Megálló Csoport Alapítvány Szenvedélybetegekért 1083 Bp. Szigony utca. 37.
Társadalomismereti tábor
Gyakorlati napló
Páty 2005.08.05
Készítette: Szabó Gyöngyvér Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Vác Szociálpedagógus szak II. évf. I. félév. Levelező.
0
Gyakorlat helye: Rzedkowice, Lengyelország Gyakorlat ideje: 2005. június. 21-26-ig Tereptanár neve: Olaszy Csaba Tereptanár munkaköre: Programvezető
Hozzátartozóm révén kerültem kapcsolatba 2004 nyarán a Megálló csoporttal. Már az első találkozásom velük, egyfajta biztonságérzetet adott és kiutat a bizonytalanságomból. Azóta is erős hátteret adnak nekem, és eljutottam arra az elhatározásra, hogy szakemberként e-területen szeretném felhasználni tapasztalataimat és tudásomat. Úgy érzem megtaláltam azt az elhivatottságot amelyben teljes odaadással részt tudok venni. Öt napot töltöttem velük lengyelországi rehabilitációs táborukban, én voltam az egyedüli hozzátartozó a csoportban. Tizenegyen voltunk ebben a turnusban, ebből öt segítő, a többiek rehabosok, és Ördi kutya. A Megálló csoport ’97 óta működik, felépült szenvedélybetegek hozták létre, mint nappali rehabilitáció. Olaszy Csaba, aki segítségemre volt e-dolgozat elkészültében az egyik alapító tag. A csoportban a segítők 90%-a felépült szenvedélybeteg, szociális és pedagógiai végzettségűek. A kliensek 99%-a szenvedélybeteg, vagy kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok, 16 és 26 év közötti korosztály. Beszélgetésem Olaszy Csabával Három éve járunk Lengyelországba, az idén hat turnusba, egy-egy hétre. A Lengyel Fundacia Domin Alapítvánnyal közösen történnek a táboroztatások. Jacek Alaba a Domin Alapítvány vezetője, szociális munkás, ő teremti meg a tábor infrastruktúráját, ő minden fő program szervezője. Az anyagi fedezetet közösen a Megálló csoporttal teremtjük elő. Mindig pályázati pénz áll rendelkezésünkre, a kezdeti időkben jellemzően az ASHOKA amerikai alapítású szervezet támogatásai segítségével, akik társadalmi vállalkozókat támogattak. Az utóbbi időkben a PHARE támogatások állnak rendelkezésünkre. Az utazók hozzájárulnak az utazási költségekhez, fejenként 10 000 forint, plusz biztosítási díjjal. Szociális alapon, költségtérítés mentes is lehet. Az ötlet látogatással kezdődött, sziklamászás és lovaglás, mint terápiás programok. Továbbá tartunk még HIV- prevenciót, színházat, türüpöt (zeneterápia), amit Jacek szervez.
1
Ez a hely a Jura tájegység, csodálatos erdős vidék sziklaképződményekkel. Jellemzően a turnusok végén megbeszéljük közösen az ott töltött hetet, és a jövő teendőit. Közös munka. A tábor célja, hogy a Megálló csoport részéről, akik kimennek a kapcsolat megerősödjön, közelebb kerüljenek egymáshoz. A nap 24 órájában együtt vagyunk, olyan pozitív és negatív információkat tudunk meg egymásról, amiket itthon nem, például, hogy Geri lusta (mondta mosolyogva Csaba). A sportokban kiemelt hangsúlyt kap a bizalom és a felelősség kérdése, egy újfajta megfogalmazásban. A Megállósok életében van egy olyan szerepe ennek az együttlétnek, hogy az egyén fejlődésének folyamata felgyorsul. Kicsit hasonlít egy bentlakásos rehabhoz. Zavaró tényező ki van zárva: TV, mobiltelefon, metró, stb., ugyanakkor nagy hatással bír a lengyel kultúra, a vidék hangulata. A gondjainkat otthon hagyjuk és egymásra figyelünk. A tábor szervezeti struktúrája, informális struktúrán alapszik. A terápiás programok a Megálló segítőinek a kompetenciája, Jacek csak támogatja, nincs döntési joga. A terápiások akik kint vannak, kisebbnagyobb felelősségeket kapnak, hogy a tábor megvalósuljon. Felelősségi körök pl.: -ébresztés -naplóírás, ezek összegyűjtése -fényképezés A csoport, mint fő fóruma a közös megbeszéléseknek, hétfőn, szerdán és pénteken vannak. Itt születnek a döntések, ez demokratikus formula. A sziklamászásnál nem demokratikus a formula, hanem a felelősöknek kell dönteniük. A mászás technikai és biztonsági kivitelezéséért a Domin alapítványon belül a három tréner felelős, akik hegymászó-oktató papírral rendelkeznek, a lovaglás biztonságáért a két lovász a felelős. A trénerekkel mi, a Megálló segítői folyamatosan konzultálunk. A szakember gárda, a Megálló csoport terapeutái, a Domin alapítvány vezetője valamint a lengyel instruktorok. Az utazáshoz a Megálló Alapítvány mikrobusza illetve magánautók állnak rendelkezésünkre. A szállás a birtokon van, korszerű körülmények között. Az istálló és a lovak is a birtokon vannak, az eszközöket a mászáshoz és a lovagláshoz ők biztosítják. Az étkezés külső vállalkozók által megoldott, napi háromszori étkezés, plusz úti csomag. A tábor működési szabályzata informális. A heti csoportokon adott esetben módosítjuk. Szabályok: -szabad józannak maradni -szabad dohányozni a kertben, a házban nem -szabad együtt lenni a többiekkel -nincs mobil, discman- használat 2
Kint ugyanúgy érvényesek a Megállóban lévő szabályok. Fontosnak tartom, -mondja Csaba. hogy kint képviseljük Magyarországot és a Megálló csoportot. Nem jellemző, hogy problémák vannak, jó együttműködő kapcsolat van közöttünk. A táborban való részvétel szempontjai táboronként változik, pl.: mennyire tesz jót az egyénnek a jelenlegi helyzetében az intenzívközösségi lét. Ezt a Megálló stáb beszéli meg, dönti el. Általában a csoport létszám 9 fő segítőkkel együtt. Minimum két segítőnek ott kell lennie, több lehet. A tábor rendje: - 8-kor ébresztő - fél 9-kor napindító csoport - 9-kor reggeli - délelőtt sziklamászás - 3-kor ebéd - délután lovaglás, úszás vagy egyéb programok pl.: türüp. Színház - fél 8-kor vacsora - esti csoport
Benyomásaim Minden reggel napindító csoport. Csak a mai nap c. könyvből felolvassa az aznapi soros az adott napra szóló üzenetet. Ebből lehet táplálkozni egész nap. Nekem is jót tettek ezek a napindítók, közelebb hoztak a csoporthoz. Az, hogy a napom úgy indult, hogy kapok és adok energiát, és átéltem minden reggel, hogy van akikre támaszkodhatok ha szükségem van rá, megnyugtató és erőt adó. Délelőtti program a sziklamászás. Az első alkalommal kíváncsian vártam, hogy mire leszek képes. Kívülállóként figyelve, hogy másznak felfelé, nem tűnt nehéznek. Nekem nehéz volt. Nekivágtam ugyan, de hamar feladtam, tériszonyom volt. Többször próbálkoztam, de a félelmem nagyobb volt az elhatározásomnál. Bosszús voltam a gyávaságomra, resteltem is magam, hogy nem vagyok képes megcsinálni, szóval nem volt nagy sikerélmény. De ebből is sokat tanultam. Most úgy gondolom, ha lesz még alkalmam visszamenni, nagyobb lesz az elhatározásom és ne egyből akarjam megmászni ha nem megy, hanem fokozatosan. A türelem és a kitartás itt elengedhetetlen. Ők mind megcsinálták, pedig némelyikük ugyanúgy küzd a tériszonnyal. Milyen erő kell ennek a leküzdéséhez, de megcsinálják! Ilyen és hasonló okok miatt éreztem gyakran úgy, hogy bennük több életigenlés van az átlagemberhez képest, intenzívebben vesznek részt az életben. 3
Amíg nem vettem részt a sziklamászásban, nem nagyon értettem, hogy mi benne a terápia. Most meg azt mondom, hogy rengeteg dologra tanít meg. Pl.: a mászó biztosítása. Aki biztosít lentről, egyé kell váljon a mászóval. Ilyenkor nincs semmi más csak Te és a Mászó. Nagy felelősség. Rajtad múlhat a másik élete. Maximálisan egymásra kell érezni, fel kell venned a másik ritmusát. Osival beszélgettem, hogy mit nyújt neki a sziklamászás. Húsz éves, öt évig drogozott, két éve tiszta, kedves fiú, sokat beszélgettünk. -Kapok egy pluszt arra, hogy legyen kontrolom magam fölött, mélyiszonyom van és mégis megmásztam a hatos falat. Ha hasonlítom magam a két évvel ezelőtti Osihoz az, hogy valamit megcsinálok akarás függvénye, és én akarom. Ha úgy indulok el mint ma is, hogy zsörtölődök, hogy mászni kell, akkor nem is fogom megmászni. A reggeli csoport segített abban, hogy mégis megmásszam. Tudom, hogyha megmászom, jól fogom érezni magam. Az, hogy hányadiknak indulok el, jelképes tud lenni. Ma elsőnek indultam el, alázatból tettem, máskor önzőségből. Felelősség vállalás, hogy biztosítok valakit, a kötélfeszítés, hogyan motiválod, segítesz rajta, ráérzel, hogy neki mi a jó. Önkontrolt ad. Miután hazamegyek Magyarországra, a pozitív dolgokat újításnak veszem, tele vagyok energiával és ötletekkel, könnyebben tudok változtatni dolgokon. Arról álmodom, hogy nagy területen gyógynövényeket fogok termeszteni, lenne egy patikám, ahol ezeket árulnám. Kallódó ifjaknak és gyerekeknek táborokat szervezni, megismertetni velük a gyógynövényeket hagyományőrző keretben, tradíciók megőrzése és továbbvitele mellett. Délután általában lovaglás, istállótakarítás, lovak tisztítása. Az istálló szép tágas, tiszta. Izgatottan vártam, hogy lovagoljak, a sziklamászás után kíváncsi voltam a reakcióimra. Kicsit tartottam a lovaktól, az istállóban nem mertem közel menni hozzájuk. Szerintem a lovaglás hármatokon múlik. Te, a ló és az oktató. Az első lépésben bíznod kell abban, hogy egyáltalán fel tudsz ülni rá, hiszen „olyan nagy”. Nálam ez sikeresen megtörtént, nagyon jó érzés volt. Rá kell érezned a lóra, és bíznod kell abban, amit az oktató mond. És amikor engedelmeskedsz az oktatónak, a ló elkezd engedelmeskedni neked. Ez egy láncreakció, ami sikerélménnyel végződik és akkor nincs más, csak te és az állat, ahogy eltűr a hátán, elfogad téged és ez nagyon szép. Ennek a terápiás hatását Pepsin láttam a legjobban. Kb. 25 éves, három hónapja tiszta. Legszívesebben egész nap a lovak között lett volna, nagyon szerette őket tisztítani, az istállót takarítani, bármilyen munkának örült, és szívesen csinálta. Elmondása szerint, ha nem volt ott ideges lett, hiányzott neki a munka. 4
Egy délután Jacek árvaházba vitt bennünket türüppözni. Az árvaházban többségben szellemi fogyatékos gyerekek voltak, drogos , alkoholista szülők gyerekei, illetve bántalmazott, rossz szociális körülmények között élő gyerekek. Megrázó élmény volt. Nagyon nyitottak voltak, csimpaszkodtak belénk, a reakcióik nagyon mélyek voltak. Egy kb. 16 éves lány, az arca teljesen kifejezéstelen, szó nélkül belém karolt, és nem engedett el. A fűben ültünk a zenekarral szemben, elkezdte simogatni a karomat és szagolni kezdett. Teljesen ledöbbentem, ő így kommunikált, mint egy állat. A türüp után a mieink és az árvaháziak focimérkőzést játszottak, addig a lányok ismerkedtek a gyerekekkel. A közös nyelv hiányában elkezdtük a tenyerünkbe írni az életkorunkat, ez nagyon tetszett nekik és nekem is. Nehezemre esett otthagyni őket, látni a szemükben a vágyakozást. Szabadidős programot itt szerveztem volna. Mini bábszínházat, marionett bábokkal, újbábokkal. A bábozás sajátságos kifejezési eszköz, főleg ahol nyelvi akadályok adódnak, a gátlások oldódnak, a gesztusok nagyobb jelentőséget kapnak. Az, hogy mi a közös nyelv hiányában a tenyerünkre írtuk a korunkat, már egyfajta kontaktusfelvétel, engem is sikerélménnyel töltött el. Ha a bábon keresztül kommunikálsz, többet megengedsz magadnak, hiszen ő egy külön lény és itt jön létre az, hogy olyan dolgokat képes felszínre hozni, amit nélküle nem, vagy nehezebben adsz ki magadból. Kiválóan alkalmas az érzelmek fejlesztésére, a szereplővel való azonosulás során. A helyesen megválasztott báb, a hiteles bábozás, minden életkorban hat. Nekem is vannak bábjaim, a kedvencem Maki Majom, ha gyerek közösségbe megyek, mindig viszem magammal. A hatás lenyűgöző. Az én szerepem a táborban, mint szocped.-es hallgató az volt, hogy azonosuljak a csoporttal, és a lehető legtöbbet hozzam ki magamból. Az elején nem volt könnyű, kívülállóként éreztem magam, ami rosszul esett, de hamar rájöttem, hogy nekem kell alkalmazkodnom hozzájuk. Megpróbáltam beleélni magam az ő helyzetükbe, ami nem esett nehezemre. Néhányukat közelebbről is megismertem, úgy érzem barátokra tettem szert. Madárkával (30 éves, 15 hónapja tiszta) nagyon sokat beszélgettem, úgy tűnt, mintha évek óta ismerném, sokat segített abban, hogy jobban belelássak az ő világukba. Nagyon őszinték egymáshoz és magukhoz. Ez megzavart engem, ezzel a fajta őszinteséggel nem gyakran találkozom. Például a csoportokon ahogy kiadják magukból a problémáikat, még ha kínosan érinti őket, akkor is képesek beszélni róla, mert bíznak a csoportban és gyógyulni akarnak. Ez szerintem nagyon nagy önfegyelmet kíván. Ha összehasonlítom ezt a csoportot egy hozzátartozói csoporttal, szomorú leszek. A mi 5
őszinteségünk nem olyan tiszta és egyenes mint az övék. Mi körbetálaljuk és tudat alatt is a mentségeket keressük. Ezért örülök, hogy volt lehetőségem öt napig közöttük lenni, jobban bele tudtam látni az ő világukba, ami nagyon meghatott. A másik dolog ami feltűnt nekem, hogy nagyon függenek egymástól, úgy fogalmaznám meg, mint egyfajta nagy család, ami önkéntes alapon működik. Ebbe beletartozik a bizalom, a szeretet, az elfogadás, ugyanúgy a harag és a düh is. Igyekeznek összetartozni, közösséget alkotni, tudatosan formálni egymást. Külön élmény volt számomra az éjszakába nyúló beszélgetéseink a szobatársaimmal. Három lány voltunk a szobában, Madárka 30 éves én 37, B. 18. Függetlenül a korunktól, nagyon jókat beszélgettünk, nevettünk. Megint kamasznak éreztem magam. Az elhatározásom, hogy azonosuljak a csoporttal és a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, úgy érzem nagyjából sikerült. Remélem én is tudtam adni nekik magamból, ami hasznukra válik. Öt nap alatt nagyon sokat tanultam tőlük, átéltem szeretetet, elfogadást, haragot, megbocsátást, félelmet és bátorságot, őszinteséget és megvilágosodást. Köszönöm nektek!
Mottó: Légy szigorú önmagadhoz, de ne gyötörd természetedet. Bontsd le szeszélyeid, sóvárgásaid, nem azért, hogy nélkülük nyomorogj, hanem, hogy folyhass, mint a víz, és biztos lehess mint az ég. A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; legyen lakószobád, szabadon ki- be járhass, dolgod szerint. A szabály semmit sem ér, ha elhatározás szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat. Weöres Sándor
6
