Golgota dicsıítı csoport – mini-konferencia 2008 április 2. szeminárium
Zene és dicsıítés az Ószövetségben
IMÁDAT – az áldozati rendszer, a ünnepi törvények, a Szent Sátor Róma 12,1–2 „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élı, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Az áldozati rendszer • 3Mózes 1–7 • Az égıáldozat Az ételáldozat A békeáldozat A bőnért való áldozat Az engesztelı áldozat • „Úrnak tetszı illat…” Az ünnepek törvénye • 3Mózes 23; 5Mózes 16 • „Évente háromszor minden férfinak meg kellett jelennie az Úr elıtt: a Páska (zsidó húsvét) ünnepén, pünkösdkor, és a sátoros ünnepen. Ezek mellett az ünnepek mellett még létezett a kürtfújás ünnepe és az engesztelés napja. Ezeknek az ünnepeknek az volt a célja, hogy Isten megmaradjon az emberek gondolataiban, és hogy elısegítség a nemzeti egységet” – Halley’s Bible Handbook Szent Sátor • 2Mózes 25–31, 35–40 • Mi a jelentısége a „Szent Sátornak” egy újszövetségi keresztény számára? „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.” – 1Korinthus 3,16–17 1Korinthus 6,19
ZENE – a zenész élete, a dicsıítés formái A
z e n é s z
é l e t e :
ISTEN KÖVETELMÉNYEI A. A zenészek kiválasztottak és elkülönítettek: a. 1Krónika 15,16–19; 16,41; 25,1; 2Krónika 20,21; 25,18; 29,25: Nehémiás 7,1 • Kizárólag Lévi törzsébıl választották ıket. (Lévinek három fia volt – Gerson, Kehát és Merári.) Mindenki, aki az Úr házában szolgált Lévi törzsének ebbıl a három ágából származott. A vezetı zenészeket szintén ezekbıl a klánokból választották ki.
B. A zenészek fehér gyolcs efódba öltöztek. a. 1Krónika 15,27; 2Krónika 5,12; 29,15; Nehémiás 12,30 C. A zenészeknek szentségi fogadalmat kellett tenniük. a. Nehémiás 10,28–39
SZEMÉLYES KÖVETELMÉNYEK A. Képezték ıket, ezért taníthatóknak kellett lenniük. a. 1Krónika 15,22; 25,6–8; (Zsoltárok 33,3); Efézus 4,11–16; 1János 2,27 • A zene nem a Szent Szellem ajándéka. Olyan képesség, amit fejleszteni kell. B. Hőségesnek kellett lenniük. a. 1Krónika 6,32; 16,37; 2Krónika 7,6; 8,14; 30,15: Nehémiás 12,45 C. Egységre kellett törekedniük. a. 2Krónika 5,12–13; (Zsoltárok 133,1–3; 1Thesszalonika 3,12) A DICSİÍTİ CSAPAT SZERVEZETI EGYSÉGE A. Vezetı zenészeket kellett kinevezni: a. 1Krónika 15,16.22.27; 16,5; 25,1–8; 2Krónika 5,12; Nehémiás 12,42 • Dávid idejében az énekesek és zenészek 24 csoportra voltak osztva. Minden csoportból legalább egy ember dicsıítı szolgálatot végzett a nap 24 órájában. • Az 1Krónika 23,5 tudatja velünk, hogy négyezren voltak azok, akik Istent hangszerekkel dicsıítették Dávid uralma idején. 24 csoportra voltak osztva, amelyekért Ászáf, Hémán és Jédutún 24 fia volt a felelıs. Ez a 24 férfi 288 vezetı fölé volt helyezve, akik kiváló énekesek és zenészek voltak. 1. A három legfıbb zenész vezette a teljes zenei szolgálatot, és Hanániás volt az énekesek fölé rendelve: a. Ászáf: 1Krónika 6,39; 15,17; 25,1–2; 2Krónika 20,14; 29,30; 35,15; Zsoltárok 50,73–83 • Nevének jelentése – „Aki összegyőjt, és eltávolít szemrehányást/szégyent” b. Hémán: 1Krónika 6,33; 25,5; 2Krónika 35,15; Zsoltárok 88 • Nevének jelentése – „Aki hőséges” c. Étán/Jédutún: 1Krónika 6,44; 15,17, 19; 16,38.41.42; 25,1–3.6; 2Krónika 5,12; 29,14; 35,15; Nehémiás 11,17; Zsoltárok 39; 62; 77 • Nevének jelentése – „Következetes és folyamatos dicsıítı kórus. İsi és megalapozott a dicsıítésben.” d. Hanániás: 1Krónika 15,22.27 • Nevének jelentése – „Jahweh által alapított, Jah által fenntartott, az Úr által állandóvá tett.” 2. Az összes vezetı zenész próféta és látnok volt. a. 1Krónika 25,1–3; 2Krónika 29,30; 35,15 B. A zenészek segítettek az Isten háza körüli gyakorlati teendık elvégzésében. a. 2Krónika 9,26–33; 25,8–31: 26,29; Nehémiás 11,22; (1Krónika 23,24; Máté 20,26– 28; 23,10–12; Márk 10,43–43; 1Krónika 9,19). C. Folyamatos istendicsıítés volt a. 1Krónika 9,33; 16,6; 16,11, 37.40; (1Krónika 6,32; Zsoltárok 34,1; Zsoltárok 113,3; 115,18, 145,1–3) • Teljes erejükbıl játszottak – 1Krónika 13,8
D. A Lévita zenészek és énekesek 25 évesen kezdték a szolgálatot. a. 4Mózes 8,24; 1Sámuel 10,5 • Az énekesek és zenészek „apjuk keze alatt voltak…” (1Krónika 25,6) – Sok évet kellett tanulniuk, mielıtt elkezdhették volna a szent szolgálatot. • 50 éves koruk után nem szolgálhattak tovább. E. Férfi és nı énekesek és zenészek is voltak. a. 2Sámuel 19,35; Ezsdrás 2,65; Nehémiás 12,43 HOGYAN ÉLTEK A. Saját szállásuk és városaik voltak a. 4Mózes 18,20; 5Mózes 10,9; 1Krónika 9,27; 9,35; Ezsdrás 2,70; Nehémiás 12,29; Ezékiel 40,44; 4Mózes 35,1–8 B. Új bort és zsenge olajat kaptak a. Nehémiás 13,5 C. Támogatta ıket Izrael többi törzse a. 1Krónika 9,33; Ezsdrás 7,24; Nehémiás 11,23; 11,10; 3Mózes 27,30–33 • A zenészek és énekesek jövedelmük tizedét Istennek adták. – 2Krónika 9,6–7 D. Nem fizettek adót, vámot és értékvámot a. Ezsdrás 7,24 E. Kincs voltak a király udvarában a. 1Mózes 31,27; 2Sámuel 35; Zsoltárok 137,3–4; Prédikátor 2,8–9; Lukács 15,25 F. A hangszerek különleges fából készültek a. 1Királyok 10,12; 2Krónika 9,11
F o r m a
a
d i c s ı í t é s b e n
Isten maga a forma Istene – İ formálta meg a földet a semmibıl, İ adott célt a dolgoknak. (1Móz 1,2) Elıször formának kell lennie – aztán Isten kijelenti a célját és tervét a forma által. Mindaddig, amíg nem engedjük meg Istennek, hogy alakítson és formáljon minket, addig nincs célja az életünknek. Amikor formálja az életünket, akkor leszünk képesek arra, hogy mondjunk is valamit. Gal 4,19. Ugyanígy a dicsıítésben is akkor célja lesz annak, amit teszünk, amikor az jut kifejezıdésre, ami a szívben van. Ha a szív megtér (például), mi pedig zokogunk, és Istenhez kiáltunk, akkor a könnyeknek jelentésük van. Máskülönben a könny csupán sós víz. Ha örvendezünk és táncolni akarunk, akkor ennek a cselekedetnek hatalmas jelentısége lehet, de ha a szívünk nem örvendezik, akkor a tánc halott formává válik a számunkra. Így válik a forma „formalitássá”. Semmi baj nincs a formával, csupán nincsen „szellemi” dimenziója, s önmagában – hacsak nem azt képviseli, ami a szívben van – nem fog semmit sem eredményezni. Lennie kell oknak, valóságnak és célnak a dicsıítés kifejezıdéseiben és formáiban, attól teljesen függetlenül, hogy milyen felekezető emberek vesznek részt a benne. Ne engedd, hogy a dicsıítésben lévı formák átvegyék a szív helyét vagy a szellemi dicséret helyét.
Jézus azt mondta, hogy „szellemben (a szív valóságában – megengedve a Szent Szellemnek, hogy keresztül áradjon rajtunk) és igazságban kell imádnunk – (pl. a helyes szellemi formával kifejezve a szív igazságát és célját” János 4,23). Ha Isten szól hozzád és a közösségedhez, hogy térjetek meg, ne tapsolj, és ne vedd fel a szellemi mosolyodat, és ne tettesd, hogy Isten biztosan nem is így gondolta. Biztos ti is hallottatok már ilyet: „Így még soha sem munkálkodott Isten a közösségünkben. Meg egyébként sem illik a gyülekezetben kimutatni az érzéseidet.” A formák kézzelfoghatóvá teszik a szív dicséretét – és ez szükséges is – ugyanúgy, mint ahogy az országok is úgy néznek a zászlajuk formájára, alakjára és színére, mint ami az identitásukat fejezi ki. A szívnek ki kell fejeznie magát, s amikor ez megtörténik, nagyon erıteljes tud lenni. Ugyanúgy, mint ahogy a bemerítkezés formalizálja vagy megjeleníti a szívet, ami azt mondja, hogy „meghalok magamnak, és a vízbıl kijıve egy új teremtés leszek Krisztusban”, ugyanígy, amikor felemeled a kezedet, akkor ezt mondod, „a szívemet emelem Hozzád”. JSir 3,41. Az énekesek, zenészek, táncosok és a gyülekezet mindig a saját kifejezéseiket és imádási formáikat kell, hogy keressék: annak az igazi megnyilvánulását, amit Isten mond vagy tesz. Amikor ez megtörténik, akkor Isten látható lesz az emberek között, és a kívülállók nem egy csapat „ırültet” látnak majd, akik táncolnak, tapsolnak, ordibálnak stb. Ne keress kifogásokat magadnak, „hogy csak a pünkösdiek emelik fel a kezeiket”, vagy „az anglikánok térdelnek le, nem én”. Ezeknek a bibliai formáknak egyike sem „tartozik” egyetlen felekezethez sem – vagy biblikusak, vagy nem. A következı formák az igében találhatóak, és amikor arra használják ıket, hogy lefessék, mi zajlik az emberek szívében, akkor mélységet, hatalmat és valóságot hoznak az imádatba. S mert ezek a formák az egész ember bevonását kívánják, képessé tesznek arra, hogy „az Úrra figyelj minden akadály nélkül”. 1Kor 7,35 ÁLLÁS
1Kir 8,22; 1Krón 23,30; 2Krón 7,6; Zsolt 134,1; 135,2; Róma 5,2 stb.
TÉRDELÉS
Zsolt 95,6; ApCsel 20,36; 21,5; Fil 2,10 Az alárendeltség és a tisztelet cselekedeteként térdelünk le.
MEGHAJLÁS
Ézs 45,23; Zsolt 95,6; 2Krón 20,18; Róma 14,11 A három héber szó a „dicséretre” meghajlást jelent. • „shachah” 171-szer fordul elı • „qadad” 15-ször fordul elı • „kara” 30-szor fordul elı A görögben a „proskuneo” – leborulni – is ezt jelenti. További jelentése: valami felé csókot adni, úgy csókolni, mint ahogyan a kutya megnyalja a gazdája kezét.
TÁNC
2Móz 15,20; Zsolt 30,11; 149,3; 150,4; (Bír 11,34; 1Sám 18,6–7; 21,11; 29,5) 2Sám 6,1. 4–16; 1Krón 15,29; Jer 31,4, 12–13; Lk 15,25; Mt 11,17; Lk 7,32
A görögben és a héberben azt is jelenti: „örvendezni”. Azt jelenti pörögni, ugrálni, szökdelni, az örömtıl ugrándozni, szökdécselni stb. A tánc általában az imádattal és az örömmel kapcsolható össze az Írásokban. A tánc még az ellenség felett való örvendezésnek is a formája (amikor az ellenség a talpunk alatt van – ez a gyızelem jele.) NEVETÉS
Zsolt 126,2 Egy módja az öröm kimutatásának és szabadjára engedésének.
KIÁLTÁS
1Sám 4,5; Ezsd 3,11; Zsolt 5,11; 32,11; 47,1; Zof 3,14; Zak 9,9 A gyızelemnek egy jele – az öröm kitörése – felemelkedett dicséret és magasztalás egy módja – a harc egy fegyvere.
HANGOS ZAJ/HANG
2Krón 20,19; Ez 3,12–13; Neh 9,4; Zsolt 98,4; 33,3; 81,1; Lk 17,15; 19,37; ApCsel 14,10–11; Jel 5,12; 6,10; 7,10 Hangos zajt/hangot használunk extrém és dinamikus érzés kifejezésére.
ÜNNEPÉLYES ÉNEKEK & KÖRMENET
Ez 46,9; Joel 1,14; 2,15; Zsolt 92,3 Ünnepélyes – „szertartásokkal jár együtt, kötött formában zajlik, misztikusan hatásos, szent, jelentıséggel teljes, nyomatékos, józan, tudatos, a mozgásban és a cselekedetekben lassú…” (The Concise Oxford Dictionary – University Press 1964) Zsolt 68,25; Jer 30,21; Jel 4,5 (Zsolt 68,25 – az a szó, hogy „bevonulás” a héberben Halikah – társaság. Szó szerint a szentélybe való bevonulás.) 2Mózes 34,5: „ekkor leszállt felhıben az Úr, odaállt mellé, és kimondta az Úr nevét. Elvonult elıtte az Úr, és így mondta azt ki…” Itt látjuk, amint Isten ünnepélyesen elmegy vagy elvonul Mózes elıtt, és hirdeti a Nevét – a személyét és a természetét.
ZÁSZLÓK
2Mózes 17,15; Zsolt 20,6; 60,6 (a Károliban 60,4); Énekek 2,4 (az új fordításban jelvény); 6,4; 6,10; Ézs 13,2 (az új fordításban jel); Zak 9,16 (az angolban itt zászló van); Ézs 59,19
ÉNEKLÉS
Több mint 250 utalás van a Bibliában az éneklésre – ez az egyik kulcsforma a dicsıítésben.
ÚJ ÉNEK
Zsolt 33,3; 40,4; 96,1; 144,9; Ézs 42,10; Jel 5,9; 14,3
REAGÁLÓ ÉNEKLÉS ANTIFÓNIKUS ÉNEKLÉS
A héber szó – „anah”– válaszolást jelent, bizonyságot tenni, válaszra hívni, sírni, kiáltani, tanúsítani, beszélni, felemelni. •
Ez volt Izraelben az éneklés alapvetı formája. Hét fajtája van a válaszoló éneklésnek az Írásokban megemlítve. Úgy tőnik, hogy e forma használatának a célja a tanítás (Zsolt 145,5), az ének szavainak hangsúlyozása. Az ismétlés miatt a hallgatók kétszer „hallják” az üzenetet, és ha a válaszolás kötelezı, akkor nagyobb koncentrációra és intelligensebb, meggondoltabb, elmélyültebb dicsıítésre van szükség. Ez egy kiváló mód, amit ma a gyülekezetekben használni lehet, de tehetséget és gyakorlást követel a dicsıítı csapattól.
1. Kórus – Neh 12,31, 40, 42; Ezsd 3,11 a. Ez elıre eltervezett használata ennek a formának. 2. Egy személy egy másiknak – 1Sám 18,7; 21,11; 29,5; Ézs 6,3–4; a. Ez egy szólót és a neki válaszoló másik szólót foglal magába. (Valószínőleg az Énekek Éneke is ilyen formára lett írva.) 3. Egy személy egy csoportnak – 2Mózes 15,21; (a Zsoltárok fejléceibıl a 44.; 47.; 99. zsoltár, mindezeket úgy gondolják, hogy Kórah fiai írták, akik egy vezetı zenésznek válaszoltak.) 4. A vezetı a gyülekezetnek – Zsolt 107; 136 – ahol a válasz a zsoltár folyamán végig le van írva, és a Zsolt 106; 118; – ahol a válasz a zsoltár elején van leírva – egy hagyományos népi ének, ami ismert volt az emberek elıtt. 5. Énekesek a táncosoknak - 2Mózes 15,21; – a tánc értelmezheti az Úr énekét, amint azt éneklik – vagy lehet válasz is. 6. Az énekesek a hangszereknek – Ézs 38,20 – a hangszer kísérheti az éneket, vagy válaszolhat rá. 7. Egy generáció a másiknak – Zsolt 145,4 – egy jó módja annak, ahogy a gyermekeket megtaníthatjuk a dicsıítésre és az alkalmon való részvételre. Három típusú válaszadás lehetséges: •
tematikus válasz – amikor az énekesek oda-vissza válaszolnak egymásnak énekkel, így felépítve egy témát – mint pl. az Énekek Énekében. Magasztalhatják az Istenüket, vagy beszélhetnek tetteirıl, stb.
•
visszhang válasz – amikor egy énekes idıt hagy egy másik énekesnek vagy a gyülekezetnek, hogy visszhangozzák ugyanazokat a szavakat – vagy esetleg a szavak egy részét (pl. „az Úr erıs és hatalmas király!” – „erıs és hatalmas király!” stb.) Ez akkor nagyon hasznos, amikor azt szeretnéd elérni, hogy a gyülekezet határozottan „egyetértsen” veled egy gyızedelmi énekben, egy megerısítésben vagy egy dicséretben stb.
•
kérdés/válasz – amikor az énekes feltesz egy kérdést, és egy másik énekes vagy a gyülekezet válaszol. A válasz néha lehet sokkal hosszabb – mint ahogy a kérdést is lehet arra használni, hogy elmélyültebb, intelligensebb dicsıítést provokáljon.
Egy zenész vagy egy táncos is hatásosan válaszolhat ezen formák bármelyikére.
HANGSZEREK 2Mózes 15,20; Zsolt 71,22, Zsolt 150,3–6; Zsolt 144,9; Jel. 5,8 Sok-sok hangszert megemlít a Biblia, mint az Istennek felajánlott dicséret formái – (kézi dob; hárfa; trombita; sípok; tízhúrú hangszerek; cimbalmok; magas hangú cimbalmok stb.) KEZEK FELEMELÉSE
A kezek felemelésének 12 különbözı használata van az Írásokban: 1. Könyörgés (imádság, amiben alázatosan kérsz valamit) I. Zsolt 28,2 „Halld meg esedezı hangomat… kezemet fölemelve…” II. Lásd még Zsolt 88,10; JSir 2,19 2. Bőnbánat (a megbánás és a töredelem imádsága) I. JSir 3,40–41, „Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz! Emeljük fel szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van.” II. Lásd még Ezsd 9,5–6; Jób 11,13; 3. Isten imádása és áldása I. Zsolt 63,5 „Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem fel kezemet.” II. Lásd még Neh 8,6; Zsolt 134,2 4. Dicsıítés I. Zsolt 134,2 5. Szomjazni vagy keresni Istent I. Zsolt 143,6 „Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld.” 6. Az imádság szokása I. Tim 2,8 „Azt akarom, hogy a férfiak mindenütt bőntıl tiszta kezeket felemelve imádkozzanak…” II. Lásd még 1Kir 8,22; 8,38; 8,54; 2Krón 6,12; 6,19; Zsolt 141,2; Ézs 1,15;
7. Harc I.
2Mózes 17,11–12 „Valahányszor Mózes felemelte kezét, Izrael volt az erısebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erısebb.” 8. Keresés, és az isteni hatalom jele I. 2Mózes 9,15 „Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged…” II. Lásd még 2Móz 7,19; 8,5–6,(az új fordításban 8,1–2); 9,22; 9,29; 10,21–22; 14,16; 14,26–27; 4Móz 20,11; 9. Elmélkedés I. Zsolt 119,48 „És felemelem kezeimet a te parancsolataidra… és gondolkodom a te rendeléseidrıl.” 10. Mások megáldása I. Lukács 24,50 „…felemelte a kezét, és megáldotta ıket.” II. Lásd még 3Móz 9,22 11. Ünnepélyes nyilatkozat vagy fogadalomtétel I. 5Móz 32,40 (Isten beszél Mózesen keresztül) „Kezem az égre emelem, s mondom: Örökké élek én!” II. Lásd még 1Móz 14,22; Ézs 62,8; Dán 12,7; 12. A szív egy jele I. Zsid 12,12 „…a lankadt kezeket … erısítsétek meg…” II. Lásd még Neh 8,6; Jób 11,13; JSir 3,41
TAPS(KEZEK ÖSSZEÜTÉSE)
Az Írásban 7 esetben használták a tapsot (vagy a kezek összeütését) 1. Örvendezés Ézs 55,12 „Bizony, örömmel jöttök ki, … és a mezı fái mind tapsolnak.” Lásd még Zsolt 98,8 2. Koronázás 2Kir 11,12 „…így királlyá választották (Jóást), és felkenték ıt. Tapsoltak és így kiáltoztak: Éljen a király!” 3. Gyızelem Zsolt 47,2 (a Károliban 1-es vers) „Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten elıtt!” Lásd még Ezékiel 25,6 4. Harag 4Móz 24,10 „Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám
ellen, összecsapta a kezét…” Lásd még Ezékiel 21,14 (az új fordításban a 19-es vers); 21,17 (az új fordításban a 22-es vers); 5. Megvetés/ kigúnyolás/ lenézés JSir 2,15 „Összecsapják kezüket miattad, akik arra járnak. Fölszisszenek, és fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt. Errıl a városról mondták, hogy szépsége tökéletes, az egész föld öröme!” Lásd még Jób 27,23; 34,37; Náhum 3,19; Ezékiel 25,6–7; 6. Bánat Ezékiel 6,11; 21,14 (az új fordításban a 19-es vers) 7. Eskütétel Példabeszédek 11,21 Kína egyes részeiben még mindig szokás úgy esküket tenni, hogy az eskütevık összeütik a kezüket, és így pecsételik meg az ígéretet. Négy olyan héber szótı van, ami a tapsot (kezek összeütését) írja le: Macha – magasztalásban (ujjongó örömben) összecsapni a kezeket Zsolt 98,8; Ézs 55,12; Nakah – csapni, megsebesíteni, ölni, ütni, megütni, elırefelé hajítani; megbüntetni, öldökölni, gyilkolni 2Kir 11,12 Saphaq – tapsolni, megütni, csapni, fetrengeni, megbüntetni, megszomorítani, kigúnyolni, felháborodni. Jób 27,23; 34,37; JSir 2,15 Taqa – csattogni, átszúrni, megfújni a trombitát, megütni, csapni, egy hangszeren csengetni. Zsolt 47,1 (az új fordításban a 2-es vers); Náhum 3,19;
