GYERŐFI JÁNOS SZÁMADÁSA AZ ÉVI ERDÉLYI

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX.

27

GYERŐFI JÁNOS SZÁMADÁSA AZ 1597-1598 ÉVI ERDÉLYI HADIADÓRÓL

BOGDÁNDI ZSOLT

A

z állami hadiadót Erdélyben subsidium-nak vagy contributio-nak nevezték. Ennek igazgatásáról, felhasználásáról a fennmaradt töredékes jegyzékek általában csak kisebb tájegységek gazdasági viszonyaira vonatkozóan szolgálnak adatokkal, a begyűjtött adó összegére, országos szintű felbecslésére többnyire nem adnak lehetőséget.1 A megszokott kapunkénti 99 dénárt az 1593. szeptemberében tartott országgyűlés egy „új és szokatlan tereh” kiróvásával egészítette ki, és ugyanakkor felszólította a fejedelmet, hogy az „országnak jövedelmét az igen szükséges és elmulhatatlan dolgokra” fordítsa, a haszontalan költségekkel pedig számoljon el.2 A rendkívüli adó kivetését Ember Győző részben azzal magyarázza, hogy a rendes adó elégtelennek bizonyult a katonaság ellátására, másrészt a rendek kísérletet tettek arra, hogy a kivetésen és behajtáson kívül az adó felhasználását is kivegyék az ekkor még „gyenge fejedelmi kézből”.3 A beszedett adót Kolozsvárra, a rendek által választott három conservator, Kendi Gábor, Siger János és Siveg másként Huet Albert kezéhez gyűjtötték, akik mellé titkárként Trauzner Lukácsot nevezték ki.4 1594 februárjában a kifizetések eszközlésére fizetőmestert állítanak a pénztár élére, Haller Gábor személyében. Ebben a tisztségben őt a Kendi-párt egyik főembere, Gerendi János követi, akinek a hatásköre is megnövekszik, hiszen már ő maga dönthet a zsoldosok felfogadásáról és fizetésükről.5 Ugyanekkor a fizetendő zsoldok összegét is meghatározzák, a generalisnak havi 300 Ft-ot, egy lovagnak 3 Ft-ot, egy gyalogosnak pedig szintén annyit szánnak, a fizetőmesteré a meghatározhatatlan összegű 1

Oborni Teréz: Erdély pénzügyei I. Ferdinánd uralma alatt 1552-1556. Budapest, 2002. 15. Erdélyi Országgyűlési Emlékek III. (szerk.: Szilágyi Sándor). Budapest, 1877. 421. (a továbbiakban: EOE) 3 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története. Budapest, 1946. 466. – Trócsányi Zsolt: Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései (Adalék az erdélyi rendiség történetéhez). Bp., 1976. 189-190. 4 Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540-1690. Bp., 1980. 314. – Trauzner Lukácsra vonatkozóan l. Dáné Veronka: A Trauznerek a fejedelemség korában. In: Emlékkönyv Kiss András születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2003. 81-89. 5 Trócsányi Zsolt: i.m. 314. 2

28

Bogdándi Zsolt: Gyerőfi János számadása az 1597-1598. évi…

számpénz és havi 40 Ft.6 Az 1594. augusztusában tartott országgyűlés új fizetőmestert választ Theke Ferenc személyében, havi 50 Ft-os fizetéssel, ugyanakkor a lovas katonák havonta járó zsoldját négy és fél Ft-ra emelik.7 A rendi jellegű központi adóigazgatás kísérletének a katonai párt felülkerekedése vetett véget. 1594 nyarának végén véresen leszámolnak a Kendi-párttal, a rendi adó kezelésével megbízott hivatalnokok közül is néhányan hóhérkézre kerülnek. Az „új és szokatlan” adóteher azonban nem szűnik meg, sőt a török elleni háború jegyében összege folyamatosan emelkedik. Az 1595. áprilisi országgyűlés már 1 Ft-ot és 50 dénárt rendel kapunként praesidium tartására, 1597-ben az igényelt öszszeg már 1 Ft 75 dénár.8 Az országgyűlés ellenállása az új adóteher miatti állandó és egyúttal formális panaszra szorítkozott, a begyűjtött összegek igazgatását – a többször is megtizedelt rendek – folyamatos jóváhagyásával Báthori Zsigmond hű embereire bízta.9 Mindenik új fizetőmester magválasztásakor az országgyűlés kijelölte annak a bizottságnak a tagjait is, amely a régi fizetőmestert elszámoltatta, a pénztárt átvette és kijelölt utódának átadta. 1594-ben a rendek Kolozsvári Márton ítélőmestert és kolozsmonostori requisitort, valamint Tholdalagi Ferencet küldték ki Trauzner Lukács és Haller Gábor elszámoltatására, Gerendi János pedig Boronkai János vizaknai sókamarás, Gyarmati János fiskális director, Kálnoki Bálint és Hersel Bálint előtt adott számot működéséről.10 Az 1597. április 27 – május 12. között tartott gyulafehérvári országgyűlés Macskási Péter helyett Gyerőfi Jánost választotta fizetőmesternek11, elszámoltatására pedig az 1599. márciusi medgyesi országgyűlés Márton deák ítélőmestert, Tholdalagi Ferencet, Kolozsvári János deákot, Erdő Tamást, Gillyén Imrét és Budaki János besztercei bírót rendelte.12 Gyerőfi Kolozsváron, május 16-án adott számot másfél éves tevékenységéről. Feltehetően ekkor állították ki azt a papírlapra írt, az előbbiek által lepecsételt és aláírt elszámolását, amelyet Gyerőfi János 1600. február 12-én átíratott a kolozsmonostori konvent requisitoraival. Ezen átirat egykorú másolata maradt fenn a kolozsmonostori konvent protocollumainak 10. kötetében, a 456r-457r fóliokon.13 Gyerőfi János számadása a végvárakban (in finitimis locis) szolgáló zsoldos katonaság fizetésére fordított összegek elszámolása 1597. június 11-től a következő év novemberéig, tehát 18 hónapra, a bevételek és kiadások tételes felsorolásával. A 6

EOE III. 440. Uo. 450. 8 EOE III. 469. – EOE IV. 115. 9 Már az 1598. március 23-tól tartott gyulafehérvári országgyűlés panaszkodott a praesedium tartására rendelt adó miatt “mivelhogy elégtelenek voltunk és szokatlan is volt köztünk és egyúttal az felséged kegyelmes intésére és kívánsága szerint reá mentünk, de cum ea protestatione, hogy ezután attól absolutusok és immunisok akarunk lenni. Erdélyi Országgyűlési Emlékek IV. (szerk.: Szilágyi Sándor) 10 Ember Győző: i.m. 468. 11 EOE IV. 116-117. 12 EOE IV. 275-276. 13 A kötet örzőhelye és jelzete: Magyar Országos Levéltár. A kolozsmonostori konvent levéltára (F15). X. Protocollum. 7


29

bevételek sorában az első helyen a Gyerőfi által „örökölt” adóhátralékok szerepelnek, a korábban fizetőmesteri tisztséget viselők által behajtatlanul maradt összegek. Theke Ferenc restanciájából Gyerőfi 1072 Ft-ot és 22 dénárt vett kézhez. Ezen hátralék összege 1598. januárjában 2894 Ft, ugyanazon év márciusában viszont már 1666 Ft-ra csökken.14 Sokkal jelentősebb tétel lehetett a Macskási Péter fizetőmestersége idején felgyűlt elmaradás, ebből ugyanis több mint 18 919 Ft került a „hadi” pénztárba. A hátralékok összesen mintegy 20 000 Ft-ot tettek ki, ami arra vall, hogy az adóigazgatás akadozott, nemhiába az országgyűléseken is állandó téma az exactorok késedelme, az adófizetés megtagadása és hiányos beszolgáltatása, a különféle restanciák.15 A bevételek között a legjelentősebb tételnek a Gyerőfi fizetőmestersége idején három ízben kivetett kapunkénti 1, 75 Ft-os adó számított. Ezekből összesen 185 550 Ft jövedelem származott, adókirovásonként átlagban 61 850 Ft. Legkevesebb 40 000 adót fizető portával számolva az egyszeri adózásból befolyó összeg legalább 70 000 Ft kellett volna legyen, a bevétel alacsonyabb mértéke újabb bizonysága az adóigazgatás hiányosságainak.16 Meglepő adatokat tartalmaz a számadás kiadásokra vonatkozó része. Ezek szerint 18 hónap alatt, a végeken szolgáló 37 767 [!] lovas katona zsoldjára Gyerőfi 145 029 Ft-ot és 2 dénárt költött. Szembetűnő és részben megmagyarázhatatlan a lovasság nagy száma, méginkább ha figyelembe vesszük, hogy a magyarországi és délvidéki végvárrendszerben a 16. század második felében általában kevéssel több mint 18-20 000 fő teljesített szolgálatot, de a török végvárak zsoldoskatonasága sem haladta meg a 19 000 főt.17 A Gyerőfi által fizetett – a gyalogsággal együtt 50 461 fős – hadsereg jelentős része feltehetően csak időszakosan teljesített szolgálatot, hiszen az eltartásukra szánt összegből egy-egy katonára, 18 hónapra csak mintegy harmadfél forint jutott volna. Ugyanakkor a havonta fizetendő zsold összege, országgyűlési határozatok értelmében 1594-ben egy lovasra és egy közgyalogosra 3 Ft, ugyanazon év végén viszont egy lovagra már négy és fél forintot szántak.18 Az ország rosszul beszedett és Báthori Zsigmond által nagy részben saját fényűző udvartartására fordított jövedelmeiből nem telhetett egy ekkora katonaság eltartására, tekintetbe véve, hogy azonos időszakban a királyi Magyarország éves jövedelmei (400-600 000 magyar Ft) is csak a hadi szükségletek felét fedezték.19 Az erdélyi végeken szolgáló vitézek gyakran évekig fizetetlenül maradtak. Éppen 1598ban a váradi őrségnek több mint 23 000 Ft-al, az 1595-1597 évi zsolddal tartozott a kincstár.20 Mindezek ellenére Gyerőfi a bevételek jelentős részét, 7877 Ft-ot fordí14

EOE IV. 131, 158. Ember Győző: i.m. 468. 16 Az erdélyi fejedelmeség adókból származó jövedelmeire l.: Bíró Vencel: Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése (1542-1690). Kolozsvár, 1917. 69-72. – Oborni Teréz: i.m. 97-100. 17 Pálffy Géza: A magyarországi és délvidéki végvárrendszer 1576. és 1582. évi jegyzékei. Hadtörténelmi Közlemények 108 (1995). 1. sz. 123. – Ágoston Gábor: A hódítás ára. A magyarországi török végvárak őrsége, fenntartási terhei és a tartomány pénzügyi helyzete. Hadtörténelmi Közlemények 111 (1998). 2. sz. 362. 18 EOE III. 440, 450. 19 Pálffy Géza: i.m. 119. 20 EOE IV. 39-40. 15

30


tott a fejedelmi kincstár, tehát a fejedelem szükségleteire, számadását pedig 406 Ftos maradvánnyal zárta. Gyerőfi János itt közzétett számadása újabb példa arra, hogy nem hivatkozhatunk folyton a fejedelemség központi levéltárainak szétszóródására, pusztulására, így indokolva meg az erdélyi múlt társadalom- és gazdaságtörténetében fellelhető fehér foltokat. A hiteleshelyi protocollumokból, a királyi könyvekből, de talán leginkább a számvevőséget, dézsmásságot és egyébb adóigazgatási, gazdasági hivatalokat viselt egyének családjainak levelei közül bizonyára kerülnek még elő számadások, instrukciók, melyek az adminisztrációnak homályos pontjait jobban megvilágítják.21 Nem marad más hátra, mint ezeket összegyűjteni és ezáltal kiindulási alapot biztosítani a legalapvetőbb kérdések tisztázásához.

1600. február 12. A kolozsmonostori requisitorok gyerővásárhelyi Gyerőfi János kérésére átírják számadását Transumptum literarum rationalium Joannis Gereoffi magistri stipendiorum Nos requisitores literarum et literalium instrumentorum in sacristia sive conservatorio Conventus Monasterii Beatae Mariae Virginis de Colosmonostra repositarum et locatarum ac quarumlibet judiciarum deliberationum legitimorumque mandatorum executores memoriae commendamus per presentes quod egregius Joannes Gereoffi de Gereouasarhely exhibuit et presentavit nobis quasdam literas suas rationales ab exactoribus per dominos regnicolas suis rationibus perfectos in uno arca papyrii conscriptas et sex earundem sigillis propriasque manum subscriptione ab infra roboratas petens nos debita et instantia ut nos easdem literas de verbo ad verbum transumi et transcribi faceremus et superinde literas nostras transumtionales jurium suorum futura pro cautela sibi sub sigillo nostro conventuali extradamus [?]. Quarum tenor et verbalis continentia sic habebat. Extractus rationum egregii domini Joannis Gereoffi de Gereovasarhely magistri stipendiorum, per dominos magistrum Martinum protonotarium, item Joannem Colosvari camerarium Vizaknaiensem, Franciscum Toldalaghi comitem comitatus Dobocensis, Emericum Gillyen Colosvariensem, Joannem Budaki judicem civitatis Bistriciensis, et Thomam Erdeo de Zent Mihalyfalva in comitiis generalibus Meggyesini ad diem dominicam Laetare celebratis a domini regnicolis ad exigendam a prefato domino Joanne Gereoffi rationem destinatus conscriptus. Ratio perceptionis et exitus pecuniarum in solutionem militum presidiariorum in finitimis locis constitutorum ab 11 Junii anni 1597 usque mensem novembrem anni 98 per mensis nimirum 18. Egregius dominus Joannes Gereoffi ex restantia egregii domini Francisci Theke in ipsum devolutus per manus magistri Martini protonotarii primum percepit floreni 1072/22. 21 Jakó Zsigmond: Adatok a dézsma fejedelemségkori adminisztrációjához. Erdélyi Történelmi Adatok V. 2. Kolozsvár, 1945. 6.


31

Idem dominus Joannes Gereoffi de manibus egregii Petri Machkassy ex restantia contributionum anni 1596 in manus sui recepit floreni 18 919/14. Quae in summa constituunt floreni 19 991/16. Idem dominus Joannes Gereoffi ex tribus contributionibus, prima sig[nanter?] in anno domini 1597 in comitiis generalibus Albensis ad vigesimam septimam diem Aprilis, altera pro festo Epiphaniarum anni 1598, tertia vero ad vigesimam tertiam Martii anni eiusdem 98 ordinatis in toto in paratis a diversis exactoribus contributionum percepit floreni 185 550/20. In universum de quibus rationem reddidit in paratis constitubant floreni 205 541/56. Exitus pecuniarum premissarum Per prefatum dominum Joannem Gereoffi ab 11 Junii anni 1597 usque mensem novembrem anni 98 per menses videlicet 18 in prescriptis finitimis locis certis et numerosis militibus equestris ordinis numero videlicet 37 767, soluti sunt ut in serie regesti eiusdem uberius videri potest floreni 145 029/2. Item per eundem militibus pedestris ordinis in eiusdem locis finitimis constitutis numero 12 694 soluti sunt ut eiusdem regesto superinde confecto clarius videri potest floreni 46 421/50. Pro mense vero decembri anni 1598 equitibus et peditibus quibusdam dati sunt floreni 80. Item Nicolao Segniey, Valentino Ilosvay, Nicolao Kara, Georgio Dessy, Petro Thoro [?] centurionibus et equitibus Lugasiensis ab egregio Petro Machk[assy] insolute remansis ad mandatum Serenissimi domini Principi in eorundem solutionem expositi floreni 1868. Item ad diversas necessitates confectiones nimirum vexilli et timpani item judici Claudiopolitano item militibus Stephani Josika necnon pro salario magistri stipendiarum expositi floreni 3859/91. In fiscum veri Serenissimi Domini Principis diversis vicibus administrati in paratis floreni 7877/2 quae in universum constituunt floreni 205 135/45. Hoc pacto remanebant in sequentem rationem floreni 406/11. Nos itaque iustum postulanti obsequi volentes paria prescriptam literarum transumto presentum nostrarum de verbo ad verbum sive diminuatione augmento vel variatione aliquali inserentes jurium futura pro cautela prenotati Joannis Gereoffi sub sig[illum huius] conventus usitato duximus fideliter et conscientiose extradamus communi etiam equitate suadente. Datae die Domenica Quinquagesimae Anno Domini 1600.

32


Gyerőfi János’s account about the Transylvanian war-tax from 1597-1598 Bogdándi Zsolt The war tax used in the Transylvanian state during the XVIth and XVIIth centuries has been called subsidium or contributio. Entering among the Christians in the long war, which lasted almost 15 years, caused the taxes to rise, otherwise the premodern state couldn’t have sustained the increased war-effort. At the beginning the managers of these taxes were the orders of the Principality, but after the proeminent personalities of the so-called Turkish party have perished (1594), the prince named his faithfull functionaries to manage the taxes. The published document contains the income and the expenses made by Gyerőfi János, magister stipendiarum between 1597-1598. The main conclusion of the text is that troups of the principality were rarely paid.

GYERŐFI JÁNOS SZÁMADÁSA AZ ÉVI ERDÉLYI

Recommend Documents