FEKETE ISTVÁN
ORVOS ANDRÁS
PÁRHUZAMOS G O N D O L ATO K
ORVOS ANDRÁS
A R T É Z I GALÉRIA 2016
Artézi Galéria 1037 Budapest, Kunigunda u. 18. (Hévizi út sarok) T: 0620-496-3408 Párhuzamos gondolatok Orvos András és Fekete István kiállítása
Megnyitó: 2016. szeptember 10. szombat du. 5 óra A kiállítást megnyitja: Maczkay Zsaklin művészeti író Megtekinthető: 2016. szeptember 10–október 5. előre megbeszélt időpontban.Orvos András mobil:0670 240 5908 Esszé© Maczkay Zsaklin Katalógusterv© Németh Géza
párhuzamos gondolatok A mostani kiállítás rendezőelvét két fogalom határozza meg. A címszereplő „párhuzamos gondolatok” és az idősíkok egymásmellettisége, amit talán „a múlt vizsgálata” szóval illethetnénk. A párhuzamosság érdekesen rajzolódik ki a festő, Orvos András és a fotós – ám ezúttal a festészet és a fotográfia között balanszírozó képeket bemutató – Fekete István alkotásain keresztül. A közös szellemi szálakat feltételező párhuzamosság, melyek létrehozzák az önállóan is érvényes, együtt mégis hatványozottan ható, közös dallamokat. Ez az „egybecsengés” a két művész harmincéves, közös munkák és kiállítások tucatjait eredményező barátságának eredménye. E kapcsolaté, mely az igazán nagy, egymást folytonosan inspiráló, egymás szellemiségére-gondolataira reflektáló, legendás művészbarátságok közé tartozik. Ami pedig a múlt és az idősíkok között való átjárhatóságot illeti: különböző megvilágításban ugyan, de e kérdések, mindkét művész esetében meghatározó szempontok voltak a mostani anyag összeállításakor. Orvos András alkotásaiban a művész saját hagyományainak megújítását érhetjük tetten, míg Fekete István egy régi emléket porolt le, hogy újraírja a ma, általa használt eszközök segítségével. Vajon mivé alakul a múlt, a jelen szűrőjén át? Hogyan festjük át azt, akarva, akaratlanul? És hogyan tudjuk feltárni, kibontani, az idők során rárakódott rétegek alól? E képek efféle kérdésekre is választ kereső kísérletek; a múlt jelenben való újrafogalmazásának játékai. Fekete István egy izgalmas, időutazó kísérlet eredményeit mutatja be, aminek során közel negyven évet nyúlik vissza a saját élettörténetébe. Talán azért, hogy megfejtse az útközben elhagyott titkokat, és megválaszolja az akkor nyitva hagyott kérdéseket, és talán azért is, hogy a jelen szemszögéből át-és újraértelmezze e régi fejezetet. Kevéssé köztudott, hogy a neves fotóművész egykor festői babérokról ábrándozott, és csak a húszas évei derekán váltotta fel a palettát fényképezőgépre. Ennek az útkeresésnek alig néhány dokumentuma maradt fenn. Közülük való egy 1973-ban készült festmény, a művész 17 éves korából. A képet nem sokkal születése után el is ajándékozta, és jószerivel meg is felejtkezett róla. Így aztán, mikor három évvel ezelőtt, a barátjától visszakerült hozzá, szinte a meglepetés erejével hatott. Mint egy réges-régi történet eltemetett epizódja, mely hirtelen és váratlan előbukkan, hogy kamaszkori gondolatokról és érzésekről meséljen; akkor átélt, lelki gubancokról. Ennek a hajdani festménynek emelte most ki a fotográfus nyolc apró részletét, és nagyította fel az egykori kép méretére. Az egészből kivágva, e töredékek elveszítik eredeti jelentésüket, és így a figurális kép nonfiguratív festmények sorává alakul. A dolog pikantériáját valójában a kimetszett részek apró mérete, ill. a rajtuk végrehajtott, sokszoros nagyítás jelenti, aminek következtében, szabad szemmel nem látható, miniatűr részleteket tárnak fel. Az
egymásra kent festékrétegek sűrűségét, a szenvedélyes ecsetvonások ritmikáját, a vászon finom fakturális hatásait. E gesztust vehetnének akár jelképes értékűnek is; melynek során a múlt töredékei – a jelen nagyítóján át - rámutatnak korábban meg nem látott összefüggésekre. Az egymás mellé állított múlt és jelen alkotásai a fotóművész szemlélet-és világlátásában bekövetkezett, jelentős változásokról is mesélnek. A fiatalkori, komor, sőt depresszív hangvételű festményben, a szimbolikusan lemeztelenített, görnyedt emberalak képében nehéz lenne már felismernünk a jelenben ismert Schwarz derűs arcvonásait. Ezért is történhetett, hogy a számítógépes retusálás során – talán a technika ördöge – olykor egy-egy fokkal élénkebbre festette a kivágott fragmentumokat. Orvos András képeiben mindig ott érezzük az indulás inspirációit. Alapmotívumai - az őt évtizedek óta emblematikusan jellemző, felnagyított virágrészletek és a geometrikus formákkal keveredő, bioform alakzatok – az évek során sokszor, sokféle metamorfózison estek át születésüktől, azaz nagyjából a ’70-es évektől kezdve. A plasztikus virágok - néhol finom, „éppen csak” áthallásokkal, máskor viszont egyértelmű, szókimondó utalásokkal – gyakorta keltenek erotikus érzeteket. Szín-és formavilágukon nyomot hagytak az adott idők lelkiállapotai; hol megmaradtak a korábbi korszakok élénken harsány színeinél, hol besötétedtek, és eltolódtak a redukció irányába. A szüntelen új utakat kereső művész kísérletezésein, s a sokszoros áttételeken keresztül, alaphangjukban mégis megőriztek valamit a kezdeti útszakaszokból. A pop-art és a hardage hatásaiból, a mára legendává érett, balatonboglári tárlatok, polgárpukkasztó ízéből és fiatal-friss lendületéből, de valahol, a mélyben, benne lapulnak még a békéscsabai gyermekévek élményrétegei is: az otthoni kertek színes virágai. A mostani válogatás egyfajta összegzés, melynek tükrében képet kaphatunk az Orvos András-i hagyományokról és e hagyományok megújításáról is. Az alkotások zömén megfigyelhetjük a művész munkáira jellemző, gyönyörűen megmunkált, pointillista hatású, vibráló, dinamikus felületeket. Mindemellett remekül prezentálják András festői világának egyik legfőbb jellegzetességét. A szigorúan mértani formák, a képfelületet szabályos részekre osztó vonalak és hasábok, lágyan hullámzó, organikus formákkal való keveredését. Ezt látjuk pl. a Virág és környezete c. festményen. Ezen a játékos perspektívából ábrázolt képen, a vásznon szinte túlnövő, buján kúszó növényi elemekkel és a képmező alján előtűnő két félbevágott virág motívumaival. Az apró ecsetvonásokkal, csodás-cirmos fényeket keltő szirmokon, és a mellettük – ellenpontozásként feltűnő - monokróm sziromrészleteken. Mintha csak egy véletlenül elkattanó fényképezőgép zárta volna lencséjébe egy kert néhány, esetlegesen megörökített részletét. Ám a festmény érdekes módon – sok Orvos András műhöz hasonlóan - e kivágás-és elhagyás révén nem a töredékesség, hanem éppen hogy az egész érzetét kelti. Maczkay Zsaklin
Orvos András festőművész
[email protected] http://orvosatelier.gsh.hu Mobil: 70 240 5908
1939 augusztus 27-én született Békéscsabán. Itt végezte általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait. Képzőművészeti ismereteit Mokos József festőművész szabadiskolájában szerezte.
1958-1963: A Magyar Iparművészeti Főiskola textilszakának hallgatója. 1963-1977: általános iskolai rajztanár Budapesten. 1969-1971: alapító tagja a No1 művészcsoportnak, amely meghatározta pályáját. 1971-1973: szervezője és résztvevője a Balatonboglári Kápolnatárlatoknak. 1978-1986: a budapesti Moholy Stúdió vezetője. 1986 óta a váci Alkotóház műtermében dolgozik. Rendszeresen jelentkezik önálló és kollektív kiállításokon.
Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének és a Magyar Festők Társaságának. Díjak: 1997. Neufeld Anna díj 2010. Vác Város Művészeti Díja 2016. Magyar Arany Érdemkereszt
ORVOS ANDRÁS
ECHO 2015. 60 x 80 cm, olaj, vászon
ORVOS ANDRÁS
ÜZENET 2015. 60 x 80 cm, olaj, vászon
ORVOS ANDRÁS
BIOFORMÁK 1990. 50 x 70 cm, olaj, vászon
ORVOS ANDRÁS
A DUNÁNÁL 2014. 50 x 70 cm, olaj, vászon
ORVOS ANDRÁS
ÉG ÉS FÖLD 2015. 60 x 80 cm, olaj, vászon
ORVOS ANDRÁS
NAPKAPU 2015. 60 x 80 cm, olaj, vászon
ORVOS ANDRÁS
DUNAPARTI SÉTÁNY 2016. 60 x 80 cm, olaj, vászon
ORVOS ANDRÁS
JELEK 2016. 60 x 80 cm, olaj, vászon
ORVOS ANDRÁS
VIRÁG ÉS KÖRNYEZETE 2016. 60 x 80 cm, olaj, vászon
ORVOS ANDRÁS
RÓZSA 2016. 60 x 80 cm, olaj, vászon
ORVOS ANDRÁS
OSZTOTT FELÜLET 2016. 60 x 60 cm, olaj, vászon
ORVOS ANDRÁS
OSZTOTT LEVÉL 2016. 60 x 60 cm, olaj, vászon
OSZTOTT LEVELEK 2016. 60 x 60 cm, olaj, vászon
PLASZTIKUS VIRÁG 2016. 60 x 60 cm, olaj, vászon
ORVOS ANDRÁS
VIRÁGOK VILÁGA 2015. 60 x 80 cm, olaj, vászon
fekete istván fotográfus
[email protected] +3630 280 4254
1956-ban született Balassagyarmaton. 1960-ban költözött Vácra. 1970-74-ben, a gépipari technikum, 1974-76-ig nyomdaipari szakmunkásképző iskola tanulója. 1976-80-ig Athenaeum nyomda dolgozója. 1986-88-ig az Iparművészeti Főiskola mesterképző, a tipográfus szak hallgatója. 1988- szabadfoglalkozó fotó és tipográfus. 1992-óta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. 2015-óta MAOE fotó tagozatának vezetőségi tagja. 1988-óta számtalan egyéni és kollektív kiállításon vett részt. Egy titok utóélete 1973-ban megtelt a vászon egy kamasz srác gondolataival, lelki nyűglődésével, majd néhány évtizedre a feledés homályába veszett. 2013-ban felbukkant messzi múltból és a mai fotográfus szememmel rácsodálkoztam ifjúkori énemre! Lázba hoztak a nagy egészből az apró részletek, az izgalmas felületek, struktúrák, az egymásba fonódó színek kaotikus játéka. Orvos András festőművész régi barátom, így kézenfekvő volt a kiállítás címe: párhuzamos gondolatok. Fekete István
FEKETE ISTVÁN
1973/1 részlet
FEKETE ISTVÁN
1973/2 részlet
FEKETE ISTVÁN
1973/3 részlet
FEKETE ISTVÁN
1973/4 részlet
FEKETE ISTVÁN
1973/5 részlet
FEKETE ISTVÁN
1973/6 részlet
FEKETE ISTVÁN
1973/7 részlet
FEKETE ISTVÁN
1973/8 részlet
FEKETE ISTVÁN
1973/9 részlet
FEKETE ISTVÁN
1973/10 részlet
FEKETE ISTVÁN
1973/11 részlet
FEKETE ISTVÁN
1973/12 részlet
FEKETE ISTVÁN
1973/13 részlet
FEKETE ISTVÁN
1973/14 részlet
