorum illustrium seu Historiae Sacrae Libri X (1564) és Sebastian Castellio Sacri Decalogi (1543) című művét is megemlítenünk. Otto Braunfels és Georg Fabricius Heldenbücher valamint Sebastian Castellios Sacri Dialogi című művei 1527 elején Braunfels egy 40 oldalas könyvecskét jelentetett meg Strassburgban Catalogi Virorum Illustrium Veteris et Novi Testamenti17 címen, amelynek anyaga azokból a szövegekből állt össze, amelyeket a szerző bibliai történetoktatás során diktált tanítványainak. Két évvel később megjelent a könyv német kiadása is, Helden Büchlin/Von den herrlichen thaten und harkumen der höhen gottserwölten männeren und weiberen. Dargegen auch von den Gottsverworfenen tyrannischen männeren und weiberen beyder testament biblischer Schrift (Strassburg, 1529) címmel. Braunfels könyvecskéje valójában a bibliai hősök és hősnők gyűjteményeképpen fogható fel, amelyben férfiakra és nőkre, kiválasztott és elvetett szereplőkre osztva, történeti sorrendben, különböző hosszúságban beszél a hősök életéről és cselekedeteiről. Az előszó megvilágítja, hogy a kötet célja a példaképek életéből való tanulás, s utal arra, hogy a példák és a valóságos cselekedetek mindig nagyobb hatással bírnak, mint a szavak. A pogány történetírók azért írtak hősi könyveket, hogy az erények gyakorlására ösztönözzenek, a szerző pedig most azért irányítja a fiatalokat a Szentíráshoz, mert abban is találunk olyan férfiakat és nőket, akiknek példája iránymutatásul szolgálhat. A szerző érdekes módon több ószövetségi, mint újszövetségi mintát választott ahhoz, hogy Isten népének történetéből tanítson, emellett apokrif iratokhoz is nyúlt. Műve számos kiadást ért meg.
17
Másolat In: J. M. REU: Quellen (lásd 2. lábjegyzet). 1–32.
15
Ugyanez az alapkoncepciója Georg Fabricius Virorum illustrium seu Historiae Sacrae Libri X18 című művének, amelyet a szerző először 1564-ben, majd kibővített formában 1570-ben adott ki. Álljon itt példaként egy kis részlet a mű harmadik könyvéből, ahol a 76–81. pontban ez áll: „76. Josua, dux I. 77. Othoniel dux II. 78. Ehudus, dux III. 79. Samgarus, dux IV. 80. Delbora, propheta et dux 81. Gideon, dux VI.“ Az idézett műben s magában az idézetben is ismét az az életrajzi módszer érhető nyomon, amely az egyházi képzés tekintetében kétségtelenül fontos tanulási forma. Ennek része az a súlyozás is, amit szintén érdemes megemlítenünk: az előbb bemutatott felsorolásban ugyanis a szerző nem vizsgálja, hogy az egyes szereplők életútja erkölcsi szempontból valóban releváns-e, vagy hogy az a tanulási folyamat szempontjából gyümölcsöző-e, hanem különbségtétel nélkül foglalkozik minden szereplővel. Ahány szereplő csak előfordul a Szentírásban, annyinak szentel egy-egy bekezdést művében. Emiatt lehetséges az, hogy az olyan ismert és fontos szentírási személyek mellett, mint Ábrahám, Mózes, Dávid és Illés, rengeteg olyan alakot találunk, amelyeket alig ismer valaki. Fabricius műve egyébként az Ószövetségre korlátzódik, s összesen 434 személlyel foglalkozik; megjelenése hátterében nyilvánvalóan az iskolák részéről mutatkozó igény állt. Reu a mű 24 kiadását tartja számon. 19 A 16. század második felének iskolai rendtartásaiban Sebastian Castellio Dialogorum sacrorum libri quatuor autore Sebastiano Castellione20 című, párbeszédes formájú szentírási történetei is gyakran felbukkannak. Sebastian Castellio-t Kálvin hívta Genfbe, a várost azonban el kellett hagynia, mert a kiválasztottság kérdésében tanításbeli különbségbe keveredett Kálvinnal. Így kötött ki Baselben, ahol 1552-ben a görög irodalom professzora lett. Könyve először 1543-ban jelent meg Genfben. Ezt a kiadást két évvel később revideálta, s második változata gyorsan és széles körben el is terjedt. Ruth Bottigheimer nemrégiben a mű 174 kiadását tudta bizonyítani az 1543 és 1794 közötti időszakban. 21 Könyve ezzel a 251 éves folyamatos újrakiadási periódussal még hosszabb időt ért meg a piacon, mint Hübner
Másolat In: J. M. REU: Quellen (lásd 2. lábjegyzet). 288–348. Uo. LIX-tól. 20 Másolat In: J. M. REU: Quellen (lásd 2. lábjegyzet). 82–149. 21 Ruth B. BOTTIGHEIMER: Sebastian Castellio and His Dialogi Sacri. In: Die Bibel als Buch der Bildung. FS für Gottfried Adam. Hg. Volker ELSENBAST. ua. Wien, 2004. 341–344. 18 19
16
„Bibliabéli históriái“. Első kiadásának címe, a Dialogorum sacrorum ad linguam simul et moris puerorum formandas libris quatuor Sebastiano Castellione autore, a szerző szándékát is elárulja. Célja egyrészt a nyelvi készségek gyakorlása, másrészt pedig az erkölcsi nevelés volt. A felsorolt két szándék a nyelvtani képzés és a bibliai oktatás ötvözéséhez vezet, azaz egy olyan igazi tankönyvvel van dolgunk, amely kettős célt kíván szolgálni: egyszerre kíván segédanyagot nyújtani a latin nyelvi képzéshez, illetve támpontul szolgálni a vallási neveléshez és a keresztény jellemformáláshoz. A mű az Ószövetségből 90, az Újszövetségből 47 történetet dolgoz fel. Mivel a mű alapkoncepciója s a szövegek kiválasztási kritériuma a dialógus formájú, párbeszédes bemutatás, a könyvben fontos történetek, úgymint a teremtéstörténet, az özönvíz, a bábeli torony építése, az egyiptomból való kivonulás és a parancsoknak a Sinai-hegyen történő átadása nem kaptak saját szakaszt. Ugyanígy hiányzik az ószövetségi részből Jézus születése és megkeresztelkedése, a Jeruzsálembe való bevonulás, a Getsemáné-kert, Jézus halála és a feltámadásáról való beszámoló is. Bekerült viszont néhány apokrif szöveg, s az egész művet az utolsó ítélet jelenete (Máté 25) zárja le. Az egyes egységek úgy épülnek fel, hogy először egy tartalmi öszszefoglalót olvashatunk (argumentum), ezt követi a párbeszédes rész, aztán következik egy sententia, amt a szerző súlyponti mondatnak s memoriternek szánt, s amely nem a Szentírásból származik, de azzal teljes összhangban kerül megfogalmazásra. 22 A párbeszédesség kritériuma összességében azonban a szövegválaszték olyan tartalmi eltolódását okozza, hogy azt kell mondanunk, a mű „téves optikát“ közvetít, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy milyen széles körben használták fel tankönyvként. A bibliai szöveghez való hűséget illetően látható, hogy Castellio maga dolgozta ki szövegeit a Biblia törzsszövegéből, de nem szerepeltetett olyan szereplőket, akik a Szentírásban ne fordultak volna elő.
A Ter 3-hoz például ez kerül megfogalmazásra: „Argumentum: Serpens Euam, et Eua Adamum impellit ad vescendum fructu vetito. Deus vero ipsos tres ad totidem poenas damnat. Sententia: Ob vnius hominis inoboedientiam mors intrauit in mundum. Disce, puer, oboedientiam.“ (J. M. REU: Quellen [lásd 2. lábjegyzet]. 83. 1. megjegyzése alapján). 22
17
Hartmann Beyer Historien Bibel című műve (1555) A „bibliai történet“ kritériumának Hartmann Beyer Historien Bibel. / Das ist / Alle vornemste Historien aller Bücher / des alten Testaments auß dem / Text der Bibel gezogen / und in ein richtige ordnung der zeit unnd jaren / wie sie sich auff einander begeben haben / gesetzt / Von anfang der Welt an / schier biß in die dreitausent neundthalb hundert jar című műve felel meg leginkább.23 Először csak az ószövetségi rész jelent meg, amely 403 oldalból áll, míg a második, újszövetségi rész 83 oldalt ölel fel. A mű bőségesen tartalmaz fametszetillusztrációkat, s 1612-ig hatszor jelent meg. Előszavában Beyer azt fejti ki, hogy a Bibliát minden más olvasmánnyal szemben előnyben kell részesíteni, s nagy szorgalommal kell forgatni, mert olvasása óriási hasznot hozhat. Ő maga azért készíti el a Szentírás történelmi könyveinek kivonatát, hogy az olvasónak lehetősége legyen gyorsan áttekinteni az Ó-és Újszövetség történeteinek folyását. Itt újra fellelhető az a már a címben is megfogalmazott kritérium, hogy mindent „az idők és évek helyes sorrendjében“ hozzon. A történetekkel kapcsolatos szándékáról azt írja, hogy azok „értünk írták, a mi tanításunkra, hogy az Írásokból türelmet és vígasztalást nyerjünk, és így reményünk legyen vö. Róm 15. ; mindezek értünk történtek, előképként, és okulásunkra írták le, mindannyiunknak, amire a világ vége következik vö. 1Kor 10.”24 Beyer könyvével a népet kívánta megcélozni, ennek felel meg a mű képekkel való ellátása is. Fontos szempontja az is, hogy a Szentírásból készített kivonatot hasznosabbnak tartja, mint egy teljes Bibliát. Az egyes szakaszok címeként rövid tartalmi összefoglalót ad meg, alapként általában Luther fordítását használva. Időmegjelöléseiben nagyon alapos, az időbeliség tanításához táblázatot is készített Ádámtól Noéig illetve Noétól Ábrahámig. Beyer könyve terjedelmes ószövetségi résszel bír. Mindenekelőtt az ország kettészakadása utáni eseményeket tárgyalja nagy részletességgel, de a prófétákat is alapvető témái közéi sorolja. Összesen 23 tematikus blokkot alkotott, első pontként a világ kezdetével, vagyis a teremtéssel, másodikként a bűnbeeséssel foglalkozik, a sort pedig huszonegyedikként Zsuzsanna és Dániel története, huszonkettedikként a Béltől Bábelig, majd huszonharmadikként A sárkányról című történet zárja. Az egyes történeti blokkok
Franckfort, 1555. Lásd J. M. REU: Quellen (mint a 2. lábjegyzetben). 186–288., ahol az 1557-es kiadás részleges lenyomata található. 24 Uo., 187 (nyelvileg modernizálva). 23
18
súlyozása problematikus és nem kielégítő. A történet bemutatása sokszor túl rövid ott, ahol tartalmi okokból részletességre lenne szükség, és túl hosszú ott, ahol egy rövid összefoglaló is elégséges lenne. Az újszövetségi rész25 összességében pozitívabb képet mutat. Ebben Jézus tanításai, azaz a hegyi beszédből való részletek, több példabeszéd illetve a Jn 8, Jn 10, Lk 18, Mt 24 és 25 valamint a Jn 13-16 kivonatai kaptak helyet. Az újszövetségi rész körülbelül felét a szenvedéstörténet teszi ki, a történetek elmesélése a pünkösdi eseményig nyúlik. Az egész könyvet a Jn 21,25 zárja. Hartmann Beyer nem hősi történeteket, hanem az üdvösségtörténetet akarja bemutatni, ennek a szándékának azonban az ószövetségi részben nem mindig tud megfelelni. A szövegek sorbarendezésének kritériuma „az idők és évek helyes sorrendje“, ami szintén azt teszi egyértelművé, hogy Beyer történeti könyvet kívánt írni. Beyer munkássága bizonyára példaképként szolgált Justus Gesenius26 számára, aki százegy évvel később alkotta meg Biblischen Historien című művét, ami újabb mérföldkövet jelent a gyermekbibliák műfajtörténetében. A mű teljes címe így hangzik: Bibliai történetek az Ó és Újszövetségből / A fiatalok és az egyszerűek javára az idő és az évek helyes rendjében összeállítva / és két részben / részenként ötvenégy olvasmányban végig elrendezve / hogy a keresztény családapák és családanyák a keresztény ünnepeken és a szombatok megszentelésére mindkét részt évenként végigvegyék / és gyermekeikkel és házuk népével fáradtság nélkül megismertessék. Terjedelmi okokból ezen a helyen meg kell elégednünk a művére való utalással.27 Johann Hübner Biblische Historien című műve (1714) A gyermekbibliák további fejlődésének útján nagyon fontos állomást képvisel Johann F. Hübner műve, a Zweymahl zwei und funffzig Auserlesene Biblische Historien aus dem Alten und Neuen Testamente, Der Jugend zum Besten A teljes másolat megtalálható képek nélkül: J. M. REU: Quellen (lásd 2. lábjegyzet). 254–288. Munkásságával kapcsolatban lásd Gottfried ADAM: Justus Gesenius und die „Erbauung unser Kirchen“ – mit Hilfe von Gesangbuch, Katechismus und Biblischen Historien. In: Denk-Würdige Stationen der Religionspädagogik. FS Rainer Lachmann. Hg. Horst RUPP. ua. Jena, 2005. 93–103. 27 A Biblischen Historien egyik elemzése az alábbi műben olvasható: Gottfried ADAM: Kinderbibeln von Martin Luther bis Johann Hübner. In: Die Inhalte von Kinderbibeln. Kriterien ihrer Auswahl. Hg. Gottfried ADAM – Rainer LACHMANN – Regine SCHINDLER. Göttingen, 2008. 29–38. 25 26
19
abgefasset.28 Hübner „Bibliabéli históriái“ korszakalkotó jelentősséggel bírtak. A mű a kateketikai gyermekbiblia típusába tartozik, magyar nyelvű kiadása 1754-ben jelent meg. Utalni szeretnék itt Németh Dávid29 részletes bemutatására, aminek köszönhetően most csak néhány adatra kell szorítkoznom. Hübner iskolai bibliája koncepciójában korának társadalmi változásait és gazdasági helyzetét tükrözi, felépítése a gyermekek igényeit követi. Olyan szövegválasztékot tár elénk, amely alkalmas arra, hogy azt gyermekek olvassák. Emellett Hübner a gyermekek memóriáját, értő olvasási készségét és akaratát is fejleszteni szeretné. Ez koncepcionálisan abban nyilvánul meg, hogy minden történethez annak szövege után (amelyeket a lutheri szövegformához igazodóan, rövidített változatban hoz) olyan érthető és világos kérdéseket fogalmaz meg, amelyek az emlékezőképesség gyakorlását szolgálják. Ezt hasznos tanulságok és tanítások követik, amelyek az értelem fejlesztését célozzák meg, majd jámbor és kegyes gondolatok következnek. Ezek többnyire kívülről elsajátítandó versek, amelyek a szándékok és a szív nemesítésére törekednek, azaz a „jámborrá válást“ szolgálják. Ez azt jelenti, hogy a szentírási szöveget olyan kiegészítések gazdagítják, amelyek a szöveg megértésében segítenek. Gyermekbibliáját meghatározza annak pedagógiai és teológiai elképzeléseket közvetítő karaktere, s éppen ez magyarázza a legkülönbözőbb csoportok körében való széles körű elfogadottságát. A változásnak abban a korában, amely a lutheri ortodoxiától egyrészt a korai felvilágosodás, másrészt a pietizmus felé vezetett, Hübner könyve a mindennapi és gyakorlati életvezetésben kíván segítséget nyújtani. Olyan „értelmes“ és tapasztalatokra épülő kereszténységet közvetít, amelynek vallásgyakorlásában a gyakorlatban megvalósuló jámborság és hasznosság dominál. Gyermekbibliák a felvilágosodás korában Vessünk most először egy pillantást a gyermekbibliák és a gyermekirodalom kapcsolatára, hogy aztán rátérhessünk Rudolf Christoph Lossius Biblischen Geschichten című művére.
Leipzig, 1714. Az 1731-es kiadás jól hozzáférhető a Rainer LACHMANN – Christine REENTS által kiadott utánnyomásban (Hildesheim–Zürich–New York, 1986). 29 Az okfejtéseket és képeket lásd Németh Dávid írásában, A felvilágosodás sajátos termékei című részben. 28
20
Gyermekbibliák – a gyermekirodalom előfutárai 1750 körülre tehető annak a speciális gyermekirodalomnak a kialakulása, amely a korabeli társadalom modernizálódási folyamataival áll összefüggésben. Ezekben rögtön le is képződik a gyermekség felfogásának az az új látásmódja, amelyet John Locke, Jean Jacques Rousseau és társaik vezettek be. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk azonban, hogy már messze e speciális gyermekirodalom 1750 körülre tehető kialakulása előtt létezett egy bizonyos speciálisan gyermekeknek szánt irodalom, mégpedig a gyermekbibliák formájában. S a gyermekbibliák persze nagy szerepet is játszottak a gyermekirodalom kialakulási folyamatában, különösen Európa szárazföldi részének illetve Anglia és Észak-Amerika protestáns hagyományú kultúráiban. Ruth B. Bottigheimer irodalomtörténész már évekkel ezelőtt utalt arra, hogy a németországi, franciaországi és angliai protestáns és katolikus gyerekek számára már több generáció óta írtak bibliai történeteket akkor, amikor a „gyermekirodalom“ műfaja kialakult. „Azon alapvető kérdések közül, amelyekkel a gyermekbibliák szerzői ebben a korban foglalkoztak, négy téma – konkrétan a társadalmi osztályok, az apai szerepek, az erkölcsi normák és a történelmi igazság kérdése – is alapként szolgál majd a korai elbeszélő gyermekirodalom számára. A gyermekbibliák szerzői voltak azok, akik ezeket a témákat meghatározták, kijelentéseikkel pontosították, s akik kialakították, készenlétbe állították azt a formát, amelyben azok a 18. század közepén az elbeszélő gyermekirodalomba felvételt nyertek.“30 Bottigheimer megállapítja, hogy a Biblischen Geschichten korai modellt jelentett a gyermekkorú olvasóknak írt hosszú és izgalmas elbeszélések kialakulása során, Németországban 1656, Franciaországban 1670 és Angliában 1690 óta.31 A gyermekbibliák ezen előfutár szerepét napjaink irodalomtörténeti diskurzusában a német, és az angol nyelvterületen is teljesen figyelmen kívül hagyják.
Ruth B. BOTTIGHEIMER: Children’s Bibles 1690–1750 and the Emergence of Fictions for Children. In: Compar(a)ison. An International Journal of Comparative Literature 1995. Heft 2. 101–115; idézet 101. 31 Az ezzel kapcsolatos publikációtörténethez lásd Ruth B. BOTTIGHEIMER: The Bible for Children from the Age of Gutenberg to the Present. New Haven–London, 1996. 3. fejezet. 30
21
A tanítástól a kritikai ítéletalkotásig – Rudolph Christoph Lossius Die ältesten Geschichten der Bibel példáján (1784) A 18. század közepén megkezdődik egy kifejezetten gyermekkorú olvasók részére szánt speciális irodalmi terület kialakulása, amelyben az irodalom addigi tanító jellege mellé egy sokkal erősebb szórakoztató elem kerül. A gyermekkorról alkotott felfogás változása a gyermekbibliákban is lecsapódik. Az 1770–1790-es években a gyermekbibliák kiadása nem várt csúcsot ért el.32 A Biblia egyre inkább oktató jellegű könyvvé vált. Szaktudást közvetített, élesítette az értelmet, és egyidejűleg erősítette a gyermekek erkölcsi tartását, erényes viselkedését. Az eddigieknél nagyobb hangsúlyt fektetett az erkölcsre, arra, hogy a történetek a lelkiismeretre és a szívre is hassanak. A Szentírás történelmi-kritikai feldolgozásának nézetei a gyermekbibliákra is hatottak, már nem egyszerűen a lutheri fordítás szövege került átvételre. Johann Friedrich Heynatz Auserlesene(n) Erzählungen aus biblischer Geschichte33 című művében a bibliai történetek olyan értelmezését próbálta megmutatni a fiataloknak, amelyben Isten igéjét a maga valóságában, a hagyományból fakadt átszíneződésektől megtisztítva ismerhetik meg. Ennek érdekében az eredeti görög és héber szövegekhez nyúlt vissza. Emellett a gyermekbibliák struktúrájának szerkesztésében is új módszer jelent meg: a természetben való séták kapcsán folytatott beszélgetés. Rudolph Christoph Lossius már ezt az elvet követve szerkesztette Die ältesten Geschichten der Bibel für Kinder in Erzählungen auf Sparziergängen 34 című művét is. Lossius történeti bibliáját 19 elbeszélés köpönyegébe rejtette, ezek mind a Mózes első könyvében olvasható történeteket dolozták fel. A történetek mesélője egy olyan tanár alakja, aki egy nyáron öt gyermekkel járja a réteket és mezőket, és a túrák pihenésre szánt szüneteiben bibliai történeteket mesél. A könyv a teremtéstörténettel kezdődik és Jákob halá-
A 18. század gyermekbibliáit a következő mű gyűjtötte össze s mutatja be: Sybille PETERPERRET: Biblische Geschichten für die Jugend erzählt. Eine Studie zur religiösen Kinder- und Jugendliteratur des 18. Jahrhundert. Essen, 1991. 33 Frankfurt–Oder, 1776. 34 1. rész. Erfurt, 1784. A második rész Die ältesten Geschichten der Bibel für Kinder in Erzählungen an Feierabenden. Erfurt, 1787. Die neuesten Geschichten der Bibel oder das Leben Jesu in Erzählungen für Kinder. Erster Teil. Erfurt, 1789. A mű részletes elemzéséhez lásd Katja E. A. EICHLER: Biblische Geschichten bei Rudolph Christoph Lossius und Kaspar Friedrich Lossius. Eine Analyse zu Kinderbibeln in der Aufklärungszeit. Göttingen, 2011. 32
22
lának bibliai történetével zárul. Nyelvezetét gyermekek számára érthetővé formálták, a könyvben található képek és hasonlatok a gyermekek tapasztalati világából származtak.
2. ábra: Rudolph Christoph LOSSIUS: Die ältesten Geschichten der Bibel. Teil I. (1784) – címlap A beszélgetésként megkonstruált forma lehetővé teszi egyrészt az elmondottak elmélyítését, másrészt azt, hogy a gyermekek visszakérdezhessenek a már elhangzottakra. Lossius emellett többek között kérdésekkel, közbeszólásokkal is tudatosan lazítja a beszélgetést. A történet elmesélésének elsősorban nem az a célja, hogy a gyermekek pontos bibliaismeretre tegyenek szert, sokkal inkább az, hogy olyasvalamit sajátítsanak el, ami saját gondolkodásukat és cselekvésüket befolyásolja. Lényeges az is, hogy gyakorlati életük szempontjából fontos útmutatást kapjanak. A mesélő a beszélgetések során matematikai és földrajzi kérdésekre is kitér. Ez a gyermekbiblia összességében a moralizáló bibliai elbeszélések hagyományát folytatja. Lossius műve abból a szempontból is emblematikus írása a felvilágosodás korának, hogy a könyv az ismert filantróp, Christian G. Salzmann előszavát tartalmazza, amelyben a vallási nevelés új koncepciója és a gyermekbibliák szerkesztésének kritériumai is megvilágításra kerülnek. Amenynyire eddig a bibliai történetek és az egyház katekizmusszerűen bemutatott tanításai domináltak, úgy most az alapvető erkölcstan és a vallás alapfogalmainak tisztázása került a középpontba. Ez összefoglalva azt jelenti, hogy 23
egyszer csak a természetes vallás (az Isten, a halhatatlanság és az erényesség) vált fontossá, s ezáltal a speciálisan keresztény tartalom visszahúzódott. Bevezetésében Salzmann azt írja, hogy a régebbi korokban a fiatalok mindent elhittek, amit egy tanár vagy egy felnőtt mondott. A gyermekek minden kérdését azáltal válaszolták meg, hogy Istenre vonatkoztatták azt. Salzmann megállapítja azonban, hogy ma már a történetek gondos megválogatására van szükség. Az a cél, hogy a gyermek maga találja meg az útját, s hogy egy alacsonyabb tudásszintről egy magasabb értelmi és tudásszintre jusson. A filantróp pedagógia befolyásának köszönhetően már nem a teológiai, hanem a pedagógiai megközelítés élvez elsőbbséget. A didaktikai és metodológiai gondolkodás középpontjában maga a gyermek és képességei kaptak helyet. Salzmann a bibliai történetek kiválasztásának három kritériumát is megnevezi: (1) semmi zsidósággal kapcsolatos geneológia, földrajzi információ vagy vallási szokás; (2) kiesik minden olyan kevéssé világos dolog, mint a teremtés, jövendölések stb.; (3) illetve nem kerülhetnek be olyan történetek sem, amelyek ma megütközést keltenek. Hirtelen tehát nem Istenre irányul a tekintet, hanem arra, amit az ember tesz, és ez azt jelenti, hogy az Isten és ember közötti viszony is megváltozik. A Bibliában szereplő emberek saját koruk emberei voltak, így Salzmann szerint hibáikat megítélhetjük anélkül, hogy ezáltal a Biblia presztizsét csökkentenénk. Ennek szellemében messzemenően kerülendő például a csodák bemutatása, azok teljesen figyelmen kívül hagyhatók. A rendkívüli vagy különleges eseményekre logikus és érthető magyarázatot kínáltak, és kialakult egy olyan bibliaértelmezés, amely az adott kor természettudományos ismereteivel összhangban állt. A szókratikához való fordulás a Hübnernél látott kateketikai tanítómódszer leváltásához, s ezzel a gyermekek képességeinek felértékeléséhez vezetett. A közös megbeszélés módszerének alkalmazása pedig újabb lépést jelent a gyermekeket az önálló és kritikai gondolkodásra képessé tevő úton. Lossius megértette s magáévá tette korának gyermekséggel kapcsolatos felfogását, és a bibliai történeteket ennek megfelelően, gyermekek számára alkalmas formában közvetítette. Ennek során a bibliai történeteket a filantróp szemlélet jegyében túlnyomórészt általános morális tanításként bontotta ki.
24
A felvilágosodás és a Biedermeier között Mielőtt a következő fejezetben Christian Gottlob Barth-tal kezdenénk foglalkozni, ha csak röviden is, de utalni szeretnénk két érdekes gyermekbibliára, amelyek tulajdonképpen egy részletes méltatást is megérdemelnének, hiszen annyira jól kidolgozottak, jelentőségteljesek és nagy hatást gyakorlók voltak. Szerzőik Christoph von Schmid és Johann Peter Hebel. A katolikus író és teológus Christoph von Schmid Biblische(n) Geschichte für Kinder (1801, München) című művében a kor vallási szellemének megfelelően az angyalszerű, tiszta s még el nem rontott gyermek képét vázolja fel. Éppen ezért mindig arra használja fel a cselekmény történéseit, szituációit, hogy Isten gondoskodó jóságára és az Istenbe vetett bizalom hasznosságára utaljon. Művében emellett mindig adódnak olyan helyzetek is, amelyekben a cselekvő személyek vallási tanításokat közvetíthetnek. Álláspontja a felvilágosodás azon szakaszába sorolandó, amely már érintkezésbe lépett a „biedermeier romantikával“. A badeni egyház prelátusa, Johann Peter Hebel, szintén még a késői felvilágosodás korának alakja. Biblische Geschichte für die Jugend (1824, Pforzheim) című műve valójában egy bibliai költeményt takar. Hebel valódi mestere a nyelvnek, aki apró, találó átalakításaival teszi érthetővé a szöveget a gyermekek számára, illetve kiegészítéseivel – a felvilágosodásra jellemző módon – megvilágít s tanít. A tizenkétéves Jézusról például így ír: „Amikor Jézus tizenkét éves lett, anyja ekkor először vitte fel magával az ünnepekre. Ezek szerint jó kezekre lett bízva. A jóságos anyai kéz idejekorán jámborságra és a templomba vezeti gyermekét, ahol Istent tisztelik és az Ő szavát tanítják.”Az egyház odaadó szolgálata s az anya-gyermek kapcsolat jelentőségének a vallási nevelés szempontjából való hangsúlyozása nagyon fontos számára.35 Christian Gottlob Barth Biblische Geschichten című műve (1832, Stuttgart) Barth könyve az 1832-es első kiadásban még a Zweymal zwey und fünfzig biblische Geschichten für Schulen und Familien36 címet viselte, a későbbi kiadásokban azonban ezt már részben a Calwer biblische Geschichten für Schulen und Familien, a Calwer zweimal zweiundfünfzig biblische Geschichten für Schulen und
Hebellel kapcsolatban összességében lásd Reinhard WUNDERLICH: Hebels Erbe: zur Tradition von Kinderbibeln und Kinderdichtung. In: Beiträge pädagogischer Arbeit 45 (2002). H. 4. 1–21. 36 Calw, 1832. 216 oldal 100 ábrával. 35
25
Familien vagy a Zweimal zweiundfünfzig (Calwer) biblische Geschichten für Schulen und Familien címekre módosította. A művet legalább 87 nyelvre fordították le. A Biblischen Geschichten különböző nyelveken megjelent kiadásainak száma bőven ezer fölé, a mű összpéldányszáma bőven hatmillió példány fölé nyúlik.37 Első magyar nyelvű kiadása már 1840-ben jelent meg.38 Barth olyan szentíráskutató teológusként értelmezte magát, akinek közvetlenül az Íráshoz kell visszanyúlnia. A Szentírás Isten Országának kibontakozásáról szól, s ennek során nem csak arról esik szó, hogy mi szükséges az üdvösségünkhöz, hanem az Isten egész univerzumot érintő szándékának a kinyilatkoztatásáról is. A szerző minden tevékenységét ez táplálta, munkásságát pedig a fentiek mellett határozott pietista küldetéstudata is motiválta. Mindezek miatt a gyermekek számára készített írásait illetve saját kiadói tevékenységét is az Isten Országáért való munkának tekintette. Terjedelmes írói műve és működése által Barth nyilvánvalóan azt a Szentírással kapcsolatos tanító szándékát akarta megvalósítani, amelyet 1836-ban Az igaz műveltség támogatására címmel foglalt össze az általa kiadott Jugend-Blätter című ifjúsági havilap alcímeként. Barth erősen gyakorlatorientált teológus volt.
3. ábra: C. G. BARTH: Zweimal zweiundfünfzig biblische Geschichten für Schulen und Familien (1832, Stuttgart) – címlap A bibliográfiai adatokat lásd Werner RAUPP – Christian Gottlob BARTH: Studien zu Leben und Werk. Stuttgart, 1998. 208–220. (Nr. 106–266). 38 Christian Gottlob BARTH: Kétszer oetvenkét Bibliai Történetek. Köszeg, 1840. 37
26
Barth hatalmas mértékben járult hozzá annak a kultúrának az egész délnémet térségben való kialakulásához, amelyet a biedermeier erkölcsi értékrendje hatott át. Ennek összefüggésében kell szemlélnünk Biblischen Geschichten című művét is, amelynek előszavában a célcsoport tekintetében az áll, hogy a könyvecske „gyermekek számára tíz éves korig a jobb iskolákban, kevésbé tizenkétéves korukig” alkalmazható. Művének nem az a célja, hogy pótolja vagy helyettesítse a Bibliát, hanem hogy hozzá vezessen, oda csábítson. Az 52 ó-és újszövetségi bibliai történetet Barth egyrészt végigszámozza (1-től 52-ig), másrészt rövid címmel látja el. (1. A teremtésről, 2. A bűnbeesés, 3. A testvérgyilkosság stb.). A képeket illetően azt kell elmondanunk, hogy a második kiadásban az ószövetségi részhez 70, az újszövetségi részhez 61 illusztráció kapcsolódik, ezek minősége kimondottan rossz. Olyan képekről van szó, amelyeket a Londoner Tractat-Gesellschaft ingyen bocsátott rendelkezésére. Olyan stílus ez, mint amely az angol nyelvterület vasárnapi iskolájában a 20. századig tartotta magát. Olykor-olykor feltűnik egy-egy tartalmi szempontból szakszerűen kiválasztott kép, például a Dávid-történeteknél egy hárfa vagy egy kővé dermedt alak a vízözön történeténél. Az 52 ó-és újszövetségi történetet átfogó szövegválaszték a naptári év heteinek számához igazodik. Melyek tehát a kiválasztott történetek? Táblázatunkban most az Újszövetségre korlátozódunk: Újszövetség GYERMEKSÉGTÖRTÉNETEK: 4 1. Gábriel elküldése Zakariáshoz és Máriához 2. Jézus születése 3. A napkeleti bölcsek 4. A gyermek Jézus JÉZUS ÉLETE ÉS MŰKÖDÉSE: 19 5. Jézust megkereszteli János és megkísérti az ördög 6. Jézus tanítványainak meghívása, a kánai mennyegző 7. A szamáriai asszony
Összesen 52 történet 26. Jézus beszédei a végidőkről 27. Folytatás 28. A lábmosás és az utolsó vacsora 29. Jézus a Getsemáné-kertben 30. Jézus elfogása, Péter tagadása 31. Jézus Kaifás előtt 32. Jézus Pilátus és Heródes előtt 33. Jézust halálra ítélik 34. Jézus a kereszten 35. Jézus sírba helyezése FELTÁMADÁS/MENNYBEMENETEL: 4 36. Jézus feltámadása 27
8. Péter halfogása és a sztatér 9. A hegyi beszéd 10. Jézus csodái 11. Folytatás 12. Folytatás 13. A bűnös nő és a kánaáni asszony 14. Keresztelő János halála 15. Jézus példabeszédei 16. Folytatás 17. Folytatás 18. A gazdag ember és Lázár 19. A gyermekek megáldása; Zakeus története 20. Az irgalmas szamaritánus és a szívtelen szolga 21. Az alázatról 22. Jézus színeváltozása 23. Jézus három látogatása Betániában
37. Az emmauszi úton 38. Jézus megjelenik Tamásnak és a Genezáreti tónál 39. Jézus mennybemenetele APOSTOLOK TÖRTÉNETE: 13 40. Pünkösd 41. Ananiás és Szafira 42. István halála 43. Az etióp udvarnok 44. Saul megtérése 45. Kornéliusz százados 46. Péter szabadulása a börtönből 47. Pál Lisztrában 48. Lídia és a börtönőr 49. Pál Athénban 50. Pál cézáreai fogsága 51. Pál útja Rómába 52. Az evangélium elterjedése az apostolok munkája által
SZENVEDÉSTÖRTÉNET: 12 24. Jézus bevonulása Jeruzsálembe 25. A gonosz szőlőművesekről és a király mennyegzőjéről
A Bibliai Történetek különböző korokbeli tartalmi összetételét szemlélve azzal a meglepő eredménnyel zárul összehasonlításunk, hogy a válogatásba bekerülő szövegek sora meglehetősen állandó. Az elbeszélések sora összességében messzemenően konstans és változatlan. Az elbeszélések nyelvi megformálását illetően látható egyrészt az, hogy az 1832-es kiadás számos fordulata még sokkal később is visszaköszön, másrészt pedig az, hogy a szöveg terjedelme tekintetében folyamatos kiegészítések, bővítések történtek. A szövegforma vonatkozásában pedig kezdettől fogva egy nagyon bibliaközeli formáról van szó, amelyben a lutheri biblia szófordulatai
28
újra és újra visszacsengenek. Bizonyára nem túlzás egyfajta „természetes, egyszerű biblicizmusról“ beszélnünk. Christoph Gottlob Barth és Gottlob Ludwig Hochstetter Biblischen Geschichten című könyvei egyedülálló alkotásai a gyermekbibliák körének. Megalapozottan állíthatjuk, hogy világszinten is párjukat ritkító bestsellerek. Hatástörténetükben még Johann Hübner Biblische Historien című munkáját is túlszárnyalják. Esetükben nem egyszerűen iskolai bibliáról, hanem egy otthon, és az iskolában is használható könyvről van szó. A gyermekekre mint tartalmuk célcsoportjára koncentrálnak, miközben a lakosság szegényebb rétegeit is szem előtt tartják, ahogy az egyes elbeszélő szakaszokból egyértelműen felfedezhető. Ezen iskolai és házi Biblia sikerének titka a hübneri iskolai Biblia sikeréhez hasonlóan bizonyára nem utolsósorban abban is áll, hogy a bibliai történetek szövege egyszerű, követhető nyelvezettel került megfogalmazásra. Az elbeszélés módja szorosan követi a bibliai szöveget, és nem a feldolgozást végző személyek speciális teológiai nézetei érvényesülnek, hanem egyfajta „bibliai ortodoxia“ értelmében maga a szöveg dominál. Ez az oka annak, hogy a szöveg a legkülönbözőbb teológiai álláspontot képviselők számára is elfogadható volt. A könyv kiadott példányaihoz ráadásul nagyon csekély áron hozzá lehetett jutni, s így minden társadalmi csoport számára megfizethető volt. Mindezek mellett a Biblischen Geschichten többféle szándék és érdek szerencsés egybeeséséből született. Megtestesült benne a vallási miszsziós érdek (azaz egy teológiai nézőpont), a katolikus vallási irodalomtól elkülönülni vágyó, evangélikus profilt teremteni szándékozó törekvés (azaz egy felekezeti-vallási érdek), egy „irodalompedagógiai“ szándék, amely a gyermekek érdekében fáradozik s hozzájuk szól (azaz egy képzési érdek) illetve egy valódi keresztény könyvkínálatot létrehozni szándékozó, a könyvpiac folyamatosan szekularizálódó kínálatával szembeszállni akaró szándék (azaz egy kulturális-gazdasági érdek.)39
További elemzések olvashatók: Gottfried ADAM: Die Biblischen Geschichten von Christian Gottlob Barth. In: Die Inhalte von Kinderbibeln (wie Anm. 27). 117–144. 39
29
A második világháború utáni fejlődésről A második világháború utáni időszakban ismét egy új szakasz, egyfajta újrakezdés tapasztalható a gyermekbibliák történetében. Két típus: Anne de Vries és Jörg Erb A holland pedagógus Anne de Vries Die Kinderbibel című művével hossú időre meghatározó hatású bestsellert alkotott. Bibliakönyve először 1948-ban jelent meg holland nyelven, majd 1955-ben németül. Anne de Vries Gyermekbibliája Jörg Erb Schild des Glaubens című könyvével együtt hosszú ideig magában állt a könyvesboltok polcain, hiszen német nyelvterületen mindkettő a gyermekbibliák műfajának új kezdetét jelezte. A második világháború után de Vries műve volt az első olyan gyermekbiblia, amelyet nem csak evangélikus, hanem hamarosan katolikus körökben is örömmel fogadtak. Német nyelvű összkiadásainak száma már az 1,7 millió eladott példányt is meghaladja, Svédországban több mint 800.000 példányban kelt el. Anne de Vries elbeszélésmódja szabad, tág teret enged és olykor túláradó is. A szöveg mindig közvetlenül az olvasót is igyekszik megszólítani. Így aztán például a szívtelen szolgáról szóló történet elején ez áll: „Ha egy másik gyerek valami gonoszat tett veled, mit teszel? Rögtön visszaütsz vagy visszavágsz? Kicsúfolód a másikat és csúnyákat mondasz róla? Lehetőleg jól kiszúrsz vele?“ A történet végén pedig még egyszer visszakérdez: „Tényleg megértetted a történetet? Mit kell tenned, ha egy gyerek gonoszat tett veled?“ A példából jól látszik, hogy a Biblia szerepe Anne de Vries-nél nevelő funkcióval bővül. A Biblia által motivált nevelés fő célja az emberek engedelmessége. Ez az a sarkalatos erény, aminek magvát el kell vetni. Ez azt jelenti, hogy az általános nevelési célok a Biblia által kerülnek legitimálásra, és ebben is jól láthatóan felismerhető egy morális tendencia. A jó és a rossz egymástól egyértelműen elválasztásra kerül, jónak számít a szorgalom, a hála és az engedelmesség; rossznak a hálátlanság, a lustaság és az engedetlenség. Ez a moralizáló tendencia oda vezet, hogy a szentírási történetek végére gyakran még egy erkölcsi kiegészítés kerül. Emellett a szenvedéstörténet elbeszélésmódját is élénk kritika illette már. Mindezek mellett is, a mégoly jogos kritikák ellenére, összességében azt kell mondanunk, hogy de Vries
30
gyermekbibliájának megjelenése igazi úttörőmunkát jelent, mert teljesen gyermekekre szabott módon meséli el a bibliai történeteket. 40
4. ábra: Jézus megáldja a gyermekeket. Jörg ERB – Paula JORDAN: Schild des Glaubens (1941) Anne de Vries műve mellett Jörg Erb Schild des Glaubens című művének is nagy keletje volt az 1945 utáni időszakban. 41 A Schild des Glaubens a harmadik birodalom időszakában, a „Hitvalló Egyház”-zal összefüggésben született, első kiadása 1941-ben jelent meg. Ezt követően már csak a háború után volt lehetőség arra, hogy a könyvet újra kiadják, míg 1970-ben aztán le is járt az ideje. 1993-ban még sor került egy utolsó, 60. kiadásra, ezzel együtt több mint 1,6 millió példányban kelt el ez a gyermekbiblia, amit szintén iskolai és otthoni használatra egyaránt szánt a szerző. A Schild des Glaubens a kateketikai bibliák csoportjába tartozik. A könyv iskolai bibliaként, tankönyvként játszott nagy szerepet, noha tulajdonképpen inkább volt családi, semmint iskolai biblia. Szövege messzemenően igazodik a lutheri fordításhoz, Paula Jordan képei pedig sajátos arcu-
Anne de Vries munkájának részletes bemutatásáért és képekért lásd Németh Dávid cikkét. Ezzel kapcsolatban lásd Gottfried ADAM: Der ’Schild des Glaubens’ von Jörg Erb. In: Kinderund Schulbibeln. Probleme ihrer Erforschung. Hrsg. von Gottfried ADAM – Rainer LACHMANN. Göttingen, 1999. 64–89. 40 41
31
latot adnak a könyvnek. A bibliai szövegekhez dalok és mondások kapcsolódnak, amelyek e kötet további specifikumát adják. Mindkét bibliatípus mögött más-más koncepció rejlik, amely magához a bibliai szöveghez való eltérő viszonyt is magában foglalja. Egyik esetben egy magát szigorúan az eredeti bibliai szöveghez tartó (kateketikai) gyermekbibliáról, másikban egy szabad elbeszélőstílusú és az eredeti szentírási szöveget szabadon felhasználó gyermekbibliáról van szó. E két különböző forma már több mint 200 éve létezik. Valószínűleg a két forma mélyén rejlő eltérő alapimpulzusok létezése szükségszerű, s a köztük lévő feszültség mindig is fent fog maradni. Le kell szögeznünk ugyanakkor azt is, hogy a kateketikai gyermekbiblia akárcsak a szabad mesélésű bibliai történetek, illetve a képes Biblia összességében a vallási nevelés történetében a „gyermekbiblia“ műfajának igazán hatékony formáit alkotják. Újonnan kifejlődött formák s újabb tendenciák A könyvpiac jelenleg egy igazi gyermekbiblia-boomot él meg. A gyermekbiblia mint műfaj fejlődése egyrészt a formák tekintetében zajló változások s a nekik megfelelő újonnan kifejlődött megoldások, másrészt a tartalom tekintetben megnyilvánuló újabb tendenciák mentén zajlik. A következőkben ezekre térünk ki röviden. Először a gyermekbiblia műfajának új formái tekintetében szeretnék néhány példát megnevezni, amelyek azt példázzák, hogy milyen művek rejtőznek a fentebb bemutatott lista 8-astól 14-esig terjedő típusai mögött. (8) Színes bibliai képeskönyvek (z.B. Regine SCHINDLER / Ivan GANTSCHEV (Ill.): Der Ostermorgen. Düsseldorf, 2000.; Jan REY: Die Schöpfungsgeschichte. Freiburg, 1993). (9) Bibliával kapcsolatos szakkönyvek (történelem, földrajz, archeológia) (z.B. Jacques MUSSET: Ich entdecke die Welt der Bibel. 1. Altes Testament; 2. Neues Testament. Ravensburg, 1987 és 1988). (10) Paródia (z.B. Fred DENGER: Der große Boss. Das Alte Testament unverschämt fromm neu erzählt. Frankfurt, 1984). (11) Bibliai képregény (z.B. Rüdiger PFEFFER: Jesus der Galiläer. 1–2. Stuttgart, 1992). (12) Bababiblia (z.B. Matthias JESCHKE – Rüdiger PFEFFER: Die Bibel für die Allerkleinsten. Stuttgart, 2007). 32
(13) Bibliai böngésző (z.B. Antoine SCHNEIDER – Melanie BROCKAMP: Mein großes Bibel-Wimmelbuch. Münster, 2012). (14) CD-ROM- on és interneten közzétett gyermekbibliák (z.B. Andrea KLIMT: Jesus wird geboren. Wien, 1995.; Jesus unser Freund. Wien, 2006.; Jesus ist auferstanden. Wien, 2007.; www.kirche-entdecken.de).42 Tartalmi tekintetben is számos újítás figyelhető meg. Évszázadokon át az volt a tendencia, hogy izgalmas cselekményű anyagok kerüljenek a gyermekbibliák tartalmába. Ez indokolta azt, hogy az iskolai bibliák tartalmát mindenekelőtt ószövetségi történetek tették ki, s hogy ezek túlsúlyba kerültek az újszövetségi történetekkel szemben. Emögött az az elképzelés állt, hogy az izgalmas történetekkel motiválni lehet a gyerekeket a bibliai tartalmak olvasására. Ha alaposan szemügyre vesszük a szóbanforgó szövegeket, akkor azt is észrevesszük, hogy a kiválasztott ószövetségi szövegeknek emellett alkalmasnak kellett lenniük a gyermekek erkölcsi-morális nevelésére is (vö. például Otto Braunfels: Catalogi. 1527). Így aztán az ószövetségi szövegek tetemes része (például a zsoltárok és a prófétai szövegrétegek) fennakadt a rostán. Az újszövetségi szövegek esetében ugyanígy az evangéliumokra helyeződött a hangsúly, és jó esetben bekerült még néhány szakasz az Apostolok Cselekedeteiből is, míg Pál apostol levelei vagy más újszövetségi könyvek alig kaptak helyet. Ezen a téren időközben már lezajlott egy változás, aminek következtében a gyermekbibliák egy szélesebb és másképp felépülő szövegválasztékot kínálnak. Mintapéldája ennek a változásnak Anneliesee Pokrandt Elementarbibel-je, de más gyermekbibliák is tartalmaznak már költői szépségű írásokat (zsoltárokat), mondásokat, apokrif könyvekből származó történeteket, prófétai szövegeket, a hegyi beszédből és Pál írásaiból származó részleteket (állítja Werner Laubi és Regine Schindler). A teremtéstörténet tematikája tekintetében is bővül a látótér, már nem csak Teremtés könyve első fejezetének szövegei szerepelnek, hanem további szövegek, többek között zsoltárok is helyet kapnak.
Ezzel kapcsolatban lásd a Die Inhalte von Kinderbibeln (lásd 25. lábjegyzet) című műben a következő három cikket: Andrea KLIMT: Kinderbibel. CD für die ganze Familie (293–306); Roland ROSENSTOCK: Das Kolumbus-Gefühl. Biblische Texte entdecken … im Internet (307–320); Daniel SCHÜTTLÖFFEL – Reinmar TSCHIRCH: Vom Buch zur Internetapplikation. Zur medialen Entwicklung des Genres „Kinderbibel“ (321–352). 42
33
A múltban jellemző volt az is, hogy a gyermekbibliák néhány (reflektálatlan) zsidóellenes motívumot és kijelentést is tartalmaztak. Mindenekelőtt a szenvedéstörténetre és a farizeusokról alkotott képre kell itt gondolnunk. Az újabb gyermekbibliák szerzői ebben a tekintetben érzékenyebbek lettek, s ügyeltek arra, hogy a szóban forgó témáknál megtalálják a megfelelő megfogalmazást. Jól példázza ezt a tendenciát Pokrandt, aki ezt írja: „Ausschwitz utáni keresztényként meg kellett kísérelnem, hogy az Elementarbibel-ben kiküszöböljem a zsidóellenes tendenciák megjelenését illetve, hogy a zsidó és keresztény hit közös gyökereit megmutassam.“ 43 Fontos emellett a genderkérdés miatt megnövekedett figyelemre is kitérnünk. A Bibliában szereplő asszonyok már nem bújhatnak meg úgy, hogy ne irányuljon rájuk figyelem, hanem teljesen explicit módon kerülnek be az elbeszélések szövegébe. Ezért aztán Lea és Ráhel, Mirjam, Rút, Noémi vagy Ráháb neve fölött sem siklunk el hallgatagon, hanem a szövegek kiválasztása és feldolgozása során mindannyian méltó helyükre kerülnek. Érdekes módszert, az elidegenítés technikáját választotta Regine Schindler arra, hogy szereplői új figyelmet kapjanak. A kivonulás egész történetét a Mózes és Mirjam hosszú utazása címmel látja el, és az egész mózesi történetet Mirjammal, az ő szemszögéből mesélteti el. Hasonló módon jár el az Újszövetségben is, ahol a keresztrefeszítés történetének állomásait Mária Magdolna meséli el saját szemszögéből, Golgota és Jézus él címmel.44
5. ábra: Mirjam éneke. Werner LAUBI – Annegert FUCHSHUBER: Kinderbibel (1992)
43 44
Anneliese POKRANDT: Registerheft zur Elementarbibel. Lahr, 1994. 2. Regine SCHINDLER: Mit Gott unterwegs. Zürich, 1996. 51–54; 236–240.
34
Mivel a mindenkori elbeszélés módja és mikéntje meglehetősen fontos, az utolsó fejezetben ennek kérdésével foglalkozunk. Az elbeszélés nyelvtanáról a gyermekbibliák tükrében Jelenkori helyzetünkben különleges figyelmet érdemel egyrészt annak a gyermekekre szabott nyelvi egyszerűsítésnek a kérdése, amelyet Dietrich Steinwede45 és Anneliese Pokrandt képviselnek, másrészt pedig az a szabad elbeszélésmód, amit Werner Laubi és Regine Schindler favorizálnak. Az elsőként említett elbeszélési mód esetében a nyelvi forma viszonylag erősen illeszkedik a bibliai szöveghez, ezen belül is nagyon gyakran a lutheri fordításhoz. Képviselőjeként Steinwede és Pokrandt mellett Irmgard Weth46 nevét is meg kell említenünk. Steinwede dolgozta ki a „kibontakoztatás“ módszerét. Ez azt jelenti, hogy a szöveg bővítése oly módon történik, hogy a szerző azt fejti ki részletesebben, amit a biblia szövege maga is tartalmaz, anélkül, hogy tartalmi szempontból bármi újat is hozzátenne a bibliai szöveghez. Steinwede Walter Neidhart mellett az a személy is, aki német nyelvterületen az utóbbi harminc évben meghatározóan sokat tett az elbeszélés nyelvtanának fejlődéséért – elég, ha csak a Werkstatt Erzählen című, 1974-ben megjelent könyvére gondolunk. Steinwede mindig nagyra tartotta a szöveghűséget. Ezalatt nem azt érti, hogy a bibliai szöveget a saját szókészletével kell átvenni, hanem arra gondol, hogy tartalmi szempontból meg kell, hogy feleljen egymásnak a bibliai szöveg és az elbeszélés szövege. Ezt akár a Szentíráshoz való tartalmi szempontú szöveghűségnek is nevezhetjük. Fontos számára az is, hogy a Biblia üzenetét a gyermekek valós élethelyzetére fordítsa le. Nagy problémának látja ezzel kapcsolatban azt, hogy sok bibliai történetet tévesen mint történelmi tényekről való beszámolót interpretálunk. Ami az ókori és a középkori ember számára magától értetődő volt, azt nekünk, mai embereknek újra meg kell tanulnunk: „… ezeknek a szövegeknek a rejtett mélységeit meglelni, titkukat felfedezni. Gyermekeink ebben nagyon jó képességekkel rendelkez-
Dietrich STEINWEDE: Kommt und schaut die Taten Gottes. Die Bibel in Auswahl. Mit Bildern aus dem ersten Jahrhundert christlicher Kunst. Göttingen–Freiburg–Lahr, 1982.; UŐ: Und Jona sah den Fisch. Biblische Geschichten für Kinder. Gütersloh, 1996 (GTB 840); akárcsak UŐ: Und Zachäus stieg vom Baum. Biblische Geschichten für Kinder. Gütersloh, 1997 (GTB 841). 46 Irmgard WETH: Neukirchener Kinderbibel. Neukirchen–Vluyn, 1988.; UŐ: Neukirchener Erzählbibel. Neukirchen–Vluyn, 1998. 45
35
nek. Létük mélyének, álmaiknak, tekintetüknek közvetlen közelében élnek.“47 Miközben látnak és hallanak, a kijelentéseket belső szemükkel, szívükkel is megragadják. Steinwede a gyakorlati elbeszélés számos formáját különbözteti meg, s ezeket a gyermeki megértés érdekében mind bevethetőnek is tartja. Nézőpontja szerint: „a könyv a szövegen végighaladó (így a Szentíráshoz hű), de nyelvileg és tartalmilag is a gyermekekhez igazított utánmesélés, a történet egyik résztvevőjének szempontjából megfogalmazott elmesélés, azaz az úgynevezett perspektivikus elbeszélés, a teológiai interpretációt kibontó, a szöveget azzal bővítő elbeszélés, a teológiai tartalmat beékelt zsoltárkifejezések vagy sorok által elmélyítő elbeszélésmód, a történelmi fantáziával, de a szöveg szellemében kibővített elbeszélés, az olyan utánmesélés, amely a mai gyerekek életéből és tapasztalati világából vett szituációhoz illeszkedő bevezetést tartalmaz, a szabad elbeszélés mint a vallástörténeti háttérről való információátadás, a meditáció formájú elbeszélés“48 lehetőségét nyújta. A felsorolást kiegészíthetjük még a summázattal, amely egy nagyobb összefüggés kontextusában ad áttekintést (például a szenvedéstörténetnél) illetve a tematikai szempontból koncentrált elbeszélésmóddal. A történetikritikai szentírástudomány felismerései is egyre növekvő mértékben kerülnek be a szövegekbe, s egyre jobban érvényesülnek azok feldolgozásakor.49 A szimbólumok didaktikájának (és a rá épülő, azt részben továbbfejlesztő) esztétikai megközelítésnek tükrében újra felvetődik az a kérdés, hogy szükséges-e tájékoztató-magyarázó részekkel bővíteni az elbeszéléseket. A kérdés alapos bibliatudományi vizsgálatához érdemes Pokrandt ElementarBibel50 című munkáját példaként vennünk. Ez a bibliakiadás először nyolc részkö-
STEINWEDE: Und Zachäus… i. m. 9. Ugyanott a 10. oldaltól. 49 A következőkkel kapcsolatban lásd Christoph DOHMEN-FUNKE: Kinderbibeln – früher und heute. Von den Veränderungen einer Buchgattung. In: Kinderbibel zwischen Qualität und Kommerz. Hrsg. von Katechetisches Institut des Bistums Trier–Katholische Akademie Trier. Trier, 2000. 44–58; itt 53–55. 50 Lahr, 1998. 47 48
36
tetben jelent meg, majd kis mértékben módosított változatban 1998-ban egy összefoglaló kötetben került kiadásra. Találhatók benne bevezető és összekötő szövegek is, a bibliai történetek sorrendjének meghatározása pedig a hagyománytörténet alapján történik, azaz a teremtéstörténet például nem a kötet legelején, hanem a babiloni fogság kapcsán szerepel. Egy másik időközben kialakult forma az úgynevezett szentírástörténeti elbeszélés, amelybe többé-kevésbé nyomatékos módon bibliai szövegeket foglalnak. Az ebben alkotó szerzők közül Max Bolliger, Arno Zitelmann, Reinmar Tschirch és Jörg Zink nevét kell megemlítenünk. Ezzel az elbeszélésmóddal kapcsolatban felmerül azonban a kérdés: nem vezet-e vajon zűrzavarhoz az, hogy a végén az olvasó már nem igazán tudja, hogy a műben mi a szentírási szöveg, s mi az, ami szabad, kötetlen elbeszélés? Ugyancsak nemrégiben alakult ki egy olyan elbeszélési forma is, amely a gyermekkorú olvasó vagy hallgató perspektíváját kívánja számításba venni. Célja, hogy a bibliai szöveget minél közelebb vigye a gyermekekhez, s ennek érdekében egy a gyermekek számára azonosulásra alkalmas személyt is bevisz a történetbe. Szinte kézen fogja a gyermeket, s lehetővé teszi azt, hogy egy körülbelül egykorú gyermek személyében maga is átélje a történetet. Ezen a módon teológiai információk is közvetíthetők. 51 A másik módja annak, hogy a gyermekkorú olvasók tapasztalatait és perspektíváját aktivizáljuk, abban áll, hogy egy keretszöveget vagy kerettörténetet alkotunk. Walter Pinoch Die neue Kinderbibel52 című gyermekbibliájában olyan keretmesét alkot, amely az egész bibliát áthatja. A szerző egy kétgyermekes családot emel be a történetbe, s Katrin, Stefan és szüleik hétköznapi életbeli tapasztalatait fogalmazza meg. Ezzel az eljárással a mai gyerekek mindennapi tapasztalatait lehet összefüggésbe hozni a szentírási szövegekkel. Egy további utat vázol fel Markus Hartenstein,53 amikor az egyes bibliai szakaszok mellé helyez egy-egy keretszöveget. Ezek a szövegek olyan szituációkat írnak le, amelyeket a gyerekek ismerhetnek, s egy tartalmilag passzoló kép is tartozik hozzájuk. A keretmesében leírt tapasztalatoknak az a céljuk, hogy a gyermekek tapasztalati világát kapcsolatba hozzák a bibliai szöveggel, azaz a tapasztalat s az üzenet korreláljon egymással. Példákért lásd Erzählbuch zur Bibel. Hg. Walter NEIDHARDT – Hans EGGENBERGER. Zürich, 1975. Hamburg, 1983. 53 Meine erste Bibel. Stuttgart, 1982. 51 52
37
Minden egyes új törekvés mélyén, legyen az akár az elbeszélés módjával, formájával, akár stílusának vagy alakjának továbbfejlődésével kapcsolatos, az a felfogás áll, hogy a gyermek aktív, kommunikációképes, kreatív s a saját identitása után egyre jobban érdeklődő személy. Az elbeszélés konkrét formájának meg kell próbálnia mindennek megfelelni, ezért az elbeszélési stílusok sokszínűsége, és folyamatos továbbfejlődése is fontos és szükséges.54 Záró megjegyzések: Mi is az a gyermekbiblia? A reformáció kora óta létezik a gyermekeknek és „egyszerű embereknek“ (azaz latintudással nem bíróknak) szóló bibliák önálló irodalmi műfaja. Ez azt jelenti, hogy – jóval azelőtt, hogy az általános gyermekirodalom megszületett volna, hiszen ennek kezdetét rendszerint 1750 körülre helyezi az irodalomtudomány – a kimondottan gyermekek számára írt bibliák és bibliakivonatok révén már létezett egyfajta valódi gyermekirodalom.55 Itt az ideje, hogy ezt a tényt a nyilvánosság, és az irodalomtörténeti kutatás is tudomásul és számításba vegye. Ez azt is jelenti, hogy a gyermekbibliák témáját eddig messzemenően ignoráló irodalomtörténeti művekbe is fel kellene venni egy ennek megfelelő fejezetet. A gyermekbibliák ma nagy népszerűségnek örvendenek. Így van ez minden keresztény területen, s így van ez emellett a családban, az egyházközségben s a vallásoktatást folytató iskolákban is. Az 1990-es évek közepe óta a gyermekbibliák kiadásának valódi boomját éljük meg, legyen szó akár teljes biblákról, akár egyes történetek kiadásairól. A családok szintjén például a keresztszülők szoktak ilyen műveket ajándékozni, hogy a gyermekek szentírási történetekkel való első találkozását segítsék. Egyházközségi szinten különösen az óvodai dolgozók és a gyermekekkel foglalkozók becsülik e könyveket, s gyakran saját bibliai történet mondásukhoz használják mintául őket. Jelen cikkünk megállapításai a következőképpen foglalhatók össze: A jelenkori helyzet átfogó összefoglalását nyújtja a következő mű: Christine REENTS – Christoph MELCHIOR: Die Geschichte der Kinder- und Schulbibel (lásd 3. lábjegyzet). 469–571. Die Bibel als Kinder- und Jugendbuch im zeitgenössischen Pluralismus (alcímen). 55 Ezen állítással kapcsolatban lásd Gottfried ADAM: Protestantism and Modernisation in German children’s Literature of the Late 18th Century. In: Religion, Children’s Literature and Modernity in Western Europe 1750–2000. Eds. Jan De MAEYER et al. Leuven, 2005. 233–250; különösen is 233–239. 54
38
Gyermekbiblia alatt olyan bibliakiadást értünk, amelyet speciálisan gyermekek számára dolgoztak ki. Önálló irodalmi műfaj, amely egészen különböző formákat foglal magába, hermeneutikai szempontból pedig a szentírás interpretációjának is sajátos formája. A következő közös pontokat derítettük fel: - Minden esetben a teljes Bibliából való szövegválogatásról van szó, amely olykor csak néhány szöveget, máskor pedig gazdagabb választékot tartalmaz. - A gyermekbiblia elbeszélései olykor szorosan követik a szentírási szöveget, máskor pedig szabad formában mesélik el azokat. A nyelvi szint azonban mindig egy bizonyos korcsoporthoz igazodik. - A gyermekbibliához mindig tartoznak illusztrációk. A képek mögötti szándék viszont sokféle lehet: (a) szakszerű információátadás (például Jézus korának Palesztinájáról); (b) szórakoztatóvá tétel (például amikor a teremtés vagy a vízözön történeténél minden létező állatot lerajzolnak); (c) a szöveg által elmondottak illusztrálása (például Jézus jeruzsálemi bevonulásának ábrázolása); vagy (d) a szöveg interpretációjához való segítségnyújtás (például amikor az ábra a teljes szöveg egyetlen kijelentésére fókuszál). A korcsoportokhoz való igazodás az újabb gyermekbibliák körében egyre jellemzőbb. Ennek megfelelően különböztethetünk meg: - (a) (szöveg nélküli) képes bibliákat a még olvasni nem tudó gyermekek számára; - (b) „Első gyermekbibliát / első olvasmányos bibliát“, amelyet három éven felüli gyermekeknek felolvasásra, majd a már olvasni tudó korban önálló olvasásra szántak; - (c) a már olvasni tudó gyermekek számára írt gyermekbibliákat (7– 8 éves kortól); - (d) nagyobb gyermekek számára írt bibliákat (11–12 éves kortól). Ezeket egészítik ki a fiatalok illetve az iskolák számára készített bibliák. Utóbbiak a 19. században élték virágkorukat, de katolikus területen a 20. században is fontos szerepet játszottak. A gyermekbibliák ma fontos, elhagyhatatlan eszközei a hit továbbadásának, és épp a maguk sokfélesége miatt jelentenek hatalmas gazdagító erőt az evangélium közvetítésében. 39
NÉMETH DÁVID PROTESTÁNS GYERMEKBIBLIÁK A REFORMÁCIÓTÓL NAPJAINKIG A legtermészetesebb dolog, hogy amikor a gyermekbiblia szót halljuk, egy olyan könyvre gondolunk, amelyben bibliai történetek találhatók röviden, a gyermekek nyelvén elbeszélve, szép színes képek kíséretében. Ha azonban visszatekintünk a történelmi előzményekre, akkor hamar észreveszszük, hogy ez nem volt mindig ennyire magától értetődő. A gyermekbiblia kifejezést először Johannes Mathesius használta 1562-ben egy rövid katechézis címéül. Kissé később ugyanezzel a címmel jelentette meg Basilius Camerhofer Luther Kis Kátéját (1570-ben), amelyben 24 bibliai történetet ábrázoló fametszet, és bibliai idézetek sora segíti megérteni a Tízparancsolat igéit. Ismét egy bő évtized elteltével Josua Opitz is kiadott gyermekbiblia gyanánt egy bibliai idézetgyűjteményt Luther Kis Kátéjához (1583-ban), amelyben a káté egyes témáihoz még gyermekeknek megfogalmazott kérdéseket is csatolt. Ekkor tehát a gyermekbiblia még messze nem gyermekek számára írt bibliai történetek gyűjteménye volt.1 A gyermekbibliák valójában két hagyományvonalat egyesítenek. Az egyik a „biblia pauperum” hagyománya, amely a Szentírás legközpontibb tartalmait (elsősorban Jézus passióját és az ahhoz kapcsolható fontosabb ószövetségi történeteket) jelenítette meg képi formában azok számára, akik nem tudtak olvasni. Ugyanezt a célt szolgálták a templombelsőkben található bibliai témájú ábrázolások is, amelyek sokszor az egész üdvösségtörténet legfontosabb eseményein vezették végig az írástudatlan szemlélődőt. A másik hagyományvonal, ami először a skolasztika idején bukkant fel, a gyermekek otthoni oktatását szolgáló rövidített Biblia. Ez a legfontosabb bibliai történeteket tartalmazta. A párizsi teológus és pap Petrus Comestor (kb. 1100–1179) állított össze egy ilyen Bibliát Historica scholastica címmel,
Christine REENTS: Kinder- und Schulbibeln. In: Lexikon der Religionspädagogik (LexRP) Bd. 1. Neukirchen–Vluyn, 2001. 1010. 1
40
amit azután szerzetesek másolgattak és árusítottak tehetősebb családok számára.2 A középkor utolsó századaiban kapható volt a latinon kívül francia, olasz, angol és német nyelven is. Azokat a kiadványokat lehet joggal gyermekbibliáknak nevezni, amelyekben együtt van jelen a képi megjelenítés és a gyermekek számára érthető nyelven, rövid terjedelemben, és az ő világukhoz alkalmazkodva válogatott bibliai történetek elbeszélése. Luther „gyermekbibliája” A Szentírással kapcsolatosan említett két hagyomány először Martin Luther Ein betbüchlin mit eym Calender und Passional hübsch zu gericht című kiadványában találkozott, amit 1529-ben jelentetett meg és „gyermekeknek és együgyűeknek” (azaz írástudatlanoknak) szánt.
1. Luther: Egy imakönyvecske naptárral és passiótörténettel címlap és illusztráció Az ötven fametszetnek, amelyek a rövid bibliai történeteket illusztrálják nemcsak esztétikai, illetve szemléltető jelentőségük van, hanem arra is szolgálnak, hogy a használók „a képek és hasonlatok által ösztönöztessenek,
Reents vitatja, hogy ez a mű gyermekek oktatására készült volna. Christine REENTS – Christoph MELCHIOR: Die Geschichte der Kinder- und Schulbibel. Evangelisch – katholisch – jüdisch. Göttingen, 2011. 40. 2
41
hogy az isteni történeteket megtartsák”.3 Bal oldalt a képek, jobb oldalon pedig a rövidke (8–10 sor terjedelmű) történetek találhatók. A történetek végigtekintik az üdvtörténetet a teremtéstől egészen a tanítványok kiküldéséig. A szenvedéstörténet és a feltámadás természetesen külön hangsúlyt kap, több mint harmadát teszi ki a teljes anyagnak. Luther célja egyértelműen a Biblia közelvitele a gyermekek és az iskolázatlan felnőttek életéhez. Hiányzik belőle a közvetlen erkölcsi nevelés szándéka, amint azt sok-sok későbbi gyermekbibliában fellelhetjük, helyette azt a meggyőződést közvetíti, hogy aki a Szentírás tartalmát, azaz Isten Igéjét elfogadja és bensővé teszi, annak a hite magától is elkezd gyümölcsöket teremni. Luther koncepciója tehát sokkal közelebb áll a mai gyermekbibliák felfogásához, mint a XVI. század második felében gyermekbibliaként megjelentetett kiadványok, amelyek inkább a katechizmus-tradíciót igyekeztek erősíteni és kiegészíteni, történetválogatásaikat pedig egészen az erkölcsi nevelés szolgálatába állították. Megfigyelhető az is, hogy a XVI. és XVII. században általános volt a negatív példák hatóerejébe vetett hit. Azt gondolták, hogy a gonosz megnyilvánulásainak a tudatosítása és a következményként megjelenő isteni büntetés ábrázolása távol tart a rossztól és a jót teszi kívánatossá. Ebben a szemléletmódban nemcsak az ember elvetemült voltáról szóló meggyőződés, valamint a gonosztól való elrettentés szándéka szembetűnő, hanem hogy Isten is haragvó, bosszúálló, számon kérő, fegyelmező hatalom, nem pedig szerető Atya. Ebben az időszakban több olyan képes Biblia is megjelent, amelyek a mai képregényekhez hasonlóan szinte kizárólag képekben, minimális szöveggel igyekeztek elmesélni a Bibliai történeteit. A felvilágosodás sajátos termékei Új korszakot nyitott Johann Hübner, hosszú ideig meghatározó jelentőségű, kétszer ötvenkét bibliai történetet tartalmazó, tankönyv jellegű gyermekbibliája.4
R. MÜHLEN: Die Illustrationen historischer Kinderbibeln von Martin Luther bis Julius Schnorr von Carolsfeld. In: Illustrationen in Kinderbibeln. Hg. Gottfied ADAM – Rainer LACHMANN – Regine SCHINDLER. Jena, 2005. 15. 4 Zweymal zwey und fünffzig Auserlesene Biblische Historien aus dem Alten und Neuen Testamente. Leipzig, 1714. 3
42
Először 1714-ben, illusztrációk nélkül került az olvasók kezébe, de így is kiadások sorát érte meg, míg azután a szerző halálának évében, 1731-ben – még saját gondozásában – illusztrálva is napvilágot látott. Így már ezt a művet kétség nélkül a gyermekbibliák közé sorolhatjuk. Ezt követően többféle átdolgozáson esett át és többször változott illusztrációs anyaga is. 5
2. J. Hübner arcképe és a Kétszer ötvenkettő bibliai történet az Ó- és az Újszövetségből címlapja A XIX. század közepéig minden más hasonló kiadványnál népszerűbb bibliai segédeszközül szolgált a gyermekek katechézisében iskolai és családi környezetben egyaránt. Mivel a szerző egész életében pedagógusként működött, ez a gyermekbiblia elsősorban az iskolai igényeket tartja szem előtt. Ezzel valójában meg is teremtette az úgynevezett katechetikai gyermekbiblia műfaját. A rövid történetelmondás után valamennyi részben kérdések következnek, amelyek a történet pontos emlékezetbe vésését szolgálják azzal, hogy minden egyes mondat tartalmára rákérdeznek. Majd „hasznos tanítások” címmel foglalja össze a szerző három pontban, hogy milyen áltaRészletesen mutatja be ezeket a kiadásokat: R. LACHMANN: Bebilderungen und Bebilderungstradition zu Johann Hübners Biblischen Historien. In: Illustrationen in Kinderbibeln. Von Luther bis zum Internet. Hg. Gottfied ADAM – Rainer LACHMANN – Regine SCHINDLER. Jena, 2005. 55kk. 5
43
lános érvényű tanulságok vonhatók le az adott történetből. Ezek után még memoriter céljából versbe szedett erkölcsi buzdításokat – magyarra fordítva „kegyes elmélkedéseket” – találunk, amelyek az adott bibliai személyek példájának a követését szorgalmazzák. Mondhatnánk: az emlékezet, a megértés és az akarat funkcióit egyaránt igyekszik igénybe venni a bibliai történet lehető legteljesebb elsajátításához. Ez a verses összefoglaló latin nyelven is ott áll minden történet-feldolgozás végén, ami az iskolai használhatóságot erősíti. Vitán felül áll, hogy a szerző szándéka kettős: egyfelől megismertetni a felnövő nemzedékkel a legfontosabb bibliai történeteket, másfelől viszont, s ez a szándék az erősebb, határozott morális útbaigazítást és cselekvési impulzusokat adni a tanulóknak ahhoz, hogy erkölcsös polgárok váljanak belőlük. Mindkét törekvés a felvilágosodás eszmeiségébe illeszkedik bele.
3. Hübner gyermekbibliájának illusztrált kiadása és egy történet-feldolgozás. 1. történet, 2. kérdések, 3. hasznos tanítások, 4. kegyes gondolatok, 5. latin vers (1738 Leipzig) Hübner könyvét először Fodor Pál, református lelkész fordította le magyarra 1754-ben és Baselben jelentette meg.6 Ezt számos hazai kiadás, majd több átdolgozás, illetve új fordítás követte egészen a XIX. század végéig. Figyelemre méltó a szintén református Kazinczy Ferenc kísérlete egy magyar
Száz és négy válogatott bibliabeli históriák, amellyeket az Ó- és Újtestamentumi szent iratokból a gyengéknek kedvéért öszve-szedett Hübner János. Basilea, 1754. 6
44
„Hübner” megalkotására (1831), amit a költő egyik legkedvesebb művének tartott és nagy gonddal és lelkesedéssel készített el. Nemcsak az akkor új, Major József féle fordítást tartotta több helyen bosszantónak, hanem a moralizáló és racionalizáló stílus is zavarta. Ezért látott munkához és írta meg saját „bibliai históriáit”. Kéziratát több tudós barátjával – katolikus, evangélikus és református teológusokkal – átolvastatta és véleményeztette.7 Levelezéseiben és a könyv előszavában Kazinczy, érdekes módon, azért kardoskodik, hogy az újabb, felvilágosult-racionalista mitológiátlanítási törekvésekkel szemben (például hogy Jónást a Cet nevű hajó vitte Ninivébe), meg kell tartani a bibliai történetek mitikus vonásait, a csodák titokzatosságát, nehogy a gyermekeket túl korán felnőttes gondolkodásra neveljük, és így megakadályozzuk a poézis iránti érzékenység kialakulását bennük. Kazinczy mintha érezte volna, hogy miközben a felvilágosodás vívmányait ünnepeljük, fontos értékeket veszíthetünk el, amelyektől nem lenne szabad megfosztanunk az utánunk következő nemzedékeket.
4. Hübner könyvének Kazinczy-féle fordítása és átdolgozása A XVIII. század második felében jelenik meg a színtéren a gyermekeknek szánt világi irodalom. Olyan gyermekkönyvek, amelyek segítenek a világ megismerésében, a természet szeretetére és szépségeinek felfedezésére tanítanak, megértetik a különböző társadalmi szerepeket és nem utolsó sorVö. MÉSZÁROS István: Kazinczy, egy reformtankönyv szerzője. In: epa.oszk.hu/01200/00044/ mi_0904.htm 7
45
ban igyekeznek a gyermekeket emberszeretetre, tisztelettudó viselkedésre nevelni. Ebben a „programban” természetesen helye van még vallásos gondolatoknak, sőt vallási magyarázatoknak is, de ezek a deizmus keretein belül maradnak, és meglehetősen háttérbe szorulnak. A gyermekbibliák iránti érdeklődés is megcsappant, de egyáltalán nem vált jelentéktelenné. Megváltozott viszont a gyermekbibliák funkciója. Már nem az Isten iránt engedelmes, kegyes életre nevelés eszköze, hanem tárgyi ismereteket közvetít, bemutatja a világ történelmét, kiegészíti az antik hősök történeteit, valamint közel hozza a gyermekekhez a legfontosabb emberi erények megvalósulásának példáit. Az erényesség itt elvi síkon, nem pedig az engedelmes és engedetlen magaviselet síkján jelenik meg. Jól szemlélteti az új tendenciát Rudolph Christoph Lossiusnak 1784–1789-ig megjelent három kötetes,8 majd később testvérének, Kaspar Friedrich Lossiusnak 1805–1812-ig öt kötetben9 napvilágot látott gyermekbibliája. Az előbbi kimondottan „délutáni sétákra” szánt bibliai történeteket tartalmaz gyerekeknek. Megpróbál beszélgetve tanítani. Olyan értékeket átadni, amelyek a világban való eligazodáshoz szükségesek. Itt elsősorban nem Istenről, hanem az emberről van szó. A felvilágosodás követelményeinek megfelelően kerüli a sajátosan zsidó vallásgyakorlathoz tartozó elemeket, az érthetetlen történéseket, legyenek azok csodák, vagy akár a teremtés története, és nem szerepelhet semmi olyasféle sem az elbeszélésekben, ami a gyermekekben erkölcsi megütközést kelthet. Az utóbbi, az idősebb Lossius fivér műve egyenesen a Morális képes Biblia címet viseli. Az ábrázolt bibliai személyeket egy sorba állítja az antik hősökkel, és egy olyan arcképcsarnokot hoz létre, amelyben a gyermekek és fiatalok bőven találhatnak maguknak erkölcsi példaképeket. A legnemesebb és legkiemelkedőbb példakép mindenki között az, aki az embert képes boldoggá tenni: Jézus. Jellemző, hogy Jézus nem mutatkozik gyermekként, hanem tizenkét évesen is az ifjú hős képét adja. Hübnert azonban mégsem ezek az ismeretterjesztő jellegű Bibliák váltották le, hanem Christian Gottlob Barth 1832-ben kiadott gyermekbibliája lépett az R. Ch. LOSSIUS: Die ältesten Geschichten der Bibel für Kinder in Erzählungen auf Spaziergängen. I. Teil. Erfurt, 1784. Uő: Die ältesten Geschichten der Bibel für Kinder in Erzahlungen an Feierabenden. zweiter Teil. Welche die Geschichten der Juden von Moses bis auf Christum enthält. Erfurt, 1787. Uő: Die neusten Geschichten der Bibel oder das leben Jesu in Erzählungen für Kinder. Erster Teil. Erfurt, 1789. 9 K. F. LOSSIUS: Moralische Bilderbibel mit Kupfern nach Schubertschen Zeichnungen und mit Erklärungen. Erster band. mit vierzehn Kupfern. Gotha, 1805. Az V. kötet 1812-ben jelent meg Gothában. 8
46
örökébe. Nemcsak hasonló címe miatt, amely így hangzik: Kétszer ötvenkét bibliai történet az iskolák és a családok számára,10 hanem kedveltsége és elterjedtsége okán is. 1945-ig 483 kiadást ért meg, s mintegy 87 nyelvre fordították le. Ennek okai között persze szerepet játszik az is, hogy a szerző könyvkiadót alapított és vezetett (a Calwer Verlagot, ami mind a mai napig működik), továbbá élénk kapcsolatokat ápolt különféle missziós társaságokkal, amelyek munkaterületeiken jól tudták használni ezt a Bibliát. Barth a bibliai történetek elmondása után Igéket idéz más bibliai könyvekből, némely történeteknél többet is. Az elbeszélések szövege tartja magát a Lutherfordítás szóhasználatához, de a gyermekek számára nagyon leegyszerűsített és érthető formában. A Biblia eredeti hangulatát igyekszik megőrizni, vagyis valóban gyermekek Bibliája akar lenni, amit otthon, vasárnapi iskolában és elemi iskolában egyaránt jól lehet használni. Ezért a szerző a saját teológiai felfogását nem is teszi felismerhetővé, a hangsúlyok missziós elkötelezettségű pietizmusra utalnak. Más gyermekeknek szánt hitépítő könyveivel együtt a gyermekbibliát konkurens kínálatnak szánta a gomba módra szaporodó világi gyermekirodalommal szemben. A XIX. század nagy hatású kiadványa volt még a Julius Schnorr von Carolsfeld által kiadott képes Biblia (1852–60), amely egyszerre kívánt a felnőttek és a gyermekek Bibliája lenni. Alapvetően a Luther-fordításra támaszkodik. A fametszetek eredetileg nem gyermekek, hanem felnőttek számára készültek, így ez a bibliakiadás nem igazán nevezhető gyermekbibliának, bár a benne található képek sok-sok gyermekben maradandó nyomokat hagytak. A képek titka az, hogy „tetszeni akarnak”.11 A reneszánsz szépségeszményét idézik az aprólékosan kidolgozott, sok érdekes részletet megjelenítő alkotások. Ez az ábrázolási mód különösen jól meg tudja nyerni a gyermekek tetszését. A XIX. század második felének társadalmi jellemzői is kedveztek egy családi Biblia népszerűségre jutásának. A vallás egyre határozottabban magánüggyé vált, ezért a spirituális igények kielégítéséhez
Zweymal zwey und fünfzig biblische Geschichten für Schulen und Familien. Mit Abbildungen. Calw, 1832. Barth munkásságát ismerteti: Gottfried ADAM: Die Biblischen Geschichten von Christian Gottlob Barth. Eine Annäherung an einen „Weltbestseller”. In: Die Inhalte von Kinderbibeln. Kriterien ihrer Auswahl. Hg. Gottfied ADAM – Rainer LACHMANN – Regine SCHINDLER. Göttingen, 2008. 117kk. 11 Vö. Christine REENTS: „Die Bibel in Bildern” von Julius Schnorr von Carolsfeld. In: Kinder- und Schulbibeln. Probleme der Forschung. Hg. Gottfied ADAM – Rainer LACHMANN. Göttingen, 1999. 36k. 10
47
nagy segítség volt egy otthon nézegethető Biblia, amelynek az illusztrációi alapján a szülők elmesélhették a történeteket. Ezt megkönnyíti az a tény, hogy Schnorr metszetei a történetek csúcspontját örökítik meg.
5. J. Schnorr von Carolsfeld: A Biblia képekben címlap és illusztráció (Rebeka meglátja messziről Izsákot) A század végére az általános érdeklődés is jelentősen csökkent a gyermekbibliák iránt, hiszen egyre természetesebb tanulási segédletté váltak az iskolai hittankönyvek, amelyek már nemcsak a katechizmus anyagát tartalmazták, hanem a Biblia ismeretébe is be kívánták vezetni a tanulókat. Ezzel a diákoknak szánt alapvető bibliaismereti tananyag a tankönyvek részévé vált. Ez a körülmény jellemzi még a XX. század első évtizedeit is. A pangás ideje a XX. században és megelevenedés a század végén Közben a felvilágosodás eszméi átformálták a közgondolkodást, és megváltoztatták a nevelésről vallott elveket. Több gyakorlati teológus szóvá tette már a század elején, hogy a családokban szinte semmilyen vallásos nevelést nem kapnak a gyermekek, a szülők hétköznapi vallásossága minimálisra csökkent, a legtöbb esetben csupán a vasárnapi templomlátogatás maradt meg a családok vallásgyakorlatából. Az iskolai hit- és erkölcstan pedig a bibliaismereti oktatással együtt őskövületnek tűnik a reformpedagógiáktól megérintett iskolai közegben. A pedagógia részéről sokan követelik is a konfesszionális hittanoktatás helyett egy vallásismereti tantárgy bevezeté48
sét. De teológusok is szorgalmazzák, hogy a vallásoktatás tananyagát pedagógiai és pszichológiai kritikának kellene alávetni és kiszűrni belőle mindazt, ami a felvilágosult ember számára elfogadhatatlan, és ami a gyermek egészséges lelki fejlődését megzavarhatja. A bibliai anyag tanításakor pedig figyelembe kellene venni a modern bibliai tudományok felismeréseit. A reformtörekvéseket a protestáns egyházak sokkal nyitottabban fogadták, mint a katolikusok. Míg a katolikus egyház ebben az időszakban több tankönyvnek szánt gyermekbibliát is megjelentetett, addig a protestánsoknál csak tétova próbálkozásokkal találkozunk. Az első komoly visszhangot kiváltott gyermekbiblia Jörg Erbnek Paula Jordan egyszerűségében is megnyerő illusztrációival ellátott műve volt Schild des Glaubens (Hit pajzsa) címmel. 1941-ben jelent meg, amikor a fasiszta diktatúra már hatalmának csúcsán volt. A tankönyvnek szánt gyermekbibliát már nem volt szabad az iskolákban használni, hiszen a hitoktatóknak megtiltották az Ószövetség tanítását. Már az első kiadás is nehézségekbe ütközött, a kijött példányok egy részét el is kobozták. Végül a szorongatottság éveiben az anyák legfőbb segédeszközévé vált a gyermekek otthoni, hitben való neveléséhez. A bibliai elbeszéléseket a szerző a hübneri hagyományoknak megfelelően más helyekről vett igeversekkel egészítette ki. Ezekben aktuálpolitikai áthallások is felfedezhetők. Az első keresztyén-üldözésekről szóló rész (ApCsel 3) után például a Róm 13,1 („mindenki engedelmeskedjen a felsőbbségnek”) és az ApCsel 5,29 áll („Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem az embereknek”). Ezen kívül még az egységek végén énekverseket találunk az akkor használt gyülekezeti énekeskönyvből. Ezek az elemek a Hübner-Bibliára emlékeztetnek. A történetek elmondásánál a szerző a Luther-fordításhoz igazodik. Megfigyelhető, hogy a további kiadásokban a korábbi, szabadabb fogalmazásoktól visszatér a revideált Luther-szöveghez. Az illusztrációk nem kívánnak többet mondani a történetről, vagy valamit külön hangsúlyozni, hanem csak a képzeletet akarják útnak indítani. Nincsenek színek, nincsenek árnyalatok, csak kontúrok vannak, mintha a rajzok a gyermekeket arra csábítanák, hogy színezzék ki a képeket.
49
6. J. Erb: Hit pajzsa címlap és illusztráció (P. Jordan – Jézus megkeresztelkedése) A világháború után két átdolgozáson esett át ez a gyermekbiblia, 1945-ben és 1967-ben. Az utóbbi revízió célja az volt, hogy a zsidóellenesként értelmezhető megfogalmazásoktól megtisztítsa a szöveget. A Hegyi Beszéd antitéziseiről szóló részben például módosították azt a mondatot, hogy „Tudjátok, hogy megmondatott atyáitoknak…” arra, hogy „Tudjátok, hogy azt mondják közöttetek”. Vagy a Római levél összefoglalójában a régi változat azt kérdezi, hogy „Miben látszik meg Izráel elvettetése?”, az új ezzel szemben azt, hogy „Felbontotta Isten a szövetségét Izraellel?”. Az utolsó kiadás 1993-ban a hatvanadik volt. A másik, ugyanerre a korszakra eső gyermekbiblia magyar fordításban is megjelent. Ez a holland pedagógus, Anne de Vries (férfi!) gyermekbibliája. Először 1948-ban jelent meg holland nyelven.
7. A. de Vries gyermekbibliájának magyar kiadása, címlap és illusztráció (H. F. Schäfer – hollók táplálják Illést) 50
A szerző szigorú kálvinista felfogást képvisel. Ez tükröződik elbeszéléseiben, amikor az engedelmesség és az engedetlenség ellentétével, a jók megjutalmazásának és a bűnösök megbüntetésének törvényszerűségével operál. Célja, hogy a bibliai történeteket hallgató, vagy olvasó gyermekekből Istennek engedelmes felnőttek váljanak. Igyekszik az érzelmeket is megszólítani azért, hogy ezt az utat kívánatossá tegye. Az egyszerű bibliai elbeszéléseket érzelmekre utaló és értékelő jelzőkkel, valamint lelkiállapotleírásokkal teszi élettelivé, színessé, sok esetben drámaivá. Mindenütt közvetlen hangon és kedvesen szólít meg, hús-vér gyermekeket lát maga előtt, mikor a történetet elmeséli. Ha csak teheti, kihasználja az alkalmat az erkölcsi intelemre, útbaigazításra és nevelésre. 12 Minden olyan gyermekbiblia, amely a történeteket viszonylag szabadon mondja el, továbbá saját megjegyzéseket és értelmezéseket is fűz a bibliai anyaghoz, ki van téve annak a veszélynek, hogy a szerző teológiai felfogása túl erősen rányomja bélyegét a szövegre. Ez itt is szembeszökő jellegzetesség. De Vriesnél a hit azt jelenti, hogy az ember bízik abban, hogy Isten, illetve Jézus csodálatosan be tud avatkozni a történésekbe, hittel élni pedig morális kiválóságot és háládatosságot jelent. Bár ez megfelel a kisiskolás kor szemléletmódjának, a Biblia egésze azonban nem ezt a hitfelfogást képviseli. Az 1988-ban elkészült revízió lefaragta a bibliai elbeszélésekhez fűzött kiegészítéseket és a morális értékeléseket tartalmazó részeket. Konzervatív kegyességi körök élesen kritizálták ezeket a változásokat. Kétségtelen, hogy ez a gyermekbiblia nagyrészt konzervatív személetmódjának köszönhette hosszan tartó népszerűségét – nemcsak a protestánsok, hanem még a katolikusok körében is. Hermine F. Schäfer illusztrációi egyszerűek, néhány színt használnak csak, a vonalak azonban lendületesek, a mozdulatok és az arcok kifejezőek, megjelenítik az illusztrált történet hangulatát. Ez a két gyermekbiblia volt az utolsó abból a fajtából, amely évtizedekig folyamatosan képes volt megőrizni népszerűségét. Az utolsó negyedszázadban a nyomdatechnikai fejlődés miatt rengeteg gyermekbiblia jelent meg, közöttük számos teológiai, és művészi szempontból is kitűnő és igényes mű található. Mások új ötletekkel kísérleteznek, hogy valamiképVö. Reinmar TSCHIRCH: Zur Streit um die Neubearbeitung der Kinderbibel von Anne de Vries. In: Kinder- und Schulbibeln. Probleme ihrer Forschung. Hg. Gottfried Adam – Rainer Lachmann. Göttingen, 1999. 206kk; valamint Christine REENTS – Christoph MELCHIOR: Die Geschichte der Kinder- und Schulbibel. Evangelisch – katolisch – jüdisch. Göttingen, 2011. 443kk. 12
51
pen megnyerjék a gyermekek, vagy inkább a szülők és nagyszülők tetszését. Találhatók köztük távirati stílusban fogalmazottak, a történeteket szabadon elbeszélők, a régi eseményeket mai kontextusba helyezők, gyermekek által rajzoltak, mesés figurákat utánzók, kortörténeti ismereteket közvetítők, minden napra külön történetet kínálók, de még képregényszerűek is. Mintha a könyvpiac az újdonság kínálatának a kényszere alatt állna, feltehetően a vásárlók is az újat, a frissen megjelentet keresik. Ennek az átláthatatlan könyvtömegnek a bemutatása teljesíthetetlen feladat lenne, ezért nem is vállalkozunk rá. Annyi azonban megjegyzésre érdemes, hogy a kiadványok három fő kategóriába sorolhatók. Nagy részük szórakoztató szándékkal készült. Céljuk, hogy élvezzék a gyermekek a könyv lapozgatását és olvasását. Ennek érdekében felhasználják a lehető legkülönbözőbb figyelemfelkeltő módszereket és eszközöket – elsősorban a látvány tekintetében, de a szövegezés területén is. A második csoportba a képzőművészeti, és irodalmi szempontból egyaránt nagy műgonddal elkészített, műalkotásnak számító gyermekbibliák tartoznak. Ezeknek a problémája az, hogy a felnőttek igényeit elégítik ki, nem a gyermekekét. Mintha az alkotók az önkifejezésnek, azaz a saját felnőtt meggyőződésük közlésének egy sajátos módját találták volna meg, nem törődve azzal, hogy ábrázolásaik mit váltanak ki a gyermekekben. A harmadik kategóriába sorolhatók a missziós célú gyermekbibliák. Ezek megpróbálják kedvességükkel, a gyermekek közvetlen megszólításával a Biblia üzeneteit, főképp az Isten szeretetéről szóló evangéliumot közel vinni az olvasók lelkéhez. Többnyire a szöveget, vagy a történetek középponti üzenetét tartják fontosnak, a képi megjelenítést csupán illusztrációként kezelik, ezért kevésbé ügyelnek arra, hogy azoknak esztétikai értéke is legyen. Magyarországi protestáns gyermekbibliák A külföldi gyermekbibliák részletesebb ismertetése helyett vessünk inkább egy rövid pillantást a hazai protestáns gyermekbibliák újabb történetére! a) Első szakasz A múlt század 60-as éveiben, amikor én gyermek voltam, nem lehetett kapni Magyarországon gyermekbibliákat. A bibliai történeteket hallás után tanultuk meg. Azok a lelkipásztorok azonban, akiknek holland kapcsolatai voltak, a 70-es évektől már hozzájuthattak nemcsak idegen nyelvű, hanem magyarra 52
fordított gyermekbibliákhoz is. A holland reformátusok adományaikkal gondoskodtak arról, hogy magyarra fordíttassanak és kiadjanak olyan gyermekbibliákat, amelyeket maguk is használtak, hogy az itteni gyermekekkel kapcsolatos munkához segítséget nyújtsanak. Ezeket a Bibliákat kezdetben úgy kellett becsempészni az országba, később azonban már postai úton is megérkeztek. A szükséges mennyiségben természetesen nem lehetett hozzájutni, ezért a lelkészek általában a legszorgalmasabb gyermekeket ajándékozták meg egy-egy példánnyal. A magyar kiadások óvatosságból nem jelölték sem a fordító nevét, sem a kiadót, sem pedig a megjelenés évszámát. Négy ilyen gyermekbiblia érkezett hazánkba. Az első Anne de Vries már ismertetett munkája. A második a Biblia magyarázatokkal és képekkel című kiadvány G. Ingwersentől. Bár nem említi a cím, hogy gyermekeknek szánt Bibliáról van szó, de az elbeszélések egyszerű stílusa és részben a képanyag gyermekolvasókat sejtet. A 353 történet hossza különböző, némelyik annyira hosszú, hogy az a gyermek számára nehézséget jelent. Az elbeszélésekből nem hiányoznak a pszichologizáló fogalmazások, az ószövetségi részekben a krisztológiai utalások és az aktualizáló befejezések. Az illusztrációk minden bizonnyal két különböző művésztől származnak. Szerepelnek egyrészt árnyképszerű alkotások. Kisebbekben félelmet kelthetnek a fekete foltok és a titokzatos alakok, az alsó tagozat második felében viszont már ugyanezek a képek felébresztik a fantáziát. A képek másik része valóság-közeli, de nem akar pontos másolata lenni a valóságnak. Az arcok különösen kifejezőek, látszik rajtuk a kíváncsiság, a meglepődés, a vágyakozás, az öröm, a szeretet, a düh vagy a rémület. A művész szándékosan emeli ki az arcokat, és irányítja rájuk a figyelmet.
8. Illusztrációk G. Ingwersen képes bibliájából (Sámuel és Éli; A vakon született megmosakodik a Siloám tavában ) 53
Ugyanerre az időszakra esik a Képes Biblia kisgyermekek részére Kenneth N. Taylor tollából. Szövege törekszik arra, hogy gyermekszerű legyen és ugyanakkor a bibliai szöveget adja vissza. A képek azonban igen gyakran giccsesen „szépek”. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a kisiskolások szeretik az ilyen ábrázolásokat. Hosszabb távon azonban nyomasztóak, mivel a képzeletnek egyáltalán nem hagynak szabad mozgásteret. A gyermeki kíváncsiságot a puszta szemlélés elégíti ki, további képzeleti képeket nem hívnak elő.
9. Illusztráció K. N. Taylor képes bibliájából (Sámuel és Éli) Ahol minden tökéletes, ott nem lel a gyermeki fantázia olyan hiátusokat, amelyeket képzeletével, álmaival, beleélésével vagy projekcióival kitölthetne. A negyedik gyermekbiblia füzetenként jelent meg 1973 és 1978 között Vasárnap reggel címmel. A szövegek írója nem ismert, az illusztrációkat E. Morel (Ószövetség) és J. Perrenoud (Újszövetség) készítette. Minden történethez tartozik egy aranymondásként megtanulható bibliai idézet, és egy illusztráció. Mindkét művész kimondottan modern, szimbólumgazdag, sokszor plakátjellegű alkotásokat készített. Gyakran a történet egész folyamatát bemutatják egymás után következő képrészletekkel. Az absztrakció mértéke miatt a kisiskolásokat kevésbé kötik le ezek a képek, az óvodások és a felnőttek viszont érdekesnek találják őket. Ez a gyermekbiblia aránylag kis példányszámban jött be az országba, ezért a hatása elenyészőnek mondható. 54
10. E. Morel illusztrációja Sámuel és Éli történetéhez, valamint J. Perrenoud illusztrációja az elveszett juh példázatához Vasárnap reggel c. gyermekbibliából b) Második szakasz A következő fázis a 80-as évek közepén kezdődött, amikor már magyarországi kiadók is engedélyt kaptak gyermekbibliák megjelentetésére. Ekkor is szinte valamennyi kiadvány fordítás volt, kizárólag angol nyelvterületről. Csupán kettő származik magyar szerzőktől. Ezek mellett akadnak még olyanok, amelyeknek a szövege fordítás, de az illusztrációit magyar alkotók készítették, mint például Lois Bitler „Vedd és olvasd!” A Szentírás történetei gyermekek számára című gyermekbibliája Gaál Éva ihletett képeivel,13 vagy Bob Hartman Mesélő Biblia című műve, amit Kállai Nagy Krisztina illusztrált.14 1987-ben jelent meg a Református Zsinati Iroda Sajtóosztályának kiadásában a Bibliai történetek gyermekeknek című gyermekbiblia Pap Klára illusztrációival.15 Hűen a hübneri hagyományokhoz ez a gyermekbiblia is 52 ószövetségi és 52 újszövetségi történetet tartalmaz. Az elbeszélések szinte szó szerinti hűséggel követik a protestáns új fordítású Biblia szövegét. Csupán átkötő mondatok kerültek bele, amelyek szintén csak azt tartalmazzák, ami a Bibliában is áll. A dialógusos szövegrészeket valóságos párbeszédekként tünteti fel. Az illusztrációk belesimulnak a szövegbe, nem akarnak semmi különös mondanivalót közvetíteni. Többnyire nem is a
Lois BITLER: „Vedd és olvasd!”. A Szentírás történetei gyermekek részére. Budapest, 1993. Bob HARTMAN: Mesélő Biblia. Budapest, 2008. 15 Bibliai történetek gyermekeknek. Budapest, 1987. 13 14
55
történetek központi üzenetét adják vissza. A művésznő nem szeretné „belevésni” a képeit a gyermekek lelkébe, csupán támpontokat, vagy kezdő lökéseket ad a gyermeki képzelet számára. Ezért mond le a világos kontúrokról és az árnyékolásokról.
11. Pap Klára illusztrációi a „Dávid és Góliát”, valamint a „Kánai menyegző” történetéhez a Bibliai történetek gyermekeknek című gyerekbibliából A képzelet megmozgatásának érdekében az illusztrátor részben kénytelen lemondani arról, hogy a kisiskolás gyermekekben a konkrétság, és a valósághű ábrázolás iránti igényt kielégítse. 2006-ban a Kálvin Kiadó változatlan szöveggel, de már Keresztes Dóra képeivel jelentette meg újra ezt a Bibliát. Tudomásom szerint egy olyan gyermekbiblia van még a ma használatosak között, ami magyar szerző tollából származik. Ez Szula Edit Aranykönyv. Kedvenc bibliai történeteim Ó- és Újszövetség című munkája.16 A szöveg, és az illusztrációs anyag egyaránt a szerzőtől való. Már első ránézésre az a benyomása az embernek, hogy „túl szép” ez a biblia. Az oldalakat virágokkal díszített keret szegélyezi. A szöveg mögött háttérszín van. Az alakok szinte előlépnek a keretből. A képek egyértelműen két táborra osztják az embereket: mosolygósakra és boldogokra egyfelől, mérgesekre és dühöngőkre másfelől. Az egyik csoport Istenhez, illetve Jézushoz tartozik, a másik a gonosz világot reprezentálja. A színek zavaróan, sőt nyugtalanítóan harsányak, hiányzik előlük a levegő. Az arckifejezésekre nagy gondot fordított az alkotó, és igyekezett korhűvé tenni a jeleneteket. Alig használ szimbólumokat. Ezzel ellentétben áll az egyébként mindenütt felfelbukkanó mitológizáló törekvés. Nem a földi valóságból emelkedik fel az
16
SZULA Edit: Aranykönyv. Kedvenc bibliai történeteim Ó- és Újszövetség. h. n. 2002.
56
isteni valóság szintjére, hanem a földit akarja isteniként feltüntetni. Ez a hamis mítoszteremtés: nem transzcendál, hanem a realitást nagyítja fel és idealizálja. Így ahelyett, hogy emelkedetté tenné az ember hangulatát, túlzásaival meghamisítja a valóságot és a becsapottság érzését kelti.
12. Szula Edit Aranykönyv című gyermekbibliájának címlapja és illusztrációja (A béna meggyógyítása) A szöveg az egyes szakaszokba több történetet is belesűrít, s a bibliai anyagot újra és újra magyarázatokkal és a szereplők lelkiállapotának az ecsetelésével egészíti ki. A gyermekbibliák jelentősége Mint mondtuk, a gyermekbibliák különös ismertetőjele, hogy a szöveg és a kép felbonthatatlan egységet alkot bennük. Egymást feltételezik, kapcsolatuk komplementáris. Szöveg nélkül a képek, főképp a puszta illusztrációk legfeljebb a kíváncsiságot ébresztik fel a gyermekben, de üzeneteket alig közvetítenek. A szöveg képek nélkül, ha nem akar elrugaszkodni a bibliai tartalmaktól, szólaljon meg bár a gyermekek nyelvén, nem tudja eléggé megragadni és lekötni a kisiskolás korúak figyelmét. Teológiai szempontból akár azt is mondhatnánk, hogy a gyermekbiblia a vallásos nevelésben kvázi-sakramentális jelentőséggel bír. A sákramentumok jellegzetessége, hogy bennük a hallás és a látás, az Ige és a megjelenítő jel (signum), az értelmező szó és az esztétikai élmény szabályozott egyide57
jűségben kapcsolódik egymáshoz. A gyermekbibliák használata az úrvacsora előíze lehet, vagy előkészítheti a keresztség megértését. A velük való élés „sákramentum” a gyermekek számára. Ezt a merész teológiai megállapítást hadd támasszam alá a Kálvinkutató dogmatikus, Sebestyén Jenő egyik idézetével. A sákramentumokkal kapcsolatban írja: „Az Igéhez vagy Isten beszédéhez kegyelmi eszközök gyanánt a sákramentumok járulnak. Ezek megpecsételik az Igét és a hitet erősítik. De soha sincsenek külön szakítva az Igétől, hanem mindig együtt vannak jelen vele, mint annak külső ábrázolásai, illusztrációi. Kálvin szerint ’[…] az ígéreteket mintegy táblára lefestve, élethűen tüntetik fel előttünk’.”17 A legfőbb különbség a klasszikus sákramentumokhoz képest az, hogy a gyermekbibliában az ábrázolás változhat. Hiányoznak a liturgikus megkötések, bár bizonyos alapmintázatok mint ábrázolási konvenciók az illusztrációkban is megjelennek. Ezek a gyermekekben belső észlelési sémákat hoznak létre, ezért alapvetően és hosszú távon is meghatározzák a bibliai történetek megértését. Hatalmas tehát a felelőssége azoknak, akik Bibliát készítenek gyermekek számára. Meg kell tanulniuk a gyermekek fülével hallani, az ő szemükkel látni, az ő eszükkel gondolkodni és az ő szívükkel érezni, ugyanakkor pedig képesnek kell lenniük arra, hogy az Isten nagyságos dolgait maguk is gyermeki lélekkel fogadják. A mű, ami a kezükből kikerül: - legyen egyszerű, de ne legyen gyermeteg; - legyen derűs, de ne legyen bohókás; - legyen szép, de ne legyen giccsesen émelyítő; - legyen valóságközeli, de ne legyen historizáló; - legyen útbaigazító, de ne legyen moralizáló; - legyen elmesélő, de ne legyen mesés; - legyen érthető, de ne legyen magyarázkodó; - legyen a gyermekek figyelmét Istenre irányító, de ne legyen figyelmeztető, és semmiképpen sem fenyegető.
17
SEBESTYÉN Jenő: Református dogmatika. Budapest, 1940. IV. 9.
58
POMPOR ZOLTÁN ISTEN KÖZELÉBEN – SZEMÉLYESSÉG NAPJAINK VALLÁSOS GYERMEKKÖNYVEIBEN A gyermekek számára íródott vallásos szövegek és a vallásos gyermekirodalom között óriási különbség van. Míg az elsőnek főleg a tanítás vagy a nevelés a célja, addig a második esetében az irodalom hatásrendszerén keresztül próbálják eljuttatni az üzenetet a befogadóhoz – ebben az esetben is megjelenik a tanító és nevelő hatás csak éppen indirekt módon. Ha pedig mindehhez személyes, vallomásos hang is párosul, akkor a szöveg hatása még katartikusabb lehet. Az alábbi rövid esszében napjaink vallásos gyermek- és ifjúsági könyveit egyfelől a vallásos gyermekirodalom mint szöveg tekintetében, másfelől annak befogadója (hallgató/olvasó gyermek) szempontjából vizsgálom, az elemzést követően pedig egy rövid listában néhány olvasmányt ajánlok kicsiknek és nagyoknak. A gyermekirodalom hosszú évszázadokig (egészen a XX. század közepéig) a pedagógia céljait szolgálta: a gyermeki olvasmányok elsősorban nem szórakoztató céllal íródtak, szerzőik sokkal nemesebb célt tűztek ki maguk elé – nevelni, oktatni akartak a szövegekkel. A vallásos gyermekirodalom alapvető feladata ezzel párhuzamosan sokáig a Biblia világképén alapuló ismeretterjesztés volt, amelyhez az alkotások szerzői irodalmi formákat is felhasználtak, s ezzel az irodalom látszatát keltették (különösen a vallásos gyermekverseknél figyelhető meg ez a jelenség). Ez a rosszul értelmezett feladatvállalás a mai napig megterheli a magyar nyelvű vallásos gyermekirodalmat, és ahelyett, hogy a gyermekek lelki olvasmányai a hitre nevelést szolgálnák, alkalmazott irodalommá silányulnak. A gyermekeknek szánt vallásos olvasmányok tehát alapvetően pedagógiai céllal jöttek létre, és valóban létezik egy olyan korosztály, amely számára a mai napig jól használhatóak a versekbe szedett bibliaismereti tartalmak és a verses imádságok. A család és a gyülekezet hívő közösségében felnövő kisgyermek, a hit alapjaival ismerkedő óvodások, kisiskolások számára a verses imádságok, a képes Bibliák és a bibliai történetekre épülő me59
sék, történetek alapvetően meghatározzák azt a biblikus keretet, amelyhez későbbi hitbeli élményeiket viszonyíthatják. Ugyanakkor kevés olyan színvonalas irodalmi alkotással találkozunk, amelyek a nagyobb iskolások vagy éppen a kamaszok mélyebb hitbeli kérdéseire, igényeire adhatnának választ. Pedig ezeknek az ifjúsági olvasmányoknak fontos szerepük lenne abban, hogy az egyházi szocializáció lépcsőfokait járó fiatalt segítsék, hogy a tradicionális keretek közül kilépve istenkeresése és hite személyessé válhasson. A legkisebbek számára írt bibliai történetek, valamint a versekben megírt imádságok segítik a vallás alapvető tartalmi rendszerének a megismerését, egyfajta vallási szocializációs szerepük van. Fontos lenne, hogy ebben az életkorban is olyan minőségű szövegekkel találkozzanak az olvasók, amelyek az ő nyelvükön beszélnek sokszor érthetetlennek tűnő dolgokról (a világ teremtése, bűn, feltámadás, Szentlélek). Nagyon nehéz ezeket a teológiai fogalmakat gyermeknyelvre lefordítani – erről írók, költők többet tudnának mesélni. A mesék világából kinövő kamaszok másként viszonyulnak a valláshoz is. A korábbi tekintélyalapú, formális vallásosságra sokszor kritikával tekintenek. Nagyon hamar megérzik a különbséget a megélt hit és a képmutató vallásosság között. Ennek a korszaknak a nagy kérdéseire más formákban kell választ adni. A vallásos irodalomban a példakép hősök korszaka ez. Szerencsére számos olyan ifjúsági regény, sőt vers íródott az utóbbi évtizedekben, amelyek a fiatalok vallással kapcsolatos kételyeire, kérdéseire is hiteles választ tudnak adni. Ha műfajuk alapján szeretnénk kategóriákba sorolni a vallásos gyermek- és ifjúsági irodalmi alkotásokat, akkor az alábbi felosztás lehet iránymutató: 1. Bibliai epizódokat feldolgozó történetek – ezek leginkább a katechézis és a hittanoktatás tárgykörébe tartoznak, ugyanakkor vannak ilyen típusú szépirodalmi szövegek is, igaz a nagyobb korosztály számára. Ide tartozhatnak a gyermekbibliák is. 2. A bibliai értékrend alapján íródott mesés történetek – saját magunk és a másik ember elfogadására, megbecsülésére, szeretetére nevelnek direkt vagy indirekt módon. Ide tartoznak azok a történetek, amelyeknek közvetlen módon nincs kapcsolatuk a keresztyén értékrenddel, mégis fellelhető bennük a keresztyén etikában rejlő értékek. 3. A hagyományos mesei műfajok közül a legendamese és a fabula. 60
4. A gyermekvers – a tradicionális formák uralkodóak, többnyire hiányzik a gyermek perspektívája és a versekben megszólaló hang személyessége. 5. A regény – főleg a tizenéves korosztály olvasmánya. Ennek változata a fantasy, valamint a sci-fi, mindkettőre találunk magyar példát is. A vallásos gyermekirodalom folyamatos párbeszédben van a tradícióval, hiszen vagy követi, vagy (és ez a ritkább) szakít vele, de mindenképpen reflektál rá. A tradíció kétféle forrásból fakad: egyfelől a Biblia szövegvilágának hagyományából, másfelől a megelőző korszakok vallásos gyermekirodalmi hagyományaiból. Amikor valaki példázatot szed versbe, vagy gyermekbibliát ír, akkor erre a hagyományra reflektál. A kortárs magyar szövegek közül azok az izgalmasabbak (és talán az olvasók számára is párbeszédképesebbek), amelyek szakítanak a tradícióval. Ugyanakkor érdekes, hogy ez a szakítás miként megy végbe, hogyan történik a reflexió. A formai meghatározottság mellett a témaválasztást és annak kidolgozottságát jelentősen befolyásolja, hogy a szerzőnek milyen képe van Istenről. Nem jellemző a vallomásos megközelítés – még a lírában sem. A vallásos gyermekirodalom legfőbb tétje, hogy milyen mértékben jelenik meg a szerző istenképe ezekben a történetekben, hogyan tudja a megtapasztalt Szeretetet az olvasók számára is befogadható formába önteni. Egy biblikus témájú irodalmi alkotás óhatatlanul is magán hordozza szerzőjének személyes hitvallását. Ki a vallásos gyermekirodalom olvasója? Egyfelől a gyermek, aki vallásos közegben nő fel. Olvasó lehet az is, aki egyházi intézményben tanul, akinek felírták kötelező olvasmányként, vagy akinek szülei, tanárai, barátai ajánlották elolvasásra a könyvet. Ezek az olvasók más-más kulturális háttérrel kerülnek kapcsolatba a vallásos gyermekirodalmi szövegekkel. Akik vallásos környezetben nevelkedtek, hittanórákra jártak (gyülekezetben vagy óvodában, iskolában) egészen másképpen közelítik meg a szövegeket, mint azok, akik vallásos nevelés nélkül, szükségből vagy éppen kíváncsiságból vesznek kezükbe ilyen könyveket. A tradíció ugyanakkor el is idegenítheti a keresztyén gyermekkönyv olvasóját, ha nem rendelkezik megfelelő vallásos háttérrel. Hiába találkozott Isten szeretetével, saját élményeit nem visszhangozzák a vallásos szövegek. A keresztyén gyermekirodalom teológiai fogalomrendszere, a kulturális háttér hiánya miatt a sok ismeretlen jelentésű fogalom olyan áttörhetetlen 61
falat állít, ami elriasztja az olvasót, emiatt nem tudja megszólítani a szöveg. Pedig ezeknek a szövegeknek a hitbeli ismeretátadáson túl lélekébresztő feladatuk is lehetne: olvasójuk amellett, hogy elsajátítja a keresztyén tradíció retorikai elemeit, újra és újra élje át, tapasztalja meg Isten gondviselő jóságát, amelyet – feltehetően – a szöveg írója is megtapasztalt. A jó vallásos gyermekkönyv csupán tematikájában különbözik az összes többi jó gyermekirodalomtól. S miként a gyermekirodalomra sem érvényesek a felnőttirodalomtól eltérő szabályok, a vallásos gyermekkönyveknek sem lenne szabad kevesebbel beérniük. Azokat a vallásos gyermekkönyveket tartom értékesnek, amelyek partnerként kezelik a gyermeket. Nem felülről próbálnak valamit a fejébe önteni, hanem egyszerűen, számára is érthetően elmondják, hogy szerzőik mit értettek meg a teremtett világ és benne Isten és az ember kapcsolatának működéséből – tudva azt, hogy kevesen vannak a teljes tudás birtokában. Amikor vallásos témájú gyermekkönyvet választunk, figyeljünk oda, hogy milyen életkorú gyermeknek ajánljuk, és mi a célunk az adott könyvvel: szórakoztatni szeretnénk vagy ismeretet átadni. Míg a legkisebbek olvasmányai nem sokat változtak az utóbbi évtizedekben, addig az idősebb korosztály számára íródtak olyan szövegek is, amelyek szakítanak a hagyományos formákkal: a vallás külsőségeiről a megélt hitre kerül a hangsúly. Ezeknek a könyveknek a szerzői saját hitvallásukat, istenélményüket fogalmazzák meg irodalmi formában, ezzel utat kínálva az olvasó számára egy mélyebb hitélmény felé. A hagyomány azonban nagyon erős. A vallásos gyermekkönyvekre még inkább igaz, hogy a nagyszülők, szülők azokat a szövegeket keresik, amiket jól ismernek, ezeket szeretnék továbbadni a gyermekeik számára. Ahol áttörést lehet elérni, az a hittanoktatás, illetve az ifjúsági munka: az e területeken dolgozók nyitottak az újdonságokra, és ezeket szívesen viszik a gyermekek, fiatalok elé is. Akár a Bibliát, akár más szent szöveget szeretnénk a gyermekek számára elérhetővé tenni, felvetődik a kérdés: mit és hogyan mondjunk el? Ha nem szóról szóra olvassuk fel a történetet, hanem a saját szavainkkal adjuk elő, máris értelmezzük, a hallgatóság számára átalakítjuk, kihagyunk, hozzáteszünk. Amíg a célt nem tévesztjük szem elől, úgy gondolom, jó úton járunk.
62
Ajánló Bob Hartman: Mesélő Biblia (Kállai Nagy Krisztina illusztrációival)1 A mesélés ősi személyiség- és közösségformáló erejét idézi Bob Hartman és Kállai Nagy Krisztina képeskönyve. A Mesélő Biblia nagy erénye, hogy az eredeti, bibliai történeteket átíró szerző nem azt várja el a mesélőtől, hogy tanulja meg és minden alkalommal ugyanúgy olvassa fel, mondja el a rövid (többnyire kétoldalas) bibliai meséket, hanem szemléletmódot közvetít. A közös mesélés-mesehallgatás örömének édességét szeretné megízleltetni, és ez nem valamiféle fentről jövő, tanáros didaxis, hanem a közös élményszerzésen alapuló játék. Az illusztrált képeskönyvnek köszönhetően a Biblia nem egy, a gyermekek elől elzárt világ komor, fekete könyve, hanem az élet, a szeretet evangéliuma lesz. Bob Hartman Mesélő Bibliája társasjáték: a mesélő folyamatosan párbeszédben áll a mesehallgatóval, a sokperspektívájú történetek képesek arra, hogy bevonják a játékba a hallgatóságot is. Ezt a hatást szeretné hangsúlyosabbá tenni a könyv végén található ötlettár, amely az egyes történetek csoportos hallgatásához ad módszertani ajánlást. A történetek hosszadalmas leírások nélkül néhány szóval is képesek a bibliai kor atmoszféráját megteremteni, a visszatérő ismétlések a szöveg felidézésében segítenek, Kállai Nagy Krisztina hol dinamikus, hol statikus, meditatív illusztrációi pedig a történet súlypontjaira, főszereplőire irányítják a figyelmet. A képek legalább annyira nyitottak, mint a szöveg; mindig akad felfedeznivaló rajtuk, mindig megfogalmazódhat kérdés: Mit csinál? Hová megy? Mit gondolhat? Mit érezhet? Miklya Luzsányi Mónika: Józsua és az állatok (Kelemen Czakó Rita illusztrációival)2 Vannak olyan kedvelt részei a Bibliának, amelyek szinte kihagyhatatlanok egy vallásos szépirodalmi vagy ismeretterjesztő könyvből: a teremtéstörténet, Noé bárkája, Bálám szamara, Dávid és a filiszteusok vagy éppen a jó pásztor példázata olyan alaptörténet, amelynek megismerése az első lépcsőfok a hitbeli szocializáció útján. A befogadó szempontjából elmondható, hogy a legkisebbek szívesen hallgatnak olyan meséket, történeteket, amelyek humorosak, sok bennük a 1 2
Bob HARTMAN: Mesélő Biblia. Budapest, 2010. MIKLYA LUZSÁNYI Mónika: Józsua és az állatok. Budapest, 2011.
63
fordulat, a cselekményük izgalmas és a történet hőse korban, gondolkodásban közel áll hozzájuk. Az óvodás, kisiskolás korosztály körében népszerűek az állatokról szóló történetek is, sőt a klasszikus fabula műfajának modern változatai, amelyekben az állatszereplők egy-egy emberi tulajdonság hordozói. Miklya Luzsányi Mónika Józsua és az állatok című mesefüzérében a fentebbi ismérveket szerencsésen vegyíti, ugyanakkor képes úgy mesélni, hogy a történetekben rejlő tanításokat irodalmi formában tárja az olvasó elé, aki így szórakozva ismerkedik meg a Biblia néhány kiemelt epizódjával. Az igényes kivitelezésű könyv (Kelemen Czakó Rita színes, eleven illusztrációi figyelembe veszik a célközönség befogadói sajátosságait) akár esti meseként, akár (hit)tanórai beszélgetésekhez is kiválóan használható „segédanyag”, amely eligazít a Biblia világában, alapot adva a későbbi mélyebb bibliaismerethez. Szokács Eszter: József Egyiptomba megy (Szántói Krisztián illusztrációival)3 A Szokács Eszter – Szántói Krisztián páros József Egyiptomba megy című könyve megőrzi az eredeti József-történet fő motívumait, ugyanakkor a soksok apró hangsúlynak köszönhetően végeredményben egy saját interpretációt tár elénk, amelyben az ősatya (majdnem) legkisebb fia a népmesei hősökhöz hasonlóan józan eszének és különleges adottságainak köszönhetően felülkerekedik a bajokon, és eljut a boldogsághoz. A szerzőknek bőségesen van terük arra, hogy újrameséljék a történetet, a maguk eszközeivel mindketten maximálisan ki is használják a lehetőséget: a mesélő szavai és a rajzoló képei közös erővel hidalják át a történet olvasója (hallgatója) és József kora közti több évezredes távolságot. A képes mesekönyv sajátosságainak köszönhetően Szokács Eszternek nem kell sokat bíbelődnie a korrajzzal, nyugodtan fókuszálhat a történetben rejlő érzelmekre, az emberi kapcsolatok kusza erővonalaira. A történet hátterét adó kort Szántói Krisztián képregényeket idéző rajzai elevenítik meg hitelesen. József karaktere a mesékből is egyértelműen kirajzolódik, ehhez sikerül az illusztrátornak olyan figurát rajzolnia, akinek markáns vonásai jól tükrözik a lelkében zajló harcokat. Mindez igaz a mellékszereplőkre is a 12 testvértől az egyiptomi rabszolgákon át a mindenhol jelen levő
3
SZOKÁCS Eszter: József Egyiptomba megy. Budapest, 2011.
64
állatokig. Néha-néha még egy kis humort is sikerül becsempészni, ami még közelebb hozza a történetet az olvasóhoz. Klein-Varga Noémi – Nádori Gergely: Nagy az Isten állatkertje (Kispál Éva illusztrációival)4 Újra mesélni vagy újra mondani a bibliai szöveget anélkül, hogy azon bárki megütközne, lehetetlen. Akkor már szerencsésebb, ha továbbírjuk, továbbgondoljuk, más szemszögből mutatjuk be az ismert történeteket. A Nagy az Isten állatkertje című könyv meséinek szerzője, Klein-Varga Noémi a gyermekirodalom egyik klasszikus műfaját, az állatmesét (annak is a modern változatát) használta fel néhány válogatott bibliai epizód felidézésére. A könyv felépítése szigorú rendet követ: minden blokk egy bibliai idézettel kezdődik, ezt követi az idézetben szereplő állat meséje KleinVarga Noémitől, végül néhány érdekes (gyermekolvasóra, -hallgatóra szabott) információ az állatról Nádori Gergely tollából. Még egy elem, ami a rendezettségre utal: a történetek ugyanolyan sorrendben követik egymást, ahogyan a Bibliában szerepelnek. Ez csupán a kereshetőség szempontjából releváns, valószínűleg ez esetben a (szentírási és vallásos gyermekirodalmi) hagyománynak nagyobb ereje volt, mint az újítás szándékának. Az időbeli távolság áthidalására tett kísérlet a Nagy az Isten állatkertje esetében sikeresnek bizonyult: az állatok első személyű monológjai és az ehhez kapcsolódó könnyed hangvétel lehetőséget ad a mesehallgató számára arra, hogy beleélje magát a történetbe. Miklya Zsolt: Pityu azt mondja (Damó István illusztrációival) 5 Miklya Zsolt a keresztyén verselők legújabb generációjának olyan egyedülálló alakja, akinek van elég mersze kilépni a tradícióból: a gügyögős, a gyermekverset helytelenül pedagógiai-erkölcsi végterméknek használó hagyománnyal szakítva igazi költészettel mer előállni. Nem megtagadva, de újraértelmezve a keresztyén gyermekvers-költészet hagyományát, a gyermek számára is párbeszédképes, verses etűdjei könnyeden beszélnek az élet nagy kérdéseiről és Isten szeretetéről, mindenhatóságáról. Pityu azt mondja kötetében az „idősebb” (10 év körüli) korosztályt feltételezi a versformák „elszabadulása” és az illusztráció megkomolyodá4 5
KLEIN-VARGA Noémi – NÁDORI Gergely: Nagy az Isten állatkertje. Kolozsvár, 2011. MIKLYA Zsolt: Pityu azt mondja. Kiskunfélegyháza, 2004.
65
sa is: Damó István fekete-fehér grafikái nem mesélik el a versek tartalmát, amit amúgy meglehetősen nehéz is lenne elmesélni. Tudniillik ezek a szabadon szaladó, girbe-gurba sorokba rendezett versek inkább csak gondolatfoszlányok, amelyek a gyermek hangján szólnak gyermekhez, felnőtthöz egyaránt. Gondolatok, amelyek egy kisgyermeket lázba hoznak, amelyekről üres perceiben el tud töprengeni. És mivel ez a gyermek egy keresztyén család közegében éli mindennapjait, gondolatai között imitt-amott feltűnnek a hittanórán, vagy a szülőktől, nagyobb testvértől hallott biblikus elemek. A kisgyermek gondolkodása a transzcendensről merőben eltér a felnőttétől: képes mindenben, mindenhol Istent látni, emberszabásúnak képzeli, aki lakik valahol, mindent lát, és játszani is szokott, ha úgy tartja kedve. Miklya Zsolt verseinek nagy erénye ennek a gyermeki gondolkodásnak a hű megjelenítése. Így válik aztán hihetővé, hogy tényleg a gyermek gondjainak, töprengéseinek a tükrei ezek a lírai meditációk. Elizabeth George Speare: Ércíj (fordította: Görgey Etelka)6 Dániel alig nőtt ki a gyermekkorból, amikor elveszítette apját (a rómaiak keresztre feszítették) és anyját (nem élte túl férje elvesztését). Bosszút esküszik: egész életét népe szabadságáért és Isten győzelméért áldozza. A közeli hegyekben gerillák élnek Ros vezetésével. Dániel magára hagyja nagyanyját és a veszteségekbe beleőrült húgát, Leát, hogy beálljon szabadságharcosnak, kovácsmesterségét pedig a lázadók szolgálatába állítja, ekkor még nem is sejti, hogy hamarosan magával Jézussal fog találkozni. Elizabeth George Speare Ércíja az Egyesült Államokban sokat olvasott, klasszikus ifjúsági regénynek számít. A könyv 1962-ben elnyerte az Amerikai Gyermekkönyvtárosok Newbery Medal-ját. Az egykori sikerkönyvet néhány éve újra kiadták Amerikában. A sodró cselekményű regény számos dilemmát vet fel, amelyek nemcsak Dánielt, hanem az olvasókat is választásra késztetik: gyűlölet vagy szeretet, szabadság vagy kötelesség, háború vagy béke. A szimpatikus főhős érzéseit megértjük, de nem minden esetben értünk egyet a cselekedeteivel. A szerző egészen az utolsó fejezetig bizonytalanságban tartja az olvasót: hallgat-e Dániel Jézusra, képes-e a szeretetet választani pusztító haragjával szemben. A történet csodás befejezése Dánielt is megváltoztatja.
6
Elizabeth George SPEARE: Ércíj. Budapest, 2012.
66
Megtapasztalja a kegyelem, a könyörület, és az Élet erejét – talán ő is képes lesz változni. Kármán Tibor: Egy focista naplójából (Baranyai András illusztrációival) 7 Kárpáti Kristóf élete a foci. Játszik, ha van társa, de rúgja a bőrt akkor is (legszívesebben a templomkertben álló romos fallal egyérintőzik), ha a bivalyosi fiatalok közül senki nem ér rá vele játszani. Nagy álma, hogy egyszer igazi focipálya legyen a faluban, ahol ideális körülmények között készülhet a fiúkkal a következő hazai meccsre. A pálya egyelőre azonban gizgazos birkalegelő, a csapat is csak akkor jön össze „edzeni”, ha éppen nincs jobb dolguk. A falusi állóvizet Borostyán Bernát érkezése kavarja fel. A messziről jött lelkipásztor rejtélyes múltja sokakat lázba hoz. Kristófot például az érdekli legjobban, hogyan lehetséges, hogy egy atya, bocsánat tiszteletes, ilyen jól tud bánni a lasztival?! Amikor elmeséli a fiúknak, kivel találkozott, barátai hitetlenkedve fogadják a hírt. Persze, hogy kíváncsiak ők is a csodapapra, délután már mindannyian a templomkertben nyüzsögnek. Bernát tiszteletes kapva kap az alkalmon, hiszen ő pont ezért jött ide, hogy egybegyűjtse a nyájat. Kalmár Tibor ifjúsági regénye Kristóf naplója. A naplóforma több szempontból kiváló megoldás – az egyes szám, első személyű elbeszélést még személyesebbé teszi ez az intim irodalmi forma. A nagyobb fejezetek helyett kisebb adagokban haladva a nehezebben olvasó kamasz is könynyebben ráérez az olvasás ízére, hogy aztán a könyv a kezében ragadjon, amihez nagyban hozzájárul a sodró történetmesélés, a fiúk gazdag és humoros jellemábrázolása, valamint a feledhetetlen kalandok. Az irodalmiesztétikai élményt Baranyai András szórakoztató illusztrációi teszik teljessé. A könyvet végigkísérő rajzok nemcsak a diákok, de a kamaszlelkű, focirajongó apák (és anyák) arcára is mosolyt csalnak. Tóth-Máthé Miklós: Pecúrok (Dunszt István illusztrációival)8 A Pecúrok a második világháborút követő évben játszódik Óváralján (Sárospatakon) az Angol Internátusban és a nagy múltú Kollégiumban, ahová az ország minden részéről sereglenek a 10 év körüli fiatalok, hogy aztán szem7 8
KÁRMÁN Tibor: Egy focista naplójából. Budapest, 2012. TÓTH-MÁTHÉ Miklós: Pecúrok. Budapest, 2009.
67
besülve a pecúrlét árnyoldalaival hazakívánkozzanak a szülői fészek melegébe. A könyv hőse Tatár Márton, az ő szemszögéből ismerjük meg az óváraljai gimnázium életét. Egyéni sorsát pecúrsága egyetemessé formálja: a mindenkori kisdiák félelmei, vágyai, küzdelmei, hol komikus, hol tragikus tettei jelennek meg előttünk, és talán magunkra is ismerünk ebben az esendő alakban, aki legszívesebben megfutamodna, elmenekülne a próbatételek elől. Óváralja, ha nem is zsákutca, de egyirányú. Fontolgatni lehet a szökést, de nem érdemes, jobb beletörődni a sorsba, és arra gondolni a második év csak jobb lehet, mint az első. És emberré formálódni a hétköznapok apró örömeit (barátság, szerelem, kalandos olvasmányok) megélve, a példamutató tanárok, a nemes lelkű barátok és a bölcs szülők szorongató szeretetében. A Pecúrok irodalmi értékei, emberábrázolása és a humoros anekdotákból szőtt fordulatos, izgalmas cselekmény kedvelt olvasmánnyá tehetné a stílusában és terjedelmében sem megterhelő regényt. Számos olyan momentuma van, ami beszélgetésre inspirálja a tízéves korosztályt, Tatár Marci sorsában a fiatal olvasók a magukéra ismerhetnek, és talán a felsőbb évesek is nagyobb empátiával tekintenek a kisebbekre „meghallva” ki nem mondott gondolataikat. Raana Raas: Csodaidők – Az ogfák vöröse9 Futurisztikus családregény, bolygóközi utópia, vallásos pamflet – nehéz meghatározni a Csodaidők műfaját, az mindenestre bizonyos, hogy akik elolvasták a négykötetesre tervezett regényfolyam első részét, elismerően nyilatkoznak a szerző által létrehozott fantáziavilágról. Egy távoli galaxisban, valamikor a standard idő szerinti 3800-as években játszódik a történet. Ez a hatalmas időbeli távolság akár el is riaszthatná a műfajtól idegenkedő olvasót, mégis azt mondom, hogy azok is élvezettel olvashatják ezt a könyvet, akik amúgy nem kedvelik a sci-fit. A fantasztikus jövőbe vetett karakterek problémái annyira maiak, hogy képtelenség külső szemlélőként olvasni a kötetet. Három szereplő (Judy, Giin, Yaan) sorsán keresztül ismerkedünk meg a Raas családdal, a szigorú hagyományok szerint működő gazdag, formálisan vallásos, elit közösséggel, a Kavennel, valamint a Csillagközi Unió társadalmi feszültségekkel terhelt mindennapjaival. Raana Raas
9
Raana RAAS: Csodaidők – Az ogfák vöröse. Budapest, 2012.
68
könyve különleges helyet foglal el a műfajban. Ennek talán az az oka, hogy képtelenség érzelemmentesen végigolvasni a könyvet. Az ogfák vöröse a szereplők gazdag jellemvilága, a köztük lévő kapcsolatok érzelmi fűtöttsége okán folyamatos döntési helyzetbe állítja az olvasót. Mély etikai problémákban kell döntést hozniuk a szereplőknek, ugyanakkor a könyv ezekkel a kérdésekkel az olvasót is szembesíti: döntenie kell, hogy melyik szereplővel szimpatizál, ám a döntést a jellemek és a konfliktusok összetettsége meglehetősen nehézzé teszi. Cs. Szabó Sándor: Prón10 Cs. Szabó Sándor kisregényének története a távoli jövőbe, a Naprendszer egy ma még lakatlan szegmensébe, a Jupiterrendszerbe vezeti az olvasót. Ez az a hely, ahol egy zseniális fejlesztésnek köszönhetően megvalósulhat az emberiség nagy álma: a legális klónozás. Ráadásul a folyamat eredményeként a kutatók az embernél tökéletesebb, programozott bionikus lényeket tudnak létrehozni, „teremteni”. Ezek az úgynevezett prónok (prón: programozott klóntermék) csupán bőrszínükben (halványkék) térnek el az embertől, illetve abban az aprócska dologban, hogy az agyuk helyén zselészerű számítógép van, amelyet a megrendelő igényeinek megfelelően lehet programozni. A hagyományos sci-fi keretekbe ágyazott történet első pillantásra alig különbözik az asimovi robotvilágtól, azonban a történet főhőse a műfajtól merőben szokatlan: Leslie Howard (Lez) ugyanis lelkész, akinek kényelmes élete egyik pillanatról a másikra összeomlik, amikor a Jupiterrendszeri Uniált Protestáns egyház főtisztelendő elnöke magához hívatja, és egy „lelkészprón” kiképzését bízza rá. A nem is olyan távoli jövőben játszódó történet számos ponton reflektál napjaink protestáns egyházainak, lelkészeinek viselt dolgaira. Ebből a szemszögből vizsgálva a kisregény – a lehető legpozitívabb értelemben vett – egyházi pamflet, amely lehetőséget kínál az olvasónak, hogy végiggondolja saját helyét és Krisztus egyházának jövőjét a Naprendszerben.
10
CS. SZABÓ Sándor: Prón. Kiskunfélegyháza, 2003.
69
MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA MESÉLŐ BIBLIA, BIBLIAI MESÉK Mesélni csodálatos dolog. De mesélni nem is olyan könnyű, mint ahogy sokan képzelik. Amikor mesélek – mindegy, hogy fiktív vagy valós, netán bibliai történetet –, mindig van egy pont, amikor megváltozik a gyermekek tekintete. Ez a „varázslat”, az átlényegülés pillanata, amikor átlépnek a szavak világából a történetbe. Amikor megszűnik a való világ, s már nem a gyerekszobában, az osztályban, vagy éppen a gyülekezeti teremben vagyunk, hanem abban a közegben, amiről a történet szól. A Százholdas Pagonyban, a Négyszögletű Kerekerdőben vagy a Genezáreti tó partján. Ez az a pillanat, amikor a gyerek számára a történet lesz valósággá, amikor nemcsak érti, hanem át is érzi a szereplők érzéseit. Ez egy nagyon nyitott, érzékeny állapot, s a mese/történetmondón múlik, hogy a gyermek miként tér vissza a valóságba: megtisztult lélekkel, egyfajta katarzist átélve, vagy egy pillanatnyi érintés után bezáródva ismét, esetleg frusztráltan, értetlenül, elbizonytalanodva. A mesemondás hatalmas felelősség, s talán még ennél is nagyobb a bibliai történetek interpretálása gyermekeknek. Sokan gondolják azt, hogy a meséléshez mindenki ért, történetet mondani mindenki tud, mint ahogy a pedagógiához, gyerekneveléshez is ért állítólag minden szülő. Pedig, ahogy a pedagógia is szakma, a pedagógushivatás és a szülői hivatás is létforma, úgy az írás, a szövegalkotás is az, mégpedig olyan szakma, ahol – Szabó Magda szavaival élve – egy életen át kell tanulni a mesterfogásokat. Ráadásul a bibliai történetírás legalább kettő, ha nem három szakma kompetenciáit egyesíti magában, hiszen ahhoz, hogy a gyermekek számára ne csak érthetővé, hanem átélhetővé is tegyük a bibliai történeteket, a jó írói készségek mellett teológiai tudással és pedagógiai vénával is rendelkezni kell. A bibliai történetmondásban ugyanis épp az az egyik nehézség, ami első ránézésre könnyebbségnek látszik: hogy adva van az „alapanyag”. De nem akármilyen alapanyag, hanem a Szentírás, maga Isten szava. Nem népmesét írunk tehát, még csak nem is egy hagyományt vagy legendát 70
mesélünk el újra, ahol nem számít, ha egy-két dolgot átírunk vagy megváltoztatunk, hanem Isten üzenetét közvetítjük a gyerekeknek. Azt az üzenetet, amiről János apostol azt írja a Jelenések könyve végén, hogy sem elvenni belőle, sem hozzátenni nem szabad. Ez akkor azt jelentené, hogy nem is szabad a bibliai szövegeket interpretálnunk a gyerekek számára? Olvassuk csak fel a Biblia kijelölt részeit egy az egyben, és majd a Szentlélek elvégzi bennük a munkáját? Tudom, hogy vannak ma is, akik ezt gondolják, de én Pál apostolra hallgatok inkább, aki azt vallotta, hogy zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé, mindeneknek mindenné lett, csakhogy némelyeket megnyerjen az evangéliumnak. Nekünk tehát gyermekké kell lennünk, pontosabban a gyermekek nyelvére kell tudnunk lefordítani Isten üzenetét, azzal az alázattal és istenfélelemmel, hogy nem sérülhet az üzenet. Alapvetés tehát a bibliahűség, amihez egy speciális egzegézist kell elvégezni. Nemcsak az adott igeszakaszt vagy történetet kell jól ismerni, hanem az egész Bibliát, hogy rendszerben lássuk az adott történetet, megértsük helyét, szerepét Izrael földi történelmében, és értsük az üdvtörténeti ívben való elhelyezkedését is. Látnunk kell a szöveg kontextusait: mikor, miért, milyen céllal hangzottak el az adott mondatok, illetve ismerni kell az adott szakasz többféle lehetséges teológiai magyarázatát is. Nagyon fontos megnézni az igeszakaszra vonatkozó egyéb igehelyeket, hogy a Biblia más könyveiben hogyan utalnak rá, mit emelnek ki a különböző szerzők, mit tekintenek hangsúlyosnak. Az evangéliumoknál a paralel történetek elemzése elengedhetetlen, hogy meglássuk, mik a hasonlóságok és különbségek, vagy éppen milyenek az elbeszélő szempontjai. Meg kell találnunk a történet teológiai magját is, megérteni, hogy vajon mit akart üzenni a szentíró saját kortársainak, s az adott történet mit jelent a ma emberének? A kulcsige kiválasztása a történet megírása során gyakran sorvezetőként is működik, képes megzabolázni a néha túlburjánzó írói fantáziát. Mivel a gyermek, akinek mesélünk, a 21. században, Közép-KeletEurópában él, ezt a világot ismeri, automatikusan a mi viszonyaink közé képzeli el a bibliai történeteket. Nem csak a kicsik, még a nagyobbak is korunk szokásrendjét feltételezik egy bibliai történet mögött, ezért fokozatosan, akár évek hosszú munkájával, fel kell építenünk egy képet a bibliai idők Izraeljéről. Ahhoz, hogy a gyermek valóban végig tudjon menni Jé71
zussal, mondjuk a samáriai úton, érzékletes képet kell festenünk számára arról a világról, ami körülveszi: éreznie kell a nap hevét, az enyhe szellőt, hallania kell a kavicsok csikordulását, látnia kell a kőből rakott házakat, s ha nagyobb, értenie kell a samáriai asszony társadalmi kirekesztettségét, a kor erkölcsi és szokásrendjét, amely az asszony elszigeteltségét okozza, vagy éppen a társadalmi feszültséget a samáriaiak és az izraeliták között. Így a felkészülés fázisában elengedhetetlen a kortörténeti és egyéb tudományos adatok összegyűjtése, s ez a feladat igen sokrétű ismereteket igényel. A zsidó vallás és kultúra, a szokások, a gazdasági és politikai viszonyok, az éghajlat, az állat és növényvilág ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy hiteles képet tudjunk festeni a gyerekeknek a Biblia világáról. A bibliai történetmesélés – akár otthon, akár az iskolában vagy a templomban történik – valójában egy pedagógiai, nevelő folyamat része, így a szöveg megalkotása előtt ugyanúgy szükség van pedagógiai célok felállítására, mint egy hittanórán. Milyen nevelési, oktatási, képzési célt szeretnénk megvalósítani, mi az, amit meg akarunk tanítani, milyen ismereteket akarunk átadni, milyen lelki készségeket, képességeket akarunk fejleszteni. A célok megfogalmazása itt természetesen jóval lazább, s mivel irodalmi műfajról beszélünk, sok esetben burkoltan, látensen jelenik meg a szöveg háttereként. A következő fontos szempont a gyerekek életkora, terhelhetősége. Már magánál a történet kiválasztásánál is figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat, hiszen vannak olyan bibliai történetek, amelyek nehezek, értelmezhetetlenek, esetleg félreérthetők egy óvodás számára, míg egy kamasz gyereknek éppen ezek jelenthetik a szellemi kihívást. A célcsoport életkora, olvasáskészsége az interpretáció hosszúságát is befolyásolja, s ez határozza meg azt is, hogy mire fókuszálunk, milyen hangsúlyokat, pilléreket helyezünk el a történetmondás során. Mindehhez azonban szem előtt kell tartanunk az üzenetet, azt a kiválasztott központi igét, amely köré felépítjük magát a történetet. Ez nem biztos, hogy azonos azzal az igével, amit teológiai szempontból a kulcsigének választottunk, hiszen a történetmondás üzenete elsősorban a pedagógiai céloktól és az életkori sajátosságoktól függ. Ahhoz, hogy a gyerekeknek ne csak az agyához, hanem a szívéhez is szóljon a történet, hogy integrálni tudják a saját életükbe a bibliai üzenetet, nagyon fontos a megfelelő stilisztikai eszközök kiválasztása. 72
Ahogy a hittanórán is első az érdeklődés felkeltése, a motivációs bázis, az érzelmi azonosulás kialakítása, úgy a bibliai történetmesélésnél is ez a kezdő lépés. Egy jó felütés, kerettörténet, indukciós anyag végig fenntarthatja a gyermekek érdeklődését akár a nehéznek tartott történetek során is. A kerettörténet segíthet abban is, hogy a gyerek a saját életébe tudja integrálni a Biblia tanításait, hogy megértse: ez nem egy lejárt lemez, kánaáni történet. Hogy a Biblia korának szereplői ugyanolyan problémákkal küszködtek, mint a mai emberek, hogy Isten jelenléte az életünkben ma is valóság, hogy a Szentírás ma is élő és ható szöveg, akár a hétköznapjainkban is. A történetmesélés stílusának kiválasztása természetesen elsősorban a gyermekek életkorától függ. Az óvodásoknak például a mese világa kézenfekvő, így nyugodtan használhatunk olyan kifejezéseket, amelyek a mese világát idézik. A kerettörténetbe is ágyazhatunk mesei szereplőket és elemeket, például a narrátor szerepébe, vagy lehetnek az indukciós történet főszereplői is, mint a Reformátusok Lapjában közölt Cincorgó, a templom egere című bibliai történetsorozat esetében, amikor egy egércsalád, pontosabban egy egérkolónia kalandokkal teli élete adja a párhuzamot a bibliai történetek jobb megértéshez. Az óvodás szókincse jóval szűkebb, mint az idősebb gyermekeké, ám a kifejezéseit még jóval dinamikusabban használja, és megtölti érzelemmel. A kicsiknek való történetmondás során érdemes a szavak jelentésének ezt a dinamizmusát és emóciós töltetét kihasználni. Bátran használjunk érzelem- és hangulatkifejező, hangutánzó és indulatszavakat, mert ezek az óvodások számára elevenné teszik a történetmesélést. A dinamizmus nemcsak a szóhasználatban, hanem a mondatszerkezetekben is meg kell, hogy jelenjen. Az óvodás gyerek nem használ hosszú körmondatokat, a sokszorosan összetett mondatok megértése problémát jelenthet neki. A rövid, akár tőmondatszerű nyelvtani szerkezetek, a visszatérő gondolatritmusok segítik a megértést. Nemcsak az óvodásoknak, hanem az e-kultúra minden korosztálya számára elengedhetetlen a szöveg szerkezetében, a cselekményben megjelenő dinamizmus. Sok akció, rövid, de intenzív cselekményleírások jellemzik azokat a szövegeket, amelyeket élvezettel olvasnak. Míg a régebbi korok gyerekei örömmel fogadták a lassú folyású leírásokat és jellemzéseket, addig korunk gyermekeinek ezek már unalmasak. A rövid snittekből álló, pergő cselekményen túl érdemes a leírásokat vagy a karakterek jellemzését 73
is akcióba ágyazni, mert gyermekeink már nem képesek (és hajlandóak) fél oldalakat, de sokszor még bekezdéseket, sorokat sem elolvasni akkor, ha „nem történik semmi”. A nyelvi eszközök elemzésénél mindenképpen szólnunk kell arról, hogy a 21. századra igencsak megváltozott a gyermekek szókészlete. A mai gyerek számára sok olyan szó elvesztette jelentését, amelyről apáinknak, nagyapáinknak még konkrét tapasztalata volt. Soha nem látott még szántást, vetést, nem tudja, mi az eke (ha szarva van, biztos valami állat lehet), fogalma sincs, hogyan lesz a búzából kenyér, arról meg végképp nincs, hogy mi is az a kovász. És akkor még nem beszéltünk a bibliai idők kifejezéseiről, hogy mégis milyen egy parittya, vagy kik voltak a léviták meg a vámszedők. A gyerekeink számára tehát igen sok fogalmat kell világossá tenni, tartalommal megtölteni ahhoz, hogy ne értsék félre a bibliai történetet. Igen ám, de nem lehet minden második mondatban lábjegyzetelni, ezért érdemes a vélhetőleg ismeretlen vagy nehezen érthető szavakat a szövegbe ágyazottan definiálni, ami nem könnyű feladat, ha figyelembe vesszük a gyerekek irtózását a leírásoktól. Az adott tárgyat, fogalmat tehát a gyermekbiblia szerzőinek is dinamikussá kell tenni, „helyzetbe kell hozni”, így a gyerekek könnyebben megértik a tartalmát, jelentését. A történetmondás kialakítása során lényeges lépés meghatározni a tükrözés szempontjait is. Ki a(z akár képzeletbeli) narrátor, és kinek mesél? Milyen gondolkodásmódot képvisel, mi a helye a történetben (kívül vagy belül helyezkedik el), mi a viszonya a szereplőkkel? A tükrözés szempontjai szintén nyelvalakító erőt képviselnek, hiszen már az első pillanatban el kell döntenem, hogy egy objektív, távolságtartó, netán tudományos, lexikális ismereteket hangsúlyozó, vagy egy szubjektív, érzelmekre ható történetmondási stílust választok. A következő lépés a karakteralkotás, hiszen a gyerek csak akkor fogja elhinni a történetet, ha valós, életteli szereplők jelennek meg előtte. A kulcsfigurákról (Jézusról, Máriáról vagy az apostolokról) ugyan sok szó esik a Bibliában, ahhoz azonban, hogy a történet a gyermek számára átélhető legyen, jóval több emócióra van szükség, mint amit a bibliai szöveg megmutat. Ahhoz, hogy a történet elmeséléséhez hiteles karaktereket építsünk fel, bele kell tudni helyezkedni az adott szituációba, ott is minden egyes résztvevő (a mellékszereplők) szerephelyzetébe (is). Látni és ismerni kell az életét, a motivációit, akár a rejtett gondolatait is. Honnan, milyen 74
körülmények közül érkezett a történet kezdőpontjára? Mi a viszonya a kialakult helyzettel, a jelenlévő szereplőkkel? Hogyan reagál az eseményekre? Milyen a személyisége, a vérmérséklete? Melyek az erősségei, és mik a gyenge pontjai? Alkotóként, egy-egy figura megírása során rengeteg olyan kérdés merül fel a szereplők karakterét illetően, amelyekre csak látens utalást találunk a bibliai szövegben, vagy éppen „visszafelé”, a szereplő cselekvéseiből, reakcióiból kell felépíteni magát a személyt. Ez nem könnyű, és nem is veszélytelen feladat, ha szem előtt akarjuk tartani a bibliahűség elvét. Éppen ezért az alkotónak a karakterrel való azonosulás után szüksége van egyfajta eltávolításra, ellenőrzésre is, hogy a történetben megjelenő figura koherens legyen a Biblia (esetleg más) történeteiben (is) kirajzolódó személyiséggel. A karakteralkotás egyik legfontosabb eleme a hiteles párbeszédek megalkotása. A karakternek saját személyiségéből, szerepéből kell megszólalnia. Nyilvánvalóan más nyelvet használ egy farizeus, egy apostol vagy a naini ifjú anyja. Mindezek mellett a szereplőknek mai, a gyerekek számára érthető nyelven kell megfogalmazniuk mondanivalójukat, a párbeszédeknek életszerűeknek kell lenniük, mert különben hamar kilóg a teológiai vagy a didaktikai „lóláb”. Éppen ezért a mesélőnek nagyon jól kell ismernie az adott korcsoport nyelvét, a gyerekek szókincsét, nyelvi struktúráit, szlengjét. Világosan kell látnunk a történet ívét is: honnan, hová akarunk eljutni. Akármilyen rövid – akár pár soros, mondatos – is a történetünk, a klasszikus drámai lépcsőfokok betartása elengedhetetlen. A történetnek legyen egy felvezetése, legyen meg a kibontakozása, csúcspontja, majd a levezetése is, különben hiányérzetet hagy maga után. Az érzelmi hatás felkeltésére használhatjuk a különböző dramatikus technikákat is, a közepébe vágást, a narrátor szerepének mozgatását, a több nézőpontú tükrözést, de soha ne feledjük szem elől a célt, azt a bibliai üzenetet, amit a gyerekeknek át szeretnénk adni. A bibliai történet interpretálásának harmadik „nehézsége” a történetmondó, történetíró ember saját személyisége. Ahogyan az evangéliumokon is óhatatlanul átszűrődik János apostol, Máté vagy Lukács személyisége, így ezt a „hibát” mi se tudjuk kikerülni. Kérdés, persze, hogy valóban hiba-e? Véleményem szerint akkor nem, ha a bibliai történet interpretátora valóban megfelelő felkészültséggel és jól értelmezett istenfélelemmel nyúl a szent 75
szövegekhez. Ha nem „művészkedni” akar, hanem képes a saját szubjektumán átszűrve, a bizonyságtétel erejével közvetíteni Isten üzenetét a gyermekekhez. Az alkotói szubjektum természetesen megjelenik már magában a történetválasztásban is. Ha egy teljes gyermekbibliában gondolkodom, akkor nyilvánvalóan jelen kell lenni azoknak a történeteknek, amelyek üdvtörténeti, illetve kultúrtörténeti szempontból fontosak. Akármennyire nagy alkotónak tartja magát valaki, egy gyermekbibliából nem maradhat ki a Teremtés, Ádám és Éva, Jézus születése és feltámadása. Hasonló a helyzet a keresztyén kultúránkba mélyen beleágyazott történetekkel, még akkor is, ha üdvtörténeti szempontból kevésbé hangsúlyosak. Noé állatai, Dávid és Góliát, néhány közismert újszövetségi csoda (Jairus lánya, Jézus lecsendesíti a tengert) mindenképpen meg kell, hogy jelenjen egy gyermekbibliában. Az viszont, hogy a pusztai vándorlás, a bírák kora vagy az apostolok cselekedeteinek mely történeteit választom, hogy az újszövetségi példázatok és csodák sokaságából melyikre teszem a hangsúlyt, már sok mindenen múlik, mégsem elsősorban az alkotói szubjektum szabad választásán. Mert van ugyan szabadsága a művésznek, hiszen mindannyiunknak vannak kedves történetei, szereplői, amelyeket mindenképpen megpróbálunk becsempészni a kéziratba, ám egy gyermekbiblia összeállítása során a szakmai szempontok sokkal fontosabbak. A történetek kiválasztásánál ugyanis tisztán és világosan kell látni azt az üdvtörténeti ívet, teológiai látást, amit közvetíteni akarunk. Az utat, ahonnan ahová el akarjuk juttatni a gyerekeket. És ennek az útnak alkalmazkodnia kell a gyermekekhez. Hozzájuk kell igazítani lépteink nagyságát, nem lépdelhetünk óriás léptekkel, és nem is ugrándozhatunk összevissza. Rohanvást sem szabad haladnunk, hanem tudnunk kell megállni, és szemlélődni, amikor annak van az ideje. A meredek emelkedőkön segítséget kell nyújtani, vagy éppen hagyni, hogy kipihenjék magukat egy-egy kapaszkodó után. Figyelni kell az erőnlétükre, mi az, amit az adott életkorban el tudnak hordozni, s ügyelni kell arra is, hogy a terhelés ne legyen se túl sok, se túl kevés egy-egy adott útvonalszakaszon. Összességében úgy kell előttük járni, mint egy jó túravezetőnek, aki figyel a mögötte haladókra. Egy jó gyermekbiblia megjelenéséhez azonban kevés a jó bibliai történet. Kiadásához csapatmunka kell, amely csapatban az író csupán egy személy. 76
Vizualitásra épülő korunkban a képnek legalább olyan jelentőségűnek kell lennie egy ilyen könyvben, mint a szövegnek. A szöveggel egyenrangú társsá kell válnia, amely túllép az illusztráció szintjén. A grafikának ugyanolyan szakmai szempontoknak kell megfelelnie, mint a szövegnek. Egyfajta képi egzegézist kell végeznie a grafikusnak ahhoz, hogy ne vezesse félre illusztrációival a gyermekeket. Egyszer Gaál Évánál jártam, s ő megmutatta nekem azt a saját készítésű könyvet, amit forrásanyagként használ. Akkor még nem volt internet, így újságokból kivágott, színes fénymásolóval másolt, illetve saját kezével rajzolt ábrák katalógusa volt ez a könyv. Az asztal nagyságú, gyűrűskönyvszerű album több száz, de az is lehet, hogy ezer oldalt tett ki, amelyben szépen rendszerezve meg lehetett találni azokat a képi információkat, amelyekre a bibliai történetek megrajzolásához szüksége volt. Magam sem gondoltam volna, amíg nem látom, hogy például milyen változáson ment keresztül Ábrahám korától Jézusig a zsidó „pékipar”, hogy milyen fejlődésen mentek keresztül a kemencék és tűzrakó helyek. Vagy hogy az izraeli puszta milyen gazdag növényvilággal rendelkezik, s hogy mennyire más volt a faunája Izraelnek mondjuk Dávid korában, mint manapság. Ám a bibliai és kortörténeti hűségen túl, a grafikának – csakúgy, mint a szépirodalmi szövegnek – illeszkednie kell a gyermekek életkori sajátosságaihoz, az adott felekezet vizuális kultúrájához és hagyományaihoz, s mindemellett magas művészi fokon kell állnia. Ami nem nélkülözi, éppen hogy igényli az alkotó személyiségét, látásmódját, képi logikáját is. A gyermekbibliai alkotó team fontos tagjai a tudományos lektorok (teológia, katechézis), akiknek már kezdettől aktívan részt kell venniük a munkában, hiszen a történetek kiválasztása, a hangsúlyok elhelyezése, a bibliai történetszövet kialakítása elsősorban az ő felelősségük. A kézirat megalkotása után pedig nemcsak a hibák, hanem a finomítások, pontosítások is sok közös munkát igényelnek. És még csak most értünk el a kiadóhoz, amelynek szerkesztői, korrektorai a könyv nyelvi, stiláris minőségéért felelősek. Ezek a korrektori munkák is elengedhetetlenek, mint ahogy a jó címlap vagy a Biblia könyvészeti megtervezése (kötés, borító, papírminőség) is meghatározza a gyermekbibliát. S bizony, ott vannak azok a fránya gazdasági mutatók… Mert hiába van benne sok ezer munkaóra egy gyermekbiblia megalkotásában, hiába 77
kerül a többszín-nyomás, keménykötés csillagászati összegekbe, a szülők képtelenek megvenni egy sok ezer forintos könyvet. Úgy kell hát „kisakkozni” a példányszámokat, hogy eladható ár jöjjön ki. Igen ám, de a magyart kevesen beszélik, s egy ilyen kiadványnál tízezer példányokat kellene kiadni ahhoz, hogy megfizethető bolti árat kapjunk, amit a magyar piac képtelen felvenni. Ezért van az, hogy bár a szakmai és művészi potenciál megvan, mégis igen kevés magyar fejlesztésű gyerekbibliát találunk a könyvesboltok polcain. Sőt olyat se nagyon – mindegy, hogy magyar vagy külföldi –, amely megfelelne a fentebb említett kritériumoknak. A gyermekbiblia-kiadás ugyanis misszió, a szó legszebb és legszentebb értelmében. S amíg a könyvkiadók be lesznek szorítva ezen a területen is a gazdasági mutatók présébe, addig nehezen születhet meg igazán színvonalas magyar fejlesztésű Biblia. Az egyházaknak fel kellene ismerni, hogy milyen fontos lenne egy magyar fejlesztésű gyermekbiblia. Sőt! Álmodjunk nagyot: gyermekbiblia-sorozat, hiszen legalább három-négy életkort kellene megcélozni, mert ha nem tesszük, néhány évtized múlva üresek lehetnek a templomaink. A gyerekekből lesznek később a templomba járó felnőttek, s ha most nem tudjuk megszólítani őket a Biblia nyelvén, akkor később még nehezebb lesz.
78
VOLKER MENKE A TÓRA PARANCSAI AZ ÚJABB GYERMEKBIBLIÁKBAN, KÜLÖNÖS FIGYELEMMEL A KERESZTÉNY-ZSIDÓ PÁRBESZÉDRE Előzetes megjegyzés E cikk hátterében egy disszertációs projekt áll, melynek címe Gyermekbibliák a keresztény-zsidó párbeszéd tükrében. Ennek a projektnek a keretében 14 újabb, német nyelvű Bibliában szövegeket és szövegösszefüggéseket vizsgáltam. Az „újabb gyermekbibliák” azt jelenti ebben az összefüggésben, hogy megjelenési évük 1990 utánra esik. Pontosabban hét gyermekbiblia 1990 és 1999, öt 2000 után jelent meg; csupán kettő van, amelynek első kiadása 1973 (átdolgozott kiadása 1998), illetve 1988 (15. kiadása 2004). Konkrétan a következő Bibliákról van szó: 1) Das grosse Bibel-Bilderbuch. Erzähltext und Nachwort von Hellmut Haug, Bilder von Kees de Kort. Deutsche Bibelgesellschaft. Stuttgart, 2003. 2) Unter Gottes weitem Himmel. Die Bibel für Kinder, erzählt von Christiane Herrlinger, illustriert von Dieter Konsek. Deutsche Bibelgesellschaft. Stuttgart, 2003. 3) Die grosse Ravensberger Kinderbibel, erzählt von Thomas Erne, illustriert von Ulises Wensell. Ravensburger Buchverlag. Ravensburg, 1995. 4) Neukirchener Kinderbibel, erzählt von Irmgard Weth, Bilder von Kees de Kort, 15. Auflage. Kalenderverlag der Erziehungsvereins. Neukirchen– Vluyn, 2004. (l. Auflage. 1988). 5) Elementar Bibel, erzählt von Anneliese Pokrandt, gestaltet und illustriert von Reinhard Herrmann. 1. Auflage der überarbeiteten Gesamtausgabe. Verlag Ernst Kaufmann. Lahr, 1998. (in Einzelbänden 1973/1974/1975/ 1978/1981/1985/ 1989/1993). 6) Die grosse Kinderbibel, erzählt von Murray Watts, illustriert von Helen Cann. 4. Auflage. Brunnen Verlag. Giessen, 2007. (1. Auflage 2002). 79
7) Kinderbibel, erzählt von Werner Laubi, illustriert von Annegert Fuchshuber. 6. Auflage. Verlag Ernst Kaufmann. Lahr, 1997. (1. Auflage. 1992). 8) Die Kinderbibel, erzählt von Eckart zur Nieden, illustriert von Ingrid und Dieter Schubert. 1. Sonderausgabe. R. Brockhaus Verlag. Wuppertal, 2004. 9) Die grosse Arena Kinderbibel, erzählt von Joaquín María García de Dios und María Menéndez-Ponte, illustriert von Rocío Martínez und Teresa Novoa. 3. Auflage. Arena Verlag GmbH. Würzburg, 2006. (1. Auflage. 2002). 10) Auf dem Weg. Bibel für Kinder, erzählt von Baukje Offringa, illustriert von Lika Tov. 1. Auflage. Auer Verlag GmbH. Donauwörth, 1996. 11) Mit Gott unterwegs. Die Bibel für Kinder und Erwachsene neu erzählt, erzählt von Regine Schindler, illustriert von Stépán Zavrel. 8. Auflage. Bohem press. Zürich, 2007. (1. Auflage. 1996). 12) Die Bibel für Kinder und alle im Haus, erzählt und erschlossen von Rainer Oberthür, mit Bildern der Kunst, ausgewählt und gedeutet von Rita Burrichter. 4. Auflage. Kösel-Verlag. München, 2006. (1. Auflage. 2004). 13) Die Bibel für Kinder ausgewählt und erläutert von losef Quadflieg, Bilder von Rita Frind. 2. Auflage. Patmos Verlag. Düsseldorf, 1999. (1. Auflage. 1994). 14) Gütersloher Erzählbibel, erzählt von Diana Klöpper und Kerstin Schiffner, illustriert von Juliana Heidenreich. Gütersloher Verlagshaus GmbH. Gütersloh, 2004. A továbbiakban a fentebb említett gyermekbibliákra a felsorolásnak megfelelően GyB 1… GyB 14 rövidítéssel fogunk utalni. Mivel ezek a gyermekbibliák a II. világháború után jelentek meg, biztosra vehetjük, hogy szerkesztőik tudomásul vették mindazokat a kérdésfelvetéseket, témákat és tartalmakat, amelyek a keresztény-zsidó párbeszédet a Shoa/Holokauszt után foglalkoztatták. Az a kérdésfeltevés és azok a vizsgálati feltételek, amelyekkel a gyermekbibliákat megközelítettem alapvetően 11 szövegből származnak. Mindegyik a keresztény-zsidó párbeszéd kulcsfontosságú szövegeinek számít: 1) a Seelisbergi Tézisek (1947); 2) az Egyházak Ökumenikus Tanácsának Közgyűlése által kiadott magyarázat a „keresztények zsidókhoz való viszonyulásáról”; 3) az Egyház viszonya a nem keresztény vallásokhoz Nostra aetate, (1965); 4) A keresztények viszonyulása a zsidósághoz. A francia püspökkari konferencia „pasztorális segítségnyújtása”(1973); 5) irányelvek és utalások a Nostra aetate, zsinati 80
dokumentum megvalósításához, 4. cikk (1974); 6) a Német Evanglélikus Egyház tanulmánya Keresztények és zsidók I. (1957); 7) a német püspökök az Egyház zsidósághoz való viszonyáról (1980); 8) a Rheinlandi Evangélikus Egyház zsinatának határozata A keresztények és zsidók kapcsolatának megújulásáról (1980); 9)az Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ökumenikus megfontolásai a zsidó keresztény párbeszéd kapcsán (1982); 10) Iránymutatások a zsidók és a zsidóság helyes ábrázolásához a Katolikus Egyház katekézisében és prédikációjában (1985); 11) Dabru emet. Egy zsidó állásfoglalás a keresztényekkel és a kereszténységgel kapcsolatban (2000).1 A legutolsó dokumentum zsidó oldalról igazolja, hogy a zsidók és a zsidóság megítélése megváltozott, ez pedig nagyban köszönhető a keresztény-zsidó párbeszédnek. Kérdésfeltevésem és kutatási kritériumaim megerősítő próbaolvasatát találtam meg a Buzdítások és kritériumok a zsidó hagyomány, a zsidóság, és a keresztény-zsidó viszony megfelelő olvasatához című írásban, amely a Freiburgi Egyetem Teológiai Karán, elsősorban a Peter Fiedler vezetése alatt elindított keresztény-zsidó tanulási folyamat eredményeinek köszönhetően jött létre.2 A párbeszéd lényegéhez tartozik, hogy mindenkori résztvevői – magától érthető módon – saját igényük szerint és autentikusan szólalhatnak meg.3 Az Ó-, azaz az Első Testamentum, tehát Izrael szent iratai, amelyek a zsidók, és a keresztények számára is közösek, felvetik azt a kérdést, hogy a zsidó olvasó felfedezheti-e magát a keresztény gyermekbibliák Ótestamentumában. Természetesen ugyanígy vonatkozik ez a kérdés az Újtestamentumra is, valamint arra, hogy milyen módon jelennek meg a Biblia azon részében a zsidók.
A nevezett dokumentumok nyomtatásban megtalálhatók: Die Kirchen und das Judentum. Hg. Rolf RENTORFF – Hans Hermann HENRIX. Bd. 1: Dokumente von 1945–1985. 3. Kiad. Bonifatius: Gutersloher Verlagshaus–Chr. Kaiser. Paderborn, 2001. Valamint: Die Kirchen und das Judentum. Hg. Hans Hermann HENRIX – Wolfgang KRAUS. Bd. 2: Dokumente von 1986–2000. Bonifatius: Gutersloher Verlagshaus–Chr. Kaiser. Paderborn, 2001. 2 Christen – Juden, Analysekriterien zum »Lernprozess Christen – Juden« von Peter FIEDLER, bearbeitet und ergänzt von Georg HÄGER – George REILLY. In: Christen und Juden von den Wurzeln her verbunden. Hg. von der Hauptabteilung Erziehung und Schule im Bischöflichen Generalvikariat. 2. Kiad. Aachen, 1989. 21–67. 3 A »dialógus« pozitív, azonos szinten való találkozásként való meghatározásához lásd például JAKOB – PETUCHOWSKI. Art. Dialog. In: Lexikon der jüdisch-christlichen Begegnung, überarb. und erw. Neuausgabe. ders./Clemens THOMA. Verlag Herder. Freiburg i. Br., 1997. 35. 1
81
A Tóra mint a zsidó identitás jellemzője A zsidóság identitásához hozzátartozik a Tóra. Ez a fogalom, eltérően attól, ahogy ezt gyakran még a gyermekbibliák is visszaadják, „tanítást” vagy „okítást” és nem „törvényt” jelent, jóllehet a Tórához törvényi meghatározások is tartoznak.4 És még ha a zsidók a Tóráról úgy is beszélnek, mint törvény, azért a Tórához más asszociációk is köthetők, mint ahogy a keresztény szóhasználatban ez gyakran előfordul. „Szorosan véve a Tóra nem más, mint az, amit Isten a Sinai hegyén Mózesnek kinyilatkoztatott, valamint Mózes öt könyve (Pentateuch)”, tágabb értelemben pedig a Tóra, „a Bibliától egészen a Halakáig tartó fejlődése a törvénynek”, más szóval magában foglalja az írott és a szóbeli Tórát is.5 Az utóbbi, az Isten által a Szentírásban megparancsoltak kifejtése, mivel az az élet legkülönbözőbb helyzeteiben folyamatos aktualizálást igényel. 6 A Tóra ilyen aktualizáló kifejtéséről van szó az Újszövetségben például akkor, amikor Jézus az írástudókkal tanítói-, illetve vitabeszélgetéseket folytat. A Tízparancsolat mint a Tóra alapszövege A Tórában a Tízparancsolat az Isten parancsai közül talán a legismertebb szövegek közé tartozik. Még a gyermekbibliák kánonjából is ritkán hiányzik. A fent említett gyermekbibliák mindegyikében szerepel valamilyen módon a Tízparancsolat. Minden esetben a Kivonulás könyvének 20. fejezete szerint kerül elbeszélésre, ahogy azt alkalmasint a szöveg és a kontextus megkívánja. A parancsok sorrendjét a református, az anglikán és az ortodox egyházak is követik, azaz a 2. parancs a bálványképek tiltását fejezi ki. Csak egy gyermekbiblia, mégpedig a Laubi (GyB 7, 79) féle változat követi a katolikus, illetve lutheránus számozást, amelyben a bálványképekről nincs szó.7 Ezekben a gyermekbibliákban a Tízparancsolat megfogalmazása a lutheri Kis Katekizmust követi. Ebből azonban az is következik, hogy a magát kinyilatkoztató és közelebbről is meghatározó Isten nem kerül említésre, Ő az, aki „Téged Egyiptom földjéről, a szolgaságból kivezetett„ (Kiv. 20,2).
Lásd Tora. In: Neues Lexikon des Judentums. Hg. Iulius H. SCHOEPS. Gütersloh, 2000. 813. Uo. 6 Uo. 7 A számozáshoz lásd Matthias KÖCKERT: Die Zehn Gebote. München, 2007. 35. 4 5
82
Pedig ez egy olyan preambulum, amely lényegre törő módon magában foglalja a kinyilatkoztatást és a kivonulást, 8 különös súlyt kölcsönözve ezzel a Tízparancsolatnak: „Ez a megszabadítottaknak szól, és arra neveli őket, hogy őrizzék meg a szabadságot. A megtapasztalt megszabadulásból fejlődik ki a szabadító Istenhez való kötődés.”9 És „… mivel a megszabadulás tapasztalata a többiekkel is összeköt, egyszerre innen ered a megszabadított felebaráthoz való kötődés is.”10 A megszabadított felebaráthoz való tartozás, illetve a Tízparancsolat (Dekalog) két táblájában képszerűen jelenik meg a szabadító Istenhez való kötődés. A parancsok kőtáblái egy sor gyermekbibliában illusztratív módon jelennek meg (GyB 1, 90; 91; GyB 3, 67; GyB 4, 85; GyB 5, 126; GyB 7, 78; GyB 9, 68; 69; GyB 12, 99; GyB 13, 62). A táblákon pedig ismételten héber betűk vagy szavak találhatók. Ez egyértelmű utalás arra, hogy a parancsok elsődleges címzettje Izrael, valamint, hogy a keresztények a Tóra ezen alapvető részét a zsidóságnak köszönhetik, még akkor is, ha ők ezt az újszövetségi krisztustörténeten keresztül olvassák és értelmezik. Különösen fontos megemlíteni, hogy a parancsok elsősorban zsidó beosztása szerint az első nem is parancs, hanem Izrael Istenének (JHVH) kinyilatkoztatásából áll, aki népét az egyiptomi rabszolgaságból megszabadította.11 A zsidó számozásnak ezt a különlegességét egyes gyermekbibliák is tükrözik, azáltal, hogy a preambulumot új sorba írva kiemelik, vagy a zsidó számozásnak megfelelően, kifejezetten első parancsként említik (lásd GyB 9, 66; GyB 10, 75; GyB 12, 98; GyB 13, 62; GyB 14, 92., miközben a GyB 10 és 14 a zsidó számozást követi). A Tízparancsolat szöveges visszaadása A Tízparancsolatban a megszabadulásról és az Istentől kapott szabadság megtartásáról van szó. Ezt egyes gyermekbibliák a szabadabb megfogalmazáson keresztül is kifejezésre juttatják. A szombat megszentelésének parancsával és a lopás megtiltásával kapcsolatban például így fogalmaznak: „Tartsátok meg a nyugalom napját.”/ „Ne lopjatok.” (GyB 1, 90); „az ünnepnapot tartsátok szentnek!”/ „Ne lopj!” (GyB 10, 75) „Meg fogod tartani a KÖCKERT: i. m. 45. Uo. 47f. 10 Uo. 48. 11 Die Tora in jüdischer Auslegung. Bd. 2. Schemot/Exodus. Hg. Wolf Gunther PLAUT. Gütersloh, 2000. 206f. 8 9
83
szombatot”/ „Nem fogsz lopni” (GyB 12, 98; 99); „Figyelj rá, hogy megtartsd a szombatot” (de: „Ne lopj”) (GyB 13, 62); „Ezért: Gondolj a szombatra!”/ „Ezért: Ne lopd meg a másikat!” (GyB 14, 92). De ezek a megfogalmazások nem felelnek meg sem a parancsok ridegnek tűnő és megfellebbezhetetlen formájának, sem a héber tiltásoknak. Mert ezek nem kérést vagy óhajt fogalmaznak meg; itt ugyanis sokkal inkább alapvető etikai, élet- és magatartásszabályokról van szó. A Dekalóg nagyon szélsőséges határokat húz meg, amelyek minden más jogalkotást megelőznek.12 Már formáját tekintve is feltűnik az, hogy a gyermekbibliák nagy többsége a bibliai minta ellenére a Tízparancsolatot rövidítve adja vissza. Ez azért van így, mert a bálványimádást tiltó verseket, és a Kivonulás könyvének 20,5 és 6 verseit nem veszik figyelembe (kivétel: GyB 5, 121; 122; GyB 8, 124). Vagyis a féltékeny Istenről szóló kijelentést, aki „azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorolja fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. De ezred ízig irgalmasságot gyakorol azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat.” Miért hiányzik ez a kijelentés? Zavaró talán a féltékeny, gaztetteket megtorló Istenről való beszéd, amelyre pillantva egyesek talán azt találják mondani, hogy ebben tipikusan az ószövetségi Isten nyilvánul meg, szemben az Újszövetség Jézusával, aki a szeretetet hirdeti. A bűnök harmad és negyed ízig történő megtorlásáról szóló beszéd azonban csupán az ókori család kontextusát tárja elénk, amelyben három vagy négy generáció is együtt élt. Kifejezésre juttatja, hogy a szülők bűne hatással van a gyermekekre, három vagy négy generáció szenvedését okozhatja. Ebben pedig egy ma is megtapasztalható jelenség érhető tetten, akkor is, ha a több generációs, egy fedél alatt élő családmodell már nem létezik. A bűnök megtorlásával szemben azonban a Tízparancsolatban is felragyog Isten könyörületessége; „Isten szeretete előtt elhalványul az isteni harag”,13 mert könyörületessége megnyilvánul azokon, akik őt szeretik és megtartják parancsát „ezredíziglen”, azt jelenti: „örökre.”14 A Kivonulás 20,5 és 6-ot a legtöbb gyermekbiblia elhagyja, pedig ez Izrael Istenének könyörületességét húzza alá, és parancsainak megtartására ösztönöz.
KÖCKERT: i. m. 21 f. Lásd: Die Tora in jüdischer Auslegung i. m. 213f. 14 Uo. 212. 12 13
84
Másfelől a legtöbb gyermekbiblia a szombat parancsát adja vissza rövidítve (Kiv. 20, 8–11). Általában hiányzik a teremtés történetére való hivatkozás és Isten megpihenése a hetedik napon (Kiv. 20,11; kivétel GyB 5, 122; GyB 8, 124; GyB 14, 92), valamint az Istentől ajándékba kapott szombat jótékony hatására való utalás, amely ugyanúgy járt a rabszolgáknak is, az idegeneknek, sőt még az állatoknak is (Kiv. 20,10; kivétel: GyB 14, 92; itt arról van szó, hogy „egyetlen ember se”, és „egyetlen állat se” dolgozzék szombaton). AvD>q;l. tB'V;h; ~Ay-ta, rAkz így szól a Kivonulás 20,8. Hogyan jut a
tB'V;h; ~Ay (Jom ha shabbat) kifejezésre a gyermekbibliákban? A legtöbb gyermekbiblia az „ünnepnap” fogalmát használja (GyB 4, 82; GyB 7, 79; GyB 8, 124; GyB 10, 75; GyB 11, 70; GyB 5, 122, ez a legutóbbi, még a „sábbát” fogalmát is megemlíti). Két gyermekbibliában találjuk meg a „nyugalom napja” kifejezést (GyB 1, 9.; GyB 2, 98, ez utóbbiban kiegészül a „hét hetedik napja” kiegészítéssel). Az egyik gyermekbiblia így fogalmaz: „Hat napot dolgozzál, a hetediken pihenni fogsz” (GyB 9, 66). Egy másikban – véleményem szerint fogalmilag helytelenül – az áll: „ne felejtsd el a vasárnapot” (GyB 3, 66). Három gyermekbiblia használja a „sábbát” kifejezést (GyB 12, 98; GyB 13, 62; GyB 14, 92); ez utóbbi szó szerint adja vissza „szombatnap” kifejezéssel; a GyB 5, 122 pedig az „ünnepnap” fogalmának használata után, „sábbátról” is szól. A keresztény-zsidó párbeszéd eredményeinek a leginkább az felel meg, amikor a gyermekbibliákban kifejezetten „sábbát”-ról van szó, sőt talán még inkább a héber „shábbát” kiejtését is utánozza. Ez félreérthetetlenül világossá teszi, hogy a Tízparancsolatban a zsidóság heti szabadnapjáról van szó, és ennek megfelelően a világon nagyon sok ember, vallásától függetlenül, Izraelnek és végső soron az Izraelt megszabadító Istennek köszönheti, hogy a heti egy munkamentes nap élvezetében részesülhet.15 Mert „… a heti ritmus és a munkamentes nap végső soron a szombat parancsára, és annak a még régebbi bibliai gyökereire vezethetők vissza”.16
15 16
KÖCKERT: i. m. 68. Uo. 68f.
85
Tóra-meghatározás a gyermekbibliákban, a Tízparancsolaton felül A klasszikus zsidó számozás szerint a Tóra 613 parancsot és tiltást foglal magába, amelyet szemléletesen a zsidó imasál (tallit) szemlélőszálai jelenítenek meg (cicit).17 Jézus, mint tallitot hordó, Tórának engedelmeskedő zsidó Alkalmasint a gyermekbibliában is megjelenik a vérfolyásos asszony meggyógyításának története, amely az Újszövetségben a Jairusz lánya feltámasztásának elbeszélésébe ékelődik (Mt 9,20-22). Máté Evangéliumának Luther fordításában az asszony Jézus ruhájának szegélyét érinti meg (20. vers). A szegély (görögül: ) szó használata miatt nem válik világossá, hogy itt valójában a tallit négy sarkának bojtjaihoz csomózott cicitről van szó, amelyet „a jámbor zsidók, azért hordanak, hogy Isten parancsairól ne feledkezzenek meg”.18 Ezáltal pedig Jézus úgy áll előttünk, mint egy Tórának engedelmeskedő zsidó.19 Jézus zsidóságának ez az eleme éppoly kevéssé kerül elő a gyermekbibliákban, mint a lutheri bibliafordításban. A szeretet kettős parancsa az Ótestamentumban A Tóra 613 rendelkezéséhez tartozik az egy Isten szeretetének parancsa (Deut 6,4), illetve a felebarát szeretetének parancsa (Lev 19,18). Luther, Ágostonra támaszkodva, a Tízparancsolat tábláit a szeretet kettősparancsával magyarázza.20 Híres Jézus kijelentése, miszerint „Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták” (Mt 22,40), így szól a lutheri fordítás, vagy, ahogy a messiás-hívő zsidó David H. Stern zsidó Újtestamentumának fordításában olvassuk: „Az egész Tóra és a próféták ezektől a micvóktól függenek.”21 A keresztény-zsidó párbeszéd kulcsdokumentumaiban a két parancsot mindig úgy tekintik, mint összekötő szöveget az Ó- és Újszövetség, a zsidóság és a kereszténység között, és aláhúzzák, hogy az Ótestamentum Istene az Újtestamentumnak is Istene. Zsidók és keresztények az egy Istent
Lásd: Die Tora in jüdischer Auslegung. Bd. 4. Bemidbar/Numeri. Hg. Wolf Gunther PLAUT. Gütersloh, 2003. 149–154. 18 Fritz RIENECKER: Sprachlicher Schlüssel zum Griechischen Neuen Testament. 16. Kiad. Giessen– Basel, 1980. 22. 19 S. Peler FIEDLER: Das Matthäusevangelium. Stuttgart, 2006. 220; 81. lábjegyzet. 221. 20 KÖCKERT: i. m. 115. 21 Das jüdische Neue Testament. Kine Übersetzung des Neuen Testaments, die seiner jüdischen Herkunft Rechnung trägt, von David M. STERN. 4. Kiad. Holzgerlingen, 2007. 42f. 17
86
imádják, jóllehet a keresztény hit középpontjában a Jézus életében, halálában és feltámadásában megnyilvánuló isteni kinyilatkoztatás áll. A Második Törvénykönyv 6,4 (Sömá Jiszráél)-ben találkozhatunk azzal a hitvallással, amely „Izrael hitének jelszava”,22 amelynek a zsidó liturgiában olyan jelentősége van, mint ahogy „egyetlen más versnek sem”.23 Ez az etikának is alapja, mert az egy Isten, az „egész emberiség Istene, minek következtében minden ember testvér”-nek tekintendő. „A Sömá az egész világot úgy ábrázolja, mint az etikus élet színpadát, és összeköti a monoteizmust a morállal.” 24 Mindenesetre a Sömá Jiszraél, valamint annak szorosabb kontextusa a Második Törvénykönyv 6,1-25, amelyben az Isten iránti szeretetről van szó, aki megszabadította népét Egyiptomból, és akinek a parancsait meg kell szívlelni, a gyermekbibliákban nem fordul elő. És ugyanilyen ritkán található meg a felebarát iránti szeretet a gyermekbibliák ótestamentumi részében. Ha képszerűen akarjuk ezt kifejezni, akkor azt mondhatjuk, hogy a keresztény-zsidó párbeszédet összekötő hídnak, amely nem más, mint az előbb említett Ó- és Újtestamentumot, kereszténységet és zsidóságot összekötő szöveg, a gyermekbibliákban hiányzik az egyik pillére. A Tóra további meghatározásai a gyermekbibliák Ótestamentumában A fent említett 14 újabb gyermekbiblia között, a Güterslohi Elbeszélőbibliával együtt, csak egy olyan van, amelynek Ótestamentumában Izrael központi témája, a Tóra, és a szabadító Isten parancsai szerinti élet, külön témaként jelenne meg. Legyetek szentek, amiként én is szent vagyok cím alatt, a Leviták könyvének 19–26. fejezeteinek összefüggésében, etikát érintő parancsok kifejtésére kerül sor. (100 f.) Ide tartozik a felebaráti szeretet már említett parancsa (Lev 19,18), amely végső soron minden embert magába foglal. (s. Lev 19,33 f.). Ezen kívül a tíz parancsot követően, etikai iránymutatások, valamint a szövetség könyvének ünnepeihez tartozó parancsolatok kerülnek részletes említésre (Ex 20,22-23,33).25 Az egyes bekezdések idevonatkozó címei a következők: „Úgy éljetek együtt, ahogy ez megszabadulásotokhoz méltó”; „Gondoskodjatok az igazságos elosztásról!”; „Óvjátok a gyengéket, mert Die Tora in jüdischer Auslegung. Bd. 5. Dewarim/Deuteronomium. Hg. Wolf Gunther PLAUT. é. n. 112. 23 Uo. 114. 24 Uo. 112. 25 A Szövetség könyvéhez lásd Erich ZENGER. In: ders. u.a., Einleitung in das Alte Testament. 6. Kiad. Stuttgart, 2006. 185ff. 22
87
Isten az ő oldalukon áll!”; „Ünnepeljétek meg a sábbátot és ünnepeljétek az emlékezés ünnepeit!” (93 ff.) A szeretet kettős parancsa az Újtestamentumban Míg egyfelől meg kell állapítanunk, hogy a szeretet kettős parancsának említése a gyermekbibliák Ó-, azaz Első Testamentumát tekintve teljességgel hiányzik – tehát ott nem kerülnek említésre, ahonnan erednek, és ahol alapvető jelentőséggel bírnak –, addig ugyanez szinte minden fentebb felsorolt gyermekbiblia Újszövetségében megtalálható. Ez a tényállás azt a benyomást kelti, mintha az Isten és a felebarát iránti szeretet parancsa egy újszövetségi, mi több, egyenesen keresztény felfedezés és sajátosság lenne. A szeretet kettős parancsa a gyermekbibliák Újszövetségében legtöbbször az Irgalmas Szamaritánus példabeszédének összefüggésében jut kifejezésre, azaz egy olyan történetben, amely minden gyermekbibliának kötelező része kell, hogy legyen. A fent említett 14 gyermekbibliából csak a GyB 3-as nem említi ezt a történetet. A keresztény-zsidó párbeszéd szemszögéből az a tény, hogy a szeretet kettős parancsa Lukács evangéliuma szerint jut kifejezésre, pozitívum is, ugyanakkor problémákat is felvet. Ugyanis a lukácsi változat ugyanebből a szemszögből nem a legjobb lehetőség a szeretet kettős parancsának visszaadására. Az a keret ugyanis, amelyben Lukács, de a másik két evangélista, Máté (Mt 22,34-40) és Márk (Mk 12,28-34) is a szeretet kettős parancsát szóba hozza, nem más, mint egy tóratanító (általánosabban, de nem biztos, hogy jobban fogalmazva „írástudó”) és a Jézus közötti párbeszéd. A szeretet kettős parancsa szövegeinek szinoptikus összehasonlítása azt sejteti, hogy a keresztény-zsidó párbeszéd fényében az Isten és a felebaráti szeretet tórai parancsát a márki, azaz a legrégebbi evangéliumi változat szerint kellene elbeszélni. Két tartalmi elem szól emellett: először is a keret, amelybe Márknál a szeretet kettős parancsa be van ágyazva, a legpozitívabb módon ábrázolja a tóratanító és Jézus közötti kapcsolatot. Az Újtestamentum általában egyik oldalra helyezi a farizeusokat és írástudókat, a másik oldalra Jézust, közöttük pedig feszültség érződik. S bár a legtöbb esetben a farizeusok és írástudók ellenséges szereplőként vannak beállítva, Márk verziójában a szeretet kettős parancsa kapcsán, a tóratanító és Jézus között egyetértő és barátságos viszony van. A kiindulási pont az, hogy a tóratanár Jézushoz lép, és beszédbe, mégpedig tanítói beszélgetésbe akar merülni vele, „amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik” 88
(Mk 12,28), ami egyébként az ezt megelőző vitára utal, vagy még pontosabban, a feltámadás kérdéséről folytatott tóratudósi vitára Jézus és a szaddúceusok között (Mk 12,28-27). Máté, de Lukács is, az Irgalmas Szamaritánus történetének kontextusában, egyfajta rosszindulatú hozzáállást feltételez a tóratanítóról, amikor azt írják, hogy az írástudó Jézushoz fordul azért, hogy próbára tegye őt (Mt 22,35; Lk 10,25). Másfelől a szeretet kettős parancsát azért Márk evangéliuma szerint kellene elbeszélni a gyermekbibliákban, mert az Újszövetségben sehol máshol nem jut egyértelműbben kifejezésre Jézus zsidó mivolta. Mert itt mondja ki Jézus Izrael hitének legfontosabb mondatát, az egy Isten megvallását, aki megszabadította népét, és akit ezért teljes szívből, teljes lélekből, teljes elméből és minden erőből lehet és kell szeretni: „Halld, Izrael! Az Úr (JHVH), am Istenünk az egyetlen Úr (JHVH)!” (Mk 12,29). Tehát a fent említett gyermekbibliák az Isten és a felebarát iránti szeretet tórai parancsát az Irgalmas Szamaritánus történetével együtt adják vissza, ahogy az Lukácsnál, illetve Máténál szerepel. A szinoptikus összehasonlításban a tóratanító Jézushoz való kapcsolatában jobban „szerepel” Márknál, mint az előbb említett két másik evangélistánál. A gyermekbibliák egynémelyike a történetet Lukács (Lk 10,25-37) szerint mesélik el, nem változtatva semmit a bibliai eredetin. Ezáltal szöveghűek, de ez egyúttal azt is jelenti, hogy az írástudókkal kapcsolatos negatív vonásokat is átveszik. Mások alapjában véve Lukács (Lk 10,25-37) szerint beszélik el a történetet, a tóratanító ábrázolásakor azonban többé-kevésbé a márki verzió pozitív vonásait részesítik előnybe. Csak egy gyerekbiblia van, a Die Bibel für Kinder und alle im Haus (GyB 12, 224), amelyik egyedülállóan a márki verzió szerint mondja el a Jézus és az írástudó közötti beszélgetést, és hozzá kapcsolja az Irgalmas Szamaritánus hasonlatát, ezzel a mondattal kezdve: „Az írástudó megkérdezte Jézust: ’Ki az én felebarátom?’„. A két elbeszélés közé egy magyarázó szöveg lett betoldva, amely egyfelől az Isten iránti szeretet és a felebarát iránti szeretet ószövetségi gyökereire utal. Másfelől reflektálás történik az írástudók és farizeusok gyakori ellenséges ábrázolására, valamint ennek evangéliumi hátterére, és eközben hivatkozás történik a tóratanító ábrázolására, a legfontosabb parancsról szóló írástudói vita összefüggésében. Így szól a betoldás: „Mátéhoz és Lukácshoz képest, Márknál, amint épp olvastad, az írástudó lelkes Jézus nézeteivel kapcsolatban. Ugyanezt a
89
történetet Máté és Lukács úgy mesélik el, mintha a törvénytanítók lépre akarták volna csalni Jézust.” (GyB 12, 225). Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy vannak olyan gyermekbibliák is, amelyek a „lépre csalást” még Lk 10,25-37-hez képest is eltúlozzák, mégpedig úgy, hogy a tóratanító kísértő viselkedését még jobban kidomborítják, és így személyének negatív ábrázolását fokozzák. Ez a tendencia aztán alkalmasint az Irgalmas Szamaritánus hasonlatára is kiterjed, mégpedig úgy, hogy a pappal és a levitával együtt, akikről szó van a hasonlatban, a tóratanítóval együtt a törvényi vallást, azaz a zsidóságot képviselik, miközben a szamaritánus olyan magatartást képvisel, mint akiből a szív szól. Érthetetlenné válik ezáltal, hogy Lukácsnál (Lk 10,25-37), az Irgalmas Szamaritánus hasonlatához közeledve a törvényről és a Tóráról van szó, amely a papot, a levitát, és a hasonlatban szereplő szamaritánust, valamint Jézust és a tóratanítót is beszélgetőpartnerként köti össze. A tóratanító/írástudó fogalma a gyermekbibliákban Milyen fogalmakkal illetik azokat a személyeket a gyermekbibliákban, akik a Tórában kinyilatkoztatott isteni akarat konkrét élethelyzetre vonatkoztatott helyes értelmezésén fáradoznak? A görög Újszövetségben két kifejezést használnak ό (nomikos) és γτύ (grammateus), jóllehet a két fogalom között nincs nagy tartalmi különbség. 26 A Lukács 10,25-ben található „nomikos” a gyermekbibliákban úgy szerepel, mint „egy férfi” (GyB 1, 226); „egy férfi, aki jól kiismeri magát a szent iratokban” (GyB 8, 311); „tanító” (GyB 4, 213; GyB 11, 196; GyB 9, 193, itt a következő folytatással: „aki másoknak Isten törvényét elmagyarázta és az istentiszteletet tartotta az egyetlen fontos dolognak”); „írástudó” (GyB 5, 421; GyB 7, 219, bevezetve ezekkel a szavakkal: „férfiak, akik Mózes törvényét pontosan tanulmányozták”; „bibliatudós” (GyB 10, 233); „törvénytudós” (GyB 2, 210; GyB 6, 268; GyB 13, 191; GyB 12, 226); „tóratanár” (GyB 14, 291). A zsidó Újszövetség Lukács (Lk 10,25) kapcsán „tóraismerőről” be27 szél, Mk 12,28 kapcsán a „grammateus”-nak a „tóratanító” felel meg.28
Lásd Hans HÜBNER: (itt görögül) nomikos címszó. In: Exegetisches Wörterbuch zum Neuen Testament. Hg. Horst BALZ – Gerhard SCHNEIDER. Bd. 2. 2. Kiad. Stuttgart–Berlin–Köln, 1992. 1157. 27 Das Jüdische Neue Testament i. m. 122. 28 Uo. 84. 26
90
A nomikos vagy a grammateus kifejezés volna a gyermekbibliák számára a megfelelőbb? Pinchas Lapide a „törvény” szót Isten összes parancsára érti, és hidegnek, hamisnak tartja azt, ha keresztény oldalról az egész héber Bibliát, vagy Mózes öt könyvét jelölik így. 29 Ehelyett a Tórát „tannak”, vagy „iránymutatásnak” kellene fordítani. A zsidó értelmezés szerint ez főleg és mindenekelőtt az, amit a keresztények „Evangéliumnak” neveznek, „Isten szeretetének örömhíre és Ádám minden gyermekének szabadsága.” A megszabadítottak számára a Tóra a Sinai hegyén kegyelmi adomány volt, azért, hogy szeretet áradjon beléjük, és hogy magasabb fokú emberségre hívja őket. Ez a feladat osztályrésze azoknak is, akiket az Újszövetségben grammateus vagy nomikos kifejezéssel illetnek. A keresztény-zsidó párbeszéd fényében nem tartom megfelelőnek a gyermekbibliákban a „törvénytudó” fordítást. Épp a gyermekbibliákban nem nyújt segítséget, és ezért nem megfelelő, hiszen könnyedén félrevezető asszociációkra ad alkalmat. Én a „tóratanító”, vagy a „tóratudós” szavakat tartom a legmegfelelőbb fordításnak. Ebben van egyrészről egy buzdítás, hogy az ember az iránt érdeklődjön, hogy mi az a Tóra, és mi van benne. Másfelől kifejezésre juttatja, hogy itt olyan emberekről van szó, akik Isten iránymutatását, amely parancsokban és tiltásokban jut kifejezésre, aktuálisan értelmezik és a konkrét élethelyzetre vonatkozólag a Tóra szabályait magyarázzák, azzal a szándékkal, hogy az élet egyre szentebb legyen, hogy Isten uralmának helye legyen. A zsidó liturgia Isten útmutatásáról, a Tóráról ezt mondja: „Az Úr útmutatása a kedvesség útja, és minden ösvénye békére vezet”. Ez a cél lebeg a keresztények előtt is, még ha a Tórát Isten kinyilatkoztatásának fényében, Krisztusban szemlélik és értelmezik is.
29
Pinchas LAPIDE: Ist die Bibel richtig übersetzt? Bd. 1. 7. Kiad. Gütersloh, 1997. 45.
91
SOLYMÁR MÓNIKA JÉZUS KERESZTJE MAGYAR ÉS NÉMET NYELVŰ GYERMEKBIBLIÁKBAN A gyermekbibliák íróikat, olvasóikat, a szülőket és a gyermekeket, de a katechetákat és a valláspedagógusokat is kihívások és kérdések elé állítják. Hogyan lehet ebben a műfajban a teológiai szakszerűségnek és a gyermekközpontúság pedagógiai-didaktikai alapelvének egyaránt megfelelni? Mennyiben lehetséges a bibliai szöveg igényeit, intencióit úgy figyelembe venni, hogy közben a gyermekek élettapasztalatai, vallási fejlődésüknek életkori jellemzői is meghatározóak maradjanak? Jézus szenvedésének és halálának témája különösen kiélezi ezt a feszültséget. Lehetséges-e a keresztrefeszítés történeti eseményeinek, a kereszt teológiai jelentőségének és jelentéseinek és a mögötte álló krisztológiai és szoteriológiai értelmezéseknek „egyszerű, gyermekközeli formában” történő elbeszélése úgy, hogy az például a 6–10 éves gyerekek számára érthető, érdekes és nem ijesztő vagy rettentően idegen? Mit és hogyan szükséges egy gyermekbibliában Jézus szenvedéséről, keresztrefeszítéséről és haláláról elbeszélni? Tudjuk, hogy a keresztény hit központi gondolatairól van itt szó; hová teszik a gyermekbibliák a teológiai hangsúlyokat? Öszszefér-e a gyermekbibliák kereszt-értelmezése mindazzal, amit később hallanak és tanulnak Jézus szenvedéséről és haláláról illetve Jézus Krisztus személyéről és művéről? Négy német és három magyar nyelvű gyermekbibliát választottam ki, ezeket vizsgálom meg, hasonlítom össze egymással. E gyermekbibliák már olvasni tudó, 8–12 éves iskolás gyermekeknek íródtak. A négy német nyelvű gyermekbiblia jól ismert német nyelvterületen, sok kiadást megértek, népszerűek, és teológiai szempontból is az ajánlottak között vannak. 1 Astrid FREY – Rolf PITSCH – Herbert STANGL: Mit der Bibel groß werden. Kinderbibel im Vergleich. Neunkirchen, 2002.; Kinderbuch Bibel? Aktuelle Kinderbibeln im Überblick. Hg. Religionspädagogisches Amt und Religionspädagogisches Zentrum der EKHN. Darmstadt, 2007. 22ff.; Michael LANDGRAF: Kinderbibel damals – heute – morgen. Neustadt–Weinstraße, 2009. 1
92
Szöveghűek, teológiai-pedagógiai koncepcióik átgondoltak, de különböznek egymástól, így vizsgálatuk Jézus kereszthalálának különböző teológiaididaktikai megközelítését adja. A négy német nyelvű gyermekbiblia: Werner LAUBI – Annegert FUCHSHUBER: Kinderbibel. Lahr, 2002. (Gyermekbiblia – 1. kiadás 1992.) Anneliese POKRANDT – Reinhard HERRMANN: Elementarbibel. Lahr, 1998. Regine SCHINDLER – Štěpán ZAVŘEL: Mit Gott unterwegs. Zürich, 2007. (Istennel útközben – 1. kiadás 1996.) Irmgard WETH – Kees de KORT: Neukirchener Kinderbibel. Neukirchen– Vluyn, 2008. (Neukircheni gyermekbiblia – 1. kiadás 1988.) A Magyarországon megjelent gyermekbibliák nagy része fordítás, viszonylag kevés az eredetileg is magyar nyelven írt munka. Hiányoznak a teológiailag-didaktikailag átgondolt magyar nyelvű gyermekbibliák. Koncepcióiban, illusztrációiban sokszor idegen anyagok kerülnek a könyvesboltok polcaira, így a lelkészek, hitoktatók nehezen tudnak ajánlani megfelelő magyar gyermekbibliát. A három általam vizsgált, magyar nyelven megjelent gyermekbiblia közül kettő magyar alkotás, egy pedig egy Dániában megjelent munka magyar fordítása: Bibliai történetek gyerekeknek. Budapest, 2001. (Pap Klára illusztrációival, szerző és kiadás számának megjelölése nélkül.) (Új kiadás 2006, Keresztes Dóra illusztrációival.) SZULA Edit: Aranykönyv. Kedvenc bibliai történeteim. (Dátum, oldalszámozás és kiadási hely nélkül.) Anna de GRAF – José Pérez MONTERO: Képes Biblia. Válogatott történetek. Pécs, 2000. A tanulmány a következő kérdésekben vizsgálódik: - Bibliai történetek kiválasztása: A szenvedéstörténet mely történeteit mutatja be a gyermekbiblia és milyen koncepció alapján történik a válogatás? - Az elbeszélés alapkoncepciója: Az elbeszélés mely formáját alkalmazza a gyermekbiblia, milyen a stílusa, nyelvezete, mennyire érthető és szöveghű a fogalmazása? 93
- Jézus halálának indoklása és értelmezése: Milyen történeti helyzetbe helyezik a gyermekbibliák Jézus keresztrefeszítésének szükségességét? Kiket terhel emberileg Jézus halála? Milyen teológiai jelentést kap a passió és a kereszt, Jézus halála és feltámadása? - A krisztológiai kérdés: Milyen Krisztus-képet közvetít a gyermekbiblia? A tanulmány nem vizsgálja Jézus feltámadásának gyermekbibliákban történő bemutatását, a feltámadás értelmezését, valamint a kereszthalál és feltámadás közötti kapcsolat bemutatását. Teológiailag természetesen Jézus kereszthalála és feltámadása egymástól elválaszthatatlan, de e tanulmány – terjedelmi korlátai miatt – megmarad a passió és a kereszt bemutatásánál. A gyermekbibliákban az illusztrációknak különösen nagy hatása és szerepe van, de – ugyancsak a terjedelem miatt – e tanulmány nem tér ki az illusztrációk szerepére, minőségére, hangsúlyaira és a gyermekbiblia szövegéhez való viszonyára sem. Bibliai történetek kiválasztása – Evangéliumok harmonizációja vagy egy evangélium bemutatása? Tatianos Diatesszaronja (170 körül) óta megvan a törekvés a különböző Jézus-képpel rendelkező, különböző teológiai látásmódot tükröző és különböző teológiai szándékkal íródott evangéliumok harmonizációjára. A szenvedéstörténet és a keresztrefeszítés különösképpen harmonizációra hajlamos elbeszélések.2 A gyermekbibliákban gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel, amikor a különböző evangéliumok történetei, de akárcsak egy adott történet egyes részei, különböző evangéliumokból vett mondatai egységes elbeszéléssé lesznek átdolgozva. Ez az eljárás teológiailag problémás, hiszen az egyes evangéliumok és történeteik teológiai irányultságát és egyediségét szünteti meg, miközben az új szövegkörnyezet más összefüggéseket, értelmezési irányokat és hangsúlyokat ad.3 Különösen az azonos történeteken belül problémás az evangéliumharmonizáció alkalmazása. Így például Jézus utolsó szavai a kereszten, Jézus Pilátus előtt, Jézus megkenetése Betániában, a templomtisztítás története az
Reinmar TSCHIRCH: Bibel für Kinder. Die Kinderbibel in Kirche, Gemeinde, Schule, Familie. Stuttgart, 1995. 104–109.; Herbert STANGL – Dorothee HÖLSCHER: Mit der Bibel wachsen. Kinderbibeln im Vergleich. Bonn, 2006. 15. 3 Franz-Josef ORTKEMPER: Jesu-Geschichten in Kinderbibeln: bibeltheologische Ansprüche. In: Der Fremde aus Nazareth: Jesus Christus in Kinderbibeln. Hg. Hans-Gerd WIRTZ. Weimar, 2004. 9–24. 2
94
egyes evangéliumokban különböző teológiai hangsúlyokat hordoznak, amelyek az evangéliumharmonizáció esetén mind elveszítik jelentésüket. 4 Ugyanakkor felvetődik az a kérdés, hogy mennyiben szükséges és lehetséges a gyermekbiblia műfajában az evangéliumok különböző teológiai hangsúlyait megjeleníteni. Mennyiben tudják a gyermekbibliák – különösen a kisgyermekeknek írottak – az általánosítást és az evangéliumharmonizációt elkerülni? A bibliai történetek elbeszélése akkor szöveghű, ha a bibliai elbeszélések sokfélesége megmarad – például a keresztre feszítés különböző értelmezési variánsai –, és nem esik egy általános, csak egy irányt felmutató, vagy egy minden tartalmi elemet megjeleníteni akaró kusza harmonizáció áldozatául. Az azonos történetek különböző evangéliumi elbeszélés-töredékeiből egy összefüggőnek tűnő passió-elbeszélés konstruálása sem teológiailag, sem pedagógiailag nem elfogadható. Werner Laubi gyermekbibliájában Jézus szenvedéstörténetét Márk evangéliuma szerint mutatja be. Ezzel ismert és kedvelt történetek kimaradnak (például a lábmosás története Jn 13 szerint), ugyanakkor a legrégebbi és legrövidebb evangélium elbeszélés-folyamát követve teológiailag és pedagógiailag is korrekt feldolgozás születik. Márk szerint a szenvedő Jézus teljes elhagyatottságában áll a szenvedéstörténet középpontjában. Ezt az elhagyatottságot Laubi többféleképpen is bemutatja. Jézus egyedül van a Gecsemáné kertben, az elfogatásakor, a nagytanács előtti kihallgatáson, Péter árulásakor, Pilátus előtt és a kereszten is. A kereszten függő Jézust a vele együtt megfeszítettek is gúnyolják. Az emberektől való elhagyatottság csúcspontjaként az Istentől való elhagyatottság mélysége is megszólal Jézus utolsó szavaiban: „Három órakor Jézus hangosan kiáltott: Eli, Eli lama asabtani? Ez egy zsoltárokból való idézet, ami lefordítva így hangzik: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” 5 Érdekessége ennek a passiótörténetnek, hogy Jézus Jeruzsálembe történő bevonulása és a templomtisztítás története közé beékelődik Mária és Márta története (Lk 10,38-42).6 E történet végszavaival jeleníti meg az író gyermekbibliájának alapkoncepcióját. Az Isten szeretetéről szóló örömhír
Rainer LACHMANN: Die Passion Jesu in religionsdidaktischer Sicht. In: Tod und Auferstehung Jesu Christi. Theologische und religionspädagogische Annäherungen. Hg. Michael WERMKE. Loccum, 1999. 87–103. 5 Werner LAUBI – Annegert FUCHSHUBER: Kinderbibel. Lahr, 2002. 253. 6 Uo. 241. 4
95
ugyanis – amely Laubi gyermekbibliájának vezérfonala – a Márk által megfogalmazott szenvedéstörténetben nem jelenik meg. Jézus keresztje itt Isten radikális elrejtettségét jelenti, így a Mária és Márta történet záró gondolata képezi ennek ellenpólusát: „Mária azonban felismerte, hogy az Isten szeretetéről szóló örömhír mindennél fontosabb.”7 A Neukircheni gyermekbiblia két történet kivételével – a lábmosás története János evangéliuma szerint, valamint a páskavacsora előkészületei Márk szerint – Máté evangéliumát követi. Máté alapjaiban Márk anyagát hozza, ugyanakkor Jézus isteni hatalmát és uralmát Márknál sokkal jobban hangsúlyozza. Így e gyermekbibliában olvashatunk Jézus elfogatásának történetében az angyalseregekre való utalásról (Mt 26,53) vagy a Jézus halálakor történt jelenésekről (Mt 27,51-53).8 Az evangélium Máté szerinti elbeszélésében antijudaista irányultságot is tapasztalhatunk, amelyek ebben a szöveghű gyermekbibliában is megjelennek. Így például a Jézus Pilátus előtt, a keresztrefeszítés vagy a sír őrzésének történetében (Mt 27,62-66). Ez utóbbi történet a vizsgált német gyermekbibliák közül csak a Neukircheniben szerepel.9 Regine Schindler gyermekbibliájában Máté és Márk evangéliumának történeteiből válogat. A szenvedéstörténet elbeszélése a Pilátus előtti kihallgatás történetéig a részletesebb mátéi verziót követi, ezután a Márk szerinti evangéliumot. Az Elementarbibel a Jézus Pilátus előtt történetig Máté evangéliumát követi, kivéve Jézus Betániában való megkenetésének történetét, ahol a márki verziót hozza (Mk 14,3-9). Ezt követően az írónő mind a négy evangélium elbeszéléseit felhasználja. Igaz, a mátéi elbeszélés vonalát követi, ezt egészíti ki más evangéliumok anyagával, mindig hivatkozik a megfelelő igehelyekre, és egy adott elbeszélési egységen belül nem váltogatja a különböző evangélium-töredékeket. Ebben a gyermekbibliában ugyanaz a Jézus, mint aki a márki verzió szerint teljes elhagyatottságban és magányban függ és hal meg a keresztfán, ígéri a lukácsi verzió szerint a vele együtt keresztre feszített gonosztevőnek a paradicsomot (Lk 23,39-43).10 LAUBI – FUCHSHUBER: Kinderbibel i. m. 241. Irmgard WETH – Kees de KORT: Neukirchener Kinderbibel (továbbiakban: Neukirchener). Neukirchen–Vluyn, 2008. 255; 262–263. 9 Uo. 263. 10 Anneliese POKRANDT – Reinhard HERRMANN: Elementarbibel (továbbiakban: Elementarbibel). Lahr, 1998. 471–472. 7 8
96
A Magyarországon megjelent és általam vizsgált három gyermekbiblia mindegyike az evangéliumharmonizáció jegyében íródott. Mind a négy evangélium történetei megjelennek, sokszor koncepció nélkül követik egymást, az egyes történeteken belül a különböző szenvedéstörténettöredékek összekeverednek, ide-oda ugrálnak közöttük a szerzők. A gyermekbibliák nem válogatnak, hanem igyekeznek az evangéliumokban megjelenő összes passió-elemet beledolgozni az elbeszélésfolyamba. A különböző evangéliumok passió-töredékeinek időrendi sorba állításának kísérlete kusza történet-helyzeteket eredményez. Így például a Képes Bibliában Jézus elfogatásakor Péter, János és Jakab körében van, aztán „Ellenségeitől körülvéve, tanítványaitól elhagyatva, egyedül állt a sötét éjszakában”, majd ismét Péterről van szó, aki levágja a főpap szolgájának fülét.11 Ugyanígy zavaró, hogy Jézus kétszer is meghal a kereszten, hogy mindegyik utolsó szavát elmondja: „Borzalmas szenvedésen ment keresztül, miközben lassan haldoklott. »Atyám, vedd magadhoz a lelkemet!« – kiáltott fel, és meghalt. Jézus szenvedése és halála bűneink miatt történt, megváltásunk ára volt. Jézuson keresztül minden ember számára nyitva áll az Atyához visszavezető út! Jézus még egyszer hangosan felkiáltott: »Elvégeztetett!« Ez már győzelmi kiáltás volt. Ezután lehajtotta a fejét és kilehelte a lelkét.” 12 A csodák, csodás események és jelenségek, valamint Jézus csodás, emberfeletti volta nagy jelentőséggel bír az Aranykönyv lapjain. Így a passiótörténetben megjelenő csodás elemek is – például Jézus elfogatásakor utalás az isteni angyalseregekre (Mt 26,53), a visszatántorodó katonák (Jn 18,6), a főpap szolgájának meggyógyított füle (Lk 22,51), a Jézus halálát követő jelenések (Mt 27,51-53) – a hangsúlyosan, kiszínezve elbeszélt történetek között vannak.13 Ugyanakkor a Jézus emberi vonásait is bemutató történetekből – például Jézus imádkozik a Gecsemáné kertben – hiányoznak ezeknek a karaktereknek a megjelenítései. E válogatási és szöveggondozási elvnek az alkalmazása egyoldalúságot eredményez, és jól példázza az evangéliumokban megmutatkozó Jézus-kép elferdítésének lehetőségeit.
Anna de GRAF – José Pérez MONTERO: Képes Biblia. Válogatott történetek. Pécs, 2000. 328; 331. Uo. 346; 349. 13 SZULA Edit: Aranykönyv. Kedvenc bibliai történeteim. H. n., é. n. – Jézust elfogják; A golgotai kereszt. 11 12
97
Mit jelent a szöveghűség? – Az elbeszélések koncepciói Sokféle lehetőség van a bibliai történetek gyermekek számára történő elbeszélésére. Itt is a gyermekszerűség és a bibliahűség feszültségében születnek a különböző megoldások, mint például a komplikált mondatszerkezetek egyszerűsítése, ismeretlen fogalmak helyettesítése, magyarázata, kortörténeti kiegészítések, amelyek a megértést segítik, vagy akár egy elbeszélési kerettörténet kialakítása, amely a gyermekszerűség elvét követve a történeteket közel hozza, identifikációs lehetőségeket biztosít. Mindezeknek az elbeszélési koncepcióknak létjogosultságuk van a gyermekbibliák műfajában. Nem az elbeszélési koncepció típusa lehet jó vagy rossz, hanem az adott típuson belül készülhetnek teológiailag-pedagógiailag vállalható vagy nem vállalható alkotások.14 Elementáris elbeszélés Azok a gyermekbibliák, amelyek ezt a koncepciót alkalmazzák megpróbálnak olyan közel maradni az eredeti bibliai szövegekhez, amennyire csak lehetséges. Egyszerűsítik a mondatokat, a nehezen érthető kifejezéseket lecserélik, a történeteket csak a legszükségesebb helyeken egészítik ki bevezető, az elbeszélés folyamatát biztosító vagy magyarázó mondatokkal. Pozitívuma e koncepciónak a Biblia-közeliség, a szöveghűség; nehézsége, hogy a gyermekek számára gyakran nehezen érthetőek és egyes esetekben egyhangúak maradnak a történetek. Az Elementarbibel az egyik legtipikusabb példája ennek a koncepci15 ónak. Egyszerűek és rövidek a mondatok, többnyire alany-állítmánytárgy szerkezetűek, aktív formában fogalmazottak, a főmondatokhoz ritkán kapcsolódnak mellékmondatok, jelzőket sem használ gyakran a szöveg, hogy így kerülje el az értékelést és a szubjektív jellemzést. Minden sor egy mondatot vagy egy értelmi egységet tartalmaz, amelyek ritmusosan is illeszkednek egymáshoz, így a szöveg felolvasásra is jól használható. A főszöveghez dőlt betűkkel nyomtatott magyarázó részek kapcsolódnak, amelyek információkat adnak vagy az elbeszélések folyamatát biztosítják.
Gottfried ADAM: Kinderbibeln – Zur Geschichte einer Gattung. In: Kirchliches Buch- und Bibliothekswesen. Jahrbuch 2007/08. Rottenburg am Neckar, 2008. 127–130. 15 Anneliese POKRANDT: Die Elementarbibel. Kriterien der Auswahl. Gliederung sowie sprachlichen und bildnerischen Gestaltung. In: Kinder- und Schulbibeln. Probleme ihrer Erforschung. Hg. Gottfried ADAM – Rainer LACHMANN. Göttingen, 1999. 158–178. 14
98
Rövid mondatok, a lehető legkevesebb eltérés a bibliai szövegtől, párbeszédes fogalmazás, a régies kifejezések, nehezen érthető fogalmak helyettesítése, ahol nagyon szükséges, ott a Bibliában nem található, kiegészítő mondatok beszúrása; ezt a koncepciót alkalmazza gyermekbibliájában Laubi, és a magyar Bibliai történetek gyerekeknek is. A Neukircheni gyermekbiblia szintén ide sorolható, itt egy kicsit több a magyarázó-értelmező összekötő szöveg, mint az előbb említett feldolgozásokban. Narratív elbeszélés A bibliai szöveg kiegészítésre kerül olyan szövegekkel és tartalmakkal, amelyek nem találhatóak meg a Szentírásban. E koncepció célja, hogy az olvasó a dinamikus, színes és érdekes elbeszélésen keresztül maga is átélhesse a történetet, fantáziájával beleélje magát az eseményekbe. A narratív elbeszélés az olvasó és a szöveg között olyan kapcsolatot akar teremteni, amelyben a szöveg egzisztenciálisan megérint, továbbgondolásra serkent, identifikációs lehetőségeket biztosít. A mesék és a történetbeszélés nyelve ez, gyakoriak a melléknevek, amelyek értékelnek, amelyekkel viszonyok és jelenségek jellemezhetőek. A kiegészítések jellege szerint a gyermekbibliákban megkülönböztetünk magyarázó, kiszínező és kifejtő elbeszéléseket. A magyarázó elbeszélések a tárgyi, kortörténeti ismereteket elbeszélő formában jelenítik meg. Ide tartozik például, hogy kik voltak a farizeusok, mit jelent a páskaünnep, stb. Fontos, hogy az elbeszélő forma ne csak megmagyarázza, hanem érzékelhetővé is tegye, közel is hozza a helyzetet, a fogalmat a gyermekekhez. Az elbeszélések kiszínezése a képies, dramatikus és eleven elbeszélési stíluson keresztül érzelmileg akarja bevonni a gyermekeket a történetekbe. A szereplők érzelmei, indítékai is gyakran bemutatásra kerülnek. A kifejtő elbeszélés a bibliai történet menetét követve, magyarázó és elbeszélő elemek bevonásával bontja ki úgy a történetet, hogy a gyermekek számára érdekessé, izgalmassá váljon. Különösen a teológiailag nagyon „tömény” elbeszélések esetében – példázatok, kereszt – alkalmazzák egyes gyermekbibliák. Könnyűnek tűnik, de nagyon komoly kihívás a narratív elbeszélés koncepcióját követve gyermekbibliát írni. A szöveg exegetikai, teológiai és egzisztenciális vizsgálata egyaránt szükséges ahhoz, hogy olyan történethez jussunk, amely gyermekszerűen, az eredeti szövegtől és esetleg történettől is távolabb állva az adott bibliai üzenetet adja vissza. 99
E koncepció alkalmazása esetén különösen ügyelni kell arra, hogy a bibliai történetek hangsúlyai ne vesszenek el. Veszélyes a túlzott pszichologizálás, problémás, ha a „beavatott” elbeszélőnek Isten érzéseiről és gondolatairól is ismerete van, vagy a „mindentudó magyarázó” szerepében belebeszél a történetekbe. Sokszor megjelenik a moralizálás, a „jó” és „rossz”, a „bűn” és „engedetlenség” egyértelmű megítélése, a „helyes” és „követendő” magatartásforma megnevezése, a döntéshelyzetbe helyezés. A narratív elbeszélés koncepcióját használó gyermekbibliák – különösen akkor, ha az evangélium-harmonizáció jegyében íródnak – sokszor elveszítik az adott bibiliai szöveg, történet üzenetét és intencióit. Az elemzett gyermekbibliák közül így történik ez a Képes Biblia, és az Aranykönyv szenvedéstörténet-elbeszéléseiben is. Sem a keresztrefeszítés szörnyűségeinek és fájdalmának részletes ecsetelése, sem Jézus kereszten való, vélt gondolatainak közvetítése nem tartozik a kereszt bibliai üzenetei közé. 16 A Képes Biblia és az Aranykönyv moralizáló, „mindent tudó”, téves szerzői magyarázatokkal tűzdelt szövegei igencsak távol állnak a gyermekbibliák iránt támasztott alapvető kívánalmaktól. „Jézus tudta, hogy a tanítványainak sok segítségre lesz szükségük, hogy megérthessék az elkövetkező eseményeket. Nehéz napok vártak mindnyájukra. Ha megtanulják hogyan szolgáljanak egymásnak, talán könnyebb lesz túljutni a nehéz időkön. Ha az Úrra figyelnek, megtapasztalják az áldásait.”17 A lábmosás történetét (Jn 13) követő öszszegzés csak egy példája – a sok közül – a teológiailag és pedagógiailag is szakszerűtlen szövegkezelésnek. Kerettörténetek Kitalált személyek, történetek és események keretezik a bibliai történetet, és ezek segítségével gondolatokat, látásmódokat, identifikációs lehetőségeket kapnak az olvasók. A kerettörténetek az események okait és hatásait jól tudják ábrázolni, kulturális és kortörténeti információkat közvetítenek, egy meghatározott szövegértelmezést indirekt formában, de nagyon hatásosan képesek megjeleníteni.18 Lehetőségei mellett problémája e koncepciónak, hogy az elbeszélésekben nem lehet igazán elkülöníteni a fiktív, kitalált
SZULA: Aranykönyv… i. m. – A golgotai kereszt. GRAF – MONTERO: Képes Biblia… i. m. 321. 18 Ezen elbeszélési típus elterjedéséhez sokat tett hozzá Gerd THEIßEN: Der Schatten des Galiläers. Jesus und seine Zeit in erzählender Form (Gütersloh, 1986; 2008) című munkája. 16 17
100
személyeket, elemeket és történéseket a bibliaiaktól. A kerettörténetek kialakításával egyértelműen teológiai értelmezéseket is közvetítenek a szerzők, de ez a megállapítás bármilyen fordítás és/vagy újraelbeszélés esetére is vonatkozik. A szöveghű bibliai történeteket Regine Schindler kitalált kerettörténetekbe helyezi, így az olvasók a kortárs szemlélők nézőpontjába képzelhetik magukat. Az írónő így fogalmaz erről: „Bibliai történeteim hosszabbak mint az eredetiek. Szöveghű elbeszélések maradnak, ugyanakkor irodalmi formában, egy meghatározott kortárs nézőpontból és állapotból mutatják be az eseményeket. Így az egyes történetek egyedi hangsúlyokat, új irányokat kapnak.”19 Jézus keresztrefeszítése például Mária Magdolna szemszögéből kerül bemutatásra.20 Mária Magdolna Jeruzsálem utcáin igyekszik a Golgota felé, közben hallja a Feszítsd meg!-et kiáltókat, látja Jézus szenvedését, a nép gúnyolódását, stb., közli érzéseit és részben reflektál is rájuk. A kortárs ember nézőpontjából történő elbeszélés – amely nagyon gyermekközeli – az alulról jövő krisztológiai koncepció melletti tudatos döntést is jelenti. Ez a tanítványok egykori útját követve az ember Názáreti Jézusból kiindulva kérdez rá és érkezik meg a hirdetett Krisztusig.21 Mindhárom elbeszélési koncepciónak vannak erősségei és problémái. Általában nem jelennek meg tiszta formában, sokszor keverednek egymással. Azonban minden egyes gyermekbibliának van egy egyedi, uralkodó elbeszélési koncepciója, amely végigkíséri az egész művet. Miért kellett Jézusnak meghalnia? – Jézus halálának indoklása és értelmezése „Jézusnak meg kell halnia!” – Ezzel a felirattal adja meg a szenvedéstörténet alapirányát a Neukircheni gyermekbiblia. Jézus halálának szükségszerűségéről a könyv teológiai-biblikus bevezető összefoglalójában így fogalmaz: „Jézusnak az emberek és az Isten akarata szerint is meg kellett halnia. Az emberek Regine SCHINDLER: »Mit Gott unterwegs« – Vorgeschichte – Textauswahl – Entstehen des Buches. In: Die Inhalte von Kinderbibeln. Kriterien ihrer Auswahl (ARP 37) Hg. Gottfried ADAM – Rainer LACHMANN. Göttingen, 2008. 230. 20 Regine SCHINDLER – Štěpán ZAVŘEL: Mit Gott unterwegs. Zürich, 2007. 236–239. 21 Mónika SOLYMÁR: Wer ist Jesus Christus? Eine theologisch-didaktische Analyse der Schulbuchreihe »Kursbuch Religion«. (ARP 39). Göttingen, 2009. 25–32.; Peter BIEHL: Manifestation des Christusglaubens in den Festen, Zum Beispiel: Weihnachten. In: Jahrbuch der Religionspädagogik 15/1999. 105–128. 19
101
akarata szerint, mert törvényszegő, istenkáromló és néplázító. (...) Az evangéliumok azonban nemcsak az emberi tervekről számolnak be, hanem Isten akaratáról is tanúskodnak. Jézus halála Isten akarata. Jézus kész a halálba menni mert »így akarja az Isten«.”22 Jézus kereszthalálával kapcsolatban ilyen erősen és egyértelműen „Isten akaratáról” a német gyermekbibliák közül csak ez a neukircheni beszél, azonban az evangéliumok alapjain állva egyikük sem hagyhatja ki a kinyilatkoztatás-teológiai utalásokat. Történeti és teológiai szempontból egyaránt vizsgálható, mivel indokolják, és hogyan értelmezik Jézus halálát a gyermekbibliák.23 Jézus elítélésének indokai Jézus keresztje és üzenete az evangéliumok tanúságtétele szerint elválaszthatatlanul összetartozik. Emberileg nézve Jézus kereszthalála közvetlen következménye tetteinek és tanításának. Ezt az összefüggést az Aranykönyv nem jeleníti meg. A csodák árnyékában nem kap helyet Jézus tanítása, a főpapok féltékenységből vannak Jézus ellen – „hisz sok csodát tesz, ezért még azt hiszik az emberek, hogy ő a Messiás” –, Jézust pedig a bűnnel és gonosszal megvívandó harc szükségszerűsége viszi a keresztre. A további vizsgált gyermekbibliák megjelenítik Jézus üzenetének, tetteinek és kereszthalálának kapcsolatait. Az összetartozás mértékét jól jellemzi az a történet, amelyikben Jézus megöletésének gondolata először felmerül. A Bibliai történetek gyerekeknek valamint a Neukircheni gyermekbibliában Lázár feltámasztásának történetéhez kapcsolódóan a nagytanács döntésében jelenik meg először Jézus megölésének gondolata. A főpapok Jézus hatalmára és népszerűségére féltékenyek: „Hamarosan jobban hisznek az emberek ennek a Jézusnak, mint nekünk. De ezt nem várhatjuk meg! Meg kell ölnünk őt mihelyst csak lehetséges, a legjobb ha még az ünnep előtt.”24 Ez a megoldás – amely János evangéliumát követi (Jn 11) – lazább kapcsolatot mutat Jézus üzenete és halála között, és Jézus halálának isteni szükségszerűségére teszi a hangsúlyt.
Neukirchener… i. m. 317–318. Mónika SOLYMÁR: Gelitten, gekreuzigt, gestorben und begraben… Die Darstellung der Kreuzigung Jesu in Kinderbibeln. In: Schwerpunktthema: Hermeneutik. Hg. Wilhelm PRATSCHER – Robert SCHELANDER. Wiener Jahrbuch für Theologie 8 (2010) Wien, 2010. 147–164. 24 Neukirchener… i. m. 243. 22
23
102
Laubi gyermekbibliájában az elbeszélt bibliai történetek hordozzák magukban a kor gondolkodása és életmódja, valamint Jézus üzenete és tettei közötti feszültséget. Jézus bűnbocsátó szavai, közössége a kirekesztettekkel, bűnösökkel és szegényekkel, valamint a szombat megszegése okozzák a farizeusokkal és írástudókkal való konfliktusokat. Jézus szándéka világosan kirajzolódik: az elveszett embereket Istenhez hívja, hogy Istenben higyjenek. „Amikor az írástudók látták, hogy Jézus a vámszedőkkel és a bűnösökkel evett, így szóltak tanítványainak: Miért eszik a ti Mesteretek ezekkel a bűnösökkel együtt? Jézus azonban meghallotta ezt, és így válaszolt: Nem az erőseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Értük vagyok itt. Őket akarom Istenhez vezetni.”25 A feszültség érzékelhető a történeteken keresztül, ez azonban még nem elég a halálos ítélethez. Úgy meg különösen nem, hogy a farizeusok és Jézus közötti nézeteltérések nincsenek kiélezve, a bibliai történetek elbeszéléseiben Jézus szándékán és tanításán vannak a hangsúlyok. A farizeusok és írástudók beszélgetőpartnerei Jézusnak, Jézus ellenfelei és elítélői Laubinál az uralkodó papi-templomi hierarchia tagjai. E gyermekbibliában Jézus templomtisztítása szolgáltatja a halálos ítélet indokát, mert Jézus ezzel a papság létét és anyagi érdekét veszélyeztette. „A papok ezt gondolták: Jézus tönkreteszi az üzletünket! Ha senki sem vált pénzt és senki sem vásárol áldozati állatot, mi lesz velünk? Legszívesebben megölték volna Jézust.”26 Ez a megoldás azért is különös, mert pont Márk tudósít igen visszafogottan a templomtisztítás történetéről (Mk 11,15-18). Az evangélium szövege szerint a főpapok azért tartottak Jézusól, mert tanítása magával ragadta a sokaságot, és nem azért, mert veszélyeztette az üzletüket. A szinoptikus evangéliumokban a sorvadtkezű ember szombatnapi gyógyítását követően a farizeusok elhatározzák, hogy végeznek Jézussal (Mt 12,9-14; Mk 3,1-6; Lk 6,6-11). Ezt egyik gyermekbiblia sem követi, de az Elementarbibel-ben szintén egy kiélezett szombatnapi gyógyítás indokolja Jézus eltávolítását (Mk 2,1-12). A történet nagyon polarizálva kerül bemutatásra; a farizeusok és Jézus egymás ellenségei. Középen áll a meggyógyított, az egyik oldalon a vádló farizeusok, a másikon a rájuk haragvó Jézus, közöttük a feloldhatatlan ellentét.27 LAUBI – FUCHSHUBER: Kinderbibel… i. m. 203. Uo. 243. 27 Elementarbibel… i. m. 436. 25 26
103
E gyermekbibliában Júdás és árulása is jelentős szerepet kap. A főpapok terve Jézus megöletéséről nem kerül itt bemutatásra, a templomtisztítási történet pedig nem tematizálja Jézus és a főpapok konfrontációját. Jézus a farizeusokkal és írástudókkal van szembeállítva, de nem a főpapokkal. Egészen „váratlanul” megy Júdás a főpapokhoz, hogy elárulja Jézust, így árulása nagyobb jelentőséget kap. Ezzel szemben az evangéliumokban a főpapi tanács már elhatározza Jézus megölését, csak az alkalmat keresik, és erre érkezik Júdás. Júdás negatív bemutatása e könyvben tovább folytatódik. Kérdéses, miért kell Jézus kemény szavait Júdás sorsáról (Mt 26,24-25) és Júdás halálát (Mt 27,3-10) egy gyermekbibliának tartalmaznia.28 A szenvedéstörténet megjelenítésének visszatérő kérdése, mit kezdenek a gyermekbibliák különösen Máté és János evangéliumának antijudaista tendenciáival. Az evangéliumok keletkezésének idején (Kr. u. 60–100 körül) a Krisztusban hívő zsidó közösség igyekezett elhatárolódni a Krisztusban nem hívő zsidóktól és lojálisnak mutatkozni a Római Birodalom felé. Ez a helyzet visszatükröződik az evangéliumok zsidóság-ábrázolásában is.29 Az evangéliumokban Jézus tanítása és üzenete a farizeusokkal és írástudókkal való konfrontációkon keresztül kerül bemutatásra. Ha ez a konfrontáció tematizálva van, akkor a farizeusok és írástudók negatív szerepbe kerülnek (például Képes Biblia, Elementarbibel, Bibliai történetek gyerekeknek, Mit Gott unterwegs). Ha a gyermekbiblia ennek az ellentétnek a mérséklésére törekszik, akkor a jézusi üzenet bemutatására kell más megoldást találnia, valamint az írástudók Jézus elveszejtésére való törekvése is okafogyottá válhat (Laubi, Neukircheni). Ugyanígy jellemző, kiknek tulajdonítják a gyermekbibliák Jézus halálának felelősségét.30 Az evangéliumokban felismerhető az a törekvés, hogy Pilátust és a rómaiakat felmentsék, és Jézus kivégzésének felelősségét a főpapokra, a nagytanácsra valamint a zsidó népre hárítsák. Pilátus felmentését mindegyik vizsgált gyermekbiblia megteszi, abban azonban különböznek, mennyire teszik felelőssé a népet Jézus elítéléséért. A nép kollektív bűnösségét megerősítő szavak csak a magyar nyelvű gyermekbibli-
Uo. 466–467. Volker MENKE: Kinderbibeln im Lichte des christlich-jüdischen Dialogs. Kézirat. Wien, 2010. 218–244. 30 Uo. 244–255.; SOLYMÁR: Wer ist Jesus Christus… i. m. 268–272. 28 29
104
ákban kerülnek idézésre (Mt 27,25).31 Megdöbbentő, hogy a Képes Bibliában kétszer is ismétlésre kerül e mondat, egyszer Pilátustól halljuk, egyszer pedig az „egyházi vezetők” (sic!) „ordították”: „Az ő vére rajtunk és a mi magzatainkon!”32 Teológiai és pedagógiai felelősség, hogy az ilyen kardinális tévedésekkel rendelkező gyermekbibliák ne kerüljenek használatra. Az antijudaista tendenciák mérséklésére irányuló törekvés is megfigyelhető egyes gyermekbibliákban. Az általánosítás helyett a differenciáló megnevezések használata (például a farizeusok helyett egyes farizeusok, a nép helyett a jelenlévő sokaság, stb.) nemcsak tompítja a negatív beállítás mélységét, hanem jobban megfelel az akkori helyzetnek, és rámutat a zsidóságon belüli csoportok sokszínűségére is. Ugyanakkor a farizeusok és írástudók szerepének valamint a Jézus haláláért felelőseknek az evangéliumok alapjain álló bemutatása továbbra is kihívások elé állítják a gyermekbibliák szerzőit. Mivel itt gyermekekhez szóló irodalomról van szó, különösen nagy a jelentősége, hogyan kezeli és mutatja be az adott gyermekbiblia ezeket a témaköröket. Jézus halálának teológiai értelmezése „Nemsokára elérkezik a páskaünnep. Jeruzsálembe kell mennem. Ott sokat fogok szenvedni és meg fogok halni. De a harmadik napon Isten feltámaszt a halottak közül.”33 Jézus szenvedésének és halálának szükségszerűségéről Péter hitvallását követően beszélnek a szinoptikus evangéliumok (Mt 16,21-23; Mk 9,31-33; Lk 9,22). Az Elementarbibel, a Neukircheni és Laubi gyermekbibliája is tartalmazza ezt a jelenetet.34 A további vizsgált gyermekbibliák Jézus betániai megkenésének történetében utalnak Jézus közeli halálára, de itt nem kerül elő a háttérben meghúzódó isteni akarat. Ez a bizonyos isteni „kell” különböző hangsúllyal jelenik meg a gyermekbibliákban. A vizsgáltak közül legerősebben a Neukircheni hangsúlyozza: „Ennek így kell történnie. Isten így akarja.” Háromszor egyértelműen, többször utalásszerűen szólaltatja meg a gyermekbiblia ezt a szükségszerűséget.35 Idézi GRAF – MONTERO: Képes Biblia… i. m. 339; 341; Bibliai történetek gyerekeknek. Budapest, 2001. 186. 32 GRAF – MONTERO: Képes Biblia… i. m. 341. 33 LAUBI – FUCHSHUBER: Kinderbibel… i. m. 229. 34 Elementarbibel… i. m. 447–448; Neukirchener… i. m. 227; 230; LAUBI – FUCHSHUBER: Kinderbibel… i. m. 229. 35 Neukirchener… i. m. 230; 248; 260. 31
105
Jézus Gecsemáné-kerti imádságában – amely mindegyik vizsgált gyermekbibliában megtalálható –, egyértelműen megszólal a kinyilatkoztatás-teológiai tartalom. Itt még a következetesen az alulról jövő krisztológiai koncepción alapuló Mit Gott unterwegs gyermekbiblia sem talál emberitapasztalati megközelítést. A Gecsemáné kertben először még hallják a tanítványok Jézus szavait – „Legyen meg a te akaratod.” –, és azon tanakodnak, mit jelent ez a mondat, mi is az Isten akarata. A legvégén azonban Jézus itt is teljesen egyedül van az Atyával: „»Isten, jó Atya, ha te ezt akarod, kész vagyok meghalni. Legyen meg a te akaratod«, imádkozza ismét. Egyik tanítvány sem hallja őt.”36 Megemlítendő, hogy az Aranykönyv az egyetlen, amely a Gecsemáné-kerti imádság jelenetében nem beszél Isten akaratáról. Itt Jézus a döntést hozó és cselekvő, aki önként és határozottan megy az emberért a keresztre. A Bibliai történetek gyerekeknek a Gecsemáné-kerti imádságban érzékletesen mutatja be Jézus belső harcát, amelyben Jézus kezdetben ellenáll, majd elfogadja Isten akaratát. „Atyám! Ha lehetséges, múljék el ez az óra! Atyám, tenéked minden lehetséges! De azért ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te! (...) – Atyám! – újra és újra elmondta, amit az előbb. (...) Atyám! Ha lehetséges... Atyám! Ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te!”37 Az utolsó vacsora alkalmával elmondott jézusi szavak a kereszthalált úgy értelmezik, hogy Jézus érettünk adja életét.38 Hogy mit is jelent ez az „érettünk”, és hogyan értelmezhető, arra álljon itt pár példa a gyermekbibliákból. A kereszten Jézus érettünk helyettes áldozatot mutat be, bűneink elégtételére. Pál leveleiben és a Zsidókhoz írt levélben egyaránt hangsúlyos ez az értelmezés. Krisztus, mint közbenjáró, feláldozza magát, hogy az emberiség Istennel való kapcsolata helyreálljon. A Neukircheni gyermekbibliában az áldozat-értelmezés hangsúlyosan megtalálható, Jézus „életét áldozta az emberekért”.39 A szerzési igékben az „érettetek adatik” a kenyér szétosztásánál is elhangzik, amelyet sem Máté sem Márk evangélista a kenyérnél nem említ. Azáltal, hogy az utolsó vacsora eszkatológiai perspektívája nem keSCHINDLER – ZAVŘEL: Mit Gott… i. m. 229. Bibliai történetek gyerekeknek… i. m. 181–182. 38 Michaela ALBRECHT: Für uns gestorben. Die Heilsbedeutung des Kreuzestodes Jesu Christi aus der Sicht Jugendlicher. (ARP 33). Göttingen, 2007. 51–59; 102–149.; SOLYMÁR: Wer ist Jesus Christus… i. m. 268–272. 39 Neukirchener… i. m. 248. 36 37
106
rül megemlítésre, még hangsúlyosabbá válik a kereszt jelenében történő helyettes áldozat motívum.40 Isten haragja és ítélete a Jézus halálát kísérő apokaliptikus természeti jelenésekben kerül kifejezésre (Mt 27,51-53). „Hirtelen rengett a föld. A kövek recsegtek. Sziklák törtek össze. A templomban pedig középről a függöny kettészakadt.”41 Jézus az, aki a kereszten helyettünk elszenvedi az ítéletet, „Isten ítélete fordítva megy itt végbe: egyedül Jézusra irányul, hogy általa mindenki szabadulást nyerjen” – fogalmazza meg a szerző értelmezését a gyermekbiblia függeléke.42 A keresztet mint a gonosz feletti győzelmet mutatja be az Aranykönyv. Szemléletesen ábrázolja a megszemélyesített ellenséget: „...milyen gonosz ez a gyűlöletes Halál, amit a Sátán szabadított a Földre! Milyen kegyetlen fájdalmat tud okozni ezzel az embereknek...!”43 Jézus autonóm döntésével, az emberek iránti szeretetből önként vállalja helyettünk és bűneinkért a kereszthalált. Érettünk való halála teszi lehetővé, hogy kiszabaduljunk a Sátán hatalmából, és a mennybe juthassunk. „Megtörtént a megváltás! Megmenekültek az emberek! Aki ezután megbánja a bűneit, és bocsánatot kér Istentől, annak Isten megbocsáthat. Azokat az embereket Jézus a vére által kiszabadította a Sátán gonosz hatalma alól.”44 Itt a korai egyház szoteriológiai tanítása köszön vissza, amely szerint az ember élete a bűnök miatt a gonosz hatalmában van, és Jézus kereszthalálával mintegy kiváltja (redemptio) az embert e hatalomból. Isten már megbocsáthat, hiszen a gonosz legyőzetett, Jézus halálával kiszabadította az embereket. A kereszt mint kiengesztelődés Isten és ember között válik hangsúlyossá az Elementarbibel értelmezésében. „Igyatok mindnyájan ebből! Vérem kiontatik az Istennel való szövetség megpecsétlésének jeleként. Aki megtartja a velem való szövetséget, szabad, megszabadult és mentes minden bűntől. Nem maradok már sokáig veletek. Eljön azonban az a nap, amikor ismét asztalhoz ülök veletek együtt Atyám országában.”45 Ez az Istennel kötött szövetség a bűnök bocsánatát jelenti, amelyet a szinonímáiban háromszor is megismételt „szabad” kifejezés többszörösen megerősít. Jézus halála az emberért történt, az Isten és az ember közötti Neukirchener… i. m. 252. Uo. 262–263. 42 Uo. 319. 43 SZULA: Aranykönyv… i. m. – Lázár feltámadása. 44 Uo. – Feltámadás. 45 Elementarbibel… i. m. 458. 40 41
107
kapcsolat kerül helyreállításra. A bűnbocsánat, a szövetség megpecsétlése egyedül Jézushoz, az ő halálához köthető, az ember csupán befogadója ennek a történésnek. Ugyanakkor e gyermekbiblia szövegéből nem derül ki, mit jelent ennek a szövetségnek a megtartása. A kiengesztelődés közösségi karaktere az eljövendő ünnepi lakoma eszkatológikus reménységében is megjelenik. Kérdéses azonban az, hogy a Máté evangéliumát alapjaiban követő fogalmazás mennyire érthető a gyermekek számára. A Bibliai történet gyerekeknek az egyetlen a vizsgált gyermekbibliák közül, amelyik az úrvacsora szerzésének igéit a legkorábbi, a páli verzió szerint közli (1Kor 11). E megfogalmazás szerint is az Istennel való kiengesztelődés kapja a hangsúlyosabb szerepet és a helyettes áldozat értelmezés a háttérben marad.46 Jézus az ártatlanul szenvedő, a kereszt pedig Isten radikális elrejtettségének helye, de Jézus személyében Isten rejtett és felfoghatatlan formában jelen van. Jézus „sok emberért” adja a kereszten életét, ennek konkrét értelmezését azonban – Márk evangéliumát követve – nyitva hagyja Laubi gyermekbibliája. A bűnök bocsánatára kiegészítő magyarázat nem szerepel itt, viszont az eszkatológiai dimenzió az Isten országának eljövendő reménységére és az ünnepi lakomára való utalásban megjelenik. Ha e gyermekbiblia egészének összefüggésében vizsgálódunk, akkor itt a kereszten Isten emberek iránti szeretete nyilatkozik meg – Isten függ a kereszten –, s e szeretetnek sem szenvedés, sem halál nem szabja meg határát. A Messiás szenvedésének és halálának szükségszerűsége kerül előtérbe az emmausi tanítványok történetében (Lk 24). A próféták Messiásról szóló jövendölése és a kereszten szenvedő Jézus története egymásra talál, a kereszt szenvedése Krisztus-bizonyítékká válik. „Még mindig nem értitek azt, amit a próféták már régóta megjövendöltek? A régi Írásokban az áll, hogy a Messiásnak szenvednie kell és meg kell halnia, azért, hogy minden ember Szabadítója lehessen.”47 Mindegyik vizsgált német gyermekbiblia bemutatja az emmausi tanítványok történetét, a három vizsgált magyar nyelvű közül azonban egyik sem hozza. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy ezen magyar nyelvű gyermekbibliák Péter cezárea-filippi-i hitvallását és Jézus erre elmondott szenvedéséről és haláláról szóló szavait sem mutatják be, akkor megálla46 47
Bibliai történetek gyerekeknek… i. m. 179. LAUBI – FUCHSHUBER: Kinderbibel… i. m. 258.
108
pítható a vizsgált német és magyar gyermekbibliák egy további különbsége. A német gyermekbibliák bemutatják Jézus életén és kereszthalálán keresztül, hogy aki radikálisan Isten akaratát követi, aki Isten szeretetéről tanúskodik, annak szenvedés is osztályrészül jut. „Aki hozzám akar tartozni, nem várhat kényelmes és könnyű életet. Annak, aki hozzám akar tartozni, szenvedést és fájdalmat is magára kell vennie.” 48 – szólítja meg Jézus tanítványait a jeruzsálemi bevonulás előtt Laubi gyermekbibliájában. A radikális Istenkövetés szenvedéséről nem beszélnek a vizsgált magyar gyermekbibliák – még Jézus életútjának összefüggésében sem. Kicsoda Jézus Krisztus? – A gyermekbibliák Krisztus-képe Milyen Jézus-képet közvetítenek az általunk kiválasztott gyermekbibliák? Hogyan válaszolják meg a „Kicsoda Jézus Krisztus?” krisztológiai kérdését? Valláspedagógiai szempontból különböző megközelítési módokat választanak a bemutatott munkák. „Jézus, a Megváltó van itt!”49 – A Neukircheni gyermekbiblia újszövetségi részének felirata nem hagy kétséget afelől, kinek tartja Jézust és miért is érkezett ő a világba. Az üdvösségtörténeti távlatból szemlélt Jézus-kép egy előre meghatározott „Jézus a Krisztus”-értelmezést feltételez. Ebben az értelmezésben meghatározó szerepet kap Jézus megváltó műve. Jézus a világ megváltója, aki helyettes áldozatot mutat be, aki kiengesztel Isten és ember között, békét teremt, üdvösséget szerez, az üdvpróféciák beteljesedését hozza és egykor dicsőségesen vissza fog térni. Jézusnak szoros kapcsolata van Istennel, „istensége” végigkíséri őt és hangsúlyosan jelen van emberi életében is. Ennek a felülről jövő krisztológiának jól kidolgozható szoteriológiai és eszkatológiai távlatai vannak, az ember Názáreti Jézussal azonban nehezen találja meg a kapcsolódási pontokat. E krisztológiai koncepció a „Jézus a Megváló, Jézus a Krisztus” hitvallást előzetesen mondatja ki, nem konkrét, megtapasztalt és felismert vallomásként. Konkrétumok és kapcsolódási pontok nélkül a Jézus-Isten „távol van”, az absztrakt krisztológiának nincs az ember felől megközelítési lehetősége. Az evangéliumok közül leginkább János evangéliumában található meg a felülről jövő krisztológiai
48 49
LAUBI – FUCHSHUBER: Kinderbibel… i. m. 229. Neukirchener… i. m. 169.
109
koncepció, így azok a gyermekbibliák, amelyek a szenvedéstörténet bemutatásánál János anyagát is felhasználják, visszatükrözik ezt a Jézus-képet is. Az Aranykönyvben a csodás, isteni Jézus – aki mindent pontosan előre tud és lát – olyan hangsúlyosan kerül elő, hogy Jézus tanítása, üzenete, Isten országának meghirdetése is háttérbe húzódik. Jézus „csodásmágikus” tulajdonsága válik az evangéliumok fő mondanivalójává. Jézus egy mágikus csodatevővé torzul, aki azért mégsem olyan „isteni”, hogy a gyermekbiblia szerzője ne ismerné gondolatait, ne magyarázná tetteit. „Elvégeztetett! – szólt utoljára Jézus a körülötte állókhoz, hogy bejelentse, megtörtént az emberek megváltása.”50 Az meg végképp összezavarja ezt a jelenetet és Jézus-képet, hogy e bejelentés előtt hangzanak el Jézus Istentől elhagyatottságának kereszten mondott szavai, ezt követően pedig – mint utolsó utáni szó – Jézus az Atya kezébe teszi le „szellemét”... Az Istennel útközben gyermekbiblia egy másik utat választ. Jézus egykori tanítványainak útját követve Jézus kortársainak élményeiből, tapasztalataiból indul ki. Ez az alulról jövő krisztológia az ember Jézust veszi alapul, és arra kérdez rá, hogyan jeleníti meg a Názáreti Jézus tanításában, üzenetében Istent. Jézus tanítását és tetteit megtapasztalva felmerül a kortársak kérdése: Honnan van neki erre hatalma?! Kicsoda ez az ember?! E megközelítési mód indirekt formában magában foglalja azt is, hogy Jézusban Isten is jelen van, ő nyilatkoztatja ki magát, tehát Jézus és az Atya egy. Emberileg és didaktikailag ez a krisztológia jobban megközelíthető, hiszen itt egykori és mai emberek találkozásaiból, élményeiből, tapasztalataiból lehet kiindulni. Jézus találkozásai emberekkel, példázatai, a hegyi beszéd tanítása, a szenvedéstörténet, a feltámadásról szóló üzenet hatásai felismerhető és kiépíthető kapcsolatot jelentenek a gyermekek és fiatalok kérdései, élethelyzetei és elképzelései felé. Középpontban és feszültségi-törésponti helyzetben a feltámadás áll, így feltámadás- vagy felemeltetés-krisztológiának is nevezhető e megközelítési mód. „Isten Jézust feltámasztotta”, azaz Isten Jézus feltámasztásával életét és üzenetét, személyét és istenségét igazolta. A veszély abban áll, hogy Jézus megmarad embernek, egy példaképnek és tanítónak, aki ugyan Istent és Isten országát hirdeti, még isteni hatalomban is részesül, mégse lépi túl az emberi, értelmezhető és felfogható kereteket. A
50
SZULA: Aranykönyv… i. m. – A golgotai kereszt.
110
határterületek, ahol Jézus istensége is megjelenik – például csodák, Jézus önértelmezése, Messiás-tudata, feltámadás – gyakran kapnak racionális magyarázatokat, a kinyilatkoztatás-teológiai tartalmak pedig csak redukált formában jelennek meg. E krisztológiai koncepció kérdése az, hogyan jutunk el Jézus emberségétől istenségéig, Jézus üzenetének hirdetésétől a hirdetett Krisztusig, a római százados kereszt alatt megszólaló hitvallásáig. Az evangéliumok Krisztus-képén tájékozódó gyermekbibliákban mindkét megközelítési mód felismerhető, hiszen ezek komplementer formában egészítik ki egymást. 51 Hogy melyik utat járják be az egyes gyermekbibliák, azt jól jellemzi a nagytanács előtti kihallgatáson Jézus Kajafás kérdésére adott válasza (Mt 26,63-64; Mk 14,61-62; Lk 22,67-70). A Neukircheni gyermekbiblia egy határozott, öntudatos, „hangos” Jézust mutat be, aki Istennel szoros kapcsolatban áll. Hatalma és dicsősége most ebben a földi létben és helyzetben még nem nyilvánul meg, de dicsőséges visszajövetele idején lénye nyilvánvalóvá és egyértelművé válik. A földre jött Isten-Jézus áll Kajafás és a nagytanács előtt. „Te vagy a Krisztus, a Megváltó, az Isten Fia, igen vagy nem? »Igen, én vagyok az Isten Fia«, válaszolta hangosan és érthetően Jézus, olyan hangosan, hogy mindenki hallotta a teremben. És mondom nektek: »Most az Atyámhoz megyek. De egyszer vissza fogok jönni. Akkor mindnyájan felismeritek, hogy ki vagyok.«”52 A Bibliai történetek gyerekeknek is ezt a határozott és egyértelmű Isten-Jézust mutatja be, aki a nagytanács előtt Kajafás kérdésére felegyenesedve, „Istentől kapott méltósággal” válaszol.53 Az Aranykönyv és a Képes Biblia Jézusa is határozott, öntudatos és Kajafás kérdésére egyértelműen azonosul a Messiás személyével. Dicsősége meg fog jelenni akkor, amikor nyilvánvalóvá lesz hatalma, és mindenki meglátja őt az Atya trónján ülni. Ugyanakkor ez a Jézus ott is marad a trónon, a parúziára, Jézus második, dicsőséges visszajövetelére történő evangéliumi utalás nem jelenik meg ezekben a gyermekbibliákban. 54 Közvetve ismerjük meg Jézus válaszát az Istennel útközben gyermekbiblia lapjain. Sem Kajafás kérdése, sem Jézus pontos válasza nem Ulrich H. J. KÖRTNER: Historischer Jesus – geschichtlicher Christus. Zum Ansatz einer rezeptionsästhetischer Christologie. In: Klaas HUIZING – Ulrich H. J. KÖRTNER – Peter MÜLLER: Lesen und Leben. Drei Essays zur Grundlegung einer Lesetheologie. Bielefeld, 1997. 99–135. 52 Neukirchener… i. m. 256. 53 Bibliai történetek gyerekeknek… i. m. 184. 54 GRAF – MONTERO: Képes Biblia… i. m. 334–335; SZULA: Aranykönyv… i. m. – Jézust elfogják. 51
111
áll előttünk, csak annak ismerete, hogy Jézus a Messiás-címre igényt tart. Tettei és tanítása, egész élete már előttünk áll, így mindenki maga adhatja meg a választ arra a kérdésre, hogy felháborodik-e Jézus válaszán vagy a feltételes módot kijelentő formába helyezi át. „Gyertek, szolgák, gyertek! Hozzatok egy másik arannyal szőtt ruhát Kajafásnak! Haragjában széttépte ruháját. Halljátok, mit is mondott ez a Jézus: Ő lenne az Isten Fia! Igen, az Isten Fia! Vissza fog térni az ég felhőin. Hallatlan. Isten Fia!” 55 „Te vagy a próféták által megjövendölt király? Te vagy a Messiás? Te vagy az Isten Fia? Jézus ezt mondta: Én vagyok.”56 Laubi Gyermekbibliájában a Krisztus-kérdés egy egyszerű ám egyértelmű választ kap. Az eszkatológiai utalás elmarad, hogy a Krisztus valóságos, „itt és most”-jelenléte hangsúlyossá és egyértelművé váljék. Jézus személyében rejtett és megmagyarázhatatlan formában Isten van jelen. Összefoglalás Minden elbeszélés egyben újraértelmezés is. A kiválasztott gyermekbibliák vizsgálata rámutat arra, hogy még azok az elbeszélések is, amelyek látszólag csak az evangéliumok szövegét ismétlik, az újraelbeszélés folyamán újat hoznak létre. A szövegek kiválasztása, a történetek egymásra építése, a felhasznált szavak hangsúlyokat, értelmezéseket hordoznak. Ugyanazon evangéliumokat használják fel a gyermekbibliák írói, mégis másképpen mutatják be Jézus szenvedésének és halálának történeteit és ezek értelmezését. A szenvedéstörténet valláspedagógiai szempontból sokféle kapcsolódási pontot kínál a 8–12 éves korosztálynak arra, hogy saját élettapasztalataikra is ráismerjenek a történetekben. Így például ünnepeltnek lenni, elhagyottnak lenni, harag, csalódás, egyedüllét, árulás, megtagadás, elárultatás, közösség, közösségben kirekesztettség és egyedüllét, imádkozás, szenvedés, tehetetlenség a szenvedéssel szemben, reménytelenség, stb. a gyermekek, fiatalok ismerős élethelyzetei. Egy csak a Krisztus istensége felől közelítő krisztológia nem tud kapcsolódási pontokat teremteni ezekkel az élettapasztalatokkal, egy csak a Krisztus embersége felől közelítő krisztológia ezen élettapasztalatokból kiindulva nehezen beszél Istenről, Jézus Krisztusról és a
55 56
SCHINDLER – ZAVŘEL: Mit Gott… i. m. 230. LAUBI – FUCHSHUBER: Kinderbibel… i. m. 249.
112
remény, értelem és jövő nem tapasztalatokban és emberi elképzelésekben gyökerező dimenzióiról. A hét kiválasztott gyermekbiblia különböző megközelítési módokat kínál fel. Véleményem szerint két vizsgált gyermekbiblia nem felel meg a teológiai szakszerűség követelményének. A többiek különböző, ám felvállalható lehetőségeket kínálnak arra, hogy a gyermekek Jézus szenvedéstörténetét megismerjék, Jézus személyével és jelentőségével foglalkozzanak, a hallottak, olvasottak alapján kapcsolódási pontokat találjanak és maguk is értelmezzék, továbbgondolják a történeteket.
113
SIPOS EDIT „… DE A TANÍTVÁNYOK ELKERGETTÉK AZOKAT, AKIK HOZTÁK ŐKET.” (MK 10,13) A Máté evangéliumából vett idézet hasonló helyzetet mutat be számunkra, mint ami velünk is megtörténhetett már hitoktatói pályánk során. A szentírási történetben szülők hoznak gyerekeket Jézushoz, de a tanítványok elkergetik őket. A szülők áldást kérnek a gyerekeiknek, a tanítványok pedig igyekeznek megszabadulni az érkezőktől, elküldik őket Jézus közeléből. Miért? Lebecsülik a szülők szándékát? Feleslegesnek tartják a kérést? Zavarja őket a gyerekek jelenléte? Nem tudjuk. De a szöveg folytatásából kiderül, hogy rossz döntést hoztak. Jézus nem utasítja el a szülők kérését és a gyermekek társaságát. Előfordul, hogy gyerekek imakönyveket, szentképeket, mesefilmeket mutatnak meg hittanóra előtt vagy után mondván, otthon vagy a nagyszülők hagyatékában találták, esetleg frissen kapták ajándékba. Előfordul, hogy gyermekbibliát, képes bibliát hoznak, és azokról kérdezik a véleményünket. Vajon mit válaszolunk? És kinek szól a válaszunk? Mi a válaszunk háttere? Feltesszük magunknak a kérdést, hogy miért adják a szülők, nagyszülők a gyermekbibliákat a gyermekeiknek? Milyen hatása van egy esetleg bizonytalan hümmögésnek vagy egy gyenge megerősítésnek? Biztosan érthető és értelmezhető-e a gyerekek számára az a válasz: „Olvasd a Bibliát!”? A mondat helyes és igaz, de az adott szituációban vajon hova vezet? Tanulmányom egyik kiindulópontja az a feltételezés, hogy a szülők jó szándékkal és a tőlük telhető legnagyobb gondossággal, de teljesen szubjektív szempontok alapján választanak gyermekbibliát. A gyermekbibliák megvásárlását, olvasását, felolvasását olyan tettnek tekintjük, amellyel a szülők gyermekeik vallásos életének fejlődését szolgálják. A vallási szocializáció elsődleges helye és közege a család, minden egyházi tevékenység, hittanóra, liturgikus esemény, közösségi program a másodlagos szocializáció szerepét tölti be. A gyermekek vallásos nevelésének elsődleges helye a család. A szülők a gyermekek első katekétái, még ha ennek nincsenek is 114
mindig tudatában. A bibliai történetek gyerekekkel való megismertetése sok családban egyet jelent a vallásos neveléssel. Nem ritkán megtörténik, hogy a felnőtt családtagok nem olvassák a Szentírást, csak a gyermekbibliát. Előfordul, hogy a szülők a gyermekeiknek olvasva ismerik meg a bibliai történeteket vagy saját gyermekkoruk jó emlékeit idézve olvassák fel gyermekeiknek a történeteket. A másik kiindulópont, hogy a katekéták szintén jó szándékkal és szubjektív szempontok szerint ítélik meg a gyermekbibliákat. A helyzet érdekessége, hogy mindkét fél a gyermeket és a Bibliát szeretné közelebb hozni egymáshoz, de mintha mégsem azonos nyelvet beszélnének. A közös nyelv megteremtésére a katekétáknak kell képessé válniuk. A gyermekbibliák megismerése, elemzése és értékelése szakmai feladat a katekéta részéről, nem magánvéleményének megosztása a szülőkkel, gyermekekkel. Ez újabb problémát vet fel, hiszen a hittanároknak nem áll rendelkezésére olyan magyar nyelvű szakirodalom, amelyből megismerhetnék a gyermekbibliák világát. Bibliai történet mesélése A Biblia nem gyermekkönyv. Címzettjei egyértelműen a felnőttek, akik teljesebb módon képesek befogadni a benne foglalt mondanivaló. A gyermekbibliák alapötlete viszont arra épül, hogy a gyermeke számára is közvetíteni kell az örömhírt. Helyes vagy helytelen azt mondani, hogy meséljük a bibliai történetet? Hosszan lehetne erről a kérdésről vitázni. Lehet azzal érvelni, hogy a szentírás nem mese, tehát nem meséljük, a gyermek nem keverheti össze a meséket és a bibliai történeteket. Teljesen igaz. Emellett azonban sok olyan gyermekkel és fiatallal találkozunk, akinek nem „meséltek”az Istenről, nem találkozott olyan emberrel, akinek a meséiben „szerepelt” volna Isten. „Az egyik első ’médium’, ami a gyermeket összeköti a környezetével, a beszéd. ’A televízió korában is fontos, hogy mit mesélnek az emberek. Mesélünk a körülöttünk lévő világról és emberekről és ezzel együtt magunkról is. Honnan jövünk? Mi volt előttünk? Ebből értjük meg, ha valaki a régi időkről mesél nekünk. Ez a hitünkhöz is hozzátartozik. Hogyan lép az életünkbe az Isten? Azáltal, hogy valaki mesél nekünk róla. Isten az, akiről az emberek mesélnek. Csak mesélnek? Nem kevés ez? Attól függ, mit gondolok a mesélőről. Amikor Jézus egy példabeszédet mondott, akkor nem csak beszélt az Istenről. Isten maga volt benn a mesében.’ – ahogy egy teológus a mesélő jelentőségét megfogalmazta. A kezdetnél Jézus áll – a Mesélő. Nem Istenről szóló 115
teológiai gondolatokat fejteget, hanem Istenről szóló történetek mesél, hogy Istent az emberhez hozza. A mesélésben nem csak a tartalom a fontos. Legalább akkor jelenőséggel bír a mesélő és a hallgató közötti kapcsolat is. Mesélj nekem valamit! – ez a kérés azt is jelenti: Legyen időd rám! Legyél velem! Aki mesél, mutat valamit a szeretetéből: szereti a hallgatót, akinek mesél és szereti a történetet, amit mesél.”1 Gyermekbibliák kutatásának területei A gyermekbibliák története több évszázados múltra tekint vissza, míg kutatásuk alig néhány évtizede indult útjára.2 A gyermekbibliának magyar nyelvterületen nincs elfogadott fogalmi körülírása, ami egyértelmű következménye annak a ténynek, hogy tudományos kutatás nem folyik a témában. Német nyelvterületen már a 16. századtól definiálják a műfajt. A fogalom érvényességét az adott kor gyermekbibliái határozzák meg. A huszadik századig a gyermekek számára összeállított könyvek elsődleges célja, hogy a katekézishez bibliai szövegeket adjon a gyermekek és a fiatalok kezébe. A szövegek válogatásának lényegi szempontja, hogy az alapvető hitbéli ismertek megszerzésében segíthessenek. A huszadik században jelentős változáson ment keresztül a gyermekbiblia műfaja. A kiadott könyvek egy része már nem a katekézis számára készült, hanem mint gyermekkönyv került a piacra. Ez a tény alapjaiban változtatta meg a szövegválogatást, a magyarázatokat és az illusztrációkat. Mondhatjuk új fogalmat szült. A huszonegyedik század – a digitális gyermekbibliák megjelenésével – ismét változást hozott. A sokféleséget jól mutatja Ruth B. Bottigheimer gondolata a gyermekbibliákról: „Azóta, hogy katolikusok, protestánsok és zsidók gyermekbibliákat készítettek a fiatal olvasóknak, ezek a könyvek tartalmukat, stílusukat, formájukat illetően a legkülönbözőbb alakban jelentek meg. Többé vagy kevésbé az alábbi formákban: kateketikai kérdés és felelet könyvek, prózai elbeszélés vagy vers formájában elbeszélt történetek. A gyermekbibliákat templomi,
Arbeitsbuch Religionspaedagogik für ErzieherInnen. Hg. Rainer MÖLLER – Reinmar TSCHIRCH. Stuttgart, 2012. 196. Magyar nyelven elérhető irodalom: BODÓ Sára: Bibliai történet és/vagy mese? In: Magyar Református Nevelés 2009/3. 2–10. 2 1989-ben a Theologischer Realenzyklopedie a teológiai lexikonok közül elsőként tartalmazta a gyermekbiblia szócikket. 1993-ban Trierben kutató kollégium alakult a gyermekbibliák vizsgálatára. A kutatók tematikus konferenciák keretében rendszeresen találkoznak: 1999 – Kutatási problémák; 2003 – Ószövetség a gyermekbibliákban; 2005 – Illusztrációk a gyermekbibliákban; 2006 – A gyermekbibliák szövege; 2007 – A gyermekbibliák a történet és valláspedagógiai helye; 2009 – Morál és etika a gyermekbibliákban; 2012 – Gyermekbibliák a gyermekirodalomban. 1
116
iskolai vagy otthoni használatra készítették. Lehet részletes vagy szűkszavú. Ezért a „gyermekbibliának” nincs feszes definíciója, jóllehet feszes fogalomról szól.” 3 Bottigheimer csoportosítása a formai sokféleségre utal és igyekszik ezt a sokféleséget a gyermekbiblia fogalma alá rendezni. A gyermekbibliák történetének kutatásakor a szövegek tartalmi elrendezése és rendeltetése szerint az alábbi nagy csoportokat alakították ki a kutatók: -
-
-
-
Bibliai mondások könyve: ebben az esetben szó szerint közlik a Szentírás alapgondolatait, az egyik legrégebbi formája a gyermekbibliáknak. A vasárnap istentiszteleteken, katekizmus tanításához, írás és olvasás oktatásához használták. Bibliai parafrázisok vagy bibliai történetek: ezek a gyermekbibliák rövidített formában mesélik el a „bibliai történetet”, a teremtéstől az apostolok idejéig válogatva a szövegeket. Ezeket a gyermekbibliákat nevezik a kutatók „kateketikus gyermekbibliáknak”, mert a leggyakrabban a katekézisben használták, használják őket. Szabad elbeszélések vagy bibliai példák: a bibliai történetet szabadon mesélik el sajátos koncepció szerint. Ezt a formát gyakran a gyermekek számára nehezen érthető bibliai részek „fordítására” használják. Képes bibliák és illusztrált bibliák: ezekben a kiadványokban a képek játsszák a főszerepet. A képekhez fűzik hozzá a szöveget, magyarázatként vagy értelmezésként. (Ez a kategória annak fényében is nagyon érdekes, hogy napjainkban a gyermekbibliákat kivétel nélkül illusztrálják. A korábbi évszázadokban ez nem volt egyértelmű, sok esetben képekkel és képek nélkül is megjelent ugyanaz a szöveg, az utóbbi természetesen olcsóbb volt.
A fenti kategóriák is rámutatnak a könyv formában megjelentetett gyermekbibliák három elvitathatatlan sajátosságára: a szövegeket válogatja, a Szentírás szövegét feldolgozott formában tartalmazza, és minden esetben illusztrált. A szövegek válogatása a gyermekbibliák elemzésének egyik legérdekesebb kérdése. A gyermekbibliák alapszándéka, hogy elvezessék az olvasót a Biblia olvasásához. A szövegek válogatása ennek a célnak a szolgálatában kell, hogy álljon. Ruth BOTTIGHEIMER: Kinderbibeln als Gattung. Historische und forschungspraktische Bemerkungen zu Gestalt und Wandel einer literarischen Gattung. In: Kinder- und Schulbibeln. Probleme ihrer Erforschung. Hg. Gottfried ADAM – Rainer LACHMANN. Göttingen, 1999. 229–236. 3
117
A válogatott részek csak töredékét tartalmazzák a Szentírás eredeti szövegeinek. A szövegek válogatásának két kritériuma van: az eredeti szöveg, tehát a Szentírás és az olvasó. Az adott kötetbe választott szöveg menynyisége és a válogatás szempontja szükségszerűen igazodik a célközönség befogadóképességéhez. A kisgyermekeknek összeállított könyvek sok esetben csak néhány történetet tartalmaznak, és a képek játsszák a főszerepet.4 A nagyobb gyermekek számára készített válogatásokban sokkal jobban tud érvényesülni vagy sérülni a Szentírás és az olvasó felé irányuló „kettős hűség” követelménye. Az életkor előrehaladtával a Szentírás műfaji sajátosságait is könnyebb megjeleníteni a gyermekek számára. Ennek ellenére a kiadványok többségében a történeteké a főszerep. A bölcsességi irodalom, a zsoltárok és az újszövetségi levelek csak elenyésző mennyiségben jelennek meg. Komoly kérdés a kutatók számára, hogy a gyermekbibliákba választott elemek visszaadják-e a Szentírás komplex istenképét, Jézus-képét, emberképét. Az egy kötetbe rendezett szövegeket érdemes forrásuk szempontjából is megvizsgálni: az ó-és újszövetségi eredetű szövegek arányának tükröznie kell a szentírási arányt. A gyermekbiblia teljes szövegének elemzése mellett, az egyes történetek is kutatás tárgyai lehetnek. Elképzelhető, hogy egy rész első pillantásra gyermekbibliába kívánkozó történetnek tűnik, mert család és gyermek szerepel benne, mert a cselekmény egy szálon fut, mert a Biblia „nagy” történetei közé tartozik, viszont olyan mondanivalót hordoz, amely egy gyermek számára nagyon nehezen értelmezhető.5 A szöveg válogatásának egyéb szempontja is lehet: a hitvallás alapvető állításairól szóló történeteket (teremtés, bűnbeesés, Jézus, Egyház, stb.) gyűjt egybe a szerző, az egyházi év ünnepeihez igazodik, bibliai személyeket mutat be, vagy a Biblia „leghíresebb” történeteit, esetleg a hitoktatás tanterveihez igazodik.6 A gyermekbibliák másik sajátossága, a szöveg feldolgozása alatt azt értjük, hogy történeteket a megrövidítik, összevonják, kiegészítik, magyarázatokkal bővítik, gyakran kiszínezik. A szöveg megváltoztatásának kritériuma, hogy a változtatás ellenére az eredeti mondanivalót minél pontosabban adja vissza, irodalmi értéket képviseljen, és egységes színvonalú Például: Noé bárkája – Bibliai történetek – Tarts velünk. Santos. Budapest, 2008. Sophie PIPER: Jónás története – Történetek bibliai időkből. Beszélő Hal Kft. Budapest, 2008. James BETHAN: Kicsik lapozgató Bibliája. Harmat Kiadó. Budapest, 2010. 5 Például: Izsák feláldozása, Jákob és Ézsau. 6 Részletesen: Gertraud ROSENBERGER: Das Grosse Buch für kleine leute, Kriterien und Beurteilung ausgewaelter Kinderbibeln. Religionspaedagogischer Perspektiven. Bd 28. Essen, 1997. 38–44. 4
118
legyen az egész kiadványban. A szöveggel szemben alapvető elvárás, hogy megfeleljen a könyv által megszólított gyermekek olvasási képességeinek és életkori sajátosságainak. Feltehetjük a kérdést, hogy a kicsiny gyermekeknek készített, nagyon kevés szöveget tartalmazó képeskönyv, amely bibliai történeteket tartalmaz, nevezhető-e még Bibliának. Ezzel a kérdéssel együtt érdemes azt a kérdést is feltenni, hogy a vallási szocializációt segítik-e ezek a kiadványok. A szövegek megalkotásakor a szerző azt is eldönti, hogy kiknek a kezébe szánja elsősorban a könyvet: az olvasó gyermeknek vagy a gyermeknek olvasó felnőtteknek. A harmadik jellemző, hogy a gyermekbibliákat minden esetben illusztrálják, ami egy újabb értelmezését jelenti a szentírási szövegnek. A gyermekbibliákat hosszú időn keresztül fametszetekkel illusztrálták, és csak később jelentek meg azok a gyermekbibliák, amelyeket híres művészek által készített képek gazdagítottak. Napjainkban nagyon sokféle, különböző technikával illusztrált gyermekbiblia létezik, a gyermekkönyvek illusztrálása külön szakmává vált, és az illusztrátorok egészen sajátos, új nézőpontokat és látásmódot adnak a bibliai történetekhez. Gyermekbibliák Magyarországon7 Magyarországon nagyon sok gyermekbibliát és iskolabibliát adtak ki, amelyet többnyire idegen nyelvről fordítottak, magyarítottak. A 18–19. század fordulóján a reformátusok Hübner-féle gyermekbibliáját többek között Kazinczy Ferenc fordította magyar nyelvre.8 A „Hübner” elfogadott és sokat használt könyv volt a református hitoktatásban. A katolikusoknak jellemzően katekizmusaik voltak, ezek között is legismertebb Canisius Szent Péter
A magyarországi gyermekbibliák történetéről nem született ez idáig összefoglaló irodalom. Német Dávid publikált magyar gyermekbibliákról német nyelvterületen megjelent tanulmánykötetekben: Dávid NÉMETH: Ethische Schlüsselprobleme und ungarische Kinderbibeln. In: Moral und Ethik in Kinderbibeln. Hg. Thomas SCHLAG – Robert SCHELANDER. Göttingen, 2011. 145–173.; Dávid NÉMETH: Die Beurteilung der Illustrationen von Kinderbibeln durch ungarische Grundschulkinder. In: Die Inhalte von Kinderbibeln: Kriterien ihrer Auswahl. Hg. Gottfried ADAM – Rainer LACHMANN – Regine SCHINDLER. Göttingen, 2008. 273–291.; Dávid NÉMETH: Illustration in ungarischen Kinderbibeln. In: Illustrationen der Kinderbibeln. Von Luther bis zum Internet. Hg. Gottfried ADAM – Rainer LACHMANN – Regine SCHINDLER. Arbeiten zur Historischen Religionspädagogik (AHRp). Bd. 4. 211–228. 8 MÉSZÁROS István: Kazinczy, egy reformtankönyv szerzője. In: Könyv és nevelés 2009/4. Letöltés: http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125&action=article&id=1044. (2013. április 11.) 7
119
katekizmusa, ami egy biblikus jellegű katekizmus.9 A katolikus szerzők a katekizmus elsőbbségét hangsúlyozzák a Bibliával szemben, mint rendszerezett és gyermekek számára könnyebben befogadható ismeretet. A katekizmusok mellé készítettek bibliai történeteket tartalmazó könyveket az iskolások számára. A 19. század második felében és a 20. század első felében nagyon sok iskolabiblia volt használatban. Minden felekezet készített a saját katekéziséhez, a tantervek változásához igazítva, és minden iskolatípushoz elkészítették a tankönyvekkel együtt használt iskolabibliákat is.10 Az 1950– 1990 közötti időszak a gyermekbibliák szempontjából is ínséges kor, nemcsak a kevés gyermekbiblia miatt, hanem azért is, mert a ’90-es években újrainduló katekézis számára teljesen ismeretlen volt a gyermekbiblia műfaja.11 Az elmúlt húsz évben számtalan gyermekbiblia került kiadásra egyházi jóváhagyás, véleményezés nélkül. Több kiadvány van, amelyet nem egyházi kiadó, illetve missziós kiadó jelentetett meg. A fenti szempontok nem jelentenek egyszerre minőségi rangsorolást, inkább felvetik a kérdést, hogy az adott kiadók milyen megfontolásból adtak ki gyermekbibliát. Az egyházi érdeklődés felkeltése a gyermekbibliák iránt sürgető feladat, hiszen a vallásos gyermekirodalom és általában a gyermekirodalom által közvetített értékek felismerése és elismerése szükségszerű és előremutató lenne.12 A következő oldalakon olyan feladatokat és szempontokat gyűjtöttünk össze, amelyek a téma iránt érdeklődő tanárok munkáját segíthetik. Az első melléklet munkaközösségek, katekéta körök számára ad szempontokat a közös munkához két ismert bibliai történet segítségével. A második melléklet, a gyermekbibliák összetettebb megismerését tartalmazó szempontsor, szintén hittanárok számára készült. A harmadik melléklet kérdéseit a szülők számára állítottuk össze.
Magyar Katolikus Lexikon 1. Katekizmus szócikk. Letöltés: http://lexikon.katolikus.hu/K /katekizmus.html (2013. május 15.) 10 Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum nyomtatott tankönyv adatbázisa felekezetekre bontva tartalmazza az iskolabibliákat. Az elektronikus katalógus szerzők szerint rendezett. 11 A katolikus katekézis számára a mai napig nem készült iskolabiblia vagy gyermekbiblia. 12 A német püspöki karnak létezik gyermekirodalmi díja. Letöltés: http://www.dbk.de/kkujbp0 (2013. szeptember 20.) 9
120
Feladatok katekéta körök, tanári munkaközösségek munkájához13 Szempontok a csoport munkájához a beszélgetést vezetőnek Az egyéni feladatlap fénymásolható formában az 1. mellékletben található. 1. kérdéscsoport: Válaszolják meg a kérdéseket! A pozitív válaszokat (a kedvelt történeteket) írják zöld lapokra, a negatív válaszokat (legkevésbé kedvelt történeteket) pedig piros lapokra. Tűzzék fel a válaszokat egy táblára, és beszéljék meg egymással az eredményt. Figyeljenek a különbségekre és a hasonlóságokra a válaszokban. Egészítsék ki a táblára került történeket, ha valakinek még hiányzik valami. 2. kérdéscsoport: Az első kérdéscsoportnál alkalmazott módszerrel dolgozhatnak tovább a második kérdéscsoportnál is! 3. Egy bibliai szöveg valláspedagógiai vizsgálatához a vak meggyógyításának történetét (Mk 10,46-52) dolgozzuk fel. A feladatot a következő módon vezethetjük fel: Ez a történet a gyakran idézett Jézus történetek közé tartozik. Mind a négy evangéliumban megtalálható. A négy szöveget egymás mellé állítva látható a hasonlóság és a különbség. (A János evangéliumban a történet sajátos összefüggésben szerepel a szinoptikusokhoz képest, azért most csak a három szinoptikus evangéliumban olvasható szöveggel fogunk dolgozni.) Olvassák el a szentírási idézeteket és válaszoljanak az alábbi kérdésekre: - Soroljanak fel cselekvő embereket Márk, Máté és Lukács evangéliumában. - Írják le, hogy mit csinálnak az egyes emberek. - Melyek a történet kulcsszavai, amelyek a mondanivalóra mutatnak rá? Indokolják a választásukat! - Adjanak új címet a történetnek. Például: „Felesleges szemorvosok”, „Ne hagyd magad megfélemlíteni”, „Jézus megváltoztatja az embereket”, „Jézusnál az emberek megváltoznak”, „Amit Jézus tehet”, „Jézus új kilátásokat ad az embernek”, „A vakság a legszörnyűbb akadályozottság”, stb. A feladatsor eredeti változata: Arbeitsbuch Religionspaedagogki für ErziecherInnen. 5. kiadás. Hg. Rainer MÖLLER – Reinmar TSCHIRCH. Kohlhammer, 2012. 207–208. A magyar gyermekbiblia szövegek válogatásánál igyekeztünk a német válogatás sokféleséget visszaadni. 13
121
-
Márknál beszélhetünk arról, hogy két csoda történt, az egyik Bartimeussal, a másik pedig a körben álló emberekkel: hogyan? Márknál megfigyelhető, hogy a döntés az előtt megtörtént, mielőtt a vak elmondta volna kérését Jézusnak: hogyan lehetséges ez? Elmondható a történetről az is, hogy egy meghívástörténet: miért? Kell-e ezt a történetet gyerekeknek mesélni? Gondolják végig, hogy ebben a történetben mi lehet érdekes a gyerekek számára, milyen egyéni tapasztalatokra vezetheti őket.
4. Hasonlítsák össze az elveszett bárányról szóló történet hat különféle feldolgozását a gyermekbibliákban.14 Különösen figyeljenek a következőkre: - Melyik evangélium elbeszéléséhez igazítja saját elbeszélését a gyermekbiblia szerzője? - Mire irányítják a figyelmet a gyermekbiblia szerzők? Figyeljék meg a címeket és az illusztrációkat! - Beszélgessenek a különböző címekről. Milyen egymástól eltérő értelmezések jelennek meg? - Milyen elemekkel segítik a szerzők a mondanivaló megértését? - Figyeljék meg a képek és a szöveg elrendezését! Figyeljék meg a képek hangulatát? Milyen technikával készültek a képek? Milyen színek dominálnak a képeken? Kik állnak a kép középpontjában? - Hasonítsák össze a szövegeket (terjedelem, mondatok szerkezete, ismeretlen szavak…)!
A hatékony feldolgozást segítheti, ha egy-egy eredeti példányt is beszereznek a foglalkozás idejére. 14
122
1. melléklet Egyénileg végzendő, de közösen feldolgozandó feladatok hittanároknak 1.) Melyik bibliai történet különösen kedves nekem? Mi az, ami ebben a bibliai történetben különösen is megszólít? Melyik bibliai történetet szeretem a legkevésbé? Mi az, ami ebben a történetben nagyon nem tetszik? Gyermekkoromban volt gyermekbibliám? Milyen? Ha igen – Voltak ebben a gyermekbibliában képek? Ha igen – Melyik kép maradt meg leginkább az emlékezetemben? 2.) -
Melyik történetet mesélem szívesen gyermekeknek? Melyik történetet nem mesélném gyermekeknek semmi esetre sem? Miért?
3.) A Bartimeus történet Olvassa el egymás után többször Bartimeus történetének három változatát! Figyelje meg az evangéliumok közötti különbségeket és hasonlóságokat! Máté evangéliuma 20, 29-34.
Márk evangéliuma 10, 46-52.
Lukács evangéliuma 18, 25-43.
Amikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg kísérte.
Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta,
Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett,
Az útszélen két vak ült.
egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve.
egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett.
Hallva, hogy Jézus megy arra, elkezdtek kiáltozni: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”
Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra.
123
Erre elkezdett kiabálni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” A nép csitította őket, hogy hallgassanak,
Többen csitították, hogy hallgasson.
Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson.
de ők annál jobban kiáltoztak: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”
Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
De annál hangosabban kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Jézus megállt, odahívta őket magához, és megkérdezte tőlük: „Mit akartok, mit tegyek?” „Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk.”
Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester – kérte a vak –, hogy lássak.”
Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Azt válaszolta: „Uram, hogy lássak!”
Jézus megkönyörült rajtuk, és megérintette szemüket. Azon nyomban viszszakapták látásukat és követték őt.
Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban viszszakapta látását, és követte az úton.
Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.” Azon nyomban viszszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.
124
4.) Evangéliumok15 és gyermekbibliai történetek a jó pásztorról és az elveszett bárányról Az alábbiakban szentírási és gyermekbibliai szövegek olvashatók egymás után. Minden szöveg az elveszett bárány történetét írja el. Olvassa el a szentírási szövegeket! Figyeljen a hasonlóságokra és a különbségekre! Máté evangéliuma 18. fejezet 12-14.
Lukács evangéliuma 15. fejezet 1-7. A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük” – mondták.
Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet?
Erre mondott nekik egy példabeszédet: „Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja?
Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.
Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett bárányomat!
Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül.
Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.”
15
Szent István Társulat fordítása
125
Olvassa el a gyermekbibliákból válogatott szövegeket és figyeljen az egyes szövegek sajátosságaira! A szemelvények után rövid leírást talál az szövegeket tartalmazó gyermekbibliákról. Képes Biblia16 Az elveszett bárány Egyik nap Jézus fültanúja volt a farizeusok és az írástudók zúgolódásának. „Jézus egyre többet tartózkodik rossz emberek társaságában. Nem tudná, hogy mi sokkal jobbak vagyunk azoknál?” Jézus látta drága ruháikat, fölényes magatartásukat, és jól tudta, hogy csak azért hallgatják őt, mert a megfelelő alkalmat lesik a vitatkozásra. Jézus ekkor ránézett a köré gyűlt emberekre. Legtöbbjük éhes volt; ruhájuk rongyos. Városról városra követték Jézust, minden szavát nagy figyelemmel hallgatták. Jézus az írástudók és a farizeusok felé fordult és így szólt: „Hallgassátok figyelemmel a következő történetet és próbáljátok megérteni.” „Élt egyszer egy pásztor, aki a Galileai-tó közelében legeltette a juhait. Mást se csinált egész életében, ezért egyenként ismert minden állatot a nyájban. A pásztor értette a dolgát, és hamarosan száz egészséges juha lett. Annyira jól ismerte az állatokat, hogy csak rájuk nézett, és rögtön tudta, hogy melyik sérült meg vagy lett beteg. Egyik reggel nagy volt az ijedelme, mert egy juh hiányzott a nyájból. Először arra gondolt, talán rosszul számolt. Ismét megszámolta az állatokat, de megint csak kilencvenkilencet talált.” „Mit gondoltok? – fordult a törvénytudókhoz Jézus. „Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, azt mondja: nem baj, maradt még kilencvenkilenc: Természetesen nem! Elmegy, hogy megkeresse azt az egyet, amelyik elveszett. A pásztor nagyon szerette a juhait, és pontosan emlékezett rá, melyik tévelygett el a nyájból. Tudta, hogy addig nem nyugszik, ameddig meg nem találja. Úgy ismerte a vidéket, mint a tenyerét, és ismerte azokat a helyeket, ahol egy juh legelőt találhat, de azokat is, ahol veszélyek leselkedhetnek rá. Minden helyet átkutatott, még oda is elmerészkedett, ahol őt is baj érhette volna. Mindenáron meg kellett találnia az elveszett állatot! Végre-valahára, fönn a hegy tetején megpillantotta az annyira keresett jószágot. Óvatosan félregördítette a szikladarabokat, amelyek közé az állat beszorult. Vérző lábát bekötözte, majd a nyakába emelte.
16
Képes Biblia. Újszövetség 2. Fordította: K. NAGY Erzsébet. Budapest, 2011. 249–269.
126
A juh, biztonságban érezvén magát, boldogan simult gazdája vállára. A pásztor óvatosan lépkedett, hogy ezzel is kímélje a sérült állatot. Későre járt már, korgott a gyomra az éhségtől. Annyira el volt foglalva az állat keresésével, hogy egész nap egy falatot sem evett. Talpa égett, az apró, éles kövek véresre sebezték. Bánta is ő! Hiszen úgy örült a megkerült állatnak. Amikor visszatért a nyájhoz, az állatot lerakta a többi közé és újra gondosan megszámolta őket. „… Kilencvenhét, kilencvennyolc, kilencvenkilenc, száz! ” Miután meggyőződött arról, hogy minden rendben, hazatért. Amint belépett az ajtón, boldogan újságolta: „Megtaláltam az elveszett juhot!” Ennek örömére összehívta a barátait és megvendégelte őket. Mindenki vele együtt örült. Tudták, milyen fontos volt neki az az egyetlen elveszett állat is. „Ugye, megértettétek?” – kérdezte Jézus a farizeusokat és az írástudókat. „Isten országa is egy nagy nyáj, ahol én vagyok a jó pásztor. És lehet kilencvenkilenc bárány biztonságban a nyájban, mégis a pásztornak azért az egyért fáj a szíve, amelyik eltévelygett. Az angyalok megünneplik az égben még egyetlen elveszett bűnös megtérését is” – magyarázta Jézus a hallgatóságnak. „Én nem béres vagyok, aki más juhait őrzi. Az ilyen pásztor nem törődik igazán a rábízott állatokkal, hiszen nem az övéi. Én minden juhot ismerek a nyájban, nevükön szólítom őket. Mindig, minden időben gondoskodom róluk. Ha egy is elkóborol, addig keresem, amíg rá nem találok, sőt ha kell, életemet is feláldozom érte.” Mesélő Biblia17 A jó pásztor Jézust sokan hallgatták. Eljöttek hozzá a jó emberek. És eljöttek a rosszak is. A csalók, hazugok, rablók és tolvajok. Nem tetszett mindenkinek. Akik annyira jónak hitték magukat, csak morogtak. – Ugyan már, Jézus! – szóltak oda neki. – Hogy mondhatod, hogy Istentől jössz, mikor ilyen gonosztevőkkel állsz szóba? Jézus elgondolkodott egy pillanatra. – Hadd mondjak el egy történetet – szólalt meg aztán. Volt egyszer egy pásztor, akinek száz birkája volt. Ránézésből ismerte őket. Fehérek, feketék. Foltosak, pöttyösek.
Bob HARTMANN: Mesélő Biblia. Magyar szöveg: MIKLYA Mónika és Zsolt, rajzolta: KÁLLAI NAGY Krisztina. Budapest, 2010. 116–117. 17
127
Soványak, kövérek. Fürtösek, gyapjasak. Minden este behívta őket a mezőről, összegyűjtötte a karámba, és megszámolta őket. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, el egészen százig. Ám egy este kevesebben voltak. – Kilencvenhét, kilencvennyolc, kilencvenkilenc – számolt. És sehogy se jutott el a százig, hiába kezdte újra. Egy bárány hiányzott. A pásztor benézett a karámba. – Boróka! Hol vagy Boróka? És mit gondoltok, mit tett? Magában azt gondolta vajon: „Ugyan, maradt még kilencvenkilenc bárányom, kit érdekel az az egy?” Dehogy! A pásztornak fontos volt Boróka. Ugyanúgy szerette, mint a többieket. Fogta a botját, és nekiindult, hogy megkeresse. Átvágott hegyeken-völgyeken. Felkereste a legelőket. Benézett a bokrok alá. A sziklák mögé. Lenézett a szakadékokba. Bement a barlangokba. Végül, amikor már úgy érezte, nincs több remény, megtalálta az elveszett barit. Egy tüskebokorba gabalyodott a fürtjeivel. A pásztor örömében felkiáltott. Felvette a vállára, és óvatosan hazavitte. – Gyertek el hozzám! – szólt a szomszédainak. – Gyertek el hozzám! – szólt a barátainak. – Elveszett Boróka. Elveszett a barikám, de megtaláltam. Ezt meg kell ünnepelnünk! – Hogy Miért is beszélgetek azokkal is, akik csupa rossz dolgot tesznek? – kérdezte Jézus. – Azért mert Isten olyan, mint ez a jó pásztor. És mi vagyunk a bárányok. Aki belül van a karámon, az biztos helyen van. De akik elcsatangolnak, mint ezek a rablók és tolvajok, azok könnyen bajba kerülhetnek. Valakinek akkor meg kell keresni őket is. A pásztor csak akkor boldog, ha együtt van a nyája. Képes bibliai történetek18 Jézus tovább tanítja az embereket fejezetben Jézus színeváltozása Az első helyek A visszautasított meghívás Az elveszett bárány Képes bibliai történetek. Összeállította: MIKLÓS Malvina – MARIÁN Katalin – DÖNSZ Judit. Illusztráció: SZENDREI Tibor. Debrecen, 2009. 180–185. 18
128
A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük” – háborogtak. Erre Jézus mondott nekik egy példabeszédet: Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja a barátait és szomszédait: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett bárányomat! Mondom nektek, épp így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen. A tékozló fiú19 Olvasd velem Biblia20 Az elveszett juh története (Lukács 15) Jézus ezt a történetet mondta el az embereknek: Tegyük fel, hogy egy pásztornak van 100 báránya, és egy azok közül elveszik. Mit tesz ez a pásztor? Otthagyja a kilencvenkilencet, és utánamegy az elveszettnek, míg meg nem találja azt. Amikor megtalálja, örvendezve a vállára veszi és hazamegy. Aztán összehívja a barátait és szomszédait és így szól hozzájuk: „Örvendezzetek velem! Megtaláltam az elveszett bárányomat!” Hasonlóképpen nagyobb örvendezés lesz a Mennyben egy megtérő bűnös felett, mint 99 igaz ember felett, akinek nincs szükségük megtérésre. Mesékkel teli bárka21 A bárány és a gyermekek A tanítványok ismét Jézusról beszélgettek. „Miért megy mindig a rossz emberekhez, miért azokat akarja megváltoztatni?”, kérdezte Simon Andrástól. „Csak azokra figyel, akik valami rosszat csináltak. Azokra nem figyel, akik becsületesek és engedelmesek.” Jézus hallotta ezt a beszélgetést, és azt mondta nekik: „Képzeljétek el, hogy egy A fejezeten belül szerepelnek a csak címmel jelölt történetek is, amelyek érdekesek a szövegkörnyezet ismerete miatt. Hiányuk nem befolyásolja a választott történet megértését. 20 Olvasd velem Biblia. Bibliai történetek gyerekeknek. Szerk. Doris RIKKERS – Jean E. SYSWERDA. Budapest, én. 21 Helma VOGEL – Gitte SPEE: Mesékkel teli bárka. Pécs, 2004. 118–120. 19
129
pásztornak száz báránya van, és az egyik elkóborol. Mindenütt azt az egy bárányt fogja keresni. Nem is gondol azokra az engedelmes bárányokra, amelyek ott maradtak a legelőn.” Néhány gyerek is hallotta, amit Jézus mondott. „Az elkóborolt bárány volt a hibás”, vélte Sára. Ott kellett volna maradnia a többivel.” „Megkérdezem Jézust, hogy megtalálták-e az elveszett bárányt”, mondta a legkisebb gyerek. „Azt bizony én is szeretném tudni”, mondta Nathan. Együtt mentek Jézushoz. A tanítványok megállították a gyerekeket. „Mit akartok?”, kérdezték. „Kérdezni akarunk valamit Jézustól”, mondta Nathan. „Jézus nagyon fáradt, menj vissza a szüleidhez.” Jézus meghallotta ezt, és így szólt a tanítványaihoz: „Ne állítsátok meg őket, engedjétek hozzám a gyermekeket.” „Megtalálta a pásztor azt a bárányt? ”, kérdezték a gyerekek. „Igen”, válaszolta Jézus, „azt a bárányt megtalálta. De előfordult, hogy egy másik bárányt soha többé nem sikerült megtalálnia. És akkor nagyon szomorú volt. Bibliai történetek gyermekeknek22 A tékozló fiú A farizeusok bosszankodtak egymás között, amikor látták Jézust körülvéve bűnösökkel, vámszedőkkel, méltatlan és semmirekellő emberekkel. Jézus nem csak szóba áll velük, hanem leül közéjük, együtt is eszik velük! Jézus látva a felháborodásukat, példázatokat mondott nekik: Ha egy embernek száz juha van, és egy elvész közülük, nem hagyja-e a többit magára, és nem keresi-e mindaddig az elveszettet, amíg meg nem találja? S nem örvendezik-e együtt barátaival, ha megtalálja? Ugyanígy öröm lesz a mennyben egyetlen bűnös megtérésén! Vagy ha egy asszony, akinek tíz drahmája van, és egyet elveszít, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki az egész házát, nem keresi-e mindenhol addig, amíg meg nem találja? S nem hívja-e össze szomszédasszonyait, hogy együtt örüljenek? Így örülnek az Isten angyalai is egy bűnös ember megtérésén! … a tékozló fiú története23
Bibliai történetek gyermekeknek. Kiadja a Magyar Bibliatársulat megbízásából a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója. Budapest, 2006. 153–155. 23 Az elveszett bárány történetét a tékozló fiú története követi a fejezeten belül, ami lényeges a szövegkörnyezetbe helyezés miatt, de a kiemelt történet megértését nem hátráltatja a szöveg elhagyása. 22
130
Rövid leírások a feladathoz választott gyermekbibliákról Képes Biblia A Szent István Társulat által kiadott két kötetes (Ószövetség, Újszövetség) gyermekbibliát angol nyelvről fordították magyarra. A kötetek kisméretűek, keménytáblásak, fényes, vastag papírra nyomottak. Az újszövetségi kötet 22 fejezetre osztja a történeteket, egy-egy fejezet több szentírási részt is magába foglal. A szövege egyszerű, rövid mondatokat tartalmaz. Az olvasást segíti, hogy nagyméretű betűkkel nyomtatták a szöveget. Egy oldalon 3–10 sor olvasható. A fejezetek végén, jól elkülönítve a törzsszövegtől, felnőtteknek szóló gondolatok állnak az adott fejezetben szereplő történetekről. A képek többnyire a nyitott oldalakat együttesen töltik ki, tartalmukban kísérik a szöveget. Akvarell technikával készültek, minden kép színes. Mesélő Biblia A Harmat kiadó Mesélő Bibliája az angol nyelvű eredetiről átdolgozott, felolvasásra készített gyermekbiblia. A kötet nagyméretű, 74 történetet tartalmaz. A történetek két-két oldalt foglalnak el. A szöveg sok hangfestő és hangutánzó szót használ, és törekszik a történet szereplőinek hangulatát visszaadni. A fejezetek címei kitalált címek, a tartalomjegyzékben jelöli a pontos szentírási helyeket is. A képeket Kállai Nagy Krisztina készítette. Élénk, telt színek, mozgalmasság, kifejező arcok, érdekes nézőpontok jellemzik az illusztrációkat. A képek a folyamatokat elemeire bontva ábrázolják egy-egy oldalon. A könyv végén a közösségi felolvasást segítő ötletek állnak. A kötethez készül játékgyűjtemény és hangoskönyv is. Képes bibliai történetek A Képes bibliai történeteket a Graph-Art kiadó jelentette meg. A kiadó gyermekkönyveket, ismeretterjesztő kiadványokat készít. Saját terjesztői hálózata van, kiadványait elsősorban oktatási intézményekben árusítják. A kötet sok szentírási részt tartalmaz, egy fejezeten belül több alcím alá rendezi a történeteket. Minden fejezet címéhez bibliai mottót írtak a szerkesztők, amellyel a fejezet lényegi mondanivalóját világítják meg. A szöveget oldalanként két oszlopban rendezték el. A kötetet Szendrei Tibor illusztrálta, aki fantasy és sci-fi történetek illusztrátoraként ismert. A képek
131
mozgalmasak, a szereplők korhű öltözetet viselnek, Jézust világos ruhás, tiszta tekintetű zsidó férfikét ábrázolja. Olvasd velem Biblia Az Immanuel kiadó gondozásában megjelent gyermekbiblia angol nyelvterületről származik. A Könyv ószövetségi és újszövetségi történeteket arányosan tartalmaz. A kötet végén szómutatót és „szómagyarázót” találunk. A történetek címe alatt szerepel a bibliai hely megjelölése. A szöveget nagyméretű betűkkel nyomtatták, egy-egy oldalon 3–10 sor szöveg található. Ennek a gyermekbibliának az illusztrációi karikatúrák hangulatát idézik. A mozdulatok, az arckifejezések túlhangsúlyozottak, az állatok mesébe illőek és antropomorf ábrázatuk van. Mesékkel teli bárka A Mesékkel teli bárka német szerzőpáros munkája. A Jelenkor kiadó adta ki 2004-ben. A kötet az elismert gyermekbibliák közé tartozik német nyelvterületen. Az ajánlás „Nilsnek szól, hogy hallgassa”, vagyis felolvasásra ajánlott szövegeket tartalmaz, könnyed stílusú, egyszerű szövege van. A bibliai történeteket jelentősen átdolgozták, a történetek továbbgörgetői jellemzően gyermekek. Az illusztrációk egyszerűek, a gyermekek szemszögéből mutatják be a történetet, sokszor a történet „lényegtelen” pillanatát ábrázolják. Jézust egyszerű fehér ruhás, kék köpenyes alakként ábrázolja. Bibliai történetek gyermekeknek A Kálvin kiadó gondozásában jelent meg a Bibliai történetek gyermekeknek című kötet. A könyv a korábbi „fehér Biblia” néven ismert kiadvány felújított változata. A szövegek a lehető legteljesebb képet igyekeznek adni a bibliai történetekből, Legfőbb jellegzetessége a biblikus szóhasználat és a bibliai idézetek beépítése a szövegbe. A könyv belső borítóján ószövetségi és újszövetségi rajzolt térképek találhatók, a kötet elején bibliai helyeket is feltüntető tartalomjegyzék, a végén időrendi táblázat szerepel. Az illusztrátor, Keresztes Dóra, egyszerű, a gótika képi világát idéző képeket alkotott a gyermekbibliához.
132
2. melléklet Szempontok a gyermekbibliák megismeréséhez – hittanároknak Az alábbi szempontok azoknak lehetnek segítéségére, akik alaposabban szeretnének foglalkozni a gyermekbibliákkal. Fontos szem előtt tartani, hogy tökéletes gyermekbiblia nincs, azt kár keresni, olyan sincs, ami mindenre jó, ha így vesszük a kezünkbe a könyveket, akkor csak „rossz” gyermekbibliát fogunk találni. A, Általános jellemzők Milyen elsődleges sajátosságait fedezhetjük fel az adott gyermekbibliának? Kivitele? A szöveg mennyisége? A szöveg elrendezése? A képek színvilága, mennyisége? Mit tartalmaz még a törzsszövegen kívül: tartalomjegyzék, térkép, szójegyzék, stb.? B, A Biblia és a gyermekbiblia kapcsolata Mennyiben tükrözi vissza a mű a Szentírás istenképének sokféleségét? Milyen Jézusképet mutat be? Milyen történetek beszél el Jézusról? Hogyan ábrázolja Jézust? Milyen emberképet állít a gyermekek elé? Szerepelnek-e a történetekben, a képeken gyermekek? Milyen arányban jelennek meg az ószövetségi és újszövetségi történetek? Megjelennek-e az egyes bibliai műfajok: elbeszélés, zsoltár, levél, evangélium, stb.? Megfigyelhető-e a négy evangélium egymástól különböző tartalmú és sajátos teológiája vagy összemossa a mű az evangéliumokat? Tartalmazza-e a bibliai helyek jegyzékét, hogy az eredeti történet visszakereshető legyen? C, A gyermekbiblia és az olvasó kapcsolata Hogyan alkalmazkodik az adott könyv az életkori sajátosságokhoz? Megfelelő szintű erkölcsi tanítást hordoz-e?24 Kivitelében „olvasóbarát” könyvnek nevezhető-e (méret, papír, betűtípus)?
Dávid NÉMETH: Ethische Schlüsselprobleme und ungarische Kinderbibeln. In: Moral und Ethik in Kinderbibeln. Hg. Thomas SCHLAG – Robert SCHELANDER. Göttingen, 2011. 145–173. 24
133
3. melléklet Szempontok szülők számára, amelyek segíthetik a gyermekbiblia vásárlásában Miért szeretne gyermekbibliát vásárolni? Mi a célja? Mennyire ismeri a Bibliát? Szokta-e olvasni? (Nem előfeltétel!) Szeretné-e a gyermekével közösen olvasni a gyermekbibliát? Kinek szeretné adni a könyvet (életkora, érdeklődése, személyisége)? Gyermekének vajon megfelelő az a mód, ahogy a könyv szövege íródott? Szeret-e olvasni a gyermeke vagy a gyerekbiblia is csak egy lesz számára a könyvespolcon a nem olvasott könyvek között? Gyermeke olvasni szeret, vagy azt szereti, ha felolvasnak neki? Milyen csatornán szerez gyermeke a legszívesebben és legkönnyebben ismereteket: hallás, látás, mozgás, esztétikai ingereken át, stb.? Milyen alkat a gyermeke: meditatív vagy nyugtalan? Van-e benne tudásvágy, érdeklődés vagy sok erőfeszítést igényel rávenni új dolgok megismerésére?
134
A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola gondozásában eddig megjelent kiadványok: Dobos László: Kateketikai szöveggyűjtemény. Pécs, 2005. Radó Bálint: (VI.) I. Jakab király politikai teológiája. Pécs, 2005. A Pécsi Egyházmegye a 17–18. században. Pécs, 2005. A magyar egyháztörténet-írás forrásadottságai. Pécs, 2006. Az 1945 utáni magyar katolikus egyháztörténet új megközelítései. Pécs, 2007. Ecclesia semper reformanda et renovanda. Katus László egyháztörténeti tanulmányai és cikkei. Pécs, 2007. Visitatio canonica Dioecesis Quinqueecclesiensis 1738–1742. Pécs, 2009. Varga Szabolcs: Irem kertje. Pécs története a hódoltság korában (1526–1686). Pécs, 2009. Katolikus megújulás és a barokk Magyarországon. Pécs, 2009. Für eine Kultur des Lebens. Pécs, 2012. Kovács Gusztáv: A páciens neve: Doktor House. A sorozat a bioetika tükrében. Pécs, 2010. A 20. századi egyház- és társadalomtörténet metszéspontjai. Pécs, 2012. „Íme, kiment a magvető vetni” – Kateketikai tanulmányok. Pécs, 2012. Baranya és Tolna vármegye plébániáinak összeírása 1733. Pécs, 2013. Család és fenntarthatóság. Szociáletikai tanulmányok. Pécs, 2013.
135
