GAZDASÁGI.TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT

Szabolcs-Szatmári

GAZDASÁGI.TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT

A TARTALOMBÓL RATKÖ JÓZSEF KÖLTÉSZETÉRŐL I * ★

KÁRPÁTALJAI DEPORTÁLÁSOK ★

IDŐSZERŰ PSZICHIÁTRIAI KÉRDÉSEK MEGYÉNKBEN

89 4

★

SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK

(1936—1989) F olyóiratunknak e szám ává! R a t k ó volt szerkesztőbizottságunk tagja.

J ó z s e f -tol búcsúzunk, aki hosszú ideig

Úgy éreztük, voltunk v e le — ebben a törvén ytelen halottakkal h um anista m ódon F egyvertelen ü l, s m in d végig Egy kenyéren.

teli

világb an —

Örökségét ápoljuk, em lékét m egőrizzük! (Fotó: C sutkái Csaba). A szerkesztők

Szabolcs-Szatmári Szemle XXIV. ÉVFOLYAM

4. SZÁM

NYÍREGYHÁZA, 1989

s z a b o l c s -s z a t m a r i s z e m l e

a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirata

Felelős szerkesztő: m ező

An d r á s

S z e r k e s z t ő s é g : N y í r e g y h á z a , S z a b a d s á g t é r 2. T e l e f o n : 13-255

K i a d j a : a M ó r i c z Z s i g m o n d M e g y e i és V á r o s i K ö n y v t á r , N y í r e g y h á z a , S z a b a d s á g t é r Z. F elelős k ia d ó : K o v ács T ib o r igazgató K é s z ü l t : a N y í r s é g i N y o m d á b a n , N y í r e g y h á z a , Á r o k u , 15. Felelós v ezető : J á g e r Z oltán 89. — 12 594

Indexszám: 25 923—ISSN 0133—2465

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Csermely Tibor, Cservenyák László, Fazekas Árpád, Futaky László olvasószerkesztő, Klenczner Imre, Kopka János, Margócsy József, Merkovszky Pál, Nagy László, Pataki József, Simkovics Gyula, Szilágyi Imre, Tóth Sándor, Varga Lajos

T e rjeszti a M a g y a r F o sta. E lőfizethető b á rm e ly h írlap k é z b es ltő p a sta h iv a ta ln a l. a posta h ír ­ l a p ü z l e t e i b e n é s a H i r l a p e l ő f i z e t é s l é s L a p e l l á t á s i I r o d á n á l (H E L IR ) — B u d a p e s t X I I I ., L e ­ h e l U. 10/A —. k ö z v e t l e n ü l v a g y p o s t a u t a l v á n y o n , v a l a m i n t á t u t a l á s s a l a H E L I R 215—BS 182 p é n z f o r g a l m i J e l z ő s z á m r a . E l ő f i z e t é s i díj e g y é v r e : 88,— Ft. B efizetésk o r m in d e n esetben k é r jü k fe ltü n te tn i a fo ly ó irat nevét.

SZABOLCS-SZATMAKI

SZEMLE Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat I0C9. N O V E M B E R X X I V . ÉV FO L Y A M , 4. SZ Á M

Tartalom VALAHOL OROSZORSZÁGBAN. . . DUPKA GYÖRGY: Kárpátaljai magyar férfilakos­ ság deportálása Függelék: 1—3. sz.: levelek. 4. sz.: c ik k .--------------------------------------------------------------------- 369 NAGY LÁSZLÓ: Deportálásom története-------------------- 378 TANULMÁNYOK GAÁL IBOLYA: A Stefánia Szövetség szervezetének története-----------------------------------------------BODNÁR LÖRÁNT: A z anya-, csecsemő- és gyermekvé­ delem fejlődése Szabolcs-Szatmár megyében — — BÁNKI M. CSABA: Időszerű pszichiátriai kérdések me­ gyénkben --------------------------------------------------------MANKÓ MÁRIA--KERÜLŐ JUDIT—NOVICZKI MIK­ LÓS: Fagyásos sérülések szociokulturális háttere —

392

401 414 422

HAGYOMÁNY UDVARI ISTVÁN: Vasvári Pál hajdúböszörményi éve­ iről --------------------------------------------------------------------- 431 MEGEMLÉKEZÉS CSABAI LÁSZLÓNK: Emlékszavak Galambos Lajos sír­ emléke fö lö tt--------------- ------------------------------ - — 441 KOVÁCS TIBOR: Búcsú Ratkó Józseftől------------------ 443 SZABÓ SAROLTA: Túri Margitra e m lé k e z v e ...----- 446 IRODALOM JÁNOSI ZOLTÁN: Az anyaföld színeváltozása (Ratkó József költészetéről) — — — ----------- -------- — — TIDRENCZEL SÁNDOR: Váci Mihály és a szülőföld —

448 461

SZÍNHÁZ KARADI ZSOLT: Ember a rinocéroszságban----------- 466 G. TAHI ÁGNES: Ribillió Becsben---------------------------- 470 PRIBL'LA LÁSZLÖ: Szívszándékoktól az együttlét örö­ méig ----------------472 SZEMLE Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek helyze­ téről (Takács Péter) 477 A Bessenyei Kör története (Seregi István) — — -------481 Kölcsey és Szatmár megye (János István) — — ----------------- 483 Sorsok a múltunkból (Galambos Sándor)------------------------- 486 Szabolcs-Szatmár megye régi térképeken (László Gé­ za) ----------488 Üj Mindenes Gyűjtemény 7. (Dankó I m r e ) --------------------- 490 Testi-lelki nyavalyák gyógyírjai (Kujbusné Mécséi É v a ) --------------------------------------------------------------------- 491 Magyarország külpolitikája 896—1919, (Oláh András) — 494 Az információs társadalom (Szűcs Sándor Imre) — ------------ 497 A Könyv és könyvtár XV., valamint a Régi tiszántúli könyvtárak 6. kötetéről (Futaky László)-----------— 499 SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE IRODALMA (O. Sz.) —

503

ESEMÉNYNAPTÁR

513

Valahol Oroszországban DUPKA GYÖRGY:

A kárpátaljai magyar férfilakosság deportálása* (2944 novembere)

A Vörös Hadsereg 1944. október 2-án érte el Kárpátalja első települését, a voloveci járási Verbjazs falut. Többek között a haderő parancsnoksága felhívással fordult a kárpátukránokhoz, hogy rejtsék el, segítsék azokat a magyar katoná­ kat, akik nem hajlandók harcolni a Vörös Hadsereg ellen. (Lásd.: Sljahom Zsovtnya /Dokumentumgyűjtemény/ 6. k. Ungvár, Kárpáti Kiadó, 1956. 4. old.) Néhány hét múltán a szovjet haderő október 27-én Ungvárt is elfoglalta. Ezen a napon Sztálin aláírásával ünnepi parancsot hoztak nyilvánosságra. Egyébként ebben hadi szempontból fontos hídfőállás elfoglalásáról tesz említést. (Lásd.: Sljahorn Zsovtnya... /Dokumentumgyűjtemény/ 6. k. 1965., 4. old.) Ugyanebből a gyűjteményből tudjuk meg, hogy az ungvári városi hatóság ki­ adott határozata értelmében (1944 november 5-én) Kárpátalján bevezetik a kö­ zép-európai helyett a moszkvai időszámítást. ★

A több, mint két hónapig tartó (1944 októbere, 1945 januárja) szovjet kato­ nai és a Husztról irányított csehszlovák polgári közigazgatás külön fejezet Kár­ pátalja történelmében, a periódus értékelése, elemzése még várat magára. Mivel írásomnak nem témája, ennek taglalásától eltekintek. Csupán dióhéjban emlí­ tem meg, hogy a jelzett időszakban az 1944. május 8-án keltezett közös szovjetcsehszlovák egyezmény értelmében történik minden, kihangsúlyozom, csak az első hetekben . . . A szovjet hadsereg parancsnoksága az ellenségtől felszabadí­ tott kárpátaljai vidéken a hatalmat átadja a csehszlovák kormány londoni dele­ gációjának, hogy a terület közigazgatását megszervezzék, a teljhatalmú megbí­ zott Frantisek Nemec. A cseh delegáció nem is titkolja tevékenységének célját: mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozza Kárpátaljának a Szovjet-Ukrajnához történő csatolását. Eleinte az általuk ellenőrzött településeken nemzeti bizottságokat szerveztek, ezáltal az 1938 előtti törvényeket kívánták be­ vezetni, mivel a területet a Seant Germain döntés alapján Csehszlovákiának ítélték. A cseh államrend szervezői nagyszabású kampányuk során újra életre akarták hívni a cseh agrár párt, a szociáldemokrata párt, a cseh nemzeti szocia

• H i n t e t e k e g y k é s z ü lő tö r t é n e lm i s z o c io g r á f iá b ó l.

369

lista párt, a kommunista párt helyi alapszervezeit. Ezek a polgári demokrácia jegyében szervezett pártok több helyen létre is jöttek. A kárpátaljai magyarok is két választási lehetőség elölt álltak. (Azzal már tisztában voltak, hogy Kárpátalját nem adják vissza a háborúban vesztesnek, bűnösnek ítélt Magyarországnak): Csehszlovákia, vagy a Szovjetunió. így az új­ ra kisebbségi létformába szorítottak nagyobbik része Prága felé vetette szemeit, a kisebbik része Moszkvában bízott, de voltak sokan olyanok is. akik közömbö­ sen figyelték a fejleményeket. Sokan, a kárpátukránok is a csehszlovák kormánynak Huszton 1944. októ­ ber 26-án kiadott Kiáltványa értelmében cselekedtek, Nemec november 21-ére tűzi ki a huszti népgyülést, hogy ez a fórum válassza meg Kárpátalja központi irányító testületét és hogy feleskesse a települések elöljáróit a csehszlovák tör­ vényre. A Kárpátontúli Ukrajna Kommunista Pártja sem ült ölbe tett kézzel, 1944. november 19-én kívánta megtartani a párt újjáalakuló konferenciáját. A ren­ dezvény kiemelt kérdése: határozathozatal Kárpátaljának a Szovjet-Ukiajnához való csatlakozásáról. Ekkor már a kárpátukrán aktivisták felismerték a veszélyt, hogy ha operatívan nem cselekednek, akkor Kárpátalja Csehszlovákia kötelé­ kében marad. Sikerült meghiúsítaniuk a cseh kormánydelegáció által indítványozott népgyülés huszli megtartását. Ugyancsak sikerült az NKVD támogatásával Kárpát­ alját, különösen a vegyes és színmagyar falvakat megtisztítani ,,a számukra ve­ szélyes elemektől”, a csehbarátoktol. akik szerintük nem szavaztak volna a Kár­ pátaljának a Szovjet-Ukrajnával történő egyesítésre... Erre az aktusra 1944. november 26-i munkácsi népkongresszus után került sor, ugyanis ez a fórum egyhangúlag elfogadta azt a Kiáltványt, amely kimondta végérvényesen a kárpátukránok óhajai, az egyesülést. Ukrajnához való tartozásukat. A kárpátaljai magyarok, svábok nem képviselhették önmagukat ezen a népkongresszuson. Va­ jon miért? ★

Talán kezdjük ott, hogy a szovjet repülőgépekről ilyen tartalmú röplapokat szórtak le: ,,Urak, papok szaladjatok, Ti, parasztok, maradjatok!” Miután a szov­ jet haderő faluról falura haladva kiűzte a fasiszta egységeket, a kárpátaljai vá­ rosokban, községekben maradt magyarság is a kárpátukránokkal együtt — az új élet reményében — barátságosan fogadták a szovjet katonákat. Azonban rá két hétre, ahogy a front elvonult, megjelentek az NKVD géppiszlolyosai, a he­ lyi túlbuzgó sztálinista aktivistákkal egyetemben hozzáláttak végrehajtani a Moszkvában kiagyalt tervet, a magyar és a sváb férfi lakosság erőszakos elhur­ colásának forgmókönyvét. így vált csapdává a „háromnapos munkáról” szóló mese. A hajtóvadaszat 1944 november derekán kezdődött Ugocsa, Máramaros, Bereg (Csonknbereg), Ung megyékben. (Az ezzel kapcsolatos dokumentumok nagy részét a haLóság megsemmisítette, maradék részét a glasznoszty időszaká­ ban is zárolja.) A túlélőktől tudjuk, hogy a deportálás szervezői, végrehajtói szadizmusukkal olykor a fasisztákon is túltettek. Hogy mennyire igaz ez. az ungvári Nagy Jenő nyugdíjas pedagógus — az egyik túlélő — tulajdonában lévő naplójából is kikövetkeztethető, a tragikus eseménysorozat jól rekonstruálható. „Azon az ezrek által felejthetetlen napon szinte parancsszóra peregtek a do370

bök a falusi kisbírók kezében, rekedt hangon tették közhírré az összesereglő la­ kosoknak, hogy minden férfi tizennyolc éves kortól ötvenéves korig azonnal je­ lentkezzen a községházán, személyazonossági igazolvánnyal. . . Erre a személy­ azonossági lapra aztán a felszabadító Vörös Hadsereg illetékesei ráütöttek egy háromszög alakú pecsétet, amelynek közepét egy ötágú csillag díszítette. Ez mu­ tatta aztán a magyaroknak útját Kelet felé . .. Másnap, november 16-án ismét megszólaltak a dobok, és hallatták hangju­ kat a kisbírók: ..Kozzététetik . . . mindenki, aki ebben az évben betöltötte.. , vagy b etölti... a tizennyolcadik é letév ét... egészen ötvenéves korig, azonnal jelentkezzen az iskola helyiségében . . . három napi munkára, egy heti élelem­ mel , . . két öltő fehérneművel . . . . mert aki nem jelentkezik . . . , vagy megszö­ kik, annak a családját a helyszínen felkoncolják.. . Csoportosulni p e d ig ... szi­ gorúan tilos! Az emberek kezdtek rosszat sejten i... Két-három óra leforgása alatt már elkezdődött a gyülekezés . . . Az asszonyok otthon rémülten csomagoltak, foltoz­ ták a rossz fehérneműt. A férfiak javítgatták elnyűtt lábbelijüket. . . A gyere­ kek megszeppenve figyelték a felnőttek riadalmait, a szomszédok futkosásait, kitört a faluban a pánik . . . Pár óra leforgása alatt a férfiak színe-java fehér vászonzsákokból rögtönzött hátizsákokkal felszerelve, az egész család kíséreté­ ben vonult a gyülekezőhelyre . . . A géppisztolyosok már várták a férfiakat. A körülzárt épületbe sem gyereket, sem asszonynépet nem engedtek be. Időnként a levegőbe bocsátottak egy-egy sorozatot, hogy az épülettől távoltartsák a falu népét. Az a férfi, aki bement az épületbe, többé már nem jöhetett ki, csak fegy­ veres őrizettel. Ekkor döbbentek rá, hogy foglyok lettek, de már késő volt. Könnyeztek az apák, tizennyolc, húszéves fiaikkal az oldalukon kerültek egy sorsra, akiknek testét egyenruha még nem érintette, fegyvert kézbe soha nem fogott. . . A géppiszlolyos katonák a magyarajkú falvakból a megyeközpontokba te­ relték az embereket, fiatalokat és öregeket, és hadifoglyokként kezelik őket. Végtelen hosszú sorban meneteltek Szolyva felé. Csak elvétve akadt köztük egyegy katona .. A naplóíró megítélése szerint a több mint 40 ezer deportáltnak csak 10 szá­ zaléka volt katonaruhában, a többi mind polgári személy. Ezek zumében kato­ nai sorozáson kívül esett szegényparasztok, kubikusok, zsellérek voltak; „És az emberek megérezték, hogy sorsuk meg van pecsételve, ezentúl egy­ másra vannak utalva. Rettenetes módon igénybe vette az ember idegrendszerét az állandó fogvatartás, a puskacső, a bunkós bot. Parancsra kellett lépni, ülni, dolgozni, pihenni, aludni, vécébe m en n i... A fegyveres, durva lelkű őrök mel­ lett, hatalmas furkósbottal felszerelt civilkísérők (cigány, román, magyar, zsidó, kárpátukrán) voltak a legkegyetlenebbek... A menetoszlop hosszan kígyózott át Munkácson egészen Podheringig. . . Senki sem tudta előre, hogy csupán negyven százalékuk léphette át újra ki-ki a saját küszöbét, a többi fagy- és éhhalállal küszködve múlt ki a világból. . . A következő állomás egy dombokkal körülzárt völgy, Szolyva. A magyar honvédek volt laktanyája . . . , most átalakult koncentrációs lágerré. Az egész tá­ bor egy kiéhezett tébolyda: civilek, volt katonák... A haláltábor megnyitotta kapuit az újdonsült hullajelöltek előtt. .. Ezzel kezdetét vette a deportáltak lágerbeli élete, illetve halála. Nem múlt el perc, hogy valaki ki ne múlt volna . . . Naponta átlagosan 100—120 embert he371

lyeztek örök nyugalomra. . . (Szolyván a hatóságok igyekeztek gyorsan eltüntet­ ni a nyomokat, ezért mielőbb buszállomást építettek a közös sírokra, úgy, hogy csontjaikat, hamvaikat járműkerekek mángorolják már évtizedek óta. Számukra az állandó dübörgés jelenti az örök nyugalmat. Az ő hamvaikat nem övezi diszkerítés. Nem jár nekik koszorú. Hiszen ők voltak a háború kirobbantói, a hábo­ rús uszítok, szegény sok együgyű lélek, ártatlan ember.) . .. Szolyváról egymás után csoportokat hurcoltak el a Szovjetunió belső terüle­ teire, soha senkiről semmiféle hír nem érkezett... A kárpátaljai magyaroknak miért kell Hitler helyett bűnhődni. Hirdeti a nagy szabadságot, az egyenlőséget, közben a szegény embert elhurcolták a szeretteitől. Azt szórták szét repülőgé­ peikről piros színű röpcédulájukon: Urak, papok szaladjatok, Ti parasztok, ma­ radjatok! Azokat figyelmeztették, hogy meneküljenek, a szegényeket pedig be­ csapták, hogy maradjanak. El is hurcolták valamennyit Szolyvára.. .. Szolyván a szemtanúk és túlélők becslései szerint több mint 40 ezer kárpát­ aljai magyart és svábot lágereztek be. Csak a nemzetisége volt a bűne ahhoz, hogy elhurcolják otthonából. A halálba indulók között kárpátukránok, helyi ro­ mánok és szlovákok is voltak jó néhányan, őket az utcáról dobták a menetelók közé. hogy az elhulltakat pótolják. Ukrajnai, belorusziai, kaukázusi é'S más mun­ katáborokban, lágerekben mint hadifoglyokat tartották ökeL fogva. 1946-tól fokozatosan hazaengedték az életben maradottakat Az elhurcoltaknak legalább 70 százaléka nem látta viszont szülőföldjét, csontjaik jeltelen sírok­ b a n nyugszanak Szolyvától a távoli Szibériáig . . 1945 júliusától egyes munkatáborokban a kárpátaljai magyarok fegyveres őrizetét fegyvertelen őrizet váltotta fel, a továbbiakban , átnevelésre szoruló", azonban szovjet állampolgárokként kezelték őket, így a lesoványodott árnyékembereket egy jó ideig még visszatartották, éhbérért duiguztatták őket. A lelkileg és fizikailag megtöri életben maradottak hazatérése minden ma­ gyar faluban, családban rendkívüli eseménynek számított. A közösségbe való beilleszkedésük vontatottan haladt, szinte háborús bűnösökként bántak velük A katonaköteles korú magyar férfiakkal szemben tanúsított bizalmatlanság jó­ formán Sztálin haláláig megmaradt, viszont nagy odaadással, gyakran erőszak­ kal toborozták a magyar fiatalokat a Dnnyec-medencei bányaüzemi munkára, illetve tanulásra. Az önkényesen hazatérteket bíróság elé állították, kiknek újabb kemény lágeréveket sóztak a nyakukba. (A szolgálatnak a fentebb emlí­ tett formáját közismerten FEZEO-nak is nevezték, Fabricsnoj Zavodszkoj Obrazovanyija, azaz szakmai gyári oktatás.) Sokak élete a megpróbáltatások következtében valósággal derékba tört. mert ivásnak adták magukat, morálisan degradálódtak, emiatt családi életek bo­ rultak fel. Vajon hogyan vélekedtek a deportálásról és annak következményei­ ről a túlélők? Ezekből a vallomásokból érdemes egy-két gondolatot kiemelni: — „A hivatalos szervek (a helyi ukrán és magyar sajtó is) Kárpátalján még ma is mindent elkövetnek, hogy ezt a szörnyűséget meg nem történtnek tüntes­ sék fel, vagy legalábbis szigorúan a háború számlájára írják. — Sokan a sztálini személyi kultuszt hibáztatják érte, h i s z e n Sztálin arra tanította az NKVD mindenre képes legényeit, a párt és a tanács aktivistáit, hogy „Ahol iitják az erdőt, ott a forgács is repül " Ez így igaz. Csakhogy ez az erdő­ irtás éppoly fölösleges volt, mint a Hirosimára meg Nagaszakira ledobott atom­ bomba. — Ez a deportálás nagyon közel áll a zsidók általi revanshoz. (A náci kon­ centrációs tábort megjárt személyek közül voltak, akik a felszabadulás után e 372

tényből erkölcsi, karrierista tokét kovácsollak maguknak, tehették, hiszen bizo­ nyítottan mártírok voltak ) Pontosabban, a kárpátaljai zsidóság pusztulásáról annyi mcgemleKezés hangzik el még ma is — joggal! —, de a szerencsétlen, a deportálást túlélt magyarnak még csak az életrajzában sem szabad leírni, be­ vallani, feltüntetni, bogy hol töltötte el a felszabadulás utáni két-három évet — Az ártatlanul elpusztított apák, gyerekek, fivérek hozzátartozóinak kár­ térítést máig sein fizettek. Anyagilag nem támogatták az özvegyeket, a sokgyer­ mekes anyákat, a kenyérkeresők nélkül maradt családtagokat, magatehetetlen öregeket. — A deportá'lak tömegsírjait, elhaláluzási helyeit eltüntették (pl Szolyván), vagy ma is elhallgatják. — A túlélőknek ezt az időt (1944. november 15-től 1946., 1947-ig) a nyug­ díjazásnál sem veszik számításba. Vannak egyenek, akik a lágerben, munkatáborokban rokkantak meg, az ott szerzett betegségüket semmiképpen sem tudják bebizonyítani, mert a hivatal útjukat állja, az erre vonatkozó iratokat zároltál: vagy korábban megsemmisítették. — A volt lágeristák, az ártatlanul elhm coliakat egy kalap alá veszik a volt hadifoglyokkal, akik fegyvert tartottak a kezükben, még ma is meg vannak bé lyegezve. A helyi hivatalos szervek próbálják bizonyítani, hngy jogos ez a „bün­ tetés” (???) nagyon is megérdemelt, sőt mi több, szerintük enyhe volt az illető bűneihez viszonyítva. — Az TJSZSZK Legfelsőbb Tanácsának törvényt kellene hoznia a deportál­ tak rehabilitálására. Célszerű lenne emlékművet állítani Kárpátalján azoknak, akik a sztálini önkény áldozatai lettek__’’ Érdemes volna azt is megvizsgálni, h o g y kik és hogyan foglalkoztak a de­ portáltak problémájával, a tragikus sorsok megörökítésével. . . . Az egyik ungvári ukrán tanár tudományos címre pályázó dolgozatát Moszkvában írta, az egyik ottani főiskolán, ennek a lémája így hangzik: „A kár pátaljai magyarság élete a szovjet rendszer idején”. Egyik diákjától megtudta, hogy a kárpátaljai magyar férfiakat 18-tól 50-ig elhurcolták a felszabaduláskor Hitetlenkedve fogadta ezt a tényt, de kénytelen volt elhinni, mert a túlélőktől megtudta, hogy valóság, amit a magyar nemzetiségű hallgatói mondanak. Dolgo zatában ezt néhány mondatban meg is említette. De dolgozatát nem tudta e té­ mára megvédeni. Később váratlanul elhunyt. . . Mint kutatási téma azóta sem szerepelt az ungvári egyetem történelem karán, reméljük, hogy a közös múlt­ nak ezt a fehér foltját a mostani időszakban fel fogják tárni a maga valóságá­ ban. A kárpátaljai történészek által széleskörűen használt okmánygyűjtemény­ nek számít a hatkötetes Sljahom Zsovtnya (Október útján) c. gyűjteménysorozat, amely 1917-től 1946-tal bezárólag levéltári iratokat tesz közzé Kárpátaljával kap­ csolatosan. A könyvek megjelenési évei: 1957, 1961, 1962, 1964, 1967, 1965, me­ lyek a Kárpáti Kiadó gondozásában láttak napvilágot. Mellesleg megemlíthet­ jük, hogy ez az okmánygyűjtemény eléggé hiányos, már ami a helyi magyarság életét illeti. Azonban a 6. kötetben egy-két olyan okmány is található, amelyhez kommentár nem szükségeltetik: önmagukért beszélnek. Ezekből idézünk most néhány sort: 1. se. okmány (1944. november 4-én kiadott szovjet katonai parancsnokság rendeletéből, Ungvár.) „ . . . a Zakarpatszka Ukrajina polgárai közül csak orosz és ukrán nemzetisé­ gűek léphetnek be a Vörös Hadsereg soraiba . . ." 373

125. sz. okmány (208. oldalon) Iván Turjaniea a Zakarpalszka Ukrajna párt­ bizottsági titkára előadói beszéde olyan magyarokról is szól, akiket a közéletből „el kell különíteni. . 147. sz. okmány (203. old. A salánki községi népbizottság jelentéséből.) „. . . Azért nincs elegendő munkáskéz a faluban, és ez a helyzet csak akkor fog javulni, ha az emberek, akik a magyar hadsereg katonái voltak, akik most munkatáboiban dolgoznak — újra hazatérnek..." A kárpátaljai magyar férfiak deportálását Kovács Vilmos e vidék legtehet­ ségesebb írója, költője „Holnap is élünk" c. (1965) regényében érintette: „ . . . a férfinépet 18-tól 50-ig elvitték munkára. Azt ígérték, hogy három nap múlva hazaengedik őket, de már eltelt öt hónap és sehol senki. Sőt, egyesek halál­ híre is j öt t .. A helyi magyarságra nézve tragédia az is, hogy a diszkrimináció hatására a magyaiok közül félelmükben (amiatt is, hogy el ne vigyék őket) sokan szlovák­ nak, illetve ukránnak vallották magukat, pedig e nyelvet nem is beszélték. Több mint négy évi ized múltán, most a glasznoszty időszakában a Kárpáti Igaz Szó 1833. november 15. számának vezércikke az olvasói levelek kapcsán először érinti ezt a kérdést. De hogyan? íme az idézett rész: „Tucatnyi aláírással ellátott beadvánnyal kopogtatott be szerkesztőségünkbe N. Jenő uzsgorodi lakos, aki a felszabadulást követően a terület határain túl so­ kadmagával nehéz fizikai munkát végzett. Erről korábban még beszélni sem igen volt ildomos, s N. Jenő és társai természetesen, igazolást sem kaptak arról, hány hónap „munkaviszonyuk” vol t. . . „Kérjük a szerkesztőséget, hogy legyen a segítségünkre — áll u beadvány végén — . . . ha igazolást kapnánk, nyugdíjkiegészítésért folyamodhatnánk...” (Az olvasó kérdez, bírál, javasol...) Lám mennyire óvatosan, körülírva, az ismert dolgokat nem a nevén nevez­ ve fogalmaz a cikkíró, ezt nevezzük „peresztrojkácskának”. Végezetül mi sem rejtjük véka alá véleményüket a magyar férfiak depor­ tálásával kapcsolatban. Nem hivatalosan ugyan, de megállapítást nyert, hogy 1944 novemberében a magyar nemzetiségű kisebbséggel szemben folytatott helyi nemzetiségi politikában súlyos hibákra és magyarellenes nacionalista megnyil­ vánulásokra is sor került, amelyek a Zakarpatszka Ukrajnai Kommunista Pár­ ton belül is fölütötték a fejüket. Ugyanis az osztályharc módszereit alkalmazták a nemzetiségi politikában. Abban az időben sokan megtanulták gyűlölni az „ide­ gen” elnyomókat, kizsákmányolókat, ugyanakkor a más nemzetekkel való vi­ szonyban (pl. a kárpátaljai magyarokkal szemben) nem voltak tekintettel a szár­ mazásra, társadalmi rétegre, osztályra, vagy ha magyar, egy kalap alá vettek mindenkit. Megtagadták az osztályhare marxizmuselméletét, megtagadták a proletár internacionalizmus elveit is. Függelék

I. Nagy Jenő levele hozzátartozóihoz Tiflisz, 1945. szeptember 19, Drága jó Édesanyám, Öcsém és Húgom! Nemsokára egy éve lesz annak, hogy elhurcoltak bennünket hazulról, de csak most sikerült szerezni egy címet, amelyikre írhatok. 374

Hála Istennek egészséges vagyok. Igaz, kissé lefogytunk, mert a koszt itt nem az otthoni. Nemcsak mi éhezünk, hanem szinte mindenki. Nálunk a leg­ utolsó szegény is gazdagabb, mint itt bárki. Az embereknek itt nincs élelmiszertartalékuk. Napró! napra tengetik sanyarú életüket. Ugyanolyan adag fekete ke­ nyeret kapnak kiporciózva, mint mi foglyok. Az ugyan még nem lenne baj. de abból sincs elég. 600 gr-ot kapnak belőle a dolgozók. A gyerekek, az öregek, a munkaképtelenek csak a felét. Ekkora nyomort, mint itt van, soha életemben még csak elképzelni sem tudtam. A hátam borsódzik, ha arra gondolok, hogy egy ilyen államnak lettem, lettünk a polgárai. Mi vár itt az emberre?! Itt a min­ den dolgozó, a nagy egyenlőség országában?! A háborúra fognak ezek itt min­ dent, holott itt nyoma sincs annak. Es az egész Unióban ez a leggazdagabb ál lám! Akkor mi lehet a többiekben?! Igaz, vannak olyanok is, akik csak esznekisznak, mulatoznak, mint pl. a mi gyárunk igazgatója is. Náluk még fehér ke­ nyér is van, amit a munkás még szemével sem lát. Hogy hol itt az egyenlőség? Ök kényelmes, nagy világos palotákban laknak, a téglagyári munkások meg, ahol én is dolgozom, földkunyhókban, amit nálunk talán még hírből sem ismer­ nek. Ezekben a kunyhókban a puszta földön, szalmán alszanak, szinte mezítele­ nül. Csak tetű, bolha, meg poloska van benne. Égbekiáltó nyomor! Nálunk a legutolsó cigány is különbül él. Drága Édesanyám! Folytathatnám még a sort, de mire. Ha Isten majd egy­ szer megsegít, hegy hazakerülök, személyesen számolok be mindenről. 11-en va­ gyunk még itt együtt patakiak. Ödön bátyám is itt van. Néha, ha úgy jön, segít is. Ha a penészes kenyérhéjból van fölöslege azt ideadja, ami itt sokkal fino­ mabb, mint otthon a torta, Legalább csak olyan lenne a kosztunk, mint otthon a kijáró disznónak! A hízó disznókéról csak álmodhatunk. Álmodunk is, mert én álmomban minden éjjel telezabálom magamat azzal a főtt krumplival, amit kor­ pával meg kukoricaliszttel összetört hajdanában a nagyapám, most pedig a jó anyám keze készíti meg számunkra. Álmomban még a szám is úgy habzik, mint evés közben a disznóé, sőt még úgy csámcsogok is, Persze nemcsak én vagyok úgy vele, hanem mindegyik sorstársam. De ne essen édesanyám kétségbe, és fő­ képpen ne sírjon annyit, mert azért most már egészen jól megy a sorunk. 46-ról í>6 kg-ra híztam, mert itt nagyon jólelkű nép lakik. Különösen ezek a grúzok vendégszeretők, ugyanúgy mint mi, magyarok. Rokonuknak is tartanak bennün­ ket. Képesek a legutolsó falatot is megosztani velünk. Áldja meg őket a Min­ denható. Egyszóval a nép nem rossz itt. csak ez a rendszer, ezt nem értem se­ hogy sem! Egyszóval már csak 16 kg-nál vagyok könnyebb az eredeti súlyom­ nál. De nem súlyra mérik az embert. Mi hír Édesapámról? Róla is írjon! Ha majd sikerül és megkapja Édesanyám a levelemet, válaszoljon rá azonnal, min­ denről és mindenkiről írjon. Én is mindenkit üdvözlök és csókolok. Milliószor csókolom édesanyámat, az Öcsémet, a Húgomat, sőt még Balogh Ilonkát is, a szerencsétlen sorsú Unokanővéremet Szerető fia: Jenő 2.

Feketepatak, 1945. november 15. Drága fiam! Tegnap kaptuk meg a leveledet, amelyben azóta, hogy elhurcoltak benneteket először kapunk hírt rólad, felőletek. Egy-egy levél már a tied előtt is érkezett a 375

faluba, de nem tőletek. Tegnap óta úgy járnak nálunk, mint a zarándokok Egyik asszony a másiknak adja az ajtót. Mindenkinek fel kell olvasni. Mindenki megkönnyezi és mindenki a saját férje, fia. vagy testvére felől érdeklődik é« mindenki megkér, hogy írjam meg neked, nem tudsz-e az ő hozzátartozójáról. Ezért már most megkérlek kedves fiam, írjál mindenkiről, akiről eddig mégnem írtál. Vagy esetleg, ha valakit véletlenül kihagytál. Holnapután lesz éppen egy éve, hogy elhurcoltak benneteket, azóta egy ju napunk még nem volt. Egyre több keserűség ér bennünket. Azóta nem múlt el nap, hogy meg ne könnyezte­ lek volna benneteket apáddal együtt. Ö is, ki tudja merre van?! Róla még nem kaptunk semmiféle hirt. Tudod, fiam azóta, ahogy elraboltak benneteket, állan­ dóan térden állva kérem a Mindenhatót, hogy hozzon haza titeket mielőbb ép­ ségben. Esténként, meg éjszakánként, mert aludni se nem tudok, de ezektől nem is lehet, mert az ördög éjjel munkálkodik, kitérdepelek a fagyra, úgy kérem a jó Istent, hogy szabadítson meg minket a gonosztól. Drága jó fiam, le sem tudom azt a lelki fájdalmat írni, amit ezek nz emberek okoztak. Nem tudtam, hogy már nem vagytok Szolyván, ezért mégegyszer vittem nektek két nagy csomagot, de te már nem voltál ott, azóta majd megszakad a szívem, hogy ehen mentél el a nagy útra. Apád akkor még Szolyván volt, ő megkapta a csomagot. Ti utánatok három hétre őket is elhurcolták valahová, azóta őróla se hallottam. Akkor a legutolsó szolyvai utamkor felhúztam apád ünneplő bőrcsizmáját, mert az enyém a sok fagyban-sárban való gyaloglástól már tönkre ment. De az apád ünneplő csizmáját meg útközben, mialatt Szolyvára tartottam, egy kis top­ rongyos orosz katona lehúzta a lábamról. Ügy, hogy széttéptem a nagy meleg kendőmet, abba burkoltam a lábomat, úgy gyalogoltam a hóban Munkácstól Szolyváig, onnan meg haza. Igaz, egy kicsit meg is csípte a hideg a lábujjaimat meg a sarkamat. Azóta állandóan viszket, fáj meg veres. De sajnáltam azt a kis szerencsétlen katonát is, hisz annak is rossz volt a lábbelije. Még neki is sokat kell gyalogolni. Lelke rajta, amit tett. Azóta öcsédet is állandóan vergelik foga­ tostul a repülőtér építésére. Nemcsak a nagybajuszú bíró, hanem még Filkó, a cigány is nacsalnik lett már. Állandóan hordja ránk a katonákat. Már megitták mind a három hordó bort és meg^tték a két hízót, amit levágtunk. Az egyiket ugyan majdnem elhordoztam nektek Mi jóformán nem is ettünk belőle. A kam­ ránkat kiürítették. Egy szem búzánk nem maradt. Az ágyfőbe dugtam párna he­ lyett egy kis lisztet. Azt eszegetjük. Meg egy kis málélisztet, amiből puliszkái főzögetek. És egy mázsányi krumplink lehet még. Ennyi maradt újig négyünk­ nek. Azt mondja Fazekas Albert a bíró: Bizony húgom, így van ez jól. Hol ke­ rék, hol talp. De mi azért csak nem halunk éhen. Majd csak megsegít az Isten Küldenék nektek is egy kis valamit, de a postásnő azt mondta, hogy arra a cím­ re csak levelet küldhetek. Azóta, amióta ezek itt vannak, olyan az egész község, mint valami hangyaboly, Ezeknek mindig kell valami. Először evés-ivás, azután meg erőszakoskodás a nőkkel, Nemhiába istentelen nép ez. Kedves fiam, nagyon vigyázz magadra írjál minél többet mindenkiről. Nagyon sokszor csókol és ölel szerető anyád, öcséd és húgod. Ödön öcsémet külön csókolom. Endre, Ida meg Balogh Ilonka, a szerencsétlen.

376

3. M elyen tisztelt Nemzetiségi Tanács!

Minket alulírottakat és rajtunk kívül még legalább húszezer embert, főképpen magvar nemzeliségűeket. de vannak köztünk svábok is, egyszerűen félrevezet­ lek. Mondhatjuk azt is, hogy becsaptak, 1944. november 16-án a felszabadító Vörös Hadsereg katonái az otthonunkból elhurcoltak bennünket, akár madarat a fészkéből. Kidoboltatták (közhirrététették), hogy minden férfi 18 éves kortól 60 éves korig (később az 50—60 közöttieket hazaengedték) jelentkezzen a köz­ ségházán háromnapos munkára. Aki nem jelentkezik, annak a hozzátartozóit felkoncolják. Ügy hatott ez ránk, mint derült égből a villámcsapás, hiszen olyan lelkese­ déssel vártuk a szovjeteket, hogy le sem tudom írni. Bennük láttuk a megszabaditóinkat. A helyzet ugyanis az, hogy Szálasi is el akart bennünket vitetni, de neki egyszerűen nem engedelmeskedtünk. Elbújtunk, mert nem bíztunk ben­ ne. Tudtuk, hogy ő a nép ellensége, aki nem igaz ügyért harcol. Hogy lehet az, hogy az a hadsereg, amelyik a nép felszabadításáért harcolt, elhurcoltatott ben­ nünket hazulról, mint valami bűnözőket? Méghozzá ilyen szégyenletes módon, három napra, és mi közben már több mint egy éve robotolunk itt, akár a rabok A szállásunk rosszabb, mint az istálló, a ruházatunk rongy, a kosztunk akár a kóbor kutyáé. Arról már nem is beszélve, hogy az elhurcoltaknak eddig több mint a fele, vagy megfagyott, vagy éhenhalt. Vagy mind a kettő. Kérjük az illetékes szerveket, szíveskedjenek az ügyünket kivizsgálni. An­ nál is inkább, mivel már mi is szovjet állampolgárok vagyunk. Tiflisz, 1945. dec. 3.

Tisztelettel:

Itt következtek az aláírások, több mint kétszáz. A magyarul írt levelet, me­ lyet Nagy Jenő őrzött meg, oroszra fordítva juttatták el a címzetthez. 4, A rehabilitáció meggyorsítása érdekében Május végén a népképviselők területi tanácsának tizedik ülésszakán alakították meg azt a 19 tagú bizottságot, melynek feladata, hogy elősegítse a 30—40-es években és az ötvenes évek elején a represszió áldozataivá vált, s azóta rehabili­ tált személyek jogainak és érdekeinek érvényesítését. A Mikola Kacalap szemé­ lyi nyugdíjas képviselő irányításával működő bizottság fő feladata segítséget nyújtani a rehabilitált személyeknek az őket ért anyagi károk megtérítésében, nyugdíj- és lakásellátásuk megoldásában, s ha szükségesnek találják, emlékmű­ vet emeljenek a represszió áldozatainak. A bizottság Jurij Vorobecnek, a területi végrehajtó bizottság titkárának a részvételével megtartotta első ülését, melyen meghallgatták a területi ügyészség és a bíróság, valamint az állambiztonsági bizottság területi főosztályának a tájé­ koztatóját arról, milyen tevékenységet végeztek, illetve végeznek a 30—40-es években és az ötvenes évek elején a represszió áldozataivá vált személyek jogai­ nak helyreállítása és érdekeinek védelme érdekében. A tájékoztatás során el­ hangzott, hogy az illetékes szervek elsősorban azoknak a politikai emigránsok­ nak az ügyeit vizsgálják felül, akik 1939—1941 során a CSKP utasítására illegá­ lisan elhagyták a Kárpátalját és a Szovjetunióba szöktek, ahol viszont az ún. különleges értekezlet döntött sorsukról, mégpedig úgy, hogy tiltott határátlépés

377

címén 5—7 év börtönbüntetést szabott ki rájuk. Eddig már 107 ilyen személyt rehabilitáltak. Az illetékes szervek másodsorban 1954-től visszamenőleg vizsgál­ ják felül a represszió áldozatává vált személyek ügyeit. Eddig már több mint 300 ilyen üggyel foglalkoztak, ami 490 embert érint. A rehabilitációról szóló igazolást megküldik az érintett személyeknek, vagy hozzátartozóiknak, s ez okmányként szolgál a munkaviszony igazolására, a nyugdíj megállapítására stb. Arról is szó volt azonban az ülésen, hogy sok eset­ ben gondot okoz a rehabilitáció alá eső személyek megtalálása, mivel sokan kö­ zülük már nem is laktak területünkön, többen pedig elhaláloztak, s ismeretlenek a hozzátartozók is. akiknek az igazolást megküldhetnék. Megkönnyítené a mun­ kát, ha a represszió áldozatai, illetve hozzátartozói egyedül jelentkeznének, s kérnék rehabilitációjukat. Az ilyen beadványokat a területi végrehajtó bizott­ ságnak lehet címezni (Uzsgorod, Lenin tér 4 sz. A területi végrehajtó bizottság). Arra vonatkozóan, hogyan állítsanak területükön emléket a represszió áldo­ zatainak a bizottság a közvélemény tanulmányozása után később tesz javaslatot. Tudósítónk (Kárpáti Igaz Szó, 1989. június 23.)

NAGY LÁSZLÓ:

Deportálásom — fogságom — története Én (Nagy László) 1016. január 13-án születtem Sátoraljaújhelyen. Elemi és pol­ gári tanulmányaimat ugyanott, a tanítóképzőt Sárospatakon bejáró tanulóként végeztem 1935-ben. (A pedagógiai főiskola matematika—kémia szakát Egerben végeztem 1952-ben.) 1935-től 38-ig a sátoraljaújhelyi megyeházán dolgoztam szellemi ínségmunkásként évi 200 pengő tiszteletdíjért. 1939 szeptemberétől Visken tanítottam. Ott ért 1944 október végén a szov­ jet hadsereg bevonulása. — Visk 1944-ben egy 8000 lakosú koronaváros volt Máramaros vármegyében. Lakói közül 5000 magyar és 3000 ruszin nemzeti­ ségi volt. Amikor 1944 őszén közeledett a Vörös Hadsereg, a magyar katonaság harc nélkül visszavonult így a községben harcok nem voltak, de visszavonulásukkor a Tisza-hidat felrobbantották. Kérésemre a parancsnokló alezredes csak a Tisza túlsó partján lévő 2 pillért robbantotta fel, úgy, hogy a hídon át lehetett járni. Kérésemmel a magyarság szóvivője voltam, mert ez a magyar község híd híján teljesen el lett volna zárva a külvilágtól. 1944. november 27-én háromnapi munkára kirendelték az egész magyar férfilakosságot 18-tól 60 éves korig 3 napi élelemmel. A késlekedőket a ruszin lakosság egy részének közreműködésével a katonaság szedte össze. Aki idejé378

ben ki tudott menekülni az erdőbe, csak az maradt otthon. De amint később megtudtam, még két i/ben került sor az otthon maradottak összeszedésére. Déli 12 órakor indult el 6UU magyar, de nem sejtettük, hogy hová. A három napból három év lett. — Az elindultaknak pedig közel a fele soha nem tért vissza otthonába. Kegyetlen körülmények között deportáltak bennünket. Visszaemlékezve az útvonalra: november 27-cn 12 órakor indultunk gyalog Husztra, ahova úgy 5—G óra tájban érkeztünk meg. Itt 3 napot töltöttünk egy körülzárt háztömbben. (Olyan volt, mint a sárospataki volt járási tanács egyik épülete ) A helyiségben bútorok nem voltak. Az ablakok ki vultak verve. A szo­ bákban csak annyi hely jutott 1—1 személynek, hogy éjszaka le tudott ülni, de lefekvésre nem jutott hely Enni, inni nem kaptunk, hiszen 3 napi ellátás­ ról mindenkinek magának kellett gondoskodnia. November 30-án reggel indultunk Beregszászon, Munkácson keresztül Szolyvára. Ez az út gyalogmenetben 3 napig tartott. Közben 2 éjszakát a közbeeső iskolák valamelyikében töltöttük. Az úton enni, inni nem kaptunk, éhen, szomjan meneteltünk. A harmadik nap estéjén érkeztünk meg Szolyvára. Itt a láger képe már kívülről is elrettentő volt Fokozta a döbbenetét, hogy kapunyitáskor először egy hullával megrakott nagy teherkocsi jött ki, mi utána indultunk befelé. A látvány belülről még rettenetesebb volt. A drótkerítésen belül dü­ höngött a flekktifusz. Naponta 2—3 kocsi halottat szállítottak el. Az elhelyezés is embertelennek volt mondható. Nyolc-tízezer embert zsúfoltak össze aránylag kis területen. Aki szerencsés volt, fedél alatt ülve aludva tölthette az éjszaká­ ját, de a deportáltaknak kb. 1 5-e kinn a szabadban a havon töltötte éjszakáját Az emberek, mivel le voltak gyengülve, hullottak, mint a legyek, Nem egyet a láger végén lévő pöcegödörből húztak ki. Ez a gödör 10 m hosszú, 3 m széles, és 2 m mély volt. Ezeken fosznideszkák voltak keresztbe téve, mely képezte a W. C.-t. A nagyon gyenge foglyok egyszerűen beszédültek, arccal a fekáliára borultak, s mire kihúzták őket, már halottak voltak. Itt a halottak száma sokak szerint a 10—15 000 főt is meghaladta. Viskről elindulva ezen a helyen kaptunk először enni, a hetedik napon Napi egyszeri étkezést adtak, fejadagként fel liter levest, egy szelet kenyérrel Három napot töltöttünk itt. A következő nap reggelén 1000 fős csoportot indítottak útnak. December G-án 10 órakor léptük át a határt Vereckénél. Űjabb három nap után este ér­ keztünk meg a következő lágerbe, Szlrijbe. Ezen a három napi úton sem volt evés-ivás, Megérkezésünk után csak másnap reggel kaptuk meg a szokásos fejadagot. Sztríjben is 3 napot töltöttünk, majd indultunk Zámbor felé, a lá­ gerbe. Ezt az utat is 3 nap alatt tettük meg étlen-szomjan. A zámbori láger­ ben a viszonyok valamivel jobbak voltak, mint a másik kettőben. Először is a földön jutott mindenkinek annyi hely valamelyik barakkban, hogy kinyúj­ tózva lefekhessen. Vízhez is hozzá lehetett jutni, ugyanis egy kis erecske folyt a lágeren keresztül. Az erecske felső részének vizéből ittunk, az alsó végén meg mosakodtunk — először 2 hét után. 3 napot maradhattunk, majd december 17-én délelőtt 1000 embert ismét bevagoniroztak. Az egész útról általában a következő mondható el: reggel sorakozó 5-ös sorokban. Indulás úgy 7—8 óra között, majd menetelés délig, pihenő nélkül Akkor valahol a mezőn 1 2 óra ebédidő a katonáknak. Mi csak néztük őket, „hogyan fal egyre mind ’. Ilyenkor elvégezhettük dolgunkat és pihenhettünk. Utána sorakozó, számlálás és indulás tovább. Este úgy 5—6 óra tájban érkez­ tünk a szálláshelyre, mely rendszerint a község iskolája volt. Űtközben sem 379

evés, sem ivás, mosakodásról pedig szó sem leheteti, hiszen még inni sem volt mit. Ha valaki a sorból kilépett bármilyen okból (vízvétel, széklet), azt könyörtelenül agyonlőtték és otthagyták stb. Az agyonlőttek helyébe a falvakból fogdosták össze az embereket, mert az őrparancsnoknak a létszámmal szigo­ rúan el kellett számolni. Sem több, sem kevesebb nem lehetett a neki átadott létszámnál. Előfordult pl. Szolyvánál, hogy a kísérő ruszin segédrendört dobták be a sorba — előbb levéve fegyverét —, hogy a létszám meg legyen, de az is előfordult, hogy a végéről az utolsót elzavarták, mert a létszám több volt a kelleténél. (Több főt szedtek össze útközben, mint amennyit kilőttek.) Bevagonirozásra a zámbori állomáson került sor: 100 embert zsúfoltak össze egy marhavagonba. Még leülni sem tudtunk, úgy állva aludtunk, mint az öreg lovak. A külső hőmérséklet mínusz 15—20 fok körül volt. A vagon be­ rendezése semmi más nem volt, mint egy tölcsér az ajtó mellett, mely W. C.-ül szolgált. Fűtés nem volt. A zsúfoltság következtében és a tisztálkodás hiányá­ ban megjelentek a tetvek. A vagonba szállításunk után 2—3 nap múlva már nem lehetett kibírni tetvészkedés nélkül. Ha reggel kivilágosodott, egyenként húzódtunk a parányi ablakokhoz, ott félcsupaszra vetkőzve kerestük az ing koreaiban a tetveket és a körmünkkel öltük őket tucatjával. Leírhatatlanul sok tetű megölése után öltözködés és helycsere. És ez így ment minden nap. amig csak meg nem érkeztünk utunk végállomására, az uráli Nyevjanszkba. Aki nem tetvészkedett, 1—2 nap alatt elpusztult, „megették” a tetvek. Három hétig utaztunk így összezsúfolva, Reggelenként egy katona bekia­ bált: kaput jesz? (halott van?) Ha volt, azokat kivették közülünk és hátra­ vitték egy gyűjtőkocsiba. Azt sohasem kérdezték, hogy beteg van-e? Mivel az út végéhez érve a zsúfoltság enyhült — mert harminc halottunk volt —, már le tudtunk ülni, ha pihenni akartunk. Étkezésünk a vagonban: minden reggel kaptunk 10 dkg szárított kenyeret (szluhálkát). ö t alkalommal kaptunk reggel a kenyér mellé egy kis kanál kris­ tálycukrot. Ezenkívül 5 alkalommal kaptunk délben 1 '2 liter levest 1 sósheringgel. Ez volt a 21 napi koszt. A három hét alatt vizet egyszer sem adtak. Én a sósheringet nem ettem meg, elcseréltem a cukorért. Talán ez volt a szeren­ csém. A folyadékigényemet az 5 fél liter leves — ha nehezen is — de kielégí­ tette a kapott és elcserélt cukorral. Azoknak, akik 2 vagy talán még 3 heringet is megettek, a vízhiány miatt nagy kínjuk volt. Akik már nem bírták a szom­ júságot, kínjukban a W. C. fölötti zúzmarás szöget kezdték nyaldosni. (A vizelet párája fagyott a szögre) Ezek 1—2 napon belül meghaltak. — A 21 éves, derék fiatalember, Szabó Géza kezdte a sort december 24-én este. s másnap már vagy 5-en haltak meg. A vagonban elhelyezett 100 ember a megérkezésig — január 6-ig — 70 főre csökkent le. A legnagyobb veszteség az aknaszlatinaiakat érte. Náluk a veszteség 70—800,n-os volt. Ugyanis ők sóbányászok voltak, és az 5 vízigényük nagyobb volt az átlagemberénél. Náluk a vízhiány így fokozot­ tabban éreztette hatását, nagyon sok volt közöttük a halott. Így utaztunk, 9 emlékszem, amikor reggel hozták a szárított kenyeret, jöttek a katonákkal a civil rekvirálók. Különösen a jó állapotban lévő csizma érdekelte őket Ha ta­ láltak ilyet, azt lehúzták a foglyok lábáról, és egy rossz bakancsot adtak érte Nekem egy jó meleg síbakancsom volt, az nem érdekelte őket. Ezt egy jó pár­ szor megismételték. Nyevjanszkba érkezésünkkor az útba indított 1000 emberből 300-at halva szedtek le. (Nyevjanszk a Közép-Urál-vidék ázsiai oldalán fekszik.) Az állo­ másról a lágerbe kb. 1 km volt az út. Ezt az utat aki bírta, gyalog tette meg. 380

Ilyen alig volt száz. A többit gépkocsin szállították a lágerbe. Én gyalog pró­ bálkoztam, de az Út 1 3-át sem tettem meg, amikor összeestem. így engem is felraktak egy kocsira. A láger be volt kerítve, a tetején többszörös szögesdrót volt kihúzva. Sarkain őrtornyok álltak. A lágerben 10—15 fabarakk volt. 1—1 ilyen barakk hossza 50 m, széles­ sége 10 m volt. Egy ilyen teljesen üres barakkba vittek először bennünket. Ez érkezésünkkor fűtetlen volt, de érkezésünk után befűtöttek. Itt már le le­ hetett heveredni a padlóra, és hat hét után ki is nyújtózkodhattunk. Estefelé meghozták a kondérokban a várva várt teát. Egynek-egynek 2 dl-t adtak egy­ szerre. De a sort újrakezdve, vagy háromszor megismételtük a teaadag-vételezést. Hat hét után ez volt az első eset, hogy valamilyen folyadékot kaptunk Másnap reggel irány a fürdő. Ruháinkat a fertőtlenítőbe tették, minket pedig megnyírtak, megborotváltak, majd lefürödtünk. Mikor a fürdőből ki­ mentünk az öltözőbe, csodálkozva láttuk, hogy a ruháját senki sem kapta vissza. Én egy rossz katonainget, egy még rosszabb köpenyt és egy facipőt kaptam A jó ruhák eltűntek. Az én lengyel bundám a lágerparancsnoké lett. A fürdőből engem a kórházba vittek, ott töltöttem közel 2 hónapot. A láger már lakott volt. Volt ott német, román, finn, ukrán, ruszin és lengyel fogoly is. Magyarok mi voltunk az elsők. A nyevjanszki lágerben a foglyok 3 csoportba voltak osztva: 1) A dolgozók, kik 10—12 órás műszakokba jártak dolgozni. Élelmezésük naponta háromszor vi liter korpaleves, 3 dl korpakása, 20 dkg kenyér, (a norma túlteljesítése után 30 dkg) és 2 dl fenyőlevéltea, természetesen cukor nélkül. 2) A gyengélkedők (O. K.-ok), fejadagjuk 4 dl korpaleves, 2.5 dl korpa­ kása, 15 dkg kenyér és tea. Az O. K.-ok végezték a láger körüli munkákat, víz- és tüzelőhordást, a körlet rendben tartását. Ha más munka nem volt, sú­ rolás címen üvegdarabkákkal kellett kapargatni a padlót. Arra mindig vi­ gyáztak, hogy az O K s mindig csináljon valamit. Az O K.-ok általában 40 kgnál könnyebb emberek voltak. Lágeren kívüli munkára nem vitték őket, de otthon egy perc megállásuk sem volt. 3) A betegek, kik a kórházszobában feküdtek. Élelmezésük: 3 dl korpaleves, 2 dl korpakása és 10 dkg kenyér, tea. A kórházban orvos nem volt. A be­ tegekre egy védőnő (sesztra) ügyelt. Orvosság sem volt. Egyetlen kelléke egy lázmérő volt. A beteg vagy kiheverte betegségét, vagy belehalt. Hogy ki melyik csoportba került, azt a havonta tartott komisszió határoz­ ta meg. Ilyenkor a foglyok meztelenül elvonultak a sesztra előtt. O minden fogolynak belecsípett a fenekébe. Ha úgy találta, hogy egy pici hús van még a fogoly fenekén a bőr alatt, akkor az illető dolgozó lett (pervej kategória), ha a bőr alatt egyáltalán nem volt hús. akkor gyengélkedő (O. K.-s) lett a fogoly. Kórházba csak az került, akinek 3R.5, vagy annál magasabb láza volt. A dolgozók 2 műszakban dolgoztak, nappali és éjjeli. Műszakváltás 10 na­ ponként volt. A tizedik nap volt a pihenőnap. Ekkor volt a fürdés, a borotválás és a hónap utolsó pihenőnapján a komisszió. Mosakndási, tisztálkodási lehető­ ség csak a pihenőnapon volt. Máskor a fogoly sáros, piszkos kezét legfeljebb a nadrágjába törölhette, úgy ment étkezni is. Ha a kórházban fekvő betegnek elmúlt a láza, visszatették a brigádba, vagy az O. K.-ba. A lágerszobák képe: egy szoba hossza 50 m. szélessége 10 m. Benne 3 kandalló volt, a két végén és középen. A kandallóban 1 méteres hasábfákkal tüzeltünk. A szobákban 3 sor emeletes faágy állt, Mérete kétszer egykettod méter. A szoba 2 végén és középen a kandallók mellett 3—4 m-es szabad helyek 381

voltak. A többi részen álltak az ágyak. Egy sorban 80 emeletes ágy volt. A 3 sorban 80-szor 2 személy, azaz 480 ember lakott. Nyevjanszkban a kerítésen belül 10—15 ilyen épület volt. Ez a láger így kb. 6000 személyes volt. Az ágyon kívül a szobában nem volt semmi. Nem volt szék. asztal, de katonaláda sem. De nem is volt rá szüksége a fogolynak Ha hazajött a mun­ kából, alig várta, hogy lefekhessen. A rajta lévő ruhán kívül nem volt sem­ mije, csak egy kanala, mely késként is szolgált. (Az egyik szélét a kanálnak kireszeltük.) A lágerben éjjel-nappal égett a villany. Azt hiszem kapcsoló sem volt. A ruhákat ősszel és tavasszal lecserélték. Télire meleg ruhát (pufajkát), szőrcsizmát (válinkit) és bundát kaptunk. Tavaszra köpenyt és katonaruhát ad­ tak. 1946 tavaszán a ruhaváltáskor egy csomó rossz holmit kaptam. Amikor a csereteremből kilépek, véletlenül a raktár felé mentem. Az ajtaja nyitva volt Benézek, nincs ott senki. Észrevettem, hogy van ott egy köteg új német tiszti köpeny. Gyorsan beosontam és a rossz köpönyegem ledobva, kicseréltem azt egy tiszti köpenyre. Szerencsésen megúsztam, hogy nem vette észre senki. Egy napig nagyon féltem, hogy mi lesz? Mindenki nagyon irigyelt érte. Különösen a németek. Az egyik másfél kiló kenyeret adott volna, ha elcserélem vele az enyémet. Nagyon vigyáztam rá. Magam sem tudom, hogy sikerült megőriznem Elhoztam egész Máramarosszigetig, ott vették le rólam. Nagyon jó, meleg kö­ peny volt. Elképzeltem, hogy itthon egy szép felöltőt csináltatok belőle, mert még mindig nagyon szépnek találtam. A láger területén a lakószobákon kívül volt még a fürdő, a kórház, a rak­ tár, a konyha az étkezdével (sztalovával), a fertőtlenítő és a műhelyek. Nem tudom, hogy készakarva-e, vagy csak véletlenül, úgy helyezték el a kórházat és a fürdőt, hogy azok az udvar két végén helyezkedjenek el. Ez a távolság úgy 200 m lehetett. A fürdőbe a betegeknek is eJ kellett menniük Ha bírt. akkor a saját lábán ment, ha nem, akkor a foglyok vitték. Ez nyáron csak ment valahogy. De télen 20—30 fokos hidegben, a hordágyon ingben, gatyában, egy szál pokróccal leterítve nem volt kellemes kirándulás a beteg részére. Kü­ lönösen visszafelé volt ez veszélyes, mikor a beteg a fürdőben kiizzadt és úgy szállították vissza a kórházba. Nem csoda, hogy ilyenkor a halandóság nagyobh volt a foglyok között. A „proverka” — a napi számlálás volt az éjszakai műszakban dolgozók réme. Az éjszakai műszak este 6-tól reggel 6-ig tartott. A brigádok úgy 1 —7 óra között érkeztek haza a munkahelyről. Rögtön le is feküdtek, hiszen ki vol­ tak merülve a 12 órás műszak után 8 órakor ébresztő, menni kell reggelizni 1_>9-kor lefekvés. 9 órakor sorakozó proverkára. Ha szerencséje volt a fogoly­ nak, 1M l-re vege is lett a prnverkának, és mehetett aludni. De ilyen a 9 napos ciklusban legfeljebb egyszer fordult elő. A jellemző az volt. hogy kétszer, sőt háromszor is megismételték a számlálást. Ilyenkor az 1 órakor kezdődő ebédig is kint kellett állni hidegben, melegben. Egy órakor ebéd, kettőkor lefekvés Négy órakor ébresztő, ötkor vacsora, majd indulás a 6 órakor kezdődő éjszakai műszakra. És ez így ment minden nap a ciklusváltásig. Jobb volt a nappalisok dolga, mert azokat a kivonuláskor a kapuban számlálták meg A fegyelmezésről. A munkahelyen az őrkatona vigyázott ránk és fegyelme­ zett, snkszor elég durván. A vétkest fogdára ítélték. Ha hazajött a munkából be kellett vonulnia a fogdába. A fogda egy üres fűtetlen helyiség volt. Nyáron ezt a fogoly aránylag könnyen vészelte át. De télen ez egyenlő volt a halállal Bár a fogoly parancsnoka több alkalommal is igyekezett egy kis forró teát be382

csempészni az ablakon, de az illető a nagy hidegben, ha nem fagyott meg, örök­ ké nyomorék maradt. (Mindig maga alá piszkolt, stb.) A temetésről. Télen nem temettek. A halottakat egy külön helyiségben tá­ rolták. Majd amikor a föld fagya felengedett, a hullákat anyaszült meztelenül egy nagy gödörbe dobálták, és elhantolták. A nemzetközi jog szerint a foglyoknak — ha dolgoztak — az élelmezésen kívül valamennyi dohány, és pénzbeli juttatás is megillette volna, minden hó­ napban. Az általam ott töltött 32 hónap alatt dohányt soha, pénzt pedig csak 3 alkalommal kaptam. Először mint O. K.-s kaptam 7 rubelt, a másik két al­ kalommal mint munkás kaptam 27, illetve 120 rubelt. E pénzbeli járandóságo­ kat mindig a láger felülvizsgálata alkalmából kaptuk. A többi járandóságol valószínű ellopták. A dohányt a fogoly csak a feketepiacon szerezhette be. Egy sztakán (1 dl pohár) mahorka (dohány, kocs) ára 60 dkg kenyér volt. Tájékoztatásul: 1 db 20 dkg-os kenyér a feketepiacon 4 rubel volt. De jegyre egy munkás ebédje leves, kása. 30 dkg kenyér és tea összesen 80 kopekbe került. A nyevjanszki lágerben a tetvéztelenités kb. 2 hétig tartott. Én az első két hónapot viszonylag jó körülmények között a kórházban töltöttem. Ennyi idő kellett a feljavításomhoz. Később, a február végi komisszió után egyenesen egy éjszakai brigádba kerültem, mely brigád a vasgyárban dolgozott. Nagyon nehéz 12 órát töltöttem ott. Ha a martinkemencéhez osztottak be. akkor az erős széngáz még elviselhetetlenebbé tette a munkahelyet. Szerencse, hogy ott azért óránként váltogatták az embereket, mert egy műszakot ott nemigen bírt volna elviselni senki sem. Hazamenve a proverka fogadott. így március végére erősen legyengülve álltam a komisszió elé. Ügy látszik, a sesztra még talált egv csöpp húst a fenekemen, mert továbbra is pervej kategóriás lettem. Igaz, én a kenye­ ret mindig megettem, mert nem kellett dohányért adnom. Nem dohányoztam De akik a kenyeret dohányért cserélték el, mind többen kerültek az O. K.-ok közé. vagy a kórházba. Május végéig ezek közül még vagy 200 ember meghalt így a vagonba rakott 1000 ember megfeleződött. A 200 ember halálát Nvevjanszkban egy különös betegség: a dagadás okoz­ ta. A betegnek először bedagadt a bokája, majd a dagadás húzódott lassan fel­ felé. Mivel ilyenkor már nem tudta felhúzni a szőrcsizmát (válinkit), kórházba került. (Csak ezzel a betegséggel lehetett kórházba kerülni láz nélkül.) Ha a dagadás felhúzódott a törzsre is, az már nagyon veszélyes volt, mert ha az el­ érte a szívmagasságot, a beteg meghalt. A 200 ember 90—950/(ránál ez volt a halál oka. Szinte utolsóként 45 májusában én is megkaptam ezt a betegséget. A lá­ bamon kezdődő dagadás átterjedt a törzs alsó felére is. Utána — ami nagyon ritka eset volt — a fejem kezdett dagadni, majd a nyakam is. Már felkészültem a halálra. Másnap arra ébredtem, hogy a nyakamon lévő dagadás lohad. Majd a fejem is normális lett, végül a törzsem és a lábam is megkönnyebbült. Kb. 2—3 hetet töltöttem ezzel a betegséggel a kórházban a lábadozók között, sereg­ hajtóként. Ez a betegség a nyár folyamán teljesen megszűnt, viszont akik ko­ rábban megkapták, nagyon kevesen élték túl. 1945 nyarán egy csúnya légycsípéslől megdagadt a lábam. Azt elvakartam, és egy seb keletkezett a helyén. Kötszer nem volt. Bekötözni nem tudtam. A sebbe így beleragadt a gatyaszár. A fürdőben a ciklusváltáskor „tiszta” inget, gatyát adtak. Ilyenkor a seb mindig felszakadt és mindig nagyobb lett. Ez a seb végül egy jó tenyérnyivé nőtt. Hiába mutattam a komisszión a sesztrának 383

az csak legyintett, tovább! A sebet 2 év után csak itthon sikerült meggyógyí­ tani, de a helye a mai napig is látható. Szerencsém volt, hogy a piszokban nem fertőződött el, igy nem vált halálossá. A láger tele volt poloskával. Kipusztitani nem lehetett őket, mert minden fából volt. Ezek keserítették meg éjszakáinkat. 1946 márciusában egy különös betegség lett úrrá rajtam: a farkasvakság. Lényege: nappal rendesen láttam, de amint a nap leszállt, egyik pillanatról a másikra sötétbe borult előttem minden. Csak a villanyégő helyén láttam egy fényes pontot. Ilyenkor csak tapogatózva tudtam járni. Az udvaron kizárólag kísérettel járhattam. Ez május közepéig tartott, vagyis addig, amíg a foglyok csalánt nem tudtak szedni, amit a szakácsok a levesbe főztek. A csalánlevesben lévő vitamin következtében visszanyertem látásomat. A farkasvakság 1947 ta­ vaszán megismétlődött. A lágerben a 3 év alatt kb. 4—5 alkalommal újságot is kaptunk. Az újság neve „Igaz Szó” volt. Egy újság 2 lapból állt. Ahány példány volt, a foglyok annyi csoportba oszlottak, s a csoportból valaki az utolsó betűig felolvasta a tartalmát, majd mindegyiket szépen feldarabolva cigarettapapírként osztották széjjel. Bizony nagy kincs volt a papír is. Hogy a foglyok honnan szerezték a mahorkához szükséges papírt, már nem emlékszem, de az biztos, hogy először a lágerben lévő imakönyvek — melyből eleinte elég sok volt — váltak a füst áldozataivá. Ezek az első két hónapban teljesen eltűntek. (Ellopkodták őket.) Mivel gyufája sem volt a fogolynak, a cigarettát úgy gyújtották meg, hogy a gyárból lopott kanócot egy kisujjnyi vékony csőbe húzták, majd kovakővel pattintott szikrával meggyújtották azt, és arról a cigarettát. A LÁGER SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE: 1. Szovjet részről: lágerparancsnok és helyettese, őrkatonák. Az őrök az őrtornyokban viseltek figyelő szolgálatot, és kísérték a foglyokat a munkahely­ re és ott vigyáztak a rendre. 2. A fogoly részéről: a fogoly lágerparancsnok és helyettese. Nekik a szovjet parancsnok adta az utasításokat, s azt továbbították felénk. Nyevjanszkban a fogoly lágerparancsnok román nemzetiségű volt, a helyettese meg német. Közvetlen alárendeltjei: 3. Minden nemzetiség fogoly parancsnoka. A magyar foglyok parancsnoka egy 1943-as fogoly volt, Doby volt a neve. 4. Brigádparancsnokok: ezeket az orosz nyelvet bírók közül választották ki. Általában 20—30 ember tartozott egy brigádba. 5. Dolgozók (brigádtagok): én a kórházban eltöltött kb. három hónapot ki­ véve mindig dolgozó voltam. 6. A fentieken kívül brigádon kívüliek voltak, és így nem jártak ki a lá­ geren kívül dolgozni; a körletfelügyelő, ki a körlet rendjéért volt felelős, a betegápolók, a zenészek, a raktáros, a kenyérvágó, a cipészek és a szabók, vala­ mint a fürdő dolgozói és a borbélyok. A 2., a 3. és a 6. sorszám alatt felsoroltaknak szabad bejárásuk volt a kony­ hába és ott korpalevessel jóllakhattak. A többiek csak a szokásos adagot kapták 1945 májusában a nemzetiségi román parancsnok, aki civilben tanító volt valahonnan megtudta, hogy én is tanító vagyok, és hogy Máramarosról jöttem Ö ha délben meglátott az étkezde előtt, mindig intett nekem. Behívott az ét­ kezdébe, leültetett maga mellé, kért egy levest magának, majd 1—2 kanál után 384

nekem adta azt. Ez vagy 2 hónapig tartott, többet nem láttam, elveszítettük egymást. Ha alkalmunk volt, a nappali műszak után este mentünk az étkezdét taka­ rítani. Ezért járt 1 leves. Sajnos ilyen alkalom csak ritkán akadt. De egy alka­ lommal úgy látszik, jó kedve volt a szakácsnak, mert 10 levest dobott ki az asztalra. Én 5-öt fogyasztottam, a 6.-ba csak belekezdtem. A szobába bemenve leülni sem bírtam. Elvetettem magamat az ágyon, úgy éreztem éhes maradtam. Nem az az éhezés, ha valaki 1—2 napig üres gyomorral jár, hanem az, amikor éveken keresztül nap mint nap csak annyit eszik, hogy fel ne forduljon. Az ilyen ember bármikor el tud fogyasztani 2 kg kenyeret, egy veder krumplit, vagy 5 liter levest, mégsem lakik jól. Gyomra tele lesz, de a test továbbra is kívánja az ételt. Egy alkalommal megemlítettem egy „mamkának”, aki mellett dolgoztam, hogy holnap húsvét vasárnap lesz. Ez a keresztényeknek nagy ün­ nep. Intett, hogy nekik is. Másnap hozott nekem 2 sült krumplit, így ünne­ peltünk. A láger kulturális életéről: Az ebédlőben állandóan szólt a cigányzene. Román cigányok muzsikáltak ott. Különben szervezett kulturális élet nem volt. Volt egy református kántortanító kollégám, aki karácsony, húsvét és pün­ kösd estéjén istentiszteletet tartott. Utána a résztvevők előbb zsoltárokat, majd katolikus énekeket énekeltek. 0 emlékezett meg a halottak temetésekor is, imái mondott értük. Ez a lágerben este történt. Mi a temetésen nem vehettünk részt. Én néhanapján verseket mondtam. Tudtam vagy 30-at, azokból mondtam 1—1 alkalommal 2—3 verset. Az ottlévők úgy az istentiszteleti beszédet, mint a verseket figyelemmel hallgatták. Volt köztünk egy egyetemi tanár is. ö nem aktivizálta magát. Szakasits Árpád volt köztársasági elnök titkára is velünk volt. 1945-ben, egy augusztus végi napon szedték össze az utcán. Hiába mutatta igazolványát, azt az orosz katonák összetépték és őt bedobták a sorba. Szeptember végén érkezett hozzánk Eleinte a szocializmus eszméiről beszélt nekünk, de később kételyei támadtak a szocializmusról. A nyomdász Talum Jóska humorával próbált életet verni a csüggedőkbe Ilyen beszélgetések jó, ha havonta egyszer voltak, valamelyik pihenőnapon Máskor ilyesmire nem jutott idő. Ha két fogoly beszélgetett egymással, az csak az evésről szólhatott. Az ott­ honi konyháról, a főzésről, hogy most mit enne meg legszívesebben, hogy mit főzet majd otthon a feleségével, az anyjával stb. A lágerben volt egy szabó- és egy cipészműhely is. Olyan rossz holmit nem lehetett találni a láger területén, amit azok ki ne javítottak volna. Aki precí­ zebb munkát várt tőlük, az 10 dkg kenyérrel honorálta azt. Sokan barkácsoltak. Csecsebecséket, gyűrűket készítettek. A gyárból szer­ zett ujjnyi vastag rézcsövekből megfelelő vastagságú darabokat fűrészeltek, majd reszelővei szép, formás gyűrűket formáltak belőlük. Ezeket a gyűrűket kinn a munkahelyen eladták az asszonyoknak kenyérért, vagy dohányért Ugyanis a táborban a valuta a kenyér és a dohány volt. Nagyjából így teltek Nyevjanszkban a napok, hetek, hónapok. Mintegy 10 hóapot töltöttünk itt. Munkahelyeink voltak: vas- és acélgyár, lőszergyár (lég385

védelmi lövegeket készítettünk), gyár- és lakásépítés, vagon ki- és berakás, és a nyár végén a kolhozban 2 hét betakarítás. A kolhoz volt a legjobb munka­ hely, mert ott krumplival, répával jól lehetett lakni. A betakarítással sietni kellett, mert amit szeptember 1-ig nem sikerült betakarítani, az odaveszett, mert szeptember 1-én menetrendszerűen megjöttek a fagyok. Kb. 10 hónap után következett az újabb lágerkeresés. Vagy 3—4 hónapot töltöttünk el kb. 5—6 lágerben. Hogy melyekben, már pontosan nem emlék­ szem. Az egyikben, ahol mindössze 5—6 napot töltöttünk, a lágerparancsnok egy félszemű hadnagy volt. Ez valósággal „meg akart bennünket enni". (Állító­ lag a fél szemét Magyarországon vesztette el.) Éjjel-nappal riadóztatott ben­ nünket, és télvíz idején ingben, gatyában zavart ki az udvarra. Mindig proverkázott. Szerencsére nem tartott sokáig. A 3 hónapos lágerkeresés után megint vagonírozás. Egy hétig utaztunk és a nyugat-szibériai Alapajevszkben szálltunk ki. Ez az egyhetes utazás is hason­ lított az elsőhöz. A vagonbaszállításkor 3 napi élelemmel láttak eá bennünket. (Mindenki kapott egy darab 2 kg-os téglakenyeret.) E rettenetes úton is többen meghaltak, és sokan megzavarodtak. Rettenetes volt nézni a tákosi Gál kalló gámat, aki a vonatból kiszállva nem ismert meg, összevissza beszélt, és az ott­ honról álmodott. Két-három nap múlva eltűnt szemem elől, valószínűleg meg­ halt. Alapajevszkbe érve azonnal fürdés, fertőtlenítés, majd egy dupla adag va­ csora következett- Aki ezt az utat is kibírta, az már valamivel jobb körülmé­ nyek között dolgozhatott, mint az előző lágerekben. Először is — bár ez nagyobb láger volt, mint az előbbiek — proverka csak havonta kétszer volt, az is vala­ melyik pihenőnapon. A műszakváltás nem a 10., hanem a 8. napon volt. A dol­ gozókat, az O. K.-okat hagyták pihenni, ha munkájukat elvégezték. Az itteni munkahelyek: faúsztatás, fűrésztelep, lakás-, út- és vasútépítés, és a nyáron 2 hét betakarítás. 1946. május 1-jén a norma fokozatos túlteljesítéséért a brigádunk kapott 1—1 válaszos levelezőlapot. Ezt megírhattuk és hazaküldhettük, Ez volt a 3 év alatt az első és egyben az utolsó ilyen lap. Én Szamasszegre apósomnak címez­ tem a lapot. Úgy gondoltam, így léphetek legkönnyebben érintkezésbe csalá­ dommal. Csalódom tényleg ott tartózkodott, mert sikerült Viskről áttelepül­ niük, A válaszlevelezőlapot november 7-én kaptam meg. Bár én is próbáltam szerezni a kintiektől, és hoztak is kenyérért, a feleségem is kért a járási pártbizottságon lapokat, sem az enyémek, sem az övé soha nem érkezett meg. De kaptam egy leragasztott levelet az USA-ból. A feleségem barátnője, Parag Etelka küldte. Az alapajevszki lágerszám: Moszkva 200-as volt. 1946 júniusában átszállítottak bennünket a láger kötelékébe tartozó, úgy­ nevezett kettes lágerbe. Ez egy 200 személyes kis láger volt kb 50 km-re a fő­ lágertől, az erdő szélén. Mindenkitől elzárva éltünk ott. Csak lágerparancsnok volt. Még űrkatonák sem voltak. A 2 hét betakarításon kívül vasútépítésen dol­ goztunk. A szovjet parancsnok egy hadnagy volt. Az első napokon még csak adott valamennyi ennivalót egy fél adag kenyérrel, de amikor úgy látta, hogy a szomszédos krumpliföldön már kezd nőni a krumpli, a teljes élelmiszerada­ gunkat ellopta és eladta. Nekünk csak teljesen üres, kissé megsózott levest adott egy fél adag kenyérrel, Viszont elnézte, hogy mi munka után éjjelenként kiszökhessünk a láger területéről és a szomszédos kolhoz mintegy 20 hektáros krumplitermését rendszeresen dézsmálhassuk. Először csak a földekről szedtük 386

a krumplit, majd a betakarítás után a vermeket dézsmáltuk rendszeresen. Ok­ tóber végére a kolhoz teljes levermelt készletét elhordtuk. November elejére megjöttek a nagy fagyok, 20—30 fok között ingadozott a hőmérséklet. A vasútépítést abba kellett hagyni. Így visszaszállítottak ben­ nünket az alapajevszki főlágerbe, Életünk a kettes lágerben: 6 órai ébresztővel kezdődött. 7 órától 5 óráig dolgoztunk a vasútépítésen. Hazaérve vártuk az estét, a sötétedést. Ekkor a láger lakói fele a krumpliföldekre igyekezett. Minden fogolynak volt vagy egy bevásárlókosara, vagy egy 10 literes vedre. Ezt mindenki megszedte krumpli­ val. Akinek vedre volt, ment az erdőbe. Ott a krumplival telt vedret felfordí­ totta, körülrakta rőzsével, és meggyújtotta. Mikorra a rózse leégett, a krumpli a saját gőzében megfőtt. Ekkor visszafordította a vedret, és a megfőtt krumplit reggelig szép lassacskán megette. Akinek kosara volt, az ment a fürdőbe, ahol a nagy kondér alatt állandóan égett a túz. A kondérba 7—8 kosár fért bele egyszerre. A krumpliját mindenki kosarastól tette be. Egy negyedórái főzés után a kosarát mindenki kiemelte, a vámot a fürdő vezetőjének leadta, a többit szép kényelmesen reggelig megette. Haza nem vitt senki krumplit, mert azt ha más nem, a lágerparancsnok úgyis elvette volna. (Amennyit sikerült eleinte elszednie, annyi krumpli került a levesbe.) Másnap ugyanazt tette a társaság másik fele. így minden második nap egyszer ettünk, de akkor dugig, a másik éjszaka pihenésre kellett. Az itt termelt krumplik hatalmasak voltak, de rostos anyag alig volt benne, vizenyős volt az egész. Alapajevszkbe való visszaérkezésünk után fürdés, majd ruhacsere (min­ denki megkapta téli öltözékét), és újra munkába álltunk. A szibériai tél kegyet­ lenül hideg. A munkásoknak mínusz 40 fokig kötelező volt a kinti munka. No­ vember és december hónapokban faházak építésén dolgoztunk. Itt az alap ásása volt a legnehezebb. Bár csak 20 cm mély alapot kellett ásni, de a 30—40 fokos hidegben a csákány csak szikrázott, a gödör pedig alig mélyült. Az ilyen mun­ kánál a kereset szinte nulla volt. Előfordult, hogy az egyik munkanapon a kö­ vetkező elszámolási munkalapot kaptuk. Szerszámok kiszállítása a munkahelyre 0,5 rubel, este a visszaszállításuk 0,5 rubel és a 10 órai munkáért csupán 0,7 rubel. (A szerszámoskamra a munkahelytől kb. 200 méterre volt.) Egyszer a meteorológia mínusz 50 fokot jelzett. A hideghullám 11 órára érkezett meg. Előtte 10 órakor hazakísérték a foglyokat. Azonban az egyik vállalattól jött egy telefonkérés, hogy anyagot hoznak részünkre, de a kocsik nem tudnak bejönni a hótól. Kérnek 2 szakaszt, kik ezt a munkát elvégeznék. Ebbe a két szakaszba én is benne voltam. A hőmérő mínusz 53 fokot mutatott Hiába volt meleg bunda, vastag kesztyű, pufajka, válinki, én akkor úgy érez­ tem, hogy keresztülfagyott bennem még a csont is. Attól a naptól kezdve el­ tűnt az elég erős reumám. (Úgy látszik, a kutyaharapást is szőrivel gyógyítják.) A munkából természetesen nem valósult meg semmi. Egyszerűen nem tudtuk megfogni a lapátot. A katonák egy ideig káromkodtak, zavartak, majd mivel látták, hogy hiábavaló az egész, hazavittek bennünket. Majd jött 1947 tavasza. Mint eddig minden évben, most is május elsején köszöntött ránk. Május közepén hitegettek: (szkora domoj) mentek haza nem­ sokára. Már a vagonokat is készítik. Üj hír: Nagy Ferenc magyar kisgazdapárti miniszterelnök disszidált. A vagonok leszerelése a következmény. Ismét csak a kétségbeesés, a munka. Több társamat őrületbe kergetett ez a bizonytalanság. Június 10-e táján ismét vagonszerelés kezdődött. A vagonokat úgy rendez­ ték be, hogy az ajtótól jobbra is és balra is két szinten lehetett aludni. Elérke387

zett 1947. június 17-e. Indulás a vagonokba. Itt már a kétszintes vagonokba is csak 50 embert tettek. A vagonokat nem zárták le. Étkezés naponta kétszer Víz állandóan a vederben. Így utaztunk hazafelé. Július 4-én érkeztünk meg Máramarosszigetre. Itt már magyaros koszttal vártak minket. Vége lett a korpakorszaknak! Három napot töltöttünk ott. Szigeten már napi háromszori ét­ kezést kaptunk. Mindig dupla adagot adtak. Július 6-án hajnalban indulás a végállomás: Debrecen felé. Érkezés úgy dél felé. Közben Záhonyban is, Nyír­ egyházán is megvendégeltek bennünket laktatós ételekkel. Debrecenben a szük­ séges orvosi vizsgálat és a papírok kiadása után még egy kiadós ebéd, és nyílik a nagykapu. Utoljára mindenki kapott fogolyigazolványt, ingyen vasúti jegyet és 5 forintot. Bár aznap délig már 5 alkalommal is ettünk kiadós ételeket, de éhes voltam. Vasárnap délután 2 óra volt. Kinn álltam a kapun kívül. A ke­ zemben szorongattam az 5 forintot. Néztem, hogy hol vehetnék érte valami ennivalót, de minden zárva volt. Elindultam az állomás felé. Beültem a Máté­ szalka felé menő vonatba. Ott étkező embereket láttam. Nem bírtam magam­ mal. Hozzájuk mentem az 5 forintommal, és enni kértem. Mindenki adott 1—1 csirkecombot, 1—1 darab kalácsot, de a pénzt nem vette el senki. Én meg csak tömtem magamba mindent, amit kaptam. Mátészalkára érve már rosszul vol­ tam. Bár az állomáson is kínáltak élelemmel, csak pálinkát kértem. Hoztak is mindjárt 2 féldecit. Az egy kicsit rendbe szedett. Majd tovább utaztam Fehérgyarmatra. Mivel már este volt, Kálmán sógoromhoz mentem. Elmondtam ne­ kik is a bajomat, így ők is csak pálinkával kínáltak. Majd lefekvés előtt adtak egy pohár tejet. Kérdésemre, hogy hogyan jutok ki Tivadarra, ahol a család lakott, közölte velem, hogy a család éppen Űjhelybe ment a nagyszülőket meg­ látogatni. így én másnap a legkorábbi vonattal, amelyik V<3-kor indult, igyekez­ tem elutazni. Az állomást sötétség borította. Bementem a váróterembe. Olt is sötétség volt. Az asztalon 2 gyerek aludt, előttük egy asszony ült. Leültem mellé. Nem beszéltem, nem kérdeztem semmit. Ű sem beszélt, talán félt is tőlem, az orosz­ köpenyes katonától. Vagy 10 perc múlva meggyújtották a külső lámpákat, jött a vonat. Kimentem a váróteremből, ahol még mindig sötétség volt. Befutott a vonat. Felszálltam és visszanéztem. Az ajtóban állt a feleségem! Leugrottam vagy leestem a vonatról? — már nem tudom, de megtörtént a találkozás. A fogságom alatt úgy 6—8 lágerben voltam az Urálon túli körzetben. Sok­ féle fogollyal találkoztam ott. Volt ott német, román, lengyel, finn, ruszin, ukrán, japán, magyar, sőt még orosz is. A magyarok között a legkevesebb volt az 1943-ban a Don-kanyarban fogságba esett fogoly. Belőlük csak hírmondók maradtak mutatóban. A magyar fogolyparancsnok is egy ilyen 43-as fogoly volt. Ok mesélték, hogy ők csak hírmondók. A zömük, mintegy 90—95° 0-uk ott fagyott meg a nagy orosz pusztán. Fogságba esésük után napokon keresztül étlen-szomjan hajtották őket. Éjszakájukat a puszta földön, a havon töltötték. Mindig kevesebben és kevesebben ébredtek fel. A hideg, különösen éjjel, 30 fok körül járt. Csak a nagy akaraterővel és kitartással bírók menekültek meg a pusztulástól. (A Don-kanyarban jó tudomásom szerint 200 000 magyar katona volt. Ebből a harcokban elesett 80 000 katona. Fogságba esett 100 000, és haza­ került 20 000.) Az 1944-ben fogságba esett, illetve deportáltak közül már többen maradtak életben, kb. az 50%-uk maradt ott az embertelen bánásmód következtében. Az 1945-ös foglyoknak és deportáltaknak már nagyobb része, mintegy 80%-a lát­ hatta viszont a magyar hazát, összességében mintegy 300 000 fogságba esett 388

katona, és nagyjából ugyanannyi (300 000) otthonából elhurcolt magyarnak az 50%-a nagy Oroszországban alussza jeltelen sírokban örök álmát. BÉKE PO­ RAIKRA. Az idő múlásával a sebek lassan behegednek. De a 40 éves évfordulón ezek a sebek sok hazatért magyarban újra íeltépődtek. Volt itt megemlékezés mindenkiről, csak a 300 000 idegen földön meghalt fogolyról és deportáltról, és a harcok közben elesett 250 000 hősi halott katonáról egy szó sem esett soha. Hivatalosan senki sem emlékezett rájuk. Róluk a baj társak, a hozzátartozók csak otthon emlékezhettek meg. Az 0 sírhalmukra senki nem tett egy szál virá­ got sem. Sírjuk ismeretlen. A szovjet hadseregnek a Kárpátaljára történt bevonulása után elterjedt az a hír, hogy a magyar kérdés csak vagonkérdés. Ezt eleinte csak propagandának véltük, de a valóság igazolta a híreket. A csapatok bevonulása után először el­ készítették a gyüjtőlágereket, utána mindenfelé megkezdődött a magyar férfiak összeszedése. Először a kárpátaljai magyarokra került sor, majd ahogy halad­ tak előre, az ország belsejében is folytatták azt. A háborúnak Magyarországon 1945. április 4-én vége lett. Európában május 8-án fejeződött be, de a depor­ tálások még 1945 szeptemberében is folytak. A deportálásokat Sztálin csak Truman elnök (az USA elnöke volt) kérésére szüntette be 1945 októberében Ezen idő alatt mintegy 300 000 embert deportáltak hazánk területéről. És hogy nem többet, az tényleg csak vagonkérdés volt. A németek elleni háború be­ fejezése után (1945, május 8.) megkezdődött a szovjet csapatok átcsoportosítása a japán frontra. Ott volt szükség a vagonokra. A deportálások leállítása után 1946-ban a legsúlyosabb betegekkel meg­ kezdődtek a foglyok hazaszállítása. A zömük azonban csak a 47—48—49-es évek­ ben tért haza. Az utolsó csoportok hazaszállítása csak 1953-ban, Sztálin halála után történt meg. Hazatérésem 40. évfordulóján meggyújtom gyertyámat az idegen földre deportált és ott meghalt magyarok emléke előtt. Kelt Sárospatakon, 1987. július 6-án, hazatérésem 40, évf.-ján. ★

Meleg szeretettel és mély megbecsüléssel köszöntőm azon Baranya megyei község lakóit és vezetőségét, kik Magyarországon első ízben, 1987 valamelyik őszi vasárnapján felállítottak egy emlékművet azok emlékére, kik a második világháborúban haltak meg a harctereken, a fogoly- és internálótáborokban. (Talán Pincehely.) Azóta az emlékművek száma örvendetesen gyarapodik.

389

A

Oltási w s iá lá ti lm fiaatltffe résiére

iií'V; .

- iö lk '^ á s :

/'V

* }/ :'v

' ^ - ' lAA-

’ r

f * ^

A 4

tCca;

..ílM o s te hciv:

...

. /

Viz*#óial Bapja; • •• y f ' ^ t t £ L A* '= ~**-«v'* •V '« /V,. .4 > *y L í*Ií'-‘ • f'v ' ••••v

^

<•

c" ^ ' ;V<Í^ '•

' ' ' - - O •—

•*

fflöat

3 90

391

Tanulmányok GAAI. IBOLYA:

A Stefánia Szövetség szervezetének története Szabolcs és Ung k.e.e. vármegyékben,

A Stefánia Szövetség1 országos szervezete az első világháború idején (1915) ala­ kult társadalmi egyesülés az anyák és csecsemők védelmére. A belügyminiszter által jóváhagyott „Alapszabályba szerint a „Szövetség célja egyrész egészségügyi: vagyis a születés minél tökéletesebb lebonyolítá­ sának és az újszülött egészséges továbbfejlődésének biztosítása, másrészt szoci­ ális, vagyis közreműködés a születendő nemzedék gazdasági, erkölcsi és társa­ dalmi létfeltételeinek megteremtésében és biztosításában... Tevékenységében a szövetség vezérlő gondolata a bajok megelőzése. A feladat nem jótékonyság gyakorlása, hanem egy egészséges társadalom fizikai és erkölcsi feltételeinek m egterem tése... A szövetség faji, nyelvi és vallási különbségre, valamint a származás törvényes és törvénytelen voltára való tekintet nélkül gyámolítja a reászorulókal."A szövetség a maga céljait a fent már körvonalazott irányelvek szem előtt tartásával a következő módon igyekezett megvalósítani: — Hatóságokkal szemben képviselte az anya- és csecsemővédelem érde­ keit. Intézkedéseket sürgetett, s a hiányok feltárásával, beadványok és törvénytervezetek készítésével igyekezett a figyelmet e fontos feladatra irányítani. — Támogatta az anya- és csecsemővédelemmel összefüggő tudományos fel­ adatok megoldását, propagandát folytatott, hogy a lakoságban a kérdés iránt érdeklődést keltsen és azt ébren tartsa. Ezt előadásokkal, gyűlésekkel, kiállítá­ sokkal, nyomtatványok útján, folyóirat kiadásával igyekezett elérni. — Bevételeiből az anya- és csecsemővé!emmel foglalkozó egyesületeket és intézeteket támogatott, amennyiben ezek az egyesületek elfogadták a szövet­ ség programját, és a szövetségbe beléptek. — Előmozdította az anya- és csecsemővédelemmel foglalkozó egyesületek alakulását és intézetek szervezését. Igyekezett azok tervszerű működését elő­ segíteni oly módon, hogy önállóságuk épségben tartásával az egész országra szóló közös szervezetbe foglalta össze. Központi irodája útján biztosította a2 országban működő valamennyi egyesület érintkezését és együttműködését. Az egyöntetűség szempontjából ez az országos szövetség a tagegyesületek anyaés csecsemővédelmi működését ellenőrizte. Felvilágosítást adott minden anyaés csecsemővédelemre irányuló ügyben, ezenkívül közvetítette az éritkezést úgy a hatóságokkal, mint az egyesületekkel és intézetekkel. — Nagy érdeme, hogy anya- és csecsemövédő, valamint ezzel kapcsolatos egyéb intézményeket létesített, mégpedig elsősorban olyan MINTAINTEZE392

TEKET, amelyeknek megvalósítását szükségesnek tartotta. Nagyon fontos az a lépése is, hogy anya- es csecsemővédőnőket alkalmazott. — Súlyt helyezett a törvényes születések előmozdítására, valamint a há­ zasságon kívül történt születések törvényesitéséhez szükséges anyagi, jogi és etikai feltételek megteremtése. E célok elérésére a szövetség az országban fiókokat alakított. A helyi fiókok kötelesek voltak az anya- és csecsemővédelem terén az országos szövetség alapszabálya szerint működni. Az országos szövet­ ség jogosult volt a fiókok anya- és csecsemővédelmi működését kiküldöttei útján ellenőriztetni és irányítani. Ha valahol az országban, úgy Szabolcs vármegyében sürgősen szükség volt a Stefánia Szövetség fiókjának létrehozására, mert sem az anyák, sem a csecsemők vedelme nem volt biztosított. „A szegényebb néposztálynál előfor­ duló szülési eseteknél igen gyakran egyáltalán senki, még többször nem kép­ zett szülésznő nem működik közre. Nincsen tehát aki megfelelő segítséget nyújtson, ki az anyát úgy a saját ápolása, valamint az újszülött ápolása és táp­ lálása körül jótanácsokkal ellássa. Az újszülöttek tetemes része bélhurutban pusztul el a helytelen, nem elég gondos táplálás miatt.'* A csecsemőhalandóság egyik oka, hogy a lakosság szegényebb része, anyagi megfontolásból a szülész­ nőket nem vette igénybe. A világháború első évében (1914) Szabolcs várme­ gyében az okleveles bábák száma 310, a II. rendű bábáké 12, és képesítés nél­ kül három bába működött.5 Az első világháború alatt a gyermekvédelem érdekeit szolgáló napközi ott­ honok működésére már van utalás, de hogy hol és hány ilyen létesítmény üze­ melt, erre adatokat nem találtam. A Nyíregyházi Feminista Egyesület ilyen eredményéről is tudunk, de konkrét, pontos leírás itt sem volt fellelhető. Ezek a kezdeményezések azért nem érhettek el nagyobb sikert, mert hiányoztak a képzett, hivatásos munkaerők és az anyagi eszközök is. A vármegye területén 1918 első felében indult meg az anya- és csecsemő­ védelem erőteljesebb megszervezése, s e mozgalomnak az Országos Stefánia Szövetség keretébe történő beillesztése. A Stefánia Szövetség létrejötte után már biztosítva volt a mozgalom kellő szervezete és a vidéki fiókok szolgálatába állított kiképzett csecsemővédőnők révén a szakszerűség is. Az anya- és csecsemővédelem országos felügyelője, dr. Berend Miklós egyetemi tanár 1918 elején tartott nyíregyházi értekezletén elhatározta a vár­ megye, hogy „rövidesen megszervezi, s munkába állítja a Stefánia Szövetség vármegyei, nyíregyházi, s lehetőleg minél több vidéki fiókját”6 Az Országos Stefánia Szövetség Szabolcs vármegyei és nyíregyházi fiókjának létesítése ügyé­ ben 1918. augusztus 29-én az alispán értekezletet tartott, melynek eredménye­ ként a Nyíregyháza-vidéki Kisvasutak Üzletigazgatósága kimondta, hogy „amennyiben a fent említett fiók létesül, úgy annak fennállása egész tartama alatt évi 1000 korona fog minden év július hó 1-jén pénztárunknál rendelkezé­ sére állni".7 A főispán 1921. évben megkereste Szabolcs vármegye törvényha­ tósági bizottságát, valamint a községek képviselőtestületeit a szövetség alapító tagjai sorába történő belépés iránt. A községek képviselőtestületei, a Nyírbá­ tori „Bóni” Gyártelep, a m. kir. Állami Tanítóképző és más közületek és ma­ gánosok egymás után léptek be a szövetség tagjai sorába.8 Az 1000-1000 korona alapító tagdíj az Országos Stefánia Szövetség Szabolcs vármegyei és Nyíregy­ házi fiók szövetségének a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesületnél „anyaés csecsemővédelem’’ címen felfektetett folyószámlára lett befizetve. 393

Az 1921. december 3-án megtartott alakuló közgyűlésen a szövetség igazga­ tósága megválasztotta tagjait. Igen jelentős volt ebben az időben az Amerikai Vöröskereszt Magyaror­ szágon megindított anya- és csecsemővédő akciója. Ugyanis a „tömegnyomor elszomorító körülményeinek mérlegelése alapján elhatározta, hogy Magyaror­ szágon az emberi védelem alapját képező anya- és csecsemövédelem terjeszté­ se érdekében 50 anya- és csecsemőgondozó dispensaire-tá állít fel, s annak fenntartási költségeit 1922. évi június hó 31-ig magára v á llalja... Ennek ered­ ményeként 1922 márciusában az országban már 38 dispensaire állt működés­ ben, közöttük egy vármegyénk székhelyén, Nyíregyháza r. t. városban is”9 Az országos akció irányítása és vezetése a végrehajtó bizottság kezében volt, amelynek elnöke: Bókay János gyermekorvos professzor, tagjai között pedig helyet foglaltak; a kormány, a főváros és az Országos Stefánia Szövetség képviselői.1" A Stefánia Szövetség Szabolcs vármegyei és nyíregyházi fiók szö­ vetség elnöke pedig Mikecz István alispán volt. A kormány elhatározta, hogy az amerikai vöröskereszt visszavonulása után az általuk fenntartott intézete­ ket állami anyagi és erkölcsi támogatás mellett a Stefánia Szövetségre ruházza. Az országos Anya- és Gyermekvédő Szövetség (Budapest VIII. Vas u. 10.) pedig úgy döntött, hogy a társadalom és a helyi érdekeltségek támogatásának biztosítására már a szervezés megindulásakor minden egyes helyen, ahol az amerikai akció védőintézete létesült — amennyiben ott a fiók szövetség még megalakulva nem volt —, egyidejűleg megszervezi a Stefánia Szövetség he­ lyi szervezetét is. Abba bevonja az egész társadalmat és a helyi hatóságokat. Így 1922 júniusától, amikor a létesítendő intézmények vezetése a Stefánia Szö­ vetségre hárul, módjában legyen azokat zavartalanul fenntartani. A nyíregyházi védőíntézet céljaira legalább négy szobából álló helyiséget kellett a helyi hatóságoknak biztosítani, valamint annak fűtéséről és világí­ tásáról gondoskodni. A szükséges helyiségek a következők voltak: várószoba, orvosi rendelő, központi iroda és a védőintézet egész adminisztrációját végző fövédőnő lakószobája. A dispensaire minden terhes anyát hét hónapos terhes­ ségétől kezdődőleg és minden csecsemőt 0—3 éves korig gondozásba vett. Szü­ lész, valamint gyermekorvosával és védőnői szervezetével nem csak arról gon­ doskodott, hogy a terhes anya és csecsemő egészsége védett legyen, hanem megfelelő élelmiszersegélyekről, valamint a vándor csecsemökelengye-rendszer behozatalával a megfelelő ruhaneműekről is. Az intézmény létesítése és fenntartása egyaránt nagy jelentőséggel bírt a város egészségügyére és a csecsemőhalálozás csökkentésére is. Nyíregyházán a volt Szabad Kőműves Páholy Károlyi tér 20. szám alatti épületében az Anyaés Csecsemővédő Intézet 1922. május 8-án működését megkezdte.11 Az alispáni jelentésből kiderül, hogy már az első napokban tömegesen jöttek az intézet­ be a terhes és kisgyermekes anyák, de nem azért, hogy őket orvosi tanácsadás­ ban részesítsék, hanem hogy gyermekkelengyét és csecsemőtáplálékot kapja­ nak. Az intézet viszont elsősorban nevelő és felvilágosító feladatot teljesített, mely az általános gyermekvédelem szolgálatában állt. Így kénytelen volt az anyák fenti kivánsága elől elzárkózni. Ezért felvilágosították a jelentkezőket, hogy az intézet célja nem az osztogatás, hanem egészségügyi tanácsadás és ke­ zelés. Csecsemőkelengyét és táplálékot csak azok a szegény szülők kaphatnak, akik az orvosi tanácsnak és rendelésnek pontosan eleget tesznek, s így újszü­ lött gyermekeikben látható javulás, súlyukban pedig gyarapodás észlelhető. Ennek eredményeként átmenetileg a látogatók száma megcsappant. Amikor 394

viszont híre terjedt, hogy nem egy csecsemőt a sír széléről hozott vissza a szak­ szerű kezelés, ismét felszökött a látogatok zárna. Az indulás évének decemberében a személyi állomány a következő volt: C’sombordi Erzsébet fövedőnő, Somogyi Vilma védőnő. Sípos Ilona napidíjas (irodai munkát végző tisztviselőnő) és egy takarítónő. A védőintézetek orvo­ sainak tiszteletdijat és védőnőinek illetményét 1922. július 1-j ét öl kezdődően az Országos Stefánia Szövetség útját az állam vállalta magára. Ezzel egyidőben a kormány a védőintézetek államosítását helyezte kilátásba, így a munkaügyi és népjóléti miniszter az orvosok és védőnők véglegesítését függőben tartotta.13 A védómlézetek mellett szociális bizottságok működtek, melyek beolvadtak a helyi Stefánia Szövetségekbe olyképpen, hogy annak mintegy bizottságát képez­ ték. Ez a bizottság többek között a társadalom anyagi támogatásának szerve­ zését végezte a lakosság megrázóan rossz anyagi helyzete ellenére. Nyíregyháza város közgyűlése anyagi támogatásával 1925-ben a védönöjelöltek számát kettővel felemelték. Így biztosították, hogy a város belterüleTén minden kerületben legyen egy-egy védőnő. A város már korábban is külön­ böző segélyekkel támogatta az egyesület működését. Minden anyagi erőre nagy szükség volt a vármegyében, mert még ebben az évben is (1925) megdöbben­ tően nagy volt a gyermekhalandóság, ami összhalálozás 56,8 %-ának felelt meg. Ennek 42,7 n n-át az egy éven aluli csecsemők tették ki.1'* E roppant nagy halálozási arány oka egyrészt a lakosság egészségügyi ismereteinek hiányos volta, másrészt az, hogy sem a nyíregyházi, som a kisvárdai közkórháznak még nem volt gyermekosztálya. Ezenkívül közrejátszott a lakosság jeletős részének hallatlan nagy nyomora is, A csecsemő halandóság leküzdésére tervbe vette a vármegye főorvosa és alispánja, hogy a vármegye négy legnagyobb községében az Országos Stefá­ nia Szövetséggel közösen egy-ogy védőintézetet létesít Nagy szükség volt erre, mert ezekben az intézetekben az orvosi kezelésen kívül oktatásban és orvosi tanácsadásban részesültek az anyák a csecsemőápolás és táplálás vonatkozásá­ ban. Az iskolán kívüli népneveiés keretében ismeretterjesztő tanfolyamok in­ dultak. Oktató jellegű előadásokat szerveztek az egész vármegyében. Ezek el­ sősorban egészségügyi, gyermekvédelmi és gazdasági irányúak voltak. Az országos átlagot meghaladó csecsemő- és gyermekhalandóság csökken­ tésének céljából, a vármegyei főorvos 1927-ben elrendelte az összes közszol­ gálatban álló orvosnak, hogy a téli idény alatt ún, egészségügyi propaganda előadásokat tartsanak. Minden egyes járás orvos vagy városi tisztiorvos kétkét, körorvosok egészségügyi körük minden községében legalább egy-egy elő­ adást, a községi orvosok pedig két-két előadást voltak kötelesek tartani. Az egészségügyi ismereteket terjesztő propagandaelőadások októberben kezdődtek és a’következő éy áprilisáig tartottak. Csaknem minden községben volt ilyen előadás. Az 1927/'28-as idényben 204, melyen a lakosság korra, nemre, társa­ dalmi osztályra való tekintet nélkül szívesen és nagy számban vett részt. Az előadások tárgyai: a babonák, tévhitek, rossz szokások elleni felvilágosítás ke­ retén belül a csecsemő táplálása, a gümőkór és ellene való védekezés, lakás- és táplálkozás higiénéje, a fertőző betegségek, elsősegélynyújtás, a légy mint a fertőző betegségek terjesztője slb.15 Az előző évekhez képest a tárgykör bő­ vült, melyre óriási szükség volt. Az Országos Stefánia Szövetség Szabolcs vármegyei és nyíregyházi fiók védőintézetének beindulása óta tett erőfeszítések kezdték meghozni az ered­ ményt, mely azzal is mérhető volt, hogy a csecsemőhalálozás a város területén 395

(1927) 19,2, míg a védőintézet megnyitása előtt 21,9 volt. Az intézet gondozása alatt álló csecsemők halálozási arányszáma pedig 10,8 volt. Ekkor még minden csecsemő nem állt a dispensaire ápolása alatt. Ez érthető is, hisz még ekkor az intézetnek csak egy vezető főorvosa dr. Dohnál Jenő, egy gyermekorvosa, egy szülészorvosa, egy tanyai gyermekorvosa, öt védőnője és egy takarítónője volt.18 Ennek ellenére kezdetét vette az anya- és csecsemővédelemnek a tanyai lakosság körére történő kiterjesztése is. Ez abból állt, hogy vasárnaponként amikor a tanyai lakosság otthon tartózkodott, a védőnők az egyes tanyai góc­ pontokat meglátogatták s ott a csecsemőket hároméves korig lemérték és a gondozásukhoz szükséges tanácsokat megadták. Ehhez a képviselőtestület in­ gyen városi fogatot bocsátott a Nyíregyházi Stefánia Fiók rendelkezésére.17 Majd a testület 1929. január 1-jétől egy tanyai védőnő javadalmazásához, 1931-től számítva pedig egy Újabb tanyai védőnő illetményéhez járult hozzá. Ez megnövelte a lehetőségeket a tanyai ellátás terén. így a szövet­ ség újabb 37 tanyabokor anya- és csecsemővédelmét vállalta biztosítani. Ezzel a szövetség nyíregyházi fiókja által gondozottak száma a 3000-ret meghaladta. Ez azt is jeletette, hogy az eddigi tanácsadási óra alatt a rendelést már nem lehetett ellátni, így 1931. évtől a védőintézet további három orvosi tanácsadási órát rendszeresített a délutáni órákban.18 A nyíregyházi anya- és csecsemővédő intézet 1922-ben történt beindulása után, a vármegyében 1927-ben Nyírbátorban és Kisvárdán alakult meg a helyi fiók. Ezek még ebben az évben egy-egy anya- és csecsemővédö intézetet létesí­ tettek. (Nyírbátorban tejkonyhával.)19 Ezekkel együtt most már három ilyen intézet fejtette ki áldásos tevékenységét, s küzdött a nagy csecsemőhalandóság ellen. Nyírbátorban dr. Balogh István, Kisvárdán dr. Lukács Vilmos lett a védőíntézet főorvosa. E három védőintézet tevékenységének 1928. évi vizsgálatánál a követke­ zőket állapították meg: helység megjelölése

egy éven aluli összhalálozási arány (%) halálozási

Nyíregyháza Kisvárda Nyírbátor

18.6% 18,5% 16,4%

a gondozásba vett egy éven aluli csecsemők

gondozásba nem került egy éven aluli csecsemők

a r á n y s z á m a 20 12,9% 11,6% 11,9%

24% 28% 35%

A vármegye területén működő három védőintézet munkássága jól bizonyít­ ja az anya- és csecsemővédelemnek a fontosságát és nélkülözhetetlenségét. Ezek a számok azt is megmutatják, hogy a védőintézetek körébe tartozó települések csecsemőhalandósága lényegesen kevesebb, mint ahol még védőintézet nem mű­ ködött. Ezért voIL olyan fontos és nagy jelentőségű a Polgáron és Nagykállóban 1929-ben megnyílt újabb két védőintézet létrejötte. A magas gyermekhalandó­ ság elleni küzdelemben most már öt Stefánia anya- és csecsemővédő intézet állt a megye rendelkezésére. Ezek létesítése eddig az anyagi eszközök hiánya miatt igen lassan haladt. A nyomasztó gazdasági válság következtében a védő­ intézetek létesítéséhez már állami támogatást nem adtak. A törvényhatósági 396

bizottság azonban egyhangúlag megszavazott az 1930-as évre 10 000 pengőt melyet a belügyminiszter is jóváhagyott. így módja lett a vármegyének egy­ részt új védőintézeteket, másrészt a meglévőket anyagilag segíteni. A Stefánia Szövetség Űjfehértói Fiókja az 1930. február 9-én tartott közgyűlésen alakult meg. Itt elfogadtak a helyi fiók alapszabályát. Ezután dr. Fekete Jenő községi orvos előterjesztésere a közgyűlés megválasztotta a tisztikart.21 A helyi fiókok megalakulását az Országos Stefánia Szövetségnek kellett jelenteni, amely a megalakulás tudomásulvételéről értesítést küldött. Ezt követően pedig irányí­ totta és ellenőrizte működését. Az ügyvezető elnök-igazgató dr. Fekete Jenő községi orvos lett. Ezzel a vármegyében a védőintézetek száma hatra emel­ kedett. Az anya- és csecsemővédő intézetek tevékenysége az anyavédelmi, gyer­ mekvédelmi, szociális és ismeretterjesztő területeken bontakozott ki. Az anyavé­ delmi munka elsősorban terhes és gyermekágyas nők gondozásából, a gyermekvédelmi tevékenység pedig csecsemő- és kisdedgondozásból állt. A szociális vé­ delmi munka egyrészt terhes-, gyermekágyas és esecsemőZűfogafásból, másrészt segélyezésből tevődött össze. Az intézetek a szociális munka keretében csecse­ mő- és gyermekruhát, fehérneműt, flanell méterárut, hintőport és tej készítmé­ nyeket juttattak a rászorulóknak. Kölcsönöztek csecsemőkelengyét és szülészeti vándorládát is. A védőnői irodák szociális természetű ügyekben is eljártak a hatóságoknál. Még foglalkozásszerzéssel is igyekeztek segítséget nyújtani a vál­ ságos időben. Előfordult házasságkötés előmozdítása és házasságon kívül szüle­ tett gyermekek családjogi helyzetének rendezése is. Az ismeretterjesztő mun­ káról korábban már szó esett. Ehhez még csak annyit, hogy az előadások ered­ ményesebbé tételéhez már filmeket, diapozitíveket igényeltek a járási tisztior­ vosok útján az egyes előadók. Az Országos Egészségügyi Propaganda Központ (Budapest, Eötvös u. 3.) ezeket díjmentesen bocsátotta rendelkezésre.22 Az intézetek száma viszonylag lassan emelkedett. Ezért olyan községekben is rendszeresítették az anya- és csecsemővédelmi ismeretterjesztő előadásokat, ahol anya- és csecsemövédő intézet még nem működött. Ezek jelentős mérték­ ben járultak hozzá az anyák egészségügyi felvilágosításához és neveléséhez, mellyel a csecsemőhalálozás csökkentését nagyban elősegítették. A téli idény­ ben a vármegyei tiszti főorvos szervezte az ismeretterjesztő előadásokat. Ezeket a filmmel színesített előadásokat általában az orvosok tartották. Ilyenek voltak pl. 1930/31 telén: Kótaj január 3, Búj január 4, Ibrány január 5, Nagyhalász január 6 stb.22/0 A vetítőgép, a film és a gépet kezelő dolgozó szállításáról az a község gondoskodott, ahol az előadásra sor került. A helyiséget, annak fűté­ sét, világítását, valamint a gépkezelő elhelyezését és étkezését szintén a községi elöljáróságok biztosították. Ilyen lendületes, nagy akciók közepette kezdte meg működését a büdszenlmihályi védömtézet dr. Kabay József vezető főorvos irányítása alatt 1931 ok­ tóberében.22 Csaknem ezzel egyidőben a nyíradonyi intézet is megnyitotta ka­ puit. „Évek óta érzett szükségletet fog pótolni ez az intézet ott, ahol a tör­ vényhatóságunk területén legnagyobb a csecsemőhalálozás”25 írta az Országos Stefánia Szövetségnek Mikecz Miklós vármegyei főorvos. Ezzel egyidőben ja­ vasolta ide dr. Hajnód Gábor járási tisztiorvos megbízatását is. A két új léte­ sítménnyel most már nyolc védőintézet zárkózott fel a nagy csecsemőhalálozás elleni küzdelemhez. Ennek ellenére még mindig nagyon kevés volt az ilyen inté­ zetek száma a vármegye elmaradottságához képest. Ekkor már a Stefánia Szö­ vetség Országos Szervezete 223 védőintézetből, 41 tejkonyhából, s 51 egyéb in 397

tézménybol állott.25 Ezek megyénkénti megoszlásáról adataink nincsenek, azon­ ban ha figyelembe vesszük a főváros hatalmas kiterjedését és lélekszámát. s ezt levonjuk az országos adatokból úgy tűnik, hogy Szabolcs vármegye meg­ közelítette az országos átlagot. Ennek ellenére sokkal több védöintézetre lett volna szükség, mivel a legtöbb sokgyermekes család hazánk e legelmaradottabb részében élt. Az intézetek eredményei azt bizonyították, hogy a nehéz megél­ hetési viszonyok között az anya- és csecsemővédelmi munka alkalmas eszköz a csecsemőhalandóság elleni küzdelmen kívül a nyomor enyhítésére is. Az Országos Stefánia Szövetség az anya- és csecsemővédelmi munka ellá­ tására irányuló feladatát az általános súlyos gazdasági helyzet mellett is minden ereje megfeszítésével igyekezett ellátni. E szövetség azonban csak a települések és törvényhatóság anyagi támogatásával tudta munkájának zavartalanságát biz­ tosítani. Szabolcs vármegye törvényhatósága és a községek, súlyos anyagi gond­ jaik ellenére is igyekeztek az anya- és csecsemővedelem ügyét anyagilag és er­ kölcsileg egyaránt szolgálni. Az Országos Stefánia Szövetség az állami ellátmányból kizárólag a védő­ intézetek által végzett, szorosan vett egészségügyi szakmunka költségeihez nyújt­ hatott hozzájárulást. A fiókszövetségek, mint önkormányzattal bíró társadalmi egyesületek, egyenesen azért alakultak, hogy a társadalom tömörítése révén az anya- és csecsemővédelmi munka szociális részének költségeihez a társadalom támogatását igénybe vegyék. A rendeletek értelmében az anya- és csecsemő­ védelem országos szervezete kiadásainak még az eredeti előirányzat szerint is csak fele összegét viselte az állam, a másik felét pedig a társadalomnak kellett összeadnia. Tehát a fiókszövetségek ezt a társadalmi hozzájárulást voltak hivat­ va biztosítani. Ez azt is jelentette, hogy a fiókszövetségek voltak azok a szer­ vek, melyek az állami ellátmányt a társadalom adományai révén az anya- és csecsemővédelmi szervezet fenntartásához ténylegesen szükséges összegre kiegé­ szítették. A 36. sz. nyíregyházi védőintézet25'b működése kiterjedt a város belterü­ letére és a városközponttól 10 km-es sugárban a tanyákra, valamint Oros köz­ ségre is. A kibővített munkakör természetesen nagyobb költséget igényelt. A város polgármestere ezért olyan elvi megállapodást kötött az Országos Stefánia Szövetség vezetőségével, hogy a felmerülő többletkiadásokat a Stefánia Szövet­ ség Központja és a város közösen fogják viselni. Kiemelést érdemel jelentőségénél fogva, hogy a „Nyíregyházi Stefánia Anyaés Csecsemővédő Fiók Intézet” az átalakítások következtéén 1935-ben négyágyas átmeneti anyaotthonnal bővült.'16 Ez tulajdonképpen — kis túl­ zással — a jelenleg Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdőn üzemelő anyás-csecsemő­ otthon elődjének is felfogható. Ez az intézmény dr. Dohnál Jenő orvos, mini gyermekgyógyász vezetése alatt állt, s hozzá volt beosztva dr. Pataky Tibor gyermekorvos, rnig a szülőnők ellátását dr. Frankó Sándor kórházi főorvos vé­ gezte.27 Az Országos Stefánia Szövetség Szabolcs vármegyei védőintézetei és azok vezető főorvosai 1935-ben a következők:28 1. 2. 3. 4. 398

Büdszentmihálv: Kabay József dr. Ibrány: Juhász István dr. Kisvárda: Lukács István dr. Nagykálló: Eötvös Dezső dr.

5. Nyíradony: Hajnód Gábor dr. 6 Nyírbátor: Balogh István dr. 7. Nyíregyháza: Dohnál Jenő dr. R. Polgár: Üjhelyi Miklós dr.

9. Rakamaz: Jenser Dezső dr. 10. Tiszadob: Bálint János dr.

11. Tiszaiok: Molnár Gyula dr. 12. Üjfehértó: Fekete Jenő dr.

Sajnos a következő két évben újabb védőintézet nem lépett be. Ez azt je­ lenti, hogy még 3937-ben is változatlanok a felsorolt szervezetek, vagyis még ekkor is csak 12 iíyen létesítmény üzemelt. A Szabolcs és Ung k. e. vármegyé­ ben működő 12 védőintézet közül hathoz szomszédos kapcsolt községek is tar­ toztak. Hat intézmény pedig tejkonyhával működött. A v é d ő i n t é z e t 29 székhelye

kapcsolt községek

1. Büdszentmihály 2. Ibrány 3. Kisvárda

_ — Ajak, Anarcs, Dögé, Fényeslitke, Kékese, Pátroha Kállósemjén, Kiskálló, Biri Nyírábrány, Nvíracsád, Nyirbéltek, Nyírgelse, Nyírlugos, Nvírmártonfalva

4. Nagykálló 5. Nyíradony 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

Nyírbátor Nyíregyháza Polgár Rakamaz Tiszadob Tiszalök Üjfehértó

tejkonyhával működik igen —

—

—

igen igen igen

—

—

Oros

—

Tiszatardos —

igen — —

. . . „Az elszakított területek egy részének visszacsatolása után az országos egészségvédelem egységesítése érdekében kormányhatalmi intézkedésekkel a budapesti intézeteket községivé tették, a vidékieket a zöldkeresztes általános egészségvédelem szervezetébe olvasztották, a feladatát betöltött Stefánia, élén Horthy Miklósné Főméltóságú asszonnyal Országos Egészségvédelmi Szövetség­ gé alakult, hogy a megnagyobbodott ország egészségvédelmének összes ágazatát társadalmi és szociális munkájával alátámaszthassa.”30 A kormány intézkedése ellenére egycsapásra nem szűntek meg a Stefánia védőintézetek, bár az általános egészségvédelmi munka, az ún. Z Ö L D K E ­ R E S Z T is mind jobban terjedt. A Stefánia intézeteken kívül 1937-ben már 12 Zöld kereszt működött. A Z Ö L D K E R E S Z T az anya- és csecsemővédel­ men k í v ü l az iskolás gyermekek és felnőttek egészségi gondozásával foglal­ kozott. Ezenkívül az egészségügyi ismeretek terjesztése, valamint a babona és kuruzslás elleni küzdelem is a munkakörébe tartozott. Azonban leg­ főbb és legszebb feladata a családvédelem volt. Ez pedig minden­ képpen töbh az anya- és csecsemővédelemnél. E mozgalom keretében a kor­ mány 1938 őszén megkezdte az ,,Egészségház”-ak építtetését is. A zöldkeresztes mozgalom erőteljesen terjedt. A vármegyében legelőször a kisvárdai tiszlifőorvos jelentette be 1937. március 27-én az alispánnak, hogy 399

„Kisvárdán az anya- és csecsemővédelmi munka megszűnt és a Zöldkereszt egészségvédelem nyert beszervezést".31 A nyirbogdányi főszolgabíró pedig 1938 szeptember 6-án azt jelentette, hogy „A járás területe a »Zöldkereszt« akcióba Beszterec község kivételével bekapcsolódott. Kilátás van arra. hogy állami se­ gítséggel még ez évben 4 »Egészségház« építése megkezdődik.”32 Az utolsó, (13 ) Stefánia védőintézet Nyírbogáton létesült, Piricse, Nyírpilis és Encsencs kap­ csolt községekkel. A Stefánia keretében működő anya- és csecsemővédelmi szakmunka és a fiókszövetségek, mint önálló társadalmi egyesületek által ellátott társadalmi és szociális tevékenység jól kiegészítették egymást, összegezve megállapíthatjuk, hogy az Országos Stefánia Szövetség és fiókszövetségei az adott időben nagyon ló szolgálatot tettek az anya- és csecsemővédelem ügyének. Példát mutattak arra, hogy társadalmi és állami szervek összefogásával, valamint az egyes sze­ mélyek jótékony adakozásával milyen komoly eredményt lehet elérni az egész­ ségügyi helyzet javításában. A társadalom hátrányos helyzetű tagjainak megse­ gítésében is komoly szerepet vállalt, azonban a Zöldkereszt szervezetek létre­ jötte után a szociális megsegítés különböző módozatainak kiépítésével (cukorakció, tejakció, szappanakció, anyatejakció stb.) a támogatás módja és mértéke megsokszorozódott. Kimondhatjuk egyben azt is, hogy ez a szervezet a mai anya- és csecsernövédelem alapjainak megteremtésében óriási szerepet vállalt

j e g y z e t e k

1. ÜJ lelök L e x i k o n a 21-2 2. k ö t . B p . 5516 p. 2. S Z S Z M L IV. U. 411. a sz : 12239/1931, O r s z á g o s S t e f á n i a S z ö v e t s é g a n y á k - é s c s e c s e m ő k v é d e l m é r e A l a p s z a b á l y o k - 3—4 § 1. p. 3. U. o. m i n t 2. 5. § 1—2. p. 4. S Z S Z M L . IV. B. 411. a s z . : 3377 1916 1. sz. ■ 11.349/1916. 1 p 5. S Z S Z M L IV. U. 402. S z a b o l c s v á r m e g y e k ö z ö n s é g é h e z *400,1915 K. sz. j e l e n t é s e S z a b o l c s v á r m e g y e a l i s p á n j á n a k S z a b o l c s v á r m e g y e 1914. é v i k ö z i g a z g a t á s á n a k á l l a p o t á r ó l 66 p. 6. S Z S Z M L . IV. n. 402. S z a b o l c s v á r m e g y e k ö z ö n s é g é h e z 24S00/I91B. K. sz. j e l e n t é s e S z a b o l c s v á r m e g y e a l i s p á n j á n a k 1918 I. f é l é v i k ö z i g a z g a t á s á n a k á l l a p o t á r ó l . 45—16. p. 7. S Z S Z M L IV. B. 411. a . S Z . : 36026/1927. 734 d. 8. U. o. m i n t 7. 8/b. D i s p e n s a i r e — b e t e g g o n d o z ő i n t é z e t , r e n d e l ő i n t é z e t , v é d ö i n t é z e t . 9. TT. o. m i n t 7. I. s z . : 2b 922 f ö l s p á n i . 10. S Z S Z M L . IV. B. 411. 28761 1921 i S Z .: 2Í.7C1/1921 11. S Z S Z M L . IV. H. 402. S z a b o l c s v á r m e g y e k ö z ö n s é g é h e z . 11000/1923. sz. J e l e n t é s e S z a b o l c s v á r ­ m e g y e a l i s p á n j á n a k a v a r m e g y e k ö z i g a z g a t á s á n a k 1:123. é v i I. f é l é v i á l l a p o t á r ó l . 5 8 - 5 ! p. 12 U. o. m i n t n 13. TT. o. m i n t 7. 14. S Z S Z M L . IV R. 411. 9111 1926. I. s z . : 4019/1926. 15. S Z S Z M L IV. R. 402. S z a b o l c s é s TJng v á r m e g y é k k ö z ö n s é g é h e z a 28300/1928 K sz . J e l e n t é s e a z a l i s p á n n a k a v á r m e g y e i k ö z i g a z g a t á s 1928. I. fé lé v i á l l a p o t á r ó l 26 p. 18 . S Z S Z M L . V H. I I I. 59. k ö t . N y í r e g y h á z a v á r o s k ö z g y ű l é s i J e g y z ő k ö n y v e 1928. I. 17. S Z S Z M L . V. II. IBI. 58 k ö t . N y í r e g y h á z a v á r o s k ö z g y ű l é s i J e g y z ő k ö n y v e 1927 11 K g y . : 720/ 1927., K : 28369/1927. 18. S Z S Z M L . V. B 181 63. k ö t . 1931. I. K g y . ' 611/1930., K : 1 1515/1930. 19 S 7 S 2 M I . IV B . 402. A k. 1. e. S z a b o l c s é s U n g v á r m e g y é k k ö z ö n s é g é h e z 11.490/192B.K j e l e n t é s e az id. e. e. v á r m e g y é k a l i s p á n j á n a k a v á r m e g y e i k ö z i g a z g a t á s 1927. é vi á l l a p o t á ­ r ó l 64 p. • 20 S Z S Z M L IV. B. 411. 8884/1929 főo . sz. S z a b o l c s v á r m e g y e f ő o r v o s á n a k 192S. á p r , 8 - á n ke ll Jelentése a v á rm e g y e közegészségügyi állapotáról 21. S Z S Z M L . IV. U. 411. 8 SZ.: 10239/1931. i. sz. : 10239 1931. 1 1 6 T i s z t i k a r : F ő v é d n ö k : d r . E r d ő h e g y i L a j u s f ő i s p á n , dr. M l k e c z I s t v á n a l i s p á n , d r . M e z ó s s y Héln n y . F m m i n i s z t e r . N á n á s s y A n d o r k o r m á n v f ö t a n á c s o s , o r s z á g g y ű l é s i k é p v i s e l ő . V é d ­ n ö k ö k : d r. M lkecz M lklös v á r m e g y e i tlsztlfönrvos. dr. G e rg e ly lfy A ndrás fő szo lg ab író d r . E ö t v ö s D e z s ő t á r á s t t i s z t i o r v o s . D i s z e l n ö k ö k : G á v c l G y u l a r. k a i e s p e r e s P o r z s o l t I s t v á n r e f . e s p e r e s , v o l o v e s á k M ik ló s g ö r . k á t . e s p e r e s l e l k é s z e k . D i s z e l n ö k n ö k : C s e r n y u s E l e k n é d r K u t i i n y ! A n d r á s r . á , N á n á s s y S á n d o t n é , B a r t o s L h s z l ű n é , G ö n d ö r Lo.Josné. Ü g y v e z e t ő e l n ö k iga i g a t ó : d r . F e k e t e J e n ő k ö z s é g i o r v o s . P é n z t á r o s : M o l n á r G y u l a g y ó g y s z e r é s z . Ellei ö r ö k N á n á s s y I s t v á n N á n á s s y O l á h M i k l ó s . T i t k á r : O s v á l h E l e k k ö z s é g i J e g y z ő . Ü g y é s z d r P o s g a y B éla. D l s z t a g o k : B a r t o s L á s z l ó k ö z s é g i f ő j e g y z ő N á n á s s y S á n d o r k ö z s é g i f ő ­ b í r ó . I g a z .g a tó s a g i t a g o k : A r a n y o s I s t v á n , ö z v. A n t a l E n d r é n á , B a k k A t l i l a , d r F e k e t e J e ­ nö n é. d r C r ü r ib e r g e r J á n o s , H o rv á th G y u la. Irin y i C sab a K á d á r Béla, d r K á lm á n cz h e ly l B éláné, M in y a M ária, S zabó G y u la, V adász E ndre.

400

22. S Z S Z M L IV. B. 411. a. s z : 13852'1932. 1. s z . : 31632/1930. 22.t>. 1B31. j a n u á r 7 -é n D o r a b r á d , B-án P a s z a b , 9 -é n T l s z a b e r c e l , 10-é n G á v a , 11-én V e n c s e l l ö , 12-én B a l s a , 13-án T í m á r , 14-én R a k a m a z , 15-én T l s z a n a g y f a l u , 1 8 -á n T í s z a e s z l á r , 17-én T iszalölc, 18-én T i s z a b í i d , 18-én B ü d s z e n t m i h á l y , 20-án. 21-én. 22-én, 23-án, 24-én N y í r e g y h á z a V á ro s ü g y v e z e t ő t i s z t i o r v o s a á l t a l k i j e l ö l t b o k o r t a n y á k o n , 25-én D j f e h é r t ó n , 26-án É r p a t a k o n , 27-én N a g y k á l l ú b a n . 28-á n B i l i b e n , 29-én B a l k á n y b a n , 30-án S z a k n l y b a n , 31-én N y í r m i h á l y dlb a n . l e b r u á r l-é n N y ir a d o n y b a n , 2-án N y ír a c s á d o n és 3-án N v l r á b r á n y k ö z s é g e k b e n . !a 5 Z S Z M L IV. B. 4H. a . s z . : 754 1932, l. s z . . 2851 1932. k i m u t a t á s . 24. S Z S Z M L IV. B . 411. a. Sz.: 3352/1931, 1. s z . : 3352.1931. 25. S Z S Z M l . IV. B 411. a. s z . : 1730/1937. ZSU. A z O r s z á g o s S t e f á n i a S z ö v e t s é g á l t a l m e g h a t á r o z o t t s z á m o k e z e k , m e l y e k m i n d e n v a l ó s z i n ü s é g s z e r i n t a l é t e s í t é s s o r r e n d j é t is j e l e n t i k . 26. S Z S Z M L V. B . IBI. N y í r e g y h á z a v á r o s k ö z g y ű l é s i j e g y z ő k ö n y v e 15. k ö t . 193B I. 27. U . O. m i n t 26.

29. 29. 30. 31. 32

M a g y a r o r s z á g T i s z t i C í m és N é v t á r a 43. B p . S Z S Z M L . IV. B . 411. a SZ.: 1730 1937. CJ I d ő k L e x i k o n a 21—22 k ö t . B p S i n g j r é s W o l f n e r I r o d a l m i I n t . B. T. SZSZML. IV. B. 411. a. SZ.: 1730 1937. SZSZML. IV. B . 411. a. s z . : 1404 1938.

BODNÁR LÓRÁNT:

anya-, csecsemő- és gyermekvédelem fejlődése Szabolcs-Szatmár megyében Társadalompolitikánk nagy jelentőségű területe az anya-, növédelem, elsősor­ ban az emberi élet védelme, reprodukciója miatt, annak érdekében, hogy az anya a társadalmon és családon belüli hivatását minél jobban teljesíthesse.4 Az anyák védelme egyben a csecsemők és gyermekek védelme is, ám a csecsemők egészséges testi és szellemi fejlődésének biztosítása átfogó egészségügyi, jogi és szociális intézkedéseket igényel. Az anya- és gyermekvédelem jelenlegi rendsze­ re, fejlettsége hosszú történelmi fejlődés eredménye, amely érintette a gazdaság, a kultúra, a politika és az egészségügy területeit. Az anya- és csecsemővédelem eme átfogó rendszerének nemzetközi és hazai fejlődésének folyamatából — me­ lyek megyénkre is meghatározóak voltak — csupán az egészség védelmének, az egészségügyi ellátás területének fejlődését kísérjük figyelemmel, egy percre sem feledkezve meg arról a társadalmi-gazdasági környezetről, melyben ez a védelem, ellátás működik. Az anya- és gyermekvédelem azért is sajátos területe az egészségügynek, mivel hatékonysága szinte közvetlenül lemérhető. A csecsemőhalandóság — az orvostudomány fejlettsége mellett — mindazon társadalmi, gazdasági, kulturális feltételek függvénye, melyek meghatározóak az életkörülmények, az egészség­ ügyi ellátás és igy az egyén egészsége szempontjából. A csecsemőhalandóságra vonatkozó legrégebbi adatok Svédországból állnak rendelkezésünkre.9 A halá­ lozás itt 1750-ben 21%-ot tett ki, amely abban az időben rendkívül jó ered­ ménynek számított. Angliában a múlt század ötvenes éveiben 15,4° o, ám a feu­ dális jellegű Bajorországban még 1871-ben is 32% volt a csecsemőhalálozás. Ma­ gyarországra vonatkozó adatok csak 1890-től ismertek, amikor is csecsemőha­ landóságunk 25%-ot ért el. Nyugat-Európában a XIX. század első felében a csecsemőhalandóság javu401

lása elsősorban £ lakosság életkörülményeinek és kulturális ismereteinek folya­ matos emelkedése következtében jött létre. A csökkenés dinamikája a század utolsó két évtizedében gyorsult fel, melynek oka egyrészt a közegészségügyi vi­ szonyok javulása, de még inkább az orvostudomány fejlődése, a fertőző megbe­ tegedések, járványok elleni hatékonyabb beavatkozás lehetősége. Az anya- és csecsemővédelem mindinkább tudományos alapokra helyeződött. Bár lelencházak, árvaházak több száz éves múltra tekinthetnek vissza, az anya- és csecsemővédelem gondozás jellegű megszervezése a múlt század má­ sodik felében Franciaországból indult el.8 A dajkaságba kiadott csecsemők vé­ delméről már 1874-ben intézkedtek. Az első bölcsődét Mabeau 1844-ben alapítja meg, az első csecsemőintézetet Coudereau 1875-ben.n A gyermekgyógyászat fej­ lődése megteremtette a csecsemővédelem tudományos alapjait, mely eleinte el­ sősorban a csecsemótáplálás javítására irányult. Franciaországban Budin mar 1892-ben megszervezi az első anyai tanácsadókat, majd hamarosan kialakításra kerül a tejkonyhák intézménye (ne feledjük, hogy ebben az időben a gyerme­ kek 4—5°/o-a halt meg bélhurutban). Nyugat-Európában bizonyos szociális-karitatív intézkedések tovább javították a halálozást; századunk első évtizedeiben a nagyüzemek mellett szoptatószobák létesültek, napközi bölcsődék, csecsemőin­ tézmények tették lehetővé, hogy a csecsemők anyjuk távollétében is szaksze­ rű táplálásban és felügyeletben részesüljenek,9 Szülőotthonok, anyaotthonok, anyaétkezdék jönnek létre, elsősorban társadalmi szervek segítségével. Majd a húszas évek végétől megkezdődött a terhes nők fokozottabb védelme és a láto­ gató védőnői rendszer kiépítése. Magyarországon — ha némi késéssel is — ugyancsak megindult az anyaés csecsemővédelem fejlődése, hogy aztán századunk harmincas éveiben már ki­ magasló szervezettséget érjen el. A világháború előtt a hazai anya- és csecsemővádelem mérföldkövei: az 1876 évi XIV. törvénycikk, mely pl. kötelezővé teszi a 7 éven aluli beteg gyermekek orvosi kezelését, a Fehérkereszt Országos Lelencház Egyesület megalapítása (1885), az első állami gyermekmenhely létre­ hozása (1902), az Országos Stefánia Szövetség megalakulása (1915), az Állami Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat és a védőnőképzés megindulása (1927), a Stefánia Szövetség és a Zöldkeresztes Szolgálat egyesülése az Országos Egész­ ségvédelmi Szövetség keretében (1941), illetve az egészségvédelem szabályozása (1940. évi VI. törvénycikk). Az egészségvédelmi körök hálózata — melyekben magas színvonalú családvédelmi munka, terhes- és csecsemőgondozás folyt — fokozatosan épült ki és 1942-ben az ország lakosságának már több mint 43%-a volt egészségvédelmileg beszervezve. Teljes kiépülésük és az anya- és csecse­ mővédelem kiemelkedő fejlődése azonban csak 1945 után vált lehetővé. ★

A zsellérek és koldusok, a gazdasági és kulturális nyomorúság Magyaror­ szágában a kimagasló szervezettségű anya- és csecsemővédelem csak korlátozott eredményeket érhetett el. De szűkebb hazánkban is az egyenlőtlen társadalmigazdasági helyzet különösen Szabolcsban (és Szatmárban) volt szembetűnő. Jósa András vármegyei tiszti főorvos keserűen jellemezte 1891-ben a szegények hely­ zetét10: „A köznép családjával rendszeresen egy kis földes, gyéren világított szo­ bát használ lakásul, melynek ablakai a fűtőanyag megtakarítása végett egész télen hermetice zárva vannak. Szellőzése nem szándékos, hanem csak ki, s be­ járáshoz ajtónál át történik . . . Egy szobában gyakran több család van bezsú­ folva, sőt vannak olyan takarékos gazdák, akik családjukat föld alatti, tehál 402

legegészségtelenebb lakásokban, úgynevezett putrikban helyezik el. Járványok esetén a halál ezek közül szedi leginkább áldozatait.” E szomorú helyzet ered­ ményezte többek között, hogy 1890-ben a megye 245 ezer lakosa közül 8700-an haltak meg, s közülük 5632 — tehát az összes elhaltak 65°o-a — 7 évnél fiata­ labb volt. Csecsemőhalálozásunk már ebben az időben is meghaladta hazánk értékeit, nem beszélve olyan, fejlettebb országokról, mint pl. Norvégia, ahol ezen halálozási arány már 1913-ban 6,4°;o volt. Csecsemőhalandóság a századfordulón 1. táblázat Csecsemőhalandóság °o V

Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyékben 38,4 38,2 22,7 22,0 23,3 21,6

Szabolcs és Ung

1895 * 1913. 1920.

Magyarország 38,7 20,1 19,3

* = gyermekhalálozás Magas csecsemőhalandóságunk okainak elemzésénél fordítsuk figyelmün­ ket egyetlen kérdéskörre, az egészségügyi ellátásra. Tehetjük ezt azért is, mi­ vel Berend Miklós, a korszerű magyar állami gyermekvédelem alapjainak meg­ teremtője, századunk első évtizedében, elismerve a szociális-kulturális hatások következményeit, hangsúlyozza, hogy „ez az óriási gyermekhalandóság az egész­ ségügyi intézmények abszolút hiányának tulajdonítható”.1 ★ A korszerű anya- és gyermekvédelem az egész életet felöleli. A fogamzás előtt, a terhesség és szülés folyamán, a csecsemő- és kisdedkorban végzett gon­ dozásnak és gondoskodásnak, az ifjúság egészségvédelmének, a családdal való fokozott törődésnek folyamatosan és generációkon keresztül kell érvényesülnie. Ez a szemlélet lassan alakult ki, valamint az egészségügy ezt biztosító feltételrendszere is csak fokozatosan fejlődött, döntően a századunk második harmadá­ tól. A jó szülészeti ellátás fontos feltétele az anyavédelemnek, A középkorban a szülésvezetés bábák kezében volt, akiknek szövődményes szülés esetén chirurgusok segítettek. Hazánkban egy 1766. évi helytartótanácsi rendelet kötelezte a megyéket egy szülésznő tartására.6 Magyarországon az intézményes bábakép­ zés csak 1770-ben indult meg a nagyszombati egyetemen, így a szülések legna­ gyobb részét még a XIX. században is űn. paraszt- és cédulásbábák vezették, nem kis mértékben növelve a csecsemő- és anyai halálozást. Az 1876. évi XIV. törvénycikk elrendelte a városok és nagyobb községek orvostartási kötelezettségét, valamint, hogy az 1500 lakost elérő községek köte­ lesek szülésznőt tartani. Erre annál inkább is szükség volt, mivel a szülések — kórházak híján — otthon történtek. Ám a bábák száma kevés volt. Szabolcs vármegyében 1890-ben 122 szakképzett és 61 „czédulás bába” dolgozott (1936403

bán 257 volt a bábák száma).10 A bábaügy rendezetlensége miatt magas volt az anyai halálozás. így például megyénkben 1891-ben gyermekágyi lázban 33, ne­ héz szülésben 21 anya halt meg és 145 gyermek halva született. Az 1908. XXXVIII. törvénycikk a szülésznő feladatává tette a terhes no tanácsokkal történő ellátását, a szövődménymentes szülés levezetését, a gyer­ mekágyas látogatását, és az újszülött ellátását és gondozását. Elrendelte, hogy ha a szülésznő vizsgálata során, „valamely rendellenességet talál, kötelessége haladéktalanul kijelenteni, hogy a vajúdónak orvosi segítségre van szüksége, s hogy egyedül a felelősséget nem vállalja”. A községi, körorvosi ellátás meg­ szervezése után 1891-ben Szabolcs vármegyében 25 körorvos dolgozott (Szatmai vármegye 249 települését 31 orvosi kör látta el), el lehet gondolni, milyen gyak­ ran tudták a szülésznők az orvost elérni. A századfordulóig az intézményes háttér, a kórházi szülészeti ellátás hiánya miatt a szövődményes szüléseket is otthon fejezték be. Ezt követően is csak lassan fejlődött a szülészeti (és gyermekgyógyászati) ellátás. Az 1899-ben 1'35 ággyal megnyílt nyíregyházi „Erzsébet” kórház sebészeti osztályán nyertek el­ helyezést a szülészeti betegek. Csupán 1927-ben létesült önálló szülészeti (és gyermekosztály^ mely 1930-ban is csak 69 ággyal rendelkezett. Így érthető, hogy az „Erzsébet” kórházban 1900-ban 14, és még 1910-ben is csak 59 csecsemő született.5 Az 1894-ben alapított kisvárdai közkórházban csak 1938-ban alakí­ tanak ki önálló szülőszobát, jóllehet az intézményben már 1937-ben 105 gyer­ mek született. Az 1932-ben megnyílt mátészalkai közkórház még 1945-ben is csak 18 ágyas szülészeti-nőgyógyászati és 6 ágyas gyermekgyógyászati osztályiyal rendelkezett. A legnagyobb szaporulatú Szabolcs vármegyében 1938-ban csak 122 szülészeti ágy működött. Az 1000 szülésre jutó szülészeti ágyak száma csak 7,5 volt, az országos 14,7-del szemben. Ez az ágyszám csak mintegy évi 4200 szülés levezetését tette volna lehetővé, feltéve, ha az ágyakon vetéléseket, nőgyógyászati betegeket nem ápoltak volna.' Maguk a terhes nők is rendkívül idegenkedtek a kórházi szülésektől. Így válik érthetővé, hogy 1941-ben a me­ gyében lezajlott 14 259 szülésből csak 670 történt a kórházakban (4,7%). A kórházi ellátás fejlődésével egyidöben a megelőző hálózat alapjai is kezd­ tek kialakulni. Hazánkban 1915-ben alakult meg az anyák és csecsemők védel­ mét szolgáló Országos Stefánia Szövetség, mely elsősorban a városokban és a nagyobb községekben működött. Az 1927-ben létrehozott Állami Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat védőnői családgondozással foglalkoztak, tehát a csa­ ládban minden gondozásra szorulót (terhes, csecsemő, iskolásgyermek, tbc-s be­ teg stb.) gondoztak. A két szolgálat 1941. január 1-jével egyesült és megalakult az Országos Egészségvédelmi Szövetség. A közegészségügyi orvosi köröknek megfelelően egészségvédelmi körök létesültek, melyek a Járási Egészségvédel­ mi Szolgálatot (JESZ) alkották. Megyénkben a Stefánia Szövetség keretében létesültek először anya- és csecsemővédelmi tanácsadók, melynek Szabolcs vár­ megyében 1939-ben már 31 községre kiterjedően 12 körzete volt. A Zöldkereszt mozgalom pedig az általános egészségvédelem célkitűzéseivel 1930-ban indult Szabolcsban, ahol 1939-ben 13 beszervezett körzete működött 24 településen. Szatmár vármegyében pedig két évvel korábban 7 körzetben 13 községben folyt a zöldkercsztcs munka. A hálózat kiépítése több-kevesebb sikerrel egészen a há­ ború végéig folytatódott. A terhesek és csecsemők gondozásának bevezetése, a védőnői hálózat fej­ lesztése alapjaiban változtatta meg az anya- és csecsemővédelmi tevékenységet. A megelőző szemlélet biztosítása, az egészséges életmódra nevelés, és az, hogy 404

tevékenységük az egész családra kiterjedt, gondozásunk mai szemléletét is meg­ határozza. ★

A II. világháborút követően az anya- és gyermekvédelem feltételrendszere rendkívül kedvezőtlen volt megyénkben. A terhesek és csecsemők gondozását 1945-ben mindössze 37 védőnő végezte. Szülőotthon megyénkben nem volt. A szülészeti ágyak száma alig haladta meg a százat, míg gyermekgyógyászati ágy összesen 41 működött. A még fel nem számolt háborús károk, az elégtelen el­ látás miatt 1945-ben a csecsemőhalandóság az 1938. évit is meghaladta és elérte a 158 ezreléket. Az újjáépítési követően megyénkben is elkezdődött az egészségügyi ellátás fejlesztése. Az egységes koncepció kialakítását elősegítette az Egészségügyi Mi­ nisztérium megszervezése (1950) és még ugyanabban az évben az állami egész­ ségügyi ellátás kialakulása. 1951-ben a Megyei Tanács V. B. Közegészségügyi és Népjóléti Osztályát Egészségügyi Osztállyá szervezték át. E korszakban me­ gyénk demográfiai helyzetét az élveszületések nagy száma, a halálozások ala­ csony — de ezen belül a csecsemőhalandóság igen magas — aránya jellemezte A népmozgalmi adatok változásaiból nemcsak a feladatok nagyságrendjére, az időszerű teendőkre következtethetünk, hanem — elsősorban a csecsemőhalálo­ zás alakulása szempontjából — megvizsgálhatjuk a fejlődés eredményeit, azo­ kat a „csomópontokat”, ahol szinte minőségi változások következtek be, A fo­ lyamatok egyben a lakosság népesedési tendenciáit befolyásoló társadalmi-gazdasági-kulturális változásokat is érzékeltetik. D'-mociráJiai események számának alakulása megyénkben 2. táblázat Év

Élveszületések

Halálozások

Csecsemő­ halottak

Művi vetélések

s z áma 1938. 1950. 1955. 1960. 1965. 1970. 1975. 1980. 1985.

16 203 16 147 16 656 12 391 10 125 10 557 12 425 9 754 9 055

6 428 6 353 5 267 5 223 5 328 6 117 6 413 7 283 7 443

2 480

1 755 1 159 745 368 401 486 222 221

—

75 380 5 776* 7 596 8 779 4 155 3 109 3 606

* 1958. évi adat Bár az abszolút számokból is vonhatunk le következtetéseket — így pél­ dául az élveszületések számának 1955—1960 között bekövetkezett csökkenése fel­ tétlenül összefüggött a művi vetélések 1956. évi engedélyezésével — az arány­ számok összehasonlítása még inkább kiemeli a bekövetkezett változásokat, egy­ ben lehetőséget nyújt a hazai eredményekkel történő összehasonlításhoz. 405

Csecsemőhalandóság Szabolcs-S?atmár megyében és Magyarországon

4* V 1938. 1950. 1955 1960. 1965. 1970. 1975. 1980. 1985.

3. táblázat C s e c s e m ő h a l a n d ó s á g (ezrelék) Szabolcs-Szatmár Magyarország 153,0 131,4 108,7 85,7 69,6 60.6 60,1 47,6 36,3 38,8 38.0 35,9 32,8 39,1 22,8 23,2 24,4 20,4

Csecsemőhalandóságunk alakulását, mint a társadalmi-gazdasági viszonyok — ezen belül az egészségügyi ellátottság — javulását tükröző mutató változását figyelembe véve, három szembetűnő időszakot emelhetnénk ki. Az 1950—1955 és az 1950—1985 között bekövetkezett nagymértékű javulás a társadalombizto­ sítás kiterjesztésével és az egészségügyi — ezen belül az anya- és gyermekvédelem — ellátás alapjainak megteremtésével függött össze. A harmadik for­ dulópontot az 1975—1980 évek közé tehetjük. Az eredmények elsősorban a né­ pesedéspolitikai határozatok megvalósulásának, szakmai és szervezeti intézke­ déseknek köszönhetők. ★

Megyénkben 1947-ben 13 875 szülés zajlott le, közülük csak 5,1% intézetben.11 A kórházi ellátás feltételei nem voltak biztosítva, hiszen ekkor csupán két szü­ lészeti osztálya volt megyénknek. A házi szülések kedvezőtlen feltételei miatt magas volt a szülés körüli halálozások száma, és ebben az évben szüléssel öszszefüggésben 14 anyai haláleset fordult elő. 1948-ban megnyílt a megye első szülőotthona Nyírbátorban, 16 ággyal. Ezt követően gyors ütemben épült ki megyénkben a szülés korszerűbb feltételei! biztositó szülőoítnoni hálózat: Vásárosnamény (1953), Tiszalök (1955), Kemecse (1956), Csenger (1958), Baktalórántháza (1962), Újfehértó (1962), Bővültek a kór­ házak szülészeti osztályai. 1962-ben átadásra került a Fehérgyarmati Kórház (48 szülészet-nőgyógyászati ágy), majd 1966-ban a vásárosnaményi szülőotthon a kórház átadáséi; követően is osztállyá szerveződött. Nőtt a szülész szakorvosok száma. 1947-ben csak 7, tíz év múlva 15 szülész szakorvos volt a megyében. A „műszerezettséget’ azonban a sztetoszkóp és a fogó képviselte. A szülészeteken nagy számban dolgoztak szakképzettség nélküli, vagy általános ápolónői kép­ zettséggel rendelkező dolgozók. Mindemellett az intézeti szülések száma gyorsan nőtt. (1947-ben 5,1%, 1957-ben 40,2%, 1965-ben 95,5%.) Azzal tehát, hogy a2 intézeti szülések feltételeit sikerült biztosítani, jelentősen csökkent a születés körüli halálozás és az anyai halálesetek száma (1947-ben még 14, 1957-ben csak 7 anya halt meg szülészeti eseménnyel összefüggésben). Bővült a gyermekgyógyászati ellátás. 1955-re a kórházi ágyak számának növekedésével a 10 000 lakosra számított gyermekgyógyászati ágyak száma a 406

háború előttinek csaknem ötszörösére. 0.8-röl 3.7-re nőtt. Üj osztály nyílt meg Kisvárdán (1954) és Vásárosnaményban [1958). A fehérgyarmati kórház megin­ dulásával tovább bővült a gyermekosztályok és a gyermekgyógyászati ágyak ízáma. Intézményeinket azonban már kezdettől fogva a zsúfoltság jellemezte A szülészeti ágyak számának szaporodása nem tartott lépést az intézeti szülések számának növekedésével. Nem volt különb a helyzet gyermekosztályaink több­ ségén sem. Egy 1959 évi vizsgálat szerint „a csecsemőosztályok zsúfoltak, sú­ lyos beteganyaggal rendelkeznek. A nyíregyházi gyermekosztályon az ágyki­ használás 110%-os. Az osztályon a főorvoson kívül egyetlen szakorvos sincs” A számos kedvezőtlen jelenség ellenére az intézeti ellátás lehetőségeinek bővü­ lése lényegesen javított helyzetünkön. A hatvanas évek elejére kiépülő anyaés gyermekvédelmi intézményrendszer, az itt dolgozó egészségügyiek tevékeny­ sége Szabolcs-Szalmár megye olyan területeit is érintették, ahol korábban a csecsemők gyógykezelése szokásokon, babonákon és isteni gondviselésen alapult. Az egészségügyi intézmények megközelíthetőségének biztosítása szükségszerű volt és megközelítőleg egy évtizedig jplentös eredményeket hozott.'1 Csecsemőhalandóságunk javulása azonban nemcsak a kórházi ellátás függ­ vénye, a terhesek és csecsemők gondozása nélkül jó anya- és csecsemővédelmi munka nem képzelhető el. A védőnői szolgálatnak megyénkben komoly és tar­ talmas hagyományai vannak. A háború előtt az egészségvédelmi körök védőnői­ nek tevékenysége a megye akkori lakosságának mintegy 40°,o-át ölelte fel. A negyvenes évek második felében gyors ütemben indult meg megyénk védőnői há­ lózatának kiépítése és 1954-re a beszervezett egészségvédelmi körök a megye 93%-át átfogták. A védőnői ellátás fejlődése Év 1945. 1955. 1965. 1975. 1985.

körzeti védőnők s záma 37 107 180 241 263

4. táblázat védőnői családlátogatások s záma 47 617 209 713* 334 891 350 561 333 018

* 1956. évi adat Az ötvenes évek végére kiépültek a területi gondozás alapjai. A tanács­ adások felmérhetetlen értéket jelentettek. Ám gondok ezen a területen is je­ lentkeztek, mivel minden fejlődés ellenére a védőnői ellátottság az országosnál sokkal rosszabb volt. Ehhez járult, hogy sok volt a betöltetlen állás, 1959-ben például 27 állás üres volt. A tárgyi feltételek sem voltak kielégitőek, a csecsemőés terhestanácsadás — községi egészségház híján — sokszor méltatlan körül­ mények közé kényszerült. Mindamellett a gondozási körökben végzett munka e hősi korszakban is jelentős eredményeket hozott. A terhes- és csecsemőgondozás sikereit az orvos és védőnő közös munkája hozta meg, Falvakban még ma is — a városokban ma már szakgondozás folyik —, a körzeti orvos és védőnő felelősségén nyugszik az anya- és gyermekvédelmi munka. A körzeti orvos és védőnő gondozási munkáját szakorvosok segítették és 407

segítik. A Járási Egészségügyi Szolgálat (JESZ), majd a Mozgó Szakorvosi Szol­ gálat (M S zS z) keretében szülész-nőgyógyász és gyermekgyógyász szakorvosok biztosítják a konziiiáriusi ellátást. A JESZ szervezése 1952-ben indult meg me­ gyénkben és 1957-ben már csak a fehérgyarmati járásban nem működött. A szolgálat 195G-ban Mozgó Szakorvosi Szolgálattá alakult át. A csecsemővédelem terén nagy jelentőségű esemény volt, amikor 1954 júliusában Nyíregyházán megkezdte működését az Anyatejgyűjtő Állomás. A sokszor életet mentő anya­ tej így azokhoz a csecsemőkhöz is eljutott, kiknek természetes táplálása nem volt biztosított. Az anya- és csecsemővédelem fejlődése nem képzelhető el gyer­ mek szociális intézményrendszer kiépítése nélkül. A felszabadulás előtt csupán Nyíregyházán működött — rövid ideig — egyházi jellegű bölcsőde. Pedig a döntően mezőgazdasági jellegű megyében az idényjellegű, nyári munkák ideje alatt a falusi gyermekek szervezett gondozásának igénye már a háború előtt is felmerült.'-’ Az első területi bölcsődét 1952-ben adták át Nyírbátorban. Az öt­ venes évek elején a bölcsődei elhelyezések lehetősége megyénkben igen csekély volt. Még 1955-ben is csak 9 bölcsőde (321 férőhellyel) állt a gyermekek ren­ delkezésére. Ezért idénybölcsődéket szerveztek, elsősorban a nyári munkák ide­ jére (1954-ben 28 idénybölcsőde 620 férőhellyel). A bölcsődei ellátás megyénk­ ben gyors ütemben fejlődött, 1985-ben 65 bölcsődénkben 3262 férőhely mű­ ködött. Az ötvenes évek elején házasságon kívül született, elhagyott gyermekek intézeti elhelyezésének szükségszerűsége is jelentkezett. 1951. május 1-jén in­ dult megyénk első csecsemőotthona Máriapócson 60 férőhellyel. Később a cse­ csemőotthoni ellátás feladata a 0—3 éves, szociálisan vagy egészségügyi szem­ pontból veszélyeztetett gyermekek intézeti elhelyezése lett. A fejlődés további állomásai: a nyírbátori csecsemőotthon (1951) és a Sóstói Anyás-Csecsemőotthon (1966) megépülése. Ezzel a férőhelyek száma 380-ra emelkedett. A fogyatékos gyermekek elhelyezésére az egészségügyi gyermekotthonok szolgálnak. Kislétán 1957-ben a volt Gencsy-kastélyból létesítettek gyermekott­ hont, mely a hetvenes évek nagyarányú fejlesztései után 1980-tól 220 férőhe­ lyet biztosit. A mándoki egészségügyi gyermekotthont 1973-ban tbc-szanatóriumból alakították ki. Bár az iskola-egészségügyi ellátásnak megyénkben hagyo­ mányai vannak, az ötvenes évek elején az általános iskolai tanulók egészségügyi ellátása nem volt kielégítő. A megye területén mindössze 3 főfoglalkozású és 1 részfoglalkozású iskolaorvos működött, s mivel a falvakban az ellátást a körzeti orvosok végezték, az orvosi állások betöltetlensége nagy' nehézségeket okozott az iskola-egészségügyi munka terén is. 1963-ban egy új ellátási forma kezdte meg Szabolcs-Szatmár megyében működését: a körzeti gyermekorvosi ellátás. Ez évben 4 gyermekkorzetet szer­ veztek meg és így a megyeszékhelyen a csecsemők, gyermekek egészségügyi el­ látása, gondozása a szakhálózat kezébe került. Az anya- és gyermekvédelem hálózatának alapjai, szervezeti feltételei a hatvanas évek közepéig kialakultak. A mennyiségi fejlesztés, a tárgyi feltételek javulása ezt követően tovább folytató­ dott. A szülészeti, gyermekgyógyászati ágyak száma növekedett, gyermekorvo­ si rendelők, egészségházak épültek, új orvosi és védőnői körzetek létesítésére került sor. Nem vitás, az orvosi tudomány újabb eredményeinek alkalmazása, a szak­ mai fejlődés ebben az időben is jellemezte megyénket. A hatvanas években fej408

lödött a szülészeti és gyermekgyógyászati diagnosztika és therápia (méhszájzáró műtétek, amnioszkópia, újszülöttek vércseréje stb.). Ám csecsemőhalandóságunk, amely a hatvanas évek közepéig oly eredményesen csökkent, ezt követően 1975ig nem javult, hanem mérsékelten emelkedetL. Helyzetünk — a stagnáló orszá­ gos adatokhoz viszonyítva is — kirívóan rossz volt. Az anya- és gyermekvédelmet eme kedvezőtlen helyzetéből a népesedéspolitikai határozat és az azt követő szakmai, szervezeti intézkedések mozdítot­ ták ki ★

A Minisztertanács 1040 1973. számú, népesedéspolitikai határozata — a né­ pesség reprodukciójának biztosítása, a nők és gyermekek egészségének javítása érdekében — állast foglal a családtervezési ismeretek széles körű elterjesztése, a művi terhességmegszakítások gyakorlatának átalakítása, az ifjúság egészségügyi. biológiai, etikai ismereteinek fokozása mellett. Kötelezővé vált a házasság előtti tanácsadás, országszerte megszervezésre kerültek a család- és nővédelmi tanácsadók, az iskolai oktatásban bevezetésre került a családi életre nevelés Szabolcs-Szalmárban 1974 január 1-jétöl szervezték meg a Megyei Család és Nővédelmi Tanácsadót és létrejött a tanácsadók megyei rendszere Segítségükkel is a nem kívánt terhesség megelőzését célzó, az egészségre, a későbbi terhes­ ségekre oly káros terhességmegszakítások száma gyorsan csökkent. (Lásd 2. táblázat.) Az egészségügynek a hetvenes évek közepétől bekövetkezett korszakát szak­ mai, szervezeti intézkedések jellemezték. Lényeges változások következtek be az anya- és gyermekvédelem területén is. Az integráció, a progresszív betegellátás megszervezése, a speciális, magas színvonalú ellátási központok kialakí­ tása szinte azonnal eredményekkel járt. Hazánkban megkezdődött a genetikai tanácsadók, a Perinatális Intenzív Centrumok (P1C) —, melyekben a súlyos lég­ zészavarban szenvedő koraszülöttek regionális ellátásának korszerű feltételeit teremtették meg —, az andrológiai központok kiépítése. A szülészeti, gyermekgyógyászati ellátás fejlődését a javuló műszerezettség, a modern diagnosztikai és therápiás eljárások gyors bevezetése, a neonatológiai ellátás fejlődése, a ko­ raszülött-ellátás és -szállítás megszervezése, a terhesség alatti, valamint a cse­ csemő- és gyermekkorban bevezetett szűrések stb. jellemezték. A debreceni Pelinatalis Intenzív Centrumban az első koraszülöttet megyénkből 1978-ban fugadták. Ezen túl is egyre bővült és fejlődött kórházaink és a Debreceni Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Gyermekgyógyászati Klinikái közötti kapcso­ latrendszer, a progresszív betegellátás. Az első ultrahangkészüléket a megyei kórház szülészeti osztálya 1975 januárjában kapta. Ezzel lehetővé vált számos olyan terhességi szövődmény korai felismerése, amelyeket előzőleg nem, vagy csak nehezen sikerült diagnosztizálni. A szülészeti és gyermekgyógyászati osz­ tályok számára fokozatosan, bár korántsem az optimális ütemben biztosítva lett a szükséges műszerezettség (a magzat állapotának meghatározására, a magzatélesztéshez, újszülöttek ellátásához stb.). Javult a terhesgondozás színvonala. Bár a terhesség élettani folyamat, szá­ mos rendellenesség veszélyezteti az anya, méginkább a magzat egészségét, életét A terhesgondozás során felismert, veszélyeztetett szövődményes terhességeket nemcsak fel kell ismerni, hanem gyakran intézeti elhelyezésük, kivizsgálásuk kezelésük is szükségessé válhat. Pathológiás terhességek esetében (pl. terhességi toxikózis) a terhes nők már korábban is kórházi felvételt nyertek. Ám ennek 409

szervezettebb, szakmailag színvonalasabb ellátási formáját kellett kialakítani, Megyénkben az első terhespathológiai részleg 1971-ben Kisvárdán indult be és mindjárt kitűnő eredményekről számoltak be. 1973-ban a volt idegosztály he­ lyén a megyei szülészeti osztályon is megszervezték a terhespathológiai rész­ leget Korszerű, a magzat veszélyeztetett állapotát kimutató vizsgálatokat ve­ zettek be (hormunmeghatározások, amnioszkópia stb ). A népesedéspolitikai intézkedések eredményeként hirtelen megnövekedett számú szülésekre a megye nem volt felkészülve. 1975-ben kétezerrel több gyer­ mek született megyénkben, mint 5 évvel azelőtt. A gyors intézkedéseket köve­ tően az ellátás feltételei rohamosan javultak. A megyei kórház szülészeti osztá­ lya mellé 1974-rs határidőn belül 42 ágyas pavilon épült. Ugyancsak átalakí­ tották 1078-ra a mátészalkai kórház szülészeti osztályát, ágyainak számát 57-ről 70-re növelve. Szülészeti és gyermekgyógyászati intézeti ellátás mutatói megyénkben

Megnevezés Szülészeti ágyak száma, ebből szülőotihoni Gyermskgyógv. ágyak száma, ebből koraszülöttágy

1971. 454 147 353 68

5. táblázat 1977, 576 142 371 72

A veszélyeztetett terhesek koncentrált elhelyezése, a szülés vezetésének, a magzat ellátásának fokozódó szakmai igényei, mint a császármetszések kiter­ jesztése, a magzat állapotának megítélése, a korszerű (műszeresen ellenőrzött) szülésvezetés és magzatélesztés a jól felszerelt szülőszobákat, képzett szakem­ berek csoportját, műtői és laboratóriumi hátteret és a neonatológiai ellátás le­ hetőségeit igényelték. A szülészeti ellátás iránt megnövekedett szakmai követel­ mények miatt az országos szülészeti szakmai vezetés felvetette a szülőotthonok megszüntetésének kérdését. Megyénk szülőotthonaiban 1970-ben még a szülések 32,2%-a zajlott le. A progresszív ellátás kiterjesztése, a terhes nők igényei mi­ att 1977-ben már csak 24,9%-a. A szülőotthoni hálózat kiépítése a házi szülések felszámolását, az intézeti szülések feltételeinek megteremtését szolgálta 1950—19G5 között és így jelentős előrelépést jelentett. A szülészeti ellátásban bekövetkezett „szakmai forradalom' miatt azonban a hetvenes évek derekára a mütő nélküli, egy orvossal rendel­ kező szülőotthonok nem feleltek meg a korszerű egészségügyi ellátás feltételei­ nek A szülőotthonok fenntartása is — a csökkenő forgalmuk miatt — mind­ inkább gazdaságtalanná vált. Elsőként a baktalórántházi szülőotthonunk szűnt meg 1979. július 1-jével. Ezt követte a csengeri (1979. december 31), majd az újfehértói (1982. december 31.) szülőotthonunk bezárása. A szülőotthonok meg­ szüntetése nem kis ellenállásba ütközött. Ma már sokkal kritikusabban látjuk a részben jogos lakossági igények és a szakmai-gazdasági indokok ellentmon­ dásait. Ezek feloldása csak lassan sikerült, jóllehet a szülőotthonok többségét helyi egészségügyi intézménnyé alakították át. A gyermekgyógyászati ágyak számának fejlesztése és a gyermekosztályok műszerezettsége elmaradt a szülészeti ellátástól. A hetvenes évek közepén egyes területeken a kőiaszülött-ellátás és -szállítás elemi feltételei is alig voltak meg, A mátészalkai és vásárosnaményi gyermekosztályok katasztrofális körülmények á lO

között működtek. A vásárosnaményi gyermekosztály már 1976-ban kedvezőbb körülmények közé került. A népesedéspolitikai intézkedések során megyénknek juttatott fejlesztési támogatásból 1977. január 1-jétől a gyermekosztály Máté­ szalkán is új épületbe költözött. 1977. április 1-jén a fehérgyarmati kórház gyérmekosztályán átadásra került a koraszülött-decentrum. A kis súllyal születettek (koraszülöttek) arányának alakulása 6. táblázat f v 1950. 1965. 1975. 1985.

100 élve született közül koraszülött Szabolcs-Szatmár Magyarország 5,5 3,0 10,6 10,0 11,9 11,2 10,0 11.4

A koraszülöttek megfelelőbb ellátását nagy számuk és magasabb halálozá­ suk miatt mindenképpen biztosítani kellett. 1970-ben 1112, 1975-ben 1484 kis súlyú újszülött született megyénkben és utóbbi évben közel egynegyedük meg­ halt. Az ellátás feltételeinek javítására a megye 20 stabil és transzportabilis inkubátort biztosított. Korszerűbbé vált a szülésvezetés és újszülöttellátás, ja­ vult a diagnosztika. Az eredmények javulásában jelentős szerepet játszott a debreceni PTC centrum működése, mely 1978-ban megyénkre is kiterjesztette lehetőségeit 19Q0 bán beindult a szubintenziv koraszülött osztály a megyei kór­ ház gyermekosztályán, még tovább javítva az ellátás feltételrendszerét. A progresszív betegellátás a gyermekgyógyászat terén is érvényesült A megyei gyermekosztály ellátási profiljai a hetvenes évek másndik felétől foko­ zatosan bővültek (égett gyermekek, mérgezettek stb. ellátása). Az 1968-tól mű­ ködő gyermek kardiológiai gondozás mellett újabb területekre terjedt ki a gyer­ mekek szakgondozása (koraszülött, vesebeteg, mucoviscidosis stb.). Az ellátás javítása érdekében a megyeszékhelyen kívül is számos kezdeményezés történt. A nyírbátori járás egyes községeiben 1977-ben centrális terhestanácsadást hoz­ lak létre. A mátészalkai járásban decentralizálták és javították a mozgó szak­ orvosi szolgálat működését. A vásárosnaményi járás az elmaradott néprétegek családtervezési akciójának megszervezésével tűnt ki, a nyíregyházi járásban anya- és gyermekvédelmi modellkísérletet vezettek be. Nyíregyháza városban az addig rendkívül zsúfolt egyetlen terhestanácsadó helyett bevezették a nő­ védelmi szakrendelés sávrendszerét. Kisvárdán és Fehérgyarmaton bővítették a gyermekek szakellátását (gyermeknőgyógyászat, koraszülött-utógondozás). A gyermekkörzetek fejlesztésével és a szakmai program segítségével jó ütemben folyt a védőnői hálózat fejlesztése. Tovább javította az ellátás színvo­ nalát, amikor 1377-ben a védőnői képzést főiskolai szintre emelték. Ugyanak­ kor azonban oly mértékben nőtt az üres védőnői körzetek száma (198(l-ban pl az állások 10,6%-a, 31 védőnői állás üres volt), hogy már erősen veszélyeztette az anya- és gyermekvédelem színvonalát. Ezért az Egészségügyi Minisztérium és a szegedi védőnői főiskola segítségével 1981—82-es tanévben kihelyezett kö­ zépfokú védőnői tanfolyam megszervezésére került sor Nyíregyházán, melynek költségeire a megyei tanács 700 ezer Ft-ot biztosított. 411

A szakmai programok keretén belül mind kiterjedtebben folyt a terhesek, csecsemők és gyermekek szűrése is. Az 1975-ben országosan kötelezően beveze­ tett PKU (phenylketonuria) szűrés után fokozatosan újabb szűrések, gondozá­ sok (cukorbeteg terhes nők szűrése, AFP, ultrahangszűrés, csípőficamos, hallás­ károsult gyermekek szűrése, szemészeti szűrés stb ). A nőgyógyászati rákszűré­ sek már az ötvenes évek elején elkezdődtek megyénkben. Számuk gyorsan nőit, és 196? bán az elvégzett szűrések száma meghaladta a 35 ezret. Ezt követően azonban — bár 1974-től a szűrések fokozatosan cytológiai és kolposzkópos vizs­ gálattal egészültek ki — számuk lényegében stagnált. A VI. és VII. ötéves ter­ vek szakmai programjai során, jelentős anyagi támogatás segítségével újult meg ismét a nögvógyászati rákszűrő tevékenység és 1986-ban közel ötvenezer szűrést végeztek megyénkben. Az 1970—85 közötti időszakban gyors ütemben fejlődött a körzeti gyermekorvosi hálózat is. A gyermekkörzetek száma 1970-ben még csak 10 volt (betegforgalmuk évi 51 ezer), mig 1985-ben 40 (évi 250 ezer beteg; így a gyermekek közel 40" o-a szakellátásban részesült. Az iskolaegészségügyi ellátás szervezetében ez időben nagy jelentőségű vál­ tozás történt: a 21.1975. Eü, M. számú rendelet megszüntette az ónálló iskolaorvosi hálózatot. Az óvodások, iskolások ellátása a körzeti orvosok, gyermekorvosok, védőnők kezébe került, Az ellátás nehézségekkel küszködött, jóllehet az önálló iskolai védőnői hálózatot országosan az elsők között kezdték fejlesz­ teni. Azonban az iskolákban nem voltak megfelelő tárgyi feltételek, hiányoztak a tanulók szűrővizsgálatához a legalapvetőbb műszerek és segédeszközök, de kí­ vánnivalót hagyott maga után maga az iskolaorvosi munka is. A tanuló ifjúság egészségügyi ellátását a megyei tanács végrehajtó bizottságának 1980. évi ha­ tározata mozdította el a mélypontról. Ezt követően számos iskolában orvosi ren­ delőt alakítottak ki, a felszerelésre 600 ezer, a tornatermi ellátottság javítására 1,8 millió Ft-ot biztosítottak. Javult az ellátás, nőtt a szűrővizsgálatok száma Folytatódott az iskolavédőnői hálózat fejlesztése (1985-ben 27 iskolavédőnő) Megkezdődött az ifjúságorvosi hálózat kiépítése. A közigazgatás 1984. évi átszervezésével változott a területi anya- és gyer­ mekvédelem irányítási rendszere is. A megyei szakfőorvosok, szakfelügyelők munkája addig is színvonalas volt. 1984-ben a kórház-rendelőintézetekben alapellátási csoportok alakultak, s a körzeti orvosok, védőnők szakmai irányítása a járási egészségügyi osztályok helyett részben a csoportok feladataivá vált. fgy az anya- és gyermekvédelem valamennyi szintjének szakmai irányítása kórház­ rendelőintézetek segítségével történik, megteremtve a szakmai fejlődés további lehetőségeit. ★ Az egészségügy fejlődésének 1975—1985 közötti éveit joggal tekinthetjük az anya- és gyermekvédelem minőségi fejlődési szakaszának. Ezen időszakban ugyanis e terület már nemcsak a tárgyi-személyi feltételek, az ellátottsági szín­ vonal javulásának mutatói határozták meg, hanem kiteljesedett a szakmai ellá­ tás, erősödött az intézmények területi szemlélete, a követelmények hatására fo­ kozódott az ellátás szakmai színvonala, kialakult a progresszív betegellátás, ha­ tékony szervezési intézkedések születtek. A korszak eredményei különösen 1975 —1980 között mutatkoztak meg. Ez idő alatt csecsemőhalálozásunk csaknem felére csökkent, lényegesen kevesebb lett a művi vetélések száma. Am 1980 után — amikor is hazai csecsemőhalandóságunk tovább juvult — 112

mi csak az elért eredményeket tudtuk megőrizni. Az általános javulás követ­ kezményeként a csecsemőhalandóság terén ismét az utolsó helyre kerültünk. Kismértékben ismét emelkedni kezdett a terhességmegszakítások száma, koraszülési arányunk pedig lényegesen nem csökkent. Nyilvánvaló, hogy ennek okait keresve, nem vonatkoztathatunk el a megye minden fejlődése ellenére hátrányo­ sabb gazdasági-kulturális helyzetétől, kedvezőtlenebb egészségügyi ellátottságá­ tól. Ám az is nyilvánvaló, hogy csupán a rosszabb feltételekkel mindent nem magyarázhatunk. Üj utakat, új módszereket kell keresni, szemléletünket tovább szükséges változtatni. Ahogyan a gyermekvédelem a kezdeti csecsemőgondozás helyett a szüle­ téstől a halálig tartó, az egész életet átfogó gondoskodássá vált, úgy szükséges szemléletünk további tartalmi bővítése. Az anya- és gyermekvédelem tevékeny­ sége még eredményesebb lehet, ha előtérbe kerül az egészségügy társadalmi oldala is. Ha nemcsak az egyént, hanem a családot kívánjuk óvni, ha az ellá­ tásban a család társadalmi-kulturális helyzetére, közvetlen és tágabb értelem­ ben vett környezetére is odafigyelünk. Ehhez az szükséges, hogy a szakmai is­ meretek bővítése mellett az anyák és gyermekek ellátásában, gondozásában a társadalmi szempontok jelentősége is növekedjen.

I R O D A L O M 1. B e r e n d M i k l ó s : A c s e c s e m ő b e t e g s é g e k o r v o s l á s a . S l n g e r é s W o l f n e r k i a d á s , B u d a p e s t , 1907. 2. B o d n á r L ó r á n t : S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e b ö l c s ö d é i e l l á t o t t s á g á n a k f e j l ő d é s e m á r l S z e m l e , 1979 . 14/1, 97—114.

S zabolcs-S zat-

3. B o d n á r L ó r á n t - A c i g á n y c s e c s e m ő k h a l á l o z á s a 1958—1978 k ö z ö t t S z a b o l c s - S z a l m á r m e g y é ­ b e n a z e g é s z s é g ü g y f e j l ő d é s é n e k f ü g g v é n y é b e n . O r v o s i h e t i l a p , 1981. 122 1983—1911. 4. C s e r b a L á s z l ó : M i t k e l l t u d n i a z e g é s z s é g ü g y i k i a d ó , 1978.

ellátásról

és fe jle s z té s rő l.

K o ssu th

Könyv­

5. F a z e k a s Á r p á d : A n y a - é s c s e c s c m ő v é d e l e m S z a b o l c s - S z a t m á i b á n . S z a b o l c s - S z a t m á r i S z e m le , 1974. 9/2 65—75 6. F a z e k a s Á r p á d ; O r v o s i e m l é k e k S z a b o l c s - S z a t m á r b a n . S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e i k i s k ö n y v ­ t á r , N y í r e g y h á z a , 1975. 7. F ü lB p T a m á s : A c s e c s e m ő h a l a n d ó s á g é r t e k e z é s , D e b r e c e n , 1958.

S /a b o lc s-S z a tm ár

m egyében,

1954—1955.

K andidátus

8. Ffilöp T a m á s : A m a g y a r e g é s z s é g ü g y s z e r v e z e t e é s m ű k ö d é s e . M e d i c i n a , B u d a p e s t , 1959 9.

H á t i n G é z a : A c s e c s e m ő h a l a n d ó s á g d i n a m i k á j a E u r ó p á b a n . I—II . r é s z . N é p e g é s z s é g ü g y , 1943 29, 332—3B5

10. J ó s a A n d r á s : E g é s z s é g ü g y i J e l e n t é s 1891-ik é v r ő l . N y í r e g y h á z a , 1ED2. 11. L á s z l ó L á s z l ó : S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e s z ü l é s z e t i e l l á t á s á n a k s é g ü g y , 1959. 40. 7—12.

10 é v e s f e j l ő d é s e . N é p e g é s z ­

413

BANKI M. CSABA:

Időszerű pszichiátriai kérdések megyénkben i.

Az elmúlt negyedszázadban a pszichiátria iránti igény világszerte a sokszoro­ sára növekedett: a fejlett országokban az egészségügyi szolgáltatásokat igény­ lők jó egyötödének döntően pszichiátriai jellegű problémája van, de legalább még egyszer ennyinek van más betegsége mellett jelentős pszichiátriai problé­ mája is. A mind gyakoribbá váló neurózisok, a testi betegségeket kisérő pszichi­ kai zavarok, a hangulati élet, az alkalmazkodóképesség, a teljesítmény vagy a nemi élet problémái ma már egyértelműen a pszichiátria, nem pedig a ködös jelentésű régi „ideggyógyászat” területére tartoznak; ez utóbbi mai megfelelője a neurológia, a szervi idegbetegségekkel (vérzések, daganatok, gyulladások stb ) foglalkozó orvosi szakág. Az igényeknek megfelelően a pszichiátria sok fejlelt országban a hatvanas évektől rohamos változásnak indult: nem az intézeti ágyak számát növelték (azt inkább csökkentették!), hanem az ellátás szakmai színvonalát, azaz a szak­ emberlétszámot, a képzés minőségét, az ellátás tárgyi feltételeit, az információk és a tudományos kutatás lehetőségét. Ennek eredményei ma már a gyakorlat számára is kézzelfoghatóak: ezekben az országokban a pszichiátria a belgyó­ gyászattal, sebészettel azonos súlyú alaptantárgy az orvosegyetemeken (hiszen az orvos minden szakmában elkerülhetetlenül találkozik pszichiátriai jellegű problémákkal!), a pszichiátriai osztályok a kórházak, klinikák legjobban fel­ szerelt és ellátott részlegei szoktak lenni, az orvos—beteg arány pedig nem ritkán megközelíti, olykor meg is haladja az l:l-et. Az utóbbi évek tudomá­ nyos munkája sok műszeres, laboratóriumi eljárást lassanként széles körű gya­ korlati alkalmazásra is alkalmassá tett (gyógyszerek vérszintmérése, liquor anyagcsere-vizsgálatok, hormonpróbák stb.), amelyek a gyakorlati hasznossá­ gon túl egyre inkább betekintést engednek az oly sokáig misztikus „elmebeteg­ ségek” valódi biológiai természetébe is. Itthon a pszichiátria fejlődése sajnos egyáltalán nem tartott lépést az ugyan­ olyan gyorsan megnövekvő igényekkel; ennek okai összetettek, de egyáltalán nem titokzatosak. Eleinte ideológiai ostobaságok bénították meg („a szocializ­ musban eltűnnek az elmebetegségek, az alkoholizmus . . . ”), később az alaptudo­ mányok (pszichológia, szociológia, agybiológia) iránti bizalmatlanság, mert azok elsősorban nyugaton fejlődtek; ezt követően pedig a kialakult porosz feudális orvoshivatalnoki struktúra személyi függőségi rendszere, amely nem tűrte el a főleg fiatalabbak által ismert és képviselt új eredmények érvényre jutását. Mivel a pszichiátria közvetlen társadalmi és anyagi jelentőségét még ma sem mindenki ismeri fel és ismeri el, ezen a területen nagyon sokáig fennmaradt a szubjektivizmus és a személyi preferenciák egyeduralma. Mindezek következ414

tében ma a magyar pszichiátriát elsősorban a következő tényezők fékezik: — az irányítási rendszer elavult „zárt ajtós centralizmusa’': az egyenrangú szakemberek szabad kommunikációja, mellérendelt kooperációja helyett a „fe­ lülről” életkor, tekintély és kapcsolatok révén kijelölt vezetők által megvaló­ sított erőszakos szubordináció rendszere; — az elavult és elégtelen oktatási rendszer, amelyben az egész pszichiátriát még mindig mint az amúgy sem túlhangsúlyozott neurológia egyik mellékes területét oktatják (az elmúlt 25 év alapvető tudományos eredményei jórészt említésre sem kerülnek, de legalábbis a vizsgakövetelményekből teljesen ki­ maradnak) ; — a mindenestől szűkös anyagiakból a pszichiátria nevetséges töredékek­ hez jut csupán, abból a századeleji felfogásból kiindulva, hogy az itt kezelt be­ tegeknek „úgyis mindegy” és felesleges bármit nyújtani. Miközben a pszichiát­ riára utalt esetek száma ma jó kétszerese a 10—15 év előttinek, q kórházak költségvetésében a pszichiátriára eső arány álig változott. Ebben maguk a pszichiáter vezetők is ludasak, amikor arról szoktak nyilatkozni, hogy ez a szakma „nem műszerigényes”. A valóság ennek az ellenkezője: a belgyógyá­ szat sem lenne műszerigényes, ha a belgyógyászok megelégednének a kaoogtatással, hallgatózással! — a pszichiátria magyar modellje még ma is az általános kényszerbeutalás és kényszerkezelés — ami barbár anakronizmus. Ez ugyanis világszerte a ki­ vétel ma már, amit indokolni és dokumentálni kell A katonás, hatósági, gyak­ ran durva és embertelen beutalási, felvételi mód a fő oka a pszichiátria iráni még ma is érezhető társadalmi lebecsülésnek, tartózkodásnak. A pszichiátriai gyógyítás jogi szabályozása (amely általában nem különbözhet a belgyógyászati kezeléstől, kivételesen megengedheti az átmeneti kényszerkezelést is kellő jogi dokumentációval!) nálunk jó negyven évvel maradt el az élettől. 2. Megyénkben a pszichiátria helyét meghatározza, hogy a múlt század vége óta itt működik az ország második legjelentősebb pszichiátriai kórháza Nagykállóban. Ez az intézet a negyvenes évekig az akkori lehetőségek között igen színvonalas, többször élenjáró munkát végzett: hamarabb volt pl röntgenje, önálló laborja és kórbonctana. mint sok nagyvárosi elmekórháznak. A negyve­ nes évek végétől a dühödt centralizáció áldozata lett: mint országosan irányí­ tott intézet a fővárosi centrum (Lipótmező) „lerakatává” vált, a gyógyíthatat­ lan, hazaküldhetetlen úgynevezett „defekt” betegek tömegeit szállították le ide. hogy helyek szabaduljanak fel Budapesten. Ezen a tényen a megyei intézetté válás sem tudott sokáig segíteni, elsősorban azért nem, mert ez a betegössze­ tétel, az anyagi háttér és a gyógyítási lehetőségek, sikerélmények hiánya meg­ határozta az orvoslétszámot és annak minőségi összetételét is. A hatvanas évek elején is emlegetett gúnyos jellemzés Nagykállóról: „defekt orvosok kezelnek defekt betegeket” — egy időben bizony valóban nem állt nagyon messze az igazságtól. Ez a körülmény nyomja rá bélyegét mindmáig a megye lakosságá­ nak tudatában élő képre, felfogásra Nagykállóról. Ugyanakkor a megyei intézmény a hetvenes évek közepétől hatalmasat fejlődött. A nemesen klasszikus, bár valóban nem igazából kórháznak való mű­ emlék falak között mind több részlegen, osztályon modern és hatékony gyógyí­ tás folyik. Van ahol már évek óta megszűnt, máshol most kezd eltűnni az 415

A z egykori várm egyeh áza 1895 óta elm egyógyin tézet („tébolyda”)

„örökre bennmaradás” réme, az évekig, évtizedekig zárt ajtók mögötti sivár vegetálás borzalma. Ha egyenetlenül is, de fokozatosan csökken a zsúfoltság, a gyógyítás átlagos tartama néhány hétre korlátozódik, mint mindenütt a vi­ lágon. A gyógyszerek, gyógyeljárások lényegében azonosak a bárhol Európában mcgkaphatóval — a betegekkel való személyes kapcsolat, törődés pedig sokszor különb is a szokottnál. A „nyílt ajtó” rendszer gyakorlatilag általánossá vált, van ahol 1980 óta így működik az osztály. Az elmúlt években fokozott hang­ súlyt kapott az alkohológiai ellátás és az ezzel összefüggő pszichoterápiás-foglalkoztatási-gondozási módszerek terjedése. Végül hiba volna elhallgatni, hogy jó 12 éve Nagykállóban szakadatlan tudományos kutatómunka folyik (termé­ szetesen külső, az elmúlt években főleg amerikai kollaborációval), amelynek révén az intézet neve számos vezető szaklap, nemzetközi tanácskozás állandó szereplője. Ez talán saját megyénkben a legkevésbé ismert. Több mint 10 éve működik pszichiátriai osztály a megyei kórházban is, ennek fejlesztése éppen mostanában van napirenden. A megyeszékhely egy részének lakosságát ellátó osztály a kórház központi lehetőségeinek közelségé­ ből adódóan egyre fokozódó szerepet játszhat a modern pszichiátriai módsze­ rek bevezetése, meghonosítása területén (pl. izotóplabor segíthetné a fontos endokrinológiai vizsgálatokat stb.). A nyíregyházi pszichiátriai osztály várható bővítésével idővel ez a részleg láthatja el a megyeszékhely egészét. A 10 éve még egyetlen ideggondozó helyett ma már három működik a me­ gyében (nem számítva az alkoholgondozást), igaz, hogy még így is túlterheltem hajszoltan, egymáshoz képest olykor egyenetlenül, főleg pedig továbbra is túl­ zottan centralizálva (kettő Nyíregyházán, egy Nagykállóban). A legjobb gon­ dozási munka is megnehezül akkor, ha a betegek számára a gondozó nehezen 416

elérhető, távoli és zsúfolt. Mindennek ellenére az a tény, hogy a régen minden­ napos súlyosan elhanyagolt, előrehaladott, „közveszélyes” betegek száma az idejekorán és szakszerűen megkezdett ellátás révén radikálisan lecsökkent, sok területen a gondozási munka eredménye. Amint az is, hogy lehetővé vált sok beteg hatékony fenntartó kezelése, a visszaesések megelőzése, tartós munkaké­ pességük helyreállítása. Annak ellenére, hogy ezt a munkát sok bosszantó és logikátlan akadály nehezíti (egyes gyógyszerrendelési szabályokat csakis a szak­ mában tökéletesen járatlanok hozhattak!), az eredmények tiszteletre méltóak Ha lassan is, de javul az alapellátás pszichiátriai oldala. Egyes körzetekből szakszerűen diagnosztizált, logikusan és korszerűen kezelt betegek jönnek szakvizsgálatra, gyakoribbá vált a körzeti orvos kollégák közvetlen tanács-, ill. kon­ zíliumkérése (a gépies beutalás helyett!) telefonon, személyesen. Ebből semmit nem von le a tény, hogy ez a változás nagyon egyenetlen, és más körzetekből továbbra is riasztó, lehangoló módon és formában beutalt betegekkel is talál­ kozunk. Ez utóbbit magyarázza, de nem menti az általános orvosi képzés pszichiátriai oldalának siralmas volta az egyetemen; sok kolléga ugyanis ki tűnőén továbbképzi magát! Végül kezd megváltozni megyénkben a társadalom, a lakosság viszonya is a pszichiátriához. Amíg korábban természetes volt, hogy beteget csakis erő­ szakkal, tiltakozása ellenére vihetnek pszichiátriára a hozzátartozók vagy a ha­ tóság, mostanában az önkéntes kezelések aránya szaporodik. A felvételek túl­ nyomó többségében dokumentálható a beteg egyetértése — még ha ez sajnos ma nem is kötelező előírás. A hozzátartozók igénye is gyakrabban a beteg meggyógyítása, mintsem a benntartása(!), holott még a közelmúltban is ez volt a mindennapos és „természetes”; talán nem szerénytelenség, ha ebben saját gyógyító-, felvilágosító munkánk eredményét is látjuk.

3. A kétségtelen, szavakban akár tovább szépíthető eredmények mellett, me­ gyénk pszichiátriája súlyos gondokkal küzd. Ezekben nagyrészt a magyar pszichiátria egészének zavarai tükröződnek: a hierarchikus irányítás miatt ma is érvényesülő elavult fogalmak és gondolkodásmód, a pszichiátria szerepé­ nek múlt századi értelmezése a közéletben (bezárni és őrizet alatt tartani a „bolondokat"), ebből kifolyólag a szakma katasztrofálisan alacsony presztízse az egészségügyön belül — amiből pedig következik az anyagi hátrány és a sze­ mélyi kontraszelekció. Egy lenézettnek, érdektelennek, sikerélmény nélkülinek vélt (beállított?) szakmába nem törekszenek a tehetséges, ambiciózus fiatal or­ vosok. Csakhogy ebben egy circulus vitiosus rejtőzik: a meglévő pszichitária egyes döntései állítják elő mesterségesen azokat a körülményeket (a sikerél­ mény-nélküliség látszatát, az „idc-akárki-megfelel” alapon verbuválódó sze­ mélyzetet és az ezt tetéző anyagi-erkölcsi kontraszelekciót, a betegekhez való hamis paternalizmussal álcázott hatósági felügyelő—végrehajtói viszonyt, az oda nem való emberek — gyakran egyáltalán nem betegek — indokolatlan benntartásából eredő zsúfoltságot, a túlterheltséget, végül az anyagi igények­ ről való nagyvonalú lemondással az elemi, tárgyi feltételek hiányát, vagy kor­ szerűtlenségét), amelyek azután elriasztják, távol tartják a leendő új jó szak­ embereket. Ezt nem lehet — valamicskével — magasabb fizetéssel, szolgálati lakással stb. ellensúlyozni. A fiatal, leendő orvosnak sikerekkel kecsegtető, ér­ dekes és fontos karrier lehetőségét nyújtva — nem ígérve, hanem megadva — 417

oldódtak meg a pszichiátria szakembergondjai a világ más országaiban Ott ma már nem ritka, hogy éppen az évfolyamok legjobbjai választják a pszichiátriái — mert a jövő fontos, eredményes és gyorsan fejlődő orvosi szakterületét látják maguk előtt, amelynek a részesei akarnak lenni. A szakemberek megjelenésé vei pedig rohamosan megváltozott, fellendült maga a szakma: az egyre igénye­ sebb, alaposabb, elmélyültebb gyógyításhoz társult a tudományos kutatás igé­ nye, a fejlesztés, az oktatás, az elméleti alapok továbbvitele — mindezeket az igényeket pedig készséggel fogadták, kielégítésük feltételeit megadták. Ahhoz persze, hogy a tehetséges, produktív szakemberek a pszichiátria fe­ lé forduljanak, sikeres karrier elvi lehetőségén túl másra is szükség van. El­ sősorban a máshol természetes, nálunk szokatlanul új vezetési stílusra: arra hogy a vezető alkalmas munkatársakat gyűjtsön maga köré, aztán biztosítsa egyenrangú, mellérendelt kooperációjukat és a munka, a fejlődés külső, tárgyi stb. feltételeit — ne pedig „engedelmes beosztottak” formális domesztikálásával, gyermeteg irányitgatásával és a felettük való üres hatalmaskodással tölt­ se idejét. A „kedves” vezető is lehet ártalmas, ha a lényeges döntéseket szűk körben, zárt ajtók mögött, személyes rokonszenv alapján hozza — erről ma pgyáltalán nem csak a pszichiátriában beszélünk! Ha már szembe kell néznünk az egyetemi oktatás elégtelenségével, alap­ vető feladatunk lenne a pszichiátria hatalmas információanyagának hozzáfér­ hetővé tétele a szakmában. Ez ma Magyaországon siralmas: az alapvető folyó­ iratok is alíg-alig taláhatók meg itt-ott, az ezrével megjelenő kitűnő szakköny­ vek pedig abszurd belföldi áraik miatt alig elérhetőek. Szervezett erőfeszítésre lenne szükség a legfontosabb, alapvető kötetek, művek valamilyen formában való közzétételére: kis példányszámok az eredeti szerzőktől, kiadóktól oktatási célra, olykor díjmentesen is megkaphatok, megyei keretek között így elegendő­ ek lehetnének, akár kézirat gyanánt lefordíthatok is lennének kis ráfordítással. Az információ krónikus hiánya vezeti félre az orvosok nagy részét is, amikor a pszichiátriát megítélik: hiszen csak 30—40 évvel ezelőtti fogalmakra, el­ avult kiadványokra, jegyzetekre támaszkodnak. Sokat segíthetnének ezen me­ gyei szintű oktatások, továbbképzések is: erre volt már több izolált próbálko­ zás (rendszerint komoly sikerrel), de a rendszeresség mással nem pótolható. A cél nyilvánvalóan megérné megyén kívüli előadók rendszeres meghívását is, de olykor külföldiekre is számítani lehetne. Bármilyen egészségügyi szolgáltatás, így a pszichiátriai ellátás is csak ak­ kor hatékony, ha a beteg számára elérhető. Ebből a szempontból a fejlesztés egyik legsürgősebb feladata volna decentralizálni a járóbeteg-ellátást: ideg­ gondozóknak, ha csak kis óraszámban is, működniük kellene tágas megyénk sok körzetében. Sok beteg elmarad ma a távolság, a közlekedés bonyodalmai miatt — de elutazna Tiszavasváriig, Kisvárdáig, Mátészalkáig stb., azaz a kö­ zelebbi városig. A gondozók munkáját is egyszerűsíteni, nem bonyolítani cél­ szerű; egyes gyógyszerfelirási szabályok ma még a gondozók között is alá fö­ lérendeltségi viszonyt sugallnak, ennek éppen az ellenkezőjét igényli a tény­ leges munka — egyenrangú, mellérendelt viszonyokat a hierarchia helyett! Ugyanakkor szakmailag az tűnik logikusnak, hogy a gondozók azzal a fekvő intézménnyel álljanak szervezeti kapcsolatban, ahová szükség esetén beutalnak — ez még Magyarországon is így van, ennek hiánya megyei sajátság. Szocialista társadalombiztosítási rendszerünk mindmáig olyan, hogy tel­ jesen kizárja az egyes gyógyító egységek közvetlen anyagi érdekeltségét a be­ tegellátásban. Ebből fakad az a jelenség, hogy a gyakran jelentkező, nehezen 418

A gyi elektrom os vizsgálat Nagy kánóban.

419

hazakuldhető, sokszor idős, hátrányos rétegekből kikerülő, magányos, egyedül­ álló stb. páciensekkel — akik viszont ugyanezen okok miatt főleg az egész­ ségügyet terhelik valójában ellátási, megélhetési, gondozási problémáikkal — a kórházi osztályok nem tudnak mit kezdeni. Ahelyett azonban, hogy ezt nyíltan felvállalnák, a páciensekkel is megbeszélnék, és lépéseket tennének megEelelö megoldás szorgalmazása felé, hazánkban szokássá vált, és megyénkben különösen virágzik az ilyen emberek kény szer beutalása pszichiátriai osztályok­ ra (főleg csak meghatározott osztályokra). Valójában mit vár a küldő a pszichi­ átriai osztálytól? Nem nehez megmondani: azt, hogy az ö válláról vegye le az eset terhét, aztán boldoguljon ahogy tud. Csakhogy nem tud, nem is tudhat, miért is tudna? a magány, az idős kor, a hozzátartozók hiánya, a megélheté­ si gondok stb. nem pszichiátriai betegségek, nem „gyógyíthatók” — az eljá­ rásban az 1700-as évek modellje tükröződik, amikor a „tébolyda” szerepe a társadalmilag kisiklott, elbukott, boldogulni nem tudó emberek gyűjtőfogháza volt nem pedig az orvostudomány egyik ága. A megoldás természetesen nem könnyű (külföldön általános az öntevékeny, önfenntartó klubok, csoportok, szolgáltatások léte: idősek vagy fogyatékosok számára napos, hetes panziók, krízishelyzetben lévők számára „védett” házak, ideiglenes lakóhelyek stb. — mindezek létesítése pénzbe kerül ugyan, de működésűk sokszorosan olcsóbb bármilyen kórházénál, így gyorsan megtérül és ráadásul a problémákra sokkal adekvátabb választ jelentenek mint egy elmeosztály!), de ha a Nagykállóba küldés rövidzárlatos megoldását nem revideáljuk, akkor nem is kezdünk el megoldásokon gondolkodni. Az ilyen indokolatlan, felesleges beküldések nem csak embertelenek (mert a beteg megkérdezése nélkül, sokszor tiltakozása el­ lenére történnek!), de hallatlanul pazarlóak is, ami mai helyzetünkben ugyan­ csak kifogásolható. Az indokolatlanul beküldött, majd hazaküldött betegekre eső mentőszállitási költségeket is érdemes volna egyszer áttekinteni. Miért kell minden pszichiátriai beteget feltétlenül sürgősséggel, mentővel szállítani? Többségük előjegyzés alapján, saját lábán, hozzátartozó kíséretében elmehet­ ne a kórházba, és el is menne. Az előítéletek, beidegződések rabságából nehéz szabaduini. Természetesen nem igaz, hogy a pszichiátria „olcsó” vagy éppen „elfekvő” egészségügyi ágazat. Alacsony hatékonyságának, katasztrofális szakemberhely­ zetének épp ez a felfogás az egyik alapvető oka — annál lehangolóbb, hogy egyes pszichiáter vezetők is képviselik ezt a képtelen álláspontot. A pszichiát­ ria hatékony műveléséhez jelentős műszerezettségre, felszerelésre, mérő- és vizsgálóeszközökre van szükség, a képzés, továbbképzés, szupervízió, de a ke­ zelések, sőt a dokumentáció sem lehet meg hatékony és modern eszközök (pl, számítógép) nélkül. Ugyanakkor igaz, hogy drágán is lehet rosszul dolgozni — sppen az anyagiak hierarchikus, eredményekkel vissza nem igazolt elosztási formája szolgál példákkal.

4. A mai magyar pszichiátria gondjai: az elavult szemlélet, az alacsony presz­ tízs, az információhiány, a sivár anyagi helyzet, és mindezek mögött a feudális irányítási rendszer mindent megbénító személyi függőségei — nem megyénk­ ből erednek. Ugyanakkor semmi nem tiltja, fejlődésünk legújabb szakaszá­ ban még kevésbé, hogy megyénk elébe menjen fontos és értelmes változások­ nak. Fata volentem ducunt, nolentem trahunt. . . 420

A pszichiátriára nagy és növekvő feladatok várnak, maga a társadalom igényli mind újabb területek (serdülők és időskorúak beilleszkedési zavarai, alkohol- és drogproblémák, öngyilkosság, együttélés, munka, teljesítmény, szexualitás stb.) pszichiátriai megközelítését, feltárását; hogy ezek fejlődésünk egészét segíthetik, elmaradásukkal egyéb sikereink is semmivé válhatnak — csak elvakult vagy elfogult elmék kérdőjelezthetik meg. Ez a fejlődési irány ugyanaz, mint bárhol a világon. Ugyanakkor egy elavult, túlterhelt, társadalmilag lenézett pszichiátria képtelen e feladatokkal szembenézni, különösen ha a munkát fáradt, beteg, sa­ ját pszichés zavarokkal bajlódó emberekre próbálják bízni. A megújítás nem jöhet „felülről” — ez ma hasztalan, de méltatlan is volna! — hanem saját erűnkből, saját árnyékunk átlépésével kezdődhetne. Évtizedekig készen kapott keretek közöt, előírt módon és eszközökkel vol­ tunk kénytelenek dolgozni, amelyet aztán előírt „mutatók” szerint bíráltak el: létszám, ágykihasználás. . . Ez a módszer mára az élet legtöbb területén meg­ bukott, és az egészségügyben is teljesen alkalmatlan a munka hatékony szer­ vezésére. A világban sok életképes, jól működő modell létezik (kórképek sze­ rinti, ellátott esetek száma szerinti, felvételi terület szerinti stb.), de közös ben­ nük, hogy a betegnek nyújtót szolgáltatáson van a hangsúly, nem pedig a be­ teget és kórházat kontrolláló hatósági funkciókon. A munka szervezettsége, hatékonysága a nemzetközi mércékhez viszonyított eredményességen (gyógyu­ lás, munkaképesség, elégedettség stb.) mérhető le, nem a „telítettségen”; aho­ gyan a fogorvos munkáját sem az előszobában várakozók sűrűsége, hanem a fájdalomtól megszabadult, újra rágni tudó emberek száma m inősíti. .. Megyénk pszichiátriai vezetésének első és legsürgősebb feladata megfelelő szakembergárdát összegyűjteni, majd őket saját ambícióik felkeltésével és ki­ elégítésével a megye pszichiátriájának szolgálatában érdekeltté tenni. Ha ki­ vételnek is számít, erre van precedens és van lehetőség. Igaz, ehhez egyszerre kell félretenni régi sablonokat, kényelmes megoldásokat, és sok konfliktust is vállalni kell: de új vezetési stílussal, perspektívákkal, a személyes karrierlehető­ ségével stb. csökkenthetők lennének a szakembergondok, logisztikusan vezet­ ne a gyógyítás színvonalának emelkedéséhez, a megelőzés, felvilágosítás, mások­ kal való együttműködés, szervezés megújításához, ennek révén máris nagyobb volna megyénk szakembervonzó hatása. .. ami kiegészülne a tudományos ku­ tatás lehetőségeivel és a pszichiátria jogi-humanitárius oldalainak kidolgozásá­ val. Megyénkben adva vannak az alapok, a történelmi és intézményes hagyo­ mányok a pszichiátria megújítására; vannak, ha kis számban is, megfelelő szakemberek a folyamat elindítására. Csak az kell, hogy ők ne hierarchikus szövevénybe kényszerítve egymást korlátozzák, hanem egyenrangú és függet­ len partnerekként a megye szakmai fejlesztésében legyenek, ki-ki a maga te­ rületén, érdekeltek. Egy gyorsan felfutó, korszerűen működő pszichiátria hatal­ mas terhet tudna levenni az egészségügy más ágairól, de a szociálpolitikáról is: a pszichikai hátterű rokkantosítási igények jelentős része is a jelenlegi pszichiátriai ellátás hiányosságait tükrözi, ám a mai keretekben még ennyit nyújtani is kész csoda! A nagy számú öngyilkossági kísérlet jelenlegi sztereotyp kezelésében a gépies kéni/szerbeutalás Nagykállóba, túlzsúfolt osztályokra ahol 2—3 orvos jut 70—100 betegre és köztük sem mind szuiridológus — alig­ ha jelent többletszolgáltatást, legfeljebb többletkiadást. Ahogyan lassan túljutunk a régi téveszméink egy részén a gazdaságban és 421

a politikában, fel kell ismernünk ugyanezeket az egészségügyben is. Nem önfeláldozást, alázatot, szolgálatot kell kívánnunk munkatársainktól, hanem a megélhetés mellett személyes sikereket kell biztosítanunk nekik saját életpá­ lyájukon — valódi eredményeiket, közös célért végzett munkájukat pedig ér­ dem szerint nyilvánosan honorálnunk kell. Ha ez elmarad, vagy az ellenkezője történik, előáll a krónikus szakemberhiány és a minőségi zavarok. Ami egy olyan területen, amely épp a társadalom nehéz helyzetében megszaporodó gon­ dok, feszültségek enyhítésére, áthidalására, könnyítésére, vagy olykor igazi megoldásukra is hivatott — bátran nevezhető megengedhetetlennek.

MANKÓ MARIA—KERÜLŐ JUDIT—NOVICZKI MIKLÓS:

Fagyásos sérülések szociokulturális háttere* Léteznek-e 1989-ben Magyarországon olyan állampolgárok, akik düledezett vis­ kóban, putriban, földes szobában szalmán hálva, kosz és mocsok között élik éle­ tüket? A közvélemény jó része — különösen azok, akik nem hiszik még ma sem, hogy a szegénység létező realitás az országban —, túlzónak nevezné a fenti kér­ dést állítás formájában. Senkinek nem kell tiltakoznia a társadalmi eszmény­ nyel össze nem férő kérdés ellen, hiszen a nyíregyházi kórház által az utóbbi tíz évben kezelt, s a vizsgálódás számára hozzáférhető fagyásos sérültek 80%-át ilyen körülmények között találtuk 1989 tavaszán Szabolcs-Szatmár megye teleoülésein. Abban a megyében, ahol a szociális helyzet rózsásnak végképp nem nevez­ hető, hiszen 225 településből 125 hátrányos helyzetű, az országosnál 20" o-kal kevesebb jövedelemből kénytelen élni lakossága, melynek adósságállománya (1 lakosra vetítve) két és fél év alatt 48no-kal nőtt. A megye minden negyedik la­ kosa 2S00 Ft körüli jövedelemből él. A sokgyerekes családok 40%-a cigány szár­ mazású. s a megélnetés minimális feltételeivel sem rendelkeznek. Mindemellett az is általánosan jellemző lakosságára, hogy egyre önkizsákmányolóbb életmó­ dot folytat.1 E konkrét megyei helyzetkép azért nagyon elgondolkodtató, mert Bokor Ágnes2 tanulmányából az is kiderül, hogy a megyék összlakosságának arányához viszonyítva megyénkben haladja meg leginkább a depriváltak (,,a szegénységnek ez ipari társadalmakban megjelenő és dominánssá váló formája”) 1 száma a várható gyakoriságot. Szabolcs-Szatmár megye lakosságának 27%-s tartozik a deprivált réteghez (országos átlag 11%), s ha mindehhez a deprivázióval veszélyeztelettek tényadata is hozzájön, megyénk az országban ismét csak kiemelkedik rossz mutatóival. így, ha csak az országos adatokból, vagy a megye általános helyzetéből in­ dulunk is ki egy olyan réteg vizsgálatánál, amelyről tudjuk, hogy helyzete az ,elesetlség” szociológiai kategóriájába nyúlik, szinte semmi meglepetés nem érheti a vizsgálódót. Mégsem könnyű azonban megélt élményként szembesülve napirendre térni a fagyásos sérülést szenvedettek helyzete fölött. S bár a szo­ 422

ciológiai irodalomból azt is tudjuk, hogy a kistelepülések (községek, tanyák) la­ kosainak négyszer, ötször nagyobb az esélyük arra, hogy a depriváltak kate­ góriájába tartozzanak/' mégis vállalkoztunk arra, hogy a Galbraith által „szi­ getes szegénységnek'’ nevezett jelenségnek utánanézzünk megyénkben. A íagvásos sérültek nagy részének szegénysége „szigetes szegénység”, mert ezek az emberek viszonylag elzártan élnek a társadalom szeme elől. Ugyanakkor Galbraith másik fajta szegény.ségtípusába is beleillenek, hiszen érintettek az „egyedi szegénység” által is. Csonkolással járó sérülésük után ugyanis lehetet­ lenné vált számukra a lépéstartás az általános fejlődéssel.-’ A kérdés tehát a továbbiakban az, hogy a ..szigetes”, s „egyéni” szegénység ötvöződése milyen életlehetőségeket teremt az érintettek számára. Ennek a kérdéskörnek az ala­ posabb szemúgyre vételére vállalkozik jelen munkával a kutató, s az orvos A kutató tudományos kíváncsisága még csak természetesnek is tűnhet a témával kapcsolatos érdeklődéstől motiválva, az orvos szerepe azonban kicsit szokatlan. A sérültek ellátására hivatott szakember együttérzése a „toprongyok" iránt azt a gondolatai eredményezte, hogy a problémás helyzettel történő konkrét találkozás csak felszíni információ. Az okok nem a felvételt irodán, vagy műtő­ asztalon érzékelhető első benyomás hatásara fogalmazhatók meg, hanem vala­ hol mélyebben keresendők. A sérült aktuális állapota a maga teljességében tü­ nete valaminek, aminek a gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak. Ezek között ter­ mészetesen léteznek egyéni felelősséget hordozó szálak is, de többségüknél a társadalom felelőssége is tetten érhető az életutak alapján. A téma vizsgálatá­ nak kezdetén egy gyors „közvélemény-kutatás” meggyőzött bennünket arról, hogy a közértelmezésben a fagyásos sérülések egyértelműen alkoholfogyasztás feltételezéséhez kapcsolódnak. A közvélemény úgy gondolja, hogy a sérülés oka az alkoholizálás, ennek mértékéről is tudni vélik, hogy az idült alkoholistákkal, a mértéktelenül ivókkal fordulhat elő csonkolással járó sérülés. A vélemények aláhúzzák azt az elképzelésüket is, hogy a szenvedő fél nyilván antiszociális magatartású is, amely megint csak alkohol rendszeres fogyasztásával kapcsoló dik. Ebben pedig rejtetten, vagy nyíltan ki is mondva benne van egy olyan elő­ ítéletesnek minősíthető álláspont is, amely kizárólag az egyénnek címezve fo­ galmazza meg a felelősség kérdését. Akikre a vizsgálat irányult Skribek József főorvos, aki orvosmeteorológiai szempontból vizsgálta a fa­ gyásos sérülések alakulását, dokumentumelemzéssel az elmúlt 10 évre vissza­ menően RO esetet talált. 1979-től folyamatosan emelkedett a sérülések száma, s két kiugró csúcs 1985-ben, s i907-ben található 17, illetve 33 eset/évvel. A rendelkezésünkre bocsátott adatokkal a következő módon boldogultunk: nő férfi fő 18 5 23 Esettanulmány készült: — 9 A vizsgálódókat elküldte: 9 3 Meghalt: 13 10 4 10 Elköltözött a megyéből: 14 Az információadásra vállalkozók (23 fő) önbevallás alapján a csonkolás konkrét előzményét a következőkben nevezték meg: 1. Rendszeres alkoholfogyasztás 13 fő 2. Hirtelen rosszullét, baleset a szabadban 5 fő 3. Alkalmi, illetve a csonkolás előttialkoholfogyasztás 3 fő 4. Hosszan tartó kinti munka 2 fő 423

Adataink alapján a köznapi megítélés igazsága látszik bizonyítottnak, amely — mint láttuk — a végtagok elfagyását nagy mennyiségű alkoholfogyasztás, s italozó életmód következményének tekintette. Szám szerint valóban valamivel több, mint fele esetben tényként kezelhető a rendszeres alkoholfogyasztás. A má­ sik majdnem fele arányra vonatkozóan azonban korántsem ilyen egyértelmű a helyzet. Különösen, ha figyelünk arra a tényre is. hogy közöttük olyan esetekkel is találkoztunk, amikor közvetett alkoholhatás, a házastárs alkoholizálása miatt veszítette el végtagját a sérült. (A részeg férj elől gyalogolt a falu másik vé­ gébe fedél alá, vagy menekült a szalmába a sérült.) Az esetleírások nagyobbik fele azonban azt a gondolatot sugallja — amit egyébként eseteink szereplői megéltek, s -élnek —, hogy a csonka kezű vagy lábú ember felelős csonkaságáért, az alkoholista alkoholizmusáért, a nyomorult körülmények között élő nyomorúságáért. E lálszateredmény igazolása (elvetése) céljából alaposabban az esetek mögé néztünk. Kiváncsiak voltunk arra, hogy társadalmi létfeltételeik milyen egyéni lehetőségeket biztosítottak számukra. Ezek sorában fontos szerepet tulajdonítottunk az életlcornak, hiszen ebben az adatsorban többek között benne van a társadalmilag „biztosított” életélmény, -minőség jelentős része. Információt közöl velünk arról, hogy mit éltek meg ezek az emberek szülői háttérként a sérülés időpontjáig.

Szann

Megjegyzés A 70 éven felüliek közül 7 fő meghalt. ______ összes sérült ______ esettanulmány készült 424

Amint az ábrából kitűnik, az aktív munkaképes korosztály aránya igen magas az adatsorban. Viszonylag fiatalon váltak többen munkanélkülivé, vagy az addig megszokottól erősen könnyített munkára jogosulttá. A két kiugró életkori szakasszal kapcsolatban kettős magyarázattal is szol­ gálhatunk. Egyrészt szembetűnő, hogy a nagy életciklusokhoz igazodnak a ki­ ugró korhatárok. A 30—39. életév igazából az erős megterhelés, az 50—59-es évek pedig a változás évei az egyén életében. Magyarázatunk szerint egyrészt a ter­ hek lereagálásának (30—39. év), s a ,.változás” elviselésének, könnyebbé tételé­ nek vált segítő eszközévé az alkohol. A sérülés évei (1985—19B7-ben 15 eset fordult elő a jelzett korosztályokban) társadalmi-gazdasági szempontból sem voltak könnyű évek, ezen túl pedig az időjárási viszonyok is jelentősen hozzá­ járulnak a fagyás bekövetkeztéhez Honnan jöttek, hol tartanak? Az eddigi Életélmények között a szülői háttér vizsgálata jobbára megerősí­ tette a hátrányos helyzetet elemző szociológiai kutatások eredményeit Egyet­ len esetünk „egyke” (több évi házasság után későn született gyerek), a többiek valamennyien többgyerekes családból származók, s mindössze ketten (!) cigánycsaládból A legelesettebbeknél 5—8 fő között mozgott a testvérek száma. Ök azok, akik gyermekkorukban is nagy szegénységben éltek, s az apa italozó élet­ módja végigkísérte felnövekedésüket. Losonezi Ágnes6 a szegénységet egyebek között anyagi megterhelésnek ne­ vezi a társadalmi ártalmak sorában. Zala megyében végzett reprezentatív vizs­ gálatai egyértelműen igazolták, hogy a szegénység bizony testi-lelki egészség­ károsító tényező. A mi eseteink alanyai nagyrészt tanyavilághoz, kistelepüléshez, vagy városperemhez kötődő szegénységben éltek. A többgyerekes családban a „baj” az eredeti (gyermekkori) környezetben maradóval történt. A többi testvér sem tanultabb, életmódjának is voltak, van­ nak az otthoninaradottal hasonló, sőt azonos elemei (pl. hiányos iskolai vég­ zettség, segédmunkás, jobb esetben betanított munkás lét), de kitörési kísérle­ tüket ők a tanya, a falu utolsó utcájának elhagyásával végrehajtották. Bár a testvérek valamennyien kedvezőtlen, alacsony kezdeti pozícióból indultak, a sé­ rültek életűtjából kimaradt az a láncszem, melynek révén kedvezőbb struktu­ rális pozícióba kerülhettek volna. Mintha a környezet minden tényezője kon­ centrált negatív hatást fejtett volna ki a sérültek esetében. Gyerekkori emlé­ keik között a nehéz, korán kezdett fizikai munka, az alkoholizáló apa előli me­ nekülés képe, a testvérekkel közösen elkövetett csínytevések, s a büntetések sora szerepel. A gyerekkori családban az anya volt az, aki mesélt a gyerekek­ nek, bár a mese tartalmát a megkérdezettek felidézni nem tudják, csak a té­ nyét. Örömteli élményekről hallgattak. Nem tudtak mit válaszolni, néha — úgy tűnik az esetleírásokat olvasva — mintha először szembesültek volna a kér­ déssel. Különösen a nehéz fizikai munkát végzőknél serdülőkorban megjelenik az alkohol. Magyarázatképpen a munka nehézsége, illetve a kocsmázás, mint a társasági élet szinte egyedüli lehetősége említődik a lakóhely nyújtotta lehető­ ségek sorában. Egyrészt —■munka után az apa is poharazott, ahogyan azt gye­ rekkorukban látLák —, szinte észrevétlenül szocializálódtak a pohár után nyú­ lásra. Másrészt a társasági együttlét mintegy kötelező velejárója is lett az al425

kohol már ifjúkorban. Igazából egyikőjük sem alkoholizálásra szülelett, a kö­ rülmények azonban nagy esélyt adtak nekik arra, hogy éljenek a pótszerrel. Eseteink nagyobbik részénél maga a származás, ehhez kapcsolódóan az is­ kolázottság, s az első munkahely-elfogadás meghatározó lett az egész életutaí illetően. Szinte valamennyien azonos feltételek mellett váltak gyerekből fel­ nőtté, s nagyon sok hasonló elemet tartalmaz az őket később ért hatások sora is A nehézségek és kudarcok közepette a talpraállás, újrakezdés a családból ho­ zott mintákhoz történő vissza-visszatéréssel zajlott. Az általában kedvezőtlen indulásuk nem sok perspektívát Ígért a vizsgáltaknak, s ezen túlmenően az eset­ leges kínálkozó lehetőségekkel sem tudtak élni. Ennek egyértelműen az az oka hogy a családi modellek, az alacsony iskolázottság, a részükévé vált életkörül­ mények az esetlegesen kínálkozó lehetőségek felismerésétől is megfosztották az eseteink főszereplőit. Maga a lakhely jellege {peremterületek, tanyák) is akadályozta egyrészt a lehetőségeken történő felülemelkedést, vagy a puszta lehetőségkihasználást, másrészt egyáltalán nem segítette a szoros szomszédsági-települési kapcsolatok alakulását sem, Különösen a tanyasi életmód esetében figyelhető az meg, hogy a tanya a magyar településhierarchiában sohasem hordozott igazán sem meRbecsültségérzést, sem pedig valódi gazdasági lehetőséget, s esélyt sem a kitö­ résre. Inkább az volt — s adataink szerint maradt is — a helyzet, hogy a ta­ nyán lakó normális körülmények között is inkább kirekesztődött, elszigetelő­ dött. Ez az elszigeteltség jelen életszakaszukban is megmaradt, illetve erősödött. Abban a mikrokörnyezetben, amelyben találtuk őket, nem meglepő az ese­ teinkre jellemző iskolázatlan intellektus, s szegényes érzelmi élet. Kapcsolattartási, kapcsolatápolási gátakat is jelent az egyébként nagy családból szárma­ zók esetében is az írni alig tudás, vagy egyenesen az írástudatlanság. Elsősor­ ban ezzel tudjuk magyarázni azt a tényt, hogy a gyerekkori környezetből kike­ rülők, s az otthon maradók nem tartják egymással a kapcsolatot. Esetleírásaink ugyanis azt mutatják, hogy az elmagányosodás folyamata az esetek túlnyomó többségében nem a csonkolással kezdődött, hanem egy előző életfolyamat telözéseként, vagy egyenesen befejeződéseként jelent meg. S ez különösen akkor tragikus ..végeredmény” az érintett szempontjából, ha tudjuk, hogy —- a klasszikus családtípusokat követve — nagycsaládmodellbe született jelentős részük. Van olyan esetünk is, ahol törzscsaládtípussal találkoztunk, azaz három nemzedék együttélésével. Addig azonban, amig az első családmodellbe születettek szinte valamennyien közvetlen, s rendszeres kapcsolatban álltak az alkohollal, a törzscsaládtípusban élűk inkább alkalmi ivók voltak, illetve a sé­ rülés előtt valamilyen eseményhez kapcsolódóan fogyasztottak alkoholt. A modern korban hagyományosnak számító kíscsaládlípusból származók egy része vagy konkrét esemény kapcsán történő alkoholfogyasztás után, vagy rendszeres ivóként került a műtőasztalra, vagy egyenesen köze sincs a sérülés­ nek alkoholos állapothoz. A nagycsaládos származást képviselőknél azt láttuk, hogy túl hirtelen bomlott a nagy család, viszonylag gyors volt a családtípus­ változás. Az elmagányosodás mellett jelzésértékű az is számunkra, hogy körük­ ből nem kerültek ki sem alkalmi ivás utáni sérültek, sem szó szoros értelem­ ben balesetnek betudható csonkolások. A második családtípusnál már kétféle előzményt figyelhettünk meg, itt azon­ ban a sérült elmagányosodása nem volt jellemző, csonka végtaggal is családtag maradt. A harmadik típusú családmodcllnél a ,,legtarkább” a kép. ők vannak azon426

bán kevesebben. Közöttük él a teljesen elszigetelődött, szinte mindenkitől ma­ gára hagyott sérült, s él olyan is, aki a kiscsalád kereteiben feleségtől, szülőtől (egyetlen alkalommal találkoztunk a saját gyerek támogatási szándékával, amit a sérüli nem fogadott el!), a településen élő rokonoktól támogatva él minőségi­ leg igen-igen különböző életet. A tágabb rokonsági kapcsolatok eseteink szerint annál ritkábbak, minél többen élnek városi kultúrában a sérült rokonai vagy családtagjai közül A tradíciókat feladó mai családoknál egyébként is megfigyelhető a család­ tagok és rokonok egymás közötti kapcsolatának erős lazulása, de talán nem figyelünk fül annyira e jelenségre, ha megszokott, semmi rendkívüli momentu­ mot nem tartalmaz a családtagok mindennapi élete. A csonkolásos sérültek je­ lenlegi társadalmi helyzetét egyértelműen minősíti egyébként mindennapi éle­ tük családi kötődéseken túli rendszere is. E kapcsolatok annyira lazák, vagy annyira vékony és nagylukú hálót alkotnak, hogy védelmet szinte egyáltalán nem jelentenek a csonkoltak számára. A tény ugyanis az az esetleírások alap­ ján. hogy a személyközi kapcsolatok köre és intenzitása jelentős változáson meni át ezeknek az embereknek az életében. A változás jelei érzékelhetőek már a sérüléshez vezető úton is, de különösen szembetűnővé válnak a csonkolás után. Ezen az úton az érintettek saját közeli bizalmas köre jelentéktelenné zsugoro­ dott, a sérülés után pedig hirtelen a tágabb kor sorvadása is befejezett ténnyé vált. Horizontális, s vertikális kapcsolataik gyengesége szinte törvényszerűen zárta be őket, jelen kisvilágukba. (A sorstársakkal történő kapcsolatépítés a nagy térbeli távolságok miatt szinte kizárt.) Munkahelyi kapcsolataik is teljesen megszakadtak, ami teljesen természe­ tesnek tekinthető, ha tudjuk, hogy ingázó életmódot folytattak közülük többen illetve alkalmi munkából éltek. Eletélményeik között nemigen állt módjukban megtapasztalni munkatársi gárda segítő szándékát A munkához való kapcso­ latukat eleve meghatározta élettényeik sorából az, hogy igen korán nagyon ke­ mény fizikai munkára kényszerültek. A gyermekkorban rájuk szakadt feladatok (állattartás, gazdálkodás kötelezettségei) eleve behatárolták iskolai teljesítmé­ nyeik minőségét, s ezek előrevetítették a tanulás megszakítását is. A kemény fizikai munka meghatározóvá vált életükben, s el lehet képzelni, hogy a cson­ kolás utáni munkaképesség-csökkenést, illetve munkától való teljes megfosztottságot mi módon lehetett megélni, Kétféle „túlélési stratégiával” találkoztunk A ritkább az volt, hogy csonkasága ellenére mintegy „munkamániássá” vál­ va próbálta jgyeimen kívül hagyni a sérült megváltozott helyzetét. Szinte hi­ hetetlen módon „dolgozott” azon, hogy minden, a sérülésig végzett házkörüli tennivalóval megbirkózzon. Ilyen esetekkel csak olyankor találkoztunk, amikor a sérült házastársi kapcsolata megmaradt, s ő maga is csak alkalmi ivó „volt”, illetve a sérülést megelőzően fogyasztott csak alkoholt. A vizsgálatok többsége azonban az állapotváltozást, s a munkától megfosztottságot még erősebb alko­ holizmussal ..védi ki”, adataink szerint, Addig, amíg a kisebb csoporthoz tarLozók azt mondták, hogy a sérülés óta az alkoholtól szinte teljes mértékben tartózkodnak, a nagyobbik csoport tagjai minimális jövedelmüket jórészt alko­ holra költik. Megállapítani a szenvedélybetegséget a személyes tragédia sem tudta. Az alkohollal élés kezdetét is jelentette adataink szerint a csonkolás. Addig ugyanis, amíg az alkoholt rendszeresen fogyasztók családi (házastársi) kapcso­ latai erősen sérültek, felbomlófélben lévők, vagy már felbomlottak voltak, a

427

csonkolás utáni alkoholizálok a sérüléssel veszítették el a házastársat, s a mun­ kahelyet majdnem egyidőben. A megkapaszkodni képesek csekély kivételével valamennyiőjükre igaz, hogy jelenlegi környezetük szemében előzetes, de még inkább jelen életvitelük mi­ att tűnnek a normáktól negatív irányba elhajlóknak. Nemcsak arról van szó. hogy a település közvéleménye elítélően szól róluk, hanem inkább arról, hogy szinte tudomásul sem veszi jelenlétüket. Konkrét változatok a szegénységre A fenti folyamatok konkrét, kézzel fogható ténvképe a csonkoltak 80n/nának jelenlegi mikrokörnyozete, ahol elhanyagolt ingatlant, szemetes, gazos ud­ vart, mocskos környezetet, koszos, nyomorúságos jelzővel illethető lakásviszo­ nyokat találtunk. Maga a sérült is elhanyagolt, piszkos, ápolatlan volt. A kö­ vetkező konkrétumok — néhány kivételtől eltekintve — általánosnak mond­ hatók. ..A tanya a román határ felé esik. A tanyán két ház áll, az egyikben cigá­ nyok laknak, a másik volt a keresett lakóház. Az udvarra egy rugóval rögzí­ tett, kilincs nélküli kapun jutottunk be Fgv nagyobb és egv kisebb kőépület mellett gémeskút és két nádfedeles csűr tartozott az udvarhoz. A csirkék sza­ badon szaladgáltak. A házak teteje beszakadva, az ablakok törött állapotban vannak. A kerítésen foltozott alsónadrág és ing lógott. Mint megtudtuk, a ke­ resett személy ebből a környezetből plköltözött. Utána érdeklődve, szintén ta­ nyán találtunk rá. A zöld kerítéses ház putrira emlékeztet. A kőépület kívülbelül szürke színű, egvetlen ablaka az utcára néz. Rögtön a konyhába lépünk, amely kb.: 2X2,5 m-es, benne kopott huzatú heverő, egy gáztűzhely, konyhaszekrénvféle. A szobában régi típusú szeneskálvha. kémény nélkül. Az ablakon a függöny szürkésfehér, szőnyeg nincs a földes szobában, víz. villany nincs a lakásban. A lakás koszos Az udvaron mosóvíz volt. fekete színű vízben fehér ruhát mostak A keresett személv élettársával és gyerekeivel él itt ”7 ..A falu vége — cigánvteleo Földút mentén vannak kisebb-nagyobb házak, amelvek általában vakolatlanok kerítés sehol sincs, virágágyak, esetleg veteményeskertek szintén nincsenek. A házak mögött szemétdomb van. Érkezésem­ re az Emberek kiesődültek, s készséggel útba igazítanak Mire a keresett sze­ mélyhez érek. már tudnak az érkezésemről A ház valamivel nagyobb, mint a többi, de szintén vakolatlan, a lépcső töredezett, koszos, az udvar kopár és hem­ zseg az emberektől Az előszobában semmi sincs, csak egy régi szék tele ruha­ darabokkal. Az egyik szoba ajfajá* bezárják, s betessékelnek a másikba. A szo­ ba betonos, középen egv régi ágyteritőszerű tarka textil, szőnyegként leterítve, (Rettentően poros.) Rajta asztal, négy szék, Az ágyon csiDkefüggnny takaróként Más bútordarab a szobában nincs A keresett nénin kopottas, de viszonylag ren­ des ruha ”p „A lakás a város utolsó utcájában található A házat nem régen építhették. Körülötte a kert rendezetlen, nincs kerítés, nincs járda A kertben szétdobált szemét, a tavaly elszáradt gaz és szétszórt salak mindenütt Az előszobában ta­ lálkoztam a keresett személlyel, nem volt csengő és még a kopogtatásra is igen nehezen nyitott ajtót. Az előszobában eldobált koszos ruhadarabok és egymásba rakott edénvek voltak a földön Az ajtóból, amelv az egyik szahábn vezetett, hiányzott az üveg. A szoba, ahol a keresett személy egyedül él, igen rendezet­ len és gyéren bútorozott. Az ajtó mögött egy rossz kályha áll amin a mosdó128

tálat tartja. A szoba sarkában egy régifajta ágy, szalmazsákkal, s ágyneműnek nem nevezhető takarókkal. A párnát összehajtott télikabát helyettesíti. Az ágy végében asztal, alatta vízköves vödör. Látszik a szobán, hogy régen volt taka­ rítva. A falak nedvesek és nagyon piszkosak voltak. A bácsi közepes testalkatú, erősen őszülő személy. A ruházata: igen kopott munkásnadrág és kabát. Az eredeti színét nem lehet felismerni, annyira koszos. A lábán (annak ellenére, hogy jó idő van) gumicsizma volt. ö maga borostás, a szemei fáradtak, kialvatlanok voltak. Éhes volt, elmentem a boltba tejért és kenyérért neki (20 perc alatt megjártam), s utána kezdtünk el beszélgetni.”9 „A tanyán a telek, amelyen a ház áll, nagyon elhanyagolt, rendezetlen, összeomlott melléképületek állnak rajta. Az udvar vastagon benőve gazzal, tele van szeméttel, összességében emberi kéz munkája nem látszik rajta. A ház összedülőfélben van, vályogból épült, becslésem szerint vagy 50 éve. Szalmatetős, a padlástér mór le van pusztulva, bedőlt falrészekkel. A »lakás« egy helyiségből áll. Padlózata a puszta föld, amelyen vastagon szemét áll. A ház egy darab berendezési tárgya egy hokedli. Fekvőhelyül a sarokban szalma van elhelyezve. Az Itt élő 38 éves személy ápolatlan, szakadozott ruhája van, rendkívül szenynyezett. Teste is piszkos. A lábfejét csonkolták.”10 Folytathatnánk a példák sorát, amelyek félelmetesen hasonlítanak egy­ másra. Nemcsak az olvasható „külsőségek” miatt, hanem abban is. hogy az itt élők az emberi kiszolgáltatottság példái is. Az életútjukból kiderült, hogy tár­ sadalmi helyzetük abból a szempontból is sajátos, hogy bármilyen kiszolgálta­ tott állapot, fenyegetettség következett is be az életfolyamban, ezeknek az em­ bereknek a maguk erejéből nem nagyon volt mit mozgósítaniuk a fenyegetett­ séggel, kiszolgáltatottsággal szemben. Esetleírásainkban tökéletesen nyomon követhető, hogyan szűkült az érin­ tettek élettere, létfeltételeik korlátozása hogyan vezetett életkedvkorlátozáshoz is. A legelesettebbeknél az alkalmi munkás, kubikus, segédmunkás életvitel (s a családi hatások mellett), a fizikai túlterheltség szinte trrmészetes velejárója­ ként jelent meg az alkohol. Kezdetben alkalmi komoenzálásként. az idő halad­ tával egyre rendszeresebb használattal. Ezekben az esetekben az alkohollal élést „válasznak” tekinthetjük, mintegy tudattalan válasznak feltételekre, életkörül­ ményekre. felfogott, vagy csak megsejtett kilátásokra. Erre a megállapításra talán mondható, hogy ezt a „külső szem” látia bele az adatokba meghatáro­ zókként. Annál nehezebb a vizsgálódónak tudomásul venni, hogy ezeknél az embereknél még igazi kitörési kísérletek sem voltak. (Ma már nem is lehetnek állapotuk következményeként) Mintha eredendően tudomásul vették volna hogy ők erre az életre születtek. Ahogy az egyik esetlefró hallgatónk benyo­ másait megfogalmazta: „nem akarnak, nem is tudnak változtatni a sorsukon, eevszerűeri fcsupán, pusztán) próbáliák leélni az életüket”. Sérülésük módja eze­ ket a tendenciákat tovább erősíti. Legnehezebb helvzetbe azok a fagyásos sé­ rültek kerültek, akik a kezüket nem tudják tovább használni. Gondoljunk bele az uiiak elveszítése szinte a legalapvetőbb tevékenységeket is lehetetlenné teszi Mi történhet miiven kilátása van az ilyen személynek pusztán emberhez méltó módon a megváltozott állapot elviseléséhez, ha ráadásul magára is marad. Vé­ gül is életük delén vagy majdnem alkonyán, ha szembenéznének a helyzetükkel a ténvek szerint: többszörösen hátrányos helyzetükből az évek során jottányit sem sikerült ledolgozniuk A legelesettebbek életkörülményeiket, életmódjukat gyerekeikben termelik újjá 429

Jövedelmi v;szonvaik a létminimum, illetve társadalmi minimum alattiak. Milyen anyagi erőnek, biztos háttérnek tekinthetők azok az összegek, amelyek 3800 Ft-os nagyságrendjük mellett nemcsak megélhetésre, de tartásdíjfizetésre is szolgálnak? Azok az összegek, amelyek 4500 Ft-os nagyságukkal kilenc főt késztetnek megélhetésre? A saját felhalmozott élettények, a mikrokörnyezeti jellemzők, anyagi lehe­ tőségek kikeriilhetetlenné teszik a kérdésfelvetést: lehet-e ilyen alapon az ilyen helyzetekben élőktől túlélési stratégiákat, távlati célokat elvárni? Gondolhat­ nak-e az örömpótlék helyett hosszú távú létezésbiztosításra a magukra mara­ dottak? Érdekérvényesítő képességük rendkívül gyenge, maximum a „segítsenek" kimondásáig terjed. Segítőcrőkkel azonban jelen környezetükben alig találkoztunk. Eddig feltárt eseteink, megítélésünk szerint, konkrét bizonyítékai azoknak a társadalmi hiányoknak, amelyek (alanyaink tárgyi és társas környezetének minőségét, munkaképességük elvesztését tekintve) eleve meghatározott lefolyást adnak további életfolyamatuknak is. S ez a konkrét esetleírások alapján akkor is igaz, ha jelenlegi társadalmunk önképével még ma is kényelmetlenül fér össze. Hogyan is fogalmazott a múlt század első felében a Tudományos Gyűjte­ mény egyik szerzője? „A szegénység a legfőbb rossz, s általános gonosz, mely minden más roszszat magában foglal, mely a szép, nemes, s dicső eszméit szükségképp kizárja Ügy vélem tehát, egy tárgy sincs, mely a figyelmet annyira szükségessé tenné, mint ez . . . ' J1*

* A tanu lm án y alapjául szolgáló esettan u lm án yok at n ép m ű velés szakos hallgatók k észítették . 1. FF.HKU I M R E 1989. II I. 4 -é n N y í r e g y h á z á n , a v e s z é l y h e l y z e t b e n lé vfi k s e g í t é s é r e s z e r v e z e d N ép fő isk o lát k u rz u s u n elh a n g zo tt bevezető e lőadásából. 2. B O K O R Á G N E S : S z e g é n y s é g a m a i

M agyarországon.

M agvető.

B p. 1987, 51—81 ).

3. U g y a n o d : 33. I. 4. U g y a n o d : 58. I 5. G A E O R A I T H T l p l z á l á s - á t B o k o r Á g n e s i s m e r t e d j e l z e t t m u n k á j á b a n 6. L O S O N C Z I Á G N E S : T á r s a d a l m i á r t a l m a k

c. e l ő a d á s á b ó l . B p

36. 1.

K o ssu th -k lu b ,

1989. o k t ó b e r .

3. S T E W L I K E M E S E IV. é v e s n é p m ű v e l é s s z a k o s h a l l g a t ó e s e t t a n u l m á n y á b ó l 8 K O N T É R M A R I A : III. é v e s n é p m ű v e l é s s z a k o s h a l l g a t ó e s e t t a n u l m á n y á b ó l . 9, S K A R H I T J Ö Z S E F N E IV 10. L E N G Y E L G A B R I E L L A 11. A s z e g é n y s é g

430

éves n é p m ű v e lé s s z a k o s h a llg a tó e s e tta n u lm á n y á b ó l. II

éves n épm űvelés szakos

hallgató esetta n u lm á n y á b ó l.

T u d o m á n y o s G y ű j t e m é n y . 1BI7—1841. M a g v e t ő , B p. 1885 412. 1.

Hagyomány UDVARI ISTVÁN:

Vasvári Pál hajdúböszörményi éveiről (Adatok a Hajdúság iskolatörténetéhez) Száznegyven éve, 23 évesen halt hősi halált kora ígéretes történésze, az 1848— 49-es forradalom és szabadságharc szabolcs-szatmári származású főszereplő­ je.1 Személye, sorsa eggyé vált 1848—49 magyar históriájával. Vasvári Pál élet­ műve töredékes és alig-alig áttekinthető, arcképének sem ismerjük még min­ den vonását, árnyalatát. Bár jelentős résztanulmányok születtek róla. tudomá­ nyos életrajza még nem készült el.2 A Vasváriról szóló tanulmányokban aligalig találunk hitelt érdemlő adatot családjáról, eszmélkedéséről, neveltetésé­ ről. írásommal e sajnálatos hiányt szeretném részben pótolni eredeti, levéltári források alapján. Forrásaimban a Fejér ágon a XVIII század közepéig tudok visszanyúlni. Vasvári Pál nagyapja a Szabolcs megyei Gelse községben szüle­ tett 1746-ban. Mándökon, majd az Ung vármegyei Palágyon paposkodott, 1797től 1814-ig pedig szülőfalujában, Gelsén. Id. Fejér Jánosnak több gyermeke születik, közülük ketten folytatták apjuk hivatását: János és Pál. Az idősebb János, Mándokon született 1774-ben. Piricsei, nyirlugosi, hajdúböszörményi pa­ poskodás után 1814-ben Nyírpilisre rendelik, s itt szolgált lB45-ben bekövetke­ zett haláláig. Az ő fia volt a szakirodalomban Vasvári nagybátyjának tartott nyírcsászári görög katolikus parochus, Fejér János.1 1802—1879. Ez utóbbi éle­ te, működése jól nyomon követhető a nyírvasvári parochiális irattárban. Vas­ vári édesapja, Fejér Pál 1786. január 25-én született az Ung megyei Palágy községben. Teológiai tanulmányait Pesten és Ungvárott végezte. Pappá szente­ lését követően Bradács János munkácsi segédpüspök 1813. december 24-én ap­ ja mellé rendeli kisegítő lelkésznek Gelsére/1 Bradács pöspök 1814. szeptember 14-én Dámócra nevezi ki. Fejér Pál közel hét évet tölt el a Szabolcs megyé­ hez simuló dél—zempléni községben. Két gyermeke születik itt: 1815. július 24én Ágoston: 1818, november 7-én János.5 A hajdúdorogi esperesi tisztet 1810— 1827 között betöltő Bányay Antal esperes hozatja vissza esperességébe az általa már korábbról is ismert papot. A szerencsi születésű Bányay Antal esperesről nem felesleges itt megemlíteni, hogy kortársai szerint a szentmisét kivéve min­ den más istentiszteletet magyarul végzett, még a papi imákat is.6 Fejér Pál 1821. május 4-én költözött át Bűdre, magyar nyelvű levelében ő maga számol be Bányay Antalnak, jelezve neki azt is, hogy erős lábfájáson kívül azért sem teheti nála személyes tiszteletét, mert a tavaszi veteményezéssel igen hátra maradt, mivel szántatlan találta tengeriföldjét és kertjét.7 Fejér Pál parochusi kinevezéséhez a falu földesura nem járult hozzá, mivel a falu és földesúr, az egyház és földesűr között 1799-ben kialakult vita nem zárult le. Bűdön szüle­ tett 1826. július 14-én Vasvári Pál. Keresztapja, Lupess István timári esperes-parochus. A művelődéstörténetben Lupess István neve sem tel­ 431

jesen ismeretlen. Több forrásból is tudjuk, hogy Szabolcs megyében a XVIII. században már közkézen forogtak a bizánci rítus fontosabb liturgikus szövegei Aranyszájú Szent János liturgiájának első magyar fordítása Vasvári Pál ke­ resztapjának másolatában maradt fenn az utókorra.* Miután tehát nyilvánvalóvá vált, hogy Bűdön nem nyerhet parochusi kine­ vezést, Fejér Pál a hajdúdorogi esperességbe tartozó Hajdúböszörménybe pá­ lyázik, ahova 1827-ben kinevezést is nyer. Fejér Pál családjával csaknem tíz évet tölt Hajdúböszörményben, s csak 1836-ban költözik át Nyírvasváriba, ahol 1851-ben bekövetkezett haláláig élt. Vasvári Pál életrajzírója, Fekete Sándor és nyomában minden későbbi kutató eltúlozza Nyírvasvári hatását Vasvári Pál szellemi fejlődésében.8 Fe­ kete Sándor szerint, Vasvári Pálnak „korán meg kellett tanulnia, hogy a ja­ vak elosztása itt a földön korántsem egyenlő, s talán nem is egészen igazságos. De nemcsak ennyit tanult Ny ír vasváriban. Itt kapta az első leckéket a hazafiságról i s . . . Egy biztos: itt kezdte megsejteni a gyermek Vasvári, hogy a hazafiság titka nem is a közös vérben van, hanem valami egészen másban.” Feke­ te Sándor vélekedése szerint Vasvári Pálnak „Ökölbe szorul a keze, amikor portyázó német vasasokat Iát faluja határában. Ilyenkor sejti meg talán elő­ ször, hogy magyarnak lenni szent kötelességet jelent, harcot az idegen elnyo­ mók és megszállók ellen.” Frissen feltárt adataink szerint Vasvári Pál eszmélkedése Hajdúböször­ ményben történt. Vasváriról eddig írt történészeknél, publicistáknál nem talá­ lunk adatokat 1848—49 hőse életének hajdúböszörményi korszakáról. Mészá­ ros Károly önéletrajzában ugyan említést tesz arról, hogy Vasvári a „hajdúböszörményi orosz pap” fia, s őt gyermekkorában szavalásra tanította. Az 1974ben (!) közzétett önéletrajz Vasvárira vonatkozó adata azonban nem került be a szakirodalomba.9 Láttuk, Vasvári apja Bűd földesurával folytatott közel hétévi csatározás után, 1827 őszén nyert kinevezést Hajdúböszörmény görög katolikus parochiájára. Fejér Pál összeírása szerint Hajdúböszörményben 1834-ben 121S görög katolikus vallású lakos élt, ami a város összlakosságának mintegy 1/10ét tette ki.10 A görög katolikus közösség a XVIII. század eleje óta bizonyítha­ tóan magyar nyelvű volt. A XVIII. század végén a hívek magyar nyelvű bib­ liát kérnek püspöküktől, Bacsinszky Andrástól.,ö/a Egy 180Q-ban készült kézira­ tos sematizmus szerint a görög katolikus közösség népgyűléseinek, prédikációi­ nak nyelve magyar. A hajdúböszörményi görög katolikus anyaegyházhoz tiz filia tartozott, közöttük Nádudvar, Hajdúszoboszló, Püspökladány, Balmazújváros és Debrecen is. Ez utóbbit azért tartottam szükségesnek megjegyezni, mert 1826-ban Debrecenben született Kecskés Antal,11 Vasvári Pál egyik legjobb ba­ rátja, bizalmasa, levelezőtársa. Nyilvánvaló, hogy barátságuk itt kezdődött. A már említett Mészáros Károly debreceni tanulmányai idején egyébként a Kecskés családnál lakott.12 A hajdúböszörményi évek kimutatható nyomot hagytak Vasvári Pál szépírót munkásságában is. Feltételezhetjük, hogy a gyermek Vas­ várit lelkipásztori teendői során apja elvitte a parochiájához tartozó filiális egy­ házakba is: Balmazújvárosba, Debrecenbe, Nádudvarra, Hajdúszoboszlóra, Püs­ pökladányba, Tiszacsegére stb. Meggyőződésem szerint így jelennek meg elbe­ széléseiben, s nem a szülőfalu, Bűd iránti szeretet megnyilvánulásaként a bö­ szörményi, balmazújvárosi tornyok, a Hortobágy,13 Tiszafüred stb. Egyetérthe­ tünk Takács Péterrel abban, hogy Bűd társadalmi valósága, természeti kör­ * VB. A H ajdúdorogl E gyh ázm egye Ju b ileu m i E m lék k ön yve N y íreg y h á z* 1917. ISO. old.

432

nyezete nem gyakorolhatott hatást Vasvári Pálra,14 Nyírvasváriban, ha hinni lehet az életrajzíróknak, s tényleg 1837-ben került el Nagykárolyba diáknak, mindössze egy teljes évet töltött el. Vasvári Pál szellemi fejlődésének kezdetei tehát Hajdúböszörménybe nyúlnak vissza. Hajdúböszörményi görög katolikus tanító, Csobai Antal vértezte fel részben azokkal az ismeretekkel, melyek szük­ ségesek voltak ahhoz, hogy Nagykárolyban megkezdhesse gimnáziumi tanul­ mányait. A közel tízezres lakosságú hajdúváros, a hajdú kerület központja, a maga nemzeti, társadalmi adottságaival, történelmi hagyományaival, sajátos demokratizmusával „a nyiladozó gyermeki értelem számára gazdagon szolgál­ tathatta a meglepetéseket.” Vasvári Pál édesapja lelkészi teendői mellett, dámóci és budi működésé­ hez hasonlóan Hajdúböszörményben is betöltötte a nemzeti (elemi) iskolaigaz­ gató tisztjét. Feladata itt is sokrétű volt. Jelentést küldött esperesének Hajdúdorogra a tanulók létszámáról, a tanított anyagról, a záróvizsgák eredményei­ ről, az iskolaépületek állapotáról, karbantartásáról, bővítéséről, a tanító java­ dalmazásáról stb. Évente jellemezte a mintegy száz tanulót oktató tanítómes­ tert, felügyelte a tanítás minőségét és eredményességét. Forrásainkat a hiányosan fennmaradt iskolai összeírások alkotják, melyek provenienciájukat tekintve kétfélék. Egy részüket Vasvári apja, Fejér Pál haj­ dúböszörményi iskolaigazgató készítette 1832-ban és 1834-ban, más részüket Kerekes Demeter,14 hajdúdorogi esperes, tanfelügyelői minőségben 1832-ben, 1834-ben és 1835-ben az iskolaigazgatók jelentései alapján.A korabeli hajdúböszörményi magiszter, Vasvári Pál tanítójától két dokumentum őrződött meg 1. a „tudományoknak tárgyai, mellyek gyakoroltattak . . . az 1833-as oskolai esztendőnek első felében”; 2. a böszörményi görög katolikus „Nemzeti oskolá­ ban járó fiú és leány gyermekek érdemek szerint való rendre osztása az 1832/ 33-as oskolai esztendő első felében.” Ez a tanulók osztályzatairól készült kimu­ tatás Vasvári érdemjegyeit, s mintegy 100 iskolatársának nevét is megőrizte. Képet nyerünk e forrásokból Vasvári első tanítójáról, Csobai Antalról, s a tanított tárgyakról, nyelvekről. Fia első tanítóját Fejér Pál jó erkölcsű, éssze­ rűen magyarázó, az oktatás módszereit jól ismerő pedagógusnak jellemzi. Az 1832-es iskolaigazgatói minősítés szerint15 Csobai Antal tanító 1824-ben kezdett el tanítani, vallása: görög katolikus; ismeri a magyar, rutén és latin nyelvet Fejér Pál 1833-ban, 1834-ben és 1835-ben is ezt a jellemzést küldi Hajdúdorogra Csobai Antalról. Egy 1827. április 17-én Fejér Pál böszörményi elődje, Barankovics András iskolaigazgató által készített jellemzés is jó erkölcsűnek, fe­ gyelmet tartani tudó, a módszereket pontosan ismerő tanítónak tárja elénk. E forrás szerint Csobai Antal négy nyelvet ismert: magyar, egyházi szláv, latin, román.16 Az 1826-os hasonló összeírásban nyelvtudását illetően pontosabban fo­ galmaz az igazgató: a két éve tanító Csobai Antal a magyar nyelvet jól tudja, az egyházi szláv, a román és a latin nyelvet pedig közepesen is m e r i.1? a „tisz­ telendő parochus és oskolaigazgató úr” fiát Csobai Antal magiszter értékeli: az 1832/33-as tanév első félévében „keresztényi tudományukbul” első osztá­ lyú, „egyéb tudományukbul eminens” minősítést kap Vasvári Pál. Vasvári Pál valószínűleg az 1832/33-as tanévben kezdett el iskolába járni. Miután bizonyos képet nyertünk Vasvári Pál első tanítójáról, tekintsük át, mit árulnak el forrásaink a tanított tárgyakról és a tanítás nyelvéről. Az 1831— 32. tanévben a böszörményi görög katolikus nebulóknak „A királyi leiratnak megfelelő szisztéma szerint hetente a következő tárgyakat oktatták: betűisme­ ret, rutén, latin, magyar, német olvasás, hitoktatás, bibliai ismeretek és aritme­ 433

tika (számtan). ' E tanévben 74 tanulója volt a böszörményi görög katolikus is­ kolának. Fejér Pál igazgató megjegyzi: a gyermekek télidében szorgalmasab­ ban látogatják az iskolákat, mint nyáron.18 A dorogi esperesség iskoláiról ké­ szített táblázatos kimutatásban a német nyelv tanítása nincs feltüntetve, el­ lenben rámutat arra, hogy az esperesség egyéb egyházközségeihez hasonlóan Hajdúböszörményben is magyarul folyt az oktatás.10 Az ,.1833. oskolai eszten­ dőnek első felében gyakoroltatott tudományokról”, tárgyakról készült jelentési teljes egészében mellékelem (Vö. Függelék 2.), így itt mindössze a rutén (egy­ házi szláv) nyelv tanítására utalok. A nyírségi, hajdúsági görög katolikus ele­ mi iskolákhoz hasonlóan, az egyházi előírásoknak megfelelően tanították a? orosznak mondott egyházi szláv nyelv alapjait, a liturgián történő aktív rész­ vételhez szükséges imákat, énekeket rutén, azaz egyházi szláv nyelven.-0 Vas­ vári Pál és iskolatársai is magyar és orosz nyelven tanulták az imádságokat, továbbá, „Az orosz és magyar olvasó könyvbül az olvasásban naponkint fogla­ latoskodtak.”'-1 Az 1833 34-es tanév első félévéről készült jelentés a következőket mondja témánkról: Hajdúböszörmény görög katolikus nagyobb anyanyelvi (nemzeti) iskolájában „a királyi leirat szisztémája szerint heti 25 órában tanítanak: betüísmeretet, szókapcsolást, rutén és magyar olvasást, biliai történeteket és szám­ tant, A tanítás nyelve magyar.”— Az ugyanerre a félévre vonatkozó táblás ki­ mutatás is ezeknek a tárgyaknak a tanítását jelzi, feltüntetve, hogy nem csu­ pán magyar nyelven folyik a tanítás, a tanulók a magyar helyesírást is tanul­ ják. Kerekes Demeter a második félévben is megerősíti ezt. Az 1834,35-ös összesítés--'1 az előbb említett tárgyakon kívül a latin nyelv tanítását is jelzi. Vasvári Pál az 1835 36-os tanévben még Hajdúböszörményben tanult, erről a tanévről azonban nincsenek adataink. Számításba kell vennünk azt is, hogy a íiatal Vasvárit ért hajdúsági, hajdúböszörményi élményeknek csak egy része kapcsolódik az iskolához. Feltehetően gyakran megfordult Hajdúdorognn, ahol kortársa, Mészáros Károly szavalásra tanította.2'1 Bizonyára mély nyomokat hagyott a fiatal Vasváriban a hajdú kerület központjának sajátos önkormány­ zata is. További kutatásoknak kell pontosítani a Vasvárit ért böszörményi él­ mények hatását, nyomát eszmei fejlődésének alakulásában. Függelék

l.2’

Érdemem felett való Főtisztelendő Esperes Úr. Nékem különös tiszteletre méltó uram! E folyó holnapnak 4-dik napján Bűdre irkezvén minden szegénységemmel nagy köteleségemnek tartottam ennek utánna minél elább az Főtisztelendő Es­ peres Ümak megjelenni, de attól az nehéz lábfájás egyáltalyába megtiltott, úgy hasonlóképen az tavaszi veteményezcssel igen hátra maradtam, szántatlan találtam tengeri földemet, kertemet, most tehát ezeken igen sietek. Egy essöt adott az Isten az kirisünkre, miolta itten vagyok Bűdön, de az megáztatntt fe­ detlen házomban mellyről, hogy valami rendelést tétetni méltóztasson minél elébb, mind most, mind pedég legközelebb való személyes jelenlétemben alá­ zatosan esedezni szándékozom. Melyet jelentvén az házi népem alázatosan tisz­ telvén, magam pedég tapasztalot(t) szívességében ajánlván magamat vagyok. Bűdön, Május 16-án, 1821, Főtisztelendő esperes úrnak alázatos szolgája Fejér Pál, budi adminisztrátor. P. S. El sem olvashatom, siet az alkalmatosság. 434

Függelék 2.20 A tudományok tárgyai, melyek gyakoroltattak a Szabad H.(ajdú) Böször­ mény város G.(örög)kath.(olikus) nemzeti oskolában e folyó 1833 oskolai eszten­ dőnek első felében. 1ör A keresztény tudományokbul az öreg vagy nagyobb formájú kate­ kizmusba a hitrül, a hitnek 12-ét ágazatirul. a reménységrül, a Miatyánk 7 kérésérül, a szeretetrül, a tíz parancsolatokrul és az anyaszent egyháznak öt parancsolatainál. Ezen kívül az imádságot magyar és orosz nyelven. 2or A szent írásbéli históriának Ötestamentomi történetekből a tizenhar­ madik tzikkelytül fogva, a huszonnyolcadik tzikkelyig magok szavaikkal tud­ ják előadni az olvasók. 3- or Az oskolai rendtartásbul az elsőbb két fő részét. 4- er A helyesírásnak legfőbb reguláira oktattak. 5ör Az orosz és magyar olvasó könyvből az olvasásban naponkint fogla­ latoskodtak. 6- or A foglalók a betűk összve foglalására hasonlóképen oktattak. 7er A betűösmerők óránként gyakorta tanítattak, valamint a táblárul, úgy a könyvből is. 8or A számvetésből a számok kimondására némellyek a nevezetlen szá­ mok négy részeire u(gy) m(int) az öszveadósra, kivonásra, sokszorozásra és az elosztásra tanitattak. 9- er Az írásban miilyen előmenetelt tettek igen megmutattyák önírásaik. Csobai Antal mp tanítóságában. (1833) Függelék 3.21 A Szabad Hajdú R(ácz) Böszörmény város G(örög) kath(olikus) nemzeti os­ kolában járó fiú s leány gyermekek érdemek szerént való rendre osztása az 1832/33 oskolai esztendőnek első felében, április 16-án

Sz a - V e z e té k - és ma k eresztnevei F iú g y e rm ek e k a O lvasók 1. B e r e g i t J á n o s 2. B e r e g b I s t v á n 3. D a r u J á n o s 4. ö r . D e m e t e r J á n o s 5. If i. D e m e t e r J á n o s 6. O r. D e m e t e r P é t e r 7. F e l é r P á l fl. F U le p J á n o s a. O r. F e k e t e M ik ló s IŰ. F e k e t e I s t v á n n . H egedűs G yörgy 12. O r. I s t i f á n M i h á l y (3. K e l e m e n J á n o s 14 K o z m a I s t v á n IS. L á z á r F e r e n c Ifi. M á r k u s P é t e r 13. M á t y á s J ó z s e f 1H. M o l n á r J á n o s 19. M o l n á r B á l i n t 2fl. M olnár P é te r 21. O l á h M i h á l y 22. P á l ó t z i J á n o s

A kérésztén y tudómányokbul

Egyéb

tu d o m ányokbul

A,

Cl. 2 Cl. 2 CL 2 Cl. 2 CL 2 Cl. 2. Cl. 1 . c?. 2 CL 1. CL 2 Cl. 2. CL 1 . Cl. 1 . Cl. 1 . Cl. 1. Cl. 2. Cl. 2. c l . 1. Cl. 2. Cl. 1 . Cl. 1 . Cl. 1 .

Cl. 2. Cl. a. Cl. 2. CL 2. CL 2. CL 3 Em inens Cl. 2. Cl. 2. Cl. 3. Cl. 1 . Cl. 2. CL 2. Cl. 1. CL 1. Cl. 2 Cl. 2. Em inens Cl. 3. Cl, 2. Em inens E m inens

. Sza- V ezeték- és ma k eresztnevei 23. 24. 25 26. 27. 28. 23. 30.

K e re k i M ihály Szeltlcr F eren c Szcltlcr Im re O r. S i m á i J á n o s iff. s i m á i J á n o s T ak áts János V a rg a István Z e le n k a M ihály

b. F o g l a l ó k Asztalos István C sókást József D e m e t e r István I ff D e m e te r P é te r D em eter G yörgy F iilep P é te r H eg ed ű s B álint I t t Istifá n M ihály j u n á s z M ik ló s Juhász János K álm án János M ád! Is tv á n Nagy Sám uel 44. P e r e k o F e r e n c 31. 32. 3.1. 34. 35. 36 37. 3fl. 3fl 1G. 1142. 43.

A kérésztén y tu d ó m ányokbul

Egyéb tu d o m ó nyokbul

CL 1. E m inens Cl. 1. C l. 1. Cl. 2. Cl. 3. Cl. 2 Cl. 2.

Cl. I. Cl. 1 . CL 1 . CL 3. n e g l. CL 2. E m inens Cl. 1 . CL 3. nngl.

C l.

1.

a .

2.

CL 1. Cl. 1. Em inens CL 1 . CL 1 . Cl. 1. Cl. 3. n e g. CL 2. Cl. 1. CL 3. neg. CL 3 E m inens E m inens CL 2.

E m inens C L 1. Cl. 2. C l. 2. Cl. 2. Cl. 2. Cl, 1. Cl. 2. CL 1. Cl. 1. Cl. 1. Cl. 2.

435

S z í- V ezeték- és ma keresztn ev ei

A kérész tény tu d ó mányokbul

Egyéb tudorrányokbul

_ . x S z á - v e z e t é k - és ma keresztnevei

A kérésztény tud ó m ányokbul

B etű (Ism erők

4S 4fl. 41 48. 49. GO. 31. 32. 53. 54.

B a d a n o v its M ihály Balázs P é te r B u lá tk ü M ihály H egedűs István Iff. Ju h á s z János K elem en P á te r K optsa D e m eter K. O r o s z I s t v á n P á lo tz i M ihály T a k á ts István

Cl. Cl. Cl Cl Cl. Cl Cl Cl. Cl. Cl.

1. 1. 2. 1. 2. 2, 1. 1, 1. 1.

o . 1. Cl. 1. Cl. 3. Cl. 1. Cl. 3, n e g Cl. 2. Cl. 1. Cl. 1. E m inens Cl. 1.

A u rá b a tételen m eg nem Jelen tek a m agok restségek m iatt 35 56 51. 38 5fi. flfl. fll. G2. 83 64. 83 66 8T

O lv a s ó k B Jr kl J á n o s J u h á s z István K áplár János K arátsony Sándor K erekjártó János K erek l István Szüts J á n o s B e t ű ílümérf ik B alázs Ján o s J u h ász A ndrás K optsa J án o s O láh J á n o s T a k á c s István V arga A ndrás

n. L eánygyerm ekek a. O l v a s ó k 1. F e j é r M á r i a 2. H e g e d ű s M á r i a 3. I s t i f á n A n n a 4. 1 ^ z á r M á r i a 5, S z ilá g y i S á r a 6. S á r g a E r z s é b e t

Cl. Cl. Cl. Cl. Cl. Cl. Cl. Cl. Cl. Cl. Cl. Cl. Cl.

1, 1. 1. 1.

2 2. ]

2. 2 2 2 1.

E m inens Cl. 1. Cl. 1. Cl 1. Cl. 1. Cl. 1.

h. F o g l a l ó k Cl. Hegedűs Anna 8 J u h á s z M ária Cl. 9. K. M o l n á r E r z s é b e t Cl.

1.

1.

1.

1.

I.

Cl Cl. Cl. Cl. Cl. Cl. Cl.

1. 1. 2. n e g 2 1. 3. n e g 3 n e g.

Cl. Cl. Cl. Cl. Cl. Cl.

1.

10 11. 12. 13. 14 IS. 16.

M olnár ErzsebPt M urvai E rzsébet V irág M árta K. N a g y M á r i a P é n z es M örtha P e r e k o Ilona T a k a ts M ari

CL Cl. CL CL Cl. Cl C1

c. B e t ű ö s m é r ö k 1 Cl JT J u h á s z M á r i a 1. Cl 18. K e r e k j á r t ó A n n a 19 K e l e m e n M a r i Cl. 1. CL 1. 20. O l á h E r z s é b e t Cl. 2. 21. O r o s z A n n a Cl. 1. 22. P e r g ő J u l i a n n a Cl. 2, 23. R á t z K a t a 24. N e m e s T a l a s z n o s e k y CL 2. K ata CL 1 SS. Z e l e n k a M á r i a

Cl. 1. CL 2 CL 1. CL 1. Cl. 1. Cl. 2. E m inens Cl. 1. Em inens Cl. 1. E m inens Cl 1. CL 1. Cl. 1 Cl. Cl.

3. neg. 1.

A p ró b a tételen m eg n em jele n tek a. O l v a s ó k 26. B a l á z s M á r i a ST L o v á s z M á r t a

Cl. Cl.

1. 1.

Cl. Cl.

1. 1.

2 3

Cl. Cl. CL CL Cl Cl.

3. 3. n e g

a

3 negl B e t ű fls m é rö 3 negl. 28. Murvai M á r t h a Cl. 2 Cl. 29 K o p t s a A n n a 30. L o v a s M á r t h a Cl. 1. Cl 11. K i s s I l o n a Cl. 32. P a z o n y i A n n a Cl. 33. S á r g a M á r t a E m inens E m inens a z o skolát elh a g y ták A sztalos G á h o r Cl. 1. B adan o v its István Cl. 1. K o p ts a M ihály Cl. 1. Cl. 1 Lázár János CL CL CL

2 1 1. 2. 2. 2 1.

Egyéb tudom ányokbul

1. 1.

1.

M eg h o lt Sim ái Erzsébet Ex m orlbus om nes S u m m a 100

1.

a.

2.

a.

o la ss ls

1.

3 neg 1.

3. n e g

prímáé

Csobai A n to n iu s m p docens

Függelék 4.28 Kívül

Nemes Szabad Hajdú Dorogh várossá magistratussától. Tisztelendő Kerekes Demeter V.(ice) Esperest és hellybeli Parochus Ur­ nák, mint szinte hellybeli nemzeti oskolánk igazgatójának hivatalos tisztelet­ tel » Hivatalosan L. S. H.(ajdu) Dorogon 1834. január 4. Tisztelendő V.(ice) Esperest s hellybeli Director Ur! Nem lehet kétségbe hozni, hogy szentebb kötelessége az atyának mind nem­ zői, mind polgári tekintetben kisdedeik nevelésénél nintsen — a kötelességgel költsönös viszonyban állván az is önként következik, hogy ha gyermekeink mind­ két elébb idézett tekintetű nevelésének pontosan megfelelni akarunk, kéltségen kívül való jussunk van, valamint eggy részről megkívánni azt, ami e szem­ pontban a czélra jutáshoz eszközül, úgy másrészről elmellöztetni azt, ami aka­ dályul szolgál. Innen indulván el, minek utánna naponként vérzőbb szívvel tapasztaljuk, hogy gyermekeink, kiknek nevelése sikeresbitésére mi tsak akkor 436

is, midőn az oktatói elébb 20 f(orin)tokból álló fizetéseket tetemes áldozattal 200 f(orint)tokra emeltük, nem hogy a nevelésbe elő haladnának, sőtt inkáhb a neveletlenség és tudatlanság sűrűbb homályiba burkoznak, el nem mulaszt­ hatjuk, hogy e részben bennünket légéidekessebben sújtó fájdalmunk s megelégedetlenségünket nyilván ki ne jelentsük. E nevelés hátra maradtának okát pedig mi nem éppen annyira nevelőink (bár ha azok eránt is tetemes kifogás van) alkalmatlansága, vagy szorgalmatlanságában, mint forrón szeretett nem tsak nemzeti, hanem egyszersmind anyanyelvűnk vétkes elmellőzésében ke­ ressük, s nem győzünk eléggé tsudálkozni, mint lehet az, hogy amidőn naponkint nevekedőbb örömmel szemlélnünk kell, itt ott kevéssé áléit nemzetiségünk szendergő alkonyodásából való gyors ébredezését, nekünk mintegy az ébredezőknek uttját elállólag nemzetisedésbeni öröm részvét nélkül hanyatlani kell Szégyellenénk, ha valaki bennünket azon méltó szemrehányással illetne, hogy mi a nemzetisedés szántszándékos gátlói vagyunk, pedig szembetűnőképpen száműzve lévén nemzeti nyelvünk, vallyon nem egyenesen azon elviselhetetlen szemrehányás terhe alá esünk é? Tsak kevéssel ez előtt szivömledezéssel hallani lehet-e anyaszentegyházunkban miként ditsőitették gyermekeink elméjének valósággal az Istenhez va­ ló felemelésével magok is, mások által is érthető anyai nyelveken az Urat, s buzgó énekeikkel miként egyesittetett az ájtatoskodó nép buzgalma is! Mind ez az örömre fakasztó szokás, már most fonákká lett, s az elébbeni forró buz­ galom érthetetlen puszta hangá vált! Azt lehetne talán itt mondani, hogy nem más mint vallásunk nyelve vál­ totta fel a nemzetit. Szent vallásunk nemzeti nyelvünk számüzője nem lehet, s mi elégségesnek láttjuk, ha egyházi személyeink az isteni szolgálatot vallásunk nyelvén viszik véghez. Gyermekeinkre nézve pedig tsak akkor lenne üdvességes és hasznos azon nyelv, ha annak szó vagy is inkább betű szerénti esmerettségével egyszersmind értésére is eljuthatnának, melly azonban ellenkező­ leg lévén az érdeklett nyelvet nem másképpen, mint gyermekeink korábbi fejledezése s müvelődise sok tekintetű akadállyát tekintjük. Azért mi azt köte­ lességünk, s ezzel elválhatatlan viszonyban álló jussunk szerént elmellőzni kí­ vánván, hivatalos tisztelettel kérjük, a tisztelendő V.(ice) Esperes Urat, mini kebelbeli Nemzeti, ha ugyan díszes czimzetére érdemes, Oskolánk hellybeli igazgatóját, hogy valamint az oskolaházakban úgy a közönséges Isten házá­ ban is általányosan gyakorlandó nemzeti nyelvünk eránt, nehogy mi e rész­ beli méltó jussal megkívánható közös óhajtásunk eszközlésébe is tulság és szél­ sőségekre fakadni kintelenitessünk, az illető oktató szemállyeknél a szükséges intézeteket megtenni méltóztasson. Költ H.(ajdu) Dorogon az 1833-ik esztendő december holnap 30-ik napján tartatott tanáts-ülésből. Nemes Szabad Hajdú Dorogh Várossának magistratussa. Függelék 5.31

Nemes Magistratus! A nyelv egyik fő kincse lévén a nemzetnek, kétség kívül minden polgár­ nak ki a nemzettesthez tartozik, annyival inkább azoknak, kik köröknél fog­ va a nemzet közjavának előmozditására bármelly csekély részben is befo­ lyással lehetnek és lenni tartoznak legszentebb kötelességük nem csak meg­ őrizni a hazának e drága kincset, hanem annak csinosbulásán, emelésén, és gya437

rapitásán tellyes erejekböl dolgozni is Ezt senki nálamnál se jobban nem tudja, se méllyebben nem érzi. Ugyanazért, ha a gondviselés idegen ajkúak kö zébe vezetett volna, úgy érzem, hogy édes anyai nyelvünk,"’ mellyet már csak hazám eránt való tiszteletből is legszívesebben beszélek, bennem egyik buzgó apostolát szemlélte volna; ámbár az előkerülhető körülményekre nézve mostan sem tekintem magamat ezen kötelezéstől, mellynek tellyesítése ne­ kem különben is olly édes, egészen feloldozva lenni. Eképp érezvén, s tiszta lélekkel vallhatván azt is, hogy eddigelő minden tehetségeimet, sőt — öndicsekvés nélkül legyen mondva vagyonomat és egésségemet is híveim közjavának, s ezek között kisdedeink czélerányosabb nevelte­ tésének kieszközlésére feláldozni legszebb örömömnek tartottam, valóban igen sajnosán esik hallanom, mintha városunkban én lennék gátlója hazai nyelvünk csinosbulásának. a nemzetisedésnek. s ezáltal ifjaink rendesebb nevelődésének, Melly legérdekesebben sújtó sérelmemet csak az a gondolat enyhíti néminemüképpen, hogy e balhiedelem — vagyis minek nevezzem legszelídebben. — tán a körülmények és a dolgok mibenléte hibás feladásának és félrétésének kö­ vetkezménye légyen. Mert másképp fel nem érhetem, miképpen mondhatná a Nemes Tanács nemzeti nyelvünket száműzve lenni egy olly helyről, hol az szer­ te körül virágzik, hol kicsin, nagy öreg, ifjú, úr, szegény egyedül is kirekesz(óleg azt beszélli, — száműzve egy olly ifjúságnál, egy olly oskolából, hol kikivévén egyszer napjában egy pár könyörgést és egyszer egy hétben egy pár éneket, minden nemzeti nyelvünkön folyt. Mind emellett habár azt nem mondhatjuk is, hogy gyermekeink mindin­ kább a neveletlenség és tudatlanság sűrűbb homályiba burkoznak, mert ez ellen tetleges bizonyságok állanak: azt mindazonáltal csakugyan kénytelenek vagyunk megvallani — fájdalommal megvallani, hogy gyenge csemetéink ne velése és oktatása, minden erőlködéseink mellett sincs olly karban, miveltsége nem áll olly fokon mellyen állania kellene, és ha akadályok nem volnának, állania lehetne is. De ne a nyelvben, ne a nevelőkben keressük ennek okát; mert ama helyén van, ezek pedig illő felügyelés és útmutatás mellett munkál­ kodnak, amiképpen munkálkodhatnak. Ám éppen itt a kútfeje a rossznak, hogy a tanítók minden szorgalmok és egészségük veszedelmeztetése mellett sem telyesithetik úgy, amint kévántatnék, kötelességeiket a szűk, a legcsikorgósabb hidegben is fütetlen és mindenképpen alkalmatlan oskolaházban. — De én erről most nem szóllok. Úgyis minden eddig e részben telt rimánkodásaim, esdekléseim üresen hangzának el (mint a pusztában kiáltozónak szava — le­ húzva), s fáradozásim s áldozatimnak sem látom sükerét. Hallgatok tehát, várván egy netalán következő boldogabb üdötől. De hogy a (nyelvre — lehúzva) tárgyra visszatérjek, bővebb felvilágosítás végett jelentem, hogy az ifjúság ál­ tal soha sem tartatik kirekesztőleg oroszul az éneklés, hanem mindig felvált­ va, magyarul és oroszul, s különösen oroszul olly énekek szoktak többnyire előadatni, mellyeket a nép nem csak tud, hanem a maga ájtatoskodásainál is örömest és szivbuzogva énekel.'- Oskoláikban pedig csupán csak a reggeli taní­ tás előtt mondatik oroszul az imádság egyébkor mindég magyarul, mellynek következése az, hogy három száz és több növendékeink között egy sem ta­ láltaik, ki magyarul nem tudná az imádságokat, ámbár többnyire az oroszt is tudják, és vallyon vétkes dolog é ez? Egyábaránt az orosz olvasásra csak azok taníttatnak, kik szülőik kívánságoknál fogva ennek tanulására magokat önkényt elhatározzák. Azonban e rend behozatalának dücsőségét nem akarom én magamra ruházni; nagy érdemű előzőimet illeti az, kiknek én csak nyomdo438

kit követem. Én legalábbis, itt létem alatt, még eddig fontosabbak által lévén elfoglalva e részben, úgy szólván (nemcsak lehúzva) semmi változtatást nem tetlem, sőt inkább híveim buzgóbb ájtatoskodásainak tekintetéből némellyeket a szokott ájtatosságoknál, amennyire hatalmamban lenni véltem, magyarul szoktam előadni, és mégis hallanom kell, hogy: „m indez... már most fonákká lett.” — Egyébaránt oskoláinkban, és ifjúinknál az orosz nyelvnek e részletes gyakorlása a többi tárgyaknak tanítását és így ifjainknak (kimiveltetésöket — lehúzva) kifejlődésüket tellyességgel nem akadályoztatja, amint láthatni ezt a kiszabott és a tanítóknak kiadott rendtartásból (használ pedig legalább annyi­ ban. hogy akiket közülük az isteni gondviselés papi hivatalba határozott, leg­ alább egészen idegenek nem lesznek az orosz nyelvben, mellynek tudása e hi­ vatalban megkivántatik.23 — lehúzva). De különben is, ezen gyakorlást a me­ gyebeli rendelések határozzák el, mellyeknek. hogy mi alattvalók felsőbbjeink eránt tartozó hódolatból pontosan engedelmeskedünk, nekünk, úgy hiszem, senki józanon vétkül tulajdonítani nem fogja,33 Ezekből látni fogja a Nemes Tanács, hogy az orosz nyelvnek oskoláinkból és szentegyházunkbol való végképpeni kiirtása nekem hatalmamon kívül fek­ szik, mert oskoláink felsőbb felügyelet alatt állnak, a külső isteni tiszteletnek elintézése pedig, mellyhez tartozik az éneklés, egyenesen a püspöki hatalomtól függ. Hogy pedig e dolog merő akaratlanságnak ne tekintetssék, ezennel Ígé­ rem, hogy a Nemes Tanácsnak kinyilatkoztatott ebbéli közös óhajtását az ille­ tő felsöségnek feljelenteni, s az onnan veendő utasítás szerint a dolgot elintéz­ ni el nem mulasztom.3'' Így tehát legalább részemről nem fogok okot szol­ gáltatni semmi tulság és szélsőségekre való fakadásra, mellyet ugyan külömben sem gondolnék következhetnek, mert ámbár olvasom, de magammal el nem hitethetem, hogy egy a rend és törvény oltalmára rendelt tisztviselöség valaha cselekedeteiben, tulság és szélsőségekre vetemednék, ami a rend és törvény határain mindenkor túl vág. Ezeket a közelébb elenyészett évi de­ cember 30-károl hozzám intézett hivatalos levelére szerencsém lévén vála­ szolni, illő tiszteletem kinyilatkoztatása mellett maradok. H (ajdu) Dorog 8-dik Január 1834. A Nemes Tanácsnak kész kötelességü szolgája Kerekes Demeter3’1 helybeli parochus és Oskolai Igazgató

JEGYZETEK 1. V a sv á r i P á l : „A m á r c iu s i if j a k e g y i k e é n v a l é k ” . V á lo g a t o t t ír á s o k , l e v e le k , b e s z é d e k V á ­ lo gatt a, e lő s z ó v a l, b ib lio g r á f iá v a l és j e g y z e t e k k e l e ll á tt a : D a n y l G á b o r —S im o r A n d r á s Bp., 1988. 2. T a k á c s P é t e r : A tö r t é n e t ír ó V a s v á r i Pál. Acta A c a d e m i a e P a e d a g o g i c a c N y í r e g y h a z i e n s i s . T ó m 8 A. 65—88 ; V a s v á r i P á l : B ús n a p o k . T ö r t é n e l m i e l b e s z é l é s e k . Ö s sz e á ll ít o t ta , az e l ő ­ szót, a b e v e z e t ő t a n u l m á n y o k a t írta és a k ö t e t e k e t j e g y z e t e k k e l e l l á t t a : dr. C s e l é n y i Istvá n Gábor. T is z a v a s v á r l , 1989. 3. L á c z a y M a g d o l n a : S o r s o k a m ú l t u n k b ó l . N y í r e g y h á z a , 1980. 187—18B.; H u n y a d i J ó z s e f : Tis z a b ű ú t ö r t é n e t e . H o n i s m e r e t i k u t a t á s o k S z a b o l c s - S z a t m á r b a n VIII. N y í r e g y h á z a , 1989 86 —92. 4. H a jd ú d o r o g j P ü s p ö k i L ev é lt á r, (a t o v á b b i a k b a n : H PL.) F a s e . 22. N° 43. 1313. 5 M a lr ik a p a r o c h i a e D a m o c z l e n s i s . . . K e r e s z te lte k , h á z a s u l t a k , h a l o t t a k a n y a k ö n y v e 1786— 1865. D á m ú c . 6 V 8 . : B e n d a s z I s t v á n : A h a j d ú d o r o g i g ö r ö g k a t o l i k u s e g y h á z m e g y é h e z t a r to z ó p a r o c h iá k o n m u k n d o le l k é s z e k n é v s o r a a le g r é g ib b i d ő k tő l 1949-ig. S z a b o l c s v e r e s m a r t , 1964.

439

7 8

HPL. F as c . 29. N» 41. 1821. F e k e t e S á n d o r : V a sv á r i Pál (1826—1849) Bp. 1951. 8— 11.; T a k á c s P é t e r : V a s v á r i Pál. Sza b o l c s - S z a t m á r l S z e m l e , 1976. 2. sz. 4D—47.: H u n y a d i J ó z s e f : ’f l s z a b ű d tö r té n e te . H o n i s m e r e ­ ti k u t a t á s o k S z a b o l c s - S z a t m á r b a n V i l i . N y í r e g y h á z a , 1980 8 6 -8 2 9 V ö . : M é s z á r o s K á r o ly ö n é le t r a j z a . B e v e z e t t e , s a j t ó a lá r e n d e z t e : C sor b a Csa ba. Hajd ilB lh a r m e g y e i M ú z e u m o k K ö z l e m é n y e i 23. sz. D e b r e c e n , 1974. 47. 1 0 . V ö .: B e n c s l k J á n o s : M ű v e l ő d é s i v i s z o n y o k a H a j d ú k e r ü l e t m e g s z ű n é s é i g . I n .: S z e n d r e y J á ­ n o s ( s z e r k . ) : H a j d ú b ö s z ö r m é n y tö r té ne te . D e b r e c e n . 1973. 528—536. 10. a. Vö. S t u d ia S l a v i c a H u n g a r i c a , B u d a p e s t 32 1986 71—72. 11. B e n e J á n o s —T a k á c s P é t e r : H á r o m l e v é l V a s v á r i P á l h o z S z a b o l c s - S z a t m á r l S z e m l e . 19*9 2 sz. 170—174. 12. M é s z á r o s K á r o ly ö n é l e t r a j z a . . . I. m . 21. 47. 13. v ö . : V a sv á r t P á l : B ú s n a p o k . T ö r t é n e l m i e l b e s z é l é s e k . . . S z e r k . : d r C se lé n y l I s tv á n Gábor. N y í r e g y h á z a , 1989. 13. 14. T a k á c s P e t e r : V a s v á r i P á l ifj ú s á g a . S z a b o l c s - S z a t m á r l S z e m le . 1975. 4 sz. 37—31. 14 a. K e r e k e s D e m e t e r r ő l Id. 29. és 30 je g y z e t e t . la. V ö .: R e la tlo s u p e r statu c a p lt a l is s c h o la e v e r n t c u l a e i n a j o i i s in o p p ld o H a jd o n lc a ll B ö sz ö r ­ m é n y e x l s t e n s i s s e m e s tr i 2-d o 18312 c o n f e c t a . ( J e le m é * H ajd ú B ö s z ö r m é n y v á r o s á b a n l é ­ te ző c a p lt a lis , a n y a n y e l v i n a g y o b b Iskol a á ll a p o tá r ó l, m e l y 1831 2-es ta n év 2. f é l é v é b e n á l ­ lít ta to tt ös sz e .) H a j d ú b ö s z ö r m é n y , 1832. a u g u s z t u s 30. A t o v á b b i a k b a n : R e l a t l o . . .) L e l ő ­ h e l y e : H a j d ú d o r o g i E s p e r e s s é g L e v é lt á r a . 1832.. Jelzet né lk ü l. 16. V ö . : R e l a t l o . . . 1827. H a j d ú b ö s z ö r m é n y i görög katolLkus p a r o c h lá lls Irattár. 1700—ÍBDO. évi Iratok J e l z e t né lk ü l. 17 R e la tlo et c l a s s i f l c s t i o . . . H a j d ú b ö s z ö r m é n y , 1826 HPL. 1 B2 E-Ik é vi ir a to k . J e l z é s né lk ü l. E zú to n f e j e z e m ki k ú s z ö n e t e m e t D u d á s LaszJö p ü s p ö k i ti t k á r n a k , a k i a r e n d e z é s ala tt lé v ő l e v é ltá r i a n y a g k u ta tá s á t l e h e t ő v é lette. 19. V ö . : 15. j e g y z e t . 19 T a b e ll a r ls I n f o r m a d o de g r e r o c s t h o l l d s s c h o lls v i c e a r c h ] D la c o n a ll a D ls tr lc t u s D o r c g l e n s n p r ö I l-d o s e m e s tr i 1931.2. c o n fe c ta . (T áblás k l m u t a i á s a do r ogi e sp e r e s! k e r ü le t Isk ol áiró l, m e l y k é s z ít te te tt az 18312-es ta n é v 2. s z e m e s z t e r é r e . ) H a jd ú d o r u g , 1332 s z e p t e m b e r 26. (A t o v á b b i a k b a n : T a b e l l a . . . ) H a jd ú d o r o g i E s p e r e s s é g L evé lt ára. 1832 Je lz e t né lk ü l. 20. V ő : U d v a r i I s t v á n : A d a l é k o k a X V I I I s 2 á z a d l h a j d ú d n r n g l c ir il l b e t ú s I r a t o k h o z . H á r ­ m á n O t t ó M ú z e u m É v k ö n y v e X X V —X X V I. S z e r k . : D o b r o s s y I —V lg a G y , M i s k o l c , 1SB8 325 -3 4 1 21 a z o r o s z r u t é n n y e l v h a j d ú s á g i ta n í t á s á n a k k é r d é s k ö r é t J ú l m e g v i l á g í t j a H a j d ú d o r o g m a ­ g i s z t r á t u s á n a k K e r e k e s D e m e t e r h a j d ú d o r o g l e s p e r e s n e k 1833—iB34-es l e v é lv á lt á s a , a m e l y e ' te lj e s t e r j e d e l m é b e n k ö z z é a d o k . V o : F ü g g e l é k 4 , 5 22. R e l a t l o . . . 1833 34. R á c z B ö s z ö r m é n y . 1831. április 8. H a jd u d o r o g i E s p e r e s s é g L e v é lt á r a , 1834 J e l z e t n é lk ü l. 33. U d . 14. M é s z á r o s K á r o l y ö n é l e t r a j z a . , l m . 47. 25. H P L. FA S C . 29. N ° 41; F a k s z i m i l é j é t ld. H atá r s z é l . N y í r e g y h á z a I. é v i . 15. sz. 1989. a u g u s z ­ tu s 4. 140. 26. H a j d ú d o r o g i E s p e r e s s é g L e v é l t á r a 1833. (t ovábbi je lz e t n é lk ú .l: Az or oazn ak 111. r u s z i n n a k m o n d o t t e g y h á z i s z l á v n y e l v r ő l é s s z a b o lc s i ta n ít á s á ró l ld. S z a b o l c s - S z a t m á r l S z e m l e I98B. 4. sz. 379—389: S z a b o l c s —S z a t m á r i S z e m l e 1689. 3. sz. Z8D—283 27. Uo. 86. U o. 1834.: N é h á n y é v v e l k é s ő b b a v e z e t ő r uszin e g y h á z i é r t e l m i s é g , a m e g l é v ő k e r e t e k e n be lü l, a H a j d ú K e r ü le t b e n é s S z a b o l c s m e g y é b e n is b ő v í t e n i k ív á n t a a r u t é n n a k m o n d o t t e g y h á z i s z l á v n y e l v i s k o la i o k t a tá s á t . E t ö r e k v é s e k r e a H a jd ú K e r ü l e t é s Z e m p l é n m e g y e m á r m e g s z ü l e t é s ü k k o r r ea g á lt. V ö . : U d v a r i I s t v á n : A d a l é k o k a x v m . s z á z a d i h a j d ú d o r o g l ci ril l b e t ű s i r a t o k h o z . H e r m á n Ott ó M ú z e u m É v k ö n y v e X X V —X X V I. M is k olc . 1988, 330—331. 29 K e r e k e s D e m e t e r fo r d ít á s á b a n j e l e n t m e g N a g y v á r a d o n 1833-ban az e ls ő n y o m t a t o t t m a ­ g y a r g ö r ö g k a t o lik u s é n e k e s k ö n y v . V ö . : dr. P l r l g y l I s t v á n : A g ö r ö g k a t o l i k u s m a g y a r s á j tö r té n e te . N y í r e g y h á z a , 1982. 102.: K e r e k e s r ő l ld. m é g : M é s z á r o s K á r o ly ö n é le tr a jz a . 1. m 17—21. 30. K e r e k e s n y e l v t u d á s á r ó l ld. M é s z á r o s K á r o ly ö n é le t r a j z a 1. m. 21. 31. H a j d ú d o r o g l E s p e r e s s é g L e v é lt á r a 1B34. 33. V ö . : U d v a r i 1. m. 327—331. 13. V ö .: U d v a r t l. m. 336. 34. H a j d ú d o r o g m a g is z t r á t u s a é s a H a jd ú K e r ü le t az o r o s z n y e l v tan ít ása m e g s z ü n t e t é s é n e k k u l c s á t a m a g y a r n y e l v n e k a g ö r ö g k a t o lik u s e g y h á z i s z e r t a r t á s o k k ö r é b e tö r t é n ő f e l v é ­ te lé b e n lá tta. A H a jd ú K e r ü l e t e k é r d é s t , p o n t o s a b b a n a li t u r g i k u s n y e l v é s a s ze r ta r tá s i k ö n y v e k á l l a m k ö l t s é g e n m a g y a r r a t ö r té n ő f o r d í t t a t á s á n a k ü g y é t az 1842—43. o r s z á g g y ű l é ­ s e n , m a ] d 1847-ben i s fe l v e t e t t e . V ö . : U d v a r i 1. m. 331. 35. V ö . : 29. é s 30. je g y z e t t e l.

440

Hegemlékezés Emlékszavak Galambos Lajos születésének 60. évfordulóján, síremléke fölött... Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Galambos Lajos most lenne 60 éves, s immár hároméves sírja mellett emléke­ zünk rá. Itt nyugszik a nyíregyházi temetőben, abban a városban, melyet szülő­ faluja után legjobban szeretett. Nem elbúcsúzni jött ide, hanem megpihenni, új­ ra töltődni és dolgozni. Azt hittük, minden sikerült, amikor ismert Szent Hall­ gatását törte meg az a tény, hogy 1986 márciusában Budapesten, a József Attila Színház Stúdiószínpadán bemutatták Szerelmes égitestek című színművét. Bará­ tai, pályatársai újra bátorították, várták további szavát. Galambos azonban vég­ legesen elhallgatott. Az irodalomtörténészekre vár annak kimunkálása, hogy sorsának alakulásában milyen közvetlen életrajzi mozzanatok, milyen lelki kon­ díciók és milyen más tényezők játszottak közre. Tény, hogy a fiatalabb olvasó­ nemzedék már nem tartotta emlékezetében Galambos nevét, s a régebbiek is egyre kevesebbet emlegették. Halálhírének fájdalmas riadalma fordította ismét az ország figyelmét rá. Mi történt? Miért nem váltotta be a hozzá fűzött remé­ nyeket? Nem terhel-e mindannyiunkat felelősség érte, aki néhány esztendeje a legizgalmasabb epikát tette asztalunkra? S óhatatlanul munkál bennem a kér­ dés, hogy ez a város, ez a megye, ez az ország képes-e legtehetségesebbjeit se­ gíteni, alkalmas-e az egyéni kiteljesedésre, az önmegvalósításra. Azt hiszem nem, ki elszürkül, ki hátat fordít, másokat haláluk után fedezünk fel. ö belehalt Ügy ment el megfontolatlanul, mint ahogyan utolsó éveit éilte: meggondolatlanul, betegen. A minden írásában egészséges, a világ dolgait min­ dig a talpára állító Galambos Lajos ment el nagy összevisszaságban, önmarcan­ goló kétségek között. Egyik méltatója irt róla: „Kevés olyan írót ismert a magyar irodalom, aki oly konok kitartással, szenvedélyes hűséggel ragaszkodott volna szent céljához, mint 0 .” Az ötvenes évek derekán kezdődött a nagymérvű pálya, s egy évtized múl­ va már legmarkánsabb képviselője volt nemzedékének. Egyre-másra jelentek meg vitát kavaró, drámai töltésű müvei, a magyar irodalom legszebb hagyomá­ nyait követő alkotásai. Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Illyés Gyula öleli magához a Nyírség-küldte „napszámosok fiát.” Hősei nagyot akarnak, kis és nagy ügyekben egyaránt megszállottak: rögeszmések, tantoríthataliánok, kitar­ tóak — tékozlók és kíméletlenek. Örvendezve ünnepelték. Szabó Pálnak örvendhetett egykor így Móricz, aki Galambos Lajosnak is írhatta volna üdvözlő sorait: „Maga erejéből adja amit tud, de nem azért adta bele Isten a vágyat és akaratot, hogy egy íróval több le­ gyen. .. Hanem azért, hogy kimondja, amit más ki nem mondhat. Hogy hozzon valamit az élő igazságból, amely ott szunnyad a nép lelkében és életében.. .” Mi történt? Csak kérdezni tudtunk — a felelet bizonytalan, a jóvátétel le­ 441

hetetlen. Véget ért egy élet és befejezetlen maradt egy életmű. Talán, ha tovább tűri, ha lett volna türelme várni! Mi már és most már tudjuk, hogy három évet kellett volna tovább gyötörnie, győzködni önmagát, hogy van még remény, hogy érdemes, hogy kell. Hiszen, — hogy saját gondolataival folytassam — azok az emberek érdekelték, akik semmit sem akarnak, ami tegnapi, akik szün­ telen csak az újat akarják, mert az a jobb. Hitvallása ott gyökerezik Ady prőfétaszavaiban: A nagy Nyíl kilövi álóla Kegyelmed egy-egy szép lovát, De ültesd szebb lóra az embert, Hadd vágtasson tovább, .4 végesség: halhatatlanság S csak a Máé a rettenet, Az Embernek, míg csak van ember, Megállni nem lehet. „Vele született vágya mindenkinek, lefojtva, vagy lefojtatlanul, tudatosan, vagy öntudatlanul, szüntelenül a nagyobbat elérni. Persze van úgy is, hogy a reménytelenség a mérhetetlen visszahúzó erők miatt elkap bennünket néha. De a hit órái azt mondják: az élet bármilyen kis részletét ragadod meg. ha őszinte vagy, a benne életre kelő emberek harca vajon nem a kor teljes érzetét adja-e? A gyáva lelkek reagálnak az eseményekre, a bátrak kialakítják azt” Galambos Lajos bátor ember volt, s szava veszett. Ma, évnapján, síremlékének avatásakor talán egy picit bátorságot gyűjteni, s az újért, a jobbért való konok akaratútól erőt meríteni jöttünk szűkebb hazá­ jának lányai és fiai. Egyik írásában azt mondja: „Szeretem az életet, a szüle­ tést, a növekedést, a tanulást, szerelmet, a küzdelmet, a halált.” Én nem szeretem a halált, én lázongok a fiatal, értelmetlen, eltckozolt éle­ tekért, én azt gondolom, hogy azért kell tennünk, úgy kell élnünk és dolgozni, és csökkenjen a befejezetlen életmű, hogy kevesebb legyen a fiatal emberek ha­ lála. S amikor megköszönöm a SZAÉV Vasbeton Leányvállalat vezetőinek és munkásainak, hogy síremlékavatás apropóján emlékezhetünk Galambos Lajosra, én az élő, a dolgozó, a többet, jobbat akaró íróra, emberre emlékezem. Elmondta 1989 X. 16.

442

Csabai Lászlóné

KOVÁCS TIBOR:

Búcsú Ratkó Józseftől* (19 3 6 -19 8 9 ) A magyar szellemi élet olyan kiemelkedő alakjától búcsúzunk, aki egyszerre volt költő, drámaíró, értékeket védő kritikus, könyvtáros és irodalomszervező, a szűkebb haza népének „énekes-mindenes cselédje”. Ennyi különleges adottság egyetlen emberben ritkán van együtt. Rendhagyó az az élet is, amelyet megélt,

megismert. Ratkó József nagyon mélyről jött; árvaságból, éhező gyerekek, lelencként sanyargók közül. Izmokat és erkölcsöt edző nehéz munka tanította tisztelni, sze­ retni a szegénységet, a szegényeket. Sorsa, élete s a véletlen hozta, hogy éppen e táj falvainak, tanyáinak sze­ gényeiért, rajtuk keresztül minden szegényért kötelezte el életét. Példaértékű a szűkebb haza, Szabolcs-Szatmár megye iránti hűsége, elkötelezettsége. Bár nem itt született, fogadott szülőföldjének nevezte e tájat. Szorongásai, gyászai oldódtán, itt látta és csodálta meg először a bajain túli világot, s dühei is idevalósiak. Csábították többször is e haza más, „civilizáltabb” vidékére, amely, úgy­ mond, alkalmasabb közeg az írói munkára, de ő a legreménytelenebb helyzet­ ben is ellenállt. Az oldás és kötés szorításában, a tehetetlenség érzésénél mindig a kötelességtudata volt az erősebb. Haláláig vallotta — Veres Péterrel együtt —, hogy „ .. .mindenütt lehet élni. Mindenütt kell élni. Meg kell laknunk ezt a hazát, meglakni minden talpalatnyi földjét Magunkévá keli lakni ezt a hazát.” S valóban otthona, hazája lett e táj, és a megye is fiává fogadta. Hűséges volt Nemcsak a megyéhez, hanem a most már várossá vált Nagykállóhoz, annak könyvtárához, munkatársaihoz, barátaihoz Egyénien, sajátos Ratkó József-i módon kötődött mindahhoz, akit és amit szeretett. A falun élést előnynek és munkából adódó kötelességének érezte. Előnynek tartotta azért, mert föld- és valóságközeiben élhetett. elbűvási lehetőség nélkül, fegyelemre és munkára szo­ rítva. Kötelességnek azért, mert elsősorban falusi szegények kenyerén nőtt fel, s hite szerint törlesztenie kellett. Ügy járt-kelt, jött hozzánk is, mint mindenkor és mindenhova: kibontott nyakú fehér ingben, lobogó indulattal, türelmetlen hevülettel. Jött hírhozónak és számonkérőnek, jött az isten háta mögötti tele­ pülések gondjával-bajával, mély ember- és társadalmi valóságismerettel, s ami­ kor szólt, érződött, hogy a népi és egyéni sors megpróbáltatásait mennyire a maga gyötrelmeként élte át. Talán éppen ezért volt türelme az elintézetlen ap­ rócska ügyekkel is bíbelődni, s keményen küzdeni országos érdekű, igaz dolgok megvalósításáért, felvállalva az egészségromboló ütközéseket is. Ellentétek von­ zásában élt, s igazság érzetétől hajtva osztotta magát. Szellemisége, költői tehetsége e táj gondjaiból táplálkozott, ugyanakkor

• E l h a n g z o t t R a tk ó Jcizser t e m e t é s é n

N a g y k á l l ó b a n , 1989. s z e p t e m b e r 22-é n.

443

költészetével, erkölcsi tartásával hatott is e táj népének formálódására, szellemi gazdagodására. Olyanokkal vállalt közösséget, akiknek egyetlen védelmük a tisztesség, az emberi tisztaság. Hirdette, hogy hétköznapi cselekvésre, emberi tettekre van szükség, kitartó és szigorú erkölcsiségre. Nem könyvei számának mindenáron való gyarapítására törekedett, hanem égő lelkiismeretének megszólaltatására, hogy szavai másban is felkeltsék a munka, a felelős cselekvés, a jövőért tevés parancsát. 0 a közéletiséget sohasem tévesztette össze a harsánysággal, az öncélú reto­ rikával. Nem kiabált, hogy meghallják, hanem halkan mondott fontos dolgokat, amikre nem lehetett nem odafigyelni. Tisztelte a rendet azzal, hogy szünet nél­ kül haragos volt érte. Sohasem tétovázott magára venni az elkötelezettség gyö­ nyörű terhét. Foggal-körömmel kapaszkodott a múlt értékeibe, a jövő ígéreté­ be, miközben bírálta a jelen minden hibáját. Magánélete mindig megbízható háttér volt és támaszt nyújtott szerteágazó és felelős társadalmi és közéleti tevékenységéhez. Az egész megye volt az író­ asztala, a Nap az íróasztal lámpája, amelynek világosságánál minden pillanat­ ban egyidejűleg volt jelen az egész földkerekség. Türelmetlenül küzdött egy irodalmi folyóirat megszületéséért, amikor le­ hetősége nyílt egy rendhagyó rádiós irodalmi folyóirat a Hangsúly indítására, nemcsak az itthoni irodalmi, művészeti életet kívánta inspirálni, megismertet­ ni, hanem ablakot nyitott, lehetőséget teremtett a határainkon túli magyarság és más nemzetiségiek irodalmi-művészeti életünk áramkörébe való bekapcsolá­ sára. Mindannyiunk vesztesége, hogy korai halálával nem valósulhatott meg ré­ gi álma, egy irodalmi-művészeti folyóirat indítása, így nem ismerhettük meg a folyóirat-szerkesztő Ratkó Jóskát. Ez a sokoldalú és művelt ember sohasem dicsekedett saját érdemeivel, még a legszűkebb baráti társaságban sem. Szűkszavúsága és szemérmessége vissza­ tartotta ettől. Irodalmi közszereplésein sem a saját dolgaival hozakodott elő Sokakkal ellentétben, távol állt tőle a sértődöttség, ha volt oka haragudni, az sem volt tartós, a hozzá legközelebb állók sem hallhattak tőle panaszt. Haragvó indulatainak izzásában is csupa jószándék vezette. Nagyrabecsültük Jóskát, aki köznapi élethelyzeteikben is kifejező, érzelmekben, szenvedé­ lyekben gazdag, emelkedett nyelven tudta közzétenni gondolatait. Felsorolhatatlanul sok mindaz, amihez köze volt megyénk kulturális életé­ nek formálásában. Készséggel vállalt szerepet és feladatot megyei, nyíregyházi irodalmi, kulturális vállalkozásokban, irodalmi évfordulók előkészítésében. Vá­ ci Mihály, Fábián Zoltán tiszteletére rendezett emlékülésen, és készült az esedé­ kes Galambos Lajos-emlékezesre is. Rendszeres szereplője volt a tiszaszalkai Váci-napok és a vásárosnaményi beregi-napok eseményeinek. Tagja, tisztségvi­ selője volt a Bessenyei, a Kölcsey, a Móricz Társaságnak, a Hazafias Népfront országos elnökségének és megyei bizottságának. Rendszeresöl jelen volt és hal­ latta szavát azokon a megyei társadalmi fórumokon, ahol közös dolgainkról esett szó. Széles körű ismertségével, kapcsolataival természetes módon segítette, hogy megyénk minél több szállal kötődjön az ország kulturális áramkörébe. Tanácsaival, biztatásával formálta a megyei írócsoport szerveződését, mű­ helymunkáját, és különös figyelmet fordított a tehetségek felkarolására, elindí­ tására. Az önálló színház alapítását örömmel fogadta, néhány évvel később egy páratlan szépségű és hatású, István királyról írott drámával ajándékozta meg a színházat, a megye, az ország művészetre fogékony közönségét. Az író és a szín444

ház művészeinek közös alkotó műhelymunkáját minősíti Jóskának az az elhatá­ rozása, hogy újabb drámát ír, amelynek tervezett bemutatóját már nem érhet­ te meg. Munkáját a megye vezetése, kulturális közélete egyaránt segítette, fi­ gyelemmel kísérte és megbecsülte. 1979-ben Váci Mihály-díjat, 1985-ben a Szabolcs-Szatmár Megyei Ta­ nács Alkotói Díját vehette át. Az 50. születésnapjának tiszteletére rendezett nyíregyházi, nagykállói irodalmi esten a jelenlévő több száz barát és tisztelő gratulációjában az egész megye szeretetét érezhette. Az utóbbi időben többet jött közénk. Ha bejött a könyvtárba, nemcsak hi­ vatalos ügyeit intézte, hanem bejött magáért az emberi, baráti szóért is. Többet és kendőzetlenül beszélt személyes gondjairól, kultúráról, irodalomról, saját írói terveiről is. Visszaemlékezve az együtt töltött évtizedekre, sokszor megesett, hogy Jóska hiányzott közülünk. Tudtuk, hogy elfoglalt, beláttuk, fontosabb munkán dolgo­ zik, és ezért nem zavartuk elmélyült műhelymunkájának nyugalmát. Jelenlété­ nek hiánya ellenére sokszor ott éreztük közöttünk, és tudtuk, hogyha szólna, mit mondana. Elevenen él bennünk utolsó találkozásunk emléke. Halála előtt egy héttel éppen a Nagykálló melletti Harangodon — a Jóska által is éltetett és gondozott olvasótábori terrénumon — találkoztak a megye könyvtárosai, ö t is vártuk, hogy hallgassuk eligazító szavait a mai magyar irodalmi és közélet kissé zilált állapotáról. A beszélgetésre betegsége miatt sajnos már nem kerülhetett sor. De mégis meglátogatott bennünket. Megható volt, ahogyan szinte mindenkit magá­ hoz ölelve köszönt el tőlünk, a kollégáktól, a munkatársaktól. Akkor még nem sejthettük, hogy ez a találkozó és ez az ölelés már a búcsú volt. Hívő ember volt Ratkó József. Miben hitt? A valóság értelmében, az érte­ lem győzelmében, a szerelemben, a tehetségben, a fegyelmezett munka szigorú­ ságában, mert csak értelmes létet tudott elfogadni önmagában és maga körül Tisztességgel tette a dolgát. Jártában-keltében osztogatta magát, mindig tudta, hogy kinek kell odaadnia a remény hetedik krajcárját. Jó érzés volt vele talál­ kozni, vele együtt lenni, barátnak tudni őt. Olyan szellemi örökséget hagyott ránk, amelynek törés nélküli folytatása csaknem lehetetlen. De ígérjük, hogy erőnkhöz mérten ápolni, gondozni fogjuk. Búcsúzunk! Búcsúznak Tőled; Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lakói, álla­ mi, társadalmi és tömegszervezeteinek dolgozói, a művelődési, művészeti , okta­ tási intézmények közösségei, a szerkesztőségek és hírközlő szervek kollektívái, a társaságok és egyesületek tagjai, a megyei írócsoport, a Móricz Zsigmond és a Krúdy Gyula Könyvtár munkatársai, a megye könyvtáros társadalma. Kedves Jóska! Tisztelt és szeretett Barátunk! Te, aki verseidben annyiszor viaskodtál a halállal, de mindig egy emberhez méltó élet nevében, immár meg­ vívtad utolsó csatádat. A váratlan veszteség fájdalmától elszorult szívvel bú­ csúzunk és kísérünk utolsó utadra. Isten Veled! Nyugodj békében!

445

SZABÓ SAROLTA:

Túri Margitra emlékezve... BÁLINT ISTVANNC (1916—1989)

Valaki ismét elment közülünk. Valaki, aki szűkebb pátriáját soha nem feledve tevékenykedett a népművészetnek a népi iparművészeibe való átmentéséért. Túri Margit életének 73. évében eltávozott az élők sorából. Paszabon született 1916. október 8-án, másodiknak a négygyermekes csa­ ládban. Édesapja, Túri Sándor neves néprajzi gyűjtő, a múzeumügy jeles támo­ gatója. Édesanyja szelíd, csendes, kedves asszony, aki súlyos cukorbetegsége mi­ att korán elhunyt. Iskoláit Paszabon kezdte, majd Nagykállóba került az Állami Szabolcs vezér Reálgimnáziumba, amelyet 1931-ben fejezett be, majd életútja ismét Paszabra vezetett. Itt főleg apja munkájába segített be. Édesanyja egyre súlyosabb betegsége miatt a háztartás gondját Ilona testvére vette magára. Túri Sándor gyakran vezetett tanfolyamot a sárospataki népfőiskolán, ilyen alkalmak­ kor lánya helyettesítette tanítói munkájában. Megtartotta az órákat, még isko­ lai szemléltetőeszközöket is rajzolt. Emellett népművelői feladatokat is vállalt az iskolában és azon kívül is. Iskolai mesedélutánokat szervezett, ünnepi mű­ sorokra szavalókat készített fel, színpadi táncokat tanított be Az ifjúságnak évente többször is színdarabot tanított be, amihez a díszleteket is ö maga ké­ szítette. Nagyszerű rajztehetség volt, amelyet néprajzi gyűjtőmunkájában is jól tudott hasznosítani. Túri Sándor nemcsak a sárospataki református kollégiummal és a népfő­ iskolával tartott lenn élénk szellemi kapcsolatot, hanem a Kiss Lajos körül ki­ alakult szellemi műhelynek is a tagja volt. Gyakran megfordult Paszabon a Túri családnál Kiss Lajos, Ortutay Gyula, Boross Géza festőművész, Koffán Károly grafikus, dr. Vigváry László orvos. Az „Atya”, Kiss Lajos szinte észrevétlenül vonta be Túri Margitot a nép­ rajzi gyűjtésbe, olyan feladatokkal bízva meg, amelyeknél rajztudását is jól hasznosíthatta. Első megbízatása a szappan nélküli mosás körüli szokások össze­ gyűjtése és a nyári szapulás munkamenetének lerajzolása volt. Később, a ken­ dertermelés és -feldolgozás munkafolyamatainak és eszközeinek a megismerése után Kiss Lajos arra kérte, hogy rajzolja le a szedett csíkok mintáit az abro­ szokról, dísztörülközőkről, vőfély- és komakendőkről, gyúrókötőkről és a sza­ kajtókendőkről. így fokozatosan felgyűjtötte Paszab és a környező községek mintakincsét, amelynek később igen sok hasznát vette. 1938-ban szervezte meg azt a három hónapos ú. n. „magyar kézimunka” tanfolyamot 22 résztvevővel, amellyel elindította útjára a paszabi szőttest. A tanfolyamot követő ősszel a tanítói ház udvarán álló gazdasági épület egyik helyi­ ségében rendezték be a szövőházat, amely tíz esztendeig volt a paszabi szőttes otthona. Túri Margit nemcsak szakmailag irányította e kis üzemet, de a szövő446

ház fenntartásának minden gondja, az alapanyag beszerzésétől az értékesítésen át az ő vállát nyomta. A már korábban felgyújtott mintákon kívül újakat is tervezett. Ö maga írja később: „A szőttes díszítőelemek összeállításában azt az utat követtem, hogy a geometrikushoz, csakis ehhez a mintanemhez illő másik díszítmény társulhat, hogy a futóindás mintához futó irányú legyen a másik sor.” A szépen induló vállalkozást a világháború visszavetette. A paszabi szőttes karrierje 1946-ban újra indult. A szövőház újbóli berendezése és a munka be­ indítása ismét Túri Margit érdeme. 1950-ben elszakadt szülőfalujától. Paszabtól és Budapestre ment dolgozni. Itt kötött házasságot 1951-ben Bálint Istvánnal, akit már a korábbi évekből is ismert. Bálint István, mint a gávai járás ipartestületi jegyzője, egyik aktív tá­ mogatója és szorgalmazója volt a szövőház létrehozásának, és egy kis technikai találmányával maga is közreműködött a szövőházban folyó munkák megkönynyítéséhen, meggyorsításában. Túri Margit Budapesten először a Népművészeti és Háziipari Vállalatnál kezdte munkáját, majd dolgozott a HISZÖV-nél, a NIT-nél, az OKISZ-nál. In­ nen ment nyugdíjba 1976-ban. Kapcsolatát csaknem haláláig megőrizte a NITtel, kutatásokat végzett annak megbízásából. Budapesten sem feledkezett meg Paszabról, a paszabi szőttesről. Munkakö­ rénél fogva, lehetőségeinek megfelelően mindig támogatta, segítette a Háziipari Szövetkezethez került paszabi részleget. Arra is kiterjedt a figyelme, hogy a paszabi szőttesről kialakult tévhiteket eloszlassa. Megírta a szövőház létrejötté­ nek hiteles történetét. (Szabolcs-Szatmári Szemle 1971. 1.) Túri Margitot Budapesten férje mellé helyezték örök nyugalomra. Emlékét nemcsak Paszab népe őrzi. . .

447

Irodalom JÁNOSI ZOLTÁN:

Az anyaföld színeváltozása Ratkó József költészetéről — két verse fényében — (József Attila; Nagy László) Fölocsúdva a lesújtottságból Ratkó József fájdalmas, korai halála fölött, az eszmélés a halállal szembeszegülő gondolaté legyen: „Non omnis moriar”, nem ha­ lok meg egészen. Talán ez méltó leginkább a halott költő és a „földet tartó", „drá­ ga halottak’’ szelleméhez. A testét ledöntötte a kór, az idő — ez az idő —, de élet­ művén repedést már nem okozhatott. Ratkó József művészi hagyatéka, bár bizonyosan sok létező és születendő tervet ragadott el homlokától és kezétől a halál, zárt, kiteljesedett, öntörvényű rendszer: vers-haza, címerében a Szent István-dráma koronájával, Műve még alkotója életében véghez vitte a maga honfoglalását, meglelte helyét, és körbe­ rajzolta határait a lelkek; az irodalom Kárpát-medencéjében. S nem a külső szempontok, a lelencsors, a magát „röghöz kötő” lélek, a „nagykállóiság”, a Szabolcs-Szatmár-Bereggel eljegyzett lét vagy a cselekvő emberség dühei miatt. A költői rangot a művek belső értékei: az antológiadarab Zsoltár jajkiáltása, A kő alól nyüszítő fájdalmai, a Félkenyér csillag egyetemessége, a törvénytelen és halott halottak lázadásai, a Szememben éjszakázol, a Jegenye, bodza szembené­ ző keménysége, a Fordulj az asszonyokhoz, a Gyerekek lélekrajz-finomsága — és sorolhatnánk tovább — teremtették meg. Az a kiküzdött tehetség és erő, amely nélkül élhet valaki Párizsban, Budapesten, Miskolcon — vagy Nagykállóban — költő nem lehet belőle, hiába taszítanák a líra útjára szenvedései. Ratkó József művészete — s ezt itt, a kisebb haza földjén illik először ki­ mondani — nem a perifériákon élő művészsors vákuumos közegéből, nem a lo­ kálpatrióta költészet helyi ízeiből, s nem is a végeken a végek által sanyargatott ember indulataiból fakad, hanem egyértelműen Ratkó József emberi rangjából. Élhetett volna ő bárhol e hazában, mindenütt Ratkó József marad: a nemzet nehéz örökségeit vonszoló, forradalmár lelkületű ember, az Isten háta mögött is a magyarság, Közép-Európa, Európa, az emberiség gondjainak elkötelezettje. Akiben nemcsak a magyar fájdalmak sajogtak, hanem „ a mayák, aztékok, alemánok, sumerok, inkák”, „avarok, hunok, ferdeszeműek” „világnemű” kínjai is. „Szorongásaim, gyászom oldódtán itt láttam és csodáltam meg először a ba­ jaimon túli világot. S ezért lett fogadott földem Szabolcs-Szatmár megye. Sza­ vaim és düheim idevalósiak.” „De én csak annyira vagyok idevalósi, ahogy az akácfa vagy a kő. Kivághatóan, elhajíthatóan.” A fogadott föld — ha sebzett is, fájt is — meg tudta tartani a költőt, s a költő is hűséges maradt földjéhez tudván: „kell a földnek hű halott, / olyan, aki nem szökik meg”. S ahogyan ez a kemény és megszenvedett emberségű költészet „emberi ágon” e földdel rokon, úgy kapcsolódik — esztétikuma ágán — az egyetemes magyar líra gyökeréhez. Az alkotóra nemcsak az vall rá, milyen földet fogad a magáénak, hanem az is, kiket fogad el példaképeinek. „De bizonyos, hogy ki­

148

szemelik az ősök az utódokat" — mondja Nagy László (A föltámadás szomorú­ sága) — „Rámutatott a gyémántos franciára* a templomépitő Dante, rá az iszá­ kos Edgár Poe is, Lát Ady Endre kéklángú ujjakat feléje nyúlni a hazai sötét­ ből, idegen éjből. Láthat X. Y. Z. is, de utód nem lesz belőlük, mert hamis a kaprázatuk.. Ratkó József hajszálpontosan ismerte föl, merre az illyési „példa csodája’’, hogy az alkatának megfelelő, sajátos művészi világot megteremthesse. A ma­ gyar népköltészet, dalok, balladák, siratok, Ady, Bartók, Illyés Gyula merülhet­ nének föl — most mégis azokról essen szó inkább, akik mellett legközelebbi he­ lye van a „holtak poétájának” költészetünkben: József Attiláról és Nagy László­ ról. Közülük is inkább az utóbbiról, hiszen a népköltészet mellett a Ratkó József-i köllöiségben többnyire József Attila hatását szokás emlegetni, párhuza­ mot vonva származással, szegénységgel; a stilisztika mutatópálcáit az örökség­ re irányítva, föltárva a szemlélet analóg vagy közös képeit, motívumait. Pedig a József Attila-vonzás túlzott hangsúlyozása félrevezető lehet. Körülbelül a het­ venes évektől Ratkó József világképe karakteresen egyénivé válik, leveti magá­ ról a nagy előd külső szintű, látható stílus-reminiszcenciáit, magatartásmodellje egy részét is; illetve egy mélyebb, személyes világérzésbe és lírikusi programba olvasztja bele azokat. Amit leginkább megőriz József Attilából, az a „mosónő fia” költészetének eszenciája, a „vox h u m a n a tiszta emberség és tiszta beszéd, s így a jelképpé stilizálódott József Attila-örökség megszünteti a felszínesebb cselekvési és stílusimitációs esélyeket, olyan modellé válik, amely elsősorban etikailag szab irányt, szabadságot adva a poétikai megvalósulásnak. Ratkó Jó­ zsef költői pályáján már a hetvenes évek előtt is érzékelhető, de később egyre tisztábban mutatkozik meg, hogy a József Attila-hagyaték eszközeinek egy ré­ szével a saját korának magyar világa mind kevéssé mérhető. Sőt, a József At­ tila-! létszemlélettel történő — „megszüntetve-megőrző" — szakítás a pálya to­ vábbi fejlődésének kulcskérdésévé válik. S hogy ez így van, arról nem a zseniális József Attila tehet. A világ válto­ zott meg olyan mértékben az ember körül, hogy a modellként tekintett es átvett lírai rendszer fogódzói alól a valóság jelenségei kicsúsztak, kisiklottak; illetve maguk a világképi kategóriák lettek kérdésessé. Ez szükségszerűen vezetett a túlságosan hatásuk alá került líraiság beszűküléséhez, csonkulásához, s a túllé­ pés igényéhez. Ahogyan József Attila sem nézhette kora félkapitalista világát Ady vagy főként Petőfi szemével, úgy Ratkó Józsefnek is ki kellett vívnia ön­ nön világképét, még annak tudatában is, sőt annál inkább —, hogy a vers csak „emberség-hologram ” A kor — természeti és társadalmi szintről indukálódó — emberellenes erőivel szembefeszülő József Attila-i költőiség egy része ugyanis: a racionalitás fegyelmében bízó elme, az osztályharcos elhivatástudat, a mun­ kásosztály életérzésének esztétikai kifejezése, az olykor polarizáló emberkép és még néhány elem a megvalósult szocializmus, illetve annak nevezett és dekla­ rált társadalmi formáció közegében — amit József Attila minden idegszálával áhított —, és éppen a hetvenes és nyolcvanas években mind használhatatlanab­ bá vált a magyar élet lírai megragadására. József Attila általánosabb, egyeteme­ sebb — és lényegszerübb — sajátosságainak megtartása mellett más tájékozódá­ si pontokat is kijelöl a történelmi idő és a belé forrott esztétikum. Mert a Jó­ zsef Attiláénál bonyolultabb vagy talán átlóthatatlanabb történelmi kor hori­ zontján baljós, sötét előérzetek vonulnak át, az emberség abszurd kifordulásai, •D a ad elltlrB

449

fejük tetejére állt hitek ás elvek, csalások és megcsalalottságok, lelki és fizikai kivérzesek, halottak, amelyek tömegében már képtelen utat nyitni a József Attila-i észelvúség, tisztaság, társadalomelméleti egyenesség és az ezekre épülő té­ ma és motívumvilág. Az a költészet, amely József Attilát — valamilyen módon — nem tudta meghaladni, illetve közéleti gesztusait nem volt képes szuverén valóságképpel és József Attilához közelitő művészi erővel feltölteni —■ például 1959-ben, a nagyok elhallgatásának állóvizén fölevező „tüztáncosok” nagy része esetében —, az kudarcra volt ítélve. Leginkább az 1945 után indulóknak kellett megküzdeniük önmagukért. A korábbi nemzedékek legnagyobbjai — Illyés, Weöres, Pilinszky és mások — a József Attiláétól eltérő szemléleti és eszköztár­ ral — és nagyobb, ,,résen levő” élettapasztalattal érkeztek az ötvenes évek kö­ zepéig, amikor a „József Attila-ság" — a „lobogónk Petőfi” mozgalom után két­ ségtelenül fölszabaditóan — elözönlötte a fiatal lírát. A kibontakozó új társada­ lom nemcsak a hatalom oldaláról mutatkozott problematikusnak A József At­ tila mezében viaskodó fiatal költőknek nemcsak a szocializmus és néphatalom nevében prédikáló rendszer álságaival kellett farkasszemet nézni, hanem — csupán egy sarkalatos példát kiragadva az abszurditás kapuit egyre szélesebbre táró korszak látványaiból — a hagyományos népfogalommal is; azok egy részé­ vel, akikért harcolni akartak. Már József Attilánál is megtörik a sablonos, de általa is gyakran így fölrajzolt: gazdag—szegény; tőkés—munkás; elnyomott— elnyomó képlet, differenciáltabb emberképet sugalmazva a világról („zsoldos a férfi, a nö szajha, szivüket el nem érhetem”.); az ötvenes-hatvanas években pedig még erőteljesebben mutatkoznak meg a hagyományos „nép” kategória bomlásának jelei. „Már émelyítően becukrozva a nép, és alulról fölfelé is csúsz­ nak a romlasztó csókok” — írja Nagy László a „kufárság”, kofaság” eluralkodó jelenségein fölémclyedve; és Ratkó József is kifejezi csalódottságát: Énekelhet nektek az ember, nem szabadok akartok lenni, hanem gőgös gazdagok. A változásokra reagáló lírai reflexió természetesen nem a kisemmizettekért kiállás elvének tagadása volt, de egyik jelzése, fölismerése annak, hogy a vi­ szonyok megváltozására az eddigi szerep és költöiség felülvizsgálatával kell fe­ lelni. Ez a folyamat a kor meghatározó alkotóinál különbözőképpen alakult. Ratkó József költészete akkor válik egyéni rangúvá, amikor a József Attila-üzenetből lepárolt tiszta emberség és egyetemes csillagokhoz igazodás eszméi mellé kínnal, véresen, halottasán megtalálja saját mítoszát és beszédét: a halot­ takét, s egy újszerűbb magatartással fordul kora marcangoló kérdéseihez. A Ratkó József i „halottkultusz” megszületésében igen sok szál szövődhetett egy­ be; a személyes veszteségek, a történelmi és művész-elődök tartásába, hitébe kapaszkodás, a népköltészet archaikus, a „megíratlan idők” (Csoóri Sándor fo­ galma) emlékezetébe, homályába visszanyúló karja, talán a viszonylagos izo­ láltság s más jelenségek is — bizonyosnak tűnik azonban, hogy a költő halotta­ kat ölelő mozdulatait igencsak hasonló társadalmi ingerek motiválják — és ta­ lán a leghangsulyosabban —, amelyek például Juhász Ferenc kezét A halottak királya vagy Nagy Lászlót a Fejfák ciklus megírására kényszerítették. Egyszer­ re menekülés és válasz a zűrzavaros, magából kifordult korban, személyes mí­ tosz a rendetlenségben, megnyitott, fordított egyetemesség, történelmi és ant­ ropológiai dimenziók föllobogtatása a létezés pillanatnyi, elszigetelt és kisszerű­ vé zsugorított koncentrátumában, példaállítás — és fájdalom. Mert az emberi 450

,,Egész”-re minta már csak o 11 van, a jelenben az ember darabokra hullott a katasztrofás előérzetek földrengésében. Az önmagát fel nem adó személyiség, a világmindenség centrumába vissza­ helyezett vagy ottani szerepéhez ragaszkodó emberi modell e képletben — vég­ ső soron József Attila legbensőbb lényege is. De akinek e megrázkódtatásaiban is fölszabadító költői alapállás kiforrásá­ ban legnagyobb szerepe volt, az a — szintén a népköltészet és József Attila ütő­ erén felnövekedett — kortárs-előd, akivel látásmódban, rettegésben, poétikai villámlásokban, halálban igen sok a mélyen született azonosság: a második vi­ lágháború utáni irodalmunk egyik legnagyobb géniusza; a Ratkó Józseffel egy­ azon életkorban, ötvenhárom évesen meghalt Nagy László. Alig több, mint egy évtizeddel volt idősebb a haza keleti oldalának „fogadott fiánál”, s ugyanannyi ideje szállott a sírba Ratkó József talán nem is stíluselemekben, a modernebb képvilág törvényeiben kapja tőle a bátorítást, hanem a sorok mögött álló sze­ mélyiség bazaltkemény szigorától és művészi igényességétől, amelyekkel „az álság falai ellen”, egyre jobban züllő, lelket, magyarságot bomlasztó és jövőkép nélküli világával szembefordulhat. Nem is e modell követéséről van szó, habár a Nagy László-i fényesség sugárzását, különösen a szociálisabb, társadalmi gon­ dokat fölvállaló, antropomorf líra esetében kevesek kerülhették el; „sas-körme” nyoma ott az utána induló nemzedékek betűin —, hanem párhuzamos, rokon tendenciákról, amelyek érzékelésében és költői kifejezésében a nagy kortárs járt elől, s amelyek mögött azonos a poétái világlátás alapja: Bele nem nyug­ vás a személyiség széttörésébe, meghasonlásába, a partikularitásba és a periféri­ ákra kényszerülő, „lefokozott” létezésbe. Nagy László heroikus gesztussal nö­ veszti világnaggyá önmagát, egyetemes és magyar gondok tonnáit véve a vállá­ ra, és az univerzális létezés, történelem, kultúra; a humánum nevében bajvívó vértezetben pörli vissza az ember jogait, máig ható, fényes etikai rendszert al­ kotva a líra nyelvén —, Ratkó József pedig „Európa anyajegyén”, ott is viszony­ lag szűkebb kisvilágában, de ugyanolyan spektrumú — vízcsöppben a tenger — gondjai közt lebújik a földbe halottaihoz, őket húzva, ráncigálva, ciháivá elő példának a jövő kegyelméért, lírájának legnagyobb költői erejű misztériumát teremtve meg — a pusztulásból — s vele a lírai „én” szintézisérvényű szólalását: Felejt a föld. Én nem felejtek. Ügy épült a csontom és agyam, hogy minden kínt kiénekeljek. A közös világszemlélet és kifejezés szálai a Ratkó-költészet geneziséig nyúl­ nak. József Attilával egyidejűén szervesen szövődnek Nagy László — korának lírai állóvizét a mélységekig felkavaró — műveinek eszmei, költői vonulatai a bontakozó poézis alkotásaiba. A „kis gondjaim közt guggolok” (Szégyentelenül) József Attila-i sugalmazású énkép-mozdulatával megfér az Éjszaka (1.) (Jön az éjszaka. ..) lótszférákat sorjáztatő, elementárisán sodró, személyiségkiteljesítőés nagyító („Mindnyájan istenek vagyunk.. ...... talpraállnak óriás alvóba­ bák”) látomássorozata, amelynek Nagy László A vasárnap gyönyöre című hoszszúverse adta a mintát; az Éjszaka (2) (Szombat van. ..) alapjaiban József Attila racionalitásának, az ő Téli éjszakájának paramétereit követi, ám befejezése (Vas^tündér, izzó Nap, tündökölj!” Nagy László A Nap jegyese ciklusának a tár­ sadalom dermedtségéből a Nap felé lobogó imádatát tükrözi. De ott dobog Nagy László ritmikája a képisége (Zugló) az ősz soraiban (Csordul a rózsafa vére) a paraszti kín, a dacos kiállás kiéneklése pedig (Aszály, Jutok majd) a szemléleti 451

közösségei bizonyítják. A későbbiekben az élmények megélésének és a lírai rea­ gálásoknak a párhuzama, ,,független" rokonsága válik dominánssá, A közös világérzékeléscben már nem a formai, tartalmi utánérzéseket villogtatja meg az egyre súlyosabb szavú Ralkö József-i lira, hanem a valósággal szembenéző, azt megítélő költői jelenlét és eszme (kendőzetlen igazságkimondás, kemény metaforizálás, kozmikus dimenziók, történiség, nemzet- és emberiségképviselet, tra­ gikus sorsérzékelés, önfeláldozás a legfontosabb érintkező elemek) analóg ten­ denciáit. Ügy kötődik Nagy László etikai és részben képi rendszeréhez a Ratkó Józsefé és a Ratkó Józseféhez a Nagy Lászlóé, ahogy különböző emberi szerve­ zetek vörös vértestecskéihez az oxigén: nem a ,,megtanultság”, hanem a termé­ szet igazsága, az együtt lélegzés törvényével. Nagy László időbeli előnye az előbb születettek magánya, úttörése, kínja; Ratkó József hozzánövése — vagy talán későbbi elszótlanodása folytán inkább kísérlete — pedig nem alárendelt, hanem testvéri. S ugyanígy igaz ez a Ratkó-lírában József Attila folytatható örökségére is. Ezért szolgálhat rendkívül fájdalmas — éppen ezért fölöttébb szükséges — tanulságokkal e két nagy költő emlékezetére írott versének egymás mellé helye­ zése, szembesítése, összehasonlítása. S mert minden emlékező vers egy kicsit önstilizáció is, hisz a megénekelt, elsiratott, föltámadásra hívott előd halotti maszkjáról — vagy eleven tekintetéből — fénynyalábok sugárzanak magára a mű szerzője is, így önmaga önnön megítélésének, ars poeticájának, programjá­ nak, sorsfordulóinak tükrét is felmutatja bennük az alkotó —; e művek egybe­ vetése alkalmat szolgáltathat néhány Ratkó József pályaívét alakító sorsbeli, képi, társadalmi elem föltárására is. A két vers világképében, eszméiben, képiségében, formáiban megmutatkozó változások a lényegszerűség evidenciájával fedik föl Ratkó József költészetének József Attila örökségével való részleges szakítását, az erősebb ívű, Nagy László felé fordulását, társadalmi bizakodásá­ nak radikális tragikummá sötétedését, és azt, milyen külső erők kényszerítik, lökik erre az útra a „Jó hazát” szerzőjét. A két mű időbeli távolsága centrális jelentőségű pályaszakaszt határol, fog át Ratkó József művészetében. A Józsej Attila 1970-ben az Egy kenyéren című kötetben látott napvilágot, a Nagy Lász­ ló pedig az 1978-as gyásznap gyertyáinak fellubogtán zokogott föl, a költő halá­ lakor.

JÓZSEF ATTILA Ez a hitvány, gyönyörű ország megszégyellhetné Janus-arcát. Édes nagy fiát lökte sínre, s vigyorgott e halálos csínyre. Züllött méhébe gyömte vissza, hogy újból a világra hozza. Most lucskos csigaházat szárít pótolni sérült csigolyáit. Kismama-hasán kin ragyog — kigyöngyöznek a csillagok.

NAGY LÁSZLÓ Megyünk utánad, Halott. Orrunk lábad ujját éri.

Megyünk utánad, Halott. Fut veled egy rossz szekér. Megyünk utánad, Halott. Kitüntetés tüntetés vörös bársonyon, Halott. Sahse márciusodik. Milyen idő jön, Halott, hogy elásunk, mint a kincset? Meg kéne ennünk, Halott, szavaidat is lenyelnünk! Hová indultál, Halott? Es mi mért megyünk utánad? Megyünk utánad, Halott. Himnusz rídogál utánad. Megyünk utánad, Halott. Kurva anyaföld zuhog rád. Megyünk utánad, Halott. Sohse márciusodik.

A kct mű egybevetése a közös szemléleti képleteken indulhat el. Mindket­ tőben — de különböző arányokban — ott a haza, a föld és áttételesen a jöven­ dő motívuma, perspektívája és ott az énkép is a belőle fakadó sugárzásokkal: reménnyel, fájdalommal, megcsalatottsággal. Ezek módosulása a szemlélet mó­ dosulását jelenti, annak nyomán alakul, s velük megrajzolható a pályaív geo­ metriai görbülete, a halottas nehézségi erő egyre meredekebb zuhanási kény­ szere. Ha figyelembe vesszük, hogy mindössze hozzávetőleg nyolc év a két al­ kotás megírása között eltelt idő, szemlélhetővé lesz, hogy az elkeseredés ütései milyen gyors csapásokkal taszították a költőt egyes világképi és poétikai alap­ elemek kifordulásának, tragikussá sötétedésének irányába. A kiemelt versekben bázis-érvényűén közös az a költői magatartás, hogy a szubj'ektum önnön poétái küldetését a nemzet és a haza viszonylatában mé­ ri meg. így kifejezi a versek születésének periódusában érzékelt haza-országnemzet minőségét is, s abban önmaga lírai — és Ratkó Józsefnél természetesen emberi — cselekvésének esélyét, értelmét, lehetőségét kutatja, vázolja föl. Ez a közös alapállás a müvek mélyrétegeiben fekvő analóg csontozat, amelyeknek az építkezés, intonálás eltérő volta alakítja a karakterét, teremti meg az egyik esetben piros, artériás erekkel lélegző, a másikban „fekete vénás világu 1 (Nagy László: A jovo vacogása) versbéli testeket, „magatartás-hologramokat". A két „haza” viszonya két fiához — és a költőhöz —, és Ratkó József kapcso­ lódásának jellege a halott költőkhöz és rajtuk keresztül az őt körülvevő hazá­ hoz a költői létezés stigma-rendű csillagaira és sebforradásaira, sőt nyílt sebei­ re világít rá. A József Attila a halálból születő remény, az új, reményes haza és az e hazában feltámadó emberszabású költőiség verse — jócskán az ötvenes évek irodalompolitikája után járunk —; a József Attila-i poézisjelleg és attitűd: a folytathatóság és a kárpótlás, a fölvállaló etikai jóvátétel műve. A Nagy László pedig az e hazát célzó törekvések, költői akaratok társadalmi szintről kisarja­ dó kudarcának felzokogása, a remény gyászba torkollása, a megcsalatottság és a kisemmizettség himnusza, amelynek taktusaiban a küldetés mártírumának patetikus felhangjai sincsenek már meg, csupán a tehetetlenség, fájda­ lom, a végső elkeseredés dühe, a vállalt feladat konok — de hittel már alig te­ lítődő —, monoton, archaikus továbbvonszolása a halál felé. A József Attila idilli zárású soraival a Nagy László siratós feketesége felesel, tisztán mutatva az utat a bizakodás költészetéből a küzdés értelmének megcsonkulásáig. A Ratkó Jözsef-i világban — halottas és nem halottas versek közegében egyaránt — a haza földje a kezdetektől fogva kétarcú: szül és temet; illetve temet és szül, attól függően, hogy az éppen időszerű pillanatnyi hangulati és gondolati szabályozók hová teszik a hangsúlyt, llymódon a József Attila — ahogyan ké­ sőbb a Nagy László is — szintetikus érvényű a környezetükben, periódusuk­ ban született hazát, halált, történelmet mérő — s ezek a leggyakoribb Ratkótémák — közegében. A József Attilában a pusztító és világra hozó föld láto­ másának szétszórt elemei sűrűsödnek olyan jelképes Janus-arccá, amely egy­ felől a múltra, másfelől a jelenre tekint; a Nagy Lászlóban kizárólag a jelen történelmi idő aspektusában, de a történelem mélyáramaiból is táplálkozva a kórhozott, végzetes, fiait halálra gyötrő, megnyomorító, temető föld arculatát domborítja a vers-fejfába a művész keze: a halottas földét, ahol nem az érték teremtése, de rombolása, nem a fény felé vezető csillagösvény megmutatása, de a sirgödörbe taszító-lökő végtelen bánat él, ahol Nagy László is szimbólum, halála az etikus magyarság siratóéneke. Ezen az arcon nincs már világosság. 453

Üzen az arcon a kismamahasról kigyöngyöző — József Attila motivumrendszerében centrális vonatkoztatási pontokként égő — csillagok: a fölfénylő esz­ me, a tiszta emberségű kor, a szabadság, az egyetemesség jelképi erőtere he­ lyett csak a végleges ellentéteket hordozó, ambivalens káromkodással megne­ vezhető „kurva anyaföld'’ rögei zuhognak a szabadság, a megtisztuló lét „már­ ciusodé’’ hitei nélkül, a sírba vonulás halál-menetes kényszerével. Pedig micsoda esélyei voltak e hazának a Ratkó-líra születésében! Az ár­ va ember szemléleti rendszerében a haza földje a szó legszentebb értelmében „édes" anyaként, fiatal szülő nőként testesül meg — a József Attila-vers kismama-modellje ezeket a tulajdonságokat futtatja egybe —, aki „Szül, szül egyre”, akinek testén ..magzatvizet csorgat az árok” (Magyarok), medencecsontja „fenyves", emlői pedig „a Bükk, a Mátra” (Hazám); s e születésre ori­ entált képiségben a halál is megtalálja a maga értelmét, hiszen ahol a dolgok legmélyén munkáló lényeg, a Szabadság „műveli a földet”, ott „teremnek majd a holtak ". A szülő, föltápláló föld képzete köré egész vonzáskör alakul ki. Ezek közül az egyik legfontosabb éppen az értelmes halálnak, a termő ha­ lálnak a kifejeződése. Az „Engem halottak szültek, engem / Ők éltetnek szi­ gorúan” (Föld fölé tartanak) elve megfogamzik a nemzet szintjén is, és itt vá­ lik Ratkó József halottas verseinek egyik legszebb nyereségévé. Innen fakad többek között a Zsoltár anyaalakjának időtlen létfolytonosság-szimbóluma is, és általában a fölismerés a múlt alkotó jelenléte, progresszív hagyatéka, az inspiráló halott mítosz szükségessége iránt (amivel olykor bizony nagyon fu­ karul bánt a demagóg szólamokba hevült kor): „Nem löszön, futóhomokon — holtakkal töltött talajon épül ez a társadalom”. (Nem löszön, futóhomokon). S e képzetkörhöz tartozik például a „gyönyörű csecsemő idő” (Egy ágyon, egy ke­ nyéren) (amely később az Azt álmodtam című versben, jelezve a szemlélet elborulását, „elsötétülő”, „borostás arcú” idővé változik át); a panteisztikus utalású „makkot, vadkörtét” termő fejfák látványa (Jeltelen sírhantok, hegyek); az embert megmentő, segítő (Föld fölé tartanak); léttalapzatként a földben lakó (Mégiscsak ők), mementóként a mélyben álló (Katonatemetö); történelemhordo­ zó (Magyarok, Történelem) halottak víziója. Funkciójuk hasonlít Ady istenes verseinek „Ü”-alakjához, változataik, alakmódosulásaik fókuszában a valóság­ gal viaskodó lírai alany harcai állanak. E képelemek — hiszen a háttérben a szemlélet alapvető váltása működik — visszájukra fordulnak, negációvá sötétülnek a Nagy László halálára írott versben, illetve keletkezésének időszakában. A József Attilában élő igen és nem kettőssége, az ellentétezö szerkesztés (hitvány-gyönyörű; sínre lökte-világra hozta stb.) helyén itt a fájdalom polifóniája válik kiteljesedetté. Ez a vers a gyötrelem archaikus kútjaiból feltörő siratok, a haláltánc-motívumok, ráolvasok balladás aurájú, ríinetlen, strófákra sem tördelt, modernebb alkatú rokona. A személy, akihez íródik, most nem a rég halott előd, hanem az életpálya egy je­ lentős szakaszán erkölcsi erőt, hitet adó társ; s a feléje irányuló gesztus sem az, mint József Attila esetében: az újjászületést akaró, saját sorsra is koncentrált remény; hanem a temetés, az önnön vágyak elföldelése is. A szemlélet ilyen súlyos elkomorulását számtalan, ebbe az irányba mutató gondolati és képi elem készíti elő, a koncentrált keserűséghez a költői stáció kü­ lönböző fokozatain visz az út. A perspektivikusnak látszó hitek kikiáltása, az elődökben való töretlen bízás mellé (József Attila, Ady, Bartók) mind sűrűbben és fenyegetőbben sorakoznak föl a haza- és nemzetvesztés félelmei: „Bajaink világszínvonalon — / vagyunk a halálban is elsők” — szólal meg a csillagos má454

mórokkal szemben az életút beéréséből is fakadó, a társadalom öniinneplő dra­ périáit fölhasító józanság és felelősség (Bottal); s a mind több oldalról, mind mélyebben feltárt, katasztrófákat sejtető helyzet megteremti a maga egyre baljóslatúbb motivumvilágát. És — habár a költőt a legvéresebb sebű Pilinszky Já­ nos világa is megérinti,például a versbeszéd végletessé szűkülésében, a szó faj­ súlyúnak megnövekedésében (Töredék, Csak én, Töredék 1979, Csontbőr) és a világ egzisztencialista szorongásaival telített képiségében — az Azt álmodtam című verse „tühegyes kínnal" „kék üveg” alá, „földhöz szúrt” emberiségképe Pilinszky Sztavrogin visszatér c. versében is ott vizionál, s közösek még a „tar­ kó”, a „vér” és az üresség, felelem kategóriái —, a világbemérő szemléleti kép­ letekben Ratkó József költészete itt lesz a Nagy Lászlóéval leginkább rokon. Né­ hányat mindenképpen szükséges kiemelni a közös világképi, képi elemek közül, mert csak ezek ismeretében fogható föl igazán a veszteség, a Nagy Lászlótól va­ ló búcsúzás végletes, halálos fájdalma. A magyarság életének, szellemének romlása, a korcsosuló emberség éppen úgy előhívja Ratko József lírájában az önmagukba visszaforgó, a változtathatallanság érzetét keltő évszakok helyett az Űj évszak kellene abszurd vágyát, ahogyan Nagy Lászlónál (Űj évszak jön); a tragikum előérzete éppúgy az elje­ gesedés képvilágát csalogatja elő. Amikor ebben a „hószakadásos” korszakban (Hószakadás a szívre), vissza-visszatérö fagyhullámainak közepette Nagy László az „Észak felől a lepkék bitója már a fatörzs” (Észak felöl) erőszak-látomásával saját pusztulásának árnyát vetíti elő, s önmagát „északi csillag” alatt élőnek látja (Ajándék), s a fagyos emberi közegből a lelkek déli égtájának nem létező melegébe vágyik: „Fázott a lelek is, húztunk Délnek” (Délsziget nincs); ugyan­ akkor Ratkó Józsefet is ugyanilyen jégkorszak csöndje markolja szíven: Szerelem, hagyj el engem. Antarktisz-arcom felöl jön a tél, közelít utolsó jégkorszakom. (Északi fényként) S kortársához hasonlóan ö is a szimbolikus Del menedékébe kapaszkodna; „Elhúzok Délnek..." (Búcsú), Nagy Lászlóval együtt tudván ugyan, hogy nincs Délsziget, s a „kard-élekkel” való északi viaskodás örök sorsküldetésük marad. Párhuzamos továbbá élettér-megélésük és megítélésük a lehetetlenné lett Idő dimenzióinak fölfejtési kísérleteiben — Ratkó József a „Milyen idő, hát milyen idő ez?” kérdésével kiált föl, Nagy László „cirkuszos úr”-nak nevezi az időt (A zöld sátor elégiája) —, s a kor „ordasi" jellemének megfogalmazásában is. A ko­ rai Ratkó-költészet még a jelképes Gonoszt riogató „Farkast, veszett varjút ijesztek” (Jutok majd) programjának népköltészetes, faragott botjával áll a sík­ ra, idővel hozzá kell viszont szoknia a „lábamnál farkas virraszt” (A szótlan na­ pokból) léthelyzetéhez, és szembe kell néznie, együtt élnie az „ordas-arcú” jö­ vendővel (Térdig kővé). Nagy László ordasai is ugyanebből társadalmi közegből vicsorognak elő. Az Ordas mondja cimü versben a farkasjelkép az emberi kitel­ jesedés ellen kisértő rémmé stilizálódik, máshol az „ordasos kort” (A zöld sátor elégiája) fémjelzi, vagy egyszerűen a kivert magányosság hordozója (Búcsú Ta­ mási Árontól). Még nagyobb erejű és jelképiségű párhuzam a „kő” motívumá­ nak alakulása. Az „újholdasok” költészetében ez az elem kezdettől fogva a tár­ gyiasult lél egyik fő megjVenitási és viszonyítási formája (Például: „Arcom, ez 455

a kő repül felém” — Pilinszky János), Az antropomorfizaló ihletű, társadalmiasabb lírában, valószínűleg József Attila hatására is, az anyagon vett győzelem hangsúlyozódik, így a „ko” és képzetköre az e típusú költői indulások során nemigen játszik szerepd Később viszont — egyértelműen a társadalom közegellenállásába ütközésből, elidegenitettségből eredően megindul az antropomorfízációval ellentétes folyamat is. A „kővé válás” kényszere ellen kezdetben ele­ mien tiltakozik Nagy László: ,,Kö-vé-vál-tozz, kő-vé-vál-tozz, kő-vé-vá- Nem! Nem változom kővé, kő emberek. . (A forró szél imádata); ám pályája alko­ nyán ő is a „hittem, de miért / hittem a vér erejét / mén-tombolását a kvarc/ koronái felett” belátására kényszerül, a „szuper anyag”: „szilikát kvarc dolomit karszt és riolit rodonit ’ örökkévalóságának megszólaltatására (Egzakt aszály) —, bár végleg sohasem adja föl az emberiét állásait A „bérccé”, „szirtté” válás nála sokszor éppen a romlással szembeszegülő sziklai erőt képviseli (Föltárt idill, .4 sasorrá temetése). Ralkó József hasonlóképpen, a József Attilá-s Éjsza­ ka (2) c. versben például, még „az ember nagy, nem az anyag" öntudatával lép föl, az „ezért vagyok különb a kőnél” elszántságával. Ám a későbbi időszakban mindinkább az emberi mellé nő a kövek hatalma, azzal egyenrangú jelenléte kerül előtérbe (A kö alól), a „világneműség” aspektusából szemreitételeződik: „a kő is világnemű” (Világnemű), majd a Kő énekelget cimü alkotásban úgy hatá­ rolja el magát az embertől, hogy a humánumon kívüli és fölötti biztonsága, önelvűsége, büszke örökkévalósága domborodik elő. „azt hiszem jól érzi magát mert kö most is és kö vala és kő lesz míg áll a világ ko lesz pontosan ahogy eddig pontosan lesz kő teljesen mert nem kő lenni nem akar ezért tud énekelni is" S végül a költői lét kőbe forrása is bekövetkezik; a sebzettségek és abszurd léttényezők kiapasztják, ember-voltából kifordítják, kővé fagyasztják az em­ bert. E látomásban már benne lappang a halál-analógia, az áldozat, a bálványszintű figyelmeztetés is, de legfőképp a menekülés tragikuma: Térdig kővé, m ajd derékig, fölnyú jtott ujjam hegyéig, vá lik szemem kőgolyóvá, hajam köböl való hóvá.

(Térdig kővé) A legnyilvánvalóbb közös vonás pedig a halottakhoz — elődökhöz, kortár­ sakhoz, „jelesekhez és jeltelenekhez” — fordulás, a halottas mítosz kitárulkozá­ sa. A lelki szenvedések eme vázolt, Nagy Lászlóéval konvergens állomásain ér­ kezik el Ratkó József a megfeszülések motívumai hierarchiájának csúcsán ülő Nagy László-vershez, amelyben a vele leginkább rokon módon érző és kifejező embertől — ahogyan ő nevezte, a „gyémánt arcú, kőszáli lélektől” is búcsúznia kell. Amiért szenvedése is olyan végletes. A Nagy László a halottas versek végső, szintetikus állomása, amelyben a korábban érvényes szemléleti irány végérvényesen megfordul. A holtak „létet 45G

tartó” Atlasz-csontozata helyén alapjaiban a holtak halálba követésének vágya lesz az uralkodó. A vers azok nevében is szól, akik költészetükben Nagy László nevét írták a zászlajukra, az etikus-küldetéscs líra, illetve lirikusi magatartás sirharangjaként, de nem a feladás; hanem a hiábavalóság fölötti elkeseredés kondulásaival. A társadalmi hadszíntér — Nagy László és jórészt Ratkó József életében is — a r.yilt mezőkön nem nagyon engedélyezte, engedte meg és ked­ velte a küllők által képviselt eszme és erkölcsiség lobogóinak viselését, azok ma­ gyarság és európaiság-megtartó szerepe csak jelenünkben mutatkozik meg tisz­ tábban. A vers tehát nemcsak Nagy Lászlótól, hanem a „reménnyel viselős”, megváltható Magyarországtól is búcsúzik. Nagy László neve. alakja és szelleme jelképessé válik, különféle, a létezés értékeire utaló tartalmakat ötvöz. A kútso­ ronként ismételi visszahivogató, sokkoló, önmagára rímelő, szómágiásan szel­ lemidéző nagybetűs Halott-megszólítás szimbólum-holdudvarában elvek, maga­ tartások. eszmék, hitek, személyek, etikai minőségek, költői motívumok szövőd­ nek egybe, ez a „Halott” már Ratkó József minden halottja is, és egyben a „halottság” poézisénck végső konklúziója. Igaz. gyász, lemondás és megcsalatás szól általa, de mégsem az elcnyészós. a nyomtalan veszés. hanem az egyetlennek ma­ radt út néma fölvállalása, a halottakhoz épülés figyelmeztető jegyű példájával, így a költői én a legnagyobb fájdalomban mégis föloldja a fololdhatatlannak tűnő ellentmondást a hit tarhatatlansága és megtartani akarása között: a halot­ tá válásban végképp azonosul lírai hőseivel. A „megyünk utánad” hitető, önszuggesztiós mondogatásával nemcsak a konkrét gyászmenet vonulása, az áttéte­ les „örök halál-menet", a megváltatlan lét halálba vágyakozásának víziója lobog elénk, hanem a tetem magnetikus vonzáskörébe rendeződő létértékek halálig követése és megtartásának elszántsága is. A halott költő tehát egyetemes jelkép: a magyarság perspektíváinak, törléneti dimenzióknak, a változtathatóság hité­ nek. az ember antropológiai önbizalmának, a közössége eszméit fölvállaló költőiség értelmének, személyes tragédiáknak, egyfajta igazságosság és jóvátétel léte­ zésének, egy emberi tisztaságot őrző erkölcsi kódex létezésének és Ratkó József halottjainak is egybeforrott szimbóluma. S az őt követők, a gyászban osztozók alakjai is jelképesek. A koporsó után képletesen nemcsak a Nagy László utáni nemzedék sorjáz, hanem mindazok, akik a nevével fémjelzett eszmék, törekvé­ sek, értékek híveinek tekintik magukat, így a mű jelképi összetettsége tisztán határolódik el három körre: a halottra, követőire, s az ellenséges, gyászt kihívó külvilág tartalmaira. A vers egyik legnagyobb művészi csodája az, hogy — jól­ lehet a temetés időbeni konkrétumainak szcenikáján építkezik — rendkívül pu­ ritán, szinte az ősköltészet egyszerűségét idéző nyelvén egyidejűén fejez ki tény­ szerű történést és többszörös áthallásokat, tágasságokat, egymásba feszülő és ol­ dódó többrétegű szimbolikát. S ez csak a szavak, szókapcsolatok rendkívüli meg­ terhelésével lehetséges. A műben majdnem minden sor igen erős asszociációs és konnotációs körzettel bír, sokuk nagyon mély összefüggéseket nyit meg, törté­ nelmi, kultúrtörténeti, embertani korszakokat idéz. von a temetés láttatásának erőterébe — erősítve, érnyalva és irányzatossá téve a vers érzelemlefolyásának gerincén húzódó, egyik legősibb és legnagyobb misztikus aurájú rítus / és itt epikai szituáció / következéseit. A halálba menés szomorúságának, a veszteség mértékének, a veszélyeztetett érték pusztulásának bukásában is heroikus nagyszerűségét, s a helyzet egyedi­ ségében megbúvó egyetemességet a szenvedés többszólamúságának rejtjelei, mélyáramú üzenptei közvetítik. S az utalások zömében az a drámaian közös, hogy olyan korszakokat lobbantanak elő az Időből, amelyekben a magyar nem457

zetnek nagy esélyei voltak a felemelkedésre, szabadságra, de ezek a mozgalmak, szellemi áramlatok, forradalmak mégis letörettek, hatalmas vérveszteségekbe fulladtak. Ezekből a rávillanásokból — a vers rövidsége ellenére is — a jelenig futó történelmi idő, a magyarság történelmi útjának fehérlő csigolyadarabjai ra­ kódnak elénk. S e nemzetveszéses periódusokkal még erőteljesebb kontrasztok és széditöbb mélységek erővonalán körvonalazódik a jelenbeli tragédia, mert a nemzeti folyamatukba ágyazott sorozatos megroppanások kronológiájának végén a természetes emberi ösztön mégsem a szükségszerűség élményét, hanem az utolsó, egyetlen esély elmulasztásának megrázkódtatását éli meg. A történelmi és kultúridők nem időrendben, hanem mozaikosan rémlenek föl a halottat követő menet fölcsukló zokogásában. Ahogy Nagy László emberi­ művészi nagyságának kiemelésére — az utána jövők eszmében, erőben, tehet­ ségben a lába ujjáig érhetnek csupán — a konkrét történésből, a ..mögötte haladás”-ból származik az áttétel, a gondolati sík; ugyanúgy az eredeti szertartás felhajtó ereje vetette felszínre a „fut veled egy rossz szekér” sorát is. Mégis, Ady Kocsi-út az éjszakában című verse e sorának pontos célzatú átemelésével micsoda sűrített dimenziók kerülnek a realista hitelességű látványábrázolás mö­ gé! Nemcsak sors, lélek, halál és világ összefüggései, a halott rangjának adys erőtérrel minősítése, a halálképzet analóg megemelése történik meg, hanem egy egész irodalmi-történeti-embertani korszakot állít Ratkó József —, ha csak egy villanásnyira is — a jelen homlokzatához. Az 1909-ben a Szeretném ha szerel­ nének kötetben megjelent mű ugyanis köztudomásúan nem egyszerűen csak egy Ady-vers, hanem már-már irodalomelméleti kategória, hivatkozási és viszonyí­ tási alap, korjelzű embléma: a „Minden Egész eltörött” híres sorával az első vi­ lágháború előtti ember szélütésesen megzavart világérzeténck, a részekre sza­ kadt személyiségnek, a szétszakadozott világ tévútjaiba, útvesztőibe, labirintusiaba tévedt, ott bolyongó, önmagát se értő, misztikus erőknek kitett ember iszo­ nyatainak elérkezett korát jelöli. S ugyanezen tartalmak az idézés belső mecha­ nizmusának útjain egyszerre élővé, jelen valóvá válnak a verstörténés idejében is. Ezen a kiáltóan kihangsúlyozott „vörös bársony” ra kitett kitüntetések látvá­ nya sem enyhít. Ellenkezőképpen: a kor elleni tüntetéssé minősülnek át, s e for­ dulatnak nemcsak a Ratkó József-i magatartásban, hanem a Nagy László-életműben is megvan a maga líratörténeti háttere. Nagy László a kitüntetésnél előbbre valónak tartotta az emberi rangot — Ratkó egyik versében is (Arckép) az ember „kitüntetésként szívét viseli” —, nem csillagos jelkép akart lenni, ha­ nem az „ember fia”, s képletesen is lemarcangolja magáról a hatalom efajta pa­ roláit (Arcomról minden csillagot): Arcomról minden csillagot lesöprök, legyek az ember fia. Kék-szalag, láng-arany medália, rongy vagy fekete fogamon. A kitüntetések paradox kifordulása, a hamisság fölfedése tolul tehát az elő­ térbe. hogy épp tiltakozásként láttatja őket a művész, a kor ellen, amely proto­ kollárisán kitűzte ugyan őket —, de a költő eszméivel valójában nem azonosult. Nem a becsülés igaz jelei tehát, sokkal inkább a Csodák csodája Nagy Lászlójá­ nak krisztusi sebeihez hasonlóan: „Diplomái a megcsalatottnak”. A „vörös bár­ sony” ugyanakkor haloványan még a kuruc süveg anyagát is fölsejteti, s ez a

458

prolestálás mozzanatával áll igen finom, belső összhangban; de ezt elfedi a mű­ vészi rang es a korjelző vörös szin kontrasztja. A „Svhse márciusod ik”, kemény, aforisztikusan tömör s a külvilágra csat­ tanó sora még mélyebbre ás a történelem gödreiben. Jelentése egyértelmű: a be­ csapott reményeket, lélek és haza igazi felszabadulását kéri számon —, de a ..március" szó mögött a magyar érzékek ott hallják, látják az ifjak vonulását, Petőfit, a tizenkét pontot, az esőben tüntető tömeget, Táncsicsot: a legnemzetibb ünnep történéseit. S ám jóllehet, Nagy László szókincsében a forradalmiság ere­ jének és lendületének motívum erejű hónapja a „május" volt (Májusfák ciklus például), itt az első tavaszi hónap igésilése a nagyobb hátterű erők, az egész for­ radalom és szabadságharc felidézéséi eredményezi. S a ..máreiusodás” jelen ide­ jű kilátástalanságának és képtelenségének vélt következményeire még távolabbi századokból emelkedik föl a párhuzam, a válasz. A jövő félelmesen bizonytalan­ ná lesz. Középkori, s azt követő századokbeli nagy országomlások borzalmainak előérzstével terhes. Amikor már esély sincs az értékek teremtésére, nem ad jot­ tányi lehetőségei sem rá a történelmi környezet; pusztán az átmentésük, megőr­ zésük lehetősége marad, s ez a legfőbb, még teljesíthető cselekedet. A kincset: országjelvényeket, ékszereket, aranyat, ezüstöt, templomi kelyheket. a nemzetre, népre és az egyes emberekre jellemző, a mindennapokban es szellemi rítusokban is fontos kellékeket a legnagyobb dúlások. tatár—török—német hadjáratok, rab­ ló csapatok támadásainak idején ásták e l; s a holttest ilyen viszonylatba állítá­ sával újra csak Nagy László szellemének hatalmas volta és a veszedelem végle­ tessége nyer kifejezést. A képben menekülő és kiirtott nép. füstölgő falvak, nyílhuhogások ; az országló halálveszély látványa vetül föl. a remekmívű — mert az analógia testét föllelő logikával a halálból, a test föld alá temetéséből a lélek nagyszerűségének átmentését elővarázsoló — hasonlat által. S a szeretetnek, :i közösségmegtartó érték pótolhatatlanságának. a jelen körben maradás szüksé­ gének aspektusa nem áll meg ezen a ponton. Az antropológiai évezredekből, az emberiét legősibb fázisaiból a rettentő fájdalom ivén felhördülő-elöszakadó gondolati képlet: „Meg kéne ennünk, Halott, szavaidat is lenyelnünk" a végle­ tekig fokozza, és borzasztó tágasságú civilizációs motivációkkal tölti föl a ragasz­ kodás már-már animális hőfokú intenzitását Az egyes primitív népeknél ugyan­ is a „halottevés'* kultusza nem feltétlenül az ellenség elfogyasztásának barbár rituáléjával volt azonos. A törzsön belüliek közül — akár jelképesen, halottége­ tés után a maradék hamut, port ételbe, italba keverve — azokat ették meg, aki­ ket a legjobban szereltek, tiszteltek, leginkább közelállónak, rokonnak éreztek — már az ősiségben is ott az időlegyőzés szándéka —, hogy azok ne legyenek a földé, az enyészeté, hanem az aktus során halhatatlanná válva ott maradjanak körükben, s óvjak is egyben az élőket. De ott működik ugyanez a jelképiség az „ime az én lestem és vérem, fogyasszátok” krisztusi gesztusában is, Csak a test­ té és vérré lelt Nagy László-eszme, a lenyelt szavakba bújt folytonosság ment­ heti továhh a művészetté forrott emberséget, amiért a példázat szól. De a kép szörnyű udvarában Dózsa is ott ül a tüzes trónon —, akinek húsából vezéreinek, a hagyományuk szerint enniük kellett —, s bár itt is jelen van a sorsKözösség mozzanata, az egv-hitűség, mégis inkább az izzó, mindenre elszánt, következetes királyiság, a Dózsa-lét nyomul a látomás előterébe, viszonyító emberi rangként. Hogy a látomássík Dózsa-vonatkozása nem puszta véletlen, s érett már koráb­ ban is Ratkó József költészetében, arra a Tánc c versének egy részlete lehet ta­ núság, ahol hasonló gondolatelemekkel, metaforikus megoldásokkal, a rettenetes tor példázat-erejének rokon struktúrájával formálódik meg alakja: 459

Magyarország temetőföld, toroz és vigad. Holtjaiból kóstolót küld szomszédainak. Duna-környék szétszóratott éhes népei, vagyunk mi is ama székely György vendégei. Sőt az idézett példában Dózsa György nemcsak magyar, hanem a közép­ európai népek egymást evő létszimbólumává, történeti végzetük máig érvényes emlékezetévé nő Mi jöhet még a halálig ragaszkodás, megtartó szeretet, kifejezett emberi nagyság minősítéseinek egyre erősebb koncentráltságéi, sűrűségű megfogalma­ zásai után? A követés időszakának átmeneti monotóniája, a benne rejlő, meditativvá enyhülő bánat kényszeres kérdései, válaszai a tudott halál és az ismeret­ len kétségeinek polaritásában, a csak azért is hűség megszólítása. Egészen a sírgödörhöz jutásig, amikor a Himnusszal a reformkor, egy újabb remény és újabb bukás - nemzeti jelképünk képzeteinek centrumában állandóan, kitéphetetlenül ott van a Kölcsey-arcú történelmi idő — kap ismét hangot túl a szertartás ün­ nepi, árnyaló, katartikusan a nemzetit fölidéző pillanatain. A „rídogálássá” csöndesült érzelmi hullámsírban a „megijünk ulátiad" kifejezés a koporsó után haladás és az eszme követése jelentései után a halálba, az elöbb-utóbb a sírba következés akcentusába csap át, az egyetemes emberi út fölhomálylásának pilla­ natnyi oldódás-enyhület árnyaltságával, hogy magasztosabb, szent jelképek csillanásai után a legmagasabb ponton szakadjon ki a lehetetlen, szívet repeszlö fájdalom. Ahogyan az ötvenes évek végén a megélt idők clúlásait már csak az elemien föltörő ..káromkodások katedralisában" tudta a Nagy László-i sebzettség kimondani, úgy tömörít a „kurvu anyaföld'' sírba zuhogása is szédítő ambiva­ lenciákat, csak a káromkodások profán dühkitörésében megbúvó igazságtartal­ makat, érzelmi minőségeket. Mert ott jajong benne a szineváltott anyaföld fö­ lötti embertelen szenvedés, eltaszitás és hűség, a föld meggyalázása, a „ringyóvá lett’1 világ képzete — ez mind Nagy László, mind Ratkó József kései költészeté­ ben meglévő motívum —, a ,,föl-föl dobott kő” embert szétszakító, egyszerre ölelő és ellökő mozdulata, a megcsalatottság szégyene és a mégis megőrző sze­ retet kettős kínja is. Csak a legnagyobb harag és legfönségesebb megbocsátás képes ilyen szentségtörően kifejező képlet megalkotására, a tehetetlen gyötre­ lem dühe —, amely a kortárs Utnssy József egyik versében is (Keresztapu) e ki­ fejezés párját hívja ki, jelezve, hogy az érzés sajnos a szinkron időben / „Téged rugdostalak / dühömben, Te Kurva Kis Ország” / nem elszigetelt. A „Sohse márciusodik” ismétlődő zárósora az ostorcsapás és a szembeszökő rímtelenség ridegségével zárja le a verset, a feszültségek, ambivalenciák, rettenetek tovább mái nem fokozható kizokogása után, de nem a föloldás, hanem a jövőbenézés nyitva maradó kínjának ígéretével. A József Attila-vers — költőileg is éretlenebb — sorsindító alapkő-meghatározása után a pálya jóval későbbi szakaszában írt Nagy László prizmaként gyűjti cs szikráztatja egységbe a Ratkó József-i poézis ás világkép legjellemzőbb sugarait. Az ember-, nemzedék-, esz­ mény- és hazasirató vers egy korszak esélyeit és kudarcát szintetizálja, s túlmu­ tat az egyedi gyász versbe oltásán. Hiteles kordokumentum, megrázó példája a 460

verseit erkölcsi mintaadás igényével író költő elmagányosodásának, halálra ké­ szülésének. Tág tereket egybeölelő rétegeiben a magyar történelem véres útjait bejáró mozdulatokkal pöröl a megtisztító, emberibb korszak eljöveteléért, szub­ jektív döbbenetéi, érzékelései mellett mementó is, hazájának szóló figyelmezte­ tés. óriási árnyékol vető vers-kopjafa, teieróva nemzeti sorsunk kísértő megtor­ panásainak, kifogyásainak betűivel. S ebben a vonatkozásban a nemzet, magyar­ ságunk megmaradásáért följajduló legszebb verseink, a Himnusz, a Szózat, az Intés az Őrzőkhöz vagy a Virrasztók rokona, őrzi a továbbvitt eszményeket, a magatartás modellváltását, ahogyan őrzi a test is a nagykállói temetőben a föld­ től eloldhatatlan hazafiságot. Virraszt Rotkó József lírájának tengelyében.

TIDRENCZEL SÁNDOR:

szülőföld (Kereknsztai-beszélgetés a költő születésének évfordulója alkalmából)*

Váci Mihály olőcM jórészt a Nyírségben éltek. Többnyire e földet vallatták, itt kémlelték az eget, ide várták az áldást osztó esőt, e vidék urait szolgálták. Apai nagyapja kivételével mindegyiknek ez a fold adott végső nyughelyei. 1924. de­ cember 25-én maga Váci Mihály is itt született. Az egész életútját meghatározó első élményei őt is ide kötötték. Ahogy az „Akác a forgószélben” című köteté­ nek Utószavában ennek hangot adott: „Szülőföldemnek észrevétlen szépsége már gyermekkoromban megbabonázott. Embereit, szorgalmas és szívós, egyes tájain már-már bibliai szegénységben élő népét rokonian megszerettem”. Itt eszmélt öntudatra, itt érték az első sikerélmények és kudarcok is Vácit. Itt szívta magába műveltsége alapjait. Miként a ,.szülőföld”-fogalom összefoglaló jelentését az „Én szőke városoméban versbe szedte: „Ez a táj tanított szeretni Hazát! Ez a por mutatott arányaidra — világ! Itt lett rokonom a Három-Milliárd!” Pályája kezdetén ennek a nyírségi tanyavilágnak lett a tanítója, kollégiumigazgatója, majd megyei kollégiumi előadója; sorsának jobbítását magára vállaló apostola. Ez a küldetéstudat azt követően is munkált benne, hogy 1950-ben Budapest­ re került. Illés Lajos szavaival szólva: „A felnevelő táj és társadalmi környe­ z e t . . . szenvedő népének tekintete” mindenhova követve Vácit. S — miként azt 461

egyebek mellett a már idézett „En szőke városom" vallomásszerü sorai is tanú­ sítják — Vád költőként és politikusként, országgyűlési képviselőként sem ta­ gadta meg e kötelékeket. Lírai és prózai alkotásai, fennmaradt levelei, illetve parlamenti felszólalásai egyaránt és egybehangzóan dokumentálják: a haza e szegletének örömeit és gondjait-bajait egész éleién át a sajátjának érezte. Születésének évfordulóján ennek jegyében emlékezünk rá mi is, Kerekasztal-beszélgetésünk résztvevői: idős Váci Mihályné. a költő édesanyja, Váci And­ rás festőművész, a költő fivére és Ratkó József, József Attila-, Szabó Lőrinc . SZOT- és Váci Mihály-díjas költő ebből az alkalomból vallanak Váci Mihály és a szülőföld kapcsolatáról. — A Pedagógiai Műhely jó néhány évvel ezelőtti számainak egyikeben már közzétettük az iskolatársak Váci Mihály ifjúkorára vonatkozó emlékezéseit. Ma­ ga a művész, és ..Legyen munkátokon áldás!” című memoárjában Váci néni is oldalakat szentelt e kérdésnek. De talán még nem mondtak el mindent róla. Tel­ jesebb lenne a költő gyermekkoráról és tanulóéveiről alkotott képünk, ha ez al­ kalommal is kiegészíthetnénk ismereteinket. — Ralkó József: Bár 1958-ban, amikor néhány hónapig Budapesten éltem, szinte naponta találkoztam, ás azt követően sem szakadt meg a kapcsolatom az 56 táján megismert Váci Mihállyal, ismeretségünk előtti dolgairól nem tudok ilyen részleteket — Váci András: A bátyám négy évvel volt idősebb nálam, így nekem is csak iskoláskorától vannak személyes emlékeim róla. Ma is előttem van például, amint olvasott Még éjjel is sokszor kezébe vette a könyvet. Hogy ne zavarjon bennünket, ilyenkor rendszerint felhúzott egy nadrágot a csillárra, és a nadrág­ száron lejött fény mellett olvasta a napi fejadagját. Máskor meg a padlásra hú­ zódott fel e célból. Nagyon rendszeres volt mind az olvasásban, mind a válogatásban. Különö­ sen azután, miután jó irányítói is akadtak. Így Kiss Lajos igazgató úr, aki az ő múzeumi könyvtárában mindennel ellátta, amire szüksége volt. Én, a kisebb voltam a szaladjide-szaladjoda. Mégis nagyon-nagyon jó volt nekem akkor. Rengeteget foglalkozott velem, és sokat is tanultam tőle. — Váci Mihályné: Valóban nagyon érdeklődő gyermeknek mutatkozott. Szívesen nézelődött a szőlőskertekben és a határban. Állatokat: nyulat, galam­ bot meg tartott is. S mint azt említett könyvemben is megírtam, még hatéves sem volt, amikor már iskolába ment az utcabeli gyermekekkel. Nem írattuk be, csak úgy járt. Neumann Sándor volt az első tanítója, a Puskin utcában. Még le is vizsgázott, s minisztériumi engedéllyel másodikba mehetett. A harmadikat már a négyes iskolában végezte. Deményfalvy Kálmán elé járt. Ezekről az évekről is őrzök egy emléket. Egyszer házi dolgozatot kellett csinálni. Ö megírta idehaza, de olyan jól sikerült, hogy a tanítója nem akarta el­ fogadni. Fenyegetően ment felé a nádpálcájával, s úgy kérdezte, hogy ki írta meg neki. Hiába mondta a fiam, hogy „En nem szoktam hazudni. Mindig egye­ dül dolgozom fel a leckémet. A dolgozatot is én fogalmaztam. Édesanyámnak nincs arra ideje, hogy velem foglalkozzon. Édesapám pedig beteg, s ha hazajön a munkából, örül ha pihenhet”. Ügy is volt. Az édesapja 29 éves korában agyvérzést kapott, és a jobb olda­ lára lebénult. Nem foglalkozhatott úgy a gyermekeivel, ahogy szeretett volna. Nekem is dolgoznom kellett, ha meg akartunk élni. Így aztán megadtunk ugyan minden tőlünk telhetőt a tanulásukhoz, de nem volt, aki megmutassa nekik a leckét. Csak a saját erejükből tanultak. Deményfalvy mégis benntartotta szünet­ 462

ben az osztályban a fiamat, és íratott vele egy másik fogalmazást. Az meg még az előzőnél is jobban sikerült. Akkor a tanító ki akarta engesztelni az igazság­ talanságtól megtört fiamat. Felállt és azt mondta az osztálynak: „Álljatok fel ti is! Felolvasom a Váci dolgozatát”. De azért itthon sohasem panaszkodott. Csak abból tudtam, hogy nincs va­ lami rendben, hogy olyankor levertnek és elkeseredettnek látszott. Ezt az esetet is a tanítójától hallottam. — Nem vették-e el az ilyen és ehhez hasonló megpróbáltatások a kedvét a tanulástól vagy legalábbis az iskolától? — Váci Mihúlyné: Egyáltalán nem. Már csak azért sem, mert sikerélmé­ nyekben is bőven volt része. Az előbbi példámban is elégtételt kapott. S a fogal­ mazás mellett az olvasás és a rajzolás is igen jól ment neki. Ogyhogy a tanítók szerették. Nem győzték neki adni a könyveket. Így aztán a négy elemi elvégzése után is a könyv, az olvasás maradt a min­ dene. Beiratkozott a polgáriba, s hetente két-három könyvet hozott haza magá­ val. Mire kijárta a négy polgárit, elolvasta a könyvtár majd minden könyvét. Szeretett volna továbbtanulni: gimnáziumba menni. Említette is nekem. De én azt találtam mondani neki. hogy „Fiam! Ilyen egyszerű gyermeket nem vesznek fel oda”. Erre 5 egyedül ment el. Mikor megmondta, hogy kicsoda-micsoda az apja, azt tanácsolták neki, hogy menjen ő is vasutasnak. Ezek után iratkozott be a tanítóképzőbe, s lett belőle tanító. — Igaz. tanított. A tudatlanság felszámolásán munkálkodott. De kora ifjú­ ságától küzdött a betegséggel is. „Kések között” című verse e megpróbáltatások dokumentuma. Honnan ez a betegség? — Váci Miháli/né: A világháború idején munkaszolgálatos volt. A betegsé­ gét is ott szerezte. Sopron környékéről szökött meg egy társával, Két éjjel csúsz­ tak hason, amíg ki tudtak kerülni a csendőrgyűrűből. Akkor fázott ki, és attól lett nagy beteg. Olyan rosszul nézett ki, hogy megijedt önmagától. 1945. április 19-én jött haza. de ugyanazon év kora őszén már vesebántalmakkal be is kellett vinni a debreceni klinikára. Állapota azonban a kórházi kezelés ellenére tovább romlott. Az injekciós tűket nem tudták kellően sterili­ zálni, az infúzió beadásának helye eltályogosodott, ezért le akarták amputálni mind a két lábát. Én —, aki három hónapon keresztül voltam benn vele egye­ düli beszélgetőpartnere és támasza — inkább hazahozattam. Itthon az oroszok látták el gyógy- és kötszerekkel. Azt mondta az egyik, hogy „Mamka! Majd én kezelem”. El is járt hozzánk egy nővérrel. Gyönyörűen bekötözték. Ügy kezelték, hogy teljesen lábra állították. Ha ők nem lettek volna, lehet, hogy nem születtek volna meg azok a gyönyörű versek, hogy hamarabb bekövetkezett volna az a szomorú eset, ami Vietnamban történt. — De akkor még szerencsére meggyógyult. Sőt, egy időre a katedrához is visszatért. Oktatta-nevelte a szűkebb haza fiait-Ieányait. Munkálkodott a felnö­ vekvő nemzedék életkörülményeinek jobbításán. Sokat tett a szülőföldért, és ra­ gaszkodott is hozzá. Mégis korán itt hagyta Budapestért. Nem látnak-e Önök emögött ellentmondást? ■ — Tiatkó József: Én emögött semmilyen ellentmondást nem látok. Az ember kétféleképpen lehet hű a szülőföldjéhez. Az egyik esetben azzal, hogy ott él. A másik esete az, amit Váci Mihály is csinált. Szabolcs-Szatmárnak kevés olyan hűségese volt. mint éppen 6. Apróbb s nagyobb dolgai közt sem feledkezett meg soha sehol a szülőföldjéről. Ha találkoztunk —, s 1956-os megismerkedésünk 463

u t á n llég gyakran —. első kérdése mindig ide szólt: hogy vagyunk, mit csiná­ lunk, mi baj vtn. miben segíthet, és így tovább. I Babits emlegette tréfásan, hogy magyar költő vidéken születik és Budapes­ ten hal meg. Váci is elment Pestre, Azt nem tudom, hogy mennyi volt ebben az önkéntesség cs mennyi a kényszerítés. Azt azonban igen, hogy ott is otlhon erez­ te magát. Mindenütt kikereste azokat az embereket, akik szíves baráti szóval segítettek neki. vagy akiken o segíthetett. Tehát Budapest is jó otthona volt. Hogy mégis gondja maradt ez a megye, az a világ legtermészetesebb dolga. Vannak hűtlen emberek. Vannak innen elszármazottak, akik csak szidni tudják ezt a megyét, s jó szót alig szólnak rólunk. Váci ismerte, rühellte, s pró­ bálta megszüntetni a bajainkat. Elsősorban képviselői munkájával. Tudom, hogy Végh Antal és Darvas művei mellett Vácinak, mint képviselő­ nek is milyen rengeteg energiája van abban, hogy ezt a megyét kiemelt megye­ ként kezeli az országgyűlés és a kormány. Van egy nevezetes parlamenti felszó­ lalása. Sok huzavona után ez eredményezett tanyasi kollégiumokat a tanyai gye­ rekeknek. Most már —. hogy a tanyasi iskolák sorra-rendre megszűntek — meg se lennénk nélkülük. Mikor már képviselőként sem tudott segíteni, akkor fordult nála versbe a szó. De a hozzánk, földijeihez való hűségét a prózájából talán még inkább meg lehet tudni, mint a verseiből. Még holta után is kamatozik ez a tisztességes igyekezet. Gyárakat telepítet­ tek, munkahelyek ezreit terveztették meg. Óvodák, iskolák, s a többiek épültek azóta is. — Váci /lidrás: Ezt én már csak azzal egészíteném ki, hogy valójában ő nem is akart megválni Szabolcstól. Öt vitték. Nyíregyházi kollégiumi és előadói munkássága alapján egyszerűen kinevezték a minisztériumba. Így került el Sza­ bolcsból. De továbbra is valóban sokat tett annak érdekében, hogy ez a megye feljebb tudjon kapaszkodni azon a létrán, amelyen most van. — Fenyő Lászlót Budapest, Gulyás Pált Debrecen költőjének, Tömörkény Istvánt Szeged írójának tartják. Tekinthetjük-e az elhangzottak alapján Vácit a Nyírség írójának-költőjének? — Patkó József: Hogy mint magánember, mint költő és mint képviselő rendkívül segítőkész volt. hogy sokat tett értünk, s mondhatom, hogy személy szerint értem is. az vitathatatlan. Sok része volt, abban, hogy már egyetemista koromban kaptam az Irodalmi Alaptól némi támogatást az életünkhöz. Mikor az Üj Írás egyik szerkesztője lett, már mindjárt az első számok valamelyikében közölt engem is. 1960. február 25-én ő rehabilitáltatott. Akkor és az ő jóvoltából hangzott el először nyilvánosan a rádióban „A nagynéném a miniszterasszony” című versem, s akkor szüntették meg időlegesen a gyanút ellenem, ö intézte az állásügyemet is. De ettől még nem a Nyírség költője. Váci Mihály magyar költő, a magyar költészethez tartozik. A Nyírségben is, Pesten is, Debrecenben és Szegeden is magyar irodalmat kell csinálni. Hogy a Váci szavai meg a dühe idevalósiak, az természetes — A Nyírségben mindenesetre utcákat, intézményeket neveztek el róla és emlékházat létesítettek. Tiszaszalkán, ahol pedig éppen csak hogy megfordult néhányszor, évről évre megrendezik a Váci Mihály Emléknapot. Nyíregyháza díszpolgárává választotta, kiadványokat jelentetett meg, s ha nem is túl jót, de mégiscsak szobrot emeltetett és filmet készíttetett, néhány éve pedig díjat alapi­

464

főtt emlékére. Születésének 6D. évfordulója méltó megünneplésére még emlékbizottságot is hozott létre. Azonosithatjuk-e ezeket a tényeket a megye költő­ fiának kijáró elismerésével? — Váci A idrús: Én úgy vélem, hogy a Nyírség elfogadta magának Váci Mihályt. És nemcsak azért, mert szobrot avatott, vagy mert utcákat, intézmé­ nyeket meg egyebeket nevezett el róla. Elfogadásának okát én abban látom, hogy a bátyám idevalónak érezte magát és sokat tett ezért a megyéért. Különö­ sen képviselőként és író-költőként. De a pesti Szabolcsi Baráti Körnek is ő volt az egyik szervezője. — Vclci Miháiyné: Én is igy érzem. De ezt is érdemli. Ha valaki tett a Nyír­ ségért valamit, akkor az én fiam sokat. Talán még most sem lenne itt főiskola, ha ő nem tekinieile volna annyira szívügyének. Nagyon sokat és fáradhatatla­ nul harcolt Szabolcsért, mert ez a rész volt a legelmaradottabb. Járt az almatá­ roló, a gumi- és a konzervgyár ügyében is. Mindig, mindenhol segített, ahol tu­ dott. Mikor az án képviselő lett, még inkább. De nem akarom, hogy én beszéljek erről, mert úgy tűnhet, hogy az anya dicséri a fiát. Elismerte az előbb Ratkó József, és mások is ezt erősítik meg. Azok, akik ismerték és szerették őt. Tehát nem én, a hagyatéka dicséri. Erről beszél a Balatonalmádiban, a Bu­ dapesten és a Nyíregyházán felállított szobra. Az a rengeteg intézmény, amely az ő nevét vette fel. Az ö emlékét nem lehet elfelejteni. Akik ismerték, azok mindegyikének van legalább egy-egy emléke tőle. Ha más nem, akkor legalább az, hogy ha ő valakivel találkozott, akkor mindjárt tárt karokkal ment vele szemben. Átölelte, és egészen biztosan megkérdezte, hogy hogy van, mint van. Ha segíteni kellett és tudott, segített is. Egy alkalommal például Orbán László akkori művelődésügyi miniszterhelyettes elvtársat hallottam a tévében beszélni a fiamról. Ü említette a híres Váci Mihály-i kérést, amely szerint úgy tudott kérni, hogy annak nem lehetett ellenállni. Ehhez még azt is hozzátette: Váci ezt a képességét is arra használta fel, hogy mindig jobbat és szebbet tudjon nyújtani az országnak, és — ezt már én mondom — ezen belül természetesen Szabolcsnak is — Ratkó József: Ezek külsődleges dolgok. A Váci-díj, a szobor, a könyvek és a többiek is. Iiogy az ő szavaival mondjam: „Nem elég!” Nem elég azért, mert Váci versei és prózai írásai még most is segíthetnének nekünk. Még most is rákoppinthatnának az orrunkra, hogyha valami ostobasá­ got követünk el. Még most is beleszólhatnának az ügyeinkbe, hogyha nem jel­ szavakként kezelnénk őket. Például pontosan ezt az egyébként nem túl jó ver­ set, a „Nem elég!” címűt. Én azt tartanám igazi elismerésnek, ha évfordulótól függetlenül is jobban odafigyelnénk rá, ha a legjobb verseit tanítanánk az iskolákban, ha a kezdeti lelkesedés után sem lohadt volna a Váci-müvek iránti lelkesedés tüze, ha nem bontotta volna le a „szőke város” tanácsa a szülőházát, ha utódai csak fele hű­ séggel és fele tudással tudnák szolgálni a vármegyét, mint ő tette. — Köszönöm szépen a beszélgetést.

a A z o lv a s ó t á j é k o z t a t á s i r a k ö z ö ljü k , h o g v a n y ila tk o z a t o k ü t é v v e l e z e lő tt h a n g z o t ta k el. A k ö ltő s z ü le té s é n e k £0. é v f o r d u ló j a é v é b e n ö s s z e á ll íto tt te m a t i k u s s z á m o k r ó l a z o n b a n le k é s te k . A z ú ja b h é v f o r d u ló é s az é d e s a n y a , a z e z a l k a lo m m a l is m e g s z ó la ló V á c i M ih á iy n é 188Í. o k in b é r 2 1 -é n , v a la m in t R a t k ó J ó z s e f 1989. s z e p te m b e r 13-án h e k ö v e t k e z e tt h a l á l a ad m o s t ú ja b h a k t u a l i t á s t e „ k e r e k a s z t a l- f a e s z é lg e té s " m e g je le n t e té s é n e k .

46S

Színház KARÁDI ZSOLT:

Ember a rinocéroszságban lonesco-bem ulaíó a Móricz Zsigmond Színházban

Egy ázsiai kélszarvú, avagy egy afrikai egyszarvú (esetleg vice versa) rinocérosz hátán a napokban beügetett Nyíregyházára Ionesco. Hónapok, sőt évek óta for­ golódott már az országban. Igaz, az a három évtizedes késés, amely az akkori áldásos kultúrpolitika tilt-tűr-támogat szentháromsága miatt következett be, nem igazán használt (nekünk) és neki, hiszen nélküle kultúránkban jókora hiátus támadt. Ám végre megjött. Látott. Győzött. Magyarországi karrierje 1986-ban kezdődött, amikor az addigi „persona non grata'-bóL egyesapásra szupersztár lett. Kaposvárott bemutatták a két hírhedt darabot, A leckéi meg A kopasz énekesnőt. Nem sokkal később a Pesti Színház­ ban is megjelent e két egyfelvonásos, majd a szegediek tavaly színre vitték a Rínocéroszakat. Ezek után a Móricz Zsigmond Színházba is becsörtettek a fe­ nevadak. S nem is akárhogyan. Abban, hogy a román származású, francia író a Nyírség fővárosában diadalt aratott, nincs semmi különös, ha e tényhez hozzátesszük: a siker nem pusztán az ő érdeme. Az irodalmi alapanyagot ugyanis olyan rendező vette kézbe, aki megtalálta a játékban az abszurd és a reális, a színház és az antiszinhaz, az el­ idegenítés és a katarzis kényes egyensúlyát. Ionescohoz sokféleképpen lehet közeledni: Ascher Tamás Kaposvárott a „színház a színházban” ötlettel jelezte a kényszerű megkésettséget; Kapás Dezső Pesten a komédia, a burleszk irányában tájékozódott, míg Bodolay Géza Szege­ den igyekezett a lendezői utasításokhoz hűen dolgozni, s a színpadon az előirt kisváros díszletei közé helyezni a cselekményt, amelyben valóban előbukkannak az orrszarvúfejek, s a színészek is efféle álarcot öltenek. Alaiti Timar. az avignoni Theatre des Halles művésze színpadáról eltűntette az összes, Ionesco által megkövetelt realisztikus díszletelemet. A történést így sikerült még inkább eloldania tértől és időtől. Az előadás így válhatott igazán nyitottá. A nálunk sokáig kiátkozott Ionesco világa, noha valóban kietlen, két­ ségbeesett, reménytelen, számtalan tanulsággal szolgál Darabjait megértendő, színházfelfogásából kell kiindulnunk. Ionesco fiatalabb korában nevetségesnek tartotta a színházat. Célja az volt, hogy a végletekig fokozza ezt, hogy kikezdje hagyományait, szokásait, törvé­ nyeit. „Én nem azért írok drámát, hogy elmondjak egy történetet. A színház nem lehet epikus — mert drámai . . . A dráma szerkezetileg tudati állapotok, vagy helyzetek sorozatából áll, amelyek egyre intenzívebbek, egyre süritettebbek lesznek, aztán összebonyolódnak...” — írja 1955 októberében. Korai abszurdjai /A kopasz énekesnő (1950), A lecke (1951)/ gyakran komikumig fokoz­ zák a feszültséget: ,,. .. a komikum nem más, mint az abszurditás intuitív meg­ 466

sejtése, szerintem inkább vezet kétségbeeséshez, mint a tragikum. A komikum nem ad kiutat. Azt mondom, „kétségbeeséshez vezet”, de valójában túl van mind a kétségbeesésen, mind a rem ényen... Csak a komikum adhat rá erőt, hogy elviseljük a lét tragédiáját.” S ez az a pont, amely egész működését ma­ gyarázza. Számára a lét ontológiai drámája a halál. „Életem nyolcvan százalékát azzal töltöm — vallotta 1987-ben —, hogy a halálra, a betegségre, a fájdalomra gon­ dolok.” Az 19Ö7-es kiadású naplójában azt irta: „Szenvedek élni”. Gondolkodá­ sában az ember örök kárhozatra Ítéltetett, fecsegő bábu, aki védtelenül botor­ kál a kiismerhetetlen világban. Alakjai magányosak, a félelem és a halál fenye­ getésével a szívükben. Hans Mayer szerint hősei az „akaratnélküliség szörnyei". Mivel úgy véli. hogy semmiféle társadalom nem képes eloszlatni az emberi szo­ morúságot, a halálfélelmet, ezért szét kell robbantani a társadalom nyelvét, amely „klisék, üres formulák és jelszavak gyűjteménye”. A már említett napló­ ban kijelenti, hogy csak egyetlen dolog érthető az életben, az, hogy semmi sem érthető. A gondolat mögött persze ott rejtőzik Wittgenstein, aki szerint a világ értelmének „a világon kívül kell lennie. A világban minden úgy van, ahogy van, és minden úgy történik, ahogy történik: benne nincs semmiféle érték, és ha len­ ne is, nem lenne semmi érték e... Minden történés és így — lét véletlenszerű”. Egy 1987-es interjújában azt taglalta, hogy eljutott „a hallgatásig, paradox mó­ don, a fecsegés állal. A kopasz énekesnő a hallgatás színdarabja, hiszen nem mond semm it.. S akkor a Rinocéroszok mond-e valamit? Igen. Üzenete aktuálisabb, mint valaha. A hazáját 1938-ban elhagyó Ionesco a Rinocéroszok jeletkezéséről 1960 bán leszögezte:.......ezúttal is egyéni rögeszméimhez nyúltam vissza. Felidéztem, mi­ lyen megdöbbentő hatást tett rám életem során az, amit a közvélemény áram­ latának hívhatnánk — a maga . . . járványosnak nevezhető ragályosságával. Az emberek egyszerre csak tűrik, hogy valami új vallás, tan, fanatizmus lerohanja őket”. A háromfelvonásos dráma 1959 őszén került színre először a düsseldorfi Schauspielhausban, majd csak ezután mutatták be Párizsban Jean Louis Barrault rendezésében és főszereplésével. Azóta bejárta a világot, mindenütt sikert aratva. (Megjegyzendő, hogy a mű alapötlete, a mássá levés, az átváltozás, a más-lét nem teljesen eredeti ötlet, hiszen Kafka Gregor Samsája hasonló meta­ morfózison megy keresztül. Sőt, Ludwig Tieck Csizmás kandúrjában a király éppen orrszarvúvá változik.) A mű jelképisége több értelmezést kínál, noha leg­ inkább a fasizmus térhódításának rajzát látja benne a világ. A szerző egy he­ lyütt arra utal, hogy nem is „politikus színdarab ez, hanem pusztán a csorda­ ösztön ellen íródott és a lényege a komédia”. A kritika már régebben is jelezte, hogy befogadása attól függ, mikor és hol játsszák. Hogyan értelmezték 1989 őszén Nyíregyházán Ionesco riasztó látomását? A rendező, Alain Timar a Nyírvidékben arról beszélt: a Rinocéroszok „minden­ fajta totalitárius rendszert leleplez, a világ bármely pontján létezzen is . . . Min­ denhol érezheti az ember, hogy deformálja a „rinocérosz-kór”, illetve az Én is korlátozhat másokat. Fennáll a konformizmus veszélye”. A bemutató főszereplője. Keresztes Sándor a Film Színház Muzsikának azt nyilatkozta, hogy az előadás „éppúgy érvényes egy nyitó országra, pédául Ma­ gyarországra, ahol a jelen víselős lehet egy aberrált utóddal is, és érvényes a megmerevedett országokra is, például Kínára, ahol a rinocérosz-tankok földbe 467

gyalulták Bérenger-t. A szomszédos totalitárius rendszerekben a félelem, az éh­ ség, a kiszolgáltatottság táplálja az orrszarvút. De igaz ez a veszély Amerikára is, ahol az uniíormizálódás veszélye másféleképpen valósul meg”. Épp ezért a nyíregyházi premier revelatív erejű. Az utóbbi évadok intellektuális kísérletei. A patkánykirály, a Temetés, az UJenséye pincéré voltam után e klasszikus ab­ szurd színpadra vitele méltó helyet foglal el a társulat történetében. A nyíregyházi Rinocéroszok azonos a Ionesco-drámával és mégsem azonos vele. A szereplők az utolsó néhány percig a megírt dialógusokat mondják, ám ott egy oldalnyi szöveg kihúzásával megváltozik az egész jelentése. Az átlag­ polgár Bérenger, a hivatalnok társai közül iszákosságával, másnapos hangula­ taival, slamposságával kirívó, az ő pedantériájukhoz képest deviáns férfi, mi­ kor mar körülötte mindenki orrszarvúvá lelt, szívesen hasonulna az egyre szépülő vadakhoz, de nem képes rá. „Jobb híján lázadó” — ahogy a kritika ne­ vezte. Tímárnál azonban nincs megingás. Csak szembeszegülés van. Csak ma­ gára maraaottsag van. Az eredeti változatban Bérenger nem tud átváltozni, Timarnál nem akar. így marad ember a rinocéroszsáyban. A mű hangsú­ lyai ezzel a kifogással átrendeződtek, didaxisa eltűnt. Mondandója keserűbbé, sugalmazóbbá vált. Alain Timar számára Bérenger ember maradt a hivatalban, aki ugyan gyakran kapatos, gyűrött és renitens, de aki képes álmodni. Aki rosszul érzi magát a bőrében, de aki a barbársággal szemben az ember „póLolhatatlan ér­ tékeire” hivatkozik. A színjáték így kétirányú fejlődéstörténet: megfesti a kon­ formisták behódolását, illetve Berenger alakjában a kivülmaradástól az ellen állásig vezető ulat. A Théatre dós Hallcs igazgatójának rendezése roppant feszes. Az első rész­ ben különösen szigorú koreográfiát alkalmaz, színészeit egyfajta pantomimikus-akrobatikus mozgásokra késztetve. A „bábu-létet” élő figurák arctalanok, gyöngék és gyávák. Könnyen manipulálhatók Immunrendszerüket csakha­ mar kikezdi a nnoceritisz. Timar — Antal Csaba díszleteinek segítségével — fokozatosan szűkíti a teret. (A színpadon alig akad két párhuzamos vonal, a talaj ferde, fekete-fehcr négyzetekből kialakítva; a látvány sakktáblára, keresztrejtvényre, esetleg tá­ volról Yasarely-festményre asszociáltat) A jehér környezet valamiféle steril kórteremre, neián műtőre emlékeztet, ahol előttünk zajlik az élveboncolás. Szemléletes, ahogy jelenetenként záródik be a tér: a levegős első képet kő­ vetően előbb egy kétszárnyú-, majd egy szimpla ajtó látszik hátul, végül pe­ dig összezárulnak a falak. A plafon is megereszkedik. Nincs tovább. Béren­ ger egyedül kiáltja a sötétből: „Nem adom meg magami” [Bérenger és Daisy: ellen Ad ám és eliert^Bva: „én vagyok, én maradok az utolsó ember” — nyü­ szíti a férfi, miután a szeretett nő nem hajlandó újrateremteni az emberiséséget. Ionesco nem adja meg az újra kezdés kegyelmét. Az ember elveszett. A megőrzött identitás tragédiája beteljesedik. Ügy búcsúzunk tőle, hogy áll a semmiben, a halálban, „szemközt a pusztulással”. Keresztes Sándor, a Kolozsvárról Nyíregyházára szerződött, tehetséges fia­ tal színész megrendítő alakítással mutatkozott be a hazai közönségnek. Az ö Bérenger-ja hiteles hős, aki barátjának, Jeannak átváltozását látva fokozato­ san nő fel az ostoba belenyugvástól, a „nem tudok közönyös maradni”, az „én nem tudok beletörődni” lázadó gesztusától az életet megmenteni akaró ember pozíciójáig. Sorsvállalása abszurd, de felemelő, Keresztes ziláltsága, szenzibilitása, személyiségének atmoszférája kiemelkedő művészi teljesítmény. Bé468

renger- ő maga. Csakhogy neki megadatott az út, amely kivezetett a rinocérosz-világból. Ezért is hatottak mondatai félelmetesen. Azonos volt a szerep­ pel: Bérenger-t csak ö játszhatta e l . . . Nem kevésbé jelentős Földi László, a mintaszerű hivatalnokbarát, Jean megformálójaként. Földi árnyaltan kelti életre a kötelességteljesítő Jeant, a humanista Bérenger negatívját, aki soha­ sem álmodik, s aki nyugodtan jelenti ki: „Gyűlölöm az em bereket... Tulaj­ donképpen nem is gyűlölöm az embereket, csak nem érdekelnek . . . undoro­ dom tőlük.” (Bérenger is, Jean is egy kicsit maga Ionesco, aki két esztendeje egy helyütt azt állította: ..Szeretem az életet, szeretem az embereket, de egy­ idejűleg undorodom tőlük . . .”) Jean az első pillanattól kezdve predesztinált a rinoceritiszrc. Nyílt színi metamorfózisa az általa hangoztatott konform-lét következménye és bűnteté-’e. Átalakulása dramaturgiai szükség: ez a döbbenet indítja el Berenger-t a lá­ zadás felé. E pár perc az előadás egyik csúcspontja: Földi László az „organikus megrendülést" mértéktartó eszközökkel jeleníti meg. Talán a fejére-mellkasára pacsmagolt zöld festékkel bánhatott volna visszafogottabban: enélkül is hihetően torzul öklelő fenevaddá. A több diplomás jogi doktor. Dtidard (Gaclos Béla) a precíz kisember másik jellegzetes alakja: a „ne-szólj-szám-nem-fáj-fejem” vélt igazságának hir­ detője. aki képes együtt élni a rinocéroszokkal. hiszen ..ha az ember békén hagvja őket, ezek is békén hagyják őt". (Hasonlót mnnd Daisy is: ha ,.rai nem bántunk senkit, minket se bánt spnki") Épp ezért kell mindkettőjüknek el­ veszniük. Dudard az önfelmentő kispolgár, aki szerint „ha egyszer ügy van, nyilván úgy is kell lennie.” Gados Béla sokszínűén hozza azt a típust, aki, no­ ha a veszély az ajtón dörömböl, még mindig csak azt kérdezi: „ki tudja, mi a baj, mi a jó?'’ Innen már csak egy lépés, hogy föltegye a kérdést: „Mi sem ter­ mészetesebb, mini egy rinocérosz?” . . . örvendetes, hogy mostanában Gados al­ katához illő szerepekben tudja kamatoztatni karakterfestő képességeit. Duardját némi eszmei rokonság fűzi a Mesél a bécsi erdő lövöldöző fiatalemberéhez. Bérenger munkatársai közül kiemelhető még a könyökvédős Botardként Szigeti András, akinek tiltakozása csupán látszat. A rinocérosz-ügyet ő nevezi előbb kollektív pszichózisnak, misztifikációnak, manipulációnak, majd provoká­ ció nak, hallucbiúciónak, ködösítésnek, csakhogy ne kelljen a valósággal szem­ be néznie. Harsánysága ellenére gyáva, a rend állal a végletekig irányított Mindig „sarkosan” lép. ö igazítja a faliórát: 7 óra 35 perctől kb. 7 óra 55-ig tart a jelenet. Önkéntelenül a saját karóránkra pillantunk: a színpadi jelképes idő a mi konkrét időnkkel azonos. Ott vagyunk a hivatalban. Valamennyien potenciális rinocéroszok. (A forgatókönyv szerint 9 óra 3 perc van.) Szigeti Botardja is megérdemli a sorsát. Bérenger szerelmét Peremartoni Krisztina állítja elénk. Az ő Daisyje nem méltó az érzelemre: gyönge és esendő. Kettejük sorsa széttartó; Daisy semmi­ vel sem különb környezeténél. A színésznő eszköztelenül mutatja meg a figura ellentmondásosságát. Néhány pillanatban képes volt teljes emberi érzelmeket közvetíteni. Az eiső felvonás bábui közül Hetey László Logika tanára emelhető ki. Hetey kitűnően oldja meg feladatát: egyaránt felvillantja a spekulatív tu­ domány lehetetlenségét a szörnyűségek korában, s a Ionesco-féle nyelvellenesség komikumát. Hátborzongató és parodisztikus egyszerre. (A kisemberek cso­ portját Bárány Frigyes, Kocsis Antal, Máté Eta, Lukácsi József, Stettner Ottó, Csorba Ilona, Matolcsi Marianna alkotta. Együttes játékuk pontosan kimunkált. Szabó Tünde Boeuf asszonya inkább sorstragédiából lépett elő, mint egy ab46 9

szúrd szituációból, holott a figura groteszk színeket igényelt volna. (A Boeuf egyébként beszélő név, jelentése: ökör. Átvitt értelemben mafla, ostoba em­ ber. Úgyszintén beszélő Papillon úr neve: első jelentése pillangó; elvontabban pedig könnyen rászedhető. Nyilván nem véletlen, hogy legelőször éppen ők változnak át orrszarvúakká . . .) Az előadás sikeréhez hozzájárultak Szakácsi Györgyi jelmezei és Dés Lász­ ló muzsikája. (lonesco utal rá, hogy a rinocérosz dobogás „zenei hatást tesz”, il­ letve a csorda vágtatásakor „valami mély zenei hangzat száll”. Ezért is kifejezőek Dés szaxofon-szólói, A Rinocéroszok végül is korszakos előadás lett. S nemcsak azért, mert lonesco, aki lílRS-ban elítélte a csehszlovákiai beavatkozást, s ezért nem volt tanácsos őt emlegetni két évtizeden keresztül, most véglegesen polgárjogot nyert nálunk. Hanem azért is, mert olyan produkció született, amelyben a rendező­ nek sikerült megtalálnia azt a színházi formanyelvet, amely adekvát az abszurd drámával. Mindemellett a darab abban az időpillanatban kapott nyilvánosságot, amikor a közelmúltbeli rinocéroszok egyre több bűnére derül fény. S ez intő jel a jövő számára. De figyelmeztetés is: a rinoceritiszveszély nem múlt el. Bérenger Dudard-ral vitatkozva kiáltja: „Csírájában kell elfojtani a bajt!” Erre ő, persze, egyedül képtelen. De a bemutató utolsó pillanataiban, (főleg Keresztes Sándornak köszönhetően) létre jön a nézőtéren az összetett befoga­ dói magatartás, a „Változtasd meg élted” imperatívusza. Tehet e ennél többet a színház? Aligha.

G. TARI ÁGNES:

Ribillió Bécsben „Nincsen annál nagyobb jó, mint a revolúció. . . ” — éneklik a Móricz Zsigmond Színház első bemutatóján. A fülbemászó dallam vagy a statisztériát is megmozgató „össztánc" hatására, nem tudom, de elhi­ szem nekik. Már kevésbé hihető a darabválasztás ihletettsége. Bár Léner Péter igazgató szerint az Obernyik-darabbal azt kívánják igazolni, hogy színházunk játékkultúrájának szerves részét képezik a magyar drámairodalom hagyomá­ nyai, ez csupán az érem egyik oldala. Mert bármennyire is „színszerű, hatá­ sos darab” a maga idejében a magyar kivándorlóit a bécsi forradalomban, a mai közönséggel el kell fogadtatni, bocsánat a vulgáris kifejezésért: meg kell etetni vele. Az elmúlt évadok tanúsága arra a befogadás-lélektani, vagy in­ kább kultúrszociológiai jelenségre mutat, miszerint a tömegek „panem et circerses" klasszikus követelményeiből a második tényező is egyre markánsabban fogalmazódik meg. A látványra, hatásos effektusokra, „könnyen emészthető cse­ megékre" éhesek tábora évről évre terebélyesedik. Tendencia jellegére már Juhász Gyula is felhívta a figyelmet, igaz, az ö idejében a könnyű műfaj egyet jelentett az operettel: „ . . . a mai egész életberendezésünknek, világfelfogásunk­ 470

nak. . . de főleg idegeinknek legjobban az operett felel meg, amelyben megvan minden, ami mai szem, szájnak ingere: gyors perdülésű história, sok könnyed líra és muzsika, sok dekoratív cifraság és kevés komolyság. „Ügy látszik, sem életvezetésünk, sem szemléletünk, sem pedig idegrendszerünk állapota nem vál­ tozott azóta számottevően, Tehát adva van egy nemes szándék: egy elfeledett író poros darabjának felújitása. Obernyik Károly Kölcsey joggyakornoka, mind politikai, mind eszté­ tikai nézeteinek alakulásában meghatározó szerepet játszott a „mester” közel­ sége. S bár akadémiai dijat is nyer pályázatokon (pl, a Föúr és pór című darab­ jával), drámaírói munkásságát mégsem tarthatjuk egyenletesen klasszikusnak a szó szoros értelmében. Nyilvánvaló a másik nem kevésbé fontos szándék: ki­ elégíteni a közönségigényt, hangulatosan kezdeni az új évadot. E kettős feladat­ ra, úgy látszik, Schlanger ötletei s Darvas Ferenc zenei leleménye tűnt a leg­ megbízhatóbb biztosítéknak. Ugyanez az alkotógárda jegyzi ugyanis a két év­ vel ezelőtti sikert Gaál József Peleskei nótáriusának invenciózus színrevitelével, S bár nem szándékom összehasonlítani az előadásokat, úgy vélem, mégsem lehet véletlen, hogy Schlanger utolsó három rendezése közül kettő az lB40-es éveket idézi magával a darabválasztással is, míg a harmadik, a Kompolthy Zsigmond néven jelentkező kortárs kisértet-csárdása a világos utáni illúziók — dezillúziók ál történelmi parabolája. Az esetleges összefüggések felderítésére ez a jegyzet nem vállalkozhat, be kellett érnem azzal a megnyilatkozással, hogy a rendezőt a szereplehetőségek csábították mindháromszor. Az Obernyik-vígjáték fő erényének is ezt tartja, az életteli, vérbő komédiázásra alkalmat adó szere­ peket. Nem tudom. Én nem vagyok sem színész, sem rendező. Csak néző Néző, aki nem biztos, hogy komédiát látott. Hanem mit is? Egy vontatott, majdhogynem unalmas nyitó jelenetből megtudjuk, hogy a Bécsben élő Ödön Magyarországra készül. A forradalmi változás és gyámja lá­ nyához, Klárához fűződő szerelme szívét hazahúzza. Az utazásból azonban sem­ mi sem lesz, mert, Kláráék váratlanul beállítanak. „Hát lakhatunk-e oly ország­ ban, mely fenekestül fel van fordítva?” — indokolja jöttét az öreg Torlai, Pont október 6-án érkeznek, azon a napon, melyen a forradalom második hullámve­ rése söpör végig a császári városon. Utcai harcok, barikádok, demokrata, sőt re­ publikánus egyetemi ifjúság! Torlai csöbörből vödörbe került. A komikum fő forrása tehát ez lenne: a felfordulás elől menekülő, áldott semittevésre vágyó pecsovics (túlbuzgó konzervatív) akarata ellenére keveredik mindig a zajló for­ radalmi eseményekbe. Tudatlansága számos félreértést szül, pl. aulikusnak, az­ az udvarhűnek véli az „aula” jelszava alatt gyülekező ifjúságot. A darab folya­ mán szinte végig menekül, rejtőzködik. Klára és Ödön pedig kitartóan keresik. Igazán aktivan csak Ödön inasa, Pista van színen, aki, mint a népi hősök ál­ talában, mindig mindenről tud, mindenkit útbaigazít, megleckéztet s végül el­ nyeri juLalmát. S oh, boldog végkifejlet, Ödönék is egymáséi lehetnek, Torlai is „megjavul”. Eddig a mese. Kár, hogy szövevényébe aktuálisnak vélt eredeti politikai szó­ lamok ragadtak, s az önmaga ellen forduló szándék anakronisztikussá, s nem többszólamúvá alakította a szöveget. E momentum elkerülte mind a drama­ turg, mind a rendező figyelmét. A fent vázolt cselekménysémából kitűnik, hogy az eredeti dramaturgia vázát a szereplők érzései, indulatmozgásai adják. Mind­ egyik szereplő egy cél, a saját célja felé halad (ki menekül, ki keres, stb ) s ez határozza meg magát a szerepet, amely emiatt mindvégig egységes — azaz egy szóval jellemezhető. Jellemekről, főleg fejlődésről tehát nem beszélhetünk. A 471

statikusságot a félreértések fordulatai teszik cselekménnyé. A rendezői ötletek, illetve a zenei betétek variációs jellege hivatottak ellensúlyozni e dramaturgiai fogyatékosságot. Csakhogy a Schlangertül szinte kötelezően várt groteszkbe haj­ ló ötletparádé, ironizáló szemlélet, okosan távolságtartó rendezői magatartás — elmarad. Darvas zenéje is fáradt, sőt helyenként fölösleges. Várady Szabolcs dalszövege viszont szinte belesimul a zenébe. ..Rímes, furcsa játékai” bizonyít­ ják, nemcsak elméletben ért a rímekhez (lásd kiváló tanulmányát az tJjholdÉvkönyv 1986 ( 2. sz.-ban). Makai Péter m. v. díszlete korrektül jelzi a korabeli miliőt, a második felvonás utcaképe tág teret kínál a pislákoló helyzetkomiku­ mokra. Kemenes Fanny jelmezei inkább korra szabottak, mint egyénekre. Ez persze a figuráktól függ: igazán játszható szerepe Torlainak és a két „személy­ zetnek” van. Simor Ottó eszköztára s gesztusrendszere ismerős, de élvezi a já­ tékot, a közönség meg az övét. Beszédkuitúrája azonban nem tökéletes, min­ dig szeretnénk érteni, amit mond Rékasi Károly végre kedvére komédiázhat, nem is áll neki rosszul. Játéka ötletes, bár kevesebb ostorpattogtatással és altesti aktivitással is elhinnénk róla, hogy „népi hős". Molnár Erika megint bebizo­ nyította, mindent el tud játszani. Igaz, Várady dalszövege talán neki segített a legtöbbet, s ha netán ezt prózában adná elő, „hamis szobaleánya” kifogás­ talan alakítás lenne. A másik párnak — Juhász György ás Détár Enikő m. v. •— egyebet sem kellett két felvonás alatt tenni, mint viselkedni. Tudnak énekelni — más nemigen derülhetett ki játékukból, de hát szerepeket írni nem feladatuk. Az aula ifjai meg tudlak nevettetni a közönséget: Horváth László Attila, Tóth Károly s Petneházy Attila figurát teremtettek az arc nélküli szerepekből. „A szabadságharc legjobb vígjátéka — állították a műről a knrtársak. Nos, ha a ma közönsége ezt nem is érzékelheti, de a korhangulatnt megidéző játék­ ra lesz, aki szívesen emlékezik, lesz, aki gyorsan elfeledi.

PRIBULA LÁSZLÓ:

Szívszándékoktól az együttlét öröméig Gondolatok az I. Nemzetiségi Színházak kisvárdai találkozójáról A nyolcvanas évek második felétől fokozatosan felerősödő, Európa-politikával kapcsulatus demokratikus mozgalmak. Közép- és Kelet-Európa szinte valamenynyi országában a közérdeklődés homlokterébe kerültek. Az egyre erőteljeseb­ ben kibontakozó társadalmi reformmozgások, az aktuális napi politizálás tízpa­ rancsolatának egyik meghatározó elemévé, tárgykörévé emelték a nemzetiségi kérdések problémáival való foglalkozást. Hangsúlyozoítá, szükségszerűvé vált az azonos nyelvet beszélő nemzetek honpolgárainak összetartozását hirdető és azt megélni akaró igénye. Ezen érzel­ mi indulatok és gondolatok, szándékok az élet valamennyi szférájában valós tö­ rekvésekké, ma is jelenlévő jogos követelésekké formálódtak. A nemzeti és nemzetközi politika színterén, de a mindennapi életben is megvalósítási igény­ ként jelentkezett ez a sokat vitatott, a legkülönbözőbb formákban felszínre ke472

rült témakör; a határoktól függetlenül lakók, egy nyelvet beszélők együvétarlozásának tudata tudatosítása. Tudósok, művészek, egyesületek, különböző tár­ sadalmi szervezetek, mozgalmak, egyházi közössegek egyaránt elkötelezték ma­ gukat ezeknek az egyszerű, de jogos és természetes emberi igényeknek, követe­ léseknek, sürgetve azok minél előbbi érvényre juttatását; az Európa-szintű sza­ bad ember státusának megteremtését. Ennek szorgalmazásáért a leghamarabb a leglürclmetlenebbül és talán a leghatékonyabb eszközrendszerrel rendelkező kulturális ágazat emelt szót, vál­ lalt úttörőszerepet. Elkötelezettjeit élen járatva, az igények tolmácsolásában, mozgósítva általuk társadalmunk valamennyi szféráját. A józan ésszel rendelke­ zőket, a nemzetiségi kérdést szivükön viselőket egyre szélesebb táborba gyűjt­ ve. Fel kellett vállalnia ezt a szerepet, egyrészt a kultúra tradicionális történel­ mi helyzetéből adódóan, másrészt a kultúra továbbéltetésének szempontjából meghatározó nyelvművelés szorgalmazása, a határainkon kívül rekedt kulturá­ lis értékek hazai területeken történő közkinccsé tétele érdekében, Az azonos ér­ telmet. gondolatokat hordozó írott és kimondott szavak közvetítői, művelői, az ember iránt érzett felelősségük és tiszteletük tudatával tehát felvállalták ezt a természetes küldetést, közkinccsé. maradandóvá tenni az anyanyelven termett kulturális értékeket, ugyanakkor tisztelni, tisztelteim valamennyi más nyelv művelőjét, kultúráját. Ezen szándékok mielőbbi valóra váltását szorgalmazandó; mozgalmakhoz, eseményekhez csatlakozva került sor egv kisvárosi gondolat közzétételére, meg­ valósítására, egy Európában első ízben létrehozandó fórum megteremtésére, a halárainkon kívül működő magyar nemzetiségi színházak találkoztatásának megszervezésére. így került sor az I. Nemzetiségi Színházi Találkozó nevet vi­ selő rendezvénysorozatra Kisvárdán. 1989-ben a június 23—30. közölti időszak­ ban. Nem a város iránti figyelemfelkeltés, a demonstráció szándékával, a nem­ zetiségi kérdések egy csapásra való megoldásának felvállalásával, hanem a ma­ gyar nyelvet beszélő, határainkon kívül élő honfitársaink személyes találkoztatásának gondolatával szerveztük meg ezt a találkozót. Nem központi akaratra, nem hivatalos szervek által megírt koreográfiákra, forgatókönyvekre támasz­ kodva, hanem a találkozót, az őszinte eszmecserét igénylők emberi érzelmeinek indíttatása alapján került sor erre a tapasztalatszerző rendezvénysorozatra. Nem titkoltan; a folytatólagosság, a tradícióvá válás igényével. Rendezők, résztvevők és közreműködők örömére Kisvárda Ígéreteinek megfelelően az őszinteség, a ba­ rátság, a nyíltság, a kötetlenség, az élményátadás és élményszerzés jegyében fo­ gadta vendégeit. Az eseményekhez ügvbuzgó támogatókat, helybéli szponzoro­ kat, a színház ügyét szívügyüknek tekintő szakembereket és lelkes nézőket ta­ láltunk, akiknek az érdeklődése, hozzáállása biztosíték volt és lehet a folyta­ táshoz. Ami az előkészítő, szervező munkát illeti, bizony embert próbáló akciókat kellett megérniük a találkozó megrendezésére vállalkozóknak. A legnehezebb fe­ ladat a bürokrácia összekuszálódott szálainak kibogozása volt. A több évtizeden át berögződött paternalista szemlélet szinte áttörhetetlennek, megmásíthatatlannak tűnt, bár a rendezést illető elvi egyetértésekben nem voltak akadályok. Az embert, természetes igényét még mindig eltakaró, figyelmen kívül hagyó jogsza­ bályokat tűzön-vízen betartatni igyekvő hivatalnoki fontoskodások, bizonytalan­ ná, időben megoldhatatlanná tették a találkozót előkészítő szervezési munkála­ tokat. A szervezés folyamataiban eszméltünk rá igazán, milyen nehéz az embe­ rek ügyének szolgálata, ha azok érvényesítése „fontos emberek” szándékainak 473

függvénye. A nehezen gördülő engedélyezési eljárások, a hivatali mechanizmu­ sok merev lépcsőinek megmászása, megannyi tiltó rendelkezés átlépését de­ monstráló, nagylelkű hivatalnok jóindulatának megszerzése, majd azok meghálálásával járó tortúrák képesek elhitetni a kezdeményezésre vállalkozóval, hogy az egész ügyködést csupán „maga elismertetése érdekében kezdeményezte”. Ha nem jött rá rendelet, nyilván nem is lehet fontos dolog, akkor meg mire való a buzgólkodás?! Még szerencse, hogy egyeseket keményebb fából faragták annál, hogy a megszokott kívánságokra oly könnyedén feladják az emberek javát szolgáló el­ veiket. Szerencsére a kisvárdai gondolat kivitelezésében az aktualitás mellett az újítás iránti társadalmi érdeklődéssel is lehetett számolni és ez mindenképpen erősítő tényezőnek, motivációnak bizonyult az engedélyezéseket, támogatásokat illetően. Végül is beindulhatott a szervezés gépezete. A lényeg, hogy a szerve­ zők minden számba vehető és meghívható nemzetiségi színház háza tájára írás­ ban és személyesen is eljutottak, felmérhették a valós igényeket. Meglepetésük­ re gördülékenyebb és eredményesebb utakat jártak, mint az anyaország egyes hivatalaiban. Talán a Romániában működő magyar nyelvű színházak megköze­ lítésében voltak hasonló nehézségeik, mint idehaza. A találkozó előkészítésének befejező stádiumában kezdtek megnyílni a ha­ zai szervek jótékony célú, pénzügyi támogatásokat is szállító csatornái. Április­ ra, a propagandatevékenység utolsó fázisának idejére tisztázódott a nemzetközi találkozóhoz szükséges pénzügyi háttér, az igénybevehető infrastruktúra, nem kis izgalmakat okozva ezzel a szervezőknek. Vajon összejönnek e a kérésre az ígéretek szerinti támogatások? Hiszen az előkészítés időszakában több százezer forintot előlegeztek meg más célú pénzekből, a propaganda- és egyéb szüksé­ ges anyagokra. Végül is a tizedik évadját megért Várszínház közismert nyári rendezvénysorozatának keretében, a Művelődési Minisztérium, a Külügyminisztérium véd­ nöksége alatt, a Magyar Színházi Intézet, a Magyar Színházművészek Szövetsé­ ge, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács és Kisvárda város szakmai és anyagi támogatását élvezve, sor kerülhetett az Európában első ízben meghirdetett Nem­ zetiségi Színházi Találkozó lebonyolítására. Miként a szándék, a gyakorlat is kísérleti jelleget mutatott. Voltak vállalkozók, akik ennek ellenére bátran áll­ tak a magyar közönség színe elé, s kevésbé tartottak a megmérettetés veszé­ lyétől. Voltak, akik óvatosságból, csak megfigyelőként vettek részt az esemé­ nyen. Ök a találkozás lehetőségét, az eszmecserét tartották elsődleges szem­ pontnak. A későbbiekben éppen az így kialakult emberi kapcsolatok által ne­ vezhettük ezt a vállalkozást őszintének, fontosnak, folytatásra érdemesnek, szükségesnek. Végül is a hazánkat határoló 5 ország — Szovjetunió, Csehszlovákia, Auszt­ ria, Jugoszlávia, Románia — megkeresett kilenc színháza közül három vállalta a magyar közönség előtti bemutatkozást. Az ungvári Zenés Drámai Színház, a kassai Thália Színház és a szabadkai Magyar Színház társulatai. Hivatalos de­ legációk révén képviselték a komárnói Területi Színházat, az újvidéki Magyar Színházat és a beregszászi Népszínházát. Romániából nem érkezett hivatalos küldöttség, pedig a találkozót megelőzően bejelentették igényeiket a részvételre. A burgenlandi magyarok szívélyesen fogadták meghívásunkat vivő kulturá­ lis delegációt, de amatőr csoportjuk nem vállalta a kisvárdai fellépést, a hivatá­ sosokhoz mért színvonaluk miatt. Az ottani magyar kolónia vezetői ugyanak­ kor örültek a kezdeményezésnek, kifejezték mély szimpátiaérzéseiket a találko474

zó megrendezése iránt. Rendezők, szervezők ennek ellenére kissé tartottunk az elfogadható szintű lakossági érdeklődés megnyilvánulásától. A Várszínházi tra­ díciók, a rendezvénysorozat népszerűsége ellenére, figyelembe véve a gazdasá­ gi helyzetet is, manapság bizony merésznek számit egy 20 000 lakosú városban két-három hónap alatt, több mint húsz színházi előadásra invitálni a nézőket. Mégis vállaltuk a megmérettetést, így visszatekintve és sommázva, nemhiába. A színházi találkozó első bemutatójára június 23-án került sor a művelődé­ si központ színháztermében. Az ungvári Lézerszínház műsorán Presser Gábor; Elektromantic és Jean-Michael Jare műveire komponált fényjátékát tekinthették meg az érdeklődők, akikkel szinte megtelt a nézőtér. A különleges látnivaló­ kat magában hordozó zene-fény produkciónak várakozáson felüli sikere volt. Másnap a kassaiak folytatták a bemutatósorozatot, Sándor, József, Benedek cí­ mű előadásukkal. A hagyományos népi színjátszás minden erényét felvonultató produkció, a színészek inkább lelkes mint színvonalas játéka magával ragadta mind a hazai közönséget, mind a találkozón részt vevő kollégáikat. Június 29-én nemzetségi szimpóziummal folytatódott a program. A köz­ bülső napok adtak lehetőséget a színész-közönség, színész-színész stb. találko­ zókra, eszmecserékre, amelyek színhelyei az utcák, vendéglők, strand és még számtalan olyan hely, ahol az őszinte kérdések és megnyilvánulások elhangoz­ hatnak. A megszokott városi életkép és idill színesebb lett ezen a héten, hiszen a színházi találkozóra érkezett vendégeken túl, itt tartózkodtak a Társadalomtu­ dományi Napokon részt vevő hallgatók is, akik az ország több pontjáról verbu­ válódtak. A szerzők és rendezők mellett a szakmai házigazda tisztét a Várszín­ ház társulata látta el, akik ezekben a napokban próbálták Móricz Zsigmondi Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színpadi művét. Ök ezzel a darabbal vet­ tek részt a rendezvénysorozaton. A tudományos tanácskozás volt az igazi színfoltja ennek az eseménysoro­ zatnak. A nemzetiségi sorban élők őszinte megnyilvánulásai, a Romániában élő sorstársaikért való nyiltszinű aggódásaik, az elhangzott előadásokhoz fűzött ész­ revételeik tartalmai lázba hozták az érdeklődőket, a résztvevőket. A fórum életrehívását időszerűnek, szükségesnek, folytatásra kötelezőnek Ítélték a jelen­ lévők. Közöttük találhattuk a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó kutatókat, történészeket, külügyminiszter-helyettes Őszi Istvánt, a Művelődési Minisztéri­ um, a Magyar Színházi Intézet, a Magyar Színházművészeti Szövetség vezetőit, képviselőit is. Az elhangzott, még nem publikált előadások méltán keltették fel a többségben szakemberekből álló hallgatóság figyelmét. Csak fokozta a nap jó hangulatát a szabadkai Népszínház esti bemutatko­ zása. Műsorukon a magyar történelem eseményeit kommentáló Esterházy-mű: a Kis magyar pornográfia című avantgárd képalkotásaival, képzettársításaival, a hazai közönség számára kissé idegen kreatív mozzanatokat hordozó produkció szerepelt. Az éjszakákba nyúló baráti kapcsolatokat kialakító, erősítő beszélgeté­ sekből kisugárzó hit nyilvánult meg szinte valamennyi vendég részéről: jövőre találkozunk Kisvárdán. A nemzetségi találkozónak méltó lezárásaként ajánlhat­ ták a rendezők az érdeklődőknek a Várszínház társulatának előadását, Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című közismert színpadi művét, melynek bemutatója június 30 án volt. A produkció műsorra tüzesével a szer­ vezők, rendezők tisztelegni kívántak megyénk egyik legnagyubb szülötte, írója, Móricz Zsigmond emlékének születése 111) évfordulója alkalmából. A kísérleti jelleggel indított vállalkozás valós igényekkel, emberi és szak­ mai szimpátiaérzésekkel találkoztak, várakozáson felüli érdeklődéstől kisérve. 47 5

Mintegy kétezer résztvevője volt a rendezvénysorozatnak. Ez a tény is folyta­ tásra ösztönzi a kisvárdaiakat, hiszen vállalkozásuk egy olyan történelmi jelen­ tőségű eseménysorozat elindítója lehet, amely közelebb visz bennünket a nem­ zetiségi kérdések végleges megoldásához szükséges közmegegyezéshez. Az 1989-es tapasztalatok alapján, a tanulságokat, ajánlásokat is figyelembe véve máris elkezdődött a jövő évi találkozót előkészítő szervező munka. A ter­ vek szerint az eseménysorozatra 1990. május 20. és június 10. közötti időszak­ ban kerül sor, íesztiválszerű rendezésben, várhatóan az idei érdeklődést is fölül­ múló részvétellel. A hazai készséget és elszántságot, a nemzetközi esemény irán­ ti pozitív szakmai és emberi megnyilvánulásokat figyelembe véve minden re­ mény megvan a rendezvénysorozat tradicionális meghonosítására.

476

Szemle Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek helyzetéről (Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia) Olvasom a Medvetánc könyvek 1988as kötetét, és hullanak elém az ada­ tok. számsorok, a hiányok, mint a sírgödrökbe lapáttal dobált hantok. Grafikonok rajzolódnak ki agysejt­ jeimben, kezdve az 1910-es népszámlálás adataival, végződve az 1980-as évek sokszor csak becsült, sejtett adataival. És a grafikonok vonalai mind-mind lefelé tartanak. Szeretném odavarázsolni ezeket a megsemmisülésbe tendáló vonalakat a világban bárhol élő minden ma­ gyarok elé. Kemény számsorok, higgadt vona­ lak. A valóságot tükrözik könyörte­ lenül, engesztelhetetlenül és kérlel­ hetetlenül. Érzéketlenül is. Mert el fogulatlan ez a könyv. Objektív, amennyire a valós számok, a menynyiségileg mérhető adatok lehetnek. Tessenek csak figyelni! Az 1—8. osztályba járó, magyarul tanuló is­ kolások számára Romániában 1976 ás 1986 között. 1976-ban Romániá­ ban a 3 019 776 általános iskolás kö­ zül magyarul tanult 171 974 gyerek. 1980-ban 3 308 462 tanulóból 179 569 tanult magyar nyelven. Százaléko­ san a két aránypár 5,64%-ról 5,42%ra apadt, annak ellenére, hogy a ma­ gyar nyelven tanulók száma 7595-tel növekedett. Ne firtassuk most még a számok mögé húzódó valóságot, ha­ nem nézzük tovább a számokat. 1985-ben 3 035 209 romániai általá­

nos iskolás tanulóból már csak 80 806 gyerek tanul(hatott)t magyar nyelven. Az összes tanulók 2,66%-a Egy évvel később, 1986-ban 3 030 666 tanulóból 60 613 gyerek, az általános iskolásoknak 2%-a. A líceumok nap­ pali tagozatain még rosszabb az arány. Táblázat mutatja ezt is a könyv 91. oldalán. Vizsgálhatnánk tovább a számso­ rokat: a felsőoktatásban, a tanárok arányszámában, a városok, falvak lakóinak nemzetiségi megoszlásá­ ban . .. Sírt ásnak a számok Romá­ niában, a magyarság egyetemes nagy sírját, melyet 1987 óta csak mélyíte­ nek az Erdélyből és Románia más térségeiből Magyarországra mene­ kültek naponként gyarapodó szám­ sorai. Nem szándékozom az olvasókat számsorokkal untatni. Riasztóak, visszatetszőek a számsorok, bárhol, bármikor bíbelődik is vele a halan­ dó, de az objektív igazság hordozói. Ezek a számsorok nem vígasztal­ nak bennünket sem Romániában, sem Csehszlovákiában, sem a Szov­ jetunióban, de még Jugoszláviában sem. Azzal, hogy egymás mellé ke­ rült ez a négy ország a könyvben és ebben a recenzióban, korántsem akartak a szerzők egyenlőségjelet tenni a négy ország nemzetiségi po­ litikája közé, még kevésbé a négy országban élő magyarság sorsa közé. Nem áll szándékában ez a könyv méltatójának sem. Tudjuk vala­ mennyien, hogy az 1945 utáni Ju477

goszláv nemzetiségi politika nemcsak elfogadhatónak mondható, de a kö­ zépeurópai térségben példamutató is volt. És történészként azt is tudom, tudjuk sokan, hogy a trianoni békeszerződés után végzetes alkony kö­ szöntött a magyarságra országhatá­ ron belül és országhatáron kívül. Sú­ lyosbította ezt az alkonyt, hogy im­ már 70 éve, sohasem mertük őszin­ tén, elfogulatlanul, a demokrácia igényeit és lehetőségeit felhasználva, alkalmazva, szembenézni ezzel az al­ konnyal. Olykor-olykor megszületett egy egy tanulmány, esszé, kritikai elemzés, de ezeket többnyire elnyom­ ta az indulatok szülte hevület, a két­ oldalú vádaskodás, vagy éppen a kö­ zöny. Évtizedeken keresztül pedig megtiltotta nyilvánosságra kerülésü­ ket a hatalom. Mert jó azt tudni min­ den magyarul olvasó és iró, minden­ ki magát magyarnak nevező ember­ nek, hogy a Trianon óta tartó alko­ nya a magyarságnak nem volt matt­ szürke és sötétbe hajló minden idő­ ben. Néha-néha egy-egy szomszédos országban az éjszakába hajló alkonyt felváltotta a hajnal ígérete, hogy az­ tán még sötétebb korszak homályosltsa a jövőt rajzoló kontúrokat. Gondoljunk csak Benes területigé­ nyes, de mégis demokratikus jogok­ kal felruházott Csehszlovák köztár­ saságára, Petru Groza magyarokkal barátságot kereső, történelmi távlat­ ból ugyan feltűnően manipuláltnak minősíthető, mégis-mégis a megbéké­ lés reményét hordozó miniszterel­ nökségére. Gondoljunk az oly sokat emlegetett lenini nemzetiségi politi­ kára, a sztálini szocializmus generá­ ciókat megtévesztő szólamaira. Gon­ doljunk az időről időre felbukkanó föderációs vágyakra, az értelmiség legjavának békén munkálkodó alkotó tevékenységére . . . minden-minden országban .. . A határainkon túl élő magyarok­ ról szól ez a könyv. Jelentés. . . je­ 478

lentések . . . . ahogyan a címe is mondja. Mégsem magyar ügyről van szó benne . . . Nemcsak magyar ügj röl, nemcsak magyarokról.. . KözépEurópa legnagyobb gondjáról es leg­ nagyobb erényéről, a kevertségről. . . A könyv adataiban 1910-ig nyúlik vissza. Az Osztrák—Magyar Monar­ chia utolsó népszámlálásáig. Vizsgál­ ja egyes városok, egyes járások, egyes utódállamok népszámlálási adatai nyomán a magyarság számbeli, tér­ beli, időbeli és urbanizációs jellem­ zőit, megkísérli elemezni a határain­ kon Trianon miatt kívülrekedt ma­ gyarság vallási, tudati, kulturális jel­ lemzőit. A számvetés igénye és szán­ déka mentes a nacionalizmustól, mentes az irredentizmustól és men­ tes az indulatok szülte vádaskodások­ tól is. Itt, ezúttal magyar nyelven nem először, s reméljük ezt követően mindannyiszor a racionalitás és a de­ mokratikus rendezés igénye fogalma­ zódik meg Nem arról van szó, hogy a szerzők és szerkesztők területi re­ víziót kívánnának, még csak arról sem hogy a tiszta magyar körzetek autonóm igazgatási és kulturális ter­ rénumait óhajtatnák a Monarchia utódállamaival felállítani, felállíttat­ ni. Egyszerű őszinteséggel vetnek szá­ mot a történelmi tényekkel, társadal­ mi, etnikai mozgásokkal. Nem dicsér­ nek és nem szidnak. Nem indulatoskodnak, és nem bocsátkoznak fantazmagórikus magyarázkodásokba. A szerzők, a Jelentések . . . össze­ állítói kihámozzák az embert az esz­ mék, ideológiák, hamisítások és tör­ ténelmi vádaskodások szénakazlaiból, és keresik a magyarság ürügyén az emberhez méltó lét időbeli, társadal­ mi, politikai, közigazgatási, kulturá­ lis, ideológiai és otthonbéli kereteit. Keresik a demokratikus KözépEurópát. Hadd ne soroljam most fel az utód­ államokban élő magyarok sorsprob­ lémáit, az egyes jelentések megegyező

és eltérő motívumait. . . Hadd ne em­ legessem az itt-ott élő és hányódó ma­ gyarok számát, az „anyanemzetek­ hez”, „államnemzetekhez” viszonyí­ tott arányát, hadd ne foglalkozzak a Szovjetunióban, a Kárpátalján élő magyarság szellemi, kulturális, igaz­ gatási, oktatási hiánylistájával, a ma­ gyar iskolai, közigazgatási, kulturá­ lis, etnikai intézményrendszer romá­ niai elsorvasztásával, a csehszlovák állam kierőszakolt szégyenteljes átte­ lepítési akciójával. . . Hadd ne mél­ tassam a kollektív bűnösség, az ál­ lampolgárságtól való megfosztottság, a hontalanság állapotának tár­ sadalompszichikai következményeit és - kínjait. A Jelentések . . -bon mindezekről szó esik. Érdemes el­ töprengeni az olvasónak eze­ ken épp úgy, mint a nacionalista gőgökön, legyen az ellenünk Irányuló, avagy bennünk megfogalmazódó. Történészként közelítve ezekhez a dolgokhoz, igyekszem keresni szünte­ lenül mindezek gyökereit, indítékait. Most azonban hallgassunk róluk. Hallgassunk a fájdalmakról is, me­ lyeket érző emberekben involválnak a könyv számsorai, hiánylistái In­ kább szóljunk a Jelentések . . -et be­ vezető esszékről, Mészöly Miklóséról, Tamás Gáspár Miklóséról, Molnár Gusztávéról, és Bihó István Szálai Pálhoz irt levelének esszét magába rejtő komolyságáról. Hadd kezdjem éppen ez utóbbival. Azzal a komolysággal, sokoldalúság­ gal, kölcsönösséggel és felelősséggel, amellyel Bibó István kezeli ezt a té­ mát egy, Szalai Pálhoz írott töprengő levelében. Bibó leveléből idéznem kell, mert ő a mai helyzet okainak sátáni gyö­ keréig nyúl vissza, Trianonig. Tria­ non ugyanis nemcsak területrendezés volt, nemcsak nagyhatalmi felelőtlen­ ség. Történelmi tény ma már, hogy ez a béke szülője volt a második világ­ háborúnak, mint ahogyan történelmi

tény az is, hogy 70 évre, két ember­ öltőre — eddig legalábbis — derékba törte Közép-Európa demokratizálódá­ sának az Osztrák—Magyar Monar­ chiában mégiscsak felcseperedő gyen­ ge hajtását. És a poklok kínja vala­ hol itt fészkel. De hallgassuk Inkább Bibót Trianon következményeiről: „Az adott helyzetben két realitás lé­ tezett, az integer Magyarország, mint a múlt realitása, és a trianoni Ma­ gyarország, melynél hárommillió ki­ sebbségben lévő és többé-kevésbé el­ nyomott, vagy legalábbis új helyén a helyét nem találó magyar állandó sérelmi forrása és igazolója volt e hely­ zet kibírhatatlanságának”. És felfa kadtak a sérelmek, nyomukban a megoldhatatlanságot, kapkodást, ter­ rort. eszmei, ideológiai zűrzavart ger­ jesztő félelmek. Kölcsönös félelmek, melyek átcsaptak történelmi kapko­ dásba, második világháborús hiszté­ riába, a győztesek újabb diktátumá­ ba . . . És a második világháború sem hozott megoldást. Mára derült ki, hogy mit takartak le a szocialista or­ szágok a lenini nemzetiségi politika szólamaival Pusztitntt hát tovább a kölcsönös félelem és közöny. Közöny magyar részről a határainkon kívül élő magyarság irányában, félelem a második világháború utáni utódálla­ mokban attól, hogy etnikai tarkasá­ guk megőrzése esetén, még demok­ ratikus államszervezet esetében is, nagyhatalmak kényük-kedvük sze­ rint szabdalhatják a határokat. Ebből a tényből nem a határok légiesítésé­ nek, a közép-európai népek egymás­ rautaltságának szükségességét vonták le az utódállamok újkori politikusai, hanem azt a megvalósítandó „nem­ zeti” feladatot, hogy homogenizálják országuk lakosságát. Lett hát. kitele­ pítés. erőszak, terror, diktatúra, roszszahb még a két világháború közöt­ tinél is, amit leöntöttek a belügybe való beavatkozás tilalmával, a lenini nemzetiségi politika üres szólamával. 47 0

az értelmiség lelkiismeretének elfoj­ tásával, diliházzal, koncentrációs tá­ borokkal, börtönökkel és nyelvkitépésekkel. Pedig hát Bibó és minden felelős értelmiségi kiabálja kórusban immár több évtizede: egyetlen meg­ oldás e kérdésre a demokrácia. Tör­ ténelmi példák is bizonyítják az állí­ tást, dehát a gőgök, nacionalista őrü­ letek mit törődnek a demokráciával és az értelmiségiek felelősséggel fel­ vértezett lelkiismeretével . . . Szemét­ dombra vetendő, börtönbe zárandó luxus ez a homogenizálás nagy ígé­ rete mellett, hiszik irracionalitásuk­ tól elbűvölt politikusok. Még a meg­ oldást őszintén keresők is tévhitek­ ben ringatják olykor magukat, mint tette azt Szalai Pál Bibóhoz küldött tanulmányában, gondolván, hogy a sérelmek elhallgatása talán megol­ dáshoz vezethet. Ezért kérdez leve­ lében csodálkozva Bibó Szalai Pálra: .......komolyan képzeled azt, hogy ha egyszer egy pillanatban a minden irányban vett demok­ ratizmus a közép-kelet-európai országok egymás közötti viszony­ latában érvényesülni kezd, hogy akkor bármiképpen meg lehetne aka­ dályozni azt, hogy ezek a sérelmek nyíltan és világosan szóbakerüljenek?" Hitte? Nem hitte Szalai Pál? Nem tudhatjuk Azt viszont ma már tudjuk, bőrünkön tapasztaljuk im­ már két éve, hogy a demokrácia kez­ dete törvényszerűen a sérelmek nyílt és őszinte felpanaszolása, kijajongá-

480

sa, elzokogása. a haloltaink elteme­ tése, meggyászolása, az engesztelő, lélekben megbékélő oldódás. Kölcsö­ nösek a sérelmek, kölcsönösek hát a sirámszükségletek is . . . Egyszer ta­ lán felfakad, felfakadhat KözépEurópa nagy-nagy siratóéneke, hogy a poklok évtizedeinek, évszázadainak nemzedékeken át visszafojtott szo­ rongása, fájdalma sóhajjá-gyásszá ol­ dódva, meghozza az élők megnyug­ vását, a félelemtől való kölcsönös megszabadulást. . . És akkor . . . , ak­ kor talán elkezdhetjük építeni, épít­ getni annyiunk szép álmát a demok­ ratikus Közép-Európát, melyben az emberi és közösségi lét harmóniájá­ ra, békéjére és közös cselekvésére nem határőrök vigyáznak „csőre töl­ tött rakétákkal”, ágyúkkal és készü­ lődő atombombákkal, hanem a sza­ badság szülte rend. És akkor . . . ak­ kor megvalósulhat a Mészöly Miklós racionális vágya, a világban szét­ szórtan élő magyarok, románok, cse­ hek, szlovákok, szerbek, horvátok, zsidók és minden rendű és rangú kö­ zép-európai népek együvétartozásának, nemzetbe tartozásának re­ ményteli álma. Ez a könyv, a Jelen­ tések . . . azért született, hogy ezt a vágyat Közép-Európa népei együtt realizálhassák jövőbeli történeti cse­ lekvéseik során. (Medvetánc köny­ vek. Bp. 1988. Az ELTE és az MKKE Társadalomelméleti folyóiratának melléklete.) Takács Péter

A Bessenyei Kör története Jelentős hely- és művelődéstörténeti mű jelent meg Nyíregyházán 1989ben a Bessenyei György Irodalmi és Művelődési Társaság kiadásában. Je­ les alkotás. Azé a Bessenyei-kutatóé, Bánszki Istváné, akit e folyóirat ol­ vasóinak nem kell külön bemutatni. Nem ez az első munkája a felvilágo­ sodás nagy magyar írójáról, tevé­ kenységének máig ható sugárzásáról. A Bessenyei Kör történetéről sem ez az első összefoglalás, krónika már öt­ ven évvel ezelőtt készült és jelent is meg róla*, azonban ez a mostani munka a lényegi teljességre töreke­ dett. Részben az alaposságot, a rész­ letezést, az elemzést tekintve, rész­ ben az időhatárt figyelembe véve; ugyanis 1949-ig, a kényszerű önfel­ oszlatásig kíséri végig az 1898-ban alakult (és 1940-től Társaságként működött) Kör tevékenységét. Nem feladata a recenziónak, hogy ezt a műfajukban, szemléletükben és fajsúlyúkban is különböző két mun­ kát összehasonlítsa. Az elsőt tájékoz­ tatásként, emlékeztetőként volt érde­ mes szóba hozni, főleg annak hangsúlyozására, hogy az 1987-ben Bánsz­ ki István kezdeményezésére (is) meg­ alakult Bessenyei György Irodalmi és Művelődési Társaság vállalja az 1949ig működött elődjének szellemi örök­ ségét, nemes céljait sajátjának tekin­ ti. Szerzőnk újra felméri, újra érté­ keli a Kör múltját. Monográfiájára a részletekre is kiterjedő alaposság, az összehasonlító megállapításokra, a szorosan vett témából való kitekin­ tésre is alapozó elemzés, az összefüg­ gések keresése és felmutatása jellem­ ző. Az 1898. január 21-én Nyíregyhá‘ H o r th y l9 tv á n : A B e s s e n y e i K ó r 4(1 é v e s tö r t é n e te , l m S z a b o lc s i S z e m le , 1938,'!—I.

zán megalakult Szabolcsvármegyei Bessenyei György Művelődési Kör történetét szerzőnk tizenkét fejezetre, ezeken belül számos jól tagolt alfejezetre osztva tárgyalja, tizenegy nyomtatott ívnyi terjedelemben. E felosztás, a rendszerezés is mutatja: a szerzőnek teljes és mély áttekintése van a témáról. Az egyletalakítás anyagi és szellemi előkészítésével kezdi, és a szellemi örökség mérlege­ lésével fejezi be, ez előtt külön feje­ zetben foglalkozik, természetesen, a második világháború utáni demokra­ tikus újrakezdés rövid, hároméves időszakával, s az 1949 decemberi, kényszerű, önfeloszlatással. Itt kell szólni róla: a kör megalakulásának elhúzódása mennyire jellemző volt a mezővárosi lassúságra, mert itt el­ sődleges a gazdaság, s jellemző a pol­ gárosodás folyamatának lanyha tem­ pója; a polgári rétegnek előbb meg kellett erősödnie, így ébredhettek fel a kultúra iránti igények, hogy mind­ ezek előzetes kialakulása, megléte volt szükséges feltétele a Kör meg­ alapításának. Bánszki István szemlé­ letesen mutatja be mindezt. Az elem­ zés, alaposság igazolásául érdemes megemlíteni, egyetlen példaként, hogy egy alfejezetben összehasonlítja e Kör alapszabályának általános és sajátos jegyeit az országban az idő tájt működött más körökével. E kronológiára alapozott szerkezet nemcsak időhatárokat alkalmaz ce­ zúraként, hanem a szakaszokat a Körben folyó tevékenység — legin­ kább a személyi változásokhoz kö­ tött és abból eredő — jelentős fordu­ latainál határolja. Ez a szakaszolás indokolt, és nagyon kifejező is egy­ ben. Nemcsak egyszerűen megmutat­ ja a változásokat, hanem azt is szem481

léletessé teszi, amire már előbb utal­ tam, hogy egy-egy erőteljes, eredeti tehetségű, jó szervezőkészségű veze­ tő, vagyis valójában: személyiség, milyen lendítő hatással lehet egy kö­ zösségre, az itt folyó munka kisu­ gárzó hatására. Ebben a tényben, sajnos, az is ben­ ne van, hogy nem is ritkán mennyire csak néhány valóban értékes embe­ ren múlott (és múlik ma is) az ilyen­ fajta tevékenység sikere vagy kudar­ ca, jobb esetben csak lanyhulás. Ugyanis az a közösség, amelyben és amelynek dolgozik egy ilyen kör, nagyon ki van téve a gazdasági, po­ litikai, társadalmi hullámverésnek, s a hullámvölgyekben a kultúra soha­ sem volt a legfontosabb tényező. A Kör vezetőségében többször hiány­ zott az utánpótlás. Ha ugyanis a fő­ titkár kevésbé volt agilis, vagy a szakosztályok éléről elkerültek az öt­ letdús értelmiségiek, szinte megbé­ nult, legalábbis erősen hanyatlott a munka. A Társaság története igazolja, az országban abban az időben alakult és működő más körökéhez hasonlóan, hogy egy polgárosodó, városiasodó település szükségszerűen létrehozza az ott lakó, vagy a fejlődés által oda vonzott értelmiségi rétegnek azt a magját, amely nem csupán „teremt­ ménye” ennek a lakosságnak, hanem a társadalmi, szellemi élet erjesztője, a közgondolkodás alakítója, a közös­ séggé szerveződés elindítója, istápo­ lója is lehet. Azonban e mag jó mű­ ködéséhez, hatásának érvényesülé­ séhez szervezett keretek kellenek. Ezt meg is teremtette a Bessenyei Kör. Bánszki István könyvét olvasva az a meggyőződése alakul ki bennünk, hogy Nyíregyháza szellemi életét számottevően befolyásolta a Besse­ nyei Kör 1898-tól végzett félévszáza­ dos tevékenysége. Noha az is igaz, hogy a mindenkori nagypolitika, s ennek hatására a helyi politika is ha­ 482

tott a Kör munkájára, szellemi arcu­ latára. Ezzel együtt azonban, az öt­ ven év mérlegét megvonva, a prog­ resszív tettek erejét, hatását tarthat­ juk erősebbnek, s magát azt az alap­ vető szemléletet, amelyet az 1898-as alapszabály úgy fogalmaz meg, hogy a kör célja ,,A Bessenyei-kultusz ápolása és ennek megfelelően a kor működési területén az irodalomnak, művészetnek, tudománynak művelé­ se”, a Kör fő törekvése pedig „A vá­ rosok és falvak népe közművelődési tevékenységének ébrentartása, olcsó könyvek és folyóiratok által az olva­ sási vágy fokozása és teljes kielégí­ tése. Ösztönzés családi könyvtárak létesítésére, s nem utolsósorban kö­ zös kultúrtevékenysegen keresztül egybefogni a falvak és városok né­ pét.” Igen gondos kutatómunka eredmé­ nye ez a könyv Szerzője részletesen ismerteti a Kör egy-egy évének ese­ ményeit, rendezvényeit, azonban nemcsak tényeket közöl, hanem mö­ géjük is néz, összehasonlít, elemez. A fejezetek élén társadalmi körképet ad, Egy-egy idézett helyi szerző al­ kotta műről esztétikai ítéletet is al­ kot. Ha szükségét látja, kitekint a té­ mából. Ilyenkor azonban ezzel össze­ függésben más kultúrtörténeti ese­ ményeket, dokumentumokat vagy éppen középítkezéseket is megemlít, értékel. Nemcsak a körben végzett munkáról beszél, hanem arról is megemlékezik, hogy a Kör vezetői, tagjai mit publikáltak és hol. A forrásművek felsorolása is iga­ zolja: széles látókörrel készült ez a monográfia. A város kultúrtörténe­ tét kutatók részére nélkülözhetetlen lesz, az őslakosoknak és a meghono­ sodott érdeklődőknek pedig hasznos könyv. Elmélyült olvasást igényel. Éppen azért, mert igényes műről van szó, bosszantóak — a valószínű­ leg gépelési hibákból eredő — nével­ írások, a betűcserék, évszámelirá-

sok. Pl. Nyárády Mihályt két helyen is Miklósnak keresztelte el a nyomda ördöge, a 143. oldalon említett Bodnári Zoltán valószínűleg Bolváry Zoltán zenetanárral lehet azonos, aki abban az időben a tanítóképzőben működött. Nem ártott volna, ha a szerző a Szabolcsi Szemle tanulmányíróinak illetőségét is megemlíti, főként olyankor, amikor nem megyebeliről van szó. S talán az is jó lett volna, ha Sziklay László későbbi, a nyíregy­ házi évek utáni munkásságáról is be­ szél röviden; ha már a távoztáig vég­ zett tevékenységének jelentőségét külön alcím alatt méltatta. Ugyanis nem valószínű, hogy — kutatókat ki­ véve — sokan lesznek, akik veszik a

fáradtságot a Nagyvilág 1975-ös év­ folyama azon számának megkeresé­ sére, melyre Sziklayról szólva szer­ zőnk hivatkozik a 152. oldalon. Am mindezek és az itt nem emlí­ tettek csupán apró kifogások, recenzensi kötözködések a munka egészé­ hez, jelentőségéhez képest. A Szabolcsvármegyei Bessenyei György Művelődési Kör félévszázados törté­ netét olvasva felébredhet az olvasó­ ban a kívánság: bár ne szakadt vol­ na meg működése 1949-ben, s bárha az 1987-ben megalakult (újra meg­ alakult?) Bessenyei Társaság hasonló aktivitással működne legalább annyi ideig, mint szellemi elődje. (Nyíregyháza, 1989) S eregi István

Kölcsey és Szatmár megye Tavaly Kölcsey Ferencre emlékezett az ország halálának 150. évforduló­ ján, s jövőre újra reánk hárul az emlékezés kötelessége születésének kétszázadik évfordulója kapcsán. Ritka szerencse, hogy rangos évfor­ dulók ily gyorsan követik egymást, mintegy kényszerítvén bennünket restanciáink pótlására, valamicskét törleszteni a felgyülemlett adósság­ ból. Fokozottan így áll ez Kölcsey Ferenc esetében, akinek irodalomtu­ dományunk még igen sokkal adósa. Korszerű monográfia és kritikai kia­ dás híján a tájékozódás legelemibb pontjai hiányoznak, arról nem is be­ szélve, hogy legutolsó összkiadása majd harminc éve jelent meg (Köl­ csey Ferenc összes művei. Sajtó alá rendezte Szauder József, Bp. 1980.), melyet ritka becses kincsként őriz­ nek boldog tulajdonosaik. Nem csoda

tehát, hogy az ünnepben is ünnep, ha a Kölcsey-kutatás hallat magáról, méghozzá egész kötetet kitevő opuszszal, mint amilyen a Szabolcsi Téka sorozat köteteként megjelent Kölcsey és Szatmár megye című, Csorba Sán­ dor és Takács Péter Kölcsey-kutatásait reprezentáló kiadvány. A tanulmánykötet öt tanulmányt négy forrásközlést tartalmaz, még­ pedig szerencsésnek mondható össze­ állításban. A szerzők szándéka sze­ rint Kölcsey hétköznapi, mindennapi létének konkrét terét — földrajzi, társadalmi és szellemi értelemben egyaránt — elemzi és illusztrálja a kiadvány, azt a természeti és társa­ dalmi miliőt ragadja meg, mely a maga ellentmondásosságában egy­ szerre volt inspiráló és visszahúzó közege a költő szatmári közel két és fél évtizedének. A reformkori Szat483

már vármegye hétköznapjaiba ágyazva rajzolódik ki kora egyik leg­ nagyobb egyéniségének tragikusan magányos portréja. A vármegyei po­ litikai élet kezdetben ígéretes, majd egyre csüggesztöbb perspektívája, s emellett a szellemi izoláltság, melyet a gyakran sártengerré változó szat­ mári vidék fizikailag is felerősített, jelentették Kölcsey csekei éveinek életkeretét, melyet csak némileg oldott-enyhített a stúdiumok olykori, s a poézis egyre gyérebben megnyilat­ kozó vigasza. Megélt azonban történelmi pilla­ natokat is Szatmár vármegye, s ép­ pen Kölcsey idejében A kötet el­ ső tanulmányában (A reformkori Szatmár vármegye) Takács Péter elemző módon írja le eme régió tör­ ténelmileg meghatározott jellemzőit: a tájat, a népét, erkölcsét, vallását, különösen az 1832. évi tisztújításra fordítván figyelmet, mikor is — szá­ mos, sokszor nem éppen lovagias gesztussal véghezvitt küzdelem után, — a vármegye belekerült a történelmi jelen időbe: Kölcsey és Eötvös Mi­ hály lettek az 1832—36. évi diétán a vármegye követei, s még akkor is, mikor Kölcsey 1834-ben lemondott, volt remény a kezdemények töretlen kibontakozására. „Szatmár megye ekkor ragyogott — Kölcsey lemondá­ sakor — legtisztábban a magyar po­ litikai ébolton. Soha nem volt szebb pillanata sem a szatmári liberálisok­ nak, sem a magyar reformkori poli­ tikai életnek" — vonja meg a mérle­ get Takács Péter. A konzervatív for­ dulat azonban gyorsan csirájába foj­ totta el a szabadelvű gondolatot, tö­ rekvéseket, s a vármegye visszahul­ lott a reformkort megelőző közéleti­ eszmei status quoba Takács Péter eszmetörténeti jellegű tanulmánya szélesebb perspektívába állítva elem­ zi Kölcsey küzdelmeinek színterét, mintegy madártávlatból tekintve le a másfélszáz évvel ezelőtti minden­ 484

napok valóságára. Ezután egy közel­ kép következik: Csorba Sándor Köl­ csey hétköznapjainak tárgyi valósá­ gát rekonstruálja Mindennapi élet Csekén Kölcsey idejében c. tanulmá­ nyában. Hogyan élhetett egy tipikus provinciális, feudális közegben egy rendkívüli férfi? Természetesen, mindennapjaiban Kölcsey is hoz­ zászürkült a vidéki létformához, ám szellemisége Csorba Sándor sze­ rint élesztő hatással volt a csekei la­ kosokra, bizonyítván ezt az 1837. évi lázadásról szóló értékelése: „Kölcsey Ferenc szellemisége a csendes »környből««, amelybe 1815-ben köl­ tözött, felvilágosult gondolatainak gyakorlati megvalósítása révén zendülő települést változtatott, amelyik ellen az általa is elátkozott statáriu­ mot helyezték kilátásba, szinte már rá is vonatkoztatva.” Mindenesetre valószínűleg nem ez volt Kölcsey szándéka, aki maga is meglehetősen szerény körülmények között élt, s vé­ gezte hivatali munkáját, s dacolt gazdaságát ért természeti csapások­ kal, árvízzel, aszállyal, pestissel, s a királyi kancellária praktikáival. Ez a világ maga volt a csupasz dezillúzió, a hivatali munka és a patvaria pedig igen távol esett a szellemi dol­ gok világától, ám a körülmények nyomasztó kényszere ellenére — vagy talán éppen ezért? — éppen itt bontakozott ki szellemi horizontja Ezt a kérdéskört veszi vizsgálat alá Csorba Sándor sorrendben következő tanulmánya (Kölcsey szellemi közege Csekén), megállapítván, hogy a költő magányában „szellemi közegét csak a levelekben, könyvtárában ás patraristái társaságában találhatta... meg.” Az a közeg, mely őt körülvette, szellemi minőségét tekintve mélyen alatta maradt Kölcsey nívójának, a hétköznapok világa pedig prózai gazdálkodást követelt meg tőle. „A gazda és a pálya küzdött benne, és hol az egyik, hol a másik hatott rá

kényszeritöleg.. ' — írja Csorba Sándor. Ám — és ez csak a legna­ gyobbaknak adatik meg — Kölcsey felül tudott emelkedni a fizikai va­ lóság sivárságán, s emberiségbennemzetben gondolkodva a szellem, a filozófia erejével haladta meg a pár tikulárist. S hogy mennyire nem aszszimilálta közege, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy kevéssel halá­ la előtt új tervekről szólván írt „a nagy mív” megalkotásának vágyáról, jövőbeli szándékáról, mai fogalma­ ink szerint egy nagy szintézis meg­ alkotásának lehetőségéről. Érdekes, dokumentumértékű ta­ nulmánnyal folytatódik a kötet. Ta­ kács Péter: Kölcsey táblabíróságai című dolgozata levéltári források beszéltetése révén jut érdekes követ­ keztetésekre: Kölcseyt költői hírneve s megbecsültsége okán hét vármegye választotta táblabírájává Zala, Sop­ ron, Békés, Vas, Tolna) Szatmárnn kívül. Az is elgondolkodtató követ­ keztetés, hogy a táblabírák korabeli névsorából „az ország politikai párt­ állású térképe volna... megrajzolha­ tó, egyben konkrét számadatokkal mérhetőek lennének a liberális kép­ viselők népszerűségi mutatói.” Ez a munka még elvégezetlen, annyi azonban bizonyosnak látszik: Köl­ csey népszerűségi idexe igen magas volt, az említett vármegyék pedig a legnagyobb megbecsüléssel, s — ami pedig szokatlannak tűnik — írói ér­ demeire is hivatkozva „személye iránti forró szeretetből”. . .„közlelkesedéssel” választották táblabíráik so­ rába. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy Kölcsey népsze­ rűsége országgyűlési szereplésekor jutott a csúcspontra, s alighanem ennek szól elsősorban a liberális ne­ messég megkülönböztetett figyelme. Kölcseynek a gondolkodónak a fi­ lozófusnak szenteli következő tanul­ mányát Takács Péter (A teljességre törekvő lét etikai szintézise), mely a

Parainesis figyelemre méltó s első­ sorban morálfilozófiai szempontot érvényesítő interpretációja. Kölcsey értékrendjében központi helyen áll egy „abszolutizált morális érték”, a haza, melyhez viszonyíttatik egyén és emberiség egyaránt, s e köré épül egy „normáiban és tilalmaiban énközpontú, de minden individualiz­ mustól mentes etikai rendszer, mely­ ben minden emberi megnyilvánulás a közösségért végzett cselekvő szol­ galatban mérettetik meg.” A parai­ nesis értékrendszere a cselekvő hazafiság normáit állítja a középpontba, s míg a haza — és nemzetfogalom romantikus pátoszú, ám bölcseleti háttérrel igencsak alátámasztott ér­ telmezését adja, soha sem feledkezik meg mindennek összemberi, egyete­ mes vonatkozásairól A szilárd etikai rendszer nem nélkülözi a keresztény humanizmus hagyományait sem, ez a vallásosság azonban „minőségileg más, mint a dogmákhoz szigorúan ragaszkodó, az emberi létezés min­ den mozzanatát szabályozni óhajtó egyházak vallás-ideálja.” S tegyük hozzá: ez a másság sokkal inkább a filozófia, mintsem a tételes vallások tradícióiból merít: a szilárd etikai értékrendet hangsúlyozván mindvé­ gig arra a sztoicizmusra támaszkodik Kölcsey világképe, mely nyomokban már korai verseiben is fellelhető, azonban csak élete végén válik világ­ képének meghatározó tényezőjévé. Nem kevésbé értékesek a kötet forrásközlései. Csorba Sándor a Kölcseyhez irt levelekből közöl mutat­ ványt Dessewffy József, Űjházi Lász­ ló, Abonyi Antal és mások tollából, kik nem csupán levelezőpartnerei, de bizonyos tekintetben eszmei rezonőrei is voltak a költőnek, levele­ zésük egy leendő kritikai kiadás szempontjából igen fontos. Takács Péter három dokumentumot publi­ kál: Szatmár vármegye véleménye az 1827. évi országgyűlési bizottság 485

„tudományos és nevelési" munkála­ tairól; Akart-e Kölcsey alispán len­ ni?; Szatmár megye nemesi közössé­ gének állásfoglalása Kölcsey Ferenc mellett. Mindhárom forrás értékes adalékokat szolgáltat az életrajz egyegy mozzanatához, s külön értékük a jegyzetapparátusDn túl az a tanulmányértékü bevezetés, mely a főszö­ veget kíséri. Végezetül elmondhatjuk, hogy a Nyíregyházi Megyei Könyvtár kiadá­ sában megjelent kötet nem csupán a

nagyközönség számára tartogat szel­ lemi izgalmakat, de jelentős a Kölcsey-filológia szempontjából is, amennyiben számos, mindez ideig publikálatlan forrást is közöl, illetve interpretál, s remélhetőleg újabb ha­ sonló vállalkozásokra inspirál. A kö­ tethez Kovács Tibor írt előszót. (Csorba Sándor—Takács Péter: Kölcsey és Szatmár megye. Nyíregy­ háza, 1988.) János István

Sorsok a múltunkból Egyre gyorsuló világunkban keres­ sük a fogódzókat, kapaszkodókat, sarkpontokat. Nemhogy a bizonyta­ lan jövőben, de a jelenben sem tu­ dunk tájékozódni a múlt ismerete nélkül. A történelem azonban nem­ csak az élet tanítómestere, sőt első­ sorban nem is az, hanem a saját egyéni és közösségi — létünk érzel­ mi bázisa, gyökere, Nem véletlen te­ hát a történelem iránti fokozódó ér­ deklődés. Szép számban születnek országos szintézisek, összefoglaló munkák, de gyarapszik a helyhez, egy-egy közösséghez kötődő müvek sora is. A bennünket is érintő helytörténe­ ti kiadványok közül legutóbb a Sza­ bolcs Szatmár Megyei Tanács VB Tudományos Koordinációs Bizottsá­ gának jóvoltából Láczay Magdolna Sorsok a múltunkból című, több mint negyedfélszáz oldalas könyve jelent meg. Lapjain megelevenednek Sza bölcs, Szatmár és Bereg hajdanvolt jeles nevezetes személyiségei. A szer­ ző már évek óta rendszeresen jelent­ kezik a nyíregyházi rádió hétvégi 486

műsoraiban életrajz-miniatűrjeiben. Verba volánt, scripta manent, A szó elszáll. . . , s így születhetett meg a szándék; rendszerezés után a dolgo­ zatok nyomtatásban is napvilágot lássanak. (A kötetet szerkesztette és sajtó alá rendezte: Kopka János ) Természetesen a több éves gyűjtő­ munka nem minden darabja került be a válogatásba — márcsak terje­ delmi korlátok okán is. A könyv legfontosabb erénye az, hogy — tudomásom szerint — elő­ ször fogja egybe az e tájékhoz vala­ milyen módon kötődő kiemelkedő történeti személyiségeket. Ezek az írások nem sorolhatók a szigorúan vett szakmai értekezések közé, ame lyek pontos forrásmegjelölésekkel, száraz jegyzetapparátussal többnyire csak a történészekhez jutnak el. A Sorsok a múltunkból más szempontok szerint készült. Láczay Magdolna írá­ sai nemcsak személyekről, hanem személyeknek, nekünk, mindannyi­ unknak szólnak. Célja az, hogy az ér­ deklődő laikus kezébe véve és for­ gatva históriánk e lapjait, döbben-

jen rá múltunk sokszínűségére, gaz­ dagságára, merengjen el az emberi sorsokon. A megyebeli lokálpat rióták, a történelemtanárok szinte minden településhez találnak itt az elmúlt időket hitelesítő és közelítő életutakat. A szakmabeliek számára is jó kiindulási alap ez a kötet, hi­ szen a szerző rendkívül széles körű tájékozódás alapján múltunk olyan területeire, olyan egyéniségeire is felhívja a figyelmet, amelyek — akik eddig bizony kiestek a vizsgálódások látóköréből. Olvasmányos, gördülékeny stílus jellemzi az opuszokat. Megyénk ki­ emelkedő alakjait a szerző mindig belehelyezi korának társadalmi koor­ dináta-rendszerébe, gyakran rámu­ tatva a más korszakkal, más földraj­ zi területtel egybeeső párhuzamokra is. Lászay Magdolna tanárember. Ha akarná, sem tudná letagadni oktató­ nevelő vénáját. A több mint 170 élet­ rajz mindegyike azt példázza: kitar­ tó szorgalmas munkával maradandó eredményt lehet elérni, az utókor emlékezetére azok méltók, akik a közösség, a közjó érdekében is tevé­ kenykedtek. Ez az eszmei mondani­ való azonban a sorok között találha­ tó, s nem kisiskolás módon kimond­ va a dolgozatok végén, mintegy le­ fokozva az olvasót. Az ideológiai értékelésekkel csín­ ján bánik a könyv írója. Ebből a szempontból a legkényesebb a mun­ kás- és parasztküzdelmek vezetőit, harcosait bemutató fejezet. Az ismer­ tetés hangja itt is többnyire tárgy­ szerű, tényeket közlő, a további kutatások szükségességét hangsúlyo­ zó. A történetírás fejlődése, az új adatok feltárása a nyíltság jegyében remélhetőleg egyre inkább háttérbe szorítja majd az ideológiai-politikai megítélést. A szerző több éven ke­ resztül gyűjtötte anyagát. Talán en­ nek tudható be, hogy egy századunk­ ból! tanárt bemutatva szó esik az

1956-os ellenforradalom leveréséről. Ami, ugye, egy megtörtént esemény­ sor politikai besorolása volt, s 1989 közepén — épp a kötet megjelenésé­ nek idején — kapott új politikai ér­ tékelést, a történettudomány pedig csak napjainkban indulhatott el a feltárás útján. Az időgép forgásából adódó, szinte kivédhetetlen vis maior esete ez. Láczay Magdolna a kötet bevezető­ jében azt írja, hogy az ismeretter­ jesztő jelleg miatt eltekintett a szakirodalmi apparátustól, de ahol csak lehetett, utalt a forrásra. Abban tel­ jes mértékben egyetértek, hogy hi­ vatkozásokkal nem szabad túlterhel­ ni az ismeretterjesztést, de úgy ér­ zem, hogy a források bővebb huzogtatása, helyesebben pontos megjelö­ lése sok érdeklődőnek helytörténeti szakkörnek könnyítette volna meg az elindulását a kutatások rögös út­ ján. A szerző, vagy a szerkesztő a több tucatnyi életutat 11 csoportba sorol­ ta be, a csoportokon belül pedig ahcrendben követik egymást a bemuta­ tottak. A sokszínű élet nem kevésbé sokszínű szereplőit nem egyszerű feladat csoportosítani. Hiszen az egyházszervezö tudós pap egyben törté­ netíró, a politizáló földbirtokosok, ügyvédek között írók és újságírók is találtatnak. A csoportosításra nem sikerült egységes elvet alkalmazni; egymásba csúsztak a történelem és a szocioló­ giai aspektusok. De talán nem is le­ het, nem is szükséges. Az alfabetikus rendből következően az idősíkok ál­ landó változása kissé zavaró. Vélhe­ tően az egyszerű kronológiai rend megkönnyítette volna az olvasó dol­ gát, és a könyv végén lévő igen hasz­ nos személy- és földrajzinév-mutató mellett lehetett volna elhelyezni a je­ les személyek foglalkozás vagy más szempont szerinti csoportosítását. Bizonyára nyomdatechnikai hiba 487

csúszott a IV. fejezet címébe. Törté­ netírók, hagyományőrzők és terem­ tők. H elyesen :... hagyományőrzők és — teremtők. A XVI. századtól szinte napjain­ kig terjed a bemutatottak tablója. Úgy érzem, az írott történelmi arc­ képvázlatok élményszerűségét ese­ tenként növelte volna egy-egy fest­ mény vagy fényképportré. összefoglalva: fontos ismeretter­ jesztő, népszerűsítő történeti munka

a Sorsok a múltunkból, amit egy idő után valószínűleg úgy fognak emle­ getni és használni a megye múltjával foglalkozók, mint mi most a Hágert, a Huneket — a Láczay, csak e könyvnél is azt kell tudnunk, amit az előzőeknél: kiindulópontul, ötletadó­ ként kiváló, de a teljes megismerés­ hez a munkát folytatni kell. (Láczay Magdolna: Sorsok a múl­ tunkból. Nyíregyháza, 1988.) Galambos Sándor

Szabolcs-Szatmár megye régi térképeken A világról szerzett információnk pon­ tos térbeli és időbeli elhelyezése elen­ gedhetetlen, Különösen így van ez a közeli és távoli régmúlttal, a történe­ lem eseményeivel. Az időbeli átte­ kintést jól segítik a kronológiák, míg a térbeli tájékozódás elengedhe­ tetlen kellékei a különböző térképek. „Régi térképeink olyan információhordozók és — közlők, amelyek szemléletesen jelenítik meg . . . a tör­ ténelmi vármegyék térbeli elhelyez­ kedését, területi változásait, a föld­ rajzi környezet ősi természeti képét, a társadalom gazdasági tevékenysé­ gét, tájformáló, település- és infra­ struktúra-fejlesztő munkáját.” — ol­ vashatjuk a fenti cím alatt megje­ lent kiadvány bevezetőjében. E képi ábrázolások azonban többékevésbé szétszórtan, sokszor egymás­ tól távol találhatók — a különböző közgyűjtemények vagy magángyűj­ temények anyagában. Ezért nem tud­ ja egy érdeklődő diák, pedagógus, vagy kutató az őt érdeklő földrajzi terület legfontosabb térképeit egy helyen megnézni, egy-két intéz­ ményben megtalálni. 488

Ezt a nehézséget segíti kiküszöböl­ ni a Szabolcs-Szatmár megyei Peda­ gógiai Intézet a címben jelölt kiadvá­ nyával, dr. Frisnyák Sándor szer­ kesztő, dr. Csendes László, dr. Fris­ nyák Sándor, dr. Gyarmathy Zsigmond és Hrenkó Pál szerzők munká­ jával, a témában az első ilyen jelle­ gű vállalkozással. A kötet Frisnyák Sándor előszavával indul, amelyben a mai Szabolcs-Szatmár megye terü­ letén létező megyék kialakulását, ha­ tárainak változását tárgyalja az Ár­ pád-kortól napjainkig. Ezen túl a térképek válogatási szempontjait is megismerhetjük, amely szerint az élet minden területéről igyekeztek földabroszokat közzé tenni, s így me­ gyénkről a lehető legteljesebb átte­ kintést adni, elénk tárni annak múlt­ beli képét. Az összeállítás 106 darab külön­ böző térkép fotóját tartalmazza, amelyeket pontos címleírások és részletes ismertetések tesznek hasz­ nálhatóbbá. A leírások közük a tér­ kép pontos címét, annak magyar fordítását, a térképész, a rajzoló, a rézmetsző és a hitelesítő nevét. Fel-

lelhető a mérotmegjelölés, a méret­ arány. az esetleges léptékek, illetve annak jelzése, hogy kéziratos vagy nyomtatott ábrázolásról van-e szó. A fenti adatok után a lelőhely meg­ jelölése következik. Jó lett volna itt egységes rövidítéseket, ill. mindig rö­ vidítéseket alkalmazni, (ld. 8., 12., 13., 50.. ssz. alatti tételeket) és a le­ íráson belül mindig ugyanazon he­ lyen közölni. A lelőhelyeket elemezve megállapítható, hogy széles körből merítettek a szerzők. így a jelölt közgyűjtemények között megtalálha­ tó a Budapesti Egyetemi Könyvtár, a Hadtörténelmi Intézet Térképtára, az Országos Levéltár, a SzabolcsSzatmár megyei Levéltár, az Orszá­ gos Széchenyi Könyvtár és az MTA Kézirattára. Ezenkívül Hrenkó Pál magángyűjteményének jónéhány da­ rabja is gazdagítja a kötetet. A címleírásokat követő részletes ismertetések feltárják előttünk a tér­ kép születésének körülményeit, hát­ terét, a tájolás irányát, a kezdő me­ ridiánt, több ízben a feltüntetett te­ lepülések számát. Felhívják figyel­ münket a művelődési ágakra, a szá­ raz-, a szél- és vízimalmokra, a postautakra, a postakocsi-állomásokra, nevezetesebb csaták színhelyére templom és várromokra, érdekes te­ lepülésszerkezetekre (pl. az első ka­ tonai felmérésben Jánd), a Csörszárkára, már kihalt településekre, pusz­ tákra, vesztőhelyekre (pl. Büdszentmihályon), tervezett folyókanyar-át­ metszésekre, illetve csatornákra, a fokhálózat hiányosságaira Jelzik a szerzők a térképek színezését, anya­ gát, állapotát, az azon található lecsapolás és folyószabályozás előtti gazdag vízrajzi és növényföldrajzi adatokat is. Az ismertetés végén köz­ ük, ha már publikálták az adott tér­ képet. A kiadvány 106 térképe időben Lá­ zár-deák 1528 bán megjelent művé­ től az 1830-as években készült „Bere­

gi Tisza” rajzolatáig terjed. Az ábrá­ zolt területet nézve egyaránt találha­ tó köztük több megyét mutató or­ szágrész térkép, valamint egy-egy megyét, tájegységet, várost, községet, ezek bel- és külterületét, illetve ta­ nyát és pusztát feltüntető földabrosz. Jellegük szerint közigazgatási vízraj­ zi, katonai, iskolai és kataszteri tér­ képek egyaránt fellelhetők a kiadott gyűjteményben. A kiadó szándéka szerint a mű ok­ tatási segédanyag a Szabolcs-Szatmár megyei általános és középiskolai tanárok számára. E célnak maradék­ talanul megfelel a kötet. A pedagó­ gusok jól alkalmazhatják környezet­ ismeret, földrajz és történelem órá­ kon az egyes anyagrészek illusztrá­ lására, valamint a szakköri és hon­ ismereti foglalkozásokon, de más te­ rületen dolgozó szakemberek is si­ kerrel forgathatják. A mellékletként közölt térképek fotóiról a gazdag in­ formációkat — annak kis mérete miatt — nem lehet minden esetben hiánytalanul leolvasni, de az ismerte­ tések alap]án többé-kevésbé el lehet dönteni az abroszoknak a kereső té­ májához való fontosságát. Ennek megfelelően a pontos lelőhely adatok ismeretében visszakereshető az ere­ deti térkép. A konkordanciajegyzék helyett jobb lett volna a térkép-fotó alá írni a címet és az ismertetés sor­ számát A fotók olvashatóságát és esztétikai színvonalát növelhették volna azok tükörpapírra és nagyobb méretben való nyomtatásával. E gyűjtemény a tárgyi ismeretbő­ vítés mellett a hazaszeretet elmélyí­ tését is jól szolgálhatja. (Csendes László — Frisnyák Sándor — Gyarmathy Zsigmond — Hrenkó Pál: Szabolcs-Szatmár megye régi térképeken. Szerk. Frisnyák Sándor. Kiad. a Szabolcs-Szatmár megyei Pe­ dagógiai intézet. Nyíregyháza, 1989 ) László Géza 489

Új Mindenes Gyűjtemény 7. „Kurtaszoknyás hatfalu” Az Űj Mindenes Gyűjtemény immár hetedik kötete talán minden koráb­ binál jobban magán hordja a fiatal szlovákiai magyar népiség-helytörténeti, irodalomtörténeti és főleg nép­ rajzi kutatók széles körű tevékenysé­ gének jegyeit. A tanulmánykötetet Liszka József érsekújvári, de mind­ két országban jól ismert, egyre gazdagadóbb munkásságú etnográfus szerkesztette. Az ugyancsak jól is­ mert B. Kovács István rimaszombati régész-etnográfus és a pozsonyi CSEMADOK központban tevékenykedő, inkább tudományos-közművelődési (etnográfiai, népművészeti) szervezőmunkájáról ismert és elismert Méry Margit lektorálta. A kötet alcíme messzemenően tájékoztat bennünket a tartalomról, a tanulmánykötet ter­ mészetéről: Dolgozatok Kéménd köz­ ség néprajzából. A szerzők — a szer­ kesztő Liszka József és a lektor Mérv Margit kivételével jónevű, magukról már többször hallatott úgynevezett „önkéntes, társadalmi gyűjtők” : Ko­ csis Aranka. Nagy Endre. Gáspár Ist­ ván, Csókás Ferenc, Batta Attila, Butláné Gáspár Jolán, Dánielné Matus Erzsébet, Dániel Csilla, Káplóczky Bea. Kéménd hat alsó-garammenti (volt Esztergom megyei) magyar fa­ lu központja. A hat együvé tartozó településnek első ismertetője Kosa László volt; közülük korábban legin­ kább Bény községgel foglalkoztak. A „kurtaszoknyás hatfalu” mesterséges kifejezés, a helybeliek — bár erős összetartozástudatuk van — nem n e­ vezik így magukat, de mindig a vi­ selet. a kiírta szoknya alapján különí­ tik el magukat környezetüktől. Ezért ajánlja aztán Liszka József, hogy az 490

önálló népcsoportot alkotó hat tele­ pülést a kurtaszoknyás hatfalu néven emlegessük. Ahogy Liszka József a bevezető tanulmányában kifejti (A kurtaszoknyás hatfalu mint néprajzi csoport és helye népi kultúránk rend­ szerében) a hatfalu és benne Kéménd a palócság legnyugatibb részét képe­ zik s mint ilyen kutatás beletarto­ zik az úgynevezett „palóckutatás” té­ makörébe. Liszka tanulmánya a ma­ gyar etnikai, népcsoport-kutatások és -feldolgozások széles skálájú ismere­ te és ismertetése közben vonja meg a kurtaszoknyás hatfalu etnikai, kul­ turális és történeti határait. A kötet többi munkatársa majdnem teljes te­ matikával mutatja be, illusztrálja, il­ letve bizonyítja a bevezető tanul­ mány megállapításait, a kurtaszok­ nyás hatfalu önálló népcsoport-voltát illetően. Ennek az ismertetésnek a keretében nem lehetséges tartalmi is­ mertetést nyújtani. De talán felesle­ ges is, mert a szinte kivétel nélkül beszédes tanulmánycímek megfelelő módon tájékoztatnak a tartalomról. Az Előszót (Liszka József) követő 18 közleményt a szerkesztő három al­ cím részre tagoltan adta közre: Ta­ nulmányok (3 közlemény), Közlemé­ nyek (7 közlemény). Adattár (8 köz­ lemény). Bár a közlemények nem egyformán, nem egy szinten íródtak, mindegyik magas tudományos igény­ nyel készült. Ennek az igénynek meg­ felelően járul egyrészt minden közle­ ményhez nagyszerű jegyzetanyag, másrészt magához a kötethez adat­ közlői névsor, helynévmutató, külön magyar—szlovák helységnévjegyzék és szlovák, illetve német nyelvű őszszefoglaló.

Minthogy a kötőt alapvetően nép­ csoportkutatással foglalkozik, érthe­ tő, hogy a három tanulmány a nép­ csoport meghatározásához kíván anyagot szolgáltatni. Liszka József bevezető tanulmányára már utaltunk (A kurtaszoknyás hatfalu mint nép­ rajzi csoport és helye népi kultúránk rendszerében). Kocsis Aranka a népi összetartozás egyik legfontosabb kér­ dését, az endogámiát vizsgálja kéméndi vonatkozásban (Endogám há­ zasodási szokások a kéméndi anya­ könyvek szerint). A harmadik tanul­ mány a kéméndi viseletről — mint mondtuk a hat falu összetartozásá­ nak legfőbb kifejezéséről — Mcry Margit közöl alapos ismereteket (Az Alsó-Garam mente népviselete). Nagy Endre Kéménd földrajzi nevei­ vel, Gáspár István a település áru­ csereviszonyaival, Dánielné Matus Erzsébet születés-keresztelő szokásai­ val, Battáné Gáspár Jolán—Dániel Csilla—Káplóczky Bea pedig a gyer­ mekek helyével, feladataikkal a ké­ méndi családban foglalkozik. Csókás Ferenc is a családi élet jelenségeit, szokásvilágát mutatja be (Párválasz­ tás, esküvő és lakodalom Kéménden).

A halál és temetés tárgykörét pedig Liszka József foglalja össze. Az Adat­ tár fejezetben sok mindenről van szó. Leginkább statisztikai, történeti sta­ tisztikai-demográfiai, illetve népnyelvi-nyelvjárási illusztratív szövegeket adnak közre: A kurtaszoknyás hat­ falu népesedésének alakulása a XIX. század közepétől; Mutatvány a ké­ méndi anyakönyvekből (1766—1775, 1841—1850, 1885—1894), Az árucsere néprajzához kapcsolódó kötött szöve­ gek, Altatók, gyerekjátékok és mondókák, Lakodalmi költészet: vőfély­ versek, lakodalmi kurjantások, Ha­ lotti búcsúztatók, Közmondások, Népmesék (B. Kovács István és Sza­ bó Ildikó gyűjtéséből). A tanulmánykötet értékének kell betudnunk számos fotó, részben szí­ nes felvételét, kottáit, rajzait, tér­ képvázlatait. Mindezeket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy az Űj Min­ denes Gyűjtemény 7. kötetével jelen­ tős mértékben gazdagodott a magyar néprajztudomány és minden vele öszszefüggő tudományos terület. (Ma­ dách Kiadó, 1988.) Dankő Im re

Testi-lelki nyavalyák gyógyírjai Az emberiség örökös törekvése a ter­ mészet s benne az Ember megismeré­ se. De ősidők óta cél- és szükségsze­ rűség az ismeretszerzésen túl a ta­ pasztalatok nemzedékről nemzedékre való átörökítése, a tudás hagyomá­ nyozása is. Csak elődeink hibáiból okulva és eredményeiket felhasznál­ va juthatunk el egyre közelebb a „nagy igazságához. Rohanó világunkban egyre több a

stressz, lelki és más civilizációs be­ tegségben szenvedd ember. Minden­ napi életünkhöz kezdenek hozzátar­ tozni a nyugtató- és altatószerek. Új­ fajta hagyományokat örökíthetünk: a pirulák ismeretét, miközben lassan feledésbe mennek őseink évszázados megfigyelésen, tapasztalaton alapuló természetes gyógymódjai és babonái. Pedig Shakespeare szavaival élve ,,A természet varázsát ontja bőven: / A 491

fűben, a virágban és a kőben. / Ö, nincs a földön oly silány anyag, / Mely így vagy úgy ne szolgálná ja­ vad.” Ezeket az emberöltőkön át fel­ gyülemlett ismereteket gyűjtötte öszsze, szedte csokorba s adta közre Makay Béla és Kiss József. (Makay Béla —Kiss József: Népi gyógyítások Szatmárban). A szerzők a szatmári Erdöhát né­ pi orvoslásának receptgyűjteményét a szájról szájra, apáról fiúra szálló hagyományokból válogatták össze. S hogy az olvasót se fosszák meg a tisz­ ta forrás élményétől, az adatközlők által elmondottakat változtatás, stili­ zálás nélkül közük: „Nagy betegség volt akkoriban a malária, kedves fiam” . . . Hej, amikor az uram u csép­ lőgépnél zsákos volt, de megszenve­ dett a derekával. . . Még pulyák vol­ tunk, mikor lejártunk fürödni a Tapolnokra . . . ” Ez a közlésforma a hangulatterem­ tés mellett növeli az elmondottak hi­ telét is. Bár még Így sem ajánlatos néhány gyógymódot kipróbálni, mint pl. csuklás esetén galambvért inni, gyulladt szembe porrá tört üveget szórni vagy álmatlan gyereknek pá­ linkás kenyeret adni. A könyvet olvasva egy-egy elbe­ szélésen jókat nevethetünk, de hasz­ nosítható ismeretekre is szert tehe­ tünk. Ugyanis jó azt tudni, hogy a gyógyulás lehetősége elérhető közel­ ségben van, csak le kell érte hajol­ nunk: mert pl. a retek reggel étek, délben méreg, este orvosság; a med­ veszeder leveléből, az apróbojtorján­ ból, a szárított egérfarkkóróből, a fo­ dormentából főzött tea gyomorfájás­ ra, a csipkebogyó, búzavirág, rozma­ ring, galagonyavirág szivfájásra jő, levertség ellen pedig sezderlevél- és hársfateát vagy téli feketeretek le­ vét kell inni. A test minden beteg­ ségére találunk a könyvben jő taná­ csot vagy megmosolyogni való babo­ nát: külön csokorba szedve olvasha­ 492

tóak a fej, fül, mell stb. betegségei és gyógyításai. Sőt fejezetenként pl. a szem betegségein belül az árpára, csipára. kancsalságra vonatkozó gyógymódok. Talán a fejezetekben való tájékozódást elősegítette volna, ha az egyes témáknak megfelelően a tartalomjegyzék szerinti tagolást la­ ponként tüntetik fel, azaz élőfejeket alkalmaznak. De az sem lett volna haszontalan — legalábbis a néprajzzal és gyógyá­ szattal nem foglalkozó, csak e témák iránt érdeklődő laikus olvasó számá­ ra —, ha a történetgyűjtemény után lévő jegyzékek kissé bővebbek. így a gyógynövények jegyzékében, amely a növények népi és hivatalos nevét tartalmazza, a szerzők utalhattak vol­ na arra, hogy e növények a könyv mely fejezetében, tehát milyen be­ tegségek gyógyítása kapcsán kerül­ tek szóba. A „szőmagyarázatok”-ban, ahol az idegen és tájszavak valamint a tájszőlások magyarázatait találjuk alfabetikus sorrendben jő lett volna a megmagyarázandó szavakat szoros abc-be sorolni. A kötet végén az adat­ közlők nevét, életkorát, lakhelyét tüntetik fel a szerzők. A könyv érdekességét emeli a tu­ catnyi fénykép is. Ezek népi gyógy­ módokat, gyógynövényeket és Szatmár tájait ábrázolják Es ha valaki a népi gyógymódok megismerése után még többet szeretne megtudni a szatmári nép gondolat-, tudat- és ér­ zelemvilágáról, s a test gyötrelmei mellett a lélek rejtelmeibe is szeret­ ne behatolni, vegye kézbe a fent Is­ mertetett könyv folytatásának te­ kinthető babonáskönyvet. Szerzője Kiss József, aki az érzelmi élethez és a mindennapi munkához kötődő babonagyűjleményét osztja meg az érdeklődőkkel. Adatközlői — akiknek a téma „kényes” voltára való tekin­ tettel csak számkódolt lakóhelyüket tünteti fel a szerző egy-egy történet végén — érdekes és szórakoztató ba-

bonákat mesélnek. (A babona nyelv­ emlékeink tanúsága szerint a bál­ ványimádás, bübáj, eretnekség, va­ rázs szavakkal rokonértelmű; a hie­ delem lekicsinylő kifejezése.) A „Babonák” fejezetben a születés — szerelem — házasság — halál a fő­ téma, de itt találhatóak a kuruzslási módok, sőt az évszázados megfigyelé­ seket is tartalmazó növény-, állatápolási, időjárási babonákat is; „Ha Medárd napján esik, akkor 40 napig fog egyfolytában esni. Jó, gazdag aratás várható, ha a kalászban sok mag van. Amelyik heti nap éjjelén először láttuk meg nyáron a Fiastyúkot, ősszel ugyanolyan napon kezd­ jük a vetést, hogy a búza üszkös ne legyen . . . ” Külön érdekessége a gyűjtemény­ nek a „Boszorkányos történetek” cí­ mű fejezet. Már Kálmán király dek­ larálta; „A boszorkányokról pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emléke­ zet ne legyen,” De Szatmár falvainak zárt világában is, a nép tudatában és meséiben tovább éltek a boszorká­ nyok, sőt időről időre újak is te­ remtődtek. „A szomszédunkban lakott egy fia­ talember, akit megkörnyékeztek a boszorkányok. Tanították mindenre Ahogy Kisarból megyünk kifelé, van egy keresztút Ott rajzoltak kört, ab­ ba állították bele. Három próbát kel­ lett kiállnia. Először egy rohanó mé­ nest hajtottak feléje, de a fiúnak nem szabad volt kiugrnia. Megállotta, kibírta. Utána egy malomkövet en­ gedtek a feje fölé cérnaszálon. Azt is kibírta. Harmadik próbája az volt, hogy az anyját vitték elé sülve, és

abból kellett volna ennie. Ezt azon­ ban már nem tudta megtenni. Mivel félbeszakadt a tudományszerzés, éj­ szaka rájártak a boszorkányok, nem hagytak neki nyugtot. Ez a fiú a tor­ nácon hált. Kalamoltak, nagy lármát csináltak körülötte. Az anyja meg, aki szemben lakott a nyári házban, kiszólt: — Jaj, Istenem, Gábor, ott vagy még? Mivel az Istent nem lehetett a bo­ szorkányok előtt emlegetni, így el­ tűntek.” (132. a.) Ma, mikor a tv, videó segítségével otthonunkba varázsolhatóak drakulák és űrbéli szörnyek, már csak ke­ vesen élnek azok közül, akik emlé­ keznek arra, hogy miként vált valaki boszorkánnyá s boszorkányként mi mindenre volt képes. Ha valakit mégis érdekelnek a ré­ gi rémtörténetek, vagy a természet­ adta lehetőségeket felhasználva sze­ retne meggyógyulni, vagy ősi mód­ szerekkel férjet szeretne fogni, vegye kézbe e két könyvet. Olvasásuk és megítélésük során méltányolni kell a néphagyomány őrzésére való törek­ vést, de annak kell tekinteni, aminek a szerzők is szánták: a gyűjtött anyag rendszerbe szedett halmazának, nem pedig medicinának. Makay Béla—Kiss József; Népi gyó­ gyítások Szatmárban. (Bp. 1983.) Népszava. Kiss József: Szerelmi babonák (Régi szatmári babonák, rontások, szemve­ rések, igézések. kísértések és egyéb boszorkányságok (Rp. 1989 ) Nép­ szava. K ujbusné Mécséi Éva

49 3

Herczegh Géza: Magyarország külpolitikája 896— 19 19 Majdnem lehetetlenre vállalkozik Herczegh Géza, amikor a magyar külpolitika ezer esztendejét kívánja áttekinteni. Nem elsősorban a terje­ delmi korlátok miatt mondom ezt — hisz az nyilvánvaló (s előszavában maga a szerző is elismeri), hogy egyetlen kötetbe zsúfolva egy évez­ red történéseit legfeljebb vázlatot nyújthat —, hanem főként azért, mert szinte előzmény nélkülinek te­ kinthető vállalkozása (magában hord­ va az úttörőség veszélyeit, buktatóit), valamint azért, mert rendkívül nehéz egy olyan állam külkapcsolatairól Ír­ ni, mely történelmének jelentékeny részében nem is rendelkezett szuvere­ nitással. (Fmígven a rím is helyesbí­ tésre szorul: sokkal inkább nemzet­ közi kapcsolatok története ez a mű semmint Magyarország külpolitikájá­ nak áttekintése.) A szerző — nem ragaszkodván n hagvománvns korszakhatárhoz — 9 fpiezetre tagolta művét. Az első ré'1' a Nőmet római Csá szársás és a Ftizánei Császár­ ság között őrlődő fiatal magvar állam diplomáciai és katonai lénéseit vizsgálja, melvek nvomán érezhetően megnnvekedett az ország tekintélye ugyanakkor területi gya­ rapodást is eredményeztek. F fejezet a tatárjárásig vizsgába az eseményeket, ami azt is jelenti, hogv a szerző felrúgja a klasszikus kor­ szakhatárt (1301) — ám indokai min­ denképpen figyelemre méltóak: az 1250-cs évekre Ma«varország külső környezete alaposan átrendeződik, s énnen azok az erők változnak meg jelentékenven. amelvek korábban döntő módon befolyásolták a magvar külpolitikát: 4 94

A Német-római Császárság — amely patrónusból mind gyakrabban ellenféllé vált —, 1250—73 között az inlerregnum időszakát élte: önálló államok laza szövetségévé vált. Bizáncot tönkretették a kereszteshadjáratok. (A Bizánchoz fűződő ma­ gyar viszony sajátos voltát egyébként rendkívül találóan jellemzi a szerző: Dukasz Mihály idején még mondhat­ ni baráti szálak kötötték egymáshoz a két államot. A későbbi bizánci uralkodók fpl. I. Manuel] igyekeztek beavatkozni [több-kevesebb sikerrel] Magyarország belügyeibe. s részesei a XII. századi magyar trónviszályok­ nak. 1217-ben pedig már fordított a helyzet: II. András vezet hadjáratot a bizánci trón megszerzéséért — a Szentföld visszahóditása ürügyén.) S ekkorihan már hanyatlóban a pápai hatalom tekintélye és visszahú­ zódóban van a tatár birodalom is Ily módon az utolsó Árpádok majd az Anjouk feladata (2. fejezet), hogy a nagy birodalmak szorításából kike­ rülve új kapcsolatokat építsenek ki a feltörekvő szomszédos államokkal (Lengyel és Csehországgal), s meg­ erősítsék Magyarország kelet-európai pozícióit Ennek megfelelően e sza­ kaszban a magyar külpolitika érezhe­ tően aktivizálódik Kiemelkedő diplo­ máciai siker az 1335-ös visegrádi kongresszus, valmint az 1339-es örö­ kösödési szerződés Kázmér lengyel királlyal, melvnek eredményeként 1370—P2 között létrejön a lengyel— magyar perszonálunió A sikerek után némi megtorpanás figyelhető meg. Ennek magvarázafa a szerző szerint abban keresendő, hogy az Anjouk után hatalomra ke­ rülő uralkodóházak egyike sem volt

hosszú életű, s „a végzetes törvény­ szerűséggel ismétlődő dinnsztiaváltozások újra meg újra megszakították a magyar külpolitika folyamatossá­ gát”; másrészt az, hogy DélkeletEurópában új hatalom jelent meg: a török birodalom. A kor két kiemelkedő uralkodója — Zsigmond és Mátyás — egyaránt a német-római császári cím megszer­ zésének rendelte alá politikáját. így indulnak meg aztán (az esetenként vallási köntösbe bujtatott) küzdelmek a választófejedelemséget jelentő cseh trónért. Zsigmondról érezhető szimnátiával beszél a szerző. Nem hallgatja el té­ vedéseit. kudarcait sem. ám megálla­ pítja, hogv ,,a nyugati keresztény­ ség egységének helyreállításában Zsigmondnak jelentős szerep ju­ tott . . . beutazta a fél kontinenst, személvesen tárgyalt I. Ferdinánd ara­ gon királlyal, a francia uralkodóval, sőt Angliában is járt. hol szövetséget kötött V. Henrikkel.” S nem utolsó­ sorban cseh király és német-római császár lett. A cseh—magyar perszonálunióra több uralkodó is kísérletet tpft. ám tartósan ez sem V Lászlónak, sem Mátyásnak nem sikerült Mátyásról megállapítja: ..nem külpolitikai cél­ ja volt irreális, hiszen magyar—cseh — osztrák államszövetség volt már őelőtte is. és létrejött halálát köve­ tően is. Irreális volt a? a mód. aho­ gyan céljának megvalósítására tört”, hisz spm öröklött jogokra nem hi­ vatkozhatott sem előnvös házasságot nem tudott kötni (a Habsburgok és a Jagellók is visszautasították), ráadá­ sul a koronáért cserében III Frigyes belekénvszerítette egy szerencsétlen szerződésbe amely örökösödési jogot hiztnsítntt a Habsburgok számára. A Jagellók értékelésében is pltér a szerző a korábbi felfogástól Ogv véli, bngy ..Ulászló kormányának gyenge­ sége részben Mátyás politikájának

következménye volt. Mátyás hatalma kezdetben a Hunyadi-ház és a vele szövetkezett családok óriási birtokain alapult, de később, hogy fia utódlását elősegítette, a királyi javakat sorra Corvin Jánosnak adományozta, és Ulászló — birtokok hiányában — tel­ jesen ki volt szolgáltatva a főnemes­ ségnek”. Ráadásul a pozsonyi szerző­ désben ő is kénytelen elismerni a Habsburgok örökösödési jogát. Közben Furópa térképe ismét át­ íródik. s Magyarország újból két vi­ lághatalom szorításába kerül. „Az a lehetőség — íria Herczegh Géza —, hogy Magyarország a két hatalom között, megmaradhasson, csak addig állott fenn. amin a Hahsburg-ház és a török birodalom nem csap össze egymással ” A franciák 1525-ös páviai veresége — melv a Hahsburghatalom túlzott megerősödését jelen­ tette —. után a török támadás nem sokáig várathatott macára. Tlvefénkénnen Magyarország sorsa az euró­ pai politika alakulásának fü«gvénvévé vált. Pprsze a magvar dinlnmária is követett el hihákat — bár azt hngv létezett-p a snkat vitatott ..sznlcimá-r* ajánlat” Uerrzegh Géza sem tudia megerősíteni, de cáfolni som. Rzuleimán mohácsi győzelme saíátns helvzptot tprpmt: a királv halálá­ val ..megnyílt, a Habsburgok p’őff a maauar királyság megszerzésének le­ hetősége. Szüléimén — ik.gr"trt elle­ nére — óriási szolgálatot tett logbntnlmasahli ellenfelének”, amit aztán azzal nróbált helyrehozni hogv idő­ ről időre támneatást nvűitott a mapvnrorszáv Habsburg-ellones pártok­ nak. A 4 fpiezet a három részre szakadt ország úiraegvesítéséért indítót*- moz­ galmak történetét tárgvalia. Kiemel­ ten foglalkozik a Rrthlpn Gábor és I Rákóczi Ovnrev-knri Rrdélv feltű­ nően aktív külnolitikáiával. (Mind­ két uralkodó részt vesz az űn har­ mincéves háborúban aratnak k.ato4D5

nai és diplomáciai sikereket, ám a legfőbb cél, az egyesítés sem török, sem Habsburg segítséggel nem sike­ rül.) A török kiűzése után a Habsbur­ gok rendezkednek be Magyarorszá­ gon. A függetlenség esetleges kivívá­ sára a spanyol örökösödési háború nyújt lehetőséget, hiszen Becs a nyu­ gati hadszíntérre kénytelen összpon­ tosítani haderejét. A szerző alapos át­ tekintést nyújt a kor Európájának rendkívül bonyolult politikai helyze­ téről, majd megállapítja, hogy bár Rákóczi minden követ megmozgatott egy esetleges szövetség érdekében — próbálkozásait nem koronázta siker. A franciák (ígéreteik ellenére) nem hajlandók szövetségi szerződést köt­ ni. Az oroszok a svédekkel háborúz­ nak, s Rákóczi minden erőfeszítése ellenére kudarcba fullad a békítési kí­ sérlet. (E szempontból az I. Péterrel kötött titkos varsói szerződés is in­ kább hátrányt jelentett, mint előnyt.) Utolsó esély még az orosz—török há­ ború kirobbanásának megakadályo­ zása lehetne — ám itt éppen a fran­ ciák húzzák keresztül Rákóczi szá­ mításait. S bár a szabadságharc meg­ indulásához éppen a nemzetközi hely­ zet teremtette meg a kedvező lehető­ séget, az ország nem tud kilépni az elszigeteltségből — ami előrevetíti a bukás árnyékát. A szatmári békével Magyarország hosszú időre beilleszkedik a Habs­ burg birodalomba A nemzetközi kapcsolatok történetét ennek megfe­ lelően két részre bontva vizsgálja a szerző: 1. Magyarország helyzete a birodalomban (amit a Pragmatica Sanctio szabályoz), 2. A Habsburgbirodalom helyzete Európában (ami a valóságos külkapcsolatokat jelenti, hiszen a külügyeket az uralkodó és tanácsosai intézik — ebbe a magyar rendeknek nincs beleszólásuk). E korszak sem nélkülözi a bonyo­ dalmakat: háborúk a törökökkel, a 196

poroszokkal a napóleoni Franciaor­ szággal; forradalmak és felkelések Itáliában, Lengyelországban; szövet­ ségi rendszerek kialakulása majd fel­ bomlása; egykori ellenfelek egymás ra találása egy nagyobb ellenféllel szemben stb. (Érdekesség, hogy a ma­ gyar alkotmányosság és függetlenség kérdését ez időben a birodalommal szemben álló hatalmak (Poroszország, Franciaország) tűzik zászlajukra egy esetleges magyar támogatás remé­ nyében — várakozásukban azonban csalódniuk kell.) A napóleloni háborúk lezárása után 1848-ig a Szent Szövetség határozza meg az európai politikát. Am ez idő­ ben megindul egy reformfolyamat is, amely felveti a birodalom és Magyarország közötti viszony revíziójának szükségességét. E problémákat rész­ letesen elemezi a szerző. Külön fejezet foglalkozik az 1848' 49-es események nemzetközi össze­ függéseivel. A szerző feltárja a ma­ gyar kormányoknak az elszigetelt­ ségből való kitörésre tett erőfeszíté­ seit, majd megállapítja, hogy diplo­ matáink ténykedését nem kísérte sok siker. Bár a kormányok megpróbál­ tak kapcsolatot kiépíteni Angliával, Franciaországgal, küldtek követeket a frankfurti birodalmi gyűléshez, sőt a szabadságharc utolsó szakaszában a cári Oroszország irányába is tapoga­ tóztak, gyakorlati eredményt nem tudtak felmutatni. Fontos lett volna a megbékélés a nemzetiségekkel, ám a megfelelő alkalmat elszalasztottá a magyar országgyűlés. Végül a fegy­ verekre maradt a döntés. Bebizonyo­ sodott, hogy Magyarország külső tá­ mogatás nélkül képtelen kivívni sza­ badságát a status quot féltékenyen őrző hatalmakkal szemben. Ugyanak­ kor az is bebizonyosodott — írja Herczegh Géza —, hogy „Ausztria nem lehet nagyhatalom Magyarország nél­ kül, de nem lehet Magyarország el­ nyomása árán sem".

E megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy két évtized múlva a bécsi udvar kénytelen kiegyezni a magyar uralkodó osztállyal. A dualista alapon szervezett Mo­ narchia nagyhatalmi állásának fenn­ tartására törekedett, s diplomáciai­ katonai lépései arra irányultak, hogy megszilárdítsa helyzetét a térségben. Ezt pedig úgy vélték kivihetőnek, ha minden áron megakadályozzák a cári Oroszország befolyásának növekedé­ sét a Balkánon. A szerző aprólékosan elemzi azokat a manővereket, ame­ lyek kisebb konfliktusokon keresztül a szövetségi rendszerek kialakulásá­ hoz s végül az I. világháború kirob­ bantásához és a Monarchia felbomlá­ sához vezettek. Az utolsó fejezet az 1918/19-es for­ radalmak korát tárgyalja. A háború­ ban győztes hatalmak előtt — álla­ pítja meg Herczegh Géza — két fő célkitűzés állott: „Németország kon­ tinentális túlsúlyának megszüntetése és a kapitalizmus restaurációja Oroszországban . . . Az első törekvés diktálta a versailles-i békeszerződés

pontjait, a második a szovjetellenes intervenciós háborúk sorozatához, majd ezek visszaverése után a Szovjet-Oroszországot Európától elzáró »egészségügyi övezet" felállításához vezetett. Magyarország 1919-es tra­ gédiája annak következménye, hogy nem illett egyik koncepcióba sem.” A kötetet a Tanácsköztársaság bu­ kásával zárja a szerző. Megjegyzem, talán szerencsésebb lett volna a vi­ lágháborút lezáró trianoni békeszer­ ződésre is kitérni. Egyébként jó stílusban, olvasmá­ nyosan megírt munka Herczegh Gé­ záé. Ha néhol vannak is vitatható megállapításai (pl. tényként kezeli a kettős honfoglalás hipotézisét; nem vesz tudomást a koronával kapcsola­ tos újabb kutatások eredményeiről; s ellentétben a szerző állításával, Gör­ gey váci kiáltványa sem a tárgyalá­ sokról szólt) — összességében mégis rendkívül értékes mű. Kitűnő segéd­ anyagot jelent a téma iránt érdeklő­ dőknek. (Kossuth Könyvkiadó) Oláh András

Yoneji Masuda: Az információs társadalom A japán szerző az információs tár­ sadalom jelentkezésével és az erre vonatkozó eszmei, elvi próféciákkal foglalkozik — elsősorban hazája tár­ sadalmi-gazdasági sikereire alapozot­ tan. Ez a munka alapmű, amely je­ lentőségével túlmutat a RAGYOGÓ HARMÓNIA korszakán és érintheti az összeurópai távlatokat is. A tár­ sadalomkutató szakembereken kivül és melleit felkeltheti tárgyával a leg­ szélesebb olvasóközönség érdeklődé­ sét.

Célkitűzését az egész emberiség bölcsességére, jóakaratára és jövőjé­ re tekintettel az ELŰSZÖ-ban fogal­ mazza meg. Megkísérli megjósolni az új társadalom rendszerét és gazdasági szerkezetét, információs modelljét, to­ vábbá általánosságban fölvázolja, hogy milyen is lesz az információs társadalom. Ezen Masuda egy olyan ipar utáni társadalmat ért, amelyet magas szintű intellektuális kreativi­ tással rendelkező társadalomnak le­ het nevezni. . . ”, amelyben az em497

berek jövőbeni célokat rajzolhatnak egy képzeletbeli vászonra, és értel­ mes egyéni életre törekedhetnek, il letve ilyet valósíthatnak meg”. HarmoniKus egységben lenne az anyagi, a szellemi és az erkölcsi tö­ ke valamint az értéktöbblet-termelés. Hol és mikor valósulna meg az in­ formációs társadalom? Alighanem a Komputópiában, a XXIV. század kö­ rül. Ebben az ideális és globális tár­ sadalomban az emberiség új közössé­ gekbe szerveződhetne. Meggyőződése, hogy a távol-keleti demokráciát az anarchia és a zsar­ nokság között békésen a harmadik évezredbe lehet kormányozni Ezt az információs korszakot nem az osz­ tályharc hozza létre, hanem a számí­ tógépes-kommunikációs technika Az új — úgymond utópisztikus társada­ lom az információs javak és értékek köré szerveződne. Itt az emberek jó­ léte, az egészséges gazdasági fejlődés, az igazságosság, a szabadság, a plura­ lizmus, a magánélet sérthetetlenscgének szavatolása stb. különösebb akadály nélkül valósulhatna meg. Koncepcióját két feltételre, továb­ bá 17 elvre alapozza. Hivatkozik ka­ nadai és svédországi kísérleti model­ lekre. Kilenc új kategóriát vezet be Pártatlannak tűnő elméletének kifej­ tésekor mindenekelőtt Morus Tamás, Saint-Simon, Róbert Owen látomá­ sait, Adam Smith közgazdasági néze­ tét, valamint Max Weber szociológiai rendszerét tekinti mintának. Ezen szellemi elődók nem egy osztály, ha­ nem az egész emberiség szempontjait vették prioritásul. Más részről pedig e történelmi folyamatként létrejövő társadalmi forma és a neki megfelelő eszme a megváltozott anyagi, gazda­ sági tényékbe gyökerezik, ahol a munkamegosztás új törvénye is ér­ vényesülhet. Az információs társadalom saját alapzatán jöhet létre. Ez pedig nem más, mint a tőkés világgazdaság és 498

a vele összefüggő nemzetközivé fej­ lődött áru-, töke- és pénzviszonyok. Az információs forradalomban olyan viszonyok vannak kialakulóban, me­ lyek a multinacionalitással, az öko­ lógiai problémák megoldáskeresésé­ vel valamint egy új típusú közössé­ giséggel kapcsolatosak. Ez az első megatendbol is kitűnik. Az informá­ ciós társadalom politikai rendszeré­ ben a sokszintűség, a sokközpontú­ ság valósulna meg részvételi demok­ ráciával. Önkéntes közösségekben, de a lakosság által gyakorolt autonóm irányítással jöhetne létre egy úi közmegegyezés, amely a kisebbségi véle­ ményeket is íigyelembe veszi. Masuda azt a főúrié-i feltevést akarja elkerülni, hogy „a civilizáció­ ban a szegénység magából a bőség­ ből fakad”. De: hogyan? Mégpedig — rendet akar — az információs de­ mokrácia bevezetésével! Ebben a tör­ ténelmi folyamatként létrejövő funk­ cionális társadalomban az emberiség elkerülhetne számos válságot és igen­ csak közeledne egy globális öko­ rendszer megteremtése felé. „Hori­ zontálisan funkcionális, autonóm és egymást kiegészítő funkciókkal tart­ ja fenn az önkéntes polgártársadaloin társadalmi rendjét.” A legdrámaibb változások az oktatási rendszerben várhatók, illetve itt jöhetnek létre. Hogy miért? Mert a homo informa­ tikus kialakítása sokkal bonyolul­ tabb, mintsem azt automtizálni le­ hessen. A magánélet számítógépesí­ tetté válásával kopernikuszi fordulat várható a magánélethez való jog kér­ désében. „Az embernek a tudáshoz való joga az információ hasznosításá­ nak jogává fog válni, „a titok meg­ őrzésének a joga pedig az információ megosztásának emberi, illetve etikai kötelességé válik.” Az információnak viszont nincsenek nemzeti határai, te­ hát ezzel is a globalizmus szellemét erősíti a szerző. A társadalmi szerkezetének alapjá-

vá a helyi önkéntes közösségeket és az önkéntes információs közösségeket teszi, ami nem zárja ki a csoportos jövőépítés lehetőségét, de nem mu­ tatja be azt, hogy e közösségek létrejövése szükségszerű Azt sem elemzi, hogy a szocializmus integrációs kö­ zösségeinek kifejlődése világtörténelmileg elkerülhetetlen. Ez azért is ér­ dekes, mert új társadalomtípusban — ahol a közösségiség elve érvénye­ sül — már nem lesznek osztályok: a régi társadalmi-gazdasági rendszerek

elsorvadnak. „Ebben az önkéntes ci­ vil társadalomban megszűnik az uralkodás, a kényszer és mások el­ lenőrzése/’ Hogy az információs társadalom­ nak van-e jövője, hogy az informá­ ciós társadalom nemzetközivé tud-e válni, attól is függ, hogy a jövőnek lesz-e informatizált szocializmusa? Ezek a kérdések egyelőre kérdések maradnak. De meddig? (OMIKE, 1988) Szűcs Sándor Imre

A Könyv és könyvtár XV., valamint a Régi tiszántúli könyvtárak 6. kötetéről A fenti kiadványok egyazon kiadó­ műhely, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtára gondo­ zásában jelenlek meg. A sorrendben tizenötödik Évkönyv már pusztán számadatával jelzi ennek a nagy ha­ gyományokkal rendelkező szellemi műhelynek — mely maga mögött tudja az egyetem oktatói karát — fo­ lyamatos értékképző tevékenységét, — arra pedig, hogy mindez különbö­ ző kutatási területek szélesebb skálá­ ján valósul meg, bizonyító erejű pél­ da a sorozat hatodik tagjaként köz­ readott munka. Részben érdeklődő kíváncsiságtól hajtva, részben pedig szakmai kötelességtől sarkallva kísér­ tem figyelemmel az előzményeket. Többek között e folyóirat előző szá­ maiban (83/3., 86/2., 87/3.) tettem kí­ sérletet bemutatásukra, két okból is. Először: az itt közölt színvonalas könyvtártudományi publikációk ösz­ tönző, orientáló, paradigmatikus jel­ legüknél fogva megkülönböztetett fi­ gyelmet érdemeltek, fogódzókat ad­

tak az itthoni belső műhelymunkák fontossága tudatosításához, előkészí­ téséhez, indításához (mint pl. bibliografizálás, repertorizálás, egyálta­ lán, kiadványozás). Másodszor: az in­ tézmény régióközpont szerepköréből következően tágabb földrajzi, szelle­ mi határokat fogva át rendre közzé­ tett olyan dolgozatokat, melyekben fellelhetők voltak Szabolcs-Szatmár kultűrhistóriájára vonatkozó adatok, könyv- és könyvtártörténetével kap­ csolatos feldolgozások. Mint ahogy ez esetben is. Az Évkönyv négy nagyobb léleg­ zetvételű tanulmányt és hat rövidebb közleményt tartalmaz. A szerkesztői válogatás az eddigiekhez hasonlóan most is a történeti tárgyú feldolgozá­ soknak adott nagyobb teret, s ezen belül is a könyvészeti, áttételesen a könyvtártörténeti szempontú dolgo­ zatok túlsúlya kísérhető nyomon, de megtalálható a nyomdászat ügyével foglalkozó téma, bezárólag az iroda­ lom- és eszmetörténeti fejtegetések499

kel. Mindazok jelen vannak tehát, amelyek egy könyvtári évkönyv tar­ talmi értékeit szavatolják, s profilját karakterisztikussá teszik. Fekete Csaba: A Debreceni Refor­ mátus Kollégium antiqua-katalógusa c. tanulmánya nyitja a sort, mely al­ címe szerint a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárában őr­ zött 1601 előtti nyomtatványok leírá­ sáról szóló előzetes beszámoló. A szerző a címben foglaltaknak megfe­ lelően szabatos ismertetést ad a vál­ lalkozás céljáról, körülményeiről, majd beszámol magáról a munkafo­ lyamatról, annak módszeréről, ered­ ményeiről. Az egyes példányok tar­ talmi és külső formai jegyeinek sokol­ dalú vizsgálatából származó megálla­ pítások olyan főbb adatcsoportok kö­ ré rendeződnek (pl. a mű bibliográfiai leírásának adatai; a nyomtatott pél­ dány egyedi jellemzői; kézi díszítése és kéziratos pótlékai; kötésének jel­ lemzői stb.) melyek végül is a hiteles azonosításhoz, a tudományos igényű feltáráshoz vezetnek. Ennek a regiszt­ rációnak melléktermékeként jelent­ kező további adatok (mint pl. a köny­ vek címlevelén található bejegyzé­ sek, lapszélein, toldalékain felbukka­ nó nevek, évszámok stb.), ugyanak­ kor fontos könyvtártörténeti adalé­ kul szolgáinak, kiegészítve, gazdagít­ va a kultúránk múltbeli állapotáról alkotott képet (Az elmondottakhoz csupán annyit fűzünk még hozzá, hogy bár a szerző Borsa Gedeon ne­ vének és az RMNY-csoportja említé­ sével utal az előzményekre — e mun­ kálatuk indításának idejét pontosítandó — tálán nem felesleges kiegé­ szítésül megjegyezni: a régi magyarországi, illetve magyar nyelvű kül­ földi nyomtatványok számbavételé­ vel kapcsolatban újraélesztő, serken­ tő hatása volt a Művelődésügyi Mi­ nisztérium 1973. évben e tárgyban írt körlevelének, valamint ezt követően az Országos Széchényi Könyvtár ke­ 500

retében működő RMNY-szerkesztőségének a feltárásra, jegyzékvételre vonatkozó szempontsor közreadásá­ val.) Érdeklődésre tarthat számot Győri L. János dolgozata, Ortodoxia, puri­ tanizmus és enciklopédizmus Koma­ romi Csipkés György prédikációiban, melyben a 17. sz. szellemi irányzatai­ ból kiemelve mutatja be a debrece­ ni protestáns prédikátor „Igaz Hit"’ c. kötetét, törekvéseit, bizonyítva azt, hogy egyedülálló vállalkozásnak szá­ mított világos rendszerezését adva a korabeli teológiai ismereteknek. Az évkönyv ugyancsak fontos tag­ jaként említhető Sípos Gábor: Misztótfalusi Kis Miklós betűhagyatéka a kolozsvári református nyomdában c., melyben tulajdonképpen a nyomdatörténeti kutatások eddigi eredmé­ nyeit összegzi, egészíti ki újabb for­ rások megjelölésével, hangsúlyosab­ bá téve az Európa-szerie ismert betű­ metsző művész kiadói tevékenységé­ nek korszerűségét. A múltba tekintő tanulmányok uta­ lásszerű említése után, hogy mégis egy mai témafeldulgozással foglalkozom valamivel behatóbban, annak nem minősítő oka van, hanem elsősorban aktualitása magyarázza A Szakiro­ dalmi információs igény vizsgálat a Kossuth Lajos Tudományegyetemen címmel írt dolgozat társszerzői Gom­ ba Szabolcsúé és Korompai Gáborné azzal a szándékkal néztek nagy ala­ possággal körül, gyűjtöttek sokféle szempont szerint felmérési adatokat, tapasztalatokat, hogy a szakirodalmi tájékoztatás gyakorlatát szervezetteb­ bé, a kutatók számára felhasználhatóbbá tegyék. A felmérés menetének, eredményeinek ismertetésétől elte­ kintek, csupán egy lényeges össze­ függését emelem ki. Nem véletlen, hogy beszámolójuk­ ban többször hivtkoznak Csűry Ist­ vánra, a könyvtár volt igazgatójára, aki a hatvanas évek végén elsőként

dolgozta ki, vezette be az ún. szakre­ ferensi szolgálatot, s aki jó tíz ev múltán arra figyelmeztetett: ....... a KLTE Könyvtára vagy alapjaiban át­ alakul információs szervvé, vagy ön­ maga és a könyvtári rendszer kárára visszahull provinciális intézménnyé.” Ez a felismerés napjainkra sürgető követelménnyé vált, s szélesebb kör­ re érvényes igazsága miatt érdemes itt már a szerzők megállapítását is idézni: „Az informatika, amely nem­ rég még a tudomány segédeszköze volt, ma a tudományos, a gazdasági és társadalmi élet fejlődésének egyik legígéretesebb tényezője, ezért az in­ formációs feladatok megoldásához az informatika módszereit ismerő, tech­ nikájában jártas, idegen nyelveket tudó, jó szakmai felkészültséggel és kutatói gyakorlattal rendelkező mun­ katársakra van szükség " Követke­ zésképpen az fogalmazható meg, hogy kikerülhetetlenül e felé kell tartson az intézményfejlesztés, szolgáltatás­ bővítés már ma, — de a jövőt ennek kimunkálása jelentheti. Példaértékű­ nek lehet tekinteni éppen ezért a mar ott működő on-line információs rend­ szert, mely külföldi adatbázisokhoz kapcsolva képes kielégíteni az egye­ tem valamennyi szakterületén jelent­ kező legfontosabb igényeket. (E mű­ hely inspiratív hatása egyéb áttétele­ ken keresztül is nyomon követhető, tetten érhető, pl. a Nyíregyházi Ta­ nárképző Főiskola könyvtárszakos hallgatói részére nyolc előadás kere­ tében tartottak e tárgykörből tájé­ koztatót stb.) Témaválasztásuk alapján bármeny­ nyire is érdekesek és értékesek a közlemények, terjedelmi korlátok miatt kizárólag felsorolásukra szorítkozhatom, így: Bakó Endre: Az 1942es írói Napok Debrecenben; Havas László: A Wroclawi O-kódex helye a Florus-szöveghagyományban; Sz. Kürti Katalin: Vadász Endre debre­ ceni évei és könyvjegyei; Németh

Béla: Adalékok két debreceni latin kultö, Csorba István és Kóródy Bedő Dániel értékeléséhez c publikációk találhatók, és végezetül két megyei vonatkozású közlemény, melyekről kötelességem valamivel többet szól­ ni. Ojtozi Eszter—Kárpáti László: Cirillbetűs kunyvek Miskolcon, Nyír­ egyházán és a Pálos könyvtárban, nem más mint könyvjegyzék, a meg­ nevezett helyeken — így a Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Könyvtárában — őrzött müvekről Legnagyobb számú kötet ez utóbbi­ ban lelhető fel, eredetüket tekintve különböző paróchiákról kerültek a könyvtár gyűjteményébe, mint Nyirkáta, Nyirlugos, Oros, Piricse stb. Ér­ dekességként említem meg, hogy a legkorábbról (1600) datált kötet Pócspetriböl való, egy fatáblás egészbörkotésű, aranynyomásos díszítésű evangélium. A jegyzék adatanyagát időrendi, nyomdahelymutató stb. egé­ szíti ki. Mig előbbiben gyűjteményi lajstromozott műveket, addig M, Pan­ dúr Julianna: csupán egyetlen mun­ kát egy XVI. századi cirill-szláv kéz­ iratot választott vizsgálódása tár­ gyául. A Gyulaji evangéliumi töre­ dék, szintén a Hittudományi Főiskola gyűjteményében található, s lexikális adatain túl, mint nyelvemlék, mor­ fológiai szempontból is fontos forrá­ sul szolgál. X Ojtozi Eszter: A Debreceni Egye­ temi Könyvtár külföldi antikvái es possessoraik — mint ahogyan a cím­ ben jeleztem e sorozat hatodik köte­ teként jelent meg. Az előzményekre visszatekintve az mondható el, hogy az eddigiek kivétel nélkül különböző könyvgyűjtemények, vagy azok bizo­ nyos állományrészei számbavételé­ nek, rendszerezésének végterméke­ ként készült kötetkatalógusok voltak (pl. a Debreceni Református Kollé501

gium Nagykönyvtárának orvosi, majd földrajzi tárgyú művei, a Nyír­ egyházi Hittudományi Főiskola szláv és román cirillbetűs kötetei; a Deb­ receni Egyetemi Könyvtár szláv nyelvű regi nyomtatványai). Nem hallgatható el hogy sorozaton belül Ojtozi Eszternek ez a harmadik ön­ álló könyve, és hasonlóképpen ez is kötetkatalógus. A mostaniban feltár­ ja, áttekinthetővé és „hozzáférhető­ vé” teszi a könyvtár állományában lévő 1501—1600 közötti, szám szerint négyszázhetvennyolc külföldi művet. Munkája nem szűkül le az állo­ mányban szétszórtan lévő, különbö­ ző helyen raktározott, vagy éppen­ séggel lappangó művek mechanikus lajstromozására, hanem az egyes pél­ dányok kézbevétele során elsősorban a birtokosok kilétét kutatva az azo­ nosításukhoz fellelhető könyvészeti jegyeket, adatokat (exlibrisek, mo­ nogramok, sziglák, évszámok) veszi nagyító alá. Mind a possessorok (azaz birtokosok), mind a donátorok (azaz adományozók) kézírásos feljegyzései­ nek stb. leírása, értékelése eddig fel­ derítetlen adatokhoz vezet, működé­ sük, tevékenységük körülményeit vi­ lágítja meg, nem utolsósorban gazda­ gítva a hungarológiához fűződő for­ rásirodalmat. A kötet fő gerincét maga a kataló­ gus képezi. Ezt egészíti ki, épül az adatanyag mellé és többféle megkö­ zelítésben magyarázza a név-, időren­ di, nyomdászok, nyomdahelyek muta­ tója, a birtokosok azonosításához használt irodalom, az exlibrisek, az

502

adományozók jegyzéke tételszámra való hivatkozással, és végül ötven­ nyolc, zömében címlapfotó. Birtoko­ sokra, településhelyekre nézve sem nehéz megyei vonatkozásokra lelni, pl. Dessewffy Család Könyvtára Büd.-Szt.-Mihály; Máriapócs Monasterium Ordinis Sancti Basilii Magni; Nyírbátor Conventus Ordinis Minorum Conventualíum stb. A szerző a kötet bevezető soraiban Csűry Istvánra is hivatkozik, aki az 1970-es évek elején a „Possessori es marginális bejegyzések feltárása a debreceni könyvtárak régi könyvei­ ben’ c. módszertani útmutatójában már szorgalmazta e témakör kutatá­ sát. És hogy ezt nem tette eredmény­ telenül, mi sem bizonyítja jobban, a szándék napjainkra megalapozottá vált, jelentős produktumokat hozott létre, s az intézményi törekvések fon­ tosságát, rangját jelzi: e kötet a Kul­ turális és Történelmi Emlékeink Fel­ tárása, Nyilvántartása és Kiadása ku­ tatási program támogatásával jelent meg. A két kötet szövegéből kitűnik — sorozatszerkesztő Gomba Szabolcsné —, hogy megvannak a tervek a meg­ kezdett, egymásra épülő munkálatok folytatására, a régebbi időszak nyom­ tatott könyvanyagánk számbavételé­ re. Biztosra vehető tehát, hogy a KLTE Könyvtárában folyó kutató­ munka további feladatokat old meg és értékes tanulmányokkal, feltáró segédletekkel gazdagítja a művelő­ dés- és könyvtártörténeti irodalmat. Futaky László

Bibliográfia Szabolcs-Szatmár megye irodalma Bibliográfia és repertórium 1989. jú­ lius 1 — szeptember 30. ö s s z e á llíto tta : o r o s z Szilárd A z a n y a g g y ű j té s b e n k ö z r e m ű k ö d te k a M ó ­ ric z Z s ig m o n d M e g y e i é s v á r o s i K ö n y v tá r olvasószolgálati o s z tá ly á n a k m u n k a tá á r s a i O n a i .l ö m C v e k ÉS G Y Ű J T E M É N Y E S M U N K Á K S Z A B O L C S - S Z A T M AR M E G Y É R E V O N A TK üZÚ KÖZLEMÉNYEI 548. B A N S Z K I I s t v á n : A s z a b o lc s v á r m e g y e í B e s s e n y e i G y ö rg y M ű v e lő d é s t K ö r t ö r t é ­ n e te IB98—1949. N y ír e g y h á z a : B e s s e n y e i G y ö rg y I r o d a lm i és M ű v e lő d é s i T á r s a ­ s á g , 1989. — 188 p. ill. 549. B ib lio g r á f ia A n ta l M ik ló s m ű f o r d ító i t e ­ v é k e n y s é g é r ő l. ( Ö s s z e á ll. C sD b a L á s z lú né ) V á sá ro s n a m é n y : F e h é rg y a rm a ti V á­ r o s i K ö n y v tá r , V á s á r o s n a m é n y l V á rn s i K ö n y v tá r . M ó ric z Z s. M e g y e i K ö n y v tá r , m a . — 44 p. 550. C s e n g e ri k a le n d á riu m 1989. ( S z e r k ,: B a r t h a G y u la , D é g ln é B u ly á k E d it et. a l.) C s e n g e r : N a g y k ö z s é g i K ö z ö s T a n á c s , 1989. — 220 p. 551. K ín ja id d a l v á lto d m e g a v ilá g o t. M e s ­ t e r A ttila h á t r a h a g y o t t Í r á s a i. ( S z e r k .: K a to n a B é la ) N y ír e g y h á z a : M ó ric z Z sig m o n d M e g y e i é s V á ro s i K ö n y v tá r . 1989. — íoo p j (T is z ta s z ív v e l f ü z e te k 1 2 .) 552. K iJH U C Z K a ta l in : A n y ír i M e z ő s é g n e n l i tlk n m a . N y ír e g y h á z a : J ó s a A n d r á s M ú ­ z e u m , 19B9. — 170 p. (85) t. ( J ó s a A n d r á s M ú z e u m k ia d v á n y a i 28.) 553. „ L o b o g ó s z ö v é tn e k ” M ó r i c z Z s i g m o n d é s S z a b o lc s - S z a tm á r . (összeáll. b e v. és je g y z . I r ta M a r g ó c s y J ó z s e f . ) N y ír e g y h á ­ z a : M ó ric z Z s ig m o n d M e g y e i é s V á ro s i K ö n y v tá r . 1889. — 261 p, (S z a b o lc s i T é k a 9.) 554. X III. N e m z e tk ö z i é r e m m ű v é s z e ti é s k is ­ p la s z tik á i a lk o tó te le p : Z á r ó k i á lli tá s . N y ír e g y h á z a , 1989. J ú n iu s 8—30. — N y í r ­ e g y h á z a : V á r o s i T a n á c s V . B . 1989. — 22 p. 111 . f e k e t e - f e h é r k a ta ló g u s . 558.

P a r a s z tv a llo m á s o k a k is v á r d a i já r á s b ó l 1772. (A f o r r á s o k a t ö s s z e g y ű jtö tte , j e g y ­ z e t e k k e l e llá tta és a k ö te te t s z e r k . : T a ­ k á c s P é t e r . — K ls v á r d a : V á r o s i T a n á c s , 1988. — 171 p . (17) t. (R é tk ö z i M ú z e u m f ü z e te i 8.)

557. R A M C S K á r o ly : M ó ric z Z s ig m o n d a N y u g a t s z e r k e s z tő j e 1929—1933. N v fre g v h á z a : M ó ric z Z s ig m o n d M e g y e i ó s V á ­

r o s i K ö n y v t á r , 1S8B. — 4111 p. ( S z a b o lc s i T é k a 10.) 538. S Í P O S F e r e n c : O j í e h é r t ó r ö l Í r t á k II. Régi k ö n y v e k , ú j s á g o k h íra d á s a i — O jf e h é r t ó : N a g y k ö z s é g i T a n á c s és a H a ­ zafias N é p fro n t N a g y k ö z s é g i B izottsága. 1989. — 4B p. 111. ( U j r e h é r l ó i f ü z e t e k 9 ) 559. S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e k ö r n y e z e t i á l ­ l a p o t a és k ö r n y e z e t v é d e l m i f e l a d a t a i . — N y íre g y h á za : Felso-Tisza-vidéki K ö rn y e ­ z e t v é d e l m i és V í z ü g y i I g a z g a t ó s á g , 1988. - 116 p, |6) p. 560. T e l e p ü l é s e i n k k ö n y v t á r i e l l á t á s a I9BB. Szabolcs S z a tm á r m é g v e ta n á csi k ö n y v ­ tá ra in a k statisztikai adatai. (Ö s s z e á l l : S oltész Ida.) — N y í r e g y h á z a : M ó r ic z Z sig m o n d M egyei és V árosi K ö n y v tár, 1989. — 35 p. 561. V A S V A R I P á l : B ú s na p o k . e lb e s z é l é s e k . — T ls z a v a s v á r i n á c s , 1989. — 154 p.

Történelm i városi Ta­

562. . . V i r á g o z z é k s z á z v i r á g , " A l t e r n a t í v m o z ­ g alm ak , h a g y o m á n y o s egyesületek m e ­ g y e i k a t a l ó g u s a . ( S z e r k . : I ll és B a l á z s .) — N y í r e g y h á z a : V á r i M i h á l y M e g y e i és V á r o s i M ű v e l ő d é s i K ö z p o n t és a H a z a ­ f ia s N é p f r o n t M e g y e i B i z o t t s á g a , 1989. — 126 p. K ÉZ IR A TO K 563. B A J N A Y J e n ő —M A R G I T T Á V M i k l ó s : A k o m p lex m elioráció gazdasági értékelése a szatm ári tájegységben. — P á ly ázat; N y í r e g y h á z a , 19B8. — 62 p. 564. B IR O Z s u z s a n n a : N y í r e g y h á z a s z e l l e m i é le tén e k elindítói. S za k d o lg o z at; — N y ír ­ e g y h á z a , L9BB. — 60 p. 585.

CZAKÖ K arola Ild ik ó : V á sá ro sn am én y g a z d a s á g i f e j l ő d é s e 1945-től n a p j a i n k i g . — Szakdolgozat; N yíregyházi B essenyei G y ö r g y T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a , 1988. — (4) 59 (2) p. 6 m e ll .

566. H A G Y M Á S I T ü n d e : Egy perem m egye le h e tő sé g e i... gazdálkodási. ellátási p ro b lé m á k S z a bolcs-S zatm ár m egye gaz­ daságilag elm a ra d o tt térségeiben — S zak d o lg o zat: M arx K ároly K ö zgazda­ s á g t u d o m á n y i E g y e t e m , 1998. — 47 (9) p. 9 m e ll. 567. K E R T I Á g n e s ; N á b r á d k ö z s é g f e j l ő d é s e 1948-tól n ap jain k ig . — Szakdolgozat; N yíreg y h ázi B essenyei G yörgy T a n á r ­ k é p z ő F ő i s k o l a , 1988. — 45 p. + 9 m e l l . 568. A n v j r t a s s l „ D ó z s a ” M e z ő g a z d a s á g i T e r ­ m e l ő s z ö v e t k e z e t 1987. é v i z á r s z á m a d ó k ö z g y ű lé sé re b e szám o ló t kiegészítő t é ­ nyek és adatok. — N yírtass: „Dózsa"

503

M e z ő g a z d a s á g i T e r m e lő s z ö v e tk e z e t, 1988. -

14 p .

569. O L Á H L á s z l ó : A R é t k ö z g a z d a s á g i - t á r ­ s a d a lm i f e jlő d é s e 1849-től 1914-ig. — S z a k d o lg o z a t: N y ír e g y h á z i B essenyei G y ö r g y T a n á r k é p z ő F ő is k o la , 1988. — 60

(1) P570. P U S Z T A I B e r t a l a n : G e n e t i k u s t a l a j t é r ­ kép fe lh a s z n á lá s a a f ö ld é r t é k e lé s b e n N y ír c s a h o ly t e r ü l e t é n . — S z a k d o l g o z a t : D e b re c e n i A g rá rtu d o m á n y i E g y e te m , 1988. — 36 p . + 9 m e ll. 571. S A J T O S A n i k ó : A m á n d o k i ú t t ö r ő c s a ­ p a t m e g a la k u lá s á n a k k ö rü lm é n y e i és f e j l ő d é s é n e k s a j á t o s s á g a i 1946—1956 k ö ­ z ö tt. — S z a k d o lg o z a t: N y ír e g y h á z i B e s ­ s e n y e i G y ö rg y T a n á rk é p z ő F ő is k o la , 1988. — 66 p. + 16 m e ll. 572. S A L L A I J u d i t : N y ír e g y h á z a r e k r e á c i ó s ö v e z e té n e k t á r s a d a l o m f ö l d r a j z i v i z s g á la ­ ta . — S z a k d o lg o z a t: D e b r e c e n i K o s s u th L a jo s T u d o m á n y e g y e t e m , 1988. — 52 (2) P573. S E L Y E M N á n d o r n é : A M ó ric z Z s ig m o n d * M e g y e i é s V á r o s i K ö n y v t á r h e ly is m e r e ti r é s z le g é n e k á llo m á n y e l e m z é s e . — S z a k ­ d o lg o z a t; N y ír e g y h á z i B e s s e n y e i G y ö r g y T a n á r k é p z ő F ő is k o la . 1988. — 41 (18) p. 574. S A N D O R N É G E R I V a l é r i a : A K á lv in e u m t ö r t é n e t e . — S z a k d o lg o z a t; D e b r e c e n i K o s s u th L a jo s T u d o m á n y e g y e te m . 1988. — 58 p . + 5 m e ll. 575. S Z A B Ó L á s z l ó : H á z a s o d á s , p á r v á l a s z t á s i s z o k á s o k T a r p a k ö z s é g b e n . — S z a k d o l­ g o z a t ; N y ír e g y h á z i B e s s e n y e i G y ö r g y T a n á r k é p z ő F ő is k o la . 1988. — 16 (13). (1) P576. T á j é k o z t a t ó S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e t a ­ n á c s i k ö lts é g v e té s i s z e r v e i n e k 1987. é v i l é ts z á m - , b é r g a z d á l k o d á s á r ó l , v a l a m i n t tá rs a d a lo m b iz to s ítá s i e llá tá s á ró l, v a la ­ m i n t a k ö lts é g v e té s i é s l a k o s s á g i a d ó ­ s z á m itó g é p e s f e ld o lg o z á s r ó l, ( ö s s z e á l l .: S z .-S z . M e g y e i T a n á c s i K ö lts é g v e té s i E l­ s z á m o ló H iv a ta l) — N y ír e g y h á z a , 1988. — 178 p. 577. T A K Á C S L á s z l ó : A t o v á b b lé p é s d i l e m ­ m á i S z a b o lc s -S z a tm á r m e g y e te rm e lő ­ s z ö v e tk e z e te ib e n . — S z a k d o lg o z a t: M S Z M P P o l i t i k a i F ő is k o lá ja , 1988. — 78 (2 ) . (9) p.

581. B Á R D I M a r g i t : A . . M e s e k o r t ” B á b s z í n ­ h á z 40 é v e . — P e d . M ű h e l y , 1989. 2. SZ. 75—81. p. 582. B O D O R S á n d o r : A n a g v k á l l ó i K o r á n y i Frig y es G im n áziu m k ö n y v tára. — Ped. M ű h e l y , 1989. 2. sz. 119—124. p. Fényképekkel 583. B U S S V i l m o s n é : M i k r o s z á m í t ó g é p a l k a l ­ m a z ása a ta n ítá si ó rá n . = Ped. M űhely, 1989. 2. s z . 53—56. p. A n y í r e g y h á z i 14. s z . Á l t a l á n o s I s k o l a h a rm a d ik o sztályában 584. D I C Z H A Z I M a r i a n n : V í z ü g y i e m l é k e k a F e l s ő - T i s z á n . «= P e d . M ű h e l y , 1989. 2. sz. 84—88. p. Fényképpel 585. D R O T O S A n d r á s : V i z s g a r e n d s z e r T í m á ­ r o n . — P e d . M ű h e l y . 1989. 2. sz. 38—41. p. Á ltalán o s iskola 586. E R D Ő S J e n ő : S z a k m u n k á s k é p z ő s f iú k ju b ile u m i h a n g v erse n y e N yíregyházán. P e d . M ű h e l y . 1989. 2. SZ. 81—83. p. 1989. m á r c i u s 16. — 110. sz. S z a k k ö z é p ­ isk o la és S z a k m u n k á sk é p z ő In té z e t fiú­ kórusa 587. F E R E N C Z I I s t v á n : A f o l y a m a t o s f e j l e s z ­ tés g y a k o rla tá n a k elm életi k ö v e tk e zte té ­ sei a N y írm a d a l Á ltalán o s Isk olában. = P e d . M ű h e l y , 1989. 2. s z . 10—21. p. E l h a n g z o t t D e b r e c e n b e n , a F ó r u m '88 rendezvényén 588. K A R Á D 1 Z s o l t : Czine M ihály ü n n e p é ­ r e . = P e d . M ű h e l y , 1989. 2. s z . 89—94. p. S z ü l e t é s é n e k 60. é v f o r d u l ó j á r a 589. K I S S I b o l y a : V á r i E m i l p e d a g ó g i a i ö r ö k ­ sége. É vfo rd u ló k , e s e m é n y k é p e k . = Ped. M űhely, 1989. 2. SZ. 107—114. p. M ártír kisv árd ai ped ag ó g u s 590. K Ö S A N E O I . A H J ú l i a : M i r ő l m e s é l a B écsi e rd ő ? Ö d ö n v o n H o r v á t h : M esél a B écsi erd ő cím ű s z ín d a ra b já n a k n y ír­ eg y h ázi b e m u ta tó já ró l. = P e d . M űhely, 1989. 2. SZ. 97—103. p. B e m u ta tt a a M óricz Z s ig m o n d S zínház 591. K U K N Y Ö J á n o s : A m e g y e i p e d a g ó g u s k ép zés és a m u n k a v á llalás terü leti ta ­ p a sz ta la tain ak e llen tm o n d áso sság áró l. = P e d . M ű h e l y , 1989. 2. s z . 65—69. p. Á brákkal

578. T Ó T H E r n ő n é : A n y í r e g y h á z i K o s s u th L a jo s G im n á z iu m t ö r t é n e t e 1806-tól 1944ig . — S z a k d o lg o z a t; D e b r e c e n i K o s s u th L a jo s T u d o m á n y e g y e te m , 1988. — 103 p.

592. S z . K Ü R T I K a t a l i n : A n y í r e g y h á z a - s ó s ­ tó i X I I I . n e m z e t k ö z i é r e m m ű v é s z e t i és kisp lasztik ái alkotótelep k iállítása — 1989. = P e d . M ű h e l y , 1989. 2. sz. 103— 106. p. Fényképekkel

579. T Ö R Ö K F e r e n c : S z a b o lc s - S z a tm á r m e ­ g y e n é p e s s é g f ö l d r a j z i v iz s g á la ta 1945— 1986. — S z a k d o lg o z a t; N y ír e g y h á z i B e s ­ se n y e i G y ö rg y T a n á rk é p z ő F ő is k o la , 1988. — 27, 3 p . + 3 m e ll.

593. P Á L L G é z a : S o d r á s b a n . I s k o l a a l a p í t á s a R ác-kertben. P e d . M ű h e l y , 1989. 2. sz. 114—118. p. M á t é s z a l k a . 6. s z . A lt. I s k o l a

ID Ő S Z A K I K IA D V Á N Y O K SZ A BO L CS -SZ A T M A K M EG Y ÉRE VONATKOZÓ KÖZLEMÉNYEI J ú l i u s 580. B A L K U J e n ő : K ö z é p is k o lá s m a t e m a t i k a ­ te h e t s é g e k g o n d o z á s a S z a b o lc s - S z a tm á r m e g y é b e n . = P e d . M ű h e ly ,* 1989. 2. sz. 130—134. p. P ed . M űhely* = P e d a g ó g ia i M ű h ely

504

594. P A T A K I J ó z s e f : M i n i s z t é r i u m i b e s z á ­ m o l ó u t á n . -» P e d . M ü h e l v , 1989. 2. sz. 5—9. p. A M ű v . M in . m á r c i u s 6 - á n t á j é k o z t a t á s t k é rt a m egyei ta n á c s eln ö k étő l öt té m a ­ k ö rb e n . Ezek kö zö tt sze re p e lt az o k tatás h e l y z e t e is. 595.

SZARKA E n dréné: A h u m an itásra ne­ velés eg y ik le g h a té k o n y a b b eszköze a V ö r ö s k e r e s z t . = P e d . M ű h e l y , 1989. 2. s z . 31—37. p.

A lapszerv czelck ban

a

nyíregyházi

isk o lá k ­

596. V A H E C Z A A r p á á d : A m a t e m a t i k a i n ­ t e n z í v t o v á b b k é p z é s é r ő l . — R ed. M ü h e l v , 1969 2. sz, 21—31. p B essenyei G y ö rg y T a n á rk é p z ő F őiskolán 597. K O L T A I T a m á s : N á d a s P é t e r : T a l á l k o ­ z á s ; T e m e t é s . — K r i t i k a , 1989. 7. sz. 41— 42. p. A M óricz Z sig m o n d S z ín h á z előa d ásá ró l 598. L E N G Y E L Ferenc: S zab olcs-szatm ári k e r t e k . — V á r o s é p í t é s , 1989 1 2 sz. 54— 55. p. A k e r te k helyzete, v é d e lm e : z ö ld fe lü le ­ t e k , p a r k o k , b e l t e r ü l e t e k s tb . 599. v a r g a L a j o s : S z a m o s h á l o n . E r d ö h á t o n . — T u r i s t a M a g a z i n , 1989. 7. sz. 27—28. p. Fényképekkel J á n k m a j t i s , G a csá ly, K ocsord, K ölese 600. H E T E Y L á s z l ó : K isterm előt a ny írlu g o si v o n z ásk ö rzetb en G a z d a s á g . 1989. 7 sz. 30. p. N yírlugos — konzervüzem

integráció = Á llam i

601. V A S Z O C S I K V e r a : A h u m a n i s t a Író. M ó ­ ricz Z sigm ond szü letésének n o . é v f o r ­ d u l ó j a . — K á r p á t i I g a z Szó, 1989. j ú l i u s 1. 4. p. 602. K O V Á C S É v a : N e l e g y e n e k k i r e k e s z t e t t állam p o lg áro k - B eszélgetés a g y e r m e k ­ á s I f j ú s á g v é d e l e m r ő l . = KM* 132. SZ. 5. p. Fényképekkel 603. M A R G O C S Y J ó z s e f : M ó r i c z Z s i g m o n d és s z ü l ő f ö l d j e . C s é c s e , 1879. — B u d a p e s t , 1942. = K M 152. sz. 8. p. Fényképekkel 604. A. I . : S ó s t ó n f o g a n t . I t t h o n s z ü l e t e t t m u n k á k . T e n y é r n y i v ilá g . — KM 1989. 152. sz. 9. p. Fényképekkel A sóstói a lk o tó te le p c n s z ü le te tt m u n k á k 803. B A L O G H G é z a : J ó i d ő b e n f e l g y o r s u l az é le t. = K M 152. sz. 11 p. Fényképekkel T iszalöki tü k ö r 606. B A R A K S O E r z s é b e t : P u s z t u l ó é r t é k e k . KI ő r i z z e a k á r p á t i s á f r á n y t ? = KM 157. sz. 2 p. B eszélgetés a m egyei k ö rn y ezetv éd elm i titkárral 607. R u b e l e s ő S z a b o l c s - S z a l m á r b a n . = F i g y e ­ lő, 27. SZ. 6. p . id egenforgalom 608. N A G Y I d a : K i f i g y e l r á j u k ? Nők L a p j a , 27. sz. 3—5. p. Fényképekkel H Ó D IK Ö T — T iszalöki G y á re g y sé g e 659. K O V Á C S Z oltán: C ig á n y n ép e ssé g ü n k m e g o s z l á s a . = E l e t és T u d o m á n y , 27. s í . 853—855. p .

S zabolcs-S zatm ár m egyei ad ato k k al 610. K é t é v t i z e d d a l o l v a . — KM 158. Sz. 2 p. N agyeesedl vegyeskar 611. V B - ü l é s v á r o s a i n k b a n . T ö b b k e z d ő . = k m 158. sz. 5. p. F e h é r g y a r m a t — K lsv árd a K M* — K c l e t - M a g y a r o r s z á g

a

pály a­

812. p A l l G é z a : K e ll n e k i k a k ö z ö s s é g c i g á n y f i a t a l o k k l u b j a . — K M 159. sz. 2. p A v á s á ro s n a m é n y i klub s ajá to sság airó l 613

K O l ’K A J á n o s : A p á r t m u n k á b a n n i n c s n y ári szünet. B eszélgetés Szabó Is tv á n ­ n a l. a g a z d a s á g f e j l e s z t é s t e r v e i r ő l . — KM 159. sz. 3. p.

614

K A 9 Á D I Z s o lt: P o r n o g r á f - e a t ö r t é n e ­ le m ? V ízió é s id ill. E s te r h á z y - é s M ór i e z - d a r a b K is v á r d á n . = KM 159. sz. 9. p. Fényképekkel A k i s v á r d a i I. N e m z e tis é g i S z ín h á z i T a ­ lá lk o z ó k é t e lő a d á s á r ó l k r i t i k a

615. E S IK S á n d o r : B a r a n g o l á s . C s a lá n s z a g ú d é l u t á n o k . = KM 159. sz. 11. p. Fényképekkel R ip o r t Z a j t a k ö z s é g é l e t é r ő l 616. B A L O G H G é z a : K ö té le n ,,r e p ü l t " a T i­ s z a v ir á g . Ú sz ó s z á llo d a U g o r n y á n . =■ KM 160. sz. 7. p. F ényképekkel Idegenforgalom 617. A s z ü r k e p a n e l e lle n s é g e i. O r o s z l á n : e rő , lilio m : Jő. S z im b ó lu m o k a v á r o s c ím e ­ r é b e n . = KM 162. sz. 2. p. Fényképpel C s e n g c r c ím e r e 618. SO Ó S P é t e r : H o n u n k a h a z á b a n - V a j a . = M a g y a r N e m z e t , 163. sz. 8. p. 619. C S E N D E S C s a b a : V i s s z a a t e r m é s z e t ­ b e ] = K é p e s O js á g , 28. sz. 3. p. Fényképpel T ú rlstv án d i 620. F A Z E K A S Á r p á d : A f e s t ő m ű v é s z c s a ­ ládja. B e n c z ú r V ilm os p atik á ja. = H a ­ t á r s z é l , 12. sz. 6 p. Fényképpel N yíregyháza, „ M ag y ar K o ro n a " p a d k a 621. N A G Y I s t v á n A t t i l a : M e s t e r A ttila — ö n m a g á r ó l . „ O rv v a g y o k m a g y a r , m i n i b á r k i m á s . ” = H a l á r s z é l , 12. sz. 15. p. Fényképpel 622. H a g y o m á n y o k S z a l m á r b a n . K ö z l e k e d é s a T is z a h á lo n a század első fe lé be n. = H a tá r s z é l. 12. sz. 22. p. Fényképpel 623. K O P K A J á n o s : Ü r l p a s s z i ó - e a v a d á ­ szat? V á lasz ol Színnel B e r ta la n , a M a ­ g y a r V ad ászo k O rszágos S zövetsége S za­ b o lc s - S z a tm á r m e g y ei Intéző B izo ttsá­ g á n a k S z ó v iv ő je . = K M IBS. SZ. 5. p. 624. T Ó T H K o r n é l i a : K é p z e l t k a l a u z 2000-ben. „T örölje m eg a láb át a v endég Tuzséron . . — K M 165 s z 11. p. R iport a községről 825. B A N K Ó A n d r á s : H a r a n g o d „ k o n d u l á s a ” . = M a g y a r N e m z e t . 167. sz 7. p. Idegenforgalom 826. P Á L L G é z a : F ő k a p i t á n y v o l t a m S z a ­ b o l c s b a n . 1. N a g y I m r e k ü l d ö t t N y í r ­ e g y h á z á r a ; 2. D o h á n y c s e m p é s z m l o l s z t é r i u m ; 3. A zt m o n d a n á k : H e r p a l t a z s i ­ d ó k p é n z e l i k ; 4. S o n k á k r ö p k ö d t e k a m e g y e h á z á n ; 5. K ö v e t e l j ü k H e r p a l f ő ­ k a p i t á n y l e v á l t á s á t ; 6. K ö n y v e m e l m e : A z u t o l s ó s z ó j o g á n . = K M 188. SZ. 4. p . ; 167. sz. 4. p . ; 168. sz. 4. p . ; 169. sz. 4. p . ; 170. sz. 4. p . ; 171. sz. 4. p.

50S

K é s z ü lt a z M S Z M P m e g y e i a r c h í v u m á ­ b a n t a l á l h a t ó é l e t r a j z i d o k u m e n tu m é s H e r p a i S á n d o r r a l t ö r t é n t s z e m é ly e s b e ­ s z é lg e té s a l a p j á n r?.7. L Á N Y I B u t o n d : L e g jo b b a k a z o r s z á g ­ b a n . E r d ő g y á r t ó k N y ír lu g o s o n . = KM 167. s z . 7. p . N y á rfa te rm e s z té s C2fi. E g y k i s h e l y t ö r t é n e t : K M 168. s z . 2. p . N a g y k á ll ó

K á lló

v á ra .

K O R M Á N Y M a r g it: H a g y o m á n y o k S z a lm á r b a n . F a lu c s ú f o ló k , f a lu s o r o ló k . = H a tá r s z é l, 14. s z . 22. p.

613. M Á T H É C s a b a : H é tv é g i i n t e r j ú . A „ v íz ­ f e j ” m a r a d ? K ft. k o n t r a k ö z p o n t. = KM 177. sz. 5. p. B e s z é lg e té s B a k T i b o r r a l , a M E Z Ő G É P V á lla la t á l t a l á n o s v e z é r i g a z g a tó - h e ly e t­ te s é v e l

—

629. U r b a n iz á c ió é s g a z d á lk o d á s . V á lla lk o z ik a ta n á c s . B e s z é lg e té s J ó n á s S á n d o r n é o s z tá ly v e z e tő v e l, a v á r o s p é n z é r ő l. — K M 168. s z . 2. p. N a g y k á ll ó 680. B O N Y H Á D I P é t e r : F il lé r e k m illi ó k n a k . = N é p s z a b a d s á g , 168. s z . 8. p. T e le p ü l é s p o l i t i k a — S z a b o lc s - S z a tm á r m egye 631. P Á L L G é z a : F ő e s p e r e s d ís z p o l g á r . S z o l­ g á ln i a k ö z jó t. = K M 169. s z . N y ír e g y ­ h á z i É l e t m e ll. 1. p . C sé p á n y i F e re n c ró m a i k a to lik u s p ré p o s t 632. T Ó T H K o r n é l i a : R e p ü l ő té r - d o s s z ié . L e s z - c j á r a t . = K M 169. s z . N y ír e g y h á z i É l e t m e ll. 1. p. 633. B A L O G H J ó z s e f : K é p - M á s K ö r , V É K A . E - m is s z ió . P á r t o k é s p r o g r a m o k . = K M 169. s z . N y ír e g y h á z i É l e t m e ll. 2. p. N y ír e g y h á z á n 634. B O D N Á R I s t v á n : U n o k á i n k i s . . . ? V á ­ r o s v é d ő k 1989. = K M 169. s z . N y ír e g y ­ h á z i É l e t m e ll. 3. p . A N y ír e g y h á z i V á r o s v é d ő E g y e s ü le t t e ­ vékenysége 635. É S IK S á n d o r : V i s s z a t e k i n t é s . . . H a s z ­ n o s n y a r a k . = K M 169. sz. N y ír e g y h á z i É l e t m e ll. 4. p. A z S Z V T m e g y e i s z e rv e z e té rő l é s a s z e r­ v e z é s tu d o m á n y i a k a d é m i á r ó l 636. B A R A K S Ó E rz s é b e t: H ogyan ó v ju k n e m z e ti é r t é k e i n k e t ? T ő k é s t á r s a k k e r e s ­ t e t n e k . B e s z é l g e té s C z a g á n y K á lm á n n a l, a z O M F f e lü g y e lő jé v e l a m ű e m lé k v é d e ­ l e m r ő l. = K M 171. sz. 9. p . 637. S E R E S E r n ő : A K M v e n d é g e a m e ­ n e d z s e r , a k i ts z - e l n ö k . = K M 171. sz. 10. p . T k ló d i L á s z ló , a v a ja i R á k ó c z i T s z e ln ö k e 638. S Z IL Á G Y I Z s u z s a : B a r a n g o l á s . M a m á r n e m a v ilá g v é g e . = K M 171. s z . 11. p. Fényképekkel R i p o r t B e s z te r c e k ö z s é g é le té r ő l 639. B A R A K S Ó E r z s é b e t : T á b o r — t iz e n ö tö d ­ szö r. E m lé k ü l a fa fa ra g ó k tó l. = KM 172. sz. 7. p . F a fa ra g ó n é p m ű v é sz e k tá b o ra V á sá ro snam ényban 640. A z s e jó , h a n a g y a t e r m é s ? = M a g y a r N e m z e t, 173. s z . 5. p. P a p í r g y á r — N y ír e g y h á z a 641. B A K O S P á l : E l h a l l g a t o t t e s e m é n y e k . = Ü tő n , 19. s z . 11. p . A „ sz é k e ly h a d o s z tá ly ” h a rc i te v é k e n y ­ s é g e 1919. á p r i l i s á b a n K o c s o r d t é r s é g é ­ ben

506

642.

644. D Á M L á s z ló : A z o m á n c m ű v é s z e i. K M 177. s z . 8—9. p. F ényképekkel A n y í r b á t o r i k é p z ő m ű v é s z e ti s t ú d i ó k i­ á llítá s á ró l 645. B O J T É G iz e l la : A K M v e n d é g e a fő o r v o s a s s z o n v . = K M 177. s z . 10. p . D r. P e t h ő Á g n e s , a n y ír e g y h á z i c s e c s e ­ m ő o tth o n ig a z g a tó f ő o r v o s a 646. K O V Á C S É v a : A k i a f ö l d e t s z e r e ti. D e m i t c s in á l m a j d a z u n o k a ? = K M 177. sz. 11. p . Fényképekkel N y ír b é lte k i t ü k ö r 647. B A L O G H L á s z ló : A r e f o r m k o r s z ín é s z e . K i f u t o t t a z H íja ib ó l a v é r . = K M 178. sz. 7. p. S z e n tp é le r y Z s ig m o n d . R o h o d . 1798. j ú ­ li u s 31. 648. M E T Z K a t a l i n : A m e g v á s á r o lh a tó s á g p a ­ n o p t i k u m a . A w in d s o r i v íg n ő k N y ír e g y ­ h á z á n . = S z ín h á z . 5. sz. 26—28. p . A M ó ric z Z s ig m o n d S z ín h á z e lő a d á s á r ó l 649. L Á N Y I R o to n d : E g v n y ír s é g i g y o r s f a ­ g y a s z tó te r v e i . N a g y o b b t e r m e l é s a n y e ­ r e s é g é r t . — Á lla m i G a z d a s á g . 6. sz. 19. p. N y ír e g y h á z i M e z ő g a z d . F ő is k . T a n g a z ­ d a s á g a p a g y - m e le g h e g y i h ű t ő t á r o l ó m ű ­ k ö d ése 650. C S E N D E S C s a b a —K O Z Á K A lb e r t: K é n e e g y t o ló k o c s i! — K é p e s Ú js á g , 27. sz. 10—11. p. H o d á s z . s z o c iá lis o tth o n 651. R A D IC S F e r e n c : A f ö ld o s z tá s n e g y v e n ­ ö tb e n . E g y c s e le k v ő k o r t a n ú e m lé k e z é s e s z e r in t . = S z a b a d S z ó . j ú l i u s 11.. 11. p. A t ö r v é n v - e l ő k é s z í t é s t v é g z ő d r . S z a la y Z s ig m o n d . a k i je le n le g T y ú k o d k ö z s é g ­ b en él 652.

(k a lm á r): H a egy ü z le t b e i n d u l . . . = K i r a k a t . 7. sz. 7. p. A z IN T E R S P A N K f t. V á s á r o s n a m é n y b a n

655. S Z E IF F .R T G v u l a : A T is z a m e llé k f o ly ó i­ n a k 1989. m á lu s i á r v iz e ir ő l. = M a g y a r V íz g a z d á lk o d á s . 5. sz. 7—9. p. S z a b o lc s - S z a tm á r m e g y e i a d a t o k k a l 656. S Z O K É N Y I L á s z l ó : B e v e z e té s a d e lf lz o ló g iá b a n (2.) = 2000. j ú l i u s 4. 9. p. C z ó b e l M in k a , K r ú d y G y u la , M ó ric z Z s ig m o n d 657. T á r s a d a l m i k e z d e m é n y e z é s e k S z a b o lc s S z a t m á r m e g y é b e n . = E g é s z s é g , 3. sz. 28—29. p. E g é s z s é g ü g y , m e g e lő z é s 658. A N T O S Á r p á d : T á k o s é s K a r a v á n , 7. sz. 25—26. p. Fényképekkel

C sa ro d a .

=

639. B a l á z s I s t v á n : I s t e n h á t a m ö g ö t t ? - M a g y a r I l i t e k . 13. sz. 11 —19. p. T iszaháti tu riz m u s F é n y k é p e k kel 06(1. M A K a y B é l a : A z é n f a l u m . T ú r i s t v á n di. a m e s é s , b ú s s z i g e t . — S z á m a d á s ,

676 S A T O R I 4 E G Y I É v a : A g y c r m e k p s z l c h i á t rla a k tu á lis h e ly z e te . = G y e r m e k - cs I f j ú s á g v é d e l e m , 3. sz. 58 -60. p. 677. S E B E S T Y É N S z i l v i a : A m e n t á l h i g l é n i a s p r e v e n c i a le h e tő sé g e i. = G y e r m e k - és I f j ú s á g v é d e l e m , 3. sz. 56—58. p.

2G. SZ. 18. p .

A község történ e te , je le n e 661. T O t h K o r n é l i a : T u r i s t a i n v á z i ó T u z s é ron. Az Isten h áta m ö g ö t t . . .? = É r d é r t , 7 sz, 10—11. p. 862. n A n a y I s t v á n : A r í t u s v o n z á s á b a n . N á d a s -b e m u ta tó Beesett és N y íre g y h á ­ z á n . = S z í n h á z . 7. sz. 1—6 . p. 663. E I ID E I J á n o s : F e l e m á s . M e s é l a b é c s i erdő N y íregyházán. S z í n h á z . 7. sz. 19 23 il A M ó ric z Z s ig m o n d S z ín h á z e lő a d á s á r ó l 661. Z A C H A R A t t i l a : F e l m é r é s i t a p a s z t a l a ­ t o k — S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e . = Az é n e k z e n e t a n í t á s a . 2. sz. 6:t—66. p. Az é n e k - z e n e ta n ítá sa az á lta lán o s is k o ­ lák b a n

A u g u s z t u s 678

B O G o An y t n E m é s z á r o s E szter: Szo­ ciális o tth o n so k k é rd ő je lle l. = N épie l l e n ő r z é s . 8. sz. 25—26. p. A N y í r e g y h á z i S ó s tó l E g y e s í t e t t S z o c i á ­ lis I n t é z m é n y h i á n y o s s á g a i

679. L A C H O W S Z K Y B e a : É b r e d e z i k a k e r e s ­ k edelem a k is h a lá r m e n té n S zaholcsS z a t m á r b n n . — K i r a k a t , 8. sz. 16 p. Fényképekkel 680

K I S S J á n o s : N y í r h é l t e k é s v i d é k e A fé s z T erm eltetés — ellen tm o n d áso k k al = S z ö v e t k e z e t i K e r e s k e d e l e m , 4. sz. ÍR. p.

681. A v i d é k i s z e m é l y t a x i . = T a x i. 6. n. A Fő tax i n y íre g y h á z i tag o zatáró l

n.

sz.

665. J ó s a A n d r á s M e g y e i K ó r h á z b ő v í t é s e III. ü t e m . N y í r e g y h á z a . — M a g y a r É p í t ő ­ m ű v é s z e t . 3. sz. 16- 17. p.

682. V I T Y I Z o l i é n W , : n a r n m a d á r k a r m a i k ö z t kővel C ím e re in k régtől m áig. S z á l k á i S z ó a u g u s z t u s 1. 4. p. R a jz n s á b r á v a l

666. S Z A B Ó L a j o s C s a b a : K é p v i s e l ő v á l a s z t á s és M óricz Z sigm ond S z e g h a lm o n a h a r ­ m i n c a s é v e k b e n . = B é k é s i E let, 3. sz. 306—318. p

683. N Y É K I K á r o l y : M á t é s z a l k a r é a l ú i s é g o k h a n . — s z á l k á i Sz ő, a u g u s z t u s 1.6. p. S ajtó tö rtén et

667

G Y 1T R IC SK U K á l m á n : ITelvl p o l i t i k a a S zab o lcs-S zatm ár m egyei falvakban. — A F a l u . 2. sz. 5—10. p. K özigazgatás

668. F E K E T E K á r o l y : A n y í r s é g i e g y h á z ­ m egye szeretetszolgálat! m u n k ája és d t a k o n l a i i n t é z m é n y e i . — G y e r m e k - és I f j ú s á g v é d e l e m , 3. sz. 77—02. p. 669. G Y U R I C S K U K á l m á n : S z o c i á l p o l i t i k a . G y e r m e k - é s I f j ú s á g v é d e l e m , 3. sz. 31— 39. p. S z a b o l c s - S z a t m á r m i” v é b e n 670

3Y U R Ű I m r e : A tá rs a d a lm i heillcszkcrtés g o n d jB i. = G y e r m e k - é s I f j ú s á g v é ­ d e l e m . 3 sz. 39—44. p S zabolcs-S zatm ár m egyében

671. f . A S K A Y E m ő k e : A g y á m h a t ó s á g m u n ­ kája a szám ok tükrében = G vc-m eké s I f j ú s á g v é d e l e m , 3 s z 17—5R. p S zabolcs-S zatm ár m eev éh en 672. M A N K Ó M á r i a :

A ..közelítések e l é ” . —

G y e r m e k - és Tflúságvédelcm, 3. sz. 65—

69 p. A B essenyei G v ö rg v T a n á rk é p z ő Főis­ kola N ép m ű v elési T a n s z é k é n e k felm é­ rése 673. O L Á H E d i t —N A G Y T i b o r : K ö z e l í t é s e k . F őisk o láso k foglalkozásai állam i g o n d o ­ zott lá n v o k között. = G y e r m e k - és If ­ j ú s á g v é d e l e m , 3. sz. 69—77. p. 674. P A T A K I J ó z s e f : A g y e r m e k v é d e l e m á l ­ ta lá n o s h e ly z e te . = G y e r m e k - és I f j ú s á g ­ v é d e l e m , 3 sz. 44—47. p. S zabolcs-S zatm ár m egyében 675. P E T H Ö Á g n e s : C s e c s e m ő o t t h o n b a n g o n ­ d ozott g y e rm e k e k a d ap táció s pro b lém ái. = G y e r m e k - é s I f j ú s á g v é d e l e m . 3. sz. 60—63. p.

684. A P e d a e ó e u s k a r 3n é v e . — S z á l k á i Szó. a i i o u s z t p r i 7 p, ■Működésének rövid t ö n é n e l e 685. G t l N C Z i M á r i a : S z n l o á l t a l á s n k a m e e v e l k ö n y v t á r b a n F.cv a d a g f a g y l a l t á r a . . . -- k m 179 sz 1 p. 6H6. S Z E N T P É T E F !

agrárágazat

József:

f»).

M lrr

k in n

az

A g v iim ö lc ste r m e sz ié s

t á v l a t a i . = K M 179 sz 7 n. R zahnlrs S z a l m á r m e g y é b e n 687

ESIK S á n rin r: C r n lr n m h a n az in n o v á c ió I. T á m n p a t á s s a l — a m a g u n k e r e i é b ő l : 2 M e g o l d á s a m e g y é n e k . — KM 179 sz 1 n ■ 199 s 7 3 n G azrtaságfeilesztés

688. N Y F K I K á r n l v : Frtv t c n o r i s l s a v á r o s szil löl te. S z í n é s z i n ü l t . = K M u n sz 3 n B é k e l l T á s z l ó 1871 j a n u á r 17-án s z ü l é ­ iéit M átészalk án 689. S Z A B Ó J ó z s e f : A u i n m a t l z á l t I r á n v f ' á s l r e n d s z e r a N v i r s é g K n n z e r v i n a r l V á lla I á i n á l . — A g r á r v i l á g 1 SZ. 53—59 n s zá m itó g é n e s irán v liás. h o sszútávú k o n ­ cepció 690. V1NEZF. Z o l i é n : K a t e d r a k o n t r a k i s k e r t . É r t e l m i s é g i k ö z é r z e t C s e n g e r h e n . = KM IBI. sz 3 p . 691. K O R M Á N Y M a r é i t : H a e v n m á n v n k S z a t m á r h a n — H a l á r s z é l . 15 sz. 23. p. Fényképpel 692. B A R A K = n E r z s é b e t : K i s v á r o s i kii zérz e* N a c v k á lió h a n H alárn zn ftn b h vállnzásnk k e l l e n e k . B r s z é l p e l é s az M S Z M P v á r o s i t i t k á r á v a l . = KM 1*2 sz. 3. p 693. B A L O G H J ű z s e f : r i a h b l a n t c r r n r k l a ­ k á s o k . v í z m ü v e k . T '«fa a t a n á c s i b e r u ­

h ázásokról. =

KM

183. SZ 2. p.

507

694. LÁNYT T l o t o n d : É b r e s z t ő m e g v o n b e lü l. N e m e lé g a m a n n á t ö s s z e s z e d n i . K e n - e n e k ü n k különleges g azdasági övezet? — KM 183 az. 3. p. Z á h o n y ás t é r s é g e 695. F A Z E K A S Á r p á d : K ó d e x l a p N a g y k á l l n b ó l. L e v e l e z é s e m S z ig e ti K i l i á n n a l = K M 183. sz. 8. p. Fényképpel

711. SF.RES E r n ő : Esze T a m á s kései d a i. = KM 189 SZ. 11. p. F é n y k é p e k k e l — T a rp a i liikür

u tó ­

712. G Ö R G E n i M i k l ó s : Tiszalökl in te rn á l­ t a k . - N ő k L a p j a , 32. sz. 25 p. 713. N E M E T H P é t e r : A r a k a m a z l a r a n y s z a b l y á s f é r f i sír, = P e s t i M ű s o r , 32. sz. 26. p.

695. M A G Y A R L á s z l ó . M . : C s u d á t v i r á g z i k a fa. S z e n v e d é l y e a f a r a g á s . = KM 183 SZ. 9. p Fényképpel B eszélgetés K ru p lc z e r Antal E rd ély b ő l N y íre g y h á zá ra települt fafaragóval

714. A B L O N C Z Y L á s z l ó : H r a b s l t l á n c o l t a k A v lg n o n b a n . = F ilm S zínház M uzsika. 32 sz 12 p A M ó r ic z Z s l g m o n d S z í n h á z v c n d é g e l f l adásáról

837.

715. S O L Y M Á R Á kos: E m b errak tár vagy g y ó g y i n t é z e t ? — Ö tle t. 372. sz. 13 14. p, Id e g - és E lm e In té z e t — N a g y k á ll ó

M AKKAY B éla: V allom ás KM 18], SZ. B—9. p. T n ristv án d l

falum ról.

698. B A R T H A A n d r e a : B a r a n g o l á s Il i n k . = KM 183 5Z. 11. p. Fényképekkel R ip o rt a k özség életéről

=

A v állajl

716. G Y Ő R I IL L É S G y ö r g y : G a z d á l k o d ó k ó r ­ h á z a k . „C sillagos é g ” n é lk ü l. — E g é s z ­ s é g ü g y i D o lg o z ó , B. sz. 3. p J ó s a A n d rá s M egyei K ó rh á z -R e n d e lő in ­ tézet

699. V A R G A Z s o l t : T ö m i k a l é k e k e t a T a u ­ ru s süllyedő h a jó já n . L é g k o n d lrln n álás h e ly e tt h rlg á d m o z g a lo m . = M ai N a p . a u g u s z t u s 7. 12—13. p.

717. P É T E R M á r i a : I r á n y o k é s p e r s p e k t í v á k . — T á n c m ű v é s z e t . 8. sz. 3—9. p. B aláz s G u s z tá v és a N y írs é g T á n c e g y ü t ­ te s é r t é k e l é s e . 7—8. p.

705.

718. U D V A R I I s t v á n : K ilo s z o l g á j a v o l t . B ö ­ szö rm én y i o sk o lam este r taníto tta. V a s ­ v á r i P á l e s z m é l é s e . ■ H a t á r s z é l , 15. sz. 14 p.

VARGA L a jo s: M átészalka M a g a z i n . 8. sz. 12—13. p. Fényképekkel

=

T u rista

701. D O B O S L á s z l ó : M e g h a j l á s C z l n e M i h á l y e lő tt. = T l s z a t á j , 8. sz. 33 , 37. p. 702. B A L O G H E r n ő : M a g y a r s á g s é g . = K r i t i k a . 8. sz. 48 p K irá ly Is tv á n , Czlne M ih ály

és m o d e r n ­

703. N A b r A D I L a j o s : K ö z é n k á l l n a k 89-ben. = M u n k á s ő r , 8. sz. 30—31. p. N yírbátor, m u n k á ső rsé g 704. A s z e r é n y r o k o n K r ú d y - a l a p i t v á n y a = V e n d é g l á t á s , 8. sz. 11. p. K ö v l P á l — a N e w Y o rk -1 N é g y É v s z a k étterem tu lajd o n o sa 705. B . A . : G y e r m e k f a l u — k é t f o r i n t o s f ö l ­ dön. A d v en tisták ép ítk e zn e k N y írb o g d á n y b a n . = KM, 184. sz. 4, p. Egyházi ö n fe n n ta rtó g y erm ek falu léte­ sítése 706. B A L O G H J ó z s e f : A n g o l k é z b e n a t l s z a dobl k a sté ly ? L azac a H o lt-T iszáb an ? = K M 187. SZ. 2. p. A k a s t é l y o k és k ú r i á k m e g ó v á s á r ó l 707. T á m o g a t á s m u n k a h e l y t e r e m t é s r e . P á l y á ­ z a t o k ü z e m é p l t é s r e . = K M 189. sz. 1. p. A z I d é n 91,6 m i l l i ó f o r i n t o t o s z t o t t a k beruházásra 708. K O V Á C S f i v a : L á t o g a t ó b a n a k i v á l ó k ö r ­ z et i o r v o s n á l . = K M 1B9. sz, 7. p D r. V lb e rá l B é la — V a s m e g y e r 709. M A R G Ö C S Y J ó z s e f : „ L e g e l s ő n e k h o r ­ d o tt N y íre g y h á z á n cilin d ert és szalonru h át. . A P r o k - h á z b o n tá s a flrügvén — KM 189. sz. B. p. N y íre g y h á z a , F e ls z a b a d u lá s u. 5 sz. a latti h áz ép ltá stö rtén e te 710. L A C Z A Y M a g d o l n a : N é g y s z á z é v e s z ü ­ letett B áth o ry G ábor. T ü n d ö k lést re ­ m élt, de elb u k o tt. N y ír b á to r b a n te m e t­ t é k el a f e j e d e l m e t . = K M 189. sz. 8—9. p. Fényképpel

508

719. N A B R A D I L a j o s : E s z p e r a n t ó — h á z a s ­ ság. T a n u ljá k C segöldtöl D o m b rá d ig = K M 191 sz. 2 p. E s z p eran tó nyelv la n u lá sa 720. L Á N Y I B o l o n d : F u t n a k a p é n z ü k u t á n . 1. E l m a r a d t a t e l j e s í t é s Az A u r ó r a C i p ő ­ g y á r a felszám olás ü ljá n . 2 A túlélés t i t k a . = K M 191. sz. 3. p ; 192. sz. 3. P Fényképekkel 721. s z a h O I s t v á n : A k o r m á n y f i g y e l m é b e . A l a m i z s n a h e l y e t t e g y e n l ő e s é l y t . — KM 192 sz, 3. p T erü letfejlesztés 722. B O D N Á R I s t v á n : M é g a f ö l d ö n is ü l ­ tek . . . S ik er A vlgnonban. M egállapodás kölcsönös c s e ré k re a M őrlcz Z slg m o n d S z í n h á z z a l . = K M 193. sz. 2. D. Franclaországbell vendégszereplés 723. B A L Á Z S G u s z t á v : A z I g r i c e az A t l a n i t ő c e á n p a r t j á n . = KM 195. sz. 2. p. J ú l i u s R 13. k ö z ö t t F r a n c i a o r s z á g b a n 724. K a R A d i Z s o l t : C z l n e M i h á l y I n d u l á ­ sa. „ J ő h e l y r e s z ü l e t t e m . “ = KM 195. SZ. 1D p. Fényképpel B eszélgetés az iro d a lo m tö r té n és sz e l 725. S Z Á N T Ó J u d i t : N e m h u s z o n ö t d i r e k t o r az áldozat. Beszélgetés L é n e r P áterrel. = S z í n h á z , 8 . sz. 40—42 D. A M óricz Z slg m o n d S zínház igazg ató ja 728.

M á r t a p f l r s . = ÜJ Misszlft, G örög k át egyház

8

sz.

20. p.

727. N A G Y i b o l y a , C s . : M e s e l c s o d á k . =■ F i l m S z í n h á z M u z s i k a . 33. sz. 1 1 . p A M óricz Z slgm ond S zínház t á r s u la tá ­ n a k b e m u t a t ó j á r ó l : T a m á s i Á r o n : Égi m adár

72B. B O J T É J ó z s e f : A n é p t á n c él é s é l n i a k a r , = F i l m S z í n h á z M u z s i k a . 33. sz, 14—15. p. N y írsé g T á n c e g y ü ttes — Balázs G u sztáv 729. N y í l t l e v é l o r s z á g g y ű l é s i k é p v i s e l ő k h ö z . =■ M a g y a r H í r l a p , 197. sz. 3. p. A világ k iállítás ü g y é rő l n y íre g y h á z i alá­ írókkal 730. K O V Á C S É v a : A t e c h n i k a i h á t t é r s o k a t fejlődött. Fogorvosok, még m indig g o n d b a n . = KM 199. sz. 2. p. A f o g á s z a t i f e j l ő d é s 19B7-töl 731. B e r e g i f e j l e s z t é s a h e l y i e k n é l k ü l 7 V á s á r o s n a m é n y b a n ta n á c s k o z o tt a FIB. K M 200. sz. 1. é s 4. p. Id eg en fo rg alo m 732. K O R M Á N Y M a r g i t : H a g y o m á n y o k S z a t m á rb a n . H ázasság, lak o dalom . = H a ­ t á r s z é l , 18. sz. 19. p. 733. T Ó T H K o r n é l i a : A v i l á g k ö z e p e . r a n g o l á s . = K M 201 . sz. 11. p. Fényképekkel N e m e sb o rz o v a

Ba­

734. K O R O K N A Y G yula: Egy történelm i h e ly : V encsellő. A fejedelem asszony u d v a r h á z a . = K M 201. sz. B—9. p. Fényképpel 735. V E Z É R E r z s é b e t : A m l n d e n s é g é n e k e ­ se. K é p e s G é z a h a l á l á r a . = E l e t é s I r o ­ d a l o m , 34. sz. 7. p. É letrajz 738.

M A JO R O ttó: T e re m tő és képro m b o ló . (K épes G éza fe jfá já ra .) — u ] T ü k ö r. 33. sz. 4B. p.

737. K é p e s G é z a t i t k á r i b e s z á m o l ó j a . = L l t e r a t ú r a , 1—2. sz. 151. p. A M a g y a r í r ó k k ö z g y ű l é s e 1958. i z e p t . 17.-1 ü l é s é n 738. R Á C T . J á n o s : L e h e t ö s é g e k á s Z á h o n y ­ r a fu to tt elképzelések. = N épszabadság, 200. az. 14. p

P ia ci leh ető ség ek

S zlovákok ban 745.

a

n y íreg y h ázi

ta n y a b o k ro k ­

BA LO G H J ó z s e f: Ita l — videó. Ifjú k o ri bűnözés. = K M 205. sz. N yíreg y h ázi E l e t m e ll. 4. p. S zab o lcs-S zatm ár m eg y éb en

745. B O D N Á R I s t v á n : A h e l y e n n e m m ú l i k . T á r l ó k é s t á r l a t o k . = K M 205. az. N y í r ­ e g y h á z i E l e t m e l l . 2. p. K épző m ű v észeti k iállítások s z á m b a v é ­ tele 747. K O P K A J á n o s : I s e r l o h n ü r ü g y é n . S z á m ­ ű z ö t t p r o t o k o l l . = K M 20. sz. N y í r e g y ­ h á z i E l e t m e l l . 1. p. T estv érv áro si kap cso lat 748. B Á R D I S á n d o r n é : R é s z l e t e k B aktaiór á n t h á z a n a g y k ö z s é g t ö r t é n e t é b ő l 1944. o k t ó b e r 30-ig. ■= B a k t a t H í r e k , 2. sz. 2. p. 749. B E N E J á n o s : V i t á m e t s a n g u i n e m 1 A d a ­ to k az u to ls ó n e m e s i fe lk e lé s Szabolcs m egyei tö rtén etéh ez. = S zabolcs-S zatm á r l S z e m l e , 3. sz. 256—263. p. 1009. — A f e l k e l ő k z á s z l ó j á n a k f é n y k é ­ pével 750. i S T V Á N O V r r s E s z t e r —K U R U C Z K a t a ­ lin : V á l a s z h e l y e t t . = S z - S z . S zle , 3. sz. 308—308 p. E lőzm ény a szerzők b írálata Sípos F e re n c könyvéről, P a p p Lajos válasza 751

K O R O K N A Y G y u la : Szabolcs tö rö k hód o l t a t á s a . =■ S z -S z . S z le , 3. sz. 245— 255. p. xvn. s z á z a d

752. S Z A B Ó J ó z s e f : A g ö r ö g k a t o l i k u s lsk o la ü g v és a m á r la p ő c s l i s k o la s z e r v e ­ z é s i t ö r e k v é s e k . = S z -S z . Szle , 3. sz. 264—278, p X V n —X V I I I s z á z a d b a n 753 T A K Á C S P é t e r —U D V A R I I s t v á n : K ö l ­ töztek -e M lszlökáról N yíregvhézára e v a n g é l i k u s n é m e t e k ? — S z -S z . S z l e , 3. sz. 297—304. p,

hajőkkal csá­ =■ M a i N a p .

754. N A G Y I s t v á n A t t i l a : M e s s z i h a r a n g o z ó . S lp k av B a r n a - e m lé k k ö n y v . — Sz-Sz S zle , 3. sz. 339—349. p. K ö n y v ism ertetés

740. K U N K O V A C S I L á s z l ó : T i s z a i h a l á s z o k . ■= M a g y a r H í r e k , 15. sz. 13—19. p . Fényképekkel Tiszfüök

755. M I K L Ó S E L E M f i R : T a l á l h a t ó - e m é g ú j ­ d o n s á g K is F e r e n c k ö r ü l? (T idrenczel S á n d o r : A z Í n s é g és a h a r c fi a .) = S z -S z . S z le , 3. sz. 341—344. p. K ön y v ism ertetés

739. Sz. S z . : G á t f l r h á z a k k a l , b it a b é k és b e re g i táj. a u g u s z t u s 28 . 5. p. Fényképpel

741. S Z I L A G Y I Z s u z s a : Ü j f a j t a j e l ö l t e k n a p ­ ra fo rg ó b ó l. b u rg o n y á b ó l. N a g y o b b el­ l e n á l l ó kéDeaaéf i, J o b b t e r m é s á t l a g . = K M 203. sz. 7. p. A V ető m a g V állalat K u ta tó K ö zp o n t n ö v é n y fa j nem esítése

756. U D V A R I I s t v á n : A s z é p f r ó V a s v á r i P á l fogadása p á triá já b an . = S z -S z . S zle .

742. U J L A K Y G á b o r : M i r e k é p e s a z a g r á r ­ á g a z a t (10). A z á l l a t t e n y é s z t é s j ö v ő j e . = K M 203. sz. 7. p. A m e g y e á lla tállo m á n y a, állati t e r m é ­ k e k term elése

757. A N T A L A ttila: „Lobogó szö v étn ek ." M ó r i c z Z s l g m o n d és S z a b o l c s - S z a t m á r =■ S z -S z . S z le . 3. sz. 347—348. p. K ön y v ism ertetés

743. p é n z z a v a r o k ta n ácsain k n ál. a m egyei ta n á cs vb. = KM é s 4. p.

758. R E S Z L E R G á b o r : A n y í r i M e z ő s é g n e o l l t l k u m a . = S z - S z . S z le , 3. sz. 348—350. p. K ö n y v ism ertetés

Ü lésezett 204. sz. 1.

744. B A L O G H G é z a : S z l o v á k o k é s m a g v a ­ r o k . A „ t r a n s z f e r " k ö z e l r ő l . ■= KM 205 sz. N y í r e g y h á z i E l e t m e ll. 4. p.

3. SZ. 344—346. D.

K ö n y v ism erte tés: V asvári P á l: B ús n a ­ pok. T ö rté n elm i elbeszélések

S z - S z S z le = S z a b o l c s - S z a t m á r ! S z e m l e

509

S z e p t e m b e r

A C a n z o n a é n e k e g y ü t t e s é s a C a n te m u s k ó r u s k ö lc s ö n ö s lá to g a tá s a

759. B U R G E T L a j o s : Á r p á d - k o r i te m p lo m N y ír d e r z s e n . A f o ly a m a to s s á g , a h it, a z e r ő j e l k é p e . = H a tá r s z é l, 19. sz. 9. p. F ényképekkel 760. K O R M Á N Y M a r g i t : H a g y o m á n y o k S z a tm á r b a n . G y e r m e k v á r á s , s z ü le té s , k e ­ r e s z te lő . = H a tá r s z é l, 19. sz. 19. p. Fényképekkel 761. H O R D Ó S L á s z l ó : A m á s i k N y ír v id é k . =N y í r v i d é k , 1. sz. 2—4. p. M e g je le n t 1989. s z e p t e m b e r 2 -á n S a jtó tö rté n e t 762. R A T K Ó J ó z s e f : N y ír e g y h á z a . v id é k , 1 . s z . 1 0 . p.

=

N y ír ­

763. A p á l y a k e z d ő B e s s e n y e i filo ló g ia i v i l á g ­ k é p é n e k f o r m á l ó d á s a a „ L é l e k r ü l ” c. k ö l t e m é n y t ü k r é b e n . = M a g y a r F ilo z ó ­ f i a i S z e m le , 2—3. s z . 165—183. p. B e sse n y e i G y ö rg y 764. K IR Á L Y I s t v á n —D R A G F .R P é t e r : T u n y u g m a t o l c s : a H o li- S /.a m o s k o m p le x v í z g a z d á lk o d á s i t a n u l m á n y a . =» H a l á - « s z a t , 4. s z . 112—114. p . Á b rá k k a l 765. S Z E N T H E L Y I-M O L N Á R M ik ló s : M á r ia p ó c s . = M a g y a r H ír e k , 18. s z . 40. p . R é s z le t a s z e r z ő „ A b o ld o g s á g o s S z ű z M á r ia k e g y h e l y e i M a g y a r o r s z á g o n ” c. könyvéből 766. C S E R V E N Y A K K a t a l i n : B o ld o g — b o l ­ d o g t a l a n b e r e g ie k . = K M 207. s z . 11. p. Fényképekkel B e re g s u rá n y i tü k ö r 767. K O P K A J á n o s : B iz ta tó , h o g y a k o r ­ m á n y is m é t fe lis m e rte : h e ly z e t ü n k ö n j a v í t a n i e g y e d ü l n e m t u d u n k . B e s z é lg e ­ t é s B á n ó c z i G y u la m e g y e i t a n á c s e l n ö k ­ k e l t e r ü l e t ü n k h e ly z e té r ő l, l e h e tő s é g e i­ r ő l . = K M 207. s z . 3. p .

776. G Ö N C Z I M á r ia : A g ö d ö llő i e g y e te m h e z t a r t o z i k a m e z ő g a z d a s á g i fő is k o la . É r ­ t é k e s k e le n g y é t v i t t e k a h á z a s s á g b a . = K M 212. s z . 3. p. 1989. s z e p te m b e r 1 -töl 777. A z M S Z M P s z a b o lc s i k o n g r e s s z u s i k ü l ­ d ö tte i. = K M 213. SZ. 4. p. N év so r 778. H O R V Á T H L á s z ló : R é g i id ő k s z a i. = K M 213. S Z . 8—9. p. Fényképekkel Szabolcsi a d a to k k a l 779. B O D N Á R I s t v á n : V á lla lk o z á s k e n . = K M 213. sz. 11. p. F ényképekkel J á n k m a jtis i tü k ö r

o rv v a d á ­

a

vége­

780. L A K A T O S P á l : I k lú d i íg y g o n d o lk o d ik . = K is Ú js á g , 18. s z . 5. p. V a ja — R á k ó c z i T s z e ln ö k e 781. T Ö T H É G E T Ö G y ö r g y : A p ó e s p e t r i . .o r ­ v o s p e r . ” = V ilá g . 17. sz. 35—36. p . 1948 — R e n d ö r g y ilk o s s á g 782. F A Z E K A S Á r p á d : N y ír e g y h á z a g y á s z o s n a p j a . 2000 c iv il f é r f i t e l h u r c o l t a k . K i­ c s e m p é s z e tt le v é l a P a v i l o n - l a k t a n y á ­ b ó l. = Ü tő n , 22. s z . 7. p. 1944 783. V e n d é g ü n k : G y ú r ó I m r e . a S z a b o lc s S z a t m á r m e g y e i T a n á c s n y u g a lm a z o tt e l n ö k h e l y e t t e s e . = S ik e r , 9. s z . 16. p. A m e g y e e g é sz sé g ü g y i á lla p o tá ró l 784. B tR Ö M ik ló s : K is ü g y v a g y n a g y ü g y N y í r b á t o r b a n ? A v a g y a n y ilv á n o s s á g „ c s a k m é r t é k k e l ” ? = N é p i e lle n ő r z é s , 9. s z . 17—19. p. A k ö lts é g v e té s i p é n z e k k e l v a ló g a z d á l ­ kodás

768. F A Z E K A S Á r p á d : . .E l b o c s á jtá s u k ig g o n ­ d o s a n á p o l t a t t a k . ” S e b e s ü lt h o n v é d f o g ­ l y o k 1 849-ben N y ír e g y h á z á n . = K M 207. s z . 8. p . Fényképpel

785. B A R T U C Z P é t e r : A ls ó r a k o d ó i h o s s z ú f á s te r m e l é s i te c h n o ló g ia e s z k ö z - é s g é p ­ r e n d s z e r e a F E F A G - n á l. = Az E rd ő , 9. s z . 408—410. p. F e ls ő - tis z a i E r d ő - é s F a f e ld o lg o z ó G a z ­ d aság

769. B A L O G H L á s z l ó : S z e n t p é t e r y M á té s z a l­ k á n . B e s z é l y k é k é s f i r k á k . = K M 207. sz. 8—9. p.

786. V A R G A V ilm o s : . . . é s j ö t t a f e k e t e ­ le v e s . = K a r a v á n , 9. sz. 13—14. p. G e r g e ly iu g o r n y a — ü d ü lő h e ly

770. Ü j p r o g r a m a m o z g a lo m n a k . S z ü k s é g v a n a m e g ú j u l ó n é p f r o n t r a . = K M 208. s z . 1. é s 4. p. M e g y e i é r t e k e z l e t : s z e p t e m b e r 2 -á n

787. K O R M Á N Y M a r g it: I I . S z a tm á r i I r o d a l ­ m i N a p o k F e h é r g y a r m a t o n . = N é p f r o n t, 9. sz. 55—57. p.

771. É v a d n y itó a s z ín h á z b a n . A m e g y e k ö ­ z ö n sé g é n e k já ts z ik a tá r s u la t. = KM 209. s z . 1. é s 4. p. Fényképpel

788. P A N K O T A I G á b o r n é : A z o l v a s ó t á b o r ­ r ó l. = N é p f r o n t , 9. s z . 59—60. p. O lv a s ó tá b o r M á té s z a lk á n

772. G Ö N C Z I M á r i a : T o v á b b n ő a p e d a g ó ­ g u s h iá n y . A h e ly z e t le h e te tle n , v a g y a v e z e té s t e h e t e t l e n . = K M 209. s z . 3. p. 773. T a n á c s v b - ü l é s N y í r e g y h á z á n . 210. s z . 1. é s 4. p .

=

KM

774. V B - ü lé s F e h é r g y a r m a t o n . G o n d o s k o d á s a v á r o s r ó l . = K M 212. s z . 1. p . 775. B O D N Á R I s t v á n : T a v a s z b ó l a z ő s z b e . V i s z o n tl á to g a tá s A u s z tr á li á b ó l. = KM 2 12 . sz. 2 . p.

510

789. S ÍP O S B e r t a l a n n é : M ire k é p e s a z a g r á r ­ á g a z a t (11). M e z ő g a z d a s á g i t e r m é k f e l ­ d o lg o z á s . = K M 215. sz. 7. p. S z a b o lc s - S z a tm á r m e g y e 790. T Ó T H K o r n é l i a : H a g y o m á n y t te r e m t ő s z e lle m i p e z s g é s . É n e k k a r , k o n c e r te k , k é p e k , ú j r e n d e z v é n y e k . = K M 216. sz. 2. p. C se n g e ri k u ltu r á lis k ö rk é p 791. T A K Á C S P é t e r : T ö r t é n e t i k ö z e l íté s e k 1956 h e ly i e s e m é n y e ih e z é s s z e r e p lő ih e z (1). N y ír e g y h á z a , 1956. = H a tá r s z é l. 21. s z . 7—8. p .

792. K O R M Á N Y M a r g i t ! H a g y o m á n y o k S z a t m á rb a n . T em etkezési szokások. = H a­ t á r s z é l , 21. sz. 19. p. Fényképpel

ROH. K O R M Á N Y M a r g i t : H a g y o m á n y o k S z a t m á rn a n . Elet a S zenkc p a rtjá n . — H a ­ tá r s z é l . 22. sz, 19. p. Fényképpel

793. A N y í r s é g s i k e r e = K M 218. s z 2. p. A tá n c eg y ü tte s a dijonl n em zetközi fesz­ tiválon e z ü s t m e d á lt s ze rz e tt

809. F A Z E K A S Á r p á d : A S z é n f y f i v é r e k . — N y f r v i d e k , 4. sz. 11 . p. Szerepük N y íreg y h áza k u ltu rális életé­ ben

794. B A R A K S O E r z s é b e t : K i k ü l d m a k o m a ­ tá la t? B u ld ó z e r ellen k u ltú r a . V izsgáló­ d á s a f a l v a k h e l y z e t é r ő l . = KM 218. sz. 3. p. 24 s z a b o l c s i t e l e p ü l é s k o m p l e x f e l m é r é ­ séről 795. B A R A K S O Erzsébet: L átogatóban. A k o p ja fa titkai F a ra ra g o m ü v e sz E rd ély ­ ből. = KM 218. sz. 7. o. N agy S á n d o r re fo rm átu s lelkész N y ír­ t é t e n él 796. B A N S Z K I I s t v á n : I r o d a l m i h í r l e v é l z e n e ­ o k t a t á s r ó l é s e m b e r n e v e l é s r ő l . — KM 219. sz. 9. p. V ikár S án d o r arc k ép é v e l 797. T Ó T H K o r n é l i a : A KM v e n d é g e . Aki m e g m e n t i a m ú l t é r t é k e i t . — KM 219. sz 1D. p. F á b iá n László cse n g e ri ta n á r 798. B A L O G H G é z a : B a r a n g o l á s . H o z m a r i n g o s Z a l k o d . = KM 219 s z . II. p. Fényképekkel R ip o rt a község életéről 799. a t e h e t s é g t á m o g a t á s a . K o c s i s —H a u s e r a l a p l t v á n y M á t é s z a l k á n a k . = K M . 220. sz. 2. p K ocsis Z oltán K o ssu th -d ijas zongora­ m ű v é sz és felesége a la p ítv án y a 800. M A G Y A R L á s z l ó , M . : Ki p a t k o l j a a l o ­ v a k a t ? M últ és je le n a k is ip a rb a n . = K M 220. sz. 2. p. S zabolcs-S zatm ár m egyei helyzetkép

810. O R O S Z S z i l á i d : L e l t á r = sz. 14. p. N y íreg y h áza utcaneveiről

N y i r v i d é k , 4.

811. P Á L L G é z a : A KM v e n d é g e V a m m a l a p o l g á r m e s t e r e . = KM 225. s z . 10. p. T estv érv áro si kapcsolat V ásá ro sn am én y nyal 812. N A G Y I s t v á n A t t i l a : R a t k ő J ó z s e f e m ­ l é k é r e . . . S z a v a i m és d ü h e i m i d e v a l ó ­ s i a k . . . ” = KM 225 sz, 9. p. Fényképpel N ekrulög 913. G Ö N C Z I M á r i a : Ü z e n e t a X s z á z a d b ó l . G r l f f m a d á r a z e z u s t k o r n r i R o n Egy s z e n ­ z á c ió s l e l e t a J ó s a A n d r á s M ú z e u m ­ b a n . = KM 223 sz 8 p. Fényképpel A h o n f o g l a l á s k o r á b ó l s z á r m a z ó ha] (on atk o ru n g 814. G Ö N C Z I M á r i a : A h o v á v i s s z a j ö n n e k i n g á z o k . — KM 225. s z 11. p. Fényképekkel □ ávavEncs el l üi tükör

az

815. A n y í r e g y h á z i t a n á c s n a p i r e n d j é n : i d e ­ g e n fo rg a lo m , v á r o s k é p v é d e le m , szociál­ p o l i t i k a . = K M 227. sz. 1. p. 816. S Á R I Z s o l t : M i r e k é p e s az a g r á r á g a z a t |I2) . E r d ő - és F a g a z d a s á g = KM 227. sz.

7. p Szabolcs-S zatm ár m egyében

801. M A R I K S á n d o r : A p ó c s p e t r i r e n d ő r g y l l kosság. N é g y é v t i z e d : a h a lá lo s ítélettől a p e r ú j i t á s i n y o m o z á s i g . = K M 222. sz. 4. p . ; 223. sz. 4. p . ; 224. SZ. 4. p.

T anács- ás vb -ü lések v áru sain k b an T e ­ lek. k f t , k ö z tis z ta s á g — KM 225. sz. 1. é s 4 p. F e h é rg y a rm a t, C senger, v á s á ro s n a m é n y , N yírb áto r, M átészalka, T iszavasvári

802. T á m o g a t á s m u n k a h e l y t e r e m t é s r e , ö s s z e ­ k ö t ő ú t é p í t é s r e . = K M 222. sz. 1. p. T u d ó sítás a m egyei tan ács v b -üléséről

818. A L F Ö L D Y J e n ő : T ö r v é n y t e l e n h a l o t t u n k R a t k ó J ó z s e f . = É l e t é s I r o d a l o m . 38. sz. 12. p.

803. B A R A K S O E r z s é b e t : L e g y e n f o n t o s a b b a m egelőzés- M ire f o r d íth a tó a p á ly á z a ­ t o n n y e r t 3,8 m i l l i ó ? = K M 222. sz. 2. p. N a g y k álló eg észségügyi fejlesztése

819. F A R K A S L á s z I : R a t k ó J ó z s e f h a l á l á r a . = ŰJ T ü k ö r , 39. sz. 43. p.

804. B O D N Á R I s t v á n : A z e n e ü n n e p e . S z a ­ b o l c s i t e h e t s é g e k a v i l á g h í r n é v i g . - KM 223. sz. 2. p. R ip o rt a n y íreg y h ázi zeneiskoláról 805. M e g y é n k l a k o s s á g á n a k 27n,„-a s z e g é n y . A SZ A BISZ S zövetségi T a n á c s á n a k á l­ lásfoglalása S zab o lcs-S zatm ár m eg y e sze­ g é n y ein ek m egsegítésére. = H atárszél, 2 2 . sz. 6. p. 806. T A K Á C S P é t e r : T ö r t é n e t i k ö z e l í t é s e k 1958 h e l y i e s e m é n y e i h e z é s s z e r e p l ő i ­ h e z 2. T o m a s o v s z k v A n d r á s v é d ő j e v o l ­ t a m . — H atá rsz é li . 22. sz. 7—8. p. D r. B á lin t Is tv á n ü g y v é d 807. i s t v A n o v i t s E s z t e r : B ő r n y a k l á n c , ezüst korong, b ronz gom b. H o nfoglalás­ k o r i l e l e t e k I b r á n y b ó l . = H a t á r s z é l , 22. sz. 10. p. Fényképekkel

817

820. B A N K Ó A n d r á s : R a t k ó J ó z s e f k o r t á r s a ­ k é n t . O l- é s ő l m e l e g h a z á b a n . = Ö tle t. 39. sz. 36—37. p. 821. Á C S Z o l t á n : R a t k ó J ó z s e f k o p j a f á j á r a . = Ö tle t, 39. sz. 37. p. 822. B ú c s ú K é p e s 36. sz. 13. p. N ekrológ

G ézától.

=■ S z a b a d

Füld,

823. K E R E S Z T É N Y G a b r i e l l a : H a r u m l é s a beregi keresztszem es. = S z a b a d F ö ld , 37. sz. 13. p. J a p á n fesztivál V á s á ro s n a m é n y b a n 824. I S Z L A I Z o l t á n : R a t k ó J ó z s e f s i n c s m á r . = F i l m S z í n h á z M u z s i k a , 3B. sz. 13. p. 825. B á t o r lig e t m e g ó v á s a . m á n y , 39. sz. 1240. p . T erm észetv éd elem

=

É le t é s T u d o ­

511

826. A ny íreg y h áza-só stó i vadaspark. É l e t és T u d o m á n y , 39. sz. 1247. p.

»

827. P e n é s z l e k jelentkezik. A falu fó ru m o t n em leh et m eneszteni. = M ag y a r H ír­ l a p , 212. sz. 5. p. D r. Kiss T ib o r község i o rv o s g o n d o la ta i­ ból 828. S O 0 S P é t e r : T i r p á k o k fö l d j e . H a j d a n volt b o k o rta n y á k . = M ag y a r N em zet, 217. sz. 7. p . N yíregyháza 829. T e h e t s é g g o n d o z á s S z a b o l c s - S z a t m á r b a n . ** K ö z n e v e l é s , 30 sz. 2. p. O k tatás B30- S Z É K E L Y H Í D I Á g o s t o n : R a t k ó J ó z s e f (1936—1989). ,. É n e k e s , m i n d e n e s c s e l é d , ” =» H a j d ú - B i h a r i N a p l ó , 224. sz. 5. p. 831. N Y I T R A Y P é t e r : T i s z t e l g é s B é r e s J ó z s e f előtt. K é s és s u g á r n é lk ü l. — K isalföld,

223. Sz. 9. p.

832. B. B. A . : M i t t e h e t a k í s é r l e t e z d ? ■* M a g y a r N e m z e t . 227. sz. 4. p. M o ln á r M á ty á s és a ..K ile n c e k " író c so p o r t 1970-ben a V a j a i M ú z e u m É r t e s í t ő ­ jé t „ K ísé rle t” cím m el a k a r ta m e g je le n ­ tetni — C enzúra H33 T Ó T H K o r n é l i a : A Form álódó centrum . e g y h á z i É let m ell. l. N y íre g y h á z a belső tése

512

h a rm a d ik évezred. = K M 229. sz. N y í r ­ p. te rü le té n e k fejlesz­

834. B A L O G H J ó z s e f : M e g a d n i a z e l s ő b b s é ­ g e t. B a l e s e t és o k a i. KM 229. sz. N y í r ­ e g y h á z i É l e t m e ll. 2. p. T ö m e g k ö z l e k e d é s és b a l e s e t N yíregy­ házán 835. M A T H É C s a b a : „ C l r k u s z - e " a „ C i r k u s z " . F e l e m á s é l e g y l e t . =* K M 229. sz. N y í r ­ e g y h á z i É l e t m e l l . 3. p. Az N Y V S S C röl 836. S Z I L Á G Y I Z s u z s a : S e m m i s e m u g y a n ­ a z . . . S z i g o r ú s z á m o k . <= K M 229. sz. N y í r e g y h á z i E l e t m e ll . 3. p. L ak ásh ely zet a m egyeszékhelyen 837. B A R T H A A n d r e a : Z a j . k o r o m , p o r . M e g ­ t e n n i , m í g l e h e t . = K M 220. sz. N y í r e g y ­ h á z i É l e t m e l l . 4. p. K örn y ezetszen n y ezés N y íreg y h ázán 838. T A K A C S P é t e r : T ö r t é n e t i k ö z e l í t é s e k 1956 h e l y i e s e m é n y e i h e z é s s z e r e p l ő i h e z 3. S z i l ö g y l L á s z l ó : E m b e r v o lt. ** H a t á r ­ s z é l, 22. sz. 7—8. p. 839. N y á r i e g y e t e m : s i k e r . A l e g t ö b b e n az N S Z K - b é l J ö t t e k . = k m 2ai sz. 1. és 4. p. TIT 840

BO D N Á R Z su zsa: A k ü lö n c földbirtokos. Száz éve szü letett N y á rá d y M ihály n é p ­ r a j z k u t a t ó . = K M 231. sz. 8. p. Fényképpel

841. S Z I L A G Y I Z s u z s a : B a r a n g o l á s . V a s á r ­ n a p K á n t o r j á n o a l b a n . * KM 231. sz. xl- PFényképpel R ip o rt a n ag y k ö zs é g életéről

Eseménynaptár Szabolcs-Szatm ár m egye politikai, gazdasági és kulturális esem ényei J ú l i u s

1. D i p l o m a k i o s z t á s

9. 6.

8.

14.

15.

17.

18.

20. 21. 26.

28.

20.

a M ezőgazdasági Főis­ kolád. A m ezőgazdasági g ép észm érnöki szak o n ö tv e n h a tan , rep ü lő ü z em m érn ö k i sza k o n tiz e n n y o lcá n k a p ta k diplom át. A F e ls ő -T isza-v id ék vízügyi m u ltla c ím ­ m el kiállítás n y ílt a J ó sa A n d rá s M ú­ zeum ban A B essenyei G yörgy T anárképző Főisko­ lá n m e g k e zd ő d ö tt a M a g y a r H idrológiai T á r s a s á g V II I. O r s z á g o s V á n d o r g y ű l é s e . A h á r o m n a p o s re n d e z v é n y re ötszáz s z a k ­ e m b e r , k é t e z e r t a n u l m á n y — k ö z t ü k 28 szabolcsi — érk e ze tt V á sá ro sn am én y b a n m egnyílt a fafarag ó k alk o tó tá b o ra B alkánybun m egalakult a M agyar D e­ m o k r a ta F ó r u m helyi szervezete M átészalkán m eg n y ílt a B arcsay G yerm e k k é p z ö m ü v é s z e ti K ö r k iállítása N agykA llüban m e g a la k u lt a F üg g etlen K isgazda és P o lg á ri P é r t helyi szervezető A n y írb á to ri Oj B aráz d a T erm elő szö v et­ kezet szervezésében m e g a la k u lt az ÉszakK e l e t R t. K e r e s k e d ő h á z . A z H la p ltó 74 t a g k ö z ö t t 32 t e r m e l ő s z ö v e t k e z e t , 18 v á l ­ lalat, 2 áfész, v a la m i n t egy s z a k s z ö v e t­ k e zet és egy k issz ö v etk ezet ta lá lh ató M egnyitotta kap uit a T ék a tán ch ázas-kézm ü v e s tá b o r N a g y k á l l ó b a n M egkezdődött a K elet-m agyarországi K upa nem zetközi ejtőernyősversen y N yír­ egyházén A T a u r u s g y á r e g y s é g e n belU l áta d tá k a z A. T. B. Ip ar i G u m i t e r m é k R é s z v é n y t á r s a s á g ú] ü z e m é t V a s t a g h Pál. az M S Z M P K B P o l it ik a i I n té z ő B i z o t t s á g a ta gja, a C s o n g r á d m e ­ g y e i p á r tb iz o t ts á g e ls ő ti tkár a S z a b o l c s S z a t m á r m e g y é b e lá to g a t o tt A nyíregyházi P ál G yula T erem ben tűz­ z o m á n c - k i á l l í t á s n y íl t A m a r s e l l l e - l „M altrls e G á b r ie l f a u r e ” énekiskola női kórusának hangversenye a n y í r e g y h á z i 4. sz. Á l t a l á n o s I s k o l á b a n N agykállő-H árangodon m egn yílt a M a­ gyar D em ok rata Fórum első országos tá ­ bora A C ső s z e r e lő V á lla la t n y í r e g y h á z i e g y s é ­ g é b e n ÚJ. k o r s z e r ű t e l e p h e l y e t ad tak át M a g y a r g r a fik a k ü l f ö l d ö n c í m m e l k i á l l í ­ tá s n y ű t a J ó s a A n d r á s M ú z e u m b a n A n y í r e g y h á z i V á r o si G a lé r iá b a n m e g ­ n y íl t a m e g y é n k b e n élő és a lk o t ó képzfiés I p a r m ű v é s z e k k iá llí tá s a A V á c i M ih á ly M ű v e l ő d é s i K ö z p o n t b a n m e g n y í l t a IX. O r sz á g o s N é p m ű v é s z e t i Kiá ll ítá s. M e g y é n k b ő l g r á n á t a l m a dij at k a p o t t V att ai J á n o s n é n é p i I p a r m ű v é s z P a s z a b r ó l, P a p p E ndr e fa f a r a g ó M á t é ­ s z a lk á ró l. A r a n y p l a k e t t e l Jutalm az tá k D o r o g i J ó z s e f és f e l e s é g e n y l r e g y b á z l népi Iparm űvészek a l k o t á s a it , valam int a

gyerm ek fazek as szakk ör L akodalom c í­ mű kom pozícióját A K irályhágón túl — cím m el a Váci M i­ hály M űvelődési K özpontban kiállítás n yílt Vákár Tibor fén y k ép eib ő l 30. A Móricz Zslgm ond Színház társulata e l­ utazott a fran ciaországi A vlgnonba, ahol a fesztiválon Hrabal Ő fen sége pincére voltam c. darabját m utatták be A u g u s z t u s I. „S zálk ái Szó" cím m el m egjelent M áté­ szalka városp olitik ai lapja 3. T estvérvárosi k ap csolat létesítésére n yír­ egyh ázi d eleg á ció utazott az NSZK -bell lserlohnba. 4— 9. Japán fesztivál V ásárosn am én yb an. Ez alk alom b ól töb b ek k özött n égy k iállítás n yílt 5— 13. N yíregyh ázi n ap ok at ren d eztek az NSZK legn ép eseb b tartom ánya. EszakR ajn a-V esztfálla Iserlohn városában. Csa­ bai Lászlóné, a N yíregyh ázi V&rasl Ta­ n ács eln ök e és Fritz F lsch er lserlohn l polgárm ester testvérvárosi m egállapodást Irt alá 8 A LINEA Kft. szervezéséb en a sóstól m egyei Ifjúsági központban m egn yílt az olasz é s m agyar k ép regén yrajzolók tá ­ bora 10. Három napos látogatásra N yírbátorba ér­ k ezett a len g y el testvérváros, Láncút d e­ legációja M agyar an yan yelvű tábor n yílt G ergelylugornyán ungvári p ed agógu sok és g yer­ m ek ek részére 18 Az amatűr m ű vészeti p ályázaton nlvődljat kapott P u sk ásn é Oláh Júlia Ipar­ m űvész és B alázs G usztáv néprajzos, m u­ zeológu s II. K iváló G yerm ek tán cegyü ttes kitü n tetést kapott az Igrlce G yerm ek N éptánc E gyü t­ tes N yíregyh ázán a MESZÖV-Székházban m egk ezd te m un k áját a M agyar T akarék­ szövetk ezeti B ank Rt. region ális Igazga­ tósága 18. Két új városi lap Jelent m eg m eg y én k ­ ben. A „K lsvárd a” havonta, m íg a „B e­ regi E let” k éthavon ta Jelenik m eg V ásárosnam ényban ü] ép ü letbe költözött a ren d őrk ap itán yság 19. N ylrbogdányban a k özség fen nállásán ak 178. évford u lóján átadták az új Iskolát és kön yvtárat, valam in t lelep lezték S e b e s­ ty én Sándor K azlnczy-dom borm űvét 20. Elhunyt K épes Géza József Attila-dIJas költő, m űfordító, M átészalka szülötte, a város díszpolgára 21. OJ telefon k özp on tot h ely eztek üzem be Napkoron. A z alközpontra 38 állom ást kapcsoltak rá

513

A tűzzom ánckészitők a lk o tó táb o ra m e g ­ kezdte m u n k á já t N y írb á to rb a n 24. T i s z a v a s v á r l b a n á t a d t á k a v á r o s l e g ú j a b b középületét, a tan á csh á zá t A n y íre g y h á z i V á ro sm ajo ri M űvelődési H ázban m ű k ö d ő erdélyi m e n e k ü lte k k lu b ­ já b a n m e g a la k u lt a B á th o rt István Szabolcs-Szatm ár-B eregi É rdekvédelm i és K özm űvelődési Egyesület 25 D á n i a i v e n d é g s z e r e p l é s r e u t a z o t t a z á ­ h o nyi v a s u ta s K órus 25 —2B. A V í z g a z d á l k o d á s i T á r s u l a t o k III. O r ­ szágos Szellem i ás S p o r tv e té lk e d ő jé n e k d ö n tő je N yíregyházán 20. A f r a n c i a o r s z á g i D i j o n b a u t a z o t t a N y í r ­ ség tá n c eg y ü tte s 29 M e g k e z d ő d ö t t N y í r e g y h á z á n az o r s z á g o s M unkavédelm i V ándorgyűlés 31. Ü j á l t a l á n o s I s k o l á t a v a t t a k B a k t a l ó r á n t házán és G áv av en csellő n S z e p t e m b e r 1. A q u a - B u i l d n é v e n V e g y e s v á l l a l a t o t a l a ­ p í t o t t a V íz - é s C s a t o r n a m ű V á l l a l a t , a Felső-T isza-vidékf K ö rn y e z etv é d e lm i és V ízügyi Ig azgatóság, a T r a d e -C o o p Ipari K e r e s k e d ö h á z R t, é n n é g y k á r p á t a l j a i v állalat M eg alak u lt Leveleken a M ag y a r D e m o k ­ rata F ó r u m helyi szervezete K ulcsár K álm án ak ad é m ik u s, ig azságügy­ m in iszter N y íre g y h á zá ra láto g ato tt 2. N y í r e g y h á z á n m e g j e l e n t a N y l r v i d é k c. v áro sp olitikai h e t i l a p 1. é v f o l y a m á n a k 1. szám a 3. Ü n n e p é l y e s I s k o l a a v a t á s s a l k e z d ő d ö t t az új tan év T iborszálláson H á b o rú s e m lé k m ű v e t a v a tta k P á tv o d o n 4. D n n é p l-ta iiá c s tH é s e e l-n ie B T re z tT ő a ö It az új ta n é v a N yíregyházi M ezőgazdasági F ő ­ i s k o l á n is, a m e l y s z e p t e m b e r e l s e j é t ő l a G ödöllői A g r á r tu d o m á n y i E g y e te m m e ­ zőgazd aság i főiskolai k a r a k á n t m ű k ö d ik tovább 5. H e i l J ó z s e f f e s t ő m ű v é s z a l k o t á s a i b ó l n y í l t kiállítás ü j fe h é rtó n 8. N y í r e g y h á z á n , a V öröshadsereg ú tján á ta d ták a R akam azl T akarékszövetkezet új k ö z p o n ti s z é k h á zá t 9. T i s z a l ö k ö n á t a d t á k r e n d e l t e t é s é n e k a z üj 13 t a n t e r m e s á l t a l á n o s I s k o l á t 10. A V É S á r o s n a m é n y i m ű v e l ő d é s i k ö z p o n t ­ ban m eg n y ílt K ád as K atalin, B ereg szász­ b a n é lő f e s t ő m ű v é s z t á r l a t a 11. V á s á r o s n a m é n y b a n f e l a v a t t á k a z Q], íeo szem élyes kollégium ot 12. T e s t v é r v á r o s r ó l szó lű j e g y z ő k ö n y v e t Ír ­ t a k alá V á s á ro s n a m é n y ás a finnországi V a m m a l a v á r o s v e z e tő i

514

A m agdeburgi m érnöki k a m a ra e g y ü tt­ m űködési m eg állap o d ást irt alá az M TESZ-szel ás u m e g y e n é h á n y ü z e m é ­ vel 13. E l h u n y t R a t k ó J ó z s e f , J ó z s e f A t t i l a - és S Z O T -d ijas költő 14. A K é p c s a r n o k B e n c z ú r G y u l a T e r m é b e n m eg n y ílt M acsk ássy Izolda festő m ű v ész K i á llítá s a 15. S z á m í t á s t e c h n i k a - t ö r t é n e t i k i á l l í t á s n y í l t a m egyeszékhelyen 1G. N y í r e g y h á z á n m e g a l a k u l t a K e r e s z t é n y D em okrata N éppárt h ely i szervezete A K i s g a z d a p á r t m p g y e l n a g y g y ű l é s t ta r ­ l ó it S o n k á d o n A V áci M ihály M egyei és V árosi M ű v e ­ lődési K ö z p o n tb a n m e g n y ílt az ifjúsági centrum 19. M e g a l a k u l t a M a g y a r E l l e n á l l ó k é s A n t i ­ f a s is z tá k m e g y e i s zervezete. T i tk á r a Kiss L a j o s le tt 20. M e g j e l e n t a . . B ü d - S z e n t m l h á l y v á r o s i k ö r ­ k é p " c. ú j s á g T i s z a v a s v á r l b a n N y e r s R ezső, a M a g y a r Szocialista M u n ­ ká sp á rt elnöke m un k a lá to g atásra m e ­ g y é n k b e érk ezett 21. 25. a l k a l o m m a l k e r ü l t s o r a m e g y e i m ű ­ s z a k i é s k ö z g a z d a s á g i hónap e s e m é n y so rozatéra 22 . K r i m i n o l ó g i a i t u d o m á n y o s ü l é s t r e n d e z ­ tek N y íre g y h á zá n A Pál G y u la T e r e m b e n m e g n y ílt az a m a ­ tőr k é p ző m ű v ész ek kiállítása 24. Ü n n e p s é g g e l , ko szo rú zással és ü n n ep i h a n g v erse n n y e l em lék eztek N yíreg y h ázán a szervezett z en eo k tatás ö tv enedik év fo r­ d u ló já ra , a ny íreg y h ázi zeneiskola m e g ­ a l a k í t á s á r a Ez a l k a l o m m a l V i k á r S á n d o r álla m i d íja s z en e isk o la i igazgató tis z tele ­ tére e m lé k táb lát a v a tta k — Tóth S án d o r szobrászm ű v ész alk o tása — a m űvészeti szakközépiskola épü letén 25. A m é r k i m ű v e l ő d é s i k ö z p o n t b a n m e g ­ n y í l t a III. S z a t m á r i N e m z e t k ö z i S z o b ­ rá s z te le p a n y a g á b ó l ö s sz e állíto tt kiállítás 26. N y í r e g y h á z á n , az G ro s i ú t o n S h e l l ü z e m ­ a n y ag tö ltő állo m ást a v a tta k 26—27. N y í r e g y h á z á n t a r t o t t a ö s s z e j ö v e t e l é t a z e g y h á z i m ű e m l é k e k v é d e l m é v e l é s az új e g y h á z i a l k o t á s o k s z a k m a i s e g í t s é g ­ n y ú jtá s á v a l fo g lalk o zó O rszá g o s ER yházm u v é s z e tl és M ű e m l é k i T a n á c s 29. A V á c i M i h á l y M ű v e l ő d é s i K ö z p o n t b a n m e g n y ílt a í v . o r s z á g o s K a r ik a tú r a B ienn á l é . 23 a l k o t ó 116 k a r i k a t ú r á j á t á l l í t o t ­ t á k ki 39. A M ó r i c z Z s i g m o n d S z í n h á z t á r s u l a t a be m u ta tta O b e r n y lk K á ro ly R lblllló B écs ben cím ű zenés v íg játék ét Ö s s z e á l l í t o t t a : O. Sz

Sándor, József, Benedek. Zenés népi játék. A Magyar Területi Színház Kassai Thália Színpadának vendégjátéka.

MÓRICZ ZSIGMOND MEGYEI ES VÁROSI KÖNYVTÁR 4400 Nyíregyháza, Szabadság tér 2.

Kedves Olvasónk! Eveken át hálás örömmel éreztük folyóiratunk iránti megtisztelő érdek­ lődését. ön is mellénk állt, amikor az első lépéseket tettük meg, amikor nagyon kellett a bátorítás és biztatás. Visszajelzésként értékeljük, hogy igen sokan folyamatosan fenntartják előfizetésüket. Ez az együtt gondolkozás késztetett bennünket, arra, hogy ne csak mennyi­ ségileg — oldalszámban —, hanem minőségileg is igyekezzünk többet ad­ ni: megyénk életében jelen lenni, értékes, színesebb, érdekesebb írásokkal kielégíeni az olvasók igényeit, új híveket szerezni a folyóiratnak és a megyei helytörténetírásnak. Kortárs alkotók, kutatók friss teljesítményei­ vel, kulturális örökség és művészeti áramlatok tudatosításával bekapcso­ lódtunk az ország szellemi vérkeringésébe, növelvén e „dajkáló” pátria megtartó- és vonzerejét is. A valódi szükségletek kielégítése és serkentése érdekében nem szűkítette horizontunkat a földrajzi határ. 4 magyarság is a szomszédos népek kulturális értékeire nyitottan, főleg a nemzet erkölcsi erejének növelésére törekszünk. Most nehéz helyzet elé állította a kiadót is az ország egyre fájdalmasab­ ban romló anyagi helyzete. Egyik napról a másikra 40 százalékkal (!) emel­ kedtek a papírárak. És minden, amire egy folyóiratnak szüksége van, két­ szer, háromszor annyiba kerül, mint korábban. Hogy tovább szolgálhas­ sunk, nekünk is lépni kell, de csak akkorát, amekkorára a helyzet kény­ szerít. Folyóiratunk eladási ára 1991. január 1-től 35,— forintra, évi elő­ fizetése 140,— forintra emelkedik. Tudjuk, hogy a nehezedő gazdasági helyzet nemcsak a vállalkozókat, intéz­ ményeket érinti, hanem növeli minden ember gondjait. Mégsem kérhetünk mást: fogadják megértéssel a nehezen hozott, de elkerülhetetlen dönté­ sünket. Kovács Tibor igazgató, felelős kiadó

m >

Elek Emil felvétele

Nagyszekeresi ref. templom

DCedőes Oliuuőnk! rHőldőq karáesőmjt és sikerekben gazda ej új fa ié t kimarunk Önnek. Qlízünk okban, ítőqg (őlqőirutunk a főnkben sem kerüli el érdeklődését, és 199 0 -ben is előfizetőink között tiszte!betjük. c 4 Szabolcs - Szatmári Szemle Ziadófa és Szerkesztősébe

Ára: 2 2 , - F t

KŐVETKEZŐ SZÁMAINK TARTALMÁBÓL

RÉSZVÉNYTÁRSASAGOK MŰKÖDÉSE NYÍREGYHÁZÁN

★

RÁKOSI MÁTYÁS PORTRÉJÁHOZ

★ VADÁSZOK ÉS ORVVADÁSZOK

•k

ERDÉLY NAPJAINKBAN