Dr. Vásáry Viktória
Globális értékláncok szerepe az agro-bizniszben Role of Global Value Chains in the Agrobusiness
[email protected] Agrárgazdasági Kutató Intézet, tudományos munkatárs
A nemzetgazdaságok teljesítményét a globalizáció hatására ma már jelentős mértékben befolyásolja a transznacionális vállalatok és azok beszállítóinak termelése. A globális termelési és elosztási láncok teszik lehetővé azt, hogy a világgazdaság kibocsátásának döntő hányada eljusson a végső fogyasztókig. Továbbá jelentékenyen hatnak arra, hogy egy adott ország gazdasági növekedése, termelékenysége és foglalkoztatottsági szintje hogyan alakul. A globális értékláncok világában az eladott végtermék mennyisége és értéke helyett az ország határain belül és fragmentált termelési keretek között végzett tevékenységeknek van igazán jelentősége. A kormányzatok nem a termelést vagy az exportot kívánják maximalizálni, ehelyett az a fő érdekük, hogy minél nagyobb nemzeti hozzáadott értéket állítsanak elő. Az országok nemzetközi teljesítményét gyakran az exportpiaci részesedéssel és a feltárt komparatív előnyök mutatójával mérik. A globális értékláncok (GVC) azonban közvetlenül megkérdőjelezik a versenyképesség e mutatókkal történő vizsgálatát, mivel egy adott ország exportjához egyre nagyobb mértékben van szükség külföldi közvetett termékek és szolgáltatások importjára. Mindezek alapján a tanulmány célja az Európai Unió és azon belül Magyarország nemzetközi teljesítményének hozzáadottérték-alapú kereskedelmi adatokkal történő vizsgálata, a globális értékláncok nemzetgazdaságban, illetve kiemelt figyelemmel a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban megjelenő relevanciájának elemzése. A felhasznált módszer kiterjed a szakirodalmi alkotások kompilációjára, szintetizálásra, az OECD TiVA adatok leíró statisztikai elemzésére és ez utóbbiak segítségével összehasonlító ország elemzésre, melynek eredménye: hazánk mezőgazdaságának és élelmiszeriparának hozzáadottérték-alapú kereskedelemben történő pozícionálása. Bevezetés A globalizáció hatására a transznacionális vállalatok és azok beszállítóinak termelése ma már jelentős mértékben befolyásolja a nemzetgazdaságok teljesítményét, gazdasági növekedését, termelékenységét és foglalkoztatottsági szintjét. A globális értékláncok1 világában az eladott végtermék mennyisége és értéke helyett az ország határain belül és fragmentált termelési keretek között végzett tevékenységeknek van számottevő jelentősége. A globális értékláncok elméletének segítségével2 a nemzetközi gazdaságtant és a világgazdaságtant már számos aspektusból vizsgálták. De az elmélet rokon tudományágakban is felbukkant. (Szalavetz, 2013, Neilson et al., 2014). A globális értékláncokat Gereffi és társai 5 típusba sorolták. Irányítási struktúrájuk alapján megkülönböztettek: piacokat, moduláris, relációs, „fogoly” és hierachikus értékláncokat, amelyek kialakulása függ a tranzakciók komplexitásától, kodifikálhatóságától és a beszállítók kompetenciáitól. (Gereffi, 2005; Dunavölgyi, 2014)
1
A termelési és szolgáltatási tevékenységeket vizsgáló közgazdasági szakirodalomban némi eltéréssel több elnevezés is meghonosodott: az ellátási lánc (supply chain), a Porter nevéhez köthető értéklánc (value chain), a Dicken munkásságában felbukkanó termelési hálózat (production network,) és az először Gereffi által használt árulánc (commodity chain,) kifejezések. (Cséfalvay et al., 2005; Túry, 2013). Az értéklánc az adott áru termelése vagy egy szolgáltatás során materiális kibocsátást és immateriális szolgáltatásokat is tartalmazó, egymáshoz kapcsolódó tevékenységek sorozata. Több szinten szerveződhet, melyek közül a legmagasabb a globális szint. A globális értékláncok lehetnek termelő vagy fogyasztó által vezéreltek. A legújabb kutatási irányzatok szerint ugyanakkor már nem is a „láncot”, hanem a „hálózatot” vizsgálják, jelezve ezzel a globális termelők közötti interakciók komplexitását. (De Backer és Miroudot, 2013) 2 értéklánc-szemléletű publikációkat lásd: www.globalvaluechains.org
492
A globális értékláncok, irányítási struktúrájuktól függetlenül ösztönzik a hatékonyabb kereskedelempolitikai eszközrendszer kialakítását, pozitívan hatnak a beruházásokra, a tőkemozgásokra, a beszállítóként szerepet játszó kis- és középvállalkozások lehetőségeire, valamint a tudásalapú működés keretrendszerének a megteremtésére. Számos előnnyel jár, ha egy ország a globális értéklánc részesévé válik. De ebben a folyamatban jelentékeny szerepet játszanak az egyes kormányzatok is: erősítik az üzleti környezetet, támogatják a K+F beruházásokat, elősegítik a lényeges gazdasági kompetenciák – nevezetesen a készségek, képességek és a menedzsment – fejlesztését, költségcsökkenést eredményező szabályozási reformot hajtanak végre a főbb szállítási ágazatokban (pl. légi szállításban) és az infrastruktúrára vonatkozóan. (OECD, 2013a) Az egyes országok globális értékláncoknak, transznacionális vállalatoknak köszönhető összefonódottsága ugyanakkor fokozott nehézséget is támaszthat, amennyiben az értéklánc egy részén bekövetkező negatív események tovagyűrűznek. (Magyarország Állandó OECD Képviselete, 2013) Az alkalmazkodás, a kockázatok kezelése, a jövőbeli sokkokkal szembeni ellenálló képesség kifejlesztése ugyanakkor adekvát szakpolitikai intézkedésekkel – megfelelően kialakított munkaerőpiaccal, társadalompolitikai eszközökkel, az oktatásba történő befektetéssel, strukturális politikai eszközökkel - elősegíthető. (OECD, 2013a) A globális értékláncok terjedését elősegítik a költségcsökkentésre, hatékonyságnövelésre, a külföldi piacok egyre nagyobb mértékű meghódítására vonatkozó törekvések, valamint a tudástőkéhez való hozzáférés biztosítása. Az egyes nemzetgazdaságok a globális értékláncokban külföldi inputok felhasználóiként és köztes termékek vagy szolgáltatások3 előállítóiként vehetnek részt. Globális értékláncok az agrobizniszben A mezőgazdaságban és az agrobiznisz szektorban is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a termékdifferenciálásra valamint az innovációra, és a globális értékláncok viszonylag hosszúak. A globális agro-élelmiszerláncok esetében alapvetően domináns szerepet játszanak a szupermarketek által vezetett, nagy, vertikálisan koordinált, fogyasztó-vezérelt láncok, amelyek az esetek többségében előnyben részesítik a kis létszámú, általuk preferált beszállítókkal való együttműködést. A kedvezményezett beszállítóktól elvárják a következetesen magas minőségű termékek biztosítását, a megalapozott termék és eljárás specifikációkat, a menetrend szerint történő teljesítést és a versenyképes árak fenntartását. A szupermarketek időnként közvetlenül kontrolálják a növénytermesztés és betakarítás folyamatát is. A fogyasztóvezéreltség mellett ugyanakkor ma már nagy jelentősége van a cégek közötti kapcsolatokat meghatározó tényezőknek, az irányításnak. A cégek közötti irányítás a gazdasági tranzakciók - az agrobizniszben elsősorban a szabványrendszerek -„játékszabályait” vizsgáló tágabb intézményi összefüggésben értelmezendő. (Humprey és Memedovic, 2006) Az inspekción és a mintavételen alapuló minőség-ellenőrzést egyre inkább felváltja a kockázatmenedzsmentre és az eljárások ellenőrzésre támaszkodó minőségbiztosítás. (Humprey és Memedovic, 2006) A lánc egészében biztosítani kívánják a minőségügyi és élelmiszerbiztonsági sztenderdek betartását, ami hatékony vertikális koordinációt igényel. Az élelmiszerpiacokon a magánszabványok jelentőségének fokozódása (Gereffi és Lee, 2012) és a magánszabványok állami szabályozáshoz fűződő viszonya egyre inkább prioritást élvező kérdés. Az élelmiszerszabványoknak történő megfelelés ugyanakkor rendkívüli költségterhet jelent a termelők számára. A globális vásárlók ezen oly módon szoktak enyhíteni, hogy technikai és pénzügyi segítséget adnak ahhoz, hogy a termelők javítani tudjanak termékeik minőségén. A fogadó ország és a nagy kiskereskedők által megkövetelt szabványoknak történő megfelelés alapjában véve a globális agro-élelmiszerláncba való belépés előkövetelménye. (ld. pl. az EUREPGAP használatát Kenyában, (Humprey, J. 2008)) Az említett akadályok leküzdéséből és a globális értékláncokba történő becsatornázódásból eredő előnyök lényegesek. E fejlődés következtében egyre fontosabbá válik pl. a szabványok egymáshoz történő közelítése, a tanúsító eljárások kölcsönös elismertetése, vagy a fejlődő országokban működő helyi tesztelő intézetek fejlesztése. (OECD, WTO, World Bank Group, 2014) A világkereskedelem mintegy 60 százalékát (20 trillió USA-dollár) köztes termékek és szolgáltatások adják. (UNCTAD, 2013) 3
493
493
Az agro-élelmiszer piacok esetében további sajátosságként említendő, hogy a hűtött ellátási lánc és a nyomonkövethetőség biztosítása alapkövetelmény. Ezen kívül releváns a szállítás és kereskedelemmel kapcsolatos infrastruktúra – úgy, mint kikötők, utak, logisztika, összekapcsolhatóság - minősége, hatékonysága és elérhetősége. A legtöbb mezőgazdasági termék – különösen a feldolgozatlan termék - árára arányaiban nagy hatást gyakorol a szállítási költség mértéke, ami alapvetően az alacsony érték – súly aránnyal magyarázható. Az agro-élelmiszer piacokon a kereskedelmi akadályok mértéke lényegesen nagyobb, mint más feldolgozóipari ágazatokban, magasabbak a vámok, több a vámcsúcs és a vámeszkaláció. (OECD, 2013b) Anyag és módszer A globális értéklánc elemzés lehetővé teszi valós, gyakorlati problémák megértését, összeköti a globális és a helyi szintű szereplőket, segítségével a változtatásban, reformban érdekelt szereplők – kutatók, cégek, civil szervezetek, szakpolitikusok – beavatkozási pontokat kereshetnek, a nemzetállamok megérthetik, hol van adott iparágban versenyerősségük, illetve milyen kihívásokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy javítsanak az iparág helyzetén. A globális értéklánc modell egymást követő, különálló kutatási lépésekben speciális módszertani eszközöket alkalmaz. A globális értéklánc vizsgálatával meghatározhatóak például a globális gazdasági folyamatok és az élelmiszerfogyasztás közötti összefüggések. Beazonosítható, hogy az élelmiszerellátási láncok hogyan formálják az élelmiszer hozzáférhetőségét, a globális és helyi láncok közötti együttműködést. Körvonalazható a transznacionális vállalatok szerepe és a beavatkozási pontok halmaza. (Gereffi és Christian, 2009) A globális értékláncok kialakulása és terjedése jelentékeny hatást gyakorol a szakpolitikák széles tárházára, melynek következtében szükségessé válik azok átalakítása is. A hozzáadottérték-alapú kereskedelemmel kapcsolatos eredmények épp azt teszik lehetővé, hogy a politikacsinálók megfogalmazhassák a szükséges változtatásokat. Annak az ismerete például, hogy egy termék vagy szolgáltatás exportja során mekkora hazai hozzáadottérték előállítására került sor, rendkívül fontos ahhoz, hogy meghatározhatóvá váljon, hogy a kereskedelem milyen mértékben járul hozzá a gazdasági növekedéshez és az országok versenyképességhez. (OECD, 2013a) Az országok nemzetközi teljesítményét gyakran az exportpiaci részesedéssel és a feltárt komparatív előnyök mutatójával mérik. A globális értékláncok (GVC) azonban közvetlenül megkérdőjelezik a versenyképesség ezen mutatókkal történő vizsgálatát, mivel egy adott ország exportjához egyre nagyobb mértékben van szükség külföldi közvetett termékek és szolgáltatások importjára. (De Backer és Moussiegt, 2012) Az export versenyképességét növelik az olcsóbb, differenciáltabb és jobb minőségű inputot biztosító „outsourcing” és „offshore” tevékenységek4. Ebből adódóan a végtermékekre vonatkozó exportadatok nem jelzik feltétlenül az adott ország specializációjának valós mértékét. A kedvező exportalapú indikátor lehet, hogy nem utal az adott termék előállításában megmutatkozó kompetitív jellegre és elrejtheti azt is, hogy egy ország importált köztes inputot felhasználva csupán a termék végső összeszerelésére specializálódott, azzal alig vagy egyáltalán nem mérhető hozzáadott értéket teremtve. Az OECD és a WTO külkereskedelmi adatok és input-output adatok segítségével, majd hozzáadottérték-alapú kereskedelmi adatok (TiVA) 5 felhasználásával kezdte meg feltérképezni a globális értékláncok terjedését. A hozzáadottérték-alapú kereskedelemstatisztika6 segítségével kimutatható, hogy egy adott ország exportjánál mekkora az a hozzáadott érték (munkabér, adó, profit), amellyel az az ország, illetve egy adott ágazat ténylegesen További részleteket ld. OECD, 2007 Az adatbázisban szereplő országok: Ausztrália, Ausztria, Belgium, Kanada, Chile, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Izland, Írország, Izrael, Olaszország, Japán, Korea, Luxemburg, Mexikó, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Svájc, Törökország, Nagy-Britannia, USA, Argentína, Brazília, Brunei Szultanátus, Bulgária, Kambodzsa, Kína, Kínai Tajpej, Ciprus, Hong Kong, India, Indonézia, Lettország, Litvánia, Malajzia, Málta, Fülöp-szigetek, Románia, Oroszország, Szaúd-Arábia, Szingapúr, Dél-Afrika, Thaiföld, Vietnám 6 A hozzáadottérték-alapú kereskedelemstatisztika sematikus modelljét lásd OECD, 2013a. 4 5
494
hozzájárult az adott termeléshez vagy szolgáltatáshoz. Láthatóvá válik, hogy az adott ország importja és exportja milyen mértékben, milyen módon járul hozzá a versenyképességhez, a gazdasági növekedéshez, illetve hogy milyen mértékben fogyasztója egyes import termékcsoportoknak vagy szolgáltatásoknak. Jelenleg 57 ország 18 iparágára állnak rendelkezésre adatok, amelyekkel a globális GDP 95 százaléka lefedhető. A TiVA adatbázis becsléseket tartalmaz, az adatok nem teljes körűek és nem véglegesek. (Tóth, 2013) A külkereskedelmi adatokkal kapcsolatban nehézséget jelent, hogy a kibocsátás (output) értéke mindannyiszor magába foglalja az importált köztes termék értékét, ahányszor az átlépett egy országhatárt. Ezáltal fellép a „kettős könyvelés” problémája és a külkereskedelmi adatok eltúlozzák az országok közötti kereskedelemben jelentkező implicit értéket vagy alkotóelem tartalmat. A hozzáadottérték-alapú kereskedelmi adatok ugyanakkor csupán az ország határain belül előállított hozzáadott értéket mutatják. (De Backer – Yamano, 2012) A tanulmány első lépésben szakirodalmi kompiláció keretében térképezi fel a globális értékláncok általános és élelmiszergazdaságra vonatkozó specifikus jellemzőit, majd arra a kérdésre keresi a választ, miért és hogyan vesznek részt az Európai Unió tagországai, köztük Magyarország a globális értékláncokban. Hangsúlyozandó, hogy a kereskedelemben bekövetkező globális értékmozgások követésére, illetve annak felmérésére, hogy egy adott országban ténylegesen mennyi érték keletkezett a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) által kidolgozott hozzáadottérték-alapú kereskedelemstatisztika megjelenése előtt nem volt mód, tekintettel arra, hogy a klasszikus export-import adatok arra nem alkalmasak. Ebből adódóan a magyar élelmiszergazdaságra vonatkozó hozzáadottérték-alapú kereskedelmi adatok elemzése is új kihívás. Eredmények
A hozzáadott érték megoszlása az értéklánc mentén, export részesedés a globális értékláncokban A feldolgozóipari termékekre és a piaci szolgáltatásokra vonatkozó végső fogyasztás több mint egy harmada esetében beszélhetünk külföldön előállított hozzáadott értékről. Kisebb országokban általában alacsonyabb a hazai hozzáadott érték. Ugyanakkor a piaci szolgáltatásoknál jelentkezik a legnagyobb hazai hozzáadott érték, sőt kifejezetten a legnagyobb közvetlen hozzáadott érték. Magyarországon a különböző ágazatok exportjának hazai hozzáadottérték-tartalma alacsonynak tekinthető akár a visegrádi országokkal, akár egyéb EU-s tagországokkal történő összehasonlításra kerül sor. (Tóth, 2013) Magyarországon a gazdaság egészét tekintve az importált köztes inputok mintegy két harmada azért került felhasználásra 2009-ben, hogy azt követően exportot generáljon. A mezőgazdaságban ez az arány kissé meghaladta az élelmiszeriparban viszont nem érte el a 40 százalékot. (OECD, 2013d) A feldolgozóiparban napjainkban már nem csupán a termékek előállítása zajlik, de egyre több szolgáltatással kapcsolatos tevékenység is megjelenik. A feldolgozóipar exportjában a hozzáadott érték jelentékeny hányada a szolgáltatásszektorból származik. A cégek fokozottan vesznek igénybe pl. logisztikai, kommunikációs, gazdasági szolgáltatásokat. Bizonyos szolgáltatások (design, fejlesztés, marketing, jótállás, eladás utáni szolgáltatás) elősegítik a differenciálást, a termék minőségének növelését és ezáltal a nagyobb értékteremtést. A magyar feldolgozóipari export értékének egy harmada szolgáltatással, elsősorban gazdasági szolgáltatással és kisebb mértékben disztribúciós, szállítási, telekommunikációs és pénzügyi szolgáltatási tevékenységek révén előállított hozzáadott érték. (OECD, 2013c és 2013d) Magyarországon elsősorban a kereskedelem és a vendéglátás, a szállítás, a raktározás és a távközlés hozzáadott értéke számottevő. Becslések szerint a magyar teljes exportérték körülbelül 40 százaléka (amely valamivel alacsonyabb, mint az OECD 48 százalékos átlaga (OECD, 2013d)) a szolgáltatások hozzáadott értékéből származik és a szolgáltatásexport hazai hozzáadottértéktartalma arányaiban jóval magasabb, mint az iparba tartozó ágazatoké. (Tóth, 2013) Az OECD-WTO TiVA adatbázisában szereplő indikátorok ebben a tanulmányban csak korlátozott számban kerülnek kiértékelésre. Az egyik legjelentősebb mutató a részvételi vagy GVC index, amely azt jelzi, hogy az ország exportjának hány százaléka származik a globális értékláncokból, azaz az adott ország az exportra szánt output előállítása során milyen mennyiségben / értékben használ fel külföldről származó terméket (háttérkapcsolatok), szolgáltatást, illetve más országok exportjában mekkora a hazai input / érték mértéke (előrevezető kapcsolatok). (ld. 1. és 2. ábra)
495
495
A magyar GVC-index 56,6 százalék volt 2009-ben. Ezzel a Luxemburgban mért felső szélsőértékhez - 71,6 százalékhoz - közelített, messze elhagyta a 30-33 százalék körüli alsó szélsőértéket. (pl. EU: 30,2 százalék és DélAfrika 33,8 százalék). 1. ábra: GVC-index a mezőgazdaságban, 1995 és 2009 6 5 4 3 2 1 0
1995
2009
Forrás: OECD-WTO TiVA adatbázis alapján 2. ábra: GVC-index az élelmiszeriparban, 1995 és 2009
EU Svédország Románia Finnország Ausztria Németország Olaszország Szlovénia Málta Spanyolország Portugália Lengyelország Görögország Luxemburg Franciaország Egyesült Királyság Ciprus Cseh Köztársaság Szlovákia Lettország Magyarország Bulgária Litvánia Belgium Észtország Dánia Hollandia Írország
8 7 6 5 4 3 2 1 0
1995
2009
Forrás: OECD-WTO TiVA adatbázis alapján Magyarország globális értékláncokban - export révén - megmutatkozó részvételének hajtómotorja elsősorban az exportban felhasznált külföldi köztes termék/ szolgáltatás, azaz a háttérkapcsolatok (backward participation) magas foka. (1. táblázat; 3. ábra) (A kis országok GVC-indexe jellemzően magasabb, mint a nagy nemzetgazdaságoké.) 1. táblázat Magyarország: Háttérkapcsolatok (H) és Előrevezető kapcsolatok (E) Összes feldolgozóipari Mezőgazdaság, Élelmiszer, ital, dohányágazat erdőgazdálkodás, termék gyártása halászat H E H E H E 1995 26,6 15,2 1,5 1,2 2,4 0,2 2000 46,2 17,2 0,6 0,6 1,1 0,2
496
2005 49,1 19,8 0,4 2008 45,0 17,8 0,9 2009 39,9 16,7 1,0 Forrás: OECD-WTO TiVA adatbázis alapján saját összeállítás
0,6 0,7 0,7
0,9 0,9 1,2
0,1 0,1 0,1
1995-ben mind a mezőgazdaságban, mind az élelmiszeriparban a legalacsonyabb értékekkel rendelkező harmadban volt Málta, Ausztria, Németország, Olaszország, Szlovénia és Spanyolország, a legmagasabb értékekkel rendelkező harmadban pedig Lettország, Litvánia, Bulgária, Magyarország és Hollandia. Ezek közül a háttérkapcsolatok tekintetében Ausztria, Németország, Olaszország és Málta került mindkét iparágban a legalacsonyabb értékekkel bíró országok körébe, Magyarország valamint Hollandia ugyanakkor a legmagasabb indexet mutató csoportba. 2009-re bizonyos átrendeződések következtek be a sorrendben, és egyes országok GVC indexe nőtt, míg másoké csökkent az időközben eltelt másfél évtized alatt. 3. ábra: Magyarország mezőgazdaságának és élelmiszeriparának teljes és háttérkapcsolatokat mutató GVCindexsze 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 1995
2000
2005
2008
2009
GVC-index - mezőgazdaság
GVC-index - élelmiszeripar
háttérkapcsolatok - mezőgazdaság
háttérkapcsolatok - élelmiszeripar
Forrás: OECD-WTO TiVA adatbázis alapján Magyarország legtöbb bruttó importja Németországból származik. A feldolgozóipar összességét tekintve a bruttó import forrás országa 22,52 százalékban, a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat ágazatban 10,04 százalékban és az élelmiszer, ital, dohány-termék gyártás esetében 20,59 százalékban ez az ország. A 2. táblázatból az is látható, hogy a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat és az élelmiszer, ital, dohány-termék gyártás ágazatokban Hollandia is kiemelt. (Magyarország partnerországait alapvetően azonos sorrendben tartalmazzák klasszikus külkereskedelmi elemzések is. Ld. Juhász és Wagner, 2012) 2. táblázat A partnerországok részesedése a magyar feldolgozóipar bruttó exportjából és bruttó importjából (%), 2009 Mezőgazdaság, Élelmiszer, ital, Összes feldolgozóipari ágazat erdőgazdálkodás, halászat dohány-termék gyártása részesedés a bruttó exportból Németország 21,59 Németország 10,64 Románia 10,66 Nagy-Britannia 5,14 Olaszország 12,63 Németország 8,62 Románia 4,51 Románia 6,2 Ausztria 5,77 részesedés a bruttó importból Németország 22,52 Szlovákia 19,27 Németország 20,59 Kína 6,14 Hollandia 17,48 Lengyelország 16,41 Ausztria 5,95 Németország 10,04 Hollandia 10,48 Forrás: OECD-WTO TiVA adatbázis alapján saját összeállítás
497
497
Az adott ország saját exportjában megjelenő importált külföldi input mértéke (jelölése: VS) és a harmadik ország exportjába kerülő hazai előállítású köztes termékek és szolgáltatások aránya (jelölése: VS1) rávilágít arra, hogy mekkora a vertikális specializáció jelentősége, ugyanakkor azt nem jelöli, hogy milyen „hosszú” az értékesítési lánc, azaz hogy az hány termelési szakaszból áll. A magas VS arány például összefügghet azzal, hogy egy nagyon egyszerű értékláncban drága nyersanyag kerül felhasználásra, ugyanakkor magas VS1 arány produkálható egyetlen lépésben a termelési folyamat legvégén. Épp ezért a globális értékláncok hosszának a vizsgálata hasznos és kiegészítő információval bírhat. (De Backer – Mirodout, 2013) A globális értékláncok hosszát a gyártási szakaszok számát mutató indexszel mérhetjük. Ez egy olyan mérőszám, amely azt fejezi ki, hogy a termelésnek hány szakasza van addig, míg egy adott termék elkészül, vagy sor kerül a szolgáltatásnyújtásra. Amennyiben a termelés egyetlen szakaszból áll, a szám egy (1).(Az OECD által mért szélső értékek az 57 ország vonatkozásában 1,5 és 2,8) Ez az érték azonban nő, ha a végtermék előállítása/ végső szolgáltatás nyújtása során azonos vagy más feldolgozóiparból származó köztes termék vagy szolgáltatás felhasználására kerül sor. A feldolgozóipari ágazat egészét tekintve a magyar érték 2000-től kezdve 2,0 vagy 1,9; a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat vonatkozásában 2000-ben 2,3 majd 2,2; az élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása esetében évenként változott, 2009-re 2,5-re csökkent a 2005. évi 2,8-ról. Ez utóbbinál tehát jelentős a végtermék előállítása során az azonos vagy más feldolgozóiparból származó köztes input felhasználása. Egy értéklánc mélységének és hosszának vizsgálatát követően arra a kérdésre is megkereshetjük a választ, hogy az egyes országok hol találhatóak meg az értékláncban. A végső fogyasztás és a globális értéklánc adott szakasza közötti távolságot mutató index (De Backer – Mirodout, 2013) az a mutatószám, amelynek a segítségével beazonosítható, hogy az adott ország hol helyezkedik el az értékláncban. Egy ország adott feldolgozóipari ágazatára vonatkozóan az index megmutatja, hogy hány termelési szakasz következik még, míg az adott iparban előállított termék/ szolgáltatás eléri a végső fogyasztót. Az alacsonyabb érték arra utal, hogy hamarabb elérhető a végső fogyasztó. (Az OECD által mért szélső értékek az 57 ország vonatkozásában 1,3 és 2,8) Magyarország az 57 vizsgált ország azon legmagasabb mutatószámmal bíró harmadában helyezkedik el, amelyben, ellentétben a másik két harmaddal, több termelési szakasz következik még, míg az adott iparban előállított termék eléri a végső fogyasztót. A bruttó export hazai hozzáadott érték tartalmának vizsgálata során látható, hogy a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat és az élelmiszer, ital, dohány-termék gyártás hazai hozzáadott érték tartalma az összes feldolgozóipari ágazat százalékában kifejezve egyaránt mintegy felére csökkent másfél évtized alatt. (3. táblázat) 3. táblázat A bruttó export hazai hozzáadott érték tartalma Magyarországon Összes Mezőgazdaság, Élelmiszer, ital, dohány-termék feldolgozóipari erdőgazdálkodás, halászat gyártása ágazat millió USD millió az összes millió az összes USD feldolgozóipari USD feldolgozóipari ágazat százalékában ágazat százalékában kifejezve (%) kifejezve (%) Magyarország 1995 13645,4 1349,2 10 1538,7 11 2000 16599,3 598,5 4 830,7 5 2005 33071,6 1095,8 3 1410,7 4 2008 62135,0 2972,4 5 2486,3 4 2009 53349,9 2698,9 5 2511,4 5 Forrás: OECD-WTO TiVA adatbázis alapján saját összeállítás és számítás A hazai hozzáadott érték aránya a hazai bruttó exporton belül a következőképpen alakult 2009-ben: az összes feldolgozóipari ágazatban 60,09 százalékot mértek, a mezőgazdaságban 2,84 százalékot, az élelmiszer, ital, dohány-termék gyártás esetében 1,47 százalékot. A magyar bruttó exporton belüli hozzáadott érték (függetlenül a forrás országtól, azaz nem elkülönítve hazai és külföldön előállított hozzáadott értékre) 3,27 százalékban a
498
mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat ágazatból, 1,65. százalékban az élelmiszer, ital, dohány-termék gyártás ágazatból származott. (4. táblázat) 4. táblázat A hazai hozzáadott érték aránya a hazai bruttó exporton belül Összes feldolgozóipari Mezőgazdaság Élelmiszer, ital, dohányágazat termék gyártása 1995 73,42 8,35 3,88 2000 53,81 2,46 1,31 2005 50,94 2,05 0,73 2008 54,99 2,65 1,03 2009 60,09 2,84 1,47 Forrás: OECD-WTO TiVA adatbázis alapján saját összeállítás és számítás Következtetések A TiVA adatokat befolyásolja, hogy az adott országban, illetve szektorban milyen szerepet játszanak a globális értékláncok. A globális értékláncok terjedésének fő mozgató rugója a kereskedelmi költségek (szállítási, szállítmányozási, biztosítási költségek, vámok, nem vámjellegű intézkedések költségei, importőrök, kis- és nagykereskedők árrései) és a szolgáltatási díjak (kommunikációs és koordinációs díjak) technológiai fejlődésnek (pl. ITC, konténerszállítás) és szakpolitikai változásoknak (kereskedelmi és beruházási liberalizációnak, közlekedési és szállítási infrastruktúrára vonatkozó szabályozási reformoknak) tulajdonítható csökkenése. Ezek részletes vizsgálata magyarázatot adhat a hozzáadottérték-teremtés alakulására. A TiVA adatok mögött zajló folyamatok elemzése a megkezdett kutatás következő szakaszát jelenti. Irodalomjegyzék Arndt, S. K. [2001]: Fragmentation: New Production Patterns in the World Economy. Oxford: Oxford University Press. Cséfalvay Zoltán, Csizmadia Norbert, Csordás L László [2005]: Kistérségek versenyképessége és a globális hálózatok In: Polgári Szemle 2005. július-augusztus, 1. évf. 6-7. sz. De Backer, K.; Yamano, N. [2012]: International Comparative Evidence on Global Value Chains, OECD Science, Technology and Industry Working Papers, 2012/03, OECD Publishing De Backer, K., Miroudot, S. [2013]: Mapping global value chains, OECD Trade Policy Paper, No. 159. De Backer, B.A.K., Moussiegt, L. [2012]: The export performance of countries within global value chains (GVCs), OECD Science, Technology and Industry Working Papers, 2012/02, OECD Publishing Dunavölgyi, M. [2014]: A globális értékláncok típusai és irányításuk In: Czakó, E. [2014) A globális értékláncok – a multinacionális vállalat, mint globális gyár, Fejezetek a nemzetközi üzleti gazdaságtanból 6. 155. sz. Műhelytanulmány HU ISSN 1786-3031 Európai Bizottság (EB) [2012]: Helyzetkép az egységes piaci integrációról-2013, Hozzájárulás a 2013. évi éves növekedési jelentéshez; Brüsszel, 2012.11.28. COM(2012) 752 final Gereffi, G., Christian, M. [2009]: Trade, transnational corporations and food consumption: A global value chain approach,http://www.cggc.duke.edu/pdfs/GlobalHealth/Gereffi_Christian_TradeTNC_FoodConsumption_23 Feb2009.pdf Gereffi, G.; Humphrey, J.; Sturgeon, T. [2005]: The governance of global value chains In: Review of International Political Economy 12:1 February 2005: 78–104 Gereffi, G.; Lee, J. [2012]: Why the world suddenly cares about global supply chains In: Journal of Supply Chin Management, Volume 48, Number 3. pp.24-32 Heide, C. M. van der, Silvis, H. J., Heijman, J. M. [2011]: Agriculture in the Netherlands: its recent past, current state and perspectives, IN: APSTRACT, Applied Studies in Agribusiness and Commerce, 5(2011) Humphrey, J.[2008] “Private Standards, Small Farmers and Donor Policy: EUREPGAP in Kenya,” Institute of Development Studies Working Paper, No. 308, Sussex, Brighton, UK, 2008 (http://www.ids.ac.uk/ files/Wp308.pdf) Humprey, J., Memedovic, O. [2006]: Global Value Chains in the Agrifood Sector, UNIDO Working Paper
499
499
Juhász Anikó, Wagner Hartmut [2012]: Magyarország élelmiszergazdasági export-versenyképességének elemzése, Agrárgazdasági Kutató Intézet Koopman, R., W. Powers, Z. Wang and S.-J. Wei [2010]: Give credit to where credit is due: tracing value added in global production chains”, NBER Working Papers Series 16426, September 2010. Magyarország Állandó OECD Képviselete [2013]: A Globális Értékláncok világában élünk, OECD Szemle 2013/2 Ministry of Agriculture, Nature and Food Quality [2010]: Facts and Figures 2010, The Dutch agricluster in a global context Lehmann, R. J., Reiche, R., Schiefer, G. [2012]: Future internet and the agri-food sector: State-of-the-art in literature and research, In: Computers and Electronics in Agriculture 89 (2012) 158–174 Neilson, J., Pritchard, B., Yeung, H. W. [2014]: Global value chains and global production networks in the changing international political economy: An introduction In: Review of International Political Economy, Vol. 21, No. 1, pp 1-8 OECD [2007]: Moving up the value chain: Staying competitive in the global economy, Main findings, http://www.oecd.org/sti/ind/38558080.pdf OECD [2013a]: Interconnected economies: Benefiting from global value chains, OECD Publishing. http://dx.doi.org/10.1787/9789264189560-en OECD [2013b]: The implications of global value chains for the agriculture and agro-food sector; TAD/CA(2013) OECD [2013d]: OECD/WTO Trade in Value Added (TiVA) indicators, Hungary http://www.oecd.org/sti/ind/TiVA_HUNGARY_MAY_2013.pdf OECD – TiVA database: http://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=TIVA_OECD_WTO OECD, WTO, World Bank Group [2014]: Global Value Chains: Challenges, opportunities and implications for policy, Report Szalavetz Andrea [2013]: Régi-új világgazdasági jelenségek a globális értékláncok tükrében In: Külgazdaság, 57 (34). pp. 46-64. ISSN 0324-4202 http://real.mtak.hu/8058/1/Szalavetz3-4K%C3%BClg2013.pdf Tóth Péter [2013]: Magyarország a TiVA adatainak tükrében, Magyarország Állandó OECD Képviselete, Párizs, 2013. augusztus 6. Túry Gábor [2013]: A nemzetközi termelési értéklánc rendszer az autóiparban In: MTA Közgazdasági- és Regionális Tudományos Kutatóközpontja, Világgazdaságtani Intézet, Műhelytanulmányok 98. sz. Világbank: http://lpi.worldbank.org/ UNCTAD [2013]: World Investment Report 2013: Global Value Chains – Investment and Trade for Development, United Nations, New York
500
