Gábor Dénes környezeti jövőképe és napjaink környezetszennyezése Készítette: Czibere Gergő, 10.b osztály
Günszberg Bernát és Jakobovits Adél első gyermeke, Gábor Dénes, 1900. június 5-én született. Dénes az érettségit az első világháború alatt szerezte meg, 1918 tavaszán. Nagyon jó tanuló volt, a bizonyítványa kitűnő lett mindenből, majd katonai szolgálatát megkezdte. Gábor Dénes mérnök akart lenni, és később mérnöknek vallotta magát. Első műegyetemi évét az 1918-19-es tanévben kiváló eredménnyel elvégezte. 1919 őszén beiratkozott a második évfolyamra, elkészítette és benyújtotta pályamunkáját, azonban vizsgára már nem került sor. Kellemetlen és bizonytalan időszak volt ez a Budapesti Műegyetemen. Gábor Dénes jobbnak látta, ha tanulmányait Berlinben folytatja. Június 24-én leteszi első szigorlatát a műegyetemen. Mérnöki diplomát szerez Berlinben. Elhagyja Németországot és hazatér. Pár év múlva végleg Angliába települ. 1947 és 1958 között a londoni Imperial College-ban elektronoptikát oktatott, majd 1967-ig az alkalmazott elektronika professzora volt. Ezt követően az intézmény egyik vezetője, nyugdíjazásától haláláig tanácsadója maradt. A Royal Society és a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választják. 1967-ben nyugalomba vonul, pár év múlva a Római Klub alapításában részt vesz. „A holografikus módszer feltalálásáért és a kifejlesztéséhez való hozzájárulásáért” 1971-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. Nem sokkal ezután Londonban agyvérzést kap és meghal 1979. február 9-én. (forrás: Gábor Dénes emléklemezről) Gábor Dénes gondolatai, elképzelései a természetvédelemmel kapcsolatban: Gábor Dénes véleménye szerint a környezet védelme fontos dolog, de földünk szennyezése, amit a környezetvédők kissé túlértékelnek, nem a probléma gyökerét jelenti (Gondolatok a jövőről). Ez ugyanis törvénykezéssel és műszaki eszközökkel megoldható, amint azt Londonban és másutt is pozitív módon kezelték már az ötvenes évek közepétől. Sokkal nagyobb veszély a természeti erőforrások igen gyorsan (néhány száz év alatt) várható kimerülése. Gábor Dénes gondolatmenetének kiinduló pontja az volt, hogy mivel a tudósok és mérnökök hozták létre azt a fajta világot, amely különbözik minden korábbitól, ezért az ő felelősségük az is, hogy a sorsával törődjenek. Ezt az újfajta világot ugyanis számos félelem, aggodalom, szorongás jellemzi. (forrás: internet) Az aggodalmak egyik meghatározó forrása Gábor Dénes idejében az volt, hogy a két egymással
szembenálló
nukleáris
szuperhatalom bármikor
elpusztíthatja
az
egész
emberiséget. Aggodalmat okozott az is, hogy a gazdasági fejlődésnek nyilvánvalóan vannak növekedési korlátai, s ezek megközelítése során az erőforrások kimerülése és a természeti környezetben okozott károk miatt az emberiség életfeltételei lényegesen rosszabbodhatnak. Az 2. oldal
aggodalmakat tovább erősítette a magasan fejlett országok rossz lelkiismerete amiatt, hogy a gazdag és szegény országok közötti szakadék egyre mélyül, s miközben a világ egyik felén az emberek dúskálnak az anyagi javakban. Gábor Dénes szerint a modern világ legnagyobb problémája nem a környezetszennyezés, hanem inkább az erőforrások kimerülése. Ezt a problémát még az atomenergia fokozott alkalmazásával sem lehet megoldani. Jelentős innovációs erőfeszítéseket kell tenni ezért új, környezet-tiszta, megújuló energiaforrások felkutatása érdekében. Az ipari civilizáció az energiából él. Ma még talán koraérett John Kettle becslése, mi szerint az energiaszámla meg fogja haladni az élelmiszerekre fordított költségekét, de könnyen lehet, hogy ez már 2000 előtt valóra válik. Az egy főre jutó energiafogyasztás nagysága az életszínvonal ésszerű mértékének tekinthető (már kevésbé az élet minőségének). Jelenleg a világ népességének 6,5 %-át kitevő Észak-Amerika a világ energiafogyasztásából körülbelül 35%-ot használ fel. Ez a részesedés valószínűleg sokkal kisebb lesz 2000-re, minthogy ÉszakAmerika egy főre eső fogyasztása évente csak 2%-kal nő, míg a világ iparilag kevésbé fejlett országaiban a növekmény meghaladja a 4%-ot. A teljes energiafogyasztást általában millió tonna kőszén-egyenértékben (MTSZE) mérik. A Shell International 1969-70-es Információs Kézikönyve szerint a világ fogyasztása 1968-ban 4371 MTSZE volt, míg az ENSZ összeállítása szerint 6000 egység. Látható, hogy elég széles rés tátong a becslések között, de mindegyik többé-kevésbé egyetért abban, hogy a villamosenergia-fogyasztás évente mintegy 8%-kal nő. „Eddig a természettel állt szemben az ember – mondta Gábor Dénes - mostantól azonban saját természetével kell szembenéznie.” Civilizációnk ma három nagy veszéllyel néz szembe: 1. Egy nukleáris háború okozta pusztulás. 2. A túlnépesedés. 3. A szabadidő okozta unalom. Először fordul elő a történelem során, hogy elég egy kisebbségnek dolgoznia, amely munkájával képes a nagy többséget céltalan luxusban eltartani. Az a réteg, amelynek a munkájára valóban szükség van, nemsokára olyan szűk lesz, hogy tagjai a legtehetségesebb fiatalok soraiból verbuválhatók. A történelem folyását szinte minden fölfedezés megzavarja, és egy másik fölfedezésre lesz szükség, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. A fertőtlenítőszerek csökkentették a gyermekhalandóságot, és most fogamzásgátlót kell szedni, hogy korlátok közt tartsuk a népességszámot. A gőzgép és a benzinmotor a fosszilis tüzelőkészletek,
3. oldal
kimerítésével fenyeget bennünket, ezért atomenergiát kell használnunk. Nem hagyhatjuk abba az innovációt, mert tigris hátán lovagolunk. (forrás: internet) Gábor Dénes munkásságára, életére azonban az is jellemző, hogy kiemelkedő szakmai sikerei csúcspontján továbblépett az emberiség világproblémáihoz. A hatvanas évektől kezdve figyelmét mindinkább az emberiség élete, jövője kötötte le. Ezt jelzik olyan művei, mint „A jövő feltalálása” (1963), „Tudományos, műszaki és társadalmi újítások” (1970), „Az érett társadalom” (1972), valamint az a munka, amelyet a Római Klub keretében vállalt. „Most már hosszú évek óta – 15 éve – kettős életet élek: fizikus vagyok és feltaláló. Ez az egyik életem, a másik pedig: szociális író vagyok. Régen rájöttem arra, hogy nagyon nagy veszedelemben van a mi kultúránk…” vallotta 1972-ben, egy budapesti tévériportban. (Gábor Dénes emléklemezről) Nézete szerint a tudománynak szembe kell nézni két nagy problémával: Az egyik előrejelzési probléma: meddig folytatódhat a dolog úgy tovább, ahogyan most folyik. A másik feltalálási probléma: hogyan előzhetjük meg a katasztrófát. A válaszok kutatásában is hatalmas részt vállalt magára. A világhelyzet átfogó felmérésének eredményeit az Umberto Colombo professzorral közösen kidolgozott jelentésben tette közzé, „A hulladékkorszak után” (1976) címmel, mint a Római Klub 4. számú jelentésében. E mű fontos
mérföldkő
annak
emberiség
méretű
tudatosításában,
hogy
a
pazarlás,
a
rablógazdálkodás kora végérvényesen lejárt. A világ új gazdálkodási módot és új gondolkodási módot követel. Nagy feltalálónkat élete végéig foglalkoztatta a hatalmas történelmi kérdés, az emberiség jövőjének feltalálása. Örökségének talán még kevésbé értékelt, de különösen értékes része az a gondolat, hogy a jövő feltalálásának magában kell foglalnia az informatika jövőjének feltalálását, az információ és a kommunikáció globális problémakörét. Gábor Dénes szerint, fa a legfontosabb nyersanyag, amit az emberek nem használnak ki. De erre majd rájön az emberiség, amikor az energiaforrások elfogynak. A Római Klub megalakulása A Római Klub nem hivatalos szervezet; 100 tagja mintegy 40 országból, beleértve a Nyugat, a Kelet, valamint
a
harmadik
világ
országait
–
a
tudományt, az oktatást, az üzleti életet, valamint kormányokat
és
nemzetközi
szervezeteket
4. oldal
–
képvisel. A Római Klubnak az a célja, hogy elősegítse az általa "világproblematikának" nevezett világméretű problémák megértését a döntéshozók és a közvélemény körében. Tanulmányok elkészítésére ad megbízásokat, találkozókat szervez, tanácskozásokat tart, és tagjai személyes kezdeményezései révén nem hivatalos tevékenységet folytat. A Római Klub megalakításának ötlete 1967-ben merült fel azoknak a beszélgetéseknek a során, melyek Aurelio Peccei és Alexander King között folytak. A beszélgetéseket Germen Gvisiani kezdeményezte, mikor elolvasta Peccei egyik beszédét, melyet 1965-ben, Buenos Airesben tartott, kijelentette: "Ez az, amiről el kellene gondolkoznunk", és megkérte Kinget, lépjen érintkezésbe Pecceivel. A kérdéses beszéd a Buenos Aires-i Nemzeti Katonai Kollégiumban hangzott el 1965. szeptember 27-én, és világosan körvonalazódnak benne azok a gondolatok, melyek alapján mintegy három évvel később a Római Klub megalakult. "Gondés vészterhes időket élünk", állapítja meg bevezetőül Peccei, majd miután áttekinti e gondok és veszélyek alapvető sajátosságait, beszédét azzal a figyelmeztetéssel zárja, hogy nem szabad illúziókat táplálnunk. Egy héttel az után, hogy King kapcsolatba lépett Pecceivel, Párizsban találkoztak, és megállapították, hogy teljes mértékben egyetértenek Gvisiani értékelésével; ezek azok a kérdések, amelyekről nemcsak nekik, hanem minden előrelátó és aggódó embernek el kell gondolkodnia. A helyzetet annyira aggasztónak ítélték, hogy úgy döntöttek, tenni kell valamit, különösen Európában, ahol viszonylag kevés szervezet foglalkozik olyan hosszú távra szóló programok kidolgozásával, amilyeneket az Egyesült Államokban készít többek között a Rand Corporation. Peccei és King tehát elhatározták, hogy összehívják az európai tudományos élet és ipar néhány kulcsszemélyiségét. Egy Peccei lakásán tartott vacsorán a "hatok csoportja" (a szám hamarosan négyre csökkent) elhatározta, hogy állandó társaságot alapít. A társaságot első találkozásuk emlékére Római Klubnak nevezték el. Római Klub főbb gondolatai: 1. Kevesebb, mint 6000 napunk van hátra a század végéig. Ez az időpont nemcsak annak az ezer évnek az elmúlását jelöli, melynek során az emberiség kiemelkedett a sötét középkorból, hanem korszakváltást is jelez. Hogy mi történik majd e 6000 nap alatt, majdnem kizárólag attól függ, mit tesznek az emberek, mikor és hogyan. 2. A Római Klubnak hivatásához hűen meg kell próbálnia meghatározni, mit kell az emberiségnek tennie, hogy válaszolhasson a kor kihívására és éljen a lehetőségekkel. A Klub ezt úgy valósíthatja meg, ha azokra a döntő fontosságú kérdésekre
5. oldal
összpontosítja a figyelmét, amelyek a népek és nemzetek jövőjét befolyásolhatják. Mindezeket a problémákat drámaian kell a közvélemény, a tudósok, a vallási vezetők és a döntéshozók elé tárni. 3. Ezek a döntő fontosságú kérdések tulajdonképpen "missziók": globális méretű vállalkozások, melyeket generációnknak kell elindítania, hogy túlélhessük a veszélyeket, és kihasználhassuk a kor adta lehetőségeket. Öt ilyen kulcsfontosságú misszió van, amelyeket az emberiségnek a század vége előtt teljesítenie kell 4. Emberi települések. Minden embert letelepíteni és elfogadható életkörülményeket biztosítani a számukra anélkül, hogy a környezetet jóvátehetetlenül károsítanánk – valószínűleg ez a legnagyobb probléma, amellyel az emberiségnek meg kell küzdenie. 6 milliárd vagy még több ember normális elhelyezésére az egyetlen lehetőség az, ha előre elkészítünk valamiféle átfogó tervet a földek birtokba vételéről. Széles körű vizsgálatot kellene végezni, az egész Földre kiterjedően, körzetenként a terv megvalósíthatóságáról, földhasználatról, földgazdálkodásról és a föld karbantartásáról. 5. A
természet
megőrzése.
A
világ
ökoszisztémáinak
létfenntartó
képességét
összességükben kellene vizsgálni, mind a lakott övezeteken belül, mind azokon kívül. Eljött az idő, hogy felmérjük a bolygó állapotát ebből a szempontból; ma még túl keveset tudunk róla. Az embereknek és a társadalmaknak teljesen biztosaknak kell lenniük abban, hogy a tevékenységük nyomán bekövetkező változások nem károsítják a természet regeneráló képességét és az ember és a természet közötti kapcsolatot. Ezen kívül az embereknek és a társadalmaknak tervszerű hadjáratot kellene indítaniuk azért, hogy azoknak a károsodásoknak, amelyeket korábban a környezetben okoztak, legalább egy részét csökkentsék. 6. A rendszer irányítása. E missziók megvalósításának legnagyobb akadálya a társadalom
szervezettségének
mikéntje:
a
társadalom
jelenleg
teljesen
kormányozhatatlan. Ilyen körülmények között egyetlen globális méretű vállalkozásnak sincs meg a legkisebb esélye sem arra, hogy megvalósítsák, vagy egyáltalán megtervezzék, bármilyen fontos is. Mindenkinek érdeke tehát, hogy az aktív összetartás érdekkörét nemzeti szintről regionális és globális szintre terjesszük ki, és megtaláljuk azokat az utakat és módokat, melyek segítségével ezt az új állapotot az intézmények, irányelvek és stratégiák nyelvére lefordíthatjuk. 7. Az emberiség fejlődése. Ahhoz, hogy az emberi társadalom kormányozhatóbb és összetartóbb legyen, mélyreható kulturális forradalomra van szükség; a Római Klubnak meg kell mutatnia, hogyan lehet ezt előmozdítani. Az emberiség legnagyobb 6. oldal
tőkéje az értelem, az előrelátás és az alkotóképesség eddig kiaknázatlan forrásai, és azok az erkölcsi energiák, amelyek minden emberben benne rejlenek. Ezeknek az erőforrásoknak a fejlesztése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a holnap Földjét lakhatóvá tegyük. 8. Erőszakmentes társadalom. Mindenféle misszió előfeltétele kétségkívül az, hogy megszűnjön az atomháború fenyegetése. A háborút teljes egészében törölni kell a fejlődés és a kultúra tényezői közül: az erőszak, amely valaha az életben maradás, illetve a felemelkedés eszköze volt, ma a romlás fő oka. A béke elsődleges tényező; és erőszakmentességet kell jelentenie nemcsak a társadalom egyes szintjein és szektoraiban, hanem az emberiség és a természet közötti kapcsolatban is. (forrás: internet) Az értekezés valójában megerősíti, hogy Peccei elképzelései tovább élnek, és a Római Klub továbbra is hű marad azokhoz a célokhoz, melyeket megalapítói fogalmaztak meg. A Klub tevékenysége a következő fogalmakon alapszik: a) globális nézőpont – tehát a Klub a globális problémák vizsgálatát helyezi előtérbe; b) holisztikus gondolkodásmód – vagyis a világproblematika minden oldalát szemügyre veszi; c) széles távlatok – azaz a kérdéseket a jelenlegi kormányok által beláthatónál nagyobb távlatokban vizsgálja. A Római Klub fő funkciója továbbra is annak elősegítése, hogy a döntéshozók és a nyilvánosság egyaránt jobban megértsék a problémákat és megismerjék a változásokból származó hosszú távú előnyöket. A Római Klubnak továbbra is átfogó megoldásokat kell szorgalmaznia, melyek a közösség részvételét igénylik és a tárgyalásokat a közömbösség legyőzése és az összeütközések elkerülése érdekében. A Végrehajtó Bizottság értekezése öt "fő érdekeltségi területet" körvonalaz kisegítő megoldásként, míg a Végrehajtó Bizottság és a teljes tagság meg tudnak egyezni egyetlen fő területben, amely a Római Klub figyelmének a középpontjában áll majd az elkövetkezendő években. A Római Klub tagjait az ösztönzi ennek az öt érdekeltségi területnek a vizsgálatára és egy fő terület kiválasztására, hogy úgy vélik: ha az emberiség betekintést nyer ezekbe a problémákba, jobb, sőt csodálatos jövőt teremthet magának.
Saját elképzelésem a természetvédelemről:
7. oldal
A természet védelméhez az összes embernek az odafigyelésére lenne szükség. Sok dolgot kéne megváltoztatni, hogy a szennyezés mértékét nagyon alacsonyra vigyük le. Szerintem az autók motorjait át kellene alakítani teljesen elektromos (napelemes) vagy mágneses hajtásúra, hogy csak megújuló energiaforrásokat használjunk. Sokat javítana a levegő szennyezettségén, ha az erőművek is a megújuló energiaforrásokból lennének üzemeltetve. A kőolaj, földgáz energia felhasználást csökkenteni, inkább az elektromos, napenergiát vagy szelet kellene jobban hasznosítani, mivel ezek megújuló energiaforrások. A geotermikus energiát is lehetne hasznosítani erőművekben és lakások, épületek fűtésére egyaránt. Földünk energia készlete véges, ezért amennyire csak lehet, spóroljunk vele! A fölgázzal például, úgy spórolhatunk, ha a házakat jól szigetelő ablakokkal, fallal építik, mert a meleg tovább bent marad a házban, így kevesebb gázt használunk a ház melegen tartásához. A nap energiáját még jobban ki lehetne használni, ha több napkollektor
és
technológiát
vákuumcsöves alkalmaznának
fűtéshez és vízmelegítéshez. Az ivóvízzel lehetne spórolni, ha az esővizet az erre alkalmas tartályokban összegyűjtenénk és a száraz, meleg nyári napokon az itt tárolt vízzel locsolnánk. Energiatakarékos berendezéseket kell használni. A szelektív hulladékgyűjtés a hulladékok anyagfajta szerint való elkülönített gyűjtését jelenti. Ez a gyakorlatban úgy valósulhat meg, hogy a megvásárolt élelmiszerek és fogyasztási cikkek csomagolóanyagát - a papír, műanyag, üveg, fém és italos kartondoboz csomagolást - a termékek elfogyasztását követően már otthon anyaguk szerint különválasztva tároljuk, ezt követően pedig ugyancsak anyaguk szerint elkülönítve helyezzük el a szelektív hulladékgyűjtő szigetek megfelelő edényeiben. hulladékgyűjtők természetvédelmi
A
szelektív is okokból
készültek, mivel a papírt, Komposztáló
Hulladékgyűjtők
műanyag üvegeket, stb. újra lehet
hasznosítani, amit a természet csak nehezen, vagy egyáltalán nem tud lebontani. A szerves 8. oldal
hulladékot is újra lehet hasznosítani, komposztálással így a hulladéklerakókat kíméljük. Debrecenben az AKSD foglalkozik a hulladékgyűjtéssel. Az erdők kivágása után ismét ültetni kellene újabb facsemetéket.
A
vegyszerek
alkalmazását
a
termőtalajokon hanyagolni kell, mert ezek a vegyszerek a talajvízbe jutva, szennyezik azt. A szennyvízhálózat kiépítése fontos dolog, mert így a szennyvíz megtisztítva kerül vissza a talajba, folyókba, az itt élő élőlényeket nem pusztítaná ki. Debrecenben is elkezdték a csatornahálózatot felújítani, mivel már régen építették ki. A Föld állatai sorra halnak ki, növényfajok tűnnek el örökre, olyan élőlények, melyek régebben többségben voltak, ma a kihalás szélére kerültek. Ezért nemzeti parkokat hoztak létre, amelyeknek szabályai betartása mindenki számára kötelező. Az autók számát csökkenteni kell, helyette környezetkímélő közlekedési eszközöket használjunk. Az autók számának korlátozására példa: keleten Peking város. Az egyik nap csak páratlan, másik nap csak páros rendszámú autók közlekedhetnek. Budapesten is volt már ilyen szabály. Az ökológia lábnyom is egyre jobban nő, ezt nem nagyon lehet megállítani, mert az a pár ember, aki odafigyel a környezetére, azok nem sokat tudnak tenni, mert nagyon kevesen vannak. A szennyezést akkor lehetne megállítani, ha a Földön élő összes ember, elgondolkodna rajta, hogy ilyen szennyezésnek mi lehet, mi lesz a következménye, az elkövetkező 50-60 év múlva. Már most látszódik a felmelegedés hatása, például nagy viharok, meleg száraz nyarak. Ezeket a viharokat a szennyezőanyagok miatt létrejött üvegházhatás okozza. Minden évben nő a Föld átlaghőmérséklete. Ezért a sarkokon a jégtáblák már olvadásnak indultak és a jövőben valószínű, hogy teljesen el fog olvadni. Ennek
következtében
az
óceánok
tengerszintje
emelkedni fog, ami árvizeket okoz. Kevesebb lesz a szárazföld ahol az emberek, állatok lakhatnak, ezért sok faj ki fog pusztulni, mert megfullad, nem tud hova menni. A magas hegyekben élő élőlényekre nem nagyon lesz érvényes, mivel ott csak a hőmérséklet fog változni.
9. oldal
Források: Gábor Dénes emléklemez http://www.lelekbenotthon.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=92 http://www.termeszetvilaga.hu/tv9710/termtud.html http://www.foek.hu/zsibongo/90elotti/cikk/laszlo.htm Egyéb linkek: AKSD honlapja http://www.aksd.hu/ Magyar Nemzeti Park honlapja http://www.nemzetipark.gov.hu/
10. oldal
