gerzson péter
(1957–2015) szobrászművész emlékkiállításA
GALÉRIA
Képzelt lények Gerzson Péter szobrász (1957–2015) emlékkiállítása
GALÉRIA
Artézi Galéria 1037 Budapest, Kunigunda u. 18. http://www.artezi.hu
[email protected] T: 06 20 496 3408
Megnyitó: 2017. február 18. szombat du 5 óra A kiállítást megnyitja: Wehner Tibor művészettörténész Nyitva: 2017. február 18 - március 9. Telefonos bejelentkezés után Mobil: +36 30 342 3251 Kontakt:
[email protected]
Katalógusterv © Németh Géza
A VÉGES ÉS A VÉGTELEN HATÁRÁN Egy különös szobrász-életmű felfedezése: Gerzson Péter (1957–2015) Ebben az esztendőben lett volna hatvan esztendős, és a két évvel ezelőtt eltávozott Gerzson Péter szobrászművészt most mégis mint alig ismert magyar alkotót kell bemutatnunk és felfedeznünk. A viszonylagos ismeretlenségben több tényező is közrejátszhatott: elsődlegesen Gerzson Péter magányos, tartózkodó személyisége, a zajos nyilvánosság fórumaitól való távolságtartása, de fontos tényezőként mérlegelhetjük azt is, hogy munkásságának kibontakozó korszakát külföldön élte meg: 1993 után Genfben és Párizsban élt és dolgozott, és kezdetben svájci, majd franciaországi kiállítótermekben, galériákban rendezett műveiből kiállításokat. És bár 2003-ban a nyíregyháza-sóstói kisplasztikai alkotótelepen több alkotását is bronzba önthette, és 2014-ben a budapesti Körmendi Galériában is bemutatott édesapja, Gerzson Pál festőművész emléktárlattá rendezett képei körében egy szűkebb válogatást munkáiból, különös plasztikai világa, a magyar szobrászatban társtalan műegyüttese a hazai művészeti körökben csaknem teljesen visszhangtalan maradt. Ennek a visszhangtalanságnak az okait tovább kutatva hivatkozhatunk a Gerzson Péter-alkotta művek viszonylagos kis méretére és egyedi voltára is: noha az 1980-as években években megbízásra egy-egy „monumentális”, közösségi térben elhelyezett kompozíciót is készíthetett – mint például a soroksári Dr. Angeli Lambert-, és a nyíregyházi Benczúr Gyula-portrét –, a későbbiekben tenyérnyi, vagy még annál is kisebb, csupán néhány centiméteres – a viszonylag könnyebb anyagi és technikai kivitelezési feltételeket megkövetelő, rugalmasabb raktározási és szállítási lehetőségeket biztosító –, főként viaszveszejtéses bronzöntési technikával kivitelezett, tehát egyetlen példányban megvalósult alkotások, „kis kisplasztikák” születtek meg műhelyében.
Gerzson Péter – aki a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán a ma már legendák övezte, kivételes művésztanár-egyéniség Somogyi József tanítványa volt – kezdetben, az 1980-as években tradicionális aktokat és portrékat, majd 1989-ben egy kétszáz darabból álló figurális terrakotta-sorozatot készített, amelyek közül néhányat bronzba is öntött. Az 1990-es évektől azonban már a törzsi művészet tárgyformálását idéző, a figurativitás és a nonfigurativitás határán játszó kisplasztikákat és érmeket mintázott. A Képzelt lények című kisplasztika-sorozatában organikus jellegű alakzatokból építette fel a fantasztikus teremtményeket megformáló, illetve az elvont, lágyan modellált konstrukciókat megjelenítő kompozíciókat. Műveinek anyaga leginkább a bronz, a kő, a vas, illetve a néhány centiméteres magasságú ún. ékszerszobrainak matériája az ezüst és a krómkobalt-ötvözet volt. Plasztikai munkáit kartonra festett, a szobrászati világának motívumait idéző olajképekkel és ugyancsak parányi méretű rézkarcokkal, érzékeny futású vonalakkal interpretált, a képzelt lény-szobrokkal együtthangzó, mintegy szoborterveknek is minősíthető ceruzarajzokkal kísérte. Az egyik magyar hetilapban, a Magyar Demokrata című magazinban 2005-ben megjelent, ma már méltán forrásértékűnek ítélhető beszélgetésben alkotói világának indítékait feltárva fogalmazta meg: „Ami igazán érdekel, az az, hogy az ember véges, bármilyen szempontból nézzük, a világ pedig végtelen. Ennek a kettőnek a találkozása az a tény, hogy az ember benne él a világban, a természetben: amely a végesnek és a végtelennek az összeérése. Ez mozgat valójában. Úgy érzem, hogy a szobraim ezen a határon állnak. De az én szememben az igazi művészet sem más, mint lavírozás ezen a határon. Át nem lehet lépni, de odaáll az ember a szélére és átnéz. Nincs még egy emberi tevékenység, amely erre képes lenne, a tudomány sem. Talán még a matematika próbálkozik, de távolról sem így. Van jó néhány szobrom, amelyet ha valaki először lát meg, vagy az jut eszébe, hogy ez valamilyen inka hatásra született, vagy japánt mond, esetleg eszkimót, de mindig valamilyen Európán kívüli kultúrára gondol. Ez tetszik.” A távol-keleti művészet szemléletmódjának, az óceániai törzsi művészet stilisztikai jegyeinek távoli hatása valóban felfedezhető Gerzson Péter munkáiban: az áradó, a burjánzó formarendben, az organikus és a mesterséges jelleget is elmosó, furcsa motívumokban, a szürreális látomásszerűségben: a démoni világ-idézésben, a hallatlanul mozgalmas sziluettekben, a váratlan test-áttörésekben, a szeszélyes elágazásokban és fenyegető-játékos nyúlvány- és csápszerűségekben. Izgatott vibrálás, virtuális
dinamika, nyugtalan mozgás hatja át, teremti meg a kompozíciók atmoszferikus terét, mintegy sugallva az alkotói szándékokat:. „… a bennem lévő démonokat, amelyek minden művészt üldöznek, ezekkel a szobrokkal mint varázslatokkal megszelídítem. Ahogyan a törzsi szertartások teszik.” – vallotta meg a művész. A címeikkel is a Képzelt lények-világára utaló művek – Figura nyolc tüskével, Szörnyeteg és a halott kismadár, Négylábú figurák bokrétával, Növények, állatok, Kert stb. – a szabad formateremtés fantasztikus világába kalauzolnak ezek a kisplasztikák úgy, hogy a valóság egy-egy felismerhetőnek vélhető formációját, motívumát megragadva a látszatszerűségek, a kétértelműségek, a sejtésszerűségek auráját vonják maguk köré, s fájdalmas ágaskodások, fenyegető élességek és szúrósságok által bontakoztatják ki különösségekbe burkolózó atmoszférájukat, zaklatott emóciókat sűrítő plasztikai mondandóikat. Gerzson Péter kisbronzai, ezüst- és krómkobalt szobrai fantasztikus részletgazdagsággal kidolgozott, esetenként valóban ékszerészi aprólékossággal és műgonddal kivitelezett, a drámai mélységek és a tündökletes szépségek ambivalenciáit hordozó művészi kifejezések: végső soron a kor, a XX. század utolsó, a XXI. század első évtizedeinek oly végletes ellentétekkel ütköző jelenségeire szimbolikus összegzéseik révén hitelesen reflektáló alkotások. E kiállítás felfedezés, reveláció: annak tanúsítványa, hogy egy művész, aki az ezredforduló előtti és utánit évtizedekben viszonylagos visszavonultságban és Magyarországtól távol dolgozott, különleges, egyedi alkotói jegyekkel és fontos mondandókkal felruházott művekkel gazdagította a magyar szobrászatot. Alkotásai mindeddig szétszóródtak a nagyvilágban, de a hagyatékában fennmaradt szobrokat – amelyek közül néhánynak magyar közgyűjteményben lenne a helye – meg kell őriznünk, nyilván kell tartanunk s dokumentálnunk kell, mint a korszak értékes, autentikus, különös szépségekben megtestesült, a befogadókat a látomás erejével megrendítő műalkotásait. Wehner Tibor
Gerzson Péter szobrászművész (Budapest, 1957. augusztus 17. – Budapest, 2015. június 4.) 1973 és 1976 között Budapesten, a Dési Huber István Képzőművészeti Körben és Kovács Ferenc szobrászművész műhelyében tanult, majd 1977 és 1981 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Mestere Somogyi József volt. 1993-ig Budapesten, 1993-ban Genfben, 1994-től Párizsban élt és dolgozott. 1984 és 1989 között a budapesti Kilián György Gimnázium, 1989 és 1993 között a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola tanára volt. 1981 óta volt kiállító művész. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, majd a MAOE (1981-től) tagja volt.
Díjak, ösztöndíjak: 1992 Magyar Hitel Bank Művészeti Alapítvány ösztöndíja 1994 Pro Helvetia Alapítvány ösztöndíja 1995-1996; 1997-1998 Eötvös Alapítvány ösztöndíja Szimpozionok, művésztelepek: 2003 Nyíregyháza-Sóstó, Nemzetközi Kisplasztikai és Éremművészeti Alkotótelep Egyéni kiállítások: 1988 Veszprém, Városi Művelődési és Ifjúsági Ház Kisgalériája 1992 Budapest, Gemma Ékszerbolt (V., Városház utca) 1993 Budapest, Csepel Galéria (Gerzson Pál műveivel) 1993 Genf (Svájc), Galerie Ruine 1995 Genf (Svájc), Galerie Ruine 1996 Párizs (Franciaország), Musée Adzak 1996 Párizsi Magyar Intézet (Variable folyóírat irodalmi és képzőművészeti rendezvény) 1996 Párizs (Franciaország), Restaurant La Bodega 1997 Párizs (Franciaország), Restaurant La Bodega 1998 Párizs (Franciaország), Galerie Médiart 1998 Tremblay (Franciaország), Hotel de Ville 2009 Képzelt lények, Baja, Borbás Mihály Bemutatóterem 2014 Budapest, Körmendi Galéria (Gerzson Pál műveivel) 2017 Budapest, Artézi Galéria
Művek közgyűjteményekben: Nyíregyháza, Városi Galéria Közösségi megbízásra, megrendelésre készített művek: 1981 Budapest XX., Péteri major, Botanikus Kert, Dr. Angeli Lambert – bronz 1986 Budapest IV., Pozsonyi utcai Általános Iskola, Oszlop – bronz 1987 Budapest, Varga Ernő-síremlék – bronz, mészkő 1990 Nyíregyháza, Vadaspark, Benczúr Gyula – bronz Bibliográfia: 1988 Gerzson Péter szobrászművész kiállítása. Veszprém, Városi Művelődési és Ifjúsági Ház Kisgalériája. (Katalógus) 1988 Veszeli Lajos: Az anyag és a forma indulatai. Napló (Veszprém) 1988. augusztus 30. 1989 Rajna György: Budapest köztéri szobrainak katalógusa. (Bev. Dalmy Tibor.) Budapest, Budapesti Városszépítő Egyesület. 1998 Hardy, J.: Bevezető. Gerzson Péter szobrászművész kiállítása. Tremblay, Hotel de Ville. (Katalógus) 1999 Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, I. kötet. A-G. Budapest, Enciklopédia Kiadó. 720. 2005 Boros Károly: Gerzson Péter szobrász. Magyar Demokrata 2005. június 9. 2006 Nagy Ildikó (szerk.): Kortárs művészet. Szoborpályázatok 1950-2000. Budapest, Képző-és Iparművészeti Lektorátus. 298, 311, 315. 2008 Fábián Sándor: A világ szobrászainak lexikona. Budapest, Magyarkerámia Kft. 307. 2013 Wehner Tibor: Tapló. Kíméletlen Művészeti Napló 1996-2006. Budapest, Enciklopédia Kiadó. 599, 605.
MUNKÁK
21,5 cm, bronz
17 cm, bronz
13,5 cm, bronz
9,5 cm, bronz
10 cm, bronz
10 cm, bronz
12 cm, bronz
34,5 cm, bronz
14 cm, bronz
30 cm, bronz
28,5 cm, bronz
14,5 cm, bronz
47 cm, bronz
artézi Galéria
