Gyenge Anikó: Szerzői jogi korlátozások és a szerzői jog emberi jogi háttere
Tézisfüzet
Témavezető: Dr. Faludi Gábor ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Jogtudományi Doktoriskola POLGÁRI JOGI TANSZÉK Budapest, 2009.
2
I. A kitűzött kutatási feladat rövid összefoglalása A vizsgálat célkitűzése annak az elemzése, hogy a nemzetközi, a közösségi és a magyar szerzői jogi szabályozás által biztosított renden keresztül megfelelő teret kapnak-e a szerzőt és a szerzői jogi korlátozások (a hatályos magyar szabályozás terminológiája szerint a szabad felhasználások) kedvezményezettjeit illető emberi jogok, illetőleg hogy beazonosítsa, a szabályozási rezsimnek melyek azok az elemei, amelyek az emberi jogoknak a szerzői jogi szabályozáson keresztüli érvényesülését determinálhatják. Elsősorban a jogi szabályozásra koncentrál, de kiterjed a joggyakorlat indokolt terjedelmű elemzésére is – különösen azon esetekre fordít figyelmet, amelyekben akár a felek, akár a döntéshozó bíróság vagy szakértő i szervezet arra hivatkozott, hogy a szerzői jog jelenlegi korlátai nem kielégítően szolgálják az emberi jogok érvényesülését. A szerzői jog tárgykörei által érintett emberi jogok (különösen a tulajdonhoz való jog, a véleménynyilvánítás szabadsága, a kulturális élet szabadsága, az oktatás és a tudomány szabadsága) vizsgálatának elvégzése az e területen létező jogforrások alapvető rétegződéséből fakadóan három szinten szükséges. Vizsgálni szükséges azokat a nemzetközi jogforrásokat, amelyek az emberi jogok általános forrásai: be kell azonosítani azokat az emberi jogokat, amelyek a szerzői jogi szabályozáson keresztül is érvényesülhetnek. Ezek közül azon jogforrások esetében, amelyek önálló jogérvényesítési szervezetrendszerrel rendelkeznek, ki kell térni a gyakorlat eredményeire is. Az Európai Bíróságnak a közösségi jog fejlődésében betöltött úttörő szerepére tekintettel a bírósági gyakorlat elemzésével szükséges folytatni a vizsgálódást, amely meghatározó következtetésekkel szolgálhat arra nézve, hogy a közösségi jog jelenlegi fejlettségi szintjén milyen terjedelemben tudja biztosítani az emberi jogi értékrend tiszteletben tartását. Szükséges ezen a szabályozási szinten elvégezni a vizsgálatot a jogalkotás forrásai tekintetében is – azaz hogy a bírósági gyakorlat során kikristályosodott elvek miként biztosíthatják az Európai Unió bírósági gyakorlaton túlterjedő jogi aktusai által is az emberi jogok érvényesülését. A tanulmány e vizsgálati szempontjának utolsó szintje a magyar alkotmánybírósági gyakorlat elemzése: annak értékelése, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata alkalmas lehet-e az emberi jogok biztosítására a nemzeti szerzői jogban, illetve hogy ennek a gyakorlatnak milyen objektív határai lehetnek. A tanulmány második vizsgálati szempontja az, hogy a szerzői kizárólagos engedélyezési jog korlátozásának a szerzői jogi rezsimen belüli általános szabályrendszere, az ún. háromlépcsős teszt által elsősorban a jogalkotás számára kijelölt mozgástérben az előző szempontrendszer szerint beazonosított emberi jogi megfontolások tudnak-e érvényesülni. Az elemzés számba veszi a teszt különböző nemzetközi jogforrásokban megjelenő megfogalmazásainak lehetséges értelmezéseit és különös figyelmet fordít azokra a z interpretációs lehetőségekre, amelyek az emberi jogi aspektusok érvényesülését fokozottabban tudják szolgálni. Ezek körében megvizsgálja azokat az újabb kezdeményezéseket is, amelyek egyelőre nem nyerték el a jogilag kötelező formában való megerősítést, de jelzik azt, hogy a szerzői jogot érő kritikák mögött húzódó problémák beazonosítása és ezek kezelési lehetőségeinek számbavétele a jelenlegi szakmai gondolkodás egyik meghatározó tárgyköre nemzetközi és közösségi szinten egyaránt. A tanulmány a háromlépcsős teszt funkciójának vizsgálatát szintén három szinten végzi el: a háromlépcsős tesztnek az egyes nemzetközi szerzői jogi egyezményekben, a közösségi jogban és egyes nemzeti jogokban (így a magyar jogban) betöltött szerepét vizsgálja és elemzi, hogy a tesztnek ezek az arcai az emberi jogok érvényesítését milyen módon befolyásolhatják.
3
A tanulmány harmadik vizsgálati szempontja a hatályos korlátozási rendszer leíró elemzése mind a nemzetközi, mind a közösségi és a nemzeti jogfejlődés (részben történeti) áttekintése révén. Így szemléltethető az a folyamat, amely a szerzői rendelkezési jog biztosításának a felvilágosodás korában megszületett fő céljától annak az igénynek a felmerüléséig rajzolható fel, hogy a szerző jogainak garantálása mellett más érdekek tekintetbevétele is hangsúlyosabban történjen meg, azaz a rendszerben jöjjön létre egy új egyensúly. II. Az elvégzett vizsgálatok, elemzések és alkalmazott módsze r A választott téma sajátosságainak megfelelően a tanulmány ötvözi a nemzetközi jogi, európai uniós jogi, emberi jogi, alkotmányjogi és polgári jogi vizsgálódás eszközeit, és felhasznál több, a társtudományok, elsősorban a szociológia és a kulturális gazdaságtan tudományterületén született forrást is. A nemzetközi jogi szabályozás elemzése a vizsgált nemzetközi aktusok szövegelemzésére, illetve a releváns kommentárok és egyéb átfogó szakirodalmi források összevetésére épül, de figyelembe veszi az egyes nemzetközi jogforrások esetében létező esetjogot és az esetjog irányadó elemzéseit is. E körben elsősorban a háromlépcsős teszt születésének, a nemzetközi normákban való érvényesülésének, és szabályai tartalmi elemzésének szentel k ülönös figyelmet. A közösségi jogi vizsgálódás kiterjed az Európai Bíróságnak az emberi jogok közösségi érvényesülését kiépítő esetjogára, és ennek alapvető szakirodalmi forrásaira. Kiemelt figyelmet fordít a közösségi szintű szerzői jogi normákban a teszt funkcióinak változására, a legújabb irányelvekig vezető fejlődésére. A témánk szempontjából leginkább meghatározó jelentőségű közösségi jogi aktusok vizsgálata az első tervezetektől az elfogadott aktusok elemzésén keresztül a felülvizsgálati dokumentumok és azokhoz kapcsolódó szakmai vélemények ismertetéséig terjed azzal a céllal, hogy a teszt esetleges jövőbeli funkcióváltozásai is felvázolhatók legyenek. A vizsgálat során az elemzés támaszkodik továbbá a Közösség nem normatív aktusaira, hatástanulmányaira, programjaira, illetve az Európai Bíróság speciális, szerzői jogi tárgyú esetjogára. A nemzeti szabályozás vizsgálata során meghatározó mértékben épít a tanulmány az Alkotmánybíróság esetjogának vizsgálatára, illetve a hatályos és a korábbi szerzői jogi törvények irányadó értelmezéseire. A nemzeti szerzői jogi szabályozásra koncentráló elemzés súlypontját a hatályos és korábbi szerzői jogi szabályozás fejlődéstörténete jelenti, amelyet a normaszövegek elemzésén kívül az indokolások, a csatlakozó bírói gyakorlat, a Szerzői Jogi Szakértő Testület (a továbbiakban: SzJSzT) releváns szakvéleményei és a szakirodalmi álláspontok értékelése támaszt alá. III. A tudományos eredmények rövid összefoglalása, azok hasznosítása, a hasznosítás lehetőségei III.1. A tudományos eredmények rövid összefoglalása 1. A második világháborút követően született, általános nemzetközi emberi jogi dokumentumok a szerzői jog egyik ma is meghatározó értelmezését támasztották alá emberi jogi eszközökkel: deklarálták azt, hogy a szerzői jog biztosítása az állam részéről a szerző számára a kultúrában való részvétel garantálásának eszköze, amelynek révén az alkotó meghatározhatja, hogy mások milyen módon férhetnek hozzá az ő kulturális termékéhez. A
4
kultúrában résztvevő felhasználói/fogyasztói oldalról nézve pedig ez az emberi jog ugyanennek a jogi rezsimnek a külső és belső korlátozásainak a terjedelmét kijelölő jogként is tételeződött. Ilyen módon pedig a szerzői jognak az a funkciója, hogy a kultúrában való részvétel szabályrendszerét biztosítsa, megköveteli azt is, hogy ebből a közös emberi jogi gyökérből táplálkozva a résztvevők érdekei valamennyien, egymásra tekintettel, de egyaránt érvényesüljenek. 2. Az elemzett nemzetközi jogi aktusok egy másik jelentős csoportja a szerzői jognak a tulajdonjogi felfogásához is alapjogi megerősítést biztosít, ami leegyszerűsítve leképezi a szerzői jog belső rendjét is, hiszen a szerző kizárólagos engedélyezési joga a tulajdonjoghoz hasonló rendelkezést biztosít a szellemi alkotás felett. Ez a megközelítés nem feltétlenül simul rá a kulturális jogként való tételezésre. Ebben a szemléletben – formálisan legalábbis – nincs szó az ugyanazt a jogot gyakorló személyek egyenrangúsá gáról, hiszen a kizárólagos jogi szabályozás fókuszába a jogosult kerül. 3. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az egyre szélesebb körű bírósági esetjoggal megtámogatott felfogást sem, amely a szerzői jogot a véleménynyilvánítás emberi joga egyik formájának, a szerzői művet „formába öntött véleménynek” tekinti. A szerzői jognak az ilyen módon való emberi jogi megalapozása kétségkívül közelebbi rokonságot mutat a kultúrában való részvétel jogával, mivel ez esetben is létezhet olyan személy, akit a szerző mellett szintén megillet a véleménynyilvánítás joga, amelynek érvényesüléséhez szükséges a mű felhasználására szerzői kizárólagos engedélyezése lehetőségének korlátozása. 4. Az emberi jogi instrumentumokra nem lehet úgy tekinteni, mint amelyek közvetlen befolyást gyakorolnának a szerzői jogi tárgyú szabályozás alapvető tartalmára, struktúrájára. A rájuk épülő esetjog nem az alapvető strukturális szerzői jogi kérdések eldöntését célozza, hanem azok elismert helyessége mellett egyes speciális részkérdéseket, határterületeket érint, amiből viszont igen nehéz a szabályozás egészére alkalmazható következtetéseket levonni. Ennek ellenére garanciális jellegüknél fogva ma már olyan tág szövetű hálót alkotnak a szerzői jogi védelem körül, amely végső soron biztosítja a z érdekek kiegyensúlyozott érvényesülését és elnehezíti mind a kizárólag gazdasági szabályozói, mind a kizárólag kulturális eszközként való felfogás térnyerését. 5. Bár az elemzett megközelítések szintéziséről nem lehet beszélni, de az UNESCO legújabb tevékenysége és az EK elsődleges jogának belátható fejlődése arra utal, hogy a kulturális szabályozói, a tulajdonjogi és a véleménynyilvánítás szabadságát kidomborító megközelítés nem élhet egymás nélkül: a jogfejlődés nem tud tekintet nélkül lenni a szerzői jog többes meghatározottságára. Így a gazdasági megközelítésű nemzetközi vagy regionális szabályozás is szükségszerűen figyelemmel kell, hogy legyen a kulturális, vélemé nynyilvánítási vonatkozásokra, a korlátozásoknak nem csak a gazdasági, kereskedelmi aspektusok érvényre juttatása miatt kell bekövetkeznie, hanem az elemi kulturális és demokratikus érdekek miatt is – és fordítva. 6. Mindezekkel párhuzamosan a szerzői jog korlátozásának emberi jogi háttere is felrajzolható, bár fejlett esetjogot, illetve részletes teszteket a nemzetközi szerződések szintjén nem lehet találni: a korlátozás pontos módjának kidolgozása az alacsonyabb szabályozási szintek feladata. A tulajdoni és kulturális jogi/a véleményszabadság részeként való megközelítés kettőssége azonban a korlátozhatóság tekintetében is mindenképpen komplex következtetésre ad lehetőséget.
5
7. A tulajdonjogként való értelmezés szükségszerűen a szerzőt és jogait állítja középpontba, és a korlátozás határait is így jelöli ki: ugyanazon korlátozások megengedettek a szerzői jog tekintetében, mint a tulajdon hagyományos tárgyai esetében. A kulturális jogként/a véleményszabadság kifejeződéseként való értelmezés ezt az erőviszonyt kissé átrendezné: a kultúrában részt vevő felek jogainak kiegyensúlyozott érvényesülése a szerzői jogoknak a tulajdoni korlátokhoz képest erősebb belső megszorítását, másfelől a tulajdon tárgyaként való szemlélettől eltérő értékelését is lehetővé tehetné. Az e kettősségből, és a kettősség okozta feszültségből fakadó szabályozási lehetőségeket és korlátokat ezek a dokumentumok nem rögzítik részletesen: ennek a helye nem is itt van. Ezt a feladatot részben a speciális szerzői jogi nemzetközi egyezmények, részben pedig a regionális, nemzeti szabályozások végezhetik el. 8. Az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9- i Berni Egyezmény (a továbbiakban: BUE) az emberi jogi normaalkotás 20. századi virágzását jó fél évszázaddal megelőzve a nemzeti jogokban addigra már kialakult szabályozási konstrukciót emelte nemzetközi szintre – a szerzői jogot magánjogi jogosultságként értelmezve, annak kizárólagos jogi jelleget biztosítva. Ez részben determinálta a szerző jogával szembenálló más érdekek sorsát is, a szabályozás fókuszába a szerző került, másoknak a művel kapcsolatos igényei pedig felhasználási jogokként, illetve ennél gyengébben, egyszerű igényekként értelmeződtek. 9. Ez azonban semmiképp nem jelentette azt, hogy ez utóbbiak ne érvényesülhetnének: a szerzői jogi nemzetközi egyezmények mindig is tartalmaztak a jog terjedelmének külső-belső korlátaira vonatkozó szabályokat. Az a fejlődés vizsgálatából biztosan látszik, hogy a szűken tartott jogok mellett kevés, eseti korlátozás is elegendő volt a szerzőé melletti vagy azzal ütköző érdekek érvényesülésének biztosítására. A jogok egyre szélesebb körű elismerése – együtt az eltérő igényekkel fellépő országok számának növekedésével – viszont szükségszerűen járt együtt az általános korlátozási elvek bevezetésével. Abból fakadóan, hogy az eltérő fejlettségű országok más és más korlátozásokat igényeltek, egyrészt szükségessé tette azt, hogy az egyes korlátozások bevezetése csak lehetősé g és ne kötelezettség legyen, másrészt hogy ezek az általános korlátozási elvek egyszerre legyenek alkalmasak az intézményvédelemre és az eltérő igényekhez való igazodásra is. 10. A BUE legutolsó, 1971-ben megállapított, máig hatályos szövege történeti dokumentum is egyben: magán hordozza annak a nyomát, hogy miként vált nagyon hasonló fejlettségű országok közös érdekeit tükröző egyezményből igen eltérő kulturális, társadalmi, gazdasági szinten álló országok uniójává. Tükröződik benne az, hogy hogyan lett a szerzői jog egy szűk körű monopóliumot és ahhoz kevés belső korlátozást biztosító védelmi rendszerből kiterjedt oltalmi rezsimet és széles korlátozási rendet biztosító szabályozássá. 11. Ez a sokirányú és sokszintű fejlődés a korlátozási rendszer mind általánosabbá válásában is követhető. A BUE korlátozás-rendszerének történeti vizsgálata azzal az általános és könnyen belátható tanulsággal jár, hogy minél több ország a tagja egy nemzetközi szerződésnek, annál inkább eltérő igényeknek kell eleget tenni a megállapodás megszületéséhez. Ha ezek az országok gazdaságilag, kulturális hagyományaikban erősen különböznek, és az ezekből fakadó érdekeik érvényesítésében igen érzékenyek, az nagyon valószínűsíti, hogy kompromisszumot csak általános, igen rugalmas normákban találnak. 12. A nyilvános előadási jog esetében már csak a BUE törzsszövegén kívül, a kisebb fenntartások doktrínája keretében lehetett megegyezni a konkrét célokról, amelyek mentén az
6
egyes korlátozások megvalósíthatók lettek. A BUE-ben 1967-ben, a többszörözési jog tekintetében bevezetett háromlépcsős teszt hasonló kényszerhelyzetben született: a szerzői jogi szabályozásban érdekelt, de a gazdaságilag, társadalmilag, kulturálisan egyre jobban divergáló országok már nem tudtak megegyezni egyes speciális kivételek bevezetésében, ezért fogadtak el egyhangúlag egy olyan szempontrendszert, amely legalábbis a szerző érdekeit szem előtt tartó keretek közé szorította a nemzeti korlátozásokat a legelemibb felhasználási mód, a többszörözés körében. 13. A teszt a BUE rendszerében a többi korlátozási szabály mellett él a lex specialis derogat legi generali elv mentén: a többszörözési jogot érintő, esetlegesen részletesebb szabályok kiváltják, a más vagyoni jogokra vonatkozó korlátozások pedig nem is érintik az alkalmazását. Míg a speciális korlátozások önmagukban érvényesítenek egyes információs, oktatási, kutatási, kulturális célokat, addig a háromlépcsős teszt „célfüggetlen”: képes olyan rugalmas, általános szempontrendszert adni, amelynek mentén a többszörözési jog különböző célú korlátozása megállapítható. 14. A szerzői jogi nemzetközi szerződések potenciális szerződő felei közti megegyezési hajlandóság a BUE legutolsó felülvizsgálata óta sem erősödött. Ennek egyértelmű tanúbizonysága a TRIPS-megállapodás 1 és a WCT/WPPT2 korlátozási rezsimje, amelyek egymástól eltérő szövegezési technikával ugyan, de céljukban azonos módon és egyre világosabb szöveggel elősegítették azt, hogy a teszt mára az ezen a szinten szabályozott szerzői jogok korlátozásának általános módjává váljon, mivel egy igen sokféle érdek figyelembe vételére képes, széleskörű kivételképzés alapjául szolgálni tudó szabályt láttak benne. Ezen pedig nem változtatott az sem, hogy a TRIPS- megállapodás fókuszában nem a jogosultak állnak, hanem a kiegyensúlyozott kereskedelmi szabályozás célja. Ezt a speciális nézőpontot a TRIPS- megállapodás nem a szerzői anyagi jogi szabályozáson, hanem a jogérvényesítési rezsimen keresztül biztosítja. 15. Az 1967-et megelőzően elfogadott korlátozási esetek törlésére a BUE-ból nem került sor azon oknál fogva, hogy olyan interpretáció veszélye is felmerült, hogy a háromlépcsős teszt teljes körű alkalmazása csökkentené a BUE védelmi szintjét. A tesztet alkalmazó későbbi nemzetközi szerződések közül ezt a veszélyt a WCT-nek sikerült megnyugtatóan megszüntetnie. Végeredményben a BUE-ben meghatározott speciális esetkörök tekintetében a későbbi szerződések alapján egyébként szintén alkalmazandó háromlépcsős teszt ezek révén sajátos, ha úgy tetszik, többlet értelmezési szempontokkal bővül, de nem vezet a korábbi védelmi szint csökkenéséhez. 16. A háromlépcsős teszt a TRIPS- megállapodáson és a WIPO két szerződésén keresztül tehát a szerzői és szomszédos jogok (és egyes iparjogvédelmi jogosultságok) általános védőhálójává vált, így ma valamennyi, nemzetközi egyezményben elismert jog korlátozása tekintetében alapvető beszámítási pont: az újabban elismert jogok tekintetében a korlátozás egyetlen, más esetekben pedig a korlátozás végső mércéje lett. 17. A teszt értelmezése – még ha a hatóköre szükségszerűen el is tér az egyes egyezményekben – szükségszerűen egységes, amelyet szerencsés módon számos, a szerződéseket előkészítő dokumentum, szakirodalmi forrás és egy WTO-vizsgálóbizottsági jelentés is segít megállapítani. 1 2
Agreement on the Trade Related Aspects of Intellectual Property . WIPO Copyright Treaty; WIPO Performances and Phonograms Treaty.
7
18. A teszt első lépcsője, amely szerint a korlátozást egyes különleges esetekre kell szorítani, utal arra, hogy az érdeknek, amelyet a szerzői kizárólagos joggal szemben érvényesíteni kívánnak, kiemelt jelentőséggel bír. Ez – bár elismerendő, hogy nem csak emberi jogok érvényesítése tartozhat ide – megfelelő teret adhat azoknak az érdekeknek az érvényesülésére a szerzői jog keretében, amelyek mások emberi jogaiból következnek. A teszt második kritériuma, azaz a mű rendes felhasználásának sérelméről lehet beszélni akkor, ha a kérdéses korlátozás a jogosult olyan tényleges vagy potenciális bevételi forrását vonja el, amely az adott műtípus egyes felhasználási módjain belül jelentős arányú, ezekkel a rendes felhasználási módokkal versenyezni képes, vagy ezt ésszerűen előre lehet látni, alappal lehet valószínűsíteni. A teszt harmadik lépcsője, a szerző jogos érdeke indokolatlan sérelméről pedig akkor lehet beszélni, ha a szerzőnek az az érdeke sérül, hogy a műve sikeréből mind anyagi, mind morális szempontból megfelelően részesüljön anélkül, hogy az ellenkező oldalon a közjó megfelelő növekedése kimutatható lenne. 19. A háromlépcsős teszt megítélése mindezek alapján kettős: igen nagy mozgásteret ad a jogalkotó számára abban a tekintetben, hogy milyen szempontokat érvényesítsen a szabályozás kialakításánál. Ami ilyen módon az előnye, abban található meg ugyanakkor a hátránya is: nem ad – mert nem adhat – teljesen egyértelmű iránymutatást a jogalkotó számára. A háromlépcsős teszt feladata, hogy kijelölje a nemzeti jogalkotó számára azt a mozgásteret, amelyben úgy biztosíthatja az egyébként garantált szerzői jogok érvényesülését, hogy egyúttal figyelembe veszi azokat a nemzeti szociális, kulturális, tudományos és gazdasági szükségleteket is, amelyeknek biztosítását nem kívánja a szerzői rendelkezéstől függővé tenni. A teszt célja az, hogy a szerző számára biztosítsa a jogai érvényesülését, ezért intézményvédelmi funkciója is van. Megfelelő értelmezése lehetőséget ad arra is, hogy a művel kapcsolatban a szerzőével szemben álló, de szintén legitim érdekek érvényesülni tudjanak. Ezek között értelemszerűen megjelenhetnek emberi joggá erősödött érdekek is, de az ezt a szintet el nem érő, azonban indokoltnak tartott érdekek szintén teret kaphatnak. Ha pedig a szerzői és a vele szemben álló érdekek között egyensúly-eltolódás jelenne meg, a teszt addig képes ezt követhetővé tenni a szerzői jogi rezsimben, amíg az a szerzői jog lényegi tartalmát nem sérti meg. A teszt emiatt alkalmas arra is, hogy anélkül, hogy a szerzői jog évszázados struktúráját érdemben módosítani kellene, a szemben álló érdekek erőteljesebb érvényesítését tegye lehetővé. 20. Emiatt a háromlépcsős tesztben egyszerre lehet felfedezni a korlátozó és a megengedő funkciót. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a teszt lefolytatása – a szerzői jogi szabályok alapján legalábbis – olyan módon nem kötelező, hogy önmagában nem kényszeríti a jogalkotót a szerzői jog korlátozására – ennek a kényszere csak a szerzői jogon kívülről jöhet. Ha azonban ez a kényszer nem hat odáig, hogy kívülről határolja a szerzői jog terjedelmét (például a védelmi idő meghatározásával), akkor ennek a nemzetközi jog szintjén a belső eszköze csak a teszt lehet, ami a különböző értékek – a különböző emberi jogok – érvényesülése közti arányosságot a szerzői jogi rezsimen belül kell, hogy megteremtse. 21. A szerzői jogot emberi jogként elismerő emberi jogi normák és a speciális szerzői jogi szerződések a nemzetközi szabályozás terén nem érnek össze: a szerzői jogi szerződések nem az emberi jogi egyezményekre tekintettel kerültek elfogadásra. Az azonban kétségtelen, hogy az emberi jogi aktusok a szerzői jogot úgy helyezték el az emberi jogok viszonyrendszerében, ami nem állt ellentétben az akkor már létező speciális szerzői jogi szerződések megközelítésével. Az emberi jogi normák az államot kötelezik az egyénekkel szemben – az itt érintett jogok tekintetében arra, hogy a részletes szabályokat megalkossák. A nemzetközi szerzői jogi egyezmények viszont az államokat egymással, végső soron csak a külföldi
8
származási országú alkotások tekintetében (túlnyomórészt tehát a külföldi szerzők jogai vonatkozásában) kötelezik: a nemzeti jogosultakra vonatkozóan nem tartalmaznak rendelkezéseket. A két rezsim kapcsolata emiatt is csak közvetve teremthető meg: azon a gyakorlati megoldáson keresztül, amely szerint a nemzeti jogalkotók általában nem kívánják a saját jogosultjaikat sem hátrányosabb helyzetbe hozni, mint a külföldieket, ezért azt az oltalmi szintet mindenképp biztosítani kívánják nekik, mint amelyet a külföldieknek biztosítottak. 22. A két rezsim alacsonyabb szinteken való összekapcsolódására utal az is, hogy az olyan államokban (és egyéb szerveződésekben), amelyek mindkét típusú nemzetközi normát kötelezőnek ismerik el magukra nézve, a szerzői jogi szerződéseknek a saját, belső jogukba való integrálásakor nem lehet megkerülni az emberi jogi megfontolások figyelembevételét sem. Ráadásul a háromlépcsős teszt a rugalmas szempontrendszere révén tökéletesen alkalmas arra, hogy – más szempontok mellett – az emberi jogi szempontokat beírja a szerzői jogba. 23. Az Európai Bíróság – nem várva az alapszerződések megfelelő kiegészítéseire – a közösségi jognak az emberi jogi normákkal való összhangját vizsgáló sporadikus esetjogában kidolgozta azokat az útvonalakat, amelyeken ezek a normák a közösségi jog teljes egészét át tudják hatni. Eszerint a gyakorlatban nem csak a közösségi jogalkotónak kell tekintettel lennie a tagállamok alkotmányaiban és a nemzetközi emberi jogi normákban elismert jogokra, hanem az Európai Bíróságnak is ezekre tekintettel kell értelmeznie a közösségi jogot, sőt a nemzeti jogalkotónak is az emberi jogokra tekintettel kell átültetnie a közösségi jogot és a nemzeti bíróságoknak is így kell értelmeznie az átültetett jogot. Az emberi jogok tehát – a közösségi jog elsőbbsége mellett – anélkül is áthatják a közösségi jogrendet, hogy a Közösség bármely nemzetközi emberi jogi szerződést aláírta volna, amire önálló hatásköre egyelőre nem is áll fenn. 24. Az Európai Bíróság esetjoga a szerzői jog emberi jogi hátterének értékelése tekintetében igen szerény. A Laserdisken-ügyben a Bíróság az emberi jogokra tekintettel arányosnak találta a közösségi szabályozást, ami abból a szempontból érdemel különös figyelmet, hogy a Bíróság – a kérdéskörnek a belső piac működésére való jelentősége miatt – maga végezte el az emberi jogi összemérést, és így azt is elismerte, hogy a közösségi szabályozásnak figyelembe kell vennie ilyen megfontolásokat. Erre apropót az szolgáltatott, hogy az ügyben emberi jogi alapokon kívánták megindokolni a regionálisnál szélesebb hatókörű jogkimerülési szabályozást. A Promusicae- ügyben a Bíróság ugyan úgy értelmezte a közösségi jogot, hogy az adatszolgáltatási igény bevezetésére a szolgáltatókkal szemben nincsenek kötelezve a tagállamok, de kimondta, hogy a vizsgált irányelvek átültetése során azok olyan értelmezésére kell támaszkodniuk, amely lehetővé teszi a közösségi jogrend által védett különböző alapjogok igazságos egyensúlyának biztosítását. A döntés utal arra is, hogy a tagállamoknak a felsorolt irányelveket úgy kell értelmezniük, hogy az említett alapjogokba vagy más közösségi jogi általános alapelvbe, mint például az arányosság elve, ne ütközzenek. Mindebből jól látszik, hogy a Bíróság az emberi jogi összemérést nem tekinti monopóliumának a szerzői jog tekintetében sem, egyes esetekben az összemérés megfelelő helyének a tagállami szintet tartja. 25. A szerzői jogi tárgyú közösségi jogi aktusok elemzéséből is az látszik kirajzolódni, hogy a jogalkotás kezdettől fogva törekedett a szerzői jog belső piaci logikán túlmutató kezelésére. Ennek nyomát meg lehet találni az Európai Bizottság első olyan munkatervétől kezdve, amely már számolt a szerzői jogi jogharmonizáció lehetőségével. Bár a funkcionális műveken fennálló jogok harmonizációs szabályai körében kevés, a piaci érdekeket meghaladó szempont érvényesül, minden más, a szerzői jog klasszikus területéhez tartozó tárgykörben alkotott
9
szabályozás számol a szerzői jog kulturális, oktatási, művelődési funkcióival is. Miután az elsődleges jog kezelte a Közösségnek a kulturális politikákhoz való viszonyát, az erre való hivatkozás is egyértelműen jelent meg az irányelvek preambulumaiban. Az INFOSOCirányelv3 preambulumai pedig már egy olyan összetett képet mutatnak, amely a szerzői jog tekintetében – a személyhez fűződő jogi elemek kivételével – teljes cél- és funkciórendszerében kezelő közösségi szabályozás létrehozásának szándékára utalnak. 26. A nemzetközi szerződések két úton válnak a közösségi jog részévé. A Közösség ratifikálja őket, így a közösségi jog integráns részét képezik és előnyt élveznek mind a másodlagos joggal, mind a tagállamok jogával szemben. Ezek nem csak az Európai Uniót alkotó tagországok nemzeti jogrendszereinek, hanem a közösségi jognak is részei, ilyen módon pedig rendezik a tagállamok közötti viszonyokat és a tagállamok és harmadik országok közötti viszonyokat is. Figyelemmel azonban arra, hogy ezek a szerződések formálisan csak azt szabályozzák, hogy miként kell bánni a külföldi jogosultakkal, önmagukban még nem elegendők ahhoz, hogy a belső piac egységesülését elérjék. A szerződésekben előírt védelmi szint irányelvi közvetítéssel válhat a nemzeti szerzők jogai tekintetében is előírássá. Ezen szerződések alkalmazása azáltal azonban nem szűnik meg, hogy a közösségi jogban másodlagos aktusok is megjelennek, amelyek ezeket közvetítik a nemzeti jogrendszerekbe. A másodlagos aktusok, az irányelvek ugyanis éppen azt a hiátust töltik be, amit a nemzetközi szerződések nem rendeznek, legfeljebb járulékos következményük lehet. Az irányelvek a nemzeti jogok (a nemzeti szerzőkre, illetve az adott országban, mint származási országban nyilvánosságra hozott művekre vonatkozó jogok) szabályait harmonizálják. Ezzel a korlátozások esetében is létrejön az egységesülés: a nemzeti szerzői jogi törvény hatálya alá tartozó szerzők jogait sem lehet az irányelvi szabályok adta kereteken túlmenően korlátozni. 27. Mivel tehát a közösségi jogalkotó kötelezett az emberi jogok tiszteletben tartására és figyelembevételére, amikor a közösségi jogba a nemzetközi egyezményeket integráló, azokat értelmező szabályozást alkot, ezekre is figyelemmel kell megtennie. 28. A szerzői és szomszédos jogi harmonizáció megfelelő jogalap híján csak lassan és fokozatosan tud előrehaladni, emiatt egyelőre nem mondható teljesnek, még a vagyoni jogok és korlátozásaik tekintetében sem. Ennek köszönhetően a közösségi jogban is szinte mindenütt jelenlévő háromlépcsős teszt sem tud olyan átfogóan érvényesülni, mint a nemzetközi színtéren. Azon jogok vonatkozásában azonban, amelyek átestek a harmonizáción, kevés kivétellel megjelenik a korlátozási rezsim részeként. Csak azok a kizárólagos jogok képeznek kivételt, amelyek gyakorlása jelenleg – a műszaki környezet miatt – csak üzleti céllal valósulhat meg, illetve amelyek esetében a szerző számára a kizárólagos jog fenntartása annak a gyakorlati érvényesíthetetlensége miatt nem célszerű, így az átruházható kizárólagos jog mellett eleve egy díjigényt tart fenn a közösségi jog a jogosultak számára. Kétségtelen azonban, hogy még az olyan jogok esetében is, amelyek szerzői jogi beágyazottsága lazább, vagy csak szűk körben érintheti őket korlátozás, még ha esetleg nem is jelenik meg a háromlépcsős teszt, az Európai Bíróság esetjoga alapján úgy tűnik, hogy a korlátozás lehetőségének mérlegelése a teszt elvei mentén valósul meg. 29. A szerzőével szemben álló emberi jogok érvényesülésének egyik fő eszköze, a korlátozási rendszer azonban nem elégszik meg a háromlépcsős teszt beemelésével a közösségi jogba, hanem ezen túlmutató, a korlátozási célokat és a feltételeket részletese n meghatározó szabályozáson nyugszik. A harmonizáció célja nem az, mint a nemzetközi jogalkotásnak, 3
Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001. május 22-i 2001/29/ EK európai parlamenti és tanácsi irányelv.
10
vagyis hogy egy általános közös platform, minimumszintű egységesülés jöjjön létre, amelyen belül aztán minden szerződő fél a saját igényei szerint alakíthatja a szabályozását, hanem ellenkezőleg: a cél a lehető legegységesebb szabályozás létrehozása. A korlátozási rendszer ugyanakkor nem teljesen determinált: a közösségi jog szűkebbre szabja a tagálla mok mozgásterét, de a korlátozások nagy többsége tekintetében választási lehetőséget enged az implementációra. A rendszer vegyes jellegű, vagyis a közösségi jogalkotó nem egyszerűen értékeli a teszt feltételeit, és megállapítja a korlátozások feltételeit, hanem – szinte mindegyikhez – hozzárendeli a teszt lefuttatásának kötelezettségét is. 30. A háromlépcsős teszt funkciója a közösségi jogban kezdettől fogva teljesen más, mint a nemzetközi jogban. Ennek oka egyrészt az, hogy a személyi hatálya eltérő: a ne mzeti szerzői jogi törvények hatálya alá tartozó műveken fennálló jogok korlátozásainak meghatározásakor alkalmazandó és nem a külföldi műveken fennálló jogok maximumkorlátozásainak tekintetében. Másrészt eltér a funkciója amiatt is, mert nem egyedül határozza meg a korlátozások feltételrendszerét, soha nem áll önmagában, hanem kumulatív feltételrendszerként kapcsolódik az egyes részletszabály-csoportokhoz. Emiatt közösségi szinten nem is a teszt jelenti a szabályozói kompromisszum végső határát, hanem azok a többletfeltételek, amelyeket az egyes esetek érvényesíthetősége tekintetében határoz meg a közösségi jogalkotó. 31. A háromlépcsős teszt tehát egyetlen közösségi jogi aktusban sem áll önállóan: a közösségi jogi rezsimben a feladata így épp az ellenkezője annak, amit a nemzetközi jogi eszközökben betölt. Nem egy általános iránymutatás, amelynek tág keretei között szabadon lehet mozogni és számtalan módon lehet igazodni a nemzeti kultúrához, gazdasági, társadalmi környezethez. Hanem biztonsági szelep: a kijelölt paraméterek között az utolsó ellenőrzési pont. Úgy tűnik, a közösségi jogalkotó ott használja, ahol nem kívánja meghatározni teljes részletességgel a szabályozást, vagyis nem kíván teljes körű harmonizációt végezni, hanem a szabályok végső finomítását a nemzeti jogalkotóra bízza. 32. A nemzetközi jogfejlődésnek a tanulmány első részében lefolytatott vizsgálata arra engedett következtetni, hogy a teszt amennyire lehetett, általánossá vált a jogok korlátozásának meghatározásában – a BUE-t követően minden szerzői jogi tárgyú nemzetközi megállapodás ezt az eszközt használta az új jogok korlátozásai tekintetében, és mindegyik megerősítette az általános alkalmazását is. Nem lehet alaptalan azt állítani, hogy ebben az Európai Közösségnek meghatározó szerepe volt, hiszen a TRIPS-nél és a WCT-nél korábban kezdte kiterjeszteni a teszt alkalmazhatóságát a BUE-nél szélesebb körben. A közösségi jogi eszközökben a teszt univerzálissá válása ugyanis előbb kezdődött meg, mint a nemzetközi normákban: már az 1991-es szoftver-irányelv4 sem csak a többszörözési jogot érintő korlátozás tekintetében alkalmazza, hanem kiterjeszti más jogosultságok korlátozásaira is. Ez is azt támasztja alá, hogy a teszt a közösségi jogban nem a nemzetközi normák egyszerű „befordításának” tekinthető. 33. A közösségi jogi harmonizációs szabályozás közvetve hat a harmadik államokból származó műveken fennálló jogokra is. A közösségi jog összetett rendszere szükségképpen magasabb szintű oltalmat biztosít, mint amit a nemzetközi egyezmények elő írnak: ha pedig egy tagállam nem alkalmaz külön rezsimet a külföldi jogok korlátozására (amit a nemzeti elbánás kötelezettsége miatt nem is tehet meg), akkor a harmonizáció visszahat a harmadik országból származó műveken fennálló jogokra is: vagyis az EU-n belül ezeknek a védelmi 4
A számítógépi programo k védelméről szó ló 1991. május 14-i 1991/250/EGK tanácsi irányelv.
11
szintje is magasabb lesz. Ráadásul a nemzetközi szinten talán csak kényszerűségből fenntartott vegyes rendszer itt új értelmet nyert: a belső piaci harmonizáció megteremtése érdekében volt szükség rá, választása pedig nem kényszere n alapult, hanem tudatos döntés eredménye volt. 34. Az INFOSOC-irányelv mindeddig közösségi szinten az az irányelv, amely a legteljesebb módon volt képes a korlátozások céljait figyelembevevő szabályozásra, bár a hatálya közel sem olyan átfogó, mint amilyennek a szerzői jogi zsargonban a közösségi jogalkotó által sugallt megnevezései szerint hihetnénk. Azáltal, hogy egyes szerzői és szomszédos jogi jogosultságok tekintetében szinte kizárólagosan határozza meg a bevezethető korlátozások eseteit, a közösségi jogalkotó elvégzi azt az értékelést is, amelynek célja annak meghatározása, hogy a szerzői jog korlátozásával mely emberi jogok miként érvényesülhetnek a nemzeti jogokban. Mivel az irányelv egyes részletkérdések eldöntését a tagállamokra hagyja, ez azt jelenti, hogy a belső piaci relevanciával nem bíró vonatkozásokban a tagállamok maguk dönthetnek – a háromlépcsős teszt alkalmazásán keresztül. Ez a mérlegelési jogkör egyaránt nyitott a tagállami jogalkotó és a jogalkalmazó számára. 35. A tagállami jogalkotó mérlegelési lehetősége – a kontinentális szerzői jogi rendszerekben – arra is kiterjed, hogy az irányelvi listából melyeket kívánja átültetni. A választási lehetősége azonban értelemszerűen nem abban van, hogy biztosít-e egy emberi jogot vagy sem, hanem abban, hogy azt a szerzői jogon keresztül, vagy más úton garantálja-e. 36. Úgy tűnhet azonban, hogy a harmonizációnak ez az egyelőre még mindig igen nagy tagállami mozgásteret engedő módja nem lehet elegendő a fő cél eléréséhez, a belső piac egységesüléséhez. Erre utalnak a Bizottság újabb, a harmonizáció befejezését lényegében be sem váró kezdeményezései, amelyeket sürget a műfogyasztási szokások rohamos átalakulása és a műszaki környezet változásai is. Mindemellett is objektív értékelés lehet az, ha azt állítjuk: az információs társadalom új kihívásaihoz való érdemi adaptálódás még ezután következik, az irányelv 5. cikke egyelőre csak a status quo-t rögzítette. 39. Az egyes korlátozások bevezetésének kötelezővé tétele egy következménnyel mindenképp járhat: megfoszthatja a tagállamokat attól a lehetőségtől, hogy maguk döntsék el, mások emberi jogainak érvényesítéséhez feltétlenül a szerzői jog korlátozására van-e szükség, ami a szerzői jogi szabályozás tekintetében fenntartott hatásköreik feladásának újabb lépcsőfoka lehet. Ezáltal ugyanis az a mérlegelési lehetőségük szűnik meg, hogy eldöntsék, a konkrét célt a szerzői jog korlátozásával kívánják-e elérni. Ezt legfeljebb azokban az esetekben lehet megtenni, amelyekben a tagállamok hagyományosan a szerző i jog korlátozását választják – a többi esetben meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy más alapjog (azaz a szerző jogának) korlátozása nélkül is biztosíthassák a tagállamok e jogok érvényesülését. 40. Az INFOSOC-irányelv elfogadása óta tett jogszabály-előkészítési lépések ezen kívül is mind arra utalnak, hogy lehet még számos olyan aspektusa a korlátozásoknak, amelyek további közösségi szintű szabályozási lépést igényelnek, még ha esetleg nem is teszik szükségessé a kötelező bevezetésüket. A megfelelő jogalkotási lépés közösségi szintű kialakításában pedig döntő szerepe van annak, hogy a háromlépcsős teszt alapján melyek a megengedhető lehetőségek, ezek közül melyik a legcélszerűbb a belső piac hatékonysága szempontjából és az emberi jogok érvényesülésére is tekintettel.
12
41. Az INFOSOC-irányelv által a hatásos műszaki intézkedések és a korlátozások viszonyának rendezésére bevezetett szabályozás a műpéldányok korlátlan másolhatósága által a szerzői jog elé állított komoly kihívásra komplex, de igen neheze n értelmezhető és alkalmazható választ adott. Az INFOSOC-irányelv 6. cikkének (4) bekezdése elsőként tett kísérletet arra, hogy érvényesülést szerezzen a korlátozásoknak akkor is, ha a jogosultak műszaki intézkedéssel akadályozzák a jogsértő felhasználások at. Ez a szabályozás azonban legfeljebb időlegesen (sőt, inkább csak látszólag) és nagyrészt a jogosultak önkéntességére alapozva biztosítja a különböző érdekek közti feltételezett egyensúlyt. Hiányossága, hogy a szerzői jog korlátozásaiban megjelenő közérdeket csak igen szűk körben hagyja érvényesülni, illetve hogy hosszútávon magában rejti a korlátozások terjedelme jelentős mértékű szűkülésének lehetőségét is. Ezek a következmények pedig sem az emberi jogi egyezményekben biztosított jogok rendszerében, sem a tagállami alkotmányos berendezkedésekben elfogadott értékek alapján nem indokolhatók, illetve ezen jogok más úton való biztosítása magasabb társadalmi költséggel járhat. 42. A magyar Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata igen szűkszavú a szerzői jogi szabályok alkotmányossága tekintetében, ugyanakkor az már a jelenleg rendelkezésre álló döntésekből is kiolvasható, hogy az Alkotmánybíróság nem csak egyszerűen besorolta a tulajdoni garancia oltalma alá a szerzői jogot, hanem elismeri és érvényesíti annak a zt az alapvető funkcióját is, hogy ezen a jogintézményen keresztül is biztosítani kell a szerzői véleménynyilvánítás, illetve a kultúrában való részvétel szabadságát. Ebből fakadóan az Alkotmánybíróság a szerzői jogi szabályok alkotmányosságának vizsgálatánál alkalmazza a közérdek-tesztet és a szükségesség-arányosság tesztet is, attól függően, hogy a szerzői jog mely aspektusát vizsgálja. Az AB a szerzői jogban megjelenő közérdeket a maga teljességében szemléli: idetartozónak tekinti a korlátozásokon keresztül érvényesülő érdekeket és a szerző érdekét is. 43. Az AB gyakorlatában kiemelt jelentősége van a szerzői jog tulajdoni szemléletének, de ez a gyakorlat nem tisztán követi a szerzői jog belső rendjének logikáját. Az AB szerint adott esetben a gyakorlatban érvényesíthetetlen kizárólagos jognál erősebb jogosultságot biztosíthat a szerző számára egy közös jogkezelésben lévő, mint egy egyedileg érvényesíthető jog, vagy a kizárólagos jog helyett erősebb lehet akár egy díjigény is, ha ez a szabályozási megoldás a jog gyakorlati érvényesíthetőségét teszi lehetővé. 44. Az AB a véleménynyilvánítás szabadsága körébe tartozó művészeti szabadság aránytalan korlátozását is megállapította olyan esetben, amelyben a jogi szabályozás cenzúra-szerű előválogatáshoz kötötte az alkotások nyilvánosságra hozhatóságát. 45. Az AB esetjogát tanulmányozva megállapítható, hogy az Alkotmányból folyó lehetőség a szerzői jog korlátozására egyelőre csak igen gyengén körülírt. Az esetjog alapján kétségtelen ma már, hogy – az Alkotmány intézményvédelmi funkciójából fakadóan – olyan korlátozást nem lehet bevezetni, amely a szerzői jog teljes érvényesülését ellehetetleníti, de bevezethető olyan – akár igen erős – megszorítás is, amelynek eredményeként az érintett részjogosultság töredékessé válik, ha van lehetőség más szerzői jogi részjogosultságon keresztül az alapjogi jellegből fakadó magas szintű jogérvényesítésre. 45. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az Alkotmányból és az AB határozataiból sem következik sehol, hogy a szerzői jogot szükségszerűen korlátozni kellene. A gyakorlatból annyit lehet leszűrni, hogy a szerzői jog – annak mind a tulajdoni, mind a véleménynyilvánítási, a művészeti szabadság érvényesülését szolgáló eleme – korlátozható, és az annak megfelelő tesztek mentén kell történnie. Erre a korlátozásra azonban abszolút
13
kényszer nincs, csak abban az esetben, ha más a lapjog érvényesülését csak így lehet biztosítani. Ugyanakkor az AB minden esetben nyitva hagyja a lehetőséget arra, hogy az érdekkiegyensúlyozás másképp is megtörténhessen, mint ahogy az a szerzői jogi szabályozásban megjelenik. Emiatt valójában az Alkotmány az alapvető jogok összemérésével a szerzői jogok korlátozhatóságának csak azt az alsó határát húzza meg, amely azt garantálja, hogy a szerző számára az alkotótevékenysége hasznosításából való részesedést biztosítani kell. A harmadik személyek érdekének figyelembevételére igen nagy mozgásteret ad emellett, de annak egyértelmű módjához igen kevés támpontot biztosít. Ez pedig azt jelenti, hogy az AB gyakorlata egyelőre csak az intézményvédelmet tudja biztosítani, de annál több segítséget a jogalkotónak nem ad. 46. Mindezt a szabad felhasználásokra vetítve szintén rögzíteni lehet: az Alkotmány alapján nem lehet olyan szabad felhasználást bevezetni, amely teljesen kiüresítené a szerzői jogot, de ha a szerző személyi és vagyoni érdekei másképp is érvényesülhetnek, akkor az egyes jogosultságok – alkotmányjogi alapon legalábbis – igen szigorú (vagyis tág) korlátozás alá vethetők. 47. A háromlépcsős teszt és az alkotmányos alapjogok tesztjei összevetésének eredményei magukban hordoznak egy további igen fontos információt: a háromlépcsős teszt az Alkotmánybíróság gyakorlatával összhangban messze nem egyszerű tulajdonként kezeli a szerzői vagyoni jogokat, hanem számol ennek a tulajdonon túlmutató, a szerzői véleményszabadságot biztosító jellegével is. Mivel pedig a közösségi – a háromlépcsős tesztre építő, de ennél a szerzői jogokat szigorúbban védő – korlátozási rendszer a háromlépcsős tesztre épít, azok a korlátozások, amelyek ezeknek megfelelnek, nagy valószínűséggel alkotmányosan korlátozzák a szerzői jogot is. E tekintetben csak ott lehet bizonytalanság, ahol a nemzeti jogalkotó a közösségi jogban biztosított mozgástérnél szűkebben húzza meg a nemzeti jogban biztosított korlátozások határát. Az Alkotmánybíróság ilyen esetben alkotmánysértőnek tekintheti a szabályozást – egészen addig a határig, amit a közösségi jog jelöl ki a számára. 48. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a szerzői joggal szemben álló érdekek ér vényesítése miként történhet meg. Erre vonatkozóan a fentiek tükörben igazak: ezeknek az érdekeknek az érvényesítésére a szerzői jog korlátozása útján csak akkor van lehetőség, ha az összhangban áll a háromlépcsős teszttel, illetve a közösségi szabályokkal, mint az Alkotmánynyál hierarchikusan magasabb rendű joggal, és csak ez állhat az Alkotmánnyal összhangban. Ha ezen túlterjedően van szükség az érdekkiegyensúlyozásra, azt az állam a szerzői jog általános szabályai szerint, felhasználási szerződések szabályozása útján biztosíthatja, illetve harmadik személyek tekintetében írhatja elő a szerződéskötés szükségességét, továbbá szerzői jogon kívüli eszközöket alkalmazhat. 49. A nemzeti jogalkotónak az Alkotmányban is tükrözött emberi jogok figyelembevételére a szerzői jogi korlátozások körében tehát ma már csak abban a terjedelemben van lehetősége, amit a közösségi jog kijelöl a számára. Ez pedig a harmonizáció zártsága miatt azt jelenti, hogy a nemzeti jogalkotó mérlegelési lehetősége arra korlátozódik, hogy a közösségi jogban megjelenő „a la carte” listáról választhat, illetve az ott meghatározott kereteket tovább szoríthatja. A harmonizált jogokhoz tartozó korlátozási lista taxatív, de választható jellegéből fakadóan a közvetlenül az Alkotmányon (illetve a nnak alapjogi tesztjein) nyugvó mérlegelésének lehetősége ott marad fenn, ahol nincs közösségi harmonizáció, illetve ahol a mérlegelést a harmonizáció kifejezetten megengedi. Az egyensúlyt a jogalkotó kialakíthatja
14
úgy, hogy válogat a listából, szűkítheti a lista egyes elemeit, illetve a saját belső alkotmányos rezsimje alapján korlátozhatja azokat a jogokat, amelyek nem esnek a harmonizált körbe. 50. Az emberi jogok horizontális érvényesülésének lehetősége a szerzői jogon belül, a korlátozások tekintetében emiatt még szűkebb, mint egyébként, más jogterületeken. A bíróságok közvetlen emberi jogi mérlegelést ott folytathatnak, ahol a szabályozás nyitottsága teret ad ennek, de ez is csak akkor lehetséges, ha az adott kérdést szerzői jogi nemzetközi egyezmény nem rendezi. Ha ez utóbbi eset áll fenn, akkor a vizsgálatot a háromlépcsős teszten keresztül kell elvégeznie a bíróságnak. 51. Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a nemzeti szerzői jogi szabályozásban kifejezetten rögzített korlátozási keretek szűkek, nem tekinthet el a szerzői jogi szabályok alkalmazásától, legfeljebb az Alkotmánybírósághoz fordulhat a szabály alkotmányellenességének megállapítása érdekében. A közösségi jog átültetése előtt legfeljebb a nemzetközi szerződésekre – a háromlépcsős tesztre – hagyatkozhat ilyen esetekben az AB és a bíróság. Ha a közösségi jogot átültették, a bíró félreteheti a nemzeti jogot, ha az egyértelműen ellentétes a közösségi joggal, viszont ez olyan esetben, ha a korlátozás szűkebb, mint amit a közösségi jog lehetővé tesz, nem fordulhat elő. A félretétel már csak amiatt sem vezethet célra, mivel a korlátozásokat meghatározó közösségi irányelveknek nincs horizontális közvetlen hatálya. Emiatt a bíróság széles körben nem tud önálló emberi jogi mérlegelést végezni, ráadásul ennek a közösségi harmonizációt nélkülöző esetekben is útját állják a nemzetközi jogi szabályok. 52. A magyar szerzői jogi szabályozás ebbe a nemzetközi, európai és nemzeti alkotmányjogi keretbe fokozatosan nőtt bele: a korlátozási rendszer ugyanis igen nagy részben a régi Szjt.ből5 örökölt szabályokra épül (sok esetben azokat lényegében változatlanul is hagyva). 53. A hatályos szerzői jogi törvény korlátozási rendszerének „magját” az Szjt. 6 IV. fejezete képezi, de az ebben szereplő szabályok nem tekinthetők semmilyen szempontból sem általános szabályoknak a törvényben elszórtan megjelenő többi korlátozáshoz képest. Jellemző módon azok a szabályok szorultak az Szjt. IV. fejezetén kívülre, amelyek olyan műtípusokra alkalmazandók, amelyeknek egyébként is sajátos a szabályozása. A IV. fejezet és a többi korlátozás közti kapcsolatot inkább úgy lehet jellemezni, hogy ez utóbbiak jellemzően csak egy műtípussal kapcsolatban fennálló jogokat érintenek, a IV. fejezetben olyan korlátozások találthatók, amelyek több műtípusra alkalmazandók. 54. A törvény egyes szabad felhasználásai változásának az emberi jogi szempontrendszer szerinti elemzése sajátos képet rajzol a mára kialakult korlátozási rendszerről. Nem állítható, hogy ezek radikálisan különböznének a régi Szjt. egyes szabad felhasználásaitól. Ez pedig – mivel azt aligha lehet vallani, hogy Magyarországon a régi Szjt. hatálya alatt is teljes körben érvényesültek volna az emberi jogok – nemzeti szinten újra értelmezendővé teszi azt az megállapítást, hogy az emberi jogok a szerzői jog rendszerén keresztül érvényesülnének, illetve kellene érvényesülniük. 55. Egyes esetekben a korlátozás feltételrendszerét az új Szjt. szigorította, aminek az indokát ma már nehéz fellelni – feltehetően a 90-es évek végén jellemző piaci viszonyokra reagált a jogalkotás ezekkel. Ezek egy részében a 2003-as módosítástól 7 kezdve jól érzékelhető egy 5
A szerzői jogról szóló 1969. év i III. törvény. A szerzői jogról szóló 1999. év i LXXVI. törvény. 7 Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. év i CII. törvény. 6
15
óvatos visszarendeződés is, amelynek eredményeként az érintett szabályok ma közelebb állnak a régi Szjt.-beli változatukhoz, mint az új Szjt. eredeti szövegéhez. Egy további csoportot képeznek azok a korlátozások, amelyek a korábbi társadalmi-kulturális berendezkedés örökségeként lassan kerültek kivezetésre a rendszerből. Az átmenetet azonban itt sem egyedül az új Szjt. elfogadása jelentette, hanem egyes esetekben a 2003-as módosítás, mások esetében pedig csak a 2008-as módosítás 8 nyomán alakult ki az új viszonyoknak megfelelő rezsim. Mindenesetre elmondható, hogy igen csekély azoknak a korlátozásoknak a száma, amelyek a rendszerben akár 1999-ben, akár később teljesen újként, előzmények nélkül jelentek meg. 56. Mégis nyilvánvalóan nem helyesen írjuk le a jelenséget, ha azt állítjuk, hogy a 69-es Szjt. is ugyanolyan terjedelemben érvényesítette az emberi jogokat, mint a hatályos Szjt. Pontosan azt lehet mondani, hogy a régi Szjt. is figyelembe vett olyan társadalmi érdekeket, amelyek a szerzőével szemben álltak, ezeket az érdekeket pedig a rendszerváltás utáni joggyakorlat és jogi irodalom kezdte átértékelni, átfordítani az Alkotmány közvetítésével emberi jogi megalapozottságú értékekké. Ez az átértelmezési, megerősítési folyamat azonban nem eredményez szükségképpen tényleges átrendeződést, a szabályozás gyökeres átalakulását. Nem lehet ez másként amiatt sem, mivel a szerzői jogban mára döntő mértékűvé erősödött nemzetközi és közösségi jogi szabályozásnak is vannak a régi magyar joggal közös gyökerei, ami miatt esély sem lehetett alapvetően más irányú szabályozásra. Ez az esély pedig a közösségi hatáskörök kiterjedése mentén egyre csökken, sőt, lassan eltűnni látszik. 57. Ebben a vonatkozásban különösen jelentős az információhoz jutás szabadságát segítő korlátozások elemzése. Az a tény, hogy ezek nem változtak meg jelentősen a régi Szjt.-hez képest, nem csak az előbb leírt háttérrel magyarázható, de utal arra is, hogy az alapul fekvő emberi jogok legfontosabb territóriuma nem a szerzői jog. A szerzői jogi rezsim nyitottsága, a szerzői jogok korlátozása mellett is számos más jogi eszköz együtthatására van szükség ahhoz, hogy a szerzőével szemben álló emberi jogok ténylegesen érvényesülni tudjanak – ennek pedig különösen jó példája az Szjt. információhoz jutást szolgáló korlátozásainak csoportja. Az elemzésből viszont úgy látszik, az egyetlen emberi jog, amely nem tud meglenni a szerzői jogi szabályozás nélkül, az maga a szerzői jog. 57. A hatályos magyar korlátozási rendszer biztosít „igazi” általános szabályokat, amelyeket (egyetlen, véletlennek tűnő kivételtől eltekintve) minden egyes esetben alkalmazni kell ahhoz, hogy a bíróság eldönthesse, megengedett-e a felhasználás. Ezek a szabályok tartalmaznak olyan fordulatokat, amelyek a háromlépcsős tesztből származnak, ezek funkciója azonban nem azonos a nemzetközi szerződések tesztjeivel, és nem lehet a közösségi jogban megjelenő tesztek átültetésének sem tekinteni őket. Figyelemmel arra, hogy ezek az általános szabályok részben a nemzetközi egyezmények háromlépcsős tesztjeit idézik meg, részben az Szjt. háttérjogszabályaként alkalmazandó Ptk. alapelvei közé tartoznak, ebből levonható az a következtetés, hogy az általános szabályok alkalmazandók lennének minden szabad felhasználás és közvetett díjigényhez kapcsolt, egyébként szabad cselekmény esetében még akkor is, ha nem szerepelnének kifejezetten a törvényben. 58. Ezek a rendelkezések részben nyitottá teszik a magyar korlátozási rendszert: azon szempontok vonatkozásában ugyanis, amelyeket a jogalkotó nem dönt el a normaszöveg szintjén, a bíróság mérlegelésére van bízva annak eldöntése, hogy a cselekmény megengedhető-e vagy sem. Amellett, hogy ezek a szabályok – a nemzetközi és a közösségi 8
A szerzői jogról szóló 1999. év i LXXVI. törvény módosításáról szóló 2008. év i CXII. törvény.
16
tesztekhez hasonlóan – biztosítják az intézményvédelmet, végső soron megosztják a mérlegelést a jogalkotás és a bíróság között: míg a jogalkotó által alapvetőnek tekintett szempontok megjelennek a törvényben, a napi rugalmasságot igénylő aspektusokban a bíróság mérlegelhet – ide értve akár emberi jogi vonatkozásokat is. 59. Mindezek miatt a háromlépcsős teszt az emberi jogok szerzői jog útján történő érvényesülése tekintetében korlátozott képességű kiegyensúlyozó eszköz: ha egy felhasználás egyértelműen a hatálya alá tartozik, a teszt alkalmazásával a jogalkotó képes a kiegyensúlyozott szabályozás megteremtésére, a szerzői jogi rezsimen belüli finomhangolás létrehozására akár úgy, hogy díjfizetés nélkül teszi szabaddá a felhasználást, akár úgy, hogy díjfizetéshez köti azt. Teheti ezt továbbá gyakorlatilag bármilyen szempont érvényesülésének előírásával, amely a korlátozás feltételét jelenti. 60. Ha azonban a teszt lefolytatása azt az eredményt hozza, hogy a korláto zás egyes szempontok mentén nem megengedhető, a jogalkotó ebben az esetben sem marad eszköz nélkül, bár kétségtelen, hogy jóval ingoványosabb talajra kerül. A szerzői jog és más érdekek kiegyensúlyozására ebben az esetben ugyanis nincs részletesen kidolgozott iránymutatás, más teszt a szerzői jogon belül: a döntés a nemzetközi és közösségi jogi szabályok keretei között is csak az emberi jogok szintjén, a szükségesség-arányosság, illetve a közérdek tesztjén keresztül történhet meg. III.2. A kutatás eredményeinek hasznosítása, has znosíthatósága A tanulmány eredményei három szinten hasznosíthatók. Álláspontunk szerint a tanulmány eredményeinek legfőbb hasznosítási területeként a nemzetközi és közösségi szintű szabályozás előkészítése során képviselendő magyar álláspont kialakítási folyamata jelölhető meg. Figyelemmel arra, hogy a korlátozások meghatározó aspektusainak szabályozása immár túlnyomórészt nem nemzeti, hanem közösségi szintű feladat, ezért különösen fontos, hogy a magyar kulturális, szociális, ga zdasági érdekeknek megfelelő közösségi keretek szülessenek, illetve a meglévő keretek ezek irányába fejlődjenek tovább. Másodsorban a tanulmány eredményei (az alkalmazott logikai rendszer, a javasolt konkrét módosítások) felhasználhatók a nemzeti szabályo zás szintjén is. A szerző szükségesnek érzi itt jelezni azt, hogy a tanulmányt előkészítő, a témában megjelent publikációi több esetben találtak elfogadást, ilyen módon bízik abban, hogy munkája újabb eredményei is hasznosulhatnak a magyar szerzői jogi jogalkotásban. A tanulmány publikálása esetén pedig lehetőség nyílhat arra, hogy az elemzés elősegítse a bírósági gyakorlatban a nemzetközi és közösségi jogra is figyelemmel lévő, elemző bírósági ítéletek születését, amelyekben a bíróságok bátrabban támaszkodhatnak az Szjt. általános korlátozási szabályaira is és élnek az általa nyitott értelmezési mozgástér lehetősége ivel. IV. A munka témaköréből készült publikációk jegyzéke 1. Zenei átdolgozások a szerzői jogban. In: Collega, 2001/9. (rövidített szöveg). 2. Zenei átdolgozások a szerzői jogban. In: Iparjogvédelmi és Szabadalmi Szemle, 2002. június (teljes szöveg). http://www.hpo.hu/kiadv/ipsz/200206/zenemuvek.htm
17
3. Alkotmányossági kérdések a szerzői jogban. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003. november. http://www.hpo.hu/kiadv/ipsz/200310/01-gyenge.html 4. Új erővonalak a szerzői jogban? Kísérlet a szerzői jog alkotmányos alapjainak korszerű meghatározására In: Est quadam prodire tenus. OTDK Kiadvány, ELTE ÁJK, Budapest, 2004. 5. Digitális jogkezelési rendszerek a szerzői jogban. In: Infokommunikáció és Jog, 2004. augusztus. 6. Gyenge Anikó – Tényi Géza: A magánszféra és a szerzői jogok védelmének egyes szabályozást igénylő kérdéseiről. In: Híradástechnika, 2004. november. http://www.hte.hu/kiadvanyok/hiradestech2004/hiradastech2004_nov_tart.html 7. A képzőművészeti alkotások szerzői jogi védelméről – különös tekintettel a követő jogi szabályozás módosítására. In: Infokommunikáció és Jog, 2005. június. 8. Gyenge Anikó (szerk.) – dr. Lendvai Zsófia – dr. Bérczes László: Kézikönyv a szerzői jogi jogérvényesítésről kézikönyv. ASVA – MSZH, Budapest, 1. kiadás 2005. december, 2. kiadás 2006., 3. kiadás 2009. 9. Gyenge Anikó – Békés Gergely: A Digital Rights Management szerzői jogi természetéről. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2006. február. http://www.mszh.hu/kiadv/ipsz/200602-pdf/03_tanulmanygyenge_bekes.pdf 10. A szerzői jogok korlátozásának általános szabályai: a háromlépcsős teszt értelmezése. In: Jogtudományi Közlöny, 2006. május. 11. Copyright and Freedom of Expression. Questionnaire Answers by the Hungarian ALAI Group Completed by dr. Anikó GYENGE. ALAI Study Days, June 19 th –20th 2006. http://www.aladda.org/docs/06Barcelona/Quest_Hungary_en.pdf 12. A szerzői jog h- moll miséje: a három lépcsős teszt (rövidített változat). In: Jogi Tanulmányok, ELTE ÁJK, Budapest, 2006. 13. Gyenge Anikó – Békés Gergely: A Digital Rights Management szerzői jogi természetéről. In: Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Egyesület Közleményei, 2005. június. 14. Bodó Balázs – Gyenge Anikó: A könyvtári kölcsönzések után fizetendő jogdíj közgazdasági szempontú elemzése. www.ingyenebed.hu 2006. 15. Szabad felhasználások kontra hatásos műszaki intézkedések avagy egy kutya- macska barátság a szerzői jogban. In: Fehér könyv a szellemi tulajdon védelméről 2006. Ma gyar Szabadalmi Hivatal – Magyar Szellemitulajdon-védelmi Tanács, Budapest, 2006. 16. Archívumok egy új világban: a digitalizáció hatásai a könyvtárakra. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2007. augusztus. I. rész http://www.mszh.hu/szerzoijog/cikkek2007/2007-08-gyenge.pdf
18
17. Archívumok egy új világban: a digitalizáció hatásai a könyvtárakra. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2007. október. II. rész http://www.mszh.hu/szerzoijog/cikkek2007/2007-09-gyenge.pdf 18. Szerzői jog az új Polgári Törvénykönyvben. In: Infokommunikáció és Jog, 2007. október. 19. Rendkívüli dokumentációs értékek a YouTube-on, avagy gyűjthetők-e archívumban illegális forrásból származó művek? In: Fehér könyv a szellemi tualjdon védelméről 2007. Magyar Szabadalmi Hivatal – Magyar Szellemitulajdon-védelmi Tanács, Budapest, 2007. 20. A szerzői jog korlátozásának alkotmányos tesztjei és a három lépcsős teszt. In: Tattay, Levente (szerk.): Emlékkönyv Ficsor Mihály 70. születésnapja alkalmából barátaitól. Szent István Társulat, Budapest, 2009.
19
