Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. HELYZETELEMZÉS Stratégia

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Stratégia 2007-2010

HELYZETELEMZÉS

3.

gkm_strategia_b5_m.indd 2

30/5/07 19:03:51

STRATÉGIA 2007–2010

gkm_strategia_b5_m.indd 2

30/5/07 19:03:51

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

Elôszó

Stratégia 2007-2010

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium – a magyar közigazgatásban az elsôk között – úgy döntött, hogy világos jövôképet fogalmaz meg a GKM kormányzati szerepérôl, stratégiai irányvonalairól saját munkatársai, illetve külsô partnerei és ügyfelei számára. A 2007–2010 közötti idôszakra vonatkozó stratégia végrehajtását várhatóan segíti a tervezési idôszakra prognosztizált európai gazdasági fellendülés, illetve az erôteljes költségvetési konszolidáció mellett is európai átlagot meghaladó magyar gazdasági növekedés. A magyar gazdaság viszonylag kicsi és nyitott, ezért fokozottan érzékeny a belsô és külsô kockázatokra – így például a nemzetközi kereskedelem visszaesésére, a belföldi infláció emelkedésére, a bér alapú versenyelônyök eltûnésére, illetve a globális adóversenyben betöltött, kedvezô pozíciók elvesztésére. Ezek olyan kihívásként kezelendô jelenségek, amelyek próbára teszik a magyar gazdaság alkalmazkodóképességét. A nemzetközi piacokon tapasztalható fellendülés ugyanakkor lehetôséget teremt Magyarország számára a szükséges strukturális változások (piaci és kormányzati reformok) lehetô legkisebb társadalmi költséggel járó végigvitelére. A kormányzati szinten – a Kormányprogramban, a Nemzeti Akcióprogramban, a Konvergencia programban vagy az Új Magyarország Fejlesztési Tervben – azonosított esélyek kihasználása és a veszélyek elkerülése kritikus szerepet játszik Magyarország nemzetközi megítélésében. Hiszem, hogy ez a stratégia világos iránymutatást ad Magyarország versenyképességének erôsítéséhez, kiszámítható és következetes szakpolitikai hátteret biztosítva a következô idôszak kormányzati lépéseihez. Célom egy olyan minisztérium kialakítása, amely – a gazdasági és társadalmi hasznok együttes maximalizálásával – minden gazdasági szereplô számára a tisztességes verseny és a piaci boldogulás feltételeinek megteremtésére törekszik, a fogyasztók érdekeinek messzemenô figyelembevétele mellett. A gazdaságirányítás és a gazdaságfejlesztés megszokott gyakorlatát felülvizsgálva meggyôzôdésem, hogy a magántulajdonra épülô piacgazdaságban az állam szerepe a piaci keretfeltételek biztosítása. Ez a tulajdonjogi és szerzôdéses viszonyok biztosítását, az egyenlô esélyû piaci részvétel és belépés feltételeinek garantálását, illetve a gazdasági és társadalmi érdekek együttes képviseletét jelenti. A magyar gazdaság nyitottságának és alkalmazkodóképességének megtartása, hitem szerint, ebben a kormányzati szerepben rejlik. Ezt a kormányzati szerepfelfogást kívánja erôsíteni a GKM 2007–2010-es idôszakra vonatkozó, középtávú stratégiája is, amelyet ezúton is ajánlok a tisztelt érdeklôdôk figyelmébe.

Kóka János miniszter


Elôszó


A magyar kormányzati munkában igen sok stratégiai dokumentum született már, azonban a GKM stratégiája az elsô olyan, klasszikus értelemben vett intézményi stratégia, amely együtt kezeli a minisztériumhoz tartozó szakpolitikai portfóliót, illetve a szervezetfejlesztési irányokat. A GKM intézményi stratégiájának elkészítése mindenképpen hasznos, elôremutató és idôszerû vállalkozás volt, amelyhez kiváló elôképpel szolgáltak a fejlett országok gazdasági minisztériumai által készített, hasonló célú dokumentumok. A stratégia elkészítése alkalmat adott arra, hogy – a mindennapi ügymeneten és ügyintézési kényszeren túl – áttekintsük a minisztériumhoz rendelt szakpolitikai feladatokat, ezek egymáshoz illeszkedését, és egy minden korábbinál egységesebb, összehangoltabb szakpolitikai portfóliót dolgozzunk ki. Szándékunk szerint a GKM stratégiája • egyértelmû és kiszámítható szakpolitikai és kormányzati keretet ad a gazdasági szereplôk, a közigazgatási társintézmények és a civil szféra számára is; • rögzíti a hatékony és eredményes mûködés alapelveit és fejlesztési irányait a GKM szervezetfejlesztési lépéseihez; • megfelelô keretet nyújt szervezetkorszerûsítési filozófiánk, illetve eddigi eredményeink bemutatásához – a minisztériumon belül és a háttérintézményeinkben egyaránt; • hozzájárul az intézményi hatékonyság-növelés kritikus pontjainak azonosításához, és ezzel az intézményrendszer sikerességének növeléséhez. Reményeink szerint e stratégiai dokumentum – gazdaságfilozófiai meggyôzôdéstôl, gazdaságpolitikai véleménytôl és pártállástól függetlenül – hasznos és gondolatébresztô olvasmány lehet minden, a korszerû kormányzás és gazdaságpolitika iránt érdeklôdô szakember számára. Meggyôzôdésünk, hogy egy szakpolitikáit tekintve fókuszáltabb, mûködését tekintve kiszámíthatóbb és teljesítményorientáltabb minisztérium kialakítása önmagában jelentôs hozzájárulás a magyar gazdaság versenyképességéhez.

Kákosy Csaba kabinetfônök

Tartalomjegyzék


1. Küldetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 1.1. Küldetésünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 1.2. Stratégiai pillérek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 2. 2.1. 2.2. 2.3. 2.4. 2.5.

Helyzetelemzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Nemzetközi kitekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Hazai trendek és kilátások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Európai Unió – Lisszaboni Stratégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Hazai kormányzati környezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 A GKM és háttérintézményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

3. 3.1. 3.2.

Gazdaság dinamizálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Specifikus helyzetelemzés, következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Stratégiai akciók, lépések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 3.2.1. Tudás alapú gazdaság, befektetés a jövôbe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 3.2.2. Vállalkozásbarát üzleti környezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 3.2.3. Vállalati növekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 3.2.4. Hazai vállalatok nemzetközivé válása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 3.2.5. FDI-ösztönzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44

4. 4.1. 4.2.

Infrastruktúra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Specifikus elemzés, következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 Stratégiai akciók, lépések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 4.2.1. Egységes közlekedésfejlesztési stratégia (2007–2020) kidolgozása . . . . . . 52 4.2.2. Közösségi közlekedési szolgáltatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 4.2.3. Közlekedési hálózat fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 4.2.4. Közlekedési szolgáltatások versenyfeltételeinek megteremtése . . . . . . . . 53 4.2.5. Elektronikus hírközlési és postai szolgáltatások versenyintenzitása . . . . . 54

5. 5.1. 5.2.

Energetika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 Specifikus helyzetelemzés, következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 Stratégiai akciók, lépések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 5.2.1. Stratégiai felülvizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 5.2.2. Ellátásbiztonság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 5.2.3. Piaci verseny intenzitása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 5.2.4. Energiahatékonyság és megújuló energiaforrások (fenntarthatóság) . . . 61


Tartalomjegyzék

6. 6.1. 6.2.

Gazdaságdiplomácia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 Specifikus elemzés, következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 Stratégiai akciók, lépések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 6.2.1. Külgazdasági stratégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 6.2.2. Nemzetközi gazdasági kapcsolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

7. 7.1. 7.2.

Mûködés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 Specifikus elemzés, következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 Stratégiai akciók, lépések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 7.2.1. Feladatelhatárolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 7.2.2. Humánerôforrás-fejlesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 7.2.3. Magas mûködési, szolgáltatási színvonal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 7.2.4. Háttérintézményi portfólió-menedzsment . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 7.2.5. Vállalati portfólió-menedzsment . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 7.2.6. Kommunikáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79

8. Megvalósítás és monitoring . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81

1.

küldetés


1.1. Küldetésünk Önkorlátozó és korszerû állami szereplôként a versenyzô piacok keretfeltételeinek alakításával ösztönözzük a versenyképes gazdaság fejlôdését.

A magyar gazdaság versenyképességének kulcselemei a nemzetközi gazdasági integrá ció kihívásainak történô megfelelésben, a tisztességes verseny keretfeltételeinek kiala kításában, a versenyszabályokat betartó piaci magatartásra ösztönzésben, valamint a gazdasági szereplôk és intézmények fokozott alkalmazkodóképességében rejlenek. A minisztérium szakpolitikai kezdeményezéseivel ahhoz kíván hozzájárulni, hogy a magyar gazdaság szereplôi újításokra nyitottan, a nemzetközi és hazai kihívásoknak megfelelni kívánó és tudó szereplôkként érvényesüljenek – legyen szó akár fogyasztókról, szolgáltatókról/termelôkrôl vagy éppen kormányzati szereplôkrôl. Jövôképként egy nyitott, alkalmazkodni képes, versenyen és innováción alapuló, dinamikus gazdaságot vázoltunk, amelynek fejlôdését az állam kizárólag piaci kudarcok esetén eszközölt beavatkozásokkal ösztönzi. Felfogásunk szerint a gazdasági szektorért felelôs minisztérium szerepe a piac által nem kezelt és/vagy nem kezelhetô problémák (vö. piaci kudarcok) orvoslására, valamint a tisztességes piaci verseny keretfeltételeinek megteremtésére szorítkozik. Piaci kudarc alatt értünk minden olyan esetet, ahol és amikor torz piacszerkezet, piaci erôfölénnyel rendelÖnkorlátozó állami szereplôként olyan piacés befektetésbarát üzleti környezet megteremtésére törekszünk, amely a piaci korlátok lebontásával élénkíti a versenyt, ösztönzi az innováción és a tudás alapú gazdaságon nyugvó növekedést, valamint segíti a vállalkozások külpiaci megjelenését. A versenyzô piacok keretfeltételeinek kialakítása érdekében hisszük, hogy szerepünk van olyan infrastruktúra és ráépülô szolgáltatások kialakítása és felügyelete terén, amely garantálja az egyetemes hozzáférést a minôségi alapszolgáltatásokhoz, illetve a hazai és nemzetközi források, valamint magánszereplôk bevonását a finanszírozásba. Ugyanígy törekszünk olyan energetikai termelô-, ellátó- és szabályozó rendszer kereteinek kialakítására, amely az energe-

tikai ellátás biztonságát szem elôtt tartva serkenti a versenyt, valamint ösztönzi az energiahatékonyságot, az innovációt a piaci szereplôk körében. Részt kívánunk vállalni annak elôsegítésében, hogy a magyar vállalkozások helytálljanak a hazai és nemzetközi megmérettetésben egy olyan, proaktív gazdaságdiplomácia folytatásával, amely segíti a magyar gazdaság érvényesülését a globális piacon. Korszerû állami szereplôként olyan miniszté rium és háttérintézmény-rendszer kialakítására törekszünk, ahol a kihívásokat és a felelôsséget vállaló, képességeiket folyamatosan fejlesztô, motivált munkatársak magas szolgáltatási színvonalon látják el a feladataikat.

10


küldetés

kezô és azzal visszaélô szereplôk, rossz informáltság és a vállalkozások koordinációjának hiánya akadályozza a kölcsönösen elônyös üzleti tranzakciók megvalósítását és a tisztességes piaci versenyt. Hasonlóan ítéljük meg azokat az eseteket, amikor a piac nem állítja elô a közösség számára fontos javakat és szolgáltatásokat. Minden egyes állami beavatkozás elôfeltételezi annak vizsgálatát, hogy azonosítható-e piaci elégtelenség, illetve azt, hogy az állami beavatkozás kialakításával és végrehajtásával járó költségvetési terhek, valamint intézményi költségek nem teszik-e kérdésessé a várható elônyöket. Fontosnak tartjuk az állam közhatalmi és szolgáltató funkcióinak szétválasztását, valamint azt, hogy az állami feladatok és a közszolgáltatások ellátása során az ésszerû gazdálkodás legyen az irányadó. Meggyôzôdésünk, hogy a minisztérium kezdeményezéseinek a jövôben is ezt a szemléletet kell követniük.

11

1.

1.

küldetés


1.2. Stratégiai pillérek Stratégiánk a következô öt pillér alá rendelt kezdeményezéseken alapul:

Versenyképesség

Gazdaság Dinamizálása

Energetika Infrastruktúra

Gazdaságdiplomácia

Mûködés

A stratégiai pillérek kijelölését specifikus elemzések, SWOT-analízis és számos, szakmai mûhelyvita elôzte meg. Az intézményi szintû, átfogó és specifikus célokat, szakpolitikai kezdeményezéseket és akciókat ezen elemzések és viták alapján fogalmaztuk meg. A magántulajdont védô gazdasági alkotmányosság tisztelete, a vállalkozás és hivatásválasztás szabadságának érvényesítése, valamint – közvetett módon – a magyar állampolgárok jólétének biztosítása vezérelte a középtávon kezdeményezett szakpolitikai lépéseink kidolgozását. A stratégiában bemutatott szakpolitikai és intézményi kezdeményezések a következô prioritásokhoz rendelhetôk: Vállalkozásbarát üzleti környezet. Olyan intézményi és jogi környezetet kívánunk létrehozni, amely a törvénytisztelô vállalkozásokra fajlagosan csökkenô adminisztratív terheket ró, ugyanakkor a feketegazdaság elé megkerülhetetlen korlátokat emel. A minisztérium célja a vállalkozások terheinek csökkentése és egyszerûsítése. A magántulajdonú gazdasági szervezetek hazai, európai és világpiacon való helytállását támogató, betartható és világos jogszabályok megalkotására törekszünk, amelyek a hatóságoknál és a bíróságoknál gyorsan, kevés költséggel és egyértelmûen kikényszeríthetôk.

12


küldetés

A vállalati növekedés ösztönzése, tudás alapú gazdaság, hazai vállalatok nemzetközivé tétele. A Versenyképességi Tanács, a Vállalkozásfejlesztési Tanács, a Befektetôi Tanács, a Versenyképességi Kerekasztal tagjainak és szakértôinek ajánlásaira építve dolgoztuk ki azokat a kezdeményezéseket, amelyekkel a hazai vállalkozások növekedése és külpiaci aktivitása elôtt álló akadályok lebontása elômozdítható. A hazai kutatás-fejlesztési és innovációs aktivitást, az információs társadalom kibontakozását a fennálló intézményi, jogszabályi, finanszírozási és motivációs korlátok leépítésével kívánjuk serkenteni. A magyar gazdaság világpiaci integrációja és nemzetközi gazdasági kapcsolatok. Az üzleti szektor külpiaci orientációjának ösztönzését hazai kormányzati és nemzetközi kormányközi kezdeményezéssel kívánjuk támogatni. A hazai vállalkozásoknak intézményi segítséget nyújtunk új piacok meghódításához, és aktív befektetési eszközökkel kívánjuk ösztönözni az új humán és pénzügyi tôkét, valamint az üzleti tudást Magyarországra hozó, külföldi mûködôtôke-befektetéseket. Intenzív piaci verseny a hálózatos iparágakban. Rendkívül nagy figyelmet fordítunk a hálózatos iparágak ágazati szabályozási kereteinek felülvizsgálatára, az érintett infrastruktúrák szûk (technológiai, földrajzi) keresztmetszeteinek oldására. Magyarország sikeres belsô piaci integrációjának feltétele a kiszámítható és átlátható versenyfeltételek megteremtése a közlekedési és postai szolgáltatások piacán éppúgy, mint az energiaellátásban. Az egyenlô esélyû hozzáférés a közlekedési infrastruktúrához és a szélessávú technológiára épülô, infokommunikációs hálózatokhoz az ország területileg kiegyenlítettebb felzárkózását biztosíthatja. Biztonságosan rendelkezésre álló energiaforrások és infrastruktúra-szolgáltatások. A közlekedési és infokommunikációs szolgáltatások biztonsága, az energiaellátás idôbeni és területi egyenletessége, valamint mindezen szolgáltatások hosszú távú fenntarthatósága egyenértékû kormányzati cél. A hálózatos iparágakban végbemenô piacnyitás a minôségi verseny feltételeinek javítását és a lakosságra terhelhetô költségek növekedési ütemének lefaragását ígéri. A minisztérium mûködésének hatékonysága és színvonala. A minisztérium és a hozzá tartozó háttérintézmények, gazdasági társaságok feladatainak és tevékenységének átvilágítását az intézmények (beleértve a minisztériumot) profiljának tisztítása, a mûködési és szolgáltatási színvonal emelése, jól tervezett humánerôforrás-fejlesztés, valamint kiegyensúlyozott belsô és külsô kommunikáció kialakítása követi. Stratégiai portfólió-menedzsment. A minisztérium tulajdonosi kontrolljának és szakmai felügyeletének erôsítését szolgálja a háttérintézmények és vállalati portfólió-menedzsmentjének stratégiai fejlesztése.

13

1.

2.

HELYZETELEMZÉS


2.1. Nemzetközi kitekintés Globális konjunktúra. Az ezredfordulót követô, globális dekonjunktúrát az utóbbi három évben újra globális fellendülés váltotta fel. A globális növekedés üteme 2004 óta 5 százalék körül mozog, amely nemcsak a 2001–2003 közötti idôszak, de a dinamikus növekedéssel jellemezhetô 1990-es évek második felének átlagát is lényegesen meghaladja. A prognózisok szerint a világgazdaság a következô években is évi 5 százalék körüli ütemben fog növekedni. Mérséklôdtek, de továbbra is jelentôsek a fô világgazdasági centrumok közötti növekedési különbségek. Míg a feltörekvô és fejlôdô gazdaságok 2004 óta átlagosan évi 7 százalék fölötti ütemben bôvülnek, a legfejlettebb gazdaságok növekedése 3 százalék körül mozog. E csoporton belül is az USA és más angolszász országok növekedése rendre felülmúlja a nyugat-európai gazdaságok és Japán teljesítményét. A visszafogott nyugat-európai növekedés mögött olyan strukturális tényezôk húzódnak meg, amelyeknél érdemi javulás csak hosszabb távon várható – lásd az egységes belsô piac hiányosságai, a munkaerôpiacok rugalmatlansága, a kutatás-fejlesztés és az innováció nemzetközi összehasonlításban elmaradó szerepe. 1. ábra: A fô világgazdasági centrumok növekedése 10

Fejlôdô Ázsia

8

Kelet-KözépEurópa

6

Világgazdaság 4

USA 2

EU-25 0

Japán -2 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 (Forrás: IMF)

A felzárkózó gazdaságok közül kiemelkednek az ázsiai országok (kiváltképp Kína), amelyeket az utóbbi években folyamatosan évi 10 százalékhoz közeli növekedés jellemez. A keletközép-európai régió növekedése ettôl elmarad, ám meghaladja a nyugat-európai átlagokat. Az elôrejelzések szerint a növekedési különbségek a következô években alig csökkennek.

14


HELYZETELEMZÉS

Növekedési kockázatok. Az optimista világgazdasági kilátásokat azonban negatív kockázatok kísérik. A globális tekintetben erôsödô inflációs nyomás, az ebbôl következô monetáris szigorítás kockázata, a világpiaci nyersanyagárak további jelentôs drágulásának lehetôsége, illetve elsôsorban az USA és az ázsiai gazdaságok közötti, aszimmetrikus külkereskedelmi és pénzügyi folyamatok következtében fellépô egyensúlytalanságok egyaránt lassíthatják a világgazdaság növekedését. Hosszú távon szintén komoly kihívást rejt a jelenlegi növekedés tágan értelmezett fenntarthatóságának biztosítása, különös tekintettel a kedvezôtlen demográfiai és környezeti trendekre (így például a túlnépesedésre, a gazdaságilag legfejlettebb térségek elöregedésére vagy éppen a globális klímaváltozásra). Globalizációs kihívások, strukturális folyamatok. Az elmúlt évtizedben a világgazdaság egészét jellemzô strukturális változások fô hajtóereje a nemzetgazdaságok fokozódó integrációja. A világkereskedelmi forgalom növekedése a 2000-es évek derekára a korábbi évtizedekre jellemzô bôvülési ütem másfélszeresére nôtt, a GDP-arányos külföldi mûködôtôke-állomány az 1980-as évekbeli két és félszeresére, az 1990-es évekbeli másfélszeresére duzzadt, míg a GDParányos külföldi eszközállomány húsz év alatt csaknem megháromszorozódott (2. ábra). 2. ábra: A világkereskedelem és a globális mûködôtôke-állomány alakulása

18 000

Áruk és szolgáltatások világkereskedelme Globális mûködôtôke-állomány

16 000 14 000 12 000 10 000 8 000 6 000 4 000 0

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

2 000

(Forrás: UNCTAD, IMF)

15

2.

2.

HELYZETELEMZÉS


Ugyancsak az erôsödô integráció jellemzôje, hogy az erôforrások globális optimalizációjával a vertikális termelési láncok egyes fázisai földrajzilag elválnak egymástól – vagy a teljes termelési folyamat kerül „kitelepítésre” (relokáció, offshoring), vagy éppen a vállalatok a vállalati tevékenység egy részét a vállalaton kívülre helyezik, leválasztva azt az alaptevékenységrôl (outsourcing). A szállítási és kommunikációs költségek csökkenése, az infokommunikációs technológiák fejlôdése jelentôsen hozzájárultak e változásokhoz. A felzárkózó térségek gazdasági és politikai reformjai (Közép-Kelet-Európa, Kína, India) egyenes utat nyitottak a kereskedelmi liberalizáció kiteljesedéséhez. A szolgáltatások nagy része azonban csak igen lassan vagy egyáltalán nem integrálódik a nemzetközi kereskedelembe („non-tradable” jellege folytán), jóllehet a globális mûködôtôke-áramlásban és GDP-termelésben növekvô súlya ezzel ellentétes. A globális szerkezetváltási folyamatokban – a gépipari szegmensekben (autóipar, elektronika, gépgyártás), az élelmiszeriparban megfigyelhetô változások mellett – a postai szolgáltatást és telekommunikációt, valamint a pénzügyi és üzleti szolgáltatásokat érintô kapacitásátrendezôdések játsszák a vezetô szerepet. A nagyvállalatok új exportpiacok után kutatva, illetve a mûködési hatékonyság növelése érdekében egyre inkább a feltörekvô és gyorsan fejlôdô országok felé fordulnak. A tengerentúli nemzetközi nagyvállalatok (TNC) elsôsorban a távol-keleti kitelepedést (offshoring), míg a nyugat-európai nemzetközi nagyvállalatok a kelet-európai kapacitásáthelyezéseket részesítik elônyben. Az elmúlt idôszakban az Európán belüli kihelyezések egyik fô célpontja Közép-Kelet-Európa volt. 2001–2003 között például a Németországból kihelyezett/kiszervezett feldolgozóipari kapacitások 64 százaléka ebben a térségben telepedett meg. Az utóbbi néhány évben azonban új trendek is megfigyelhetôk: az egykori befogadó és egyben haszonélvezô országok maguk is a relokalizáció küldô országaivá válnak. Ma már nemcsak az OECD-n belüli, fejlett országok versenyeznek egymással a globális termékés szolgáltatási piacokon. A fejlôdô államok bekapcsolódása kettôs hatással jár. Egyrészt a feltörekvô piacokról nyújtott szolgáltatásokba integrálódnak a fejlettebb, globális üzleti megoldások, így azok egyre erôsebb konkurenciát jelentenek a fejlett (OECD) országok vállalatai számára. Másrészt növekszik a fejlôdô országok hazai szükséglete is. Ennek következtében ezek a piacok is megnyílnak, terjeszkedési lehetôséget nyújtva a nemzetközi cégeknek. Az élômunka-igényes, könnyen mobilizálható kapacitások és tevékenységek áttelepülése a világgazdaságba újonnan integrálódó, kifejezetten alacsony bérszínvonalú országokba, már Magyarország számára is kihívást jelent.

16


HELYZETELEMZÉS


2.2. Hazai trendek és kilátások A következô táblázatban nemzetközi elemzésekre, versenyképességi jelentésekre támaszkodva kiemelünk néhány indikátort, amelyek Magyarország gazdasági felzárkózását, gazdasági növekedését meghatározó kulcstényezôk alakulását szemléltetik – a teljesség igénye nélkül. 1. táblázat: A fô strukturális indikátorok alakulása 1995

2000

2005

Magyar ország

EU15

Magyar ország

EU15

Magyar ország

EU25

49,8 (1997)

100,0

53,9

100,0

63,6

100,

Külgazdasági nyitottság (külkereskedelem a GDP százalékában)

89,3

57,8

147,7

72,0

134,2

74,0

FDI-intenzitás (FDI be- és kiáramlás a GDP százalékában)

5,4

0,8

3,5

3,6

3,9

1,2

Magánberuházások (a GDP százalékában)

19,9 (1997)

–

19,7

18,3

18,7

17,4

Munkatermelékenység (EU25 = 100)

59,3 (1997)

100,0

62,0

100,0

73,1

100,0

Munkanélküliség (a munkaképes korú népesség százalékában)

9,6 (1996)

9,3 (1998)

6,4

8,6

7,5 (2006)

7,9 (2006)

Foglalkoztatottsági ráta (15–64 év közöttiek, százalék)

52,1 (1996)

60,6 (1996)

56,3

62,4

56,9

63,8

–

–

–

–

11,7 (2003)

42,0 (2003)

Állami újraelosztás (állami kiadások a GDP arányában)

52,1 (1997)

–

46,5

45,4

49,9

47,1

Államháztartási hiány (a GDP százalékában)

5,9 (1997)

–

2,9

-0,4

7,8

2,3

Külsô finanszírozási igény (folyó fizetési és tôkemérleg együttes hiánya a GDP százalékában)

3,5

–

7,8

1,1 (EU15)

6,0

0,7 (extra EU25)

High-tech és medium high-tech iparágak aránya (a feldolgozóipari termelés százalékában)

34,0

41,8

46,2

43,4

50,7 (2004)

43,6 (2004)

K+F ráfordítások (a GDP százalékában)

0,7

1,8

0,8

1,9

0,9

1,9

Vállalati K+F ráfordítások (a GDP százalékában)

n.a.

n.a.

0,38

1,3

0,37

1,2

Energiaintenzitás (energiafelhasználás a GDP százalékában)

740,6

230,4

600,5

208,8

534,1 (2004)

204,9 (2004)

Üvegházhatású gázok kibocsátása (referenciaév = 100)

68,3

92,1

66,3

90,7

68,0 (2004)

92,7 (2004)

Áruszállítás volumene a GDP-hez viszonyítva (1995 = 100)

100,0

100,0

94,9

100,1

99,3

104,7

Egy fôre jutó GDP (vásárlóerô-paritáson, EU25 = 100)

Egész életen át tartó tanulás (oktatásban/képzésben résztvevôk aránya a 25–64 éves korosztályban)

(Forrás: EUROSTAT)

17

2.


Növekedés és felzárkózás. A magyar gazdaság az elmúlt évtizedben átlagosan évi 4,2 százalékkal nôtt, ami hozzávetôlegesen 2 százalékponttal haladja meg az EU régi tagállamainak ugyanebben az idôszakban mért növekedési átlagát. Ezzel Magyarország tíz év alatt az EU átlagához viszonyított, egy fôre jutó GDP-ben mért fejlettségbeli lemaradásának körülbelül a negyedét dolgozta le, így a 2006. évi becsült adatok alapján az EU átlagának 63,6 százalékán (a régi tagállamok átlagának 58,9 százalékán) áll. Ez utóbbi az újonnan csatlakozott EU-tagországok közül lényegesen elmarad Szlovénia és Csehország, illetve kisebb mértékben már Észtország hasonló mutatójától is, azonban meghaladja Szlovákiáét, Litvániáét, valamint különösen Lettországét és Lengyelországét. Bár az elmúlt tíz év átlagában a magyar felzárkózási ütem a kelet-közép-európai régióban a magasak közé tartozik, az elmúlt három évben Magyarország mutatta fel a legszerényebb növekedést az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott, volt szocialista országok között. A relatív pozícióromlás Magyarország lassuló felzárkózási ütemének, semmint az átlagos növekedés szintjének tudható be, amely ebben az idôszakban is meghaladta a 4 százalékot. A régió többi országának növekedése gyorsult az ezredforduló óta, és 2006-ban már a térség valamennyi gazdasága lényegesen gyorsabban bôvült, mint Magyarország. Az elmúlt idôszak gazdasági növekedésének megítélését tovább árnyalja, hogy más, sike3. ábra: A egy fôre esô GDP alakulása az EU régi tagállamaihoz viszonyítva (vásárlóerô-paritáson)

110 100

Írország (1986-1998)

90 80

Magyarország

70 60 50

Visegrádi országok

40

Balti államok

(Forrás: Európai Bizottság)

18

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

30 1996

2.


HELYZETELEMZÉS


HELYZETELEMZÉS


res európai kohéziós országok (elsôsorban Írország) korábban lényegesen látványosabb felzárkózást értek el. Regionális különbségek. A fejlett európai tagállamokhoz viszonyított felzárkózás mértéke ugyanakkor jelentôs mértékben szóródik Magyarország egyes régiói között. Míg 1996-2004 között a közép-magyarországi régió átlagosan évi 2,9 százalékponttal közelített az EU-átlaghoz, a fejletlenebb régiók felzárkózási üteme – az átlagos évi 1 százalékpont alatti értékkel – jelentôsen elmaradt ettôl (például Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Dél-Alföld, ÉszakAlföld). Ennek nyomán a hazai régiók közötti különbségek tovább nôttek, amit strukturális mutatók is markánsan jeleznek (például regionális munkanélküliség, illetve a mûködôtôke vonzóképesség-szóródása – 4. ábra). 4. ábra: Néhány makrogazdasági mutató regionális szóródása

1. 2. 3. 4.

1. 2. 3. 4.

62,9 1,4% 5,6% 5 079 1. 2. 3. 4.

57,6 1,6% 5,8% 4 175

43,0 0,5% 9,3% 710

1. 2. 3. 4.

95,6 2,9% 5,5% 10 628 1. 2. 3. 4.

1. 2. 3. 4.

40,0 0,8% 11,1% 1 485

1. 2. 3. 4.

39,4 0,6% 10,5% 1 165

41,6 0,2% 7,4% 655 Országos adatok 1. GDP/fô (EU-25=100, 2004): 2. Éves felzárkózás (1996-2004): 3. Munkanélküliség (2006): 4. FDI/fô (EUR, 2005 végén):

60,9 1,6% 7,5% 4 577

(Forrás: KSH, Eurostat)

Szerkezeti adottságok. A magyar gazdaság az 1990-es évek szerkezeti átalakulása nyomán rendkívül nyitottá vált, ami erôteljes integrációt eredményezett a nyugat-európai gazdaságba, mind a külkereskedelmi kapcsolatok, mind a külföldi mûködôtôke-befektetések tekintetében. A nagyfokú nyitottság ugyanakkor növelte a külsô (keresleti) sokkoknak való, jelentôs kitettség kockázatát, a gazdasági integráció magas szintje pedig a hazai és

19

2.

2.

HELYZETELEMZÉS


a nyugat-európai konjunkturális folyamatok szoros együttmozgását eredményezi. Az évtized közepére a teljes külkereskedelmi (termék- és szolgáltatás) forgalom meghaladta a GDP 130 százalékát. Jóllehet a magyar gazdaság külkereskedelmi nyitottsága felülmúlja a legfejlettebb európai gazdaságok átlagát (vö. GDP 75 százalékát nem meghaladó EU15-mutatók), a kelet-közép-európai régióban már nem tartozik a legmagasabbak közé. Ez utóbbi annak a következménye, hogy miközben Csehország, Szlovákia és a balti államok az elmúlt években is jelentôsen növelték külsô nyitottságukat, Magyarország esetében a külkereskedelem volumene, a GDP-hez viszonyítva alapvetôen csökkent 2000 óta (1. táblázat). A külföldi mûködôtôke-befektetések szempontjából Magyarország a régión belül is a legsikeresebb gazdaságok közé tartozik. Az egy fôre vetített külföldi közvetlen tôkebefektetések tekintetében 1990-ig visszatekintve élen jártunk a visegrádi országok között, jóllehet az FDI-intenzitás értéke az új évtized közepére csökkent (1. táblázat). Mindemellett a külföldi mûködôtôke-befektetések alapvetôen három magyarországi régióban koncentrálódnak – Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Közép-Magyarország, azon belül is Budapest (4. ábra). A magánberuházások GDP-hez viszonyított arányát tekintve már nem beszélhetünk európai átlag feletti, kirívó trendekrôl. A hazai magánberuházások aránya jelenleg nem éri el a 20 százalékot (1. táblázat), a kelet-közép-európai tagállamok közül ennél csak Lengyelország hasonló mutatója alacsonyabb, miközben a legdinamikusabban fejlôdô volt szocialista országokra (Észtország, Lettország, Szlovákia) 25–28 százalék körüli arány a jellemzô. A munkatermelékenységet tekintve az elmúlt tíz évben elért európai felzárkózás erôteljesebb, mint más mutatók esetében, 2005-re az EU25-átlag 73 százalékán állt (1. táblázat). Az új kelet-közép-európai tagországok közül csak Szlovénia múlja felül a magyar teljesítményt. Mindez azt jelzi, hogy fejlettségbeli lemaradásunk nagyobb részben a munkaerô alacsony kihasználásának következménye, és csak relatíve kisebb részben az alacsony munkatermelékenységé. Az egy fôre jutó GDP elmúlt évtizedben bekövetkezett növekedése szinte kizárólag a (munka)termelékenység javulásából származott, miközben a munkafelhasználás (a foglalkoztatottsági ráta és az egy foglalkoztatottra jutó, ledolgozott munkaórák száma), valamint a hazai beruházási ráta nem változott jelentôsen. A magyar munkanélküliségi ráta az 1990-es évek vége óta kedvezôbb, mint az EU és a visegrádi országok átlaga, bár az utóbbi néhány évben emelkedett. Ugyanakkor a 60 százalék alatti foglalkoztatottsági ráta a legalacsonyabbak közé tartozik, és az ezredforduló óta csak minimálisan emelkedett. A magyar munkaerôpiacot az 1990-es évek strukturális átrendezôdése óta az alacsony munkanélküliség és alacsony foglalkoztatás kettôssége jellemzi. E mögött elsôsorban a munkaerô-kereslet és -kínálat szerkezeti eltérései húzódnak meg. A tartós munkanélküliek, illetve az inaktívak többsége alacsony képzettségû vagy teljesen képzetlen, ezzel egy idôben a munkaerôpiacon folyamatosan nagy az igény a közép- és felsôfokú, valamint speciális (például mûszaki) végzettségû szakemberekre. A hazai felmérések szerint évek óta növekszik

20


HELYZETELEMZÉS

azon cégek aránya, amelyek hosszabb távon képtelenek kielégíteni munkaerôigényüket. A hazai vállalkozások súlyos versenyhátrányban vannak az uniós vállalkozások döntô többségével szemben a hazai lakosság idegennyelv-tudásának, digitális íráskészségének hiányosságai miatt is. Míg az Európai Unió lakosságán belül minden második ember legalább egy idegen nyelven meg tudja értetni magát (56 százalék), és három személybôl kettônek van alapszintû számítógépes felhasználói ismerete, addig Magyarország esetében az elôbbi arány 42 százalék, a digitális írástudással rendelkezôk aránya pedig kevesebb, mint 50 százalék. Az EU25 vonatkozásában mindkét mutató az utolsók közé sorolja hazánkat, jóllehet az idegen nyelv ismerete és a digitális írástudás ma már alapfeltétel (kellene, hogy legyen) a munka világában. Emellett elgondolkoztató, hogy az egész életen át tartó tanulás jelzôszámai alapján Magyarország szintén elmarad az uniós tagországok átlagától. 2005-ben száz munkaképes korú (25 és 64 év közötti) magyar állampolgár közül mintegy 12, míg európai átlagban 42 fô vett részt – bármilyen formában – oktatásban és képzésben. Az egyszerre észlelhetô munkaerôhiány és munkaerôtöbblet további lehetséges okai között meg kell említeni a munkaerô-kereslet és -kínálat földrajzi eltéréseit, a munkaerô alacsony szakmai rugalmasságát (alkalmazkodóképességét), az álláskeresôk elavult szakmai ismereteit, kedvezôtlen egyéni jellemzôket (motiváltság hiányát), valamint a fekete foglalkoztatás elônyben részesítését. A szerkezeti problémákat fokozza az alacsony munkaerô-piaci mobilitás, amit az egyes régiók közötti, illetve a régiókon belüli, jelentôs foglalkoztatottság- és munkanélküliségbeli különbségek (4. ábra), a foglalkoztatási problémák földrajzi koncentráltsága is jeleznek. Nemzetközi elemzések kiemelik a gazdasági változásokhoz való alkalmazkodás és az élethosszig tartó tanulás közötti, pozitív korrelációt, ami alapvetôen az adott ország munkaerô-piaci szempontú versenyképességének meghatározója. A gazdasági növekedés és az oktatás-képzés színvonala, valamint elterjedtsége közötti kölcsönhatásokat jól mutatja néhány, sikeresen felzárkózó ország példája (Finnország, Írország stb.). A politikai átalakulással párhuzamos, korai strukturális reformoknak és az 1990-es évek közepén végrehajtott makrogazdasági stabilizációnak köszönhetôen az ezredfordulóra a magyar gazdaság a legversenyképesebbek közé tartozott a kelet-közép-európai régióban. A szerkezeti reformok lelassulása és a makrogazdasági egyensúlyi problémák azonban ahhoz vezettek, hogy az elmúlt néhány évben az átfogó versenyképességi felmérések Magyarország versenyképességének fokozatos romlását mutatják. A Világgazdasági Fórum (WEF) versenyképességi rangsorában például 2001-ben Magyarország még az elsô volt a kelet-közép-európai volt szocialista országok között, 2006-ban azonban az utolsó elôtti. A magyar gazdaságot az 1990-es évek második felében csökkenô, 2000-re az európai átlagnak megfelelô újraelosztási arány jellemezte. 2000-ben az államháztartás kiadásai a GDP 46,5 százalékát tették ki (1. táblázat). A közkiadások ezt követô jelentôs növekedése következ-

21

2.

2.

HELYZETELEMZÉS


tében azonban az újraelosztási arány számottevôen emelkedett, és 2006-ban már jelentôsen meghaladta a GDP 50 százalékát. Ez a legmagasabbak közé tartozik Európában (csak a skandináv jóléti államok és Franciaország elôzik meg), és mintegy 8 százalékponttal haladja meg a kelet-közép-európai régióban utánunk következô Csehország hasonló rátáját. Egyensúlyi problémák. A lassuló gazdasági növekedéssel és hazai szerkezeti problémákkal terhelt gazdasági fejlôdést permanens külsô egyensúlyhiány kíséri. Ennek részben fundamentális okai vannak, például a felzárkózási folyamat természetes importigénye, Magyarország energiafüggôsége, a külföldi mûködôtôke-befektetésekhez kapcsolódó profitkivitel súlya. Ugyanakkor az ezredforduló elsô éveire jellemzô, belsô kereslet által vezérelt növekedés az utóbbi években a GDP 7-8 százalékának megfelelô szintre duzzasztotta a folyó fizetési mérleg hiányát, amiben két tényezô játszott meghatározó szerepet: a termelékenység javulásától tartósan elszakadó bérdinamika és az államháztartás folyamatosan magas hiánya. Bár az EU-csatlakozás óta Magyarországra érkezô fejlesztési források valamelyest csökkentették az ország tényleges külsô finanszírozási szükségletét, a 2006-ban a GDP 10 százalékára rúgó államháztartási hiány önmagában is súlyos egyensúlyi problémákról tanúskodik. E folyamatok konszolidációs kényszert eredményeztek, amelynek elsô lépései 2006 folyamán a belsô keresletet határozottan visszafogó gazdaságpolitikában jelentkeztek. Az erôteljes fiskális kiigazítási kényszer, illetve a lakosság reáljövedelmeinek visszafogása a következô két évben jelentôsen lassítja a gazdasági növekedést, és ezzel átmenetileg fékezi a reálgazdasági felzárkózást. A korrekciók további negatív hatással lehetnek a munkaerô-piaci mutatókra is. Ugyanakkor a konszolidáció célja, hogy a magyar gazdaság 2009-re egy új, tartósan dinamikus, exportvezérelt növekedési pályára álljon.

22


HELYZETELEMZÉS

2.3. Európai Unió – Lisszaboni Stratégia Az Európán belüli, valamint a nemzetközi strukturális változások közepette az Európai Unió számára különös jelentôséget kapott a közösségi lisszaboni stratégia, amelynek továbbra is elsôrangú célkitûzése az európai régió versenyképességének erôsítése. A 2006-ban felülvizsgált közösségi stratégia a növekedés és a foglalkoztatás kettôs célkitûzésére szûkítette le az európai stratégiai fókuszt. Az energetika, az üzleti potenciál kibontakozásának segítése, az innováció elôtérbe helyezése az európai versenyképességi elônyök kiaknázására irányul. Az európai munkaerôpiacok rugalmasságának ösztönzése, mobilitásának elôsegítése és a humántôke fejlesztése a tartós növekedés elôfeltételeként fogalmazódik meg. Az Európai Bizottság immáron politikai szinten is megerôsítette szándékát a strukturális reformok közösségi szintû nyomon követése és értékelése mellett. 2007-2008 során a lisszaboni stratégia folytatásának közösségi elôkészületei Magyarország számára is lehetôséget teremtenek az új tagországok specifikus, strukturális problémáinak erôteljesebb képviseletére, a növekedési és foglalkoztatási gondok eltérô magyarázatára és kezelésére az univerzális receptek (az ún. „one-size-fits-all” politikák) érvényesítése helyett. A lisszaboni célok érvényesítését tekintve Magyarország az évtized közepére lemaradt a régiós versenytársakhoz képest. Ez az unión belüli és a világpiaci versenyképességünk megtorpanását eredményezte. Hazánk a korábbi, rosszul mûködô állami monopóliumok piacosítása, az innovációs tevékenység, illetve innovatív technológiák és megoldások terjedése és adaptálása, a tudás alapú gazdasághoz szükséges emberi tôke fejlesztése és a fenntarthatóság feltételeinek megteremtése tekintetében érzékelhetô versenyhátrányt szenvedett. Az európai közösségen belül a lisszaboni stratégia megvalósításához szorosan kötôdik az ágazati/szektoriális szabályozási politikák elôtérbe kerülése, valamint a belsô piac kiteljesítésének újabb lendülete. A belsô piaci folyamatok felülvizsgálata, a közösségi szintû belsô piaci stratégia újrafogalmazása, a tagállamok erôteljes ösztönzése, mind az európai liberalizációs folyamat kiteljesítését szolgálják (lásd energetikai, hírközlési, közlekedési/ szállítási szektorok), és megerôsített prioritásokként jelennek meg az európai közösség napirendjén. Mindezt vélhetôen az alkotmányozási folyamat megakadása és a gazdasági érdekek által vezérelt, új integrációs lendület is erôsítette. A szolgáltatások egységes piacának kialakítása az elmúlt évezred egyik legellentmondásosabb közösségi kérdésévé nôtte ki magát. Míg a 1990-es évek piaci liberalizációs hulláma sikerrel nyitotta meg az európai határokat az ipari termelôk elôtt, és kezdte meg a hálózatos iparágak és kapcsolt szolgáltatóik (távközlés, energetika, teherfuvarozás) kö rében a belépési korlátok lebontását, addig a szolgáltató szektorban továbbra is az elszigetelt, nemzeti piaci keretek a jellemzôk. Az elmúlt években a nemzeti törvényhozások által erôsen védett piaci feltételek enyhítése az európai gazdasági integráció egyik kulcskérdésévé vált. A kérdés jelentôségét növeli a

23

2.

2.

HELYZETELEMZÉS


szolgáltatási szektor jelentôs súlya az európai gazdaságokban (GDP 66 százaléka, munkahelyek 75 százaléka), ugyanakkor nemzetközi összehasonlításban is csekély hozzájárulása az európai határokon átnyúló kereskedelemben. A legújabb elemzések tükrében elmondható, hogy az EU-n és az Egyesült Államokon belüli kereskedelmi mutatók, valamint az árkonvergenciában mérhetô különbségek elsôsorban az európai szolgáltatások piacának szegmentáltságára és csak másodsorban az európai árupiacok (szintén) elmaradó integráltságára vezethetôk vissza. A belsô piac kiteljesítésének átfogó szándéka kiterjed az állami támogatások szerepének újragondolására is. Az állami támogatásokra vonatkozó közösségi keretszabályok reformja a piactorzító transzferek csökkentésére, a fókuszáltabb, stratégiai célokat következetesen követô tagállami támogatási politikák kialakítására, illetve az európai közösség és az egyes tagállamok közötti megosztott felelôsségre irányul. Az állami támogatások szerepének újragondolása következtében világos irányvonal rajzolódik ki a támogatások közgazdaságilag is mérhetô, pozitív hatásainak fokozására, a kiszámítható és átlátható adminisztrációs keretek kialakítására, valamint az állami szereplôk és intézmények felelôsségteljesebb támogatási gyakorlatának ösztönzésére (Állami Támogatások Akcióterve). Európai összehasonlításban Magyarország helyezése igen kedvezôtlen az állami transzferek magyar gazdaságban betöltött súlya (GDP 1,3 százaléka, 2004.), monoton növekvô aránya és a támogatások irányultsága alapján (lásd döntôen specifikus, ágazati támogatások). Ezért különösen nagy figyelmet kell fordítani erre a területre. Valószínûsíthetô, hogy az Európai Bizottság migrációs politikájához kapcsolódó ajánlásaiban erôteljesebb hangsúlyt kap a gazdasági szempontok érvényesítése, a képzett munkaerô térségbe vonzása és a munkaerôpiac szerkezeti problémáinak kezelése. A lisszaboni stratégia egyik fô célkitûzéseként megfogalmazott munkahelyteremtés a Közösség számára is szakpolitikai igazodást és alkalmazkodást jelent. A munkaerô-piaci alkalmazkodóképesség erôsítése és egyben a foglalkoztatás-biztonság feltételeinek megteremtése olyan, új kihívásként jelentkezik, amelyre tagállami szinten is csak egybehangolt és összetett szakpolitikai eszköztár alkalmazása lehet a megfelelô válasz (lásd „flexicurity” koncepciójának térnyerése az EU szakpolitikai ajánlásaiban). Végül, de nem utolsósorban a közeljövôben összeurópai szinten két további, meghatározó fejlemény várható. Egyrészt számítani kell az eurózóna szerepének felértékelôdésére (szorosabb integráció, új csatlakozók: Szlovénia, balti országok, késôbb esetleg Szlovákia és Csehország), másrészt az új tagországok csatlakozásával (Románia, Bulgária) óhatatlanul is átalakulnak a közösségi intézmények és az egyeztetô mechanizmusok. Mindezek a „többszintû” integráció irányába mutatnak, és az ezt támogatók táborának megerôsödését vetítik elôre („avant-garde Europe”).

24


HELYZETELEMZÉS

2.4. Hazai kormányzati környezet A stratégiaalkotás során a külsô és hazai reálgazdasági adottságok, trendek, valamint az EU-s stratégiai irányok mellett figyelembe vettük a hazai gazdaságpolitikát meghatározó, legfontosabb dokumentumokat is. E dokumentumok többségében igen hangsúlyos szerepet kap a tovább nem halogatható és hosszabb távon is meghatározó jelentôségû szerkezeti reformok kidolgozása és megvalósítása. A Kormányprogram a strukturális reformokra koncentrál, amelyek célterületei a következôk: közigazgatás, gazdasági szféra, egészségügy és oktatás. Ezek közül a GKM mûködése szem pontjából közvetlenül a közigazgatás reformja és a gazdasági szférára kiterjedô intézkedések az irányadók. Az uniós tagsággal összefüggésben a Kormányprogram hangsúlyozza az elôttünk álló fejlesztési lehetôségeket (Új Magyarország Fejlesztési Terv, ÚMFT), és meghatározza a gazdaságfejlesztés fô irányait: modern ipar, innovatív ágazatok (6-7, magas hozzáadott értéket elôállító iparág), üzleti és kereskedelmi szolgáltatások (ezen belül az üzleti szolgáltató központok) és az idegenforgalom ösztönzése. Tárcánk szempontjából érdemleges továbbá a kormányprogram iránymutatása az infrastruktúrafejlesztés, a vállalkozásfejlesztés és az energiapolitika területein is. A Kormányprogram bizonyos részeinek egy konkrétabb, aktualizáltabb megjelenési formája a Konvergenciaprogram, amely egy egymásra épülô, hármas gazdaságpolitikai célrendszert fogalmaz meg: egyensúly, fejlesztés, növekedés. A Konvergenciaprogram bemutatja a következô öt év (2007– 2011) tervezett makrogazdasági pályáját, valamint az ehhez – és így tulajdonképpen az euró bevezetéséhez – szükséges kormányzati lépéseket, amelyek leghangsúlyosabb eleme az államháztartás egyensúlyi helyzetének rendezése. A program aktualizált változatát az Európai Bizottság és a Pénzügyminiszterek Tanácsa 2006 ôszén végrehajthatónak minôsítette. A Nemzeti Akcióprogram (NAP), a közösségi lisszaboni stratégiához illeszkedve, a gazdasági növekedést és a foglalkoztatás növelését jelölte meg kettôs célként. A 2006 folyamán felülvizsgált NAP prioritásai az új kormányzat szerkezeti reformok melletti elkötelezettségét tükrözik. A dokumentum az államháztartási deficit lefaragása, az államreform, a kutatás-fejlesztés és innováció ösztönzése, az üzleti klíma dinamizálása, a környezetfejlesztés, az energiapolitika, az infrastruktúra-fejlesztés és az ezzel összehangolt, versenyelvû szabályozás, valamint az aktív munkaerô-piaci politikák, az oktatás és az élethosszig tartó tanulás szerepének megerôsítésére fókuszál. A következô hét év fejlesztéspolitikai irányait és stratégiai keretét vázolja fel az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT). Az ÚMFT 15 Operatív Programja közül tárcánk három program kidolgozásában vesz részt: a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP), a Közlekedési Operatív Program (KözOP), illetve a Környezeti és Energetikai Operatív Program (KEOP) két prioritása.

25

2.

2.

HELYZETELEMZÉS


A minisztérium munkája szorosan kapcsolódik az Államreform Bizottság (ÁRB) tevékenységéhez. Az ÁRB az államháztartás rendszerének kiemelt elemeit érintô átalakításokhoz készít ajánlásokat (egészségügy, oktatás, nyugdíjrendszer, önkormányzati rendszer és közigazgatás, valamint a szociális ellátások). Feladatkörébe tartozik továbbá, hogy gondoskodjon az egyes reformlépések, illetôleg a reformfolyamat és a kormányzati munka egészének összhangjáról, a reformlépések társadalmi hatásainak felmérésérôl, továbbá azok – a kormányzati kommunikáció egészével is – összehangolt kommunikációjáról.

26


HELYZETELEMZÉS

2.5. A GKM és háttérintézményei A tárca kormányzati felhatalmazással rendelkezik a reálgazdaság versenyképességének javítására. Tekintve a minisztérium széles körû kormányzati felelôsségét, számos háttérintézmény, kormányzati hivatal és hatóság, valamint állami többségi tulajdonban lévô társaság támogatja a minisztériumot feladatainak végrehajtásában. A GKM jelenlegi tevékenységi köre hazai és nemzetközi összehasonlításban is rendkívül széles. Az alábbiakban a stratégiai pillérek mentén mutatjuk be a minisztériumhoz közvetlenül kapcsolódó intézményeket. A gazdaság dinamizálása. A hatékony innovációs rendszer kiépítéséért és mûködtetéséért, illetve a kormány tudomány- és technológiapolitikájának végrehajtásáért a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) felel. A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) a szellemi tulajdon védelmének biztosításával járul hozzá az innováció és K+F ösztönzéséhez. A közelmúlt szervezeti változásainak eredményeképp a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH), a kereskedelmi engedélyezési és igazgatási hatósági feladatokon túlmenôen, a Magyar Mûszaki Biztonsági Hivatal és az Országos Mérésügyi Hivatal jogutód szerveként is mûködik. A vállalkozásfejlesztés egyik legfontosabb intézménycsoportja a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) és a bankhoz kapcsolódó cégcsoport. Az Informatikai és Technológiai Innovációs Park Zrt. (InfoPark) mellett a Jövô Háza Központ Kht., valamint a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ Kht. tevékenykedik a tudás alapú gazdaság és információs társadalom kibontakozását ösztönzô kormányzati kezdeményezések végrehajtásán. A Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) kiemelkedô szerepet tölt be a kereskedelemfejlesztés és a befektetésösztönzés területén. A lôfegyverek biztonságát felügyelô Polgári Kézilôfegyver- és Lôszervizsgáló Kft. (a régi elnevezésre utalva MKH) több mint egy évszázada végzi tevékenységét. Infrastruktúra. Ehhez a területhez kapcsolódik a tárca legtöbb háttérintézményének és gazdasági társaságának tevékenysége. 2006-ban – a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) létrehozásával – jelentôs átalakuláson ment keresztül a közlekedési felügyeleti rendszer. Az NKH valamennyi közlekedési ágazat általános hatósági és szakhatósági feladatait látja el. A Magyar Vasúti Hivatal a vasúti közlekedés területén az üzleti élet szabályozásáért felelôs, többek között hatóságként engedélyezi a piacra lépést és kilépést, szabályozza a vasúti infrastruktúra használatának feltételeit és árazását, valamint felügyeli a vasúti piacok mûködését. A vasúti közlekedésszolgáltatók közül – állami, tulajdonosi kontrolljogok folytán – kiemelendô a Magyar Államvasutak Zrt. (MÁV), valamint a Gyôr–Sopron–Ebenfurti Vasút (GySEV) Zrt. A két vasúttársaság integrált vasúti mûködése szükségessé tette – a több szereplôssé vált vasúti piacon – a vasúti infrastruktúrához történô nyílt hozzáférést biztosító Vasúti Pályakapacitás-elosztó Kft. (VPE) létrehozását. A Vasútegészségügyi Kht. a vasutasok és családtagjaik számára nyújt egészségügyi szolgáltatásokat. A Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ (KKK), a korábbi Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság (UKIG) átalakítását követôen, 2007 eleje óta az országos közutak felújításának, karbantartásának, üzemeltetésének és fejlesztésének koordinálása mellett új feladatokat is ellát. A KKK kiemelt feladata a közlekedésfejlesztést támogató, uniós források felhasználá-

27

2.

2.


HELYZETELEMZÉS


sának menedzselése. Az országos közúthálózat tekintetében a Magyar Közút Kht. (MK Kht.), a nem koncessziós gyorsforgalmi úthálózat esetében az Állami Autópálya Kezelô Zrt. (ÁAK) lát el üzemeltetési és fenntartási feladatokat. A közúti és az uniós társfinanszírozással megvalósuló vasúti fejlesztések lebonyolításáért a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztô Zrt. (NIF) felel. A Közlekedéstudományi Intézet Kht. (KTI) közlekedéspolitikai döntések elméleti megalapozását készíti elô, országos statisztikai-adatgyûjtési feladatokat lát el, és mûködteti a Regionális Közlekedésszervezési Irodák országos hálózatát. A fôváros és környéke közösségi közlekedésének összehangolásáért, a közlekedési szolgáltatások fejlesztéséért a Budapesti Közlekedés-Szervezô Kht. (BKSZ) felelôs. A légiforgalmi irányításért – és így a biztonságos légi közlekedésért – a HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálat Zrt. felel, a Közlekedésbiztonsági Szervezet (KBSZ) pedig a légi, a vasúti és a vízi közlekedési balesetek, súlyos események független szakmai vizsgálatát végzi. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Tartalékgazdálkodási Kht. (KHVT) állami céltartalékokat kezel. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) fô feladata az elektronikus hírközlési, postai szolgáltatások piacainak szabályozása, a piaci verseny felügyelete. A Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIF) a hazai kutatási, felsôoktatási és közgyûjteményi közösség számára biztosít integrált hálózati infrastruktúrát, illetve erre épülô, egyéb szolgáltatásokat. 5. ábra: A GKM háttérintézményei és gazdasági társaságai

MÁV

HungaroControl

ÁAK Vasútegészségügyi Kht. KHVT GySEV NIF KTI VPE Magyar BKSZ NKH Közút KKK MVH NIIF KBSZ NHH Infrastruktúra

MKH

MEH

MKEH

InfoPark

MBFH

Gazdaságdinamizálás

MFB ExVÁ

MÁFI

NKTH

Jövô Háza Neumann-ház

VEIKI

Energetika

ELGI

MSZH Gazdaságdiplomácia

ITDH KGSZ

(Forrás: GKM)

28

Energia Központ


HELYZETELEMZÉS

Energetika. A magyar energiapolitikai szabályozáshoz és a piaci felügyelethez kapcsolódó feladatokat a Magyar Energia Hivatal (MEH) látja el. A MEH mellett az Energia Központ Kht. (EK) végzi az energiatakarékossági projektek, pályázatok lebonyolítását, az országos szintû energiastatisztikai rendszer fenntartását. További hatósági és szakpolitikaelôkészítô és -elemzô feladatokat a következô hivatalok végeznek: a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH), a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) és a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI). Fontos elôkészítô szerepet tölt be a villamosenergia-rendszer fejlesztésével és beruházásaival kapcsolatos feladatokban a Villamosenergiaipari Kutató Intézet (VEIKI). Az ExVÁ Robbanásbiztos Berendezéseket Vizsgáló Állomás Kft. végzi a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben történô alkalmazásra szánt berendezések vizsgálatát. Gazdaságdiplomácia. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok ápolását a minisztérium a külgazdasági szakdiplomata hálózat (KGSZ-hálózat) szakmai felügyeletével biztosítja. A KGSZ-hálózat a Külügyminisztérium által irányított „egységes külképviseleti rendszer” részeként szolgáltató funkciót tölt be a minisztérium külföldi, kormányzati-gazdasági kapcsolatainak fenntartásában, az intenzív információáramlásban – ezáltal is hozzájárulva a gazdaságdiplomáciai célok eléréséhez.

29

2.

3.

A gazdaság dinamizálása


Küldetésünk, Olyan piac- és befektetésbar át üzleti környezet megteremtése, amely a piaci korlátok lebontásával élénkíti a versenyt, ösztönzi az innováción és tudás alapú gazdaságon nyugvó növekedést, valamint segíti a vállalkozások külpiaci megjelenését.

Specifikus célok I. Átfogó és koherens technológia- és innováció-politikai irányelvek és keretfeltételek kialakításával célunk az üzleti szféra K+F és innováció iránti elkötelezettségének erôsítése, a kutatói/akadémiai és a vállalkozói szféra közötti együttmûködések ösztönzése, valamint az innovatív vállalati magatartás serkentése. Aktív kormányzati kezdeményezésekkel kívánunk hozzájárulni az információs társadalom kiteljesítéséhez. II. A vállalkozások üzleti környezetét meghatározó állami szabályozásokat, az engedélyezési, adózási és egyéb eljárásokat átláthatóvá, kiszámíthatóvá és hatékonyan mûködôvé kell tennünk. A magyar gazdaság nemzetközi integrációjának és egyben nemzetközi versenyképességének erôsítése érdekében szükségszerû a vállalkozások jogbiztonságának növelése, a hazai termék- és szolgáltatási piac versenyt ösztönzô keretfeltételeinek finomhangolása, a versenypolitikai és ágazati szabályozások kiszámíthatóvá tétele, a hazai piacfelügyeleti és szabályozó intézmények megerôsítése. III. Elô kívánjuk segíteni, hogy a hazai vállalkozások tisztességes, egyenjogú piaci feltételek mellett vegyenek részt a hazai és nemzetközi versenyben. Versenyképes piaci információkhoz, vállalati finanszírozáshoz, új technológiákhoz való hozzáférés elôsegítésével kívánjuk ösztönözni a vállalkozásokat a vállalati humánerôforrás és -menedzsment minôségének javítására, a tudástranszfer serkentésére, az e-gazdaság elônyeinek kiaknázására. IV. Célunk a hazai vállalkozások nemzetközi kereskedelmi kapcsolatainak és exporttevékenységének ösztönzése. Elô kívánjuk segíteni a hazai vállalkozások exportkapacitásainak bôvítését, export-készültségének erôsítését. V. A direkt pénzügyi eszközök használata mellett olyan üzleti klíma kialakítása a célunk, amely lehetôvé teszi, hogy Magyarország a térség legvonzóbb országa legyen a külföldi befektetôk számára.

30




3.1. Specifikus helyzetelemzés, következtetések A hazai gazdaság szerkezeti átalakulása. 1990 óta a magyar gazdaság gyökeres szerkezeti átalakuláson ment keresztül, részben az európai gazdaságokra jellemzô trendekkel párhuzamosan, részben azoktól függetlenül. Az 1990-es években végbement ipari szerkezetváltás a nehézipari ágazatok gyors leépülését hozta magával, ezt követôen a Magyarországra települô multinacionális vállalatok zöldmezôs beruházásai a korszerû feldolgozóipari ágazatok (jármûgyártás, villamosgép-gyártás) súlyának növekedését eredményezték. Az ipari vámszabad területek bevezetéséhez is kapcsolódó, külföldi mûködôtôke-befektetések nyomán az ipari hozzáadott érték növekedése 1993–1998 között a GDP-növekedést több mint kétszeresen haladta meg. Ezen feldolgozóipari kapacitások bár új, korszerû gyártási technológiákat hoztak Magyarországra, jelentôs részben az olcsó, kevéssé képzett, helyi munkaerôre épülô, összeszerelô tevékenységre koncentrálódtak. Az ezredfordulót követôen azonban megindult az élômunka-igényes, alacsony hozzáadott értéket elôállító feldolgozóipari (nem kizárólag könnyûipari) tevékenységek „továbbtelepülése”. E jelenség okai közé sorolható a hazainál lényegesen alacsonyabb bérszínvonal, az ázsiai, kelet-európai országok felgyorsuló világgazdasági integrációja, és mindezektôl nem függetlenül a termelékenység javulását lényegesen meghaladó hazai bérnövekedés. Az élômunka-igényes tevékenységek leépülésével együtt viszont arra utaló jelek is vannak, hogy a már hosszabb ideje megtelepedett multinacionális vállalatok fokozatosan képzettebb munkaerôt igénylô, és egyre magasabb hozzáadott értékû tevékenységeket (például összeszerelés helyett összetettebb gyártási fázisokat, kutatás-fejlesztési és szolgáltató központokat) telepítenek Magyarországra. 2. táblázat: Az európai és a magyar gazdaságszerkezet változása 1995

2000 EU25

Magyar ország

6,7%

,8%

Ipar

26,3%

Építôipar

2005 EU25

Magyar ország

EU25

5,4%

2,3%

4,3%

1,9%

23,6%

27,3%

22,3%

25,3%

20,2%

4,6%

6,0%

5,1%

5,6%

4,8%

6,0%

Szolgáltatások

62,3%

67,5%

62,2%

69,7%

65,6%

71,9%

Összesen

100%

100%

100%

100%

100%

100%

Mezôgazdaság

Magyar ország

(Forrás: KSH, Eurostat)

Az évezred elejétôl Magyarországon is növekedésnek indult a szolgáltató ágazatok részaránya a GDP elôállításában (2. táblázat). Ugyanakkor a szolgáltató szektor – európai lép-

31

3.

3.




tékkel mérve – szerény mértékû térnyerése alapvetôen a közösségi szolgáltató szektor, azaz a nem piaci szolgáltatások súlyának növekedésével függ össze. A közösségi szolgáltatások térnyerése jelentôs részben e szektorok átlagos árszintjének meredek emelkedésére (konkrétan a közszférában megugró bérszínvonalra) vezethetô vissza. Az elmúlt évtized átlagában a piaci szolgáltatások éves növekedési üteme gyakorlatilag megegyezett a teljes GDP növekedési rátájával. A tôke- és technológiaigényes, valamint a tudásintenzív termelés közötti hangsúlyeltolódás statisztikailag is kimutatható jelei egyelôre még váratnak magukra. Noha a „high-tech” és „medium high-tech” iparágak aránya a hazai ipari termelésben magas és folyamatosan növekszik (1. táblázat), az ebben meghatározó szerepet játszó két ágazat (jármûgyártás és villamosgép-gyártás) hazai hozzáadott értéke a bruttó termeléshez viszonyítva alacsony, példának okáért a németországi átlagnak alig kétharmadát éri el. A vállalkozások teljesítményének megoszlása. A gazdasági szerkezet átalakulását, az ország gazdasági nyitottságát jól indikálja a többségi hazai, illetve külföldi tulajdonú vállalkozások gazdasági szerepének és súlyának összehasonlítása. Miközben a többségi hazai tulajdonú vállalkozások foglalkoztatásban betöltött szerepe meghatározó (80 százalékhoz közeli), gazdasági teljesítménymutatóik messze elmaradnak a számosságukban lényegesen kisebb súlyú külföldi tulajdonú vállalkozások mutatóitól. Az átlagosan lényegesen kisebb méretû hazai cégek exportárbevételének teljes árbevételhez viszonyított aránya jelentôsen elmarad a többségében külföldi tulajdonú és jellemzôen nagyobb méretû cégek hasonló mutatójától, és a két vállalatcsoport közötti különbség fokozatosan növekszik. 6.ábra: A többségi hazai tulajdonú vállalkozások súlya a magyar gazdaságban, 2005.

7% 21,5%

93%

Vállalkozások száma

78.5%

Alkalmazotti létszám

57,8%

42,2%

26,5% 43,5% 73,5%

Teljes árbevétel

Többségi külföldi tulajdonban lévô vállalkozások

Exportárbevétel

56,5%

Adózás elôtti eredmény

Többségi hazai tulajdonban lévô vállalkozások

(Forrás: APEH)

A hazai gazdasági szektor megosztottságának egy másik, de hasonló alapokra visszavezethetô vetülete a teljesítménymutatók létszám-kategóriák szerinti megoszlása. Megállapítható, hogy a hazai vállalkozásfejlesztési politika törekvéseinek dacára a nagyvállalati

32




kör, valamint a mikro-, kis- és középvállalati szegmens teljesítménye közötti különbségek egyértelmûen növekedtek – jól szemlélteti ezt a tôkearányos nyereség és a munkatermelékenység közötti különbségek növekedése. Ugyancsak feltûnô a két szegmens exportorientációjának és -teljesítményének különbsége, ami meghaladja a nyugat-európai országok hasonló vállalatcsoportjai között mérhetô különbségeket. A nagyvállalati szegmens folyamatosan növekvô exporthányadával szemben a mikro-, kis- és középvállalati szegmens stagnáló exportteljesítményét érdemes kiemelni (7. ábra). 7. ábra: A kis- és nagyvállalkozások gazdálkodásának néhány jellemzôje 20%

17,7%

15%

5,9% 5% 0%

12,2%

11,1%

10%

5 000 Ft 2000

2005

Sajáttôkearányos nyereség

21 052 Ft

20 000 Ft 15 000 Ft

Ft

40%

28 246 Ft

25 000 Ft

10 000 Ft

7,2%

5,5% 1996

30 000 Ft

16 077 Ft

20%

15 955 Ft

9 452 Ft

13,3%

10%

2000

0%

2005

Egy alkalmazottra jutó árbevétel Kis- és középvállalkozások

38,6%

25,2% 11,7%

9 395 Ft

1996

36,4%

30%

1996

2000

11,7%

2005

Exportárbevétel aránya

Nagyvállalatok

(Forrás: APEH)

Növekedést akadályozó tényezôk. A tulajdoni viszonyok és a létszámkategóriák közötti különbségek okai több tényezôre vezethetôk vissza. A finanszírozáshoz jutás nehézkessége. Magyarországon a nem pénzügyi vállalkozások GDP-hez viszonyított hitelállománya messze elmarad az EU fejlettebb országainak hasonló mutatójától (2005-ban közel 25 százalékos hitel/GDP ráta áll szemben az EU15 62 százalékos mutatójával). A kis- és középvállalkozások körében azonban a pénzügyi közvetítés mélysége 1999–2005 között több mint háromszorosára nôtt (4,1 százalékról 12,8 százalékra). Figyelembe véve azt is, hogy ebben az idôszakban a GDP növekedése is dinamikus volt, a kis- és középvállalatok finanszírozásában egyértelmû felzárkózási tendenciáról beszélhetünk – mindamellett, hogy a piaci források és a finanszírozási igények közötti rés még mindig jelentôs. A technológiai fejlettség alacsony színvonala. A hazai vállalkozások jelentôs hányada technológiailag elavult kapacitásokkal, infokommunikációs eszközparkkal és alkalmazásokkal rendelkezik. Jóllehet, az elmúlt években jelentôsen javult az infokommunikációs technológiára épülô üzleti megoldások használata a kis- és középvállalkozások körében, és nôtt az internetkapcsolattal rendelkezô vállalkozások aránya, az uniós átlagtól elmaradó értékek csak részben vezethetôk vissza finanszírozási problémákra.

33

3.

3.



A menedzsmentképességek, -ismeretek, valamint a vállalatok közötti üzleti kapcsolatok terén jelentkezô elmaradottság. Európai összehasonlításban elmondható, hogy a magyarországi vállalkozások (kiemelten a kis- és középvállalkozások) komoly lemaradásban vannak a vállalatirányítás korszerû technikái és a menedzsmentismeretek alkalmazása területén. A vállalkozói kultúra erôsítéséhez, a vállalati folyamatmenedzsment hatékonyságának növeléséhez elengedhetetlen a vállalatok közötti üzleti kapcsolatokat, a belsô vállalati folyamatok hatékonyságát, a hálózatbiztonság és a szolgáltatások minôségének javítását, a hatékony tudásmenedzsmentet elôsegítô vállalatirányítási (vezetôi döntéstámogató és információs, ellátási és ügyfélkapcsolati) rendszerek kiépítése, illetve a minôség-, környezet- és más irányítási rendszerek bevezetése. A vállalatok és a kormányzat, valamint a vállalatok és vállalatok közötti kapcsolatok minôségét jól jellemzik az e-kereskedelem és az e-kormányzati szolgáltatások mutatói. Az IKT-eszközök és hálózati megoldások alkalmazása terén felmutatott deficitek mellett mind a közösségi, mind az üzleti szektorban a biztonság, a felhasználói bizalom növelése, valamint az elavult üzleti modellekre és konzervatív hozzáállásra hagyatkozás ledolgozása jelentik a legnagyobb kihívást. Elmaradás az IKT használatában. Az IT-ráfordítások tekintetében Magyarország az európai középmezônybe tartozik (a GDP 2,4 százaléka szemben az EU25 3,0 százalékával), a telekommunikációs ráfordítások tekintetében pedig európai átlag feletti mutatókkal rendelkezik. A kedvezô pozíciók elsôsorban a telekommunikációs iparág közép-kelet-európai régióba történô relokációjának és a hazai IKT-szektor gazdasági súlyának köszönhetôk. A ráfordítások összehasonlításakor azonban meg kell jegyezni, hogy az IKT-eszközök és a szélessávú hozzáférés relatíve magas hazai árszintje torzítja ezeket a mutatókat. Az IKT-eszközök és -alkalmazások elterjedtségét, használatát, valamint az IKT-megoldások iránti attitûdöt tekintve korántsem ilyen ígéretes a kép. A gazdasági szerkezetben végbement váltást igen lassan követi egy ún. „kulturális váltás”, amely a digitális (IKT) megoldásokkal szembeni nyitott és adaptív hozzáállást tükrözné az üzleti, kormányzati szereplôk vagy a lakosság körében. Magyarország mind az internet-hozzáféréssel rendelkezô háztartások aránya (2006-ban 30 százalék), mind a szélessávú penetrációs ráta (2006-ban 7,0 százalék) tekintetében az EU25 átlagától messze elmarad. Jóllehet a szélessávú penetráció növekedési üteme gyorsult az utóbbi években, a felzárkózás területileg és a társadalmi csoportok metszetében egyenetlen. Míg a háztartások és az üzleti szektor (kis- és középvállalkozások) számítógép ellátottsága terén az ország lemaradása kevésbé szembetûnô (49,5 százalékos és 88 százalékos értékek 2006-ban az EU25-átlag 65 és 97 százalékával szemben), az internet-hozzáférés és a rendszeres internethasználat mutatói a már meglévô eszközök esetleges és „passzív” használatára utalnak. Az internet-hozzáférés és -használat ugyanakkor önmagában nem elegendô az e-gazdaság és az ehhez kapcsolt termelékenységnövelô hatások kibontakozásához. A magyar

34



e-kereskedelem és e-üzleti megoldásokat tükrözô mutatók alacsony értéke nemzetközi összehasonlításban aggasztó – lásd e-kereskedelmi tranzakciókat végzô/kezdeményezô, valamint integrált hálózati megoldásokat alkalmazó (például LAN, intranet) vállalkozások 20 százalék alatti aránya. Az európai átlagoktól elmaradó, alacsony penetrációs és használati mutatók okai között az e-szolgáltatások (G2B, B2B) alacsony fejlettsége, az IKT-eszközök jövedelemparitáson vett relatíve magas beszerzési ára mellett a megfelelô készségek és képzettség, valamint a felhasználói bizalom hiánya is jelentôs szerepet játszik. Ezen tényezôk egymást kölcsönösen erôsítô, multiplikatív hatásának elmaradása összességében magyarázza Magyarország nemzetközi összehasonlításban kedvezôtlen pozícióit. Alacsony K+F és innovációs aktivitás. A tudás alapú gazdaság alapvetô jellemzôje a környezeti, technológiai változásokat nemcsak követô, hanem azt dinamikusan alakítani is tudó gazdasági szemlélet megjelenése. A humántôke/munkaerô, a szervezetek/vállalatok magas fokú alkalmazkodási képessége mellett az innováció és a kutatás-fejlesztés veszik át a fô szerepet. A hazai K+F ráfordítások európai átlag alatti (a GDP kevesebb mint 1 százalékának megfelelô) szintje mellett a finanszírozás szerkezete sem megfelelô. Az üzleti szektor alacsony részesedése, jóllehet az elmúlt években nôtt, arányát tekintve messze elmarad a vezetô országok megfelelô mutatóitól. Magyarországon a vállalati és az állami K+F ráfordítások aránya (0,65:1) pontosan az EU-átlag fordítottja. A finanszírozási problémák kezelésében a hazai K+F forrásokat tömörítô, az innovációs lánc egészére fókuszáló Nemzeti Innovációs Alap játszik kiemelten fontos szerepet. K+F tevékenységgel a KSH 2005. évi adatai szerint Magyarországon 630 vállalat foglalkozik, de 17 nagyvállalat adja a vállalati K+F ráfordítások mintegy felét, ami a 17 nagyvállalat árbevételének mindössze 1,3 százaléka. Az üzleti szektoron belül K+F tevékenységet végzô vállalatok körében döntô többségben vannak a külföldi tulajdonú vállalatok. A K+F emberi erôforrásai szûkösek, az 1000 foglalkoztatottra jutó kutatók száma Magyarországon 3,9 fô, míg az EU15 átlaga 6,1 fô. A vállalati K+F felhasználások túlnyomó része mûszaki területen koncentrálódik, a fejlôdést azonban a hazai oktatási/képzési rendszer strukturális problémái gátolják. Alacsony a mûszaki és természettudományos végzettségû friss diplomások száma (a 30 év alatti korosztályban az 1000 fôre vetített számuk nem éri el az EU25 átlagának felét sem). Jelentôs hiány mutatkozik továbbá versenyképes tudással rendelkezô technikusból és szakmunkásból. Magyarország összesített innovációs mutatója (Summary Innovation Index - SII) 2005ben az EU-átlag 72 százaléka volt. A hazai kis- és középvállalati szektor innovációs aktivitása elmarad a fejlettebb gazdaságokban tapasztalttól. Kevés a tudáscentrumokból „kirajzó”, hasznosító (spin-off) vállalkozás. Fejletlen az innovatív kis- és középvállalkozások megerôsödését szolgáló technológiai inkubáció. Hiányoznak vagy gyengén

35

3.

3.



fejlettek a kutató-fejlesztô intézményeket és a vállalatokat összekapcsoló intézményi, hálózati struktúrák (innovációs centrumok, technológiai transzferközpontok, technológiai inkubátorházak). Nincsenek hatékony mechanizmusok a kockázati tôke innovatív vállalkozásokba tereléséhez, fejletlenek az innovációt támogató tôkepiaci eszközök. A K+F erôforrások regionális megoszlása az indikátorok kétharmados közép-magyarországi koncentráltságát mutatja. A magyar vállalkozásoknak – K+F és innováció vonatkozásában – a nemzetközi versenyben kell helytállniuk, ezért nemzetközi színvonalú innovációs és K+F fejlesztésekre, benchmarkokra, szakemberekre van szükség. Meggyôzôdésünk, hogy a magyarországi vállalkozások K+F orientációjának és innovációjának ösztönzése érdekében fokozottabban kell építeni az állami és a magánszektor együttmûködésére (PPP). A piaci szereplôk érdekeinek képviseletét, a megjelenést a versenyben csak az üzleti szféra aktívabb részvétele garantálhatja. A humán és infrastrukturális kapacitások inkább a közfinanszírozású szektorban vannak jelen, míg a finanszírozási források és a piaci megmérettetés döntô részben az üzleti szektorból származik, ezért a két szféra egymásrautaltsága igen erôs. Egyértelmû kihívás tehát a két terület közötti együttmûködés erôsítése. Befektetési és üzleti környezet. A magyarországi vállalkozások mûködésének egyik meghatározó tényezôje az adóterhelés alakulása. Az átlagos hazai adó- és járulékteher (2005-ben a GDP 39 százaléka) az európai uniós átlag közelében van (40,3 százalék), azonban a kelet-közép-európai régióra jellemzô szintet (kb. 35 százalék) meghaladja. Emellett a nominális adókulcsok a legtöbb adónem esetében a legmagasabbak közé tartoznak az EU-n belül, és csak a különbözô kedvezmények, mentességek bonyolult és folyamatosan változó rendszere – illetve az adózás elôl eltitkolt jövedelmek magas aránya – téríti el (lefelé) a tényleges adóterhelést a névleges adómértékektôl. Mindenképp kiemelt figyelmet kell fordítani a gazdasági szereplôket sújtó adminisztratív és szabályozási terhekre, illetve a vállalkozásokat érintô jogi környezet feltételeire. A Világbank „Doing Business” indexe a nemzetgazdaságok szabályozási környezetét elemzi, viszonylag részletes tagolással. Magyarország a 175 országból álló mezônyben a 143. az engedélyezési eljárások bürokratikussága (eljárások száma, idôigénye, költségessége) tekintetében, a 118. a befektetôk védelme (üzleti tranzakciók áttekinthetôsége, részvényesek jogai és ezek érvényesíthetôsége, az elsô számú vállalatvezetôk felelôsségre vonhatósága), valamint az adóeljárások terhessége (adófizetések gyakorisága, idôigénye) vonatkozásában. A tulajdonbejegyzés nehézkessége szempontjából hazánk a 103. helyet foglalja el. A szabályozási környezet fejlesztésére irányuló versenyben a változatlan papír-teher folyamatos és jelentôs pozícióvesztést eredményez: Magyarország az összesített rangsorban a 60. volt 2005-ben, 2006-ra a 66. helyre csúszott. A vállalkozásokat terhelô engedélyezési, ügyintézési eljárások idôigényének csökkentésében fontos szerepet játszhat az elektronikus szolgáltatások továbbfejlesztése. Magyarországon,

36



az európai szinten elismert, húsz alapvetô elektronikus kormányzati szolgáltatásnak csak a fele érhetô el – jóllehet ezek kiépítése felgyorsult az elmúlt két évben. A vállalkozások számára adminisztratív terheket eredményezô jogszabályok és eljárások felülvizsgálata ma már közösségi szintû prioritássá vált. Az Európai Unió kezdeményezései (közösségi joganyag egyszerûsítése, az adminisztratív terhek mérésének összehangolása, az elektronikus közszolgáltatások kiépítésének szorgalmazása, kiemelten az e-kormányzat és e-közbeszerzés területén) mind az üzleti környezet egyszerûsítését, az üzleti élet élénkítését szolgálják. Az Európai Bizottság elkötelezettségét bizonyítandó, 2007 elején megerôsítette az adminisztratív költségek csökkentésének 25 százalékos közösségi célszámát. Magyarország is kinyilvánította elkötelezettségét az adminisztratív terhek ilyen mértékû csökkentése mellett. Jogharmonizáció. Az európai csatlakozás óta a tárca jogharmonizációs kötelezettsége jelentôsen megnövekedett. Az utóbbi két évben fôként a közlekedési, a szállítási, valamint az energetikai területekre ró jelentôs kötelezettséget a jogharmonizáció. A külpiaci megjelenés ösztönzése. A hazai vállalkozások külpiaci teljesítményében jelentôs különbségek mutathatók ki tulajdonosi viszonyok és létszám-kategóriák mentén. (6-7. ábra) A külpiaci megjelenés ösztönzésében jelentôs szerepet játszik a haditechnikai eszközök beszerzéséhez kapcsolódó ellentételezés (ún. offset-tevékenység). 2004 májusában a GKM kialakította az ellentételezési politika új irányelveit. Ez, a gazdaságpolitikai célkitûzéseknek megfelelôen, a tudás alapú és a versenyképességet növelô ágazatokat (elektronika, információs és kommunikációs technológia, biotechnológia, védelmi és biztonsági ipar, megújuló energiaforrások, repülôgépipar stb.) és tevékenységeket (mûködôtôke-beáramlás, technológiatranszfer, kutatás-fejlesztés, know-how-átadás, képzés stb.) határozta meg prioritásai között. A külpiaci megjelenés támogatásának harmadik eszköze a kötött segélyhitelezés, amely révén hazánk – a nemzetközi céloknak megfelelôen – a világméretû szegénység csökkentéséhez és a fejlôdô országok gazdasági felzárkózásához járul hozzá. A kötött segélyhitelezés jogi, pénzügyi és intézményi feltételeinek kialakításával ugyanakkor a magyar kormány a nemzetközi fejlesztési támogatások olyan formáját hozta létre, amely révén a fejlesztési segélyezésre fordított költségvetési források a magyar gazdaság szempontjából is jól hasznosulnak. Beruházásösztönzés. A magyar gazdaság 1990 óta végbement szerkezeti átalakulásában meghatározó szerepet játszottak a külföldi közvetlen tôkebefektetések. Az 1990 óta Magyarországra érkezett mûködôtôke állománya 2006 végén meghaladta a 62 milliárd eurót. A mintegy 6100 euró/fô magyarországi FDI-állomány a legmagasabb a közép-európai térségben. Az elmúlt évtized adatait vizsgálva az éves mûködôtôke-beáramlás értéke viszonylag stabilan évi 3-4 milliárd euró között mozgott. 2005-ben összesen 5559 millió

37

3.

3.



euró értékben valósultak meg tôkebefektetések Magyarországon, ami a valaha mért legmagasabb éves mûködôtôke-beáramlásnak felel meg. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az FDI regionális szóródása továbbra is meglehetôsen nagy (4. ábra). Az ENSZ gazdasági fejlôdéssel foglalkozó konferenciájának (UNCTAD) adatai szerint a globális FDI-áramlás – az ezredfordulót követô erôteljes visszaesés után – 2004-2005-ben újra emelkedett, és elérte a 2000. évi rekordérték 65 százalékát. Az OECD legfrissebb elemzése szerint a következô évekre vonatkozó globális FDI-áramlási elôrejelzések kedvezôek, és a felzárkózó, így a kelet-közép-európai országok számára is pozitívak a kilátások. Magyarország pozíciója a kelet-közép-európai régióban tartósan kedvezô. Románia és Bulgária egyelôre csak a kifejezetten nagy létszámú és nem különösebben magas képzettségû munkaerôt igénylô beruházások esetében versenyképes, amelynek legfôbb oka a két ország infrastrukturális fejlettségi szintje. Középtávon várhatóan ez a két ország is csökkenteni fogja a lemaradását a külföldi befektetôkért folytatott versenyben, amelyhez EU-tagságuk is erôsen hozzájárul. A magyar kormányzati célokkal összhangban van az a tendencia, hogy egyre kevesebb olyan beruházás érkezik Magyarországra, amely nagy munkaerôigénnyel, de alacsony hozzáadott értékkel állít elô új termékeket. Az elmúlt években túlnyomórészt a magasabb technológiát és szakképzettséget igénylô termékek gyártása növekedett. Egyre több vállalat alapít K+F központokat és ún. regionális szolgáltató központokat az országban. A hazánkba irányuló külföldi mûködôtôke az EU-n belül túlnyomórészt Ausztriából, Németországból, Hollandiából és Nagy-Britanniából, az EU-n kívülrôl az Egyesült Államokból, Japánból, Dél-Koreából és egyre inkább Kínából származik.

38



3.2. Stratégiai akciók, lépések 3.2.1. Tudás alapú gazdaság, befektetés a jövôbe K+F és innováció A hatékony és sikeres K+F és innovációs politika záloga a kormányzati szintû Tudomány, Technológiai és Innovációs Stratégia (TTI Stratégia) elfogadása, valamint a stratégia maradéktalan érvényre juttatása a kétéves intézkedési tervek végrehajtása során. Kiemelt feladatunk az innováció és K+F egységes közfinanszírozási rendszerének kialakítása, amelynek egyik fontos részét képezi a Kutatási és Technológiai Innovációs alap (KTIA), a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP), a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP), Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP), valamint a Pólus Programok összehangolása. A K+F és a technológiai együttmûködések támogatásakor a piacorientált kutatás-fejlesztési tevékenységekre, valamint az egyetemi és kutatóhálózati együttmûködések ösztönzésére koncentrálunk. Erre a célra a GOP 1.1.1. („Piacorientált kutatás-fejlesztési tevékenység, valamint a K+F és a technológiai együttmûködések fejlesztése”) konstrukciója jelentôs forrásokat biztosít. Emellett kiemelt feladat a vonzó környezet biztosítása a hazai és külföldi kutatók számára. Mindehhez fejleszteni, erôsíteni kell a kutatási központokat, valamint az innovációs és technológiai parkokat. Ezt részben a GOP 1.1.2. („Kutatási központok fejlesztése, megerôsítése”) és 1.2.1. („Innovációs és technológiai parkok támogatása”) konstrukciói, részben a KTIA-ból finanszírozott Pázmány Péter Program biztosítja. Kezdeményezô szerepet kívánunk betölteni a nemzetközi K+F projektekben, különös tekintettel az ESS magyarországi központjának megpályázására, valamint az Európai Technológiai Intézet székhelyének Budapestre történô telepítésére. Annak érdekében, hogy a magyar gazdaság elsôsorban a magas hozzáadott értékû ágazatoknak köszönhetôen fejlôdjön, nagymértékben növelni kell a vállalkozások, különös tekintettel a kis- és középvállakozások K+F és innovációs tudatosságát. E célból K+F és innováció-specifikus jogi akadálymentesítést célzó intézkedési programot dolgozunk ki. Az információs társadalom kiteljesítése Az információs társadalom kiteljesítését szolgáló kormányzati irányvonalat és kezdeményezéseket a „Fehér könyv az Információs Társadalomról” címû dokumentumban foglaljuk össze. A digitális írástudás akcióprogramunk a jelenleg digitálisan írástudatlan társadalmi csoportokat célozza meg. A Hétköznapi Internet Program keretében pedig piaci és civil szereplôkkel együttmûködve, partnerségben segítjük az internethasználat népszerûsítését. A GOP 2.2.3. konstrukciója a hazai kis- és középvállalkozások e-kereskedelemben és e‑szolgáltatások piacán betöltött pozícióit hivatott erôsíteni. Végül, de nem utolsósorban, erôsíteni kívánjunk a tárca szabályozási tevékenységét az elektronikus fizetés, az elektronikus számlázás és az elektronikus aláírás alkalmazása és elterjedése elôtt álló jogi akadályok megszûntetése érdekében. A digitális tartalomipar fejlesztését célozva folytatni kell a közadatok üzleti célú továbbhasznosítását támogató jogszabályi környezet finomhangolását. 39

3.

3.



Komplex logisztikai fejlesztések A komplex szolgáltatást nyújtó logisztikai központok iránti igény szükségessé teszi a logisztikai szektor fejlôdésének erôsítését, a logisztikai központok (kiemelten intermodális logisztikai központok) által nyújtott, magas szintû szolgáltatások (beleértve az IKT-alkalmazásokat is) bôvítését, színvonalának emelését és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra fejlesztését. A minisztérium a legnagyobb logisztikai szervezeteket tömörítô Logisztikai Egyeztetô Fórummal (LEF) szoros együttmûködésben dolgozik a Nemzeti Logisztikai Stratégia véglegesítésén. A logisztikai stratégia céljai között a vállalkozások versenyképességének növelése (tranzakciós költségek csökkentésével, magasabb vevô-kiszolgálási színvonallal), a logisztikai szolgáltatásexport, illetve a környezetet kevésbé terhelô intermodális megoldások ösztönzése is szerepel. A logisztikai terület stratégiai célkitûzéseit szolgálja a GOP azon intézkedése, amely logisztikai központok és szolgáltatások fejlesztését támogatja (GOP 3.2.2.), illetve a KözOP ezekhez a fejlesztésekhez közvetlenül kapcsolódó prioritása (KözOP 3. prioritás), amely közlekedési infrastruktúra-elemek (útcsatlakozás, iparvágány, kikötôfejlesztés) kiépítését szolgálja. Az uniós társfinanszírozással kivitelezésre kerülô logisztikai projektek közül kiemelt szerepet játszik a záhonyi logisztikai központ fejlesztése („záhonyi zászlóshajó program”). 3.2.2. Vállalkozásbarát üzleti környezet Állami adminisztrációs terhek csökkentése Az állami adminisztrációs terhek felmérésekor figyelembe kell vennünk a jogszabályi környezet egyszerûsítésére fókuszáló mûhelymunkákban és hatástanulmányokban megfogalmazott szempontokat, elveket, eszközöket. Az adminisztrációs terhek csökkentésekor elsôdleges feladatunk az egyszerûbb, gyorsabb, olcsóbb vállalkozásindítás feltételeit biztosító szabályozás kialakítása, aminek során szorosan együtt kívánunk mûködni az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal (IRM) és az Államreform Bizottsággal. A vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése érdekében ki kell teljesítenünk az e-közigazgatás lehetôségeit, együttmûködve a MeH Elektronikus Kormányzati Központjával, valamint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel. Fontos feladatunk az adó- és járulékrendszer elôírásainak egyszerûsítésére irányuló ajánlások kidolgozása, a Pénzügyminisztériummal (PM) való sikeres szakmapolitikai együttmûködés kialakítása. A közigazgatási eljárások minôségének javítása érdekében – együttmûködésben az érintett tárcákkal (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) - törekszünk a minisztérium hatáskörébe esô hatósági, engedélyezési eljárások egyszerûsítésére, valamint saját, jó gyakorlaton alapuló ajánlások megfogalmazására. Igen fontos kezdeményezésünk továbbá a kormányzati támogatási programok pályázati adminisztrációs és egyéb elôírásainak könnyítése, konkrét javaslatok kidolgozása.

40



Fizetési fegyelem erôsítése A piaci szereplôk fizetési fegyelmének erôsítése mellett az állam fizetési fegyelmének javítása is elengedhetetlen. Ennek elérése érdekében olyan akcióprogram kidolgozására van szükség az IRM-mel és a PM-mel együttmûködve, amely kiemelt figyelmet fordít a körbetartozások csökkentésére. Közbeszerzések elektronikus támogatása Meg kell teremteni a „hagyományos” eljárások elektronizálásához, az elektronikus aukciókhoz, valamint a dinamikus beszerzésekhez kapcsolódó szabályozási környezetet. Ehhez kormányzati intézkedési terv (akcióprogram) elkészítése szükséges, amely részleteiben ismerteti az e-közbeszerzés hazai bevezetésének lépéseit. Ezen túlmenôen – a közbeszerzések nyilvánossága és központosítása révén – kiemelt teendô a közbeszerzési fegyelem javítása (együttmûködve az IRM-mel). Tisztességes és átlátható piacok Kiemelt feladatunknak tartjuk a versenyszabályozásért és piacfelügyeletért felelôs intézményekkel, hatóságokkal – Gazdasági Versenyhivatal (GVH), Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) – kialakult partnerség erôsítését, az önszabályozás és az alternatív vitarendezés technikáinak és intézményeinek térnyerését, valamint a „civil szankciók” szerepének propagálását a versenyszabályok megsértôi esetében. Az átlátható piacok és a tisztességes verseny erôsítéséhez feltétlenül szükséges a GKM háttérintézményeiként mûködô, ágazati szabályozó hatóságok - Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH), Magyar Energia Hivatal (MEH) – függetlenségének megerôsítése. Megfelelô jogszabályi környezet kialakításával javítanunk kell az ellenôrzési rendszer hatékonyságát, és hatékonyabban kell fellépnünk a nem regisztrált gazdasággal, illetve a feketegazdasággal szemben, együttmûködve a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal (SZMM), a Miniszterelnöki Hivatallal (MeH), valamint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal (IRM). Vállalkozások jogbiztonságának növelése A vállalkozások jogbiztonságának növelése érdekében ösztönözni kívánjuk a választott bíróságok szélesebb körû alkalmazását (promóció). A jogbiztonságot növelô szabályozás erôsítésekor fókuszálni kell a szellemi tulajdonjogok védelmére, valamint a termékhamisítás visszaszorítására (információ-szolgáltatás, promóció). A MeH-hel és a társtárcákkal együttmûködve további feladat a vállalkozókat szolgáló, szakszerû, egyablakos információszolgáltatást megteremtô jogszabálycsomag kidolgozása. A vállalati jog konszolidálásakor – együttmûködve az IRM-mel – elô kell segíteni a határon átnyúló vállalkozások közötti tranzakciókat gátló akadályok leépítését. Olyan jogszabály-módosítási javaslatokat tervezünk kidolgozni, amelyek hozzájárulnak az elektronikus szerzôdéskötés és az elektronikus fizetés elôtt álló akadályok lebontásához, illetve a kapcsolódó tranzakciós költségek csökkenéséhez.

41

3.

3.



3.2.3. Vállalati növekedés Finanszírozáshoz-jutás elôsegítése Kétévente – a GOP akciótervének ütemezéséhez igazodva – megvizsgáljuk, hogy megfelelô mértékû források állnak-e rendelkezésre a vállalatok számára (GAP analysis), és amennyiben szükséges, a meglévô széleskörû pénzügyi programokat továbbfejlesztjük. Törekedni kell arra, hogy az Európai Bizottság, az Európai Befektetési Bank (EIB), és az Európai Befektetési alap (EIF) közös kezdeményezése alapján a GOP 4. prioritásában megjelenô, JEREMIE típusú pénzügyi eszközök alkalmazása a vállalkozások igényeinek megfelelôen, a piaci elvárásokkal összhangban, a piaci kudarcokat feloldva szolgálják a vállalkozások növekedését. A kockázati és tôkeprogramok, a garanciaalapok hatékony mûködésének biztosítása és a mikrohitel-programok segítségével elsôsorban a kis- és középvállalkozások számára biztosítunk új, piaci viszonyokhoz alkalmazkodó növekedési lehetôséget. Új technológiákhoz hozzájutás támogatása A tartós vállalati növekedés alapfeltétele a vállalkozások megfelelô, versenyképes technológiai színvonalának elérése és fenntartása mind a termelô, mind a szolgáltató ágazatokban. Ehhez hozzájárulva – elsôsorban a GOP 2.1.1. („Vállalati technológiafejlesztés”) konstrukció kereteinek felhasználásával – kiemelten kívánjuk kezelni a vállalati technológiafejlesztést szolgáló projekteket, amelyek hozzájárulnak az egyes vállalatok jövedelemtermelô képességének növeléséhez, a versenypozíciók javításához. Hozzáférés menedzsmenttudáshoz és versenyképes piaci információkhoz A hozzájutás az üzleti információkhoz, az információszerzés lehetôségeinek bôvítése, a vállalati mûködés részleteinek ismerete nagymértékben hozzájárul a vállalatok üzletszerû mûködésének javításához, a vállalati szintû versenyképesség erôsítéséhez. A belsô folyamatok hatékonyságának növelése, a vállalati folyamatmenedzsment javítása a modern vállalatirányítás eredményeként jelentkezik. A vállalatirányítási és egyéb üzleti rendszerek, megoldások kiépítésének támogatását elsôsorban a GOP 2.2.1. („Vállalati folyamatmenedzsment”) konstrukció keretén belül kívánjuk megvalósítani. Ezen túlmenôen fontos cél a minôségtudatos vállalatirányítás meghonosítása, amihez a GOP 2.2.2. („Minôség-, környezet- és egyéb irányítási rendszerek, szabványok bevezetésének támogatása”) konstrukció forrásai nyújtanak segítséget. A vállalkozások fejlesztésén túl a vállalati versenyképesség fontos eleme az irányítás minôsége, a menedzsment színvonala. Ennek javításában a menedzsmentképességek elsajátításának ösztönzése, illetve a különbözô, elsôsorban a GOP 3.3.2. („Üzleti, piacfejlesztési programok vállalkozások részére”) konstrukció keretein belül megvalósítandó, vállalkozások és vezetôik részére kialakított üzleti, piacfejlesztési, tanácsadói programok biztosítása nyújt segítséget. Emellett igen fontos a meglévô KKV tanácsadói hálózat mûködésének, eredményességének felülvizsgálata, valamint újragondolása a piaci elvárások, a kis- és középvállalkozások szükségleteinek figyelembevételével.

42



Vállalati innováció és K+F tevékenység ösztönzése Az innováció és K+F tevékenység hosszú távon is biztosíthatja a vállalkozások kiemelkedô, a versenytársakénál jobb technológiai színvonalú mûködését. A vállalati innovációs és K+F tevékenységre épülô versenyképesség és a piaci pozíciók erôsítését szolgálják a GOP 1.3.1. („Vállalati innováció ösztönzése”), 1.3.2. („Vállalati kutatás-fejlesztési profil erôsítése”) és 1.3.3. („Technológiaintenzív start-up vállalkozások támogatása”) konstrukciói. Az EU strukturális alapjaiból származó támogatások mellett hazai KTIA-programok keretében nyújtunk segítséget a részvételhez az Európai Unió CIP (Competitiveness and Innovation Framework Program 2007-13) és JEREMIE kezdeményezéseiben. A tárca közbeszerzéseinél elônyben részesítjük az innovatív megoldásokat kínáló hazai pályázókat. Klaszteresedés, hálózatosodás A termeléshez közvetlenül kapcsolódó elemek – mint például az ipari parkok magas színvonalú mûködtetése és szolgáltatásainak fejlesztése – mellett fel kívánunk lépni az általános vállalati mûködés színvonalának javítása érdekében is. Az ipari parkok fejlesztését segíti elô a GOP 3.2.1. („Ipari parkok telephelyeinek és szolgáltatásainak fejlesztése”) konstrukciója, míg az általános vállalati mûködés színvonalának javítására példaként a vállalatirányítás és etikai kódex ajánlásainak kidolgozását, a társadalmi felelôsségvállalás (CSR) és a környezettudatos vállalatirányítás elônyeinek bemutatását tervezzük különbözô ismeretterjesztô és tájékoztató anyagok kidolgozásával, vállalkozásfejlesztési kezdeményezéseinkbe történô beépítésével. 3.2.4. Hazai vállalatok nemzetközivé válása ITDH fejlesztési projekt – Üzletfejlesztési projekt A 2006-ban megkezdett intézményfejlesztési projekt folytatásaként célunk az ITDH piacorientáltabb mûködése, azaz fizetôs szolgáltatások kialakítása, a korábbi, támogatási-szolgáltatási rendszer hatékonyabbá tétele, cégek mentorálása, valamint stratégiai fókuszok kialakítása. Az ITDH korszerûsítésével a hazai kis- és középvállalkozói szegmens külpiaci megjelenését kívánjuk elôsegíteni. Külpiaci megjelenést ösztönzô szolgáltatáscsomagok összehangolása Kiemelt feladatunk a hagyományosan hazai vállalkozások külpiaci megjelenését segítô háttérintézmények (EXIM, MEHIB, ITDH) tevékenységének a minisztérium szakmai felügyelete és irányítása mellett történô összehangolása, aminek révén javítható az állami kezdeményezések hatékonysága. Direkt pénzügyi eszközök A direkt pénzügyi eszközök között a jövôben is fontos szerepe van a védelmi beszerzések ellentételezésének (offset-megállapodások). Terveink között szerepel a meglévô offsetmegállapodások meghosszabbítása, valamint új tárgyalások kezdeményezése hasonló megállapodásokról. Ez a tevékenység a gazdaságpolitikai célkitûzéseknek megfelelôen a tudás alapú és a nemzetközi versenyképességet növelô ágazatokra és tevékenységekre

43

3.

3.



fókuszál. A pénzügyi eszközök egy másik formája a kötött segélyhitelezés. Feladatunk olyan javaslatcsomag kidolgozása, amely révén lehetôvé válik a konstrukció aktívabb használata. A fentieken túl kiemelten kezeljük a magyar vállalkozások külföldi tôkekihelyezésének támogatását. Ehhez kapcsolódóan átfogó elemzést készítünk az állami ösztönzôk szerepérôl, a meglévô kormányzati intézkedések hatékonyságáról. 3.2.5. FDI-ösztönzés ITDH fejlesztési projekt – Befektetésösztönzés pillér A GKM stratégiai felügyelete mellett folytatjuk az ITDH mûködési színvonalát javító szervezetkorszerûsítést. Uniós források bevonásával támogatjuk az egyablakos befektetô-kiszolgálási rendszer fejlesztését, amely az ügyfél-elégedettség növekedése mellett érdemben járul hozzá a magyar gazdaság pozitív, külkereskedelmet és befektetéseket élénkítô nemzetközi megítéléséhez. Közvetlen támogatások Folytatni kívánjuk a nemzetgazdasági szempontból kiemelkedô jelentôségû, multiplikátor hatásokat eredményezô beruházások szubvencionálását – figyelembe véve az Európai Unió állami támogatásokat érintô keretszabályozását. Az egyedi támogatásokra épülô rendszert a regionális versenyhelyzethez, a költségvetési lehetôségekhez és a beruházói visszajelzésekhez igazodva folyamatosan fejlesztjük, jelenleg feldolgozóipari, K+F és turisztikai beruházások, valamint regionális és globális vállalati szolgáltató központok létesítésének ösztönzése áll elôtérben. A gazdasági fejlôdés területi megosztottságának enyhítését szolgálja a GOP 2.1.1. („Munkalehetôség-teremtô beruházások támogatása a hátrányos helyzetû kistérségekben”) konstrukciója, amely munkahelyteremtô beruházásokhoz és vállalati fejlesztésekhez biztosít támogatást a gazdasági fejlettségben elmaradó kistérségekben. Beruházókkal történô kapcsolattartás racionalizálása Fokozott figyelmet kell fordítanunk az újrabefektetési hányad javítására, az újrabefektetések ösztönzésére, amelyet a már Magyarországon lévô befektetôk körében végzett hatékony és pro-aktív tevékenységgel mozdítunk elô. Az ITDH korszerûsítésével párhuzamosan átértékelésre kerül a minisztérium szerepvállalása a külföldi beruházókkal történô kapcsolattartásban. Az egyablakos befektetô-kiszolgálási rendszer fejlesztésével a minisztériumi szintû kapcsolattartást csak egyes kiemelt beruházók esetében látjuk indokoltnak. Ilyenre lehet példa multinacionális vállalatok regionális központjának Magyarországra vonzása, különös tekintettel a magasabb hozzáadott értékû ágazatokra.

44


Infrastruktúra

Küldetésünk, Olyan Infr astruktúr a és r áépülô szolgáltatások kialakítása és felügyelete, amely gar antálja az egyetemes hozzáférést a minôségi alapszolgáltatásokhoz, továbbá a hazai és nemzetközi forr ások, valamint magánszereplôk bevonását.

Specifikus célok

I. Az ágazati stratégiákat rendszerszemléletben kell megalkotnunk, vagyis az egyes stratégiák készítése során figyelemmel kell lennünk mind a közösen lefedett területekre, mind pedig az egyéb módon létrejövô, ágazatok közötti kölcsönhatásokra, a közlekedési módok közötti átváltásokra és kiegészítô viszonylatokra. II. A közösségi közlekedési szolgáltatások átszervezése során maximálisan érvényesíteni kívánjuk a közpénzek hatékony felhasználásának követelményét. Ugyanakkor az átszervezések fô célja a szolgáltatások színvonalának, az utazóközönség elégedettségének növelése. III. Célunk olyan közlekedési hálózat kialakítása, amelynek segítségével az áruk és személyek költség-, idô-, és környezetkímélô módon jutnak el rendeltetési helyükre. IV. A közúti és vasúti szállítás, valamint az út- és vasút-üzemeltetés területén a szolgáltatások piacosításával kívánjuk oldani a belépési korlátokat, erôsíteni a szolgáltatói versenyt. V. Célunk az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacain a verseny intenzitásának növelése, a hálózati szûk keresztmetszetek oldása – ezáltal biztosítva a magyar hírközlési piac versenyképességének növekedését és további integrálódását az egységes európai távközlési piacba. A versenyfeltételek javítása mellett közösségi célunk a szélessávú internetlefedettség elérése 2010-re, az ország egész területén. Célunk, hogy a postai szolgáltatások piacán a verseny keretfeltételeinek megteremtésével növekedjen a hazai postai szolgáltatások színvonala.

45

4.

4.

Infrastruktúra


4.1. Specifikus elemzés, következtetések Közlekedési infrastruktúra. Magyarország gazdaságföldrajzi fekvése közlekedési szempontból kedvezô: az országon több transzeurópai közlekedési folyosó (TEN-T) halad át. Ezek kiépítettségének elsôsorban minôségi hiányosságai jelenleg korlátozzák az ország elérhetôségét, a közlekedési módok közötti (át)váltást és a környezetet kevésbé szennyezô közlekedési módok elôtérbe kerülését. A magyar közlekedési hálózat leterheltségét növeli, de egyben nagy lehetôséget is jelent a környezô (újonnan csatlakozó) országok nemzetközi kereskedelmének, egyúttal a magyar szállítási igények jelentôs növekedése. 8. ábra: A páneurópai közlekedési folyosók magyarországi szakaszai (közút, vasút, víziút)

(Forrás: MÁV Tervezôintézet Kft.)

Vasút. Magyarország az EU átlagát meghaladóan kiterjedt, a közúthálózatot részben kiegészítô vasúthálózattal rendelkezik. A jelentôs forgalmú vasútvonalak villamosítottak. A 2005-ben hatályba lépett, új vasúti közlekedési törvény megteremtette a vasúthálózat megnyitásának lehetôségét a hazai és külföldi vállalkozások elôtt. Ma már hat személyszállítási és tizenegy áruszállítási engedéllyel rendelkezô hazai vállalkozás használja a

46


Infrastruktúra

vasúti infrastruktúrát. A piacra belépô vállalkozások száma gyorsan nô, bár még elmarad a szomszédos országokra jellemzô értéktôl. A forgalomirányításban még nem terjedt el a modern telematikai megoldások alkalmazása, a nemzetközi vasúti forgalomban szükséges, korszerû interoperabilis eszközök használata is szórványos. A nemzetközi forgalmat lassító, illetve akadályozó tényezôk az egyes országok vasútüzemi jellemzôinek különbségei, valamint a vámkezelés és egyéb hatósági eljárások idôigénye. A vasúti áruszállítás volumene az 1980-as évek végétôl folyamatosan csökkent, de a vasúti piacnyitás megfordította ezt a trendet. 2006-ban a vasúti áruszállítási piac összesített teljesítménye már minden negyedévben jelentôsen meghaladta a hajdani két állami vállalat kilencvenes évekre jellemzô teljesítményét. A távolsági vasúti személyszállításban az utasok száma évrôl-évre 1-1,5 százalékkal csökken, ugyanakkor az elôvárosi vasúti szolgáltatások évi 50–60 millió utassal, illetve a városi vasúti szolgáltatások, ennél is jóval nagyobb forgalommal, jelentôs tartalékokat rejtenek. A jövôbeli fejlesztések pedig lehetôvé teszik a távolsági, elôvárosi és városi vasúti szolgáltatások fokozottabb integrációját, hozzájárulva a közösségi közlekedés egyéni közlekedéshez viszonyított részarányának javításához. Közút. A közúti közlekedés forgalma az 1990-es évek dereka óta évi 3-4 százalékos ütemben, folyamatosan nô. Míg a vasúthálózat sûrûsége meghaladja, addig az úthálózaté csak megközelíti az EU átlagát (88 százalék). Az autópálya-ellátottság viszont mindössze 40 százaléka az EU15 átlagának, ugyanakkor területi eloszlása is egyenlôtlen. Jóllehet az utóbbi évek dinamikus autópálya-fejlesztése csökkentette a lemaradásunkat, a TEN-Thálózat magyarországi kiépítettsége (43 százalék) további fejlesztéseket kíván. Az utak pályaszerkezete az EU-ban általánosnál alacsonyabb (115 kN-nak szemben 100 kNos) tengelyterhelésre épült. Magyarország útmegerôsítési programja 2008-ra 1900 km magyarországi fô- és összekötô út megerôsítését tartalmazza. A hazai és a nemzetközi közúti forgalom növekedésével párhuzamosan az úthálózat burkolatainak és hídjainak állapota folyamatosan romlik: 1998 és 2004 között az országos közutak nyomvályús szakaszainak aránya 2 százalékról 7 százalékra emelkedett. A közlekedési hálózatok fenntartható és ésszerû használatának erôsítésére az Európai Unióban az úthasználattal arányos, elektronikus díjszabási rendszerek kialakítását támogató, egységes európai módszertan kidolgozása került elôtérbe. Az arányos díjszabási rendszerek kialakításában kettôs elôny rejlik. A megfizethetô díjszintek egyrészrôl az úthálózat hosszú távon történô üzemeltetésének, fenntartásának finanszírozási fedezetét szolgálják; másrészrôl alternatív, környezetkímélô szállítási módok versenyelônyét erôsítik.

47

4.


Vízi közlekedés. A Dunára vonatkozó európai hajózhatósági követelmények szerint a Duna teljes magyarországi szakaszán akadálymentes és tartósan megbízható közlekedési feltételeket kell biztosítani. Ennek a magyar–szlovák és a magyar Duna-szakasz nem tesz eleget: a hajók az év felében-kétharmadában – a vízjárástól függôen – csak merülési korlátozással közlekedhetnek. A hajózás biztonságát szolgáló informatikai rendszer hiányosságai mellett, a megfelelô színvonalon kiépített, folyamatos üzemre képes magyarországi kikötôhálózat sem felel meg az európai elvárásoknak. Légi közlekedés. A légi személyszállítás gyors bôvülése elsôsorban a diszkont légitársaságok tevékenységének köszönhetô. Az utóbbi négy évben mintegy duplájára nôtt a ferihegyi repülôtér személyforgalma, elôzetes számítások szerint 2006-ban meghaladta a 8 millió fôt. Ferihegyen kívül további két, nemzetközi forgalmat is lebonyolító, regionális jelentôségû repülôtér mûködik (Debrecen és Sármellék), amelyek közúti csatlakozása nem kielégítô. Az áruszállítás volumene a ferihegyi repülôtéren 1998 és 2005 között 31,7 ezer tonnáról mintegy 60 ezer tonnára növekedett, és a következô években is messze az európai átlagot meghaladó bôvülés várható. 9. ábra: Az áruszállítási teljesítmények változása

45 40 milliárd árútonna-kilóméter

4.


Infrastruktúra

közúti vízi

vasúti csôvezetékes

35 30 25 20 15 10 5 0 2000

2001

2002

2003

2004

2005

(Forrás: KSH)

Közlekedési módok megoszlása, logisztika. A közlekedési munkamegosztás hazánkban is a nemzetközi trendekhez hasonlóan változik. Elsôsorban a motorizáció erôteljes terjedése és a közösségi közlekedés szervezettségének és kiépítettségének elmaradása miatt növekszik az egyéni közlekedés aránya, amely azonban Magyarország esetében elmarad az európai

48


Infrastruktúra

átlagtól (EU15 mintegy 60 százaléka). Az egyéni közlekedés további térnyerését a tömegközlekedés és egyéb alternatív közlekedési módok szerepének felértékelôdése korlátozhatja. A közúton történô áruszállítás mind relatív fontosságát, mind növekedési ütemét tekintve Magyarországon is meghaladja a vasúti áruszállítás szerepét és növekedésének intenzitását (9. ábra). Környezetvédelmi szempontból is jelentôs, hogy hazánkban már több mint egy évtizede megindult a kombinált áruszállítás és az ezt kiszolgáló alapinfrastruktúra (terminálok, illetve logisztikai központok hálózata) fejlôdése. Jelenleg a Logisztikai Egyeztetô Fórum kritériumrendszere alapján mûködô, országos jelentôségû, minôsített logisztikai központok között két trimodális (közút-vasút-víziút), öt bimodális (közút-vasút) kiépítettségû központ található. Mivel a közlekedési ágazat energiafogyasztása minden tagországban az összenergia-felhasználás jelentôs százalékát teszi ki, az olajfüggôség csökkentése és a közlekedés fenntartható fejlôdésének biztosítása érdekében az utóbbi években hazánkban is elôtérbe került a vasúti áruszállítás, illetve a zöldüzemanyag-termelés és a zöldüzemanyag-meghajtású jármûvek hasznosításának ösztönzése. Elektronikus hírközlési infrastruktúra és szolgáltatások. A hazai hírközlési piacon a 2001. évi piacnyitást követôen érzékelhetôen erôsödött a verseny. A vezetékes telefonálás lakossági szegmensében is színre léptek olyan szolgáltatók, amelyek a korábban monopolhelyzetet élvezô (inkumbens) szolgáltató komoly riválisává váltak. 2006-ra a vezetékes telefonhálózatok hangforgalmának 14 százalékát alternatív szolgáltatók biztosították. Emellett egyfajta infrastruktúra alapú verseny kialakulását sejteti a kábeltévés szolgáltatók megjelenése a vezetékes telefonpiacon. A hírközlési szolgáltatások áraiban mért eltérés jól tükrözi a piaci kondíciókat: a meghatározó szolgáltatók piaci részesedése magasabb az európai átlagnál. A vezetékes szolgáltatási csomagok árazása szintén meghaladja az európai átlagértékeket (lásd helyi/országos/nemzetközi telefonhívások díjai). Ugyanígy az IKT-szolgáltatások árai, jóllehet csökkenô trendet mutatnak, és folyamatosan közelítenek az európai átlaghoz, vásárlóerô-paritáson számítva még mindig magasabbak az európai átlagnál. A mobiltelefonok penetrációját tekintve a magyar mutatók igen közel állnak az európai átlaghoz (2006 végére 9,6 millió elôfizetô). Az európai trendekkel megegyezik a vezetékes elôfizetések számának csökkenése. Az EU által 2006 márciusában megfogalmazott szélessávú fejlesztéspolitikával tökéletesen harmonizáló célkitûzés a Nemzeti Szélessávú Stratégiában (NSzS) megfogalmazott, 2010 végére biztosított, teljes lakossági lefedettség. Az internet elterjedtségében a legtöbb kelet-közép-európai állam, így Magyarország is elmarad az EU átlagától, noha az utóbbi években fokozatosan nôtt a szélessávú internetelérések térnyerése, ezáltal relatív csökkent a digitális szakadék nagysága. A szélessávú infrastruktúra fejlettsége azonban Magyarországon mind a sûrûség, mind a technológia szempontjából továbbra is egyenetlen.

49

4.

4.

Infrastruktúra


Jelenleg a magyarországi települések kb. 70 százaléka lefedett, valamilyen technológiával elérhetô, szélessávú infrastruktúrával. A szélessávú hozzáféréssel nem rendelkezô, közel 1000 település két-harmada hátrányos helyzetû kistérségben található. 10. ábra: Szélessávú internet-hozzáférés Magyarországon, 2004-2006 69HAh`{WZaZh ^ciZgcZi"]doo{[gh^ aZ]Zih\'%%)#b{gX^jh

69HAh`{WZaZh ^ciZgcZi"]doo{[gh^ aZ]Zih\'%%+#d`iWZg

(Forrás: GKM)

A városszerkezet miatt kedvezôbb képet mutat a háztartások szélessávú infrastruktúrához való hozzáférése, mivel jelenleg a háztartások 89 százaléka számára elérhetô valamilyen szélessávú hálózat. Az elmúlt években a kormányzat a szélessávú internet-hozzáférés kiépítésével, központi fejlesztésekkel és a szabályozás korszerûsítésével egyöntetûen igyekezett hozzájárulni a digitális szakadék csökkentéséhez. Az információs társadalom kiteljesedésének legfôbb korlátozó tényezôi ma már nem a megfelelô infrastruktúrához való hozzáférés korlátozottságában keresendô. Postai szolgáltatások. Az Európai Unióban a postai liberalizáció alapjait a 97/67/EK irányelv és az ezt módosító 2002/39/EK irányelv fektette le. A postai piac liberalizációjának kulcsa a fenntartott szolgáltatási terület fokozatos szûkítése, amelyet az Európai Bizottság 2006 októberében elôterjesztett, a postai belsô piac teljes körû liberalizációs javaslata követ az európai színtéren. Magyarországon jelenleg a 2004. január 1-jén hatályba lépett postatörvény van érvényben. A szabályozás célja – az uniós irányelvekkel történô jogharmonizáció mellett – a hazai postai piacon folyó verseny kiszélesítése volt. A törvény hatályba lépésétôl eltelt idôszakban azonban nem történt jelentôs elmozdulás a liberalizáció irányába, a fenntartott szolgáltatási kör szûkítése nem volt jelentôs hatással a piac szerkezeti átalakulására, és a fenntartott szolgáltatási körön kívüli, egyetemes szolgáltatások terén továbbra sincs tényleges verseny. A Magyar Posta ôrzi döntô piacrészesedését a levélpiacon.

50


Infrastruktúra

A postai piac teljes liberalizációja csak a levélpostai piacon jelent majd új helyzetet. A postai szolgáltatások hazai piacának egyéb szegmenseiben (futár, expressz, csomag) már valós versenyhelyzet van. A postai liberalizáció kiteljesítése mind az ágazati szabályozást, mind a végrehajtást tekintve igen szûk határidejû feladatot ró Magyarországra. A küszöbön álló liberalizációval szemben támasztott fontos követelmény az egyetemes postai szolgáltatások magas színvonalának megôrzése, a megfelelô finanszírozási rendszer kialakítása mellett. Elemzést kívánunk készíteni arra vonatkozóan, hogy a kistelepüléseken mûködô, üzleti szempontból nem megtérülô postahivatalok szerepét miként vehetnék át hosszú távon az eMagyarország Program keretében kialakított – minôségbiztosítással rendelkezô – digitális információs központok.

51

4.

4.

Infrastruktúra


4.2. Stratégiai akciók, lépések 4.2.1. Egységes közlekedésfejlesztési stratégia Az Európai Unió által 2006-ban felülvizsgált közlekedéspolitikai Fehér Könyvvel összhangban szükséges a hazai közlekedéspolitika felülvizsgálata. A felülvizsgálat során át kell tekintenünk a több közlekedési ágazat jellemzôjét magában foglaló, egységes közlekedéspolitika fejlesztésének hosszú távú lehetôségeit. Az egységes közlekedésstratégia részeként szakágazati stratégiák megalkotására, illetve azok miniszteri és kormányszintû elfogadására van szükség. Az egységes közlekedésfejlesztési stratégiának számos, a közlekedési alágazatokhoz együttesen kapcsolódó, és az egyes alágazatok mûködését meghatározó cselekvési tervet kell magában foglalnia. Ehhez kapcsolódva ki kell dolgozni a közlekedésbiztonsági akcióprogramot is, a helyközi közlekedési szolgáltatások fejlesztését célzó akciótervet és az intelligens közlekedési szolgáltatások stratégiáját, valamint megvalósítási tervét. A közlekedés- és az energiapolitika koherenciájának erôsítése érdekében kölcsönös ajánlásokat fogalmazunk meg az energetikai és a közlekedési terület fejlesztéseinek és az ágazati szabályozó eszközök összehangolására. Az egységes közlekedésfejlesztési stratégia részeként kiemelt figyelmet fordítunk az energiahatékonysági szempontok érvényesítésére. 4.2.2. Közösségi közlekedési szolgáltatások Közlekedésbiztonsági programok megvalósításával célunk, a biztonságosabb közlekedés megteremtése mellett, a baleseteket kísérô, súlyos társadalmi költségek – mind a személyi, mind a vagyoni kár – csökkentése. Új közgazdasági és jogi alapok megteremtésével ösztönözzük a közösségi közlekedési rendszer utazási igényekhez történô igazítását, a szolgáltatók hatékonyabb mûködését, a gazdasági és környezeti fenntarthatóság biztosítását. Ennek érdekében átalakításra kerül a közlekedés finanszírozási rendszere, a tarifa-, a kedvezmény- és a fogyasztói árkiegészítések rendszere. A közszolgáltatások finanszírozási hátterének megteremtése mellett felülvizsgálatra kerülnek a koncessziós szerzôdések is. Ennek célja a szolgáltató és a megrendelô közötti, EU-konform jogi peremfeltételek tisztázása és a kiszámítható, hosszú távú kapcsolatok kereteinek kialakítása. A megrendelôi igények és a közvetlen felhasználók/utasok igényeinek közelítését célozzuk a helyi és helyközi közösségi közlekedés menetrendjeinek összehangolásával és a regionális átszervezések megvalósításával. Ehhez feltétlenül szükséges a közlekedési szövetségekrôl szóló törvény kidolgozása, a közlekedési szövetségek megalakításának egységes koncepció szerint történô elôkészítése, a közszolgáltatások keresleti, megrendelôi oldalának regionalizálása, illetve kínálati, szolgáltatói oldalán a többszereplôs verseny feltételeinek megteremtése. A közlekedési társaságok szervezeti átalakítása átláthatóbb mûködést eredményez. A Volán társaságok hatékonyságának növelése érdekében regionális átszervezésre, a vonalhálóza-

52


Infrastruktúra

tok újraszervezésére kerül sor, ami elôsegíti a felkészülést a versenypiaci körülményekre. A MÁV Zrt. szervezeti átalakítása, az önálló áruszállító leányvállalat privatizációját követôen, a pályahálózat-mûködtetés és a személyszállítás szétválasztásával folytatódik. Az átalakítás hozzájárul a keresztfinanszírozás megszûntetéséhez, a valós költségigények megjelenítéséhez, valamint a személyszállítási piac liberalizációjára való felkészüléshez. 4.2.3. Közlekedési hálózat fejlesztése Folytatni kívánjuk a megkezdett hálózatfejlesztést. Ehhez biztosítani kell a végrehajtási rendszer átláthatóságát a hazai és EU-s forrásokat integráltan kezelô végrehajtás kialakításával, kétéves akciótervek gördülô tervezésével, valamint hatékony monitoringrendszer mûködtetésével. A hazai források felhasználását felügyelô és az EU-s forrásokat koordináló Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ (KKK) 2007 elején megkezdett szervezeti átalakításának célja a végrehajtás átláthatóságának és elszámoltathatóságának erôsítése. A végrehajtás átalakítását a PPP-megoldások intézményi kezelésével, az államigazgatáson belüli szervezeti háttér megteremtésével folytatjuk. Nélkülözhetetlennek tartjuk a magántôke fokozott bevonását a közlekedési infrastruktúra-fejlesztések és a hálózatüzemeltetés pénzügyi fenntarthatósága szempontjából. Az EU „a használó fizet” alapelve vezérli az európai országokat intelligens közlekedési rendszerek bevezetésében. Ezen alapelvet követve ösztönözzük egyrészt az elektronikus jegyrendszerek bevezetését, amelyek helyi szinten segítik a forgalom folyamatos felmérését, és az igényeknek megfelelô, rugalmas forgalomszervezési megoldások kialakítását. Másrészt a használattal arányos vasút- és útdíjfizetési rendszer kereteinek kidolgozásával egy igazságos és rugalmas közlekedési infrastruktúra-használati díjstruktúra kialakítására törekszünk, amely terveink szerint a vasúti szolgáltatásokat követôen, 2008-ban a tehergépjármûvek és az autóbuszok számára is bevezetésre kerül. 4.2.4. Közlekedési szolgáltatások versenyfeltételeinek megteremtése A Volán társaságok privatizációja hatékonyan támogatja a személyszállítási színvonal javítását, miközben a magánvállalatok által felügyelt mûködés és az állam megrendelôi szerepe hatékonyabb gazdálkodásra is lehetôséget teremt. Az új modell alapja a közszolgáltatási szerzôdések rendszerének teljes körû bevezetése és átalakítása a közszolgáltatás keretében végzett közlekedési szolgáltatások területén. A MÁV Cargo Zrt. magánosítása révén – megfelelô üzleti szemlélettel rendelkezô piaci vállalatként – a vasúti áruszállítási színvonal emelkedésére és a közúttal, valamint a külföldi vasúttársaságokkal szembeni pozíció erôsödésére számítunk. A vasúti hálózathozzáférési díjrendszer folyamatos karbantartásával a magyar vasúti infrastruktúra versenyképesebbé válik, és nô a kapacitáskihasználás is.

53

4.

4.

Infrastruktúra


Jelentôs változtatásokat tervezünk az útfenntartás és útüzemeltetés terén. Célunk, hogy a magánforrás bevonásával létrejövô (PPP), új infrastruktúra-elemeket üzemeltetô társaságok és a régi szereplôk között szabályozott piaci verseny jöjjön létre, és hogy a közút-üzemeltetés regionális alapokon szervezôdjön újjá. Ehhez megkerülhetetlen az útüzemeltetési piac kereteinek meghatározása, a jelenleg közhasznú társaság formájában mûködô Magyar Közút Kht. átalakítása gazdasági társasággá, valamint az Állami Autópálya Kezelô Zrt. privatizációja. A közútkezelésben az állami szerepvállalás hangsúlyát az úthasználói igények érvényesítésében és a korszerû technológiák alkalmazásának ösztönzésében látjuk. 4.2.5. Elektronikus hírközlési és postai szolgáltatások versenyintenzitása Piaci versenyintenzitás növelése Az EU ösztönzi az egységes európai távközlési piac megteremtését. Célunk az uniós keretszabályozással összhangban lévô piacszabályozás fenntartása, és a verseny további élénkítése. Ezzel összhangban a hazai szabályozás módosításával – a technológiai fejlôdés és a konvergencia-folyamatok kihívásainak is megfelelve – követjük az uniós keretszabályozás jelenleg folyamatban lévô felülvizsgálatát. Ugyanakkor a jogharmonizáció során figyelemmel leszünk a hazai piac sajátosságaira. Támogatjuk azon törekvéseket, amelyek a postai szolgáltatások piacnyitását célozzák, az egyetemes postai szolgáltatások magas színvonalának megôrzése és ügyfélbarát szolgáltatási rendszer kialakítása mellett. Szélessávú hálózatfejlesztés Az információs társadalom kiteljesítésének alapvetô feltétele a megfelelô színvonalú infokommunikációs infrastruktúra kiépítése. A versenyképesség javításához kapcsolódó IKT-infrastruktúra fejlesztése érdekében a GOP 3. 1. intézkedéseivel támogatjuk a szélessávú hálózatokhoz való hozzáférés elôsegítését kifejezetten hátrányos helyzetû, üzletileg kevésbé vonzó kistérségekben. A szélessávú infrastruktúra fejlesztésében jelentôs szerepet tölt be a 2008 elején induló Közháló II Program, amely közintézmények (iskolák, könyvtárak, önkormányzatok, mûvelôdési házak) szélessávú hálózatba történô integrálását biztosítja.

54


energetika

Küldetésünk, Olyan energetik ai termelô-, ellátó- és szabályozó rendszer kereteinek kialakítása, amely gar antálja az ellátás biztonságát, serkenti a versenyt és az innovációt, valamint ösztönzi az energiahatékonyságot. Specifikus célok I. Célunk az állami feladatok átfogó áttekintése, a hosszú távú kormányzati stratégiai irányvonalak kijelölése az energetika területén. II. Célunk az ország energiaellátásának biztosítása, válsághelyzeteket is kezelni tudó kormányzati szerepkör kialakítása. III. Célunk a piaci verseny élénkítése, integrálódás az EU egységes belsô energiapiacába, a piaci szereplôk hatékonyságának fokozása az energetikai piacokon. IV. Célunk a megújuló energiaforrások hazai arányának növelése, az energiahatékonyság javítása, a magyar mutatók közelítése az EU célkitûzéseihez, a hazai adottságok és lehetôségek figyelembevételével.

55

5.

5.


energetika


5.1. Specifikus helyzetelemzés, következtetések Az 1990-es években alapvetô változások mentek végbe az energiaszektorban: sokszereplôs és döntôen magántulajdonú lett az energiaszektor, kialakult a versenypiac feltételrendszere. Ugyanakkor tovább nôtt az ország importfüggôsége, és változatlanul magas maradt a fosszilis energiaforrások aránya. Energiatermelés, ellátásbiztonság. Az 1990-es évek eleje óta, a hazai energiatermelés csökkenô üteme mellett, az importarány jelentôs növekedése figyelhetô meg (11. ábra). 11. ábra: Energiahordozó termelés és import alakulása 1993-2006 (PJ)

PJ 900 800 700 600

Termelés

500

Import

400 300 200 100 0 1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006 elôzetes

(Forrás: GKM)

A hazai energiatermelés visszaszorulását tükrözi az energiahordozó-import összes hazai felhasználáshoz viszonyított arányának változása is, amely 1993 óta éves átlagban 1,6-2 százalékkal növekedett (az atomerômû fûtôanyag-behozatalától függôen). Az egyes energiahordozók közül különösen magas az importrészesedés a földgáz- (mintegy 80 százalék) és kôolaj-felhasználásban (csaknem 90 százalék). Emellett az ellátás biztonságában kockázati tényezô a beszerzési források diverzifikációjának hiánya, valamint keresleti oldalon a lakossági és kommunális célú földgázfelhasználás kimagasló és nehezen kiváltható aránya. 2005-ben a földgázimport 73,6 százaléka, a kôolajimport teljes egésze orosz forrásból származott. A földgázellátás biztonságának javítása érdekében a Kormány 2006-ban kezdeményezte a földgáz biztonsági készletezését garantáló tárolókapacitások létesítését (2010-re mintegy

56


energetika

1,2 milliárd m3 biztonsági tárolókapacitás kiépítése). Magyarország nemzetközi szinten is érdekelt a gázellátás alternatív útvonalainak megteremtésében. A földgázzal ellentétben a villamosenergia-import lehetôségei diverzifikáltak mind mûszaki, mind kereskedelmi értelemben. Bár a villamosenergia-termelésben is egyértelmûen nô a földgáz részesedése, mindamellett viszonylag állandó (33 százalék körüli) a nukleáris energia részesedése, amely az Országgyûlésnek a paksi erômû élettartam-meghosszabbításáról szóló döntésének következtében középtávon is biztosított. A széntüzelésû erômûvek részesedése ugyan fokozatosan csökkent az elmúlt másfél évtizedben, azonban az észak-magyar országi lignitvagyon kiaknázása révén jelentôs tartalékkapacitás rejlik ebben a szegmensben a földgázellátás ingadozása vagy árának további jelentôs emelkedése esetében is. Piacliberalizáció. A villamosenergia-piac Magyarországon 2003. január 1-jét követôen nyílt meg a 6,5 GWh/év feletti fogyasztással rendelkezô nagyfogyasztók számára. A piacnyitás óta hazánkban párhuzamosan mûködik a verseny- és a közüzemi piac. 2004. július 1-jétôl már minden, nem háztartási fogyasztó feljogosított fogyasztóvá vált, azaz vételezhet a verseny piacon, amely – a fogyasztás tekintetében – a villamosenergia-piac 67 százalékát fedi le. A földgázpiac megnyitására 2004. január 1-jén került sor. 2004. július 1-jével pedig – a háztartási fogyasztók kivételével – minden fogyasztó feljogosítottá vált. Ez fogyasztásarányosan a földgázpiac 66 százalékát (kb. 180 000 fogyasztót) jelenti. A szabadpiaci fogyasztás aránya változó mind a földgáz, mind a villamos energia esetében. A közüzem részarányának zsugorodása a piacnyitás kezdete óta kisebb ingadozással ugyan, de 2006 ôszéig folyamatos volt, amikor is a szabad piac részaránya a villamosenergia-piacon elérte a nettó fogyasztás 40 százalékát, a földgázpiacon 16 százalékát. (következô oldal, 12. ábra) Energiafelhasználás. Energiafelhasználásunk – követve a fejlett országok trendjét – mérsékeltebben nô, mint a GDP. Magyarország energiafelhasználásának alakulása az 1993-2004-es idôszakban nemzetgazdasági szinten 1040-1090 PJ/év között ingadozott, a 2005-2006. évben azonban az 1150 PJ/év határt is átlépte. 1993-as bázison a 2005-ös energiafelhasználás értéke 103,18 százalék. Az ipar energiafelhasználásának mértéke – az 1990-es évek elején bekövetkezett, meredek csökkenés, majd stagnálás után – 2005-ben emelkedni kezdett (106,2 százalék): a feldolgozóipar energiafelhasználása, a kilencvenes évek végéig tartó, csökkenô tendencia után, ismét növekszik (106,6 százalék). Az energiafelhasználás GDP arányában mért mutatója (vö. energiaintenzitás) folyamatosan csökkenô, az európai átlagértékekhez közeledô értéket jelez (1. táblázat). Megújuló energiaforrások. Az elmúlt években tapasztalható pozitív trendek ellenére az energiahatékonyságot javítani, a megújuló energiaforrások alkalmazását növelni kell Magyarországon. A megújuló energiahordozókkal megtermelt villamos energia részaránya 2004-ben a hazai villamosenergia-felhasználáson belül 2,2 százalék volt, a hulladékégetéssel meg-

57

5.


12. ábra: A szabadpiaci fogyasztás aránya (2006-2007)

Villamosenergia Földgázpiac 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5%

2006

január

december

november

október

szeptember

augusztus

július

június

május

április

március

február

0% január

5.


energetika

2007

(Forrás: GKM)

termelt villamos energiát is figyelembe véve 2,3 százalék. 2005-ben a zöldáram-termelés, az erômûvek tisztán fatüzelésre történô átállása, valamint a megújuló energiahordozókkal kevert vegyes tüzelés alkalmazása 4,5 százalék körüli volt, ami a korábban kitûzött 2010-es célszámok teljesítését jelenti, azonban még mindig elmarad az európai átlagtól. 2003-ban az összenergia-felhasználáson belül a megújuló energiahordozók aránya 3,5 százalék volt, ez 2006-ra 4 százalék körüli szintre emelkedett. Célszerû továbbá – az EU-elvárások teljesítésén túlmenôen – növelni a megújuló energiaforrások felhasználását. Az összesített megújuló energiahordozó-felhasználást alapvetôen a megújuló energiahordozó bázisú villamosenergia-termelés dinamikus növekedése fedezi (13. ábra). Egységes európai energiapolitika. Az Európai Tanács értékelése szerint az unió és tagállamai elôtt komoly energetikai kihívások állnak, amelyekre egy új, közös energiapolitikának kell reagálnia. Az Európai Tanács 2006-ban olyan európai energiapolitika megalapozására szólította fel az Európai Bizottságot, amely a hatékony közösségi politika, a tagállamok közötti kohe-

58


energetika


13. ábra: Villamosenergia-termelés megújuló energiahordozókkal

(GWh) 2000 1800 1600 1400

Hulladékégetés Fotovillamos Szélenergia Vízenergia Biogáz Egyéb forrásból biomassza Tûzifa

1200 1000 800 600 400 200 0

2001

2002

2003

2004

2005

2006

(Forrás: GKM)

rencia, valamint a környezetvédelmi, a foglalkoztatási, a regionális és különösen a közlekedéspolitika közötti összhang megteremtésére törekszik. Az Európai Bizottság által 2007 januárjában bemutatott „európai energiapolitikai csomag” a közös európai energiapolitikát három alappillére építi: ellátásbiztonság, versenyképesség és környezeti fenntarthatóság. Az egységes európai fellépés kiindulópontja az éghajlatváltozás elleni kormányzati beavatkozások szükségessége, valamint az EU függôsége a szénhidrogénimporttól. Magyarország különösen érintett az unió hatékony és biztonságos energiaellátásának megteremtésében, mert az ország energiaimport-függôsége a közösségi szintet is meghaladja. Ezért elemi érdekünk – a közös energiapolitika létrehozása és érvényesítése keretében – a határkeresztezô, hálózati kapcsolatok fejlesztése, az erôforrás-hatékonyság biztosítása, a megújuló energiák használatának ösztönzése, valamint az ökohatékony innovációt és környezettechnológiát elôsegítô kezdeményezések serkentése.

59

5.

5.

energetika


5.2. Stratégiai akciók, lépések 5.2.1. Stratégiai felülvizsgálat Új energiapolitikai koncepció kidolgozása (2007–2020) A nemzetközi energiaárak folyamatosan növekvô tendenciája, az Európai Unió megerôsített stratégiai elkötelezettsége az energetikai ügyek egységesebb kezelésére, a környezetvédelem és környezettudatosság igényének erôsödése együttesen vezetnek a magyar kormányzati szerepvállalás és irányvonal felülvizsgálatához és aktualizálásához. Az új energiapolitikai koncepcióval a nemzetközi és hazai, a kormányzati és a piaci kihívásokat együttesen kezelô szakpolitikai csomag kidolgozását kezdjük meg. 5.2.2. Ellátásbiztonság Energiaforrás-struktúra Mivel Magyarország jelenlegi primerenergia-forrás összetétele nem tekinthetô kiegyensúlyozottnak, fontosnak tartjuk annak részletes vizsgálatát, hogy miként oldhatók középtávon az energiaforrás-összetétel aránytalanságai (közel 40 százalékos földgázrészesedés), hogyan növelhetô a felhasználói oldal rugalmassága, valamint milyen módon mérsékelhetô a hazai termelés ütemének csökkenése. Energiaimport-diverzifikáció, stratégiai készletek Stratégiai alternatívákat kívánunk kialakítani a magyar energiaimport diverzifikációja érdekében. A több mint 10 éve mûködô stratégiai kôolaj- és kôolajtermék-készletezés magas színvonalának fenntartása, valamint a Kormány által benyújtott és az Országgyûlés által elfogadott földgázbiztonsági-készletezés megvalósításának elôsegítése kiemelten fontos feladatunk. 5.2.3. Piaci verseny intenzitása A piacnyitás következetes megvalósítása Az évezred elején megkezdett szabályozási reform folytatása, az átlátható piaci verseny megvalósítása érdekében 2007-ben kidolgozásra kerül a villamosenergia- és a földgázpiac új szabályozási modellje. A piaci verseny élénkítését, a magyar energetikai piacok erôteljesebb európai integrációját célzó, új ágazati törvények kidolgozása során kiemelt figyelmet fordítunk az ellátásbiztonság megôrzésére és a fogyasztói érdekek érvényesítésére. Nemzetközi együttmûködés erôsítése Különös jelentôséget tulajdonítunk az energetikai piacok szabályozásának, regionális összehangolásának, közös technológiai fejlesztést és innovációt célzó együttmûködések támogatásának. Ennek érdekében megállapodásokat kezdeményezünk a szomszédos országokkal.

60


energetika

5.2.4. Energiahatékonyság és megújuló energiaforrások (fenntarthatóság) Energiahatékonyság, takarékosság Az energiahatékonyság növelésének kulcselemei az energiatermelés hatásfokának javításában, az ésszerû energiafogyasztásban, valamint az energia- és környezettudatos szemlélet elterjedésében rejlenek. A Nemzeti Energiahatékonysági Akcióterv (2007–2009) kidolgozásával és következetes végrehajtásával kívánunk hozzájárulni Magyarország energia-igényességének javításához, az európai átlaghoz történô közelítéséhez. A lakossági, közösségi szféra energiatakarékosságának fokozása érdekében kormányzati programokat indítunk, amelyek a gazdasági vállalkozások technológia-korszerûsítését, az energiatakarékos készülékek alkalmazását, illetve épületenergetikai korszerûsítéseket támogatnak (Lakossági Energiatakarékossági Program, KEOP pályázati kiírások). Az energia- és környezettudatos szemlélet terjedését segítendô kétéves kormányzati kampányt indítunk. Megújuló energiaforrások 2007-ben kidolgozzuk a Nemzeti Megújuló Energia Stratégiát, amely a 2007–2013-as idôszakra vonatkozóan átfogóan fogalmazza meg a GMK által kezdeményezett intézkedéseket, valamint javaslatokat a nem közvetlenül a GKM hatáskörébe esô intézkedésekre. Minisztériumi ajánlások kidolgozását kezdjük meg a jelenlegi adópolitikai és egyéb, ágazati szabályozásban foglalt ösztönzôk felülvizsgálata, azok hatásosságának fokozása érdekében. Az Európai Unió strukturális és agrár/vidékfejlesztési alapjaiból finanszírozott projektek tovagyûrûzô hatásainak érvényesülése érdekében kezdeményezzük a Környezet és Energetika Operatív Program, valamint az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program pályázati kiírásainak összehangolását. Éghajlatváltozás A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium tárcaközi egyeztetô bizottság felállítását kezdeményezi a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vezetésével az energia- és a klímapolitika közötti együtthatások és szinergiák minél hatékonyabb kiaknázása érdekében.

61

5.

6.



Küldetésünk, Olyan proaktív Gazdaságdiplomácia folytatása, amely segíti a magyar gazdaság érvénye sülését a globális piacon. Specifikus célok I. A külgazdasági stratégia rendszeres felülvizsgálatának célja a hazai gazdasági szereplôk érdekeinek hathatós és következetes képviselete. II. A globalizálódó gazdaságban – a lehetôségek kihasználása és a veszélyek kivé dése érdekében – erôsíteni kívánjuk a magyar gazdaság külpiaci orientációját mind az Európai Unió térségében, mind az EU-tagállamokon kívüli térségekben.

62



6.1. Specifikus elemzés, következtetések Külgazdasági trendek. Magyarország nagyfokú külgazdasági nyitottsága a nyugat-európai gazdaságba történô, erôteljes integrálódással párosult. A magyar külkereskedelmi termékforgalom több mint 70 százaléka az Európai Unióval, túlnyomó részben a régi tagállamokkal bonyolódik, a külföldi mûködôtôke-befektetések közel 80 százaléka európai eredetû. A magyar GDP 60%-a külgazdasági folyamatokból származik. A régi tagországokkal stabilizálódott kereskedelmi forgalmunk szignifikáns emelésére egy-egy viszonylatban speciálisan célzott, ágazati és földrajzi fókuszok érvényesítése vagy átfogó akciók (például magyar gazdasági év) révén van lehetôség. Az elmúlt néhány évben a magyar külkereskedelem az unión kívüli – elsôsorban kelet-európai, illetve ázsiai – viszonylatokban az átlagosnál lényegesen gyorsabb ütemben bôvül. A 2000-es évek közepén – gazdasági fejlettségünknek megfelelô szinten – az USÁ-val és Japánnal stabilizálódott a külkereskedelmi forgalmunk. E két ország ismételten élénkülô magyarországi befektetési tevékenységének ösztönzése – a multiplikatív hatások miatt – kulcsfontosságú a technológia-transzferekben és a kutatás-fejlesztésben. A fôbb keleti relációkban (Oroszország, Ukrajna, Kína, India) 2002 óta, valamint a balkáni régióban már az 1990-es évek óta zajló piacszerzô, illetve visszaszerzô stratégiai erôfeszítések mostanra hoznak eredményt. A kormányzati és a vállalati szféra egymást kiegészítô tevékenysége kapcsolatrendszereink további fejlôdését eredményezhetik. A balkáni térségben a politikai stabilizálódás és az erôsödô, deklarált EU-orientáció különösen kedvez a gazdasági kapcsolatok építésének. E fejlemények elôsegítik a magyar érdekérvényesítést, ami tükrözôdik az exportadatokban és abban is, hogy a külföldi magyar tôkebefektetések 50 százaléka a balkáni régióban koncentrálódik. Az EU közös politikáinak vonatkozásában stratégiai érdekünk, hogy a közösségi döntéshozatali eljárások minden szintjén hatékonyan képviseljük a magyar nemzetgazdaság érdekeit. Kétoldalú kapcsolatrendszerünk felhasználásával mind szakértôi, mind politikai szinten következetes és erôteljes lobby-tevékenységet kell folytatnunk. Az Európai Parlament egyre több esetben már a Tanáccsal párhuzamosan megkezdi az egyes témák vitáját, ezért mielôbb meg kell határozni a kormányzati és a parlamenti álláspontok metszetét, és biztosítani az együttmûködést. Az EU-szintû kereskedelempolitika vonatkozásában az érték alapú, de a közösségi szolidaritás és kohézió igényét is szem elôtt tartó megközelítést érvényesítjük. A multilaterális kereskedelmi rendszer, illetve az EU közös kereskedelempolitikájának alakulása nagymértékben determinálja a magyar gazdasági szereplôk külpiaci kapcsolatainak feltételrendszerét. A magyar gazdasági érdekek érvényre juttatása az uniós kezdeményezésekben, álláspontokban és szabályalkotásban megköveteli a szakmailag megalapozott, nemzeti

63

6.

6.



pozícióalkotást, valamint a hasonló érdekû felekkel való hatékony együttmûködést és a következetes, aktív tárgyalási fellépést. A külgazdaság-politika multilaterális (nemzetközi gazdasági szervezetek körében megvalósuló) érdekérvényesítési lehetôséget is jelent. Az ENSZ és szakosított szervezetei, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, a WTO és az OECD egyaránt a multilaterális gazdaságdiplomácia olyan színterei, amelyek külpolitikai célok megvalósítását is szolgálják. Multilaterális kapcsolatainkban a globalizációs kihívásokra adható, adekvát politikák kialakítása szempontjából igen fontos a fejlett piacgazdaságú országok közötti együttmûködés, az OECD keretében. Az OECD kibôvítésérôl és költségvetésérôl folyó viták során arra törekszünk, hogy a bôvítésbôl ne maradjanak ki az EU még nem OECD-tag tagállamai, illetve a szervezet bôvülése ne veszélyeztesse a tagok közötti értékközösség fenntartását, a kormányközi párbeszéd szakmaiságát és a szervezet magas színvonalú analitikus kapacitását. Intézményi adottságok. A külgazdasági szakterület kormányzaton belüli felügyeletének elmúlt másfél évtizedbeli gyakori változása az állam külgazdasági kapcsolatokban betöltött szerepének átalakulását is tükrözi. A külpolitika és a külgazdaság-politika új összefüggéseit érzékelve a külgazdaság-politikát és annak megvalósítását 2004-ben a kormány a gazdasági és közlekedési miniszter hatáskörébe helyezte. Magyarország gazdaságdiplomáciai intézményrendszerének két fô pillére az ITDH Magyar Kereskedelemfejlesztési és Befektetési Kht., valamint a külgazdasági szakdiplomata (KGSZ) hálózat. Az ITDH Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. egyedüli tulajdonosa a magyar állam, a tulajdonosi jogokat a gazdasági és közlekedési miniszter gyakorolja. A társaság közhasznú státusszal rendelkezik, finanszírozása elsôsorban a minisztériummal évente kötendô közhasznú szerzôdésen alapul. Az ITDH fejlesztésének elsô lépcsôje 2007. március 1-jével zárult le, amikor az FDI-ösztönzéssel kapcsolatos operatív feladatokat, a hozzátartozó létszámmal együtt, az ITDH átvette a GKM-tôl. A következô lépésben, 2007. július 1-jével az ITDH Kht. Zrt.-vé alakul, az ún. egyablakos rendszer kiterjesztéséhez szükséges, nagyobb mûködési felelôsséggel és önállósággal. A KGSZ-hálózat alapvetôen két, különbözô típusú tevékenységet végez. Az egyik tevékenységcsoportot a hagyományosnak nevezhetô állam-, illetve kormányközi gazdaságdiplomáciai feladatok alkotják, amelyek közé az érdekérvényesítés, a bilaterális kapcsolatok intézmény rendszereinek (például vegyes bizottságok) mûködtetése, vagy a magas szintû látogatások elôkészítése sorolható. A másik tevékenységi kör a vállalati érdekek képviselete, így például kiállításokon, vásárokon való megjelenés, önálló vállalati bemutató, befektetési rendezvények és ágazati kooperációs találkozók szervezése, konkrét tanácsadás és lobbizás. A KGSZ-hálózat racionalizálása folyamatban van. Az átalakítás elsô lépéseként, 2006. január 1-jével a korábbi külgazdasági attasék és a kereskedelmi szolgálati irodák mun-

64



katársai egy szervezetbe kerültek, ezáltal egy egységes, állami külgazdasági képviseleti rendszert alakítottunk ki. Ennek keretében ma a világ 46 országában, 54 állomáshelyen, összesen 79 magyar gazdasági szakdiplomata dolgozik. A KGSZ-hálózat mûködtetésének éves összköltsége 3,5 milliárd forint. A hálózattal szemben követelmény, hogy az költséghatékony, professzionális és „szolgáltató szervezet” legyen. A szakdiplomatákat jelenleg három szervezet (a GKM, a KüM és az ITDH) irányítja. Az összetett irányítású KGSZ-hálózaton kívül a gazdaságdiplomáciai érdekérvényesítés intézményrendszeréhez tartozik az ITDH által mûködtetett nyolc, ún. határ menti iroda, amelyek helyi alkalmazottak révén, költségkímélô módon nyújtanak segítséget a magyar kis- és középvállalkozások regionális piacra jutásában. 2007-tôl kezdôdôen az ITDH mûködteti a két magyar technológiai központ irodát (HTEC) az USÁ-ban és Kínában. Az irodák, a HTEC program végrehajtásával, a magyar technológiai cégek piaci megjelenését támogatják. Az irodák nem tagozódnak be a nagykövetségekbe, finanszírozásuk és tevékenységük jelenleg egyedi szerzôdésekre épül. A HTEC-tevékenységet az IT területérôl a teljes high-tech spektrumra ki kívánjuk terjeszteni. A KGSZ-hálózat mellett jelenleg 11 állomáshelyen (Brüsszel, Párizs, Berlin, London, Róma, Helsinki, Washington, Moszkva, Tel-Aviv, Tokió és Peking) tevékenykedik TéT-attasé. A gazdaságdiplomáciai erôfeszítések különösen fontosak az olyan partnerországok esetében, ahol az állam gazdasági életre gyakorolt befolyása jelentôs (például Oroszország, FÁK-országok, Kína). A kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztése, illetve az esetleges akadályok elhárítása ezekben a relációkban különösen függ a politikai akarattól, amely felértékeli a diplomáciai, gazdaságdiplomáciai tevékenység (magas szintû látogatások, kormányközi bizottságok, gazdasági vegyes bizottságok, fórumok) jelentôségét. A GKM összesen 37 (gazdasági) együttmûködési megállapodást gondoz, és mûködteti az ezekhez kapcsolódó, államközi fórumokat: vegyes bizottságokat, gazdasági vegyes bizottságokat. Ezek elsôsorban az EU-n kívüli országok vonatkozásában jelentôsek, de például a kiemelten fontos bilaterális partner Németország öt tartományával külön együttmûködés is folyik, ilyen keretek között. A megkülönböztetett partnerországok esetében a kapcsolatok fejlesztését kormánybiztosok koordinálják – jelenleg a kínai, az orosz-FÁK, illetve legújabban a keleti kapcsolatok tekintetében. A nemzetközi kereskedelempolitikai és gazdasági kapcsolatokban való hatékony érdekérvényesítést segítik a GKM irányításával mûködô állandó diplomáciai képviseletek, a WTO és az OECD mellett. A GKM a Magyar Köztársaság Európai Unió melletti Állandó Képviseletén 10 szakdiplomata felett lát el szakmai irányítást. A tárca a 9 tanácsi formáció közül kettôben elsô helyi felelôsként jár el, valamint 7 tárcaközi koordinációs szakértôi csoport vezetését látja el (a következô területeken: áruk szabad mozgása, piacfelügyelet; közlekedéspolitika; energia;

65

6.

6.



iparpolitika, kis- és középvállalatok; távközlés és információs technológiák; külgazdasági kapcsolatok; európai versenyképesség és növekedés). A Külügyminisztérium után a tárca biztosítja a legtöbb magyar érdekképviseletet az Európai Unió szakpolitikai és szakértôi fórumain.

66



6.2. Stratégiai akciók, lépések 6.2.1. Külgazdasági stratégia A külgazdasági stratégiát évente felülvizsgáljuk. A felülvizsgálat meghatározó szempontja a magyar gazdaság szereplôinek hatékony érdekérvényesítése. A földrajzi-ágazati prioritások mellett olyan fókuszok kerülnek elôtérbe, mint a külpiaci megjelenés, az FDI-ösztönzés, az ellátás-biztonsági kérdések, valamint az intézményrendszer fejlesztése. A külgazdasági stratégiával összhangban középtávú Balkán-stratégiát dolgozunk ki. A térség stratégiai jelentôségét a politikai stabilizálódása és erôsödô, deklarált EU-orientációja mellett az adja, hogy a magyar mûködôtôke-kivitel immáron 50 százaléka a balkáni régióban koncentrálódik. A külgazdasági prioritások és irányvonal meghatározása során figyelmet fordítunk a Külkapcsolati Stratégiával való koherenciára, valamint az Európa-Stratégiában foglaltakra. 6.2.2. Nemzetközi gazdasági kapcsolatok A gazdaságdiplomácia kormányzati koordinációjának javítása E területen kiemelt feladatunk a külgazdasági szakdiplomata hálózat (KGSZ-hálózat) irányítási rendszerének fejlesztése, valamint a gazdaságdiplomáciában érintett, központi kormányzati szervek (Miniszterelnöki Hivatal, Külügyminisztérium) közötti koordináció javítása. A releváns államigazgatási szervek közötti hatékony együttmûködés megteremtésével el kívánjuk érni, hogy minden esetben következetes, érdekérvényesítésre alkalmas mandátumot tudjunk képviselni. Javítani kívánjuk a külképviseleti rendszer és a hazai külgazdasági intézményrendszer közötti információáramlást, ezáltal is hozzájárulva a következetes érdekérvényesítéshez a GKM hatáskörébe tartozó területeken. A hatékony külgazdaság-politika érvényesítéséhez elengedhetetlen a külképviseleti hálózat felülvizsgálata. Az intézményi struktúrát a külgazdasági stratégiában megfogalmazott célokhoz igazodva alakítjuk ki, a TéT-attaséi hálózatot és a HTEC-irodákat a gazdasági érdekképviselethez illesztjük. Ezek mellett teret kell adnunk a piaci képviseleti konstrukcióknak is. Megvizsgáljuk a kis létszámú képviseletek kialakításának lehetôségét – a határ menti irodák példáját követve – távolabbi relációk esetében is. Azokban a régiókban pedig, ahol állandó iroda üzemeltetése nem indokolt, a KGSZ-hálózatot – az utazó nagykövetek mintájára – 2008-tól egy ún. utazó KGSZ-rendszerrel tervezzük kiegészíteni. Emellett a munkacsúcsok idôszakára, valamint nyári helyettesítésre már 2007-ben 1–3 hónapos gyakornoki kiküldetések bevezetését tervezzük. Kiemelt gazdaságdiplomáciai projektek Fontos feladatunk, hogy egyfelôl kiemelt programsorozatok megrendezésével megismertessük a külföldi partnerekkel a magyar gazdaságban rejlô potenciált, másfelôl eredményesen szerepeljünk az egyes partnerországok által szervezett gazdasági évadokon. Konkrét teendô a külhoni magyar évadok eredményes megrendezése (Kína – 2007, Olasz-

67

6.

6.



ország – 2008 második féléve – 2009 elsô féléve, Spanyolország – 2009 második féléve – 2010 elsô féléve). Emellett figyelemmel kísérjük a francia gazdaság magyarországi évadát, amelyre 2007 második, illetve 2008 elsô felében kerül sor. Gazdaságdiplomáciai feladatkörünk része a magyar kormányzat aktív képviselete kiemelt nemzetközi gazdasági rendezvényeken, konferenciákon, illetve adott esetben ilyen események magyarországi lebonyolítása (például a 2007 ôszén Budapesten megrendezésre kerülô UNIDO Nemzetközi Technológiai Elôretekintési Csúcstalálkozó). Kétoldalú és multilaterális külgazdasági kapcsolatok Fontos feladatunk a gazdasági együttmûködési megállapodások gondozása és szükség szerinti továbbfejlesztése, valamint az ezekhez kapcsolódó gazdasági vegyes bizottságok, illetve egyéb kormányközi fórumok hatékony mûködtetése, külgazdasági találkozók szervezése és lebonyolítása a külgazdasági stratégiában rögzített prioritások mentén. Eredményes gazdasági érdekérvényesítés a feladatunk a WTO-ban, az OECD-ben és más nemzetközi szervezetekben. Fontos lépésnek tartjuk a nemzetközi gazdasági érdekérvényesítés tárcán belüli, szervezeti koncentrációját, hangsúlyt adva az infrastruktúra nemzetközi vonatkozású területeinek, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok területével történô integrációjának. Hatékony érdekérvényesítésre törekszünk az EU szabadkereskedelmi tárgyalásain, mivel a kelet- és délkelet-európai országokkal, valamint a délkelet-ázsiai térség országaival létrehozandó egyezményekben komoly perspektívát látunk.

68


mûködés

Küldetésünk, Olyan minisztérium és háttérintézményrendszer kialakítása, ahol a kihívások at és a felelôs séget vállaló, készségeiket folyamatosan fejlesztô, motivált munk atársak magas (szolgáltatási) szín vonalon látják el feladataik at. Specifikus célok I. A közfeladatok felülvizsgálatának célja az állami/minisztériumi feladatok pontos körülhatárolása, optimális szintjének meghatározása, valamint a végrehajtás hatékonyságának javítása. Ennek keretében törekszünk a minisztériumi és a tárca (szakmai, tulajdonosi) felügyelete alá tartozó intézmények, társaságok feladatainak egyértelmû elhatárolására, egy koncentráltabb, hatékonyságorientált beavatkozásokat eredményezô tevékenységi kör kialakítására. II. Célunk, hogy a GKM munkatársai feladatuk ellátásához megfelelô készségekkel és kompetenciákkal rendelkezzenek. A tárca alkalmazkodóképességét és a környezeti feltételekhez való rugalmas igazodását kívánjuk erôsíteni a munkatársak szakmai felkészültségének és készségeinek folyamatos fejlesztésével, a 2011. évi, soros EU-elnökségre való tudatos felkészüléssel. III. Célunk a kihívásokhoz és a változó feladatokhoz mind szervezetét, mind emberi erôforrásait tekintve rugalmasan alkalmazkodó minisztériumi mûködés kialakítása, amely magas színvonalú szolgáltatásokat nyújt külsô és belsô ügyfelei számára. IV. Célunk, hogy a minisztérium háttérintézményei egy áttekinthetô, hatékony rendszerben, kizárólag állami feladatokat ellátva mûködjenek, megfelelô szakpolitikai eszköztár alkalmazásával, egységes szemléletû tárcafelügyelet keretében. V. A tárca tulajdonosi felügyelete alatt mûködô gazdasági társaságok kezelésének legfôbb célja azok értékének és jövedelmezôségének megôrzése, illetve növelése. A proaktív vagyongazdálkodás megerôsítésével kívánunk kiépíteni folyamatos és szoros kapcsolattartást és naprakész információkra építô kontrollingrendszert, amely a minisztérium számára gyors és jól célzott tulajdonosi fellépést tesz lehetôvé. VI. Célunk kiegyensúlyozott külsô kommunikáció kialakítása, ami a közvélemény és a média tájékoztatása mellett az érdekek kölcsönös megismerésére és megértésére törekszik. Fontosnak tartjuk a belsô kommunikáció megerôsítését és a külsô kapcsolatokkal („public relations”) való összhangjának erôsítését.

69

7.

7.

mûködés


7.1. Specifikus elemzés, következtetések Belsô mûködés. Számos korábbi minisztérium és szakterület összeolvadásának eredményeként a GKM jelenlegi tevékenységi portfóliója – hazai és nemzetközi összehasonlításban is – rendkívül szerteágazó és összetett. A tárca jelentôs kormányzati felhatalmazással rendelkezik a reálgazdaság versenyképességének javítására. Ugyanakkor bizonyos, a gazdasági versenyképesség szempontjából fontos területre a minisztériumnak nincs közvetlen ráhatása. 2006-ban, a kormányzati költségcsökkentés keretében, nagymértékû létszámleépítést hajtottunk végre a minisztériumban és a háttérintézményekben. 2007. január elején a GKM Gazdasági Igazgatósága beolvadt a Központi Szolgáltatási Fôigazgatóságba, amit a 2007. év során más területeken is további változások követnek (lásd informatikai, könyvelési, rendezvényszervezési, valamint egyes humánpolitikai feladatok központosítása). Az átalakítások egyidejûleg zajlanak a teljes központi közigazgatásban, így a közigazgatási reform, a változó kormányzati intézményi környezet folyamatos alkalmazkodási kényszert, egyúttal kihívást jelent a minisztérium számára. A tárca költségvetése az utóbbi években jelentôs változásokon ment keresztül. A források átrendezôdésében szerepet játszott a tárcák közötti feladatátcsoportosítás is, ugyanakkor a szabadon tervezhetô kiadások aránya egyre csökken. A költségvetési determinációk folyamatosan szûkülô mozgásteret eredményeznek. A GKM 2007. évi költségvetésének tervezetében a tárca hatáskörébe tartozó, közvetlen feladatok megvalósítását 858,2 milliárd forint szolgálja, amibôl 602,5 milliárd forintot a központi költségvetés támogatással finanszíroz. A GKM felügyelete alá tartozó intézményrendszer feladatainak ellátását 107,0 milliárd forint összegû kiadási elôirányzat biztosítja, amibôl 12,6 milliárd forint költségvetési támogatással ellentételezett. Az elmúlt idôszakban erôsödött a minisztérium integrált szakpolitika-formáló és stratégiaalkotó profilja. Intézményi stratégia, egységes stratégiai szemlélet hiányában azonban kevés figyelem jutott a különbözô szakterületek összefüggéseire koncentráló, szinergiákra építô, következetes szakpolitikai mix megvalósítására. A tárca mindennapi tevékenységének döntô hányadát a folyamatosan, nagy mennyiségben érkezô tárcaközi egyeztetés, véleményezés, illetve az eseti jellegû feladatok ellátása jelenti. Mindez az államigazgatás mûködésének sajátosságaiból (például egyeztetési és köröztetési kötelezettség, közérdekû adatok szolgáltatása) adódik, és e tekintetben a jövôben sem várható jelentôs változás. A minisztérium mindennapi tevékenysége során szervezeti hiányosságként azonosítottuk a folyamat-menedzsment hiányát, valamint a felelôsségi rend tisztázatlanságát. A párhuzamos feladatvégzés mellett megjelenô, ellátatlan feladatok kapcsán minôségi javulás érhetô el a koordinációs mechanizmusok fejlesztésével, amelynek velejárója az ellátandó feladatok súlyának megfelelô erôforrás-allokáció biztosítása.

70


mûködés

Szintén szervezeti szinten azonosítható deficit a gyenge határidô-kultúra, a határidôk számonkérésének, valamint a visszacsatolásoknak a hiánya a hierarchia minden szintjén. A projektszerû mûködés keretei elfogadott és bejáratott módszertan (standard) hiányában a múltban ötletszerûen alakultak. A munkaszervezés e formájának nincsenek szervezeti hagyományai. A 2007-ben indított projektek azonban már egységes módszertant követve kerülnek megvalósításra. A minisztérium mindennapi tevékenysége szorosan kötôdik más minisztériumokhoz, hiányzik ugyanakkor a tárcák közti kommunikációt és együttmûködést hatékonyan támogató eszközrendszer. Az összetett tárcafeladatok azonban nemcsak a más minisztériumokkal történô együttmûködést, hanem a minisztérium fôosztályai közötti, folyamatos belsô kommunikációt és hatékony koordinációt is szükségessé teszik. A hivatalos (belsô és külsô) kommunikáció legelfogadottabb módja a papír alapú feljegyzések házon belüli, házak közötti cseréje, aminek hátrányai egyértelmûek: lassú, nehezen átlátható és követhetô ügyintézés. A 2007. január elején életbe lépett, új iratkezelési rendszer, a fôosztályi iktatókönyveket felváltó központi iktatás e rendszerhibák megoldását célozza, a feladatok teljesítésének ellenôrzését is lehetôvé téve. A rendszer fejlesztésének középtávú célja, az iktatással együtt, egy tudásmenedzsment-rendszer, valamint könnyen kezelhetô és naprakész adatbázisok kiépítése. A szervezeti hatékonyság növelésének alapvetô feltétele a papír alapú dokumentáció felváltása a kor követelményeihez igazodó, elektronikus adattovábbítási és információs rendszerek használatával. A hatékony munkavégzés további akadályozó tényezôje, hogy a tárca jelenleg területileg szórtan, négy épületben helyezkedik el. Az épületek csak részben felelnek meg az ergonómikus irodaépülettel szembeni elvárásoknak, a kialakítható munkatársi komfortérzet pedig változó. Az elhelyezkedésbôl adódó nehézségeket részben kezelhetôvé teszi a minisztérium infokommunikációs rendszere (hálózati meghajtók, intranet, belsô levelezési rendszer, illetve a telefonos hálózat). Ugyanakkor a szervezeti kultúra és a munkatársak digitális felkészültsége folytán az infokommunikációs háttér által nyújtott elônyök csak részben realizálódnak. Ezen a téren jelentôs tartalékok rejlenek, ugyanakkor a tervezett kormányzati negyed elkészültéig kevés esély mutatkozik az elhelyezésbôl adódó problémák megoldására. A GKM szervezetileg négy szakállamtitkárságra, miniszteri kabinetre, ezeken belül pedig összesen 24 fôosztályra tagolódik. A kormányprogramban foglalt elképzeléseket, a központi államigazgatási szervekrôl szóló törvény elôírásait követve, a jelenlegi szervezeti felépítés a vezetôi szintek és a vezetôk számának csökkenését tükrözi. (Az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban négy, a GKM-ben további négy helyettes államtitkár, valamint egy-egy közigazgatási államtitkár tevékenykedett). Több szakállamtitkárságot érintô, horizontális területeken mûködnek fórumok: Logisztikai, K+F és Infokommunikációs Irányító Testület. A minisztérium engedélyezett létszáma az elmúlt négy évben nem csökkent jelentôsen (615 fô 2002. évi, 583 fô 2006. év végi záró létszám). Ugyanakkor a szakpolitikai portfóliót

71

7.


és az ellátandó feladatok listáját tekintve folyamatos a bôvülés, így a fajlagos munkaleterheltséget tekintve egyértelmû növekedés figyelhetô meg. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium az intézmények összevonásakor 183 fôs létszámkerettel rendelkezett, feladatainak túlnyomó részét ma a GKM látja el. A munkavégzés hatékonyságát óhatatlanul negatívan befolyásolja a minisztériumok közötti gyakori feladatátcsoportosítás, a minisztériumon belüli szervezeti változások, illetve mindezzel összefüggésben – különösen a vezetôi szinteken megfigyelhetô – magas fluktuáció (2002–2006 között a teljes állomány tekintetében éves átlagos szinten 22 százalék). A GKM személyi állományának jelenlegi összetétele, részben a már említett szervezeti átalakítás(ok) és a magas fluktuáció nyomán, meglehetôsen heterogén. Viszonylag magas a fiatalkorú munkatársak aránya: a 40 év alattiak teszik ki az összlétszám 54 százalékát. Ugyanakkor az 50 és 60 év közöttiek aránya eléri a 30 százalékot.

14. ábra: GKM személyi állományának kor szerinti megoszlása Életkor

7.


mûködés

Gyakoriság

66

61 56

51

46

41

36

31

26

21 0

5

10

15

20

25

30

35

40

(Forrás: GKM)

A homokóra alakú korfához meglehetôsen egységes képzettségi adatok társulnak: a munkatársak túlnyomó többsége gazdaságtudományi (52%), mûszaki és informatikai (17%), illetve jogi és igazgatási (20%) területen végzett. Az elmúlt idôszakban lezajlott személyi változások kapcsán jelentôs problémát jelent, hogy a meglévô és az újonnan érkezett munkatársak képességeit és kompetenciáit csak részben ismerjük.

72


mûködés

A stratégia megvalósításának idôszakában a gyorsan változó gazdasági környezethez, az új kormányzati irányvonalhoz történô rugalmas alkalmazkodás, a tárca személyi állományának fejlesztése – kiemelt figyelemmel a 2011-es, soros EU-elnökség által támasztott követelményeknek való megfelelésre – jelentik a minisztérium számára a legfôbb kihívást. Háttérintézmények. A tárca szerteágazó feladatkörét szintén jól tükrözi a felügyelete alá tartozó háttérintézmények sokasága, amelyek között a közelmúltban számos profilidegen intézmény is megtalálható volt (például múzeum, kórház). A kormányprogrammal összhangban, 2006-ban megkezdôdött a központi költségvetés intézményrendszerének átalakítása. Ehhez igazodva a GKM háttérintézményei körében regionális átszervezéseket indítottunk el, és megkezdtük a párhuzamosságok megszûntetését. Az államigazgatás hatékonyabb mûködését elôsegítô szervezeti átalakulásokról szóló kormányhatározatban rögzített, konkrét feladatok alapján folyik a háttérintézmények feladatkörének felülvizsgálata és kiigazítása. Ennek keretében kizárólag a tárca feladataihoz szorosan kapcsolódó tevékenységet végzô szervezetek maradnak tartósan a tárca felügyelete alatt. A 2118/2006. Kormányhatározat nyomán bekövetkezô szervezeti átalakítások eredménye, hogy a GKM által felügyelt háttérintézmények száma a 2005. évi 47-rôl 2006. év végére 18-ra csökkent. Ezt többek között átszervezések, összevonások, fejezetek közti átadás (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Közlekedési Múzeum – OKM) eredményezték. Az intézmények számának radikális csökkenését jórészt a fôvárosi és megyei közlekedési felügyeletek összevonása, valamint a Polgári Légiközlekedési Hatóság Nemzeti Közlekedési Hatóságba való integrálása okozta. Jelentôs összevonások történtek a bányászat és a mérésügy területén. (Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ, valamint a Magyar Geológiai Szolgálat a Magyar Bányászati Hivatalba, míg az Országos Mérésügyi Hivatal központi és területi hivatalai a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalba kerültek összevonásra.) A szervezetracionalizálási folyamat komoly létszámleépítést is eredményezett, ami egyes intézményeknél a 2006. év elején meglévô létszám akár 20–23 százalékos csökkenését jelentette egy éven belül. A GKM az átszervezések eredményeként felszabaduló, mûködési pénzeszközök egy részét az intézmények által végrehajtani kívánt fejlesztésekre, beruházásokra fordítja. A GKM és háttérintézményei közt jelenleg a legnagyobb ellentétek a feladatelhatárolási, a szakmai és gazdálkodási felügyelet értelmezésének kérdéseibôl, a megfelelô, egyabla kos kommunikáció hiányából, a stratégiai kontrolling korlátozottságából, valamint az intézményi érdekek ellentételébôl adódnak. A hatékony intézmény-felügyeleti eszköztár kialakítása ugyanakkor komoly jogszabály-alkotási munkát igényel a minisztérium szintjén. A jelenlegi felügyeleti eszköztár – amelyet az államháztartásról szóló törvény és kapcsolódó jogszabályai biztosítanak – meglehetôsen korlátozott lehetôségeket ad a felügyelô tárcák kezébe.

73

7.

7.

mûködés


Társaságok. A gazdasági és közlekedési miniszter tulajdonosi jogkörébe a 2007. januári állapot szerint 44 gazdasági társaság tartozik, amelyekbôl 10 közhasznú társaság. A 44 társaság közül 17 társaság esetében 100 százalékos, 4 társaság esetében többségi, 2 társaság esetében kisebbségi (25 százaléknál kevesebb) és egy társaság esetében 10 százalék alatti tulajdonosi befolyás áll fenn. A további 20 részvénytársaságban a GKM aranyrészvénnyel kapcsolatos tulajdonosi jogokat gyakorol. A GKM portfóliójába tartozó társaságok összesített jegyzett tôke értéke 2006. december 31-én 219 milliárd forint volt. A portfólió ágazati megoszlása igen szerteágazó. Ugyanakkor jól reprezentálja azokat a gazdasági területeket, amelyeken – az állam hosszú távú szerepvállalása miatt – a tulajdonosi státusz fenntartása is indokolt. A társaságok közül a jelenlegi jogszabályok (1995. évi XXXIX. tv.) alapján harminc tartósan állami tulajdonban tartandó. A társaságok tulajdonosi irányításának legfôbb fóruma a Tulajdonosi és Intézmény-felügyeleti Bizottság (TIB), amely a társasági kört érintô tulajdonosi határozatok döntés-elôkészítô fóruma. A TIB feladata biztosítani a társaságok tulajdonosi döntéseinek elôkészítésében a vagyongazdálkodási, a szakmapolitikai, a jogi, a humánpolitikai és a költségvetési szempontok lehetôség szerint maradéktalan és egyidejû teljesülését. A tulajdonosi döntési hatáskörbe tartozó ügylettípusok egységesen kerültek meghatározásra a kezelt társaságoknál. A tulajdonosi döntési összeghatárok megállapítása minden társaság esetében testreszabottan, a társaságok méretének, tevékenységük jellegének megfelelôen történt az alapítói dokumentumokban. A cégreferensi rendszer által az ezen összeghatárokat el nem érô kérdésekben is biztosított a minisztérium információhoz jutása. Az intézményekhez hasonlóan a miniszter tulajdonosi jogkörébe tartozó társaságoknál is fontosnak tartjuk a szervezetkorszerûsítést, a tevékenységi körük tisztítását, a minisztériumi feladatokkal fennálló párhuzamosságok megszüntetését. A tartós állami tulajdonban maradó társasági kör esetében szükségesnek tartjuk feladataik áttekintését, illetve az értékesíthetô állami vagyon felmérését. A tartósan veszteségesen mûködô társaságoknál átfogó vizsgálat keretében elemezzük a veszteség és a rossz gazdálkodás okait. Adott esetben menedzsmentcserével, szorosabb és operatívabb tulajdonosi irányítással, valamint a gazdálkodás racionalizálásával lépünk fel a teljesítményük javítása érdekében (lásd MÁV). Az állami vagyon kezelésének egyik állandó dilemmája a minisztérium tulajdonosi jogköreinek összeegyeztetése a minisztérium szabályozási, hatósági szerepkörébôl adódó érdekekkel. A tulajdonosi, a piacszabályozási és -felügyeleti érdekek és feladatok összehangolását a feladatok és kompetenciák világos elhatárolásával, a jól elkülönült szervezeti, irányítási és döntéshozatali keretek kialakításával látjuk biztosítottnak. Ezt adott esetben a piacszabályozási és -felügyeleti feladatok minisztérium által felügyelt hivatalokhoz/hatóságokhoz történô egyértelmû delegálása, ezen intézmények megerôsítése jelenti.

74


mûködés

Kommunikáció. A GKM rendkívül szerteágazó és komplex tevékenységének, szakmai ered ményeinek megismerésére jelentôs érdeklôdés mutatkozik a közvélemény, valamint a gazdasági és politikai élet szereplôi részérôl is. A tárcának önálló kommunikációs fôosztálya van, amely integrálja az ügyfélszolgálati, internetes portálszerkesztési és marketingkommunikációs feladatokat, illetve általában a médiakapcsolatok kezelését. A minisztérium kommunikációs csapata tudatosan törekszik a szervezeten belüli, a háttérintézményi és médiapartneri viszonyok erôsítésére. A kommunikációs tevékenység ellátása során a legnagyobb kihívást a napi, ad hoc igényeket kiszolgáló, támogató funkció, illetve a tudatosan felépített, stratégia és téma által vezérelt kommunikációs tevékenység közötti egyensúly kialakítása jelenti. Ugyancsak kihívásként jelentkezik a kommunikációs feladatok, a külsô partnerekkel és ügyfelekkel való kapcsolattartás szervezeten belüli elismerésének és elismertségének biztosítása, a munkatársak nyilvánosságra érzékenységének növelése.

75

7.

7.

mûködés


7.2. Stratégiai akciók, lépések 7.2.1. Feladatelhatárolás Feladat-feltérképezés 2007-ben kiemelt feladatunk a minisztérium és a tárca felügyelete alá tartozó intézmények feladatainak átfogó felülvizsgálata, a közfeladatnak minôsülô tevékenységek azonosítása, azok végrehajtási és delegálási rendjének kialakítása. A felülvizsgálat vezérelve a minisztérium tevékenységének fókuszálása a szakpolitika-formálással és stratégiaalkotással kapcsolatos feladatokra, és az operatív jellegû feladatok háttérintézményekbe történô delegálásának vagy kiszervezésének vizsgálata. A feladatkör átvilágítása mellett megvizsgáljuk a feladatok ellátási módját, a kapcsolt szakpolitikai követelményrendszert. Az átvilágítást követôen javaslat készül a minisztérium és a minisztérium felügyelete alá tartozó intézmények közötti feladat-átcsoportosítás végrehajtására. Profiltisztítás végrehajtása A közfeladatok felülvizsgálata során összeállított javaslatcsomaghoz ütemtervet készítünk, és megkezdjük bizonyos feladatok átadását, átszervezését, adott esetben piacra történô kivezetését („piacosítás”), valamint az ehhez szükséges szervezeti átalakításokat mind a minisztérium, mind a háttérintézmények és társaságok körében. A profiltisztítást folyamatos monitoring és értékelô tevékenység kíséri. 7.2.2. Humánerôforrás-fejlesztés Humán diagnosztika, munkaköri rendszer, HR-adminisztráció Az optimális munkaszervezés, a pontos feladat- és hatáskörelosztás megvalósításához elengedhetetlenné vált a feladatok elvégzéséhez szükséges kompetenciák feltérképezése minden szervezeti egységnél. Humán diagnosztikai projekt keretében feltérképezzük a GKM teljes személyi állományát. A feladatok és munkatársak egymáshoz rendelésével az egész szervezetre kiterjedô kompetenciamátrixot hozunk létre. A munkakörök átfogó elemzésére alapozva kialakítjuk a munkaköri leírások egységes rendszerét. A HR-adminisztráció döntôen még mindig papír alapú. Elôttünk álló feladat az elektronikus, mindenki által hozzáférhetô „köz” dokumentumok (ki- és belépô lapok, távollétnyilvántartás/szabadságolás) és „belsô” HR-munkatársak által elérhetô dokumentumok (kinevezéstôl a kilépésig készítendô okiratok) elektronikusan elérhetôvé tétele. E tevékenység során jelentôs HR-informatikai fejlesztéseket tervezünk. Képzési stratégia, EU 2011, vezetôképzés, reorientáció A humán diagnosztikai projekt eredményeként elôálló szervezeti és humánerôforrás-térkép alapján meghatározzuk a feladatellátáshoz szükséges, jelenleg hiányzó vagy nem kielégítô mértékben rendelkezésre álló kompetenciák körét. E felmérések alapján kidolgozzuk a minisztérium rövid és középtávú képzési stratégiáját. A képzési stratégia hosszú távú célja a 2011-es EU-elnökség által támasztott elvárásoknak megfelelô szaktudással és kompetenciákkal rendelkezô munkatársi csapat kiállítása, a képzések költséghatékonyan történô tervezése, a munkaköri leírások követelményeinek és a szervezet változásainak megfelelô,

76


mûködés

minôségi munkaerô biztosítása. Nagy hangsúlyt kívánunk fektetni a HR belsô szakmai fejlesztésére, hogy a HR-stratégia megvalósításához kellô szakértelem álljon rendelkezésre. Speciális képzések és reorientációs sorozat révén biztosítjuk továbbá a munkatársak számára szakmai tájékozottságuk szélesítését és mélyítését, ezáltal is kapcsolódási pontokat nyújtva mind az újonnan belépô, mind a szervezetben már huzamosabb idôt eltöltött munkatársak számára. Integrált vezetôképzési program keretében kívánjuk biztosítani a vezetôi eszköztár tudatos és következetes használatát, valamint a szervezeti egységek közötti, valódi együttmûködés megteremtését. Teljesítményértékelés A Kormányzati Személyügyi Központtal szorosan együttmûködve megteremtjük a munkatársak teljesítményértékelésének feltételeit. Az új teljesítményértékelési rendszer sikeres bevezetésének és a stratégiai-szervezeti célokkal való összhangjának záloga a teljesítményértékelés céljának, szerepének és hasznosságának megismertetése, illetve az új módszertan elfogadtatása a GKM teljes személyi állományával. Toborzás, motiválás, karriermenedzsment A jelenleginél rugalmasabb kompenzációs rendszer megteremtésével, az intézményi stratégia szakterületekre történô lebontásával, valamint a humán diagnosztika által feltárt kompetenciatérkép segítségével a megfelelô jelöltek gördülékenyebb kiválasztását kívánjuk elôsegíteni. Az újonnan belépôk megtartását a velük szemben támasztott, egyértelmû elvárás-rendszerrel, orientációs programmal segített szervezeti integrációval, teljesítményértékeléshez kapcsolódó motivációs rendszer kidolgozásával szeretnénk biztosítani. Ezek a kezdeményezések a kiváló munkatársak megtartásán túl a karriermenedzsment kialakítását célozzák. 7.2.3. Magas mûködési, szolgáltatási színvonal Egyértelmû felelôsségi körök, szervezeti hatékonyság Az SZMSZ folyamatos felülvizsgálatának célja a minisztérium szervezetének és mûködésének egységes, korszerû, átlátható szabályozása. A hatékony munkavégzéshez szükséges, korszerû szervezet kiépítése mellett szükségesnek tartjuk a munkafolyamatok standardizálását és egyszerûsítését, a koordinációs mechanizmusok javítását, a projektrendszerû mûködés feltételeinek kiépítését (képzés, informatikai háttértámogatás). Mindezek megvalósítása során figyelemmel leszünk a humán területen azonosított problémák és fejlesztések eredményeire. A vezetôi szint egyik legfontosabb támogató felülete az irodai adminisztrációs, titkárnôi rendszer. Ennek hatékonyabb kihasználása érdekében kialakítunk egy titkárnôi poolt, amelynek keretében egységes elvárások és ahhoz igazított képzési rendszer kialakítását tervezzük. A hatékony mûködés és a szervezeti kulturális változások támogatására elkerülhetetlennek látjuk a területileg is integráltabb elhelyezés lehetôségeinek feltárását.

77

7.

7.

mûködés


Stratégiai szemlélet erôsítése (stratégiai és operatív feladatok elválasztása) A stratégiai szemlélet erôsítése a GKM mindennapi mûködésében a hosszú távú célok elérésének záloga. Az intézményi stratégiában megfogalmazott célok és az ezzel összehangolt szakpolitikák megvalósítását a szisztematikus programmonitoring és programértékelés kereteinek kialakításával segítjük. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy mindezen tevékenységek összhangban legyenek az államigazgatás hatékonyabb mûködését elôsegítô, a támogató funkciók egységesítésére törekvô kormányzati szintû átalakításokkal. Költségvetési, pénzügyi tudatosság Tervezési és kontrollingrendszerek továbbfejlesztésével, a feladat alapú tervezés technikai és szervezeti feltételeinek megteremtésével a pénzügyi tudatosságot kívánjuk erôsíteni. Elektronikus adatkezelés, ügyintézés A minisztériumi elektronikus tudásbázis kialakításával elôsegítjük a szervezeti egységek együttmûködéséhez szükséges információk (például adatbázisok, tanulmányok, eljárásrendek stb.) strukturált és felhasználóbarát módon történô elérhetôségét. Emellett a gyorsabb és hatékonyabb minisztériumi ügymenet érdekében a rendelkezésre álló infokommunikációs rendszerek elônyeinek teljes kihasználására törekszünk, valamint az elektronikus ügyintézést a szervezeti kultúra részévé tesszük. 7.2.4. Háttérintézményi portfólió-menedzsment Stratégiai irányítás és felügyelet, szervezetfejlesztés Az intézmény-felügyeleti rendszer folyamatos fejlesztése a minisztérium és a háttérintézmények átlátható és kiszámítható kapcsolatának kialakítását célozza. Ez jól elhatárolt és pontosan meghatározott szerepköröket és feladatokat jelent. Szükségesnek látjuk a háttérintézmények stratégiai irányításához szükséges eszköztár megteremtését, az ehhez szükséges koncepciók kidolgozását. A közfeladatok felülvizsgálatának eredményeire alapozva átfogó és szoros monitoring alatt végrehajtott szervezet- és mûködésfejlesztést kezdeményezünk a háttérintézményeinkben – különös tekintettel a háttérintézmények informatikai felkészültségének emelésére (ahol erre szükség van). Mini KSZF, Mini KSZK – központi HR A kormányzati Központi Szolgáltatási Fôigazgatóság, Kormányzati Személyügyi Központ mintája alapján megvizsgáljuk, hogy a GKM háttérintézményeinek hasonló módon történô kiszolgálása mennyiben járulhat hozzá az intézmények korszerû és gazdaságos mûködéséhez. A költséghatékonyság további növelését célozza az intézmények elhelyezésének felülvizsgálata is. 7.2.5. Vállalati portfólió-menedzsment Vagyongazdálkodási stratégia A GKM vagyongazdálkodási stratégiája kidolgozásának célja egységes elvek és tulajdonosi szemlélet megfogalmazása, valamint érvényesítése a társaságaink irányításában.

78


mûködés

A stratégiában rögzített átfogó célok és irányok mellett az egyes társaságokra specifikus célokat is megfogalmazunk, illetve rögzíteni kívánjuk a tulajdonosi kontroll különbözô típusait és szintjeit. Vállalatirányítás („corporate governance”), tulajdonosi és szabályozási feladatok összehangolása A vagyongazdálkodási stratégiában megfogalmazott célok elérésének biztosítéka az aktív, kezdeményezésekre építô portfólió-menedzsment kialakítása, amelynek elemei a következôk: • egycsatornás kommunikáció kialakítása a minisztérium és a társaságok között az egységes referensi rendszeren keresztül; • folyamatos információáramlás, visszacsatolások lehetôségének biztosítása; • a Tulajdonosi és Intézmény-felügyeleti Bizottság mûködésén keresztül átlátható, széles körû egyeztetésen alapuló döntés-elôkészítés; • a társaságok vezetôinek egységes elvek alapján történô motiváló és mérhetô javadalmazási és premizálási rendszerének kialakítása. Kontrolling, vállalati információs rendszer A többségi tulajdonú portfóliórészre vonatkozóan egy könnyen kereshetô adatbázis kiépítését tervezzük, amely folyamatosan és rendszeresen frissített információkat tartalmaz a társaságokról és azok mûködésérôl. Emellett a társaságok mûködésének folyamatos mérése és értékelése érdekében kidolgozunk egy egységes értékelô rendszert (egységesített hatékonysági mutatók), amely többfokozatú „riasztási rendszerre” épülve szolgáltat majd megfelelô eszközt a társaságok kritikus gazdálkodási helyzeteinek felismerésére. Társaságok szükség szerinti átalakítása, hatékonyabbá tétele A jelenleg többségi tulajdonosi részesedés alatt mûködô társaságok szervezeti és mûködési kereteinek átvilágítását gazdasági, hatékonysági, szabályossági és jogi elemzésekkel kívánjuk biztosítani. A törvényi kötelezettségeknek megfelelôen, 2007 során lépéseket teszünk a szükséges szervezeti változások (KHT-k) és további racionalizálás megtételére. 7.2.6. Kommunikáció Minisztériumi imázs erôsítése Erôs és pozitív minisztériumi imázs felépítésével támogatjuk a minisztérium szakpolitikai kezdeményezéseit, valamint a miniszter és a tárca felsô vezetésének szakmai kommunikációját. A reformprogramok bemutatása, elfogadottság növelése 2007 során a GKM reformprogramjainak bemutatásához olyan kommunikációs cselekvési tervek kialakítását és következetes végrehajtását kezdjük meg, amelyekkel széles körû szakmai tájékoztatás és társadalmi elfogadottság érhetô el.

79

7.

7.

mûködés


Társadalmi kapcsolatok, Civil Fórum A társadalmi kapcsolatok erôsítése során kiemelt figyelemmel leszünk a kétirányú kommunikációra alkalmas ügyfélkapcsolati menedzsment kiépítésére, amelynek alapvetô fórumait az ügyfélszolgálat és a honlap szolgáltatja. Háttérintézmények kommunikációjának koordinálása Szorosabb együttmûködést kívánunk kialakítani a (szakmai/tulajdonosi) felügyeletünk alá tartozó intézményekkel, a közös szakmai ügyek egymást erôsítô és nem kioltó kommunikációjának javításával, a kommunikációs eszközök és a kapcsolati rendszer szorosabb összehangolása révén. Belsô kapcsolatok Az intézményi stratégia és a minisztérium mûködésének sikerzáloga a közösséget teremtô és formáló belsô nyilvánosság megteremtése, amely tájékoztat, szervezeti kultúrát fejleszt, lojalitást teremt.

80


Megvalósítás és monitoring

E stratégiai dokumentum a minisztérium elôtt álló fô kihívásokat, az arra adott válaszokat és lépéseket összegzi a 2007–2010 közötti idôszakra elôretekintve. A stratégiai célkitûzéseink, céljaink és lépéseink megvalósítását, valamint végrehajtását következetes monitoring intézkedésekkel kívánjuk biztosítani. A stratégiai monitoring célja a meghirdetett lépések és kezdeményezések végrehajtásának nyomon követése, valamint a stratégia folyamatba épített felülvizsgálata, szükség szerint módosítások kidolgozása. Elsô lépésben minden szervezeti blokk/szakállamtitkárság éves intézkedési tervet készít. E tervek az intézményi stratégiában meghatározott célkitûzésekre és célokra támaszkodnak, azonban adott esetben elôre nem látott, jelen dokumentumban nem hivatkozott stratégiai lépésekkel bôvülhetnek. Az összesített intézményi szintû intézkedési terv – a stratégiai akciók pontosítása, ütemezése mellett – egyértelmû információval szolgál a szervezeti és egyéni felelôsöket, határidôket, teljesítményindikátorokat tekintve. Az intézkedési tervek ezáltal stratégiai iránymutatást nyújtanak a minisztérium minden egyes szervezeti egysége számára a mindennapi munka ellátása, valamint a tárca felsô vezetése számára a minisztérium mûködésének félévente történô áttekintése során. 2007 elsô fél évében a felsôvezetôi információs rendszer, az intézményi stratégiával összhangban lévô teljesítményértékelési rendszer kialakítása a Stratégiai Fôosztály és a Belsô Fejlesztési Fôosztály kiemelt feladata. Ugyancsak e két fôosztály feladata a központi kormányzati szervek felé fennálló monitoring- és végrehajtás-jelentési kötelezettségek (például Államreform Bizottság és a központi teljesítményértékelési rendszer felé kötelezô jelentési kötelezettségek), valamint a belsô stratégiai kontrolling-feladatok összehangolása, szükség szerint integrálása. Az intézményi stratégia végrehajtásának eredményeit széles nyilvánosság elé kerülô, éves jelentések formájában kívánjuk összegezni. Az éves jelentések egyben a stratégia felülvizsgálatának megalapozását is szolgálják.

81

8.

Kiadja a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 1055 Budapest, Honvéd u. 13-15. www.gkm.gov.hu Kézirat lezárva: 2007. április 30.

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. HELYZETELEMZÉS Stratégia

Recommend Documents