Ganai Erzsi. Illés György. Kovács 'András. Plapp Sándor. Salbay Gergely olvasó-szerkesztö. kép szerkesztő. Szerkesztőbizottság

FILM KULTúRA

6916

Szerkesztőbizottság

Bíró Yvette szerkesztő Gaál István Ganai Erzsi Hegedűs

Zol tán

Illés György Kovács 'András Plapp Sándor Ujhelyi Szilárd

Salbay Gergely olvasó-szerkesztö

Sebestyén Lajos kép szerkesztő

1969. november - december

TARTALOM

Fórum s

Mit tehetünk a dokumentumfilm felzárkózásáért? (Ganai Erzsi és Szurdi Márt a hozzászólása)

10

A tények feltárása

14

Változások

.

vagy kommentálása?

la Balázs

(Lázár

István)

Béla Stúdióban

Mérleg 17

Ballada la paraszti fornad:almiságról Virágvasárnap (Fodor András) .

23

'A fanatizmus Sirokkó

csapdája (Lakatos András)

32

"A szerelem és la halál játékai" Bolond Pierrot (Bikácsy Gergely)

40

Árbalmas-e v!agy leleplező a Dillinger Pöttyös revolver (Benedek István)

49

Csak egy revolver vo'rua la vétkes?

halott?

(B. Nagy László)

Premier plan

ss lA jugoszláv 61

új film (Mágori

Erzsébet)

Arcképek és vallomások

Látóhatár 78

Vasarely

filmen, v:agy la film Vasarely módján?

(Perneczky

GéZ1a)

Külföldi folyóiratokból 86

Moszkvaí

88

Western-áradat

89

Dovzsenko példája

90

"f:~elemet csak lazért éltem, hogy elmesélhessern Fellini a Satyricon-ról

94

A. Koncsalovszkij Iorgatókönyvből)

119

Contents

beszélgetés

Tarkovszkijjal

laz olasz mozíkban

- lA. Tarkovszkij: Andrej (Rab Zsuzsa Ior ditása) .

... "

Rubljov.

(Részletek

.a

• E számunk munkatársai Benedek Ilsiván Író Bikácsy Gergely, la Fikntudornányi

Intézet munkatársa

B. Nagy László krilikus Fodor András

Író

Garai Erzsi stúdió-vezető Lakatos

András

középiskohai

Lázár István, la Valóság Mágori Erzsébet Perneczky

tanár

rnunkatársa

kritikus

Géza kritikus

Rab Zsuzsa mű.fordító Szurdi Márta stúdió-vezetö

Következő számaink tartalmából Műhely: beszélgetés Fábri Zoltánnal Egy dokumentumfilm születése U) filmek: Egy őrült éjszaka, Szeressétek Odor Emíliál, Százszorszépek, Ha Premier plan: Franccis Truííaut Kerekasztal: A szociálpszichológie eredményei és la film Pasolini la beszéd szereperől la filmben .Film-igazság" 'Vlagy filmhíradó? Tarkovszkij: Andrej Rubljov (la forgatókönyv folytatása)

A kiadásért

felel a Magyar

Filmtudományi

Intézet

és Filmarchívum

igazgatója.

Szerkesztőség: Budapest, XIV., Népstadion út 97. Terjeszti a Ma'gyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hirlap Irodánál (Budapest, V., József Nádor tér 1.) és bármely kézbesítő hivatal nál. Előfizetési díj: egy évre 42,Ft, félévre 21,Ft. Csekkszámlaszám: egyéni 61.280, kőzűleti 61..066.

FÓRUM

MIT TEHETÜNK

A DOKUMENTUMFILM

FELZÁRKÓZÁSÁÉRT?

Lapunk előző számában dokumentumfilm-rendezők szóltak a hazai dokumentumfilmgyártás jelen helyzetérőt lehetőségeiről és gondjairól. E nyilatkozatokat, mint ieleziűk, vitaindítás céljából tettük kozzé, s ígéretünkhöz híven ezúttal két illetékes stúdióvezető és egy szociológus fejti ki álláspontját a fel vetett kérdésekról.

Garai Erzsi A Filrnkultúna előző számában vita indult a magyar dokumentumfilm helyzetéről. A vibaindító kérdésekre kívánok én is válaszolni - lazzal 13 helyzeti előnnyel, !hogy ismerve laz eddig megjelent véleményeket, már azokra is kitekinthetek. Részben egyetértve, részben vitalkozve egyik-másik megá l'hapítással. Hadd bocsássarn előre: la kérdéseket ,a:kalrnasnak tartom ana, hogy körüljárjuk velük a műfaj mai gondjait, leglényegesebb kérdéseit. Válaszornat egy kicsit mégis mcsszebbről kell kezdjern. Az indulásnál az elmúlt 25 év tapaszbalatainál, mert csak így látom lehetségesnek objektív válasz 'adását arra, Iami la dokumentumfilm mai helyzetére jellemző. Ha tehát történetiségében vizsgáljuk a kérdést, akkor azt tapasztaljuk, hogy 1945 előtt la dokumentum műfaj - leszámítva 1919 nagyszerű krónikáit - nem létezett MagyafO'rszágon. Rendkívül érdekes dokumentumanyag az utókor számána, ami

1945/47 -ből maradt ránk, és voltak olyari próbálkozások laz 50-es években is, melyek előre rnutattak. De a magyar dokumentumfilm rnint művészet csak az 50-es évek végén, 'a 60-'as évek elején született meg. A kedvező feltételek szerenesés találkozása la társadalmi igény, a tehehségesek kibontakozása - ekkor érett be. Az olylan filmek sona jött létre, mint a Goldman, az E llesetf percek, la Holládi ballada, Szentkút, a Cigányok, Nehéz emberek, Válás Budapesten, ésa sor végét záró Meddig él az ember?

Nem véletlenül említettem, méghozzá ilyen sorrendben ezeket la műveket, hanem azért, mert ezek bizonyítják leignkább: rnegszületett, létezik la magyar dokumentumfilm-művészet. lA müflaj iránt megnövekedett társadalmi igény mozgósitotta filmmüvész-társadairnunkat. S ebből 13 szempontból tanulságos a felsorolt filmek alkotóira Iigyelnűnk, mert ha ezt tesszük, akkor 'azonnal tapasztalni fogjuk, 'hogy laz 5

új szülött világna segítésében részt vettek azok 'a művészek akik rnindig is dokumenta listák voltak. Részi vetlek !a Balázs Béla Stúdió első nemzedékének íiataljaí, lakik éppen dokumentumfilmjeikkel robbantak be la magyar filmművészetbe. Részt vettek a játékfilm-rendezők, s közben játékfilmek ~Ikotói lettek néhányan, lakik korábban csak dokumentunrlilmeket készítettek. A rendezőknek ez az összetétele la filmművészeti fejlődés törvényszerű útját mutatja, s úgy vélem, egyben ez a záloga la műfaj megújulásának is. Szerinlem a mai helyzetet nem volna helyes a 60-lais évek elejének csúcsaihoz viszonyiuani, pedig rninden vélemény szükségszerűen viszonyítás is. Akkor la dokumentumfilm inspirália a játéklilrn-rnűvészetet la valóság felfedezésére, la kor konfliktusainak ábrázol ására, I3Z ember belső világának feltárására. IAzót-a ezeket 'a Ie.adatokat a magyar játékfilm tiszteletreméltó sikerrel törekedett megoldani. Ilyenformán a hagyományos úttörő szerepet éppen most számon kérni a dokurncn turrriilm-műfa jtól, arnikor telj esitette ezt 'a hivatást - nem lenne igazságos. A rnűvészetek történetében egyébként sem egyedűlálló eset, hogy időnként egyik v,agy másik águk fejlődik job/han. Most talán bánkódjunk azon, hogy játékíilm-müvészetünk tört laz élre? Ez balgaság lenne. Inkább örüljünk elért 'sikereinek, és tegyünk meg mindent azért, hogy ebben a műíajban is az igazi tehetségek elmondthassák véleményüket la világról, mai valóságunkról. A valóságot művészileg hitelesen, meggyőzőerr ábrázolni általában nem könnyű leladat. Ebben la műéajban sem, amely pedig anyagát la közvetlen valóságból meríti. Ezért van az, 'hogy ma sok film járja a kísérletek útját, és viszonylag kevesebb la kiforrott önálló alkotások száma. De ez nem azt jelenti, hogy la műfa] elJfordult társadalmi életűnk fő kérdéseitől, la mai embertől, és valami öncélú kísérletezésbe menekült. Ellenkezőleg, szenvedélyesen erre f'gyel, keresi la legadekvátabb témákat, eszközöket kiíejezésükre. A dokumentumfilm6

nek ma éppen ez a legszembetűnőbb vonása. A mai magyar valóság kutatása, filmszociológiai, filrnszoclográíiai eszközökkel, elemző, analitikus módon. Ezt a vonását nagyon fontosnak, előre vivőnek tartom, támogatását siúdiónk kerelei és lehetőségei között prognamnak tekintem. Ennek kapcsán élek az alkalommal, hogy vábaszoljak azoknak a fíataloknak, akik e lap hasábjain 'kőzzétették hasonló javaslatukat - úgy, hogy hívom őket, vegyenek reszt stúdiónk munkájában ezen laz alapon. Az eddigiekkel talán sikerült érzékeltetnem, hogy vitátkozom néhány olyan véleménnyel, amely érzésem szerint csak inIorrnáció-hiány rniatt látja túl egyoldalúan ta műfa] eddigi útját, kilátástalannak mai helyzetét. De kűlönösen azzal a nézettel nem tudok egyetérteni, amely arról igyekszilk meggyőzni, hogy la valóságról őszinte, hiteles - 'ha szükséges: megrázó - képet adni csak la Balázs Béla Stúdió kerelei közölt lehetséges. Nagyna 'becsülöm la fiatalok műhelyét, szocialista kultúrpolitikánk nagyszerű vívmányának tartom, ám mégsem tudok ebben igazat adni. Mert, ha így lenne, lak~or aligha jöhetetholna I·étre a többi stúdióhan éppen :az utóbbi időben :az olyan [ilrnek egész csokra, mint például Fehéri Tamás Valamit tenni kell, György Isiván Ahogy én látom, Schiffer P ál: Ellenérvek, NlJagyl3f József: Gondok napfényben stb., amelyek bátor önvizsgálabba kezdtek társadalmi életünk jelenségeiről, az egyén és társadalom kapcsolatáról mai világunkban. S úgy tapasztalom. ezeket Főosztályunk nemcsak támogatja, hanem egyenesen igényli is. Persze ezze korántsem lakarom azt mon dani, hogy már minden rendben Vian, hogy rnűvészeknek és ir ányilóknak már nincs semmi tennivalójuk ezen a téren. Nagyon is van. Erre lf'igyelmeztet mai valóságunk. közéletünk fokozódó dernokralizmusa, la sajto, a TV, amely gyakran leköröz bennünket nemcs/ak gyorsaságban. hanem őszinleségben, bátorságban is. Egy biztos: a mai társadalrni-politikai -légkör íeitétienűl ösztönző, arra készlet, hogy ta dokumentumfilm változó világunk

legizga'enasabb kérdéseihez nyúljon. Ha ezt elhanyagolja, ha nem figyel saját korána, akkor valóbari feleslegessé válhat. A kisérlétezés kapcsári még néhány szót formai kérdésekről. Régi igazság, hogy 'a tartalom kiköveteli - jó esetben - a maga formáját. Ezért kel! rninden kísérletet támogatni, ha a barta lom erre egyébként érdemessé teszi. ' A 'valóság felfedezése ugyanis azt jelenti, hogy laz embert kell feHedezni a dokumentumfilm, eszközeivel, s erre alka lmas minden eszköz, amit az utóbbi évtized, nem kis rnértékben la TV segítségével is, adott la míífaj számána. Ha az új tartalom érdekében használjuk ezeket a régi eszközöket, akkor is lehets-éges tetten érni a gondolkodást és la születő érzéseket, s végül is lawkor ezek 18. régi formai eszközö'k is I3Z új összefüggésekben - újakká válnak. A valóság feltárásának ez la direkt módja természetesen nem egyedül üdvözítő. Zolnay Pál pl. línai képi vallomással kőzelített öreg, beteg hőseinek drámájához, a Kelj fel és járj! c. munkájában. Filrnjéről, azt hiszem, méltán rnondhatja majd el a lilmtörténész: la dokumentumlilm-művészet időtálló értékei között van a helye. A kísérletezésnek azonban ma gyakran akadályt szab technikai nehézkességűnk, filmgyártásunk meohanizrnusánek játékIilm-centrfkussága. Keskeny apparátus nélkül nagyon nehéz lesz előbbre lépni, és eb'ben nagyon egyetértek mindazokkal, 'akik szenvedélyesen beszéltek ró'a. El tudom viszont képzelni, 'hogy 'a probléma megoldható lehet a TV-vel való együttműködésben, csak ennek realizálásához is több kezdeményezésre lenne szükség. Végül la forgalrnaz ásról. "gy érzem, egy művésznek ali'g lehet nagyobb ,alkotói bánata annál, hogy rníive nem jut el azok-

hoz, akiknek szánta. Ha visszhangbalan marad az, arnire szocialisba állarnunk jelentős támogatást nyújt, amelyben benne van készitőinek megvalósult álma, megszenvedett igazsága. 'A dokumentumfilm ek készítői ma sajnos gyakran néznek szembe ezzel la konfliktussal. Pedig tudom, hogy sok erőfeszítés történt és történik 13 Iorgalrnaz ásnál ennek laz ellentmondásnak a feloldásána. Ugy látszik, ,a jelenlegi csak kisérő műsorként való - forgalmaz ásuk erre már csak részben nyújt lehetőséget. Megítélésem szerint két dolog tudnia igazán segíteni. Az egyik: la mozik játékrendjében kellene önálló rővidfilrn-rnűsorcloat kedvezőbb jegyárakkal íorgalomoa hozni I8.Z egész országhan. Hozzá kellene szekta tni a közönséget ezekihez a műsorokhoz, még akkor is, ha azok az első időben kudarcoal jelentkeznének. Közüggyé kellene tenni ezt a megoldást, rnert csak egy országos rnozgalomtól lelhet várni a dokumentumfilmek VIaJódi moziíorga lmazását. A másik megoldási mód lehetőségeit a televizióval való együttmüködésben képzelern el. Nemrégen la televízió vezetői megnéztek több dokumentumfilmet, és ígéretet tettek, nemcsak a rnűsorra tűz-ésükre egyébként azon la véleményen vagyok, hogy nem rninden mozi-dokurnenturnfilrn való ia képernyőre -, hanem arra is, 'hogy laz arra érdemesek bemutatását kiszélesitik. Egy-egy beszélgetés keretében, v:agy e'gy meghívott vendég részvételével társada Imi üggyé szetetnék tenni az ilyen vetítéseket. ill. azt la problémát, amelyről az ladott dokumenturrríilm szól. Ez egy rokonszenves ajánlat, amely ha realizálódik, 13 dokurnentalisták panaszainak egy jelentős hányada rnegszűnik.

Szurdi Márta Abban la szerenesés helyzelben vagyok, hogy ismerem az előző számhan megindított vita anyagát. Így igyekszem azokban 'a kérdésekben, amelyekben egyetértek, csak

megerősíteni la megírt véleményeket, és rnódom van ,néhány nézette! vitatkozni is. A feltett négy kérdés közül az első három tuhajdonképpen teljes mártékben ősz7

szefügg és nem kűlőnválasztható. Az a véleményem, hogya társadalmi helyzet világszerte, de nálunk is rendkívül kedvező 13 dokumentumfilm új tartalmi és formai megoldásainak kibontására. Mit értek kedvező helyzet alatt világszerte? Természetesen alapvető társadalmi tendenciáka t. Azt, hogy a társadalmi valóság nagyon bonyolult, sok összefüggése vian, és ezért széíes lehetőség kínálkozik ezek, egyik, másik, v:agy több oldalának képi megjelenítésére. Azt gondolom, hogy ez Magyarországon sincs másképp. Ebben a világban élünk, 65 részt veszünk a két világrendszer ideológiai harcában. Saját társadalmunkon belül pedig sajátos gazdasági és annak megfelelő, felépítmény jellegű változá oknak vagyunk tanúi. Ezenkívül, mint az egész világon, nálunk is, la film egyre inkább megkísérli megközelíteni az ember belső világát természetesen azon la társadalmi valóságon belül, amelynek balaján áll-, és ezzel összefüggésben, sajátoo módszereivel, éppen la dokumentumfilm képes meggyőző <és !hitelles fel,fedezéseket tenni. fgy tehát elöszőr: 'a dokumentumfilm }elentősegének növekednie kell világszerte, de elsősorban az új társadlalomért harcoló ez alatt értem 'a mindennapi, hétköznapi értelemben vett harcot is országoJ
ziónak és meghatározott keretek között dolgozhatnak laz alkotok. Persze ez országonként változó, és vannak olyan különleges példák, rnint Joris Yvens, és biztos lesznek és vannak követői, akik 'akadályok ellenére is tenni fognak e műfa] megújulasáért. Talán épperr a nehéz körülrnények késztetik őket arra, hogy szerényebb eszközökkel és la nagyon hasznos 16-os hangos kamerával dolgozzanak. Az ilyen jellegű nehézségek - tehát, hogya művész dcockáztat és áldozatokat hoz 'alkotásának létrejöttéért - sokszor tanulságos hasznot jelenthetnek la rnűía] egészét tekintve, és laz egyes rnűvek törnőrségét, egyszerűséget is szolgálhatj ák. Nálunk e téren mások la feltételek. Tartalmilag - a társadalmi fejlődésnek meg[elelően - megváltozott la dokumentumfilm hivatása, és ez feltétlenül formai útkereséseket is kebl hogy jelentsen. De nem véletlen, Ihogy ilyen új utat kereső filmek elsősorban la Balázs Béla Stúdióban születnek. mert másutt eddig sem az állami vezetés, sem la rnűvészek nem vállalbak el'ég kockázatot, és nem kísérleteztek. Kisérletezés nélkül pedig nem jöhet Iéire új, Most már mindkét részről van akarás ebben :a tekintetben. Persze eddig is voltak dokumenturntilmeseink, akiket éppen az új és a még meg nem valósult tartalml-forrnal kísérlet izgatott, lakik jól érezték. hogy eddigi kifejezési eszközeik a dokumentumfilm világáhan ma már önmagukban nem elegendőek. Oket azonbari nem mindig tárnogattuk eléggé, sőt ezért ugyanúgy, mint a játékfilmben, sok harcot kellett vivniok egyes á llarn i íunkcionáriusokkal, önmagukkal, azaz régi énjükkel és magával a térnával is. Ilyenek voltak többek között: Szemes Marilanne, Gaál István. Fehéri Tamás, Czigány Tamás, Viass Judit és sok liatal. Persze, ahogy ez a mcsében lenni szokott, ,a nierészeknek nem csak ellenzőiírk, de támogató] UK is lakadt mindig és rninden fórumon. Ezért nem ismerem el, hogy nincsenek és nem voltak mindig eredményes kísérletek la dokurnentumfilm tartalmi-formal megújítására. Mégha ezek a kísérletek 'Oem is kaptak sehol sem nagydiiat. A művészí vá:llalkozásban buktatókon át vezet laz út

a "tényleges eredményhez" - mely ismét cs'ak kiindirló pont újabb kísérletek számálna. lA mi társadalmunkban a dokurnentumfilmesek előtt valóságos, áttörhetetlen, kőből épített falak nincsenek. Persze vannak óvatoskodók, azonnali és közvetlen sikert igénylők államí vezetésben és 'a művészek között egyaránt. Az új társadalmi rnozgások viszont minden vonatkozásban a látszóliagos fiallak áttörésére késztetnek bennünket. Mindenkinek igazlat adok, :aki laz előző viiairatban elmarasztalta technikai lehetőségeinket. Ezek is a leheletvékonyságú falak közé tartoznak, rnelyek á ttörhetök még lakkor is, ha néhányunknak esztendők óta nem sikerűlt. Es most 'a negyedik kérdésről; ugyanilyen, kissé talán vast'a,gia'blb fal '3 forgalmazás és a rövidfilm viszonyának a kérdése. Ma még mesterségesen elidegenült ,él dokumentumfilm - la rövidfilm általában és kőzőnsége. Egy részről al kotunk, más részről forgalma zunk - de külön. Pedig la szecialista állarn a dokumentumfilmekre kifejezeHen la tudat formálása céljából fordít pénzt hiszen ez jegybevételt nem jelent külön -, és ez a cél csak akkor valósulhat meg, ha az alkotás megfelelő körűlmények között és mértékben kőzönség elé kerül. Megjegyzem, nemegyszer az alkotök is beletörődnek abba, hogy nem ismerik filmjeik további sorsát, és nem ismerik 'azok véleményét, akik számána la művet készítették. Persze ők vannrak kevesebben. Ugyanakkor la forgalmazáshan is vannak olyan emberek, rnínt például Haráné elvtársnő, aki féltő gonddial osztja a rövidfilmeket a j átéloíilmek mellé. {gy leheíséges pl., :hogy Komis Gábor: Almodozni kötelező c. rövidfilmje Simó Sándor Szemüvegesek c. játékíitrnje mellé került, s kölcsönös hatásuk i:gen szerenesés volt. Panaszkodnlak azonbari la Iorgslmazók, hogy játékfilmalkotóink ellenállnak. Gyiakran nem akarnak elfogadni kisérő filmet, és csak hínadót igényelnek. Kár, hogy elfeledkeznek néha saját fiatal korukról, amikor ők is szerették volna, hogy első sikeres rövidfilmjük egy nagy unester munkája rnellett kerülhessen bemutatásna. Befejezvén ezt a gondolatot: a mozgás

itt is kedvezően indult meg. Pensze la vékony fallak lerombolása sem kőnnyíí út és rövid idő. Es felelőtlenség, 'ha szervezetlenül, spontán hagyjuk létezni ezeket a falakat - önmaguklat is túlélik. Így tenni kell a művésznek és kultur ális funkcionáriusnak egyaránt, hogy a magyar filmművészet szervezetében olyan összehangoltság jöj jön létre, mely új és jó dokumentumfilmek ,a!lkotásá11'ak lehetőségót teremti meg. Egyetértek Gazdag Gyulával abban, ho.gy "minden lársadalmi szituáció alkalmas arra, hogy filmet készít.senek és vibatikozzana,k róla", és egyetértek Csányi Miklós,S1a,1 is 'abban, hogy "Az őszinteséget külön szavakban igen gyakran, la valóságban azonban nem rnindig igénylik. Tapasztahataim szerinl még rnindig a jól nevelt filmeknek van zöld útja." Hát ez a kél dolog - bármilyen furcsán hangzik és ellentmondásos eléggé természetes és dialektikus folyamat, és majdnem minden művésznek szembe kellett magát ezzel találnia saját társadalmában, még ha az nem is volt átmeneti társadaIom, rnínt la rniénk, és képi ábrázolása korántsem volt ennyire bonyolult. Hadd idézzem Balázs Bélát: "A szecialista readizmus hősei 'a valóság valódi hősei. Elöl haladnak, de nem elérhetetlen messzeségben. Olyan emberek, rnint rni, és példájuk élő patetikus felhívás, minthogy a szocialista realizmus nemcsak la tények realitását formálja meg, hanem a történelmi mozgás, a perspektívák rea Iitását is." "A szocíalisba realizmus optimista. Ezért nincs szüksége kiagyalt happy endre. Mert ha az ábrázolt történet tragikusan végződik is hősei számána, a társadalmi összefüggésekben, a tények jelentésében íe.tárja la forradalmi erők felbartőzbatbatatlan előrehaladását, és optimista, bizakodó hitet kelt .a jövőben." Ameddig társadalmi valóság Vian - és ez van -,Iaddig szűkség lesz annak megfelelő, bonyolult igazság kiéeiezésére is 'a dokurnenturnfilm leghitelesebb eszközeivel. Ha e szűkségszerűséget rnindkét oldalon felismerik, s tudatossá teszik.akkor szocialista állarn és rnűvész egyaránt vállalhatja .a legmerészebb kísérlet kockázatát is. 9

A TÉNYEK

FELTÁRÁSA

VAGY

KOMMENTÁLÁSA

lAz e.ső, amire felfigyeJ.tem la Filmhultúra dolmmentumfilmesekkel készített interjúsorozatában, Zolnay Pál tanusága volt Czigány Tamás Ideál 68-ának frenetikus Mlar del Plata-i sikeréről. Ez a ruagyon rokonszenves szándékú, kitűnően vágott, de szerintem közhelyes rnondanivalójú íilm idehaza, hogy úgy rnondjarn, a "la közép mezőnyben végzett". Félr ismertük volna formai erényeit és tartalmi kiválóságát? Lehet, hogy ez történt. De nekern más a gyanúm. Mint Zolnay Pál is említi, laz Ideál 68 Ie.Jorrósodolt légkőrben került vetítésre Mar del Platában. Én hozzáienném: ezen az elég üzleties szellemű nyugati fesztiválon, ahol még la szerény magyar küldött!Ség egyetlen nőtagjáról is többoldalas képriporlok ké zülnek, olyari .merész" dekollázz al, amilyet csak egy a világ e feléről való sz.inművésznő megengedhet magának - odakint. Ebben a légkörben, mely ugyanakkor telítve volt a lesztiválok körül rnosianában rendszerint kialakuló "protest't-hangulatíal, érthetövé válik, hogy mi adott Cz igány Tamás valóban kvalitásos, de sem tarbalrni, sem formai' szempontból nem igazán originális alkotásának tomboló sikert kiváltó töltést. Mi.ért érdemel ez lannyi szót> Természe10

lesen

?

azér l, merl

az elkőle.ezel t, a poli tihatásának társadalmi közegére h ívja fel 'a figyelmet. Szívesen fog.adom Sána Sándor több nyilatkozó által is példaként emlegetett remekének, a Cigányok-nak formai elemzését, hiszen jól tudom, hogy 'a megfogalmazás mennyire növeli a rnondandó erejét. De az igazán lényeges számomna az, hogy Sára rniről beszélt. Nem esett talán szó még ilyesmiről, nem törléntek akkoriban intézkedések 'a cigány-lakosság életkőrű'rnényeinek javítására, a pozitív tetteket anynyira akadályozó szemlelet megváltoztatására? Dehogynem, esett szó és történi intézkedés - ha nem is elég. De minlha bocsánat .az összehasonlításért - va.ami titkolt, szégyellni való betegséget gyógyílgatnánk. úgy történt, 'ami történt. Sára ekkor egyszerű', tiszta szóva l fordu It emberekről, emberekhez, a legszelesebb nyilvánosság előtt, s ezzel az egyedül helyes, laz egyedül megengedhető hangon és rnódon beszélt egy bonyolult, egyhamar el nem tűnő, közérdekű gondról. Vagy nézzük la szintén sokat emlegetett Senirilla-filmet. Különös, Janus-arcú ez a Schirilha-jelenség. Ez .a páratlan íizikumú ember és közönsége: la teljesítmény, és a maga és mások által e körül vert reklám. kus dokumentumfilm

Nliért ez az óvás? Mert még valóban rengeteg a kérdőjel, hogy mikor számolj uk fel a lakáshiányt, és szünteí jük meg la nyugellátás arányta.anságait? De hál la dokumentumfilm, bár alkalomadtán felel is, elsősorban kérdez. Niiért ne kérdezhetne-agilájhatna például azzal, hogy "e~tkJapja" egy a saját tulajdonába beköltözni nem tudó kísház-tulajdonos és a packázó lakó iníerná.is perlekedéset. ami egyenesen 'a mai lakáshiányból következik, ugyanaikkor azonhan a v.alódi humánus érdekeket védő törvényekkel is kiküszőbőlhető, még a teljes megoldások megszületése előtt? Miért ne dokumentálhatnánk képpel is, hogy hibás lakbérpolitikánk rniatt sokan görc ö en 'nag.alsz!kodnak feleslegesen nagy lakásukhoz. mikőzben mások, hiába áldoznának többet a bérre, embertelen zsúfoltságban szeronganak? Fe'esleges ta témákal sorolni. Alapvető szemleleti hiba vian ott, ahol az e.döniőtt kérdések kommentálása 'a legjobhan járható A dokurnentuméilrn két sarkalatos proút a dokurnentumf ilrnes szárnár a, és nem blémájánál vagyunk. Az egyik laz, hogy S ahol, ennek megfele.ően, filmjeink arról szólnake, 'ami a legj obban , a kérdezes, nemhogy la forglatókönyvnél, de már ,a filmlegaláobis nagyon érdekli 'az embereket? váz latnál minuciózusan számot kell adni Ideges leszek, ha magyar proíest-songot nemhogy a kész itendő film térnájáról-rnonhallok az amerikai n' gerek szenvedéseiről. daniva.ójáról. de szinle minden métererö! S nem azért, rnert nem érdekel az ő dolHa én r íportna ulazorn, ninc en prekonguk; mert nem tudom: "úgy, mint egy hac pcióm, annál jobban fel vagyok tőlíve lom hasított ,fa, hever egymáson la világ". kiváncsisággal. (A vezércikk-írás persze Hanem azcrt, merl a protest-songnak az más.) Igm, a filmriporlázs többe kerül, értelme, létének igazolása laz, hogy arról minl egy szál tollal gr,asszálni. De 'az a.apszóljon, ami itt és most nekem fáj. Ponelveknek mégis ugyanazoknak kellene lentosabban. arról a gondról. 'amiről nemcsak niök. énekelni lehet, hanem amiben tennivalónk Természetesen a közérdeklődés horri'okis Vian. (E szempontból egy vietnami tétcrében álló, s persze sokszor ké nyes és májú magyar prolesl-song már termeszeiájdairnas kérdésekről szólni, olykor rögíesebb: Vietnam "közelebb van", nem is tönözve, különös íelc'össéggel jár. Ez visz Iő.drajz ilag, hanem cselekvőképességunk a dnkumen lurnfi lm rná odik sarkalatos sz árnára.) problémájához. S ideges leszek akkor is, ha azt hallom, Leírtam már, dc a példa oly pregnáns, hogy például az alacsony nyugdíjú, e.láihogy elbirja az ismétlest. A lfaLlgafás-han tat.an öregekről vagya lakáskérdésről nem, ha llottuk az esett kis ila lbolí: pénztárosnő Vlagy nemigen lehet ma dokumerrturniilrnet .vallomását' a revolverező karnera előtt készíteni, rnert 'az ezekikel kapcsolatos kér - vagy ne fogi am la nagyhangú riporter dések még nem elég érettek ta feldolgozásna, ugyanakkor túl sok jogos szerné.yi sé- revolverezéset az engcde'rnes karner ára? -, miérl hagyta, hogy lagyonverjenek egy relem, mély emberi dráma síb. sebét téptörzsvendeget. De la körzeti rendőr nem nénk fel.

Sokan talán úgy vélik, hogy a Balázs Béla Stúdió, fiataljai igaztalanok voltak. Elsősorban a negalivumokna "játszottak rá": Schirma néhány nem éppen példaképhez illő megnyilatkozására, és a körü.ötte csapott cirkusz kispolgári, provinciális, tán még laz la kifejezés scm túlzás, hogy a'pári vollára. De e.őttűk IDem .fo,glalkoitlak-e mások éppen eleget e nagy futásokkal mint sportteljesitrnényekkel? S a kenderesi Sport-bisztró megnyilásának alpárisága nem tűnik-e szemünkbe szinte naponia máshol is? Azt hiszem, :hogya Hosszú futásodra rnindig számiihatunk nem ment túl a bírálalnak sem ízléses, sem szükséges mértékén. S ami la legfőbb, egy társadalmi jelenség valódi összetevőit igyekezett bernutaíni, ahogyan azt laz indiszkrét karnera lehetősége engedi, és a tán indulatos, de megokoltan bíráló a.kotók művészt-mor ális szándéka megköveteli.

11

nyilatkozott, hogylan tanyázhattak rendőri fel ügyelet 'alatt álló nehéz vagányok állandóan a korcsma környékén, terror iz álva környezetüket. Az állampolgártól kérte számon e film olyan alvilági figurák megrendszabályozását. akikkel szemben ,a rendfenntartó közegeknek kellett volna eljámi, s ezek értesítése pedig elsősorban :az italboltvezető - nem állampolgári, hanem rnunkakőri - kötelessége lett volna. A hírhedt sásdi gyermekgyilkosságról készült kitűnő rádióriport, la Sárika lámpása után kűlönösen divatos lett egy félig krirninalisztikai, félig szociografikus riportázs, mely jól megválasztott esetek tárgyilagos, mélyen elemző Jeldolgozásakor vmlóban fontos dokumentatív ·alJ1Y1élggalszolgáI. Ám itt az alanyokkal szembeni fOKOzott felelősség is és 'a tördéntek társadalmi súlyán:ak helyes megítélése is oly:an - sajnos, 'Sokszor figyelmen kívül hagyott problémáklat támaszt, ami meggondol á sokna kellene hogy késztesse az alkotókat. S eközben ráébredhelnének jobblan arra is: nem kell feltétlenül halál, öngyilkosság, elzűllés, tragédia ahhoz, :hogy szívszoritóan izgalmasnak érezzünk egy dokumentumfilmet. Azt rnondja nekern egy ész/ak-magyarországi, komlóskai ruszin paraszt, fához értő, tősgyökeres erdei ember, takinek őseit többszáz éve telepítették a Kárpátokból la Sárospatak feletti, alig szelídebb erdőségbe: "Kérem, ezt :a falut le kellene itt rontani, és lent laz Alföldön egy másikat építeni minekünk." Nem egy ember - egy egész falu drámai vallomása ez, mely nagyszerűen kibontható volna a képek nyelvén, hiszen, hogy mást ne rnondjak, az ország egyik legszebb vidéke ez, la lakói által ,,'halálraítélt" falu is idillikusari szép, ugyanakkor laz itteni rnezőgaz daság külőnös, archaikus emlékekkel muíatja a múlt konzerválódását. Mint ahogy vérbeli, "véres" dráma" volt a Nehéz emberek minden része, Sána Sándor nagyszerű Vízkereszt-je \nagy Csányi MiklÓts csak félig sjkerült, így is nagyhatású filmje, a Boldogság is. Kétségkivűl e!ég'gé általános, hogy la 12

filmművészet egyes formai újításai kisfilrnekben, közöttük dokumentumiilrneleben tűnnek fel először, és csak k-ésőbb kerülnek át játékfilmekbe. S laz is megfi:gyelhető, hogy egy-egy országban előbb a ki 5film virágzik fel, majd arnikor ezt a játékIi.mek kioontakozó "új hulláma" követi, la _dcisíilm apályba kerül. Ennek la "dilalekUkus váltakozásnak'' azonban nemigen az az oka, amit egyesek emlegetnek: hogy la kísrilm eleve csak formai eszközök kidolgozására jó, arnolyan próbapálya tehát la nagyfilmre törőknek. Ha a gyakorbabban ezt bapasztaljuk, ennek nem valami esztétikai törvényszerűség la magyarázata. Inkább arról lehet szó, hogy la tehetséges új rendezők - akik viszont gyakran csoportosan jelentkeznek, s egymással versengve fuiják pályájuwatkezdetben nem kapnak teret la nagy tőkét kívánó, nagy felelősséggel terhelő játékfilmgyártásban. Először ott kell bizonyibaniok, ahol ,a pénz kevés, de a kockázat sem nagy: a kisfilmgyártásban. De lenne csak bárhol is igazi Irontáltőrés: sem ~a finanszirozásnál, sem la forgalmazásnál ne kerülne hátrányba ja kisfilm a játéícíilrnekbez képest, kitűnne, hogy laz alkotok egy 'a mainál nagyobb hányada eleve megmaradna kisfilmesnek, ésa mainál sokkal gyakoribbá válna a "kétéletű" rendező is, 'aki mint Kovács András, újra és újra visszatér 'a dok urnen tumfi Imhez. Persze, rninbhogv 'a mozit rnindmáig elsősorhan 'a széles IkózoÖnség tartja el - mely laz irodalomból Jókait és Berkesit, Dumas-t és 'Agatha Christie-t részesíti előnyben Móriczcal és Dosztojevszkijjel szemben - utópikusnak látszhat feltételezni, hogy egy la rnozi-piacnak, la Iorgalrnazási profitnak alá nem vetett, hatékony kisfilm-forgalmazási rendszer tegye lehetövé a társadalmilag fontos kisfilmeknek ta gyártását is, forgalmazását is. Ám ezt az utopiát ha valahol, hát éppen ta szecialista országokban kellene megvalósiűaní. Lépések történtek erre, de la mai felemás, erősen dotált, ugyanakkor túlságosan laz utcáról, ötletezerűen belépő je,gyvásár1óra épített for-

ISIéIlmazás sem anyagilag, sem eszmeileg nem jó bázisa a játékíilrngyártásnak sem, nemhogy a kisfilmgyártásnek. Részben nem is új és új eszközök ide fordítására lenne szükség: már az is sokat jelentene, ha semmitmondó tájfilmek. protokolláris ernlék-kiá llitások, csak a téma kipipálására alkalmas művecskék támogatása helyett la problémaérzékeny, friss szemű, a legjobb publicístákkal versengő rendezők felé lorditanánk a figyelmet. Több időt és több nyersanyaget adnánk nekik, és az elkészült rnűveket rögtön alávetnénk a közörsség és a kritika értékitéletének. nem maradnának forgalmazlaUan la félig ehavulásig. Kritika? Hát van egyálbalán kisfilrn-kritika? Ha van, először is meglátszik rajfa, hogy mily kevés alkalmunk vian laz új külföldi kisíilrn-terrnést látni. Hiányzik la nemzetkőzi összehasonlítás. De a kellő orientálás hiánya nemcsak ebből következik. Amikor időnként a kisfilmesek megpróbálják "féJj'g viakon" ,Iazaz szi nte visszhang nélkül készített rnűveik egy-egy csokrát ibem ubatní la fiImújrsá:gírókOlak, azok röstelkedve ismerik be, hogy bizony adósságaik vannak. S azután úgy könnyítenek lelki-

Iurdalásukon, 'hogy szegény, sokáig figyelmen kívül hagyott kisfilmrendezőket nem rnerik bírálni. Ugyis olyan nehéz szegényeknek ... Amivel persze nem használnak, hanem még az ellhallgatásnál is jobban ártanak laz a lkotókna k. Ha summázni próbálok, az alkotoktól több :gondollati igényességet, társadalmi felelösséget. szociológiai j ártasságet kívánnék Erre azonban, ilyen igényre csak az adhat jogot, 'ha ugyanakkor hangsúlyozottan kérem számukra, hogy témaválasztásukat és a\lkot6 munkájukat ne határolj ák be, ne hátráltassák tabuk - s tabu alatt itt ne nyers és feltétlen "felsőbb helyről" származó tiltást értsünk, mert ez ritka, hanem szinte kőzmegegyezéssé fajuló, igen sokszor eleve belső önkontrollá rögződött óvatoskodásí. 'Amig igazán jelentős dokumcntumülmjeink túlnyomóan a Balázs Béla Stúdió Kis műhelyében, illetve olykor szinte véletlenszerűen, és nem a legegyéntelműbib inlézményes támogatással, sőt lannak kezdeményezésére születnek, addig vitázhatunk fogyhatatlan, de filmes Magyarország felfedezése sorozatra, igazán eleven, hatékony filrndokumentarizrnusra nem sz árnifhatunk. Sajnos. Lázár István

13

VÁLTOZÁSOK

A BALÁZS BÉLA STÚDiÓBAN

A Filmkullúna 1969/4. számában fiatal filmrendezökből és irókból álló csoport felhivást tett kőzzé szociológiai filmcsoport létrehozására. lA Jellhívás e.gyik eredményeként laz 1. sz árnú Stúdió módot adott 'a szociolóziai Ii'mcsoport beindítására. negyedéves próbaidőszakna, arníz la c -oport végső strukturális helye kijelölődik a magyar filmgyártásban. A prognam tervezet ér deklődést és élénk vitákat vállott ki a Balázs Béla Stúdió fialal művészei között. Ezért la Stúdió öt bagj a - Gazdag Gyulla, Grunwa Isky Ferenc, Magylar Dezső, Mih álvfy László és Szornjas György - elhatározta, hogy rnunkaprogramot dolgoz ki laz 1970-71-es évre, mely egy rnozgékonyabb, frissebben reagáló :gyakor~'atot, a valósázkutatás intenzívebb, igazabb formáit hivatott szelzálni, amely 'a B. B. Slúdió eddig kialakult gyakorlatán és elvei n túl szociolózikus [ilmek készítését is ösztönözné. 1969. november 17-én laz 'alábbi sokszorosított munklaprogramot kűldték szét a Balázs Béla Síúdió tagjainak, majd a tervezetet rnegvi Latták és la l!a,g,ság la javaslat kidolgozóit la Síúdió vezetőivé választolta.

14

"A Balázs Béla Stúdióban az utóbbi időben súlyos válság alakult ki. Az idei filmek befejezése körüli nehézségek fel kell hogy hívják la I'gyelrnet laz lallapvető problémákna, laz általános érdektelenségre, a Siúdíó egész életének stagnálására. A jelenlegi válság megoldására, az ellentmondások felszámolására komplex relorrnot kell kidol gozni. Az itt következő, egyelőre vázlalosan megfogalmazott reformjavaslat részben megvalóaitható la jelenlegi keretek között, részben ezeknek a kereteknek 'a tágítására törekszik. Jelenlegi kereteinken belül la fő felad.at: la lehetőségek felkutatása és egy újfajta szervezés kidolgozása. Olyari szervezésé, amely az aktivitás új, változatosabb lehetőségeit teremti meg azok számára, akik felelősen kőzreműködők akarnak, tudnak lenni, 1.) A Balázs Bela Stúdiót rnűvészeti és közéleti Iórurnmá kell tenni, aktív műhelymunkát kell kialakítani. Olyan szervezőerővé kell válnia, amely mega köré gyűjti, rnunkájába bekapcsolja la rnűvészeti, társadalomtudományi, politikai élet aktuális eredményeit, mozgás:ait. Ehhez szervezett íor mákat kell teremteni (rendezvények, e.őadók, viták, tanulmányok stb.) továbbá a Stúdió tényleges rnunkájába be kell vonni

liatal irókat, szociológusokIal lb. Minden alkalmat fel kell használni a túdió rnunkájának prop,agálására' a síúdiómunka szellemi és szervezeli kíbonbakoztatásána, hogy kűlső rőket tudjunk inlegráloni. 2.) A Slúdió ~agl61száma 'annyira megnőtt, hogy .a Stúdiót, rnint egységes 'arculalú művészeli-maga·uarlásbeli csoportcsulásl felfogni már III m lehet. Ezért - egységes .ala'pszla'bályvat rnellebt - erő ileni, "hi,vla ta lossá" kel! tenni Ja decen lila lizációt, azonos ízlések csoportosul á ál. Ezt szervezeti íorrnákloal, munkalcnetöségek spcciális lormáival is erősíteni kell. A filmkészítési lehelőség új elveit és gyakorlatát kell megIererníeni a forgatókönyv-elfogadás rendjének átalakitásával együtt. Javasoljuk, hogya Slúdió rendelkezésére álló öszszegből k,b. egymillió forintot úgy kell felhasználni, hogy abból átlag 150.000 forinlos kerettel Iilmkisár leteket lehessen beinditani. olyan esetekben, amikor Ja léma nem enged hosszú előkészité t, Vlacry a leendő íilrn kvalitásainak meg-jl' lése csak mozgóíilrn-anyag alapján lehetséges, 10vábbá olyan vállajkoz ásoknál. amelyekhez nem züksege 150.000 lorintnál nagyobb anyagi támogatás. lAz ilyen filmelm 'l nem szüksége mcgtogalrnazott, r 'szleles forgalókönyv, c upán a vizsgált rnűvészi-Iársada'rni prob.érna rövid vázlata és a lechnika i-anyag: körű hmények megj előlese. A készítő ötletével a vezetőséghez Iordulhat, amil az évi kb. egymilliós keret felhasználásáig - el50gJad. lA vezetőség korizult ál a szerzővel, és csupán abban laz eselben van vétó joga, ha anyagi-Ieohnika i kőrülrnények miatt la vállalkozást eleve reménytelennek látja (a 150.000 foriritos felső határ betartásának lelhetetlensége). E kategória produktumainak semmilyen formai, .Jcészfilm" megkötése nin-cs. tevékenységgel magával betö tik íunkciójukat, további soreukat unindig a produkált anyag dönti el. Általában beí jeződik saját lehetőségel között, arra érdeme eselben áLlép .a Slúdió "rendes" íi.mjei közé, és kieg' zítésre, újradergalá ra kerül. A fenti kísérlet! kategória rmegvalósitá ához bizlosjtanun kell 'a 16 mrn-e technika laH~almazhalÓ6ágát, wgy Ja filmgyáron belül - a züksé ges felszerelések

(f lvevőg' p, vágóasztal, vetiíők) bcszerzé"ével -, vacry a TV-vel kötött állandó szerződés útján. Ez a technika felelne meg a fenti Iilmkész itősi rnódszcrnek, alacsony forgalási és nyersanyag költségeivel lelnagyitett (35 rnrn-es) formáblan végzett utómunkálatokkal. 3.) A túdió nagyobb összeget igénylő lilmjeinél la következő Iorgalókönyv-elíogadásí rendszert javasoljuk. mivel véleméményünk szerinl la lúdió fő életterülete 'a szellemi rnunka, a sokszor Iormálissá, érdektelenné váló [orgaíókőnyvi vitái nem kell köte.ezövé lenni. A vezetőség mínden beérkezett forgatókönyvet okszorosítva kiküld, ugyanakkor elfogadásáról vagy eluta ításáról maga elönt. Döntéseiről -indokl ássa l - minden héten beszámol la tagságnak. 'Amennyiben 'a döntéssel mind a szerző, mind a talg ág egyetért, úgy la könyv lek rül a naptrendröl. Ha 'a szerző va.gy:a lag ág közül bárki egyet nm' rtését fejezi ki, a könyv !Jag ági vitára kerül. A sz rző kérheti I3Z e:JfogJadoll könyv konzu'tatív vitáját i la tagságtól. A vezetőség [elelőssége ebben a formában i változatlan. 4.) A vezetőség rendszere en kikűldí beszámolójál a a'gságJnak la fuló produkciók gyártási' ládiumairól. Ennek feltétele a foraalóc oportok és a vezető ég vagy e etleg lannak kijelölt tazja közölti állandó kapcso.at. Gyártá i problémák, határidő csúszás, költségvelésileg jelentő, vitás kérdések esel 'n Ja yez tő ség az anyaget megtekinti és döntést hoz. Arnennyiben la szerző a döntéssel művész i vlagy etikai szempontokból nem ért egyet, az lan) agot a tagságnak bemutathatja, és a prob.émát, vitás kérdést (j av í,tás , trükk, labor, technikai igények stb.) a tagság elé viheti. Fenn kell tartanunk la filmek be nem íejezésének, illelve leállításának jogát. Enélkűl la kisérletezé elképzelhetetlen, és !3 filmek kész.itőivel szemben ez az egyetlen szankció-lehetőség. úlyos fegyelmi vélség (haláridő, költségvetés túllépés) eselén sor kerülhet 'a film leállítására é 'a bagnak a Stúdióból való esetleges kizárá ára. 5.) Kézbe kell vennünk Iilrnjeink forgalmazásának ügyél. Rend zeressé kell tenni b mutatóirrkat la rnoz ikban, elsősorban 15

az egyetemeken, ahol állandó közönséget kellene kialakítanunk, esetleg úgy is, hogy más filmprogramjlai'kba is személyesen bekapcsolódnánk. Allaodóan, szervezett formában figyelemmel kell kísérnünk a filmek moziforgaJmazását (milyen ollIa,gyfilm rnellé osztják be), és önálló bemutató akciókat kell szervezni. 6.) Meg kell találnunk a rnódját, hogy leszállítsuk la ,gyártási költségeket. Részben a rezsiloules leszálliiása révén, arnire -. mint kisérleli stúdiónak - meg van a jogosultságunk. Másrészt bizottságet kell fel állitanunk.iaanely tanulmányozza, hogyan lehetne Iilmjeinket gazdaságosabban legyártaní. Jelenleg ugyanis filmjeink egy olyan gyártási módszert kénytelenek átvenni, amely játékJf.ilmek tapasztalabai a.apján alakult ki, bs még azok számána is gyakran e.avult. Rendszeres:sé kell tenni rninden beinduló produkciónál a rnindenkori gyár,tásvezelő által ősszeáll itotl költségvetés ellenőrzését a vezetőség, illetve lannak kijelölt bagjlpi által. A vezetőség jelentős véleményeltérés eseten a kö.tségvetést Ielűlvizsg álhatja és döntést hozhat. 1.) Szoros kapcsolatol kell kiépítenünk a TV-vel. Technikai téren (16 rnm-es technrka, normál verziók kész itíetése stb.) szükségünk vian segitségükre. A TV-ben is alakull egy kisérleti síúdió, laz együttműköd~és sok haszonnal járhat. A TV ma már olyan kőzéleti-műveszeti fórum, amelyet egy aktív filmművészet nem nélkülözhet. 8.) Külön és szervezett formában kell foglalkoznunk nemzetközi kapcsolatainkká l, flrnjeink külföldi sorsával és propagandajával, !
16

Közvetlen kaposolatot kell kia'akítani - az intézményes kapcsolatok melleít - stúdiónk és más nemzetközi filmtársulások között 9.) Az évvégi prémiumelosztásnál la vezetősé-gnek IDefolyáss'al kell 'bírnia. Fenn kell uartanunk la lehetőséget, hogy miután szankció-lebetőség lali!g Vian, a vezetőség ezen az úton fejeznesse ki véleményét. Jutalmazhasson sikeres rnűvészi kísérleteket, vagy la gyártás korrellit lebonyolitását, és prémiumelvonással büntethesse a közösségre káros Iegyelrnezetlenségeket. 10.) lA vezetőség 1970. március 31 után kitűzi a tagrevízió kérdesét.Iá határidő lejártával laz időszak tapasztalatai alapjárta vezetőség javaslatot tesz la tagságnak a felvenni 'kívánt, illetve kiz árandó tagok szernélycről. lA tagság la javaslatot személyenként megszavazza. A vezetőségnek la továbbilakban Jelévenként Vian joga tagrevíziós j avaslatot a lagság elé terjeszteni. A vezetőség 1970. március 31-i,g vállalja ki a lakitan i la stúdló konkrét, új arculatát. Ezután felveti laz általános irányvonal rnódositásának kérdését, illelve az addigi gyakor.at alapján új prograrnot I3d. 11.) A fentiek végrehajtásához mínden körülmények közölt meg kívánjuk nyerni .a ezakma irányítóinak támogatását. 12.) Ez la reformjavaslat - bár .a lehetőségekhez képest már igyekezett konkrét is lenni - mégis főként elvi jellegű, s csak la kereteit adja egy újfajta stúdíó- és szervező-rnunkának. E javaslat alapján is még többiéle konkrét gyakorlat alakitható ki. Az elképzelt helyes eredmények eléréséhez ezért szűkségesnek látszrk, hogy la tényleges rnunkát is a prograrnot elkészitők végezzék el."

MÉRLEG

BALLADA A PARASZTI

FORRADALMISÁGRÓl

Virágvasárnap és kétkedő panaszlok, téGyöngyössy Imrét nemcsak Gaál István és a jóhiszemű Sára Sándor Iilrniró-Iársakent, hanem egy rítő egyházi követek, la békét kereső szelíd rabbi s .egy komisszárként fellépő matróz 1965-,b n bemutatott kisfilm. a Férfiarckép érzelmeinek, cselekedeteinek kereszttüzérendezőjeként is módom volt megismerni. A havas völgyek, sz ántók, parasztudvarok ben mutatja be a szektás hiedelmek, polibensősé ges képei, a kerlek alja előtt votikai naivitás kényszere közt vergődő manu!ó ősz férfi pózballan ge zlusai kornrnengyar falu sorsát 1919 tavaszának, nyarátár nélkül is elárulták. Ihogy laz etűd Györinak történelmi színterén. gyössy falujáról és saját lapjáról készült. Somogy megye helyismereti adataiból Első nagyiilrnjében a Tolrua megyei falu rnegtudható, Ihogy a filmen ábrázolt Simon egyrnódon jellegzetes világa helyett :az or- pap - Simon József szenyeri káplán szág küíöníéle tájegységeinek szándékolvalóban létezett. Tények bizonysága szelan sűr itetl jegyeliből teremtődik újra a szű- rint nemcsak a földbirtokos rendszer ellenlőföld liráia. lAz ott még szemérmes válosége volt, de laz első termelőszövetkezetek gatással bemutatott népi etnikum itt már szervezéseben is segítette Latinka Sándort, zinte enciklopédikus igénnyel kerül Ja ka- la rnegye népbiztosat. Létezett továbbá a mcra e.é, csibekeltetéstől, tollfosztástól la Szenyértől nem messze levő Kéthelyen Krébúzaszentelésen át a halottvirrasztásig. De nusz János forradalmi nézeteket valló tanító, direktóriumí tag. A Tanácshatalom la már-már túldimenzionált keretek között a film mondanívalója, drámai problematibukása után, 1919. augusztus 28-29-én la kája is szokathanul hatványozott: szociális marcali járásban garázdálkodó Prónay külőniírnény 30 társukkal együtt rnindkettőés va II ásos indulia lok pólusai kőzt feszül. Szőts István dobozban maradt Értek a bú- jüket kivégezte. Ennyi la dokumentálható zamezőhről c. filmje óta senki se probálba igazság, a többi sűrítés, behelyettesítés, elemezni a paraszti messianizmus okait, terszuverén alkotó lantázia rnűve. Simon pia? mészelét. Gyöngyös y szinte provokálóart veszedelmes szektája például 'alig is képnyúl ra kényes témához. Egy rnegszállottzelhető 'el a Dunántúlon. Ideológiajuk rolSágig szuggesztív, ő kommunizmust hirkonváltozaba igen.vde elnevezésűk ("nyidető, ám a fegyveres kihívást elutasító pap, tott kapusok") egyebütt sem volt ismerevele vitázó, nyílt osztályharcot vállialó testtes. Másik szembeszökően önkényes változvére: a komm uni s tra érzelmű tanító; tatás Sirnon pap szernélyiségének megket17

tőzése, a voltaképp csak népi hiedelmekben élő testvérpár megteremtése. A cselekmény tehát lételesen IDem lokalizálhaló. A rendezés a hiteles .mornentumolcbol la drámai íunkoióruak megfelelűen alkot új törvényt, s laz így fölidézeit valóságnak nem 13 'betűjéhez, inkább ,a szelleméhez igyekszik hű maradni.

ragadó. Tömegre ható mágikus képességeit el tudja hitetni, emellett habitusa korunk világi Iéníieszményevel rokon.

A pap és hívők erőltetés nélküli kapcsolatában hatékony segítség, hogy Gyöngyössynek van érzéke a paraszti tömeg szeruezéséhez, mozgaíásához. A Boldogaszszeny-anyánkat éneklő templomi gyülekeValósz.inűleg elkerülhetetlen, Ihogy la fia- zet, la búzaszentelő körmenet vonulása sokta l rendezők 'hosszú várakozás után ké- Nal több, rnint alkalmazott asszisztencia. szült első írlmje mindig túlzsú?olt. Győri- J átékol komolyan átélő valódi közösség lakgyössy sem tudolt védekezni a sokat markor is, amikor la forradalorn fölszabadító koló íordulatosság, a kínálkozó képi érdeujjongása hatja át őket, vlagy arnikor nékesség csábitása ellen. A szerkezet előre mán állják körül haloltjukat. A még hitervelt arányait lazon ba n dicséretesen tarányzó plusz, a lömeg arcokra bontott egyétani tudta. Hangulatváltó jelképeit biztos ni mctiválása laz akciók folytonos ismétütemérzékkel iktatja laz ddő folyamatába. lődése, torlódása miatt ebben la filmben Amikor la bevezető ko' psorok, majd az anya eleve nem valósulhatott meg. házában la veszélyes testvérpárt nyomozó Vannak persze ha tásosnak tervelt, de papi küldöttek tanácstaűansága után lovlas szinpadias voltukkal mesterkélíté váló tövágtal el a határibeli paras hegygerinc megjelenetek is. Ilyen például la hazatérő előtt, s'ej teni lelhet, ho,gy a légkör megsűkatonák és hozzátartozóik áhítatos-ünnerűsödik, a cselekmény la forradalmi robbapies balálkozása a piedesztálként magasra nás fe'e sodródik. fA film e mozza .. emelt vasúti tö.té 'en. Kevésbé hibás, de 'nalhal sz irnrnetr iális későbbi fordulóponterősen vitathaló a jelenetezés dramalurgiáján, amikor a pitvarban ülő elhagyott jának időnkénti éles váltása, poentirozása, 'any,a látványa után ismét feltűnik a párás -(wHfosztás után a kastélybeli. Kornmuhegyoldal, laz előbbivel ellenkező irányhan rust a Kiáltványt olvasó szemináríum) száguldó lovas megjelenéséből tudjuk, az v~agy egy-egy helyzelen belűl a túlzásig események rnenete is visszájár a fordult, ,a nyers drámari szembesítés (magtár 'ablakmeglor lá s végső ,f ázisa következik. ból a búzaszentelő körmenetre meredő fegyvercső ismétel t l átvárrya ) . E két drámai pont között kellene Gyöngyőssynek megbirkóznia az ~gyházi hahaTán még la csoportok, akciók ábrázol álommal ütköző szektás gyűlekezet, la feudásánál is eredendöbb filmes ösztön vezeti lis zorításból lázadó falu, a közösségi és Gyöngyőssyt a jelenetekhez illő helyszíne/l történelmi realitás problémáival; a Simon megtalálásáben. Az árnylepett völgyek, testvérek fölidézett koníliktusával, az öszhegyoldalak, ligetes vízpartok, a fehér hátönös jóhiszeműség és politikai radíkalizzak zeg-zuga, vlagy a füves dombhajlatok rnus, ,a szűlök-gyerrnekek, sőt, szerelrnesek bukkanói szinte a cselekvő természetként egymás köztí bonyodalmaival. Ennyi érzelsaját nyelvükön szólnak, lélegzenek la mi, gondolati szálat külön vezetni, majd vásznon. meg eggyésodorni határolt térben, időben Furc 'a, vagy talán nagyon is érthető, szinte lehetetlenség. Valójában csak ott si- hogy az .a fHmrendező, ki ily poétikusari lékerül, 'ahol la filmi ábrázolás ereje - 13 nyegili magáévá nem is la tájak idilli széphelyzetek túlfeszít tt pátosza vagy irodalmi ségét, de 13 környező valóság sokarcú lékommentálása nélkül - tisztán, szuggeszn ye:gé t , éppen költői hajlama rniatt szentiven érvényes ü I. ved gyakori kudarcot filmje szövegében. Mindene etre szerenesés volt a főszereplő Nem tud lemondani a szavak szépségéról, szlovák sz.ínész, Frantísek Veleczky kíváa lírai elmélkedések monológként lebegő lasztása, j álszatása. Szikár lalakj ában, réretorikájáról. Pedig az ilyesfajta irodalmi vült, lázas szembben van valami magával szövegek nem élnek meg la szándéka sze18

rint realista filmen. Godard fecsegő Iilozó{i ái éppúgy nem, mint a Tízezer nap "hamleti" dialégusai. Többszörös tapasztalat jogán, eltökélt meggyőződéssel mondhatom: .gondo an komponált, megkapón érzéki vizualitás élménye közben a figyelem kép telen fölfogni bármi, a látvány lírájával velekedő kommentárt Az érlelem védekezően k'kapcsol. Gyöngyössyt rnenti és kötelezi némiképp saját műfaji választása: Iilrnle:gendát alkotott, De rnivel ~a társadalmi, lélektani lallapokhoz nyilvánvalóan nagaszkodik, - rnonda ni vallój át, Simon pap, vagy a zsidó r abbi alakját sem hangoiba igazán extalikusna. .Sirnon pap látványos vonwlások föJölt megszólaló monalizálása vlagy 'a rabbi szentenciái így 'hát irreális dimenzióból hangzanak. N m tudjuk követni ... Ha egy-egy mondatot m&gi megjegyezni

ígyek zünk ("lA nap [elé fordul laz ember vir ágterrnészete." "Azt mondják mindig, legyünk szernélyiségek ... "), berzenkedésünik kikezdi a jelenet hitelet. Nem volna célszerűbb, ha laz amúgy is halálra ítélt a.akok lapidárisabban, esendőbb szűkszavúsággal beszélnének? Bár laz erények, hibák el'lentmondása a film zárórészeben sem békül össze, Györi:gyössy almoszféraleremtő erejének, rnűvészi képességeinek további lehetőségeit a végső kifejlet hordozza leginkább. A kűlőnitményesektől fenyegetett parasztnázak hirtelen r íadalrna, a kiszolgáltatottság tétova kapkodása rnetszöen elevenbe vág. Az ordító csecsernőikkel rohangáló anyák tébolyának "heródesi" naturalizmusa célját lévesz i ugyan, de 'a következő percben már előttünk van az iszonyat pontos, visszafo1~

gottságéval

hatásosabb ábrázolása is: fák rét jótékony, igézően szép végtelenében bukdácsolva, el-eltűnedezve menekülnek a gyermekeiket cipelő asszonyok. Vitatnám a humán intelligenciájával blazirban tetszelgő, Iranelául diskuráló, flegmán vérengző darutollas tiszt (Prónayr) figurájának valóságos hitelét. de bizonyos, hogy az ál tala hangoztatott "szenvedés pszidhológiájának" ördögi 1eleményét sikerült virtuóz művészettel filmre vinni. Bár la szétieszített karú lány blúz át bontogató kezekben a Csend és kiáltás osendőreiét is látni kényszerülünk.az áldozat meztelen-gyöngéd kőzt, la lejtős

20

válla fölötti brulális vízió, ahogy az egyik fogolycsoport kötélen hatalmas fatönköt egyensúlyoz a másik összeláncolt csoport fej.e fölött, bátor és eredeti képi invencióról tanúskodik Ugyancsak rnonumentális és feledhetetlen la betonfal előtti 'kivégzendők sorakozója. Nem Gyöngyössy bűne, hogy laz utóbbi évek hasonló ambíciójú magyl3f filmjeiben úgyszólván kötelezővé lett laz ilyen tablők koreográfiai beállítása, mely rendezőelv éppen la törvényerőre emelő véletlerit nem engedi érvényesülni. fA támadhatatlanul eredeti - fentieknél is rnéIyebb hatású -, szörnyűségében is lebi-

lincselő kép or 'a zárójelenetben látható: sápadtan derengő, akasztott, meztelen férfitestek a haj nati erdőn. Tiszteletre rnéltó, hogy la rendezés mindezek után, la halott testvérek fölé hajló anya, a Simon papról szóló krónikás énelekiséret. a rét rnenekitő lérségéJbe futó eletbenmaradott. a Márk evangéliumából vett idézet segítségével képes a nyomasztó jelenetek, s laz egész tú.zsúíolt, túlfeszített dráma hangulati felo.dását megalkotni. Az eddig mondottakból már nyilvánvaló,

ken kívül is bőven varinak openatfui remeklések. Ilyen például la panasztporták közé vágtató, szövelségeseil hasztalan kereső komissz ár tárgyi környezetének láttatása. A meszes házfalra eső hajnali, meredek árnylak hideglelős valőrkűlőnbsége vesz terhesebb, szorongatóbb, rniní a terror bármely közvetlen demonstrálása. Szekattanul nagy szerepet szánt Gyöngyös y ia film hang és zenekiséreiének. Ernlékszern, la Két Bajthay cirnű, talán utolsó 1944-ben készült hazai film láttán

a.ligha szólhalunk a Virágvasárnap érdemeiről az operatőri munka dicsérete nélkűl. Szécsenyi Ferenc optikaja .a lehető legérzékenyebben hívja elő ,a táj, a közösség, a történelem pillanataiból ,a rendezés diklál ba kilej ezést. A Simon testvérek vilá j á t környezö vizparti }elenet meggyőzövé téte.e neki sem sikerült. A folyó széléhez merevített, a Vialóságosná I tágabb teret sejtelő képkivágás a jeleriet kimódollság át teszi nagyszabásúvá. Helyenkint sokallnunk kell a fényképezett szépséget (élesre vágott zsuppíedél, etnográfiai szobabelsök), de a film egyéb részeiben a fönt már érintette-

mennyire meglepett, amikor egy mezei képsor mögül megszélalt a láthatallan pásztor hangja: "András-nap után 'az idő, sürven lornyodzik la felhő ... " S ime 25 év múltán olyan filmet láttam, amelyben egyéb kísérőzene alig is van, mint népdal, népi zen, népi ének. (lvlég a konkrét hanghalásokban is uralkodik :a népi életből 1$ 13 lermészetből való.) Ahogyahelyszínek válogatásában szerencsésen érvényesülhetett a funkcionális eklektika, a zenekíséretben is megfér egymás meldett délvidéki citera, tiszántúli ének, s laz inkább Erdélyben szokásos dűnnyőgő 21

furulyaszó. Sárosi Bálint la magyar nepi hang zéres rnuzsika legjobb ismerőjeként nemes anyagból, biztos kézzel válogatott, s a kiséretet kívánó tömegjeleneteket kellő stiláris érzékkel, ügyes, új zerű hangszerkombinációkkal. valamiféle míves, dinamikusan komponált folklór-zenével illusztrálla. Hibái laz elsőfilmes rendező akciók, efíeklusok iránti rnohóságából eredt, vagy velük 'rokon bocsánatos vétkek. Néhány ditekthatás túladegolása: tollfosz táskor lá Sz árnya, szárnya ... népdal s vizparti napnyugtakor az Esteledik, alkonyodik ... alkalrnaz ása. (Ez utóbbi szinen a buzgó békakuruttyolásnál is érezzük: kevesebb több volna.) Sáro i jeles érdeme viszont végezelül laz akasztotbaker dején átható ének méltó alkalmazása. ("Haj Simon pap, Simon pap, komenista Simon pap, Krisztus Jézu, árulója nem te \/lagy ... ") Az egyházaskoz ári székely asszony intonálásában

a balladarnondók benső égesen egyszerű, eredendően tiszlia előadásmódja érvényesül. Ha elsőíisrnes rendező rnűve egyszeri lálás után ennyi t,a-glalni, rnérlegelní valót hágy emlékezetünkben, kell-e még külön is bizonyilanunk, hogy figyelem.reméllót alkototl? A,kM<szigorúbbak vlagy méltánylóbbak lesznek hozzá, azoknak Ihadd idézzem Jam ó Mil~lós tanulságos példáját, ki az OLdás és kötés után másfél évvel, la kritikaktól függet.lenül is meglátta ünnepeltvitatott filmje kudarcát: a zsúfoltságból. mindent egyszerre kimondani akar ásból eredő művészi hibákat. Gyöngyössy útja is aszerint alaku] majd, mikor és rniképp tudja esedékes belső számvetés 'l elvégezni, hogyan lesz képes helyzet, alkat, vonzalmak rnosiani szer íeágazó jellemzölt la' továbbjulá ösztönző-fegyelmező karaktervonásaiba szeritani. Fodor András

VIRAGVASÁRNAP, 1969. fda és rendezte: Gyal:' gyössy Imre; o: Szecsényi Ferenc; Z: Sárosi Bálint, Sz: Frantisek V leczky, Tóth Benedek, Toma nek Nándor, Koncz Gábor. Kőmíves Sándor.

A FANATIIM US CSAPDÁJA Sirokkó rnűvész t avaló Igy jöttem óta ,a Már a filmmel azonos cirnű, korábban Sírokico la hatodik film Jancsó Miklós pámegjelent Hernádi-kisregény is sejtetni enlyáján. Az újsbb opus magasából külőnőgedte, hogy .az új rnűnek legközelebbi rosebb li pologizáló buzgalom lI1élikül is megkona la Csend és kiáltás lesz. ('Amely kűállapílható, hogy ezek a kérdéseik, válaszalönben, rnint ismeretes, szintén Jancsó elik, művész i eszközeik szerint szorosan őszmaradha lathan forga tókönyviró-társának szetartozó lalkotások szerkezetűket, fölép Í- novellájából készült.) SŐt: a kisregény a tésüket tekintve két vonuliatha rendeződkarnana-j 1legen túl szervesebb kapcsolatot nek. A korszaknyitó, tündökletes (s mégis is Igért, rninl arnilyen laztán a két film közt valóban főnáll. A Hernádi-Írás főszereplője. oly sokáig észrevétlen maradt) Igy jöttem világosan különböző első és második íe'e 'az usztasa-rnerénylő Marko LIazar ugyanis egyazon műben előlegezi mindkét Iilmtibizonyos fokig la Csend és kiállás forradalpust. Az első rész szerkesztésrnódj a - la már főhősének negatív ellenképe-klént is föllazán kapcsolódó epizódokba Ioglalt villafogható. Mindkettőjük sorsában 'az emberi násnyi tragédiák soroza la, 'a jellegzetes, önállóság, laz emberi vonások megőrzése a magyvonalú törnegrnozgatás, ,a pillanatonlél, ám ugyanazok la magatartást belülről ként változó sziíuáció, amely újabb meg porlasztó erők - la rettegés, az őnsajnáújabb döntés e.é állítja az emberekel lat, la bizelmatlanság, az egyedüllét hozba maj-d a Szegénulegérujek, a Csillagosok. haszorongás -, amelyeket Cserzi István egy ionák, a Fényes szelek fölépítését, cselekka' ar tíkus tettben legyőz (amikor j lentményrnenetét j-ellemzi. A második, rész vi- kez ik la csendörpanancsnoknál, hogy elszoru inkább kamarajellegű: egyetlen, ponmoridja, mí történik Károllyal a Tanyán}, los é hi teles halárokka l övezett lalapsziitt a Iigura teljes Iőlbornlását eredményezik. luációhan tételnek próbára a hősök, a ,film Marko Laz ar, akinek 'a kisregény e'ején erre laz alaphelyzetre adolt válaszaik formég valamelyes emberi arca van, la sz ermá.ódását követi nyomon. Ez a szerkezeti vezel cinikusan megtervezett "p,fóbáil1lak", elv, az egyetlen la!lapszituációna ladott válaproceduráinak végére érve pia ran os ra mozszok bemutatásána tér vissza a Csend és gó, rniridenre hajlandó, engedelmes céllövő kiáltás-ban, s ugyanez la meghatározó - .a automata lesz. Nyilvánvaló, hogy a két elrnozgalrnasabb látszlat ellenére - la Silentétes előjelű [igura nem csupán két rO/lkó Ielépitésében is. "pszichikai alkat" különbsége. Cserzi Ist-

lAz érett

23

24'

25

ván : zaba lilóa z lusában egy bukotlan Iensé g lorradalom erköl i tarl alcka mulatkozik meg; la balkáni íeudnlizmu n, íasj zloid kalonai zen/ez lekiben nevelődö mercnylö-jclölt viszont zuhan lában emmibe e tud kapaszkodni - felszakadozó rnúltjából is csupán korábbi dresszúrák emlékei törnek elő, A kisregénynek a Csend és kiáltá -n ak ebből az éppen e lenléleiken ál összehúzó kapc o'atából a Ii.mre került Sirokkó ke-' vesel vállalt. Tu.ajdonképp c ak a karnarajelleget; a szerkezel alapját, az egyetlen, szoro an körülhatárolt mondhatni: leszig lelt ziluációl, meg néhány vi zat 'rő motivurnot. A kisregény koncepciója azonban több lényeges ponton megváltozoli. Jancsó Hernádival (aki a for alókönyv írója i volt) közösen főkén [\I\arko Lazar figuráját a.akilotba ál. A változtalá gyik oka - la koprodukciós gondokon s a velük ö zeíüggö zereposztá i problémák n túl, amelyekről később z erelnék zólni - valósz.inűlez az lehetett, hogy Jancsó dinamikus, rnind nt l Itekkel, cs I ked l kkcl kifejező művé zi világában igen nehéz lőszercpnyi helyet keriteni egy "negatív Ilenk ipnek", egy olyan íigur ának, akit I ősoóban 'a hiszlérjku t orrrbo I á, okkai ,barkíloll pas zív renezé jc.lerncz, aki önv zlésén k egyik lációján 'a di znóól SÖlM icben k resi p iIllaniatokra af' ~el em n' 1küli álliapol boldogságát. A filmnek lehát mozzalrna abbá s ezzel egyűlljáróan jeleníő ebbé kellett lennie Nuarko Lazar 3~13kjM ki regénybeli alteregójánál. Ott már megjelenésekor is zirnpla szervezet-ernber, akinél 13Z egyéniséget, laz emberi arcot csupán önálló ágának lehetősé ae jel ni i ez a lehelő ,ég tűnik el végleg 'a c e'ekmény ío'yamán. IrI vi zont rögtön 'az első jel netben látszik, 'h gy ez ia kibiz lo ított pi zlollyal áhií abatosan .keresz let vető, mindenre elszárit fiaura, aki "halál a zsarnokokra" kiállás al v-li magát ra harcba, s kis bbségbc szorulva sem ,fLIII'amodik meg, egé, zen má karakter. ej voná rnindenekelőtt a fanatizmu a, A filmben ~'\arko Lazar végig saját ügyének lekinli a sz erv zel progi arnját, amely mint a bevezető kommentárból is kiderül, lényegében egy regrossz ív ford u liaIba I ö szekötött horvá 26

különválá l jeleni; zemély ellensézekont gyűlöli ándor királyt, 13 jugoszláv állam fej él. )J em egy zervezeíet szo gá I megbabonázot an, han rn egy e zrnél: íanatiku an, incs is se kedve, se érzéke a szervezett harc taktikai megfonlolásaihoz, nem lud "visszavonulni", A lerroríegyelrníi szerv z lek azonban bármennyire közösek is az eszmék - ritkán szerelik az ef,i 'le anarchikus megszáll itakat. Persze korántsem la taktika sikerét ,féitik tőlük elsősorban, sokkal inkább a gépezel üzembizlos müködését. lA közponlilag szabályozott lelkesedés és gyűlö.et manipulált világában már eg'y ilyen Nuarko Lazar-féle féklelen íerrné zel is egyéniségnek számíl, túlhabzó indulatat nemkivául íölös'eget jelentenek, amit íanácso rniharruarabb cllávolilani, hogy 'az ember igazán ha ználhiató I gyen. S az "e:lávo ítás" m-g is kezdődik a főhősl a szó szeros értc'rnóben kiemelik rnind nnapi har ainak színleré ől, s j\r\.agY'3rorszáara, egy e.hagyolt vadá zka l' lyba viszik - úgymond - regener álódni, lA procedúrák orát megnyitó okk gyor é radikális: közvellenül érkezése a barát ágos fogadás ul án, rniközben ő zobájába rnegy lepihenni, :l háta megell erőszako 'an bec apódó lajt .n tú I megindul laz első "akció", iire ki 'ohan, már csak az eredményt lálja: harco t át ai, akikekkel - ezt la ,film első jelenet sejleni ngedi - arnolyan "szabadc 'apaJ"lé'él alko olt, akik ide is lkisérték, rnos nyomtalanul eltűnnek. "Uj feladatot kapbak, elmenlek " - vállaszolják íelháborodoll kérdésére 13 többiek, ám la sikeresen satúba fogott léleknek ninc kélség íe'őlc, hogy meggyirkolták őket. A megtörési processzus láthaló irányitója, Anle és kísérete gyelőre elégedett az eredménnyel, egy rövid intermezzo után (amiből remekül kiderül, hoay 'az el ő pillanalban rnind nrualónak tctszö .u ztasa-rnanipulálo okkal hányíé:e nagyobb pol iliikiai erő játszik), elha y ják 'a kas élyl, csupán néhány emberük marad olt '3 Iőhő "szolgáltatára", A szörnyű gyanú nyomáblan járófé!elem el is kezdi MaTko Lazaron pusztító rnunkájál. Ahogy ka ié yb li szűniclen bolyorigáai kőzb n ö zönö en a hátát fedezi, ahogy mind hisz.íérikusabban diltakozi'lc a farkas-

zugok, sokkal nyugodtalbbak, tempósabbak a mozdulabai: minbha egy várt, la tartós félelem állapotát feloldó, szemtől-szembe összecsapásra gyakorlatczna. Itt néma megvetessel iha'gyjla válasz nélkül laz arcába rnondott otromba hazugságot ils "A szervezet nem ellened van. A szervezet megvéd téged" -, hisz sejti, neki nem iIyenekkel , csahosokkal kell vi batkozni a. Az összecsapás nem késik soká, a szervezet kiváncsi, Ihogy rnermyire haladt Marko LaZI3f íől.azulása. Az összecsapást hozó próba azonban míndkét Iéinek csalódást okoz. A meslerien fokozódó ritmusú "Esküdj föl Antérav-jelenetben - arni egyébként külön kis remek a ,filmben - la szervezet embereinek azt kel] tapa zi'alniuk, Ihogy la S3tuba fogott léleknek nagyobb la szilárdsága, rnint várták, l'viarko Lazárnak viszont azt, hogy társainak gyilkosai még saját emberüket is hajlandók teljes cinizmussal föláldozni, csakhogy öt megvá ltoztassák, ám kudarcuka t be: átva sem kezdenek nyilt harcot. Az egyedü!lét, 'a tétlen félelem állapoba tér vissza tehát újra, s a fenyegető árnyakat a szervezet ernberei még megnőve.ik azzal, hogy előbbi próbájuk bevezetőjekerit megmutatják neki a körözvény t, amil ellene adtak ki otthon. 'A nyilt ősszecsapást sikertelenül provokáló állhatatos tagadás után azonban la főhős ellenállóereje rohamosan fogy. 'Amikor testőre 'elibe vonzol egy embert, akit - azt állítja - 'a kastély körül csípett el,ő már nem is törődik avval.hogy kiderítse: ellenséges számdékú-e az illető, vlagy valóbari az, akinek először mondba ma-gát. Az idegeibe maródott Ifélelem azonnal kész laz ítélettel kutya jelen:éte ellen, ahogy tízszer is véez az ' ember az életére tört. Irgalmatlan gi-gmolozz'a la "szolgálaiána" oltmanadt vialla tás-soroza t ut án le is löveti egyik tes ttestőröket: nincs-e náluk fegyver, holott 'ettől természetesen neki kellene tudni legjobban, hogy ezek a őrével, de Ieszűltsége nem enged alább. Most már vallató-társain, íiokók, ha tíz fegyvert elszednek tőlük, lalktestőrei n tombol tovább: előbb egymásnalí kor szükség eseten a tizenegyediket húzparancsolja őket, majd elzavarjá rnindketzák elő ruháj uk vallamelyik rej tett rekeszétőt la kastélyból. Ha kicsit józanabb lenből - abban több 'pánik van, rnint ravasz ne, tudhatná, hogy la fickók csak látszólag óvatosság. Ugyanaikkor azonban kiderül az engedelmeskednek, valójában nem rnennek is, hogy Antéék túl radikálisna méretezték rnesszire, de Marko Lazar hadonászó moz'a kezdeti sokkot, rnert társainak eltün tedu.abaiban, rjkácsolóvá ,fúlt hangjáiban már tése Marko Lazarban felnöveszt a félelem a rettegés paroxizmusa nyilatkozik meg. mellett valami dacos ellenállást is. Az Aztán hirtelen leereszti hadonászó karját, agyaggalamb-Iövész eten, kint a szabad fordul egyet, s la következő epizódhan íst'sztáson, ahol nem fenyegetnek sejt Imes 28

mét az ügy embere, az eszme rnindhalálíg elkőíelezettje látható. Ez az epizód, a határon túlról ,a vadászkastélyba csempészett karnasz-csapat gyakorlatoztatása.J ancsóhoz méltó beszédes jelképben rnutatja meg Malrko Laz ar jellernének és sorsának tanulságos arnbivalenciáját. Itt kiderül ugyanis, hogy Marko Lazar - bármennyire idegen anarchikus terrnészelétől a ezervezett harc rninden formája - azért tisztában van vele: laz usztasaprograrnot csak küzdelem árán lehet érvényesíteni, IS eJhihez pedi'g emberekre van szükség. Az ügyért égő fanatikus elképzelhető "pedagó,gilai" elveiben pedig bőségesen belefér, miszerint a harcra való nevelést, lelkesítést nem lehet elég korán kezdeni - 'ezért a karnaszdiúk kis csapata, akiket la magJa rnódszereivel próbál "kondicioná'ni". A manipulációnak abból laz "ifjú>sági" változatából. arnelyet Ma,rko - hangsúlyozom - szinle öntudatlanul, csupán a fanatikuslan szolgált ügy belső logikáját kö-

vetve gyakorol, ő kizáró'ag a .Je.nőttekóItől" eltérő vonásokat érzékeli, elsősorban 'a gyerekek őszinte megnyilatkozásalt. Ám az, hogy laz egész szituáció, amiben a gyerekek "őszin1én visehkednek", mennyire rnűvi úton létrehozott, láthatóan erry pillanalig sem foglalkoztatja, Ez számára a nevelés ritmusa, rendje, s rnint az utánpótlás képzését szabályozó eszköz, teljesen helyenvaló. Ezen .a ponton világosodik meg, hogy Marko Lazar és a szervezet Inem laz ügy szolgálatának két, egymássa l ellentétes, de egyenként lehetséges változa tát j elenti: innentől fogva lesz nyi 1vánvaló. hogy la íőhősnek, ha ezt :az ügyet szolgálja tovább, rnindenképp szervezetemberré kell lennie - vagy meg kell halnia. Korántsem azért, rnert IAntéék ezt kívánj ák: az ügy szolg áiata Ilöveteli a választást. Az olyan ügy, laz olyan eszme s ez századunk valamennyi fasiszta vla:gy fasisztoid megmozdulásáról e'rnondható -, amelyik nem a néptömegek érdekeit öszszegzi, sőt lényege szerint la legélesebben 29

ellenűk Vian, elsősorban terroríegyelrnű, egyéniségek né.küli szervezeteket igényel, merl csak állaluk tudja ráerőszakolni magM 'a többségre, mert a "dur a" vagy "sima" manipulációruak, amellyel néha olyan ha tha tósan (de la történelem tanúsá gla sze rint mindig 'ideiglenetsen) rnaga mögé keríti laz embereket, az ilyen szervezeiek la legjobb eszközei. Aiki kivülmarad az egyéniségíosztó manipuláció körén, annak e.őbb-utóbb el kell tűnnie laz ügy szolgá-· ::alából is, rnert részvélele örökös veszélyt rejt magában. Ha Mmko Laz ar nem hasonul át szervezet-emberré, s Antéék nem végeznek vele időben, akkor - ezt sugallja la kiképzés-epizód jelképes erővel - hamarosan la maga nevelle gyerekek pusztí tják el. Nem lehet egy negatív politikai eszmét sem úgy szolgálni, hogy morális premisszáit ne vá lhaljarn: talán így tudnám összeíog.alni azt, amit fentebb "tanulságos arrrbi valenel aként" ern! iietícrn. A főnöst 'azért termeszelesen IAmte és emberei Ier il ik le. De előbb gondosan megíosztják a me.ióságot adó halál esélyeitől. Nem nyílttan törnek rá, hanem csapdába cs:alják, ahol elveszti a védekezés lehetőseget. S la kelepcét azoknak la segitsegével állítjáktől.ekikben megbízott idáig. A kastclybe.i két nő az első pillanattól fogva együllérző várakozással, csodálkozásslal ismeri föl Marko Lazarban a szervezet emberei től el ütő természetet. Megértik félelmét, és saltangrnentes egyszerűséggel vonják be őt is la maguk sziníén félelem teremtette közösségebe. így lesz tlanúja 'a férhalk, laz "erŐtSZla'k" világát kizáro egymásba kapcsolódásuknak. A szorongá aival magára hagyott figura, ha támaszt nem is, biztatá l rnindenképp talált bennük Nem véletlen, hogy az agyaggalomb-lövészeten, a "gjéakorllatozáson" a kJét nő iadogatja a puskakat neki. Az, hogy mégis r ávehetők vol bak la közrernűkődésre, la ma ni pul áció embeneinek jól kiszámított csapása 'a halálraitólt arcába. A főhős ennek ellenére igyekszik méltósággal meghalni: megtagadja az ideológiai együtte elekvést. nem hiszi el Antéék magyar ázatát. Halála mégsem megrcnditő; az utolsó pille natokbava subát kioldó teátrális rnozdulatoa, la diacos íöletvetósbc egy kis hősködő pózolás ve30

gyü~, amit a k gyetien kontraszt még SZ3nra':mas'albbra aláz: IAntéék olyan egyszerűen végeznek 'vele, mint ,egy kutyával. Jancsó, laki korábbi filmjeiben számtalanszor bebizonyiloií a, hogy milyen szuggesztív erőve! képes figuráinak halá} előtti magata rl.ásában megrnuba tn i tel j~s sor: uka t, ilt is remek ér zé kikel találja el az arányokat. A rbefejezésről viszont már nem rnondható el ugyanez. A " zenttéavalás" jelképes érte'rne részint triviális (aki olyan ügyet szolgált, amelylől elváiasztba íatlan la manipuláció, azt, ha éleiében nem is sikerűlt, halálában rnindenképp bekebelezt a gépezet), részini lúl általános (eretneikekből lesznek ra szentek) . Nem is éri el a kívánt hatást. H~ összevelem például la Szegénylegényell hasonló funkciójú utolsó jc'enetevel, rakkor látni, hogy ez a "csa-vtarás" mennyire erőtlen. Száridékosan szóliam ilyen részletesen ia fiJ m sz iníe rninden epizód] áról. Az értellenséget lűkröző, zűrzavart, össze-vissza dobált, őnlsrnétlő motívumha'rnazt errileIgető napi- és hefi'apkr itikáknak ellentrnondva ugyanis az a vé.emónyern, hogy Jancsó új rnűvét éppúgy szigorú rend, határozott körvonalú koncepció jellemzi, mint la korábbiakat. T'ag,adihaltallian viszont, hogy la Sirokkó még azt az "új fajLa beíogadóí viszonyt" is kemény próbára fogja, lamelyet az eddigi Jancső-filmek kialakitottak kőzönségűnlcben. A nehezen érthetőség nem la cselekményre vonatkozik elsősorban, bár itt is manadnak laz első megnézés után homályos pontok, hanern la jelképrendiszer föl,fejlé-s'ére. Ennek során ugyanis a néző rnindunlahan egy megkerülhetetlen akadályba ütközik, Jacques Charr ier-nek la film ezész világától elütő karakterébe. A 'koprodukció hírére - ismerve a kisregényt és ismerve a francia színész alkatát - először elképzelhetetlen volt, miképp íogja Chatrier megtestesíteni ezt a figurál. Akisregényihez 'képest la!raposan megváltozolt forgatókönyv kétségtelenül sokban közolitette la ezerépet a színósz alkatához. de a vá znon még így is egy felemás N\arko Lazar jelenik meg. Amilől la J~ginkább Iehetett tartani, az szerencsere nem következett be: Charrier nem hozita magával a sztánli.rnekben megszokolt manirokat. Fe-

gye: rnezetten szCJl1 gálja la rendezői elképzelést, pontosan Jancsó tökélyre fejlesztett koreogr áíiája szerint rnozcg. (Meliesleg megjegyezve: ez rnenti meg la filmet, mert innen, a koreográliából "rekonslruáIJlató" a Iiguna helye ia jelképrendszerben) , De most mutatkozik meg, hogy rnennyire ha· rnis az a soletelől ismert vélekedés, miszerint a filmen la színész "holt anyag" csu pán, arnibe a rendező zsenije lehel életet. Charrier játékárt Jancsó elvégzett rninden elvégezhetőt, la szinész alkatán mégsem birt vá ltozea bni: a pontosan megtervezett, tizedmásodpercekre tempírozott mozdulatokon mindunualan átüt az eredendő lágyság, la divatos, kicsit amorózós barí ás: hiányzik viszont a Iigura fanatizmusának, elszántságának művészi hitelét megteremtő belülrő! .sugárzó ,feszültség. Charrier és .i'1'~arkoLaz ar össze :nem férő alkata: ez a Sirol,kó nagy szervi fogyatékossága. lA sajnálatosan kettős természetű főhős körül megelevenedő világ azonban megint nagyon eleven. Jancsó M.iikJ.ósn'ak laz a nagyszerű képessége, hoay sz inte laz "eset,banulmányig" labsztrahál t helyzeteit mindig már-már tapinthaló érzéki konkrétummal képes meglölteni, itt is áthatja laz egész filmet. A remekül egyénített figurák; 'az atyaiari megértő ,,'bajuszo " például, aki-

SLROKKO,

1969 rnagyar-Iranc!a, R: Jancsó Miklós; I: Hernádi Gyula; O: Keride János; Z: Vujicsics Tihamér; Sz: Jacques Charrier, l'rtarina Vlady, Eva Swann, Madaras József, Kozák András.

nek mlndunía.an könnybe lábbad szemehangja la nagy érzelemtől. de ahogy 1\11,arko Lazar vállára teszi la kezét, nem tudni: átöle'ní v,agy hátbadőlni fogja a következő pillanatban, 'az egyik testőr, a kis fekete, é.gő tekintetű fanatikus, 'aikinek szem 'ben azért parancsna gyú lna'k ki és laluszrrak el a lámpák; \na,gy rnaga Ante, a subás, vad harcosok közölt a "kulturált" tiszt: rnindmind hordoznak vallamit oa CI oportér dekeket me,gideologizáló, terrorfegyelmű szervezetekben létező, manipulációval őszeforrott fasiszba mozgalrnak általános típusaiból, s ugylanakkor mégis eltéveszthetetl nül dé! i, ba lkání eredelűek. fv1.al1la,pság,arnikor nagytehetségű alkotok pályáján is egyre gyakor-ibb 'a színvonal viharos hullámzása, amikor remekműveket sokszor üres utánzatok vagy félkész kisérletezé ek követnek, Ihaiánainkon innen is, túl is, ritka jelenség Jancsó kiíogyhatatlannak látszó - mert mindig gazdagodó művészi energiatartaléka. A SiroHó-'ban ebből laz energiából a föntebb említett szervi fogyla tekosság köv tkezményeképp sok íö.ös: gesen is pazarlódott. De még mindig maradt a filmben bőven annyi, hogy új művét egy percig se kelljen szégyellnie a rendezőnek. Lakatos

András

ifA SZERELEM Bolond

ÉS A HALÁL JÁTÉKAI"

Pierrot

A Bolond Pietrot-t, Godard egyik legjelen· íősebb és legtöbbet vitatott filmjét nálunk nem pezsgő vitla, hanem tanácstalan értetlenség követte. Igaz, amúgy em gyűrűzhetett volna nagy hullámokban, hiszen a filmet csak a budapesti Filmrnúzeurnban láthatta 'a közönség, de éppen ezért komolv prob.érna ez a meg nem értés, hiszen joggal feltételezhető, !hogy a Filmrnúzeurn publikuma nem véletlenül, "jobb hiján" ült be a nézőtérre, s Jean-Luc Godard-ról már vollak némi ismeretei. Az egyik ':ega':,a,pvetöbb oka ennek la uanácsta'anságnak, hogy laz eddigi tizenhét Godard-filmnek a hazai filmbarát még a felél se látta. Amit látott, vagy látni fog, azt sem az alkotások időrendi sorrendjében; így tehá t a fi Imet nem tudja belellleszteni egy alkotói életmű, vlagy kisebb, de talán pontosabb szóval, alkotói gondolatkór áramába, folytonosságába. A Bolond Pierrot mai 'nézője, ha Ie.eleveníti Godard el ő filmjének, a Kifulladásig-nak emlékeit, sok rokonvonást észlel la kél rnű között, s nemcsak azért, mert mindkeltő főszereplője J ean- P a ul Belrnondo. A Kifulladásig hőse, akárcsak Pierrot, laz erőszak gépesített világában él, és erőszakkal válaszol ennek la világnak. M,agabartását igyekszik megingás nélkül, a végletek ig, 32

'a végső következményekig

átélni, erőszakhitét (amely paradox módon erőszakelleriesség is, mintegy laz erőszak "lad absurdum" vitele, tehát paródiája}, ezt az erőszakhilét a halálig megbartani. Egy emberben bízik csak, egyet.en helyzetben engedi el magát: a szerelemben. Ebbe 'aztán belepuszíul, rnert la nő rendőrkézre juttatja. Szerelern és halál - az élelnek ezzel la két ütközőpon tj ával találkozik a néz őmost, a Bolond Pierrot-ban is. A másik kezdeti aníi, amely kapcsc'atban állI viz gáU iilrnűnkkel, az 1960·as Kis katona. Francia katonaszökevényről szól, akit az QlAS terrorakcióra foglad fel. A szökevény megismerkedikegy lármyal (Anna Karina játssza), IS rnost már csak a lány érdekli, kibújna Ja megoizatása alól. Uldőzi az OlAS, és üldözi az OAS-'szal szembenálló szervezet is. Elfogják, ,fürdőkádba ülíetik,' vizes ruhával kinozz ák, a lányról valletják. Csaknem pontosan ugyanúgy, mint Belmondót la Bolond Pierrot-oso. Igen,a Kis katoná-t évekre betiltották Fnanciaorsz.ágban, az algériai háború még tartolt, kínzások, terrorlegények nem jelerrhettek meg a vásznon. 1965-lben már igen, s Godard megnagadja az alkalmat, hogy visszautaljon előző rnűvére. Szerelern

és halál,

civilizáció

és terrné-

szet, menekűlés 'az erőszak e.ől eg")' másik erősz akba - Godard több nyila tkoza ba szerint a Bolond Pierrot azért jelentős állomás pályáján, mert ebben la filmben tudatosodott a legvilágosabban számára, hogy ez la problémacsoport életművének nagy témája, ez rníívészi rögeszméje. Nemcsak előző alkotásait kell azoniban íe'elevcnitenűnk, ha /a Imm rninden képsorát a helyére akarjuk i'llesz íeni. Godard 131kolómödszerének egyik legfontosabb sajátsága, hogy "cilátumokl
hiszen például az Eli az életét (1962) hősnőj ének is éppen Poe-novellákból olvas fel egy szőke liatalember. Nem rnindig ilyen nyidvánvaló azonban ;' párhuzam: .Jtt vagyok az armorihai parton. Gyulladjanak jöl esténként a uárosok. Napomnak vége; elhagyom Európát. A tenger levegője perzseli tűdámet, bőrömet távoli klimálc cserzik. Uszni, a gyepet tiporni, vadászni s jő képp dohány t szini (. .. ) Vasból vert tagoknal. barna bőrreL, szilaj tekintettel fogok visszatérni: /úilsőmről azt hiszill majd, hogy valami erős tajból származom. Aran.yam lesz: dologtalan és durva leszek. A nők becézni szokták az ilyen forró égövekről megtérő rokkant duhajokat. Beleaoatkozom a politikába. Meg leszell mentoe. Most átkozott vagyok, borzadok hazámtol. Legjobb lesz egy mélqet, részeget aludni a homokos parton (. .. ) De profundis, Domine, együgyű vagyok!" Nem Pierrot sza v/ai ezek, mint hinnénk, hanem .a francia köllészet örök karnasz Rimbaud-é. (Arthur Rimbaud: Egy évad a pokolban, Kardos László Iordítása.) A rnű eimét a film narrátor-hangja épphogy "elej li" egy :alkalornrna l. "Le voyages forment lia jeunesse - az utazá formálja laz ifjúságot." Belrnondo maga veti oda, épp utazás közben. Csakhogy ez laz utazás 'aligha la nyelvkönyvek áé,

\

derék Vincent úrjainak tanulmányútja. hiszen égő gépkocsik, Iebaglózott benzinkutasok és átlőtt koponyájú ügynökök kísérik. így, ezzel la "típusmondalial" kapnak igazán teljességel ~ igaz: az abszurd drámák teljességét - laz utazás képsorai. S ez még mind nem eleg: beszélnünk kell lazokról la párhuzamokról is, melyeket la film .kr itikusa i pillanbanak meg, Nem kisebb egyéniség, rnint Aragon üdvözölte fellétlen odaadással ,a Bolond Pietrot-i, s ő hangsúlyozza, hogy bár egy "fekete-szériás" amerikai detektívregény alapján készült, mégis inkább eg'y .Jehér-köntösű" 36

Ar agon-rnű, la iVIise á mort (Kivégzés, 1965) víziója elevenedett föl benne. Anagon magáénak érzi ezt a művészetet, s Delacroix-hoz hasonlilja Godard-t, a Sardanapal halála c, festménnyel érzi rokonnak filmjét. Nem elemzi, miér t, nem íolytatja la hasonlatot, hiszen a francia o.vasó, néző, megtekinheti a képet la Louvre-ban. Ha mármost felütünk egy kézikönyvet, hogy megnézzük la kép reprodukcióját. sejtjük, miért ez a párhuzam, Sardanapal szinle túlemelkedve az általános pusztuláson, töprengve tekint az e~éje táruló apoka Iip li kus öldök lésre. "Dellacroix szenvedó-

Iyesen szeretle a szenvedélyt és hidegen elhatározta, keresni fogja lannak la módjál, hogyari fejezheti ld la legvilágosabban (... ) J'1'1l.ívébeill csupa pusztítást, mcszárlásl, tűzvészt látni, rninden az ember örök és gyógyíthatatlan barbár kegyetlensége ellen tanúskodik" - jellemzi nem Aragon, hanem Charles Baudelairc nagy tanulrnányáhan ezt a rnűvészetet. Mondhatná valaki: rniért e sok párhuzam, miért kell a rnűélvezőnek ennyi segédeszköz? A művészeí nem azonos a műveltségaoyaggal va ló j átszadozássa l! - Ha ezek a cilátumok valóbari csak valarniíé'e Iilrncn belűl: "mankók" lennének, igaza volna ennek az elképzelt közbeszólónak. Csakhogy GocLard képes arra, hogy összeölvözze ezl 'a lálszólag heterogén anyagot, s la betelek, utalások révén· z inesebb, dinamikusabb, szellemesebb, játékosabb és löbb rétegű lesz Ja film. M rt Godard. akár la tízes évek óte korunk rnodern Iestészele, bőven él ezz l a ".kol1ázs"-módszerrel. Azaz, mint amikor a feslők "nem festett", már kész tárgyal illeszlenek vásznukra, ugyanúgy illeszti be ő la "nem~.filmkép"-el, la Betűt, la Plakátot, a Riajzol, a Picasso-reprodukciót, Ja Könyveimlapot. l\1i is tehát ez Ja film-kollázs? 'Azoknak a párhuzamoknak és utalásoknak külső megjelenési formája, malyeknek belső lényegéről, bartaimáról fent szóltunk. Annak idején a Kliulladásig azzal is újat hozott, hogy Godard mert "rosszul vágni", sokszor egyetlen folyamatos jelenelen belül zökkenve. "kihagyásos:an" illeszkedtek egymáshoz la képsorok. Ezzel érle el azt a kűlőnős, bizonytalan légkört, amely anynyira jellemezte a filmet. A Bolond Pierrot legfőbb rnódszere enn k a megoldásnak rokona: talán "kiihagyásos asszociáció" -11Iak nevezhetnénk. Ebben a gondolattársitásra épülő filmben a hősők cselekedetei és a néző számára felvillantott asszociációk látszólag nem mindig Ifüggnek össze -és most nem la fent vizsgált "utalásokra" !gondolunk. 'Arra inkább, hogya dialógusokban egy-egy kérdésre mást felel Pierrot, mínt la kérdés éríe'rne rnegkívánná, vagy éppen mást, mint ugyanarra néhány perccel azelőtt, s mi

nem tudjuk, la kettő kőzűl melyikhcz igazedjunk. Arra, hogy la film elejétől, la nagypolgári társaság estélyétől kezdve máshogyan reagál Pierrot rnindenr e, rnint rozsdás sinekhez szekott gondolkodásunk várná. Ama gondolunk, hogy kél narr átora (régi érlelemb n vett magyarázója) is vian a filmnek, e'gy női és egy férJi hang, ualán Pierrot és szerelrnének megdupláz ása, ők kommentálnák az esernénveket csakhogy maguk lSe jutnak dűlőre, 'fejez~tcímekel adnak, majd rögtön megkérdőjelezi k, iléletei ke vissza vonj ák. fArra !gondol unk, hogy bár nincs a fjlmben .Jdőjálék" (menynyire rnegszokluk ma már ezt az úidonságot!) , sok j lenetnél, főleg az elején, mielőtt 'azaulós men külés megkezdődne, la rendező szándékoltan nem árulja el, megtörtént vagy elképzelt, rnost történő vlagy múlbat idéző esemény, jelenet per eg-e a vásznon. Nem. Nem is kell mindent "me.gfejlenünk", minden peroben leljegyeznünk a végre megbal á II "értelmel" . Godard és Iirnie ezzel a módszerrel inkább azt su'g,alljla, hogy la jelenségek sokszor nem egymásba kapaszkodó láncot alkotnak, hanem egymás rnellett, egymásnak ellentrnondva, sőt egymást kizárva, mégis létezve élnek. A film tehát nem logikai lánccal, hanem logika i párhuzamoklea l ép ítkezik. A kérdés azonbari az, hogy milyen kőltői "üzenet", milyen mondandó szelgálatában állnak ezek a rnűvészi megoldások. Említettük, törnören és egyszerűsítve két szóval, szerelern és halál, e kél cölöppel jelezhetnénk. így határozhetnánk meg Godard birodalrnának határait. A romantika két leggyakrabban haszná.t szava És a vér is bő patakokban örnlik. "Nem vér, csak lestek" - nyugtat meg la r ndező, de mi már nem tudunk megnyugodni mégsem. Godard tudja és vallja, hogy egy erőz akra épülő világban csak l3Z erőszak változlalhatja meg a dolgokat. Hogyan? Mi módon? Milyen irányban? Minden filmje erre keres vál aszt. Ferdinand rnenekűl ebből az erőszakra épült civiJizációból. A világot, melyet otthagy, a mellhartó-r klárnokról, izzadsággá lló pasz tiltákról és televízióról "eszmét 37

cserélő" nagypol gári társaság jelképezi számára. Valóban, ezt la világot ők irányítják. Oket látja utoljára. Meg la benz inkuta soka t, akiket agyonüt. De akkor már Marilanne-nal van, s együtt robognak kifelé, maguk se tudj ák hova, mindenesetre a tenger rnellé, a tenger mellé, la Termeszebbe, laz Utópiába. "Mennyi minden történt öt év alatt, arriig nem találkoztunk?" - töpreng Karina. "Soha nem szabad kérdezni, mi volt 'azelőtt (mi volt előbb, la dolgok-e vlagy la' szavak) , azt sem szabad megkérdezni, mi lesz ezután, csak egy a fontos, hogy élünk, s hogy érezzük laz életet!" Az Életet, így nagybetűvel. M.ert Godard folyton csak kérdez rnindenről, magáról la Kalandról. 'a Szerelemről, te:hát laz Eleiről. Szerelrni história, romantikus érzelmi lobogás, film lá világ utolsó nagy szerelrnéről, Uj Héloise, Paul és Virginia a huszadik században, ez lett volna, ennek kellett volna lennie ,a Bolond Pierrot-nak is. Es ez is lett. Csakhogy nem hollywood-i szerelmesek jelennek meg, pedig a kellékek ugyanazok. Autós száguldás a halálba, titokzatos barida és kérnnő, Karina ... rninden ismerős. Csak laz egész nem ismerős, csak ami összeáll, az szoka tlan. A Földközi-tenger partján homokba búvó, bokorba rnenekűlő utolsó romantikus szcrelmespáraz első is lehetne. De Godard szeriní nyilvánvalóan mégsem e,gy új világ e.ső, hanern egy régi, pusztuló világ uto~ ó szeretői ők. Ez a Pierrot is, hiába .Jciégett és cinikus intellekíu I", romantikus szeretne leni. Este szerelmével a tengerparion la Holdat nézi merengve. Csakhogy szovjet és amerrkal űrhajósokat lát ott fönt, lakik a Hold békés la'l<óit a maguk tudományával és Coca-Colával tömik. Ennyit ér ez a civilizáció. S ha valami talán mégis kell belőle, laz la könyv. Marilanne tuoatsz árnra hozza szigetmagányukJba la könyveket, igaz, Pierrot csak beléjük lapoz, 'gúnyos fintor, és dobja is el mindet. Valamit várna la betüktől még? Naplója egyre kuszáltabb, egyre összefüggéslelenehb. Túl okos ez la Ferdinand, s meggyűlöli okosságát. Gyűlöli és szégyelli. Kék fes38

lékkel keni be az arcát, jó vasbagon rakja fel la festéket, s dinamitrudakkal elbakarja egész fejét. . Kipróbálta azt 'az elméleti tételt, hogy la Uszta szerelern segítségével rnindenen túl lehet emelkedni. Kísérlete - rnint annak idején la szintén túl értelmes Raszkolnyíkové a habalomvággyal - kudarcoal végződölt. Vagy a vil ág nem a lkalrnas még, nem érett még arra, hogy a szerelern le'gyen a legfőbb törvény, vagy a szerelem nem alkalmas arra, hogy kormányozza, s kizárólagoslan laz emberi életet. A szerelem nem megoldás, tudba Pierrot. hogyne tudta volna, de van, amit csak átélni lehet. Kinek laz áldozata végül is? Rousseau-é? Nem. Godard nem hagy kétséget afelől, hogy la vérre épülő társadalom áldozaba ez laz "utolsó szerelem",a turisták, a gyilkosok, lakiknek bábjátékot rögtönöznek Vietnamról. a turisták világa elől nincs rnenekvés ... csak akkor, ha laz ember, kővetkezetesen végtggondo'va rnindent, elpu zlílja önmagát. Godard Pierrot-val ért egyet, de hogy mennyir e azonosul vele, az más kérdés. Nyilvánvaló, hogy Goethe is Wertherrel érlelt egyet, mégsem röpített golyót la fej-ébe. lA művész, 'abban a pillanatban, amikor mega lkotja hősét, túl is lép na j ta, hiszen maga az alkotás mozzanaia hiányzik tragikus hőséből. Ug)~anúgy, rniként nem köt dlnamitrudat la saját koponyája köré, Goderd meg sem próbállkivonulni a civiliz ációból, és laz erőszakra nem hősének tetteivel reagá I. Godard legfőbb vágya bevalloltan egy monum nlális, napokig, óvekig egyíolytáhan vetíthető híradó, s ha tetszik, filmjeit így lehet, Vlagy egyenesen így kell íe.Iogni. Egy híradó részleteikent. Híradó-íiknje valóban rnegszakitatlanul pereg most már 'a vásznon. Ezek la "híradórészletek" - inkább, rnint la nagygyűleseket, díszfelvonulásokat, logadásokat és szerződéskőtéseket, okoslan néző, zömök vagy nagy termetű álíarniérfialcat láttató .Jgazi" hínadók - kimerithetetlen kincsesbánvái lesznek a huszadik század második felét vizsgáló jövendő kutatónak. S ez ,a kuta tó - vlagy csak egyszerű néző - meg

Iogja bocsátani, ha Godard filmjei, s így la Pierrot is - néhol megszenvedi hína dómivoltát, talán nem áll össze úgynevezett "klasszikus, nagy rnűvé". A tengerparti jelenet forgatókönyv nélkül, végig improvizációval készült - mondja Godard egy interjúban. De talán éppen ezért dokumenIum-ereje íeledneteüen la filmnek. "Mondja, bolond vagyok?" - kérdi Pierrot-t la tengerparton e,gy dúlt arcú férfi. Hogy Pierrot maga bolond-e, v.agy ra világ laz, ezt la nézőnek kell megválaszolnia, mint már annyiszor. Godard maga is töpreng. Kisérleti művet alkotott, ha ugylan ügyes mcsteremberek nem járatták le ezt 13 fogalmat. "Azt rnondhatjuk - vallja hogy a Pierrot nem igazi film. Kísérlet csupán e.gy filmhez. S ez a film-kísérlet, 'azáltal, hogy befogadja laz életet, rádöbbent bennünket, hogy meg kell próbálnunk élni." Godard azóta továbblépett. Nem úgy, hogy lezárta volna la kisérleteket. Nem a súgók és la tanácsadók útj án, hanem a sajálján. "Valamikor, laz új hullám indulásakor, 'azt hittem - rnondotta - :a lrancia filmgyártás várát hatalmas rohammal be kell venni, és rninden megváltozik. lVlost elmondhatorn: a roham sikerűlt, la cibadellát bevettem, és most itt vlagyoik bezárva, a fiaiak közölt. gyanolyan rab vagyok, mirit ezelőtt, szabadságom annyi csupán, hogy eltűrik, ha 'a kanálllal dobolek la csaikámon ... lA film jövője az amatőrök kezében van, s rnost laz amatőr szót la legtágabb értelemben használtarn." Godard a Iöldkerekség összes Hollywood-ja számána maga is amatőr-.IA Pietrot után, la "szerelem és halál játékai" után a Chinoise jött, a Week-end, !a Gal saooir, meg la One plus one, olyan filmek tehát, melyeknek hősei már nem la szere lernmel próbálják me,gváltani sem 'a világot, sem önmagukat, olyan filmek, mely-

nek hősei la legpercnyibb pontossággal lépést tartanak ... - dehogy Néhány ütemmel meg is előzik a történelmet, a dinamitrudakat rnost már nem saját koponyájuk, hanem értéktelen és káros, szimbolikus Viagy nagyon is 1't'ező intézmények szétrobbantásána hozzák elő ra raktárakból. Ez la tör tén e lern , rnelyet laz új Godardhősök megelőzték, egyál talán nem lassú, maga is villárn-dinarnikájú. Felhőtlen boldogságot nem ígér, de a márnál egy tekintetben azért ernberhez rnéltöbb lesz: lehetőség nyílik a tettre, mint a nosztal,giával visszaálmodott klasszikus társad a Imi forradalmák idején. "Szer(kezet'eim vannak, rnelyek látnak, tapinuanak, hallanak, de ezek a ezerkezetek nem állnak össze egésszé" morrnolj a e,gy zer Pierrot. Viajőn ki, vajon milyen ernberfeletti hatalom akadályozza meg, hogy laz ember "szerkezetei" egésszé álljanak össze, emberré integr álódjanak? Ferdinand, hla lenne ereje, talán nekiinduina Ielkutatásukna. "Nem, ez mégisosak nagy marha ág" - döbben rá az utolsó pillanatban. és még eloltaná az égő gyújtózsinórt. Késő. Vagy mégsem? Igaz, Picrrot meghalt, de Godard életműve nincs befejezve, ogondollatilag is nyitott, új ösvényekre csaphat. Talán nem képes olylan könyörte'enül végigvinni gondolatait, mint va Ilott példaképe, Brecht. Azóta készült filmjei és talán rninden filmje hiányérzetet fo,g okozni, mínt a Bolond Pierrot. A kapitalista Európának még olyert évszázadok óta kijelölt pontjáról sem láthat rnindent, rnint Párizs, sőt sokmindent torzan kell látnia. Mégiis, hogy most már végleg Godar d-nak, sőt szócső-hőseinek adjuk '3 szót: "Sok ielenet hiányzik, de 'a hiányzó jeleneteket Bertolucci csinálja meg majd Rómában, Glauber Rocha Brazíliában, Straub laz NSZK-ban és Formari meg Jancsó Kelet-Európában." Bikácsy Gergely

BOLO:.JD PIERROT (Pier rot le fou) francia, 1965, R: Jean-Luc Godard; I: Lional White regénye nyomán J.-L. Godard; O: Raoul Coutard, Z: Antoine Duhamel; Sz: Jean-Paul Belmondo, Anna Karina. 39

ÁRTALMAS-E

VAGY

LELEPLEZÖ

A "DILLlNGER

HALOTT"?

A filmekneh is - a könyvekhez hasonlóan - sorsa van. Némelyek elsősorban nem azért keltenek [eltűnést, mert a műoészi kifejezés úiszerűsége, korszakalkotó jellege fúván egyre mélqebbre hatoló elemzést, hanem valamilyen tár adalmi jelenségről tett megállapításaikkal okoznak "botrányt", váltanak ki ellenkezést. Nem kell azonban a "botrány" hivének lenni ahhoz, hogy valaki hasznosnak ítélje az ilyen filmeket, illetve a körülöttük zajló vitái, hiszen olyan kérdések megtárgyalását teszik lehetövé, ameluekre ; másképp talán nem nyílna alkalom. E filmek közé tartozik - a jetek szerint, s ha talán nem is mindenűlt - a Dillinger halott is. Az itt következő vitában is elsősorban a filmben ábrázolt társadalmi jelenség értelmezése áll a kozépponíhan, illetve ef{y bizonyos iilmszemlélet, amely a műnek közvetlen mor ális hatást tulajdonít. E sokszor felmerülő vita téma melleit szioesen adunk helyet magával a filmmel fogla/hozó hozzászolásoknak is az ehhez fűződő kérdések további megtárgyalása érdekében. Pöttyös revolver Az ember hajlamos rama, hogy a világ jelenség it "világjelenségnek" fogja Iel, kezmi'kus-almoszférikus hatás eredményének, affé:2 modern csodának, amelynek mágiája megüejíhetetlen. Ez bizony ~gy van, mondja la modern ernber álmélkodva \Ilagy kőzőrnhősen, elidegenedés, elernbertelenedés, elgépiesedés, ez van ma a levegőben, mit lehet lenni. Hogy honnari került la levegőbe, a1i:g érdemes :gondolkozni rajua: ez van, tudomá ul kell venni. A szemlelök egy része vállvonással intézi el, más része szimpljíiká!ó rnagyar áz.atot prezentál, amely többnyire e két szóval kezdődik: hát persze. Eiemberlelenedé s? Hát persze, ha a termelés és laz érdek külön úton j ár. Kö40

zöny? Hát persze, hisz nincs hová fejlődni, rncgszűnt laz ambíció. Nem hiszek ezekben la sz implilikáló magyar ázatokban, magában la kozrnikus "világjelenségben" se nagyon. Ha egyetemi hallgatók Montpellier-től Pekingig a régi kultúrértékek pusztításával vannak elfoglalva, ez nem .Jcozmikus" világjelenség'és még csak nem is világjelenség, hanern itt kínos divathóbort, ott ideológiai baklövés, és míndenütt nagyon sok reá Iis-racionálils tényező idézte elő, amelyek együttvéve lazért tűrinek mágikusnak. mert bonyolullságukban nehezen - V3gy egyáltalán nem - fejthetak meg. A bonyolult ok-keresztrejtvény fejtésére

nem vállalkozem. csak egy rnotivumol ernelek ki, nevezelesen azt, hogy az íroda.omnak, a képzöművé zetnek. la zenének, ele la.án mindenekfelett la filmnek óriási szerep jut e "vHágjelenség" terjeszlésében, olykor előidézésében is. Es abbart 'az álhalánositásban is, amely la látványosat világmérelre nagyílja. Nem bec ülöm alá a hitványságot, de ha három siheder ledönt egy korlátot (speciel la Széchenyi- rnlék kőkor.áljának barbár ledöntésére célzok), kész az álta'ánosítás: a mai fiatalság ilyen. Sok mai Habairól ki kell jelentenem: nem ilyenek. Fe'nőttnél=-gyereknel egyaránt a kuriózum, laz aberráció látványosabb la normánál, szernet szúr, és hamis általáno iiásna ingerel. De nemcsak általánositásra: utánzásra is. Az elgépiesedés, elkőzönyösödés, eliásulás ragályos. Tanitható és 11nulhaló, arnellett furcsa rnódon tetszetős: mind több ember kedvét leli benne. Pedig valósz ínűleg kellemetlen állapot, tartósan nem is viselhető el. (tv\i'11den nemzedék kőnyle.en előbb-utóbb kinőni saját gyereksegel t,amel yek egyébkén l feltűnőert hasonlitanak rninden e'őző nemzedék gyerekségeihez.) Egyellen olylan bartalma van a közönynek, amely viszonylag kényelmes: a lele.őtlenség. Akik a kőzőnyhöz mor álís bázist keresnek, rendszerint osszelévesztik a szabadságot a íe'előtlenséggel, és ez nagy baj. A tanithatóságet szó szerint érlern. Köztudomású, hogy arnióta televíziós sportközvetítés Vian, la nagymamák is rnegtanu.ták a Iulball-szabályokat. Ez nem 'baj, kevésbé örvendeles a kr irni-filmek banltó szerepe. ám ez sem 'Versenyezhet a rnűvészi Iilrnek veszélyes hatásával. ha közőnyre oktatnak. Felnőttnek-egyereknek egyformán szólnak, de terrné zeténél fogva la íiatalság tanulékonyabb, nagyobb hatásfokkal veszi magára a jszerepet, amit a rnoziban elles. A megállapodott felnőtt vállat von, "hogy mik vannak", rnondja, és viagy tetszik, vagy nem tet zik neki ra film, de nem kölosönőz belőle életiormát. lA Hala l,ab baka t ellenlbén könnyen megerősítheti lele'ötlenség-vágyukban (persze elsősor'ban azokat, akikiben ilyen van) , sőt rábeszélheti la felelőtlen életformára, rníntegy szájukba adva la kiíozást: rnert u,gy:an

rni mást is tehetnék, ,hi z lám, ilyen vilá'g. De la világ nem ilyen, hanem soklé!e.

la

;\'13rco Ferreri új Ii.mje, a Diliinger halott példázze ezt. Nem, igazán nem akarok, Inem i mernék krilikál írni a Iilrnről, sokkal kevé bé ismerem azt la világol, amelyről szól, hogysem kriíikusan hozzászólhalnék az ábr zo.ásához. Véleményern persze van róla, minl nézőnek: tetszik Vlagy nem tetszik, ezt va.ahogy eldönli la néző, esetleg ilyen formában: tetszik is meg nem is ... Nekem via'óban tetszik is meg nem is: .a szebbnél ISzebb színes felvételektől meg la tüneményes mellék-ötleteklől el vagyok ragadbatva, a vonlalollságától, szuszogósságától kevésbé. De nem 'arról van szó, hogy a Dillinger halott, szép vla'gy nem szép, jó v'agy nem jó, hanem arról, hogy helytelen. Nem tudom helyeselni sem a rnuvesz: irányt, sem az erkölcsi (erkölc telenségi) ál'lás{og:,a Iást, amelyet képvi sel. Főként azért nem, mert laz átlagosnál rnegragadóbb film, nyomot hagy laz emberben, hatása van, és c!.z a halás káros. A filmben tudvalevően laz történik, Ihogy egy javlakombeli Iérfiú, Glauco, ide-oda rámol a szobájában, a kezébe kerülő ócska revolvert elmélyülten tísztogatia. ősszerakja. pirosra fesli fehér pöttyökkel, közben többször jóízűen rnegvac orázik, alig odafi gyelve televíziót néz, kisfilmet vetít (ez ad alkalmat 'a fent említett "tüneményes mellék-ötletekre) , 'a szornszédban egy ,nőt rnezízél tovább látszik a revolverrel. átsét;l a 'hálószobába, alvó [ele égét lelövi, 'aztán a tengerben lubickol (csodálatos sz inekl), felmászik egy hajóna, amelynek szakácsa épp meghalt, la csinos tulajdonosnővel egyetértő pillantást váltva elhajózik Tahiti felé. Emóció nincs a danabban. Glauco nem örül, nem búsul, nem lelkesedik, nem szorong; tulajdonképpen még osak nem is közörnbös: derűsen egykedvű. Cselekedeteinek nincs indítéka, és nincs célja, miniegy magálól történik rninden, és következrnényá nélkül. Lehet, hogy vallamilyen titkos jelrendszer, mély szirnbolika motiválja á-

41

tetteit, d ha így Vian, a szirnbolika oly mélyre rejtezett, hogy csak 'a beavatottak számána érthető, és természe Lesen tetszés szerint érteimezhető. Vagyis mindenkí azt o.vas ki la mély sz irrrbolikából, ami gusztusának leginkább megfelel. Egy elragadtalott olasz kr ilikus például ezt olvasta ki: "Nagyszeru és szigorú film ez ... a legszerencsésebb csillagzat alatt készí lelte egy olyari rendező, laki mindig következeles és lázadó volt... A szerző. egyelembertelenedő folyamatot rajzol meg, az "Iegydimenzió" egyszerű, megható nyilvánvalóságával. amire egy ig.azán tehetséges, fantáz.iadús ember jutott el, 'akin a gépi, automatikus világ aljlas rnódon erőszakot követett el, és laki tiszta véletlenségből eljut odáig, hogy önmaga ellen forduljon egy erőszakos cselekedettel. Ha megvizsgáljuk ennek I3Z erőszaknak az eredetét és okait, rájövünk jelképes értékére. lA feleséggyilkosság távolról sem a nőgyülö.etből eredő cselekedet, hanem felszabadílási aktus; végeredméntben la feleség már olyan volt, rnintha halott lenne, és ugyanez érvényes a férjére is." Nem 'akarok perbe szállni Ugo Casiraghina k ezzel az értelmezésével, noha 'a film láttán egy pillanatra sem jutott volna eszembe, '.hogy a pompázatos körűlmények kőzt (és úgy látszik, "igazán tehetséges,") Glaucón a gépi-automatikus világ 'alias rnódon erőszakot követett el. Bizony, nyomát sem Iáil arn ennek laz alias erőszaknak. mint ahogy laz önmaga ellen forduló erőszaknak sem, hiszen nem önmagát lőtte le, hanem la feleségét, ő pedig vígan e.hajózik egy' csinos jacht-tulajdonosnővel Tahitibe. Dehát ime, laz ilyen képletes jelrendszert -,sokféleképpen lehet érteni. Amin eltöpreng az ember,az az "elembertelenedés" folyamata és la ,,,felszlabadítási" aktus, ennek morális háttere és hatása. Mi lehet az, ami alól Glauco felszabadítja magát? Fog.alkoz.ásáról, életrnódjáró: keveset tudunk. A film e.ső néhány jelenete' egy kula óintézeíi laboratóriumban játszódik, 131101 Glauco .gázmaszk-kiserletet végez: gázzal telt kamrában egy ember van, akinek életét la gázrna: zk óvja meg. Ez persze megint szimbólum,lamint Glauco bé.ö

42

nitványa nyomban meg is magyarázz a: laz ipari társadalomban úgy él az ember, mint mérges gázok kőzt, a maszk kétes biztonságána hagyatkozva. A "maszk", ez a sokértelmű szó, tág asszociációs lehetőséget rejt magában; csak odavetőleg említem, hogy C. G" Jung szerint is örökké maszkot viselűnk, és ez la oly divatos lélektani szemlélet gáz nélkül is utal 'arra, hogy ravaszság kell az élethez. Hát még hla mérges gáz vesz körül bennünket! Féltehelően ez laz a plusz, amit .Jpari" korunk súlyosbitó körülményként sóz ,a nyakunkba. De ami la filmet illeti: groteszk rnódon itt nem G:,auco az, aki la gáz fenyegetésétől szenved, épp ellenkezőleg: ő dug va1akit a gázkamrába. Ha találmánya netán csődöt rnond, nem ő rnanad holtan a karnrában, hanem !3 kisérleti alany. Mégis neki kell f lsz abadibania magát? Rajta követ el 'az automatikus világ aljas erőszakot? Furcsa ... Amellett la jelek szerint Glauco nem az az ernber.jakit külőnősképpen rnegr ázna embertársának halála, hisz feleségét is oly szenvtelenül puffant ja le, minlha csak il diványpárnába lőne. (Ezen lehet lernérni a film alapvető hazugságát. Mert 'az igazság laz, hogy egy épeszű és tiszlességes ember ilyen zenvtelenűl la diványpárnat se lövi át.) Házasságáról sem tudunk semmit. Anitát, la feleséget, csak laz ágyhan látjuk, feje fái és altatót kér, azlán mé.yen alszik. Glauco híniaszékben elüldögél el "'ítte, rnűanyagkígyóval csiklandozza, az 'é.}atót játékos moz dulattal adja át, rádióból zenél la fülébe, légzését magnetofonra veszi és visszahallgatja - mindettől akár szerelhelné is, Hogy közben könnyedén mei4csalia Sabinával. attól is szerethetné. S;1já t kisfilmjén egy-egy vi Ilianásna fe: tűnik Anila, érzelmi hangsúly nélkü!. Amikor az altatót beszedi, lehúzza magáról la hálóinget; derékig - a paplan alatt bizonyára tovább i - rneztelenűl fekszik az ágyban, G'auco erről tudomást sem vesz. Ezzel laz elég primitív szimbolikával hozza la rendező a nézők tudomásána, hogya fele ég erotikus vonzása már nem hat férjére. Semmi szolcat'an nincs ebben, idősebb f' r iek á lta lábari nem szokbak extázisba esni attól, ha feleségük keblét futó-

ma

lag megpillanlják. De hallga 'suk c 'ak újra Casiraghi értelmezé ét: " ... vég redrnényben 13 feleség már olyan volt, mintha halolt lenne". Minlha halott lenne? J ersze c ak G'auco szemponljából, rner! elkepzelhelő bármily ritkán gondolnak erre a filmrendezők - elképzelhető, hogy Aniiának is van magánélete, egyéni ége, lelke, sőt teste ils, é önmaga számára Ariita éppen éggel nem olyan, mintha haloll lenne. De legyünk nagyon engedékenyek. Anita nem vesz részt a férj ludományo munkájában, nem ve z részt játekában em, vacsoráját igyedül fogya zlja ,a férj, é kénytelen alvó íc!e égél megc alni a cinos, fialal, érzéki abiriával (aki még c ak nem i "be!' szer Ime, noha közeledé él sziv en fogadja}, miközben nil.a bájai hidegen hagyják; ennél több ro zal zegény fAniláról nem

tudunk ös ze zedni. 'os, Ariita meghalt lauco z árnára, 'a hajdan bizonyára forró szcnvedély kihűlt ... mi a l endő ilyenkor? L lőni az as zonyl. Gyors és kényelmes m goldá ; néző é krilikus nem törődik 'él rncl'ékszerep ővel, hiszen az ak statiszta, a .Jö.szabadításí aktus" kcl.éke. Nem tudok lelke edni ezért a ge zlusérl. A fölszabaduláshoz elnyomás kell, vagy galább korlátozá, ám Glaucót 'a világon senki nem korlátozza semmiben. Mi alól akar fölszabadulni? - oba egyáltalán igaz ez a Iö'szabadításiaktu . Azt híszern. nem igaz ; Ir e rend z" egyszerűen rábízlia 'a közön égre meg a kr itikusokna, álmodjanak be.e a képeibe ideológiát. rnély bölc e éget, korszeru lélekrajzol. lázadó szociológiát, maga zlos filozófiát, ernberlelenedésl 's fel zabaclulá t, vagy amil akarnak. .. Miért kívánjunk ennél többel

a modern Iilrntől? Van benne erotika, molivállatilan feleséggyilkosság és frappáns közönyös ég -- ~ többi a közönség dolga. A fe.eséggyilkosság arnúgy is divatos téma a modern drárnában. (Azelőtt is előfordult, lásd Olhello.) Hirtelenjében c ak három példa jut eszembe: egy kitűnő olasz film Mastroilanni főszereplésével, a Válás olasz modra, egy érdekes Ugo Betti darab, A 44

játékos, és egy hálborzoglaló amerikai TVjáték, amelyben laz üzletember bérgyilkossal öleli meg nyomorék feleségét. Csakhogy ezekben a gyilkos ág megkapla drá" mai moliválását, író és rendező nem bújt ki laz értelmezés felelőssége alól; és ami lán még fontosabb: la bűntelt nem oldódott fel az engeszlelő "hát persze"-ben, nem nyert icleologizáló fölmente t a .Jelszaba-

clu.as t' li t anrneseje•. 'b en. J ogos t'ema la fl' e eseggyi'kosság, hogyne, de drámai téma, tehát indulat, érzelem, belső konfliktus, külső összeütközés, lelkiismereti vívódás, két szóval történet és háttér tartozík hozzá, puszta egykedvűséggel nem indokolható. EIS ha az egykedvű Ie.eséggyilkos végül mennybe sz á.l - vagyis osoda-jachton Tahitiba haiózik -, ebből a naiv néző csak arra következtethet, hog'y la megunt feleséget meggyilkolni cé.szerű, sőt dicső lett.

tartásos lassúsággal la lány mezielen hátára csorgatja, s onnan lenya'ja. Elembertelenedé nek, elidegenedésnek semmi jelet nem adja ezenközben, nagyon jóízűen nyalja a mézet meg .a lányt. A jálekossága is életművészre vall. Ahogyan elszónakozik a rozsdás písztollyal, darabokra szedi, olajba ázl atja, körömreszelővel pucolja, aprólékos gonddal összerakja, pirosra festi, fehér pöttyőket mázol rá, hogy igazán olyan legyen, mint egy gyermekjáték, de mindezt oly -hosszadalrnasan, hogy la néző közben elunja az é:e. em lehet elismeré.s nélkül emlékezni lét; mégis, rnindez nem egy elkeseredett, G'auco vacsorájára. Michel Piccoli. 'a kié.elunl, haláipaszánt ember gyötrődő tevétűnő szfné z, valósággal remekbe vacsorakenységc, nem is egy gyilkosságna készülő. zik. Piros kötény t köt maga elé, ingujjáí e.ernberte: enedel t J-ény bosszú tevékenysége, felgyűri, a hatalma vörös karajból kívászó sincs róla: egy nagy gyerek [átszik, Hlatos szeletel kanya rit, szakérte.ernrne) pá- lálhatő rnűé.vez eítel, la 'kezébe kerűlt játékco.ja, ízesíli, sz aglássz a, ízleli, tálalja 'az szerrel. A megszárad t, pettyes ~Iabdaszeríí ételt, rubinszinű bort tölt hozzá, .a néző revo: verrel tovább j á tsz ik, CI ugókat rak szinte érzékeli laz illatokat és zamatokal. be.e, és cé.ba'ő .a szeba fantasztikus figuG'auco elégedettségét is, laki ez alkalomráina. mal .kissé felenged egykedvűségéből. SzemAzérl részlelezem ezt, hogy nagyon vimelláthalólag joizuen falatozik. érzéki lágossá váljék: elemberte'enedesről nincs örömmel kortyol; la rendező nem íukarkoszó. em ia társadalom, sem a gépek, sem dott e hos zadalrnas jelenet apró részletei'a 'háborús fenyegetés, em la jó.ét, sem la vel, nyilvánvalóan tudatosítani óhajtván, nyomor nem követett el semmit ez e.len !3 hogy nem akármilyen ember 'akármilyen játékos életművész ellen - vagy ha lkőétkezéséről Vian szó, 'hanem egy életműoé z vetett, ezt a film írója és rendezője ügyehozzá mélló Ialatoz ásáról. sen titkolja la néző elől. Igen, életöröm és elégedettség sugárzik Akik az elmebetegeket csak bolond-vica ía íatoz.ásból, és nem árt ezt hangsúlyozcekből ismerik, gyakorta gondolják, hogy ni, iamikor azt halljuk a szegény Glaucóa logi ká tlan cselekvés laz elmcha j j el lernról, hogy az 'automatikus világ aljas mózője. A skizofrénia -e szakemberek szádon erőszakot követelt el rajta, (Sőt, Oa- mára oly homályos kórkép - nagyon disiragní szerint szinte már meg is halt.) valossá váll korunkoan, nemcsak mint beErőszaknak biz itt semmi nyoma.azt esziktegség, hanern mint társasági téma és rnint iszik, amit akar, láthatóan élvezi·fa frizsimagyarázó elv is, Beszélnek alársadalom dert, a serpenyőt, a villanytűzhelyt, 'az skizofrén iá i á ról, korunk skizof réni áj áról; autornatjkus világ aljas erőszak-eszközeit, rnagye rázz ák az élet vagy la rnűvészet aba zamalokról nem is szólva. Talán az :a szurditását skizofréniával. Erdemben nem baj, hogy egyedül kénytelen fogylasztani tudok ehhez hozzászólni, csupán 'azt 13z dús lakomáját? Semmi jel nem rnutat arra, ,aggályl velem fel: vajon elősegíli-e egy ,hogy efelett bánkódnék; egyébként rnegkibonyolult je'enség megértését laz, ha egy nálhatna a feleségét is, rnint ahogy hamé g kevésbé érlelt jelens'éggel magyarázmarosan megkínálja Sabinát. Később zuk? ugyanis újfent rnegéhezjk, görőgdinnyét Ha pedig va.aki G:lauco íe'e éggyi:hoz elő, guszfussa] kanalaz za, maid felkosságátskizafréniá\nal akarná magyarázvonul la dinnyevel Sabina ágyához, saját ni, ez ellen a skizofrének nevében-határoloanalával eteti a lányt. Aztán az jut zettan tiltakozem. Bizarr cselekedeteket eleszükbe, hogy rnczet egyenek, a rnézelszerkövetnek néha, de miridaz, amit a filmen 45

látunk, tökéletesen idegen tőlük. Ilyesmire csak normális iember képes. Miért vettük át ezt a filmet? - kérdezte via:,aki az előzetes vetítéskor. Vá la sz: "A film kiválóan érzékelteti azokat ta problémákat, amelyek la tőkés országok han a halladó értelmiséget la fogyasztói társadalommal kapcsolatban foglalkoztatják." Lelhet, ehhez nem értek. lA választ mégsem érzem egészen kie.égitőnek; nálunk lehetőleg el kellene kerülni, .hogy a haladó értelmiséget ugyanilyen problémák - és megoldások! - Ioglalkozta sák.

Két igazán kitűnő színé z játszik a darabban, Michel Piccoli elejétől végig ,a szinen Vian, valósággal övé 'a darab; minden rnozdu'ata hibátlan és megnyerő. A nők kedvence ő, megpillantásakor a lelkes mozil á togatók ext ázisba esnek Hogy ,a férliaknak is jusson hasonló csemege, Sabina szerepét Annie Girardot alakítja. Jelentéktelen szerep volna, ha nem ilyen tüneményes egyéniség játszaná. Csak pár jelenete varr, egy telefonbeszélgetés, egy csábtánc és la rnéznyalásos ágy jelenet. lA telefonbeszélgetés orrasi 'alkalom arI,a, hogy egy szinésznő rnegmuuas 'a, rnit tud. Csupán válaszaiból, moz dulataibó] tudjuk, hogy udvarlójával beszél, laki e Késő éji órán néhány bókot sug a fülébe. Szavakkal Girardot ,alig vá'aszol, inkább apró nyögésekkel, sóha iokkal, finom lelnevelésekkel. búgó torokhangokkal, de la hozzátarlozó mirnikával együtt ez tökéletesen e'egendő ahhoz, hogy la szerelmesek meghilt párbeszédének bájjal és eretikával telt hangulatát úgy osorgassa la néző.érzékeibe, rnint késöbb Glauco 'az ő hátá a a rnézet. Két ilyen nagyogó szinész személye és Ferreri káprázlatos rendezése ér thetővé teszi az idézett olasz kritikusnak azt 'a véleményét, hogy la íi'rn gyönyörű és szinle tökéletes .. Csakugyan szinte tökéleles, ám ez a szinle többet rejt magában, mint valami szóra lalig érdemes apróságnak a hiányelását. Vagy szóra lalig érdemes apróság 'az, hogy ennek .az egész gyönyörűségnek semmi értelme? Sőt nemcsak értelme ninos, létjogosultsága sincs. Nem J'•.1arco

azért, mert ami szép benne, laz l'art pour l'art szép - én volnék laz utolsó, aki ezt kifogásojná -, hanem rnert aszépséget a hamisság szolgáhal ába állítja. Végtére, akár akar va.arnít mondani filmjével a rendező, akár Illem akar, szükségképp mond valamit - de mil? Csupia talán-ra kényszerülűnk: talán .azt, :hogya jó: é l és a siker elveszi 'az élet értelmét (nagyon szornorú volna, ha csakugyan így lenne), talán .azt, hogy 'akinek rnindene megvan, az Ie.előtlenné válik, talánt azt, hogy az élet olyan játszadozás, amelyben rninden meg vian engedve, talán azt, hogy semmi sem érdekes, semmi sem érdemes ... Vonakedva írom le ezeket la követikeztetéseket, egyáltalári nem meggyőződve arról, hogy la rendező egyetértene velük De magára vessen: miért tartja tilokiban az intencióját? Felteszem, hogy pusztán mcderneskedésből. Ez most amolyan "sikk". Lehet maradiság la részemről, de jcbb szeretem az olyan műveket, amelyek elárulják, miről szólnak. J::s hla méglannyira divatos is :a semmi, jobb szerétern 'a semminél a valamit. Pontosan szólva: nem imponál, ha va'aki bármily ragyogóan tudja ábr ázo'ni a semmit. Ana gyanakszom, lazért teszi, mer t nem 'képes a valami ábrázolásána. Például azért nino benne dráma, rnert nem tud drámát írni. Mit tesz hát? Szívdög:esztő színészekkel érdek s jeleneteket adat elő, és így szól: Háhá! itt a dráma, csak ti nem veszi tek észre! E Irej tve la mélyben a nagy értelem! ügyes do.og ez, jó trükk. A szerző föladja a leckét, s .a háttérben kuncogva lesi, hogyan magyarázzák meg la kritikusok, hogy ő mégiscsak z eniális. Nem jutott semmi laz eszébe? Dehogynem: ez a trükk jutolt eszébe, a többi ,a kritikusok dolga. Bizton sz ámíthat arra, hogy óriási dol:gokat fognak találni ott, ahová Ő semmit sem tett, Figyelj ük cSIaik laz elkövetkező filmsa j':ót: rni minden fog a Dillinger halott-ról kiderű.ni. Hogy emberi 'kérdések kendőzetlen Jeltárulkoz ása; hogy az önkifejezés igénye kegyetlen őszinteséggel párosu.; hogy egzisztenciális fenyegetettség vian benne és belső mozgás, 'hogy egy önmagát meggyalázó világ látomásos kiieljesedésc; Ja személyiség kibontakozása 47

lársadalmi

ősszefüggéseibe \nan ágyazva. .. é akinek végképp semmi sem jut eszébe róla, az elsüti la rozsdás nagyágyút. la kispo.gári világ le.eplezése. Akinek tetszik azt rnondja majd: persze, la sznoboknak nem tetszik. Akinek nem tetszik, azt monda majd: persze, a sznoboknak ez tet-

sz ik. Ki rnerné bevallani, hogy nem érti? Mjcsoda szegénységi bizonyítvány ... Dc azt hiszem, sz ánalrnasabb szegénységi bizonyitvány lesz azoknak a magyarázkorlá513, 'akik mind értik, így vagy úgy, vlag'y amúgy, 'Vagy ellenkezőleg, és egyre bonyolu.tabb szakkifejezésekkel. Benedek

István

CSAK EGY REVOLVER

VOLNA

A VÉTKES?

A mozi még százéves jubileumáig se junöm nekem is könnyebb volt, rnint - legtott el, la Iilmkr itika pedig még hozzá ké- alább írásban - megszabadulni tőle. Ez pest is la csecsernőkorát éli, ám viszontagazonban már privát ügy, 'aligha érdekli az ságos történetéből egy filológus éppoly rnuolvasót. De bármi legyen is laz efféle bulatságos - és épületest - gyűjteményi tudkott kr itikák rejtett indítéka, álljon Ibár na ősszeszerkeszteni, mint volt 'a "Megbuszerzőjük a rnűveltség, erudíció és szakmai kott zenekritikák". Párszémelvénnyel matájékozottság degkülőnfélébb foka in: módgam is szívescn szolgálok laz esetleges válszerük, szerkezelűk kőnnyű szerrel közős la.kozóruak a tulajdon rővidz.ár lataimkép letbe fog:llaIható. ról se [e.edkezve meg, Egy impozáns el.yolc évveí ezelőtt történt, hogy némeíuluatásban például Pirjev Szibériai rap- hány elvetemült fiatalember, akiknek már szódiá-ját emeltern a szovjet filmművészet korábban is meggyűlt la bajuk la rendőrcsúcsára, J 948-ban, la Fórum folyóiratban. sé,ggel, taxisofőrők leütésére és kinablaAki elo! assa, nehezen hiszi el, hogy vasána specíaliz á'lta magát. Történetesen ,a.;';ló] ában émelyített a herva tag bájú hősnő kortájt mulatták be Visconti híres fi,lmjét, gurgula szeme, a hős szjnpadias dek'arnáa Rocca és fivérei-L És a film tírténetesen lása, a hálború utáni épitőrnunka eloperetnem t tszell Paál Ferencnek, a Magylar lesilé e, :a szocialista realizmus eimén elernzet ki tünő p ublicistáj ának A bűn tett adott hollywoodi sablonok Ám a 'korabeli és a ,f,j'lm között összefüggést találni egy Iszokások szer int la magam finnyás és ronpillanat műve volt, és 1961. november 28tolt ízlését fogl-am inkább gyanúba, megán meg is jelent la csaknem kolumnás figyőztem magarn arról, hogy a vélernőlippiloa, Rocco és la '[,aximerénylők CÍmmel. nyernnek laz ellenkezője igaz, és ezt 'a fő- fv\ég jó, 'hogy Nagy Péter két map rnúlva benjáró kritikusi bűnt rní mással is prómegkérdőjelezte ,a cimet és a szerzö perIbál tam volna igazolni, rnint a ,film - föl- zekuíor i érvelését. Iólelezetl - nevelő ha tásával ? Találóan jegyzi meg ;..JIagy Péter, hogy A pé'da, mírit tudjuk, nagadós volt, és laki éppen bűnőzni akar, annak akár la Szent a rossz szokás különböző fokon és formákBiblia vagy la Csendes Don is 'a kezébe ban máig visszakis 'rt, Abból a régi bírákerülhet - elvégre azokban is akad épp laíból, haszta.an próbá lnárn szépiíeni, elég gyilkosság és erőszak. Bizony szomovilágosan kiolvasfható la jellernhiba. Rájönrú világra' virradnánk. ha Goethét tennénk 49

felelőssé la Werther-mániákus öngyilkosokért. A mi szempontunkból azonb an még érdekesebb, arnire N agy Péter nem tért é.s nem térhetett ki: az [abszurd kriíikai konkíúziók kulosa ama bizonyos közös iképlet. Mint az én régi irásomnak. a Paál-cikknek is jellemzője 'az, hogy a kri tikus nem érti, vagy rosszul érti la bír álandó művet, vlagy legalábbis bizonytalan e maga érve.ésé ben, és erre egy műoon kiuiili kapcsohatban keres ,fogódzót, mely kapcsolat, hogy filozófiai műszóval éljek, abszolút "irreleváns". M.agy;arul: önkényes, vialó j ában Inem létező összefüggés.

A "meglbul<ütt zen kr itikákból" ugyanezt él képletét vonhaljuk el, kivált la rnodern zeneművek esetében. E párhuzamot azért hozom elő, rnert ma már könnyű eldönteni, Bartók volt-e romlott a Csodálatos mandarin-b'aln, Sztr avinszkij-e, rnikor nem átallotta vidám "Ibuffo"-hiangzaldk kíséretében legyilkolni 'a reménytelenül szerelrnes, megcsalt Petruskát, - vagy pedig la kritikus, aki ezzel a váddal akarta kisőpörni e két művet a zenetörténetből. lA süket zenekritikuson, az analfabéta irodalmáron ma már rnuhatunk, a vak filrrrkritíkus azonbari rajongjon bár Vlagy szidalrnazzon világszerte kulcsfigura még. Eljárásrnódja rendkívül ragályo , rnert 'a közhiedelem szerint a filmet rnindenki látja is, aki megnézi, holott írásos bizonyítékok törneget hozhatnám föl ennek cáfolatára. Amint Pa ál Ferenc eseteben láttuk, 13 bajt igen okos és rnűvelt ernberek is könnyűszerrel elkaphatják, elég hozzá egy véletlen koincidencia, egy, 'a maga idejében és nálunk szokatlanul 'ható, a polgári életforma brutalitását nyíltan fölszíme hozó film bemutatójálnak és e.gy bűncselekménynek az egybeesése.

Benedek professzor (kell-e rnondanom, hogy egyéb írásait, kivált .a Sernrnelweisséletrajzát, milyen nagyna becsülöm?) jóval óvatosabban és ősszehasonlithatatlenul árnyaltalbban Iogalmaz, cikkének alapozása azonban laz ősszetéveszthetésig egyezik 13 Paál Ferencével. Önmagában igaz oktfej50

tés arról, hogy la tömegkommunikációs eszközök nemcsak .Jcommunikálnak", hanem bizonyos társadalmi j<elen ségeket gerjesztenek, "ta'nítanak" is, Iutballsz abályokra és bűncselekményekre, s ezzel rnáris la témánál vagyunk vagyis la soros áldozat, Marco Ferreri íilmjénél, la Dillinger halottnál. M.iután e Jevezetéssel egy zsákba varrta a Iulballkőzvetitéseket, la krirniket s ca vitatandó filmet, bátran neki lehet vágni az operációnak. Az aljazatra itt épül fel relorikából, egy kritika kritikájából, la film egyes cseleleményi részlebeinek leírásából , továbbá szertelen reflexiókből laz I3Z impozáns, de módíelett ingatag boltozat, amit ha pszidhológus volnék, laz "értetlenség kompenzálásának" neveznék. Am szerzőnk a pszichiáter, így neki jut eszébe szegény Jung professzor, meg' la skizofréniamindjárt tiltakozék is la skizofréne'k nev~ben la film ellen, "Bizlarr cselekedeteket elkövetnek néha, de mindaz, amit a filmben látunk, töké'etesen idegen Itőlük. Ilyesmire csak normális ember képes", mond Benedek István. Hihetünk neki, hiszen egy egész regényt szentelt - A három ing-et -la skizofréniás gyilkolási kényszerképzet ábrázolásának Mindez nem óvja meg attól, hogy megmaradjon a Paál Ferencnél finomabban fogalmazott, de az övével lényegében azonos konklúzió mellelt: "nálunk lehetőleg el kell 'kerülni, hogy a haladó értelmiséget ugyanilyen problémák és megoldások! íogűa} kozbassák." Vagyis tán mégis hasznos volna la Dillinger-t betiltani. E hatásos érvelés szirnptomatikus belső ellentmondásaira nem nehéz rábukkanni. Szerzőnk bejelenti, hogy nem tud és nem is akar kritikát írni a Iümrö), majd pál' bekezdéssel odébb mégiscsak kritlkát ír a Iilrnről. Bejelenti, hogy nem akar perbeszállni laz Unita kritikusának, Ugo Casiraghínak rajongó bírálatával.azután oldaliakon át mégis perbeszáll vele. Olyannyira, ho.gy nem is a filmmel vitatkozik, hanem avval, lahogyan Casiraghi látja a filmet. A kommentár és a film közti kűlönbséget megint nem veszi észre, illetve la kr itikus mondanivalóját föloseréli 13 rendezőével, a rendezőét viszont la film főhősével. és így tovább. Mindebben nincs semmi cso-

dá'~latos, hiszen kiderül, hogy Benedek voltaképp el Stem döntötte, hogy tetszik-e neki a film, vagy se, szóval nem tudja, hogy hányadán áll vele, tőle lehet szép vagy nem szép, jó vagy nem jó, vlagy akár "szinte" remekmű, egyedűl la vaskonklúzió a fontos, hogya film .Jielylelen". Hogy egy film, amiről nem tudtuk eldönteni, hogy esztélikiaillag rnilyen, miképpen lehet "helytelen" (Paál Ferenc még "árbalma t" mondott) , laz Benedek Istvári titlea marad. Szetintern, ha a Dülinger halott jó film, nem lehet ártalmas, mert rninden műalkotásra áll, amit Németh László "Berzsenyi ürügyén" az irodlalomról mondott: "Az irodalern !a szellemi vívmányok szakadatlan sora - éppúgy, rnint a tecbnil a a íechnikaiakó -, s ahogy az aszpirin, de még a nitroglicerin se maradi, úgy a jó irodalom se lehet sohase 'az ... Manadi,ak az irók csak azzal lehetnek, ami mint irodalom is rossz bennük." Kárt is csak azzal okozhatnak, tenném hozzá. Benedeknek tehát azt kellene bizonyítania, hogya Dillinger halott rossz film, és ezért helytelen. Min! céloztarn rá, meg is kísérli. Sokna azonbari nem jut, rnivel egész okfejtésének a tengelyéJben nem la film 'áll, s 13 szöveg tüzetesebb vizsgálatával kiderül, hogy magáról .a filmről esik a legkevesebb szó. Ehelyett Benedek - leplezetlen gúnnyal - elmondja a cselekményt. Gondolkozó ember létére főlmerűf -benne, hogy netán a főhős furcsa tetteit valami titkos sz irnbolika rnotiválj a, ám e föltételezé t nyomban elutasítja magától, rner t eszébe jut Ugo Casiraghi, akinek szerintern is önkényes kommentárjából - tehát nem a filmből - azt a következtetést vonja le, lhogy 'a Diliinger halott tetszés szerint éríelrnezhető. Igaz.a van, Iam ikor Casiraghi pszicholcgiz.áló és "marcuse-izáló" kommentárját elutasítja. A íöhősön vialóban nem követett el erőszakot senki. Ezt azonban la rendező sem állítja, sem szóban, sem képeleben. Nincs tehátsemmiléle "lilkos" sz irnbolika, de arnikor ott van 'a vitapar ínerem orra előtt, néhány gázmaszk képében, rnindjárt a film elején, akkor e maszk szimbolikus értelme ellen tiltakozik. Ezuttal viszont az egyik mellékszereplö kommentárj át veszi készp én znek , tudni iII ik,

hogy laz l-pari társadalomban mindannyiunknak álarcot kell viselnünk. Hogya gázmaszknak ezen fölűl még nagyon is kézerrfekvő és közvetlen pol-tilcal jelentése is lehet - háborús fenyegetés, mergezetiség, erőszak -,laz [ől em ötlik Benedekben. Ped ig a rendező éppen erről beszél! Erről beszé l a gáimalSzk-motívum visszatérése a film első lhmmadában, majd pedig laz ominózus "pöttyös revolver", arnivel a hős oly kedvére játszadozik, mielőtt unaimában lepuffantaná la feleségét. Benedek éppen csak utal Jung elméletére, én is 'pp csak utalok rá milyen kedélyes-en, játékosan mázolták Iföl az larner ika i katonák Rita Hayworbh bikinis képét - laz első atombombána. Filmen kivüli bizonyíték? Korántseml A 'pöttyös revolver, !a gázmasz-kok és az atomháború 'kapcsolatára maga a rendező utal, már a [ilm címével, még inkább la kulcsponira helyezett hiradóbetettel, melyben la híres arnerrkai :g,engszler, Amerika első számú közellenségét. la rendőrség tőrbe csalja és szitává lövi, rnert törvényes úlon koptelen ártalmatlanná lenni. Benedek Istvánban is felötlik persze la rendezőnek ez a szinte brutálisain feltűnő célzása, ele rnivel a 1ilm főhőse alig figyel oda, a kritikus ezt csak ,aH-éi-e .mellékötletnck" tekinti. Vigyázat, itt még az elemi dramaturgiai szabályoknál tartunk - annak la csehovi tételnek egy variációj ánál, hogy ha egy dar ab elején pisztolyt látunk, lannak a végére el kell sütnie. Ferreri rnémöki pontossággal - ha tetszik, örclögi kiszámitottsággal - e szerkezeti alapelv szerint komponálla a filmj-ét. Es ez la 'precizitás is szorosan összefügg a rnondanivalójával, amit dehogy is rejtett kiismerhetetlen mélységekbe; e preciz itásnak funkcionális szerepe Vian annak a "val:aminek" 13 íelszjnre hozásában. amit Benedek nemcsak hogy nem vesz észre, de még a létezését is kétségbe vonja. Ez ,a ,,\~allami" pedig az, hogy a "W-éli társadalomban", egy céltalanná vagy öncélúvá vált életformában (mely 'a fenyegetésnek 's 'az erőszaknak köszönheti létrejöttéL) ,aikkor is kerül valahonnan fegyver la ,gyilkolásna, ha mindenkí fürdik a békében, a boldogságban é az unalomban. Es ezen a síkon édesmindegy, hogy az 51

fegyver egy jómódú polgár lomjai közül kerül elő, vagy valamely hadianyagraktár mélyéről, ócska pisztoly-e, vlargy hidrogénbomba, laz unt feleséget írt ják-e ki vele, vagy az unt emberiséget. (A "pars pro toto" elve majdnem egyidős 'a rnűvészeltel. ) Ferreri, :ha nem is szájbar ágósan, de bizonyíthatóan ezt rnondja, hősének ábrázolásával, filmje íölépitésével, s nem utolsósorban la képeivel. Glauco teljes rejtély Benedek professzor előtt: ő maga tán vonzó, tettei, illetve tétlensége, különc bolondériái visszataszílóak, s la professzor óriási pszichc'ógiai fölkészültsége sem elég arpa, hogy ezt laz ellentmondást föloldja. Glauco azonban vagy egy fél zázada "típusos eset", ha nem is-szorosan idegkoruani értelemben. A modern szellemi élet egyik kulcsíigurája - róla beszél Huizinga a "Homo ludens" -ben, laz Ő egyenesági ős éről írt regényt André Gide a Vatikán pincélben. Bizony, Laícadlo éppoly hidegvérrel löki ki 'a vonatból jámbor útitársát, ahogy Ghauco lepuffant ja a feleségét. Most Benedek professzoron a sor, ha következetes akar lenni, hogy Ferreri után Girle-del tegye ugyanezt. Mert ami szemleleti KÜlönbség Gide és Ferreri közölt Vian, hát föltűnőert az utóbbi javána. (S persze a félszázlad javára is, mely e hőstípust végső kjíejleteben fölmutatta.) Gide borzadva is gyönyörködött szőke Laícadiójában, Ferreri a legrosszabb esebben is legföljebb kőzönyös a maga hősével szemben. Mindene etre, elidegeníteni akar tőle. Mégp·edig azért, mert laz "lact ion gnatuite", az ingyenes, logilcai'ag IE. nem vezethető tett analizise - eredete és kővebkezrnényei foglalkoztatják, más szóval nem nyugszik bele, hogy e teltek a társadalom szempontj ából nézve is "ingyenesek", okta Ia111 ok lennének. Szomorú, hogy erre éppen A három ing szerzője nem jött rá, pedig, mint egyéb írásaiból bizonyosan tudom, nincs lényegi különbség az ő álláspontja és Ferrerié közölt. A Diliinger halolt ugyanis az "ingyenes tett" mögőit föLfedezi, s pontosan diagnosztálja la személyes és társadalmi kód: la céltalanságot, rnint "condition antihumaine"-L Ehhez Ikeresve se talál/hatolt vol-

3

$2

na alkalmasabb hőst Glauco-nál, :akinek a körülményeiben - akármennyit gúnyolódik ezen Benedek - még a kényszerűség rnotivuma is fölsejlik: tehetséges, jobbna hivatott ember, akínek -gázmaszkokat kell Iormaterveznle, ma békés, holnap tán háborús célra, laki a hajliamai ellenére él, s la rnestersége üres és értelmetlen rutinná vált. Álliapoláról és körülményeiről a film szinte már túlzott rigorozitással tudósít. Súlybahariul lebeg az űrben, de valahol, rnániává korcsosulva, él benne vallami tevékenységi vágy. 19y aztán elég egy vla:gy két véletlen, hogy ingatag egyensúlyából kibillentse, s la céltalanságból la személyes öncélúság pályájára lódiísa. Feltűnő, hogy Ferreri hogy halrnozza a véletleneket, s e véleilenek során, Michel Piceoli ragyogó játéka segitsóvével, hogyan tárja fel a hős valóságos természetét. Az asszony csak hideg vacsorát hagyott, Glauco pedig szeret enni, s főleg kuktálkodni. Hogy kigyúl la szeme, mikor a hozzávalókat összekeres·géli. S la gázmaszk-epizód undorító kékeszöld meg székletszineivei szemben hogy kigyúl a konyhában a vörös sz ín - lázadás, szabadságvágy volna, ha nem mcsterkél t Ihangula tvrlágitás lenne. Különös vörös fényben éznek azok ra Iilmképek is, amelyeket Glauco 'a nászútjukon fölvett és most urialmában levelit, Benedek István szerint "érzelmi hangsúly" nélkül. A rendező "hrangrSúlY1a" azonbari átüt hőse közönyén. Az egyik kép például egy bikaviadalon készült. Ez a hamis szinezésű felvétel, a vetítőgép előtt bolondosan gesztikuláló Glauco árnyképével. laz asszorry egy tiltakozó mozdulatával: 'a Dillingerről szóló hiradóképre "rímel". Annak ugyancsak széklet-bamája viszont, meg az egész abszurd histór ia, hogy 'a rendőrség gengszler-módszerekkel 'kénytelen végezni egy ,geng;szterrel - laz indító képpel Vian szoros asszociációs kapcsolatban. Tegyem-e még hozzá, hogy laz ominózus pisztolyt is pirosra lakkozza Glauco, fehér pölyökkel. S vérvörösben lángol la zárókép. la Tahítibe induló jacht - s az előző képsorok rigorózus realizmusával szemben maga laz irlóztaló és giccses fantazmagória: óriási, valósz.inűblenűl nagyna dagadt napgolyó, a vi-

lorlák fekete szárnya: együtt la rneseilluszvolna vele. Talán rnint psziohiáternek, sitrációk primitív szecessziója s a hős titkos került volna bebizonyitanja, ho:gy IéIZ "inábrándjának lehetetlensége. Benedek Istgyenes tdt" .Jogíkája" más, \nagy nincs vánnak azonban nem tűnik fel ez a hirteakkora jelentősége a rnodern társadalomlen, valósággal ordító stilusvábí ás. "A naiv ban, mint ezt Ferreri és még sokan mások néző 'ama kővetkeztet, hogyamegunt fe- feltételezik Vitatkozhatott volna a rendeleséget meggyilkoini célszerű, sőt dicső zői szkepszissel, hogy la mai intellektuel lelt" - írja. Ferreri viszont arra "követhelyzetét tökéletesen berendezett és tök 'lekeztel", 'hogy "T[alhitj,be" - 'ha tetszik, la tesen hermetikus kelepeének mutatja, ahonszabadságba - eljutni még az erőszak nan nincsern ésszerű szabadulás. A képek árán sem lehel, s az a birodalom, mely ra rnindenesetre nem beszélnek alternatív hős előtt így megnyílik, már laz őrület, az m~g() ldásról. Esztéti kailla g gyümőlcsőzö abszurditás birodalma. Pontosan jelzi te- lett volna, Iha kiderül, hogy rnit is ért Behát, hogy mi 'a valóság, és hal csap át la nedek Istvári 'a film "oszuszogósságán". képtelenségbe. Ám hiába jelzi, 'ha a "naiv iogy csak [azt sikerült megtudnunk. hogy néző" nem figyel oda, annyira sem, hogy unta a filmet. Szíve joga: sokaknak Csea film szigorúan analitikus és objektív ábhov is kininhabatlanul unalmas. Tény.hogy rázolásanódját la tudattahan kivetítésével kea Iilrn tempója szokatlanul lassú, s Ferreri veri össze, és Fellini "proje:kdós", szürkülönlegesen visszata zitó hatásokkal is realista jellegű ábrázolástechnikáját kéri gondoskodik róla, hogy megutáljuk Glauco számon najla. Minliha valaki egy Eliot-versel torzult életvitelét, (Csiklandoz ás 13 műben azt nehezményezné, hogy nem Apollik ígyóval , la magnetoíon-trűkk, la rnézcsurnaire írta. gatás, tb.) Lehet, hogy az így felkeltett ellenszenv átlerjed magára la filmre is. En ugyan emmi jeIét nem tudtam felfedezni Kár, hogy Benedek professzor .a "lIlaiv annak, hogya műben ábrázolt eltorzulás néző" - és e,gy nemkevésbé naiv iskolakikezdte volna magát a művet is, ám ez a mester - maszkját öltötte fel, máskülönprobléma csak tüzetesebb vizsgá-atbal tiszben tán sikerült volna megértenie Ferreri tázhaló. Egy szó, rnint száz: sokféle szemnyelvét, a képek beszédét - tán közelebb pontból lehet vitatni Ferreri filmjét, iéi film férkőzhetett volna [a film rnondanivalójányelvével szemben tan usított 'értetlenség hoz. tgy, akár hatályosan vitatkozhatott is mögül azonban semmi esetre sem. B. Hagy László

Benedek f stuán uiszontoálasza: Mindenesetre filmet, hátha

megnéztern még egyszer 13 B. Nagynak van Igaza. Érve-

lése visszapattant la filmről Döntsön az idő és az iz.lés,

(és rólam) .

DJLLJNGER HALOTT (DiJlinger e' morto) olasz, 1968, R 1\'1arco Ferreri; I: M. Ferreri, Sergio Bazzini; O: Mario Vulpiani; Z. Teo UsuelJi; Sz: Michel Piccoli, Anita Pallenberg, Annie Girardot.

53

PREMIER PLAN

A JUGOSZLÁV

ÚJ FILM

A jugoszláv ,film megújhodásának híre előbb jutott el hozzánk, mirit maguk a változ ást hordozó [ilrna lkotások. Ennek oka nemcsak abban keresendő, hogy kulturális értékeiink "cserelfor.gal.ma" ia szocialista orISZ ágokka l rné g rnegléhetősen nehézkes és esetleges, hanem tabban is, hogy :a j ugosz láv új film a kezdeti években saját hazájában is nehezen tört magának uliat. lAz igazság laz, hogy la jugoszláv új hullám előbb aratolt sikert Cannes-ban, mint Belgrádban vlagy Pulaban. Hosszú évek eszIétíkai, ideológia! vitáina, szervezeti vá.toz ásokna és fő~eg la rnerész, la hagyományos lernatikáva I és el beszélő rnóddal tudatosan szakitó, radikális változást hozó új nemzedék megjelenésére volt szükség ahhoz, 'hogy laz új film kivívja 'az őt megil'elő helyet a nemzeti filmgyártásban. Ilyen körűlmények között érthető, ha nekünk is inkébb csak sejtéseink voltaknéhány fesztiválsiker Viagy hozzánk is elkerült filmhirnök nyomán - arról, hogy "va:13mi történik" déli zomszédságunkban .a [ilrn birodalmában, de pontos képünk arról la jelenségről, amelyet ma jugoszláv új filmnek neveznek, nemigen alakult ki bennünk. MOSIt, iamikor megkisér lern felvázolni laz új film kibontakoz ásának útját, és azoktat ta jellemző vonásokat, amelyek ezt ,a vitális Iilmművészetet a világ filmművésze-

tével

összekötik, ugyanakkor élesen el is mind la nyugat-európai, mind a kelet-európai modern törekvésektől, magiam is a Ielfedező izgalmával teszem ezt. Hogyari történt, hogy egy csaknem hagyomány nélkűli filmgyártás néhány év alatt ,a nemzetközi filmvilág érdeklődését ilyen rnértékben magára terelte? Melyek ennek laz erőteljes, hol rafiná.tan gondolati.hol ösztönös, olykor brutálisari nyers, máskor gyöngéd és költői, de rninderrképpen szélsőségesés ellentmondásos filmművészetnek a kőzős jegyei? Akárcsakez irodalomban, ahol még az avaritgarde írói, költői, esszéistái sem mentesek bizonyos orientalizmustól. úgy laz új film is magán viseli a nyugat-európai hatások és .a balkáni hagyományok kettősségének nyomait. De nemcsak ez a kettős1S~,gokozza, hogy az új filmről szólva, őszszeíüggö mozgalornról nem beszélhetünk. Az irányzadok solcíélesegét, 'a stílusok tarkaságát, feltehetően laz la körü lrnény i s meghatározza, ihogyez az új hullám egy többnyelvű, sok nemzetiségű országban bontaIkozoH ki. lA filmek stílusa le,galábib annyira kü:önbözikegymástól, rnint 'a valóság, 'amelyből sarjadnak kü'őnitik

Az új gárda legigéretesebb tőr- és dokumendumíilrnesek

tehetségei volttak

ama(Pav55

lovi c , Gyorgyevics, M'alkavejev) filmkritikusként is működtek (Petrovics) , sőt zenekrilikus is akadt közöttük (Berkovics), vagy a zágrábi rajzfilmesek sorából kerüllek ki (Mimioa). 1961-'ben két filrn, Bosztyan Hladnik Tánc az esőben és Alexander Petrovles Ketten cirnű alkotása volbak a változás első hírnökei. Hladnjk az új hullám pionírja Ohabrol és ele Broca asszisztense, la párizslak belolyása alatt állott. Nála már megtalálni la szeleatlan iránti hajlamot, azt a kar akierisztikumot, amely mélyen a jugoszláv tradíciókban gyökerezik, és valarnilyen formáIban rnindrnáig jellernzője laz új Iilrnnek. Pelrovics a későbbi nagysitkerű, szenvedélyes Találhoztam boldog cigányokkal is (1966) és 'a Találhozások (1965) szerzőie acinéma direct rnódszerével él. A cigányokról szóló rníivében "Európa négereinek" szabad, zertelen, kegyetlen életét mutatia be. A Találhozások pedig akárosak I-Ha dnik Homokvár-la (1963) a hálborús filmek megújitója. Mert az új szemlelet és új film i látásmód 'gyökeres változást hozott la háborús filmek műfajában is. A felszabadulás utáni években la háború és la partizánharc - érthető okokból - eposzi térnává nőtt, lamelyet romantikusan, naiv heroizmussal. de végül is futó zalagon és sematikusan ábrázoltak. Az új filmes nemzedéktől idegen az az igyekezet, hogy emelkedett hangnemben beszéljen erről la térnáról. Gyorgyevics a második világiháborúról zóló fenséges-lragi'kus trüógiájában (A lány; 1965, Alom; 1966, Reggel: 1967) la háborús borzalmakat 'a maguk nyerseségében. kegyetlenségében, ugyanakkor a sz erelern és halál köllői prizrnáján át láttatja. Az ő letisztult, leegyszerűsített, áttetsző valósága olyan mint laz álom \,nagy az emlékezés. Ugyanakkor la trilógiát lezáró Regget 'amely 'a felszabadulás megidézése. a lelkesítő képeiket burleszkszerű epizódokklal kev ri, groteszk figurákkal népesíti be. Gyorgyevica 'a logikára vagy la kronológiána nincs sok tekinlettel. nála álom és valóság hallatlan merészséggel keveredik. De a hétköznapok banalitásait is kivételes erővel és költői56

Iséggel képes Ie.ruházni, és la hősies éget úgy magasztalja, hogy közben állandóan arra figyelmezlet: a háború kegyetlen és visszatasz.itó dolog. Uj szinesli'mje, az Árkon-bokron át, amelyet laz idei pulai fesztiválon is bemubatta'k, kevésbé meggyőző alkotás, nagyogó echnikája és sporitaenitása ellenére sem. Operebtszerűsége, kegyetlenség, absztrakció, neturalízrnus c-rníndez együtt és egymás rnellett nem tudja feledtetni la nagytehetségű filmrendező rnűvének rnodorosságait, csináltságát.

Az Új film váratlan lelbukkanása la hatvanas évek kezdetén nagy ideológiai-e ztétikai vitákat kavart. Az új utakat kereső rendezőkel .a nyugati filmek utánz ásával, epigonizmussal vádolták. De legélesebb kifogá okkal azokat 'a filme/kel illették la bírálók, amelyek nélkülözték la társadalomrajzot és politjkumot. Ezek a filmek la mozgalern kezdeti szakasz ában Vialóban inkább laz ember 'belső világát ábrázolták. lélekbani elemzésekre. morális elmélkedésekre hajlotbak. (Berkovics: Ronda - 1966). Így született meg az .Jntirnista irányzat", amely 'a maga idej 'ben egyet jelentett va mcdern filmmel. Ám ezek a filmek nemcsak pszichologiz áltak, de először kísérleteztek formai újításokkal és megkiséreltek egy a tradicionálislől eltérő, áttételesebb viszonyt kialakítan! la valósággal. Érdekes, hogy néhány évvel később 'azt a jugoszláv új Iilrnet, 'amelyet hazájáblan kezdetben "intimis1:ának" tartottak, az ismert francia kr il ikus, N\mcel Madin úzv ern.egetí, rnint a szecialista országok k cizűl a legpolitikusabbat. Igaz, időközben é.es [ordulatok jelezlék la mozga'orn Iei.ődésenek útját. lA volt dokumerrham lá a .mezte'en valóságot" kezdik filmezni, fe![edezik jelenüket. azt vallják, hogy la "dokumentumok telve vannak költészettel". Sőt, la szürrealista elemek is a valósághan rejtőznek: a valóság egyszerre lehet realitás és önmaga szimbólurna. Nlia'kaj-ev, aki az 1964-ben készült Az ember nem madár című filmjével új szakaszt nyitott a jugoszláv filmművészetben, a dokurnenturnokat fikcióval 'keveri, és vizuális

kollázsaiva! filmről filmre bizonyítja, hogy Jeleket forglal egy szornfényvesztőről - laki .Jehet nagyori . zemélyes, egyéni, bensősérruadarakká képes hipnotiz álni laz embereges szemléletű filmeket csinálni, amelyek ket -, ám ezek la grotc z k, nevettető jeleegyszerre dokumentumok és rellexióka tárnetek szirnbolikus tartalommal töltődnek sadalomról". Vagyis, laz intirni ta irányzat fel. Az egyik példá an dolgozó, de magánután néhány évvel la jugoszlávok tulajdonéletében botrányosan és durván viselkedő képpen visszatértek 'a szociális problémák nehézipari rnunkás felesége éppen a szemábrázolá ához - természelesen nem a régi fényvesztő rnubatványa közben, la cirkuszi konvencionális módon -, mivel ráébredmu'atság' során döbben rá, hogy létezik lek, hogy lehetetlen egyéni problémákról egy másik hipnózis - a lelszavak és elő'beszélni anélkül, 'hogy valamilyen rnódon a ítéletek bűvölete - amelylől meg kell szatársadalmi szférál ne érintenék. De azl is bad ul nia. lehetet! nnek tartották, hogy olyan módon NlJaikav.ejev filmjében valóságlátás, líra, készítsenek filmet, ahogyan azt öt-tíz évvel keserűség é komikum váltakozik ts ezek ezelőtt tették. az egymásnak ellentmondó elemek nincseAz új film legmank ánsabb fi.gurái, la hajnek nála kiegyensúlyozva. Nyugtalanító, áldani dokumentumfilmes k tehát avalÓIság landcan rnoz.gásban levő, hótkőznapi viláanyagával dolgoznak, de kép' oraikból. ,gol kőzvetít, lelve la tudornányos-társadalmí amelyeik mintha vaktában lennének egybeíorradalmat önkén e.enül szolgáló emberek fűzve, rnerőben új költőiség születik. életének -értelmi-órzelrni zűrzavarával, isAz ember nem madár - hirdeli Miaka - merős Ieszültségekkel. vejev első játékfilmjében. amelyben 'azt N\Jakavejev vonzódását 'a cirkuszhoz. viszághoz úgy akarja megmulalni, hogyan hatnak bizo szaléré ét :a primitív lálványos ke.! tekinteni, mint ahogyan a feslészetben nyos eszmék az emberekre, ho.gylan befolyásolja .az .Jdeológiai hipnóz is" magatarvlaay .a költészetben is la primitivek utántásukal, gesztusajkat, véleményeiket. gonz áse a modernség egyik formája. Legdelabaikat. lA filmben a hitelesen ábrázolt utóbbi filmje, 'az Ártatlanul, pártlogó nélrnunkáskörnyezetet cirkuszi betétszámok kül is cirkuszi ihletésű. A film hőse Alektarkítják. A rendező dokumentumfilm részsz ics a híres akrobata, la nemzeti "emlékDraslwvics:

Horoszkóp

mű", akit la rendező már gyerekkorában csodált. A cirkuszi akrobalát, a megélhelés kényszere la háború a.att arra vitte rá, hogy önmagáról filmet készítsen. A dokumeniumanyagot naiv, kitalált szcrelrni töríénette! kötitette. Ezt la régi filmet használja fel M·akavejev olyán módon, hogy összegyűjti es zerepelteti la huszonöt év után még élebben mar adt szereplők t, és kiegészíti a mai IAlekszicosel folytatott párbeszédekkel: az emberiségröl, la nevelésről, a po.ilikáról, a filmről. Ez a Iilrn valójában egy nemzeti emlékmű emberi interpreiációja. Film a filmben ugyanakkor Aleksz ics melodrámá j a és valódi élete is, Vagyis a rendező megpróbálja párbeszédre bírni a rnúltat és a Telcnt, 'az idővel úgy manipulál, hogy ami la mú'tban történt a jelen szinljén jelenbkezzék. A valóságos és nem való ágos összekeverésével 'a zavar érzését alcarja Telkelteni, és la meglepetéssel rnint pszichológiai fegyverrel dolgozik. A különlegessége csupán laz, hogy nem ab ztrakt vagy filetiv történetPel touics:

Tolátkozásoli

(Hárman)

lel lesz i ezt - mint például Resnais h.anern a valóság konkrét anyagával, valódi dokurnenlumokkal, lV\ia~a'v,ejev filmjeiiben sz ívesen alkalmaz humoros elemeket is, Azt vallja: egy filmnek elsősorban vonzónak kell lennie. Lehet csinálni intellektuális filmet, túl is lehet lépni a valóság szintjen, de :a filmnek mindeneke.őít szónakoztatni kelJ. Nem hisz laz örömtelen filmben, abban, hogya kétségbeesés egyet jelent amodennségge1. !A forradalom jelen lelhet akkor is, ha laz ember kávét iszik - mondotta egyik interjújában. Arra a kérdésre pedig, hogy rnelyek la kedvenc filmjei, la Calhiers kritikusának 'azt feleli: az újságok. lvlás nyil atkozata iból viszont az is kiderül, hogy nemcsak a való ág és az újágihírek ihatoHak rá döntően, hanem azok a filrnélmények is, arnelyeket ilfjú korában Henri Larrglois belgrádi látogatásártak köszörrhetett: 1952-tben a párizsi Cinérnatheque igazgatója ötvenkét filmet hozott magáva! a francia Iilrnrnűvész et java termé-

séből válogatva M,aka,vejcv és lársai "három hónapon át rninden e te rnoziban ülnek" .

Az a rnohó ág, 'amellyel a kereső, l« z lődő fiatalok !
Ha maliciózusakiakar nánk lenni, haínánk, ho ")' a rno L divatozó ,.fekel film" némely p 'ldány,a képpen a valóság rncgerösz akolá műveszi mértékbartás hiányának Lelen termőke.

azlmond-

jugo zláv hasonlóának és ,a egészség-

Szerenc ére a jugoszláv új film legjobbjait drámai-költői leh tségük , láttaló erejük, tisz lánl átásuk, maga f kú rnoralilá u k tár a da 1'111 i felelő ' gl'u datu k ki nagadjaa külőrrbőző halá ük büvköreből. Petrovics, Mimica, Malkavejev, Gyorgyevics, Pav.ovics akit Dosztojev zkij ihlelésű sőió.cnlátá a és kegyetlensége rniaít a ,,:szüci·alistia naturalizmus" b 'lyegével illeln k a külföldi kr iíikusok - képesek anyanyelvükre lefordílani !
Berkouics

Rondo

lóan - akiikhez egyébkén L Pavlovic i Iarlozik - filmjeikkel életrehívják nl a ajáto kőzép-európai z II met, amely l rnint az európai öntudat gyi'k új vállajál ernleg [ünk újabban rni is. zL a szel.ern' 'gel, amelynek jövője, küldelésc \,;111 'a k 'et-európai kulíúrák íejlődésében. Mik ennek a "Iközép-európ'aisáana.k" 'a iugosz láv új filmben megnyilvánuló aiálo ságai? Elsősorban az, hügy ezeknek a íilusukban, szemleletükben egymá tól e.Iérő filrncknek közös intenciójuk. beha.o.ni a j 'cn égek lcnyegéb , megnal ár ozni laz ern59

ber viszonyát a világhoz. De legfőbb jellemzőjük: 'a kriiikai vonatkozás önmagukhoz, rnúlljukhoz, jelenükhöz, Isaját társadalrnuk valságáihoz. Malkavejev rafinált naivságával állandóan provokatív kérdéseket tesz fel nézőinek: vajon la rnunka csakugyan jobbá teszi ez embert? Nincs-e rabszolgaság az atomkorszakban is, nem válhat-e a zene kultur ális ópiumrná la tömegek számána? Vajon la munkások inkább érdemrendet akarnak kapni jó viselkedésűkért. rnint prémiumol, amiért hűlőszekrényt vásárolhalnalk? És még hosszan sorolhatnánk ié]. zaverbaejtő kérdé eket, amelyekre ia rendező egyáltalán nem siet válaszolni. Nl'akiavejev inkább nyitva hagyja a do lgokat , \nagy 13 I· gíeszű.tebb pillanatokban 'hirtelen elvágja a szálakat, hogy la nézőben tt.irelmetlenséget keltsen. Szerinte egy alkotásnak nyitettnak kell lennie. Nyitottnak olyan értelemben, :hogy la kérdésekre többféle magyaráz a t legyen lehetséges, és nyitottnak la közönség íelé is, abbari laz értelemben, hogy la néző 13 látobtaícat, hallottakat be ludja fogadni. Mal
nyugalma,

kesernyés rezignációja, szigorú"zenei" formája, ahogyan la téma - a hármasban eltöltött vasárnap délutánok unalma - ciklikusan visszatér, ha.kságával ugyanúgy reakció a háborús Ii.mek cselekményes-hősies harsányságára, mint ahogyan kihívás a hagyományossal szemben Mawa'Vejev vagy Gyorgyevics dernitiz ált, széltördelt valóságábrázolása. Am az új utaik, új módszerek keresése nem nemzedéld kérdés. A fiata lok kőzőít éppúgy akadnak tradicionalisták, mint ahogyan laz idősebbek ~<özött is vannak .avantgardisták. Ez vonatkozik mind az irodalomra, mind la Iilmrnűvészetre. De rninden korosztályra, minden műíajra, rninden stílusirányzat alkotójára egyaránt jellemző: laz újrakezdés heves vágya. Anturi Soljan. la rna i horvát irodalom egyik legtehetségesebb fiatal írójának A sziget cimű . elbeszé'ésében o lviasha tjuk: " ... rninden percet úgy kell megfeszíteni, akár laz íjat, egész a pattanáeig, laztán rádobni egy tökéletes életet, s ezt laz életet minden percben változtalni, minden percben rninden lenni, s laztán ismét újjáalakulni, hogy laz elkövetkezendő óra ne érjen bennünket készűletlenűl, úgy, hogy a kővetkező pillanatban jöhet, ami akar, nem érezzük magunka t megrövidítve és megcsalalva. Ezért, arnink van, .nern őrizgetni kell, azt pusztitani kell, ... nem takarékoskodni, hanern p:aziaroln i kell ... " 'Az elmondottak talán sejteni engedik, hogy la jugoszláv új fiLm mennyire komplex ie'enség. A kűlönböző nemzetiségű filmeknek - mind a hat köztársaság rendelkezik autonóm filmgyártással - sa iát egyéniségük, menbalitásuk 'VIan, ugyanakkor ma:gálól értetődően olvadnak bele a jugoszláv nemzeti kultúrába. A jugoszláv film része la világ modern filmművészetének, ugyanakkor egyike .a szecialista országok filmrnűvészetének is. De arnl !a legfontosabb: figyelemrernóltó és ígéretes megnyilvánuIása annek !a közép-európai kultúrának, amely az utóbbi években nem 'egy művészi, irodalmi alkotás meglepetését hozha a világnak an kötött

Mágori

Erzsébet

A jugoszláv "új [ilm" elsősorban egy új szellemi és alkotoi egészet jelent. Eredményeit az utóbbi évtizedben nemzeti értékeknek ismerték el. Az új szerzok a háborr után létrejőtt jugoszláv szocialista kultúra részeivé váltak. HarCU/l az "új [ilm'í-éri egyidejűleg harc a demokratikus gondotkodásmod új [or máj áért. Ebből a szemponcbáí a jugoszláv [Um az új jugoszláv társadalom nagy vívmánya.

ARCKÉPEK

ÉS VALLOMÁSOK

Purisa Gyorgyevics 1924-ben szülelett Szerbiában, 1946-tól több mint harminc dokumentumfilm rendezője vagy forgatókönyvírója. Irt drárnákat és tv-filmeket is. A belgrádi iskola tagja. Elsősorban dokumenláris jellegű stílusesaközökkel dolgozik. Jugoszláviában a "papa rnoz ija" irányzatához számítják, bár feltétlenül a legérdekesebb rendezők egyike. 1953-ban készítette Szegényházi gyerek cimü filmjét, ezt kőúyorgyevics:

(Jugoslavija

Film News)

vette 1955-ben a Két szem szőlő, 1961-ben az Egy kisváros első polgára, s még ugya n abban az évben A nyár az oka mindennek. Első "új" filmje A lány (1965), amelynek sajátosan oldott realizmusa és lágy líra-isága már előre mutatott Gyorgyevics ez idáig legkiernelkedöbh filmje, az Alom (1966) felé. 1967-,ben készílette el a Reggel c. filmjét, amely a hanmadik része háborús trilógiájának (A lány, Alom, Reggel). Legújabb filmje a nálunk is bemutatásra kerülő Arkon-bokron át.

Reggel A trilógióról

Az ÁLom la parfizánélet drámájának "álomszerű" felidézése. Reális háborús jelenetek csúsznak át la kepzeleti világ hangsúlyozottan á.omszerű áibrázolásáha. A tegnapok áthömpölyögnek la jel'enbe... A rendező ironikus kornmentárjaíva] kié!ezeM háborús je.enetek kőzéppon lj ában egy ,fér:fi és egy nő áll. Szerelrnük éppen hogy elkezdődött, de la f,érf meghal. A nő vágyáiban a szerelern tovább él, s bele.jesedni látszik 'a!bban la jövőben, amelyben .a szocializrnus lehetőséget lad kőzős gondo'abaik és terveik megva lósitására ... Az é.et álom, akarja rnondani Gyorgyevic , ponlosabban, hogy álmok sorozlalából áll össze egy ember élete. Nem valamí rneghökkentö, sem nem vadonat új gondolat ez. Ám Gyor.gyevics meglehetősen egye-

'1

dül álló módon, rncrészen jálszik ezekkel ,a íeli rneresckkel. Az! is mondhatni, hogy meg.ehetősen keményen vei véget la partizán mitológiának, annyit magasztalt heroizrnusának, és új rnegvilágításba helyezi laz eseményeket. Néha viszont szinte valószinűtlenűl lágy .iraiságga! talá.kozunk nála. S rnind e rnő- . gölt olí lűktet la háború. Süt a nap, laz arcok Iény.enek la felkavart érzelrnektől, eg·y (jycr[Jyevics:

Arkcn-bokron.

át

ú'yorgyevics:

Reggel

hatalmas teleobjektív segítségével !a mozgásuk sziníe lebegéssé vájtozik, hogy I?Ztán hirtelen megtörjön ez la hangulat, és gyakran brutális naturalizmus legyen urrá rnindenen, elviselhetetlen 'gyölreltJm. Be kell vallanorn, hogy sz.ámomra túl magas la film rezgéssz áma. Ugy is megfogalmazhalnám ezt, Ihogy a rezgések íúlsi-

G!Jorgyevics:

Regge!

elnek a film bel ő tör én' ein. zól a gépfegyver, gyszerre ak eay népi együtt s áll előttünk megmerevedett pózban és énekelni kezd. K gyetlen háború jelenetek orczatát látjuk, az inlenz ivilá t 'je , ám lakkor egyszerr c ak ném I k,81 nák arcát látjuk közeliben. zer int m ez retoril a, .arne.y Ihomályoít'1 látá unkat. P dig Gyorgyevice tulajdonl« ppcn a z műnkhöz akar zólní ... ( ven E. Ol

0/1 -

Chaplin

78.)

Gyorgyevics nagyon személye stílu han [ogalrnazza mea aját ' honfitársainak gondolalait. z Álom-ban a má odik világháború la parlizánharcok idejének céljait, ;gondolaLai,t, álmait szemb siti közben a jelen r aliiá aiva'. A filmbeli szer plők elképzel' sei a szeeia izmusról és la néző tapasztalabaí 'a létrejött való ágról így db-

fe züll égi viszonyba kell álmodni.

kerüln

lektikus

vább

(KlolI

Hellioig, Filrnkritik

k: to1967. 8.)

Gyorgycvics lrilogiájának rná odi filmje, Az Á lom zint I h lelenne ie zi a nézőn k, hogya m gerlő erejével álha oljon la leírt mény k abszurd voltán. -Ihih z kép t a trilógia b íejező ré z , a R.eggel, már le i Z lLl II mű. lA reáli ' álom zerű c I kvé elemek párbuzamát Gyorgyevic itt a rnondanivalójukban különböző jel neleik gymá rn II' állítá ával c cré'te fel, és ezek egymá l kölcsönt en kornrn nlálják. _. Bár a Reggel beícjcz éb n z avaró 'a kolportázs-szerű elemek halmozá 'a, ez nem [edi el Gy rgyevics gondollatainak kr itil ai megfogalmazá át. a felépülő t ár sadalom id árjainak ponto meghatározását. é

(KlolI

He/lwig,

Fifmkrilik

1967. 9.)

63

Bosztyán Hladnik 1929-ben

született

diákkorában nyerl

velük.

művész

eti

nyert

nemzetközi nek,

és

a

Iilmrnűvész eti asszlsztcnskőnt

MullQvejeu:

Fantasztikus

a

-

szerzett

festészeti. nemzeti

nevé-

után

az T.D.H.E.C.-

közben

mííködik

Jhabrol,

nem madár

és

rövidfilmként

megszerzése

főiskolán,

dí-

Legjobb

lismerésl

szlovón

tanulmányait

első

amely

j952-ben. ballada

legjobb

/Iz ember

már

készítette

dokumentumfilm

Diplomájának

folytatja

ill

hegye/iben-t,

fesztiválon,

fesztiválokon sokáig

emlegették. rizsban

lánya

a salernói

kisérleli

tárgyú

végezte,

az Egy

rövidfilmje,

(Szlovénia).

készitett, s díjakat is Ljubjanáhan a szin-

Tanulmányait

akadémián

rövidfi lrnjét, jat

Kranj-ban

amalőrfilmekel

pedig D

Broca

Pán, a

rendezőés Du-

vivier

mellett.

szlovén gában

Francia

is (Tánc

filmjében

irodalmi René

mű

Clair

film"-jének

hatásait.

is francia

hatásokat

ziadús új

ki.ilföldön.

komor últörőjeként Pályáján

érezhető

és

a

első

1962),

adaptációja

évek

a Homokvár-ban

'rezhetünk:

játékos

ez, amelynek

hátteret.

Hladnikot

egy ma-

"fekete (1963) és fantáa háború

a jugoszláv

számon

tarják

a Jlomolwár

játék-

amely

és egyesíti

harmincas

J\\ég

háromszög-komédia

szolgáltat film

hatás

az e obeti -

hazájában

jelzi

a lönlő

-és sza-

kilásl

a jugoszláv filmművész l hagyományos kifejezésmódjával. Következ kél rnűvét, az Erotikon-t ő

(1963)

és a Maibrill-et z.ágba n forgatta.

(196'1)

lyugal-Németor-

Ma/wvejev:

Az ember nem madár

Dusan Makavejev Belgrádban

szülctett

ból szcrzelt

diplomat,

1932-ben. majd

lilmmíivcszeti lőiskola rendezői mel

már

amatörként

Az 1952-58 lóságos koztatta.

közöit

kezdett készített

után

csinálta

psz ichológiászínház-

szakán, foglalkozni

amatőrfilmjeiben

élet és a fantasztikum Filrnkr itikusként is

dokumenturnlilrn

Előbb

a belgrádi

és

de a iilrn1949-161.

a va-

kapcsolata foglalműködött. Tucatnyi meg

első játékfilm-

Az ember nem madár-! (1965), majd ezt két másik követte, a Sziu ügy (1966) és az A rtatlanul, pártfogó nélkúl (1968).

jét,

tvfakavejev: Az "új film" nem illúziókkal Néhány éve indult el nálunk .az "új Ii'rnmí.ívészel" rnozgaima, olyan embereke, akik egy zercsak 'á pőre valóságo kezdték filmezni. lVliag131JTIis ezek 'egyike vagyolk. Nem koherens rnozgalorn ez, de filmjein k vian egy közös vonásuk: a kornrnerciális filmgyártással (la partiz ánlilrnekkel, kl ka'andíilmekkci] szemben jöttek létre. Egyreszt más .az elbeszélés rnódja, másrészt mélyebben, egyediségében, érzelmi é'clében kőzelitik 'Illeg 'az embert. - Ez nem azt jelenti, >hogy eltávolodunk a társadalm' tudatosságtól. Ellenkező! g: azt hiszem, minden filmben, 'a dokumentumIilrnekben éppúgy, mint la jáiékíilrneloben, '
akar szolgálni. esetre ama törekszünk kivétel né.kű', hog'Y megszabadu.junk a filmművészet hagyományos, elbeszélő, oktató, akadémikus, az irodalomhoz, 'Viagy bizonyos pozitív izmushoz, és ,t'aláh bizonyos illúziókhoz kölödő szer epétől. Várnom kelleti néhány évei .addig, amíg elkesz.ilhettern első játélcíilmernet. Egy szép napon elküldtek Boriba. A némel megszálJás lallalt oly hírhedt szercpet játszó réz-, arany- és ezüs bánya ma egyike azoknak a helyeknek, ahol la legmagasabb la termelósi sziní. De ahol la .műveltségi, rni több, .a társadalmi szervczettségi színvonal nagyon alacsony. A szomszédos falvak elmaradott parasztjai dolgoznak ill, la szakemberek kűlőnálló csoportol alkotnak. A rossz közlckedési viszonyok rniatt sziníe teljesen cl65

Malwvejev:

SzíVÜf<_lI

zárl vidéken élnek, s igy egy kicsit kűlönállóak maradbak. Sokuknak ma már semmilyen vallásuk ninc en, de sokart laz ősöktől örökölt régi vallás maradványait őrzik, sőt egyesek .ma is még bizonyos pogány szokásoknak áldoznak otthon. Hívaalosan szerbek, de egymás közőrt románul beszélnek Egy zóval különös vidék ez. országunk egyik elmaradott helye, ahol súlyos konf ljk us keletkezik minden új elem, rninden újéletreliogás és ezek között .a nagyon régi, nagyon 'elemi ősi szokások é hagyományos értékek között. Ezt la helyet választottam első filmern elké ziléséhez. Háromszáz oldalnyi tényanyaget és törIénetet gyűjtőttem itt össze. Arra törekedlern, hogyelrendezzem ezt a leljesen nyers anyagot, anélkül, hogy bármit is hozzátettem volna. Tehát néhány nagyon egyszerű történet alapján teremteltem alakokat, de rnindez csak azt szolgálta, hügy bernuíassak, nem külőnböző életíorrnákat, 'hanem kűlőnbőző

"

é.etszinteket, amelyek kiegészítik egymást. Azt is Ibe akarbarn mutatni,hügy az emberek, ezeken la sz inteken belül hogyan látják önrnagukat . " ts ez a dráma, mert a dráma nem feltétlenül valami megírt és betanilott dolog. A drámát átélik, és tüvábbra is át fügják élni. Mindez az anya g1bóI jött, amely maga is mindabbó l áll t őssze, arni tőrtérit Viagy meglörlént, mindabból, 'amit láttam és amit elmond ak nekem. SŐt, annyi rninden volt, hogy la film e:'ejérr azt rnondtam magarnnak, hogy jó lenne, ha volna valaki, aki egy kicsit megadná la történet értelmét. (Cahiers du Cinéma, 1966. szept.)

-

Másodill [ilmiében, a Sziuűgu-ben, szinindult ki? A sajtóban találtarn egy tudósítást egy balesetről. Arnikor ki akarták ha lászni egy nőnek la holttestét, !alki belefulladt la Római Kútba, megtalálták egy gyermekét, amely már három hónapja volt ott, s amely-

tén bűntényből

Malwvejev:

Szív ügy

ről senki sem tudott. Meg;fordított,am la történetet, és lazzal kezdtem, hogy az iskolásIgyerekek megtekintik 'a kulat. Egyikük beleesik a vizbe, ki akarják halászni, és találnak egy női holttestet. Ki volt ez la nő? egy gondolom, hogy 'amikor .az életben azt hisszük, mélyükre hatoltunk la dolgoknak, gyakran fel.fedezünk egy második mélységet, amely laz első mögött rejtőzött. Mint Az ember nem madár kűlonböző szinijei? Igen, de itt, 'alhelyelt, hogy kűlönböző emberekből indulva ki találtiam volna kűlönbőző sz in tekel, arra törekedlern, hogy ugyanezeknél ualáljam meg őket, egy törI éneten bel ül. - Az embereknek két kategóriája van jelen ebben a [ilmben: azoké, akik megalIwtják, és azoké, akik megélik az elméleteket. - Es jelen és jövő is van, de rnindezek a dolgok 'Összefüggenek la férfinak és ,a nőnek :a történeléveL [igy be raloartarn mu-

tatni azt, hogy arnikor a professzorok az emberekről beszélnek, teljesen absz trakt nézeteket hirrletnek. Távol állnak a rnindennap: emberek :gyakorl:ati életétől. Nem elidegenedettség v.agy ilyen dolgok rniatt, hanem egyszerűen azért, mert :gondolkodásmódjuk idegen ezektől 'az emberektől. Amikor bizonyos személyek gondolatoka t alkotnak az életről, általában nagyon n hezen értik meg azt, hogy ezeket 'a gondolalokat hogyan kell összeíüggósbe hozni a mindcnruapi emberek életével. Az eredmény az, hogy úgy próbálják alkalmazni őket, hogy nem törödnek azzal, hogy a valóságban milyen ez az élet. (Cahiers

du Cinéma

1967. [ún.)

Az Ártatlanul, pártfogó nélkül c. filmjének megnézése után - amely úgy jött létre, hogy Alekszics, az akrobata egykori amatőrfilmjéhez, korabeli híradójeleneteket és az amatőrli/m szereplőivel készült mai képsorohat "vágott hozzá" - az az ember~7

Makavejev:

Artailanul,

pártfogó

nélkül

nek a benyomása, hogya [ormai problémák sokat [oglalkoziatták ön i. A film alkotó elemei kozátt a moniázs uralkodik ... - Az elején nem nagyon tudtam, hogy rni jön ki 'a kűlönbözö eredetű és korszakbeli jeleneleknek 'e keverékéből. Es azután egyre nagyobb örömmel ál.apíthattam meg, hogy meglj a dolog. Egyre szabadabb let68

lern a vágá .közben. Belülről bontakozott ez ki, ha úgy leí szik, rnint ,agy almává átalakuló almaáavirág. Es ez csodálatos. Az ember nem tudja, Ihogy la fa terrni-eaz lalmát, vagy pedig az alma vonja-e ki a ból azt, amire a növekedéshez szüksége van. Bizonyos értelemben a film maga hozta lóírc magát. em voll napló. Ez I3Z, íá-

ami közvetlen írásnak nevezhelnénk. A gondoliatok apránként lámadta bennem. Például 'a korabeli némel vagy jugoszláv lilrnhiradókeí Iátva jutolt eszembe' az, hogy ilyen vagy olyan, erre a korra vonatkozó kérdéseket tegyek fel azoknak ,a szinészeknek, akikel ettől függellenü! íilmeztcm. A

film rninden egyes része hatolt a többire. - lvlindig' .nagyon boldog voltam, amikor a tekintély, a hatalom képeit Ie.hasznánattam arna, hogy ia humorral aláaknázzam őket. Ez valami olyan volt, mint bajuszt rajzolni j\llona Lisának. (Cahiers

du Cinéma)

A kritikókból Az ember nem madór

1.\ szocializ.mus! nem lehet Ie.épiteni "ex nihi'o" és erőlesz.iics nélkül, jellcgte: n és unalmas angya.ok al, hanem csak lassan, f ánad tságosan, ügyetlenkedv , fáj da lrnasan, o.yan emberekkel, akjk minden lépésnél be.ebot.anak la valóság ezernyi egyenetlenégébe. Ez az értelme ennek 'az igen szép jugoszláv Iilmnek - Az ember nem madár cirnű :a:'kotásnak -, amelyben az élmunkás igen rossz családapa, és 'amelyben 'az építésvezető. aki munkakedvcvel és feddhetellenség-ével megdönli 'a termelési csú okat, vcndeg.áíóí szemében megdönti la rnodoríalanság csúcsát, amikor ágyába veszi leányukal. K gyet.cn, őszinlc fi.rn ez, de elsősorhan :a megértés óriási vágya halja át. Van benne egy kitűnő jel net, amelyben la két szereiőt meglepik a lány szűlci. Az alkotó nem kerüli meg :a szituácó kínos pü.anatál: 'az anya megpofozza a lányát, laz apa összeomlik, a férfi nem tudja, hogy rnit

:\:lakavejev:

egyellert

egy pillanat

sem nevetséges.

Csak

emberi. (Jean-Claude

Nklk:av2jev

zcret

MoreL/et,

ambivalens

Positií,

1967. júl.)

filmeket

esi-

ná.ni, szeret úgy vágni jelenetokei, hogya cselekmény ez ákal nyitott maradjon és

va.arnilyen elégedetlenség maradjon sajátmagában és a nézőben. Eszrevehetjük, hogy milyen szubverzív Iunkciól vár a rnontázs Ilyenlajta alkalrnaz ásáiól. _ .. Meg ke.l még emliteni, hogy Makavejev filmje rendkívül rnulatságos, Komlkuma alapvetően abból ered, hogy M'akavejevn~k varí érzéke az összeegycztethelet'en ellentmondásokhoz. "A nevel' s gyilkos ág' és forradalom." (Frieda

Grale, Filmkritik,

69/1)

Szívügy

A Szívügy egy poslakisasszony kalandjai egy pa.kányírtási szakórlövel. Számomra ez laz igazi címe ennek az egészségügyiigazságügyi, bohózaíszerű és íanrneseszcrű

Szívügy

csináljon. És semmit sem csinálhat, hiszen ezt la kapcsohalol, amely o.yan termószetes mindkettöjűk számána, mások homlokegyenest ellenkező értelemben fogják íe'. Az eset képtelenséget csak növe'i, hogy ezt a Iérfit laz egész ,falu li zteli, hogy nemes jel'ernű, és hog'y nem is mer laz anya és a lánya közé állni. OIJ~an jelenet ez, amelyben

eposznak, amely a bosszúállás zörnyűségének és a kegyetlenségnek la bemutatásában meghaladja Dusan Makavejev kitűnő e.sőíi'rnjet is. Nom tudom, hogy a rendező rnel'oc akarba-e vágni ,a nézőt, de lény laz, hogy ez a népi dráma, amelyben a gyilkolast és a durvaságet (szó zerint) a hul'aboncoló szikéje elemzi, megdöbbentő ha69

Makavejev:

Az ember nem madár okat ígérl.. zioügy még löbbel ad. M1akavej.ev kitűnő zszéi lakénl mulatkoz ik Ibe, laz ernb r, a társada'orn, a tőrtenelem reg'nyíróiaokéi1l h zo io: 'gu, aként, [ilozó!u aként 's 1. orcliku ak 'nl. Ila ználja és ös zeháza itja a műíajokat, a ol idsz rok t, lindul mindcn irányba é 'a kaka ról ártér a szamárra, az örcz szexo.ógu al készítell inl riúról él játé filmre, á zovjetunióban V rl~v által lelvett vallá ellenes loampányról a patkányírlá ról Iolytatoll b ' zé:g té re. É rnindig ludja, hogy hova megy, tudja, hogy az antjkvitá phallosz-kultusza h gyan uualh at a mod ro kr irninológiár a, hogya politika hogyan ulal az eayénire. Es vice-v r 'a. l\111i rni ridenekelőt t rnegkűlönböz leli Dusan i\\.aka\'cievel. az az hogy kitünő dialékí iku , akinek mindenl rneg lehet cng doni és aki mindenl meg nged magának ... Ez a film, amely c upa cikk-cakkból. csupa dia! ktikus spirálból és ,~orgószinpadszer[í isrnctló ekből áll ("boldog" vég korr igálja, például, a logi-lul végel) , e!sősorblan csodálaírarné.ló egész égről tanúskodik. Makavejev szeréti laz él let, de nem egy moraliz áló beszéd erejéig, hanern mcrí szeréti és megérti 'az élőlény ket akkor i , amikor c úfot űzve be'őlűk kr iliz.álja ők l; merl zercii a sz relmet, a konyhannivesz lel, ol rl szerel egy ágyon fekvő mcztelen nőt. cgy leprá falat, egy rosszul borold l arcol; rnerl szerel lfill1.11elké zíteni, a film révén gondolkodni, a íilrn révén bez ':ni. l\'iakav icv egy új .. E:d kczé 'a rnódI z· rt-ől" zcrzőj , sze] cs I átokörű r íorikus.

SzivülZ.t!

lá Ú. Az !a hulla, amelyet ,a halotta házhan vagdo nak az egész film folyamán, kétsógte: nűlazé a hősnő " akinek kornikus szer ne 'llen' g il elbeszcltk nekünk, hizen ezt a fialal e, hibicionislát majdnem laz eo-é z film alabt E:va-koszlümben rnulalják meg ... Végű] már majdnem a póru okiz i merjük, rnez miclőtl bekövebkeznek a uagédie. Egy lu dó zcxológu, egy szex ua l ol g zálloll o inu módjára, 'őadá l larl n künk a faj.fennLarlá, i szcrvekről, é no zan ,b mulalja a palkányel1 ne har ban bev lcll me dsz rek l. Ez a p dagógiai szándék lad erőt aLanmesének. (R. Benaijoun,

70

Pasi/if,

1967. [ún.)

(Cahiers

Mal<'3v jcv

szűrrealizrnusáruak

du

inénia}

1 inycge

('a

Szívüglj-ben) inkább a legkülönf'lébb provokativ é érzelmi sokkhalá ok ös sz gezó-

c, é kcvé bé az laz előítél t klő! m nl s rnód, ahogya zexuális, tár adatrni é vallá i zabad áa lémáil gy tlen ternakent ábrázolja. zen kívül számo kornponen eayüll halása is gazd,aaílja a filmet: :1 ny r r aJizmu tól ,a l gvidáma1bb ír iniáig, 'am lyeket mindig a lea ziaorúbb belső logika ,l,art ö sz . Ez az, arni bből a szűrrealizmu 'ból valami rnind n eddigilől

térő l, személyesebbet nel formál. (Leonardo

és hitelesen

meder-

Autera.

enéro.)

Bianco

l\'lak,avejev feltehetően azt rnondja (a Szioügy-ben), Ihogy számos kűlőnálló világ lélezik, a tudományos ismereteke, a közeseményeké, .a személyes loapcsolatoké, me-

lsivojin Pavlovics 1933·ban

születeít

Sabácon (Szerbia), Belgrádban diplomat sz erzelt, s előbb mint esszéista, rnese- és regényiró jelentkezett, 1956tól pedig íilmkrilikákat is írl. Amatőrként két filmet készitctt, mindkeltő díjat is nyert, a közönségnek azonban ezeket nem mulalták be. Ezután epizódfilmekben működölt közre, majd 1964-ben'hozzákezd A visszatérés c. [ilmjéhez, amelyet azonban nem fejez be. A nagy áttörést Az ellenség (1965) jelentette, amelyet sok fesztiválon bemuláttak: eszméjét Dosztojevszkijtól merílette, a környezet és a téma azonban teljesen mai. Napjaink

képzőmíivcszetí

lyekben részt vehetnek ugyanazok az egyének, de ezek mégis el vannak zárva 'az egymással való kapcsolattól. ... Stílusában i\1Jakav,e.ie'V filmje elsősorban Godard-r:l emlékeztet, arnennyiben kűlönböző diszparát világok 'képeit vitalhatóan egy éges állítássá olvasztja .. , (Colin McArthur,

Monthly

Film Bulletin,

69. szept.)

jugoszláv emberénck belső világát igyekszik ábrázolni, a jó és a rossz együllélését, az elidegenedés jelentkezési formáját a szocialista világban. 1967-ben mulatták be A patkúnqok [elébrednek cirnű filmjét, amely Berlinben díjat nyert. 1968· ban viszont a Ha majd halott leszek és [eltér c, filmjét julalmazlák Karlevy Vary-ban, Hazájában Pavlovicsot nagyra becsülik mint esszéistát és regényírót is. Az ellenség

Az ellenség lenyűgöző Ielépitésű film A Iájdalmas történet és la "neg,atív befejezés"

Paulooics:

H a majd

halott leszek és f eltér

ellenére nincs helye benne a reménytelenségnek, mert éppen kr ilikai erejénél fogva vezeti el a nézőt a lelkiismer eli küz de.emhez, me.yet mindenkinek, nap miní nap hleg ke.l vívnia emberi sorsunk próbatéteIci közötí.

szinte nyornasztóvá, egyben hallataanul törnörró. Látszólag jelentéktelen események és megmagy;uázhat,at!:an emberi orsok drámai tarfalrnat ] aprtak filmjeiben, s ez annál erősebben hat, mivel éppen csak jelzi őket, és la nézőt kényszeríti ama, hogy 'a történetet kidolgozza magának. A paLllányqk felébrednek műfaja: jegyzetek egy társadalmi patkánylyukból. Minclent elönt la pesszirnizrnus, végletes la tehetetInség. Egy erősen középkorú férfiú abból él, hogy nyakkendőt varr. Halvány utalást lál unkarra, hogy a férfi hős partizán volt, nagy ember a pártban, de amikor a forduhat bekövetkezett ,a sztalinizrnussal szemben, kizárták .a pártból. Beteg hugát lazzal taríja é'efben, hogy kétségbeesett á lornképekel rajzol neki arról, Jl0g'y szanatóriumba viszi majd. Pornográf irodalomrnal üzletel, ezzel próbálja kielégiteni vágyódását a nagy szenvedély után, De álmát csak ~,~:ig' tudja megvalósihani, végül kudarcot vall és lelki egyensúlya felborul. A környezet ábrázolása kínoslan részleIes. A szeba nyomasztóan rút, a lalakon emrni dí:sz, laz ablakok is egy falra néznek. Mindenhol szenny, ürülék é pa.kányok. A nyomor, a csapások tömény légköre, Olyan szegénység ez, amely úgy hit, rnimha közvellen kapcso.atban ál.na az emberek érzelmi é.etével. Mindenki ideges vagy betegesen gyanakvó. És la kirobbanó agresszivitást greleszk önzésse: egyeulitik ki. Kemény és irgalmatlan li'rn. I

I

(Paese A patkányok

Sera,

1965. aug.)

felébrednek

Van va.ami Pav.ovics művészelében, ami az abszurd rnűvészet íelé rnutat. Sűríti a valóságot, e'halványílja az emberi kapcsolatokat. nagy szerepet játszik nála a há ltér - ez teszi A patkányok [elébrednek cirnű Ii'rnet bizarr módon valószerűtlenné, Petrooics:

Toláikcztam

boldog

citiánuokk.il

is

(Sven. E. Olsson,

Chaplin

78.)

Az egész Ii.rn (A patkányok [elébrednek} o.yan, rnint egy, lidércálom. lAz ernber ugyan áté'net benne kornikus szituációkat is, azonban sosi·ncs e:ég- lélegzete, hogy ezeken nevetnessen is. Ugylanis igen kű.őnleges humora ellenére Pavlovles filmjét o.yan reménylelenség űli meg, ame.y nyemasz tóbb, mint a rncdern sz inház minden la bszurd i tása. (Hans

Stempet.

Filmkritik

67/8.)

Ha majd halott leszek és fehér

lt\. Ha majd halolt leszek és fehér c, Iilrnjében Zsivoiin Pavlovles az c'őzrnenyeknek megíelelően folytatja kifejezetten "sötét"

Petrouics:

Ta!álfwzlam

boldog

cig ánuohkal

is

tör íéne lei t .azokró l a társada Imi Iigu; ákról, akik elvesztek rnind önmaguk, mind kórnyezetűk számára. Ennek a filmnek a hőse egy fiatalember, kinek se rnunkáj a, se otthona, rnérhetellen közönyösseget tanúsít é.ele értelmének megértésére nézve, kihaszná.ja futó kaposo'atait és fiatalságát, ami a szerző és a közönség előtt is megbocsáthalóvá teszi rnindazt, arnit osinál. Ka.andok sorozata, konok erőfeszítés, hogy egy énekversenyen "igazi tapsol", sikert anasson, ma i d a kikerűlhetetlen kudarc, és a dicslelen visszatérés oda, ahonnan elindult, LS aho l az árnyékszéken (!) eléri őt a dm 5Ztikus halál - rnindez szilárd dramaturgiai egységbe olvad, amelyben laz események logikus világossággal és szinte dialektikus ősszefüggesben peregnek; laz epizódok sorozatából felépült egész filmnek ez lad szilárd és tömör egységet. Ezen a szilárd drama,turgilaibázison csillogtatja Pavlovics sokoldalú stílusát, sok-sok 'helyi sz int rnuta tva be, la szorosan hozz áj uk tartozó rniliővel, s azokat a változatos kisértéseket. arne.yek iH kinálkoznak. Pavlovles filmjeben sokminden van, ami magával nagadhat

bennünket. Rendezési szempontból ez a legérettebb Pav'ovics-rnű. Ugyanekkor kitűnő színjátsz ásnak vagyunk banúi. A fényképeAlekszandar

zés ílusa jelentősen járult .ános légkör ábrázolásához. í

(v iesnih, Zagreb,

hozzá

IdZ

á'ta-

1968. M. Boglics)

Petrovic s

osztolt díját nyerte cl, s ezen kívül egy FIPRESCI1929-ben született Párizsban. Fi lrnművész cli tanuldíjat is, ami a jugoszláv új film addigi legnamányokat Prágában foly ta toll .• rnűvesz cttőrlenctgyobb nemzetközi elismerést jelentelte. A Találből Belgrádban szerze II diplomat. 1948 óta foghozások c. alkotása (eredeti címe: Hárman, nálunk lalkozik filmmel. Sz árnos dokurncnturnlilrnet csiTalálkozások címmel vetítet!ék) viszont 1966·ban nált. lirnkritikákat írt, tanít a belgrádi színházés filmmi.ívészeti akadémián.l A Taláikoztam bol- . Karlevy Vary-ban nyert nagydíjat. s a film szercpelt az Oscar-díjra javasolta k listáján. Legutóbbi dog cig ánuokkal is c. filmje azzal keltelt nagy filmje az Esik a [alurnban. leltűnest. hogy 1967·ben Cannes-ban a zsűri meg-

Petrovics : Társadalmi - Mi a véleménye szet helyzetéről?

érdeklődésű

a jugoszláv

filmművészetet

[ilmműoé-

- Dgy gondo.om, hogy la halvarias évekig nem sok jóllelhetett mondani róla. Olylan filmművészet volt ez, ame.yel a háború c ak nagyon szí.ík értelernben ihleteil. Olven és halvan közőtt aztán fonlOS kritjkai mozgalom kibontakozása kezdődöll el. Ebben laz időszakban majdnem valamennyien kri lizállunk. 1961-ben íorga lIarn első játékfilmernet, a Ketten-l, és harácaim közül is néhányan lakkor kezdlek rnunkába. Ezek laz első Ii'mck nem túlságosan jók, ma már én sem nagyon szeretem la Ketten-l. De valami elkezdődött. M.Cg6zLútdt egy "intimisca" filmművészet itl Ke'elen, még mie.őtt Csehszlovákiában ugyanez végbement volna. Olyan érthetetlennek tűn l ez lakkorjba n , hogy arnikor 1962ben ezt laz elsőíilrnet Cannes-ban bemutalták. egyá:La~án nem tudták, mit kezdienek ve.e. Háború e.őtt: filmként fog:adták, mondván, hogy "inlimista, tehát reakciós". rnirc azt Ie.eltem, hogy "magukná: balán igen, de nálunk nem". Ez vo.t tehát a kezdele annak a nagy küz delemnek, amelyet aztán a hivatalos á'Iá pont képvi előivel ío'viallunk erről la íémáról: ők is szembenálltak ezzel laz inlirnisba, lélektaní vagy ha úov tetszik szerelrni lilmmüvész etlel. Mi bJ ' győzlűnk, és e lől kezdve kiszélesiíhettűk e'gondolásaink kezdeti, túlságosan szűk kereteit, amelyek az induláskor szükségszerűen voltak ilyenek. - j\1Ia már lial án elmondhatj uk, hogy sike76

teremtettünk

rü:,[ létrehoznunk

la jó: fclíogott társadalmi A jól Ie'fogoltat, rnert írtózom cnn k olyan Jelifogásától, ahogyan azl például az o.asz kritika rnagyer ázza. Mi azt értjük a lá sada'mí Iílrnmüveszeíi.rnművészciet.

ten, arne.y mélyen győkeredzik abbart a társada.omban, amelyhez tartozunk. Szándékos vo.t tehát részemről, arnikor első filrnernben la Iársadalom peremén élőkk I foglalkoz íarn, rnerl így azt hangsú'yozfam, hogy más is Vian, mint la társadalom: ezzel kcrű.t aztán e.esebb fénybe maga la társadalorn. (Cahiers

Találkozások

Érdekes

du Cinérna,

1967. jún)

(Hárman)

ősszehason.ibani a magyar IIideg a másik díjnyertes filmmel, la jugoszláv Hárman-na:.IA:~·:(szandl3f Petrovles háromepizódos mm~ébcn a háborús szörnyűségck a vég.etekig. o.ykor szinic :a .áiványos kegyct.enségekig ki varinak c.ezve. Az embereket itt az abszurd háborús helyzelek sodorják emoerte.en tettekre. De ;)!TIi ill történik, mindig végzetes és elkerülhetetlen. Ebben a Ii.mben 'a halál 'a ,fő:szereplő: az ember vagy áldozat, Viagy olyan üldözöu, 'aki később maga is üldözővé válik. A Hárman-han la gyilkolás sorsszerű, rnint egy antik lfta'gédiáb3n .... Petrovics íi'rnjc részleteiben megragadó, kü.őnöscn az e.ső epizód, ahol a íelizgatott tömeg egy ártatlan embert kerget igazságtalanu! ,B halálba, de olykor - így la második novella üldözési jeleneleiben - túlhajtott, az napok-ei

érze.mekre képsorai

túlságosan halni ilyenkor túlánadóak,

akaró. A film osaknem da-

gályosak. (Filmvilág, Találkoztam

boldog cigányokkal

1966. aug.)

is

Pclrovics vágla-ritmusban meséli el a történeiel, (Tatálhoztam boldog cig ánuohhal is) és ez la rilmus megfe.el hősei vihalitásának és robbanékony ösztöneinek. A történést csak rilkán .assitják le a kocsmajelenetek, amelyekbe la cigánydalok éppen annyi "helyi sz.ini" hoznak, amennyire szükség van. Mert Petrovles cseppet sem hajlamos az egzotikumban való tobzódásra, v.agy :a Iolklorjkus festőiségre: mindig idejében áll meg, 'a szükséges pillanatban sz akitva f,é:'be a jelenetet, hogy elkerűljc a túlz ást, v,agy az őrzékenykedést. Innen a íi.rn szaggatott jellege, de innen az ereje is, .arne.y elsősorban a gyorsa ágból és a mozgásból, vagyis :a rilrnusból ered, függel.enül a témának és ra bonyodalomnak az erőteljességétől. Pelrovics szí.nf'e!~ogás'a megérdemli, hogy felhívjuk rá a Iigye'mct: semleges és dh zkrét sz.lnskálája, amelyet gyakran uralnak ha'ványkékek, s mlegesít rninden külső f stőiséget, és olylan formai egységet hoz létre ernelv növeli la mű kohézióját. 'Ezt a -fi:mel, még akkor is.fra társadalrni és emberi valóságot rnutaí be, nem nevezheljük szocio.ógiai dokumentumnak. A cím ironiku, húz+a alá sajtóértekez letén ,~ pendező: minden bizonnyal előfordul, hogy vannak boldog cigányok, feltéve, hogy elbódil iák magukal az lalkoholla! , a kiabálássai és la verekedéssel, vagy ősi Iatalizrnusukban megtalálják 'a lemondáson alapuló optimizmus erőforrásai! ... Túl a vizuáli lendületén és a drámai erején, a film letagadhatatlan érzékenységével és igazsá'gávlal fog meg bennünket. (Marcel

Martin,

Cinéma

67, [ún.}

... Vialóban ilyen dolgoklat vár el 'az ember a cigányoktól. Amit kevésbé vár, az a nyomor, a szabadsághiány és világidegenség nyomasztó hangu.ata Pelrovics filmjében. Ha nem korurontá.ná figuráit mindig egy - legtőbbnyire brutá.ís - valósággal, 'azt hihetnénk, :hogy ;3 cigányok élete egy idegen csillagon játszódik 'e. Azonhan Petrovics mégsem muhatja cigányait aszociális, tehát gonosz emberekként. Ha közvetve is, sokkal inkább sorsu társadalmi okaira igyekszik r ámuhalni. (Air

Brustcllin,

Film,

/968. [ún.)

Esik a falumban

A íi.rn történelét (Esik a [alumban) nepi mesélik el nekünk, amelyeket két falusi 'ad elő. Az az é.ebbőlcsesség, amelyet leszűrnek belőlük, nincs híjával a kőltészebnek. de nincs benne semmi gyengédség. Jaj a gyengéknek, ez la törvény. Jaj '3 viskóikba. sáros ulcáikoa, szociális e.nyornorodásukba bezárt parasztokoak. Jaj la popának romos templomában, a hívőknek, akikel szép elveik nem fognak megmenteni, a fé.bo.ond lánynak, aki l3Z ernberek szeszé.yének áldozata, a disznópá zlornak, aki egy nő kén yének- kedvének va n kitéve, a disznóknak. arnc.yck szabadon kóborolnak, amikor gazdájuk szabadjukroa engedi öket. Ezek la fekete disznók már a Boldog cigányol<-'ban is la társada.om pár iáit jelképezléJk ... da.ok

Ez 'a tiszla, világos f stmény (amelyen az előre haladás a cinizmus és !a képrnulatá szinon irnája, a természeles vagy la keresztényi szerétet pedig elértektelenedett és elveszett) pontos ecsetvonásokkal, csodálatos sz inekkel van festve, arne.yekhez a naiv festmények néhány vil.anása és fü:lbemászó népi zene társul. (Téléciné,

1969. július.]

17

LÁTÓHATÁR

VASARELY

FILMEN,

VAGY

A FILM VASARELYMÓDJÁN?

A budapesti Vasarely-kiállil ás látogatója, aki azt írta be a vendégkönyvbe, hogy jó lenne ezeket a műveket, rnint a röpcédulákat replőgépről la városokra szórni, önkéntelenül is megérezte 'a művész prognamjának a lényeget. A "polikróm város", e program monumenl ális végcélja ugyanis nem sokiban kűlőrrbőz ik attól a képtől, amit a Vasarely-rnűvekkel beborított utcák nyú]tariának. Vasarely igénye csak első pillanatban hathat extrémnek, alapjában véve régi, kipróbált emlékekre támaszkodik, és a stílus, la vizuálisan elérhető és megfogalmazható azonosság ígérete szól belőle. Ez az azonosság tagadja 13 környezet esetlegességének a jogosultságát, mert az izolációból kitörő egyén és tárgy teret kívánja megteremteni. A tárgy ezért magába fogadja a tér statisztikus tulajdon ágait, fontos szerepet játszik struktúrájában laz őszszeteltség. la variációs technika, la végtelen muíációk láncolaha. A tér pedig tárgyiasul, megtervezett. egyszeri és állandó lesz, s 3Z egész környezet, az egész város egyetlen emberi kompozíció. Eközben megváltoznak az alkotáslelektan és la közlés (sőt: la forgalmazás) törvényei is. Vasarely jegyzeteiben ezt olvashatjuk: "A minőség a/bból [,aKiad, vajon he.yescn mér-e a művész: a közös mércé78

nek és az anyagnak ez adja la lángész szikr áját." És: "TárSladlalmi rnűveszetröl álmodozom. Sokaság, tömeg, laz emberek nagy-nagy száma: ime, az új dimenzió, a határbalan tér s .az eredendő struktúr ákl A rnűvészet tuhajdonképpen la közösség p'asztikai arculata." E ,gondollatokbÓ'l logikusan dcővetkez ik, hogy az izolált egyén megtagadása együtt jár 'az izolált műtárgy, laz egyedi alkotás kiváltságainak elvetésével: "Anélkül, iho,gy az egyszeri megjelenés lalapelvét megtagadnánk,a sokszorosítható rnű rnellett döntűnk, mert ez emberibb és szociálisabb ... Értéke nem la tárgy ritkaságában rejlik, hanem a benne kifejeződő kvalitás külőnlegességéből faklad ... A művészeíben 'a komponálásnak és a technikáriak ezentúl párhuzamosan kell halladnia a kor élenjáró te hnikájával és eszméivel ... " A sokszorosilható mű természetesen eleve más formát ölt, mint laz la rnű, amil utólag - reprodukció formájában sokszorosilottak. Milyen 'formát? "Minden absztrakt kompozíció méreteiben kiterjeszthető és összesí.íríthető, a mí.í funkciójának megfelelően annyi nagyság lehetséges, ahány ideális távolság létezik a szem és la műalkotás között. Csak la nagy információs erővel telített művek állják ki győztesen a mechanikus áttétel útján történő mcrelváltoz ás próbáját." ÉiS rnilyen

teohnika ialka lrnas la megsokszorozó á ítételre? "Ha azt nézzük, hogy azoknak laz elöregedett városoknak 'az arcu lat át akar i uk megváltoztatni, amelyekben pilbanetnyilag élünk, lakkor a terjesztésnek ez a módia elégtelennek is bizonyul. Ki kell lépnünk zükebb kereteink kőzül."

lAki csak felületesen is ismerte Vasarelynek laz ill vázolt' gondolaüait, laz már érthető érdeklődéssel tekinthetett Vasarely filmjére is. A filmet la Denisse Rene Galéria gondozásában Vasarely személyes közrernűkődésével kész itették, s nálunk a művész budapesti ki állit ásáva egyidejűleg, az Iparrnűvészel i Főiskolán rendezett ünnepség keretében vetítették le. Akópiát Vasarely 'a [őiskolának ajándékozta. A film rnint a "sokszorosított mű" legsikeresebb típusa, s .mint széles közőriségrétegekhez szóló, demokratikus műfaj egyike lehel lazoknak laz irányoknak. lamelyeket követve Vasarely a "szűkeJbb keretek" elhagyását megkísérelheti. A film nem ismer egyedi pél dány t, nincs kiváltságos, "első" kóp iája, csak sokszorosílott formáhan létezik, la sokaság és la megszokszorosíilhoalt6ság lényegéhez tartozik. Másrészt a film Inem ismer "eredeti" méreteket sem. Ki lehet vetíteni egy szoba fiai ára, és egy városrésznyi felületre is. A film kompozíciójának csak belső méretei vannak, laz arányok hilelességét mindvég'ig megőrzi. Ezzel zemben nem tesz eleget két másik Vasarely támaisztolla követelménynek. Izoláll felület, amely nem olvad bele la környező világba; ellenkezőleg, megszünteti la környezet i, rnikor la sötélség leplét boritja rá. Másrészt: időben nem konstans, nem válik la környezet állandó kornponensévé. Elképzelhető ugylan e.gy olyan dekoratív film, amely végtelen szalagként körbe-körbe járva ugylanazt la mol ívurnot ismétli, de mennyivel egyszerűbb l3Z ilyen kompoz iciót fizikai testekből mint mobilt, vagy mint 'kinetikus rnűvészeti alkotást összeállítanu Osszegezve: la film la sokszorosít/hatóság és 'a rnonurnentalítás előnyeit laz izolált térképezés rés la tünékeny opűkaí je'enség h átr ányaival egyesíti. Mit kezdhet vele egy Vasarely-típusú művész? í

Akik azt várták, hogy la "polikrom filmet" Jogják látni, vlagy pedig la "pllasztikus egység mozgóképét", azok tévedtek. Vasarely nem adaptálta a filmre a síkművészelen kidolgozott elveit, nem ke zítell Op Art filmel, hanern tiszteletben tarlva e műfaj tömegkommunikációs célna kifej lesztett funkcióit, propagendára ha ználta fel a celluloid sze lagot. A Vasarely-film népszerűsítő kisíilm, önéletrajzi vázzal és szigorúan didaktikus gondolelmenettel. Csak annyival több la .Jeíényképezett" képzőművészeti kornpoz icióknál, 'amennyiben azok legikal struktúráját, felépítésüknek gondollali rendjél 'az idő löbb fázi ám széttolva mu alja 'be. Külön látjuk la kört, LS kűlőn a beléje metsző négyzetet; majd a megcsonkult köröket látjuk, lemetszett cikkelyeik helyén a képzetes négyzetek negatív formáit is sejíve. Ugyanígy: látjuk la fehér kört a fekete négyzetben és a lekele körl la fehé r negyzelben. lA kép ezután megcserélődik. !a szereplők egymás helyére ugranak. Az elemi rnol ivumok ilyen helycserés játéka ul.án már körtnyű követni la nagyobb kompozíciók logikáját. A rácsos váz megduplázódik, s az egyik duplikát kilencven fokos szögbenehfordul: új, két-sz.imrnetriatengelyes kép keletkezik, és la rácsok bonyol ul tabb rendszere la I akul ki. A feketefehér képre bordás fénytörésű katedr ál-üveg csúszik, s la fekete-fehér vonalak hullámzó iátekba kezdenek. Vasarely magyaráz: ez katedrál üveg, ilyen és ilyen optikai lulajdonságaí varinak. Ugyanígy jár el a színekkel is. Bernubatja az alapszíneket, s azok tónusbeli árnyalalait. A tónusokat sorban megsz árnozza. Ezután sakktáblaszerű négyzetrácsra osztja la felületet, és 'a tónusokat la számozás sorrendjében vízzinlesen-függőlegesen szétosztja. Először csak számtáblákat látunk, majd azok sZÍnekben realizálható eredményét i . Természetesen nemcsak la színeket, hanem a plasztikai formákat is fokozatokiba lehet osztani és számokkal ellátni, :a körtől :a nyújtott ellipszi ig, :a négyzellől la kihegyezetlen karcsú rombuszig. Es az elemek variálhalósága ezzel még nem rnerült ki. lA négyzetrács egyes kockáiba hárorn-négy szám is kerül, különböző sz inű ceruzával 79

Aiechinsku: graiikábon:

Aleciünsku-ország,

1968. Példa

a [ilms zer

odajegyezve. la négyzetekbe foglalt kisebb idomok jelö.ésére, és még annyiban is módosulhat, hogy maga a rács is kiőblösödik és beszűkül, minlegy Ihullámzó szíerjkus felülelet sej Lelve 'az emberi szemben. Itt már tényleg káprázik la .szern, dc anélkül, hogy becsapták volna, - laki figyelmesen követle a filmet, laz mindení éri, é la sz nzuális élmény mellé la logikai jálékok, a struktúrák épülésének szellemi örömét is átélheli. Vasar ely nem 'a fantaszikus vélellenekkel akar hatni, hanem !a rend If,anbasztikus gazdagságával. Logikája í

eo

ű

mozgós[ózisok

jelentkezésére

a figurális

rninden e.vonbs ága.jabsztrakt váza ellenere is é.ménysz erü tapasztalai. Bebizonyítja, ,hogya szokásosn ál nagyobb gazdagságú látvány a megszoko tnál mélyebb absz.trakcióban gyökerezik, és hogy la gondo.kcdás bonyolult ága, ha hibátlanul van rnegszerkesztve, rendkívül szemleletes eredményekhez é egyszerre áttekinthető összképhez vezet. Az őnéletrajzi epizódokban Vasarely nem titkolja, hogy hosszú ideig éppen az ellenkező úton járt, rninl 'amil végül is helyesnek tartott. Bemutaíja gyengébb vlagy egyenesen rossz képeit is

Vasarely Kompozíció-ján jelentkezik.

a fázisra bontás már a nonfiguratív

(bár bámullatos feLfedezésre ad alkalmat akkor, amikor egyes - 1931-32 tájárt készült - rnűveinek részleteiből kinagyít] a későbbi rnűvészetének összes fontos elemét). "A háború durván íélbeszakitotta kutatásairn és tanulmányaírn gondos láncát, festői tévutakna kalandoztarn" rnondja la film 'kísérőszövegében, s valószinüleg 'azért, mert Iontos dolognak tartja iéi tévedésekből való kilábolás képességet. Nem csupán ia maga esetében, 'hanem a társadalom számára is, hiszen a film oktaló, nevelő jellegének jól érezhető célja:

elemek [okozaios

az embereket ösztönözni.

hasonló

tónus!lü!önbségeiben

rnűvek megalkotására

A film vázhatos isrnertelése és Vasarely céljának áttekintése után érdemes .az eredményt kissé részletesebben is rnegvizsgálni. A klasszikus konstruktivizmus alig is. rnerte a mozgás élményét vagy illúzióját, többnyire statikus képi 'harmóniára törekedett. Egyes művészek, rnint Léger, készítettek ugyan filrnet, de laz ilyen mechanikus 81

balettek

IS megrna adlak a mozgá VIzonylag zükebb regi zter 'b n, a hintaze ű lengés, v,agy a rilrniku an visszatérő azonos képek r nd zetében. Először talán c ak Moholy agy kísérleteiben és íorga ókönyvváz.abajban érezhető a dinamikus kana terű mozgás, laz állandó változás igénye. "A nagyváros dinamikája" cirnű forgalókönyvén k rnozgásigénye azoriban még mindig 'bizonyos szűkebb határok közl manacl; az egye 'képek minő éze nem változik Im g, a szeroplők mozgásáról nem esik sz', e upán ezek sorrendjében ér zhető fokozás, rnint mikor a szimfóniku zenekarok a lét I végéhez közeledve e·gyr hatalmal abb ' erős bb hangon intonált molívurnokat szelaltatnak meg. yilvánvaló, hogy Moholy ,agy is a atrku Ioto-rnonlázsokból indult ki, és az egye felvét I ken be.űl nem képz It el dinamikus crescenci ókal. . érnileg naiv módszernek tűnik - bár nagyon j Ilegzeles la húszas évek stíl usára -, hogyafokozlato növekedést laz egyes figurális fotók közé iktatott absztrakt jelekkel, példáu) táguló geometriku formákkal, hullámzó naszlerekkel, bombaként lehul.ó sőlét, kerek íoltokka igyekezeit bizto ítani. Ha ez az eljárás egyáltalán loape o:la liba hozha ló a j álékfilmek felépiíésével, akkor la némaifilm struklúrájára kell vi szavez tnünk: 'a konkrét képek közé, mint .Jelinatok" kerülnek a geom trikus absz rakció dinarnikát jelző, la képekel "magyarázó" el mei. í

í

í

kon lruktivizrnus mai fokát képvis lő kirtetizmus ezzel zemben la mű bel ő kom-

poz íciós törvényévé ikta lja adinlam iku mozgá , az állandó minőségi vállozá igény' t. A rnozgá lehet való ágos, vlagy csupán illuzórikus (zemtévesztő technikák eredménye), és lehet folyamato vagy szakaszos. Az utóbbi, a Iáz ísokra bontolt mozg ás áll legközelebb ta film belső technikájához, la pergő kockák adta mutációs sorhoz. Mári itt vagyunk Via ar ely kornpoziciós íechnjkájának la közelében. Erdeke visz nt, hogy ha ennek a kvantált, fázi okra oszlott rnozgá nak az első képzőművé zeti megjelené ét akarnánk fellelni, valósz iníí, hogy nem la g ornelr iku lalb zlnakció területen kell ne kubaíásainkat 82

'kezdenünk. Az 1960 körüli képzöművész li Iapokat iorgatva inkább figuráli kornpoziciókon lelnénk fel la filmkockákhoz hasonló fázi na-bontást. felül let négy-ihat vagy nyolc ré zre o ztva egy-egy figurális jelenel ugyanannyi fázi át rajzolták meg a művész~k,a film hatása teljes n nyilvánvaló, hisz n la szó ba jöh tő másik p 'ldlaikép, a cornics-képek közölt már nem fázi különb ég, hanem állapotés helyzelkülönbség vian. A rnódszer termékenynek bizonyult, de első Ol ban nem 'a figurálils ábrázolás zámára. 'A ii,guralívok közöll hamaro an hegemóniái a jutó Pop Art ugyanis csak laz egymá m llé helyezcll képek ritmusát tartoita meg, így tehá: n m mozgá l, han m c lak i rnétlé l produkált, la módszer a banalitások ulykcláát é metafiziku rnéreíű halrnoz ását szelgálba. Ugyariakkor a nonfigunaí ivok er dmény en velték ál a folyamatos mozgá all almazását. rnobilok é la szincs felülelek Ö szekornpilálá ából lk' z íi He Schöf.fer laz emlékezet s lumino-dinamikus szerkezel it. lAz ilyen valóságo an mozgó é vibráló, lüktető oplikai képet adó kompozíciók Duoharnp roloreliefjéig rnennek vi sza. A rolorelief a kinetikus illúziók primér formáját használta fel, rnüködése sokban hasorühott la film ő éhez, a Faradaykerékhez é la többi rnozgá illúziót keltő forgó korenghoz. Mint Iátnaló, a film és la kópzőrnűvé zet e terülelen állandóan egymás kez 't kerest 'k, de kla zikusan megoldolt kézfogásta nem kerüll or (említsük meg még la kanadai Mac Laren közv llenűl a filmbe karcolt, fázisonként újr:a {s újra rnezal'kotott ".grafikáit", rnelyek rajz.lilmszerűen leveí itve vált/ak mozgóvá~. Va arely a 'Jilm egydimenziós (időbeli) kvantáltságál kétdimenziós ( ík) fázi hálóvá bővítette, és laz időben l pergő egységeket 'a képre kiter itve rnubalta b . Ez a megoldá .mindrnáig a film é a képzőművészet legautentikusabb találkoz ása, rnert la strukturális ha onló ágaklat rnind megorzi, ugyanakkor a rnűfaj lallapvelő tulajdonságait - la tfilmnél laz időbeli o ztásl, a lk' pzőrnűvészelncl a térbeli fel onakozlaást változatlanul meghagyja. A forí

mák és színtónusok permutált sonai 'a háló rendjét kövelve bomlanak ki, ám egyútbal közös nevezőre hozhatók .az egész kompozíció nagyobb rendjében és összképében. A műhelymunka filmszerű logikája mel.eít figyelemreméltó a közönségreakció hasonlósága is. Minden képzőművészeti kompozíciónak van bizonyos időbeli dirnenziója, ahogy la n' ző szeme végigkalandozik ra kép íeiűletén, és. tudomásul veszi 'a narratív elemek jelentés-ét és la formaelemek összjátékát. Bizonyos fokon - például la középkori rnűvészefben gyakori a comicsszerű kornponálás is: egyetlen képrnezőbe ugyanannak a történetnek több fázisát is elhelyezték, mintegyelmesélve, mi történt a szereplőkkel. Vasarely megőrizte la "szereplők" sorsának ezt la marnatív bemutatását. Formaelemei a négyzetháló szemeiIben alakjukat változtatják, színeiket rnódosítják, s la néző nem bérhet ki a "történet" végigolvasása elől. Persze Vaserély törlénetei absztraktok. 'a képzőművészet és a matematikai szemlelet különös szintézisei. Ez laz Irnrnanencía és teljes egyedunalma luhajdonképpen új dolognak számit, nehezen befogadha tó közlésnek Csakhogy Va-

sarelvnél a' ritmus, a sz inek, s a többi immanens elem .a sortechnika alkalmaz sával "cselekményessé" váltak, és la szenzualitás himnikus szépségébe, rnítíkus rajong ású köntösébe öltöztek. Az átlagnéző I'gyelrnét végső' soron ez a rajorigó hang, az elvont viszonylatok "meg,fiJmesítése", és történetbe fűzése köti le. Mintha Vasarely ősztönösen is érezne, hogy a korszak vezető müíaja és legnagyobb Iközönséget toborzó megnyilatkozási íorrnája la film, s ezért .a képzőművészet további lét jogosuItságát is la képfelülebnek la filmhez közeledő asszimiláció] ával próbálná megőrizni. Képzőművészetnek és filmnek ez laz olajozottan sima együttműködése joggal ébresztheti bennünk azt a gyanút, hogy itt egyúttal valami jellegzetesen civilizációs manipuláció is folyik Persze ösztönösen. De a kérdést nehéz lenne elaltatni: la szenzuális fogya ztói igényt kiszolgáló és 'a piackarakteréhez igazodó, la filrntől ra "szórakozfatás" fogásait eltanulo Vasarely életműve vajon nevezhető-e még kulturális progressziónak? Sokat írbak az új vizualitás (te.evízió, film, cornics, stb.) tartalrnallanságárö! és passzív, kritikáthan befoá-

gadására nevelő demagógiájáról. Hogy az Op Art káprázata is rokon a szolgálbatóipar konjunktúrájával, az nem 'kétséges. Vasarely rnűvei nemcsak a retinán okoznak vjbr ációt, hanern la tudlatban is: vizualitásra nevelnek, vagy vizualitással kábítanak el? - e két funkció laz Op Art-naszterek jellegzetes megfoghiabatlanságáVlaI vibr ál a mérlegelő kritika előtt. Jórnagarn mégis la pozitív válasz felé hajlok, a nevelői és építői funkció elismerésére, és ebiben nem annyira Vasarely humánus prognamja erősít meg, hanem a' gyakortatban megvlalósult Vasar ely-miivek sorsa és karaktere. A szóban forgó Va sarel y-film i's inkább progresszív szándékú alkotás és nem káprázat - erről már fentebb szó esett -, mennyível könnyebb lett volna laz Op Art elemeiből la racionális szerkezet helyett csupán la végeredményként szolgáló szenzuális rnámort bemutatni! Vasarely ez esetben la psychedelic-art egy műfaját teremtette volna meg, tobzódó színés formaörvényekkel s valósz inű'eg jóval' nagyobb üzleti :haszonnal. A didakÜl a nacionaliz musa azonban egyensúlyt keres a vizua li tás ",fogyasztói karaktere" és a be:fogladás tudatos, alkotóí-ösztönöket felébresztő formája között. Mintha Vasarely rnindenütt engedne la nyomásnak, 'ahol az .a zenzuális iapasztalatok gazdagodása felé tör, csupán az egész mechanizmus kontroll á It szer-kezetének a kérdésében manadna hajthatatlan ; ez la sz.invar ázs nem narkotikum, hanem tevékeny öröm mondja gondold át, csináld utánam! Vasarelynek ez az igénye túllép la filmművészet ismert kollektivitásának la fokán is. A rnűvein kidolgozott rendszer a rendkívül egyszerű alapegységek és végtelen gazdagságában kombinálható slruktúrák késztelét kínálja :il .Jcgyasztóknak" és 'az e.kővelkező generációknak. A néprnüvészethez hasonló variálasi technika rnindenki számána lehetövé .teszi, hogy a készíetet a maga ízlése, sz.in- és formaigénye szer ínt használja fel, ahogy Viasarely mondja: "I3.Z egyéni, valamint laz etnikai jelleg 'ki!bonlakoztatására is módot ad." 'A város-léptékű exteriőr-ben így " ... ,a kísérletező 84

plasztikaí szakember, a vegyész, la mérnök, a kibernetikus, gyártásvezető, pszichológus, szociclógus és természetesen la városépítész mind egyetértésben dolgoznak ... Világos előttem, hogyalgoritmusaimmal, 'az úgynevezett planetária folklórnal a plasztikus strukturák prograrnoz ását végeztem el, pontosabban első fontos lépését ennek a Iolyornatnak, s mindezzel megnyitottam laz utat a kibernetika allealmazása számána. Bízom benne, hogy módszerem hamarosan általános alkalmazásra kerül." Azal'kotó ezen a ponton persze Ujra szembe kell hogy nézzen magával és tervei-vel: rni marad meg la tehet ég munkájából, élebmLíve mennyire személyes teljesítmény? Vasarely igyekszik nagyvonalú lenni: "Termeljünk inkább és fogyasszunk, la mebai iz ikai dadogásnak nincs helye, most az embenség Iiz ikai és pszichikai fejletlensége ellen kell küzdenünk. A halhatatlanság nem laz élők sorából eltávozott zseni megmerevedett képét jelenti immár, hanern a legyezőszerűen eme'kedő és 'az új generációlebari széttáruló gazdag üzenet folytatását és megújítását... Néhány találmány, valóbari konstans dolgok, mint a kerék, :a sikmértan, ,a rendszerek és rnódszerek, az ábécé, a szolfézs élik túl a századok rnúlását ... 'Aztán itt vannak az állandó mennyiségek, manadandók, mint a gránit, s itt a növekvő számok, szepor ák, rnint lagabonaszemelc Nem ide kapcsolódnak-e kissé multiplikált rníiveink is, melyeket laz ember kelt életre?"

Az ígéret nagy, 'a teljesítmény további sorsa azoriban nemcsak Vasarelyn múlik. Az itt közölt idézeteket abból 'a sokszorosított és !a közönség soraiban zetosztott Iüzeíbő! vettem, melyeket Vasarely az Iparrníívészeli Főiskolán rendezett filmvetítésre állított össze. A film Irancia nyelvű szövegének forditásán kívül egy terjedelmesebb szöveg is szerepelt ebben la füzetben, Vasarelynek la SIGMA 1967-es konferenciáján elmondott beszéde. A képzőművészet és la társadalom kapcsolateit új normákkal gazdagító felszólalás lazokhoz szólt, lakik-

nek a kezében e program rnegvalósitásának a legfontosabb eszközei vannak - laz építészekhez. Vasarely nem riadt vissza lattól 'sem, hogya beszéd végén ezt a közönséget megpróbálja megnyerni magának. Tanulságos ebből is idézni: "Befejezésül egy Ielvillanó kép. Egy ésszerűen táplált, egészséges, s ebből fakadőan szép.Iialal leány a parkban ül, testén konfekciós papirruha, s integrált számol. Távolban a polikrom város tündököl ... Áram hajtotta járműbői e'gy atlétatermetű építész ugrik ki, nekiiramodik. hóna alatt :a megsokszorozolt művek egyikével, s karj át a lánynak nyújtja ... stb." E rekl árnkép bana lítása, s jelentkezésé-, nek súlyos problémája tulajdonképpen már

nem érinti Vasarely képeinek belső értékvilágát. Vaiósz ínűbb, Ihogy tükör, melyben magunkat látjuk, vágyainkat, igényeinket és egyúttal "mozivászon" is, mely előtt ülve elfogadjuk :a polikron város ideáját, s talán teszünk is érte valamit. Lelhet, hogy Vasarely - miután a képzőművészeti vonatkoz ású problémákat megoldotta - ennél többet nem tehet, s hogy itt már la képzőművészet érvényességi határaiba ütközünk. Mert ha a társadalom nem képes ezt la felvillantott képet tartalmasabbá korrigál ni, lakkor kétséges, hogyapolikrom város - melyen egyelőre ott díszeleg a fogyasztói társadalom reldárncédulája isigazi alkotói örömmel és szabadsággal ajándékozhat-e meg bennünket. Perneclky Géla

KŰLFÓLDI , , FOLYOIRATOKBOL

Moszkvai beszélgetés Tarkovszkijjal A Posttil munkatársai, Michel Cirnent, Luda és Jean Schnilzer, meginlerjúvollák Andrej Tarkovszkijl, az Andrej Rubljov rendezőjet. A rendkivül érdekes beszélgetés szövege a folyóirat 1969. októberi számában olvasható. Az alábbiakban Tarkovszkij nyilalkoz al ának legfontosabb, müvészi önvallomás számba rnenő részleteil közöljük. - Ami a történelmi hűséget illeti, erről a kérdésről nem szívesen beszélek. Valóságos dokumentum-hegyeken rágtuk keresztül magukat, hogya lehető legjobban megközelítsük a történelmi igazságot. Egyébként jónéhány sz akl anácsadónk volt, ők látták, rnit csinálunk, és fenntartás nélkül elfogadlák szempontjainkat. Másrészt hadd mondjam el, mi a véleményem erről a kérdéskomplexumról : nem voltunk hűtlenek a történelmi valósághoz, viszont forgatás közben elgondolásainknak megfelelően bizonyos mértékben megválloztattuk az egyes tények hangsúlyát. Nem akartuk részletesen ábrázolni a kor mi nden eseményét. Arra törekedtünk, hogy képet adjunk róla: milyen utat tett meg Rubljov azokban a szörnyű években,

86

amelyeket megélt, és megmutassuk, hogyan emelkedett saját kora fölé. Emiatt bizonyos értelemben sűritenünk kellett az eseményeket, vagy helyesebben, hangsúlqokat kellett képeznúnk, s ily módon elkerülhetetlenné vált, hogy kiemeljük azokat a mindenekelőtt erkölcsi természetíí nehézségeket, amelyeket Rubljovnek le kellett küzdenie. Enélkül végül is nem kelthettük volna a nézőben a győzelem érzését, pedig éppen ez volt filmünk célja. Egy kis kilérő: Engels fogalmazta meg azt a csodálatos gondolatot, hogy a műalkotás annál magasabbrendű, minél mélqebbre rejti, minél jobban elleplczi benne a rnűvész az eszmét, amelyet ki akar fejezni. j\!\i ezt a utat választottuk. Arra lörekedtünk, hogy eszmei mondandónkat a környezetben, a jellernekben. a különféle jellemek közötti konfliklusokban rejtsük el. Lehet, hogy a tiszta, közvetlen történelem emiatt feloldódik a korszak légkörében, bár semmiképpen sem szorul háttérbe. Lehet, hogy szokallannak hat, ha valaki így közelíti meg a történelmi tárgyat, és ez indított egyeseket arra, hogya történelmi hűség megsér-

téséről beszéljenek. Véleményem szeriní ebben rejlik a félreértés oka. Meggyőződésem, hogy a film a lcgrealistább művészet, s ebben az értelemben elvei a valósággal való azonosságon alapulnak, azon, hogy minden külön lelvett képsorban a valóságot rögzíti. Eizenstein legelső rnűvei is erről a felfogásról tanúskodnak. Egyébként a közöttem és Eizcnslein közöll vont párhuzam a kritikusok dolga. Jómagamnak személy szcri nt nehéz lenne ebből a szempontból megílél nem filmemet. Ami a két alapelvet, egyrészt a kép, másrészt a montá zs realizmusát illeti, úgy vélem, e tekintetben útjaink, mármint Eizensteiné és az enyém, elválnak. .. A filmmlívészet sajálossága abban rej lik, hogy rögzíti az időt, a film ezzel a megragadott idővel dolgozik, akárha egyfaj la esztétikai mértékegység volna, amelyet végtelenűl sokszor el lehet ismételni. Más rnűvészct nem rendelkezik ezzel az eszközzel. És minél realistabb a kép, minél jobban megközel iti az élelet, az idő annál hitelesebbé. vagyis annál kevésbé preparálltá, annál kevésbé reprodukáltlá válik ...

Persze nyilvánvaló, hogy megls preparált, reprodukált, mindazonáltal annyira megközelíti a valóságot, hogyegybeolvad vele. - Ami a rnontázst illeti, alapel· vem a következő: a fi Im olyan, mint egy folyam; a monuizsnak aká rcsak a természetnek, végtelenül spontúnnak kell lennie, és a kényszerlíség, hogya monlázs segítségével kell áttérnem egyik plánról a másikra, nem lehet azonos azzal az igénnyel, hogy közelebbről nézzem a dolgokal, hogy lúlságosan rövidre szabott képsoraimmal a sietség érzését keltsem a nézőben. Véleményem szeriní az ember mindig az idő medrében él; ez azt jelenti, hogy amit közelről akarok megnézni, azt nem kell feltétlenül nagyközeliben bemutatnom. én legalábbis így gondolom. A ritmus gyorsítása nem azt jelenti, hogy rövidebbre szabom beállításaimat, hiszen meg lehet gyorsítani a cselekményt megelevenítő rnozg ást is, s ezzel új fajta ritmust lehet létrehozni, sőt a totálplán is keltheti a részletesség benyomását képszerkesztés kérdése az egész. Ez az oka annak, hogy a szóban forgó két kérdésben a lehető legtávolabb vagyok Eizensteintől. Sőt, nem fogadom el azt az eizensteini tézist sem, amely szerint a lilrnművészetnek az a lényege, hogy két beállítás egybevetéséből egy harmadik képzet jön létre. Ellenkezőleg, az n-edik plán úgy tűnik fel előttem, rnintha az első kettő, az első három ... az első öt, az első tíz ... az előző n-I vagyis az összes előző plán összege volna. Ily módon az őszszes előzményekkel való összefüggésben alakul ki a plán jelentése. Ez montázstechnikárn alapelve. Számunkra az volt a legIontosabb kérdés, hogy rni tesz zseniális rnűvésszé valakit. Miért zseniális Rubljov? Nem véletlenül szerepel a filmben Rubljov rnellett Görög Feof án. ehez megtagadnunk tőle a zsenialitást, hiszen valóban nagy feslő volt.

Mégis, amikor Rubljovra gondolok, rögtön azt mondom magamban: zseniális; ba viszont Feofán jut az eszembe, elbizonytalanodom. .. Nem mondhatorn rá habozás nélkül, hogy zseniális, ugyanis a. zsenialitás megítélésére megvannak a saját kritériurnairn. Ezeket a következőkben foglaihatom össze: az olyasfajta rnűvész, mint Görög Feofán, viszsza tükrözi a világot, műve nem egyéb az őt körülvevő vi lág tükörképénél, és közvetlenül azzal a gondolatlal reagál a dolgokra, hogya világ rosszul van elrendezve, hogy az 'emberek aljasok és kegyetlenek, tehát pusztán könnyelmLiségükkel, romlottságukkai, bűncikkel rászolgáltak a t ú Iv i Iági büntetésre, az Utolsó . Itéletre; rnindez a kor légkörének természetes reakciója. Valahányszor félek, én is így reagálok a dolgokra. Hamarjában nemcsak azt az erőt ítélem el, amely személy szerint ellenem tör, hanem mindazokat a bűnöket, arneIyeket az embereknek, minden egyes embernek tulajdonítok. Ez a felfogás va larnelyest hasonlít Kafkaéra. Filmünkben

Rubljov

éppen

Gij-

Milyen értelemben? Rubljov, akárcsak Görög Feofán, ismeri kora viszontagságait, a központi hatalom megteremtésének előestéjén vívott ádáz harcot, amikor a polgárháború pusztításai megkettőződtek. O is szenved a tatár hordák betöréseitől és a kor többi szörnyűségétől de ezek az élmények . jobban meggyötrik, rnint Görög Feofánt. Görög Feofán szabadabba n, filozófushoz illőbben viselkedhet, mi nt Rubljov. hisz olyan festő, akit elhalmoznak dicsőséggel, nem szerz elcs, általában cinikusabb, idegennek, bizánci utasnak tekintheti magát, sokkal gazdagabb tapasztalatai vannak. Eletszemlelete lehetövé tesz egyfajta distanciálódást, Ruhljov viszont képtelen erre. Rubljov nagy fájdalommal szemléli és ragadja meg az őt körülrög

Feofán

ellentéte.

vevő világot, ám nem engedi meg önmagának, hogy úgy reagáljon rá, rninl Feof án. Sőt, tovább megy. Nem azt fejezi I~i, hogy az élet, önnön élete és a világ, amelyben él, elviselhetetlen. A remény, a szerelet, a hit csiráit kutatja az emberekben. A közötte és a valóság között támadt kor:· fliktus révén ezt fejezi ki, bár nem közvellenül, hanem célzásokkal fogalmazza meg gondolatait. Ez benne a zseniális. Keresi az önmagában hordozott erkölcsi eszményt: és ennek segítségével fejezi ki a nép reménységét, életkörülményeiben gyökerező törekvéseit, vonzalmát az egység, a testvériség, a szeretet iránt mindazt, ami hiányzik a népnek, amire érzése szerint szüksége van a körülötte élő embereknek. l ly módon előre megérzi, hogy Oroszországot egyesíteni fogják, hogy hazáj a bizonyos mértékig előre halad a fejlődés útján, megérzi, hogy csakis a jövőbe vetett hi t tudja magával ragadni honfitársait, csakis az nyit távlatokat előttük. Ebben rejlik Rubljov zsenialitása. Saját személyisége, festészete másodrangú problémát jelent. Rub ljov nagyon összetett egyéniség, szenved, s ez a szenvedés megnemesíti; nemcsak a művész nek az őt körülvevő világra való sz ubjektív reagálását fejezi ki, hanem egy egész nép reményét és erkölcsi eszményei I. A mi szemünkben pedig ez volt a legfontosabb. -

Az

erőszak

bemutatásához

két okból ragaszkodtunk. Ha valaki elolvassa bármelyik történész könyvét Oroszországnak a központi hata lom megteremtése előlli történetéről, látni fogja, hogy minden lap szó szerint csöpög a vértől. Szó szerint. Ez az első ok. A vérengzéseket olyan kis mértékben rekonstruáltuk. hogy néha úgy éreztük, e tekintetben eltértünk a történelmi' hüségtől. A második ok az, hogy az erőszak ábrázolása nélkülözheletlen volt témánk megelevenítéséhez, hiszen Rubljov látj a a szörnyLiségekel.

87

Mivel előadásmódunk nagyon realista, nem érhettük be azzal, ~ogy Rubljov szenvedéseit csupán erkölcsi sikon ábrázolj uk, és csakis azt mutassuk meg, hogy IeJkében milyen visszhangot keltetlek a megpróbáltatások, amelyeket átélt; ez megbontotta volna filmünk stilisztikai egységét. Harmadsorban pedig, rnint rendező, mindig számítok a nézőre tett

Western-áradat

nül befolyásolja a nézőt. Meggyőződésem, hogya szó pejoratív értelmében vett "irodalom", a teatr ális szemlélet túlontúl nagy súllyal nehezedik a Iilrnrnüvészetre, és erőnek erejével eltériti a realista kilejezésmódtól. Adná a Jóisten, hogy a Iilmműveszek csakis realista eszközökkel dolgoznának. (Positif, 1969. október)

az olasz mozikban

Az "olasz módra készült western" -ek első revolver lövései szinte véletlenül dördültek el; a producereket az buzditolta lővőldözésre, hogy Spanyolorsz ágban külön falut építettek a némel "western"-ek részére. Hatvanháromban Olaszországban már csináltak ugyan három vagy négy vadnyugati filmet, de az irányzat maga csak hatvannégyben vált általánossá, amikor egy kezdő rendező asszisztens, Sergio Leone, Akira Kurosava Yojimbojának cselekményét szóról szóra áttette a vadnyugatra. és megcsinálta a Per un pugno di dollari-t, A film közvetlen és váratlan sikere nyomán valóságos versenyfutás kezdődött vadi.yug ati irányban, és a hónapok múlásával, nemcsak az olasz filmgyártás mesteremberei próbáltak szerencsét e műfajban, hanem olyan rangos rendezők is, mint Carlo Lizzani, Florestano Vancini, Tinlo Brass, Damiano Damiani, (művészek, akiktől elvárták volna, hogy nem hódolnak be a piac követelményeinek). Egyesek, például Bernardo Ber lolucci beérték azzal, hogy western-forgatókönyveket írtak, mások - közöttük Pier Paolo Pasolini mint színészek vettek részt az általános lövöldözésben. A rendezők és a sz ínészek, kicsit megszokásból, kicsit mert szégyenkeztek. no meg azért, h0gy jövedelmezőbben elsüssék az árut, gyakran angol néven szerepeltek a stáblistán. Ime néhány olasz 88

sokk-hatásra. Semmi kertelés, semmi hosszadalmas magyarázat a háború borzalmairól, elég egy rövid naturalista képsor, és a néző olyan traumatikus lelkiállapotba kerül, hogy úgyszólván mindent elhisz, amit 'később bemutatok neki. Véleményem -szerint a filmnek, rnivel realista műoészet, nem sz a bad félnie attól, hogy közvetlc-

löj), hamisitatlan végletes vanneve és álneve: formájában nyilvánul Albert Barid (Alfredo Antonini) , dalizmus meg. Lemészárol t gyerekek, kibeBob Robertson (Sergio Leone), lezelt állatok, megvakított férAlbert Cardiff (Alberto Cardone), fiak, lassú tí.izön megégetett bérLee Beever (Carlo Lizzani), gyilkosok, megskalpolt ellenfeFrank Garfield (Franco Giraldi), lek az út porában és az ivóban Rod Gilber (Romolo Girolami). sz anaszét heverő szétroncso!t Az olasz filmipar az "olasz testrészek jelennek meg a rnozimódra készült westernv-ekben vásznon. Véres orgia tárul a néző nem remélt, nem is sejtett aranyszeme elé. Am az "olasz" és az bányára bukkant. Ez a báamerikai" western hőseinya mindmáig nem merűlt ki. A "eredeti nek erkölcsi magatartása alapvadnyugati filmek sikerében azonvetőerr különbözők. Amerikában a ban fontos és érdekes társadalmi vadnyugati hős mindig állást jelenséget is kell látnunk, amely foglal az egymással szemben álló - akár a korábbi ponyvák vacry felek valamelyike mellelt, és álmitológiai szuperprodukciók - szétalában a Jó diadal áért harcol; leskörű, komoly, tényekkel alátávagy győz, mint a High Noon masztott szociológiai elemzést \'agy tévedésből, esetleg számíigényel. Az eddig bemutatott tásból, a Rossz táborához csatolasz vadnyugati filmek javarélakozik, s ez esetben elbukik, mint szének két szembetűnő sajátosa Billy The lúd hőse... Az sága: az erőszak és az erkölcsolasz westernben viszont a hős telenség. Több "műben" a tobsohasem csallakozik a küzdő fezódó kegyetlenség immár aggaszlekhez. legföljebb taktikai okoktó méreieket ölt: az még hagyból foglal állást valamelyikük ján, hogya haloltak száma több mellett, s mindig arra törekszik, tucatra rúg, de az áldozatok fájhogy túlélje valamennyiüket, közdalmukban ordítozva, szörnyű ben igyekszik elősegíteni, hogy az sebekkel borítva múlnak ki. látvégezzenek egymással. hatjuk halálos vonaglásukat. a ellenfelek Másrész! pedig a harcosok sovér csak úgy dől belőlük, szemühasem ellentétes erkölcsi értékek ket rémülten kidülleszlik féleljegyében veszik fel a kűzdelmet, mükben a feltartóztathatatlan érdekeik á II itják végtől. A beteges szadizmus és mindig csupán Ha egyimazochizmus, amely már a rnű- szembe őket egymással. kük mégis erkölcsös álláspontot faj első példányaiban is megfoglal el, nyomban megállapítnyilvánult, rnindinkább uralkodó hatjuk, hogy a másik ugyanezt vonásává lesz az olasz westcrnekteszi, legföljebb a hangsúlyban és nek és némelyik produkcióban, formában van különbség. például Giulio Questi Se sei a föJcserélhetők, vivo spara-jában, (Ha élsz, Vagyis a szerepek

western-gyártó

mindenki erkölcstelen, mindenki cinikus; nincsenek már "igazak" és "nem igazak" csak áldozatok és hóhérok, erősek és tehetetlenek. Megesik, hogy valamelyik figura igazságról és erkölcsről papol,például a Faceia a faccianak (Szemtől szembe) intellektuel hőse, de ha megszerzi a hatalmat, ugyanúgy, sőt még jobban visszaél 'vele, rnint a többiek. Az olasz western hőse úgy cselekszik, mínt aki eleve feloldozta magát rninden bűn alól. A világ, amelyben él, minden eddiginél konkrétabb formában testesíti meg a "homo homini lupus" elvét. Egyetlen értékrnérője a pénz, mivel csakis a pénz nyújt biztonságot, a cselekedetek mércéje az eredmény, az érzelmeké a határtalan önimádat, hiszen senki sem szeréti felebarátját; az olasz vadnyugat hőse olyan harcos J ames Bond, akinek az erőszak (rnint önigenlési képesség) nélkülözhetetlen életeleme. Ezekben a filmekben a nőnek úgyszólván semmi szerepe sincsen: csupán arra jó, hogy erőszakot tegyenek rajta, vagy megédesítse a harci szünet pillanatait. A hős egyetlen másodpercre sem adhatja át magát érzelmeinek, hiszen az érzelem nem egyéb, mint a valóság iránt való érzék eltompulása, vagyis közvetlen veszedelmet jelent, azt jeleni, hogy a valóság fölébe kerekedik az embernek. Minden bizonnyal helytelen kö-

talom (vagyis a pénz) a dolgok egyetlen értékmérője. Kortársaink ezért azt hiszik, csupán egyetlen módon menekülhelnek meg az erőszaktól: ha ők tesznek erőszakot másokon, nincsen más alternatívájuk, csak a paranoiás rombolás. r'gy hát annak az embernek a dühével, akinek nincsen más választása, mint az erőszak, a néző minden este halomra lövi, sebzi, gyilkolja a mozivászonra vetített giccse k bábu it, és közben azonosul az erőszakot dicsőitő filmek immár nem heroikus, hanem cinikus és kétségbeesett hősével. Amikor pedig kimegy a moziból, ugyanolyan kíméletlen és kegyetlen valóság fogadja, mint amilyenre vaktában tüzet nyitott odabenn. De a puskaport, amely különben tiltakozássá, elhatározássá, láz adássá, tagadássá alakulna át, már ellötte a velílő teremben. Egyébként maga a "rendszer" szántszándékkal adja kezébe a játékfegyvert, hadd töltse ki dühét Johnny Ringo árnyképén. ts a valóságban -nem a mozi, hanem az élet valóságában - az a Jonny Ringo, aki nem lövöldöz, hanem szelíden, kedvesen, gyengéden igyekszik meggyőzni az embert, nemsokára megteszi az utolsó lépéseket a mennybe vezető úton, pedig meg lehetne állítani.

vetkeztetesre jutnánk, ha arra az álláspontra helyezkednénk, hogy a "western made in ltaly" pusztán üzleti spekuláció. A vadnyugati filmek sikere annak a valóságnak többé kevésbé öntudatlan megragadásában gyökerezik, amely a hetvenes évek küszöbén Olaszországot (és nemcsak Olaszországot) jellemzi. Napjaink erkölcsi és ideológiai zűrzavarában nagyon sok ember, kivált kisember úgy érzi, mind nehezebb megállapítania, ki rniért felelős, milyen bűnt követett el, milyen érdemeket szerzett, milyen nézeteket vall. A volt ellenfelek gyakran egy táborba verődnek, a volt fegyvertársak pe. dig szembe kerülnek egymással. Közben mintha a világ saját önmííködő erői révén a felé az egysíkú társadalom felé haladna, amelyről Marcuse beszél, amelyben az egyénnek már semmilyen autonómiáj a, semmilyen döntési joga sincsen, s képtelen kivonni magát a rendszer funkcionális törvényei alól. Az egyén egyre kevésbé ismeri ki magát, képtelen meghatározni saját létének törvényeit, saját magatartásának szabályait, saját létjogosultságát. Ugy tudja, vagy legalábbis azt hiszi, hogy létfeltételeit kisebbnagyobb, mi ndennapos, soha véget nem érő háborúk, tömeggyilkosságok, jogtiprás, zsarnokság határczz ák meg. Ebben az érthetetlen és közömbös világban már nem az ember, hanem a ha-

(Részlet mányából.)

fontosnak az On alkotói munkásságához? A kérdésekre a kövelkezők válaszoltak: Arnold Agababov filmíró, Borisz Andrejev színész, Jefirn Dzigan rendező, Tyimofej Levcsuk rendező, Leonyid Oszika rendező, Arkagyij Pervencev filmíró, Alekszandr Szizonyenko filmíró, Szergej Uruszevszkij operatőr, Grigorij Csuhraj rendező, La-

rissza Sepitko rendezőnő. A továbbiakban a feleletek közül idézünk néhányat szabadon. Jelírn Deigan. hangsúlyozza, hogy Dovzsenko életműve kimagasló jelentőségíí a szovjet filmművészet számára, és ebben nem csupán eredetiségének. sajátos rnűvészí elképzeléseinek, a költői ábrázolással kapcsolatos kísérleteinek, megismételhetetlen életút-

Lino

Micciche

tanul-

Dcvzsenko példája Az Iszkussztvo

Kino Dovzsenko 75. évfordulója alkalmából jeles filmművészeket kért föl, válaszolják meg a következő kérdéseket: I. Hol je· löli ki Dovzsenko helyét a szovjet és az egyetemes filmtörténetben? 2. Melyek Dovzsenko azon alkotói és emberi vonásai, amelyek Onhöz közel állnak? 3. Esztétikai sajátosságaiból mit talált

születésének

jának van szerepe, hanem - és ez a fontos annak a gondolali mélységnek és ábrázolásbeli szélességnek. amellyel a valóság jelenségeinek lényegét igyekezett feltárni. Mert Dovzsenko igazi újító és igazi hazafi volt. Ezért is aktuális mindmáig a szovjet művészct számára. Természetesen esztelen és haszontalan dolog lenne utánozni. Eszméi és törekvései azonban széles lehetőséget kínálnak és lehetövé teszik, hogy mai világunk bernutatásánál felhasználjuk a dovzsenkói hagyományt. Jóllehet az én művészetemben nehéz lenne kimutatni közvetlen hatását folytatja Dzigan -, gazdag szellemisége, szenvedélyes viszonya az alkotáshoz és a műveszethez, fáradhatatlan törekvése, hogy megfeleljen kora követelményeinek, és gazdagítsa a filmművészetct, mindig például szolgált számomra. Szergej Uruszevszkij megkerüli a szokványosnak érzett kérdéseket, és helyettük inkább elmeséli egyik találkozását Dovzsenkóval. Ezen a találkozáson egy forgatókönyv részletét beszélték meg. Dovzsenko olvasta a kéziratot. és lágy és kellernes hangja, amelyet kissé ukrános akcentusa színesített, egyetlen pillanat alat! elővarázsolta azt a romantikus világot, amely őt annyira j ellernez te. Hirlelen fölmerült a kérdés, tniként vegyenek föl egy csillagos estét. Dovzsenko oszlatta el az aggályokat azzal, hogy cáfolhatatlanul bebizonyította, a jelenet nem igényli feltétlenül a csillagokat. Csak később értettem meg - mondja Uruszevszkij -,

hogy benne rögtön a szöveg.rnegjelent filmben, képben Nem véletlen, hogy tékeny operatőrökkel mint Gyemuckij és

képpé alakult a forma, mert gondolkodott. olyan jelendolgozott, EkeJcsik.

Grigorij Csuhraj igen pontosan fogalmaz, amikor azt mondja: Dovzsenko a filmművészetben s a j á t helyét foglalja el. Más, hozzá fogható nincs. Lehet beszélni sajátos müvészetéröl, arról a jelentős hozzájárulásról, amit a szovjet és az egyetemes Iilmművészetnek adott, lehet rangsort kreál ni, ahol Dovzsenko ez és ez között helyezkedik el. De ez a rangsor mit sem magyaráz. II film története nem bankett-asztal. Az igazi alkolők nem az első, második, harmadik helyet foglalják el. Pusztán a sajátjukat. lv\ondják, Dovzsenko a költői film megteremtője. Ebből annyi igaz, hogy reagálása költői. Csak olyan eseményeket és jelenségeket érzékelt, amelyeket elmesélhetett. De a költői film nem műfaj. Minden jelentős filmben bizonyos mértékig - jelen van a köllészet. Gazdag egyéniség volt. Elvetette a film szokványos kereteit. O j formákat keresett és talált. Szép ember volt, szerette és értette a szépet. Aszépségen keresztül meg lehet érteni egész művészetét. Irodalmi tehetsége is jelentős. Érezte a szépség lír ját, az ukrán nyelv finomságait. Míívészete mélységesen nemzeti. /\. film nemzetközi művész et, éppen ezért érdekesek az igazán nemzeti művészek. Sokan tartják magukat követőinek és tanítványainak. Én ezt á-

nem szerétern. Költészete szorosan kapcsolódik sajátos egyenlségéhez. Mit lehet ebből folytatni? Hogy hatolt-e rám muveszete? Kétségkívül. De hogy miként, nehezen tudnám megmondani. Leginkább úgy, hogy soha nem akartam folytatni. A folytatás csak egyetlen embernek sikerült: J. I. Szolncevának, aki hoszszú időn át élt mellette. Mélyen tisztelem őt. Larissza Sepifko szerint a dovzsenkói hagyomány elvi jelentőségíí. A mai filmművészetben sajnos egyolclalúan használják föl. Dovzsenko gondolkodásmódja kiválóan megfelelt az új időknek, az általa létrehozott eredeti stílus összecseng korával. Ű teremtette meg a forradalmi filmeposzt. Dovzsenko a par excellence művész-állampolgár. A forradalmi korszak legfontosabb gondolatait emelte művészetének középpontjába, az új ember bemutatásának óhaja vezérelte. E nagy és emberséges lélek humanizmusa máig ható példa. Szóval meghatározni Dovzsenko hatását rám szerfölött nehéz. Erre az emberre függesztettem szememet először a művészet világában, az ő emberi és rnűvészi értékei szabták ki számomra a mércét, amelyet nem is vetettem el soha. Az életben sok minden lehetséges; elvesztthetem alkotokedvemet. érhetnek kudarcok. Egy biztos, ez a mérték megmarad számomra. Látjuk, a vélemények különböznek; mindnyájan egyetértenek azonban Dovzsenko jelenlétében, értékeiben. (Iszkussztvo

Kino, 1969. 9. szám)

"Életemet csak azért éltem, hogy elmesélhessem" FeHini a Satyriconról A Panorama című olasz képeslap a Saturicon bemutatása kapcsán interjút közöl Federico Fellinivel. II beszélgetésben mindenekelőtt arról eselt szó, hogy Fellini a Júlia és a szellemek után,

az IL viaggio di Maslor na (Mastorna utazása) forgatása közben alkotói válságba került. - A valóságban éltem át azt a drámát, amelyet korábbi filmem, a N yo[c és fél hőse élt át: egy

olyan rendező drámáját, aki nem tud alkotni. Amikor a Nyolc és fél-t forgattam, nagy formában voltam. Rendkívüli dolog történt velem: elmeséltem egy válságot, mielőtt még magam ke-

resztülmentem volna rajta. Igaz sokkal aktívabb ak lennének, minpersze, hogy jó egészségben kell denesetre tererntöbbek és bizonyálennie annak, aki le akarja írni a ra jobbak. Az átmenetiség valódi kanyargások okozta szédületet. érzéséről beszélek, nem a .Tout A továbbiakban elmondja, hopasse, tout casse, tout lasse" gyan csömörlött meg készülő (minden elmúlik, minden széttöfilmjétől, miként vett erőt rajta rik, minden untat) ostoba pesszl"a teljes tehetetlenség" érzése, mizrnusáról. Arról a csodálatos úgyhogy a végén még bele is érzésről beszélek, hogy turisták betegedett. De úgy lá Iszik, épp e vagyunk a saját életünkben. A betegség hozta helyre. lelki higiénia is a törékenységFelfedeztem a klinikákat. nek ebből a tudatából fakad. Kápráztató világ a klinikák viGyógyulása után Fellini ajánlalága. S a betegség gazdagított lot kapott Grimaldi producertől, engem. Nemcsak azért, mert le- rendezzen számára filmet. Fellini helövé tette, hogy nehéz helyeleinte az Orlando furiosó-ra vagy zelekből vonjam ki magam, havalamelyik Boccaccio-novellára nem azér! is, mert ha az ember gondolt,. sőt az is meg ford ult a mozdulatJanságra kényszerül, és fejében, hogy a Merovirigok ko. r áról készít filmet. Mindenképpen nem szenved (hiába mondták, hogy valami komoly dologról egy látványos, színes, kosztümös van szó, én semmit sem éreztem), művet szerelett volna forgatni. A egyszerre megnyílik előtte a le- producer sürgetésére végül is hetőség ahhoz, hogy kapcsolatPetronius Satyricon-ját jelölte meg, anélkül azonban, hogy ba kerüljön a saját belső világával, amelyet már elfelejtett, saj át bevallása szerint érhiszen a mindennapi tevékenység demben ismerte volna akár Peteltávolít minket saját magunkroniust, akár a híres ókori retól. I dönként meg kellene betegényt, akár maguknak a rómaiaknak a történetét. gednünk, Persze valami nem súlyos és főleg nem fájdalmas beAzt mondtam magamnak: tegségben. Például minden há"A rómaiakról nem tudok semrom évben egyszer és mintegy mit. S azt a keveset, amit mégis huszonöt napra. És úgy, hogy tudok, el akarom felejteni." gyengéd ápoló nők vigyáznak _ .. Ugy akartam kapcsolatba ránk. lépni egy történelmi dimenzióval, Megkérdezték, félt-e betegsége hogy közben elutasítok minden közben a ha láltól. olyan információt, amelyet a Nem hiszem, hogy valami kultúra, az archeológia, a rnuvenagyon féltem a haláltól. Az átszet nyújt, elutasítom mindazt, menetiség érzése és érzékelése amit a filmről tudok, Cecil B. számomra igen ösztönző, króniDe Mille vagy Darryl Zanuck rékus, permanens érzés... Mindvén. Megmagyar ázom, mit gonazt, amit cselekszem, valamiféle dolok: képzeletünket rendszerint katasztrófa, valami gigantikus a film, az iskol a, az archeológia összeomlás fenyegetésének hatása hozza kapcsolatba az antikvialatt cselekszem. Ez ösztönző ér- tással. Mindez azonban nem az zés. Amikor kisgyerek voltam antikvitás, csupán rni hisszük például, nem fértem a börörnannak Látjuk ezeket az előkelő, he n, ha vihar közeledett. Vidám turisztikai romokat, amelyek a szomorúság érzévoltam, nevelgéltem. Igen, ez a kissé gyászos legmélyebb öröm volt. Az átmesét keltik bennünk. És azt gonnetiség valóban hitelesen emberi doljuk, ez volt Róma. Látjuk a állapot. Azt hiszem, hogy ha az gladiátorokat valamelyik otromemberek az átmenetiség, az ideba filmben, és azt hisszük, ilyeiglenesség erőteljes és szűníelen nek voltak a gladiátorok. A Saérzésével tudnák élni életüket, tyricon forgatása közben vissza

akartam adni a szűzességet az ilyen típusú képeknek . .. Mint· egy érintetlen módon, információ, mese, idézetek nélkül, kapcsolatot akartam teremteni énem leghomályosabb és legprimitívebb részével. Természetesen, amikor a képzelet dolgairól, a belsó világról beszélünk, sok ostobaságot mondhatunk. Olyan jog ez, amelytől nem akarom megfoszlani magamat. De hogy megkíséreljük reflektorunkat e világ .Jdegenségére" irányítani, képzeljük el, hogy létezik egy bolygó, amelyet Rómának neveztek el. A Saturicon nem más, mint leszállás erre a bolygóra. Mint ahogy a Holdra vagyaMarsra leszáll majd az ember. Ahhoz, hogy ezt a filmet megcsináljam, űrhajós sisakot raktam a fejemre, s így felkészülve tettem a lábam erre a Mars-bolygóra. Fellini el ismerle, hogy ezen a .bolygón" végül is nem talált Egyebet annál, amit eleve őnrnagában hordott, vagyis hogy filmje ezúttal is önéletrajzi jellegű, s hogy lényegében mindig ugyanazt a filmet csinálja, - Végül is úgy gondolom, hogy az igazi míívész mindig saját határainak foglya marad ... művészileg egyedül önmagát Iejezi ki. Lehet általni magunkat, elmesélhetünk történeteket. de mi ndez csupán urugy ahhoz, hogy önmagunkat megta laljuk. A rendező kifejezte azt a meggyőződését, hogy legfeljebb talán akkor tudná bizonyos tárgyilagossággal ábrázolni a dolgokat, ha előzőleg kábítószer! venne be, például Lsd-ét, Azok az írók vagy rendezők, akik objektíveknek hiszik magukat, nem tesznek egyebet, mint szubjektivizálják objektivitásukat. A valóság és a muveszi teremtés kapcsolatáról egy anekdotát hozott fel: - Simertont egyszer megkérdezte egy újságíró, hogyan ír könyvet, s az író azt felelte:" léha egy ismeretlen illat a kiinduló pont." Valami sült szagából megszületik egy kisvárosi konyha, abból pe-

91

dig azok az emberek, akik a konyhába mennek. Egy érzéki rnűvész számára (félre ne értsük: szenzuálist, nem pedig szexuálist értek az érzékin) rninden a valósághoz Iűződő fizikai kapcsolatból indul ki. Nos, velem is ugyanez a helyzet. Mielőtt elkezdenék egy filmet, szinte semmit sem tudok róla. Igyekszem bizonyos légkört teremteni, meghatározott szer tartással, mint valami szemfényvesztő. Ahhoz, hogy segíthessek magarnnak képzeletem materializmusában, mindenekelőtt arcokra van szűkség ern. Nézern az embereket, a színészeket is, és arcuk így beszél hozzám: "Nézz meg minket jól, mindegyikünket, egy darabocska vagyunk a íilmedből." Azt akarom rnondani, hogy a dolgok úgy viselkednek. mintha a film már létezne, rajtam kívül. Mint ahogya gravitáció törvénye is létezett, még mielőtt ewton felfedezte volna. Ugyanígy hiszem, hogy az alkotok zárt univerzumai már léteznek. A művész megtalálja személyes kapcsolatát ehhez a íantasztikus magmához, s egy kis Iyukon át beás, ás, addig a pontig, amíg képzelete nem materializálódik. Es a művésznek el kell fogadnia, hogy ez a malerializálódás nem egyszerre történik, hanem egymást követő szakaszokban. Szerintem nem szabad bízni abban, amit befejezett eszmének tartanak. A legtöbbször igen rossz ötletről van szó. Ugyanakkor rendkívül tudok figyelni arra, hogyan dohányzik valaki, milyen a ruhája, hogy szőke a haja, stb. Meglátok egy kis Iarkat, húzom, húzom, s a végén felfedezek egy elef ántot. A rendező elmesélte, hogy valamely új film megkezdése előtt hirdetést szokott közzétenni az újságokban: .Federlco Fellini új filmbe kezd. Fogadja mindazokat, akik meg akarják látogatni." Különböző helyeken kis szobákat bérel, s fogadja a vendégeket, egy-egy film eseten 5-6 ezer em92

ber is felkeresi. Az első két nap a szürrealista őrültség jegyében telik el: Róma rninden bolondja meglátogatja, s velük együtt a rendőrség. De egy hét után már határozottabb eszméje kezd lenni a filmről. Ekkor már van kezdetleges forgatókönyve, de ezt később teljesen átalakítja. - Utálom a rögtönzést, már ami engem illet. Az én eljárásomnak semmi köze a rögtönzéshez. Kész vagyok minden találkozásra, ami segíthet engem abban, hogy - egyfajta mágia révén - összerakjam mozaikomat. Nem én rendezem a Iilmet, a film irányít engem, a film magában hord engem. Ahhoz, hogy jól-rosszul eredményre jussak, igen figyelmesnek kell lennem. Tegyük fel, hogy kezdettől fogva egyetértés van köztem és a film között. Papíron azonban képtelen vagyok előre tudni, hogy miként fog megjelenni, hogy fog kinézni ... Arra a kérdésre, hogy ilyen munkakörülmények között a sz nész ek nem érzik-e "elveszetteknek" magukat, a rendező határozott nemmel felelt. Ha a légkör jó, mindenki vidáman vesz részt az utazásban, rnintha valami ·kiránduláson volnánk, s ugyanakkor igyekszik felfedezni az utazás értelmét is ... Ugy vagyunk, mínt egy hajó leg.énysége . _. Sohasem igyekszem a színészt a szerephez idomítani, fordítva járok el... Soha nem volt probléma a színészeimmel, és soha nem bántam meg a választásomat. A Satyricon számára hivatásos színészeket gondoltam szerzűdtetni, mint például Groucho Marxot, Dany Kaye-t vagy Mae Westet. Valahányszor valamilyen ötletem támad, mindig olyan színészeket szerétnék szerepeltetni, akiket ifjú koromban csodáltern. Elfelejtem, hogy Mae West ma több mint 70 esztendős. Végül is egy fontos szerepre előhalászbarn egy nagy római étterem tulajdonosát ... A továbbiakban Fellini máskor í-

is emlegetett emlékeket idézett fel arról, hogy gyerekkorában rnenynyire vonzódott a színházhoz, s megerősítette, hogy a fi Imezést ~étforrnáj ának tekinti. Filmet csinálok, a filmben élek, rnert a huszadik században születtern, s rnert a kép által való kifejezés számomra konzseniálisabb. Ha egy évszáz·addal korábban éltem volna, iro vagy festő lettem volna. _. A rnűvészéknek ama banális típusához tartozom, amely teljesen azonosul rnűvész etevel. Tisztára esztétikai életet élek. A moralitást, a magam moralitását, a méltóságot - mindezek a szavak kissé vesztettek értelmükből - csak hivatásom gyakorlása közben találom meg. Megvallom, hogy életemet, mind a mai napig, csak azért éltem meg, hogy elrneselhessem. Egy művész számára, mint amilyen én vagyok, az a fontos, hogy elég hamar megértse: nem szabad szentté válnia, sem államfővé, nem várják tőle az adott szóhoz való hűséget, vagy az erkölcsi érzéket, csak azt, hogy könyveket vagy képeket termeljen. A dolog azonban nem ennyire egyszer Mindannyian szolid nevelés·t kaptunk, amely azt tanította (vagy legalábbis igyekezett tanítani), hogy életünknek valamiféle tanúságtételnek kell lennie. Erkölcsi elkötelezettségnek. Talán ez a nevelés az oka annak, hogy olykor nosztalgiát érzek az erkölcsi élet vagy az érzelmekkel telített élet bizonyos típusa iránt. De az ember nem bírhat mindent. Egy míívésznek még az érzelmi élete is felszínes ... Nem hiszem, hogy magam képes volnék mély érzelmekre, kivéve azt, hogy filmet csinálok. Nyugodt alkat vagyok, de ahhoz, hogy valami eredményt érjek el, nyers és kegyetlen tudok lenni. Betegségem alatt azon kaptam magam, hogy elgondolkoztam, talán képes volnék filmcsinálás nélkül élni. Nyitni például egy nyakkendő boltot és ott tölteni hátralevő napjaimat. Volna egy boltom Ostiában, íí.

egy meg Viterbóban, s az esléket azzal töltenem, hogya kaszsz át számolom. Arra gondoltam, hogy az élet olyan hosszú, hogy a legodaadóbb hűséget is vitássá lehet tenni. De az elhivatottság némileg különös dolog. Egy bankár elveszítheti a bankját, csődbe mehet: ismét meg fogja találni a módját annak, hogy pénzt csináljon. Az a rnűvész azonban, aki elveszti az ihletet, halott ember. A sikerről Fellini ezt mondta: .:_ A siker szükséges... De a siker elmaradása is pozitív tény lehet: bizonyos távolságot teremt, önmagunkba fordít, azzal az érzéssel, hogy el kell fogadnunk valamely kihívást, vagy azzal a benyomással, hogy áldozatok vagyunk, afféle "átkozott művész". Nem tudom, végül is hová vezethet a meg nem értés vágya. Egy rnűvész nemcsak önmaga számár? teremt. Mégha az alkotás valami bensőséges, magányos dolog is, blöf!ölőnek tartom azt a rendezőt, aki elszigetelődésének nemes voltáról beszél nekem, s azt mondja, nem érdekli, milyen sorsa lesz művének a közönség előtt. Nem hiszek neki. Másfelől a prolongált siker arra bátoríthat, hogy a művész azonosuljon . azzal a szereppel, amelyet mások várnak tőle. És ez is veszélyes ... Nagyon nehéz ellenállni azoknak az embereknek, akik a művész körül szűntelenül zsenijét dícsérik. A míívész végül is siker-rendezővé akar válni, olyanná, akit a közönség szeret, s aki kész meglenni mindent e célért. A lap munkatársa itt megkérdezte, nem ez-e az eset a Sat yricon-nal. Fellini megerősítette, hogy szeretné, ha sikere lenne filmjének, de ennell érdekében nem rakott féketképzeletére, és nem tell engedményeket. - A Satyricon-ban el akartarn felejteni a kereszténység kétezer esztendejét, amely egész életünkre rá nehezedik s kritériumokat adott nekünk az ítélkezéshez. a moralizáláshoz . .. Túl akartam menni mindezen, s rnor ális ítélet

nélkül akartam látni a történelmet és szereplőit. Nem tudom, sikerült-e ez, de ez volt egyik fő gondom. Arnikor a Nyolc és fél-t forgattam, kiragasztoltam a felvevő gépre ezt a Ieliratot: "Emlékezzetek arra, hogy kornikus filmet csinálunk." A Saiuricon számára ezt írtam ki: "Nem ismerem a kereszténységet." Egy ke-' reszténydemokrata újságíró, aki látta a filmet, mégis azt mondta nekem, hogya Saturicon tele van nosztalgiával, hogy nyilvánvaló benne az Isten hiánya. Igaz. Igen jól lehet látni Iilrnernben, milyen pokolban él az, akinek Krisztus még nem hozta el a világosságot. A valóságban azonban, számomra, ha a filmben sötétség uralkodik, 'csak azért van, mert az antik Rómában még nem voltak elektromos lámpák Fekete filmet csináltam, tüzek és fáklyák nélkül, s most jönnek, és azt mondják nekem, hogy Isten hiányát akartam panaszolni. A beszélgetés ezután a nemiség kérdésére fordult: A nemiség az emberi természet egyik tényezője. Azt hiszem, hogy a jelenlegi szexuális robbanás kikerülhetetlen, szükséges dolog volt. Amellett vagyok, hogy ne dramatizáljuk a dolgot, hogy fosszuk meg a nemiséget szakrális jellegétől, megha ez a robbanás olyan durvaságokhoz vezet is, rnint amilyen az Oh, Calcutta! volt. Ellenzem a pornográf filmeket és könyveket, rnert unalmasak és ostobák, de azt tartom, hogy - például Olaszországban, amely szexuális téren igen elmaradott ország, még a pornográfiában is van valami igen pozitív, amely meg fogja rázkódtatni a megüszkösödött rétegződéseket, Fellini struktúrákat

az

olasz társadalmi is elavultaknak rni-

nősítette. Szicíliában például a pszichológia és a hagyományok egészen a középkorig nyúlnak viszsza. A katolikus egyház megtartotta mindenhatóságát Olaszor-

szág

bizonyos

amelyek évnél, középkori szinten. Ezért mondorn, hogy a pornográfikus filmek és művek áradata elkerülhetetlenné vált. Mint rendezőt, zavar az a tény, hogy az olasz film azonosuljon e disznóságok hullámával. De rnint állampolgár, remélem. hogy ezeknek a filmeknek a lehető legnagyobb közönségük lesz, s hogy vetíteni fogják őket mindenütt, a kolostorokban és a zárdákban is.

megálltak

vidékein,

az ezredik

Egyébként Fellini elismerte, hogy ő is elkötelezett rnűvész, nem is lehetne másként, de nem szer eti a túl precíz meghatározásokat. - Az elkötelezett szó zavar engem. Es ezért reagálok gyerekes és túlzó módon, amikor kikelek azok ellen, akik magukat elkötelezetteknek vallják. Azok az emberek, akik ma 45 évnél idősebbek, a fasizmus és az egyház árnyékában nevelkedtek. Gyerekkorom egész ideje alatt a kötelességekről hallottam beszél ni, az eszményített elkötelezettségrőL Ezért, amikor hallom a mai fiatalokat, hogy ugyanolyan ostobaságokat javasolnak és hangoztalnak, mint Mussolini és a püspökök, megbolondulok a méregtől. Fellini végül is úgy határozta meg magát, mint aki elkötelezett az. el nem kötelezettségben. s ha filmjeit elkötelezetteknek lehet tartani a társadalom egy bizonyos megítélése és elemzése miatt, úgy ő e filmeket szabad elhatározásából csinálja. Befejezésül arra a kérdésre válaszolt, a teljes hanyatlás állapotában látja-e a nyugati társadalmat? Szerintem a dekadencia az újjászületés elengedhetetlen feltétele. A bomlásnak ez a folyamata, szerintem, teljesen természetes. Számomra ez nem a civilizáció halálának, hanem életének jele. Es az emberiség bizonyos szakaszának vége. De mindenesetre meg kellene gyorsítani a bomlásnak még túl lassú folyamatát, e rothadás halál-át. (Panorama

1969. 180. sz.)

'3

A. Kcncselovszkij

- A. Terkovszkij

ANDREJ RUBLJOV Irodalmi forgatókönyv ELSÖ

(Részletek)

RÉSZ

Lovasok lökdösődnek, a fülledt, zsúfolt sokadalomban görbe szablyák villannak, tatár nyilaktól íűskős hercegi zászlók hajolnak földig. Gyolcsingek, feketék a vértől, nyíl sebezte, borotvált fejek, hadiszekercék szabdalta pajzsok, hanyattfekve vergődő, felszakított bendőjű ló. Por, üvöltés, halál. ts amikor az oroszok már alig bírják visszaszorltani az ellenséges lovasságot, elővágtat az erdőből Bobrok pihent tartalék-ezrede, aIig érve a földet, a csatarnezőre viharzik, rácsap a tatárokra. szorong atja őket, már üldözi is visszafelé a mezön, vörös zászlók röppennek a fehér lovasok fölé, és özönlik vissza lovastul. sűrű por íelhőben, a rajtatütéstől megzavarodott ellenség .. _ Kulikovo holttestekkel beteregetett mezeje mintha ájultan elzuhanna: az éjszaka sötétjébe hanyatlik.

Hajnal. A part men lén köd terjedezik. A halottakkal borított, néma pusztaságban lópaták dobogása hangzik fel. Az orosz druzsina egyik katonája kínlódva nyitja fel a szemét. A kődben egy tatár léptet lassan a mezőn, hollöszörü lova nyergében. Az orosz utolsó erejét őszszeszedve lápászkodni próbál, niatat maga körül az iszamos, hideg vérben, rátapint egy ott hányódó kardra, de szeme előlt elsötétül minden és eszméletét vesztve rogy arccal a földnek. A tatár alatt megugrik a ló, félrehőköl, és elnyargal a pusztába, a vad vágta visszhangja v'égigszáll .a dermedt Don fölött. Nyílvessző mered a tatár melléből. Régen halott már, lova holtan

94

hozta ki az előző napi vagdalkozásból, de csak most zuhan le a nyeregből, amikor a felkelő nap felé sebesen vágtató hoIIószőrű lova leveti. A vándorkomédiás. 1400 nyarán Verőfényes reggel. A Szentháromság-kolostor tárt kapuján lassan kidöcög két, tölgyfahordókkal megrakott szekér. A tajtékos lovak nehezen vonszolják őket, meg-meg roggyan a térdük, s hogy könynyebben húzzanak, hol jobbra, hol balra ránt ják a szekerük rúdját. A kolostonból a retek felé ereszkedő úton hárman ballagnak lefelé: a harminc év körüli Kirill, a negyvenéves Danyiil Csornij, és a huszonhárom esztendős Andrej. Mindhárman elnyűtt és napszílta szerzetescsuhát visel nek. A kerítés mögül lihegő szolgabarát lódul elő, riadtan körülkémlel és utánuk kiáltja: - Aszongya a gvárdián: forduljatok vissza! Kér benneteket! Nincs, aszongya, aki a templomot kipingálja Az Isten szerelmére, aszongya! - Jól van no, eredj! felel Kirill, meg sem állva. - Menj már: menj! Nem a te dolgod ez! - Megbánjátok még! ordítja a szolgabarát hirtelen felfortyanva. Csúsztok még előtte térden, csakhogy atyánk akkor már n m bocsát meg! - Jól van, jól van, majd elválik - acsarog rá vissza Kirill. - Hallgass, Kirill, gyerünk! - sürgeti Danyiil. A Szentháromság-kolostor palánkja és harangtornya egyre kisebbedik, egyre magasabbnak tetszik a domb, amelyre a kolostor épült. Nyomasztó hőség. A szerzetesek, akiket elnyomott a fülledt levegő és a kitörni készülő vihar,

semlyékes ré- pognak a vándorok hátán. Esőtől elnehezült csulépdelnek a kaszálatIan hájuk szélét Ielíogva, a falucska felé futnak, amely leken. - kérdi lustán halványan átdereng az eső sűrű fátylán. Ugyan hol lesz hálásunk? Kirill. - Nem tudom - feleli nagynehezen DaJlyiil. Majd meglátjuk. A legszélső ház rnellett ta[!laszloll padlójú és - Nyakunkon az eső - mondja halkan Andrej. falú pajta, lószerszámokkal, kaszákkal. gereblyék- Mi zörög abatyúdban? - kérdi Danyiil Kikel teleaggatva. rilltöl, annak tömött batyujára inlve a fejével. A falnál, a szénán és a trágya-szurtos lócán, - Elhoztam az ikonokat. néhány papaszt ül. A földön egY vödör híg házi- Miféle ikónokat? sör és merítőkanál. A parasztok hangosan nevet- A magaméit - mosolyog Kirill, - mindent, nek, kiáltoznak; a pajtában egy kis vézna, nagy· amit itt Iestettern, mind elhoztam! fejű ember száguldozik, nagyokat üt csörgődob- Nem jól van ez ... - sóhajtja Andrej. jára, és átható hangon énekel a bojárról. akinek - Mi? - kérdi Kirill. leborotválták a szakállát, meg arról, hogy meny- Hogy otthagy tuk a Szentháromságot ... nyire sajnálja a boldogtalan bojárt, aki most olyan, - Hát lettünk volna kulárok, vagy pénzt adrnint egy fehérnép, és szégyenében a kertek alalt tunk volna kamatra a parasztoknak, mint a gvár· bujdosik. dián telte? lv\i? Hiszen nemsokára kalmárkodnak Az ének tempója gyorsul, szövege eleinte hadamajd a templomban, a rozsdás rubeljeiket pőnrássá folyik össze, majd egészen értelmét veszti, getik ... Kufárok! és úgy hangzik, minl a ráolvasó, de a muzsikok- Moszkvában jobb lesz - véJi Danyiil. ból minduntalan kitör a nevetés, mert a váridor- Te mindig is ilyen voltál, Andrej - jegyzi komédiás mulatságosan kidülleszti a hasát, és meg Kirill -, előbb így beszélsz, aztán amúgy ... olyan neveltető pofákat vág, hogy az ének tartalNem igazodik ki rajtad az ember. ma szöveg nélkül is érthető. A tánc egyre gyorsul, - De hiszen együtt akartuk így - vet véget a a komédiás hadonász a csörgődobbal, hol a térvitának Danyiil. déhez csapja, hol a homlokához, hol pedig egy· Mennek a vihar előtti homályban, az erdőszél folytában és egyre hangosabban csörgeU. Ide-oda mentén szetszőrt petrencék mellett. szökdécsel a pajtában, és a nevetéstől guruló pa- Mégis sajnálom - mosolyodik el haragosan rasztok, a hámokka I, kantárokkal. sarlókkal leleAndrej, majd felnéz és kinyújtja tenyerét az alataggatott, meszelt falak, a kis ablak, amelyen esőtomban szemerkélő eső elé. Ni, már esik is! patakok csordogálnak, a három barát az ajtóban, és Valahogy úgy érzem, hogy soha többé nem térek maga a lobogó ingű komédiás, aki fáradhatatlanul ide vissza. annyi hangot és jókedvet ont magából - mindez - fgy van ez - ért vele egyet Danyiil -, itt szilaj-vidárn forgataggá folyik össze. A komédiás van például ez a nyírfa. Elmégy mellette majd minmost térdre zöttyen az egyik paraszt előtt, onnan dennap, észre se veszed, de ha tudod, hogy nem a lócára ugrik, a lócáról, bukfencet vetve a levelátod többé - szépséges szépnek látod. gőben, a földre, fölragad egy csomó szénát, a Ie- Hiába - mondja Andrej -, tíz esztendő! jére illeszti, úgy kúszik, falrengető hahota köze- Kilenc - helyesbít Kirill. pette, a szégyenlől haldokló, pocakos bojárt utá- Neked kilenc, nekem tíz. nozva. Hirtelen abbahagy j a a kiáltozást, átcsap

szótlanul

- Dehogyis. Nekem hét, neked kilenc. Andrej az ajkát mozgiatja, homlokát ráncolva sz.ámítg atja az éveket, amelyeket a Szeritháromság-kolostorban töltött. De hiszen Moszkvában nélkülünk is éppen elég képíró van. Ugye, Danyiil? - fordul a leg· idősebbikhez Kirill. - Nem baj, no, majd csak keresünk valami kis rnunkát. Ha meg nem kellünk nekik, majd kellenek ők minekünk. Azt mondom én neked, ha csak annak a görögnek, Feofán Greknek a képeit megnézed, egész életedben elgondolkozhatsz rajta. Igen, ez biztosan igaz - mosolyog Andrej -, de azért valahogy szomorú vagyok ... Mintha bántottak volna ... Megdördül az ég, elsötétül, zápor cseppjei ko-

hisztérikus suttogásba, és a dobot hevesen csőrgetve, füttyögetvc felszökken, leránt ja a riadrágját, és a szinte örjöngő nézők homéroszi kacaja közepetie megmutatja sovány, fehér farát. Műsora it~ kulminál. A komédiás végül kézállást csinál, és lábával kalimpalva éles malachangon visít, de hirtelen megrándul, és a földre huppan. Ijedten bámul az ajtóban álló s zerzetesekre, zihál, hosszú orrán megülnek a verejtékcseppek. Mindenki az ajtó felé fordul. Csend támad. Az egyik paraszt, szemmelláthatóan aházigaz· da, feláll a helyéről. - Mit kívántok? - kérdi késlekedve. - Semmit, csak a vihar... megvárnánk ilt, amíg elvonul - mondja Danyiil. A gazda

némán

szedegeti

ki szakállából

a mor-

95

zsákai, komor tekinletét a komédiásra fordítja, majd a szerzetesekre, akik az ajtóban állnak, hátuk mögött az esőszálak sűrűjővel. - Nem hábor iturrk benneteket... Vigadjatok csak! ll. gazda elmosolyodik, és merész-kihívóan kérdi: - Nem innátok-é egy kis sort? Bőrig áztatok hiszen! - Nem szönjük.

iszunk

-

feleli

békése n Kirill.

-

parasztok mulat/atóját, aki rekedt hörgéssel, élettelenül zuhan a földre. A katonák távozása után, a zavart, tanácstalan hallgatás perceiben Kirill tér vissza, triini Andrej hérdésére állítja - az udvarról. Danyiil elérkezettnek látja az időt, hogy tovább álljanak.

Kö-

Kívül megállás nélkül szakad az eső, hólyago· kat ver a zavaros tócsák ban, amely ket lassan egy' irányba fodroz a szél. A vándorkomédiás egy rúgással kilaszítja az ajtót, kilép az udvarra, fején keresztül lerángat ja magáról az inget, és odatartja az eső alá kihevűlí arcát. Andrej hosszan nézi kisfiús, csontos hátát, tűrelmetlenül várja, hogy megforduljon. A komédiás végre felveszi az ingét, és fellépdel a tornácra. Amikor belép a pajlába, alig lehet ráismerni: minlha tíz ével öregedett volna, görnyedt a háta, egykedvűen és fáradtan pillant körbe. Andrej tekintete találkozik az övével, megérzi, hogya komédiás gondolatat most igen messze járnak, és hogy egészen egyedül van a kerek világoon. - r-igy van ez ... Az Isten papot adott, az ördög komédiast - mormolja Kirill, majd feláll és kimegy a pajtaból.

A békés vigadozásnak - Kiritt rideg megjegyzese nélhűl is - egyszeriben vége szakad: odakint az udvaron vad verekedes támad két paraszt között, az asszonynépröl tett könnyelmű megjegyzés miatt. Andrej és a komédiás igyekeznek szétuálasztani a uerekedoket, akik kozűl az egyiknek piszkos gyolccsal van bekötve a nyaka. Amikor a kötést Andrej akaratlanul letépi, a tagbaszakadt szmolenszki paraszt nyakán szoros vasabroncs válik láthatooá, hosszan lecsüngő lánccal: szökött rabról van szó tehát. Ellenfele, a vöröshajú ugyan kész volna öt nyomban a druzsina kezére adni, a többiek azonban - attól tartva, hogy maguk is bajba kerülhetnek a szokeoénu rejtegetés ének gyanújával - eltanácsolják maguk koziil. A pajtában ismét csönd van, a komédiás guszlája húrjait próbálgatja halkan. Andrej az esőverte ablakon át Kirillt veszi észre az utcán, amint két lovassal beszélget. /VI ajd hirtelen a szökött szmolenszki jelenill meg az ajtóban .. elázott an, riadt tekintettel, s könyörögve kéri, vegyék le róla a láncot; nem. tolvaj ő, eladósodása miatt került tömlöcbe. Előbbi ellenfele kezd hozzá ... Am e pillanatban a hercegi druzsina katonái szakítják fel az ajtót, s vezetöjük a döbbent csendben a komédiás! inti magához. A hatalmas termetű katona két kézzel megmarkolia. felemeli, majd a falhoz csapja tL

Esőtől sárosan dagadozó földeken caplatnak a barálok. Messze előttük magányos fa dereng át az eső homályos fátyolán. A három szerzetes feléje tart, és egy idő múlva megáll a fényes, keménylevelű tölgy alalt. A lombsátor alig ereszti át az esőt. - Minden bűn őbennük gyökeredzik - folylatja a beszélgetést Kirill. Minden bűn forrása az asszony. Ahogy Írva vagyon: "Éva a csábitásnak engede, és Adárnot is bűnre vivé ... " Mégis az ,jár, folyvást az jár az eszükben. - Kinek az' eszében? - kérdi Danyiil. - Bizony jobban leszed, testvér, ha nem nyúlsz aszszonyhoz, ha egyszer így beszélsz róluk. Kirill mérgesen elnevetí magát, és Andrejra néz: - Hát ki nyúlhat asszonyhoz? - Szereltek ti arról fecsegni, amit nem ismerlek. "Asszony" ... - "Ti"? Kik? - hökken meg Kirill. Danyiil folytatja: - Vagy tizenöt esztendeje Moszkván keresztül vitt az utam. Ottragadtarn. Ikonokat újítottam meg. Egészen őszig bajmolódtam velük. Aprilistól. Számolj átok ki, rnermyi idő az ... Már szedelőzködtem. Akkor tört be a tatár. Körülveszik a falakat és állnak. Allnak egy hétig, kettőig. A herceg Kosztromába menekült a családjával, úgy mondták, druzsinát toborozni. No, a moszkvaiak hát maguk álltak ki védeni a várost. Minden falon emberek, a druzsina katonái, mindenki vár, nem alszik senki, már rogyadoznak a fáradtságtól, de a tatárok csak húzzák-ha logatják. Az asszonyok, gyerekek meg öregek tizenkét álló napig ki se léptek a székesegyházból. Mind Istenhez imádkoztak. Aztán elfogyott az élés, inség kezdődűlt és vele a mindenféle betegség: az emberek az első nap csak gunnyadoztak, másnap fekete foltok lepték el a testüket, harmadnapra kinyújtották őket. A tatárok csak akkor kérték a váltságdíj at: ötezer aranyrubelt, meg két szekér női hajat. Két rakott szekérrel! Ha ezt megfizetitek, azt mondják, elmegyünk, ha nem, hát magatokra vesselek. - Akkor aztán, úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna, a város határában felsorakoztak az asszonyok, leányok, és elindult a sor kél tuskó között. Mind a kettő mellett egy-egy tatár állt, szablyával, a harmadik tatár a köszörűkőnél,

az a szablyákal fenle. MerI a szablyaél hamar eltompul a hajlól. Az egész mezőt lovas tatárok kerítették körül, mögöttük a mi embereink, belegek, gyöngék, és nézik. Nézem én is. Mennek az asszonyok, hajadonok, egy csepp könnyet se cjtenek, mintha kővé vált volna az arcuk. És ország-világ szeme láttára leoldják a kendőjüket. tulajdon szégyenükkel váltják meg a férfiakat és Moszkva városát. Leveszik a kendőjüket. a tuskóra hajolnak, a tatár meg félmarokra fogja a hajukat, a másik kezében a szablya - nyissz! És dobja a többihez. a haj-kazalba akkora voll, mint egy hegy! Ott áll az uruk, az apjuk, a fiúk! És nem tehetnek s mmi!. Én is ott állok és nézem, de majd megfúlok, elfordulok, és akkor meglátom őt ... Acsorog és majd kicsik a szeme, úgy nézi a m gszégyenítelt asszonyokat ... Emlékszel, Andrej? -

Mire? - kérdezi . az csőbe. - A Leánymezőre - Nem._.

Andrej. -

Tünődve

bámul

bel

emlékszel?

-

Volt-e feleséged? - kérdi Kirill. Volt - feleli Danyiil. leghall, én meg öl év múlva kolostorba mcntern. - SzereUed-e ? - Nem is tudom ... nem, azt hiszem, nem szerett m ... Szakadatlanul ömlik az eső, kopog a leveleken, hólyagokat ver a tócsákban. Andrej felsóhajt, körülnéz és váratlanul azt mondja: -

Azt a komédiást

Feofán,

a görög.

meg

ártatlanul

öllék

meg ...

1401 telén

Aloszkva eláuáro ában vagyun/I, hó borítja a tetMet és a szűk meilétudcáhat, a végtelen palánkokat. Egy apró emberke ikonnak való óriási deszka alatt görnyed, mellette egy tagbaszakadt legény lépked üres kézzel, és /wgyes zauahluil okiigat]« kínlódva cipekedö társát: "Ne mérge/ödj, és ne háborogj, akkor könnyebb. Próbáld csak meg." "Mit gondolsz, én mitől vagyok ilyen egészséges? Attól, hogy mindig iokedoem van ... " "G.azdag is aitól vagy?" - kérdezi vissza hetykén a másik. A három barát is ezeken az utcákon jár, s egy menyecskétől kérdik az utat a Mennybemenetel-székesegyház felé. Feofánról tanakodnak, Theaphanoszrol, a görög ikonfes/öröl, akit látni indultak, s aki már húsz éve él orosz földön. "Beszél-e vajon oroszul?" "Azt mondiák, /ú termetű, az orra meg e-ekkoral Púpos és szörnyen mérges!" Va;on hogyan tud mindenki szeme láttára festeni? Mert hogy ez a szokása. Novgorodban egy öregasszony reggeltől estig nézte, amin dolgozott ennyi idő elég volt egy ikon megfest és ére -, már min-

dell/li elment a templomból, csak az a szony álli még ott, és nézte az ikont - aztán meghalt. "Mitől?" "A félelemtől ... " A székesegyház főkapuja előtt izgatott tömeg nyüzsög. Mindenki be akar jutni a templomba, látni Feoi ánt, amint ikont fest. Az ajtót örző szolgabarát azonban mint sokszor eimonditi ma senkit sem engedhet be: Feofán csak tegnap érkezett vissza Novgorodból. Danyiil aranbori elmagyarázza a barátnak, hogy ök is ilwnfeslök, s az Andronyikov-kolostorból jönnek, szavai rujomaléká ul egy pénzdarabot csusztai oda, s így nemsokára megnyílill előttük a templom ajtó, s mögöttüll még belopakodik egy másik kiváncsi fiatal szerzetes is.

Athaladnak templomba, kesegyházban

a sölé t előcsarnokon. bel' pnek a és a küszöb előtt JI1 gál Inak. A széegy lélek sincs.

- Hol van hál? kérdi halkan Danyiil. Tel11 válaszol senki. Danyiil körülnéz - a szolgabarátot rninlha a föld nyelte volna el. Borongós lény világítja meg lágyan a falakat, átszivárog a lőrésekre emlékeztető ablakokon. A magasban bolthajtások homálylanak, a sötét sarkok, szögletek óvatosságra késztetik abelépőkel. - De hát hol van ő? hajtogatja Danyiil. - Kincs itt senki ... - rnondja halkan Kirill. - Nem is látni semmit - jegyzi meg értetlenül Andrej. - Pszt! Csöndesen. pisszeg Danyiil a társaira. A hangok fojlotian szállnak a homályos falak között. Milyen lágas szólal m g Andrej, lénkségén erőt vesz, átlépi a küszöbőt, szokva a sötétséghez, a kongó kőlapokon a székesegyház közepére megy, figurája áttetsző a templom homályában.

és féHozzálassan szinte

'gy-ám... Ekkora teni ... !vii, Andrej? pillantva Andrej után.

lelefesijedten

nagy templomot mondja Danyiil,

- Oriás-nagy templom - jegyzi meg Kirill. Valahol a sötétben visszhangzó koppanással hull a kölapra egy vízcsepp. A hozzáj uk szegődött fiatal szerzetes fejét forgatja és cl nem marad a sarkukból. Andrej, szemöldökét álmélkodón felhúzva, egy falnak támasztot! hatalmas ikon előtt áll és nézi. A falban nyikorogva kinyílik egy alacsony ajtó, a kőpadlón v' gigsöpör a hideg. A fiatal szerzctes keresztet vet, és riadlan tekintget a sötétségbe rnerült sarkok felé. Csak igen sötét van itt. Igaz, Danyiil?

szólal meg Kirill, miután körülhallgatózott a mély csendben. - Minek sok fény? Épp elég ennyi! Andrej, mit csinálsz ott? Andrej nem válaszol. - Andrej! - Gyertek ide ... - hívja őket suttogva Andrej. - Micsoda? Danyiil nem hallja .. - Ide gyertek - ismétli Andrej ingerülten, de megint csendesen. - Mi az, hívjunk valakit? veszti el a tűrelmét Kirill. - Gyertek ide! - Andrej most már kiált. Mindenki odafut, megértik hangjából, hogy valami történt. Döbbenten állnak meg Feofán ikonja előtt. Könnyű, szapora léptek hangzanak fel a szerzetesek mögött. A kis barát megfordul. Senki. Csak rémlik neki, mintha valaki nesztelenül besurrant volna az alacsony ajtón, majd beleveszett a sötétségbe egy oszlop mögött. A kis barát szaporán veti a keresztet, és mormol ni kezdi: "Örvendezzél, Istenanya, idvességes Szűz Mária ... " Andrej feszült figyelemmel és szinte haraggal nézi a képet. A deszká ról az emberben csalódott, mindentudó Megváltó zord, komor arca tekint rá. Imádkozz és remegj, bűneidbe merült, kárhozatra ítélt ember ... És ezt egyszerű halandó festette?! Andrej, hogy az emberi lélek lehetőségeit felmérje, képzelete erejével egymás után szedi le a vékony festékrétegeket, amelyeket Feofán alkotóerejének szeszélye teremtett, sorra megsemmisíti a sűrű színárnyalatokat, míg csak el nem jut a nyers alapozású, festéshez előkészített deszka fehérségéig, hogy kezdettől nyomon követhesse a hatalmas és félelmetes Krisz tus-arc szülctését, Mikőzben igyekszik megfejteni egy másik fantázia őelőtte rejtett logikáját, Andrej erőlködve igyekszik felfedezni az első, biztos és merész kontúrokat. a sötét és áthatolhatatlan festék legalsó rétegeit, de akkor egy gyors ecset-csapás belevési a képbe a keskeny, fájdalmas ajkakat; áttetsző, világos tónus ereszkedik a mély árnyékra és a még alig rajzolódó arcra, mint a sebhelyek, lázas gyorsasággal vetülnek az éles-fehér fényfoltok. Az orra, a homlokra, az arccsontokra. a,,_sz:mekbe, amelyek élettel és lélekkel telnek meg. 1 uzfenyek ezek! Tűzvész visszaverődő fényei! Vakító villámcikkanások! Az indulatos, megtorló tekintet a lélekbe hatol, semmit, de semmit nem bocsát a szerencsétlen sorsú embernek! lsten, micsoda arc!

meg Uram

A kongó falak kőzölt az ijedt kis szerzeíes-siheder imádsága zeng. Andrej arcán verejték gyöngyözik, pilláin könny remeg. A templom mélyéből megtört. sötétes bőrű kis

100

öregember bukkan fel. Mosolyogva, lábujjhegyen lopakodík a fal mentén. Aztán, néhány lépésre a barátoktól, megáll, hallgatja a kis szerzetes S~űzanya-imádságát, teleszívja a tüdejét, és harsanyan elkiáltja magát: Há-há-há! Az ikon festők riiadtan fordulnak meg. Feofán Grek áll előttük, Theophanósz, a Görög: sovány, borzas, sasorrú kis öreg, egyetlen foga van. Hát képírók vagytok? kérdi, nevetéstől íulladozva. .Mondták nekem teszi hozzá majd hirtelen elkomolyodik. Nézni jöttetek? ' - Nézni - feleli Danyiil, értetlenül szemügyre véve Feofánt. - Hát nézzetek csak, nézzetek ... Mindjárt lekenjük olajkencével. Odalép az ikon elé, gazda-módra, hunyorogva nézi, vigyázva levesz csillogó felületéről egy odaragadt pihét. A barátok az ikont nézik. Feofán meg őket, a szeme sarkából. Andrej figyelmesen megnézi a görögöt. - Ne engem bámulj! Azt nézd! - szól rá Feo[á n.

- Azt beszélik, gyorsan lestesz. Igaz? - kérdi Andrej. - Igaz. Hát aztán? Másképp nem tudok. Megunom. Egyszer kerek hétig veszödtem egy képpel. Aztán otthagy tam, mert eluntam. - Kidobtad> - kérdezi Kirill. - Különben mindenből elegem van már! Enynyire! sóhajtja Feofán, és tenyere Hét végíghúzza a torkán. - Meghalok hamarosan fűzí hozzá köhécselve. - Dehogyis... - jegyzi meg Danyiil bizonytalanul. - .Meg hát - folytatja Feofán, meghalok. Harmadnapja angyalt láttam álmomban. "Kövess engem" - azt mondja. Én meg azt felelem: "Nélküled is meghalok hamarosan." Dgy ám ... - És azt az ikont, amit nem fejeztél be, hová telted? Eldobatd? kérdezi Kirill. - J\'\iért dobtam volna el? - sóhajtja Feofán. - Savanyúkáposztát nyomtattam le vele. Azt hallottuk, a nép szeme láttára festesz mondja Danyiil. - Hát! Hadd nézzék, ha kedvük telik benne. - És ma miért nem engedik be őket? - Én beengedném, de ma a nagyherceg jelentette jövetelét. Énnekem mindegy. De amikor ő érkezik, nem bocsátanak be senkit. A vén görög megint sóhajt, felnéz a kesken)', világos ablakokra, rácsap az érdes falra és panaszosan rnondja: - Igen világos Az a baj!

van

itt. Meg szűk .-

a templom! ...

fl fenyőerdő szélén téli alkonuatkor az Andronyikoii-kolostor szerzetesei és jobbágyai fát vágnak. Andrej és Kirill együtt csapkodják fejszéjükkel egy fa tövét. Kirill hirtelen abbahagyja a munkát, hasa táján fájdalmat érez. Andrej pihenésre biztatja, s szelíden évődik is vele. Kirill panaszra fakad az Andrej-féle fiatalabb szerzetesek ellen, akik szerinte érdes lelkűek, keményszívűell Andrej szórokozottan. hallgatja, gondolataiba merül ...

A.ndrej kisfiú, tisztavizű. hideg tóba veti magát, vízcsepp-oszlopok törnek a magasba, majd ferdén lehanyatlanak, egészen az átlátszó víz medréig, fényt villantanak a rengő vizinővényekre; riadt kárász cikkan félre, tompán csillognak aranyos pikkelyei; lassan és élénk sz inben emelkedik fel a mederből ,a napfénnyel, vízzel és szürke árnyékokkal elöntött, homokos zátony; egy kettős héjú kagyló hosszú, magányos nyomát váratlanu I ugyanolyan nyom keresztezi a víz alatti homokban, a nyom tovább húzódik, arra, ahol a zátony már majdnem a rengő, napfényes, üvegtiszta víz színéig emelkedik, arra, amerre Andrej úszott, a víz alatt is nyitott szernmel, karját előrenyújtva; utol is érte a kagylót, óvatosan kivette a homokból, és szeméhez emel!e, hogy lássa, hogyan húzza be finom, védtelen testét a két csunyácska, görcsösen összezáródó héj közé. Aztán az a tölgyfa jut eszébe, amely alá hárman behúzódtak az eső elől; nőket lát hoszszú sorban, egészen fiatal lányokat - duzzadt az ajkuk a lelküket égető, hiábavaló könynyektől; idősebbeket, akiknek tekintete szilárd és gyűlölettel teli - lassan, ünnepélyesen lépked nek, a hallgatás és a büntetés várása kapcsolja őket össze, sorra leoldják kendőiket. szégyen nélkül és makacsul szögezik előre tekintetüket, lassan haladnak egymás utár arrafelé, ahol szekerek árnyékában ül a hódító, és a tuskón levágja a nők haját. Aztán arra emlékezik, hogyan repült lefelé a. szánkón, szeme könnyezett a széltől, a csillámló hó szikráitól, az egész lejtőt gyerekek, kislányok apró figurái népesítették be; fekete fák rohantak szembe, túl rajtuk a téli folyó 'fehér páncélja, rajta út, amely átvágta a vakító jégtűkröt, meg lékek fekete torka i, mellettük asszonyok térdepeltek és ruhát öblögettek; látj a lenn a gyereksereget, amikor a folyó közepén lefékez és elborítja a szikrázó porhó; egy csupa-bogáncs, borzas kutya hangos ugatással hol az ő mellére ugrik, hol egy kislány kihevült, nevető arcát próbálja megnyalni a kislány nagyügyesen kivergődött

a fiúk csetepatéjából közepen.

a csikorgó

hóban,

a folyó

Aztán újra a tágas mező bukkan fel emlékezetében; körül, nagynehezen türtőztetve vak haragjukat, tehetetlen és megalázott férfiak állnak, asszonyaikat nézik, amint lépdelnek a napközben átmelegedett, mély, puha porban; az asszonyok és leányok hajíonataí lepteik ütemére himbálóznak. jobbra-balra kígyóznak tehetetlenül lehanyatló karjuk mentén; görcsösen szorongatják a tiszta fejkendőt, amely az út porában vonszolódik, a szekerek mellett pedig, háttal feléjük, verejtékes. beretvá1t fejű tatár ül, és Iár adtság tól zsibbadó karja gépies lendületeivel emelgeti napfényben csillámló szablyáját.És újra a víz alatt, ahol mintha egy cérnaszáIra volnának felfűzve, iramodnak a víz alatti homályba a megriasztott, ezüstös apróhalak; a tó ködös, 'hideg mélye ellenáll, és fel-fel taszítja a fiút, haja a szemébe csapzik, és ott úszik a feje fölött, sötétvőrös, síkos vízirózsa-szár ring előtte, higanyragyogású, apró légbuborékok borítják; Andrej az arcához húzza, és nézi egy darabig a víz alatt csillámló, napfény-glóriás, homályos-sárga, sima tapintású virágot, amely miután Andrej eleresztette, lassan fel úszik a víz felszínére; Andrej a vízen keresztül meglálja a rengő, homályos napot, és a rugalmas vízből kezével taszítva fel magát, közeledik feléje, attól tartva, hogy kifogy tüdejéből a levegő, hogy megfullad, hogy megszakad a tüdeje; ebben a pillanatban megrendül, és kettéválik a víz, s a partról a vízbe esik egy ember, ruhája egy-kettőre elfeketedik, ferdevágású, holt szeme tágranyilva; vér gomolyog az árral, ezen úszik át Andrej, száját görcsösen kinyitva, mielőtt teleszívhatja tüdejét az éltető langyos, mocsárszagú levegővel. A tatáron nyílvessző hatolt át. . - - Valahonnan, messziről, fatörzs ba Ijóslatú recscsenése ér Andrej fülébe. Eressz, majd én kidöntöml hallatszik Kirill hangja. Félre innen! Eredj félrel üvölti Kirill. Vigyázz! Meghibbantál. Andrej?!!! Félelmetes recseg'{ s-ropogással, hullatva és porhófelhőt kavarva,

sötét zuhan

tűleveleit el a sz

á-

zados Ienyö. Andrej, akit Kirill az utolsó pillanatban rántott el a zuhanó törzs alól, mozdulatlanul áll, eltűnődve bámul a lába elé. - No, testvér! - hökken meg Kirill. Lassan eIül a porhó felhője. Andrej némán megfordul, és elindul a mély hóba süppedt, kidöntött fa törzse rnentén.

101

- Mi van veled, Andrej? .. Andrej! - kiáltja ulána Kirill. - Én jobban megcsinálom ... - Jobban, mint kicsoda? - Jobban ... - Kinél jobban? - A Görögnél. Feofánnál. - Nem félsz-e Istentől, Andrej? Bűn ez! Felfuvalkodottság ... - Uram, Istenem ... - sóhajtja Andrej, és tenyerébe temeti az arcát. Kirill összevont szemöldöke alól néz utána. Andrej mosolyogva távolodik a szűzhavon.

legsúlyosabb szót is kimondja: "En többet nem vesződöm veled! ... Eredj Kirillhez tanulni, l sien bocsássa meg nekem." Andrej haragosan ott hagyja a fiút, aki megbántottan dünnyög vissza: "Megyek is!"

Az erdőben zengőn, egyhangúan énekel egy vörösbegy. Foma szeme tele van könnyel. Figyelmesen nézi a vesztét okozó rekettyét. Tekintete kö. veti a komlóindák szeszélyes útj át, amint lellelé kúszva összefonódnak, sokasodnak, minden irányba szcrte szalaszt ják zöld kacskaringóikat. és íinom, száraz pikkelyű, halványzöld kis tobozaikat, amelyek könnyű, zizegő fürtökbe csomósodnak. Foma Ielsóhajt, körülnéz ... Andrej távoli, csengő Andrej kiér az országútra., amelyen seregnyi méhangját hallja: nes vonul. Amint az út szélén lépked, egy tatár - Foma-a! lovas ér melléie, s addig hérleli-bosszant ja AndA legényke nem válaszol. rejt, míg az enged neki, s felül az egyik ló hátára. A tatár beszélgetni hiuán: dicséri lovait, a ió orosz - Te szerencsétlen! Gyere ide! földet, felkínálja Andrejnek ezüsttel kivarrott keszA ják közül kibukkan Andrej. tyűjét, fagyott lóhús t adna neki, s elmondja, hogy - Nem megyek - morogja Foma. négy orosz felesége van, három jó, egy rossz. And- Mi bajod? rej elutasító marad, s a tatár hirtelen indulattal - Semmi diinnyögi Foma, és kelletlenül ellcparancsolja őt a lóról, ezúttal abban lelvén kedindul mcstere felé. vét, hogy ő lovon jár, Andrej pedig gyalog. Végül A barázdabillegető könnyedén végigszalad a hois Andrej kijön a sodrából, s egy felkapott dorongmokon, szárnyai megrebbennek és hozzáérnek a {[al a tatárna/l ront. Az kitér a roham elől, s fölibegő pitypang-pelyhekhez. A madár felcsippent li:nyes jóindulattal megajándékozza Andrejt egy egy molnárpókot, amelynek már nem voll ideje lóval. Andrej már a kolostor elé ért, s a lovat az elmenekülni, és fürgén besurran a bozótba. úton hagyva, lép be a kapun. A magára maradt Amikor Andrej és Foma eltűnik az útkanyarban, Kirill kilép a bokrok mögül, és görbén mokanca panaszosan nyerít. solyogva, a tócsahoz lép. Föléje hajol, meglátja A vadászat. 1403 nyarán benne sötét tükörképét, majd lassan elinclul az útfélen, egy pillanatig elidőzik a komló befonta reNyári hajnal van. Ketten ballagnak az elhagyatott kellye mellett, aztán továbbsiet. Az útkanyarhhoz erdei úton: Andre i és ianituánua, Foma, tizenöt év érve, óvatosan kiles a fák közül, és csak akkal körüli, hórihorgas legényke. Andrej pirongat ja talép ki rejtekhelyéről, amikor meggyőzőclik róla, nítványát, mert elrontott egy szép ikont. Aztán az út. meg tegnap is hazudott, azt mondta, fürödni oott, hogy előtte néptelen holott a méhesben járt, a ké pe most is dagadt a méhcsípéstől. Foma enged Andrej biztaiásánah, s egy tócsából egy marék agyagot tapaszt az arcára. Ezután ő támad: "Mindenki hazudi/I. A gvardiánt egymás I1özött folyton szapuljátok, aztán a kezét csókoljátok ... " "Te magad is hazudsz néha! Ha valakit nem szívlelsz, meg nem mondanád neki az igazat, ha agyonütnek se." Bokrok sűrűjében Kirill hallgatja

b.iszélgetésű-

ket. Andrej tovább háborog, de Foma nem látszik bánhodni .hozudozúsai" miail. "Akkor is jobb a szemem, mini akárkinekl" Andrej próbára teszi a kérkedőt, de Foma nem találja el, miiéle- növény az, amire mestere rámutat. "Ecsetet mosni három évig, az való neked, testvér!" - [akcd ki Andrej, majd látva, hogy hosszú maguarczatát Foma hátat fordítva, tán oda sem figyelve ha:'lgatja, a 102

Kirill futva indul visszafelé, vaktában sza la. mogyoróbokrok haj lékony ágait hajtogatja sr maga előtt, aztán egyszerre megtorpan: majdnem kiugroll egy páfrány borltotta tisz tásr a, arnelv hirtelen elébe tárult. Andrej meg Foma a tisztás közepéri áll, beszélget. Andrej leguggol, és mutat valamit Fomának. Foma melléje ül és a földet nézi. Aztán egyszercsak, Kirill eloképedésére, lehasalnak a páfrányok közé és kúszni kezdenek. A sűrű páfránybokrok gigantikus erdőként veszik körül őket. Sima, fényes, párás félhomály, lassan leereszkedik a napfény, a páfrányok eget eltakaró, lapos, összeboruló bokraira árad. - Szép? - kérdi Andrej. - ühüm. .. ~ feleli Forna. - Jól figyelj meg mindent! A rilkuló páfránybokrok között viztükör ragyog.

Az erdei tó partjának szélére kúsznak. - Igazán elmentél volna tőlem máshoz tanulni? - kérdezi halkan Andrej. - Hát, ha elkergetsz _ - No, jól van, jól van - mosolyog Andrej, aztán hirtelen elkornolyodik: - Nézd csak, rni az? - Vigyázva széthajtja a páfrányleveleket. Egy pár hattyú, A tojó éppen tollászkodik, rózsaszínű csőrével minden kis pihéjét megigazítja, a gyengéket kitépdesi, és a vízbe hullatja. A gácsér rátarti n . nézi, lágy lökésekkel körülússza, fejét magasan, mozdulatlanul tartja, telve van tulajdon méltósága tudatával. Egy keskenylevelű, vékony fiízfaág lehajlik a vízre, rnintha inna, és ahol érinti, gyűrűk szaladnak szét a vízen. Kirill, nyakát előrenyújtva és egyre mosolyogva, kilép a tisztás közepére, od/a, ahol az imént Andrej meg Foma guggolt, és kíváncslan szemügyre veszi lába előtt a földet. De úgy látszik, nem találja, amit keresett. Akkor lopva körülnéz, egészen a földhöz lapul, és a pátiránybokrok sűrűjét kémlel i. Most sem lát semmit. Ertetlenül és tétován fellérdel, majd óvatosan széthajtogatja a pálr ányleveleket, lehasal és kúszik, közben mil sem értve kémlel körül. A hattyú pár siklbk a tavon; az örvény feieU, ahol titokzatosan sötétlik a víz, vakítóan fehérlik a tolluk. Egymást súrolják, megállnak, és nyakukat ívbe hajlítva néznek az örvény fekete rnéIyébe. Nem tudni: emlékeznek-e, vagy éreznek valamit _.. A fűzfaág lehajlik, mintha inna, és fekete gyűrűk futnak szét a csillámló víztükrön. Andrej meg Foma lélegzetét visszafojtva hasal a pálránysűrűben, egészen a tó szélén. A mozdulatJ.an tótükröt áíszelve, lassan egy magányos hattyú úszik el a mozdulatlanságba dermedt pár mellett. Valami nyugtalanítja. Vagy a magányosság, vagy a fűzfaág végtelen, egyhangú hajladozása és az érintése nyomán szétterjedő, titokzatos vízkarikák . . . - Hát ez? - kérdi suttogva Foma. - Ez a vezér - feleli Andrej lehelet-halkan. - És mért ... A hattyú kinyújtja a nyakát, körbetekintget, majd megfordul, és lágyan evezve, lassan úszik viszszafelé. Egyre lassabban, lassabban, míg végül megáll. . A magasból, repülő hattyúcsapatból látja a íöldet, felhőfoszlányok között, sárga és zöld mezökőri szaladó lelnő-árnyékok folt jaival, sűrű erdőket lát - sötéteket és ritkás cihereket világosokat. erdőtüzek perzselte, fekete Ioltokkal, aztán meglátja a tavak régvárt, kerek tükreit, amelyek ragyognak, mint az ég ...

A vezérhattyú felmereszti Iarktollait, fejét a víz alá meríti. Andrej a hatíyúpárra fordítja tekintetét - mozdulatlanná igézetten ringanak közvetlenül a part mellett. A szél óvatosan a zizegő gyékény felé tereli a társaitól elmradt, gyámoltalan két madarat. A f([zág érinti a vizet, megint vizgyűrűk szaladnak szét, a vezérhattyú egyszercsak félreszökken, és szárnyaival a vizet verdesve parancsolón és kétségbeesetten felrikolt. A hattyúcsapat odasereglik hozzá, rikoltozva fordulnak szemközt a széllel, s a madarak, nagy zajjal verdesve a vizet, nehézkesen emelkednek egymás után a levegőbe. Andrej és Foma még nem érti, mi történt. Felugranak, hadonászva kiáltanak valamit, elragadtatott hangon, 'a hattyúcsapat után. Akkor valami rettenetes dolog történik. A csapat élén szálló vezér egyszercsak bukfencet vet a levegőben, egyik szárnya görcsösen rnegvonag lik, majd tollait hullatva lezuhan a madár, nehéz teste töri-zúzza a partmenti fák ágait. A vezér halála - a csapat halála. A hattyúk ott kavarognak a tó fölött, szárnyuk sivítva szeli a levegőt. Riadlan kóvályognak erre-arra. Orjöngve csaholnak a kulyák, a part mentén nyargalásznak, át-átszökkennek a pocsolyákon és a kidőlt latötzsekcn. Száraz ágak ropognak, lovasok vágtat nak, és mint a hó, sz állingóz.ík a könynyű pihe a levegőben. Egymás után, rikoltva zuhannak le a fehér madarak, átJőtt szárnnyal ver. gödnek

a páfránysűrűben.

Nlámorító, eszeveszett vadászat. Rivalgás, csaholás, füttyszó ... A gyilkoláslól megrészegedett lovasok teljes iramban belenyargalnak a tóba, a tajtékos lovak meg-megcsúsznak a síkos sárban, s a vadászok, lassan felemelve ajzott íjukat, a víz Iőlötl röpdöső utolsó hattyúkat veszik célba. A fejzavarodott öblökből és a letördelt nád kőzül fehér pihét sodor a tó fölé a szél. Ujra csend támad. A letaposott páfrányos tisztáson szőnyegen hevernek a vadászok. Arrébb, a bokrokhoz pá lyvázva, felnyergelt lovak csörgetik szerszárnukat. Egy fiatal vadász köntöse II[jával törli meg verejtékes arcát, elveszi egy szolga kezéből a csobolyót, iszik, és kiloccsantja a maradék vizet. - Ideje mennünk már, herceg, ne vesztegessük itt az idői' mondj a aggodalmasan egy idős bojár, és körülkémlel. Egymás után lépnek ki a tisztásra a herceg emberei, cipelik és halomba dobálják az elejtett hattyúkat. A kulyák kiöltött nyelvvel, szaporán lihegnek, és igyekeznek nem nézni a vad Ielé. - Hanem Griska ügyes legény, mégis csak fel103

hajtotta őket! - mondja fűbe haj ítja a csobolyót.

-

a herceg Griska!

vidáman,

Rongyos ingében, széles mosollyal, megjelenik a ragyásképű Griska. - Egy fönnakadl a fán, eredj hozd le pal ancsolja a herceg, felnézve a fára. Griska nyomban elkomolyodik, leránlja a csizmáját, és felmászik a fára. - Gyerünk, herceg, ne vesztegeljünk - sürgetl újra a bojár. Nem a magunk birtokán vagyunk. - Bh! legyinl a herceg. Legalább a 10" vak hadd pihenjenek. Hiszen nem látott bennünket senki! Nem bocsát meg nekünk hercegi bátyád, hs hírél veszi! Megölne bizonnyal! - dörmögi a bojár. Örülne a bátyám, ha a fehérnépet így föl ludná hajtani! - nevet a herceg. - Nem cihelődik az fel! A tulajdon birtokán is eltéved ... - Adja Isten ... dünnyögi valaki a szőnyegen. Közeledő lódobogás hangzik fel az erdőben, mindenki felpaltan. Lovas nyargal ki a iszl ásra. és lovát visszalogva, azt kiáltja: Negyven ember kelt át a folyón! Ugy nézem, a nagyherceg indul vadászatra! - Hol? kérdezi elsápaclva a herceg. - Az erdő felé tartanak! - Hát hol voltál eddig? Megvesszőzleliek, szukafajz at, hogy süllyednél a pokolba! üvölti a herceg. és nyeregben terem. Vanyka, Griska! Mityka! Szedjelek össze mindcnt l Griska, mindept szedj össze I A tisztás néhány pillanat alatt elnéptelenedik. A lódobogás elhal az erdőben. Fehér pihe libeg el, napfényben fürödve, a tisztás fölött. És az erdőből, öldöklő pillantásokat lövelve szét, lassan kilovagol a herceg és kísérete. A csapat élén, pompásan öltözött vadászokkal körülvéve, maga a herceg. Ugy hasonlít őccséhez, mint egyik lojás a másikhoz, csak feketébb a szakálla, és az orra ferde egy kicsit, törött a tövénél. A nagyherceg megállítja lovát, kis szakállát babrálva nézi a hattyúpihevel teleszórt letaposott, páfr ányos tisztást, és komor elégedettséggel mond ia: U-ugy ... No, hát jól van ... És a nagyherceg, vadászktséretével, lépésben elhagyja a tisztást. Hűvös szél susoglatja meg a fák koronáját, s a magasból lezuhan a sebesülthattyú. amelyet Griska a nagy sietségben nem tudol! levenni. Még él, törött szárnya verdes, teste szaporán remeg. A föld a felhőfoszlányok között egyre távolodik, a felhők összetorlódnak, a véletlen réseken egyre í

104

ritkábban csillannak fel a kedves, "ak, és a földel örökre eltakarják hők fénnyel átitatott leplei.

és a

ismerős a fehér

tafel-

fehérre

me-

Meghívás a Kremlbe. 1405 Kirill

az

szelt

Anaronutkoo-kotcetor

cellájában

ő maga

kalap, rejt

festeni

látja

amint

az

feléje

szemei

a hatalmas

-

And-

favágás

kivágott

-

Andrej

az üres desz-

/lüszködik...

hozos

porhófelhöből

előtt

térdén

emléhkepehhel erdőszéli

dől

[elcsapódó

egyik

próbál,

Kirill

perceiben,

sértetlen

s a

fenyő[a,

feszülten

figyelő

alakja

bontakozik

tudta,

fel/lel

ki ... A

festést

még

eikezdeni

sem

hál,

s

illdul a ruháskosárral a beiaouott [oluora mosni. A téket: körül m ásokkal együtt ott szorgoskodik

Andrej

dett

és Danyiil

ikonról

készült

közben,

hodják nak

hónapig

vágnak

szini,

se

hogy.

..

fánt ...

Menjünk

döbbenten

látok

ha da-

semmit,

szellőzködnöm

Moszkvába,

...

Nekem

hallgatja

vele.

Ez

erőszakkal

se

vala-

megnézzük

kiveszi -

Feo-

egyik

tovább. minden

kell!"

kitörését,

indulatába

szerzeteslársa

ő mossa elfúló

dolgoznom

Kirill

azonban

ni .. , különben ban

megér-

ikonhoz,

is hívja, aki azonban hisztérikus tiltakozik: ,,0 megteheti. hogy a fejét

indulattal

hogy

kell

esz-

és Danyiil-

"Mindent

nyúlok

... N em

Ki

csap-

ujjakkal

Kirill!

rr

szellőztesse

vesztett

sem!

egyebet!

el-

tré-

frivol

gondolataiból

önmagának

nem

már

már-már

Andrej

kifakad,

a megkez-

hogy

le az elhatározását:

Egy

rabokra

vidám,

ruhát:

hangosan szűrue

amikor

állítja,

meggémberedett

a nedves

tettem/

na

azt

vele. A barátok

[álkozás mélve

is. Kirill,

kérdezik,

-

burkoiozik,

amosásban kezéből

"Rendre elvész"

Andrej

beszélni

-

majd türeimét

a nedves kell

akar-

ruhát,

öket

taníta-

mormol]a

magá-

hangon.

A folyóparti néptelen úlon lovas nyargal. Egyre közelebb hallik a tompa lódobogás, és a tajtékos ló már ott csúszkál a jégen, patái legyezőalakban vágják hátra a hócsomókat. A druzsina-katona vidáman szemléli a lékek mellett mozdulatlanná dermedt barátokat, kezét végighúzza zúzmarás bajuszán és szakállán. Rubljovot keresem, Andrej!. Beszédem van vele! - harsogja köszönés helyeit. Andrej feláll térdeltéből, és messziről kiáltja: - Én vagyok! A lovas leugrik a jégre, néhány lépést tesz Andrej felé, es kelletlenül, mélyen meghajol előtte. - A nagyherceg Moszkvába rendel téged. Torka reszelős lelt a szélben, rekedt a hangja. - Engem-e) ... - kérdi elsápadva Andrej. - Az Angyali üdvözlet templomát parancsolja kileslencd, Feofán Grekkel együtt.

Mondd meg a hercegnek, köszönöm feleli késlekedve Andrej -, mondd meg, hogy ... no, hát ... hogy ott leszek. A hírvivő újra meghajol, és félig jóindulatúan, féliR" csúfondárosan mosolyogva, nyergbe terem. - Választhatsz magad mellé segítőket is. Festékeket. ecseteket ne hozzál, ott mindent adnak. Eg áldjon benneteket, Isten emberei! A lovas A havas dobogás.

megfordítj jégen

a lovát

egyre

és ügetésre

tornpább,

végül

fogj a. elhal

a ló-

Andrej háttal áll társainak, és a havas lankán szökdelő kis pontot nézi, de már nem is gondol a lovasra, rnáris elfelejtette. Végre megfordul, és Danyiil kérdő tekintetével találkozik. A hórihorgas barát egyszercsak eliramodik, csuháját fölfogva, hatalmas ugrásokkal vágtat fölfelé a meredek parton. - Hová, te? Hová?! - kiáltozzák utána. - Elmondom atyánknak - hallatszik vissza a part széléről. A szerzeíesek lassan felocsudnak, félhangosan tanakodnak a dologról, Andrej felé lesegetnek. és várják, hogy megszólaljon. Csak négyen-öten állnak még mindig mozdulatlanul. Az ikonfestők. No, hát ... kezdi Andrej, és megköszörüli a torkát. Hát így ... Velünk jön ... Foma ... Pjotr ... Kirill a lék szélén térdel, el gémberedett kezével a válljáromra aggat ja akiöblített fehérnemüt, nagynehezen vállára emeli, és elindul a kolostor felé. - Hová mégy? - kiált utána Danyiil.Ki· ril l! - II'1i.ndjárt visszajövök! feleli Kirill mosoIyogva és továbbsiet. - Várj hát, Kirill! hívja Andrej. Mi bajod? - Dolgom van! II'\it akarsz? - nevet Kirill, és lihegve, botladozva lépdel a szironyos buckák között. - meg aztán fázom is! Ti is ínegfáztok r!lég utóbb. - Kirill! - Jól van, jól van, hagyjatok! Mondom hi5zen ... Kirill eltűnik a hóbuakák között. Andrej boszszúsan dörzsöli hidegtől dermedt arcát és folytatja: - Tehát... Foma, Pjotr... Mi Danyiillal a hajnali könyörgés idejére készen leszünk. A barátok összeszedik a mosott után íölkaptatnak a meredeken.

ruhát,

egymás

Nem szárad meg holnapig a fehérnemű mondja Andrej gondterhelten. Danyiil nem válaszol. - Ne induljunk ma útnak? Gyorsan össze-

szedelőzködünk és megyünk? Jó? Hátha mást gondol a nagyherceg, lern gondol mást - mosolyog Danyiil. - Nem szá rad meg a ruha holnapig - kesereg Andrej. - Maj d érte küldöd Fornát. - Akkor hát a hajnali könyörgés után indulhatunk. - De hiszen én nem megyek - mosolyog Danyiil, nem nézve Andrejra. - Elfelejtetted? - Dehogy is - vág a szavába sietve Andrej, - Csak azon gondolkozom, hátha mégis eljönnél. Danyiil nem felel. - Dgy kell nekem, amiért nélküled ráálltam. Még kitöröm ott a nyakamat. Dgy kell nekem rnoridja csüggedten Andrej. Danyiil mosolyog. Dgy kell neked ... Gyerünk, mert elkésünk az istentiszteletről, és nem lesz időd útra szcdelőzködní. Szétválogat ják a keményre fagyott ruhát, kosárba rakják, és szép rendesen összegöngyölik a gyékényt. Danyiil mindent tempósan és figyelmesen végez. Andrej gyötrelmesen szégyenli magát. Érzi, hogy mondania, tennie kellene valamit, Ieloldanl ezt a kínzó feszültséget, de egy szót sem tud kimondani. Lassan kiérnek az ösvényre, Danyiil megy elől. Andrej nézi csontos hátát, vörhenyesre Iakult csuháját, fagy tól kék kezét, amely békésen nyugszik a válljármon, és szornorú gyöngédség önti el a szívét. Bágyadtan zengenek a kolostor harangjai. Csók ák felhője kavarog a vén falak fölött. - Hallgass meg! - mondja végre Andrej. Danyiil megáll és feléje fordítja könnyben ázó arcát. - Örülök éretted ... Ha tudnád, mennyire lök, te forrófejíí, te! Bocsáss meg nekem, ten! ....

örüUris-

Kirill sokáig keresi a fejszét, a sarokban találja meg, a lorgácshalom alatt. Néhány régi ikonját húzza elő a lóca alól, fogja az egyiket, s a fejszével sz ilánkokr a vagdossa - csengve ugranak, hullanak a földre a vékony hasogatott deszkadarabok, mintha gyújtóst aprogatna valaki. Kirill fölemeli a második ikont, és nyugodtan hasogatni kezdi a földön, akár az elsőt, aztán a harmadik kerül sorra, a negyedik, ez nehezen hasad, mert hátul lécekkel erősítette meg, hogy tartósabb legyen. Végül a többi ikon is a földön hever, egy halom száraz fenyőfa-gyújtóssá válva. Kirill egykedvűen pillant rájuk, s vissza sem fordul a küszőbről, amikor zsákba dugva a fejszét, kilép a cellából, és óvatosan behúzza maga mögött az ajtót.

105

Az udvaron a fürtöshajú Alekszej.be botlik. - Messzire mégy? - kérdi Alekszej, miután jobban megnézi. - Messzire. - Moszkvába? - Talán oda is. Akkor érnek a tornáchoz a folyóról a barátok. Utolsónak Andrej, Danyiillal. A. kolostor fölött a liarangok istentiszteletre hívó, szaggatott hangj a kóvályog. - Hová mégy? Hát az istentisztelet? - csodálkozik valaki. - Kibírjátok nélkülem. En is megleszek nélkületek valahogy. A szerzetesek körülveszik Kirillt. - Mi történt veled, Kirill? Istenemre, nem értem. - Baj történt? Felelj, Kirill? - Elegem van mindenből ... Megelégeltern a hazugságot. A barátok nak.

izgatot!

és értetlen

szavakat

válta-

- Csend! - kiállja váratlanul parancsoló hangon Kirill, és nyugodt tekintetét végighordozza a körébegyűlt bar átokon. - Mindent elmondok. _ Ein 'mulnak. - Kimegyek a világba. Tudjátok, rniért? Volt idő, amikor befogadtak a rendbe gazdagot és szegényt, anélkül, hogy vagyont hozot! volna magával. BeállIam és is a Szentháromság kolostorába. ott találkoztam vele - Andrej felé vágja a fejét. - Es azt gondoltuk, hittel és munkálkodással szolgálhat juk a mi Urunkat, Istenünket. Es mire fordult? .Iiért hagy tuk el a Szentháromság kolostorát? Andrej I Danyiill Miért? Hallgattok. Azért, mert testvéreink a gazdagodást becsesebbnek tartották a hitnél! Elfeledték, miért vonultak a szent hajlékba! Nyikon gvárdiánnak még a kuíáokod ás sem volt elég, kamatra adta ki, úgy hízlalta a pénzét! Piac!érhez lelt a kolos. tor hasonlóvá l Hát eljöttünk onnan. Itt meg? Ki szántja a kolostor földjeit? Világi testvéreink, a rnuzsikok, mert nyakig úsznak az adósságban _ rendünk adósail Es kit fogadnak be manapság ingyen barátnak? Mit adtál a szerzetnek, Isten szolgája? - fordul Kirill egy kövérképü baráthoz. _ Húsz jobbágyot, harmincat? Hát te? Jártál-e alkudozni a gvárdián nyakára? Talán két, talán még egy kaszálóért is kialkudtad magadnak az örök idvesség fényét? De tudjátok mindezt magatok is, csak hallgattok, úgy tesztek, mintha semmit sem látnátok, rnert a szerzetbeli élet nyugalmas és kényelmes tinéktek I Kirill lélegzetet

vesz.

- Meglehet, hallgatnék és tűrném békességgel ezt az egész gyalázatosságot, ha ... ha íálentumorn volna. Nem is tálentumom, csak egy kevéske 106

készségem a képiráshoz. De nem adott Isten tálenturnot. hála néked, Teremtőml - Kirill vadul mosolyog. - Es boldog vagyok, hogy nem adott, azért vagyok becsületes és tiszta az Ur színe lőtt ! A barátok tömege fenyegetőn felmorajlik. Kirill akkor az égre emeli szemét és fennhangon kiáltja: 'ram Istenem! Sújts le rám, ha csak egy hazug szót mondtam! . Elhal a harang utolsó sajgó ütése. - Ezt akartarn mondani. - Kirill elindul a barátok utat nyitó sokasága között, és a kapu felé tart. - Eg áldjon, Isten emberei, többé nem találkozunkl A szerzetesek némán figyel ik, ahogy a kapuhoz ér, és kinyitja a kisajtót. Egy pillanatra megáll, az ajtó karikaját fogja, aztán visszanéz és azt kiáltja. - Megiratott: "Es ott találá Jézus a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint ott ülnek vala. Es kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is, a juhokat is, és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté. Es a galambárusoknak mondja: Hordjátok el ezeket innen, ne tegyétek az én Alyám házát kalmárság házává! I I

Kirill magányosan baldat a behavazott, tágas síhságon kanyargó úton, majd csakhamar egy /tóbor kutya szegődik nyomába. Hiába kergeti, dobália, a kutya nem tágít. Amikor beafkonyodik, útjuk négy-öt facsemete mellett visz el. Kirill elllapja a kutya nyakáról lelógó kötelet, s az egyik fához Mti. Aztán iszákjából fejszét vesz elő, kivágja az egyik [ácskát, s miután meggyőződik róla, hogy senki sem látja, a husánggal agyonveri a fájdalmasan vonító állatot.

Szenvedélyek Andrej öszén és telén

körül.

1406

nyarán,

A Moszkva folyó menién, egy keskeny ösvényen hárman haladnak a csöndes nyári alkonyatban: Feolán, Andrej és Foma. Fürödni készülnek, Feofán és Andrej között szinie állandó vita dúl. Még a vízben is csatáznak.

- De hát hol, hol láttál ilyen áldozatos lelkeket? Hiszen mindenkí a maga bőréért reszket! - mondja, majdnem ordítva, Feofán. - Annyi van, amennyit csak akarszl - feleli ingerülten Andrej. - Akár azok a moszkval aszszonyok, leányok, akik a hajukat adták váltságul.

Hallgass, hallgass! Százszor is hallottamI Az nem áldozatosság! Hiszen azok a buta libák nem tehettek egyebet. Jobb haj nélkül, mínt a kínpadon! Mi mást tettek volna? Andrej nyakig áll a vízben, szótlanul dörzsöli homokkal piszkos kezét. - Nézel rám - folytatja Feofan -, és biztosan azt gondolod: ez is nagy lator! Mi? Igaz? Pedig hát nem vagyok lator! Csak azt mondom, amit látok és tudok! Vakok az emberek, tudatlan a nép! - Nem szabad így ítélni ... - Jól van, akkor hát mondd meg igaz lelkedre: tudatlan a nép, vagy nem az?! Mi? Nem hallom! - Tudatlan. .. De ki a vétkes benne? - Vétkezni, tévelyegni, Istent káromolni egyebet se tudnak! De hiszen magad nem vétkezel-é? - Bizony vétkezem ... - Magam is! Uram Istenem, bocsáss meg, csöndesíts lel No, nem baj, Hamarosan eljövend az Utolsó Itélet, fáklyaként égünk valamennyieni Mintha már kezdődne is, figyeld meg a szavami Mindenki a másikra kezdi a vétkét zúdítani, magát tisztára mosni a Mindenható előtt, - Hogy is tudsz te festeni, ilyen gondolatokkal? Nem értem - csodálkozik el Andrej. - és még a dícséretet is elfogadod! Én a helyedben már rég remetének mentem volna, barlangba húzódtam volna mindörökrel - Én Istennek szolgálok, nem az embereknek. És ha beleütöm az orromat a bűneikbe - abból sincsen haszon semmi! A dícséretek meg! Feofán legyint. - Tudod, ma dicsérnek, holnap szídnak, ugyanazért, amiért tegnap magasztaltak. Holnapután meg elfelejtenek! Téged is, engem is, mindenkit! Hívság és enyészet minden. Hej-hejt ... Elfeledtek már nagyobb dolgokat is. Az emberiség már elkövetle mindazt a butaságot és aljasságot, amit csak el lehet követni, légy nyugodt. Most csak azokat ismétli, Körforgás minden! Forog, forog! És ha Jézus újra eljönne a földre, megint csak megfeszítenékl - De hát ha csak a gonoszságra emlékezünk, még Isten szine előtt sem lehetünk boldogok soha! - Micsoda? - Lehet, hogy egy s más dolgot el is kell felejteni , .. Nem mindent... Nem is tudom, hogyan mondjam, - mondja Andrej haragosan. Nem találom a szöt , ..

- Ha nem találod - hallgass! Akkor legalább énrám hallgass! Mit bámul sz? - Hallgatok - feleli Andrej nehezen türtöztetve dühét.

- Mért hallgatsz? - Téged hallgatlak! Rekedtes, követelő bégetéssel, tömörhangú bőgéssel vonul a porfelhöben az óriás nyáj meg a csorda. Kolomp csörög, ostor pattog, csaholnak a kutyák. - Az emberek tudod-e míkor gyűlnek jószántukból egybe? - folytatja Feofán. - Amikor valami gyalázat elkövetésére készülnek! Csak akkor! Ez már törvény! - Azt mondod tehát, az ember csak egymaga cselekedhet jót? - nyughatatlankodik Andrej. - Jaj, a jó, a jól Gondolj az Ujtestarnenturnra! Krisztus is egybegyűjtötte a templomba az embereket, tanította őket. És miért gyűltek össze, emlékszel? Hogy halált kiáltsanak rá! Meglesz itését követelték ! "Feszítsd meg! - rivalogták, - Feszítsd meg!" Annak a rókának! És hogy üvöltötték! A tanítványok meg? Judás elárulta. Péter megtagadla a harmadik kakasszó előtt, amikor pedig mellelte kellett volna maradni halálig, szerleszaladt mind! És ezek még a legkülönbek voltak! - De hiszen megbánták bűneiket! - De csak aztán! Értsd meg, aztán I Amikor már késő volt! Es mindig így van. Először elkövetik a gyalázatot, aztán szánják-bánják! A gonoszság különös dolog, először észre sem venni. Aztán közbelép az ördög - és már rohannak, perzsel nek, vért szomjaznak, és nem tudnak megállni, .. Ezek pedig?! Manapság?! Még elgondolni is rettenetes! - Feofán 'hangja elfúl a Ielháborodástól. - Uram Istenem, oltsd ki indulatom tüzét". koldus vagyok és erőtlen". Herceg herceg ellen, orosz orosz ellen rántja a kardját. Testvérháború folyik! Hatalomra áhítoznak, életük árán is! Ments meg, Istenem, a veszett indulatlól! Égnek mered a hajam, a föld alá sülylyednék szégyenemben. Pravoszláv pravoszlávot mészárol! Templomokat rombol! El se temeti a halottakat! Andrej néhányszor megpróbál közbeszőlnl, de a vén görög már nem is hallja a másikat, már nem vitatkozik - már vádol. Nem is látja Andrejt, rnert nekivadult képzelete olyan eseményt rajzol elébe, amely igazolja gondolatait és indulatát. A hegytetőre kaptató, átizzott kövesúton. fojtó, fehér porfelhőben. sokezer főnyi sokaság tódul fölfelé, szájuk vad kiáltásra torzul, köveket hajigálnak Öleléje. aki büszkén, emelt fővel lépdel. Katonák veszik körül, ők védelmezik a lovasokkal elegy, felzúdult sokaság várható véres leszámolásától; és a gyűlöletnek és árulásnak ebben az egész szörnyeteg örvenyéIben: a térdre rogyó, vérző arcú ember, a nehéz kereszt, amelyet magasra nyújtott kézzel adnak 107

tovább a vérszomj tól elvakult, az út porától szürke aroú izzadt emberek, a kereszt a fejek fölött a gödör felé bukdácsol, ott ráfektetik a názáretit. és köréje tódulva a kereszt széléig feszítik elgyöngült karját, mielőtt a Iejszelokkal átver ik tenyerén a kovácsolt, fekete szögeket ... Feofán végighúzza a szernén remegő ujjait, és Andrejra pillantva, egymás után adja fel a kérdéseket: - Hol vannak azok a te igaz embereid? Mi? Akik megvetik az ezüsttallért? Hol? Mutasd meg őket! Igazul mondatott: rettentő az Dr a szentek seregében. Rettentő. Ha nincs félelem hit sincs I Hagyj békén, nem tudok erről többet beszélni ...

Osz. Apró eső szemerkél. - Jól van, hallgatok ... folytatja Andrej komoran a vítát, amely még nyáron kezdődött, a Moszkva·folyó partján. Persze, hogy mívelnek az emberek gonoszságot is ... És az fáj ... De nem lehet valamennyit együtt vádolni. Dgy nehéz, és _.. azt hiszem, vétek is. Megvan mindez az Evangéliumban. Judás elárulla Krisztust, de emlékezz csak, kik bujiották fel! A főpapok! Mert féltek az igazságtól, féltek, hogy a nép nem engedelrneskedik többé nekik. Kezüket csuhájuk ujjába rejtve, lassan ballagnak a kolostor fala rnellett. Mennyi pénzt szórlak szét, nem sajnálták! Judásnak, a katonáknak, hogy teljesítsék párancsukat. - Andrej hangja nyugodt, egyenletes.És ki vádolta őt? A nép? Megintcsak a farizeusok és írástudók, hiszen akármennyire igyekeztek, nem tudtaik keríteni senkit,aki ellene vallott volna. Ki is rágalmazhatta volna meg Ot, a makulátlant? Csak aztán kerítettek egy árulót ... -

Kettőt,

két bitangot,

nem

egyet!

- Igen, kettőt! Hát aztán! Az csak kettő, de nem mind! A farizeusok meg nagy mesterei a csalásnak. Okosak, tudósok, hát becsapják a népet, elhitettek vele mindent és feHázították. Ok az írást is azért tanulták, hogy gonoszat cselekedjenek általa. Hogy hatalomra jussanak, kih asználták a nép tudatlanságát. Az embereknek többször kellene eszükbe juttatni, hogy emberek, hogy oroszok, egy a vérük, egy a földjük. A gonoszság mindenütt megterem. mindig akadnak készségesek, akik eladnának harminc ezüstért. A muzsik meg csak tűr és nem zúgolódsk, igába görnyed, kettő helyett, vagy három helyett dolgozik, és mind újabb bajok zúdulnak reá - hol a tatár, háromszor is egy őszön, hol az inség, hol a dögvész - ő meg csak dolgozik, dolgozik, dolgozik, hor-

108

dozz a békén az ő keresztjét, nem esjk hallgat, és csak azért imádkozik, hogy gyen elegendő ...

kétségbe, ereje le-

Andrej már rég nem érzi az aprószemű eső nyers hideget, csak a hó, a téli fagy illatát érzi, lelki szemei előtt ugyanaz a jelenet, ugyanaz a dráma j átszódik, amely Feof ánt ü Idözi, de ez Andrejban nyugalmal és a maga igazába vetett hitet plántál, valahányszor csak felidézi. A kihalt hajnali vagy alkonyati órában a csöndes, léli úton, amely jól látható az el. hagyott csókaleszkektől feketéllő égerfák koronái közt, vagy harmincfőnyi kis csapat vonul lassan felfelé rnuz sikok, sötétkendős asz. szonyok és gyerekek, meg az útszélen utánuk loholó kutyák. A nők arca szomorú, a gyere. keké ijedt, a férfiaké szigorú és zárkózott. Mindenki a mezitlábas emberi nézi, aki az élen halad, nehéz nyírfakereszlet cipel a vállán, meg a rongyos rnuzsikot, aki segíti vinni a keresztet. A domb tetején, a fagyos földbe ásot~ gÖ,dör szélén, a mezitlábas ember ledob j a terhet, es a lent megálló várakozókra olyan nyugodt pillantást vet, hogy egy asszony hang. talanul feljajdul, és térdre ereszkedik a hóba, a többiek pedig hirtelen megfordulnak, mert a ,hegy alól lovasok vágtatnak elő, majd le. szall nak a lóról, egy kivételével, aki egy da. r~b, ny!rfakérget vesz elő a nyeregtarísznyájából, ro valamit rá, miközben a csizmás, nyalka legények ráfektetik áldozatukat a keresztre, rá. érősen és hozzáértőn tesznek·vesznek körűlőlte. Uj abb néhány ember ereszkedik térdre; egy legé~y, a hírvivő, elveszi a teli rótt nyírfakérget a távolabb álló lovastól. és a gödör mellett szóllanul sürgölődő emberekhez szalad vele; az oldalvást ülő tarka kutya fölemeli fejét, és vo. nításba kezd, de nem hallani bánatos, elhaló hangját. " Andrej azon kapja magát, hogy már percek óta rángat ja a koloslorfalba vágott kisajtó karikáját, ahelyett, hogy az ajtót betaszítaná vállával. Feofánhoz fordulva, így folytatja: - Vajon nem gyámolítja-e a hasonlókat a Magasságos? Nem bocsájtja-e meg tudatlanságukat? Magad is tudod, néha nem sikerül valami: vagy megfáradtál, el gyötrődtél, és semmi nem ád könynyebbséget a lelkednek, aztán egyszercsak észreveszel a so.kadalomban egy nyílt emberi szempárt, találkozol a tekintetével, s mintha megáldoztál volna, egyszerre megkönnyebbülsz tőle ... Nem ismered ezt? No, hát mért hallgatsz?_ Már között,

a téli úton mend jól beburkolózva,

gélnek, magas, pőre fák posztócsuhájukba, mert

hosszúra nyúlt a vitájuk. Fontos vita volt, amelyet nem tudott dűlőre vinni ez a beszélgetés. Nincs minden telve gonoszsággal folytatja Andrej. - Szétverlűk-e az ellenséget Kulikovo mezején? Szélvertük. Összegyűlt a nép és szélverte. Ilyen tettekre csak együttesen képes az ember. Ha mindenki a maga - dudáját fújja ... Lám, a két herceg összeharagudott. rnost mindkettő a Hordába szaladgál, egyik a másikra panaszkodik, ajándékokkal vesztegetik a kánt. Ahelyett, hogy összegyíílnének valamennyien, aztán ... De ők egymással hadakoznak! Most majd vér folyik, s a nép szenvedi meg a civakodásukat. Talán a népnek kell a háborúság, a vér? A dúlás, a gyújtogatás? Emlékszem, mit mondtál Pszkovban a zavargásról. Hiszen úgy mindenkit kétségbeesésbe lehet taszítani, gonoszságra bújtatrii _ - Tudod-e rnit beszélsz? - néz rá vissza Feofan. - A végén még bedugnak az ilyen beszédekért a belozerszki kolostorba, hitvány kis ikonokat megújítani _ - Nincs-e vajon igazam? kérdezi Andrej. - Igazad van-e, nincs-e, ítélje meg Isten, hagyj engem békén! Fiatal vagy te ahhoz, hogy engem taníts! - Feofan indulatában lekapja süvegét, felborzólja haját, és véget vet a beszélgetésnek. En meg vén, hogy tőled tanuljak! Andrej fáradtan mosolyog, belemeríti tenyerét egy hóbuckába, és nyeli a torkát jegesen maró havat.

A megvakítás.

1407 nyarán

Andrej és Danyiil a nagyherceg újonnan épült palotájához érkezik, amely körül még ott láthatók a régi kúria üszkös romjai. A delelő nyári napon, egy tisztáson tizenhárom éves forma fiú heverészik, körülötte lovak legetésznek. Bizalmatlanul válaszolgat a szerzetesek kérdezőshiidésére. A palotát építő mesterekhez tartozi/I, köveket faragott az épülethez, Szergejnek hívják, s úgy véti, hogy a túlságosan fehér falakat ki kellene pingálni. A két barátot éppen festeni rendelte az elkészült palotába a nagyherceg.

A főpallér végigvezeli a herceget a rostélyos ablakú. szűk folyosókon, a bolthajtásos termeken. Mögöttük a herceg századosa lépked. A vakító napfény és a palota külső fehérsége után majdnem sötét van odabenn. - No, hogy tetszik, Sztyep an? - kérdi a herceg, hátra se fordulva. - Pompásabbra kellett volna - dörmögi a százados. Hangosan dobog a csizmája. - Látod-e, Sztyepannak nem tetszik - veti oda a herceg apaIIérnak. .

- Akkor szép a palota, ha pompás - folytatja magabiztosan Sztyepan. - Nem kolostor ez ... - Én a te pénzedet nem sajnálern. A rnennyezetet nem nehéz bearanyozni - mondja csöndesen és konokul a pallér -, de hogy szép is legyen, az már nehezebb dolog ... - Magam nem vagyok jártas ebben - vág a szavába a herceg, - beszélj a századosommal, ő ért hozzá. - Mi kell a hajadonoknak? magyaráz tűrelmesen a mester. - Hogy nappal ne unatkozzanak, este meg ne féljenek. Azért csináltuk ilyen vidárnra, derűsre a falakat. A h rcegi hajadonokat ne vedd egy kalap alá a többivel! - dörren rá Sztyepan. Belépnek egy kipingált bo1tozatú, tágas terembe. - Az ebédlő terem! - jelenti hangosan a mester. 1\'0, Sztyepan? - kérdi a herceg. A százados patkói végigcsattognak a padlózat sz ínes kőlapjain. Körbejárja a termet. Nem! jelenti ki szilárdan Ez holmi kis koldus bojárnak épp jó volna. De te nagyherceg vagy! Hercegek, külországi követek vendégeskednek nálad, rnit mondanának? Azt hiszed, azok nem értenek hozzá? Nincs benne semmi fenség, azt mondják majd. Ugy látszik, kenyérenvizen tengődik ez a herceg. - No, no, tudd, rnit beszélsz! - utasítja rendre a herceg. - Hát, meglehet, hogy ez szép, de .. , - Sztyepan megrázza a fejét -, de nem nagyhercegnek való. A pallér az igazát tudó, de erőtlen ember mosolyával nézi. -

Andrej és Danyiil, a mesterek gyűrűjében, végigmegy a vakító fehér falak mellett. - Mink meg éppen Zvenyigorodba készülünk mosolyog egy tagbaszakadt mesterember -, a herceg hí bennünket, .a nagyherceg öccse. Járt itt szól közbe egy nyakigláb paraszt -, azért jött, hogy megbéküljön a bátyjával. Járkált, járkált, a bajszát harapdálta. - És? - kérdi Andrej. - Tetszel! neki. O is magához rendelt, Zvenyígorodba, hogy rakjunk neki palotát. Olyat csinálhattok, amilyet akartok, aszongya. Én a pénzt nem sajnálom. - Mindig a bátyjával vetélkedik, túl akar tenni rajta - nevet Andrej, és rámutat egy körbe foglalt, mesebeli vadállatra, amely bonyolult díszítő elemet alkotott a falon. Ezt is te faragtad? - fordul a nyakigláb paraszthoz. - Én a falakat pingáItam ki mosolyog a nyakigláb. - Ez Nyikola vagy Mityaj míve I Nyi109

A herceg, a százados meg a pallér végighalad a hosszú folyosón. Atsétálnak néhány termen. - En szalmán is megaiszom, de neked méltó palotában kelllaknod ... -' dörmögi Sztyepan. - Micsoda? - a herceg nem érti. - Azt mondom én neked: ezt az egészet újra kell festeni, a falakat, a mennyezetet, mindent! Tarkábbra, ragyogóbbra! A mester hirtelen megáll. Még a félhomályban is látni, mennyire elsápadt. - Engedd meg, nagyherceg, hogy szólhassak ... _ No! - adja meg a szót a herceg. arcút. - Tudsz-é rajzolni? - Aztán miféle állat ez? - kíváncsiskodik Da- Nem - feleli a herceg elképedve. nyiil. - Hát talán a századosod mestere valamely mí- Há-á-át olya-a-an ... - Mityaj elvörösödik, vességnek? lehajtja a fejét. - Miért? - Olyan vadállat ... - segíti ki a nyakigláb. _ Azért, mert én - az öreg a mellére csap -, - Sárkány? - kérdezi Andrej. én negyven éve mívelern ezt a mesterséget! Elhi- Bi-i-iz ... bi-l-i ... szed legalább? - Bizonyára sárkány - mentí meg újra anya· - Ha nem hinném, akkor ... kigláb a helyzetet. - Akkor miért hallgatsz jobban a sz ázadosr a, - Nézd csak, itt meg milyen szörnyeteget fesmint rám? tett bele a körbe! Andrej! - hívja Danyiil. _ Hallod, hova akar kilyukadni? - vigyorodik Andrej egy darabig figyelmesen nézi a barnael Sztyepan. arcút, aztán Iélrehlv] a. _ Negyven esztendeje mivelem! Kegyeskedj hát - Mondd csak, nem dolgoztál te az Andronyimegmondani, ez micsoda? - fordul a századoskov-kolostorban? hoz, és görcsös ujjával a díszítő mintákkal tele- Nem. festett falra mutat. - Mintha már láttalak volna. Mi? Styepan tüntetően hallgat, gyűlölettel mered az - Ki tudja, meglehet, hogy találkoztunk vaöregre. lahun ... . - Hát ez mi? - kérdi tovább makacsul a mesAndrej egy pillanatra eltakarja arcát a tenyeter. rével. - No, Sztyepan? - mosolyog a herceg. Kezdi - Hát a Szentháromság kolostora alatt, a fa- már mulattatni a dolog. . luban? _ Látod?! - kiált fel kárörvendve a mester. A paraszt lesüti a szemét és tagadóan rázza a _ Mondom én, senki nem épít neked különb pafejét. lotát, te meg nem nekem hiszel, hanem Sztyepan- Dehogyis nem! A verekedés! A komédiás vának! lasztot ~ szét benneteket! Emlékszel a komédiásra? - Ugy ám, Szlyepán, a csődöröd nyergében jobMeg is ölték azt a komédiást. ban jeleskedell - hahotázik a herceg. A paraszt elsápad, egészen szürke lesz az arca. _ Nem az értésen múlik ez - mondja a száMegnyalja kicserepesedett ajkát, és tovább rázza zados, veszett dühvel pillantva .a rnesterre, és karda fejét: ja hüvelyével rnentében végigkaristolja a falat. - Nem tudom én ... Semmi olyan nem volt ... - Semmit nem csinálok újra! Ha megölsz, akNem emlékszem ... kor se! Az emberek itt a lelküket beleadták, a sz Andrej értetlen mosollyal fordul el: vüket! Térdig a vizben turkáltak a föld alatt ... - Akkor hát bocsáss meg ... _ Jól van, jól van I - vágja el a szót a herceg. - Andrej! - szőlítja újra Danyiil. _ Eredj, Sztyepan, nekem itt még dolgom van. A bar naarcú hirtelen meragadja Rubljov kezét A százados lesütött szemmel meghajol és kiés esdekelve suttogja: megy. . - Ne veszejts el, atyám, Isten embere, ne veA mester meg a herceg a hálóterembe lép. Az szejts el Kőfaragó vagyok én most ... Ne árulj öreg körülkémlel, kinéz a folyosóra. el annak - és a közelgő Danyiil felé int. - Ne félj, senki! Megparancsoltam, hogy még - Ne féljl Akárha az apám volna ... a légynek se szabad berepülnil - Ne árulj el, akkor se árulj el, ne veszíts el, A rnester kulcsot vesz elő az inge alól, és a Isten .emberel

kola! - kiált oda egy napégett arcú parasztnak. - Gyere csak ide! Hallod? A barnaarcú zavartan' odaballag. - Igen szép a munkád. Igazi mesler vagy! dícséri lelkesen Andrej. - Ezt nem én ... én a párkányokat faragtam. Ezt Mityaj csinálta, a pajtásom - mondja, és ruhája ujjánál fogva odahúz egy fehérre fakul t szakállú, világoshajú mestert. - O faragta a falak első részeit meg az ajtókereteket. Andrej kitarto érdeklődéssel szemléli a barna-

í-

1.10

cserépkemencéhez lép. Beledugj a a kulcsot a terien álcázott kulcslyukba és Kettőt fordít Alacsony, keskeny ajtó tárul fel. Az öreg jol, felveszi a földről az előre odakészített kosfáklyát és tüzet csihol a kován,

rnes-

rajta. lehaszur-

Andrej, Danyiil és Nyikola - a Szentháromság-kolostor környéki szökött jobbágy - a palota fala mellett lépked. Nyikola elmondja, hogy az emlékezetes verekedés után ellenfele, a vöröshajú moszkoai vette le nyakáról a vasat, azóta sem látta azt az embert, Előbb csak meszet hordott, majd megtanult a kövel bánni. Andrej őszintén dícséri az általa faragott párkányzatot. Közben egy kisírt szemű lány jelenik meg, Maruszja, aki észrevehetően a távozni készülő N yikola miatt bánkódik. A kőfaragó zavarban van Andrej elött. A főldalatti folyosón a herceg és a mester nézt a díszes, sőtét kövekkel kirakott falakat. A herceg igen elégedett, .Sztqepánra meg ne haragudj mondja a mcsternek. - ... ö csak a kötelességét teljesíti." A két barát arról tanakodik N yilwlával, szabad-e egy ilyen munka után újat vállalni? A szerzetesek szerint a mcstereknek most "fáradt a szeműk", nem tudnának kigondolni semmi szépet. Haza kellene menniok kaszálni, halászni. De N yikola és társa kitart amellett, hogy Zvenyigorodba kell menniök. A herceg és a pallér szeme elött már világosság dereng a földalatti folyosón. A pallér gyanatlanu[ elmondja a hercegnek, hogy új munkára rendelték őket Zuenuigorodba, a herceg öccs éhez, hol ugyanilyen palotát kell építeniök. A herceg elégedettsége menten elszáll, sötét indulat tükröződik arcán. A régi, leégett palota egyik úszleos falú padlásszobájában Maruszja kérleli Nyikolát, hogy vigye magával, hiszen megígérte, vagy maradjon vele. N yikola csendesen, de állhatatosan ellenáll. Maruszja hangosan zokog, majd csókkal búcsúznak.

Estébe

hajlik a nap. A tűzvésztől kormos pajta Andrej Danyiillal füstfogta ikonokat válogat. A falon túl, az istállóban, lábukat váltogató lovak dobogása hallatszik. Az úton a mcsterek haladnak el a közelükben. Zvenyigorodba tartanak. Vidáman kiáltanak viszsza, búcsút intenek, fehér ingük átvillan a leégett palota szomorú maradványai között. Az úttól kissé távolabb a kisírt arcú leány lopakodik a bokrok között. Elkíséri egy darabig a kedvesét ... Két darabont megy el a pata előtt és eltűnik az istállóban. Kihal lik, ahogy rá-rákiáltanak a lovakra, és leszedik a cövekről anyergeket. rnellett

Danyiil egy darabig figyelmesen szemlél egy elfeketült ikont, aztán társát szólítja: - Andrej! Nem felel senki. Danyiil feláll, és bemegy a pajlába. Andrej a pajta sötét sarkában ál I, és az istállóból áthallatszó beszélgetést figyeli. - Én nem tudom ezt megtenni. Vanyka, hallod? Nem tudom! - CsöndesenI Kűlönberi tudod, mi vár rád? - De hát lehet ilyet mívelni? Hiszen palotát építettek, törték magukat! - Ne picsogj már!... Hiszen nem tudhat juk, miért kell utánuk erednünk. Tán maradt még valami munka. Lehet, hogy csak vissza kell hívnunk őket. - Akkor miért fegyvereznek föl tizenöt embert, miért parancsolták meg, hogy élesitsűk meg a kopjákat? És a százados miért ... - Elhallgass már ... A
üresen tátonganak. Egy fa mellelt áll és botjával ütemesen veri a törzsét. A kopogásra, előrenyújtott karral, innen is, onnan is társai botorkálnak elő. Szernűk helyén fekete seb, fehér ingük rongyos és csurom vér. Andrej sóbálvánnyá meredve áll, Nyikelát nézi, aki szeltárt karral egy nyírfába ütközik, mormol valamit, és a többiek után vánszorog, a hívó kopogás irányába.

elvonulnak, szép csendes este ígérkezik. A barátok tüzet raknak. Andrej és Foma óriási, kidőlt, száraz fatörzse! vonszol a parton a tűz felé. Fülemüle hangja hallatszik. De a madárénekbe távolról, a falu felől másféle, finom csengésű hang vegyül, s a /~ettő együtt megbabonázza Andrejt. "Varázsolnak" suttogja maga elé.

A rnesterek tömött csoportba gyűlnek, belekaSötét van. Az utasok szótlanul eddegélnek a tűz paszkodnak egymásba, egy darabig Szerjogát szókörül. Igyekeznek nem nézni fölfelé, a falu irálengatják. Az nem felel. Akkor hosszú láncba so- . nyába. Olt, a ködben, már fellobbantak az első rakoznak, és egymásba kapaszkodva botorkálnak tüzek, s az óvatos szél csengeltyű és gyér beszéla pallér után, aki elől megy és botjával tapogatja getés hangjait sodorja a csónako k felé. Danyiil az utat. Néhány perc múlva eltűnnek a fehér törtöri meg a csendet. zsek között. - Mégis, mit festünk a nyugati falra? - kérdi Andrej megfordul, és az út felé indul. Andrejtől. Egy csalánsűrűből hirtelen hüppögő sírást hall. - A nyugati ra? Andrej közelebb megy, és Szerjogát pillantja meg. - Arra. A földön ül, a csalános legsűrűbbjében és sír. Ami- Mit festenénk? Arra is az Utolsó Itéletet. kor Andrejt meglátja, felzokog és berohan a boDanyiil figyelmesen nézi Andrejt, akinek arca zólba. izgatottnak l átszjk a tűz táncoló fényében. - Szerjoga! En vagyok! - kiált utána Andrej. A székesegyház legalább kétszáz esztendős A kisfiú nem válaszol, tovább rohan, a nyírfák lehet - mondja a paraszt. Ragyásarcú felesége egyközött erre-arra kanyarodva. Andrej sokáig fut a re-másra a fa lu felé tekinget, és szaporán veti a kihalt ligetben, megpróbálja utólérni. - Hová, Szergej? Allj meg! Végre sikerül elkapnia a fiú ingét. Mindkelten a földre hemperednek. Szerjoga sír, ki akarja tépni magát Andrej kezeből. Andrej keményen fogja a fiú lábát, nyugtatgatja: - Mi az, hát szen én vagyok, Hallod? .. A kisfiú könnyei lábát rángat ja: -

Eressz,

nem ismertél, meg? Andrej! No, elég kőzt

no eressz!

hirtelen Csiklandik!

Szerjoga! Himár, elég! ...

elmosolyodik

és a

...

Ünnep. 1408 tavaszán A Kljazma-folyón két csónak siklik Vlagyimir felé. Esteledik. Vidám hangok, nevetés hallatszik a csóuakok felől: Foma, Pjotr és Szergej kiáltoznak egymásnak. A csónakokban rajtuk kívül Andrej, Danyiil, Alekszej, a vidám képíró, és hét világi, egy paraszt meg a felesége. Ugy döntenek, hogy kikötnek, itt éiszaktiznah, mert már nem érnek be Vlagyimirba. Alig telepszenek le, a sötétből néhány lovas válik ki, és körülfogják őket. Dunuiilt, mint a csoport vezetöjét félrehív já/l, a többiek aggodalmasan várják öt vissza. ".4 nagyherceg parancsára megyünk Vlagyimirba, az Uszpenszkij-székesegyzat {est jük újra" - igazolja magukat Danyiil. Mint kiderül, a darabontok azt keresik, aki felgyújtotta a herceg palotáját, s aki ezen a környéken bujkál, felesége a szomszéd faluba való. A lovasok

112

kereszteket.

- Tudod folytatja kitartdan Danyiil úgy gondolom ... Mi lenne, ha ráfestenénk a szenteket? Há?

-,

én mind

- Bocsáss meg, Danyiil - mondja Andrej, de nem néz rá -, én ma nem tudok erről beszélni. Bocsáss meg. Krísztus nevében. A falu tiíokzatos hangjai összeolvad nak az epekedő szerelmi éneket csattogó fülemüle énekével. - Uram Istenem! A pogányok! ... - mormolja haragosan a parasztasszony. Nem kellett volna itt kikölnünk mondja vala·ki bánatosan a sötétben. - Az ördög incselkedése ez ... - bocsáss meg, Istenem! - vet véget a beszélgetésnek a paraszt. Felkel és a csónak felé indul. ..:_ Gyerünk aludni, 1\:larja! _ - 1\0, hajtsuk nyugovóra a fejünket mi is! _ mondja Danyiil és feláJI.Foma, Szergej, Pjotr l Imádkozni, aztán aludni! Csak Andrej marad a tűz mellett, meg Aleksz-ej, akinek álmos feje le-lekoppan, Há-át, igen .. _ Nem fejezzük be a hidegek· előtt dünnyögi, és kényelmesen elhever. _ Május vége már itt van, vége a tavasznak ... Andrej lép néhányat a harmalos fűben, hallgatózik, megáll. Most már az egész hegyet bevilágít ják a füstölgő tüzek, lent a folyónál zavaros kiáltozás, sikongatás, nevetés hangzik.

- Marja! - hallik a csónak felől. - Adj vizet! Andrej egy darabig mozdulallanul áll, aztán néhány vastag ágat vet a tűzre, s vissza se nézve, a tüzekkel virágzó, vajákoló, nevető hegy felé indul. Mind mélyebbre ereszkedik a fekete szántás. Andrej meg-megáll, aztán tovább kaptat felfelé a faluba vezető úton. A falu - a másjk világ. Halkan, érthetetlenül gajdol, fellobbantja titokzatos tüzei t, fényük a csillagos égbe nyúló magas fák ágain táncol.

Hangos csengettyük a pőre asszony kezében, aki néhányszor körbefutj a a házát, hogy elűzzön a környékről minden sárga és fekete nyavalyát; nevető, meztelen gyerekek a sarkában, visonganak és hahotáznak ebben a félelmetes, fontos pillanatban; és a tűz éledő lángj a a ház előtt; vénasszony áll rnelleíte, leplet borít a pőre asszonyra és fogatlan szájával vigyorogva, ünnepélyesen bevezef.i a házba, amelyet a varázsigék immár egész esztendőre megvédenek minden betegségtől; és a ropogó tüzek, amelyek sáíránysz ínű lángjaikkal hevítik a föléjük hajoló arcokat; a tűz körül eszeveszetten kiáltozó, 'fiatal legények és röpködő ruhájú lányok száguldanak körbe; és a tűz fölé hajló, zsendülő levelű, sudár kis nyírfa, amelynek ágaira fiatal asszonyok és leányok kötöznek gyolcs-rongyocskákat. ki amilyen gyorsan csak győzi; és a lobogó sörényű, fehér lovon a rncztelcn 10vas, amint a folyó íelé vágtat, és elönti az ezüst telihold tündöklő fénye; és a holdfényben csillámló vízben térdig gázoló legények és leányok erős, fiatal teste; és a folyó felé nyargaló ló nyerítése; és a nevetés; és a sikongás; és az éjszaka sötétjében krétafehéren lendülő kezek, - mindez a folyópartra csáoltja az izgalomtól elfúló Andrejt. Ott majdnem beleűbkőz ik egy kibontott hajú, fiatal nőbe, aki egy bokor mögött áll meztelenül a víz szélén, és nem ijedten, csak csodálkozva néz Andrejra. Nehéz, telt mellét elfödi a tenyerével. Sokáig állnak, rnerőn nézve egymást és várakozva. Aztán Andrej megfordul és elmegy. A nő mosolyogva néz utána, majd valaki megfogja a kezét és behúzza a hidegen csillámló víz homályába. A:ndrej kiér a falu túlsó végére és leveti magát egy szénaboglya tövébe.

Hajnal, még alig virrad. Andrej végig a falu utcáján. Gyöngéd 114

lopakodva suttogás,

oson alvók

lélegzete, halk nevetés árad ki a szénapadlások tárt ajtaj án és a házak ablakán. A falu hosszú, és végigmenni rajta olyan, rnintha lopna. A falusövény közelében Andrej elhalad egy öregasszony mellett, aki egy gerendán üldögél a kapu előtt. Kiégett szeme a lent hömpölygő folyót nézi, az ég rózsaszínű pásztáját a horizonton. Sír. Azért sír, mert ez a hajnal annyira hasonlít egy másikhoz, egy sok-sok esztendővel ezelőtti hajnalhoz. Andrej lefelé ballag 'IlZ ösvényen a folyó felé. A parton megbéklyózott lovak legelésznek a ködben. Áz ikon festők a parton ülnek és őt várják. A csónakok már a vízen ringanak. Andrej végighordozza társain fáradt tekintetét és azt kérdi: . - Mit néztek rajtam> - Hol voltál? - kérdezi ellenségesen Foma. - A hamuban maradt egy kis hagyma, egyél, ha akarsz - mondja Danyiil. - Hol voltál hát? - faggatja konokul Foma. Andrej némán leguggol a tűz mellé. A hamu közt kitapogat j a a hagymát, gondosan letisztogatja a héját. A többiek figyelmesen nézik. Messze az úton vagy tíz darabont nyargal el, néhány barátcsuha is leketél likkőzőttűk. Atdűbörögnek a ·patakpallón, aztán a falu felé fordulnak, és belevesznek a ködbe. - Hála néked, Isten! - mosolyog kárörvendve a ragyás asszony. Andrej felkel térdelléből, és a csónakok felé indul. Es már sikl anak is tovább, lelelé. a folyón. Teljes ködben, vízrehajló, sűrű bokrok mellett. - Nem tudtál előbb jönni? - [eddi Danyiil suttogva Andrejt. - Amíg aludtak ... Nem, nem tudtam - vágja el Andrej. Foma a beszélgetésre fülel. - A te bűnöd, a te lelkiismereted, neked kell leimádkoznod . .. dörmögi Danyiil elfordulva. - Mégis, hol voltál? - kérdi Foma. Ebben a pillanatban a partmenti bokrok között vad kórusban üvöltés hangzik fel: - Ott van! Itt vannak! Ide gyertek! Kiá+toz ás, ágreccsenés hallatszik a bozótból, aztán fájdaLmas jajdulás, és dühtől rekedt Iérlihangok. - Húzd csak ki onnan azt a boszorkányt! Olt van, ott, a part alatt! A bokrok elfogynak, és a csónakokból a barátok meglátj ák a darabontokat és ·a szerzeteseket, akik egy dulakodó parasztembert meg egy rongyos, kurtaingű asszonyt vonszolnak ki a sűrűből. Az ikon festők kívánesi an és borzadva figyelik a jelenetet. - Mit vételtek? - kérdi elsápadva Szergej. - Nem az egy igaz Istent. imádjáki Atkozott

pogány fajzat! - hadarja a ragyás paraszlaszszony. - Dehogy is! - torkolja le izgatottan az ura. - A tolvajokat kerítették meg! Akík a herceget fölpörzsölték! Azokat keresték tegnap! Hát ez vót! A fiatal asszonynak a karját csavargat ják li parton. Vékony hangon, panaszosan kiáltoz. Pjotr szenvedőn hunyorog és imát mormol. - Miért bántjátok őket?! - üvölti Szergej. - Ne nézd, Szergej! Hallod! Ne nézd! - kiált rá Andrej. - Fogjátok be a szemét! A szemét fogjátok be! Az elfogolt embernek sikerült kitépnie magát a rázúdul t darabontok keze közül. A bokrok közt . a víz felé hátrál. üldözői utána, térdig járnak a vízben. utol is érik, megkötözi.k a ziháló, vérző embert. Ide-oda veli a fejét és fogát vicsorítja, dühödlen hörgi: - Nem sokáig él a ti hercegetek, ne féljetek! Ha nem én, majd más! ... Kivonszelják a partra. Hirtelen kiszakít ja magát,

az egyik darabontot hasbarúgja, és a menyecskét vezető barátokra rohan. Az asszony, kihasználva a pillanatot, kitépi magát a szerzeles .erös markából, kisiklik a hatalmas szál paraszt vas-karjai közül, és beleveti magát a ködlepte, hideg folyóba. - Fogd el! Meghibbantál?! - ordítják a parton. Egyszerre négyen rohannak a parasztra. [\'10s!, hogy fogolynak érzi magát, nyög, s miközben szabadulni próbál, kiabál: - Marfa, ussz! U-usszá-ál! /I'la-ar-fa-a-a! A menyecske széles karcaspásokkal úszik a ködben, a fekete vízben, lenszőke haja szétbomlik a víz sodrában. Kövek, botok repülnek utána. A parton valaki sietősen hányja le magáról a ruhát, de egy józan hang megállílja: - Mit akarsz? Hiszen rögtön a víz alá nyom! Pjolr összenyalábolja a sz akadatlanud ordítozó Szergejt, és betapaszt ja a száját, csillapiton duruzsol valamit a fülébe. A menyecske olt úszik a csónak mellell. Andrej rápillant, és nem hisz a szemének: ez az, az éjszakai mezlelen asszony, a vétke, a szégyene ... Sebesen úszik, fáradhalatlanul, fúj va-prüszköl ve, mint az állatok, és álható, szürke szeme ől, Andrejt nézi a vízből. A zöld vízben hajladozik, tekergőzik erős, fiatal teste. Andrej lesüli szemét, és imát sullog. Kétségbeesett üvöltés száll a folyó fölölt: - Marfa-a-I Marf,al U-u-usszá-á-ál! Marfa egyre messzebb siklik, a folyóról íelgomolygó ködbe, amely elrejti üldözői elől. A Kljazrna felett fölkél a nap. Kivilágosodik.

Az Utolsó ítélet. 14 O8 nyarán Csend

és

magas

boltívei

hűvösség

uakolua,

a falak

szesláda

szélén

egyházi lábát,

Foma

Pjotr

dolgozik,

ni;

a többiek

míg

menne,

s

nem

addig

maga

elrujűti lefelé

simitgatja.

de Foma

azonban

meglágyul,

egy lógatja

Szer-

elenged-

Fomáual,

pörölnek

kergetné

festést

sehol.

akarja

a

EgyeA

és Danyiil

me-

ikonfestés

gubbaszkodik.

a falat Andrej

fehérre Egy

és az

állványról tövében

még el sem kezdték. fürödni

üldögét,

az

a fal

gej

belseje

építőálfványok.

tanulmányozza

Szergej

Grigorij

Uszpenszkij-székesegyház A templom

menién

szabályait

könyvből, dül

az

alatt ...

Szergej t a [o-

Iyóra. Ekkor

s

érkezik

hulcsára.

egyház valami

hogy sok

miatt

felöntött

hogy

igen

izgatott. már

A püspök

szidia

nek.

Patrike]

lene

látni

a

őket, szerint

Arról

elégedetlen

kikunyeráltall

a munkáoal. ordítva

Pairike],

látszik, roppant

a püspök pénzt

a templomba

s

az

nélhűl

hírt,

piszmognak

egy szál

bepanaszolta Rubliou

hozott

ikonfestőkkel,

és csak

állítólag

a székesa garatra,

alsóban,

a nagyherceg-

is neki

kel-

munkának.

Bágyadlan fehérlenek a véglelen hajdinamezők. Fehér a hajdina virága, akár az Uszpenszkij-szekesegyház kimeszell fala. Andrej meg Danyiil elgyötörten vánszorog a forró porban. Vilalkoznak. - Nem, ezl én nem értem. Mondd meg: igen, vagy nem! - heveskcdik Danyiil. - Mit mondjak meg? - Hogy igen, vagy nem! Meglanácskozlunk-c Moszkvában mindent, vagy nem? Felelj! Hiszen mindent megtanakodtunk, a I gutolsó kis részletekig. Maga a nagyherceg hagyta jóvá! - Igen, igen ... igen - bólint rá csüggedten Andrej.

- Pfűh I - fúj mcgkönnyebbülten DnyiiI. Hál akkor mií nem látsz világosan? J\liért győzködünk már két hónapja, hogy a torkunk bereked? Magyarázd meg, hiszen lehet, hogy megvénültem. az agyam is kiszáradt. Mindent eIdönlőttünk, meglanácskoztunk. Az Ulolsó Itélet! Hál rajta, kezdjük! Mi mcg. __ Legalább mondanád meg, hogy nem vállalod a munkát ... - Hallod-e, Danyiil, talán csakugyan azl kellene tenni! Megmondani, hogy nem! Felszedclőzködni és rnermi l - Hogy néznénk akkor a anllványaink szcmébe? _ fakad ki Danyiil. - Föld alá süllyednék szegyenleternben! Szótlanul ballagnak a szerz clesek a rnczöt átszelő dűlőn. Olyan az ösvény, rninl a fehér vakolaton végighúzolt vonal. - Mennyi időt elvesztege\ünk! - folytatja Danyiil: nem tud benne maradni a szó. - Ezt a meí

115

leg, száraz időt! Már kifesthellük volna a kupolát. Még az oszlopokat is. Milyen szépen meg lehetne csinálni! Bátran, szépen, hogy az gész egynek lássék. Jobbfelől a kárhozottakat, amint a szurokban főnek, úgy lehetne Iesleni, hogy a hideg Iulkosna a hátán, aki nézi. Olyan ördögöt gondoltam ki! Füst gomolyog az orrlikából, és a szeme! ... - De hát nem ez a fontos! - nyögi Andrej.Érz i a szivem, hogy nem a füstön múlik. - Hát min? - Nem tudom ... - ingatja a fejét Andrej. Hiszen ha tudnám! - Miért nem nézel a szcmernbe>! - bőszül Danyiil.

vélkeztem ... Csak el nem menj ... akkor elveszek, Danyiil. lsten a tanúm ... Könyörgök, ne hagyj el ... Danyiil jovra: Ugyan

rnire

és csúfondárosan is hagynálak,

pillant te

Rubl-

semmirekellő,

te ! Andrej l horgasztott fővel áll az út közepén, és a földet nézi. _ Most már késő... folytatja csöndesen . Danyiil .. - A püspök már elküldte a futárt Moszkvába. Reánk panaszkodik ...

fel

- tn nem tudok ördögöket festeni! tör ki váratlanul Andrej. Ulálom, érted?! Nem aka rom rérnítgetni a híveket! Térj észhez! terjegeti a karját kélségbeesetten Danyiil. - Hát hiszen azért Utolsó Itélel! Nem én találtam ki! Ogy feslelték a régi mesterek is, Feoián is így tanította! Nézd uncg a bizánci minlákat! Azokhoz igazodtunk, amikor a nagyherceggel megegyeztünk! - En nem csinálom! Mondhalsz, Danyiil, amit akarsz, de én nem csinálom! - jelenti ki dúltan Andrej. - Akkor miért hallgallál eddig? - dühödik fel Danyiil. - Miért nem szóltál Moszkvában? Nem kellett volna vállalni! Nem tiszla dolog ez! ... - Olyan, amilyen! - lobban fel Andrej. - Ogy lálszik, nem tudtál tisztaságra nevelni! Danyiil elsápad és megáll. - Ilyen szavakat sohasem hallottam lőled és ... nem is akarok hallani - mondja fojtolt hangon. Megfordul, és visszafelé baktat a poros úton. lv\essze, a mező szélén, lovas bukkan fel, veszettül nyargal a homályos nap alatt. Egyre közelebb hallik a tompa dobogás, már a fekete csuhás lovast is látjuk, fehér por gomolydul a hajdinamező fölölt, repül a hollőszörü ló, ragyog tajtékos oldala, lobog zilált sörénye, szakad róla a hab, ki-kivillan szemefehére. A szilaj patadobogás szinle rázúdul Andrejre. A lovast néhány pillanat rnúlva elnyeli a látóhatár, újra csend lesz, amelyet a méhek sokszólamú zöngése telit. Andrej nekiiramodik, Danyiil után szalad. A hegylábról a városba vezető kövesúton éri utol. - Bocsáss meg nekem ... Oktalan beszéd volt . Bocsáss meg, Danyiil .. _ Krisztus szerelmére . Danyiil nem válaszol. Meg sem fordulva, lassan, lassan kaptat felfelé. _ Bocsáss meg, vétkeztem ... lohol a sar· kában Andrej. De a színigazal mondtarn ... Moszkvában eszemet vette a sátán ... Fölvállaltam. Ugyan melyikőnk utasítana vissza ilyen tisztességel? Ilyen templomol kiíesteni? Bocsáss meg .._ 116

megáll,

Andrej és Dnyiii belép a székesegyházba. - _ Ha agyon üttök szólal meg Andrej, torkát köszörülve, száraz és rekedt a hangja -, akkor se tudom, mit fessünk. _ Hogyan hogy nem tudod? - kérdi értetlenül Foma. - Az Utolsó Itéletet parancsolták festeni. Andrej mezitláb, poros csuhában áll a templom közepen. arcát sötétre cserzette a nap. Kívülről beltablik a sarlósfecskék szirregése. _ Tudod, rnit rnondok én? - fordul Forrtához. _ Azt gondolom, jobb, ha meg sem fest jük az Uolsó ftélelet. - N\icsoda? - képed el Grigorij. - E'n azt akarom ... kezdi Andrej, majd csüggedten folytatja: - semmit sem akarok, semmit ... Csak ezt mondhatom ... _ Nahát! - Foma váratlanul feláll. - En itthagylak benneteket! Mindenki Fomál nézi, amint leemeli tarisznyáját az egyi'k állványról és belegyömöszöli cókmókját. _ Nem nekem való az efféle munkal Köszönörn mindnyájatok jóságát meg nyakleveseit. Tanultam egyet-mást tőletek. De rnost már elég. Megyek valahová dolgozni. Andrej szólanul, lesütött szcrnrnel áll, egy bottal a kőlapokat kocogtat ja. Hirielen hűvös szél röppen be az udvarról és meglebbenti csuhája alját. _ Panfulyevóba hívtak, kilesieni a templomot _ folylatja Foma-, nem nagy tiszlesség, de munka! M·egyek, megfeslem az Utolsó Itéletet! Ki lart velem? - Senki sem válaszol. - No, így is jó. A\<1kor hát maradjatok, csak meg ne bánjátok! _ Forna sarkonfordul, és mestcre pillantását kerülve kimegy. Andrej felnéz, meglátja maga előtt a vakitó fehér falat. Olyan fehér, hogy úgy rémlik neki, mintha teljes, sűrű köd venné körül, s ebben a ködben idegenné válnak a baráti arcok, feketék a képtelenül fehér falak háttere előtt, amelyeknek sima felületét egyellen vonás sem mocskolja be. Andrej öntudatlanul lép néhányat, a feloldott

korommal teli dézsa fölé hajol, belemeríti a tenyerét, és a fehér falnál terem. Fekete vonalak cikkannak a falon, fájdalmasan érthetetlen sebek a fehér felületen. Kusz a ábr ák. Zeg-zugos vonásole Fröccsentesek. A lázas lendület széníeketc lenyomatai. A társak iszonyodva nézik a háborodott Rubljovot, Andrej a tenyerébe temeti az arcát, s a belőle ilyen zabolátlanul és hirtelen kitört vadállati gyLílöleUől szabadult a n, megkönnyebbülve roskad a földre. Megered az eső. Függőleges szálai könnyű port vernek föl az úton, majd lassankint sárpalakká változtatják. Zuhog az eső, csattog a köveken, bugyborékol az agyagos kis szárazerekben, kopog a lombokon, tocsogva ugrál a templomtornác kőlapjain. Gyöngyszürke fátyla mindent beborít. Megdördül az ég. - Szerge], olvasd az Irást _:_ kéri Danyiil. - Honnét? - kérdezi reszkető hangon Szergej az építőállvány rnag.asából. - lV\indegy ... Ahonnét akarod. A kinti esőből a megszállott lány lép a templomba. Szegény, félkegyelmű teremtés, aki valahonnan idetévedt Vlagyimirba. A szerzetesek sűrűn találkeznak vele a város utcáin. Dgy lép be a templomba, mint a maga házába, ügyet se vet senkire, dünnyög valamint, bőgiesél: születésétől hibásbeszédű. Kibontott hajáról esőcseppek csorognak, tágranyitott, áttetsző szemében nincs sem kíváncsiság, sem értelem. Vidáman locsog az eső, és valahonnan a boltívek alól esengve száll Szergej botladozó olvasása: -

Legyetek az én 'követőim, rnint én is a KriszDícsérlek pedig titeket, atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és amiképpen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok ... A megszállott lassan végiglépdel a székesegyház hajóján. mormol valamit, mintha magával beszélgetne, és megáll a fal előtt, amelyet Andrej elcsúfított. Egy ideig mozdulatlanul áll, a falra mered, majd hirtelen hevesen elfordul, és Andrej látja, hogy rémült és sír, ázott haja gyámoltalanul és félelmesen csügg a vállára. És Andrej egyszerre Marfa lenszőke haját látja, ahogy vitte a víz a fekete folyóban, a ködben. ... Minden férfiú, aki befedett [ővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. Minden asszony pedig, aki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, rnert egy és ugyanaz, rnintha megnyiretett volna ... - száll a magasból Szergej hangja. És Andrej látja, amint a görbe szablya alatt porba hullnak a nehéz hajlonatok, amint az izzadt hóhér lesuhintja a hosszú, végeláthatatlan

Iusé.

sorban vonuló asszonyok haját; alacsony lovaikon a tatár lovasokat, amint körülveszik a Leánymezöt, meg a férfiakat: lehorgaszt ják fejüket és bánat meg .szégyen égeti őket, de nem tudják megvédeni a védtelen, most őket megmentő nőket, akik kemény gyűlölettel és sz envedőrt néznek egy darabig a lábuk elé, az úti porba, mielőtt r áíektetnek a tuskóra hajlortataikat. .. - ,.. mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angya-. lok miatt. Magatokban ítéljétek meg: illendő dolog-e asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent? Hát elielejtheti-e Andrej. hogyan vonultak hosszú sorban az egyszerre igaz és vétkes aszszonyok, kivonva magukat a törvény alól, becsületükkel viaskodva, kisírt szemmel, merőn nézve a földet, és térdre roskadva a porban, mielőtt továbbmennének a női hajlonatokkal rakott szekér rnellől, érezve fejük jóvátehetetlen könnyűségét, a tompuló szablyával ferdén levágott fonatok hiányát? ... Egyhangúan sustorog az eső, s a fiatal hang tovább cseng a székesegyház boltívei alatt: - _.. az asszonynak pedig, ha nagy ha ia van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki. Ha pedig valakinek tetszik versengeni... - Danyiil! - hívja öregebb társát Andrej. Egészen ellágyult, gyámoltalanul mosolyogva áll a templom közepén.

*A dőlt betűvel szedett részletek össz~foglalásai. 118

szövegrészek

a kihagyott

- ünnepet, Danyiil! ünnepet! Ti meg az Utolsó Itéletről beszéltek! Hogy volnának bűnösök, még ha a kendőj üket leoldották is? Mindenki Rubljovot nézi, izgatottak, még nem értenek semmit, de bizonyosak benne, hogy reggel kezdhetik a munkát. Nem lesznek többé fehér falak.

Andrej belép a székesegyházba a rnesterekkel, mögöttük Patrikéj és a Iélkegyelmű lány, a megszállott. A mcsterek külseje rettenetes: soványak, gondozatlanok, a sokhónapi rnunka elcsigázta őket Andrej eltakarja szemét a tenyerével, és úgy marad, míg hozzá nem szekik a hornályhhoz, Aztán felemeli fejét és felnéz, a maga örömöt árasztó Utolsó Itéletére. Szinte lebegve vonulnak egymás után a nemes méltósággal és bájjal teli, egyszerű orosz arcú üdvözült Asszonyok. Reménnyel teli, szelíd szemek, nyugodt mozdulatok, amelyeknek élethű kecsessége meggyőz női lényük reális létezéséről és tisztaságáról. A testvérek, anyák, menyasszonyok, feleségek, sugárzó arca: támasza, reménye a szerelemnek és a jövőnek... . Az üres templomban felcsendül a megszállott lány boldog nevetése.* ( Folytaljuk) Rab Zsuzsa fordítása

CONTENTS

Forum 5

10

Wlhat oan we do to help the documentary film catch up? (Erzsi Garai land MártJa Szurdi contribute to the discussion) In our last issue la number o:f directors of documentary films expréssed their opínion on fiact Ol'S that prornoted and híndered progress in the genre. The heads of Ibhe Studio o:f Docurnentary Films and tJhe Studio of Popular Science Films comment on what was said. Both emphalsiz€ that theatmospmere in HUl1!g1afyilS favourable to, land encourages the preseníatíon af the shadíer aspects 0,[ reality. Showing

fiad s, or commenting

on thern?

(István Lázár)

Lázár, also a propos the statements by directors of documentary fi'lms pUlblislhed in tlhe previcus issue, exarnlnes the social role of documentary 'films. Cr iticising la number of thern he emplhlasizes that the prirnary role of the documenlrary film rnustbe Lhe showing of [acts that Ihlave not so far attracted notice, simply commenting IOn well known aspects of social li,fe does not fill the bill. 14

Changes

in the Balázs

Béla Stúdio

Balance 17

A ballade on pessant rebelliousness Virágvasárnap (Palm SuncLay) (András

Fodor)

Imre Győngyössy's !first major film Virágvasárnap (Palm Sunday) takes us baok to the 1919 Hungariarr Republic of Councils. It diseu ss es the relative role o'f traditional rnessianisrn land revolutionary conscíousness in the expectations ()Ifthe peasant masses. Pralm Sunday iattracted considerable atteniion when shown lalt the 1969 Pesarc festival. 23

Tlhe .aubhenticitv ott the parabola Sirecco (András Lakatos) A mm made by Miklós Jancsó once ágain led to consiclenable discussion. 'This artlele atternpts to place Sirocco within the Irarnework af Jlalncsó's work so far.

32

"Games of love and death" Pierrot le Icu (Gergely Bikácsy) This artlele íol'lows the showing of Godard's film by the Budapest Film Museum. It surveys the sheping af Godard's art land exarníns the extent to which Pierrot le fou is a tuming point in his development.

40

IlS Dillinger e' morto an exposure, A spotted gun (István Benedek)

or does it do darnage>

119

49

Could 'a gun be the guiltyane? (László B. 'a'gy) The ocoasion [or this discussion wais provided by J\l\iarco Ferreri's Dillinger ~ morlo. István B-enedek, the wellknown writer and psychiatrist argues that bhe effect 'Of the íilm is noxious .since il does IDot claridy fhe attitude af lihe director towards the rnoralaberr.ations of the hero-vilhain. As against this László B. Nagy, the film critic argues that one oannot make la film responsible [or its possibly negaiive m or a l effect, unless it ls urrsatisíactory as la work of art.

Close-up 55

The "New Film" in Yugoslavia

(Erzsébet

Mágori)

61

Porina iís land statemen ts This artlele land selection cí documents airn to peresent those Who make films in Yugos.avia [oday, the pr incipal trends land styles land bheir sociel backgrouod. Reviews that have .appeared at home land abroad las well 'as staíemenls made by the artists thernselves I[lre used to la considercble exlent.

Horizon 78

Vasarely onfilm,or thefilm in the Vasarely manner? (Géza Perrieczky) On ~:he ocoasion of the showirig af Vidor Vasarely's works in Budapest, Perneczky surveys Vasarely's art, basing himself om la film that has the sarne objective, 'and which WIaS also shown in Budapest.

From periodicals abroad 86

A M.oscow interview

with Tarkövsky

88

lA

89

Thaexamp le of Dovzhenko

90

.Tve only lived to Ibe able to tell iabout my Ji,fe"

,flood Ü1fwestern s in Italiari einemás

Fellini on Satyricon 94

A. Konchalovsky - A. Tarkovsky: Excerpts from the script.

Index: 25.306 Készült a Fővárosi 696695 számon.

Nyomdaipari

Felelős

vezető

Vállalat

Kerschert

Andrej Rubljov.

ll.

sz árnú telepen

J'v\ihály.

(V., Honvéd

u. 16.)