Gazdag Ferenc – Biztonságpolitika (bescannelt részletek) Fegyverzet korlátozás a két szuperhatalom között 1963 – kubai válság hatására előirányozzák a vezetékes távíró és a rádiókapcsolat helyreállítását Szu és USA közt (forródrót) 1971 – Gromiko és Rogers külügyminiszterek: műholdas kapcsolatra korszerüsítik+ atomháború megakadályozására intézkedések, egymás tájékoztatása is 1972 – Groskov és Warner haditengerészeti flottatengernagy/miniszter aláírja az „incidensek megelőzése a nyílt tengeren és a nyílt tenger feletti légtérben” egyezményt (tételesen rögzíti, hogy milyen manővereket nem szabad csinálni, ill. milyeneket csak a másik fél tájékoztatásával) hajókra és repülőkre is vonatkozik a nyílt tengeren és felette 1973 – Nixon és Brezsnyev: egyezmény az atomháború megakadályozásáról 1974 – Nixon Brezsnyev szerződés a föld alatti atomfegyver kísérletek hatóerejének korlátozásáról és a meteorológiai/ geofizikai háború megelzőséről SALT és START folyamatok a hadászati fegyverrendszerekre vonatkoznak. Fegyverrendszer: az ellenfél területét elérni képes atomtöltet, hordozóeszközök (rakéták, repülők), és a rakéták indító berendezései Hadászati fegyverrendszer: alkalmas egy állam haderejének megsemmisítésére, meg tudja határozni a háború kimenetelét (csak akkor nem győz az adott fél, ha a másik félnek van elhárító hadászati fr-je) – hatósugarat és hatótávolságot határoznak meg ehhez SALT-1 megállapodás 1969-ben kezdődik, 1972. május 20.: SALT 1 megállapodás aláírása- 2 külön szerződés 1. szerződés: 5 éves ideiglenes egyezmény, hadászati támadó fegyvereket korlátozza – tilos a szárazföldi rakétasilók, a ballisztikus rakéták tárolására és hordozására használható tengeralattjárók számának növelése (US: max. 44, SZU max. 66) cél: status quo fenntartása 2. szerződés: ABM szerződés – rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozására, mindkét fél max. 2 ilyet építhet ki és tarthat fenn (a főváros és a rakétasilók körül), max. 1000 elhárító rakéta (1974: kiegészítés – csak 1 rendszer építhető) SALT-2 megállapodás 1979, hadászati támadófegyverek korlátozása az összes típusra vonatkozóan. Ezt egyik fél sem ratifikálja, de hallgatólagosan betartják). Kismértékű csökkentést ír elő. Interkontinentális ballisztikus rakéták indításáról tájékoztatni kell a másik felet. INF 1987: szerződés az atomfegyverek két csoportjának teljes felszámolásáról. Közepes (1000-5500 km) és rövid (500-1000 km) hatótávolságú szf-i telepítésű atomfegyverek felszámolása (eurohadászati atomfegyver), 3 év alatt a közepeseket, 1,5 év alatt a rövideket. Megsemmisítés tárgya: atomtöltet, rakéta, robotrepülőgép, indítóberendezés, szállítóeszköz, tárolási és harcra kész állapotban tartási eszközök,
legyenek mobilak vagy fixek. Ellenőrzés: műholdakkal és igény szerint helyben. Precedens értékű! 1991-re végrehajtják. START folyamat alapja a célba jutó atomtöltet, és nem a hadászati eszközök. Szerződések: 1991, 1993 – mindkettő nagyon csökkenti az állományokat 1991 – Szerződés az USA és a SZU között a hadászati támadófegyverek csökkentéséről és korlátozásáról: atomtölteteket 40%-al kell csökkenteni, 7 év alatt; erre műholdas és igény szerint helyszíni ellenőrzés; 1994-ben lép érvénybe 1992 – a SZU felbomlása miatt Belaruszban, Kazahsztánban és Ukrajnában sok atomtöltet és hordozó maradt, de ezek bevetéséhez nem volt meg a technológiájuk. Lisszabonban ez a 3 ország + Oroszo. És USA részvételével tárgyal, és csatlakoznak az atomsorompó egyezményhez → atomtöltetek Oroszo-ba, mozdíthatatlan dolgokat megsemmisítik 1993 – Szerződés az USA és az Oroszországi Föderáció között a hadászati támadófegyverek tovább csökkentéséről és korlátozásáról: max. 3500 atomtöltet (START-1: 6000), a folyamat 2003 végéig tartott, később ezt 2007-re módosították. Duma csak 2000-ben ratifikálja. A folyamat az utóbbi időben megrekedt (még most is?) MBFR – Hagyományos fegyverek korlátozása 1973-tól tárgyal a NATO és a Varsói szerződés 7 tagállama. Érintett államok: NDK, NSZK, Benelux, Csehszlovákia és Lengyelo. Sok vita – nyugatiak keleti erőfölényt feltételeznek és aszimmetrikus csökkentést akarnak, keletiek egyenlőt. 1976 – fegyveres erőkről szóló adatcsere rendszeres, de nem hisznek egymásnak 1989 – 47. tárgyalási fordulóval lezárul a folyamat, mert az EBEÉ fórumán elhatározzák, hogy másképp tárgyalnak tovább CFE – Hagyományos fegyverek korlátozása 1986 – EBEÉ 35 országa megállapodik bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről; atlanti óceán és urál közti területen. 1990 – Szerződés a Hagyományos Fegyveres Erőkről Európában, 16 NATO és 6 VSZ tagállam aláírja a szerződést, 1995-ig kell megcsinálni az előírt csökkentéseket; azonos szintre hozza 5 fegyverfajta állományát a 2 blokkban (harckocsi, páncélozott harcjármű, tüzérségi eszköz, harci repülőgép, támadó helikopter); ellenőrző mechanizmusok is. A szerződés nem vonatkozik a semleges és tömbön kívüli országok fegyvereire. Az egész területet 4 zónára osztották, és mindegyik zónához is plafonokat határoztak meg, fegyver átcsoportosítás tilos volt. Fontos még az információ-szolgáltatási és ellenőrzési rendszer – kivédi a hirtelen csapatösszevonásokat és támadásokat. Probléma: Jugoszlávia fegyverei, Oroszo. Jelentős békefenntartó tevékenysége a volt SZU területén 1991 - VSZ feloszlását követően a tagországok érvényesítik a Bp-i Megállapodást, mely előre felosztotta az országokra vonatkozóan a CFE számokat 1992-ben a Taskenti Megállapodásban szabályozzák ugyanezt a volt SZU tagállamokra, kiv. Balti államok, amik nem vesznek részt a CFE-ben. 1992 – Záróokmány, 29 ország írja alá – a személyi állományt is csökkenti 1993 – Csehország és Szlovákia felosztják maguk közt a CFE számokat, 2:1 arányban Cseho. Javára
Atomfegyvermentes övezetek bármilyen régióban szerződéssel létrehozható ilyen; csak a hadi célra felhasznált atomot tiltja; regionális / nk-i szervezet ellenőrzi a betartását. 1959- Antarktisz szerződés: első ilyen típusú 1967 – Világűr-szerződés: világűrben tilos atomot tartani, tárolni, kísérletezni, stb. 1971 - Tengerfenék atommentesítéséről szóló szerződés 4 egyéb működő és 1 alakuló atomfegyvermentes övezet, 110+5 állam van benne: − Latin Amerika 1967-től (Tlatelolco Szerződés); felügyeleti szerv: OPANAL; kiegészítő jegyzőkönyv: atomhatalmak tiszteletben tartják az övezetet = nem fenyegetik, nem támadják őket (negatív biztonsági garancia) + a térségen kívül található de ott „gyarmatokkal” rendelkező országok is vállalják ezt; 1992-től van hatállyal, mindegyik ország aláírta és Kuba kivételével ratifikálta is − déli Csendes-óceán 1985-től (Rarotonga szerződés); ok: a térségben folytatott nukleáris kísérletek megszüntetése; 1986-ban lép hatályba, 11 állam a tagja; békés atomfelhasználást is korlátozza – különösen környezetvédelmi szempontból; 3 jegyzőkönyv: térségen kívül államok + atomhatalmak negatív garanciái + nukleáris kísérleti robbantások tiltása, ezutóbbit csak 1996-ban ratifikálják (francia kísérleti robbantások miatt) − Dél-Kelet-Ázsia 1995-től (Bangkoki szerződés); a részes államok eldönthetik, hogy engedélyezik-e az atom szállítmányok áthaladását és kikötését, mivel a kizárólagos gazdasági övezetek bevonása a szerződésbe ellentétes az 1982-es washingtoni tengerjogi egyezménnyel; az atomhatalmak nem ratifikálták a negatív garanciákról szóló jegyzőkönyvet − Afrika, 1996-tól (Pelindaba); francia nukleáris robbantások és Dél-Afrika nukleáris képessége miatt – 1991-ben csatlakozik az atomsorompóhoz, akadály elhárul + 3 jegyzőkönyv, mint Rarotongánál − alakul: közép-ázsiai köztársaságok, 1997-ben nyilatkozatot adtak ki a szándékról Taskentben Egyéb atomfegyver-mentes övezetek 1995: Mongólia önmagát ezzé nyilvánítja; nem ismerik el hivatalosan, mert ez olyan precedens lenne, ami az atomhatalmaknak nem érdeke 1990: Németország egyesülésével ez is atomfegyver-mentes NATO csatlakozás miatt Közép-Európában nem jön létre Közel-Kelet: arab-izraeli békefolyamat miatt nem lehet (+ Izrael nem is tagja az atomsorompónak) Küszöbországok Nyíltan vagy titokban nukleáris fegyverek megszerzésére, birtoklására törekvő országok. Proliferációs veszély! 4 csoport van: − de facto vagy el nem ismert atomhatalmak (képesek atomfegyvert előállítani, de később deklarálták ezt, mint az Atomsorompó -szerződésben meghatározott határidő); ilyen India és Pakisztán, nem elismertek; Izrael nem ismeri el és nem is tagadja, vszeg az − jó útra tértek: rendelkeztek atomfegyverrel, vagy az előállítás képességével, de már nem kísérleteznek, kutatnak, és csatlakoztak az Atomsorompóhoz; Argentína, Brazília, Dél-Afrika (1995, 1998, 1991)
−
poszt-szovjet országok: a SZU atomfegyverei ottmaradtak a területükön (Belorusszia, Kazahsztán, Ukrajna). A SZU innét elvitte a fegyvereket, és az országok csatlakoztak az Atomsorompóhoz 1993-1996 közt potenciális országok: folytatnak ilyen kísérleteket, vagy egyéb gyanús tevékenységet; politikailag terhet kategória (Észak-Korea, Algéria, Líbia, régebben Irak, most Irán) Semlegesség
Klasszikusan semleges országok (II. vh. Előtt): Svájc, Svédország II.vh utáni európaiak: Svájc, Svédország, Finnország, Írország, Ausztria Két formája: − állandó: nemzetközi szerződésen alapul; békeidőben is érvényes (Svájc-1815; Ausztria-1955). Különbség: Svájc tradicionális, mert saját fegyveres erejét tekinti helyezte garanciájának, Ausztria dinamikus, vagyis több ország szerint szükséges és a garanciát ezek az országok adják − szokásjog alapján: hallgatólagos kötelezettségek, amik háború esetén lépnek hatályba Probléma: mivel Svájcot leszámítva EU-tagok, részt vesznek az Euro-Atlanti biztonsági együttműködésben, kvázi potyautasként + mind tagja a Partnerség a békéért programnak és az EBESZ-nek Svájc 1954: A svájci semlegesség hivatalos koncepciója – a semlegesség szerepét felértékeli azért, hogy az osztrák helyzetet segítsen megoldani 1992 – népszavazáson elutasítják az EGT-hez való csatlakozást (mert az út lenne az EU-tagság felé) 1996 – csatlakozik a Patrnerség a békéért programhoz (PfP) Nem tagja az ENSZ-nek, de sok intézményének igen Ausztria 1955 óta semleges, de 1995-ös EU csatlakozása megkérdőjelezi a helyzetet (azért is, mert a WEU megfigyelő tagjává vált), és a PfP részese is lett esélyes, hogy a NATO-hoz is csatlakozik Finnország, Írország, Svédország Finno – független, de a SZU túl közel van, „finlandizáció” → ebből ered a semlegesség; 1992 óta megfigyelő tag az Együttműködési Tanácsban, 1995 óta EU tag, megfigyelő a WEU-ban és 1994 óta PfP tag. Lehetséges, hogy csatlakozik a NATO-hoz. Semlegessége válasz (volt) a hidegháborúra, mai értelmezése is a geopolitikai helyzetből jön – mindig ütközőzóna. Hidegháborúban kulturálisan és társadalmilag a nyugathoz, biztonságpolitikai szempontból a kelethez tartozott. Megkésett gazdasági integráció (Marshall-segélyt vissza kell utasítania): 1950 – csatlakozik a GATT-hoz 1969 – OECD tagság
1955 – Északi Tanács tag 1961 – EFTA társult tag 1988 – KGST felmondása 1955 (Porkkalai szovjet katonai bázis visszakerül hozzájuk) – ENSZ tag is lesz, itt fejti ki aktív semlegességi politikáját; szerep a békefenntartásban is: 1972-75 Svédországgal, Ausztriával és Svájccal együtt előkészíti és közvetíti az EBEÉ folyamatot, 1975-ben az EBEÉ tárgyalások itt zajlanak; 1969-ben itt kezdenek el a SALT-1 ről tárgyalni 1988 – Európa Tanács tag Írország – földrajzi elhelyezkedése miatt a XX. század történéseiben nem vesz részt; 1921 óta független, és a NATO tagság ezt veszélyeztetné (angolok könnyebben uralhatnák újra a hadseregüket). 1936-ban nyilvánítják ki szándékukat a függetlenségre, és a II. vh-ben „jóindulatú” semlegesek, a szövetségeket pártolják 1955 – ENSZ tagság, jelentős politikai középhatalom; sokszor a nyugatétól eltérő vélemény (pl. Kína képviselete, vagy a nukleáris fegyverek csökkentése) hadserege a belső stabilitás biztosítására jó csak, külső támadás ellen nem véd, viszont sok békefenntartó hadműveletben vetik be 1972 – EU tagság 1979 – európai monetáris rendszer tag (függése csökken UK-tól) De részt vesz a PfP-ben (1999) és a NATO Boszniai Akciójában is. Nincs túl sok oka semlegesnek maradni. Függetlensége pragmatista, hazafias alapokon nyugszik Svédország – 1814 óta nem vesz részt semmilyen katonai együttműködésben. El nem kötelezettség békeidőben, amely semlegességet eredményez háború estén. Különlegessége: Alkotmányban nincs lefektetve; nk-i egyezményben sem (mert akkor valamelyik blokkhoz kellett volna húznia, mert egyszerre mindkettő biztos nem fogadja el); semlegesség a saját érdekük – saját maguknak is kell védekezniük támadás esetén → GDP-hez képest túl nagy hadsereg és hadikiadások (GDP 2,3%-a) részt vesz az ENSZ és NATO békefenntartó akcióiban 1994 PfP tag Finnországgal együtt, 1995 EU tag és WEU megfigyelő tag. Részt vesz a NATO akciókban (IFOR, SFOR). Esélyes a NATO tagság. Semlegesség deklarálása: Svájc – 1815; Svédország – 1914; Ausztria-1955 PfP NATO tagság előszobája. 1991 – Észak-atlanti Együttműködési Tanács (NACC); cél: NATO tagországok és nem tagország európai államok fóruma legyen 1997 – Euro-atlanti Partnerségi Tanács (EAPC), ami a PfP multilaterális politikai szervezete 1994 – PfP-t bejelentik Brüsszelben
A Humanitárius intervenció Paradox dilemma: állami szuverenitás vs. Emberi jogok védelme, mindkettő ius cogens, nincs hierarchizálva a fontosság. Fogalma: egy olyan fegyveres beavatkozás, amelyhez a beavatkozó állam nem kapta meg a célállam hozzájárulását, és amelynek célja az emberi jogok védelme. (okai: a lakosság elleni széleskörű, vagy szisztematikus támadás – gyilkosság, rabszolgaság, kényszermunka, deportálás, bebörtönzés, kínzás, nemi erőszak, üldözés az eredménye) 1945-től a kérdést az ENSZ alapokmánya határozza meg (előtte normális dolog az intervenció, főleg Oszmán Birodalom keresztény lakosainak védelmében) A dilemmát feloldó érvelés: az állam legfőbb feladata saját polgárai védelme – ha épp az állam üldözi őket, nem látja el a legfőbb feladatot, tehát nem is államként működik már → be lehet ott avatkozni / egy nem létező jogtól fosztja csak meg az államot a beavatkozás, nem szabadna neki amúgy se népet irtani ENSZ Alapokmánya 2 esetben tartja legitimnek: VII. fejezet – 42. cikk ha a BT felhatalmazásával történik a nk-i béke és biztonság megszegésekor, vagy 51. cikk ha (kollektív)önvédelemről van szó Jogi iskolák a kérdésről: − természetjog – vannak a jog feletti normák, értékek (→ morális megfontolásokból elfogadható a humanitárius beavatkozás) − pozitív jog – csak a leírt, kodifikált szabályokat tekinti érvényesnek (→ nemzetközi szerződésekből próbálja levezetni, de meg is kérdőjelezheti és − esszencialista: vannak olyan jogok, melyek mindenképp az állam belső joghatósága alá tartoznak − legalista: ha a nk-i jog valamilyen területet szabályoz, az automatikusan megszűnik belső joghatóság alá tartozni (pl. az emberi jogok kérdése) Jogi aspektusok: - vesztfáliai békerendszerben is már elismerik a non-intervenciót, kiv. (elvileg) humanitárius - ENSZ Alapokmány szerint az erőszak és az azzal való fenyegetés tilos → kb. kizárja − dekolonizáció és hidegháború → újra feléled a humanitárius intervenció (USA, NATO, v. ENSZ keretekben) + természeti katasztrófák nk-i elhárítása (ENSZ Kgy. is elfogadja 1988-ban DE ez más, mert ez segítségnyújtás és nem intervenció!) − különbség: a segítségnyújtás sose fegyveres, az intervenció mindig − kik élhetnek vele? ENSZ és regionális nemzetközi szervezetek (53. cikk alapján, csak a BT felhatalmazásával, pl. NATO, 1999, Koszovó) Tanulságok: hatékony az elnyomó államok esetében (pl. Irak, Jugoszlávia) de nem hatékony az összeomlott államok, pl. Szomália esetén; csak a katonai jelenlét nem elég a problémák megoldásához 3 lehetséges lezárása az intervenciónak: − katonai erő maghatározatlan ideig állomásozik − az intervenció abbahagyása-félbehagyása − háborúba való átfordítás – az egyik fél támogatása, a másik fél legyőzésének kísérlete
Partial Test Ban Treaty – PTBT aláírásra megnyitva: 1963. augusztus 5. hatályos: 1963. október 10. 131 ország a tagja, letéteményesek: Oroszország, UK, USA A részes országok megtiltják, megelőzik és távol maradnak minden, légtérben, űrben, vagy víz alatt végzett atomrobbantástól (kísérleti), és minden egyéb olyan helyen tiltják, ahol a robbantás végterméke átterjedhet másik országra. 1996-ban aláírták a Comprehenisve Test Ban Treaty-t, ami minden fajta kísérleti atomrobbantást tilt, de ha egy ország kilép a CTBT-ből, vagy nem írja azt alá, akkor rá újra érvényes a PTBT Treaty on the non-proliferation of nuclear weapons (NPT) aláírásra megnyitva: 1968. július 1. hatályos: 1970. május 5. 188 ország a tagja, letéteményesek: Oroszország, UK, USA Az atomhatalmak (AH) nem adnak tovább nukleáris fegyvereket, és robbanószereket, valamint nem támogatják, bátorítják a nem-atomhatalmakat (NAH) ilyenek kifejlesztésében, vagy megvételében. A NAH-ok nem kaphatnak és fejleszthetnek ki nukleáris fegyvert. A NAH-ok az összes békés célú atom-nyersanyagot a NAÜ felügyeletére bízzák. A békés célú atomenergia felhasználásáról való információáramlást segítenie kell minden országnak. Minden tagnak segítenie kell a nukleáris fegyververseny csökkentését és lezárását célzó kezdeményezéseket. A végrehajtást a NAÜ ellenőrzi. Ha egy ország nem tartja be, akkor a NAÜ jelenti az ENSZ BT-nek és a Közgyűlésnek, és ezek hozhatnak intézkedéseket. − Irak: sokáig kitiltva a NAÜ, 2003-ban beengedik őket, de az USA támadáskor (2003. március 18.) visszavonulnak ismét − Észak-Korea: 1993-ban bejelentette, hogy kiszáll a szerződésből, 1994-ben ezt meg is tette, de érvényben maradt egy speciális megegyezés a NAÜ-vel, amit 2002-ben szegtek meg, amikor kitiltották a NAÜ ügynököket az országból és leszedték a kameráikat. 5 évente felülvizsgálják a szerződést (legutóbb: 2005) Zangger Bizottság (ZAC) 1971-ben alakult Zangger svájci diplomata vezetésével, informális bizottság 35 tagállam, állandó megfigyelő: Európai Bizottság Egy olyan lista kifejlesztése a cél, ami a hasadó fegyverekhez szükséges eszközöket tartalmazza, amiket az NPT tilt a NAH-ok részére. A listát 1974-ben publikálták, legújabb verziója 2000-es. The Seabed and ocean floor in the subsoil thereof (Seabed Treaty) aláírásra megnyitva: 1971. február 11. Hatályos: 1972. május 18. 95 tagállam, letéteményesek: Oroszország, US, UK
Tilos a tengerfenéken és annak talajában tömegpusztító fegyvereket, azok indító állomásait elhelyezni, azokat tárolni, tesztelni és használni ezeken a helyeken, egy 12 mérföldes zónán túl (a szf-től). A tagállamok egymást megfigyelhetik, ha ez nem elég, fordulhatnak az ENSZ BT-hez. Nuclear Suppliers Group (NSG) 1975-ben alakult „London Klub”-naki is hívják, egy olyan nukleáris anyagokat exportáló országokból álló csoport, amelyik úgy próbálja a non-ploriferációt támogatni, hogy az exportra bevezet egy előírás rendszert. 44 ország a tagja (Magyarország is!), állandó megfigyelő: Európai Bizottság – csak NPT ill. más atomfegyvermentes-övezet szerződés tagok lehetnek tagok+egyéb követelmények is A nemzeti szervek és törvények és a NAÜ ellenőrzi a betartását. Convention on the physical protection of nuclear material (CPPNM) aláírásra megnyitva: 1980. március 3. hatályos: 1987. február 8. 44 ország és az EURATOM írta alá, 106 ország és az EURATOM a tagja, letéteményes: NAÜ igazgató A békés célokra használt, nemzetközi szállításban résztvevő nukleáris anyagokra vonatkozik Australia Group (AG) 1985-ben alakul 38 tagállam, megfigyelő: Európai Bizottság informális csoport, ami konszenzusos alapon működik. A kémiai és biológiai fegyverek további terjedésének megállítására az exportáló és tranzitországokban. Minden tagállama tagja a CWC (Chemical Weapons Convention)-nek és a BTWC-nek (Biological and Toxin Weapons Convention) Missile Technology Control Regime (MTCR) Alapítva: 1987. április 34 tagállam Informális csoport, a tömegpusztító fegyverek, ember nélküli légi szállító eszközök és kapcsolódó technikák terjedésének megállítására Convention on nuclear safety Aláírásra megnyitva: 1994. szeptember 20. Hatályos: 1996. október 24. 65 aláíró, 54 tagország és az EURATOM, letéteményes: NAÜ A már létező és új békés és katonai célú nukleáris létesítmények szabványos működésének biztosítása a nemzetközi törvények szerint, és ennek rendszeres
ellenőrzése a létesítmény egész élettartama folyamán (pl. a sugárzás lehető legalacsonyabban tartása) The Wassenaar arrangement on export controls for conventional arms and dual-use goods and technologies 1994-ben írják alá 33 tagállam Informális csoport, nincs szerződés és így ellenőrző mechanizmusok sem Cél a nemzetközi és regionális biztonsághoz való hozzájárulás: a hagyományos fegyverek és kapcsolódó kettős felhasználású nyersanyagok exportjának transzparens és felelősségteljes működtetése; annak megelőzése, hogy az export olyan fegyver-arzenálok kialakításához járuljon hozzá, ami aláássa a célt; ha egy ország veszélyesen kezd viselkedni, együttműködve megakadályozni, hogy fegyverekhez juthasson Hague Code of Conduct against Ballistic Missile Proliferation (HCOC MTCR kiegészítés) 2002-ben tartanak róla egy konferenciát, itt írják alá 111 állam írta alá a ballisztikus fegyverek-rakéták terjedésének megállítására, politikai kötőerő. NATO megalapítása: 1949, április, Washington (az ENSZ Alapokmány 51. cikke alapján) alapító tagok: Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Izland, Olaszország, Luxemburg, Holandia, Norvégia, Portugália, UK, US később csatlakoztak: − 1952: Törökország, Görögország − 1955: NSZK − 1982: Spanyolország − 1990: NDK (az egyesítéssel) − 1999: Lengyelország, Csehország, Magyarország − 2004: balti államok, Szlovákia, Szlovénia, Románia, Bulgária aktuális főtitkár: Jaap de Hoop Scheffer (2004. január 1-től) Legfontosabb intézményei: Észak-atlanti Tanács: Egyetlen politikai döntéshozó testület. A Tanács nagyköveti ("állandó képviselők"), külügyminiszteri vagy állam- és kormányfői szinten ülésezik. A döntések érvényessége nem függ a szinttől. Az üléseken (szinttől függetlenül) a főtitkár elnököl. Az állandó képviselők hetente többször üléseznek Brüsszelben. A Tanács munkáját a Nemzetközi Titkárság, a Nemzetközi Katonai Törzs és bizottságok segítik. Védelmi Tervező Bizottság: Állandó képviselők részvételével ülésezik. Védelmi kérdésekkel foglalkozik. Irányelveket ad ki a NATO tagországainak. Nukleáris Tervező Csoport: Rendszeresen ülésezik, védelmi miniszterek részvételével. Nukleáris erőkkel kapcsolatos konkrét politikai kérdések megvitatása
Főtitkár, Titkárság: A főtitkár felelős a szövetségen belül a döntéshozatali folyamat segítségében. Irányítja a nemzetközi Titkárság munkáját, elnököl a Tanács ülésein. Katonai Bizottság: A NATO legfelső katonai szerve. Tagjai a tagállamok vezérkari főnökei. Feladatuk katonai stratégiai kérdésekben vezetési funkciók ellátása. Javaslatokat dolgoz ki a Tanács számára katonai kérdésekben. A Katonai Bizottság feladatai: 1. javaslatokat tesz a NATO politikai vezetése számára olyan intézkedések megtételére, amelyeket a NATO területének közös védelme szempontjából szükségesnek ítélnek 2. ellátja a vezetési funkciókat a katonapolitikai és stratégiai kérdésekben 3. katonai kérdésekben irányelveket ad ki a NATO stratégiai parancsnokainak, akik feladataik végrehajtása során a Katonai Bizottságnak tartoznak felelősséggel. A Katonai Bizottság az állandó képviselők részvételével hetente legalább egy alkalommal ülésezik, de szükség esetén bármikor összehívható. Ezen kívül évente három alkalommal a vezérkari főnökök szintjén tanácskoznak. Kettőt ezek közül Brüsszelben és egyet, pedig rotációs alapon valamelyik NATO országban. A Katonai Bizottság elnökét a tagállamok vezérkari főnökei három éves hivatali időszakra választják meg, hatáskörét a Katonai Bizottság határozza meg, amelynek feladatai végrehajtása során minden tekintetben felelősséggel tartozik. A Katonai Bizottság tevékenységét a tagországok katonai szakértőiből álló munkacsoportok, és a Nemzetközi Katonai Törzs támogatja. Bizottságok és ügynökségek: A Szövetség munkaszervei, meghatározott feladatkörben döntéseket készítenek elő. Parancsnokságok: A csapatok felkészítését, a hadműveletek tervezését látják el. Euro-atlanti Partnerségi Tanács: Évente kétszer külügyminiszteri szinten ülésezik, havonta nagyköveti szinten. A NATO 2002 (Prágai csúcstalálkozó) után: szembe kell nézni az újfajta kihívásokkal (2001/9/11 után): döntés arról, hogy kampányt indítanak a terrorizmus ellen, lesznek területen kívüli akciók és felállítanak egy Gyorsreagálású Hadtestet, amit 30 napon belül be lehet vetni. Hatékonyabbá kell tenni a katonai döntéshozó szervezetet, hogy hatékonyabban tudjon védekezni a nukleáris, biológiai és kémiai fegyverek ellen. A bővítés előnyeiről és hátrányairól: a csatlakozó országok katonai felkészültsége hagy kívánni valót, a politikai döntéshozó rendszer még komplexebb lesz ennyi országgal A belső struktúra átalakítása, az egyes államok védelmi költségvetésének hatékony kihasználása nagyon fontos a NATO hadi szempontú stabilitásának és fontosságának megőrzéséhez. WEU Brüsszeli szerződés – Treaty of Economic, Social and Cultural Collabration and Collective Self-Defence aláírás: 1948. március 17. hatályba lép: 1948. augusztus 25. tagok: UK, Belgium, Franciaország, Luxemburg, Hollandia,
később csatlakoztak: Olaszország, Németország (1954), Portugália, Spanyolország (1990), Görögország (1995) megfigyelő országok: EU de nem NATO tagok (kiv. Dánia, amelyik mindkettő, de nem vesz részt a Maastrichti szerződésben rögzített közös védelmi- és biztonságpolitikában): Dánia, Írország, (1992) Ausztria, Svédország, Finnország (1995) Társult tagok: NATO de nem EU tagok akkor: Törökország, Norvégia, Izland, (1992), Lengyelország, Csehország, Magyarország (1999) Társult partnerországok: sem EU, sem NATO tagok akkor: Észtország, Litvánia, Lettország, Szlovákia, Bulgária, Románia (1994), Szlovénia (1996) Európa gazdasági helyreállásának segítése – népek életszínvonalának növelése – népek toleranciájának növelése – az ENSZ Charta 51. cikke alapján ha egy országot megtámadnak, a többi megsegíti (régi 4., új 5. cikk)– minden ilyen akciót az ENSZ BT-nek jelenteni kell és abba kell hagyni, amint az ENSZ BT a kezébe veszi az ügyet 1954. október 23-án aláírják a módosított szerződést, ekkor lép be az NSZK és Olaszország. Módosítás: a szerződés végrehajtása, a szerződés által létrehozott intézmények cselekedeteinek végrehajtása a NATO-val való szoros együttműködésben történjen (4. cikk). 1984-ben reaktiválják a WEU-t – Rome declaration: intézményi reform, szoros együttműködés a NATO-val Maastrichti deklaráció (1991., december 10.): a WEU lehetne az EU védelmi ereje, együttműködve a NATO-val; a WEU-t ebben az irányban kéne tovább fejleszteni, ezzel együtt fejlődne úgy is, mint a NATO európai pillére; ESDI kifejlesztése (Eurpean Security and Defence Identity) Petersberg deklaráció (1992. június 19.): a WEU kp. Brüsszelbe költözésével a politikai diplomatákat kiegészítik a katonaiak, és így jobban tudnak tanácsot adni a Tervező Egységnek és a Tanácsnak. A WEU erőket lehet használni: humanitárius és mentési, békefenntartási, harcoló krízis menedzsment feladatokra (ezek a petersbergi feladatok!). Közös bevetés is lehet a NATO-val. Felállítanak egy Tervező Egységet. 1997, az Amszterdami szerződéshez: a WEU viszonya az EU-hoz és a NATO-hoz. WEU és EU intézmények és adminisztratív teendők harmonizálása, WEU kutató intézetek az EU égisze alá vonása. Intézményi és praktikus együttműködés a NATOval, konfliktus megelőzés és krízis menedzsment terén elsősorban. Marseille deklaráció (2000. november 13.): kb. semmi újat nem mond, egyben volt tartva a WEAG (Western European Armaments Group) értekezletével, aminek a WEU tagokon kívül itt lett tagja Csehország, Finnország, Magyarország, Lengyelország, Svédország és Ausztria. (a WEAG 2005. májusig működött, azóta tevékenysége nagy részét a European Defernce Agency vette át) CFSP-ESDP St. Malo deklaráció (1998. december 4.): Franciaország és UK – fontos lenne hamar elérni az amszterdami szerződésbe leírtakat a CFSP megvalósításánál. Meg kell valósítani, hogy lehessenek olyan akciók is, amelyekben nem minden tagállam vesz
részt; a WEU meglévő erőforrásaira is támaszkodni kell, és a NATO-éira is. A két ország képes és akar tenni a megvalósítás érdekében. EUROCORPS: EU és NATO kiszolgáló erő. 1992-ben alapították, 1995-től működik; tagjai: Belgium, Franciaország, Németország, Luxemburg, Spanyolország + hozzájárulnak még: Ausztria, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Törökország, UK. Feladata: gyorsreagálású hadtest 2002 óta; bármely tagot ért támadás esetén védelem+krízis menedzsment. Részt vett SFOR és KFOR missziókban. 60000 katonából és kisegítő személyzetből áll, de ezek közül csak kb. 340 szolgál állandóan a kp-ban (Strasbourg) a többi otthon van és csak háborúban kerül a kp-i parancsnokság alá, kivéve a frako-német hadtestet, amit 1987-ben hoztak létre és eleve nemzetközi. Vezetője a tábornok parancsnok. Független a NATO-tól. 2008-ban az EP megszavazta, hogy javasolják, hogy legyen az EU hadserege. Helsinki célok (1999): 2003-ra a Petersbergi célok teljesítésére alkalmas, 50-60 ezer fős, önálló hadsereget fog felállítani az EU. A hadseregnek 60 napon belül fel kell tudni állnia vészhelyzet esetén, és kellenek ennél gyorsabb reagálású kisebb hadtestek is. A hadseregnek egy évig fenn kell tudni állnia – kellenek tartalékos egységek is. EU gyorsreagálású erők: gyerekcipőben jár, még nem próbálták ki élesben; Helsinki célok alapján jött létre, de sem az, sem a petersbergi célok nincsenek jól meghatározva. 2001-ben indították útjára, 14 EU tagország (Dánia nem). ESDP döntéseket kormányközi szinten hozzák – túl fontos ahhoz, hogy egy ennél „európaibb” szervre bízzák. Nem csak katonai erő, hanem a soft powert is használnia kell. Probléma: demokratikus deficit itt is – ráadásul az sem világos, mit kéne ellenőriznie a működésen és kinek. EU harccsoportok (2004): 2007-re kell felállítani 13 harcoló egységet, amiket a világ forrongó pontjain lehet bevetni, max. 6ezer km-re az EU-tól. Egy csoport 1000-1500 tagú, 10 napon belül be lehet vetni, ha egységesen így döntenek a tagállamok. Lesznek nk-i és nemzeti csoportok, Norvégia és Törökország is benne van, de Dánia és Málta nincs. Meg is valósult a 15 csoport felállítása 2007-re. Az Európai Tanács és az EU kontrollja alatt állnak. Minden fél évben más csoport áll készenlétben.
