Gazdálkodási-, vállalkozási- és

FVM Vidékfejlesz tési, Képzési és Szaktanácsa dási Intézet

Dömötör Jenő

Gazdálkodási-, vállalkozási- és kereskedelmi ismeretek

;::;;::--t-=;::o...::=~~=-

~~

A középfokú agrárszakképzés tankönyve

Készült a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Intézményfelügyeleti és Vagyongazdálkodási Főosztályának megbízásából az FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet irányításával.

Szerző:

Dömötör Jenő

Szakmai lektor: Bank Csaba Pedagógiai lektor: Bogdán Raj cs András

Szerkesztő:

Horváthné Révész Ágnes Borítófotók Osgyáni István

©

Szerző,

20 l O

ISBN 9?8-963-309-000-8

IM-nsl A 23/2004. (VIII.27.) OM rendelet alapján a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a Középfokú Tankönyv Bíráló Bizottság 63/2010. számújavaslatára tankönyvként való használatát a XVIII-204/5/2010. számon engedélyezte.

Tartalomjegyzék

Bevezető

.......................................................

ll

I. A vállalkozás, gazdálkodás fogalomrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l. A vállalkozás fogalma, jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1. A vállalkozás fogalma, általános jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2. A vállalkozás társadalmi felelőssége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3. A vállalkozások alaptípusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A gazdálkodó szervezetek csoportosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. Egyéni vállalkozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. Egyéni cég, családi gazdálkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. Gazdasági társaságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.1. Jogi személyiség nélküli társaságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.2. Jogi személyiségű társas vállalkozások . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.3. Gazdasági társaságok működésének szabályai . . . . . . . . . 2.4. Szövetkezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5. Cégnyilvántartás, cégfelügyelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A kisvállalkozások szerepe a gazdaságban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. A mezőgazdasági tevékenység sajátosságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. A mezőgazdasági őstermelők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. Kamarák szerepe a gazdálkodásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. A vállalkozási formák közötti választás szempontjai . . . . . . . . . . . . . .

13 13 13 14 15 16 16 19 20 22 23 29 32 35 36 37 39 40 41

ll. A vállalkozás környezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l. A vállalkozás általános környezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1. A környezet felosztása környezeti szférák szerint . . . . . . . . . . . . 1.2. A vállalkozással szemben támasztott igények . . . . . . . . . . . . . . . 2. A vállalkozás marketingkörnyezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. A vállalkozás makrokörnyezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. A vállalkozás mikrokörnyez ete. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. A vállalkozás nemzetközi környezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A piacgazdaság és a piac . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1. A piacgazdaság alkotóelemei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. Piacgazdaság és a központi tervutasításos rendszer . . . . . . . . . . . 3.3. Szociális piacgazdaság, az állam gazdaságszabályozása . . . . . . . 3.4. A mezőgazdaság költségvetési támogatása. . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4.1. Agrárpiaci rendtartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4.2. Agrárpiaci rendtartás intézmény- és eszközrendszere . . . .

43 43 43 44 45 45 48 50 50 50 52 53 55 56 58

3

3.5. A piac az áruk cseréjének színtere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.5.1. A piac meghatározása....... ...................... 3.5.2. Kereslet-kínálat-ár. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.5.3. Ár, árpolitika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.5.4. Piactípusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.6. Termelői piac, fogyasztói piac . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. 7. Fogyasztói piac, vásárlói magatartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Marketing, marketing stratégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 .l. A marketing tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2. Marketing és piac . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2.1. Piackutatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3. Marketingmix . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4. Marketingterv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.5. A termék életciklusa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.6. Marketingkommunikáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.7. A logisztika szerepe a vállalkozási tevékenységben . . . . . . . . . . . 5. A termelés erőforrásai, gazdasági értékelésük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.1. Az erőforrásokról általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.2. Természeti erőforrások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.3. A termelés eszközrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.3.1. Befektetett eszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.3.2. Forgóeszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.4. A termelési eszközök költségei és finanszírozása . . . . . . . . . . . . . 5.5. A termőföld, mint sajátos termelési eszköz . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.5.1. A termőföldről szóló törvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.5.2. A termőföld sajátosságai, művelési ágak . . . . . . . . . . . . . . 5.5.3. A termőföld értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.5.4. Az ingatlan-nyilvántartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.5.5. Földtulajdon, földbérlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.5 .6. A birtoktagok kialakítására irányuló eljárások . . . . . . . . . . 5.5.7. A termőföld védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.5.8. A talaj védelme, földvédelmi járulék, talajvédelmi bírság . . 5.6. Emberi tényezők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. 7. Információk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. A vállalkozások reálszférája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.1. A reálszféra fogalomrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.2. Beszerzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.3. Termelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.4. Készletezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.5. Minőségellenőrzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.6. Értékesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4

61 61 62 64 67 68 69 74 74 75 77 80 82 84 86 90 93 93 94 94 94 98 101 103 103 103 104 105 106 l 07 108 108 109 l 09 ll O ll O lll 112 113 114 115

III. A vállalkozás beindítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l. A vállalkozás és a vállalkozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1. A vállalkozás és gazdasági szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2. A vállalkozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A vállalkozás beindításának lépései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. A beindítás alapfeltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. A beindítás lépései és rövidjellemzésük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.1. Az elképzelés, az ötlet próbája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.2. Üzletszerzés, telephely kiválasztás, belső elrendezés . . . . 2.2.3. Az üzlet finanszírozása, pénzügyi tervezés . . . . . . . . . . . . 2.2.4. A vállalkozás humánerőforrás kérdései . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. Elszámolási, számviteli rendszer kialakítása . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.1. A kettős könyvvitel alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.2. Az egyszeres könyvvitel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Üzleti terv készítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1. Az üzleti terv készítésének céljai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. A terv összeállításának fontosabb szempontjai. . . . . . . . . . . . . . . 3.3. Az üzleti terv felépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. A vállalkozás felelőssége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

116 116 116 117 117 117 119 120 122 126 131 132 135 137 139 141 142 143 153

IV. A cég folyamatos működtetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l. A költségekkel kapcsolatos fogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1. Költséggazdálkodás, költségelemzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2. Ráfordítás, termelési költség, költségek csoportosítása . . . . . . . . 1.3. Költség és önköltségszámítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.4. A mezőgazdaság jellemző költségei, költségszámítás . . . . . . . . . 1.5. Költségfüggvények, fedezeti diagram készítése . . . . . . . . . . . . . . 2. A vállalkozás eredménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. Az eredménnyel kapcsolatos alapfogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. A vállalati hozamok mérése, elemzése, értékelése . . . . . . . . . . . . 2.2.1. A hozamtervek teljesítésének befolyásoló tényezői . . . . . . 2.2.2. A hozam mutatói és számítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. A termelési érték (TÉ) mutatói és számítása . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4. A nyereség növelésének lehetőségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A vállalkozás pénzügyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.l. A pénz szerepe a piacgazdaságban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. A pénzintézeti rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3. A pénzintézetek tevékenysége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3 .l. Pénzintézeti üzletágak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.2. A bankválasztás szempontjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4. Pénzforgalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4.1. A pénz, mint forgalmi eszköz. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

156 156 156 157 159 160 160 163 163 163 164 164 165 167 171 171 171 172 173 174 175 175

5

3.4.2. Bankszámlaszerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4.3. Bankszámlatípusok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4.4. Bankszámlák közötti elszámolások . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.5. Készpénzfizetés és készpénzellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.6. Hitelezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.6.1. A hitelfelvétel szükségessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.6.2. A hitelezés alapelvei, alapfogalmai . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.6.3. A hitelügylethez kapcsolódó egyéb alapfogalmak . . . . . . . 3.6.4. A hitel szerepe, hatása a gazdasági tevékenységre . . . . . . . 3. 7. Értékpapírok és a tőzsde . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. 7.l. Értékpapírok a gazdasági életben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.7.2. Tőzsde . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

175 175 176 177 178 178 178 179 181 181 181 186

V. Vállalkozáspszichológiai alapismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l. A vállalkozás emberi tényezői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1. A sikeressé válást elősegítő tulajdonságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2. A vállalkozói személyiségtípusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Kommunikációs ismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. A hatékony kommunikáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. A kommunikációs folyamat alkotóelemei . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. Kommunikációs csatornák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4. Információs rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4.1. Az információk értéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4.2. Az információk forrásai, információáramlás . . . . . . . . . . . 3. Üzleti tárgyalás és üzleti levelezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.l. Az üzleti tárgyalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 .l. l. Az üzleti tárgyalás menete, tárgyalási taktika . . . . . . . . . . 3 .1.2. A tárgyalás fajtái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 .1.3. Az eredményes tárgyalást elősegítő szempontok . . . . . . . . 3 .2. Üzleti levelezés, telefonálás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Konfliktuskezelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1. A konfliktus típusai és okai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2. Módszerek a konfliktus elkerülésére feloldására . . . . . . . . . . . . .

188 188 188 189 189 190 191 191 192 192 193 193 193 194 197 198 198 200 200 20 l

VI. A vállalkozás jogi és közgazdasági szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l. Általános jogi ismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1. A jog, a jogszabály, jogforrás és jogorvoslatok . . . . . . . . . . . . . . 1.2. Jogviszony, a jogrendszer tagozódása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3. Általános jogelvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.4. Az ember, mint jogalany . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.5. Illetékesség és hatáskör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.6. Ajogviszonyok alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

202 202 202 204 205 206 207 207

6

1.6.1. A tulajdonjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.6.2. A kötelmi jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.6.3. A szerződés és biztosítékai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.6.4. A szerződések típusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.6.5. Öröklésijog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.6.6. Családjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l. 7. Üzleti etika és versenytörvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Munkajogi és munkaügyi ismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. A munka törvénykönyvének sajátosságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. A munkaviszony alanyai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.1. A munkáltató kötelezettségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.2. A munkavállaló kötelezettségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. A munkaviszony és a munkaszerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3 .l. A munkaszerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.2. Munkaidő, pihenőidő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.3. A munkavégzés és a munka díjazása . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.4. A rendkívüli munkavégzés és díjazása . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4. A munkaviszony megszűnésének esetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5. Munkaügyi vita . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Adózási ismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.l. Az adóztatás általános fogalmai, jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1.1. Az adóztatás funkciói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1.2. Az adóztatás alapelvei..... .................. ...... 3.1.3. Az adórendszerhez kapcsolódó fogalmak . . . . . . . . . . . . . . 3.2. Az adók rendszerező elv szerinti csoportosítása . . . . . . . . . . . . . . 3.3. Az adók csoportosítása adónemek szerint . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.1. Az állami adóhatósághoz teljesítendő adók . . . . . . . . . . . . 3.3.2. Önkormányzati adóhatóságokhoz teljesítendő adók. . . . . . 3.3.3. Egyéb adók és járulékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4. Az adózás rendje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.5. Az adóztatással kapcsolatos jogkövetkezmények . . . . . . . . . . . . . 3.6. Jogorvoslat az adóigazgatási eljárásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.7. Adóbevallási és betizetési határidők. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. 7.1. A személyi jövedelemadó bevallása és megfizetése . . . . . 3.7.2. Az általános forgalmi adó bevallási és betizetési határidői 3.7.3. A társasági adó előlegének bevallása és határidői . . . . . . . 3.7.4. A társasági adó és osztalékadó bevallása és megfizetése . . 3.7.5. Járulékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.7.6. Egészségügyi hozzájárulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Társadalombiztosítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1. Társadalombiztosítási fogalomtár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2. Biztosítottak és jogaik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

207 209 209 214 220 221 221 223 223 224 225 226 227 227 230 231 232 232 235 236 23 7 237 238 238 240 241 242 257 260 261 264 265 266 266 266 266 267 267 268 268 268 270

7

4.3. 4.4. 4.5. 4.6. 4.7. 4.8.

Társadalombiztosításijárulék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egyéni vállalkozók társadalombiztosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egyéb foglalkoztatott személyek biztosítása . . . . . . . . . . . . . . . . Társas vállalkozók járuléka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egészségügyi hozzájárulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egyes társadalombiztosítási ellátások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

271 272 272 273 273 273

VII. Számviteli alapismeretek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l. Számviteli alapelvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Beszámolási és könyvvezetési kötelezettség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Számviteli bizonylatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 .l. A bizonylat fogalma, alaki és tartalmi kellékei . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. Bizonylati elv, utalványozási elv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3. A bizonylat útja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4. A bizonylatok megőrzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. A gazdasági tevékenységek főbb bizonytatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1. A befektetett eszközök nyilvántartása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2. A készletek nyilvántartása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3. Az állattartás bizonytatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4. A növénytermesztés bizonytatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.5. Pénzügyi elszámolások nyilvántartásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. Pénztárkönyv, naplófőkönyv és kapcsolódó nyilvántartások . . . . . . . . 5.1. Pénztárkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.2. Naplófőkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.3. Bevételi- és költségnyilvántartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.4. Beszámoló, egyszerűsített mérleg. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.5. Leltározás, leltár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

275 275 277 278 278 280 280 281 282 282 283 285 288 288 289 289 290 290 292 294

VIII. Munkatani, szervezési és vezetési ismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l. A munka, a munka szervezése és mérése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1. A munkaszervezés feladata és alapfogalmai . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2. A munka hatásfokának vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3. A munkanormák meghatározása.......................... 1.4. A munkatermelékenység növelésének tehetőségei . . . . . . . . . . . . 1.5. A munkanapfelvétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A termelés szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. A termelési irányok és méretek megválasztása . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. Az áru-előkészítés, beszerzés és értékesítés szervezése . . . . . . . . 2.2.1. Az áru-előkészítés szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.2. A beszerzés szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.3. Az értékesítés szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. A készletezés (tárolás) szervezése, értékelése . . . . . . . . . . . . . . .

297 297 297 299 300 300 301 302 302 304 304 306 308 309

8

2.4. A munkaerő-gazdálkodás szervezése, munkabérezés . . . . . . . . . . 2.5. Folyamatszervezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5.1. A növénytermesztés termelési folyamatainak szervezése . 2.5.2. Az állattenyésztés termelési folyamatainak szervezése . . . 2.5.3. A kertészeti termelés szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A környezetvédelem és a mezőgazdaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Vezetési ismeretek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1. A vezetési folyamat elemei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2. A vezetés funkciói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3. Vezetési stílusok és módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4. A vállalkozások, vállalatok vezetésének szervezete, hatásköreik. 4.5. Szervezeti munkamegosztás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

312 315 315 321 322 323 326 326 327 328 331 332

IX. Európai Uniós ismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l. Az Európai Unió kialakulása és intézményrendszere . . . . . . . . . . . . . . 1.1. Az integráció létrejötte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2. Az integráció bővítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3. Az Európai Unió intézményrendszere és jelképei . . . . . . . . . . . . 2. Aközös agrárpolitika (KAP) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. A KAP kialakulása és alapvető célkitűzései . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. A KAP intézményrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. A KAP reformjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Az Európai Unió agrárszabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1. A közösségi szabályozó eszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. A mezőgazdasági termelés szabályozott ágazatai . . . . . . . . . . . . . 3.2.1. A szántóföldi növények közös piacszabályozása . . . . . . . . 3.2.2. A cukor közös piaci szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.3. A Növénytermesztés szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.4. Az állattenyésztés szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.5. A méztermelés szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.6. A kertészet, szőlészet, borászat szabályozása . . . . . . . . . . 3.3. Horizontális szabályozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Az Unió vidékfejlesztési politikája............................ 5. Strukturális alapok, pályázati rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. Agrárkörnyezet-védelmi szabályozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. Nemzeti támogatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.1. Az egységes területalapú támogatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.2. Az egységes területalapú támogatáshoz kapcsolódó kiegészítő nemzeti támogatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.2 .l. Állattenyésztési kiegészítő támogatások . . . . . . . . . . . . . . 7.2.2. Növénytermesztési kiegészítő támogatások. . . . . . . . . . . .

333 333 333 334 335 337 338 339 340 341 342 344 344 346 346 346 348 348 350 351 352 354 356 356 356 3 56 358

9

X. Kereskedelmi alapismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l. A kereskedelem fogalma, jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A kereskedelmi árubeszerzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. Az árubeszerzés folyamata, kockázatossága . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. Az árumennyiségének és összetételének meghatározása. . . . . . . 2.3. A szállítók kiválasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4. Az üzleti kapcsolatok kialakítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5. Az áru megrendelése, áruátvétel, pénzügyi bonyolítás. . . . . . . . . 3. Készletezés a kereskedelemben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1. A készlet fogalma, készletezés, készletgazdálkodás . . . . . . . . . . . 3 .2. A készletek nagysága és összetétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3. Árutárolás: elhelyezés, kezelés, védelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4. A készletek forgás i sebessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.5. Az áruforgalmi mérlegsor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. A kereskedelmi értékesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1. Az értékesítés fogalma, célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2. Az áruk előkészítése értékesítésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3. Az értékesítés folyamata, értékesítési módok . . . . . . . . . . . . . . . . ~.4.,~ bo,lt e~árusítóhelyének kialakítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. Ar es arkepzes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.1. Az értékesítési ár fogalma, jelentősége..................... 5.2. Árképzés a kiskereskedelemben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.3. A fogyasztói ár felépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.4. Árengedmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.5. Az árral kapcsolatos mutatószámok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. Kereskedelmi logisztika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

359 359 360 360 361 362 363 363 367 367 368 368 371 371 372 372 3 73 374 379 381 381 382 382 383 384 385

XI. Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 389 XII. Mellékletek

10

391

Bevezető

Nemzetgazdaságunk nehéz helyzetben van. A mezőgazdasági vállalkozásoknak szembe kell nézniük a folyton emelkedő alapanyagárakkal, és együtt kell élniük a termények, termékek átvételi mennyiségének és árainak ciklikus ingadozásaivaL Ilyen körülmények között a vállalkozások léte bizonytalanná válik, sok esetben a vállalkozás csődbe megy. Maga a termelés és termék-előállítás is komoly szakértelmet igényel. Ez azonban egy vállalkozónak ma már kevés ahhoz, hogy ebből tisztességesen meg is tudjon élni. Köztudott, hogy a mezőgazdasági termék, amíg a fogyasztóhoz eljut, érinti a terményforgalmazást, feldolgozást és a kereskedelmi tevékenységet is. Az is ismert, hogy mind a négy folyamat résztvevői (termék-előállítástól a fogyasztókhoz juttatásig) igyekeznek tevékenységükből a lehető legnagyobb hasznot kihozni. Sajnos a négy tevékenység közül a termék-előállításé a legalacsonyabb haszonkulcs. Akkor meg két-három tevékenység haszonkulcsa miért ne a mezőgazdasági vállalkozónál csapódjon le? Ehhez azonban a vállalkozónak rendelkeznie kell megfelelő kereskedelmi ismeretekkel, marketing szemléletűnek kell lennie. Legyen piacgazdasági ismerete, a kereslet - kínálat - ár összefüggések alkalmazásához. Tisztában kelllennie vállalkozása működésének és működtetésének szabályaival, a pénzügyi és hitelezési alapelvekkeL A vállalkozáspszichológiai ismeretek a partnerekkel való kapcsolattartást segíti elő. Mindezek mellett jó, ha tisztában van a mindenkori támogatások rendszerével, melyek az üzemviteit segítik, és kompenzálják az árbevétel kiesést. Ezekben a kérdésekben igyekszik a tankönyv olyan használható ismereteket nyújtani, melyek megkönnyítik a vállalkozói tevékenységet, és elősegítik a vállalkozás hatékony működését.

ll

I. A vállalkozás, gazdálkodás fogalomrendszere

A kilencvenes évek társadalmi-gazdasági változásaiból szükségszerűen következett a piacgazdaság kiépítése. Ebben már nem az állami tulajdon és a központi irányítás játssza a meghatározó szerepet, hanem a kisebb és nagyobb vállalkozások, melyek a piaci mechanizmus elemeinek hatásait figyelembe véve működnek. Az üzleti vállalkozások létrejöttét elősegítette a pénzügyi elszámolások elő­ térbe kerülése, a hitelezés kialakulása, és a cég vagyonának elkülönülése a résztvevők személyi vagyonától. Ez volt a tőke kialakulásának folyamata. A piacgazdaság keretei tág teret engednek nemcsak a vállalkozásnak, a tőke­ szerzésnek, hanem az önmegvalósításnak is.

l. A vállalkozás fogalma, jellemzői 1.1. A vállalkozás fogalma, általános jellemzői

Az üzleti vállalkozás definíciójának egyszerű megfogalmazása a következő: Az üzleti vállalkozás társadalmi szükséglet kielégítésére irányuló tevékenység profit realizálása céljából. Az üzleti vállalkozás célja, tartalma, motivációi, és a hozzátartozó szervezeti keretek rendkívül változatosak, de vannak közös vonásaik. Mai felfogásunk szerint az üzleti vállalkozás legátfogóbb ismertető jegyei az alábbiak: - az üzleti tevékenység mindig profitorientált, - a kitűzött célok megvalósítása- törvényes keretek között- viszonylag magas fokú döntési szabadság, autonómia mellett valósulhat meg, - tevékenységük során különböző mértékű kockázati tényezőkkel számolnak. A vállalkozásokat (gazdálkodó egységeket) a következők jellemzik: - önállóan gazdálkodnak, - tevékenységükre jellemző a nyereségérdekeltség, - kockázatot vállalnak, - működésükért anyagi és erkölcsi felelősséggel tartoznak. Önállóság A vállalkozások egymástól elkülönülve, önállóan gazdálkodnak, maguk határozzák meg céljaikat és a célok eléréséhez felhasznált eszközöket (technológiák, technikai eszközök, stb.). Önállóan döntenek a nyereség felhasználásáróL 13

Nyereségérdekeltség Mivel a vállalkozásnak alapvetően bevételeiből kell finanszíroznia kiadásait, fennmaradása csak akkor lehetséges, ha bevételei meghaladják kiadásait, figyelembe véve a kötelező kifizetéseket is. Kockázatvállalás A vállalkozás - mint minden gazdálkodó szervezet - működtetésére a döntéshozatalek sorozata jellemző. A döntéshozatali tevékenység viszont felelősségben és kockázatvállalásban nyilvánul meg. A vállalt kockázatnak viszont arányban kell állnia a vállalkozás tőkeerejével és a várható haszonnal. Anyagi, jogi és erkölcsi felelősség Az anyagi felelősség azt jelenti, hogy a vállalkozás teljes vagyonával felel tartozásai ért, köteles vállalni döntéseinek anyagi következményeit. A jogi felelősség szoros összefiiggésben van az anyagi felelősséggel. A felelősség jellegét meghatározza, hogy a vállalkozás rendelkezik-e önálló jogi személyiséggel vagy sem. A jogi személyiségű vállalkozásokra jellemző, hogy állandó szervezettel rendelkeznek. A tulajdonosok csak a bevitt vagyonuk erejéig felelősek, tehátfelelős­ ségük korlátozott. A nem önálló jogi személyiségű vállalkozások állandó és meghatározott szervezeti struktúrával nem rendelkeznek. A döntéshozatal, az irányítás a tulajdonosok személyéhez kötött. Mivel a tulajdonosok saját vagyona nem különül el élesen a vállalkozás vagyonától, ezért a vállalkozásba be nem vitt vagyonukkal is felelnek tevékenységükért, tehát a felelősségük korlátlan. Erkölcsi felelősség: azt jelenti, hogy a vállalkozás a társadalom elvárásainak, a társadalmi normáknak megfelelően végezze tevékenységét, amelyért törvényileg is felelniük kell.

1.2. A vállalko zás társada lmi

felelőssége

A vállalkozás (vállalat) a gazdálkodás alapegysége, de egyúttal a társadalmi struktúrában is szerepet játszik. Üzleti tevékenysége hatást gyakorol a társadalomra. A fogyaszták értékítéletében jelentkezik, hogy melyik vállalat viselkedik felelős­ ségteljesen, és ezt vásárlásaikkal is díjazzák A vállalat (vállalkozás) felelősséggel tartozik a tulajdonosoknak, az alkalmazottaknak, a fogyasztóknak, a szállítóknak egyaránt. A fejlett piacgazdaságokban a fogyasz tónak joga van a biztonsá ghoz, ami azt jelenti, hogy a megvásárolt terméknek biztonságosnak kelllenn i e, részletes és egyértelmű használati utasítást kell tartalmaznia. 14

Az informáltsághoz való jogszerint a fogyasztót informálni kell a termékről, az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokról mielőtt megvásárolná azt. A jog a választáshoz azt fejezi ki, hogy a fogyasztó szükséglete kielégítéséhez a különböző gyártók és kereskedők által kínált termékek közül választhat. A fogyasztók meghallgatásával kapcsolatos jogok azt jelentik, hogy a fogyasztók panaszait orvosoini kell. A társadalmilag felelősen gondolkozó vállalatok sokat tesznek az alkalmazottak kezelése terén is. Ez elsősorban kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének a kizárását, a női és férfimunka egyforma bérezését és a tartós munkanélküliség kezelését jelenti. A társadalmilag felelős vezetők erőfeszítéseket tesznek a környezetszennyezés csökkentése és a környezet megóvása érdekében. Lehetőségük szerint mindent megtesznek a víz, a levegő és a talajszennyezés, illetve a zajártalom ellen. A versenytársakkal és együttműködő partnerekkel szemben a vállalatok társadalmi felelőssége az üzleti elikában teljesedik ki. Az etikus magatartás normái a megbízhatóságot foglalják magukban. A társadalmi felelősség érvényesítése a vállalattól időt, pénzt és szervezést igényel. A társadalmilag felelős vállalat (vállalkozás) népszerű a belső és külső érintettek körében. Ez a piaci eredményeiben is tükröződik, és hosszú távú befektetésként fogható fel.

1.3. A vállalkozások alaptípusai A vállalkozásokat (vállalatokat) a következő alaptípus kategóriákba soroljuk: - egyéni vállalkozások, - társas vállalkozások, - korporatív vállalkozások: - nem szövetkezeti korporatív vállalkozások, - szövetkezeti korporatív vállalkozások. Egyéni vállalkozások keretében egyetlen tulajdonos létezik. Egyedül viseli a vállalkozás kockázatát, valamint a vállalkozás nyereségéből vagy veszteségéből egyedül részesedik. Társas vállalkozások esetében két vagy több tulajdonos vesz részt a vállalkozás alapításában. Ők biztosítják az induló tőke megteremtését és a vállalkozás működését. Közösen viselik a kockázatot és részesednek az eredménybőL Nem szövetkezeti korporatív vállalkozások olyan vállalkozási formák, amelyekben sok tulajdonos vesz részt. A tulajdon a tőkerész megvásárlásával biztosítható. A tőkerész lehet üzletrész vagy részvény.

15

Ebben a tulajdonlási formában a tőkerészkapcsolat a meghatározó. Szövetkezeti korporatív vállalkozások azok, amelyeket a tagok közös feladatok megoldása érdekében hoznak létre. Közösen viselik a kockázatot, közösen részesednek az eredményből, maguk is részt vesznek a cég működtetésében. Ebben a tulajdonlási formában a tagsági kapcsolatok dominálnak. A vállalkozások alapvető jellemzőit a l. melléklet tartalmazza.

2. A gazdálkodó szervezetek csoportosítása 2.1. Egyéni vállalkozás Az egyéni vállalkozási formánál egy személy a tulajdonos, aki korlátlan felelős­ séget vállal. Az egyéni vállalkozás belföldi természetes személy gazdasági tevékenysége. Egyéni vállalkozónak nevezzük tehát valamely természetes, belföldinek minősülő személy (magánszemély) üzletszerű gazdasági tevékenységét, amelyet saját nevében és kockázatára rendszeresen, haszonszerzés céljából folytat. Egyéni vállalkozást tehát minden cselekvőképes, belföldi, állandó lakóhelylyel rendelkező és az egyéni vállalkozás jogából ki nem zárt természetes személy alanyi jogon alapíthat. Néhány kivételtől eltekintve nincs tevékenységi korlátozás (egyéni vállalkozás keretében nem végezhető pl. dohányfeldolgozás). Az egyéni vállalkozás alapításának és működésének feltételeit az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény szabályozza. E törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni: - a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mezőgazdasági tevékenységre, a magán-állatorvosi tevékenységre, az ügyvédi tevékenységre, az egyéni szabadalmi ügyvivői tevékenységre, a közjegyzői tevékenységre, az önálló bírósági végrehajtói tevékenységre.

őstermelői

Nem lehet egyéni vállalkozó: - aki korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen, - akit a közélet tisztasága elleni, a nemzetközi közélet tisztasága elleni, vagyon elleni bűncselekmény miatt jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítél16

tek, amíg az elítéléséhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül, - akit szándékos bűncselekmény miatt jogerősen egy évet meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztére ítéltek, amíg az elítéléséhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül, - aki egyéni cég tagja vagy gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja. Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésén ek feltétele, hogy a vállalkozni kívánó személy az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró, országos illetékességű hatósághoz (a továbbiakban: Hatóság) e törvény rendelkezéseinek megfelelő bejelentést nyújtson be. Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentése elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül kezdeményezhető. Bejelentést az e célra rendszeresített elektronikus űrlapon (a továbbiakban: bejelentési űrlap) kell megtenni. Ha a bejelentő a bejelentési űrlapot megfelelően töltötte ki, a Hatóság haladéktalanul, automatikusan beszerzi az egyéni vállalkozó adószámát és az egyéni vállalkozó statisztikai számjelét, és ezt követően az egyéni vállalkozó adatait elektronikus úton továbbítja a nyilvántartást vezető szervhez. Az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének és megszüntetésének bejelentésével, valamint a változás-bejelentéssei kapcsolatos eljárások kizárólag elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül kezdeményezhetők. Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentése, a változásbejelentés, az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének és megszűnésének bejelentése díj- és illetékmentes. Ha az egyéni vállalkozó kéri, számára a Hatóság egyéni vállalkozói igazolványt állít ki. Az igazolvány az egyéni vállalkozó családi és utónevét, a bejelentési adatait és adószámát, továbbá az igazolvány számát, a kiállítás helyét, keltét és a kiállító hatóság megnevezését tartalmazza. Az igazolvány a kiállításának napján fennálló, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában szereplő adatokat igazolja. Az igazolvány az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésén ek és folytatásának nem feltétele. A vállalkozási tevékenység folytatása bizonyos esetekben a vállalkozói igazolvány meglétén felül egyéb feltételek teljesítéséhez is kötöttek: a) Hatósági engedélyhez kötött tevékenység: A jogszabály bizonyos vállalkozási tevékenységeknél hatósági engedélyek meglétét írja elő (pl. vendéglátóegység üzemeltetésénél ÁNTSZ engedély). b) Képesítési követelményrendszer: Az egyéni vállalkozásban legalább egy olyan személynek kell közreműködni, aki képesítéssel rendelkezik, amennyiben képesítéshez kötik az egyéni vállalkozási tevékenységet. 17

c) Személyes közreműködés az egyéni vállalkozásban: Az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában, kötelezettségeiért teljes vagyonával korlátlanul felel. Az egyéni vállalkozó személyes közreműködése a konkrét szakmai tevékenységen kívül a vállalkozás irányítását, szervezését, adminisztratív tevékenységét is jelentheti. Az egyéni vállalkozás tipikus területe a kisvállalkozás. Gyakori közöttük az egyszemélyes cég, ahol a vállalkozó saját maga munkaadója és munkavállaló egy személyben. d) Foglalkoztatás: Az egyéni vállalkozó - mint munkáltató - foglalkoztatási lehetőségeit a hatályos jogszabályok írják elő. Az egyéni vállalkozónak lehetősége van arra, hogy alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot illetve középfokú szakoktatási intézményi tanulót foglalkoztasson. e) Cégtábla használata: Az egyéni vállalkozó nyílt árusítási üzletét, termelő vagy szolgáltató egységét az ott folytatott alapvető tevékenységre utaló cégtáblával köteles megjelölni. f) Vagyoni felelősség: A korlátlan, vagyoni felelősség elvének érvényesülése kizárja annak lehető­ ségét, hogy egy természetes személy több egyéni vállalkozást hozzon létre, illetve gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja legyen.

Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság e törvény erejénél fogva megszűnik:

ha az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetését -az erre rendszeresített elektronikusűrlapon-a Hatóságnak bejelenti, - ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapított, - az egyéni vállalkozó halála napján, - az egyéni vállalkozó cselekvőképességének korlátozását vagy cselekvőképtelenségét kimondó bírósági határozat jogerőre emelkedésének a napján, - ha az adóhatóság törölte az egyéni vállalkozó adószámát, a törlést kimondó határozat jogerőre emelkedésének napján. A Hatóság az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását megtiltja, ha - az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdését vagy folytatását kizáró ok áll fenn, - haaszüneteléskezdőnapjátkövetőenötéveltelt,ésazegyénivállalkozónemintéz­ kedett az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása vagy megszüntetése iránt, - ha az egyéni vállalkozó a tevékenységét nem jogszerűen folytatja. Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásának a megtiltásáról a Hatóság haladéktalanul, elektronikus úton értesíti a nyilvántartást vezető szervet, amely az értesítés alapján az egyéni vállalkozót a nyilvántartásból hivatalból törli. -

18

2.2. Egyéni cég, családi gazdálkodás

Az egyéni vállalkozásoknál külön kell említeni az egyéni céget, mint vállalkozási formát. Az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy által alapított, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssei jön létre. Az egyéni cég jogképes, cégneve alatt jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és

perelhető.

Az egyéni cég alapításához közjegyző által készített közakiratha vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánakiratha foglalt alapító okiratra van szükség, amelyet a tagnak (alapítónak) alá kell írnia. Az alapító okirat az egyéni cég működésének és gazdálkodásának alapokmánya, tartalmát a tag e törvény, illetve más jogszabályok keretei között szabadon állapíthatja meg, e törvény rendelkezéseitől azonban csak akkor térhet el, ha ezt a törvény megengedi. Nem alapíthat egyéni céget a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó a szünetelés időtartama alatt. Az egyéni cég alapítását az alapító okirat aláírásától számított legfeljebb harminc napon belül - bejegyzés és közzététel végett - be kell jelenteni a cégbíróságnak. Az egyéni cég feletti törvényességi felügyeletet a cégbíróság látja el. Egyéni cég átalakulással, valamint nem üzletszerű gazdasági tevékenységre nem hozható létre. Az egyéni cég az alapító okiratban meghatározott jegyzett tőkével alakul. Ha az egyéni cég jegyzett tőkéje a kettőszázezer forintot meghaladja, a jegyzett tőke pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulásból állhat. Az egyéni cég ügyvezetését vezető tisztségviselő vagy az egyéni cégben fennálló tagsági jogviszony keretében a tag látja el. Képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni cég csak akkor folytathat, ha tagja a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek megfelel. Az egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával gazdasági társasággá alakulhat át. Családi gazdálkodás a mezőgazdaság jellegzetes gazdálkodási formája. Alapja: a Kormány 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelete a családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételéről, működtetéséről, valamint kiemeit támogatásukróL A családi gazdaság nyilvántartás ba vételével összefüggő feladatokat a családi gazdaság központjaszerint illetékes megyei (fővárosi) Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (a továbbiakban: MGSzH) látja el. 19

A gazdálkodó család tagjai vagyoni, elszámolási viszonyukat szerződésben szabályozzák. A szerződésben a családtagok rendelkeznek: - a tulajdonukban lévő termőföldterületnek és az annak megműveléséhez szükséges vagyontárgyaknak legalább öt évre a családi gazdálkodó használatába adásáról, - a személyes közreműködés formájáról és a teljes foglalkoztatású családtag személyéről, valamint - azokról a mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységekről, amelyet folytatni kívánnak. A családi gazdaság nyilvántartás ba vételét a családi gazdálkodó, a gazdálkodó család tagjai közös kérelmének benyújtásával kérheti az MGSzH-tól. Az MGSzH a családi gazdaságot akkor veszi nyilvántartás ba, ha megfelel a rendeletben előírt fel tételeknek. A családi gazdaság nyilvántartásba vételéről az MGSzH határozatot hoz, a családi gazdaságról folyamatos sorszámmal ellátott külön nyilvántartást vezet. A nyilvántartás ba vétel alapjául szolgáló adatokban történt változást a családi gazdálkodó 15 napon belül köteles bejelenteni és igazolni a nyilvántartást vezető MGSzH-nál. Az MGSzH törli a nyilvántartásból a családi gazdaságot, ha nem állnak fenn a működéséhez szükséges, rendeletben előírt feltételek. Az MGSzH a családi gazdaság nyilvántartásba vételéről és törléséről szóló határozat egy példányát megküldi az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak

2.3. Gazdasági társaságok A modem piacgazdaságban a gazdasági társaság az üzleti vállalkozások alapvető szervezeti-jogi formája. A vállalkozások általában társaságokban működnek. A gazdasági társaság csak törvényben meghatározott formákban létesíthető. A gazdasági társaságok- más néven társas vállalkozások- olyan gazdálkodó szervezetek, amelyek: - vagyonát a tagok bocsátják a társaság rendelkezésére, - üzletszerű tevékenység folytatására hozták létre, - saját cégnevük alatt jogokat szerezhetnek, és kötelezettségeket vállalhatnak A társaság nevében kötött írásbeli jognyilatkozatokat a társaság erre feljogosított képviselői írják alá a társaság cégneve mellett. A vállalkozás működéséhez szükséges vagyont a tagok bocsátják a társaság rendelkezésére, megállapodnak a társaság tevékenységében, társasági formájában, a vagyoni hozzájárulás és a nyereségből való részesedés mértékében. 20

A tagok lehetnek külföldi vagy belföldi természetes személyek és gazdálkodó szervezetek egyaránt. Egyesülésnek és közös vállalatnak csak jogi személy lehet a tagja. A gazdasági társaságok felett a törvényességi felügyeletet a cégjegyzéket vezető cégbíróság látja el. A törvényességi felügyelet keretében a cégbíróság ellenőrzi, hogy a társasági szerződés (alapszabály), valamint a gazdasági társaság szervezetére és működésére vonatkozó másokiratok megfelelnek-e a jogszabályi előírásoknak.

A 2006. évi IV. törvény- továbbiakban Gt. - szabályazza a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaságok alapítását, szervezetét és működését, a társaságok alapítóinak, illetve tagjainak (részvényeseinek) jogait, kötelezettségeit, továbbá felelősségét, valamint a gazdasági társaságok formaváltását, egyesülését, szétválását és jogutód nélküli megszűnését. A törvény hatálya kiterjed a jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaságra: az egyesülésre Gazdasági társaság csak az e törvényben szabályozott formában alapítható. A gazdasági társaságok alapítása alapító okirattal (rt-nél alapszabály, a többi gazdasági társaságnál társasági szerződés) történik. A tagok az alapító okirat tartalmát- a hatályos jogszabályok keretei között- szabadon állapíthatják meg. Az alapító okiratban meg kell határozni: - A társaság nevét és székhelyét - A tagok nevét, lakcímük (telephelyük) feltüntetéséveL - A társaság tevékenységi körét, vagyonának mértékét. - Minden egyéb előírást, amit a törvény az egyes társasági formáknál meghatároz. A gazdasági társaságok egyik lényeges megkülönböztető jegye, hogy rendelkeznekjogi személyiséggel vagy sem. Ennek megfelelően a társaságok két csoportra oszthatók: - jogi személyiség nélküli társaságok: • közkereseti társaság, • betéti társaság. - jogi személyiségű társas vállalkozások: • korlátolt felelősségű társaság, • részvénytársaság. - jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaságok: • közös vállalat, • egyesülés. 21

2.3.1. Jogi személyiség nélküli társaságok Közkereseti társaság (kkt.) Az egyik legrégibb és egyszerű társasági forma. A kkt. tagjai egyaránt lehetnek jogi és természetes személyek. Tagjai kötelezettséget vállalnak arra, hogy kor-

látlan és mindannyiukat érintő felelősségvállalásuk mellett közös gazdasági tevékenységet folytatnak, és az ehhez szükséges vagyont a társaság rendelkezésére bocsátják. (Erre utal az elnevezés is: tudniillik a tagok a kötelezettségek elmulasztásamiatt együttesen perelhetők). A korlátlan felelősség azt jelenti, hogy a tagok saját vagyonukkal is felelnek a társaság tartozásaiért Az egyetemleges felelősség pedig azt jelenti, hogy a hitelező bármely tagtól követelheti a tartozás teljes összegének megtérítését A tagok tehát saját vagyonukkal egymásért is felelősek. Alapításkor az induló vagyon nagyságát a törvény nem szabályozza. A tagok vagyoni hozzájárulásának mértékét a társasági szerződés (a társaság alapító okirata) rögzíti. A nyereség és a veszteség a tagok között a vagyoni hozzájárulás arányában oszlik meg. A társaság megszűnésekor a tagokkal el kell számolni. A tagoknak személyes közreműködéssel (munkavégzéssel) kell részt venni a társaság tevékenységében.

A társaság ügyeiben a tagok gyűlése dönt. A határozathozatal során valamennyi tagnak azonos mértékű szavazata van, ettől azonban a társasági szerződés eltérően rendelkezhet, de legalább egy szavazat minden tagot megillet. Társasági ügyekben a tagok egyszerű szótöbbséggel hoznak határozatot. A társaság képviseletére és ügyvezetésére mindegyik tag jogosult. Nagyobb taglétszám esetén azonban kijelölhetnek erre feljogosított személyeket. Ezt azonban a társasági szerződésben rögzíteni kell. A kkt-ből felmondássallehet kilépni. Ha a társaság megszűnik, a fennmaradó vagyont a vagyoni hozzájárulás arányában kell [elosztani.

Betéti társaság (bt.) A betéti társaság tagjai közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy egy tag (beltag) felelőssége korlátlan, és a többi beltaggal egyetemleges a társaság kötelezettségeiért, s legalább egy másik tag (kültag) felelőssége vagyoni betétje méctékéig korlátozott. Alapvető jellemzője a korlátlan és a korlátozott felelősség kombinálása. A betéti társaságra is a közkereseti társaság szabályait kell alkalmazni (ha a bt.-re vonatkozóan különös szabályeltérőennem rendelkezik). A társaság üzlet22

vezetésére és képviseletére csak a beltagokjogosultak E társasági formánál sincs előírva az alaptőke minimális nagysága. Lényeges vonás még, hogy aszokásos üzleti tevékenységbe nem tartozó ügyekben (pl. új tevékenységi kör bevezetése) a bel- és kültagok együttesen döntenek. A társaságnak természetes és jogi személyek egyaránt lehetnek tagjai. Nagyon lényeges tudni, hogy természetes személy korlátlan felelősséggel csak egy vállalkozásnak lehet tagja! A betéti társaságban történő személyes közreműködésre ma már a beltag sem kötelezhető, ugyanakkor a társasági szerződés a munkavégzésre a kültagot is feljogosítja. A személyes közreműködésért járó díjazás a kültagot is megilleti. A kültag az üzletvezetésre, a társaság képviseletére nem jogosult. A közkereseti, illetve a betéti társaság jogutód nélküli megszűnése - az általános szabályok szerint - történhet: - a tagok akaratából (a tagok gyűlése egyhangú határozata alapján), - objektív okokból (a társasági szerződésben meghatározott időtartam eltelte, illetve megszűnési feltétel megvalósulása), - bírósági döntés alapján (a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja, illetve törli, vagy a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti). Megszűnik a betéti társaság, ha valamennyi beltag kiválik. Ha a bt.-nek csak beltagjai maradnak, vagy megszűnik vagy kkt.-ként működhet tovább, de ezt 30 napon belül a cégbíróságon be kell jelenteni.

2.3.2. Jogi

személyiségű

társas vállalkozások

Közös vállalat A közös vállalat jogi személyek által alapított olyan gazdasági társaság, amely a tagok által rendelkezésre bocsátott alaptőkével közös gazdasági tevékenység folytatására alakul meg. Közös vállalat 2006. július l-jétől nem alapítható! Kizárólag jogi személyek hozhatták létre, és a tagjai által rendelkezésre bocsátott alaptőkével és egyéb vagyonával felel kötelezettségeiért. A közös vállalat olyan jogi személy, amelynek elsődleges célja a köz ös gazdasági tevékenység (szolgáltatás, forgalmazás, termelés) lebonyolítása. Másodlagos cél a tagok gazdasági érdekeinek az előmozdítása. A vállalat nyereségéből a tagok vagyoni betétjük arányában részesülnek, a veszteséget is ilyen arányban viselik. A tag sem a nyereségből, sem a veszteségből nem zárható ki. A közös vállalat létesítéséhez társasági szerződés szükséges. 23

A közös vállalat szervezetei: - az igazgatótanács, - az igazgatóság, - a felügyelő bizottság. A közös vállalat legfőbb döntéshozó testülete az igazgatótanács, amely a tagok képviselőiből tevődik össze. Az igazgatótanácsba mindegyik tag egy képviselőt küld. Ha a vállalat tagjainak száma indokolja, a társasági szerződés igazgatóság létrehozásáról rendelkezhet. Az igazgatóságot az igazgatótanács határozott időre választja soraiból, és bármikor visszahívhatj a. A vállalat felelős vezetője az igazgatótanács által választott igazgató, aki egyéni felelősséggel vezeti és képviseli a vállalatot. Felügyelő bizottság létrehozása és könyvvizsgáló alkalmazása nem kötelező. A tag a vállalatból az év végén léphet ki. A kilépésre vonatkozó szándékot legalább 6 hónappal korábban, az igazgatótanácsnak be kell jelenteni. Egyesülés Az egyesülés és a közös vállalat a vállalatok szarosabb együttműködését teszik lehetövé. Az egyesülésnek kizárólag jogi személy lehet a tagja. Az egyesülés olyan gazdasági társaság, melyet tagjai valamely saját tevékenység összehangolására, végzésére, szakmai érdekeik képviseletére hoznak létre. Az egyesülés nem feltétlenül rendelkezik saját vagyonnal, nyereség elérésére sem feltétlenül törekszik. Ez egy sajátos társasági forma, mert egy olyan jogi személyiségű társaság, ahol a tagok felelősek a társasági vagyont meghaladó tartozásokért saját vagyonukkal is. A tagok ellenszolgáltatás nélkül jogosultak az egyesülés által nyújtott szolgáltatásokra. Az egyesülés társasági szerződéssel jön létre. A legfőbb irányító szerve az igazgatótanács (tulajdonosok testülete), melybe minden tag egy képviselőt küld. Az egyesülés munkájának irányítását az igazgatótanács által választott igazgató végzi. Az egyesülésnél a szavazati jogok egyenlően oszlanak el, felügyelő bizottság létrehozása és könyvvizsgáló alkalmazása nem kötelező. A tag az egyesülésből az év végén kiléphet Ezt a szándékát 6 hónappal korábban az igazgatótanácsnak be kell jelenteni. Korlátolt felelősségű társaság (kft.) Olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott törzsbetétekből álló törzstőkével alakul. A törzsbetét az a vagyonrész, amivel az egyes tagok járulnak hozzá a társaság induló vagyonához. 24

A kft. lényegi vonása a kockázatkorlátozás. Tagjai ugyanis a társaság kötelezettségeiért csak a társaságba befektetett vagyonuk, a törzsbetétük mértékéig vonhatók felelősségre. Ezzel szemben kötelezettségeiért a társaság- a teljes vagyonával felel. Tagjai természetes és jogi személyek egyaránt lehetnek. Ez a társasági forma alacsony taglétszámú, de tőkeerős gazdasági vállalkozás. Létesítésének alapdokumentuma a társasági szerződés. A társasági szerződés feljogosítja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettségeket írjon elő a tagok számára. A szerződésben meg kell határozni azt a legnagyobb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető. A pótbefizetés a tag törzsbetétjét nem növeli. A Gt. előírja a kötelező alapítóvagyont, azonban nincs kötelező előírás a pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás tekintetében, kft. csak apporttal is alapítható. A törzsbetétek összege adja ki a törzstőkét, amelynek összege nem lehet kevesebb a 2006. évi IV. Tv.-ben (továbbiakban Gt.) meghatározott összegnél (2007. szeptember l-től- a korábbi hárommillió forint helyett- 500. OOO Ft). A társaság fennállása alatt a tagok a törzsbetétet a társaságtól nem követelhetik vissza, csak a mérleg szerinti nyereség felosztható részére tarthatnak igényt. E rendelkezéstől a társasági szerződés érvényesen nem térhet el. A társaság tagjai kötelesek a pénzbetéteket befizetni, és a nem pénzbeli betéteket rendelkezésre bocsátani. A társaság alapítását be kell jelenteni a cégbíróságnak A társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából az egyes tagokat megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. A tagok törzsbetéteik arányában részesülnek az adózott nyereségből, vagy ha a társaság megszűnik, a felosztásra kerülő vagyonból. A tag üzletrészét eladhatja, azonban a társaság tagjait elővásárlási jog illeti meg. A társaság legfontosabb ügyeiben (a nyereség felosztása, az ügyvezetők megválasztása stb.) a taggyűlés hozza meg a határozatokat egyszerű szavazati többséggel. Százezer forint értékű törzsbetét után legalább egy szavazat minden tagot megillet. Akft.-t egyetlen tag is alapíthatja (egyszemélyes kft.). Ez lehetövé teszi a vállalkozó részére, hogy egymaga vállalkozzon, de felelőssége csak a cégbe befektetett vagyona erejéig teljed ki. Ez esetben a céget egy személy (természetes vagy jogi személy) alapítja, a létesítésének alapdokumentumát alapító okiratnak nevezzük. A kft. szervezete: - a taggyűlés, - az ügyvezetők, - a felügyelő bizottság. 25

A taggyűlés a társaság legfőbb szerve. Dönthet más szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben is. A taggyűlést legalább évente egyszer össze kell hívni. A társaság ügyeinek intézését és a társaság képviseletét határozott időre választott egy vagy több ügyvezető látja el. Ha a társaság tagjainak száma, tevékenységének volumene vagy jellege ezt indokolja, a tagok közüllegalább három főből álló felügyelő bizottságot hozhatnak létre. Tagjait a taggyűlés választja. A nagyobb kft.-knél - amelyek taglétszáma meghaladja a 25 főt vagy törzstőkéje az 50 millió Ft-ot, illetve a főállású dolgozók éves átlagos létszáma a 200 főt - felügyelő bizottságat kötelező választani A társaság megszűntetéséhez és a tag kizárásához a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges. Ha a társaság tagjainak száma l főre csökken, akkor a társaság nem feltétlenül szűnik meg, hanem egyszemélyes társaságként tovább működhet. Amennyiben a társaság legkésőbb egy éven belül nemjelent be új tagot, akkor a korábbi társasági szerződést alapító okirattá kell módosítani. A kft. alapításának speciális esete az egyszemélyes kft. Korlátolt felelősségű társaság alapítható egyetlen személy által is. Az egyszemélyi alapító lehet magánszemély, illetve más gazdasági társaság (bt., kft., Zrt. stb.) Egyszemélyes kft. alapítása társasági szerződés helyett alapító okiratnak az egyedüli tag általi elfogadásával és ügyvédi ellenjegyzésével jön létre. Egyszemélyes kft. létrejöhet úgy is, hogy valamely eredetileg több taggal mű­ ködő kft. valamennyi üzletrészét egy személy szerzi meg. Az egyszemélyes kft. vonatkozásában szintén érvényesül a Kft.-re vonatkozó, 500.000,- Ft-os alaptőke követelmény, azonban a cégbírósági bejegyzést megelőzően 250.000,- Ft helyett l 00.000,- Ft összegű törzstőke házipénztárba vagy bankszámlára történő befizetése lehetséges. Az egyszemélyes kft.-nél taggyűlés nem működik, így az alapító okirat módosításával, ügyvezető megválasztásával és a társaság legfontosabb kérdéseiben az alapító egy személyben határoz. Az egyetlen megkötés, hogy az egyedüli tagnak írásba kell foglalnia a társasággal kapcsolatos döntéseit. Az egyedüli tag is elláthatja az egyszemélyes kft. ügyvezetését, erre nézve egyetlen speciális korlátozást ír elő a társasági törvény, ebben az esetben az ügyvezetői tisztség munkaviszonyban nem látható el. Az alapító okirat azonban felmentést adhat a tilalom alól, és lehetővé teheti a munkaviszonyban történő tisztségviselést. Könyvvizsgáló igénybe vétele abban az esetben kötelező, amennyiben a kft. éves forgalma l 00 millió forintnál nagyobb vagy munkavállalóinak száma 50 főnél magasabb.

26

Részvénytársaság (rt.) A törvény meghatározása szerint: "a részvénytársaság előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével alakuló gazdasági társaság, amelynél a tag (részvényes) felelőssége a társasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének be.fizetésére terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes egyébként nem felel. " Ez a szervezeti forma nagy létszámú, tőkeerős társaságokra jellemző vállalkozási típus. A tagok felelősségvállalása korlátozott mértékű, a részvény névértékének erejéig terjed ki. A részvénytársaság kizárólag tőkeegyesítő szervezeti forma. Részvénytársaság kétféleképpenjöhet létre: nyíltkörű alapitással és részvényjegyzéssel, vagy pedig zártkörű alapítás útján. Az első esetben a részvénytársaság alapítói alapítási tervezetet készítenek, amelyben rögzítik a részvénytársaság legfontosabb adatait, a részvényjegyzés helyét, idejét, az alapítókat megillető előnyö­ ket, valamint az alakuló közgyűlés összehívásának módját. Az alakuló közgyűlé­ sen fogadják el az alapszabályt, és megválasztják a társaság tisztségviselőit Zártkörű alapítás esetén az alapítók az összes részvényt megvásárolják (az általuk megállapított arányok szerint), és ilyenkor elegendő a megalakuláshoz úgynevezett alapító okiratot készíteni. Az alaptőke összege nyilvánosan működő részvénytársaság esetében nem lehet kevesebb, mint 20 millió forint, zártkörűen működő részvénytársaságnál nem lehet kevesebb, mint 5 millió forint. A részvény részesedési jogot megtestesítő értékpapír, amely azt igazolja, hogy tulajdonosa a vállalkozás tőkéjéhez hozzájárult A részvény szabadon forgalmazható értékpapír. A részvény egyrészt vagyoni jogokat testesít meg, másrészt a társaság irányításában való részvételi jogot. A részvényhez tapadó vagyoni jog: a társaság nyereségéből való részesedés (osztalék). Az irányításban való részvétel pedig azt jelenti, hogy a részvényes jogosult a társaság közgyűlésén részt venni, és a birtokolt részvényei arányában a határozatok meghozatalakor szavazni. Miután egy részvény általában egy szavazatra jogosít, a döntések befolyásolhatósága szempontjából nagyon lényeges, hogy egy személy vagy érdekképviselő a részvények milyen hányadát birtokolja. A részvényre nyomtatott szöveg a részvény névértéke. A kibocsátott részvények névértékének az összege adja az rt. alaptőkéjét. A részvények névértékével arányos a szavazatok értéke, az osztalékra és a vagyonrészre való jogosultság. A részvény mindenkori piaci ára a részvény árfolyama, amely lehet a névérték alatt és felett. Az alapítók az eredményes részvényjegyzés után kötelesek összehívni az alakuló közgyűlést

27

Az alakuló közgyűlés: - megállapítja az alaptőke lejegyzését és befizetését, - dönt a társaság megalakulásáról, - jóváhagyja az alapító okiratot, - megválasztja az első évre az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot, - határoz az alapítókat megillető előnyökről, - határoz a nem pénzbeli hozzájárulás értékéről és szolgáltatásának időpontjáról, - dönt az alakuló közgyűlésig kötött szerződések jóváhagyásáróL Az alakuló közgyűlés a határozatokat egyszerű szótöbbséggel hozza. A részvénytársaság működését alapszabály rögzíti. A részvénytársaság megalakulását be kell jelenteni a cégbíróságnak A részvényesnek kötelessége, hogy a részvénytársaság részére a cégjegyzékbe való bejegyzéstől számított egy éven belül a részvények teljes értékét befizeti. A részvényesnek joga, hogy a mérleg szerinti nyereségből részvényei arányában részesedjen. Joga továbbá a közgyűlésen részt venni, felvilágosítást kémi, és észrevételt tenni. Szavazati joga a részvény névértékéhez igazodik. A részvénytársaság szervezete Közgyűlés: A részvénytársaság tulajdonosi testülete. Az igazgatóság hívja össze. Összehívását legalább 30 nappal korábban nyilvánosságra kell hozni. Igazgatóság: A részvénytársaság ügyvezető szerve. Képviseli, irányítja a céget, gyakorolja a munkáltatói jogokat. Legalább 3 és legfeljebb ll tagból áll. Tagjai lehetnek részvényesek vagy kívülállók. Az igazgatóság munkáját a vezérigazgató fogja össze. Felügyelő bizottság: Minden részvénytársaság köteles legalább 3 tagból álló felügyelő bizottságat alakítani. A közgyűlés választja. Nem választható felügyelő bizottsági tagnak a részvénytársaság dolgozója. Könyvvizsgáló: A részvénytársaság igazgatóságának munkáját ellenőrzi. A szervezet legalább egy könyvvizsgálót köteles alkalmazni. A részvénytársaság megszűnésére a gazdasági társaságok megszűnésének általános szabályait kell alkalmazni. A részvénytársaság megszűnhet egyesüléssei, szétválással, más társasági formával történő átalakulással, illetve felszámolássaL A tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyon a részvényeseket illeti meg részvényeik névértéke arányában. Részvénytársaság úgy is alapítható, hogy valamennyi részvényét egy személy, az alapító részvényes veszi át. Egyszemélyes részvénytársaság létrejöhet úgy is, hogy a már működő részvénytársaság valamennyi részvényének tulajdonjogát egy részvényes szerzi meg. Ha a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeinek tulajdonjogát egy részvényes szerzi meg, a részvénytársaság zártkörűen működik tovább.

28

Egyszemélyes részvénytársaság esetén: - cégbejegyzési kérelmének benyújtásáig a nem vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére kell bocsátani, - a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben a részvényes írásban dönt, amelyről a vezető tisztségviselőket értesíteni köteles, - a részvénytársaság és annak részvényese közötti szerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges. Egyszemélyes részvénytársaság saját részvényt nem szerezhet. Az egyszemélyes részvénytársaság részvényesének felelősségére a minősített befolyással rendelkező részvényes felelősségére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

2.3.3. Gazdasági társaságok működésének szabályai

Gazdasági társaságat az állam, jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és természetes személyek (belföldiek és külföldiek) egyaránt alapíthatnak közös üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására. A gazdasági társaságok tehát úgynevezett vegyes vállalatként is létrejöhetnek A gazdasági társaságok jogalanyok, tehát cégnevük alatt jogokat szerezhetnek, és kötelezettségeket vállalhatnak Magyarországon jelenleg ötféle gazdasági társaság alapítható, éspedig: közkereseti-és betéti társaság (jogi személyiség nélkül); korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság és egyesülés (jogi személyiséggel rendelkező). Gazdasági társaság alapításához - általában - legalább két tag szükséges. A gazdasági társaságok felett a törvényességi felügyeletet a cégbíróságak látják el. A gazdasági társaságra vonatkozó tények és adatok nyilvánosak. Gazdasági társaságat a jogszabályban meghatározott dokumentummallehet alapítani (jogtanácsos, ügyvéd ellenjegyzése mellett). A társaság vagyona pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulásokból (apport) áll. A nem pénzbeli betétet szolgáltató tag öt évig felelős azért, hogy apportja a szalgáltatás idején a társasági szerződésben megjelölt értéknek megfelelt. A megalakulást 30 napon belül be kell jelenteni a cégbíróságnak A gazdasági társaság a cégjegyzékbe történő bejegyzéssei jön létre. A gazdasági társaságok vezető tisztségviselői a következők: igazgatók, ügyvezetők, igazgatósági tagok (típustól függően). A gazdasági társaságok alapítása Alapdokumentum: Létrehozása valamennyi gazdasági társaság alapításához szükséges, elnevezése társasági formák szerint változik.

29

Az alapító okirat tartalmazza: - a társaság nevét, tevékenységi köreit, székhelyét, - az alapító tagok nevét, az induló vagyon nagyságát, az alapító tagok vagyoni hozzájárulásának mértékét, - a döntéshozatal módját, a szavazatok mértékét. Az alapdokumentum érvényességéhez szükséges valamennyi alapító tag aláírása, valamint ügyvéd által történő "ellenjegyzés", azaz érvényesítés. Vagyoni hozzájárulás A társaság vagyonát a tagok bocsátják a társaság rendelkezésére, amely lehet pénzbeni és nem pénzbeni hozzájárulás (apport). Az apport értékkel rendelkező, forgalomképes, vagyis eladható dolog. Készpénz befizetés mellett vagyoni hozzájárulásként bevihető árukészlet vagy eszköz. A vagyoni hozzájárulás mértéke tagonként eltérő lehet. Cégbejegyzés A cégbejegyzésre irányuló kérelmet a cég székhelye szerinti illetékes cégbíróság részére a cégformának megfelelő, a jogi képviselő által aláírt elektronikus nyomtatványon kell - e törvényben meghatározott módon és a mellékletekkel együtt - előterjeszteni. A cégbírósághoz elektronikus úton benyújtott kérelmek érkezéséről a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén a cégbíróság elektronikus tanúsítványt, illetve változásbejegyzési kérelem esetében igazolást küld a jogi képvisel őnek. A kérelemnek tartalmaznia kell az adott cégformára vonatkozóan törvényben meghatározott adatokat, kivéve azokat, amelyeket a cégbíróság hivatalból jegyez be a cégjegyzékbe.

A gazdasági társaságok szervezete A tulajdonosok testülete A társaság legfőbb szerve. Elnevezése társasági formánként eltérő. A testület a társaságat érintő bármely kérdésben dönthet. A döntési jogkörébe tartozó fontosabb kérdések: - a társaság megalakulása, - a tevékenységi kör megváltoztatása, - alapító okirat módosítása, - a nyereség felosztása, - megszűnés, átalakulás, szétválás, más társasággal való egyesülés elhatározása. Vezető tisztségviselők

A tulajdonosok testülete - főleg nagyobb taglétszámú cégeknél-nem tekinti feladatának az operatív irányítást, vagyis a folyamatos működéshez szükséges döntések meghozatalát. A jogi személyiségű társaságoknál a társaság operatív irányítói a vezető tisztségviselők. 30

A közkereseti (vagy betéti) társaság ügyvezetésére, a társasági ügyek vitelére - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - mindegyik tag időbeli korlátozás nélkül jogosult. A társasági szerződésben a tagok az üzletvezetéssei egy vagy több tagot is megbízhatnak; ebben az esetben a többi tag üzletvezetésre nem jogosult. Felügyelő bizottság A felügyelő bizottság feladata a vezető tisztségviselők munkájának, döntéseinek ellenőrzése, a tagok érdekeinek védelme. Kötelessége felülvizsgálni a fontosabb jelentéseket, a médeget és az eredménykimutatást. Könyvvizsgáló A könyvvizsgáló foglalkoztatása a társaság egy részénél kötelező, másik részénél lehetőség. Fő feladata a társaság vagyonát tartalmazó mérleg, valamint a folyó év eredmény-kimutatásának ellenőrzése, hogy valós adatokat tartalmaznak-e, illetve megfelelnek-e a törvényi előírásoknak. A gazdasági társaságok megszűnése A gazdasági társaság megszűnhet: - átalakulással, szétválással, egyesüléssel, - végelszámolással, - felszámolássaL A társaságok átalakulását, szétválását, egyesülését a tagok tulajdonosi testülete határozhatja el, olyanképpen, hogy más vállalkozási formában folytassa tevékenységét, mint ahogy azt elkezdte.

Az -

átalakulást indokolhatja: a társaság tevékenységének bővülése, szűkülése, a felelősség korlátozása (kft.-vé alakul), a nagyobb tőke bevonásának szükségessége (kft.-vé vagy részvénytársasággá alakul). Az új társaság lesz a megszűnt társaság jogutódja. Folytatja tevékenységét, behajtja követeléseit, rendezi tartozásait. Akkor is megszűnik a vállalkozás, ha más társasággal egyesül, illetve azokba beleolvad, vagy egységei önálló gazdasági szervezetté válnak. A végelszámolás során a tagok saját elhatározásából következően a vállalkozás jogutód nélkül megszűnhet. A megszűnésről a tulajdonosi testületnek határozatban kell rendelkeznie, és erről a cégbíróságat értesíteni kell, valamint e tényt a közlönyben közzékell tenni. Ugyancsak értesíteni kell a cég dolgozóit, az adóhatóságot, a társadalombiztosítót, valamint a cég bankszámláit vezető pénzintézete/ke/t. 31

Megszűnéskor a cég követeléseit be kell hajtani, tartozásait ki kell egyenlíteni, vagyonát szükség szerint értékesíteni, a megmaradt vagyont az alapító okirat szerint a tagok között felosztani. Felszámolás akkor áll elő, ha a vállalkozás tartósan fizetésképtelen és likviditásának (fizetőképességének) helyreállítása nem lehetséges. A felszámolási eljárás célja, hogy a hitelezők hozzájussanak a jogos követeléseikhez egy olyan adóssal szemben, amely fizetésképtelenné vált. A felszámolást kezdheti maga a vállalkozás, illetve a hitelezői. A felszámolásra irányuló kérelmet a bírósághoz kell benyújtani, és az rendeli el a felszámolás kezdetének nyilvános megjelentetését. A bíróság értesíti a cégbíróságot, az adóhivatalt, a társadalombiztosítót, majd kijelöli a felszámolóbíztost A vállalkozás tartozásait a törvényben meghatározott sorrendben kell kiegyenlíteni. A megmaradt vagyont - ha van ilyen - az alapító okirat szerint a tagok között fel kell osztani. Hasonló módon a végelszámoláshoz, a felszámolás befejezésekor a társaság jogutód nélkül szűnik meg, és törlik a cégjegyzékbőL

Csődeljárás

abban az esetben következik be, ha a társaság fizetésképtelen helyzetbe kerül. Lényege, olyan egyezség létrehozásának megkísérlése a hitelezők bevonásával és hozzájárulásával, amely várhatóan helyreállítja az adós fizetőképtelenségét. A csődeljárás során az adós társaság és hitelezői megállapodást köthetnek. Megállapodhatnak a követelések esetleges elengedésében, átvállalásában, a társaság tevékenységének újraszervezésében. Sikeres megegyezés esetén a bíróság a csődeljárást befejezetté nyilvánítja, ellenkező esetben megindítja a cég felszámolását.

2.4. Szövetkezet A szövetkezet egy hosszú múltra visszatekintő csoportos vállalkozási forma. Mint vállalkozási formának, sokféle típusa alakult ki, attól is függően, hogy milyen tevékenység folytatására szerveződött (termelői, szolgáltatói vagy fogyasztói célú szövetkezés ). Magyarországon 2006. évi X. törvény szabályazza a szövetkezet alapítását, önkormányzatának kialakítását, szervezeti formáját, működését, a szövetkezetnek és tagjainak jogait, kötelességeit és felelősségét, az érdekképviselet kérdéseit. A szövetkezet egy olyan közösség, amely a tagok vagyoni hozzájárulásával és többnyire személyes közreműködésével vállalkozási és egyéb - a tagok érdekeit szolgáló - tevékenységet folytat. A szövetkezetnek természe32

tes személyek a tagjai, de az alapszabály jogi személyek tagságát is lehetővé teheti. A tagok szövetkezetbe tömörülésének célja a gazdálkodási tevékenység mellett az is, hogy különböző kedvezményeket, juttatásokat nyújtson tagjainak. A szövetkezet önálló jogi személy. A vállalt kötelezettségek teljesítéséért a szövetkezet felel a vagyonával. A szövetkezeti tag nem felel vagyonával a szövetkezet tartozásaiért. A szövetkezet irányításában a demokratikus önkormányzat elve érvényesül. Ez kifejezésre jut a következőkben: - A tagság dönt a szövetkezet működésére vonatkozó főbb kérdésekben. Választás útján létrehozza a törvény által előírt, valamint saját szükségletének megfelelő testületi szerveket. Megalkotja a törvény által előírt, illetve igényeinek megfelelő önkormányzati szabályzatokat Ellenőrzi a szövetkezet önkormányzati szerveinek működését, beszámoltatja a tisztségviselőket és a vezetőket. Minden tag szavazata azonos értékű. A szövetkezet alapítása Szövetkezetet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - legalább hét alapító tag, részjegy jegyzésének kötelezettségével alapíthat. Iskolaszövetkezetben a tanulókan kívül felvett tagok száma nem haladhatja meg a taglétszám tizenöt százalékát. Az alapító tagok belföldi és külföldi természetes személyek, jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok lehetnek. A jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság tagjai együttesen nem haladhatják meg a taglétszám felét. A szövetkezet alapítását az alapító tagok részvételével tartott alakuló közgyűlés határozza el. A közgyűlés feladata még az alapszabály elfogadása, a tisztségviselők megválasztása, és a megalakulás előtt kötött szerződések jóváhagyása. Aszövetkezet alapítását az alapszabály elfogadásától számított 30 napon belül- bejegyzés és közzététel végett- be kell jelenteni a cégbíróságnak A szövetkezet önkormányzati szervei a következők: - a közgyűlés, - a küldöttgyűlés, - az igazgatóság, - a felügyelő bizottság. 33

A szövetkezet legfőbb önkormányzati szerve a közgyűlés. A közgyűlést legalább évente egyszer össze kell hívni. A tagság a közgyűlés útján ellenőrzi a szervezeteinek működését, beszámoltatja a tisztségviselőket és a vezetőket. Ha a szövetkezet tagjainak száma az ötszáz főt meghaladja, az alapszabály küldöttgyűlés működését írhatja elő. Ebben az esetben az alapszabály meghatározza a küldöttek taglétszámhoz viszonyított arányát, megválasztásuk módját, megbízásuk időtartamát, figyelembe véve, hogy a küldöttek létszáma 50 főnél kevesebb nem lehet. A szövetkezet tevékenységét legalább 3 tagból álló igazgatóság irányítja. A testület tagjait és elnökét, aki egyúttal a szövetkezet elnöke is, a közgyűlés választja meg. Ötven főnél kisebb taglétszámú szövetkezetben, továbbá lakásszövetkezetnél az alapszabály ügyvezető elnöki tisztséget rendelhet el igazgatóság helyett. A felügyelő bizottság a tagok érdekképviseletét látja el. Legalább 3 tagból áll és a közgyűlés választja. Folyamatosan ellenőrzi aszövetkezet tevékenységéL Ha azt tapasztalja, hogy a vezető tisztségviselők nem a tagok érdekeinek megfelelően irányítják a szövetkezetet, összehívhatja a közgyűlést, javasolhatja a vezetők felelősségre vonását, esetleg felmentését. Alapításkor vagy a szövetkezetbe való belépéskor a tag köteles részjegyet jegyezni. Ezt másra nem lehet átruházni. Ha a tag kilép a szövetkezetből, akkor a részjegye ellenértékét ki kell adni. A részjegy a szövetkezet adózott eredményéből részesedésre jogosít. Rendelkezhet ezen kívül a szövetkezeti tag úgynevezett szövetkezeti üzletrésszel is, amely viszont értékpapír, így átruházható és örökölhető. A részjegyek együttes összege adja ki a részjegytőkét, míg az üzletrészek együttes összege az üzletrésztőkét Az induló vagyon minimális nagysága nincs a jogszabályban meghatározva. A szövetkezetnek a vagyonuk meghatározott hányadát (pl. mezőgazdasági- és ipari szövetkezeteknéllO%-át, áfészeknél30%-át) úgynevezett fel nem osztható vagyonként el kell különíteniük, ami a szövetkezet gazdálkodási biztonságát segíti elő. A szövetkezetekben az "egy tag egy szavazat" elve érvényesül. Üzletrésze ugyan lehet kívülálló személynek is, de őt a szövetkezet közgyűlésén csak tanácskozási jog illeti meg. Aszövetkezet megszűnésének eseteit jogszabály határozza meg. Aszövetkezet a cégjegyzékből való törléssei szűnik meg. Aszövetkezet megszű­ nik, ha: - az alapszabályban meghatározott időtartam eltelt,

34

-

a közgyűlés elhatározza a jogutód nélküli, vagy jogutódlással való megszűné­ sét, tagjainak száma az e törvényben meghatározott szám alá csökken, és hat hónapon belül nem jelentenek be megfelelő számú új tagot a cégbíróságon, a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja, a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti.

Egyéb tevékenységű szövetkezetek A szövetkezeti vállalatok világszerte a nemzetgazdaság különböző ágazataiban tevékenykednek. Beszerző szövetkezetek Egy-egy kisebb közösség beszerzési tevékenységére alakulnak, a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi árrés közti különbség kompenzálására. Értékesítő szövetkezetek Az áru közös értékesítésére, raktározására, előfeldolgozására alakulnak. Céljuk a termelői érdekeltségű piaci kapcsolat megteremtése. Hite/szövetkezetek A mezőgazdaság számára kedvező hitel- és állami támogatási rendszer érvényesítésére alakulnak. Biztosító szövetkezetek A mezőgazdasági tevékenységek közös kockázatviselésére, kockázatmegosztásra létrejött szövetkezeti vállalkozások. Szaktanácsadói szövetkezetek Szaktanácsadási rendszer működtetésére hozzák létre. Gépkölcsönző, üzemeltető szövetkezetek Főleg a tőkehiányos időszakokban van nagy szerepük, egy-egy nagy értékű gép közös üzemeltetésénéL Földbérlő szövetkezetek Több tag bérelt földön végez közös termelőtevékenységet

2.5. Cégnyilvántartás, cégfelügyelet

A piaci viszonyok keretei között létfontosságú az üzleti tevékenységek biztonsága és a törvényesség. Üzleti kapcsolatok kialakítása előtt célszerű hiteles információkat szerezni a partner tevékenységéről. Mindezeket szolgálja a megyei (fővárosi) bíróságokon vezetett bírósági cégnyilvántartás, illetve a cégek törvényességi felügyelete.

35

3. A kisvállalkozások szerepe a gazdaságban A kisvállalkozások (kisvállalatok) a nagy számuk miatt komoly versenyhelyzetet teremtenek a piacon, ezzeljelentősen elősegítve a piaci törvények érvényesülését A kisvállalatok közösen, együttesen komoly versenytársat jelenthetnek a nagyoknak. Jelenlétük fontosságát a következők indokolják: - Rugalmasságuknál fogva jobban tudnak a piaci igények változásaihoz igazodni, és képesek a vásárlók kisebb csoportjainak igényeit is kielégíteni, még kis tételben is (pl. exkluzív igények). Képesek arra, hogy a piac kínálati oldalán időlegesen megjelenő réseket (kínálati hiány) hamar felfedezzék és azokat rövid időn belül megszűntessék. Működésük sok szempontbóllényeges a nagyvállalatok számára, mert bedolgoznak nekik, alkatrészeket gyártanak. Így alvállalkozói szerepükis rendkívül jelentős, nagymértékben részt vállalnak a bedolgozó-összeszerelő formában. - Induláskor a lakosságfelhalmozott pénzét visszaforgatják a gazdaságba, illetve amennyiben hitelt vesznek fel, a kereskedelmi bankok számára is jelentős hasznot hajthatnak. - Gazdálkodásukkal nyereséget termelnek, ezen a címenjelentős mértékű adót fizetnek és egyéb címeken is jelentős befizetéseket teljesítenek a költségvetésbe, ezzel hozzájárulnak az állam működtetési költségeinek finanszírozásához. - Fontos szerepet játszanak a gazdaságfoglalkoztatási problémáinak megoldásában. - A kisvállalatok nagy hajtóerőt képviselnek a technikai újítások területén. A kisvállalkozások közvetlen kapcsolatban állnak a maguk területén a piaccal, részletesen ismerik annak igényeit, ötleteket, kutatás-fejlesztési koncepciókat merítenek belőle. Rendszerint a vállalkozás is egy ötletre épül. Az USA-ban a kisvállalatok négyszer annyi újítást termeltek ki minden egyes kutatás-fejlesztésre költött dollárból, mint a közepes vállalatok, és 24-szer annyit, mint a legnagyobb cégek. A kisvállalatok által felfedezett találmányok, pl.: a légkondicionálás, golyóstoll, cipzár, inzulin, penicillin, stb. A kisvállalkozások előnyei: - A kisvállalkozások méretükből következően rendkívül mozgékonyak, gyorsan reagálnak a piaci kereslet-kínálat változásra. - Alapításuk könnyebb, mint egy nagyobb vállalkozásé. Túlnyomórészt kevés tőkével alakulnak, de az alacsony tőke miatt könnyen tönkre is mehetnek.

36

-

-

A munkaerő maximális kihasználtságát biztosítják azzal, hogy a munkavállalók nagy része tulajdonos is egyben. A kisvállalkozások képesek a lekötött eszközök lehető legjobb kihasználtságát biztosítani, mert akinek a tulajdonában van a gép, az vigyáz rá legjobban, és csak akkor működteti, ha arra valóban szükség van. Lehetőségük van a személyes kapcsolattartásra a vásárlóikkal. A vállalkozás méretéből következik, hogy a bürokrácia is kisebb mértékű. Előnye a jó innovációs készség. Ebből a szektorból származik a találmányok, árucikkek nagy része. A vállalkozásnál képződött összes nyereséget megtarthatja a vállalkozó (tulajdonos).

A kisvállalkozások hátrányai: - Nagy a bukás kockázata! A vállalkozás bukásának több oka is lehet. A bukás oka legtöbb esetben az üzleti tapasztalatlanság. Jelentős bukási tényező a pénzhiány is. Gyakori hiba, hogy csak a vállalkozás elindításához szükséges pénz van meg. A nem megfelelő készletgazdálkodás is bukást okozhat, amikor is az árukészlet (mennyiség és összetétel) nem felel meg a piac elvárásainak A rosszul kiválasztott telephely is lehet a bukás oka, többletköltségek felmerülése miatt. A kisvállalkozás további hátránya behatárolt lehetősége. A nagyközönség előtt kevésbé ismertek, reklámra kevesebbet fordíthatnak Új terméket nehezebben tudnak piacra juttatni, nehezebben tudják a piacot megtartani, mint tőkeerős versenytársaik Korlátozott a tőkéhez jutás lehetősége is. A tőkét a legtöbb vállalkozó a saját zsebéből biztosítja.

4. A mezőgazdasági tevékenység sajátosságai A mezőgazdasági termelő tevékenység sok lényeges vonásban eltér a nemzetgazdaság többi ágainak működésétől. Az eltérések - általánosságban - három tényező alapján érzékeltethetők, amelyek a következők: - a termelés fő eszközei élőlények, - a külső környezet (éghajlat) és az időjárás jelentős hatása, - a termelés a természettel szoros kölcsönhatásban van. A mezőgazdasági termelőtevékenység sajátosságait - melyek termelésmeghatározók is -két csoportra lehetne osztani: a termelési sajátosságokra és a közgazdasági sajátosságokra. Természetesen a felsoroltak csak a legjellemzőbb sajátosságokra terjednek ki. 37

Termelési sajátosságok A mezőgazdasági termelés során találkozunk olyan meghatározó elemekkel, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk a tervezés, az irányítás és a megvalósítás során. A legjellemzőbb sajátosságokat az alábbiakban foglaljuk össze. A mezőgazdaság élőszervezetekkel dolgozik. Az élőlények fejlődésének biológiai sajátosságai és ebből adódóan fejlettségi stádiumuk, illetve életritmusuk határozza meg a konkrétan elvégezhető munkát és a munkavégzés idejét. Ez a mezőgazdaságban ciklikusságot - idényszerűséget - okoz, amely - különösen a növénytermesztésben-a munkafolyamatok, munkaműveletek elvégzését meghatározott időpontokhoz vagy fejlődési szakaszokhoz, a munkafolyamatok, munkaműveletek elvégzését meghatározott időpontokhoz vagy fejlődési szakaszokhoz köti. Az ettől való eltérés minden esetben a hozamok mennyiségének és minőségének rovására mennek. Ebből következően a termékek megjelenése is időszakos. A természeti tényezők hatása a termelést döntő méctékben befolyásolják. Általában három csoportba sorolhatók: - egy részük nem befolyásolható (pl. domborzat, időjárás), - vannak kis méctékben befolyásolhatók (pl. talaj kémhatása), - vannak, melyek pótolhatók (pl. csapadék) vagy javíthatók (pl. talaj szerkezete). Egy termelési folyamatban több termék állítható elő. A mezőgazdaság termelési folyamatában a főtermék mellett melléktermék vagy ikertermék, esetleg mindkettő együtt keletkezik. Ezek a mezőgazdaság számára mind továbbhasznosíthaták A munkák helyhez kötöttsége jellemző tulajdonsága a mezőgazdaságnak. Különösen a növénytermesztésnél igaz, ami a termőföld, mint alapvető termelő­ eszköz sajátosságából fakad. Az élőmunka igénybevétele az év folyamán nem egyenletes, nagy szórást mutat. Igazodik a munkacsúcsokhoz. A munkák minőségének ellenőrzése sajátos problémája a mezőgazdasági munkavégzésnek. Az elvégzett munkák minőségét - a munkák túlnyomó részénél - csak a munka befejeztével, egy bizonyos idő eltelte után lehet ellenőrizni. Ebből az következik, hogy minőségi korrekciót csak kis mértékben (tápanyag, növényvédelem), vagy egyáltalán nem lehet végezni (tőszám hiány). Közgazdasági sajátosságok A mezőgazdasági termelés fontosabb közgazdasági sajátosságai: Az árbevétel ciklikussága: Az idényszerű termékmegjelenésből adódóan a mezőgazdaság árbevételeinek jelentős része ciklikusságot mutat, ami megnehe38

zíti a folyó ráfordítások finanszírozását. Ezt a termelők bankkölcsönök felvételével igyekeznek kiegyenlíteni. A termelési folyamat hosszúsága: A mezőgazdasági termelés folyamatában a termékciklusok időtartama meglehetősen széles skálán mozog. A növénytermesztésben ez egységesebb (túlnyomórészt l év), az állattenyésztésben azonban az l naptól az l éven túli időtartamig is eltarthat. Mivel a ciklusidő a befektetések megtérülését határozza meg, így a mező­ gazdaságban a befektetések megtérülése lényegesen lassúbb, mint a nemzetgazdaság többi ágában. A termékek újrafelhasználása: A nemzetgazdasági ágazatok közül egyetlen sincs, amelyik újratermelése során olyan mértékben használna fel saját előál­ lítású terméket, mint a mezőgazdaság. A termékek egy része visszakerül ugyanabba a termelési folyamatba, amelyből termékként kilépett (vetőmag, szaporítóanyag), vagy pedig egy más jellegű termék-előállítási folyamatba lép be (takarmány). Közös vonásuk, hogy a forgalomban való részvétel nélkül kerülnek egy új termelési folyamatba, tehát nem válnak áruvá. Így felhasználásuk is olcsóbb, mint a hasonló rendeltetésű, de vásárolt termékeké. A tervezés problémája: A számtalan befolyásoló tényező - főleg a természeti tényezők - kockázatossá teszik a termelést és bizonytalanná a mezőgazdasági tevékenységek tervezését. Ennek következtében áll elő az, hogy a tervezés során sem mennyiségi, sem pénzügyi tervet pontosan nem lehet készíteni, gyakoriak a korrekciók.

5. A mezőgazdasági

őstermelők

A mezőgazdasági őstermelői tevékenység egy sajátos kategóriaként jelentkezik a vállalkozás és a saját szükségletre történő termelés között. Jelentőségük abban nyilvánul meg, hogy jelentősen hozzájárulnak az agrárpiac termékekkel történő ellátásához, és ez mellett tevékenységükkel biztosítják saját és családtagjaik életszínvonal-emelését. Ki minősül mezőgazdasági őstermelőnek? A személyi jövedelemadó törvény értelmében mezőgazdasági őstermelő az a magánszemély, aki betöltötte a 16. életévét, és saját gazdaságában, a törvényben meghatározott tevékenységből származik jövedelme, és e tevékenységét ősterme­ lői igazolvány birtokában, nem egyéni vállalkozóként végzi. Az a mezőgazdasági őstermelő, akinek e tevékenységéből az adóévben elért bevétele a négymillió forintot nem haladja meg, mezőgazdasági kistermelőnek minősül.

39

Az őstermelőnek az előállitott termékei értékesítésekor számlát vagy nyugtát kell adnia, így adószám váltására kötelezettek. A mezőgazdasági őstermelői tevékenységi köröket, az ahhoz tartozó kedvezményeket és kötelezettségeket az srja tv. részletezi.

6. Kamarák szerepe a gazdálkodásban A gazdasági kamarák szerepe A gazdasági tevékenység támogatásával, fejlesztésével, általános érdekeinek képviseletével kapcsolatos tevékenységet a gazdaság szereplői által alapított, az államigazgatási szervektől elkülönülten működő, önkormányzati jelleggel rendelkező gazdasági kamarák végzik. A gazdasági kamarák (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Magyar Kézműves Kamara, Magyar Agrárkamara): - érvényesítik a vállalkozók általános érdekeit, minősítik tagjaik tevékenységét, elősegítik a tisztességes piaci magatartást, közzéteszik a hatósági engedélyhez kötött tevékenységek hiteles jegyzékét, kiállítják a kereskedelmi forgalomhoz szükséges okmányokat (származási bizonyítványt), közreműködnek az infrastruktúra fejlesztésében, a műszaki fejlesztésben, a szakképzésben, a szabványosításban és minőségügyben, az innovációban, a kereskedelmi tevékenység fejlesztésében, tájékoztatást nyújtanak tagjaik részére a jogszabályokról, a gazdaságpolitikai döntésekről,

eljárnak azokban a közigazgatási ügyekben, amelyekre felhatalmazást kaptak. Az agrárkamarák és a mezőgazdasági termelés Az elmúlt tíz évben az agrárágazat struktúrája megváltozott, egyre több lett az egyéni vállalkozó. Ebben a környezetben az agrárkamarák - mint gazdasági önkormányzatok- érdekképviseleti és szaktanácsadói szerepet töltöttek be. Ez a helyzet azonban megváltozott Az elkövetkezendő évek gyakorlata ad majd választ arra, hogy helyes volt-e az a döntés, miszerint a gazdajegyzők 1999. januárjától nem az agrárkamarákhoz, hanem a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartoznak, és a nevük is falugazdászra módosult. A kamara egyik fő bázisától volt kénytelen megválni, hiszen a gazdajegyzők jelentették a közvetlen kapcsolatot a termelők és a gazdasági önkormányzat (Agrárkamara) között. 40

A kamaráknak a gazdajegyzők nélkül is megvan a sajátos feladata, mert a hatósági rész került a falugazdászokhoz. A falugazdász irodák egy része továbbra is működik. Ebben kamarai szakértők kaptak helyet, és rendszeresen tartanak fogadónapokat Az ő feladatuk az egyes ágazatok térségenkénti képviselete. Minden szakterületen naprakész információkkallátják el őket. A kamarai szakértők feladata az érvényben lévő szabályozási rendszerek, a támogatási lehetőségek, a legújabb technológiák megismertetése a gazdálkodókkal, és minden, a termeléshez közvetlenül kapcsolódó információ átadása. Az agrárkamaráknak nagyon fontos szerepük van a gazdálkodók továbbképzése terén, melynek keretében a gazdálkodókat arra készítik fel, hogy a megszerzett tudást, ismeretet miként tudják a saját gazdaságukban hasznosítani, termelésüket minél magasabb színvonalra emelni. Mivel az ágazat fejlesztésére nincs elegendő pénz, a fennmaradás egyetlen módja a fajlagos hozamok növelése, illetve a fajlagos költségek csökkentése. Ehhez viszont korszerű ismeretekre van szükség.

7. A vállalkozási formák közötti választás szempontjai A vállalkozások választható formáit - mint mindenütt a piacgazdaságokban törvényes előírások szabályozzák. Az egyes szervezeti formák között főképpen a tulajdonlás mikéntje szerint tesznek különbséget. A tulajdonlás alapján elkülöníthető szervezetek főbb csoportjai: - egyéni vállalkozás, - szövetkezet, - gazdasági társaság. Ezek között vannak olyanok, amelyek önálló jogi személyek és olyanok, amelyek jogi személyiséggel nem rendelkeznek. A jogi személyiségű cégek előnye, hogy a tulajdonosok felelősségvállalása korlátozott, míg az önálló jogi személyiséggel nem rendelkezőké korlátlan (kivétel a betéti társaság kültagja). A felelősségvállalás szoros kapcsolatban van a kockázatvállalás mértékével, ezért ez az egyes jogi formák lényegi vonásának tekinthető. Korlátlan a felelősség akkor, amikor az egyén a vállalt kötelezettségek teljesítésért teljes vagyonával (személyes vagyonával is!) felel. Korlátozott a felelősség akkor, ha az egyén csak a cégnél elkülönített vagyona mértékéig vonható felelősségre.

A vállalkozási formák közötti választásnál-figyelembe véve a vállalkozási formák sajátosságait és jellemzőiket-a következő szempontok szerint célszerű választani: - a tulajdonlás módja, 41

-

42

a tulajdonosok anyagi felelőssége, az üzlet indításához szükséges tőke megléte, a kockázatvállalás mértéke, a bevitt vagyon mobilizálhatósága, a vállalkozástól várt előnyök, milyen anyagi biztonságot nyújt a vállalkozás, a vállalkozás produktumának eladhatósága, a versenytársak számbavétele alapján.

II. A vállalkozás környezete

A vállalkozások (vállalatok) egy meghatározott közegben működnek, amit öszszefoglalóan környezetnek nevezünk. A környezet elemzésére azért van szükség, mert egyfelől a környezet alkotja a vállalati működés feltételrendszerét, másfelől a környezetben valósulnak meg a vállalat célkitűzései. A vállalat környezetének igen sok összetevője van, s ezek figyelemmel kísérése, az ezekre való reagálás korántsem egyszerű.

l. A vállalkozás általános környezete 1.1. A környezet felosztása környezeti szférák szerint

A környezet elsődleges felosztását környezeti szférák szerint az l. ábrán látható tagozódás mutatja.

t - - - - - - 1 Befektetők

l. ábra A vállalkozás környezete környezeti szférák szerint 43

Ökológiai környezeti szféra A környezet, mint egységes rendszer megőrzése az emberiség számára létfontosságú. A természet védelme, értékeinek megőrzése a jövőben egyre nagyobb hatássallesz a vállalkozások tevékenységére, egyre inkább korlátozza működésüket. Társadalmi környezeti szféra Az embemek, mint egyénnek, illetve mint közösségi lénynek a vágyait, értékrendszerét valamint a társadalmi együttélés normatíváit (kultúra, jog, politika) testesíti meg. Technológiai környezeti szféra A gazdálkodás alapját, működési feltételeit teremti meg a technika és a természettudományok területén. Közgazdasági környezeti szféra A nemzetgazdaság gazdasági területeit öleli fel, érintve a gazdaság hosszú távú fej lő­ dését, külgazdasági kapcsolatait, konjunkturális változásait, szabályozórendszerét

1.2. A vállalkozással szemben támasztott igények A vállalkozás számára a környezet változásainak megítélése létfontosságú. A belső és külső tényezők figyelembevétele a vállalkozás irányítása, a taktikai és stratégiai célok meghatározása szempontjából elengedhetetlen. A vállalkozások a vele szemben támasztott igények kielégítését csak környezetének összehangolásával oldhatja meg. A vállalkozás környezetének résztvevői a következő igényeket támasztják a vállalkozással szemben: A tulajdonosok (saját tőkét biztosítók) a befektetett tőkéjüket biztonságban akarják tudni. A vállalkozástól a lehető legmagasabb jövedelmezőséget várják el. A befektetők, pénzintézetek számára a befektetett tőke biztonsága és a jó kamatozás a lényeg. A munkavállalók és érdekképviseleti szerveik anyagi és társadalmi biztonságot várnak el a vállalkozástóL Minden munkavállaló célja a lehető legmagasabb munkabér elérése. Elvárják a biztos, hosszútávú munkalehetőséget, a jó munkafeltételeket és a jó együttműködés kialakítását a vállalkozással. A vevők környezetbarát, kiváló minőségű és jó árfekvésű termékek és szolgáltatások forgalmazását várják el a vállalkozástól, valamint a vevők (megrendelők) magas színvonalú kiszolgálását.

44

Abeszállítók a beszállított termékeken megfelelő nyereséget kívánnak elérni. Elvárásuk a vállalkozással szemben a termékek ellenértékének gyors és biztos kifizetése. Más vállalkozások egymás közötti tisztességes üzleti viselkedést várnak el. A különböző intézmények számítanak anyagi támogatásokra, valamint célkitűzéseiknek megfelelő együttműködés kialakítására. A helyi közigazgatás igénye az illetékek és adók tisztességes megfizetése, hosszú távú munkahelyteremtés, valamint aktív részvétel a regionális politikában. Az állam az adók, járulékok és illetékek pontos megfizetésére, a politikai célkitűzések, valamint a gazdasági stabilitás megvalósításában való részvételre számít.

2. A vállalkozás marketingkörnyezete A marketingkörnyezet azoknak a piaci és nem piaci erőknek, hatásoknak és tényezőknek az összessége, amelyek valamilyen módon befolyásolják a vállalkozás tevékenységét. A marketingkörnyezetet két élesen különböző területre szokás felosztani (mikro- és makrokörnyezet), amelyek jellege és hatása különbözik, de egymással összefiiggésben hatnak a vállalkozás tevékenységére. Egy harmadik területe a környezetnek a nemzetközi környezet, hatása azoknál a vállalkozásoknál érvényesül, amelyek nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire elengedhetetlen egy cég számára a környezethez való maximális alkalmazkodás, hiszen-mivel egyetlen vállalkozás (egyes nemzetközi óriásvállalatokat kivéve) sem elég erős ahhoz, hogy a környezet hozzá alkalmazkodjék- ez a talponmaradás alapfeltétele. A vállalkozások marketingkörnyezetét a 46. oldalon lévő 2. ábra szemlélteti.

2.1. A vállalkozás makrokörnyezete A makrokörnyezet vállalkozásokra gyakorolt hatása igen bonyolult folyamat. Minden eleme erősebb, mint maga a cég. Nagyritkán előfordulhat az, hogy néhány rendkívül erős óriásvállalat vagy bank közösen - pl. lobbyzás útján - nyomást tud gyakorolni a makrokörnyezet valamely elemére vagy elemeire, de ezek a "kontrahatások" csak időlegesek és viszonylag mérsékelt erejűek. Egyértelműen érzékelhető, hogy a vállalkozás makrokörnyezete (pl. a gazdasági lehetőségek, a fogyasztói célcsoportok helyi és regionális helyzete, stb.) határozza meg a marketinglehetőségeit és alkalmazásának határait, míg a mikro45

Nertiietközfkal'nyézet Makrokörnyezet Mikrokörnyezet

Demográfiai

sági Jogi és politi kai

Techno lóg! aJ

e r s e n y t á r

s a k

Szállítók

~

Termelők

(szolgáltatók)

~

Piaci közvetítők

~

Vevők (fogyasztók)

K ö

z

v

Természeti

é l

e m é n y

Kulturá! is és szociokulturális

2. ábra A vállalkozás marketingkörnyezete környezet (pl. a versenytársak erőssége, a vásárlók száma, a közvélemény, stb.) hatására alakul ki annak intenzitása és eszközei. A makrokörnyezet elemei A makrokörnyezet legfontosabb elemei a következők: gazdasági, jogi és politikai, technológiai, demográfiai, természeti és kulturális-szociokulturális tényezők, illetve ezek rövid- és hosszú távú trendjei. Különösen fontosak a makrokörnyezet gazdasági tényezői. A gazdasági makrokörnyezet számos eleme a gazdasági jellemzők körébe tartoznak (a GDP színvonala, az infláció, a jövedelmek hányada és megoszlása, a gazdaságpolitikai célok, a szociális ellátottság, a bérszínvonal és differenciált46

sága, az adózás és számos más tényező), más elemei viszont gazdasági trendek, akár világméretű hatást gyakorló makrotrendek. Ilyenek például a termelés tőke­ intenzitásának növekedése, a technológiai fejlődés gyorsulása, a pénzvilág jelentőségének növekedése, a verseny erősödésének hatása a marketingtevékenységre, stb. Nemelhanyagolha tóaka jogi és politikai tényezők sem. Az üzleti életet, azon belül a vállalkozók, a menedzserek marketingdöntéseit a politikai és jogi környezet jelentős méctékben befolyásolja. A mai üzleti életet nagyszámú szabályozó előírás szövi át. A szabályozásnak hármas célja van: a) A vállalkozásokat (vállalatokat) védi egymástól úgy, hogy nem engedi a tisztességtelen "harc" eszközeit alkalmazni. b) Védi a fogyasztókat a vállalkozások (vállalatok) tisztességtelen magatartásával szemben. c) A szélesebb társadalmi rétegek védelme a "rövidlátó" üzleti magatartással szemben. A törvények, gazdasági rendelkezések, rendeletek száma, bonyolultsága, egységes vagy eltérő, illetve korlátozó vagy megengedő szemlélete, gazdaságot segítő vagy regulázó szerepe, stb. alkotja összefoglaló néven a jogrendszert A központi és helyi kormányzatok, hatóságok ereje és törekvései, a politikai ideológiák, a politikai stabilitás vagy instabilitás, a gazdasághoz különbözőképpen viszonyuló pártok erőviszonyai stb. a politikai rendszert alkotják. Mindkettő trendjei, változásai igen nagymértékű befolyást gyakorolhatnak a vállalkozásokra és működésükre. A technológiai környezet a gazdaságra, annak növekedésére, stabilitására, versenyképességére jelentős hatást gyakorol. A technológiai színvonal, az informatikai fejlődés, a technikai fejlettség mértéke nemcsak a vállalkozások munkáját, termékeik és szolgáltatásaik minőségét befolyásolja, hanem magukat a termékeket és azok disztribúcióját, valamint a piaci versenyt is. A demográfiai helyzet és trendek viszonylag direkt módon befolyásolják a vállalkozások tevékenységét. A piaci terület lakosságának megoszlása fontos része az aktuális és a várható keresletnek Ezen belül is kiemelkedő az adott piaci területen a népesség növekedése vagy csökkenése, korösszetétele, az átlagos családnagyság, az egyszemélyes háztartások száma, a vallási megoszlás, az iskolai végzettség és szakképzettség, a városban és vidéken élők aránya és fiuktuációja, a lakosság életstílusa. Mindezek az ajánlható termékek körét determinálják. A természeti környezet, mint befolyásoló tényező. A természeti környezettel kapcsolatban egymással ellentmondó vélemények 47

figyelhetők

meg. A környezetvédők elsősorban az ökokatasztrófa fogalmát hirdetik, és azt a kérdést teszik fel, hogy a világgazdaság nem éli-e fel természetes erőforrásait, miközben elsődleges cél az életszínvonal növelése. Más csoportok azt vallják, hogy az emberiség innovációs képessége folytán hamarosan túlteszi magát a múlt szűkösségein. Egyre inkább napirendre kerül a véges erőforrások tekintetében az alternatív lehetőségek feltárása (pl. az energiaforrásoknál a szénhidrogének helyett a napenergia). A természeti környezet megítéléséhez hozzátartozik, hogy bizonyos ipari tevékenységek elkerülhetetlenül rontják a természeti környezet minőségét. Az üzleti élet egyre erősödő természetvédelmi szabályozásra számíthat a gazdálkodás terül etén. Hatalmas változások történtek a vállalkozások kulturális-szociokulturális makrokörnyezetében is. A makrokörnyezetnek ezek a viszonylag elhanyagolt, kevés figyelemre méltatott elemei nem feltétlenül közvetlen, de nagyon jelentős hatást gyakorolnak az egész világ gazdasági életére, összetételük és hatásaik országonként, régiónként illetve kultúránként különbözőek.

2.2. A vállalkozás mikrokörnyezete A vállalkozások mikrokörnyezetét a piac "mikroszintű" (mikrogazdasági szintű) szereplői alkotják. A piac szereplői a vállalkozások szempontjából a beszerzési és értékesítési gazdálkodó szervezetek, a vásárlók-fogyasztók, a bankok (mindezek tekintet nélkül arra, hogy kapcsolatban állnak-e vele, vagy sem), a versenytársak, a piaci közvetítők, az egyéb üzleti kapcsolatok, a közönség (lakosság) és a közvélemény. Egy különleges, nem mindig kellőképpen realizált fontosságú eleme a mikrokörnyezetnek ezeken kívül a vállalkozás ún. "belső környezete", ami nagyon lényeges szerepet játszik az eredményességben, hiszen ez biztosítja, vagy rombolja le a belső atmoszférát, az alkalmazottak lojalitását, munkájuk hatékonyságát. A mikrokörnyezet résztvevői alapvetően három csoportba oszthatók: - Közvetlen résztvevők (szállítók- termelők /szolgáltatók/- piaci közvetítők­ fogyaszták /vevők/). - Közvetett résztvevők (versenytársak- közvélemény). - Járulékos résztvevők (szállítmányozók- marketingszolgáltató ügynökségek -pénzügyi szolgáltatók). A szállítók olyan vállalatok és egyének, akik a vállalatot és versenytársait a mű­ ködéshez szükséges anyagokkal és szolgáltatásokkallátják el. A beszerzésnél 48

törekedni kell ara, hogy minél több szállítóval legyen egyidejűleg kapcsolatunk. Így elkerülhető a kiszolgáltatottság, a versenytárgyalások révén nagyobb lehetőség van alacsonyabb árak és jobb minőség elérésére. A termelők (szolgáltatók) elégítik ki a piacon jelentkező fogyasztói (vásárlói) igényeket. Minden esetben igazodniuk kell a vásárlói igényekhez, szokásokhoz, mert csak így képesek piaci részesedésük fenntartására. Piaci (kereskedelmi) közvetítők segítenek a vállalkozásnak (vállalatnak) a fogyasztók megtalálásában, az áru eladásában. Két típusa van: a kereskedelmi ügynökségek valamint a viszonteladók A kereskedelmi ügynöki hálózat tagjai ügynökök, alkuszok, termelési képviselők, akik megtalálják a vevőket, előkészítik a szerződéseket, de nincs jogosítványuk a termék adásvételére. A viszonteladók (nagykereskedők és kiskereskedők) vásárolnak, rendelnek és viszonteladják az árut. Minden cégnek jól meg kell tudni választani kereskedői t, de ugyanakkor ki is kell tudni elégíteni igényeiket. A vevő az egyik legfontosabb eleme a piacnak. Ezért a vállalkozás szorosan kapcsolódik a szállítókhoz és kereskedőkhöz, hiszen alapvető érdeke, hogy termékeit, szolgáltatásait leghatékonyabban juttassák el a célpiacra, vagyis a vevőkhöz.

A versenytársakat a vállalkozásnak fel kell ismemie, figyelemmel kísérnie, mert csak a versenyelőny megszerzésével tudja megtartani vásárlóit. A sikeres marketingtevékenység előfeltétele, hogy a vállalkozás összhangba kerüljön a fogyasztókkal, az értékesítési csatornákkal, a piaci közvetítőkkel és a versenytársakkaL A közvéleménybe tartozik minden olyan társadalmi csoport, amelynek potenciális hatása van a vállalkozás célmegvalósító képessége szempontjábóL A közvélemény a célok elérését megkönnyítheti vagy akadályozhatja. Az "okos" vállalkozás maga próbálja a számára fontos közvéleményt megnyerni. A szállítmányozók az árut az eredeti helyükről valamilyen célállomásra juttatják el. A raktározák raktározzák és megóvják az árut, mielőtt a célállomásra szállítják. A vállalkozásnak (vállalatnak) döntenie kell részben a legkedvezőbb szállítási módot illetően, másrészt pedig, hogy mekkora raktárkapacitást tartson fenn, illetve mekkora kapacitást vegyen igénybe a raktározó cégektőL Marketingszolgáltató ügynökségek a marketingkutató cégek, reklámügynökségek, média tulajdonosok, marketing tanácsadók, akik segítik a vállalatot a piac megtalálásában és elérésében. Pénzügyi szolgáltatók. Ezek a kereskedelmi és hitelbankok, biztosíták és más szervezetek, amelyek a vállalkozókat pénzügyileg segítik és/vagy a vásárlással és eladással járó kockázatoktól mentesítik.

49

2.3. A vállalkozás nemzetközi környezete A vállalatok nemzetközi környezetének kettős (makro- és mikro-) jellege van. A nemzetközi mikrokörnyezet összetevői ugyanazok, mint belföldön, azzal a különbséggel, hogy ezek székhelye külföldön van. Ezért hatásukat eltérő módon kell kezelni, a kapcsolatok bonyolultabbak, mivel a külföldi partnerek, vásárlók viselkedése, nyelve, kultúrája, gazdasági-kereskedelmi szokásai, attitűdjei a belföldiekétől erősen különbözhetnek. A nemzetközi környezet makroösszetevői ugyancsak hasonlóak a belföldiekhez, de, ezek kevésbé befolyásolhatóak a vállalkozások által.

3. A piacgazdasá g és a piac A vállalkozás sikere nagymértékben attól függ, hogy a vállalkozó megérti-e a piacgazdaság működését, működésének szabályait. Minden gazdasági rendszerjelle géta következő alapkérdések határozzák meg: - Mit termelnek? - Hogyan termelnek, és miként értékesítenek? - Kinek a számára termelnek? - Ki hozza a döntéseket? A központi tervutasításos gazdasági rendszer és a piacgazdaság között a legjellemzőbb különbség az, hogy az utolsó kérdésre - amely az előző hármat jelentősen meghatározza - hogyan válaszolnak. A szacialista tervgazdaságban többnyire az állam dönti el (központilag), hogy mit, milyen mennyiségben állítsanak elő. A piacgazdaságban ezzel szemben alapvetően a termelők és a fogyaszták hozzák meg a döntéseket a meghatározott törvényi keretek között.

3.1. A piacgazdaság alkotóelemei A piacgazdaság akkor sikeres, amikor a következő négy alkotóeleme - a magántulajdon, - a nyereség, - a verseny, - a marketingkényszer, között pozitív kölcsönhatás és egyensúly van.

50

A négy alkotóelem közötti kölcsönhatás alapvetően meghatározza a piacgazdaság eseményeit és a piaci sikerlehetőségeket A magántulajdon és szerepe A magántulajdon lényege a vagyontárgyak feletti rendelkezési jog. A piacgazdaságot a szocialista gazdaságtól valójában az különbözteti meg, hogy a piacgazdaságban mindenkinek korlátlan joga van arra, hogy vállalkozás(ok) tulajdonosa legyen, amennyiben megfelel a törvényi előírásoknak. A magántulajdon jelentősége abban van, hogy az emberek másképpen bánnak tulajdonukban levő dolgokkal, mint a közös tulajdonnaL A tulajdonos nemcsak rövid távú, azonnali előnyökre gondol, hanem a hosszú távú használatot is mérlegeli. Gondolkodásmódjára a későbbi, nagyobb nyereségszerzési lehetőség és a személyi vagyon növelése is jellemző. Anyereség A vállalkozás minden terve és stratégiája erre összpontosul. A piacgazdaságban a nyereség nélküli vállalat nem működhet, életképtelenné válik, csődbe megy. A nyereség, a profit a cég tevékenységével megkeresett bevételeinek az a része, amely a kiadások fedezése után megmarad. A vállalkozások anyagi javak vagy szolgáltatások értékesítésével jutnak jövedelemhez.

A profit szükségességének három oka van: - A tulajdonosok megkövetelik, hogy befektetésük hasznot hozzon. - A vállalat vezetősége (menedzserei) jövedelmének az alapja. A vállalat fejlesztésének alapja, új, korszerű gépek, berendezések beszerzését, új alkalmazottak felvételét, a marketingmunka bővítését, stb. teszi lehetővé. A verseny, mint szabályozó A piacgazdaságban a kormányzati szerveknek az a feladata, hogy törvényen kívülinek és üldözendőnek tartson minden olyan tevékenységet, amely korlátozza, vagy nem engedi érvényesülni a versenyt.

Minden vállalat célja a versenyelőny törvényes eszközökkel történő megszerzése. A versenykörnyezet főbb tényezői közé tartozik - a fogyasztói igények maximális figyelembevétele, - a termék, a szolgáltatás ára, a termelékenység, - a minőség, - a humán erőforrás megszerzése és az azzal történő gazdálkodás. A piacgazdaságban minden vállalatnak ki kell dolgoznia a versenystratégiáját Ennek feladata, hogy a piacon a vállalat előnyös helyzetbe kerüljön.

51

Marketingkényszer A sikeres vállalkozásoknak (vállalatoknak) a piacirányultság vagy piacprioritás a mozgató motorja. Ennek lényege, azt nyújtani, amit a piac akar. A marketing nem egyszerűen a gazdálkodás része, hanem a marketingnek jelen kelllennie a gazdálkodás minden részletében. Ezért minden cégnek ki kell fejlesztenie a marketingstratégiáját. (Erről részleteiben a későbbiekben lesz szó.) A piacgazdaság alaptétele szerint "a vevő az úr". A sikeres vállalkozás feltétele a vevő és a piac kiismerése. Ez csak piackutatással lehetséges. Az igazán eredményes menedzser csak az lehet, aki ismeri a piac minden szereplőjét, így a vásárlót, a piacon szereplő árukat és áraikat, a beszállítókat, a termékhelyettesítőket, a versenytársakat, az új belépőket, stb. Minden cégnek nagy gondot kell fordítania a vevőgondozásra. Ennek lényege a vevő ellátása az áruval és szolgáltatással, az ezzel kapcsolatos információkkal, udvarias kiszolgálással, s nem utolsósorban jó minőségű, alacsony árszínvonalú termékek és szolgáltatások ajánlásával. Minden vállalatnak kétféle vásárlója van: az új vásárló és a visszatérő vevő, vagyis a törzsvásárló. A magas szintű vevőgondozás a törzsvásárlók számát növeli. Ök a megelégedett vásárlók.

3.2. Piacgazdaság és a központi tervutasításos rendszer A piacgazdaság és a központi tervutasításos gazdasági irányítás közötti lönbségek a következő szempontok alapján érzékeltethetők: - a személyes kockázat és jutalom, - a felelősség mértéke, a siker mértéke, - új döntési lehetőségek, - a piac és a verseny.

főbb

kü-

A személyes kockázat és jutalom A piacgazdaságra egyértelműen jellemző a kockázat és a jutalmazás elvének érvényesítése. Az emberek a személyes céljaiknak megvalósítása érdekében hajlandók keményebben dolgozni, jobb munkát végezni, kockáztatni. Erre a piacgazdaság keretében megvan a lehetőség. A felelősség mértéke A piacgazdaságban jóval nagyobb felelősség terheli-minden szinten- az üzleti döntéseket hozó embereket. A döntésekért vállalni kell a felelősséget. A helyes döntések utánjutalom jár, a helytelen döntésekkeljáró hátrányokat vállalni kell. 52

A siker mértéke A piacgazdaságban a cégek sikerét azzal mérik, hogy mennyi hasznot képesek termelni, amely lehetővé teszi az üzletvitelt, az üzlet fejlesztését. A cég nyeresége teszi lehetővé a tulajdonosok, a menedzserek, az alkalmazottak nagyobb jövedelmét is. Az üzleti sikerért naponta meg kell dolgozni.

Új döntési lehetőségek Ilyenek, pl. a vásárlók kívánságaival, a pénzügyi alapok megteremtésével, a vevők kiszolgálásával, a termékminőséggel, a marketing és forgalmazás kérdéseivel, stb. kapcsolatos döntések. A tervgazdaságban az állami döntésekkel együtt járt az is, hogy rendszerint az állam meg is mentette a vállalatot az összeomlástól, ha rosszul döntött. A piacgazdaságban a rossz döntések csődhöz vezetnek. A piac és a verseny A piacgazdaságban a különböző piacokon versenyhelyzet alakul ki a vállalkozók között. A verseny megnyeréséhez minden cégnek meg kell értenie, meg kell ismemie a saját piacát. A piaccal együtt a versenytársakat is tanulmányozni kell, meg kell ismerni piaci technikájukat. Csak így lehet versenyelőnyt szerezni velük szemben. A központi gazdaságirányítás és a piacgazdaság vállalatgazdasági jellemzőit a 3. ábra szemlélteti.

3.3. Szociális piacgazdaság, az állam gazdaságszabályozása Aszociális piacgazdaság az úgynevezett jóléti állam megteremtését tűzi ki célul, amelynek a gazdasági rendjét nevezzük szociális piacgazdaságnak Főbb jellemzői:

-

A termelőeszközök magántulajdonban vannak, de bizonyos kulcsfontosságú ágazatok (pl. közlekedés, energia, nehézipar, stb.) állami kézben maradnak, vagy többségi állami tulajdonban. A gazdaságban szabadpiaci árképzés érvényesül, azonban az egyes területeken a piaci rendtartás van érvényben, a piaci egyensúly biztosítása érdekében. Aszociális háló megléte, amelynek keretében a rosszabb anyagi körülmények között élő lakossági rétegek bizonyos szociális ellátásban részesülnek. A rossz anyagi körülmények között élő családok gyermekeinek tanulási támogatása. Fiatal házasok lakáshoz jutási támogatása. 53

központi gazdaságirányitás

Piacgazdaság

Fő célkitűzések

és irányultság

A központi tervezés stratégiáinak és szabályainak megfelelően tennelésorientált

A piaci igényeknek megfelelően piacorientált.

A legfontosabb teljesítménymutatók

Hozam/Tennelési érték Fajlagos költség (önköltség) Munkatennelékenység Tennelőkapacitások kihasználtsága

Az összes és saját tőke megtérülése Költség l haszon aránya Egységnyi erőforrásra eső fedezeti hozzájárulás

A termelés döntési kritériumai

Maximális hozam vagy kibocsátás A munkatennelékenység növelése Az önköltség minimalizálása A tennelés koncentrációjának növelése

A nyereség maximalizálása A forgalom maximalizálása A költségek minimalizálása A piaci részarány növelése

Beruházási döntések

A nemzetgazdasági tervekben megfogalmazott célkitűzéseknek és a társadalmi céloknak megfelelően

A pótlólagos beruházás legkedvezőbb megtérülése alapján

Föld és vagyon tulajdonviszonyai

Állami és szövetkezeti tulajdonban

Egyének vagy gazdasági társaságok magántulajdonában

3. ábra Központi gazdaságirányítás és a piacgazdaság vállalatgazdasági jellemzői 54

A társadalombiztosítási ellátások állampolgári jogon történő biztosítása. Oktatás, kultúra, művészet állami támogatása. Fennáll annak a veszélye, hogy teljesítménycsökkenést idéz elő. Csökken az állampolgárok saját maguk iránti felelősségérzete, és kevésbé ösztönzi a lakosságot hosszú távú előrelátásra, megtakarításra. A jelenlegi, modern nemzetgazdaságokban az állam gazdaságirányító szerepet is ellát. Ebben az esetben a vállalatok működését nem csak a piac és annak elemei szabályozzák, hanem az állam szervező és irányító tevékenysége is érvényesül. Az állam előbbi tevékenységein felül a gazdaság szereplőjeként is megjelenik. A gazdasági élet valamennyi szereplője (egyén és vállalat) naponta kapcsolatba kerül az állam gazdaságszervező tevékenységéveL Az egyén munkát vállalhat állami vállalatnál, betartva a rá vonatkozó törvényeket és rendeleteket, valamint ügyeit állami hivatalokban kell intéznie. Magánszemélyként és vállalkozói minőségében érzékeli az adók és járulékok megfizetését, de érzékeli a különböző támogatásokat, kedvezményeket és juttatásokat is. A vállalat, akár állami, akár magántulajdonban van, költségeinél és árbevételeinél kalkuláljaa különböző elvonásokat és támogatásokat. A kormányzat gazdaságszervező tevékenysége befolyásolja a gazdálkodás szereplőinek kapcsolatát, a piaci viszonyokat, az ár és versenyfeltételeket A piacgazdaságban az állam feladatai a következő feladatcsoportok köré ren-

-

deződnek:

Az elosztási funkciók feladata a jövedelemáramlással kapcsolatok állami beavatkozás. Az állam közfunkciók ellátására jövedelmeket csoportosít át (védelmi kiadásokra, szociális ellátásokra stb.). Ugyanakkor a különböző rétegeket, társadalmi célokat, gazdasági szerepiőket támogatja a központosított jövedelmekbőL Ennek finanszírozásához azonban jövedelmeket von el a gazdaság szereplőitől. Stabilizációs feladatok ellátása során az állam, illetve képviseletében a kormány célja a gazdaság működőképességének biztosítása. Tevékenysége során teremti meg a gazdaság működéséhez szükséges intézményi és jogi feltételrendszert. Közfunkciókkal az állam olyan feladatokat lát el, melyeket a magánszféra nem vállal, vagy nem vállalhat magára. E feladatkörben egyre nagyobb szerepet kap a környezeti károk mérséklése, a környezet helyreállítása és a környezet védelme.

3.4. A mezőgazdaság költségvetési támogatása

A kormány mezőgazdasági költségvetési támogatásának céljai, hogy: - javítsa az agrárágazat versenyképességét, - segítse a mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozását, 55

-

növelje a mezőgazdaságban a foglalkoztatást, ezzel párhuzamosan segítse a vidék lakosságmegtartó képességét, segítse a mezőgazdaság alapvető fejlesztéseinek megvalósulását és a korszerű termelési feltételek (biológiai, műszaki és humán) kiépülését, erősödését.

Ennek megfelelően a támogatáso k területei a következők: A piacra jutási támogatások célja a különböző termékek piacának stabilizálása, esetleges piaci zavarok megelőzése, levezetése. A beruházási támogatások célja a termelőkapacitások létesítésének, bővítésé­ nek, korszerűsítésének segítése. A termelési támogatások célja a nemzetgazdaság számára fontos tevékenységek támogatása. Egyéb támogatási konstrukciókhoz az agrártermeléssei szorosan összefl.iggő támogatáso k sorolhatók (pl. melioráció és öntözésfejlesztés, vad- és halgazdálkodás, erdészeti támogatáso k stb.). Normatív exporttámogatás során a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek támogatásá nak mértéke termékenké nt differenciált.

3.4.1. Agrárpiaci rendtartás A mezőgazdasági termelésre, élelmiszerek feldolgozására és a termékkereskedelemre olyan törvényszerűségek és sajátosságokjellemzőek, amelyek egy agrárpiaci rendtartás működését indokolják A nemzetgazd aság különböző ágazataiban más-más mértékben változnak az árak. A mezőgazdaság szemszögéből vizsgálva a kérdést megállapítható, hogy a mezőgazdasági termékek ámövekedé se messze elmarad az előállításukhoz szükséges ipari termékek árnövekedésétőL Ez a jelenség a "nyíló agrárolló", amely állami beavatkozá st tesz indokolttá. Az Országgyűlés annak érdekében, hogy a piac szereplői számára kiszámíthatóak legyenek lehetőségeik és esélyeik, továbbá a piacgazdaság jogi kereteit kiépítse, a szabályozott agrárpiacot megteremtse, valamint az európai gazdasági egyűttműködési rendszerhez való csatlakozás t elősegítse, megalkotta az agrárpiaci rendtartásról szóló VI. törvényt. Az agrárpiaci rendtartás az agrárszféra termelési és piaci viszonyaiból adódó termékpálya szabályozási rendszer. Ez központi (állami) beavatkozást jelent az agrárpiaci viszonyokb a az egyensúlyi helyzet folyamatos megteremtése érdekében. Az agrárpiac szabályozásának jogszabályi alapja: a 2003. évi XVI. törvény, törvényekkel és rendeletekkel kiegészítve. 56

A törvény hatálya kiterjed: - a törvény mellékletében meghatározott termékcsoportokra, amelynek részletes felsorolását a vámtarifáról szóló 1995. évi CL törvény 22. § a) pontja szerinti különjogszabály határozza meg (a továbbiakban: termékek), - az ezen termékeket termelő, feldolgozó és forgalmazó jogi személyre, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra és egyéb gazdálkodó szervezetre, természetes személyre, egyéni vállalkozóra és családi gazdálkodóra.

Az agrárszabályozás fontosabb fogalmai: Agrárpiaci rendtartás: a termékek sajátos termelési és piaci viszonyaiból adódó szabályozási rendszer. Termékpálya: a piaci szereplők meghatározott termék alapanyag-előállításától a végtermék értékesítéséig terjedő kapcsolatrendszere. Termékpálya-szabályozás (közös piaci szervezet): az adott termékpálya szabályozására meghirdetett jogszabályi rendelkezések. Gazdasági év: a termékpálya-szabályozásokban az agrárpiaci rendtartás eszközeinek, az egyes termékpályák termelési és piaci sajátosságaihoz illeszkedő alkalmazási időszaka. Kvóta: az a szabályozási rendszerbe vont termék- vagy árumennyiség, illetőleg termőterület, amely a piaci zavar megelőzése érdekében külön jogszabályban kerül meghatározásra, és amelyhez minőségi kikötés is elrendelhető. Alapár: egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott olyan ár, amelynél az agrárpiaci rendtartás egyes eszközei alkalmazhatók. Irányár: egyes termékpálya-szabályozásokban az adott termékre előre meghatározott olyan ár, amely a piaci viszonyok függvényében a várható áringadozások centrumát jelöli, amelynél az agrárpiaci rendtartás egyes eszközei alkalmazásra kerülnek. Minimumár: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott, a felvásárló által a termelő részére fizetendő minimális átvételi ár. Intervenciós felvásárlási ár: olyan, a termelők vonatkozásában részükre méltányos jövedelmet biztosító, előre meghirdetett ár, amely esetében - ha ettől a piaci ár elér és a különjogszabályban meghatározott feltételek teljesülnek- az állami felvásárlás kezdeményezhető. Intervenciós fe/vásárlás: a termékpálya-szabályozásokban előre meghatározott módon történő állami felvásárlás. Kiegyenlítő befizetés: a külön jogszabályban meghatározott árat jelentősen meghaladó exportár esetén átmeneti időre elrendelt, a folyamatos belföldi termékellátást szolgáló beiizetési kötelezettség. Export-visszatérítés: nemzetközi szerződésekből adódó kötelezettségvállalások és az éves költségvetési törvényben meghatározott forrás figyelembevételé57

vel, a törvény hatálya alá tartozó termékek külpiacra jutásának elősegítése érdekében, a magasabb belföldi és az alacsonyabb világpiaci árak közötti különbség kompenzálására, az exportőrök részére nyújtott, pályázatos rendszerű támogatás; Magántárolási támogatás: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott módon, a tárolási költségek csökkentését célzó támogatási forma.

3.4.2. Agrárpiaci rendtartás intézmény- és eszközrendszere Az agrárpiaci rendtartás intézményrendsze re Az agrárpiaci rendtartás irányításával, szervezésével és szabályozásával kapcsolatos tevékenységet a miniszter, a működtetésével kapcsolatos tevékenységet az Agrárintervenciós Központ (AIK), valamint a termékpálya bizottságok látják el, e törvény rendelkezései alapján. Az AIK intervenciós tevékenységével kapcsolatosan jogosult közraktárjegy felvásárlására és értékesítésére. A Termékpálya Bizottság (Bizottság) agrárpiaci rendtartási döntéseket elő­ készítő, egyeztető fórum, mely véleményt nyilvánít és javaslatot tesz az adott termékpályán az e törvényben meghatározott termékek termelését, bel- és külkereskedelmi forgalmát, illetve az alkalmazandó piacvédelmi intézkedéseket érintő agrárszabályozási kérdésekben. A Bizottság szavazati joggal rendelkező tagjai: - aminiszter által kijelölt két személy, - a gazdasági és közlekedési miniszter, a külügyminiszter és a pénzügyminiszter által kijelölt egy-egy személy, - a Magyar Agrárkamara, - az élelmiszer-, ital- és dohányipari vállalkozások legnagyobb termelési értéket képviselő országos gazdasági érdekképviselete, valamint - az illetékes terméktanács vagy- azon termékpálya esetében, ahol nincs terméktanács - szakmai szövetség egy-egy képviselője. A Bizottság elnöke aminiszter által kijelölt, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot képviselő bizottsági tag. A Bizottság ülésére az AIK és az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (a továbbiakban: AKII) képviselőit tanácskozási joggal meg kell hívni. E törvény alapján a következő Bizottságokat kell létrehozni: - Gabona Termékpálya Bizottság (gabonafélék, rizs, keményítő, olajos- és fehérjenövények);

58

-

Hús Termékpálya Bizottság (szarvasmarha, juh, kecske, sertés, baromfi); Zöldség, Gyümölcs és Dísznövény Termékpálya Bizottság; Szőlő és Bor Termékpálya Bizottság; Cukor és Izoglükóz Termékpálya Bizottság; Tej, Tejtermék Termékpálya Bizottság; Dohány Termékpálya Bizottság. Aminiszter e törvény alapján Ideiglenes Termékpálya Bizottságok létrehozását rendelheti el.

Az agrárpiaci rendtartás eszközrendszere Az alkalmazás során a piacszabályozásban a törvény 6. § (l) bekezdésében felsorolt piacszabályozási eszközök vehetők igénybe. A rendtartás eszközrendszerét négy csoportba lehet sorolni. - Árszabályozás - A termelés mennyiségi szabályozása - Piaci intervenció - Külkereskedelmi szabályozás Az eszközrendszer elemei a törvényben meghatározott esetekben és körűlmé­ nyek között működtethetők. Az árszabályozás A gazdálkodás kiszámíthatósága és a piac szereplőinek tájékoztatása érdekében a törvény hatálya alá tartozó termékekre irányár, intervenciós felvásárlási ár, alapár és minimumár hirdethető. Az irányár, az intervenciós felvásárlási ár, az alapár és a minimumár mértékéről, valamint a piacszabályozási eszközök alkalmazásának feltételeiről termékpálya-szabályozás keretében aminiszter külön jogszabályban rendelkezik, melyet az adott termékpálya gazdasági évének kezdete előtt legalább 90 nappal meg kell hirdetni. A termelés mennyiségi szabályozására a termelés sajátosságaiból adódó piaci zavar esetén, vagy annak megelőzése érdekében kerül sor. Az adott kvótaévre, termőterületre, mennyiségre, minőségre vonatkozó kvóta a termékpálya-szabályozás keretében kerül meghatározásra. Ez esetben a szabályozás feltételeiről, módjáról és- amennyiben ahhoz állami támogatás kapcsolódik- az ellentételezés mértékéről, valamint a szabályozásban foglaltak megsértésének jogkövetkezményeiről is rendelkezni kell. A termelés mennyiségi szabályozása határozatlan időre is megállapítható.

59

Amennyiségi szabályozás formái lehetnek: a termelés államilag történő szabályozása (ösztönzés, korlátozás), - a termelési önkorlátozás vállalása. Államilag történő szabályozás esetén meghatározott időtartamra, termőterü­ letre, mennyiségre, minőségre vonatkozó kvótát aminiszter rendeletben állapítja meg. A kvóta szétosztásáról a miniszter külön szerződésben is megállapodhat a terméktanácsokkaL A miniszter az agrárpiaci rendtartás eszközeinek alkalmazásával összefüggő egyes feladatok végrehajtására a terméktanáccsal szerződést köthet. A megkötött szerződések nyilvánosak, és ahhoz - meghatározott feltételekkel - a terméktanácshoz nem tartozó termékpálya-szereplők írásos nyilatkozatban csatlakozhatnak Ha a miniszter és a terméktanács között létrejött szerződés rendelkezéseit a terméktanács valamelyik tagja vagy a szerződéshez csatlakozott nem tartja be, az agrárpiaci rendtartás rendelkezésére álló pénzügyi források igénybevételéből kizárható. A terméktanács egyes termékek termelésének önkorlátozását is elrendelheti. A rendeletet be nem tartót kizárják a rendelkezésre álló pénzügyi források igénybevételébőL

Piaci intervenció: Az agrártermeléssei összefüggő belföldi piaci zavarok elhárítására, a termelésingadozások kezelésére, piaci beavatkozási rendszer (intervenció) működtethető. Piaci beavatkozást a miniszter a PM és az GM minisztereivel egyetértésben, az agrárpiaci rendtartás rendelkezésére álló források terhére jogszabályban rendelhet el.

Az intervenció történhet: előre meghatározott módon, a Terméktanácsokkal kötött szerződés alapján (a piaci zavar megelőzésére), eseti döntés alapján (a zavar megszüntetésére). Az intervenció alkalmazható: - termékfelesleg esetén, - termékhiány esetén. Termélifelesleg esetén a termék a piacról ideiglenesen vagy véglegesen kivonható. Ennek eszközei: - az állam által kezdeményezett export lebonyolítása, az állam által történő taktikai felvásárlás, készletezés, tárolás, az államilag támogatott forgalomba hozatal, - a termék forgalomból történő végleges kivonása.

60

Termékhiány esetén az alkalmazható eszközök: -

az állami vagy belföldi készletek meghatározott áron történő forgalomba hozatala, import kezdeményezése, taktikai célú importvásárlás lebonyolítása.

A külkereskedelmi szabályozásnak - figyelembe véve az állam nemzetközi szerződésekből adódó kötelezettségeit- elő kell segítenie a belföldi kereslet-kínálat egyensúlyának megteremtését, továbbá a hatékony agrárexportot. Az export-visszatérítési rendszernek - figyelemmel az állam nemzetközi szerződéséből adódó kötelezettségeire is - elő kell segítenie a belföldi keresletkínálat egyensúlyának megteremtését, továbbá az agrárexportot. Az erdészeti termékek kivételével az e törvény hatálya alá tartozó termékek exportjához kapcsolódó export-visszatérítés mértékét és igénybevételének rendjét aminiszter-a külügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésbenrendeletben állapítja meg. Amennyiben a belföldi piac alapvetően fontos termékekből való folyamatos ellátása, a bekövetkezett áruhiány vagy annak megelőzése ezt különösen indokolttá teszi, a piaci egyensúly helyreállításának elősegítése érdekében a termék exportálását a miniszter rendeletben meghatározott módon kiegyenlítő bejizelés előzetes teljesítésétől teheti függővé. Kiegyenlítő befizetés csak meghatározott időtartamra írható elő. Kiegyenlítő befizetés elrendelése esetén a meghirdetés érvényességi ideje alatt exportált termék után export-visszatérítés nem vehető igénybe. Az egyes termékpályák szabályozásáról a törvény külön rendelkezik.

3.5. A piac az áruk cseréjének színtere A modem piacgazdaságok a munkamegosztás elve alapján működnek, tehát mindenki valaminek az előállítására specializálódik. A társadalmi munkamegosztás által egymástól elkülönített termelők és fogyaszták kapcsolatteremtésének és egymásra találásának helye a piac.

3.5.1. A piac meghatározása

A piac a kereslet és kínálat találkozásából létrejövő adásvételi ügyletek összessége, a vevők és eladók találkozási helye. A piacgazdaságban a gazdasági folyamatok mozgatója a termékpiac, ahonnan egyértelmű keresleti és árjelzéseket kap a vállalat, amelyekre saját kínálatával 61

válaszol. A válaszát, azaz kínálatát saját belső feltételrendszere határozza meg, nevezetesen a termelési-, a költség-, a bevételi és a nyereségviszonyai. A piac legfontosabb három eleme: a keres/et, a kínálat és az ár. Egy adott termék vagy szaigáitatás piaci helyzete kifejezi, hogy milyen a termék vagy szalgáltatás kereslete, illetve kínálata, milyen áron adható vagy vehető, mennyi a terméket vagy szolgáltatást kínálók száma.

3.5.2. Kereslet - kínálat - ár Az árukiszolgáltatások cseréje az eladók (vállalkozók) és a vevők között bonyolódik a piacon. Avevők képességét és hajlandóságát nevezzük keresletnek, az eladók áru- és szolgáltatásajánlatát kínála tnak A piac tehát nem más, mint a kereslet és kínálat találkozásának a színtere. Közöttük az egyensúlyozó szerepet az ár tölti be. A piacon a piaci mechanizmus három elemének - a keresletnek, a kínálatnak és az árnak- a kölcsönhatása dominál. A három elem egymáshoz való viszony a hozza létre a piaci egyensúlyt, illetve összhangjuk megbomlása a piaci zavart (egyensúlytalanságot). Kölcsönhatásukat a keresleli és kínálatifiiggvény segítségével ábrázo lhatjuk A keresleti függvény az adott termék fizetőképes keresletének mennyiségeit fejezi ki a termék árának függvényében. A termék ára és a kereslet nagysága ellentétes tendenciát mutat, amit a 4. ábra szemléltet. A keresleti görbe alakját és helyzetét a fogyaszták száma, jövedelme, ízlése, preferenciarendszere és a termék ára határozza meg. Ár

Kereslet alakulása

Kereslet

4. ábra A piaci keresleti függvény

62

Ár

A kínálat alakulása

Kínálat

5. ábra A piaci kínálati függvény

A kínálati függvény azt fejezi ki, hogy milyen mennyiséget kínálnak a termeárak mellett. A kínálat és az ármozgásanagyjából lineáris, ahogy ezt a 5. ábra is mutatja. A kínálati függvény alakja, helyzete a termelők számától, illetve a termék eladási árának és a ráfordításoknak a viszonyától függ. A kínálati függvény nő a termék árának növekedésével, ugyanis változatlan ráfordítások mellett a magasabb eladási ár ösztönzi a termelőket a kínálat fokozására. lők különböző

Egyensúlyi ár Ár Kínálat

Kereslet

Piaci egyensúly

Mennyiség

6. ábra Marshall-kereszt

63

A keresleti és kínálati függvények együttesen jellemzik egy termék piacának egészét. E két függvény felrajzolható egy közös koordináta-rendszerbe is. A termék ára a független változó, a kereslet és kínálat mennyisége azonos termékre vonatkozik. A piaci kereslet-kínálat közös ábrája a Marshall-kereszt néven ismeretes. Ezt mutatja a 6. ábra. Az egyensúlyi ár az a piaci ár, amely mellett a termék keresleti és kínálati mennyisége egyenlő. Hosszú távon csak a termék egyensúlyi ára maradhat fenn. Egyéb árak mellettjelentős mozgás, átrendeződés várható vagy a keresleti, vagy a kínálati oldalon. E mozgások az egyensúly irányába mozdítják el az árat, valamint a kereslet és kínálat mennyiségét, hiszen valamelyik megváltozásával mindhárom módosul. Mindezek miatt az egyensúlyi árat piactisztító árnak is nevezik.

3.5.3. Ár, árpolitika Az ár Az ár a piacgazdaság és az áruforgalom egyik legfontosabb értékkategóriája. Az ár az árutermelés kategóriája, meghatározott áru pénzben kifejezett csereértéke. Egyszerűbb megfogalmazásban, az a pénzmennyiség, amiért egy adott áru megvehető vagy eladható. Tágabb értelemben az ár kategóriájába tartozik a kamat és az árfolyam (valutaárak) is. Az áraknak az árutermelő gazdaságokban három lényeges funkciója van: - Az ár a kalkuláció eszköze, a ráfordítások mércéje. - Az ár az anyagi érdekeltségen keresztül történő ösztönzés (a termelésszabályozás) legfontosabb eszköze. - Az ár a jövedelemelosztás egyik fő eszköze. Az árpolitika Az ár funkcióinak tudatos felhasználása az árpolitika. Az árpolitika - általános értelemben - az árak alakulását befolyásoló állami intézkedések összessége. Az árpolitika meghatározott árrendszer keretében valósul meg. Az árrendszer egy adott országban érvényesülő árviszonyok összessége. Egy ország többféle árrendszert alakíthat ki. Az árakat megszabó és változtató alapján megkülönböztetünk: - hatósági árrendszert (elvileg minden árat az állam szabályoz - hatósági árak), - piaci árrendszert (az árak a kereslet-kínálat hatására a piacon alakulnak kiszabad ár). tényezők

64

Ezek szélsőséges esetek, tisztán egyiket sem alkalmazzák Hazánkban jelenleg a vegyes típusú árképzés (a kettő kombinációja) érvényesül. Az árképzés általános jellemzői Az árképzésben segít a piaci áralakulások tendenciáinak ismerete, de tényleges döntést csak a költségek ismeretében lehet hozni. Az árképzési formák közülleggyakoribbak a következők: - Költségalapú árképzés alkalmazása esetén a haszon a termékegységre eső teljes költség szerint alakul (Költség+ Ny%). Az árrés (Ny%) változó lehet attól fiiggően, hogy a termék hogyan pozícionálódik a piacon. - Versenyorientált (piaci alapú) árképzés esetén az ár a piaci versenytársakhoz igazodik. - Keresletvezérelt árképzés alkalmazásakor a fogyasztói ciklusváltozásokhoz kell igazítani az árakat. - Kombinált árképzés esetén az előző hármat folyamatosan kombináljuk a piaci helyzet változásainak megfelelően.

A mezőgazdasági árképzés sajátosságai A mezőgazdasági termékpiacon sok a piaci résztvevő, így az alacsony piaci részarány következtében a termelő a termelés méretének változtatásával nem képes lényegesen megváltoztatni, illetve befolyásolni az összes kínálatot, az összes keresletre gyakorolt hatása is minimális. A mezőgazdasági termékek alapvetően homogén jellegű termékek. Ez azt jelenti, hogy a termékek a versenytársak termékeitől nem nagyon különböznek, illetve könnyen helyettesíthetők. A sokrésztvevős verseny esetében sem a vevőknek, sem az eladóknak nincs befolyásuk az árakra, így azok a kereslet-kínálat hatására alakulnak ki. A formula típusú árképzést rendszerint ott alkalmazzák, ahol az eladó és a vevő között rendszeres árucsere-kapcsolat alakul ki, és az árak jelentősen ingadoznak. Az eladó és a vevő megállapodhat valamilyen indikátor követésében. Ilyen indikátor lehet pl. a tőzsdei ár, a nagybani piaci ár stb. A mai gyakorlatban az ilyen típusú árképzés lehetőségét adja az árutőzsde egyik ügylettípusa, a fizikai árufeladás. Ez azt jelenti, hogy a felek megállapodnak a szerződés minden lényeges pontjában, kivéve az árat. Az árat a szállítás határidejéhez kapcsolódó azonnali tőzsdei árhoz kötik. A szerződéses, illetve alkon alapuló árképzés keretében a termelők a vevőkkel úgynevezett előszerződést kötnek, így a szerződés teljesítésére csak később kerül sor. Az áralku egyéni áralkuval vagy alkuszervezeteken keresztül jöhet létre.

65

Árszínvonal Az árak változásának fontos jellemzője, az adott piacon, meghatározott időszak alatt vásárolható áruk és szolgáltatások árának átlagos színvonala. Az árszínvonal változásának jellemzésére az árindexet használjuk. Az árindex százalékos formában fejezi ki azt, hogy egy bizonyos áru, illetve árucsoport árszínvonala hogyan változott egy adott bázisidőszakhoz viszonyítva. A fogyasztói árszínvonal változását többnyire az úgynevezett fogyasztói kosár módszerével vizsgálják. A lakosság fogyasztását jól reprezentáló terrnékeket vonnak be a vizsgálati körbe, és azok árváltozását hasonlítják össze. Árrés ek A termelői ár az, amelyen a termelő, a szaigáitató értékesíti a termékeit, szolgáltatásait. A kereskedelmi ár az, amelyen a kereskedelem különböző formái értékesítik termékeiket a vevőknek. A termelői árak és a kereskedelmi árak közti eltéréseket kereskedelmi árrésnek nevezzük. A nagykereskedelmi haszonkulcs a nagykereskedelmi beszerzési ár és a nagykereskedelmi értékesítési ár közötti különbséget jellemzi. A kereskedelmi árrés a kereskedelem költségeinek és nyereségének fedezetére szolgál. A kereskedelmi árrés fúgg az áruk jellegétől, a kereskedelmi egység típusától, az értékesítés időszakátóL Árengedmények Az árengedmény időlegesen vagy esetenként alkalmazott egyösszegű, illetve százalékos ármérséklés, melyet a meghirdetett alapárból az eladó nyújt a vevőnek meghatározott feltételek mellett. Az árengedmények alkalmazása általában a feldolgozott termékek esetében terjedt el, ahol az eladó jobban tudja befolyásolni az árakat. A kereskedelmi árengedmények egyik formája a rabatt, amelynek az a célja, hogy az eladó érdekeltté tegye a vevőt a vásárlásban. A rabattnak különböző típusai léteznek: - mennyiségi rabatt (a nagyvásárlóknak adják, mert azok kiszolgálásának költségei általában alacsonyabbak), - személyi rabatt (közvetlenül a vevőnek adják), - bónusz (utólagos visszatérítés), - funkcionális rabatt (többnyire új termék bevezetésekor adják), - időrabatt (szezonhoz, idényhez kapcsolódóan, vagy kiárusításkor adják), - fizetési rabatt (egy kedvező fizetési módhoz kapcsolják).

66

3.5.4. Piactípusok

A piacok csoportosítása

különböző

szempontok szerint történik, ezek a követke-

zők.

A piacon jelenlévő kínálati szereplők száma szerint: - Klasszikus piac (tökéletes verseny): sok eladó és sok vevő van jelen, hasonló termékekkel, árakkaL Egyikük sem domináns. A piaci be- és kilépés gyors és könnyű. Nincs korlát, a piaci ár a kereslet-kínálat függvényében alakul ki, akár napi jelleggel. (Gondoljunk például napjainkban a kínai piacra vagy a szabad piacokra, ahol a vidéki őstermelők kínálják saját termelésű áruikat, a háziasszonyok pedig kedvükre tudnak válogatni.) Monopólium: egy jelentős szereplő van a piacon, vagy az eladás, vagy a kereslet oldaláról uralva az adott területet, diktálva a feltételeket. A többi résztvevő kiszolgáltatott helyzetben van. Ez a helyzet igazán a monopolhelyzetben lévő vállalatnak sem jó, mert részben az állam korlátozza a tevékenységét, időn­ ként súlyos büntetéseket kiszabva (lásd Microsoft), részben elkényelmesedik és nem készül fel a megméretésre. Ezért egy új, dinamikus, erős versenytárs esetén elég hamar vesztessé válhat. Ez a helyzet nem jó a vevőknek sem, hiszen itt nem a vevő a király, nem veszik figyelembe az igényeit, számára is diktálják a feltételeket. Duopólium: két jelentős, erős piaci tényező van jelen kínálati oldalról, a kettőjük harca biztosítja a versenyt (lásd Coca és Pepsi Cola). Oligopólium: néhány szereplős, zárt piac, kiegyensúlyozott lépések jellemzik, minden szereplő részéről aminőségre törekedve, ilyen például aminőségi autópiac. Monopolisztikus piac: a piacon néhány nagy, domináns cég van jelen kínálati oldalról, ezek mellett azonban nagyon sok dinamikus, kreatív kisebb cég is helyet foglal, és alakítja a piac összképét (jellemző a mai hazai divat- és ruházati piacra, valamint a világpiac kozmetikai cégeire ).

A kereslet és a kínálat nagyságrendjét tekintve a következő piactípusok léteznek: - Eladók piaca: amennyiben a kereslet meghaladja a kínálatot, áruhiány van. Ilyenkor több a vevő, mint az eladó, több az igény, mint a kielégítésére rendelkezésre álló javak mennyisége (jellemzői: áruhiány, magas árak, az eladó diktál, a vevő kiszolgáltatott, a minőség háttérbe kerül, nem ritka a csúszópénz, az etikátlan árukapcsolás). - Vevők piaca: Ha a kínálat meghaladja a keresletet, folyik a harc a vásárlók pénzéért. Ilyenkor előtérbe kerül a minőség, a szolgáltatás. A minőségi színvonal a marketing fennmaradásának feltétele. Ezen a piacon a vevő az úr,

67

megnő

a marketing kifinomult technikáinak a jelentősége, a tud dönteni, választási lehetősége van.

vevő

szabadon

A döntéshozók szempontjából a következő piacformákkal találkozhatunk: - Fogyasztói piac: amelynek lényege, hogy végső felhasználói piac, szereplői egyének, háztartások, családok. Felhasználói (termelői) piac: amelynek jellemzője, hogy vállalkozások, gazdálkodó szervezetek alkotják. Ezek általában nyersanyagokat, gépeket, berendezéseket, valamint félkész termékeket vásárolnak annak érdekében, hogy új termékeket hozzanak létre, vagy szolgáltatásokat tudjanak nyújtani (számuk kisebb, mint a fogyasztói piac szereplőinek száma, vásárlásaik nagyságrendje azonban jelentősebb). Viszonteladéi (közvetítői) piac: ahol a terméke előállítása és felhasználása térben és időben, ütemben jelentősen eltér egymástól, ezért ezt a különbséget hivatott a viszonteladéi gárda áthidalni. Tulajdonképpen a termelést és a felhasználást köti össze sokszintű kereskedelmi, szolgáltatói tevékenységével, melynek általában sok szereplője, közreműködője van (beszerzés, szállítás, szállítmányozás, raktározás, készletezés stb.). Állami piac: amelyet nevezhetünk kormányzati piacnak is. Nagy megrendelőként van jelen, nagy tömegű beruházásokat, bevásárlásokat indukál va (kórházak, honvédség, rendőrség stb.).

3.6. Termelői piac, fogyasztói piac Minden vállalkozás elsődleges célja, hogy a megcélzott piac speciális igényeit - tevékenységének jövedelmező folytatása mellett - kiszolgálja és kielégítse. Ezért a vállalkozás (vállalat) kapcsolatba lép egyrészt a fogyasztói piac, másrészt a termelési tényezők piacának szereplőivel. E kapcsolat részben közvetlen módon zajlik, másrészt a szállítók és piaci közvetítők közbeiktatásával történik. A piac szereplőinek nevezzük mindazokat a személyeket, szervezeteket, akik termelési vagy fogyasztási tevékenységükkel közvetlenül befolyásolják a piaci folyamatokat, a piaci tevékenység működését és a piaci események szempontjából egységnek tekinthetők (fogyasztók, vállalatok, intézmények, stb.). A piac elsőszámú szereplője afogyasztó, aki végső fogyasztás céljából szerez be javakat és szolgáltatásokat. A fogyaszták összessége, igényeik és elvárásaik halmaza, keresleti struktúrája és magatartása alkotja a fogyasztói piacot. A piaci kereslet az adott áru valamennyi szóba jöhető fizetőképes fogyasztójának igényét összesíti.

68

A piac másik lényeges szereplői a termelők (eladók), aki a megtermelt termékeiknek (szolgáltatásaiknak) értékesítésével, termékválasztékával és a fogyasztékhoz (vásárlókhoz) való viszonyulásaikkal együttesen alkotják a termelői piacot. A termelői piac egyik lényeges eleme a kínálat. A kínálat azt jelenti, hogy a cég képes és hajlandó valamely termék vagy szolgáltatás előállítására. A piaci kínálat az adott termék valamennyi termelőjének lehetséges termelési struktúráját, vagyis az egyéni kínálatok összességét jelenti. A termelő (vállalat, vállalkozás) az a szereplő, amely javak és szolgáltatások kínálatával jelenik meg a piacon.

3.7. Fogyasztói piac, vásárlói magatartás

A gazdálkodási tevékenység egyik sarkalatos pontja a marketing tevékenység, melynek középpontj ában a fogyasztói szükségletek állnak, melyeket a gazdálkodásuk során a termelők elégítenek ki. A szükségletek kielégítése eredményeképpen az ember felhasználja (elfogyasztja) a vásárlás révén megszerzett anyagi a javakat, szellemi termékeket. A szükségletek kielégítését tehát fogyasztásnak nevezzük. Ahhoz, hogy a termelő meg tudja határozni, hogy mely termékek eladhatók, melyeket kell előállítania, meg kell ismemie az emberi szükségleteket és a szükségletek alakulására ható tényezőket. A szükségletek kategorizálásának legjelentősebb és leghasznosabb elméletkialakító tudósa Abraham Maslow volt. Munkájában nemcsak a szükségletek kategorizálása, hanem ezek rangsorolása is kiemelkedő jelentőségű. Maslow szerint egyes emberi szükségletek fontosabbak, mint a többiek, és azokat kell először kielégíteni. Ahhoz, hogy a csúcson levő szükségleteinkre figyelni tudjunk, az kell, hogy az alacsonyabb szintű szükségleteink kielégüljenek Ezért rendszere a szükségletek hierarchiája elnevezést kapta, amelyet a 70. oldalon lévő 7. ábra mutat. A szükségletek az emberrel születnek. A különbségek abban nyilvánulnak meg, hogy mivel, mikor és hogyan elégítjük ki azokat. A különbségek tehát az igényekben mutatkoznak meg. Vannak azonban más tényezők is, amelyek befolyásolják magatartásunkat. Ezek: - a család (szokások, normák, minták), - magatartást formáló csoportok, - kultúra, - a társadalom osztálytagozódása (életmód, magatartás, igény), - a jövedelem, ami a vásárlóképességet és az igényességet is meghatározza.

69

Utoljára elégülnek ki.

Önmegvalósítás Önértékelési szükségletek A valahová tartozás és a szeretet szükséglete

Biztonsági szükségletek

Elsőként

Fiziológiai szükségletek

elégülnek ki.

7. ábra A szükséglet hierarchiája

A szükséglet keletkezése

Információkeresés Rossz tapasztalat, új döntéselőkészítés Az alternatívák értékelése

Vásárlási döntés

Vásárlás utáni magatartás

8. ábra A vásárlási folyamat szakaszai 70

···•·•l
'',,

",'

'','

,_,._,•,,,,",-,-,

Marketing Termék Ár Értékesítési csatorna Értékesítés-ösztönzés

·,.-

·;· l

Környezeti Környezeti Gazdasági Politikai Kulturális

[ A vevő jellemzői Kulturális Társadalmi Személyes Pszichológiai

A vásárlói döntések folyamata Problémafelismerés Információgyűjtés

Értékelés Döntés Vásárlás utáni fogyasztói magatartás

Termékválasztás Márkaválasztás Kereskedőválasztás

A vásárlás időzítése A vásárlásra fordított összeg meghatározása

9. ábra A vásárlókat érő ingerek hatása és azok válaszreakciói

Ezekből is kitűnik, hogy a vállalkozó nem "egyféle" fogyasztóval kerül szembe, és sikere azon múlik, mennyire ismeri vevőit. A 8. ábra a vásárlás folyamatának egymásra épülő szakaszait mutatja, abból kiindulva, hogy a fogyasztó a vásárlással egy problémát (szükségletet) kíván megoldani.

71

A 71. oldalon lévő 9. ábra szemlélteti a vásárlókra ható ingereket, azt, hogy ezek milyen hatással vannak a vásárlókra, valamint azt, hogy milyen vásárlói válaszreakciókat váltanak ki. A fogyasztói piacon a vevők a termékeket és szolgáltatásokat személyes fogyasztásra vásárolják. Az eladónak meg kell ismemie a fogyasztói piacot, avevőkvásárlói magatartását, a vevők igényeit, céljait, cselekvéseit. A fogyasztó magatartását négy jellemző befolyásolja: Kulturális jellemzők: kultúra, szubkultúra, társadalmi osztályok. Társadalmi jellemzők: referencia-csoportok, család, társadalmi szerepek és státuszok. Személyes jellemzők: kor és családi életciklus, foglalkozás, gazdasági körülmények, életmód, személyiség és énkép. Pszichológiai jellemzők: motiváció, észlelés, tanulás, gondolkodásmód és attitű­ dök. A piacfelmérés, -elemzés fontos része a versenytársak kiismerése, célj aiknak, erős és gyenge pontjaiknak megismerése, bizonyos eseményekre történő reakció-

Erősségeink

a veszélyeztetés ellen vannak

Erősség

+ lehetőség

KITÖRÉSI PONTOK (stratégiák)

POZÍCIÓ MEGTARTÁSA

V ~~------------~--------------~~~L Veszély a gyenge pontoknál

Gyenge lehetőség

MENTŐAKCIÓK

KOCKÁZATOS PROJEKTEK

,, Gy 10. ábra SWOT/GYEL V analízistábla 72

juk becslése. Az erős és gyenge pontok ismeretében finomíthatja a vállalkozás saját stratégiáját. Kihasználhatja az ellenfél korlátait, és elkerülheti azokat a területeket, ahol az ellenfél erősnek mutatkozik. A versenytársak, valamint saját cégünk erős és gyenge pontjainak analízisére és felmérésére szolgál a SWOTIGYELV analízis. A SWOTIGYELV analízis- és felmérőtábláját mutatja a 10. és ll. ábra. E

Gy

Kívül:

Kívül:

Belül:

Belül:

Kívül:

Kívül:

Belül:

Belül:

L

v ll. ábra SWOTIGYELV analízis A SWOTIGYELV analízis

alapösszetevői

felmérőtábla

a következők:

Belső tényezők:

- erős pontok (S l E) - gyenge pontok (W l GY) Környezet: - lehetőségek (O l L) - fenyegetések, veszélyek (T l V) A piac felmérésének folyamatát az alábbi szakaszokra lehet osztani: - A piaci terület (szegmens) és korlátainak felmérése. - A piaci terület lakosságának tanulmányozása. - A piac teljes vásárlóerejének meghatározása. - A termékből egy adott időpontban értékesíthető mennyiség megállapítása. - A várható piaci részesedés becslése. A piackutatással, piaci becsléssel ki lehet deríteni, hogy pl. egy új vállalkozás meg tudja-e szerezni magának a piac szükséges, arányos részét.

73

4. Marketing, marketingstratégia A marketing olyan- viszonylag új - termékfejlesztési és értékesítési szemlélet, amelynek modern formája csak az utóbbi öt évtizedben alakult ki. A piacot, a vevőt-fogyasztót, annak kiszolgálását helyezi a gazdálkodó szervezet tevékenységének középpontj ába, mert a piacokon csak akkor lehet sikeresen helytállni, ha annak igényeit a vállalkozás a lehető legnagyobb mértékben ki tudja elégíteni.

4.1. A marketing tartalma A marketing meghatározásában sokféle értelmezés látott napvilágot Vannak, akik a reklámot vélik a marketingtevékenység lényegének, mások a piackutatással vagy a hatékony eladással azonosítják. Az értelmezési különbségek fő oka az egyoldalú piacszemlélet, ami figyelmen kívül hagyja a marketing lényegét. Egy termék piacra vitelének tervezésénél abból kell kiindulni, hogy a termelési vagy szolgáltatási tevékenység valamilyen szükséglet kielégítésére irányul. A marketing, melynek középpontj ában a szükséglet áll, még számos más alapelemet tartalmaz. Így szerepe l benne az igény, a kereslet, a csere, az érték, a hasznosság stb. Néhányat érdemes ezekből kiemelni. A szükséglet az emberi tevékenység döntő meghatározója. Hiányérzetként jelentkezhet, ami az emberekben feszültséget kelt, ezért törekszik ennek megszüntetésére. A marketingeszközök felhasználhatók mind a hiányérzet megszüntetésére, mind pedig annak előidézésére. Termékünket vonzóvá kell tennünk, és ki kell deríteni, hogy kik és milyen termékeket részesítenek előnyben, valamint azt a többletlehetőséget, ami miatt a vevők bennünket és nem a konkurenciát választják. Igénynek nevezzük azt a szükségletet, ami már konkrét, tárgyiasult formában, termékre vagy szaigáitatásra irányulvajelenik meg. Az igény tehát megfogalmazott szükséglet, ami azt jelenti, hogy a vevő már döntött. Akkor fogja az általunk kínált terméket megvásárolni, ha elképzeléseivel, igényeivel minden szempontból megegyezik. A kereslet az a konkrét igény, ami mögött konkrét vásárlóerő (pénz) és vásárlási hajlandóság húzódik meg. A kereslet akkor jelentkezik, ha a vevő elsőbbséget ad egy bizonyos szükségletkielégítésnek, és a rendelkezésre álló vásárlóerőt is mellé rendeli. A marketing alapelemek arra szolgálnak, hogy segítségükkel egy vázlatos elképzelést lehessen felállítani arra vonatkozóan, hogy milyen szükségletek kielégítésére lehet ,jó üzlet" törekedni, és ezt az üzletet a piacon hogyan lehet megvalósítani. Ezt nevezzük marketingkoncepc iónak 74

A marketingkoncepció a fogyasztóból indul ki, mert a nyereséges vállalkozás megvalósítása csak a fogyasztói szükségletek /elismerésén, előreje/zésén és kielégítésén keresztül lehetséges. A sikeres marketingkoncepció elkészítéséhez szigorúan alkalmazni kell a marketing alapelveit. A marketing alapelvei igen határozottak és "kemények". A marketingszemtélet első és legfontosabb alapelve az, hogy a vállalkozás teljes tevékenysége középpontjában a piac, a vásárló álljon. A marketingszemléletű vállalkozás célja nem a kifejlesztett és megtermelt termékek eladása, hanem olyan termékek kifejlesztése és értékesítése, amelyek a piacon eladhatók. A második alapelv lényege az, hogy a marketing abban is különbözik a hagyományos termelési-értékesítési szemlélettől, hogy a marketing előbb kezdődik, mint az értékesítés, sőt előbb, mint a termelés, hiszen a piacokat meg kell ismerni (piac- illetve marketingkutatás), és a termékeket a megismert piaci igények alapján kell kifejleszteni (termékfejlesztés). Mindezeknek megfelelően az értékesítés kiindulópontja már nem a termék, hanem a vásárlók felismert érdeke, az értékesités eszközei már nem csak az eladás technikái, hanem az ú. n. marketingmix, az értékesítés célja már nem egyszerűen a vállalat működését és jövedelmet biztosító nyereség, hanem a lehetséges profitmaximum elérése meghatározott piacrészesedés elérését, megtartását és növelését eredményező piaci, azaz marketingstratégiával. A fentiek alapján a marketing (egy lehetséges) meghatározása a következő: A marketing a vállalkozás erőforrásainak, stratégiáinak és tevékenységének tervezése, szervezése, ellenőrzése és elemzése, annak érdekében, hogy- figyelembe véve a fogyasztói igényeket és kívánságokat- az áru vagy szolgáltatás a fogyasztó által kívánt minőségben, mennyiségben, áron és helyen álljon rendelkezésre, megfelelő nyereséget biztosítva a vállalkozásnak.

4.2. Marketing és piac Mivel a piacok tagoltak, és egyetlen vállalkozás sem olyan erős gazdaságilag, hogy a világ valamennyi piacát valamennyi termékével "megdolgozza", erőfeszí­ téseiket a piac egy vagy több, meghatározott részére kell koncentrálniuk Ezeket a "piacrészeket" nevezzük szegmenseknek, piaci szegmenseknek, és felkutatásuk, meghatározásuk folyamatát pedig szegmentációnak

75

A szegmens egy-egy termék, szolgáltatás, vagy termékcsoport teljes piacának olyan, jól meghatározott, azonosított része, amely: - a vállalkozás stratégiai céljai szempontjából fontos vásárlói tulajdonságok többé-kevésbé egységes halmazát öleli fel, jól azonosítható (meg tudjuk mondani, melyik vásárló tartozik a szegmensbe, és melyik nem), elkülöníthető (jól és pontosan meghatározhatók a különbségek aszóban forgó és bármely másik piaci szegmens között), mérhető (meghatározható nagyságú, számú), megfelelő méretű (a vállalkozás jövedelmezőségét biztosító számú egyedből áll), megközelíthető (pl. nem olyan távoli fekvésű, hogy kiszolgálása- pl. a szállítási költségek nagysága miatt - gazdaságtalan lenne). A piacszegmentálást három fázisban lehet elvégezni. - A piac felmérése- méret, típus és főbb sajátosságok alapján. Már itt megkezdődik a piac részekre bontása. - Célpiac választás - az egyes részek által nyújtott lehetőségek vizsgálata. - Termékpozicionálás-a kiválasztott szegmensekben az értékesíteni kívánt termék piacra dobása. Itt már szükség van a marketing-mixre. Az ezeknek megfelelő piacszegmentációt a 12. ábra szemlélteti.

Potenciális piac

12. ábra Piacszegmentálás A piacszegmentálási szempontok az alábbiak lehetnek: Területi: lakóhelytípus, tájegység, település mérete. Demográfiai: életkor, nemek aránya, családegység, nemzetiség, vallás. Társadalmi-gazdasági: foglalkozás, iskolai végzettség, jövedelem, életmód. Magatartási: termékhasználat, márkahűség, személyiségjegyek.

76

A szegmensek azonosítása, kialakítása jól képzett marketingszakemberek munkáját igényli. A vásárlók különböző típusai általában erősen eltérő karakterisztikával rendelkeznek, amelyek negismerése nagy segítséget jelenthet a szegmentáció végrehajtásában. A vásárlók magatartása mindezek mellett modellezhető is, ami szintén segítheti a szegmentáció megalapozottságát. Ebben az esetben a következő kérdések megválaszolására van szükség: - Ki a vásárló? - Mit, miért, hogyan, hol és mikor vásárolnak? - Ki hozza meg a vásárlási döntést? Ezek alapján a potenciális vásárlóink körét nagyjából szegmentálhatjuk. A szegmensek helyébe a kilencvenes évek elejétől kezdve egyre inkább a niche-ekben való gondolkodás lép. A niche-ek kisebbek, mint a szegmensek, és ezáltal homogénebbek, így nagyon pontosan meghatározhatók az alkalmazandó marketingmódszerek. Mivel kevésszámú vásárlóról van szó, igenjók a személyes kapcsolattartás lehetőségei. A niche-marketing előnyei a vállalkozások számára számottevőek, különösen a kis- és középvállalkozások képesek - rugalmasságuknál fogva - alkalmazására. A niche-marketing gyakorlatilag egyedüli hátrányaként azt szokták emlegetni, hogy a vállalkozás sebezhetővé válik, hiszen egy viszonylag kis piacrész esetleges változásainak van kitéve. Ez a sebezhetőség azonban nagyon is viszonylagos, hiszen a vállalkozásoknak amúgy sem célszerű egy vagy két niche-en dolgozni, hanem általában inkább jóval többön, hiszen egy bizonyos vásárlói létszámra szükség van a vállalkozás működtetéséhez és jövedelmezőségéhez szükséges profitnagyság elérhetőségének biztosítása érdekében.

4.2.1. Piackutatás

A piac egy adott kínálat valós és potenciális fogyasztóinak halmazából áll. A piac nagysága attól függ, hogy mennyi embert érdekel az adott kínálat, ki rendelkezik megfelelő jövedelemmel, és mennyien tudnak hozzájutni a termékhez. Fontos feladat az aktuális kereslet becslése is. Egy termék iránti piaci kereslet az az összmennyiség, amelyet egy meghatározott foldrajzi területen egy adott fogyasztói csoport, adott időszakban, meghatározott piaci környezetben, meghatározott marketingprogram alapján megvásárolna. A piackutatás célja a várható kereslet előrejelzése, megtudni a vevők várható magatartását adott körülmények között. 77

A piackutatás fő területei: - a piac valós és potenciális vevőkörének megállapítása, - a piaci struktúra és várható változásainak felmérése, - a fogyasztói szokások és azok alakulása, - annak megállapítása, hogy kielégítettük-e a vevőket, fogyasztói igényeiket, esetleg milyen plusz igényeik vannak. Annak érdekében, hogy a felesleges költségeket elkerüljük, pontosan meg kell határozni a kutatás célját, területeit. A túlzottan sok információ azzal okoz gondot, hogy felesleges költségeket és időt igényel, a kevés információ pedig nem teszi lehetövé a megalapozott döntés-előkészítést. A piackutatás módszereit a 13. ábra szemlélteti. Piackutatási módszerek l

Szekunder kutatás

Primer kutatás

l Belső

Külső

+

Standard interjú

Szóbeli

i •

+

Megkérdezés Megfigyelés

Írásbeli Telefonos

Kísérlet

l Mélyinterjú

.----L-.

Egyéni

Csoportos

13. ábra Piackutatási módszerek

A kutatás legfontosabb fázisa természetesen maga az információ- illetve adatgyűjtés. Először a már feldolgozott és rendszerezett információkat - szekunder információk - gyűjtjük össze tanulmányokbó l, kutatási jelentésekből, szakcikkekből, könyvekből, stb. Szekunder információk rendszerint rendelkezésre állnak magánál a vállalkozásnál is, pl. korábbi kutatások eredményeképpen. A szekunder információk begyűjtése és feldolgozása után derül ki, hogy melyek azok a "fehér foltok", amelyekről nem rendelkezünk adatokkal, információval.

78

A szekunder információk legfontosabb csoportjai: - fogyasztási cikkekre vonatkozó információk, - termelőeszközökre vonatkozó információk, - külkereskedelmi információk, - vállalaton belüli információk. Ezt követően lép be a primer információszerzés. A primer információkat magunknak kell összegyűjtenünk, ezért ez az információszerzés költségesebb módja. Primer információkat alapvetően háromfélemó don lehet beszerezni: A megfigyelés - gazdasági jelenségek és emberi magatartások megfigyelését jelenti anélkül, hogy kapcsolatfelvételre, szóbeli informálódásra kerülne sor. A megkérdezéses vizsgálatok-s zámtalan válfaja ismert (személyes interjúk, kérdőíves felmérések, telefonos megkérdezések, postai úton végrehajtott kérdőíves vizsgálat stb.). A primer piackutatásban ez a leggyakrabban alkalmazott módszer. Segítségével a legkülönbözőbb típusú információk egy időben viszonylag egyszerűen szerezhetők be. Jelentősége azért kiemelkedő, mert önállóan - kiegészítő módszerek alkalmazása nélkül is - alkalmazható a piac egy-egy ismeretlen területének átvilágítására, mélyebb megismerésére. A megkérdezés történhet: - standard kérdőívvel, amikor minden megkérdezettnek ugyanazokat a kérdéseket kell megválaszolni (standard interjú), - kötetlen beszélgetés formájában, amelynek csupán a gondolati vázát határozza meg a piackutató (mélyinterjú). A piaci teszt vagy kísérlet - A célcsoportba tartozó fogyasztókat meghatározott keretek között befolyásoljuk. A legköltségesebb, de leghatékonyabb módszer, ilyenkor pl. egy új terméket egy boltban egy bizonyos időtartam alatt kísérletképpen kínálunk, ezalatt nem csak a várható siker derül ki, hanem az is, hogy esetleg milyen módosításokat kell végrehajtani a terméken vagy az értékesítés feltételeiben, az árakban stb. A marketingkutatásnak az információk összegyűjtése után következő lépése az információk feldolgozása, kiértékelése, majd a következtetések levonása, azaz a döntés-előkészítés. Az ellenőrzés során formai, tartalmi és összehasonlító, logikai összevetéseket végzünk. Az ellenőrzések után kerül sor az adatok feldolgozására. A feldolgozás során minden olyan tényező és adat között, melyek egymással valamilyen jellegű, értelmezhető, logikai összefüggésbe hozhatók, kimutatjuk az összhatást, és elemezzük. A közlési táblában a legfontosabb, legjellemzőbb öszszefüggéseket mutatjuk be, többnyire matematikai-statisztikai mutatókat is számítva. A feldolgozási táblák (és ezek alapján a közlési táblák) többféle célból 79

készülhetnek, összefüggéseket mutatnak ki a piackutatás alanyainak ismérvei és a piackutató kérdések között, valamint egyes megkérdezett témák között. A feldolgozás során, annak eredményeképpen csoportosított adathalmazt kapunk. A feldolgozás során szét kell választani vagy éppen egymással összefüggésbe kell hozni egyes kérdéseket vagy kérdéscsoportokat Ha ez nem megfelelő csoportosítási elvek szerint történik, helytelen eredmények születhetnek. Az ok-okozati összefüggések sokféle módszerrel történő feltárása, és a jövőben is feltételezett hatása alapján a többé-kevésbé pontos jövőkép is felvázolható.

4.3. Marketingmix A marketingmix a marketing eszközeinek, módszereinek komplex és bonyolult rendszere, összessége, amelyek a marketingcélok megvalósítását szolgálják. A marketing fogyasztóorientációja nyilvánvalóvá teszi, hogy a piaci tevékenység középpontjában a vevő áll, és szükségletei befolyásolják, hogy milyen terméket vagy szolgáltatást tervezünk, milyen áron kínáljuk, hol tartjuk optimálisnak az értékesítést, és milyen ösztönző kedvezményekkel - promóciókkal támogatjuk, vezetjük be a célpiacon, valamint milyen személyes kapcsolat van a vevőkkel.

A marketingmix elemeinek egyik legelterjedtebb csoportosítása az "5 P"koncepció (a Product, Price, Place, Promotion és a Personal Seiing angol szavak kezdőbetűi alapján. Prodoct (termék) - a termékpolitika, termékmarketing vagy termékstratégia a valós igényekhez igazodik. (Részei a termékszerkezet, a termékfejlesztés, a márkateremtés, és részben ide sorolható a csomagolás, "kiszerelés", a design stb.) Price (ár)- árpolitika, ármarketing vagy árstratégia. Az üzletpolitika eszköze a célpiac megnyerésére (tisztességes haszon mellett). Place (hely) - az elosztás, a forgalmazás, az értékesítés helye. Az értékesítési csatornák, vagyis az értékesítés útjai mellett ide tartoznak ma már az értékesítési módszerek, az értékesítési helyek köre (az alkalmazott bolt- illetve üzlettípusok). Az elosztás, forgalomba hozatal és ennek módozatai a marketingmix fontos elemei. Az elosztás az az út, csatorna, amelyen a termelő az előállítás helyéről vagy raktárából eljuttatja áruita végső felhasználóhoz (vevőhöz). Az áru lehetséges útjait az elosztási rendszerben a 14. ábra szemlélteti.

80

TERMELŐ

Nagykereskedő

Kiskereskedő

[

l

VEVŐ

(

VEVŐ

J

Klasszikus Tennelő

~Nagykereskedő

____.

Kiskereskedő

~Vevő

Kiskereskedő

____.

Tranzit Nagykereskedő

Tennelő

Demigrosz Tennelő

MŐVI Tennelő

~

Nagykereskedő

Vevő

~Vevő Kiskereskedő

____.

Vevő

Közvetlen Vevő

Tennelő

14. ábra Az áruelosztás útjai

A fogyasztási cikkek esetében az elosztás formájának kiválasztásakor első­ sorban a vevők igényeit kell figyelembe venni. Ezek a következők: - A napi szükségleti cikkeket a vevők lehetőleg a lakásukhoz közeli, széles választékot kínáló boltokban kívánják beszerezni. - A megfontolást igénylő cikkeknél (ruházat, sportszerek, stb.) avevőkazokat az üzleteket keresik fel, ahol módjukban áll összehasonlítani a kínálatot. - A luxuscikkek esetében a vevők a különlegességeket keresik, árban és az üzlet környezetében (hol található és milyen az üzlet) egyaránt. 81

Promotion (ösztönzés)- az értékesítés ösztönzése, beleértve a reklámot is. Ide tartozónak tekintenek minden olyan marketingeszközt, amely a vállalkozás és a vásárlók közötti kommunikáción alapul vagy a kommunikációt, mint módszert alkalmazza. Ilyenek: az eladásösztönzés, a reklám, a Public Relations (PR), a személyes eladás. Az ösztönzés az eladást segíti azzal, hogy kommunikációs feladatot tölt be az eladó és a vevő között. Personal seiing (személyes eladás)- a leghatásosabb kommunikációs eszköz. A személyes meggyőzés lényege az, hogy a cég képviselője közvetlen kapcsolat révén kísérli meg kedvező döntésre bírni a fogyasztót Előnyei:

-

a kiváltott reakciókra gyorsan lehet reagálni, primer információk nyerhetők a fogyasztókról, eszközigénye kicsi, a meggyőzés eredménye legtöbbször azonnal realizálódik (rendelés, dés).

szerző-

Hátrányai: - drága (az egységnyi termékre jutó költség magas), - jól képzett szakembergárdát igényel, - a célcsoport elérése nehézkes és időigényes.

Az arculat (image) viszont már részben a kommunikáció eredménye, de egyben annak- és a többi marketingesz köznek-megh atározója is, így önálló marketingterületként fogható fel. A gyártó iránti bizalom eszközei a vásárlás utáni szolgáltatások mennyisége és minősége, a termékek korszerűsége, divatossága, amelyek együttesen alakítják a fogyasztó véleményét. Elfogadóvá vagy elutasítóvá teszi a fogyasztót a termékkel szemben. Ez utóbbi kérdés a marketingmunka egyik alapproblémája, mert az ismételt vásárlások forrása. A termékről kialakuló kép- az imázs (image)- attól függ elsősorban, hogy a fogyasztás során milyen tapasztalatokat szerez a fogyasztó.

4.4. Marketingterv A marketingtervben a vállalkozó a terméket, illetve a piacot helyezi középpontba, és részletes marketingstratégiákat és -programokat alakít ki arra, hogyan helyezheti el legkedvezőbben termékeit a piacon.

82

A marketingterv kialakítása az alábbi - helyzetelemzés, - marketingcélok megfogalmazása, - stratégiák meghatározása, - prograrnak kialakítása, - végrehajtás és ellenőrzés.

lépésekből

áll:

Helyzetelemzés A piaci tevékenységek rendkívül bonyolult folyamatok, előre pontosan nem határozhatók meg a kimenetek. Ennek ellenére a vezetők egyik legfontosabb feladata, hogy megbízható képet alkossanak a piaci folyamatokról, azok várható alakulásáról. A jövő piacának szimulálásához a jelenlegi állapot alapos ismerete szükséges. Marketingcélok megfogalmazása Ehhez előre meg kell fogalmazni, hogy a vállalkozás a jövőben hová akar eljutni. A marketingcélok alapvetően a piacokra és a vállalkozás kínálatára irányulnak. Marketingstratégiák meghatározása A stratégia feladata, hogy a tervbe vett célokhoz vezető módszereket, eszközöket kijelölje.

Ennek révén hosszú távra választ adjon a következő kérdésekre: - Mit gyártsan és mit értékesítsen? - Kinek gyártsa és értékesítse? - Mennyiért gyártsan és értékesítsen? - Hogyan és hol értékesítsen? A stratégia kidolgozásánál fontos kérdés, hogy a stratégiát milyen szakaszokban hajtjuk végre. Ennek megfelelően meg kell határozni - a szakaszhatárokat, - a felelősöket, - a határidőket, és - az ellenőrzési pontokat. A stratégiára kontrolling (ellenőrző) rendszer ráépítése szükséges, amely megmutatja, hogy "most hol tartunk". Ha a szakasznál eltéréseket tapasztalunk - az ellenőrzési pontok alapján -, akkor a szakasz újratervezése válik szükségessé. Ha az eltérés nagyon nagymérvű, akkor a célkoordinátát kell módosítani. 83

Ha a feltételrendszer megváltozik, a célokat- a változást érintő területek jellemzőinek figyelembevételével - is meg kell változtatni. Ennek elmaradása termelési válsághoz vezethet.

Programok kialakítása A marketingprogramok rövid távú feladatokat jelölnek ki. Ebben a fázisban a stratégiához és az éppen adott szituációhoz igazodó intézkedéseket kell megfogalmazni. A végrehajtás ellenőrzése A feladatok végrehajtása és az azt követő ellenőrzés során derül ki tevékenységünk hatékonysága és eredményessége, végrehajtásának mértéke. A stratégiák kialakítása többféleképpen történhet. Ennek megfelelően különböző stratégiai típusok léteznek. Leggyakoribbak a következők: - Összpontosító stratégia - mi a célom, hová akarok eljutni. - Támadó stratégia- a piacszegmensekért folyó harc. A kimenetel attól fiigg, milyen rugalmas az ellenfél. - Védekező stratégia- ameddig lehet, fenn akarok maradni. - Oldaltámadó stratégia - szabadpiaci területeket keres. - Gerillastratégia - megtalálja a saját eltartó képességét biztosító piaci szegmenst. Nem akar növekedni. - Piacteremtő stratégia - az igazi nagyok stratégiája.

4.5. A termék életciklusa Az életciklus-fogalom értelmezésekorkülönbséget kell tenni az életciklus és az életgörbe között. Az életciklus időbeli kiterjedése hosszabb, hozzá tartozik a termék kifejlesztésének időszaka is. Az életciklus tehát időtartam-kategória. Az életgörbe időszaka alatt a termék forgalma változik, először növekszik, majd egy maximum után csökken. Ezt a változást mutatja az életciklus (termékfejlesztés+ életgörbe) folyamata, melyet a 15. ábra szemléltet. Az életgörbe által átfogott időtartam értelemszerűen csak a bevezetéstől a termék kivonásáig terjed. A két fogalmat néha még a marketing szakirodalom is keveri. A továbbiakban mindig a következő értelmezéseket használjuk: - az életciklust időtartamként értelmezzük, - az életciklusnak így öt szakasza van (a bevezetés előtti szakasz, a bevezetés, a 84

fejlődés

-

vagy növekedés, a telítettség vagy érettség és a hanyatlás (kivonás,) szakasza, míg az életgörbének négy (a bevezetéstől a hanyatlásig), az egyes szakaszokat életciklus-szakaszokként említjük, az "életgörbe" kifejezést csak ott használva, ahol kifejezetten a görbe alakjáról van szó.

Ötlet fázis

ö e t

É r t é k e l é s

Termék elk épzel és fázisa L a b o r f e j l e s z

é

É r é k e l é s

Termék fejlesztés fázisa p r ó b a g y á r t á s

É r é k e l é s

Előze-

tes piaci kip róbál ás p r ó b a é r t é k e s

é s

É r

A termék életútja

é k e é s

Érettség Növekedés Bevezetés

Hanyatlás

.... . 15. ábra A termék életciklusa

Az egyes szakaszok jellemzői a következők: A termélifejlesztés szakaszában forgalom értelemszerűen még nincs. Jelentős költségek merülnek fel a termék kifejlesztésemellett a bevezetéskori marketingeszközök előkészítésével kapcsolatban is, a vállalkozás - az adott termék vonatkozásában- "veszteséges". A bevezetéskor a termék megjelenik a piacon. A költségek szintje igen magas 85

(marketing- és forgalmazási költségek), a forgalom növekedésnek indul. A szakasz addig tart, amíg az értékesítés a lassúbb növekedésről növekvő ütemű fejlődésre vált. A növekedés időszakában a forgalom gyorsan nő. Az értékesített mennyiség rendszerint ebben a szakaszban éri el azt a pontot, amikor a vállalatnak a termék már nyereséget hoz a korábban és a folyamatosan ráfordított költségeken felül (fedezeti pont). Az érettség (telítettség) szakaszában a forgalom eléri maximumát, nagy a verseny, új vevő alig jelentkezik. A nyereség a verseny miatt csökken. A hanyatlási szakaszban az értékesítés csökken, a termék iránti igény csökkenése, vagy a termék elavulása miatt. A nyereség az értékesítés változatlan költségei miatt egyre kisebb, a vállalatnak a termék piacról való kivonásáról kell előbb­ utóbb döntenie. A marketingmix összetétele és eszközei az életciklus különböző szakaszaiban eltérő képet mutatnak. A marketing céljai az egyes életciklus-szakaszokban mások és mások. A bevezetéskori cél a piacra való behatolás, a piaci megjelenés, így a termékmarketing terén a fejlesztés, az induló árak meghatározása, a reklám, az értékesítés megszervezése, a csatornák működésének beindítása a legfontosabb. A növekedés szakaszában a marketing célja a piac bövítése. Az értékesítési csatornákat ki kell építeni, a reklám célja már a figyelem felkeltése. Rugalmas árstratégiára van szükség. Az érettség szakaszában a telített piacon egészen mások a marketingcélok A verseny éleződése közepette meg kell tartani az elért piacrészesedést Újból elő­ térbe kerülhet a termékpolitika, ugyanis a termékeken módosításokra, korszerűsítésre, nagyobb választékra, kiegészítő szolgáltatásokra lehet szükség. A reklám jellege változik, figyelemfenntartóvá, sulykolóvá válik. A hanyatláskor a piaci cél általában a hanyatlás elhúzása. A vállalkozás ilyenkor költségcsökkentő ésszerűsítéseket hajthat végre a terméken, mivel az árakat csökkentenie kell. A kommunikációra is kevesebbet fordít, mivel már csak gyengülő mértékű figyelemfenntartásra van szükség a termék kivonásáig.

4.6. Marketingkommunikáció

Marketingkommunikációnak nevezzük azt a tevékenységet, ami segít eladni valamit. A marketingkommunikációs folyamat lényege, hogy sikeresen el kelljuttatni valamely üzenetet a vásárlókhoz, és el kell érni annak megértését, elfogadását. 86

A marketingkommunikáció általános folyamata és alapeszközei A kommunikáció alapeleme az üzenet, ami a kommunikáció befogadójának véleményét befolyásolja. Az üzenet a kibocsátótól a befogadáig mindig egy kommunikációs csatornán (médiumon) keresztül jut el, amely az üzenettől fliggetlenül létezik. Az információ továbbítása során különösen fontos a visszacsatolás, azaz annak megállapítása, hogy az üzenet eljutott-e a befogadóhoz, és az pontosan megértette-e. Az üzenetet-információt és annak formáját mindig befolyásolja az, hogy továbbítására milyen csatornát, médiumot használunk. Néhány médium, pl. a televízió ugyanis képeket is tud továbbítani, mások, pl. a rádió, csak hangot, szöveget. Némelyikük csak a hallásra hat, ezek az auditív médiumok (pl. ilyen a rádió, a hangosbemondó stb.), mások a látásra (vizuális médiumok, pl. a sajtó, a plakát), megint mások a látásra és hallásra is. Ez utóbbiak az általában leghatékonyabbnak tartott audiovizuális eszközök (pl. a tv, a mozi, a multimédia-eszközök stb.). A "klasszikus" marketingkommunikáció négy fő területe: - a személyes eladás, - a reklám, - az vásárlásösztönzés (sales promotion), - a Public Relations (PR), vagyis közönségkapcsolatok. A személyes eladásról a marketingmix keretében szó volt. Ebben a fejezetben a másik három elem kerül ismertetésre. A marketingkommunikáció területéhez szokták sorolni az arculatot is, (corporate identity (CI), image), de ez inkább önálló marketingterület, a kommunikációnak inkább alapja, meghatározója, tárgya, eredménye, mint része. A rendszerszemléletű marketingkommunikációban az arculat a marketingkommunikáció meghatározója, miközben eredménye is, de mindenképpen domináns eleme. Ahhoz, hogy a vevők megvásárolják az adott terméket, tudomást kell szerezniük róla. Különböző befolyásolási eszközök állnak a termelők rendelkezésére ahhoz, hogy a vevőket megfelelően tájékoztatni tudják. A tájékoztatás egyik legjellemzőbb eszköze a reklám. A tájékoztatás során az információ egyirányú utat fut be, a gyártótól indul, és a fogyasztóhoz érkezik (pl. a gyártó cég piacra dobott egy olyan mosószert, amely megkönnyíti a vasalást). Ezt nevezzük reklámozásnak.

A reklámozás célja (a fizetett különböző reklámeszközök igénybevételével), hogy a termékről, szolgáltatásról meggyőző információ közlésével növeljék az értékesítést. A reklámozásnál öt tényezőt kell figyelembe venni: - a reklámcélok (termék, szolgáltatás) megjelölését, 87

-

az üzenet kivitelezését (pl. hangneme, tartalma vonatkozásában hír, kérdés, utasítást adó legyen-e a szöveg), a reklám eszközeit (tv, rádió, írott sajtó stb.), a reklám hatékonyságát (a költségnek és az általa hozott többletforgal om és többletnyereség viszonyát), a megválasztott reklámeszközök nyilvánosságának gyakoriságát. elbeszélő,

-

A reklámozásban kiemelkedő szerepe van a tájékoztató, befolyásoló, emléés megerősítő funkci óknak A tájékoztató funkció feladata, hogy avevőktudomást szerezzenek magáról a termékről, annak főbb jellemzőiről, áráról és beszerezhetőségérőL Befolyásolássallehet elérni, hogy a reklámozott termék szimpátiát keltsen a lehetséges vevőkben, ösztönözze őket a vásárlásra. Az emlékeztetés a reklám mondanivalójának folyamatos szem előtt tartását végzi, felidézve a vállalatot, annak termékeit és szolgáltatásait stb., ezzel tartósan jó benyo mást kelt a cégrőL A megerősítési funkció növeli a vásárlási hajlandóságot, csökkenti a bizonytalans ágat Minde n vásárlás döntési bizonytalansággal jár. Ha a vevő minden információt összegyűjtött a termékről, akkor is igényli a megerősítést (pl. a vevő egy termék megvásárlása után- még akkor is, ha ismeri a termék minde njellem zőjét- elvárja, hogy az eladó megerősítse őt a jó vásárlá si döntésében). A reklámozás során tilos a személyiségi jogokat, a közerkölcsöt és közízlést sértő, a gyerm ekek lelki fejlődését károsító reklám közzététele. Tilos továbbá az olyan összehasonlító és megtévesztő reklám, amely sérti más áru vagy szalgáltatás jó hírét. keztető

A vásárlásösztönzés alatt értjük mindazon tevékenységeket, amelyekkel eladásnövelő hatást érünk el. Eszkö zei lehetnek: - eladószemélyzet ösztönzése (forgalmi jutalék, prémium, munka környezet stb.), vevőösztönzés (árumi nták ajándékozása, készpé nz visszat érítés, árkedvezmények, törzsvásárlói jutalm ak stb.), eladáshelyi ösztönzés (kirakat, feliratok, bemutatók stb.), viszonteladók ösztönzése (mennyiségi árengedmény, tárolóeszközö k biztosítása, fizetési feltételek enyhítése stb.), kiállítások, vásáro k (vevőkkel való közvetlen találkozás, új üzleti kapcso latok, sajtókapcsalat stb.). A vevőt, amiko r betér az eladóhelyre, különböző hatások érik. Ezek a hatások a vásárlás utolsó pillanatáig is befolyásolhatják döntéseiben. Ezeke t a hatásokat 88

kiváltó eszközöket tudatosan kell alkalmazni a marketingtevékenység segítségével. Az eladáshelyi vásárlásösztönzés kiváló eszközei lehetnek a plakátok, a kirakatok, a termékek elhelyezése, a vevőáramlások kényszerpályája, bemutatók stb. A termék elhelyezése az üzlet polcain segít az áru észlelésében. Ezért a preferált termékeket mindig szemmagasságban helyezik el. A csomagolás formája, színvilága, minősége, az általa közvetített tájékoztatás lényeges befolyásoló tényező a helyettesítő termékek (azonos célra, de mások által készített) esetén. A vevőáramlás ösztönzésével - a napi cikkeket (pl. kenyeret, tejterméket) az üzlet hátsó részében helyezik el - rá lehet kényszeríteni a vásárlókat, hogy a vásárolni nem kívánt termékek előtt is elmenjenek. Ha látják ezeket a termékeket, akkor a vásárlási igényük is felébred. A kirakatnak információs és vásárlásösztönző szerepe egyaránt érvényesül. Célja felkelteni az előtte elhaladó potenciális vásárlók érdeklődését a bemutatott termékek iránt. A Public Relations (PR)- közönségkapcsolatok- tevékenységnek növekvő szerepe van egy vállalkozás életében. A PR feladata, hogy megszerezze és megtartsa azoknak az embereknek a megértését, rokonszenvét és megbecsülését, akiknek a véleménye közvetlenül vagy közvetett módon befolyásolja (befolyásolhatja) egy vállalat, valamilyen szervezet vagy akár csak egyetlen tevékenység helyzetét Más megközelítésben a PR minden olyan tevékenység és magatartás, amely gondolkodásra, véleményalkotásra készteti, ösztönzi, befolyásolja, sőt irányítja a közvéleményt A Public Relations a marketing egyik igen fontos eszköze, az arculat egyik legjobb közvetítője, és bizalmat kelthet a vállalkozás iránt. A céget folyamatosan, személyes közelségbe akarja hozni a környezet minden elemével: intézményekkel, más cégekkel, sajtóval, vevővel, jelenlegi és jövőbeni munkatársakkal. Ennek a kapcsolatszervezésnek legjellegzetesebb eszközei a következők: - A sajtókapcsolatok- célja az információk közzététele figyelemfelkeltési céllal, személyre, termékre vagy szolgáltatásra vonatkozóan. - Termékpropaganda - amely komoly erőfeszítést kíván a termékek propagálása szempontjábóL - Vállalati kommunikáció- a szervezet megértését segíti elő. - Érdekszövetség a törvényhozókkal - lobbizás meghatározott célok elérése érdekében. - Tanácsadás.

89

A PR módszereit két nagy csoportra oszthatjuk: a belső és a külső PR eszközetre. A külső PR módszerei (a sajtókonferenciák, üzleti megvendégelés, "nyílt napok", publikációk, vásárlók vagy szakemberek részére szervezett konferenciák, előadások vagy összejövetelek, a vásárlói információs szolgáltatások, a szponzorálás, mecenatúra, hírlevelek, éves jelentések, stb.) szélesebb körben ismertek. A legutóbbi időkig a belső PR lényegesen kisebb figyelmet kapott. Növekvő jelentőségét az a felismerés támogatja, hogy a belső PR a jó munkaatmoszféra megteremtésének legfontosabb eszköze. Nélküle lehetetlenné válik jó külső kapcsolatok fenntartása is, hiszen a cégen belüli rossz hangulat és rossz belső kapcsolatok mindig kisugárzódnak a vállalkozáson kívülre is az alkalmazottak által. A vásárlókkal való kapcsolatokat ugyanis mindig a belső kapcsolatok determinálják. A PR tevékenységet egy mondatban talán a következőképpen lehetne megfogalmazni: "Úgy kell bemutatni a céget és termékeit, hogy azt ne kelljen túlmagyarázni!"

4. 7. A logisztika szerepe a vállalkozási tevékenységben A logisztika- mint fogalom - a gazdaságban a 70-es évek elején jelent meg, de igazából a 80-as évek közepétől beszélhetünk a kiteljesedésrőL Eleinte inkább az egyes területekhez kapcsolódó folyamatok, megoldások kaptak hangsúlyt, majd megjelent a teljes termelési-elosztási folyamatra kiterjedő logisztikai szemlélet A logisztika tulajdonképpen egy szemléletmód, amely különböző- részben egyébként is létező és alkalmazott- módszereket egy közös cél érdekében alkalmaz a termék létrehozása és felhasználása során. A fejlett piacgazdaságok vállalatai az elmúlt évtizedekben felismerték a termeléshez kötődö külső anyagi folyamatok piaci sikerekben játszott stratégiai jelentőségét. Korábban a logisztikai rendszer hatékonyságát leginkább a mű­ ködtetés költségeinek csökkentésén mérték, újabban azonban más, meghatározó jelentőségű versenykritériumok, mint a különböző szervezetek rugalmas együttműködése és a kapcsolódó szolgáltatások körének bövítése is előtérbe kerülnek. A logisztika célja bonyolult folyamatok hatékonyabbá tétele, a gazdasági folyamatokban az áruegységre jutó költségek csökkentése. A logisztika létrejöttét a gazdasági élet alapvető szűkössége és a gazdasági verseny tette elengedhetetlenné (a magas energia- és nyersanyagárak, a hitelfelvételek magas kamatai, a modem, sokszereplős piacok).

90

A logisztikus célja, hogy a vállalat leghatékonyabb működésének módját tárja fel. Ezért információkat gyűjt a termékről, az értékesítési eredményeiről az értékesítési osztállyai együttműködve, kapcsolatban áll a gyártással és a vevő­ szolgálattal, feldolgozza az onnan érkező visszajelzéseket. A rendelkezésre álló kapacitások, az optimális gyártási mennyiségek folyamatos kihasználása, valamint a termék optimális elosztása érdekében állandó kapcsolatban van a disztribúciós hálózattal. Mivel költségoptimalizációra is törekszik, a pénzügyi osztálylyal is egyeztet. A logisztika a gyártás és tervezés köré csoportosuló terület. Feladata igen komplex: hozzá tartozik a beszerzéstől a szállításig terjedő folyamatban az anyag-, energia- és információáramlás tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése a szállításon, raktározáson, készletgazdálkodáson és a disztribúción keresztül. Napjainkban egyre inkább az a tendencia mutatkozik, hogy a logisztika és a szállítmányozás külön munkaterületként jelenik meg, mindkettő szorosan összekapcsolódva a marketinggel, értékesítéssel, gyártássaL Logisztikai nézőpontról akkor beszélünk, amikor az anyagáramlás oldaláról szemléljük a vállalati működés egészét. A termelési folyamat fenntartása érdekében biztosítani kell az anyagok, a félkész termékek, a késztermékek és az áruk folyamatos áramlását, mivel ezek forgóeszközök, és így egyszer használatos résztvevői a termelésnek A logisztika területéhez tartozik a raktározási, termelési, értékesítési, és hulladékkezelési logisztika. A raktározási logisztika a beszerzést követően az áruk és alapanyagok termelési folyamatba való bejutásáig tart, valamint ide értjük már a legyártott termékek raktározását is. Hozzá szorosan kötődik a termelési logisztika, amely összekapcsolja a különböző gyártási folyamatokat, gondoskodik a folyamatos alapanyag-ellátásról, együttműködve az irányítással és a beszerzési igazgatóvaL Az értékesítési logisztika (disztribúció) a vevői igények kielégítésének fizikai megvalósulása. Elsődleges célja: magas logisztikai kiszolgálási színvonallal a legalacsonyabb költség mellett. A hulladékkezelés a gyártás, szállítás, valamint a raktározási hibák nyomán keletkezett selejtes alapanyagok és "késztermékek" cseréjét vagy javítását célozza meg, valamint a melléktermékek elszállítása is ide tartozik. A folyamatok irányultságát figyelembe véve vállalati, szállítási, csomagolási stb. logisztikáról beszélhetünk. A vállalati stratégia egyik funkcionális területe a logisztikai stratégia. Főbb elemei a következők: A beszerzés stratégiája a szállítókkal szemben támasztott követelményeket és a szállítók kiválasztásának elveit, valamint az ezekhez kapcsolódó információs 91

rendszert tartalmazza. Az információs rendszemek belülről és kívülről is adatot kell szolgáltatnia. A készletezés stratégiája a készletek összetételére, forrásaira, mértékére vonatkozó kereteket határozza meg. A fizikai elosztás és az értékesítés stratégiája a készletezési pontok számát, helyzetét és a közöttük lévő szállítások rendszerét határozza meg. Az információ áramlás stratégiája a logisztikai rendszer működéséhez szükséges információk megfelelő helyre való eljuttatásának, valamint a rendszer mű­ ködését ellenőrző információk visszacsatolásának módjait írja elő. A logisztika, mint a munkaterületek többsége igényli a fejlődésre való belső igényt, a gyors döntőképességet és reakciókészséget, a kitartást. Kiemelkedő fontosságú a kiváló kommunikációs készség valamennyi logisztikai területen, gondoljunk csak pl. a beszállítókkal, illetve a vevőkkel való jó kapcsolat kialakítására. Ez utóbbihoz nélkülözhetetlen a vevőorientált magatartás és hozzáállás. A nyelvtudás itt is feltétel, mivel manapság minden cég rendelkezik külföldi kapcsolatokkaL A szerencsésebbek akár külföldi tréningeken illetve továbbképzéseken is bővíthetik tapasztalataikat, bár erre leggyakrabban abetanulási időszakban szokott lehetőség nyílni a multinacionális vállalatoknál, valamint később, amikor már valamilyen vezetői pozícióba került a lelkes logisztikus. A logisztikai rendszer átfogó struktúráját a 16. ábra szemlélteti. A logisztikai rendszer átfogó struktúrája Beszerzés A termelés ellátása Készletezés

::ld

·O

.....E-< ~ ~

·< N

Anyagi folyamatok lebonyolítása

r:n

Információke zelés

Értékesítés

Anyagés vásárolt alkatrészkészletek

Félkész termékek és befejezetlen termelés

Késztermék készletek

Beszállítás

Anyagmozgatás

Kiszerelés, kiszállítás, disztribúció

Kínálatmenedzsment, szállítók nyilvántartása

A termelési program és folyamatnyilvántartása

Keresletmenedzsment,

::ld

•O ;;.... r-il ;;....

vevő-

nyilvántartások

Forrás: Chikán Attila: Vállalatgazdaságtan (1997) 331.o.

16. ábra A logisztikai rendszer átfogó struktúrája A logisztika integrálja a vállalat anyagi és ahhoz kapcsolódó információs folyamatait a fogyaszták magas színvonalú kiszolgálása és a lehető legalacsonyabb költségek érdekében.

92

Amennyiben az anyagi tevékenységek között nincs meg a megfelelő koordináció, akkor vagy a vevők kiszolgálása csorbul, vagy a rendszert csak fölöslegesen nagy költségek mellett lehet működtetni. A logisztika tehát a gazdaság életében a teljes ellátáslánc szervezésével és irányításával foglalkozik, elsősorban stratégiai szempontbóL Üzleti szempontból ma már általánosan elfogadott, hogy a logisztika az irányítás azon területe, amely a vállalatoknak a piacon versenyelőnyt biztosít. Ha a logisztikát jól szervezik és irányítják, az a termelt áruk értékét növeli.

5. A termelés

erőforrásai,

5.1. Az

gazdasági értékelés ük

erőforrásokról

általában

A vállalkozásoknak a termékeik előállításához, a szolgáltatások biztosításához többek közt telephelyre, üzlethelyiségre, berendezésekre, emberi erőre, tudásra van szüksége. A termeléshez, szolgáltatáshoz szükséges tényezőket összefoglalóan erőforrásoknak nevezzük. Az erőforrásokért pénzt ad ki a cég. Acégek eredményességének egyik alapvető tényezője az erőforrás-felhaszná­ lás. A felhasznált erőforrások mennyisége és a felhasználás módja meghatározza a cég költségeit, ezen keresztül azt az árat, amivel a piacon megjelenhet. A hatékonyabb erőforrás-felhasználású cégek alacsonyabb árral tudnak piacra lépni, így nyomást gyakorolnak a többi cégre, vagy fokozatosan kiszorítják a piacról a rosszul gazdálkodó vállalkozásokat. A termelő- és szolgáltatási tevékenység különböző változatai más-más erőfor­ rást igényelnek. A termelőtevékenység sok gépet, berendezést igényel, a kereskedelmi tevékenységjelentős árukészlet tartását követeli meg, a szolgáltatásokjelentős arányú emberi munkaerő alkalmazásával járnak. A termelő- és szolgáltató tevékenységhez szükséges erőforrások között átváltási lehetőség van, azaz bizonyos határok között helyettesíthetik egymást. A termelőtevékenységben a technikai fejlettség, a műszaki színvonal nagysága fordítottan arányos a felhasznált munkaerő mennyiségével, vagyis az élőmun­ ka-szükségletet gépekkel, technikai berendezésekkel ki lehet váltani. A kereskedelemben az árukészlet nagyságának növelésével és az önkiszolgáló tevékenység fokozásával munkaerő takarítható meg. A különböző erőforrásfajták más-más jellemzővel rendelkeznek. A következőkben a tartósan befektetett tárgyi eszközök, a forgóeszközök, az immateriális javak, a munkaerő, az információ jellemző tulajdonságait tekintjük át. 93

5.2. Természeti erőforrások A természeti erőforrások közé a következők sorolhatók: - az éghajlati viszonyok, - a domborzati és talajviszonyok, - az élőlények biológiai tulajdonságai. Az éghajlati viszonyok alapvetően a termeszthető növények körét határozzák meg. Ezenkívül az éghajlati elemek (csapadék, napsütéses órák száma, hőösszeg stb.) változásajelentős termésingadozást is okozhat, ami a termesztés biztonságát befolyásolja. A domborzati viszonyok elsősorban az alkalmazható művelési módokat és a használható géprendszerek körét határozza meg. Kismértékben - főleg erősen lejtős talajokon- a gazdaságosan termeszthető növények körét is befolyásolja. A talajtulajdonságo k a gazdaságosan termeszthető növények körét, a hozarnak nagyságát, és ezzel a termesztés eredményességét határozzák meg. Míg az elő­ ző két tényező nem, addig ez kismértékben változtatható (talajszerkezet, kémhatás). Az élőlények biológiai tulajdonságainak különböző hatásai vannak a gazdálkodási tevékenységre. Ez egyrészt a munkák elvégzésében játszik fontos szerepet. A mezőgazdasági munkáknak követnie kell az élőlények életritmusát Bizonyos munkákat csak a növények meghatározott fejlettségi stádiumában lehet elvégezni. Ez sok esetben munkatorlódást, munkacsúcsot okoz, ami időnként komoly szervezési problémát von maga után. Az élőlények bioritmusából adódik, hogy amezőgazdasági munkafolyamatok sorrendje nem cserélhető meg. A termékmegjelené s ciklikus. Az állattenyésztésben változatos időinterval­ lumokban, a növénytermesztésben évente egyszer jelenik meg a termelési célt tükröző termék. A ciklikus termékmegjelenés az árbevételek megjelenését is idényszerűvé teszi. Ez a termelés folyó finanszírozásában okozhat zavart.

5.3. A termelés eszközrendszere 5.3.1. Befektetett eszközök A befektetett eszköz a neve azoknak az eszközöknek, amelyek hosszabb időn keresztül a vállalkozás vagyonában maradnak. Befektetett eszközként olyan eszközt szabad kimutatni, amelynek az a rendeltetése, hogy a tevékenységet, a mű­ ködést tartósan, legalább egy éven túl szolgálja. 94

A magyar számviteli törvény szerint a befektetett eszközök közé tartoznak: - az immateriális javak, - a tárgyi eszközök, - a befektetett pénzügyi eszközök. A immateriális javak a gyűjtőneve az egy évnél hosszabb élettartamú, nem anyagi és nem pénzügyi jellegű eszközöknek. Egyes fajtái alapvetően olyan kiadás jellegű tételek, amelyek nem térülnek meg egy üzleti éven belül, ezért a számviteli szabályozások bizonyos körülmények között megengedik az eszközzé minősítésüket (aktiválás).

-

Fajtái a magyar számviteli törvény szerint: Alapítás, átszervezés aktivált értéke: az új vállalkozás létrehozásával kapcsolatos költségek. Kísérletifejlesztés aktivált értéke: az új termékek előállításával kapcsolatos, a jövőben várhatóan megtérülő többletköltségek Vagyoni értékű jogok: önállóan forgalomképes jogok, melyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz (pl. bérleti jog, használati jog, licencek stb.). Szellemi termékek: szellemi alkotások, például találmány, szabadalom, knowhow, védjegy, szoftver, stb. Üzleti vagy cégérték: cégvásárlás esetén a jövőbeni gazdasági haszon reményében teljesített többletkifizetés összege.

Tárgyi eszköz a számvitelben azoknak az eszközöknek a gyűjtőneve, amelyek anyagi formában léteznek (szemben például az immateriális javakkal, amelyek "nem megfoghatóak") és több mint egy éven keresztül maradnak a vállalkozás vagyonában. A tárgyi eszközök között a mérlegben azokat a rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett anyagi eszközöket, tenyészállatokat kell kimutatni, amelyek tartósan - közvetlenül vagy közvetett módon - szalgálják a vállalkozó tevékenységét, továbbá az ezen eszközök beszerzésére (a beruházásokra) adott előlegeket és a beruházásokat, valamint a tárgyi eszközök értékhelyesbítését

-

-

A magyar számviteli törvény szerint az eszközök fajtái: Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékű jogok: a földterület és minden olyan anyagi eszköz, amelyet a földdel tartós kapcsolatban létesítettek (például ültetvény, épület, építmény), illetve a hozzájuk tartozó vagyoni értékű jogok (például haszonélvezet, bérleti jog, közműhasználati jogok) Műszaki berendezések, gépek, járművek: a vállalkozási tevékenységet (termelést, értékesítést, szolgáltatásnyújtást stb.) közvetlenül szolgáló eszközök. 95

Egyéb berendezések, gépek, járművek: a vállalkozási tevékenységet közvetett módon szolgáló berendezések, gépek, járművek. - Tenyészállatok: azok az állatok, amelyek a tenyésztés során leválasztható terméket termelnek, vagy pedig valamilyen hasznos tevékenységet (őrzés, kocsihúzás stb.) végeznek - Beruházások: beszerzés vagy előállítás folyamatában levő, jövendőbeli tárgyi eszközök, amelyeket még nem vettek rendeltetésszerű használatba. A tárgyi eszközöket a mérlegben könyv szerinti értéken kell szerepeltetni. Ez a bruttó érték (más néven bekerülési érték) és a halmozott értékcsökkenés különbözete. A tárgyi eszközök beszerzésekor túlnyomórészt kifizetik az eszköz teljes vételárát Az eszközök beszerzési értéke a cég által előállított termék vagy szolgáltatás árába hosszú időszak alatt épül be. Az eszközök értéke amortizálódik, azaz folyamatosan csökken, s közben a befektetés megtérüL A termék/szolgáltatás árában a költséghányad egy részét a tartós tárgyi eszköz értékcsökkenése teszi ki. A tárgyi eszközöknek sajátos vonása, hogy az amortizáció elszámolása költségnövekedéssel jár, de pénzkiadást nem von maga után. A vállalkozás befektetett tárgyi eszközei fizikai kopást, illetve erkölcsi avulást szenvednek, melynek következtében veszítenek értékükbőL Az elveszített értéket pénzben fejezzük ki, amely átmegy az új termék, szolgáltatás értékébe. Az értékvesztésnek ezt a folyamatát nevezzük amortizációnak. A vállalkozónak - a törvényi előírások figyelembe vételével - meg kell határoznia a tárgyi eszközök várható élettartamát, valamint az értékcsökkenési leírás módszerét -

Az értékcsökkenési leírás lehet: - Lineáris leírás: az eszközök értékét egyenletesen, minden évben azonos öszszegben számolják el költségként - Degresszív leírás: az eszközök értékét csökkenő ütemben számolják el költségként A futamidő kezdeti szakaszában nagyobb a leírási összeg. - Teljesítményarányos leírás: az eszközök értékét az igénybevétel szerint számolják el (üzemóra, tonnakilométer stb.). ~ 1'f"9'W]Iil<

Az elszámolás szabályait a számviteli és az adótörvények írják elő. Az előírá­ sok főbb szempontjai: - az immateriális javak és a tárgyi eszközök beszerzési vagy előállítási költségeit azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előre­ láthatóan használni fogják, - az évente elszámolandó értékcsökkenést a nyilvántartásokban rögzíteni és az üzembe helyezéstől folyamatosan alkalmazni kell,

96

nem számolható el értékcsökkenés a földterület, a telek és az erdő után. A leírási kulcs az a százalékos vagy abszolút szám, amely kifejezi, hogy az eszköz bruttó vagy nettó értékéből egységnyi idő alatt hány százalékot, illetve mekkora összeget kell értékcsökkenésként elszámolni. Az évenként elszámolható értékcsökkenést a számviteli törvény írja elő, de szabályozzák az adótörvények- így az szja és a TAO- is. Az értékcsökkenési leírást a veszteséges vállalkozásnak is el kell számolnia! Az egyszeri beszerzési költségen túl a tartós tárgyi eszközök működtetése részben üzemeltetési kiadásokkal, részben karbantartási kiadásokkal jár. A tárgyi eszközök beszerzése és használatbavétele hosszú, több szakaszból álló folyamat, amit beruházásnak neveznek. A beruházás befejezése után kezdhet hasznot hozni az eszköz, így a beruházási időtartamot célszerű rövidíteni.

-

Befektetett pénzügyi eszközök Befektetett pénzügyi eszközök között azokat az eszközöket (részesedés, értékpapír, adott kölcsön) mutatjuk ki, amelyeket a Társaság azzal a céllal fektetett be, hogy tartós jövedelemre tegyen szert, illetve befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőségeket érjen el. Tulajdoni részesedést jelentő befektetések (részesedés ek): - tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban (részvény, üzletrész, vagyoni betét), - egyéb tartós részesedés (nem tartozik az előzőbe, de tartósan szolgálja a vállalkozás érdekeit). Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok: - államkötvények, - kapcsolt vállalkozások értékpapírjai, -- egyéb vállalkozások értékpapírjai, - tartós diszkont értékpapírok. Tartósan adott kölcsönök: - tartósan adott kölcsönök, egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban, - egyéb tartósan adott kölcsönök, - tartós bankbetétek kapcsolt vállalkozásban, - tartós bankbetétek egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban, - egyéb tartós bankbetétek, - pénzügyi lízing miatti tartós követelés.

97

5.3.2. Forgóeszközök Forgóeszköz a neve azoknak az eszközöknek, amelyek nem maradnak hosszú ideig a vállalkozás vagyonában. A megnevezésben a forgó szó a vállalkozás termelési ciklusában való körforgásra utal: a beszerzett alapanyagokból a gyártás következtében késztermék lesz, amelyet eladva megjelenik egy követelés a vevő­ vel szemben, majd amikor a vevő kifizeti a tartozását, a vállalkozás pénzeszközre tesz szert. Az erőforrások egy része forgóeszközként működik a vállalkozásoknáL A forgóeszköz másként jelenik meg a kereskedelmi, illetve a termelő cégnéL A kereskedelmi cég tökéjének egy részét áruba fekteti, majd az árut eladja, a pénzen ismét árut vesz, ezt eladja. A befektetett tőke formája váltakozva áru és pénz. A termelő cég a pénzéből vásárol bizonyos alapanyagokat, segédanyagokat, majdmiután ezek átmentek a termelési szakasz minden fázisán, az utolsó termelési szakasz után késztermékké válnak. A késztermék eladása után kapott pénz egy részéből ismét anyagot vásárol, s a folyamat ismétlődik. A forgóeszközökbe való befektetésre több tényező együttesen motiválja a vállalkozásokat: Az üzletmenet folyamatosságának biztosításához szükség van forgóeszközökre. A forgóeszközök beszerzésének egy másik részét a biztonsági szempontok indokolják, ugyanis fizetési problémák esetén ez a befektetés gyorsabban pénzzé tehető, mint a tartósan befektetett tárgyi eszköz. Így az óvatossági motívum a cég likviditásának megőrzése miatt ösztönzi a forgóeszköztartást - Ugyancsak forgóeszközök tartására ösztönöz, hogy csakis gyorsan pénzzé tehető tőkebefektetés mellett valósítható meg a kedvező piaci lehetőségek kihasználása. A forgóeszközök közé tartoznak: a készletek, a pénzeszközök, - a követelések, - a rövid lejáratra tartott értékpapírok. A számvitelben készletnek nevezik a vállalkozás rendelkezésére álló, egy éven belüli felhasználásra szánt eszközök összességét. A készletek a vállalkozó tevékenységét közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök: - amelyeket a rendszeres (szokásos) üzleti tevékenység keretében értékesítési céllal szereztek be, és azok a beszerzés és az értékesítés között változatlan

98

-

-

állapotban maradnak (áruk, göngyö/egek, közvetített szolgáltatások), bár értékük változhat, amelyek az értékesítést megelőzően a termelés, a feldolgozás valamely fázisában vannak [befejezetlen termelés (ideértve a befejezetlen, még ki nem számlázott szolgáltatást is), félkész termékek], vagy már feldolgozott, elkészült állapotban értékesítésre várnak (késztermékek), amelyeket az értékesítendő termékek előállítása vagy a szolgáltatások nyújtása során fognak felhasználni (anyagok).

Eredet szerinti csoportosításuk: Vásárolt kész/etek: azok az eszközök, amelyeket a vállalkozás a termék-elő­ állítás vagy a szolgáltatásnyújtás során fog felhasználni (anyagok), illetve a változatlan formában továbbértékesítésre szánt javak (áruk, közvetített szolgáltatások). Saját termefésű kész/etek: értékesítésre szánt eszközök, a termelés valamilyen szakaszában (befejezetlen termelés, félkész termék) vagy már elkészült formában (késztermékek). A folyamatos gondozás= költségek miatt saját termelésű készletnek szokás tekinteni a növendék- és hízóállatokat is. A pénzeszközök közé tartozik a készpénz, ami a pénztárban levő bankjegyek, érmék, esekkek összessége, és a bankbetétek, amely a gazdálkodáshoz, a fizetések teljesítéséhez szükségesek. A követelések olyanjogszerű fizetési igények, amelyek (értékesítési, szolgáltatási) szerződésből, előleg vagy kölcsön nyújtásából, vagy jogi előírásból erednek. A fenti meghatározást kielégítő követelések közül az alábbiak nem tartoznak a Követelések nevű mérlegsorba: - az immateriális javakra adott előlegeket az immateriális javak között kell szerepeltetni, a beruházásra adott előlegeket a tárgyi eszközök között kell szerepeltetni, az egy éven túli lejáratra adott kölcsönöket a befektetett pénzügyi eszközök között kell szerepeltetni, a készletekre adott előlegeket a készletek között kell szerepeltetni, a jegyzett tőke be nem fizetett része miatti, alapítókkal szembeni követelést a saját tőke elemeként, azt csökkentő tételként kell szerepeltetni. A Követelések nevű mérlegsorba az alábbi követelésfaj ták tartoznak: - követelések áruszállításból és szolgáltatásból (napi szóhasználatban vetelések),

vevőkö­

99

-

követelések kapcsolt vállakozással szemben, követelések egyéb részesedési viszonyban levő vállalkozással szemben, váltókövetelések, egyéb követelések (például munkavállalókkal szemben, költségvetéssei szemben, nyújtott kölcsönök stb.) Az értékpapír pénzügyi szempontból jövőbeli fizetésre vonatkozó ígéret.

Az értékpapírok megjelenési módja tekintetében két nagy csoportra oszthatók: - Okirati formában megjelenő értékpapírok: A nyomtatott értékpapírok általában két részből állnak: a köpenyből (előlapból) és a szelvényívből. A köpeny maga az értékpapír, amely tartalmazza a legfontosabb információkat az értékpapír típusát, kibocsátóját, névértékét, kamatozását, lejáratát stb. A szelvényív szelvényekből (kuponokból) áll; ezek ellenében teljesítik az esedékes kifizetéseket (osztalék, kamat, törlesztőrészletek fizetését). Dematerializált értékpapír alatt a törvényben és külön jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton létrehozott, rögzített, továbbított és nyilvántartott, az értékpapír tartalmi kellékeit azonosítható módon tartalmazó adatösszességet kell érteni. Az értékpapírok típusai: - A követelést megtestesítő értékpapírok jellemzője, hogy az egyik fél elismeri a másik fél felé fennálló tartozását, és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon (jogilag kikényszeríthető formában) ki fogja egyenlíteni. Legismertebb fajtái: a váltó, a csekk, a kötvény, a letéti jegy. A részesedési jogot (tagságot) megtestesítő értékpapírok azt igazolják, hogy tulajdonosuk valamely vállalkozás alaptőkéjéhez járult hozzá, és a befektetett pénze után jogosult a kiosztott nyereség arányos részére, az osztal ékra. Társtulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapír, aminek fontos vonása az, hogy a tulajdonosuk nem vonhatja ki a vagyonát a vállalkozásbóL Alaptípusa a részvény, de ide tartoznak a befektetési jegyek is. Az áruval kapcsolatos jogokat megtestesítő értékpapírok valamely áru feletti rendelkezési jogot biztosítanak a tulajdonosuknak Ide tartozik a közraktárjegy a hozzá tartozó zálogjeggyel (de például a hajóraklevelek stb. is). A forgóeszközök forgási mutatói jellemzik, hogy hányszor illetve mennyi alatt fordulnak meg az eszközök a pénz és az egyéb formák között. Aforgási idő az időperiódus hosszának és a forgások számának hányadosa, a pénz és az áru forgásának idejét jelzi. A forgóeszközök állandó mozgásban vannak, melynek elemei egy körfolyamatot alkotnak a következők szerint: idő

100

Pénz-

Termelőeszköz

(anyag)- Késztermék- Pénz

Egy adott időpontban meglévő forgóeszközöket két csoportba soroljuk - termelési forgóalapok (alapanyagok, nyersanyagok, üzem- és segédanyagok, félkész termékek), melyek a termelési folyamatban vannak lekötve, vagy a termelés számára tárolva, - forgalmi alapok (késztermék, árukészlet, követelés), melyek nagysága a vállalkozás értékesítési tevékenységétől függ. A forgóeszközök megtérülése kétféleképpen történik: - Zárt ciklusú megtérülési folyamat esetén a forgóeszközök lekötése halmozódik, és a termelési folyamat végén térül meg (pl. hízóállat, gyümölcstermesztés stb.). Ezt egyszeri megtérülésnek nevezzük. - Nyílt ciklusú termelési folyamatnál a forgóeszközök a felhasználással párhuzamosan megtérülnek (pl. tejtermelés, tojástermelés stb.). Ezt folyamatos megtérülésnek nevezzük. A forgóeszköz-lekötés természetesen pénzkiadással jár. A magas forgóeszközállomány költséges, alacsony hatékonyságot jelent. A túlságosan alacsony forgóeszköz-állomány miatt a nyereséges értékesítések elmaradnak, tehát szintén hatékonyságrontó. Mind a túl magas, mind a túl alacsony forgóeszköz-állomány hátrányos.

5.4. A termelési eszközök költségei és finanszírozása A termelési

tényezők

költségeit több szempont szerint csoportosíthatjuk Ezek a

következők:

Állandó és változó költségek Az állandó költségek a termelés volumenétől függetlenek, vagy kis mértékben függnek. Nagy részük akkor is fennáll, ha eszközeinket nem, vagy alig használjuk (biztosítás, amortizáció). A változó költségek a termelés volumenétől függnek, azzal arányosan változnak (üzemanyagköltség, csomagolóanyag költség stb.). Mindazon költségek, amelyeknek az értékére hatással van a vállalati kibocsátás. Közvetlen és közvetett költségek A számvitelben és a vállalat-gazdaságtanban közvetlen költségeknek hívjuk mindazt a költséget, amelynél meghatározható, hogy a vállalat által előállított melyik termékhez vagy szolgáltatáshoz és milyen mértékben kapcsolódik. Ilyen lehet például az alapanyagok beszerzési költsége. 101

Közvetett költség ennek megfelelően minden olyan költség, amely nem áll közvetlen összefüggésben egyetlen, a vállalat által gyártott termékkel vagy szolgáltatással sem. Ilyenek például a vállalat fűtési költségei. Beszerzési, termelési és értékesítési költségek A költségeket természetesen csoportosíthatjuk úgy is, hogy a vállalati tevékenység me ly fázisában (beszerzés, termelés, értékesítés) merültek fel. A számviteli elszámolás alapján A költségeket számviteli elszámolásuk során további szempontok szerint is csoportosítjuk, például: Költségnemek (megjelenési forma) szerint, ha azt vizsgáljuk, hogy a költség milyen tényező felhasználásához kapcsolódik. Ekkor beszélhetünk: - anyagjellegű költségekről - anyagköltség, igénybe vett szolgáltatások költségei, egyéb szolgáltatások költségei, - személyi jellegű költségekről- bérköltség, személyi jellegű egyéb kifizetések, bérjárulékok, - értékcsökkenési leírásról, - egyéb költségekrőL Költséghelyek és költségviselők (elszámolhatóság módja) szerint: ez tulajdonképpen a közvetlen költség-közvetett költség megkülönböztetésell alapul, a közvetlen költségek költségviselő szerint (vagyis ahhoz a termékhez/szolgáltatáshoz, amihez a költség kapcsolható), a közvetettek pedig költséghely szerint (ahhoz a helyhez, ahol a költség felmerült, például üzem, központi irányítás stb.) kerülnek elszámolásra. A számviteli törvény a vállalkozásokra bízza annak eldöntését, hogy a költségeiket a fenti számviteli elszámolás alapján milyen formában tartják nyilván. A termelési eszközök finanszírozása történhet: - saját erőből (saját forrásból), - idegen forrásból: • pénzintézeti hitel, • központi támogatás, • más vállalkozások befektetései, • lízing, • szállítói hitelek.

102

5.5. A termőföld, mint sajátos termelési eszköz

5.5.1. A termőföldről szóló törvény Az Országgyűlés abból a célból, hogy az átalakuló tulajdoni, használati viszonyok alapján a mezőgazdaságban a magántulajdonon alapuló piaci viszonyok meghatározóvá váljanak, a versenyképes mezőgazdasági termelés folytatására alkalmas földbirtokok létrehozása, valamint a termőföld minőségének védelme miatt megalkotta a 2004. évi XXXVI. törvényt, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról. A törvény hatálya kiterjed az ország területén levő valamennyi termőföldre, a földhasznosításra és a termőföld védelmére. E törvény a termőföld tulajdonjogának megszerzésére, illetőleg a szerzés tilalmára, a termőföldek használatára, hasznosítására (a továbbiakban: földhasználat, földhasznosítás ), a birtoktagok kialakítására és a földvédelemre vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg.

5.5.2. A termőföld sajátosságai,

művelési

ágak

A termőföld a szilárd földkéreg legfelső, laza, termékeny takarója. A termőföld sajátos tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek minden más termelő­ eszköztől megkülönböztetik. Ezek a következők: - nemzeti kincs, korlátlanul nem növelhető, korlátozott mértékben áll rendelkezésre, - nem mozdítható el (helyhez kötött), - a mezőgazdasági termelés nélkülözhetetlen eszköze, - termőképessége korlátozott mértékben növelhető, - használat során nem fogy el, - nem emberi munka terméke, más termelőeszközzel nem helyettesíthető, - a munka tárgya és munka eszköze is egyben, - sok telepített termelőeszköz helye. A művelési ág a mezőgazdasági és erdőgazdasági művelés alatt álló terület hasznosítási módja. A művelési ágak a következők: - Szántó: a növénytermesztési és kertészeti munkák alapvető területe. - Kert: vegyes termelésű háztáji területek. - Szőlő: szőlővel beültetett ültetvényes terület. 103

-

-

Gyümölcsös: gyümölcsfákkal beültetett összefiiggő terület. Az ilyen területeken - a szőlővel együtt- hosszú ideig történik a termesztés. Rét: állandó gyeptakaróval borított terület. Termése takarmányként kerül betakarításra. Legelő: természetes vagy mesterségesen telepített összefliggő gyepterület Legeltetéssei hasznosítják, néhány növedékét kaszálják. A feltétlen legelők más művelési ágként nem hasznosíthaták Erdő: nagyobb kiterjedésű, fás terület. Erdőgazdaságok alapvető területe. Nádas: nádtermesztéssei kapcsolatos vízfelület Halastó: halakkal telepített természetes vagy mesterséges tavak. Művelés alól kivett terület: azok a területek, amelyeken mezőgazdasági művelést nem folytatnak (út, vasút, üzemi területek, sporttelepek stb.).

5.5.3. A termőföld értékelése A termőföld érték-megállapításának jelentősége: - a mezőgazdasági termékek ármegállapítása, - a különbözeti jövedelmek elvonási lehetősége (földadó), - ösztönzés az ésszerű földhasznosításra. Hazánkban a földek minőségét négy érték-megállapítási módszerrel határozzák meg. Érték-megállapítási módszerek: Aranykorona-érték (hozadéki módszer) Ezt az értékelési módszert II. József rendelte el. Az értékelés alapja a termő­ föld jövedelemtermelő képessége. l ha átlagos búzatermő terület tőkésített hozadéka aranykoronában kifejezve. l 00 pontos értékelési rendszer Minden földterűlet kap egy termőhelyi értékszámot l és l 00 pont között. Ennek összetevői: - fizikai és kémiai tulajdonságok (talajértékszám), - domborzati és éghajlati viszonyok értékszáma. Helyettesítéses módszer Ennek lényege, hogy a föld értéke egyenlő a kieső terület hozamát pótló termelőeszközök értékéveL Kompenzációs módszer A föld értéke= Tá x 5,7 x Sz+ A Tá = a növénytermesztés 5 éves termelési átlaga 5, 7 = központilag megállapított szorzó 104

Sz = a föld minőségét kifejező szorzó A= a földterületen található tárgyi eszközök értéke

5.5.4. Az ingatlan-nyilvántartás A termőföld nyilvántartását az ingatlan-nyilvántartás keretei között végzik. Az ingatlan-nyilvántartás az ország egész földterületére, az épületekre, az öröklakásokra és a szövetkezeti lakásokra terjed ki. Az ingatlan-nyilvántartást a földhivatalok látják el. Az ingatlan-nyilvántartás alapelvei: - Közhitelesség: hitelesen tanúsítja a tulajdonjogot és az ingatlanra vonatkozó egyébjogokat Bejegyzési elv: az ingatlanra vonatkozó, szerződésen alapuló jogváltozásokat az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés hozza létre. Okirati elv: az ingatlan-nyilvántartásba adatot feltűntetni, tényt bejegyezni csak érvényes okirat alapján lehet. Rangsor elve: a bejegyzés alapján szerzett jogok hatályba lépésének szigorúan meghatározott sorrendje van. Ez a sorrend a bejegyzés iránti kérelemnek a földhivatalhoz történő érkezésétől függ. Kötelező használat: az ingatlan-nyilvántartás adatainak használata az állami, társadalmi és gazdasági élet minden területén kötelező. Teljesség: az ingatlan-nyilvántartás valamennyi ingatlanra kiterjed, függetlenül annak rendeltetésétőL Az ingatlan-nyilvántartás részei: Az ingatlan-nyilvántartás tulajdoni lapból, földkönyvből, ingatlan-nyilvántartási térképből (alaprajzból) és irattárból áll. - A tulajdoni lap: az ingatlan jogilag jelentős adatait, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és tényeket tartalmazza. - A földkönyv: két részből áll. Az első rész a földrészletek, a második rész az egyéb önálló ingatlanok jogszabályban meghatározott adatait tartalmazza. Ezek elsősorban a föld területére, művelési ágára és minőségére vonatkoznak. A földkönyvben az ingatlanok belterületi, külterületi és zártkerti bontásban találhatók. - Ingatlan-nyilvántartási térkép: a földrészletek és épületek rajzi ábrázolására szolgál. - Az irattár: az ingatlan-nyilvántartási rendszer szerves része. Itt őrzik az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés (átvezetés) alapjául szolgáló okiratokat 105

5.5.5. Földtulajdon, földbérlet Az ingatlanok- így a termőföld- tulajdonjogának megszerzése általában az ingatlan-nyilvántartáson keresztül zajlik. Vannak esetei az ingatlan-nyilvántartásan kívüli szerzésnek is, amelyek lehetnek eredeti szerzésmódok és szánnazékos szerzésmódok. Eredeti szerzésmódok: - Árverés: során csak akkor lehet az ingatlan tulajdonjogát megszerezni, ha a tulajdonos valóban az adós volt. - Elbirtoklás: útján megszerzi az ingatlan tulajdonjogát az, aki az ingatlant sajátjaként, tíz éven át folyamatosan birtokolja. - Kisajátítás: a tulajdonszerzésnek egy speciális esete. Ingatlant kisajátítani kivételesen, közérdekből, törvényben megállapított esetekben, módon és célokra lehet. Származékos szerzésmódok: - Átruházás: az ingatlanok tulajdonszerzésének leggyakoribb esete. Átruházással az ingatlan tulajdonosától lehet tulajdonjogot szerezni szerződéssel, vagy más jogcímen. - Beépítéssel: megszerzi az anyag tulajdonjogát az, aki idegen anyaggal a saját földjére vagy a használatban álló földre épít, de az anyag értékét köteles megtéríteni. - Ráépítésről: beszélünk, ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít. Ebben az esetben a föld tulajdonosa szerzi meg az épület tulajdonjogát, de köteles a gazdagadást a ráépítőnek megfizetni. A földbérlet haszonbérleti szerződés révén jön létre. E szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult. Ennek fejében köteles haszonbérletet fizetni, amely pénzben vagy természetben jár, attól fiiggően, hogy a felek miben állapodtak meg. A mezőgazdasági haszonbérleti szerződést írásba kell foglalni. A földterület haszonbérlője köteles a földet rendeltetésszerűen megművelni és gondoskodni a termőképesség fenntartásáról. Azonnali hatállyal felmondható a haszonbérlet, ha a haszonbérlő figyelmeztetés ellenére sem műveli meg a haszonbérelt földet, vagy általában olyan gazdálkodást folytat, amely súlyosan veszélyezteti a termelés eredményességét, a föld termőképességét, az állatállományt vagy a felszerelést. Abban az esetben is

106

azonnali hatályú felmondásra kerülhet sor, ha a haszonbérlő a haszonbért vagy a közterheket a lejárat után kitűzött határidőben sem fizeti meg. A mezőgazdasági haszonbérlet megszűnésével a földet olyan állapotban kell visszaadn i, hogy rajta a termelést azonnal folytatni lehessen.

5.5.6. A birtoktagok kialakítására irányuló eljárások Az általános birtokrendezés (más néven: tagosítás) célja: a kedvezőbb üzemi méret, együttesen művelhető családi birtok kialakítása. Altalános birtokrendezés A tulajdonosok széttagolt külterületi termőföldjeinek összevonásával, a természeti adottságokhoz jobban igazodó termelési feltételek, kedvezőbb üzemi méretek, az együttesen művelhető családi birtokok kialakítása céljából a település területére vagy annak természetes határokkal elkülöníthető egy részére kiterjedő birtokrendezési eljárást kell lefolytatni. Az általános birtokrendezési eljárásra a külön törvény rendelkezései az irányadók A birtok-összevonási célú önkéntes földcsere A tulajdonos szétszórt termőföldjeinek gyors, egyszerű eljárás keretében történő összevonása, valamint az állattenyésztő telepek földszükségleteinek kielégítése érdekében önkéntes földcserét lehet végrehajtani. Több tulajdonos, több széttagoltan fekvő termőföldjét egyidejűleg érintő önkéntes földcsere megszervezése a földhivatalnál is kezdeményezhető. A földhivatal által megszervezett önkéntes földcsere során a termőföldek cseréjére a résztvevők (cserepartnerek) egyetértésével kerül sor. Az érdekeltek kérelmére a földhivatal az önkéntes földcserével kapcsolatos földmérési munkát dij fizetése ellenében elvégzi, és akicserélt területeket a tulajdonosok birtokába adja. A résztvevőknek az önkéntes földcserére vonatkozó megállapodásában okiratszerűen össze kell foglalniuk a földrészleteknek a csere során kialakuló új jogi helyzetét, a kicserélendő földrészletekre értékkiegyenlítést, megállapodásokat. A termőföldön fennálló elidegenítési és terhelési tilalom, haszonélvezeti, tartási és életjáradéki jog esetén a föld csak a tilalom, illetőleg a jog jogosultjának hozzájárulásával vonható be az önkéntes földcserébe. Az önkéntes földcsere a későbbiekben a különjogszabály szerint lefolytatható általános birtokrendezés végrehajtását nem zárja ki.

107

5.5. 7. A termőföld védelme A földtörvény tartalmazza a termőföld védelmére vonatkozó szabályokat, a földvédelmi j árulékot és a földvédelmi bírságot. A használó köteles a termőföldet művelési ágának megfelelő termeléssei hasznosítani, vagy termelés folytatása nélkül a talajvédelmi előírásokat betartani (hasznosítási kötelezettség). Termőföldet más célú hasznosításra csak kivételesen - elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével - lehet felhasználni. A művelési ágak megváltoztatását előzetesen be kelljelenteni a földhivatalnak Ha a terület természetvédelmi oltalom alatt áll, akkor a művelési ág megváltoztatásához be kell szerezni a természetvédelmi hatóság engedélyét is.

5.5.8. A talaj védelme, földvédelmi járulék, talajvédelmi bírság A talajvédelem célja a termőföld termékenységének és minőségének megóvása, kémiai, fizikai és biológiai romlásának megelőzése, illetve elhárítása. A talaj védelme az állam, a földhasználó, a beruházó és az üzemeltető közös feladata.

Talajtani szakvéleményt kell készíttetni és az abban foglaltak szerint eljárni: - a szennyvíz, szeunyiszap termőföldön történő elhelyezésekor, - a hígtrágya kijuttatásakor. A talajvédelmi kötelezettségek súlyos megszegése esetén a földhasználóra, a bernházóra vagy más károkozó személyre talajvédelmi bírságot kell kiszabni. Földvédelmi járulék A termőföld más célú hasznosítása esetén egyszeri földvédelmi járulékot kell fizetni a külön jogszabályban meghatározott számlára. Nem kell földvédelmi járulékot fizetni a termőföldön engedély alapján létesített építmények után, ha azt: - talajvédelmet szolgáló létesítmény, - öntözőcsatorna és belvízcsatorna, - közüzemi lakossági, ivóvíz- és csatornaellátást szolgáló létesítmények, - belterületen lakóterület és közterület, - fokozottan védett természeti terület, - természetvédelmi beruházás céljára használják fel. 108

A foldvédelmi járulék összegének megállapításánál a földterület aranykoronaértékét és minőségi osztályát veszik figyelembe. Földvédelmi bírság Földvédelmi bírságot köteles fizetni az, aki: - a termőföld hasznosításával kapcsolatos kötelezettségét elmulasztja, - az időleges hasznosítást követően a termőföldet a határozatban megállapított határidő eltelte után teszi termelésre alkalmassá, - a természetvédelmi oltalom alatt álló terület művelési ágát engedély nélkül megváltoztatj a, - a termőföldet engedély nélkül hasznosítja más célra.

5.6. Emberi tényezők

Az ember a vállalkozás kulcsfontosságú erőforrása, hiszen az ember működteti a berendezéseket, szolgáltat, forgalmaz, tehát nélküle nincs vállalkozás. Számos vonatkozásban különbözik a már tárgyalt erőforrásoktóL Az emberi erőforrás fontos sajátossága, hogy akarata van. Az emberi tényező másik legfontosabb jellemzője a szakértelem. A vállalkozásokon belül különböző szakértelmet kívánó feladatokat kell elvégezni. Kellő szakértelem hiányában hibát hibára halmozhatunk, ugyanakkor a túlképzettség is hátrányos. Az emberi tényezőnek kiemelkedően fontos szerepe van a magas fokú szakértelmet követelő területeken (pl. a tervezőmunkánál, a kutatási-fejlesztési területen), illetve a szolgáltatások, a kereskedelem területén.

5.7. Információk

Az erőforrások a termelési és a szolgáltatási tevékenység elengedhetetlen feltételei, s így, ebben az értelemben az információ is erőforrásnak számít. A vállalkozásnak tudnia kell, hogy mit lehet a piacon eladni, vagy szolgáltatásai milyen költséggel biztosíthatók. A piacgazdaság cégeinek a befektetők tájékoztatását is biztosítani kell, rendszeresen informálni kell őket, hogy pénzüket ne vonják ki a vállalkozásbóL Az információ egyfajta megközelítésben a gazdasági események véletlenszerűségéhez kapcsolódik. Ebben az értelemben az információ bizonytalanságet szüntet meg. A jelenbeli és múltbeli gazdasági események rendszerint megismerhetők, viszont az üzleti élet természetes velejárója, hogy a jövőre vonatkozó feltételezések, ún. "várható bekövetkezések" alapján hoznak meg sok döntést. 109

A cég múltbeli teljesítményéről, a jelenlegi helyzetről és a jövőbeni eseményekről szintén ismeretekkel kell rendelkezni, hiszen a többi erőforrás felhasználásának módját ezek az információk alapvetően befolyásolják. A vállalkozás egészére vonatkozó információkon túl (évi értékesítés, alkalmazotti létszám stb.) a gazdálkodás különböző területeit is ismerni kell (pl. a termelésre, marketingre, személyzeti munkára vonatkozó információk). Az információk részletezettsége különbözik aszerint, hogy melyik irányítói szint számára készül. A felsővezetők tömör, sűrített információk alapján dolgoznak, a távlati működést szolgáló ismerettel rendelkeznek. A középvezetők kevésbé általános, szűkebb területre koncentráló információk alapján dolgoznak, a jeleme és a közeljövőre koncentrálnak Az alsóvezetők konkrét eseményekkel kapcsolatos információkat kezelnek, amelyek részletesek, rövidtávon érvényesek.

6. A vállalkozások reálszférája 6.1. A reálszféra fogalomrendszere

A cégeknél végbemenő anyagi-fizikai történések összességét a vállalkozás reálszférájának nevezzük. A reálszféra kiterjed a termelés, a forgalmazás, a szolgáltatásnyújtás minden anyagi jellegű mozzanatára, azaz a beszerzésre, termelésre, készletezésre és értékesítésre. A reálszféra felöleli az anyag és árumozgást egyaránt. A reálfolyamatokhoz és a velük szoros kapcsolatban álló erőforrásokhoz információs folyamatok társulnak. A reálszféra és szabályozási szféra érzékelhetően elkülönül egymástól. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nincs reálfolyamat szabályozás nélkül. Rendszerint szervezetileg is elválik a reálszféra és a szabályozási szféra (már néhány fővel működő cég esetében is). A termelési és áruforgalmi egységek a reálszférához tartoznak, míg a reálfolyamatok irányítása, a cég vezetése a szabályozási szféra részét képezi. Az erőforrások átalakítása termékekké és szolgáltatásokká a reá/szférában valósul meg. Az erőforrás inputokból eladható outputok keletkeznek. Az erőforrások hatékony felhasználásának kényszere a reálszféra megismerésére ösztönöz. A vállalkozások reálszféráját a következő összetevők alkotják: - a beszerzés, - a termelés, a készletezés, - a minőségellenőrzés, - az értékesítés. 110

6.2. Beszerzés A beszerzés a termelési és szolgáltatási tevékenységhez szükséges anyagi erő­ források megszerzését jelenti, az ehhez kapcsolódó összes tevékenységet magába foglalja. A cégek üzletmenetében a beszerzés kulcsfontosságú területté válik. A beszerzési módok sokrétűségemiatt más-más feladat hárul a beszerzőre, illetve cégére. Esetenkénti egyedi beszerzés főleg a beruházási javakra jellemző, de a fogyasztásicikk-kereskedelem egyedi vevőmegrendelései is ide sorolhatók. A magas raktározási költségek és az anyagokban, félkész termékekben lekötött tőke vezetett a termelésorientált beszerzés kialakulásához és elterjedéséhez. E beszerzési forma lényege, hogy az alapanyagok, segédanyagok, félkész termékek abban a pillanatban érkeznek a termeléshez, amikor azokra szükség van. Ez a módszer, amely ,just-in-time" néven vonult be a szakirodalomba és a gyakorlatba, feleslegessé teszi az üzemen belüli raktározást, viszont kiváló együttműködési készséget igényel a szállítótól és a felhasználótóL Igen sok üzemben, főleg ott, ahol egy-egy termelési program csak rövid ideig fut, a szerződésorientált beszerzés dominál. Raktárra, készletre történő beszerzés olyan üzemeknél szükséges, ahol az üzemben a folyamatos, vagy szériákban ismétlődő termelés a jellemző. Ilyenkor gyakran olyan anyagokat, félkész termékeket szereznek be, amelyeket sok termékhez tudnak felhasználni. Ezért nem célszerű szerződés szerint beszerezni. A beszerzés számos munkafeladatból áll. Az első lépés a beszerzendő javak fajtáinak, mennyiségének és időpontjának megtervezése. A tervezéshez ismerni kell a cég termelési (értékesítési) terveit és várható fejlesztési elképzeléseit. A második lépés a beszerzési lehetőségek felkutatása. Ez a különböző szakmai szervezetek (kamarák) címlistái, prospektusok stb. alapján történhet. A harmadik lépés az ajánlatok begyűjtése, a legmegfelelőbb ajánlatok összehasonlítása, hogy a cég a számára legkedvezőbbet ki tudja választani, illetve mindenkor rendelkezzen tartalékszállítóvaL A negyedik lépés a rendelésfeladás, aminek időpontját a szükséglet felmerülési ideje és a szállító teljesítési ideje dönti el. Az ötödik lépés a szállítók értékelése, amire évente egyszer kerül sor, ha nincs különösebb gond a szállítóvaL

lll

6.3. Termelés

A termelési folyamat egyik meghatározó tényezője az előállított termékek és azok sokfélesége. A termékek sokfélesége vonzza a vásárlóközönséget, azonban a termelési folyamat bonyolultságát növeli, így a költségeket emeli. A termékskála (termékválaszték) kialakításakor fontos, hogy avevőkkiszolgálási szintjét és a termelés költségeit egyensúlyban tartsák. A termék előállításának technológiáját részletesen meg kell határozni. A munkaintenzív technológia az emberi erőforrásokat helyezi előtérbe (pl. kertészeti termesztés, fodrászat), a tőkeintenzív technológiát a tárgyi erőforrások túlsúlya jellemzi (pl. a légi- és a vasúti közlekedés, az áramszolgáltatás). A munkaintenzív és tőkeintenzív technológiák között átváltás van, bizonyos mértékig helyettesíthetik egymást. Fontos eldönteni, hogy milyen mértékben célszerű a termelési és szolgáltatási folyamatokat gépesíteni. A magas fokú gépesítés rendszerint alacsony működtetési és magas bevezetési költséggel jár, míg a munkaintenzív technológiáknál a bevezetési költség relatíve alacsony, az üzemeltetési költség pedig magas. A termelési folyamat jellemzője a kapacitás. A kapacitás két módon fejezhető ki: - Jelentheti azt a bemeneti mennyiséget, melynek feldolgozására képes a termelőegység.

-

Jelentheti viszont azt a termék- vagy szolgáltatásmennyiséget is, amit a termelőegység ki tud bocsátani. Egy kenyérgyár kapacitását jellemezhetjük a feldolgozott liszt mennyiségével, valamint a kibocsátott kenyér mennyiségével egyaránt. A termelési folyamat kezelése összetett, bonyolult feladat. A termelési folyamat kezelésének legfejlettebb változatát az integrált termelésirányítási rendszerek képviselik. Az integrált jelző arra utal, hogy a cég teljes termékáramlását átfogja, a beszerzéstől kezdve az összes termelési fázison át az értékesítésig. Az integrált termelésirányítási rendszereknek két alapvető típusa működik: A szükséglettervezési rendszer IMRP/ (Material Requirement Planning) a végső szükségletből kiindulva követi egy termelési folyamat egyes szintjein a gyártandó termék bruttó és nettó mennyiségét. Figyelembe veszi a készleteket, a kapacitáskihasználást, az időbeli gyártásütemezést A rendszer magas szintű számítógépes háttért feltételez. Az éppen időben rendszer Oust-in-time) japán eredetű termelési rendszer. A termelési folyamat során éppen a szükséges időre teljesítik az igényeket, s ha valahol bármilyen hiba előfordul, ahhoz a teljes termelési folyamatot leállítják, s a hiba okozóját felderítik. Számítógép nélkül is működik, és készlet nélkül is magas hatékonyságú.

112

6.4. Készletezés A készletek tartását az indokolja, hogy fizikailag nem lehetséges, és gazdaságilag sem indokolt mindent ott és akkor előállítani, ahol, és amikor arra éppen szükség van. A termék-előállítás és a termékforgalmazás egyes szakaszai közötti kapcsolatot a készletek teremtik meg. A készletek tehát a termelés és fogyasztás időben és térben elkülönült szakaszait kötik össze. A készletezés egyik indítéka az alapanyag-ellátás folyamatos biztosítása. Sok termék-előállítási folyamat alapanyagait nem naponta szerzik be, hanem rövidebb-hosszabb időszak szükségletét - az alapanyagok eltarthatóságától függően -egyszerre vásárolják meg, a felhasználásig készletezik, majdmikor elég kevés van ezekből az anyagokból, akkor feltöltik a készleteket A készlettartásnak másik indítéka a tartalékképzés. A termelőknek a piac keresletigényeihez rugalmasan alkalmazkodniuk kell, s ehhez az átlagos termékmennyiségell felül biztonsági készletet is tartaniuk kell. A fogyasztók, vevők kiszolgálási szintjét a készletekkel növeini lehet. A készlettartás az üzletmenet folyamatosságához feltétlenül szükséges, viszont mint minden erőforrás-felhasználás, költségekkel jár. A készletezési költségeknek három jelentős csoportját különböztetik meg: - a készlettartási, - a készlet-utánpótlási, és - a hiányköltségek csoportját. A fenti költségcsoportok önmagukban is több költségelemből tevődnek öszsze. A készlettartási költség a raktárépületek vagy raktárhelyiségek fenntartási és üzemeltetési költségéből áll. A készlet-utánpótlási költségek a szállítási, a szállítás során adódó rongálódásokból, a beszerzés adminisztrációs költségeiből, valamint minőségellenőrzési költségekből tevődnek össze. Nyilvánvaló, hogy a készlettartási és a készlet-utánpótlási költségek nagysága, mozgása ellentétesen alakul. Minél nagyobb készletet tárolnak, annál magasabb a készlettartási költség, viszont a készlet-utánpótlási költség alacsony. Ugyanakkor az alacsony készletek kisebb készlettartási költséggel társulnak, viszont gyakrabban történik beszerzés, így a készlet-utánpótlási költség növekszik. Minden esetben a tevékenység jellemzői, folyamatosságának biztosítása és a készletezési költség minimalizálása dönti el a készletszintet és a beszerzés gyakoriságát. A hiányköltségek alkotják a harmadik költségcsoportot Ezt a költségfajtát egyetlen számviteli rendszer sem tartja nyilván, mégis befolyásolja a készletezési döntéseket. Hiányköltség akkor merül fel, ha avevőkvagy megrendelők igényeit 113

készlethiány miatt nem tudják kielégíteni, így a kereslet a cég szempontjából elveszett, ennek haszna is elveszett. Költséges, ha anyaghiány miatt - meglévő rendelések ellenére - a termelő­ berendezések állnak. A rendkívül gyors készletutánpótlás extraköltségei szintén a hiányköltségeket növelik. A készlethiány miatti késedelmi kötbér is ezekhez a költségtípusokhoz tartozik. A készletezés jelentős költségekkel jár. Az éves készletezési költség elérheti a készletekbe fektetett tőke értékének l 0-20%-át A cégen belül számos tényező hat a készletekre. A vállalkozás területi elhelyezkedése befolyásolja a készlettartási célokat. A több telephellyel, több lerakattal, több bolttal működő cégek választhatnak a centralizált vagy decentralizált készlettartás mellett. A készleteket befolyásolja a termelés ill. forgalom nagysága. Rövid távon a termelés vagy értékesítés növekedése a készletek csökkenéséhez vezet, a termelés ill. értékesítés visszaesése készletnövekedéssel jár. Hosszabb távon a termelés ill. értékesítés tartós változása a készletekben azonos irányú módosulást vált ki. A növekvő termelés a korábbinál több forgóeszközt, s ezen belül készletet igényel. A csökkenő termelés csökkenti a forgóeszközigényt, ezzel készlet szabadul fel. A készletek relatív nagysága a forgalomhoz vagy a felhasználáshoz viszonyított készlettel fejezhető ki. A forgóeszközöknél megismert forgási mutatók (fordulatok száma, forgási idő) igen széles körben használatosak. Csupán a forgási mutatók alapján nem lehet minősíteni a cégeket. Nem feltétlenül igaz, hogy a gyorsabb készletforgás nagyobb nyereséggel is jár.

6.5.

Minőségellenőrzés

A minőségellenőrzés a termékek és szolgáltatások előírások szerinti elkészítését vizsgálja. Ez szükséges, mert a vevő vagy fogyasztó az árban meghatározott minőséget ismer el és követel meg. A minőségellenőrzés a termelési, szolgáltatási folyamat különböző szakaszaihoz kapcsolódik. A vásárolt anyagokat, alkatrészeket, árukat a céghez való beszállításkor ellenőrzik, és a késztermékeket kiszállítás előtt minőségellenőrzés­ nek vetik alá. A minőségellenőrzés történhet mintavételes eljárással, azaz meghatározott számú termék átvizsgálása után a hibaarányból következtetnek a tegyártott termékek minőségére. A hibaaránytól fiiggően részletesebb vizsgálatot végezhetnek, vagy a teljes tételt kivonják a termelési folyamatbóL Aminőségellenőrzés másik

114

módja aminden egységre kiterjedő vizsgálat. A nagy értékű berendezések gyártása, vagy luxusszolgáltatások esetén alkalmazzák A minőségi követelmények betartása a fogyaszták elégedettségét növeli, csökkenti a termékbiztonsági problémákat. A selejt csökkentése költségcsökkentő hatású. Mindezek a cég hatékony erőforrás-felhasználását, a nyereséges műkö­ dését, az üzleti hírnév megerősítését jelentik.

6.6. Értékesítés

Az értékesítés a reálfolyamatok motorja. Akár készletre, akár rendelésre gyártásról van szó, nem lehet egyetlen gazdasági ügyletet sem indítani anélkül, hogy az értékesítési lehetőségekről ne rendelkeznénk információkkaL

115

III. A vállalkozás beindítása

l. A vállalkozás és a vállalkozó 1.1. A vállalkozás és gazdasági szerepe Mi a vállalkozás? A vállalkozás egy merőben új dolog létrehozása, amelyben a vállalkozó biztosítja a szükséges időt és erőfeszítést, vállalja a felmerülő pénzügyi, szociális és pszichés kockázatot, és megkapja az ennek következtében realizálódó pénzbeli és személyes megelégedettséget nyújtó jutalmakat (Pszichés kockázat: a vállalkozás működtetése során állandó érdekütköztetések jelentkeznek. Szociális kockázat: a kapcsolatok folyamatos leépülését és megújulását jelenti.)

Az üzleti vállalkozások sokféle szerepkört töltenek be a társadalmi életben. A vállalkozások (vállalatok) alapvető szerepei a következők: - fizetőképes kereslet kielégítése- amit a termelés vagy a szolgáltatás területén végez, - munkaalkalmat teremt- a vállalkozának, családtagj ainak, illetve más munkavállalóknak, - jövedelmet hoz létre - önmaga és környezete számára, illetve a társadalom számára, különböző befizetések révén, - szociális és kulturális feladatok ellátását segíti. A vállalkozás szükségessége egy többoldalú dolog: Az egyén oldaláról: az önállóság, a senkitől sem való függés, valamint az önmegvalósítás, a saját magam kipróbálásának lehetősége. A gazdaság oldaláról: a piaci résztvevők számának növekedése által generált piaci verseny élénkíti a gazdaságot, valamint a vállalkozások hasznossága a gazdasági növekedést segíti elő. A társadalom oldaláról: egyrészt a munkahelyteremtés lehetősége, a piaci kereslet-kínálat összhang megteremtése szempontjából jelentős. A vállalkozás lehetségességét - indítását, működését, fennmaradását - alapvetően sok tényező határozza meg. Kiragadva néhányat a sorból: A piacképes ötlet alapfeltétele a vállalkozás indításának A már kipróbált, mű­ ködő, "lerágott csont" tevékenység folytatása esetén nehéz a piacra betömi, ott fennmaradni. 116

A fogyasztói igény a termékek körét és a tevékenység volumenét határozza meg. A tőke és profit a vállalkozói érdeket és a kockázatvállalási készséget testesíti meg. A versenytársak, melyek a piaci részesedést határozzák meg. A társadalmi környezet (hagyományok, vallás, kultúra), amelyek a kereslet összetételét befolyásolják. A vállalkozó személye- akarom-e csinálni a vállalkozást, tetszik-e az, amit csinálok.

1.2. A vállalkozó A vállalkozó az, aki erőforrásokat, munkaerőt, anyagokat és eszközöket egyesít azért, hogy értéküket növelje, innovatív tevékenységet végez, jelentős kockázatot vállal és a termékeket (szolgáltatásokat) új értékkel ruházza fel. Másszóval, a vállalkozó olyan személy, aki szervezi, működteti a vállalkozást, és viseli annak kockázatát. Miért lesz valaki vállalkozó? Azért, mert: - felismeri a lehetőséget, - életvitelében váltásra kényszerül (kényszervállalkozó), vagy - a környezete támogatja a vállalkozást. A vállalkozó tehát az a személy, aki kigondolja a terméket vagy a szolgáltatást, biztosítja a tőkét, beindítja a vállalkozást, folyamatosan gondoskodik a gazdaságos működésről, piaci részarányának fenntartásáról vagy növeléséről, arra építve, hogy tevékenységére szükség van.

2. A vállalkozás beindításának lépései 2.1. A beindítás alapfeltételei

A vállalkozások, gazdasági társaságok alapításánál társasági szerződés megkötése, részvénytársaság esetében alapszabály, egyszemélyes gazdasági társaságnál alapító okirat elfogadása szükséges. Ezek szükségképpen tartalmazzák a cég nevét, telephelyét, székhelyét és a választott társasági formát, illetve az ezzel kapcsolatos szabályozást, valamint az induló tőke nagyságát.

117

Alapvető

fontosságú a vállalat elnevezése. A cégnév három fő részből áll:

a vezémévből, az alaptevékenység megnevezéséből, a jogi forma megjelölésébőL A névválasztásnál be kell tartani a cégvalódiság a cégkizárólagosság és a cégszabatosság elvét. A cégvalódiság elve azt jelenti, hogy ha a vállalat nevében pontosan megjelöljük a cég alapvető tevékenységét és a jogi formáját. Amennyiben a cég nem a tulajdonos nevét kapja, hanem fantázianév, célszerű utána nézni, hogy az megfelel-e a cégkizárólagosság elvének, vagyis annak, hogy azonos vagy hasonló tevékenységeket végző cégeket ne hívjanak ugyanúgy. A cégszabalosság elve pedig azt jelenti, hogy a cégnév feleljen meg a magyar nyelv szabályainak. A közjegyzőnél el kell készíteni az aláírási címpéldányokat Az aláírási címpéldányt ugyanis a cégbíróságon, az adóhatóságnál és a számlavezető banknál is le kell adni. A társasági szerződést vagy az alapszabályt, alapító okiratot ellenjegyeztetni szükséges ügyvéddel vagy jogtanácsossal, vagy közokiratként (közjegyzőnél) kell elkészíteni. Az érvényes jogi szabályozás szerint az adószámot már a cégbírósági beadás előtt be kell szerezni, és a cégjegyzék nyomtatványon fel tüntetni. E nyomtatványnak egy példányán a cégbíróság igazolja a kérelem benyújtását. Az alapító okirat egy példányával, az adószámmal, az aláírási címpéldány egy példányával lehet folyószámlát nyitni a banknál, majd az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak is be kell nyújtani. A számla megnyitásával a cég működésének minden feltétele rendelkezésére áll. Ettől a pillanattól a cég jog szerint fogadhat pénzösszegeket, teljesíthet átutalásokat, szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket Az egyéni vállalkozó esetében a vállalkozás beindításának és működésének feltételeit a 2009. évi CXV. törvény szabályozza. Részletei megtalálhatók a 1./2.1. fejezetben. Az egyéni vállalkozó nem köteles bankszámlát nyitni, de a végzett tevékenység ezt a legtöbb esetben megköveteli (pl. hitelfelvétel, átutalás, stb. csak így lehetséges). Mind az egyéni vállalkozók, mind a gazdasági társaságok kötelesek bejelentkezni a telephelyük szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz is.

-

118

2.2. A beindítás lépései és rövid jellemzésük

A sikeres vállalkozáshoz nélkülözhetetlen l. az "életképes" ötlet, amelyre a vállalkozást alapítják, 2. a beindításhoz szükséges tőke, amely legtöbbször csak részben áll rendelkezésére a vállalkozónak Az ötletnek megfelelően a vállalkozónak fel kell mémie annak megvalósíthatóságát, figyelembe véve a befolyásoló mikro- és makrokörnyezeti tényezőket. Ezt követően- körültekintő és mindenre kiterjedő informálódás után- átgondolt üzleti tervet kell készítenie, amely a valóságban is végrehajtható. A vállalkozás indításának folyamatát a 17. ábra szemlélteti.

Véletlenül A vállalkozó

személyiségéből

Ötletek keresésével

A működési feltételrendszer feltérképezése.

Az ötlet megvalósítását befolyásoló -makro- és -mikrotényezők felmérése.

17. ábra A vállalkozás indításának folyamata

119

2.2.1. Az elképzelés, az ötlet próbája

A vállalkozást elindító döntés akkor születik meg, amikor az egyén úgy látja, hogy a vállalkozás egyszerre kívánatos és lehetséges. Az egyén akkor dönt vállalkozás mellett, akkor biztosítja a szükséges időt és erőfeszítést, akkor vállalja a pénzügyi kockázatot, ha megkapja mindezek ellenében a pénzügyi jutalmat és a személyes megelégedettséget. Egy vállalkozásba való belekezdés előtt elengedhetetlen, hogy a vállalkozó tisztában legyen önmagával, erős és gyenge pontjaival, felkészültségével, lehetőségeivel és korlátaival. Nagyon kritikusan végig kell gondolni, alkalmasak leszünk-e arra a terhelésre, amit a vállalkozói létjelent munkában, időben, energiaráfordításban; bírjuk-e a kudarcokat, a konfliktusokat, tudunk-e más emberekkel könnyen kapcsolatot létesíteni, mennyire törnek le minket a csalódások vagy mennyire könnyen tudjuk túltenni magunkat ilyesmin. Választ kell tudni adni arra a kérdésre: "Miért gondolom, hogy vállalkozásom nyereséges lesz? Minek alapján tételezem fel, hogy a felvett pénzeket (hiteleket) nagyobb haszonnal fogom tudni kamatoztatni, mint más?" A vállalkozások indításának első lépése valamilyen életképes üzleti lehetőség kimunkálása. Ennek alapja az ötlet, amelynek megfogalmazása során tisztázni kell, hogy mit akarunk kínálni és kinek. Az ötletek születésének különböző útjai lehetségesek. Ezek közül kettőt emelnénk ki. "Az ötlet az utcán hever." Van, aki úgy talál üzleti ötletet, hogy egyszerűen körbenéz környezetében, és észrevesz néhány olyan üzleti lehetőséget, amelyek a kielégítetlen, vagy csak részben kielégített igényekből származnak. (Találni olyat, ami nincs, pedig volna rá kereslet) Az ötletek szisztematikus keresése. Ehhez segítséget nyújthatnak az úgynevezett ötletgeneráló módszerek. Ilyen például a "brainstorming" vagy ötletvihar. A jó ötlet még nem azonos a megvalósítható üzleti elképzeléssel! Az ötlet működőképességének megítéléséhez első megközelítésben felhasználhatjuk az úgynevezett GYELY-elemzési módszert (lásd: III 3.5. fejezet). A módszer a következőképpen írható le: Listátkészítünk az erős és a gyenge pontokról, illetve a lehetőségekről és a veszélyekmajd az elemzés során feltesszük és megválaszoljuk a következő kérdéseket: - Túlsúlyban vannak-e az erősségek a gyenge pontokhoz képest? - Túltesznek-e a lehetőségek a veszélyeken? - Építhetők-e az erősségek? - Kiküszöbölhetők-e a gyenge pontok? - Továbbfejleszthetők-e a lehetőségek? - Ki lehet-e védeni a veszélyeket? ről,

120

A megvalósíthatóság kérdésének eldöntéséhez azt is tisztázni kell, hogy a kigondolt tevékenység nyereségesen végezhető-e. Ehhez meg kell ismerni a potenciális piacot, ettől függ ugyanis a várható árbevétel. Más oldalról elemezni kell a költségek alakulását. Emellett meg kell becsülni az indulásnál és a folyamatos működtetésnél felmerülő pénzszükségletet, illetve azt, hogy a szükséges pénzigény milyen forrásokból szerezhető be? A ténylegesen sikert ígérő, a vállalkozónak is megfelelő és üzletileg is életképes elképzelések létrejötte a következő 4 szakaszra osztható: l. A legjobb elképzelés kiválasztása. 2. Az előzetes piacfelmérés. 3. Következtetések levonása. 4. A tervezett jövedelem számítása. Az alternatívák elkészítése, majd a legjobbak kiválasztása után pontosan meg kell határozni, írásba foglalni a kiválasztott termék vagy szolgáltatás lényegét. A leírt elképzelést mutassuk meg olyanoknak, akikről köztudott, hogy jó üzleti érzékük van, és ellenőriztetni kell velük, hogy megértik-e a leírásból a vállalkozás lényegét. Előzetes

piacfelmérés Ez az üzleti elképzelési folyamat ellenőrzésének egyik fontos lépése. Új termék esetén prototípust kell készíteni, illetve új szolgáltatásnál le kell írni annak lényegét. Bemutatásukkal fontos visszajelzést lehet kapni a lehetséges vevőkörtőL Jelezhetik pl. mit szeretnének még a terméktől, a szolgáltatástól, mi nem tetszik nekik, és mennyit volnának hajlandók fizetni érte. Az elvégzett tájékozódás során világosabban körvonalazódik, hogy a vállalkozó kikre számíthat vevőként, és miben módosítsa elképzelését. Következtetések levonása Az üzleti elképzelés ellenőrzésével a vállalkozó felkészül az alábbi lépések megtételére, hogy: - finomítsa elképzelését, - tudja felbecsülni piacának méretét, - tudja felbecsülni a piacra lépés akadályait, - megbecsülje versenyelőnyeit, - tudja kalkulálni költségeit, árait. A tervezett jövedelem számítása A vállalkozás tulajdonosának mind a cégénél elvégzett munkájáért, vállalkozói 121

kockázatáért, mind pedig a befektetett tőkéjéért meg kell kapnia az ellenszolgáltatást. A jövedelemkalkulációt megfelelő előzetes külső és belső információk begyűjtésével kezdik. A már működő vállalkozás esetén a megelőző évek gazdálkodási eredményeiből nyerik a belső információkat A kezdő vállalkozás nehezebb helyzetben van, hiszen az nem rendelkezik megfelelő adatokkal. Ezért a kezdő vállalkozás számára ajánlatos, ha az előzetes jövedelemkalkuláció készítésénél a hasonló vállalkozások adatait használja fel. Az ismert jövedelem nagysága mellett már csak három adatra van szükség ahhoz, hogy a vállalkozó elkészítse magának a tervezett jövedelem teljes kalkulációját. Ezek az adatok a következők: l. Az árukészlet átlagos forgási sebessége az adott üzlettípusnáL 2. Az átlagos haszonkulcs. 3. Az értékesítés %-ában kifejezett nettó haszon (profithányad). , l r , . b , A t agos .orgasi se esseg -

értékesített termékek költsége , k , k, at1agos ra tar esz1et

(Az átlagos raktárkészlet: a nyitó- és zárókészlet átlaga.) Haszookules =

árrés (bruttó haszonrés) értékesítés (forgalom)

x l 00

, d_ profit (nyereség) P ro fi t h anya - , 'k , , (c ) erte esites 1orga1om (A profithányad nem más, mint az értékesítés %-ában kifejezett haszon.) A tervezett jövedelemkimutatás módosításra kerülhet, amennyiben a piackutatás vagy más tényezők ezt szükségessé teszik.

2.2.2. Üzletszerzés, telephely kiválasztás, belső elrendezés Felvetődhet a kérdés, hogy milyen módonjuthatunk üzlethez, válhatunk tulajdonossá. Ennek négy esete lehetséges: - új vállalkozás alapítása (a gazdálkodó szervezetek csoportosítása című fejezetben), - egy működő cég megvétele, - koncessziók vásárlása, - franchiseing (frencsájzing).

122

Egy működő cég megvétele Egy működő cég megvétele a következő előnyökkel járhat: - A cég előélettel bír, és az új tulajdonosnak nagyobb esélye van a sikeres működésre. - Kisebb a kockázat, mert már bizonyított az adott cég életképessége. - Időt lehet megspórolni, hamarabb realizálható a nyereség. - A cég kiépített vevőkörrel rendelkezik. - Kialakult kapcsolata van a szállítókkaL - Ismerjük a működést, az ehhez szükséges erőforrásokat, a termelési kapacitást, valamint a forgaimat - A tulajdonhoz jutás egyszerű, egy adásvételi szerződéssel megoldható.

Egy működő cég megvételének hátrányai: - A profil, a gyártott termék már eleve eldöntött. A kiépített vevőkör nem biztos, hogy a legkedvezőbb az új tulajdonos számára. Az előző tulajdonos idejében meggyökerezett eljárásokat, szokásokat nehéz megváltoztatni. Lehet, hogy az épület, a belső elrendezés, a berendezés nem felel meg az elvárásoknak, előírásoknak, és a változtatás többletköltséggel jár. Igazolja-e a vételi ár helyességét a nyereség. Koncesszió A koncesszió alapvetően az áruk és szolgáltatások fogyasztókhoz való eljuttatásának társult viszonteladókra épülő rendszere. A koncesszió! megvásárló jogot szerez arra, hogy a koncesszió! nyújtó tulajdonában levő dolgokkal rendelkezzék, vagy azt felhasználja. A koncesszió célja az, hogy egy adott területen biztosítsák egy adott áru vagy szolgáltatás hatékony és nyereséges elosztását.

A koncessziót nyújtó adja: - a terméket, a márkanevet, a hímevet, - az irányítási és szervezési ismereteket, - a berendezést (ha kell). A koncessziót vevő: tőkét fektet be a koncesszió megvételére és biztosítja a koncessziót nyújtó által előírt szabályok, előírások végrehajtását, megvalósítását.

A koncesszió fajtái: - csupán a termék forgalmazására szóló, - a termék gyártására szóló - ilyenkor az eladó kiköti, hogy bizonyos alkatrészeket csak tőle lehet vásárolni, - a márkanév használatára szóló. 123

Franchising A franchise (a tevékenységgyakorlás jogának átadása) kitűnően alkalmas arra, hogy sok más embemek olyan üzlete legyen, amely egy hatékony vezetői csapat támogatását is élvezi. A franchising lehetővé teszi, hogy a vállalkozó a jogok átadója tapasztalatának, ismereteinek és támogatásának előnyeivel indíthassa üzletét. Ilyen esetben a vállalkozót betanítják, támogatják vállalkozásának értékesítési tevékenységét, és egy olyan név használatát biztosítják számára, amely már jól ismert a piacon. Afranchisingot (cégérátadást) olyan megállapodáskéntfoghatjukfel, amelyben egy bejegyzett termék vagy szolgáltatás gyártója, vagy egyedüli forgalmazója a vállalkozónak kizárólagos jogot ad a helyi forgalmazásra, amelyért az jogdíjat fizet, és nem tér el a szabványosított gyártási-előállítási követelményektől. Az átadó részéről ez azért előnyös, mert a kiterjedt és gyors növekedés révén úgy jut haszonhoz, hogy közben nem kell pénzt kölcsönöznie, vagy jelentős pénzügyi kockázatot vállalnia. A telephelyválasztás a jogi forma kiválasztásához hasonlóan a cégalapítás hosszú távon ható döntései közé tartozik. A tevékenység jellegének figyelembevétele mellett a telephelyválasztást a következő szempontok határozzák meg: A nyersanyagok közelsége Ennek a szempontnak a preferálása akkor célszerű, ha a termeléshez több anyag szükséges, mint amennyit a végtermék tartalmaz. A munkabérek nagysága A munkabér színvonala akkor játszhat fontos szerepet a telephelyválasztásnál, ha a vállalat költségstruktúrájában a munkabér jelentős hányadot tesz ki. Ilyenkor a vállalkozók igyekeznek megkeresni azokat a régiókat, ahol az olcsóbb munkaerő rendelkezésre áll. KözZekedési szempontok Itt a cél nyilvánvalóan a szállítási költségek minimalizálása. Infrastrukturális ellátottság A köztekedési lehetőségek mellett a telephelyválasztást egyéb infrastrukturális szempontok is befolyásolhatják, így pl. a megfelelő kapacitású szennyvízelvezető rendszer, megfelelő feszültségű áramszolgáltatás megléte, telefonellátottság, stb. Környezetvédelmi szempontok Lakónegyedek vagy tájvédelmi területek közvetlen közelében bizonyos iparágakba tartozó üzemek telepítése lehetetlen, vagy pedig csak tetemes pótlólagos kiadások révén valósítható meg.

124

Adózási szempontok Országon belül előfordulhat, hogy az egyes régiókban különbözőek az adámértékek (adóengedmények, helyi adók stb.). Értékesítési szempontok Az optimális értékesítési lehetőségeket elsősorban a nagy- és kiskereskedelmi vállalatok helyezik a középpontba, de ilyenek az élelmiszertermelő vállalatok is. A kereskedelmi vállalat számára a városon belüli telephelyválasztás is fontos. Ezzel kapcsolatban mérlegelni kell a telekárakat, az üzlethelyiségek bérleti díjait, a köztekedési viszonyokat és a parkolási lehetőségeket. A kiskereskedelemben a telephelyválasztást befolyásolja a forgalmazott árukjellege is. Más szempontok merülnek fel a napi fogyasztási cikkeket forgalmazóknál, mint a ritkábban keresett tartós fogyasztási cikkeket (bútorokat, háztartási gépeket stb.) kínáló vállalatoknáL Utóbbiaknál célszerű a telephelyet a konkurencia közelében kiválasztani. Ez azért van így, mert ezeknek a termékeknek a beszerzésénél a vásárlók igénylik a termékek árainak és minő­ ségi jellemzőinek az összehasonlítási lehetőségét. Ez pedig csak akkor adott, ha a versenytársak egymás közelében kínálják áruikat Minden olyan esetben célszerű és indokolt a lakást telephelyként fenntartani, amikor egyébként önálló telephely egyfelől nem szükséges a tevékenység kifejtéséhez, másfelől ez a körülmény nem rontja a cég image-t. Nagyon jól működő vállalkozás építhető ki úgy, hogy a lakás és a telephely azonos. Amennyiben azonban a tevékenység nem egy személyhez kötődik, hanem szervezetet is feltételez, a lakás telephelyként való megjelenése hosszú távon jelentős mértékben ronthatja az üzletet. Az olyan cég ugyanis, amelyik nem tud telephelyet, saját irodát fenntartani, eleve komolytalannak számít. A telephely belső elrendezése Egy telephely belső elrendezésének kérdése meglehetősen összetett. A jó elrendezésnek célja az, hogy a termelési folyamat idejét és költségeit minimálisra szorítsa. Ez változik az előállított terméktől és a termelés ismétlődő jellegétől fiiggően. A mezőgazdasági vállalkozások (farmok) esetében az előállítandó termékek választékát a piaci igények figyelembe vételével, a farm meglévő erőforrásainak és lehetőségeinek kihasználásával kell meghatározni.

A mezőgazdasági vállalkozónak két fontos feladata van: - az ágazatok kiválasztása, - annak eldöntése, hogy ezek milyen kombinációban szerepeljenek a gazdálkodásban.

125

Ú gy a növénytermesztési, mint az állattenyésztési ágazatok legjövedelmezöbb kombinációját a fizikai, a biológiai, az ökonómiai és az ökológiai feltételek határozzák meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kezdő, új fannot létesítő vállalkozának a telephely kiválasztásakor és az eszközösszetétel meghatározásakor ezeket figyelembe kell venni.

2.2.3. Az üzlet finanszírozása, pénzügyi tervezés FinanszírozásoD értjük a vállalkozás azon tevékenységét, amelynek során biztosítja a folyamatos működéséhez szükséges összes tőkét. Új vállalkozás indításánál a vállalkozó leginkább saját pénzét, vagyonát fekteti be és kockáztatja. Tudnia kell elsődlegesen azt, hogy az induláshoz rnenynyi tőkére van szüksége, másrészt pedig képet kell kapnia a lehetséges kockázat mértékéről. Erre jól használható tervezési segédeszköz az úgynevezett "J" görbe, mely a 18. ábrán látható. Ft Nyereség

Árbevétel

o Veszteség

Idő

Fedezeti pont

18. ábra A "J" görbe

Az -

ábrából kikövetkeztethető, hogy rnennyi pénz szükséges az új vállalkozás elkezdéséhez, mennyi saját tőkét kell kockáztatni, mennyi pénzt kell "másoktól" kölcsönkémi.

126

A legtöbb vállalkozás indításának esetében - ahogy az ábra is mutatja- kezdetben a kiadás több mint a bevétel, vagyis a bevételek nem fedezik a kiadásokat. Egy idő után a bevétel ("J" görbe vonala) folyamatosan emelkedni kezd, és eléri a ráfordítások összegét. Ez lesz a fedezeti pont, ahol a kiadások és a bevételek összegei megegyeznek. Ezen túl a vállalkozás már nyereségesen működik, a nyereség kiegyenlíti a kezdeti veszteséget Az a pont, ahol az értékesítési volumenből adódó nyereség összege eléri az indulási veszteségek összegét a befektetés megtérülési pont (B). A pénzügyi kérdések jelentős hatást gyakorolnak a vállalkozásokra. Különösen igaz ez az induló vállalkozások esetében. Az induló vállalkozások pénzügyi problémái közül a következőket lehetne felsorolni: A vállalkozások tőkehiánya: Az elmúlt időszakban nem, vagy csak kis méctékben koncentrálódhatott a tőke a magánszemélyek kezében. Így a vállalkozók többsége csakjelentős külső forrás bevonásával képes vállalkozásba kezdeni. Sokszor a külső forrás felkutatása nagyon sok időt és fáradozást jelent. Igen gyakran a vállalkozók a szükséges tőkét nem képesek előteremteni. A vállalkozók gazdasági-vállalkozási ismereteinek a hiánya: Ebből adódóan nem készítenek tervet, nem írják le, nem számolják ki a vállalkozás tőke­ szükségletét és a jövőbeli működésének eredményét. Örülnek annak, hogy az induláshoz szükséges tőkét végre előteremtették, de nem számolnak a folyó termelés, a működtetés finanszírozásával. Rendszerint alábecsülik a működési költségeket, például számolnak a bérköltséggel, de nem veszik figyelembe a bérhez kapcsolódó közterheket A követelésállomány- vevőállomány - finanszírozása: A vállalkozások műkö­ désük során részben hitelre értékesítenek vevőiknek Úgy gondolják azonban, hogy az így keletkezett kintlévőségeket a vevők pontosan, időben teljesíteni fogják. Sok vállalat csődjének elsődleges oka az, hogy a vállalkozás tökéjéhez képest rendkívül nagy a követelésállománya. A vállalkozók nagy része elsősorban csak készpénzre hajlandó termékeit értékesíteni, kikerülve ezzel a későbbi nem fizetés lehetőségét. Ez általában alacsonyabb értékesítési volumennel járhat együtt, hiszen a tőkeszegény vállalkozások többsége elsősorban csak hitelre képes vásárolni. A vállalatok működésének, beruházásainak, befektetéseinek finanszírozására többféle tőkebevonási lehetőség kínálkozik. A vállalkozónak saját vagyana (tőkéje) mellett igénybe kell vennie idegen forrást is, amelyek, mint kötelezettségekjelentkeznek a vállalkozó számára. Ezek lehetnek rövid vagy hosszú lejáratúak

127

A vállalkozó - főleg az új vállalkozás indításakor- a következökre alapozhat: Személyes megtakarítások - A vállalkozás alapját a meglévő saját vagyonnak kell képeznie. Hitel vagy kölcsön felvételénél is az vetődik fel, hogy mennyit fektetett be a tulajdonos. A hitelező biztos akar lenni abban, hogy a kockázatot a tulajdonossal közösen vállalja, hiszen a tulajdonlás aránya egyben a kockázat arányát is jelenti. Rokonoktól és barátoktól felvett kölcsönök. - U gy an a tapasztalt üzletemberek elítélik az alaptőke ilyen módon való megszerzését, a kisvállalkozások indításánál ez mégis gyakoribb módja a tőke megszerzésének. A szokásos banki hitelek és vételi szerződések lehetőségeinek kihasználása után sok esetben nem marad más igénybe vehető pénzforrás. Kereskedelmi bankok kölcsönei. - A vállalkozások hitelellátásában a bankok játszák a fő szerepet. Minden - főleg új - vállalkozó számára banki hitel igénylésekor a legkellemetlenebb felfedezés, hogy a banktól milyen nehéz kölcsönt kapni. Csak többszörös biztosíték mellett vállalnak kölcsönszerző­ dést, sokszor a részletekben adott hitel felhasználásának ellenőrzése mellett. A mai kamatráta kigazdálkodására azonban sok kisvállalkozó nem képes. A kölcsön felvételéhez a bank által előírt üzleti tervet kell a vállalkozónak készítenie. Kereskedelmi hitel.- Ez a hitel olyan cégtől kapható pénzügyi segítség, amelyekkel a vállalkozók üzleti kapcsolatban állnak. A készleteket folyamatosan szállító cégek a legjelentősebbek ilyen szempontbóL A termelő vagy kereskedő kedvező számlakiegyenlítési feltételei-a leszállított áru későbbi, esetleg több részletben történő kiegyenlítése - főleg a kisvállalkozások számára, a nyitókészlet finanszírozásához nyújt komoly segítséget, hiszen az induló készlet biztosítása nagy befektetést igényel. A berendezést értékesítőtől felvett kölcsön vagy hitel. -Ez a fajta anyagi segítség tulajdonképpen a kereskedelmi hitel egy másik formája, attól azonban megkülönböztető jegyekkel tér el. A szállító rendszerint egy szerényösszeg lefizetéséért és kedvező hitelfeltételekkel kínálja az árut és az adásvételi szerződés szerint a hátralékot 2 vagy 3 évre elosztva kell visszafizetni. Aliamilag kedvezményezett hitelkonstrukciók és hite/garancia. -A rendszerváltás révén a kormányzati elképzeléseknek megfelelően a vállalkozók (főleg a mezőgazdasági vállalkozók) kedvezményes kamatozású hitelekhez juthatnak. Hasonló megfontolásból az állami hitelgarancia-intézmények létrehozásával a vállalkozók bankgarancia-szolgáltatást vehetnek igénybe. Kormányzati szervek támogatás ai. -A támogatások elsősorban a mezőgazdasági termelés fejlesztésének érdekében történnek. 128

Partnerek bevonása. -Ennek egyik leggyakoribb módja a betéti társaságok alapítása. Ez esetben a kültagok lényegében az induló vagyon növeléséhez járulnak hozzá, megfelelő osztalék ellenében. Tőkerészvények értékesítése. - Részvénytársaság esetében lehetséges. A tőkenö­ velés érdekében új részvényeket bocsátanak ki, megfelelő szabályok betartása mellett. Lízingelés. -Az eszközök széles köre szerezhető így meg. Lényege, hogy a vállalkozó az eszköz(ök) vételárát a lízingszerződésnek megfelelően több éven keresztül részletekben fizeti, természetesen a vételárnál jóval magasabb öszszegért. Kezdeti vállalkozási költségek csökkentése. - Ez egy speciális vállalkozói taktika. A hitel, a kölcsön általában fiiggőséget jelent, amelyben a vállalkozó (hitelfelvevő) van hátrányos, kiszolgáltatott helyzetben. A mások pénzétől való fiiggő­ ségek adta hátrányok elkerülése érdekében legcélszerűbb, és sok esetben a leggazdaságosabb módszer is az, ha a vállalkozó csökkenti azt az összeget, amely a vállalkozás elindításához szükséges.

-

-

-

Módjai a következők lehetnek: A vállalkozó csökkenti a vállalkozás beindításának kezdeti költségeit. (pl. meglévő épületben, netán saját házában dolgozik, a berendezések egy részét használtan vagy jó állapotban veszi, vagy kölcsönkéri, házastársa, gyermekei munkájára támaszkodik stb.) A vállalkozó késlelteti a kezdéshez nélkülözhetetlen költségeinek kífizetését a krítíkus kezdési időszakot követő időpontra. (A szállítókkal megegyezik későbbi fizetési időpontban, bízonyos vásárlásokat átütemez stb.) Csökkenti a fizetéskiesésből eredő veszteségét úgy, hogy megtartja korábbi állását a folyamatos jövedelem biztosítása míatt. A vállalkozó csökkenti személyí és családi kíadásait, és átmenetileg alacsonyabb színvonalon él.

A pénzügyi tervezés A pénzügyi tervezés az a folyamat, illetve eljárás, amelynek során előzetes számítást végeznek egy időszak várható bevételeire és kiadásaira. A pénzügyí tervezés során számításba veszik a vállalkozás pénzügyi egyensúlyára a terv időszakában várhatóan ható tényezőket, a hatás irányát és mértékét. Kidolgozzák azokat a pénzügyí íntézkedéseket, amelyek nemcsak az egyensúly fenntartásához, hanem a vállalkozás fejlődéséhez is szükségesek. A pénzügyí tervezés eredménye a pénzügyí terv. A pénzügyi terv a vállalkozás mérlege, eredménykimutatása és egyéb pénzügyí kímutatásaí felhasználásá-

129

val, illetve makroökonómiai és ágazati előrejelzések figyelembevételével készült olyan összeállítás, amely megfogalmazza a vállalkozások pénzügyi stratégiáját, leírja a cél elérésének módját és a stratégia következményeit. A pénzügyi tervezés külső és belső feltételek figyelembevételével határozza meg az elérendő célt. A pénzügyi tervezés folyamata alatt a tervezőmunka szakaszait, fázisait értjük. A gyakorlat az, hogy a tervezők áttekintik az elmúlt időszakot, elemzik a kiinduló gazdasági helyzetet, prognózisokat készítenek, és kidolgozzák a tervkoncepciókat A folyamat fokozatosan közelítő lépések sorozatából tevődik össze. A pénzügyi tervezéstől elvárt követelmények alapján a tervezés munkafázisai a következők:

-

információgyűjtés,

információelemzés, tervalternatívák kidolgozása, a végleges terv kiválasztása, a terv megvalósításának ellenőrzése.

Az információgyűjtés a vállalkozások tevékenységének irányításához szükséges információk megszerzését, rendszerezését, csoportba foglalását jelenti. Az információelemzés során a már begyűjtött információk célnak megfelelő szelektálása, feldolgozása történik. Tervalternatívák kidolgozása a vállalkozás fejlődésének alternatíváit jelenti. A tervvariánsok lényeges kritériuma, hogy olyan lehetséges megoldásokat tartalmazzon, amely a korábbi időszakhoz képest - viszonyítva az elmúlt időszak bázisadataihoz-biztosítsa a vállalkozás fejlődését Ebben a ciklusban kell meghatározni a döntési alternatívákat, melyek a legjobb választást segítik elő. A végleges terv kiválasztása során döntenek arról, hogy melyik tervváltozat kerüljön be a tervbe. A terv akkor tölti be igazán a tőle elvárt szerepet, ha azt a fejlődés több szintjére fogalmazzák meg. Ennek megfelelően készíthetünk: erőteljes ütemű növekedést tartalmazó tervet- amelyet új beruházásra, új termék bevezetésére, a piaci részarány növelésére, új piacokra való betörésre alapo zunk, - normális ütemű növekedést megfogalmazó tervet - amely a piac bővülésével arányosan - nem a versenytársak rovására- kívánja fejleszteni a vállalkozást, takarékos ütemű növekedési tervet - amely a minimális tőkeigényből indul ki. 130

A terv megvalósításának ellenőrzése során folyamatosan figyelemmel kísérjük a vállalkozás előrehaladását. Ezért a pénzügyi tervezés során célszerű ellenőrzési pontok meghatározása, amellyel ellenőrizhető a terv megvalósulása, és szükség esetén korrekciók alkalmazhatók. A számviteli törvény a mérleg- és eredménykimutatás me llett- 1997 -től- kötelebeszámolórészként jelöli meg a Cahs-Flow kimutatást. Ez a kimutatás két szempontból lényeges: - Egyrészt a vállalkozás vezetőit informálja, mert a vezetés számszerűsítve látja korábbi döntései következményeit. - Másrészt a hitelezőket és befektetőket tájékoztatja, mert választ kaphatnak a vállalkozás kötelezettségteljesítési és osztalékfizetési képességéről. ző jelleggel összeállítandó

2.2.4. A vállalkozás

humánerőforrás

kérdései

A munka a társadalom legfontosabb erőforrása a javak és szolgáltatások előállí­ tásában. Az emberi munka az, amely az értékteremtő tevékenységet megtervezi, megszervezi, végrehajtja, ellenőrzi, és ha szükséges, korrigálja. Az ember munkavégző képessége, szakmai tapasztalata közgazdaságilag hasonló a hosszú távú tőkebefektetéshez. Az emberi tőke, a humántőke az a gazdasági tényező, amit a munkás bérbe ad a vállalkozának, vállalatnak, amikor munkaszerződést köt vele. Az ember munkavégző képessége hosszú távú tőkebefektetés eredménye. Ilyen befektetésnek számítanak a létfenntartási, a nevelési, az oktatási ráfordítások, valamint a munkavégzés közben megszerzett tapasztalatok, amelyek fokozatosan halmozódnak fel az emberben. Az emberi (humán) erőforrás a munkavállalók munkavégzéséhez szükséges képességeik és szakismereteik szerint strukturált összességét jelenti. Más megközelítésben a cégnél foglalkoztatott alkalmazottak összessége. A vállalkozás legértékesebb eszköze, mert a cég ezen keresztül működteti és ellenőrzi az összes többi eszközét. A munkaerővel való gazdálkodás három fő tevékenységi körbe sorolható: - a munkaerő-szükséglet meghatározása, a munkaerő megtervezése, megszerzése és beállítása; - a munkaerő ösztönzése, teljesítményértékelése; - a munkaerő fejlesztése.

131

Az emberi erőforrás tervezésének és biztosításának célja, hogy a megfelelő számú és összetételű munkaerő a megfelelő munkakörbe a kellő időre biztosított legyen. Az emberi erőforrás ösztönzésének fő célja a megfelelő munkaerő megszerzése, megtartása és motiválása. Az ösztönzés elsősorban javadalmazást jelent, azaz a bért, a juttatásokat és az ösztönzési céllal felhasználható egyéb eszközöket, pl. érdekképviselet, előlép­ tetés, munkahelyi légkör stb. A javadalmazás alaptörvénye, hogy az alkalmazottakat érdekelté tegye a teljesítményben és a jövedelemtermelésben, lássák a közvetlen kapcsolatot a teljesítményük és a jövedelmük között. A bér akkor jó, ha tükrözi a végzett munkát, arányos a vállalaton belül és vállalaton kívül a hasonló munkakörökhöz viszonyítva. Bármelyik bérformát alkalmazzuk is, a minimálbért minden esetben biztosítanunk kell. A minimálbért az Érdekegyeztető Tanács döntése alapján, év elején állapítják meg. A bérszerkezet a bérelemeket és a fizetendő terheket foglalja magába. Bérelemek - Alapbér- besorolási bér (a ledolgozott idő alapján). - Pótlék- átlagostól eltérő körülmények vagy plusz feladatok ellátásáért fizetett kiegészítő bér (pl. éjszakai pótlék, nyelvpótlék, vezetői pótlék stb.). - Jutalék- teljesítménymutató alapján előre meghatározott bér. - Prémium - előre megállapított, írásban kiadott feladatért meghatározott bér. - Jutalom- a munkaeredmények időarányos értékelése alapján kifizetett bér. A bérek terhei a munkavállalóra és a munkáltatóra egyaránt nehezednek, ezeket amindenkori jogszabályok határozzák meg. A vállalkozások személyzed politikája meghatározza a cég működésének eredményességét. Egy cégnél hatékony, elégedett és termelékeny "csapatot" kinevelni csak megfelelő személyzeti politika mellett lehet. Ennek alapja a korrekt alkalmazás megfelelő munkaszerződés révén, a cég alkalmazottainak érdekképviseletével történő együttműködés, és nem utolsó sorban a tisztességes - profitarányos - bérezés, illetve a munkabéren kívüli juttatások.

2.3. Elszámolási, számviteli rendszer kialakítása A számvitel egy gyakorlati tevékenység, amely a gazdálkodás folyamatait előre meghatározott rendszerben, folyamatosan megfigyeli, feljegyzi, rendszerezi, feldolgozza és továbbítja. A számvitel négy alapvetően önálló területből áll, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. 132

Ezek: - a beszámolási kötelezettség, - a könyvvezetés, - a költség, önköltségszámítás, - a bizonylati rend. A számviteli törvény célja, hogy a vállalkozásoknál olyan számviteli rendszer amely biztosítja a gazdálkodó szervezetek tevékenységéről a hű és valós összkép kialakítását, valamint a vállalkozás vezetői számára a döntéshozatalhoz megfelelő információs bázisul szolgál. A gazdálkodó szervezet működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről a naptári év könyveinek lezárását követően a törvényben meghatározott könyvvezetéssei alátámasztott beszámolót köteles készíteni. A beszámolónak megbízható és valós összképet kell adnia a gazdálkodó vagyonáról, annak összetételéről (eszközeiről és forrásairól), pénzügyi helyzetéről és tevékenysége eredményéről. A beszámoló formája az éves nettó árbevétel nagyságától, a mérleg főössze­ gétől, a foglalkoztatottak létszámától, mindezek határértékeitől függ. működjön,

Beszámoló lehet: - éves beszámoló, - egyszerűsített éves beszámoló, - összevont (konszolidált) éves beszámoló, - egyszerűsített beszámoló.

Az éves beszámoló A kettős könyvvitelt vezető vállalkozó az üzleti évről az üzleti év utolsó napjával, mint mérleg fordulónappal, éves beszámolót köteles készíteni. Az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. Tartalmaznia kellminden eszközt, a saját tőkét, a céltartalékot és minden kötelezettséget (figyelembe véve az időbeli elhatárolások tételeit is), továbbá az időszak bevételeit és ráfordításait, az adózott és a mérleg szerinti eredményt. Az éves beszámoló: - mérlegből, - eredménykimutatásból, és - kiegészítő mellékletből áll. Az éves beszámolóval egyidejűleg üzleti jelentést is kell készíteni.

133

A médegben és az eredménykimutatásban minden tételnél fel kell tüntetni az üzleti év megfelelő adatát. Ha az adatok nem hasonlíthatók össze, akkor ezt a kiegészítő mellékletben be kell mutatni, és indokoini kell. előző

Egyszerűsített

éves beszámoló Egyszerűsített éves beszámolót készíthet a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, ha két egymást követő üzleti évben a médeg fordulónapján a következő, a nagyságot jelző három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja meg az alábbi határértéket: - a médegfőösszeg az 500 millió forintot, - az éves nettó árbevétel az l OOO millió forintot, - az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma az 50 főt. Ezen előírásokat részvénytársaság, a konszolidálásba bevont vállalkozás, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, valamint az olyan vállalkozó, amelynek kibocsátott értékpapírjai tőzsdei kereskedelme engedélyezett vagy az engedélyezést már kérelmezték, nem alkalmazhatja. Nem készíthet egyszerűsített éves beszámolót az a vállalkozó, ahol az üzleti év a naptári évtől eltér. Az egyszerűsített éves beszámoló a médegből, eredménykimutatásból és kiegészítő mellékletből áll. Üzleti jelentést- az egyszerűsített éves beszámolóhoz kapcsolódóan-nem kell készíteni. Ha az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó a három mutatóérték közül bármelyik kettőnek a határértékét túllépi két egymást követő üzleti évben, akkor a második évi beszámoló elkészítését követő évtől éves beszámolót köteles készíteni. Egyszerűsített beszámoló Az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodó az üzleti évről december 31-i fordulónappal egyszerűsített beszámolót köteles készíteni. Az egyszerűsített beszámoló egyszerűsített médegből és eredménylevezetésből áll. Az egyszerűsített médeget és az eredménylevezetést a tételek e törvény szerinti sorrendjében, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett egyszeres könyvvitel (a pénzforgalmi könyvvitel, illetve az eszközökről és a forrásokról vezetett részletező nyilvántartások, a leltárak) adatai alapján, világos és áttekinthető formában kell összeállítani. Az egyszerűsített médeget és az eredménylevezetést magyar nyelven kell elkészíteni, az adatokat ezer forintban kell megadni. Az egyszerűsített médeg tételeit leltárral kell alátámasztani. Az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodó áttérhet a kettős könyvvitelre

134

bármelyik év január l-jével, illetve köteles áttérni a jogszabály előírja.

kettős

könyvvitelre, ha azt

Összevont (konszolidált) éves beszámoló Összevont (konszolidált) éves beszámolót és összevont (konszolidált) üzleti jelentést is köteles készíteni az a vállalkozó, amely egy vagy több vállalkozóhoz fű­ ződő viszonyában anyavállalatnak minősül, továbbá az a vállalat, amely a közös vezetésű vállalkozásban 50%-ot meghaladó tulajdoni hányaddal rendelkezik. Az összevont (konszolidált) éves beszámoló az összevont mérlegből, az öszszevont eredménykimutatásból, az összevont kiegészítő mellékletből áll, melyet a hely és a kelet feltüntetésével az anyavállalat képviseletére jogosult személy köteles aláírni. Az összevont éves beszámolót világos és áttekinthető formában úgy kell elkészíteni, hogy az a számviteli alapelvek figyelembevételével a konszolidálásba bevont vállalatok együttes vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet adjon. Nem minden esetben kötelező összevont éves beszámolót és összevont üzleti jelentést készíteni. Nem kötelező összevont éves beszámolót és összevont üzleti jelentést készítenie annak a mentesíthető anyavállalatnak, amely maga is leányvállalata egy fölérendelt anyavállalatnak A könyvvezetés (könyvvitel) az a tevékenység, amikor a vállalkozás a gazdálkodása során előforduló, a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható eseményekről folyamatosan nyilvántartást vezet, és azt a naptári év végével lezárja. A könyvvezetés az egyszeres és a kettős könyvvitel rendszerében történhet, valamint bevételek nyilvántartásávaL

2.3.1. A kettős könyvvitel alapjai A kettős könyvvitel a vállalkozás összes vagyontárgyainak, az eszközeinek (aktívák) és a forrásainak (passzívák), valamint a saját tőkében bekövetkezett változásokról vezetett nyilvántartás. Kettős könyvvitelt az a vállalkozó köteles vezetni akinek a számvitelről szóló törvény bizonyos feltételek fennállása esetén - pl. nettó árbevétel, mérleg főösz­ szeg, társasági forma stb.- ezt előírja. A kettős könyvvitel alapegyenlete: vagyontárgyak+ követelések= kötelezettségek+ saját tőke aktívák (összes eszközök) = passzívák (összes források) 135

A mérlegegyenleg felírható az év első napjára (nyitómérleg) és az utolsó napjára (zárómérleg) is. A mérlegegyenletből kifejezhető a saját tőke nagysága is: saj át tőke = vagyontárgyak + követelések - kötelezettségek Ha az év végén a saját tőke nagysága nagyobb, mint az év elején, akkor a vállalkozás nyereséges lett. Amennyiben az év végén kisebb, akkor a vállalkozás veszteséges tevékenységet folytatott. A mérlegszerűen felírt számlasor a kettős könyvelés kifejezési formája, amelynél az összes számlák egyik oldalának (tartozik) végösszege megegyezik az összes számlák másik oldalának (követel) végösszegével. A vagyon eszközeit és forrásait, valamint az azokban bekövetkezett változásokat könyvviteli számlákon tartják nyilván. A könyvviteli számla olyan kétoldalú nyilvántartás, amelynek egyik oldalán a növekedést, a másik oldalán a csökkenést számolják el. A számla bal oldalát Tartozik, a jobb oldalát Követel oldalnak nevezzük. Amennyiben a számla Tartozik oldalára írunk, a számlát megterheljük, a számla terhére történt a gazdasági esemény (terhelés). Ha a számla követel oldalára írunk, a számlát elismerjük, a javára írunk (jóváírás). Minden összeget, amelyet valamelyik számla Tartozik oldalára írunk, el kell könyveini egy másik számla Követel oldalára is. Ez biztosítja, hogy egy adott pillanatban valamennyi számla Tartozik és Követel oldalának együttes öszszege megegyezik egymással. Az egységes számlakeret rendszerbe foglalja az eszközöket, forrásokat, a gazdasági műveletek eredményre gyakorolt hatását, és ezzel biztosítja az éves beszámolóhoz szükséges alapinformációkat Az egységes számlakeret számlaosztályokból épül fel, az alábbiak szerint: - 1-4. számlaosztály tartalmazza a mérlegszámlákat. (Ezen belül az 1-3. számlaosztály az eszközszámlákat, a 4. számlaosztály a források számláit.) - Az 5. a 8. és a 9. számlaosztály számlái az eredménykimutatás elkészítéséhez és az adózott eredmény megállapításához szükséges adatokat tartalmazzák. - A 6. és 7. számlaosztály számlái a gazdálkodó döntésének megfelelően használhatók. (A 6. számlaosztály a költséghelyek és az általános költségek elkülönítésére, míg a 7. számlaosztály a tevékenységek költségeinek elkülönítésére szolgálnak.) - A O. számlaosztály azokat a nyilvántartási számlákat tartalmazza, amelyeken a kimutatott tételek a mérleg szerinti eredményt, a vagyon összegét nem befolyásolják. Ezek technikai jellegű számlák. A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a kezelésében, a használatában, illetve a tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági mű136

veletekről

olyan könyvviteli nyilvántartást köteles vezetni, amely az eszközökben (aktívákban) és a forrásokban (passzívákban) bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, zárt rendszerben, áttekinthetően mutatja. A kettős könyvvitel technikai szempontból is kettős. A vagyon eszközeit és forrásait, és az abban bekövetkezett változásokat "könyvviteli számlákon" tartják nyilván. Ha valamely üzleti esemény történik, akkor vagy a nyilvántartott eszközökön, vagy a forrásokon belül, vagy az eszközök és a források között mozgás (növekedés és csökkenés) van. Minden adatbejegyzés ezért kétszer történik meg, két könyvviteli számlát érint. A gazdasági eseményekről vezetett részletes feljegyzések az analitikus nyilvántartások, amelyek mindig meghatározott főkönyvi (szintetikus) számlákhoz kapcsolódnak, annak részletező számlái. Az analitikus nyilvántartás lehet menynyiségi, értékbeni, vagy mindkettő.

2.3.2. Az egyszeres könyvvitel Az egyszeres könyvvitel a gazdasági események feljegyzését a hitelt érdemlő bizonylatok alapján pénzforgalmi szemléletben, a pénzkiadások és pénzbevételek elszámolására alapozza. Ezek alapján a vagyon alakulását és a pénzügyi helyzetet bemutató egyszerűsített mérleg készítésének lehetőségét teremti meg. Az egyszeres könyvvitel más törvényes előírásoknak való megfelelés alapján készít bizonyos analitikus és kiegészítő nyilvántartásokat, a mérlegkészlet adatait alátámasztó leltárt. Az egyszeres könyvvezetés naplófőkönyv, pénztárkönyv vagy más, a követelményeknek megfelelő pénzforgalmi nyilvántartás keretében valósul meg, ahol a pénzmozgásokat és aktív, passzív pénzügyi elszámolásokat egy zárt, kötelező egyezőségeket biztosító rendszerben kell elvégezni. Ezen elszámolás az adóelszámolás alapját is meghatározza, ugyanis ezen nyilvántartás a teljes üzleti pénzforgalmat kimutatja.

Bevételi és költségnyilvántartást vezet az az önálló tevékenységet folytató vállalkozó, aki nem alanya az általános forgalmi adónak. A bevételi- és költségnyilvántartás a jövedelemszerző tevékenységgel megszerzett bevételeket és költségként elszámolható kiadásokat elkülönítetten tartalmazza. A bevételek és költségek sorszámának és összegének bejegyzése mellett fel kell tüntetni azok keltét, valamint a kifizető megnevezését. A pénztárkönyv csak a legegyszerűbb esetekben alkalmazható. Jelentősebb bankszámlaforgalom esetén alkalmazása nem célszerű. Nem ad lehetőséget a tőke, a kötelezettségek és a követelések kimutatására sem. Mivel a pénztárkönyv 137

kizárólag a pénztári forgalom elszámolására szolgál, ott van jelentősége, ahol közvetlen készpénzforgalom bonyolódik. A naplófőkönyv a pénzforgalmi rovatokon kívül pénzforgalmi részletező rovatokat is tartalmaz. Ez a leginkább megfelelő könyvviteli megoldás. Az egyszerűsített médeg vállalkozási formára szabott feltétele azt a célt szolgálja, hogy egyszerűsített médeget elsősorban csak olyan formában működő vállalkozás készíthessen, amelyeknél üzleti kötelezettségeikért a tulajdonosok korlátlanul és egyetemlegesen felelősek. Az egyszerűsített médeget a 2. melléklet tartalmazza. Az egyszerűsített mérleg elkészítésével kapcsolatos előírások a következők: a) Az egyszerűsített médeget az előírt szerkezetben és legalább az előírt részletezésben, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett egyszeres könyvvitel (pénzforgalmi könyvelés, kiegészítő nyilvántartások, leltárak) adatai alapján, világos és áttekinthető formában kell elkészíteni. b) Az egymást követő naptári évek egyszerűsített médegeiben az összehasonlíthatóságot biztosítani kell. c) A vagyoni, pénzügyi helyzetben beállott változások bemutatása érdekében az egyszerűsített médegben minden tételnél fel kell tüntetni az előző naptári év megfelelő adatát, hogy összehasonlítható legyen. (Amennyiben a vállalkozás az előző évben már működött.) d) Az eszközöket és forrásokat a médegben bruttó módon kell kimutatni. e) Az egyszerűsített méd eg készítésekor az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenését, valamint az értékvesztéseket el kell számolni, függetlenül attól, hogy az eredmény nyereség vagy veszteség. f) Az adatokat a médegben ezer Ft-ban kell megadni. Az egyszerűsített mérleg készítésének sajátosságai: - Az egyszeres könyvvitelt vezetők által készítendő beszámoló eredménykimutatást, kiegészítő mellékletet és üzleti jelentést nem tartalmaz. Az egyszerűsített médeg eredménytartalékot, az előző évek áthozott veszteségét és az éves eredményt elkülönítve nem mutatja ki, ezeket tartalék elnevezéssel szerepeltetjük. Időbeli elhatárolást sem a bevételek, sem pedig a költségek tekintetésben nem enged meg. A kötelezettségek és a követelések összegében az ÁFA összeget nem vehetjük figyelembe. Az egyszerűsített médeg kötelezően előírt részletezése minimális, az eszközök és források legátfogóbb csoportjaira terjed ki. 138

A könyvviteli zárlathoz egy-egy naptári időszak végén a folyamatos könyvelés teljessé tétele érdekében végzett kiegészítő, helyesbítő, egyeztető, összesítő könyvelési munkák és számlák technikai lezárásai tartoznak. Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó a naplófőkönyvet, a pénztárkönyvet vagy más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást az általa választott időszakonként, de legalább az egyszerűsített mérleg alátámasztásához köteles lezárni. A kettős könyvvitelt vezető vállalkozónak a könyvviteli számlákból az általa választott időszakonként, de legalább a beszámoló elkészítését megelőzően, annak alátámasztására legalább főkönyvi kivanatot kell készítenie. A vállalkozások az elszámolási rendszerüket a számviteli politikájukban határozzák meg. A számviteli politika keretében rögzíteni kell azokat a gazdálkodóra jellemző szabályokat, amelyekkel meghatározza, hogy mit tekint a számviteli elszámolás szempontjábóllényegesnek. A számviteli politika a törvény értelmében az alábbi szabályzatokat tartalmazza: - az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzata; - az eszközök és a források értékelési szabályzata; - önköltségszámítás szabályzata; - pénzkezelési szabályzat. Az egyszeres könyvvitelt vezető, az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozás nem köteles önköltség számítási szabályzatot készíteni.

3. Üzleti terv készítése A vállalkozásoknak beindulásuk előtt, majd folyamatos működésük során is idő­ üzleti tervet kell készíteniük. A vállalkozónak folyamatosan terveznie kell azt, hogy az elkövetkezendő időszakban mit fog tenni. Rendelkeznie kell olyan aktuális tervekkel, amelyek rövidtávra konkrét cselekvési programot, haszszabb távra pedig az átfogó célkitűzéseket tartalmazzák a vállalkozás jövőjét ilről-időre

letően.

Az üzleti terv a vállalkozás hosszú és rövid távú céljait, valamint az ehhez szükséges elképzelések kimunkálását, számszerűsítését jelenti a kölönböző céloknak megfelelő részletezettséggel és tagolással. A vállalkozások önmaguk számára átfogó üzleti tervet készítenek, amelyben megfogalmazzák stratégiájukat. A partnereik ennek révén kapnak képet a jövő­ beni elképzelésekről, célokról, azok megvalósítását elősegítő eszközökről és forrásokróL 139

Az üzleti terv feltárja a vállalkozás működésének azon területeit, amelyekre kiemeit figyelmet kell fordítani. Az üzleti tervezésnél meg kell határozni: A főbb gazdasági elképzeléseket, vagyis azt, hogy melyik piaci szegmens igényét kívánják kielégíteni, milyen terméket, szolgáltatást állítanak elő.

l

CÉLKITŰZÉS

+

Tervstratégia Tervezés

l ....

l

l

•l

l

Információ gyűjtés

l

TERV

+

A terv és a valóság összevetése,

....

.....

ellenőrzés

+ Megfelelő

+ Nem megfelelő a terv

a terv

,....

, ......

l

,,

Tervmódosítás

Új információk l

l

Megvalósítás

t l

EREDMÉNY

l

19. ábra Az üzleti tervezés folyamata 140

A lehetséges fogyasztói igényeket és elvárásokat. Ennek eldöntése érdekében a piackutatásra támaszkodva felméréseket készítünk, és meghatározzuk a piaci versenytársak pozícióit is. Így kialakíthatók azok a feltételrendszerek, melyek révén megelőzhetjük, és előnyre tehetünk szert velük szemben. Meghatározni azokat az eszközrendszereket, melyek biztosítják a kívánt eredmény elérését, lépést tartva a folyamatos technikai fejlődésset Ki kell alakítani a vállalat irányítására alkalmas vezetői rendszert - menedzsmentet -, amely képes lesz a kitűzött célok elérésére. A menedzsment rendszer mellé meg kell tervezni az információs és kommunikációs rendszert, az érdekeJtségi és ösztönző rendszert. Az üzleti tervezés folyamatát a 19. ábra mutatja. Az ellenőrzés során: - felül kell vizsgálni, mennyire helytálló a helyzetelemzés, amelyre az üzleti terv épült, - elemzésekkel fel kell támi az eltérések okait. Ha az ellenőrzés eredménye szükségessé teszi, módosítani kell az eredeti irányt, célt, vagy más intézkedésekkel javítani a végrehajtást.

3.1. Az üzleti terv készítésének céljai Az üzleti terv a vállalkozások jövőbeni elképzeléseit foglalja össze, és az elképzelések megvalósítási lehetőségeit elemzi. Induló vállalkozásoknál az üzleti terv elkészítésének alapvető funkciója az, hogy a jelenlegi és a jövőbeni feltételek számbavételével az életképesnek minő­ sített üzleti elképzelést a vállalkozó pontosítsa, az eredeti elgondolást cselekvési programmá fejlessze. Az üzleti terv célja egyrészt elkészíteni egy olyan dokumentumot, amely megbemutatja a vállalkozást, annak folyamatos működtetését, a sikeressé válás indokait. Másrészt célja az is, hogy a dokumentumon keresztül egy adott üzleti ötlet eladható legyen. (A befektetőket meggyőzni arról, hogy pénzük biztos helyen van, a hozadéka biztosított.)

győzően

Az üzleti terv tevékenységi programjai (marketing, termelés, szervezet, pénzügy, stb.) minden vállalkozásnál hasonlóak. Tartalmuk azonban fiigg: - üzletágtól, tevékenységi körtől, - a vállalkozás méretétől, környezetétől, - az alkalmazott stratégiától stb. 141

Az üzleti tervet úgy kell felépíteni, hogy az kielégítse azok igényét, akik számára készül. Célszerű, ha az üzleti tervet a vállalkozók saját maguk készítik el, mert így részesei lehetnek egy olyan kalkulatív gondolkodási folyamatnak, amelynek következtében most már sokkal tisztábban láthatóvá válik, hogy hol vannak a leendő vállalkozás gyenge és erős pontjai, lehetőségei és veszélyei. Az üzleti terv birtokában a vállalkozók még egyszer mérlegelhetik, hogy egyáltalán szabad-e elindulniuk A későbbiekben pedig megállapíthatóvá válik, hogy mennyire tértek el a tervezett elképzelésektőL Amennyiben az eltérések túlságosan nagyok negatív irányban, lehetővé válik az üzleti vállalkozás megszüntetése még azelőtt, mielőtt esetleg az egyéni egzisztenciát is veszélyeztető csődhelyzet állna elő. Az üzleti terv készülhet belső vállalati célokra és a külső befektetők számára. Azonban alapvető fontosságú, hogy a vállalkozó ne saját elképzelései, vágyai összefoglalásaként értelmezze az üzleti tervet, hanem valóban létező lehetőségek, választható cselekvési alternatívák egészeként. A tőkét adók az üzleti tervben elsősorban a menedzsmentet és a piaci tervet vizsgálják. Az ő céljuk ugyanis elsősorban az, hogy tőkerészük értékben növekedjék. A bankokat elsősorban a vállalat jövőbeni fizetőképessége, valamint az adott biztosítékok érdeklik. A bankárok ezért főként a likviditási tervet és a nyereségveszteségszámításokat nézik meg az üzleti tervben. Az üzleti terv készítésének útját, lépéseit, tartalmát a különböző szakirodalmak bizonyos mértékben eltérő módon tárgyalják. A következőkben ezért az üzleti terv egy lehetséges változatát mutatjuk be.

3.2. A terv összeállításának fontosabb szempontjai Az üzleti terv ne legyen túlságosan terjedelmes, az összefiiggések érthetőek legyenek. Ha előre tudjuk, hogy kinek készül az üzleti terv, legjobb egy előzetes beszélgetés során tisztázni, hogy milyen pontokra térjünk ki részletesebben. Ha a tőkét adó személyeket bevonjuk az üzleti tervelkészítési folyamatába, arra számíthatunk, hogy eleve jobb lesz a terv fogadtatása, különösen, ha látja az olvasó, hogy útmutatásait figyelembe vették. Magyarországon a bankok többnyire egymástól részben eltérő szempontokat adnak meg, ami szerint az üzleti tervet el kell készíteni. A bankok az igényelt információkat általában saját prograrnrendszerben, saját számítógép-hálózaton dolgozzák fel, így nagyon fontos, hogy a hitelkérelmek elbírálásához azokat az információkat adja meg a vállalkozó, amelyeket a bankok valóban kémek. 142

A magyarországi bankok számára alapvető fontosságú a pénzkihelyezés biztonsága. Ilyen módon azokat az információkat célszerű előtérbe helyezni, amelyek a pénzkihelyezés biztonságának érzetét erősítik.

3.3. Az üzleti terv felépítése Az üzleti tervnek a következő főbb részeket célszerű tartalmaznia: - bevezető, - összegzés, - a vállalkozás leírása, - a vállalkozás szervezete, - marketing terv, - működési terv (termelési terv), - kockázatbecslés, - pénzügyi terv, - finanszírozás. A vállalkozás konkrét céljától vagy a bankok erre vonatkozó előírásaitól függően ettől eltérő felépítés is elképzelhető.

J

Bevezető

Az üzleti tervet egy bevezető fejezettel célszerű kezdeni. A bevezetésben az alábbi információkat közöljük: a) A bevezető első részében: - A vállalkozás megnevezése, jogi formája. (Esetleg a tulajdonosok neve és címe.) - Milyen termékek előállításáról, illetve szolgáltatások nyújtásáról van szó. b) A második részben: - Ki vagyok én, mint vállalkozó? (Képzettség, szakmai múlt, megszerzett gyakorlat, tapasztalat.) - Kikből áll a "csapat"? (Társaim, beosztottaim.) c) Befejező részben: - Hol folytatom tevékenységemet? - Elválik-e székhelyem és telephelye(i)m? - Milyen ingatlanok, gépek, berendezések állnak rendelkezésemre? Összegzés Abefektetők egy részének (pl.

a bankoknak) nagyon sok üzleti tervvel van dolguk. Így előfordul, hogy nem mindegyiket olvassák alaposan végig. Az összefoglaló 143

T

készítésének célja ezértabefektetők érdeklődésének felkeltése és a legfontosabb megállapítások [eltüntetése. Az összegzés az egész üzleti terv tartalmának tömör összefoglalása, amelyből a vállalkozás tevékenysége, az üzleti terv tartalma nagyvonalakban megismerhető.

Az összefoglaló elkészítése az üzleti terv összeállításának utolsó lépése, hiszen csak a kész üzleti terv birtokában lehetséges a legfontosabb megállapításokat kiemelni. Szerkezetileg viszont az összefoglaló az üzleti terv második eleme.

A vállalkozás leírása A már működő vállalkozásoknál röviden le kell írni a vállalkozás múltját. Ebben a részben ki kell térni az alapításra, a vállalat fejlődési folyamatában bekövetkezett lényeges változásokra. A jövőre vonatkozóan elsősorban a célokat kell megadni. A cél megfogalmazása mindig rövid legyen. A múlt és a jövő mellett ebben a fejezetben kell kitérni a vállalkozás jogi formájára. A terméket vagy szolgáltatást a fogyasztó szemszögéből kell leírni, bemutatva azt, hogy a fogyasztó számáramilyen előnyei vannakami termékünknek a konkurenciáéhoz képest. A vállalkozás szervezete Kulcsemberek lehetnek a cégnél munkát is vállaló társtulajdonosok, a vezető funkciót betöltő alkalmazottak, a külső tanácsadók és a cégnél munkát nem vállaló társtulajdonosok Ezeknek a személyeknek a rövid szakmai jellemzését le kell írni (képzettség, gyakorlati tapasztalatok, kapcsolatok stb.). Célszerű közölni még a vezetők hatáskörét, valamint a cégen belüli munka- és felelősségmegosztás rendszerét. A szervezeti terven belül célszerű még kitérni az alábbi kérdésekre is: - A tulajdonforma leírása. - A tulajdonviszonyok részletezése (részvényesek, tőketulajdonosok). - Vezetői szerepkörök, felelősségi területek. - Személyzeti politika és stratégia. - A munkaszerződés elvei, átképzési és továbbképzési célok leírása. - Bérezési és egyéb ösztönzési rendszer. - Banki aláírói jogkörök. A tőkét adók ennek alapján ítélik meg ugyanis, hogy a célok eléréséhez szükséges ismeret adott-e a vállalatnáL

Marketingterv A marketingterv általános jellemzői a Il./4.4. fejezetben már ismertetésre kerültek. 144

A marketingtervnek alapvetően a piaci viszonyokra való reagálást és a piacbefolyásolás módjait kell tartalmaznia. Egy lehetséges felépítés (vázlatosan): - A piaci igény és a cég lehetőségeinek vázolása. - Kereslet, a célpiacok, a piaci szegmensek leírása. - A konkurencia és egyéb (főleg piaci) külső tényezők hatása a cég működésére. - A marketingstratégia bemutatása. - Az értékesítés prognosztizálása. - Árak és értékesítési csatornák. - Értékesítésösztönzés. - Marketing költségvetés. Ebben a fejezetben tisztázni kell a piaci célokat, ezen belül azt, hogy milyen forgaimat kívánunk elérni. A forgalmi terv eléréséhez milyen árstratégiát, milyen értékesítési szervezetet, milyen reklámozási tevékenységet stb. alakítunk ki. A marketing tervben pontos termékleírást kell készíteni az alaptermékekről vagy alapszolgáltatásokról. Meg kell határozni olyan termékjellemzőket, mint a minőségi osztály, csomagolás, stílus (dizájn), címkézés stb. A termékválaszték összeállításánál vegyük figyelembe, hogy az egyes termékek milyen mértékben járulnak hozzá a nyereséghez, a piacon hogyan értékesülnek a konkurens termékekhez képest. A termék véglegesítéséhez meg kellvizsgálnia termékjövőbeni helyzetét Ehhez a következő vizsgálatok szükségesek: - erősödni fog-e a piaci verseny, várhatólag hogyan alakulnak az árak, milyen mértékben változik a fogyaszták száma (változatlan, növekszik, csökken). Főleg az induló kis- és középvállalkozás egyik legnehezebb döntési feladata a termék vagy szolgáltatás árának meghatározása. (Az árképzési formák ismertetésre kerültek a II/3.4.3. fejezetben.) Az árképzések mellett a vállalkozás - a piaci viszonyok, illetve a termékpozíció változásamiatt- rákényszerülhet különböző ártaktikák alkalmazására. Ezek közül a legismertebbek a következők: - árcsökkentés, - dömping ár, - lefölöző ár, - behatoló ár.

145

Az ár véglegesítése előtt válaszoljunk az alábbiakra: A tervezett ár biztosítja-e a tervezett eredmény eléréséhez szükséges profitrátát? Hogyan viszonyul a versenytársak áraihoz?

-

Az üzleti siker egyik titka, hogy "megfelelő terméket kínáljunk a megfelelő helyen és megfelelő időben". A vállalkozóban felvetődik a kérdés, hogy saját elosztóapparátust tartson-e fenn, vagy az értékesítést erre specializált vállalkozás(ok)ra bízza. A marketingtervben erre a kérdésre is feltétlenül ki kell témi, mert a forgalmazási mód döntő tényező, mivel befolyásolja a termékről alkotott képet, a reklámot és így az árat is. elosztásnak több csatamája lehetséges: Direkt vagy közvetlen értékesítés. Saját raktárból történő értékesítés. Nagykereskedelem útján. Közvetlen értékesítés postai úton (csomagküldő szolgálat). Cégérátadás (franchising)- amikor az eladási jogot olyanra ruházzák át, akinek kialakult piaca van. Mindenfajta elosztási rendszer készletezési költségekkel jár. A készletezési költségeket nem mindegyik kisvállalkozás tudja vállalni.

Az -

"Az értékesítés a terméket viszi a vevőhöz, a reklám az embert viszi a termékhez". A vállalkozónak reklámot, értékesítésösztönzést vagy személyes eladást, illetve ezek kombinációját kell alkalmaznia ahhoz, hogy létezését és értékeit a célközönséggel közölhesse. A hirdetés a nyilvánossághoz szóló kereskedelmi üzenet, amely vonatkozhat a cégre vagy közvetlenül a termékre. Egy marketingtervnél a vállalkozónak végig kell gondolnia: - a vállalkozás vagy a termék(ek) reklámigényét, - a reklámra fordítható tőke mértékét, - a reklámhordozót és a reklámozási intervallumokat, - a reklám hatékonyságának mérési lehetőségeit. A marketingterv lényegében egy térkép, amely megmutatja, hogy hogyan érhető el a fogyasztó, illetve milyen termékkel, szolgáltatással és értékesítési formávallehet a vállalkozás nyereséges. 146

Ne felejtsük el kidolgozni a marketing-költségvetést, amely a cég költségeinek egy része.

működési

Működési terv (termelési terv) A működési terv az átfogó üzleti terv fontos része, mert segít megtervezni a termék előállításának vagy a szolgáltatás nyújtásának módját, mikéntjét. E fejezet megírásának módja és terjedelme attól függ, hogy milyenjelentősé­ ge van a termelésnek a vállalat számára. A terv összeállításánál számos tényezőt kell figyelembe venni. Főbb

-

szempontok lehetnek: telephely leírása, a telephely megközelíthetősége, a munkaterület költsége (pl. bérleti díj) egyedi vagy sorozatgyártás kérdése, gyártóeszközigény, munkaerő, nyersanyagok, szállítás,

közműigények,

- gyártási kapacitás, fajlagos gyártási költségek, - alvállalkozók igénybevétele, - környezetvédelmi és egyéb hatósági rendelkezések, - bérelni vagy vásárolni kérdése. Ha a vállalat kereskedelmi cég, ennek a résznek "Kereskedelmi terv" lehet a címe, és az árukészlet beszerzésének módját, a készletgazdálkodás rendszerét, a raktározási igényeket kell itt leírni. Kockázatbecslés Minden vállalkozásnak - abból adódóan, hogy piaci versenykörnyezetben mű­ ködik - szembe kell néznie a lehetséges veszélyekkel. A vállalkozói szférában ezekkel számolni kell, és ellensúlyozásukra célszerű egy kockázati tervet készíteniük. A vállalkozóknak a lehetséges kockázatot fel kell ismerniük, és egy előre körvonalazott hatásos stratégiával fel kell készülniük a kockázat kezelésére. A vállalkozás kockázatai adódhatnak a kereslet megváltozásából, a versenytársak kiszámíthatatlan reakcióiból, az adózási és egyéb törvényben előírt szabályok megváltozásából, az infláció méctékének a tervezettől eltérő alakulásábóL További kockázati lehetőségek a természeti okokból bekövetkezett vagyonkár, üzleti lopások, szállítási veszteségek és egyéb, bevételt csökkentő tényezők.

A kockázat kezelésének lehetséges módszerei: - a kiváltó okok megelőzése, illetve megszüntetése, 147

-

biztosítás, szakértők

alkalmazása, piaci tranzakciók végrehajtás előtti átgondolása, elemzése. Célszerű, ha az üzleti tervben stratégiai alternatívákat dolgozunk ki arra az esetre, ha a kockázati tényezők bármelyike felmerül.

Pénzügyi terv A pénzügyi terv az eddig elvégzett tervezőmunka eredményeinek összefoglalásaként egy előrejelzést ad a cég tervezett pénzügyi tevékenységeirőL A pénzügyi tervezés a vállalkozás vagyoni helyzetének, fizetőképességének alapvető dokumentálása. Az itt hozott döntések a cég pénzügyi előrejelzései. Feladata az is, hogy meggyőzze a befektetőket az üzleti elképzelés helyességéről, a tőkebefektetés biztonságáróL A terv a már elkészült marketing-, értékesítési és működési terv adataira épül. A pénzügyi terv előrejelzéseket és magyarázatokat ad a cég költségeire, pénzforgalmára, fedezeti pontjára stb., majd a vállalkozás tökebevonási terveit taglalja. Így a teljes elkészített terv támpontként szolgál a vállalat jövőbeni menedzseléséhez, vezetéséhez, valamint a befektetői tőke bevonásához is nélkülözhetetlen, mert lehetövé teszi a befektetők megnyerését. Míg az üzleti terv többi fejezeténél sokféle megoldás lehetséges, addig a pénzügyi tervezés eléggé kötött, bizonyos számításokat jogszabályok betartásával kell elvégezni.

Fő részei:

1

árbevételi terv, költségterv, eredményterv és eredményfelhasználási terv, pénzáramlási előirányzat (CASH-FLOW), a mérleg, a nyereség- és veszteségszámítás, a likviditási terv, a fedezeti pont becslése. A tervezési időszak 3-5 év, meglévő vállalatoknál a tervszámok mellett az előző 3-5 év tényadatait is be kell mutatni. A pénzügyi tervet az első üzleti évre részletesen (havi bontásban), az első há, rom évre (minimum a hitel futamidejére) vázlatosan ki kell dolgozni. -

\ ..

Az árbevételi tervet az üzleti vállalkozás első, illetve első három évére célszerű elkészíteni. Az első üzleti évre a bevételeket havi bontásban kell elkészíteni. Viszonylag nehéz megjósolni, hogy az üzleti partnerek milyen ütemezéssei 148

teljesítik fizetéseiket, valamint előre nehezen valószínűsíthető az értékesítés alakulása. Ezért némi rátartással kell számolni. Az első három évre szóló árbevételi terv sémáját a 3. melléklet tartalmazza. A költségterv (működési költségek) összeállításához általában tapasztalati ada-l tokat használhatunk fel. Viszonylag jó becslés érhető el, ha a különböző költségfajtákra a nettó árbevétel százalékában fejezzük ki az összeget a következők alapján: - bérköltségek és járulékaik: 20-22%, - fenntartási költségek: 5-6%, - egyéb költségek: 5-7%, - szállítási költség: 2-3%, - értékcsökkenés: 0,5-1 ,5%, - biztosítás: l%, - behajthatatlan követelések: 3-5%, - bérleti díjak: 4-1 O%, - hirdetés, reklám: l%. A költségek költségnemenkénti tervezését mutatja be a 4. melléklet. l

.J

Az eredménytervben és az eredményfelhasználási tervben kell a vállalkozás jövedelmezőségéről átfogó értékelést adni. A pénzügyi információknak ki kell terjedniük a bevételi forrásokra, az értékesítéssel összefüggő költségekre és valamennyi más működési költség előrejelzésére. A ráfordítások között célszerű külön tervezni az értékesítéssel összefüggő közvetlen költségeket és külön a többi működési költséget. Az eredménytervet és az eredményfelhasználási tervet a 5. melléklet szemlélteti. Pénzáramlási előirányzat (cash-flow): a pénzáramlás-pénzforgalom a tény- - l leges pénzkiadások és pénzbevételek egyenlege. Ez az egyenleg nem azonos a vállalkozás által kimutatott nyereséggel, amely az értékesítés árbevételeinek és J költségeinek a különbözete. A nyereség kimutatása még nem azt jelenti, hogy a vállalkozásnak pénztöbblete van. Az értékesítés ugyanis nem feltétlenül jár együtt azonnali pénzmozgással, mert lehet, hogy a befizetés később következik be. Vannak olyan pénzkiadások, amelyek nem tartoznak a működési költségek közé (pl. hiteltörlesztés), és bizonyos működési költségek nem jelentenek pénzkiadást (pl. amortizáció). Az új vállalkozásoknak az első 12 hónapra havi bontásban feltétlenül meg kell terveznie a várható pénzforgalmát A pénzforgalom előrejelzésénél ki kell témi a kezdő pénzkészletre, a jövedelemterv alapján havi bontásban a bevételekre

149

a befizetések várható idejének figyelembevételével, valamennyi kifizetésre a felmerülés várható időpontja alapján. Ezt mutatja az 6. melléklet. A kezdeti külső források igénybevételéhez (a vállalkozás likviditásának megítélése miatt) - főleg a bankok - nem csak havi bontású, hanem legalább 3 évre előrevetített pénzáramlási tervet is kémek, amelynek egy lehetséges változatát a 7. melléklet tartalmazza. A havi bevételek és kiadások pontos megállapítása a pénzforgalom tervezésénél mindig komoly problémát jelent. A likviditás jövőbeni megállapításának legegyszerűbb módszere, ha a pénzeszközök nyitóértékéhez hozzáadjuk a tervezési időszak várható bevételeit, és kivonjuk az időszak várható kiadásait ~-- A mérleg segítségével a tőkebefektetők bepillantást nyerhetnek a vállalat vagyoni helyzetébe, és megismerhetik, hogy a finanszírozási eszközökből milyen hányadot képvisel a saját tőketulajdon. A mérleg egy adott, pillanatnyi állapotot tükröz. Következtethetünk belőle a vállalat méreteire, eszközeire stb., de nem ad információt arról, hogyan alakul a vállalat eredménye dinamikájában. A mérleg tartalmilag a vagyonnak és a tőkének egy meghatározott időpontra vonatkozó összeállítása. Formailag egy olyan kétoldalú kimutatás, amely egyik oldalon az Eszközöket (Aktívákat), másik oldalon a Forrásokat (Passzívákat) tartalmazza. A két oldal egyezőségét a Mérleg szerinti eredmény beállítása biztosítja. A mérleg lehet: - Nyitómérleg- alapításkor és az év elején. - Zárómérleg - megszűnéskor és az év végén. - Évközi mérleg - rendkívüli esetekben. A mérleget a könyvviteli elszámolások alapján kell elkészíteni, annak befejezését, lezárását jelenti. Egy egyszerűsített mérleget a 2. melléklet tartalmazza. Szükség van az üzleti tervben a nyereségveszteség-számítás bemutatására is. A számviteli törvény is előírja készítésének szükségességét a zárómérleggel együtt. Ez más néven jövedelmezőségi terv, amely azért fontos a befektetőknek, mert ennek alapján tudják a vállalat jövőbeni értékét kiszámítani. Itt a bevételeket állítjuk szembe a ráfordításokkal. A nyereség-veszteségszámítást legalább 3 évre előre készítik el, és az első évre vonatkozóan havi vagy negyedéves bontásban. Valószínű, hogy az induló vállalat az első időszakában még veszteséges lesz, hiszen az induló költségek általában messze meghaladják a későbbi folyamatos működéshez szükséges költségeket Tulajdonképpen azért van szükség ajövedelmezőségi tervnek több évre előre történő és részletesebb bontást is megvalósító 150

kidolgozására, hogy megtudjuk, hogy hozzávetőlegesen milyen időtartamig lesz veszteséges a cég és mettől kezdve lesz nyereséges. A likviditási tervet (más néven: eash-flow előrejelzést) nem kizárólag vállalatalapításnál, illetve tőkeszerzési céllal állítják össze, hanem a vállalat zökkenőmentes működésének biztosítása céljából rendszeresen elkészítik. A likviditási terv ugyanis a vállalati folyamatos fizetőképesség fenntartásának az eszköze. Elkészítése a következő lépések szerint történhet: - Előre kelljelezni a várhatókifizetésekés befizetések nagyságát és időpontjait, majd ezeket egymással szembe kell állítani. - Meg kell állapítani, hogy a fizetőképességben mikor keletkeznek szűk keresztmetszetek. (Mely időpontokban nem elegendő a rendelkezésre álló pénz akifizetések határidőre történő teljesítéséhez.) - A likviditási problémák megoldásárajavaslatot kell kidolgozni (saját tőke bevitele, újabb hitel igénylése stb.) - A likviditási terv összeállításához figyelembe kell venni a vevők fizetési fegyelmét, a fizetési késedelmeket, a szállítók számlái kiegyenlítésének halasztásait is. A szállítás időpontjában a szállítóknál az értékesítést, mint bevételt könyvelik el. Ez az időpont azonban csak a nyereség-veszteségszámításnál vehető figyelembe, de nem a likviditási terv készítéséhez, mivel a fizetésig még hetek, sőt hónapok is eltelhetnek A likviditási terv szempontjából csak a számlára való beérkezés időpontjának van jelentősége! (Emiatt lehetséges, hogy a nyereséges vállalkozás is likviditási gondokkal küszködik). A fedezeti pont becslése új vállalkozás indításánál jelentős, mert megállapítható, hogy a vállalkozás mikor ér el először nyereséget. A fedezeti pont az értékesítésnek az a volumene, amely mellett a vállalkozás még nem termel nyereséget, de már nem is veszteséges. Megmutatja, hogy a vállalkozásnál a teljes bevétel mekkora eladott mennyiségnél fedezi az összes költséget. Nyilvánvaló, hogy ezen árbevétel (volumen) alatt csak veszteségesen lehet működni, felette pedig képes a vállalkozás a nyereséges termelésre. A fedezeti pont elemzésének célja a fedezeti pont meghatározása, valamint annak vizsgálata, hogy a tervezett árbevétel, vagyis a munkapont (M) milyen távol van a fedezeti ponttól (F). Ha ugyanis ez a távolság "kicsi", előfordulhat, hogy a vállalkozás veszteséges lesz. A fedezeti pont elemzésének grafikonját mutatja a 152. oldalon lévő 20. ábra. A pénzügyi tervnél célszerű néhány fontosabb mutatószámot is kiszámítani, mint például a saját és az idegen tőke aránya, a tőkemegtérülési mutató, a saját 151

Ft

Árbevétel

··············· .... ·············

·········

···············

Összes költség

Változó

"''················································· · · · · · · · · · · · · · · · · .................... költ•e:. . . . . .. Állandó költség

Idő

20. ábra Fedezeti pont elemzés

tőke

megtérülése stb. Ezeket általában a bankok is kérik, és figyelembe is veszik a hitelkérelmek elbírálásánáL

Összefoglalásképpen a pénzügyi terv tartalma a következő: - a vállalkozás pénzügyi forrásai - befektetett tőke, hitelek nagysága, egyéb pénzügyi források, további forrásszükségletek és tőkebevonások, ezek formá i, átfogó előrejelzések a vállalkozás pénzügyi teljesítményeiről, pénzügyi előrejelzések- árbevétel, költség, fedezeti pont stb. tervezett mérlegek, eash-flow előirányzatok, kockázatbecslés. Finanszírozás Ebben a fejezetben kell részletesen bemutatni a vállalkozás indításához vagy fejlesztéséhez szükséges tőke nagyságát, tehát a tőkeszükségletet és a tervezett finanszírozási eszközöket, illetve azok forrásait. A vállalkozások finanszírozási lehetőségei vállalkozási formától függően változatos képet mutatnak.

152

Egyéni vállalkozás esetében a saját tőke nagyságát behatárolja a vállalkozó vagyona. Ez a vagyon szab határt a hitelfelvételi lehetőségeknek is, mert a hitelt nyújtó kockázata különösen nagy. A közkereseti társaságoknál problémát jelent az, hogy minél több tagból áll, annál nehezebb egyezségre jutni abban, hogy mekkora legyen a tőkebevitel, és a nyereségnek mekkora hányadát hagyják benn a vállalkozásban. Hitelképessége jóval nagyobb, mint az egyéni vállalkozóé, mert itt már több tagnak kell korlátlan felelősséget vállalnia a tartozásokért. A betéti társaságban a saját finanszírozás lehetősége jóval nagyobb, mert könynyebb olyan személyeket (kültagokat) találni, akik "szaporítani" akarják pénzüket, de nem vállalják a korlátlan felelősség anyagi következményeit. Hitelképessége ezért is nagyobb, mint a kkt.-é. A kft. és a részvénytársaság a legalkalmasabb arra, hogy a saját tőkeerőt növeljék. Különösen igaz ez a részvénytársaságnál a részvénykibocsátás miatt. A hitel megszerzésére jobb esélyük van, mint a többi vállalkozási formának.

4. A vállalkozás

felelőssége

A gazdasági élet szereplői a jogszabályokban, elsősorban a Polgári Törvénykönyvben meghatározott felelősséggel tartoznak az általuk vállalt kötelezettségek teljesítéséért. Ez azt jelenti, hogy a szerződéskötelezettségek megszegéséért, és egyes, a polgári törvénykönyvben meghatározott esetekben bizonyos szerződé­ sen kívül bekövetkezett eseményekért is kötelesek anyagi felelősséget vállalni, az esemény miatt bekövetkezett kárt megtéríteni, ha az esemény valamely jogellenes magatartásuknak a következménye. A felelősség alapvetően a bekövetkezett károk kiküszöbölését, és az eredeti állapot helyreállítását szolgálja, amellyel olyan helyzetet kívánnak teremteni, mintha a hátrányos helyzet be sem következett volna. A felelősség keretében a károkozó köteles az eredeti állapotot helyreállítani, vagy ha ez nem lehetséges, illetve a károsult alapos okból ezt nem kívánja, a kárát megtéríteni. A vállalkozás felelőssége általában a következő területekre terjed ki: - késedelmes teljesítés, - hibás teljesítés, - jótállás, termékfelelősség, - minőségvédelem.

153

j

Késedelmes teljesítés esetén a mulasztó fél köteles megtéríteni a késedelemből eredő kárt. A károsult követelheti a kötbért és a késedelmi kamat megfizetését, de az ezt meghaladó kárának a megtérítését is. A késedelmi kamat a gazdálkodó szervezetek esetében a jegybanki alapkamat kétszerese. Hibás teljesítés A kötelezett felelősséggel tartozik azért, hogy a teljesítéskor a sza/gáltatott dolog a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságokkal rendelkezik (kellékszavatosság). Hibás teljesítésről akkor beszélünk, ha a szolgáltatott dolog a teljesítéskor nem felel meg ezeknek a feltételeknek Nem érvényesíthetők a szavatassági jogok, ha a szerződéskötéskor a hiba ismert volt. Hibás teljesítés esetén a vevő, megrendelő kijavítást, kicserélést vagy megfelelő árleszállítást kérhet. Ha ez nem lehetséges, elállhat a szerződéstől, és ez esetben a vételár visszajár. A jótállás a kellékszavatossági előírásoknál szigorúbb felelősség. A kellékszavatosság a termelő, kereskedő felelőssége a termék fizikai hibamentességéért. A jótállási felelősség viszont arra terjed ki, hogy a termék nemcsak a teljesítéskor, hanem a teljesítéstől számított meghatározott időtartamon belül alkalmas lesz a rendeltetésszerű használatra. A kötelezett csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A termékfelelősség szabályai a szavatosságnál és a jótállásnál is szigorúbb kötelezettségeket írnak elő. Termékfelelősség esetén a termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért, import termékek esetén az importőrnek kell helytállnia. A törvény alapján meg kell téríteni a termék hibája folytán előállt vagyoni és nem vagyoni kárt, továbbá a termék által más dologban okozott l O ezer Ft-nál nagyobb összegű kárt, ha a károsadott dolog a magánhasználat szokásos használati tárgya. A felelősség alól a gyártó, illetve a vele azonos mértékben felelős személyek csak akkor mentesülnek, ha bizonyítják, hogy a terméket - nem hozták forgalomba, - nem üzletszerű forgalmazás céljából állították elő, - a termék hibája nem volt felismerhető. 154

A termékfelelősség szabályai nem terjednek ki a gyógyszerekre és a nukleáris balesetek okozta károkra. Ezekért teljeskörűen az állam vállal felelősséget. Minőségvédelem. A vállalkozó/cég kötelessége,

hogy csak az előírt feltételeknek

megfelelő jó minőségű

árut hozzon forgalomba. Nem hozható forgalomba rendeltetésszerű használatra alkalmatlan áru, amely a vásárlók életét, testi épségét, egészségét vagy a közérdeket más módon veszélyezteti, valamint olyan áru sem, amelyre a kötelező előzetes minőségvizsgálatot nem végezték el. A forgalombahozhatóságot igazolja a minőségi tanúsítvány, amelynek célja, hogy a vásárlók tájékoztatást kapjanak az áruk fontos tulajdonságairól. Ezt mellékelni kell vagy a termék csomagolásán kell elhelyezni.

155

IV. A cég folyamatos

működtetése

l. A költségekkel kapcsolatos fogalmak A költségtervezés, a költségelemzés a gazdasági kalkuláció alapján végezhető. A gazdasági kalkuláció célja az egyes értékesítési lehetőségek közül- a költségvonzatot tekintve a legkedvezőbb változat kiválasztása (előkalkuláció). Kalkulációt célszerű készíteni a teljesítés után is, ezzel ellenőrizve az ajánlati ár helyességét, és vizsgálva az esetleges eltérések okait (utókalkuláció). A termékek termeléséhez és forgalmazásához, a szolgáltatásokhoz a cégek erőforrásokat használnak fel. Ezekért a cégeknek fizetniük kell. A felhasznált erő­ források pénzben kifejezett ellenértékét költségeknek nevezzük.

1.1. Költséggazdálkodás, költségelemzés A költségek rendszerint pénzkiadást vonnak maguk után. A költség és a pénzkiadás azonban nem ugyanaz. Vannak olyan költségek, amelyek az adott időszakban nemjárnak együtt pénzkifizetésekkel (pl. amortizáció), és bizonyos pénzfizetések nem számítanak költségnek (pl. osztalék). A költséggazdálkodás jelentősége - A költségek ismerete nélkül nem lehet megállapítani, hogy az ármeghatározás helyes-e (az árak nyereséget vagy veszteséget tartalmaznak-e). - A megbízható jövedelemkimutatás is csak a költségek pontos ismerete alapján lehetséges (Ez mind a tulajdonosoknak, mind az adóhatóságoknak fontos). A költségalakulás megítélése mindig tartalmaz szubjektív elemeket. Azonos profilon belül is eltérnek a költségek a cégek sajátos tulajdonságaitól, méretétől, elhelyezkedésétől stb. fiiggően. A költségalakulás mutatói: - a költségek abszolút nagysága (Ft-értékben), - a költségek relatív nagysága (viszonylagos érték: termékegységre, 100 Ft árbevételre), - a költségek szerkezete: százalékos megoszlás. Pl.: költségnemenkénti szerkezet (az összköltségen belül hány százalék az anyagköltség, a bérköltség stb.). A vállalkozások költségszerkezete a cégeknek a különféle erőforrások iránti igényeinek mértékét, intenzitását tükrözi. A termelő cégeknél az anyagköltségek 156

jelentős

súllyal szerepeinek az összköltségen belül. A nagykereskedelmi cégek esetében a szállítási és a készletezési költségek nagyarányúak A kiskereskedelmi szolgáltatásoknál alacsony az anyagköltség, jelentős a munkaerővel kapcsolatos költség és az egyéb költség.

1.2. Ráfordítás, termelési költség, költségek csoportosítása

í A ráfordítás (R) A ráfordítás, a termelés vagy szolgáltatás érdekében felhasznált élő- és holtmunka összessége természetes mértékegységben kifejezve. Az egyes ráfordítások fajlagos vizsgálata fontos információt nyújthat a termelési folyamat jellemzéséhez, minősítéséhez (pl. egy tojás előállítására fordított takarmány mennyisége (db/g), vagy egy tonna búza termeléséhez felhasznált műtrágya (t/kg) mennyisége). A cél az, hogy az egyes termékek előállításához az optimálisan szükséges ráfordításokat használják fel. Termelési költség (TK) A termelési költség a ráfordítás pénzben kifejezett értéke. A termelési költséget úgy kapjuk meg, hogy a felhasznált ráfordítás mennyiségét megszorozzuk annak egységnyi értékéveL

A költségek csoportosítása történhet: - költségnemek szerint, - számviteli jellegük (termékre, szolgáltatásra terhelhetőségük) szerint, - üzemgazdasági (a kibocsátott mennyiséggel kapcsolatos) szempontbóL

J Költségnemek szerint Ennél a kategorizálásnál az egyes csoportokhoz, egy-egy költségnemhez azonos jellegű, fajtájú költségek tartoznak.

A számviteli előírások az alábbi költségnemeket különböztetik meg: - anyagjellegű ráfordítások, - személyi jellegű ráfordítások, - az értékcsökkenési leírás, - az egyéb költségek. Az anyagjellegű ráfordítások magukban foglalják: - az anyagköltséget (a felhasznált anyagok tényleges beszerzési áron számított értéke),

157

-

az igénybe vett anyagjellegű szolgáltatásokat, az eladott áruk beszerzési értékét (pl. anyagok, áruk, betétdíjas göngyölegek, importált áruk stb.), az alvállalkozói teljesítmények értékét

Személyi jellegű ráfordításként kell e/számolni: - a bérköltségeket, - a személyijellegű egyéb kifizetéseket (pl. reprezentációs költségek, jubileumi jutalmak, költségtérítések stb.) - a társadalombiztosítási járulékot. Az értékcsökkenési leírás költségnemben kell kimutatni mind a terv szerinti, mind a terven felüli- az immateriális javak és tárgyi eszközök után meghatározott - értékcsökkenések összegét. Az egyéb költségek azokat a költségeket tartalmazza, amelyek a szokásos üzletmenettel kapcsolatban merülnek fel, és az előző kategóriákba nem kerültek besorolásra. Ilyenek a bérleti díjak, a hirdetés, reklám költségei, pénzintézeti szolgáltatások díjai, illetékek, biztosítási díjak stb. Számviteli jellegük szerint: - közvetlen - felosztott (közvetlen anyag, bér, egyéb) költségek, - közvetett - fel nem osztott költségek. Közvetlenül elszámolható (közvetlen) költségeknek nevezzük azokat a költségeket, amelyekről - felmerülésük pillanatában - egyértelműen megállapítható, hogy melyik termék (szolgáltatás, teljesítmény) miatt és milyen összegben merültek fel. Közvetetten elszámolható költségek közé mindazok a költségek tartoznak, amelyek a különféle szervezeti egységek működése, a gépi és egyéb berendezések, továbbá a szükséges anyag stb. készletek fenntartása érdekében merülnek fel. E működési, fenntartási költségek általános jellegűek, ezért általános költségeknek is nevezik e költségeket (gyakran használják a rezsi kifejezést is). A közvetett költségek vetítési alap segítségével terhelhetők termékekre vagy szolgáltatási fajtákra. A közvetett költségek két gyakrabban használt kategóriája az ún. üzemi általános költség és a vállalati általános költség. Az üzemi általános költségek olyan elsődlegeserr költségnemek szerint felmerüh költségekből tevődnek össze, amelyekről kétséget kizáróan megállapítható, hogy az üzem munkája, gépei, berendezései stb. miatt merülnek fel, de nem határozható meg, hogy melyik terméklszolgáltatás miatt. Az üzemi általános költségek közé sorolhatók például - az épületek amortizációs, karbantartási, javítási költségei, 158

-

a takarítás költségei, az energia költségei (világítás, fűtés stb.), az üzemszervezés, a termelésirányítás bérköltségei, a munkavédelmi költségek, stb. A vállalati általános költségek közé csak a vállalat egészét érintő, elsősorban irányításával kapcsolatos műszaki-gazdasági, valamint anyag- és árugazdálkodási tevékenységek költségeit sorolják, amelyeket nem lehet, vagy nem célszerű üzemek szerint tagolni. Jellegzetes vállalati általános költségek (pl. a műszaki-gazdasági irányítás bérköltségei).

Üzemgazdasági szempontból lehet: - állandó (a kibocsátástól független) költség, - változó (a kibocsátással együtt változó) költség. Az állandó (kibocsátás mennyiségétől független) költségek nem változnak együtt a termelt vagy forgalmazott termékmennyiség változásával. Például a kiskereskedelmi boltok bérleti díja nem változik attól függően, hogy sokat vagy keveset forgalmaznak a boltban. A bolthelyiség tulajdonosa a forgalomtól függetlenül igényt tart a bérleti díjra. Az idegenforgalmi cég üzlethelyiségeinek fűtési költsége nem függ az utaztatások számától. Az alkalmazottak fix bére független a szolgáltatásnyújtástól. Ezek a költségfajták az állandó költségek. A változó (kibocsátás mennyiségétől foggő) költségek szoros kapcsolatban vannak a gyártott termékmennyiséggel, a forgalmazott áruk mennyiségével, a nyújtott szolgáltatásokkal. Amennyiben a termelés és a forgalmazás mennyiségével arányosak, úgy értelemszerűen az árbevételhez is kapcsolódnak.

1.3. Költség és önköltségszámítás A költségszámítások a termelésifolyamat időszakára vonatkozó anyagfelhasználások, eszközelhasználódások, élőmunka-ráfordítások rendszerezett számbavételét és pénzben történő kifejezését jelenti. A költségszámítás a tevékenység valamennyi termékére, termékcsoportjára és szolgáltatására kiterjed.

A költségszámítás (kalkuláció) három módját különböztetjük meg: - Előkalkuláció - a tevékenység megkezdése előtt elvégzett kalkuláció, a tervezés része. - Közbenső kalkuláció - a tevékenység alatt történik. Célja a költséggazdálkodás és az árbevétel ellenőrzése. 159

-

Utókalkuláció - a tevékenység elvégzése után kerül sorra. Célja a tényleges helyzet felmérése.

Az önköltség (fajlagos költség) egy termék, termékcsoport vagy szaigáitatás egy-

ségnyi mennyiségére jutó költség. .. TK Számítása: ünköltség = H ahol: TK - termelési költség H-hozam Amennyiben az önköltségszámítás alapjául vett főtermék (hozam) mellett egyéb termékek (ikertermék, melléktermék) is keletkeznek - ami a mezőgazda­ sági termelés egyik sajátossága-, úgy ezek értékeit a számításkor figyelembe kell venni. Így kapjuk a főtermék önköltségét. ' 't'asa: F"t ' = TK-HTérn Szam1 o erme'k o.. nk o.. lt sege ahol: Térn- melléktermék értéke Főtermék-

aminek előállítására a termelési cél irányul. Ikertermék - a főtermék mellett keletkezik, annál kisebb mennyiségben, de nagyobb fajlagos értékben (pl. tej és borjú). Melléktermék- a főtermék me ll ett keletkezik, viszonylag nagy mennyiségben, de kis fajlagos értékben (pl. istállótrágya, szalma, leveles répafej). Az önköltség segítségével vizsgálhatjuk a termelési folyamatokat, összehasonlíthatjuk a különböző technológiai eljárásokat, elemezhetjük a ráfordításokat.

L~

1.4. A mezőgazdaság jellemző költségei, költségszámítás A mezőgazdaság jellemző költségeit és a költségszámítás menetét a 8. melléklet tartalmazza.

1.5. Költségfüggvények, fedezeti diagram készítése A költségfüggvények a ráfordítások bekerülési értékének (költségnek) és a hozamok mennyiségének, illetve pénzértékének (Termelési Érték vagy Árbevétel) egymáshoz való viszonyát fejezik ki. Ezért lehetővé teszik egyrészt a jövedelem 160

összegének megállapítását, másrészt a legjövedelmezőbb ráfordítás, valamint az optimális termelési színvonal megállapítását. Az egyváltozás költségfiiggvényeken belül megkülönböztetünk csökkenő, növekvő és lineáris költségfiiggvényeket. A 21. ábra az állandó költségek alakulását, a 22. ábra az arányosan (proporcionálisan) változó költségek alakulását, a 23. ábra a növekvően (progresszíven) változó, a 24. ábra pedig a csökkenően (degresszíven) változó költségek alakulását mutatja. K (Ft)

K (Ft)

Ka

Tm

Tm

21. ábra Az állandó (fix) költségek alakulása K (Ft)

K (Ft)

Ka

Kf

Tm

Tm

22. ábra Az arányosan változó költségek alakulása 161

K (Ft)

K (Ft)

Ka Kf

Tm

Tm

23. ábra A növekvően változó költségek alakulása K (Ft)

K (Ft)

Tö

Tm

24. ábra

Csökkenően

Tm

változó költségek alakulása

Az ábráknál a következő rövidítéseket használjuk: Ka - költségek abszolút összege Tö- termék, szolgáltatás összértéke Kf- fajlagos költség K-költség Tm - termék mennyisége 162

A fedezeti diagram alapján meghatározhatjuk a fedezeti ponthoz (az árbevételi és a költséggörbe metszéspontjához) tartozó mennyiséget. A fedezeti diagram a 20. ábrán látható. A marketing terv fejezetben volt szó a fedezeti diagramróL A fedezeti ponthoz tartozó mennyiséget kritikus mennyiségnek is nevezzük, mivel éppen ennyi termék és szolgáltatás előállítására és forgalmazására van szükség, hogy ne legyen veszteségünk. Amennyiben nyereséget akarunk elérni, úgy a kritikus mennyiségnél többet kell előállítani, illetve forgalmazni.

2. A vállalkozás eredménye l

Minden vállalkozás alapvető célja a jövedelemszerzés. Ezt a célt különböző tevékenységekkellehet biztosítani. A tevékenység lehet: - árutermelő, - kereskedő, - szolgáltató tevékenység.

2.1. Az eredménnyel kapcsolatos alapfogalmak Hozam (H) - a tevékenység során, egységnyi idő alatt előállított termények, termékek és szolgáltatások összessége, természetes mértékegységben kifejezve. Termelési érték (TÉ) - a hozam pénzben kifejezett értéke. Árbevétel (Á) - a gazdálkodási tevékenység pénzbevételei, amelyek a megtermelt hozamok értékesítéséből származnak. A megtermelt összes hozam teljes mértékű értékesítése esetén az árbevétel és a termelési érték megegyezik. Nyereség (NY), jövedelem (J), profit - az újratermelés folyamatának biztosítása me/lett, a tiszta vagyon csökkenése nélkül többletértékként jelentkezik. Nem más, mint a termelési érték vagy árbevétel és a termelési költség pozitív különbözete. A veszteség negatív előjelű jövedelem, illetve eredmény.

2.2. A vállalati hozamok mérése, elemzése, értékelése

A vállalati, vállalkozási tevékenység alapvető célja a különböző jellegű hozamok előállítása. A hozamok mérésére, értékelésére több lehetőség adódik: - A hozamok mérésének legegyszerűbb módja mennyiségének természetes mértékegységben való kifejezése. 163

-

A hozamok értékét ki lehet fejezni használati értékkel is (pl. tej beltartalom). A hozam mérhető gazdaságtechnikai mérőszámok használatával is (pl. takarmányok energiatartalma). Pénzértékben történő kimutatások esetén a hozamok összesíthetők.

2.2.1. A hozamtervek teljesítésének befolyásoló tényezői A hozamok alakulását sok tényező befolyásolja, amelyek a tevékenység környezetétől függően eltérő mértékben hatnak. A legfontosabbak a következők: - a termelés technikai színvonala, - a termeléstechnológia korszerűsége, - az erőforrások felhasználásának hatékonysága, - termelési szerkezet, - menedzsmenti munka, - egyéb (pl. természeti) tényezők.

2.2.2. A hozam mutatói és számítása A hozamokat különböző szempontok szerint csoportosíthatj uk. Tartalom szerinti csoportosítás: Halmozott hozam- ugyanazon termék- az üzemen belüli felhasználás és feldolgozás miatti -többszörös számbavételét jelenti (pl. a takarmány jelentkezik növénytermesztési hozamként, és az állattenyésztésben is felszámításra kerül). Halmozatlan hozam - az előbbivel ellentétben a termelés során keletkezett termékeket csak egyszer számolják el hozamként (vagy a növénytermesztésben, vagy az állattenyésztésben). Bruttó hozam - a termelés során keletkezett összes termékmennyiség, tekintet nélkül arra, hogy a termékek mekkora mennyisége származik az előző termelési időszak saját termeléséből, illetve a vásárolt termékek felhasználásábóL Nettó hozam- a bruttó hozammal ellentétben a cég saját termeléséből származó, és csak az adott időszakban előállított új termékeket tartalmazza.

\_/

Készü/tségi fok szerinti csoportosítás: Alap- és nyersanyagok - a termelés szempontjából nélkülözhetetlenek, teljes egészében beépülnek az új termékbe. Segédanyagok- ezek is szükségesek a termeléshez, azonban csak részben, illet164

ve egyáltalán nem épülnek be a termékbe (pl. a műtrágya csak részben épül be, az üzemanyag pedig nem épül be, csak költségként jelentkezik). Félkész termékek- amelyek a technológiai folyamat egy részén, de nem minden elemén mentek keresztül. A vállalat értékesíti vagy tovább feldolgozza (pl. sertéshízlalás esetén a növendékállat). Késztermékek - amelyek a technológiai folyamat minden elemén átmentek, és további feldolgozásra vagy végső fogyasztásra kerülnek (pl. a tej további feldolgozásra kerül, ha sajtot készítenek belőle, végső fogyasztásra kerül, ha megisszák). Végtermék- azok a termékek, amelyek csak végső felhasználásra (fogyasztásra) kerülnek.

A hozamot általában valamely termelő erőforrás egységére vetítve fejezzük ki. A mezőgazdasági tevékenység esetében - a növénytermesztésben egységnyi területre (l ha-ra) jutó hozamban, - az állattenyésztés esetében pedig egy állatra vagy egy férőhelyre vetítve fejezik ki. Az így kapott - naturális mutatót - átlaghozamnak nevezzük. Az átlaghozammutatószám többcélú gazdasági értékelésre alkalmas: - Az előző termelési időszakhoz viszonyítva a technológiai fejlesztés eredményének mérésére. - Az adott termelési időszak tervteljesítésének mérésére. - Az elkövetkezendő időszakok tervezésére. - Termelési színvonal meghatározására, összehasonlítva más vállalatok eredményeiveL - Az ágazatok versenyeztetésére az erőforrásokért.

2.3. A termelési érték (TÉ) mutatói és számítása A termelési érték a hozam pénzben kifejezett mennyisége és egyéb hozam jellegű bevételek. A termelési értéket egy évre vonatkozóan és az adott évben érvényes folyó áron számítják. A termelési folyamat során előállított hozamok eltérő mértékegységben vannak jelen. A hozamokat azonban a termelés eredményének kiszámítása érdekében összesíteni kell. Erre egyedül akkor van lehetőség, ha a hozamokat pénzértékben fejezzük ki. A termelési érték többféleképpen számítható: 165

Halmozott termelési érték. (HTÉ) A halmozott hozam pénzben kifejezett értéke, ahol a termelés során egyes hozarnak értéke többször kerül számbavételre. Bruttó termelési értéknek is nevezik. A mezőgazdaságban a saját termelésű hozamokat, többszörösen is felhasználhatjuk, így értékük több termékbe is beépül (pl. takarmány). Halmozatlan termelési érték. (HITÉ) A halmozatlan termelési érték kiszámításánál a halmozódásokat megszüntetik. Számításakor nem veszik figyelembe azokat a hozamokat, amelyek a vállalaton belül újra felhasználnak Számítása: HITÉ = (HTÉ - U) U = újrafelhasználás A halmozatlan termelési érték általában a végtermékek és szolgáltatások öszszesített értéke. Az árutermelési érték. (Á TÉ) Az árutermelési érték a vállalat által értékesített termékek és szolgáltatások öszszesített pénzértéke. Kiszámítása úgy történik, hogy a halmozott termelési értékből (HTÉ) le kell vonni az újrafelhasználások (U) és a belső fogyasztások (BF) értékét Á TÉ = HTÉ - (U+ BF) A belső fogyasztáshoz sorolhatók az üzemi konyha, az esetlegesen működte­ tett vállalati óvoda fogyasztása és a vállalat dolgozóinak nyújtott természetbeni juttatások összessége. Amíg az újrafelhasználások a termelés érdekében történnek, addig a belső fogyasztások felhasználása nem termelési célú. A nettó termelési érték. (NTÉ) A nettó termelési érték a termelés folyamán előállított tiszta új érték. Meghatározása úgy történik, hogy a halmozott termelési értékből (HTÉ) levonjuk az újrafelhasználást (U), a vásárolt anyagok, eszközök értékét (VÉ) és az amortizációt (A). NTÉ = HTÉ- (U +VÉ +A) A termelési értékben különféle hozamok és teljesítmények összegződnek. A gazdálkodási tevékenységnek azonban csak egy szűk körű értékelését teszi lehetővé. Összehasonlíthatóvá válik az elmúlt és a jelen folyamat termelési értéke, a ténylegesen előállított és a tervezett termelési érték. A gazdálkodás eredményességének méréséhez azonban önmagában kevés támpontot nyújt. Ez adódik abból, hogy a termelési értékben csak az előállított hozamok értéke összegződik, de nem mutatja meg, hogy ezt az értéket mekkora 166

ráfordítással állították elő. Egy adott termelési érték esetén, ha azt szembeállítjuk a ráfordításokkal, illetve ezek pénzértékével, a termelési költséggel, a tevékenység akár veszteséges is lehet (a költség magasabb, mint a termelési érték). A termelési folyamatokról teljesebb képet kapunk- ha nem is a teljesség igényét figyelembe véve - amikor a termelési értékből fajlagos mutatószámokat képezünk, vagyis amikor a termelési értéket vetítjük egy adott erőforrás egységnyi mennyiségére. A termelési értéket vetíthetjük: - földterületre (l ha-ra jutó TÉ), - termelőeszközök értékére (100Ft eszközértékre jutó TÉ), - munkaerőre (egy dolgozóra, egy munkanapra, egy munkaórára jutó TÉ). Mindezek némileg tájékoztatást - főleg összehasonlítási alapot - adnak az erőforrások kihasználtságáról, felhasználásuk hatékonyságáról. A termelési érték fogalommeghatározásainak keretében beszélni kell az árbevételről is. Egy termelő vállalat termelési értéke általában két tényezőből tevődik össze: - az értékesítésre nem kerülő hozamok értéke, - az értékesített hozamok értéke, vagyis az árbevétel. E kettő együtt alkotja az összes termelési értéket. Amennyiben egy vállalat a teljes hozammennyiségét értékesíti (pl. egy szalgáltató vállalat), akkor a termelési értékének és az árbevételének az összege megegyezik. Ezek a vállalatok a termelési érték kifejezés helyett az árbevételt használják. 2.4. A nyereség növelésének lehetőségei l

A profitcentrikus gazdálkodó egységek fő törekvése a maximális nyereség elérésében jut kifejezésre. Ez a nyereségérdekeltség a vállalatoknál célként jelenik meg, és egyben a gazdasági irányítás eszköze is. A jövedelmet különböző területekre vonatkoztatva vizsgálhatjuk Megkülönböztetünk: - nettó jövedelmet, - bruttó jövedelmet. A nettó jövedelem (J) a termelési érték és a termelési költség pozitív különbözete. J= TÉ-K A bruttó jövedelem (BJ) magában foglalja a jövedelmet és az élőmunka költségét (munkabért). 167

BJ =TÉ- (K-ÉK) BJ=J+ÉK A bruttó jövedelmet az eltérő élőmunka-igényű ágazatok erőforrásokért való versenyeztetése esetén célszerű használni, mivel az eltérő munkabérmennyiség torzítja a költségeket Ajövedelem nagyságát a következő tényezők befolyásolják: - az előállított termények, termékek és szolgáltatások mennyisége, ezek értékesítési ára, a termelőeszközök beszerzési ára, a ráfordítások mennyisége és hatékonysága, az élőmunka költsége, a vállalatot terhelő egyéb kötelezettségek mennyisége. A ráfordítások hatékonysága az önköltségen keresztül realizálódik. (Önköltség: az egységnyi hozammennyiségre jutó költség.) Annál nagyobb nyereséget lehet elérni, minél nagyobb az értékesítési ár és az önköltség pozitív különbözete. Az erőforrások felhasználásával a különböző ágazatokban eltérő nagyságú jövedelmet érhetünk el. A vállalatnak az a célja, hogy erőforrásait ott hasznosítsa, ahol azok a legnagyobb jövedelmet biztosítják. Erre szelgálnak a jövedelmező­ ségi mutatószámok. Míg a jövedelem egy mennyiségi mutató, addig a jövedelmezőség egy viszonyszám, amely megmutatja, hogy a jövedelem (J) vagy nyereség (NY) hogyan viszonyul a termelő vagy szolgáltató tevékenység valamely eleméhez. Ennek megfelelően kerültek kialakításra a jövedelmezőségi mutatószámok is, amelyekfajlagos mutatók. A leggyakrabban használt mutatók a következők: Egységnyi területre jutó nyereség= az összes nyereséget osztják a termőterü­ letteL Mértékegysége: Ft/ha Egy dolgozóra jutó nyereség = az összes nyereséget osztják a dolgozók létszámával, az éves munkanapok számával, vagy az éves munkaórák számávaL Mértékegysége: Ft/fő, munkanap, munkaóra Nyereségszínvonal = a termelés során lekötött erőforrások egységére jutó nyereséget mutatja. Mértékegysége: Ft/1 00 Ft erőforrásérték Nyereségráta = a forgóeszközök egységére jutó nyereséget jelenti. Mértékegysége: Ft/100 Ft forgóeszközérték A termelés nyereséghányada = a termelési érték és a nyereség viszonyát jelzi. Mértékegysége: Ft/100 Ft TÉ 168

Költséghányad = a nyereség és a költség viszonya. Mértékegysége: Ft/1 00 Ft termelési költség Minden vállalatnak alapvető érdeke, hogy a tevékenységéből fakadó eredményt (nyereséget) növelje. Az eredmény növelésére - a tevékenységek jellegétől fiiggően - különböző lehetőségek adódnak. A nyereség növelésének lehetősége termelő tevékenység esetén A nyereség növelésének lehetőségeit itt három szempont szerint vizsgálhatjuk: - a termelési költség csökkentése, - az árbevétel növelése, - a termelés optimalizálása szerint. A termelési költségek csökkentése során meg kell vizsgálni azokat a tényezőket, rnelyek az adott belső és külső környezeti hatások révén befolyásolják a vállalat működési költségeit. A termékek műszaki és technológiai színvonalának növelése, valarnint a hozamszintnövelés csak a költségek növelésével együtt érhető el. Ilyen esetekben meg kell vizsgálni, hogy a többletbefektetések rnilyen arányban állnak a többlethozarnokkaL A korszerűsítés akkor eredményes, ha ezzel csökkenteni tudjuk a hozamok fajlagos költségét. Az árbevételt és annak növetési lehetőségeit a hozarn rnennyisége és rninősé­ ge, valarnint az egységára határozza meg. U gyanúgy, rnint a költség esetében, arra kell törekedni, hogyazárbevétel növelésére fordított többletkiadások ne haladják meg az ebből származó többlet árbevételt. Így az árbevétel összrnennyisége növelhető.

A termelés optimalizálása is, rnint eszköz, lehetőséget ad a nyereség növelésére. A termelés szervezésének legfőbb célkitűzése a rendelkezésre álló, illetve rendelkezésre bocsátható erőforrások leghatékonyabb kihasználása, vagyis felhasználásuk révén a lehető legnagyobb nyereség elérése legyen biztosított. Ennek érdekében meg kell határozni a legjövedelrnezőbb termelési szerkezetet, valarnint az ehhez tartozó termelési színvonalat. Mindez a termelés optimalizálásával érhető el. Úgy az egész vállalkozás, mint azon belül egyes tevékenységek, ágazatok és üzemrészek szervezése lényegében a fedezeti hozzájárulás alapján történő jövedelemoptimalizáláson alapszik. A fedezeti hozzájárulás a termelési érték és a változó költség különbözete, vagyis elkülönítés nélkül tartalmazza a nyereséget és az állandó költséget. Az adottnak tekinthető állandó költség esetén a cégnek az úgynevezett változó költségeit, s ennek megfelelően ráfordításait úgy kell rnegválasztani, illetve rnódosítani, hogy nyereségét a lehető legnagyobbra növelje. A hozarn rnennyiségét 169

befolyásoló változó költségek módosításával egy olyan termelési színvonalat kell kialakítani, amellyel az állandó költségek mellett a lehető legnagyobb jövedelmet lehet előállítani.

A nyereség növelése kereskedelmi tevékenység esetén A nyereség képződésének leegyszerűsített sémája: Bruttó forgalom

-

ÁFA Nettó forgalom Eladott áruk beszerzési ára Árrés Működési költségek Nyereség (vagy veszteség)

A fenti sémából is következik, hogy a kereskedelmi nyereség mértékét az alábbi tényezők befolyásolják: - bevétel, - az eladott áruk beszerzési ára, - az árrés nagysága, - a működési költségek.

A mezőgazdasági kisvállalkozások nyereségének növelési lehetőségei A mezőgazdasági kisvállalkozások a piacon speciális helyzetben vannak, ezért nyereségük növelésének lehetőségei is speciálisak. Tevékenységi körük függvényében a következő módokon növelhetik nyereségüket - Saját termékek közvetlen piaci értékesítése. - Szálláshelyek kiadása (részvétel a falusi turizmusban). - Állattartás falusi turizmus céljából (lovak bérbeadása, lovasiskola üzemeltetése). - Egyéb létesítmények, berendezések bérbeadása (pl. teniszpálya, mini golfpálya, kerékpárok kölesönzése stb.). - Különböző szolgáltatások nyújtása (pl. mezőgazdasági gépkölcsönzés, mező­ gazdasági bérmunka stb.). - Megtermelt mezőgazdasági termékek feldolgozása (pl. tej és tejtermék, hús és húskészítmények, zöldségfélék konyhakész állapotban való értékesítése, káposzta savanyítása stb.). - Must, bor palackozása, értékesítése. - Különleges termékek előállítása (pl. gyógy- és fűszernövények, népművészeti tárgyak stb.).

170

3. A vállalkozás pénzügyei 3.1. A pénz szerepe a piacgazdaságban A pénznek nagyon fontos szerepe van a piacgazdaságban. Szerepének megértéséhez először meg kell ismerkednünk funkcióival. A pénz funkciójánál fogva állandó és folyamatos körforgása során bonyolítja le az áruk cseréjét, és fizetési eszközként lehetövé teszi az adásvétellel járó fizetéseket A pénz klasszikus funkciói a következők: 1 - Értékmérő funkció: amely azt jelenti, hogy a pénz alkalmas két termék értékének (vagyis a bennük megtestesült munkamennyiségeknek) összehasonlítására. - Forgalmi eszköz funkció: az árucserében betöltött szerepéből fakad. A közvetett árucserét segíti elő, amikor az árumozgás és a pénzmozgás azonos idő­ ben játszódik le. Ebben az esetben eladóról és vevőről beszélünk. - Fizetési eszköz funkció: során az árumozgás és a pénzmozgás időben elválik egymástól. Az áru eladását időbeni késéssel követi értékének pénzbeli kiegyenlítése. Itt már hitelezőről és adósról beszélünk. - Felhalmozás eszköze: ami azt jelenti, hogy a pénzt, mint értékhordozót, vagyonként tartalékolhatarn egy későbbi felhasználás érdekében. - Világpénz funkció: az előbbi funkcióit a nemzetközi kapcsolatokban is betöltheti.

3.2. A pénzintézeti rendszer A piacgazdaság működése megköveteli a sokrétű pénzügyi szolgáltatásokat és az ehhez tartozó pénzintézeteket A pénzintézetek kétszintű bankrendszer keretében látják el feladatukat, végzik tevékenységüket. A kétszintű bankrendszer felépítése: - szervezetileg elkülönült jegybanki, - és kereskedelmi banki funkciók ellátása. A gazdálkodó szervezetek (állami vállalatok, gazdasági társaságok, szövetkezetek, költségvetési szervek, egyéni vállalkozók stb.), és a lakosság pénzügyeit a jegybanktól szervezetileg független, de egymástól is különálló pénzintézetek végzik. 171

A pénzintézeti rendszer: - a Magyar Nemzeti Bankból, - a kereskedelmi bankokból, - a szakosított pénzintézetekből, - a befektetési bankokból, - a takarékpénztárakból áll.

Magyar Nemzeti Bank (MNB) A Magyar Köztársaság jegybankja, a nemzetgazdaság központi bankja, a devizagazdálkodás központi szerve. Részvénytársaság formájában működik. A Magyar Nemzeti Bank alakítja ki az országos fizetési és elszámolási rendszert, szabályozza a pénzforgalmat, a pénzintézetek tekintetében szabályozó és ellenőrző tevékenységet lát el.

Kereskedelmi bankok A pénzintézeti tevékenység teljes körének végzésére szóló jogosítványa van, ügyfél korlátozása nélkül. A működés feltétele, hogy a kereskedelmi bankok számára kötelezően előírt pénzintézeti tevékenységek mindegyikét végezze, és ezen kívül a választható tevékenységeken belüllegalább kilencet üzletszerűen lásson el.

Szakosított pénzintézetek Csak egyes pénzintézeti tevékenységet vagy csak azok meghatározott körét végzik, a bankfelügyelet által engedélyezett körben (pl. Portfolio Bank Rt.).

Befektetési bankok Olyan szakosított pénzintézetek, amelyek csak korlátozásokkal fogadhatnak el betéteket, illetve vezethetnek bankszámlát. Más pénzintézetekre vonatkozó előírásokat meghaladó mértékben rendelkezhet tartós befektetésekkeL

Takarékpénztárak Elsősorban

természetes személyek körében végzik tevékenységüket, meghatárol!ott kivételekkel betét elfogadására és hitelnyújtásra szakosodtak.

3.3. A pénzintézetek tevékenysége A magyar bankrendszerben a gazdálkodók és a bankok üzleti partnerek, egymással polgári kapcsolatban állnak, így a bankoknak hatósági funkciójuk nincs. 172

A gazdálkodók pénzügyeik vonatkozásában (pl. hitelkérelem, számlavezetés, stb.) szabadon választhatnak a bankok között. Ugyanakkor a pénzintézetek mű­ ködésüket maguk által kialakított üzletszabályzat szerint végzik (az MNB felügyelete mellett). Megválaszthatják, differenciálhatják üzletfeleiket

3.3.1. Pénzintézeti üzletágak A bankok hagyományos (klasszikus) üzletágai egy része úgynevezett

alapvető

bankművelet:

-

a betétgyűjtés, a hitelezés, a számlavezetés (fizetési forgalom lebonyolítása), (IV/3.4.2. fejezet).

bankszámlaszerződés

Betétgyűjtés

A betétgyűjtés a legrégibb üzletág, meghatározza a kihelyezhető hitelnagyságot Betételhelyezéskor az ügyfél meghatározott pénzösszeget ad át a pénzintézetnek azzal a feltétellel, hogy a bank kamatot fizet, és a betét összegét meghatározott későbbi időpontban visszaszolgáltatja. A betétlekötés történhet cél jelleggel (pl. a lakáscélú betét), vagy kamatnyereség céljából. Betéti ügyleteknél megkülönböztetik: - a látra szóló (bármikor felvehető), - a határidős (időre lekötött) betéteket A pénzügyi gyakorlat szerint a betétest a banktitok védi (a betétet titkosan kezelik).

Hitel és kölcsönügylet A bankok hiteleikkel a vállalkozások működését segítik elő, pótolják a vállalkozások átmeneti forráshiányát, finanszírozzák a termelés és forgalmazás ráfordításait (rövid lejáratú hitelekkel), valamint beruházások és kapcsolódó fejlesztések, tartós forgóeszköz-növekmények finanszírozását (egy éven túli hitelek) szolgálják. A bankok a hitelezés során azokat részesítik előnyben, akik számlájukat náluk vezetik, tevékenységük jövedelmező, és megfelelő hitelfedezeti biztosítékokkal rendelkezik. Hitelnyújtás előtt előzetes hitelvizsgálatra kerül sor, és ennek során megállapításra kerül a nyújtható hitel felső határa. 173

3.2.2. A bankválasztás szempontjai

Sokféle felmérés készült arról, milyen megfontolások alapján döntenek a vállalkozók, illetve a magánszemélyek arról, melyik bankot részesítik előnyben. A tapasztalatok fontosak lehetnek ahhoz, hogy a saját bankválasztási döntéseinket is tudatosítsuk Hagyomány Nagyszámú ügyfél azért kötődik egyik vagy másik bankhoz, mert korábban egyszer eldöntötte, és kényelemszeretetből vagy oda nem figyelés okán marad. E tény alapja kétségtelenül abban a körülményben gyökerezik, hogy a kereskedelmi bankok működésének megkezdése előtt csak egyetlen bank nyújtott pénzügyi szolgáltatást, és csak a külkereskedelmi forgalomban szigorúan ellenőrzött módon volt lehetőség néhány speciális banki eszköz (pl. bankgarancia stb.) használatára. A lakóhely közelsége Ma is fontos tényező, hogy a bankválasztásra ott legyen lehetőség, ahol a szelgáltatás a legkényelmesebben elérhető. A vállalkozások számára természetesen a székhely, illetve a telephely jelenti a helyszín szerinti választás alapját. Megbízhatóság Erre a szempontra különösen a magasabb jövedelmű háztartásban élők fektetnek nagy hangsúlyt, valamint a tehetős idősebbek. Barátok, ismerősök ajánlása Barátok és kollégák ajánlása is mctiválhatja a banki ügyfeleket, különösen a 30 évesnél fiatalabbakat és a megyeszékhelyeken élőket. Vonzó ajánlatok A vonzó ajánlatok különösen arra a fiatal fogyasztói csoportra hatnak, amelynek tagjai gépkocsira és az aranytartalék megteremtésére gyűjtenek Stabil jólétükhöz keresik az igényes szolgáltatásokat nyújtó pénzintézetet Ügyfélorientáltság Az ügyfél kezelése, kiszolgálása döntő jelentőségű lehet a bankválasztásnáL

174

3.4. Pénzforgalom 3.4.1. A pénz, mint forgalmi eszköz A pénz funkciójánál fogva állandó és folyamatos körforgása során bonyolítja le az áruk cseréjét, és fizetési eszközként teszi lehetővé az adásvétellel járó fizetéseket A pénz a forgaimat két fő formában bonyolítja le: - készpénzben, bankjegy, váltópénz átadásával, - készpénz nélkül, bankszámlák közötti átírás, bankszámlapénz formájában. A két forma között átmenetet jelent az a pénzmozgás, amikor a fizető vagy a fizetést elfogadó közül csak az egyik fél rendelkezik bankszámlávaL Ez esetben a készpénz és a készpénz nélküli forgalom váltja egymást (pl. a fizető készpénzben fizeti be kötelezettségéta másik fél bankszámlájára).

3.4.2.

Bankszámlaszerződés

A bankszámlaszerződés a gazdálkodó és a pénzintézet közötti szerződéses jogviszony. A pénzintézet kötelezi magát, hogy a szerződő fél számára bankszámlát nyit, a számlatulajdonos pénzeszközeit azon kezeli, nyilvántartja és a szabályszerűen kiállított fizetési megbízásokat teljesíti, a számla javára és terhére írt összegekről, annak egyenlegéről értesítést (kivonatot) küld. Az új bankszámla nyitására vonatkozó kérelmet a leendő számlatulajdonos nyújtja be az általa kiválasztott pénzintézethez. A bankszámla megnyitásáról a pénzintézet az azt azonosító pénzforgalmi jelzőszám egyidejű közlésével értesíti a számlatulajdonost A gazdálkodók számára a kötelező bankszámlavezetést jogszabály hja elő, de bankszámlát vezethet magánszemély is, aki nem vállalkozó. A bankszámlavezetés ért, pénzforgalom lebonyolításáért a pénzintézet jutalékot számol fel. l

3.4.3. Bankszámlatípusok Banki tevékenység esetén a következő bankszámlatípusokkal találkozhatunk: - elszámolási számla (folyószámla), amelyen a folyamatos gazdálkodáshoz szükséges pénzeszközök kezelhetők, - elkülönített számla, amely a pénzeszközöknek a gazdálkodó szervezet rendelkezésén vagy jogszabályou alapuló elkülönített pénz kezelésére szolgál, 175

betétszámla olyan betételhelyezés céljára, amely után a gazdálkodó szervezet kamatot kap. Az elszámolási betétszámla mutatja a számlavezető pénzintézettel szembeni pénzkövetelés állományát, és abban bekövetkezett változásokat. Ha a vállalkozó az adott pénzintézettől folyószámlahitelt kért és kapott, ez esetben az elszámolási betétszámla folyószámiává alakul át. Az elkülönített betétszámlákon mutatják ki a fejlesztési szféra elkülönített pénzeszközeit, a kötvénykibocsátásból származó pénzeszközöket

-

'-

3.4.4. Bankszámlák közötti elszámolások Átutalás E fizetési mód esetén a fizetést a kötelezett kezdeményezi azzal, hogy átutalási megbízását benyújtja a számláját vezető pénzintézethez, s ezzel megbízza a pénzintézetet, hogy a bankszámlája terhére meghatározott összeget utaljon át (számoljon el) a jogosult bankszámlájának javára. Beszedési megbízás Ez esetben a jogosult juttatja el a beszedési megbízást a bankszámláját vezető pénzintézethez, mely szerint megbízza a pénzintézetet, hogy bankszámlája javára a kötelezett bankszámlája terhére meghatározott összeget számoljon el. A beszedési megbízással való fizetésben a felek (üzletfelek) állapodnak meg, valamint abban is, hogy annak melyik formáját választják: - határidős beszedési megbízás (pénzkövetelés beszedése, átutalása a megbízáson feltüntetett fizetési, illetve kifogásolási határidő letelte után történhet), - azonnalibeszedési megbízást (a pénzintézet a jogosult megbízását a kötelezett hozzájárulása nélkül, annak bankszámlája terhére azonnal teljesíti). Okmányos meghitelezés (akkreditív) A pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy két fél között létrejövő alapügylet szerint a kötelezett megbízása alapján a kedvezményezett részére átutalja az adott összeget, amennyiben határidőn belül szükséges okmányokkal bizonyítja jogosultságát, pl. bizonyítja a szállítás teljesítését. Csekk A kibocsátó számlatulajdonos a bankszámlája terhére kiállított csekkel arra adhat megbízást a számláját vezető banknak, hogy a esekken megjelölt összeget a bemutatónak fizesse ki (készpénzről szóló csekk), vagy számláján írja jóvá. 176

Ez a fizetésimóda pénzintézet és a számlatulajdonos csekkszerződésével jöhet létre. A csekk lehet készpénzfizetésre szóló (amelyet az állampolgár vagy valamely gazdálkodó szerv javára készpénz beváltásacéljából bocsátottak ki), vagy elszámolási csekk (a kibocsátó vagy a csekk birtokosa a csekk jóváírása iránt rendelkezik a kedvezményezett bankszámla-tulajdonos számlája javára). A csekk szólhat megnevezett személyre vagy bemutatóra. Bankkártya (garanciakártya, hitelkártya, stb.) Készpénzkímélő fizetési eszközök. Átvezetési megbízás Az átvezetési megbízást nyomtatvánnyal a számlatulajdonos a saját bankszámlái közötti könyvelési műveletek elvégzésére ad utasítást.

3.5. Készpénzfizetés és készpénzellátás Készpénzfizetés és irányai Készpénzzel történik a fizetés, ha a gazdasági élet szereplői vagy az állampolgárok pénzt adnak át egymásnak, illetőleg a Magyar Posta, valamint pénzintézetek hivatalainak pénztárainál pénzt fizetnek be valamely személy vagy szervezet bankszámlájára. Ennek megfelelően a készpénzmozgás iránya lehet: - gazdálkodók között, - gazdálkodók és lakosság között. Készpénzellátás Az a tevékenység, amikor a gazdálkodó saját maga vagy telepe, kirendeltsége részére vesz fel, illetve utal ki pénzt. Házipénztár működtetése A számlatulajdonosok házipénztárat létesíthetnek készpénz-kifizetéseik teljesítésére, illetve közvetlenül befolyó készpénzbevételek kezelésére. A házipénztárakra vonatkozó előírásokat a gazdálkodó szervezet vezetője határozza meg. Bankszámlára történő készpénzbefizetés Bankszámlára készpénz a számlavezető pénzintézet pénztáránál és postahivataloknál fizethető be. A számlavezető pénzintézeten kívül azonban más pénzintézet is elfogadhat készpénzbefizetéseket a más pénzintézeteknél vezetett bankszámlára.

177

A postahivataloknál a bankszámlák javára: - átutalási postautalvánnyal, - belföldi postautalvánnyal teljesíthető készpénzbefizetés. A posta az utalványokat, illetve a készpénzt kézbesíti a gazdálkodó szervezetnek.

\__

3.6. Hitelezés 3.6.1. A hitelfelvétel szükségessége

Amennyiben a vállalkozó az üzlet beindításához, fejlesztéséhez szükséges eszközöket nem képes saját forrásából előteremteni, úgy hitelezésre kényszerül. A hitel formája szerint lehet bankhitel vagy áruhitel (kereskedelmi hitel). Az utóbbi olyan áruértékesítés, amelynek ellenértékét később egyenlítik ki. A hitel kifejezéssel általában szinonimaként használja a szaknyelv a kölcsön kifejezést. A két kifejezés között annyiban lehet különbséget tenni, hogy a hitel a bankkal kötött szerződés alapján rendelkezésre bocsátott hitelkeret, a kölcsön pedig konkrét folyósítást jelent.

3.6.2. A hitelezés alapelvei, alapfogalmai

a bankkölcsön nyújtásának alapja, a kölcsönkapott pénzt a hitelszerződésben meghatározott célra szabad felhasználni. A hitelképesség a hitelnyújtás legfőbb alapfeltétele. A bank csak akkor nyújt hitelt, ha az igénylő hitelképes, amelyet a pénzintézet saját hatáskörében dönt el. Lejárat (futamidő) a kölcsönszerződés megkötésétől a kölcsön teljes visszafizetéséig terjedő időtartam. Bankhitelszerződés

E tekintetben háromféle hiteltípust különböztethetünk meg: - rövid lejáratú: egy éves vagy annál rövidebb futamidejű, elsősorban forgóeszköz finanszírozásához, esetleg rendkívül gyorsan megtérülő beruházásokhoz; - középlejáratú: egy-öt év közötti futamidejű hitelkonstrukció forgóeszköz finanszírozásra és beruházási hitelként; - hosszú lejáratú: öt évnél hosszabb futamidejű hitelkonstrukció, a lassan megtérülő beruházásokra célszerű igénybe venni.

178

Kamat az adós által a kölcsönnyújtónak az elfogadott betét vagy az igénybevett kölcsön használatáért fizetendő, rendszerint a betét, illetve kölcsönösszeg évi százalékában meghatározott, időarányosan térítendő pénzösszeg. Hitelkockázati biztosíték a bankkölcsön fedezetéül felajánlott anyagi érték (vagyontárgy), amely a kölcsön visszafizetésének biztosítékául szolgál. Típusai: - vagyontárgyak lekötése (zálogjog), - kezesség, - óvadék, - követelés és egyéb jog átengedése. Bankári biztosítékok A pénzintézetek azoknak hiteleznek, akiknek pénzügyi helyzete stabil, akik iránt bizalmuk van. A hitelező hitelképességében bekövetkező romlás esetén a megfelelő bankári biztosítékok teszik lehetővé a hitel felvételét.

3.6.3. A hitelügylethez kapcsolódó egyéb alapfogalmak A vállalkozónak a hiteligény benyújtása előtt tudnia kell, hogy milyen teendői vannak a hitelfelvétellel kapcsolatban. Ezzel összefúggően a legfontosabb banki alap fogalmak: - Futamidő: A kölcsönszerződés megkötésétől a kölcsön teljes visszafizetéséig terjedő időtartam. Lehet: rövid, közepes, hosszú lejáratú. - Türelmi idő: Az az időszak, amikor a kamatot kell fizetni, és a tőketörlesztés még nem kezdődik meg. - Kamatláb: Hitelezőnek fizetendő, a kölcsönösszeg éves %-ban meghatározott, időarányosan törlesztendő pénzösszeg (lehet fix és változó). - Bankgarancia: Olyan szerződés, amelyben egy bank rendszerint jutalék ellenében kötelezettséget, kockázatviselést, illetve kártérítési kezességet vállal. - Kamatpreferencia: Egy hitel, kölcsön kamatainak részleges, vagy teljes átvállalása. - Saját erő, saját rész: Hitelkonstrukció esetén a hitel fúggvényében (%-ban kifejezve) a hitelfelvevő rendelkezésére álló készpénze, vagyontárgya vagy anyagkészlete. Fedezet A vállalkozónak a kért hitelre fedezetet kell nyújtani. A fedezet általában olyan meglévő vagy jövőben létrejövő érték (vagyon), amely behajtásával, illetve el179

adásával a hitelfelvevő fizetésképtelensége esetén a bank biztosítja a hitel visszafizetéséhez szükséges összeget. (100-200%-ig terjedhet). Formái: - nem lakott saját családi vagy egyéb tulajdonú ingatlan, - forgalomképes föld, - bemutatásra szóló értékpapír (az adott banknálletétbe kell helyezni az értékpapírt), - valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő forgalomképes okirat, vagy számlán megjelenő összeg. Főbb fajtái: kötvény, részvény, váltó, csekk, záloglevél, állampapír, meglévő eszközre zálogjog értékesítése, devizaszámla, bankgarancia, magán vagy jogi személyek készfizető kezessége, nemesfémtárgyak letétbe helyezése. Ha a vállalkozó akármilyen tevékenységre is szánja el magát, egy biztos, hogy komoly anyagi fedezetre van szüksége, amit legtöbb esetben hitel felvételével tud előteremteni. Nagyobb hitelek felvételéhez a hitelezők saját vagyoni fedezet mellett biztosítási garanciákat is követelnek a vállalkozó személyére és a hitelből megvalósuló vagyoni létesítményekre. Erre szolgál az életbiztosítások egy egészen speciális változata, a hitelfedezeti életbiztosítás, amely a hitel összegének visszafizetésére nyújt fedezetet a biztosított halála esetén. A megvalósuló vagyoni értékre - azokat ért kár vagy teljes megsemmisülés esetén - hitelfedezetként a vagyonbiztosítások szolgálnak. A gazdasági szervezetek, valamint a vállalkozói körbe tartozó ügyfelek számlavezetése és fizetési megbízásainak teljesítése a bankok részére fontos szolgáltatás. Factoring tevékenység során a bankok megvásárolják csökkentett értékben partnereik (gazdálkodók) követelését. Ezzel csökkenti a vállalkozó (egyén vagy szervezet) a kintlévőségi állomány utáni költségeket, mivel csökken a lekötött forrás. Lízingelés során bizonyos dolgok olyan beszerzése és azok használatba adása történik előre rögzített időtartamra, amely rendszeresen fizetendő használati (bérleti) díj fejében jön létre. E tevékenységre jellemző, hogy a tulajdonjog és a használati jog kettéválasztásáll alapul, a tulajdonjog csak a lízingszerződés időtartama lejárta után a bérleti díj kifizetésével száll át a lízingvevőre, illetve szerezheti meg a tulajdonjogot. A lízingdíjban a felek szabadon állapodnak meg, amely tartalmazza az amortizációt, a lízingbe adó költségeit, nyereségét, az üzembe helyezés költségeit, illetve egyéb mellékköltségeket. A bankok saját részvények kibocsátásával közép- és hosszú távra biztonságos befektetési lehetőséget is biztosítanak a különböző vállalkozások számára. Saját kötvényeik kibocsátásával egyben növelik a bankok forrásait. 180

A lakossági befektetők számára meg kell említeni az úgynevezett befektetési alapok befektetési jegyeinek értékesítését is, de a kereskedelmi bankokon keresztül történik a különféle állampapírok (államkötvény, kincstátjegy) forgalmazása is. 3.6.4. A hitel szerepe, hatása a gazdasági tevékenységre A bankok hiteleikkel a vállalkozások működését segítik elő, pótolják a vállalkozások átmeneti forráshiányát, finanszírozzák a termelés és forgalmazás ráfordításait (rövid lejáratú hitetekkel), valamint beruházások és kapcsolódó fejlesztések, tartós forgóeszköz-növekmények finanszírozását (egy éven túli hitelek) szolgálják. A bankok a hitelezés során azokat részesítik előnyben, akik számlájukat náluk vezetik, tevékenységük jövedelmező, és megfelelő hitelfedezeti biztosítékokkal rendelkezik. Hitelnyújtás előtt előzetes hitelvizsgálatra kerül sor, és ennek során megállapításra kerül a nyújtható hitel felső határa. Ugyanakkor a bank megköveteli a megfelelő fedezetet, illetve a hitelkérő saját erő hozzájárulását is. (Ez utóbbit elsődlegesen beruházási hiteleknél). A hitelnyújtáshoz kapcsolódó kamatot több tényező befolyásolhatja, így pl. az adott hitel kihelyezési kockázata, a hitel nagysága, a futamidő időtartama, és a bank működési költségei. A vállalkozói hiteleket egyéni és társas vállalkozások igényelhetik Több fajtája van, és igen eltérőek a hitelnyújtás feltételei. Igénylésük előtt alapos tájékozódás szükséges. A vállalkozások - különösen igaz ez a mezőgazdasági vállalkozásokra, az idényszerűség okozta ciklikus árbevétel-megjelenés miatt - üzemvitelük folyamatos biztosításához kénytelenek idegen pénzügyi forrásokat is igénybe venni. Az idegen pénzügyi források megszerzésének fontos színterei a pénzügyi piacok. Ezen piacok szereplői között találhatók a bankok és más pénzügyi közvetítők. A finanszírozás különböző formáinak megválasztásánál, a pénzügyi piacokon fellelhető tőkeszerzési lehetőségek igénybevételénél körültekintően kell eljárni. Az idegen források gazdasági terheinek számszerűsítése ad lehetőséget a különböző alternatívák mérlegeléséhez. 3.7. Értékpapírok és a tőzsde 3.7.1. Értékpapírok a gazdasági életben Jövedelemhez juthat valaki, ha megtakarított pénzével vállalkozásban vesz részt, vagy kölcsönadja pénzét (pl. banknak), és az gazdálkodik vele. A megtakarított pénz összegyűjtésével és újbóli kikölcsönzésével a ban181

kok foglalkoznak. Ilyenkor a kölcsönadó nem tudja, hogy pénzét ki vette igénybe. Bizonyos esetekben a pénz befektetése, kölcsönadása közvetítőkön keresztül (brókercégek) történik. Itt már a tulajdonos ismeri pénzének kölcsönvevőjét Így a megtakarítók és az igénybevevők kapcsolata közvetlenné válik. Tulajdonképpen ez az értékpapír-kereskedelem. Az értékpapírok kibocsátása, vétele, eladása, tartása (birtoklása) fontos része a piaci viszonyok között gazdálkodó állam, vállalat és egyén gazdasági döntéseinek. Az értékpapír valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogokat megtestesítő forgalomképes okirat, amely adható és vehető (tehát értéke van), és ára (árfolyama) a kereslet-kínálat szerint alakul. Jogi értelemben minden olyan okirat értékpapírnak minősül, amely valamilyen pénzérték vagy követelés érvényesítésére alkalmas. A tőzsdére bevezetett értékpapírok esetében a tőzsde maga a piac, ahol az értékpapírokat adják-veszik (értékpapírtőzsde). A budapesti értékpapírtőzsde 1990. június 21. napja óta működik. Az értékpapírok árfolyamának megállapítása a tőzsdeteremben történik. Üzletet itt csak az arra feljogosított üzletkötők (brókerek) köthetnek. Az -

értékpapírokat az értékpapírban foglalt jog alapján csoportosíthatj uk: részesedési jogot megtestesítők (részvény, befektetési jegy, részjegy), követelést megtestesítők (váltó, csekk, kincstárjegy, kötvény), áruval kapcsolatos jogokat megtestesítő (közraktárjegy), tagsági viszonyt megtestesítő (részvény), hitelviszonyt megtestesítő (kötvény). Az értékpapíroknak a törvényi hatályosság is jellegzetes tulajdonsága.

A törvény hatálya alá tartozik (ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik): - a devizabelföldi kibocsátó által sorozatban kibocsátott értékpapír forgalomba hozatala, - a devizakülföldi kibocsátó által sorozatban kibocsátott értékpapír belföldi forgalomba hozatala, - a Magyar Köztársaság területén folytatott befektetési szolgáltatási, kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység. Nem tartozik a törvény hatálya alá: - szövetkezeti üzletrész, - csekk, 182

-

váltó, kárpótlási jegy, közraktárjegy forgalomba hozatala, az állampapír zártkörű forgalomba hozatala.

A Magyar Nemzeti Bank és a Kincstár értékpapír-forgalmazási tevékenységet jogosult végezni, és mint befektetési vállalkozás, a többi befektetési szalgáltatóhoz képest különleges helyzetben van. Tevékenységük forgalmazási felügyeleti engedélyhez nem kötött, rájuk nem vonatkoztathaták a tulajdonszerzési korlátozás, likviditásszabályozás, kockázatkezelési előírások. A részvény olyan értékpapír, amely a birtokosa számára tulajdonjogot biztosít valamely vállalkozásban. A részvény szabadon forgalmazható. Egyrészt vagyoni jogokat testesít meg, másrészt a társaság irányításában való részvételi jogot. A részvényhez tapadó vagyoni jog: a társaság nyereségéből való részesedés (osztalék). Az irányításban való részvétel pedig azt jelenti, hogy a részvényes jogosult a birtokolt részvényei arányában a határozatok meghozatalakor szavazni. Miután egy részvény általában egy szavazatra jogosít, a döntések befolyásolhatósága szempontjából nagyon lényeges, hogy egy személy vagy érdekképviselő a részvények milyen hányadát birtokolja. A részvényre nyomtatott szöveg a részvény névértéke. A részvények névértékével arányos a szavazatok értéke, az osztalékra és a vagyonrészre való jogosultság. A részvény mindenkori piaci ára a részvény árfolyama, amely lehet a névérték alatt és felett. Részvénytípusok (az átruházás lehetősége szerint): - Bemutatóra szóló részvény- eladása egyszerű átadással történik. A részvényhez fűződő jogokat az gyakorolhatja, aki a részvényt felmutatja. - Névre szóló részvény- tulajdonosainak nevét bejegyzik a részvénytársaság részvénykönyvébe, eladás esetén az új tulajdonos nevét kell bej egyezni. A bejegyzett tulajdonos gyakorolhatja a tulajdonosi jogokat. Részvényfajták (a részvénnyel járó jogok szerint): - Törzsrészvények- (közönséges részvények) után járó osztalék a részvénytársaság eredményességétől fiiggően változik. - Elsőbbségi részvények- tulajdonosai elsőbbséget élveznek osztalékfizetésnél és vagyonfelosztásnál, ezzel szemben korlátozhatják szavazati jogukat. - Dolgozói részvény- a névre szóló részvény sajátos típusa. A vállalat dolgozói részére bocsátják ki, így megszerzésük és átruházásuk is korlátozott, a részvénytársaságot elővételi jog illeti meg. 183

-

Kamatozó részvény- tulajdonosát az előre meghatározott mértékű kamat illeti meg, még akkor is, ha a részvénytársaság nem nyereséges. Átváltoztatható elsőbbségi részvény- tulajdonosa meghatározott arányban átválthatja törzsrészvényre. Átváltoztatható kötvény- meghatározott idő után részvénnyé váltható. Elővásárlási jogot biztosító részvény.

A kötvény általában hosszabb lejáratú, kamatozó, névre vagy bemutatóra szóló értékpapír. Aki a kötvényt kibocsátja, kötelezi magát, hogy a kötvény szerinti kölcsönvett összeget határidőre visszafizeti, az erre az időszakra eső kamatokkal együtt. Ezzel szemben a kötvény vásárlója kölcsönadja pénzét, meghatározott időre és kamatra, meghatározott feltételek szerint. A feltételeket a kötvény kibocsátója fogalmazza meg. Ezt a pénzt kölcsönadó vagy elfogadja, vagy nem vásárol a kötvénybőL

Kötvény kibocsátására jogosultak: -

az állam, a központi költségvetési szervek, az önkormányzatok, a pénzintézetek, a gazdálkodó szervezetek. A kötvényt futamidő, kamat és törlesztési forma szerint lehet megkülönböztetni. A futamidő azt jelenti, hogy a pénzt mennyi időre kérik kölcsön. A kamat a pénz használatáért fizetett díj (a kötvény hozama). Lehet a kötvény fix és változó kamatozású. Fix kamat esetén a kötvényt kiállító a kiállítás időpontjában meghatározza a kamat mértékét, amely a futamidő végéig változatlan. Változó kamat esetén a kibocsátáskor azt a számítási módot közlik, amely alapján az éppen esedékes kamatot kiszámítják (pl. jegybanki kamathoz viszonyítás).

A törlesztés módja kétféle lehet: - a futamidő végén fizetik vissza a kölcsönvett pénzt és kamatot, - meghatározott időközönként (negyedévente, félévente) fizetik a kamatot, a futamidő végén a kölcsönvett összeget. A kölcsönvett összeget is lehet részletekben fizetni.

184

A váltó A gazdálkodó szervezetek az egymás közötti kereskedelmi kapcsolataikban az áru ellenértékét egy későbbi időpontban is kiegyenlíthetik. Ezt a tevékenységet kereskedelmi hitelezésnek nevezzük. A hitelezés idő­ tartamára a kötelezett váltót bocsát ki, és azt átadja a jogosultnak. Így a váltó a gazdasági életben ellátja a hiteleszköz- és a fizetési eszköz funkciót is. A váltó forgatható értékpapír, amelyben egy későbbi esedékes fizetés testesül meg. A váltó tulajdonosa jogait átruházhatja egy másik személyre. Az új tulajdonos az lesz, akit a váltó hátlapján feltüntetnek az átruházáskor. A váltókövetelés a váltó kifizetésével szűnik meg. A váltóleszámítolás, a váltó banknak történő eladása. A bank kamatot számít fel a leszámítolás napjától a váltó lejártáig terjedő időszakra. Ezt az összeget leszámítoláskor levonja a váltó névértékébőL A kincstárjegy az állam által kibocsátott, bemutatóra szóló, átruházható értékpapír, amely kölcsönögyletet testesít meg. A magyar állam által kibocsátott kincstárjegyet a kibocsátástól számított egy éven belül be kell váltani.

A kincstárjegy két formája ismert: - kamatozó kincstárjegy (az állam fix kamattal és határidővel hozza forgalomba), - diszkont kincstárjegy (az értékesítés névérték alatt történik, a visszavásárlás névértéken). A közraktárjegy a közraktár által kiállított értékpapír, amely a közraktárban tárolásra elhelyezett áru feletti tulajdonjogot testesíti meg. A közraktárjegy hitel felvétele esetén zálogként felhasználható. A közraktárjegy két önálló részből tevődik össze, amelyek külön-külön is átruházhatók: - az árujegyből (amely a tulajdonjogot jelenti), - a zálogjegyből (amely a raktárban elhelyezett árura felvett kölcsön méctékéig a zálogjogot jelenti). A raktárban elhelyezett áru feletti valamennyi jog gyakorlására csak a két rész együttes birtoklása jogosít fel. A csekk a törvényi előírásoknak megfelelő formában kiállított értékpapír. A csekk szólhat bemutatóra (nincs megjelölt tulajdonos) vagy megnevezett személyre. Átruházható, amellyel a csekkből eredő valamennyi jogot át kell adni. A fizetési csekk a esekken megjelölt összeg készpénzben történő felvételére 185

jogosít. Az elszámoló esekken a kibocsátó felszólítja a bankot, hogy egy másik ügyfele számláján a megjelölt összeget írja jóvá. A befektetési jegy a befektetési alapkezelő által sorozatban kibocsátott, és a törvényben meghatározott vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír. A befektetési alap tőkéjét a kisbefektetők adják össze azzal, hogy megvásárolják a befektetési jegyet. A befektetőket a befektetési jegy birtoklása után hozam illeti meg. A hozam: valamely értékpapír birtoklásából származó jövedelem, az értékpapír névértékének százalékában. 3.7.2. Tőzsde A mai értelemben vett tőzsdék kezdetei a XIII-XVL századig nyúlnak vissza. A közbiztonság hiányamiatt a kereskedők készpénz helyett a saját telephelyükön működő pénzváltónálletétbe helyezett pénz fejében utalványt vittek magukkal, amit a vásár helyén működő pénzváltók készpénzre váltottak be. Ezek az utalványok idővel maguk is adásvétel tárgyává váltak. Az utalványok adásvétele céljából a kereskedők meghatározott helyeken rendszeresen találkoztak egymással. Kezdetben a mai értelemben vett tőzsdei műveletek kizárólag utalványokra és váltókra korlátozódtak, később különféle árukat is bevontak a kereskedésbe. A tőzsde nyilvános, központosított és szervezett piac, önkormányzó és önszabályzó szervezet, amely maga határozza meg tevékenységét. Nem profitorientált intézmény. Attól függően, hogy a tőzsdén fizikai áruk vagy értékpapírok adásvétele folyik, áru- és értékszekciók különböztethetők meg. Az áruszekciók Olyan önkormányzó és önszabályozó szervezet, amely a tőzsdén forgalmazott áruk körében nyilvánosan meghirdetett, előre meghatározott módon, helyen és időben koncentrálja a keresletet és a kínálatot. A Budapesti Értéktőzsdén sokféle áruval kereskednek. A gabonaszekcióban takarmánykukoricát, étkezési és takarmánybúzát, árpát, napraforgót, a hússzekcióban kétféle minőségű sertéshúst lehet későbbi határidőre adni és venni. A gabona- és a hússzekció termékei esetében a tőzsde minőségi követelményeket támaszt a tőzsdeképes árukkal szemben. Így a gabona esetében előírja a nedvességtartalmat, a keverékek százalékos megoszlását, a húsok esetében pedig a színhús minimális százalékát. A Budapesti Értéktőzsdén a gabonatermesztők, illetve a hústermelők a kialakult elszámoló árakon határidőre eladhatják terményüket, illetve terméküket, 186

ezáltal

később

nem lesz árkockázatuk. Akinek például búzára lesz szüksége, és tart, az a ma kialakult árakon vehet határidőre búzát. A Budapesti Értéktőzsde mára a közép- és kelet-európai régió vezető határidős piacává nőtte ki magát. áremelkedéstől

Az értékszekciókon értékpapírok kereskedelme folyik. Az értékszekció az értékpapírok és devizák koncentrált, meghatározott feltételek között működő piaca. Az értékszekció feladatai közé az értékpapírok adásvételének lebonyolítása, az értékpapírok árfolyamának megállapítása, új értékpapírok bevezetése, kereskedelmi szokásjog kialakítása és a tőzsdei bíráskodás tartozik. A Budapesti Értéktőzsdén 1991 tavaszán bevezették a Budapesti Értéktőzsde Indexet (BUX), amely a leggyakrabban forgalmazott részvények árfolyam-változásának az átlagát jelzi.

187

V. Vállalkozáspszichológiai alapismeretek

Nem lehet egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy milyen az a vállalkozói személyiségprofil, amelytől egy vállalkozás "biztosan" sikeres lesz. Vannak azonban olyan alaptulajdonságok, amelyek hiánya kétségessé teszik a vállalkozás sikerességét. A korábbi élmények, a barátok és ismerősök, a szűkebb és tágabb környezet mind olyan tényezők, amelyek hatnak az egyénre, befolyásolják életfelfogását, elősegítik, vagy éppen visszaszorítják bizonyos tulajdonságok kialakulását. Egyes tulajdonságok erősebben jelentkeznek, mások gyengébben. Ahhoz, hogy a vállalkozó sikereket érjen el, az egyes alaptulajdonságokat hatékonyan kell használni, másokat tanulással, gyakorlással erősíteni.

l. A vállalkozás emberi tényezői Az emberekben kialakult tulajdonságok határozzák meg személyiségüket, későb­ bi tevékenységüket. Az emberi személyiség folyamatosan változik, alakul, azonban felnőttkorra már jól elkülöníthetők azok a tulajdonságok, amelyek a sikeressé váláshoz kellenek.

1.1. A sikeressé válást elősegítő tulajdonságok A sikeres vállalkozóvá válást elősegítő tulajdonságokat jelentős méctékben meghatározza egy adott ország társadalmi-gazdasági berendezkedése, gazdasági ereje és az állam viszonya a vállalkozásokhoz. Csak ritkán fordul elő, hogy egy sikeres vállalkozóban meglegyen minden sikert determináló alaptulajdonság. Nézzük meg ezek közül a lényegesebbeket A gyakorlati érzék olyan tulajdonság, melynek segítségével viszonylag gyorsan ellehet jutni a dolgok lényegéhez. Mondhatni azt is, hogy az elméleti dolgok gyakorlatba való átültetésének képessége. Az önállóság olyan tulajdonság, amely révén az ember józanul mérlegel, határozottan cselekszik, és sikeresen össze tudja kapcsoini a jól körülírt egyéni és szakmai céljait. A kreativitás és intuitív készség elengedhetetlen a sikeres üzletember számára. A kreativitást és az intuíciót (az ösztönös megérzést, felismerést) a legtöbb sikeres vállalkozó sokra tartja. Az általános vélemény, hogy az üzleti életben a kommunikációs készséggel együtt ezek a legfontosabb emberi tulajdonságok. 188

Az önbizalom a szaktudáson alapul, a morális és etikai meggyőződésből fakad. A belső biztonság kellemes érzését nyújtja, azzal a tudattal, hogy mindent megtettünk a kitűzött célunk elérése érdekében, bízunk a jó eredményben. Az állhatatosság azt jelenti, hogy képesek vagyunk megvalósítani célkítűzéseín­ ket, mert tevékenységünk megfelelő szorgalommal és türelemmel párosul. A kíváncsiság az üzleti siker egyik sarokpontja. Fontos, hogy nyitottak legyünk az új iránt, ezért nyitott szemmel kell jámi. A kommunikációs készség fontos tulajdonsága a vállalkozónak A siker a másokkal való biztos együttműködésre épül. A család, a társak, a szállítók, a vevők, az üzletfelek támogatása alapvető feltétele a vállalkozás síkerre vitelének. Ez viszont csak hatékony kommunikáció révén érhető el.

1.2. A vállalkozói személyiségtípusok Az egyes vállalkozói személyíségtípusokat most három megközelítési mód szerint vizsgáljuk meg, csak nagyvonalakban. Az egyén és a külvilág kapcsolata alapján: - Befelé forduló- a "magányos farkas". - Kifelé forduló- tipikus kapcsolatteremtő. Jobbak az érvényesülési esélyei. Érzelmi és értelmi oldal viszonylatában: - Érzelmi beállítottságú - sok esetben az érzelmet az ésszerűség elé helyezi. - Racionális- ez jobb típus, az ész dominál, de ne legyen teljesen mentes érzelmektől sem, legyenek szociális hajlamai. Sikerhez és kudarchoz való viszonyulás alapján: - Kudarckerülő - mínden erőfeszítésével azon van, hogy ne érje kudarc. A sikert valamilyen külső körülménynek tulajdonítja. - Sikerkereső-elsősorban sikerekre törekszik. A kudarcokban az új abb lehető­ ségeket keresi, tanul belőlük, nem "kesereg" rajtuk.

2. Kommunikációs ismeretek A vállalkozó a piacgazdaság keretei között tevékenykedik. A leendő üzleti partnerrel történő kapcsolatteremtés nagy odafigyelést, komoly előkészületeket és információgyűjtést igényel. Az első találkozás alkalmával kell megnyerni a partner bizalmát, és meggyőzni arról, hogy a velünk való kapcsolattartás az ő számára is gazdasági előnyökkel jár. 189

Az üzletfél bizalmának elnyeréséhez az alábbi szempontokat feltétlenül tartsuk be: Legyünk korrektek, hitelesek és őszinték. Mindig csak azt ígérjük, amit teljesíteni tudunk. A partner számít arra, amiben a tárgyalásokon megállapodtunk. Ha nem teljesítünk, ez nála kisebb-nagyobb zavart okozhat, ami bizalomvesztéssei jár. Elveszítjük korrektségünket, de nem csak vele szemben, hanem a partnere i körében is hiteltelenné válunk. A tárgyalások során ne támasszunk aránytalan követeléseket, ne diktáljunk lehetetlen feltételeket, mert ezzel komolyságunkat és hitelünket veszélyeztetjük. A személyes hangvétel megválasztása is legalább ilyen fontos. Mindig legyünk tisztában az üzletfél társadalmi helyzetével, pozíciójával és gazdasági erejével. Hangolódjunk az ügyfélre, folyamatosan figyeljük arckifejezését, mozdulatait, szavait. Amennyiben szükséges, változtassunk az eltervezett tárgyalási taktikán. Ha arckifejezése rideg és elutasító, akkor csak a tárgyalás céljára koncentráljunk, csak puszta tényeket közöljünk Ha barátságosnak, készségesnek látjuk, akkor megengedhető pár érdeklődő kérdés (család, munkahely, érdeklődési kör stb.), amivel közlékenyebbé tehetjük. Konfliktusok esetén legyünk türelmesek, viselkedjünk kulturáltan. Ne ragadjanak el bennünket indulataink, ne legyünk sértők, gúnyosak, ironikusak. Lehet, hogy most nem jön létre üzleti kapcsolat, de a jövőben még lehet üzleti kapcsolatunk.

2.1. A hatékony kommunikáció A kommunikáció információ átvitelét jelenti az egyik személytől a másikig. Az üzleti vállalkozás egy magasan szervezett közösségi tevékenység, amelyhez fejlett információrendszerre van szükség. A kommunikáció legfőbb feladata annak biztosítása, hogy az információkat vagy üzeneteket a "címzetthez" eljuttassák, és azt a feladó szándéka szerint meg is értsék. A kommunikáció alapvető követelménye az információ torzítatlan átvitele az egyik egyéntől a másikhoz. Néhány alapvető szabályt kell követnünk A legfontosabbakat az alábbiakban összegezzük: - A hírhordozó feleljen meg magának az üzenetnek, a kommunikációs szféra körülményeinek és a vevőnek. Az egyirányú közlés, amilyen például a levél vagy a feljegyzés, nagyon sok célra megfelel, de ahol részletes tisztázásra és visszacsatolásra van szükség, a teljes megértés érdekében szükség van a tárgyalások és telefonbeszélgetések kétirányú kommunikációjára. 190

-

-

Az üzenet legyen tiszta, összefiiggő és ellentmondásmentes. A kommunikációs nyelvet mind az adó, mind pedig a vevő félnek ismemie kell, és kerülniük a zsargonok (sajátos kifejezések) használatát A szándékaink szerinti vevő vagy fogadója rendelkezzen a kommunikáció teljes megértéséhez szükséges információkkaL Ezért minden lényeges háttérinformációt ismertetni kell.

2.2. A kommunikációs folyamat alkotóelemei Küldő:

Az információ forrása. Kódolás: Az a folyamat, amivel a gondolatokat szimbolikus formába öntik. Üzenet: A szimbólumok egysége. Átviteli csatorna: Az információ továbbításának útja. Dekódolás: Az a folyamat, amivel a fogadó jelentést társít a küldő által továbbított szimbólumoknak. Válasz: A befogadónak az üzenetvétel utáni reakciója. Visszacsatolás: A befogadó válaszának az a része, amelyet a kommunikáció kibocsátójának küld vissza.

2.3. Kommunikációs csatornák A kommunikációs csatornákat formális és informális kategóriákba sorolhatjuk. A kommunikáció formális útjának nevezzük azokat a csatornákat, amelyeket a vállalkozás szervezeti struktúrája nyújt számunkra. Ezek hierarchikus, illetve azonos szintű kapcsolatokhoz kötődnek, amelyek szükségszerűen léteznek a szervezet különböző részei között. - A lefelé irányuló információ, amely a hatáskör közvetlen hierarchikus vonalai mentén halad, a követendő eligazításokat és utasításokat közvetíti. - A fölfelé irányuló információ, amely általában a hatáskör közvetlen vonala mentén halad, zömmel az alsóbb szintű tevékenység eredményeire vonatkozó adatokat továbbít. - Oldalirányú információ az, amely a szervezet azonos szintű egységeiben dolgozó vezető és/vagy alkalmazottak között folyik. Az ilyen természetű kommunikáció kiemelkedően fontos a szervezet egyedi tevékenységeinek összehangolásához.

191

2.4. Információs rendszer Az információs rendszer olyan legyen, hogy ki tudja elégíteni a cég teljes információs igényeit. Feleljen meg a rendszerrel szemben támasztott követelményeknek.

-

körű

Az információs rendszerrel szembeni követelmények: A rendszer által közvetített információ a valóságot tükrözze, pontos és objektív legyen. Az információt könnyen lehessen továbbítani. Az információt időben továbbítsa a felhasználóhoz. Gazdaságos legyen, vagyis kiépítésének költségei álljanak arányban a működtetéséből származó gazdasági előnyökkel. Rendelkezzen a megfelelő technikai eszközökkel, mert a rendszer rendkívül összetett és bonyolult, egyszerre több kommunikációs lánc dolgozik a szervezetben.

2.4.1. Az információk értéke A vezetőnek a döntés meghozatalához viszonylag nagy mennyiségű ismeretanyagra van szüksége. Az ismeretanyag, illetve annak tartalma 3 csoportra osztható: a hírre, az adatra és az információra. A döntés szempontjából mindegyik csoportnak más a tartalma. Hír: Dolgok, események tényszerű leírását tartalmazza. Adat: Az előzőnél már több. A tényszerű leírást számszerűleg is alátámasztja. Információ: Olyan hír vagy adat, amely a döntéshez felhasználható, döntési tartalommal rendelkezik. Az információ tehát tartalmazza mindazokat az ismeretanyagokat, amelyek a döntéshez szükségesek, a döntést befolyásolják. Jó információk nélkül nem lehet jó döntést hozni. A jó információ jellemzői: - a valóságot tükrözi, - határozott tartalmú, nem tartalmaz felesleges ismeretanyagot, - idejében érkezik, a késve érkezett információ jelentéktelen a döntés szempontjából, - könnyen feldolgozható és áttekinthető, - megszerzésének költsége arányban áll felhasználásának gazdaságosságávaL

192

2.4.2. Az információk forrásai, információáramlás Az információs források közé tartoznak a belüli források.

külső

információforrások és a cégen

A külső források lehetnek: - az irányító szervek rendelkezései, tájékoztatói, - a jogi szabályozás információs köre, - pénzügyi tájékoztatók, - piaci információk, - szaksajtó, és egyéb hírközlő eszközöktől származó információk. A cégen belüli információkat 3 csoportba sorolhatjuk: - Múltbéli információk: amelyek statisztikai vagy termelési adatokon alapulnak. - Folyamatban levő információk: ezek az operatív munkán alapulnak. - Jövőbeni információk: amelyek a tervezéssei és fejlesztéssel kapcsolatosak, illetőleg származtatott információk.

3. Üzleti tárgyalás és üzleti levelezés Az üzleti életben dolgozó menedzser számára a tárgyalási taktikák nem használhaték megfelelő szakmai ismeretek nélkül.

3.1. Az üzleti tárgyalás A tárgyalási stratégia kialakításánál figyelembe kell vennünk, hogy üzleti partnereinkkel hosszú távú üzleti kapcsolatra törekszünk. Egy partner megszerzése és megtartása legalább olyan fontos a szervezet piaci stabilitásának kialakítása és biztosítása érdekében, mint a termék minősége, vagy a szerződések betartása. Ebből következik, hogy az üzleti tárgyalások alapstratégiája csak együttműködő stratégia lehet, amely természetesen tartalmazhat harcászati, versengő taktikai elemeket is. A tárgyalásokkal foglalkozó kutatások, vizsgálatok megállapították, hogy a legeredményesebb stratégiákat öt elv mentén lehet megvalósítani. A bizalom elve alapja kell, hogy legyen üzleti kapcsolatainknak. Azt jelenti, hogy a tárgyalás során olyan egyezségek kialakítására törekszünk, amelyek mindkét fél részére biztosítják az elégedettséget, azaz meglesz a felekben a teljesítésre való törekvés. 193

együttműködés elve azt jelenti, hogy semmilyen körülmények között nem szeghetern meg a megállapodást. Ha valamilyen okból ellehetetlenülök, akkor a partner megértésére támaszkodva közösen kell mindkettőnk számára elfogadható megoldást találnunk. Senki sem hajlandó hosszútávon kényszer hatása alatt dolgozni. A provokálhatóság elve kimondja, hogy abban az esetben, ha a partner valamilyen okból kárt okoz nekünk, nem tartja be a szavát, akkor nekünk is jogunk van hasonló módon eljárni vele szemben. Egy felrúgott megállapodást nem kell betartani. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy provokáljuk a partnert, téves információk nyújtásával a megállapodás megszegésére kényszerítsük, csak azért, hogy hivatkozhassunk erre olyan esetben, amikor valamiért nehezünkre esik a teljesítés. A megbocsátás elve leszögezi, hogy egy esetleges "félresiklás" miatt ne szakítsuk meg a kapcsolatot, ha kialakul az együttműködés lehetősége, és a partner ezt felajánlja, akkor érdemes ezen az úton együtt dolgozni. A kiszámíthatóság elve egy kölcsönös biztonságot jelent. Ez a kiszámíthatóság vonatkozik arra is, ha a partner betartja az egyezségeket, akkor mi is ezt fogjuk tenni, de azt is tartalmazza, hogy ha ő felrúgja a megállapodást, akkor azonnal megtoroljuk ezt a lépését.

Az

Az előzőekből kitűnik, hogy nem egy állandóan alkalmazkodó, kiszolgáltatott helyzetbe kerülő üzleti stratégiát kell érteni az együttműködésen, hanem egy olyan önérvényesítő és emellett a partnerek érdekeit is figyelembe vevő kooperatív magatartást, amely lehetővé teszi a mind hatékonyabb együttműködést. Minden tárgyalásnál figyelembe kell vennünk három döntő tényezőt, amelyek alapvetően, mint erőforrások vannak jelen: a hatalom (befolyásoló erő), az idő, és az információ. E három tényezővel való gazdálkodás eredményessé teheti tárgyalói munkánkat. A tárgyalás menetét, folyamatát sokféle szempontból elemezték már a kutatók. Több modell is létezik, azonban mindegyik megegyezik abban, hogy az előkészítés, az interakció és az utógondozás azok a lépések, amelyeket végig kell járnunk.

3.1.1. Az üzleti tárgyalás menete, tárgyalási taktika I. Előkészület a) Tervezés, átgondolás Az egyik legfontosabb gondolati játszma, hogy meghatározzuk a célokat, mégpedig három szinten: - Reálisan mi az a maximális cél, amit kitűzhetünk. Az üzleti döntések 194

sok szempontúak, nem jó és rossz közötti választást jelentenek, hanem a különböző alternatívák számtalan lehetőségéből azt kell kiválasztani, ahol az előnyök és hátrányok halmaza számunkra a legkedvezőbb, de a partner számára is legalább elfogadható. - Mi az a legrosszabb alternatíva, amit még elfogadhatunk. Ez egy nagyon kemény határ. - A "kiút", ami azt jelenti, hogy olyan esetben, amikor nem tudunk megegyezni, akkor is biztosítani kell a barátságos légkört és olyan módon váljunk el a tárgyalás végén, hogy bármikor örömmel üljünk le egy másik tárgyaláson. Ebben a helyzetben kell megtartanunk higgadtságunkat, nyugalmunkat és humorérzékünket De fontos, hiszen kár bezárni egy ajtót, amin máskor esetleg átmehetnénk. b) Ráhangolódás Ebből a lépésből két elemet emelhetünk ki: Az első a pozitív beállítódás, empátia. Fontos, hogy egy tárgyalásnak a siker reményében kezdjünk neki. Meg kell találnunk a közös célokat, érdekeket, sikerelemeket ahhoz, hogy valóban eredményes legyen a tárgyalás. A második fontos elem, a helyszín rendezettsége és zavartalansága. Célszerű biztosítani a partner számára a komfortérzést Ez egyrészt a fizikai környezet megfelelő voltát jelenti (rend, tisztaság, nyugalom stb.), másrészt, a "lelki egyensúlyát". Ez utóbbit úgy tudjuk biztosítani, ha viselkedésünkkel azt üzenjük, hogy fontos, hogy csak vele foglalkozzunk, érdekel bennünket, amit mond, azaz teljesen rá figyelünk. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha előre odakészítettünk minden szükséges dolgot (anyag, ismertető, minta stb.) és biztosítottuk a zavartalanságot, olyan módon, hogy az esetleges zavaró tényezőket (telefon, munkatárs, főnök stb.) előre kiiktattuk.

II. Interakció c) Légkörteremtés Kiemelni talán a pozitív asszociációs lánc kialakítását érdemes. Az emberek gondolkodásmódja előítéletes. Ha azt látja a vendég, hogy rendezett körülmények között, felkészülten várjuk, udvariasan, közvetlen - de nem bratyizó - módon bánunk vele, akkor ebből azt a következtetést vonja le - akár igaz, akár nem -, hogy felkészült, hozzáértő partnerrel fog tárgyalni. d) Bizalomkellés, igény és szükséglet felmérése A bizalom minden üzlet alapköve. Lényeges, hogy hiteles kommunikációval, a partnerre figyeléssei rövid idő alatt kialakítsuk a bizalmat személyünk iránt. Ez szintén egy pozitív asszociációt indíthat el ügyfelünkben. Ha nem tudunk megbízni valakiben, akkor a cége, terméke iránti bizalom is megkérdőjelező­ dik 195

e) Aktív ráhatás Ha túl direktek vagyunk, elriasztjuk a partnert, védekezni fog. Ha túl indirektek, akkor nincs kellő hatásunk az eseményekre. V élhetően a megfelelő arányokat megfelelő technikák alkalmazásávallehet elérni. Ha a partner mondanivalójára koncentrálunk és célnak a közös elégedettségen alapuló megállapodást tekintjük, akkor nem fogunk fölöslegesen taktikázni, hanem nyíltan, nem utolsósorban hasznosan tudjuk alkalmazni az ismert módszereket. j) E/fogadtatás, döntés, megegyezés Az összefoglalás döntő fontosságú eleme lehet a tárgyalásnak, ezért itt mi irányítsunk. Rövidnek, frappánsnak kell lennie, azonban minden elhangzott véleményt - még az ellenérveket is - tartalmaznia kell. Ha kihagyunk valamilyen ellenérvet, bizalmatlanságot generálunk, a partner azt gondolhatja, hogy be akarjuk csapni. Tartalmában teljes mértékig legyen korrekt, tényszerű. g) Lezárás, befejezés A viselkedés ismét formálissá válik, a feszültségi és fegyelmi szint csökkenése a jellemző. Jó hangulatban, kedvező benyomást keltve búcsúzzunk, érzékeltetve, hogy ezzel nem szűnik meg a további kapcsolat. III. Utógondozás h) Értékelés, státuszelemzés Az utolsó lépés szisztematikus végrehajtása alapozza meg a későbbi tárgyalások sikerét. A tárgyaláson szerzett adatokat írásban rögzítjük, majd kielemezzük a tárgyalás menetét, valamint a tárgyaláson elért eredményeket. Ezt követően a tárgyalás eredményeként kialakított üzleti helyzet megítélése következik. Ha a tárgyalás során csak részeredményeket értünk el, az elkészített elemzések alapján felkészülünk a következő tárgyalásra. A tárgyalás stílusa A tárgyaló stílusáról a verbális és nem verbális közlések egyaránt tájékoztatnak A gyakorlott tárgyaló, aki együttműködésre törekszik, többnyire a tárgyalás témájától fiiggetlen, semleges feszültségoldó beszélgetést kezdeményez. A fölényre törekvő gyakorlott tárgyaló már ebben a szakaszban igyekszik felderíteni gyenge és erős pontjainkat, milyen tényezők lehetnek számunkra fontosak, mi az, amiben biztosak vagyunk, miben bizonytalanok, milyen dolgok aggasztanak stb. Tárgyalási taktika A taktikai lépések tudatos alkalmazása fontos lehet az üzleti életben. Fontos, hogy a partnerről információkat szerezzünk be. Ennek legegyszerűbb módja, hogy mi196

nél többet beszéltessük Sokat tudhatunk meg róla, ha arra kérjük, hogy ő ismertesse koncepcióját, melyek az elsődleges szempontjai. Ügyeljünk arra, hogy a tárgyalás ne legyen "kérdezz-felelek" színezetű, hanem kétirányú beszélgetés. Mondanivalónk, amelyben az üzlet előnyeit és hátrányait ismertetjük, egyensúlyban legyen. Nincs olyan üzlet, amely mindkét fél számára csak előnyökkel járna Pszichológiai törvényszerűség, hogy a befogadó emlékezetében hosszabb időre, tartósabban marad meg a közlés eleje és a vége. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a megkötendő üzlet előnyeit és hátrányait bemutatva, azokat milyen sorrendben ismertetjük meg partnerünkkeL A partnemek adott tájékoztatást mindig kezdjük az üzlet előnyös vonásainak ismertetésével, ahol szükséges, utaljunk a negatívumokra, de soha ne ezzel zárjuk a mondanivalónkat.

3.1.2. A tárgyalás fajtái A tárgyalásnak két gyakori fajtája ismert, az együttműködő l közelítő l egyezkedés és a versengő l megosztó l egyezkedés. Speciális fajtája a csoportos, delegációs tárgyalás. Együttműködő tárgyalás során a közelítő egyezkedés akkor lehetséges, ha mind a két fél között látható az együttműködés, a megegyezés, a közös problémamegoldás szándéka. Ekkor az egyik fél megengedi, hogy a másik fél elérje a vágyott eredményt, miközben kitart eredeti álláspontja mellett. A versengő tárgyalás A versengő tárgyaláson fontos motívum a megosztó egyezkedés, az előny szerzése, a másik fél legyőzése. A megosztó egyezkedés nem teszi lehetövé, hogy a másik elérje célját. A felek nem bíznak egymásban, ezért csak kompromisszum l kölcsönös engedmény l, illetve módosított álláspont általlehet megoldást elérni. Csoportos, delegációs tárgyalás Az üzleti tárgyalások igen nagy hányadában több információra, szakértelemre van szükség, mint amennyivel egy ember rendelkezhet. Több ember együttműködése révén minőségileg jobb eredmény érhető el. Abban az esetben, amikor egy időben több szakértőre van szükség, akkor ők nem teljes értékű tárgyalóként vesznek részt, hanem tanácsadóként. Azok a kívánalmak, melyek szerint a tárgyaláson minden lényeges információra szükség van, már megadják a választ is a delegáció tagjainak kiválasztására. Hiába jó szakember valaki, ha nem tud bekapcsolódni a tárgyalás menetébe. 197

Fontos kiválasztási szempont a döntési jogkör, az ehhez szükséges hatalom, pozíció stb. A szakmai, a kommunikatív és a döntési, végrehajtási kompetencia számbavétele alapján lehet dönteni a delegáció tagjairól.

3.1.3. Az eredményes tárgyalást elősegítő szempontok A tárgyalás sikerét segítik elő azok a magatartásformák, amelyeket célszerű betartani ahhoz, hogy a tárgyalásaink eredményesen záruljanak Ezek a következők lehetnek: - Készüljünk fel a tárgyalópartnerből, szerezzük bemindazon információkat, melyeket a tárgyalás során eredményesen fel tudunk használni. Ismerjük meg üzleti igényeit és elvárásait. Legyünk tisztában személyiségjegyeivel, gyengéivel, érdekeivel és a velünk való kapcsolattartás fontosságávaL - Mutassunk folyamatos érdeklődést a partnerrel szemben. Ha egyszerre több partnerrel kell tárgyalnunk, legyünk tisztában a partnerek egymáshoz való viszonyával. Gyorsan fel kell ismernünk, hogy ki vezeti a tárgyalást, mert a tárgyalás során főleg vele kell kontaktusban lennünk. - A megtárgyalandó téma dokumentumai álljanak rendelkezésünkre, azokat a lehető legrészletesebben ismerjük meg. Kellemetlen helyzet alakulhat ki, ha a tárgyalási anyagot nem mi, hanem szakértő, vagy egy beosztott készítette, és mi a részletekről nem tudunk magyarázattal szolgálni. Ilyenkor célszerű az ügy szakértőit is magunkkal vinni. - A tárgyalást igyekezzünk minél szélesebb mederben tartani, ne szűkítsük le csak az adott témára, mert akkor gyorsan kimerülhet (sokszor még a megállapodás előtt) a mondanivalónk. - Ha nézetkülönbség alakul ki, mindig keressük meg a közös pontot. Érzékeltessük vele, hogy ebből neki is csak sikere származhat. - Dicsérjük bátran, akár a tevékenységét, akár a jell emét, hivatkozzunk jó hírére, amit másoktól hallottunk. - A megállapodást rögzítsük írásban, és köszönjük meg, hogy a partner szakított ránk időt. Erősítsük meg elhatározásában, hogy jól döntött.

3.2. Üzleti levelezés, telefonálás Az üzleti kapcsolattartás két formája: az írás és a telefonálás. Mindkettő fontos eleme a kommunikációs kultúrának. Ha feltételezzük, hogy érthetően, jól beszélni nem könnyű, akkor határozottan állítható, hogy írni sokkal nehezebb. Ennek az 198

az oka, hogy amíg a beszédnél látjuk a másik ember arcát, érzékeljük reakcióit, addig az írásnál utólag értesülünk a címzett reakcióiróL

Az üzleti levél Tartalmában és formájában sokféle üzleti levél képzelhető el, de vannak olyan általános elvek, melyeket célszerű szem előtt tartani írás közben. Az üzleti levél részei: - A feladó adatait a cég fejléces papírja rendszerint tartalmazza. Ha nincs meg minden adat, ki kell egészíteni. A dátum arról ad tájékoztatást, hogy a szöveg információi mikori állapotnak felelnek meg. A belső cím tartalmazza a személy nevét, beosztását, a cég megnevezését és címét. Az üdvözlés általában két részből áll: Tisztelt... Úr! Lehet teljesen hivatalos, hivatalos és informális. Az üzleti levelezésben kerüljük a bizalmaskodó üdvözlési formákat (Drága ... bátyám), és a személytelenséget (Tisztelt Cím vagy Tisztelt Ügyfelünk) A levél kifejtésekor itt fogalmazzuk meg a mondanivalónkat. Csak annyit írjunk, amennyi feltétlenül szükséges az információ átadásához. Van, amikor elegendő akár egyetlen mondat is a levélben. A megfogalmazás főbb elvei az alábbiak: - a tapintatos hangnem használata különösen fontos az üzleti életben, a levél mindig szóljon az egyénhez, tartózkodjunk a kioktató, támadó hangvételtől még akkor is, ha lenne rá okunk, ne ironizáljunk (bennünket minősít), használjunk pozitív tónust, a negatív információkat a levél közepére tegyük és pozitív hatású résszel fejezzük be a szöveget, ismételjük többször a pozitív hatású kifejezéseket, fogalmazzunk világosan, érthetően, használjunk egyszerű mondatokat, kerüljük a kevéssé ismert szavakat, valamint a közhelyeket, korrekt mondatszerkesztés és helyesírás. A zárórész legyen összhangban az üdvözléssel, esetleg árnyalhatja azt. Az aláírás tartalmazza a levél írójának nevét (géppel és kézzel), valamint beosztását. - Kiegészítő részek: Tárgy: a levél fő témája egy szóban vagy rövid mondatban. Melléklet: a levél tartalmát alátámasztó dokumentumok listája.

199

Másolatok: tájékoztatás arról, hogy a levelet kinek küldjük még a címzetten kívül. Utóirat: a levélből kimaradt közölnivaló. Elküldés előtt a levelet ellenőrizzük, hogy nincs-e benne hiba, téves adat, felesleges információ, továbbá eleget tesz-e a formai követelményeknek (szerkesztés, tördelés). Telefonálás A telefonálás, mint a kapcsolatteremtés egyik módja, egyre nagyobb szerepet tölt be az üzleti életben. Komoly előnyünk származhat abból, ha a távoli partnerhez nem kell (sokszor országokon keresztül) elutazni, és abból is, hogy a felmerült problémával kapcsolatban azonnal tudunk intézkedni, információt kémi és dönteni.

Ahhoz, hogy a partnemek jó véleménye legyen rólunk, tartsuk be a telefonálás főbb szabályait: - Először a hívó fél köszönjön és mutatkozzon be (név, munkahely, beosztás). - Közöljük, hogy kit keresünk és milyen ügyben keressük. - Hanghordozásunk legyen természetes, de határozott. - Használjunk rövid, érthető mondatokat, és kerüljük a holtidőt - Ne vágjunk a partner szavába, ha mégis megtesszük, kérjünk elnézést. - A fontos közléseket írjuk fel, mondjuk vissza, hogy jól értettük-e? - Ha valamiben megállapodtunk, a beszélgetés végén ismételjük meg. - A beszélgetés végén köszönjük meg, hogy a partner fogadta hívásunkat, és köszönjünk el. A telefonálásra kellően fel kell készülni. Ha nem gondoljuk át mondanivalónkat, a beszélgetés vontatottá, szaggatottá válhat.

4. Konfliktuskezelés Nagyon tág értelemben akkor jön létre konfliktus, amikor a különböző értékekkel, érdeklődéssel, célokkal és szükségletekkel rendelkező emberek a dolgokat eltérő perspektívából szemlélik.

4.1. A konfliktus típusai és okai Az intraperszonális konfliktus Az egyén belső konfliktusa, amely a szükség tivációjára épül.

200

hajtóerő

- célok elérésének mo-

Csalódást l frusztrációt l eredményezhet, ha a belső hajtóerő úgy blokkol le, hogy a célját az egyén nem éri el. Ez akkor fordulhat elő, ha az egyénnek a defenzív (védekező) magatartása kerül előtérbe. A célok konfliktusa akkor áll elő, ha egyidőben több, egymással versenyeztetett cél létezik. Interperszonális konfliktus A konfliktusok a másokkal folytatott kapcsolatokból is fakadhatnak Az interperszonális konfliktusok különösen gyakoriak, amennyiben faji, etnikai és életmódból adódó értékek és normák kerülnek előtérbe. Amint megpróbálunk ezekhez a dolgokhoz közelíteni, további konfliktusba ütközhetünk. Az intézményen belüli konfliktus Szervezeten belüli konfliktusok keletkezhetnek a célok eltérő értelmezése következtében is. A szervezeten belüli konfliktusok lehetnek perszonális és interperszonális jellegűek is, de mindenképpen a szervezet struktúrájából fakadnak. Ezek lehetnek horizontálisak, illetve vertikálisak. A horizontális konfliktusok azon egyének közt alakulnak ki, akik egyenlő, de legalább is hasonló pozíciót töltenek be, a szervezeten belül. A vertikális konfliktusok a vezetők és beosztottak közötti véleménykülönbségből adódnak, és a szerepek eltérő felfogásának és nem megfelelő kommunikációnak vagy a nem összeegyeztethető elvárásoknak köszönhetők.

4.2. Módszerek a konfliktus elkerülésére, feloldására Az interperszonális konfliktus feloldása A személyes konfliktusok feloldására több módszer ismeretes: - egy vagy több személyt visszahívnak, - a konfliktust elsimítják, - kompromisszumokat kötnek, - a konfliktusok befejezését kikényszerítik, - a konfrontációt (szembenállást) kiélezik. A konfrontációt tartják a problémák megoldásában a leghatékonyabbnak, míg a kikényszerítés kevésbé eredményes. A strukturális konfliktus feloldása A strukturális konfliktus az egymástól való függés velejárója. Ez a konfliktus csak az egymástól való fúggőség megszakításával oldható fel.

201

VI. A vállalkozás jogi és közgazdasági szabályozása l. Általános jogi ismeretek A "jog" szó mindennapi életünkben gyakran használt kifejezés. Sokszor hivatkozunk rá, ha magatartásunkat, viselkedésünket másokkal akarjuk elfogadtatni (ilyenkor azt mondjuk, hogy magatartásunk "jogszerű"), vagy mások viselkedését nem nézzük jó szemmel (,jogszerűtlenül jár el", mondjuk ilyenkor). A jog azonban korántsem ilyen egyszerű. A jog szabályozza mindennapi tevékenységünket, legyen az bevásárlás, közüzemi szolgáltatások igénybevétele stb., mint egyfajta adásvételi szerződés. Említhetjük a szomszédokkal való kapcsolattartást (pl. a tulajdoni birtoklásból adódó tulajdonjogok), melyet szintén jogi normák szabályoznak A jog az emberi kultúra, az emberiség történelmi fejlődésének terméke, az állam szervei által kibocsátott magatartási szabályok összessége.

1.1. A jog, a jogszabály, jogforrás és jogorvoslatok A jog fogalmának megértését három ismérvén keresztül közelíthetjük meg. - A jog első és alapvető fogalmi ismérve, hogy magatartási szabály, amely előírja - mint más magatartási szabályok -, hogy az ember adott helyzetben mit tegyen, esetleg mit ne tegyen. Azonban az erkölcsi szabályok is magatartási szabályok. - A második fogalmi ismérv, hogy a jog az állami szervek által megalkotott magatartási szabályok. Az erkölcsöt, mint magatartási szabályt a társadalom alkotja, a jog az állam által alkotott magatartási szabály. - A jog fogalmának harmadik ismérve, hogy állami kényszerre támaszkodik. Ez azt jelenti, hogy a jogszabályok be nem tartása esetén az állami jogalkalmazó szervek (bíróság, államigazgatási szervek stb.) különböző eszközökkel kikényszerítik a jogszabályokban foglaltaknak megfelelő magatartás elérését. Összegezve megállapítható, hogy a jog olyan magatartási szabály, amelyet az állam, illetve az erre felhatalmazott szervei alkotnak meg, és amelynek be nem tartása esetén az állam kényszert alkalmaz. Jogszabály Jogszabály alattgrafusát értjük. 202

egyszerű

megfogalmazásban- a törvény valamelyik para-

A jogszabálynak rögzítenie kell, hogy mely esetekre szól, tartalmaznia kellaz esetek megvalósulása esetén -, mi legyen az előírt magatartás, és azt is, mi lesz a következménye a nem jogszabályi előírás szerinti magatartásnak. Jogkövetkezmény - arra ad választ, hogy mi történik akkor, ha a rendelkezést nem tartják illetve tartatják be. - Ha nem tartják be, akkor a jogkövetkezmény a joghátrány (szankció). - Ha betartják, akkor a jogkövetkezmény a joghatás, azaz megvalósul a jogalkotó akarata. A joghátrány (szankció)- az a hátrány, amelyet a jogszabály rendelkező részében meghatározott magatartás nem teljesítése esetén kell alkalmazni. A szankció háromféle lehet: - vagyoni szankció - a jogsértő vagyonával szemben alkalmazott hátrány (pl. kártérítés, pénzbüntetés), - személyi szankció - a jogsértő személyével szemben alkalmazott hátrány (pl. szabadságvesztés), - érvénytelenségi szankció - a jogszabállyal ellentétes magatartás nem jár a kívánt joghatással (pl. érvénytelen adásvételi szerződés ). Az alkotmány a legmagasabb szintű jogszabály. Minden más jogi norma meg kell, hogy feleljen az alkotmánynak A jogszabályok végső soron az alkotmányból merítik érvényességüket - A jogszabály egyikjellemző tulajdonsága a hatályossága, ami meghatározza, hogy kikre, mely időszakban és milyen területre, tevékenységi körre terjed ki a kötelezettség vagy jogosultság.

Jogforrás A jogforrás - leegyszerűsített formában - jelenti egyrészt a jog létrehozóját, másrészt a jogszabály megjelenési formáját. Megkülönböztetünk belső és külső jogforrást Belső jogforráson a jogalkotással felruházott állami szerveket értjük, míg külső jogforráson a jogszabálynak azt a formáját, amelyben megjelenik (törvény, kormányrendelet stb.). A Magyar Köztársaságban a jogalkotó szervek az alábbi jogszabályokat alkotják: - az Országgyűlés - alkotmányt és törvényt, - a Kormány - rendeletet, - a Kormány elnöke és tagjai (miniszterek)- rendeletet, - az önkormányzat - rendeletet.

203

Jogorvoslatok Mindenk:i jogosult jogorvoslattal élni az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Az ügyfél jogorvoslati joga alanyi jog. Tárgya az a konkrét közigazgatási határozat, melynek az újabb elbírálását kéri a ügyfél. Célja a jog vagy érdeksérelem orvoslása, eredménye a felettes szerv másodfokú döntése. Jogorvoslati formák: határozat módosítása, visszavonása, fellebbezés, felügyeleti intézkedés, ügyészi intézkedés, bírósági felülvizsgálat.

1.2. Jogviszony, a jogrendszer tagozódása A jogviszonyok azok a kapcsolatrendszerek, társadalmi viszonyok, melyeket a jog szabályoz. A jogviszony alanyai egymás számára jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg. A jogviszony alanyai a jogviszonyban résztvevők. A jog az alanyokat jogosultságokkal és kötelezettségekkel ruházza fel, az alanyokat egymás irányába meghatározott viselkedésre kötelezi. A jogalanyok azok, akiket alanyijogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek (jogképesség az a lehetőség, hogy valakinekjogai és kötelezettségei lehetnek). Ajogviszony alanyai: - természetes személyek, - jogi személyek azon emberek meghatározott csoportjai, amelyek meghatározott szervezettel, elkülönült vagyontömeggel, önálló vagyoni felelőséggel és meghatározott célra irányultsággal (jogilag engedélyezett cél) rendelkeznek, - az állam jogalanyis ága nem egyenlő az állami szervek jogalanyiságávaL Az államjogképessége teljes és korlátlan. A jogviszony tartalma mindazon jog és kötelezettség, amely a jogviszony alanyait az adott jogviszonyból kifolyólag megilleti, illetve terheli. A jogviszony tárgya az, amire a jogviszony irányul. Az a magatartás, amelyre a jogviszony tartalmát kitevő jogosultságok és kötelezettségek vonatkoznak. Jogrendszer: Egy adott államjogszabályainak összessége (A Magyar Köztársaság jogrendszere a hatályos jogszabályok rendezett összessége). Az állam igyekszik- a szervezett működés érdekében - a társadalom minden területét leszabályozni. Ennek következtében rengeteg joganyag gyűlik össze. 204

Ezt a nagymennyiségű joganyagot csak rendszerbe foglalva lehet kezelni. A jog-

szabályok összességét és meghatározott elvek szerinti rendszerbe foglalását nevezzük jogrendszernek. A jogrendszer felépítését a 25. ábra szemlélteti.

ll

ll

A jogági elhatárolás

erre az alapra épülnek a jogterületek és a jogágak

l

Alapját az Alkotmány képezi

[\

a szabályozás tárgya: a szabályozott életviszonyok fajtája, mint tartalmi ismérv

l

a szabályozás módszere: forrnai ismérv

A jogrendszer egységes, de nagyszámú jogterületből, jogágból áll

25. ábra Ajogrendszer felépítése

Jogágak Az egymáshoz közel álló, lényegüket tekintve hasonló jogviszonyokat rendező jogszabályok alkotják az egyes jogágakat (pl. alkotmányjog, közigazgatási jog, magánjog, munkajog stb.).

1.3. Általános jogelvek A jog szabályai: jogszabályok és jogi szabályok. A jogszabály a jogalkotás eredménye. A jogi szabály ezen túl törvénykezés és gyakorlati felhasználás eredménye. A jogelv a normativitás körébe tartozik. Gyakorlati fogalom a jogalkotói jognak, a bíró i jognak, a gyakorlati jognak és jogtudományi jognak az elve, amelynek tar205

talmát, értelmét nem vonják kétségbe, ugyanakkor arra csak bizonyos esetekben hivatkoznak. Jogelveket jogszabályok is rögzítenek: ezek a jogszabályi alapelvek. Így egy jogelv jogszabályi és nem jogszabályi alakban létezhet. Klasszikus jogelvek: - Jog nélkül nincs társadalom. - Jogi aktusból nem károsadhat senki. - A törvény nem ismerése senkit sem mentesít a jogkövetkezményektőL - A köz érdeke megelőzi a magánérdeket - Büntetést csak törvény alapján lehet kiszabni. Jellemző tehát rájuk, hogy időbeli érvényességük folyamatos, a törvények nem ismerésének elve legalább 2000 éves, a térbeliség nem korlátozódik egy adott országra, egyetemlegesek, bárhol, bárkire alkalmazhatók. A gyakorlatból általánosítható az a tapasztalat, hogy a jogelvekre nem szoktak hivatkozni. A jogelvek általában akkor kerülnek szóba, ha kézenfekvő megoldás nincs, vagy éppen hogy van, de azt célszerűnek tartják félretenni. B írói ítéletet ritkán alapítanak jogelvre hatályos jogszabály ellenében. Az alkotmánybíróság gyakorlatában a jogelvi ítélkezés gyakori.

1.4. Az ember, mint jogalany A gazdasági élet megköveteli, hogy az emberek saját maguk vagy az általuk képviselt intézmények, társaságok nevében valamilyen nyilatkozatot tegyenek, illetve kötelezettségeket vállaljanak. Ezeket később a felek számon kérhetik egymáson, nem teljesítés esetén jogi eszközöket vehetnek igénybe. Ahhoz, hogy a jog kényszerítő erejét igénybe lehessen venni, szükséges az, hogy a nyilatkozatok és kötelezettségvállalások a polgári jog előírásai között történjenek. Ezen törvényi előírásokat a polgári törvénykönyv (Ptk.) tartalmazza, mely a jogviszonyok alanyai közötti kapcsolatrendszert határozza meg. A jogviszony alanyai- akik között a jogviszony fennállhat-a következők: - az ember (vagy az általa létlehozott jogi személyiségű szervezet), - az állam, - a jogi személy. Az embert, mint személyt a polgári jog természetes személy megnevezéssel illeti, hogy a jogi személyektől elkülönítse. A jogviszony alanyának azt az embert kell tekinteni, akinek az állam megadja azt a lehetőséget, hogy jogai és kötelezettségei legyenek. 206

Azt a lehetőséget, hogy valakinek jogai és kötelezettségei lehetnek, jogképességnek nevezzük, ami általános és egyenlő. A jogképesség ún. abszolút szerkezetű jog, ami azt jelenti, hogy semmilyen jogi eszközzel nem lehet korlátozni, még egyoldalú nyilatkozattal sem. A jogképesség csak arra ad választ, hogy a jogviszony alanyának általában lehetnek-e jogai és kötelezettségei. Azonban ahhoz, hogy valaki saját tudatos akaratával jogviszonyt hozhasson létre, cselekvőképesnek kell lennie. Cselekvő­ képes az, aki a maga nevében tehet jogi nyilatkozatokat. A magyar jog cselekvőképesnek ismer el minden nagykorú személyt, ha megvan az ügyei viteléhez szükséges belátása.

1.5. Illetékesség és hatáskör Az illetékesség azt jelenti, hogy mely területre (ténylegesen földrajzi területre), és mely szervekre, szervezetekre terjed ki az adott szervezetnek a döntési, irányítási, ellenőrzési jogköre. A hatáskör azt jelenti, hogy egy adott szerv milyen ügyben hozhat döntéseket, milyen jogi eszközöket vehet igénybe feladatai ellátásához. A hatáskört csak akkor lehet gyakorolni, ha az párosul az illetékességgel. A szervezetek csak saját feladat- és hatáskörükben, illetve illetékességi területükön hozhatnak döntéseket, láthatják el feladataikat. Más szervezetek helyett - annak hatáskörébe tartozó kérdésekben - nem dönthetnek. Ez az úgynevezett hatáskör elvonási tilalom. Amennyiben ilyen bekövetkezik, az az érvényteleuséget vonja maga után. A hatáskör nemcsak jog, hanem kötelesség is. Minden szerv a saját hatáskörében köteles eljárni és a döntést meghozni.

1.6. A jogviszonyok alapjai 1.6.1. A tulajdonjog A tulajdonviszonyt polgári jogi értelemben alapvető és meghatározó jogviszonynak tekinthetjük. A tulajdonjog alkotmányos formáit a törvény védi. A tulajdonjog egyrészt a tulajdonra vonatkozó jogi szabályok összességét, másrészt azokat a jogosultságokat foglalja magába, melyek a tulajdonost a tulajdonjogviszony alapján megilletik. A tulajdonjog alanya lehet az ember, a jogi személy és az állam, tárgya pe207

dig - a legegyszerűbb meghatározás szerint - a dolog (rninden birtokba vehető tárgyiasult forma, kivéve az emberi test). A tulajdonjogviszony abszolút szerkezetű jogviszony, ami azt jelenti, hogy a tulajdonossal, rnint jogosulttal szemben rnindenki más kötelezett, és köteles tiszteletben tartani a tulajdonos jogait.

A tulajdonjog elemei: Birtoklás és birtokvédelem joga: A tulajdonos a dolgot hatalmában tarthatja, a birtok tehát a dolog feletti tényleges hatalmat jelenti. Ha a birtokost jogalap nélkül megfosztják birtokától, vagy a birtoklásban zaklatják, megilleti őt a birtokvédelern. Használat és a hasznok szedésének joga: A használat joga alapján a dolgot a tulajdonos szükségleteinek kielégítésére fordíthatja, elfogyaszthatja, termelhet rajta, jogosult a dologból folyó hasznokat szedni. Hasznosítás joga: A tulajdonos maga dönt a hasznosítás rnódjáról. Rendelkezési jog: Az alábbi jogosultságokat foglalja magában: - a dolog birtokának átengedése, - a dolog tulajdonjogának átruházása (eladás), - a használat jogának átengedése, - a hasznok szedése jogának átengedése, - a dolog biztosítékul adása, rnegterhelése, - tulajdonjoggal való felhagyás (ingatlannál ezt nem lehet). A tulajdonos kötelezettségei: - a dolog természetéből fakadó terhek viselése (pl. üzemeltetési költségek, közterhek), kárveszély viselése akkor jelentkezik, arnikor a dologban keletkezett kár megtérítésére senki sem kötelezhető, szükséghelyzetben okozott kár viselése esetén olyan kárt okoznak mások, amit a tulajdonos eltűrni köteles (pl. ha mások életét, testi épségét veszély fenyegeti), közérdekű korlátozás tűrése esetén a tulajdonost a korlátozás rnértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. A használati jog a tulajdonjog bizonyos rnértékű korlátozását jelenti, amely során a jogosult rnindenki mást megelőzően használhatja a dolgot. Ezek lehetnek: - Személyes szolgalmak, rnelynek egyik legismertebb formája a haszonélvezet. A haszonélvező jogosult más tulajdonában álló dolgot birtokában tartani, használni és hasznait szedni. A haszonélvezeti jog korlátozott időre és legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn. 208

-

A telki szolgalom lehetőséget biztosít mások ingatlanának meghatározott célra és terjedelemben való használatára.

1.6.2. A kötelmi jog A jogviszony - vagyis a jog által szabályozott társadalmi viszony - szerkezetét tekintve kétféle lehet: - abszolút szerkezetű, - relatív szerkezetű. A relatív szerkezetű jogviszonyban legalább két személy ismert, és általában pozitív magatartásra vannak kötelezve egymással szemben. A relatív szerkezetű jogviszonyt más néven kötelmi viszonynak nevezzük. A kötelem a javak mozgásával kapcsolatos viszonyok polgári jogi kifejezése. Olyan polgári jogi viszony, amelynek révén a jogosult követelheti, hogy a kötelezett valamilyen vagyoni értékű szolgáltatást végezzen számára. Kötelemnek hívunk tehát minden olyan jogviszonyt, amely meghatározott személyek között jön létre és ahol az egyik fél a másik félnek a javára bizonyos magatartásra (tevésre vagy nem tevésre) van kötelezve, és ez a magatartás jogi eszközökkel kikényszeríthető. A kötelem tehát a követelés (a jogosult számára) és a tartozás (a kötelezett terhére) egysége. Tárgya: a szolgáltatás. A kötelmi jogviszonynak két alapvető változata létezik: a szerződéses kötelem és a kártérítési kötelem.

1.6.3. A szerződés és biztosítékai A szerződés történelmileg a csereviszonyok kifejlődésével jött létre. Az árucsere jogi kifejezése és kifejlődése az árucsereviszonyok fejlődésével párhuzamosan ment végbe. A szerződés ugyanakkor akarati viszony is, mivel az áruk csak tulajdonosaik akaratából cserélhetnek gazdát. Mindezek alapján megfogalmazható, hogy a szerződés az áruviszony jogi formája. Két vagy több fél egybehangzó akaratnyilvánítása révén jön létre. A szerződés jogi tény: jogviszonyt keletkeztet, módosít vagy megszüntet, amely állami védelemben részesül, hiszen bírói úton kikényszeríthető.

209

A szerződésnek két fontos alapelve van: - a szerződési szabadság elve, - a felek együttműködésének elve. A szerződési szabadság elve azt jelenti, hogy az érdekelt felek döntik el, hogy: - kívánnak-e szerződést kötni, - milyen legyen a szerződés tartalma, - ki legyen a szerződő partner, - milyen típusú szerződést kötnek. A felek együttműködésének elve alapján a szerződő partnereknek együtt kell működniük, nemcsak a szerződés teljesítése, hanem annak megkötése során is, valamint aktív tevékenységükkel hozzá kelljárulniuk a szerződés sikeres teljesítéséhez. A szerződéskötés akaratnyilatkozatok sorozatából áll. A nyilatkozatok külön-külön még nem hoznak létre szerződést. A nyilatkozatoknak valamiképpen találkozniuk kell. Ez a folyamat az ajánlat és az ajánlat elfogadása. A szerződés a legegyszerűbb esetben két mozzanattal létrejön. A szerződés kezdeményezője ajánlatot tesz, a másik fél pedig elfogadja azt. Az ajánlat legfontosabb hatása az, hogy beáll az ajánlati kötöttség, amely azt jelenti, hogy az ajánlattevő az ajánlatához meghatározott ideig kötve van. A szerződés alakj a A magyar jogban az általános szabály az, hogy a szerződést bármilyen alakban (szóban, írásban, ráutaló magatartással) meg lehet kötni. Általános szabály a formátlanság szabálya. A gazdasági életben a szerződéseket általában írásba foglalják, annak ellenére, hogy a törvény ezt csak néhány szerződéstípusnál írja elő. A jogszabály alapján írásbakell foglalni: - az export- és importszerződéseket, - a bankhitelszerződéseket, - a mezőgazdasági termékértékesítési szerződéseket, - az ingatlan adásvételi szerződéseket. Abban az esetben, ha ezen szerződéseket nem írásban kötik meg, a szerződés érvénytelen. A szerződés tartalma Azokat a tartalmi kikötéseket, amelyek hiányában nem jöhet létre szerződés, a szerződés lényeges elemeinek nevezzük. Igaz az is, hogy a különböző szerződéstípusok lényeges elemei eltérnek egymástól, melyeket a hatályos jogszabályok határoznak meg. 210

A szerződés teljesítése A szerződések gazdasági érdekek kielégítése érdekébenjönnek létre. A gazdasági érdekek a szerződés teljesítésével valósulnak meg. A teljesítés a szerződés megszűnésének rendes módja. A szerződéseket a bennük foglaltaknak megfelelően a meghatározott helyen és időben, a megállapodás szerinti mennyiségnek, minőségnek és értéknek megfelelően kell teljesíteni. A szerződő felek a teljesítés idejében megállapodnak, a teljesítés helyét- ha más megállapodást nem tartalmaz a szerződés- jogszabály írja elő. Kárveszélyen a dolgokban bekövetkezett olyan károkat értünk, amelyekért jogi úton senkit sem lehet felelőssé tenni. A szerződéses viszonyban az a fő szabály, hogy a kárveszély a szerződés teljesítésével száll át egyik félről a másikra.

A szerződésszegés Szerződésszegés minden olyan magatartás, körülmény vagy állapot, amely a szerződésbe ütközik, vagy sérti valamelyik félnek a szerződéssel kapcsolatos jogait. Magában foglalja azonban azokat az eseteket is, amikor a szerződésszerű teljesítés - elháríthatatlan akadályok miatt - nem következik be. A szerződésszegés lehet objektív vagy szubjektív. A szerződésszegés objektív akkor, ha a szerződésbe ütköző körülmény vagy állapot anélküljön létre, hogy a felek valamelyike a szerződést felróható módon megszegte volna. Szubjektív a szerződésszegés, ha a szerződésbe ütköző körülmény vagy állapot a felek valamelyikének felróható magatartására vezethető vissza. (A felróhatóság-néhány kivételtől eltekintve- vétkes magatartást jelent.) A felróható szerződésszegéshez kártérítés is kapcsolódik. A szerződésszegésnek kölönböző fajtái vannak, amelyek röviden a következők: - A kötelezett késedelme áll be, ha a kötelezett a szerződésben meghatározott időre a szolgáltatást nem teljesíti. A jogosult késedelme akkor áll fenn, ha a jogosult a szerződésben felajánlott teljesítést nem fogadja el, vagy akadályozza a kötelezett szerződésszerű teljesítését. Hibás teljesítés következik be, ha a szolgáltatás nem szerződésszerű, vagy a teljesítés során a jogosultnak valamilyen kárt okoznak. A szerződés meghiúsul ha a teljesítés valamilyen okbóllehetetlenné válik. A kötelezett a szolgáltatást megtagadja, ez is meghiúsulás, de annak egy önálló esete. Késedelem A késedelem a szolgáltatás

időleges

nem teljesítése. 211

Ha a kötelezett egyáltalán nem akar teljesíteni, akkor nem késedelemről, hanem a szolgáltatás megtagadásáról beszélünk. A jogosult késedelme akkor következik be, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést visszautasítja, vagy megtagadja az ellenszolgáltatást. Szerződés érvénytelensége A szerződés akkor érvénytelen, ha a törvényben meghatározott valamely oknál fogva nem alkalmas a megcélzott joghatás előidézésére. Az érvénytelenségnek két változata van: - a semmisség, - a megtámadhatóság. Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik. A semmisség azt jelenti, hogy az érvénytelenségi ok önmagában kiváltja a szerződés érvénytelenségét. Ilyenkor a semmis szerződés önmagában és feltétlenül érvénytelen (pl. a szerződés vagy valamely része jogszabályt sért). Gyakori esetei, ha az egyik fél cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, illetve a szerződés alaki hibája. A megtámadható szerződés csak feltételesen érvénytelen. A feltétel pedig az, hogy a megtámadásra jogosult fél azt meg is támadja. Az ilyen szerződésnél a felekre van bízva, hogy megtámadják-e a szerződést vagy sem. A megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének idő­ pontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Megtámadásra jogosult a sérelmet szenvedett fél, illetve akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik (pl. kezes, haszonélvező, zálogtárgy tulajdonosa stb.). A szerződés megtámadására leggyakrabban okot ad a megtévesztés, fenyegetés, feltűnő értékkülönbség, fogyasztói szerződések tisztességtelen kikötései. A semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat, nem igényel külön eljárást a semmisség megállapítása. A megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének idő­ pontjától érvénytelenné válik. A megtámadásra a sérelmet szenvedő fél és az a jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik.

A szerződéses biztosítékok A szerződéses biztosítékoknak két csoportja különíthető el egymástól. Az egyik csoportba tartozók az egyébként meglévő szankciók fokozását szolgálják (szankciót fokozó biztosítékok), a másik csoport biztosítékai az ellenszolgáltatás fedezetét növelik ( fedezeterősítő biztosítékok). 212

A szankciót fokozó biztosítékok a kötbér, a jótállás, a foglaló és a jogvesztés. A kötbér vétkes szerződésszegés esetére- a szerződésben, illetve jogszabályokban - előre meghatározott pénzösszeg, amelyet a vétkes szerződésszegő fizet a másik félnek, fiiggetlenül attól, hogy a szerződésszegésből keletkezett-e kár vagy sem. A jótállás lényege, hogy amennyiben hosszabb időre terjed ki, mint a jogszabályban meghatározott kifogásolási határidő, meghosszabbítja a garancia időtar­ tamát. Foglalót a szerződés megkötésekor lehet adni, amellyel a vevő nyomatékosabbá teszi kötelezettségének vállalását. Foglalóként pénz, vagy más vagyontárgy adható, amit szerződésben is rögzíteni kell. A szerződés teljesítésekor a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani. Amennyiben a szerződés meghiúsul, a meghiúsulástól fiiggően a következő esetek lehetségesek: - A vevő hibáj ából történő meghiúsuláskor a foglaló elveszik. - Ha az eladó hibájából hiúsul meg a teljesítés, akkor az eladó a foglaló kétszeresét köteles visszaadni. - Amennyiben a meghiúsulás egyik fél rovására sem írható, vagy mindkét fél felelős, a foglalót kell visszaadni Jogvesztés kikötésekor a szerződő felek írásban megállapodnak abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamilyen jogot vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján megilletné (pl. részletfizetési kedvezmény). A fedezetet erősítő biztosítékok közé a kezesség, a zálog és az óvadék tartozik. A kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezességnek két típusa van: - az úgynevezett egyszerű vagy sortartásos kezesség, amely alapján a kezes megtagadhatja a jogosultnak a teljesítést mindaddig, amíg a követelés behajtható a kötelezettő l, illetve olyan kezesektől, akik tőle fiiggetlenül, reá tekintet nélkül vállaltak kezességet; és - a készfizető kezesség, mely esetben - többek között, ha a felek így állapodtak meg- a kezes nem követelheti, hogy a jogosult először a kötelezettől kísérelje meg a követelés behajtását. A kezességet mindig írásba kell foglalni, hogy az érvényesíthető legyen. A zálog lényege, hogy a jogosult a zálogból elégítheti ki követelését, ha a kötelezett nem teljesít. A zálognak két változata van: a kézizálog (a jogosult birto213

kába kerül) és a jelzálog (nem kerül a jogosult birtokába, arra értékbejegyzést eszközölnek a tartozás erejéig). Az óvadék pénzben vagy takarékbetétben nyújtott olyan pénzeszköz, amelyet a kötelezett ad át a jogosultnak azért, hogy nem teljesítés esetén abból elégíthesse ki követelését. A szerződés megszűnése A szerződés megszűnésének általános és ideális esete, ha a szerződést teljesítik, ezzel a szerződés betölti rendeltetését. A szerződés teljesítés nélküli megszűnésének esetei: - A teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, melyért egyik fél sem felelős. Közös megegyezés esetén a szerződést a felek megszüntetik, vagy felbontják. Megszüntetéskor a szerződés a jövőre nézve szűnik meg. A megszűné­ sig a szolgáltatásokat teljesíteni kell. Felbontáskor a szerződés visszamenőleges hatállyal szűnik meg, a már teljesített szolgáltatásokat vissza kell adni. Egyoldalú nyilatkozattal is megszűnhet, amely lehet elállás vagy felmondás. Az elállás visszamenőleges hatályú megszűnés, amikor is az eredeti állapot áll vissza. Felmondás esetén a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, a már teljesített szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár. A jogosult halálával csak akkor szűnik meg a szerződés, ha kimondottan az ő ellátására vagy szükségleteinek kielégítésére irányult. Személyegyesüléssel - amikor a követelés és tartozás egy kézben egyesül. Bírósági vagy hatósági határozattal (pl. kisajátítás).

1.6.4. A szerződések típusai A polgári törvénykönyv idevonatkozó szabályai név szerint tartalmazzák az egyes szerződéstípusokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az érdekelt felek csak a törvényben meghatározott szerződésekből választhatnak. Nincs szerződéstípus­ kényszer, vagyis a felek bármilyen szerződést létrehozhatnak akkor is, ha az általuk alkotott szerződést a jogszabály nem ismeri. Természetesen a szerződések tartalma nem ütközhet jogszabályokba. Attól függően, hogy a gazdálkodó szervezet mely gazdasági funkcióját kívánja kifejezésre juttatni, a tevékenység tekintetében a következő fontosabb szerző­ déstípusok között választhat. Adásvételi szerződés Az adásvételi szerződés a legrégebbi 214

szerződéstípusok

egyike.

A vállalatok, vállalkozások által használt szerződéstípusok nagy része az adásvételi szerződés szerkezetét követi. Adásvételi szerződésnek nevezzük azt a szerződést, amelyben az egyik fél - az eladó - arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott dolog tulajdonjogát a vevő re átruházza, a dolgot a vevőnek átadja. A vevő pedig a dolog átvételére és az ellenérték kiegyenlítésére vállal kötelezettséget. Az adásvételi szerződés tartalmából következik, hogy mind az eladónak, mind pedig a vevőnek kettős jogi feladata van. Az eladó a tulajdonjogot átruházza a vevőre, valamint a dolgot a vevőnek átadja. A vevő oldaláról ugyancsak kettős kötelezettség merül fel: a vevő a dolgot köteles átvenni és az ellenértéket kiegyenlíteni. Szállítási szerződés Az adásvételi szerződésből kialakult olyan szerződéstípus, amelyben az egyik fél - a szállító - arra vállal kötelezettséget, hogy a szerződéskötést követő későbbi időpontban, meghatározott dolgot a megrendelőnek átad. A megrendelő pedig a dolog átvételét és árának megfizetését vállalja. A szállítási szerződés esetében nem szükséges, hogy a szállító (kötelezett) maga állítsa elő a terméket, mivel akkor is szállítási szerződésről beszélünk, ha a szállító a termék beszerzésére vállal kötelezettséget. A szerződés megkötése és a teljesítés között bizonyos időnek kell eltelnie. A szállítási szerződés ugyanis arra a gazdasági alaphelyzetre vonatkozik, amelyben a szerződés megkötésének időpontjában a termék nem áll a szállító rendelkezésére. Mezőgazdasági

termékértékesítési szerződés A mezőgazdasági termékek áruforgalma jelentős mértékben a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések közvetítésével bonyolódnak. A szerződéstípus sajátosságai figyelembe veszik a mezőgazdasági termelés sajátosságait, valamint azt is, hogy a mezőgazdasági termelés kockázatviselése másként alakul, mint az egyéb nemzetgazdasági ágakban, ahol közel sincs olyan sok bizonytalansági tényező.

Ennek megfelelően a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre vonatkozó jogszabályok védelmet igyekeznek biztosítani a termelők számára a mező­ gazdasági termelés sajátos viszonyaival, valamint a gyakran monopolhelyzetben lévő megrendelővel szemben. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a termelő meghatározott mennyiségű, maga termelte terményt, terméket vagy saját nevelésű, illetőleg bízlalásó állatot köteles egy kikötött későbbi időpontban a megrendelő birtokába (kezelésébe) adni, a megrendelő pedig köteles a terményt, terméket, illetőleg az állatot átvenni és az ellenértékét megfizetni. 215

A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alanyai nemcsak a gazdálkodó szervezetek lehetnek, hanem az egyéni termelők is, tárgya pedig a szerződő fél által termelt termék, illetve a saját nevelésű vagy hízlalású állat. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés megkötése az általános szabályok szerint megy végbe, az ajánlati kötöttség ideje 15 nap. A szerződést kötelező írásba foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása a szerződés érvénytelenségével jár. A felek együttműködése érdekében az akadályértesítési kötelezettség itt is ismert, és mindkét felet terheli. Külön kérdés a minőség kikötése a szerződésben. A minőséget, ha van kötelező előírás (pl. szabvány), az erre való utalással kell megjelölni. Amennyiben kötelező előírás a minőségre nincs, azt részletes körülírással, valamint a minőség alsó határának megjelölésével kell meghatározni. A mezőgazdasági termelés lényeges vonása, hogy a termék mennyiségét nem lehet pontosan előre meghatározni. Ezért a jogszabály lehetővé teszi, hogy a termelő a szerződésben meghatározott mennyiségnél l 0%-kal többet vagy kevesebbet teljesítsen anélkül, hogy szerződésszegést követne el. Bizományi szerződés A termék forgalomba hozatala nemcsak úgy lehetséges, hogy a termelő - mint tulajdonos - köti meg a szerződést, hanem úgy is, hogy az árutulajdonos olyan személlyellép szerződéses kapcsolatba, aki a saját nevében köti meg a szükséges szerződéseket.

A bizományi szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében arra vállal kötelezettséget, hogy a megbízó javára, de a saját nevében szerződést köt. A bizományos köteles a megbízó utasításait betartani és érdekeit képviselni. Meg kell állapadni a szerződés tárgyában, valamint a limitárban (az a szélső összeg, amelyben a bizományos még megkötheti a 3. személlyel a szerződést. Ha a bizományos a limitámál kedvezőbb áron köti meg a szerződést, akkor az ebből származó előny törvény szerint a megbízót illeti meg (a felek ettől a szabálytól eltérhetnek), ha viszont a limitámál kedvezőtlenebb az ár a különbözetet meg kell térítenie a megbízónak. Vállalkozási szerződés A vállalkozási szerződés- a szállítási és a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések mellett- a vállalati tevékenység egyik legjelentősebb szerződéstípusa. A vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, feldolgozására, átalakitására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és a díj fizetésére köteles. 216

A vállalkozási szerződés lényegét az teszi ki, hogy a szerződés tárgya nem kizárólag dolog szolgáltatása, hanem valamely munkával elérhető eredmény, valamely mű létrehozása. A vállalkozási szerződés lényeges jellemzője az eredménykötelem. A vállalkozó csak akkor teljesítette a szerződést, ha a vállalt eredményt el is érte (ellentétben a gazdasági kötelmekkel, mint pl. megbízási szerződés, ahol a megbízott nem az eredmény elérését, hanem a gondos eljárást vállalja). A bírósági gyakorlat szerint a vállalkozási szerződés létrejöttének feltétele, hogy a felek megállapodjanak legalább: - a szolgáltatás tárgyában (mennyiség, minőség meghatározásával), - a teljesítési határidőben, - a vállalkozási díj összegében. A vállalkozó a munkát saját költségén végzi, és köteles úgy megszervezni a munkavégzést, hogy a szerződés gyors és gazdaságos teljesítése biztosítva legyen. Joga van alvállalkozót igénybe venni, melynek tevékenységéért úgy felel, mintha ő járt volna el. Fuvarozási szerződés A fuvarozási szerződés alapján az egyik fél- a fuvarozó- díjfizetés ellenében vállalja, hogy a küldeményeket a rendeltetési helyükre továbbítja és a címzettnek azokat kiszolgáltatja. A másik fél- a feladó- pedig a fuvardíj megfizetésére vállal kötelezettséget. A szerződés meghatározásában szereplő két fél helyett valójában három fél szerepel. Jelentős szerepe van a szerződés teljesítése során, valamint szerződés­ szegés esetén a címzettnek is. A címzett kötelezettsége, hogy átvegye a küldeményt. A fuvarozó felelős azért a kárért, amely a küldemény átvételétől az átadásig terjedő idő alatt, a küldemény teljes vagy részleges elvesztéséből, megsemmisüléséből, megsérüléséből keletkezett. Kivételt képez, ha a kár: - a fuvarozó tevékenységi körén kívül álló elháríthatatlan okból következett be, - a csomagolás külsőleg észre nem vehető hiányossága okozta, - a küldemény belső tulajdonságaiból keletkezett, - a feladó által végzett berakodás vagy a címzett által végzett kirakodás következményeként állt elő.

217

Szállítmányozási szerződés tevékenységek körébe tartozó szerződéstípus. A fuvarozás és a bizomány elemeit tartalmazza. Alanyai a szállítmányozó és a megbízó. A szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó köteles valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében, a megbízója számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni. A megbízó pedig köteles az ezért járó díjat megfizetni. A szállítmányozó általában nem maga fuvaroz, hanem gondoskodik a fuvarozásról, de a jogszabály nem zárja ki a fuvarozási lehetőségét sem. A szállítmányozóval a megbízó áll szerződéses viszonyban. Ha az áruban a fuvarozás során kár keletkezik, a megbízó a szállítmányozóval szemben kártérítési igénnyelléphet fel. Közvetítő

Megbízási szerződés A megbízási szerződésben a megbízott arra vállal kötelezettséget, hogy a rábízott ügyet a megbízó utasításai szerint és érdekeinek megfelelően - ellenkező kikötés hiányában meghatározott díjért- ellátja. A megbízott nem azt vállalja, hogy a tevékenysége eredményes lesz, hanem azt, hogy a megbízó utasításai szerint, illetve a megbízó érdekében gondosan jár el. Amennyiben tevékenysége nemjár a kívánt eredménnyel, az eredménytelenség kockázata nem őt, hanem a megbízót terheli. A megbízottnak akkor is jár a díj, ha az eljárás eredménytelen marad, de a szakszerű, gondos eljárási kötelezettségét teljesítette. Hitelszerződés

és

kölcsönszerződés

Bankhitelszerződéssei

a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hiteleket tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére - a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén kölcsönszerződést köt vagy egyéb hitelműveletet végez. A hitelszerződés alapján a pénzintézet nem folyósítja a szükséges hitelt, hanem a jogosult rendelkezésére bocsátja. A konkrét hitelfolyósításhoz kölcsönszerződést kell kötni. A fontosabb banki szerződések a következők: A bankhitelszerződéssei a hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott jutalék ellenében hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére a szerződésben meghatározott feltételekesetén kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez.

218

Kölcsönszerződés

alapján a bank vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. Bankkölcsön esetén a hitelkamat kötelező, egyéb esetben megegyezés szerinti. Bankszámlaszerződés kötése esetén a hitelintézet kötelezettséget vállal arra, hogy: - a vele szerződő fél (számlatulajdonos) rendelkezésére álló pénzeszközöket kezeli és nyilvántartja, - a számlatulajdonos terhére a szabályszerű kifizetési és átutalási megbízásokat teljesíti, - a számlatulajdonost a számla javára és terhére írt összegekről, valamint az egyenlegéről tájékoztatja, és a számlatulajdonos a számla javára beérkező pénzösszeget használhatja. A számlakövetelés kimerülése a bankszámlaszerződést nem szünteti meg. Bérleti szerződés A bérletnek, mint szerződéstípusnak több változata van, amelynek szabályai aszerint térnek el egymástól, hogy mi a szerződés tárgya. Ennek alapján megkülönböztetjük egymástól a dolgok bérletére, a lakásbérletre és - elsősorban mezőgazdasági földterületre kötött - haszonbérletre kötött szerződéseket.

A dolgok bérleti szerződése alapján az egyik fél a bérbeadó köteles valamely dolgot időlegesen a másik fél, a bérlő használatába adni, a bérlő pedig ezért bért köteles fizetni. A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésben foglaltaknak megfelelően használhatja, de felelős minden olyan kárért, amely a rendeltetés- vagy szerződésellenes használatból ered. (Amezőgazdasági haszonbérleti szerződés a 11./5.5.5. fejezetben található). A bérbeadót kellék- és Jogszavatass ági felelősség terheli. Kellékszavatosság alapján azért felel, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt használatra alkalmas legyen és megfeleljen a szerződés előírásainak. Jogszavatosság alapján azért felel, hogy harmadik személynek nincs a bérletre vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozza vagy megakadályozza. Koncesszió A koncesszió szó jelentése: engedmény, engedélyezés, átengedés. A koncesszió bizonyos tulajdontárgyak működtetésének, valamint bizonyos tevékenységek gyakorlásának átengedését jelenti. A koncessziót megvásárló jogot szerez arra, hogy a koncessziót nyújtó tulajdonában levő dolgokkal rendelkezzék vagy azt felhasználja. 219

A koncesszió célja az, hogy egy adott területen biztosítsák egy adott áru vagy szolgáltatás hatékony és nyereséges elosztását. A koncessziót vevő tőkét fektet be a koncesszió megvételére, és biztosítja a koncessziót nyújtó által előírt szabályok, előírások végrehajtását, megvalósítását. A koncessziós szerződés időtartama alatt a koncessziós társaság jogosult birtoklásra, használatra és a koncessziós díjak beszedésére. A koncesszióra pályázatot kell kiírni. Lízing Lízingelés révén az eszközök széles köre szerezhető meg. Lényege, hogy a vállalkozó az eszköz(ök) vételárát a lízingszerződésnek megfelelően több éven keresztül részletekben fizeti, természetesen a vételárnál jóval magasabb összegért. Gyakori az is, hogy működő vállalkozások finanszírozási gondjaik megoldása érdekében a tulajdonukban levő eszközöket lízingtársaságoknak eladják, majd azt haszonbérbe veszik. A lízingelés, bizonyos dolgok olyan beszerzése és azok használatba adása előre rögzített időtartamra, amely rendszeresen fizetendő használati (bérleti) díj fejében jön létre. E tevékenységre jellemző, hogy a tulajdonjog és a használati jog kettéválasztásáll alapul, a tulajdonjog csak a lízingszerződés időtartama lejárta után a bérleti díj kifizetésével száll át a lízingvevőre, illetve szerezheti meg a tulajdonjogot. A lízingdíjban a felek szabadon állapodnak meg, amely tartalmazza az amortizációt, a lízingbeadó költségeit, nyereségét, az üzembe helyezés költségeit, illetve egyéb mellékköltségeket.

1.6.5. Öröklési jog

Az öröklési jog alkotmányos emberi jog, a Magyar Köztársaság alkotmánya is tartalmazza (alkotmány 14. §-a). Az öröklési jog bármilyen korlátozása ezt az alkotmányos jogot sérti. Az öröklés az ember halálakor a vagyonában bekövetkező jogutódlás. Az elhalt személyt örökhagyónak, vagyonát hagyatéknak, az abból részesülőket örökösöknek nevezzük. Az öröklés célja egyfelől a tulajdonnal való rendelkezés folyamatosságának megteremtése, másrészt a tulajdonos rendelkezésijogának olyan mérvű elismerése, hogy a tulajdonos vagyonával halála esetére szólóan is rendelkezhet. Az öröklés rendjét a polgári törvénykönyv LI. -LIX. fejezete szabályozza.

220

A végintézkedés lehet végrendelet (magán- és közvégrendelet) és öröklési szerződés.

1.6.6. Családjog A magyar családjog jogrendszerünk azon ága, amely normáival a család fejlesztése, megszilárdítása és védelme céljából az állampolgárok családi, továbbá családi jellegű személyes és vagyoni viszonyait a szükséges és lehetséges állami ellenőrzés keretei között szabályozza. Ezek a viszonyok a házasság keletkezését, megszűnését, a hozzájuk kapcsolódó személyi és vagyoni hatásokat, a házastársak, a gyermek és további rokonok egymás közötti kapcsolatát, az örökbefogadást, a leszármazás problémakörét, valamint a szülői felügyelet, a gyámság és a kiskorúról való állami gondoskodás szabályait foglalják magukban.

1.7. Üzleti etika és versenytörvény Az üzleti erkölcsre és tisztességes magatartásra való hivatkozás egyidős a termék-előállítással és a kereskedésset Az üzleti etika a viselkedés olyan normái és elvei, amelyek az egyén vagy csoport tagjainak magatartását irányítják. Az etika adja meg azokat az alapszabályokat vagy paramétereket, amelyek alapján bármilyen tevékenységet "elfogadható" módon végezhetünk. Egy vállalaton belül az etikai kódex nem áll másból, mint azon cselekvési normákból vagy előírásokból, amelyekhez az illető vállalat tartja magát. Általánosan elfogadott megállapítás, hogy csak a piaci verseny képes az erőforrások legjobb elosztására. Amennyiben a vállalatok módot találnak a verseny korlátozására, akkor ez jóléti veszteségekkel illetve az erőforrások nem hatékony elosztásával jár. A verseny korlátozása vállalatok egyesülésével, formális piaci szerződések­ kel vagy titkos összejátszással egyaránt lehetséges. A kormánynak kettős szerepe van a piaci versennyel kapcsolatban: - Egyrészt hatékony versenyt kell biztosítania azokon a piacokon, ahol a verseny kívánatos. - Másrészt szabályoznia (regulálnia) kell az árakat,jövedelmeket, stb. azokon a piacokon, ahol a monopolizált ("természetes" monopóliumok) piaci forma a kedvezőbb. (Számos olyan fogyasztási cikk van- energetika, hadiipar stb. -,

221

amelynek a termelése úgy hatékonyabb, ha egyetlen vállalat van a piacon. Az ilyen eseteket nevezzük "természetes" monopóliumoknak.) 2009. június l-jén lépett hatályba a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XIV. törvény (Versenytörvény). A törvény alapján állították fel és működik a magyar Gazdasági VersenyhivataL E törvény hatálya kiterjed a természetes és a jogi személynek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartására, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik. Tisztességtelen versenycselekménynek tekinthető, ha a vállalat valótlan adatokat vagy tényeket híresztel, illetve a versenytárs jó hímevét sérti. A versenytörvény korlátozza bizonyos piaci helyzetek kialakítását (kartellek), továbbá tiltja a versenyt veszélyeztető piaci magatartásokat (pl. gazdasági erőfölénnyel való visszaélés). A törvény a tisztességtelen piaci magatartást és a piaci verseny korlátozását tiltó rendelkezésének lényegi elemei a következők: A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma Tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza.

Ez a tilalom vonatkozik különösen: - a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására, - a beszerzési források [elosztására, illetve a közülük való választás lehetőségé­ nek korlátozására, valamint a fogyaszták meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárására, - a piac [elosztására, az értékesítésből történő kizárásra, az értékesítési lehető­ ségek közötti választás korlátozására, - a versenytársak közötti, a versenyeztetéssei kapcsolatos összejátszásra, - a piacra lépés akadályozására. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma Tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen: - az üzleti kapcsolatokban tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, - a másik fél gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni, - az árut az ár emelését megelőzően vagy az ár emelkedésének előidézése céljából, illetve versenyhátrány okozására alkalmas módon a forgalomból indokolatlanul kivonni, illetőleg visszatartani,

222

-

-

azonos értékű vagy jellegű ügyletek esetén az üzletfeleket indokolatlanul megkülönböztetni, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben, a versenytársaknak az érintett piacról való kiszorítására vagy a piacra lépésük akadályozására alkalmas, túlzottan alacsony árakat alkalmazni, a piacra lépést más módon indokolatlanul akadályozni.

2. Munkajogi és munkaügyi ismeretek A munkaviszonnyal kapcsolatos legfontosabb tudnivalók ismerete a munkaadók és munkavállalók korrekt kapcsolatát teszi lehetővé, megelőzve ezzel a munkaviszony során kialakuló jogi vitákat és ezek bírósági úton történő rendezését.

Alkotmányunk (70/B §.)a munkavégzéssel kapcsolatban az alábbi jogokat tartalmazza: - A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkoztatás szabad megválasztásához. - Bármilyen megkülönböztetés nélkül mindenkinek joga van az egyenlő bérhez. - Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz. Az Országgyűlés a munkavégzéssel kapcsolatban az alábbi törvényeket alkotta: - a gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatban létrejött munkaviszonyokra a munka törvénykönyvét (Mt.); - az országos és helyi közhivatalokban, hatóságoknál foglalkoztatottak jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt (Ktv.); - a költségvetési szerveknél dolgozókra (pl. iskola) a közalkalmazottakjogállásáról szóló törvényt (Kjt.).

2.1. A munka törvénykönyvének sajátosságai A munka törvénykönyve (továbbiakban: Mt.) a munkaviszonyt, és az azzal öszszefüggő alapvető jogokat, illetve kötelezettségeket szabályozza. Az Mt. hatálya ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - kitelj ed minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik, továbbá amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát külföldön, kiküldetésben végzi. 223

A törvénykönyv csak úgynevezett "minimális standardokat" határoz meg a munkavállalók jogainak biztosítása érdekében, amelyet a munkáltatónak a munkavállaló számára mindenképpen biztosítania kell. Ezen felül a munkáltató "többet is adhat" a munkavállalónak (munkaszerződésben vagy Kollektív Szerződés­ ben rögzítve). A munka törvénykönyve a korábbiakhoz képest megszüntette: - a munkaügyi döntőbizottságokat (jogvita esetén a munkaügyi bíróság az illetékes), - az áthelyezés jogintézményét

2.2. A munkaviszony alanyai

A munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló. A munkaviszonyba munkavállalóként - a fő szabály alapján - az léphet, aki a tankötelezettségét teljesítette. A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a 16. életévét betöltötte. Munkaviszonyt létesíthet azonban a 15. életévet betöltött tanuló, ha tankötelezettségét a felnőttek iskolai rendszerű oktatásában vagy iskolarendszeren kívüli oktatásban teljesíti, továbbá az a tanuló az iskolai szünet alatt, aki alap- illetve középfokú nevelési-oktatási intézmény nappali tagozatán tanul. A törvény a korlátozottan cselekvőképes személy számára is biztosítja a munkaviszony létesítését, de ehhez a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges. A munkaviszony szempontjából fiatalkorúnak minősül, aki a 18. életévét még nem töltötte be. Ha a kiskorú személy a 18. életévét még nem töltötte be, de házasságot kötött, már nem minősül korlátozottan cselekvőképes személynek Bizonyos esetekben a munkaviszonnyal kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket a munka törvénykönyve, illetve a kollektív szerződés alapján írásba kell foglalni. A leggyakrabban írásba foglalandó nyilatkozatok: - a munkaszerződés, a kirendelés, a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó minden nyilatkozat, megállapodás, a munkaviszony megszüntetésekor kiállított igazolás, hátrányos jogkövetkezmény megállapítása kötelezettségszegés esetén, tanulmányi szerződés,

224

-

túlmunka elrendelése, való elszámolás, a munkavállaló kártérítési bejelentésére adott válasz, tartozás megtérítésére irányuló munkavállalói igény érvényesítése, munkaügyi jogvita kezdeményezése, illetve az egyeztetésről készített jegyzőkönyv. munkabérről

2.2.1. A munkáltató kötelezettségei Munkáltató az lehet, aki jogképes, vagyis mindenki, aki egyébként a polgárijogviszony alanya lehet: a természetes személy, az állam és a többi jogi személy, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság. A munkaviszony a munkaszerződés megkötésével (minden esetben írásba kell foglalni) jön létre. A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok és az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni. A munkáltatónak a munkát úgy kell megszerveznie, hogy a munkavállaló a munkaviszonyából eredő jogokat gyakorolni tudja.

A munkáltató kártérítési felelőssége - a munkavállaló egészségkárosodása esetén, - a munkavállalónak a munkahelyre bevitt tárgyai eltűnése, megrongálódása esetén, - ha a munkavállalót egyéb, a munkáltatónak felróható okból érte kár, - a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó igazolás késedelmes kiállításakor áll fenn. A munkáltató vétkességére tekintet nélkül, korlátozás nélkül felel a munkavállaló a munkaviszonnyal összefiiggésben okozott kárért. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok (vis major), vagy a károsult elháríthatatlan magatartása idézte elő. A munkáltató köteles közölni a munkavállalóval, hogy a munkaviszonyából eredő munkáltatóijogokat és kötelezettségeket (munkáltatóijogkör) ki gyakorolja a munkavállaló felett. Ennek azért van jelentősége, mert ha nem az arra jogosult személy gyakorolja a munkáltatói jogkört, az eljárása érvénytelen lesz. A munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatokat a munkáltató helyett és nevében a munkáltató képviselője is megteheti.

225

2.2.2. A munkavállaló kötelezettségei A munkavállaló köteles a munkaviszonyára vonatkozó szabályokban vagy a munkaszerződésben megállapított, a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat- a törvényes munkaidőn belül- elvégezni.

A munkavállaló köteles: - az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, ezen idő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni, - munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni, - munkatársaival együttműködni és munkáját úgy végezni, valamint olyan magatartást tanúsítani, hogy ez saját és más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodást ne idézzen elő, - munkáját személyesen ellátni. A munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott, a cég tevékenységére vonatkozó alapvető fontosságú információkat megőrizni, illetéktelenekkel nem közölhet olyanokat, amelyek a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következményekkel járnának Az előírt idő fogalma alatt a munkáltatónál meghatározott, a munkaidő beosztásától és rendszerétől függő napi munkakezdés időpontját kell érteni. A munkára képes állapot fogalma azt az állapotot jelzi, hogy a munkavállaló megfelelő szellemi és fizikai állapotban, teljes képességei birtokábanjelenik meg munkavégzésre. Ennek meglétét a munkáltató jogosult, és a munkavédelmi szabályok értelmében köteles a jelenleg ismert technikai eszközök igénybevételével - pl. alkoholszonda - ellenőrizni. Különösen ide tartozik két olyan állapot, amely nem fér össze a munkavédelmi előírásokkal: az alkoholos befolyásoltság és a kábítószer hatású anyagok alatti befolyásoltság. Eltérő megállapodás hiányában a munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni. Nem köteles a munkavállaló teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba, vagy a munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. A munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy testi épségét, életét vagy egészségét közvetlenül súlyosan veszélyeztetné.

226

A munkavállaló kártérítési felelőssége: - Abban az esetben, ha a munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen (szándékosan vagy gondatlanul) megszegi, az ezzel okozott kárt köteles megtéríteni. A munkavállaló vétkességét a munkáltatónak kell bizonyítania. Gondatlan károkozás esetén a kártérítés maximális mértéke a törvény által meghatározott, és nem haladhatja meg a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének ötven százalékát. Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni.

2.3. A munkaviszony és a

munkaszerződés

A munkaviszony az a jogviszony, amelyben a munkavállaló szabad elhatározásával arra kötelezi magát, hogy a munkáltató számára és annak utasítása szerint rendszeres munkát végez, és ezért munkabérben részesül. A munkaviszony a munkáltató és a munkavállaló kapcsolatán alapuló olyan együttműködési megállapodás, melyet a munkaszerződés hoz létre. A munkaviszonnyal kapcsolatos kérdéseket a törvény vagy törvényi felhatalmazás alapján más jogszabály szabályozza. A munkaviszony kezdete a munkába lépés napja. A munkába lépés napját a felek a munkaszerződésben határozhatják meg. A munkaszerződés nem állhat ellentétben a munka törvénykönyvével és a kollektív szerződéssel; ezekkel azonos vagy (munkavállalóra nézve) kedvezőbb feltételekkel jöhet létre.

2.3.1. A munkaszerződés

A munkaszerződés két személy, vagy személy és szervezet közös megegyezésen alapuló írásba foglalt megállapodása, amelyből a szerződést kötő felekre nézve kölcsönös jogok és kötelezettségek keletkeznek. A munkaszerződést kötő feleknek a munkaszerződésben kötelezően rögzíteniük kell: - a felek nevét, illetve megnevezését és a munkaviszony szempontjából lényeges adatait, - a munkavállaló személyi alapbérét, munkakörét, illetve - a munkavégzés helyét A munkaszerződésben a kötelező tartalmi elemek mellett a munkáltató és a 227

munkavállaló több más - a munkaviszonnyal kapcsolatos, lényegesnek tartott kérdésben megszületett megállapodását is rögzítheti. Ezek nem kötelezőek, de a gyakorlatban rendszerint a munkaszerződésben szereplő lényeges tartalmi elemek. A lényeges tartalmi elemek a munkaszerződésben a következők lehetnek: - a munkaviszony időtartama, - próbaidő kikötése, - a bérpótlékok, - a munkába lépés napja, - felmondási, felmentési idő. A munkavállalótól csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adatlap kitöltése kérhető, illetve vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálat alkalmazható, amely személyiségi jogait nem sérti. A munkaszerződés érvényességéhez hatósági vagy bármely más jóváhagyás nem szükséges. Megkötésekor tanúk igénybevétele is szükségtelen. Korlátozottságot jelent azonban, hogy meghatározott munkakörök betöltéséhez csak büntetlen előéletű egyének vehetők igénybe. A munkaszerződésnek egyéni vállalkozók esetében fokozott jelentősége van. Ez abból adódik, hogy egyéni vállalkozások esetében szakszervezeti szerv nem működik, tehát kollektív szerződés sincs. Mindez azt jelenti, hogy a törvénykönyv keretei között kollektív szerződés hiányában a munkavégzéssel összefüggő lényeges kérdéseket a munkaszerződésben kell rendezni. A munkaszerződésben alapvetően szerepeini kell a fent felsorolt tartalmi elemeknek. Ha a szerződés ezeket vagy ezek bármelyikét nem tartalmazza, a szerződést érvénytelennek kell tekinteni. A munkaszerződés megkötésekor elegendő szóban megadni ezt a tájékoztatást, azonban 30 napon belül írásban is közölni kell a munkavállalóval. A személyi alapbérben való megállapodás rendkívül fontos. Ez lehet órabér, napibér vagy havibér. Ettől eltérő esetekben- átlagjövedelem, átlagkereset vagy más módon meghatározott jövedelem használata személyi alapbérként- jogellenessé válik a szerződés. A személyi alapbért csak magyar fizetőeszközben lehet megállapítani. A munkaviszony időtartama Amennyiben a felek nem állapodnak meg a munkaviszony időtartamában, a munkaviszony határozatlan időtartamra jön létre. A határozott időtartamban a feleknek kifejezetten meg kell állapodniuk A határozott időtartam meghatározására lehetőség van naptári módon: azaz napokban, hetekben, hónapokban vagy években történhet a munkavégzés időtarta­ mának meghatározása.

228

Történhet az időtartam meghatározása úgy is, hogy egy elvégzendő munkamennyiséget jelölnek meg a felek aszerint, hogy a munkaviszony addig az idő­ pontig tart, ameddig a munkavállaló a munkát el nem végzi. Ezen túlmenően lehetséges a munkaviszony időtartamának meghatározása más módon is. Ennek egyik leggyakoribb példája a távol levő dolgozó helyettesítése. Ebben az esetben a munkaviszony addig az időpontig tart, ameddig a távollevő dolgozó a munkájába visszatér. Ekkor a "helyettes" munkaviszonya automatikusan megszűnik, szükségtelen a felmondás. A munkaszerződésben a munkaviszony létesítésekor próbaidő is kiköthető. A próbaidő tartama 30 nap. A kollektív szerződés vagy a felek ennél rövidebb vagy hosszabb időtartam­ ban is megállapodhatnak, de ebben az esetben a próbaidő időtartama legfeljebb 3 hónap lehet. A próbaidőt tilos meghosszabbítani! A próbaidő alatt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyt.

FONTOS! A munkát, amelyet a munkavállaló végezni köteles, és amelyet a munkáltató megkövetelni jogosult, a munkakör, illetve a munkaköri leírás határozza meg. Ennek megállapítása történhet a végzendő munkák jellegének meghatározásával, vagy a munkák jellegére utaló foglalkozás megjelölésével, illetőleg a munkakörbe tartozó fontosabb feladatok és munkák felsorolásáva!. A munkakör kiterjedhet többféle jellegű munka ellátására is, ilyenkor - eltérő megállapodás hiányában - a munkáltató jogosult meghatározni a munkavállaló munkakörén belül e/látandó tényleges feladatokat és munkákat. Az erről szóló munkaköri leírást a munkáltató a munkakör módosítása nélkül jogosult egyoldalúan módosítani vagy kiegészíteni. Ha azonban a munkák közelebbi meghatározása a munkakör jellegél megváltoztatná, mert abból csak az alsóbbrendű munkákat hagyná meg a munkavállalónál és a magasabb besorolásra jogosító feladatokat törö/né, ez közvetett munkakör-módosításnak minősül. amely csak közös megegyezés alapján jogszerű. A

munkaszerződés

módosítása: a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. A módosításra a munkaszerződés megkötésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A kollektív szerződés nem módosíthatja a munkaszerződést a munkavállaló hátrányára.

229

2.3.2.

Munkaidő, pihenőidő

A munka törvénykönyve alapján a napi munkaidő 8 óra. A munkaviszonyra vonatkozó szabály, illetve a felek megállapodása alapján ennéllehet rövidebb vagy részben vagy egészben készenlétijellegű munkakörben hosszabb, de maximum napi 12 óra. Az egészségre különösen ártalmas vagy fokozottan veszélyes munka esetén a jogszabály vagy a kollektív szerződés naponta maximum 6 óra munkavégzést írhat elő. A munkaidő tartamába beszámít az állásidő is, ugyanis a munkáltatónak alapvető kötelessége, hogy a munkavállalót munkával ellássa. Abban az esetben, ha a munkáltató a munkaidőben nem biztosít a munkavállalónak munkát, ez az állásidő, és időtartama beszámít a munkaidőbe. Szintén a munkaidő része a készenléti időtartam, de nem sorolható ide a munkába, illetve hazautazás időtartama. A munkaidőnek két nagy csoportja van: - a rendes munkaidő, - a rendkívüli munkaidő. A rendes munkaidőben a dolgozó a munkaszerződés, illetve egyéb munkaviszonyra vonatkozó előírások szerint köteles munkáját végezni. A rendkívüli munkavégzésre a dolgozó csak külön utasítás alapján kötelezhe" t o. A munkarendet a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg, a hatályos jogszabályok figyelembevételével. Apibenőidő

A pihenőidő a munkavállaló munkaerejének regenerálását szolgálja. A pihenőidő fajtái a következők: - munkaközi szünet, - napi pihenőidő, - heti pihenőnap, - munkaszüneti nap, - szabadság. A munkaközi szünetet - amelynek időtartama 20 perc - akkor kell biztosítani a dolgozó számára, ha a napi munkaidő a 6 órát meghaladja. Ha az étkezés a munkaidőn belül is biztosítható, a munkaközi szünetet a munkaidőn belül kell kiadni. A munkaközi szünet egybefüggő 3 túlóra után is megj ár. Napi pihenőidő: A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a más230

napi munkakezdés között legalább ll óra pihenőidőt kell biztosítani. Ettől az előírástól a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása eltérhet, de ebben az esetben is legalább 8 óra pihenőidőt kell a munkavállaló számára biztosítani. Heti pihenőnap: A munkavállalót hetente 2 pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. Az ettől eltérő munkarendben foglalkoztatott munkavállalóknak hetenként legalább 42 óra, megszakítás nélküli pihenőidő jár. A munkaszüneti napon a munkavállaló rendszeresen csak a megszakítás nélkül üzemelő (rendeltetése folytán e napokon is működő) munkáltatónál, illetőleg munkakörökben foglalkoztatható (pl. köztekedési vállalat). Szabadság illeti meg a munkavállalót minden naptári évben, az eltöltött munkaviszonya alapján. A szabadság alap- és pótszabadságból áll, de egyéb jogcímű szabadságok is biztosítottak a munkavállalók számára.

2.3.3. A munkavégzés és a munka díjazása A munkavégzéssel kapcsolatos jogok és kötelezettségek alkotják a munkaviszony lényegét, mellőzhetetlen tartalmát A munkavégzési kötelezettség azt jelenti, hogy a munkavállaló köteles munkaidejében, munkahelyén, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidőt a részére kijelölt helyen munkában eltölteni. A munkavállaló köteles a munkakörébe tartozó munkát az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni. A munkaviszonyban álló munkavállaló köteles az állami, szolgálati és üzleti titkokat megtartani. A munka díjazása A munkavállalónak a munkaviszonya alapján munkabér jár. Az ettől eltérő megállapodás érvénytelen. A személyi alapbért a munkaszerződésben kell rögzíteni. A munkavállalót a munkaszerződésben rögzített személyi alapbérének megfelelő munkabér illeti meg. A munkabért időbérként vagy teljesítménybérként vagy a kettő összekapcsolásávallehet megállapítani. Személyi alapbérként, illetve teljesítménybérként minimum- az évente meghatározásra kerülő - a kötelező minimálbér jár. Ettó1 nem lehet érvényesen eltérni! 231

A munkabérből levonni csak a jogszabály, végrehajtási határozat, illetve a munkavállaló hozzájárulásávaileheti A bérpótlékok méctékének megállapítása és fizetése történhet jogszabály vagy a felek megállapodása alapján. Feltételét és mértékét a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés írja elő, kivéve, ha a jogszabály kötelező előírást ad. Egyéb jellegű bérpótlékokat is előír a törvény, amelyek meghatározott munkakörökhöz és beosztásokhoz kapcsolódnak (pl. nyelvpótlék, vezetői pótlék). A törvény a fenti pótlékok kifizetését teszi kötelezővé a munkáltatók számára. Ezen túlmenően a kollektív szerződésben vagy a munkaszerződésben a munkáltató egyéb, bérpótlékra jogosultságot adó körülményt is meghatározhat.

2.3.4. A rendkívüli munkavégzés és díjazása

A munkáltató kivételes esetekben rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésre is kötelezheti a munkavállalót. Rendkívüli munkavégzésnek minősül a pihenőnapon vagy munkaszüneti napon végzett munka, a túlmunka, és a készenlét meghatározott helyen és ideig. A túlmunka nem más, mint a rendes napi munkaidőt meghaladó munka. Egymást követő két munkanapon összesen 4 óra az elrendelhető túlmunka felső határa. A készenlét alatt a munkavállalónak nem kell munkát végeznie, csak készen kell állnia a munkavégzésre. Erre az esetre az alapbér 20%-a jár. Ha a munkavállaló ügyeletben van, alapbérének 40%-át kapja.

2.4. A munkaviszony

megszűnésének

esetei

Különbséget kell tennünk a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között. A munkaviszony megszűnése A munka törvénykönyve azokat a munkaviszony megszűnéseket sorolja ide, amelyek a felek szándékán kívüli okokból következnek be. Ide sorolhatók: - a munkavállaló halála, - a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, - a meghatározott idő lejárta. Ezekben az esetekben a munkaviszony minden további intézkedés nélkül megszűnik, nincs felmondási idő, nincs felmentés sem.

232

A munkaviszony megszüntetése A munkaviszony megszüntetése a felek egyoldalú vagy kölcsönös akaratnyilvánításával történik. Esetei a következők: - a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezése, - rendes felmondás, - rendkívüli felmondás, - a próbaidő alatt azonnali hatállyal. A nyilatkozatot a munkaviszony megszüntetésére minden esetben írás ba kell foglalni. Ettől a felek érvényesen nem térhetnek el.

A munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel Mivel a munkaszerződés a felek szabad akaratából jön létre, megszüntetni közös megegyezéssel bármikor lehet. Rendes felmondás A határozatlan idejű munkaviszonyt mind a munkáltató, mind a munkavállaló írásbeli felmondással megszüntetheti. A munkáltatónak azonban kötelessége a felmondást megindokolni. Abban az esetben, ha a munkavállaló bírósághoz fordul, a felmondás indokának valódiságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. A munkáltatói rendes felmondást írásban kell közölni, abból a felmondás indokának világosan ki kell tűnnie, tartalmaznia kell a felmondási időt vagy a felmondási idő lejártának időpontját, és tájékoztatást kell adni a felmondás ellen igénybe vehető jogorvoslati lehetőségrőL Ha a felmondás a munkavállaló munkavégzésével vagy magatartásával függ össze, lehetőséget kell adni a felmondás előtt, hogy a munkavállaló védekezhessen a vele szemben támasztott kifogások ellen, kivéve, ha ez az eset a körülményeiből következően a munkáltatótól nem várható el (pl. a munkavállaló szándékos és súlyos szabályszegése ). A felmondás i idő az az időtartam, amelynek a felmondás közlése és a munkaviszony megszűnése között el kell telnie. Ez az időtartam mindkét fél érdekeit szolgálja. Felkészülést biztosít a munkaviszony megszüntetésére és új dolgozó felvételére, illetve új munk:ahely keresésére. A törvény meghatározza a felmondási idő legrövidebb és leghosszabb időtar­ tamát. Ettől érvényesen nem lehet eltérni. Afelmondási idő legalább 30 nap, és legfeljebb l év. Ettől eltérő időtartamot sem a felek megállapodása, sem a kollektív szerződés nem állapíthat meg. Rendes felmondás esetén -ha a munkáltató mond fel- köteles a munkavállalót a felmondás i idő felére mentesíteni a munkavégzés alól.

233

A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha a munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése miatt következik be. A végkielégítés feltétele, hogy a munkavállaló legalább 3 éves munkaviszonynyal rendelkezzen. Mértéke a munkaviszonyban töltött időtől függ. Rendkivüli felmondás A munkáltató illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A rendkívüli felmondást nem követi felmondási idő, a munkaviszony azonnali megszüntetését jelenti. A rendkívüli felmondás köre szigorúan meghatározott. Eszerint bármelyik fél rendkívüli felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt, ha a másik fél: - a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettséget szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi vagy - egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. E rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet. A rendkívüli felmondást a munkáltató részéről ugyanolyan indoklással kell ellátni, mint a rendes munkáltatói felmondást. A rendkívüli felmondás esetén a rendes felmondás szabályai nem alkalmazhatók! Abban az esetben, ha a munkavállaló szünteti meg jogszerűen rendkívüli felmondással a munkaviszonyát, a munkáltató köteles annyi időre járó átlagkeresetet részére kifizetni, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, továbbá alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is. A próbaidő alatt azonnali hatállyal Abban az esetben, ha a felek próbaidőt kötöttek ki, akkor a próbaidő alatt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti a határozott időre szóló munkaszerző­ dést. A jogszabály ugyanis nem zárja ki, hogy határozott idejű munkaszerződés esetén a felek próbaidőt kössenek ki. Eljárás a munkaviszony megszűnése esetén A munkaviszony megszűnésekor, illetve megszüntetésekor a munkáltatónak a munkavállaló részére az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságát, valamint ki kell adni a szükséges igazolásokat

234

A munkavállaló számára olyan tartalmú igazolást kell kiállítani, amely igazolja: - a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő tartamát, - a munkavállaló munkabéréből jogerős határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozást és ennek jogosultságát, - a munkaviszony évében igénybe vett betegszabadság időtartamát, - igazolni kell azt is, ha a munkavállaló munkabérét nem terheli tartozás. A munkaviszony jogellenes megszüntetése Ha a munkaviszony megszüntetése nem a törvényben meghatározott keretek között történik, a megszüntetést jogellenesnek kell tekinteni! A munkavállaló a munkaügyi bírósághoz fordulhat jogorvoslatért, ha a munkaviszonyát a munkáltató jogellenesen szünteti meg. Ha a bíróság kimondja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkavállalót kérelmére eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni. Ezen túlmenően meg kell tériteni elmaradt munkabérét, járandóságait és felmerül t kárát. Ha a munkavállaló a munkaviszonyát úgy szünteti meg jogellenesen, hogy azzal kárt okoz, köteles azt a munkáltatónak megtéríteni. A kártérítés mértéke a munkavállaló másfél havi átlagkeresetét nem haladhatja meg. A kollektív szerződés a kártérítés mértékét ettől eltérően a munkavállaló 3 havi átlagkeresetéig terjedően is meghatározhatja.

2.5. Munkaügyi vita

A munkaügyi vitának két alapesete lehetséges: - a kollektív munkaügyi vita, - a munkaügyi jogvita. Kollektív munkaügyi vita A munkáltató és az érdekképviseleti szerv( ek) között felmerül t, jogvitának nem minősülő, munkaviszonnyal összefüggő vitában az érintett felek között egyeztető tárgyalást kell tartani. Ez kollektív munkaügyi vita, melynek lebonyolítását és további szabályait a munka törvénykönyve részletesen szabályozza. Munkaügyi jogvita A munkavállaló és az érdekképviseleti szerv a törvény rendelkezései szerint a munkáltató munkaviszonyra vonatkozó szabályt sértő intézkedése ellen, valamint a munkaviszonyból származó igények érvényesítése érdekében munkaügyi jogvitát kezdeményezhet 235

A munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben csak akkor lehet jogvitát kezdeményezni, ha a munkáltató a döntés kialakítására irányadó szabályokat megsértette. A munkaügyi jogvitában bíróság jár el. Annak érdekében, hogy az ügyek a viták helyszínéhez közel kerüljenek megoldásra, és ezzel költségmegtakarítás is elérhető legyen, a törvény előírja, hogy a bírósági eljárást megelőzően a felek egyeztetni kötelesek. Az egyeztetés során, amennyiben megállapodás jön létre, ezt írásba kell foglalni, és az írásba foglalt megállapodás egyezségnek minősül. A munkáltató is kezdeményezhet munkaügyi jogvitát, munkaviszonnyal kapcsolatos igényének érvényesítése érdekében. Ez akkor következik be, ha a munkáltatónál nincs kollektív szerződés, amely e kérdéseket szabályozza, a munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét bíróság előtt érvényesítheti. 3. Adózási ismeretek Fieyelem! Az adózás jogcímei és azok mértéke folyamatosan változik. Ezért az adózási ismeretek állandó karbantartást igényelnek. Az adózás rendjéről a 2003. évi XCII. törvény rendelkezik. Az adózás általános rendelkezései A törvény célja, hogy szabályozza az adózók, illetve az adóhatóságok jogait és kötelezettségeit. Az adóhatóságnak tájékoztatást kell adni az adózó számára az adóbevallásról, az adófizetés rendjéről, valamint a jogairól. Az adózó köteles jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását. A törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén: - székhellyel, telephellyel rendelkező, gazdasági tevékenységet folytató jogi személyre, - lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkező magánszemélyre, akinek bevétele, jövedelme, vagyona van, - különböző szervezetekre, amelyek vagyonnal, bevétellel, illetve jövedelemmel rendelkeznek. E törvény szabályozza az adóval, az illetékkel összefüggő betizetési (adó) kötelezettségeket, valamint az adóelőleg, a bírság, a pótlék, az adó-visszaigénylés, illetve az adó-visszatérítés szabályait is. 236

Az adóhatóság az adót, a költségvetési támogatást - ha a törvény előírja megállapítja, nyilvántartja, az adót beszedi, végrehajtja, a költségvetési támogatást kiutalja. Ezen túlmenően ellenőrzi az adókötelezettség teljesítését, feltárja az adókötelezettség megsértését.

Adóhatóságok: - APEH (Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal): állami adóhatóság, - Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága: vámhatóság, - Az önkormányzat jegyzője: önkormányzati adóhatóság, - IlletékhivataL

3.1. Az adóztatás általános fogalmai, jellemzői

A vállalkozók és a vállalkozások tevékenységét igen sokféle adó terheli. Az adó vagy a forgalomhoz (általános forgalmi adó- áfa-, fogyasztási adó, helyi adók), vagy az elértjövedelemhez (személyijövedelemadó, társasági adó), esetenként a vagyonhoz kapcsolódik. Az adó olyan fizetési kötelezettség, mely az állami bevételek egyik fontos -1 l _j formája, a közkiadások fedezésére szolgál. Jellemzői:

a közhatalom egyoldalú akaratával keletkezik, közvetlen ellenszolgáltatással nem jár, nem teljesítés esetén kikényszeríthető. Az adóztatás első célja tehát a közkiadások fedezése, de emellett más - hol előtérbe kerülő, hol háttérbe szoruló - célok szolgálatába is állítható. A fejlett piacgazdaságokban az adó fontos szabályozó, befolyásoló szerepet is játszik: az adóval sújtott tevékenységekre visszafogó, az adómentességet vagy kedvezményt élvező tevékenységekre pedig élénkítő hatást gyakorol. Az adózás rejtelmeiben való eligazodás bonyolult feladat. A könnyebb tájékozódás érdekében ismerkedjünk meg az adózás néhány alapfogalmával.

-

3.1.1. Az adóztatás funkciói Az adóztatás az adók megállapítását, bevallását, megfizetését és az ezzel kapcsolatos bejelentési, nyilvántartási, ellenőrzési, végrehajtási tevékenységeket foglalja magában.

237

Az adóztatás célja, hogy az állam (önkormányzat) a társadalmi szükségletek finanszírozásához szükséges pénzeszközökkel rendelkezzék. Az adóztatás alapvető funkciója a közhatalom meghatározott nagyságrendű bevételi igényének kielégítése.

3.1.2. Az adóztatás alapelvei Az -

adó megállapítása történhet: önadózás, adólevonás, adókivetés, adókiszabás útján.

Önadózás esetén az adóalany maga köteles az adó alapját és összegét meghatározni, azt az adóhatóság részére bevallani és megfizetni (pl. általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó). Adólevonás esetén a kifizető, a munkáltató az adónemre vonatkozó törvényi elő­ írások szerint állapítja meg akifizetéskor esedékes adót, ezt levonja és befizeti az adóhatósághoz. Adókivetés és adókiszabás esetén-az adózó által szolgáltatott adatok alapjánaz illetéket, az adót, a vámot az illetékes adóhatóság állapítja meg és közli az adózóval (pl. gépjárműadó meghatározása). Az adómegállapítás speciális módja az adóbeszedés, amelyet az arra kötelezett természetes személy vagy gazdálkodó szervezet az adóhatóság helyett és nevében végez és fizeti be az adót az adóhatóságnak (pl. idegenforgalmi adó).

3.1.3. Az adórendszerhez kapcsolódó fogalmak Az előzőkben meghatározott fogalmakon és alapelveken felül tisztázni szükséges mindazokat az alapfogalmakat, amelyek ismerete és megértése nélkülözhetetlen az adójogszabályok megismerése és alkalmazása során. A legfontosabb alapfogalmak a következők: - az adó, - az adózó (az adóalany), - az adóviselő, - az adó tárgya, - adó alapja, - adókötelezettség, 238

-

adófizetési kötelezettség, az adó mértéke, adómentesség, adókedvezmény,

Az adó az államháztartás bevételi oldalának meghatározó eleme, közvetlen ellenszolgáltatás nélküli betizetési kötelezettség. Az adó olyan törvényi előíráson alapuló fizetési kötelezettség, amelynek fejében az adózónak ellenszolgáltatás követelésére nincs joga. Az adót csak törvényben lehet az alkotmány rendelkezése szerint megállapítani. Az adó alanyai (az adózók) azok a természetes és jogi személyek, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, akikre a kötelezettség vonatkozik, akitől az állam beszedi az adót. Az adó alanya- adónemtől függően- megegyezhet, de el is térhet az adó terhének viselőjétől. Például: A magánszemélyek jövedelemadójának (szja) alanya minden természetes személy, aki adóköteles jövedelemmel rendelkezik. Az adóteher nem hárítható át más személyre. Ebben az esetben az adó alanya és az adó terhének viselője megegyezik. Azonban az általános forgalmi adó (áfa) fizetésére kötelezett az adó terhét továbbháríthatja, azaz az adó alanya és az adó terhének viselője elkülönül egymástól. Ebben az esetben az adókötelezett az, aki az adóköteles értékesítést végzi, illetve aki az adóköteles szolgáltatást nyújtja. Az adó terhét azonban a végső felhasználó viseli, aki az adót a termék vagy szolgáltatás árában megfizeti, ami a fogyasztónak nem jár vissza. Az adózó kötelezettségeit az adókötelezettség tartalmazza. Az adóviselő az, akit ténylegesen terhel az adó, például az általános forgalmi adó esetében az adóalany és egyben az adófizető: az értékesítést végző cég. Az adókötelezettség rá vonatkozik, de a terheket áthárítja a fogyasztóra. Így a végső felhasználó az adó viselője. Adóalapnak nevezzük azt az összeget, amire az adó mértékét alkalmazni kell. Az adóalapot általában pénzben határozzák meg, de mértékegysége bizonyos esetekben más is lehet: például a gépkocsi súlya. Az adókötelezettséget sokan az adófizetési kötelezettséggel azonosítják. Helytelenül, hiszen a megfizetés csak az adóval kapcsolatos kötelezettségek egy részét képezi. Az adókötelezettség tartalmazza az adózó valamennyi - jogszabályban előírt - feladatát. Ha például a vállalkozó egy adott hónapban nem fizet általános forgalmi adót, ez még nem jelenti azt, hogy mentesülne a bevallási kötelezettség alól. Az adókötelezettség azon a napon keletkezik, amikor az adóköteles tevékeny239

séget megkezdik, így a bejelentése is ehhez kapcsolódik. Az adókötelezettséget érintő bármilyen változást 15 napon belül be kell jelenteni az adóhatóságnak Az adófizetési kötelezettség a teljesítés időpontjához (áfa), illetve az adóköteles jövedelem megszerzéséhez kapcsolódik. Az adófizetés módját és esedékességét az adóeljárási törvény szabályozza. Az adómérték a fizetendő adó összegének megállapítását szolgálja. Az adó mértéke adókuiccsal vagy adótétellel határozható meg. Adótétellel kerül megállapításra a fizetendő adó akkor, ha az adóalapot nem pénzértékben, hanem természetes mértékegységben határozzák meg. (pl. tárgyi adók esetében négyzetméterrevagy súlyra vetítve, és ilyenkor az adóalap menynyiségi egységére fix összegben állapítják meg az adót.) Adómentesség esetén a jogszabályban meghatározott adó alanya vagy tárgya - az adóztató szándéka szerint - mentesül az adózás alól. Az adómentesség lehet: - állandó, - ideiglenes. Az állandó időtartamú adómentesség alapja, hogy a mentességre vonatkozó feltételek fennálljanak, azaz az adómentesség mindaddig igénybe vehető, ameddig a tevékenység nem változik, és a mentesség jogszabályi feltételei biztosítottak. Ideiglenes adómentesség esetén a jogszabálynak tartalmaznia kell az adó alanya vagy tárgya alapján igénybevehető mentesség időtartamát.

Az adókedvezmény igénybevételének alapfeltétele az adóalany adófizetési kötelezettsége. Az adókedvezmény az adóztató által nyújtott olyan preferencia (kedvezmény), amely az adóztató számára fizetendő adó meghatározott mértékű visszatartását engedélyezi.

3.2. Az adók rendszerező elv szerinti csoportosítása Az adókat négy rendszerező elv alapján osztályozhatjuk: - az adó viselője, - az adó tárgya, - az adó rendeltetése, - az adó mértéke szerint. Az adó viselője esetében azt kell vizsgálni, hogy az adófizetés terhét ki viseli. Ennek megfelelően lehet közvetlen, és közvetett adózás. Közvetlen adózás esetében az adóalany az adó fizetésére kötelezett (szja, gépjárműadó, stb.). A közvetlen adózás meghatározza az adózó jövedelmezőségi viszonyait. 240

Közvetett az adózás akkor, ha az adó alanya jogosult az adó áthárítására, vagyis az adó alanya és az adó terhét viselő elkülönül egymástól. Közvetett adózás esetén az adó alanyánakjövedelmi viszonyait az adózás nem befolyásolja. Ilyen adó az áfa.

Az adó tárgya szerint lehet: - bevételt terhelő, - vagyont terhelő adótípus. Bevételt terhelő adó a jövedelemadó és a hozadéki adó. A hozadéki adók keretében az adók tárgyának hozadékát adóztatják meg (pl. értékpapír). Vagyont terhelő adók a tárgyi adók, amelyek meghatározott vagyontárgyak tulajdonjogához, használatához kapcsolódnak (pl. ingatlanadó, gépjárműadó).

Rendeltetés szerint az adó lehet: - általános adó, - céladó. Az általános adóból (szja, áfa) származó költségvetési bevételek felhasználásáról az állami költségvetésben nem döntenek, azok az államháztartási feladatok finanszírozását képezik. A céladóból származó költségvetési bevételeket előre meghatározott célra kell felhasználni. Ez rendszerint az adó megnevezésében is szerepel. (pl. szakképzési alaphoz való hozzájárulás, rehabilitációs alapba történő befizetés, útadó). Az adó mértéke szerinti osztályozási elv alapján megkülönböztetünk - lineáris, - progresszív, - degresszív, - kombinált adózást. Lineáris az adózás akkor, ha az adó kulcsa változatlan, és az adó összegének változása az adóalap változásának mértékétől függ. Progresszív adózáskor az adókulcs az adóalap növekedésénél nagyobb mértékben növekszik. Degresszív adózás esetén az adókulcs az adóalap növekedési üteménél alacsonyabb mértékben emelkedik.

3.3. Az adók csoportosítása adónemek szerint Az adó felhasználása alapján elkülönítünk központi és helyi adókat. A központi adók az állami költségvetés bevételeit képezik, míg a helyi adókat az önkormányzatok állapítják meg. 241

3.3.1. Az állami adóhatósághoz teljesítendő adók Az állami adóhatóság felé a következő adónemek teljesítendők: - általános forgalmi adó, társasági adó, osztalékadó, egyszerűsített vállalkozási adó (ev a), személyi jövedelemadó, fogyasztási adó és fogyasztói árkiegészítés, munkaadói és munkavállalói járulék, szakképzési hozzájárulás, rehabilitációs hozzájárulás és dotáció.

Általános forgalmi adó (áfa) Az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései alapján az adó alanya az a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet, aki saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végez tekintet nélkül annak céljára és eredményére. A gazdasági tevékenység a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység. A fogyasztói ár egyszerűsített felépítése: Termelői

ár

+ N agykereskedelmi árrés Nagykereskedelmi eladási ár

+ Kiskereskedelmi árrés Nettó eladási ár

+ Általános forgalmi adó Fogyasztási ár Az áfa többfázisú, nettó típusú adó, amelyet a termelés és értékesítés minden pontján az adóalanyok kötelesek megfizetni a hozzáadott érték után. Az adó a termék vagy szolgáltatás árában benne van, tehát az eladási árral az adót is megfizettetik a vásárlóvaL

242

Az áfa elsősorban a fogyasztó terhére megállapított adónem. A vállalkozásokat is, mint végső fogyasztókat terheli. Jellemzői: - forgalmi típusú, - általános jellegű, nettó típusú, hozzáadottérték-adó, közvetett típusú, fogyasztói típusú adó. Forgalmi, mert a termék (szolgáltatás) értékesítéséhez kapcsolódik. Általános, hiszen mindenkire kiterjed, aki terméket értékesít vagy szolgáltatást nyújt. 1.) Vevők által fizetendő Fizetendő

(értékesítéskor)

~l 2.) Egyéb címen fizetendő

Általános forgalmi adó Előzetesen

felszámított (beszerzéskor)

Vissza-

Visszanem

igényelhető

igényelhető

1.) Szállítói és egyéb beszerzés után felszámított 2.) Beruházás után felszámított 3.) Import után felszámított 4.) Arányosítással megosztandó

26. ábra Az általános forgalmi adó

működésének

vázlata

243

Nettó típusú, mert nem halmozódik. A termék (szolgáltatás) eladása után megállapított adót (output) csökkenteni kell a beszerzések (input) után fizetett adók összegével, s ezt az összeget kell befizetni. Hozzáadott érték típusú adó, mert a termelési, értékesítési láncban a levanásos technika miatt minden vertikum esetén csak az értéknövekedés után keletkezik adófizetési kötelezettség. Az eladási árban nem szerepel az input adó. Közvetett, mert az adó alanya és viselője szétválik. Fogyasztói adó, mert a felhasználót terheli, noha a forgalmazák fizetik be. Költségként a fogyasztónál jelentkezik. A forgalmazás fázisaiban az adó csak átmenő, áthárítható tétel. Az általános forgalmi adó működését a 243. oldalon levő 26. ábra szemlélteti. Az áfa szempontjából megkülönböztetünk - adóköteles, és - adómentes értékesítést. Az adóköteles értékesítés az az értékesítés vagy teljesített szolgáltatás, amely ellenértéke után a törvényben meghatározott adót meg kell fizetni. Az adómentes értékesítés lehet tárgyi, illetve alanyi adómentes. A tárgyi adómentesség körében olyan tevékenységek szerepelnek, amelyek jellemzően társadalmi közös fogyasztásként valósulnak meg, azok a tevékenységek, amelyeket a törvény végső fogyasztásnak minősít (pénzügyi szolgáltatások, társadalombiztosítás, közművelődés, államigazgatási szolgáltatás stb.) Alanyi adómentességet választani lehet. Az az adóalany, akinek a gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó lakóhelye belföldön van, jogosult alanyi adómentességet választani, amennyiben az adóévben keletkezett bevétele nem haladja meg: - a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján átalányadózást választó mezőgazdasá­ gi kistermelő esetén a 6 millió forintot, - egyéb esetekben az 5 millió forintot. Az alanyi adómentességet választó adóalany adófizetésre nem kötelezett, de adólevonási jog sem illeti meg. Az adóalany az alanyi adómentességet az adóév végéig választja. A következő évben az adóalany ismét élhet a választás jogával. Az alanyi adómentesség arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra nem vonatkozik először, amelynek ellenértékével az adóalany túllépi a jelzett öszszeghatárt. Az áfa alapja a termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítésért járó ellenérték. 244

Adóalapot növelő tételek: adók, kötelező befizetések, költségvetési támogatás, társadalombiztosítási támogatás, kapcsolódó költségek (pl. ügynöki, biztosítási, közlekedési költség). Adóalapot csökkentő tételek: árcsökkentés, utólag adott engedmény stb. Az árcsökkentés, az árleszállítás csak akkor csökkentő tételek, ha azt minden érintett számára azonosan érvényesítik, vagyis nem függhet konkrét személytőL Az engedmény vagy felár az ár része. Ha az ár módosul, ennek megfelelően módosul az áfa alapja is. Adóalap

+ Adóalapot növelő tételek -

Adóalapot csökkentő tételek

Módosított adóalap Az adó alapja termékimportnál a termék jogszabály szerint megállapított vámértéke, amelyet növel a kivetett vám, vámkezelési díj, adók, illetékek és más kötelező jellegű befizetések összege, továbbá az első belföldi rendeltetési helyig felmerült járulékos költségek (biztosítási, közlekedési költségek). A termékimport adóalapjának számítása: Vámérték + Vám + V árokezelési díj + Adók + Illetékek + Azok a befizetések, melyek a vámértéket közvetlenül befolyásolják + Biztosítási költség + Közlekedési költség Adóalap Az adó mértéke Azadómértéke az adó alapjának 25%-a. Ettől eltérő mértékű lehet a felszámítandó adó az általános forgalmi adóról szóló törvényben felsorolt termékeknél és szolgáltatásoknál. Ennek alapján léteznek még 5°/o-OS adómérték alá tartozó termékek (a tv. 3. számú mellékletében felsoroltak), illetve "mentes az adó alól (MAA)" elnevezésű termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások is.

245

(2009. július J-jétől bevezettek egy J8 százalékos kulcsot a tejre, tejtermékekre, kenyérre és pékárukra, és 20JO. január J-jétől a távhőre 5%-os adókuicsot érvényesítenek). Az adólevonási jog az adóalanyt megillető jog. A fizetendő adó összegéből levonható az az adóösszeg, melyet e tekintetben a törvény megenged. Az adólevonási jogot kizárólag az az adóalany gyakorolhatja, aki nyilvántartását az egyszeres vagy a kettős könyvvitel szabályai szerint vezeti. Az adólevonási jog kizárólag számviteli bizonylatok alapján gyakorolható. A termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás teljesítéséről kibocsátott számlában a teljesítés időpontjaként feltüntetett napon keletkezik, termék-, szolgáltatásimport esetén adólevonási jog az adómegfizetését követő napon keletkezik. Az adóalany köteles a levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó összegét a nyilvántartásaiban elkülönítetten kimutatni. Számla- és nyugtaadási kötelezettség Az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről vagy szolgáltatásról a) számlát, b) készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre egyszerűsített számlát kibocsátani. Ha az adóalany a készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén egyszerűsített számlát nem bocsátott ki, köteles nyugtát kibocsátani. Ez alól kivétel: - a szerencsejáték-szolgáltatás, - újság és folyóirat árusítása. Az adóhatóság az adóalany indokolt kérelmére felmentést adhat a nyugtaadási kötelezettség alól, kivéve, ha a jövedéki szabályozásról és a bérfőzési szeszadóról szóló törvény a pénztárgép használatára kötelezi. 2008. január l-jétől csak az APEH által kijelölt sorszámtartományú nyugta, számla kibocsátása, illetve befogadása a jogszerű. A számla kiállítójának kötelezettsége, hogy megfelelő sorszámtartományba illeszkedő bizonylatot állítson ki, az ettől eltérő sorszámú nyugta-, számlabizonylatok nem felelnek meg a jogszabályi rendelke~éseknek. A számla kötelező tartalmi elemeit törvény szabályozza. A számla az adóigazgatási azonosításra is alkalmas bizonylat, amelynek legalább a következő adatokat kell, hogy tartalmazza: - a számla sorszáma, - a számla kibocsátásának kelte, 246

-

-

a termékértékesítést teljesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany neve, címe és adószáma, a vevő neve, címe, illetve ha a vevő az adó fizetésére kötelezett, annak adószáma, közösségen belüli adómentes értékesítés esetén, amennyiben a közösségen belülről történő termékbeszerzés során a vevő az adó fizetésére kötelezett személy, ennek közösségi adószáma, a teljesítés időpontja, a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma (SZJ, VTSZ, TESZOR), a termék, szolgáltatás mennyiségi egysége és mennyisége, a termék, szolgáltatás adó nélkül számított egységára, a termék (szolgáltatás) adó nélkül számított ellenértéke összesen, a felszámított adó százalékos mértéke, az áthárított adó összege összesen, a számla végösszege, a fizetés módja és határideje, ha a számla kiállítója alanyi adómentességet választott vagy tárgyi adómentes értékesítést végez, akkor a számlán köteles feltűntetni: "Mentes az adó alól".

Az egyszerűsített számla (készpénzfizetési számla) adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat. Egyszerűsített adattartalmú számlát lehet kiállítani: - belföldön kívüli teljesítés esetén, - előleg átvételéről, ha forintban fejezik ki, - előleg átvételéről, ha nem adóalany kéri, - ha az ellenértéket forintban a vevő a teljesítés napján megfizeti, és számla kibocsátását kéri. Az egyszerűsített számla kötelező adattartalma a következő: - sorszám, - kiállító neve, címe, adószáma, - kibocsátás kelte, - vevő neve, címe, - vevő közösségi adószáma, ha EU-n belüli értékesítés során az áfa fizetésére kötelezett a vevő, termék, szolgáltatás megnevezése, besorolási száma, mennyiségi egység, mennyiség, - adóval együtt számított egységár, - adóval együtt számított ellenérték, 247

-

az a százalék, amellyel a számla végösszegéből az áfa összege meghatározható, ha a számla kiállítója alanyi adómentességet választott vagy tárgyi adómentes értékesítést végez, akkor a számlán köteles feltűntetni: "Mentes az adó alól".

A nyugta adóigazgatási azonosításra alkalmas olyan bizonylat, amely legalább tartalmazza: - a nyugta sorszámát, - a nyugta kibocsátójának nevét, - a nyugta kibocsátójának címét, - a nyugta kibocsátójának adószámát, - a nyugta kibocsátásának keltét, valamint - a fizetendő összeget.

Az adó megállapítása Az adó megállapítása önadózás keretében történik. A kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet folytató vállalkozó adóalanynak minősül, de ezáltal még nem kötelezett adófizetésre, mert nem végez általános forgalmi adóköteles értékesítést. Ezért sem havi, sem éves bevallást nem kell benyújtania. A fizetendő adó az adott időszakban keletkezett adófizetési kötelezettségek összesített összege, amelyet az adózó csökkenthet az adott időszakban előzetesen felszámított és befizetett adó összegével. A törvény különös rendelkezései keretében az áfa általános szabályaitól eltérő különleges adózási módok alkalmazhatók. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett adóévenként az adóév egészére az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint átalányadózás t választhat a következő feltételek együttes fennállása esetén: - az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben és az adóévben az egyéni vállalkozói bevétele nem haladta, illetve haladja meg a 8 millió forintot (2009. évtől lS millió Ft), és - nem áll munkaviszonyban. Átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenység egészére választható. Tehát nincs olyan lehetőség, hogy egyes tevékenységek bevétele után átalányadózással, más tevékenység bevétele utánjövedelem szerinti adózással adózzon a vállalkozó. Az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, ha a magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét. 248

Kiskereskedő átalányadózása Az az egyéni vállalkozó, akinek a vállalkozói igazolványában feltüntetett tevékenysége az adóév egészében kizárólag kiskereskedelmi tevékenység, átalányadózást választhat, ha az átalányadózást közvetlenül megelőző adóévben vállalkozói bevétele nem haladta meg a 40 millió forintot, (2009. évtőltOO millió Ft), és nem áll munkaviszonyban. Az átalányadó alapját és mértékét amindenkor hatályos törvényi előírások szabályozzák.

Társasági adó, osztalékadó A jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenységből (vállalkozási tevékenység) elért jövedelem alapján meghatározott társasági és osztalékadó-kötelezettségnek a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény rendelkezései szerint kell eleget tenni. A társasági adó és az osztalékadó alanya - a gazdasági társaság, - a szövetkezet (lakásszövetkezet kivételével), - az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szervezet, - ügyvédi iroda, magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, - közhasznú társaság, vízitársulat, - alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, köztestület, egyház, lakásszövetkezet

Társasági adó A társasági adó az egyes vállalkozások gazdasági eredményei arányában biztosít költségvetési bevételeket az állami feladatok ellátásához. Az adóztatás alapja az új számviteli törvény alapján kimutatott eredmény. Az adókötelezettség a vállalkozási tevékenység megkezdésének napján kezdődik és a vállalkozási tevékenység befejezésének napjáig tart. A cégbírósági bejegyzés hiánya nem érinti a tevékenység gyakorlásából származó adókötelezettséget A vállalkozási tevékenység kezdésének napja az első kötelezettségvállalás idő­ pontja, befejezésének napja a megszűnés napja. Az első kötelezettségvállalás időpontja az a nap, amikor a vállalkozás a megalakulásához, működéséhez szükséges első, az adóalanyra nézve fizetési kötelezettséget jelentő jognyilatkozatot írásban vagy szóban megteszi.

A társasági adó alanyai között külön előírás vonatkozik: - a külföldi vállalkozóra, szervezetre, 249

-

a kizárólag készfizető kezességet nyújtó részvénytársaságra, a célszervezetre, a közhasznú társaságra és a vízi társulatra.

Külföldi vállalkozónak minősül az, aki: - külföldi székhelyű, amennyiben - belföldön vállalkozási tevékenységet folytat és - belföldön telephellyel rendelkezik. Külföldi szervezetnek minősül az, aki: - külföldi székhelyű, - belföldön telephellyel nem rendelkezik, de - belföldi személytől a vállalkozási tevékenységéért ellenértéket kap. A pénzügyi év végeztével a beszámoló mellett a vállalkozásnak társasági adóbevallást is kell készítenie. A bevallás gyakorlatilag a vállalkozás eredménykimutatásáll alapul. Az érvényben levő adótörvények által meghatározott feltételekkel módosítva a nyereséget vagy a veszteséget, számítható ki a vállalkozás adott évét terhelő adókötelezettség. A jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló tevékenységből származó jövedelemmel rendelkező adóalanyt társasági- és osztalékadófizetési kötelezettség terheli. A társasági adó alanya az 1996. évi LXXXI. törvény 2. §-ában felsorolt adózó szervezetek (gazdasági társaságok, egyesülések, erdőbirtokossági társulatok stb.), az osztalékadó alanya az osztalékban részesülő személy. A társaság nyereségéből osztalékban részesülnek mindazok, akik a társaság vagyonából tulajdoni résszel rendelkeznek.

A társasági adó mértéke Megszűnik a vállalkozások különadója. A beruházáshoz, a jogdíjhoz, valamint a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó, és a holdingközpontok létrejöttét segítő kedvezmények kivételével az adóalap-kedvezmények megszűnnek, a társasági adó adókulcsa 19 százaiékra emelkedik. Osztalékadó Az osztalékadó alanyainak tekinthetők a belföldi és külföldi osztalékban részesülő személyek, azzal azonban, hogy: - a magánszemélyek a személyi jövedelemadó keretében adóznak az osztalékból származó jövedelmük után, - a belföldi illetőségű osztalékban részesülők- társaságok, intézmények, szervezetek-véglege s mentességben részesülnek az osztalékadó alól. (Alanyai ugyan az osztalékadónak, de adómentesség folytán nem kell adót fizetniük.) 250

Megszűnt

-

a 35%-os kulcsú osztalékadó. Jelenlegi adókulcsok: a tőzsdére bevezetett értékpapírból származó osztalékadó l O%, a többi vállalkozói osztalékadó 25%. Maradt az osztalékra a 14%-os egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség.

Egyszerűsített

vállalkozási adó (eva) Az egyszerűsített vállalkozási adó új adónem. 2003. január l-jén lépett hatályba. Az eva "kiváltja" a társasági adót, az általános forgalmi adót (áfa), a cégautóadót és az osztalék után fizetendő személyi jövedelemadót, illetve az egyéni vállalkozó által fizetett vállalkozói személyi jövedelemadót, a vállalkozói osztalékalap utáni személyi jövedelemadót vagy átalányadót

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Eva tv.) hatálya alá a 2010. évre új adózóként bejelentkezhet - az egyéni vállalkozó, a jogi személyek közül a korlátolt felelősségű társaság, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a végrehajtói iroda, az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda és az erdőbirtokossági társulat. a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, azaz a betéti társaság és a közkereseti társaság. Mértéke: a pozitív adóalap 30%-a 25 millió Ft-os bruttó bevétel meghaladása esetén nem választható!

Személyi jövedelemadó (s;ja) A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében- a törvény alapelveinek figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg. Az adót naptári évenként, az összes jövedelem alapján kell megállapítani és megfizetni, azonban az adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleget kell fizetni. A magánszemély az adó megállapítása szempontjából az szja-törvény rendelkezései szerint veszi figyelembe a bevételeit és a költségeit akkor is, ha a könyvvezetési kötelezettségének más törvény rendelkezései szerint is eleget tesz. Az adókötelezettség a belföldi magánszemélyt az összes jövedelme, a külföldi magánszemélyt a belföldről származó jövedelme után terheli. Ha nemzetközi szerződés a törvénytől eltérően rendelkezik, annak szabályait kell alkalmazni. Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik. Az összevont adóalap a magánszemély által az adóévben megszerzett összes tevékenységéből származó, valamint egyéb jövedelmének összege. 251

Az egyéni vállalkozó 1997. január l-jétől a személyijövedelemadó-törvény szerint köteles eleget tenni adófizetési kötelezettségének. Az adó mértékét az évenként összeállításra kerülő adótábla tartalmazza. A foglalkoztatás ösztönzése és az egyenletesebb adóterhelés érdekében 2010. január l-jétől változnak a személyi jövedelemadó szabályai. Az adó alapja a bruttó bérnek a (27 százalékos foglalkoztatói) járulékmértékkel növelt öszszege lesz. Az alsó adókulcs 17%-ra, a felső kulcs 32%-ra csökken. Az alsó sávhatár 5 millió forintra emelkedik. A jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze vagy a törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak a törvényben meghatározott hányada. A bevétel a magánszemély által az adóévben megszerzett vagyoni érték. A költség a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevételszerző tevékenység érdekében felmerült, bizonylatokkal igazolt kiadás. Az adózás szempontjából két fő jövedelemtípus t különböztetünk meg: - a nem önálló tevékenységből származó jövedelem, - önálló tevékenységből származó jövedelem. A nem önálló tevékenység - a munkaviszonyban folytatott, - az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői, - társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése (ha ellenértékét a vállalkozás költségei között elszámolják), - jogszabály alapján választott tisztségviselő (kivéve a könyvvizsgáló), - a segítő családtag tevékenysége. A nem önálló tevékenységből származó jövedelmek közös jellemzője, hogy a kapott bevétel egésze jövedelem. A társas vállalkozás tagja kaphatja a jövedelmet úgy, mint személyes közreműködés ellenértékét Ebben az esetben ez a kifizetés a társaságnál költségnek minősül, a tagnál pedig progresszív jövedelemadó-köteles. Amennyiben a tag osztalékat kap, azt adózott eredményből kapja, az nem költség, és nem kerül a többi jövedelmével összevonásra, mert forrásadó terheli. Önálló tevékenységből származó jövedelem - az egyéni vállalkozásból, - a mezőgazdasági őstermelésből, - a bérbeadásból, - a választott könyvvizsgáló-tevékenységből, 252

-

a gazdasági társaság tagjának mellékszolgáltatásából (ha a társasági költségek között nem szerepel), - bármely más önálló tevékenységből származó jövedelem. Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut. Önálló tevékenységből származó bevételnek számít az a bevétel, amelynek adózására a személyi jövedelemadó-törvény választási lehetőséget biztosít. A vállalkozás önálló tevékenységnek minősül. Önálló tevékenység folytatása esetén a jövedelem az adott évi bevétel és azzal összefiiggésben felmerült költségek különbözete. A költség maximuma az éves bevétel összegéig vehető figyelembe. Kivétel ez alól az az egyéni vállalkozó, aki a bevételét meghaladó költségeit - mint veszteséget - elhatárolja az általános szabályok szerint 5 évig. Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott veszteségek figyelembevétele nélkül kell meghatározni.

Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható: - az adott tevékenység bevételének mértékéig az adóévben felmerült és igazolt költség, - az önálló tevékenység bevételének l 0%-a (költséghányad). Ha a vállalkozás a l O% költséghányad alkalmazása me llett dönt, akkor az önálló tevékenységeire nem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást Az egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek az egyéni vállalkozói tevékenysége során személyes munkavégzés címén költségként elszámolt vállalkozói kivét minősül. Vállalkazó i személyi jövedelemadó A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a vállalkozási tevékenységből származó jövedelmét a vállalkozói bevételekből a tételesen igazolt költségek levonásával állapítja meg. Az átalányadó alapvető szabályai Az átalányadózásra vonatkozó szabályokat a személyi jövedelemadó törvény 50-57. §-ai tartalmazzák, melyek szerint adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat az az egyéni vállalkozó, akinek az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben a vállalkozói bevétele a 15 millió forintot nem haladta meg, és nem áll munkaviszonyban. l. Az adó alapja a bármely tevékenységre vonatkozó, általánosan alkalmazható

253

rendelkezés szerint a bevételből 40 százalék, kiegészítő tevékenység folytatása esetén 25 százalék költséghányad levonásával állapítható meg. 2. A bevételből 80 százalék, kiegészítő tevékenység folytatása esetén 75 százalék az elismert költséghányad akkor, ha a vállalkozó az adóév egészében kizárólag a törvényben felsorolt ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási és kereskedelmi tevékenység( ek)et folytat. Aki más tevékenységet is folytat, annak az egész bevételére a 40 (illetőleg a 25) százalékos költséghányadot kell alkalmaznia Az adó mértéke Az előzőekben ismertetett módon megállapított jövedelem után az adó mértéke az szja adótábla szerint számolandó. Az átalányadózás feltételeit a törvény ide vonatkozó paragrafusai szabályozzák. A mezőgazdasági őstermelők adózása A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az e tevékenységéből származó bevételét csökkentheti: - a legalább 50%-ban megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bérrel, de legfeljebb az érvényes minimálbér összegével, - szakközépiskola tanulójával kötött gyakorlati képzés esetén minden megkezdett hónap után a minimálbér 24%-ával, - A végzett szakközépiskolai iskolai tanulót folyamatosan tovább foglalkoztató, valamint a munkanélküli személyt alkalmazó mezőgazdasági őstermelő a foglalkoztatás ideje alatt (legfeljebb 12 hónapon át) csökkentheti a bevételét az e személyek után befizetett társadalombiztosítási járulék összegével, ha nem átalányadózó.

A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az adóköteles jövedelmének megállapításakor a felmerült költségeket a bevétel összegéig számolhatja el, a bevételt meghaladó költségeket elhatárolhatja. Az elhatárolt veszteséget a következő 5 adóéven belül számolhatja el. A tevékenységét megkezdő, tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő a tevékenysége megkezdése évének és az azt követő két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja. A tételes költségelszámolást vagy a l O százalék költséghányadot választó mezőgazdasági őstermelőt - amennyiben a bevallott jövedelme a 6 millió forintot nem haladja meg - az őstermelői tevékenységből származó, összevont jövedelem utáni adó összegébőllegfeljebb 100 ezer forint adókedvezmény illeti meg, amely "agrár de minimis" támogatásnak minősül. Az adókedvezmény 254

akkor érvényesíthető, ha az őstermelő a regisztrációs számát is feltünteti az adóbevallásában. A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az e tevékenységéből származó bevételéből a bevétel 40%-át számolhatja el átállási költségátalány címen igazolt költségein felül. Ebben az esetben veszteséget nem határolhat el addig, amíg az átállási költséghányadot elszámolja. A mezőgazdasági őstermelőnek, ha az e tevékenységből származó bevétele az évi 600 ezer Ft-ot nem haladja meg, akkor az e tevékenységből származó jövedelmet nem kell figyelembe vennie. Az szja kiszámításának vázlatos sémáját a 27. ábra szemlélteti. Tárgyévi jövedelmek

Adómentes jövedelem

Adóköteles jövedelem

•

Összevonás alá eső jövedelmek

Forrásadó alá eső jövedelmek

+ ...............................................

+ Összjövedelem

- Összjövedelmet csökkentő tételek - Befektetési kedvezmények = =

Adóalap

Az adóalap kiszámított adója

- Adóbóllevonható kedvezmények = Fizetendő

adó

27. ábra Az szja kiszámítása

Az szja fizetése alól mentes jövedelmek Ki kell emelni a természetbeni juttatások körét, amelyek lényegében jóléti célú juttatásokat tartalmaznak, a jövedelmek lakáscélú felhasználását elősegítő mentességet, valamint a gazdaságpolitikai adómentességeket 255

Mentességet élveznek továbbá az egyes megtakarítási formák. Ezek célja a lakossági megtakarítások növelése.

pénzintézeteknéllevő

Kedvezmények az szja kiszámításában A kedvezmény azt jelenti, hogy bizonyos esetekben az adott jövedelem után nem kell adót fizetni, bizonyos esetekben pedig azt, hogy a megállapított adó a törvényben meghatározott méctékben csökkenthető. Az adót csökkentő kedvezményeket együttesen és legfeljebb az összjövedelem után megállapított adó 50%-áig lehet figyelembe venni. Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezményeket a törvény részletezi. Fogyasztási adó és fogyasztói árkiegészítés A fogyasztási adó az árszabályozó hatásán keresztül befolyásolja az egyes termékek fogyasztását. Többletjövedelmet von el bizonyos termékek vásárlóitól (pl. luxustermékek), és tartós bevételt nyújt az állami költségvetésnek. Fogyasztási adót kell fizetni - a belföldön történő értékesítés után az adó alanyának (értékesítést végző), - import esetén az importált termék kereskedelmi vámértéke után. Fogyasztói árkiegészítést igényelhet az, aki kedvezményes vasúti, távolsági és helyi autóbusz, helyi kötöttpályás, személyhajózási és révközlekedési személyszállítási szolgáltatást nyújt. Munkaadói és munkavállalóijárulék A munkanélküli ellátások és a foglalkoztatást elősegítő támogatások fedezetére a munkaadó és a munkavállaló a munkanélküliek szolidaritási alapja részére járulékat fizet. Munkavállalói járulék: A kifizetőnek a főfoglalkozású munkaviszonyból származó bruttó kereset összegéből kelllevonnia. Munkaadói járulék: A kifizetőnek a munkaviszonyból származó bruttó kereset után kell megfizetni. Nem köteles munkavállalói járulékat fizetni az, aki - öregségi, - rokkantsági, - baleseti rokkantsági nyugdijban részesül, és ennek folyósítása mellett áll munkaviszonyban.

256

Szakképzési hozzájárulás A szakképzési hozzájárulás a fizetésre kötelezett gazdálkodó szervezetek hozzájárulása a szakmai képzésben résztvevő tanulók gyakorlati oktatásának költségeihez. A szakképzési hozzájárulás méctéke a tevékenység ágazati jellegétől függően az éves bérköltség meghatározott százaléka. Rehabilitációs hozzájárulás és dotáció Rehabilitációs hozzájárulást a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló jogszabályok alapján kell fizetni. A rehabilitációs alapba hozzájárulást köteles fizetni az a gazdálkodó szervezet, akinél a foglalkoztatottak tárgyévi átlagos statisztikai létszáma a 20 főt meghaladja. A rehabilitációs hozzájárulás fizetésére kötelezett szervezetet dotáció illeti meg, ha megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztat. A dotáció méctéke a megváltozott munkaképességű dolgozók részére tárgyévben elszámolt bruttó munkabér meghatározott %-a. Rehabilitációs hozzájárulás 2010. január l-től 964 500Ft/év.

3.3.2. Önkormányzati adóhatóságokhoz teljesítendő adók A helyi adók rendszeréről szóló törvény lehetőséget ad az önkormányzatoknak, hogy bevételeik egy részét adók kivetése és beszedése révén szerezzék meg, ezáltal is biztosítva az önálló gazdálkodás feltételeit. A törvény meghatározza a lehetséges adóalanyokat és adótípusokat, de egyben megszabja a korlátokat (pl. az egyes adók méctékének felső határát) is. A törvény maga nem határoz meg adókötelezettséget Az önkormányzatok rendelkezhetnek arról, hogy a lakosságot kötelezik-e adófizetésre vagy sem. A kivetett adók fajtáiról és méctékéről is az önkormányzatok dönthetnek (a megadott korlátokon belül). A következő típusú adók vethetők ki: A. Vagyoni típusú adók: - építményadó - telekadó B. Kommunális jellegű adók: - magánszemélyek kommunális adója - vállalkozók kommunális adója - idegenforgalmi adó 257

C. Helyi iparűzési adó D. Gépjárműadó E. Luxusadó

Építményadó Annak az adóalanynak kell fizetnie, aki a naptári év első napján tulajdonos. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén levő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész, annak rendeltetésétől és hasznosításától fiiggetlenül. Az adó alapja az önkormányzat döntésétől fiigg, a törvényben meghatározott keretek között. Telekadó A telekadó alanya az, aki az év első napján a telek tulajdonosa. Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén levő beépítetlen belterületi földrész. - Az adó alapja az önkormányzat döntésétől fiigg. Magánszemélyek kommunális adója Az adó alapja az önkormányzat illetékességi területén levő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, illetve telek. A magánszemély kommunális adókötelezettsége arra a személyre tetjed ki, aki - a naptári év első napján építménytulajdonos, - az év első napján telektulajdonos, - az önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik. Az adó évi mértékének felső határa az építményadónál, illetve a telekadónál meghatározott adótárgyanként, illetőleg lakásbérleti jogonként legfeljebb 12.000 forint. Vállalkozók kommunális adója Az adó alapja az önkormányzat illetékességi területén, a vállalkozó által foglalkoztatottak korrigált átlagos statisztikai létszáma. Adókötelezettség terheli a vállalkozót, mind a jogi, mind a magánszemélyeket, fiiggetlenül attól, hogy mint magánszemélynek a kommunális adókötelezettsége is fennáll. Az adó alapja az adóalany által az önkormányzat illetékességi területén foglalkoztatottak korrigált átlagos statisztikai állományi létszáma. Az adó évi mértékének felső határa az említett létszámra vetítve 2000 forint/fő. 258

Idegenforgalmi adó Idegenforgalmi adókötelezettség terheli azt a magánszemélyt, - aki nem állandó lakosként tartózkodik az önkormányzat illetékességi területén egy vendégéjszakát meghaladóan, - aki az önkormányzat illetékességi területén olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épületnek tulajdonosa, amely nem minősüllakásnak. Az idegenforgalmi adó mértéke: A vendégéjszakák alapján kerül meghatározásra. Az üdülésre, pihenésre alkalmas épület után fizetendő adó esetében az adó alapja az építmény hasznos alapterülete, az adó méctékének felső határa az épület után évente 900 forint/m2. Helyi iparűzési adó Az önkormányzat illetékességi területén - rendelettel - a gazdasági tevékenység gyakorlására (vállalkozásra) helyi iparűzési adót vethet ki. Az adó alapja az értékesített termék, illetőleg szolgáltatás nettó árbevétele (csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és az al vállalkozói teljesítések értékéve l). Mentes az adó alól a kistelepülésen a bolti kiskereskedelem, valamint a piaci és egyéb kicsinybeni értékesítés az italárusítás kivételével. Ha a vállalkozó az iparűzési tevékenységét több önkormányzat illetékességi területén végzi, és az adó alapja az egyes illetékességi területeken elkülönítetten nem áll rendelkezésre, akkor azt a vállalkozónak kell megosztania. A helyi iparűzési adó mértéke állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó évi méctékének felső határa, az adóalap 2%-a. Gépjárműadó

Gépjárműadót kell fizetni a belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal ellátott valamint a Magyar Köztársaság területén közlekedő, külföldön nyilvántartott gépjármű után. Belföldi gépjárművek adója Az adó alanya a gépjármű forgalmi engedélyében feltüntetett tulajdonos. Amennyiben a forgalmi engedély a tulajdonos mellett az üzembentartót (üzemeltetőt) is tartalmazza, az adó alanya az üzembentartó. Az adót az köteles fizetni, aki az év első napján tulajdonosként, üzembentartóként, üzemeltetőként szerepel a forgalmi engedélyben.

Az adó alapja: - személyszállító gépjármű esetében- kivéve az autóbuszt-a hatósági nyilvántartásban feltüntetett teljesítménye, kilowattban kifejezve, 259

-

-

Autóbusz, nyergesvontató, lakópótkocsi esetében a hatósági nyilvántartásban feltüntetett saját tömege (önsúlya), Tehergépjármű esetében az önsúly plusz a terhelhetőség (raksúly) 50%-a. Külföldön nyilvántartott gépjárművek adója Az adókötelezettség az üzembentartót terheli. Az adó alapja: személyszállító gépjárműnél a tartózkodási idő, tehergépjárműnél ennek saját tömege, rakott állapotban a jármű saját tömege és a raksúly együttesen számított tömege, valamint az ország területén megtett út hossza.

Luxusadó Adóköteles a törvény szerinti lakóingatlan, vízi jármű, légi jármű, nagy teljesítményű személygépkocsi. 2010-től a 30 millió forintnál értékesebb ingatlanokon, bizonyos légi és vízi járműveken kívül a 170 lóerőnél erősebb autókra is vagyonadót vetnek ki. 125 és 175 kW között (170-238 LE) a normál adóösszeg dupláját, 175-200 kW-ig a két és félszeresét, míg 200 kW (272 LE) felett a háromszorasát kell utánuk fizetni. Az intézkedés célja a "közteherviselés elvének fokozottabb érvényre juttatása" - áll a törvénytervezetben. Az ingatlanadó évi mértéke az adóalap 30 millió forintot meg nem haladó része után 0,25%, a 30 millió forint feletti, de 50 millió forintot meg nem haladó része után 0,35%, az adóalap fennmaradó része után 0,5%.

3.3.3. Egyéb adók és járulékok

Az egyéni vállalkozó és a gazdasági társaság formájában működő vállalat az elő­ zőekben ismertetett adókon kívül még számos másfajta adót, hozzájárulást és járadékot fizet. Játékadó A játékadó fizetésének kötelezettségéről, a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény rendelkezik. Társadalombiztosítási járulék A kifizetőnek a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott sze.mélyi jellegű kifizetés (juttatás) után kell fizetnie. Egészségbiztosítási járulék A kifizetőnek a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján a társadalombiztosítási járulékalapot képező kifizetés (juttatás) összegéből kelllevonásba helyeznie.

Nyugdíjjárulék A kifizetőnek a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján a társadalombiztosítási járulékalapot képező kifizetés (juttatás) összegéből kelllevonásba helyeznie. Idegenforgalmi hozzájárulás A rendeletek és irányelvek alapján kell fizetni. Útalap hozzájárulás Befizetésre kötelezett a belföldi termelő az általa belföldön értékesített, valamint a saját üzemanyag-felhasználás után, továbbá az importőr az általa behozott üzemanyag után. Környezetvédelmi termékdíj Termékdíj köteles termékek: - az üzemanyag, - a gumiabroncs, - a hűtőberendezés, a hűtőközeg, - a csomagolóeszköz, - az akkumulátor. Kulturális járulék Ajárulékot a kulturális termékek és szolgáltatások után kell fizetni.

3.4. Az adózás rendje Alapja: a 2003. évi XCII. törvény, az adózás rendjéről. A törvény célja az adózás rendjének, az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása. A jogi személy és egyéb szervezet az adót és a költségvetési támogatást- a bevallás ellenőrzését követő hatósági adómegállapítás kivételével- önadózással (önbevallással) állapítja meg. A magánszemély akkor önadózó (önbevalló), ha egyéni vállalkozó vagy általános forgalmi adóköteles értékesítést végez, továbbá ha összjövedelme után az adóját nem a munkáltatója állapítja meg, végül a helyi adók tekintetében az önadózási szándékát bejelentette.

Az adóhatóságok Az -

adóhatóságok a következők: az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal ésszervei (állami adóhatóság), a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságaésszervei (vámhatóság), az önkormányzat jegyzője (önkormányzati adóhatóság), 261

-

IlletékhivataL Az adóhatóság az adót, a költségvetési támogatást - ha a törvény előírja megállapítja, nyilvántartja, az adót beszedi, végrehajtja, a költségvetési támogatást kiutalja. Az adóhatóság az adóbevétel jogellenes megrövidítésének, a költségvetési támogatás jogosulatlan igénybevételének megelőzése és megakadályozása érdekében ellenőrzi az adókötelezettség teljesítését, feltárja az adókötelezettség megsértését. Minden adó- és költségvetési támogatási ügyben az állami adóhatóság jár el, kivéve azokat, amelyeket a jogszabályok kifejezetten más adóhatósági jogkörbe utalnak. A termékimporthoz kapcsolódó adómegállapítási feladatokat a kivetéstől a végrehajtási eljárásig a vám- és pénzügyőrség szerve (vámhivatal) adóhatóságként látja el. Az önkormányzat jegyző} e a helyi adók és az önkormányzati költségvetés javára a törvényekben megállapított adó (gépjárműadó), valamint az adók módjára behajtandó köztartozások tekintetében lát el elsőfokú adóhatósági feladatokat. Az illetékek kiszabása, beszedése, kezelése, ellenőrzése eltérő törvényi rendelkezések hiányában első fokon az illetékhivatalok teendője. Az illetékhivatalok alatt a megyei jogúváros jegyzőjét kell érteni.

Adókötelezettségek Az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles a különböző adótörvényekben, számviteli törvényben, vagy e törvényben előírt - bejelentésre, nyilatkozattételre, - adómegállapításra (önadózás, a munkáltatói megállapítás), - bevallásra, - adó- és adóelőlegfizetésre, - bizonylat kiállítására és megőrzésére, - nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre), - adatszolgáltatásra, - adólevonásra, adóbeszedésre. A vállalkozónak az adóévről éves adóbevallást akkor is be kell nyújtania, ha az adóévben adófizetési kötelezettsége nem volt. Az önellenőrzés azt jelenti, hogy az adózó az önadózás útján megállapított, vagy megállapítani elmulasztott adót és költségvetési és költségvetési támogatást helyesbítheti, és ha - az adóhatóság ellenőrzését megelőzően - feltárja, hogy az adó, az adóalap, a költségvetési támogatás megállapítása során tévedett, bevallását módosíthatja. 262

Az önellenőrzéssel adóalapot, adót, költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, az előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belüllehet helyesbíteni, az önellenőrzési pótlék egyidejű felszámításával. Az önellenőrzés azzal fejeződik be, hogy az adózó a feltárástól számított 15 napon belül az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az önellenőrzést bevallja, és a pótlékkal együtt az adót befizeti. Az ellenőrzés Az ellenőrzés során az adóhatóság különösen azt vizsgálja, hogy az adózó teljesíti-e a törvényi kötelezettségei közül - a bejelentésre, bevallásra, a bizonylati rendre, a könyvvezetésre, a nyilvántartásra, az adatszolgáltatásra, a nyilatkozattételre vonatkozó előírásokat, - az adó, a költségvetési támogatás alapjának, összegének jogszerű megállapítását és bevallását, - a határidőben és helyes összegben történő befizetést és igénylést. Az ellenőrzés lehet - egyszerűsített ellenőrzés, - adatszolgáltatás, - helyszíni ellenőrzés. Az adóigazgatási eljárás Az adóigazgatási eljárás hivatalból vagy az adózó kérelmére, bejelentésére, bevallására indul. Az adóigazgatási eljárás különösen a következőkre irányul: - adóalap, adó (adóelőleg), adómentesség, adókedvezmény, adófizetési kötelezettség vagy jogkövetkezmény megállapítására, - költségvetési támogatási jogosultság megállapítására, adó-visszatéri tési, adóvisszaigénylési igény elbírálására, költségvetési támogatás kiutalására, - a törvényben előírt fizetési kötelezettségtől való eltérés engedélyezésére. Az adóigazgatási eljárásban az adóhatóság döntéseit határozatban közli. Adókivetés Az adókivetés lényege, hogy az adózó a bevallásban, bejelentésben közli azokat az adatokat, amelyek alapján az adóhatóság kiszámítja a fizetendő adót, és határozatával közli, hogy azt milyen összegben, mikor, milyen módon kell megfizetni.

263

3.5. Az adóztatással kapcsolatos jogkövetkezmények

Késedelmi pótlék Az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától, a költségvetési támogatásnak az esedékesség előtt történő igénybevétele esetén az esedékesség napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni. A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjá­ ban érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet. A pótlékot az adóhatóság által feltárt adóhiány után is fel kell számítani, az eredeti esedékességtől számítva, valamint a részletfizetés és a fizetési halasztás időszakára is kell fizetni. Önellenőrzési pótlék Ha az adózó az adót, a költségvetési támogatást az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések szerint helyesbíti, önellenőrzési pótlékot fizet. Az önellenőrzési pótlékot adónként, illetve költségvetési támogatásonként a bevallott és helyesbített adó, illetve a költségvetési támogatás összegének különbözete után az adózó állapítja meg. Az önellenőrzési pótlék mértéke a késedelmi pótlék 50%-a, ugyanazon bevallásnak ismételt önellenőrzése esetén a 75%-a, amelyet az önellenőrzési lap benyújtásának napjáig kell felszámítani.

Adóbírság Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke az adóhiány 50%-a. Adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmét vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alania ilyen esetekben a jogosulatlanul igényelt összeg. Az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmipótlék-fizetési kötelezettséget. Mulasztási bírság A különböző adózói kötelezettségek elmulasztásáért, nem határidőben történő teljesítéséért vagy nem megfelelő teljesítéséért szabható ki. A mulasztási bírság mellett - a bevallási késedelem miatt - nincs helye késedelmi pótlék megállapításának

264

3.6. Jogorvoslat az adóigazgatási eljárásban Visszavonás, módosítás Ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabálysértő, a határozatát az adózó terhére a határozat közlésétől számított egy éven belül, az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja. Felügyeleti intézkedés A felügyeleti intézkedés - mint rendkívüli jogorvoslati eszköz - hivatalból, de kérelemre is kötelezi a felettes szervet a tapasztalt jogsértések megszüntetésére. Fellebbezés Az adózónak az elsőfokú határozat ellenjoga van fellebbezést benyújtani. Ennek határideje 15 nap, és ez a jogorvoslat a végrehajtásra nézve halasztó hatályú (néhány esetet kivéve). A fellebbezést- ha az elsőfokú szerv nem él a saját hatáskörében történő módosítás, visszavonás lehetőségével-a felettes szerv bírálja el, és hoz határozatot. Ebben helybenhagyhatja az elsőfokú döntést, megváltoztathatja azt vagy megsemmisítheti a határozatot, és ha szükséges, új eljárás lefolytatását rendelheti el. Bírósági felülvizsgálat Az adóhatóság másodfokú jogerős határozata jogszabálysértésre hivatkozással bíróság előtt megtámadható a kézhezvételtől számított 30 napon belül. A bírósági felülvizsgálatnak nincs halasztó hatálya, de a végrehajtás felfüggesztését az adózó kérheti a bíróságtóL Végrehajtási eljárás Az adótartozás behajtásának érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó adóhatóság a végrehajtható okirat alapján a végrehajtás iránt intézkedik. A végrehajtási eljárás az adóhatóság külön határozata nélkül a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul. Az elévülés Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve meg kellett volna fizetni.

265

3.7. Adóbevallási és betizetési határidők 3.7.1. A személyi jövedelemadó bevallása és megfizetése l. A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a jövedelemadót az adóévet követő év május 20-áig kell megfizetnie. 2. A vállalkozási tevékenységet folytató vagy általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget eredményező értékesítést végző magánszemélynek a jövedelemadót az adóévet követő év február 15-éig kell megfizetnie.

3. 7.2. Az általános forgalmi adó bevallási és betizetési határidői l. a havi adómegállapításra kötelezett adózó a tágyhót követő hó 20-áig, 2. a negyedéves adómegállapításra kötelezett adózó a tárgynegyedévet követő hó 20. napjáig, 3. az éves adómegállapításra kötelezett adózó az adóévet követő év február 15-éig nyújtja be adóbevallását, és fizeti meg az adó nettó elszámolandó öszszegét, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.

3. 7.3. A társasági adó

előlegének

bevallása és

határidői

A társasági adó alanya az adóbevallással egyidejűleg az adóbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra társasági adóelőleget vall be. l. Az adóelőleg havonta, egyenlő részletekben esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó meghaladja az 5 millió forintot. 2. Az adóelőleg háromhavonta, egyenlő részletekben esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó legfeljebb 5 millió forint. - az éves adóelőleg l O százaléka, második negyedévében 20 százaléka, harmadik negyedévében 30 százaléka, negyedik negyedévében 40 százaléka esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó legfeljebb 5 millió forint, - az adóév első negyedévében az éves adóelőleg 3,3 százaléka, második negyedévében 6,6 százaléka, harmadik negyedévében l O százaléka, negyedik negyedévében 13,4 százaléka esedékes havonta, ha az előző adóévi fizetendő adó meghaladja az 5 millió forintot.

266

Az adózónak, ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint havonta fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget minden hónap 20-áig, abban az esetben, ha az adózó a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint negyedévenként fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget a negyedévet követő hó 20-áig kell megfizetnie.

3. 7.4. A társasági adó és osztalékadó bevallása és megfizetése Az adózónak a társasági adóról az adóévet követő év május 31-éig kell bevallást tennie (és az adóévről készült éves beszámolóját első ízben a 2008. adóévről 2009. május 31-ig az adóhatósághoz benyújtania) és az adót - a megfizetett adóelőleg és előlegkiegészítés, valamint az adóévre megállapított társasági adó különbözetét- az adóévet követő év május 31-éig kell megfizetnie, illetve ettől az időponttóllehet visszaigényelnie.

Osztalékadó 2006. január l-jétől megszűnt a külföldi társaságoknak fizetett osztalék osztalékadója. A magánszemély tulajdonosoknak fizetett osztalékelőleg, osztalék, úgyszintén a társaságok vonatkozásában osztaléknak minősülő jogcímen kifizetett Uuttatott) összegek adatait- tájékoztató adatként-a társasági adóbevallás tartalmazza. 3.7.5. Járulékok Természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag, illetőleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj kiegészítés) a.) a munkáltatónak az általa levont járulékat (tagdíjat, tagdíj-kiegészítést) az elszámolt hónapot követő hó 12-éig, b.) a kifizetőnek az általa levont járulékat (tagdíjat, tagdíj-kiegészítést) akifizetés hónapját követő hó 12-éig, c.) a Tbj. 4. §b) pontja szerinti egyéni vállalkozónak a járulékat (tagdíjat, tagdíj-kiegészítést) havonta, a tárgyhát követő hó 12. napjáig kell bevallania és megfizetnie.

267

3.7.6. Egészségügyi hozzájárulás A kifizető, munkáltató és az egyéni vállalkozó a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást havonta állapítja meg, és az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint, a tárgyhónapot követő hónap 12-ig vallja be és fizeti meg.

4. Társadalombiztosítás A szociális biztonság rendszerét hazánkban a kötelező társadalombiztosítás, az önkéntes pénztárak, a kiegészítő és magánbiztosítás együtt alkotja. A társadalombiztosítás a szociális biztonság egyik alapeleme. A társadalombiztosítás kiadásainak fedezésére társadalombiztosítási járulékot, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, valamint egészségügyi hozzájárulást kell fizetni a társadalombiztosítási törvény rendje szerint. Az egészségügyi hozzájárulás új, adótípusú kötelezettség, melyet az 1998. évi LXVI. törvény szabályoz. 1999. január 1.-től a munkáltató a foglalkoztatottak után- a törvényben meghatározott mértékű- egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni. A társadalombiztosítás széles rétegeket érintő intézményes biztosítás. A kötelező biztosítás alapja, hogy a társadalom egyes tagjai bizonyos események bekövetkeztekor (amelyekre a biztosítás kiterjed) ezen biztosítás révén továbbra is jövedelemhez jussanak, amely biztosítja megélhetésüket. Nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetni arra az időtartamra, amely alatt a foglalkoztatott táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesül vagy keresőképtelen. A társadalombiztosítás járulékainak fizetési rendje a személyi jövedelemadóköteles bevételekhez kötődik.

4.1. Társadalombiztosítási fogalomtár

Biztosított A társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosult személy. Egészségbiztosítási ellátás Egészségügyi szolgáltatás (háziorvosi, szakorvosi, kórházi ellátás, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árához nyújtott támogatás), pénzbeni ellátások (terhességi- gyermekágyi segély, táppénz), baleseti ellátások (baleseti táppénz és baleseti járadék). 268

Egyéni vállalkozó A vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy (ideértve az 1990. évi V. törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülőt is). Eltartott hozzátartozó A polgári törvénykönyv 685. §-ának b) pontjában közeli hozzátartozónak megjelölt személy és az élettárs, de ő csak akkor, ha a havi jövedelme nem haladja meg a minimálbér 30°/o-át. Foglalkoztatott Az a személy, akit a munkáltatója biztosítási jogviszony keretében - tehát nem egyéni vagy társas vállalkozóként - foglalkoztat. Foglalkoztató (munkáltató) Mindazonjogi és természetes személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv vagy személyi egyesülés, amely biztosítottat foglalkoztat. Járulékalap A járulékalap a jövedelemadóról szóló 2003. évi XCII. törvény szerinti, az öszszevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg-számításkor jövedelemnek kell tekinteni, ideértve a jövedelemadó-törvényben szabályozott kis összegű kifizetésekből származó jövedelmet is. Járulék Ajárulék az egyéntől levont, illetve általa fizetendő nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, továbbá a munkáltató által fizetendő nyugdíj- és egészségbiztosításijárulék (a kettő együtt: tb-járulék), táppénz hozzájárulás, valamint a baleseti járulék. Jövedelem A családtámogatási ellátások megállapítása szempontjából jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló törvényben jövedelemként meghatározott vagyoni érték, bevétel, ha annak havi összege meghaladja a mindenkori legkisebb munkabér összegét. Jriegészhőtevékenységetvégző

Az az egyéni, illetve társas vállalkozó, aki saját jogú nyugdíjasként vállalkozik. 269

Kifizető

Az adózás rendjéről szóló törvény szerint kifizetőnek kell tekinteni azokat a belföldi illetőségű jogi személyeket, egyéb szervezeteket, egyéni vállalkozókat, akik adókötelezettség alá eső jövedelmet juttatnak, ftiggetlenül attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottjaik útján teljesítik.

Megbízott Az, aki valamely tevékenységet a polgári törvénykönyvben szabályozott megbízási jogviszony alapján személyesen és díjazás ellenében lát el. Társas vállalkozó Társas vállalkozó a betéti társaság kül- és beltagja, a közkereseti társaság, közös vállalat, egyesülés, korlátolt felelősségű társaság és közhasznú társaság tagja, ha a társasági tevékenységben ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik. Tartósan beteg Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos az a 18 évesnél fiatalabb gyermek, aki a külön jogszabályban meghatározott betegsége, illetve fogyatékossága miatt állandó felügyeletre, gondozásra szorul. Tartósan beteg továbbá az a 18 évesnél idősebb személy, aki 18. életéve betöltése előtt munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette, és ez az állapot egy éve vagy előreláthatólag legalább egy évig tart.

4.2. Biztosítottak és jogaik A biztosításijogviszonyt létesítő személy a jogviszony kezdetétől annak megszű­ néséig tekinthető biztosítottnak

Biztosított: - A munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban, bírósági, valamint ügyészségi szolgálati jogviszonyban, fegyveres testületeknél, nemzetbiztonsági szalgálatot teljesítők hivatásos állományában állók, függetlenül attól, hogy teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatják-e őket. Hivatásos nevelőszülő. Szövetkezet tagja - ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen közreműködik. Tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló. A regisztrált munkanélküli. 270

-

Az egyéni és társas vállalkozó, ha nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak (nem saját jogú nyugdijas ). Bedolgozók, segítő családtagok (bizonyos feltételek mellett).

Nem biztosítottak -

a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozók, gazdasági társaságok munkát nem végző tagjai, gazdálkodó szervvel tanulószerződést nem kötött mezőgazdasági kistermelők és őstermelők, külfoldi állampolgárok.

szakképző

iskolai tanulók,

4.3. Társadalombiztosítási járulék A társadalombiztosítási ellátások fedezetére a) a biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékat fizet, b) a foglalkoztató egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási (együtt: társadalombiztosítási) járulékat fizet és a táppénzkiadásokhoz hozzájárul. A magánnyugdíjpénztár tagja nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére kötelezett.

M unkáltatói járulék A munkáltatót terhelő járulék 29%, amelyből: - egészségbiztosítási járulék 5%, nyugdíjjárulék 24%, egészségügyi hozzájárulás 20 l O-től kizárólag százalékos fizetési kötelezettség lesz. Akifizető-kifizető hiányában, vagy ha akifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani- a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet a törvényben meghatározott jövedelemfajták után. A személyi jövedelemadóról szóló törvényben szereplő, eho-alapot képező jövedelemfajták után 27% egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Alapelvnek tekinthető az a megállapítás, hogy ha valamely jövedelem társadalombiztosítási járulékköteles, akkor nem terheli egészségügyi hozzájárulás. Ugyanez fordítva is igaz, ha nem kell társadalombiztosítási járulékat fizetni, akkor egészségügyi hozzájárulást viszont kell. M unkavállalói járulék A munkavállalót terhelő járulék mértéke 15,5%, amelyből: - egészségbiztosítási járulék 6% (4% természetbeni, 2% pénzbeni), - nyugdíjjárulék 9,5%. (A magán-nyugdíjpénztári tag nyugdíjjáruléka 1,5%, tagdíja pedig 8%.) 271

Magánszemélyek járuléka A kizárólag egészségügyi szolgáltatásra jogosult nem biztosított személyeknekha egyébként jogosultak térítésmentes ellátásra- 4500 Ft/hó (150 Ft/nap) kell fizetniük egészségbiztosítási járulékként

4.4. Egyéni vállalkozók társadalombiztosítása Az egyéni vállalkozó jogosu/tsága Az egyéni vállalkozó- amennyiben járulékait maradéktalanul befizeti- jogosult a törvényben meghatározott befizetésekhez kapcsolódó szolgáltatások igénybevételére. Az egyéni vállalkozó kötelezettségei Az egyéni vállalkozó - mivel önmaga munkáltatója - fizeti a 29°/o-os társadalombiztosítási járulékot, valamint a 6% egészségbiztosítási és a 9,5% nyugdíjjárulékat a jövedelme, de legalább a minimálbér után, havonta. [Ha az egyéni vállalkozó magánnyugdíjpénztár tagja, a 8,5%-os járulék helyett csak 1,5%-ot kell a társadalombiztosítás irányába teljesíteni, a többit (8%-ot) a magánnyugdíjpénztárba fizeti be.] A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó által fizetendő egészségügyi szolgáltatásijárulék havi összege 4500 forint (napi összege 150 forint).

4.5. Egyéb foglalkoztatott személyek biztosítása

Egyéb foglalkoztatott személyek közé sorolhatók: - a segítő családtagok, - bedolgozók, - megbízási jogviszonyban foglalkoztatottak. A segítő családtagok Segítő családtag kategóriába kizárólag az egyéni vállalkozás és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának közeli hozzátartozója minősül, aki a tevékenység gyakorlásában, illetve a társaságban személyesen és díjazás ellenében, nem munkaviszony keretében végez munkát. Munkaszerződés - ezt az egyéni vállalkozó a törvényben meghatározott hozzátartozóival is köthet - esetén a közeli hozzátartozó nem segítő családtagként, hanem munkaviszonyban állóként biztosított.

272

Nyugdíjas közeli hozzátartozóval kötött munkaszerződés esetén, bármilyen kis összegű munkabér után tb-járulékot kell fizetni. Ha a saját jogán nem nyugdíjas segítő családtag díjazása eléri a minimálbér 30%-át, az egyes járulékok alapja a tényleges - járulékalapot képező adóköteles- jövedelem. A minimálbér 30%-át el nem érő jövedelem esetén nincs járulékfizetési kötelezettség. Megbízás i jogviszonyban és bedolgozóként alkalmazott Csak akkor esnek biztosítási kötelezettség alá, ha díjazásuk eléri a tárgyhát megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30%-át. Az ezt el nem érő díjazás esetén nem kell járulékat fizetni.

4.6. Társas vállalkozók járuléka A

főfoglalkozású

társas vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége megegyezik a egyéni vállalkozóévaL A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás havonta 4500 forintot (napi összege 150 forint) fizet. Ha a társas vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban áll, illetve közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója, társas vállalkozói járulékának a ténylegesen kapott, járulékalapot képező jövedelme után fizeti a járulékat (nincs minimális járulékalap). Ha az adott hónapban nincs személyes közreműködése, nincs járadékfizetési kötelezettsége sem. főfoglalkozású

4.7. Egészségügyi hozzájárulás Az egészségügyi hozzájárulást (eho) a korábbiaktól eltérően kell fizetni. A kötelezettség adójellegű közteherré vált, az adóhatóságnak kell benyújtani az erről szóló bevallást, majd átutalni a megfelelő összeget. Az egészségügyi hozzájárulás 1950 Ft/hó/fő.

4.8. Egyes társadalombiztosítási ellátások Egészségügyi szolgáltatás A biztosítottak jogosultak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására, így az egészségügyi szolgáltatásokra is.

273

Táppénzjogosultság Táppénz csak akkor jár a biztosítottnak, ha a biztosítás tartama alatt - vagy az annak megszűnését követő három napon belül-lesz beteg, és 3%-os egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett. A biztosított táppénzét annál a munkáltatónál elért jövedelme alapján kell megállapítani, ahol megbetegedésekor dolgozott. Gyermekápolási táppénz Aszülőnek ápolás címén gyermekápolási táppénz jár: Betegszabadság Munkaviszonyban álló biztosított a betegsége esetén legkorábban csak a betegszabadságra való jogosultság lejártát követő naptól jogosult táppénzre. A betegszabadság időtartama maximum évi 15 munkanap. Betegszabadságnál is a kezelőorvos igazolja a keresőképtelenséget, azonban a munkavállaló évente egy alkalommal - legfeljebb 3 munkanapra - e nélkül is jogosult betegszabadságra. Háziorvosi ellátás A háziorvosi ellátás térítésmentesen igénybe vehető alapellátás. Baleseti ellátások A baleseti ellátás változatlanul üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Nem jogosult baleseti ellátásra az, aki szándékosan késlekedett a baleset bejelentésével vagy az orvosi segítség igénybevételéveL Terhességi-gyermekágyi segély Az jogosult rá, aki a biztosítása tartama alatt- vagy az annak megszűnését követő 42 napon belül - szül, és a szülést megelőző két éven belül legalább 180 napnyi biztosítási idővel rendelkezik.

274

VII. Számviteli alapismeretek

A számvitel- egy gyakorlati tevékenység - amely a gazdálkodás folyamatait elő­ re meghatározott rendszerben, folyamatosan megfigyeli, feljegyzi, rendszerezi, feldolgozza és továbbítja. A számviteli törvény célja, hogy a vállalkozásoknál olyan számviteli rendszer működjön, amely biztosítja a gazdálkodó szervezetek tevékenységéről a hű és valós összkép kialakítását, valamint a vállalkozás vezetői számára a döntéshozatalhoz megfelelő információs bázisul szolgál. Meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket. A törvény hatálya kiterjed a gazdaság minden olyan résztvevőjére, amelynek működéséről a nemzetgazdaság más szereplői tájékoztatást igényelnek- ilyenek a gazdálkodók.

l. Számviteli alapelvek A beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során a következő alapelveket kell érvényesíteni: - a vállalkozás folytatásának, a teljességnek és a valódiságnak elvét, - a világosság és következetesség elvét, - a folytonosság, az összemérés és az óvatosság elvét, - a bruttó elszámolás elvét, - az egyedi értékelés elvét, - az időbeli elhatárolás elvét, - a tartalom elsődlegessége a formával szemben elvet, - a lényegesség elvét, - a költség-haszon összevetésének elvét. A törvényben rögzített alapelvektől csak a törvényben szabályozott módon lehet eltérni. / A vállalkozás folytatásának elve azt jelenti, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben továbbra is fenn tudja tartani működését, továbbra is folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése vagy a működés bármilyen okból történő jelentős csökkentése. Ezen elv érvényesülése mellett a gazdálkodó eszközeit a törvényben előírt módon értékeli. 275

-,

A teljesség elve azt jelenti, hogy a könyvvitelben rögzítésre kerülő valamennyi gazdasági eseményt, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban be kell mutatni a törvény szerint. A valódiság elve azt jelenti, hogy a könyvvitelben rögzített, a beszámolóha felvett tételek a valóságban is megtalálhatóak, bizonyíthatóak, kívülállók által is megállapíthatóak legyenek. A világosság elve azt jelenti, hogy a könyvvezetés is, a beszámoló is érthető, áttekinthető, a törvényben előírt formában, részletezéssei készült. A következetesség elve azt jelenti, hogy a gazdálkodóról adott információ tartalma és formája, az azt alátámasztó könyvvitel vonatkozásában az állandóság és az összehasonlíthatóság biztosított. Ezen alapelv érvényesítésének záloga a következetesen alkalmazott számviteli politika. A folytonosság elve - kapcsolódva a következetesség elvéhez - egyrészt azt jelenti, hogy az üzleti év nyitó adatainak meg kell egyezniük az előző üzleti év megfelelő záró adataival, másrészt azt, hogy az egymást követő üzleti években az eszközök és források értékelése, az eredmény számbavétele általában nem változik. Az összemérés elve azt jelenti, hogy az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek bevételeit és a bevételekkel szembeállítható költségeit, ráfordításait kell számításba venni. Az időbeli elhatárolás elve azt jelenti, hogy azon gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több évet is érintenek, az adott időszak bevételei és ráfordításai között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik. Az óvatosság elve azt jelenti, hogy nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel részben vagy egészen bizonytalanná válik, annak ellenére, hogy a teljesítés a szerződésnek megfelelően történt, a terméket, a szolgáltatást átvették, az ellenértéket elismerték. A bruttó elszámolás elvéből az következik, hogy a befolyt bevételek a költségeket (a ráfordításokat) nem csökkenthetik, a követeléseket és a kötelezettségeket - a törvényben szabályozott esetek kivételével - az elszámolás során nem szabad összevonni. Az egyedi értékelés elvéből az következik, hogy az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámolókészítés során egyedileg kell rögzíteni és értékelni. A tartalom elsődlegessége a formával szemben elv azt jelenti, hogy a számviteli elszámolás során a szerződéseket, a megállapodásokat valós tartalmuk alapján kell megítélni és nem azok elnevezése, jogi formája szerint. A lényegesség elve segíti érvényre juttatni a világosság alapelvét azáltal, hogy ezen elv értelmében mindazon tételeket, amelyek a mérlegben és az

276

eredménykimutatásban nem vagy nem kellő részletezésben találhatók meg, és a beszámoló szempontjából lényegesek, a mérleg, az eredménykimutatás további részletezésével vagy a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. A költség-haszon összevetésének elve (vagy más néven a gazdaságosság elve) általánosságban azt jelenti, hogy a beszámolóban szereplő információból nyerhető haszon- célszerűen- haladja meg az információ előállításának költségeit. A törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások alapján a vállalkozások az elszámolási rendszerüket a számviteli politikájukban határozzák meg. A kis- és középvállalkozásoknak a számviteli politikájukban dönteni kell arról, hogy: - éves beszámolót vagy egyszerűsített éves beszámolót készít-e a vállalkozás (a törvényi előírások és a belső információs igény figyelembe vételével), - milyen részletezésben mutatja ki az eszközeit, forrásait (a törvényben előírt tagolásnál mélyebbet enged a törvény), - milyen értékelési módot választ a vállalkozás a lehetőségek közül, - melyik eredmény-kimutatási módszert választja a vállalkozás (összköltségvagy forgalmi költség eljárással állítja-e össze a tárgyév mérleg szerinti eredményét), - mikor legyen a mérlegkészítés időpontja, - hogyan és milyen belső tartalommal épüljön fel a kiegészítő melléklet, - mikor és hogyan végezze a vállalkozás az eszközök és források leltározását, leltárkészítését, - miként alakuljon a pénzkezelés rendje. A számviteli politika a törvény értelmében az alábbi szabályzatokat tartalmazza: - az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzata; - az eszközök és a források értékelési szabályzata; - az önköltségszámítás szabályzata; - pénzkezelési szabályzat. A gazdálkodó szervezet működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről a naptári év könyveinek lezárását követően a törvényben meghatározott könyvvezetéssei alátámasztott beszámolót köteles készíteni.

2. Beszámolási és könyvvezetési kötelezettség Beszámolási kötelezettség A gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, a naptári év könyveinek lezárását követően, a törvényben meghatározott könyvvezetéssel, leltárral alátámasztott beszámolót köteles készíteni. 277

A beszámoló formáját a jogszabály az éves nettó árbevétel nagyságától, a mérleg főösszegétől, a foglalkoztatottak létszámától, továbbá- meghatározott esetben- a könyvvezetés módjától függően határozza meg. A vállalkozások beszámolóinak formája lehet: - éves beszámoló (kettős könyvelésen alapuló), - egyszerűsített éves beszámoló (kettős könyvelésen alapuló), - összevont (konszolidált) éves beszámoló és összevont üzleti jelentés, - egyszerűsített mérleg és eredménykimutatás. Az éves beszámolót- az üzleti jelentés kivételével- a tárgy évet követő május 31. -éig a cégbíróságnálletétbe kell helyezni. A vállalkozó éves beszámolóját köteles közzétenni, munkavállalói részére tájékozódási lehetőséget biztosítani. A könyvvezetés (könyvvitel) az a tevékenység, amikor a vállalkozás a gazdálkodása során előforduló, a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható eseményekről folyamatosan nyilvántartást vezet, és azt a naptári év végével lezárja. A könyvvezetés az egyszeres és a kettős könyvvitel rendszerében történhet, valamint a bevételek nyilvántartásávaL

3. Számviteli bizonylatok 3.1. A bizonylat fogalma, alaki és tartalmi kellékei A gazdálkodási tevékenység következtében naponta változik a cég vagyonának összetétele. A változásokat akkor rögzíthetjük a valóságnak megfelelően, ha minden változásról feljegyzést készítünk. A gazdasági műveleteket első ízben a művelet helyén és vele azonos időben kell rögzíteni. Ez lesz az alapja a későbbi könyvelésnek Az ilyen elsődleges feljegyzés a bizonylat. Bizonylatnak nevezünk minden olyan okmányt, feljegyzést, kimutatást és l gépi adathordozót, amely a gazdasági műveletek megtörténtét, ezek időpont­ ját, hatásainak értékét, mennyiségi és minőségi adatait hiteltérdemlően és ellenőrizhetően igazolja, és amely rendelkezik a törvényben meghatározott \_általános alaki és tartalmi kellékekkel. A bizonylatoknak többféle szerepe van a gazdasági tevékenység során. - A gazdasági művelet megtörténtét és a könyvelés adatainak valódiságát bizonyítja.

278

-

Közvetlenül információkat szolgáltat. Utasításokat tartalmaz. A műveletekben résztvevők felelősségét az aláírásukkal bizonyítja. A tulajdon védelmét segíti elő. A bizonylatoknak meghatározott tartalmi és alaki kellékekkel kell rendelkezniük.

A bizonylatok tartalmi kellékei: - A bizonylatot kiállító vállalkozás megnevezése, a bizonylatot kiállító szervezeti egység megjelölése. A gazdasági esemény megtörténtének időpontj a. Az elrendelt gazdasági művelet tartalmának a leírása. Az elrendelt gazdasági művelet mennyiségi, minőségi és értékadatai. A gazdasági esemény elrendelésében és végrehajtásában résztvevő személyek aláírása (utalványozó, átadó, átvevő, ellenőrző). Összesítő bizonylatoknál az alapbizonylatok megjelölése. A bizonylatok alaki kellékei: - A bizonylat megnevezése és sorszáma. - Maradandó írásmód (tintával, írógéppel vagy számítógéppel történő kitöltés). - Javítás nélküli kitöltés vagy szakszerű javítás. A hibásan kitöltött bizonylatok korrekciója kétfélemódon történhet: javítással és érvénytelenítésset J

Javítás - A bizonylatok többségénél a hibás adatot egy vonallal át kell húzni (olvasható maradjon!), fölé vagy alá írni a helyes adatot, megcsillagozni (*), a bizonylat margójára írni a javítás dátumát és a javító személy aláírását. - A közvetlen pénzforgalmat lebonyolító bizonylatokat, valamint más vállalkozástól kapott bizonylatokat nem szabad javítani! - Rontott beírás esetén a bizonylatot átlósan át kell húzni, ráírni, hogy rontott, és új bizonylatot kell kitölteni. A rontott bizonylat minden példányát a tömbben kell hagyni. Érvénytelenítés Erre akkor kerül sor, amikor a bizonytaton elkövetett hiba javítással nem korrigálható. A bizonylat valamennyi példányát érvényteleníteni kell, és új bizonylatot kell kiállítani.

279

A kimenő számlák korrigálásakor a vállalkozó kétféle módonjárhat el: - új számlát állít ki és küld vevőjének, melyen hivatkozik arra az eredeti számlára, melyet érvénytelenített, - helyesbítő számlát állít ki és küld vevőjének, melyen hivatkozik az eredeti számlára, és közli a helyes adatokat.

3.2. Bizonylati elv, utalványozási elv A könyvvezetés során csak akkor érvényesül a valódiság, megbízhatóság, csak úgy biztosítható a nyilvántartások valódisága, illetve a bizonylat csak akkor tudja betölteni szerepét, ha a vállalkozó eleget tesz a bizonylati és utalványozási elv követelményeinek. r

Á bizonylati elv lényege, hogy minden könyvelési tételnek bizonylaton kell ala-

pulnia. Ennek megfelelően minden gazdasági eseményről bizonylatot kell kiállítani, minden (bizonylaton szereplő) gazdasági eseményt a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell, - könyveini csak szabályosan kiállított bizonylatok alapján szabad. Az utalványozási elv azt jelenti, hogy a készletek átadása, átvétele, készpénzfizetés és egyéb gazdasági műveletek elvégzése csak írásban rögzített utasítás alapján történhet. Az utalványozás a gazdasági esemény végrehajtásának engedélyezését, a végre\./ hajtás elrendelését jelenti. -

3.3. A bizonylat útja A bizonylatok a vállalkozásnál a kiállításuktól az irattározásukig több munkafázison mennek keresztül. Az egyes bizonylatok útja különböző lehet, de összességükben az alább felsorolt műveleteket érintik.

A bizonylati út az az út, amelyet a bizonylat a kiállításától az irattarozásáig megtesz. A bizonylati út elemei a következők: - A bizonylat kiállítása: Az a személy töltheti ki a bizonylatot, akinek a kezelésében van. - Utalványozás: Az a személy utalványozhat, aki jogosult a gazdasági esemény elrendelésére. Az elrendelést aláírásával hitelesíti.

280

-

-

-

Utalványozási joggal rendelkezik a vállalkozás tulajdonosa, a tulajdonosok képviseletére jogosult személy, illetve azok a személyek, akiket a tulajdonos ezzel a jogkörrel felruházott. Átadás-átvétel (a gazdasági esemény lebonyolítása): Az átadás-átvétel során az átadó felel azért, hogy az átadott anyagot, eszközt a bizonylaton szereplő mennyiségben, minőségben és értékben adja át. Az átvevő az átvett eszköz és anyag elszámolásáért, gondos kezeléséért és rendeltetésszerű felhasználásáért felel. Ellenőrzés: Ellenőrzés során a bizonylatokat alaki, tartalmi és számszaki szempontból vizsgálják. Az alaki ellenőrzés során a bizonylatok szabályszerű kitöltését nézik. A tartalmi ellenőrzés során a gazdasági esemény elrendelésének jogosságát, indokoltságát elemzik. A számszaki ellenőrzés a matematikai műveletek helyességét vizsgálja. Számlakijelölés (kontírozás): Az ellenőrzött bizonylatra rávezetik a számlaösszefüggéseket. Könyvelés: A kijelölt számlákra- a bizonylat alapján- rákönyvelik a változásokat. Irattározás: A bizonylat utolsó állomása. Itt történik a bizonylatok tárolása és megőrzése. A bizonylatok tárolását úgy kell végezni, hogy azokban kár ne keletkezzen, és a jogszabályban meghatározott ideig olvasható maradjon. A bizonylatokat úgy kell tárolni, hogy azok bármikor, gyorsan előkereshetők legyenek.

3.4. A bizonylatok megőrzése A gazdálkodó az üzleti évről készített beszámolót, az üzleti jelentést, valamint az azokat alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi ki vonatot, továbbá a naplófőköny­ vet vagy más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában legalább 10 évig köteles megőrizni. A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot (ideértve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat is), legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján, visszakereshető módon megőrizni. A szigorú számadású bizonylatok rontott példányaira is vonatkozik a 8 éves megőrzési kötelezettség. Az elektronikus formában kiállított bizonylatot-az elektronikus archiválásra vonatkozó külön jogszabály előírásainak megfelelő formában kell megőrizni,

281

oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa a bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét. Az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylat elektronikus formában is megőrizhető, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.

4. A gazdasági tevékenységek főbb bizonylatai A vállalkozások formájuktól és tevékenységi körüktől függően a bizonylatok széles skáláját használják. A tananyag korlátozott terjedelmemiatt csak a mezőgaz­ dasági termelés legfontosabb bizonylataival foglalkozunk. A mezőgazdasági termelés bizonylatai 5 csoportra oszthatók: - a befektetett eszközök nyilvántartása, - a készletek nyilvántartása, - az állattenyésztés bizonylatai, - a növénytermesztés bizonylatai, - a pénzügyi elszámolások bizonylatai.

4.1. A befektetett eszközök nyilvántartása A nyilvántartás bizonylatainak megtárgyalása előtt célszerű átnézni az eszközök csoportosítását. A befektetett eszközök olyan eszközök, amelyek a vállalkozási tevékenységet tartósan, több ciklusan keresztül, legalább egy éven túl szolgálják. A befektetett eszközök három csoportra oszthatók: - Immateriális javak: olyan nem anyagi eszközök, amelyek közvetlenül és tartósan szalgálják a vállalkozási tevékenységet. Tárgyi eszközök: azok az anyagi eszközök, amelyek tartósan - közvetlenül vagy közvetett úton- szalgálják a vállalkozást, függetlenül attól, üzembe helyezésre kerültek-e vagy sem. A befektetett pénzügyi eszközök: más vállalkozásba befektetett pénzeszközök azzal a céllal, hogy vele tartós jövedelemre tegyenek szert vagy befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőséget érjenek el. A befektetett eszközök nyilvántartása - az ügyviteli munka keretein belül 282

- az eszköznyilvántartás feladata. Az eszköznyilvántartás naprakészen követi az eszközállomány változását, amelyet az eszközök állománybavételi, illetve az eszközök állománycsökkenési bizonylatokon rögzítenek A nyilvántartás az üzembehelyezéskor kezdődik, és a kiselejtezés vagy értékesítés alkalmával szűnik meg. Minden nyilvántartási és állományváltozási bizonylatnak tartalmaznia kell az eszközök azonosító adatait. A tárgyi eszközök nyilvántartásának főbb bizonylatai: - tárgyi eszköz egyedi nyilvántartó lap (épületek és egyéb építmények nyilvántartásához), - tárgyi eszköz egyedi nyilvántartó lap (gépek, berendezések és járművek nyilvántartásához), - tárgyi eszközselejtezési, -hiány, és -értékesítés elszámolási bizonylat.

4.2. A készletek nyilvántartása A készletek nyilvántartását alapvetően a tárolóhelyeken végzik. A készletekért felelős személy köteles a készletmozgásokat bizonylatokon rögzíteni, és a nyilvántartást naprakészen vezetni. A készletnyilvántartásnak információt kell szolgáltatni: - a saját termelésű készletek alakulásáról, - a készletek beszerzéséről, - a felhasznált készletek elszámolásáróL Ki kell mutatni: - a készleteket készletféleségenként természetes mértékegységben és pénzértékben, - az elfekvő készleteket A készletváltozások formáit és a hozzá tartozó bizonylatokat a 28. ábra szemlélteti. A készletváltozás legfontosabb bizonylatai a következők: - Készletbevételezési bizonylat: A vásárolt, illetve saját termelésű készletek raktárra vétele alkalmával a készlet beérkezésekor kell kitölteni, a szállító számlája vagy szállítólevele, illetve a szállítójegy, szállítójegyösszesítő alapján. - Szállítójegy: A saját termelésű készletek betakarításakor alkalmazott bizony283

lat. A készletbevételezési bizonylat alapbizonylata. A táblán kerül kitöltésre. Rávezetik a becsült tömeget, médegelés után a tényleges tömeget, majd ez alapján kerül a termény bevételezésre. Szállítójegy-összesítő: A szállítójegyek gyűjtőnyomtatványa, a készletbevételezési bizonylat melléklete. Csak azonos jellegű és tulajdonságú gazdasági eseményekről készült szállítójegyek összesíthetők ezeken a másodiagos bizonylatokon (pl. ugyanazt a búzafajtát, ugyanarról a tábláról, ugyanarra a tárolóhelyre szállítják).

NÖVEKEDÉS

CSÖKKENÉS

H

G F

c

Terméknyerés D

E

VÁLLALATON BELÜLI VÁLTOZÁS

Felhasználás Feldolgozás

A: Készletbevételezési bizonylat B: Szállítójegy, szállítójegy-összesítő C: Pl.: Fejési napló D: Készletbevételezési bizonylat E: Szállítójegy, belső szállítójegy F: Készletkivételezési bizonylat, keretutalvány, takarmányozási napló G: Készletkivételezési bizonylat H: Készletkivételezési bizonylat

28. ábra A készletek változásának formái és bizonylatai

284

-

Készletkivételezési bizonylat: A készletek értékesítése vagy a vállalaton belüli felhasználása során kerül kitöltésre. A bizonylaton fel kell tüntetni a raktár megnevezését, a vevő nevét és címét, valamint a kiadott készlet megnevezését és mennyiségét. A bizonylatot az átvevővel alá kell íratni és lebélyegeztetni, vagy az átvevőt helyettesítő okmányt (pl. szállítólevél) a bizonylathoz kell csatolni. Amennyiben a készlet a vállalaton belül kerül felhasználásra, úgy a vevő megnevezése helyett a felhasználó ágazatot kell a bizonylatra rávezet-

nL -

Keretutalvány: Az időszakonként vagy naponta rendszeresen ismétlődő, azonos célra történő kiadások regisztrálására szolgál. A fejrovatban a kiadható mennyiséget az utalványozási joggal rendelkező személy utalványozza. A bizonylat kiadási részébe a raktáros rendszeresen bejegyzi az egyszerre kiadott mennyiséget, ami nem lehet több, mint az utalványozott mennyiség. Az időszak végén a kiadott mennyiségeket összegzi, és egy tételben kiadási bizonylatot készít róla.

A készletek nyilvántartására raktárkönyvet vagy raktári árunyilvántartó lapot használnak. A raktárkönyv a készletek egy helyen történő nyilvántartását szolgálja. A készletváltozásokat folyamatosan kell vezetni, és a készleteket halmozottan kell nyilvántartani. A raktári nyilvántartás alapja növekedésnél a szállítójegy-összesítő, a szállítójegy és a készletbevételezési bizonylat, készletcsökkenésnél pedig a készletkivételezési bizonylat, a keretutalvány és a takarmányozási napló.

4.3. Az állattartás bizonylatai

Az állattartás gazdasági műveleteit követik nyomon, az állatállomány változását, a készletváltozásokat és a nyert termékmennyiséget rögzítik. Az állatállomány változásának formáit és bizonylatait a 29. ábra szemlélteti. - Állatállomány-bevételi bizonylat: az állatállomány darabszám- és testtömegnövekedésének rögzítésére használják, ami vásárlásból, szaporulatból és testtömeg-gyarapodásból következik be. A bizonylatra az állatok faját, fajtáját, korcsoportj át, mennyiségét és értékét, valamint a növekedés jogcímét jegyzik fel. - Állatállomány-kiadási bizonylat: az állatállomány csökkenésének rögzítésére szolgál. Adattartalma ugyanaz, mint az előzőnek, csak eltérőek az alapbizonylatai.

285

Beszerzés

* Allatállománybevételi bizonylat * Allatmérlegelési jegyzék

Belső

szállítás Korosbítás Á trninősítés Hízóba állítás

Értékesítés

* Altatállománykiadási bizonylat

* Allatállomány belső változási bizonylat

Kényszervágás

Szaporulat

* Allatállomány* Szaporulati

kiadási bizonylat

napló

* Altatállomány-

Felhasználás

bevételi bizonylat

* Allatál/ornányTömeggyarapodás

* Allatmérlegelési jegyzék *Allatállománybevételi bizonylat

kiadási bizonylat

Elhullás

* Elhullási napló

29. ábra Az állatállomány változásának formái és bizonylatai

286

-

-

-

-

-

-

-

-

Állatmérlegelési jegyzék: az állomány tömegében beállt változásokat rögzíti. Korcsoportonként, médegelés után kerül ki töltésre (darabszám és tömeg). A számadási részben a nyitóállományt, a hóközi változást és a záró állományt (összes darabszám és összes tömeg), valamint a korcsoport havi tömeggyarapodását tüntetik fel. Szaporolati napló: a szaporulatból származó állománynövekedés elsődleges bizonylata. A szaporolatot ivar szerinti tagolásban, darabszám és testtömeg feltüntetésével rögzíti. Az összesített adatai képezik az állatállomány-bevételi bizonylatának alapját, a napló lapja a bizonylat melléklete. Állatállomány belső változási bizonylat: a gazdálkodó egységen belüli mozgás regisztrálására szolgál. (Belső változás: a vállalaton vagy a telepen belüli szervezeti egységek közötti átadás-átvétel, ahol csak a szervezeti egységek készletállománya változik, a vállalat vagy telep összes állománya változatlan marad.) A bizonylaton fel kell tüntetni az állatok jellemző adatait és a változás jogcímét. A változási jogcímek a következők: - telepek közötti átadás, - korosbítás (magasabb korcsoportba léptetés), - átminősítés (magasabb minőségi fokozatha léptetés, pl. növendék vagy hízóállatból tenyészállatba), - hízóbaállítás (növendékből vagy tenyészből). Elhullási napló: az elhullások miatt bekövetkezett állománycsökkenés rögzítésére. Korcsoportonként, napi bontásban kell vezetni. Rá kell vezetni az elhullott állat adatait, tömegét és az elhullás okát. Az állatállomány-kiadási bizonylat mellékletét képezi. Állatszámadás mennyiségben és értékben: a különböző korcsoportok állományváltozásának hó végi kimutatására szolgál. Oszloponként a korcsoportok, soronként a változások jogcímei szerepe lnek. Takarmányozási napló: Összetett bizonylat. Egy telep havi takarmányfelhasználásának kimutatására szolgál. Egész hónapban folyamatosan vezetik napi bontásban, a napi állatlétszámnak megfelelően. Korcsoportonként külön lapot nyitnak Tejház számadása: a tejtermelés, átdolgozás és hasznosítás naponkénti feljegyzésére szolgál. Tejátvételi könyv: a feldolgozó vállalat felé szállított tej átadás-átvételére szolgál. A termelő és a feldolgozó közötti havi elszámolás alapja. Tejeladási nyilvántartás: az adott hónapban a dolgozók részére az előzetes befizetés vagy utólagos levonás alapján kiadott tej mennyiségét tartalmazza napi bontásban. Elszámolás tojástermelésről: a tojástermelés havi elszámolására szolgál.

287

4.4. A növénytermesztés bizonylatai A növénytermesztés bizonylataira feljegyzésre kerülnek: - a folyó év növénytermesztési adatai, - a következő év növénytermesztési adatai, - folyamatosan vezetett adatok. A folyó év növénytermesztési adatait az alábbi bizonylatokon jegyzik fel: - keretutalvány, - szállítójegy, szállítójegy-összesítő, - készlet be- és kivételezési bizonylat, - belső szállítójegy (a szállítójegy helyett, a vállalaton belüli készletezési helyek közti változásnál). A következő év érdekében végzett munkákat a folyó év növénytermesztési bizonylatain jegyzik fel, ágazati bontásban, amelyek a "mezei leltár" alapját képezik. A folyamatos adatvezetés (több éven keresztüli) az alábbi bizonylatokon történik: - Táblatörzskönyv - a táblák hasznosításával, művelési módjával, terméseredményeivel és talajviszonyaival kapcsolatos adatokat tartalmazza. - Öntözött táblák törzskönyve -ugyanazokat az adatokat tartalmazza, mint a táblatörzskönyv, valamint az öntözés műszaki adatait. - Ültetvények táblatörzskönyve - adatállománya a táblatörzskönyvével azonos. - Permetezési napló - amelyben a permetezés időpontját és helyét, a növénykultúrát, a növényvédőszer nevét, mennyiségét és dózisát kell rögzíteni.

4.5. Pénzügyi elszámolások nyilvántartásai A pénzforgalmi adatok rögzítésére szolgálnak. Adatállományuk a pénzügyi tervezéshez és ellenőrzéshez szükséges. - Számla: Értékesítéskor használjuk. Az első példány a vevőé, a többi az árbevétel elszámolására és ellenőrzésre szolgál. - Bevételi pénztárbizonylat: A pénztár pénzbevételeinek folyamatos vezetésére szolgál. Az első példány a befizetőé, egy példány a pénztárjelentés melléklete. - Kiadási pénztárbizonylat: Hasonló az előzőhöz, csak a pénztári kifizetések pénzforgalmát rögzíti. - Pénztárjelentés: A pénztár pénzforgalmáról készül. A napi forgaimat és a készpénzállományt rögzíti. 288

5. Pénztárkönyv, naplófőkönyv és kapcsolódó nyilvántartások 5.1. Pénztárkönyv A pénztárkönyv a pénztári készpénzforgalom elszámolására szolgál. A pénztárkönyv csak a legegyszerűbb esetekben alkalmazható. Jelentősebb bankszámlaforgalom esetén alkalmazása nem célszerű. Nem ad lehetőséget a tőke, a kötelezettségek és a követelések kimutatására sem. Mivel a pénztárkönyv kizárólag a pénztári forgalom elszámolására szolgál, ott van jelentősége, ahol közvetlen készpénzforgalom bonyolódik. A péztárkönyvnek tartalmaznia kell a következőket: A bevételek oszlopában: - az értékesítés árbevétele és bevételek: ide kell könyveini a bevételek áfa nélküli összegeit, melyek a jövedelemadó alapjába beszámítanak, egyéb, eredményt nem képező bevételek: pl. befizetendő társadalombiztosítási járulék, alkalmazottaktól levont személyijövedelemadó-előleg, felvett hitelek stb., fizetendő általános forgalmi adó: az áfa fizetésére kötelezettek esetében a bevételek után elszámolandó általános forgalmi adó, melyet az adóhivatal felé be kell fizetni. A kiadások oszlopában: - a költségnek minősülő kiadások áfatartalom nélkül, amelyek közé tartozik - az anyag- és árubeszerzés, - az alkalmazottak bére és közterhei, - egyéb termelési, kezelési költség és ráfordítás (pl. fuvardíj), - költségnek nem minősülő egyéb kiadások, pl. befizetett bírság, - levonható általános forgalmi adó: az áfa fizetésére kötelezettek esetében a vásárolt termékek és szolgáltatások általános forgalmi adó tartalma, melyet az adóhivataltól vissza lehet igényelni, - jövedelem-kivét: ide akkor írunk adatot, ha a vállalkozó a vállalkozásból saját céljára pénzt vesz ki. A pénztárkönyvbe kerülnek még (a fenti adatok elé) a bevételi és kiadási tételek azonosító adatai: a sorszám, a bizonylat kelte, a bizonylat sorszáma és a gazdasági esemény megjelölése (leírása).

289

5.2.

Naplófőkönyv

A naplófőkönyv sorszámozott, bekötött, nyomdai úton előállított könyv, amelyben több év pénztárforgalma rögzíthető. A naplófőkönyvben a gazdálkodás teljes üzleti pénzforgalmát rögzíteni kell. A pénzforgalmi tételeken kívül olyan tételeket is el kell számolni benne, amelyek mögött nem áll tényleges pénzforgalom, de amelynek elszámolását az egyszerűsí­ tett mérleggel kapcsolatos törvényi előírások kötelezővé teszik (pl. behajthatatlan pénzkövetelések leírása). A naplófőkönyv a pénzforgalmi rovatokon kívül pénzforgalmi részletező rovatokat is tartalmaz. Pénzforgalmi rovatok: - bankszámla: bevétel, kiadás, egyenleg, - pénztár: bevétel, kiadás, egyenleg. Részletező

-

rovatok: értékesítés árbevétele és bevételek, fizetendő általános forgalmi adó, termelési-kezelési költség és egyéb ráfordítások, anyagáru-beszerzés, munkabér és közterhei, egyéb termelési-kezelési költség és ráfordítás (üres, szabadon felhasználható rovat), egyéb kiadások, levonható általános forgalmi adó, követelések: növekedés, csökkenés, kötelezettségek: csökkenés, növekedés, pénzügyi eredmény elszámolása: csökkenés, növekedés, lejegyzett tőke és tőketartalék: csökkenés, növekedés.

5.3. Bevételi és költségnyilvántartás Bevételi és költségnyilvántartást vezet az az önálló tevékenységet folytató magánszemély (nem egyéni vállalkozó), aki jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, és áfalevonási jogot nem érvényesít, illetőleg nem alanya az általános forgalmi adónak. A bevételi és költségnyilvántartás a jövedelemszerző tevékenységgel megszerzett bevételeket és költségként elszámolható kiadásokat elkülönítetten tartalmazza. 290

A bevételek és költségek sorszámának és összegének bejegyzése mellett fel kell tüntetni azok keltét, valamintakifizető megnevezését, a tevékenység megjelölését, az egyes tevékenységek bevételének teljes, adóelőleggel nem csökkentett összegét és az egyes tevékenységekhez tartozó, költségként elszámolható kiadásokat, valamint a levont adóelőlegeket A költségeket csak névre szóló számlávallehet elszámolni. Bevételi nyilvántartás Bevételi nyilvántartás vezetésére ad lehetőséget a számviteli törvény annak a magánszemélynek (nem egyéni vállalkozó), aki a vállalkozási tevékenységéből adódó jövedelmét a bevételéből költséghányad vagy jövedelemhányad alapján számolja el. A bevételi nyilvántartásban sorszámmal, dátummal és a kifizető megnevezésével kell feltüntetni a bevételek teljes összegét és a levont adóelőleget Vevőkkel (megrendelőkkel)

szembeni követelések nyilvántartása A gazdálkodónak az eladásból, munkateljesítésből, szolgáltatásból származó követeléséről, a követelésekből befolyt összegekről nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásban az áruszállításból, a szolgáltatás teljesítéséből származó általános forgalmi adót is tartalmazó követelést a kibocsátott számlák szerinti idő­ rendben kell kimutatni. A szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása A vállalkozónak a vásárlásból, a szolgáltatás igénybevételéből származó tartozásairól, a tartozás kiegyenlítésére átutalt összegekről nyilvántartást kell vezetnie. Az általános forgalmi adót is tartalmazó tartozást az elfogadott számlák szerint időrendben, a számla szerint elismert összegben kell kimutatni. Tárgyi eszközök nyilvántartása A vállalkozónak a tevékenységéhez használt tárgyi eszközeiről egyedi nyilvántartást kell vezetnie. Ebből állapítható meg a költségként érvényesíthető értékcsökkenési leírás összege. Immateriális javak nyilvántartása A vállalkozónak az immateriális javakról is nyilvántartást kell vezetnie. Tőkejövedelmek nyilvántartása A gazdálkodónak a tulajdonában lévő értékpapírokról, valamint a gazdasági társaságban lévő vagyoni részesedéséről is nyilvántartást kell vezetnie.

291

Munkabérek és más személyi jellegű kifizetések nyilvántartása A gazdáikadóknak az alkalmazottak és más személyek számára kifizetett összegekről, tartozásokról és követelésekről személyenkénti nyilvántartást kell vezetme. Árnyilvántartás A kereskedelmi tevékenységet folytató az általa beszerzett árukról ámyilvántartást köteles vezetni az alábbi tartalommal: - az áru (azonosításra alkalmas) megnevezése, egysége, mennyisége, - a beszerzési és fogyasztói ár. Alvállalkozói nyilvántartás Az a vállalkozó, aki tevékenységét fővállalkozóként végzi, az alvállalkozókról a részükre kifizetett összegekről alvállalkozói nyilvántartást köteles vezetni. A nyilvántartásba minden készpénzzel vagy más módon kiegyenlített alvállalkozói számla alapadatát szerepeltetni kell. Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása A szigorú számadású nyomtatványokról, bizonylatokról olyan nyilvántartást kell vezetni, amely biztosítja elszámolhatóságukat A nyilvántartásnak a következő adatokat kell tartalmaznia: - a nyomtatvány neve, számjele, a tömb sorszámai (-tól -ig), - a beszerzés és használatbavétel kelte, - a felhasználás és selejtezés kelte.

5.4. Beszámoló,

egyszerűsített

mérleg

Beszámoló A gazdálkodó szervezet működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről a naptári év könyveinek lezárását követően a törvényben meghatározott könyvvezetéssei alátámasztott beszámolót köteles készíteni. A vállalkozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének részterületei a következők: A) Éves beszámoló (kettős könyvelésen alapuló), amelynek részei: - mérleg, - eredménykimutatás, - kiegészítő melléklet, - üzleti jelentés.

292

B)

Egyszerűsített

szei: - az - az - az

éves beszámoló

(kettős

könyvelésen alapuló), amelynek ré-

egyszerűsített

beszámoló mérlege, beszámoló eredménykimutatása, egyszerűsített beszámoló kiegészítő melléklete. egyszerűsített

C) Összevont (konszolidált) éves beszámolót és összevont üzleti jelentést is köteles készíteni az a vállalkozás, amely egy vagy több vállalathoz fűződő viszonyában anyavállalatnak minősül, továbbá az a vállalat, amely a közös vezetésű vállalkozásban 50%-ot meghaladó tulajdoni hányaddal rendelkezik. D)

Egyszerűsített

mérleg és eredménykimutatás

Egyszerűsített

mérleg mérleget készíthet az a magánszemély, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, egyéb- a jogszabályban meghatározott- csoport vagy szövetkezet, amely egyszeres könyvvitelt vezetett, és éves nettó árbevétele- két egymást követő naptári évben - nem haladta meg az 50 millió Ft-ot, fiiggetlenül az általa foglalkoztatottak létszámától és a mérlegfőösszegtől. Az egyszerűsített mérleg vállalkozási formára szabott feltétele (a felsorolt vállalkozási formák) azt a célt szolgálja, hogy egyszerűsített médeget elsősorban csak olyan formában működő vállalkozás készíthessen, amelyeknél üzleti kötelezettségeikért a tulajdonosok korlátlanul és egyetemlegesen felelősek. Az egyszerűsített médeget a 2. melléklet tartalmazza. Egyszerűsített

A mérlegegyezőség elve szerint: összes eszköz = összes forrás Az egyszerűsített mérleg elkészítésével kapcsolatos előírások a következők: - Az egyszerűsített médeget az előírt szerkezetben és legalább az előírt részletezésben, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett egyszeres könyvvitel (pénzforgalmi könyvelés, kiegészítő nyilvántartások, leltárak) adatai alapján, világos és áttekinthető formában kell elkészíteni. A vagyoni, pénzügyi helyzetben beállott változások bemutatása érdekében az egyszerűsített mérlegben minden tételnél fel kell tüntetni az előző naptári év megfelelő adatát az összehasonlíthatóság céljából. (Amennyiben a vállalkozás az előző évben már működött.) Az eszközöket és forrásokat a mérlegben bruttó módon kell kimutatni. Az egyszerűsített mérleg készítésekor az immateriális javak és tárgyi eszkö293

-

zök értékcsökkenését, valamint az értékvesztéseket el kell számolni, függetlenül attól, hogy az eredmény nyereség vagy veszteség. Az adatokat a mérlegben ezer Ft-ban kell szerepeltetni.

Az egyszerűsített mérleg készítésének sajátosságai: - Az egyszeres könyvvitelt vezetők által készítendő beszámoló eredménykimutatást, kiegészítő mellékletet és üzleti jelentést nem tartalmaz. Az egyszerűsített mérleg eredménytartalékot, az előző évek áthozott veszteségét és az éves eredményt elkülönítve nem mutatja ki, ezeket tartalék elnevezéssel kell szerepeltetni. Időbeli elhatárolást sem a bevételek, sem pedig a költségek tekintetében nem enged meg. A kötelezettségek és a követelések összegében az áfaösszeget nem lehet figyelembe venni. Az egyszerűsített mérleg kötelezően előírt részletezése minimális, az eszközök és források legátfogóbb csoportjaira terjed ki.

5.5. Leltározás, leltár A vállalkozás tevékenysége során felhasználja eszközeit, anyagait, ugyanakkor eszközöket vásárol, termékeket állít elő és értékesít. Az eszközök és anyagok a termelés folyamatában állandó mozgásban vannak, mennyiségük folyamatosan változik. A változásokról bizonylatokat kell készíteni. Ez lehetövé teszi, hogy az év bármely időszakában megállapíthassuk, hogy mekkora eszközállománnyal és készlettel rendelkezünk. A nyilvántartásaink pontosságát ellenőrizhetjük, ha az eszközök és készletek mennyiségét felmérjük Az eszközök és készletek mennyiségének tényleges megszámlálással és méréssel való megállapítását nevezzük leltározásnak A felmérés eredményét tartalmazó kimutatás a leltár. A leltár olyan tételes kimutatás, amely a gazdálkodó eszközeit mennyiségben és értékben, forrásait pedig értékben, egy meghatározott időpontban, a lehető legteljesebb részletezéssei tartalmazza. A leltározás során elvégzendő felada tok: - a gazdálkodó kezelésébe adott vagy tulajdonát képező eszközei, valamint azok forrásai tényleges mennyiségének megállapítása, - hiányok és többletek megállapítása és azok rendezése, - könyvelési adatok és a leltár során felvett tényleges adatok egyeztetése. 294

A leltározás célja: - a mérleg valódiságának biztosítása, - a könyvelés ellenőrzése, helyesbítése, - a tulajdon védelme, - a gazdálkodás vezetői részére hiteles, pontos adatszolgáltatás. A leltár fajtái készítésük időpontjaszerint lehet: - nyitó leltár (megalakuláskor), - záró leltár (felszámoláskor), - médeget alátámasztó leltár (év végén), - ellenőrző leltár (bármikor).

A leltárral szemben támasztott követelmények: - a teljesség, - a valódiság, - a világosság. A teljesség: azt jelenti, hogy a leltárnak a vállalkozó valamennyi eszközét és forrását tartalmaznia kell. A valódiság: a leltározás során felvett leltár a tényleges mennyiségeket és a helyesen megállapított értékeket tükrözi. A világosság: követelménye azt fejezi ki, hogy a leltárnak áttekinthetően -leltári helyenként és ezen belül fajta, típus és minőség szerinti részletezéssei - kell tartalmaznia az eszközöket. A leltárral szembeni alaki követelmények - a bizonylatok (leltárfelvételi dokumentumok) és egyéb dokumentációk (jegyzőkönyvek, kimutatások) előírás szerint, egyértelmű és hiánytalan kitöltése, - a szükséges záradékok és aláírások megléte. A leltárnak tartalmaznia kell - a vállalkozó megnevezését, - a leltározási hely megjelölését, - a bizonylatok sorszámát, - a leltározás megkezdésének és befejezésének időpontját, valamint a leltár fordulónapját, - a leltározott eszközök és források tényleges mennyiségét, mennyiségi egységét, egységárát és összértékét, - a leltárkülönbözet (hiányok és többletek) kimutatását, 295

-

a leltározásért és az személyek aláírását.

ellenőrzésért felelős,

valamint a számadásra kötelezett

A leltár a mérleg alapokmánya, mivel: - szabályszerű leltár nélkül a mérleg nem nyújthat megbízható adatokat az eszközök és források meglétéről, - a főkönyvi számlák csak a leltár alapján helyesbített könyvelés után tartalmazhatnak valós adatokat, így biztosítható a mérleg és a könyvelés adatai közötti egyezőség. A leltározás két módon végezhető el: - Mennyiségi felvétellel: amely tényleges megszámoláson és mérésen alapul. - Egyeztetéssel: amelynek során a főkönyvi számlákat hasonlítják össze az analitikus nyilvántartásokkaL A gazdálkodóknak - a számviteli törvénnyel összhangban - célszerű leltározási szabályzatot készíteni és a leltározás lebonyolítását ez alapján végezni. Ebben rögzíteni kell: - a leltározás ütemtervét és módját, - a selejtezési ütemtervet, - a leltárral szembeni követelményeket, - a leltározási bizonylatokat, - a leltárkülönbözetek jegyzőkönyvezését, a készletkezelők felelősségét, a leltárhiány rendezésének módját, - a leltár ellenőrzését. A leltárfelvételi jegy és ív amennyiségi felvétel alkalmával kiállított, szabványosított, szigorú számadás alá tartozó bizonylat. A leltározási jegyzőkönyv a leltározáskor a leltárfelel ősök, készletkezelők elszámoltatása alkalmával készített okmány (bizonylat).

296

VIII. Munkatani, szervezési és vezetési ismeretek

A gazdálkodás célja a termelés erőforrásainak célszerű felhasználásán, az erő­ források felhasználásának megszervezésén keresztül valósul meg. A gazdálkodás minden esetben szervezést is jelent, mind a döntések előkészítése, mind pedig annak végrehajtása terén.

l. A munka, a munka szervezése és mérése A munka, mint tevékenység egyidős az emberiséggel. Mindenkinek szüksége van olyan tevékenységre, amely személyiségének fejlődését segíti, motivált állapotát kielégíti, és az sem utolsó szempont, hogy az erkölcsi és/vagy anyagi megelégedettséggel jár. Magyarul az önmegvalósítás me ll ett a munkánk jelenti a kenyerünket is. Munkának nevezzük továbbá az ember által energia kifejtése révén hasznos, rendszerint ellenszolgáltatásért elvégzett különböző tartalmú tevékenységeket. A munka valójában tudatos, cél-, eredményorientált tevékenység, amely hatást gyakorol a személyiségre, a társas és magánéletre egyaránt. A munka jellege, keretei és hatásfoka a történelem során folyamatosan változott, mivel az ember igyekszik kevesebb fáradsággal életben maradni, ezért leginkább olyan eszközök előállításán fáradozik, amelyek a munka testi, fárasztó jellegét csökkentik vagy megszüntetik. A munka tehát olyan céltudatos emberi tevékenység, amely termelési eszközök, anyagi javak és szolgáltatások előállítására irányul.

1.1. A munkaszervezés feladata és alapfogalmai A munkaszervezés alapvető feladata a gazdaságilag hatékony munkavégzés elősegítése, a munka termelékenységének, hatékonyságának és eredményességének növelése. Alapfogalmak Munkaidő-felhasználás:

olyan időmennyiség, amelyet egy adott munkafeladat elvégzésére fordítottak a jellemző körülmények között. Nagyságát időméréssei a már működő munkafolyamatban állapítják meg. Munkaidő-szükséglet: olyan időmennyiség, amely egy adott munkafeladat meg297

határozott rninőségben történő elvégzéséhez a jellemző körülrnények között szükséges. A rnunkafolyarnat tervezésekor határozzák meg. Éves munkaidőalap: egy dolgozó által évente ledolgozható rnunkanapok összege, ami kevesebb a naptári napok szárnánál, rnert azt csökkenti a rnunkaszüneti, a betegállományban és szabadságon töltött napok száma. A munkahét: rnunkanapban vagy rnunkaórában rnért időtartamát törvényileg szabályozzák, illetve szerződésben rögzítik. A munkanap: hosszát és az esetleges túlrnunkát a rnunkahéten ledolgozandó órák számát figyelembe véve szabályozzák. Üzemidő: a rnunkában résztvevő gépek, berendezések rnűködési ideje, amelyet üzemórában vagy üzemnapban rnémek. Műszakidő: a többrnűszakos rnunkarendben dolgozók egyezményes, rnunkában töltött ideje. A munkaidő struktúrája: a rnunkában töltött idő szerkezete, amely arról tájékoztat, hogy a dolgozó rnunkaidejének rnilyen hányadát fordítja produktív tevékenységre, illetve rnilyen arányt képvisel az improduktív vagy veszteségidő. A produktiv (hasznos) idő a rnunkafeladat megoldását szolgálja. Alkotóelemei: - főidő, rnellékidő (amely feltétlenül szükséges a rnunkavégzéshez)- együttesen alapidő, - rnunkahely-kiszolgálási idő, pl. előkészület, befejezés, karbantartási idő, - rneghibásodások és üzemzavarok elhárításának ideje. A szükséges pihenőidő: magában foglalja a fáradás kornpenzációjára fordított időt.

Az úti idők a telephelyről a rnunkahelyre és vissza, valarnint a rnunkahelyek közötti közlekedés időszükségletének összege. Veszteségidő: a gépek rneghibásodása, rossz rnunkaszervezés vagy objektív okok rniatt következhet be. A munkaidő kihasználtsági foka: megmutatja, hogy a rnunkaidőn belül rnilyen hányadot képvisel a főidő. Százalékban vagy tizedes törtben adják meg. Racionalizálás (ésszerűsítés): ha a rnunkatevékenységet, illetve a rnunkarendszert arra alkalmas rnódszerrel rnegvizsgáljuk, majd a vizsgálati eredményt felhasználva a racionalizálási célrendszemek rnegfelelően átalakítjuk. A munkahely: termelési alapegység, a rnunkavégzéshez szükséges tárgyi tényezők és területek összessége, amely anyagi és információs kapcsolatokkal rendelkezik. A munkamódszer: a dolgozó számára előírt rnunkarnozgások, rnunkafogások sorozata, amelyek végrehajtásával a rnunkafeladat elvégezhető. Arra kell törekedni, hogy a rnunkarnódszer elősegítse, hogy a produktív idő rninél nagyobb legyen, figyelembe véve az egészség és a rnunkaképesség megóvásának szempontj ait. 298

1.2. A munka hatásfokának vizsgálata A munkatermelékenységi mutató (M1): az egységnyi mékmennyiséget (Q) adja meg.

idő

alatt (t)

előállított

ter-

M=Q_ t

t

M1 = a munkatermelékenység mutatója Q = az előállított termék, szolgáltatás mennyisége (t, db, l, m 3 stb.) t = a felhasznált munkaidő (munkaóra, munkanap stb.) A munkaigényességi mutató a munkatermelékenységi mutató reciproka, amely kifejezi az egységnyi termék vagy szolgáltatás előállítására felhasznált munkaidő mennyiségét. A munkaidő-kihasználáson a munkára előirányzott idő kihasználtsági fokát értjük. Olyan viszonyszám (százalék vagy tizedes tört), ami a munkavégzésre fordított tényleges és a teljes munkaidő arányát jellemzi. A munka hatékonysága a munkatevékenység meghatározott idő alatt elért eredménye. Kifejezi, hogy a hatékonysága növelhető, ha egységnyi idő alatt több terméket, szolgáltatást, vagy egységnyi idő alatt azonos, de nagyobb haszncsságú (értékesebb) terméket, vagy szolgáltatást, vagy egységnyi termék előállítására kevesebb munkaidőt használunk fel.

Mh = a munka hatékonysági mutatója E = az elért gazdasági eredmény (árbevétel, jövedelem) A = viszonyítási alap (munkaóra, munkanap, dolgozói létszám stb.) A munka eredményességén a célkitűzéshez való közelítés mértékét értjük. Az elért célkitűzésben szereplő eredmény %-ában fejezzük ki. A munka gazdaságosságáD a gazdasági eredmény a teljes ráfordítás összevetésével jellemezhető: - adott ráfordítás mellett a lehető legnagyobb gazdasági eredmény elérése, - a tervezett eredmény elérése a lehető legkisebb ráfordítássaL

299

1.3. A munkanormák meghatározása A munkanormák meghatározásának leggyakoribb módszerei: Globális (összegező) módszerek - becslés, - az összehasonlítás módszerei- már meglévő ún. bázis normákhoz hasonlítják a bevezetendő normákat. Statisztikai módszerek- teljesítményadatainak átlagát veszi alapul az új normák kialakításához. Analitikus módszerek: - időelemzés, - normaalapok felhasználása, - elemi időállandók felhasználása, - nomogramok alkalmazása. A munkanormák alkalmazása és karbantartása: kidolgozásuk után és a bevezetés előtt tájékoztatni kell a dolgozókat a normák alkalmazásának céljáról, gondoskodni kell a begyakoroltatásról és a szükséges feltételek biztosításáról.

1.4. A munkatermelékenység növelésének lehetőségei A munkatermelékenység színvonala számos tényező függvénye. Ezek eredetük és hatásuk szerint is különbözőek lehetnek. A munkatermelékenységre ható tényezőket a 30. ábra mutatja. A munkatermelékenység növelésének legfontosabb forrása a termelés mű­ szaki színvonalának emelése. A legnagyobb mértékű növelést gépesítéssei érhetjük el. Annál nagyobb ütemű a munkatermelékenység növekedése, minél nagyobb a munkafolyamat gépesítése. Az éghajlati viszonyokat is célszerű figyelembe venni. Az egyes évek változatos időjárása az átlagtermésekjelentős ingadozását okozza. Ezért a munkatermelékenységet több év átlagtermésének figyelembevételével is meg kell állapítani. A dolgozókat a munkatermelékenység növelésében anyagilag közvetlenül érdekeltté kell tenni. Ez a termelési eredménnyel, a ráfordításokban elért megtakarításokkal, premizálással, újítások, ésszerűsítésekjutalmazásával érhető el.

300

Társadalmi tényezők

Termelési viszonyok

Munkaerő

szakképzettsége és kulturáltsága

Talaj

Éghajlat

Munkaeszközök mennyisége és technikai színvonala

30. ábra A munkatermelékenységre ható tényezők

1.5. A munkanapfelvétel A munkanap-felvételi eljárás annak a megállapítására szolgál, hogy a munkaidő a különböző tevékenységek között hogyan oszlik meg. Célja az időmegoszlások megállapítása és azok elemzése. A munkanap-felvételi eljárás három szakaszra oszlik: - előkészítés, - a munkanapfelvétel időtanulmánya, - a nyert adatok feldolgozása, elemzése. A munkanapfelvétel előkészítése körültekintő szervezést igényel. Legjelena felvételt végző személy kiválasztása. Olyan embert szabad kiválasztani, aki a munkavégzést, a munkafolyamatokat, a munkakörülményeket szakmailag pontosan ismeri, és azokat értékelni is képes. A felvételt készítő feladata a dolgozók tájékoztatása. A dolgozóknak ismerniük kell a felvétel célját, lefolyását, így megfelelő kapcsolat alakul ki a felvételező és a dolgozók között. A munkanapfelvétel előkészítéséhez tartozik a vizsgálat céljának megfelelő felvételi lapok összeállítása. tősebb

301

A munkanapfelvétel időtanulmánya elvégzéséhez két alapvető eljárás alakult ki: Folyamatos munkanapfelvétel: a munkavégzést a munkakezdéstől a munka befejezéséig figyelemmel kíséri. E tevékenység során egy munkanap, ill. egy műszak alatt mérjük a munkások tevékenységét. A munkaidő-felhasználás pontos megállapítása érdekében minden munkás tevékenységéről felvételt készítünk, tehát munkásonként egy-egy felvételezőre van szükség. Mintavételes munkanapfelvétel: Ezt az eljárást a hosszadalmas és költséges folyamatos munkanapfelvétel helyett szokás alkalmazni. Ugyanis viszonylag rövid idő alatt egy munkahely összes időfelhasználásáról adatokat nyerhetünk. Pl. egy istállóban egyszerre figyelhetjük meg az összes munkás tevékenységét. Ily módon kevesebb felvételezőre van szükség, és a költségek is csökkenthetők. Tulajdonképpen pillanatfelvételeket készítünk, a folyamatos munkaidőből kiválasztunk egy-egy szakaszt, és az időpontonként észlelt tevékenységeket jegyezzük fel. Végeredményben a munkaidőből egy-egy mintát veszünk. A felvételi adatok értékelése. A vizsgálat során nyert adatokat a vizsgálat céljának leginkább megfelelő értékelési módszerrel elemzik, majd a kapott értékekből következtetnek a vizsgált munkafolyamat eredményességére.

2. A termelés szervezése A szervezés tudatos, módszeres tevékenység annak érdekében, hogy az események akkor, és olyan mértékben, és úgy történjenek meg, ahogy mi szeretnénk. A szervezés olyan tevékenység, amelynek feladata a különböző cselekvések elemei közötti kapcsolat, összhang kialakítása, és a végrehajtás elemeinek összehangolt működtetése. A szervezés elsődleges célja tehát az összhang megteremtése, annak fenntartása, valamint az összehangolt tevékenységi elemek folyamatos működtetése.

2.1. A termelési irányok és méretek megválasztása A termelési szerkezet, azon belül az egyes ágazatok nagysága, egymáshoz viszonyított aránya évről évre változik, és ez egy állandóan ismétlődő folyamat. A megválasztott ágazatok között úgy osztják fel a cég erőforrásait, hogy együttesen a legnagyobb eredmény elérését biztosítsák. Így alakítják ki a tényleges termelési szerkezetet. Ez a tevékenység évente ismétlődő folyamat, ahol figyelembe kell venni a cég erőforrásait és a közgazdasági környezeti viszonyokat. 302

A termelési szerkezet kialakítására számtalan tényező hat. Nézzük ezek közül a legfontosabbakat: Belső

felhasználási és értékesítési lehetőségek A vállalatnak előre terveznie kell termelési szerkezetét. Saját felhasználás esetén a tervezett és a tényleges felhasználás között kevés eltérés van, tehát a termelési szerkezet kialakítása szempontjából elég nagy biztonsággal kalkulálható. Nagyobb problémát jelent az értékesítés mennyisége és összetétele. A piaci kereslet-kínálati viszonyok folyamatosan változnak, ezért nehéz az értékesítés tervezése, főleg hosszútávon. Nehezíti ezt- főleg a növénytermesztés esetében -,hogy a tervezés időbenjelentősen megelőzi a termékek megjelenését (1/2- 3/4 év). Ezért itt elengedhetetlenül fontos a piackutatás (a várható piaci igények felmérése), és az értékesítések szerződésalapú biztosítása. Ez a két tényező együttesen határozza meg a termelési szerkezet kialakítását, ahol meghatározó szerepe az értékesítésnek van. Korlátozott erőforrások Az erőforrások egy része nem áll mindig rendelkezésre olyan mennyiségben, mint ahogy azt a kedvező termelési szerkezet kialakítása igényelné. Ezért az ilyen erőforrásokat kapacitásegységekre bontjuk, és az egyes egységeket mindig annak az ágazatnak adjuk, amelyik a legnagyobb eredményt éri el vele. Így a korlátozott erőforrások a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a vállalat eredményéhez. Az erőforrások korlátozottságának három oka lehetséges: - A piaci kínálat, illetve a beszerezhetőség. - A rendelkezésre álló fizetőeszköz mennyisége. - A tárolókapacitás hiánya. Talajtípus, talajminőség A növényeknek speciális talajigénye van, amelyen a genetikaiképességéta legnagyobb mértékben ki tudja fejteni. Ez a tényező a gazdaságosan termelhető növények körét határozza meg. Az optimálistól eltérő talajtípus esetén a termés menynyiségében és minőségében csökkenés áll be. Műszakí színvonal Az elvégezhető munkák mennyiségét meghatározza a gépek kapacitása, így közvetetten az ágazatok méretét is. A műszaki színvonal szűk keresztmetszetét abetakarítógépek jelentik. A betakarítás viszonylag szűk időintervallumától való eltérés a hozamban mennyiségi és minőségi veszteséget eredményez. Ezért a betakarítógépek összteljesítménye meghatározza a termőterület felső határát a következők szerint:

303

T=NxQxi T = maximált ágazati méret N = betakarítógépek száma Q =egy gép napi teljesítménye I= optimális betakarítási idő (napokban) Az ágazat termelési célkitűzése Az ágazat méretének meghatározója. Pl: takarmánytermesztésre nagyobb területre van szükség, mint vetőmagtermesztésre. N ernzetgazdasági igények Differenciáltan érintik a termelőket Az ország különböző régióiban más-más a domináns termék a kereslet szempontjábóL A termelési szerkezet kialakításánál vegyük ezt is figyelembe. Munkaerő

ellátottság Szintén szerkezetalakító tényező. Ha kevés a munkaerő, akkor a kis mértékben munkaerő-igényes ágazatokat helyezik előtérbe. Ha sok munkaerővel rendelkezik a vállalat, akkor a- foglalkoztatási kényszer miatt- munkaerő-igényes ágazatok kerülnek előtérbe a termelési szerkezetben.

2.2. Az

áru-előkészítés,

2.2.1. Az

beszerzés és értékesítés szervezése

áru-előkészítés

szervezése

A mezőgazdaságban megtermelt termények és termékek többsége "nyers" formában nem alkalmas arra, hogy piacra kerüljön, ezért a megtermelésük után egy áruvá készítési (áru-előkészítési) folyamaton kell átmenniük A terméket esetenként már a betakarítás alkalmával, többségüket azt követően, bizonyos kezeléseknek kell alávetni. Ezek a kezelések - amelyek a termék természetétől függően változhatnak - értéknövelő tényezők. Az áruvá készítés folyamata: a tisztítás, a válogatás és osztályozás, valamint a csomagolás. A tisztítás során a termék összképét rontó felesleges elemeket távolítják el (pl. föld, szárrészek), amelyek csökkentik a termék eladhatóságát A tisztításnak két formája létezik: a nedves és a száraz tisztítás. A válogatás, valamint az osztályozás szerepe elsősorban azon mezőgazdasági termékek esetében jelentősek, amelyek végső fogyasztásra kerülnek. Az ipari feldolgozásra kerülő termékek egy részénél szintén fontos a válogatás és osztályozás 304

(pl. hűtőipari), a többiek esetében kisebb jelentőségű (pl. szeszipar, konzervipar). A válogatás egyes termékek esetében már a szedéskor megtörténik. A kezelés formáit részben a szabványok, részben a vevő igényei határozzák meg. A válogatásnak két alapvető formája van: - kézi válogatással, - gépi válogatással. Az osztályozás a termékek minőségi kategóriánkénti szétválogatása, amelyek keretében a termékek a különböző minőségi jellemzők szerint kerülnek elkülönítésre. A minőség szerinti osztályozást általában követi a méret szerinti osztályozás. Méret szerinti osztályozásra csak a minőségre szétválogatott termékek kerülnek, amelyeket nagyságuk és súlyuk alapján további osztályokra bontanak. Aminőség és méret szerint szétválogatott, illetve csomagolt termékek a fogyasztói piacon előnyösebben értékesíthetők. A csomagolás a termék áruvá készítésének utolsó technológiai folyamata. A gyártmánytechnológia tervezésekor a csomagolás technológiáját is messzemenően figyelembe kell venni. Gyakran a csomagolási mód, a göngyöleg, az árutovábbítás lehetősége befolyásolja a termék előkészítését a szállításra. A csomagolás a teljes újratermelési folyamatban a termelés és a fogyasztás között helyezkedik el. A csomagolási tevékenységet csoportosíthatjuk a csomagolás feladata szerint. Így lehet: - szállítási csomagolás, amely a külső hatások ellen nyújt védelmet, védi a környezetet, és a szállítási, tárolási feladatokat könnyíti, - A gyűjtőcsomagolás meghatározott mennyiségű előre csomagolt vagy csomagolatlan termék nagyobb egységbe foglalását jelenti, - fogyasztói csomagolás alatt a terméket a fogyasztóig kísérő csomagolást értjük. Aszerint, hogy a csomagolás anyaga hányszor kerül felhasználásra, megkülönböztetünk: - eldobható csomagolást, - visszatérő csomagolást. A marketing szemlélet előtérbe kerülésével, az áruválaszték bővülésével, az önkiszolgáló értékesítési rendszer fejlődésével a csomagolás egyre inkább előtér­ be lépő feladata az értékesítés elősegítése. Ma már a vásárló döntéseiben számottevő szerepe van a külső megjelenésnek, a figyelemfelkeltő és vételre ösztönző jellegnek, vagyis a csomagolás reklám305

hatásának. A csomagolás értékesítést elősegítő jellege a következőkben jelentkezik: - a vonzó küllem (megjelenés), a figyelemfelkeltés a termék legfontosabb tulajdonságait, a mai kor emberének esztétikai igényeit is kifejező anyaggal, formával, színnel és grafikai megoldásokkal érhető el, a fogyasztói érdekek szem előtt tartását szolgálja a csomagolás, ha olyan mennyiségben adagoljaa terméket, amennyit a vásárló egyszerre használ fel, vagy megvenni célszerűnek tart. Ide tartozik a helyes tájékoztatás a termék tulajdonságairól, beleértve az árat és a felhasználás módját is, egyéb, vásárlásra ösztönző elemek között említhető a csomagolás ajándékozásra alkalmas jellege, a csomagolóeszköz felhasználhatósága egyéb célra, a kezelést és felhasználást megkönnyítő kialakítás.

2.2.2. A beszerzés szervezése

A szükséges anyagokat, szolgáltatásokat, melyeket a vállalat nem tud előállítani, a piacról kell beszerezni. A szükséges anyagok beszerzése mindig megelőzi a termelési, szolgáltatási folyamatokat. A beszerzés megszervezésénél figyelembe kell venni, hogy a készletek beszerzését nem szabad az utolsó pillanatra hagyni, mert ez veszélyezteti a tevékenység folyamatosságát. A termelő cégek általában nem rendelkeznek az árutermeléshez szükséges összes feltétellel, ezért egy részük beszerzéséről és a beszerzett készletek tárolásáról is gondoskodni kell. A beszerzés szervezésénél szükséges néhány fontosabb dolgot figyelembe vennünk, melyek a későbbiekben befolyásolhatják a termelés eredményét. - A beszerzési ár: Ma már a termékek kis része tartozik a hatósági ár alá, nagy részük szabadáras. Meg kell találnunk az a beszerzési forrást, amely - az egyéb tényezőket is figyelembe véve - a legkedvezőbb beszerzési árat biztosítja számunkra. A telephely és a beszerzési hely távolsága: A szállítási költségeken keresztül realizálódik a termelésünk eredményességében. A folyamatos készletellátás biztonsága: A termelés folyamatasságán keresztül hat az eredményre. A készlethiány miatti kényszerleállás többletköltséget okoz, és csökkenti az előállított termékmennyiséget. Mindkettő eredménycsökkentő hatású.

306

A beszerzési kapcsolatok biztosítják a vállalat erőforrásait. A beszerzési rendszer legfontosabb alapelemei a következők: - a beszerzési célok meghatározása, - a beszerzési folyamat szakaszai, - a beszerzésben szerepet játszó, úgynevezett beszerzési központ meghatározása, - a beszerzési alaptípusok és azok jellemzői. A marketing szakirodalom a beszerzési célokat a következőképpen határozza meg: a megfelelő terméket a megfelelő mennyiségben, a megfelelő áron és a megfelelő helyen. A legfontosabb beszerzési célok a következők: a termék elérhetősége akkor és ott, ahol szükség van rájuk, a megfelelő termékminőség biztosítása, amely összhangban van a tervezett termék jellemzőivel, - a termék elérhetőségével és minőségével összhangban lévő beszerzési ár biztosítása, - a termékhez kapcsolódó szolgáltatások (pl. csomagolás) maximalizálása, - a hosszú távú szállítói, beszerzői kapcsolatok kialakítása és fejlesztése. A vállalat és a szervezetek beszerzési tevékenysége összetett feladat, amelyben különböző csoportok és egyének vesznek részt a folyamat előkészítésében, a döntésekben és a megvalósításban. -

A beszerzési folyamat három részre bontható. l. Az első a szerződéskötési fázis: ennek során történik a piac felmérése, a potenciális szállítók megtalálása és az ártárgyalások lefolytatása. 2. A második a megrendelési vagy franzakciós fázis: már megvannak a szállítók, így a velük való folyamatos kapcsolattartást, annak adminisztrációját- tényleges megrendelés, szállítás, fizetés - kelllevezényelni. 3. A harmadik fázis ennek az egész tevékenységnek az értékelése: milyen volt a termékek minősége, pontos volt-e a szállító, és így tovább. A beszerzés egyike a vállalati működés hagyományos területeinek, azonban az ellátásilánc-szemlélet megjelenése és egyre szélesebb körű alkalmazása új módszereket követel meg ettől a szakmától is. Az új szemlélet nyújtotta eszközrendszer jelentősen hozzájárulhat a költségek csökkentéséhez, a szállítói erőforrások jobb kihasználásához és ezáltal a vállalati versenyképesség növeléséhez.

307

2.2.3. Az értékesítés szervezése Az értékesítés a vállalaton belüli, illetve a vállalaton kívüli értékesítési szervezet rnegtererntését és igénybevételét teszi szükségessé. A vállalaton belüli szervezet foglalkozik a kereskedelmi kapcsolatok fenntartásával, ajánlatok tételével, a rendelésekkel és kielégítésükkel, a tárolási és raktározási tevékenység irányításával. A vállalaton kívüli szervezet (saját üzletek, elárusítóhelyek) feladata a piaci igények szerinti áruforgalmazás és - a maguk területén - a kereslet kutatása. Az értékesítési tevékenységnek rnindig van egy technikai bázisa, amely az értékesítésre kerülő termékekkel kapcsolatos különböző tevékenységeket teszi szükségessé. Elemeit a raktárak, az üzlethálózat és azok raktárai, valarnint a szállítóeszközök alkotják. Az előállított - esetleg feldolgozott - áruk hosszabb vagy rövidebb ideig való tárolását a raktárak teszik lehetővé. Erre különböző - piaci, biológiai stb. - okokból van szükség. A nem megfelelő tárolási körülmények között az áru komoly károkat szenvedhet. A saját üzlethálózat az előállított termékek egy részét értékesíti. Folyamatos rnűködéséhez tárolótérre is szükség van, amely kompenzálja a két szállítás közötti időszak árurnennyiségét. Az üzlet létesítésekor meg kell határozni, hogy milyen szükségletet tud kielégíteni és rnekkora (földrajzi) területen, valamint azt, hogy rnindezt rnekkora költséggel képes ellátni. Az eladásra szánt termékeket gyakran magának a termelőnek kell a felhasználás helyére szállítania. A saját üzlet áruval történő ellátásáról a tulajdonosnak kell gondoskodnia. Ezértaszállítandó termékekjellegének és volumenének megfelelő szállítókapacitásr ól kell gondoskodni. A technikai bázis kialakításakor a szükséges dolgozói létszámról is gondoskodni kell. A raktárak, az üzletek fenntartása, rnűködtetése, a szállítóeszközök üzemeltetése megfelelő szárnú és képzettségű dolgozó rendszerbe állítását igényli. Ennek hiányában- bármilyen tökéletes is legyen a technikai bázis - az értékesítés nem lesz hatékony. Az értékesítési tevékenység direkt és indirekt formában is rnegvalósulhat, a következők szerint: Direkt értékesítési formák: - üzemi értékesítés, - házhozszállítás, közvetlenül a piacon történő értékesítés, - út rnenti értékesítés, "szedd magad" akció, - központi fekvésű, saját üzletben történő értékesítés.

308

Indirekt értékesítési formák: - nagybani felhasználóknak és nagybani piacon történő eladás, - értékesítés a feldolgozóüzemeknek, - értékesítés az áruházláncoknak, szupermarketeknek, - egyéb kereskedő bevonása.

2.3. A készletezés (tárolás) szervezése, értékelése termékek nagy tömegének raktározása jelentős költségeket anyagmozgatási munkálatokkal jár. A termények, termékek tárolásának, megóvásának és kezelésének sajátos követelményei az általános anyagmozgatáson túl még további, különös gondot igénylő feladatokat is jelentenek. A raktározási munka korszerűsítése, gazdaságosabbá tétele, valamint a tárolási veszteségek csökkentésének követelményei szükségessé teszik, hogy a termékeket előállíték még alaposabban megismerjék a termények megóvásával, kezelésével és tárolásával kapcsolatos ismeretanyagot. A mezőgazdasági termékek nagy hányada az idényszerű betakarítás miatt olyan természetű, hogy fogyasztás vagy felhasználás, esetleg forgalmazás vagy szállítás előtt - sokszor közben is - hosszabb-rövidebb időre tárolásra kerül. A termékek előállítási folyamata és a felhasználásuk között néha hónapok, sőt évek telnek el. A mezőgazdasági termények és termékek megóvása, raktározása különösen fontos tevékenység. Ezt indokolja az is, hogy az ország raktárkapacitásának jelentős részét termények vagy egyéb mezőgazdasági eredetű anyagok, árucikkek kötik le. A

mezőgazdasági

igénylő, számottevő

A mezőgazdasági termékek raktározása során különleges feladatok jelentkeznek. Ezek közül a legfontosabbak, amelyek - mint folyamatnak - a raktározásnak a szervezési feladatait is meghatározzák: - A jelentős romlásveszély. Itt az élő organizmusok jelentik a fő veszélyt, mivel életműködésük a tárolás alatt sem teljesen szűnik meg. Ennek megelőzése érdekében a tárolt termék rendszeres kezelést igényel, mert különben komoly minőségkárosodás lép fel (dohosodás, penészesedés, rothadás stb.). - A betakarítás és a tárolási feladat idényszerű jellege. A mezőgazdasági termelés eredménye- különösen a növénytermesztésben-az élőlények biológiai életritmusából következően a termelési folyamat végén egyszerre hatalmas készletként jelentkezik. A termelést - és így a készletek jelentkezését - nem lehet folyamatossá tenni. A romlásveszély miatt pedig a beérés után a termé309

-

nyek azonnali betakarítására és minőségmegóvó kezelésére van szükség. A raktári kártevők elleni védekezés. A termények megóvása közben - az általános áruvédelmi feladatokon túl - különös gondot kell fordítani a termények védelmére. Óvni kell őket a férgek, rovarok, rágcsálók okozta kárveszélytől is. A raktári kártevők nemcsak megdézsmálják, de szennyezik és baktériumokkal fertőzik a terményt, további minőségi veszteségeket idézve elő.

A tároló létesítésénél vagy üzemeltetésénél szükséges megvizsgálni a működ­ származó gazdasági előnyöket és hátrányokat

tetéséből

A tároló működtetésének gazdasági előnyei: - a mezőgazdasági termékek kínálatának időbeni széthúzása, a folyamatos választék biztosítása, a kedvezőbb alkupozíció kialakítása, a vevők keresletének folyamatosabb kielégítése, a piacon való hosszabb jelenlét, a piacon jelentkező árelőnyök kihasználása, a termék minőségének megőrzése. A tárolás során jelentkező hátrányok: - a veszteségi százalék, - a tárolási munkák költségei (munkabér, áruvédelem, árukezelés anyagköltsége), - raktározási költségek (pl. amortizáció, javítási költségek stb.). A raktározás gazdaságosságát az elérhető gazdasági előnyök és a ráfordítások egymáshoz viszonyított aránya határozza meg. A termelési folyamat során a készletek mennyiségének folyamatos változásával találkozhatunk. Ahhoz, hogy nyomon tudjuk követni készleteink mennyiségét, megfelelő készletezési eljárásra van szükség. A készletezés alapvető feladata, hogy biztosítsa a termelés alapanyagokkal és segédanyagokkal történő folyamatos ellátását. Nem megfelelő készletezés esetén a termelési folyamatokban zavarok állhatnak be. A készletezésnek két alapvető típusát ismerjük: a folyamatos készletezést és a szakaszos készletezést. A folyamatos készletezés lehet egyraktáros, illetve kétraktáros. A folyamatos készletezés megvalósításához a következő adatokra van szükség:

310

Készlet mennyisége Készletfeltöltés ------

-------------·

'''' •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

K ma

Kmin

Idő

u

Az újrarendelés és szállítás közötti

idő

31. ábra Egyraktáros készletezés

K max

s "------"'-:-----A raktárkiürült l sz. raktár

u

2 sz. raktár

32. ábra Kétraktáros készletezés

A felhasználás átlagos napi mennyisége. A maximális készletszint. A minimális (biztonsági) készletszint. Az újrarendelés és a szállítás között eltelt idő. Az egyraktáros készletezés működési modelljét a 31. ábra, a kétraktárosét a 32. ábra szemlélteti.

-

311

A maximális készletszint (Kmax> megállapítására azért van szükség, mert ezzel lehet legjobban biztosítani a készletek legnagyobb forgási sebességét. Az ennél magasabb késztetszint esetén csökken a készletállomány forgási sebessége, így a nyereségtermelő képessége is alacsonyabb. A minimális készletszint (Kmm. ) a termelés folyamatosságának biztosítása miatt szükséges. Ez az a készletszint, amimellett még folyamatos marad a termelés, akkor is, ha a szállítás késik. Az ez alatti késztetszint esetén a termelés leállhat. Így csökken az előállított termékek mennyisége, ami árbevétel-kiesést eredményez. A felhasználás átlagos napi mennyisége (F) határozza meg az újrarendelési időpontot (U), figyelembe véve az újrarendelés és a szállítás (Sz) között eltelt időtartam ot. Az egy raktáros készletezésnél az adott készlet egyetlen raktárban található, míg a két raktáros készletezésnél két különböző raktárban. A működési elvük azonban megegyezik. A szakaszos készletezés esetén a folyamatos készletezési mód adatait figyelmen kívül hagyják, és mindig ugyanakkora időközönként ugyanakkora mennyiséget rendelnek meg. Ennek a működtetése egyszerűbb, azonban könnyen előfor­ dulhat készlethiány vagy túlkészletezés.

2.4. A munkaerő-gazdálkodás szervezése és a munkabérezés A termelés tényezői közül nélkülözhetetlen a munka, annak mennyiségét és minőségét meghatározó létszám, - a munkaerő - illetve a munkaerő teljesítőké­ pessége. Ezért a munkaerő-ellátottság, a munkaerő foglalkoztatása és a munkaráfordítások hatékonysága meghatározó a tevékenység termelési színvonalának alakulásában. A munkaképesség három alkotóeleme döntő fontosságú: - az ismeret, - a tapasztalat, - a kvalitás (minőségi jellemzők). A vállalkozás működéséhez biztosítani kell az önmaga megújítására is kész és képes személyi állományt és a dolgozóknak a szervezet céljaival történő mind teljesebb azonosulását. A személyügyi tevékenység a vállalkozás stratégiát alakító része. A színvonalas, az emberre irányuló, annak megbecsülését elősegítő személyügyi tevékeny312

ség következtében növekedhet a személyi állomány elégedettsége, így a tevékenység eredményessége is. A személyügyi tevékenység keretében az embert kell megnyerni, megérteni és segíteni. A személyügyi tevékenység komoly vezetői feladat. A vállalkozónak (vezetőnek) rendelkeznie kell- a tudás és a szakértelemmellett- mindazon képességekkel, aminek birtokában mobilizálni tudja alkalmazottait Ehhez meg kell tanulnia az emberekkel való bánásmódot. A munkaerő-gazdálkodás hivatott biztosítani a humán munkaerőforrás szükségletet, a munkaerő-toborzást, a munkaerő-kiválasztást és a továbbképzést. A -

-

-

munkaerő-gazdálkodás

(emberi erőforrás menedzsment) funkcióit négy fő tevékenység köré csoportosíthatjuk Az emberi erőforrásokkal való gazdálkodás általános teendőire, ezen belül a szervezet munkaerő-szükségletének és a munkaerő-keresletnek a meghatározására, a lehetséges fedezeti források feltárására és a szükséglettel való összehasonlításra, a szükséges létszám megtervezésére, szelekciójára, a munkába állításra stb. A munkakapcsolatok kezelésére, a munkavállalók, munkáltatók és a szakszervezetek közötti tárgyalások megszervezésére, lebonyolítására és a munkaerőpiac kialakítására. A bér- és jövedelemgazdálkodásra. A munka megszervezésére.

munkaerő-gazdálkodás

a munkaerő biztosítását és felhasználását jelenti. Alapja a munkaerő számbavétele, összetételének, változásának, utánpótlásának és egyéb jellemző sajátosságainak megismerése, felmérése. A munkaerő teljesítményének elismerése a munkabér. A munkabérek a keresleti és kínálati oldalt meghatározó tényezőktől, valamint a kereslet és kínálat egymáshoz viszonyított pillanatnyi nagyságától függően alakulnak. A munkabérek felső határát a keresleti tényezők, azaz a vállalkozások jövedelmezősége befolyásolja. Hatékony piaci viszonyok között legfeljebb annyit fizetnek a dolgozónak a felhasznált munkájáért, amennyi értékes eredményt hoz a vállalat számára. Pazarlás ezért a képzettségi szintjüknél alacsonyabb szintű munkával foglalkoztatni a jól képzett dolgozókat. A munkabérek alsó korlátját jelenti az az összeg, amely megfelelően kompenzálja a dolgozó adott munkával kapcsolatos hosszú és rövid távú ráfordításait A hoszszú távú ráfordításoka humántőke-befektetések, amelyeketminden komolyabb álláspályázatnál le kell írni és okmányokkal igazolni kell. A munkás rövid távú ráfordításai a munkaidő hossza, a munka fizikai, szellemi, idegi megterhelő jellege, az egészségre veszélyes körülmények, a munka társadalmi presztízse.

A

313

Mindezek miatt a munkáért fizetett díjak (munkabérek) a tevékenységek jellegét és hatékonyságát, az eltöltött munkaidő hosszát, az adott személy rövid és hosszú távú tőkebefektetéseit együtt képviselik. A munkabér számbavételénél figyelembe kell venni annak nominál és reálértékét A nominálbér az a pénzmennyiség, amit a munkavállaló kap elvégzett munkája fejében. A reálbér a nominálbér (munkabér) vásárlóerejét tükrözi, azaz munkabéréért mennyi árut tud vásárolni. A munkavállalókat az infláció és az idő függvényében a reálbér alakulása érdekli. A gazdálkodó szervezetek két alapvető bérformát használnak: az bérrendszert és a teljesítménybérezést.

időbéres

Időbéres

bérrendszer Az időbéres bérrendszer keretében a dolgozók bére a megállapított alapbérből és a munkában eltöltött időtől függ. Ezt a bérformát olyan munkakörben alkalmazzák, ahol nincs lehetőség a dolgozók teljesítményének megfelelő mérésére. Az időbérezés alapformái: - órabér (pl. karbantartók), - havibér (pl. vezetők, adminisztratív dolgozók), - napibér (pl. idénymunka esetén). Az időbérezés előnye, hogy kevés adminisztrációt igényel, hátránya, hogy nincs teljesítményösztönző hatása. Teljesítménybérezés A teljesítménybérezés célja a teljesítmények fokozása, a munkatermelékenység javítása. Ez a bérezési forma- a munkakörülmények okozta teljesítményváltozások miatt - folyamatos karbantartást igényel. A teljesítménybérezés formái: - darabbér (pl. elültetettfacsemeték után). - végtermékbér, az előállított végtermék mennyisége után, a minőségi követelmények függvényében (pl. kifejt tej mennyisége, beltartalmi és tisztasági értékei alapján). - csoportbér, a csoport teljesítménye szerinti teljesítménybér (pl. hízóállat elő­ állításkor a testtömeg-gyarapodás után járó bér). - részesbér, az előállított termék előre meghatározott része illeti meg a dolgozót. A teljesítménybérezés alapfeltétele: hogy a teljesítmények megbízható módon mérhetők legyenek. 314

A teljesítménybérezés alapja: a munkanorma. A munkanorma az a teljesítménymennyiség, amit egy átlagos képességű, begyakorlott dolgozó egészségének és testi épségének veszélyeztetése nélkül, az előírt minőségi és technológiai feltételek betartása mellett, tartósan teljesíteni tud.

2.5. Folyamatszervezés 2.5.1. A növénytermesztés termelési folyamatainak szervezése A növénytermesztési munkák szervezését, elvégezhetőségét és az elérhető teljesítményt nagymértékben befolyásolják a környezeti tényezők és a biológiai tulajdonságok. Ezek alkotják a növénytermesztés termelési sajátosságait. Közülük a legfontosabbak a következők: - Az élőmunka és a munkaeszközök gyakori mozgása jellemző, mert fel kell keresniük a munkahelyet, a termőföldet - A munkák térben kiterjedt területen folynak, gyakori helyváltoztatást igényelnek. - A munkákat a szabadban, változatos időjárási és terepviszonyok mellett kell végezni. - Váltakozó munkahelyen kell biztosítani a munkavégzés feltételeit. - Az idényszerűség. A munkák időhöz és fejlődési szakaszokhoz kötöttek. Az év folyamán nem egyenletes a munkaerő felhasználása, munkacsúcsokjelentkeznek, amelyek a szervezést nehezítik. - Jellegzetes probléma a növénytermesztésben, hogy a munkák minőségének ellenőrzése nem mindig végezhető el azonnal. Így a korrekcióra csak kismértékben (tápanyag-visszapótlás, növényvédelem) vagy egyáltalán (vetés) nincs lehetőség.

Ezek után ismerkedjünk meg röviden a fontosabb munkafolyamatok szervezési alapkérdéseivel. Az őszi mélyszántás szervezése Minősége a következő év termésére hat a megfelelő talajszerkezet biztosításán keresztül. A fogásszélesség meghatározása az egyik szervezési feladat (A területet sávokra osztják, és egy-egy sáv alkot egy fogást). A legkedvezőbb fogásszélesség l 015m ekefejenként, de az eke munkaszélességének egész számú többszöröse kell, hogy legyen. A nagyságát úgy kell meghatározni, hogy az ekének a lehető legkisebb legyen az üresjárata.

315

A szántási sebesség meghatározása a másik lényeges feladat, mert a szántás minőségét nagymértékben befolyásolja. Ez általában 8-10 km/óra. Az őszi mélyszántás tavaszi elmunká/ása Az egyik legkorábban végzendő tavaszi munka. A táblák elmunkálásának sorrendje a vetés sorrendjének feleljen meg, hogy legyen idő a talaj ülepedésére. Tarlóhántás A kalászosok betakarítása után a lehető legrövidebb idő alatt végezzük el. Eszközei: az eke (sekélyszántással) és a tárcsa. Kettős célja van: egyrészt a talajnedvesség megőrzése, másrészt az elszáródott kultúmövény- és gyommagvak talajba keverése. Ezzel a magvakat csírázásra késztetjük, majd kelésük után, az őszi mélyszántással a talajba forgatjuk. Így a tarlóhántásnak gyomirtó szerepe is van. Tápanyag-visszapótlás Ahhoz, hogy eredményes gazdálkodást folytathassunk, a termesztett növények által kivont tápanyagat vissza kell pótolnunk a talajba. Ez történhet szervestrágyázással és műtrágyázással. A szerves trágyákhoz tartozik: az istállótrágya, a zöldtrágya, a hígtrágya, a tőzeges fekália és a komposzt. Legáltalánosabban az istállótrágyát használják.

A tápanyag-visszapótlási munkákat három szakaszra kell osztanunk: - az előkészületi szakaszra, - a kiszórási szakaszra, - az utómunkálatok szakaszára. Az előkészületi szakaszban szervezés szempontjából a következő feladatok jelentkeznek: - A szállító-, szóró- és rakodókapacitás biztosítása. - A gépek műszaki állapotának felülvizsgálata. - A munkaerő biztosítása. - A kiszárandó trágyamennyiség biztosítása. - A trágyázandó táblák számának, területének és a kiszórás időpontjának meghatározása. - A ha-onkénti trágyamennyiség meghatározása. Az előkészületi szakasz szervezésénél figyelembe kell vennünk, hogy az istállótrágya kiszórásánál nagy a szállítási igény, a műtrágyázásnál pedig őrlési vagy keverési (egykomponensű műtrágyák esetén) feladatok is jelentkezhetnek. 316

A kiszórási szakaszban az alapvető szervezési feladat a szórógépek kiszolgálása. A munka szervezését a szórógépek teljesítményére kell alapozni, ehhez rendeljük hozzá a szállító- és rakodókapacitást Az istállótrágya kiszórása történhet szervestrágya-szórókkal, illetve robbantásos eljárássaL Nem célszerű külön szállítójárművet használni, ha a leszórandó terület a tárolóhely közelében van. A műtrágya kijuttatása történhet földi- (röpítőtárcsás műtrágyaszóró), illetve légi egységekkel (repülőgép, helikopter). A légi egységek kiszolgálása nagy pontosságat igényel, mert drága az üzemórájuk. Ezért ezek igénybevétele akkor célszerű, ha nagy, összefüggő terület (egymás mellett több tábla) műtrá­ gyázása a cél. Ezenkívül a légi egységeknek különleges működtetési feltételeket is (pl. a repülőgépnél a fel- és leszállópálya) biztosítani kell. Az utómunkálatok szakaszában istállótrágyázás esetén a lehető leggyorsabb alászántás a feladat, a hatóanyag-veszteség elkerülése érdekében. A műtrá­ gyázásnál- különösen N műtrágyánál- alaptrágyázás esetén szintén célszerű a talajba keverni a műtrágyát.

A vetés szervezése A vetési munkák szervezését a klimatikus viszonyok (talajhőmérséklet) és a talajviszonyok (a talaj nedvességtartalma) határozzák meg. Befolyásoló tényezők ezeken kívül a növény faja, fajtája és a termesztéstechnológia is. A vetés szervezése három szakaszra bontható: - előkészítő szakasz, - a vetés szakasza, - a vetés utómunkálatai. Az előkészítő szakaszban több feladat jelentkezik. A vetőágy készítését- a talajállapottólfüggően-általában egy menetben végzik, kombinátorraL Azonban, ha a talajállapot olyan, akkor kiegészítő munkákra is szükség van. A vetési idő megállapítása a talajhőmérséklet függvénye. A táblát úgy kell felosztani, és olyan vetési irányt meghatározni, hogy a vetőgépből a mag a tábla szélén fogyjon el. Ezzel csökkenthető a vetőgép holtideje, és elkerülhető a vetőágy felesleges taposása. A vetőgép beállítása is az előkészületek közé tartozik. Be kell állítani a magmennyiséget, a sortávolságot, a vetési mélységet és a nyomjelzők távolságát (a csatlakozósarok miatt). A vetés szakaszában figyelni kell arra, hogy először a forgók bevetését végezzük el, majd ezek után végezhetjük a menetirányterv szerinti vetést. A vetőgépet úgynevezett vetélő mozgásmódban üzemeltetjük, és vetés közben folyamatosan figyeljük a tőszámot és a vetés mélységét. 317

A vetés utómunkálataihoz hozzátartozik a magtakarás és a hengerezés. A hengerezésre azért van szükség - különösen az apró magvaknál -, mert a talaj részeeskéit nekinyomja a mag falának, így könnyebb a vízfelvétel, jobb a csírázás. Növényápolás, növényvédelem Ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű termésünk legyen, a gyomok, a növényi kártevők és kórokozók ellen hatékony védekezést kell alkalmaznunk A gyakran változó és eltérő hatásmechanizmusú kémiai szerek mellett a különböző védekezési eljárások kombinációja szükséges, amelyek segítik eredményes védekezési munkánkat. Védekezési eljárásként használhatók: - a kombinált védekezés - a biológiai védekezés, - az agrotechnikai védekezés, - a mechanikai védekezés, - a kémiai vagy vegyszeres védekezés. Kombinált védekezés: A másik négy védekezési mód valamilyen kombinációját tartalmazza. Lényege, hogy a védekezést hatékonyabbá teszi, és csökkenti a rezisztencia kialakulását. Biológiai védekezés: Ennek keretében a kártevők és kórokozók természetes ellenségeit használják fel védekezésül, illetve egyes növények kártevőriasztó hatását. Agrotechnikai védekezés: Ennél a védekezési formánál nincs különösebben többletráfordítás. A különböző agrotechnikai eljárások célszerű kombinációját használják, amelynek alapvető célja a megelőzés. Ilyen eljárások többek között: - a monokultúra elkerülése, - a helyes növényi összetétel - olyan növények kerüljenek egymás mellé, melyeknek a lehető legkevesebb a közös betegségük, - védősávok alkalmazása- meggátolja az azonos növényfajták közötti átfertőződést.

Mechanikai védekezés: Elsősorban gyomok ellen, mechanikai eszközökkel (pl. kultivátorral) történik. A gyomirtáson kívül a talaj felső rétegét is lazítja, csökkenti a párologtatást. Kémiai vagy vegyszeres védekezés: A védekezéshez valamilyen kémiai anyagot használnak fel. Alapvetően két eljárása létezik: a porozás és a permetezés. A porozás szervezése egyszerűbb, mert nem kell kiszolgálóegységeket (vízszál318

lítás, keverés) biztosítani, de teljes szélcsend szükséges hozzá. A permetezés az általánosan használt védekezési eljárás. Szervezése már bonyolultabb a permetezőgép és a kiszolgáló egységek munkájának összehangolása miatt. Végezhető földi egységekkel (szántóföldi permetezők) és légi egységekkel (repülőgép, helikopter). A permetezőszerek fokozott mértékű használata jelentős környezeti károkat okoz. Ma már egyre inkább előtérbe kerülnek az ökológiai gazdálkodás technológiai tényezői, melyek elősegítik - az EU követelményeivel összhangban - a környezetkímélő gazdálkodási forma megvalósítását. Az öntözés szervezése Olyan agrotechnikai tényező, amely jelentősen meghatározhatja a termés menynyiségét és minőségét. Kedvező hatását és gazdaságosságát csak megfelelő üzemi feltételek megléte esetén éri el.

Az öntözésnek négy alapvető formáját különítjük el: - a felületi öntözést, - az esőztető öntözést, - a csepegtető öntözést, - az altalajöntözést Mindegyiknek megvannak azon sajátosságai, amelyek meghatározzák, hogy adott körülmények között melyiket használjuk. Ez természetesen eltérő szervezési igényeket is jelent. Felületi öntözés: Ahogy a nevéből is adódik, a vizet valamilyen formában a talaj felszínén vezetik el. Ezért egy sima felületű, enyhén lejtős területre van szükség. Nagy a vízfelhasználása, ami drágítja az öntözést. Nagy a párolgási veszteség, a kiadagolt vízmennyiség nehezen szabályozható. Szakszerűtlen használata esetén erősen rombolja a talaj szerkezetét. Beruházási költsége és munkaerő-igénye alacsony, szervezése viszont- az esetleges talajfelszín elő­ készítő munkák miatt- bonyolult lehet. A felületi öntözésnek 3 típusa van: - az árasztásos öntözés, - a sávos csörgedeztető öntözés, - a barázdás öntözés. Esőztető öntözés: A leggyakrabban használt öntözési mód, természetszerű vízutánpótlást biztosít. A vízmennyiség pontosan adagolható, szakszerű használat mellett nem rombolja a talaj felszínét. Nagy a beruházási igénye, vízfelhasználása viszont jóval alacsonyabb, mint a felületi öntözésé. Szervezése az öntözés típusaitól és azok technikai felszereltségétől függ. Az esőztető öntözésnek - a technikai megoldásoktól függően - 3 típusa van:

319

- stabil berendezésekre épített, - félstabil berendezésekre épített, - mobil berendezésű. A stabil és mobil elnevezés az öntözőberendezés, illetve egyes részeinek roazgathatóságát jelenti, ami meghatározza a szervezését és a munkaerő-igényét. Csepegtető öntözés: Víztakarékos berendezés, mert perforált csöveket vezetnek a növények tövéhez, és cseppenként adagolják a vizet. Párolgási vesztesége szinte nincs is. Csak ültetvényes kultúrákban használható, szántóföldi termesztésnél nem. Altalajöntözés: Ennél a megoldásnál a szántási mélység alá perforált csövet fektetnek, és túlnyomással ebbe szivattyúzzák a vizet. Így alulról öntözik a gyökérzónát Gazdaságos öntözési mód, mert nincs párolgási veszteség. Ezzel szemben drága beruházás, és a karbantartása is nehéz. Előnye továbbá, hogy szabályazza a talajvíz szintjét. Amennyiben a talajvíz szintje meghaladja a perforált cső magasságát, az a felesleges vizet levezeti. Ezzel megelőzhető a vízpangások kialakulása. A mezőgazdasági szállítások szervezése A mezőgazdaságban az elvégzendő munkamennyiség nagy részét a szállítási feladatok teszik ki. Ezt a tényt igazolja az is, hogy a felhasznált összes energia 5060%-a a szállítási munkákat terheli. Éves viszonylatban nehezíti a szállítás szervezését, hogy ezek a feladatok az év folyamán nem egyenletesen jelentkeznek. Júniustól októberig kell elvégezni az összes szállítási feladat 70-75%-át. Amennyisége is elég jelentős. Évente haonként 20-25 t szállítóteljesítményt kell biztosítani. A munkacsúcsként jelentkező szállítási feladatok, valamint a nagy szállítandó mennyiségek komoly nehézségeket okozhatnak a szállítás szervezésében. Nehezíti még a szállítás szervezését a mezőgazdasági szállítások sajátos vonásai is, melyeket röviden az alábbiakban lehet összefoglalni: - Sokféle, szállítási szempontból eltérő tulajdonságú anyagat kell szállítani. - A szállítási távolságok és az útviszonyok tág határok között mozognak. - Sok szállítási, rakodási feladattal jár együtt. A rakodás gépesítettségi foka meghatározza a szállítóteljesítményt - A szállítási feladatok évről évre változnak a termelési szerkezet módosulásával. Ezért a szállítások szervezését évente újra kell értékelni. Egy szállítási feladat megszervezése alapvetően a következő - Az elszállítandó összes mennyiség. 320

tényezőktől

fiigg:

-

A szállítás időintervalluma. A jármű fordulóideje és hasznos terhelése. A le- és felrakodás módja, gépesítettségi foka. Egyéb szállítási holtidők (mérlegelés, várakozási

idő

stb.).

2.5.2. Az állattenyésztés termelési folyamatainak szervezése Az állattenyésztés termelési folyamatai és munkafolyamatai szervezési szempontból nem annyira determináltak és körülhatárolhatók, mint a növénytermesztésnéL A növénytermesztési munkafolyamatok legtöbbjének szervezését standardizálni lehet, a szervezéshez irányelveket lehet adni, függetlenül a növény fajától. Ez azonban az állattenyésztésre nem mondható el ilyen egyértelműen. Az állattenyésztésben állatfajtól függően változnak a munkafolyamatok, változik a munkafolyamatok jellege és az azokban elvégzendő tevékenységek. Ezt a tényt figyelembe véve csak néhány jellemző munkafolyamatot emelünk ki a szervezés teljességének igénye nélkül. Az állattenyésztésben előforduló jellemző munkafolyamatok a következők: - a terméknyerés, a takarmányozás, a trágya (alom) eltávolítása, takarítás, fertőtlenítés, az elletés (emlősöknél), az állategészségügyi kezelések. A terméknyerés- munkaszervezési szempontból-nagyon heterogén tevékenység, melyre egységes séma nem adható. A terméknyerés gyakorisága változatos. Lehet naponta többszöritől (tojásgyűjtés) a több hónapot igénylőig (marhahús-előállítás).

A takarmányozás szervezése még állatfajon belül is nagy eltéréseket mutathat. Függ a tartási módtól és körülményektől, a kiadott takarmányféleségek számától és mennyiségétől, a takarmányozás gépesítettségi színvonalától stb. Mindig az adott körülményeknek megfelelően kell - szinte telepenként másmás formában - a takarmányozási munkákat megszervezni. Azonban figyelni kell az alul- illetve túletetésre, ami hozamcsökkenést vagy költségnövekedést eredményez, de minden esetben a jövedelmezőséget csökkenti. Fontos ez azért is, mert a tartási költségek 60-70%-át a takarmányköltség teszi ki. A trágya (alom) eltávolítása hasonló szervezési nehézségeket vet fel, mint a takarmányozás. Szervezése függ a tartási módtól (alom nélküli, almozott vagy 321

mélyalmos), az alomféleségtől, az eltávolítás gépesítettségi fokától és géptípusától stb. Egyes trágyaeltávolítási munkák naponta jelentkeznek, mások évente egy-két alkalommal (mélyalmos tartás). A takarítás, fertőtlenítés állatcsoportok váltása után esedékes. Az állategészségügy preventív tevékenységei közé tartozik. Elvégzéséhez megfelelő berendezések állnak rendelkezésre. Az elletés az egyik legkényesebb, legnagyobb odafigyelést és szakértelmet igénylő állattenyésztési munka. Mivel az állatállomány utánpótlását szolgálja, eredménymeghatározó szerepe van. Állandó dolgozói jelenlétet igényel nemcsak az elletés folyamata, hanem az ezt követő újszülött állat gondozása is. Az állategészségügyi kezelések és ezek szervezési tartalma előre nem meghatározhatók, mint ahogy az állatok megbetegedése sem. A kezelésekhez - a betegség méretét figyelembe véve- az állatorvos számára elegendő mennyiségű munkaerőt kell biztosítani.

2.5.3. A kertészeti termelés szervezése A kertészeti termelés általában élőmunka-igényes ágazat. A tényleges élőmunka­ szükséglet a gépesíthetőségi szinttől és a termék jellegétől, valamint hasznosítási irányától függ. A gépesíthetőségi szintet meghatározza a növény faja, valamint az, hogy a terméket közvetlen fogyasztásra vagy további feldolgozásra értékesítik. A kertészeti termelésnek alapvetően négy formája létezik: - a szántóföldi termesztés, - a kertészeti termesztés, - a házikerti termesztés, - az üvegházi vagy fólia alatti termesztés. A szántóföldi termesztés során a tevékenység a növénytermesztési munkák keretében történik. A termesztés folytatására két megoldás lehetséges: - a hagyományos technológiára alapozott, - a géprendszerekre alapozott termesztés. A hagyományos termesztési formában a munkák túlnyomó részét kézzel végzik. A munkacsúcsok esetén (pl. palántázás, betakarítás) sok esetben külső munkaerő igénybevétele válik szükségessé, ami külön szervezési problémát jelent. Ezt a termesztési formát túlnyomórészt ott alkalmazzák, ahol a közvetlen fogyasztásra történő értékesítés a cél. A géprendszerekre alapozott termesztési formát ott alkalmazzák, ahol ala322

csony a munkaerő-ellátottság, és a termékek nagy részét vagy teljes egészét tovább feldolgozásra értékesítik. A munkák jelentős része- főleg a szezonális munkáké - már gépesített. A kertészeti termesztési forma technológiai és szervezési jellemzői megegyeznek a szántóföldiéveL A különbség abban mutatkozik, hogy ez a forma már nem a növénytermesztés keretei között működik. Önálló, önelszámoló egység (külön ágazat), amelynek saját eszközei és munkaerő-állománya van. Termékskálája szélesebb, mint a szántóföldi termesztésé, a saját munkaerő foglalkoztatási kényszere miatt. Ennek megfelelően szervezése is bonyolultabb. Ez egyrészt az összetettebb tevékenységből (szélesebb termékskála), másrészt a foglalkoztatási kényszerből adódik. Míg a szántóföldi termesztésnél a holtidőkben a dolgozókat a növénytermesztés egyéb területén foglalkoztathatják, addig a kertészeti termesztésnél-a saját munkaerő-állományból adódóan- egész évben munkát kell nekik biztosítani. A házikerti termesztés egy sajátos kertészeti termelési forma. Alapfunkciója a család friss kertészeti termékekkel történő ellátása. A termelés méretétől függően azonban értékesítésre is termelhetnek vagy nagyüzemi integrációs termelést folytathatnak Az élőmunka- és eszközigényt túlnyomórészt a család biztosítja. Az üvegházi vagy fólia alatti termesztés elsősorban primőr termékek előállítá­ sát célozza. Primőr- közvetlen fogyasztásra kerülő - termékekrőllévén szó, a gépesítettségi szintje meglehetősen alacsony, bár már egyes tevékenységeket - öntözés, növényvédelem- beépített berendezésekkel oldanak meg. Az alacsony műszaki színvonalból adódó alacsonyabb termelékenység miatti kieső jövedelmet a primőrárun elérhető extraprofittal kompenzálják

3. A környezetvédelem és a mezőgazdaság Az ember környezetátalakító tevékenysége következtében megszűnik az ökológiai rendszerek önszabályozása, külső szabályozás érvényesül, és a biológiai egyensúly fennmaradása vagy megbomlása attól függ, hogy mennyire tudatos, szakszerű és ésszerű az emberi beavatkozás. A mezőgazdaság az a nemzetgazdasági ágazat, amelynek termelése a legközelebb áll a természeteshez, azonban a technikai fejlődés és iparosodás folyamatában, a gépesítés és kemizálás ennek a szektornak a tevékenységében is a környezetet kedvezőtlenül befolyásoló változások álltak be. A környezetet és annak minőségét nemcsak a mezőgazdasági tevékenység befolyásolja, hanem az ember egyéb termelési tevékenysége is (ipar, közlekedés 323

stb.). Ez a mezőgazdasági termelésre is hatással van azáltal, hogy szennyezi a levegőt, a talajt, a vizet, csökkentve ezzel a mezőgazdasági termelés kedvező hatásait. A mezőgazdasági környezetre gyakorolt káros hatások tekintetében lényeges különbség van a növénytermesztés és az állattenyésztés között. Míg a növénytermesztésnél a hatások nagy területen, nagyjából egyenletesen elosztva jelentkeznek, addig az állattenyésztés koncentráltan, tehát gócokban érezteti szennyező hatását. A növénytermesztés környezetre gyakorolt hatásai A növénytermesztés célja, hogy egységnyi területről lehetőleg a leggazdaságosabban, a legnagyobb termést takarítsák be. Ennek érdekében alakították ki a talajművelő eszközöket, erőgépeket és a kemizálás formáit. Az ilyen technológiával történő művelés hatására azonban károsodik a talajfelszín és a talaj szerkezete, megváltozik a víz- és levegő-háztartása, szegényedik a flóra és a fauna. Ahogy növekednek a táblaméretek, úgy növekszik a víz és a szél talajpusztító hatásainak lehetősége. Az erő- és munkagépek hatása Ezen eszközök környezetromboló hatása nagyon jól megfigyelhető. Főleg a levegőt szennyezik kipufogógázukkal, de zaj- és vibrációs ártalmakat is elő­ idéznek. Ezenkívül taposási károkat is okoznak, ami rontja a talaj szerkezetét. Bizonyos esetekben- a helytelen eszközhasználat miatt- a talaj porosítása is bekövetkezhet A műtrágyák hatása A műtrágyák hatásának fő veszélyét a hatóanyag-felesleg és az erózió okozza. Különösen a rendkívül mozgékony nitrátok és nitritek okoznak gondot, nemcsak a kutak, hanem a mezőgazdasági területen fakadó források vizének állandó szennyezésével. A nagymérvű műtrágyahasználat a talaj szerkezetét is rombolja, ezenkívül rontja a takarmányok és élelmiszerek minőségét is. A műtrágya-hatóanyagok elszivárgás révén főleg a felszín alatti vizekbe, erózió révén pedig a felszíni vizekbe kerülnek. A szerves trágyák hatása A szerves trágyában található humusz és a poliszacharidok a termésfokozó hatáson kívül kedvező talajszerkezetet is biztosítanak. A szerves trágya mindezek mellett az NPK hasznosításának mértékét is fokozza, ezen kívül a N kilúgozódását is csökkenti. Elősegíti ezeken kívül a növényvédőszer-maradékok lebomlását azáltal, hogy 324

fokozza a mikroorganizmusok anyagcseréjének intenzitását, amelynek a növényszer is részese.

védő

A növényvédőszerek hatása Amonokultúrás termesztés a növényeket érzékenyebbé tette a károsítókkal szemben, ami fokozta a növényvédő szerek használatának a szükségességét. A növényvédő

szerek azonban a káros hatások, következmények egész sorát vált-

hatják ki. A kijuttatott növényvédő szer továbbvitele elvileg négyféle módon lehetséges: - gáz alakban (lassú légáramlással), - oldott állapotban (a felszínen elfolyó esővízzel vagy talajvízzel), - eróziós úton (a talajrészecskékkel együtt), - elsadródás révén (kezelés közben). Káros hatásuk a talaj, a felszíni és a felszín alatti vizek szennyezése, a hasznos rovaroknak és a kártevők ellenségeinek elpusztítása, az egyes Jajok egyedszámának túlzott csökkenése miatt más fajok nagymérvű elszaporodása. A növényvédő szerek veszélyeztetik a talaj biológiai egyensúlyát is. Serkenthetik egyes mikroorganizmusok fejlödését, másokat elpusztíthatnak, sőt a termő­ rétegből kiirthatnak minden élőlényt (baktériumok, gombák). Különösen veszélyesek a gyomirtó szerek. Ezek a talajból a felszíni vizekbe mosódva a termesztett növényeket és a természetes növénytakarót is károsíthatják. Huzamosabb használatuk egy-egy rezisztens gyomfaj kialakulását eredményezhetik Ezek gyors elterjedése a termesztést veszélyeztetheti. A növényvédő szerek környezetre gyakorolt hatása szempontjából fontos a maradékok és bomlástermékek, de még a vivőanyagok viselkedése is, valamint a növényvédő szerek kölcsönhatása. A növényvédelem területén csak a biológiailag leghatásosabb időben végzett, előrejelzési adatokra támaszkodó védekezést szabad végrehajtani.

Az állattenyésztés környezetre gyakorolt hatásai Anagyüzemi állattartó telepek állati hullákkal, állati eredetű hulladékokkal, szennyvizekkel és hígtrágyával szennyezik vagy fertőzik a környezetet. Ezek közül a hígtrágya a fő szennyezési forrás, amely káros gázok (ammónia, kénhidrogén) révén szennyezi a levegőt, kórokozók és paraziták közvetítője. Ha nem gondoskodnak helyes felhasználásáról, erősen szennyezheti a talajt és a vizeket is. Ha a hígtrágyát tisztítás nélkül használják öntözésre, akkor a talajban nehezen helyrehozható károkat idézhet elő. A hígtrágyával való öntözés állategészségügyi szempontból is veszélyeket rejt, valamint az ember egészségét is veszélyezteti. 325

4. Vezetési ismeretek Azt a tevékenységet, amikor a feladatokat a végrehajtás előtt a munkavégzők között szétosztják, és ezt a végrehajtás során összehangolják és irányítják, vezetésnek nevezzük. Az a személy, aki ezt megvalósítja, a vezető. A vezetésnek alapvető feladata, hogy mások cselekedeteit a meghatározott célok elérése érdekében irányítsa. Feladata még a végrehajtó tevékenység során, hogy: - felismerje a beavatkozás szükségességét, - meghatározza a feladatokat, az azok végrehajtásához szükséges folyamatokat, eszközöket, személyeket és szervezeti egységeket, - meghatározza a végrehajtás legkedvezőbb módját. Az előkészítési és végrehajtási feladatok nagysága és mértéke erősen differenciált, a vezetői hierarchiában elfoglalt helytől függ.

4.1. A vezetési folyamat elemei A vezetés sokrétű, bonyolult folyamat. V égrehajtása a vezetési folyamat elemein, ezek ciklikus ismétlődésén keresztül történik. A vezetési folyamat elemei a következők: - Információgyűjtés, tájékozódás: A tájékozódás révén a vezető észleli a döntési feladatokat, és a hatékony döntés érdekében a felmerül t problémával kapcsolatban információkat gyűjt az adott folyamatróL Elemzés: Az összegyűjtött információkat rendszerezi, csoportosítja, majd értékeli azokat felhasználhatóságuk szerint. Döntési alternatívák kidolgozása: Kialakítja azokat a választható megoldásokat, amelyek a legkedvezőbb kimeneteket biztosíthatják A döntési alternatívák kidolgozása után meghatározza azokat a döntési kritériumokat, amelyek a választás pontosságát segítik elő. Döntés: A legfontosabb vezetői funkció. Az alternatívák közül a vezető kiválasztja az általa meghatározott cél eléréséhez szükséges legmegfelelőbbet. V égrehaj tás: Ennek során a vezető kiadja azokat az utasításokat, amelyek szükségesek döntésének végrehajtásához. Ellenőrzés: A vezető a megvalósításának folyamatát ellenőrzi. A folyamat ellenőrzése során újabb döntési források merülhetnek fel.

326

4.2. A vezetés funkciói A vezetési folyamat elemei alapján a vezetés funkciói 3 csoportra oszthatók: - A vezetés előkészítő funkciói (a fent felsorolt 1.-2.-3. elem). - A vezetés végrehajtó funkciói (a fent felsorolt 4.-5. elem). - Ellenőrző funkció (a fent felsorolt 6. elem). a) A vezetés előkészítő funkciói: Észlelés és információszerzés: - Tájékozódás a szervezeti egység problémáiról. - A vezetői beavatkozást igénylő feladatok észlelése. - A szükséges információk beszerzése.

Az információ feldolgozása, elemzése: - A kapott információk fontosságának értékelése. - Az információk hatásának elemzése. Megoldási változatok (alternatívák) kidolgozása: - Dönteni csak akkor lehet, ha a választás lehetősége biztosított. - A változatok számának növelése a döntés pontosságát növeli. - Döntési kritériumok meghatározása. b) A vezetés végrehajtó funkciói: A döntés meghozatala: A legkedvezőbb alternatíva kiválasztását jelenti. A vezetői funkciók közül a legfontosabb, mely egyes vezetői szinteken átruházható, de mindig vezetői feladat. Tartalmazza a vezető kockázatvállalási készségét is.

Az utasítás kiadása: Célja: hogy a vezetői elhatározás a beosztottak munkáján keresztül érvényesüljön. Formái: - szóban, - írásban. Módja: - tájékoztatás, - meggyőzés, - parancs.

327

Az, hogy az utasítás kiadásának melyik módját választják, fúgg - a vezető stílusától, - az utasítottak felkészültségétől, - a végrehajtás körülményeitől. Ne feledjük! A legjobb döntés is meghiúsulhat emberi tényezőkön. Az utasítások kiadásának módja a vezetés tevékenységének kritikus pontja, ezért mérlegelni kell az egyéni és csoportos hatásait. Az utasítás tartalmi követelményei: - Áttekinthető és érthető legyen. - Csak a lényeges információkra szorítkozzon. - A végrehajtáshoz minden lényeges feltételt tartalmazzon (mód,

felelősség,

határidő, ellenőrzés).

Tartalmát és kiadásának módját meghatározza: - Közvetlen végrehajtók, vagy továbbutasíták számára készült-e. - Biztosít-e a végrehajtónak döntési szabadságot. - Az utasítás ismétlődő (szóban) vagy egyszeri (írásban) jellegű-e. - A végrehajtó személye. c) A vezetés ellenőrző funkciója A döntés és az utasítás eredményessége a végrehajtás során realizálódik, ezért szükséges a végrehajtás ellenőrzése. Az ellenőrzés során a döntés végrehajtásának módját, mértékét és hatékonyságát ellenőrzik. Az ellenőrzés főbb feladatai: - A célkitűzés megvalósításának mértéke. - A célkitűző tevékenység helyességének megállapítása. - A végrehajtás előírásszerű megvalósításának ellenőrzése (tervezett és tényleges lebonyolítás, eltérések okainak és mértékének feltárása). - A végrehajtás eredményének megállapítása.

4.3. Vezetési stílusok és módszerek Vezetési stílusok A vezetési stílusokat jelentős mértékben a társadalmi-gazdasági feltételek alakítják és formálják. Három alapvető típusát különítjük el: - a liberális, 328

-

az autokratikus (diktatórikus), a demokratikus vezetési stílust.

A liberális vezetési stílus jellemzői: - A vezető irányító-koordináló tevékenysége minimális. Nem jelöli meg a tennivalókat, a végrehajtás módját a munkatársaira bízza. Így a csoport munkája magárahagyatott lesz. Fél a népszerűtlen feladatoktól, a felelősségvállalástóL A csoport kudarcra van ítélve. A dolgozók szeretik, de nem tisztelik. A legrosszabb vezetőtípus. Ötletszerű, szabályozatlan döntéshozatal, a feladatkiadás laza, felületes. Az ellenőrzés ritka, mélysége ismeretlen. Kerüli a beosztottakkal való kapcsolatot, a beosztottak kapcsolatát sem befolyásolja. Keveset jutalmaz, büntet, a feladat teljesítését nem értékeli. Az autokratikus vezetési stílus jellemzői: - A vezető hatalmi pozícióból irányít, feltétlen engedelmességet kíván, a motivációt mellőzi. Önhatalmúlag dönt. Munkatársai félnek tőle, ezért a kellemetlen információkat elhallgatják, a részleges informáltság miatt döntései hatékonysága alacsony. Szereti, ha az alkalmazottak alázatosak, ellentmondást nem tűrve parancsol. A légkört a bizalmatlanság jellemzi. Ritkán jutalmaz és sokat büntet. Az anyagi ösztönzést részesíti előnyben. Ritkán dicsér. A demokratikus vezetési stílus jellemzői: - Beosztottainak nagyobb önállóságot biztosít. Ezáltal jobb a munkahelyi légkör, képességeiket jobban kibontakoztathatják. Támaszkodik a kollektíva véleményére, javaslataira, kezdeményezőkészségére. Hatékony csapatmunkát képes megvalósítani. Bevonja a munkatársakat a feladat meghatározásába, a döntés-előkészítés közös, de a felelősséget ő vállalja. Tekintélye szaktudásán alapul. Feladat kiadásakor kér és utasít, nem parancsol. Az ellenőrzés a feladat végrehajtására és az emberi oldalra is kiterjed, az ellenőrzés eszköze a visszacsatolás. Vezető és munkatárs kapcsolatát a kölcsönös megbecsülés jellemzi, baráti kapcsolatok vannak a munkatársak között. Tárgyilagosan jutalmaz, büntet. 329

Vezetési módszerek Jelentős hatást gyakorolnak a vezetés hatékonyságára. Az alkalmazott vezetési módszert a vezetés koncepciója vagy elgondolásai határozzák meg. Négy vezetési módszert különítünk el: az intuitív vagy ötletszerű vezetési módszert, - a vállalat működésére épülő vezetési módszert, - a számítástechnikai eszközökre alapozott vezetési módszert, a kivételeken alapuló vezetési módszert.

Intuitív vezetési módszer A döntési információk hiánya jellemzi. A döntések pontatlanok, sok bennük a bizonytalanság. A döntési módszer alapvető oka a döntési eljárások idő-, vagy ismerethiánya. A legtöbb esetben - az információk hiánya miatt - rossz döntést eredményez. Esetenként, azonnali döntéseknél, időhiány miatt használatos ez a módszer. Ennek lehet jó döntés is az eredménye. Ezt kisebb volumenű, operatív döntéseknél alkalmazzák A vállalat működésére épülő vezetési módszer Széles körben alkalmazott módszer. A vállalat számviteli rendszerére épül. A vezetés az eltelt időszak teljes körűen elemzett adatait használja fel. Jóval pontosabb döntéseket eredményez, mint az előző. Számítástechnikai eszközökre alapozott vezetési módszer A számítógépek számának növekedésével, a gépek és a prograrnak korszerűsödé­ se révén került előtérbe. Növeli a vezetés hatékonyságát, és gyorsítja a vállalatfejlesztést Ennek az az oka, hogy a számítógép jóval nagyobb mennyiségű adatot képes tárolni, és jóval gyorsabb az adatfeldolgozó képessége, mint az emberi agyé. Ebben az esetben a vezetés az irányító tevékenységét, illetve döntéseit úgynevezett szimulációs módszerre alapozza. A műveletekhez szükséges adatok ismeretében viszonylag rövid idő alatt képes a számítógép a várható eredményt közölni. Nagy döntési pontosságat tesz lehetövé. Kivételeken alapuló vezetési módszer Kivételes esetekben használják a módszert. A vezető csak akkor avatkozik a folyamat menetébe, ha a tervezetthez képest jelentős eltérést tapasztal. A kisebb eltéréseket az operatív irányítók korrigálják

330

4.4. A vállalkozások, vállalatok vezetésének szervezete, hatásköreik A vezetési feladatok tartalmaszerint 3 vezetési szint különül el. Ezekben determinált feladatok szerint történik a tevékenység.

Alsó szintű vezető: - Közvetlenül végrehajtókat irányít vagy maga is végrehajtó. - Döntést nem, vagy csak korlátozott méctékben hoz a technológiai folyamattal kapcsolatban. - A középszintű vezető utasításai szerint hajtja végre a felsőszintű vezetés által kitűzött célokat. - Utasításait a középszintű vezetéstől kapja, írásban vagy szóban. - Szóbeli utasításokkal irányít. - A végrehajtás módját a felső vezetés határozza meg. - A vezetési feladatokat rövidtávon tekinti át, ami saját szervezeti egységére és annak kapcsolataira terjed ki. ICözépszintű vezető:

-

Szervezeti egységeket irányít. Döntési hatásköre korlátozott, de a döntés több-kevesebb eleme a birtokában van. Információi saját szervezeti egységéből, a felső vezetéstől és esetenként külső forrásból származnak, jórészt közvetett információk. Külső kapcsolatai a mellérendelt közép szintű vezetéssei és a felső vezetéssei alakulnak ki. V állalaton kívüli közvetlen kapcsolatai alapján önálló döntést nem hozhat. Szemiéiete középtávú, saját szervezeti egységére kialakított. Közvetlenül a végrehajtó szervezeti egységek vezetőit irányítja.

Felsőszintű vezető:

-

V állalatot irányít, elgondolásait a vezetői hierarchián keresztül érvényesíti. Koncepcióját az alsó szint többszöri áttételen keresztül ismeri meg (torzulási lehetőség).

Kialakítja a vállalatfejlesztési koncepciót, a vállalati végrehajtást koordinálJa. Információit feldolgozott, értékelt adatokból nyeri, a közvetlen információszerzés lehetősége eseti. A vállalaton kívüli információkat széles körben használja döntéseihez.

331

4.5. Szervezeti munkamegosztás A munkamegosztást és az erre épülő tagolást a munka összehangolása alakítja szervezetté. A munkamegosztás helyes kialakításának alapja a feladatkörök, a hatáskörök és a felelősség egyértelmű meghatározása és összehangolásának biztosítása. A feladatkör fogalmán a vállalat összes feladatából egy végrehajtó személyhez vagy szervezeti egységhez kapcsolódó feladatok összességét értjük. A feladatkörök szabályozásának tartalmi elemei: - a feladatok pontos tartalma (tárgya), - a feladatok mennyisége, kiterjedése, - a feladatok időbeni végrehajtása. Ezek meghatározásának és összehangolásának hiányában a feladatot végző nem tudja, hogy mit, milyen módon kell elvégeznie. A hatáskör meghatározása a másik fontos tényezője a munkamegosztás kialakításának. A hatáskör gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hatáskörrel rendelkező személynek intézkedési, utasítási joga van a tevékenység minden részletére kiterjedően.

A feladatkör végrehajtásával megbízott személy, szervezeti egység vezetője rendelkezzen mindazon jogokkal, amelyek a feladat végrehajtásához szükségesek. A hatáskör megállapításánál meg kell határozni, hogy az adott személy vagy szervezet milyen ügyekben, a vállalati gazdálkodás mely területein, milyen idő­ beni korlátozás mellett jogosult a személyek és az eszközök felett rendelkezni. A hatáskör lehet: - Tárgyi hatáskör, amely a végzendő feladatrészeket rögzíti. - Területi hatáskör, amely az intézkedés területi korlátait szabja meg (melyik munkaszervezeti egység, üzemegység stb. tartozik az adott hatáskörhöz). - Az időbeni hatáskör azokat az időhatárokat rögzíti, amelyek között az anyagi és szellemi erőforrások feletti rendelkezési jog fennáll. A felelősségi kör kialakítása és érvényesítése csak a feladatkörök és hatáskörök egyértelmű rögzítése után lehetséges. Egyetlen személy, szervezeti egység nem vonható felelősségre, nem jutalmazható, ha részére a feladat végzéséhez szükséges hatáskör nem volt biztosítva. A vezetés és a menedzsment sikere döntően attól függ, hogy milyen érdekeltségi és ösztönző rendszert sikerült kiépíteni. A legjobb technikai megoldás, üzleti elgondolás is kudarcra van ítélve, ha annak végrehajtói - az emberek- nincsenek kellőképpen érdekeltté téve a végrehajtás megvalósításában. 332

IX. Európai Uniós ismeretek

l. Az Európai Unió kialakulása és intézményrendszere A nemzetek közeledése - integrációja - hosszú idő óta foglalkoztatta a legkiválóbb humanistákat. Az integráció egyesülési folyamat, a nemzetközi integráció az önálló államok kormányai által kötött szerződésen alapuló, közös előnyökre épülő, hosszú távú együttműködési rendszer. Az Európai Unió az Európai Közösségekre alapulva jött létre. Hat ország Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburgalapította. 1.1. Az integráció létrejötte Az európai integráció, vagyis államainak egyre szarosabb együttműködése csaknem 50 év alatt alakult ki. Az integráció gyökerei a IL világháború utáni eseményekig nyúlnak vissza. Winston Churchill brit miniszterelnök már 1946-os zürichi beszédébenjavasolja az Európai Egyesült Államok létrehozását. Európa újjáépítését az Amerikai Egyesült Államok az ún. Marshall-segéllyel támogatta. 1948-ban a Marshall-segély elosztására létrehozták az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezetet, melyet 16 európai kormány és az USA alapított. Ennek eredménye lett az európai országok első, szoros és hatékony együttműködése.

1949-ben tíz nyugat-európai ország Londonban megalakítja az Európa Tanácsot, amelynek az emberi jogok védelme mellett kulturális, politikai szerepet is szánnak. Ebben az évben alakul meg a NATO (Észak-Atlanti Szerződés Szervezete) USA, Kanada és több nyugat-európai ország részvételével. A NATO célja olyan politikai és katonai szövetség létrehozása, melyben egyesítik erőiket a közös védelmük érdekében, a béke és a biztonság fenntartása, a szabadság megőr­ zése céljából. Robert Schumann nevéhez fűződik a Montánunió javaslata 1950. május 9-én, amely Schumann-terv néven vált ismerté. Ebben a teljes francia és német szén- és acéltermelés közös főhatóság alá helyezését javasolta egy olyan szervezet keretein belül, amely nyitva áll más európai országok részvétele előtt is. 1951-ben írták alá a Párizsi Szerződést, melynek eredményeképpen megalakult az EurópaiSzén-és Acélközösség (Montánunió). Ennek az integrációnak a célja az európai béke megvalósítása, a szén- és acélipar terén a közös piac megteremtése volt. Németországon és Franciaországon kívül csatlakozott a megállapo-

333

dáshoz Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg (Hatok). Létrehozásával a korábban a nemzetállamok kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek egy része egy nemzetek feletti szervezet (Montánunió Főhatósága) döntési hatáskörébe került. Az Egyesült Királyság nem csatlakozott a szerződéshez, mert ekkor még nem értett egyet a kormánya feletti szervezet létrehozásával. A Szerződés 1952-ben lépett életbe, határozott időre, 50 évre szólt, 2002-ben lejárt, de rendelkezéseinek többsége az Európai Közösség keretei között ma is érvényes. Az Európai Szén- és Acélközösség tagjai által kötött megállapodás olyanynyira eredményesnek bizonyult, hogy az alapítók úgy döntöttek, más területekre is kiterjesztik az együttműködést. A hat ország képviselői a meglévő kapcsolatok továbbfejlesztéseként 1957. március 25-én aláírták a Római Szerződéseket. Ezek egyfelől létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget (EGK-t), melyet ma az Európai Közösség (EK) elnevezéssel illetnek. Az EGK fő célja a gazdasági együttműködés elősegítése, a közös piac teljes körű megvalósítása volt. Másfelől létrejött az Európai Atomenergia Közösség (Euratom), amely az atomenergia békés felhasználását tekinti fő célkitűzésének Mindkét szerződés 1958-ban lépett életbe, és határozatlan időre szól. Az EGK célja az európai egyesülés, a teljes körű integráció, melyet a béke, biztonság, fejlődés és általános jólét elérése érdekében kívánnak megvalósítani. A Római Szerződés életbe lépését követő tizenöt évben a szoros együttmű­ ködés jegyében a tagállamok közötti vámok lebontásra kerültek. A Közösségen kívüli országokkal szemben viszont egységes közös külső vámokat léptettek életbe. Az így létrejött vámunió és a kialakított közös piac elsősorban csak az ipari területek együttműködését biztosította, ezért döntés született a közös mezőgaz­ dasági politika kialakításáról és működtetéséről. A közösségen belüli kereskedelem szabaddá tételével a tagországok egymás közötti áruforgalma rendkívül dinamikusan növekedett.

1.2. Az integráció bövítése Az első bővítési folyamat alkalmával (1973-ban) csatlakozik az EK-hoz Dánia, Írország és az Egyesült Királyság (Kilencek). Norvégia lakossága népszavazásan utasítja el a csatlakozást. A második-harmadik bővítési folyamatban (1981-ben) csatlakozik a katonai juntáktól megszabaduló Görögország, s öt évvel később Spanyolország és Portugália is. Az EK e déli "szegényebb" államokkal való kibővülése újabb problémát vet fel. A korábbiaknál jóval hangsúlyosabban kerül előtérbe a Közösségen belül a fejlettségbeli különbségek csökkentésének igénye. Ezt a gazdasági 334

és szociális összetartozás (kohézió) bővítésével, a fejletlenebb régiók (területek) kiemeit pénzügyi támogatásával sikerül megoldani. A negyedik bővülési folyamatban (1995-ben) Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozik az EK-hoz, Norvégia ismét népszavazáson utasítja el a tagságot. Az 1989-90-es év fordulóján Európában, s fokozatosan világszerte is véget értek a hidegháború évtizedei. Németország visszanyerte egységét, a posztkommunista országok többsége pedig kinyilvánította azon szándékát, hogy mielőbb csatlakozzék az euroatlanti térség államainak értékközösségen alapuló szervezeteihez: az Európai Közösséghez és a NATO-hoz. Az Európai Közösség a 90-es évek elején még nem állt készen tíz vagy akár még több új tagország fogadására. A bővítés normatív és intézményi feltételeinek biztosításához az Unió reformjára volt szükség. Az első döntő jelentőségű lépést ebbe az irányba 1993-ban tették meg az EU állam- és kormányfői Koppenhágában, amikor kinyilvánították az EU fogadókészségét a közép- és kelet-európai országok felé. A berlini falleomlása 1989-ben történelmi lehetőséget adott a későbbi bővíté­ sekre. Az Európai Közösség gyorsan kiépítette diplomáciai kapcsolatait a középés kelet-európai államokkaL (Magyarország már 1988-ban felvette a diplomáciai kapcsolatokat az EK-val.) A Phare-program pénzügyi segítséget nyújtott a jövő­ beni csatlakozóknak a gazdasági reformjaik végrehajtására. 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozott (negyedik bővítés). 2004-ben Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozott (ötödik bőví­ tés, első rész). 2007. január l-jén Bulgária és Románia, miután 2005. április 25-én aláírták a csatlakozási szerződést, az Európai Unió teljes jogú tagjává váltak (ötödik bő­ vítés, második rész).

1.3. Az Európai Unió intézményrendszere és jelképei

A harmadik bővülési folyamattal belépő országok után a kommunista rendszerek alól felszabadultközép-és kelet-európai államok is sorra fejezték ki csatlakozási szándékukat. A megnövekedő taglétszámhoz az addigi intézményi és döntéshozatali rendszereket át kellett alakítani. Az intézményi reformok lezárására és a csatlakozási "útvonal" kijelölésére 2000-ben N izzában került sor (Nizzai Szerződés ). A csatlakozási tárgyalások lezárása után a 12 tagjelölt ország közül tíz, 2003-ban a csatlakozási szerződése­ ket Athénban alá is írhatta. 335

A csatlakozást aláíró országok: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia. Az EU intézményrendszerében a kormányközi és nemzetek feletti jegyek keverednek, és sajátságos ötvözetet alkotnak. A kormányközi döntéshozatalon a kormányok saját érdeküket képviselik az általuk delegált megbízotton keresztül. A nemzetek feletti döntéshozatalról akkor beszélünk, ha a tagállamok kormányaitól független EU tisztviselők a Közösség érdekeit tartva szem előtt döntenek. A döntéshozatali és működési mechanizmusokat alapvetően több szervezet biztosítja: ezek Európai Tanács, Bizottság, Unió Tanácsa, Parlament, Bíróság és Számvevőszék, Régiók bizottsága. Az EU intézményrendszeréta 33. ábra szemlélteti.

EURÓPAIUNIÓ Első

pillér

Európai Közösség elmélyítése

• az eddig működő

közössé g továbbvitele • uniós állampolgárság bevezetése • gazdasági és pénzügyi unió • a környezet védelme • vidékfejlesztés

Római

Szerződés

Második pillér

Harmadik pillér

Közös kül- és biztonságpolitika kialakítása

Közös igazságszolgáltatás és belügyek

• közös külpolitika • közös védelmi politika alkalmazása • együttműködés, közös akciók • emberi jogok • külső segélyezés • biztonsági kérdések

• menedékpolitika • a tagállamok

Egységes Európai Okmány

külső

határainak átlépését irányító közös szabályok • bevándorlási politika • igazságügyi együttműködés

maastrichti

Közös döntéshozatal

33. ábra Az EU hárompilléres szerkezete 336

szerződés

Az Európai Unió jelképei Az Európai Parlament 2008. október 8-i határozata alapján elfogadja saját szimbólumaiként az Unió jelképeit Az Európai Parlament eljárási szabályzatát úgy módosították, hogy abbabekerült egy, az Unió jelképeivel foglalkozó rész. Eszerint "a parlament elismeri és sajátjaként fogadja el az Unió alábbi jelképeit:

A zászlót, amely kék alapon tizenkét arany csillag alkotta köráll. A 12 aranycsillagos, kék színű lobogó hazánkban is jól ismert. A kék alapszín a nemzetközi együttműködést jelképezi (az ENSZ zászlója is kék). A köralakban elhelyezett csillagok az európai egyesülési cél teljességére utalnak A himnuszt, amely Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának Örömádáján alapul; A jelmondatot: "Egyesülve a sokféleségben". Az EP május 9-én ünnepli meg az Európa-napot. Az uniós zászlót el kell helyezni minden parlamenti épületen és minden ülésteremben. A himnuszt minden alakuló és egyéb ünnepélyes ülés megnyitásakor le kell játszani, különösen az állam- és kormányfők üdvözlésére. Ajelmondatot pedig fel kell tüntetni a parlament hivatalos dokumentumain - áll az elfogadott szövegben. Egységes valuta - az euró nevet a tagállamok azért választották, mert egyrészt minden nyelven jól érthető, másrészt az EU tagállamok ll hivatalos nyelve közül l O-ben (a görög nyelv kivételével) ugyanúgy is írják. Magyarországon a hosszú ó-val szereplő változat terjedt el.

* *** * ** * * ***

ből

€

2. A közös agrárpolitika (KAP) Jogi alapja: EK szerződés 32-38. cikkely. Eredeti célja: - a mezőgazdasági termelékenység emelése, - megfelelő jövedelem és életszínvonal biztosítása a mezőgazdaságban dolgozók számára, - az agrárpiacok stabilizálása, a termelők és fogyaszták védelme, - az élelmiszerellátás biztonságának garantálása, - a fogyasztói igények méltányos áron történő kielégítése. Új célok: - az európai családbirtok-szerkezet megőrzése, - a vidéki népesség megtartása,

337

a tájjelleg megőrzése, vidékfejlesztés.

-

2.1. A KAP kialakulása és

alapvető célkitűzései

Az 1900-as évek közepén Nyugat-Európában a mezőgazdasági termelés- ellentétben a gazdaság más ágazataival -nem indult fejlődésnek. A paraszti gazdaságok nem voltak képesek a hazai fogyasztást fedező méctékben élelmiszereket előállítani. A paraszti jövedelmek messze elmaradtak az ipari átlagtól, fennállt a gazdaságok tömeges tönkremenetelének veszélye. A Közösséget alapító országok mindegyike támogatta agrárgazdaságát, azonban különböző módszerekkel és nem megfelelő hatékonysággal. A stratégiailag elfogadhatatlan élelmiszerimport-függőség megszüntetése, az egységes piac kiterjesztése, a parasztgazdaságok helyzetének javítása érdekében az Európai Gazdasági Közösség alapítói speciális intézkedések meghozatalát határozták el. A KAP kidolgozásánál figyelembe kellett venni a kisebb birtokkal rendelkező családi gazdaságok kialakult formáját. Ez hátrányt jelent a tengerentúli (amerikai, ausztrál, dél-amerikai, új-zélandi) nagyüzemi gazdaságokkal szemben. Ezért az EU mezőgazdasága mindenképpen védelemre szorul a hatékonyabb tengerentúli versenytársakkal szemben. A KAP célkitűzéseit a Római Szerződésben fektették le, a gyakorlati végrehajtását az EGK megalakulása után dolgozták ki. A Római

Szerződés

a Közös Agrárpolitika alapelveit a 39. cikkelyében rögzíti a

következők

-

szerint: A mezőgazdasági termelés és termelékenység növelése műszaki fejlesztéssel, a munkaerő optimális hasznosításával; a mezőgazdasági termelésből élők számára méltányos jövedelemszint biztosítása; a mezőgazdasági termékek piacainak stabilizálása; az élelmiszerellátás biztonságának garantálása; annak biztosítása, hogy a fogyaszták reális áron jussanak az élelmiszerekhez.

A KAP létrehozásáról folytatott tárgyalásokon fogalmazták meg a közös agrárpolitika három alapelvét l. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek egységes piaca. Az egységes piacon a tagországokban előállított termékek korlátozásoktól mentesen jelenhetnek meg. Az egyenlő piaci esély érdekében a termelést és a piacot szabá338

lyozó, a keresletet-kínálatot befolyásoló eszközöket, a támogatásokat, a termékek rninőségi, állat-egészségügyi stb. előírásait egységesíteni kellett. 2. A közösségi preferencia elve szerint biztosítani kell, hogy az egységes piacon, a Közösségen belül termelt termékek előnyt élvezzenek a harmadik országokból behozottakkal szemben. Ennek érdekében a hazai termékeket támogatják, ernellett erős importvédelmet alkalmaznak. 3. A pénzügyi szolidaritás elve szerint a tagországok, a KAP rnűködtetési költségeit rnezőgazdasági termelésük nagyságától és nemzetgazdasági súlyától függetlenül, egységes érvényű szabályok szerint megállapított pénzügyi hozzájárulással viselik. A termelők részére egységes, a közösségi szinten megszabott normatívák szerinti támogatások kerülnek kifizetésre. Az elfogadott alapelveknek rnegfelelően kezdődött meg a KAP összehangolása a tagországok között, és valósult meg a mezőgazdasági közös piac. Ennek következtében: - felszámolták a tagországok agrártámogatási rendszereit, - egységesítették az agrárszabályozást, - a rnezőgazdasági termékekre közös piaci rendtartást vezettek be, - közös pénzügyi alapként létrehozták az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapot. A Garanciaszekció a piacszabályozással foglalkozik (ennek egyik eleme az intervenció), az Orientációs szekció a struktúrapolitika, vidékfejlesztés pénzeszközeit kezeli. A KAP a farmokon előállított termékekre, illetve néhány elsődlegesen feldolgozott termékre (pl. bor, cukor) terjed ki. A szabályozás egyes termékeknél intenzívebb (gabonafélék, cukor, marhahús, tej), más termékeknéllazább (sertéshús, zöldség-gyümölcs). Az élelrniszeriparba közvetlenül nem avatkoznak be, viszont a feldolgozandó nyersanyag-szabályozáson keresztül közvetett rnódon rá is hatást gyakorolnak.

2.2. A KAP intézményrendszere A közös agrárpolitika rnűködtetéséhez speciális intézményrendszert kellett kiépíteni. A tagországok szakrninisztériurnainak hatásköre ennek következtében az agrárszabályozási kérdésekben leszűkül. Elsősorban olyan feladatokat látnak el, rnint a piac szereplőivel való kapcsolattartás, részvétel az uniós szervezetek rnunkájában, rnezőgazdasági oktatáspolitika alakítása, nemzeti földbirtok-politika. Az újonnan belépők nemzeti agrárpolitikáját fóként rendtartási ügyekben a közösségi agrárpolitika váltja fel.

339

A KAP-szabályozás legfontosabb intézményei az Intervenciós Ügynökségek. Ahol ezek a szervezetek nem jöttek létre, támogatási pénzek odaítélésére aligha lehet számítani.

2.3. A KAP reformjai A KAP megvalósítása érdekében a hatvanas évek elején a fő mezőgazdasági termékekre egységes piaci szabályozást, "közös piaci szervezeteket" (piaci rendtartásokat) alakítottak ki. Ezek keretében közösségi eszközökkel befolyásolták a termelést, illetve az értékesítést. A termékekre "intézményes" árakat határoztak meg, amelyek alapja a belső piacon fellelhető legmagasabb ár volt. Az intézményes árak képezték a piaci zavarok esetében alkalmazott közösségi intervenciós felvásárlások, illetve az iruportvédelmi intézkedések alapját. A világpiaci szintet meghaladó árak növelték a termelői jövedclmeket, lehetőséget biztosítottak a termelés bővítésére, az európai farmstruktúra fenntartására. Az intézkedések árát azonban a tagországok fogyasztói fizették meg a magas élelmiszerárakban. A hetvenes évek elejéig a Közösség teljesen önellátóvá vált agrártermékekből, exportőrként súlya a világkereskedelemben egyre jelentősebbé vált. Jelentősen nőtt a termelés műszaki színvonala, hatékonysága is. A hetvenes évektől szükségessé vált az állat- és növény-egészségügyi, az állatvédelmi, élelmiszerminőségi, higiéniai előírások egységesítése annak érdekében, hogy a termelés kielégítse a fogyasztói igényeket. A nyolcvanas évek elején jelentkeztek a KAP első problémái. A termelés bővítésére ösztönző szabályozás termékfeleslegek megjelenéséhez vezetett. Egyre több közösségi forrást igényelt az intervenció (beavatkozás), az export támogatása. A KAP finanszírozása az EGK-költségvetés legnagyobb tételévé duzzadt. A nyolcvanas években került sor a KAP első jelentősebb korrekciójára. Az intézményes árakat befagyasztották, és korlátozták az előállítható termékek mennyiségét. A területük egy részének pihentetését vállaló termelőket közvetlen támogatásban részesítették. A korrekciós intézkedések azonban nem oldották meg a rendszer alapvető problémáit. Tovább nehezítette a helyzetet az újabb mezőgaz­ dasági országok (Spanyolország és Portugália) felvétele. A KAP legjelentősebb átalakítását 1992-ben hajtották végre. A cél az ár- és jövedelempolitika szétválasztása volt. Az 1992-es reform a kitűzött célokat csak részben teljesítette. Nem vezetett a várt termeléscsökkenéshez, a termelői jövedelem bővüléséhez, a versenyképesség növekedéséhez. A KAP működési költségei tovább emelkedtek. A 2000-től 340

bevezetett Agenda 2000 reform célja az európai mezőgazdaság nemzetközi versenyképességének fokozása. Alapvetően az 1992-ben hozott intézkedéseket fejlesztették tovább. Kiemeit szerepet kapott a vidékfejlesztés, a termelés intenzitásának csökkentése, a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele. Meghatározó szempont volt, hogy az agrárkiadások nem növekedhettek A vidékfejlesztést a közös piaci rendtartások mellett a KAP második pillérévé tették. A tagországoknak a korábbinál nagyobb lehetőséget biztosítottak arra, hogy a támogatásokat a helyi szempontok figyelembe vételével osszák el. A tagállamok miniszterei 2003. szeptemberi találkozójukon fogadták el a Közös Agrárpolitika újabb, alapvető reformját. A reform teljesen átszabja a mezőgazdasági támogatások rendszerét, melyek nagy részét fiiggetlenítik a termelés mennyiségétől (kettéválasztás). A tagállamok ugyanakkor korlátozottan továbbra is köthetik a támogatást a termelés méctékéhez a termelés volumenének megőrzése céljából. A reform az új, egységesített mezőgazdasági támogatások feltételéül szabta a környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és állatjóléti követelmények teljesítését (keresztmegfelelés ). A cél, hogy a termelők versenyképesebbek és piacorientáltabbak legyenek, miközben megtartják jövedelmük stabilitását. Az új rendszerben a nagyobb termelőknek kifizetett közvetlen támogatások csökkenésével több pénz jut a környezetvédelemre és a minőségi állattartásra. Ahhoz, hogy a 2013-ig tartó időszakban az EU tagállamok betartsák a kötött költségvetési terveket, pénzügyi fegyelmi mechanizmust vezettek be.

3. Az Európai Unió agrárszabályozása A KAP szabályozásának hatálya alá tartozik valamennyi az EU-s tagországokban elöállított, illetve oda behozott feldolgozatlan vagy csak elsődlegesen feldolgozott mezőgazdasági termék. Ezek felsorolását az Amszterdami Szerződés I. sz. melléklete tartalmazza A feldolgozott termékekre (élelmiszerekre) mezőgazdasá­ gi alapanyag-hányaduk erejéig vonatkozik a szabályozás. A KAP keretében nyújtott támogatások döntő részét a mezőgazdasági termelők kapják. Mezőgazdasági termelőnek minősül az a gazdaság, amely mezőgaz­ dasági (kertészeti) termék előállítással foglalkozik és önálló könyvelést végez, fiiggetlenül attól, hogy egyéni termelőről, társas vállalkozásról vagy jogi személyiségű társaságról van szó. A vidékfejlesztési intézkedések kedvezményezettjei a hátrányos helyzetű mezőgazdasági termelők, élelmiszer-feldolgozók, illetve vidéki közösségek. A KAP hatálya nem terjed ki viszont olyan területekre, mint a földtulajdon, az adózás, az oktatás és a szaktanácsadás.

341

3.1. A közösségi szabályozó eszközök A közös piaci szervezetek (közös piaci rendtartások) keretében a termelés, a termelői jövedelmek, a piaci viszonyok befolyásolása érdekében alkalmazott fontosabb szabályozó eszközöket. A KAP hármas alapelvének (egységes belső piac, közösségi preferencia, pénzügyi szelidaritás) érvényesüléséhez az alábbi különböző speciális eszközrendszer működtetésére van szükség. Ezek a következők:

Intézményes árak: Az EU számos termékre állapít meg intézményes árakat, amelyek a piacszabályozó intézkedések alapjául szolgálnak. Az alapár és a referenciaár az EU átlagos termelési költségeit tükrözi, ezek alapján kalkulálják a termelési és exporttámogatások at Az intervenciós árat fizetik ki annak a termelőnek, aki termékét a megadott szabályok szerint az államnak ajánlja fel. Exporttámogatás (export-visszatérítés): A magasabb belső piaci és az alacsonyabb világpiaci árak különbségének kiegyenlítését szolgálja. A támogatások egy része normatív, termékhez vagy relációhoz kötött, más része a piaci zavarok kezelésére, a termékfeleslegek levezetésére időszakosan kerül alkalmazásra. Az elosztás a kivitt mennyiségek alapján automatikusan vagy pályázatos rendszerben történik. Intervenciós felvásárlás: A piacpolitika egyik fontos eleme. Ez akkor lép életbe, ha egy adott termékből a piacon túlkínálat lép fel (túltermeléskor, vagy világpiaci dömping nagytömegű termékimport megjelenésekor). A túlkínálat következtében a piaci árak folyamatosan csökkennek, és amikor elérik az előre meghatározott irányárat (intervenciós árat), akkor életbe lép az intervenciós fel vásárlás. Ebben az esetben az Unió a tagországi Intervenciós Ügynökségeken keresztül felvásárolja, azaz kivonja a piacról a terme lők, feldolgozók vagy kereskedők által eladásra felkínált termékeiket. Az intervenciós ár nagyságát több évre hirdetik meg, melynek nyereségtartalma nincs, de biztosítja a termék tulajdonosait, hogy árcsökkenésből adódó veszteségei nem lesznek. Az így felvásárolt tételek az Ügynökségek tulajdonai lesznek, melyeket később, esetleg a piac kedvező alakulásakor hozzák újra a piacra vagy exportálják Az üzleti kockázatot az EU átvállalja a termelőtől vagy az áru tulajdonosától, az esetleges veszteségeket a költségvetésből fedezi. A hosszú távra meghirdetett intervenciós árak jelentősen hatnak a belső piaci árakra. Termelési támogatások: Bizonyos termékek termelői normatív támogatást kapnak. A kifizetések a területnagyságtól (pl. durumbúza) függenek, vagy termelési kvótához (pl. dohány) kötődnek. E kategóriába sorolható az öntözött területeknek juttatott, a magasabb termelési költségeket kompenzáló támogatás is. 342

A feldolgozás támogatása: Elsősorban a kertészeti termékeknél, illetve a keményítőgyártási célra termelt burgonyánál alkalmazzák A feldolgozóüzem jut közösségi forrásokhoz, amennyiben vállalja az érintett termék felvásárlását egy minimális szintet meghaladó áron. A támogatott mennyiségekre kvótát állapítanak meg. Közvetlen termelői kifizetések: Az 1992-es reform keretében vezették be a gabona- és szarvasmarhaszektorban, szerepüket az Agenda 2000 tovább növelte. Céljuk a termelői jövedelem közvetlen, normatív módon történő kiegészítése. A kifizetett összeg a művelt földterület, illetve az állatállomány nagyságától fu gg. Az önszabályozás ösztönzése: A zöldség-gyümölcs ágazatban a termelői szervezetek (TÉSZ-ek) létrehozásához, működési költségeikhez folyósított támogatás. A termelők nagy száma, illetve az előállított termékek sokfélesége miatt e szektorban nem lehetséges a más esetekben bevált központi szabályozás működtetése. A támogatások célja annak elérése, hogy a piacszabályozást a termelők által önkéntesen alapított szervezetek végezzék. Közvetlen termeléskorlátozó intézkedések: A kínálat csökkentése érdekében bizonyos termékek előállítását termelési kvótákkal szabályozzák. A legfontosabb kvótás termékek a tej, a cukor. A kvótát túllépők büntetést kötelesek fizetni. Közvetett termeléskorlátozó intézkedések: A legfontosabb eszköz az 1992ben bevezetett kötelező ugaroltatás. Közvetett termeléskorlátozó hatása van a kvótákhoz kötött támogatásoknak (pl. dohány). Ez esetben a termelőnek elvileg lehetősége van a kvótán felüli termék előállításra, azonban a közgazdasági viszonyok miatt nem teszi azt. A termelést, a túlzott üzemi koncentrációt korlátozzák azok a szabályok, amelyek határt szabnak a különböző támogatási címeken egységnyi területre vagy állatlétszámra felvehető támogatásoknak Magántárolási rendszer: Az intervenciós felvásárlás helyett egyre inkább elő­ térbe kerül a magántárolási rendszer, melyben a termelő maga gondoskodik a felesleges termék piactól való távoltartásáról a kritikus időszakban. A termelő saját vagy központilag kiépített tárolóhelyen lévő készletére hitelt vehet fel, melynek kamatait, illetve a tárolás költségeit az EU részben átvállalja. A termelő így pénzhez juthat, elkezdhető a következő évi termelés, illetve lehetősége van kivárni a termékre vonatkozó jobb piaci helyzetet. Ebben a megoldásban a termék tulajdonjoga, de a kockázat is a termelőé marad. Szigorú vámpolitika: Túltermelés esetén nem kívánatos, hogy a belső piacra a tagországokon kívülről alacsony világpiaci áron termék kerüljön. Az EU ennek elkerülésére szigorú vámpolitikát alkalmaz. Az intézményes árak meghirdetése, az importot csökkentő vámok, és lefölözések alkalmazása biztosítja azt, hogy a belső piaci árak meghaladhatják a világpiaci árszintet. 343

A felesiegek megsemmisítése: A túltermelés okozta piaci zavar elkerülése érdekében az EU esetenként támogatja a felesiegek megsemmisítését, bizonyos többlettermékek feldolgozását, ültetvények (pl. szőlő) kivágását. A legfontosabb piacrendtartások a gabonafélék, az olajos növények, a fehérjenövények, a cukor, az olívaolaj, a dohány, a bor, a húsmarha, a tej, valamint a juh és a kecske szektorban működnek. Gyakorlatilag az importvédelemre, illetve az exporttámogatásra korlátozódik a piacrendtartás az abrakfogyasztó állatfajoknál (sertés, baromfi) abból a feltételezésből kiindulva, hogy ezek az ágazatok a Közösségben kielégítő módon szabályozott gabonát használják fel. A zöldséggyümölcs rendtartás fő eleme az önszabályozás ösztönzése.

3.2. A mezőgazdasági termelés szabályozott ágazatai Az elmúlt évtizedekben nagyszámú mezőgazdasági birtok szüntette meg termelését. A birtokmegszűnések napjainkban is tartanak, azonban a tendencia csökken, köszönhetően a mezőgazdaság szabályozásának és a vidékfejlesztési politika erő­ södésének A mezőgazdasági tevékenység keretei a birtoknagyság növekedése és a termelés szakosodása felé tolódik el. A szakosodás lényege, hogy néhány növénykultúra, egy-két állatfaj és a hozzá tartozó állati termék-előállítás válik jellemzővé, ahol teljes körű gépesítéssei és a biológiai alapok jobb kihasználásával a termelés hatékonysága fokozható. Ezek azonban munkaerőt szabadítanak fel, megnövekszik a munkanélküliek száma, akik a városokban próbálnak munkalehetőséget keresni. Ez viszont felveti a mezőgazdaság szempontjából hátrányos helyzetű régiók elnéptelenedését, vele együtt a vidéki környezet visszafejlődését A kialakított támogatásokkal biztosítani kívánják a farmgazdaságok életképességét, ezzel a népességmegtartó erejük fokozását.

3.2.1. A szántóföldi növények közös piacszabályozása Célja a stabil, kiszámítható feltételek mellett megfelelő jövedelmet biztosító termelés. A piacszabályozás eszközei: - területalapú támogatás, - intervenciós felvásárlás, - külpiaci (export-import) szabályozás. 344

Területalapó támogatás A tagállamra vonatkozó támogatás összegét a megállapított nemzeti bázisterület (kvóta) után számítják ki. A támogatás alapja a nemzeti bázishozam (referenciahozam), ami egy korábbi időszak alapján megállapított termésmennyiség. Az egyszerűsített kifizetésre jogosult a 200 3. június 30-án kultúrállapotban tartott mezőgazdasági terület, melyet a terület használója igényelhet, fiiggetlenül a tulajdonviszonyoktól. A támogatás összegét hektáronként, rninden tagországra vonatkozóan azonos szorzószám és az ország referenciahozamának szorzata adja. A területalapú támogatás a termelőknek a rnűvelt területe után gazdasági évenként jár, amely az adott év július l-jétől a következő év június 31-ig tart. Amennyiben a tagország által összegyűjtött, és az EU felé [elterjesztett, támogatásra igényelt terület meghaladja a nemzeti bázisterület nagyságát, a támogatási összeget minden termelőnél arányosan csökkenteni kell. A területalapú támogatás szántó-, ültetvény-, kert- és gyepterületek után egyaránt felvehető, arnennyiben a támogatási kérelern legalább l hektárt (ültetvények esetében legalább 0,3 hektárt) lefedett, és a táblák nagysága eléri a 0,25 hektárt. Nemzeti kiegészítő támogatások Az egyszerűsített kifizetés kedvezményezetteinek köre lényegesen szélesebb, mint a standard közösségi szabályozás szerint közvetlen támogatásban részesíthetőké, ugyanis az utóbbi esetében a gyepterületek, az ültetvények, a cukorrépa, burgonya, szántóföldi zöldség és gyümölcs stb. nem élvez( ett) közvetlen támogatást. Intervenciós felvásárlás Felajánlani csak az árpát, búzát, dururnbúzát, rozst, szerneskukoricát és cirkot lehet. A meghirdetett intervenciós alapár több évre meghatározott összeg. Az intervenciós időszakban a felkínált terméket az intervenciós központok a piac bármelyik szereplőjétől (termelő, feldolgozó, kereskedő) megvásárolják Export-import szabályozás A gabonafélék külkereskedelrnére engedélyezési rendszer van életben, rnely csak regisztrációs, illetve statisztikai célokat szolgál. Exportra kerülő termékek után, a magasabb belpiaci ár és az alacsonyabb világpiaci ár közti különbségből számított összegnek megfelelő támogatás jár, export-visszatérítés círnén. Importra előre meghirdetett várntételeket alkalmaznak. Szükség esetén egyes áruféleségekre várncsökkentést, várnrnentességet hirdetnek meg.

345

3.2.2. A cukor közös piaci szabályozása A cukoripari szabályozás: - a feldolgozott termékre (cukorra), nem pedig a cukorrépára vonatkozik (ok: az intervenciós felvásárlást csak a cukorra lehet alkalmazni), - az értékesítési és árgarancia a termelési kvótákra vonatkozik, - a cukor termelésitöbblet-elhelyezés e miatt jelentkező költségeket a termelők állják. Ez a termelési illeték, amit a termelők (58% arányban), és a gyártók (42% arányban) az EU-költségvetés számára befizetnek A -

szabályozás eszközei: termelési kvóták, értékesítési és árgarancia, külpiaci szabályozás, intervenciós felvásárlás.

3.2.3. A növénytermesztés szabályozása Az EU termőföld területének felét gabonanövények foglalják el. A világ búzatermelésében első helyet az USA-tól az EU vette át. A fehérjenövények viszonylag kisebb jelentőségűek, önellátottság-szintje ezekből a növényekből 80% körül mozog, a hiányzó mennyiségeket (mportból szerzik be. A szántóföldi növények piacszabályozása nem az összes szántóföldön megtermelt növényekre terjed ki. A szabályozás az Unión belül egységes elveken alapul. A cukoripari termékeknél a rendtartás legfőbb célja, hogy hosszútávon előre kiszámítható feltételek között, biztonságosan, jó minőségű cukorrallegyen ellátva a Közösség lakossága. A szabályozás vonatkozik még a komló és dohánytermesztésre is.

3.2.4. Az állattenyésztés szabályozása Az Unió mezőgazdasági területének közel felét közvetlenül az állattenyésztés érdekében hasznosítják takarmánynövények vetésterületeként vagy állandó legelő és kaszáló formájában. A gabonatermelésnek is ötven százaléka takarmányozásra kerül. Ezek mellett még az élelmiszeriparban feldolgozott termények melléktermékei is visszakerülnek az ágazatba, szintén takarmányozásra. A mezőgazdaság termelési értékének 50% feletti részét az állattenyésztés állítja elő. 346

a) Tej és tejtermékek szabályozása A tejtermelő tehenek számajelentősen csökkent az elmúlt évtizedben, ugyanakkor növekedett a húshasznosítású szarvasmarha-állomány száma. Az egy tehénre jutó éves tejtermelés az okszerű, tudományos eredmények alkalmazásának köszönhetően rendkívül látványosan emelkedett. Különösen kiválóak az eredmények a magas tejtermelési hagyományokkal, kiváló természeti adottságokkal rendelkező északi országokban. A megtermelt tej közel 95%-a feldolgozásra, míg a fennmaradó rész saját fogyasztásra, felhasználásra vagy helyi értékesítésre kerül. A szabályozás célja a többlettermelés megakadályozása, valamint a környezetvédelmi célok biztosítása. A szabályozás eszközei: - belpiaci szabályozás: árrendszer, kvótarendszer, támogatások, intervenció, külkereskedelmi szabályozás, közvetlen támogatások 2005-től. b) Az Unió a második a világon a marha- és borjúhús előállításában. Egyes támogatások csak azoknak járnak, akiknél az állománysűrűségi mutató nem haladja meg a takarmánytermő területre eső hektáronkénti l ,8 nagyállat egységet (NE). Közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások Kedvezményezettje az állat tartója vagyis a termelő. A tagországok meghatározhatják azt a minimális állatlétszámot (3-nál nem lehet kevesebb), amely alatt nem folyósítanak támogatást. Speciá/is húsmarha-támogatás Az a termelő, aki gazdaságában 9 hónapnál idősebb hímivarú szarvasmarhát tart, speciális húsmarha-támogatásra lehet jogosult. A támogatásnak van regionális (országos) felső állatlétszám-határa. Vágási támogatásban részesülnek azok a gazdák, akik az EU területén mű­ ködő vágóhídra, vagy EU-n kívülre exportálnak élő vágómarhát A szezonalitást csökkentő támogatás célja, hogy a legelőről egyszerre lekerülő, illetve a hizlaldákból egy időben kikerülő állatok vágását időben szórtabbá tegye. Az extenzifikációs kifizetés célj a az extenzív (külterj es) állattartás ösztönzése.

347

c) A sertéshús piacszabályozása A sertés termékpálya a lazán szabályozott ágazatok közé tartozik, így az uniós forrásból finanszírozott támogatások köre rendkívül szűk. Itt a piaci verseny erőteljesebben érvényesül. A szabályozás elemei elsősorban élelmiszerbiztonsági, környezetvédelmi, állatjóléti, takarmányozási, illetve az előállított termék minőségére vonatkoznak. A sertéshús közöspiaci szabályozása két elemre épül: - árszabályozás: a piaci zavarok esetén a beavatkozásokat határozza meg, - a külkereskedelem szabályozása: az export-visszatérítési támogatást és a védővámok alkalmazását jelenti. d) A baromfiágazat piacszabályozása Az ágazat szabályozása az alábbi intézkedésekből tevődik össze: • a termelés, feldolgozás és forgalomba hozatal jobb szervezését segítő intézkedések, • minőségjavítást célzó intézkedések, • rövid és hosszú távú termelési előjelzések készítése, • a piaci árszínvonal változásának nyomon követése. Az EU egyes esetekben az exportot támogatja, az importot pedig védővámokkal korlátozza. 3.2.5. A méztermelés szabályozása Az első időszakban csak a minőségre vonatkozott. Mivel ebből a termékből az EU behozataira szorul, ezért később a támogatott termékek közé emelték.

3.2.6. A kertészet,

szőlészet,

borászat szabályozása

Az EU mezőgazdasági területének mintegy 4%-án termesztenek zöldség- és gyümölcsféléket, melyek értéke az egész mezőgazdaságban termelt érték 15-20%-a. A fő termékek közé a paradicsom, karfiol, uborka, saláta, ill. alma, körte, őszi­ barack és a citrusfélék tartoznak. Az EU adja a világ zöldség-gyümölcs termelésének l 0%-át. A friss zöldségek termelése főként a déli országokra koncentrálódik, a fogyasztásuk is itt a legnagyobb. Az üvegházakban termelt friss zöldségek és virágok előállítása a mennyiségüket tekintve Hollandiát a második legnagyobb exportőrré teszik. A Közösség gyümölcsből importőr, azaz behozataira szorul, a kereslet mintegy 25%-kal haladja meg a kínálatot. A hiány főleg citrusfélékből 348

áll fenn, és természetesen trópusi termékekből, amelyeket egyre növekvő menynyiségben fogyasztanak. Az EU szőlőtermesztése jelentős, a világ bortermelésének mintegy 60%-át adja. A nem minőségi borokat adó szőlők kivágását támogatásokkal segítik elő. Az ágazat szabályozása alapján a termelés jövedelmezősége mintegy 15-20 évre előre kiszámítható. Az uniós szabályozás egyik lényeges pontja, hogy csak a szabványnak megfelelő minőségű árut engedi forgalomba hozni. Ez alapján a terméknek a kereskedelem minden szintjén meg kell felelnie minőségi előírásoknak, s az áru minőségéért mindig a tulajdonos felelős. A minőségi előírások minimum követelményei minden termékre vonatkoznak, ennek megfelelően az áru legyen: - ép, egészséges, tiszta, friss megjelenésű, - állati kártevőktől és kártételüktől, betegségek nyomaitól, idegen szagtól és íztől mentes, - megfelelően fejlett és érett. Szabályozás alá tartoznak: - minden élelmezési célra termesztett zöldség, gyümölcs, gomba, - csemegeszőlő, - déligyümölcsök Az áru csomagolására és jelölésére az alábbi betartandó követelményeket írják elő a Közösségi szabályok: a) a csomagoló anyag: - és a csomagolás módja biztosítson megfelelő védelmet a terméknek, - nem tartalmazhat az egészségre ártalmas összetevőket, - az áruval közvetlenül érintkező részének újnak és tisztának kell lennie, nem okozhat külső és belső elváltozást a termékben, b) a jelölés alkalmas legyen a szükséges adatok eltávolíthatatlan feltüntetésére.

A piacszabályozás eszközei Intervenció (árukivonás) lép életbe, a piac túltelítettsége esetén. Az intervenciós támogatásra fordított összeg a TÉSZ forgalmának l 0%-a lehet. Exporttámogatást csak néhány termékre (pl. alma, csemegeszőlő, őszibarack, nektarin, paradicsom), erősen korlátozott mennyiségre és meghatározott értékben ad a Közösség. A belső piacot az EU importvámokkal védi, adott esetben pátvámokat vet ki. Kivágási támogatás: a túltermelés csökkentése érdekében időnként az alma-, körte-, ill. őszibarack-ültetvények kivágására ad támogatást az EU. Az érintett területen 15 évig ez a három gyümölcsfaj nem telepíthető. 349

Ültetvénytelepítési támogatás: mind nemzeti forrásból, mind EU forrásból adható, kivéve az alma, körte és őszibarack ültetvénytelepítést.

3.3. Horizontális szabályozás A KAP szabályozók között a hetvenes évektől jelentek meg a horizontális hatályú intézkedések. Ezek közül a legfontosabbak a következők: Állategészségügy, élelmiszer-biztonság: A kilencvenes évek második felétől meghatározóvá vált a közösségi állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági szabályozás. Az EU egységes szabályokat alkotott az állati járványok kitörésének, az állatbetegségek terjedésének megakadályozására, meghatározta az élelmiszerek, illetve az azokat előállító üzemek esetében érvényesítendő állategészségügyi, higiéniai, illetve a károsanyag-tartalomra vonatkozó követelményeket. U gyancsak egységesek a haszonállatok tartásának állatvédelmi előírásai is. A rendelkezések betartását a tagországok hatáságai ellenőrzik. Folyamatosan ellenőrzik az állattartó telepeket, az élelmiszereket előállító üzemeket, a termékek kereskedelmét, forgalmát Az ellenőrzés alapvetően a termelés, feladás helyén, import esetében az EU külső határain történik. Egységes szabályok vonatkoznak az állatok, illetve az állati termékek közösségen belüli mozgásának figyelemmel kísérésére is. A fogyasztó érdekeinek megfelelően érvényesítik a "farmtól az asztalig" tartó hatósági felügyelet gyakorlatát. Az utóbbi évek botrányai (kergemarhakór, dioxinszennyeződés, száj- és körömfájás) a közvélemény és a közösségi döntéshozók figyeimét az állategészségügy területére irányították A szabályozás igyekszik a fokozott elvárásoknak megfelelni. Növényegészségügy: Az EU egységes szabályokat alkotott a növényekre veszélyes károsítók terjedésének és behurcolásának megakadályozására, a növényvédő szerek, termésnövelő anyagok engedélyezésére, felhasználására, a termékekben megengedett határértékeire, a vetőmagvak, szaporító anyagok minőségi követelményeire, az ellenőrzés rendszerére. A szabályok betartását a tagországok hatáságai ellenőrzik. Az ellenőrzés alapvetően a termelés, feladás helyén, illetve az EU külső határain történik. Minőségpolitika: A közösségi szabályozás a speciális minőségű, magasabb hozzáadott értéket képviselő termékek termelését támogatva segíti a termelői jövedelmek növelését, a fogyasztói igények kielégítését. Részletes szabályok foglalkoznak a védett termőhelyről származó speciális termékek, a védett földrajzi elnevezések, illetve a tradicionális módszerekkel előállított termékek elismerésére, az elnevezések használatára, a szabályok betartásának ellenőrzésére.

350

Agrár-környezetvédelem: Az 1992-es reform keretében került bevezetésre. A cél a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő, extenzív termelés ösztönzése, a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodók segítése, és a termékfeleslegek csökkentése. A 2003-as reform keretében bevezetett keresztmegfelelés is ezt a célt szolgálja. Vidékfejlesztés: A vidékfejlesztés keretében a kedvezőtlen adottságú területek, termelőkjutnak közösségi segítséghez. A tagországok több évre szóló prograrnak keretében határozzák meg, hogy mely területeiken, milyen intézkedések szükségesek. A prograrnak EU szintű elfogadását követően a termelők pályázhatnak a támogatásokra. A közösségi forrásokat minden esetben nemzeti támogatásokkal is ki kell egészíteni. A vidékfejlesztés esetében cél a térségek átfogó fejlesztése, kapcsolódva az EU strukturális fejlesztési programjainak más elemeihez. A 2003-as reform során megerősödött a vidékfejlesztés is, amelynek támogatása is nőtt. Új intézkedéseket vezettek be annak érdekében, hogy a gazdák megfeleljenek a környezetvédelem, az állatjólét és aminőségi termelés területén felállított EU-s követelményeknek.

4. Az Unió vidékfejlesztési politikája A 27 európai uniós tagország lakosságának több mint 56%-a vidéki térségekben él, melyek együttesen az EU összterületének 91 %-át alkotják. A vidékfejlesztés ezért kiemelten fontos szakpolitikai terület. A mezőgazdasági tevékenység és az erdőgazdálkodás a jövőben is döntő szerepet játszik az EU vidéki térségeiben megvalósuló földhasználat és erőforrás-gazdálkodás szempontjábóL Jelentő­ ségüket fokozza, hogy lehetőséget biztosítanak a vidéki közösségek gazdasági profiljának bővítésére. Ezért az Unió egésze számára prioritást jelent az európai vidékfejlesztési politika megerősítése. Az Európai Unióban a reformok következtében a vidékfejlesztési politika lett a KAP második pillére a piacszabályozás mellett. A vidékfejlesztés társadalmi indoka, hogy a vidék gazdasági, ökológiai és szociális feladatait a vidéken élők látják el, és ezt a társadalomnak anyagiakkal is el kell ismerni. Az alkalmazott agrártechnika fejlődésével, a vidéki területeken élők korábbi mezőgazdasági munkalehetősége nagymértékben csökkent. A csökkenés következménye e területek elnéptelenedése, ami a táj és környezet pusztulásával fenyeget. A vidék funkciói a Vidéki Térségek Európai Kartájaszerint az alábbiak: - gazdasági funkciók: mező- és erdőgazdálkodás, halászat, megújuló természeti erőforrások hasznosítása, falusi turizmus - üdülés fenntartása, - ökológiai funkciók: az egészséges élet természetes alapjainak védelme (föld, 351

-

víz, levegő), a tájjelleg megőrzése, biológiai sokszínűség, az erdő és más élő­ helyek megóvása, társadalmi és kolturális funkciók: az évszázadok során a vidéki életformához szarosan kapcsolódó közösségi és kulturális értékek megtartása. Elvileg az uniós tagországoknak lehetőségük van arra, hogy vidékfejlesztési szakpolitikájukat az Uniótól teljesen függetlenül alakítsák ki és valósítsák meg. Ez a rendszer azonban nem működne megfelelően a gyakorlatban. Az Uniót alkotó országok egyike-másika nem lenne képes előteremteni annyi pénzt, amennyit a területén szükséges intézkedések igényelnének

Míg a piacszabályozási támogatások egységesek és automatikusan járnak, addig a vidékfejlesztési támogatásokhoz való hozzájutás feltétele, hogy olyan fejlesztési program készüljön, melynek elemeit nem az EU, hanem a régió, illetve a tagállam állítja össze. Lényeges, hogy ezeket a programokat részben a tagállam is finanszírozza. Az így felhasznált pénzeszközök jobban kielégítik az adott térségek speciális igényeit. Ennélfogva az Európai Unió közös vidékfejlesztési politikát működtet, mely az uniós szintű irányítás ellenére számottevő hatáskört biztosít az egyes tagországok és régiók számára. A 200 7 és 2013 közötti vidékfejlesztési politika szempontjából irányadó alapszabályokat, illetve a tagországok és régiók által meghozható szakpolitikai intézkedéseket az 1698/2005/EK tanácsi rendelet határozza meg.

5. Strukturális alapok, pályázati rendszerek A strukturális politika alapvető célja a különböző fejlettségi szintű régiók közötti aránytalanságok csökkentése, és ez által a gazdasági és szociális feszültségek enyhítése. A tagállamok számának gyarapodásával, a gazdaságilag fejletlenebb államok belépésével szükségessé vált a támogatási források és fejlesztési területek bövítése és átalakítása. A strukturális politika finanszírozására az EU pénzügyi alapokat különített el. Az AGENDA 2000 keretrendelete három célkitűzést (célterületet) jelöl meg a strukturális alapok felhasználására. l. célterület a fejlettségben lemaradó régiók fejlesztése és strukturális átalakítása. Az EU GDP átlagának 75%-át el nem érő régiók tartoznak ide. 2. célterület a strukturális nehézségekkel küszködő területek, ezeket az EU és a tagállamok közösen határozzák meg. 3. célterület a humánerőforrás fejlesztése foglakoztatással, oktatással, képzéssel. 352

A strukturális alapok a következők: Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) Célja a regionális egyenlőtlenségek kiegyenlítése, a stabil és fenntartható fejlődés elősegítése.

A támogatás főbb területei: - termelő beruházások munkahelyteremtés céljából, - az infrastruktúra javítása és helyi fejlesztések segítése, - a kis- és középvállalkozások támogatása. Európai Szociális Alap (ESZA) Célja a humánerőforrás fejlesztése és a foglalkoztatás növelése. A támogatás főbb területei: - több éves nemzeti tervek támogatása, - aktív munkaerő-piaci beavatkozás, - a szociális beilleszkedés, esélyegyenlőség biztosítása, - az élethosszig való tanulás segítése, - a nők fokozott részvételének megteremetése. Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Az alap célja, hogy elősegítse a mezőgazdaság termelékenységének növekedését, a gazdálkodók, szektorban dolgozókjövedelm ének növekedését és a mezőgazda­ sági termékek piacának stabilitását. Az EU közös agrárpolitikáját szolgáló alap. Feladata a piactámogatás és a mezőgazdasági szerkezetváltás elősegítése. Két részből ("szekcióból") áll: garanciaszekciója folyósítja az ár- és exporttámogatásokat, orientációs szekciója pedig a mezőgazdasági racionalizálást, korszerűsítést és szerkezetváltást ösztönzi. Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) Célja a kiegyensúlyozott erőforrás-gazdálkodás és a versenyképes struktúra kialakítása. A támogatás főbb területei: - a feldolgozás és értékesítés bővítése, - a halászati területek életre keltése. A támogatások igénybevételének feltételei Intézményi rendszer kialakítását az EU rendeleteknek megfelelően kell a tagországokban elvégezni. Kulcs szervei az Irányító Hatóság és a Kifizető Hatóság. Az alapokban rejlő pénzügyi források elnyerésének egyik (vidékfejlesztésnél egyedüli) eszköze a pályázati rendszer. Pályázni konkrét projekt (terv) készítéssellehet

353

A pályázat lépései: - a program létrehozása: ebben meghatározzák - azokat a prioritásokat, amire a pénzösszeg pályázat útján elnyerhető, - a programhoz kapcsolt pénzösszegeket és azok forrásait. A forrás összetétele lehet Uniós, nemzeti és a pályázó saját pénzeszköze, - a program és egy-egy projekt futamidejét, - egy-egy projekthez adható támogatás minimum és maximum összegét és egyéb feltételeket. a pályázati kiírása: általában a nemzeti illetékes hivatalok teszik közzé hivatalos közlönyökben és szaklapokban. Részletesen közlik a pályázat készítésének szempontjait, határidőket, a beadás helyét, a szükséges saját erőt, a pályázatra jogosultakat, a pályázat elkészítése, vagy elkészíttetése, beadása a pályázó részéről, a pályázatok elbírálása, elnyerés esetén a szerződés megkötése a pályázó és a kijelölt nemzeti hatóság között, a projekt végrehajtása (pénzügyi felhasználás), a végrehajtás ellenőrzése a nemzeti hatóság részéről, a projekt pénzügyi végelszámolása, pénzügyi ki- illetve visszafizetések lebonyolítása.

6. Agrárkörnyezet-védelmi szabályozás Az EK-t alapító tagországok a Római Szerződésben még nem tartották szükségesnek a közösségi szintű környezetvédelmi politika kialakítását. Ebben az idő­ szakban a mezőgazdasági termékekből hiánygazdálkodás volt, így elsősorban ennek megszüntetésére helyezték a fő hangsúlyt. A fejlődő intenzív gazdálkodás, a növekvő iparosodás és energiafelhasználás azonban a környezet állapotának folyamatos romlását vonta maga után. Az egyre súlyosabb és a határokat átlépő környezeti károk terjedésének következtében a hetvenes évek elejére világossá vált, hogy a környezet állapotának megőrzése, védelme is azon területek közé tartozik, amelyek esetében szükséges a közösségi együttműködés kialakítása. Az Európa Tanács (állam és kormányfők) döntése értelmében a fenti indokok alapján határozták el a közös környezetvédelmi politika létrehozását. A közös környezetvédelmi politika területén jelentős fordulatot hozott az Európai Egységes Okmány aláírása, mely kiegészítette a Római Szerződést a környezet védelmére vonatkozó cikkellyel. A célok elsősorban ekkor még az egységes piac kiépítésével összhangban, a közös szabályzók megteremtésére irányultak (pl. levegő vagy a víz szennyezettségére vonatkozó közös normák, határértékek megállapítása, rögzítése). 354

Az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződésbe a tagállamok beemelték és egyben kiterjesztették a környezetvédelmi politika hatáskörét, s új célokkal egészítették ki azt. Meghatározták a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételén alapuló fenntartható fejlődés koncepcióját. A fenntartható fejlődés környezetvédelmi feladatai a következők: - a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása, - az emberi egészség védelme, - a természeti erőforrások átgondolt, racionális felhasználásának biztosítása, - nemzeti szintű intézkedések ösztönzése a regionális és globális környezeti problémák kezelése érdekében. A feladatok megvalósítása érdekében az EU közös környezetvédelmi szabályokat dolgozott ki, és ehhez kapcsolódó közös akcióprogramokat indított be, a szükséges pénzügyi eszközök biztosításával. A környezetvédelmi szabályozás területei: - A légszennyezés területén fő szempont a különböző káros gázok kibocsátásának még megengedhető határok közé szorítása, (a globális felmelegedés és az ózonlyuk további növekedésének megakadályozása). A vízszennyezés terén egyrészt az ivóvíz tisztaságára minőségi követelményeket, határértékeket állítanak fel, másrészt a vízszennyező anyagok káros kibocsátását igyekeznek határok közé szorítani. A hulladékok kezelése három fő irányra összpontosul, a hulladék megsemmisítésére és csökkentésére a gyártás helyén, az újrahasznosításra és a hulladékégetés által okozott szennyezés csökkentésére, Zajvédelem, a zajártalmak okoztakárok csökkentése. A nukleáris biztonság növelése. A flóra és fauna védelme, megőrzése. A vegyi anyagok gyártásának, kezelésének, felhasználásának, megsemmisítésének a környezetre való káros hatásainak szabályozása. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program az EU integrált vidékfejlesztési rendszerének egyetlen kötelező eleme, mely a Kormány jogharmonizációs programjában, valamint az EU Közösségi Vívmányok Nemzeti Programjában egyaránt kiemeit témaként szerepel. Lényegében a környezetkímélő mezőgazda­ sági termelési módszerek elterjesztését és kapcsolódó intézkedések végrehajtását szolgáló komplex támogatási program.

355

7. Nemzeti támogatások A támogatás rnértékét- rnivel az évenként változhat- tájékoztató jelleggel adjuk meg. 7.1. Az egységes területalapó támogatás Alapja: az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból finanszírozott egységes területalap ú támogatás (SAPS), valarnint az ahhoz kapcsolódó kiegészítő nemzeti támogatások (top up) szabályozó rendeletei. (pl. a 2009. évi igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről szó ló 3 7/2009. (IV 3.) FVM rendelet). Az egységes területalapú támogatást a támogatás alapjául szolgáló területet jogszerűen használó rnezőgazdasági termelő veheti igénybe. Az egységes területalapú támogatási kérelem vonatkozásában csak abban az esetben folyósítható, ha a támogatható terület eléri vagy meghaladja az l hektárt. Amennyiben a támogatható terület több rnezőgazdasági parcellából áll, az egyes rnezőgazdasági parcellák támogatható területének el kell érnie a 0,25 hektárt. Legalább 0,3 hektár támogatható szőlőültetvény vagy gyümölcsös ültetvény területe után a támogatás önállóan is igényelhető, illetve folyósítható.

7.2. Az egységes területalapó támogatáshoz kapcsolódó kiegészítő nemzeti támogatások 7.2.1. Állattenyésztési kiegészítő támogatások A hízottbikatartás támogatása A mezőgazdasági termelő a rendelkezésére álló egyéni történelmi bázisa alapján külön jogszabályban meghatározott mértékű támogatásra jogosult. A mezőgazdasági termelőt a fenti támogatás igénybevétele esetén hízottbikatartási kötelezettség nem terheli. Amennyiben a mezőgazdasági termelő termelést folytat, akkor kötelezettsége, valarnint a tárnogatásra való jogosultság megállapításának feltétele, hogy a) gondoskodjon az állattenyésztési törvényben foglaltak szerinti apaállat-használatról, és b) gondoskodjon a tenyészetében lévő szarvasmarha-állománynak a szarvasmarha ENARrendelet szerinti jelöléséről és nyilvántartásáróL (pl. történelmi bázisjogosultságonként legfeljebb 46 900 Ft támogatás vehető igénybe). 356

Tejtámogatás A tejtámogatás termeléstől elválasztva, történelmi bázis alapján kerül megállapításra. A tejtermelő egyéni történelmi bázisa alapján külön jogszabályban meghatározott mértékű támogatásra jogosult. (pl. A tejtermelő történelmi bázisjogosultságonként - 2009-ben - legfeljebb 8, 03 Ft támogatás ra jogosult.) Az anyatehéntartás támogatása a) Az anyatehéntartás termeléshez kötött támogatása Az anyatehéntartás esetén külön jogszabályban meghatározott mértékű termeléshez kötött támogatás vehető igénybe. Az anyatehéntartás termeléshez kötött támogatása állategyedenként, naptári évenként és mezőgazdasági termelőnként az egyéni támogatási felsőhatár figyelembevételével egy alkalommal kerül megállapításra. b) Az anyatehéntartás termeléstől elválasztott támogatása A mezőgazdasági termelő az egyéni történelmi bázisa alapján külön jogszabályban meghatározott mértékű támogatásra jogosult. A mezőgazdasági termelőt a fenti támogatás igénybevétele esetén anyatehéntartási kötelezettség nem terheli. A támogatható minimális állatlétszám három egyed. (pl. anyatehenenként termeléshez kötötten legfeljebb 31 500 Ft, termeléstől elválasztva történelmi bázisjogosultságonként legfeljebb 9350 Ft támogatás vehető igénybe.) Extenzifikációs szarvasmarha-tartási támogatás Az extenzifikációs szarvasmarha-tartási támogatás termeléstől elválasztva, történelmi bázis alapján kerül megállapításra. A mezőgazdasági termelőt a támogatás igénybevétele esetén tartási kötelezettség nem terheli. (pl. történelmi bázisjogosultságonként legfeljebb 17 050 Ft támogatás vehető igénybe.) Az anyajuhtartás támogatása Az anyajuh után, állategyedenként termeléshez kötötten, külön jogszabályban meghatározott mértékű támogatás vehető igénybe. A mezőgazdasági termelőt termelési kötelezettség terheli. A támogatható minimális állatlétszám tíz egyed. (pl. anyajuhok után egyedenként legfeljebb 1640 Ft támogatás vehető igénybe. Amennyiben a mezőgazdasági termelő juhtejet vagy juhtejterméket értékesít, úgy a támogatás mértéke anyajuh egyedenként legfeljebb 1315 Ft.)

357

A kedvezőtlen adottságú területeken nyújtandó anyajuhtartás támogatása A kedvezőtlen adottságú területeken nyújtandó anyajuh-támogatás termeléstől elválasztva, történelmi bázis alapján kerül megállapításra. A mezőgazdasági termelő az egyéni történelmi bázisa alapján külön jogszabályban meghatározott mértékű támogatásra jogosult. A mezőgazdasági termelőt anyajuhtartási kötelezettség nem terheli. (pl. történelmi bázisjogosultságonként legfeljebb 1400 Ft anyajuh kiegészítő támogatás vehető igénybe.)

7.2.2. Növénytermesztési kiegészítő támogatások A dohány termesztésének támogatása A Burley dohánytermesztési támogatás keretében termeléshez kötötten hektáronként legfeljebb 715 OOO Ft, termeléstől elválasztva történelmi bázisjogosultságonként legfeljebb 205 OOO Ft vehető igénybe 2009-ben. A Virginia dohány-termesztési támogatás keretében termeléshez kötötten hektáronként legfeljebb 898 500 Ft, termeléstől elválasztva történelmi bázisjogosultságonként legfeljebb 266 OOO Ft vehető igénybe 2009-ben. A héjas gyümölcsűek termesztésének támogatása A héjas gyümölcsűek termesztéséhez nyújtható támogatás kizárólag termeléshez kötött támogatásként igényelhető. A mezőgazdasági termelő e jogcímen a támogatást csak azon területek után veheti igénybe: a) amelyen a következő héjas gyümölcsűeket termeszti: mandula, dió, mogyoró, b) amely ültetvények egybefüggő területe eléri vagy meghaladja a 0,3 ha-t; c) amelynek minimális állománysűrűsége meghaladja dió esetében a hektáronkénti 80 fát, mogyoró esetében a hektáronkénti 400 bokrot, mandula esetében a hektáronkénti 200 fát. Héjas gyümölcsűek termesztésének támogatása jogcímen hektáronként legfeljebb 30 l 00 Ft vehető igénybe 2009-ben. A rizs termesztésének támogatása jogcímen termeléshez kötötten hektáronként legfeljebb 58 l 00 Ft, termeléstől elválasztva történelmi bázisjogosultságonként legfeljebb 18 400 Ft vehető igénybe 2009-ben.

358

X. Kereskedelmi alapismeretek

l. A kereskedelem fogalma, jelentősége A kereskedelem szót kétféle értelemben használjuk. A kereskedelem az áruk rendszeres adásvétele. Ebben a megközelítésben a kereskedelem az a tevékenység, amelynek eredményeként az egyes termékek- rendszeres, ismétlődő adásvételi ügyletek lebonyolításával- eljutnak a gyártótól a fogyasztóig. Ez a tevékenység teremti meg a szükségletek vásárlás úján történő kielégítésének lehetőségét és annak feltételeit.

A kereskedelem az a szervezet, amely az adásvételeket lebonyolítja. A kereskedelem azoknak a vállalkozásoknak, vállalatoknak a gyűjtőneve, amelynek fő feladata a kereskedés. A különböző termelőktől történő árubeszerzéssei széles kínálatot biztosít a fogyasztóknak. A szűk termelői választékot a kereskedelem- változatos forrásokból történő beszerzéssei és készletezéssel- átalakítja fogyasztói választékká. A kereskedelem meghatározó szerepet játszik életünkben. A szükségleteink kielégítésére szolgáló javak többségét a kereskedelemben szerezzük be. Magyarországon az aktív népesség l 0%-a a kereskedelemben dolgozik. Az üzletek homlokzata, kirakatai, reklámeszközei meghatározzák a település arculatát. A kereskedelem nemzetgazdasági jelentősége is nyilvánvalóvá vált: - Akisvállalkozásokjelentős része a kereskedelmi szektorban működik; - A foglalkoztatottságot befolyásolja; - A külkereskedelem pótolja és bővíti a belföldi termelést. A belföldi felesleget a külpiacokon helyezi el, illetve részt vesz a tőkepiaci folyamatok alakításában; - A kereskedelemnek alapvető szerepe van a termelés és fogyasztás egyensúlyának megteremtésében; - A kialakult országképhez hozzájárul (kínálat, színvonal).

359

2. A kereskedelmi árubeszerzés Az árubeszerzés az értékesítéshez szükséges árumennyiség biztosítása. A kiskereskedelemben kapható áruk hazai és külföldi termelőktől, nagykereskedelmi és külkereskedelmi vállalatoktól származnak. Azokat a vállalatokat, amelyektől a boltok az árukat beszerzik, szállítóknak nevezzük. Az árubeszerzést a boltvezetők és az áruházakban az osztályvezetők végzik leggyakrabban.

2.1. Az árubeszerzés folyamata, kockázatossága Az árubeszerzés folyamata A szállítók és a kiskereskedők piaci biztonságot nyújtó közös érdeke, hogy haszszabb időszakra úgynevezett keret-megállapodást kössenek. Ehhez ismerni kell a kereskedelmi egységnek az adott időszakra várható forgalmát A keret-megállapodásban nem teljes pontossággal határozzák meg az áruk mennyiségét, árát, választékát és a szállítás ütemezését. A keret-megállapodást követi a konkrétabb, részletesebb, a hosszabb időszakon belüli időtartamokra vonatkozó megrendelések sorozata. Az -

árubeszerzési munka lépései: a áruk mennyiségének és összetételének meghatározása, a szállítók kiválasztása, az üzleti kapcsolat kialakítása, az áru átvétele, a pénzügyi lebonyolítás.

Az árubeszerzés kockázatossága Olyan árumennyiséget kell beszerezni, hogy zavartalanul folyjon az értékesítés. Az ehhez szükséges árumennyiség és összetétel meghatározásához a jövőben bekövetkező folyamatokat kellene előre látni, és Jeimérni várható hatásait. A lehető legnagyobb pontossággal kell meghatározni a szükséges árumennyiséget és összetételt. Ha a várható kereslethez képest túl sok árut rendelünk, akkor biztosan elégedetten távoznak a vevők, de a bolt kedvezőtlen helyzetbe kerül. A túl bátortalan áruszervezés is hátrányos. Igaz, ha kevés árut vásárol a bolt, így kevesebb pénzt köt le, de nem biztos, hogy megfelelő forgaimat tud lebonyolítani. A beszerzés kockázatossága függ a forgalmazott cikkek jellegétől és a piaci versenytől is. A beszerzési döntés kockázatának foka árucsoportonként eltérő. A napi tömegcikkek beszerzésének kockázata általában kisebb. Új ter360

mékek, divatáruk és luxusáruk beszerzése a legkockázatosabb, mert nem ismeri a kereskedő azt, hogyan reagál a vevő az új árura. A versenytársak, az azonos profilú boltokforgalma kölcsönhatásban áll egymással. Ha a közelben új boltok nyílnak, elvonják a régebbi üzletek vevőinek egy részét.

2.2. Az áru mennyiségének és összetételének meghatározása A beszerzendő áruk mennyisége és összetétele fiigg: - a várható forgalom alakulásától, - az árupótlási időtől, - a meglévő árukészlet nagyságától, - a tárolási lehetőségektől, - a vállalkozás pénzügyi helyzetétőL

A várható forgalom meghatározása A kereskedelmi egységeknek az árubeszerzés előtt meg kell becsülniük a forgalom várható alakulását. Az új üzleteknek nagyon óvatosan kell az első megállapodásokat megkötni, hiszen semmi támpont nincs a keresletre vonatkozóan. A már működő boltokban az előző időszak értékesített mennyisége a beszerzési döntés alapja. Az értékesítési adatok kikeresése után át kell gondolni, változik-e majd a forgalom. A vevőkör kereslele ciklikusan változik. Ez aztjelenti, hogy a forgalom csökkenése és növekedése rendszeresen ismétlődik. A vevőkör keresletének változásán kívül a várható forgalomra ható tényező lehet még: - új lakóházak, munkahelyek létesítése vagy megszűnése - a vevőkör nagyságát, összetételét határozza meg, - a turizmusfejlődése-a vevőkör létszámváltozására és kereslet összetételére hat, - a tömegközlekedés átalakulása- a bevásárlóhelyek elérhetőségén keresztül, - a verseny változása - üzletek megjelenése vagy megszűnése.

Az árupótlási idő Az üzlet beszerzéseit döntően meghatározza az árupótlási idő. Az árupótlási időt kétféleképpen értelmezzük Egyrészt a megrendeléstől az áru megérkezéséig tartó időszak. Másrészt a két szállítás közti idő hossza. A naponta nagy tömegben érkező árukat rendszerint nem naponta kell megrendelni, hanem a naponkénti mennyiségek és választék feltüntetésével - egy hétre, tíz napra előre. A két szál361

lítás közötti árupótlási idő hossza áruféleségenként eltérő. Előfordul, hogy élelmiszereket, tejet, kenyeret, hidegkonyhai készítményeket, cukrászárut naponta kétszer szállítanak, míg tartós árukat hetenként, havonta küld egy-egy szállító.

A meglévő árukészlet és a tárolási lehetőségek A megrendelés előtt a várható forgalom számítása után azt kell megtudni, hogy mekkora a bolt árukészlete. A fejlett országokban az áruforgalom szervezésére informatikai eszközöket használnak. Áruérkezéskor és értékesítéskor cikkelemenként, áruféleségenként rögzítik a mennyiségeket, egységárat, beérkezési időt. Így nyilvánvaló, hogy a számítógép ismeri a bolt készlethelyzetét, sőt jelzi is, ha rendelni kell, vagy valamelyik áru már hosszú ideje nem kelt el.

A pénzügyi helyzet Az árurendelést befolyásolja a bolt pénzügyi helyzete is. A beérkezett áruk ellenértékét rövid idő alatt kell kiegyenlíteni. Ha az üzletnek fizetési nehézségei vannak és ezt nem tudja hitelekkel ellensúlyozni, nem vásárolhat árut.

2.3. A szállítók kiválasztása Egy-egy üzlet nagyon sok szállítóval alakíthat ki üzleti kapcsolatot. Az egyes szállítókat úgy kell kiválasztani, hogy ez mindkét fél szempontjából előnyös legyen.

A szállítók kiválasztásakor mérlegelt tényezők a következők: A bolti forgalom zavartalan növelésének fontos feltétele az eladásra kínált áru kiváló tulajdonsága. Ezért azokat a szállítókat kell előnyben részesíteni, amelyek jó minőségű, tetszetős kivitelezésű, ideális csomagolású árukat kínálnak. Fontos tudni, hogy a kívánt termékmennyiséget képes-e kiszállítani, és olyan ütemezésben küldi-e az árut, ahogyan a kiskereskedő igényli. A szállítók kiválasztása során mérlegelni kell, hogy közvetlen ül a termelő­

tó1 vagy nagykereskedelmi vállalattól érdemes-e vásárolni. A nagy terméktömeget kibocsátó vállalatok nem szívesen szelgálják ki a kiskereskedelmi egységeket, inkább a nagykereskedőknek értékesítenek A nagyipari és mezőgazdasági üzemek és a boltok közvetlen kapcsolata előnyös lenne, mert közvetlenül értékelhetnék a fogyasztókjelzéseit. Hátrányos, mert a termelőt feleslegesen terheli a sok kis megrendelés. A kistermelő gyorsan igazodik a megrendelő igényeihez, így hiánycikkek gyártására is vállalkozik, a nagy vállalatokhoz képest kisebb mennyiséget is készségesen szállít.

362

2.4. Az üzleti kapcsolatok kialakítása A kiskerekedők és a szállítók kapcsolatba kerülésének több lehetősége van. Sok esetben vásárokon, kiállításokon, árubörzéken ismerkednek meg a kiskereskedők a potenciális szállítókkaL Időnként a termelők vagy nagykereskedők ügynökei jelennek meg a kiskereskedelmi egységekben áruikat kínálva. Az üzleti kapcsolat kialakításához hatékony kommunikációra van szükség, amely történhet írásban és szóban is egyaránt. Aszóbeli ismeretszerzés formái a beszélgetések, üzleti tárgyalások. A beszélgetések rendszerint közvetlen, kötetlen formában zajlana le. Néhány alapvető információt nyújtanak az áruról, vásárlási lehetőségekről. Hosszú távú keret-megállapodások megkötését vagy új szállítókkal történő árubeszerzést üzleti tárgyalások előzik meg. Az üzleti tárgyalások végeredménye az áru beszerzésére vonatkozó megállapodás és az áru adásvétele. A megállapodás legfontosabb adatait leggyakrabban írásban rögzítik: szerződésbe foglalják vagy megrendelést készítenek.

2.5. Az áru megrendelése, áruátvétel, pénzügyi bonyolítás A megrendelés technikája A megrendelés leghatékonyabb módszere az áruhoz igazodik, főként az áru keres leli jellemzőihez. Új termékek, divatcikkek, luxusáruk - vagyis a választék szempontjából gyorsan változó áruk- kiválasztása személyes kiválasztás alapján történik. A folyamatosan ismétlődő keresletű, viszonylag állandó választékú tömegárukat nem szükséges megszemlélni a beszerzés előtt. Ezért ezek a szokásos megrendelési formák alapján rendelhetők. A megrendelések feladásának változatai Az áru személyes kiválasztására akkor kerül sor, ha a termékválaszték gyorsan változik. Az e termékekből kínált választékot célszerű személyesen megtekinteni a nagykereskedelmi vállalat vagy a termelővállalat raktárában, mintatermében. A boltvezető itt kiválasztja és megrendeli a beszerezni kívánt árukat, s a megrendelés teljesítésére vagy későbbi időpontban kerül sor, vagy a megrendeléssel egy időben megtörténik az áru elszállítása is. Nagy előnye, hogy a nagykereskedelem teljes, aktuális kínálatát megismerve, olyan - esetleg új - cikkek is a bolt választékába kerülnek, melyeket eddig nem forgalmaztak A rendelést a helyszínen írásban rögzítik. Megrendelés üzletszerzőn keresztül. A nagykereskedelmi vállalatok ügynökei, 363

üzletszerzői

a raktárak árulistáival- mintadarabokkal- felkeresik a boltvetájékoztatják a raktári készletek változásairóL A szóbeli tárgyalást követően a boltvezető írásban adja át az üzletszerzőnek a megrendelést, aki aláírásával "visszaigazolja" a rendelés elfogadását. Írásban, megrendelő levélben a már forgalmazott, gyakran keresett cikkek rendelése történik. Amennyiben a szállítóvállalat a beérkező levelet követően nem közlia teljesítés esetleges akadályait, úgy a rendelés érvényesnek minősül. A faxon vagy telefonon történő megrendelés gyorsítja az átfutási időt. Ezzel a módszerrel szintén a folyamatosan keresett, viszonylag állandó választékú termékek rendelhetők. Faxon a megrendelő levél is továbbítható. A telefonos rendelés gyors, de a megrendelőnél nem marad írásos dokumentum a rendelésrőL A gépkocsivezetőkön, kocsikísérőkön keresztül történő rendelés művi cikkek esetében kerül alkalmazásra, amikor akiszállítást végző személynek adják át a következő szállításra vonatkozó igényeket. Tipikus esete a "kávé sleptúra": a nagykereskedelmi raktárakban felrakják a gépkocsikra a különböző fajtájú és kiszerelésű kávékat, majd a boltban a boltvezető a pillanatnyi igényeinek megfelelően veszi át az árut a szállítmánybóL Számítógépen keresztül: a feldolgozás elektronikusan történik, elsősorban a nagyobb egységeknél, áruházaknál kezd terjedni ez az új árubeszerzési forma. zetőket,

Az áruátvétel Az áruátvételi tevékenység a bolti technológiai folyamat első részfolyamata. Az áruátvétel a beszerzés fontos művelete, hiszen utána már az átvevő fél felelős az áruért. Az áruátvétel a lehető legkisebb költségekkel járjon. A szerződés során gondoskodni kell a munka személyi és tárgyi feltételeiről. Az áruátvételben részt vevő dolgozóknak ismerniük kell az árukat, az átvétel szabályait, gyors pontos munkát kell végezniük Az átvételleggyakrabban az üzletekben történik. Az áruátvételhez általában elegendő helyet kell biztosítani. Előre el kell készíteni a visszaszállításra váró csomagolóeszközöket, göngyölegeket A boltban helyet kell biztosítani az áruátvétel lebonyolítására. Ha mód var rá, célszerű elkülönített áruátvevő helyiséget kialakítani, amely jól megközelíthető az áruszállító járművekkel, s közvetlenül kapcsolódik az áru-előkészítő helyiségekhez és a raktárakhoz. Az áruátvevő helyet el kell látni mindazon berendezésekkel, amelyekamennyiség és minőség megállapításához szükségesek (mérleg, göngyöleg nyitására, bontására alkalmas eszközök stb.). Az áruátvétel műveletei: - a szállított és megrendelt áruk összehasonlítása, - a szállított áruk mennyiségének megállapítása, 364

- az áruk minőségének ellenőrzése, - az átvétel igazolása, kifogások intézése, érvényesítése.

A szállított és megrendelt áruk összehasonlítása Az érkezett és megrendelt árukat mindig össze kell hasonlítani. Gyorsan, még a fuvarozó jelenlétében ellenőrizni kell, hogy megérkezett-e a kívánt mennyiség, egyetértünk-e az alkalmazott árral. Ha a megrendeltnél kevesebb áru érkezett, újra kell rendelni. Ha a vártnál több termék érkezett, a kereskedő nem köteles átvenni. A mennyiségi és minőségi áruátvétel A szállított áruk mennyiségének megállapítását, a mennyiségi átvételt a fuvarozó jelenlétében végzik. A legtöbb áru csomagoltan érkezik. Így a boltban az áru megérkezésekor csak a csomagok számát, illetve bruttó súlyát ellenőrzik. Ez a vizsgálat teljes körű, minden csomagot át kell venni. Az áruk mennyiségi átvétele legtöbbször a szállító

képviselőjének

jelenlét-

ében történik. Egyes esetekben- rendszerint, ha valamilyen szállítói gyűjtőcsoma­ golásban érkezik az áru- a teljes mennyiségi átvétel a szállító távollétében zajlik. Először meg kell állapítani, hogy a szállítólevélben vagy a számlán feltüntetett árumennyiség megegyezik-e a megrendelt árumennyiséggel, s a megrendelésben szereplő árakon állították-e ki a szállítólevelet, illetve a számlát. Ha nem egyezik a mennyiség vagy ár, akkor a szállítmányt a boltvezető nem köteles átvenni. A szállítási okmány és a megrendelés összehasonlítását követően - ha azok egyeznek, vagy az eltérést a boltvezető elfogadja- méréssel, számolással meg kell állapítani a szállított áruk mennyiségét. Ezt mindig a fuvarozó jelenlétében kell elvégezni. A tételes vagy szúrópróbaszerű minőségi átvétel a szállító távollétében, a mennyiségi átvételt követően történik. Mindenesetre csak a mennyiségileg és minőségileg egyaránt átvett áru tekinthető ténylegesen átvettnek Az áruátvételi tevékenység e két vetületének időbeni szétválasztása elsősorban az iparcikkszakmában jelentős. Az áruk minőségének ellenőrzése, a minőségi áruátvétel és az egyes csomagokban elhelyezett áruk mennyiségének átvizsgálása általában az áru beérkezésétől számított 8 napon belül történik meg, de az áru jellegétől függően a szállító jelenlétében is megvalósulhat Aminőségi és a csomagoláson belüli mennyiségi átvétel nem terjed ki minden árura, tehát nem teljes körű. Aminőségi átvételhez nem használnak különleges eszközöket. Leggyakrabban szemrevételezéssel állapítják meg, hogy a szállított áruk a megállapodás szerinti minősé­ gűek-e. Aminőségi átvétel során nemcsak az áru tulajdonságainak színvonalát 365

ellenőrzik.

Ilyenkor kell meggyőződni arról is, hogy a termék szükséges kellékei biztosítottak: elegendő-e a magyar nyelvű információ, a csomagolás felirata előírásszerű-e, az áru címkéje megfelelő-e, a használati, kezelési útmutató megvan-e. Az áru átvételének munkafolyamatát a 34. ábra szemlélteti .

Szállítólevél összehasonlítása a megrendeléssel

.....

Átvétel megtagadása

l

l

• Kirakodás megkezdése l

l

•

Érkező áru összehasonlítása

a szállítólevéllel

....

Mennyiségi hiányok dokumentálása

l

l

•

Átvételigazolása

l~

•

Számla beárazása

l

•

Az áru minőségi átvétele

l

•

Áru beárazása

.....

Minőségileg

kifogásolt áru elkülönítése

l

•

Ügyintézés

34. ábra Az áru átvételének munkafolyamata 366

Az áruátvétel igazolása, a kifogások érvényesítése Az áruátvételt csak akkor szabad igazolnia a holtnak, ha a mennyiségi átvétel során kiderült, hogy szállítási okmányon feltüntetett árumennyiség megérkezett, csomagolása ép volt, minőségi elváltozásokra, kifogásokra utaló jeleket nem tapasztalnak. Az igazolás úgy történik, hogy a boltvezető vagy az átvétellel megbízott felelős személy aláírja, és a kereskedelmi egység bélyegzőjével ellátja a szállítási okmányt. Másként fejeződik be az áruátvétel, ha mennyiségi hiányt állapítanak meg vagy minőségi kifogást emelnek. A pontosan kiszállított áruk átvételét a fent ismertetett módon igazolják, a kifogásolt tétellel kapcsolatban van még tennivaló. Erről megfelelő igazolásokat kell készíteni, majd a szállítónak gyorsan orvosolnia kell a vevő panaszát: - ki kell javítani a hibát a szállítmány kiegészítésével, - vagy a már kifizetett vételár visszafizetéséveL Az árubeszerzés pénzügyi lebonyolítása A vevő a megvásárolt áruk ellenértékét a pénzügyi előírások szerinti idő elteltével köteles kifizetni. Az áru ellenértékének kifizetése ritkán történik készpénzzel. Az áruforgalom bővülésekor már évszázadokkal ezelőtt megjelentek a különféle készpénz nélküli fizetés módszerei. Minden vállalat választ egy kereskedelmi bankot, ahol pénzügyeit intézik. A bank nyilvántartja bevételeit és kiadásait is, intézi átutalásait

3. Készletezés a kereskedelemben 3.1. A készlet fogalma, készletezés, készletgazdálkodás A készlet az áruforgalom zavartalan lebonyolításához szükséges áruállomány. A készletekkel kapcsolatos gazdasági és technikai műveletek összessége a készletezés. Az készletgazdálkodás célja, hogy a készletezés eredményeit és a készlettartás ráfordításait kedvezően befolyásolja. Készletgazdálkodási feladat a készletek nagyságának, összetételének, a készletek és az értékesítés kapcsolatának, a készletezés költségeinek rendszeres elemzése. A leltárfelelősség szempontjából a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett raktári készletekben ismeretlen okból keletkezett leltárkülönbözetnek a forgalmazási veszteséget meghaladó része minősül leltárhiánynak Ha a könyv szerinti készlet magasabb, mint a leltározáskor felvett készlet, leltárhiányról beszélünk. 367

3.2. A készletek nagysága és összetétele A készletek nagysága A készletgazdálkodás során folyamatosan vizsgálják a készletek nagyságának alakulását. Ezt tehetik árufajtánként vagy összesítve. Egyik sem egyszerű, hiszen egy bolt árukészlete szinte percről percre változik, folyamatosan fogy, időnként árubeszerzéskor emelkedik. A készletek nagyságát nem percenként követik nyomon, hanem egy időszakra vonatkozóan számítással ellenőrzik. Az üzleti életben a havi, negyedéves, éves átlagkészlet-adatokkal dolgoznak. Az egyes időpontok készletadataival ritkán kell foglalkozni. Erre leginkább akkor van szükség, ha azt a legkisebb készletet határozzák meg, ami áruutánpótlás, új abb szállítmány megérkezése előtt is lehetövé teszi a zavartalan eladást. Ez a minimális készlet. A legnagyobb készlet egy-egy árucsoportból az áruszállításkor van. Ez a maximális készlet. Értékét azért kell ismerni, mert rendelkezni kell a megvásárláshoz szükséges pénzzel, az elhelyezéshez szükséges hellyel. A készletek összetétele A készletgazdálkodás fontos területe a készletállomány összetételének vizsgálata. Keresett cikkekből áll, gyorsan értékesíthető a kurrens készlet. A nehezen értékesíthető, nem keresett termékekből álló készletállomány az inkurrens készlet. Inkurrens készlet alakulhat ki, ha megrongálódik az áru tárolás során.

3.3. Árutárolás: elhelyezés, kezelés, védelem Az árutárolás Az árukészletekkel kapcsolatos technikai műveletek együttese az árutárolás. Az árukat a kereskedelmi egységek raktáraiban és eladóterében tárolják. Az eladótérben tetszetősen, áttekinthetően, a vevők számára elérhetően kell az árukat elhelyezni. Az árutárolás hagyományos helyszínei a raktárak. A raktári árutárolás összetett feladat. Magába foglalja az áruk elhelyezését, kezelését és védelm ét. Az áruk elhelyezése a raktárban Az áruk elhelyezése a raktárban az áruk fizikai tulajdonságaihoz és forgalmához igazodik. A speciális tárolási körülményeket igénylő árukat külön helyiségekben tárolják. Így hűtőkamrákban tartják a mélyhűtött termékeket, tejtermékeket, hentes368

árut stb. Megfelelő páratartalom szükséges a papíráruk raktározásához.Arra is ügyelnek, hogy azokat az árukat, amelyek károsan hatnak egymásra, elkülönítve tárolják. Az élelmiszereket és a vegyi árukat külön helyiségekben raktározzák A lisztet és tésztaféléket a fűszerektől távol tartják. Az élelmiszerek egy része együtt-tároláskor előidézheti más áru romlását. Az ilyen áruk egy légtérben történő tárolhatóságát közegészségügyi előírások szabályozzák, be nem tartásuk pénzbírságot vagy a bolt azonnali bezárásának elrendelését vonhatja maga után. Az áruk egy részének használati értékét azok illata, aromája adja meg, más áruk pedig hajlamosak a környezetükből szagot átvenni, ezáltal minőségük, használati értékük romlik. Az ilyen szempontból megengedhetően együtt tárolható áruk körére általánosítható elvet nem lehet kimondani, azt mindenkor a megfelelő áruismerettel rendelkezve kell meghatározni. Az áruk egy részének minőségét, erkölcsi értékét tisztaságuk közvetlenül befolyásolja. Más áruk jellegüknél fogva hajlamosak a többi áru szennyezésére (szóródás, porlás, elfolyás). Az ilyen árukat rendszerint nem szabad együtt tárolni. Fontos szempont, hogy a gyorsan fogyó áruk helye az eladótérhez vezető átjáró közelében legyen. A bolttárolási szabályok kialakításánál a biztonságos munkavégzés körülményeit is figyelembe kell venni. A raktári állványokon úgy kell elhelyezni az árukat, hogy a csomagolás felirata jóllátható legyen, az egyes csomagokat könnyen megszámolhassák Biztosítani kell, hogy a korábban érkezett áru előbb kikerüljön az eladótérbe.

Árukezelés a tárolás során A raktárakban árukezelési munkálatok is folynak. Igyekeznek az árukat tisztán tartani, a porosodástól megvédeni. A felhasználhatósági és minőségmegőrzési időt figyelemmel kell kísérni a tárolás során, és a felhasználhatósági időt figyelembe véve gondoskodni kell a készlet megfelelő időben történő értékesítéséről. A gyorsan romló árukat válogatni is kell a raktárban. Az áruk védelme tároláskor A raktározás során gondot kell fordítani az áruk betörés, tűz, állati kártevők elleni védelmére. Meg kell akadályozni, hogy gondatlanság, elővigyázatlanság, hanyagság miatt a készlet károsodjon. Aminőség megóvása érdekében rendkívül fontos a termék jellegének megfelelő tárolási mód meghatározása (máglyázás, polcon tárolás vagy függesztés). Meghatározásánál figyelembe kell venni az áru és a csomagolás mechanikai 369

teherbíró-képességét és a terméket érő mechanikai hatások nyomán bekövetkezhető minőségváltozást is. Az élelrniszereknél, vegyi áruknál bekövetkezhet a tárolás során az áru természetes fogyása. Ennek az az oka, hogy a tárolási idő alatt az áru nedvességtartalmának párolgása rniatt csökken a tömege. A megfelelő áruvédelem hiánya miatt bekövetkező kár a bolt vesztesége. Az áru bolti tárolásának megszervezése Bolti tároláson - bővebb értelernben - a bolt által átvett áruk átvételétől az értékesítésig tartó megőrzését értjük. Szűkebb értelernben a bolti tárolás fogalmán az áru olyan hosszabb-rövidebb ideig tartó statikus állapotát értjük, rnely esetben az áruhoz a vevő közvetlenül nem férhet, az árura csak állagmegóvása érdekében irányul valarnilyen tevékenység. Hagyományos értékesítés esetében az áruk zöme a vevőtől elzárt raktárban, míg az önkiszolgáló boltokban a teljes bolti készlet 60-80%-a az eladótérben kerül elhelyezésre. A folyamat továbbfejlődéseként a vevő a raktár egyes részeibe is bemehet, és ott vásárolhat az előrecsomagolt árukbóL E tendencia az eladótér és raktártér közötti rnerev elhatárolás rnegszüntetése irányába hat. A minta utáni értékesítés szinte egyáltalán nem igényli a bo lton belüli raktározást. Fontos a tűz- és betörésbiztonsági előírások betartása, ezek kiterjednek az épületekre és a belső áruárarnlásra is. A tűzjelzését és oltását biztosító berendezés rnegközelíthetőségét sem áruval, sem berendezéssel eltorlaszolni nem szabad. A tárolóhelyiség belső közlekedőútjain árut még ideiglenesen sem szabad elhelyezni. Az áru tárolási helyének kijelölésekor figyelembe veendő tényezők: - a közegészségügyi előírások vagy az elszárnoltatási rend szerint az áru együtt kezelhető-e más termékekkel vagy elkülönített áruárarnlást igényel-e, az áru csomagolási egységének sólya, terjedelme az áru beszállításakor és a belső rnozgatáskor (áruárarnláskor), az áru belső mozgatásánál használatos eszközök és üzerneltetésük technikai feltétel ei, a beszállított áru az értékesítésigmilye n munkaműveletek elvégzését igényli és rnilyen sorrendben, az azonos áruval kapcsolatos különböző tevékenységek vagy a különféle árukkal kapcsolatos azonos tevékenységek térben milyen mértékben vonhatók össze, az áru tárolásával kapcsolatos klimatikus viszonyok.

370

3.4. A készletek forgási sebessége Hogy meghatározott idő alatt hányszor sikerül értékesíteni az átlagkészletnek megfelelő árumennyiséget, azt az árukészlet forgási sebessége fejezi ki. Ez legerőteljesebben az áruk eltarthatóságától és választékától ftigg. For~:ási mutatók számolása a for~:óeszközöknél: A befektetett tőke egy üzleti időszak alatt többször változtatja konkrét megjelenési formáját. (Pl.: a tőkén veszek árut, ezt átalakítom, eladom, majd újra lesz pénzem). Ez a P- Á P' körforgása. A forgási sebesség napokban megmutatja, hogy hány napig elegendő az átlagos készlet, illetve hány nap telik el a készlet beszerzésétől annak értékesítéséig. (Itt l év 360 nap, fél év 180, l hónap 30 nap) F = Kxn sn E

Fsn = forgási sebesség napokban

K = átlagkészlet nagysága E = forgalom

n = napok száma

A forgás i sebesség fordulatokban (FsJ. azt jelzi, hogy az átlagos készletet egy bizonyos időszak alatt hányszor értékesítették, hányszor forgatták meg. E

Fsf=K

3.5. Az áruforgalmi mérlegsor A készletek nyilvántartásánál az áruforgalmi mérlegösszeftiggés elvének érvényesülni kell. Ennek lényege, hogy a készletnövekedések, készletcsökkenések, nyitó- és zárókészletek értékei között meghatározott, számszerű összeftiggés van. Nyitókészlet + Készletnövekedések: - beszerzés (tagolva), - boltközi átvétel, - egyéb növekedés.

- Készletcsökkenések - eladás (tagolva), 371

-

boltközi átadás, egyéb csökkenések,

Zárókészlet Képletben: Nyk + B - E = Zk Nyk = Nyitókészlet B = Beszerzés E= Eladás Zk = Zárókészlet

=

Ebből

az alábbi

egyezőség

következik: Nyk + B = Zk +E

A nyitókészlet első alkalommal mindig az induló leltári készlet, ezt követően az előző időszak zárókészlete. Az áruforgalmi mérlegösszeftiggéshez kapcsolódó számításokat a 9. melléklet tartalmazza.

4. A kereskedelmi értékesítés 4.1. Az értékesítés fogalma, célja A kereskedelem meghatározó szerepet játszik életünkben. A szükségleteink kielégítésére szolgáló javak többségét a kereskedelemben szerezzük be. A kereskedelem nemcsak az egyes emberek szükségleteinek kielégítése szempontjából vált fontossá az évezredek folyamán, hanem nemzetgazdasági jelentősége is nyilvánvalóvá vált. áruforgalmi folyamat elemi: beszerzés, készletezés, értékesítés. Ezek egymással összefüggnek, mégis szétválaszthatók. Közülük az értékesítés a meghatározó, a többi tényező alkalmazkodik hozzá, bár vissza is hat alakulására. Tehát az értékesítési tevékenység befolyásolja az egész áruforgalmi folyamatot. A kereskedelmi egységek tulajdonosainak alapvető érdeke olyan mennyiségű árut értékesíteni, arnekkorának a bevételéből a lehető legnagyobb nyereségtömeget érhetik el. Az értékesítés célja: termék, szolgáltatás cseréje pénzre, árura. Az -

372

4.2. Az áruk előkészítése értékesítésre Az áru eladótéri elhelyezését, az eladótéri munk:át segítő áru-előkészítési feladatok a bolti technológiai és logisztikai folyamat fiiggvényében kerülnek megszervezésre. PL az áru eladótéren kívüli előrecsomagolása, darabolása, vagy a hús, csemegeáru előreszeletelése. Ezeket a feladatokat azért kell az eladótéren kívül végezni, mert ez által lehetőség nyílik a bolt kapacitásának növelésére. Az áru eladásra történő előkészítése közvetlenül az áru eladótérbe szállítását megelőző feladat. Ezért az áru-előkészítésre szolgáló munkahelyeket térben úgy kell elhelyezni, hogy az áru eladótérbe történő szállításának útvonalába essenek, és ne következzen be felesleges árumozgás. Az áru-előkészítő és az egyéb rendeltetésű tevékenységek közötti funkcionális kapcsolatoknak különös jelentőségük van az élelmiszerboltok, ezen belül is a nem előrecsomagoltan boltba érkező, romlandó áruk esetében. Az ilyen áruk előkészítő munkahelyét az eladási helyhez minél közelebb helyes kialakítani. Nagyobb alapterületű boltokban az áru-előkészítési tevékenység rendszerint külön helyiségben történik. Az egymásra kémiai, fizikai vagy biológiai szempontból káros hatást gyakorló áruk egymástól csak térben elkülönítve készíthetök elő az eladásra. Az áru értékesítésre történő előkészítésének tartalmát és mértékét befolyásoló tényezők: - az áru minőségi és fajta szerinti osztályozásának szükségessége, az áru beszállítási és eladási mennyiségi egységei közötti eltérések, az áru beérkezési és értékesítési állapotának különbségéből eredő, szükséges árukezelési folyamatok (pl. kicsomagolás, fogyasztói ár [eltüntetése, az áruk elhelyezése az eladótérben stb.). az áru értékesítési módja, a bolt technikai és munk:aszervezési megoldásai, Az áruk kicsomagolása, előrecsomagolása Az áruk jórészt szállítói, illetve gyűjtőcsomagolásban érkeznek a kereskedelmi egységbe (dobozokban, konténerekben stb.), ezért az elárusítótérbe történő kihelyezés előtt ki kell venni azokat a szállítói csomagbóL Az ömlesztve érkező áruk esetében el kell végezni a fogyasztói csomagolást. Beárazás (a fogyasztói ár feltüntetése) A beárazást a raktárban, illetve az áru-előkészítőben, a gyűjtőcsomagolás felbontása után a lehető legrövidebb időn belül el kell végezni. Figyelni kell arra, hogy 373

az áru sértetlen maradjon, valamint az árcédula ne takarja el a csomagoláson feltüntetett vásárlói tájékoztatót. Árváhozásnál ügyelni kell arra, hogy csak egy ár -az új ár- szerepeljen a terméken.

Az áruk elhelyezése az eladótérben Az áruértékesítés előkészítésének végső szakasza az áruk eladótérbe történő kihelyezése. Nézzünk meg néhány szempontot-a teljesség igénye nélkül -, amelyek befolyásolhatják egy kereskedelmi egység forgalmát Az áruk eladótéri elhelyezését úgy kell megoldani, hogy az a vevők vásárlási kényeimét szolgálja. A nagyobb méretű, nehéz árukat az alsó polcokra kell rakni, lehetőleg közel a pénztárhoz. Az árukat olyan magasságba tegyük, hogy a vevő kényelmesen elérhesse. A gyakran keresett termékeket a bejárattól távolabb célszerű elhelyezni, mert így végigvezetve a vásárlót, bemutathatjuk az üzlet termékválasztékát. Az új termékeket a bejárat közelében helyezzük el, gondoskodva a velük kapcsolatos figyelemfelkeltő technikai megoldásokról. A kiemelt termékeket, melyek forgalmát növeini szeretnénk, a polcokon szemmagasságban helyezzük el. Biztosítsuk az áru minőségének megőrzését és védelmét. Ezt egyrészt a megfelelő árutársítással érhetjük el, továbbá az áru jellegének megfelelő hőmérséklet, fényviszony és páratartalom biztosításával. Az árukat a polcokon sérülés és borulás veszélye nélkül tároljuk.

4.3. Az értékesítés folyamata, értékesítési módok Az értékesítés folyamata Az eladás folyamata a kiskereskedelemben árufajtánkét, boltfajtánkét, az üzletben alkalmazott értékesítési módonként sokféle változatban zajlik le. Ezek alapján általánosítható, hogy az értékesítési folyamat legtöbbször ismétlődő elemei: - a vevő fogadása, - az áru bemutatása, - az ellenérték felszámolása, - az áru csomagolása. A vevő fogadása A vevő fogadásának két mozzanata különíthető el: - a vevő üdvözlése, - az üzletben való tájékozódásának segítése.

374

A vevő üdvözlése a napszaknak megfelelően és udvariasan, barátságosan történik. A kereskedelmi egységbe belépő vevő gyors, könnyű tájékozódását biztosítani kell. Ehhez a tájékoztató feliratok mellett többnyire közvetett módszereket alkalmaznak. A vásárlók könnyű tájékozódása, gyors eligazítása feltétele annak, hogy a szükséges értékesítési forgaimat elérje a kereskedelmi egység. A kereskedő üzleti célján túl a fogyasztói érdekeknek is érvényesülniük kell. Ezért Magyarországon jogszabályok is foglalkoznak avevőkkötelező tájékoztatásának előírásairóL Az áru bemutatása Az értékesítési folyamat legfontosabb művelete az áru bemutatása, a vevő kiszolgálása. Ennek két formáját alkalmazzák - az eladó személyes közreműködésével, - az áru "saját magát adja el". A személyes árubemutatás az eladó közreműködésével történik. Az árubemutatás során az áru használat szempontjából lényeges tulajdonságait kell megismertetni a vevőveL Lehetövé kell tenni, hogy megismerje az áru minőségét, kezelését, működési módját. Ha az áru nem kapható, helyettesítő cikket kell ajánlani vagy tájékoztatni kell arról, hogy előreláthatólag mikorra várható az áru. Az árubemutatás személytelen módja tulajdonképpen a termékek árubemutató berendezéseken történő elhelyezése, oly módon, hogy az áru önmagát adja el. Akihelyezésnél el kell érni, hogy az áru megjelenésével, csomagolásával felhívja magára a figyelmet. A kiszolgálásra, eladásra is vonatkoznak a vásárlói érdeket szem előtt tartó jogszabályok. Az áru ellenértékének elszámolása Az áruk ellenértékének elszámolása a vásárlás befejező szakaszában történik. A vásárolt árukról minden esetben számlát vagy nyugtát kell kiállítani, és azt a vásárlónak át kell adni. A fizetendő összeget pontosan kell megállapítani. Az áru ellenértékének kifizetésekor a vevőnek visszajáró pénzt hiánytalanul át kell adni. Az áruk ellenértékének elszámolásával megbízott dolgozó nagyon fontos szerepet játszik az adásvétel során. Az ellenérték elszámolása a kereskedelmi egység vagyoni helyzetét befolyásoló művelet. Pontatlansága veszteséget okoz. A számviteli törvény előírásainak megfelelően a vevő kérésére számlát kell kiállítani a vásárlásróL A számla lehet a pénztárgép által készített gépi számla, vagy kézzel írt készpénzfizetési számla.

375

A megvásárolt áru csomagolása Nagy tömegű áruvásárlás, hétköznapi termékek beszerzése esetén a kereskedelmi egységekben a sok áru gyors elcsomagolása, hazaszállításának megkönnyítése a feladat. Ebből a célból használják a "rekámtáskákat", melyek a feliratuk révén a csomagolási funkció mellett reklámcélokat is szolgálnak. Divatcikkeket, luxusárukat, ajándékokat gyakran díszes csomagolásba teszik. A tetszetős dobozok, tasakok ekkor az áru szállíthatóságát is biztosítják, de az ajándék titokzatosságát is fokozzák. Értékesítési módok A hagyományos értékesítés A hagyományos értékesítés folyamata a bolti személyzet közreműködésével történik. Az eladó személyesen mutatja be az árut, segít a választásban, és javaslatot tesz a kiegészítő árukra, és ha szükséges, a helyettesítő termékekre. A vevő és az eladó közötti személyes kapcsolatteremtésnek kereskedelmi szempontból nagy jelentősége van. Előnyei:

-

a vevő kívánságának alapos megismerése, a vásárlás jó értelemben vett befolyásolása, új termékek bemutatása és ajánlása, a vásárlói vélemények feltérképezése, magatartásuk megfigyelése.

Hátrányai: - lassúbb, mint az újabb értékesítési módok, - az eladó-vevő kapcsolatban sokszor adódhatnak súrlódások,

Az önkiszolgáló értékesítési mód Az eladótérben lévő, áruféleségenként nagy mennyiségű, a vevő által közvetlenül hozzáférhető áruból a vevő szabadon válogathat. Két alapvető jellemzője, hogy az áru előbb jut a vevő birtokába, mint tulajdonába, valamint, hogy a bolt személyzete és a vevő közötti személyes kapcsolat közel sem olyan szoros, mint a hagyományos értékesítésnéL Az önkiszolgáló értékesítés jó eredménnyel akkor használható, ha az áru forgalomképessége nagy, gyakran keresett és "képes" önmagát eladni. Az önkiszolgáló értékesítést megvalósító eladótér funkcionális felosztása az értékesítési mód jellegzetességeit tükrözi.

376

Az eladótér két részre osztható: - A vevőtér az önkiszolgáló értékesítés során nemcsak a vevő mozgásterét foglalja magában, hanem az értékesítendő áru bemutatására és tárolására szalgáló berendezéseket is. - Az elszámolótér funkciója kiterjed a megvásárolni kívánt áruk együttes vételárának megállapítására, bizonylatolására, a pénzkezelésre, az áru szükség szerinti csomagolására. Az eladótér lehet: - zártpályás: a vevő az eladóérhe lépve kosarat vagy kocsit vesz magához. A vevőtérben a többé-kevésbé meghatározott útvonalon szabadon, korlátozás nélkül mozoghat. A megvásárolni kívánt árut az elszámoló térbe szállítja, ahol megtörténik a vételár kifizetése. - szabadpályás: az eladótér nem rendelkezik elkülönített be- és kijárattal, a vevő útja kötetlen. Rendszerint sem kosarat, sem kocsit nem kell kötelezően használni a vevőnek az áru kiválasztása és pénztárhoz szállítása közben. Önkiválasztó értékesítés Ebben az esetben az előzetes árubemutatási, áruajánlási tevékenység elmarad, ezért jelentősen megnő az élőmunka hatékonysága. Itt az árusítótér eladó- és vevőtér is egyben. A termékeket polcokra, állványokra, vitrinekbe szinte teljes választékukban kirakják. A kiválasztáshoz általában nem szükséges az eladó. Előnye, hogy a vevők időkorlátozás nélkül választhatnak, összevethetik az egyes termékek tulajdonságait, nem befolyásolja őket a többi vevő és az eladók. Minta utáni értékesítés Lényege, hogy a vevő nem egy általa előzetesen megszemlélt konkrét árudarabot, hanem egy, a megszemléh és kiválasztott mintához hasonlót vesz meg. A vevő a ténylegesen megvásárolt áruval csak az ellenérték kiegyenlítése után kerül kapcsolatba. A vevő az árut a fizetés tényét igazoló bizonylat ellenében kapja meg. A központi készletből minta után történő értékesítés a gazdaságos készlettartást és a magasabb szintű raktártechnológia alkalmazását teszi lehetővé. Elsősor­ ban nagy értékű, nagyméretű áruk forgalomba hozatalára alkalmas (pl. bútorok). Előnye:

-

a vevő számára kényelmes, a vevő szabadon válogathat a termékek között.

377

Hátránya: - az áru a fizetés után egy későbbi időpontban kerül a vevő birtokába, - az áru megsérülhet a szállítás során, - a vevő nem pontosan az általa kiválasztott árut kapja. Csomagküldő értékesítés A vásárlók katalógusból, képes árjegyzékből választhatják ki a számukra megfelelő árut. Írásban vagy telefonon rendelik meg. A csomagküldő értékesítésben elengedhetetlen követelmény a stabil árukínálat, a gyorsaság és a megbízhatóság.

A katalógus a tevékenység alapfeltétele, számos követelménynek kell eleget tenme. - pontosnak és korrektnek kell lennie, - gazdag információt kell szolgáltatnia az egyes áruféleségekről, - csak megfelelő minőségű nyomdai, grafikai munka esetén lehet az árucikkekről hű képet adni, Előnye: a vállalkozás piacát lényegesen bővíti; a vevő önállóan dönthet, időkorlát nélkül Hátránya: személytelenség; az áru fizikai jelenléte nélküli döntés; nincs lehető­ ség az áru előzetes kipróbálására. A katalógus összeállítása és szétküldése időigényes, elkészítése igen költséges és egyben kockázatos (menetközben nem lehet árakat változtatni). Automata értékesítés Az automaták lényegüket tekintve korszerű áruértékesítő gépek. chanizmusuk szerint a következő típusok vannak:

Működési

me-

Technikai megoldás alapján: - Kiejtő automaták: az árukat úgynevezett áruaknákban egymás fölé rakják és a gép a legalsó terméket "kiejti" a tartóba, ahol a vásárló hozzáférhet. - Rekeszes automaták: az árukat különböző rekeszekbe helyezik, melyek egy üvegablakon keresztül tekinthetők meg. Létezik csapóajtós és forgódohos típus. Az -

árucikkekjellege szerint: folyadékot árusító automaták, ételárusító automaták, egyéb automaták.

378

Előnyei:

-

ellátási feladatokat old meg olyan helyeken, ahol egyéb elárusítóhely létesítése nem lehetséges vagy nem gazdaságos, rendkívül gyors vásárlást biztosít, éjjel-nappal működhetnek, a vásárlás nincs időhöz kötve, árusítószemélyzetet nem igényel, kivéve a feltöltést végző személyt, tehermentesíti csúcsforgalom idején a boltokat.

Hátrányai: - csak meghatározott pénzérmével működnek, - nem megfelelő használat mellett könnyen meghibásodnak Egyéb értékesítési módok Hitelkártyás vásárlás képernyőről, számítógép segítségéve!: önkiszolgáló áruházakban működik, feltétele, hogy avevőkrendelkezzenek hitelkártyával. Fő­ ként olyan termékek vásárlásánál jellemző, amelyek bemutatása nagy helyigényt jelentene. A termékre rámutatva a vevő betáplálja a számítógépbe a kért mennyiséget, szállítási határidőt, szállítási címet. Értékesítés telefonon keresztül (telemarketing): előnye, hogy nagyon kényelmes, hátránya, hogy avevőknem látják az ajánlott árut. Értékesítés televízión keresztül (teleshopping): erre specializálódott TV csatornák foglalkoznak ezzel az új értékesítési formával. Az áru bemutatásán kívül információt nyújtanak arról, honnan, milyen áron, milyen módon lehet megrendelni és kifizetni az árut. Elektronikus (interaktív) kiskereskedelem: rendkívül gyors és kényelmes a vevő számára, otthonából vásárolhat számítógép segítségéveL Három formája van: - On-line vásárlásnál hálózatba kapcsolt számítógépes vásárlásról van szó. A vevő maga hívhatja az elektronikus áruházat a képemyőre, ő dönti el, hogy ezen belül hol kíván válogatni, melyik termékről kér információt. A képernyőn megjelenő áruk közül számítógépen rendeli meg az árut. - Virtuális áruház: egy bevásárlóközponthoz hasonló, virtuális áruházban találják magukat, ahol bérleti jogot szerezhetnek termékeik, szolgáltatásaik értékesítéséhez.

4.4. A bolt elárusítóhelyének kialakítása A hagyományos értékesítésű bolt eladóterének alapvető berendezési tárgyai A faliállványok az eladó állandó jelenléte és a vevő általi megközelíthetetlensége miatt árutárolási funkciót töltenek be. 379

A faliállványok kialakításukban, szerkezetükben, jellegükben azonosak az önkiszolgáló boltok faliállványaival, legfeljebb az állványok alsó részén helyeznek el szekrényeket Az eladóasztal-pult-a legtipikusabb bútordarab. Funkciója az eladó értékesítési munkafeltételeinek (bemutatás, darabolás, mérés, csomagolás, pénzkezelés) biztosítása. Az egyes munkahelyek pultjai kialakításukban szakmánként eltérőek. Az önkiszolgáló eladótér alapvető berendezési tárgyai Az eladás elszemélytelenedése feleslegessé teszi elsősorban az eladói munkahely szerepét betöltő pultokat, s egyben új funkcióval, az árubemutatással ruházza fel az árutároló berendezéseket. Ezek nyitott berendezések, mert ilyen módon csak az az áru adható el, amit a vevő lát, és amelyhez hozzá is férhet. Legfontosabbak az áruállványok: nemcsak nagytömegű áru tárolását, hanem az értékesítést elősegítő árubemutatást is lehetővé teszik. Méretezésük és kialakításuk folytán alkalmazkodniuk kell a vevőké­ nyelmi szempontokhoz. Biztosítani kell a vevő számára a választék gyors áttekintését és közvetlen hozzáférését az áruhoz, mely követelmény előnyben részesíti a szabadpolcos vagy fiiggesztős kialakítást. A nagytömegű áru elhelyezése szükségessé tette a középállványok kialakítását. Legalább két oldalon alkalmasak árutárolásra, bemutatásra. Némely típusoknál a gondolák végeit is árutárolásra alkalmas polcokkal vagy felakasztható huzalkosarakkal látják el. Az állványokra szerelhető vitrinek nagy értékű, kis terjedelmű, eltulajdonításnak vagy állagrongálásnak fokozottan kitett áruk bemutatására és tárolására szolgálnak. Az önkiszolgáló rendszer kizárólagosan ritkán valósítható meg, rendszerint kombinálni kell más értékesítési formával is. Ezért találkozhatunk hagyományos eladást lehetővé tevő pultokkal is. Az önkiszolgáló eladóterek pénztárpultjai funkcióban eltérnek a hagyományos bolt pénztári munkahelyétől. Oka, hogy az önkiszolgáló pénztári munkahelyen az áru mindig jelen van, ott történik a vásárolt mennyiség megállapítása, a vásárlási érték pénztárgép segítségével történő regisztrálása, a pénzkezelés, és sok esetben bizonyos csomagolási feladatok ellátása is. Avevők

útjának kialakítása A vevő útjának jó megszervezése egyaránt fontos a bolt kapacitásának növelése, valamint a vevő kényeimének biztosítása érdekében. Kis alapterületű, viszonylag kevesebb kínálattal rendelkező bolt esetén általában a vevő útjának és bolti tartózkodásának lerövidítése, ezáltal a bolt áteresztő380

képességének a növelése a cél. Ha a vevőút lerövidítése a cél, akkor is biztosítani kell, hogy a vevő a számára indirekt módon lerövidített úton minden szükséges árut megvehessen, megtaláljon. Megfelelő nagyságú, nagy áruválasztékú árukínálattal rendelkező üzlet esetén a vásárló bolti tartózkodási idejének növelésével a teljes választék megtekintését, az összforgalom növelését lehet célként kitűzni. A vevő balton belüli útját építészeti megoldásokkal, a berendezések és az áru megfelelő elhelyezésével befolyásolhatjuk Ha a vevőút növelése a célunk, akkor biztosítani kell, hogy a kényszerűen meghosszabbított úton a vevő figyeimét lekössük. Ne kényszerítsük a vevőt olyan út megtételére, mely üres falakkal, állványhátfalakkal stb. határolt. A vevő útját a berendezés elrendezésével is befolyásolhatjuk Azonban a túl hosszú gondolák vagy túlságosan labirintusos berendezés-elrendezés épp az ellenkező hatást váltja ki a vásárlóból, mint amit el kívántunk érni. Mindenkor figyelembe kell venni a vagyonvédelmi szempontokat A vevő mozgási útvonalát el kell választani az üzemi területtőL

A pénztári kapacitás tervezése és a pénztárhelyek kialakítása Ennek meghatározása két okból is rendkívül fontos. Egyrészt a pénztárhelyek kialakítása és üzemeltetése a bolt legköltségesebb munkahelyei közé tartoznak, másrészt kapacitásuk jelentősen befolyásolhatja a bolt teljes áteresztőképes­ ségéL A csúcsforgalmi órák vevőszámának aránya az átlagos óránkénti vevőszám­ hoz viszonyítva megmutatja, hogy a pénztárkapacitást milyen vevőszámhoz méretezzük. A pénztárkapacitást az átlagos forgalmú hónap csúcsforgalmi vevőszá­ mához kell méretezni.

5. Ár és árképzés 5.1. Az értékesítési ár fogalma, jelentősége Az ár az áru pénzben kifejezett ellenértéke. Az ár fontos gazdasági információs és szervező funkciót lát el: - segítséget nyújt a piaci egyensúly megteremtésében, - informálja a piaci szerepiőket a piac értékítéletéről, ezzel orientál, mit érdemes termelni, - az áru értékesítésével keletkező jövedelmeket a gazdasági hatékonyság és erő fiiggvényében osztja el, - ösztönzi az innováció és technika fejlödését. 381

A kereskedelmi ügylet gazdasági eredményét meghatározó tényezők közül kitüntetett szerepet játszik az ár, ezért a kereskedelmi partnereknek mindkét pozícióban megkülönböztetett figyelmet kell szentelniük az ármunkának. Az adott körülmények között reális vagy optimális ár elérése számos ismeretet igényel, részben függően, részben függetlenül a szerződő felek szerződésben elfoglalt helyétől.

Az árképzést a kalkuláció alapozza meg. Az ár kialakítása során azonban a keolyan tényezőket is figyelembe kell vennie, amelyek nehezen számszerűsíthetők, de amelyeknek az árban meg kell jelenniük.

reskedőnek

Az ár és nyereség kapcsolata - haszonkulcs, árrés, árréstömeg. A kereskedelmi cégek a termékek eladási árai t a beszerzési árakból vagy a tervezett fogyasztói árakból kiindulva haszonkulcsak segítségével határozzák meg. Haszonkulcs =arányszám, az eladási árban realizált nyereség mértéke %-os formában. Árrés = egy-egy áruféleség áfa nélküli beszerzési és eladási árának különbözete. Árréstömeg = egy időszakra az engedményekkel és felárakkal korrigált nettó árbevétel és ELÁBÉ különbsége. Nagyságát a termék kereskedelmi árrései, és forgalmazott mennyisége határozza meg. A következő tényezők határozzák meg: - az eladási árakban bekövetkezett változások, - a beszerzési árak változása, - az eladások volumenének növekedése, - ha változik az eladott termékek haszonkulcsak szerinti összetétele = a realizált nyereség változik.

5.2. Árképzés a kiskereskedelemben Az árképzés fontosabb tényezői és szempontjai a II/3.4. fejezetben említésre kerültek. Itt - a tananyag terjedelmi korlátai miatt - csak felsorolásjelleggel említjük a kereskedelmi árképzés fő módszereit. A módszereket a 10. melléklet mutatja.

5.3. A fogyasztói ár felépítése A termékek fogyasztói árának felépítését a ll. melléklet szemlélteti. A fogyasztói árképzéshez kapcsolódó feladatokat a 12. melléklet tartalmazza. 382

5.4. Árengedmények Az árengedmények nyújtása a kereskedelmi életben általánosnak mondható. Alkalmazható a vevő megnyerése, a forgalom növelése, a fizetés gyorsítása érdekében vagy a kártalanítás egy módjaként.

Két formája van: - az eladó már az árengedmény figyelembevételével számláz, tehát a vevő eleve kevesebbet fizet, - az eladó a már kifizetett teljes vételár egy hányadát utólag visszatéríti a vevő­ nek. A szolgáltatások kereskedelmében is alkalmazzák, de honorálhatja így az eladó a közvetítő kereskedőt is bizonyos feladatok ellátásáért vagy a forgalom növeléséért. Az árengedményeket általában rabattnak nevezik, de gyakran bonifikációnak akkor, ha visszatérítés-jellegűek. Az árengedményeket mindig a meghirdetett árból vagy a már kialkudott árból adják valamilyen konkrét okból, céllal vagy feltétel teljesülése esetén. Árengedmények fajtái a jogcímek szerint csoportosítva: Mennyiségi árengedmények Mennyiségi (halmozatlan) rabatt, amikor az eladó a feladott rendelésenként egy rabattskála alapján eleve csökkentett áron számláz. Az ajánlott rabatt mértékét a költségmegtakarítás és az adott piacon és ágazatban kialakult szokás, valamint a cég árpolitikai célkitűzései határozzák meg. Forgalmi (halmozott) rabatt, amikor az eladó egy időszak forgalma után előre meghatározott arány szerint visszatérítést ad, ha a forgalom az előre meghatározott nagyságot elérte. Ezzel tartós kapcsolat kialakítására és a folyamatos rendelések biztosítására törekszik az eladó. A vevő megszerzését, illetve megtartását célzó árengedmények Bevezetési rabatt, amit az új termék piaci bevezetésekor vagy új piacon való megjelenéskor, tehát időben korlátozottan ad az eladó a vevőnek a szerződé­ ses ár bizonyos százalékában. Hűségrabatt, amelyet tartós üzleti kapcsolatban alkalmaznak. Ennél az eladó nem köti a kedvezmény igénybevehetőségét adott mennyiség megrendeléséhez, hanem a vevő hűségét, a rendelések folyamatosságát honorálhatja. A fizetési árengedmény vagy skontó Az azonnali vagy határidő előtti fizetésre ösztönöz a fizetési rabatt, más néven skontó, amit a hitelben való eladásra kalkulált, tehát kamatot tartalmazó árból 383

kaphat a vevő előre kikötött mértékben azzal a feltétellel, hogy az áru feladásától vagy a számla kiállításától számított bizonyos időn belül fizet. Minden skontóajánlat három elemet tartalmaz: - a levonás mértékét (% ), - az időtartamot, amin belül a kedvezmény igénybe - a számla eredeti esedékességét.

vehető,

Egyéb árengedmények Funkció-rabatt, amit a viszonteladó kap valamilyen kereskedelmi funkció ellátásáért. Káló, amely az áruk természetéből adódó súlyveszteségek kompenzálására szolgál. Minőségi bonifikáció, amely a minőségi reklamáció rendezésének egyik módja lehet. A rabattokat a felek nem mindig hozzák nyilvánosságra. Ha pl. árkartell tiltja alkalmazásukat, az ennek ellenére nyújtott árkedvezményt a felek igyekeznek titokban tartani. A titkos árengedmények a csendes rabattok.

5.5. Az árral kapcsolatos mutatószámok Árrés Árrés: a nettó eladási ár és a nettó beszerzési ár különbözete. Árréstömeg x 100 (%) Árrésszínvonal mutató = - - - - - ' = ' - - - - - ' - - - " Nettó árbevétel (A nettó árbevétel %-ában)

Árrésszínvonal mutató = Árréstömeg x 100 (%) (Az ELÁBÉ %-ában) ELÁBÉ Árrugalmasság .. h , _ Eladott mennyiség változásának %-a , , . A rruga1massagi egyott ato A' , , ; rva1tozas 0;o-a A mutató azt fejezi ki, hogy l %-os árváltozás következtében hány százalékkal változik az értékesített mennyiség. Egy termék árváhozásának a helyettesítő és kiegészítő termékek, szolgáltatások keresletére gyakorolt hatását kereszt-árrugalmasságnak nevezzük. 384

A kereszt-árrugalmassági együtthatóval kifejezhető, hogy adott termék árának változása hogyan hat egy másik termékből eladható mennyiség változására. Kereszt-árrugalm assági "B" termék mennyiségének %-os változása együttható = - - - - - - - = - - - - - " ' - - - - - - - - - "A" termék árának %-os változása A vásárlásra fordítható jövedelem változásának az eladott mennyiségre gyakorolt hatását a jövedelemrugalm assági együtthatóvallehe t kifejezni. Jövedelemrugalm assági .. h , _ Az eladott mennyiség változásának %-a egyott a to A. d , , , k JÖVe e1em va1tozasana 01 ;o-a Az együttható azt fejezi ki, hogy a vevők vásárlási alapjának l %-os változása következtében hány százalékkal változik meg adott termékből az értékesített mennyiség. 6. Kereskedelmi logisztika A logisztika lényegi elemeiről a II/4.7. fejezetben már volt szó. A kereskedelmi részben a kereskedelmet érintő lényeges vonások kerülnek ismertetésre. A hazai felfogásra a logisztika fogalmának, funkcióinak angolszász és német megközelítésének az ötvöződése jellemző. E szerint a logisztika anyagok, energiák, információk (esetleg személyek) vállalaton belüli és cégek közötti áramlásának létrehozásával, irányításával és lebonyolításával kapcsolatos tevékenységek összessége. Magába foglalja a raktározáson, a szállításon és az ehhez kapcsolódó rakodásokon (vagyis az RST folyamatokon) kívüli tevékenységeket is (pl. telephely-megválasztás, értékesítés, csomagolás). Ez a felfogás tehát komplex megközelítést tükröz. A kereskedelmi logisztika - a logisztikai ellátási lánc egyik alapvető megnyilvánulási formája. Az értékesítés műveleteit, a termék fogyasztóhoz való eljuttatását fogja össze. A logisztika célja annak biztosítása, hogy a piaci, termelési, áruforgalmi elvárásokhoz alkalmazkodva: - a megfelelő anyag (késztermék, áru), - a megfelelő időpontban, 385

-

a megfelelő helyen, a megfelelő mennyiségben, a megfelelő minőségben és a megfelelő költséggel rendelkezésre álljon.

Az eltérő logisztika tevékenységek funkcionális megkülönböztetés e Az ellátási (beszerzési) logisztika feladata, hogy a gazdasági rendszer számára a szükséges- külső forrásból beszerzendő- erőforrások, alkatrészek, alap-, segéd és üzemanyagok megfelelő mennyiségben, minőségben, összetételben álljanak rendelkezésre. A termelési (gyártási) logisztika az alapanyagraktártól - a termelési folyamat különböző szakaszain keresztül- a késztermék raktárig terjedő anyag- és információáramlás létrehozását és fenntartását jelenti, szoros együttműködés­ ben a termelésszervezéssel és -irányítássa!. Az elosztási (értékesítési) logisztika biztosítja, hogy a késztermékek a megfelelő időpontban, a kellő mennyiségben és minőségben eljussanak a végső felhasználókhoz, a vevőkhöz. A logisztika segítséget nyújt a vevők gyors és pontos kiszolgálásában, az értékesítés növelésében, valamint a készletek mérséklésében. Ma már a termelésben a leglényegesebb kérdés a gyártás rugalmassága, illetve az átállás gyorsasága, továbbá itt és a kereskedelemben is, a széles termékválaszték A kiszolgálás változatlansága mellett a készletek lefaragásával a költségmegtakarítás akár a 4050%-ot is elérheti. A logisztika tömeges elterjedésének alapfeltétele, hogy minél több vállalatnak legyen hosszú távú elképzelése, stratégiája, amelynek végső célja a kereslet tökéletes kielégítése, a vevő minél nívósabb kiszolgálása. A logisztika feladatai különböző időtávokban vizsgálhatók. - Már az éppen létező rendszer javítása is sokat hozhat, ráadásul minimális befektetés mellett. - A valóban hatékony nagy rendszerek - például az "éppen időben" történő szállítás (Just In Time)- bevezetése költség és időigényes. Három-négy év is szükséges hozzá, számottevő befektetéssel jár, igaz a megtakarítás is jelentős (elérheti a 30-40%-ot is). A legfőbb gondot talán az jelenti, hogy a vállalatok jelentős részénél jelenleg nincsenek meg a mindennapi működés jobbításának feltételeL Sok cég tulajdonosi struktúrájában, szervezeti felépítésében átalakulóban van, s ebben a helyzetben az operatív működés javításának kérdése hátrább sorolódik. A másik jelentős korlát a pénzhiány, mivel a modem rendszerek meghonosítása meglehetősen tőkeigényes.

386

A kereskedelmi logisztika jellemzői: Az információs alrendszer A nyilvántartási rendszer és egyéb információk segítségével szervezi, irányítja a rendelkezésre álló eszközök optimális eloszlását, s visszacsatolva befolyásolja a fizikai mozgásfolyamatokat (reálfolyamatokat). A fizikai alrendszer A termékek mozgásrendszerét foglalja magában a termeléstől a hulladékfeldolgozásig. Összetevői az alábbiak: - Termelés; Csomagolás: a kereskedelem szempontjából meghatározó, az egész rendszert befolyásolja; gyűjtőcsomagolás: egységrakomány-képzés; tipizált: modellbe illesztés lehetősége; marketingfunkció; Anyagmozgatás: korszeru szállítási láncok hatékonyságának kritériuma az RST-technika mindenkori színvonala; Szállítás: nagy idő- és költségigényes folyamat (egységrakomány, transzkonténer); az áruszállítási költséget elviselő képessége; Raktározás, tárolás: korszeru végrehajtásának feltétele az automatizált megrendelési, nyilvántartási és szállítási ügyvitel; központi szerepe van a pénzlekötés miatt (készletgazdálkodás: a minimális költség); Értékesítés; Hulladékfeldolgozás: a vevőtől a szállítóig, a termelőig irányítja és tervezi az üres rakományhordozók, csomagolóeszközök, elhasznált termékek áramlását.

387

XI. Irodalomjegyzék

Barta Tamás-Tóth Tihamér: Vállalatikultúra- Üzleti etika SZÓKRATÉSZ Kft. Budapest 1995. Barta Tamás-Tóth Tihamér: Vállalkozástan SZÓKRATÉSZ Kft. Budapest 1998. Dömötör Jenő: Vállalkozási ismeretek (Ötödik, javított kiadás) FVM-VKSZI Budapest 1999. Dömsödi János: Földhasználat Dialóg Campus Budapest 2006 Fehér István: Európai Uniós ismeretek SZIE GTK Gödöllő 2001 Felleg János: Mezőgazdasági munkaszervezés Mezőgazdasági Kiadó Budapest 1974 Hajós László-Mágori Józsefné: Mezőgazdasági üzemgazdaságtan ASZI Budapest 1998. Halmai Péter (szerk.): Agrárjog ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Budapest, 1999. Halmai Péter (szerk.): Az Európai Unió Közös AgrárpolitikájaAgrinform Kiadóház Budapest 2003 Horváth József: Gazdálkodási, vállalkozási és szervezési ismeretek FVM-VKSZI Budapest 2007 Horváth József: Európai Uniós ismeretek (tantárgyi tananyag) KSZI Budapest 200 3 Kopányi-Petró-Vági: Közgazdaságtan I. Mikroökonómia Tankönyvkiadó Budapest 1992. Kovács László Miklós szerk.: Mezőgazdasági áruforgalmazás I. ASZI Budapest 1993. Kovács László Miklós szerk.: Mezőgazdasági üzemgazdaságtan I. ASZI Budapest 1995. Kovács László Miklós szerk.: Földhasználat, földtulajdon Magyarországon. Szaktudás Kiadóház Budapest, 2005 Lehota József: Mezőgazdasági áruforgalmazás II. Budapest 1993. Lehota József: Élelmiszergazdasági marketing Műszaki Könyvkiadó Budapest 2001 Nemes Gusztáv-Fazekas Zsuzsanna: Az EU 2007-2013 időtartamra tervezett vidékfejlesztési politikája. Agrárágazat. 2005/4 sz. Rácz Endre: Európai ismeretek Mezőgazda Kiadó Budapest 1997. Szabó Tibor: Egyéni vállalkozók kézikönyve ADÓNET.HU Zrt. Budapest 2009

389

1997. évi CXLIV. Törvény A gazdasági társaságokróL 1959. évi IV. törvény A Polgári TörvénykönyvrőL 1998. évi LXXVII. törvény A társadalombiztosítási nyugellátásróL 200 7. évi CXXVII. törvény Az általános forgalmi adóróL 2003. évi XCII. törvény Az adózás rendjéről. 1995. évi CXVII. törvény A személyi jövedelemadóróL 2004. évi XXXVI. törvény A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról (egységes szerkezetben a módosított jogszabállyal). 2009. évi XIV. törvény a versenytörvény. 200 3. évi XVI. törvény az agrárpiaci rendtartásróL 2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégrőL 2009. évi LXXVII. törvény a közteherviselés rendszerének átalakításáróL

390

XII. Mellékletek

Alapító

Egyéni

Szövetkezet

Tennészetes személy

Tennészetes személy Jogi személy 7 fó alapíthat

Tevékenység

Tennészetes személy Jogi személy

Kft.

Rt.

Kv.

Tennészetes személy Jogi személy

Tennészetes személy

Szövetkezet kft. rt.

Vannak olyan tevékenységek, amelyek képesítéshez vagy telephelyhez kötöttek. Minimum 3 millió Ft, ebből a 30% készpénz, minimum l millió forint

Töke

Célkitűzés

Kkt.

Bt.

Minimum 500.000 Ft

törzstőke

Megélhetés, profit, önmegvalósítás

Az alaptevékenység segítése

Profit, önmegvalósítás

Korlátozott

A beltagé korlátlan, és a többi beltaggal egyetemleges. A kültagé korlátozott

5 millió Ft (zrt) és 20 millió Ft (nyrt)

-a ~ ~

Profit

é

('t)

Felelősség

Korlátlan

Korlátozott

>

< e:

S"'

~

~»-

APEH + TB + illetékes hatóság

Belső eDenőrzés

Felügyelőbizottság

Tulajdonos vagy manager

l tag l szavazat

Csak 50 millió ill. 200 fó felett

Beltag

Rögzítés szerint

o "'

Okleveles könyvvizsgáló ellenjegyzése

Felügyelő-

bizottság Közgyűlés

Taggyűlés

által megválasztott igazgatótanács

Tökeidvonás

Kivonható

Kilépéssei alapítólevél szerint, felszámolási és végelszámolási eljárással, részvényértékesítéssel

Adózás

szja törvény szerint

TÁNYA (Társasági Nyereség Adózás)

Törvényi feltétel

Bíróság

Cégbíróság

Státusz

Nemjogi személy

Jogi személy

Nemjogi személy

w

\O

w

Részvény arányában

N

Külső eDenőrzés

Irányítás

Korlátlan, egyetemleges

bt. - betéti társaság kkt.- közkereseti társaság kft. -korlátolt felelősségű társaság rt. - részvénytársaság kv. - közös vállalat (2006 július l-jétől nem alapítható.)

Jogi személy

::-;-' !»

.§ ~ o, <.......

~ ~

~

9:

2. melléklet Egyszerűsített mérleg (adatok eFt-ban) Előző

Sorszám l 2

3 4

5

6 7 8

9 10 ll

A tétel megnevezése A. Befektetett eszközök (2. + 3. + 4. sorok) I. IMMATERIÁLIS JAVAK II. TÁRGYI ESZKÖZÖK III. BEFEKTETETT PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK

B. Forgóeszközök (6.+ 7. +8. +9. sorok) L KÉSZLETEK II. KÖVETELÉSEK III. ÉRTÉKPAPÍROK IV. PÉNZESZKÖZÖK C. Aktív időbeli elhatárolások ESZKÖZÖK ÖSSZESEN (1. +5.+ 10. sorok)

12

D. Saját tőke (13. + 14. + 15. + 16. + 17. + 18. + 19. sorok)

l3

L JEGYZETT TÖKE II. JEGYZETT, DE MÉG BE NEM FIZETETT TÖKE (-) III. TÖKETARTALÉK IV. EREDMÉNYTARTALÉK V. LEKÖTÖTT TARTALÉK VI. ÉRTÉKELÉSI TARTALÉK VII. MÉRLEG SZERINTI EREDMÉNY

14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26

394

E. Céltartalékok F. Kötelezettségek (22. + 23. + 24. sorok) L HÁTRASOROLT KÖTELEZETTSÉGEK II. HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK III. RÖVID LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK G. Passzív időbeli elbatárolás FORRÁSOK ÖSSZESEN (12. +20.+ 21.+ 25. sorok)

Előző

év

év(ek) Tárgyév módositásai

3. melléklet Árbevételi terv az első három üzleti évre Sor-

szám

Tényezők

l

Belföldi értékesítés nettó árbevétele

2

Export értékesítés nettó árbevétele

I.

Értékesítés nettó árbevétele ( l+2 )

II.

Egyéb bevételek

III.

ÁRBEVÉTEL AZ ELSÖ HÁROM ÜZLETI ÉVBEN ( I. + II. )

Összesen (mFt/év)

Évek (mFt/év)

l.

2.

3.

395

4. melléklet Költségek az első három üzleti évre (Költségnemenként) Megnevezés l. Anyagjellegű ráfordítások ebből: - anyag - alvállalkozói teljesítés 2. Személyi jellegű ráfordítások ebből: - bérköltség - személyi jellegű kifizetés -TB 3. Értékcsökkenési leírás 4. Egyéb költségek 5. Egyéb ráfordítások ebből: - céltartalék -késedelmi pótlék, bírság 6. Pénzügyi műveletek ráfordításai 7. Egyéb költségek összesen

KÖLTSÉGEK ÖSSZESEN (1. +2.+ 3.+ 4.+ 5.+ 6.+ 7. sor)

396

l. év

A fejlesztés éve 2. év

3. év

5. melléklet Eredményterv és eredményfelhasználási terv ( mFt/év ) Ol 02 03 04 05

Megnevezés Az értékesítés nettó árbevétele Egyéb bevételek Az értékesítés közvetlen költségei Az értékesítés közvetett költségei Egyéb ráfordítások

A

AZ ÜZLETI TEVÉKENYSÉG EREDMÉNYE (01+02)- (03+04+05)

06 07

Pénzügyi műveletek bevételei Pénzügyi műveletek ráfordításai

B

EREDMÉNYE ± ( 06+07)

l. év

2. év

3. év

PÉNZÜGYIMŰVELETEK

c

SZOKÁSOS VÁLLALKOZÁSI EREDMÉNY (A± B)

08 09 D

Rendkívüli bevételek Rendkívüli ráfordítások RENDKÍVÜLI EREDMÉNY ( 08- 09)

E

ADÓZÁSELÖTTIEREDMÉNY (C±D)

10 F

Adófizetési kötelezettség ADÓZOTT EREDMÉNY+ (E -10)

G

MÉRLEG SZERINTI EREDMÉNY(= F) ( 11+12+13)

ll 12 13

EREDMÉNYFELHASZNÁLÁSITERV Osztalék (tervezett) Fejlesztésre Hiteltörlesztésre

397

6. melléklet Cash flow (Pénzáramlási előirányzat) az első üzleti évre ( eFt) Hónapok Tényezők

Összes

1 Pénzeszközök nyitóállománya l. Értékesítés (áfa nélkül) 2. Egyéb bevételek 3. Tőkebevonás 4. Értékesített vagyon 5. Hosszúlejáratú hitel B) Bevételek összesen 6. Közvetlen költségek 7. Közvetett költségek 8. Adófizetés 9. Kamatfizetés 10. Banki költségek ll. Beruházás 12. Egyéb kifizetések C) Kifizetések összesen Cash flow (A+B) EGYENLEG ÉVELEJÉTŐL (A+D) FINANSZÍROZÁSI IGÉNY(D)

398

2

3

4

5

6

7

8

9

10

n 12

7. melléklet Cash flow az első három üzleti évre (e Ft) Megnevezés

A fejlesztés éve l. év

További évek 2. év

3. év

l. Elszámolási számla nyitó 2. Árbevétel 3. Egyéb bevételek A) Bevételek összesen 4. Bér 5. tb-járulék 6. Szállítók 7. Adóbefizetés 8. Egyéb kifizetések B) Kiadások összesen C) Pénztöbblet v. -hiány (a-b) 9. Kért hitel 10. Esedékes hitel törlesztése D) Elszámolási számla záró

(C± /9+101)

399

8. melléklet A mezőgazdasági tennelés jellemző költségei Költségszámítás l. Közvetlen anyagköltség 2. Közvetlen energiaköltség 3. Egyéb felhasznált anyagköltség 4. KÖZVETLEN ANYAGKÖLTSÉG ÖSSZESEN (l +2 +3) 5. Közvetlen munkabér és közterhei 6. Fenntartási költségek 7. Segédüzemi költségek 8. Biztosítási díj 9. Egyéb idegen szolgáltatás költségei 10. Különféle egyéb költségek 11. ÖSSZES KÖZVETLEN KÖLTSÉG (4+ 5+ 6+ 7+ 8+ 9+ 10) 12. Le: melléktermék értéke 13. FŐTERMÉK KÖZVETLEN KÖLTSÉGE (11-12) 14. Ágazati irányítás általános költsége 15. SZŰKÍTETT KÖLTSÉG (13 + 14) 16. Központi irányítás általános költsége 17. TELJES KÖLTSÉG (15 + 16) 18. Káresemény miatti térítés 19. MÓDOSÍTOTT KÖLTSÉG (17-18)

400

9. melléklet MÉRLEGSORSZÁMÍTÁSI FELADATOK l. feladat Egy kereskedelmi vállalkozás negyedéves tényadatai a következők: Nettó eladási forgalom: 120 OOO eFt Készlet: január l-jén 45 OOO eFt január 31-én 55 OOO eft február 28-án 60 OOO eFt március 31-én 64 OOO eFt Írja fel az első negyedéves áruforgalm i mérlegsort , valamint számítsa ki a forgási sebességet napokban és fordulatok ban! (Számítási pontosság két tizedesjegyig, illetve ezer Ft nagyságrendben.)

2. feladat Egy boltban az alábbi gazdasági események történtek az adott évben, nettó eladási áron számítva: Árubeszerzés: 218 978 eFt Nettó árbevétel: 210 OOO eFt Az időszak nyitókészlete 28 456 eFt volt, a leltár szerinti zárókészlet pedig 34 434 eFt Forgalmazási veszteségkulcs: 0,8%. Számítsa ki a bolt leltáreredm ényét a vizsgált időszakban

401

Meeoldás: l. feladat Az áruforgalmi mérlegsor: 45 OOO+ Beszerzés= 120 OOO+ 64 OOO Beszerzés= (120 OOO+ 64 OOO)- 45 OOO= 139 OOO Mérlegsor: 45 OOO+ 139 OOO= 120 OOO+ 64 OOO Kronológikus átlagkészlet számítás: K =45 000/2 +55 OOO+ 60 OOO+ 64 000/2 = 56 OOO Ft

3

Forgási sebesség napokban: F = K x n = 56 500 x 90 = 42 38 nap E 120 OOO sn Forgási sebesség fordulatokban: , 120 OOO E = 2,12 fordulat negyedev alatt. Fsr = K = 56 500

2. feladat Nyitó+ Beszerzés= Értékesítés+ Zárókészlet (28 456+ 218 978)- 210 OOO= 37 434 eFt a könyv szerinti zárókészlet 34434-37 434=- 3000 eFt a nyers hiány. 210 OOO x 0,008 = 1680 eFt a megengedett hiány. 3000 - 1680 = 1320 eFt a tényleges leltárhiány.

402

l O. melléklet Árképzési módszerek a kereskedelemben ÁTFOGÓAK KÖLTSÉGALAPÚ = HASZONKULCSELVRE ÉPÜLÖ

KERESLETALAPÚ = ELISMERT ÉRTÉKELVRE ÉPÜLÖ

VERSENYTÁRSALAPÚ = IGAZODÁS! ELVRE ÉPÜLÖ

TAKTIKAI JELLEGŰEK ENGEDMÉNYES

O Skontó - készpénz O Rabatt- nagy tétel O Viszontelarlói O Szezonális O Beszámítás PROMÓCIÓS O Reklámár O Alkalmi ár O Pénzvisszatérítés O Részletfizetés O "Lélektani"

MEGKÜLÖNBÖZTETŐ

O Vásárlói szegmentumok O Kivitelezés szerint O "Image" -on alapuló O Értékesítési hely szerinti O Idő szerinti BESZÁLLÍTÓI

403

ll. melléklet A fogyasztói ár felépítése + -

+ + -

+ +

404

Nettó termelői ár Termelői áfa Bruttó termelői eladási ár= (Nagykereskedelmi beszerzési ár) Előre felszámított áfa (Termelői áfa) Nagykereskedelmi nettó beszerzési ár Nagykereskedelmi árrés Nagykereskedelmi nettó eladási ár Nagykereskedelmi áfa Nagykereskedelmi bruttó eladási ár= (Kiskereskedelmi bruttó beszerzési ár) Előre felszámított áfa (Nagykereskedelmi áfa) Kiskereskedelmi nettó beszerzési ár Kiskereskedelmi árrés Kiskereskedelmi nettó eladási ár Kiskereskedelmi áfa Kiskereskedelmi bruttó eladási ár= Fogyasztói ár

12. melléklet ÁRKÉPZÉSI FELADATOK l. Feladat

Egy bútoripari termék nettó termelői eladási ára 57 OOO Ft. A nagykereskedelmi árrés a nettó nagykereskedelmi beszerzési ár %-ában 30%. A kiskereskedelmi árrés a nettó nagykereskedelmi eladási ár %-ában 42%. A termék áfakulcsa 25%. Állapítsa meg az ár felépítése segítségével a fogyasztói árat, és az egyes szinteken (termelő, kereskedő) keletkezett áfa összegét!

2. Feladat Egy termék nettó beszerzési ára a termelőtől4250 Ft. A nagykereskedelmi árrés a nettó nagykereskedelmi eladási ár %-ában 22%. A kiskereskedelmi árrés a nettó kiskereskedelmi eladási ár %-ában 31%. A termék áfakulcsa 25%. Állapítsa meg az ár felépítése segítségével a fogyasztói árat és az egyes szinteken (termelő, kereskedő) keletkezett áfa összegét!

405

Me2oldás: l. feladat

2. feladat

57 OOO 14 250

4 250

+

Nettó termelői ár áfa

71 250 14 250

5 313 l 063

+

Bruttó termelői eladási ár Előre felszámított áfa Nagykereskedelmi nettó beszerzési ár Nagykereskedelmi árrés

4 250 l 199

+

Nagykereskedelmi nettó eladási ár Nagykereskedelmi áfa

57 OOO 17 100 74 100 18 525

Nagykereskedelmi bruttó eladási ár felszámított áfa

92 625 18 525

6 811 l 362

+

Kiskereskedelmi nettó beszerzési ár Kiskereskedelmi árrés

+

Kiskereskedelmi nettó eladási ár Kiskereskedelmi áfa

74 100 31 122 105 222 26 306 131 528

Előre

Fogyasztói ár

406

l 063

5 449 l 362

5 449 2 448 7 897 l 974 9 871

Kiadja az FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet (1223 Budapest, Park u. 2.) (tel: 06-1/362-8140, www.vkszi.hu) Felelős kiadó az intézet főigazgatója Terjedelem: 36,47 A/5 nyomdai ív Tömeg: 740 g Nyomdai előkészítés: Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. Készült a GyomaiKner Nyomda Zrt.-ben a nyomda alapításának 128. esztendejében Felelős vezető: Fazekas Péter vezérigazgató Tel.: 66/887-400; http://www.gyomaikner.hu; e-mail: [email protected]

IM-1181